! Kung nyelv Az ! Kung nyelv, ismert még ! Xuun nyelvként, illetve Ju nyelvként is (!Kung nyelven: Ju) egy dialektuskontinuum, amit Namíbiában, Angolában, Botswanában és a Dél-afrikai Köztársaságban beszélnek. A nyelv híres arról, hogy rengeteg ún. csettintőhangot tartalmaz, például a ! a nevében. Emellett a világ egyik legösszetettebb mással- és magánhangzókészlete jellemzi. A ! Xuun szó kiejtéséhez először csettintőhang jön az x hang előtt (ami a skót vagy a német ch-ra emlékeztet), amit egy nazális u magánhangzó követ magas, növekvő tónusban. Beszélők száma Az ! Kung a harmadik legbeszéltebb koiszan nyelv, a nama és a szandawe nyelv után. Nagyjából 15 000 beszélője van, de pontos adat nem áll rendelkezésre, mivel az ! Kung nyelvet beszélők törzsek a különböző vidékeken vannak szétszóródva. Brenzinger 2011-ben 9 000 Namíbiában, 2 000 Botswanában, 3 700 a Dél-afrikai Köztársaságban és 1 000 beszélőt pedig Angolában számolt meg. A 20. század közepének végéig az !' O! Kung és a Maligo dialektusok széleskörűen használatban volt Dél- és Nyugat-Angolában. Ám az ! Kung beszélői az angolai polgárháború következtében Namíbiába (főleg a Caprivi-sávba) és a Dél-afrikai Köztársaságba menekültek. Botswana a Jul'hoan dialektust beszélőknek ad otthont. Változatok Az ismertebb ! Kung dialektusok a Jul'hoanszi, az Ekoka ! Kung, az !' O! Kung és a ǂKxʼauǁʼein. Azonban még legalább tizenegy vagy tizenöt olyan nyelvjárás van még, amik nem érthetők kölcsönösen. Az ! Kung dialektusokat négy csoportba teszik, ebből kettő nagyon közel áll egymáshoz, ezek: Nyugati ! Kung: Nyugat-Angola, a Cunene , az Ovambo, a Cuito és a Cuando folyók mentén, de rengeteg menekült beszéli már Namíbiában is: Középnyugati ! Kung: Namíbia, az Ovambo folyó és az angolai határ mentén, a hűbéres Okavango folyó mentén és a Rundu északi részétől. egészen az Etosha sivatagig: Középső ! Kung: Namíbia Grootfontein város környékén, a közép-nyugati Omatako és a déli Ovambo folyó környékén. Észak-déli ! Kung: Botswana, az Okavango-delta északi része, és Északkelet-Namíbia, Windhoek és Rundu város közelében, Gobabis, és a Caprivi-sáv : Glenn Hysén Glenn Ingvar Hysén (Göteborg, 1959. október 30. –) válogatott svéd labdarúgó, jelenleg edző. Hollandiában, Angliában, Olaszországban élcsapatokban játszott, a válogatottal 68 mérkőzést játszott. Visszavonulása után edzősködni kezdett, televízióban is dolgozott és szerepelt valóságshowban is. Hysén három fia is labdarúgó lett, Tobias Hysén a Shanghai Dongya játékosa, Alexander Hysén az Östersunds FK-ban játszott, Anton Hysén a Torslanda IK-ban. Pályafutása Első felnőtt csapata az az IFK Göteborg volt, amelyben egykor nagyapja, Erik is játszott. Hamar alapembere lett a csapatnak, 1982-ben a Hamburg elleni döntő megnyerésével részese volt klubja első UEFA-kupagyőzelmének is. 23 évesen két bajnoki cím és két hazai kupagyőzelem után kapta meg először az év svéd labdarúgója címet. Ezek után szerződött Hollandiába. A PSV Eindhovennél két idényben is ezüstérmes lett a bajnokságban, és a hazai kupában sem jutott döntőbe. Visszatérve svédországi klubjához előbb kupadöntős, majd egy év múlva újra bajnok lett, 1987-ben pedig a skót Dundee Unitedet legyőzve másodszor is UEFA-kupa-győztes lett. Ezt követően szerződött Olaszországba, a többek között Roberto Baggiót is soraiban tudó Fiorentinához. A csapat edzője ekkor lett a honfitárs Sven-Göran Eriksson, de a firenzeiekkel nagy sikert nem tudtak elérni. Svédországban újra az év játékosának választották ugyan, de eközben egy olasz bajnoki nyolcadik és egy hetedik helyezés, a kupában nyolcaddöntős és negyeddöntős kiesés után elszerződött harmadik külföldi csapatához is Hysén. A Liverpool csapatánál három idényt játszott. Érkezését követően rögtön megnyerte a szuperkupát, a bajnok Arsenal elleni mérkőzésen ráadásul őt választották a mérkőzés legjobbjának. Kenny Dalglish csapata azután az egész idényben jól szerepelt, így 1990-ben angol bajnoki címet szerzett. A Manchester United elleni szuperkupa-döntő döntetlennel zárult, így – a hamarosan megváltoztatott szabályok miatt utoljára a történelemben – a két csapat megosztva kapta a kupát, Hysén tehát kétszeres győztes lett. 1991-ben ezüstérmes, 1992-ben pedig hatodik lett a Liverpoollal, a következő idényben debütáló Premier League-ben pedig már nem játszott, hazatért Svédországba. Pályafutása utolsó csapatának a göteborgi GAIS-t választotta. Érkezésekor a csapat a kiesés elkerüléséért harcolt, de végül kiesett az élvonalból, így utolsó két évében Hysén a svéd másodosztályban játszott. A válogatott színeiben 1981-től kezdődően 68-szor lépett pályára. Részt vett a svédek számára sikertelen, három vereséget hozó 1990-es világbajnokságon. A válogatottól 1990 októberében egy NSZK elleni mérkőzéssel visszavonult, a hazai Eb-n és a bronzérmet hozó 1994-es vb-n már nem szerepelt. Sikerei, díjai Svéd bajnok : 1982 , 1983 , 1987 Svéd kupagyőztes : 1982, 1983 Svéd kupadöntős : 1986 UEFA-kupa-győztes : 1982 , 1987 Angol bajnok : 1990 Angol szuperkupa-győztes : 1989, 1990 Az év svéd labdarúgója : 1983, 1988 Ainu nyelv Japán második legnagyobb számú kisebbsége: az ainu nép ( ainu ������� Aynu=itak; japánul: ���� Ainu-go; jelentése: 'férfi' ). Becslések szerint a létszámuk 24000 fő. Nyelvük csaknem kihalt, valaha a Szahalin és a Kuril-szigeteken, valamint Japán északi részén, Hokkaidó-szigetén éltek beszélői, ma már jobbára csak az utóbbi helyen. Az ainunak nincs ismert nyelvrokona; a japánnal való rokonításra a bizonyíték nem elégséges, inkább csak a japán kultúrdominancia hatásáról lehet szó. Beszélők Az ainu nyelv kihalófélben van. Már nem használják a mindennapi kommunikációban, és mindössze csak néhány ember beszéli. A fogyatkozó számú idősek megtanulták az ainu nyelvet, mint első nyelvet az otthonukban, de nekik kétnyelvű szüleik voltak, és mindannyiójukat tanították a japán nyelvre gyerekkorukban vagy fiatalon. Az ő gyermekeik vagy egynyelvű japán beszélők, vagy passzív kétnyelvűek, illetve néhány esetben félig ainu nyelvet beszélők. Az unokáik már leginkább csak néhány ainu szót és éneket tudnak. Az aktívan beszélők közösségét tekintve az ainu nyelv már évtizedek óta halott, de ha azt nézzük, hogy mikor veszítjük el az utolsó anyanyelvi beszélőt, akkor addig még van néhány év. Ugyanakkor nemzedékről nemzedékre szájhagyomány útján népdalokban és elbeszélésekben megőrizték a nyelvet. Ritmikus zenében, és táncokban egyes ainu ünnepek alkalmával használják, de akkor is legnagyobb részt a turisták számára. Tipológia A nyelvészek még nem találtak az ainuhoz hasonló származású nyelvet. Semmilyen geneológiai kapcsolatban nem áll a japán nyelvvel. A nyelvszerkezet hasonlít az altaji nyelvekre és rendelkezik néhány nem-altaji jellemvonással. Ilyenek az úgynevezett hozzáadódó előképzők: e-, ko-, o. Az ainu nyelv poliszintetikus jellemzője nem hasonlít az altaji nyelvekéhez. A nyelvet ma már mindennapi kommunikációra is alig használják, és saját írása sem alakult ki soha (néhányan írás létrehozását kezdeményeztek, és ehhez kölcsönvették a latin, cirill vagy japán betűket, mára csak a japán maradt). Az ainu nyelv alapszórendje alany-tárgy-ige, azaz SOV; a módosítók és bővítmények megelőzik a módosítottakat, illetve a régenseket. Nyelvtani nem nincs, személyragozás is alig. Képzőkben bővelkedik a nyelv, némely főnévképző egész igei szintagmákhoz, sőt mondatokhoz is járulhat. A főnevek különféle esetvégződéseket kaphatnak; a birtok szuffixumának magánhangzója a tővégi magánhangzó harmonikus ismétlése. Pl. apa 'rokon' - apa-ha 'rokona'; tsaro 'száj' - tsaro-ho 'szája'. Helyviszonyok kifejezésére névutók (posztpozíciók) szolgálnak. A személyes névmások mind alanyi, mind tárgyi funkcióban az igéhez kapcsolódhatnak, pl. e-i-kore (te-én-ad) 'adsz nekem'. A melléknevek nem képeznek önálló osztályt: az igék kategóriájába tartoznak. Igeidők nincsenek, csak aspektuális és modális viszonyok. Az igéken jelölik az alany és a tárgy többes számát, esetenként szuppletív tőalakkal. A tranzitív igék tárgya, valamint bizonyos határozók az igébe inkorporálódhatnak, akár egyidejűleg is. Kérdő mondatok képzésére a -ya partikulát illesztik a mondat végére. Hangrendszer Hangrendszere viszonylag egyszerű, öt magánhangzó (i, e, a, o, u) és 11 mássalhangzó fonémával (p, m, w, t, n, s, ts, r, j, k, h). Intervokalikusan, valamint nazális és magánhangzók között a (p, t, k) hangok zöngésedhetnek, a szótag eleji magánhangzókat általában glottális zár előzi meg. A szahalini dialektusban volt hosszú-rövid magánhangzó-kontraszt. A hangsúlyos szótagok magas tónusúak, a többiek mélyek. Számnevek Érdekesség, hogy a számnevek közül a 8 (tupesan) és a 9 (sinepesan) nem más, mint 10-2, illetve 10-1, de egyes feltevések szerint az 5, 6, 7 megnevezésének is hasonló az eredete. 10 és 20 közt a számok 'egyesek'+ikasima 'hozzáad'+'tíz' sémájúak, például ine ikasima wa '14'. A 20 (hot ne) a legnagyobb önálló számnév, a felett a számokat a 20 többszörösei és az 1-20 számok összegeként adják meg. Így például a 100 is asikne hot ne, azaz 'öt húsz', az 1000 pedig asikne sine wan-hot ne, vagyis 'öt egy-tíz húsz'. Nyelvjárások Több nyelvjárásról is tudunk, amely hasonló az ainu nyelvhez. Ilyen például a hokkaidói és a szahalini nyelvjárás, amelyek kölcsönösen nem érthetők. Ezeken kívül leírást találunk délnyugat hokkaidói Saru, közép-hokkaidói Ishikari, és dél-szahalini Raychishka nyelvjárásról. A nyelv helyzete a 20. században és ma Az ainu nyelv kihalásában szerepe volt a japán asszimilációs törekvéseknek; a Meidzsi-korszak után a japánok fokozták a betelepítéseket Hokkaidóra, és az ainuk ellen olyan megkülönböztetéseket vezettek be, amelyek a mai napig is megmaradtak, és ezzel lényeges szociális problémát okoztak. 1946-ban a hokkaidói Ainu Kongresszus létrehozta a hokkaidói Ainu Szövetséget, hogy a nevelésről tárgyaljanak, együttműködjenek a társadalmi berendezkedés megoldásáról. 1961-ben ez a szövetség hokkaidói Utari Szövetségre változtatta a nevét, amely állandó tárgyalásokat folytatott az ainukat érintő különböző problémákról. A szövetség 1984-ben hivatalosan kérte a japán kormánytól – olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet – törvényesítsék az Új Ainu Törvényt. Mára különböző előrelépések történtek az ainu nyelv felélénkítése, a megőrzött kultúra folytatása és a hagyományos táncszertartások területén. A nyelvet iskolában máig sem oktatják. Az ainu mozgalmak szándéka: lassan visszanyerni az elveszített nemzeti méltóságot. Az ainulógusok szándéka: megőrizni a nyelvet, és a kultúrát továbbfejleszteni. A magyar labdarúgó-válogatott mérkőzései 1984-ben A magyar labdarúgó-válogatottnak 1984-ben tizenegy találkozója volt, ebből csak három tétmeccs, a többi barátságos volt. A világbajnokság selejtezőjének sorsolásán Hollandiával, Ausztriával és Ciprussal kerültünk össze. A rotterdami 2–1-es győzelem értéke később derült ki, a később, 1988-ban Európa-bajnok csapat fele már ekkor pályán volt, többek közt Gullit, van Basten és Rijkaard. Mexikó budapesti győzelme viszont Törőcsik András búcsúját jelentette a válogatottból. Szövetségi kapitány: Mezey György Eredmények 581. mérkőzés 582. mérkőzés 583. mérkőzés 584. mérkőzés 585. mérkőzés 586. mérkőzés 587. mérkőzés 588. mérkőzés 589. mérkőzés – vb-selejtező 590. mérkőzés – vb-selejtező 591. mérkőzés – vb-selejtező Doosan Arena A Doosan Arena (más néven Stadion města Plzně, azaz Plzeň-i Városi Stadion) egy labdarúgó-stadion Csehországban, Plzeňben. A stadionban játssza hazai mérkőzéseit a cseh első osztályú Viktoria Plzeň. Története A stadiont 1955-ben nyitották meg, a legnagyobb befogadóképessége 35 000 fő volt, ebből 7 600 ülőhely. 2003-ban átalakították, hogy megfeleljen a Cseh labdarúgó-szövetség követelményeinek, a befogadóképessége nagy mértékben lecsökkent 7 425-re. 2011-ben újabb átalakítást végeztek a stadionon, mintegy 360 millió cseh koronát költöttek rá, hogy megfeleljen az UEFA követelményeinek. Az építkezés során 3 500-ra csökkent le a befogadóképesség, átadása óta körülbelül 12 000 néző befogadására képes. A Viktoria Plzeň a 2011–2012-es bajnokok ligája csoportkörében hazai mérkőzéseit még nem tudta stadionjában tartani, a prágai Synot Tip Arena-ban játszottak. A Doosan Arena-ban első nemzetközi mérkőzésüket a Schalke 04 ellen játszották a 2011–2012-es Európa-ligában, mely 1–1-es döntetlennel ért véget. Van Gogh szobája Arles-ban (Van Gogh festményei) A Van Gogh szobája Arles-ban a művész három, csaknem egyforma festményének magyar elnevezése. (Angolul általában Bedroom in Arles, franciául La Chambre à Arles, hollandul Slaapkamer te Arles néven szerepelnek a katalógusokban.) A művész maga egyszerűen csak Hálószoba (fr: La Chambre à coucher) néven említette őket. A három autentikus változat könnyen megkülönböztethető egymástól a falon látható képek alapján. A képek Van Gogh szobáját ábrázolják az Arles-ban, a Lamartine tér 2. szám alatt volt fogadóban, amely épület - szintén Van Gogh képei alapján - a Sárga ház néven vált híressé. Az épület maga a II. világháború során egy légitámadás alatt megsérült és később lebontották. A kutatók azonban megtalálták eredeti alaprajzait, és ez eldöntötte a vitát, hogy a szoba ábrázolása a festményen a művész sajátos látásmódja, esetleg betegsége miatt szabálytalan-e, vagy pedig ilyen volt a valóságban is. Az utóbbi a helyzet, a szoba szabálytalan, trapezoid alakú volt, ez nem a művészi fantázia terméke. A szemben lévő fal az ablakkal a bal oldali fallal tompaszöget, a jobb oldalival hegyesszöget zárt be. A jobb oldali ajtó a lépcsőházba nyílt, a bal oldali egy vendégszobába, amit Van Gogh barátja, Gauguin számára tartott fenn. Van Gogh a festményen 1888 októberében kezdett el dolgozni. Egy levelében részletesen és büszkén számolt be testvérének, Theonak terveiről. Élénk, vidám színeket használt; az egyszerű, szegletes bútorok nyugalmat árasztottak szándékai szerint, a pihenést jelképezték. Levelében vázlatokat is küldött a készülő műről öccsének. Hasonló levelet írt munkájáról Gauguinnek is. A festmény ezen első változatán az ágy felett ábrázolt képek a barátairól készült festményeinek miniatürizált változatai: Eugène Boch és Paul-Eugène Milliet portréi. Ez a kép soha nem hagyta el Van Gogh családi hagyatékát. 1962 óta a Vincent van Gogh Alapítvány tulajdonában van, amelyet unokaöcccse, Vincent Willem van Gogh hozott létre, és állandó kölcsönként van az amszterdami Van Gogh Múzeumban. A második változat 1889 áprilisában Van Gogh elküldte a képet öccsének azzal, hogy az sajnálatos módon megsérült a Rhone áradása következtében, amíg ő kórházban volt. Theo azt javasolta, hogy másolja át a képet, és vissza is küldte neki az eredetit. Van Gogh ezt az „ismétlést”, ahogy ő nevezte, 1889 szeptemberében végezte el, és újra elküldte a két képet Theonak. Ez a kép 1926 óta a chicagoi Art Institute tulajdonában van. A harmadik változat Van Gogh 1889 nyarán elhatározta, hogy legkedvesebb képeit újra megfesti kisebb változatban (réductions) édesanyja és nővére számára. Ezek között festette újra a Hálószobát is. Ezúttal sem pontos másolatot festett, hanem kicsit módosított a képen. Az ágy felett az egyik korábbi önarcképét örökítette meg miniatűr formában. A másik képet azonban nem sikerült meggyőzően azonosítani egyik festményével sem. Ez a kép Van Gogh nővérének, Wil-nek a tulajdonából Matsukata herceg gyűjteményébe került, majd 1959-ben, a francia-japán békeszerződés keretében a francia állam tulajdonába ment át. Jelenleg a párizsi Orsay Múzeum egyik büszkesége. A szoba élethű változata A chicagói Art Institute múzeum 2016-ban elkészítette a szoba élethű másolatát, melyet három hónapon keresztül ki is lehet bérelni. Peter Fröjdfeldt Peter Fröjdfeldt (Eskilstuna, 1963. november 14. –) svéd nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása igazgató, egy stadion működtetéséért felelős személy. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A játékvezetői vizsgát 1992-ben szerezte meg, mert apósa felkérte, hogy az irányítása alatt álló szövetségben kevés játékvezető van, segítsen be egy kicsit. Gyorsan elsajátította a szükséges tapasztalatokat és egyre magasabbra jutott a svéd ligába, 1997-ben debütált az első ligában. Nemzetközi játékvezetés A Svéd labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2001-től tartotta nyilván bírói keretében. Sokáig második számú játékvezetőnek számított Anders Frisk mögött, ám honfitársa váratlan - megfenyegették őt és családját - visszavonulása után előrelépett. A svéd nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 3. helyet foglalja el 15 találkozó szolgálatával. 2008-ban visszavonult az aktív nemzetközi játékvezetéstől. Válogatott mérkőzéseinek száma: 27. Világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Németországba a XVIII., a 2006-os labdarúgó-világbajnokságra és Dél-Afrikába a XIX., a 2010-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Portugáliába a XII., a 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokságra illetve Ausztriába és Svájcba a XIII., a 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság Az olasz-holland mérkőzésen egy "komoly" les, nem les helyzet alakult ki, amiből a hollandok gólt értek el. Sokáig vitatkoztak ezen a szituáción, de a játékvezető és segítője szabályszerűen járt el. Az esetnél, a játékvezető jogszerűen feltételezte, hogy az eleső olasz védő az alapvonalon túlra került, ahol - rutinosan fekve - a földön maradt, de nem sérült meg. A hollandok a játékot folytatva gól értek el. A szabály értelmében a védekező csapat játékosa nem alakíthat ki úgy leshelyzetet, hogy az alapvonalon kívül marad, akár akarva, akár akaratlanul, tehát a lesszabály alkalmazása helyes, a gól szabályszerű volt. A játékvezető a helyzet nagyszerű megoldásaként ezen a tornán további mérkőzéseket vezethetett, sőt a döntőt vezethető négy játékvezető közé emelték. Nemzetközi kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 1. UEFA-kupa Ez a kupatalálkozó volt az 50. döntő mérkőzés. Sikerei, díjai Svédországban az Aftonbladet című svéd lap szavazásán 2005-ben, az olvasók 78 százaléka találta őt a jelenlegi legjobb svéd bíró-nak. Az IFFHS szerint 2008-ban a világ hatodik legjobb játékvezetője. Az IFFHS (International Federation of Football History & Statistics) 1987-2011 évadokról tartott nemzetközi szavazásán 151, játékvezető besorolásával minden idők 83, legjobb bírójának rangsorolta, holtversenyben Martin Atkinson, Paolo Casarin, Carlos Velasco Carballo, Vojtěch Christov, Philip Don, Nisimura Júicsi társaságában. A 2008-as szavazáshoz képest 25 pozíciót hátrább lépett. Ramouzens Ramouzens település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 154 fő (2015). Ramouzens Dému, Eauze, Lannepax és Noulens községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kozolupy Kozolupy település Csehországban, a Észak-plzeňi járásban. Kozolupy Město Touškov, Myslinka, Vochov, Tlučná és Bdeněves településekkel határos. Lakosainak száma 1088 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Estenfeld Estenfeld település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 4391 fő (1987. május 25.). BTA–6 A BTA–6 (oroszul Большой Телескоп Альт-Азимутальный - bolsoj teleszkóp alt-azimutalnij), azaz Alt-Azimutális Nagy Távcső) 605 centiméter átmérőjű, Ritchey-Chrétien-rendszerű csillagászati távcső Karacsáj-Cserkeszföldön, Oroszországban. A Kaukázus északi részén, a Zelencsuk-hegy közelében építették. 1975-ös üzembe helyezése és a Keck I távcső 1993-as elkészülte között a világ legnagyobb (optikai) csillagászati távcsöve volt, megelőzve az 5 méteres Palomar-hegyi Hale távcsövet. A távcső közelében épült meg (attól mintegy 20 kilométerre) a RATAN–600 rádióteleszkóp is. Tervezését 1959-től Bagrat Konsztantinovics Ioanissziani végezte. Ez a világ első azimutális szerelésű, számítógéppel vezérelt óriástávcsöve, azóta az összes ilyen távcső ezzel a mechanikai elrendezéssel készül. F/4 fényereje miatt tubusa nagyon hosszú, 26 méteres, így műszereit a primér fókuszban is elhelyezhetik, nincsen feltétlenül szükség a fény tubuson kívülre juttatására segédtükrökkel. A távcsövet védő kupola átmérője 53 méter. Optikájával kapcsolatban számos komoly probléma merült fel. Bár a 19. században Oroszországban a Pulkovói Obszervatórium több távcsöve is a világ akkori legnagyobbja volt, a Szovjetunióban nem építettek nagy csillagászati távcsöveket. A főtükör üvegének hőtágulása túl magas volt, ami ekkora méretnél már nagyon komoly problémát jelent. A csiszolás és a polírozás alatt a tükör felületén több repedés keletkezett, ezeket ideiglenesen fekete textíliával fedték le (egyébként szórják a fényt, rontva a távcső által alkotott képet). A főtükröt 1978-ban újragyártották, alacsonyabb hőtágulású üvegből, a kupola hőmérsékletének szabályozásával (a tükör hőmérsékletét egész éjszaka állandó hőmérsékleten, 2 Celsius-fokos tartományban tartva, a tükör torzulását korlátozva) a képalkotást elfogadhatóra sikerült javítani. Az obszervatórium helye sem volt ideális, a hegyek felett átbukó szél jelentősen rontja a távcső képalkotását. Bár BTA–6 a Hale-távcső képalkotását meg sem közelítette. A 6 méter átmérőjű tükör tetemes fénygyűjtő képessége bizonyos (kevésbé látványos) feladatokra (spektroszkópia, fotometria) kiválóan alkalmas. Tassenières Tassenières település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 392 fő (2015). Tassenières Le Deschaux, Biefmorin, Bretenières, Chêne-Bernard, Gatey, Séligney és Villers-Robert községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Icsi-Gó offenzíva Az Icsi-Gó offenzíva a Japán Császári Hadsereg legnagyobb szárazföldi hadművelete volt a második világháború során. A hadművelet egyben Japán utolsó nagy sikere volt a háborúban. Előzmények 1943 során Csang Kaj-sek területeket foglalt vissza a japánoktól. Valószínűleg azért kerülhetett sor eme kínai hadi sikerekre mert Japán erejét lekötötték az amerikaiak. Azonban a Kuomintang offenzívája hamar kifulladt a nagy veszteségek miatt. Ekkor újból patthelyzet alakult ki a felek között. Japán kínai hódításait azonban más veszély is fenyegette a nacionalisták támadásain kívül akkoriban: az amerikai 14. légierő. Ez utóbbi kínai repterekről támadta a japánok támaszpontjait, sőt a Japán anyaország ellen is indított légitámadásokat. Japán tervek A japán főparancsnokság számára egyértelmű volt hogy a helyzet tarthatatlan. Minél hamarabb ki kell iktatni az amerikai reptereket Kínában, és a Kuomintang csapataira is csapást kell mérni még mielőtt pótolni tudnák veszteségeiket. 1944 elején kedvező alkalom nyílt eme célok végrehajtására, hiszen a nacionalista csapatok teljesen kimerültek az előző évi offenzívákban, amerikai szárazföldi csapatok pedig szinte egyáltalán nem voltak az országban – így nem volt senki, aki az amerikai támaszpontokat megvédhette volna. A kommunista erők pedig már rég nem támadták a japán erőket, titokban már a Csang Kaj-sek elleni háborúra készültek. Tehát tőlük se kellett tartaniuk a japánoknak. A Japán Császári Hadsereg hatalmas erőt gyűjtött össze a hadműveletre: több mint 400 000 katonát, 12 000 járművet (köztük 800 tankot), 6000 tüzérségi löveget, 200 repülőt valamint 70 000 lovat és öszvért. Az Icsi-Gó offenzíva első szakasza: a Kogo hadművelet Az offenzíva első szakasza, a Kogo hadművelet áprilisban indult meg. Célja a Sárga-folyó és a Jangce közti kiszögellés elfoglalása volt (kiemelt fontosságúak voltak az ott húzódó vasútvonalak). A kínai katonák közül rengetegen dezertáltak, mert úgy látták esélyük sincs a jobban felszerelt és túlerőben lévő japánok ellen. A helyi lakosság is elégedetlen volt Csang Kaj-sek kormányával, ezért nem segítették, sőt néha még szabotálták is a nacionalista védelmet. Úgy vélték a korrupt és kizsákmányoló politikát folytató Kuomintangnál a japánok se lehetnek rosszabbak. Ilyen körülmények között nem csoda hogy a japánok elsöprő győzelmet arattak, és csak egy hónap kellett nekik a hadjárat sikeres befejezéséhez, a célterület teljes elfoglalásához. Hengyangi-Csangsai csata A Kogo hadművelet sikere után megindult a támadás a Jangce folyótól délre. Júniusban a japánok elérték Csangsát. A második kínai–japán háború során a japánok már háromszor is megpróbálkoztak ezen város elfoglalásával, de mindháromszor vereséget szenvedtek. Ezúttal azonban a jelentős japán technikai fölény és a szintén jelentős számbeli fölény folytán a japánok csapatoknak sikerült Csangsát elfoglalni. A város június 19-én esett el. A Csangsa közelében lévő Hengyang városa is kiemelt célpont volt a japánok szemében, ugyanis a város közelében egy amerikai repülőtér helyezkedett el. Itt azonban a japán támadás a túlerő és a komoly tüzérségi támogatás ellenére is elakadt. A kínai védők hősiesen védekeztek, és sokáig feltartották a túlerőben lévő ellenséget, nagy veszteségeket okozva. Természetesen az amerikai repülőgépek is támadták a japán támadókat, legalábbis amíg a japánok ki nem vívták a légifölényt. Ezután persze a japán légierő is elkezdte bombázni a várost és a repteret. A védőket azonban ezzel sem tudták legyőzni. Végül rendkívül véres harcok után augusztus 8-án a japánok elfoglalták a várost. Kuanghszi elfoglalása Miután Csangsa és Hengyang elfoglalásával a japánok uralmuk alá hajtották Hunan tartományt, a Hunantól délre lévő Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület ellen indítottak támadást. Ugyan a csangsai és hengyangi helyőrség megmaradt egységei is ide vonultak vissza a vereség után, és itt folytatták a harcot, ám az itteni csapatok így is létszámban alulmaradtak a japánokkal szemben. Ennek ellenére viszonylag sokáig sikerrel védekeztek. A két legjobban védett város, Guilin és Liuzhou csak novemberben esett el. Kuanghszi tartomány meghódítása végül a tartomány fővárosának, Nanningnak az elfoglalásával fejeződött be decemberben. A hadjárat ezen részében számos kínai civilt is lemészároltak a japánok. Ezzel nagyjából véget is ért az Icsi-Gó offenzíva. Következmények A hadjárat során a Japán Császári Hadsereg figyelemre méltó eredményeket ért el, de a hódításaikat nem sokáig tarthatták meg, ugyanis a csendes-óceáni fronton egyre inkább vesztésre álltak. A kínai vereség megmutatta, hogy a Kuomintang ereje és a népszerűsége is egyre kisebb. Ez 1945 után a polgárháborúban mutatkozott meg igazán. A nacionalisták kifáradtak a japánokkal, míg a kommunisták – akik nagyjából semmivel nem járultak hozzá a háborús erőfeszítésekhez – felkészülhettek a Kuomintang elleni háborúra. Poincaré-sejtés A Poincaré-sejtés egy híres matematikai probléma: a topológia egyik sokáig igazolatlanul maradt sejtése volt. Egyike volt a megoldó számára magas pénzjutalommal kecsegtető millenniumi problémáknak. Poincaré szerint a kétdimenziós tér egyenletei átalakíthatók a háromdimenziós térhez is. Más megfogalmazásban: bizonyos egyenletek a kétdimenziós térre vonatkozóan is átalakíthatók-e úgy, hogy érvényesek legyenek a háromdimenziós térre is. Története A kétdimenziós terek topológiai leírását már az 1800-as években publikálták, miszerint az összes lehetséges felület, így a Föld felszíne is, matematikai eszközökkel leírható. Henri Poincaré 1904-ben vetette föl, hogy a kétdimenziós esethez hasonlóan érvényes-e az az állítás, mely szerint bármely egyszeresen összefüggő háromdimenziós zárt sokaság homeomorf S3-mal, a háromdimenziós gömbfelülettel. Ezt olyan sejtésnek tálalta, amit várhatóan nehéz lesz majd bebizonyítani. Az 1960-as években a matematikusok minden dimenzióra átalakították az egyenleteket, de ezen eljárások közül egyik sem működött három dimenzióban. A probléma valósággal hírhedtté vált, mert bár többféle megoldás született, valamennyi tévesnek bizonyult. Grigorij Perelman, aki 1982-ben a budapesti Nemzetközi Matematikai Diákolimpián aranyérmet nyert, később kandidátusi fokozatot szerzett, 2002-ben közreadta a Poincaré-sejtésre vonatkozó kutatási eredményeinek részeredményeit. Kutatásaihoz Richard Hamilton amerikai matematikus problémamegközelítését használta kiindulópontként. A Poincaré-sejtést 2000-ben az amerikai Clay Intézet alapítványa a hét Millenniumi probléma közé sorolta, amelyeket a 21. század legfontosabb, megoldásra váró matematikai kérdéseinek tartott egy szakmai grémium. A tét egymillió dollár volt. Az orosz tudományos akadémia Sztyeklov Intézetének munkatársa, Grigorij Perelman 2002-ben igazolta a sejtést, 2010-ben pedig megkapta érte a Clay Intézet Millennium-díját, amit azonban nem volt hajlandó átvenni. 2006 júliusában John Morgan, az amerikai Columbia Egyetem matematikusa és Gang Tian, a Princetoni Egyetem matematikusa szintén publikált egy megoldást a Poincaré-sejtésre, melyet Morgan a madridi kongresszuson elő is adott. 2006. december 22-én a Science folyóirat Perelmannak adományozta a „Breakthrough of the Year” (Az év áttörése) című díjat, amelyet ilyen jellegű tudományos munkáért először adtak ki a matematika területén. Salamandroidea A Salamandroidea a kétéltűek (Amphibia) osztályába és a farkos kétéltűek (Caudata) rendjébe tartozó alrend. Rendszerezés Az alrendbe az alábbi 7 család tartozik: harántfogúgőte-félék (Ambystomatidae) angolnagőte-félék (Amphiumidae) Dicamptodontidae tüdőtlenszalamandra-félék (Plethodontidae) kopoltyús gőtefélék (Proteidae) patakigőte-félék (Rhyacotritonidae) szalamandrafélék (Salamandridae) Fogarasi Albert Fogarasi Albert (Torda, 1851. március 24. – Nagyenyed, 1945. november 19.) magyar filológus, történész. Életútja Tanulmányait a Bethlen Gábor Kollégiumban végezte, ugyanott tanár 1908-ig, Két ízben viselt rektori tisztséget; munkásságát nyugdíjba vonulása után is Nagyenyednek és főként a kollégiumnak szentelte. Irányító szerepe volt a függetlenségi szellemű politikai mozgalmakban. 1935-ben a Magyar Kaszinó centenáriuma alkalmával Jenei Elekkel megírta a kaszinó történetét. Emlékirataiban a múlt századbeli kollégiumi életet idézte fel. 1939-ben befejezett A Bethlen-kollégium múltjából c. monografikus munkája más kézirataival együtt a Bethlen Könyvtárban található. Kötetei Egyiptom földjén (Nagyenyed 1897); Régi diákélet a Bethlen-kollégiumban (a 300 éves Bethlen-kollégium emlékalbumában, Nagyenyed 1922); Nagyenyeden (a Tabéry Géza és Incze Ernő szerkesztette Jókai Erdélyben c. kötetben, Nagyvárad , 1925. 101-08.). (10053) 1987 SR12 A (10053) 1987 SR12 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1987. szeptember 16-án. Maláj guvattimália A maláj guvattimália (Eupetes macrocerus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a verébalkatúak (Passeri) alrend Passerida ágába, valamint a Eupetidae családjába tartozó egyetlen faj. Rendszerezés Besorolása régóta és erősen vitatott, egyes rendszerezők szerint a Cinclosomatidae családjába tartozik, de sorolták a timáliafélék (Timaliidae) családjába is. Előfordulása Brunei, Indonézia, Malajzia és Thaiföld területén honos. A természetes élőhelye erdők sűrű aljnövényzete. Alfajai Eupetes macrocerus macrocerus Temminck, 1831 Eupetes macrocerus borneensis Robinson & Kloss, 1921 Megjelenése Testhossza 28-30 centiméter. Insallah Az in sáa l-Láh (gyakran insalláhhá összeolvadva) arab nyelvű kifejezés, jelentése: ha Isten akarja. Magyarul leginkább a „ha Isten is úgy akarja” kifejezéssel adható vissza. A muszlimok akkor használják, amikor reményüket fejezik ki abban, hogy egy esemény majd bekövetkezik. Rokon kifejezése, a má sáa l-Láh, röviden másalláh (�� ��� ���� – amit Isten akart), már bekövetkezett dolgokra utal, például a néphitben sok helyen babonás okokból nem dicsérik az újszülöttet, helyette gyakran konstantálják, hogy olyan lett, amit Isten akart. Használata a Koránnak 18., ún. Barlang-szúrájából ered (18:24). A beszélt nyelvben "remélhetőleg" értelemben használják. A zsidó vallás hasonló célból a B’ezrat Hashem (����� ���) és az Im Irtze Hashem (�� ���� ���) kifejezéseket használja. Demjén Gyöngyvér Demjén Gyöngyvér (Budapest, 1940. május 26.) Jászai Mari-díjas magyar színművész. Életrajz Demjén András tisztviselő és Marsovszky Mária gyermeke. A középiskolát a Szentendrei Ferences Gimnáziumban végezte, 1958-ban érettségizett, majd egyből felvételt nyert a Színművészeti Főiskolára, ahol 1962-ben végzett. A főiskola elvégzése után a Győri Kisfaludy Színház társulatának tagja lett. 1964-ben a Szegedi Nemzeti Színházhoz került, majd 1969 és 1994 között a Veszprémi Petőfi Színházhoz szerződött. 2000-től újra a Győri Nemzeti Színház (az egykori Kisfaludy Színház) tagja. Özvegy, egy gyermek édesanyja. Férje Dobó György Gyula alezredes volt. Gyermeke, Ágnes, 1970-ben született. Színpadi szerepek A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 117; ugyanitt ötvennégy színházi felvételen is látható. Avenir Zak - Iszaj Kuznyecov: Fekete vagy vörös (Zinyocska) William Shakespeare : Rómeó és Júlia (Júlia) Arthur Miller : Salemi boszorkányok (Mary Warren) Molnár Ferenc : A Pál utcai fiúk (Nemecsek) Molnár Ferenc: Játék a kastélyban (Anni) Molnár Ferenc: Doktor úr (Sárkányné) Molnár Ferenc: Az ördög (Jolán) Molnár Ferenc: A Testőr (Színművésznő) Tennessee Williams : Nyár és füst (Alma) Katona József : Bánk bán (Melinda) Illyés Gyula : Kegyenc (Júlia) Presser Gábor - Sztevanovity Dusán : A Padlás (Mamóka) Anton Pavlovics Csehov : Három nővér (Irina, Mása) Anton Pavlovics Csehov: Ványa bácsi (Jelena) Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert (Ranyevszkaja) Anton Pavlovics Csehov: Sirály (Arkagyina) George Bernard Shaw : Tenner John házassága (Anna) George Bernard Shaw: Sosem lehet tudni (Clandonné) George Bernard Shaw: Cézár és Kleopátra (Kleopátra) Filmek Az ígéret földje (1961) Cédula a telefonkönyvben (1961) Elveszett paradicsom (1962) Zöldár (1965) Krisztina szerelmese (1969) Peer Gynt Jóban Rosszban (sorozat) Kitüntetései 1988 Jászai Mari-díj . Szabó Tamás (szobrász) Szabó Tamás (Budapest, 1952. október 10. –) Munkácsy Mihály-díjas magyar szobrászművész. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (2007). Életpályája 1974 és 1979 között a Magyar Iparművészeti Főiskola üveg szakán végezte tanulmányait. Diplomájának megszerzése óta folyamatosan képzőművészettel foglalkozik. Budapesten él, a Százados úti művésztelepen alkot. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, a MAOE, a Magyar Szobrásztársaság, 2007-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Aktív művészetszervező tevékenysége nyomán 2005-ben létrehozta az öt szobrászművészt (Drabik István, Gaál József, Kalmár János, Mata Attila, Szabó Tamás, Taubert László) tömörítő MORPH csoportot, amelynek tagjaként számos hazai és külföldi (Berlin, Bécs, Moszkva) kiállításon vesz részt. Érzékeny megmunkálású kisplasztikák alkotója, kiemelkedőek fejplasztikái, köztük Hajnal című (papír, vegyes technika, 35x30x28 cm, 1979-99), Bekötözött fejű (márvány, 35x27x26 cm), Mária című (bronz, 24 cm, 1989-1999). Egész alakos monumentális szobraira is jellemző az érzékenységet kifejező stílus, köztük 1956-os Emlékmű (bronz, 650 cm, 1990-91, Salgótarján), Carl Lutz Emlékmű (bronz, 550 cm, 1990-91, Budapest). Kiállításai (válogatás) Egyéni 1979 Salgótarján, Ifjúsági Ház; 1980 Esztergom, Esztergomi Vármúzeum (Makó Judit festőművésszel); 1981 Budapest, Ferencvárosi Pincetárlat; 1982 Szeged, Móra Ferenc Múzeum; 1983 Salgótarján, Nógrádi Sándor Múzeum (kamarakiállítás a Tavaszi Tárlaton); 1984 Budapest, Stúdió Galéria; München, Hungart Imoi Galéria ( Kovács Péter festőművésszel és Banga Ferenc grafikusművésszel; Budapest, Fórum Szálló (Makó Judit festőművésszel); 1985 Budapest, Dorottya utcai Kiállítóterem; 1986 Salgótarján, Nógrádi Sándor Múzeum; Heves, Múzeumi kiállítóterem; 1987 Dömös, Dömösi Galéria (Makó Judit festőművésszel); 1988 Hannover, Galéria Borkowsky ( Jovián György Festőművésszel); Basel, Art Expo’88; 1989 Budapest, Bartók 32 Galéria (Szentgyörgyi József festőművésszel); 1990 Salzburg, Galéria Kutcha ( Kovács Péter és Végh András festőművésszel); Szentendre, Műhely Galéria; 1992 Balassagyarmat, Horváth Endre Galéria; Budapest, Csontváry Galéria (Makó Judit festőművésszel); Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum; 1993 Heidelberg, Neuropa Galéria; Budapest, Vigadó Galéria; Budapest, Erlin Galéria ( Véssey Gábor festőművésszel); Salgótarján, József Attila Művelődési Ház; 1994 Leiden, Galéria Zichy (Makó Judit festőművésszel); Budapest, Pataky Galéria; Budapest, Tamás Galéria (Makó Judit festőművésszel); 1995 Szentendre, Vincze Papírmerítő Műhely; Budapest, Körmendi Galéria; 1996 Tilburg, Exellent Art Promotion (Hollandia); Budapest, Hilton Szálló (Makó Judit festőművésszel); Szolnok, MOL Galéria; Hoppdorf, Galerie 2001 (Hollandia); 1997 Budapest, Páholy Galéria; 1998 Budapest, Gold Art Galéria; 1999 Szolnok, Szolnoki Galéria; 2000 Budapest, Vigadó Galéria ( Földi Péter festőművésszel és Muzsnay Ákos grafikusművésszel); 2001 Budapest, Gold Art Galéria; Budapest, Csók István Galéria ( Földi Péter festőművésszel és Muzsnay Ákos grafikusművésszel); 2002 Budapest, Erlin Galéria; Budapest, Újszecesszió Galéria; Budapest, Galéria IX; Budapest, Aulich Art Galéria; 2003 Budapest, Visual Art Hyatt Hotelgaléria; 2004 Budapest, Olof Palme-ház ; 2005 Budapest, Tokaji Képkeret Szalon (Makó Judit festőművésszel); 2006 Budapest, Visual Art Grand Hotel Szobor Galéria; 2007 Budapest, Ráday Galéria; Budapest, Ráday IX (Szikszai Károly festőművésszel); 2008 Budapest, Nemzeti Színház – Zikkurat Galéria; Budapest, Art9 Galéria; 2009 Budapest, Galéria IX; Szeged, Volksbank Galéria; 2010 Simontornya Vármúzeum (Makó Judit festőművésszel); Léna & Roselli Galéria, Budapest; Krisztina Palace, Budapest (a Ráday Galéria szervezésében) Konkoly Gyula festőművésszel. Csoportos 1979 Salgótarján, Tavaszi Tárlat; 1980 Salgótarján, Tavaszi Tárlat; Budapest, Műcsarnok, Stúdió ’80; Szeged, Nyári Tárlat;Tata, Kuny Domonkos Múzeum, Fiatal Képzőművészek Stúdiója; Egyedi rajz és kis-plasztika; Budapest, Duna Galéria, Fiatal képzőművészek kiállítása; 1981 Salgótarján, Tavaszi Tárlat; Budapest, Vigadó Galéria, Stúdió ’81; Szeged, Nyári Tárlat; Pécs, Országos Kisplasztikai Biennálé; Miskolc, Országos Grafikai Biennálé; 1982 Budapest, Műcsarnok, Országos Képzőművészeti Kiállítás; Salgótarján, Tavaszi Tárlat; Budapest, Bartók 32 Galéria, Grafika 1980-1982; Tata, Kuny Domonkos Múzeum, Fiatal Képzőművészek Stúdiója, Egyedi rajz és kis-plasztika; Szeged, Díjazottak kiállítása; Miskolc, Téli Tárlat; Budapest, Műcsarnok, Stúdió ’82; Salgótarján, Nógrádi Sándor Múzeum, Országos Rajzbiennálé; 1983 Gauting, Kortárs magyar képzőművészeti kiállítás; Salgótarján, Tavaszi Tárlat; Pécs, Országos Kisplasztikai Biennálé; Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Grafikai kiállítás; Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, Vásárhelyi Őszi Tárlat; 1984 Szeged, Nyári Tárlat; Debrecen, Téli Tárlat; Salgótarján, Tavaszi Tárlat; Salgótarján, Nógrádi Sándor Múzeum, Országos Rajzbinnálé; Budapest, Műcsarnok, Országos Képzőművészeti Kiállítás; Budapest, Fényes Adolf Terem, Anyag; 1984 Budapest, Dürer Terem, Kőrösi Csoma Sándor Emlékkiállítás; 1985 Pécs, Országos Kisplasztikai Biennálé; Salgótarján, Tavaszi Tárlat; 1987 Tübingen, Kunsthalle; 1988 Bari, Arte Fiore ’88; Róma, Külügyminisztérium; Salgótarján, Nógrádi Sándor Múzeum, Országos Rajzbiennálé; Salgótarján, Tavaszi Tárlat; 1989 Milánó, Studio Panigati; Baden bei Wien, Hotel Sacher; Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, Vásárhelyi Őszi Tárlat; Szeged, Táblaképfestészeti Biennálé; Salgótarján, Tavaszi Tárlat; 1990 Immenstadt, Rathaus; Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, Vásárhelyi Őszi Tárlat; Salgótarján, Tavaszi Tárlat; Salgótarján, Nógrádi Múzeum, Országos Rajzbiennálé; Budapest, Budatétényi Galéria, Országos Szobrászrajz Biennálé; Marvinsholm, Ystad Kulturcentrum; 1992 Budapest, Vigadó Galéria, Dunap’Art kiállítás; Wagen, Künstlerhaus; Wiesbaden, Parlament, Körmendi Galéria kiállítása; Salgótarján, Nógrádi Múzeum, Országos Rajzbiennálé; Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, Vásárhelyi Őszi Tárlat; Budapest, Országos Szobrászrajz Biennálé; Budapest, Csontváry Terem, Borfesztivál; Salgótarján, A város 70 éves; Sopron, Dunap’Art kiállítás; 1993 Salgótarján, Tavaszi Tárlat; 1993 Budapest, Brit Nagykövetség; Budapest, Csontváry Terem, Borfesztivál; Budapest, Hadtörténeti Múzeum, T-Art Alapítvány kiállítása; Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, Vásárhelyi Őszi Tárlat; 1994 Memmingen, Kreutzlingend; Budapest, Petőfi Csarnok, Tavaszi Tárlat; Budapest, Városliget, Kerengő Galéria; Budapest, Csontváry Terem, Borfesztivál; Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, Vásárhelyi Őszi Tárlat; 1995 Budapest, Eve Art Galéria, Art Stockholm; Budapest, Brit Nagykövetség; Athén, Magyar Nagykövetség; Budapest, Műcsarnok, Helyzetkép, Magyar szobrászati kiállítás; Budapest, Csontváry Terem, Borfesztivál; Uboldo, Nemzetközi Festészeti Kiállítás; Esztergom, Országos Pasztell Biennálé; Köln, Kunstmesse, Erdész-Mensikov Galéria kiállítása; 1996 Strasbourg, Art’96, Eve Art Galéria kiállítása; Köln, Kunstmesse, Erdész-Mensikov Galéria kiállítása; Salgótarján, Nógrádi Múzeum, Országos Rajzbiennálé; Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, Vásárhelyi Őszi Tárlat; 1997 Carrara, Palazzo Ina; Mödling, Künstlerhaus; Budapest, Casino Hilton; Budapest, Műcsarnok, Magyar Szalon; Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, Vásárhelyi Őszi Tárlat; Szentendre, Erdész Galéria, Művészkonyha; Budapest, Körmendi-Csák Gyűjtemény, Kortárs Magyar Művészet; 1998 Budapest, Vigadó Galéria, T-Art Alapítvány kiállítása, Paletta; 1998 Lübeck, Volkshohschule, Magyar művészek kiállítása; Budapest, Műcsarnok, Art Expo ’98; Budapest, Pataky Galéria, Százados úti művésztelep kiállítása; Szeged, Festészeti Biennálé; Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, Vásárhelyi Őszi Tárlat; Budapest, Nádor Galéria, Belső rajz; Budapest, Vízivárosi Galéria, Élet és Irodalom-kiállítás; Szentendre, Erdész Galéria, Művészkonyha; Los Angeles, Gallery 825, Art Arena; Los Angeles, Museum of art Downtown, Love és Hate; Los Angeles, World Contemporary Art ’98; 1999 Szeged, Jubileumi Nyári Tárlat; Budapest, Olof Palme-ház, Kortárs Művészek Első Állandó Kiállítása; Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, Vásárhelyi Őszi Tárlat; Stuttgart Bad-Canstadt, Városháza, Dunap’Art kiállítás; Szentendre, MűvészetMalom; Genf, Művészeti Vásár, Csók István Galéria kiállítása; 2000 Budapest, Olof Palme-ház, II. Állami díjazottak kiállítása; Budapest, Műcsarnok, Dialógus; 2001 Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, Vásárhelyi Őszi Tárlat; Budapest, Műcsarnok, Szobrászaton innen és túl; Budapest, Olof Palme-ház, Dunap’Art Társaság jubileumi kiállítása; 2002 Esztergom, Országos Pasztellbiennálé; New York, Manhattan, Graphis Center, Artist from the Erlin Gallery; 2003 Szeged, Nyári Tárlat; 2006 Budapest, Aulich Art Galéria, MORPH; 2007 Berlin, Berlini Nagykövetség, MORPH; Bécs, Kollégium Hungaricum, MORPH; 2007 Szentendre, Művészet Malom, „Mágia”; Budapest, Műcsarnok, Budapest Art Fair; 2008 Budapest, Budapest Galéria, MORPH; Budapest, KOGART, 2008 évi válogatást bemutató kiállítás; Szeged, Reök Palota, „Élő magyar festészet”; 2009 Szentendre, Művészet Malom, I. Szobrászati Biennále; Budapest, Zikkurat Galéria, „Festő” – Szobrászok kiállítás; „Rések az időben, rések a térben” – Galéria IX, Budapest; „Arc, pofa, ábrázat” – Ráday Galéria, Budapest; „Hungarikonok” – Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest; 2010 SzögArt kiállítás – Művésztelepi Galéria, Szentendre; Morph csoportkiállítás – Reök-palota, Szeged; Alkotásai Köztéren és középületben (válogatás) 1981: Fríz (bronz, Budapest, XIV. Ajtósi Dürer sor, volt Politikai Főiskola) 1985: Kút figurával (bronz, Nagykanizsa, Városi Uszoda); Martinov-portré (bronz, Kiskőrös, Petőfi Műfordítók Parkja) 1987: Érintés/Ábrahám és Izsák (bronz, Kis kőrős, Felszabadulás lakótelep) 1990: Carl Lutz -emlékmű (bronz, Budapest, Dob utca) 1991: Az 1956 -os sortűz áldozatainak emlékműve (bronz, műkő, Salgótarján, Vásártér) 1992: Vaszary János -portré (bronz, Tata, Országgyűlés tér, Vaszary János Általános Iskola) 1997: Barcsay Jenő -portré (bronz, Szentendre, Barcsay tér) 2000: Chikán Bálint-portré, domborműves emléktábla (bronz, Szentendre, Művészet Malom; Millenniumi dombormű (bronz, Budapest, V. Városház utca, Régi Vármegyeháza 2006: Roma holocaust (gránit, bronz, Budapest, Nehru park; Balázs János emlékmű (bronz, Salgótarján, Pécskő utca) Gyűjteményekben (válogatás) Herman Ottó Múzeum , Miskolc Janus Pannonius Múzeum , Pécs Nógrádi Múzeum, Salgótarján Patkó Imre Gyűjtemény , Győr Petőfi Irodalmi Múzeum , Budapest Tornyai János Múzeum , Hódmezővásárhely Xántus János Múzeum , Győr KOGART Kortárs Művészeti Gyűjtemény, Budapest Díjak, elismerések 1980 Fiatal Képzőművészek Stúdiója, SZOT-díj; 1981 Nyári Tárlat díja, Szeged; 1982 Tavaszi Tárlat nagydíja, Salgótarján; Téli Tárlat díja, Miskolc; 1984 Nyári Tárlat díja, Szeged; Tavaszt Tárlat díja, Salgótarján; Téli Tárlat díja, Debrecen; 1985 Országos Kisplasztikai Biennálé díja, Pécs; Országos Grafikai Biennálé díja, Miskolc; Tavaszi Tárlat díja, Salgótarján; 1986-88 Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj ; 1990 I. Országos Szobrászrajz Biennálé díja, Budapest; 1992 Tornyai-plakett, Vásárhelyi Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely; 1995 Claudio Colombo-díj, Nemzetközi Festészeti Kiállítás, Uboldo (Olaszország); 2000 Munkácsy Mihály-díj ; 2001 Mester-díj, Vásárhelyi Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely; 2002 Caran d’Ache-díj, Országos Pasztell Biennálé, Esztergom; 2005 Vásárhelyi Őszi Tárlat, MAOE díja, Hódmezővásárhely; 2006 Pöchlarn Nemzetközi Művésztelep Szobrászati díja (Ausztria); Hungart-ösztöndíj; 2007 Vásárhelyi Őszi Tárlat Művészeti Minisztérium díja; 2008 55. Vásárhelyi Őszt Tárlat Csongrád Megye díja; 2008 „Rig Rigatar” – Közelkép (Cigányok a Magyar kultúrában) - Oktatási és Kulturális Minisztérium Díja. Bruce Grimshaw Bruce Grimshaw új-zélandi nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Teljes neve Bruce Edward Grimshaw. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A játékvezetői vizsgát megszerezve a területi bajnokságokban kezdte szolgálatát. Nemzeti labdarúgó-szövetségének megfelelő játékvezető bizottságai minősítése alapján jutott a Central Football Federation (NZF) játékvezetői közé. A küldési gyakorlat szerint rendszeres 4. bírói szolgálatot is végzett. Aktív pályafutását befejezve amatőr mérkőzéseken tovább működik. Nemzeti kupamérkőzések Vezetett kupadöntők száma: 1 Chatham ASB Kupa Évente kerül megrendezésre az Új-zélandi labdarúgó-kupa. Nemzetközi játékvezetés Az Új-zélandi labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1998-tól tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a angolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. Labdarúgó-világbajnokság U17-es labdarúgó-világbajnokság Új-Zéland rendezte a 8., az 1999-es U17-es labdarúgó-világbajnokságot, ahol a FIFA JB bíróként foglalkoztatta. 1999-es U17-es labdarúgó-világbajnokság --- A világbajnoki döntőkhöz vezető úton Franciaországba a XVI., az 1998-as labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. Selejtező mérkőzéseket az OFC zónában vezetett. OFC-nemzetek kupája Ausztrália rendezte a 4., az 1998-as OFC-nemzetek kupája labdarúgótornát, ahol az Óceániai Labdarúgó-szövetség (OFC) JB játékvezetőként vette igénybe szolgálatát. Olimpiai játékok 2000. évi nyári olimpiai játékok A 2000. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáján a FIFA JB bírói szolgálatra alkalmazta. Bolyai János Bolyai János (Kolozsvár, 1802. december 15. – Marosvásárhely, 1860. január 27.) magyar matematikus és hadmérnök. Bolyai Farkas fia és egyben tanítványa. A magyar tudomány egyik legnagyobb alakja, az egyik leghíresebb magyar matematikus, a „geometria Kopernikusza”, „az erdélyi tudományosság legkiemelkedőbb képviselője”. Valóságos csodagyerek volt, mégsem tanulhatott Göttingenben, helyette a bécsi katonai akadémiára került és ott kitűnő eredménnyel hadmérnökként végzett. 1831-ben megjelent Appendix című művével megalkotta a nemeuklideszi geometriát, amely nélkülözhetetlen alapot jelentett a 20. század fizikai elméletei számára. Ő maga is szorgalmazta egy nemeuklideszi alapokra helyezett mechanika kidolgozását, azaz „majdnem egy évszázaddal Albert Einstein előtt megfogalmazta Einstein gravitációértelmezésének a célkitűzését”. A komplex számok, a számelmélet, illetve az algebrai egyenletek témakörében folytatott kutatásai kéziratban maradtak ugyan, és csak jóval később kezdődött meg feldolgozásuk, azonban mai szemmel nézve is igen figyelemre méltóak. Szintén elismerést érdemelhet zeneelméleti és filozófiai munkássága, továbbá hadmérnökként többek közt részt vett a temesvári erőd korszerűsítésének tervezési munkálataiban is. Családi háttere és életútja Apai nagyszülei, Bolyai Gáspár és pávai Vajna Krisztina révén magyar-székely, anyai nagyszülei, árkosi Benkő József és Bachmann Júlia által magyar-szász származású. Kolozsváron született, ahol szülőháza ma is látható, pár lépésre a város főterétől. Szülei Bolyai Farkas matematikus és író, illetve Benkő Zsuzsanna első gyermekeként született, egyetlen húga kisgyermek korában meghalt. Már gyermekkorában jelét adta nem mindennapi képességeinek. Hétévesen németül és hegedülni kezdett tanulni. Eleinte apja, majd a marosvásárhelyi kollégium felső osztályos diákjai tanították. 1814-ben, azaz tizenkét évesen íratták be a kollégiumba, ahol rögtön a negyedik osztályba került, és 1817-ben évfolyamelsőként tette le a záróvizsgát. Bolyai Farkasnak az volt az elképzelése, hogy fiát a göttingeni egyetemre küldi, ahol ő maga is tanult, és ehhez barátja, az akkor már világhírű Gauss segítségét kérte. Mivel Gauss a levélre nem válaszolt, Bolyai János 1818-ban a bécsi hadmérnöki akadémiára felvételizett. Taníttatásának költségeit báró Kemény Miklós vállalta, utóbb báró Kendeffy Ádám is hozzájárult. A választott intézményt illetően elég hamar csalódnia kellett: matematikát csak az első két évben tanultak, és számtalan olyan kötelezettségnek kellett eleget tennie, amelyek untatták. Ebben az időben kezdte el a párhuzamosok tanulmányozását; a matematika mellett a másik kedves időtöltése a zene volt. Az akadémiát 1822 szeptemberében kiváló eredménnyel fejezte be, ezt követően mérnökkari tisztjelöltként még egy évig a katonai építészmérnökök szaktantárgyait tanulta. 1823-ban alhadnagyi rangban a temesvári erődítési igazgatóságra küldték, ahonnan matematikai felfedezéseivel kapcsolatban azt írta édesapjának, hogy: „Semmiből egy ujj más világot teremtettem.” 1826 áprilisától pedig az aradi erődítési igazgatóságon dolgozott, ahol 1827-ben főhadnaggyá léptették elő. 1827 végén–1828 elején betegségét követően Marosvásárhelyre utazott lábadozni, de 1828. második felében is sokat szenvedett a maláriától. 1828-ban Nagyváradon, 1829-ben Szegeden végzett katonai felméréseket. 1831 májusától Lembergben, a galíciai főhadparancsnokság lembergi kerületi műszaki és erődítési igazgatóság mérnöktisztjeként szolgált másodosztályú kapitányi rangban, majd 1832-ben Olmützbe helyezték. Útban szolgálati helye felé balesetet szenvedett, amelynek következtében több mint egy hónapig agyrázkódással ápolták. 1833-ban betegsége miatt nyugdíjazását kérte, amit a „kilátással a későbbi visszahelyezésre” megjegyzéssel kapott meg. Ekkor visszatért Marosvásárhelyre, ahol özvegy édesapjával lakott, közös háztartásban. 1834-ben kiköltözött a család domáldi birtokára, ahol gazdálkodással foglalkozott, emellett újból nekilátott a matematikai kutatásoknak. Gazdasszonya a kurtanemesi családból származó kibédi Orbán Rozália volt, aki két gyermeket is szült neki: Dénest (1837–1913) és Amáliát (1840–1893). 1845-ben Bolyai Farkas másnak adta bérbe a családi birtokot, mivel úgy találta, hogy fia elhanyagolja a gazdaságot, így 1846 elején János visszaköltözött Marosvásárhelyre. Ezzel a lépéssel anyagilag elég rossz helyzetbe került, mivel a nyugdíja alacsony volt. 1848-ban a magyar hadügyminisztérium felhívást tett közzé a szolgálaton kívüli és nyugalomba helyezett katonatisztek számára, hogy lépjenek be a honvédségbe; az erdélyi közvélemény is azt várta Bolyaitól, hogy katonai feladatot vállaljon. Bolyai, noha azonosult a forradalom törekvéseivel, betegsége miatt nem vállalta a hadi szolgálatot. 1849 májusában házasságot kötött élettársával, Orbán Rozáliával; ezt előzőleg a katonatisztek számára előírt kaució hiánya miatt nem tudta megtenni. Júniusban levelet írt Kossuth Lajosnak, amelyben felajánlotta szolgálatait a kormánynak, amelytől azt várta, hogy az ország jóléte érdekében megvalósítja az ő elképzeléseit; a beadvány további sorsa nem ismert, elképzelhető, hogy Bolyai végül is nem küldte el. 1852-ben elvált feleségétől és egy bérelt szobába költözött. 1860 januárjában tüdőgyulladást és agyhártyagyulladást kapott, de azt megelőzően is hosszasan betegeskedett. 1860. január 27-én halt meg. Két nap múlva a katonai egyenruhájában, de jeltelen sírba temeték el. A marosvásárhelyi református egyház halotti anyakönyvébe ezt írták: „Bolyai János, nyugalm. Ingenieur Kapitány – meghalt agy- és tüdőgyulladásban. – Híres, nagy elméjű matematikus volt, az elsők között is első. Kár, hogy nagy talentuma használatlanul ásatott el.” Hagyatéka – Bolyai Farkaséval együtt – nagyrészt a marosvásárhelyi Teleki–Bolyai Könyvtárban, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Kézirattárának különgyűjteményei között mint önálló Bolyai-gyűjtemény található. Munkássága Matematika 1820 és 1823 között dolgozta ki és írta meg korszakalkotó felfedezését: a nemeuklideszi geometriát, amelyet abszolút, illetve hiperbolikus geometriának neveztek neves kortársai. Ő maga így fogalmazta meg felfedezését, melyet apjának írt egy levelében: „semmiből egy új, más világot teremtettem” (1823). 1826-ban katonai parancsnokának, Johann Wolter von Eckwehr századosnak átadott egy német nyelvű kéziratot, amely nemeuklideszi geometriai vizsgálatainak összefoglalását tartalmazta, azonban ennek a kéziratnak nyoma veszett. Tudományos felfedezése végül 1832-ben Appendix címen apja Tentamenje első kötetének függelékeként jelent meg, melyet francia és német nyelvre fordítottak le. A szakirodalom Bolyai–Lobacsevszkij-féle geometriának nevezi a párhuzamossági axióma tagadásán alapuló geometriákat. Az orosz Nyikolaj Ivanovics Lobacsevszkij ugyanis Bolyaitól függetlenül jutott ugyanerre a felfedezésre. A róluk sokáig folytatott elsőbbségi vita azonban nemcsak ezért nem dönthető el, hanem mert Bolyai a hiperbolikus geometriánál általánosabb abszolút geometriai vizsgálatokat is folytatott, míg Lobacsevszkij – némileg előbb ugyan, mint Bolyai – pusztán hiperbolikus geometriával foglalkozott. Míg Lobacsevszkij a párhuzamossági axióma tagadásán alapuló geometriai rendszert épített fel, Bolyai olyan tételeket keresett, amelyek az axióma igaz vagy hamis voltától függetlenül bizonyíthatóak. Ilyen például a gömbi trigonometria is. Ehhez újraértelmezte a párhuzamosságot, majd bemutatta a hiperbolikus sík különféle nevezetes alakzatait. A két geometriát együtt tárgyalta, és párhuzamot vont a gömbi geometriával is. Az 1860-as és 1870-es években Arthur Cayley és Felix Klein kimutatta az alapvető összefüggéseket az euklideszi, a nemeuklideszi és a projektív geometria között, megadva ezzel Bolyai és Lobacsevszkij elméletének a teljes elismerést. 1831-ben Bolyai Farkas fia kérésére elküldte Gaussnak az Appendixben leírt nagy felfedezést, de a levél – talán a kolerajárvány miatt – elkallódott, így csak a következő, 1832-es levél jutott el a címzetthez. Gauss nagyon szűkszavú volt a dicsérettel. Ami a legfájóbb volt, azt közölte a levelében, hogy ha megdicsérné Bolyait, akkor önmagát dicsérné, mivel ő is erre a felismerésre jutott, de nem volt bátorsága azt papírra vetni. Gaussban valóban felmerült a nemeuklideszi geometria gondolata, ezt a hagyatékában talált iratok, illetve levelei bizonyítják, azonban külön megkérte a címzetteket, hogy elgondolásait tartsák titokban. Korának matematikai színvonalához képest hiányos képzettséggel bírt; sok eredménye mások munkáinak újrafelfedezése. Emellett a tudományos segédeszközei is hiányosak voltak. Nem jutottak el hozzá korának matematikai folyóiratai; egyes érdekesebb eredményekről apjától, vagy az első magyar nyelvű közkönyvtárból, a marosvásárhelyi Tékából értesült. Emellett mindkét Bolyai gyűjtötte a matematikai könyveket, és az évtizedek alatt gazdag és jelentős könyvtárat gyűjtöttek össze. Mindezzel János nem volt megelégedve; szerette volna tovább képezni magát. Bolyai János 1850-ben elkezdte egy axiómákra alapozott geometriai rendszer kidolgozását, de a Raumlehre (Tértan) című német nyelvű kézirat befejezetlen maradt. Ebben Bolyai a fél évszázaddal később megszülető topológia alapjait rakta le. Továbbá foglalkozott az egyszerű mértani alakzatokkal, a ponttal, egyenessel, az abszolút síkkal, szerkesztésekkel, szögekkel és sokszögekkel. A műhöz készült jegyzetek más kérdésekkel is foglalkoznak. A komplex számokról írott műve, a Responsio (1837) a lipcsei Jablonowszky Társaság pályázatára készült, amelyre (a szintén pályázó) Bolyai Farkas hívta fel figyelmét, aki pályázatában a Tentamenben írottakat ismételte meg. A pályázat a képzetes mennyiségek szerkesztéséről szólt, de János inkább az értelmezésükkel, geometriai szerepükkel és más hasonló mély problémával foglalkozott. Az általa elegy nyi vagy elegyes szám névvel illetett komplex számokat, a kortárs Hamiltonhoz hasonlóan rendezett valós számpárként fogta fel; a komplex számok mértani alkalmazását illetően visszautalt az Appendixben kifejtett geometriájára, amelyet a bírálók nem ismertek. Nem értették a jelöléseket sem. Az elmélet szokatlansága és a pályázat vázlatos kidolgozása miatt a bírálók nem értékelték a művet érdemének megfelelően. Bolyait lesújtotta ugyan a sikertelenség, és visszakérte a dolgozatot, ennek ellenére tovább foglalkozott a komplex számokkal. Az volt a célja, hogy a számelmélet egyes fogalmait és tételeit a komplex számokra is kiterjessze, foglalkozott többek között a komplex számok kongruenciájával is. Számelméleti kutatásainak legfontosabb eredménye, hogy a kis Fermat-tétel bizonyításával próbálkozva, rátalált az első álprímszámra (341); ez volt a példa, amely a tétel fordítottjának hamisságát igazolta. További ellenpéldákat keresve, megalkotta azt a módszert, amelyet ma Jeans tétele néven ismernek. Új bizonyítást keresett Fermat karácsonyi tételére, és hármat is talált, mindegyik egyszerűbb volt, mint Euleré. Számelméleti jegyzetei főként idősebb korában, az 1850-es években készültek. Noha Bolyai elsősorban a geometria terén kifejtett munkássága miatt híres, sokat foglalkozott az algebrai egyenletek elméletével is. Már fiatal katonatisztként írt leveleiben a harmadfokú egyenletek megoldásának módszereiről. A négynél magasabb fokú egyenletek megoldásán évekig dolgozott, mivel a tudományos élettől távol, vidéki elszigeteltségében Abel és Galois munkái nem jutottak tudomására. Két töredékes kéziratában ő is arra az eredményre jutott, hogy a négynél magasabb fokú általános algebrai egyenleteknek nincs megoldóképlete. A megoldás lehetetlenségére két bizonyítást is talált. Életében csak az Appendix jelent meg nyomtatásban, bár a többi művét is kiadásra szánta. Ehhez azonban szépen le akart mindent tisztázni. A szép, helyes és pontos megfogalmazás igénye miatt még tudományos eredményeit is csak nagy sokára tudta a nyilvánosság elé tárni. Tervezte, hogy cikkeket küld a Journal der Mathematik und Physik és az Archiv der Mathematik und Physik lapokba, de ebben halála megakadályozta. Feljegyzéseit még ma is kutatják. Jegyzetei, levelei tele vannak kívülállók által nehezen érthető szavakkal és jelölésekkel; ez különösen a képletek megértését nehezíti meg. Saját írásmódot dolgozott ki, és ezzel jegyzetelt három nyelven: magyarul, latinul és németül. Apjához írott leveleiben a matematika keveredik a többi, sokszor köznapi témával. Halála után a kéziratokat a hadsereg lefoglalta, és csak később került a Magyar Tudományos Akadémia birtokába. Nagy részük elveszett; volt, amit Bolyai Gergely égetett el. Az Akadémia nem talált kiadásra általuk méltónak ítélt anyagot, és 25 év után visszaadta az örökösöknek. Paul Stäckel is megvizsgálta a jegyzeteket, és kimutatta, hogy igenis lenne mit kiadni belőle. Körülnézett Marosvásárhelyen is adatgyűjtés céljából. Sokat tett Bolyai János munkásságának megismertetéséért, de másokat lebeszélt a jegyzetek tanulmányozásáról, mivel nagyon nehéz megfejteni őket. Filozófia Együtt tárgyalta az általa felfedezett hiperbolikus geometriát az euklideszi geometriával, hogy ezzel bemutassa az ellentétek természetes egységét. Elgondolkodott azon, hogy ha többféle geometria lehetséges, akkor vajon melyik írja le jobban a fizikai teret. Erre a kérdésre a fizika módszerei, a kísérletezés, megfigyelés és elméleti modellek adhatnak választ. A tudománynak a valóság megismerésére kell törekednie, és meg kell találnia a középutat a folytonos kétkedés és az idealizmus között. Fontosnak tartotta a népnevelést is, és megemlékezett az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseiről. Az anyagnak alakja van, és érzékelni és gondolkodni is képes. Csak az anyag tud mozogni; ami nem anyag, az mozdulatlan. Ismereteinket főként érzékelés útján szerezzük. Az anyagot a mozgással együtt nem teremtették, hanem öröktől fogva van. A világ él; minden pont változik, a változás mozgás; ami nem anyagból van, az változatlan és örök. Isten azonos a világegyetem harmóniájával, és mint ilyen, tökéletes. Azonban nem személytelen, hanem például akarata is van. Az Üdvtan egy boldogabb társadalomról szóló elképzeléseit tartalmazza. Azon alapul, hogy az egyén csak boldog társadalomban lehet boldog. Ha ezt csak ésszel belátjuk, akkor a műben részletezett átalakításokhoz már nem is kell több ösztönzés. Ebben a rendszerben az iskolai képzés része lenne az euklideszi geometria mellett a hiperbolikus geometria is, és nem létezhetne szerelem. Az embereket név helyett számokkal neveznék meg, amelyek változhatnak is. A gyerekeket az öregek nevelnék. A fegyvereket elvennék a katonáktól, és vadászatra használnák. A pénzgazdálkodást megszüntetnék, újra bevezetnék a cserekereskedelmet. Szigorúan büntetnék a bűncselekményeket. Minden egészséges ember köteles lenne napi két órában földet művelni. Amíg a tan el nem terjed, addig minden mesternek tizenkét tanítványt kell beavatnia, akik a beavatás után tovább terjesztik a tant. Az uralkodókat mielőbb be kell vonni, hiszen nekik van hatalmuk arra, hogy bevezessék a műben részletezett rendszert. A mű írása közben adódott nyelvi nehézségeit a magyar nyelv logikai nyelvvé alakításával akarta megoldani. A nehézségeken matematikai szigorral igyekezett úrrá lenni. Rendszerében a logikai nyelvvé alakított, pontos kifejezőerővel bíró magyar nyelv lenne a világnyelv, ami legyen szigorúan logikus, félreérthetetlen, áttekinthető, könnyen tanulható és matematikailag pontos. Mindezeket a követelményeket képletekbe foglalta. A nyelvhez készített betűtárat, gyökszótárat, és egyszerűsítő módszereket dolgozott ki. Zene Bolyai Farkas az 1830-astól az 1850-es évekig zenetanítással is foglalkozott. Második felesége, Nagy Terézia játszott hárfán és szépen énekelt; ez a házasság létrejöttét is segíthette. A Bolyaiak idején felpezsdült a társadalmi és a művészeti élet. János zenei ismereteit mindkét szülője támogatta. János hétéves korától tanult hegedülni. Saját bevallása szerint azonban nem kapott rendszeres képzést, és sokkal többet tanult önképzéssel, mint a tanáraitól. 12 évesen egy marosvásárhelyi előadáson helyettesítette az első hegedűst. Gyakorlásra kevés ideje jutott, így inkább tehetségének tulajdonította, hogy zenészként is megállta a helyét. Marosvásárhelyen kamarazenélt, néha szórakoztató zenét is megszólaltatott. Nyugalmazása után többet foglalkozott elméleti kérdésekkel, mint a zenéléssel, ezért ekkor is ritkán vette elő a hegedűt. Tízévesen már kisebb műveket, adagiókat és allegrókat komponált. Nagy művészetkedvelő volt mind Marosvásárhelyen, mind Bécsben. János a zeneelméletét Üdvtanába illesztette bele, ahol a tudományokat és a művészeteket a tizenkettes számrendszer szerint sorolta be. A zene ezt a számrendszert támogatja, mivel 12 félhang (kis szekund) van egy oktávon belül. A művészetek között a zenét tette első helyre mint olyan művészetet, amivel még a képzetlenek is megszólíthatók. A zene hatását kutatva sorra megvizsgálta a legfőbb hangszereket: a klarinétot, a hegedűt, a brácsát, a fuvolát és a zongorát. Minden hangszerrel szemben azonban az emberi énekhangot tartotta a legtermészetesebbnek. A legtöbb figyelmet a hegedűnek szentelte, hiszen ez rejti magában a legnagyobb lehetőséget a zenész számára. Ennek a hangját lehet a legjobban hangolni, módosítani, olyan finom rezdülések kifejezésére is alkalmas, amire a többi hangszer képtelen. A zongorának a legnagyobb a hangterjedelme, és alkalmasabb az akkordokra, mint a hegedű. A klarinét egyszerűbben tanulható, és erőteljesebb a hangja, de nem játszható rajta minden hangnem egyformán. A hegedű kifejezőereje mellett azonban a legtechnikásabb is egyben, sokkal többet kell vele gyakorolni, mint a többi hangszerrel. Mindezek igazolják a hegedű helyét a zenekarban. A hegedűművész kinevelésében tehetséges tanítványra, jó pedagógusra, rendszeres gyakorlásra és nem kevés elszántságra van szükség. Aki csak magának, vagy kisebb közönségnek zenél, annak is napi két órát kell szánnia a hegedűn való gyakorlásra. Ennyi gyakorlással képessé válik a kamarazenélésre és a zongorakíséret melletti hegedülésre is. Kiemeli a kamarazenét és a kísérettel való zenélést, mert segít abban, hogy az ember megtanuljon együttműködni társaival. A művészeteket tudatformáló erejük, nevelő hatásuk miatt tartja fontosnak, de a termelő munkának ad elsőbbséget, és megjegyzi, hogy a művészet romboló hatású is lehet, hiszen elvonja az embereket a termeléstől, vagy feleslegesen felszítja az érzelmeket. Foglalkozott a hangok jelölésével, hangjegyírással is. Több próbálkozása ismert. Az ötvonalas rendszert és a pótvonalak számát áttekinthetőséggel magyarázta. Az egyes oktávok megkülönböztetésében a jelzők helyett különféle szótagokkal egészítette ki a hangok nevét. Egy másik próbálkozásában megszámozta a hangokat. A ritmusértékek jelölésére apja jeleit kiegészítő algebrai jelrendszert alkalmazott, például a módosítójeleket is megváltoztatta. Mindezek együtt azonban egy nagyon bonyolult rendszert alkotnak, aminek bemutatására és továbbgondolására már nem vállalkozott. Egy másik ötletében egyenjogúsította az oktáv tizenkét hangját, habár a temperálást elutasította mint zavaros és ellentmondásos megoldást. Zeneművekkel érvelt a temperálás ellen, mivel ezeket eltorzítja, és megfosztja hangulatuktól. Még az egyenletes elosztás lenne a legkevésbé rossz, de ez természetellenes. Később azonban az egyenletes temperálást fogadta el mint szükségmegoldást. Minden hangközt kellemesnek tartott, viszont mindegyikhez külön jelleget rendelt. Hasonlóan foglalkozott az akkordokkal is. Az ütemet csak ütemváltáskor tartotta szükségesnek kiírni. A páratlan ütemet elméletében nehezebbnek tartotta, mint a párosat. A hangsúlyok érzékeltetését nem szabad eltúlozni; ez gyakori hiba a kezdőknél. Megemlítette a hangsúlyeltolódást és a kettes számrendszertől eltérő ritmusértékeket. Műveinek magyar nyelvű kiadásai A térnek absolut igaz tudománya, a mely független Euklides XI. axiomájától ; ezt követi a kör geometriai quadratutárja ez axioma helytelen voltának esetében , fordította Rados Ignác, Budapest, MTA Mathematikai és Physikai Társulat, 1897 Appendix, a tér tudománya , Akadémiai Kiadó , Budapest, 1977, ISBN 963-05-1512-1 Fogalmazványok a Tanhoz, illetőleg az Üdvtanhoz , Ambrus Hedvig Mária, Deé Nagy Anikó és Vakarcs Szilárd közreműködésével szerkesztette és bevezetéssel ellátta Benkő Samu, Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2003, ISBN 973-8231-27-2 Személyisége A bécsi hadmérnöki akadémia archívumában fennmaradt iratok szerint már bekerülésének első évében kivívta tanárainak elismerését: képességeit „nagyon jó”, szorgalmát „jó” minősítésűnek értékelték. Ezt a minősítést az erős színvonalú osztályban mindvégig megőrizte, leszámítva a szépírást, és az emberi alak rajzolását, ahol csak közepes eredményeket ért el. Az utolsó tanévben azonban már dacos temperamentuma is megmutatkozott: először csak a sorozatos kimaradozások miatt kapott házi őrizetet, utóbb viszont a napiparancs azért ítélte el, mert „játékot űz abból, hogy az összes létező előírással dacoljon, a kapott intések és figyelmeztetések mellőzésével.” Katonai pályafutása alatt a Lembergben töltött időszakra vonatkozóan a Conduite-Liste der Stabs- und Oberoffiziere pro anno militari 1831 nyújt adatokat. Eszerint bírta a német, magyar, latin, és valamelyest a francia nyelvet, és „úgy tűnik, kiváló képessége és hajlandósága van a felsőbb matematikához, amelyek inkább illenek egy professzorhoz, mint a tüzérségi szolgálathoz, ahol a nevezett teljesítménye gyenge, amihez talán hozzájárul folytonos betegeskedése is.” Csendes, jóindulatú személyiségnek jellemzik, aki nem iszik, nem kártyázik, nem keveredik adósságokba, nem keresi a vitát, és egyaránt jól kijön a bajtársaival, az alárendeltjeivel és a civilekkel is. Az 1832-es olmützi jellemzés szerint már ért franciául és valamennyire olaszul is, viszont időközben ingerlékennyé és hirtelen haragúvá vált. Nagyjából ugyanezek a vonások tükröződnek a nyugdíjazása alkalmával keletkezett iratokban is. Lobbanékonyságával édesapjának is sok bánatot okozott. Egyes életrajzok félelmetes párbajhősnek írják le; idéznek egy esetet, amikor tizenhárom tiszttársával vívott egymás után párbajt, azzal az egy kikötéssel, hogy két menet között hegedülhessen egyet. Maga Bolyai önéletrajzában ezt írja: „több ízben volt kedvetlen összejövésem s kardra hivattam, mi mellett azonban szerencsésen elkerültem minden tetemes sértést. Én magam csakugyan (egy esetet még az akadémián, kadet koromban kivéve...) senkit ki nem hívtam.” Ellentétben a régebbi monográfiákkal és szépirodalmi művekkel, amelyek Bolyai Jánost magába zárkózott, emberkerülő, különcnek írják le, a fennmaradt családi visszaemlékezések tanúsága szerint család- és emberszerető, jó kedélyű társadalmi ember volt. Soha nem volt részeg, még spicces sem; a dohányzásról és a részegségről megvetéssel beszélt. Bolyai emlékezete és kultusza Mivel Bolyai visszavonultan, a tudományos világtól távol élt és alkotott, életművének jelentőségét csak halála után ismerték el. Mellőzéséhez az is hozzájárult, hogy az akkori Magyar Tudós Társaság fő feladatának a magyar nyelv kiművelését tekintette, Bolyai ezzel szemben latin és német nyelven írt. Döbrentei Gábor 1833-ban így írt ezzel kapcsolatban Bolyai Farkasnak: „…fiadra a Kapitányra nézve is az a barátságos észrevételem van, hogy ha magyarul adja ki munkáját, lehet új helybeli tag is…” Bolyai János temetésén, a katonai kiküldötteken kívül mindössze három vásárhelyi polgár volt jelen, sírja 34 éven át jelöletlen maradt, mígnem fölé a magyar Mathematikai és Physikai Társulat (Szily Kálmán javaslatára) 1894-ben egy emlékkövet állított. Munkássága elismerése először az 1860-as években, külföldön következett be, a latin nyelven írt Appendixet előbb fordították le olaszra, franciára, angolra, mint magyarra. Az angol fordítást George Bruce Halsted texasi matematikaprofesszor készítette, aki 1896-ban utazást tett Erdélyben és Oroszországban, Bolyai és Lobacsevszkij nyomát keresve. A 19. század végén Paul Stäckel kezdett behatóan foglalkozni a Bolyaiak életével és munkásságával, és 1913-ban jelent meg német nyelven két kötetes, 1914-ben Bolyai Farkas és Bolyai János geometriai vizsgálatai címmel magyar fordításban is kiadott könyve. Bolyainak a 19–20. század fordulóján kialakuló kultusza hozzájárult a tudósok és a tudás társadalmi elismertségének növekedéséhez. Egy akkori lap így írt: „Ennek a Bolyainak Magyarország a külföldi megbecsülésében többet köszönhet, mint mondjuk egy egész raj politikusnak.” 1902-ben a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai-díjat alapított, de ezen kívül több másik díj is viseli a tudós nevét. A Holdon krátert neveztek el róla. Bolyai János születésének 100., 150., 175. és 200. évfordulóját konferenciákkal ünnepelték. 1957 óta Marosvásárhelyen, a Bolyai-téren szobor őrzi a két Bolyai emlékét; ugyanitt áll a tudós születésének 200. évfordulójára készült Pszeudoszféra-szobor. Szobra áll továbbá a temesvári és a kolozsvári egyetem belső udvarán, emléktábla jelöli kolozsvári szülőházát, illetve életének marosvásárhelyi, bécsi, temesvári és lembergi színhelyeit. Bolyai-arcképek A tudománytörténet mai álláspontja szerint nem maradt fenn hitelesnek tekinthető kép Bolyai Jánosról. A dokumentumok tanúsága szerint két festmény készült róla, az egyik elkallódott, a másikat pedig saját maga semmisítette meg. Bolyai Gergely, János öccse 1867. április 20-án írt levelében a következőkről számol be Szabó Sámuelnek: „Jánosnak a képe nincs meg, pedig mint főhadnagy nagyba, olajba le volt véve ganz parádéban, hanem az öreggel egykor veszekedve haragjában kardjával a rámából oly szépen kikanyarította, hogy annak csak rámája maradt”. Sokáig igényes lexikonok is az Adler Mór óbudai festőművész által festett képet közölték Bolyai arcképeként, és ez került az összes Bolyai Jánost ábrázoló postabélyegre is, azonban erről bebizonyosodott, hogy nem a matematikust ábrázolja. Ez a kép szerepel a Magyar Posta által 1960-ban kiadott bélyegen is. Zsigmond Attila marosvásárhelyi festőművész hiteles leírásokat és „népi” mendemondákat kritikusan egybevetve, felhasználva Bolyai János fiáról készült képeket, és azt a hitelesnek tekinthető forrásokból vett értesülést, hogy Bolyai nagyon hasonlított Klapka György tábornokhoz, készített egy rekonstruált arcképet. Weszely Tibor kérésére Márkos Ferenc megfestette Bolyai János arcképét: „2012 tavaszán átadtam neki Bolyai Farkas, Bolyai Farkasné Benkő Zsuzsanna, Klapka György, Bolyai Dénes és a kultúrpalotai dombormű fényképeit, valamint megemlítettem, hogy Bolyai János idővel szakállt és bajuszt viselt, haja sötétbarna, szeme pedig kék volt. Néhány hónap múlva elkészült a festmény…” Appendix Az Appendix egyik példányát, amely a marosvásárhelyi református kollégium nyomdájában készült és Bolyai János saját munkapéldánya volt, az UNESCO 2009-ben felvette A világ emlékezete program listára. A Schmidt Ferenc hagyatékából megvásárolt példány 1901 óta a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kézirattárában található. Bolyairól elnevezett intézmények Bolyai Jánosról számos oktatási intézményt neveztek el, többek között Budapesten, Kecskeméten, Mosonmagyaróváron, Érden, Nagykanizsán, Ócsán, Salgótarjánban, Szerencsen, Szombathelyen, Tatabányán, Zentán, Aknaszlatinán. Névadója volt több magyar katonai tanintézetnek 1939-ben vette fel a Bolyai János Műszaki Akadémia nevet a második világháború végéig a Hűvösvölgyben működö műszaki, híradó és folyamőr tisztképzés, a már megszüntetett Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolának, valamint a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen működött Bolyai János Hadmérnöki Karnak. A hajdani kolozsvári Bolyai-egyetemet mindkét Bolyairól, apáról és fiáról nevezték el, de sokan úgy tartják, hogy a mai Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar névadója Bolyai János. Bolyai János nevét viseli a szegedi egyetem Bolyai Intézete, illetve a neves matematikusok és fizikusok által 1891-ben alapított Mathematikai és Fizikai Társulat 1947-ben történt kettéválása után a matematikai rész Bolyai János Matematikai Társulat néven működik tovább. Magyarországon és Erdélyben több alapítvány is viseli a Bolyai nevet, de ezek közül egyesek elnevezése és tevékenységi köre Bolyai Jánoson kívül Bolyai Farkashoz is köthető. Alakja a szépirodalomban Bolyai Jánosról számtalan alkotás született a magyar irodalomban, mivel élete bővelkedett a drámai motívumokban: szegénység, betegség, apjához fűződő bonyolult viszonya, a tudományos nézetei miatti meg nem értettsége, Gauss elutasítása. Az első művek, Ady Endre Csaba új népe és Babits Mihály Bolyai című versei, 1911-ben keletkeztek, amikor Bolyai Jánosnak a földi maradványait atyja mellé helyezték. Ezzel páratlan kiterjedésű Bolyai-kultuszt indítottak el az erdélyi magyar kultúrában. Több regény és dráma azonban nem annyira a korát megelőző tudóst, mint inkább a szoknyavadászt és párbajhőst választotta témául. Tabéry Géza Szarvasbika című, 1925-ben megjelent regénye (amelyet három Bolyai-novella előzött meg), jellegzetes példa Bolyai alakjának romantikus irányban való eltorzítására. Vekerdi László szerint a regény-, illetve életrajzírók a saját Bolyai-elképzelésükhöz válogattak a rendelkezésre álló bőséges anyagból, így keletkezett Bedőházi „rosszfiúja”, Szily „félőrült vadzsenije”, Dávid Lajos „koravén csodagyereke” (A két Bolyai élete és munkássága - regényes életrajz, 1923), Alexits „délceg forradalmára” és Tabéry „szarvasbikája”. Németh László tudománytörténészi alapossággal készült A két Bolyai (1961) című dráma megírására, így mélységében tudta feltárni a Bolyaiak drámáját, de még így is azt nyilatkozta Benkő Samu Bolyai János vallomása című könyve megjelenését követően: „Ha ezt a könyvet ismerem, a darabot másképp írom meg, tán meg se írom. Olyan képet ad Bolyai János életéről, amellyel én nem versenyezhettem.” Kocsis István monodrámája (Bolyai János estéje, 1972) a híres matematikusban az illúzióival leszámolt, magányos tudóst idézte fel, aki azonban még élete alkonyán is erkölcsi például tud szolgálni: „Az ember akkor ember, ha összes választási lehetőségei közül mindig a legnehezebbet választja.” További szépirodalmi művek Bolyai Jánosról (a teljesség igénye nélkül): Dzsalalabad (település, Kirgizisztán) Dzsalalabad (más írásmód szerint Dzsalalabat; kirgizül Жалалабат, IPA: [d��l�l�b�t]) a Kirgizisztán délnyugati részén található Dzsalalabad tartomány igazgatási és gazdasági központja. A város a Ferganai-medence északkeleti végénél, a Kugart folyó völgyében, az üzbég határ közelében fekszik. A lakosság kétharmada üzbég. 6270 Kabukuri A 6270 Kabukuri (ideiglenes jelöléssel 1991 BD) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Inoda & Urata fedezte fel 1991. január 18-án. Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium Magyarország északkeleti régiójában, Sárospatakon elhelyezkedő középfokú oktatási intézmény az Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium. Az iskola épületét Makovecz Imre tervezte és a legelső tanévük az 1993-1994-es volt. Névadó Magyarország egyik legfontosabb történelmi személyiségéről kapta nevét, Árpád vezérről, ki bevezette népünket a Kárpát-medencébe a IX. század végén. Címer Az iskola címerén egy életfát ábrázoló honfoglalás kori hajfonat korong motívuma látható. Szimbolizálva a haladó szelleműséget és a múlt nagy becsben tartását. Testvériskolák Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és Alapiskola – Kassa Nagykaposi Gimnázium – Nagykapos Királyhelmeci Gimnázium – Királyhelmec II. Rákóczi Ferenc Középiskola – Munkács Bartók Béla Elméleti Líceum – Temesvár Orbán Balázs Gimnázium – Székelykeresztúr Árpád díj Az Árpád díj az iskola különdíja, melyet minden évben egy végzős tanuló kap meg. A tanulmányai alatt kitűnő tanulmányi- illetve versenyeredményekkel gyarapította az iskolát, továbbá az iskolai életben is részt vett aktívan. Mazsolaavató Minden tanév kezdésnél az iskola új tanulóit a mazsola névvel látják el. Az ő avatásukról szól a mazsolaavató, mely ősszel, általában októberben kerül megrendezésre. A program aktív résztvevőinek, a mazsoláknak (7. és 9-es tanulók) különböző feladatokat kell megoldaniuk, melyben a csapatépítés fontossága a jó hangulattal és humorral ötvözve jelenik meg. A feladatokat a végzős diákok állítják össze. Forrás és egyéb információ Iskola honlapja Iskola facebookja Poinsot-spirál A matematikában a Poinsot-spirálok két spirál, amiket a következő poláris egyenletek írnak le: ahol csch a hiperbolikus koszekáns, és a sech a hiperbolikus szekáns. Morvay Ferenc (református lelkész) Morvay Ferenc (Érszakácsi, Szilágy megye, 1848. december 29. – Nagyváty, 1924. november 4.) református lelkész. Élete Morvay Mihály kántor-tanító és Szabó Zsuzsánna nemes szülők fia (címeres nemes levelét a Morvay család 1652-ben kapta). Atyját még kis korában elvesztette, anyja sok gonddal nevelte és Zilahra vitte iskolába, tízéves korában anyját is elvesztette. A koporsó mellől Lőrinczy György ügyvéd vitte magával és családja tagjává tette. Miután később gyámja is meghalt, 1863-ban teljesen a maga erejére volt utalva. Az erdélyi rendszer szerint akkor már bennlakó diák volt; innét 1865-ben Kolozsvárra ment és itt is nélkülözéssel küzdve a VIII. osztályt elvégezte és 1866-ban érettségi vizsgát tett; ezután két évig jogot hallgatott Ócsvay Ferenctől. 1868-ban Sárospatakra ment és 1870-ben a teológiai tanfolyamot elvégezve, szeptember Tiszatarjánba ment akadémikus rektornak, ahol egyszersmind orgonista volt; az orgonajátékot magánszorgalommal sajátította el. Közben mint legátus vagy supplikáns (1863., 1868. és 1870-ben) Erdélyt és Magyarországot gyalog beutazta. 1873-ban a rektorsága ideje letelvén, július 13-án Sárospatakon letette az I. lelkészi vizsgát és szeptember 5-én Mezőtúron kezdette meg segédlelkészi szolgálatát; onnét 1874. február 14-én a dunamelléki egyházkerületbe Vaiszlóra rendelte püspöke Török Pál, és ez év november 11-én lelkészi vizsgáját tette le Budapesten. 1875-ben Oldra ment segédlelkésznek; 1876-ban Lacházára hivatott tanító-káplánnak. 1877-ben Szaporcára (Baranya megye) kellett mennie helyettes lelkészül, ahol július 22-én szaporca-tésenfai lelkésszé választatott. 1886-ban a nagyvátyi (Baranya megye) református egyház hívta meg lelkészének, ahol 1887. április 27-étől működött. 1893-tól a felső-baranyai egyházmegye papi főjegyzője és tanácsbírája, Baranya megye bizottsági tagja, ahol az ellenzék egyik szónoka és több évig a függetlenségi párt elnöke volt. 1902-ben a dunamelléki egyházkerület tanácsbírája lett. 1915-ben vonult nyugdíjba. Írásai Cikkei a Gyakorlati Lelkészetben (1877. Két sírbeszéd); a Prot. Egyh. és Iskolai Lapban (1877-től több évig Levelek Felső-Baranyából X2 jegygyel és több czikk, 1888. vezérczikkek sat., 1891-92. A biblia epikai feldolgozásának történetéből, 1892-1902. vezérczikkek és Belföld rovatban czikkek, Törvénytisztelet és még valami, 1893. Jókai jubileuma és a reformátusok, Berki József, nekr., 1894. Az országos lelkészi gyámintézet kérdéséhez, 1895. Evangelisáczió Felső-Baranyában, Horváth Pál, nekr., 1898. A kongruajavaslathoz, 1902. Az énekeskönyv revisiójáról, Szűcs Dániel kántortanító emlékezete sat.); a Sárospataki lapokban (1889-1902. vezérczikkek és egyéb közlemények: A lelkészi fizetések kiegészítésének kérdése, Tetemrehivás a belmissió kérdésében, Protestans revisio, A reversalisok eltörlésének kérdése sat.); a Protestáns Szemlében (1900. Baranyai egyházi élet a XVIII. században); írt még az Üstökösbe, a Budapesti Hirlap, Magyar Hirlap, Egyetértés, Magyarország c. lapokba; állandó munkatársa volt a Pesti Naplónak, később a Pécsi Figyelőnek, majd a Magyar Szónak. Munkái A temetés szertartása meghalt lelkészeink koporsóinál. Siklós, 1886. (Kézirat gyanánt). Az affiliacio kérdéséhez. Siklós, 1894. (Két értekezés Baranya-Sellyén ápr. 11. felolv. Egyik Bosznai Sándoré). A felső-baranyai ev. ref. egyházmegye közgyűléseinek Jegyzőkönyve az 1894., 1895., 1897-1902. évekről. Pécs. Nyolcz füzet. (Szerk. és kiadta). Néhány őszinte szó a lelkészek állami segélyezésének kérdéséhez. Irta: Egy pap. Pécs, 1898. Református Kis Káté, vagyis utmutatás a keresztyén vallás legfőbb igazságai megismerhetésére. A református keresztyén legszükségesebb imáival együtt. (A gyülekezeteken kívül élő hitrokonaink lelki táplálékául). Bpest, 1898. (Az Okor-szigetvidéki egyházi értekezlet által 200 koronával jutalmazott pályamű. 3000 példányban nyomatott). A felső-baranyai egyházmegye múltja történeti adatainak összeszedésével bízta meg. Kéziratban: prédikációi és a dunántuli népesség számbeli visszahanyatlását és annak okait feltüntető adatok. Álnevei és jegyei Ágodi, Aliquis, Dr. Parti, Giráltfai, Dunamelléki, Akárki, Parázs és -y-cz. Anthracotheriidae Az Anthracotheriidae az emlősök (Mammalia) osztályába és a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe tartozó fosszilis család. Előfordulásuk Az Anthracotheriidaek vízilószerű párosujjú patás állatok voltak, amelyek közeli rokonságban álltak a vízilovakkal és a cetekkel. A legősibb alakjuk az Ázsiában élt, középső eocén korszaki Elomeryx volt. Ezek az állatok az idők során számos fajjá fejlődtek Afrika és Eurázsia területein. Az oligocén korban néhány fajuk eljutott Észak-Amerikába is. A miocén korban ezek az ősállatok Európában és Afrikában kihaltak; valószínűleg az éghajlatváltozásnak a következtében, valamint az újabb párosujjú patásokkal (vízilófélék és disznófélék) való versengésben. A legújabb Anthracotheriidae-fajok, azaz a Merycopotamusok Ázsiában fejlődtek ki, de a késő pliocén korszakban már ezek is kihaltak. Felfedezésük, nevük Az elsőként felfedezett ilyen állat az Anthracotherium volt; róla nevezték el e fosszilis emlőscsaládot. A nevének a magyar jelentése: „szén szörny”, mivel az első maradványokat Franciaországban a paleogén földtörténeti időszakbeli szénrétegekben fedezték fel. Pakisztán északi részén levő Pothohar síkságon számos miocén kori maradvány került elő; ezeket a Harvard Egyetem és a Geological Survey of Pakistan közös projektje alkalmával tárták fel. Megjelenésük Az Anthracotheriidae-fajok körülbelül úgy nézhettek ki, mint egy disznószerű vékony víziló, amelynek a testéhez képest kis és keskeny feje van. Fajtól függően mindegyik lábukon 4 vagy 5 ujjuk volt; talpaik szélesek voltak, hogy megkönnyítsék a mocsaras élőhelyeken való járásukat. A szájukban körülbelül 44 fog ült; a felső nagyőrlőkön öt-öt félkör alakú mélyedés látható. Egyes fajok fogai a vízinövények gyökereinek a kitúrására alkalmazkodtak. Rendszerezés A családba az alábbi 2 alcsalád és 16 nem tartozik: †Anthracotheriinae Leidy, 1869 † Anthracotherium Cuvier, 1822 - típusnem † Heptacodon Marsh, 1894 † Siamotherium †Bothriodontinae Scott & Jepsen, 1940 † Aepinacondon Troxell, 1921 † Afromeryx Pickford, 1991 † Arretotherium Douglass, 1901 † Brachyodus † Bothriogenys Schmidt, 1913 † Elomeryx Marsh, 1894 † Hemimeryx Lydekker, 1883 † Kukusepasutanka Macdonald, 1956 † Libycosaurus † Merycopotamus † Sivameryx Lydekker, 1883 A két alábbi faj még nincs alcsaládba sorolva: † Ancodon Pomel, 1847 † Myaingtherium A „The Paleobiology Database” szerint az alábbi 20 emlősnem is ide tartozik, azonban ezek a nemek nincsenek benne az angol nyelvű szócikkben. † Anthracochoerus Dal Piaz, 1930 † Anthracosenex Zdansky, 1930 † Atopotherium Ducrocq et al., 1996 † Bakalovia Nikolov & Heissig, 1985 † Bothriodon Aymard, 1846 † Bugtitherium Pilgrim, 1908 † Bunobrachyodus Deperet, 1908 † Choeromeryx Pomel, 1848 † Diplopus Kowalewsky, 1873 † Gonotelma Pilgrim, 1908 † Heothema Tang, 1978 † Huananothema Tang, 1978 † Masritherium Fourtau, 1918 † Merycops Pilgrim, 1910 † Pachychoerops Kretzoi, 1941 † Parabrachyodus Forster-Cooper, 1915 † Probrachyodus Xu & Chiu, 1962 † Prominatherium Teller, 1884 † Telmatodon Pilgrim, 1907 † Ulausuodon Hu, 1963 Robert Donat Robert Donat (Withington, Manchester, 1905. március 18. – London, 1958. június 9.) angol színész. Életpályája Színi tanulmányait Manchesterben végezte. 1921-ben Birmingham-ben lépett színpadra, ahol Shakespeare-szerepekkel tűnt fel. 1929-ben Liverpoolba szerződött. 1932-től filmezett. 1960-ban csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en. Munkássága Játékstílusát könnyed elegancia jellemezte. A drámai és vígjátéki helyzetekben egyaránt mindig hiteles alakítást nyújtott. Hollywoodban romantikus nagyvonalúsággal formálta meg Gróf Monte Christot (1934). Emlékezetes szerepe az Eladó kísértet (1935) kettős figurája – a kísértet és az elszegényedett utód – René Clair derűs szatírájában. Oscar-díjat kapott az Isten vele, tanár úr! (1939) főszerepéért. Mr. Chips alakjában hitelesen ábrázolta egy pedagógus áldozatos életét pályakezdésétől öreg napjaiig. Jellemábárzoló képességét, erejét a Varázsdobozban (1951) is igazolta, ahol William Friese-Greent, a filmtechnika angol pionírját elevenítette meg. Magánélete 1929–1946 között Ella Annesley Voysey volt a felesége. Három gyermekük született: Joanna Donat (1931), John Donat (1933) és Brian Donat (1936). 1953–1958 között Renée Asherson (1915-2014) angol színésznő volt a párja. Halála Robert 1958. június 9-én halt meg Londonban, 53 évesen. Életrajzírója Kenneth Barrow, halála okáról azt írta: "Lehet, hogy az asztma ártott neki, de kiderült, hogy agyi trombózisa és tojás nagyságú agydaganata is volt." Filmjei A holnap embere ( Men of Tomorrow ) (1932) Készpénz ( Cash ) (1933) VIII. Henrik magánélete (1933) Gróf Monte Cristo (1934) 39 lépcsőfok (1935) Eladó kísértet (1935) A páncél nélküi lovag ( Knight Without Armour ) (1937) Réztábla a kapu alatt/A citadella (1938) Isten vele, tanár úr! (1939) A fiatal Mr. Pitt ( The Young Mr. Pitt ) (1942) Az újoncok (1943) Tartu kalandjai ( The Adventures of Tartu ) (1943) Tökéletes idegenek (1945) A Winslow fiú ( The Winslow Boy ) (1948) Varázsdoboz ( The Magic Box ) (1951) A Hatodik Boldogság fogadója (1958) Díjai Oscar-díj a legjobb férfi főszereplőnek (1939) Isten vele, tanár úr! Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a Robert Donat című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Forrás Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 264. old. 1117 (szám) Az 1117 (római számmal: MCXVII) az 1116 és 1118 között található természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 1117-es a kettes számrendszerben 10001011101, a nyolcas számrendszerben 2135, a tizenhatos számrendszerben 45D alakban írható fel. Az 1117 páratlan szám, prímszám. Kanonikus alakja 11171, normálalakban az 1,117 · 103 szorzattal írható fel. Két osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1 és 1117. Az 1117 negyvenhárom szám valódiosztó-összegeként áll elő, ezek közül legkisebb a 3875. Csillagászat 1117 Reginita kisbolygó Myosorex A Myosorex az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a cickányfélék (Soricidae) családjába és az afrikai fehérfogú cickányok (Myosoricinae) alcsaládjába tartozó nem. Alcsaládjának a típusneme. Előfordulásuk A Myosorex-fajok kizárólag a Szahara alatti Afrikában fordulnak elő. Rendszerezés A nembe az alábbi 19 élő faj tartozik: Myosorex babaulti Heim de Balsac & Lamotte, 1956 Myosorex blarina Thomas, 1906 Myosorex bururiensis Peterhans & Hutterer, 2011 Myosorex cafer (Sundevall, 1846) biokói őscickány (Myosorex eisentrauti) Heim de Balsac, 1968 Myosorex geata ( G. M. Allen & Loveridge, 1927) Myosorex gnoskei Peterhans et al., 2008 Myosorex jejei Kerbis Peterhans, J.C. et al. 2010 Myosorex kabogoensis Peterhans & Hutterer, 2013 Myosorex kihaulei Stanley & Hutterer, 2000 Myosorex longicaudatus Meester & Dippenaar, 1978 Myosorex meesteri Taylor et al., 2013 bemanda-fennsíki őscickány (Myosorex okuensis) Heim de Balsac, 1968 rumpi-hegységi őscickány (Myosorex rumpii) Heim de Balsac, 1968 itombwe-hegységi őscickány (Myosorex schalleri) Heim de Balsac, 1966 Myosorex sclateri Thomas & Schwann, 1905 Myosorex tenuis Thomas & Schwann, 1905 erdei őscickány (Myosorex varius) (Smuts, 1832) - típusfaj Myosorex zinki Heim de Balsac & Lamotte, 1956 Treglava Treglava falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Grobosinchoz tartozik. Fekvése Belovártól légvonalban 39, közúton 46 km-re délkeletre, Verőcétől légvonalban 20, közúton 25 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 6, közúton 8 km-re délkeletre Nyugat-Szlavóniában, Gornja Rašenica és Ivanovo Selo között fekszik. Története A török kiűzése után a község területe majdnem teljesen lakatlan volt és rengeteg szántóföld maradt műveletlenül. Ezért a bécsi udvar elhatározta, hogy a földeket a betelepítendő határőrcsaládok között osztja fel. Az első betelepülő családok 1698-ban érkeztek Lika, Bosznia, a horvát Tengermellék, Imotski és kisebb számban az Isztria területéről. Újjászervezték a közigazgatást is. Létrehozták a katonai határőrvidéket, mely nem tartozott a horvát bánok fennhatósága alá, hanem osztrák és magyar generálisok irányításával közvetlenül a bécsi udvar alá tartozott. A települést 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Trojeglava” néven találjuk. A katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Trojeglava” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Trojeglava” néven 22 házzal, 61 katolikus és 75 ortodox vallású lakossal találjuk. A katonai közigazgatás megszüntetése (1871) után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1857-ben 132, 1910-ben 289 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében nagyszámú cseh lakosság telepedett le itt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 46%-a cseh, 45%-a szerb, 8%-a horvát anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 70%-a cseh, 14%-a horvát, 12%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 103 lakosa volt. Kultúra A településen az 1924-ben alapított Česka beseda cseh kulturális egyesület helyi szervezete működik. (10074) 1989 GH4 A (10074) 1989 GH4 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1989. április 3-án. Marius Thuesen Marius Laurits Theodor Jensen Thuesen (Holbæk, 1878. január 23. – Koppenhága, 1941. július 12.) olimpiai ezüstérmes dán tornász. Az 1906. évi nyári olimpiai játékokon indult tornában és csapat összetettben ezüstérmes lett. (Később ezt az olimpiát a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem hivatalosnak nyilvánította) Az 1908. évi nyári olimpiai játékokon is indult tornában és csapat összetettben 4. lett. Klubcsapata a Københavns Gymnastikforening volt. (10076) 1989 PK A (10076) 1989 PK a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eleanor F. Helin fedezte fel 1989. augusztus 9-én. 1118 Hanskya Az 1118 Hanskya (ideiglenes jelöléssel 1927 QD) egy kisbolygó a Naprendszerben. Szergej Beljavszkij és Nyikolaj Ivanov fedezte fel 1927. augusztus 29-én. 6285 Ingram A 6285 Ingram (ideiglenes jelöléssel 1981 EA26) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 2-án. Király László (zeneszerző) Király László (Zalaegerszeg, 1954. január 19. –) Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző. Élete, munkássága Zenei tanulmányait (zongora, hegedű, nagybőgő) szülővárosában kezdte; majd 1968 és 1972 között a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatta zeneszerzés és nagybőgő szakon. 1973-tól 1978-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán Szervánszky Endre, később Petrovics Emil tanítványa. Maros Rudolfnál és Durkó Zsoltnál kortárs zenei tanulmányokat folytatott, Pongrácz Zoltán irányításával az elektronikus zene zene területén mélyítette el zeneszerzői tudását. 1975 és 1979 között korrepetitorként dolgozott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1980-ban állami ösztöndíjjal a Genti Egyetem (Belgium) elektronikus zenei stúdiójában fejlesztette ismereteit. 1981-tõl a Magyar Rádió külsős zenei rendezőjeként és kortárs zenei tárgyú műsorok készítőjeként dolgozott. 1984-tõl 1993-ig a Nemzeti Filharmónia kortárszenei szaktanácsadója, 1990 és 1993-ban ő volt a Korunk Zenéje fesztivál szerkesztője. Zeneszerzői munkásságának elismeréseként 2002-ben Erkel Ferenc-díjat kapott. Művei Négy zongoradarab (1969, revid. 1999) Adagio és Rondo – zongorára (1970) Változatok – klarinétra , nagybőgőre és zongorára (1973) Hommage à Webern – zongorára (1975) Négy dal Paul Klee verseire – mezzoszoprán hangra és kamaraegyüttesre (1977) Négy tanulmány – hegedűre és ütőhangszerekre (1977) Tizenkét miniatűr – fuvolára és zongorára / fuvolára és csembalóra / fuvolára és orgonára / fuvolára és ütőhangszerekre (1977) Zalai bokréta – szimfonikus zenekarra (1977) Búcsú Teréztől – elektronikus zene (1978) Echo – elektronikus zene (1978) És mégis – kórusmű (1978) Három tétel ütős kvartettre (1978, revid. 1984) Márciusi láz – Juhász Gyula verseire, vegyes karra (1978) Lassú és friss Pálóczi Horváth Ádám emlékére – szimfonikus zenekarra (1979) Musica naturae – elektronikus zene (1979) Piano piece (1980) Repetitív etűdök – elektronikus zene (1982) Tres canciones españolas / Három spanyol dal – szoprán hangra és fagottra (1982) Öt kórus – Szabó Lőrinc verseire, női vagy leánykarra (1983) A szülőföld lelke – vegyes karra (1984) Halk szélben – női karra (1984) Magyar Rekviem – szoprán hangra, női karra és zenekarra (1985) Tavaszköszöntő – leánykarra (1985) Télköszöntő – leánykarra (1985) Boswili kirándulások – szimfonikus zenekarra (1986) Két dunántúli tájkép – vegyes karra (1986) Őszköszöntő – leánykarra (1987) Suite concertante – két cimbalomra és vonószenekarra (1987) A vakok – egyfelvonásos opera (1988) Akácok városa – szvit szimfonikus zenekarra (1989) Souvenir de Boswil – oboára, ütőhangszerekre és hangszalagra (1989) Zalatáj – szvit szimfonikus zenekarra (1990) Egy szerelem korszakaiból – dalciklus zenekari kísérettel (1992) Elégia egy gordonkás halálára – csellóra és vonószenekarra (1993) Nosztalgia és scherzo – klarinétra és zongorára (1993) I. kantáta (1994) Húsvét – Keresztury Dezső verseire, gyermekkarra (1994) Valse triste – hegedűre és kamarazenekarra (1994) Három dal Petőfi Sándor verseire – zenekari kísérettel (1995) Miklós-idill – szimfonikus zenekarra (1995) Nyolc haiku – szoprán hangra és kamaraegyüttesre (1995) Búcsúzások – dalciklus tenor hangra és zenekarra (1996) Concertino – hegedűre és zenekarra (1996) Ifjúsági zongoraverseny (1997) Shalom Israel – vegyes karra (1997) Elégia a megsebzett gyermekekért – kürtre és szimfonikus zenekarra (1998) Két koncertdarab – fuvolára és ütőhangszerekre (1998) Petite Musique Solenne (1998) Három Petőfi-töredék – alt hangra és kamaraegyüttesre (1999) Notturno – Durkó Zsolt emlékére (1999) Szólószonáta No. 1 – hegedűre (1999) Melankolikus szerenád – négy csellóra vagy négyszólamú csellóegyüttesre (2000) Álomképek Zaláról – elektronikus zene (2001) Csillag csengők csilingelnek – Tíz dal szólóhangszerekkel Kanizsa József verseire (2001) Egerszegi Daloskönyv I–II. (2002) Két dal Szilárd Gyula verseire (2002) ...Luceat ei... – hegedűre és zongorára (2002) Missa Zalaegerszegiensis – vegyes karra és orgonára (2002) Fantázia egy Beatles -dalra – vonósötösre (2003) Fantázia egy Zorán -témára – vonósötösre (2003) Lemezbörze Plusz – fantázia vonósötösre (2003) Szerenád – hegedűre és vonószenekarra (2003) Vallomások Zaláról – szólóhangra és kamarazenekarra (2003) Veronikának – Divertimento fuvolára és zongorára (2003) Virágok – négy szaxofonra (2003) Kerka -menti csúfolódók – vegyes karra (2003) Lamento e scherzo – klarinét ötös (2004) Bubó-fantázia – vonósnégyes (2004) Fantázia egy Gainsbourg -témára – vonósötösre (2004) Fantázia egy Presser -témára – vonósötösre (2004) Hálaének Zalának – nyitány szimfonikus zenekarra (2004) Születésnap-fantázia – Bródy János témájára, vonósnégyesre (2004) Zalai számvetés – dal Bécs Ernő versére, bariton szólóra és zenekarra (2004) Zsoltárkantáta (héber nyelven) – szólistákra, vegyes karra és orgonára (2005, zenekari változat 2011) Ostinato ongherese – kamarazene (2006) Preludium – In memoriam Huzella Elek (2006) Magyar karácsonyi dalok – fuvola/hegedű/oboa/klarinét és harmónium/csembaló/zongora/orgona (2007) Egerszegi Daloskönyv III–IV. (2007–2008) Sirató (2010) Éva, szívem, Éva – változatok egy magyar népdalra (2011) Göcseji legenda – kantáta (2011) Emlékezés barátainkra – kamarazene (2012) Katyń Requiem – a latin gyászmise szövegére, Polner Zoltán verseire és Cyprian Kamil Norwid Gyászóda Bem emlékének c. költeményére, mezzoszoprán és bariton szólóra, vegyes karra és szimfonikus zenekarra (2013) Szólószonáta No. 2 – hegedűre (2013) Díjak, elismerések A Gnitz Klára Zeneszerzői Emlékverseny díja (1973) Szirmai Albert-díj (1978) Kodály Zoltán zeneszerzői ösztöndíj (1984) Erkel Ferenc-díj (2002) A Lengyel Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2016) Malán Mihály Malán Mihály (Zólyom, 1900. szeptember 16. – Budapest, 1968. október 13.) magyar antropológus. Életútja Orvosi és bölcsészeti tanulmányokat Budapesten folytatott (1918-26), kettős doktorátust szerzett. A sport-embertani laboratórium vezetője a budapesti Testnevelési Főiskolán (1932-40). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem embertani tanszékének tanára (1940-46), majd a Magyar Nemzeti Múzeum, ill. Magyar Természettudományi Múzeum embertani munkatársa Budapesten (1946-58), az antropológia professzora Debrecenben nyugdíjazásáig (1967). Erdélyi éveiben a Hitel munkatársa: egy tanulmányában (1942/5) „a kelet-európai szláv népek születési intenzitásának a nyugat- és közép-európai népeket jóval meghaladó mértékét” elemzi statisztikailag, s a születések csökkenésének megállítását nemzeti feladatnak tekinti. Az Erdélyi Tudományos Intézet embertani szakosztályának élén 3000 felnőtt személy adatait felvételezve elvégezte a Bukovinából áttelepedő hadikfalvi és józseffalvi székelyek antropológiai vizsgálatát. Főbb munkái Adatok a lengyel őstelep neolith-kori lakóinak anthropológiájáról (Bp. 1929) Mindennapi testgyakorlás és testfejlődés (Bp. 1936) A székelyek termete (Múzeumi Füzetek 2-4. Kv. 1944) Az élő magyarság embertani kutatása (Bp. 1947) Ikrek és ikerkutatás (Bp. 1962). Lussac (Gironde) Lussac település Franciaországban, Gironde megyében. Lakosainak száma 1284 fő (2015). Lussac Puisseguin, Abzac, Les Artigues-de-Lussac, Montagne, Petit-Palais-et-Cornemps, Saint-Médard-de-Guizières és Tayac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Halomsír A halomsír, kurgán vagy tumulus olyan, az elmúlt néhány ezer év során készült sír, vagy sírcsoport, amely fölé földből és kövekből halmot emeltek. Ilyen sírokat világszerte találtak, koruk változó, sok közülük látogatható. Magasságuk változó, a néhány méterestől a 69 méteresig terjed. Az ókorban többek közt a Közel-Keleten, Trójában, a mükénéi kultúrában, a szkítáknál (kurgán), és az etruszkoknál volt igen elterjedt. Híres halomsírok „Akhilleusz sírja” Trójában a Sigeion-fokon; Etruria: „Cucumella”, Vulci mellett. Halomsíros temetkezés található Felső-Egyiptomban és Núbiában, előfordulása az i.e. IV. évezredtől az egyiptomi Újbirodalom koráig tart. Kurgán A kurgán olyan gödörsír, amelynek feltöltése után a tetejére halmot emeltek. Az eurázsiai sztyeppére volt jellemző a Kárpátok és a Bajkál között az i. e. 3. – i. sz. 1. évezredben. A kutatók többsége az indoeurópai, főleg indoiráni népekhez társítja őket (pl. az i. e. 1. évezredben a kimmerekhez, szkítákhoz, szarmatákhoz). Kunhalom A Kárpát-medence kurgánjait kunhalmoknak nevezik, s ezek emlékét számos helynév őrzi, pl.: Százhalom, Korhány (kurgán). Többnyire magányosan állnak a pusztában, néha kövezett út is vezet hozzájuk. Nagyságuk az oda temetett személynek az adott társadalomban betöltött rangjától függ, akad 20 m magas és 300 m kerületű is. Rendeltetési céljuk a piramisokéhoz, zikkuratokéhoz hasonló, kivitelezésük a mükénéi álkupolás síremlékhez hasonlít, bár jóval fejletlenebb annál. Típusaik között akad olyan, amikor a sírt a föld alá ásták, máskor közvetlenül a földfelszínen épült. A sírt fából emelték, a favázra földet halmoztak, így mesterséges domb alakult ki. Egy kurgánba előfordult, hogy többen temetkeztek. A legelső kurgánok, melyek még az ősközösségi társadalmak idején keletkeztek, több család együttes sírhelyei voltak. Magyarországon százával találhatók kunhalmok, főleg az Alföldön. Közülük a legnagyobb, a Gödény-halom Békésszentandrás közelében van. A kunhalom azonban nem teljesen azonos a halomsírral, a kunhalmok ugyanis gyakran nem temetkezési célt szolgáltak. Százhalombatta település a nevét is száznál is több vaskori halomsírjáról kapta. Ezek közül a 115. számú halom 1998 óta nyitva áll a látogatók számára. Különleges halomsír található Inotán. A Kr. u. 2. század első feléből származtatott két, egyenként kb. 25 méter átmérőjű inotai halomsír olyan római-kori leletet rejtett, amely az egész Római Birodalomban ritkaságnak számít: ugyanis a halomban feltárt kocsitemetkezés római és kelta tradíciókat egyaránt tükröz, illetve különleges a halom helyszínen konzervált körítőfala, az ahhoz csatlakozó falfestményekkel díszített, kultikus funkciójú kis helyiség. Installáció Az installáció a képzőművészet egy műfaja. Az installáció jellemzői Egy nagyon széles művészeti gyakorlatot érint. A performansztól az építészetig nagyon sokféle hatás figyelhető meg. Ez a fajta hibrid diszciplína a ‘90-es évek második feléig dominál. Lényege a hely által felkeltett szellemi kontextusnak aktivizálása; kilépés a művészet megszokott helyszíneiből. A valóságos tér és idő használata jellemzi, kijátssza a valóságos tér és idő összefüggéseket. Az installáció az érzékekhez tér vissza. Nagyon helyhez kötött. Ebben az időben cseng le a hatalmas ego kifejeződése (újfestészet, Christo-féle land art, a nagy monumentális installációk) Az elmúlt 10 évben bontakozott ki újra az installálás, melyben az egy tárgyra való korábbi koncentrálás helyett, sokkal inkább a különböző tárgyak kontextusai, kölcsönhatásai a legfontosabbak. Az installáció így aktivizálja a hely kontextusát. Gronzi Goldbernek A tér minit gyakorlat c. írása (1975) irányította erre a figyelmet: aktív párbeszéd figyelhető meg az emberekkel és tárgyakkal, amit tartalmaz ez a tér. Magába foglalja mindazokat az eljárásokat az installáció, ami aktiválja egy sajátos specifikus helynek a rejtett, visszafogott jelentéseit. Az elektromos médiumoknak képzeletbeli dimenziói, az építészeti tér, a társadalmi tér bevonása is különböző szemléletmódot képvisel. Video installáció az egyik nagy ága ennek a művészeti műfajnak. Előzmények A futurizmustól, El Liszickij konstruktívabb térkutatásaitól, Marcel Duchamp szürrealista kiállításain át a process artig, land artig, arte povera-ig sok minden hatással volt az installációra. A „Sight” fogalma A '60-as évek elején bontakozott ki a hely fogalmával való elméleti foglalkozás, a sight kategóriája. Ebből a szempontból legfontosabb Robert Smithson volt. Ő fejtette ki azt az elképzelését, hogy a műalkotásnak nem egy teret kellene birtokolnia, hanem sokkal inkább létre kellene hoznia egy teret, amelyet a néző sokkal jobban birtokolhat, sokkal jobban lakhat benne, – mint ha csak kívülről nézegetné. Aktív részvétel, életszerű szituáció. A hagyományos passzív galériaszisztémának az ellentétéről van szó. Rengeteg tanulmány született ekkoriban a white-cube-ról (steril, üres kiállítóterekről), amelyek egy nagyon erősen racionális, konstruktivista, geometrikus absztrakcióhoz illő reduktív teret jeleznek, abszolút elzárkózva az élettől. Tehát a műalkotást egyre inkább úgy akarták felfogni, mint ami megteremti a saját terét. Ezt már Valter de Maria is felvetette az Új-Mexikói fennsíkon, ahol egy szinten lévő, villámokat befogadó póznák rácsát hozta létre (1mérföld × 1mérföldes területen). Úgy is képzelte ezt el, mintha a póznák egy üveglapot tartanának. A természet és mű közötti egyensúlyt próbálja megteremteni. Smithson is azt mondja, hogy ami a nézők számára a galériatérben megjelenik, az már egy kifinomított anyag, szemben a hétköznapi életben, természetben megjelenő sokkal gazdagabb anyag- és térfogalommal. A sight egy sokkal gazdagabb tér, melynek fogalma idővel egyre inkább tágulni fog. Robert Smithson Hely és nem-hely c. írása ellentétpárokat állít fel a sight fogalmának körüljárásához: nyitott hatások – zártság, irányok jellemzik – elrendezett anyag, külső koordináció – belső koordináció, kivonás – összeadás, szétszórt információ – visszafogott információ, sok – egy. Az installáció megjelenési formái Dislocation installáció: A '80-as évek végétől kezdődő, főleg a '90-es években jelentkező installációs művészetben már a galériát is alkalmasnak tekintik a művészek egy „sight" létrehozására: specifikus helynek a megformálására. Nagyon sokan a dislocation-nek, a különböző helyszíneknek a felcserélésével hozzák létre műveiket. Szakrális tér alakító installációk: A '80-as évektől nagyon sok olyan munka is megjelenik, amikor magában a galéria terében jelennek meg intim térre utaló terek. Egyik lehetőség, amikor szakrális tereket használnak fel a művészek (templomok, vagy régi, muzeális értékű tereket) Természeti installáció: A természetnek, a természetes anyagoknak a galéria terébe való beviteléről, és a mesterséges helyszínek külső bevitele történik az installáció ezen fajtájában. Főleg a japánoknál van nagy hagyománya az ilyen fajta installációknak. Marina Abramović Vito Acconci Gustavo Aguerre Artur Barrio Sylvie Bélanger Maurice Benayoun Guillaume Bijl Christian Boltanski Christoph Büchel Stefano Cagol Janet Cardiff Marco Casagrande The Chapman Brothers Bruce Charlesworth Judy Chicago Christo és Jeanne-Claude Anne Cleary Denis Connolly Mark Divo Pascal Dombis John Duncan (artist) Leif Elggren Olafur Eliasson Shahram Entekhabi Ingrid Falk John Fekner James Robert Ford Ignazio Fresu Bernhard Gal Valery Grancher Ann Hamilton Mona Hatoum Carl Michael von Hausswolff Gottfried Helnwein Robert Irwin Mark Jenkins Ilya Kabakov Kazuo Katase Jonathon Keats Mike Kelley Ed Kienholz Meeli Kõiva Barbara Kruger Janis Kounellis Wolfgang Laib Matthieu Laurette Lennie Lee Richard Long Mary Lucier David Mach John K. Melvin Annette Messager Youri Messen-Jaschin Orlando Mohorovic Cornelia Parker Judy Pfaff Liz Phillips Arne Quinze Maria Reidelbach Rene Rietmeyer Ken Rinaldo Don Ritter David Rokeby Sandy Skoglund Patrice Stellest Nathaniel Stern Sarah Sze Massimo Taccon Yoko Terauchi James Turrell Camille Utterback Bill Viola Banks Violette Matej Andraz Vogrincic Zbigniew Wąsiel Elisabeth Wierzbicka Wela Krzysztof Wodiczko gelitin „Vizes” installációk Ezek a művészek a vizet általában mint az átmenetiség és mulandóság metaforáját használják. Előzménynek tekinthetőek a Fluxus mozgalom bizonyos performanszai, Allan Kaprow jég-masztabái, Beuys munkái. Anya Gallacio Rose Finn-Kelcey Craig Wood Glen Onwin Caroline Wilkinson Olaj installációk: Richard Wilson Per Barclay „Minimalista” „koncept” installáció Az előbbi a tereknél az élet terei idéződtek meg a galériában. Azonban van sok olyan installáció, melyek a galéria terét egyfajta minimalisztikus, vagy konceptuslista mű illusztrációjaként fogja fel. Ezt jellemző módon a '60-as években induló nagy generáció jellegzetes alakjait használják fel. Richard Serra Richard Venlet Video installációk Nam June Paik Wolf Vostell Fabrizio Plessi Christian Barclay Bill Viola Massimo Taccon Francesco Torres Antoni Muntadas 1968–1969-es LEN-bajnokcsapatok Európa-kupája A LEN-bajnokcsapatok Európa-kupája 1968-1969-es kiírását a HAVK Mladost Zagreb nyerte. A Mladost a döntőben a szovjet Gyinamo Moszkvát győzte le. A magyar színeket a Ferencváros képviselte, amely a negyeddöntőig jutott. Niflheim Niflheimr, vagy Niflheim („a köd otthona”, „köd-világ”; a Nifl rokon az óangol Nifol („sötét”) és a germán/latin Nebel („köd”) szavakkal) egy hely a norvég mitológiában, ami átfedésben van a Niflhel és Hel eszmékkel. A Niflheimr név csak két ismert forrásban szerepel, a Gylfaginningben és a sokat vitatott Hrafnagaldr Óðinsban. A Gylfaginning szerint a két ősi világ egyike volt, Muspelheim, a tűz birodalma mellett. Eme két forró és hideg világ közt kezdődött a teremtés. A későbbiekben Hel lett azok lakhelye, akik nem hősi halállal haltak. Gylfaginning, Gylfi káprázata A Snorri Sturluson írta Gylfaginningben Gylfit, svédország királyát a norvég mitológia szerint maga Odin oktatja, három embernek álcázva magát. Gylfi megtanulja Odintól (Jafnhárr alakjában) hogy Niflheimr volt a Muspelheim után teremtett első világ: Odin (mint Þriði) továbbá elmondja Gylfinek, hogy ekkor találkozott a Niflheimri jég és Muspelheimi lángokkal, a teremtés megkezdődött, és alakot öltött Ymir: A világfával, Yggdrasillal kapcsolatban Jafnhárr (Odin) elmondja Gylfinek, hogy Niflheimr a harmadik gyökér alatt található, ahol Ginnungagap (Ásító Üresség) volt valaha: Gylfi megtudja továbbá, hogy mikor Loki Helt nemzette, Odin Niflheimrbe száműzte őt: Hel így az öregségben, betegségben elhunytak világának úrnője lett. Niflheimr egy utolsó említése a jötun végső célpontjaként tűnik fel, akit Thor ölt meg miután felépítette Asgardot: Hrafnagaldr Óðins A Hrafnagaldr Óðins röviden említi Niflheimret, mint egy északi helyet, ami felé a Nap (Alfr's megvilágítója) üldözte az éjt ahogy felkelt: Bruchweiler Bruchweiler település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: TER Provence-Alpes-Côte-d’Azur A TER Provence-Alpes-Côte-d’Azur egy regionális vasúthálózat Franciaországban, a Provence-Alpes-Côte d’Azur régióban, melyet az SNCF üzemeltet. A hálózaton naponta kb. 800 vonat 100 ezer utast szállít el. TER hálózat Vasút A Nizza - Digne-les-Bains járatokat a Chemins de Fer de Provence üzemelteti Állomások listája Ez a lista az állomásokat sorolja fel ábécé sorrendben. Járművek Motorvonatok SNCF Z 23500 sorozat SNCF Z 26500 sorozat SNCF B 81500 sorozat , más néven BGC B 81500 SNCF X 76500 sorozat, más néven XGC Z 76500 Mozdonyok SNCF BB 22200 sorozat SNCF BB 25500 sorozat SNCF BB 67400 sorozat Halostagnicola A Halostagnicola a Halobacteriaceae családba tartozó Archaea nem. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. Nem motilis, Gram-negatív, aerob, pálcika alakú élőlények. MMM Bop Az MMMBop című dal az amerikai Hanson fivérek első 1997. április 15.-én megjelent kislemeze, mely a Middle of Nowhere című stúdióalbumuk első kimásolt dala. A dalt két Grammy-díjra is jelölték a 40. Grammy Awards díjkiosztón 1998. februárjában. A csapat a mai napig sikeres, bár első debütáló daluk különösen nagy siker volt, és több Európai országban is kiemelkedő helyezést ért el, több országban 1. helyezett volt. Többek között az Egyesült Királyság, Németország, Ausztrália, Mexikó. A kislemezből az Egyesült Királyságban 710.000 példányt értékesítettek, és a dal 3 hétig volt első helyezett a brit kislemezlistán. A The Village Voice Pazz & Jop kritikusai kedvezően értékelték a dalt, miközben a Rolling Stone, a Spin és a VH-1 zenecsatorna szavazatai alapján a 90-es évek 100 legszebb dalai között szerepel, ahol a 98. helyen debütált. Előzmények A dal eredetileg az 1996-os MMM Bop című albumon szerepelt egy lassabb változatban, azonban a The Dust Brothers producerek tempósabbá tették a dalt, így lett slágerlistás helyezés, és leginkább ebben a változatban ismert. Egy 2004-es interjú során Zac Hanson az alábbiakat nyilatkozta a dalról: "A dalt ténylegesen az első stúdióalbumunkra vettük fel, mely eredetileg teljesen különbözött az 1997-ben megjelent változattól. Azonban egy év alatt a dal többek fejében megragadt, mely azt eredményezte, hogy a dalt teljesen átdolgozzuk, így született meg a sikeresebb változat, mely 1997-es albumunkra került fel. A dal arról szól, hogy meg kell tartani azokat a dolgokat, melyek számunkra nagyon fontosak, így értékelni kell azokat a dolgokat, az életet, az ifjúságot, a pénzt, vagy bármit, amit felépítettél az életed során. A dalt igazán nem inspirálták olyan művészek, akikre felnézünk, csupán az 50-es 60-as évek zenéje volt az, ami megfogott bennünket. Talán a Beach Boys adott egy kisebb löketett, akikért annak idején rajongtak a lányok." Megjelenések 7" UK Mercury – HANJB 1 A Mmm Bop (Single Version) 3:50 B Mmm Bop (Album Version) 4:27 12" (promo) US Mercury – 314 574 261-1DJ A1 Mmm Bop (Berman Brothers Club Mix) 5:14 A2 Mmm Bop (Berman Brothers Club Instrumental) 5:14 B1 Mmm Bop (Soulful Club Mix) 5:27 B2 Mmm Bop (Berman Brothers Radio Mix) 3:17 B3 Mmm Bop 4:27 CD Single UK Mercury – 574 501-2 MMM Bop (Single Version) 3:50 Man From Milwaukee (Garage Mix) 3:38 MMM Bop (Dust Brothers Mix) 4:29 Engineer [Mix Engineer] – Rob Serfert, Mixed By – The Dust Brothers MMM Bop (Album Version) 4:27 MC Single US Mercury – 314 574 261-4 A Mmm Bop (Radio Version) 3:50 B Mmm Bop (Dust Brothers Mix) 4:29 Remix – The Dust Brothers Kora (hangszer) A kora a hárfához hasonló felépítésű nyugat-afrikai pengetős hangszer. Formáját tekintve lanthoz, nyárslanthoz hasonlít. Egy nagy, kecskebőrrel dobszerűen bevont félbevágott tökhéjból készült hangszerteste van, e fölé vannak kifeszítve húrok, összesen 21 db, de nem egymás mellett, hanem egymás fölött, a tetőre merőleges síkban helyezkednek el, fogazott húrlábon. A hangszer nyaka itt nem fogólapként funkcionál, csak a húrok másik végét rögzíti. A hangszert a hárfának megfelelően, de szembefordított helyzetben pengetik. A húrjai, melyek antilopbőrből, újabban nylonból készülhetnek, diatonikusan hangolhatóak. A koraisták általában mandinka vándorzenészek, Mali, Guinea, Szenegál és Gambia területén fordulnak elő. A hangszer szerepel a szenegáli himnusz címében. Berán Lajos Berán Lajos (Budapest, 1882. június 9. – Budapest, 1943. január 5.) magyar szobrász, éremművész. Testvére, Berán József labdarúgó, az FTC első csapatkapitánya. Életpályája Telcs Edénél, majd Bécsben tanult képzőművészetet. 1903-tól csak éremművészettel foglalkozott, 1932-től az Állami Pénzverde művészeti vezetője lett, ebben a beosztásában számos pénzérménk tervezőjévé vált. Nagy számban vésett arckép- és sportérmeket is, köztük Semmelweis Ignác, Fadrusz János, Kőrösi Csoma Sándor, Erkel Ferenc, Petőfi Sándor, ebben a műfajban talán a mai napig ő volt hazánkban a legtermékenyebb mester. Emléktáblákat, bélyegeket is tervezett. 2006-ban az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum Vésnökök és mesterek c. kiállításán Berán Lajos 28 db. éremművészeti alkotása volt kiállítva. Műveiből Háborús emlékérem ( 1915 ) (Öntött bronz, átmérő 96 mm ; MNG ) Kálvin János érem Alpár Ignác érem ( 1925 ) (Öntött bronz, 81 mm ; MNG) Liber Endre érem ( 1932 ) (Vert bronz, 72 mm ; MNG) Pázmány Péter érem ( 1935 ) Több pengőérmét is tervezett és egyes forintérmékhez is felhasználták terveit. Emléktáblák (pl. a Hatvani kapué az Astoriánál ) Bélyegtervek: Vöröskereszt (sorozat 6 f-es és 20 f-es névérték, 1942 ) Rösler Endre operaénekes síremléke a Kerepesi temetőben . Kiállításaiból Nemzeti Szalon ( 1902 ) Kiállítás Milánóban ( 1906 ) Nemzeti Szalon ( 1923 ) Nemzeti Szalon ( 1925 ) Nemzeti Szalon ( 1927 ) OPKM Vésnökök és mesterek c. kiállítás ( 2006 ) Társasági tagság Benczúr Társaság Führer A Führer német szó, jelentése magyarul vezér. Adolf Hitler vezetői címeként és megszólításaként vált nemzetközileg ismertté, és Benito Mussolini Duce megszólítása alapján jött létre. Először a Völkischer Beobachter használta a szót Hitlerre egyik 1921-es számában. A címet azonban mások is használták ebben az időben, például Ernst Thälmann 1926-tól. A Thälmann életéről készített 1955-ös film alcímében is megjelenik a Führer kifejezés (Führer seiner Klasse, osztályának vezére). A nemzetiszocialista hatalomátvétel és Paul von Hindenburg elnök halála után, 1934. augusztus 2-án Hitler Vezér és birodalmi kancellárként egyesítette az államfői és kormányfői posztot. Egyúttal ő lett a Harmadik Birodalom legfőbb bírója, a hadsereg főparancsnoka, és az ő kezében összpontosult mind a törvényhozó, mind a végrehajtó hatalom. Az összes miniszter és hivatalnok neki tartozott felelősséggel, valamint a hadsereg rá esküdött fel. Mindezek ellenére a propaganda igyekezett úgy beállítani, hogy a Führer csupán első az egyenlők között, és a korlátlan hatalmat csakis a népért gyakorolja. A nagy hatalommal együtt megvalósult a Führerprinzip, vagyis a vezérelv elmélete is, és mindent Hitler akaratának rendeltek alá. Hasonló címek Sok politikus akadt a történelem során, aki a Führerhez hasonló címet vett fel, hogy kifejezze hatalmát. A második világháború idején ez főleg fasiszta államokban és jobboldali diktatúrákban volt jellemző, ám a hidegháború idején több kommunista politikus is használta ezeket. Oswald Mosley, a Brit Fasiszta Unió vezetője a The Leader címet használta. Benito Mussolini olasz fasiszta vezető az Il Duce nevet vette fel, ami kb annyit tesz: A vezér . Francisco Franco spanyol diktátor a Caudillo címet vette fel. Jozef Tiso szlovák államfő címe Vodca lett 1942-ben. Ion Antonescu román diktátor Conducătornak nevezte magát. Később Nicolae Ceaușescu is használta a címet. Ante Pavelić , a Független Horvát Állam diktátora felvette a Poglavnik címet. Szálasi Ferenc a Nemzetvezető titulust használta. Vidkun Quisling Fører nek nevezte magát. Rafael Trujillo Molina az El Jefe megnevezést használta. Zsidó főpapok listája Az alábbi lista az ókori zsidó főpapokat tartalmazza. A főpapok számozása eltérhet más forrásokban (pl. alul) megadottaktól, mert ez a lista egy főpapot – hiába viselte esetleg kétszer méltóságát – csak egyszer számoz meg: azaz a sorszámok a főpapokat, és nem a főpapságot jelentik. A főpapok sorrendjének elsődleges forrása a Biblia (ezen belül elsősorban Sámuel 2 könyve, Királyok 2 könyve, Krónikák 2 könyve, Nehémiás könyve, Makkabeusok első és második könyve), Iosephus Flavius (†100 k.), valamint a Széder Olam Zutta című zsidó krónika (804 körül). Az alábbi kép mutatja be az egyes főpapok elfordulásának pontos helyét a forrásokban: Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a List of High Priests of Israel című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Marián Sluka Marián Sluka (Nagykürtös, 1979. július 22. –) szlovák labdarúgó. Pályafutását Rimaszombatban kezdte, ahonnan 2005-ben a lett Skonto Rigához került. 2007-ben igazolt vissza Szlovákiába, ahol egy évig az FC Senec csapatában játszott. 2008. július 10-én 3 évre szóló szerződést írt alá a ZTE FC együtteséhez. Első mérkőzésén a Kecskeméti TE ellen a játékvezető kiállította, első fokon két mérkőzésre szóló eltiltást kapott. Klubja azonban fellebbezett a büntetés mérsékléséért, aminek helyt is adott a Fegyelmi Bizottság - a videofelvétel megtekintése után eltiltását egy mérkőzésre csökkentették, így Supka Attila rendelkezésére állhatott a 4. fordulóban a Kaposvár ellen. A 2009–2010-es idényben a Nemzeti Sport téli játékosértékelésekor a legjobb jobb oldali középpályásnak választotta. 2010. június 30-án lejárt a szerződése a ZTE-nél, amelyet nem hosszabbított meg, így szabadon igazolhatóvá vált. Sikerei, díjai Szlovák másodosztály, bajnoki cím, 2003 Lett bajnoki ezüstérem 2005, bajnoki bronzérem 2006 Magyarkupa -döntős: 2010 Glikokonjugát A glikokonjugátok a szénhidrátok fehérjékkel, peptidekkel, lipidekkel és szacharidokkal kovalens kötéssel alkotott vegyületei. A glikokonjugátok glikoziláció során képződnek. A glikokonjugátok a biológiában igen fontos szerepet játszó vegyületek, nagyon különböző kategóriájú anyagok tartoznak közéjük, úgymint a glikoproteinek, a peptidoglikánok, a glikolipidek, a glikozidok és a lipopoliszacharidok (pl. endotoxinok). Ezek szerepet kapnak a sejt-sejt interakciókban, ide értve a sejt-sejt felismerést; a sejt-mátrix interakciókban; a detoxifikációs folyamatokban. Általában a glikokonjugátok szénhidrát része(i) játszanak fontos szerepet a folyamatokban; erre látványos példa az NCAM és a vérfehérjék, ahol a szénhidrátstruktúra apró részletei döntik el a sejt kötődését, vagy a keringésben maradás időtartamát. Bár számos fontos molekulatípus (DNS, RNS, ATP, cAMP, cGMP, NADH, NADPH és koenzim A) tartalmaz szénhidrát-elemeket, ettől még azokat általában nem tekintik glikokonjugátoknak. Tata vasútállomás Tata vasútállomás Tata városának központi vasútállomása, amelyet a MÁV üzemeltet (a település másik vasúti megállója a 3 km-re található Tóvároskert). A városban 1884. július 15-én indult meg a vasúti forgalom, amikor átadták a Kelenföld és Újszőny (ma Komárom) közötti 92 km hosszú vasútvonalat. A vonal – a korábbi évtizedekben elkészült szakaszokkal kiegészülve – a Budapest és Bécs közötti vasúti összeköttetést biztosította a Duna jobb partján. A felvételi épület átadására a MÁV 1883-as tervsorozatának keretében került sor. Vonalak Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal (1-es vonal) ( Budapest –Tata– Rajka ) Király utca (Győr) A Király utca Győr történelmi belvárosában található, a Bécsi kapu tér északi részét köti össze a Széchenyi tér északnyugati sarkával. A macskaköves borítású ódon hangulatú utca valamennyi háza műemlék. Az utca északi házsora mögött húzódik a Káptalandomb várfala. Nevezetesebb épületei Az utca a Bécsi kapu téri Altabak-ház és a tér 11. számú lakóháza között, két sarokerkéllyel indul. Probst-ház (Király utca 3.) A Sarkantyú köz sarkán álló ház két 16. századi házból jött létre, mai formáját a 18. század első felében nyerte. Keletre néző, keskeny homlokzatát íves oromzat zárja le, Király utcai homlokzatának fele emelet magasságban konzolra támaszkodva folyamatosan kilép a falsíkból. A ház mellett vezet a Káptalandombra a Király utcából nyíló két Lépcső köz közül a nyugatabbi. Az olaszországi hangulatot árasztó sikátorban lakott gyermekkorában Blaha Lujza. Napóleon-ház (Király utca 4.) A kétemeletes copf palotában töltötte Napóleon a győri csata után az éjszakát, innen ered a neve. Több régi ház egybeépítésével jött létre, mai alakját az 1770-es években nyerte el. Ma a Városi Művészeti Múzeum képtára található benne. A múzeum a Vasilescu-gyűjtemény Győrbe kerülésével kapta meg a patinás kiállítóhelyet. Elsősorban kortárs magyar és egyetemes művészeti kiállítások színhelye. Pápai pálosok háza (Király utca 5.) A kétemeletes lakóház eklektikus homlokzata 1890-ből származik, középrizalitját a széleken egy-egy oszlop támasztja alá. A 18. században a pápai pálosok megszállóháza volt, majd a 19. században az Arany Bárány Szálló működött itt. Cseh süvegboltozatos kapualján át juthatunk udvarába, melyet északról az egykori várfal határol. A 6. számú lakóház 18. századi eredetű, a vele szemben álló 7. számú ház klasszicista stílusú, különösen csigalépcsős lépcsőháza érdemel figyelmet. A romantikus stílusú 8. számú kétemeletes lakóházban élt 1883–88 közt Gárdonyi Géza. Az épületet Frumann Antal tervezte. Az északi oldal 9. és 11. számú háza közt vezet fel a Káptalandombra a keleti Lépcső köz. Egykori Fekete Sas Fogadó (Király utca 10.) A Baross út sarkán álló barokk sarokerkélyes ház eredetileg egyemeletes volt, a második emelet a 17. század közepén épült meg. A Baross út felőli homlokzaton, fülkében Mária-szobor látható. A 13. számú lakóház szép klasszicista vörösmárvány kapuja figyelemre méltó, ahogyan a 15. számú lakóház is, mely 18. századi eredetű. Itt ágazik ki a Dr. Kovács Pál utca, mely tovább követi a Káptalandomb várfalának vonalát. Az utca kiágazásánál levő kis téren ivókút, illetve tejfölöskofát ábrázoló szobor található. Esterházy-palota (Király utca 17.) A Városi Művészeti Múzeumnak otthont adó épület a győri polgári barokk építészet egyik legszebb emléke. Helyén több ház volt, a Széchenyi tér felőli sarkon az olasz származású Angarano kereskedőcsalád háza állt 1581-től. Esterházy Gábor gróf a szomszédos Langon házát az Angarano házzal együtt megvásárolta, és 1770 után barokk stílusban egybeépítette. A 19. században a Bozzay családé lett, akik a Dr. Kovács Pál utcai épületeket is egybeépítették vele. C(omes) G(abriel) E(sterházy), az építtető monogramja és aranyozott kovácsoltvas címere – két kardot emelő griff – a hermafigurák által tartott és puttókkal díszített, kőkeretes kapu fölötti erkély rácsán ma is látható. A homlokzat másik jellegzetes dísze a kapu és a zárt sarokerkély közötti emeleti fülkében a Szűz Mária megkoronázását ábrázoló szoborcsoport. A főhomlokzat központi dísze a kosáríves, kőkeretes kapu. Két oldalról pillérből kinövő hermák tartják a nyitott erkélyt, melynek kovácsoltvas rácsa művészi munka. Az erkély két sarkán egy-egy puttó áll. A boltíves kapualj gondos kidolgozása főúri pompára vall. Az Esterházy-palotában tekinthető meg a Radnay-gyűjtemény. A palotának a Széchenyi tér felőli oldalon szép sarokerkélye van. Egyéb épületek A 12. számú épület eklektikus homlokzata nem is sejteti, hogy milyen szép udvara van. Boltozatos kapualjon jutunk a loggiás udvarba, melynek földszinti és emeleti árkádívei toszkán oszlopokon nyugszanak. A 17. századi késő reneszánsz építészet egyik legszebb győri emléke. A 14., 16., 18. számú épületek homlokzata a 19. század második feléből származik, szép utcaképet adnak. A Király utcát a Széchenyi tér felől két barokk sarokerkély zárja le. Poissy Poissy település Franciaországban, Yvelines megyében. Lakosainak száma 37 093 fő (2015). Poissy Achères, Aigremont, Carrières-sous-Poissy, Chambourcy, Feucherolles, Orgeval, Saint-Germain-en-Laye és Villennes-sur-Seine községekkel határos. Népesség A település népességének változása: A magyar női asztalitenisz-csapatbajnokságok végeredményei A magyar női asztalitenisz-csapatbajnokság 1936-tól kerül megrendezésre. A bajnokságot a Magyar Asztalitenisz Szövetség írja ki és rendezi meg. A bajnokságokat körmérkőzéses rendszerben bonyolították le, a kilencvenes évektől többször rájátszást is rendeztek. A legtöbb bajnoki címet a Statisztika Petőfi SC nyerte, 39-szer győztek. A bajnokságok végeredményei 1935–36 1936–37 1937–38 1938–39 1939–40 1940–41 1941–42 1942–43 1943–44 1945 1945–46 1946–47 1947–48 1948–49 1949–50 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1957–58 1958–59 1959–60 1960–61 1961–62 1962–63 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982–83 1983–84 1984–85 1985–86 1986–87 1987–88 1988–89 1989–90 1990–91 1991–92 1992–93 1993–94 1994–95 1995–96 1996–97 1997–98 1998–99 1999–2000 2000–01 2001–02 2002–03 2003–04 2004–05 2005–06 2006–07 2007–08 2008–09 2009–10 2010–11 2011–12 2012–13 2013–14 2014–15 2015–16 2016–17 2017–18 Glikomika A glikomika a glikom (a szervezet akár szabadon, akár komplex molekulákba kötve megtalálható valamennyi cukrainak összessége) átfogó, annak genetikai, fiziológiai, patologikus és egyéb aspektusaira is kitérő vizsgálata. A glikomika, a genomikával és a proteomikával analóg módon az adott sejttípus vagy szervezet valamennyi glikánstruktúrájának szisztematikus vizsgálata, a glikobiológia altudománya. A „szénhidrát”, a „glikán”, a „szacharid” és a „cukor” ebben a kontextusban általános értelemben használatos kifejezések, és közéjük sorolódnak a monoszacharidok, oligoszacharidok, poliszacharidok és ezen vegyületek származékai. A szénhidrátok a szén hidrátjaiból állnak, összegképletük [CH2O]n. A monoszacharidok olyan szénhidrátok, melyek nem hidrolizálhatók egyszerűbb szénhidrátokká; ezek az alkotóelemei az oligoszacharidoknak és a poliszacharidoknak. Az oligoszacharidok néhány, glikozidos kötéssel összekapcsolt, lineárisan sorakozó vagy elágazó láncú monoszacharidból állnak; a monoszacharid egységek száma általában 3-9. A poliszacharidok ismétlődő monoszacharid egységekből álló glikánok, az egységek száma általában a tízet meghaladja. Kihívások A cukrok komplexitása: szerkezetüket tekintve, a cukrok nem lineárisak, hanem nagymértékben elágazóak. Ráadásul, a glikánok módosíthatók is (módosított cukrok), ami szintén növeli komplexitásukat. A glikánok komplex bioszintetikus útvonalakban vesznek részt. Általában a glikánok vagy fehérjéhez kötve ( glikoproteinek ) vagy lipidekkel való konjugációban (glikolipidek) találhatók meg. A genomoktól eltérően, a glikom nagymértékben dinamikus rendszer. A glikomika kutatási területén a rendszerbiológusoknak nagyobb komplexitással kell szembenézniük, mint az alkalmazott biológia más részein. 68 építőelem (DNS-, RNS- és fehérjemolekulák, különböző kategóriájú lipidek, szacharidok különböző összekötési módjai) adja egy sejt teljes életét meghatározó molekuláris koreográfia strukturális alapjait. Ebből a DNS és az RNS négy építőelemmel szerepel (a nukleozidok vagy nukleotidok). A lipidek nyolc kategóriába oszthatók, a ketoacilre és az izoprénre visszavezethetően. A fehérjék 20 aminosavból épülnek fel. A szacharidok 32 fajta összekötési lehetőséggel (glikozidkötéssel) rendelkeznek. Bár ezek az építőelemek csak lineárisan kapcsolódhatnak fehérjékhez és génekhez, szacharidok elágazó tömbjébe rendezhetők el, a komplexitást tovább növelve. A bonyolultságot növelő tényező még a szóba jövő fehérjék nagyon száma, melyek közül nem csak a szénhidrátok hordozói (a glikoproteinek) érdekesek, hanem a specifikusan szénhidrátokhoz kapcsolódó és velük való reakcióba lépő fehérjék is: Szénhidrát-specifikus enzimek , melyek a szénhidrátok szintézisét, módosítását és lebontását végzik; Lektinek, mindenféle szénhidráthoz kötődő fehérjék; Receptorok , szabadon cirkuláló vagy sejthártyához között, szénhidrát-kötő receptorok. Fontossága A glikánok fontosságának megértéséhez egy nem teljes lista azok funkcióiról: A sejtfelszínen megtalálható glikoproteinek kritikus szerepet játszanak a bakteriális és virális antigén -felismerésben. Szerepet játszanak a sejt jelátviteli útjaiban és a sejtfunkció modulációjában. Fontosak a veleszületett immunitásban. Meghatározzák a rák kifejlődését. Levezénylik a sejt sorsát, gátolják a sejt növekedését, szabályozzák a keringést és inváziót. Befolyásolják a fehérjék stabilitását és felgombolyodását. A glikoproteinek útvonalait és sorsát befolyásolják. Számos glikánspecifikus betegség létezik, melyek gyakran örökletesek. A glikomika aspektusainak fontos orvosi alkalmazásai: a lektinek frakcionálják a sejteket, hogy vérképző őssejtek átültetésénél elkerüljék az átültetett szövet immunreakcióját (graft-versus-host betegség). rákkezelés során a citolitikus hatású CD8 T-sejtek aktiválása és terjesztése. A glikomika különösen fontos a mikrobiológia területén, mivel a glikánok sokféle szerepet játszanak a baktériumok fiziológiájában. A bakteriális glikomika áttörést hozhat a következő területeken: új gyógyszerek bioaktív glikánok glikokonjugát vakcinák. Eszközkészlete A glikánok analízisében leggyakrabban alkalmazott technikák közé tartoznak: Nagy felbontóképességű tömegspektrometria (MS) és nagy teljesítményű folyadék-kromatográfia (HPLC) A leggyakrabban alkalmazott módszerek az MS és a HPLC, ahol a glikánrészt enzimatikus módon vagy kémiailag leválasztják a célpontról, mielőtt analízisnek vetik alá. A glikolipideket a lipidkomponens leválasztása nélkül, közvetlenül is lehet vizsgálni. A glikoproteinekből származó N- és O-glikánok rutinszerű vizsgálata úgy történik, hogy először a cukrok redukáló végét flureszcens komponenssel jelölik meg (reduktív címkézés), majd fordított fázisú, normál fázisú vagy ioncserés HPLC-vel analizálják azokat. Az elmúlt években számos címkeváltozat jelent meg, köztük a 2-aminobenzamid (AB), az antranilsav (AA), a 2-aminopiridin (PA), a 2-aminoakridon (AMAC) és a 3-(acetilamino)-6-aminoakridin (AA-Ac). A HPLC-eszközökből származó frakcionált glikánok további analízise lehetséges MALDI-TOF-MS(MS) módszerekkel, hogy további információt nyerjenek azok struktúrájáról és tisztaságáról. Néha a glikán-poolok előzetes frakcionálás nélkül, közvetlenül analizálhatók a tömegspektrográfia módszereivel, bár ilyenkor nehéz, vagy nem is mindig lehetséges az izobár (azonos molekulatömegű) glikánszerkezetek megkülönböztetése. Mindenesetre a közvetlen MALDI-TOF-MS analízissel el lehet érni a glikán-pool gyors és egyszerű illusztrációját. Az elmúlt években megnött az online tömegspektrometriás megoldásokhoz csatolt HPLC eszközök népszerűsége. A folyadékkromatográfia álló fázisának porózus grafitszenet választva még a nem derivatizált glikánok is analizálhatók. A vizsgálat tömegspektrometriával történik, de a MALDI-MS helyett elektrospray ionizációs (ESI) interfésszel (PGC-LC-ESI-MS vagy PGCC-MS) 1. táblázat: A tömegspektrometria előnyei és hátrányai a glikánok analízisében Biocsipek Az antitest/lektin szendvics biocsipek (antibody-lectin sandwich array, ALSA) a glikánokat tartalmazó sokfajta minta nagy átbocsátó képességű vizsgálatát teszik lehetővé. A módszer természetben előforduló lektineket vagy mesterséges, monoklonális antitesteket használ, melyeket vagy egy adott csipen immobilizálva, fluoreszcens glikoprotein mintával inkubálják. A glikán-biocsipek, amiket a Consortium for Functional Glycomics is ajánl, olyan szénhidrátokat tartalmaznak, melyekkel a lektinek vagy antitestek tesztelhetők, hogy meghatározzák azok szénhidrát-specifikusságát és azonosítsák a ligandumaikat. A glikánok metabolikus és kovalens címkézése A glikánok metabolikus megjelölése felhasználható a glikánstruktúrák detektálására is. Egy jól ismert módszer szerint aziddal (N3−) jelölt cukrokat reagáltatnak Staudinger-ligáció útján. Ezt a stratégiát a glikánok in vitro és in vivo meghatározása során is felhasználták. Glikoprotein-eszközök A komplex glikálnok röntgenkrisztallográfiával és fehérje-NMR spektroszkópiával történő teljes strukturális analízise nehéz és komplex tudományterület. Azonban a különböző lektinek, enzimek és más szénhidrádhoz kötődő fehérjék kötődési helyeinek struktúrája felfedte a glikom funkcióinak széles körű strukturális alapjait. A tesztminták tisztaságát kromatográfiával (affinitáskromatográfia stb.) és analitikai elektroforézissel (poliakril-amid elektroforézis, kapilláris-elektroforézis, affinitás-elektroforézis stb.) érték el. Tyúkanyó meséi – Jó éjszakát kiscsibék A Tyúkanyó meséi – Jó éjszakát kiscsibék 1979-ben bemutatott magyar rajzfilm. A történetet Móra Ferenc két meséje alapján Horváth Gitta írta. Rendezte és a forgatókönyvet írta Szabó Szabolcs, zenéjét szerezte Pethő Zsolt. A rövidfilm a Pannónia Filmstúdióban készült. Rövid tartalom A film két Móra-mesét dolgoz fel, a „Jércike” és „A hatrongyosi kakasok” című műveket. Tyúkanyó mondja el este kiscsibéinek, hogy azok végre elaludjanak. Alkotók Rendező és háttértervező : Szabó Szabolcs Móra Ferenc meséje alapján írta : Horváth Gitta, Szabó Szabolcs Dramaturg : Kőszegi Ábel Zenéjét szerezte : Pethő Zsolt Operatőr : Csepela Attila Hangmérnök : Bársony Péter Vágó : Hap Magda Mozdulattervezők : Hegyi Füstös László , Szabó Szabolcs Rajzolták : Béládi Éva, Szabó Szabolcsné Gyártásvezető : Auguszt Olga Készítette a Pannónia Filmstúdió. Jegyzetek szerk.: Cr. Papp Sándor: Rajz- és Animációs Stúdió, Filmévkönyv 1979 - A magyar film egy éve (pdf), Budapest: Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, 110. o. (1980). Hozzáférés ideje: 2018. május 4. Forrás szerk.: Dr. Papp Sándor: Rajz- és Animációs Stúdió, Filmévkönyv 1979 - A magyar film egy éve (pdf), Budapest: Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, 110. o. (1980). Hozzáférés ideje: 2018. május 4. „Jó éjszakát kiscsibék Műfaja: rajz-játék. Kivitelezés módja: rajz. 324 m, 12 perc, sz., 35 mm. Dialóg: van.” Ókori római naptár Az ókori római naptár a modern időszámítás elődje, forrása. A rómaiak az évet tizenkét hónapra, 365 napra osztották. A 2. században elterjedt a „hét” időegység használata is. A napot pedig kétszer tizenkét órára osztották. A római naptár Caesar reformja előtt Julius Caesar Kr. e. 46-os reformja előtti római naptár 10 hónapos, összesen 304 napos volt. A hónapok nevei: Martius, Aprilis, Maius, Iunius, Quintilis, Sextilis, September, October, November és December. (Az első hónap Marsról (Martius), a második az ősanyaként tisztelt Vénuszról (Aprilis, annak etruszk nevéből), az idősekről Maius (május), Iunius a fiatalokról kapta nevét. A többi hónap egyszerűen a sorszámnevük alapján kapta nevét: Quintilis, Sextilis, September, October, November, December). Hat hónap 30 napos volt, négy pedig 31 napos. A fennmaradó 61 napot, ami a téli évszakra esett, elhanyagolták. Valószínűleg e hónapok nem a holdfázisokat követték, hanem a mezőgazdasági munkák időtartama szerinti felosztást. Ez valószínűsíthető abból is, hogy az ősi latin városokban is eltérő hosszúságúak voltak a hónapok: például Albában a március 36, a május 22, az augusztus 18, a szeptember 16 napos volt. Más városokban más volt a hónapok hossza. (Ovidius már a Caesar-reform után írta művét, így abban az szerepel, hogy a romulusi év négy 31 és hat 30 napos hónapból áll). Ebben a hagyományos naptárban két téli hónapnak nem volt neve: ezek az időszakok kiestek a hasznos mezőgazdasági munkavégzés ideje alól, így nem „érdemeltek” külön elnevezést. Numa Pompilius (a római hagyomány szerint i. e. 715–673), Róma második királya illesztette be a január (Ianuarius) hónapot az év elejére, és a február (Februarius) hónapot az év végére. A februárt i. e. 452-ben áthelyezték január és március közé. Március, május, quintilis és október 31 napos hónapok lettek, a többi 29 napos, a február kivételével, amely csak 28 napos lett. Ez így picit eltért a szabályos lunatikus évtől. Állítólag tradícióból és vallási hiedelmek miatt nem lehetett az év hosszában páros nap-szám, tehát egy napot hozzáadtak a 354 napos holdévhez, így kapták a 355 napos római évet. Ez már 50 nappal hosszabb volt a régi római évnél. A tropikus év 10,25 nappal hosszabb a római lunárisnál. Ebből következik, hogy a nyári ünnepek évente tíz nappal eltolódtak volna, és húsz év után már télen ünnepelhették volna az aratást. A dilemmát úgy oldották meg, hogy minden második évben beiktattak egy plusz hónapot, ez volt a mercedonius vagy más néven mensis intercalaris (a mercedonius a merces kifejezésből ered, ami „fizetés”-t jelent, a munkások ugyanis ekkor kapták meg a fizetésüket). Ez a hónap 27, ill. 28 nap hosszú volt, ilyenkor a február 23 naposra rövidült, azaz 22, ill. 23 napot adtak az évhez. Így 4 év hossza = 355 nap + 377 nap + 355 nap + 378 nap = 1465 nap. Ez 4 nappal hosszabb 4 tropikus évnél, ami jobb megközelítést jelent, mint az évi 10 nap eltérés, de még mindig nem elég pontos. A pontifex maximus feladata volt időnként egy nap kihagyatása, hogy a lunáris év megfeleljen a szoláris évnek, ez azonban gyakran politikai okokból nem valósult meg. A rómaiak sokáig nem használták a „hét” időtartamot. A hónap tört részeit három speciális naphoz viszonyították: Kalenda: a hónap első napja mindenkor (ebből ered a „kalendárium” szavunk) Nona: a Hold állásától függött (félhold), általában az 5., ill. 7. nap Idus: a telehold napja, általában a 15., ill. 17. nap a hónapban Ezek alapján egy római hónapban a napok számozása a következőképpen alakult: március kalendája = március 1. öt nappal március nonája előtt = március 2. négy nappal március nonája előtt = március 3. három nappal március nonája előtt = március 4. két nappal március nonája előtt = március 5. egy nappal március nonája előtt = március 6. március nonája = március 7. 7 nappal március idusa előtt = március 8. 6 nappal március idusa előtt = március 9. 5 nappal március idusa előtt = március 10. 4 nappal március idusa előtt = március 11. 3 nappal március idusa előtt = március 12. 2 nappal március idusa előtt = március 13. 1 nappal március idusa előtt = március 14. március idusa = március 15. 14 nappal április kalendája előtt = március 16. 13 nappal április kalendája előtt = március 17. 12 nappal április kalendája előtt = március 18. 11 nappal április kalendája előtt = március 19. 10 nappal április kalendája előtt = március 20. 9 nappal április kalendája előtt = március 21. 8 nappal április kalendája előtt = március 22. 7 nappal április kalendája előtt = március 23. 6 nappal április kalendája előtt = március 24. 5 nappal április kalendája előtt = március 25. 4 nappal április kalendája előtt = március 26. 3 nappal április kalendája előtt = március 27. 2 nappal április kalendája előtt = március 28. 1 nappal április kalendája előtt = március 29. április kalendája = április 1. és így tovább. A január és február hónap bevezetése megbonyolította az év kezdetének kiszámítását. Az új rendszerben január lett az év első hónapja, névadója, Janus a kezdet és vég kétarcú istene. Február (kb. megtisztulás hónapja) hónapra kerültek a korábbi üres, névtelen hónapokat befejező megtisztulási és bűnbánó ünnepek. Ez volt az év legrövidebb hónapja és az is maradt a mai napig. A két új hónap bevezetése következtében azonban megváltozott a hagyományos dátumok sora, a korábbi évkezdet márciusban volt, és a két consul hivatali ideje is március 15. körül kezdődött. I. e. 153-ban ezt megváltoztatták és áttették január elsejére. Ettől kezdve fokozatosan szűnt meg a kettősség, és egyértelműen a Janus istenről elnevezett hónap első napja lett az év első napja is. A római lunáris év és a tropikus év közti különbség harminc év alatt már egy hónapnyira nőtt, ami mind az állami, mind a vallási életben komoly problémákhoz vezetett (pl. nyáron kellett volna ünnepelni egy jellegzetesen tavaszi ünnepet). A naptár időnkénti kiigazítása, bizonyos számú napok törlése a pontifex maximus és pontifexek testületének feladata volt, a főpapok azonban meglehetősen rendszertelenül, vagy egyáltalán nem tettek eleget ezen kötelességüknek. Gyakran következetlenség uralkodott a tekintetben, hogy mikor és miért iktatnak be, illetve törölnek napokat. Ezt néha gazdasági érdek befolyásolta vagy az egyes hivatalnokok hivatali évének meghosszabbítása. A folyamatos polgárháborús zűrzavarban a helyzet odáig fajult, hogy a naptár már kb. három hónappal eltért a valós időtől. Ez vezetett el Julius Caesar reformjához, a róla elnevezett julián naptár bevezetéséhez. Caesar naptárreformja és a Gergely-naptár Caesar i. e. 46-ban pontifex maximusi, consuli, dictatori minőségében helyreállította az eltolódást az időszámítás és a valóságos idő között. Ebben az évben két plusz rendkívüli hónapot iktatott be, így ez az év volt a leghosszabb a történelem folyamán, 445 napos volt. Ugyanakkor ez a módosítás lehetővé tette, hogy a naptár visszatérjen az égitestek járásának követésére, és hogy az ünnepek a helyükre kerüljenek. Szoszigenész alexandriai csillagász útmutatásait követve a dictator egyiptomi mintára az úgynevezett tiszta napévet vette alapul, és ezt osztotta tizenkét részre. (Az egyiptomi naptár már az Óbirodalom idején is napévvel számolt, de csak 365 napos évvel, figyelmen kívül hagyva a negyed töredéknapot. Bár a jelenség ismert volt, hagyománykövetésből és az egyszerűség kedvéért nem változtattak rajta, ez az egyiptomi naptár csúszásához és a Szóthisz-ciklus kialakulásához vezetett.) Mivel a csillagászati napév megközelítőleg 365 1/4 napból áll, Caesar változtatása értelmében az évek 365 naposak lettek, és minden negyedik évben az év második hónapjában (február) 25. és 26. között egy úgynevezett „szökőnap”ot iktattak be, így küszöbölve ki a négyévenként mutatkozó, nagyjából egynapnyi eltérést. A szökőnap neve annus bis sextus volt, ami annyit tesz: a március kalendje előtti „másodszori” 6. nap. A szökőnap beiktatása továbbra is a főpap feladata maradt, és ebből még Augustus pontifex maximusságát megelőzően is voltak problémák. Az Augustus előtti pontifex maximus például elmulasztotta beiktatni a naptárba a szökőnapot, így azt a princepsnek kellett megtennie. Caesar naptárreformja, amely tulajdonképp egy i. e. 238-ból származó III. Ptolemaiosz-féle rendelet megvalósítása volt, egyesült a római lunáris naptár hagyománya, az egyiptomi szoláris naptár és a hellenisztikus csillagászat eredményei. Ez a naptárrendszer olyan sikeresnek és jónak bizonyult, hogy a nyugati kultúrkörben gyakorlatilag a mai napig ezt a naptárat használjuk. Egyben szolgálta a birodalom egységét is, és a julián naptár fokozatosan kiszorította a hagyományos naptárokat a mindennapi életből. (Szakrális célokra a birodalom egyes népei továbbra is használták a hagyományos lunáris naptárukat, így például a zsidók is.) Caesar érdemei elismeréséül a senatus a Quintilis hónapot Iuliusnak nevezte át. Később Caesar utóda és szellemi örököse tiszteletére az Augustus név is bekerült a hónapnevek közé. (Ebben a hónapban született Caesar, valószínűleg i. e. 100-ban, ezért esett erre a hónapra a választás, az augusztusra pedig azért, mert Octavianus ebben a hónapban (eredetileg Sextilis hónap) volt először consul, és ebben a hónapban foglalta el Egyiptomot, actiumi győzelme után.) Ezzel kialakult a ma is használt hónapnevek sora. Később még voltak javaslatok a hónapnevek módosítására, de például Tiberius elhárította azt a kezdeményezést, hogy róla nevezze el a senatus az augusztus utáni hónapot. Egy fontos módosítás történt még a Caesar-féle naptáron a római korban: a dictator nem rendelkezett arról, hogy mikortól kell számolni a szökőévek négyéves ciklusát, és ezért három alkalommal (i. e. 5, i. sz. 1 és 4) el is maradt a szökőnap beiktatása, ami ismét csúszáshoz vezetett. Ezt megelégelve a princeps rendeletben határozta meg, hogy a szökőév a város alapítása szerinti (ab urbe condita) 761-től számított minden negyedik év legyen. Ez különösen szerencsés választás volt az utókor szempontjából, mert ez az év a Krisztus szerinti időszámítás 8. évére jött ki, így a keresztény időszámítás meghagyta a szökőévek római rendszerét, mivel így a szökőév mindig 4-gyel osztható évre esik. A julián naptárnak egy csekélynek tűnő hibája azonban volt: a napévet kerekítette (365 és ¼ napra), mint minden naptár. Ez a valóságban azonban 11 perccel és 13 másodperccel hosszabb, és ez a különbség az évszázadok alatt felhalmozódott. Ezt küszöbölte ki a XIII. Gergely pápa-féle reform, amikor 1582-ben módosította kissé a hagyományos rendszert. Ekkor már a fenti különbség miatt 11 napos differencia volt a valós idő és a naptári dátum között, ezért ebben az évben október 4. után október 15. következett, ami nem változtatta meg a hetek napjainak rendjét (csütörtök volt 4-e, péntek 15-e). Ezenkívül kissé módosították a szökőévek rendszerét, oly módon, hogy 400 év alatt 3 szökőnapot kihagytak a szökőévek sorából, mégpedig úgy, hogy a 100-zal osztható évekből törölték február 29-ét, kivéve a 400-zal is oszthatóakat. Mint ismert, nem minden ország vezette be azonnal a Gergely-naptárt. A módosításra épp a legnagyobb vallásháborúk korában került sor, ami oda vezetett, hogy a protestáns országok ragaszkodtak a hagyományos Caesar-féle naptárhoz, és természetesen az ortodox vallás sem fogadta el. (Például Nagy Britannia és gyarmatai csak 1752-ben vezették be a modern naptárt, míg a cári Oroszország az ortodox egyház ellenállása miatt soha, ezért csak az 1917-es forradalom után került rá sor.) Tyúktaréj A tyúktaréj (Gagea) a liliomfélék családjába tartozó növénynemzetség. Több mint kétszáz faja Eurázsiában, Észak-Afrikában és Észak-Amerikában honos. Leírása A tyúktaréjok apró, kora tavasszal virágzó, hagymás, évelő növények. Leveleik erősen megnyúltak, vékonyak, lándzsásak. Viráguk csillagszerű, többnyire sárga (aranysárga vagy zöldessárga), hatszirmú, hatporzós. Biodiverzitásának központja Közép-Ázsiában és a mediterrán térségben van. Európában 23, Magyarországon 6 (a pusztai tyúktaréjjal együtt 7) faja él. Észak-Amerikában egy faj képviseli. Fajok A nemzetséget 1806-ban írta le Richard Anthony Salisbury. Latin nevét Sir Thomas Gage angol természetbúvárról kapta. Újabban a Lloydia nemzetség fajainak többségét is a Gageákhoz sorolják. Gagea afghanica A.Terracc. Gagea aipetriensis Levichev Gagea alashanica Y.Z.Zhao & L.Q.Zhao Gagea alberti Regel Gagea alexeenkoana Miscz. Gagea alexejana Kamelin ex Levichev Gagea alexii Ali & Levichev Gagea algeriensis (Chabert) Chabert ex Batt. Gagea alii Levichev Gagea altaica Schischk. & Sumnev. Gagea ancestralis Levichev Gagea angelae Levichev & Schnittler Gagea angrenica Levichev Gagea anisopoda Popov Gagea artemczukii Krasnova Gagea azutavica Kotukhov Gagea baluchistanica Levichev & Ali Gagea baschkyzylsaica Levichev Gagea bashoensis Ali Gagea bergii Litv. Gagea bezengiensis Levichev Gagea bithynica Pascher Gagea bohemica (Zauschn.) Schult. & Schult.f. (syn. G. fistulosa ) Cseh tyúktaréj Gagea bornmuelleriana Pascher Gagea bowes-lyonii Levichev Gagea brevistolonifera Levichev Gagea bulbifera (Pall.) Salisb. Gagea caelestis Levichev Gagea calantha Levichev Gagea calcicola Zarrei & Wilkin Gagea calyptrifolia Levichev Gagea capillifolia Vved. Gagea capusii A.Terracc. Gagea caroli-kochii Grossh. Gagea chabertii A.Terracc. Gagea chanae Grossh. Gagea charadzeae Davlian. Gagea chinensis Y.Z.Zhao & L.Q.Zhao Gagea chitralensis S.Dasgupta & D.B.Deb Gagea chlorantha (M.Bieb.) Schult. & Schult.f. Gagea chloroneura Rech.f. Gagea chomutovae (Pascher) Pascher Gagea chrysantha (Jan) Schult. & Schult.f. Gagea circumplexa Vved. Gagea commutata K.Koch Gagea confusa A.Terracc. Gagea cuneata Levichev & Murtaz. Gagea czatkalica Levichev Gagea daghestanica Levichev & Murtaz. Gagea daqingshanensis L.Q.Zhao & Jie Yang Gagea davlianidzeae Levichev Gagea dayana Chodat & Beauverd Gagea delicatula Vved. Gagea deserticola Levichev Gagea divaricata Regel Gagea drummondii Levichev & Ali Gagea dschungarica Regel Gagea dubia A.Terracc. Gagea durieui Parl. ex Trab. Gagea eleonorae Levichev Gagea elliptica (A.Terracc.) Prain Gagea exilis Vved. Gagea extremadurensis M.Gut. & F.M.Vázquez Gagea fedtschenkoana Pascher Gagea ferganica Levichev Gagea fibrosa (Desf.) Schult. & Schult.f. Gagea filiformis (Ledeb.) Kar. & Kir. Gagea flavonutans (H.Hara) Zarrei & Wilkin Gagea foliosa (C.Presl) Schult. & Schult.f. Gagea gageoides (Zucc.) Vved. Gagea germainae Grossh. Gagea glacialis K.Koch Gagea glaucescens Levichev Gagea goljakovii Levichev Gagea gracillima Pamp. Gagea graeca (L.) Irmsch. Gagea graminifolia Vved. Gagea granatellii (Parl.) Parl. Gagea granulosa Turcz. Gagea grey-wilsonii Rech.f. Gagea gymnopoda Vved. Gagea gypsacea Levichev Gagea helenae Grossh. Gagea hiensis Pascher Gagea hissarica Lipsky Gagea humicola Levichev Gagea huochengensis Levichev Gagea ignota Levichev Gagea incrustata Vved. Gagea intercedens Pascher Gagea iranica Zarrei & Zarre Gagea jaeschkei Pascher Gagea japonica Pascher Gagea jensii Levichev & Schnittler Gagea jispensis Ali & Levichev Gagea joannis Grossh. Gagea juliae Pascher Gagea kamelinii Levichev Gagea kneissea J.Thiébaut Gagea kopetdagensis Vved. Gagea kunawurensis (Royle) Greuter Gagea kuraiensis Levichev Gagea kuraminica Levichev Gagea lacaitae A.Terracc. Gagea leosii Ali & Levichev Gagea libanotica (Hochst.) Greuter. syn Lloydia rubroviridis Gagea liotardii (Sternb.) Schult. & Schult.f. Gagea lojaconoi Peruzzi Gagea longiscapa Grossh. Gagea ludmilae Levichev Gagea lusitanica A.Terracc. Gagea lutea (L.) Ker Gawl. Sárga tyúktaréj Gagea luteoides Stapf Gagea maeotica Artemczuk Gagea marchica Henker Gagea menitskyi Levichev Gagea mergalahensis Ali & Levichev Gagea michaelis Golosk. Gagea micrantha (Boiss.) Pascher Gagea minima (L.) Ker Gawl. Apró tyúktaréj Gagea minutiflora Regel Gagea minutissima Vved. Gagea multipedunculifera Levichev Gagea nabievii Levichev Gagea nakaiana Kitag. Gagea neopopovii Golosk. Gagea nevadensis Boiss. Gagea noltiei Peruzzi. syn Lloydia delicatula Gagea novoascanica Klokov Gagea olgae Regel Gagea paedophila Vved. Gagea pakistanica Levichev & Ali Gagea paniculata Levichev Gagea pauciflora (Turcz. ex Trautv.) Ledeb. Gagea pedata Levichev Gagea peduncularis (C.Presl) Pascher Gagea podolica Schult. & Schult.f. Gagea polymorpha Boiss. Gagea popovii Vved. Gagea praemixta Vved. Gagea pratensis (Pers.) Dumort. Mezei tyúktaréj Gagea pseudominutiflora Levichev Gagea punjabica Levichev & Ali Gagea pusilla (F.W.Schmidt) Sweet Kis tyúktaréj Gagea quasitenuifolia Levichev Gagea quettica Levichev & Ali Gagea rawalpindica Levichev & Ali Gagea reinhardii Levichev Gagea reticulata (Pall.) Schult. & Schult.f. Gagea reverchonii Degen Gagea rigida Boiss. & Spruner Gagea robusta Zarrei & Wilkin Gagea rubicunda Meinsh. Gagea rubinae Ali Gagea rufidula Levichev Gagea rupicola Levichev Gagea sarmentosa K.Koch Gagea sarysuensis Murz. Gagea schachimardanica Levichev Gagea schugnanica Levichev & Navruzsh. Gagea scythica Artemczuk Gagea serotina (L.) Ker Gawl. (syn. Lloydia serotina ) Gagea setifolia Baker Gagea shmakoviana Levichev Gagea sicula Lojac. Gagea siphonantha Rech.f. Gagea sivasica Hamzaoglu Gagea soleirolii F.W.Schultz Gagea spathacea (Hayne) Salisb. Fiókás tyúktaréj Gagea spumosa Levichev Gagea staintonii Rech.f. Gagea stepposa L.Z.Shue Gagea subtilis Vved. Gagea subtrigona J.-M.Tison Gagea sulfurea Miscz. Gagea szovitsii (Láng) Besser ex Schult. & Schult.f. Pusztai tyúktaréj nem elismert faj, a G. bohemica szinonimája Gagea tadshikistanica Levichev Gagea takhtajanii Levichev Gagea talassica Levichev Gagea taschkentica Levichev Gagea taurica Steven Gagea tenera Pascher Gagea tenuissima Miscz. Gagea tesquicola Krasnova Gagea tisoniana Peruzzi Gagea toktogulii Levichev Gagea toppinii S.Dasgupta & D.B.Deb Gagea transversalis (Pall.) Steven Gagea triflora (Ledeb.) Schult. & Schult.f. Gagea trinervia (Viv.) Greuter Gagea turanica Levichev Gagea ucrainica Klokov Gagea ugamica Pavlov Gagea ulazsaica Levichev Gagea uliginosa Siehe & Pascher Gagea utriculosa Levichev Gagea vaginata Pascher Gagea vegeta Vved. Gagea villosa (M.Bieb.) Sweet Vetési tyúktaréj Gagea villosula Vved. Gagea vvedenskyi Grossh. Gagea wallichii Levichev & Ali Gagea wendelboi Rech.f. Gagea xiphoidea Levichev A Lloydia nemzetség egyes tagjainak hovatartozása egyelőre nem eldöntött: Lloydia delavayi Franch. Lloydia ixiolirioides Baker ex Oliv. Lloydia longiscapa Hook. Lloydia oxycarpa Franch. Lloydia tibetica Baker ex Oliv. Lloydia yunnanensis Franch. Henrik porosz királyi herceg (1726–1802) Henrik porosz királyi herceg (németül: Prinz Heinrich von Preußen, teljes nevén Friedrich Heinrich Ludwig; Berlin, 1726. január 18. – Rheinsberg, 1802. augusztus 3.) porosz királyi herceg, a hétéves háborúban porosz királyi hadvezér, oroszországi és svédországi diplomata. Hadvezéri képességei és a kor vezető személyiségeivel fenntartott kapcsolata miatt széles körben elismert volt, azonban II. Frigyes porosz királlyal való nézeteltérései miatt alig jutott szerephez a porosz belügyekben. Élete Származása és gyermekkora Henrik porosz királyi herceg 1726. január 18-án jött világra a porosz fővárosban I. Frigyes Vilmos porosz király (1688–1740) és Zsófia Dorottya hannoveri és braunschweig–lüneburgi hercegnő (1687–1757) tizenharmadik gyermekeként, egyben hatodik fiaként. Édesapja a porosz királyi mellett a brandenburgi választófejedelmi címet is viselte; édesanyja braunschweigi hercegnőként született, a I. György brit király egyetlen leánygyermeke volt, azonban ennek ellenére sosem viselt brit hercegnői címet, mivel édesapja már a hercegnő házasságkötése után lett a szigetország uralkodója. A porosz királyi párnak tizennégy gyermeke született, azonban közülük tízen élték meg a felnőttkort, a többiek kisgyermekként elhaláloztak. Maga Henrik herceg az életben maradt fiúgyermekek közül a harmadik volt. Keresztvíz alá legidősebb fivére, a majdani II. Frigyes porosz király tartotta. Zsófia Dorottya királyné gondosan választott ki fiai számára hugenotta magántanítókat, így a hercegek a latin és az olasz nyelv mellett a franciát is elsajátíthatták. Ez lényegbevágó volt, hiszen a porosz udvar nyelve ekkoriban a francia volt, a királyi család tagjai ezt használták hétköznapi társalgásaik során; emellett a francia kultúra átitatta az udvari életet, mintaként szolgált. Ugyanakkor a porosz uralkodó úgy utasította a fiúgyermekek nevelőit, hogy „arra ösztökélje őket, nehogy tudósok legyenek, hanem hivatásuk szerint bátor katonák és tisztek…” A hercegek életpályáját kiskorukban, egyéni képességeikre és álmaikra való tekintet nélkül eldöntötték, igazodva a porosz katonai hagyományokhoz. Henrik herceget annál is inkább a katonai pályára szánták, mivel harmadik fiúgyermekként kevés esélye volt a trón öröklésére. Ebből kifolyólag már kisgyermekként gyakorlatoztatták, tanítói vívást és lovaglást is oktattak neki. Neveltetése együtt folyt fiatalabb bátyjával, Ágost Vilmossal és öccsével, Ágost Ferdinánddal; ennek eredményeként ők hárman életük végéig szoros kapcsolatot ápoltak, közelebb álltak egymáshoz, mint többi testvérükhöz. 1740. május 31-én elhunyt I. Frigyes Vilmos király. Örökébe II. Frigyes lépett, aki nem pusztán az ország kormányzását vette át, hanem a királyi família családfőjének szerepét is. Az új király nemcsak öccseitől, de özvegy édesanyjától és már kiházasodott nővéreitől is elvárta, hogy eleget tegyenek parancsainak, ez pedig összetűzésekhez vezetett a királyi családon belül, elsősorban II. Frigyes és öccsei között. II. Frigyes az édesapjuk által kijelölt úton és meghatározott szellemiségben kívánta folytatni öccsei taníttatását és kiképzését: szeptemberben Henrik herceg mellé nevelőként Christoph Ludwig von Stillét rendelte, s ezzel együtt kinevezte a tizennégy éves herceget a 35. gyalogosezred ezredesévé. A herceg ily módon kénytelen volt bekapcsolódni az ugyanebben az évben kitört osztrák örökösödési háborúba. Katonai pályafutása Henrik herceg ténylegesen csak két évvel később követte fivéreit a hadszíntérre. Első ütközetében, az 1742. május 17-i győztes chotusitzi csatában segédtisztként vett részt, itt esett át a tűzkeresztségen. II. Frigyest már ekkor élesen bírálta amiatt, hogy nem habozik feláldozni katonái életét a győzelem elérése érdekében. A második sziléziai háború (1744–1745) elejétől fogva a herceg személyesen vezette ezredét az összecsapásokban. A harcok során tanúsított bátorságáért a porosz király 1745. július 15-én vezérőrnaggyá léptette elő a herceget. Henrik herceg ugyanekkor himlőt kapott, s emiatt ideiglenesen el kellett hagynia a sereget; a betegségből sikeresen felgyógyult ugyan, de arcát élete végéig hegek torzították. A hétéves háború (1756–1763) kitörésekor Henrik herceg parancsnoksága alá egy dandárt rendeltek, így vett részt Szászország lerohanásában. 1757. február 16-án megkapta altábornagyi előléptetését; ezután tavasszal két bátyja oldalán részt vett a prágai csatában, ahol az osztrák jobbszárnyat leszakító hadművelet során kivívta tiszttársai és katonái elismerését. A kolíni csatában azonban az osztrák felmentősereg megverte a poroszokat, így a királyi csapatok kénytelenek voltak felhagyni a cseh főváros ostromával és visszavonulni szász területre. Henrik herceg James Keith tábornaggyal húzódott vissza; a franciák ellen 1757. november 5-én vívott rossbachi ütközetben a herceg a gyalogságot vezette, mely a végső csapát mérte a francia seregre. A harcok során a herceg sérülést szerzett, ennek ellenére a király őt nevezte ki a szászországi hadak tábornokának nevezte ki öccsét. Az Elba vonalánál vette fel a harcot az osztrák és a francia seregekkel, visszafoglalta a braunschweigi területeket. 1759-ben összefogó támadást indított a császári seregek ellen, a poroszok egészen a Majna vonaláig nyomultak előre. A háború közben azonban a II. Frigyes és Henrik között lévő ellentét egyre inkább kiéleződött, melyet jól példáznak a herceg a maxeni porosz vereség hatására lejegyzett szavai: „A király rángatott bele minket ebbe az embertelen háborúba, s csakis a tábornokok és katonák bátorsága ragadhat ki minket [a háborúból]. Attól a naptól fogva, hogy a seregemhez csatlakozott, csak fejetlenséget és szerencsétlenséget okozott. Valamennyi erőfeszítésem a hadjáratban és a szerencse, amely mindvégig segített, mindezeket Frigyes elveszítette.” További összekülönbözést eredményezett a fivérek között a kunersdorfi csata: az 1759. augusztus 12-i ütközet első porosz támadása után a herceg azt javasolta, hagyják visszavonulni az ellenséget, a király ellenben a további támadás mellett döntött, s ez a csata súlyos következményekkel járó elvesztéséhez vezetett. 1760-ban a herceget parancsnokként vezényelték a sziléziai hadszíntérre; Boroszló felmentésével megakadályozta az orosz és az osztrák seregek egyesülését. Őszi betegeskedéséből való felgyógyulása után 1761-ben a szász területekre tért vissza, ahol a katonai irányítás mellett az adminisztrációért és a polgári lakosságért is felelős volt. A hadiszerencse a poroszoknak kedvezett, minthogy az orosz cárnő halála után utódja visszavonta a cári seregeket, és békét kötött a poroszokkal. 1762. október 29-én a freibergi ütközetben, a hétéves háború utolsó nagy összecsapásában Henrik herceg kivívta a győzelmet a poroszok számára a gróf Hadik András vezette osztrák seregek ellenében. A győztes freibergi csatával véget ért a katonai pálya Henrik porosz királyi herceg számára. Bátyja földbirtokokkal jutalmazta és ismerte el érdemeit – ezek mintegy 10 000 tallérral emelték a herceg bevételeit –, azonban további szolgálataira nem tartott igényt. Harminchét évesen a porosz herceg, noha továbbra is egy ezred tiszteletbeli vezetője maradt, visszavonult az aktív katonai szolgálattól. Később a bajor örökösödési háború okán még egyszer visszatért a katonáskodáshoz. Diplomáciai szereplése A hétéves háborút követő, mintegy hatévnyi mosolyszünet a porosz király és öccse között fokozatosan oldódott, II. Frigyes mind gyakrabban kérte ki fivére véleményét külpolitikai és diplomáciai kérdésekben, véget vetve a herceg „rheinsbergi remeteségének”. 1764-ben a porosz uralkodó kölcsönös katonai segítségről szóló szerződést kötött a férje elleni merényletet követően, nemrégiben trónra került II. Katalin orosz cárnővel. II. Frigyes arra is ígéretet tett a német származású orosz uralkodónőnek, hogy támogatja svédországi politikáját: a cárnő a svéd országgyűlésben igyekezett nagyobb befolyást szerezni az oroszbarátoknak, szemben a franciákhoz húzó szárnnyal. Lujza Ulrika svéd királyné, a porosz király és Henrik herceg nővére az oroszokkal szembehelyezkedve a svéd királyi hatalom megerősítésén fáradozott; ezért a cárnő a porosz udvar közbenjárását kérte a kínos ügyben. II. Frigyes Henrik herceget kérte fel arra, hogy a svéd udvarba utazván próbáljon meg hatni nővérükre. A herceg stockholmi küldetése sikerrel végződött, minekutána 1770 októberében továbbutazott az orosz fővárosba találkozni a cárnővel, akinek szimpátiáját hamar megnyerte. A herceg és a cárnő közötti baráti viszonyt közös érdeklődésük a művészetek, a filozófia és a tudományok iránt alapozta meg; életük végéig rendszeres levelezésben álltak. A királyi herceg szentpétervári látogatása mögött valójában az oroszokkal Lengyelország felosztásáról folytatott tárgyalások húzódtak meg, ahol a herceg képviselte a porosz kormányt és próbálta meg a poroszoknak kedvező álláspont felé terelgetni a cárnőt. A herceg az ország északnyugati részéből követelt egy darabot, hogy egyesítse Poroszország keleti és nyugati tartományait. Az orosz–porosz megállapodást 1772. február 6-án írták alá. Egyezkedéseikbe később az osztrákokat is bevonták az európai egyensúly fenntartása érdekében. Noha a hercegnek az oroszok felajánlották mind a lengyel, későbbiekben mind az egyesíteni remélt Havasalföld és Moldva koronáját, ezen tervek azonban II. Frigyes ellenkezésén megbuktak. 1776-ban Henrik herceg megint a cári udvarba látogatott, hogy segítséget kérjen az oroszoktól a lengyelekkel kapcsolatosan felmerült nehézségek kezeléséhez. Ottléte alatt hunyt el gyermekszülés közben a trónörökös felesége, Natalja Alekszejevna nagyhercegné. II. Katalin cárnő mihamarabb új hitvest szeretett volna találni fiának, Henrik herceg pedig a porosz–orosz kapcsolatok erősítésének reményében unokahúgát, Zsófia Dorottya württembergi hercegnőt ajánlotta. Pál orosz trónörökös a porosz herceggel együtt utazott vissza német területre, hogy az eljegyzés előtt személyesen is megismerkedhessen a hercegnővel. Zsófia Dorottya megnyerte a nagyherceg tetszését; a kézfogó megtartása után a jegyespár öt napig Rheinsbergben vendégeskedtek Henrik hercegnél. 1777-ben III. Miksa bajor választófejedelem elhunytával kihalt a Wittelsbach-ház bajor ága, és ezt kihasználva az osztrákok jelentős területeket szereztek a bajor választófejedelemségből, ez azonban sértette a porosz érdekeket. 1778-ban bátyja parancsára Henrik királyi herceg porosz erőkkel benyomult a szász és cseh területekre, megrekesztve ezzel az amúgy is zátonyra futott tárgyalásokat és megkezdve a bajor örökösödési háborút. Csehországban a Ernst Gideon von Laudon vezette osztrák haderőkkel került szembe a herceg. A viszonylag kevés nyílt csatát hozó ellenségeskedés nem vezetett eredményre, Henrik herceg – kifogyván az ellátmányból – a tél folyamán visszavonult Szászországba. Drezdából ajánlotta fel lemondását fivérének, aki hosszas habozás után végül elfogadta azt. 1786. augusztus 17-én meghalt II. Frigyes porosz király. A trónon unokaöccse, Ágost Vilmos herceg fia, II. Frigyes Vilmos követte. Az uralkodóváltással Henrik herceg úgy érezte, lehetősége nyílik arra, hogy nagyobb befolyást szerezzen az udvarban és több beleszólása legyen a politikába. Unokaöccse azonban hamar az őt a miszticizmussal és a szabadkőművességgel elcsábító Johann Christoph Wöllner és Johann Rudolph von Bischoffswerder befolyása alá került, akik ügyes taktikázással elzárták Henrik herceget az államügyektől. Csak 1795-ben, a nagy francia forradalom miatti porosz beavatkozás kudarca és az első franciaellenes koalíció szétesése után sikerült a hercegnek ideiglenesen némi beleszólást szerezni a porosz külpolitikába – előtte a francia forradalom iránti szimpátiája miatt rosszallóan „jakobinusként” emlegették. Henrik herceg 1788 októberétől kezdve öt hónapig a francia fővárosban tartózkodott, így szemtanúja volt az „Ançien Régime” végnapjainak. A francia alkotmányos monarchiát még üdvözölte, ám az erőszakba és terrorba forduló jakobinus mozgalomtól már elhatárolódott, rheinsbergi udvarában francia menekülteknek adott otthont. Noha miniszteri posztot nem ajánlottak fel neki, Henrik herceg rendszeresen tájékozódott unokaöccse politikai döntéseiről új szárnysegédje, a francia emigráns Charles de La Roche Aymon gróf közvetítésével. A herceg ezenfelül részt vett a bázeli békét megelőző tárgyalásokon; a poroszok semlegességét és a franciák belügyeibe való be nem avatkozást támogatta, melyet a franciákkal való szövetség előkészítésének szánt. 1797-től, III. Frigyes Vilmos porosz király trónra lépésétől fogva – ámbár a külpolitikát illetően nem értett egyet az ifjú királlyal – a herceg személye nagyobb megbecsülésnek örvendett. 1786-ban Nathaniel Gorham, a Kongresszus elnöke és az amerikai függetlenségi háborúban szolgáló legendás porosz katonatiszt, Friedrich Wilhelm von Steuben egyaránt azt a javaslatot tették, hogy a nemrégiben megszületett Amerikai Egyesült Államok élére hívják meg Henrik porosz királyi herceget mint uralkodót. Az ötletet azonban hamar elvetették, s maga a herceg is diplomatikusan nyitva hagyta az ajánlat elfogadását Steubennek küldött válaszlevelében. Házassága és magánélete Az osztrák örökösödési háború megalapozta Henrik porosz herceg népszerűségét a katonák körében, ez azonban rivalizálást eredményezett a király és a herceg között. Miután visszatértek a hadszíntérről, II. Frigyes potsdami kastélyába rendelte öccsét, hogy ott éljen felügyelete alatt. A király olyannyira szigorúan fogta öccsét, hogy édesanyjuk és már házas nővéreik meglátogatása előtt a hercegnek engedélyt kellett kérnie. A magát szabadságában korlátozottnak érzett Henrik herceg arra a belátásra jutott, hogy szabadulásának egyetlen módja, ha megházasodik; erről így írt Ágost Ferdinánd öccsének: „Jó házasságot fogok kötni, és úgy fogok élni, ahogy azt az Öreg megkívánja.” 1752. június 25-én Charlottenburg kastélyában Henrik herceg feleségül vette a bátyja választotta Vilma hessen–kasseli hercegnőt (1726–1808). Miksa hessen–kasseli herceg leánya egyike volt a kor jeles szépségeinek, akit kellemes, kedves és udvarias teremtésnek írtak le, és aki hamar egyike lett a porosz udvar legnépszerűbb hölgyeinek. Vilma hercegnőnek nem sikerült azonban saját férjét is elbájolnia: „Zavar és untat engem, már előre ásításra késztet”. A házasságból nem született gyermek; egy idő után a felek nem is éltek egy háztartásban. Több történész is azon a véleményen van, hogy Henrik herceg homoszexuális volt; közeli barátai közé tartoztak von Reisewitz és von Bielfeldt bárók. A házaspár a fővárosban az Unter den Lindenen birtokolt palotát, melyet külön Henrik herceg számára építettek. A pár valódi otthona azonban Rheinsberg kastélya lett, melyet a herceg legidősebb bátyjától kapott ajándékba 1744-ben, de mint állandó lakhelyet csak 1753-tól kezdték használni. Távollétében a herceg engedélyével és kérésére fivérei díszes ünnepségeket és bálokat szerveztek a kastélyban, hogy a hercegné ne unatkozzék. 1760-tól a hercegné visszaköltözött a fővárosba, hogy az ottani rezidenciában töltse legtöbb idejét, míg férje továbbra is Rheinsbergben maradt. Itt a herceg hódolhatott szenvedélyének, a kertészkedésnek: maga ültette el a virágokat, ő tervezte meg a kert kinézetét, a kínai pavilon és a római ihletésű álromok elhelyezését – ezáltal teremtve meg az ország egyik első tájkertjét. A herceg emellett zeneszerető ember hírében állt, megtanult hegedülni is; valamint a francia irodalom lelkes híveként Voltaire-t olvasott. 1784 tavaszán fivére engedélyével, inkognitóban XVI. Lajos francia király meghívására a francia udvarba is ellátogatott, ezzel váltva valóra régi álmát. A hétéves háború és az aktív katonai szereplés vége után a herceg rheinsbergi birtokára vonult vissza, a kastélyban nagyszabású építkezést és átalakítást rendelt el olyan művészek és szakemberek bevonásával, mint az építész Carl Gotthard Langhans, a festő Karl Friedrich Fechhelm és az erdész Karl Wilhelm Hennert. Felépíttetett többek között egy színházat, ahol a kor híres színészei mellett maga a herceg is többször szerepelt a színpadon. Ebben az időszakban gyakorta tett látogatást a braunschweigi és a schwedti udvarokba nővéreihez, valamint gyakorta vendégül látta Ágost Ferdinánd öccsét. Henrik herceg így írt visszavonultságban töltött napjairól: „Annyira boldog vagyok itt, az én kunyhómban, hogy nem szeretnék cserélni a nagymogullal sem.” Halála és emlékezete Henrik porosz királyi herceg 1802. augusztus 3-án hunyt el rheinsbergi kastélyában. Előző év decemberében szélütést kapott, s a kastélyból nemigen mozdult már ki. A halála előtt pár hónappal épített piramisban temették el, mely a kastélyparkban található. Rheinsbergi udvarát Theodor Fontane mutatja be Wanderungen durch die Mark Brandenburg című regényében. 1753-ban Maréchal Gessler álnév alatt megjelentette emlékiratait az osztrák örökösödési háborúról; a könyvben éles kritikával illette fivérét, mert szerinte a győzelem egyedül a porosz katonák bátor helytállásának, és nem a király hadvezéri tehetségének köszönhető. Tábornokként a minél kisebb emberveszteséget tartotta szem előtt, akár a csata elvesztése árán is, továbbá a külpolitikát illetően a franciák iránti enyhülést szorgalmazta, és ezzel elszigetelte magát a nacionalista érzelmű porosz vezető köröktől. Alakja és emléke emiatt sokáig háttérbe szorult bátyja mellett. Pojan (Korça) Pojan falu és alközség Albánia délkeleti részén, a Korçai-medence északkeleti peremén, a Devoll(wd) felső völgyében, Korça városától légvonalban 13, közúton 16 kilométerre északkeleti irányban. Korça megyén és Maliq községen(wd) belül Pojan alközség központja, amelynek további települései Burimas, Kreshpanj, Orman, Pendavinj, Plasa, Rov, Rrëmbec (Rëmbec), Shëngjergj, Terova, Zëmblak és Zvezda. A 2011-es népszámlálás alapján Pojan alközség népessége 10 864 fő. Mezőgazdasági terület gazdag őstörténeti múlttal. Fekvése Pojan alközség a Korçai-medence északkeleti peremén terül el, a Thatë-, az Ivan- és a Morava-hegység(wd) találkozásánál, ahol a Devoll folyó a Cangonji-szoroson (Gryka e Cangonjit) keresztül, kb. 830 méteres tengerszint feletti magasságban kiér a Korçai-medencébe. A Korçát a Devoll völgyén és a Cangonji-szoroson át Bilishttel összekötő SH3-as út átszeli az alközség területét, emellett az SH79-es út a Zvezdai-hágón (Qafa e Zvezdës) át köti össze Pojant Pusteccel. Története A Korçai-medence az albániai őstörténet kiemelkedő jelentőségű területe, ahol az újkőkortól a kőrézkoron át a bronzkorig virágzottak a maliqi kultúra települései. Két jelentős régészeti helyszín található Pojan alközség területén: Burimas és Shëngjergj. Egy Burimas melletti hegytetőn egy a neolitikum végétől a középső kőrézkorig lakott települést tártak fel a régészek, amelyet a kora kőrézkor típusos kultúrájaként tartanak számon. A burimasi agyagedényeket mély karcolatú szalag- vagy háromszögmintákkal díszítették, ezek belső területét pontozással töltötték ki, a későbbiekben pedig megjelentek a pontozott párhuzamos vonalak, hullám- és spirálmotívumok is. Kisebb táljaik és tányérjaik peremét gyakran vörös vagy fehér színnel felfestett, szélesebb sávval díszítették. Shëngjergj határában, 1300 méteres tengerszint feletti magasságban tártak fel egy másik, az újkőkortól a kőrézkorig lakott települést. Rrëmbec mellől ismert egy kora bronzkori település, értékes leletei között tartják számon az i. e. 2100–1800 közötti időszakra keltezett rézfejszéket. Az ókorban a Korçai-medence és a Cangonji-szoros fontos szerepet játszott a makedónok, illírek és rómaiak egymás ellen vívott háborúiban, mint csapataik felvonulási területe. Egy Zvezda melletti hegytetőn az i. e. 8. században épült fel vélhetően az enkhelék fallal védett települése, amelyet az i. e. 4. századig laktak. Bár a régészek többsége Selca e Poshtmét azonosítja az ókori Pélionként, ahol i. e. 335-ben III. Alexandrosz makedón király és Kleitosz dasszaréta király között fontos összecsapás zajlott le, felmerült annak lehetősége is, hogy a zvezdai romok helyén állt Pélion. Érdekes régészeti helyszín a Shëngjergj közelében feltárt, mintegy 12 méter hosszú barlang, ahová talán értékeiket rejtették el a környék lakói. Nagy számban találtak itt mázas feketekerámiát, bronzból készült ruhadíszeket, csatokat, brossokat, fülbevalókat, karkötőket és gyűrűket, valamint az i. e. 4. századtól az i. sz. 4. századig vert pénzérméket. A legérdekesebb leletek közé tartozik egy arasznyi bronzszobor, amely nyilazás közben ábrázolja a bőrsarut viselő Artemisz istennőt. A középkorban a komani kultúrához(wd) tartozó, talán arber népesség lakta a vidéket, akiknek 7–8. századi temetőjét Rrëmbec határában tárták fel. A török hódoltság vége felé, a 19. században Plasa mellett állt a kegyetlenkedéseiről hírhedt Sinan bég vára. Ugyanebben az időszakban Shëngjergj a halveti dervisrend(wd) egyik fontos helyszíne volt tekkével (derviskolostorral). Az albán függetlenségi harcok során a Mihal Grameno(wd) vezette felkelőket 1911. július 28-án Orman mellett verték szét az oszmán alakulatok. Nevezetességei Pojan alapvetően mezőgazdasági terület kevés látnivalóval. Műemlékvédelem alatt áll a Zvezda melletti ókori vár romja, amelynek 2-3 méter széles, kötőanyag nélkül épített falai 500 méter hosszan maradtak fenn. Feltehető keletkezési ideje az i. e. 8. századra tehető, és az i. e. 4. századig lakták. Nevezetes pojaniak Pojan szülötte volt Musztafa Naili (wd) (1798–1871), az Oszmán Birodalom albán származású nagyvezírjeinek egyike (1853–1854, 1857). Kutya-világkiállítás A kutya-világkiállítás (angolul: World Dog Show, rövidítve WDS) nemzetközi kutyakiállítás, amelyet a Nemzetközi Kinológiai Szövetség (franciául: Fédération Cynologique Internationale) támogatásával rendeznek meg minden évben 1971 óta. A világkiállítás többek között gyorsasági és engedelmességi próbákat, fiatal gondozói és szépségversenyeket, valamint egyéb eseményeket és bemutatókat foglal magába. Számos nemzetközi kutyabajnokság díjazását a világkiállításon tartják. Története 2013-ban a világkiállítást Budapesten rendezték meg május 16. és 19. között. A rendezvényre körülbelül hetven országból összesen mintegy tizennyolcezer kutyát neveztek be. A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (MEOE) által szervezett eseményen a legnépszerűbb fajta az amerikai staffordshire terrier volt 420 nevezéssel, míg golden retrieverből 271-et neveztek, emellett a cane corso fajtából is sokan versenyeztek. A német juhászkutyák közül mindössze 44 versenyző volt. A magyar kutyafajták közül a rövidszőrű magyar vizsla fajtájából neveztek a legtöbbet – összesen 157-et –, míg erdélyi kopóból szerepeltek a legkevesebben – 61-en. Magyarországról összesen 3374, különböző fajtájú kutyát neveztek be. A legtöbb eseménynek a Hungexpo kiállítási központ adott helyet, az engedelmességi próbákat viszont a gödöllői Grassalkovich-kastélyban tartották meg. A legszebb versenyzőnek járó Best in Show díjat a Bottom Shaker My Secret nevű óangol juhászkutya nyerte el. Az akkor hatéves kutya tenyésztője Szetmár István, tulajdonosa Vörös Zsuzsanna olimpiai és világbajnok öttusázó, valamint Koroknai József. A díjat Varga Mihály magyar nemzetgazdasági miniszter adta át a kiállítás zárórendezvényén. Királyegyháza Királyegyháza község Baranya megyében, a Szentlőrinci járásban. Fekvése A Mecsek és a Dráva közötti sík területen fekszik, a 6-os főúttól délre, a Sellye–Szentlőrinc-vasútvonal mellett, Szigetvár és Pécs között. Érdekesség, hogy a falu területén két megállóhelye is van a vonatnak: a Királyegyháza-Rigópuszta megállóhely a belterület délkeleti csücskén (a Felszabadulás utca végén), valamint a Gyöngyfa-Magyarmecske megállóhely, mely a nevével teljes ellentétben szintén királyegyházi területen fekszik, néhány száz méterre a délnyugati településrész utolsó házaitól. A legközelebbi város Szentlőrinc (6 km). Története Régészeti leletek szerint már a kőrézkor késői szakaszában lakott hely volt. A mai település 1940-ben jött létre Vásárosszentgál és Magyarszentiván egyesítésével. Az egyesülés után kezdetben Szentgálosiván volt a neve, később vette fel a Királyegyháza nevet. 2013 végéig a Sellyével összekötő utat újítják fel 2 milliárd forintból. Magyarszentiván Magyarszentiván első írásos említése 1274-ből származik (S. Johannis), később, 1283-ban (Scenth Iwan). Nevét valószínűleg a falu templomának védőszentjéről, Keresztelő Szent Jánosról kapta, a magyar előtag a lakosság anyanyelvére utalt. A település a 14. században vásártartó hely volt. A török hódoltság ideje alatt sem néptelenedett el, folyamatosan magyar nemzetiségűek lakták. Vásárosszentgál E település első írásos említése 1292-ből való, (Zenthgal) formában; e név is a falu templomának védőszentjéhez, Szent Gálhoz kapcsolódik, a vásáros előtag pedig a település vásártartó jogára utal. A 14. században bizonyosan tartottak itt vásárokat. A török hódoltság alatt a település lakott hely volt, de a törökök elleni felszabadító harcok idején a lakossága elpusztult, illetve elmenekült, és az újabb lakosok csak a 18. század elején kezdtek visszaköltözni. A 16. század folyamán mindkét település a Pálffy család birtoka volt. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 74,7%-a magyarnak, 2,2% cigánynak, 0,3% horvátnak, 0,6% németnek mondta magát (25,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 44,8%, református 2,4%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 17% (35,5% nem nyilatkozott). Nevezetességei Római katolikus templom: a két falu közösen építette 1806 -ban, copf stílusban . A cementgyár Királyegyháza határában a 2000-es években cementgyár építésébe fogtak, húszhektáros területen. A beruházó Strabag cég 2007-ben hozta létre a Nostra Cement Kft-t a munkálatok lebonyolítására. Az építkezéssel párhuzamosan közúti és vasúti infrastrukturális fejlesztések is zajlottak. A beruházás teljes költsége eléri az ötven milliárd forintot. A cementgyárat a bükkösdi bánya látja el alapanyaggal. A gyárban az eredeti tervek szerint 2010 júniusában kezdődött meg a próbatermelés, hivatalos átadása 2011. szeptember 15-én volt. Az üzem teljes kibocsátása 900 ezer tonna, amit a beruházók 2011-re kívántak elérni. A gyárban több nagy volumenű létesítmény kialakítására került sor: klinkertároló, hőcserélő torony, kemencesor és egy nyersanyagtároló.A gyár területén 8 siló működik. Nagymaros-Visegrád megállóhely Nagymaros-Visegrád megállóhely egy Pest megyei vasútállomás, Nagymaros településen, melyet a MÁV üzemeltet. Fekvése A megállóhely Nagymaros város területén, Visegrád városával szemközt helyezkedik el. Innen kapta elnevezését. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Budapest–Szob-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Kismaros megállóhely Nagymaros vasútállomás 157 (szám) A 157 (százötvenhét) a 156 és 158 között található természetes szám. Prímszám és megegyezik a két szomszédos prímszám (151 és 163) számtani középértékével, ezért kiegyensúlyozott prím: Mírp. Sudoměřice u Bechyně Sudoměřice u Bechyně település Csehországban, a Tábori járásban. Sudoměřice u Bechyně Vlastiboř, Hodonice, Skrýchov u Malšic, Hodětín, Černýšovice, Bechyně, Malšice és Hlavatce településekkel határos. Lakosainak száma 757 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Jordan Torunarigha Jordan Torunarigha (Chemnitz, 1997. augusztus 7. –) német utánpótlás-válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Hertha BSC játékosa. Pályafutása 2017. február-én debütált az első csapatban az FC Ingolstadt 04 ellen, egy percet töltött a pályán. Május 13-án az SV Darmstadt 98 ellen megszerezte első bajnoki gólját is. Válogatott 2016. november 10-én debütált az U20-as válogatottban az olaszok ellen. Bekerült a 2017-es U20-as labdarúgó-világbajnokságra utazó keretbe. Statisztika 2017. május 15. szerint. Család Apja, Ojokojo Torunarigha korábbi nigériai labdarúgó. Testvére, Junior Torunarigha a Fortuna Sittard játékosa. 216 Évszázadok: 2. század – 3. század – 4. század Évtizedek: 160-as évek – 170-es évek – 180-as évek – 190-es évek – 200-as évek – 210-es évek – 220-as évek – 230-as évek – 240-es évek – 250-es évek – 260-as évek Évek: 211 – 212 – 213 – 214 – 215 – 216 – 217 – 218 – 219 – 220 – 221 Események Rómában elkészülnek Caracalla termái. Magyar Élelmiszerkönyv A Magyar Élelmiszerkönyv (latinul Codex Alimentarius Hungaricus) az egyes élelmiszerekre, illetve az élelmiszerek vagy élelmiszer-összetevők egyes csoportjaira vonatkozó élelmiszer-minőségi, élelmiszer-jelölési és élelmiszer-biztonsági kötelező előírások gyűjteménye. Története Az 1976. évi élelmiszer törvény által létrehozott Magyar Élelmiszerkönyv a korábban hatályos törvényben kapott igazán fontos – a magyar élelmiszer-szabályozást a közösségi rendszerhez igazító – szerepet. I. Kötetében magyar előírásként átvette az EU irányelveket és rendeleteket. II. Kötetében a korábbi (az EU-tagországokban nem ismert) élelmiszer termékszabványokat kiváltó irányelveket alkotott, míg III. Kötetében a vizsgálati módszereket gyűjtötte össze. A 2003. évi élelmiszertörvényben (2003. évi LXXXII. tv.) foglalt felhatalmazás alapján a Magyar Élelmiszerkönyv nemzeti termékleírásokat tartalmazó kötelező előírásairól az 56/2004. (IV. 24.) FVM rendelet melléklete szól. 2004. május 1. után a Magyar Élelmiszerkönyv szerepe a törvény szerint megmaradt, de természetesen az európai uniós tagság viszonyaihoz igazodik. Így nem vesz át többé EU rendeleteket, mert azok a tagság után közvetlenül lesznek nálunk is alkalmazandóak. További változás, hogy az I. Kötet kötelezően alkalmazandó előírásai közé a magyar fogyasztók és a gazdaság számára különösen fontos termékek követelményei is bekerülhetnek. A hatályos szabályozást a 2008. évi XLVI. törvény tartalmazza. Tartalma A Magyar Élelmiszerkönyv tartalma: a) I. kötet: (bizonyos területek kivételével) az Európai Unió irányelveinek átvételével készült előírások és nemzeti termékelőírások, b) II. kötet: a nemzetközi szervezetek ajánlásai és a hazai adottságok figyelembevételével készült ajánlott irányelvek, c) III. kötet (Hivatalos Élelmiszer-vizsgálati Módszergyűjtemény): az Európai Unió irányelveinek átvételével készült vizsgálatimódszer-előírások, továbbá ajánlott magyar nemzeti szabványok (MSZ), illetve ajánlott vizsgálatimódszer-irányelvek. A Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság A Magyar Élelmiszerkönyv előírásait és irányelveit a Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság dolgozza ki. A Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság 15 tagból áll, akiket az élelmiszer-vállalkozások, a tudomány, az élelmiszer-ellenőrzés, a fogyasztóvédelmi szervezetek, a Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivatal (NÉBIH), a Földművelésügyi Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium Jegyzetek Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. XLVI. törvény, 66. §. Kapcsolódó szócikk Hungarikum Jogszabályok 2008. évi XLVI. törvény az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről 220/2008. (VIII. 30.) Korm. rendelet az élelmiszerlánc területén kötelező előírások és ajánlott szakmai irányelvek gyűjteményei kiadásának rendjéről 57/2004. (IV. 24.) FVM rendelet a Magyar Élelmiszerkönyv nemzeti termékleírásokat tartalmazó kötelező előírásairól 152/2009. (XI. 12.) FVM rendelet a Magyar Élelmiszerkönyv kötelező előírásairól 85/2016. (XII. 19.) FM rendelet A Magyar Élelmiszerkönyv kötelező előírásairól szóló 152/2009. (XI. 12.) FVM rendelet módosításáról Forrás A Magyar Élelmiszerkönyv szövege Andoki lúd Az andoki lúd, régies nevén andesi lúd (Chloephaga melanoptera) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába, azon belül a tarkalúdformák (Tadorninae) alcsaládjába tartozó faj. Rendszerezés Sorolták az Anser nembe Anser melanopterus néven, de egyes szervezetek a Oressochen nembe sorolják Oressochen melanopterus néven. Előfordulása Dél-Amerika bennszülött madara, az Andok magas hegyeiben él Peruban, Chile északi részén, Nyugat-Bolíviában és Dél-Argentínában. Az Andok 3.000 méternél magasabban található felföldi mocsarak és hegyi tavak lakója Megjelenése Átlagos testhossza 80 centiméter hosszú, súlya 2700-3000 gramm. Fehér testével és fejével éles kontrasztban állnak fekete szárnyai és szintén fekete farka, rózsaszín csőre és vörös lábai. A két nem színezete azonos, de a hím nagyobb. A fiatal madarak fakóbb színűek, mint az öregek. Életmódja Párokban vagy kisebb csapatokban él. Vízinövényekkel, magvakkal táplálkozik és a felföldi réteken füvet is legel. Szaporodása Általában vízhez közeli, földön lévő lyukakban alakítja ki fészkét, melyet növényi részekkel bélel ki. 5-10 tojást rak, a fiókák egy hónapnyi költés után kelnek ki. Hivatkozások A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2016. augusztus 25.) Avibase. (Hozzáférés: 2016. augusztus 24.) A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2016. augusztus 25.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2016. augusztus 25.) Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2016. augusztus 25.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2016. augusztus 25.) Salamon Suba László Salamon Suba László (Budapest, 1955. március 20.) színirendező, színházigazgató. Nagyapja, Suba Ferenc amatőr festő volt. Életpályája Szülei: Suba Ferenc és Tábith Katalin. 1973-ban érettségizett a Varga Katalin Gimnázium orosz szakán. 1979–1983 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakán tanult Vámos László osztályában. 1983–1984 között a Pécsi Nemzeti Színház rendezője volt. 1984–1990 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban rendezett. 1990–1991 között a fővárosi XL Színház főrendezője volt. 1991–1992 között a Győri Nemzeti Színház tagja volt. 1993–2008 között szabadúszó rendező volt. 2008–2013 között a Budaörsi Játékszín igazgatója volt. Rendezett még többek közt a Szegedi Nemzeti Színházban (1994), a Komédium Színházban (1995–1996), a Miskolci Nemzeti Színházban (1995), a Kassai Thália Színházban (1996), a Szkéné Színházban (1997), a József Attila Színházban (1999, 2002, 2004), a székesfehérvári Vörösmarty Színházban (2000), az Esztergomi Várszínházban (2002) és a Budapesti Kamaraszínházban (2006) is. Színházi munkái A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: szerzőként: 1; rendezőként: 49. Szerzőként Kávé és cigaretta (1996) Filmjei Elveszett illúziók (1983) Antietami csata Az antietami csatát (konföderációs megjelölés szerint a sharpsburgi csatát) 1862. szeptember 17-én Sharpsburg közelében vívták, az Antietam-patak mentén. Ez volt a döntő ütközet a konföderációs erők marylandi hadjáratában, és az amerikai polgárháború első nagyobb, északi területen lezajlott összecsapása. 23 000 fős összveszteséggel ez volt az USA addigi legvéresebb, egy napon belül lezajlott ütközete. Miután Robert E. Lee, a Konföderáció tábornagya Marylandbe űzte az Unió hadseregét, George B. McClellan vezérőrnagy támadást indított Lee az Antietam-patak mögött védelmi állásokat elfoglaló hadseregével szemben. Szeptember 17-én hajnalban Joseph Hooker vezérőrnagy hadteste lendületes támadást indított Lee balszárnya ellen. Hullámzó küzdelem folyt a Miller-szántón és a Dunker Church körül. A Sunken Road (megsüllyedt út) elleni uniós támadások áttörték a konföderációs centrumot, de a sikert nem aknázták ki. Délután megérkezett Ambrose Burnside vezérőrnagy hadteste és beavatkozott a küzdelembe, miáltal az Unió megkaparintotta az Antietam-patak kőhídját és a konföderációs jobbszárnyat szorongatta. Az ütközet tetőpontján A.P. Hill vezérőrnagy konföderációs hadosztálya is megérkezett Harpers Ferry irányából és váratlan ellentámadást indított, amivel estig visszaszorította Burnside erőit. A kétszeres létszámfölényben levő uniós csapatoknak csak háromnegyede vett részt a csatában, míg Lee teljes erejét bevetette, s ezzel megmenekült a vereségtől. Az éjszaka folyamán mindkét hadsereg megerősítette állásait. A súlyos veszteségek ellenére Lee rajtaütésekkel nyugtalanította McClellan erőit szeptember 18-a folyamán, miközben megroggyant harcképességű hadseregét visszavonta a Potomac folyótól délre. Létszámfölénye ellenére McClellan hadserege nem tudta egyesíteni erőit, mely lehetővé tette, hogy Lee átcsoportosításokkal egyenlítse ki a kritikus helyeken mutatkozó létszámhátrányt. Bőséges erők álltak tartalékban, mégsem sikerült a helyi sikereket elmélyíteni, s ezáltal McClellan képtelen volt Lee hadseregét megsemmisíteni. Ezzel együtt azonban Lee marylandi hadjárata véget ért, hadserege visszahúzódott Virginiába, anélkül, hogy az óvatoskodó McClellan üldözte volna. A döntés a csatatéren elmaradt, de a déliek visszavonulása elég volt ahhoz, hogy Abraham Lincoln elnök megragadja az alkalmat az Emancipációs kiáltvány kihirdetésére, mely óvatosságra intette a brit kormányt és III. Napóleont a Konföderáció elismerése terén. Előzmények Lee kb. 55 000 fős Észak-Virginiai Hadserege 1862. szeptember 3-án behatolt Maryland állam területére, miután a második Bull Run-i csatában, augusztus 30-án legyőzte a John Pope vezette Potomac hadsereget. A sikeren felbuzdulva a Konföderáció döntéshozói elhatározták, hogy a háború színterét áthelyezik az ellenség földjére. Lee marylandi támadását összhangban hajtották végre Braxton Bragg és Edmund Kirby Smith tábornokok Kentucky elleni támadásával. Az észak-virginiai farmok élelmiszer-tartalékának kimerültével a hadszíntér megváltoztatása logisztikai szükségességnek látszott. A Konföderáció vezetői az 1861-es baltimore-i zavargásokból és abból, hogy Lincoln beiktatása után annak álruhában kellett keresztülutaznia a városon arra következtettek, hogy Maryland örömmel fogadja majd őket. Csapataik a Maryland, my Maryland nótáját énekelve masíroztak az államban, de ott az uniót fenntartó vélemények kerekedtek fölül azóta, különösen az állam hadjárattól is érintett nyugati felén. A lakosok általában házaik mélyére bújtak Lee hadseregének közeledtére, míg a Potomac hadsereget megéljenezték. Néhány konföderációs politikus, köztük Jefferson Davis, az Amerikai Konföderációs Államok elnöke reménykedett, hogy az északi területen aratott katonai győzelem meghozza a külföldi elismeréseket országa számára. Az elismeréssel együtt anyagi támogatásban is reménykedtek az Egyesült Királyság, valamint a II. Francia Császárság részéről, noha nincs bizonyítéka, hogy Lee katonai terveiben számolt volna ilyesféle lehetőséggel. Miközben McClellan 75 500 fős Potomac hadserege Lee erőinek feltartóztatására indult, Barton W. Mitchell tizedes és John M. Bloss törzsőrmester, a 27. Indianai Önkéntes Gyalogezred katonái megtalálták Lee 191-es különleges utasításának másolatát, melyet megsemmisítés helyett három szivar becsomagolására használtak fel, s aztán elvesztettek. A parancsból megtudható volt, hogy Lee két, egymástól külön vonuló oszlopra osztotta fel Harpers Ferry és Hagerstown felé masírozó hadseregét, mely lehetőséget nyújtott rá, hogy elszigeteljék és külön-külön megsemmisítsék mindkettőt, amennyiben McClellan képes elég gyorsan lecsapni. McClellan körülbelül 18 órányi hezitálás után határozott az előrenyomulásról és a szerzett értesülés kihasználásáról. Csapatai lassú mozgatása jelentősen rontotta Lee döntő legyőzésének esélyét. A marylandi hadjárat két fontos eseménye játszódott le az Antietami csatát megelőzően: Stonewall Jackson vezérőrnagy elfoglalta Harpers Ferry-t, McClellan pedig szeptember 14-én átnyomult a Blue Ridge Mountains ormain a South Mountain csatában. Előbbi azért volt jelentős, mert Lee haderejének jelentős részét lefoglalta az uniós helyőrség pacifikálása, s így nem tudott beavatkozni az ütközet nyitó szakaszában, míg utóbbinál a konföderációs hátvéd kitartó védekezése a két hágónál jelentősen lassította McClellan előrenyomulását. Ez az időnyereség elégnek bizonyult Lee számára, hogy kéznél levő erőit Sharpsburg közelében összevonja. Haditervek és előkészületek Lee az Antietam-patak mentén, Sharpsburg közelében helyezte állásba katonáit szeptember 15-től kezdődően. Bár az állás kedvező volt, mert a déli csapatok egy viszonylag jól védhető gerincen helyezkedtek el, de nem volt áttörhetetlen. A terep töltéseivel, kőfedezékeivel jó búvóhelyet kínált a gyalogságnak. Az állások előtt folyó patak a maga 20-30 méteres szélességével csak kisebbfajta akadályt jelentett egy támadás számára, könnyedén át lehetett gázolni rajta és egymástól másfél kilométer távolságban három kőhíd is ívelt át felette. Kedvezőtlen volt a helyválasztás abból a szempontból, hogy a visszavonulás útját a Potomac teljes mértékben lezárta, s csak egy átkelőhelye, a Shepherdstown melletti Boteler's Ford volt elérhető a déli katonák számára. Szeptember 15-én délután, mikor az első két uniós hadosztály megjelent a közelben, Lee mindössze 18 000 fővel rendelkezett. Amennyiben szeptember 16-a reggelén McClellan támadott volna, kb. háromszoros létszámfölényben tehette volna, ámde McClellan szokás szerint túlbiztosította magát és abban a hitben volt, hogy Lee-nek 100 000-es hadserege van, így egy napot várt a támadással. Ez időt adott az állások megerősítésére és hogy Longstreet és Jackson hadteste csatlakozzon hozzá Hagerstown, illetve Harpers Ferry irányából. A terep jó fedezéket nyújtott az északiaknak is. "Stonewall" Jackson vezette a déliek balszárnyát északon, amely a Potomac-folyóra, James Longstreet vezérőrnagy pedig jobbszárnyat délen, amely az Antietam-patakra támaszkodott. Az uniós sereg késlekedése miatt a konföderációsok kellőképp meg tudták szervezni a védekezést és erős állásokat tudtak kiépíteni. Szeptember 16-án este McClellan utasította Joseph Hooker vezérőrnagyot, hogy első hadtestével keljen át a patakon és bocsátkozzon harcba a déliek balszárnyával, hogy felmérjék az ellenség erejét. George G. Meade dandártábornok hadosztálya óvatosan meg is támadta a konföderációs állást egy erdős részen az ún. East Woodsnál (keleti erdő). Az éj leszálltával az északiak folyamatos ágyútűz alatt tartották a déli állásokat, mialatt elfoglalták pozícióikat. McClellan az ellenség által jól belőhető hidakon való átkelés mellőzésével a konföderációs balszárnyat akarta legázolni. 3 hadtesttel tervezte a balszárny elleni támadást, egy hadosztály tartalékban maradt volna, az ötödik hadosztállyal pedig a déli hidakon átkelve a jobbszárny ellen intézett volna figyelemelterelő támadást. A tartalék a centrumban támadott volna, ha bármelyik támadás sikeresnek bizonyul. Azonban az East Woods-i összecsapás miatt Lee megsejtette a tervet és átrendezte a védelmet. Balszárnyát megerősítette és üzenetet küldött a még meg nem érkezett Lafayette McLaws Richard H. Anderson és A. P. Hill vezérőrnagyoknak, hogy siessenek segítségére a parancsnokságuk alatt levő összesen három hadosztállyal. McClellan rosszul kommunikálta és gyengén kivitelezte terveit. Beosztott parancsnokait csak azok saját hadtestének feladatairól tájékoztatta, az ütközet általános haditervéről nem. A terep megnehezítette, hogy a csapatparancsnokok áttekintsék a helyzetet, McClellan főhadiszállása pedig két kilométerrel a frontvonal mögött elhelyezkedő Pry házban volt berendezve, mely nem segítette a hadtestek hatékony irányításában. Az ütközet McClellan hibáinak következtében a szeptember 17-i ütközet gyakorlatilag három, egymástól elkülönülő és nagyobbrészt koordinálatlanul maradó szakaszban ment végbe: reggel a csatatér északi felén, napközben a középső állások körül, végül este a dél felé eső szárnyon. A műveletek összehangolatlansága miatt az uniós erők létszámfölénye nem tudott érvényesülni, mivel Lee a külön-külön indított támadások során szabadon csoportosíthatta át védelmi erőit, s egyenként nézhetett minden rohammal szembe. Szeptember 17-e, reggel Szeptember 17-én reggel fél hatkor Hooker 3 hadosztályban összefogott 8600 katonája lendült támadásra, élükön Meade, Abner Doubleday és James B. Ricketts dandártábornokokkal. A támadás célpontja egy fennsíkon elhelyezkedő templom, a Dunker Church volt. A 7700 fő déli katona védekezését "Stonewall" Jackson irányította. Létszámhátrányukat bőven kiegyenlítette a jól védhető állás, amely a West Woods erdejétől, a Miller-kukoricás déli szélén át az East Woods erdejéig húzódott. Mikor az első uniós katona feltűnt a North Woods irányából, heves tüzérségi párbaj kezdődött. A folyamatos ágyúzás alatt álló és rosszul belátható kukoricásért öldöklő küzdelem folyt. Egyes számítások szerint nem kevesebb mint tizenötször cserélt gazdát. Az északiak egymás után indították a rohamokat, amikre déli ellentámadások válaszoltak. A kukoricás vérfürdővé változott, és egyik fél sem tudott a másik fölé kerekedni vagy másfél óra hosszat. Reggel hét óra előtt Doubleday hadosztályának katonái lelőtték William E. Starke dandártábornokot és számbeli fölényük folytán a támadás lassan előrehaladt. Jackson védelmi vonala behorpadt és összeomlással fenyegetett. Hét óra után nem sokkal azonban, miután egész éjjel a csatatér felé sietett, megérkezett McLaws és R. H. Anderson két hadosztálya. Az erősítéssel meg lehetett szilárdítani a rogyadozó déli vonalat, s ezután D. H. Hill és John Bell Hood dandártábornok hadosztályainak önfeláldozó ellentámadásával visszaverték a Hooker-hadtest előrenyomulását. A csata kezdete óta elveszett 2500 katona és a felek ugyanoda kerültek, ahonnan két órával azelőtt voltak. Hooker Mansfield vezérőrnagy XII. hadosztályának segítségét kérte. Joseph K. Mansfield negyven év szolgálati ideje dacára csak két napja lett magasabbparancsnok és nemigen értett hadteste mozgatásához. Tömör oszlopokba szervezte 7200 katonáját, mely elhibázhatatlan és kihagyhatatlan célpontot nyújtott a konföderációs tüzérségnek és nekitámadt Hood és D. H. Hill vonalainak. Mansfieldet nem sokkal később halálos haslövés érte. Minden hibája dacára 2. hadosztályának sikerült áttörni Hill déli vonalait, ahol a katonák hanyatt-homlok menekültek abban a hitben, hogy mindjárt mögéjük fognak kerülni. George S. Greene dandártábornok kékkabátosai elérték a Dunker-templomot. Ekkor azonban meg kellett állapítaniuk, hogy oldalirányból, a West Woods felől erős tűz alá kerültek. Annak érdekében, hogy ez ne következzen be, a West Woods ellen Hooker szétszóródott I. hadtestének kellett volna támadást intéznie. Csakhogy Hookert fehér lováról kilőtte egy konföderációs mesterlövész és ugyanakkor rangidős hadosztályparancsnoka, Ricketts is megsebesült. Mire tisztázódott, hogy Meade veszi át az I. hadtest vezetését és felsorakoztatta egységeit, Green katonáinak már vissza kellett vonulnia. Edwin V. Sumner vezérőrnagy III. hadteste reggel 7 óra 20 perckor kapta a parancsot, hogy segítse a XII. hadtest harcát. Kb. 11 000 katonája átgázolt az Antietam-patakon és nyugat felé indult Mansfield segítségére. A terv szerint végig kellett volna söpörniük az East Woodson, balra fordulva felgöngyölíteni a déli állásokat és az egész jobbszárnyat beleszorítani Ambrose Burnside vezérőrnagy IX. hadtestének frontális támadásába. Előrenyomulás közben azonban a hadtest két hadosztálya elvesztette egymást szem elől, mert William H. French dandártábornok 5700 katonája meg nem magyarázott módon dél felé tért el a kitűzött iránytól. Sumner, aki John Sedgwick vezérőrnagy 5400 fős hadosztályával tartott, kétségbeesetten kerestette adjutánsával Frenchet, s eközben elhanyagolta a felderítést. Így 9 órakor a Sedgwick-hadosztály először tüzérségi tűz alá került, majd háromfelől fogták közre és fél óra alatt 40%-os veszteséget szenvedve nagy összevisszaságban menekült vissza keletre. Segdwick maga is a sebesültek között volt. Valamennyit szépített a helyzeten, hogy 10 óra körül az uniós XII. hadtest katonái kemény harcban ellenőrzés alá vonták a West Woods kb. felét, kiverve onnan John G. Walker dandártábornok hadosztályát. Összességében a reggeli fázis 13 000 fő veszteséget okozott a feleknek, akik között két északi hadtestparancsnok is volt. Szeptember 17-e, délben Délben az események súlypontja áthelyeződött a konföderációs derékhad tájékára. A II. hadtest eltévedt hadosztályának parancsnoka, French dandártábornok úgy döntött, hogy megkeresi, hol lehet elsőként rátámadni az ellenségre. Amint déli irányból kisebb rajtaütések érték, annak irányába fordította katonáit. Mikor Sumner hadsegéde végre megtalálta és tájékoztatta, a West Woods közelében folyó leírhatatlan mészárlásról, közvetítette a parancsot, hogy vonja magára a konföderációs centrum figyelmét, s akadályozza meg, hogy onnan erősítésekkel támogassák a XII. hadosztály ellen küzdő egységeket. Ez azt jelentette, hogy meg kellett támadniuk D. H. Hill alig 2500 fős, a kukoricás körül folyó harcokban nagyon sok vért vesztett hadosztályát, mely azonban egy kisebb domb gerincén várakozó, évtizedek szekérforgalmától megsüllyedt út (Sunken Road) árkában, mintegy természetes lövészárok védelmében várakozott. Fél tízkor French egymást követő hullámokban indította dandárjait rohamra a Sunken Road ellen. A Max Weber dandártábornok parancsnokolta első dandár újonc katonáit lekaszálta a kézifegyverek sortüze. A Dwight Morris ezredes vezette második dandár újoncait szintén megtizedelte a puskatűz, de kézitusába bocsátkoztak Robert Rhodes alabamai dandárjával és elkezdték visszaszorítani őket. A Nathan Kimball dandártábornok vezette harmadik hullám tapasztalt katonái szintén áldozatul estek a puskatűznek. French hadosztálya egy óra alatt elvesztette létszáma egyharmadát (1750 főt az 5700-ból). Fél tizenegykor mindkét oldal erősítéseket kapott. Lee Richard H. Anderson vezérőrnaggyal odaküldte utolsó tartalékát, kb. 3400 katonát, hogy megszilárdítsák Hill állásait és dél felé kiterjesszék azzal a céllal, hogy onnan French erőit átkarolják. Oda azonban felfejlődött Israel B. Richardson vezérőrnagy 4000 uniós katonája a II. hadtest utolsó hadosztályából. Ők idáig szintén tartalékban álltak McClellan parancsára. Ez a hadosztály indította a negyedik támadást a konföderációs centrum ellen. Ezúttal a déliekre sújtott le a kulcspozícióban levő vezetők végzete ebben a csatában. Először megsebesült az erősítést hozó R. H. Anderson, majd halálos sebet kapott George B. Anderson dandártábornok Hill hadosztályából és az ő helyébe lépő Charles C. Tew ezredes is perceken belül elesett. Ezután George B. Gordon ezredes terült el a csatamezőn, öt golyótól találva (ennek ellenére túlélte az ütközetet). Rodes, az alabamaiak ezredese is sebesülten vezette embereit. Mindezen veszteségek hozzájárultak a déli oldalon kialakuló káoszhoz. Francis C. Barlow ezredes és 350 embere délről megkerülte a konföderációs szárnyat és bejutott mögé. Elfoglaltak egy dombot a Sunken Road mentén és onnan már képesek voltak a mélyedést oldalról lőni. Rodes meg akarta állítani ezt a mészárlást és parancsot adott a Gordon helyét átvevő James N. Lightfoot alezredesnek, hogy változtasson pozíciót és forduljon szembe Barlow embereivel. Lightfoot nem értette meg az elképzelést és a szárny fedezése helyett elkezdett visszavonulni, ami aztán átragadt másik négy ezredre is. A konföderációs csapatok feladták állásaikat és mindenfelől Sharpsburg felé kezdtek visszaözönleni. Az üldözésükre induló Richardson-hadosztályt Longstreet sietősen átmozgatott tüzérségének bombázása állította meg. Barlow súlyos sebet kapott az ágyúzásban, D. H. Hill pedig mindössze 200 katonája élén megpróbált az uniós szárny mögé kerülni. Próbálkozását ugyan egy new hampshire-i ezred meghiúsította, de annyit elért, hogy Richardson némi habozás után megszakítsa az előrenyomulást és kivonja hadosztályát a pusztító ágyútűzből. Az elfoglalt magaslaton gyülekeztetve embereit délután egy órakor felkészült egy újabb támadásra, mikor egy repesz eltalálta. Mire helyét Winfield S. Hancock dandártábornok a VI. hadtesttől átvette, a kedvező pillanat elmúlt, a déliek megállították a visszavonuló egységeket. A Sunken Road útján a kukoricaföldhöz hasonló mészárlás zajlott. Az öldöklő küzdelem 9 órától délután egy óráig tartott az útnál, amelyet később Véres Ösvénynek (Bloody Lane) kereszteltek el. A 700 méter hosszú úton 5600 katona feküdt kiterítve (ebből 3000 uniós és 2600 konföderációs), vagyis méterenként átlag nyolc halott és sebesült hevert a vértől iszamos úton, vagy az út mentén. A csata ezen pontján kedvező lehetőség kínálkozott Lee védelmének áttörésére, mellyel a hadsereg két részre szakadt volna, ha a védővonalak elhagyását az uniós haderő ki tudja használni. 3500 fő lovasság és 10 300 fő gyalogság várta a támadási parancsot Fitz John Porter vezérőrnagy V. hadtestében úgy másfél kilométerrel a front mögött, a középső híd közelében, tartalékban. A VI. hadtest 12 000 katonája is éppen odaérkezett az áttörés elmélyítésének céljával, de parancsnoka Willam B. Franklin azt a parancsot kapta a hadtestparancsnokok közt rangidős Sumnertől, hogy ne támadjon. Franklin McClellanhez fordult, aki főhadiszállását elhagyva kiment a helyszínre, hogy meghallgassa az érveket - majd szokásos óvatosságával helybenhagyta Sumner parancsát. Franklin és Hancock így csak elfoglalt állásaik tartására kaptak utasítást. Később a nap folyamán a Porter alá beosztott, tartalékot képező V. hadtest egyik hadosztályparancsnokától, George Sykes vezérőrnagytól azt a sugalmazást kapta, hogy a centrum ellen újabb támadást kellene indítaniuk, ami McClellan érdeklődését is felkeltette. Azonban visszaemlékezések szerint Porter azt mondta neki, „Tábornok úr, kérem vegye figyelembe, hogy a parancsnokságom alá a Köztársaság utolsó hadseregének utolsó tartaléka van rendelve.” McClellan gondolkodóba esett és lehetőség elveszett. Szeptember 17., délután Délután a műveletek színtere még délebbre tolódott. McClellan tervei szerint Ambrose E. Burnside vezérőrnagy IX. hadteste elterelő támadást kellett volna indítson Hooker I. hadtestének támogatása céljából. Azonban Burnside parancsa úgy szólt, hogy várjon részletes utasításokra, amiket reggel 10 óra előtt nem kapott meg. Burnside ettől függetlenül furcsán passzívan viselkedett az ütközetre való felkészülés idején. McClellan érvénytelenítette azt az előzetes megállapodást, hogy Burnside mint „szárnyparancsnok” egyaránt rendelkezik az I. és a IX. hadtest fölött, mert öreg barátja aktivitásával elégedetlen volt. Burnside neheztelt emiatt és továbbra is hadtestparancsnokként kezelte a South Mountainnál elesett Jesse L. Reno vezérőrnagy és Jacob D. Cox dandártábornok keze alá beosztott egységeket. Burnside 4 hadosztályba osztott 12 500 katonával és 50 ágyúval várakozott az Antietam-pataktól keletre. Vele szemben David R. Jones dandártábornoknak mindössze 3000 gyalogos és 12 ágyú állt rendelkezésére. Ez a négy gyenge dandár védte a Sharpsburg környéki dombokat, elsősorban egy Cemetery Hillnek nevezett sík magaslatot. További négyszáz georgiai katona és két löveg ellenőrizte Robert Toombs dandártábornok vezetése alatt Rohrbach hídját, egy 38 méter hosszú, háromlukú kőhidat, az Antietam legdélebbi átkelőhelyét. A híd hamarosan, mint Burnside hídja vonult be a történelembe. A hozzávezető hosszú, a patakkal párhuzamos utat Toombs 30 méter magas dombjáról kiválóan be lehetett lőni. A domb fái és sziklái kiváló fedezéket nyújtottak a georgiaiaknak. Az Antietam errefelé ritkán volt szélesebb 15 méternél és jópár helyen mindössze derékig ért a konföderációs puskák hatókörén kívül. A patakon való átkelés így relatíve könnyű lett volna a túlparton való várható harcokhoz képest. Burnside egyszerre akarta a hidat elfoglalni és a McClellan hadimérnökei által felfedezett gázlón átkelni, körülbelül 1 km-re délre. George Crook ezredes ohio-i dandárja a híd ellen vonult, hátában Samuel Sturgis dandártábornok hadosztályával. Crook támadását a hídnál olyan puskatűzzel fogadták, hogy onnan az ohióiak visszafordultak. 400 méterrel északabbra is próbálkoztak egységeik az átkeléssel, de a túloldalon levő déliekkel vívott, órákig tartó meddő tűzpárbajon kívül mást nem értek el. A gázló nyugati partja túl meredeknek bizonyult a kimászáshoz, mint azt a katonák tapasztalták, ezért a Kanawha hadosztály maradéka és Isaac Rodman dandártábornok hadosztálya sűrű bokrokon keresztül utat törve a még 3 km-rel délebbre levő Shavely-gázló felé vette útját. Rodman és alakulatai zarándoklata közben Burnside újabb rohamot indított a híd ellen. A marylandi és new hampshire-i ezredek azonban ugyanúgy felbomlottak a puska és ágyútűzben és visszamenekültek állásaikba. Ekkorra dél lett és McClellan türelmét vesztette. Egymás után küldte futárait Burnside sürgetésére. Egyikükkel azt üzente: „Még ha tízezer embert vesztünk is el, támadjon azonnal!”. Delos B. Sackett hadseregfelügyelőjét is odaküldte, hogy a IX. hadtestet cselekvésre késztesse. Burnside azonban rendületlen nyugalommal azt felelte neki: „McClellan szemlátomást azt hiszi, hogy nem próbálom minden erőmmel bevenni a hidat. Maga a harmadik, vagy negyedik küldönce ma ugyanezzel a paranccsal.” A harmadik támadásra 12.30 körül került sor. Edward Ferrero dandártábornok New York-i és pennsylvaniai ezredei tüzérségi támogatás mellett és egy korábban megvont whiskeyadag kiosztásának ígéretével lerohantak a domboldalon és átzúdultak a keleti partra, ahol szétbontakoztak. Egy zsákmányolt könnyűlöveg tüzének fedezete alatt 25 méterre közelítették meg a konföderációs árkokat. Délután egy órakor a déliek lőszere kifogyóban volt és Toombs hírét kapta, hogy Rodman sikeresen átkelt a Snavely-gázlón, ezért visszavonulást fújt. Georgiai lövészei 500 fő veszteséggel fizettették meg az átkelést és több mint három órán át késleltették Burnside hadtestének támadását. A túloldalon a IX. hadtest előrenyomulása ismét leállt. Burnside tisztjeinek két órába került, míg elegendő lőszert, katonát, tüzérséget és társzekereket juttattak át a keskeny hídon. Arról fogalmuk sem volt, hogy mindössze kb. 3000 kifáradt konföderációs katonával állnak szemben. Burnside az egész déli szárnyat megkerülve akarta őket Sharpsburg felé szorítani, elvágva az utat a Boteler-gázló, a déliek egyetlen, a Potomac túlpartjára vezető menekülési útja elől. Délután 3 órakor nyolcezer embere végre felsorakozott az Antietam nyugati partján 22 ágyút felvonultatva és megkezdték a támadást. Ez az időveszteség azonban elég volt hozzá, hogy a Lee által várva-várt A. P. Hill megérkezzen. Könnyűhadosztálya a 27 km-re levő Harpers Ferryből jött erőltetett menetben. Százak dőltek ki útközben a kimerültségtől, de 14 órára elérték a Boteler-gázlót, 14.30-kor pedig már szót tudott váltani a megkönnyebült Lee-vel, aki D. R. Jones reménytelen létszámhátrányban levő jobbszárnyára irányította őket. Az északi roham során a 79. New York-i ezred elfoglalta a Cemetery Hillt és 200 méter közel jutott Sharpsburghöz. Tőlük délre Rodman hadosztálya a Harpers Ferrybe vezető úthoz közeledett, mikor az előttük álló dombra települt tucatnyi ágyú tüzébe került, de továbbnyomult. Sharpsburg utcái eldugultak a visszavonuló konföderációsoktól. 15.30-kor azonban megérkezett A. P. Hill hadosztálya és megtámogatta az összeomlani készülő jobbszárnyat. Tíz perccel később Maxcy Gregg dandártábornok dél-karolinai dandára megtámadta a 16. connecticuti ezredet Rodman balján az Otto-kukoricásban. A zöldfülű connecticutiak azonnal összeomlottak és menekülni kezdtek. Tőlük jobbra a 4. rhode islandi ezredet a rossz látási körülmények között megzavarta, hogy kék egyenruhába öltözött bajtársaik tüzet nyitnak rájuk és szintén megfutottak. A Harpers Ferryből jövő konföderációs csapatok ugyanis elrongyolódott ruháikat frissen zsákmányolt uniós egyenruhára cserélték a kifosztott katonai készletekből. Ezzel a 8. connecticuti ezred egymaga maradt elszigetelődve bajtársaitól. Gyorsan átkarolták és az Antietam-patak felé szorították vissza. A Kanawha hadosztály ezredeinek a helyzetet menteni szándékozó ellentámadása elakadt. A IX. hadosztály 20%-os veszteséget szenvedett, de még mindig kétszeres létszámfölényben volt az ellenséggel szemben. Burnside-ot azonban megijesztette szárnyának megfutása és mindenkit visszarendelt az Antietam nyugati partjára, ahol McClellanhez fordult gyalogsági és tüzérségi erősítésért. McClellan mindössze egy üteget szabadított fel a részére, mondván: "Többet nem tudok tenni. Nincs gyalogságom". Valójában Porter V. és Franklin VI. hadosztályának összes pihent katonája rendelkezésére állt, de meg volt róla győződve, hogy Lee minden pillanatban általános ellentámadást indíthat, ezért nem szabadította fel a tartalékot. Burnside katonái a nap hátralevő részét a híd őrzésével töltötték. Az ütközetet követő események A harcok 17.30-kor véget értek. Mindkét oldal súlyos veszteségeket szenvedett. Az Unió oldalán 12 401 fővel lettek kevesebben, ebből 2108 elesett. A Konföderáció 10 318 fős veszteségéből 1546 volt a halott. Ez a Potomac hadsereg 25%-os és az Észak-Virginiai hadsereg 31%-os veszteségét jelentette. 1862. szeptember 17-én több amerikai halt meg, mint bármely más megelőző időpontban a nemzet katonai történelmében. Összesen hat tábornok halt meg, vagy kapott halálosnak bizonyuló sebesülést a csatatéren Antietamnél. Az uniós oldal elvesztette Joseph K. Mansfield és Israel B. Richardson vezérőrnagyot, valamint Isaac P. Rodman dandártábornokot. Mansfield a Miller-kukoricásba lovagolt, mert tévesen azt hitte, hogy katonái Hooker egységeit lövik a West Wood erdejében, s lóháton mellbelőtték, nem sokkal a támadás megkezdése után. Richardsont tüzérségi repesz találta el a konföderációs centrum ellen intézett támadás során. Sebe nem volt különösebben súlyos, mégis elfertőződött, vérmégezés lépett fel, amibe két hét múlva belehalt. Rodmant pedig akkor lőtték tüdőn, mikor A. P. Hill könnyűhadosztályának közeledtére vágtában indult az Otto-kukoricásba, hogy figyelmeztesse dandárparancsnokait. Az ő agóniája is két hétig húzódott a sharpsburgi tábori kórházban. Egy mesterlövész fejbelőtte Lawrence O. Branch konföderációs dandártábornokot, alighogy az A. P. Hill csapataival megérkezett Sharpsburg közelébe és több tábornoktársával tanácskozni kezdett. George B. Anderson dandártábornok bokáját a Bloody Lane-nél roncsolta szét egy golyó. Az amputációt követően egy hónappal később halt meg az észak-karolinai Raleigh városában. A Miller-kukoricásban visszavonulás közben William E. Starke dandártábornokot három golyótalálat érte és helyben belehalt sebeibe. Másnap reggel Lee felkészült, hogy az uniós hadsereg újabb támadását is kivédje, mely azonban nem akart megindulni. Helyette rögtönzött fegyverszünetet kötöttek a sebesültek összegyűjtése és kicserélése érdekében. Ezután Lee visszavezette hadseregét a Potomacen keresztül Virginiába. Lincoln elégedetlen volt McClellan teljesítményével. Szerinte óvatoskodása és rossz műveleti irányítása miatt végződött eldöntetlenül a küzdelem, ahelyett, hogy a konföderációs hadsereget tönkreverték volna. Stephen Sears hadtörténész egyetért evvel az értékeléssel. Az elnököt még jobban frusztrálta, hogy McClellan szeptember 17 és október 26 között saját és a hadügyminisztérium ismételt sürgetései ellenére sem volt hajlandó támadni. Visszautasította, hogy Lee üldözésébe kezdjen a Potomac túlpartján. Készletek hiányára és a túlterjeszkedés elkerülésére hivatkozva. Henry W. Halleck főparancsnok jelentésében az írta: „Ekkora hadsereg ilyen hosszú tétlensége egy megvert ellenféllel szemben a gyors műveletek és jelentős hadjáratok számára legkedvezőbb időszakban nagy kiábrándulást és konzekvenciák levonását okozták.” Lincoln november 7-én felmentette McClellant a Potomac hadsereg parancsnoksága alól, miáltal katonai karrierje véget ért. Több történész megkérdőjelezi az Unió stratégiai győzelmét, hivatkozva McClellan gyenge teljesítményére a hadjárat és az ütközet folyamán, mellyel szemben Lee többszörös létszámhátrányban kiváló parancsnoki teljesítményt nyújtott. A veszteségek egyformán alakultak mindkét oldalon, de ez Lee alacsonyabb létszámú hadseregének jobban fájt. A csatatérről Lee vonult el először, megfelelve a taktikai vereség kritériumának. Stratégiai értelemben a küzdelem eldöntetlensége ellenére is a polgárháború fordulópontjáról és északi győzelemről lehet beszélni, mivel Lee marylandi hadjáratának véget vetett az ütközet és ez lehetővé tette Lincoln számára, hogy szeptember 22-én kihirdesse az 1863. január 1-jével hatályba lépő Emancipációs Nyilatkozatot. Lincoln a kabinet tanácsára ezt az első jelentősebb győzelem utánra időzítette, hogy a kétségbeesés motivációját ne lehessen mögötte felfedezni. Az északi győzelem és Lincoln nyilatkozata jelentősen hozzájárult, hogy visszariassza az Egyesült Királyságot és Franciaországot a Konföderáció államiságának elismerésétől. Néhányan úgy vélték, hogy ez egy újabb déli győzelem esetén bekövetkezett volna. Azonban a rabszolgák emancipációja ügyének kihirdetése és az északi győzelem lehetetlenné tették az Egyesült Államokkal való szembeszegülést. Nemesis lamna A Nemesis lamna (melyet főleg alfaji, Nemesis lamna lamna szinten ismernek) az állkapcsilábas rákok (Maxillopoda) osztályának a Siphonostomatoida rendjébe, ezen belül az Eudactylinidae családjába tartozó faj. A Nemesis ráknem típusfaja. Tudnivalók Tengeri élőlény, amely eredetileg a Csendes-óceán délnyugati részén élhetett, Új-Zéland közelében; azonban manapság Európa tengervizeiben is fellelhető. Mint sok más rokona, a Nemesis lamna is élősködő életmódot folytat. A gazdaállatai a következők: fehér cápa (Carcharodon carcharias), heringcápa (Lamna nasus), röviduszonyú makócápa (Isurus oxyrinchus), kisfogú homoki tigriscápa (Odontaspis ferox), rókacápa (Alopias vulpinus), atlanti hegyesorrú cápa (Rhizoprionodon terraenovae), Dasyatis centroura, Lichia amia és Cetonurus crassiceps. Füleki evangélikus temető A Füleki ótemető egy 19. századi család végső nyughelye. Története A Berchtold kastély (ma a Füleki Gimnázium) utolsó tulajdonosainak nyugvóhelye a nagyállomás közelében lévő, Füleki ótemetőben lévő mauzóleum. A mauzóleum a 19. század végén Stephani Lajos megbízásából épült. Itt Helyezték örök nyugalomra Stephani Lajos földi maradványait, aki még 1897-ben a királytól is elnyerte a „Füleki” nemesi előnevet. Azonban Budapesten lelte halálát, holttestét vonattal Fülekre szállították. A Stephani család kriptája jelenleg lepusztult állapotban van, és felújításra szorul. A mauzóleum tulajdonosa az Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház. A dombon temető is volt, amiről néhány sírkő is tanúskodik; az egyiken az 1882-es évszám olvasható. Stazione di Scafati Stazione di Scafati vasútállomás Olaszországban, Scafati településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Nápoly–Battipaglia-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Angri Stazione di Pompei Árusítótér Az árusítótér a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény meghatározása szerint „az üzleten belül a termék vásárlóknak történő bemutatására és értékesítésére szolgáló terület”. A kereskedelemben és a köznyelvben elárusítótérnek nevezik. Az árusítótér szerepe az üzletek szabályozásában Egyes jogszabályok eltérő rendelkezéseket tartalmaznak az üzletek egyes kategóriáira e terület négyzetméterben meghatározott nagysága szerint. Az áruházak kategorizálása: ABC áruház 400 négyzetméter alatt, szupermarket 4 000 négyzetméter felett, hipermarket 20 000 négyzetméter felett. Így pl. 2014. évi CII. törvényben foglalt speciális szabály szerint az az üzlet, amelynek árusítótere a 200 négyzetmétert nem haladja meg, az általános zárva tartási időszakban is nyitva tarthat, ha az általános zárva tartási időszakban kizárólag az üzletben kereskedelmi tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, egyéni cég tagja, vagy gazdasági társaság legalább 1/5 tulajdoni résszel bíró természetes személy tagja maga, vagy az előbbiekben felsoroltak segítő családtagja folytatja a kereskedelmi tevékenységet. Alsósziklás Alsósziklás (1899-ig Alsó-Szkálnok, szlovákul Nižný Skálnik) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában. Fekvése Rimaszombattól 10 km-re északra, a Rima folyó bal partján fekszik. Északnyugatról Rimaráhó, délnyugatról és délről Bakostörék, keletről Tóthegymeg, északról Karaszkó és Felsősziklás községekkel határos. Története A mai község területén már az újkőkorban település állt, melyet a vonaldíszes kerámiák népe épített. A mai falut 1334-ben "Zklnuk" alakban említik először. 1456-ban "Zkalnok", 1481-ben "Alsozklanok" alakban tűnik fel a forrásokban. Kezdetben a kalocsai érsekség birtoka, majd a Széchy családé, később más nemeseké, akik közül a Fejes család emelkedik ki. A falu határában állott Magin vára, melynek nyoma is alig maradt, még a 15. század közepe előtt elpusztult. A 18. század végén Vályi András így ír róla: "Alsó, és Felső Szkálnok. Két tót falu Hont Várm. földes Urai mind a’ kettőnek több Uraságok, lakosai többnyire evangelikusok, fekszenek Rahóhoz, ’s Kraszkóhoz nem meszsze; határbéli földgyeik 3 nyomásbéliek, kétszeres búzát, rozsot, zabot, ’s imitt amott tiszta búzát is teremnek, réttyei kevesek, legelőjök középszerű, Alsó Szkálnoknak erdeje elpusztúlt, ezé pedig tőlgyes, és bikkes, de nem igen nagy. Amott hajdan szőlők is vóltak, ’s Maginhrad hegyén régenten Vár vala, most tsak a’ Sántzoknak, és kőfalaknak maradványai szemlélhetők. Az Alsó Szkálnokiak alföldön való aratással, pályinka főzéssel, és annak elárúlásával is keresik élelmeket." 1828-ban 35 házában 299 lakos élt, akik mezőgazdasággal, erdei munkákkal, szeszfőzéssel foglalkoztak. A 19. század elején könyvtár és olvasóegylet működött itt, melynek tagjai (Schramkó Pál, Kubinyi Péter, Holló Mátyás) számos tudományos munkát jelentettek meg, különösen az iskolarendszer fejlesztése területén. A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: "Alsó-Szkálnok, tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyében, Rimaszombathoz északra 2 órányira: 13 kath., 286 evang. lak. Evang. anyaszentegyház. Kastély. Van itt a kis-honti evang. esperességnek egy közönséges s nagyon használt könyvtára. – Szántóföldjei elég termékenyek, sertést sokat tartanak, s azt pálinka moslékkal tartják, kereskednek és fuvaroznak. F. u. többen." Gömör-Kishont vármegye monográfiájában pedig ezt olvashatjuk róla: "Alsószkálnok, a Rimavölgyben fekvő tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 203 ág. h. ev. vallású lakossal. Házainak száma 40. 1334-ben mint a kalocsai érsek birtoka szerepel. Majd a Széchy család birtokába kerül és e család többi birtokainak a sorsában osztozik, egész a mult század első feléig. Ekkor a Fejes, Török, gr. Forgách, a Szentmiklóssy, a Fáy, Feigel, Petényi és Szatmári-Király családot találjuk itt, mint birtokost. A XVIII. század közepén híres vargák lakták. Határában állott "Magin" vára, melyet állitólag a csehek emeltek, de a várnak ma már nyoma sincsen. 1842-ben az egész községet tűzvész pusztította el. A falu ág. h. ev. temploma, az egyházi feljegyzések szerint, 1451-ben épült. Az egyház birtokában néhány érdekes, régi szent-edény van." A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott. 1963-tól 1990-ig Bakostörékhez tartozott, később újra önálló község lett. Népessége 1910-ben 161, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2011-ben 200 lakosából 168 szlovák. Neves személyek Itt született 1731-ben Fejes György jogász, ügyvéd, megyei táblabíró. Itt született 1757-ben ifj. Holkó Mátyás evangélikus lelkész, az első szlovák irodalmi társaság megalapítója. Nevezetességei Evangélikus temploma 1805 -ben épült klasszicista stílusban , a korábbi gótikus templom helyén. A Várhegy az opál lelőhelye. Texas Texas az Amerikai Egyesült Államok egyik tagállama, az ország déli, délnyugati részén helyezkedik el. Elnevezése az indián kadó nyelvből származik: a táysha�, tecas, vagy tejas (spanyol betűzéssel) annyit tesz, mint „akik barátok”, „barátok” vagy „szövetségesek”. Texas 1836-ban nyilvánította ki Mexikótól való függetlenségét. Majdnem egy évtizedig önálló volt, Texasi Köztársaság néven. 1845-ben csatlakozott az Egyesült Államokhoz, így annak 28. állama lett. 692 622 km²-es területével (Alaszka után) az USA második legnagyobb, valamint 22,8 milliós lakosságával (Kalifornia után) a második legnépesebb tagállama. Történelme A texasiak büszkék arra, hogy hat zászló is uralta e vidéket: a francia Fleur-de-lis, a spanyol, a mexikói, a texasi, az amerikai, valamint a konföderációs nemzeti lobogók. A mai Texas határain belül egykor több indián törzs élt, köztük az apacsok, az atakapanok, a bidaik, a kaddók, a komancsok, a cserokik, a kajovák, a tonkavák és a vicsiták. Álvar Núñez Cabeza de Vaca spanyol konkvisztádor 1528. november 6-án hajótörést szenvedett a mai Texas partjainál. Ő volt az első európai, aki betette a lábát erre a földre. 1537-ben megírta az itt szerzett tapasztalatait La relación c. művében. 1821-től kezdve Texas Mexikóhoz tartozott. Texas a 19. század elején még csekély népességgel bírt, ezért a mexikói állam tevékenyen támogatta a bevándorlók érkezését a területre. Az új lakók főleg az Egyesült Államokból érkező angol nyelvű farmerek (és szerencsevadászok) voltak, akik új települések tucatjait létesítették. A túlzott bevándorlás hatására azonban Texas lakossága az 1830-as évekre jobbára angolszász nyelvű emberekből tevődött össze. 1835-ben Antonio López de Santa Anna mexikói elnök kihirdette az egységes alkotmányt, amely meg akarta akadályozni, hogy további amerikai telepesek érkezzenek az országba, nehogy az Egyesült Államok igényt tartson Texasra. A Texasban élő észak-amerikai telepesek azonban kijelentették, hogy inkább elszakadnak, semmint hogy az alkotmány hatálya alá kerüljenek. Fölajánlották, hogy elfogadják az 1824-es mexikói alkotmányt, ami nem csupán vallás-, hanem gondolati és sajtószabadságot is hirdetett, és engedélyezte a rabszolgatartást. Sérelmezték, hogy a mexikói kormány nem engedélyezte a fegyvertartást (nehogy hatékonyabban ellenállhassanak a mexikóiaknak), sőt Santa Anna tábornok megtiltotta a további amerikai betelepedést Texasba. 1836. március 2-án Texas kikiáltotta függetlenségét, majd április 21-én a San Jacintó-i csatában serege vereséget mért a Santa Anna vezette mexikóiakra. A siker kulcsa az volt, hogy a texasi hadseregnek volt elég ideje megszerveződni. Ezt az Alamo-erődöt védő kis csapatnak, valamint a taktikus Sam Houston tábornoknak köszönhették, aki addig-addig adta föl a területeket, amíg nem sikerült végre elegendő embert összeszedni. Az elfogott Santa Anna által aláírt velascói szerződésekben Texas határait világosan meghúzták. Mexikó azonban nem ismerte el a szerződéseket, és kijelentették, hogy Texas csak egy elszakadt tartomány, és ígéretet tettek visszafoglalására. Azonban az ország politikai rendszere olyannyira düledező volt, hogy képtelenek voltak beváltani fenyegetéseiket. Később, még 1836 során Texasban engedélyezték a rabszolgatartást. A Texasi Köztársaság területe magában foglalta a mai állam területét, valamint néhány, tőle északra és északnyugatra fekvő vidéket is. A texasiak kinyilvánított óhaja volt az USA-hoz való csatlakozás. Mexikó mindenesetre háborút helyezett kilátásba erre az esetre. Nagy-Britannia támogatta a texasi függetlenséget, hiszen az valamiféle ellensúlyt képezhetett az Egyesült Államokkal szemben. Londonban például texasi nagykövetség nyílt. A britek igyekeztek lebeszélni a mexikóiakat egy esetleges háborúról. Az 1840-es évekre Texas gyorsan fejlődő ország lett, ami elég erős volt ahhoz, hogy megvédje magát. Az északi államok nem támogatták egy újabb rabszolgatartó állam fölvételét az Unióba. 1844-ben azonban elnökké választották a csatlakozáspárti James Knox Polkot. 1845. december 29-én Texast meghívták az USA tagállamának. Ennek következményeként robbant ki a mexikói–amerikai háború, mely a mexikóiakra nézve megsemmisítő vereségekből állt. Az amerikai polgárháború során Texas 1861. február 1-jén kiszakadt az Egyesült Államokból, és az év március 1-jén a Konföderáció ideiglenes kormánya tagállamként ismerte el. Az állam részint a mexikói háborúban is helytállt, edzett katonákat tudott küldeni a konföderációs seregbe. 1863 közepéig Texas egyfajta ellátó államként működött, amikor is az északiak elfoglalták a Mississippi-folyó vidékét, így lehetetlenné vált nagyobb számú ember vagy lábasjószág mozgatása, szállítása. A Palmito Ranch-i ütközet, a polgárháború utolsó csatája Texas földjén zajlott, 1865. május 12–13-án (jóval Lee tábornok április 9-i veresége után). Az állam majd két hónapnyi anarchiába süllyedt, míg teljesen Gordon Granger tábornok fennhatósága alá nem került. A konföderációs sereg széthullott, az állami tulajdon pedig gyakran magánkézbe került. A rabszolgákat felszabadító 1863. január 1-jén kelt elnöki rendeletet (Emancipation Proclamation) Texasban csak 1865. június 19-én hirdették ki, Galvestonban. Ezen esemény ünnepe a Juneteeth. 1870. március 30-án, noha nem felelt meg minden követelménynek, Texast újra felvették az Amerikai Egyesült Államok sorába. A Beaumont melletti Spindletop-dombon fedezték fel az első nagyobb kőolajlelőhelyet az államban, 1901. január 10-én. Később felfedezték a Mexikói-öböl mentén, valamint a Texas keleti és nyugati részén húzódó olajmezőket. Az olajkitermelés robbanásszerű növekedése átalakította az állam gazdaságát. Az 1972-es csúcsig naponta átlagosan hárommillió hordó nyersolajat termeltek ki itt. A megerősödött gazdaságra súlyos csapást mért a Nagy gazdasági világválság, majd a „Dust Bowl” néven ismert aszályos időszak pusztítása. Földrajza Az Amerikai Egyesült Államok délkeleti részén elhelyezkedő Texas állam földrajza a formák és földtani időszakok széles skáláját öleli fel. Texas a Nagy Síkság préri borította vidékének déli részén terül el. Délről a mexikói Keleti Sierra Madre hegylánca határolja. A Rio Grande, a Red River of the South és a Sabine folyók jelölik északi, Oklahomával közös határait. Keleten Louisianával és Arkansas-val, déli irányban pedig Új-Mexikóval, valamint négy mexikói állammal határos. Ezek: Chihuahua, Coahuila, Új-León és Tamaulipas. Az itt élők négy részre (égtájak szerint) osztják. A Texas Almanac szerint négy fő földrajzi területe van: az öbölmenti síkság, a középső mélyföld, a Nagy Síkság és a „Basin and Range” néven emlegetett terület. Éghajlata Texas időjárása változatos, mivel több éghajlati zóna határán fekszik. Március és július között gyakoriak a tornádók. A csapadék eloszlása egyenlőtlen: El Pasóban mindössze átlagosan évi 198 mm hullik, míg Orange városában 1500 mm. Északon telente kevés hó is szokott hullani. A legmagasabb nyári hőmérséklet a hegyekben mért kb. 27 °C-tól a Rio Grande völgyében jellemző 38 °C-ig terjed. Gazdasága Texas összes megtermelt jövedelme 982,4 milliárd dollár. Ez az összeg az USA-ban a második legnagyobb (Kalifornia után). Az egy főre vetített GDP nagysága 42 899 dollár volt 2005-ben. Texas gazdasági növekedését a sok munkalehetőségnek, az alacsony ingatlanáraknak, az állam által kivethető személyi adók hiányának („state income tax”), az alacsony adóztatásnak, valamint az üzleti élet akadálytalan folyásának köszönheti. Az állam bizonyítottan 4,6 milliárd hordó kitermelhető kőolajkészlettel rendelkezik. Texas a második világháborúig jórészt falusias volt. Fontos gazdasági ágai az állattartás és az olajkitermelés volt. A legfontosabb gazdasági ágazat azonban sokáig a gyapottermesztés volt. A háború után Texas nagy mértékben iparosodott. Ma a főbb gazdasági ágak a következők: információs technológia, kőolaj- és földgáz-kitermelés, üzemanyag-gyártás, energiaipar, mezőgazdaság, gyáripar. A gazdaság jelentős része a helyi iparágakra támaszkodik: például a faipar az állam keleti részén, míg a repülőgépgyártás vagy a hadiipar Dallasban és Fort Worth-ben jellemző. A Texas A&M University szerint manapság Texas állam a legnagyobb szarvastenyésztő (Cervidae) az USA-ban, több mint 1000 szarvasfarmmal. Texasban ezek 650 millió dolláros jövedelmet hoznak az államnak. A szarvasfarmokból egyéb ágazatok is hasznot húznak, például azok, akik ellátják a farmokat táplálékkal, gyógyszerrel és üzemanyaggal, valamint a feldolgozó helyek. Két nagy gazdasági központja van: Houston és Dallas. Poklos Poklos (románul: Pâclișa) település Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Fekvése Gyulafehérvártól délnyugatra, a Maros jobb partján fekvő település. Története Poklos, Poklospatak (Asztrág) Árpád-kori település. Nevét már 1265-ben említette oklevél Pokluspotok néven. 1266-ban Lewe iobagio castri Albensis, 1274-ben t. Astrag néven említették. A helység neveként használt poklos névalak 'szurkos' jelentése Györffy György szerint utalhat szurokfőző (hajóépítéshez!) foglalkozásra. 1266-ban Lewe, 1274 előtt ugyancsak Lewe birtokos itt, aki Asztrág földet is birtokolta, és 1274-ben cserébe adta Hariért Jakabnak, Györgynek, Leustáknak és Benedeknek. 1265-ben pedig az alvinciek megkapták Szász- és Magyarpad földet (a Maros bal partján) Poklospatak felé a bizerei apát földje mellett [Lámkerék?]. Az Asztrág nevet a Poklospatkon átfolyó patak neve máig őrzi. 1455-ben a káptalan és Máté püspök között Poklospathaka birtok határa miatt folyt vita. 1648-ban Poklos I. Rákóczi György birtoka volt. A trianoni békeszerződés előtt Alsó-Fehér vármegye Alvinci járásához tartozott. 1910-ben 972 lakosából 2 magyar, 970 román volt. Ebből 28 görögkatolikus, 942 görögkeleti ortodox volt. Tűzkeresztség (album) A Tűzkeresztség album az Ossian zenekar 2004-ben megjelent tizenharmadik nagylemeze, melyen a friss szerzemények mellett több régi Ossian-dal is újra felbukkan. Ilyen a Sátán éjszakája átdolgozása Megkísértés címmel az 1986-os első demóról. A bónuszok között pedig a Gyújtópontban lemez két dalának újravett változata szerepel. Emellett meglepően sok lassú dal került fel a lemezre, hiszen a tucatnyi friss dal több mint negyede ballada. Dalok Intro (Az arcvonal felé) - 1:03 Tűzkeresztség - 3:17 Tűzkeresztség II. (Rock'n'roll, csak rock'n'roll) - 4:20 Megkísértés - 4:45 A bátrakért - 5:25 Láthatatlan háború - 3:36 Helyzetjelentés - 3:13 Legyél több!!! - 2:42 Többet ér mindennél - 4:20 A névtelen - 3:48 Törékeny kép - 3:49 Létünk a bizonyíték - 3:18 Bónusz dalok: Élő sakkfigurák (2004-es felvétel) - 3:34 Rock'n'roll démon (2004-es felvétel) - 3:19 Tűzkeresztség II. (rövid változat) - 3:40 CD multimédia bónusz Hangerőmű (videó klip) Tűzkeresztség II (videó klip) Zenekar Paksi Endre – ének , vokál, kórus Rubcsics Richárd – gitár , kórus Wéber Attila – gitár , kórus Hornyák Péter – dobok Erdélyi Krisztián – basszusgitár Antiga Prime Az Antiga Prime a StarCraft univerzumában a hajdani Terran Konföderációhoz tartozó gyarmatvilág. A bolygó kopár és kietlen, mint a terran világok általában. Legalább két holdja van, de a pontos adat nem ismert. Az Antiga Prime ásványkincsei idővel megújulnak, ezért igen fontos lelőhely. Történet A bolygó lakosai megpróbáltak fellázadni a Konföderáció ellen, a Korhal Fiai segítségére számítva. Azonban a Konföderáció bevetette az Alpha osztagot (Alpha Squadron), hogy a zavargásokat megfékezzék. A lázadók a Konföderáció felügyelete alá kerültek, az Alpha osztag pedig egy bázist épített ki a bolygón, hogy az Antiga lakosait felügyeljék. A második holdon lévő, a Korhal Fiai által fenntartott állomáshelyről kivezényelték Sarah Kerrigant, hogy megfigyelje és jelentse a konföderációs hadmozdulatokat. Katonai segítségként Jim Raynor került Kerrigan mellé. Együtt szabotálták a Konföderáció által kihelyezett vezetést, így felszabadítva az antigaiakat. A felszabadított erőket pedig sikeres támadásba vezették a Konföderáció ellen. Az Alpha osztag vezetője, Edmund Duke tábornok is jelen volt, de beavatkozni nem tudott, mert a zergek megtámadták a bolygó körül keringő hajóját, a Norad II-t. A cirkáló az Antigaba csapódott. Az Alpha osztag nem tudott mentőakciót indítani, mivel a lezuhant hajót körbevették a bolygón időközben landolt zergek. Arcturus Mengsk, a Korhal Fiainak vezetője felismerve a lehetőséget, utasította Jim Raynort és Sarah Kerrigant, hogy mentsék ki Duke tábornokot. Az Alpha osztag együtt harcolt (először a történelemben) a Korhal Fiaival, a vezetőjük megmentéséért. Mengsk csak akkor egyezett bele az akcióba, amikor Duke belement, hogy a Korhal Fiaival fog harcolni. Ez volt Mengsk legnagyobb győzelme a Konföderációval szemben. Egy teljes osztag megszerzése a vezetővel együtt. A Konföderáció a nagy kavaródásban kiküldte a Delta osztagot (Delta Squadron), a zerg jelenlét ellenére, hogy győzzék le a Korhal Fiait és verjék le a lázadást. Eközben, Mengsknek sikerült dekódolnia a Mar Sararól egy Alpha osztag épületéből szerzett lemezt, amelyen felfedezte a pszi-gerjesztő tervrajzát. Ezek a szerkezetek pszionikus energiát használnak, olyat mint a Terran Szellem (Terran Ghost) egységek, hogy a zergeket nagy távolságokból odacsalják valahova. A Delta osztag azonnal védekezésre kényszeríttette a Korhal Fiait. Eközben Mengsk utasította Kerrigant, hogy vesse be a pszi-gerjesztőt a Delta osztag bázisán. A terv sikerült, nagy számú Zerg csapatok támadták meg a bázist. Míg a Zergek rohamoztak Mengsk kiadta a parancsot az evakuálásra. Közben megérkezett a protossok tisztító flottája, mely azonnal munkához látott és az Antiga Prime-on minden életet elsöpört. Babai nesztoriánus pátriárka Babai vagy Babaeos (? – 503) nesztoriánus pátriárka 497-től haláláig. Világi emberként foglalta el a szeleukiai püspöki székhelyet és pátriárkának/katholikosznak kezdte el címeztetni magát. A Nesztoriosz tanát követő hívek számára megszervezte a nesztoriánus egyházat, és egy zsinaton kihirdette döntéseit. Tettével hosszú időre biztosította a nesztoriánus kereszténység perzsiai létezését. Forrás Egyetemes magyar encyclopaedia , V. kötet, Emich Gusztáv kiadása, Szent István Társulat, Pest, 1863 , 16. hasáb Sabina Spielrein Sabina Naftulowna Spielrein (oroszul: Сабина Нафтуловна Шпильрейн; Rosztov-na-Donu, 1885. november 7. – Rosztov-na-Donu, 1942. augusztus 12.) orosz-zsidó pszichiáter, pszichoanalitikus volt. Életútja Az önéletrajzi történéseket és a szakmai munkásságát is csupán a hátrahagyott naplójából, valamint Junggal, Freuddal való levelezéséből ismerhetjük meg. Sabina Spielrein hisztériás tünetektől szenvedő betegből lett elmebetegségeket kezelő orvos. Ő volt Carl Gustav Jung első pszichoanalízissel kezelt páciense, később barátja, majd szeretője. Spielrein a múzsából kinőve magát, a gyermekpszichológia iránt elkötelezett alkotó, újító egyik első pszichoanalitikus nő volt. Egyszerre volt szerelmes nő, feleség, anya, alkotó és álmodozó. Egyik kezeltje volt Jean Piaget, akit érzelmileg és intellektuálisan is inspirálhatott. Olyan nő volt, aki mind Jung, mind Freud életében és tudományos munkásságában termékenyen részt vett, sőt a két nagy tudós-pszichológus között kialakult barátság kialakulásában, majd eltávolodásában is jelentékeny szerepe volt (Bettelheim, 1996; Carotenuto, 1982). 1885-ben született az oroszországi Rosztovban gazdag, értelmiségi zsidó család első gyermekeként. 1904-ben skizofrén, vagy skizoid hisztériaként leírt betegséggel aggódó szülei Burghölz-i Elmeklinikára küldték gyógykezelésre. A fiatal orvossegéd, majd főorvos Jung betege lett, akit elsők között kezelt pszichoanalitikus terápiával. Akkor már 4 éve fennálltak a tünetei, de 3 éve felerősödtek, amikor tífuszban meghalt a húga. Jung hisztéria diagnózist állapított meg, de mai ismereteink szerint a skizofréniát is kimerítik a tünetek (Bettelheim, 1996). Egy évvel később Sabina elhagyta a kórházat, és bejáró betegként járt vissza kezelésre, de eközben beiratkozott az orvosi karra a Zürichi Egyetemen. 1911-ben doktori fokozatot szerzett, „Egy skizofréniás eset pszichológiai tartalma” címet viselte a disszertációja (Bettelheim, 1996; Carotenuto, 1982). 1909-ben veszi fel Spielrein először a kapcsolatot Freuddal, miután kitudódik a titkos szerelmi viszonya Junggal, s szakítanak. Ezután Bécsbe ment és 1911 év végén már a Bécsi Pszichoanalitikus Egyesület tagja lett, ő volt az első női tagok egyike (Etkind, 1999). 1912-ben férjhez ment az orvos Pavel Scheftel-hez, de 1918-ig biztosan levelezésben maradt Junggal is. Ugyanebben az évben írta meg az első pszichoanalitikus munkáját is: „Hozzájárulás a gyermeki pszichéről való ismerethez” címmel. Szintén ebben az évben jelenik meg „A pusztítás a keletkezés oka” c. ismert cikke, melyet Siegfriednek nevezett el, és Jungnak ajánlott, mint szerelmük gyümölcsét (Etkind, 1999). Első lánygyermeke, Renáta 1913-ban született. Feltételezhető, hogy házassága nem volt boldog, férje az első világháború idején elhagyta őt, újranősült, majd 1924-ben szintén lánya született az új házasságában is. Mindeközben Spielrein barátságot ápol Junggal és Freuddal is, próbálja a megromlott kapcsolatukat a régi jó viszony mezejére terelgetni (Etkind, 1999). 1920-ban Hágában tartott előadást „A beszéd eredetének és fejlődésének kérdéséhez” címmel. 1923-ban hazatért Oroszországba és a Moszkvai Egyetem Pszichológiai Intézetében kezdett el dolgozni. Szemináriumokat tartott gyermekanalízisből, létesített egy pszichoanalitikus klinikát is (Bettelheim, 1996). 1924-ben Sabina Spielrein és férje újra összekerültek, visszaköltöztek Rosztovba, és 1926-ban megszületett második, Eva lányuk. Később férjénél súlyos elmezavar lépett fel, 1930-ban halt meg. Ez a tény és az országban bekövetkezett változások miatt Sabina Spielrein depresszióssá vált, és 1931 körül felhagyott pszichoanalízissel. Ekkor már nem tűrték meg a pszichoanalízist hivatalosan. 1941-ben Hitler lerohanta a Szovjetuniót. Rosztov német megszállása után minden zsidót a zsinagógába hajtottak és lelőtték őket. Valószínűsíthető, hogy Sabina Spielrein is itt vált áldozattá két gyermekével együtt (Bettelheim, 1996). Munkássága Sabina Spielrein hatása Jungra és a Jung-i rendszerre A 20 éves Sabina betege volt a 29 éves Jungnak. Ő segítette ki a súlyos pszichológiai zavarokból a rendkívül érzékeny és intelligens diáklányt, de még a kezelés alatt szeretőkké is lettek. Carotenuto az 1982-es Titkos szimmetria c. könyvében még plátói viszonyt feltételez közöttük, ám nyilvánvaló a levelezésekből a szexualitás tényszerűsége. Az orvos-beteg viszony először barátsággá majd mély érzelemmé, szerelemmé nőtte ki magát. Spielrein olyan barátról álmodott, akinek feltárhatta az egész lelkét, és annak minden részletét (Carotenuto, 1982). Megértésre és szeretetre vágyott, amit Jungtól kapott meg. Felnézett rá, tisztelte kezelőorvosaként, „meggyógyítójaként”, szerette, mint első szerelmét, és mint mentorát. A szerelmi viszony tiltott, de édes gyümölcs volt Spielrein és Jung számára, mert a férfi családos ember volt (Molnár, 2008). Szerelmük és közös munkájuk alatt és miatt mindketten hatással voltak egymásra és egymás munkásságára. Jung örökösei nem engedélyezték a levelezésük nyilvánosságra hozását, ezért nem lehet pontosan megítélni, hogy milyen mértékben a Spielrein-é mindaz az eszme, amely a Jung-i rendszer alapja. Az bizonyos, hogy nagy részben, hacsak nem teljesen mértékben Spielrein ihlette. Az egyik naplóbejegyzésben ezek a sorok olvashatók: „csalódást okozott, amikor Jung egyik tanulmányában viszontláttam a saját gondolataimat”. Jung Spielreinben fedezte fel animáját, és ennek kapcsán alakította ki rendszerének egyik kulcs fogalmát az animát és az animust. Freudnak írt egyik levélből arra derült fény, hogy az árnyék fogalma is közvetlenül Spielrein-től származik, még ha az „árnyék” helyett a „gonosz” szót használta is: „…megértette velem, hogy egészen pontatlan elképzeléseim voltak a poligám hajlamaimról…, ebből megtanultam, hogy hol és hogyan csíphető nyakon a gonosz.”- írta Jung Freudnak (Bettelheim, 1996). Carotenuto bár eleinte védte a Jung-i fogalmi rendszer eredetiségét, később mégis beismerte a levelezések elemzése során: ”…nem nehéz elképzelni, hogy a személy, az árnyék és az anima feltevése sajátos módon e régi tapasztalatok párlatát képviseli.” (Carotenuto, 1982). Abban mindenképp egyetértés van, hogy a rendszer a kettőjük szerelmi viszonyából származik. Spielrein a szerelmüket „költészetnek” nevezte a naplójában. Első és egyetlen szerelme volt Jung. Sosem szűnt meg szeretni őt, akkor sem, miután meggyógyult, akkor sem, amikor a férfi „gazemberként” viselkedett szakításuk után vele, akkor sem, amikor férjhez ment és két gyermeknek lett az édesanyja, soha. Amíg meg nem halt szívből szerette Jungot (Molnár, 2008). Azt írta naplójában: „…mindig fájdalmat okoz, hogy titkolni kell érzéseinket …mindenemet, amim volt, neki akartam adni, legcsekélyebb tekintettel sem voltam önmagamra…..” (Etkind, 1999). Saibna Spielrein gyermeket is szeretett volna Jungtól, akit Siegfriednek nevezett volna el. Ez a gyermek hidalta volna át Spielrein zsidó és Jung árja léte közötti szakadékot. Nem tudható, hogy Jung akart-e gyermeket Spielreintől, de az látható biztosan a Freudnak írt egyik leveléből, hogy a Siegfried nevet elutasította. Ez a név tulajdonképpen Freud keresztnevének egyik változata. Ráadásul Wagner Ring c. mondakörében Sigmund fia Siegfried. Spielrein ezek alapján olyan fiúra vágyott, akinek a fizikai apja Jung, de a szellemi atyja Freud lett volna (Bettelheim, 1996). A pusztítás, mint a keletkezés oka c. cikkében az alábbiakat írta: „…az én legjellemzőbb vonása, hogy divídum. Minél közelebb jutunk a tudományos gondolkodáshoz, képzeteink annál differenciáltabbak, és minél mélyebbre jutunk a tudattalanba, annál általánosabbak és tipikusabbak lesznek. A psziché mélye nem ismeri azt, hogy én, csak azt, hogy mi” (Spielrein, 2008). Nem lehet nem észrevenni a hasonlóságot, avagy az egyezőséget a Jungi kollektív tudat eszmével. Egy másik gondolat ugyanebben a műben: ”…mivel szerelmünkben a hozzá hasonló szülőt szeretjük, egészen érthető, hogy eközben valóságosan is szeretnénk megélni a szülő sorsát.” Összevetve „Az apa jelentősége az egyén sorsában” c. művével, szintén megállapítható, hogy lényegében ugyanazt fejtegetik (Bettelheim, 1996). Sabina Spielrein hatása a Jung-Freud barátságra és szakításra A két ember első levélváltása udvarias és előzékeny volt. Jung megküldi a szó-asszociációs tanulmányát Freudnak, aki megköszönte, és viszonzásul elküldte rövid cikkeinek gyűjteményét. 1906 októberében, Jung második levelében váratlanul áttért személyes hangvételre: „…az Ön módszerével most egy hisztérikus nőbeteget kezelek. Húszéves orosz diáklány, nehéz eset, már hat éve beteg….végtelenül hálás leszek Önnek, ha közli velem néhány szóban a véleményét erről az esetről” (Etkind, 1999). Két szempontból is nagyon fontos volt ez a levél, az egyik, hogy nem említi a diáklány nevét. Pont Jung nem tartotta volna ezt fontosnak, aki a szavak, kifejezések használatát kutatta? A „spielrein”, két német szó összetételéből származik, amely tiszta játékot jelent. Ez rendkívül fontos információ lett volna, hiszen a lány első traumája akkor volt, amikor látta, hogy az apja a testvére csupasz fenekét elverte. Ez után nem tudott a gondolattól szabadulni, hogy az apja kezére székel. Megpróbált saját magára székelni és ugyanakkor vissza is tartani a székelést. Mindeközben a neve arra szólította fel, hogy játsszon tisztán. Ráadásul Jung apja lelkész volt, emiatt ő is folyton feddve érezhette magát, hogy ne játsszon, ne tegyen semmi piszkosat (Bettelheim, 1996). A másik lényeges mozzanat, amit Jung nem említett ebben a levélben, hogy Spielrein ekkor már egyedül tudott élni, orvosi tanulmányait is sikerrel folytatta. Mindez arra enged következtetni, amit fentebb már fejtegettem, hogy a szerelmi viszonyuk kölcsönös érzelmeken alapult. Emiatt bizonyult ez az eset oly bonyolultnak, és ehhez kérte Freud professzor véleményét, tanácsát Jung (Bettelheim, 1996). Egy évvel később, 1907-ben ezt írta Jung Freudnak: „egy betegének legfőbb vágya, hogy tőle legyen gyermeke”. Nem kapcsolta össze, hogy ez a beteg ugyanaz a diáklány. Freud ebből az esetből érthette meg a saját fogalmát, az áttételt. Ezt válaszolta Jungnak: „...a mi módszerünkkel a gyógyítás, a korábban a tudattalanba száműzött libidó fixációjának az eredménye. Ez voltaképpen az áttétel. Az áttétel adja a tudattalan megértéséhez és tartalma lefordításához a nélkülözhetetlen impulzust. Ott, ahol hiányzik az áttétel, a beteg nem fog erőfeszítéseket tenni, és nem fog bennünket meghallgatni, mikor lefordítjuk neki a tudattalanját. A gyógyítás tulajdonképpen a szerelmen át történik” – majd így folytatja „…feladat az, hogy az analitikus elfogadja, eltűrje ezeket az érzéseket, és a beteggel éveken át vizsgálgassa és elemezze őket. A pszichoanalitikus módszer lényegéből és szelleméből az is következik, hogy a pszichoanalitikus és betege között szexuális kapcsolat nem lehetséges. Ez szakmailag tilos.” (Etkind, 1999) A Jung-Spielrain titkos viszony kitudódott és Jung nem tudta ezt méltósággal úriemberként kezelni, tagadta, majd az összes felelősséget a nőre hárította. Spielrain ezt a szerelmük elárulásaként élte meg. Ekkor fordult Freudhoz, hogy megerősítést kérjen arról, hogy Jung nem rossz ember, és méltó a szerelmére. Ezt a választ kapta: „…szakítsa ki lelkéből és fojtsa el azokat az érzéseket, melyek tovább élnek, mint az intim kapcsolatok.” (Etkind, 1999). Jung méltatlan viselkedése abban a levélben hágott a tetőfokára, melyet Spielrein szüleinek írt. Leírta, hogy ők barátok voltak, és két barátot nem lehet megakadályozni abban, hogy azt tegyék, ami nekik tetszik. Kompenzációt kért Sabina további kezelésért, mert ez az egyetlen módja, hogy a határokat tartani lehessen orvos és beteg között. Ha megfizetik a gyógyító munkáját, akkor a szakmai kötelezettségek az elsők (Etkind, 1999). Ez a fájdalmas szakítás, árulás, cserbenhagyás vezette el Spielreint ahhoz a felismeréshez, hogy nem csak a szexuális ösztön létezik, mint egyetlen ösztön az emberben, hanem az ellentéte is, a rombolás, az élet megsemmisítésének a vágya (Spielrein, 2008). Jung sok mindent elmondott Freudnak, de nem mindent. „Soha nem volt szeretőm, egyike vagyok a legfeddhetetlenebb férjeknek.”- írta egy levélben. Freud válasza erre józan, ironikus, szigorú moralista volt „…én magam sose kerültem ilyen helyzetbe…ezek az élmények segítenek abban, hogy magunkra vegyünk egy olyan páncélt, melyre okvetlenül szükségünk van, hogy irányíthassuk a viszontáttételt, mely problémája mindahányunknak. Ezek tanítanak meg arra minket, hogy indulatainkat a legjobb cél felé irányítsuk- ekkor hangzott el először a viszontáttétel fogalma. A viszontáttétel az analitikusnak a beteghez fűződő viszonyát jelöli, melyben kifejeződnek az analitikus saját problémái is. A szakmai felkészültségtől és a problémák tudatosításától függ az analízis sikeressége- írta Freud.” (Etkind, 1999) Freud, amikor először szerzett tudomást arról, hogy Jungnak viszonya van egy kezelt betegével, szándékosan szemet hunyt, nem akarta kockáztatni a barátságuk elvesztését. Ám, amikor a történet teljesen kivilágosodott számára, aggaszthatta, hogy Jung elárulta szerelmét, azt akit szeretett, és aki még mindig szerette őt, és okot sem adott a szakításra. Később Freud azt írta Spielreinnek: „…túlságosan méltatlanul viselkedett. Miután megkaptam az Ön első levelét, a véleményem róla merőben megváltozott. Örülök, hogy most már nem vagyok felelős sem a személyi sikereiért, sem a tudományos munkáiért.” (Etkind, 1999). A két nagy gondolkodó barátsága azzal kezdődött, hogy Jung segítséget kért Freudtól a „Spielrein ügyben”, és azzal ért véget, amikor Spielrein megszűnt Jung szeretője és követője lenni. Tudatos vagy tudattalan félelmet generálhatott Freudban, hogy őt is bárikor elárulhatja fogadott fia (Bettelheim, 1996). Mindenképp szerepe lehetett a szakításban a szexualitás jelentőségének elismerésében. A libidó fogalmát deszexualizáló Jung kezdetektől felrótta Freudnak az erotika túlzott és indokolatlan hangsúlyozását. Jungot, büszke emberként az is bánthatta, hogy Freud csak a kereszténysége miatt tartja őt fontosnak, ez már önmagában elég lett volna szakításhoz. Tetőzésképpen, még ott volt a nő, Sabina Spielrein személye is, sajátos háromszög helyzetet létrehozva. E viszony kapcsán kialakuló erkölcsi, szakmai és érzelmi krízis vezethetett a Freud-Jung barátság megszakadásához (Bettelheim, 1996). „…zsidók vagyunk írta Freud Speilreinnek – és maradjunk is azok. Mások csak kizsákmányolnak minket és sohasem fognak megérteni, sem értékelni minket”. Freudnak is fontos volt Spielreinnel való kapcsolata. A nő tanítványaiban vélte felfedezni a lehetőséget, hogy levezesse tanítványaival folytatott harc drámáját (Etkind, 1999). Sabina Spielrein sosem tudott elszakadni Jungtól, a kötelék egy életre szólt közöttük. Ugyanakkor Freud, mint szellemi atya is végig fontos szerepet játszott az életében. Közvetítői, békítő szerepe a két nagy gondolkodó között hosszú ideig fennmaradt, egészen hazájába való visszatéréséig. Erre bizonyítékok szintén a levelezéseiből maradtak hátra: „…aki közülünk új világképet hoz létre, azt először mindig királynak tekintik, aztán később, mikor az emberek meg akarnak szabadulni a hatásától, egyoldalúnak és unalmasnak nyilvánítják. Meg találnia a bátorságot magában, hogy elismerje Freud nagyságát, még akkor is, ha eredményeiből sokat átengedett neki - írta Jungnak (Etkind, 1999). Ugyanakkor Freudnak címzett levélében így fogalmazott: ”…megingásai ellenére én szeretem Jungot, és szeretném visszatéríteni az apai házba. Önnek professzor fogalma sincs, hogy mennyire közel állnak egymáshoz Önök. Közelebb, mint azt bárki is el tudná képzelni.” (Etkind, 1999). Megemlítendő egy 1913-as Jung álom, mert szorosan köthető a Jung-Spielrein, és Jung-Freud szakításához is. A tartalom röviden annyi, hogy egy barna bőrű férfi társaságában egy elhagyatott sziklás hegyvidéken volt. Már pirkadt, amikor a hegy fölött megszólalt Siegfried kürtje, és ő tudta, hogy meg kell ölnie őt. Amikor rálőttek, és az sebzetten összeroskadt undor és bűnbánat fogta el, amiért elpusztítottak valamit, ami nagyszerű volt és szép. Menekülni próbált, félt a gyilkosság lelepleződésétől. Ekkor egy hatalmas eső érkezett és elmosta az összes nyomot. Az élet folyhatott tovább, de a bűntudat megmaradt – jegyezte le Jung maga (Jung, 1987). Kőváry egyik álom-értelmezésében Jung megölte Sigfriedet, Sabina Spielrein és az ő szerelmének közös gyümölcsét, mert nem bírt máshogyan kikeveredni a kétes helyzetből, melyet a viszonyuk kitudódása okozott. A lelepleződéstől haláláig megmenekült, a lelkiismeretének azonban nem tudott elszámolni arról, amit a nővel tett. Alapvetően kérdés, hogy a terapeuta hogyan tudja elengedni a beteget, anélkül, hogy beleszeretne (Kőváry, 2007). Azonban a szerelem hatására nem az orvosnak kell megbetegednie, hanem a betegnek meggyógyulnia (Etkind, 1999). Freudnak fontos volt Jung barátsága azért is, mert nem akarta, hogy a tudománya zsidó ügy legyen. Ehhez Jung árja származása biztosíték lehetett volna. Jung viszont nem akarta, hogy ily módon ki legyen használva, ezért is kellett elpusztítania Siegfriedet, aki a germán-zsidó szellem megtestesítőjét, és Spielrein-Jung mitológiában a megváltó szerepét töltötte be. Ez az álom az apafigurától születendő gyermek utáni vágy ödipális áttételi vonatkozásban is értelmezhető (Kőváry, 2007). Sabina Spielrein hatása a Freud-i tanokra Miután Spielrein megszabadult a Junghoz fűződő érzelmeitől, tett egy felfedezést, melyet már részben érintettünk. „A pusztítás a keletkezés oka” c. 1912-es cikkében ismerte fel, hogy talán nem a szexuális ösztön az egyetlen erő az emberben. Létezik a rombolás ösztöne is ezzel ellentétben, az élet megsemmisítésnek vágya (Spielrein, 2008). Először erről 1911-ben beszélt a Bécsi Pszichoanalitikus Egyesület ülésén, ahol elutasították ezeket a gondolatokat, Freudot is beleértve. A tanulmányt Jungnak ajánlotta, mint szerelmük gyümölcsét. Ez az írás szinte egyszerre jelenik meg Jung „A libidó metamorfózisai és szimbólumai” c. könyvével. Jung erkölcsi elveinek és a valóságos érzéseinek ellentmondásossága depresszióba sodorták Jungot, és ez a krízis segíthette e mű létrehozásában. Ez a Freuddal való végleges szakításhoz vezetett. Efim Etkind (1918-1999) szerint a két műben közös ihlető volt Nietzsche személye és szellemisége (Bettelheim, 1996; Etkind, 1999). Ebben a tudományos munkában olyan érzelmekről beszélt, melyek megfelelnek a nemi ösztön destruktív komponensének. Azt írta, hogy „ahol a szerelem az úr, meghal az Én, a sötét despota.” Szétválasztotta az önfenntartó és fajfenntartó ösztönt. Az elsőnek csak pozitív aspektusa van, a másodiknak pozitív és negatív komponense is egyszerre- írta. Az önfenntartó ösztön statikus, míg a fajfenntartó ösztön dinamikus, amely arra irányul, hogy az individuum új formában támadjon fel. A szaporodási ösztön pszichológiai szempontból is két antagonisztikus összetevőből áll, ennek megfelelően éppannyira teremtő, mint pusztító is egyben (Spielrein, 2008). Majd egy évtizeddel később Freud hivatkozik Spielreinre a „Túl az örömelven” c. művében, és az Erószt és Thanatoszt, mint az emberi természet két alapvető, egyenértékű ösztönének teszi meg. Freud ebben a művében azt írja, egy tartalmas és gondolatokban gazdag, de számára nem teljesen világos munkában Spielrein már e spekuláció nagy részét érintette – hivatkozza le Spielreint. Azonban Jung szerint ez a hivatkozás kevés, és Freud ellopta az ő tanítványától ezt a halálösztön ötletet. Pediglen ezzel jött létre az egyetlen emlékmű, amelyet Spielreinnek állítottak. (Etkind, 1999) Amikor Sabina Spielrein hatását tekintve meg kell említeni két apró jelenséget még. Az egyik, hogy 1920-ban Hágában tartott előadást „A beszéd eredetének és fejlődésének kérdéséhez” címmel. Itt beszélt első, akusztikus beszédről, és másodlagos, szociális beszédről. A beszéd és a gondolkodás viszonyáról a gyermek-szülő érzelem teljes viszonyában beszélt. Ez azért érdekes, mert ebben az évben analízisbe járt hozzá Jean Piaget, akivel 8 hónap kezelés után szakította meg a kapcsolatot, mert „nem akarok naponta egy órát pazarolni egy olyan emberre, ki elutasítja az elméletet” - mondta. A 8 hónap folyamán viszont folyamatosan érveket cseréltek, hasonlóságokat, különbözőségeket vitattak meg a nézeteikben. Vitathatatlanul hozzájárulhatott Sabina Spielrein személyisége, kifinomult pszichológiai érzéke, érzékenysége, elhivatott szakmaisága Jean Piaget tudományos pályájához (Etkind, 1999). A másik említendő dolog az, hogy 1923 őszén az orosz pszichoanalitikus egyesület ülésén előadást tartott „A gondolkodás az afázia esetében és az infantilis gondolkodás” címmel. Ebben az előadásában kifejtette, hogy az afáziás gondolkodási zavar hasonlít a gyermeki gondolkodásra. Mindkét gondolkodási típus a beszéd kialakulására világít rá. Ezek a gondolatok nagyon hasonlítanak Lurija későbbi neuropszichológiai kutatásaira az afázia területén (Etkind, 1999). Spielrein hatása a pszichológia történetére Érzékeny női természete, rendkívüli intelligenciája, kifinomult pszichológiai érzéke, elhivatottsága tette őt meghatározó személyiséggé e tudományban. Méltánytalanul elhanyagolt nagyságát szerettük volna bemutatni a Junghoz fűződő szerelmi viszony kapcsán, a Jung-i fogalmak megszületésében betöltött szerepét, úgy, mint anima, árnyék, személyiség, vagy kollektív tudat illetve tudattalan (Bettelheim, 1996; Etkind, 1999). Feltehetően kulcsszerepe volt a Freud-Jung barátság létrejöttében és megszakadásában is. Ő volt az, akinek hatására a két nagy tudós közeledett egymáshoz, és létrejött és értelmet nyert az áttétel és a viszontáttétel fogalma (Bettelheim, 1996; Etkind, 1999). Hátrahagyott levelezései és naplója alapján a pszichoanalízis egyik úttörőjének tekinthetjük Spielreint. Elsőként vetette fel a destruktív ösztönök jelentőségét, majd egy évtizeddel megelőzve Freudot, akinek a halálösztönnel teljesedett be a rendszere gyakorlatilag (Etkind, 1996). Bátor és hűséges életet tudhat magáénak. Haláláig próbálta Freudot és Jungot összehozni, mert biztos volt abban, hogy a tudattalan jelentőségének felismerésében összhang van kettőjük között (Bettelheim, 1996). Sabina Spielrein minden munkájában saját tapasztalataiból, az érzéseiből, félelmeiből és gyötrelmeiből merített. Saját magáról saját magának írt és alkotott. Így gyógyult, így élt, így inspirált másokat is (Molnár, 2008). FK Austria Wien Az FK Austria Wien egy osztrák labdarúgócsapat, székhelye a főváros: Bécs. A legsikeresebb osztrák labdarúgó egyesület, eddig 23 alkalommal hódította el a bajnoki címet, 27-szer az osztrák kupát, 6-szor pedig az osztrák szuperkupát. A BEK-ben (a Bajnokok Ligája elődje) voltak elődöntősök és negyeddöntősök, a KEK-ben döntősök. Története A klubot 1911. március 12-én alapították Bécsben. Már a klub alapításakor a lila-fehér színeket viselik az egyesület játékosai. Ebből fakad a máig használatos „Die Veilchen”, azaz “az Ibolyák” becenév. Eredmények A csapat első bajnoki címét 1924-ben szerezte. Az 1930-as évek rendkívül sikeres időszakot hoztak a klub életében, amit jelez az 1933-as és 1936-os Mitropa Kupa (Közép-európai Kupa) elhódítása, ami a nagy európai kupák (BEK és KEK) korai elődje volt. A II. világháborút követően egy újabb sikeres korszak következett az 1949-, 1950-, 1953-, 1961- és 1963-ban, valamint 1969-ben elnyert bajnoki címekkel, és a KEK negyeddöntőbe jutással. A 70-es évek derekától a 80-as évek közepéig tartó újabb aranykorszak következett, melyet a nyolc bajnoki aranyérem mellett négy Osztrák Kupagyőzelem is jelez. A legnagyobb nemzetközi kupasikerek is ez időszakra tehetők: egy-egy BEK elődöntő és negyeddöntő mellett egy KEK döntő, egy elődöntő és egy negyeddöntő, valamint egy UEFA Kupa negyeddöntő. A 90-es évek elejére datálódik az FK Austria eddigi utolsó igazán sikeres korszaka: amikor három bajnoki címet (1991, 1992, 1993), három osztrák kupa győzelmet (1990, 1992, 1994), valamint négy Szuper Kupa sikert (1991, 1992, 1993, 1994) ünnepelhettek a lila-fehér hívek. 1995 és 2002 között mind a nemzetközi, mind a hazai sikerek elkerülték az együttest, ebben az időben többnyire a bajnokság középmezőnyében végeztek. 1999-ben a milliárdos Frank Stronach vezette Magna cégcsoport vette át a klub irányítását, a csapat felvette a főszponzor nevét. A klubba fektetett hatalmas pénzösszeg 2002/2003-as idényben hozta meg eredményét, amikor a bajnoki trófea mellé kupagyőzelem is párosult. Ezt követően napjainkig még egy bajnoki cím (2006) és két Szuper Kupa győzelem (2003, 2004) mellett négy alkalommal (2005, 2006, 2007 és 2009) az Osztrák Kupát is elhódították. A klub 2008. július elsején a Magna kivonulásával vette fel újra az FK Austria Wien nevet. Játékoskeret 2017. július 11. Ismertebb játékosok A klub világbajnoki bronzérmes labdarúgói Ernst Ocwirk ( 1954 ) Walter Schleger ( 1954 ) Karl Stotz ( 1954 ) Ernst Stojaspal ( 1954 ) Az Austria Wien gólkirályai 1922–23 Ferdinand Swatosch 21 gól 1923–24 Gustav Wieser 15 gól 1924–25 Gustav Wieser 19 gól 1925–26 Gustav Wieser 25 gól 1945–46 Ernst Stojaspal 34 gól 1946–47 Ernst Stojaspal 18 gól 1947–48 Ernst Stojaspal 24 gól 1951–52 Ernst Stojaspal 31 gól 1952–53 Ernst Stojaspal 30 gól – Robert Diensttel ( Rapid Wien ) együtt 1960–61 Horst Nemec 31 gól 1961–62 Horst Nemec 24 gól 1963–64 Horst Nemec 20 gól 1965–66 Johann Buzek 17 gól 1968–69 Helmut Köglberger 31 gól 1971–72 Alfred Riedl 16 gól 1974–75 Helmut Köglberger 22 gól (Austria Wien és Linzer ASK) 1975–76 Johann Pirkner 21 gól 1978–79 Walter Schachner 24 gól 1979–80 Walter Schachner 34 gól 1983–84 Nyilasi Tibor 26 gól 1984–85 Toni Polster 24 gól 1985–86 Toni Polster 33 gól 1986–87 Toni Polster 39 gól 2005–06 Roland Linz 15 gól – Sanel Kuljic -csel ( SV Ried ) együtt Stadion A csapat hazai mérkőzéseit a Franz Horr Stadionban játssza, melynek maximális befogadóképessége 13 400 fő. Egy 2010 végén megkötött szponzori szerződés alapján a stadiont átnevezték Generali Arénának. A stadion center pályája mellett négy füves edzőpálya, egy műfüves pálya és két félpályányi jó minőségű füves terület áll rendelkezésre. Szurkolók, riválisok Legnagyobb rivális a szintén bécsi, zöld-fehér csapat, az SK Rapid Wien. Brueil-en-Vexin Brueil-en-Vexin település Franciaországban, Yvelines megyében. Lakosainak száma 694 fő (2015). Brueil-en-Vexin Gargenville, Guitrancourt, Juziers, Lainville-en-Vexin, Montalet-le-Bois, Oinville-sur-Montcient és Sailly községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sabine Hack Sabine Hack (Ulm, 1969. július 12. –) német teniszezőnő. 1983-ban kezdte profi pályafutását, négy egyéni és egy páros WTA-torna győztese. Legjobb egyéni világranglista-helyezése tizenharmadik volt, ezt 1995 januárjában érte el. Paul Rudolf Gottschling Paul Rudolf Gottschling (Nagyszeben, ? – ?, 1805. május 13.) erdélyi szász költő. Nagyszebeni származású kereskedő. 1750-ben Bécsbe, 1751-ben Boroszlóba utazott a kereskedő szakma elsajátítására. Néprajzi és gazdasági munkák mellett 1784-ben kiadta Unschuldiger Zeitvertrieb in Poesie című rokokó hangulatú versgyűjteményét. További művei Betrachtung über die Handlung und Oekonomie des Grossfürstenthums Siebenbürgen. Bautzen, 1776. Kurtze Schilderung des überaus gesegneten Grossfürstenthums Siebenbürgen, mit patriotischer Feder entworfen. Budissin, 1781. Unterthäniges Flehen an Kaiser Joseph den II. die so schwere Strafen der Schiffziehenden in Ungarn in etwas Allergnädigst zu mildern. Hely n., 1787. Die Sachsen in Siebenbürgen. Ein Beitrag zur Erd- und Menschenkunde. Dresden, 1794. Esterházy Pál Antal (1738–1794) Herceg galántai Esterházy Pál I. Antal (Bécs, 1738. április 11. – Bécs, 1794. január 22.) az Esterházy család hatodik hercege. Magánélete Esterházy Miklós József és Marie-Elisabeth Ungnad von Weissenwolf német birodalmi grófnő fiaként született. 1763. január 10-én feleségül vette gróf Erdődy Mária Teréziát, gróf monyorókeréki és monoszlói Erdődy Miklós és Batthyány-Strattmann Mária Antónia grófnő leányát. Gyermekeik: Miklós Ferdinánd, Antal Károly, Mária Terézia és Mária Leopoldina. Felesége 1782. május 1-jén Bécsben meghalt. 1785. augusztus 5-én házasságot kötött a mindössze tizenhét éves Maria Anna von Hohenfeld grófnővel, Otto Franz von Hohenfeld gróf és Maria Anna vom Stain jettingeni bárónő leányával. Második házassága gyermektelen maradt. Pályafutása Születésénél fogva főudvarmester és Sopron főispánja volt. Akárcsak apja, katonai karrierrel kezdett. Mária Terézia magyar királynő a Magyar Királyi Szent István-rend nagykeresztjével tüntette ki, 1791-ben pedig a magyar testőrgárda kapitányaként már az Aranygyapjas rend lovagja volt. 1792-ben II. József császár Franciaország elleni első koalíciós háborújában harcolt egy rajnai hadsereg parancsnokaként. 1793-ban részt vett a neerwindeni csatában, azután altábornagyként vonult nyugalomba. Kulturális tevékenysége Amikor 1790-ben apját követte uradalma irányításában, szembesült annak 3,8 millió forintos adósságával, de sikerült azt nyereségessé tennie. Joseph Haydnra bízta a hercegi udvari zenekar megszervezését; a fertődi Esterházy-kastély homlokzatának kettős oszlopsorára díszes balkont emeltetett, és megépíttette az udvari istállót is. Kerti ünnepségei Eszterházán mesébe illőek voltak. Például a Vénusz és Adonisz előadásán 80 000 fáklya égett a parkban, s az ünnepség 40 000 forintba került. Egy másik, több napos fesztivál költsége, vadászattal és bandériumkísérettel pedig akár 300 000 forintra is rúghatott. Elismerései A Magyar Királyi Szent István-rend nagy keresztjének tulajdonosa lett. Fiának, II. Miklósnak sikerült őt a Forchtensteiner Linie főkapitányságban követnie. Karácsonyi Zsolt Karácsonyi Zsolt (Arad, Románia, 1977. április 27. –) József Attila-díjas romániai magyar nyelvű költő, műfordító, színház- és irodalomkritikus, a kolozsvári Helikon című irodalmi folyóirat főszerkesztője, az Erdélyi Magyar Írók Ligája elnöke. Életpályája Az aradi Csiky Gergely Iskolacsoportban érettségizett 1995-ben. 1999 és 2003 között a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán működő Színházi Tanszék színháztudományi (teatrológiai) szakán egyetemi hallgató. 2003-ban a kolozsvári Bretter György Irodalmi Kör elnöke. 2003-ban államvizsgázott. 2005-ben kötött házasságot Süveg Noémi tájépítész mérnökkel, német-magyar szakos bölcsésszel. Fiúk, Aba, 2006-ban született. 2005-ben az Erdélyi Magyar Írók Ligájának az alelnöke. 2003 és 2006 között a Szegedi Tudományegyetem doktori iskolájának a hallgatója a Világirodalmi Tanszéken. Karácsonyi nagy sikerű, improvizációs estjei az erdélyi magyar nyelvű líra kiemelkedő eseményei voltak. 2008 októberétől a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Színházi és Televíziózási Karán működő Média Tanszék tanára. 2010-ben doktorált a Szegedi Tudományegyetem Világirodalmi Tanszékén (Páskándi Géza és Marin Sorescu dramaturgiai munkásságának közös jegyei). 2012-től a Kolozsvári Egyetem Média Tanszékén egyetemi adjunktus. Szerkesztői tevékenysége 1995 és 1998 között újságíró az aradi Nyugati Jelen napilapnál, ahol a kultúra rovat szerkesztője. 1999-ben a kolozsvári Krónika című napilap belső munkatársa. 2004 májusától a kolozsvári Helikon című irodalmi lap szerkesztője, 2007 novemberétől főszerkesztő-helyettese. 2005 februárjától a bukaresti Kriterion Könyvkiadó kolozsvári fiókszerkesztőségének a külső munkatársa. 2001 és 2008 között az aradi Irodalmi Jelen színházi oldalainak a szerkesztője. 2006 szeptemberétől a Román Televízió Pulzus című magyar nyelvű kulturális műsorának a színházkritikus-munkatársa. 2009-től a Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség Farkas utcai Harang című időszakos hitéleti folyóiratának a felelős szerkesztője Fazekas Zsolt lelkipásztorral együtt. 2013. január elsejétől a Kolozsváron megjelenő Helikon című irodalmi folyóirat főszerkesztője. Művei Kötetei Téli hadjárat . Versek . Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2001 . Sárgapart . Versek. Erdélyi Híradó – Fiatal Írók Szövetsége – Irodalmi Jelen Könyvek, Arad – Budapest – Kolozsvár, 2003 . A nagy Kilometrik . Versek. Magvető , Budapest, 2006 . Igazi nyár . Versek. Erdélyi Híradó – Ráció – Irodalmi Jelen Könyvek, Kolozsvár – Budapest – Arad, 2010. Ússz, Faust, ússz! Vers. Pallas-Akadémia Könyvkiadó , Csíkszereda , 2010. A tér játékai . A virtuális tér és a történelmi idő viszonyának módosulásai Páskándi Géza és Marin Sorescu drámáiban. Tanulmány. Korunk - Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2010. Szabadnap . Versek. e-book. 2014. Ambrobook Kiadó A Krím. Versek, 2010-2015 ; Orpheusz, Bp., 2015 A gép, ha visszanéz. Mítosz, média, színház. Kritikák, tanulmányok ; Orpheusz, Bp., 2017 Műfordításai Filip Florian, Kisujjak . Regény . Magvető, Budapest, 2008 . Mihai Măniuțiu, A sintér emlékiratai. Scardanelli . Regény. AB-ART, Pozsony , 2008 . Filip Florian, A király napjai . Regény. Magvető, Budapest, 2009. E. M. Cioran , Könnyek és szentek . Esszé . Qadmon, Budapest, 2010. Matei Vișniec, Pánikszindróma a Fények Városában . Regény . Kalligram, Budapest, 2012. Gabriel Liiceanu, A csábításról . Esszé . Orpheusz, Budapest, 2013. Gabriel Liiceanu, A hazugságról . Esszé . Orpheusz, Budapest, 2013. Gabriel Liiceanu, A gyűlöletről . Esszé . Orpheusz, Budapest, 2014. Varujan Vosganian, Suttogások könyve . Regény . Orpheusz, Budapest, 2014. Lucian Dan Teodorovici, A bábmester börtönévei . Regény . Libri, Budapest, 2014. Színházi bemutatói 2011 . Ússz, Faust, ússz! Bölcseleti költemény. A Kolozsvári Állami Magyar Színház felolvasószínházi előadása. Főszerepben Salat Lehel és Skovrán Tünde. Rendezte Salat Lehel. Díjai Látó Nívódíj , 1999 . A Romániai Írók Szövetségé nek Debüt-Díja, 2001 . Phd.-ösztöndíj, Szeged, 2003 – 2006. Communitas Irodalmi ösztöndíj, 2004. Székely János ösztöndíj, 2005. Benedek Elek ösztöndíj, 2006. Irodalmi Jelen-díj , 2006. Communitas Irodalmi ösztöndíj, 2008. NKA alkotói ösztöndíj, 2008. A Romániai Írók Szövetsége kolozsvári fiókjának műfordítói díja, 2009. Csiki László-díj, 2010. Tokaji Írótábor Díja, 2015 József Attila-díj , 2018 Irodalom (tanulmányok, recenziók, sajtóvisszhang) Fried István : "...rálóg a nyelv a tájra". Karácsonyi Zsolt: Téli hadjárat. Új Forrás , 2002/2 Demeter Zsuzsa: "Arról, hogy milyen nehéz", Korunk , 2002. szeptember Tamás Etelka: Hadjárat a térben. LK.K.T., 2002/Tél Gyulai Levente: Irodalmi puzzle. Helikon , 2002. 22 Petres László: Sir I. Kara birodalmat alapít. (Karácsonyi Zsolt: Téli hadjárat. Erdélyi Híradó, Előretolt Helyőrség Könyvek, Kolozsvár, 2001.) Látó , 2004. július Demeter Zsuzsa : Aki nem éppen egy Catullus, de fáradtabb Ovidiusnál. Irodalmi Jelen , 2003. szeptember. Fried István: Szép szavak Erdélyből 2002-ben, 2003-ban. Tiszatáj , 2004./1. Papp Sándor Zsigmond : Leveszi a lábát a gázpedálról. Olvasónapló. [Karácsonyi Zsolt: Sárgapart]. A Hét , 2004. 20 László Noémi : Karácsonyi Zsolt lábnyomai a Sárga parton. Helikon, 2004., június 25. François Bréda : Kara khán az Aranyparton. In: François Bréda: Golania Magna secunda. Mitokritikák a neo-goliárd irodalomról. Irodalmi Jelen könyvek. Arad, 2007. Cs. Gyimesi Éva : Mértékegységek a versben. Erdélyi Terasz, 2006. június 9. Papp Attila Zsolt: Túl a formatornán, hosszútávfutásban. Krónika , 2006. szeptember 29. Németh Zoltán: PENGE. Karácsonyi Zsolt: A nagy Kilometrik. Magvető, Budapest, 2006. Új Szó , 2007. június 2. Bedecs László: Mérföldkő. Irodalmi Jelen, 2007 február. Koncz Tamás: „Értelem, ahhoz hasonló” Portré Karácsonyi Zsoltról. In: Pályatükrök. Húsz portré fiatal alkotókról. Magyar Írószövetség Arany János Alapítványa – Kortárs Kiadó, 2009. Kovács Flóra: A tér problematikája Karácsonyi Zsolt A nagy Kilometrik című kötetében. Újnautilus. 2010. április. Elek Tibor : Lírai kötelékben és magánutakon Erdélyben. Bárka , 2010., Demény Péter : Ex libris. Karácsonyi Zsolt: Igazi nyár. Élet és irodalom , 2010, 51-52. Borsodi L. László: Melyik az igazi nyár? (Karácsonyi Zsolt: Igazi nyár). Kortárs , 2011/2. Pál Katalin: Az Igazi nyár kívülről-belülről (Karácsonyi Zsolt: Igazi nyár). Tiszatáj, 2011/4 Petres László: A szusszanásnyi verslábtól a napéjegyenlőségig. Helikon, 2011/5. Dobás Kata: Karácsonyi Zsolt / Ússz, Faust, ússz! Kortárs, 2011/2. Demény Péter : Ex libris. Karácsonyi Zsolt: Ússz, Faust, ússz!. Élet és irodalom , 2011, 32 Borbély András : A poetozófiai diskurzus. philolibri.ujnautilus.info Balázs Imre József : Régi történet. Helikon , 2011/17 Horváth Előd Benjámin : Időnk előtt vagy után. prae.hu Árvay János (statisztikus) Árvay János (Rátka, 1924. december 10. – Genf, 1996. március 1.) magyar statisztikus, egyetemi tanár. Életpályája Szülei: Árvay János és Tirk Margit voltak. 1953-1958 között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatója volt. 1951-1994 között a Központi Statisztikai Hivatalban dolgozott, ahol főosztályvezető-helyettes is volt. 1975-től a Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottságának tagja, 1985-1994 között titkára volt. 1979-1985 között, valamint 1994-1995 között az ENSZ EGB munkatársa volt Genfben. 1987-ben nyugdíjba vonult. 1989-1992 között a Nemzetközi Jövedelem- és Vagyonkutató Társaság elnöke. 1990-től címzetes egyetemi tanárként dolgozott. Magánélete 1956-ban házasságot kötött Pozsgai Máriával. Két gyermekük született: László (1957) és Judit (1962). Művei Nemzeti termelés – nemzeti jövedelem – nemzeti vagyon (1973) Historically Planned Economies (társszerző, 1992). Díjai, kitüntetései A közgazdaságtudományok kandidátusa (1975) Akadémiai Díj (1975) Állami Díj (1988) 333 Badenia A 333 Badenia (ideiglenes jelöléssel 1892 A) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Maximilian Franz Joseph Cornelius Wolf fedezte fel 1892. augusztus 22-én. Disocactus nelsonii A Disocactus (régi nevén Chiapasia) nelsonii egy Közép-Amerikában elterjedt epifita kaktusz, melyet néha dísznövényként is tartanak rózsaszín virágaiért. Elterjedése és élőhelye Mexikó: Chiapas és Guerrero államok; Guatemala; 900–1800 m tengerszint feletti magasságban. Jellemzői Felegyenesedő hajtásrendszerű növény, ágai 1,6 m hosszúak lehetnek, szélességük 70 mm, a hajtások töve hosszan hengeres, csak a csúcsuk lapított. Virágai hozzávetőlegesen 60 mm hosszúak, tölcsér alakúak, a pericarpium 20 mm hosszú, kis pikkelyekkel borított, a tölcsér 20 mm hosszú, zöld. A külső szirmok zöldesek, a belsők 20 mm szélesek, lándzsa alakúak, violaszínűek, számos porzószála vörös a tövén, csúcsa fehér, a portokok sárgák. A bibe rózsaszínű. Termése gömbölyű, sötétvörös bogyó. Magjai 1,75 mm hosszúak. Rokonsági viszonyai A Disocactus subgenus tagja Legközelebbi rokona a Disocactus nelsonii subsp. hondurensis taxon. Utazás a jövőbe (Bűbájos boszorkák) A sorozat 3 lánytestvérről szól, akik eddigi életüket külön élték de egy tragédia ismét összehozza őket. A három lány egy fedél alá kényszerül, nézeteltéréseik ellenére. Hamarosan fény derül a titokra, hogy ők hárman hatalmas erejű boszorkányok és képességeikkel természetfeletti, ártó lények ellen harcolnak és segítik a bajbajutottakat. Ismét teljes a hármak ereje. Szereplők: Alyssa Milano (Phoebe Halliwell), Holly Marie Combs (Piper Halliwell), Shannen Doherty (Prudence 'Prue' Halliwell), Brian Krause (Leo Wyatt) Rövid tartalom Phoebe szörnyű látomást kap saját kivégzéséről. A lányok egyszer használható varázslattal a jövőbe utaznak, hogy megváltoztassák Phoebe sorsát. Az igézet saját maguk jövőbeli testébe katapultálja őket. Kiderül, Pipernek a jövőben bájos lánygyermeke van, házassága Leoval viszont zátonyra futott. Prue bőrruhás szőke nő, hatalommal és sok pénzzel, azonban kevés szeretet kap helyet életében. Phoebe pedig megtudja, varázserejével megölt egy brutális gyilkost. Azonban nem csak az életébe került az, hogy megbüntette a gonoszt: egy nagy hatalommal bíró politikust az eset arra sarkallta, hogy futurisztikus boszorkányüldözést csináljon a dologból. Erőfeszítéseik ellenére Prue és Piper nem mentheti meg Phoebe-t a máglyahaláltól. Amikor a három testvér épen és egészségesen visszatér 1999-be, megesküsznek, nem válnak azokká az emberekké, akiket a jövőben maguknak láttak. Érdekességek - Piper és Leo története ebben az alternatív jövőben másként alakult volna: összeházasodnak, de elválnak, és egy kislányuk születik. Habár teljesen más történt végül, ez az utazást hitet adott nekik abban, hogy meg fogják majd tudni oldani, hogy összeházasodjanak. - Prue az alternatív 2009-ben a Buckland's tulajdonosa volt, és volt irodája Londonban, Tokióban és Párizsban is. Ez a jövő nem csak azért nem valósult meg, mert Prue 2001-ben meghalt, hanem azért sem, mert 2000-ben kilépett a Buckland'sből és fotósnak állt. A jövő (és a jóslás, időutazás is) ezek szerint a sorozat törvényei alapján is úgy működik, hogy a pillanatnyi helyzetből esetleg kialakuló képet mutatja, ha az adott személy(ek) folytatják azt a hozzáállást és életvitelt, amit a kérdés feltevésekor vagy az utazás kezdetekor éltek. Az epizódban a lányok személyes haszonra használták a mágiát, tehát - ha így folytatták volna - Phoebe meghalt volna. Piper nem nagyon bízott a Leoval való kapcsolatában, tehát - ha továbbra is bizalmatlan marad - a jövőben elválnak. Prue ambiciózus volt, és a Buckland'snél dolgozott a jelenben, tehát - a pillanatnyi jelent a jövőre kivetítve - 2009-ben is ott dolgozott volna. Ezt a jövőt azonban már a következő cselekedetükkel felülírták, és az abban a pillanatban egy teljesen más jövőt mutatott volna, ha akkor utaznak. - Pratt mondata az Apokalipszis most egyik híres mondatára utal-("I love the smell of Napalm in the morning!") - "Imádom reggelente érezni a Napalm illatát!") Epizód adatok Első adás Amerikában: 1999. október 7. Első adás Magyarországon: 2003. december 5. Első ismétlés Magyarországon: 2004. július 29. Második ismétlés Magyarországon: 2006 január 14. Harmadik ismétlés Magyarországon: 2009. november 4. Írta: Chris Levinson és Zack Estrin Rendezte: John Behring További szereplők 2009 Anchor - Richard Saxton Anne - Lisa Connaughton Asszisztens 1 - Tina Thomas Asszisztens 2 - Taili Song Cal Greene - Dan Horton Szomszéd - Jennifer Hale Melinda Halliwell-Wyatt - Clara Thomas Nathaniel Pratt - Pat Skipper Sikoltó nő - Claudia Gold Sierra Stone - Sibila Vargas Sportriporter - Michael Brownlee Nemzetközi címek és magyar jelentésük Angol: Morality Bites (Az erkölcs bűzlik / Erkölcsmorzsák) Német: Hexenjagd (Boszorkányüldözés) Olasz: Viaggio nel futuro (Utazás a jövőbe) FranciaLa chasse aux sorcieres (Boszorkányüldözés) Spanyol: La moral fastidia (Az erkölcs bűzlik) Dalok a részben Stroke 9 - Tail of the Sun (A stáblista után) Tom Lord-Alge Tom Lord-Alge (1963) háromszoros Grammy-díjas amerikai zenei producer, hang- és keverőmérnök. Pályafutását hangmérnökként és producerként kezdte meg, azonban mára már szinte kizárólag keverőmérnökként dolgozik. Lord-Alge két Grammy-díjat nyert Steve Winwood Back in the High Life (1986) és Roll With It (1988) című albumain nyújtott munkájáért, melyek a legjobban kevert kiadvány (nem klasszikus) kategóriákban kaptak díjat. Lord-Alge harmadik Grammy-díját a Santana Supernatural (1999) című albumárt kapta, ami az év albuma kategóriában diadalmaskodott. Lord-Alge többek között a Ween, a U2, a Simple Minds, a Rolling Stones, Pink, Peter Gabriel, Sarah McLachlan, a Dave Matthews Band, a Blink-182, Avril Lavigne, az Oasis és Marilyn Manson albumain is munkálkodott. Pályafutása Lord-Alge első jelentősebb munkája Steve Winwood Grammy-nyertes Back in the High Life című albumának hangmérnöki, illetve a slágerlista-vezető Higher Love című dalának társproduceri pozíciója volt. Ezek után kilépett a Unique Recordingtól, hogy szabadúszó hang- és keverőmérnökként dolgozhasson tovább. Lord-Alge keverőmérnöki pályafutásának fordulópontja 1993-ban történt a Crash Test Dummies God Shuffled His Feet albuma után, melyen szerepel a Mmm mmm mmm mmm című slágerük is. Nemsokkal ezután a Live többszörös platinalemezes Throwing Copper albumát keverte, melyből 2000-ig több, mint 8 millió példány kelt az Amerikai Egyesült Államokban. Ezen albumok sikerei megalapozták Lord-Alge profi keverőmérnöki pályafutását. Bátyjához, Chris Lord-Alge-hoz hasonlóan Tom is a tömörítés széles körű alkalmazásáról ismert mind kreatív, mind funkcionalitási technikaként. Személyes élete Tom ötgyermekes családba született, akik közül közül hárman, Tom, Chris és Jeff is hang- és keverőmérnök. Édesanyjuk, Vivian Lord dzsesszénekes és zongorista volt, míg édesapjuk zenegépek értékesítéséből élt meg. Tom 1984-ben csatlakozott bátyjához a New York-i Unique Recordingnál miután egy ideig koncerthangmérnökként dolgozott. Tom Chris asszisztenseként kezdte pályafutását, aki akkoriban vezető hangmérnökként dolgozott. Tom elmondása szerint Chris erős hatással volt a korai hang- és keverőmérnöki fejlődésére. Châteaulin Châteaulin település Franciaországban, Finistère megyében. Lakosainak száma 5227 fő (2015). Châteaulin Cast, Dinéault, Lothey, Pleyben, Plomodiern, Port-Launay, Saint-Coulitz és Saint-Ségal községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Châteaulin-ben született Raoul Anthony (1874–1941) Sophia Rossi Sophia Rossi (1977. szeptember 12. –) amerikai pornószínésznő. Sophia Rossi Las Vegasban (Nevada) született. A modellkedést 15 éves korában kezdte. 18 éves korában Japánba és Hawaii-ra utazott a fotózások miatt. Két gyermeke van. 2005-ben Jenna Jamesonnal forgatott. 2005-ben a Penthouse és a Hustler oldalain jelentek meg a fotói. Válogatott filmográfia Rossi's Revenge (2007) (V) Sophia's Private Lies (2007) (V) Jenna's Provocateur (2006) (V) Sophia Revealed (2006) (V) Sophia Syndrome (2005) (V) Châteauneuf-Val-Saint-Donat Châteauneuf-Val-Saint-Donat település Franciaországban, Alpes-de-Haute-Provence megyében. Lakosainak száma 503 fő (2015). Châteauneuf-Val-Saint-Donat Aubignosc, Château-Arnoux-Saint-Auban, Mallefougasse-Augès, Montfort és Valbelle községekkel határos. Népesség A település népességének változása: (6940) 1972 HL1 A (6940) 1972 HL1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Carlos Torres fedezte fel 1972. április 19-én. Elektromágneses sugárzás Az elektromágneses sugárzás valamely helyből (forrásból) tetszőleges irányba közvetítőközeg nélkül terjedő energiaáram; egymásra merőleges oszcilláló elektromos és mágneses teret hoz létre, s a térben hullám formájában vákuumban fénysebességgel terjed, energiát és impulzust szállítva. Részecskéi (kvantumai) a fotonok. A 380 nm és 780 nm közötti hullámhosszú elektromágneses sugárzás az emberi szem számára is látható, emiatt látható fénynek nevezik. Az összes elektromágneses sugárzás elrendezhető frekvencia (hullámhossz, energia) szerint, ekkor kapjuk az elektromágneses spektrumot. Az elektromágneses sugárzás fizikáját az elektrodinamika írja le. Megismerésének története Az elektromágneses hullámok elméletét James Clerk Maxwell (1831 – 1878) skót fizikus dolgozta ki 1873-ban. A „Tanulmány az elektromos és mágneses térről” című munkájában közzétett Maxwell-egyenletek megjósolták az elektromágneses hullámok létezését. Az elmélet magában foglalta a nagyon rövid ill. nagyon hosszú hullámhosszak létezését, az elektromágneses hullámoknak nincs felső ill. alsó hullámhosszhatára. Ezzel a feltételezéssel Maxwell olyan elektromágneses sugárzások létére következtetett, amelyeket csak a halála után fedeztek fel. A Maxwell-egyenletek helyességét Heinrich Hertz bizonyította be a szikragenerátorral végzett kísérletei alapján. William Herschel (1738 – 1822) német csillagász észrevette, hogy a kísérleteiben használt fényforrás hőmérséklet-változást idéz elő. Ezzel felfedezte az infravörös (angol rövidítéssel: IR, azaz „infrared”) hősugarakat. (Egy villanykörte a sugárzásának 90%-át ebben a tartományban bocsátja ki.) Johann Ritter (1776 – 1829) 1801-ben kémiai vizsgálatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a (látható) kék hullámhosszú fény frekvenciájánál létezik nagyobb frekvencia, amely atomi szinten hat; ezzel felfedezte az ultraibolya (UV = ultraviola) sugárzást. Az elektromágneses spektrum tartományaiból a földi légkör csak a látható fényt és a hozzá csatlakozó hullámhossznak kis részét, a közepes és termális infravörös 3-5 μm és a 8-15 μm hullámhossztartományaiba eső sugárzást, valamint az 1 mm – 20 m hullámhosszú rádiósugárzást engedi át. Ennek a tartománynak a kiaknázására született meg a rádiócsillagászat. Deménd Deménd (szlovákul Demandice) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. Fekvése Ipolyságtól 16 km-re északnyugatra, a Búr-patak partján található. Története A települést 1291-ben Damian alakban említik először. Birtokosa az itáliai származású Deméndi család volt, akiknek ősét Károly Róbert hívta meg udvarába. A falu neve is a latin Damianus személynévből származik. Plébániáját 1387-ben alapították. A 18. században a Grassalkovich, a 19. században a Simonyi, a Benyovszky és a Palugyai család birtoka. 1715-ben a faluban 4 kúria és 29 háztartás volt. 1720-ban 43 háztartást számláltak. 1828-ban 124 házban 718 lakos élt. Lakói földműveléssel, szőlészettel, borászattal foglalkoztak. Vályi András szerint "DEMÉDN. Demanova. Tót falu Hont Vármegyében, birtokosai Agáts, és más Urak, lakosai katolikusok, fekszik Peretsénytöl egy mértföldnyire, határja jó termékenységű, fája tűzre elég, épűletre is alkalmsint; legelője is elég, szőlö hegye középszerű, melly tulajdonságaihoz képest, első Osztálybéli." Fényes Elek szerint "Déménd, (Demendicze), Hont m. tót falu, Magyarádhoz 1/2 mfd. 720 kath., 20 evang. lak. Kath. paroch. templom. Földjei termékenyek; tölgyes erdeje derék; szőleje is van. F. u. többen. Ut. p. Szántó." A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része. A falu határában állt egykor Hébec község, amely a tatárjáráskor pusztult el. 1317-ben említik először Hebuch alakban. A dombtetőn álló templomot a hagyomány szerint I. István király emeltette, a szentély bal oldalán bevésett évszám 1023. Valamikor régen kegytemplom volt, mellette forrás is fakadt, közelében remetelak állt. A templomhoz legenda is fűződik, mely szerint 1778-ban egy juhász a nyáját a közelben legeltette, miközben megjelent neki Szent Ilona, aki arra kérte, hogy ne hagyják elpusztulni a templomát. A romos templomot a 19. század elején Simonyi Ferenc földbirtokos építtette újjá, nemsokára villám sújtotta, de megint felépítették. A Szűzanya képe mellékoltáron van, újjáépítése óta közkedvelt búcsújáróhely (felújítva 2008-ban volt). Népesség 1880-ban 630 lakosából 47 szlovák és 550 magyar anyanyelvű volt. 1890-ben 723 lakosából 24 szlovák és 695 magyar anyanyelvű volt. 1900-ban 753 lakosából 29 szlovák és 721 magyar anyanyelvű volt. 1910-ben 724 lakosából 3 szlovák és 720 magyar anyanyelvű volt. 1921-ben 854 lakosából 578 magyar és 234 csehszlovák volt. 1930-ban 1148 lakosából 600 magyar és 442 csehszlovák volt. 1941-ben 1239 lakosából 905 magyar és 331 szlovák volt. 1991-ben 1041 lakosából 403 magyar és 629 szlovák volt. 2001-ben 1036 lakosából 688 szlovák és 335 magyar volt. 2011-ben 1008 lakosából 705 szlovák és 270 magyar. Nevezetességei Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt, római katolikus temploma a 14. században épült gótikus stílusban . Ennek felhasználásával épült a mai templom 1750 -ben. Az 1766 -os tűzvész után újjáépítették. Hébec kegytemploma eredetileg a 11. században épült Szent Ilona tiszteletére, többször újjáépítették, jelenlegi formájában a 20. század elején (felújítva 2008-ban). A Simonyi-kastély 1700 körül épült, építtetője Simonyi Ferenc császári kamarás volt. Később a Baross család tulajdona lett, majd a Szabadhegyi családé, ezután iskolaként használták. A Sántha-kastély a 18. század második felében épült késő barokk stílusban. A Majthényi-kastély szintén a 18. század második felében épült késő barokk stílusban. Később a Paczolay és a Novotny családé. A Benyovszky-kastély a 18. század végén épült, a 19. században a Winkler családé. A Berger-kastély a 19. század második felében épült neoklasszicista stílusban. A Jancsó-kastély a 20. század elején épült szecessziós stílusban. Neves személyek Itt született 1704-ben Palkovics Imre jezsuita áldozópap és tanár. Itt született 1818-ban Paczolay János ügyvéd, országgyűlési képviselő, az esztergomi főkáptalan főügyésze. Itt született 1865-ben Baross Károly agrárpolitikus, gazdasági író, szerkesztő. Los reyes del perreo A Los reyes del perreo (magyar jelentése: A perreo királyai) az Alexis & Fido Puerto Rico-i reggaetón duó második albuma, mely egy válogatás a korábbi dalaikból. A lemez 2006. szeptember 19-én jelent meg. Számlista Decidir - Dönteni(2:58) Me quiere besar - Meg akar csókolni(2:35) Dulce - Édesség(featuring: Arcángel & De La Ghetto) (3:52) La llamada - A hívás(featuring: Los Yetzons) (2:59) Descontrol - Figyelmetlenség(3:08) Tocale bocina (remix) - Dudálj(3:04) El tiburón - A cápa(featuring: Baby Ranks) (2:44) Gata michu michu (remix) - Cicamica cicalány(3:11) Piden perreo - Perreo-t kérnek(featuring: Wisin & Yandel ) (3:22) Te pase el rolo - Neked adjam a rolót(2:46) El palo - A bot(2:52) La calle me llama - Az utca hív engem(featuring: Yandel ) (3:05) Ella le gusta - Szereti(2:13) Jinete - Lovas(featuring: Wisin ) (3:04) Paul Seguin Paul Seguin (Magdeburg, 1995. március 29. –) német utánpótlás válogatott labdarúgó, aki jelenleg a VfL Wolfsburg játékosa, de kölcsönben az SG Dynamo Dresdenben szerepel. Pályafutása Klubcsapatban Pályafutását az 1.FC Lok Stendal csapatában kezdte, majd 2007 nyarán a VfL Wolfsburg akadémiájához csatlakozott. 2014. augusztus 24-én debütált a német negyedosztályban a második csapat színeiben a Hamburger SV II csapata elleni bajnokin. December 6-án megszerezte első gólját az VfR Neumünster ellen. 2015. március 4-én a felnőttek között is debütált, az RB Leipzig elleni kupa mérkőzésen Kevin De Bruyne cseréjeként. A válogatottban 2015-ben a német U20-as labdarúgó-válogatottban a lengyel U20-as válogatott ellen a kispadon szerepelt, de pályára nem lépett. A német U21-es labdarúgó-válogatottban a török U21-es labdarúgó-válogatott ellen kezdőként debütált. Sikerei, díjai VfL Wolfsburg Német kupa : 2014–15 Német szuperkupa : 2015 Család Apja, Wolfgang Seguin egykori válogatott játékos, aki pályafutása során csak az 1.FC Magdeburg csapatának volt a játékosa. Testvére, Norman Seguin kisebb német csapatokban szerepelt. La Cellera de Ter La Cellera de Ter település Spanyolországban, Girona tartományban. La Cellera de Ter Amer, Sant Julià del Llor i Bonmatí, Anglès, Osor és Susqueda községekkel határos. Lakosainak száma 2006 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Ramón Piñeiro (politikus) Ramón Piñeiro López (Armea de Abaixo, Láncara, 1915. május 31. – Santiago de Compostela, 1990. augusztus 27.) egy galiciai politikus, író, műfordító és filozófus volt, a második világháború utáni galiciai kultúra újjászervezésének jelentős alakja. Élete 1915-ben született a galiciai Lugo tartományban. Lugo városában tanult, majd visszatért szülőfalujába, ahol 1930-ig élt. Az El Pueblo Gallego című újság olvasása élénk érdeklődést keltett benne szülőföldje politikai és kulturális élete iránt, ezért 1932-ben visszatért Lugóba, ahol kapcsolatot létesített több helyi gallegistával. 1933-tól kezdett részt venni a Partido Galeguista nevű gallegista párt Santiago de Compostela-i gyűlésein, ahol megismerte többek között Alexandre Bóvedát és Castelaót is. Részt vett az 1936-os galiciai autonómiastatútum mellett folytatott kampányban, a második világháború után pedig, miközben egyetemi tanulmányokat folytatott, csatlakozott a diktatúra ellen harcoló „földalatti” politikai mozgalmakhoz. 1946-ban Párizsba utazott, hogy felvegye a kapcsolatot a száműzött köztársasági kormánnyal, de amikor visszatért Spanyolországba, Madridban letartóztatták és 6 év börtönre ítélték. Az 1950-es évektől kezdve már azt hangoztatta, hogy a közvetlen politikai harc helyett a gallegó kultúra és nyelv terjesztése a könnyebben megvalósítható és a célravezetőbb út Galicia felemelésére és a diktatúra elleni harcra, ezért aktívan részt vett az Editorial Galaxia nevű könyvkiadó létrehozásában és munkájában is. Santiago de Compostela városában, egy Domingo García-Sabell által átengedett házban telepedett le, ahol az 1950-es és 1960-as években kapcsolatot tartott fenn az egyetemista ifjúsággal, egy, a diktatúra nézőpontjától eltérő képet lefestve nekik Galiciáról. Ugyanezen időszakban filozófiai műveket írt. A diktatúra utolsó éveiben új politikai pártok létrehozását sürgette, mivel meggyőződése volt, hogy a háború előtti gallegizmust most a politikai paletta minden szegmensében meg kell jeleníteni. A rendszerváltás után egy újabb, Katalóniáéhoz és Baszkföldéhez hasonló autonómiatervezet kidolgozásába fogott Galicia számára is, valamint képviselője volt az első galiciai parlamentnek, ahol többek között részt vett a galiciai nyelv egységesítéséről szóló törvény kidolgozásában is. A Consello da Cultura Galega („gallegó kultúratanács”) első elnöke volt, 1990-ben hunyt el. Emlékezete 2009-ben a Real Academia Galega a Día das Letras Galegas nevű évenkénti ünnepnapot Ramón Piñeiro tiszteletére rendezte meg. Carlos Casares könyvet írt életéről Ramón Piñeiro: Unha vida por Galicia címmel. Az ő nevét viseli a Santiago de Compostelában működő Centro Ramón Piñeiro nevű kutatóintézet, amelynek fő célja a galiciai kultúra kutatása és ápolása. Le Grand-Lemps Le Grand-Lemps település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 3082 fő (2015). Le Grand-Lemps Sillans, Bévenais, Châbons, Colombe, Izeaux és Longechenal községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szilassy Zoltán (mezőgazda) Szentiváni Szilassy Zoltán (Léva, 1864. május 8. – Budapest, 1932. február 5.) mezőgazda és szakíró, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület szerkesztő-titkára, országgyűlési képviselő. Élete Léván született, ahol atyja földbirtokos és főszolgabíró volt. Iskoláit szülőhelyén és Nagyszombatban végezte. Érettségi vizsgálat után a magyaróvári gazdasági akadémia hallgatója lett és ott végbizonyítványát 1884-ben nyerte el. Előbb mint a Lipthay-féle uradalom gazdatisztje működött, majd 1885. április 1-jén a magyaróvári gazdasági akadémián ösztöndíjas gazdasági segéddé, 1886-ben pedig ugyanott a növénytermelési tanszék mellé tanársegéddé nevezték ki, amely állásában 1892-ig működött. Ez idő alatt egyúttal a Mezőgazdasági Szemle főmunkatársa és állásának megtartása mellett 1887-től a Mosonmegyei Gazdasági Egyesület titkára is volt. 1892-ben az Országos Magyar Gazdasági Egyesület ügyvezető-titkári állására nyert meghívást, mire Budapestre költözött és 1893-ban szerkesztő-titkárrá lépett elő. Ezután a Köztelek köz- és mezőgazdasági szaklap szerkesztője lett. Több utazást tett külföldön: 1889-ben kormánysegéllyel Németországban, Angliában és Franciaországban hosszabb tanulmányi utazást tett; 1892-ben az Országos Magyar Gazdasági Egyesület megbízásából a filippopoli bolgár nemzeti kiállitás alkalmából Bulgáriában, 1893-ban pedig ugyancsak az egyesület, valamint a kormány segélyével a chicagói kiállítás alkalmából egy gazdasági társaságot vezetett ki és Észak-Amerikában fél évre terjedő tanulmányi utazást tett. 1895-ben a III. országos gazdasági kongresszus szervezésében mint egyik titkára, 1896-ban az ezredéves kiállítás rendezésében mint a gazdasági szakoktatás és kísérletezés, valamint a juhok kiállításának csoportbiztosa vett részt, mely működésének elismeréseül a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki. A gazdasági kérdésekben a miniszteriumokban és a tőzsdén ő képviselte az OMGE-t. 1899-ben a szerb Takova-rendet kapta. Az 1905. évi általános választások alkalmával a disszidensek programja alapján Versec város választotta meg és 1906-ban alkotmánypárti programmal újra megválasztatott. 1905-től az Országos Méhészeti Egyesület elnöke, 1920 és 1926 között az OMGE igazgatója volt. Munkái A fű-féle takarmánynövények termesztése. Bpest, 1892. A filippopoli kiállítás és Bulgária mezőgazdasági viszonyai. U. ott, 1892. Amerikai mezőgazdaság. 104. szövegképpel. U. ott, 1897. (2. kiadás. U. ott, 1898.). A dunántúli kivándorlási kongressus szervezete, tagjainak névsora, tárgyalásai és határozatai. 1902. Szálas takarmánynövények termesztése. U. ott, 1907. 94 szövegképpel. (Grábner Emillel). Szerkesztette: a Szövetkezeti és gazdasági Évkönyvet 1901-1904. (Buday Barnával); a Mezőgazdasági Lexikont, számos szövegábrával 1905-1906. két kötet; szerkesztette a Köztelek mellett a Független Ujság c. néplapot és a Gazdasági számviteli Naptárt 1900-tól. Losail International Circuit A Losail International Circuit egy motorsport-versenypálya Katarban, Doha mellett. Hossza 5380 méter, melyből a célegyenes 1068 métert tesz ki. Tíz jobb, és hat bal kanyarból áll. 58 millió dollárból készült el, közel egy év alatt. 2004-ben nyitott meg a gyorsaságimotoros-világbajnokság katari nagydíjával. Főbb versenyek 2007-ben a teljes pályát nagy teljesítményű lámpákkal látták el, melyek lehetővé teszik éjszakai versenyek lebonyolítását is. 2008 óta a gyorsaságimotoros-világbajnokság futamait lámpafénynél tartják. Több nemzetközi autó, és motoros széria is rendez futamokat itt. Grasberg Grasberg település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 7747 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Češov Češov település Csehországban, a Jičíni járásban. Češov Slavhostice, Kozojedy, Slatiny, Jičíněves, Volanice, Vršce és Žeretice településekkel határos. Lakosainak száma 224 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Gare du Monastier Gare du Monastier vasútállomás Franciaországban, Le Monastier-Pin-Moriès településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Béziers-Neussargues-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Banassac - La Canourgue Gare de Chirac Halte des Salelles Kutyátlanok kíméljenek A Kutyátlanok kíméljenek (eredeti címe: Must Love Dogs) 2005-ben bemutatott romantikus komédia Claire Cook azonos című könyve alapján. Gary David Goldberg rendező harmadik filmje. Főszereplők Diane Lane és John Cusack. A történet két elvált ember egymásra találásáról és félelmeiről szól. A filmet az Egyesült Államokban 2005. július 29-én mutatták be. Magyarországi bemutató: 2005. november 10. Cselekménye Sarah Nolan, egy óvodában dolgozó, negyvenes évei elején járó tanár nyolc hónapja elvált és népes családja ezt nem nézi jó szemmel, mindenképpen párt akarnak neki találni. Különféle helyekről beszerzett fényképeket mutatnak olyan férfiakról, akik szerintük szóba jöhetnek lehetséges partnerként (akár egy alkalomra is). Sarah nem igazán akar új kapcsolatba bonyolódni. Jake Anderson szintén nemrég vált el, mert saját bevallása szerint nem törődött eleget a feleségével, inkább a hajóépítés kötötte le, Jake ugyanis kézzel készít evezős hajókat, ezekre azonban kicsi a kereslet. Charlie, az ügyvédje és barátja megpróbál segíteni neki és nőket ajánl neki rövid távra. Jake nem igazán érdeklődik az ilyen kapcsolatok iránt. Sarah nővére, Carol meglátogatja és elbeszélgetnek az egyik gyerek apukájáról, a sármos Bob Connerről, aki vonzódik a nőhöz, de nagy nőcsábász hírében áll. Sarah is vonzódik hozzá, de saját háziszabályként nem akar a gondjaira bízott gyerekek apukáival randevúzni. Carol egyszer csak azzal rohanja le, hogy a nevében feladott egy hirdetést a interneten egy erre szakosodott közösségi oldalon. Sarah-t ledöbbenti a hír, ráadásul a nővére az egyetemi végzős fényképét rakta fel (így a potenciális férfiak azt gondolhatják, hogy 25 éves). A leírásban Sarah mint „érzéki nő” szerepel, állítólag azért, mert mindenki ezzel a szöveggel hirdet, és ettől nem szabad eltérni. Jeligeként a nővér a „kutyátlanok kíméljenek” jeligét adja meg, bár Sarah-nak nincs kutyája (de a családban van egy nagy fekete labrador retriever, amit „Teréz anyának” hívnak). Sarah jó néhány randira elmegy, amik katasztrófának bizonyulnak a férfiak részéről, akik vagy sírva fakadnak, vagy kissé perverzek vagy csak szórakozást keresnek. Jake és Charlie egy modern művészeti kiállításon találkoznak Sherry-vel, akit Charlie ajánlott Jake-nek azzal, hogy „már a cég fele lefeküdt vele”. Sherry kissé butácska szőke nő, aki csodálkozik rajta, hogy Jake miért nem hívta fel. Charlie ekkor Sarah internetes profilját mutatja Jake-nek és közli vele, hogy meg van beszélve egy találkozó a nővel egy kutyasétáltató parkban. Bár Jake-nek nincs kutyája, megjelenik egy kicsi, fehér szőrű, kölcsönkapott terrierrel, ami egyszerű parancsokat is teljesít neki (pl. az „ül”-re nem hallgat, de a „halott”-ra igen: lefekszik és halottnak tetteti magát). A találkozó rosszul alakul, mivel Jake elemezni kezdi Sarah internetes profilját, ami persze nemigen fedi a valóságot, ezért többször sikerül megsértenie a nőt. Sarah hirtelen el is megy, de beleegyezik, hogy a férfi felhívhassa egy újabb találkozó reményében. Jake javaslatára egy örmény étterembe mennek vacsorázni, ahol Jake azt javasolja, hogy legyenek teljesen őszinték egymáshoz, ne valamikor tíz év múlva. Ha most kiderül, hogy nem illenek egymáshoz, akkor semmi jóvátehetetlen nem történik, és másnap mindenki mehet a maga útjára. A nő beleegyezik, és pár mondatban olyan dolgokat mondanak el, amit más randikon nemigen szoktak. Sarah elmondja, hogy a férje már nem szerette, és a gyermekvállalást is folyton halogatták. Végül talált egy fiatalabb lányt, akit azóta már elvett feleségül és aki már gyermeket vár tőle. A randi hamarosan szenvedélyessé válik, és Sarah lakásában találják magukat, hevesen csókolózva, amikor kiderül, hogy egyiküknél sincs óvszer. Őrült autózás kezdődik, de a forrásként szóba jöhető gyógyszertárak sorban bezárnak. Végül találnak óvszert, de addigra Sarah-nak már nincs kedve a dologhoz. Mindeközben Sarah apja, Bill is randevúzgatni kezd, egyszerre három jelöltje is van. Azonban ahogy lányának mondja, „csak édesanyádat szerettem igazán”, a többiekkel csak eltölti az időt. Egyikük Dolly, akivel Sarah összebarátkozik. Jake és Charlie megállapítják, hogy Jake vonzódik a nőhöz, és „talán ő az igazi” érzése van vele kapcsolatban. Jake felhívja Sarah-t telefonon, azonban Dolly beállít hozzá, mert közbejött egy családi bonyodalom, amit azonnal le kell rendezni, így leteszi a telefont. Jake nem érti mi történt. Sarah útközben hazafelé beugrik Bobhoz, akinél azonban egy másik fiatal nő, June van éppen. Sarah szinte elmenekül, közben elveszíti a telefonját a férfi kertjében. Sarah otthona előtt ott találja részeg öccsét, Michaelt Jake és a labrador társaságában. Jake azért jött át, mert aggódni kezdett, amikor olyan hirtelen letette a telefont. Michael összeveszett a feleségével, ezért rúgott be. Jake meghívja Sarah-t egy közös evezésre, bár a nő szabadkozik, hogy nem ért hozzá. Jake átöleli hátulról, és megmutatja neki, hogyan kell húzni az evezőt, majd röviden csókolóznak. Jake vállalkozik rá, hogy hazafuvarozza Michaelt, ezalatt gyertyákat gyújtva Sarah várja, hogy visszatérjen. Ekkor Bob tűnik fel, aki visszahozta Sarah telefonját. Miközben magyarázni próbálja, hogy közte és June között nem történt semmi, hirtelen megcsókolja Sarah-t, aki nem tud ellenállni a meglepetéstől. Ekkor Jake váratlanul beállít Michaellel, aki nem tudta megmondani, hol lakik. Jake úgy értelmezi a helyzetet, hogy Sarah nem őt választotta, ezért sértődötten elbúcsúzik, bár Sarah el akarja neki magyarázni, hogy mi történt, Jake azonban nem hallgatja meg. A Hálaadás időszakában Sarah felhívja Bobot és egy szállodai szobában szexelnek. A kocsiban Bob bevallja neki, hogy lefeküdt June-nal. Jake válogatás nélkül randevúzgat a Charlie által felhajtott nőkkel. Éppen Sherry van soron, akit sikerült rábeszélni az 1965-ös, fekete-fehér Doktor Zsivágó megnézésére egy moziban. A film Jake kedvence, többször megnézte már, mert szerinte „manapság nem készítenek ilyen szenvedélyes szerelemről szóló filmeket”. Az sem zavarja, hogy Sherry nem értette meg a film lényegét. Sarah barátai unszolására ekkor egy manikűrösnél van, és ahogy meglátja Jake-et egyedül, kirohan az üzletből és odaszalad hozzá. Hamarosan azonban feltűnik Sherry, és Sarah rájön, hogy együtt vannak. Sherry kéri Jake-et, hogy menjen fel hozzá, a férfinak azonban nincs kedve hozzá. Jake véletlenül összefut az utcán Bill-lel, Sarah apjával (mivel nem találkoztak még, nem ismerik egymást), aki éppen az általa kézzel készített szép hajót csodálja. Elbeszélgetnek egy kicsit, de amikor Bill megemlíti, hogy van egy lánya, akinek szívesen bemutatná, Jake jelzi neki, hogy nem akarja folytatni a beszélgetést. Bill megemlíti Sarah-nak, hogy találkozott egy fiatalemberrel, aki hajókat készít és idézi, hogy a férfi csalódott a barátnőjében, akit pedig még mindig szeret. Sarah rájön a leírásból, hogy Jake-ről van szó, és hogy őróla beszélt az apjának. Elrohan Jake lakására, de ott csak Charlie-t találja. Charlie eleinte nem akarja elárulni, hogy hova ment Jake, majd megmondja, hogy evezni ment a tóra. Sarah megpróbál neki a partról kiabálni, de a férfi túl távol van ahhoz, hogy meghallja. Sarah ekkor csónakot akar bérelni, de éppen egy sincs szabad. Végül egy női csapat csónakjába kérezkedik fel a kutyájával együtt. Végül majdnem sikerül felhívnia magára Jake figyelmét, de a két hajó egymással ellentétes irányban halad, és Jake nem veszi észre. Ezért Sarah, hogy elérje a férfit, a dzsekijét levéve a vízbe ugrik, ahova „Teréz anya” is követi. Jake felfigyel a nőre és a kutyára és mindkettőt felveszi a hajójába. Sarah elmondja neki az érzéseit, ezután csókolóznak és feltehetően minden jóra fordul. Szereplők Diane Lane mint Sarah Nolan John Cusack mint Jake Anderson Elizabeth Perkins mint Carol Nolan Brad William Henke mint Leo Stockard Channing mint Dolly Christopher Plummer mint Bill Nolan, Sarah apja Colin Egglesfield mint David Ali Hillis mint Christine Nolan, Sarah testvére Dermot Mulroney mint Bob Connor Victor Webster mint Eric Julie Gonzalo mint June Jordana Spiro mint Sherry A film készítése Goldberg már akkor érdeklődni kezdett a film készítésével kapcsolatban, amikor először találkozott Cook könyvével. Úgy gondolta, hogy tele van humorral, és ezért igyekezett megszerezni a filmes jogokat. A film forgatása 2004. október 12-én kezdődött. Goldberg közösen dolgozott Cookkal, akinek menet közben odaadta a félig kész vázlatokat és a véleményét kérte. Még a szereplőválogatásba is bevonta. Bár Cook mindössze kétszer jelent meg a forgatások helyszínén, azt mondta róla: „Örülök annak, amit csináltak, ez egy nagyszerű hozzájárulás a könyvhöz és önmagában is nagyszerű film.” Goldberg módszere az volt, hogy a színészből indult ki és hozzá igazította szerepet, a forgatókönyvet többször a helyszínen finomította. Goldberg állandóan új oldalakat szállított a forgatások helyszínére, Cusack pedig ötleteket adott arra, hogy min kellene dolgozni. Cusack végül elérte, hogy az hangozzék el a filmben, amit ő szeretett volna. „Teréz anya” Goldberg újfoundlandit választott a filmhez, bár a könyvben nem ilyen kutya volt. A „Teréz anya” szerepet két nőstény kutya játszotta, Molly és Mabel. Lane úgy magyarázta ezt, hogy „akárcsak gyerekek esetén, a filmesek szeretnek ikreket bérelni”." A kutyákat már kölyökkorukban kiválasztották, és a filmezés előtt hónapokon keresztül foglalkoztak velük. Még a filmezés alatt is kölyökkutyának számítottak, mivel 6 hónaposak és 36 kilósak voltak. Amikor a filmezés véget ért, Goldberg örökbe fogadta a kutyákat. Fogadtatás A filmet a kritikusok negatív értékeléssel fogadták. A Metacritic-on 46/100-ra értékelték. A Rotten Tomatoes-on 142 kritikus véleménye alapján 35%-ot ért el, bár ugyanitt a közönség 57%-ra értékelte. Általános vélemény volt a filmmel szemben, hogy „A szerethető figurák jó munkája ellenére túlságosan kiszámítható a történet”. Roger Ebert filmkritikus megjegyzi, hogy „bár Lane és Cusack a két leginkább szerethető színész a filmben, megérdemelték volna, hogy a film komolyabban vegye őket”. A filmnek 2 csillagot adott a lehetséges 4-ből. Stephen Holden a The New York Times-tól negatívan értékelte a színészeket, akik elfogadták a projektben való részvételt. Pozitív értékelést adott a Rolling Stone: „nagyszerű film, Lane és Cusack rokonszenves alakításával”. A filmnek 3 csillagot adtak a lehetséges 5-ből. „Amikor azt hiszed, rájöttél, mit tartogat a rendező, ő valami új meglepetéssel áll elő.” Ann Hornaday a The Washington Post-tól megjegyzi: „A film azért működik, mert Lane olyan színésznő, aki bármit eljátszhatna, akkor is kiérdemelné a nézők szeretetét.” Hozzáteszi, hogy „a támogató szerepekben is rokonszenves színészek láthatók, és Lane és Cusack jól játszik.” Bevételek A Kutyátlanok kíméljenek 12 hétig volt látható az amerikai mozikban, az első három hétben a Top 10-ben volt a nézettségi listákon. Összességében 58 405 313 dollár bevételt termelt, ezzel a 66. helyen van a 2005-ben megjelent filmek között. Házimozi kiadások A Kutyátlanok kíméljenek 2005. december 20-án jelent meg DVD-n és VHS-en. Az extrák között látható négy plusz jelenet, összesen nyolc percben, ezek Goldberg kommentárjával hallhatók. Szileczky Péter Szileczky Péter (Budapest, 1964. szeptember 1. –) magyar válogatott vízilabdázó. Pályafutását 10 éves korában kezdte BVSC-ben. Edzője Koller István volt aki már meglátta benne a tehetséget. Később a Honvéd, majd az OSC csapatához került, majd a Tungsram csapatában szerepelt. Pályafutását külföldön folytatta. 2005-ben visszavonult. Klubjával 1983-ban a KEK, 1985-ben a BEK döntőjébe jutott. A válogatottban 1986-tól szerepelt. Tagja volt az 1986-os férfi vízilabda-világbajnokságon kilencedik helyen végzett csapatnak. Esti mese Az esti mese a mesélés azon hagyományos formája, mikor egy felnőtt lefekvéskor mesét mond (vagy olvas fel) egy gyermek számára, felkészítve őt az elalvásra. A mesemondás a gyermeknevelés egyik fontos eszközének tekinthető; az esti mesélés fejleszti a gyermek képzelőerejét, erősíti a szülőkkel való kapcsolatát, és hozzájárul egészséges fejlődéséhez és szocializációjához. Az esti mese a kisgyermekes családok többségének szilárd esti rituáléja; egy német felmérés szerint a szülők 71%-a mesél 4 év alatti gyermekének, 90%-a a 4–6 éves gyermekének, és 60%-a a 7–12 év közöttieknek. Az esti mese nyugodt álmot kell biztosítson, így előnyben részesítendőek a rövid, pozitív kicsengésű, fantasztikus környezetben játszódó történetek. A gyermekirodalom több műalkotása eredetileg esti mese volt, melyet az író talált ki és mondott el saját gyermekeinek; például A babó, Micimackó, Alice Csodaországban, Harisnyás Pippi, Percy Jackson vagy Thomas, a gőzmozdony. A technológia fejlődésével a tévé, rádió is átveheti a mesemondó szerepét. Magyarországon a Kossuth Rádió 1955-től, a Magyar Televízió 1963-tól sugároz esti mesét. Székesfehérvár Fő utcáján minden este élőben olvasnak fel mesét. Jordánia a 2000. évi nyári olimpiai játékokon Jordánia az ausztráliai Sydneyben megrendezett 2000. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 6 sportágban 8 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Antigua és Barbuda az 1992. évi nyári olimpiai játékokon Antigua és Barbuda a spanyolországi Barcelonában megrendezett 1992. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 13 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el Alex Soler-Roig Alex Soler-Roig (Barcelona, 1931. október 29. –) spanyol autóversenyző. Pályafutása 1970 és 1972 között a Formula–1-es világbajnokság tíz nagydíján szerepelt. A tíz versenyből mindössze hat alkalommal tudta kvalifikálni magát a futamra is. Célba egyszer sem ért. 1971-ben, a német Dieter Glemser társaként megnyerte a spa-i 24 órás versenyt. Kétszer vett részt a Le Mans-i 24 óráson. Az 1972-es versenyen az összetett tizenegyedik, és a T3.0-as kategória második helyén ért célba. Eredményei Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Salaspils Salaspils (1917-ig Kirchholm) város Lettországban, a történelmi Livónia déli részén (Vidzeme). A második világháború idején a németek megsemmisítő tábort létesítettek itt. A város mellett 1605-ben, a Livóniában előrenyomuló svéd seregeket itt verték le a számbelileg jóval kisebb lengyelek. Epinecrophylla amazonica Az Epinecrophylla amazonica a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Hermann von Ihering brazil-német ornitológus írta le 1873-ban, a Myrmotherula nembe Myrmotherula pyrrhonota amazonica néven. Berorolása vitatott, egyes szervezetek szerint jelenleg is csak alfaj Epinecrophylla haematonota amazonica néven. Előfordulása Dél-Amerika északnyugati részén, Bolívia és Brazília területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők. Megjelenése Testhossza 10–11 centiméter, testtömege 8,7–9 gramm. Életmódja Rovarokkal és pókokkal táplálkozik. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. november 5.) Avibase. (Hozzáférés: 2017. november 5.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. november 5.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. november 5.) Neotropical Birds. (Hozzáférés: 2017. november 5.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. november 5.) Fábián Csaba Béla Fábián Csaba Béla (Zilah, 1941. május 20. –) erdélyi magyar matematikus, közgazdász, egyetemi oktató. Élete Zilahon és Szebenben járt iskolába. 1964-ben végzett számítógép szakot a Babeş–Bolyai Tudományegyetem matematika karán, majd 1972-ben közgazdasági szakot a bonni Friedrich Wilhelm Egyetemen. A közgadaságtudományok doktora (Bonn, 1975), ezt a címet 1976-ban Bukarestben matematikai doktori címnek ismerik el. 1964–1967 között a vajdahunyadi kombinát matematikusa, 1967–1991 a bukaresti egyetem kutatója, majd 1991–1996 között a bukaresti Közgazdasági Akadémia docense 1996-tól egyetemi tanára. 2004-től a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai helyszínén tanít. Munkássága Kutatási területe: matematikai programozás egész számokkal. Tudományos dolgozatait Fabian Csaba néven közölte. Könyvei (válogatás) D. L. Duţă, Cs. Fabian: Metode matematice în optimizarea croirii , Editura Tehnicã, Bucureşti, 1983. Cs. Fabian, R. Mihalca: Analiză şi proiectare pe obiecte , Editura Societate Autonomă de nformatică, Bucureşti, 1996. R. Mihalca, Fabian Cs., A. Uţa, F. Simion: Analiză şi proiectare orientate obiect , Instrumente de tip CASE, Editura Societate Autonomă de Informatică, Bucureşti, 1998. V. Chichernea, Cs. Fabian, C. Botezatu, R. Mihalca: Proiectarea sistemelor informatice , Editura SILVI, 2001, Bucureşti. Cs. Fabian: Allgemeine Informatik, Woerterbuch der Fachbegriffe , Editura ASE, Bucureşti, 1996. Cs. Fabian, V. Ivancenco, I. Intorsureanu, O. Muntean: Woerterbuch der Fachbegriffe , Editura ASE, Bucureşti, 2002. R. Mihalca, Cs. Fabian, A. Uţa, I. Intorsureanu: Realizarea produselor software , Editura ASE, Bucureşti, 2001. R. Mihalca, Cs. Fabian, A. Uţa, I. Intorsureanu: Realizarea produselor program aplicative , Editura ASE, Bucureşti, 2003. Szakcikkei (válogatás) C. Chirica, Cs. Fabian, Gh. Weisz: Solving Problems of Large-Extention Linear Programming by one Dantzig-WolfeDecomposition Method on the Electronic Computer ELLIOTT 803B, ECECSR nr.1/1968, pp. 21–32. C. Chirica, Gh. Weisz, Cs. Fabian: Metodology for solving big size linear programmings problems with a little computer, carried out at the Hunedoara's integrated Works Computational Centre, Bulletin Mathematique Tom. 12 (60) nr. 1/1968, pp. 31–39. Cs. Fabian, S. Rudeanu, Gh. Weisz: Rezolvarea problemelor de programare pseudobcoleana cu ajutorul unui calculator electronic, Studii şi cercetäri matematice tom. 20, nr.10/1968, pp. 1447–1452. Cs. Fabian: Lexikographisch monoton steigende Knapsackprobleme, Institut für Ökonometrie und Operations Research, Raport no. 7207 , Friedrich Wilhelm Universitat, Bonn, 1972. Cs. Fabian: Verknüpfung des Dekompositionsprinzips von Benders mit dem Prinzip des lexikographischen Suchens, Proceedings in Operations Research , Phisica Verlag, 1974, pp. 192–203. Cs. Fabian: Convex mixed-integer nonseparable programming, Methods of Operations Research Vol. 40, Phisica Verlag, pp. 303–306. V. Nica, Cs. Fabian, Z. Kormos: Shortest path problem on parallel processors, Proceedings of the 18th Symposium on Operations Research , Springer Verlag, 1994. Tom Sawyer kalandjai (film, 1998) A Tom Sawyer kalandjai (eredeti cím: The Animated Adventures of Tom Sawyer) 1998-ban megjelent amerikai rajzfilm, amely Mark Twain azonos című regénye alapján készült. Az animációs játékfilm rendezője és producere William R. Kowalchuk, a forgatókönyvét Bob Merrill írta. A film az Artisan Entertainment, a BLT Productions, a Colorland Animation Productions és a Tundra Productions gyártásában készült, az Artisan Entertainment forgalmazásában jelent meg. Műfaja musicalfilm. Amerikában 1998. július 21-én VHS-en, Magyarországon 2009. április 3-án DVD-n kiadták.[forrás?] Szereplők Énekhangok: Dányi Krisztián, Kelemen Angelika, Szekeres András, Szekeres Péter Pătrăhăițești Pătrăhăițești falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Fekvése Lepus közelében fekvő település. Története Pătrăhăiţeşti korábban Lepus része volt, 1956 körül vált külön 149 lakossal. 1966-ban 128, 1977-ben 109, 1992-ben 83, 2002-ben pedig 72 román lakosa volt. Fülescsápúbogár-félék A Fülescsápúbogár-félék (Dryopidae) a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. Sipos Dávid Sipos Dávid XVIII. században, Kidén élt stílusteremtő kőfaragó mester volt. Helyi kőfaragókkal, segédekkel dolgozott, tanítványai nem voltak, csak követői (Budai Sámuel és András, Kidei Horváth Ádám). 1762-ben halt meg Kidén, és ott is nyugszik jeltelen sírban. XVIII. századi erdélyi kőszószékek "Az osztrák hatalommal, az ellenreformációval szembeszegülő erdélyi szellem a XVIII. században teremtette meg az igehirdető katedrák legegyénibb és művészi megformáltságukban legérettebb darabjait. Erdélynek a barokk korban is továbbélő stílusa a virágos reneszánsz. A késő gótika naturalisztikus ábrázolásmódjával szemben ezt a lényegében észak-olasz eredetű ornamentikát a megkomponáltság, a stilizáltság jellemzi. Motívumai függetlenek a természeti mintaképtől, vonalvezetésének ritmusa, szimmetriája ellentétes a természet rendjével. Az erdélyi népművészet meseszerű, játékos mintái csodálatos egységbe ötvöződnek a klasszikus eredetű, stilizált ornamentikával. Ez a díszítésmód könnyen felismerhető, más stílussal össze nem téveszthető. A stilizált virágból, mint főmotívumból induló és abba visszatérő levélformák, levélszárak, indák változatos, ritmusos vonalvezetése igen hangulatos, finom vonaljátékhoz vezet. Ez tölti ki a jól meghatározott, mértani szabályossággal keretezett mezőt minden díszítésre váró felületen: a szószékkosár kőtábláin, a lábazattagozatokon, ajtó és ablakkereteken, famennyezetek kazettáin, pad- vagy karzatmellvédeken. A virágmintás reneszánsz stílus Erdélyben a kolozsvári Farkas utcai templom szószékével kezdődik. Ez a monumentális gótikus épület romjaiból épült újra I. Rákóczi György fejedelem idején. Helyreállítása évében, 1646-ban készült el a ma is eredeti pompáját őrző, mívesen faragott reneszánsz szószéke, két kőfaragó mester közös alkotása. Az elsőnek tulajdonítható a szószék fölépítése, olaszos tagolása, a katedra kosarának díszes kerete és a talpazat domborműves virágdíszítése. Ezeket a részeket lapos faragás, rajzszerű mintázás, egyenletes térkitöltés jellemzi. Igen szép, nemes vonalú virágdíszei finoman stilizáltak. Másik mestere készítette a hatszögű szószékkosár függőleges kőlapjait kitöltő alabástrom faragványokat. Ezek gyümölcsfüzérei, vázából kinyúló virágcsokrai és egyéb díszítőmotívumai hangsúlyosan plasztikus hatásúak. Ez utóbbi mesternek művészi fölfogása erősen eltér társáétól; motívumkezelésében több a naturalizmus, formái kiemelkednek a felületből, már barokkosak, a térkitöltés zsúfolt. Ebben a jelentős műben azonban nem az eltérés hangsúlyozódik, hanem a kialakított összhang, melyet szépen emel ki a mélytónusú, változatos árnyalatú, nemes patinát adó festés." (Dr. B. Murádin Katalin: Erdélyi szószékek – Erdélyi Művészet - 2000. I. évfolyam 3. szám) Kidei Sipos Dávid munkássága ”Az erdélyi faragott kőszószékek törzsanyagát képezik Sipos Dávid alkotásai. Példamutató katedráinak kőlapjain egységes egésszé varázsolta a virágos reneszánsz ismert díszítőmotívumait, s azokat új elemekkel gazdagítva teremtett szintézist. Tökéletességig fejlesztett kompozícióival s könnyed, lendületes, játékos vonalvezetésével, az alkalmazott ornamentika összefogottságával stílust teremtett, utat nyitott. Kehely alakú, rendszerint öttáblás, mészkőbe faragott szószékein páratlan tudással, mesterségbeli hozzáértéssel vezette virágindáit, dinamikus szimmetriában töltve ki velük a szépen keretezett kőtáblák mezejét. Szószéktalapzatai általában nyolcszögűek, középen a kehely gombjára emlékeztető osztópárkánnyal. A mezők medalionszerű virágmotívummal, a vízszintes tagozatok folyamatosan futó levélmintával díszítettek. Ha nagyobb megrendeléseket kapott, kőfaragásának formakincsét stilizált sárkányfejekkel, gyümölcsdíszekkel bővítette. Nyilvánvalóan a megrendelők anyagi helyzete, társadalmi rangja határozta meg, hogy egyszerűbb vagy összetettebb díszítőformát választott. Ám bármi mellett döntött is, kőfaragását az önmagával szembeni igényesség, a finom rajzolatú vonalvezetés, a fantáziadús komponálás és a biztos vésés jellemzi. Kőszószékei rendszerint feliratosak, egy-egy bibliai igét, s a megrendelők nevét tartalmazzák. Erdélyi nemes családok, az adományozók címerei díszítik gyakran a központi helyezésű kőtáblákat. Sipos nagy jártassága a címerfaragásban világi munkáin is megmutatkozik. Jól példázzák ezt kolozsvári, magyargyerőmonostori, erdőszentgyörgyi, szamosújvári alkotásai. Megrendelői, foglalkoztatói voltak Erdély történelmi nevű főúri családjai, a Wesselényiek, Rhédeyek (hadadi, hadadnádasdi, erdõszentgyörgyi katedrák), a Bánffyak (Bonchida), a Gyerõffiek, illetve a Kemény család (címerük a magyargyerőmonostori református templom cintermének falában). Rokonok, barátok ajánlhatták egymásnak a kiváló mestert a különböző munkák elvégzésére. Ezt látszanak bizonyítani az azonos családnevek a faragott szószéktáblákon.” (Dr. B. Murádin Katalin: Erdélyi szószékek – Erdélyi Művészet - 2000. I. évfolyam 3. szám) Sipos Dávid által faragott kőszószékek 1720 Bonchida 1722 Magyarvalkó (egyes források szerint, de ez nem bizonyos) 1741 - 1754 közötti korszakát síkszerű faragású, szélesen kibontott szirmok, lendületesen vezetett indák, festményszerű kontúrok jellemezték. Báboc (később a kidei római katolikus templomba került) - 1747 Dés - 1752 Magyargyerőmonostor - 1752 Magyarzsombor – 1742 Csomafája – 1745 Magyarköblös - 1745 Türe – 1747 Hadad – 1754 Hadadnádasd – 1753 Drág (drági református templom lebontása után a bánffyhunyadi református templomba került) - ? Tötör - ? 1755 - 1762 közötti korszakát plasztikusabb, letisztultabb formák, kialakult motívumkincs jellemezte, indái középen kidomborodva vezetik a tekintetet, faragásainál nagyobb hangsúlyt kapott a fény-árnyék hatás. Tancs – 1758 Apa – 1759 Avasújváros - 1759 Erdőszentgyörgy – 1759 Árpástó – 1760 Erdőcsinád – 1761 Sipos Edit Sipos Edit (Szentes, 1975. március 2. – 2013. augusztus 13.) világ- és Európa-bajnok válogatott magyar vízilabdázó. Százötven alkalommal szerepelt a magyar női vízilabda-válogatottban. Élete és pályafutása Sipos Edit 1975. március 2-án született Szentes városában. Sportpályafutását az úszással kezdte, azonban – miután az orvosok véleménye szerint túlterhelte magát – később áttért a vízilabdára. A Szentesi VK vízilabdaklub tagja lett, a csapattal megnyerte az 1989–1990-es magyar bajnokságot, az 1990–1991-es szezonban pedig a harmadik helyen végeztek. Egy évvel később, 1991–1992-ben ismét az első helyet szerezték meg. Az 1992–1993-as bajnokságban ezüstérmesek lettek. 1993-ban tagja volt a világkupán harmadik helyet szerző csapatnak. A Szentes csapatával aranyérmet szereztek az 1992–1993-as LEN-bajnokcsapatok Európa-kupáján (BEK), a döntőben az olasz AS Orizzonte Catania csapatát győzték le. Csapatával aranyérmet szerzett az 1993–1994-es magyar bajnokságon. 1994-ben a harmadik helyen végzett a junior Európa-bajnokságon. Még ugyanebben az évben, tizenkilenc éves korában tagja volt a Rómában megrendezett világbajnokságon első helyet szerző magyar válogatottnak. A világverseny előtt hatvannyolc válogatott mérkőzésen játszott. az 1994–1995-ös magyar bajnokságot csapatával újra az első helyen zárta. 1995-ben a Bécsben megtartott Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett, a világkupán pedig a harmadik helyet érte el. Az 1995–1996-os magyar bajnokságon ismét győzni tudtak csapatával, majd az 1996–1997-es bajnokságon is aranyérmet szereztek. A sevillai Európa-bajnokságon 1997-ben a válogatott tagjaként ötödik helyen végzett. Az 1997–1998-as magyar bajnokságon az aranyérmes csapat tagja volt. 1998-ban a Perth városában megrendezett világbajnokságon a hetedik helyet szerezte meg. A magyar bajnokság 1998–1999-es szezonjában a bajnokcsapat tagja volt. 1999-ben a pratói Európa-bajnokságon negyedik helyezettek lettek, a bronzmérkőzésen Oroszországtól kaptak ki 7–5-re. Az 1999–2000-es magyar bajnokságon ismét aranyérmet szerzett a Szentes csapatával, valamint az 1999–2000-es magyar kupán is az első helyen végzett. Ezt követően az olaszországi Athlon 90 vízilabdacsapat játékosa lett, később a szintén olasz IGM Ortigia sportklub színeiben versenyzett. A 2001-es budapesti Európa-bajnokságon a magyar válogatottal aranyérmet szerzett, a döntőben az olasz válogatottat győzték le 10–8-ra. Ugyanebben az évben a fukuokai világbajnokságon a második helyen végzett, miután a döntőben kikaptak Olaszországtól 7–3-ra. 2002 szeptemberében az IGM Ortigia klubjától a Dunaújvárosi Főiskola VE csapatához igazolt. Ugyanebben az évben megkezdte tanulmányait a Dunaújvárosi Főiskola közgazdaság szakán – saját elmondása szerint ez volt csapatváltásának legfőbb oka. 2002 decemberében – a magyar csapat tagjaként – aranyérmet szerzett a világkupán. A 2002–2003-as magyar bajnoki szezonban az aranyérmet szerző csapat tagja volt, emellett a 2002–2003-as magyar kupán is első lett csapatával. 2003-ban Ljubljanában az Európa-bajnokságon ezüstérmesként zárt a magyar válogatottal, a döntőben Olaszország csapata győzött 6–5-ös arányban. A barcelonai világbajnokságon az ötödik helyet tudták megszerezni. A 2003–2004-es magyar bajnokságon a Dunaújvárosi Főiskola csapatával bajnok lett, továbbá – a Vasas SC csapatát legyőzve – a 2003–2004-es magyar kupa első helyét is megszerezte. 2004 szeptemberében a Dunaújvárostól két évre kölcsönbe került korábbi nevelőegyesületéhez, a Szentesi VK csapatához. A klubbal második helyen végzett a 2004–2005-ös magyar bajnokságon, a döntőben ismét a Dunaújvárosi Főiskola csapata győzött. Egy évvel később, a 2005–2006-os magyar bajnoki szezonban a Szentesi VK-val bronzérmet szerzett, az elődöntő mindkét mérkőzésén kikaptak a dunaújvárosi csapattól. 2006-ban – elmondása szerint kizárólag iskolai tanulmányai befejezésének a céljából – visszatért a Dunaújvárosi Főiskola VE csapatához. A 2006–2007-es magyar bajnokságon második lett, a döntő három mérkőzésén kikaptak a Domino-Bp. Honvéd-Póló SC csapatától. 2007-ben befejezte tanulmányait a Dunaújvárosi Főiskolán. A magyar bajnokság 2007–2008-as szezonjában a bronzérmes csapat tagja volt. Ezt követően visszavonult, majd Dunaújvárosban tevékenykedett. Később visszatért szülővárosába, Szentesre, ahol több éven keresztül úszásoktatással foglalkozott, valamint helyi szintű versenyeket is szervezett. 2010-ben a Szentesi VK szurkolói számára szervezett szavazáson megválasztották az évtized legmegbízhatóbb vízilabdázójának. 2013. augusztus 13-án, több éven át tartó súlyos betegséget követően elhunyt. Halálát agydaganat okozta. Elismerései 2010: Szentesi VK – az évtized legmegbízhatóbb vízilabdázója Emlékezete 2014 márciusában szobrot avattak és sétányt neveztek el Sipos Editről Szentesen. Dzsesszika A Dzsesszika a héber eredetű Jiszká névből származó angol név átvétele. Jelentése Isten rátekint. A név angol formája Shakespeare A velencei kalmár c. művéből vált ismertté. Rokon nevek Jeszénia : a Dzsesszika alakváltozata. Névnapok július 17. Gyakorisága Az 1990-es években igen ritka név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között. Híres Dzsesszikák Jessica Alba amerikai színésznő Jessica Biel amerikai színésznő Jessica Lange amerikai színésznő Jessica Moore ausztrál teniszezőnő Jessica Napier ausztrál színésznő Jessica Simpson amerikai énekesnő Warri Warri város Nigéria déli részén, a Delta szövetségi államban. Agglomerációjának népessége kb. 890 ezer fő 2015-ben. Kikötőváros a Niger folyó deltájának nyugati részén. Gazdaságának fő ágai: a petrolkémiai ipar, hajógyártás, acélgyártás. Már a 15. században jártak itt portugál misszionáriusok. A gyarmatosítás időszakában a portugál és holland rabszolga-kereskedők egyik helyi központja. Az 1800-as évek végétől a pálmaolaj, a gumi, a kakaó, földimogyoró, gyapot, nyersbőr és irha kereskedési és exportáló helye. Nevezetes szülöttei Nneka Egbuna (* 1980), énekes Darlington Omodiagbe (* 1978), focista Nedum Onuoha (* 1986), focista Emmanuel Olisadebe (* 1978), focista Kim Ojo (* 1988), focista Karán (hercegi állam) Karán állam (Urdu: ����� �����) egy önálló hercegi állam volt, amely vazallusi szövetségben állt Brit Indiával, míg a britek el nem hagyták az Indiai szubkontinenst 1947 augusztusában. 1948 márciusáig, mikor utolsó uralkodója aláírta a Pakisztánhoz való Csatlakozási szerződést, teljesen független volt, megtartva belső önkormányzatát. 1955-ben Karán beolvadt Pakisztánba. A terület, amely egykor az ország területét képezte, ma Beludzsisztán tartomány része Délnyugat-Pakisztánban. Történelem Karán államot 1697 körül alapították, mint Kalat hűbéres államát, és az is maradt 1940-ig. Függetlenségét Kalattól csak 1940-ben nyerte el, 1948. március 17-én Karán csatlakozott Pakisztánhoz, majd 1952. október 3-án a Beludzsisztáni államszövetséghez. Mir Habibula Nuservani a Pakisztánhoz való csatlakozáskor ezt mondta: Kalat nem jogosult hogy döntsön Karán sorsáról. Ez úton bejelentjük a Pakisztánhoz való csatlakozásunkat ,és hogy nem tűrjük tovább Kalat uralkodó elitjének hogy beavatkozzon ügyeinkbe. Az államot 1955. október 14-én feloszlatták, amikor is Pakisztán nyugati térségének nagy része egyesült Nyugat-Pakisztán tartományban. Mikor 1970-ben feloszlatták a tartományt, a korábbi Karán állam területe Karáni térség néven újjászerveződött és Beludzsisztán tartomány része lett. Demográfia A Nauservani (���������) családot tartják Karán és Vasuk navábjainak. Beludzsisztán egyik köztiszteletben álló családja, a Nauservani család két ágra oszlik: az egyiket Karán navábjai a másikat Makrán szardárjai képviselik. Az állam lakosságát többségében beludzs törzsek alkották, néhány brahui szórvánnyal. Az ország lakosainak száma 1921-ben 27 738, 1951-ben pedig 33 833 volt. Kormányzat Karán örökletes uralkodói a mir címet viselték 1680 és 1850 között, 1850 és 1909 között kánoknak címezték magukat, 1909 és 1911 között kán szahib volt a címük, 1911 és 1919 között szardárok voltak, 1919-től 1921-ig szardár bahádurok, majd végül 1921-től navábok. Karán uralkodóit nem illette ágyúlövés. Peter Polgár Peter Polgár (Cseklész, 1976. június 20. –) szlovák labdarúgó. Jelenleg a szlovák harmadosztályú FK Rača játékosa. Pályafutása Pályafutását az egyik legpatinásabb szlovák csapat az SK Slovan Bratislava utánpótláscsapataiban kezdte. 1994-től másodosztályú együttesekben szerepelt, míg 2001-ben visszahívták a Slovanhoz. Pénzügyi okok miatt csapatát visszasorolták a másodosztályba, 2007-ben viszont már újra az első osztályban szereztek bronzérmet, soraikban Peterrel, aki ekkor már csapatkapitány volt. A Zetéhez 2007 nyarán érkezett, 3 éves szerződést írt alá. Első magyarországi szezonjában 20 bajnoki mérkőzésen szerepelt az NB I-ben (kétszer csereként), összesen 1621 percet töltött a játéktéren és öt sárga lapot kapott. Az NB III-ban is szóhoz jutott hat mérkőzésen (540 játékperc, egy sárga lap), a Magyar Kupában kétszer, míg a Ligakupában kilencszer lépett pályára. 2008 nyarán elengedte őt a ZTE. Jelenleg a szlovák SK SFM Senec csapatában játszik. 2006-os úszó-Európa-bajnokság A 2006-os úszó-Európa-bajnokságot Budapesten, Magyarországon, rendezték július 26. és augusztus 6. között. Az Eb-n 58 versenyszámot rendeztek. 38-at úszásban, 6-ot nyílt vízi úszásban, 10-et műugrásban és 4-et szinkronúszásban. Harmadik alkalommal rendezhette meg Budapest a versenyeket. Előzmények 2002. augusztus 3-án a Magyar Úszó Szövetség képviselői Berlinben hivatalosan bejelentették, hogy Budapest megpályázza a 2006-os úszó Európa-bajnokság megrendezését. A rendezésre Budapesten kívül Eindhoven pályázott. Az Eb-ket évente rendezik. Magyarország azért a 2006. évi bajnokságra pályázott, mert pont 80 éve, 1926-ban volt a legelső Európa-bajnokság, amit ugyancsak a magyar főváros rendezett. A pályázatban egy új uszoda felépítése szerepelt, amit Lágymányosra terveztek. Korábban Magyarország kétszer is házigazdája volt az úszó Eb-nek, 1926-ban és 1958-ban. A főváros az 1995-ös kontinens viadal megrendezésére is pályázott, ám akkor Sevilla győzött a szavazáson. 2002. november 22-én Alessandro Sansa, a LEN igazgatója helyszíni szemlét tartott, aki jó tapasztalatokkal utazott el a magyar fővárosból. 2002. december 14-én az Európai Úszó Szövetség Riesában, a rövid pályás bajnokság idején döntött. A szavazást megelőzően 10 órakor a két pályázó 20-20 perces időtartamban prezentációt tartott. Dél körül az elnökség tagjai titkos szavazással döntöttek, ami után bejelentették, hogy a 2006-os bajnokságot Budapest rendezheti. Gyárfás Tamás az Magyar Úszó Szövetség elnöke a sajtónak nyilatkozva optimistán azt mondta, hogy az új Eb uszodát a Margit-szigettel szemközt, Pesten fogják 2005-re felépíteni. 2003. november 1-jén írták alá a rendezésről szóló szerződést. A megállapodást Gyurcsány Ferenc, gyermek-, ifjúsági és sportminiszter, Bartolo Consolo, az Európai Úszó Szövetség (LEN), valamint Gyárfás Tamás, a Magyar Úszó Szövetség elnöke látta el kézjegyével. A budapesti Eb-vel kapcsolatos feladatokra a kormány 2003. július 18-i határozatában 7,2 milliárd forintot különített el, amit az akkori tervek szerint három év alatt kaptak volna meg a rendezők. 2004 februárjára kiderült, hogy a korábban ígért pénzből a szervezők 1,4 milliárd forinttal kevesebb összegből gazdálkodhatnak. A Pénzügyminisztérium döntését Gyárfás Tamás így kommentálta: „Fontos elmondanom, hogy a csökkentés ellenére az úszó-Eb zavartalanul és magas színvonalon kerül [sic!] lebonyolításra. Bár új uszoda nem épül, viszont a Margit-szigeti létesítmény megnagyobbodik, hiszen egy tízpályás medence, páros ugrásra is alkalmas ugrótorony és műúszó medence is épül benne”. Ahogy múlt az idő, egyre inkább a Margit-szigeti rendezés tűnt valószínűnek. A Fővárosi Önkormányzat környezetvédelmi bizottsága, valamint több civil szervezet is tiltakozott ez ellen. Gyárfás ezzel kapcsolatban a következőket mondta: „Nem vagyok illetékes, mégis ki merem jelenteni, a mai PM-üdülő nem lesz kevesebb, ha két salakos teniszpálya helyett egy ötvenméteres medence és egy, legfeljebb 25 méteres, toronyugrásra is alkalmas medence épül. Ha ki kell vágni két fát, ültetünk helyette hatot.” 2004 novemberében a főpolgármesteri kabinet, később az Önkormányzat is hozzájárult az építkezéshez. A kivágott fák helyett a sziget más pontjain fákat ültettek. Döntöttek arról, hogy az időközben elhunyt Széchy Tamás úszóedző nevét viselje az új uszodakomplexum. Lezajlott a közbeszerzés, majd 2005 szeptemberében az építkezés is megkezdődött. A pályázatot a Kész Kft. nyerte, 1,7 milliárd forintos ajánlatával. Ahogy az idő előre haladt, úgy tűnt egyre reménytelenebbnek, hogy határidőre át lehet adni a verseny területét. A csúszásnak az egyik oka 2006 tavaszán a Duna igen magas vízállása volt, ami miatt az építkezést is szüneteltetni kellett. 2006 májusában újabb probléma adódott. A Fővárosi Önkormányzat városképvédelmi bizottsága nem adott engedélyt a mobil lelátók építéséhez. Szerencsére azonban a józan ész győzedelmeskedett, a bürokratikus akadályok megszűntek és az építkezést is be lehetett fejezni a versenyek előtt. 2006. június 20-án hivatalosan is átadták a bajnokság helyszínét, amit az úszók gyorsan birtokba is vettek. Megnyitó A megnyitó napján már zajlottak versenyek. A műúszók selejtezői, valamint a Balatonon tartott hosszútávúszó versenyek két száma (nők 5 km, férfiak 10 km) már szerdán lezajlott. 2006. július 26-án este 8 órakor tartották a verseny megnyitóját. A megnyitó magyar olimpiai bajnokok bevonulásával kezdődött. Novák Ilona, Temes Judit, Czene Attila, Rózsa Norbert, Szabó József, Wladár Sándor úszók, illetve Dömötör Zoltán és Markovits Kálmán vízilabdázók jelentek meg. A felvonulás végén Darnyi Tamás magyar nemzeti lobogót, Kárpáti György vízilabdázó, a LEN, Újvári László műugró pedig a főváros zászlaját húzta fel az árbócra. Megnyitó beszédet tartott Bartholo Consolo, a LEN elnöke, illetve Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök. A miniszterelnök beszédét két nyelven, magyarul és angolul tartotta. A megnyitó végén a NOX Együttes előadta az erre az alkalomra írt „Embermadár” című számát, majd a közönség horvát-magyar barátságos vízilabda mérkőzést nézhetett meg. A megnyitó idejére a lelátókra történő belépés ingyenes volt. A bajnokság néhány érdekessége Kizárták az olasz Loris Faccit a 200 méteres mellúszás döntőjéből, az után, hogy megnyerte azt. A hivatalos indoklás szerint, csak egy kézzel érintette meg beérkezéskor a falat. Hosszú Katinkát 400 méteres vegyesúszásban szabálytalan lábtempó miatt kizárták, holott ezzel a tempóval úszik már évek óta. A rendezőség a jegyárakat 5000-15000 forintért árulta. Ám a kis érdeklődés miatt végül ingyenessé tette a délelőtti selejtezőkre, valamint a műúszó számokra a belépést. A bajnokság ideje alatt többször komoly fejtörést okozott az időjárás a rendezőknek. Szombaton és kedden is olyan vihar volt, hogy el kellett halasztani a versenyeket. A bajnokok herendi porcelánt, az érmesek pedig egy plüss pulikutyát kaptak. A versenyek legnagyobb nemzetközi sztárja, a holland Pieter van den Hoogenband is elindult gyorsúszó számokon. Egy arany- és egy bronzérmet szerzett. A legtöbb aranyérmet a francia Laure Manaudou szerezte. 4 aranyérmén kívül egy világcsúcsot és egy Európa-csúcsot is megdöntött. A magyar csapat legeredményesebb tagjai a férfiak között Cseh László (2 aranyérem), a nők között pedig Kovács Ágnes (3 bronzérem). Nagyon magas szintű programozási nyelv A nagyon magas szintű programozási nyelvek olyan programozási nyelvek, ahol az absztrakció mértéke nagyon nagy. Elsősorban a programozás termelékenységét növelő eszközként használják őket. A nagyon magas szintű programozási nyelvek használata általában egy specifikus alkalmazásra, célra, vagy feladattípusra korlátozódik. A hatókör ilyen behatároltsága miatt olyan nyelvtanuk (szintaxisuk) lehet, amelyet más programozási nyelvek sose használnak, például az angol nyelvtan. Ebből adódóan a nagyon magas szintű programozási nyelveket gyakran célorientált nyelveknek is nevezik. A nagyon magas szintű programozási nyelvek általában kereskedelmi szoftverek. Néhány magas szintű nyelvet, mint például a Pythont, a JavaScriptet, a Rubyt és a Scheme-t is gyakran nagyon magas szintűnek tekintik. Ómura Szatosi Ómura Szatosi, japánul �� �, Hepburn-átírással Ōmura Satoshi (Niraszaki, 1935. július 12. –) japán biokémikus és mikrobiológus. Az ivermektin parazitaellenes gyógyszerhatóanyag kifejlesztésében játszott szerepéért 2015-ben elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat. Tanulmányai Ómura Szatosi 1935. július 12-én született a Jamanasi prefektúrához tartozó Niraszaki kisvárosban. Apja a település egyik megbecsült gazdája volt, anyja az általános iskolában tanított. Szatosi a legidősebb fiuk volt. A középiskolában versenyszerűen sportolt, a sífutást gyakorolta. A Jamanasi Egyetemen tanult, majd miután befejezte az alapképzést, egy tokiói főiskolán oktatott természettudományt és tornát. 1960-ban elhatározta hogy tovább fejleszti tanári képességeit és beiratkozott a Tokiói Tanárképző Egyetemre (ma Cukubai Egyetem), onnan pedig egy évvel később átiratkozott a Tokiói Tudományegyetem kémia szakára. Szerves kémiát tanult és az ország akkor egyetlen NMR-készülékével megtanulta a molekulák szerkezetének meghatározását. 1963-ban megszerezte mesterdiplomáját, 1968-ban gyógyszerészeti PhD-ját, 1970-ben pedig egy újabb, kémiai doktori fokozatot a Tokiói Egyetemen. Munkássága Tanulmányai mellett 1963-tól a Jamanasi Egyetem fermentációs technológiai tanszékén kezdett el dolgozni tudományos munkatársként, ahol a borkészítés mikrobiológiáját kutatta. Két évvel később a Kitaszato Intézetnél, a világszerte ismert mikrobiológiai kutatóközpontnál folytatta munkáját, ahol a mikroorganizmusok által termelt hatóanyagok (elsőként a leukomicin) szerkezetét határozta meg NMR segítségével. Doktori fokozatának megszerzése után oktatni kezdett a Kitaszato Egyetemen. Ómura 1968 és 2007 között (amikor professor emeritusként visszavonult) a Kitaszato Intézetben és az egyetemen maradt és 1990 után ellátta az intézet és az egyetem (a két intézmény 2008-ban egyesült) igazgatói tisztségét is. Ómura a 60-as évek végétől arra koncentrált, hogy új, baktériumok által termelt hatóanyagokat fedezzen fel. Új, innovatív módszereket vezetett be, pl. előzetes kémiai szűréssel kiválasztotta azokat a baktériumokat, amelyek alkaloidot termelnek, és ezután sejttenyészeteken meghatározta biológiai aktivitásukat és esetleges egészségügyi felhasználásukat. Így sikerült azonosítania a cerulenin antibiotikumot, ami gátolja a zsírsavak bioszintézisét, majd a sztaurosporint, ami a protein-kinázok működését állítja le. Szintén ő fedezte fel a koleszterin bioszintézisét akadályozó hymeglusint, az acetil-CoA-t gátló triakszint és az elsősorban kutatásban alkalmazott, proteoszómákat leállító laktacisztint. 1971-ben Kanadába és az Egyesült Államokba látogatott kutatási szabadságra, amit meg kellett rövidítenie, mert rábízták az intézet megüresedő kutatási igazgatói posztját. Amerikában sikerült néhány közös kutatásfinanszírozási szerződést kötnie, többek között a Merck gyógyszercéggel. Amikor 1974-ben Ómura a Streptomyces avermitilis talajlakó baktériumban a fonálférgek lárváit elpusztító hatóanyagot talált, a Mercknek küldte el további azonosításra. A gyógyszercégnél William Campbell parazitológus egy hatóanyagcsaládot, az avermektineket izolálta a baktériumból. A család leghatékonyabb tagjának az ivermektin bizonyult amely hamarosan a világ legfontosabb fonálféreg-ellenes gyógyszereként segített olyan trópusi betegségek, mint a folyami vakság és az elefantiázis visszaszorításában. A későbbiekben Ómura és munkatársai mutációanalízissel azonosították mind a 17 gént, amely részt vesz az avermektinek bioszintézisében. Mikrobiológiai kutatásaik során 53 új baktériumfajt és 13 új nemzetséget fedeztek fel (többek között a Kitasatosporiát, Longisporát és Arbophomát). Összesen mintegy 500 új, baktériumok termelte vegyületet azonosítottak, amelyekből 26-ot alkalmaztak a gyógyászatban, mezőgazdaságban vagy a kutatásban. Ómura több mint 1100 tudományos közleményben számolt be eredményeiről. 2015-ben a patogén fonálférgek visszaszorítására tett erőfeszítéseikért Ómura Szatosinak és William Campbellnek ítélték meg az orvostudományi Nobel-díj felét (másik felét a kínai Tu Ju-ju kapta egy új maláriagyógyszerért). Elismerései 1985 – Hoechst-Roussel Díj 1986 – a Japán Gyógyszerészeti Társaság díja 1988 – Uehara-díj 1990 – a Japán Akadémia díja 1992 – Japán Érdemrend bíbor szalaggal 1995 – Fudzsivara-díj 1997 – Robert Koch-díj 1998 – Mahidol herceg-díj 2000 – a Japán Kémiai Társaság Nakanisi-díja 2005 – az Amerikai Kémiai Társaság Ernest Guenther-díja 2007 – Hamao Umezava-emlékdíj 2008 – Francia Becsületrend 2010 – Tetrahedron-díj 2011 – Arima-díj 2011 – a Szent Kincs-rend arany és ezüst csillaga 2014 – a Gairdner Alapítvány egészségügyi díja 2015 – Fiziológiai és orvosi Nobel-díj Ómura Szatosi tagja a német Leopoldina Tudományos Akadémiának (1992), az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémiának (1999), a Japán Akadémiának (2001), a Francia Tudományos Akadémiának (2002), az Orosz Tudományos Akadémiának (2005), a brit Kémiai Királyi Társaságnak, (2005), az Academia Europaea-nak (2005) és a Kínai Műszaki Akadémiának (2006). Magánélete Ómura még egyetemistaként vette feleségül a matematikatanár Fumikót. Lányuk, Ikujo 1973-ban született. A sífutással felhagyott, helyette lelkes golfozó lett. A japán művészet igen aktív gyűjtője és 14 éven át volt a Josibi Női Művészeti Egyetem elnöke. Az általa megvásárolt műalkotásokat kórházak és laboratóriumokban állították ki, 2007-ben pedig szülővárosában, Niraszakiban 700 millió jenes költséggel magánmúzeumot nyitott. Rátgéber László Rátgéber László (Újvidék, 1966. október 11. –) kosárlabda mesteredző. 2012-ben kinevezték a magyar férfi kosárlabda-válogatott szövetségi kapitányának. Ő az egyetlen magyar kosárlabdaedző, aki a női és a férfi felnőtt válogatott szövetségi kapitányi posztját is betöltötte. Élete Rátgéber László kosárlabdázó családból származik, édesapja ( id Rátgéber László ) jugoszláv szövetségi kapitány volt, édesanyja ( Pavlik Julianna )szerepelt a jugoszláv válogatottban, kétszeres bajnok. Nős, két fiú apja. Felesége, Rátgéberné Csák Magdolna 125 alkalommal lépett pályára a magyar válogatottban. 1986 és 1993 között Jugoszláviában dolgozott. Edzője volt a ŽKK Vojvodinának és a délszláv állam ifjúsági válogatottjának. Másodedzőként dolgozott a felnőtt válogatottnál. Klubcsapatai 1984-1993 Edzői pályafutását a újvidéki Vojvodina női kosárlabda ifjúsági csapataival kezdi. Nagy sikereket ér el nevelő edzőként, 4 országos döntőt nyer több korosztállyal és párhuzamosan 1988-tól Veskovic Miodrag, az akkori jugoszláv szövetségi kapitány segítője a felnőtt csapatnál. 1991-ben megkapja a felnőtt csapat karmesteri pálcáját is. A kiesőjelölt újvidékieket rögtön az első évben a döntőig vezeti. 1993 nyarán Pécsre igazol. 1993–2008 Tizenöt év alatt 777 magyarországi és nemzetközi bajnoki és kupamérkőzésen irányította a PVSK, MiZo Pécs csapatát. A mérkőzések 80 százalékát megnyerték, ami kiugró eredménynek számít. 2008–2010 A Szpartak Moszkva női csapatának edzőjeként tevékenykedett. A csapat megnyerte a Bajnokok Ligáját. Rátgéber László 2010 májusában aláírt a török Fenerbahçe csapatához, és annak ellenére megnyerte vele a török Szuperkupát és bajnokságot, hogy szezon közben doppingügy miatt nélkülöznie kellett a világ két legjobbját, Diana Taurasit és Penny Taylort. Válogatottak A magyar női válogatottnak kétszer volt kapitánya (1997–2004 és 2008–2009), 123 alkalommal ült a kispadon. 2012. január 6-án kinevezték a magyar férfi válogatott szövetségi kapitányának. Erről a posztjáról 2012 decemberében felmentették. Oktatás 2010-ben Baján megszervezte Közép-Európa legnagyobb kosárlabdatáborát. 2011-ben Pécsett megkezdte működését az akadémiája. Eredményei Euroliga-győzelem ( 2009 ) Európa Szuperkupa-győzelem (2008, 2009) Magyar bajnok (1995, 1996, 1998, 2000, 2001, 2003, 2004, 2005, 2006) Euroliga 3. hely (2001, 2004) Euroliga Final Four (2005) Magyar Kupa-győzelem (1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2005, 2006) Török bajnok (2011) Török Szuperkupa-győzelem (2010) Az Év edzője 11 alkalommal A Világválogatott edzője (2009, 2011) Az Európa-válogatott edzője (2006) Kitüntetései, díjai "A magyar sportért" miniszteri oklevél (2002) Pro Civitate díj (1995) Mesteredző (2003) Baranya Megye Sport-díj (2006) Baranya Megye Primissima-díj (2008) Za Zasluge (orosz állami kitüntetés) (2009) Európa legjobb női kosárlabda edzője (2009) A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2016) Érdekesség Többször fellépett a Kiscsillag nevű zenekarral. Két számuknak - Russian in the school és Fishing on Orfű - ő írta a szövegét, és közreműködik a Megjöttünk a nőkért című szerzeményben is. A Fishing on Orfű később egy kulturális rendezvény neve lett. 2001-ben Molnár Csaba tollából könyv jelent meg róla Rátgéber az Isten címmel 2008 óta Lovasi Andrással könnyűzenei fesztivált szerveznek Orfűn, ahol Rátgéber tóátugrással nyitja minden évben a fesztivált 1991-től NB1-es pályafutása alatt négy országban edzősködött 19 éven keresztül és kiemelkedő eredményeket ért el, csak három alkalommal nem jutott döntőbe (10 bajnoki cím, 6 ezüst és 3 bronz + 9 kupagyőzelem) A Matula Magazin 2006-ban a 15. legnagyobb élő magyarnak választotta. Den Haag Hollands Spoor station Den Haag Hollands Spoor station vasútállomás a Hollandiában található Hágában. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Amsterdam–Rotterdam-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Den Haag Laan van NOI vasútállomás Den Haag Centraal vasútállomás Den Haag Moerwijk Saint-Marcel-de-Careiret Saint-Marcel-de-Careiret település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 841 fő (2015). Saint-Marcel-de-Careiret Cavillargues, Sabran, Saint-André-d’Olérargues, Saint-Laurent-la-Vernède és Verfeuil községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: MTA "Lendület" RECENS Kutatócsoport Az MTA "Lendület" RECENS Kutatócsoport - korábbi nevén Kapcsolatháló- és Oktatáskutató Központ (angolul: Research Center for Educational and Network Studies, rövidítve RECENS) - formálisan 2010 januárjában alakult meg dr. Takács Károly kezdeményezésére a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézetének kutatóközpontjaként, és jelenleg az Magyar Tudományos Akadémia TK keretein belül működik. A Kutatóközpont célja, hogy a társadalmi kapcsolatháló-elemzés egyik kiemelkedő magyarországi műhelyévé váljon, amely szerves része a hazai és a nemzetközi tudományos életnek. A csoport kutatói az elmúlt években két könyvvel, számos könyv fejezettel és több tucat hazai és nemzetközi publikációval gazdagították a hálózat-elemzés irodalmát. Kutatási területek társadalmi kapcsolatháló negatív kötések státuszverseny strukturális egyensúly kooperáció iskolai teljesítmény társas nyomás roma integráció történeti hálózatok politikai rendszerek kapcsolathálózatai Folyamatban lévő kutatások MTA Lendület – Versengés és negatív hálózatok A negatív társas kapcsolatok, mint a gyűlölet és a relációs agresszió komoly problémákhoz vezethetnek számos társas kontextusban. A negatív viszonyok rombolják a kooperációt, csökkentik a teljesítményt és aláássák a kohéziót. Emiatt meglepő, hogy a rohamléptékben fejlődő hálózatokkal foglalkozó irodalomban a kapcsolatokat szinte kizárólag pozitív terminusokban vizsgálják. A kutatás célja ennek az aszimmetriának a feloldása és a negatív társas kapcsolatok valós mechanizmusainak és dinamikájának felderítése. ERC kutatás: a pletyka és a reputáció dinamikája közösségekben Az emberi történelem során különösen összetett informális megoldások születtek arra vonatkozóan, hogy miként lehet a normákat fenntartani és betartatni. A reputációs mechanizmusok és a pletyka ezek közé a komplex informális megoldások közé tartoznak. A közhiedelem szerint azonban a pletyka főleg negatív és gyakran valótlan információk csatornája. Ha ez így van, akkor tisztázandó, hogy miként erősítheti a társadalmi rendet és a kooperációt a sokszor nem őszinte pletyka és az ezen alapuló reputációs rendszer. A Rákosi rendszer hatalmi hálózatai A kutatás célja a Rákosi-korszak (1948-1956) politikai hatalmi / uralmi elit elköteleződési, lojalitási hálózatának felrajzolása, több típusú történeti forráson keresztül. 'Szervezeti kommunikáció, kooperáció és reputáció A szervezeti működést jelentős mértékben befolyásolja a munkavállalók elégedettsége. A munkahelyi elégedettséget több módon is fel lehet térképezni. A Magyar Tudományos Akadémián működő RECENS Kutatócsoport kutatásának különlegessége, hogy a szervezeti kapcsolatok oldaláról vizsgálja ezt a témát. Ez a megközelítés azért tekinthető innovatívnak a „hagyományos” munkahelyi elégedettség vizsgálatokkal szemben, mert nemcsak arról számol be, hogy az alkalmazottak mely területen elégedettek/elégedetlenek és mivel, hanem a szervezeten belüli kooperációs lehetőségeket és az informális kommunikációs csatornákat is feltárja. A kooperáció és reputáció olyan tényezők a szervezeten belül, amelyek figyelembevételével a szervezeti hatékonyságot is növelni lehet. CERGE-EI kutatás A kutatásban az általános iskolás gyerekek továbbtanulási döntéseit vizsgálják: milyen tényezők befolyásolják azt, hogy a gyerekek érettségit adó intézményekbe jelentkezzenek. Befejezett kutatási projektek Iskolakutatás Kelet-Magyarországon A kutatás a Széchenyi István Szakkollégium finanszírozásával jött létre azzal a céllal, hogy a kapcsolatháló elemzés módszertani eszközeit alkalmazva vizsgálja, hogy a régió egyik településén a középiskolák frissen kialakult kilencedikes osztályközösségeiben: a formálódó osztálystruktúra hogyan hat olyan fontos jelenségekre mint a társadalmi kirekesztés és -integráció, az iskolai teljesítmény, a baráti, ellenszenvi és a romantikus kapcsolatok; továbbá, hogy ezek a dimenziók hogyan alakulnak az időben, és miképp hatnak vissza az osztálystruktúrára illetve az egyének azon belül elfoglalt státuszára. Egymásba Gabalyodva Korábbi kapcsolatháló kutatások rámutattak, hogy a barátság meghatározó szerepet játszik a deviáns viselkedés kialakulásában. Arról kevesebbet tudunk, hogy a kapcsolatok szerkezete hogyan formálja a státuszversenyt és ez miként hat ki az etnikai szegregáció, a társas kirekesztés, és az alacsony tanulmányi teljesítmény problémáira. Az integrált oktatás több évtizednyi kutatásai például elsiklottak afelett, hogy a baráti kapcsolatok még az integrált osztályokban is szegregáltak és valós integráció nem jöhet létre a csoportokat összekötő barátságok nélkül. A státuszverseny csak felerősíti a kapcsolatok szegregációját és a halmozottan hátrányos helyzetű vagy (másik problémaként) a legjobban teljesítő diákok kiközösítéséhez vezethet. Történet Előzmények A kutatóközpont történetének előzményei a holland Rijksuniversiteit Groningen kezdődtek, ahol 2008-ban az alapítók közül hárman is egyszerre foglalkoztak kapcsolatháló elemzéssel. Így lett Takács Károly a TDK témavezetője a Pál Judit, Csaba Zoltán párosnak, akik a nagy hatású holland tudós, Frans Stockman hatására kezdtek el a negatív hálózatokkal foglalkozni. Ennek eredménye egy később TDK-n és OTDK-n díjazott tanulmány: A pozitív és negatív hálózatok mechanizmusainak vizsgálata két középiskolai osztályban. Ennek a munkának a továbbfejlesztett, Szociológiai Szemlében megjelent változata tekinthető az első magyar nyelvű tudományos cikknek, mely a negatív kapcsolatokat vizsgálja a kapcsolatháló elemzés módszerével. Később az írás bekerült a Budapesti Corvinus Egyetem elektronikus oktatási nyagába is. Később a Széchenyi István Szakkollégium - melynek tagja volt az alapító Csaba Zoltán és a később csatlakozott Boda Zsófia és Vörös András - anyagi támogatást biztosított a kelet-magyarországi iskolakutatáshoz, majd az abból született tanulmányok könyv formájú megjelentetéséhez. Formális megalakulás A RECENS kutatóközpont formálisan 2010-ben alakult meg a Budapesti Corvinus Egyetemen, Szántó Zoltán professzor javaslatára. Ekkor csatlakozott a szakmai műhelyhez Dr. Bartus Tamás, az egyetem docense, aki szintén a Groningeni Egyetemen szerzett doktori fokozatot. Az alapítók mindannyian az egyetem különböző szakkollégiumainak volt tagjai, név szerint a Széchenyi István Szakkollégiumnak, a Rajk László Szakkollégiumnak és a Társadalomelméleti Kollégiumnak. OTKA 2010-ben a kutatóközpont OTKA ösztöndíjat nyert. Az országos panelvizsgálat az "Egymásba gabalyodva: kamaszok kapcsolati dinamikája a státuszverseny, a teljesítménytaktikázás, a kirekesztés és az integráció tükrében" címet viselte. A kutatást K 81336-os témaszámon az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) finanszírozta. Az országos vizsgálatban 2010. és 2013. között 7 iskola, 43 kilencedikes osztálya és 1300 diákja vesz részt. Lendület ösztöndíj A kutatócsoport életében jelentős változást hozott, mikor 2012-ben az MTA Lendület ösztöndíjában részesítette Takács Károlyt. Az öt évre biztosított források anyagi stabilitást hoztak, illetve előírták, hogy a RECENS szervezetileg kapcsolódjon az Akadémiához. Ekkor költözött a Közgáz új épületéből az I. kerületbe a csoport. Takács és kutatócsoportja az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontban a negatív társas kapcsolatok, mint az utálat vagy a relációs agresszió dinamikáját vizsgálja. Kutatásuk célul tűzi ki a negatív társas kapcsolatok és hálózatok mechanizmusainak és dinamikájának elméleti modellezését, különös tekintettel a versenyhelyzetekkel összefüggésben, kiválasztunk bizonyos társadalmi kontextusokat, ahol a megfogalmazott elméleti hipotéziseket empirikusan is vizsgálják, valamint feltárják a negatív társas kapcsolatok kooperációra, teljesítményre, és kohézióra kifejtett hatását. ERC 2014-ben Takács Károly és kutatócsoportja elnyerte az ERC (European Research Council) kutatási ösztöndíját, melyre hazai kutatók 2007 óta pályázhatnak. Az eddigi nyertesek között olyanok találhatóak, mint Lovász László, Vicsek Tamás, vagy Freund Tamás. Utkirbek Haydarov Utkirbek Haydarov (1974. január 25.) üzbég amatőr világbajnok ökölvívó. Eredményei 1999 -ben világbajnok középsúlyban. 2000 -ben az olimpián az első körben 11-10-es pontozással kikapott az orosz Gajdarbek Gajdarbekovtól . 2001 -ben ezüstérmes a világbajnokságon középsúlyban. 2002-ben aranyérmes középsúlyban a puszani Ázsiai Játékokon. 2004 -ben bronzérmes az olimpián félnehézsúlyban. Az elődöntőben a későbbi bajnok Andre Wardtól szenvedett szűk pontozásos (17-15) vereséget. 2005 -ben bronzérmes a világbajnokságon félnehézsúlyban. Az elődöntőben a kazah Jerdosz Zsanabergenovtól kapott ki. Fehéroroszország történelme Fehéroroszország (vagy Belarusz) történelme egészen az őskorig nyúlik vissza, bár a beloruszok első független állama csak 1991-ben jött létre. A keleti szláv törzsek megtelepedése után a Kijevi Rusz foglalta el első nagyobb államalakulatukat, a Polocki Fejedelemséget. Miután a mongolok 1240-ben megdöntötték a kijevi államot, Fehéroroszország mai területét a Litván Nagyfejedelemség hajtotta uralma alá, amely később egyesült Lengyelországgal. Az ortodox vallású, szláv nyelvű ruténok (a beloruszok és ukránok elődei) Litvánia lakosságának többségét tették ki és mivel a litvánoknak akkor nem volt írásbeliségük, a rutén nyelvet és a cirill betűs írásukat használták a közigazgatásban. Lengyelország-Litvánia a 17. században meggyengült, a 18. században pedig a szomszéd nagyhatalmak felosztották egymás között. Belarusz az Orosz Birodalomhoz került. Bár a cári hatóságok megpróbálták eloroszosítani, itt is megindultak a nemzeti mozgalmak. Az első világháborúban a keleti front évekig az ország területén húzódott. A megszálló németek jóváhagyásával 1918-ban megalakult az első belorusz állam, amely azonban rövid életű volt, mert a németek kivonulása után Szovjet-Oroszország szállta meg az országot és tanácsköztársaságot hoztak létre. A lengyel-szovjet háború eredményeképpen az országot a Curzon-vonal mentén kettéosztották, nyugati fele Lengyelországhoz, a keleti a Szovjetunióhoz került. Miután Hitler 1939-ben megtámadta Lengyelországot, a szovjetek bevonultak Nyugat-Fehéroroszországba és a Belorusz SZSZK-hoz csatolták. A második világháborúban sokat szenvedett az ország, lakosságának jelentékeny részét (750 ezer és 3 millió között) elvesztette, ipara elpusztult. A világháború után főleg a gépjárműgyártás és a vegyipar fejlődött, Belarusz a szovjet gazdaság „összeszerelőüzemévé” vált. A Szovjetunió szétesése után Belarusz 1991. augusztus 25-én kinyilvánította függetlenségét. Az 1994-es elnökválasztást Aljakszandr Lukasenka nyerte, aki diktatórikus rezsimet épített ki és azóta is ország vezetője. Belarusz szoros kapcsolatokat ápol Oroszországgal, 2015-ben alapító tagja volt a Eurázsiai Gazdasági Uniónak. Őstörténet Az ember első nyomait a mai Fehéroroszországban a Mahiljovi és a Homeli területen találták meg. A neandervölgyiek által készített kovakő szerszámok a középső őskőkorból, a 35-100 ezer évvel ezelőtti korszakból származnak. A cromagnoni ember megjelenéséről két feltárt táborhelyük árulkodik szintén a Homeli területen, Berdizs és Jurovicsi falvak mellett; ezek 24-27 ezer évesek. Az eljegesedések ezután lakhatatlanná tették a tájat, csak a jégkorszak vége után, 8-10 ezer éve települt vissza ide az ember. A mai Belarusz területére i.e. 3. évezredben kezdtek betelepülni az indoeurópai népek. Egy kőbányában megtalálták az i.e. 2. évezredben élő, a zsinegdíszes kerámia kultúrájához tartozó 30-40 éves férfi teljes koponyáját és arcrekonstrukció készült róla; ő az ország legkorábbi lakója, akinek ismerjük az arcát. A leletek tanúsága szerint a közép-dnyeperi kultúra is jelen volt a régióban. Valamikor a 6-8. században keleti szlávok költöztek a régióba és elkeveredtek a már itt élő balti és finnugor törzsekkel. A mai belorusz nép kialakulásáról több nézet is létezik. Egyik szerint igen korán, a 8-9. században elkezdtek elkülönülni és a dregovics (akik a mai Fehéroroszország középső és déli vidékén éltek), krivics (a Nyugati-Dvina felső és középső folyása, valamint a Felső-Dnyeper) és radimics (a Szozs-folyó völgye) törzsek (és több kisebb szláv és balti törzs) összeolvadásából keletkeztek. Más vélemények szerint beloruszokról csak a középső középkortól (miután a Litván Nagyfejedelemség elfoglalta a területet) lehet beszélni; azelőtt az ittlakók nem különültek el a ruszoktól (óoroszoktól). A Kijevi Rusz A 8-9. századra a népesség megnőtt, kialakultak a kereskedelmi kapcsolatok és megjelentek az első városok. Közülük a legnagyobb Polock volt, amelyet a krónikák először 862-ben említenek. Jelentős település volt még Vityebszk (alapítva 974-ben), illetve Turov (első említése 980-ban). A 9. század végén a viking származású Rurik és leszármazottai létrehozták a Kijevi Ruszt, amely rövid időn belül valamennyi keleti szláv törzset uralma alá hajtotta. A belorusz területeken elhelyezkedő Polocki, Turovi és Grodnói fejedelemségek is adót fizettek neki. A 10. század közepén Polock fejedelme a nem Rurik-leszármazott Rogvolod volt. 980 körül a skandináv száműzetésből visszatérő kijevi Vlagyimir feleségül kérte a lányát, Rognyedát és amikor visszautasították elfoglalta a várost, Rogvolodot és családját megölte, Rognyedát pedig erővel tette a feleségévé. Ekkortól kezdve Polock urai Vlagyimir, illetve legidősebb fia, Izjaszláv leszármazottai (az elkülönülő Rogvolodovics-ág) voltak. Ebben egyediek voltak a Rurikovics-dinasztiában, ugyanis a többi várost, illetve fejedelemséget az aktuális kijevi nagyfejedelem rokonai irányították. A Polocki Fejedelemség „kilógott” a Kijevi Rusz rendjéből, gyakorlatilag félig-meddig önállónak számított és több alkalommal háborút vívott a kijevi nagyfejedelem ellen. A Baltikumban is terjeszkedett és több kisebb balti törzset uralma alá hajtott. A 10-12. században kiterjesztette fennhatóságát a mai Fehéroroszország nagy részére és Litvánia, valamint Oroszország Szmolenszki területének egyes részeire is. Ebben a korban jött létre az ország mai nagyvárosainak jelentős része – Vavkaviszk (1005), Breszt (1019), Minszk (1067), Orsa (1067), Pinszk (1097), Bariszav (1102), Szluck (1116), Hrodna (1128), Homel (1142). A városok a gazdasági, politikai és kulturális élet központjai voltak. A 10. század végén elkezdődött a cirill betűs írás elterjedése. A Polocki Fejedelemség II. Vszeszláv idején ért hatalma csúcsára. Halála után birtokait szétosztotta hét (vagy hat) fia között és az állam innentől kezdve elvesztette korábbi jelentőségét és Kijev kiterjesztette rá uralmát. A 12. század második felében a Kijevi Rusz feudális anarchiába süllyedt és elkezdett szétesni. Miután a tatárok 1240-ben elfoglalták és feldúlták Kijevet, az állam gyakorlatilag megszűnt és kisebb fejedelemségekre hullott szét; ezeknek nagy része a tatár kán adófizető vazallusává vált. A Litván Nagyfejedelemségben A hatalmi vákuumot az erősödő Litván Nagyfejedelemség használta ki. A litván törzseket Mindaugas egyesítette a 13. század elején és már ő elkezdte – amit utódai folytattak –, hogy hol fegyverrel, hol dinasztikus házassággal, fokozatosan uralma alá hajtsa a volt Kijevi Rusz északnyugati részét. A 14. század végére keleten egészen Szmolenszkig, délen pedig a Fekete-tengerig jutottak (vagyis a mai Belarusz teljes egészét magába foglalta). Ekkoriban már használták a Fehéroroszország kifejezést a mai Belarusz középső és keleti felére; nyugati részének neve Feketeoroszország volt (a mai Nyugat-Ukrajna pedig Vörös Oroszország). A pogány és írásnélküli litvánok államában hamarosan többségbe jutottak a szlávok (az ún. rutének). A nagyfejedelemség hivatalos ügyeit rutén nyelven (az ún. nyugatorosz kancelláriai nyelv), cirill betűs írással intézték és addig pogány lakosai között kezdett elterjedni az ortodox kereszténység. Azzal, hogy a beloruszok külön államba jutottak és nem a Moszkvai Nagyfejedelemség terjesztette ki rájuk uralmát, lehetővé vált (vagy felgyorsult) külön nemzetté fejlődésük. Ezt elősegítette a ortodox liturgiai nyelv helyi viszonyokhoz való alkalmazkodása is. A pogány nagyfejedelmek többnyire türelmesek voltak keresztény alattvalóik vallásgyakorlásával kapcsolatban, bár előfordult, hogy a hittérítőket kivégezték, vagy az új templomok építését megtiltották (pl. Vicebszkben). A kereszténység helyzete 1386-ban változott meg, amikor Jogaila nagyfejedelem feleségül vette a lengyel királynőt, Hedviget és egyúttal katolikus hitre tért. Litvánia keresztény országgá vált (bár a pogány litvánok inkább katolikusok lettek). I. Zsigmond 1511-ben a katolikus egyháznak megfelelő autonómiát biztosított az ortodox papságnak is; ezt 1531-ben kiterjesztették és kivonták őket a katolikus püspökök fennhatósága alól. Bár a rutén nyelvet hivatalos célra széleskörűen használták, irodalmi művek ebben a korban – néhány krónika kivételével – nem születtek. Az első belorusz nyelvű (cirill betűs) nyomtatott könyv 1517-ben készült, Francysk Skaryna készíttette Prágában. Röviddel később Polockban maga is felállított egy nyomdát és kiadta rutén/belorusz nyelven a Bibliát és néhány más vallási témájú könyvet. Lengyelország-Litvániában 1569-ben a lublini unióval az addigi perszonálunió helyett létrejött a közös lengyel-litván állam. A Litván Nagyfejedelemséghez tartozó ukrajnai területek átkerültek Lengyelországhoz, de a mai Belarusz továbbra is litván fennhatóság alatt maradt. A nagyfejedelemség jelentős autonómiával rendelkezett, többek között megmaradt saját polgári törvénykönyve. Fehéroroszország legnagyobb városa ebben az időszakban Mahiljov volt, de Vicebszk, Polack, Pinszk, Szluck és Breszt lakossága is meghaladta a 10 ezret. Vilniusban is jelentékeny rutén lakosság élt. A népesség etnikai összetétele nem változott jelentős mértékben. A rutének döntő többsége paraszt volt, míg a földbirtokosok a litvánok, lengyelek, oroszok közül kerültek ki. A városi lakosság jelentékeny részben zsidókból állt, akik monopolizálták a kereskedelmet. A nemesség (amely a középkorban nem kis mértékben rutén származású és ortodox vallású volt) fokozatosan ellengyelesedett. Különösen igaz volt ez a dúsgazdag oligarcha családokra (a Sapiehákra és Radziwiłłekre), akik nagyobb vagyon fölött rendelkeztek, mint a király és gyakorlatilag állam voltak az államban. A mágnások saját városokat alapítottak, ahová Nyugat-Európából telepítettek be skótokat, németeket vagy olaszokat. A rutén jobbágyok a jogfosztottság és túladóztatás elől Ukrajnába, a Zaporizzsjai Szics kozákjai közé menekültek. Az 1573-as varsói konföderáció deklarálta a vallásszabadságot, ennek ellenére III. Zsigmond a jezsuiták segítségével megpróbálta terjeszteni a katolicizmust a nép körében. 1595-ben a kijevi ortodox metropolita aláírta a breszti uniót, azaz szakított a konstantinápolyi pátriárkával és elfogadta a római pápa főségét (és ezzel gyakorlatilag létrehozta a görögkatolikus egyházat). Bár a püspökök és a király támogatták az uniót, a nép és a kozákok körében jelentős ellenállás volt tapasztalható. Még 1595-ben Szeverin Nalivajko és kozákjai fellázadtak, elfoglalták Szluckot és Mahiljovot és lemészárolták a lengyeleket. A lakosság egy része ortodox maradt, mások görögkatolikusok lettek. A helyzetet tovább bonyolította, amikor a 17. század közepén a moszkvai Nyikon pátriárka reformjai elől sok óhitű pravoszláv Litvániába menekült, ahol szabadon gyakorolhatták vallásukat. A 17. század közepén egymást követő vesztes háborúk (az ún. Özönvíz) eredményeképpen véget ért az addigi gazdasági gyarapodás és Lengyelország-Litvánia elvesztette nagyhatalmi státuszát. A balszerencsés időszak 1648-ban kezdődött, amikor Bohdan Hmelnickij vezetésével fellázadtak a kozákok. Bár 1651-ben legyőzték, őket, a kozákok ekkor az orosz cár segítségét kérték és 1654-ben a perejaszlavi szerződésben csatlakoztak Oroszországhoz. Ugyanebben az évben Svédország szállta meg az ország nagy részét. A gondokat súlyosbította, hogy a mágnások egy része az idegen hatalmakat támogatta (mint Janusz Radziwiłł a svédeket). Bár a svédeket 1657-ben, az oroszokat pedig 1662-ben sikerült legyőzni az ország elképesztő károkat szenvedett a seregek vonulásai és fosztogatásai során. Becslések szerint Lengyelország-Litvánia lakosságának harmadát veszítette el, Fehéroroszország egyes régió pedig a felét. Az állam a környező nagyhatalmak játékszerévé vált. A nagy északi háború és a lengyel örökösödési háború tovább pusztította a gazdaságot, az oroszok pedig annak ürügyén, hogy menekült jobbágyokat keresnek, rendszeresen fosztogattak. A 18. század közepére jelenlétük a belorusz földeken többé-kevésbé állandósult. Végül Lengyelország-Litvániát három lépésben felosztották Oroszország, Ausztria és Poroszország között. Belarusz teljes egészében az Orosz Birodalomhoz került. Az Orosz Birodalomban A mai Belarusz területe a cári Oroszországban a Minszki, Vityebszki, Mogiljovi és Grodnói kormányzóságok között oszlott meg. 1796 és 1802 között létezett egy Belorusz kormányzóság is, de ezt I. Sándor cár túl nagynak és nehezen kormányozhatónak ítélte, ezért felosztotta. Napóleon 1812-es oroszországi hadjárata idején a nemesség (amely a litván függetlenség visszaállítását szerette volna) alapvetően a franciákat támogatta, míg a parasztok gerillatámadásokat intéztek azok ellen. Napóleon bukása után a cári hatóságok illojálisnak ítélték a lengyel és litván nemeseket és megkezdték helyzetük felülvizsgálatát. Aki nem tudta bizonyítani nemességét, azt megfosztották státuszától. A fehéroroszországi nemesség támogatta a lengyelek 1830-as és 1863-as felkelését. 1839-ben a polocki szinóduson eltörölték a breszti uniót és a görögkatolikusok Oroszország területén az orosz pravoszláv egyház kebelébe kerültek. Az 1840-es években a kormányzat eloroszosítási politikába fogott. I. Miklós cár megtiltotta a Belorusszia kifejezés használatát és a régiót Északnyugati területre nevezte át. Az iskolákban megtiltották a belorusz nyelv használatát, rossz szemmel nézték a belorusz nyelvű kiadványok nyomtatását és igyekeztek a katolikusokat rábírni, hogy térjenek át a pravoszláv vallásra. Az 1863-as lengyel felkelés bukása után betiltották a belorusz nyelv latin írását és visszatértek a cirill betűkre. Az eloroszosítási törekvések ellenére megindult a nemzeti mozgalom, az írók és költők (mint Jan Czeczot, Władysław Syrokomla vagy Konstanty Kalinowski) igyekeztek létrehozni a belorusz irodalmat. Az önálló Fehéroroszország ötletét a szentpétervári belorusz nemzetiségű diákok egy csoportja, a Homon vette fel először az 1880-as években, a hasonló ukrán mozgalom példájára. 1861-ben az egész országban eltörölték a jobbágyságot. A 19. század második felére Kelet-Európába is elérkezett az ipari forradalom és a gazdaság gyors fejlődésnek indult. A parasztok a városokba, az ipari centrumokba áramlottak; Belaruszból például a bolsevik forradalomig másfél millió ember költözött el. Az első világháború és a forradalom A világháború első évében Fehéroroszország még viszonylagos távolságban volt a fronttól, ám 1915 májusában, a gorlicei áttörést követően a németek jelenős mértékben előrenyomultak, és az új, rövidített frontvonal áthaladt Nyugat-Belaruszon. Breszt és Pinszk német megszállás alá került, a kelet-belorusz területekről pedig a cári hatóságok kitelepítették az oktatási intézményeket és az ipar nagy részét. A katonai jellegű ipari termelést felfuttatták, pl. Mahiljov és Vicebszk ruhagyártása 1916-ban négyszeresen haladta meg a háború előtti szintet. Nőtt az infláció, a hátországban a munkát egyre inkább a nők és a gyerekek végezték és a polgári lakosságot gyakran közmunkára mozgósították (1916 végén a Minszki kormányzóságban 219 ezer embert).) A németek mintegy 50 ezer km2-t szálltak meg és bevezették a katonai kormányzást. Az Ober-Ost körzet központja Bresztben volt. Az Oroszországba menekült földesurak birtokait német tisztek kezelésébe adták, a mezőgazdasági termékekre beszolgáltatási kötelezettséget, az állatállományra vágási tilalmat rendeltek el. Bevezették az Oberost-rubelt, mint pénzegységet. A német hatóságok belorusz, litván és zsidó iskolákat nyitottak, amelyekben kötelező volt a német és tilos az orosz nyelv oktatása. 1917. december 5-én összeült az I. Összbelorusz kongresszus, ahol az önálló állam és az Oroszországon belüli autonómia hívei ültek össze. A oroszországi októberi forradalmat követően a bolsevikok béketárgyalásokat kezdeményeztek a németekkel. A tárgyalásról azonban Trockij kivonult, ami után a német hadsereg gyakorlatilag ellenállás nélkül nyomult előre és elfoglalt Minszket. 1918. március 3-án megkötötték a breszt-litovszki békét. Az ebben foglaltak szerint Fehéroroszország nyugati része német megszállás alatt maradt, míg keleti (Vicebszk, Mahiljov) orosz terület maradt. Néhány héttel később, 1918. március 25-én a függetlenségpárti politikusok a német hatóságok támogatásával kikiáltották a Belorusz Népköztársaságot. 1918 végén a németek a nyugati fronton vereséget szenvedtek és a breszt-litovszki béke érvényét vesztette. December 3-án kivonultak Minszkből; 10-én a várost szovjet csapatok foglalták el ellenállás nélkül. A Népköztársaság tanácsa Kaunasba, onnan Berlinbe, végül Prágába menekült. A bolsevikok 1919 január 1-én Szmolenszkben kikiáltották Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaságot, amit független államnak ismertek el, majd két hónap múlva mégis megszüntették. Fehéroroszország keleti felét Oroszországhoz csatolták a nyugatit pedig a litvániai bábállamukkal egyesítették a Litván-Fehérorosz Szovjet Szocialista Köztársaságban. A lengyel-szovjet háborúban a lengyelek elfoglalták a rövid életű állam litván területeit, sőt 1919 augusztus 8-án Minszket is megszállták. Az 1921-ben megkötött rigai békében Nyugat-Fehéroroszország a Curzon-vonal alapján Lengyelországhoz került. Kelet-Fehéroroszországban 1920. július 31-én ismételten megalapították a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaságot, amely 1922-ben csatlakozott a Szovjetunióhoz. 1920 végén a nemzeti irreguláris erők Szluckban felkelést kezdeményeztek a független Belarusz visszaállítására, de a Vörös Hadsereg egy hónapon belül leverte a lázadást. A Belorusz SZSZK az 1920-as és 1930-as években 1924 márciusában az Orosz SZFSZK-tól visszacsatoltak 15 járást a Belorusz SZSZK-hoz, amelynek területe így 110 584 km²-re, népessége 4,2 millióra nőtt, amelyből 70,4% volt fehérorosz nemzetiségű. 1926-ban újabb két járást (benne Homel városát) csatoltak vissza és a tagköztársaság újabb 15 727 km²-el és 649 ezer lakossal gyarapodott. A Szovjetunió akkori nemzetiségi politikájának megfelelően jelentősen kiszélesítették a belorusz nyelv használatát és megkezdődött a – szocialista – kultúra fejlesztése is. Az 1920-as és 1930-as években erőteljes (sok esetben erőltetett) iparosítás zajlott, nem csak a Belorusz SZSZK-ban, hanem az egész országban. Előtte a köztársaság a Szovjetunió lakosságának 3,4%-át adta, de az ipari termeléshez csak 1,6%-ban járult hozz. Fejlesztették a könnyű-, élelmiszer-, fafeldolgozó- és vegyipari üzemeket, a második ötéves tervtől pedig az építőipart és gépgyártást is. Három ötéves terv alatt az ipari termelés 23-szorosára növekedett (ezalatt a lengyel Nyugat-Belaruszban 8,1-szeresére). A mezőgazdaságot kollektivizálták. Az 1920-as években a fehérorosz, jiddis, lengyel és orosz nyelvek mind a köztársaság hivatalos nyelvei voltak. A 30-as években a lengyeleknek nemzetiségi járást is kialakítottak. 1933-ban jelentős módosításokat hajtottak végre a belorusz ábécében és az orosz cirillbetűs íráshoz tették hasonlóvá. Sztálin politikai tisztogatásainak a belorusz értelmiség, a kulturális elit és a vagyonos parasztság is áldozatául esett. Sokukat kivégezték, másokat Szibériába vagy Közép-Ázsiába telepítették át. A köztársaság 540-570 írójából-költőjéből 80%-ot (440-460) száműztek, bebörtönöztek vagy kivégeztek. Belaruszból becslések szerint 600-700 ezer ember került a gulágra, 300 ezret pedig agyonlőttek. A tisztogatások során külön kategóriába sorolták a lengyeleket: nemzetiségi járásukat 1938-ban megszüntették, őket pedig Kazahsztánba vagy Szibériába telepítették. Lengyel-Belarusz (1921-1939) A Lengyelországhoz tartozó Nyugat-Belarusz területe a Białystoki, Vilnai, Nowogródeki és Poléziai vajdaságok között volt szétosztva. A kormányzat megpróbálta ellengyelesíteni (polonizálni) a lakosságot. Már 1923-ban 37 kivételével megszüntették az addigi 400 belorusz nyelvű iskolát; cserébe alapítottak 3380 lengyelt. 1939-ben az egész országrészben 5 belorusz középiskola maradt. 1300 pravoszláv templomot katolikussá alakítottak át. Nyugat-Belaruszba mintegy 30 ezer lengyel telepest (osadnik) irányítottak, főleg háborús veteránokat és tisztviselőket. Az 1922-es választások után az országrészből 11 képviselő és 3 szenátor került a parlament alsó- és felsőházába, akik megalapították a belorusz képviselői klubot. 1925-ben megalakult a Belorusz Munkás-Paraszt Szövetség párt. Piłsudski 1926-os puccsa és a tekintélyelvű rendszer kialakítása után a kisebbségek helyzete megromlott. 1927 januárjában letartóztatták a belorusz párt vezetőit (Branyiszlau Taraskevicset és másokat), két hónappal később pedig betiltották a pártot. 1928-ban már csak egy belorusz nemzetiségű képviselő ült a szejmben, 1935 után pedig egy sem. 1939-re valamennyi belorusz iskolát lengyellé alakítottak át, és a megmaradt 500 pravoszláv templomból 300-at a katolikus egyháznak adtak át. A második világháború 1939. szeptember 1-én Németország megtámadta Lengyelországot és a Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében a szovjet csapatok megszállták és a Belorusz SZSZK-hoz csatolták Nyugat-Belaruszt. A BSZSZK Legfelsőbb Tanácsa november 22-én soron kívüli ülésen fogadta el az egyesítésről szóló törvényt. A köztársaság területe 225,7 km²-re, lakossága 10,2 millióra nőtt. Az ipari létesítményeket és a földeket államosították. Az állambiztonsági hatóságok több tízezer embert – főleg lengyeleket és zsidókat – tartóztattak le és hurcoltak a lágerekbe vagy gyilkoltak meg. Az elcsatolt terület egy részét (Vilnius városát) Litvániának, egy másikat (Poléziát) az Ukrán SZSZK-nak adták át. 1941. június 22-én a német csapatok megtámadták a Szovjetuniót; annak is a Németországgal közvetlenül határos részét, a Belorusz SZSZK-t. Bár a Wehrmacht rendkívül gyorsan haladt előre és június 28-án már Minszket is megszállták, a szovjet hatóságoknak volt idejük, hogy kitelepítsék a köztársaság lakosságának mintegy 20%-át, agyonlőjék a politikai foglyokat és megsemmisítsék az élelmiszerkészleteket. Bár a körülzárt szovjet egységek makacsul védekeztek (pl. a breszti erőd védői), a köztársaság területe augusztus végére teljesen német megszállás alá került. Nagy részét a Reichskommissariat Ostlandhoz, a határmenti területet (Bezirk Bialystok) pedig közvetlenül Németország kelet-poroszországi régiójához csatolták. A megszálló hatóságok 1943-ban kísérletet tettek egy bábállam létrehozására és megalakították a Fehérorosz Központi Tanácsot, amely átvette tőlük az adminisztratív teendők egy részét. A megszállók brutális elnyomó rendszert vezettek be. A köztársaság területén 287 fogolytábort hoztak létre, amelyekben összesen kb. 1,7 millió helyi lakost és szovjet hadifoglyot gyilkoltak meg. Közel 400 ezer embert németországi kényszermunkára hurcoltak el. 9857 települést teljesen elpusztítottak, ebből 5460-at (teljesen vagy részben) lakosaival együtt. Röviddel a megszállás után megindult egy erőteljes partizánmozgalom is, ami miatt a németeknek jelentős erőket kellett állomásoztatniuk a régióban. 1944-ben a szovjet hatóságok felmérése szerint Belaruszban 373 942 partizán harcolt a németek és kollaboránsaik ellen. A megszállókkal együttműködő lakosság ellen a partizánok is intéztek sok életet követelő támadásokat. A Belorusz SZSZK keleti és délkeleti részét 1943 őszén foglalta vissza a Vörös Hadsereg; a köztársaség teljes egészében 1944 nyarára szabadult fel a Bagratyion hadművelet keretében. A háború után még néhány évig szovjetellenes partizáncsapatok (mint a németek által kiképzett Csorni kot – Fekete macska – csoport) is intéztek támadásokat a hatóságok ellen, amíg az NKVD fel nem számolta őket. Különböző becslések szerint a második világháborúban Belarusz vesztesége 750 ezer és 3 millió között volt. 209 város és kisváros, valamint több mint 9 ezer falu teljesen vagy részlegesen megsemmisült. Különösen sokat szenvedett a zsidó lakosság; a háború előtti kb. 1 millióból 400-840 ezren vesztek oda és ebből csak 48 ezren a fronton, a többieket meggyilkolták.). Bresztben például 1941-ben 25 ezer zsidó élt; a háború végére 186-an maradtak. A Belorusz SZSZK (1945-1990) A világháború után, 1945-ben Belarusz (Ukrajnával együtt) külön alapító tagja volt az ENSZ-nek (így a Szovjetuniónak összesen három szavazata volt a szervezetben). Ugyanezen év augusztusában véglegesítették a belorusz-lengyel határt: a Białystoki terület és a Breszti terület három járása Lengyelországhoz került. Több mint 200 ezer lengyel elmenekült, vagy elűzték őket Lengyelországba; jelentős számú lengyelt az NKVD tartóztatott le. A háború majdnem teljesen elpusztította a köztársaság iparát: teljesítménye csak 20%-a volt a korábbinak. A legtöbb keletre áttelepített gyár nem került vissza, de Moszkva erőteljes iparosításba fogott és a vegyipar, gépgyártás, illetve a nehézgépjármű-gyártás vált a belorusz ipar húzóágazatává (BelAZ, MAZ, Minszki Traktorgyár). A BSZSZK lett a szovjet gazdaság „összeszerelőüzeme”. Az iparosítás miatt nagy tömegben költöztettek be munkásokat más tagköztársaságokból (főleg oroszokat) és a közigazgatás hivatalos nyelve is az orosz lett. Igen sokan költöztek be a városokba és a hagyományosan a nemzet alapját képező belorusz paraszti osztály a teljesen kollektivizált országban megszűnt létezni. A Szovjet Hadsereg egyik legnagyobb és leggyorsabban hadrafogható körzete a Belorusz katonai körzet volt. Több mint 32 ezer belorusz harcolt az afganisztáni háborúban; közülük kb. ezren estek el. Az 1986-os csernobili atomerőmű-baleset súlyosan érintette Belaruszt; a radioaktív csapadék mintegy 60%-a a köztársaság területét érte. 50 ezer km2 volt érintett és 135 ezer embert kellett véglegesen kitelepíteni a katasztrófa miatt. A függetlenség kivívása A 80-as évek második felében a peresztrojka politikája kavarta fel a politikai állóvizet, utána pedig Csernobil, majd Kurapati okozott társadalmi megrendülést. 1988-ban felfedezték, hogy a Minszk melletti Kurapati erdő tömegsírokat rejt; az NKVD itt végezte ki áldozatait a sztálini terror idején. Különböző becslések 7 ezertől 250 ezerig teszik az itt elföldelt áldozatok számát. Megalakult az Adradzsenyje („Újjászületés”) Belorusz nemzeti front; tüntetéseket szerveztek, amiket a rendőrség eleinte könnygázzal oszlatott szét, de 1989-ben már 40, sőt 100 ezres tömegek tüntettek Minszkben. 1990. július 27-én a Belorusz Legfelsőbb Tanács kinyilvánította az ország szuverenitását (ami akkor még nem jelentette az unióból való kilépést). 1991 márciusában egy népszavazáson a résztvevők 82,7%-a a Szovjetunió fennmaradására szavazott. Az augusztusi moszkvai puccskísérlet után azonban a Tanács 1991. augusztus 25-én kimondta a független Belarusz létrejöttét. Szeptember 19-én az országot átnevezték Belorusz Köztársaságra, új fehér-vörös-fehér zászlót és a hagyományos lovagos címert fogadtak el. A független Fehlroroszország első államfője Sztanyiszlav Suskevics lett. 1991. december 8-án megalakult a Független Államok Közössége, amelynek Fehéroroszország alapító tagja volt. A modern Belarusz 1992-ben bevezették a nemzeti valutát, a belorusz rubelt és megkezdték a fegyveres erők megszervezését. A következő évben az ország elfogadta a nukleáris fegyverek terjedésének korlátozásáról szóló egyezményt és területéről elszállították valamennyi korábbi szovjet atomfegyvert. Ugyanebben az évben felszabadították az árakat, az életszínvonal gyors csökkenésnek indult, márciusban és áprilisban a szalihorszki bányászok sztrájkkal tiltakoztak romló helyzetük miatt. 1993-ban megkezdődött a privatizáció. 1994. január 26-án Suskevicset felmentették a Legfelső Tanács elnökségéből és ideiglenesen Mjacseszlav Hribet nevezték ki a választásokig. 1994. március 15-én elfogadták az új alkotmányt. Az 1994-es választásokat korrupcióellenes baloldali programmal Aljakszandr Lukasenka nyerte (a június 19-én tartott első fordulóban 44,8%-os, a július 10-ei második fordulóban 80%-os eredménnyel). Ellenfelei Suskevics (9,9%), Paznyak (12,9%) és Vjacseszlav Kebics (17,3%) miniszterelnök voltak. A gazdasági válság megfékezésére leállította a privatizációt és az ország gazdaságát fokozatosan központi irányítás alá vonta. Intézkedései miatt a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap leállította a hitelek folyósítását. Széles körű támogatottságát az életszínvonal csökkenésének megállításával, a szovjet rendszer szociális vívmányainak fenntartásával érte el. Ennek a politikának eredményeként a volt szovjet tagköztársaságok közül itt volt a legalacsonyabb a szegények aránya és itt volt a legkisebb a jövedelmi egyenlőtlenség. 1995. május 14-én tartották az ország első parlamenti választását és ezzel egy időben referendumot, amely többek között a szovjet állami jelképek visszaállításáról, az orosz nyelv második hivatalos nyelvvé tételéről és az elnök jogainak kibővítéséről szólt. A résztvevők 75%-a támogatta ezeket a célokat, a parlament képviselőit viszont csak két pótszavazással sikerült megválasztani. 1996 áprilisában a Belarusz Népi Front tüntetésekkel próbálta megdönteni Lukasenkót, de nem járt sikerrel, vezetője, Zjanon Paznyak az Egyesült Államokba menekült. Az 1996. november 25-én tartott újabb referendumon a résztvevők 70,5%-a megszavazta az alkotmány módosítását, amely az elnöki jogkörök kibővítésével járt. 89 ellenzéki parlamenti képviselőt (akik közül 70-en 1996 nyarán petíciót írtak alá az elnök lemondására alkotmánysértés miatt) megfosztottak mandátumától, Mihail Csihir kormányfőt is távozásra kényszerítették. 1998 áprilisában Lukasenko szerződést írt alá az orosz-belarusz gazdasági unió létrehozásáról. 1998 nyarán, az orosz gazdasági válság okozta krízisben számos gazdasági vezetőt tartóztattak le szabotázs vádjával. 2000 januárjában denominálták a teljesen elértéktelenedett rubelt, az új rubel 1000:1 arányban váltotta fel a régit. 2001 szeptemberében Lukasenkát újraválasztották 75,6%-kal, ellenfele Vlagyimir Goncsarik volt, aki 15,6%-ot ért el. 2004 októberében ismét alkotmánymódosító referendumot tartottak, melynek során a lakosság 77%-a támogatta, hogy Lukasenko harmadszor is indulhasson az elnökválasztáson. A 2006.március 19-én tartott harmadik elnökválasztáson Lukasenko 82,6%-ot ért el, a három ellenzéki jelölt gyengén szerepelt: Alekszandr Milinkevics 6%-ot, Szergej Gajdukevics 3,5%-ot, Alekszandr Kozulin 2,3%-ot ért el. Az ellenzékiek számos tüntetést tartottak Minszkben az eredmény ellen tiltakozva és számos külföldi kormány (elsősorban az amerikai, amely az országot „Európa utolsó diktatúrája“-ként tartja számon) csalással vádolta az elnököt. Az ellenzék vezetőit számos tüntetővel együtt letartóztatták, Kozulint ötévi börtönbüntetésre ítélték. A 2008-as parlamenti választáson ismét nem nyert egyetlen ellenzéki képviselőjelölt sem. A nyugati országok szerint a választás nem felelt meg a demokratikus kívánalmaknak. 2008-2009-ben Belarusz (Ukrajnával, Moldovával, Grúziával, Örményországgal és Azerbajdzsánnal együtt) részt vett az Európai Unió Keleti Partnerség programjában. 2010 decemberében Lukasenka ismét megnyerte az elnökválasztást és elkezdhette negyedik terminusát. 2011. április 11-én két merénylő bombát robbantott a minszki metróban és 15-en meghaltak. A tetteseket elfogták és a bíróság halálra ítélte őket, de a tettük okát nem sikerült megnyugtatóan kideríteni. 2011. szeptember 16-án elnöki rendeletben eltörölték a téli időszámítást, pár nappal Ukrajna előtt, így a Greenwichi időzónához képest +3 óra a hivatalos időzóna. Szintén 2011-ben gazdasági válság sújtotta az országot, a rubel értéke csökkent, az árak emelkedtek. Országszerte tüntetéseket szerveztek, amelyeket a rendőrség feloszlatott. 2012. május 29-én Oroszország, Belarusz és Kazahsztán létrehozta az Egységes gazdasági térséget, az érintett országok vámunióját, amihez később Örményország és Kirgizisztán is csatlakozott. Az együttműködés (Kirgizisztán kivételével) 2015. január 1-tőlaz Eurázsiai Gazdasági Unióvá fokozódott. A 2015-ös elnökválasztást ismét Lukasenka nyerte. 2016-ban parlamenti választást tartottak, amelynek során 20 év óta először ellenzéki képviselők is bejutottak a törvényhozásba. MÁV-START Zrt. A MÁV-START Zrt. a MÁV Magyar Államvasutak Zrt. vasúti személyszállítással foglalkozó leányvállalata. 2006. október 15-én alakult a MÁV személyszállítási divízióból. Története Több más országhoz hasonlóan Magyarországon is megtörtént az állami vasúttársaság feldarabolása, ennek során a vasúti személyszállítási tevékenységét egy leányvállalatba szervezték ki. Az átalakítás célja, hogy a vasút működését átláthatóbbá tegye, és megszüntesse a keresztfinanszírozást. A 62 milliárd forint tőkével és mintegy 7200 fő munkavállalóval megalakult MÁV-START Zrt. alapvetően a MÁV Zrt. korábbi Személyszállítási Üzletágának dolgozóit, feladatait vette át. Az új társaság 2007. július 1-jétől rendelkezik vasúti személyszállítási engedéllyel, Személyszállítási Üzletszabályzatát a Magyar Vasúti Hivatal 2007. szeptember 7-én hagyta jóvá. Vezérigazgatók Mosóczi László: 2007 . július 1. – 2008 . február 1. Kozák Tamás: 2008 . február 1. – 2010 . szeptember 16. Monszpart Zsolt: 2010 . szeptember 16. – 2011 . november 7. Kővári Zsolt: 2011 . november 7 . – 2012 . május 21. : a MÁV Informatika Zrt. korábbi vezérigazgatója Ungvári Csaba: 2012 . május 21. – 2014 . október 1. Zaránd György: 2014 . október 1. – 2015 . augusztus 1. Csépke András: 2015 . augusztus 1. – Személyszállító vonatok RJ – Railjet nagysebességű, magas minőségű vonat, ÖBB kocsikkal és Taurus mozdonnyal, premium, first és economy osztályokkal és étkezőkocsival. Magyarországról Ausztriába , Svájcba és Németországba közlekednek. Nemzetközi forgalomban helyjegy váltható rá, magyarországi belföldi forgalomban az InterCity pót- és helyjegy váltása minden esetben kötelező. EC – EuroCity magas minőségű vonat, 1. és 2. kocsiosztállyal, valamint étkezőkocsival. Magyarországról Szlovákiába , Csehországba , Németországba , Lengyelországba és Szerbiába közlekednek. Nemzetközi forgalomban helyjegy váltható, magyarországi belföldi forgalomban az InterCity pót- és helyjegy váltása általában kötelező, kivéve a Szob - Budapest szakaszon. EN – EuroNight magas minőségű éjszakai vonat ritkán 1., de jellemzően 2. kocsiosztállyal, valamint ezen felül fekvőhelyes és hálókocsikkal , de általában étkezőkocsi nélkül (korlátozott étel- és italkínálat ez esetben a fekvőhelyes- és hálókocsik személyzeténél kapható). Jellemezően este 7-9 óra között indulnak és reggel 7-9 óra között érkeznek a fő célpontokra kellő időt biztosítva egy alváshoz, de az útközben, éjjel érintett nagyobb állomásokon is megállnak. Magyarországról Szlovákia érintésével Csehországba , Németországba , Lengyelországba , Ausztria érintésével Svájcba és Németországba , valamint közvetlenül Romániába közlekednek. Nemzetközi forgalomban a helyjegy általában kötelező, a fekvőhelyes- és hálókocsikra minden esetben. Magyarországi belföldi forgalomban az InterCity pót- és helyjegy váltása általában kötelező, kivéve a Szob - Budapest-Keleti szakaszon. IC – InterCity minőségi belföldi illetve nemzetközi távolsági vonat, általában 1. és minden esetben 2. kocsiosztállyal, esetenként étkezőkocsival. Többnyire csak megyeszékhelyeken és fontos turisztikai központokban, illetve csatlakozóállomásokon állnak meg. Esetenként gyorsvonattal egyesítve közlekednek, annak egy magasabb kocsiosztályát megtestesítve. Minden esetben légkondicionált kocsikkal közlekedik, valamint terjedőben van a fedélzeti wifi szolgáltatás, illetve az üléseknél elhelyezett hálózati csatlakozó is. Magyarországon belföldi forgalomban, illetve nemzetközi forgalomban Ausztriába , Romániába , Horvátországba és Szlovéniába közlekednek. Belföldi forgalomban InterCity pót- és helyjegy váltása kötelező, nemzetközi forgalomban általában helyjegy váltható, de Románia irányába kötelező. Gyors – belföldi illetve nemzetközi távolsági vonat, általában 1. és minden esetben 2. kocsiosztállyal. Hosszabb távolságra éjszakai vonatként közlekednek, így fekvőhelyes- és hálókocsit is továbbítanak. Az InterCity vonatokhoz képest sűrűbben állnak meg, de egyes esetekben azokkal egyesítve közlekednek. Járműállományuk változó, de jellemzően nem légkondicionált, ill. a fedélzeti wifi sem biztosított. Ebbe a típusba 2000-ben beleolvadtak az egykori expressz - és sebesvonat fajták. Magyarországon belföldi forgalomban, illetve nemzetközi forgalomban Ukrajnába , Oroszországba , Szerbiába , Romániába , valamint időszakosan Montenegróba , Macedóniába , Bulgáriába , Horvátországba és Szlovéniába közlekednek. Belföldi forgalomban gyorsvonati pótjegy váltása általában kötelező, nemzetközi forgalomban általában helyjegy váltható, de a fekvőhelyes- és hálókocsikba, illetve Románia irányába minden kocsiosztályra kötelező. Expressz - belföldi távolsági vonat, mely jellemzően csak 2. osztályú kocsikból áll és csak csúcsidőszakban, céljárati jellegű, ritka megállásokkal közlekedik. Napi rendszerességgel csak Budapest és Baja között közlekedik, de tanítási időszakban Győr és Budapest , valamint Szeged és Miskolc között is. Nyaranta szintén expresszvonatok kötik össze Miskolcot , valamint Szegedet a Balatonnal . Pótjegyet nem, csupán helyjegyet kell rájuk váltani. Sebesvonat - A személyvonatoknál kevesebb, de a gyorsvonatoknál több állomáson áll meg. Egyes járatokra gyorsvonati pótjegy váltása kötelező. InterPici - jelenleg nem használt vonatnem, a korábban e célra felújított motorkocsik sima személyvonatként közlekednek. Személyvonat – A személyvonat minden állomáson és megállóhelyen megáll, csak 2. osztályú kocsikkal közlekedik, melyek minősége változó. A légkondicionálás és a fedélzeti wifi ugyan nem garantált, de a Stadler FLIRT motorvonatoknak köszönhetően Budapest elővárosában egyre gyakoribb. A menetjegy mellé sem pót- sem helyjegyet nem kell rá váltani. ER – EuroRegio , jellemzően Ausztriába közlekedő nemzetközi személyvonat. Ilyen vonatok közlekednek Bécsújhelyről Sopronba , Bécsből Győrbe és Szombathelyre , valamint Grazból Szombathelyre . A menetjegy mellé sem pót- sem helyjegyet nem kell rá váltani. InterRégió - A regionális és távolsági forgalom teljesebb kiszolgálása érdekében vezették be 2009 / 2010 . évi menetrendben. Magasabb minőségű regionális személyvonat. Gyorsított – elővárosi vonatnem, olyan csúcsidőszaki járatokat takar, melyek a személyvonathoz képest ritkábban állnak meg. Zónázó – elővárosi vonatnem, melyek a mindenhol megálló személyvonatokat egészítik ki, és a zónahatártól a város felé csak a főbb csatlakozóállomásokon állnak meg, jelentős menetidőt megtakarítva a személyvonathoz képest. Nyaranta a Budapest-Déli - Balaton vonalakon is közlekednek. [forrás?] Különvonatok A MÁV-START Zrt. rendszeresen indít kiránduló, illetve különvonatokat az ország bármely részére. Lehetőség van saját különvonatok rendelésére is, mely a megadott úti cél alapján közlekedik. Járművek A MÁV-START Zrt. jelenleg 3227 saját személyszállító járművet üzemeltet, amelyben megtalálhatóak a személy- és motorkocsik, valamint motorvonatok is. A járműpark átlagéletkora közel harminc év, de az elmúlt években megkezdődött járműkorszerűsítésnek köszönhetően folyamatosan csökken. Egyre több korszerű, a mai kor követelményeinek megfelelő jármű áll forgalomba, mint például a Talent és Flirt motorvonatok. A jövőben további járműbeszerzések várhatóak. A társaság legutoljára 15 db Stadler FLIRT motorvonatot vásárolt a Stadler Railtól, ezek folyamatosan érkeztek és álltak munkába. Dízelmotorvonatból a legutolsó beszerzés a 8 db használt Siemens Desiro motorvonat Görögországból. A jövő A MÁV-START Zrt. folyamatban lévő járműfejlesztései: Legalább 10 db emeletes elővárosi motorvonat Budapest környékére, 20 db saját gyártású Z1-es, MÁV IC+ kocsi nemzetközi forgalomra (további opcióval). Szilva-farkincásboglárka A szilva-farkincásboglárka (Satyrium pruni) a valódi lepkék (Glossata) alrendjébe sorolt boglárkalepkefélék (Lycaenidae) családjában a farkincás-rokonúak (Eumaeini) nemzetség egyik faja. Egyes források szilvafalepkének nevezik. A Magyar Természettudományi Múzeum nyilvántartásában egyszerűen „szilva-farkincás” néven szerepel. Származása, elterjedése Eurázsiai faj; Anglia déli és Spanyolország északi részétől a Csendes-óceán partvidékéig megtalálható. A Japán-szigeteken négy rokonfaj: Satyrium jezoensis, Satyrium fentoni, Satyrium mera, Satyrium iyonis helyettesíti. Magyarországon általában ritka; csak ritkán tömeges. A Kárpát-medencében főleg annak déli részén él; észak felé jelentően megritkul. Megjelenése, felépítése A két nem meglehetősen hasonló, de a hím első szárnyán nincs világos folt. Szárnyának fesztávolsága 26–30 mm; a szárny fonákja bronzfényű barna. Felül mindkét ivar szárnya barna, a halvány narancsszínű szegélyfoltsor főként a hátsó szárny anális részén látható jól. Az első szárny fonákjának fehér harántvonalát belül rendkívül finom, kékesfekete harántvonalak szegélyezik. A külső szögletben a szegélyfoltsor jól látható. A hátsó szárny fonákján a szegélyfoltsor igen erős, a belső ívfoltok kerek pettyek, a narancsszínű szalag az egész szárnyon végigfut. A felszíni narancssárga foltok mérete változhat. A hím első szárnyának felső szegélye 15–17 mm hosszú; rajta kerek, sötét illatfolt fejlődött ki. A hátsó szárny belső szögletében és a faroknyúlvány fölött nincs narancssárga folt. A nőstény mindkét szárnyának szegélyterét narancssárga foltok díszítik, belső és külső peremükön fekete pontokkal, amelyek mérete a belső szöglet felé nő. A zöld hernyó hátoldalán sötét csík fut végig, és azt két oldalról barna bibircsek szegélyezik. Életmódja, élőhelye Egy nemzedéke repül májustól július végéig. Ligetes, bokros helyeken, fölhagyott szőlőkben és gyümölcsösökben, erdőszéleken él. Kis területen mozognak, és azt nem hagyják el. Hím sokkal több van, mint nőstény, és a hímek őrzik területüket. Az imágók szívesen szívogatnak a fagyal (Ligustrum spp.) és a bodza (Sambucus spp.) virágán. A legtöbbet akkor láthatjuk, amikor a fagyal virágzik. Délután általában leveleken sütkéreznek, ritkábban kerülnek szem elé. A nőstények petéiket egyesével helyezik kökény (Prunus spinosa), besztercei szilva (Prunus domestica) vagy kék ringló (Prunus insititia) virágrügyes ágaira. A hernyók ezeken a növényeken táplálkoznak. Alfajok, változatok Nagy ritkán egy-egy nőstény szárnyának fonákján a fehér csík és a szegélytér narancssárga szalagja közötti tér fehér — Satyrium pruni f. albofasciata Hasonló fajok A hátsó szárny fonákjának élénk és széles szegélytéri szalagja, valamint a foltokat díszítő fekete pontok alapján könnyen meghatározható. Faunaterületünkön nincs hasonló faj. Zsigmondy Vilmos Gimnázium és Informatikai Szakközépiskola A dorogi Zsigmondy Vilmos Gimnázium és Informatikai Szakközépiskola (korábban Dorogi Gimnázium, Kelen Jolán Gimnázium) a város egyetlen középfokú oktatási intézménye 1969 óta. 4 évfolyamon három osztályban folyik az oktatás. Az általános gimnáziumi osztály mellett emelt idegen nyelvi gimnáziumi osztály és szakközépiskolai informatikus képzés is színesíti az iskola képzési palettáját, ezek mellett ECDL vizsgáztatóhely is. Az intézmény 2003 óta viseli Zsigmondy Vilmos bányamérnök nevét. Története A gimnázium 1969-ben kezdte meg működését a Kádár-korszakra jellemző új, kétemeletes épületben a város geometriai középpontjában található Otthon téren. Gimnáziumi oktatás azonban már 1965-től folyt Dorogon, ekkor még a Zrínyi Ilona Általános Iskola épületében, a tanárok pedig az esztergomi Szent István Gimnáziumból jártak ki tanítani. Több tényező miatt döntöttek a gimnázium alapítása mellett, egyrészt gimnazista korba érkeztek a Ratkó-gyerekek, másrészt Dorog a környező településekről (volt Dorogi járás) jobban megközelíthető mint Esztergom (az iskola közvetlen a vasútállomás mellett, 5 percre a városközponti buszmegállóktól épült fel a dorogi nagy lakótelepek közvetlen közelében). Az első tanévben (1969-1970) még csak 147 diákja volt, a felsősök a Zrínyi iskolából kerültek át. A tanári kar nagy részét Esztergomból helyezték át, ezzel egy időben a Szent István Gimnáziumban megszűnt a gimnáziumi képzés, ezt kisebb viták követték, sokan ellenezték egy önálló gimnázium alapítását a hagyományosan a környék iskolavárosának számító Esztergom mellett. 1971-ben indult a német nyelvi tagozatos osztály, a következő tanévtől az óvónőhiány miatt az óvónői szakképzés, ez 1982-ig tartott. Ekkortól csak gimnáziumi képzés folyt. Az 1990-es években nagyon sikeres volt a humán-reál tagozat. 1992-től oktatnak informatikát, az informatikus szakképzés 2001-ben indult. Az ezredfordulón még csak 297 diák tanult az intézményben, azóta a tanulólétszám folyamatosan növekszik, részben az oktatási trendek változásának, részben a környék viszonylag kedvező demográfiai helyzetének köszönhetően (például a 13 km-re található Piliscsaba lakosságszáma a rendszerváltozás óta majdnem megduplázódott, illetve a környék ipari parkjaiban található munkahelyek miatt sok középkorú telepedett le, akiknek főleg gimnazista korú gyerekeik vannak). A továbbtanulók aránya korábban 40-50% volt, ma ez az arány magasabb és folyamatosan javul. Az iskola fenntartója 1969 és 1983 között a megyei tanács, 1983-tól 1996-ig Dorog város tanácsa/önkormányzata volt. 1996-tól az épület tulajdonosa a dorogi önkormányzat, az intézmény fenntartója a megyei önkormányzat. 1996 és 1998 között az épület belső részeit teljesen felújították a fűtési rendszerrel együtt és lecserélték a lapostető szigetelését is. Az épület homlokzatának felújítása még várat magára. Forrás Az iskola honlapja MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet A Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet (köznapi nevén Matkutató) az MTA budapesti székhelyű, nemzetközi elismertségű kutatóintézete, amely a Reáltanoda utcában működik. Története Az intézetet 1950-ben hozták létre az MTA alkalmazott matematikai kutatóintézeteként. Nevét később első igazgatójáról, Rényi Alfrédről kapta, aki 1970-ben bekövetkezett haláláig vezette. Az intézet kutatóinak száma 120 körül mozog, de közülük sokan több-kevesebb időt külföldön kutatnak, és az intézet állandó jelleggel fogad vendégkutatókat. Tagjai közül több, mint tizenöten akadémikusok. Kutatóosztályai: Algebra Algebrai geometria és differenciáltopológia Algebrai logika Matematikai analízis Kombinatorika és diszkrét matematika Geometria Számelmélet Valószínűségszámítás és statisztika Halmazelmélet és általános topológia Kutatócsoportjai: Alacsony dimenziós topológia Csoportok és gráfok Szakmódszertani csoport Diszkrét és konvex geometria Kriptográfia Pénzügyi matematika Regularitás Struktúrák limeszei Automorf formák Véletlen spektrum Aszimptotikus csoportelmélet Algebrai logika A különböző osztályok rendszeresen (hetente, kéthetente) tudományos szemináriumokat tartanak, ahol az intézet munkatársai és vendégei tartanak előadásokat. Gyakoriak az intézet által szervezett nemzetközi konferenciák. Studia Scientiarum Mathematicarum Hungarica néven szakfolyóiratot adnak ki, évente négy számban. 1972-ben Rényi-díjat hoztak létre az intézet alapítójának tiszteletére. A díj az intézeti kutatók utolsó ötéves, nemzetközileg is kiemelkedő matematikai teljesítményének elismerésére szolgál. Az intézet igazgatói Rényi Alfréd (1950–1970) Fejes Tóth László (1970–1982) Hajnal András (1982–1992) Szász Domokos (1993–1995) Katona Gyula (1996–2005) Pálfy Péter Pál (2006–) Az intézetben dolgozó akadémikusok (levelező illetve rendes tagok) Bárány Imre Császár Ákos Csiszár Imre Füredi Zoltán Juhász István Katona Gyula Major Péter Pálfy Péter Pál Pintz János Pyber László Ruzsa Z. Imre Simonovits Miklós Szemerédi Endre T. Sós Vera Tusnády Gábor Mirna Jukić Mirna Jukić (Újvidék, Jugoszlávia, 1986. április 9. –) olimpiai és világbajnoki bronzérmes, Európa-bajnok osztrák úszónő. A Jukić család 1999-ben költözött Vukovárból Bécsbe. Mirna 2000-ben kapta meg az osztrák állampolgárságot. Öccse Dinko Jukić szintén úszó. Karrier Olimpiai játékok Világbajnokság Európa-bajnokság Rövid pályás Európa-bajnokság Elismerései Kétszer nyerte el az év osztrák sportolónője címet (2002,2008). Bécsben, a schönbrunni pálmaházban 2008 áprilisában ünnepélyes keretek között ültették el a Mirna-pálmát. Lost & Found (1961–62) A Lost & Found (1961–62) egy 1991-ben kiadott Beach Boys válogatáslemez. Az album azon dalokat, és felvételeket tartalmazza amiket a Beach Boys még a Capitollal való szerződés előtt készített. Számlista Luau (Bruce Morgan) – 1:46 Surfin' ( Brian Wilson / Mike Love ) – 2:31 Studio Chatter – 0:16 Surfin' (Brian Wilson/Mike Love) – 2:29 Studio Chatter – 0:07 Surfin' (Brian Wilson/Mike Love) – 2:21 Studio Chatter – 0:23 Luau (Bruce Morgan) – 1:50 Luau (Bruce Morgan) – 1:49 Barbie (Bruce Morgan) – 2:23 What Is a Young Girl Made Of (Bruce Morgan) – 2:18 Surfin' Safari (Brian Wilson/Mike Love) – 2:06 Studio Chatter – 0:20 Surfin' Safari (Brian Wilson/Mike Love) – 2:05 Studio Chatter – 1:00 Surfer Girl (Brian Wilson) – 2:26 Judy (Brian Wilson) – 2:22 Judy (Brian Wilson) – 2:21 Beach Boys Stomp (A.K.A. Karate) (Carl Wilson) – 2:15 Surfin' Safari (Brian Wilson/Mike Love) – 2:09 Lavender (Bruce Morgan) – 2:31 Megjegyzések 1 & 2 - 1961. szeptember 15-én vették fel Hite Morgan házi stúdiójában akkor még "The Pendeltones" néven. 3 - 9 - Az első Beach Boys felvételi ülés 1961. október 3-án 10 & 11 - 1962. március 8-i felvételi ülés. 12- 20 - Candix-féle felvételi ülés 1962. február 8-án 21 - Demó felvétel 1961-ből. Praga Lady Praga Lady a cseh Praga vállalat által az 1935 és 1946 közötti években gyártott személygépkocsi-család. Története A Praga Mignon gyártásának befejezését követően 1935-ben kezdték el az új személygépkocsi-család, a Praga Lady sorozatgyártását. Az 1447 cm³-es, 28 lóerős motorral és háromfokozatú váltóval felszerelt jármű végsebessége elérte a 100 km/h-t. Átlagos 100 kilométerenkénti üzemanyagfogyasztása 11 liter volt. A középkategóriás személygépkocsi négyajtós, ötüléses, legömbölyített vonalú karosszériával rendelkezett. 1936-ban nagyobb teljesítményű, 1660 cm³-es, 35 lóerős motorral látták el, javítva ezáltal a továbbra is 100 km/órás végsebesség elérésére képes jármű gyorsulási képességét, melynek üzemanyagfogyasztása 12 l/100 km-re emelkedett. Az 1937-es új sorozat nemcsak elegánsabb karosszériájával hívta fel magára a figyelmet, hanem technikai újdonságaival is, miszerint egyes darabjait automatikus váltóval szerelték fel. Gyártását 1946-ban fejezték be. Fülöp-szigeteki disznó A fülöp-szigeteki disznó (Sus philippensis) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a disznófélék (Suidae) családjába és a Suinae alcsaládjába tartozó faj. Rendszertani besorolása Az újabb kutatások szerint ennek a disznófajnak a legközelebbi rokona a szakállas disznó (Sus barbatus); a két állat annyira közel áll egymáshoz, hogy korábban úgy vélték, hogy a szóban forgó állat az utóbbinak az alfaja, Sus barbatus philippensis néven. Korábban úgy vélekedtek a palawani szakállas disznóról (Sus ahoenobarbus) is, amely szintén különálló fajnak bizonyult. Előfordulása A fülöp-szigeteki disznó előfordulási területe, amint a neve is mutatja a Fülöp-szigeteken van. E szigetek négy endemikus disznófaja közül az egyik; a másik három a következők: cebu szigeti disznó (Sus cebifrons), palawani szakállas disznó (Sus ahoenobarbus) és Sus oliveri. Eredetileg a fülöp-szigeteki disznó e szigetország nyugati szigetein élt, míg a cebu szigeti disznó a középső és keleti szigeteket lakta. A fülöp-szigeteki disznó főleg a következő szigeteken volt megtalálható: Luzon, Biliran, Samar, Leyte, Mindoro,Mindanao, Jolo, Polillo, Catanduanes, valamint néhány egyéb kisebb sziget. Korábban számos élőhelyen előfordult, még tengerszint fölötti 2800 méter magasságban is, de manapság már csak néhány félreeső, elszigetelt erdőben lelhető fel. Ezt az állatot célzó vadászat erősen lecsökkentette, illetve csökkenti az állományát. A vadászat mellett az erdőirtás, valamint a betelepített házisertés (Sus scrofa domestica) is veszélyezteti; hiszen a két állat kereszteződéséből hibrid példányok jönnek létre, amelyek tovább rontják a megmaradt állományok faji tisztaságát. Az előbbi veszélyforrások miatt a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) sebezhető fajként tartja számon ezt az állatot. A Bohol és Sibuyan szigeteken is észleltek ilyen disznókat, de meglehet, hogy azok a példányok inkább a cebu szigeti disznófajhoz tartoznak. Alfajai Sus philippensis mindanensis Forsyth Major , 1897 - Mindanao Sus philippensis philippensis Nehring, 1886 - Luzon és a környező szigetek Korábban a fülöp-szigeteki disznó alfajának vélték a Sus oliverit is, Sus philippensis oliveri néven, azonban az újabb alaktani és genetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a Sus oliveri tulajdonképpen egészen más fajt alkot. Megjelenése Ennek a disznófajnak két-két szemölcse van, pofájának mindkét oldalán. Az állkapcsához közelebbi szemölcsökön pamacsszerű szőrzet lóg. Krabi tartomány Krabi tartomány Thaiföld egyik déli tartománya (csangvat) a Malaka-szoros partján. Székhelye Krabi város. Mintegy 4700 négyzetkilométeres területével és 457 ezres népességével (2014), körülbelül Győr-Sopron megyével megegyező méretű. A szomszéd tartományok északról, az óra járása szerint: Phangnga, Szuratthani, Nakhonszithammarat és Trang. Phuket tartomány tőle nyugatra fekszik, a Phangnga-öböl túloldalán. Történet Krisztus előtt 1200 körül Krabi a ligori királyságnak fizetett adót. Ligor a Kra-félsziget keleti oldalán fekvő város volt, ma Nakhonszithammarat néven ismert. Krabit a modern időkben is Nakhonszithammaratból igazgatták, még azután is, hogy Csulalonghorn királytól 1872-ben város státuszt kapott. 1875-ben közvetlenül Bangkoknak rendelték alá, és ezzel megszületett a mai tartomány elődje. 1900-ban a kormányzó a tartományi székhelyet Bantaladkauból mai helyére tette át, a Krabi folyó torkolatához. A legenda szerint a város alapításakor egy ősrégi kard került elő a földből, és a város erről, a kard szóról kapta a nevét. Földrajza A Malakkai-szorosban fekvő tartomány természeti szépségeiről ismert. Szárazföldi részében és a tengeren is vannak például látványos mészkősziklái csúcsai. Messzi földről érkeznek sziklamászók a Tonszaj-öbölbe és a Rajle-partra, amely a festői Phranang-félsziget része. A tartomány 154 szigete közül a leghiresebb A Part cimű filmből ismert Ko Phiphile. Ismert még az ugyancsak a Phiphi-szigetekhez tartozó Ko Phiphidon, illetve a déli Ko Lanta. A környék partjain károkat okozott a 2004-es cunami. Krabi mészkőhegyeiben sok a cseppkőbarlang. Az Auluek amphöben (kerületben) található Csaule és Phihuato barlangokban embereket, állatokat és geometriai alakzatokat ábrázoló történelem előtti barlangrajzok láthatók. A Langrongrien barlangban 1986-ban negyvenezer éves kőeszközöket, edényeket és csontokat tártak fel. Ezek a legrégebbi délkelet-ázsiai emberi nyomok közé tartoznak. Krabi barlangjai az egyik fő forrása a fecskefészekleves alapanyagának. Krabi megművelt területein a gumifák és olajpálmák dominálnak. A pálmaültetvények 1568 négyzetkilométert foglalnak el, a tartomány teljes megművelt területének 52 százalékát. Az olajpálmák és a gumifák a művelt terület 95 százalékát adják. Nagy ültetvények és kisgazdaságok is vannak.Sablon:RP Lakói és kultúrája A tartzományt buddhisták, thai-kinaiak, moken tengeri cigányok és mozlimok lakják. A népesség a legsűrűbb, négyzetkilométerenként 150 feletti Nüakhlong kerület és Krabi tengerparti kerületekben. A legritkábban lakott Kaophanom kerület, a belső hegyvidéken, ahol a népsűrűség 61. A tartományiak kétharmada buddhista, egyharmada mozlim. A 2003 óta Thaiföld déli tartományait nyugtalanító mozlim felkelés Krabit kevéssé érintette. Gazdasága A krabiiak hagyományos megélhetése a mezőgazdaság, az utóbbi évtizedekben azonban egyre fontosabb jövedelmi forrássá vált a turizmus. A halászat a harmadik, az előbbieknél kevésbé fontos ágazat. A legjelentőebb készpénzforrás a gumi, ezt követi a pálmaolaj. Thaiföld legnagyobb pálmaolajtermékgyártójának, a Univanich Palm Oil PCL-nek Krabiban van a központja. A cégnek ezer alkalmazottja van és kétezer kicsi és közepes gazdaságtól vásárol. Jelképei A tartomány pecsétje két keresztbetett régi kardot mutat (hiszen a krabi szó ósziámiul kardot jelent), az Indiai-óceánnal és a Khauphanombencsa heggyel a háttérben. Utóbbi, 1397 méteres tengerszint feletti magasságával a tartomány legmagasabb hegye. A tartomány jelmondata: "Krabi, az élhető város, barátságos nép." A tartomány fája a thung-fa (Thai: �������) vagy Alstonia macrophylla. Crash Bandicoot (videojáték) A Crash Bandicoot az azonos nevű széria legelső része, amit a Naughty Dog készített 1996-ban. Főhőse Crash Bandicoot, aki a köztudattal ellentétben nem róka, hanem erszényes rágcsáló, név szerint egy bandikut. Dr. Neo Cortex kastélyában raboskodik. Cortex intelligenciát ad a szigeten élő állatoknak, hogy segítségükkel uralma alá hajtsa a Világot. Történet Valahol egy kicsi ausztráliai szigetcsoportban a gonosz tudós, Dr. Neo Cortex, erszényeseket ejt foglyul, hogy létre hozzon egy sereg szuper állatot. Szándékában áll bezárni mindazokat, akik nevettek az ötletein. Megkérte Dr. Nitrus Brio segítségét, aki létrehozta az első teljesen funkcionális Evolvo-Rayt. Ez egy gép, ami az állatoknak intelligenciát és emberekhez hasonló tulajdonságokat ad. A gépezet használata után az utolsó lépésként az állatot a Cortex Vortex-be teszik melyet maga Cortex készített. Cortex először erszényeseket próbál meg átállítani az ő oldalára. Ezek között van Crash, egy keleti Barred Bandicoot, akit serege vezetőjének szeretne. Az Evolvo-Ray teljesen jól működött Crashen, de a Cortex Vortex visszautasította kedves természete miatt. Mielőtt elfogták őket és elvitték a kastélyba Crash megismerkedett egy nőstény bandikuttal akit Tawnának hívtak, s akit Cortex elrabolt. Crash megfogadta, hogy bármi áron, de visszaszerzi szerelmét még akkor is, ha magával a gonosszal kell szembenéznie. Crash immár egy tengeren sodródik tudatlanul míg nem egy szigethez ér melynek neve N. Sanity Island. A szigetet és az egész szigetcsoportot Aku Aku az egykori ördögűzőszelleme védi. Mikor Aku megtudja, hogy Crash itt van, hogy megállítsa Cortexet Aku úgy dönt, hogy segít neki. Főellenfelek Papu Papu Ripper Roo Koala Kong Pistripe Potoroo Nirtus Brio Neo Cortex Szereplők Crash Bandicoot - A játék mindenkori főhőse Tawna Bandicoot: Crash szerelme. őt kell kiszabadítani. Aku Aku - Crash segítője, a mágikus fából faragott maszk Papu Papu - Az első ellenség. Egy kövér bennszülött aki a szigeten élő törzs főnöke. (Ugorj a fejére!) Ripper Roo - A második ellenség. Ez a kék kenguru tiszta dilis képes a rombolásra, ha akarja, Cortex első mutánsa. (Ugorj az óriás TNT-re, hogy Roo mellett robbanjon!) Koala Kong - A harmadik ellenség. Cortex mutáns koalája aki egy valóságos vasgyúró, de észt elfelejtettek belerakni. (Üsd vissza a követ, amit Kong feléd dob!) Pinstripe Potoroo - A negyedik ellenség. Cortex sikeresen elkészített mutánsai közé tartozik, egy géppuskás kutya (vagy patkány) aki egyben egy gengszter is. Cortex küldte hogy ölje meg Crasht. (Pörögj bele, amikor a fegyvere beragad!) Dr. Nitrus Brio - Az ötödik ellenség. Cortex jobb keze, egy igazi vegyszer keverő őrült tudós. (Ugorj el a vegyszeres üvegei elől, és a masszáira ugorj rá, majd mikor szörnnyé változik a kőről ugorj a fejére!) Dr. Neo Cortex - A hatodik ellenség. Az ördögi doktor aki állatokat alakít mutánssá. Crash ellenfele. (Pörgesd vissza a zöld lézergömböt Cortexnek, így megsebezheted!) Játékmenet Ez egy szimpla 3D-platform játék. Crash Bandicootnak ebben a részben csak két képessége van: ugrás és pörgés. Ezekkel tudja elintézni ellenfeleit. Crash tud Wumpát gyűjteni, ha 100 összegyűl akkor a játékos kap egy extra életet. (Maximum 99 extra életet gyűjthet össze.) Dobozok A játék során dobozokat lehet találni a pályán. Crash a dobozok felbontásával szerezhet Wumpákat, Maszkot és életeket. A következő fajta dobozok léteznek: sima doboz: ez csak Wumpát tartalmaz. csíkos doboz: ha ezen ugrál a játékos, akkor kap 10 Wumpát. Crash doboz: életet tartalmaz. ? doboz: ebben lehet Wumpa, élet és a bónuszpályákra vivő fejecske. nyíl doboz: segítségével magasra tud ugran. Egy Wumpát tartalmaz. vas nyíl doboz: ez is magasra tud ugrasztani de nem lehet széttörni. vas doboz: ezt nem lehet kibontani. ! doboz: ez is vasból van, de egyszer ki lehet pörgetni.(felszabadíthat plusz dobozokat.) TNT: ha a játékos belepörög felrobban, ám ha ráugrik, akkor csak 3 másodperc múlva robban. Aku Aku doboz: ebben található a bűvös maszk, ami megvédi a támadásoktól, hármat kell összegyűjteni, amitől Crash szuperbandikuttá változik. Checkpoint doboz: semmit sem ad viszont ha életet vesztünk innen folytathatjuk. Színes drágakövek megszerzése Kék: a Toxic waste nevű pályán lehet megszerezni. Narancssárga: a Generator room nevű pályán lehet megszerezni. Piros: a Slippery climb nevű pályán lehet megszerezni. Rózsaszín: a Lights out nevű pályán lehet megszerezni. Sárga: a The lab nevű pályán lehet megszerezni. Zöld: a The lost city nevű pályán lehet megszerezni. Pályacímek magyar fordításai N. Sanity beach - N. Sanity tengerpart Jungle rollers - Dzsungelhengerek The great gate - A nagy kapu Boulders - Vándorkövek Upstream - Vízfolyáson felfelé Rolling stones - Gördülő kövek Hog wild - Disznóvadon Native fortress - Bennszülött erőd Up the creek - Felemelkedik a patak The lost city - Az elveszett város Temple ruins - Templom romok Road to nowhere - Országútig sehová Boulder dash - Vándorkő féktelenség Whole hog - Teljes disznó Sunset vista - Naplemente látkép Heavy machinery -Nehéz Gépezet Cortex power - Cortex - áram Generator room - Generátor tér Toxic waste - Mérgező hulladék The nigh road - A sötét út Slippery climb - Csúszós mászás Lights out - Fények le Fumbling in the dark - Motoszkálás a sötétben Jaws of darkness - Tátongó nyílásos sötétség Castle machinery - Várgépezet The lab - A labor The great hall - A nagy terem Stormy ascent - Viharos megmászás(Prototipus pálya) Kizárólag a játék "Demo" -jában megtalálható pálya Stormy ascent District of Columbia zászlaja Kolumbia kerület zászlaja tulajdonképpen George Washington címeres bannerét idézi. TRAPPIST-1 c A TRAPPIST-1 c egy exobolygó, amely a TRAPPIST-1 nevű ultrahűvös vörös törpe körül kering, ami nagyjából 39 fényévre van a Földtől, a Vízöntő csillagképben. Lakhatóság A becslések szerint a TRAPPIST-1 c, illetve a TRAPPIST-1 b négy, Földi méretű óceánt veszítettek el, így alacsony az esélye, hogy az égitesten élet alakult ki. A TRAPPIST-1 d azonban képes lehetett annyi folyékony vizet megőrizni, hogy felszínén élet alakuljon ki. Színképe A TRAPPIST-1 c és a TRAPPIST-1 b bolygók színképéről hasonló információkat tudunk elmondani. Nem valószínű, hogy egy felhőmentes, hidrogén-uralta atmoszféra alakult volna ki; valószínűtlen, hogy hosszabb ideig meg tudnak tartani egy kiterjedt gázhalmazt. A színek egy felhőmentes, vízgőzből álló atmoszférára vagy egy Vénusz-féle atmoszférára engednek következtetni az égitestek esetében. I. e. 47 Évszázadok: i. e. 2. század – i. e. 1. század – 1. század Évtizedek: i. e. 90-es évek – i. e. 80-as évek – i. e. 70-es évek – i. e. 60-as évek – i. e. 50-es évek – i. e. 40-es évek – i. e. 30-as évek – i. e. 20-as évek – i. e. 10-es évek – i. e. 1-es évek – 1-es évek Évek: i. e. 52 – i. e. 51 – i. e. 50 – i. e. 49 – i. e. 48 – i. e. 47 – i. e. 46 – i. e. 45 – i. e. 44 – i. e. 43 – i. e. 42 Események február – Julius Caesar és szövetségese, VII. Kleopátra legyőzi IV. Arszinoé királynő csapatait a Nílusi csatában. május – Julius Caesar legyőzi II. Pharnakész , Pontosz és Boszporosz királyának csapatait a zelai csatában. (Ezt a csatát jellemezte Caesar a veni, vidi, vici szavakkal.) Születések június 23. – XV. Ptolemaiosz . Marcus Antonius Antyllus , Marcus Antonius és Fulvia Antonia fia. Crash Love A Crash Love az AFI amerikai rockegyüttes nyolcadik albuma. A producerek Joe McGrath és Jacknife Lee voltak. Az albumot az Interscope adta ki 2009. szeptember 29-én. Wilson Palacios Wilson Roberto Palacios Suazo (1984. július 29. –) hondurasi labdarúgó, aki középpályás poszton játszik. Pályafutása Anglia 2007 tavaszán a Birmingham Citynél volt kölcsönben. 2008 telén szerződtette a Wigan Athletic. 2009 telén 12 millió fontért vásárolta meg a Tottenham Hotspur. 2011 nyarán igazolt a Stoke Citybe. Elismerések Csapatban CD Olimpia Liga Nacional de Fútbol de Honduras: 2002–03 Apertura, 2003–04 Clausura, 2004–05 Clausura, 2005–06 Apertura, 2005–06 Clausura Egyéni Tottenham Hotspur FC Év játékosa: 2009–10 1921-es Tour de France Az 1921-es Tour de France a francia kerékpárverseny 15. kiírása. 1921. június 26-án kezdődött, Párizs-ból indult a mezőny és július 24-én ért véget, Párizsban. A tizenöt szakaszból álló verseny hossza 5 484 kilométer volt. Az előző verseny győztese Philippe Thys betegsége miatt, és a Pélissier testvérek sem vettek részt. Indult viszont két veterán (negyven év feletti), Ernest Paul aki 1908-ban vett először részt és Lucien Pothier aki 1903-ban második lett a Touron. Első alkalommal képviseltette magát a külföldi sajtó, saját kocsival kísérték végig a versenyt. Laurent Devalle a Tour első monacói kerekese csak 27 óra alatt tudta teljesíteni az 5-ik szakaszt, ezért feladta a versenyt. Az első szakaszon az esélyes Honoré Barthélemy tizenegy defektet kapott, mégis a második helyen ért célba. Az első öt szakaszból hármat megnyert Louis Mottiat, mégsem tudta átvenni a vezetést Léon Scieurtöl. A hatodik szakaszon a Turmalet, az Aspin és a Peyresourde hegyekkel tarkított részen Hector Heusghem nyert, és négy percre megközelítette Scieurt. A kilencedik részen tizennégy percre nőtt a különbség, a tizediken Scieur kapott defektet, ezt kihasználva Heusghem behozta hátrányát. A hátralevő részen Scieur akadályozta Heusgemet, és hat perces előnnyel ért célba. Henri Desgrange versenyigazgató elégedetlen volt a versenyzőkkel, úgy vélte, nem eléggé harcosak a kerekesek, ezért a tizenharmadik szakaszon a másodosztályba sorolt amatőr versenyzőket indították két óra előnnyel. Ezt meg akarták ismételni a következő szakaszon is, de a kerekesek sztrájkkal fenyegetőztek, így együtt indult a mezőny. Ezen a szakaszon Scieur bukott és egyik kerekének tizenegy küllője tört ki, hogy be tudja mutatni a versenybíróságnál, a hátára kötözte és így tette meg a hátralévő 300 kilométert. Még évek múlva is meglátszott hátán a kerék nyoma. Végül 18 és fél perces előnnyel nyerte meg az összetett versenyt Hector Heusghem előtt. Ardennek Az Ardennek (les Ardennes) egy kiterjedt erdős régió Belgiumban és Luxemburgban; átnyúlik Franciaországba is. A legmagasabb pontja a Botrange (Belgium ; 694 m). Földrajz Az Ardennek nagy részét sűrű erdők borítják. A hegyek átlagos magassága 350-500 m, de a Hautes Fagnes környékén, Belgium északkeleti részé meghaladják 650 m magasságot is. A régió jellemzője a gyors folyású folyók által vájt völgyek, amelyek közül a Meuse (Maas) a legfontosabb. Fontos városai Liège és Namur, mindkettő a Meuse völgyében. Az Ardennek viszonylag gyéren lakott vidék. Az Eifel-hegység keleten kapcsolódik az Ardennekhez, ugyanazon geológiai folyamat során alakultak ki. Ennek ellenére két külön egységre osztják. Történelem A régió neve a latin Arduenna Silva-ból jön. Ez volt a neve annak a hatalmas erdőségnek, amely a Sambre folyótól a Rajnáig terjedt. Az mai Ardennek ennél kisebb területet foglal. Az Ardennek fontos stratégiai helyzete miatt az évszázadok során sok csata helyszíne volt. Korábban tartozott Franciaországhoz, Németországhoz, Hollandiához is. A 20. században az Ardennek alkalmatlannak mutatkozott nagymértékű katonai műveletekhez nehéz domborzata és keskeny kommunikációs vonalai miatt. Mégis, az első és második világháborúban a németek sikeresen hatoltak át rajta és támadták meg Franciaország kevésbé védett vidékeit. Gazdaság Az Ardennek egyenetlen földje komolyan akadályozza a mezőgazdaságot, de fában és ásványokban gazdag. Egykor szénben gazdag volt, de mára a szénbányái kihaltak. Liège és Namur fontos ipari központ. Turisztikai központ. Nemi különbségek a matematikai gondolkodásban A tudomány világában (legfőképpen a matematikai és műszaki területeken) a férfiak messze felülreprezentáltak a nőkkel szemben, sok kutató érdeklődését felkeltette az iránt, hogy vajon vannak-e alapvető nemi különbségek a matematikai gondolkodás terén. Rengeteg vizsgálatot végeztek a kérdés megválaszolására, ezek alapján úgy tűnik, hogy a matematikai megismerésben nemi különbségek csecsemőkorban még nem, csak az általános iskolás kor után jelentkeznek, ekkor viszont már nehéz elkülöníteni a biológiai és szociális faktorokat, amelyek befolyásolhatják ezeket a gondolkodásbeli eltéréseket. A témával kapcsolatban három fő megközelítést láthattunk az utóbbi néhány évtizedben (Spelke, 2005). Ezt a három irányt mutatjuk be és a ma leginkább elfogadott álláspontot. Nemi különbségek a tárgyfeldolgozásban? Az egyik megközelítés szerint a különbséget az okozza, hogy a fiúk és a lányok születésüktől fogva más ingertípusokra fogékonyak, így más dolgokról kezdenek tanulni. Simon Baron-Cohen (2003) szerint a lányok már a kezdetektől inkább az emberekre, érzelmekre, személyes kapcsolatokra figyelnek, a fiúgyermekek pedig inkább a tárgyakról és azok mechanikai összefüggéseiről tanulnak, így később könnyebben elsajátítják a matematikai gondolkodáshoz szükséges készségeket. Csecsemőkkel végzett vizsgálatukban kimutatták, hogy a fiú babák jóval hosszabb ideig nézték a kísérletben szereplő élettelen embernagyságú tárgyat, mint a mellette álló aktív személyt (utóbbit a lányok nézték szignifikánsan hosszabb ideig) (Connellan, Baron-Cohen, Wheelwright, Batki, Ahluwalia, 2000). Ez az eredmény ellentmond sok korábban elvégzett kísérlet eredményének (Spelke, 2005), melyek szerint a fiú és lány csecsemők egyenlő mértékben érdeklődtek a tárgyak és személyek iránt. A Baron-Cohenék által kapott eredményt azóta sem sikerült megismételni, és a többi, ehhez hasonló vizsgálat sem támogatja álláspontjukat. Valószínűbb, hogy a fiú és lány csecsemők közel azonos módon tanulnak a tárgyakról és azok mechanikai összefüggéseiről (Spelke, 2005). Különbségek a matematikai gondolkodással kapcsolatos kognitív mechanizmusok terén? Egy másik nézőpont szerint a fiúk esetleges előnye abból származik, hogy a matematikai gondolkodásban kritikus szerepet játszó specifikus kognitív mechanizmusok esetükben fejlettebbek, illetve jobban hozzáférhetőek számukra. A kutatók öt különböző kognitív mechanizmust azonosítottak, amelyek együtt a matematikai gondolkodás alapját képezik (Spelke, 2005): Kis, de pontos mennyiségeket reprezentáló rendszer; Nagy, de pontatlan mennyiségeket reprezentáló rendszer; Verbális rendszer; Téri memória ; Geometriai tudást reprezentáló rendszer. Mindegyik rendszer kora gyermekkorban bontakozik ki. Vajon a két nem esetében ugyanúgy fejlődnek ezek a rendszerek, illetve ugyanolyan mértékben hasznosítják ezeket a reprezentációkat a gondolkodás során? Ezzel a kérdéssel kapcsolatban rengeteg vizsgálatot folytattak le a kutatók, ám nem sikerült konzisztens nemi különbségeket kimutatni a fent felsorolt különálló rendszerek fejlődését, vagy működését tekintve. Egészséges csecsemők, gyermekek és felnőttek ugyanúgy képesek kis és pontos, valamint nagy és közelítő mennyiségek reprezentációjára, nemtől függetlenül (Spelke, 2005). Azt is megvizsgálták, hogy ezek a rendszerek mindkét nemnél ugyanúgy működnek-e együtt, hiszen ez a kritérium elengedhetetlen a megfelelő matematikai gondolkodáshoz. Az ezzel kapcsolatban megállapított fejlődési állomások tekintetében szintén nem találtak eltérést a nemek között, vagyis a gyerekek 4-5 éves korukban hasonló módon kötik össze a számneveket a hozzájuk tartozó nem szimbolikus mennyiségi reprezentációkkal, 3-7 évesen elsajátítják a téri nyelv helyes használatát, 6-10 évesen megfelelően kezelik a számsor fogalmát (Gelman, 1991). Különbségek a kognitív stratégiákban, eltérő profilok Az életkor növekedésével, mikor a gyerekeknek már egyre komplexebb matematikai feladatokat kell megoldaniuk, feltűnik néhány nemi különbség a matematikai gondolkodásban. Ezek a különbségek többnyire az általános iskola után jelentkeznek, ilyenkor már nagyon nehéz elkülöníteni a biológiai és szociális faktorokat, melyek befolyásolhatják a gondolkodásbeli eltéréseket (Spelke, 2005, Penner és Paret, 2008). Ennek ellenére általánosságban a férfiaknak inkább a téri, a nőknek pedig inkább a verbális feladatok mennek jobban. Így a verbális fluencia tesztben, az aritmetikai számításokban és a tárgyak téri lokalizációjára való emlékezésben a lányok érnek el jobb eredményt, a verbális analógiák és a matematikai szöveges feladatok terén, valamint a környezet geometriai elrendezésére irányuló emlékezetben pedig a fiúk körözik le a lányokat (Spelke, 2005). Általában olyan feladatok esetén találhatunk különbözőséget, amelyek tipikusan többféleképpen megoldhatóak, ugyanis a férfiak és nők különböző megoldási stratégiákat preferálnak. Ilyenek például a navigációs feladatok, melyek megoldásakor a férfiak jellemzően általánosabb téri irányokra, geometriai információkra, a nők pedig inkább specifikusabb tereptárgyakra támaszkodnak a tájékozódás során. Mikor csak az egyik típusú információ a hozzáférhető, olyankor a két nem teljesítménye nem különbözik számottevően (Spelke, 2005). Különbözően járnak el a vizuális összehasonlítási feladatok esetében is. Ha két eltérő orientációjú tárgyról kell eldönteni, hogy azonosak -e, a férfiak inkább alkalmazzák a mentális forgatás stratégiát (egy tárgyat kezelnek, fejben elforgatják, majd a másikkal azt összehasonlítják), a nők viszont inkább a tárgyak tulajdonságait figyelik meg (két tárgyat kezelnek egyszerre). A matematikai szöveges feladatok esetén, ha egy probléma megoldható verbális számítással és téri képzelet segítségével is, a férfiak inkább az utóbbit, a nők pedig inkább az előbbi stratégiát alkalmazzák. Ha a feladat csak az egyik fajta stratégia használatát kívánja meg, az egyik nem tagjai rosszabb teljesítményt mutatnak, mint akik a hozzájuk közelebb álló módon oldhatják meg a feladatot. Ilyen és ehhez hasonló feladatok sorozatából áll az amerikai SAT-M (Scholastic Assessment Test) nevű matematikai készségeket vizsgáló eszköz, mely rendre a fiúk előnyét hozza ki. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy több olyan feladat van benne, melyek megoldásához olyan stratégiát kell alkalmazni, melyben a fiúk erősebbek, s kevesebb olyan feladat került bele, amelyben a lányok teljesítenének jobban. Ez az eszköz tehát önmagában nem alkalmas eldönteni a kérdést, hogy vajon a férfiak, vagy a nők rendelkeznek-e jobb adottságokkal a matematikai gondolkodás terén. Mai álláspont Komplex feladatok esetén, amelyek többféle módon megoldhatóak, a férfiak és nők eltérő kognitív profilt mutatnak (nem pedig eltérő teljesítményt), ám az alapvető matematikai készségek terén teljesítményükben nem találtak különbséget. Az eltérések csak az iskolás kor után jelentkeznek, könnyen lehet, hogy a különböző társadalmi elvárások következtében. Ezek alapján tehát nincs okunk feltételezni, hogy a tudomány világában azért vannak jelen sokkal nagyobb számban férfiak, mert matematikai gondolkodással kapcsolatos készségeik jobbak, mint amelyekkel a nők rendelkeznek. Sok egyéb faktor játszhat közre ebben a jelenségben, mint például a különböző társadalmi szerepek, tradíciók, preferenciák, motivációk, vagy akár olyan személyiségjellemzők, mint a sikerrel kapcsolatos elvárások (Spelke, 2005), vagy a temperamentum (Davis, Carr, 2002). 3370 Kohsai A 3370 Kohsai (ideiglenes jelöléssel 1934 CU) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Karl Wilhelm Reinmuth fedezte fel 1934. február 4-én. Alexander Béla Alexander Béla, szlovákul Vojtech Alexander (Késmárk, 1857. május 30. – Budapest, 1916. január 15.) magyar orvos, röntgenológus, egyetemi tanár. Élete Alexander Ignác és Beck Matild fia. Budapesten szerzett orvosi diplomát, majd három éven keresztül volt tanársegéd a budapesti kórbonctani intézetben. 1882-től Késmárkon folytatott magángyakorlatot, s ekkor kezdett röntgendiagnosztikával foglalkozni. 1907-ben ő lett a vezetője a budapesti egyetemi központi laboratóriumnak, majd 1909-ben a radiológia magántanára és első előadója Magyarországon. 1914-ben rendkívüli tanár. Nemzetközi hírnevére a csontfejlődéssel, a mozgásokkal kapcsolatos röntgenvizsgálatainak köszönhetően tett szert. A sugárhatás nagyban hozzájárult korai halálához. 1916. január 15-én este 9 órakor halt meg influenzában. A késmárki temetőben nyugszik. Haláláról a Vasárnapi Ujság is beszámolt. Tagság Német Röntgenológiai Társaság Emlékezete A Magyar Radiológus Társaság 1964-ben megalapította az Alexander Béla-emlékérmet, amelyet azon személyeknek osztanak ki, akik a magyar radiológia területén jelentős eredményeket értek el. Mellszobra áll Münchenben . Róla nevezték el a budapesti Radiológiai Intézetet. Emléktáblát helyeztek el késmárki szülőházán. Fehérszárnyú cankó A fehérszárnyú cankó (Prosobonia leucoptera) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe és a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Tahiti szigeten élt, mely ma Francia Polinéziához tartozik. A természetes élőhelye hegyvidéki patakok voltak. Kihalása Valószínűleg, a behurcolt patkányok (Rattus) okozták kihalását. Közeli rokona az óceáni cankó (Aechmorhynchus cancellatus vagy Prosobonia cancellata) is veszélyben van. Izdobabeszter Izdobabeszter (szlovákul: Sady nad Torysou) község Szlovákiában, a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában. Izdoba és Beszter települések egyesítésével jött létre. Fekvése Kassától 7 km-re keletre, a Tarca partján fekszik. Története Izdobát 1335-ben, Besztert 1332-ben említik először, mindkét település az abaszéplaki uradalomhoz tartozott. 1427-ben Izdobának 27, Beszternek 20 portája volt. A 16. században a falvak lakossága jelentősen csökkent. Izdobát szinte kizárólag szlovákok lakták, ezzel szemben Beszter vegyes magyar-szlovák lakosságú falu volt. A trianoni diktátumig mindkét falu Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd az új Csehszlovák államhoz csatolták területüket. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része mindkét település. A két falut 1964-ben egyesítették. Népessége 1991-ben 1370 szlovák és 26 magyar lakta. 2001-ben 1644 lakosából 1576 szlovák és 21 magyar volt. 2011-ben 1805-en lakták: 1687 szlovák és 20 magyar; ebből 777 római katolikus, 350 görögkatolikus, 236 református, 38 evangélikus, 19 pravoszláv, 104 nem vallásos, 272 pedig ismeretlen vallású volt. Nevezetességei Izdoba szeplőtelen fogantatás tiszteletére szentelt, görögkatolikus temploma 1805 -ben épült klasszicista stílusban . 1912 -ben megújították, ikonosztáza is ekkor készült. Neves személyek Beszteren született 1953 . január 2 -án Peres Imre református lelkész, vallástörténész, egyetemi tanár. Otthon, rémes otthon (Odaát) Az Otthon, rémes otthon (Home) az Odaát című televíziós sorozat első évadának kilencedik epizódja. Cselekmény Mialatt Dean újabb természetfelettinek kinéző eseteket olvasgat, Samnek látomása lesz egy nőről és annak lányáról, akik életére egy égő démon tör saját házukban. Sam elmeséli ezt bátyjának, majd közli, hogy korábban is voltak már ilyen látomásai, sőt, Jessica halálát is előre megálmodta. Mivel az egyetlen használható nyomuk a látomásban feltűnő különös fa, hamar rájönnek, hogy a helyszín nem más, mint egykori kansasi otthonuk, ahol anyjukat vesztették el kiskorukban. Az út így Lawrence városába vezet, noha ezzel Dean megszegi egykor kötött fogadalmát, mely szerint sohasem tér vissza abba a bizonyos házba. A felújított épülethez érkezve, a látomásban szereplő nő, a két kisgyermeket nevelő Jenny vendégül látja a fivéreket, és miközben átadja nekik a padláson talált régi fényképeket a Winchester családról, elmeséli, hogy néha hall különös zajokat, és a lámpák is pislákolni szoktak. Sam gyanúját -hogy ugyanaz a démon kísért, ami anyjukkal végzett- fokozza, hogy a nő kislánya szerint egy égő kísértet szokott megjelenni szobájának szekrényében. Távozásuk után a testvérek elérzékenyülnek régi otthonuk láttán. Míg később Jenny házában egy vízvezeték-szerelő esik áldozatul a gyilkos lénynek, Deanék nyomozni kezdenek, apjuk egyik régi barátjától, Mike Guenthertől megtudják, hogy John a tragédia után médiumhoz kezdett járni, Missouri Mosely-höz. A fiúk meglátogatják a fekete bőrű nőt, majd miután elmesélték neki, mi folyik volt otthonukban, vele együtt mennek vissza Jenny-hez. Itt meggyőzik a nőt, hadd vizsgálják át a házat, majd miután ez megtörtént, Missouri kijelenti: nem csak egy szellem kísért az épületben. Éjszakára a vadászok elküldik az itt lakókat, és a médium javaslatára "démonriasztó" szert kezdenek a falba keverni. A kísértet ugyan megjelenik, és megpróbálja megölni a szellemirtókat, végül sikerül őt kiűzniük a lakásból. A szelleműzés után Jenny-ék visszatérnek otthonukba, Missouri is hazamegy, Dean és Sam azonban a biztonság kedvéért még a ház előtt maradnak megfigyelésre. Míg a kocsiban múlatják az időt, Sam korábbi látomása beigazolódik; megjelenik a kopogószellem és Jenny-re támad. A fiúk berontanak a lakásba, és míg Dean kimenekíti a családot, Sam felveszi a harcot a kísértettel, csakhogy az egy idő után fölénybe kerül. Mikor Dean öccse segítségére sietne, megjelenik az a bizonyos tűz-szellem, akiről néhány másodperc múlva kiderül, hogy nem más, mint az anyjuk szelleme. Mary elmondja fiainak, sajnálja, ami történt, majd saját magát feláldozva, végez a gyermekeire támadó erővel. A történtek után, a fivérek búcsút vesznek Missouritól és az immár biztonságban lévő családtól, majd útra kelnek. Elmenetelük után Missouri hazamegy, ahol Johnt találja. A nő leszidja a férfit, amiért nem beszél fiaival, ám a férfi válaszol ezt feleli: "Addig nem, még meg nem tudom az igazat!"... Természetfeletti lények Szellem A szellem egy olyan elhunyt ember lelke, ki különös halált halt, és lelke azóta az élők közt kísért, általában egy olyan helyen, mely fontos volt az illetőnek földi életében. Szellemekből sokféle létezik: kopogószellem, bosszúálló szellem, vagy olyan ómen, mely figyelmezteti az embereket egy közelgő veszélyre. Időpontok és helyszínek 2006. március vége - Lawrence, Kansas Halálos kitérő 2. Halálos kitérő 2. (Wrong Turn 2: Dead End) 2007-es amerikai horrorfilm, melyet Joe Lynch rendezett, és a főszereplők Texas Battle, Erica Leerhsen, Henry Rollins. A 2003-ban készült Halálos kitérő című film folytatása. A filmet 2007. október 9-én mutatták be, kereskedelmileg sikeresen teljesített, emellett pozitív értékeléseket kapott a kritikusoktól. A Halálos kitérő 2. forgatása, 2006. május 29-én kezdődött, majd június 30-ra lett kész. Történet Egy valóságshow versenyző, Kimberly (Kimberly Caldwell) Nyugat-Virginia országútján halad keresztül, hogy a következő feladatban elfoglalja a helyét. Vezetés közben, véletlenül elgázol egy tinédzsert. Megáll és megnézi őt, ám kiderül róla, hogy a kannibálcsalád fiútestvére az, aki hirtelen leharapja a lány alsó ajkát. Megpróbál elmenekülni, csak hogy belefut Háromujjúba, és baltával függőlegesen ketté vágja. Ő és a fiútestvér, hazahúzzák mindkét felet. A korábbi tengerészgyalogos, Dale Murphy ezredes (Henry Rollins) a házigazdája, ennek a túlélőjáték shownak, Nyugat-Virginia erdejében. A versenyzők többek között: A fehérnemű modell, Elena Miller (Crystal Lowe), a gördeszkás Matt Jones, ismert nevén Jonesy (Steve Braun), az amerikai tengerészgyalogos-tiszt és iraki veterán, Amber Williams (Daniella Alonso), valamint egy volt középiskolai focista, Jake Washington (Texas Battle), és a gót származású Nina Pappas (Erica Leerhsen). Miután Kimberly nem jelenik meg, vonakodva a Show producere, Mara Wilson (Aleksa Palladino) veszi át a helyét. Amikor a játék kezdetét veszi, Háromujjú megöli az egyik televíziós stábot, Neilt (Cedric De Souza). Míg Dale készül a játékra, Háromujjú és egy másik kannibál, Apa megtámadja őt és kiütik. Nina és Mara talál egy faházat az erdőben. A lányok belép a kabinba, és megpróbálnak telefont találni. Miközben körülnéznek a házban, meghallják a lakókat visszajönni, majd elrejtőznek a hálószobában. Látják, hogy egy kannibálnő, Mama éppen szül egy torz babát. A lánya, Lánytestvér meghallja Nina és Mara jelenlétét a szobában, és mindketten arra kényszerülnek, hogy a WC-aknán keresztül meneküljenek. A fák közé futnak, de Marát fejbe dobják egy fejszével. Nina próbálja megkeresni a többieket, és elmondani, hogy elvitték Mara testét. M (Matthew Currie Holmes) miután felvette a szexvideót, ő és Elena között, visszatér a lakókocsiba, míg Elena marad alsóneműben a tónál napozni. Amikor Elena meghallja a kannibálokat a bokrok között mocorogni, a Lánytestvér lerohanja őt, és egy éles késsel végez vele. Miközben M pihen a lakókocsiban, Anya és Apa eltérítik azt. Apa megtámadja M-et és elfogja őt. Közben, Dalenek sikerül kiszabadítania magát, majd felveszi a harcot Háromujjúval. A rövid küzdelem során, Dale egy vadászpuskával lelövi. Ahogy Jake, Amber és Jonesy esznek egy talált sült húst, Nina visszatér és elmeséli a történet. Jake észreveszi, hogy Kimberly lábát eszik, majd ő, Nina, Amber és Jonesy megpróbálnak elmenekülni. Dale megtalálja az első filmben lévő öreget a kabinjában. Az öreg elmondja neki, hogy a kannibálok mutációját a folyóban lévő szennyvíz okozta az elhagyatott papírgyárnál, ami már 30 éve bezárult, majd elmondja, hogy a kannibálok az unokái és megtámadja Dalet. Egy rövid csetepaté után, Dale felrobbantja az öreget, egy rúd dinamittal. Miután látják, hogy a lakókocsi eltűnt, a többiek felfutnak az erdőbe, ahol találkoznak Fiú és Lánytestvérrel. A kannibálok harcolása után Jake megkeresi Ninát, Amber és Jonesy pedig segítségért megy. Jake megmenti Ninát egy gödörből, majd leugranak a folyóba, hogy elkerüljék Lánytestvért. Nina és Jake elmennek a gyárhoz, és ott találnak egy garázst, a korábbi áldozatok ellopott járműveivel. Megtalálják a lakókocsit is, amelynek belsejében Jake látja a monitoron, hogy M-et lefejezik. Nina és Jake próbálják elhagyni a helyet, de a kannibálok megérkeznek, miután Ambert és Jonesyst korábban csapdába ejtették és megölték őket. Az elhagyatott gyárról kiderül, hogy az is a mutánsok háza. Végül elkapják őket: Jaket kifeszítik, és Ninát szögesdróttal a székbe pántolják. A mutánsok Ninával együtt a gyárban vacsoráznak. Dale besettenkedik, és elvonja a kannibálok figyelmét. Mivel a kannibálok keresik őt, Dalenek sikerül megölnie a testvérpárt egy nyílhoz csatolt dinamittal. Kiszabadítja Jaket és Ninát, de őt viszont megöli Anya és Apa, akiket feldühített gyermekeik halála. Nina sikeresen elmenekül, de Jake betéved egy hatalmas húsdarálószobába, ahol megtámadja őt Anya és Apa. Nina visszatér a gyárba és megöli őket, belelökve a húsdarálóba. Nina és Jake, Kimberly elhagyott autójával elhajt. Eközben Háromujjú életben maradt, és eteti a mutánsbabát egy levágott ujjal, és egy teleüveg szennyezett vízzel. Ferrère Ferrère település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 44 fő (2015). Ferrère Sacoué, Bourg-d’Oueil, Cirès, Ardengost, Bareilles, Esbareich, Jézeau, Nistos, Ourde, Sarrancolin és Sost községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tatung–Hszian nagysebességű vasútvonal A Tatung–Hszian nagysebességű vasútvonal (egyszerűsített kínai írással: ����������; tradicionális kínai írással: ����������; pinjin: dàtóngxīān tiělù kèyùn zhuānxiàn) egy épülő, 859 km hosszú, dupla vágányú, 25 kV 50 Hz-cel villamosított nagysebességű vasútvonal Kínában Tatung és Hszian között. A megengedett maximális sebesség 250 km/h lesz. Ha elkészül, a két végállomás közötti jelenlegi 16,5 órás menetidő 3 órára csökken. Az építkezés 2009 december 3-án kezdődött meg, várható költsége 96,3 milliárd renminbi. A vonal tervezett befejezése 2013 vagy 2014. volt. ám a csúszások miatt ez 2020-ra módosult. Geospiza A Geospiza a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tangarafélék (Thraupidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nem korábban a sármányfélék (Emberizidae) családjába volt helyezve. Helyük a tangarafélék között az újabb molekuláris vizsgálatok alapján biztos. Viszont a nem monofiletikussága és a faji felosztás még kérdéses. A nembe az alábbi 6 faj tartozik: hegyescsőrű földipinty (Geospiza difficilis) földi kaktuszpinty (Geospiza scandens) nagy földipinty (Geospiza magnirostris) kis földipinty (Geospiza fuliginosa) közepes földipinty (Geospiza fortis) nagy kaktuszpinty (Geospiza conirostris) Nemo-pont A Nemo-pont (angolul: Point Nemo) arról nevezetes, hogy ez a földrajzi pont van a legtávolabb bármelyik szárazföldtől. A déli Csendes-óceánon található, 2688 km-re a legközelebbi szárazföldtől. Földrajzi koordinátái: d. sz. 48° 52′ 36″, ny. h. 123° 23′ 36″-48.876666666667, -123.39333333333, a Ducie-szigetekhez, a Pitcairn-szigetek egyikéhez és az antarktiszi Marie Byrd-földhöz legközelebb. A pont körül csak víz található 22 405 411 km²-en, amely nagyobb kiterjedésű, mint az egész volt Szovjetunió. Az óceán itt 4000 méter mély, az egyenlítőtől 5420 kilométerre található. Űreszköz temető A fölöslegessé vagy veszélyessé vált űreszközöket az óceán eme részébe irányítják, ahol a lehető legkisebb esélye van az ütközéses károkozásnak. Erre a Nemo-pont a legalkalmasabb. 1971-től 2016-ig 263 kisebb-nagyobb űreszköz csapódott be ezen a területen. 190 orosz, 52 USA, 8 európai, 6 japán, és egy magáncég, a SpaceX űreszköze landolt a területen. Eddigi legnagyobb a 142 tonnás MIR űrállomás 2001-ben, de a többségük szeméttel töltött Progressz teherűrhajó a rakétafokozatok és elhasználódott műholdak mellett. Mauléon-d’Armagnac Mauléon-d’Armagnac település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 281 fő (2015). Mauléon-d’Armagnac Labastide-d’Armagnac, Castex-d’Armagnac, Estang, Lannemaignan és Monclar községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szaisz Szaisz (az óegyiptomi Szau) ókori egyiptomi város a Nílus rosettei-ágának jobb partján, a mai Szán el-Hagar falutól északra. (El-Hagar arabul "a kő") A település és istennője, Néith már az egyiptomi történelem kezdete óta ismert, fontos kultikus központ volt, Hór-Aha egyik felirata alapján Neith istennő templomát már az I. dinasztia legelején megalapították a városban. Emellett az ókori Egyiptomban közigazgatási szerepe mint az 5. alsó-egyiptomi nomosz székhelye is jelentős. Sőt a XII. dinasztia koráig a tőle délre eső területet, a későbbi 4. nomoszt is magában foglalta. Néith istennő temploma a temetési rituáléban is szerepet kapott a halott túlvilági zarándoklásának célállomásaként. („szaiszi út”). A város politikailag a harmadik átmeneti korban került előtérbe, amikor a XXIV. dinasztia uralkodói, Tefnaht és Bokkhórisz (i. e. 8. század) és a XXV. „núbiai” dinasztia fáraói kerültek összeütközésbe egymással. A XXVI. dinasztia alatt aztán Szaisz lett az ország fővárosa és ennek a dinasztiának a temetkezőhelye. Ezért ezt a korszakot szaiszi kor (sokszor szaita kor) néven említik. Az i. e. 450-ben idelátogató Hérodotosz még látta a királyi palotát és Neith templomát. Sőt a római korban is élt az istennő kultusza, ez időre már Szaiszban is az athéni Pallasz Athéné nevén és képében tisztelték. Az ókori város műemlékeiből ma már nem sok látható. Az egykori épületeket már a középkorban felhasználták a közeli falvak és városok építkezéseinél építőanyagként. Bár az 1850-es években a híres francia egyiptológus Auguste Mariette is végzett ásatásokat, a falmaradványokról a Lepsius-féle expedíció örökítette meg. Szán el-Hagart a régészek később is csak kevéssé kutatták. A környező településeken azonban nagy számban találhatók szobrok, sztélék, szarkofágok, melyek szaiszi eredetre engednek következtetni, s többségük a XXVI. dinasztia idejéből származik. Alsóújlak Alsóújlak község Vas megyében, a Vasvári járásban. Fekvése A 8-as főút mentén, Vasvártól 5 kilométerre északkeletre található. Az út keresztülhalad a községen, ezzel két részre osztja. Története Első okleveles említése 1322-ből való, ekkor még Wylak alakban. Jelenlegi nevét 1875-ben vette fel. 1986-tól Vasvár része volt, de 1993-tól ismét önálló település. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,4%-a magyarnak, 1,1% németnek, 0,5% románnak mondta magát (11,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 76,9%, református 1,6%, evangélikus 0,8%, görögkatolikus 0,2%, felekezet nélküli 2,3% (18,1% nem nyilatkozott). Nevezetességei Román stílusú , 13. századból származó római katolikus temetőkápolna Szent István király templom, a 15. századból Sándor-lépcső A Sándor-lépcső egy gyalogos átkelő a Szombathely–Nagykanizsa-vasútvonalon, Alsóújlak település közigazgatási területén. Az átkelő a Zalaegerszegtől a Szajki-tavakig vezető piros turistaút nyomvonalán található. Szintén itt halad el a Mária-út nemzetközi zarándokút nyugat–keleti ága, mely Mariazellből Csíksomlyóra vezet. A Mindszenty-emléktúra és a Hegyhát 50 teljesítménytúra is a Sándor-lépcsőn halad át. Vasvári természetjárók (helyi ipari sportkör) az 1980-as évek közepén új turistaút létrehozásán gondolkodtak. Az ötlet elindítója Benke Tibor vasvári lakos volt. Az új útvonalra a Hegyhát turistája elnevezésű jelvényszerző mozgalom épült. A mozgalomhoz igazoló füzet és kihelyezett bélyegzők tartoztak. A Hegyhát turistája mozgalomból nőtt ki a Hegyhát 50 teljesítménytúra, mely minden évben megrendezésre kerül. Mivel az útvonal keresztezte a mesterséges bevágásban haladó Szombathely–Nagykanizsa-vasútvonalat, így lépcső kialakítására volt szükség a völgy mindkét oldalán. A lépcső kialakításában segítő önkéntesek között volt Pantali Sándor is, aki nem sokkal később váratlanul elhunyt. Emlékére róla nevezték el a lépcsőt, mely a Cartographia kiadó A Kemeneshát és a Kemenesalja turistatérképére is rákerült. Jelenleg (2016) a lépcső erősen leromlott állapotban van, felújításra szorul. Châtenois-les-Forges Châtenois-les-Forges település Franciaországban, Territoire de Belfort megyében. Lakosainak száma 2757 fő (2015). Châtenois-les-Forges Bermont, Bethoncourt, Grand-Charmont, Nommay, Brevilliers és Trévenans községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Santa Maria Regina Coeli (Nápoly) A Santa Maria Regina Coeli egyike Nápoly legjelentősebb reneszánsz és barokk templomainak. A templomot és a hozzá tartozó zárdát 1590-ben építették. A dupla lépcsőfeljárót a későbbiekben építették hozzá. Az egyhajós belsőt XVIII. századi művészek alkotásai díszítik: Massimo Stanzione, Luca Giordano, Micco Spadaro, Giovanni Battista Beniaschi valamint Lorenzo Vaccaro. A főoltár (17. század) Giovanni Mozzetta műve. 3384 Daliya A 3384 Daliya (ideiglenes jelöléssel 1974 SB1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Ivanovna Csernih fedezte fel 1974. szeptember 19-én. Hárshegyi homokkő A hárshegyi homokkő a korai oligocén időszakban képződött, sekélytengeri (litorális, illetve sekély szublitorális, alsó részén csökkent sósvízi, lagunáris) üledékes kőzet. Elterjedése Általánosan elterjedt a Dunazug-hegységben: Budai-hegység , Pilis , Esztergomi-medence, Duna-balparti rögök. Jellemzői Túlnyomó többsége durvahomokkő, amit finomhomokkő, konglomerátum és tűzálló agyag rétegek betelepülései tagolnak. Kötőanyaga utólagos hidrotermális hatásra kialakult kova, kalcedon, ritkábban barit. Helyenként barnakőszén telepet is tartalmaz; ez az úgynevezett Esztergomi Kőszén Tagozat. Alsó, illetve felső részén a homokkő kaolinites. Teljes rétegvastagsága többnyire 20–200 m. Čurilovec Čurilovec falu Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Varasdfürdőhöz tartozik. Fekvése Varasdtól 14 km-re délkeletre, községközpontjától 2 km-re délre, a Bednja-patak jobb partján, az A4-es autópálya közelében fekszik. Története 1857-ben 152, 1910-ben 216 lakosa volt. 1920-ig Varasd vármegye Novi Marofi járásához tartozott, majd a Szerb-Horvát Királyság része lett. 2001-ben a falunak 49 háza és 157 lakosa volt. Réalville Réalville település Franciaországban, Tarn-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 1889 fő (2015). Réalville Albias, Bioule, Caussade, Cayrac, Mirabel és Saint-Vincent-d'Autéjac községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 854 (szám) A 854 (római számmal: DCCCLIV) egy természetes szám, szfenikus szám, a 2, a 7 és a 61 szorzata. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 854-es a kettes számrendszerben 1101010110, a nyolcas számrendszerben 1526, a tizenhatos számrendszerben 356 alakban írható fel. A 854 páros szám, összetett szám, azon belül szfenikus szám, kanonikus alakban a 21 · 71 · 611 szorzattal, normálalakban a 8,54 · 102 szorzattal írható fel. Nyolc osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 7, 14, 61, 122, 427 és 854. A 854 négyzete 729 316, köbe 622 835 864, négyzetgyöke 29,22328, köbgyöke 9,48752, reciproka 0,0011710. A 854 egység sugarú kör kerülete 5365,84025 egység, területe 2 291 213,788 területegység; a 854 egység sugarú gömb térfogata 2 608 928 766,3 térfogategység. Catan (kártyajáték) A Catan kártyajáték hivatalos nevén Catan telepesei: A kártyajáték egy egyszerre 2 játékos által játszható társasjáték. A Catan telepesei játék képezi az alapját, ám azt háromnál kevesebb ember nem játszhatja, ezért fejlesztették ki ezt a változatot. A kártyajáték német eredetijéhez 7, az angol változathoz 6 kiegészítő jelent meg. Magyarul csak az alapjáték elérhető. A játék menete A játék során a játékosoknak saját uradalmukat kell kiépíteniük, mely városokból, falvakból, azt összekötő utakból és további épületekből áll. A játék során 6 féle erőforrást használhatunk (arany, érc, fa, gyapjú, tégla, gabona), melyeket a termőföldről/bányából kapunk - ezeket egy-egy kártya szimbolizálja. A játékban négyzetlap alakú kártyalapokat használunk. Ennek praktikussági oka van, ugyanis az erőforrásaink mennyiségét az jelzi, hogy a kártya melyik oldal van felénk fordítva, a jelek 0-3 db erőforrást mutatnak. A játékot az nyeri aki előbb ér el 12 győzelmi pontot. Faluért 1, városért 2 győzelmi pont jár, ezen kívül kaphatunk a kereskedelmi vagy a lovagi hatalom birtoklásáért, valamint bizonyos épületekért is. Az alapjáték tartalma 1 játékszabály füzet 1 szélmalom figura 1 lovag figura 1 esemény kocka 1 termelő kocka (hagyományos dobókocka) 120 db kártya: 9 db piros-fekete pajzsos kezdőkártya 9 db piros-fehér pajzsos kezdőkártya 11 db termelőhely kártya 7 út kártya 5 falu kártya 7 város kártya 10 esemény kártya 62 fejlesztési kártya Fülöp József (geológus) Fülöp József (Bük, 1927. január 20. – Budapest, 1994. április 13.) állami díjas magyar geológus, egyetemi tanár, a földtudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A magyarországi mezozoikumi földtani képződmények rétegtani tipologizálásának avatott tudósa, több magyarországi mezozóos formáció (Gerecse, Vértes, Bakony stb.) monográfusa volt. Életműve tudományszervezési szempontból is jelentős, egy évtizeden keresztül (1958–1969) volt a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója, 1968-tól 1984-ig pedig a közigazgatási szervként működő Központi Földtani Hivatal elnöke. Életútja Édesapja asztalos volt. Középiskolai tanulmányait a kapuvári polgári iskolában, majd a soproni kereskedelmi iskolában végezte 1938 és 1946 között. 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem földrajz–közgazdaságtan tanárszakára iratkozott be. Az egyetemi évek alatt érdeklődése a földtan felé fordult, végül tanulmányait geológusi oklevéllel fejezte be 1952-ben. Már 1948-tól demonstrátorként dolgozott az egyetem földtani tanszékén, 1952-től 1954-ig pedig Vadász Elemér tanársegédjeként oktatott, egyúttal az egyetem természettudományi karának párttitkára is volt. 1954-ben a minisztertanács titkárságára került, s az ipari osztály geológus szakelőadójaként tevékenykedett 1956-ig. 1956-ban a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatóhelyettesévé nevezték ki. 1956 októbere és 1957 júliusa között az intézet munkatársaként folytatta a munkát, majd ismét igazgatóhelyettes lett. 1957-ben megvédte kisdoktori értekezését, és a földtudományok kandidátusa lett. 1958-tól 1969-ig a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatói tisztét töltötte be. 1962-ben megvédte akadémiai doktori disszertációját, s a föld- és ásványtudományok doktora lett. Igazgatói működésével párhuzamosan 1963 és 1964 között ideiglenesen megbízták az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet irányításával is. 1968 és 1984 közt a Központi Földtani Hivatal elnöki feladatait látta el. 1970-ben egyetemi tanárrá nevezték ki az Eötvös Loránd Tudományegyetem geológiai tanszékére, haláláig vett részt a tanszéki oktatómunkában, egyúttal az MTA Geológiai Tanszéki Kutatócsoportját is vezette. Két cikluson át, 1984-től 1990-ig az egyetem rektori tisztét is betöltötte. Munkássága Fő kutatási területe a regionális földtan, a rétegtan és az üledékföldtan volt. 1957-es kandidátusi értekezését a Gerecse kréta kori képződményeiről írta, s ez később kutatásai irányvonalát is meghatározta: elsősorban a magyarországi kréta és általában is a mezozoikum földtani vonatkozásaival foglalkozott. Monográfiáiban feldolgozta a Bakony, a Gerecse és a Vértes mezozóos rétegsorait, a Villányi-hegység triász kori, hézagos kifejlődésű dolomit- és mészkőrétegeit. Terepmunkái során 1958-ban felfedezte Magyarország első ismert őskőkorszaki tűzkőbányáit a sümegi Mogyorós-dombon és a tatai Kálvária-dombon (javaslatára később mindkét helyszínt természetvédelmi területté nyilvánították). 1959-ben ő szervezte meg Budapesten az első nemzetközi mezozóos konferenciát. Sokat tett a sztratigráfia elméleti alapjainak megszilárdításáért, kezdeményezője és szervezője volt a földtani képződmények korszerű rétegtani tipologizálásának, a magyarországi formációnómenklatúra kialakításának. Az 1970-es években részt vett a Magyarország földtani képződményeit a nemzetközi rétegtani szempontoknak megfelelően osztályozó és besoroló országos földtani alapszelvényprogram munkálataiban. Földtani alapkutatásait igyekezett a nyersanyagkutatás szolgálatába is állítani az ásvány- és ércképződés ősföldrajzi hátterének feltárásával. Egyebek mellett tanulmányozta a dunántúli-középhegységi bauxitképződés folyamatát, s adataira támaszkodva térképen is ábrázolta a bányaműveléssel feltárandó bauxittelepeket. Az 1960-as években a Magyar Állami Földtani Intézetben dolgozó munkatársaival összeállították Magyarország ásványi nyersanyagainak, valamint paleozóos és mezozóos képződményeinek földtani térképét. Aktív közreműködője volt az 1970-es évek közepén meginduló Eocén programnak, amely a magyarországi energiaszektor bővítéséhez szükséges nyersanyagvagyon feltárására szerveződött, és munkájuk eredményeként nyílhatott meg a bicskei hőerőművet kőszénnel ellátó oroszlányi, nagyegyházi és dorog-lencsehegyi bányaüzem. Tudományszervezőként, szaktudománya központi intézeteinek vezetőjeként sokat tett a hazai nyersanyagkutatás szervezéséért, a szükséges laboratóriumi kapacitás fejlesztéséért, a terepi dokumentációk és minták raktározásának megoldásáért. Behatóan foglalkozott a földtani térképezés történetével és módszertanával, tudományszakja és a bányászat, a nyersanyagkutatás múltjával. 1969-ben nemzetközi szimpóziumot szervezett a Magyar Állami Földtani Intézet fennállásának centenáriumára. Az ELTE 1984 és 1990 közötti rektoraként nevéhez fűződik a tanintézet 350 éves jubileumi ünnepségsorozatának (1985) megszervezése, az egyetemi rekonstrukció keretében a lágymányosi kampusz kiépítésének megkezdése, valamint a Magyar Rektori Konferencia életre hívása (1988), amelynek első elnöke is ő lett. Monográfiái mellett több fontos általános és regionális földtani egyetemi jegyzete, tankönyve jelent meg. 1983-tól az Acta Geologica Hungarica című szakfolyóirat alapító főszerkesztője, majd 1985-től szerkesztőbizottságának elnöke volt. Társasági tagságai és elismerései 1967-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1976-ban rendes tagjává választották, emellett 1977-től 1980-ig a tudóstestület alelnöke, 1980-tól 1990-ig elnökségi tagja, 1985-től 1991-ig pedig az MTA X. Föld- és Bányászati Tudományok Osztályán belül működő földtani tudományos bizottság elnöke volt. Tiszteleti tagjai sorába fogadta a Magyar Földrajzi Társaság, 1981-ben a Magyarhoni Földtani Társulat, 1970-től 1991-ig pedig a Magyar Rétegtani Bizottság munkáját vezette elnökként. Nemzetközi elismertségét tanúsítja, hogy 1960 és 1968 között elnökölte a Nemzetközi Földtani Kongresszus Mediterrán Mezozóos Bizottságának munkáját. 1980-ban levelező tagjává választotta az Osztrák Tudományos Akadémia is, emellett 1975-től levelező tagja volt az osztrák Szövetségi Földtani Hivatalnak (GBA), 1980-tól tiszteleti tagja az Osztrák Földtani Társaságnak (ÖGG), 1981-től a Bolgár Földtani Társaságnak (BGD). Tudományos eredményei elismeréseként 1969-ben Szabó József-, 1981-ben Hantken Miksa-emlékérmet kapott. 1983-ban többekkel megosztva – Nemecz Ernő, Schoppel János, Solymos András, Vass László és Végh Sándor mellett – az Eocén program keretein belül elvégzett munkájukért, az ásványi nyersanyagbázisok felkutatása és feltárása terén elért eredményeikért Állami Díjban részesültek. A földtani természetvédelemben elért eredményeiért 1976-ban a Pro Natura díj kitüntetettjei közé tartozott. Egyetemi oktatói munkáját 1990-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem a Pro Universitate Emlékérem arany fokozatával ismerte el. Ezek mellett díjazottja volt a Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója kitüntetésnek (1957), a Munka Érdemrendnek (1960), a Munka Érdemrend ezüst (1965) és arany (1969, 1978) fokozatának, valamint a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremnek (1970). Főbb művei A Bakonyhegység alsó-kréta (berriázi-apti) képződményei. Budapest: Magyar Állami Földtani Intézet. 1964. A Villányi-hegység krétaidőszaki képződményei. Budapest: Magyar Állami Földtani Intézet. 1966. Geology of the Transdanubian Central Mountains: Guide to excursion. Budapest: Hungarian Academy of Sciences. 1968. Magyarul: Földtani kirándulás a Dunántúli Középhegységben. Budapest: Magyar Állami Földtani Intézet. 1969. Oroszul: Геология Задунайского среднегорья: Путеводитель к экскурсии. Будапешт: Венгерский геологический институт. 1969. Tatai mezozóos alaphegységrögök. Budapest: Műszaki. 1975. Angolul: The mesozoic basement horst blocs of Tata. Budapest: Műszaki. 1976. Az ásványi nyersanyagok története Magyarországon. Budapest: Műszaki. 1984. Bevezetés Magyarország geológiájába. Budapest: Akadémiai. 1989. Paleozoikum I–II. Budapest: Fényszedő Központ. 1990–1994. Alexander Hübner Alexander Hübner (Alexander Graf von Hübner) (Bécs, 1811. november 26. – Bécs, 1892. július 30. ) osztrák diplomata, író. Életpályája 1833-tól állt az osztrák udvar (Staatskanzlei), személyesen Metternich szolgálatában. 1849 és 1859 között Párizsban teljesített diplomáciai szolgáltatot. 1860-ban a rendőrséget irányító miniszter (Polizeiminister) lett. 1865 és 1867 között misszióvezető volt a pápai udvarnál. (Nem sikerült új konkordátum kötését elérnie). Művei Politikai írásaiban az Osztrák-Magyar Monarchia reformját (Erneuerung) szorgalmazta. Több útleírást publikált. Suilly-la-Tour Suilly-la-Tour település Franciaországban, Nièvre megyében. Lakosainak száma 613 fő (2015). Suilly-la-Tour Saint-Martin-sur-Nohain, Vielmanay, Donzy, Garchy, Sainte-Colombe-des-Bois és Saint-Quentin-sur-Nohain községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Jorge Olguín Jorge Mario Olguín (Dolores, 1952. május 17. –) argentin labdarúgóedző, korábban világbajnok válogatott labdarúgó. Az argentin válogatott tagjaként részt vett az 1978-as és az 1982-es világbajnokságon, illetve az 1980-as Mundialiton. Sikerei, díjai Játékosként Argentin bajnok (3): 1972 Metropolitano, 1972 Nacional, 1974 Nacional Argentin bajnok (1): 1983 Metropolitano Argentin bajnok (2): 1984 Metropolitano, 1985 Nacional Copa Libertadores (1): 1985 Copa Interamericana (1): 1985 Világbajnok (1): 1978 Ogéviller Ogéviller település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 287 fő (2015). Ogéviller Buriville, Fréménil, Herbéviller és Réclonville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ajad al-Dzsumaili Ajad al-Dzsumaili (arabul: ���� �������; ?, ? – al-Kaim(wd), 2017) az Iszlám Állam magas rangú vezetője volt. 2017-ben légicsapásban életét vesztette. Abu Bakr al-Bagdadi iraki „jobbkezének” tartották. Feltételezések szerint az Iszlám Állam hadügyminisztere és második számú vezetője volt. Fehértorkú cerkóf A fehértorkú cerkóf (Cercopithecus albogularis) egy Etiópia és Dél-Afrika között, valamint a Kongói Demokratikus Köztársaság területén élő cerkóf, Nagyon hasonlít a fejdíszes cerkófra. Régebben azt hitték, hogy az aranycerkóf és az ezüstcerkóf, valamint ez a faj is a fejdíszes cerkóf alfaja. Az különbözteti meg az előbbi fajoktól, hogy nagy fehér folt van a mellkasa felső részén valamint a torka környékén. Feje teteje pedig őszes, és nem fekete. Alfajai A fehértorkú cerkófnak 12 alfaja van: Cercopithecus albogularis albogularis Cercopithecus albogularis albotorquatus Cercopithecus albogularis erythrarchus Cercopithecus albogularis francescae Cercopithecus albogularis kibonotensis Cercopithecus albogularis kolbi Cercopithecus albogularis labiatus Cercopithecus albogularis moloneyi Cercopithecus albogularis monoides Cercopithecus albogularis phylax Cercopithecus albogularis schwarzi Cercopithecus albogularis zammaranoi Lamblore Lamblore település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 353 fő (2015). Népesség A település népességének változása: Gusztáv egeret fog A Gusztáv egeret fog a Gusztáv című rajzfilmsorozat első évadának tizenötödik epizódja. Rövid tartalom Gusztáv hajtóvadászatot indít a nyugalmát megzavaró kisegér ellen, ám látva annak hősies ellenállását, legjobb barátjává fogadja az egércsaládot. Alkotók Írta és rendezte : Nepp József Zenéjét szerezte : Deák Tamás Operatőr : Neményi Mária Hangmérnök : Horváth Domonkos Vágó : Czipauer János Tervező : Vásárhelyi Magda Háttér : Szoboszlay Péter Rajzolták : Csiszér Ágnes, Kuzma Gabriella Színes technika : Dobrányi Géza , Kun Irén Gyártásvezető : Bártfai Miklós Készítette a Pannónia Filmstúdió. Szajk Szajk (németül Seike, horvátul Sajka) község Baranya megyében, a Bólyi járásban. Az Árpád-kori múltra visszatekintő, a török után újratelepült község a rendszerváltás, önkormányzati rendszer kiépülését követően látványos fejlődésnek indult. Ennek alapját a kedvező természeti és közlekedésföldrajzi adottságok, valamint a helyi lakosság munkája, szorgalma adta, ami a történelmi hagyományokból, etnikai adottságokból is következett. Fekvése Baranya megyében, Mohácstól 13 km-re nyugatra fekvő település. Szomszéd települések: Babarc, Bóly és Versend.Megközelíthető az 57-es főúton Pécs és Mohács felől. Bekötőúton közvetlenül elérhető Bóly városa is. Belterülete 103 ha, külterülete 1037 ha. Természeti viszonyai A község Baranya megye déli-délkeleti részén, a Dél-Baranyai-dombság keleti peremén, a Mohácsi teraszos sík határán helyezkedik el. A keskeny, gyenge lejtésű völgyekkel tagolt dombvidék a Dél-Dunántúl egyik legsűrűbb településhálózattal rendelkező része - összefüggésben a domborzattal. A domborzati tényezők azonban főleg indirekt hatást gyakorolnak a település fejlődésére, főleg az infrastruktúra fejlődésén keresztül. Vízrajzát a Karasica- és a Borza-patak illetve a köztük található kisebb vízfolyások határozzák meg. Közülük legmeghatározóbb a terület vizeit levezető - a térség általános ÉÉNY-DDK-i lejtésirányát követő - Szajki-víz. A felszíni vízkészlet kevés, a terjedelmes, rossz lefolyású platók, völgyközi hátak gyenge vízadó képességű felszínként minősíthetőek. A terület éghajlata mérsékelten száraz, szubmediterrán jellegű. Az évi középhőmérséklet 10 és 10,5 °C közötti. A januári középhőmérséklet -0,5 - -1 °C közötti, a júliusi 21 - 21,5 °C közötti. Az évi csapadékmennyiség 600–650 mm között mozog. Jó minőségű barna erdei talaja, a gyenge talajerózió, a talajok egységes víz- és hőgazdálkodása, a kedvező expozíciós viszonyok kiváló feltételeket biztosítanak a nagyobb hőigényű szántóföldi növények termesztésére illetve a szőlőtermesztésre. Története A terület a rézkortól a bronzkoron át a népvándorlás koráig - változó intenzitással - lakottnak tekinthető. A község első említése (Zeyk) a pécsváradi apátság 1015-re datált alapítólevelében történik. Eszerint Szent István király itt népeket adományozott az apátságnak. A 13. század végéről a falu fejlett szőlőművelésére utaló adat maradt fenn, ugyanis egy 1289-ben kelt oklevél szerint Ormándi István szajki szőlőjét adoptált vejére, Deniper fia Istvánra hagyta. Az első királyunk óta önálló plébániával rendelkező település sajátossága, hogy 1526 után a környéken egyedül a szajki plébános maradt életben, s követte híveit a bujdosásba. A török hódoltság alatt ideiglenesen újra benépesült, de a felszabadító háborúk idején ismét elnéptelenedett. Ezt követően első lakói Boszniából érkezett katolikus délszlávok voltak. A németek letelepítése 1715-20 között kezdődött. Egy részük Bajorországból, más részük Elzász-Lotharingiából jött. A 18. század közepére a falu szinte teljesen német nemzetiségűvé vált. Az elkövetkező évtizedek fejlődését mutatják az építkezések, a falu anyagi gyarapodása. A település katolikus temploma 1753-ban Szent András apostol tiszteletére épült, barokk stílusú temetői kápolnáját 1760-ban, Szent Vendel tiszteletére szentelték. Iskolája 1770 körül létesült. A kálvárián levő kápolna 1861-ben Krisztus Feltámadása tiszteletére épült. Az itt élők a 19. században elsősorban mezőgazdasággal foglalkoztak. A növénytermesztés mellett az állattenyésztés szerepét húzza alá az a tény, hogy a temetőkápolnát Szent Vendel, a pásztorok védőszentje tiszteletére emelték. Kiemelkedő volt a nagy múltra visszatekintő bortermelésük. A napóleoni háborúk idején élelmiszer-szállítással, a bányák megnyitása után szénfuvarozással is foglalkoztak. Az első világháború után a falu szomszédságában téglagyár létesült, mely munkalehetőséget biztosított a szajkiaknak. 1928-ban megkezdődött a község villamosítása, mely azonban csak az 1950-es évek végére fejeződött be. Bár a második világháború ütközetei polgári áldozatokat is követeltek a faluban, az igazi veszteséget a mintegy 300 német kitelepítése jelentette. Helyükre a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében a Felvidékről érkeztek magyarok, némiképp pótolva a veszteségeket. Ezt követően a "szocialista fejlődés" útjára lépett a falu Az elmúlt évtizedekben a településfejlődésre ható legfontosabb tényezők térségünkben a „településsűrűség mérséklése” címszó alatt foglalhatók össze. Ez burkoltan a falvak döntő többségének elsorvasztását jelentette. A falvak népességszámának csökkenése irányában hatott a mezőgazdasági birtokviszonyok megváltoztatása (kollektivizálás) és a városi iparosítás egymást kiegészítő tényezői. Ezek együttesen - az urbanizációs igénnyel együtt - elvándorláshoz, ingázáshoz vezettek. A változás adminisztratív következményekkel is járt: a körzetesítéssel. A fenti - és alábbi - tendenciák Szajk esetében is érvényesültek. A téeszesítés több hullámban zajlott a településen. Az 1950-es években még két termelőszövetkezet is működött párhuzamosan, melyek 1962-ben egyesültek. A szövetkezet termőterülete folyamatos csatlakozások révén a rendszerváltásig tovább nőtt. Szajk a rendszerváltás előtt az un. gyorsan fogyó népességű, alapfokon ellátatlan, kedvezőtlen életkörülményeket nyújtó kis- és aprófalvak típusába tartozott, pontosabban az e típus mintegy kétötöd részt kitevő, kedvezőbb agráradottságokkal, gazdagabb lakossággal rendelkező altípusába. Népesség és társadalom A falu lakó népessége 1970 és 2001 között 875 főről 797 főre csökkent. Ez igen jelentősnek tartható, s megfelelhet a település méretéből következő tipizálásnak is. A részletesebb elemzés azonban azt mutatja, hogy a népesség száma 1990-ig valóban csökkent, utána azonban - ha csekély mértékben is - növekedett! Ám a kezdeti csekély természetes szaporodást lenullázta az elvándorlás, míg ma a bevándorlás hatását csökkenti jelentősen a természetes fogyás. Iskolai végzettség tekintetében a község az országos átlag alatt, de a vidéki átlag közelében szerepel. A 15 éves és idősebb népességből az általános iskola 8. osztályát végzettek aránya (88,4%) valamivel az országos átlag alatti. Az érettségizett (23,8%) és diplomás (7,6%) népesség aránya a megfelelő korosztályon belül jóval az országos átlag alatti. Figyelemre méltó azonban, hogy a női lakosság magasabb végzettségének tendenciája itt is érvényesül (25,9 és 8,1%). A község felekezeti összetételében a katolikus jelleg a meghatározó (84%). Mellettük még a reformátusok számaránya jelentős (6%). Számukra a református istentiszteletet minden hónap első vasárnapján a helyi könyvtárban tartják. Néhány evangélikus, baptista és más vallású mellett elenyésző, 1% körüli a nem vallásosak aránya. Számottevő még a választ megtagadók aránya is (6%). Mindezekkel az adatokkal a település illeszkedik a tágabb környezetének felekezeti viszonyaihoz. Hasonlóképpen belesimul környezetébe etnikai viszonyait tekintve is. A magát valamilyen szinten valamely nemzeti, etnikai kisebbséghez soroló lakos a település népességének 40%-át teszi ki. Ezen belül a német nemzetiségűek képviselik a legnagyobb arányt: az összlakosság 36, a nemzetiségiek 90%-a közülük kerül ki. Mellettük a horvátok aránya számottevő még: a lakosság 2, a nemzetiségiek 6%-át adják. A cigány etnikum aránya - a bevallás szerint - alig haladja meg a lakosság 0,5%-át. Az asszimiláció előrehaladott voltát jelzi azonban az a tény, hogy a magát - valamilyen vonatkozásban - magyarnak vallók aránya 94%! Így - elméletileg - akár a nemzeti, etnikai kisebbségekhez tartozók 85-90%-a kettős etnikai-nemzetiségi kötődésű lehet. A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,8%-a magyarnak, 0,9% cigánynak, 4,6% horvátnak, 37,2% németnek, 0,2% románnak, 0,2% szlováknak mondta magát (15% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 72,3%, református 4,3%, evangélikus 0,4%, felekezeten kívüli 4,1% (18,3% nem nyilatkozott). Gazdaság A gazdasági viszonyokról a népesség gazdasági aktivitása alapján lehet képet alkotni. A településen - az országos tendenciákhoz illeszkedve - az utóbbi évtizedekben a foglalkoztatottak aránya jelentősen csökkent. Ezzel párhuzamosan a munkanélküliség és az inaktív népesség aránya növekedett. Ezek az adott időszak gazdasági-társadalmi változásaival hozhatók kapcsolatba. Az eltartottak arányának változása - kezdetben növekedés, majd csökkenés - a demográfiai változásoknak tudható be. Az adatok közül figyelemre méltó a férfi foglalkoztatottak arányának radikális csökkenése. Az elmúlt időszak gazdasági változásai főleg őket sújtották, mivel a női foglalkoztatottság amúgy is alacsonyabb szintű volt. A foglalkoztatottak nemzetgazdasági ágak szerinti megoszlása a falusi jelleget tükrözi: 18% a mezőgazdaságban, 35% az iparban, 47% a szolgáltató ágazatban dolgozik. A munkanélküliek aránya nem éri el a 8%-ot. A kedvező képet viszont módosítja az, hogy közülük igen magas - mintegy 50%-a szakmunkások aránya. A községben az 1990-es években 13 gazdasági egység, társaság működött, közülük egy vegyes vállalat. A 23 egyéni vállalkozó közül 3 a szolgáltatásban, 10 a kereskedelemben, 6 a mezőgazdaságban és 4 az iparban kereste a kenyerét. A munkahelyek megoszlása vonatkozásban jobban kidomborodik a település falusi-mezőgazdasági jellege: a munkahelyek majd fele mezőgazdasági, harmada szolgáltató és csak negyede ipari. Ebből fakadóan a mezőgazdasági keresők kétharmadát, a szolgáltatásban dolgozók felét, az ipari kereskedőknek pedig csupán negyedét képes foglalkoztatni a település. Éppen ezért szerepel a tervek között - s részben már meg is valósult - az ipartelep kialakítása és az idegenforgalom fejlesztése. Vallás Római katolikus A katolikus plébánia a pécsi egyházmegye mohácsi esperesi kerületéhez tartozik. Szent András tiszteletére emelt templomát 1753-ban építették. Orgonáját 1878-ban az Angster gyár építette, melyet 1921-ben Mayer György átépített. A templomnak két harangja volt. A 102 cm átmérőjűt Rudle Ignác 1926-ban Pécsett, a 80 cm-eset az 1930-as években Szlezák László Budapesten öntötte. Plébánosai Bertás János, 1773: Újhelyi János, 1774: Bonaventura OFM, 1776: Budai József, 1777: Mihelics János, 1779: Bertás Pál, 1785: Jursich György, 1796: Missich Gergely, 1829: Furtinger János, 1832: Morkovics János, 1847: Juhász József, 1855: Tornyos Farkas, 1859: Varga József, 1866: Schmiedt József, 1876: Haisler Ágoston, 1877: Waldfogel Károly, 1901: Frei János, 1902: Svetics Gábor, 1916: Tévald Vilmos, 1928: Mayerhof Péter, 1955: Buer Emil, 1976: Adorján István. 2000 e.-: Bóly látja el. Nevezetességei Utóbbi számára alapot biztosít a község műemlékei: késő barokk temploma, a temető két kápolnája, Gebauer Ernő pécsi festőművész képeivel díszített kálváriája. A kálvária keresztcsoportját a pécsi Székesegyház egykori apostolszobrait készítő Bartalits Mihály faragta 1861-ben, klasszicista stílusban. Védett pincesora - és magas színvonalú szőlő- és borkultúrája - pedig a borturizmus számára nyújt lehetőséget. A község a Mohács-Bóly Fehérbor Út tagja. Nevezetes szülöttei Hergenrőder Miklós kanonk Infrastruktúra A község - alap fokon - az infrastruktúra teljes körét képes biztosítani lakói számára. A „puha” infrastruktúra intézményei közé tartozó banki, pénzügyi létesítmények is megtalálhatók a településen (takarékszövetkezeti fiók, ATM). A „kemény” - hagyományos - infrastruktúra mindkét ága természetszerűleg kiépült a településen. A műszaki (vonalas) infrastruktúra alapelemeit a közlekedési hálózatok, utak képezik. A belterületen a burkolt utak, járdák mintegy 80%-ban épültek ki. Ezek javítása, karbantartása, fejlesztése folyamatosan zajlik. Az 57. sz. főút jó kapcsolatot biztosít Pécs illetve Mohács felé, bekötőúton pedig a legközelebbi város, Bóly is elérhető. Ide, valamint a szomszédos Versend községbe kerékpárút is vezet, míg a korábbi centrumközséggel, Babarccal aszfaltozott dűlőút köti össze. Egyedülálló fejlődési lehetőséget biztosít az megépült M60-as gyorsforgalmi út. Mindezek alapján a község közlekedési lehetőségei a megyei átlagnál jobbnak mondhatóak. Az egyedüli hátránya a vasúti elérhetőség hiánya: a legközelebbi vasútállomás Bólyon található. A családok mintegy 85%-a rendelkezik telefonvonallal, ami a megyében igen magas aránynak számít. A helyi kábeltelevíziós hálózat is kialakításra került. A műholdas és egyéb csatornákat a családok 80%-a élvezheti. A falu természetesen villamosított, a vezetékes gázzal rendelkező háztartások aránya eléri a 80%-ot. A vezetékes vízzel ellátott lakások aránya szinte teljes. A helyi vízmű tulajdonosa az önkormányzat. A szennyvízcsatorna-hálózat az egész faluban kiépült, ám a csatornázott háztartások aránya csak 60%. (A házi csatornázással együtt arányuk meghaladja a 90%-ot is.) A kommunális szilárd hulladék gyűjtése és elszállítása megoldott. A hulladéktelep kezelését a bólyi önkormányzattal közösen végzik. A település szociális (humán) infrastrukturális ellátottságának alapját a lakásállomány képezi. 263 lakóegységéből (lakás és lakott üdülő) 243 lakott. Lakói között nincs hajléktalan, s valamennyien belterületi lakók. A lakásállományra jellemző, hogy 100 lakásra 328 lakó jut és 349 szoba, 100 szobára pedig 87 lakó. A lakások átlagos alapterülete 100 m2, 90%-a rendelkezik vízöblítéses WC-vel, 60%-a központi fűtéssel. Jellemzőnek tekinthető a saját tulajdonban és használatban levő, 3 vagy többszobás családi ház. A lakások 65%-a a 2. világháború után épült, 60%-a összkomfortos, 50%-a 100 m2-nél nagyobb alapterületű. Mindezek a mutatók mennyiségileg és minőségileg is jó lakásellátottságról tanúskodnak. A község kereskedelmi, vendéglátó-ipari, szolgáltatói ellátottsága jónak mondható. Az egészségügyi ellátás jól szervezett. A háziorvos és a védőnő helyben lakik. Gyógyszertár is létesült a legutóbbi időkben. A „Fogadj el” Alapítvány fogyatékos fiatalok napközi otthonát működteti. Az állatorvosi teendőket a szomszéd községből, Babarcról látják el. Óvodája, osztatlan alsó tagozatos napköziotthonos általános iskolája volt a településnek. Szajk művelődési házzal, könyvtárral, sportpályával rendelkezik. A civil önszerveződésre is igen tág lehetőség nyílik a faluban. A Szajki Baráti Kör, Idősek Klubja, a német nemzetiségi hagyományőrző együttese (ifjúsági klubja) mellett a labdarúgó, asztalitenisz és fitnesz szakosztállyal rendelkező sportkör is lehetőséget biztosít a szabadidő eltöltésére. 2013-as NFL-szezon A National Football League 2013-as szezonja a 94. szezon volt a professzionális amerikai futball ligában. A szezont a Super Bowl XLVIII zárta, amelyet 2014. február 2-án rendeztek a MetLife Stadionban. A Super Bowlt a Seattle Seahawks nyerte, története során először. Menetrend Az NFL alapszakasz lebonyolítása 2013-ban: Mindenki kétszer játszott a saját csoportjában lévőkkel, egyszer otthon, egyszer idegenben. (6 mérkőzés) A saját konferenciájában, de más csoportban lévő 4 csapattal játszott minden csapat, kettőt otthon, kettőt idegenben (4 mérkőzés). 2013-ban a csoportok párosítása: A másik konferenciából is egy csoportban lévő 4 csapattal játszott minden csapat (4 mérkőzés). 2013-ban a csoportok párosítása: Minden csapat két meccset játszott a saját konferenciájában lévő csapatokkal az előző évi eredmények alapján. Eszerint a csoportelsők azzal a két csoportelsővel játszottak, amelyekkel amúgy nem játszottak (amelyek nem felelnek meg az első két pontnak). A csoportmásodikok, -harmadikok, illetve -negyedikek párosítása is ugyanilyen volt. (2 mérkőzés) Alapszakasz ↑ a: A New York Jets a Miami előtt végzett az AFC East divizóban, a jobb divízió eredménye miatt (3–3; Miami: 2–4). ↑ b: A Cincinnati szerezte meg az AFC 3. helyét az Indianapolis előtt, az egymás elleni eredmény miatt (14. hét, 42–28). ↑ c: A Pittsburgh a Baltimore előtt végzett az AFC North divizóban, a jobb divízió eredménye miatt (4–2; Baltimore: 3–3). ↑ d: Az Atlanta a Tampa Bay előtt végzett az NFC South divizóban, a jobb konferencia eredménye miatt (3–9; Tampa Bay: 2–10). Rájátszás A rájátszásba a két konferenciából 6–6 csapat jutott be. A rájátszás 2014. január 4-én kezdődött. Mostafa Taha Mostafa Taha (1910. március 23. – ?) egyiptomi labdarúgócsatár. Fertőző hashártyagyulladás A Feline infectious peritonitis (FIP), azaz (nagy)macskák fertőző hashártyagyulladása az állatok egyik halálos, gyógyíthatatlan betegsége. Egyesek szerint a Feline Infectious Peritonitis Virus (FIPV) okozza, ami a Feline Enteric Coronavirus (FECV/FeCoV) egyik mutációja. Noha úgy tűnik, hogy van kapcsolat a FIP és a FeCV között, az ok-okozati összefüggés még nem bizonyított. Egyelőre annyi ismert, hogy a FeCV és a FIP két, hasonló vírus, melyek közül az utóbbi okoz halálos betegséget, az előbbi legfeljebb egy hasmenést. Bár a hozzáértők között nincs egyetértés a FIP és a FeCV közti kapcsolatot illetően, a legelterjedtebb elmélet szerint a FeCV mutál FIPV-vé. A mutáció kiváltó oka ismeretlen. A mutált vírus képes egyes fehérvérsejtekbe, a makrofágokba történő behatolásra és szaporodásra. Az immunrendszer válasza intenzív gyulladás. A betegség általában halálos. Bár a vírus javarészt vadmacskákban található, más macskaféléket is fertőz, különösen pumákat, hiúzt, oroszlánt és gepárdot. Nem nagymacskafélékben, például kutyában és emberben a vírus működésképtelen, de közvetítőként szolgálhatnak a fertőzésben (ürülék, cipőtalp). Átvitel és fertőzés A FeCV nagyon gyakori, különösen ahol sok állatot tartanak együtt (sintértelepek, menhelyek stb.) Az állatok a vírus belélegzésével vagy megevésével is megfertőződhetnek, a leggyakoribb átviteli eszköz az ürülék, és a szennyezett felületek, mint például evőtálkák is átadhatják a vírust. A FeCV gyakori előfordulása ellenére a legtöbb fertőzött nagymacskában nem jelenik meg a FIP. Önmagában a FeCV-nek való kitétel csak erős hasmenést okoz. Ezért egy tünetmentes macska is vírushordozó lehet és továbbadhatja más macskáknak is a vírust. Bármely FeCV-vel fertőzött macskánál lehetséges, hogy a vírus FIP-pé mutál. Ennek esélye nagyobb, ha a vadmacska immunrendszere valamiért gyenge, ezek elsősorban a nagyon fiatal vagy idős példányok, illetve a komoly stressznek kitett vadcicák (pl. TNR program). Továbbá feltételezik, hogy genetikai hatások is elősegíthetik a FIP-pé mutálás valószínűségét. Erős feltételezés, hogy a vírus a méhlepényen keresztül is képes az anyákból a kicsikre továbbterjedni (intrauterális fertőzés), de ez nem bizonyított. A házi macskák 25%-a FeCV hordozó. Több macskát, vagy kijárós macskát tartó háztartásokban a macskák kb. 5%-a hal meg FIP-ben. A FeCV vírus a gazdaszervezeten kívül 3-7 hétig képes életben maradni, de kb. 3 hét után már általában nem marad meg elegendő számban egy sikeres fertőzéshez. A legtöbb tisztítószer, fertőtlenítő anyag a vírust hatékonyan el tudja pusztítani. A FIP vírus kizárólag a macska vérében életképes, durva esetektől eltekintve (pl. FIP-es macskából vértranszfúzió) nem fertőz. Tünetek Két fő formája van a FIP-nek: a nedves és a száraz változat. Noha mindkét változat halálos, a nedves gyakoribb (az esetek kb. kétharmada tartozik ide), és gyorsabban is öl. Nedves változat A hasban vagy mellkasban folyadék gyűlik fel, ami légzési nehézségeket okoz. Egyéb tünetek az étvágy elvesztése, láz, súlyveszteség, sárgaság és hasmenés. Száraz változat A száraz FIP hasonló tünetekkel jár, de nem gyűlik fel testfolyadék. A száraz FIP-es macskák inkább a szemüregi és idegrendszeri tüneteket mutatnak. Például nehezen jár vagy kel fel, és idővel meg is bénulhat a macska. Emellett a látás elvesztése is előfordulhat. Diagnózis A FIP tünetei nem elég jellegzetesek, ami a diagnózist nagyon megnehezíti. Jelenleg még nincs biztos teszt a FIP kimutatására. A kimutatás fő módszere az alapos klinikai kivizsgálás, a hasűri folyadék ellenőrzése, és a FIP által fertőzött sejtek keresésének kombinációja - ez utóbbi többnyire már a halál után, boncolással történik. Egy polimeráz láncreakción alapuló teszt s elérhető, de ennek a hatékonyságát megkérdőjelezik. Többnyire egy előzetes diagnózist készítenek a hasűri folyadék vizsgálata alapján. A FIP-es testfolyadék többnyire sárgás árnyalatú és magas fehérjetartalmú. Vértesztet is végezhető a FeCV keresésére, de ez önmagában nem bizonyíték annak gyakori előfordulása miatt. Fontos megjegyezni, hogy a több FeCV-vel fertőzött macskák gyakrabban lesznek FIP-esek. Kezelés Mivel jelenleg a FIP-re nincs gyógymód, csak tüneti és palliatív kezelés érhető el. Általában a gazdinak azt javasolják, hogy a macskának a lehetséges legkényelmesebb körülményeket biztosítsa, amíg szenvedni nem kezd. Prednisone vagy más immungyengítő gyógyszerek néhány héttel vagy hónappal meghosszabbíthatják a macska életét, de járulékos fertőzések előidézésével árthatnak is. A nedves FIP általában túl gyors lefolyású bármiféle értelmes terápiához. Elvileg volna lehetőség sönt hasfalba ültetésére, hogy a termelődő folyadék fullasztó hatását elkerüljük, ez azonban alig nyújtja meg az állat életét, mivel ez egyúttal rohamos fehérjevesztéssel is jár. Karantén nem szükséges, mivel a FIP közvetlenül nem fertőző betegség. Bár a FeCV előfordul a macskák ürülékében, ez önmagában még nem a FIP oka. A mutált FIP vírus csak a makrofágokban fordul elő és nem fertőző. Mivel a FIP diagnózisa nehéz, erősen javasolt bármely mellkasi probléma, szemek változása, krónikus hasmenés, vagy szokatlan letargia esetén egy alapos állatorvosi kivizsgálás. Noha a kezelés csak tüneti lesz, megnyújthatja a macska életét. Ger (Manche) Ger település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 821 fő (2015). Ger Le Fresne-Poret, Barenton, Saint-Clément-Rancoudray, Saint-Georges-de-Rouelley, Sourdeval és Lonlay-l’Abbaye községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Búvárgömb A búvárgömb vagy batiszféra egy speciálisan megerősített, üreges, gömb alakú acél búvárkamra, amelyben a megfigyelők egy kábel segítségével több száz méter mélyre merülhetnek egy hajóról a tengerbe. A páncélgömbbe zárt kutató állandó telefon-összeköttetésben marad hajójával így közvetlenül beszámolhat tapasztalatairól, fénykép- és filmfelvételeket készíthet a gömb vastag, olvasztott kvarcablakán keresztül. Mindezt a gömbbe szerelt erős fényszóró teszi lehetővé, mely széles körben megvilágítja a tenger alatti világ örök éjszakáját. Először 1930-ban került sor a használatára, 1934-ig a Bermudák mellett összesen 35 merülést hajtottak végre. 1934-ben William Beebe és Otis Barton 923 méterre merültek le vele sikeresen, ami akkor világrekordnak számított. Ezt 1948-ban Barton döntötte meg, amikor 1370 méter mélységbe jutott le a segítségével. Később az újabb, jóval fejlettebb mélytengeri felderítő eszközök kiszorították a használatból. Az 1930. évi búvárgömb Tervezte Otis Barton, Buttler és Barret, a Cox & Stevens cég tisztviselőinek segítségével. A készüléket egyetlen darabból öntötték a Watson-Stillman Hidraulikus Gépészeti Társaság gyárában. 2430 kg súlyú, 1,42 méter átmérőjű, falainak vastagsága 3,37 cm. Ajtaja 180 kg-ot nyomott, az ajtónyíláshoz 10 csavar erősítette. Az ajtó kör alakú fémeresztékkel bírt, az illeszkedő felületet némi ólomfehérrel tömítve 732 méter mélységig vízmentesen zárt. Ablakait az Általános Elektromos Társaság gyártotta, ezek öntött kvarcból készült hengerek, ármérőjük 20 cm, vastagságuk 7,5 cm. Az ablakok papírtömítéssel és ólomfehérrel voltak illesztve, amelyet még könnyű acélkeret is borított. Az elektromos kábel az Okonite Társaság gyártmánya volt, 2,8 cm átmérőjű, nehéz gumi szigeteléssel volt bevonva. A kábelben két vezetek a világítást szolgálja, másik kettő pedig a távbeszélőhöz tartozik. A búvárgömb tetején a kábel tömítőszelencén halad keresztül. A két világítási vezeték az áramot 250 wattos fényszóróhoz vezeti. A kisebb vezetékek a távbeszélőket kötötték össze. A telefont C. R. Moore által a Bell Telefon Társaság kölcsönözte számukra. A két készüléket a fedélzetről látta el árammal egy 22,5 voltos rádióakkumulátor. A lélegzőkészüléket Alvin Barrach tervezte New Yorkban. A búvárgömb két ellenkező oldalára egy-egy oxigéntartályt szereltek. A lebocsátáshoz William Beebe héttonnás kábelemelőgépét használták, és egy különleges nagy kábeldobot. A tartókábel 2,22 cm-es, csavarodásmentes gyártmány, ennek belsejében acélszál fut végig. Ezt a Roebling cég készítette. Hosszúsága 1070 m, teherbírása 26 tonna. Víz alatti súlya kb. 1,8 tonna. 430 méteres mélységben a leeresztett kábel súlya 770 kg-ra tehető, a búvárgömb a víz alatt 787 kg-ot nyomott. Az 1934. évi búvárgömb Tulajdonképpen az 1930. évinek a továbbfejlesztett változata. Főöntvény Az öntvény belső átmérője 1,37 m, súlya 2430 kg. Falvastagsása 3,20-3,37 cm, a legjobb minőségű Siemens-Martin-acélból készült. Ajtó 180 kg, 10 csavar tartja, a beillesztésre szolgáló mélyedésben vörösrész-tömítőgyűrűt alkalmaztak. Ezen felül az ajtó középen vörösrézbetét is kapott, amibe a sárgaréz szárnycsavar illeszkedik. Ablakok 7,5 cm vastag és 20 cm átmérőjű új kvarcablak, 15 cm állt belőle szabadon, a többit a keret elfedte. Oxigéntartályok és szelepek Az eredetivel egyező oxigéntartályok. 42 cm hosszú és 11 cm átmérőjű hengerek, körülbelül 63 liter oxigént fogadnak be. Az eredeti vízszintes elhelyezés helyett függőlegesen álltak középmagasságban, a búvárgömb oldalán. Az oxigénszelepeket újabb rendszerűre cserélték. Távbeszélő A búvárgömbben teljes fejhallgató készülék és mellre illeszthető beszélőkagyló van. Ez egy falra erősített dobozhoz kapcsolódik, ez a tekercset és az elemet tartalmazza. A dobozt a búvárgömb oldalára szerelték fel, ezt a nagy kábeltömlővel vezeték köti össze, amely a búvárgömb hátsó oldalán apró horgokon fut végig. A fedélzeten két készülék van, mindegyikhez 15-15 méter vezeték csatlakozik. Fényszóró Két vezeték húzódik le a 20 amperes világítási kapcsolóból a fényszóróhoz. Ezt egy burok tartja, amelybe elöl gyűjtőlencsét foglaltak, belsejében 1500 wattos, 110-120 voltos égő világít. Az 1100 méteres kábelvezeték nagy ellenállására tekintettel a lámpa árama 72-76 volt feszültségű. A 75 voltos feszültségen így az eredeti 33 000 lumenes (2628 gyertyafény) fényereje 2020 lumenre (732 gyertyafény) csökken. Kábeltömlő Az eredeti, 915 méter hosszú darabhoz még 180 métert toldottak. A vezetékek 8A és 14A típusúak, megfelelő szigeteléssel rendelkeznek és egymásba fonódnak. A fonatot vastag gumicső borítás védi, ennek külső átmérője 2,83 cm. Áramfejlesztők Kohler-áramgerjesztő. Önműködő berendezés, amely 110 voltos 1500 wattos egyenáramot fejleszt. Vészjelző Az áramfejlesztő közelében a villanyvezeték ágába iktattak be egy kis dobott, ebben kapcsoló és 500 wattos égő van. A vezeték kettéágazik benne. Rendes körülmények között megszakítás nélkül halad át a fényszórót tápláló áram a dobozon, a kapcsoló egy adott helyzetben a belépő vezeték közvetlenül az egyik kilépő vezetékkel állt összeköttetésben. Innen az áram egyenesen a búvárgömb fényszórójához megy. Amikor a távbeszélő felmondja a szolgálatot, a dobozban lévő kapcsoló önműködőleg más helyzetbe fordul. Ebben az esetben az áram a másik kilépő vezetéken halad végig, ebbe van beiktatva és a fényszóróval sorba kapcsolva az 500 wattos égő. Ezáltal az áram ki- és bekapcsolásával fényjel adható a búvárgömbből a fedélzetre és viszont. Tartókábel A fő tartókábel az eredetivel megegyezik. A kábel hossza 1067 m, átmérője 2,22 cm. Csavarodásmentes gyártmány. Emelőszerkezet Lidgerwood-féle emelőszerkezet. Ennek a kábeldobjával 25 cm-es tömör acélhenger van, a két végén a tartófalak 1,65 m-re állnak egymástól. Az emelőszerkezetbe 1934-ben két erősítő rudat szereltek be. Az emelődaruként használt öregvitorlafa emelésére és süllyesztésére szolgáló emelőszerkezetek közönséges hajóalkatrészek. Ezeket a gépeket és a csigaszerkezeteket új acélcsavarokkal rögzítették a fedélzethez nagy fagerendákra, amelyek a hajó keresztgerendájához csatlakoztak. Ezen kívül a csigákat acélkábellel is lekötötték arra az esetre, ha a csavarok meglazulnának. Csigaszerkezetek Három, fával bélelt acélcsiga, átmérőjük 45 cm. Olajozásuk önműködő, mivel mindegyikben kis olajtartó van. Gőz Az emelőszerkezetet két függőleges kazán látta el gőzzel. Ezen kívül a búvárgömb légsúlymérővel, vegyszerekkel, vegyszerfújtatóval, hőmérséklet- és páratartalom-mérővel is fel volt szerelve. Nagyselyk község Nagycsűr község (románul: Comuna Şeica Mare) község Szeben megyében, Romániában. Központja Nagyselyk, beosztott falvai Bólya, Ingodály, Isztina, Kispéterfalva, Mihályfalva. Fekvése Nagyszebentől 30, Medgyestől 28 kilométerre helyezkedik el, Szeben megye északi / középső részén. Szomszédos községek: északon Asszonyfalva, keleten Sálfalva, délen Vurpód, Szelindek és Ladamos, nyugaton Kisselyk. A Nagyszebent Medgyessel összekőtő DN14-es főúton közelíthető meg. Népessége 1850-től a népesség alábbiak szerint alakult: A 2011-es népszámlálás adatai alapján a község népessége 4470 fő volt, melynek 83,76%-a román, 5,59%-a magyar és 3,85%-a roma. Vallási hovatartozás szempontjából a lakosság 83,76%-a ortodox, 3,87%-a református, 2,15%-a római katolikus és 1,81%-a görögkatolikus. Nevezetességei A község területéről az alábbi épületek szerepelnek a romániai műemlékek jegyzékében: a bólyai Bolyai-kastély ( LMI-kódja SB-II-m-A-12342) a bólyai evangélikus templom (SB-II-m-B-12343) a mihályfalvi Tóbiás-kastély (SB-II-m-B-12332) a nagyselyki evangélikus templom (SB-II-m-B-12557) A kispéterfalvi molyhos tölgyerdő(wd) a Natura 2000 ökológiai hálózathoz tartozó terület. Híres emberek Nagyselyken született Kappel Izidor (1881–1964) orvos, orvosi szakíró. Pimephales A Pimephales a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 4 faj tartozik: Pimephales notatus (Rafinesque, 1820) Pimephales promelas Rafinesque, 1820 - típusfaj Pimephales tenellus (Girard, 1856) Pimephales vigilax (Baird & Girard, 1853) Liomer Liomer település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 403 fő (2015). Liomer Arguel, Beaucamps-le-Vieux, Brocourt, Le Quesne és Villers-Campsart községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Robert Oppenheimer Julius Robert Oppenheimer (New York, 1904. április 22. – Princeton, 1967. február 18.) zsidó származású amerikai elméleti fizikus, a Manhattan terv igazgatójaként fontos szerepet játszott az első amerikai atombomba kifejlesztésében. Egyike azon fizikusoknak, akiket az „atombomba atyja”-ként emlegetnek. 1943-tól 1945-ig a Los Alamosban az atombombaprogram vezetője, majd 1947-től 1952-ig az USA Atomenergia Bizottságának (Atomic Energy Commission - AEC) egyik testületének, az Általános Tanácsadó Testületnek (General Advisory Commitee) az elnöke. 1947-től 1966-ig a princetoni Továbbképző Intézet (Institute for Advanced Study) igazgatója. 1963-ban Enrico Fermi-díjjal tüntették ki. Vezetésével 1945. július 16-án Új-Mexikóban felrobbantották az első atombombát. A Trinity (Szentháromság) fedőnevű kísérleti robbantás helye a Los Alamos közelében fekvő Alamogordo légibázis volt. Nem messze a robbanás helyszínétől állt a néhai George McDonald elhagyott farmja, adva annak lehetőségét, hogy megfigyeljék, milyen hatással lehet a robbanás az épületekre. A farmot a robbanás magjából kiáramló hőhullám teljesen megsemmisítette. A robbanás hatásainak megfigyelésére különböző mérőműszereket telepítettek. Mérték például a radioaktív sugárzást, hőmérsékletet, légnyomást. Oppenheimer egy bunkerben kialakított irányító központból figyelte az eseményeket. Az első kísérleti atombomba felrobbantása után eszébe jutott egyik kedvenc olvasmánya, a Bhagavad-gíta egyik sora (11,32): „Én vagyok a halál, világok pusztítója”. A Truman-kormányzat alatt (1944-1953) általános megbecsültségnek örvendett, de az új, Eisenhower által vezetett amerikai kormány (1953-1961) már nem volt hálás. Az elért eredményei ellenére – méltatlanul – támadások érték és kommunistának kiáltották ki. 1954 júniusában - hosszas és heves hangvételű bizottsági meghallgatások után - megfosztották atomenergetikai biztonsági jogosultságaitól és ezzel elveszítette minden kormányzati befolyását és politikai szerepét. 1963-ban részlegesen rehabilitálták, amikor december 2-án személyesen az amerikai elnök, Lyndon B. Johnson adta át neki az Enrico Fermi-díjat és a vele járó 50 ezer dolláros (adómentes) csekket. (J.R. Oppenheimer, 1963 ) Biztonsági jogosultságait azonban soha nem kapta vissza, politikai kirekesztettsége alig csökkent, megalázott és mellőzött emberként halt meg. Halála Oppenheimer 40 éven át volt láncdohányos, a nukleáris kísérletek során valószínűleg jelentős radioaktív sugárzás is érte. 1965 végén gégerákot diagnosztizáltak nála és a kezelések ellenére másfél évvel később, 1967. február 18-án elhunyt. Saint-Martial (Gard) Saint-Martial település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 174 fő (2015). Saint-Martial Colognac, Notre-Dame-de-la-Rouvière, Saint-André-de-Majencoules, Saint-Roman-de-Codières, Soudorgues és Sumène községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Cannon Beach Cannon Beach az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, Oregon állam Clatsop megyéjében helyezkedik el. A 2010. évi népszámláláskor 1690 lakosa volt. A város területe 3,99 km2, melynek 100%-a szárazföld. Történet 1805-ben William Clark, a Lewis–Clark-expedíció vezetője volt az első, aki bizonyíthatóan ideutazott. A felfedezők a Clatsop-erődben töltötték a telet, a Columbia-folyó torkolatától 32 km-re északra. 1805 decemberében a néhány kilométerrel délre, az Ecola-patak torkolatánál partra sodródott bálna zsírjával tértek vissza szállásukra. Clark később maga vágott neki a régió felfedezésének. Állítása szerint az volt a legszebb kilátás, amit valaha látott. A később „Clark nézőpontja” néven elhíresült hely az Indian-partról induló ösvényen érhető el az Ecola állami parkban. Clark és néhány társa (például Sacagaewa) 1806. január 10-én, 3 nap után értek a bálna teteméhez. Útközben az éppen későbbi tárolásra zsírt főző tillamook indiánoktól 140 kg bálnazsírt és bálnaolajat vettek, majd visszatértek az erődbe. A Hemlock Street északi végén egy fa bálnaszobor állít emléket a találkozónak. A mai Ecola-patak területe az Ekoli nevet kapta, ami a chinook indiánok nyelvén bálnát jelent. A későbbi telepesek Elk-patakra nevezték át, és Elk Creek néven alapították meg első közösségüket. 1846-ban a haditengerészet Shark hajójáról származó ágyúlöveget sodort partra a víz a nem messzi Arch Cape-től északra. A hajó akkor futott zátonyra, amikor a Columbia-turzáson, más néven a „Csendes-óceán temetőjén” próbált átjutni. Az 1898-ban újra felfedezett töltet adta az ötletet a város nevéhez. 1922-től hívják Elk Creek helyett Cannon Beachnek (az Ecola-pataktól 13 km-re délre kezdődő és Arch Cape-nél végződő partszakasz után); a névváltoztatást a posta kezdeményezte, ugyanis a nevet gyakran összekeverték Eola nevével. Az Ecola-patakot Clark tiszteletére nevezték át. Az ágyúlöveg ma a helyi múzeumban van kiállítva; egy másolatot a 101-es út mellé is kihelyeztek. Még két, a feltételezések szerint ugyanazon hajóról származó löveget fedeztek fel Arch Cape-től északra 2008. február 16-án. A 101-es út egy hídja a város északi részén vezetett keresztül, de az 1964-es alaszkai földrengésben ez súlyosan megrongálódott. Cannon Beach az eset óta a területen minden júniusban homokvárépítő versenyt rendez. Éghajlat A térség nyarai melegek (de nem forróak) és szárazak; a havi maximum átlaghőmérséklet 22 °C. A Köppen-skála alapján a város éghajlata meleg nyári mediterrán. A legcsapadékosabb a november–január, a legszárazabb pedig a július–augusztus közötti időszak. A legmelegebb hónap augusztus, a leghidegebb pedig december. Népesség 2010 A 2010-es népszámláláskor a városnak 1690 lakója, 759 háztartása és 415 családja volt. A népsűrűség 423,7 fő/km2. A lakóegységek száma 1812, sűrűségük 454,3 db/km2. A lakosok 88,4%-a fehér, 0,1%-a afroamerikai, 0,4%-a indián, 0,4%-a ázsiai, 0,2%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 9,1%-a egyéb-, 1,5% pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 12,7% (11,4% mexikói, 1,4% pedig egyéb spanyol/latino származású). A háztartások 19,1%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 45,1% házas, 7,4% egyedülálló nő, 2,2% pedig egyedülálló férfi; 45,3% pedig nem család. 38,1% egyedül élt; 13,3%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,07 személy élt; a családok átlagmérete 2,7 fő. A medián életkor 46,4 év volt. A város lakóinak 16,4%-a 18 évesnél fiatalabb, 12,3% 18 és 24 év közötti, 20%-uk 25 és 44 év közötti, 31,6%-uk 45 és 64 év közötti, 19,8%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A lakosok 46%-a férfi, 54%-uk pedig nő. 2000 A 2000-es népszámláláskor a városnak 1588 lakója, 710 háztartása és 418 családja volt. A népsűrűség 411,5 fő/km2. A lakóegységek száma 1641, sűrűségük 425,2 db/km2. A lakosok 92,57%-a fehér, 0,19%-a afroamerikai, 0,88%-a indián, 0,31%-a ázsiai, 3,27%-a egyéb-, 2,77% pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 10,52% (8,9% mexikói, 0,1% Puerto Rico-i, 1,4% pedig egyéb spanyol/latino származású). A háztartások 20,8%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 49% házas, 7,3% egyedülálló nő; 41% pedig nem család. 33,5% egyedül élt; 13%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,11 személy élt; a családok átlagmérete 2,7 fő. A város lakóinak 17,4%-a 18 évnél fiatalabb, 12,3%-a 18 és 24 év közötti, 21,5%-a 25 és 44 év közötti, 32,1%-a 45 és 64 év közötti, 16,7%-a pedig 65 éves vagy idősebb. A medián életkor 44 év volt. Minden 100 nőre 86,8 férfi jut; a 18 évnél idősebb nőknél ez az arány 84,4. A háztartások medián bevétele 39 271 amerikai dollár, ez az érték családoknál $45 329. A férfiak medián keresete $31 250, míg a nőké $21 641. A város egy főre jutó bevétele (PCI) $24 465. A családok 8,2%-a, a teljes népesség 12%-a élt létminimum alatt; a 18 év alattiaknál ez a szám 16,3%, a 65 évnél idősebbeknél pedig 2,1%. Gazdaság A város kedvelt pihenőhely, főleg a hely közelsége miatt idelátogató portlandiek körében. A kisvárosi jelleg és a helyi kiskereskedelem védelme érdekében számos nagyobb láncnak (pl. Safeway vagy McDonald’s) megtiltották, hogy helyben üzletet nyissanak. Évente megrendezett események Cannon Beach minden júniusban homokvár-építő versenyt rendez. A függetlenség napja alkalmából felvonulást és katonai parádét tartanak. A város galériái minden május első vasárnapján rendezik meg a Spring Unveiling művészeti kiállítást. Novemberben rendezik meg a Stormy Weather Arts Festivalt, melynek keretében nyugati parti alkotók munkáit állítják ki, amiket az esemény végén tartott aukción meg is lehet vásárolni. Parkok és pihenés A város jellegzetessége belvárostól délnyugatra, a parton, a Tolovana Parktól nem messze elhelyezkedő Haystack-szikla. A 72 méter magas magmás kőzet könnyen megközelíthető árapály idején (főleg nyáron). A sziklában található egy kis alagút is, mely a partról is látható. Az Oregon Islands National Wildlife Refuge részeként a szikla védelem alatt áll, a szikla körüli 30 méteres körzet minden oldalról tiltott zónának számít. A sziklától nem messze találhatók a Tűk, mely két, egyenesen az ég felé néző, hegyes kőzet. A városban négy park található: Haystack Hill State Park, Les Shirley Park, John Yeon State Natural Site (nem látogatható) és Tolovana Beach State Recreation Site. Média A város lapja a minden második csütörtökön megjelenő Cannon Beach Gazette, mely politikával, hírekkel, sporttal és helyi eseményekkel foglalkozik. Az újság tulajdonosa és kiadója a Country Media, Inc. Film Cannon Beach több filmben is szerepelt: Közlekedés A város főutcája a Tolovana Parkon át, észak-déli irányban futó Hemlock Street, mely mindkét végén a 101-es útba torkollik. Cannon Beach és Seaside között shuttle buszok is szállítanak utasokat, valamint Portland irányába közlekedik az Oregon POINT nevű intercity busz. Átmulatott éjszaka Az Átmulatott éjszaka egy 2004-ben készült svéd film. Eredeti címe „Hip Hip Hora!, az angol címe „The Ketchup Effect”. A filmet Teresa Fabik írta és rendezte, akinek ez volt egyben az első filmje is. Cselekmény Sofie (Amanda Renberg) 13 éves, most kezdi a középiskolát. Kicsit megilletődve, de bátran próbál beilleszkedni két barátnőjével az új iskolai környezetbe és rögtön az első nap meg is hívják egy házibuliba. Este a bulin annyira berúg, hogy elájul a szoba közepén. Néhány iskolatársa kihasználva a helyzetet néhány igen kínos és szemérmetlen fényképet készít az ájult lányról. Másnap Sofie, mit sem tudva az esetről, az iskolában szembesül vele, hogy a fényképeket már szinte mindenki látta és hogy könnyűvérű lánynak tartják. A barátnői kezdenek eltávolodni tőle és apjával (Björn Davidsson) is kezd megromlani az eddig felhőtlen kapcsolata. Díjak és jelölések 2004 – Amanda Awards – Best Nordic Newcomer 2005 – Guldbagge Awards – Best Achievement Fokföldi nektármadár A fokföldi nektármadár (Anthobaphes violacea vagy Nectarinia violacea) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a nektármadárfélék (Nectariniidae) családjába tartozó Anthobaphes nem egyetlen faja. Előfordulása A Dél-afrikai Köztársaság endemikus faja. Megtalálható parkokban kertekben. Megjelenése Mint más nektármadarknál is csőre hosszú, és a hím nagyobb mint a tojó. Csőre és lába fekete, szeme barna. Feje, torka, és tarkója fényes zöld. Hasa narancssárga és sárga. Farka hosszú és fekete. A tojó és a fiatal egyed hasonlít. Életmódja Tápláléka nektárból, pókokból és rovarokból áll, melyeket akár röptükben is elkap. Szaporodása Párzási időszaka februártól augusztusig tart, de a leggyakoribb a május-augusztus időszak, fészke ovális. Magyarhomorog Magyarhomorog község Hajdú-Bihar megyében, a Berettyóújfalui járásban. Fekvése Hajdú-Bihar megyében, Biharkeresztestől délnyugatra, Komádi és Körösszakál között fekvő település. Története Magyarhomorog Árpád-kori település. Nevét Humuroc alakban írva már 1214-ben említette a Váradi Regestrum egy perrel kapcsolatban, mely során Csőszi falubeliek egy ide való embert latorsággal vádoltak meg. 1322-ben Humuruk, 1273-ban Homrok, 1291-ben Humuruk, 1332-ben Humrugd írásmóddal írták nevét. 1322-ben Humuruk Márton fia Mihály mester birtoka volt, és Tótival volt határos. A 16. században esperességi székhely volt, melyhez 2 alesperesség és 32 plébánia tartozott. 1406-ban Csáky-birtok volt, ekkor Kényes-Homorog néven említették. 1553-ban Kis-Homorog néven a Literaty, a Vémen és a Csáky családok birtoka volt. 1612-ben Buchy Benedek kapta adományba Bethlen Gábor fejedelemtől. 1732-ben a Buday, a Tarsoly, a Kiss, a Szász és a Szabó családok birtoka, az 1800-as évek második felében pedig Buday Anna, Rettegi Zsigmond és György, Fehér Sándor, valamint a Balogh és a Nemes családok birtoka volt. Az 1900-as évek elején a Csáky családnak és a Farkas-örökösöknek volt itt birtoka. Az 1910-es összeíráskor 1669 lakosából 1475 magyar volt, 183 pedig román. Ebből 1206 református, 379 görögkeleti ortodox, 53 izraelita volt. A 20. század elején Bihar vármegye Biharkeresztesi járásához tartozott. Az 1900-as évek elején a településhez tartoztak még Kenéz, Czifra-Nyésta, Petend, Nagy-Nyésta, Kis-Tóti, Nagy-Tóti, Mogyorós puszták és Boldogasszonytelke is. Nagy-Nyésta Ma puszta, egykor azonban egyházas hely, népes település volt. A 13. század végén neve még a püspöki tizedjegyzékben is szerepelt Egyházas-Nyésta néven. 1553-ban még 3 birtokosa volt: Márkus András, Sárándi János és Izsákai Ozsvát. Kis- és Nagytóti Kis- és Nagytóti puszta egykor Tóti néven ikerközség és szintén egyházas hely volt. A 14. század elején Benczencz biharmegyei alispán, később Ivánki váradi püspök testvérei, majd a Csákyak voltak földesurai. Egyházát már 1322-ben is említette egy oklevél. Boldogasszonytelke Boldogasszonytelke 1489-ben még mint község volt említve, mely ekkor a Nadányiak birtoka volt. Petend Petend mára már elpusztult, egykori egyházas község emlékét őrzi neve. 1552-ben Sasvári Ferenc és Eősi Boldizsár voltak Petend birtokosai. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Nevezetességei Református temploma 1894-ben épült, Görögkeleti temploma 1880-ban. Tomasz Frankowski Tomasz Frankowski (Białystok, 1974. augusztus 16. –) lengyel válogatott labdarúgó. Sikerei, díjai Intertotó-kupa : 1995 Lengyel bajnoki aranyérmes : 1999–00, 2000–01, 2002–03, 2003–04, 2004–05, Lengyel kupa -döntős: 2001–02 Lengyel bajnokság gólkirálya: 1998–99 (21 gól), 2000–01 (19 gól), 2004–05 (25 gól), Lengyel kupa -győztes: 2009–10 Lengyel szuperkupa -győztes: 2009–10 Lengyel bajnokság gólkirálya: 2010–11 (14 gól), Ohanszk Ohanszk (oroszul: Оханск) város Oroszország Permi határterületén, az Ohanszki járás székhelye. Lakossága: 7250 fő (a 2010. évi népszámláláskor). Fekvése Neve a halászok egy fajta hálójának nevéből (ohan) származik. A Permi határterület központi részén, Permtől 119 km-re nyugatra, a Kámán kialakított Votkinszki-víztározó jobb partján helyezkedik el. Folyami kikötő. A legközelebbi vasútállomás a 35 km-re északra lévő Nitva. Története Egy régi enciklopédia szerint a 17. század első felében, a mai várostól kissé délebbre alapították a Sztroganovok halásztelepnek. A homokos partot egy idő után a folyó alámosta, ezért költöztették át a települést mai helyére. Egy másik forrás szerint a mai város helyén állt település első említése 1547-ből származik. Ismét egy másik közlés szerint először 1647-ben említi írott forrás. Eszerint a település 1653-ban az (1650-ben alapított) ohanszki kolostor szomszédságában keletkezett. Amikor 1764-ben a kolostort megszüntették, a hozzátartozó település Ohannoje faluvá alakult át. 1781-ben Ohanszk néven városi rangot kapott és ujezd székhelye lett. Kedvező földrajzi helyzete ellenére a 19. század végén a Permi kormányzóság egyik legfejletlenebb városának számított és inkább falusi településre hasonlított. Jorge Solari Jorge Raúl Solari (Buenos Aires, 1941. november 11. –) argentin labdarúgóedző, korábban válogatott labdarúgó. A Real Madridban és az Internazionaleban is szerepelt Santiago Solari nagybátyja. Pályafutása A válogatottban 1966 és 1969 között 10 alkalommal szerepelt az argentin válogatottban. Részt vett még az 1966-os világbajnokságon. Edzőként Az 1994-es világbajnokságon a Szaúd-arábiai válogatottat irányította szövetségi kapitányként. Sikerei, díjai Játékosként Copa Libertadores (1): 1970 Edzőként Argentin bajnok (1): 1973 Copa CONMEBOL (1): 1995 Kolumbiai bajnok (1): 1978 Argentin bajnok (1): 1988–89 Fokföldi papagáj A fokföldi papagáj vagy barnafejű nagypapagáj (Poicephalus robustus) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, a papagájfélék (Psittacidae) családjába és a valódi papagájformák (Psittacinae) alcsaládjába tartozó faj. Előfordulása Afrika területén honos. Szaporodása Fészekalja 2-4 tojásból áll, melyen 28-30 napig kotlik. A fiókák kirepülési ideje 60-79 nap. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 21.) Oldworldaviaries.com Luxemburgi Erzsébet magyar királyné Luxemburgi Erzsébet (Visegrád, 1409. október 7. – Győr, 1442. december 19.), csehül: Alžběta Lucemburská, németül: Elisabeth von Luxemburg, hollandul: Elisabeth van Luxemburg, franciául: Élisabeth de Luxembourg, horvátul Elizabeta Luksemburška, lengyelül: Elżbieta Luksemburska, születése jogán magyar, horvát, cseh és német királyi hercegnő, német-római császári hercegnő, valamint Luxemburg hercegnője, házassága révén osztrák hercegné, majd pedig férje királlyá választásai miatt magyar, horvát, cseh és német királyné. A Magyar Királyság örököse volt, de apja halála után csak a királynéi szerep jutott neki, amit jól jelzett, hogy a hagyományosan a királynékat koronázó veszprémi püspök kente fel és koronázta meg Erzsébetet. Jogait csak az 1439-es budai országgyűlésen (1439. május 29.) tudta érvényesíttetni, ahol kvázi társuralkodóvá és férje örökösévé nyilvánították. Férje halála (1439. október 27.) után a saját nevében át is vette az uralkodói jogok gyakorlását. Színleg beleegyezett, hogy feleségül megy a nála 15 évvel fiatalabb és ekkor 16 éves III. Ulászló lengyel királyhoz, akit 1440. január 18-án a rendek meghívtak a magyar trónra. A fia, V. (Utószülött) László születése (1440. február 22.) után már csak a fia nevében uralkodott, visszavonta az Ulászlóval kötendő házassághoz adott beleegyezését, amelyet állítása szerint csak "kényszer" hatására tett meg korábban, azonban haláláig megtartotta a királyi hatalmat, és hívei segítségével, valamint kisebbik lánya, (ifjabb) Erzsébet hercegnő szárazdajkájának, Kottanner Jánosnénak a segítségével Visegrádról ellopatta a Szent Koronát, és a három hónapos fiát Székesfehérvárott Szécsi Dénes esztergomi érsekkel 1440. május 15-én királlyá koronáztatta. Ugyanakkor I. (III.) Ulászlónak Budára való bevonulása (1440. május 21.) után csak az ország nyugati és északi része tartozott az uralma alá. 1442. november 25-én Erzsébet és I. Ulászló Győrött személyesen is találkoztak, és december 13-án békét kötöttek, melynek értelmében Ulászló feleségül fogja venni Erzsébet idősebb lányát, Annát. Erzsébet a békekötés után hat nappal Győrben hunyt el. Luxemburgi Zsigmond és Cillei Borbála egyetlen gyermeke, Habsburg Albert felesége, V. László anyja és II. Ulászló anyai nagyanyja. Születése Erzsébet pontos születési dátuma nem található meg egyetlen korabeli forrásban sem, viszont Baranyai Béla szerint Zsigmond egy levele alapján megállapítható, melyet Kéméndi Petew fia Jánosnak, Zala megye főispánjának küldött 1410. április 26-ai keltezéssel sabbato post festum s. Georgii, Szent György utáni szombaton, amikor Véglesen pihent Borbála királynéval, akinek a pecsétjét használta az irat lepecsételéséhez. A levélben lánya születéséről tájékoztatja a főispánt. Zsigmond azt mondja, hogy lánya alias circa festum beati Francisci confessoris született, azaz Szent Ferenc ünnepe körül, amely október 4-ére esik. A nem pontos megjelölés természetesen nem azt jelenti, hogy Zsigmond ne lett volna tisztában lánya születésének valódi időpontjával, de nagyon is pontosan tudta, ezért hivatkozott Szent Ferenc ünnepére. A circa megjelölés csak arra utal, hogy akkoriban az egyházi ünnepek határozták meg az emberek mindennapjait, és ehhez viszonyítottak, és időzítettek többnyire mindent. Éppen ez a viszonyítási rendszer segít hozzá a pontos születésnap meghatározásához, ugyanis ez azt jelenti, hogy inkább októberben kellett születnie, semmint szeptemberben, hiszen akkor Szent Mihály ünnepére hivatkozott volna az apa, amely szeptember 29-ére esik. A pontos dátum megjelölésében viszont segítségünkre van Erzsébet eljegyzése Alberttel, mely a levél megírását követő évben történt, azaz 1411. október 7-én Pozsonyban, és mivel ez a nap semmilyen egyházi ünnephez nem köthető, így önként adódik az a feltételezés, hogy csak Erzsébet születésnapja okán időzítették erre a napra ezt a fontos állami eseményt a hercegnő második születésnapjára. A születés helyszíne szintén kérdéses, de ugyancsak kikövetkeztethető korabeli források alapján. Kottanner Jánosné hivatkozik az emlékirataiban éppen arra, hogy Erzsébet királynénak Visegrádon kellett volna világra hoznia a fiát, V. Lászlót. „A magyar nemesurak ekkor szívesen látták volna, ha a nemes királyné a visegrádi várban feküdt volna gyermekágyban. Őnagyságának azonban ez nem nagyon volt ínyére, nem is tett semmit ennek érdekében, és nem ment az asszonyházba. Ezt rejtett bölcsességében tette, mert aggódott, hogy ha az asszonyházba jön, akkor gyermekével együtt erőszakkal ott tartják; aztán meg azért, hogy annál kevésbé gondolhassanak rá, hogy a Szent Korona megszerzésére törekszik.” Továbbá Zsigmond király itineráriuma szerint a király 1409. október 9–19 között Visegrádon volt, amely szintén Visegrádot valószínűsíti a születés helyeként. Egyéb dátumok, mint például 1409. február 28., ráadásul Magyarországon kívüli helyszínen, mint Prága vagy ugyanazon év november 27-e, mely a keresztelő napja, téves vagy ellenőrizetlen forrásokon alapulnak. Erzsébet tehát 1409. október 7-én Visegrádon született Luxemburgi Zsigmond és Cillei Borbála egyetlen leányaként. Erzsébet keresztapja a Sárkány Lovagrend tagjává lett Hervoja herceg volt. Élete Eljegyzése a magyar vétó ellenére is A kétéves Erzsébetet az apja, Zsigmond, aki már ekkor német király is volt, ami miatt még nagyobb nemzetközi rangja volt az eseménynek, éppen a lánya második születésnapja alkalmából eljegyezte a 14 éves V. (Habsburg) Albert osztrák herceggel 1411. október 7-én Pozsonyban a magyar rendek beleegyezése nélkül. Erről az eljegyzésről ezért nem is készült a magyar kancellárián hivatalos irat, csak az osztrák és német kancelláriák hirdették ki a saját országuk lakosai számára az eljegyzés tényét, így ez az összejövetel Zsigmond szándékával szembemenve Magyarországon magánjellegű eseménynek számított. Apai szigor: Száműzetése az udvarból anyjával együtt 1419-ben Cillei Borbála állítólagos házasságtörése miatt Zsigmond a lányát az anyjával együtt Várad mellé száműzte. Windecke Eberhard, Zsigmond német származású „mindenese”, aki közelről ismerte a királyt, elkísérte külföldi útjain, és különösen pénzügyi machinációinak volt részese, a király halála után az életrajzírója lett. Windecke Magyarországon nősült, pozsonyi polgárasszonyt vett feleségül, ennek köszönhetően a pozsonyi polgárok közé is bekerült, tehát a magyarországi viszonyokat is jól ismerte. Windecke így foglalta össze Borbála királyné állítólagos házasságtöréséről szerzett információit: „Tudnod kell, hogy az Úr 1419. évében, midőn Zsigmond király a német tartományokból és a zsinatról Magyarországra visszatért, hitveséről, Borbáláról igen goromba rágalom jutott a fülébe. Ennek köszönhetően Őfelsége olyan ellenséges érzelmekre gerjedt iránta, hogy az asszonyt sem látni, sem hallani nem akarta. Ezért amint a felséges úr Buda felé közeledett, a királynénak el kellett hagynia a várost, és az Alföldön a jászok és kunok területén át Váradra mennie. Úgy fél évet tölthetett itt, de a királyné, lánya és szolgálói is olyan nyomorúságosan éltek, hogy mindannyiukon betegség lett úrrá. Gyakran előfordult az is, hogy sem kenyér, sem bor nem került az asztalukra addig, amíg nem fizették meg az árát. Mindig ugyanabban az öltözetben kellett járniuk és aludniuk, tetvesek és piszkosak lettek mindannyian. Háromnegyed év is eltelhetett, mire Őfelsége hajlandó volt Váradra menni. Mindez akkor történt, amikor a római király Sandecbe vonult, hogy ott találkozzon a lengyel uralkodóval, és egyezségre lépjen vele. Miközben pedig a király távol volt, azt üzente feleségének, hogy térjen vissza Budára, mivel ő maga Váradra készül, és a királynét továbbra sem akarja látni és hallani. Így a felséges asszonyt Budára kísérték, Őfelsége pedig megérkezett Váradra. Ekkor kereste fel a kegyelmes urat a török szultán követsége, hogy ötven évre szóló békét kössenek, majd amikor ezután a király újra Buda felé indult, a királynét visszaküldték Váradra, ő azonban ezúttal nem kívánt délnek menni, hanem inkább északnak. Így történt tehát, hogy a király és a királyné immáron másfél éve nem találkozott egymással, egészen addig, míg az uralkodó el nem indult Boroszlóba, amiről fentebb már írva vagyon. Ekkor ugyanis György passaui püspök, Hohenlohe grófja, valamint Lajos öttingeni gróf, a király kancellárja és udvarmestere tárgyalni kezdtek, és kibékítették Őfelségét a felséges asszonnyal. Így Szakolcán, szent karácsony estéjén, a fentnevezett évben újra találkoztak. A királyné térdre ereszkedett Őfelsége előtt, kérte kegyelmét, hogy bocsásson meg neki arra az esetre, ha ellene bármit is elkövetett volna. Zsigmond király azonban nem kívánta meghallgatni hitvesének szavait, amint azonban lánya, Erzsébet hercegnő [...] odament hozzá, s mivel a lányát őfelsége különösen szerette, engedett a kérésének, és megbocsátott a királynénak arra az esetre, ha valamit elkövetett volna ellene. Az éjszakát pedig együtt hálták el, viszályuk tehát elcsitult.” Ausztria hercegnéje 1421. szeptember 28-án Pozsonyban az apja, Zsigmond az ekkor már 12. életévébe lépő Erzsébetet feleségül adta jegyeséhez, a 24 éves V. (Habsburg) Albert osztrák herceghez. Erzsébet ugyan csak kilenc nappal később, október 7-én töltötte be a 12. életévét, amely kor a lányoknál az egyházi törvények szerint a házasságra lépés legalacsonyabb korhatárát jelentette. A nagy eseményeket (keresztelő, házasság, koronázás stb.) ugyanakkor szokás volt nagy egyházi ünnepekhez kötni. Erzsébet születésnapjához legközelebbi legnagyobb egyházi ünnep Szent Mihály napja, azaz szeptember 29-e volt, és bár Zsigmond a lánya születését még Szent Ferenc (október 4.) napjához és nem Szent Mihályhoz kötötte, de ezzel csak azt kívánta kifejezni, hogy lánya nem szeptemberben, hanem októberben született, hiszen Erzsébet születésnapja, október 11-e Szent Ferenc napjához esett közelebb. Az esküvőnek viszont a jelentősebb egyházi ünnephez való kötése és a nagy egyházi ünnepet megelőző napon való egybekelés mindenképpen növelte a menyegző jelentőségét. Éppen ezért ezzel is magyarázható, hogy nem várták meg azt a pár napot, míg Erzsébet pontosan betölti a 12. életévét. Ekkor azonban nemcsak ezzel az aprósággal nem törődtek, hanem azzal sem, hogy nem szerezték be a házassághoz szükséges pápai diszpenzációt, amely elengedhetetlen lett volna a házasság érvényességéhez, hiszen Erzsébet és Albert negyedfokú rokonságban álltak, de ez akkor még nem jelentett problémát, bár az eljegyzés óta eltelt tíz évben bőven lett volna alkalom ezt megtenni. Erzsébet hozománya 100.000 arany volt, melyet viszont Zsigmond azonnal vissza is kért a vejétől, amint kifizette azt, valamint még 60.000 arany kölcsönt vett igénybe Alberttől az ekkor megindítandó husziták elleni háborúra. Utódlási nehézségek: Végre ő szül, de csak lányt Erzsébet ugyan 12 évesen lépett házasságra, de az akkori szokások és elvárások szerint mégis hosszú ideig meddőnek bizonyult, hiszen csak 10 évnyi házasság után esett teherbe, és 22 évesen hozta világra első gyermekét, Annát 1432. április 12-én Bécsben, aki lány lévén Ausztriában nem örökölhetett, Magyarországon pedig édesanyja, Erzsébet mögött a második helyet foglalta el a trónöröklési sorban. Mikor Erzsébet első gyermekét várta 1431-ben, derült csak ki, hogy nincs meg a szükséges pápai diszpenzáció, amelyet Erzsébet és Albert negyedfokú rokonsága indokolt, mivel mindketten II. Vencel cseh király leszármazottai voltak annak egy-egy lánya révén. Luxemburgi Erzsébet II. Vencel ükunokája volt annak idősebb lánya, Přemysl Erzsébet cseh királyi hercegnő, későbbi cseh királyné révén, akinek a férje, Luxemburgi János a felesége kezével elnyerte a cseh koronát 1310-ben, és az ő fiuk volt IV. Károly német-római császár, Luxemburgi Erzsébet apjának, Zsigmond magyar királynak az édesapja. Albert pedig II. Vencel szépunokája (5. leszármazottja) volt annak ifjabb lánya, Přemysl Margit cseh királyi hercegnő, későbbi briegi hercegné jogán. Margit hercegnő III. Boleszláv briegi herceg feleségeként Bajor Johanna Zsófia osztrák hercegnének, Albert édesanyjának a dédanyja volt. A házaspár IV. Jenő pápához fordult a szükséges okiratért, aki haladéktalanul kiállította a még hiányzó diszpenzációt. A házasságuk ugyanis addig elvileg érvénytelennek számított, ameddig be nem szerezték hozzá a pápai hozzájárulást és felmentést a közeli rokonsági fok miatt. Ez különösen azért vált most sürgetővé, mert a születendő gyermekük törvényességét is kétségbe vonta volna a pápai diszpenzáció hiánya. Bertrandon de la Broquière burgundi kém és utazó, aki III. Fülöp burgundi herceg megbízásából járt a bécsi udvarban is, hiszen a burgundi herceg V. Albert osztrák herceg elsőfokú unokatestvére volt, mivel Fülöpnek az anyja, Bajor Margit és Albertnek az anyja, Bajor Johanna Zsófia édestestvérek voltak, a leírásaiban beszámolt az Anna hercegnő születését követő ünnepségekről. Miután ez idáig az osztrák hercegi párt elkerülte a gyermekáldás, Anna hercegnőnek, az elsőszülött gyermeknek a világra jötte nagy eseménynek számított, és ez okot adott az örömre, a fesztiválok és lovagi tornák megrendezésére. Zsigmond hiú fiúábrándjai: Fiú születik, de csak a második lány marad életben A várva-várt fiú örököst Erzsébet három évvel később, 1435. február 16-án Bécsben hozta világra, két nappal az apja, Zsigmond 67. születésnapja (február 14.) után, és a György nevet kapta, de mindössze csak három órát élt. Születésekor automatikusan Ausztria trónörököse lett, és mivel nagyapjának, Zsigmondnak nem születtek életképes és törvényes fiúgyermekei a második, Cillei Borbálával kötött házasságából sem, ezért Zsigmond azt tervezte, hogy születendő fiúunokáját Magyarországon, a magyar korona leendő örököseként fogja neveltetni, és ezt már lánya házassági szerződésében is kikötötte 1421-ben. György herceg azonban nem tudta beteljesíteni sem az anya, Erzsébet, sem a nagyapa, Zsigmond, sem az apa, Albert várakozásait, akik mind más-más reményeket tápláltak a fiúörökös érkeztével, ugyanis a kis herceg a születése után rögtön meghalt. Két évvel később, 1437-ben Bécsben Erzsébet újabb gyermeket szült, egy második leányt, aki az édesanyja után szintén az Erzsébet nevet kapta, és később ő vitte tovább a magyar királyok vérvonalát. Magyarország második királynője vagy csak sokadik királynéja Erzsébet ugyan a Magyar Királyság örökösének számított, de apja halála után csak a királynéi szerep jutott neki, amit jól jelzett, hogy a hagyományosan a királynékat koronázó veszprémi püspök kente fel és koronázta meg Erzsébetet. 1438. január 1-jén férjével együtt került sor a koronázására, de őt nem az esztergomi érsek, hanem Rozgonyi Simon veszprémi püspök kente fel. Jogait csak az 1439-es budai országgyűlésen (1439. május 29.) tudta érvényesíttetni, ami a május 23-án Budán kitört népmozgalom után ült össze, ahol kvázi társuralkodóvá és férje örökösévé nyilvánították. Magyarország örököse a férje halála után Albert 1439. október 27-én bekövetkezett halálával Erzsébet a saját nevében át is vette az uralkodói jogok gyakorlását, hiszen a magyar rendek Erzsébet királynét a Magyar Királyság jog szerinti örökösnőjének tekintették, újbóli házasságkötését szorgalmazták, és azt kívánták, hogy az 1440-ben a 31. életévébe lépő Erzsébet királyné menjen férjhez a nála 15 évvel fiatalabb és 16. életévébe lépő III. Ulászló lengyel királyhoz, akit 1440. január 18-án a rendek meghívtak a magyar trónra. Erzsébet királyné színleg a beleegyezését adta az Ulászlóval kötendő házassághoz. Magyarország régense a fia nevében Életképes fiú születik, de már csak az apja halála után Amikor azonban a fia, V. László 1440. február 22-én megszületett Komáromban, azután már csak a fia nevében uralkodott, visszavonta az Ulászlóval kötendő házassághoz adott beleegyezését, amelyet állítása szerint csak "kényszer" hatására tett meg korábban, azonban haláláig megtartotta a királyi hatalmat. Ekkor teljesen megmerevedtek az álláspontok, az ország ketté szakadt. A korona elrablása Erzsébet a Cillei–Garai-ligára támaszkodva szívós harcot kezdett fia trónjáért. A kisebbik lányának, Erzsébet hercegnőnek a szárazdajkája, Kottanner Jánosné által Visegrádról ellopatott Szent Koronával a három hónapos fiát Székesfehérvárott Szécsi Dénes esztergomi érsekkel 1440. május 15-én királlyá koronáztatta. Az Ulászlótól visszatérő Thallóczy Mátét és Marcali Imrét viszont elfogatta, ugyanakkor Ulászló trónra léptét nem akadályozhatta meg. I. (III.) Ulászlónak Budára való bevonulása (1440. május 21.) után csak az ország nyugati és északi része tartozott az uralma alá, és Komáromból Győrön át Pozsonyba kellett menekülnie, fiát és a koronát is kénytelen volt III. Frigyesnek átadni, de makacsul visszautasított minden megegyezési kísérletet, és Giskrát a Felvidékre szabadította. Győri béke Csak a konfliktus elmérgesedésének, valamint az ország megosztottságának a megszüntetése iránti igény kényszerítette ki végül a fegyverszünetet és a megbékélést, amely IV. Jenő pápa közvetítésre létre is jött Giuliano Cesarini pápai követnek köszönhetően. 1442. november 25-én Erzsébet és I. Ulászló Győrött személyesen is találkoztak, és december 13-án békét kötöttek. A Luxemburgi Erzsébet és I. Ulászló közötti megegyezés értelmében, amely fia jogainak fenntartása mellett Ulászló uralmát is elismerte, idősebb lányát, Annát eljegyezték Ulászlóval, míg húgát, Erzsébet hercegnőt Ulászló öccsével, Jagelló Kázmér lengyel és litván herceggel. Halála A megegyezés után pár nappal, 1442. december 19-én Luxemburgi Erzsébet királyné váratlanul meghalt Győrben. A megállapodásból I. Ulászló korai halála (1444) miatt viszont csak Erzsébet hercegnő és Kázmér herceg házassága valósult meg 1454-ben, aki akkor már IV. Kázmér néven lengyel király volt. Erzsébetet Székesfehérvárott temették el. Cillei Borbála túlélte egyetlen gyermekét, akit 1438 elején láthatott személyesen utoljára, mikor veje fogságából kiszabadulva előbb Lengyelországba, végül Csehországba távozott. Élete hátralevő éveiben Erzsébet anyja az 1437-es prágai koronázásakor a számára juttatott, és özvegyi jogon neki járó cseh királynéi váraiban tartózkodott a haláláig, hiszen a magyar országgyűlés Borbálát kitiltotta az országból, a magyar birtokait elkobozta, és azokat a lányának, Erzsébetnek juttatta, azonban Borbálát sohasem rehabilitálták. Családja és származása Családja Erzsébet királyné a Luxemburgi-ház cseh ágából származott, amely 1310 óta uralkodott Csehországban és kisebb megszakításokkal a német királyi és a német-római császári címet is viselte. Ősei között mind apai, mind pedig anyai ágon képviselve van az Árpád-ház, és Erzsébet az apja, Zsigmond révén leányágon IV. Béla magyar király 7. (generációs) leszármazottja volt. Emellett Erzsébet az édesanyjának, Cillei Borbálának az ágán IV. Béla fiának, V. István magyar királynak a 7. (generációs) leszármazottja volt, mégpedig V. István elsőszülött lánya, Árpád-házi Katalin által. Gyermekei Férjétől, I. (Habsburg) Albert ( 1397 – 1439 ) osztrák (V.) hercegtől , magyar , horvát , cseh és német (II.) királytól , négy gyermek: Anna ( 1432 – 1462 ) magyar trónkövetelő 1457 – 1458 -ban, jegyese I. Ulászló ( 1424 – 1444 ) magyar és lengyel király , férje III. Vilmos ( 1425 – 1482 ) türingiai tartománygróf , I. Frigyes szász herceg és választófejedelem fia, két leány: Margit ( 1449 – 1501 ), férje I. János Cicero ( 1455 – 1499 ) brandenburgi őrgróf és választófejedelem , hét gyermek Katalin ( 1453 – 1534 ), férje II. (Podjebrád) Henrik ( 1452 – 1492 ) münsterbergi herceg, I. (Podjebrád) György cseh király fia és Podjebrád Katalin magyar királyné féltestvére, két gyermek György ( Bécs , 1435 . február 16. – Bécs , 1435 . február 16. ) osztrák herceg és trónörökös, morva őrgróf Erzsébet ( 1437 – 1505 ) magyar, cseh és német királyi hercegnő, férje IV. Kázmér ( 1427 – 1492 ) lengyel király , I. Ulászló öccse, 13 gyermek, többek között: II. Jagelló Ulászló , Dobzse László ( 1456 – 1516 ), II. Ulászló néven magyar és cseh király László ( 1440 – 1457 ), V. László néven magyar és cseh király , osztrák herceg , 1453 -tól főherceg, nem nősült meg, gyermekei nem születtek, jegyese Valois Magdolna ( 1443 – 1495 ) francia királyi hercegnő, VII. Károly francia király lánya Sukoró Sukoró Fejér megyei község a Velencei-tó északi partján, az M7-es autópálya mellett a Gárdonyi járásban. Fekvése Sukoró a Velencei-tó északi partján fekszik, a Velencei-hegység lábánál. Keletről Velence, északkeletről Nadap és délnyugatról Pákozd határolja. Közlekedése Autóbusszal Székesfehérvár, Velence és Kápolnásnyék felől megközelíthető és a Népliget (Budapest) felé is közlekednek autóbuszjáratok. Története Sukoró a Buda és az Adriai-tenger között futó fő kereskedelmi út mellett feküdt. A középkorban Sukoró Pákozd után a környék meghatározó települése. Első fennmaradt írásos említése 1632-ből származik, amikor is egy egyházi összeírás szerint református prédikátora volt. Legrégebbi, mára már elveszett pecsétje azonban 1623-as keltezésű lehetett. Római katolikus templomát a 17. században emelték. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során a pákozdi csata előtti főhaditanács színhelye Sukoró volt. 1861 után, a Déli Vasút elkészültével Sukoró sokat veszít addigi jelentőségéből a növekvő déli parti Gárdonnyal szemben. Ismételt fejlődésnek csak az 1990-es évek második felében indult a község. A település Fejér megye leggyorsabban fejlődő települése, egyre több német és holland keresi fel ingatlanszerzés céljából. Nagy arányú továbbá a vállalkozók száma is a településen. 2008 óta a község neve az ott tervezett kaszinó-beruházás miatt elhíresült, politikai hívószóvá vált. A Gyurcsány-kormány idején izraeli befektetők egy csoportja Magyarországon, a település közelében nagyszabású kaszinó- és turisztikai beruházást kívánt megvalósítani. Az ellenzék a kormány és Gyurcsány Ferenc személye elleni általános támadások közepette élesen ellenezte a beruházást. A kormány szerint viszont az másfélszer annyi tőkét vonzott volna Magyarországra, mint az ugyancsak akkoriban megkötött megállapodás a Mercedes gyár kecskeméti telepének megépítéséről, és 1500 fő közvetlen foglalkoztatását tette volna lehetővé, ezért azt erősen támogatta, többek között telekcserével biztosított volna területet a számára. Az ellenzék elsősorban a telekcserét támadta, mert abban az állam megkárosítását látta, de fontos szerepet kaptak a környezetvédelmi aggodalmak is. Schiffer András feljelentést tett, a Polt Péter vezette ügyészség is vizsgálatot indított. A Gyurcsány-kormány bukása után utódja, Bajnai Gordon elállt a beruházás megvalósításától. Az üggyel kapcsolatos perek 2017 júliusában Tárai Miklóst és Császy Zsoltot harmadfokon jogerősen börtönbüntetésre ítélték. Az elítéltek nemzetközi fórumokhoz fellebbeztek a szerintük politikai indíttatású koncepciós eljárás miatt. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,8%-a magyarnak, 0,5% lengyelnek, 2,7% németnek, 0,5% románnak, 0,2% szlovénnek mondta magát (8,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 35,2%, református 19%, evangélikus 0,7%, görögkatolikus 0,7%, felekezeten kívüli 16% (27,1% nem nyilatkozott). Látnivalók Gyapjaszsák (ingókő) Meleghegyi gránitsziklák Angelika-forrás Arborétum Római katolikus templom ( 17. században ) Református templom ( 1832 ). A pákozdi csata előestéjén ( 1848 . szeptember 28-án ) itt tartották a haditanácsot, a fiatal Móga János altábornagy vezetésével. A vita hevében az 1805-ből származó úrasztalra „helyezte” a kardját, mellyel ma is látható sérülést okozott. Néprajzi Ház Rendezvények Minden évben kajak-kenu versenyeket is szoktak rendezni a falu külterületén. Ilyen például a Vidék bajnokság, Országos bajnokságok és a régiónként megrendezett Duna-Régió Diákolimpia. Testvértelepülés Rimsting ( Németország ) U17-es női labdarúgó-Európa-bajnokság Az U17-es női labdarúgó-Európa-bajnokság az UEFA labdarúgótornája, melyet U17-es (17 éven aluli) női válogatottak részvételével rendeznek meg. A torna első kiírását a 2007-2008-as szezonban tartották. A rendezvény egyben az U17-es női labdarúgó-világbajnokság selejtezője is. Lebonyolítása Két selejtezőkört rendeznek, ahonnan a legjobb négy csapat jut ki a kontinenstornára. Ott először az elődöntőket rendezik meg, majd a győztesek a döntőben találkoznak egymással, míg az elődöntő vesztesei a harmadik helyért játszanak. A torna legjobb játékosai 2008 óta a legjobb játékosok a tornán. Colonne Colonne település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 271 fő (2015). Colonne Villers-les-Bois, Bersaillin, Biefmorin, La Charme, Le Chateley, Chemenot, Neuvilley és Oussières községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Interim Control Module Az Interim Control Module (ideiglenes irányítómodul) a Nemzetközi Űrállomás rendszeres pályamódosításainak végrehajtására tervezett ideiglenes amerikai meghajtóegység, amit az Orosz Zvezda modul késése, törlése, vagy felbocsátáskori esetleges megsemmisülése esetén terveztek volna használni. A modul nem rendelkezik emberi tartózkodásra alkalmas, hermetikus belső térrel, csak meghajtást biztosít. Felépítés A modult egy a Titan-4 rakétákon már bevált, műholdak végső pályára állításátra kifejlesztett meghajtóegységből (Titan Launch Dispenser) alakították ki. Az egység négy tartálya kb. 5000 kg üzemanyagot tud befogadni, ez a pályamagasságtól és az űrállomás kiépítettségétől függően 1-3 évig tudta volna biztosítani az állomás irányítását. A modulra két dokkolóegységet szereltek, az egyikkel az űrrepülőhöz, a másikkal a Zarja modulhoz kapcsolódhat. Az egység saját kommunikációs, irányító és energiaellátó rendszerekkel rendelkezik. A modult az eredeti terv szerint az űrrepülő kapcsolhatja a Zarja modul hátsó dokkolójához. Történet Amikor a Nemzetközi Űrállomás megépítését 1993-ban jóváhagyták, a megállapodás szerint az űrállomás hajtóműrendszereit az orosz részegység moduljai biztosítják. 1995-től kezdve fokozatosan nyilvánvalóvá vált, hogy az orosz fél sem a Zarja, sem a Zvezda modulokat nem fogja tudni a tervezett időpontokra elkészíteni. A NASA 1997-ben kérte fel az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészeti Kutatólaboratóriumát (Naval Research Laboratory, NRL), hogy vizsgálja meg egy a meglevő technológiákon alapuló, alacsony költségű, ideiglenes meghajtóegység megépítésének a lehetőségét. A tanulmányok alapján elkészült terv jóváhagyása után meg is kezdődött az építés. A cél a 2000 júliusi indítás volt. Az egység 2000 júliusában el is készült, de az indítását a Zvezda sikeres indítása után törölték. A modul jelenleg Naval Research Laboratory Washington D. C.-beli gyáregységében van, készenlétben arra az esetre, ha a későbbiekben az űrállomásnak kiegészítő vagy helyettesítő meghajtásra lenne szüksége. A szintén a Zvezda törlése vagy megsemmisülése esetére tervezett, az ideiglenes irányítómodult felváltó Propulsion Module kifejlesztését 2001 márciusában törölték. Források és jegyzetek NRL Revamping Control Module for NASA Space Station 1997 június Robert Paverick Robert Paverick (Borgerhout, 1912. november 19. – 1994. május 25.) belga labdarúgó, hátvéd. Karrierje Karrierje nagy részét egy csapatban, a Royal Antwerpben töltötte. Tizenhét évig szerepelt itt, ezalatt kétszázhetvenegy bajnokin nyolc gólt szerzett. Pályafutása utolsó két évére igazolt csak máshová, 1947-től 1949-től a Beerschot játékosa volt. 1935-től 1946-ig a válogatottnak is tagja volt. Ezalatt a tizenegy év alatt negyvenegy találkozón kapott lehetőséget, valamint játszott az 1938-as vb-n is. Moszin–Nagant A Moszin–Nagant-karabély a cári orosz hadseregben 1891-ben rendszeresített 7,62 mm űrméretű, belsőtáras ismétlőkarabély. Ismert még M1891 és Moszin-karabély néven, de gyakran nevezik háromvonalas puskának is. A cári hadsereg, majd modernizált változata a Vörös Hadsereg alapvető gyalogsági lövészfegyvere volt az AK-gépkarabély megjelenéséig. A fegyvert Szergej Moszin tervezte, a konstrukcióhoz pedig a belga Léon Nagant által szerkesztett középágytárat használta fel. 1930-ban korszerűsítették. Csökkentették a tömegét, a cső, és így a fegyver hosszát, valamint új irányzékot kapott. A modernizált karabélyt M1891/30 típusjellel rendszeresítették. Optikai irányzékkal felszerelve mesterlövész fegyverként is használták a szovjet mesterlövészek. Az M1891/30 a második világháború után a Magyar Néphadseregben is rendszeresítve volt 48 M. puska néven. Sukuba A sukuba (��; Hepburn: shukuba) vagy sukueki (��; Hepburn: shukueki) az utazók számára pihenőhelyet biztosító postaállomások megnevezése volt a japán Edo-korban. A városokat összekötő utak mentén jöttek létre, működésüket szabályozták, például itt ellenőrizték az utazók iratait. A piacok vagy nagyobb, forgalmasabb utak kereszteződésénél fekvő postaállomások jelentős városokká fejlődtek. Története A sukubák az Edó-kor öt nagy útvonala (Tókaidó, Nakaszendó, Kósú kaidó, Ósú kaidó, Nikkó kaidó) és azok mellékútjai mellett helyezkedtek el. A legfontosabb út az Edót Kiotóval összekötő Tókaidó volt, mely mentén 53 postaállomás volt megtalálható, az első ezek közül Sinagava volt. Az utazók, kereskedők itt pihenhettek meg, juthattak ételhez, válthattak lovat. A Tokugava-sógunátus által nem közvetlenül ellenőrzött sukubákat általában a helyi földesúr felügyelte. Az Edo-kor végén már mintegy 250 postaállomás létezett a különféle utak mentén, 5-15 kilométerenként egy. Utagava Hirosige híres fametszeteiben örökítette meg a sukubákat. Jellemzői A postaállomások mérete igen változatos volt. Az elhagyatottabb hegyvidékeken egészen kicsik voltak, csak szállást és étkezést biztosítottak. Ennek megfelelően különféle szolgáltatásokat lehetett igénybe venni, attól függően, mekkora volt a sukuba. Általában volt itt fogadó, étterem, közfürdő, korcsma, különféle üzletek, melyek gyógyszereket, ruhaneműt, lábbelit árusítottak. A postaállomásokon málhás lovakat és hordárokat is lehetett bérelni. A postamester (ton-ja) felügyelte a működését. A postaállomások a társadalmi hierarchiára is ügyeltek, ezért külön, jól felszerelt, esztétikus kerttel ellátott fogadó volt a magas rangú tisztviselők, nemesek és földesurak számára (��, hondzsin). Ugyancsak külön fogadóban szálltak meg az alacsonyabb rangú hivatalnokok és szamurájok, és szintén külön fogadót tartottak fenn a köznép számára. Sacred Heart Az 1985-ös Sacred Heart az amerikai Dio heavy metal zenekar harmadik nagylemeze. Története Az 1985-ben, a Warner Bros. Records által kiadott album 1985. október 15-én lett aranylemez. A zenekarnak 2009-ig kellett várnia következő aranylemezére, a The Very Beast of Dio-ra. Ezen az albumon szerepelt utoljára Vivian Campbell, aki kilépve a zenekarból, más együtteseknél próbált szerencsét. Borító A borítót Robert Florczak készítette. A borító szegélye mentén egy latin szöveg található: FINIS PER SOMNIVM REPERIO TIBI SACRA COR VENEFICVS OSTIVM AVRVM. Ez többféleképpen értelmezhető a pontos központozás hiányában. A jelentések megközelítik a Sacred Heart dal szövegének némely sorait. Fogadtatás A lemezbemutató turné rendkívül látványos volt. Nemcsak lézerfények kísérték, hanem a színpadon egy 18 láb (5,5 m) magas gépesített sárkány is feltűnt. A sárkányt a zenekar tagjai Denzilnek nevezték, holott eredetileg Deannek hívták. A díszlet egy kastélyt, valamint két lézerkarddal küzdő lovagot ábrázolt. A turné minden idők legnagyobbjai közé tartozik, kb. 250 000 amerikai dollárba került a színpad felállítása. Az albumon szereplő Hungry for Heaven című dal a Vision Quest című filmben is feltűnt. Az album dalai A dalok szövegét Ronnie James Dio írta. Manchones Manchones település Spanyolországban, Zaragoza tartományban. Lakosainak száma 99 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Michel Natalis Michel Natalis (Liège, 1610. október 10. – 1668. szeptember 3.) vallon rézmetsző. Apja Jérôme Noël (latinul Natalis) 1614-1633 közt pénzérméket vésett Liège-ben. Michel Natalis 1633-ban ment Rómába, ahol megismerkedett Joachim Sandrart-tal, aki megbízta, hogy készítsen metszeteket a Galleria Giustiniana szobrairól. A munkában Pieter de Bailliu, Claude Mellan, Corneille Bloemaert és Théodore Matham is közreműködött. 1639-ben visszatért Liège-be és feleségül vette Marie Facoumont-ot. 1640-42 közt Antwerpenben dolgozott, ahol Abraham van Diepenbeeck rajzai nyomán készített metszeteket és Martin van den Enden kiadóval dolgozott együtt. 1647-ben Párizsban Sebastien Bourdon megbízta, hogy készítsen metszetet a Szent család (Sainte Famille) című képe után. 1648-ban újra visszatért Liège-be, ahol Miksa András (1650-1688) hercegpüspök hivatalos rézmetszőjévé nevezték ki. 1653-ban Miksa András bajor választófejedelem, Liège-i hercegpüspök rézmetszőjének címét nyerte le. 1658-ban Frankfurtban I. Lipót koronázása alkalmából elkészítette az arcképét. 1661-ben Párizsban csatlakozott honfitársához Jean Valdorhoz. 1668-ban XIV. Lajos francia király évjáradékot hagyott jóvá számára és ellátást ajánlott számára a Louvre-ban udvari fő rézmetsző címmel, de még azelőtt meghalt, mielőtt elhagyta volna Liège-t. RKDartists. (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.) Michel Natalis Benezit Dictionary of Artists. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Szürke bambuszmaki A szürke bambuszmaki (Hapalemur griseus) az emlősök (Mammalia) osztályába, a főemlősök (Primates) rendjébe és a makifélék (Lemuridae) családjába tartozó faj. Rendszertani besorolása Az Alaotra-tavi bambuszmakit (Hapalemur alaotrensis) egykor a szürke bambuszmaki alfajának tartották, ma már sokan külön fajnak tekintik. Előfordulása Madagaszkár szigetének keleti részén honos, de előfordul még a szigetország nyugati részén is. Természetes élőhelye a bambuszerdők. Megjelenése A szürke bambuszmaki fejtest hossza 24–30 cm, a farokhossza 32–40 cm, hosszabb, mint az állat teste. Testtömege 0,75-1,05 kg. Szőrzete felül szürke, vagy olíva szürke, fején, vállán a szőrzet vörösesbarna. Életmódja Ezek a főemlősök elsősorban nappal és szürkületkor aktívak, de néha éjszaka is hallani lehet a hangját. 2-7 (néha akár tizenkettő) egyedből álló csoportban él. A csapat territóriuma 15-20 hektáros, mirigyes váladékával jelöli területét. Természetes ellenségei a fossza, a ragadozó madarak és kígyók, mint például a madagaszkári boa. A szürke bambuszmaki étrendjének 80%-át a bambusz teszi ki, ebből inkább a fiatal leveleket, hajtásokat és a csontvelőt fogyasztják. Fogyasztanak más leveleket, gyümölcsöket, rügyeket és néha gombákat is. Szaporodása A 140 napig tartó vemhesség vége októberben és novemberben van, akkor egy kölyköt ellik a nőstény. Először az anyaállat száján a kölykét viszi, azután az anyja hátán "lovagol". A kölyök hathetesen már bambuszt is eszik, négy hónaposan sor kerül az elválasztásra. A legtovább élt ismert példány a fogságban élt 17 évig. Természetvédelmi állapota A szürke bambuszmakit leginkább a vadászat, másrészt pedig az élőhelyének elvesztése, az erdőirtások és a bambuszerdő felégetése. A Természetvédelmi Világszövetség becslése szerint a populáció az elmúlt 27 évben több mint 30%-kal csökkent, a fajt a sebezhető kategóriába sorolják. Gömöri Pál Gömöri Pál (Budapest, 1905. február 26. – Budapest, 1973. szeptember 20.) Kossuth-díjas orvos, belgyógyász, az orvostudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Klinikai orvostudományi kutatásai főként a belgyógyászati angiológiára, az érrendszerben fellépő kóros elváltozások (magas vérnyomás, cukorbetegség stb.) kóroktani vizsgálatára és terápiás kezelésére, valamint a nefrológiára, a veseműködés zavarainak patogenezisére, belgyógyászati összefüggéseire és gyógyítására irányultak. 1949-től 1958-ig vezette a Budapesti Orvostudományi Egyetem és jogelődje III. számú, 1958-tól haláláig II. számú belgyógyászati klinikáját. Életútja A cisztercita rend budapesti Szent Imre Gimnáziumának elvégzése után a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karára iratkozott be. Tanulmányai alatt, 1924–1925-ben az egyetemi kémiai intézet, 1925–1930-ban pedig az élettani intézet gyakornoka volt. 1930-ban megszerezte orvosi oklevelét, és tanársegédként elhelyezkedett az egyetem I. számú belgyógyászati klinikáján. 1933-ban belgyógyász szakorvosi képesítést szerzett, majd 1933–1934-ben állami ösztöndíjasként berlini, frankfurti és lipcsei klinikákon végzett tanulmányokat. Budapestre visszatérve folytatta oktató- és kutatómunkáját a belgyógyászati klinikán, amelynek 1944–1946-ban megbízott vezetője is volt. 1945-ben a vese- és szívbetegségek magántanárává habilitált, egyúttal adjunktussá lépett elő. 1949-ben címzetes nyilvános rendkívüli tanári címmel kinevezték az orvosi kar III. számú belgyógyászati klinikájának vezetőjévé. A Budapesti Orvostudományi Egyetem önállósodása, 1951 után tanszékvezető egyetemi tanári címmel vezette az intézetet, egyúttal a később az Országos Traumatológiai Intézetnek is otthont adó ún. Koltói-klinikák épületigazgatója volt. 1959-től haláláig a II. számú belgyógyászati klinika igazgatói posztját töltötte be, ezzel párhuzamosan 1969-től az Országos Belgyógyászati Intézet igazgatója volt. Munkássága Orvosi tevékenysége és klinikai munkája elsősorban a belgyógyászati angiológiára (értan) és nefrológiára (vesetan), a vérkeringés, az érrendszer rendellenességeire, a vesebetegségek és az anyagcserezavarok patogenezisére, valamint ezek terápiás kezelésére irányultak. Számottevő eredményeket ért el a magas vérnyomásra, az angina pectorisra – a szívizom oxigénhiányos állapota miatt fellépő szívtáji fájdalomra – vonatkozó kutatásaival. A klinikai gyakorlatban Magyarországon elsőként igazolta a heparin terápiás alkalmazásának jelentőségét a vérrögképződés megakadályozásában. Foglalkozott a véráram kloridszintjének csökkenésével (hypochloraemia) és nem fehérjeeredetű nitrogénszintjének megemelkedésével (azotaemia), a cukorbetegséggel és az ödémákkal. E rendellenességek tanulmányozásakor rámutatott a veseműködéssel való kóroktani összefüggésekre, de átfogóan is vizsgálta a veseelégtelenség, a vesemedence-gyulladás és az urémia (húgyvérűség) patogenezisét. Az anyagcserére vonatkozó kutatásai során Magyarországon az elsők között tanulmányozta az emberi szervezet só- és vízháztartási zavarait. 1952-ben nyerte el az orvostudomány doktora fokozatot. Első akadémiai székfoglalójában a magas vérnyomásra vonatkozó kóroktani kutatásait foglalta össze (A malignus hypertonia patogenezisének és terápiájának kérdése, 1955), a másodikat pedig a sokk előidézte vese- és keringési elégtelenség kérdéskörének szentelte (Haemodynamikai és vesepathológiai problémák sokkban, 1965). Tudományszervezői és tudománypolitikai tevékenysége szintén jelentős, közreműködött a magyarországi klinikopatológiai konferenciasorozat elindításában és szervezésében. Könyvei mellett pályája során mintegy kétszázötven dolgozata jelent meg, 1955-től alapító főszerkesztője volt a Magyar Belorvosi Archívum című folyóiratnak. Társasági tagságai és elismerései 1954-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1965-ben rendes tagjává választották. 1955-től 1959-ig az MTA V. Biológiai és Orvosi Tudományok Osztályának, 1967-től 1970-ig az V. Orvosi Tudományok Osztályának titkári teendőit látta el, 1970-től haláláig az V. osztály elnöki feladatait látta el, 1963-tól 1967-ig tagja volt a Tudományos Minősítő Bizottságnak. Megalakulásától, 1951-től részt vett az Egészségügyi Tudományos Tanács munkájában, 1968 után elnökségi tagként. 1966 és 1972 között elnökként irányította a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetségének tevékenységét. 1961-ben tiszteleti és végrehajtó bizottsági tagja lett a Nemzetközi Angiológiai Szövetségnek (IUA), 1963-ban tiszteleti tagja a Jan Evangelista Purkyně Csehszlovák Orvostudományi Társaságnak, 1967-ben szintén tiszteleti tagja a Nemzetközi Nefrológiai Társaságnak (ISN), 1969-ben külső tagja a Szovjet Orvostudományi Akadémiának, illetve tiszteleti tagja a Német Demokratikus Köztársaság Nefrológiai Társaságának. A víz- és sóanyagcsere kórtani kutatása kapcsán elért eredményeiért 1957-ben megkapta a Kossuth-díj III. fokozatát. 1968-ban Hőgyes Endre-, 1969-ben Korányi Sándor-, 1970-ben pedig Semmelweis-emlékéremmel tüntették ki. Ezek mellett birtokosa volt a Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozatának (1950), a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatának (1951), valamint a Munka Érdemrend arany fokozatának (1965). Főbb művei A hypochloraemiák és extrarenalis azotaemiák klinikája, pathogenesise és differential diagnosisa. Debrecen. 1939. A cukorbetegség pathogenesiséről és therápiájáról. Budapest. 1942. Az angina pectorisról. Budapest. 1944. Újabb szempontok a veseműködés vizsgálatában. Budapest. 1946. A veseműködés modern patho-physiológiája. Budapest. 1949. A keringés elégtelensége: Kórszármazás, kórisme, kezelés. Budapest. 1950. A cardiacumok alkalmazása. Budapest. 1951. Belgyógyászati vesebajok és a hypertoniabetegség általános diagnosztikája és klinikuma. Budapest. 1953. A keringés elégtelensége. Budapest. 1953. A hypertoniabetegség néhány aktuális kérdése. Budapest. 1960. Belgyógyászati vesebajok. Szerk. Gömöri Pál. Budapest. 1966. Windelsbach Windelsbach település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 959 fő (1987. május 25.). Kassai IV. járás A Kassai IV. járás (Okres Košice IV.) Szlovákia Kassai kerületének közigazgatási egysége. Területe 59 km², lakosainak száma 57 236 (2001), székhelye Kassa (Košice). A Kassai IV. járás települései Abaszéplak (Krásna) Bárca (Barca) Kassa-Dél (Juh) Tóvárosi lakótelep (Nad jazerom) Szilvásapáti (Vyšné Opátske) Zsebes (Šebastovce) FK Zeta A Zeta montenegrói labdarúgócsapat, székhelye Golubovci városában található. A montenegrói labdarúgó-bajnokságok 2006-os indulása óta az élvonalban szerepel. Névváltozások 1927 – 1945 : Danica 1945 – 1955 : Napredak Golubovci 1955 óta jelenlegi nevén szerepel. Története A klubot 1927-ben FK Danica néven alapították, majd a második világháborút követően Napredak névre keresztelkedett. 1946-tól 1962-ig a titográdi körzeti labdarúgó-bajnokságban szerepelt. A Zeta 1962-ben jutott fel a montenegrói tartományi labdarúgó-bajnokságba, ahol egészen 1996-ig szerepelt. Az 1996-os év több szempontból is fontos a klub történetében: egyrészt ebben az évben jutott fel először a jugoszláv másodosztályba, másrészt pedig ebben az évben karolta fel a csapatot Rajo Božović, egy montenegrói üzletember, aki a Zeta anyagi háttérnek biztosításával előbb a jugoszláv élvonalba, majd a legjobb montenegrói csapatok közé vezette a csapatot. A Zeta 2000-ben jutott fel a szerb és montenegrói csapatok számára rendezett jugoszláv élvonalba, ahol a 2004–05-ös idényben a belgrádi „óriások”, a Partizan és a Crvena zvezda mögött a harmadik helyen végzett. A siker az európai kupák porondjára vezette, és a bosznia-hercegovinai NK Široki Brijeg elleni kettős vereséggel mutatkozott be az UEFA-kupában. A klubsikert követően az utánpótlás-nevelésre egyre nagyobb hangsúlyt fektető golubovci alakulat ontotta a tehetséges fiatal játékosokat. Milos Marić a patinás görög csapathoz, az Olimbiakószhoz, Bojan és Nenad Brnović, valamint Branimir Petrović a Partizanhoz, míg Milanko Rašković és Nikola Trajković a Crvena zvezdához igazoltak. Montenegró függetlenségét követően a Zeta megnyerte az első alkalommal kiírt nemzeti labdarúgó-bajnokság élvonalbeli pontvadászatát, majd a legrangosabb európai kupában, a Bajnokok Ligájában is egy körrel tovább tudott lépni, és csak a jóval nevesebb skót Rangers volt képes megállítani. A következő idényben egy ezüstéremmel gyarapította éremkollekcióját, majd leszorult a dobogóról. Sikerei Montenegrói bajnokság ( 1. CFL ) Szerbia és Montenegró-i bajnokság Eredményei Európaikupa-szereplés Szezonális bontásban Megjegyzés: Csak az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) által szervezett európai kupák eredményeit tartalmazza. Az eredmények minden esetben a Zeta szemszögéből értendőek, a félkövéren jelölt mérkőzéseket pályaválasztóként játszotta. Windisch Károly Gottlieb Windisch Károly Gottlieb (Pozsony, 1725. január 28. – 1793. március 30.) pozsonyi magántudós, szerkesztő és helyi politikus, pozsony város szenatora, város kapitánya, polgármestere. Hírses a tudományos téren német nyelven kiadott történelmi munkái, "Ungrisches Magazin" folyóirata és szerkesztett hirlapja után. Élete Született 1725. január 28. Pozsonyban egy evangélikus vallású régi nemesi családban. Atyja, nemes Windisch György Kristóf, anyja, Anna Judith asszony volt. Tizenegy éves korában magyarul tanult Győrben, majd Trencsénben szlovákul. Miután visszatért Pozsonyba ott folytatta tanulmányait. Megtanulta az olasz nyelvet, sőt a festészetben és rézmetszésben is jeleskedett. Belföldi tanulmányai (köztük a híres Pozsonyi Evangélikus Líceum) és egy hosszabb külföldi tartózkodás után Windisch, kereskedőként dolgozott, ám tudományos felkészültsége a kereskedői pályáról elterelte. Élete során több tisztséget is betöltött szülővárosában (szenátor, városelöljáró) és 1789-től Pozsony polgármestere is volt. Windisch, aki a német nyelv mellett még a magyar, szlovák, olasz, latin és feltehetőleg az angol nyelvet is ismerte, központi figurája volt a Magyar Királyság irodalmi életének. Ezt bizonyítja terjedelmes levelezése. Munkássága Mután irodalmi műveivel Európa-szerte ismeretessé lett, az augsburgi, azután az olmützi és altdorfi tudományos társaságok tiszteletbeli tagjuknak választották. Sokat fáradozott egy pozsonyi tudós társaság létesítésén. Legnagyobb érdeme, hogy ő volt az első, aki hazánkban a hirlapirodalmat (bár németül) meghonosította, tehát számos történelmi és földrajzi mű megjelenítése mellett, mint kiadó is tevékenykedett. 1758-ban illetve 1762-ben részt vehetett egy tudós társaság megalapításában Pozsonyban. Ez volt az úgynevezett a Tudományok Barátja Társaság . Saját munkái Hanswurst. Ein Lustspiel in einem Aufzuge|Hanswurst. Ein Lustspiel in einem Aufzuge, Pressburg, 1761 . Der vernünftige Zeitvertreiber|Der vernünftige Zeitvertreiber, Pressburg, 1770 . Politische, geographische und historische Beschreibung des Königreichs Hungarn| Politische, geographische und historische Beschreibung des Königreichs Hungarn, Pressburg, 1772 (Névtelenül.) Kurzgefasste Geschichte der Ungarn von den ältesten, bis auf die itzigen Zeiten... | Kurzgefasste Geschichte der Ungarn von den ältesten, bis auf die itzigen Zeiten..., Pressburg, 1778 . (Újabb kiadása. Pressburg, 1784 .) Geographie des Königreichs Ungarn. Mit Kupfern und 2 illuminirten Karten| Geographie des Königreichs Ungarn. Mit Kupfern und 2 illuminirten Karten, Pressburg, 1780 . Két kötet Betrachtung über den Tod Ihro Majestät Maria Theresia vor einer Versammlung, von einem Ungar|Betrachtung über den Tod Ihro Majestät Maria Theresia vor einer Versammlung, von einem Ungar, Pressburg, 1780 . Briefe über den Schachspieler des Hrn. von Kempelen nebst drey Kupferstichen die diese berühmte Maschine vorstellen, herausgegeben von Chr. von Mechel... |Briefe über den Schachspieler des Hrn. von Kempelen nebst drey Kupferstichen die diese berühmte Maschine vorstellen, herausgegeben von Chr. von Mechel..., Pressburg, 1783 . (és Basel 1783 . Francziául ugyanott kiadva. Pressburg, 1783. Hollandul: Amsterdam, 1785 .) Geographie und Geschichte des Königreichs Ungarn für Juden. 3. Auflage. Pressburg| Geographie und Geschichte des Königreichs Ungarn für Juden. 3. Auflage. Pressburg, 1785. (4. bőv. és Belnay G. A. által folytatott kiadás. Pressburg, 1809 . Rézm.) Sammlung christlicher Lieder und Gesänge zum Gebrauche evangelischer Religionsverwandten|Sammlung christlicher Lieder und Gesänge zum Gebrauche evangelischer Religionsverwandten, Pressburg, 1785 . Neues Gesang- und Gebetbuch zum gottesdienstlichen Gebrauche der evangelischen Gemeinde in Pressburg|Neues Gesang- und Gebetbuch zum gottesdienstlichen Gebrauche der evangelischen Gemeinde in Pressburg, Pressburg, 1788 . Geographie des Grossfürstenthums Siebenbürgen|Geographie des Grossfürstenthums Siebenbürgen, Pressburg, 1790 . Beschreibung der Feierlichkeiten bei der Krönung Seiner Kaiserl. Majestät Leopold des Zweiten zum ungarischen König den 15. Novemb|Beschreibung der Feierlichkeiten bei der Krönung Seiner Kaiserl. Majestät Leopold des Zweiten zum ungarischen König den 15. Novemb, Pressburg, 1790. Szerkesztői munkássága Történeti és földrajzi művei mellett működésében legjelentősebb az, hogy Magyarországon meghonosította a felvilágosodás jellegzetes folyóirattípusait. 1767-től 1769-ig Der Freund der Tugend, 1771-től 1773-ig Pressburgisches Pressburgisches Wochenblatt zur Ausbreitung der Künste und Wissenschaften, 1781-től 1783-ig Ungrisches Magazin, 1791 – 1792-ben Neues Ungarisches Magazin címmel szerkesztette a lapot. 1764-ben részt vett a Pressburger Zeitung megalapításában, s 1773-ig szerkesztője is volt. Hatása a magyar sajtóirodalomra A 18. század második felében a főleg német területen elszaporodó folyóiratok kritikai rovatai hozzájárultak ahhoz, hogy a hírlapokba is egyre több irodalom, majd társadalombírálat kerüljön be, és hogy a korábbi száraz, egyszerűen csak híreket "referáló" újságokba egyre inkább behatoljon a politikai véleménynyilvánítás is. Windisch, akire erősen hatottak a teréziánus és jozefinista korszak eszméi, német nyelvű morális és tudományos folyóiratokat alapított. Ezekben különösen megmutatkozott a bécsi felvilágosodás hatása. Ilyen volt például a Pressburger Zeitung, amely 1929-ig élt. A magyar nyelvű folyóirat-irodalom csak a Jozefinizmus korszaka után indult meg. Addig hírlapjaink igyekeztek hiányukat pótolni, részben úgy, hogy maguk is közöltek rövidebb-hosszabb — folyóiratba való — cikkeket, részben pedig melléklapok megjelentetésével. Ezt figyelhettük meg már Windisch Károly Gottlieb német nyelvű kezdeményezéseinél csakúgy, mint a későbbiek során a magyar újságoknál. Windisch később önálló folyóiratokat is kiadott Pozsonyban, részben gottschedi mintájú morális hetilapokat, részben pedig tudományos folyóiratot: az Ungrisches Magazin-t, 1781-ben. Levelezése Windisch Károly Gottlieb levelezése közel kétszáz levelet tartalmaz. Ezek 1758. szeptember 14-e és 1793 márciusa között íródtak. 85 levelet maga Windisch Károly szerzett az Ungrisches Magazin kiadása közben, további 19-et két legközelebbi munkatársa, Cornides Dániel és Seivert János. A levelezés Cornides kezdi el 1781-ben Marosvásárhelyen kelt levelével. Az Ungrisches Magazin megalapításáról szól. A többi 36 levelet pedig egyéb munkatársai írnak: Conrad Dominik Bartsch, Pray György, Schönwisner István, Benkő József, Wagner Mihály, Lautsek Márton, Fabricius András, Engel József Keresztély és Kováts János Imre. A levelek egy része, Windisch hivatali tevékenységéhez kapcsolódtak és utasításokról van bennük szó, amelyeket mint polgármester írt Crudy Dánielnek az evangélikus egyház akkori lelkészének. Egy más része az ötvenes évek végén íródott, melyeket az augsburgi Johann Daniel Herznek címzett, amelyek a Társaság írásainak tervezett kiadásairól szóltak, illetve azokról a problémákról, amelyek e tervekkel összefüggtek. Továbbá Joseph Von Petrasch báróval is levelezett. ATC J06 – Immunszérumok és immunglobulinok Az ATC J06 – Immunszérumok és immunglobulinok a gyógyszerek anatómiai, gyógyászati és kémiai osztályozási rendszerének (ATC) egyik alcsoportja. Az 1952. évi téli olimpia magyarországi résztvevőinek listája Az 1952. évi téli olimpiai játékokon a magyar csapat tagjaként 8 férfi és 4 női sportoló vett részt. Az olimpia műsorán szereplő nyolc sportág ill. szakág közül négyben indult magyar versenyző. A magyarországi résztvevők száma az egyes sportágakban ill. szakágakban a következő (zárójelben a magyar indulókkal rendezett versenyszámok száma, kiemelve az egyes oszlopokban előforduló legmagasabb érték, vagy értékek): ABC-rendi bontás A következő táblázat ABC-rendben sorolja fel azokat a magyarországi sportolókat, akik az olimpián részt vettek. Lásd még: sportágankénti ill. szakágankénti bontás. Sportágankénti ill. szakágankénti bontás A következő táblázat sportáganként sorolja fel azokat a magyarországi sportolókat, akik az olimpián részt vettek. Lásd még: ABC-rendi bontás. MÁV ABbmot A MÁV ABbmot sorozat egy (1B) 2' tengelyelrendezésű dízelmechanikus motorkocsisorozat volt a Magyar Államvasutaknál (MÁV) a gyors- és sebesvonati szolgálatra a nem villamosított fő-és mellékvonalakon. A motorkocsi (és a vonat) a Hargita motorvonat hajtási és erőátviteli rendszerével épült. A GANZ gyár 20 db-ot épített a ČSD részére az ottani igények szerinti változatban. Története A motorkocsit 1955-ben szárnyvonali gyors- és sebesvonati szolgálatra építették. A vonat motor, vezérlő- és pót-vezérlőkocsi kialakítású volt, így akár kétfelé is lehetett választani a vonatot kisebb forgalmú mellékvonalakra és két egységként közlekedhetett tovább. A (mozdony)vezető a vezérlő (pótvezérlő)kocsiból irányította a vonatot, a motorkocsiban csak a gépész tartózkodott. Az irodalomban ellentmondó információk találhatók a ténylegesen gyártott járművek számára vonatkozóan. 1957-1958-ban a MÁV Bbmot sorozatként összesen 18 jármű épült MÁV megrendelésre. A járművek hajlamosak voltak nehéz pályaviszonyok mellett a kisiklásra, ezen kívül nehézkes volt a karbantartásuk is ezért népszerűtlenek voltak a műhelyekben. Az irodalomban nincs adat az üzemükre vonatkozóan. Az utolsó motorkocsi – az ABbmot 610 – 1988-ig volt üzemben. Az Abmot sorozat Csehszlovákiában 1955-1956-ban a Csehszlovák Államvasutak (ČSD) is vásárolt 20 járművet, és Intercity forgalomba állította be őket. Ám itt kisiklási hajlamuk és nehézkes és bonyolult karbantartásuk miatt nem voltak túl népszerűek és ezért nem versenyezhettek az M 262,0 sorozattal, mely bár valamivel kisebb volt és kisebb teljesítményű, de az üzemeltetése és karbantartása sokkal megbízhatóbb és biztonságosabb volt. Feltételezhető, hogy egyidejűleg a ČSD M 495,0 sorozat üzembeállításával kivonták a forgalomból és leselejtezték őket. Műszaki jellemzők A motorkocsi dízelüzemű volt mechanikus 5-fokozatú manuális működtetésű mechanikus sebességváltóval. Ezt egy 12-hengeres V elrendezésű GANZ- Jendrassik motor hajtotta. Ez a motor valamivel nagyobb teljesítményű volt, mint a cseh motorok a termelés, de nagyobb volt a tömege is. Mivel a tengelyterhelés nem emelkedhetett 15 tonna volt fölé, a hajtás és a teljes meghajtó egységet három tengelyen helyezték el. Emiatt a forgóváz királycsap nélküli volt és a motor nem a hajtott tengelyen lett elhelyezve. A súlyelosztás így nem volt megfelelő és a járművek hajlamosabbak voltak a kisiklásra, mint a hasonló ČSD M 495,0 sorozat. A vonaton csak a másodosztályú helyek voltak. Az utastér mellett nagy kapacitású csomagtér is helyet kapott. A szerelvény mindkét végén volt egy vezérállás. Két bejárati ajtaja volt és egy WC is elhelyezést kapott. A vezérállásból átjárási lehetőség volt a mellékkocsiba. Fehérvári huszárok A Császári és Királyi 10. Huszárezred (Vilmos huszárok), Székesfehérvárott 1741-től 1915-ig létezett, az 1890-es években a kor legkorszerűbb lovassági laktanyájában állomásozott. Az ezred tisztikara és három százada alkotta a fehérvári huszárok néven is ismert alakulatot. A Császári és Királyi 10. Huszárezred rövid története Mária Terézia magyar királynő 1740-től 1780-ig tartó uralkodását szakadatlan háborúskodás kísérte. Mivel elődeinél jobban támaszkodott a magyar nemesség lovagiasságára, igen nagy szerep jutott a közös hadseregben a magyar huszároknak. Trónra lépésekor elkezdődött az osztrák örökösödési háború, amelynek nyolc éve alatt tizenegy magyar huszárezred harcolt a Habsburg trónért Európa hadszínterein. A magyar főurak vállalták a hadsereg gyarapítását. Pest vármegye két 800-800 főnyi nemesi felkelő lovasezredet állított ki Beleznay János és Halász Péter alatt, Komárom, Győr, és Pozsony vármegyék összesen öt lovasszázaddal vonultak harcba. Ez a három ezred 1741 októberében visszatért Magyarországra, ahol a csapatokat feloszlatták, és személyzetükből egy rendes huszárezredet szerveztek. Az ezredet Beleznay ezredes alapította. Beleznay János ezredes tulajdonos 1744-ig személyesen vezette az ezredet. A felállítás befejezése után az ezred Sziléziába vonult, ahol egy százada Olbendolfnál harcolt a poroszok ellen. Az ezred 1744-ben a Németalföldre vonult, egy kisebb része Brüggenél harcolt. Az ezredparancsnokságot gróf Hadik András, a későbbi neves lovas tábornok, majd az udvari haditanács elnöke vette át. Hadik huszárjai átkeltek a Rajnán, óriási területet portyáztak végig, rémületet keltve mindenütt, és elfogták az ellenség utánpótló oszlopait. Németalföldön, Maastrichtnél néhány század visszafoglalta az ellenség által zsákmányolt ágyúkat. St. Andrénál Hadik 300 huszárral nekirontott 1500 franciának, és elfogott 8 tisztet, 80 dragonyost és 50 gyalogost. A leghíresebb ezredtulajdonosok közt szerepelt gróf Bethlen József és Mészáros János altábornagy (1798-1813). Az ő idejében vette fel az ezred a 10. sorszámot. „Győznek vagy halnak a Hazáért.” A 10. huszárezred zászlóján ez a jelmondat szerepelt. A lovassági ezred tulajdonosoknak 1790-ig igen lényeges előjogai voltak, mint a pallosjog, amelynek révén egyes katonák súlyos kihágása esetén akár halálbüntetést is kiszabhattak. Valamint knevezték és előléptették a tiszteket, engedélyezték a házasságot a tiszteknek (egy hátasló ellenében). Hónapokig tartó szabadságokat adhattak, az utód nélkül elhalt tisztek után öröklési joguk volt, meghatározták az egyenruhát. Ők vették fel a katonák zsoldját és felszerelési járandóságokat, övék lett az elesettek és szökevények járandósága. A legénységtől – házasság engedélyezése esetén – egy ezüstkanalat kaptak. A jogokkal ellenben különböző mértékben élt egy-egy ezredtulajdonos, leginkább a személyiségétől függött mindez. Egy huszárezred létszáma akkoriban 500 fő volt. A huszárezredeknél az előjogokat végül 1790-ben eltörölték. Az ezred fennállása alatt a történelem könyvekből ismert valamennyi fegyveres konfliktusban részt vett, esetenként jelentős szerepet játszott a különböző hadi cselekményekben. A hétéves háborútól kezdve a napóleoni háborúkban, az 1848–49-es szabadságharcban éppúgy jelen voltak, mint a szárd–francia–osztrák háborúban (1859), a porosz–osztrák–olasz háborúban (1866) és az első világháborúban (1914-1918). Az ezredet az I. világháború végén feloszlatták. Összetétele és szálláshelyei Négy vármegyéből sorozták a legénységet: Tolna, Somogy, Baranya, és a legtöbbet Fejér vármegyéből. Székesfehérváron számukra korszerű laktanyát épített Fejér vármegye, innen ered az ezred neve is. 1894-ben Székesfehérváron a 17. honvéd gyalogezred, a cs. és kir. 69. gyalog-, 10. huszárezred és a 24. vadász zászlóalj tartózkodott, akik mind magyar anyanyelvűek voltak. Ennek ellensúlyozására az osztrák hadügyminisztérium a 10. közös huszárezredet 1896-ban Nyíregyházára helyezte. A lovassági laktanya építésére Székesfehérvárott megye már 1776-ban sikertelenül kért területet a várostól, azt hely hiányában elutasította, csak 1887-ben oldódott meg, amikor felajánlotta a Budai út mentén, a régi vármegyei kórházzal szemben levő 25 holdnyi területet, sőt még 104 holdnyi gyakorlóteret is biztosított. A laktanya Say Ferenc székesfehérvári építész és az ugyancsak helybeli Rózsa Ferenc és társai építőmesterek kivitelezésében épült. 1891 tavaszán kezdték el és 1892 szeptemberében befejezték, amely az ezredparancsnokság és egy lovas osztály befogadására volt alkalmas. Az építési költség közel 650 000 forint volt, melyre 625 000 forint kölcsönt vettek fel, 5,7%-os, ötven évi törlesztésre a Székesfehérvári Takarékpénztártól. Még ebben a hónapban beköltözött a 10. huszárezred. Az átadásra 1892. október 23-án került sor. Székesfehérvár és Vidéke részletes tudósításban számolt be az országos hírű eseményről: „Az átvevőbizottság, de az ezred is kijelentette, hogy a kaszárnya minden igényt kielégít.” Az átadáson megjelent József főhercegaki az országos és a lovasberényi tűzoltóegyesület parancsnoka is volt. A Lövölde utca északi sarkán, az egykori közkórház területén 1900-ban kezdték el a huszár pótkeret laktanyájának az építését. A laktanya 25 épületből állt. A parancsnoksági és a tiszti épületek kétemeletesek, az altiszti és legénységi lakások, az őrség épülete egyemeletes volt. A többi járulékos épület földszintes volt. Épületegyüttesben megfelelő számú lóistálló és kocsiszín is helyt kapott. Az objektumot jellegzetes monarchia korabeli téglaoszlopos, vasrácsos kerítés vette körül. A második világháború után a megszálló szovjet csapatok használták. A rendszerváltás után az épület az enyészeté lett és jó része lebontásra került. Épületeinek egy szárnyát újították csak fel. A volt lovassági (majd szovjet katonai) laktanya épületeinek hasznosításával a város egy oktatási centrum létrehozását tűzte ki célul. Az eredeti laktanyából jelenleg a kerítés egy darabja áll, rajta emléktábla, amely őrzi a hajdan volt huszárok emlékét. Emlékművek Emléküket az első világháború után Székesfehérvárott két szoborral is megörökítették. Az első Kalló Endre neves szobrász alkotása volt. A szobrot a megyeház előtt, a mostani Szent István szobor helyén állították fel. Felavatása 1925. december 11-én, a mai Szent István téren történt. A Szent István-szobor 1938-as elkészültekor a műalkotás átkerült a mai Budai út-Lövölde út saroképületének udvarára, Budai út 39. szám alatti épület, amely annak idején laktanya volt majd a szovjet csapatok állomáshelye is. 1995. május 17-én Mackensen vezértábornagy látogatásának 60 évfordulójára Hübner Károly a Fehérvári Huszárok Egyesületének tiszteletbeli tagja felújítatta és ünnepélyes keretek között helyezték el mai helyén, a székesfehérvári Szentlélek temetőbe. Az új, második 10. huszár szobor avatási ünnepségére 1939. december 9-én került sor. Az ezred bajtársi szövetsége egyrészt az első szobor áthelyezését méltatlannak tartotta, másrészt időt állóbb bronz szobrot kívánt felállítani. Így került sor a Városháza előtti a Pátzay-lovasszobor felállítására. Film 1939-ben Fehérvári huszárok címmel film is készült az egységről, Berky Lili, Bilicsi Tivadar, Kabos Gyula, Páger Antal főszereplésével. Hagyományőrzés A Fehérvári Huszárok Egyesülete 1997. június 4-én Seregélyesen alakult meg, azzal a céllal, hogy a huszárság történelmi és kulturális értékeit bemutassa. Tagjai állandó résztvevői a Székesfehérvár város és a civil szervezetek által rendezett ünnepi megemlékezéseknek, aktívan részt vesznek a Táncház, a Városi és Megye Könyvtárak által szervezett programokon, találkozókon, illetve rendszeresen vannak jelen a város általános és középiskoláiban különböző rendezvényeken, előadásokat, bemutatókat tartanak. A megyében is számos felkérésnek tesznek eleget, fontos szerepet töltenek be a Pákozdi Katonai Emlékhelyen (a Honvédség és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári szervezetével együttműködve) az 1848. szeptember 29-i pákozdi csata emlékére megrendezésre kerülő csataimitációnak. Az 1848. december végi móri csata megemlékezéseinek 1999 óta résztvevői. Az országos és nemzetközi szakmai találkozók, hagyományőrző rendezvények rendszeres résztvevői, valamint általános és középiskolákban, művelődési intézményekben számos rendezvényen előadásokat, bemutatókat tartanak. Nungal Nungal (��� sumer dnun-gal) sumer istennő, aki istenként először a III. uri dinasztia idején tűnik fel a forrásokban. Nevének jelentése „nagy úr/úrnő”, korábban elvétve istenek és istennők jelzőjeként szerepel (az i. e. 26. századi Ur-Nungal név valószínűleg még egyszerű jelzős szerkezet). Funkciója a hagyományos értelmezés szerint kezdetektől alvilági jellegű, Komoróczy Géza azonban új megközelítésben úgy értelmezte, hogy alvilági vonatkozásai csak később alakultak ki, eredetileg a nippuri Enlil-templom, az Ékur egyik szentélyének istennője – egyik állandó jelzője az „Ékur úrnője” –, aki a fogva tartást, az igazságszolgáltatási eljárást felügyelte. Ebből a funkcióból vált később az Alvilág egyik őrzőjévé, a közepes rangú alvilági istenek egyikévé. Valószínűleg a III. uri dinasztia államfunkcióinak mitizálása vezetett a kultusz megteremtésével az új istennő megjelenéséhez, minden személynév, amiben előfordul, állami vagy templomi tisztviselő neve. Az istennő tudatos teológiai spekulációval jött létre. Neve ugyan nem közvetlenül utal a funkcióra, de nagyon egybecseng a „börtön” jelentésű en-nun szóval, így kiszámított szójáték is lehet. A korai történészi elképzelések szerint az igazságszolgáltatás jogköre Mezopotámiában a templomokhoz és a papsághoz kötődött, amely feltevést később elvetettek. Nungal istennő arra utal, hogy legalábbis részben mégis a templomok voltak a büntető eljárások színterei. Ebből a korból származik a Nungal-himnusz is. Előfordul Manungal névalak is, akinek jelzői megegyeznek Nungaléval. A dma-nun-gal név feltehetően az *ama-dnun-gal („Nungal anya”) kifejezésből származik. Az istenjegyzékekben csak az i. e. 2. évezred első felében jelenik meg, amikor férjeként szintén egy új istenséget, Birtumot (dbi-i-ir-tum) tisztelték. A bi-i-ir-tum jelentése „kötelék, gúzs, bilincs”. An leánya és Enlil menye, vagy Ereskigal leánya. Más szövegek nem említik, hogy An és Ereskigal ilyen kapcsolatban lett volna. A mitikus rokonság megszerkesztésekor a kor legfontosabb isteneit hozták vele kapcsolatba, így kapott jelentős helyet az isteni hierarchiában. Ekkor Szipparban önálló templomot emeltek számára. Az óbabiloni istenjegyzékekben Enlil csoportjának alacsonyabb rangú istenei között szerepel, mint Ninazu vagy Ereskigal. Ebből következik, hogy az óbabiloni szemléletben már biztosan alvilági funkciói voltak. Ugyanakkor a szippari Nungal-kapu a bírósági tárgyalások színhelye volt. Az Assur-bán-apli könyvtárában fellelt An = Anum kezdetű istenlistában ugyanez az elrendezés figyelhető meg, így az óbabiloni kanonizáció véglegesnek tekinthető további egy évezredre. Az istennőt körülvevő alacsonyabb rangú istenek a következők: Az istenjegyzékekben az alábbi akkád jelzőkkel szerepel: Dzsóecu Sinkanszen A Dzsóecu Sinkanszen (japánul: �� ���) egy kétvágányú, 25 kV 60 Hz-cel villamosított nagysebességű vasútvonal Japánban, amely 269,5 km hosszan fut Tokió és Niigata között. A Kelet-Japán Vasúttársaság (JR East) üzemelteti. 1982 november 15-én nyílt meg. Kezdetben a vonatok 210 km/h sebességgel közlekedtek, később a sebességet 240 km/h-ra növelték. Az építkezés költsége 6,3 milliárd amerikai dollár volt. Rekordok 1991 -ben a Sinkanszen 400-as sorozat 345 km/h sebességet ért el, 1993 -ban a STAR21 kísérleti motorvonat 425 km/h sebességet ért el Vonatok és szolgáltatások Jelenlegi Toki - Sinkanszen 200-as sorozat Max Toki - Sinkanszen E1 , Sinkanszen E4 Tanigawa - Sinkanszen 200-as sorozat - indult 1997 októberben Max Tanigawa - Sinkanszen E1 , Sinkanszen E4 - indult 1997 októberben Megszűnt Asahi - Megszűnt 2002 decemberben Max Asahi - Megszűnt 2002 decemberben Zach Young Zach Young egy szereplő az amerikai ABC televíziós csatorna Született feleségek című sorozatában. A szerepet Cody Kasch játssza. A magyar szinkronja Molnár Levente. Története 1. évad Zach Young a különc gyerek, aki állítólag csecsemőkorában rejtélyes módon megölte a húgát, Danát, de ezt valójában apja, Paul hitette el vele. Zach hamarosan megszállottan szerelmes lesz a szomszéd lányba, Julie Mayerbe, akivel együtt is jár. Ám ez Susannak nem tetszik. Egyszer, amikor Susan erről beszélget Zachkel, a fiú elkezd bútorokat hajigálni. Ekkor Susan eltiltja Zachet Julie-tól, ezért Zach bosszúból felgyújtja Susan konyháját. 2. évad Zach, amikor hazatér, már barátkozik a szomszédokkal is, ami apjának, Paulnak nagyon nem tetszik. Az utolsó részben Paul megkéri Zachket, hogy győzze meg nagyapját, Noah Taylort, hogy adjon Zachnek pénzt, hogy kihozhassa őt a börtönből. Noah már haldoklik. Zach azt mondja, hogy gyáva ahhoz, hogy megkapja „a királyság kulcsát”. Ekkor Zach lekapcsolja Noah lélegeztetőgépét. Ezután Noah ügyvédje elmondja Zachnek, hogy ő örökölte Noah teljes vagyonát. Zach a börtönben hagyja Pault. 3. évad Zach udvarolni kezd Gabrielle-nek, aki szívességet kér tőle (Susan Mayer kényszerítette rá), hogy hozza ki a börtönből Mike Delfinót, az apját. Zach ezt meg is teszi, de Mike megkéri, hogy beszéljen mostoha apjával, Paul Younggal, aki szintén a börtönben van. Zach bemegy hozzá beszélni, de a beszélgetés kudarcba fullad, s Zach örökre a börtönben hagyja Pault. Amikor Gaby a szülinapján leissza magát, reggel arra ébred, hogy Zach mellette fekszik, aki azt mondja neki, hogy szexeltek. Gabrielle ezt el is hiszi, de Carlos bebizonyítja neki, hogy Zach nem feküdhetett le vele. A lány a Scavo Pizzéria megnyitóján végleg szakít Zachkel. Idézetek „Majd ha te meghalsz, én se adok föl gyászjelentést.” Geraldine Zinat Geraldine Zinat (Nizza, Franciaország, 1973. november 25. –) francia-mexikói színésznő és énekesnő. Élete Geraldine Zinat 1973. november 25-én született Nizzában. Francia születésű, de mexikói állampolgár. Karrierjét 1994-ben kezdte. 2012-ben szerepelt a Bienvenida realidadban. 2013-ban Francisca Mogollón szerepét játszotta Az örökség című telenovellában. Ugyanebben az évben szerepet kapott a Las trampas del deseo című sorozatban. Filmográfia Telenovellák Los Miserables (2014) .... Sor Milagros Dos Lunas (2014) .... Directora del Centro de Detención Las trampas del deseo (2013–2014) ... Gema Az örökség (La Patrona) (2013) ... Francisca Mogollón de Suárez Bienvenida realidad (2011) ... Susana Marín Nuestras mejores canciones (2006) ... Geraldine Zinat y Cesar Costa Filmek Las paredes hablan (2012) ... Esperanza Herran From Prada to nada (2011) ... Rece. Bibian Ruiz Deseo (2010) ... Francesca Lozano de Pérez Vampires: Los Muertos (2002) ... Mesera Mexico City (2000) ... Claire Mallbin Al borde (1998) ... Denisse Martínez Lost in the Bermuda Triangle (1998) ... Jenny Sykes Aszúbor Az aszúbor egy természetes csemegeborfajta, amelyet a világ egyik legjobb adottságokkal rendelkező nemes édes boraként tartanak számon. Magyarországon a legértékesebb termőterülete a Tokaj-Hegyalja borvidék. Az aszúborok az úgynevezett „csinált borok” kategóriájába tartoznak, mert előállításuk különleges folyamatot igényel. Története Magyarországon a bortermelés története egészen a római korig nyúlik vissza. Kr. u 272-ben már a föld kiváló adottságait felismerve Probus császár szőlővesszőket telepíttetett a Dunántúlon és a Szerémségben. A honfoglalás korában a Tokaj környéki vadszőlők tisztításával, nemesítésével hoztak létre új szőlőültetvényeket. Ez a terület vált aztán később a 16. századtól az aszútermelés őshazájává. Az aszúszőlő elnevezést a nemes rothadásnak indult szőlőszemekre már egy 1530. február 15-én kelt okiratban említik. Ebben az okiratban, amit Gedenbuch-ban Roggendorf Vilmos részére állítottak ki, I. Ferdinánd megengedi, hogy Magyarországról Németalföldre 2 szekér gyümölcsöt és aszúbort szállíthassanak Mária királyné (II. Lajos özvegye) számára. Itt a bort még nem aszúként, hanem édes borként említik. A nevet az 1560-as években jegyezték fel először magyar nyelven. A lédús szőlőszemek és a töppedt szőlőszemek kiválogatása nélkül keletkező bort Tokaj-Hegyalján szamorodninak nevezik, a név lengyel eredetű, azt jelenti „önmagától született”. Az aszúbor termeléséhez kiváló adottságú szőlővidékre van szükség. Rendkívül fontos a jó minőségű talaj, a szőlővidék fekvése és a klímaviszonyok. Ezenkívül olyan szőlőfajtákat szükséges választani, amelyek jól aszúsodnak. Ilyen fajták a Furmint, amely őshonos a Hegyalján, a Kárpát-medencében alkot fajtacsoportot, változatai: Piros furmint, Változó furmint és Fehér furmint. A másik ismertebb fajta a Hárslevelű és a Zéta (Oremus), amely a Bouvier és Furmint kereszteződésből származik, és a Furmintnál 4-6 héttel korábban érik. Aszú Az aszúszőlő olyan nagy cukor és savtartalommal rendelkező szőlő, amelyet túlérlelnek, aszalnak és így töppedt állagú lesz és nemesrothadásnak indul. Az ilyen szőlőből készült bort nevezik aztán aszúbornak. A kiválogatott aszúszemekből önmagától kicsorduló lé alkotja az aszúesszencia alapanyagát, amely rendkívül értékes, hiszen egy puttony szőlőből (28-30 liter) csupán 1-1,5 l esszencia csordul ki. Az aszúkészítés mértékegységei Az aszúkészítés űrmértékeként a puttonyt és a gönczi hordót tartják számon. A puttony Aszerint, hogy hány puttonyos aszút, (ez lehet 3, 4, 5 vagy 6 puttonyos) akarnak készíteni, annyi puttony aszúszőlőt kell egy gönci hordóban megadott mennyiségű musttal vagy erjedő musttal (murcival) vagy azonos évjáratú borral összekeverni. Egy puttony 36 icce, vagyis 27.2 l. A gönczi hordó Tokaji hordótípus. A nevét Gönc községről kapta. A 19. századtól egy 160 icce=136 liter űrtartalmú tölgyfahordó, az aszúbor készítéséhez űrmértékkel szolgál. Az aszúbor előállítása Az aszúbort aszúsodott vagy nemesen rothadt szőlőbogyókból állítják elő. Kedvező időjárás esetén a túlérett szőlőszemek héja berepedezik és megtelepszik rajtuk a nemesrothadást előidéző gombafajta a botrytis cinerea. Szüret idején, mely általánosan október második felére esik, a furmint és hárslevelű szőlőfürtök aszúsodott szemeit kádakba gyűjtik, amelyet aztán aszútésztává dolgoznak össze. Erre az aszútésztára bort öntenek és áztatják, majd kipréselik. A bogyók préselése után a legalább 25 cukorfokos mustból szeszes erjedés során nyerik a bort. A kinyert nedűnek literenként tartalmaznia kell legalább 30 g természetes szőlő és gyümölcscukrot, valamint 22 g cukormentes vonadékanyagot (extrakt) és valamelyik szőlőfajtára vagy borvidékre jellemző illatot, és zamatanyagot. A bort kisméretű tölgyfahordókban érlelik. Az aszúbor fejlődése és érése 4-6 évig, sőt tovább is tart. A fejlődést a mély, hűvös pince segíti elő. Leghíresebb a tokaji aszú. Régebben ismert volt még a ruszti, móri és ménesi aszú. is. Hosszú menetelés A hosszú menetelés (egyszerűsített kínai írás: ��; hagyományos kínai: ��; pinjin: Chángzhēng) a Kínai Kommunista Párt Vörös Hadserege által végrehajtott stratégiai visszavonulás volt a Kuomintang (Guomindang) hadserege elől a kínai polgárháborúban 1934 és 1936 között. Elnevezése a KNK hivatalos kiadványaiban a Vörös Hadsereg hosszú menetelése (����, hagyományos kínai: ����, pinyin: Hóngjūn Chángzhēng). Szűkebb értelemben a kifejezést a kínai Vörös Hadsereg Első vagy Központi Hadseregének a Csianghszi (Jiangxi) tartományi Jütu (Yudu)ból a Senhszi (Shaanxi) tartománybeli Jenan (Yan'an)ba történt diszlokációjaként használja a történetírás. Ebben az értelemben 1934. október 16-tól 1935. október 19-ig tartott. Bővebb értelemben a hosszú menetelés magába foglalja két másik hadsereg, a Második és a Negyedik Vörös Hadsereg csapatmozgásait is. Az utóbbi tekintetben a folyamat csak 1936. október 22-én fejeződött be. A legfontosabb és legismertebb átcsoportosítás Csianghszi (Jiangxi) tartományból indult 1934 októberében. A Kínai Szovjetköztársaság Első Fronthadserege, melyet egy tapasztalatlan katonai bizottság vezetett, ekkor a teljes megsemmisülés előtt állt. A kommunisták védekezésképpen nyugat, majd észak felé menekültek a Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) vezette Kuomintang (Guomindang)-csapatok elől, és 370 nap alatt mintegy 12 500 kilométert tettek meg (legalábbis az utólagos hivatalos kommunista értékelések szerint). Vezetésüket a bizottságtól fokozatosan Mao Ce-tung (Mao Zedong) és Csou En-laj (Zhou Enlai) vette át. Az utat Nyugat-Kína legnehezebb terepviszonyai között hajtották végre először nyugatra, majd azután északra, Senhszi (Shaanxi) tartományba. A hosszú menetelés tette lehetővé a kínai kommunista hadsereg túlélését annak ellenére, hogy menet közben állományának 90%-át elvesztette. Ez a viszonylagos részsiker alapozta meg Mao Ce-tung (Mao Zedong) vezető szerepét a pártban. Történelmi háttér A kínai polgárháború Az 1921-ben szovjet segítséggel alapított Kínai Kommunista Párt (első vezetője Csen Tu-hsziu (Chen Duxiu) volt) kezdetben együttműködött a polgári forradalmár Szun Jat-szen által alapított nemzeti demokrata forradalmi párttal (Kuomintang (Guomintang), KMT). Szun Jat-szen váratlan halála után, 1925 márciusában, a KMT-n belüli hatalmi harc győztese Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) lett. Az új vezető jól képzett, tehetséges katona volt, aki 1926–27-es északi hadjárata során nagy területeket hódított el a helyi haduraktól, és 1927 áprilisában egységes kormányt hozott létre Nancsing (Nanjing)ban. A többi nacionalista vezetőnél, mint például Vang Csing-vej (Wang Jingwei), keményebb antikommunista álláspontot foglalt el. A nacionalisták és a kommunisták kezdeti együttműködése a hadurak és a japánok ellen 1927. április 12-én a sanghaji (shanghai-i) mészárlással ért véget. Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) csapatai és az általa felfegyverzett bűnözői csoportok (triádok) több ezer kommunistát és munkást öltek meg. Hasonló összecsapásokra került sor Nancsang (Nanchang)ban, Vuhan (Wuhan)ban és Kuangcsou (Guangzhou)ban. A kommunisták vidékre menekültek, és ott alakítottak ki maguknak befolyási övezeteket. Ezzel indult meg a kínai polgárháború első szakasza. A kínai Vörös Hadsereg létrejötte A Kínai Kommunista Párt hadereje, a kínai Vörös Hadsereg hivatalos születésnapja 1927. augusztus 1., a nancsang (nanchang)i felkelés dátuma, de az első paraszti partizánalakulatok már 1926–27-ben létrejöttek Hunanban és Csianghszi (Jiangxi)ban. Az 1927-es, úgynevezett „őszi termés felkelés” idején, melyet a KKP központi bizottsága határozott el és Hunanban Mao vezetett, a serege már tekintélyes méretű lett. Belőlük szervezte meg Mao a 4–5000 fős 1. hadosztályt. A kínai Vörös Hadsereg Dél- és Közép-Kína számos vidékén kezdett szerveződni. Három fő forrásból toborozták katonáit: a felkelt parasztokból, helyi rablóbandákból és a Kuomintang (Guomindang)hoz közel álló helyi hadseregek fellázadt csoportjaiból. Mao 1. hadosztálya a kezdeti sikerek után nagy veszteségeket szenvedett, és visszavonult a Csingkangsan (Jinggangshan) hegyeinek természetes erődjébe, Csianghszi (Jiangxi) tartományban. Onnan intézett támadásokat a környék ellen. Katonai szempontból jelentős, politikailag azonban kétes értékű támogatást kapott két népes rablóbandától, amelyek már korábban is a Csingkangsan (Jinggangshan) sziklái közé telepedtek. 1928 júliusában az 5. önálló Kuomintang (Guomindang) hadosztály is átállt a kommunisták oldalára. Ennek egyik ezredparancsnoka volt Peng Tö-huaj (Peng Dehuai), a későbbi neves kommunista hadvezér, majd védelmi miniszter. Mao Ce-tung (Mao Zedong) 1929–31 között, a KKP KB-tól kapott teljhatalom birtokában, Csianghszi (Jiangxi) és Fucsien (Fujian) tartományok határvidékén önálló hatalmi bázist épített ki Zsujcsin (Ruijin) központtal. Itt jött létre az úgynevezett Központi Szovjetterület, mintegy 50–60 000 négyzetkilométernyi területen, 4–5 millió fős lakossággal, viszonylag jelentős ipari üzemekkel. Ennek a területnek a haderejét szervezték az Első Vörös Hadseregbe, vagy központi hadseregcsoportba. A második legnagyobb szovjetterület körülbelül 40 000 négyzetkilométer kiterjedésű volt 3 millió lakossal, és a Hunan–Hupej (Hubei)–Anhuj (Anhui) tartományok háromszögében, a Jangcétól északra terült el. Haderejét a Negyedik Vörös Hadsereg adta (gyakran nevezték ezt 4. hadseregnek, hadtestnek, frontnak vagy hadseregcsoportnak is). Ennek létszáma 12–15 000 fő volt, körülbelül 10 000 lőfegyverrel. Hunan–Csianghszi (Jiangxi)–Hupej (Hubei) határvidékén is működött egy partizáncsapat 3–4000 fővel, amit 16. önálló hadosztálynak neveztek. Az általa ellenőrzött terület 12 000 négyzetkilométerre terjedt ki. Ez az egység azonban elszigetelődött, nem tudott szilárd területet kialakítani, és a nacionalista erők felszámolták. A Jangce középső folyása mentén is volt egy szovjetterület, Hupej (Hubei) és Hunan tartomány határvidékén, 20 000 négyzetkilométer területen, 10 000 katonával, akik a Második Vörös Hadsereghez tartozónak vallották magukat. Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) negyedik hadjáratának kezdetén, 1932-ben összesen hat nagyobb szovjetterület volt, mintegy 150 000 négyzetkilométernyi összterülettel, 63–72 000 katonával, 45–50 000 lőfegyverrel. Az általuk ellenőrzött terület Belső-Kína 18 tartománya területének 3,5–4%-át, lakosságának 2,5–3%-át tette ki. A katonai egységek elnevezéseinek kialakulása A Kínai Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg (��, Hung csün (Hóng jūn); „vörös hadsereg”) magasabb egységeinek neve fokozatosan alakult ki, gyakran következetlenül. Az első kommunista csapategységek gyakran a Kuomintang (Guomindang) erői sorából dezertáltak, sőt meg is tartották eredeti elnevezésüket. A hosszú menetelés idejére a sok kis egységet három nagyobb csoportba szervezték, az Első Vörös Hadseregbe (�����/�����/ Hung Ji Fangmien Csün (Hóng Yī Fāngmiàn Jūn)), a Második Vörös Hadseregbe (�����/�����/ Hung Er Fangmien Csün (Hóng Èr Fāngmiàn Jūn)) és a Negyedik Vörös Hadseregbe (�����/�����/ Hung Szi Fangmien Csün (Hóng Sì Fāngmiàn Jūn)). Néhány fordításban ezek neve első, második, negyedik „fronthadsereg”. Az Első Vörös Hadsereg alkotórészei az első, harmadik és ötödik hadseregcsoportok voltak Csianghszi (Jiangxi) tartományban Po Ku (Bo Gu) és Otto Braun, a Komintern katonai szakértője (kínai mozgalmi neve Li Tö (Li De), ��) vezetése alatt. (Otto Braunt 2006-ban, a hosszú menetelés 70. évfordulója alkalmából a Pekingi Társadalomtudományi Akadémia a modern Kína történelmében legjelentősebb szerepet játszó 50 külföldi személy közé választotta.) (A Kuomintang (Guomindang) haderejében a hadseregcsoport elnevezést olyan méretű magasabb egységekre alkalmazták, amelyek nyugaton inkább hadsereg név alatt szerepeltek. Eleinte a kommunisták is ezt vették át, később azonban változtattak ezen, így lett több hadseregcsoportból egyetlen hadsereg.) Amikor a Negyedik Vörös Hadsereg Csang Kuo-tao (Zhang Guotao) parancsnoksága alatt megalakult kisebb egységekből a Szecsuan (Sichuan) és Senhszi (Shaanxi) határterületén, még nem volt kialakult szervezeti rendszere a KKP haderőinek, sőt a központi befolyás érvényesítése is korlátozott volt. A Második Vörös Hadsereget Kujcsou (Guizhou) keleti részén hozták létre a Ho Lung (He Long) illetve Hsziao Ko (Xiao Ke) vezette második és hatodik hadseregcsoport egyesítésével. (A „Harmadik Vörös Hadsereget” korábban Ho Lung (He Long) állította fel Hunan és Hupej (Hubei) tartományok határán, 1932-re azonban a nacionalista haderők szétverték). A három megmaradt hadsereg megőrizte nevét (első, második és negyedik) mindaddig, amíg a kommunista erők 1937-ben – legalábbis névleg – egyesültek a Kuomintang (Guomindang) erőivel a japánellenes harcban. Ekkor belőlük alakult meg a Nyolcadik Hadsereg (angolul „Eighth Route Army” néven tartják számon) és az Új Negyedik Hadsereg. A Kuomintang (Guomindang) támadása 1930 és 1933 között Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) négy eredménytelen kísérletet is tett a kommunisták leverésére. A kommunisták táborában ellentétek voltak a parasztságra támaszkodó Mao és a Komintern külföldi tanácsadói között, akik a városi proletariátusra kívántak építeni. 1933 szeptemberében Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) már egymillió fős sereget mozgósított egy bekerítő támadásra a kommunista körzetek ellen, Hans von Seeckt német tanácsadó taktikai segítségét is igénybe véve. Megerősített gyűrűt hoztak létre Csianghszi (Jiangxi) körül. 1934 júliusában a kommunista párt akkori vezetői, az ún. „huszonnyolc bolsevik” akiknek csoportját Moszkvában hozták létre Vang Ming (Wang Ming) (mozgalmi név, eredeti neve Csen Sao-jü (Chen Shaoyu)) és Po Ku (Bo Gu) vezetésével, eltávolították Maót a Politikai Bizottságból, és rövid időre házi őrizetbe is helyezték. Helyébe Csou En-laj (Zhou Enlai) lépett, mint a katonai bizottság vezetője. A három főből álló katonai bizottság tagja volt még Otto Braun (Li Tö (Li De)) és Po Ku (Bo Gu), szintén a Komintern tanácsadója. Ez a bizottság felhagyott Mao mozgó taktikájával és vállalta a közvetlen ütközést a Kuomintang (Guomintang) erőivel, azonban a kommunista csapatok súlyos vereségeket szenvedtek. Mao Ce-tung (Mao Zedong) később keserűen írt arról, hogy bár 1928-ra alapvetően kialakultak és bizonyítottak gerillahadviselés módszerei, 1932-től azokat három évre félretették és megbélyegezték. A Kuomintang (Guomindang) 1933-ban indított ötödik hadjáratának terve alaposan különbözött a megelőző négy, sikertelen akcióétól. A fegyelem erősítése érdekében minden csapategységnél politikai osztályt hoztak létre Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) elit „kékingeseiből”, megerősítették a tábori csendőrséget is. Az általuk meghódított területeken bevezették a „kölcsönös felelősség elvét”: azaz a falu egész lakossága felelt az esetleges dezertálásokért, egyúttal fokozták a propagandát a lakosság körében. Az új hadjárat katonai koncepcióját német tanácsadók dolgozták ki. A hét fő irányból, összesen 40 hadosztállyal a szovjetterület középpontja felé indított támadásokat a védelem harcászati eszközeit alkalmazva kellett végrehajtani: azaz lépésről lépésre előrehaladva utakat, majd úgynevezett blokkházakat, könnyűfegyverekkel bevehetetlen betonerőd-rendszert kellett kiépíteni. A hosszadalmas és költséges vállalkozáshoz jelentős európai kölcsönök álltak rendelkezésre Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) számára. A támadó erők összlétszáma összesen mintegy félmillió fő volt, szemben a kommunisták rendelkezésére álló mintegy 50 000 katonával. Nehézfegyverzete csak a támadóknak volt, akiket még ötszáz repülőgép is támogatott. A védőknek légvédelmi eszközei sem voltak. A kommunisták az erőviszonyok javítása érdekében nagy toborzási kampányt indítottak, amivel 1934 folyamán hivatalos adataik szerint 100 000 fővel növelték a seregeik létszámát. A reguláris csapatok azonban legfeljebb 60 000 fővel erősödhettek, a többiek lógósok, alkalmatlanok, vagy csak kisegítő szolgálatra alkalmas személyek voltak. A lassan, de biztosan előrehaladó Kuomintang (Guomintang)-offenzívával szemben a kommunista erők értek még el részsikereket, de nem tudták megfordítani az események alakulását. A háttérben meg kellett indítani a szovjetterület kiürítése tervének kidolgozását. 1934 augusztusában, amikorra a Vörös Hadsereg már kimerült az elhúzódó konfliktus és a vereségek miatt, Mo Hsziung (Mo Xiong) kommunista kém, aki Csou En-laj (Zhou Enlai) utasítására épült be a Kuomintang (Guomindang) katonai főhadiszállására Nancsang (Nanchang)ban, jelentette: Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) döntő csapásra készül a kommunista „főváros”, Zsujcsin (Ruijin) ellen. A kommunista hadvezetés a teljes megsemmisülés elkerülése érdekében stratégiai visszavonulás mellett döntött. Ennek során egyesíteni kívánták erőiket a Ho Lung (He Long) vezette Második Hadsereggel, amelyről úgy tudták, hogy Hupej (Hubei)ben tartózkodik. A Kuomintang (Guomintang) csapásai alatt azonban már a második hadsereg is megindította visszavonulását nyugat felé. A visszavonulás Az Első Vörös Hadsereg A hadmozdulatokat a Fang Cse-min (Fang Zhimin) vezette csapatok kezdték meg, amelyek áttörték a Kuomintang (Guomintang) első vonalait még 1934 júniusában. A Kuomintang (Guomintang), számbeli fölénye és megerősített állásai miatt, nem számított a támadásra. A kommunista csapatokat azonban első sikereik után nagyrészt felmorzsolták. Ez a támadás azonban csak egy elterelő hadművelet volt, a fő egységek távozásának megkönnyítése érdekében. A szovjetterület kiürítésének előkészületei szeptember végére fejeződtek be. A fő erők elfoglalták kiindulási körzeteiket. A frontokon már felváltották őket a hátramaradó önálló és helyi egységek, amelyeknek az volt a feladatuk, hogy a támadók erőit egy ideig lekössék. 1934. október 16-án a Po Ku (Bo Gu) és Otto Braun vezette mintegy 80 000 fős főerő támadta meg a Kuomintang (Guomintang) állásait Jütu (Yudu) közelében. A harcoló csapatok mellett 11 000 fős igazgatási személyzet és több ezer civil teherhordó vett részt a kitörésben. A nagyrészt beteg vagy sebesült katonákból álló, mintegy 20 000 fő hátramaradó folytatta az utóvédharcot, és akik életben maradtak, szerteoszlottak a környéken. A Kuomintang (Guomintang) csapatai a hátramaradók között több neves vezetőt is elfogtak és kivégeztek Ruijinban 1934 novemberében, így Csü Csiu-paj (Qu Qiubai)t és Mao Ce-tung (Mao Zedong) két öccse közül a fiatalabbat, Mao Ce-tan (Mao Zetan)t. Az Első Vörös Hadsereg, vagy más források szóhasználata szerint a Központi Hadseregcsoport tényleges ereje induláskor a következőképpen alakult: összesen 75–81 000 fő, ebből 57–61 000 harcos 41–42 000 fegyverrel, ebben 1000 géppuskával és géppisztollyal. Minden harcosra egy-két kézigránát jutott, minden puskára 70–100, minden géppuskára 5–600 töltény. A híradást tábori rádió-adóvevők és telefonok biztosították. Az előbbiek segítségével eredményes rádiófelderítő tevékenységet is folytattak, lehallgatták és megfejtették a nacionalista erők közleményeinek jelentős részét. A harcoló csapatokat öt hadtestbe tagolták. Két evakuációs oszlopban helyezkedtek el KKP központi bizottság, a kormány, a haditanács és a főtörzs tagjai, illetve a hadtáp, tábori kórház és egyéb intézmények. Egy úgynevezett tartalékhadosztály újonnan toborzott teherhordókból állt, akik százával cipelték az ezüstpénzzel tele ládákat, hadianyaggyártó gépeket és ezerféle egyéb felszerelést. Fegyverzetük csak kardokból, késekből állt. A menet minden résztvevője maga vitte mintegy kétheti élelmiszer-ellátmányát, főleg rizst és sót. Ennek kiegészítésére a lakott területeken való átvonulás során helyi forrásokból „vételezhettek”. Az Első Vörös Hadsereg három menetoszlopban haladva érte el Hszinfeng (Xinfeng) térségében a Kuomintang (Guomintang) első erődövét. Ezt a frontszakaszt az 1. Kuangtung (Guangdong)i hadsereg 1. hadosztálya védelmezte, amit meglepetésszerű támadással sikerült szinte veszteségek nélkül megsemmisíteni. A Vörös Hadsereg a második erődövet is sikerrel küzdötte le Hunan (Hunan) határán. Bár még a harmadik, könnyebben megerősített erődövet is sikerült menetből áttörni, ezután Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) csapatai már párhuzamos üldözésbe kezdtek, és a negyedik erődövnél megerősítették a védelmet. Az 1934 novemberének utolsó és decemberének első napján lezajlott csatában a Vörös Hadsereg több mint 40 000 főt vesztett, és további nagy nehézségek álltak előtte. A legnagyobb veszteségeket a nem harcoló alakulatok szenvedték el. A parancsnokság úgy döntött, hogy a nehezen szállítható gépek és eszközök nagy részét hátrahagyják; ezután a teherhordók is szétszéledtek. A veszteségek súlyosan hatottak a csapatok moráljára, megindultak a dezertálások. A harcoló csapatok létszáma mintegy 45 000 főre csökkent. Az 1934. december 12-én lezajlott gyűlésen nagy elégedetlenség mutatkozott meg az addigi vezetőkkel, Po Ku (Bo Gu)val és Otto Braunnal szemben; Mao Ce-tung (Mao Zedong) szerepe megerősödött. Sikerült viszont kijutni az erődövek körzetéből, és a párhuzamosan üldöző Kuomintang (Guomintang)-csapatok sem támadták meg a kommunista erőket. A földi üldöző csapatokat egyre inkább repülők váltották fel. Az egyik legszegényebb tartományban, Kujcsou (Guizhou)ban haladtak előre, élelmiszerforrások nem nagyon akadtak. A nagyobb városokban azonban sikerült lefoglalni néhány nagy élelmiszerraktárat, amelyek készleteiből a saját ellátás mellett a lakosság számára jutott. Mao felemelkedése Cunji (Zunyi) városában a Vörös Hadsereg pihenőhöz jutott, mivel az üldözőik egyelőre felfüggesztették a hajszát, erőik átcsoportosítására készültek. Mao ezt arra használta fel, hogy kikényszerítse a KKP KB Politikai Bizottsága kibővített ülésének összehívását. Így került sor 1935. január 15–17-én a KKP később legendássá vált cunji (zunyi) konferenciájára, amelynek egyik célja a Politikai Bizottság átalakítása volt. Mao támogatóinak törekvése az volt, hogy válasszák meg őt a Politikai Bizottság, sőt esetleg a Kínai Kommunista Párt elnökévé (ilyen funkció addig nem létezett), egyik hívét pedig, Csang Ven-tien (Zhang Wentian)t (mozgalmi neve Lo Fu (Luo Fu)) a párt főtitkárának. Maónak azonban nem sikerült megszereznie a többség teljes támogatását. A gyűlésen megbírálták ugyan Po Ku (Bo Gu) és Otto Braun kudarcos vezetői munkáját, és Csang Ven-tien (Zhang Wentian) a párt főtitkára lett, de Mao csak a Politikai Bizottság állandó bizottságának (a Politikai Bizottságnak már addig is tagja volt) valamint a Katonai Bizottság háromtagú testületének tagja lett. A másik két tag Csou En-laj (Zhou Enlai) (a bizottság kinevezett vezetője) és Vang Csia-hsziang (Wang Jiaxiang) lett, akinek a támogatását Mao már korábban elnyerte. Egyikük sem volt azonban kimondottan katonai szaktekintély, ezért Mao a cunji (zunyi) konferencia után az Első Vörös Hadsereg tulajdonképpeni vezetőjévé vált. A későbbi kommunista legendáriumban, sőt Edgar Snow híres könyvének még az 1968-as kiadásában is, ezek a történések már úgy szerepeltek, miszerint Maót Cunji (Zunyi)ban a KKP első számú vezetőjének választották. Kétségtelen azonban, hogy bár Mao itt még nem jutott el a csúcsra, megindult azon az úton, amelynek végén, tíz év múlva, a kínai kommunisták vitathatatlan, egyszemélyi vezetőjévé vált. A helység óvárosában található épület, ahol az értekezlet zajlott, ma múzeum. Szecsuan (Sichuan) felé A cunji (zunyi) tanácskozás után a Politikai Bizottság és a haditanács jóváhagyta Mao stratégiai koncepcióját, ami egyfelől új bázis létrehozását irányozta elő Kujcsou (Guizhou), Jünnan (Yunnan) és Szecsuan (Sìchuān) tartományok közös határvidékén, másfelől a Jangcén való átkelést, a Csang Kuo-tao (Zhang Guotao) vezette Negyedik Vörös Hadsereggel (más forrásokban negyedik hadtest) való egyesülés érdekében. A koncepció két része között azonban ellentmondás volt, mert a megjelölt terület a Jangcétól délre található, és a széles, többek között a Kuomintang (Guomintang)-erők folyami flottillája által jól védhető folyamon való átkelés, ha sikerül, nyilvánvalóan visszafordíthatatlan lépésnek ígérkezett. A hadsereg északra fordult, Szecsuan (Sìchuān) felé, és megpróbálta erőltetett menetben elérni a Jangcét. A csapatok napi 40–50 kilométert tettek meg. A katonák könnyű posztócipőjükben vagy háncssaruban sajátos, lassú, erőkímélő futólépésben haladtak. A Jangcét azonban nem sikerült elérni, az oda vezető utat blokkolták Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) erői, mivel a cunji (zunyi) pihenő és tanácskozás 12 napját felhasználták erőik közelebb hozatalára. 1935 februárjában Mao felesége, Ho Ce-csen (He Zizhen) kislányt szült. A visszavonulás súlyos körülményeire tekintettel a gyermeket nevelőszülőknél hagyták. Két brit kutató 2003-ban végigjárta a hosszú menetelés útvonalát, és Jünnan (Yunnan) tartományban találkozott egy asszonnyal, aki születési adatai alapján a helyi hatóságok szerint is esetleg Mao lánya lehetett. Mao és Ho Ce-csen (He Zizhen) öt gyermekük közül hármat hagytak el az évek során hasonló módon. Egy hónapi manőverezés után a hadsereg újra Cunji (Zunyi) körzetében volt, a stratégiai célokat nem sikerült megvalósítaniuk.A Kuomintang (Guomintang) felvonuló főerőivel azonban el tudták kerülni az összecsapást, sőt a velük szövetséges kujcsoui csapatok két-három hadosztályát is sikerült szétverni egy összecsapásban. Több ezer foglyot ejtettek, fegyvereket és lőszerkészleteket zsákmányoltak. A hadifoglyokat – miután rövid „politikai felvilágosításban” részesítették és megeskették őket, hogy nem fognak többet a Vörös Hadsereg ellen harcolni – elengedték. Csak egy kis részüket sikerült rávenni arra, hogy csatlakozzanak a kommunistákhoz. Az ellenfél fő erői azonban egyre közeledtek. Nem volt más választás, újra a legkisebb ellenállás irányában kellett kitörni. Cunji (Zunyi)t dél felé hagyták el, amerről korábban oda érkeztek. Újra átkeltek a Vu (Wu) folyón (Vucsiang (Wujiang)), csak ellenkező irányban. Utána folyamatosan manővereztek, az útirány állandóan változott. Két hónapon át, 1935 márciusa és áprilisa folyamán vonult megállás nélkül az első hadsereg Dél-Kujcsou (Guizhou) és Kelet-Jünnan (Yunnan) vidékein. Állandóan szorongatták őket a nacionalisták üldöző erői, illetve tartományi szövetségeseik. Közben elértek kisebb sikereket is, elérték és megsemmisítették a Kujcsou (Guizhou) tartomány fővárosa, Kujjang (Guiyang) melletti repülőteret az ott állomásozó repülőgépekkel együtt. Több várost sikerült úgy bevenni, hogy az ottani gyenge erők először azt hitték, a Kuomintang (Guomintang) csapatai közelednek. Zsákmányul ejtették Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) egyik törzsautóját, értékes gyógyszerekkel és fontos térképekkel. A menetelés azonban továbbra is alapvetően visszavonulás, esetenként szabályos menekülés volt, gyakran éjszaka, mert a Kuomintang (Guomintang) repülőgépei rendszeresen támadtak. A hadsereg egyre nehezebb terepen haladt. A Kujcsou (Guizhou)-Jünnan (Yunnan) határvidék sziklás hegyei között, meredek ösvényeken, mély szakadékok felett haladtak. Sok ló elpusztult, csak az öszvérek bírták az utat. Nagyok voltak az emberveszteségek is, főleg lemorzsolódás, elmaradozás formájában. A kevés síkságon is alig volt rizs vagy zöldség; a helyi parasztok főleg mákot termeltek. A hadsereg is csak ópiumot tudott zsákmányolni, ami eltarthatósága és egyszerű oszthatósága miatt errefelé az általános fizetőeszköz szerepét is betöltötte: ezüstpénz helyett ezzel fizettek, ezt mindenütt készséggel elfogadták. Az itt toborzott teherhordóknak és önkénteseknek meg kellett engedni az ópiumszívást is, ami egyébként a Vörös Hadseregben szigorúan tilos volt. A nehéz körülmények, a perspektíva hiánya miatt újra kiéleződtek az ellentétek a vezetők körében. Ezúttal Mao ellen irányultak a bírálatok. Korábbi támogatói, Lo Fu és Lin Piao az „ellenség elöli megfutamodással”, „katonai csőddel” vádolták. Lo Fu a viták során történelmi példákra hivatkozott, miszerint errefelé, a Csinsacsiang (Jīnshā Jiāng) (���, Arany homok folyó – a Jangce felső szakasza) vidékén a 3. században, a Három Birodalom korszakában, valamint a 19. század második felében, a Tajping-felkelés idején egész hadseregek pusztultak el. Az első hadsereg létszáma ebben az időben mintegy 22 000 fő volt, azaz Cunji (Zunyi) óta is elvesztette állományának felét. Egyre fontosabbá vált az átkelés a Jangce felső szakaszán, de ennek Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) is a tudatában volt, és erőiket errefelé irányították. A folyóparton erődöket építettek, a csónakokat összeszedték vagy elpusztították. Végül is egy hadicsellel sikerült az átkelés. 1935. május elején egy hadtest észak felé haladva egy kedvezőnek látszó helyen hozzálátott tutajok építéséhez, és a főerők is ebbe az irányba haladtak, magukra vonva az ellenfél figyelmét. Egy másik különítmény, a helyi viszonyokat jól ismerő parancsnokkal az élén, az ellenkező irányba indult. Egy olyan helyen, ahol a folyó balpartján a Kuomintang (Guomintang) által erődökkel kiépített sziklafal volt, Kuomintang (Guomintang) egyenruhába öltözve jelentek meg a jobbparton, Hamarosan csónakot küldtek értük. Egy szakasz átkelt, és szinte ellenállás nélkül el tudta foglalni a helyi erők által őrzött erődöket. A főerők aztán erőltetett menetben haladtak a helyszínre, majd éjjel-nappal folytatták az átkelést a mintegy 200 méter széles, erős sodrású folyón. Így is majdnem egy hétig tartott a művelet, de be tudták fejezni, mielőtt Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) nagyobb erői a helyszínre érkezhettek volna. Az átkelés után a csapatok kisebbségi területekre értek, amelynek lakossága helyi háborút folytatott az ottani kínai hatóságok ellen. A kommunistáknak sikerült néhány vezetőjüket kiszabadítani a Kuomintang (Guomintang) fogságából és megállapodni a helyi nemzetiség (ji, másképpen lolo) képviselőivel a békés áthaladásról, sőt az élelmiszer-ellátásról is. A sikeres átkelés újra megerősítette Mao politikai helyzetét. Egy értekezleten megállapodtak: Szecsuan (Sichuan) északnyugati része felé haladnak, hogy a feltehetően a környéken tartózkodó negyedik hadsereggel együtt ott építsenek ki új bázist maguknak. A továbbvonulás észak, a Tatu (Dadu) folyó (Tatuho (Dadu He)) felé valamivel kedvezőbb körülmények között zajlott a korábbiaknál. A terep valamelyes védelmet nyújtott a Kuomintang (Guomintang)-légierő támadásaitól. A helyi nemzetiség jóindulatú semlegessége és a tartományi csapatok viszonylagos passzivitása is segített. Egy jelentős élelmiszerraktár elfoglalása révén az ellátáson is sikerült javítani. A csapatok morálja javult, a vezetésen belüli viták háttérbe szorultak. A kommunista csapatok úti célja azonban a nacionalisták számára is nyilvánvaló volt, és ők minden erővel igyekeztek eltorlaszolni a Szecsuan (Sìchuān) belső részébe vezető utakat. A fő természetes akadály, a Tatuho (Dadu He) keleti (bal) partját jünnani és szecsuani tartományi csapatok igyekeztek lezárni. A kommunisták ezúttal is a menet gyorsításával, napi 30–40 kilométert megtéve igyekeztek olyan helyre jutni, ahol gyengébb a védelem. Felderítőik egy komp létezéséről is jelentettek, de mire odaértek, azt már az ellenfél elszállította. Csak egyetlen elrejtett csónakot találtak, amin egy szakasz, géppuskatűzzel fedezve, átkelt a folyón. Ez a művelet azonban csaknem egy órát tartott a rohanó hegyi folyón. Nyilvánvaló volt, hogy az egész hadsereg átkelésére így nincs mód. A folyón létezett egy 18. századi függőhíd, a Luting (Luding) híd. Efelé fordult a sereg. Mire odaértek, a helyi erők a túlpartról a híd pallózatának nagy részét már leszedték. A kommunisták előőrse a csupasz drótokon kelt át az ellenséges tűzben, jelentős veszteségekkel. Ugyanakkor a túlparti védők létszáma is alacsony volt, és végül pár nap alatt sikerült az egész sereg átkelése. Az átkelés a Tatuho (Dadu He)n nagy taktikai siker volt, de stratégiailag nem oldott meg semmit, mert közben Csang Kaj-sek csapatai felvonultak, és beljebb mégis elzárták a Szecsuan (Sìchuān) belső részébe vezető utat. Tovább kellett vonulni észak felé, a negyedik hadsereggel való egyesülés érdekében. Egyesülés a Negyedik Vörös Hadsereggel A hadsereg újra rendkívül nehéz körülmények között haladt észak felé, Szecsuan (Sìchuān) és Tibet (illetve a korabeli Hszikang (Xikang) tartomány, amely ma Tibet része) határvidékén. Egyre magasabb hegyeket kellett megmászni. A nyári időszak ellenére a hőmérséklet alig haladta meg a 10 fokot. A lakosság minden kínaival szemben ellenséges volt, marháit, élelmiszerkészleteit elrejtette, a lemaradozó katonákat megtámadta. A csapatok körében felütötte a fejét a vérhas és a tífusz is. Az első hadsereg létszáma, a nem harcoló elemeket is beszámolva, tizenöt-húszezerre csökkent. Június közepén végre biztos értesüléseket kaptak a negyedik hadsereg haladási irányáról. Az első hadsereg is azonnal abba az irányba fordult. 1935 júliusában Mao csapatai egyesültek a Csang Kuo-tao (Zhang Guotao) vezette, Honan (Henan)ból nyugat felé távozott Negyedik Vörös Hadsereggel, amelynek létszámát ekkor 50 000 főre becsülték, és Nyugat-Szecsuan (Sìchuān)ban valamint Kelet-Hszikang (Xikang)ban mintegy 30 000 négyzetkilométeres – igaz, ritkán lakott, nemzetiségi – területet ellenőrzött. A csapatok megpihentek, a vezetők tanácskoztak. 1935. június 28-án hivatalosan összeült a KKP KB Politikai Bizottsága, amire Otto Braunt is meghívták. Mao helyzete újra meggyengült. Bár a negyedik hadsereg részéről csak Csang Kuo-tao (Zhang Guotao) volt tagja a Politikai Bizottságnak, csapatainak létszáma, a környék feletti ellenőrzés gyakorlása révén kétségtelen volt a vezető szerepe. Mao nem is kísérletezett frakcióharcokkal, egyelőre belenyugodott abba, hogy Csang Kuo-tao (Zhang Guotao)t válasszák meg az egyesített Vörös Hadsereg politikai főbiztosának, ami az adott helyzetben a legfelső vezetői posztot jelentette. A hadsereg katonai parancsnoka Csu Te (Zhu De) lett. Mao viszont a párt vezetője maradt, és a „kétfejű” vezetés hamarosan konfliktust is okozott. Az első és a negyedik hadsereg integrálásáról csak szavak folytak, a gyakorlatban a két egység megőrizte különállását. Az ellátási nehézségek a magaslati mocsaras vidéken fokozódtak, a lakosság ellenséges érzelmű volt, élelmiszereit elrejtette, a rekviráló csapatokon, ha tehette, rajtaütött. A katonák learatták a félig érett árpát is, vad füveket, fakéreglisztet, „vitamindús földet” ettek. A sókészlet is teljesen elfogyott. A kommunista vezetők többsége Kanszu (Gansu) tartományon át Senhszi (Shaanxi) tartományba, az ott már létező kisebb szovjetterületre szándékozott vonulni a csapatokkal, de voltak eltérő vélemények is. Csang Kuo-tao (Zhang Guotao) a Szovjetunió határai közelében szeretett volna bázist kialakítani. (Ezt Moszkva egyébként nem pártolta, mert érdekei azt diktálták, hogy a KKP a tulajdonképpeni Kínában erősödjön meg, nem pedig a Szovjetunióval határos területeken. Befolyása azonban – mivel érdemleges támogatást sem tudott nyújtani – gyenge volt a folyamatok alakulására.) A nézeteltérés nyomán a két sereg elvált. Csang Kuo-tao (Zhang Guotao) a Negyedik Vörös Hadsereggel nyugatra, Hszincsiang (Xinjiang) felé indult, de erőit a Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek)kel szövetséges muzulmán Ma család hadurai szétverték. Maradványaik végül a Második Vörös Hadsereghez csatlakoztak, és velük érkeztek Senhszi (Shaanxi) tartományba. A negyedik hadsereg szétesése Mao számára politikailag kedvező volt, mert megszabadult vetélytársától. A KKP hivatalos párttörténete aztán Csang Kuo-tao (Zhang Guotao)t pártellenes árulónak nyilvánította különutas politikája miatt. A Második Vörös Hadsereg A Második Vörös Hadsereg a saját visszavonulását 1935. november 19-én kezdte meg Hupej (Hubei)ből Ho Lung (He Long) vezetésével, aki 1923-ig a Kuomintang (Guomindang) Huszadik Hadseregét vezette, mielőtt csatlakozott volna a kommunista párthoz. Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) megtorlásul kivégeztette rokonait, köztük három nővérét és egy fivérét. 1932-ben Ho Lung (He Long) létrehozott egy kommunista övezetet a Hunan-Csianghszi (Jiangsi) határvidéken, és 1934 augusztusában megkapta a Második Vörös Hadsereg parancsnokságát Hupej (Hubei) tartományban. Az Első Vörös Hadsereg Hsziao Ko (Xiao Ke) vezette egyik csoportja kapcsolatot keresett velük, ami létre is jött, de közben elvesztette az összeköttetést az első hadsereggel, így az egység végleg velük maradt. Ho Lung (He Long) erői útjukon távolabbra jutottak nyugatra, mint az első hadsereg, egészen Lijiang-ig Jünnan (Yunnan) tartományban, majd a Jáde Sárkány havasokon át a már a tibeti felföldön fekvő Nyugat-Szecsuanig. Ho Lung (He Long) és Hsziao Ko (Xiao Ke) két nővért vett feleségül a hadsereg soraiból, akik az út során szültek a tibeti felföld mocsarai között. A Második Hadsereg az útján foglyul ejtett két európai misszionáriust, Rudolf Alfred Bosshardtot és Arnolis Haymant, akik 16 hónapig maradtak velük. Bosshardt később könyvet írt élményeiről. A három hadsereg egyesülése Mao Első Vörös Hadserege rengeteg nehézség után 1935 októberében érkezett Senhszi (Shaanxi) tartományba. Útja során szinte leküzdhetetlen természeti akadályokon kellett keresztülverekednie magát; rendszeresen haladtak sziklafalakba vájt keskeny, meredek szegélyutakon, ingatag függőhidakon át. A fegyveres ellenállás azonban csekély volt, a helyi erők fejtettek ki csak ellenállást itt-ott, Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) megelégedett azzal, hogy elháríthatta a Szecsuant fenyegető támadást. Később, Kanszu (Gansu) tartományban, amelyen áthaladtak, az első hadsereg katonái általában muzulmán vallású lakossággal találkoztak. A hadsereg, vezetői parancsára, a legmesszebbmenőkig tekintettel volt a helybéliek vallási szokásaira. A politikai főcsoportfőnökség elrendelte, hogy a házakba, mecsetekbe a katonák ne lépjenek be, a lakosok edényeit ne használják, disznóhúst ne egyenek. Az ellátással mégsem voltak nehézségeik, mert a földesurak javait elkobozhatták. A Negyedik Hadsereg maradványai idővel szintén megérkeztek Senhszi (Shaanxi) tartományba, de Csang Kuo-tao (Zhang Guotao), bár a KKP alapító tagja volt, többé már nem versenyezhetett Mao tekintélyével. A Második Vörös Hadsereg 1936. október 22-én érkezett meg, és a kínai történetírásban azóta a „három hadsereg egyesülésének” nevezett folyamattal lezárult a hosszú menetelés. Az út során a kommunista hadseregek, ha tehették, mindenfelé elkobozták a helyi hadurak és földesurak vagyonát és fegyvereit, a parasztok és szegények soraiból pedig utánpótlást toboroztak. Ennek ellenére Mao parancsnoksága alatt már csak mintegy 8000 harcos volt jenani megérkezésekor, közülük is csak 7000 volt az eredeti, mintegy 80 000 fős hadsereg tagja. A veszteségek sok részből tevődtek össze, a fáradtság, az éhség, a hideg és a betegségek csakúgy szedték az áldozatokat, mint a csaták. Természetesen nagy volt az elmaradók és a dezertálók száma is. A KKP országos tagsága ebben az időszakban 300 000-ről 40 000 körülire csökkent. Az új bázis Észak-Senhszi (Shaanxi) tartománynak a Kanszu (Gansu) és Ninghszia (Ninghszia-Huj Autonóm Terület) tartományokkal határos részein 30–40 000 négyzetkilométeren terült el. A városok azonban kevés kivétellel ezen a vidéken is a Kuomintang (Guomindang) kezén maradtak. Néhány termékenyebb folyóvölgytől eltekintve a vidék kopár volt, a kemény lösztalaj alig hozott termést. A katonák és a parasztok fejadagja egyaránt napi három csésze köles volt egy kis savanyú káposztával. A lakosság nagy része a löszfalakba vájt barlanglakásokban élt. A Kuomintang (Guomindang) sajtója megnyugvással írt arról, hogy itt a kommunisták biztosan nem tudnak majd létezni. A helyzet azonban fokozatosan konszolidálódott. A Vörös Hadsereg létszáma ugyan maximum 20 000 fő lehetett, és vele szemben elméletileg 200 000 fős nacionalista erők álltak, azonban ezek a nagy távolságok, és a helyi erők gyenge morálja miatt komoly támadó hadműveletekre nem voltak képesek. Fokozatosan patthelyzet alakult ki, majd később a két fél újra szövetséget kötött a japán támadókkal szemben. Eredményei, megítélésének későbbi alakulása Bár óriási áldozatok árán, de a hosszú menetelés megteremtette a feltételeket a KKP és hadserege túléléséhez. Jenan (Yanan) kisvárosa egy évtizedre, 1937 és 1947 között a kínai kommunista forradalom központja lett. A vezetők lakóhelyeit és az üléstermeket a löszfalba vájt barlangokba helyezték el; ezek együttese és az egész város később, a KKP hatalomra kerülése után kultikus emlékhely lett. A hosszú menetelés sikere hatalmas propaganda-győzelmet is jelentett, amit Mao azonnal ki is aknázott. Alkalmas volt arra is, hogy a parasztság körében növelje a kommunisták jó hírét. Mao maga így írt erről 1935-ben: Mao parancsba adta, hogy a hadsereg minden tagjának tisztelni kell a parasztokat, nem szabad károkat okozni nekik, annak ellenére, hogy óriási szükségük volt az élelmiszerre. Ez a politika – amikor betartották – valóban támogatást tudott szerezni a parasztok között a kommunisták számára. Azonban rövid távon a Kuomintang (Guomindang) szempontjából is sikernek fogható fel a hadjárat alakulása, hiszen elűzték a kommunistákat Kína sűrűn lakott belső tartományaiból, megakadályozták, hogy behatoljanak a gazdag Szecsuan (Sichuan) tartomány belsejébe, katonai erejük túlnyomó részét felőrölték, és végül egy kietlen határvidékre szorították vissza őket. Az ellenségeskedések megszűntek a nacionalista és a kommunista erők között, amikor a két fél egyezséget kötött a formális együttműködésre a második kínai–japán háború alatt, 1937-től 1945-ig. Ezek alatt az évek alatt a KKP megerősítette befolyását az országban és eredményes gerillaharcot folytatott a japán megszállókkal szemben. A második világháború után a kommunista haderőkből megalakult a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg, amely a kínai polgárháború újabb szakasza után elűzte a Kuomintang (Guomindang) hadseregét a szárazföldi Kína területéről Tajvan szigetére, ahol létrehozták a Kínai Köztársaságot. A Kínai Népköztársaság 1949-es megalakulása óta a hosszú menetelés a kommunista legendárium részévé vált, mint a párt erejének és kitartásának a jelképe. A hosszú menetelés emelte ki Mao Ce-tung (Mao Zedong)ot társai köréből, mint a KKP legfelső és támadhatatlan vezetőjét. A KKP számos más vezetője is, mint Csu Te (Zhu De), Lin Piao (Lin Biao), Liu Sao-csi (Liu Shaoqi), Tung Pi-vu (Dong Biwu), Je Csien-jing (Ye Jianying), Li Hszien-nien (Li Xiannian), Jang Sang-kun (Yang Shangkun), Csou En-laj (Zhou Enlai) és Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) a hosszú menetelés során szerezte meg tekintélyét. 2003-ban vita támadt a nyugati sajtóban a hosszú menetelés, és ezen belül Mao első hadserege által megtett út tényleges hosszáról. A 25 000 li (12 500 kilométer vagy körülbelül 8000 mérföld) hosszúság Mao becslése volt, amelyet életrajzírója, Edgar Snow tett közzé Red Star Over China (Vörös csillag Kína felett) című, 1938-ban kiadott könyvében. 2003-ban két brit kutató, Ed Jocelyn és Andrew McEwen, újra megtették a hosszú menetelés útját. 384 nap alatt számításaik szerint 6000 kilométert (3700 mérföldet) tettek meg. Könyvükben megállapítják, hogy Mao eltúlozta, gyakorlatilag megduplázta a megtett út hosszát, hogy azt saját propaganda-céljaira használja ki. Elemzésüket a kínai sajtó természetesen azonnal cáfolta, és közölték, hogy a 25 000 lis adat történelmi tény, amit nem lehet kétségbe vonni. Azonban már Edgar Snow beszámolója idején napvilágot láttak reálisabb becslések, melyek szerint a megtett távolság 18 000 li (9400 kilométer) körül lehetett. A vita értékelésekor azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni nemcsak a hadvezér túlzásokra való hajlandóságát, hanem a számoknak, különösen a kerek számoknak a kínai gondolkodásban betöltött szerepét sem. Emellett a különböző hadseregek külön útjai összeadva valóban megközelíthetik a „hivatalos” adatot. Fáskövirózsa-formák A fáskövirózsa-formák (Echeverioideae) a kétszikűek (Magnoliopsida) közé tartozó kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) rendjében a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjának egyik alcsaládja öt nemzetséggel, amelyek egymástól virágzatuk alapján viszonylag problémamentesen elkülöníthetők — bár az utóbbi időben előkerült néhány olyan faj, amelyek virágzata „köztes” jellegű, így ezek jelenleg többféle néven is ismertek. A Graptopetalum fajokat korábban a varjúháj (Sedum) nemzetség tagjainak tekintették. Korábban ebben az alcsaládban helyezték el a Villadia és Lenophytum nemzetségeket is, ezeket azonban idővel átsorolták a varjúhájformák (Sedoideae) közé. Az alcsaládot egyes rendszerezők még a monotipikus Tacitus nemzetséggel is bővítik — mások szerint ez a Graptopetalum nemzetség része. Elterjedésük, élőhelyük Valamennyi nemzetség újvilági — a fajok többsége Közép-Amerikában, illetve az Andokban él. Észak felé az USA déli részéig (Arizona) értek el. Megjelenésük, felépítésük Levélszukkulens pozsgás növények. Egyesek levelei tőlevélrózsában, másokéi rövid szár végén fejlődő levélrózsában, megint másoké a száron szórtan nőnek. Felhasználásuk Az alcsalád több pozsgás nemzetségét dísznövényként termesztik — főleg sziklakertekben, illetve cserepes növényként. Best of Bee Gees (EP1) Közreműködők Barry Gibb – ének, gitár Maurice Gibb – ének, gitár, zongora, basszusgitár Colin Petersen – dob stúdiózenészek Vince Melouney – gitár (Indian Gin and Whiskey Dry, Let There Be Love) 2007-es Magyar SEAT León Kupa Pontozás Futamonként a versenyzők két plusz pontot kapnak a következők szerint: Hegyi futam : -leggyorsabb edzés, leggyorsabb verseny futam Pályaverseny : -Pole pozíció, versenyben teljesített leggyorsabb kör Videok a szezonból VI. futam rajtja-Horváth Zsolt autójából II. futam Kiss Norbert autójából Antofagasta Antofagasta város Chile északi részén, a Csendes-óceán partján, kb. 1100 km-re a fővárostól. Az azonos nevű tartomány és régió székhelye. Az ország ötödik legnagyobb városa. Az Atacama-sivatag szélén fekszik. Éghajlata száraz, kellemes. Gazdaság Fő ipari tevékenységei szorosan kapcsolódnak a bányászathoz, amely a rézre és a nitrátokra épül. A bányászati termékek kivitelének központja. A várostól 220 km-re ÉK-re található a világ legnagyobb külszíni fejtésű rézbányája. Nevezetes személyiségek Lily Garáfulic ( 1914-2012), szobrász Jorge Letelier (1887-1966), festő Andrónico Luksic (1926-2005), horvát származású chilei milliárdos Carlos Narea (* 1953), zenész és zeneszerző Sergio Ortega (1938-2003), zeneszerző és zongorista Puelma Dóra (1898-1972), festő Pedro Reszka (1872-1960), festő Antonio Skármeta (* 1940), író Elfen Lied Az Elfen Lied (��������; Erufen Ríto) japán mangasorozat, amelyet Okamoto Lynn írt és illusztrált. A belőle készült 13 részes anime elkészítését az ARMS stúdió vállalta magára és a TV Tokyo tűzte műsorra, az első rész 2004 júliusában volt látható, míg az utolsó részt októberben adták le. Később ez az ADV Films kiadásában DVD formában került az észak-amerikai boltok polcaira. Az anime még azelőtt elkészült, hogy a manga története befejeződött volna, így a két mű között a cselekményben, és főleg a végkifejletben több eltérés is felfedezhető. Hivatalos magyar fordítás egyik változat esetében sem készült. A cím a német Eduard Mörike Elfenlied (Elf dal) című szerzeményére utal, maga a dal pedig a mangában is megjelenik. Az animében ez nem kapott helyet, ott az egyes részek elején felcsendülő Lilium jut fontosabb szerephez. A történet főhőse Lucy, aki a diclonius nevű mutáns fajhoz tartozik, melynek ismertetőjele a fejen látható két apró szarvacska és a gyermekkorban kifejlődő telekinetikus képesség, amit vektor elnevezéssel illetnek; ezek az emberek számára láthatatlan karokként jelentkeznek, melyekkel egy adott hatósugáron belül képesek cselekedni. Annak ellenére, hogy az Elfen Lied számos erőszakos jelenettel, illetve szexuális tartalommal bír, ez nem állta útját a népszerűséghez vezető úton, az amerikai kiadó a 2005-ös év egyik legnagyobb sikerének tartotta. Történet A cselekmény a japán Kamakura városában játszódik. A fő történetszál az emberekhez külsőleg hasonlító, diclonius fajhoz tartozó Lucy életét követi. Egy kutatólaboratóriumban tartják fogva, ahonnan egy adandó alkalommal elszökik, ám menekülés közben eltalálják és a vízbe hullva eszméletét veszti és ennek hatására egy másik személyiség is kialakul benne, ami gyerekes, ártatlan viselkedésmóddal párosul. A helyi egyetem két tanulója talál rá a vízparton, Kouta és unokatestvére Yuka, és mivel kezdetben csak azt tudja mondani, hogy Njú, ezért így nevezik el, illetve otthonukba is befogadják. Lucy esetenként visszatérő személyisége, az elfogására küldött speciális osztagok, valamint a többi diclonius támadása miatt az addigi nyugodt életük a feje tetejére áll. Szereplők Lucy ( ���� ; Rúsí ; Hepburn : Rūshī ) egy tizenéves diclonius. Gyerekkori élményei miatt az emberekkel szemben erős gyűlöletet érez. Gyakran csúfolták és bántották, míg az árvaházban élt, amiért más, mint a többi gyerek, majd az egyetlen igazi barátját, egy kóbor kiskutyát a szeme láttára végeztek ki a gonoszkodó osztálytársai. Kouta az egyetlen, akit közel enged magához és gyengéd érzelmeket táplál iránta. Kezdetben együttérzés nélkül végez bárkivel, néha pedig megkínozza áldozatait, míg a történet vége felé a megbánás jeleit lehet rajta felfedezni, amiért megölte Kouta édesapját és kishúgát. Disszociatív személyiségzavarral küzd, de tudatában van másik énjének is (Njú), illetve az ösztönei hatására öntudatra ébredt részének is. (DNA voice) A manga végén könyörög Koutának, hogy lője le, ám ő képtelen megtenni és eldobja a fegyvert. Lucy vektorával újra a kezébe adja, Kouta pedig könnyeivel küszködve végez vele, megszabadítva őt a gyötrő fájdalomtól. A manga történetéből kiderül, hogy a Lucy nevet utólag aggatták rá, ugyanis Kaede az eredeti neve. Kouta ( ��� ; Kóta ; Hepburn : Kōta ) a történet kezdetén 18 éves. Az unokatestvérének családja megengedi, hogy a bezárt éttermükben lakhat, amennyiben rendben tartja az épületet, ahonnan a közeli egyetemre jár unokatestvérével, Yukával. Gyerekkorában elveszítette húgát és édesapját, a trauma hatására kiestek az emlékei, ezért nem emlékszik Lucyra, illetve a Yukával együtt töltött időre sem, amivel többször is megbántja a belé szerelmes lányt. A tragédiának hatására rendkívül kedvesen viselkedik a környezetének hölgy tagjaival. A manga változatban, amikor a történet végén visszatér az emlékezete, kevésbé megbocsátó Lucyval szemben. Az animében megértőbb, és ugyan nem bocsát meg, de elismeri, hogy Lucy gyerekkorának is megvoltak a rossz emlékei, ami miatt ilyenné vált, majd megcsókolják egymást. Yuka ( �� ; Juka ) Kouta unokatestvére. Utoljára 8 éve látta őt, amikor nyáron Kouta és családja meglátogatta őket. Kouta is beiratkozott a kamakurai egyetemre és megengedték, hogy a család régi fogadójában lakhat Yukával. Titkon reméli, hogy Kouta őt szereti, ezért Njú felbukkanását nem nézi jó szemmel, többször is irigykedik és fáj számára, hogy Kouta nem fogja fel az iránta táplált érzéseit. A manga végén látható Kouta lánya, Njúú, aki Yuka vonásait viseli magán, így feltehetően Yuka és Kouta végül összejöttek. Diclonius Az Elfen Lied történetének fontos szereplői a dicloniusok, akik emberszerű külsővel rendelkeznek, leszámítva két kis szarvat, illetve a homloklebenyükben található tobozszerű mirigyet, ami a telekinetikus képességeik kulcsa. A mangában elhangzik, hogyha egyik szarvukat elveszítik, akkor kómába esnek, ha pedig mindkettőt akkor véglegesen egy letargikus állapotba kerülnek. A manga változatban ez Lucyval kétszer is előfordul, ám szarvai visszanőttek és hosszabbak lettek, képességei pedig erősebbé váltak. A dicloniusok láthatatlan karokkal rendelkeznek, amiket vektoroknak hívnak, amikkel megragadhatnak dolgokat vagy keresztülhatolhatnak vele tárgyakon, jellemzően pedig vágásokat ejtenek velük az ellenfeleik testén. Általában ezek hatótávolsága csupán néhány méter, de az egyedek közt ennek értéke eltérő lehet. Képesek megérezni fajtársaik jelenlétét. (Ennek is megvannak azonban a korlátai, Njút például nem tudják ezen képességükkel megtalálni, illetve a mangában Mariko klónjait sem érzékelik, amikor Nousou irányítása alatt állnak.) Az animében Nana vektorával képes volt hatástalanítani Mariko képességeit. A diclonius egyedeknél erős az erőszakra való hajlam, legtöbbjük belső késztetést érez arra, hogy elpusztítsa az emberiséget és a saját fajtája legyen az egyeduralkodó a Földön, bár ezen ösztönök megnyilvánulása változatos képet mutat. Vektoraikkal képesek a felnőtt férfiak megfertőzésére, akiknek gyermekei is dicloniusok lesznek. Kurama is például így kapja el a vírust, egy incidens során elszabadult dicloniustól. A manga történetében a fertőzés következtében születő dicloniusokat silpelit névvel illetik, akik minden esetben nőneműként jönnek a világra és képtelenek továbbadni a vírust. Az egyetlen, aki képes a szaporodásra az Lucy, ezért rá sok esetben királynőként is hivatkoznak. Az anime elkészítése Amikor az Elfen Lied adaptálásáról döntöttek, az író, Josioka Takao szerint Kanbe Mamoru lett volna a rendezői feladatokra a legalkalmasabb, mivel stílusa illik az eredeti alkotáséhoz. Kanbe kezdetben nem rajongott az ötletért, de miután elolvasta a mangát, megtetszett neki és elvállalta a munkát. A manga 107 fejezetből áll, a készítőknek 13 epizódra kellett a történetet összetömöríteniük, annak ellenére, hogy szükségét érezték további részek készítésének, hisz a manga történetéből fontos részleteket voltak kénytelenek kihagyni. Kanbe szerint sokkal érzékibb lehetett volna a sorozat, ha nem kellett volna ezt meglépniük. Kanbe szerint az Elfen Lied egy szerelmi történet és megpróbálja olyanná formálni, hogy a néző szemébe is könnycseppeket csaljon vele. Ez okból az érzéki részekkel igyekezett kontrasztot állítani a megjelenő erőszaknak. A készítők Okamoto helyszínválasztását meglepőnek tartották, ám a környék többszöri bejárása után Kamakura mégis ideálisnak tűnt egy szívszorongató dráma bemutatására, főként az alapvetően csendes, nyugodt környék, valamint a kedvező földrajzi adottságok miatt. Ilyen például a lépcsők tetejéről nyíló kilátás az óceánra, ami többször is szerepet kap az egyes jelenetekben, például a Kohta és Lucy közti párbeszédnél a legutolsó részben. Stílusa A rendező Kanbe Mamoru elmondása szerint azt a kérdéskört próbálta feszegetni, hogy az emberek hogyan közösítik ki a tőlük különbözőket, például Lucy cselekedeteit is arra vezeti vissza, hogy bántak vele társai, ami ily módon hatással lett a viselkedésére. A sorozatban gyakori motívum a dicloniusok emberi oldalának szembeállítása az emberek kegyetlenségeivel. Az Elfen Lied témái közt megjelenik az emberek és a dicloniusok alapvető ellentéte, hisz mindkettő ösztönösen a saját befolyása alá akarja a világot helyezni és a másikat kiirtani. Számos téma az egyes részek végén látható, következő epizódból származó jelenetek bemutatása közben is megjelenik egy monológ formájában. Az epizódok többségében véres jelenetek - például kínzások, embertelen kísérleti módszerek- valamint fedetlen női testek láthatóak és káromkodások hangzanak el. Sok esetben eltérő hangulatvilág és műfaj kerül egymás fedésébe, az Anime News Network kritikusának megfogalmazása szerint ez „a töménytelen mennyiségű erőszak és a cukiság találkozása.” A sötét hangulat keveredik a romantikus szállal, illetve a közbeékelődő komikus pillanatokkal. A kritikusok szerint a Chobits, a 3x3 Eyes és a Gunslinger Girl hasonlítható hozzá. Kulturális utalások Az anime egyes epizódjainak bevezetőjében és a végén különböző rajzok láthatóak a főbb szereplőkről. Ezeken egyértelműen észrevehető Gustav Klimt képeinek hatása, az azonos szín és mintahasználat mellett ugyanolyan pózban szerepelnek az Elfen Lied karakterei, mint az eredeti alkotásokban. Maga a cím Eduard Mörike Elfenlied című szerzeményéből ered, melyet később az osztrák Hugo Wolf zenésített meg. Ez csak a mangában kapott helyet, ahogy Nozomi is, aki a dalt megtanítja Lucynak. Médiamegjelenések Manga Az Elfen Lied szerzője Okamato Lynn a japán Súkan Young Jump magazinba jelentette meg először a történetet 2002. június 6-án. A sorozat utolsó fejezete 2005. augusztus 25-én jelent meg a magazinban. A 107 fejeztet megélt történet emellett a Shueisha kiadó gyűjteményköteteiben is megjelent, melyeket 2002 októberétől 2005 novemberéig adtak ki. Még a hivatalos angol nyelvű kiadás előtt lefordításra és kiadásra került a manga Németországban, Olaszországban, Mexikóban, Portugáliában és Tajvanban a Tokyopop, Planet Manga, Grupo Editorial Vid és a Panini Comics and Ever Glory Publishing jóvoltából. Anime A manga később egy 13 részes anime sorozatban is megjelent, melynek rendezője Kanbe Mamoru volt, az animációkat az ARMS készítette, a gyártásért pedig a GENCO és a VAP felelt. A TV Tokyo AT-X csatornáján sugározták először 2004. július 25-étől 2004. október 17-éig, majd 2005-ben ismét leadták. Egyetlen original video animation jelent meg hozzá 2005. április 21-én, ami a történetben a 10. és a 11. epizód között játszódik és Lucy múltjáról derül ki néhány részlet. Az epizódok elején hallható Lilium című latin nyelvű szerzeményt Kumiko Noma japán operaénekesnő adja elő. A dallama egy zenedoboz képében a történetben is szerepet kap. Az egyes részek végén Kavabe Csieko popénekesnő Be Your Girl című száma csendül fel. Az anime terjesztési jogait az ADV Films szerezte meg az Egyesült Államokra 2004-ben, és 2005-ben kiadta DVD formában. Az Anime Boston 2006 rendezvényen bejelentették, hogy az OVA jogait is megszerezték. Ettől függetlenül soha nem adták le a televízióban vagy mellékelték a megjelenő gyűjteményes kiadásokhoz, illetve angol szinkron sem készült hozzá. 2009. szeptember 1-jén bejelentették az ADV Films megszűnését, a korábbi katalógusukat az AEsir Holdings vette át. Az Egyesült Királyságban a Propeller TV vágatlanul leadta a szériát. Az amerikai televíziós vetítést az Adult Swim próbálta megvalósítani, ám 2006 áprilisában Kim Manning programigazgató elmondta, hogy a cenzorok csak rengeteg változtatással engedték volna a sorozat leadását, így inkább lemondtak róla. Eltérések a manga és az anime között Mivel a manga még nem volt kész, amikor az anime adásba került, ezért több ponton is eltér a két változat, bár a sorozat megalkotója Okamoto Lynn tanácsadó szerepében segített az elkészítésénél. A manga 107 fejezetben jelent meg, míg az anime 13 epizódra tagolódik és a történet felétől csak lazán kapcsolódik a manga cselekményéhez, a végkifejlet is eltérő. Ezen felül a mangában a szereplők múltja részletesebben jelenik meg és a dicloniusokról is több mindenre derül fény. 2005-ben egy OVA jelent meg, melynek cselekménye a 10. és 11. rész közé ékelődik. Kaede barátja, Aiko az eredeti animében nem is szerepelt, csupán az utólag kiadott Original Video Animationban tűnt fel egy rövid jelenet erejéig. A 28-as számú silpelit, Mariko klónjai, Nozomi, Lucy féltestvére, vagy Kakuzawa főigazgató lánya, Anna még említés szintjén sem szerepel az anime cselekményében. A karakterek személyisége is eltérő lehet, Kohta például kevésbé megbocsátó Lucyval szemben, amiért végzett családjával. A mindkét változatban megjelenő történetszálak és szereplők között nincs sok lényegi eltérés, bár például Kurama nem hal meg a manga végén. A dicloniusok sem azonosak teljesen a két változatban: Lucy ereje sokkal hatalmasabb a mangában, épületeket dönt romba és a klónokkal folytatott harcban a kutatóintézetnek helyt adó szigetet is elsüllyeszti és végül már a világ fennmaradását fenyegeti. Haj és szemszínük nem egységesen rózsaszín, ahogy az az animében látható, Mariko például szőke. Fogadtatás Az Elfen Lied megítélése a pozitív és a vegyes értékelések között mozog. A történetet és a technikai megvalósítást egyaránt jól fogadták. A több esetben előforduló meztelenséget és véres jeleneteket említették meg a negatívumoknál, ilyen például az első epizód nyitánya, ami sokakat elriaszthatott a sorozattól. Ide sorolták még, hogy mind az angol, mind a japán szinkronszínészek teljesítménye kissé laposra sikeredett, illetve a hirtelen lezárást, ami sok megválaszolatlan kérdést hagyott maga után. A Duffer testvérek rámutattak a sorozat hatására a 2016-os Stranger Things televíziós sorozatban és megjegyezték, hogy a sorozat Eleven nevű karakterét az anime inspirálta. Véleményük szerint az Elfen Lied egy „túlzottan erőszakos E. T.”, valamint a sorozatra nagy hatással volt az 1988-as Akira című japán sci-fi film. Eraviszkuszok Az eraviszkuszok ókori illír-kelta eredetű nép volt a mai Magyarország területén, a Dunántúl északkeleti részén, a rómaiak érkezésének idején ők alkották Fejér megye, valamint a mai Buda környékének lakosságát. Már a római uralom előtt, az i. e. 1. században önálló pénzverést (biai, tótfalusi, lágymányosi pénzleletek) és magas fokú tárgyi kultúrát fejlesztettek ki, amit a tabáni és békásmegyeri ásatások igazolnak. A rómaiak érkezése előtt A kelta törzsek az i. e. 4. században vették birtokba a Dunántúlt. A vasfegyvereket viselő, harcos bevándorlók a helyieket nem űzték el, azok továbbra is jelen voltak a területen. Az eraviszkuszoknál ez valószínűleg a hódító kelták és az illírek összeolvadásához vezetett. Ókori történeti és földrajzi leírások alapján Fejér, Pest és Tolna megye nagy részén az eraviszkuszok települései terültek el. Az i. e. 1. században a törzs bár ezüst érméket vert és jó minőségű fazekastermékeket állítottak elő, az előkerült lelteken a díszítés a La Tène-kultúra jegyeit mutatja. Ebben az a Duna jobb partján, Budapest területén és környékén már sűrűn lakott vidék terült el. Itt, a Gellért-hegyen és annak északi és déli lejtőin állt a törzs politikai, gazdasági és vallási központja. A sánccal védett oppidumban részben a sziklákba vágott teraszokon épültek fel a földből, agyagból vagy kőből épített eraviszkusz épületek. Itt állt a latin feljegyzésekben Iuppiter Teutanusnak nevezett főisten szentélye is. Az eraviszkuszok a terepnek megfelelően többféle típusú házat építettek. A Gellért-hegy oldalában többségében téglalap alakú házakat építettek, a fa (főként tölgyfa) oszlopok és vesszőfonatok alkotta vázra kívül-belül agyagot tapasztottak, így szigetelték a falakat a hideg és a szél ellen. A Duna menti falusias, nagy kiterjedésű települések (például Szigetszentmiklós, Dunakeszi és Békásmegyer) mellett kisebb, tanyaszerű települések maradványait is feltárták. A síkvidéki épületek inkább nyeregtetővel fedett gödörházak voltak. A Gellért-hegyi oppidum feltárásakor több lakóházban találtak kézimalmot, sütőkemencét és agyagból tapasztott tűzhelyet. Ebből arra lehet következtetni, hogy a gabonát a házban őrölték meg, és az ételeket is bent készítették el. A gellérthegyi és a rómaiak érkezése után alapított tabáni telepeken talált állatcsont maradványok a háziállatok (ló, sertés, szarvasmarha, juh és kecske) tartására és a vadászat fontos szerepére utalnak. A Gellért-hegyi településen bronzöntő műhelyt is feltártak, több településen került elő a fazekasság eszközei illetve edényégető kemencék. Római uralom alatt Az i. sz. 1. században a rómaiak megszervezték Pannonia provinciát, az eraviszkuszokat törzsi területüknek többé-kevésbé megfelelő közigazgatási egységbe szervezték (civitas Eraciscorum), melynek élén római praefectus állt; maguk az eraviszkuszok peregrinus jogállásúak voltak. A Flavius-dinasztia korában (az 1. évszázad végén) a felügyelet enyhült, ekkortól választott princeps állt az törzsi terület élén. A civitas tisztségviselői közül több neve is fennmaradt: Alorix Bassi ( filius decurio Eraviscorum') Titus Aelius ( tabularis civitatis Eraviscorum - irattáros vagy írnok) A római bevonulás idején az eraviszkuszok feladták a Gellért-hegyi oppidumot, helyette a Gellérthegy és a Várhegy lábánál építettek új települést. A hegy (melyet róluk Mons Eraviscusnak neveztek az antik szerzők) még sokáig, legalább a 3. századig megtartotta vallási jelentőségét. A törzs fokozatosan ellatinosodott, amit az 1. és 2. évszázad fazekassága is mutat: ötvözi a kelta hagyományokat (grafitos kerámia, pecsételt vagy festett díszítés) a római ízléssel. A helyi fazekasok nem sokkal később átálltak a katonaság igényeihez illeszkedő edények gyártására, ezzel feladva a kelta hagyományokat és a római áruk utánzására korlátozva magukat. Elősegítette a romanizálódást az is, hogy Aquincum municipiummá válása után a vagyonosabb törzsi vezetők a városi tanács tagjaivá válhattak, és Hadrianus valószínűleg polgárjogot adott nekik. Maurice Guigue Maurice Guigue (Arles, 1912. augusztus 4. – 2011. február 27.) francia nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Teljes neve Maurice Alexandre Guigue. Egyéb foglalkozása: csendőr. Pályafutása Labdarúgóként Mint játékos nem tudott kiemelkedő teljesítményt nyújtani, ám már játékosként is remekül látott a pályán. Fiatal korában futballozott a Sporting Club Alésien, a Sporting Club d'Orange és a Toulon csapataiban. Nemzeti játékvezetés 1942-ben vizsgázott. 1952-ben lett az I. Liga játékvezetője. A nemzeti játékvezetéstől 1962-ben vonult vissza. Nemzetközi játékvezetés A Francia labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1954-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a franciát beszélte. 1962-ben debütált az Anglia – Brazília válogatott mérkőzéssel. Válogatott mérkőzéseinek száma: 20, ennek a kevés számnak az volt az oka, hogy minden külföldi szereplés előtt a hadügyminisztertől kellett engedélyt kérnie. A FIFA JB megbízása esetén szabadsága terhére vezethetett külhonban mérkőzést. A francia nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 8. helyet foglalja el 9 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetést 1962-ben ferjezte be. Labdarúgó-világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Svédországba a VI., az 1958-as labdarúgó-világbajnokságra, valamint Chilébe a VII., az 1962-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB játékvezetői szolgálattal bízta meg. Svédországban a három csoportmérkőzés közül kétszer a brazil válogatottnak vezetett. Azt a játékvezetőt, aki a selejtező mérkőzéseken a győzelemre esélyes csapatnak közmegelégedésre vezetett, a FIFA JB játékvezetőket küldő bizottsága rendszeresen megbízza a döntő találkozó vezetésével. A sportsajtó elnevezte "brazil" bírónak, a szakemberek és a pártatlan sajtó egyöntetű megállapítása szerint kitűnően működött. A világbajnokságot követően a brazil futballszövetség vendégszeretetét élvezte. Komoly anyagiakért 3 éves szerződést kínáltak neki a Dél-amerikai profi-bajnoki mérkőzések vezetésére. Munkaköréből eredően nem vállalhatta. Partbíróként az egyik negyeddöntőben tevékenykedett. A hatodik világbajnokság döntőjét 6. európaiként, második franciaként vezethette. Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 4 + 1 (partbíró). Sportvezetőként Pályafutásának végén a délnyugati liga vezetőségének tagja. Pozitív sztori Az 1958-as labdarúgó-világbajnokságot követően Brazíliába kapott meghívást, hogy vezessen bajnoki mérkőzéséket. A CR Flamengo–Botafogo FR mérkőzés végén a közönség tapsa közepette futott egy tiszteletkört. A szövetség, az újságírók maradásra késztették, de Guigen azzal hárította el a további közreműködést, hogy a brazil mérkőzések túlságosan rázósak! Nem biztos, hogy minden mérkőzés vezetése után a nézők tapsának kíséretében kellene tiszteletkőrt futnom. Sikerei, díjai 1976-ban a nemzetközi játékvezetés hírnevének erősítése, hazájában 10 éve a legmagasabb Ligában (osztályban) folyamatosan tevékenykedő, eredményes pályafutása elismeréseként, a FIFA JB felterjesztésére az 1965-ben alapított International Referee Special Award címmel és oklevéllel tüntette ki. Tomcsányi Móric Tomcsányi Tomcsányi Móric (Temesvár, 1878. március 21. – Budapest, 1951. június 12.) magyar jogtudós, jogász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fő kutatási területe a közjog volt, azon belül a közigazgatási és az alkotmányjog elismert szakértője volt. Tomcsányi Mór (1830–1913) jogász, Turóc vármegyei alispán fia, Tomcsányi Vilmos Pál (1880–1959) jogász, politikus, igazságügy-miniszter bátyja, Tomcsányi Pál (1924) agrármérnök, akadémikus nagybátyja. Életútja Felsőfokú tanulmányait a budapesti és a párizsi egyetemeken végezte. 1901-ben jog- és államtudományi doktori oklevelet szerzett. Ezt követően másfél évig ausztriai, német- és franciaországi, majd nagy-britanniai tanulmányúton járt. Hazatérése után ügyvédi vizsgát tett, s 1917-ig a budapesti Kincstári Jogügyi Igazgatóság, majd a pénzügy-minisztérium tisztviselőjeként dolgozott. 1917–1918-ban Turóc vármegye főispáni hivatalát viselte. 1918-ban császári és királyi kamarási címmel vonult vissza a közigazgatásból. Tisztviselői pályafutásával párhuzamosan 1906-ban a közigazgatási jog magántanárává habilitált a Budapesti Tudományegyetemen. 1922 után a magyar közjog és közigazgatási jog nyilvános rendes tanáraként oktatott az immár Pázmány Péter nevét viselő tanintézetben, egészen 1945-ös nyugdíjazásáig. 1929–1930-ban és 1941–1942-ben a jog- és államtudományi kar dékánja volt. Az 1920-as évektől a magyar–jugoszláv vegyes döntőbíróság magyar bírájaként tevékenykedett. 1928-tól 1944-ig a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karának képviseletében a felsőház tagja volt, 1943-tól magyar királyi titkos tanácsosi címmel. Munkássága Jogtudományi írásaiban, tanulmányaiban a közigazgatási jog és az alkotmányjog legkülönfélébb kérdéseivel, a közjog és magánjog viszonyrendszerével foglalkozott. Szemléletét a klasszikus és rendszeres jogdogmatika jellemezte, de az organikus jogfejlődést valló történeti jogi iskola hatása is érvényesült munkásságában. Behatóan tanulmányozta a közigazgatás alapintézményeit, a közhivatalok és az állam vagyoni felelősségét, a különböző szintű (államhatalmi, önkormányzati stb.) rendeletek jogerejét, az egyesületi jogot, a rendészeti közigazgatási szerveket, valamint a gondnokság és gyámság jogi intézményeit. Jogi tudását és szakértelmét a törvényhozói munkában is kamatoztathatta. Öccse, Tomcsányi Vilmos Pál igazságügy-minisztersége idején hozzájárult az 1920. évi közigazgatási reformhoz: közreműködött a tanácsköztársaság utáni alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom ideiglenes rendezéséről szóló 1920. évi I. törvény előkészítésében. Emellett előadója volt az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1925. évi XXVI., a felsőház jogkörének szabályozásáról szóló 1926. évi XXII., valamint a kormányzói jogkör kiterjesztéséről szóló 1937. évi XIX. törvénycikkelyeknek. Magyarország közjogi rendszerét összefoglaló monográfiája 1926 és 1943 között öt kiadást ért meg. Társasági tagságai és elismerései 1928-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1943-ban rendes tagjává választották. Az Akadémia 1949. évi átszervezésekor tanácskozó taggá minősítették, s rendes tagságát csak 1989-ben posztumusz állították vissza. 1944-ig elnöke volt a Felsőoktatásügyi Egyesületnek, emellett elnökölte a Magyar Jogász Egylet közjogi szakosztályát, valamint a Nemzetközi Légijogi Bizottság magyar csoportját. 1939-től 1944-ig tagja volt a Magyar–Német Társaság igazgatótanácsának, valamint társelnöke a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének. Főbb művei A vagyoni felelősség elve a közigazgatásban: Az állam (közhivatalnokok) vagyoni felelősségének rendszere. Budapest: Politzer. 1905. Online Önkormányzat és decentralizáció. Budapest: Athenaeum. 1911. A közigazgatási jogviszony. Budapest: Politzer. 1912. Jogerő a közigazgatási jogban. Budapest: Franklin. 1916. A magyar közigazgatási jog alapintézményei. Budapest: szerző. 1926. Magyar közjog: Alkotmányjog. Budapest: szerző. 1926. Rendészet, közigazgatás, bírói jogvédelem. Budapest: MTA. 1929. REAL-EOD Magyarország közjoga. Budapest: szerző. 1932. Magyar közigazgatási és pénzügyi jog: Különös szakigazgatási rész. Budapest: szerző. 1933. Közjog - magánjog. Budapest: MTA. 1944. REAL-EOD További művei Rendészet, közigazgatás, bírói jogvédelem . Budapest, 1929 Közjog - magánjog . Budapest, 1944 Rothari longobárd király Rothari, más írásmóddal Chrothar, Chrothachar (latinul: Rotharius), (606 – 652) a longobárdok vitéz és igazságszerető királya 636-tól haláláig (saját számítása szerint (Edictus Rothari) sorrendben a 17-ik). Uralkodása alatt a katolikus hit nemcsak a longobárdok, hanem a velük jött pannoni és noricumi törzsek sorában is elterjedt. Élete A Harod nemzetségből származott. Édesapja Nandinig, pannoniai születésű, ősei Hiltzo, Alaman, Adhamund és Noctzo – ezek a pannoniai korszakból egyedül ismert nem királyi származású longobard személyek. Rothari uralmát a Lethingekkel kötött házasság legitimizálta: felesége Gundeberga, Theodelinda leánya, Wacho dédunokája volt. Rothari türelmet tanúsított a katholikusok iránt és országában mindinkább tért foglalt az egyedül üdvözítő hit. Alig volt város, ahol az ariánus püspök mellett ne lett volna ott a katolikus püspök is, sőt Pavia ariánus püspöke maga is áttért. A király Keresztelő szent János bazilikájába temettette magát. Rothari törvénykönyve Uralkodásának legkimagaslóbb ténye volt, hogy összeíratta a longobárd jogszokásokat és e törvénykönyvet az országnagyok és a nép hozzájárulásával megerősítette. 643. november 22.-én kiadott művében teljesen szakított a római joggal. A meleg ég alatt hideg germán nézetek szerint alkotta meg Itália jövendő jogát, a lombárd jogot. Csak a longobárdok és a velük bevándorolt germánok érdekeire ügyelt, például egy longobárd megöletésért kétszer annyi vérdíjat kellett fizetni, mint egy rómaiért. Szigorú büntetéseket tartalmazott az uralkodó élete és az állam biztossága elleni merénylőkre, de főelve volt az alattvalók személyének és vagyonának védelme. Nagy gondot fordított a női becsület megoltalmazására és kárhoztatta a boszorkányokban való hitet. Részlet a törvénykönyvből: Gyermekei Rothari első feleségének a neve nem maradt fenn. Ő egy fiút szült: Rodoald ( 637 – 653 ) Rothari másodszor Gundbergát, Arioald longobárd király özvegyét vette feleségül. Eredeti források Origo Gentis Langobardorum Pauli Historia Langobardorum Fredegar Historia Langobardorum Codicis Gothani Schwarzenbach an der Saale Schwarzenbach an der Saale település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 7069 fő (2017. december 31.). Schwarzenbach an der Saale Konradsreuth községgel határos. Stazione di Thiene Stazione di Thiene vasútállomás Olaszországban, Veneto régióban, Thiene településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Vicenza-Schio-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Marano Vicentino Stazione di Villaverla-Montecchio Lou Costello Lou Costello (1906-1959) amerikai komikus és színész volt. A New Jersey-i Patersonban született. Apja olasz volt, anyja pedig amerikai. Kiskorában rajongott Charlie Chaplinért. 1935-ben találkozott össze Bud Abbott-tal, akivel megalapították a híres Abbott és Costello komikus párost. 1936-ban már együtt dolgoztak. A páros nagyon népszerű volt a harmincas-negyvenes-ötvenes években. 36 filmet adtak ki pályafutásuk alatt. A két komikus a rádióban is szerepelt, és reklámfilmekben is részt vettek. Az 1950-es években azonban "lecsengett" a két komikus csillaga, már nem sok ember volt kíváncsi rájuk és a filmjeikre. Costellónak egy felesége, Anne Battler volt, akitől négy gyereke született. Lou Costello 1959. március 3.-án halt meg tüdőrákban. Los Angelesben temették el. Az egész világ megsiratta a remek komikust. SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Internet Broadway Database. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Internet Broadway Database. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Discogs. (Hozzáférés: 2017. október 9.) http://www.nytimes.com/2002/12/08/nyregion/in-person-he-said-uncle-and-made-it-pay.html Fehérüstökű kacérkolibri A fehérüstökű kacérkolibri (Lophornis adorabilis) a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a kolibrifélék (Trochilidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Osbert Salvin angol ornitológus írta le 1870-ben. Előfordulása Costa Rica és Panama területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, valamint erősen leromlott egykori erdők és ültetvények. Megjelenése Testhossza 8 centiméter, testtömege 2,7 gramm. Creixell Creixell település Spanyolországban, Tarragona tartományban. Creixell Bonastre, Roda de Berà, Torredembarra és La Pobla de Montornès községekkel határos. Lakosainak száma 3465 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Paniza Paniza település Spanyolországban, Zaragoza tartományban. Lakosainak száma 650 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Ben 10 (televíziós sorozat, 2016) A Ben 10 2016-ban indult amerikai televíziós 2D-s számítógépes animációs sorozat, amelyet a Cartoon Network Studios a 2005-ös Ben 10 című rajzfilmsorozat alapján készít a Cartoon Network számára. Az új sorozatot 2015. júniusában jelentették be 2016-os indulásra. Később kiderült, a sorozat először Ausztráliában, Európában és Ázsiában mutatkozik be, majd 2017 elejétől Amerikában is látható lesz. A sorozat világpremierje 2016. október 1-én Ausztráliában volt, Magyarországon 2016. október 10-én, a "nemzetközi Ben 10-napon" mutatták be. Ismertető A sorozat Ben Tennyson életét követi, miután egy este megtalálja az Omnitrix nevű idegen szerkezetet, melynek segítségével tíz különböző űrlénnyé képes átváltozni. Ben a tíz idegen segítségével segít a bajba jutottakon. Ebben segítségére van nagyapja, Max, aki korábban földönkívüliek ellen küzdött, illetve unokatestvére, Gwen. Magyar változat A szinkront a Turner Broadcasting System megbízásából az SDI Media Hungary készítette. Magyar szöveg: Csányi Zita Hangmérnök: Császár Bíró Szabolcs, Böhm Gergely Vágó: Wünsch Attila Gyártásvezető: Németh Piroska Szinkronrendező: Faragó József Produkciós vezető: Felolvasó: Endrédi Máté Barabás Kiss Zoltán – Hex (2. hang) Baráth István – Túláradat Bácskai János – Animorc (2. hang) Bertalan Ágnes – filmrendező Bognár Tamás – Ágyúgolyó Csifó Dorina – Gwen Csuha Bori – Csillagfény, Rémhaj Dolmány Attila – Hex (1. hang), Sokkoló Faragó András – Csupakéz Gacsal Ádám – Lánglovag ifj. Boldog Gábor – Ben Imre István – Animorc (1. hang) Joó Gábor – Reppencs Kapácsy Miklós – Zombozo Kerekes József – Xingo Kilin Bertalan – Ragacska Moser Károly – Todd, Michael Hajnalcsillag Ősi Ildikó – Meti (Gwen), I.J. Crowling Pál Dániel Máté – Billy Billió Petridisz Hrisztosz – Gyémántfej Seder Gábor – Villámmanó Schneider Zoltán – Tim Buktu, Zombozo (2. hang) Solecki Janka – Sally Törköly Levente – Nagymatek Ungvári Gergely – Venyige Varga Rókus – Meti Várkonyi András – Max nagypapa Vida Péter – Gőzkovács További magyar hangok: Agócs Judit, Ács Balázs, Barbinek Péter, Berkes Bence, Csuha Lajos, Dézsy Szabó Gábor, Elek Ferenc, Háda János, Horváth-Töreki Gergely, Kassai Ilona, Kokas Piroska, Koncz István, Kossuth Gábor, Láng Balázs, Nádasi Veronika, Németh Gábor, Pálfai Péter, Pálmai Szabolcs, Pupos Tímea Solecki Janka, Szokol Péter, Szokolay Ottó, Vass Gábor, Várday Zoltán, Vári Attila Michel van de Korput Michel van de Korput (Wagenberg, 1956. szeptember 18. –) válogatott holland labdarúgó, hátvéd. Pályafutása Klubcsapatban 1974 és 1980 között a Feyenoord labdarúgója volt, ahol egy bajnoki címet és két holland kupa győzelmet ért el a csapattal. 1980-ban az olasz Torino FC játékosa lett. Három idény után visszatért a Feyenoordhoz, ahol újabb két idényen át szerepelt. 1985 és 1987 között a nyugatnémet 1. FC Köln együttesében szerepelt. Tagja volt az 1985–86-os UEFA-kupa döntős csapatnak. 1987-ben Belgiumba szerződött. Először a Germinal Ekeren labdarúgója volt két szezonon át, majd a Cappellen csapatában játszott egy idényen át. 1990-ben fejezte be az aktív labdarúgást. A válogatottban 1979 és 1985 között 23 alkalommal szerepelt a holland válogatottban. Tagja volt az 1980-as olaszországi Európa-bajnokságon részt vevő csapatnak. Sikerei, díjai Holland bajnokság (Eredivisie) bajnok: 1983–84 Holland kupa (KNVB) győztes: 1980, 1984 UEFA-kupa döntős: 1985–86 Denis Šefik Denis Šefik (szerb cirill betűkkel: Денис Шефик) (Belgrád, Jugoszlávia, 1976. szeptember 20. –) világbajnoki és olimpiai ezüstérmes szerb vízilabdázó. 2004-ben a szerb-montenegrói válogatott tagjaként olimpiai ezüstérmet nyert, majd 2008-ig szerb válogatott volt. 2008 és 2010 között a montenegrói válogatott tagja volt. Cremella Cremella település Olaszországban, Lombardia régióban, Lecco megyében. Lakosainak száma 1736 fő (2017. január 1.). Cremella Barzago, Barzanò, Bulciago és Cassago Brianza községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Windows NT 3.1 A Microsoft Windows NT 3.1, az első kiadása a Microsoft Corporation által létrehozott Windows NT termékcsaládnak. A terméket a Microsoft elsősorban a vállalati szegmensnek szánta, a két verziót Windows NT Workstation (asztali) és a Windows NT Advanced Server (kiszolgáló) 1993 július 27-én mutatta be a nagyközönségnek. A Windows NT fejlesztése 1988 novemberében kezdődött, miután a Microsoft felkérte a Dave Cutler által vezetett Digital Equipment Corporation fejlesztő csapatot egy új 32 bites operációs rendszer megalkotására. A fejlesztők nem a régi Windows 3.1 verziót fejlesztették tovább, hanem egy teljesen új operációs rendszert hoztak létre. Olyan új funkciók jöttek létre, mint a többfeladatos, Windows-alapú alkalmazásokra használt ütemező, beépített hálózatkezelés, tartományvezérlő funkció, OS/2 és POSIX alrendszerek, a többprocesszoros architektúrák támogatása, TCP/IP protokoll ami alapja minden ma használt nagy hálózatnak (beleértve az internetet is), valamint az NTFS fájlrendszer. Futtató környezet A munkaállomás (kliens) támogatja az Intel x86 és RISC architektúrát egyaránt. A rendszer felépítése mikro-kernel alapú ami támogatja a maximum 2 processzort, és maximum 64 MB fizikai és 2 GB virtuális memóriát. Futtathatóvá teszi a 16 bites és 32 bites alkalmazásokat. Minimális rendszer követelmény legalább egy Intel 386 DX processzor 25MHz, 12 MB RAM és 75 MB szabad lemezterület a merevlemezen. A RISC architektúra esetében MIPS R3000/R4000 processzor, legalább 16 MB RAM és 92 MB szabad lemezterület a merevlemezen. Lehetőség van Alpha futtató környezet használatára is azzal a megkötéssel, hogy csak DECpc AXP 150 Alpha számítógép támogatott, és a tulajdonosnak kellett a megfelelő NT 3.1 CD-t számítógépéhez külön megrendelni. Az 1960. évi téli olimpiai játékok éremtáblázata Az 1960. évi téli olimpiai játékok éremtáblázata az 1960. évi téli olimpiai játékokon érmet nyert nemzeteket tartalmazza. A sorrendet a több nyert aranyérem, ennek egyenlősége esetén a több nyert ezüstérem, ennek egyenlősége esetén a több nyert bronzérem, illetve mindhárom szám egyenlősége esetén az ABC-sorrend határozza meg. A sorrend nem jelenti a részt vevő országok hivatalos – a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szerinti – sorrendjét. (A táblázatban a rendező nemzet csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vagy értékei vastagítással kiemelve.) Charlie Haden Charles Edward „Charlie” Haden (Shenandoah, Iowa, 1937. augusztus 6. - Los Angeles, Kalifornia, 2014. július 11.) amerikai jazz-nagybőgős és zeneszerző. Pályafutása Haden már gyermekkorában a helyi, country-zenét sugárzó rádióban naponta szerepelt. Zenei tanulmányai után Los Angelesbe költözött, ahol Paul Bley triójában játszott. 1958-ban találkozott Ornette Colemannel és próbálni kezdett vele, majd 1960-ig együtt játszottak. Drogproblémák miatt egy darabig kikerült a jazzéletből, majd 1964-ben ismét felbukkant Danny Zeitlin és Tony Scott társaságában. 1966-ban ismét visszatért Ornette Coleman együttesébe. 1969-ben Carla Bley-jel közösen megalapította a Liberation Music Orchestrát. Az együttes egyik lemeze, a "Liberation Music" "Amerika-ellenes" tartalma miatt lekerült a terjesztők listájáról. Az albumon többek között a "Song For Che" című szerzemény is szerepel. Haden 1991-ben folytatta politikai jellegű zenéjét, amikor Carlos Paredes portugál zenésszel egy albumot jelentetett meg. Dolgozott Pat Metheny néhány albumán, Alice Coltrane lemezein (1968-1972), Keith Jarrettel (1967-1975), az Old And New Dreams együttesben virtuózan rekonstruálták az Ornette Coleman kvartett zenéjét Dewey Redmannal. Az évek során a bigband-felállástól a hagyományos kvartetten át az intim kettősökig minden formában kiemelkedőt alkotott. Rothman Lenke Rothman Lenke (Kiskunfélegyháza, 1929. március 23. – 2008. ) tanár, illusztrátor, képzőművész, író. A második világháborúban haláltáborba hurcolták, ahonnan súlyos betegen Svédországba került. Művészeti tanulmányait Stockholmban és Ravennában végezte. Eleinte festményeket, grafikákat alkotott, majd mozaikokat, faliszőnyegeket (ez utóbbiakat a stockholmi Handarbetets Vänner Textil Art Association - Textilművészek Szövetségének Baráti Köre szőtte.) 1972-ben születtek Nelly SachsNobel-díjas költőnő verseihez készült illusztrációi. 1976-tól a stockholmi Királyi Képzőművészeti Akadémia tagja. 1980-81-ben készített díszleteket August Strindberg Húsvét című darabjához a stockholmi Királyi Nemzeti Színház számára. 1991-ben Prins Eugen kitüntetést kapott. Művészetében az 1980-as évektől táblaképek mellett a kollázsok kaptak központi helyet. Emberközpontú gondolatait íróként is közzéteszi. Magyarországra 1986-tól kezdve látogatott vissza. Könyvei Quality of Life , Āhus, 1980 Ok Ok No New York , Āhus, 1984 (fotódokumentáció) Regn , Stockholm, 1989 (magyarul: Eső , 2005) Stygn , 2001 Csihajafuru A Csihajafuru (�����; Hepburn: Chihayafuru) a Be Love magazinban megjelenő japán mangasorozat, amelynek mangakája Szuecugu Juki, köteteinek kiadója a Kodansha. A történetből animeadaptáció is készült, melyet a Nippon Television és Crunchyroll csatornákon sugároztak 2011 októbere és 2012 márciusa között. A második évadot 2013 januárjától júniusig vetítették. A történet egy iskoláslányról, Ajasze Csihajáról szól, akit egy új osztálytársa vesz rá, hogy játsszon Hjakunin Issu verseny-karutát. A manga megnyerte a Taisó-díjat és a Kodansha mangadíját is. 2011 augusztusában több mint 4,5 millióra becsülték az eladott kötetek számát. A Csihajafuru népszerűsége igen nagy löketet adott a verseny-karutának Japánban. Cselekmény Ajasze Csihaja egy fiatal lány, aki élete nagy részét azzal töltötte, hogy nővérét támogatta modell karrierjében. Ez megváltozik, mikor találkozik Vataja Aratával, egy tehetséges fiatal karuta játékossal. Gyorsan barátok lesznek, a fiú szerint pedig Csihajának jó esélyei vannak arra, hogy nagyszerű karuta játékos váljék belőle. Csihaja új álma lesz, hogy Japán legjobb női játékosává váljon. Sajnos hamarosan el kell válnia karutás barátaitól, de 3 évvel később (a jelenben) a középiskolában újra találkozik egyikükkel, Masima Taicsivel, akivel együtt megalapítják a Mizuszava Karuta Klubot. Csihaja csapattársai és barátai támogatásával igyekszik, hogy a világ legjobb karuta játékosává váljon és, hogy egy nap újra együtt lehessenek Aratával. Szereplők Főszereplők Ajasze Csihaja (�� �� Ayase Chihaya) Masima Taicsi (�� �� Mashima Taichi) Vataja Arata (�� � Wataya Arata) Vataja Arata egy átigazoló diák volt Csihajáék általános iskolájában, emellett egy örök mester unokája. Arata ösztönzi Csihaját arra, hogy kezdjen el karutázni. A fiúnak nehézségei adódnak a beilleszkedéssel az új iskolába, mert fukui dialektusban beszél és szenvedélye a karuta, ennek ellenére Csihaja a barátjává fogadja. Az az álma, hogy Meidzsinné (a karutában a legjobb férfi játékossá) váljon. Miután elballagnak az általános iskolából visszatér Fukuiba, hogy beteg nagyapjáról gondoskodjon. Miután visszatér abbahagyja a karutát, mert nagyapja meghal miközben Arata egy karuta versenyen vett részt, hogy "A" osztályba léphessen. Bár miután Csihaja és Taicsi meglátogatják Fukuiban újra elhatározza, hogy folytatja a verseny-karutát. Arata megbecsüli a barátságát mind Csihajával, mind Taicsivel. Később a mangában szerelmet vall Csihajának és elmondja neki, hogy vissza fog költözni Tokióba. Arata ezután elnézést kér és otthagyja Csihaját zavarban és lesokkolva. Mizuszava Karuta Klub Óe Kanade (�� � Ōe Kanade) Nisida Júszei (�� �� Nishida Yūsei) Komano Cutomu (�� � Komano Tsutomu) Hanano Szumire (�� � Hanano Sumire) Cukuba Akihiro (�� �� Tsukuba Akihiro) Mijaucsi Taeko (�� �� Miyauchi Taeko) Becenevén "Császárnő", a Karuta Klub tanácsadója, valamint Cutomu és Csihaja osztályfőnöke. Bár kezdetben nem értett a karutához, fokozatosan megenged, ahogy a klubtagok komolyságának szemtanújává válik. Mások Vakamija Sinobu (�� �� Wakamiya Shinobu) Szuó Hiszasi (�� �� Suō Hisashi) A jelenlegi Meidzsin (a legjobb férfi játékos) a karutában. Egyetemen kezdett el először karutázni és három évébe telt, hogy megszerezze a Meidzsin címet. Kedvenc ételei a különböző édességek. Harada Hidehiro A Siranami Karuta Egyesület igazgatója. Ő tanította meg Taicsit karutázni, valamint gyakran játszik Csihajával meccseket, hogy fejlesszék a lány képességeit. Cubogucsi Hirosi (�� �� Tsuboguchi Hiroshi) A Shiranami Karuta Egyesület ásza. Eljutott egészen a Meidzsin kihívó döntőjéig, mint Dél képviselője, de veszített ellenfelével szemben, így nem hívhatta ki Szuó Hiszasit. Mostanság a Homei Főiskola Karuta Csapatának tanácsadója. Jaszuda (�� Yasuda) Csihaja ellenfele volt azon a meccsen, amelyik után Csihaja beléphetett az "A" osztályba. Jamamoto Jumi (�� �� Yamamoto Yumi) Ajasze Csitosze (�� �� Ayase Chitose) Kialakulás Szuetsugu Juki maga is benne volt egy karuta klubban még felső-középiskolás korában. A mangaka szerint egy ember életében az iskolai évek az az időszak, amikor "valaminek a legőszintébb részed szenteled". A sorozat címe az Ogura Hjakunin Issú antológia egyik versének első öt szótagából jön. (Az Ogura Hjakunin Issú száz verse van a verseny-karuta kártyáira nyomtatva.) Média Manga A manga már 2007 óta fut a Be Love című magazinban, és a Kodansa adta ki az eddig megjelent 32 kötetét, amik már eBook formában is elérhetőek. A manga Tajvanban a Tong Li Publishing licence alatt áll. Jelenleg a 123. fejezetnél tart a manga. A kötetek megjelenési dátumai: Anime A mangán alapuló TV-animét 2011 májusában jelentették be. A sorozatot Madhouse studióban készítették, Aszaka Morio rendezése alatt, Takajama Naoja író felügyeletével és Hamada Kunihiko karakter designjaival. A művészeti igazgató Simizu Tomojuki, a felvétel igazgató Fudzsita Kendzsi, a színfelügyelő Hasimoto Ken, a CG igazgató Szaito Cukasza, a hang igazgató Mima Masafumi, a zenéért pedig Simizu Tomoyuki volt a felelős. A sorozat 25 epizódját a Nippon TV-n 2011. október 4. és 2012. március 27. között sugározták. A sorozatot levetítették az USAban, Kanadában, Angliában, Írországban, Dél-Afrikában, Ausztráliában és Új-Zélandon a Crunchyroll által. Az Animax Asia az angol adaptációját az animének 2013. február 13-tól március 18-ig vetítették. A második 25 részes évadot, a Csihajafuru 2-t, 2013. január 11. és június 28. között sugározta a Nippon TV, valamint a Crunchyroll is leadta. Az OVA amanga 22. kötetével egy időben jött ki, 2013. szeptember 13-án. Zene Az első évad openingje a 99RadioService együttes "Youthful" című száma volt, az ending pedig Szeto Aszami "Szosite Ima" (�����, "És most" című száma. A 99RadioService megjelentettek egy single-t, "Youthful" címmel 2011. november 30-án. Két OST és a karakter dal albumok jelentek meg 2013. január 18-án és március 28-án. A második évad openingjét is a 99RadioService készítette "Star" címmel, az endinget pedig Szeto énekli, ennek címe "Akane Szora" (��). Szürke szúnyogevő A szürke szúnyogevő (Conopophaga ardesiaca) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a szúnyogevőfélék (Conopophagidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Alcide d’Orbigny francia természettudós és Frédéric de Lafresnaye francia ornitológus írta le 1837-ben. Alfajai Conopophaga ardesiaca ardesiaca Berlepsch & Stolzmann, 1906 Conopophaga ardesiaca saturata d’Orbigny & Lafresnaye, 1837 Előfordulása Bolívia és Peru területén honos. Állandó, nem vonuló faj. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi hegyi esőerdők. Megjelenése Testhossza 12,5-14 centiméter, testtömege 26,3 gramm. Tollazata barna és szürke. Életmódja Ízeltlábúakkal táplálkozik. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. január 30.) } Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve Szilágyi Imre (filozófus) Szilágyi Imre (Szentes, 1933. február 26. – Budapest, 1999. augusztus 6.) magyar filozófus, a filozófia tudományok kandidátusa (1974). Életpályája Általános iskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd Szegeden, az Állami I. számú Pedagógiai Gimnáziumban érettségizett. 1957-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett tanári diplomát. Pályáját Várpalotán, majd a veszprémi Lovassy gimnáziumban kezdte, ahol a fiúdiákotthon nevelőtanára is volt. 1959–66 között a győri Felsőfokú Tanítóképző Intézetben pedagógiát és logikát tanított, majd a magyar nyelv és irodalom tanszék vezetője lett. 1966-ban meghívták az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófia Tanszékére. Itt 30 éven át, nyugdíjba vonulásáig oktatott, főként etikát. 1967-ben bölcsészdoktori címet szerzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Az értéketika problémái foglalkoztatták. 1974-ben a filozófiai tudományok kandidátusa lett. Disszertációja: Az érték szférája és objektivitásának paradoxonja (N. Hartmann értéketikájának kritikájához). Az 1980-as évek elején az elsők között kezdte tanulmányozni és népszerűsíteni egyetemi előadásain Hamvas Béla munkásságát. 1987-ben tanítványaival megalapította és hosszú időn át vezette a Hamvas Béla Kört. Szilágyi Imre szellemi atyjának és példaképének Martin Heideggert tekintette, Böhm Károlyt pedig a magyar értékkutató iskola megalapozójaként és legjelentősebb alakjaként tisztelte. Filozófiai munkásságának középponti tárgya a lét rész-egészének dialektikus teljessége. E nézőpontból kiindulva elemezte például Móricz Zsigmond, Bartók Béla munkásságát, Babits Mihály, József Attila, Utassy József alkotói világát, s ilyen módon került közel – a magyar filozófia gyökereit kutatva – Bolyai János és Böhm Károly gondolkodói világához. Fontosabb művei Az „örök” értékek nyomában (Budapest, Gondolat, 1975) A klasszikus német idealista filozófia etikájáról – A „van” és a „kell” viszonya a német idealista etikában (Budapest, Oktatási Minisztérium, 1978) Önismeret és egzisztencia – válogatott írások sajtó alá rendezte Szilágyi Ágnes Judit (Budapest, Széphalom Könyvműhely, 2007) Az alkotó ember erkölcse, Új Írás. 1987. április Az élet egyetemes egyensúlya – Móricz Zsigmond lét-és értéktanának középponti kategóriájáról, Új Írás. 1979. november Bartók bölcseleti prelúdiuma, Új Írás. 1982. szeptember Forrás: Önismeret és egzisztencia – válogatott írások sajtó alá rendezte Szilágyi Ágnes Judit (Budapest, Széphalom Könyvműhely, 2007) László Ruth http://engedjetekhozzam.hu/hamvas.html Crenans Crenans település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 241 fő (2015). Crenans Meussia, Charchilla és Moirans-en-Montagne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kis-Viczay József Kis-Viczay József másként: Kis-Viczai (Kassa (Abaúj megye), 1746. március 23. – Kassa, 1810. április 5.) orvosdoktor, városi és megyei orvos. Élete kisviczai Viczay József, Kassa városának és Torna vármegyének orvosa volt. Kassán született 1746 március 23-án. Apja Kis-Viczay József szintén megyei és városi sebészorvos, anyja Hermann Erzsébet volt. Középiskoláit szülővárosában, orvosi tanulmányait Bécsben és Nagyszombatban végezte, ahol 1773-ban orvosdoktorrá avatták. Ekkor visszatért Kassára, ahol gyakorló orvos volt; sikeres gyógyitásai csakhamar hiressé tették, csakhamar Torna megye rendes orvosa és 1782-ben városi orvos lett Kassán. Mint orvos Kassán híres volt a tudományban és emberbaráti érzésben való gazdagságáról: mint keresett orvos változatlan szorgalommal kereste föl napjában többször is betegeit; "viskó vagy palota közt nem ismert különbséget. A szegény betegek számára nem csak saját költségén csináltatott orvosságot, de ha inségben látta őket, akárhányszor pénzt rejtett ágyukba". Munkássága Orvosi munkája és 1773-ban a Nyelv-ről latinul kiadott értekezése mellett Kis-Viczay Józsefnek köszönhető a kassai egykori Sétatér megalkotása is; az itt diszlő fák egy részét még ő maga ültette. Meghalt 1810. április 5-én, április 18-án Heckenast Mihály evangélikus lelkész tartott fölötte gyászbeszédet. Utódja és örököse Sihulszky Frigyes városi orvos lett, aki kertjében emléket állított tiszteletére. Az emlékmű feliratát Desewffy József gróf készitette; hamvai fölé az evangelikus temetőben barátai emeltek kis kápolnát. Munkája 1773-ban adta ki latínul a Nyelv-ről, mint kórjelzőről értekezését: Diesertatio inaug. medica de lingua ut signo in morbis. (Tyrnaviae, 1773.) Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái. Nagy Iván : Magyarország családai Borovszky Samu : Abauj-Torna vármegye Szent Illés-fatemplom (Kupsafalva) A kupsafalvi Szent Illés-fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Máramaros megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az MM-II-m-A-04562 sorszámon szerepel. Josef Dvořák Josef Dvořák (Cseh–Morva Protektorátus, Horní Cerekev, 1942. április 25. –) cseh színész. Karrierjét Kadaňban kezdte, ahonnét Pavel Fiala Ústi nad Labembe a Kladivadlóba vitte át. A Semafor színház külsős színészeként dolgozott 1972. és 1990. között. 1990-ben megalapította saját színházát, Divadelní společnost Josefa Dvořáka. Vodnik szerepét több filmben is eljátszotta. Diszkográfia 1985 František Nepil - Five wonderful uncles - Bonton Music,CD, 1995 Wasserman school Josef Dvorak - Bonton, CD 1995 Košlerová - Teddy Bears Stories- Supraphon, CD, 1997 Rudolf Čechura - A re Maxipes Fík - Supraphon, CD 1997 Jirásek, Dvořák, Fiala - Dvořák v Lucerně - Supraphon, CD 1997 Košlerová - Bee Teddies Other Stories - Supraphon, CD, 1998 Rudolf Čechura - Wild dreams Maxipes Fík - Supraphon, CD 1999 Rudolf Čechura - Maxipes Fík goes the world - Supraphon, CD 1999 O vodníkovi Čepečkovi - Supraphon, CD 2000 Štíplová - Byla jednou koťata - Supraphon, CD 2001 Josef Dvořák - Boříkovy lapálie - Fonia, CD 2003 Skoumal - Když jde malý bobr spát. Písničky pro děti - Supraphon, CD, j 2004 Josef Dvořák - Gold - Boříkovy lapálie - Popron Music, CD 2004 Pohádky z vánočního stromku - Supraphon, CD, 2004 Večerníčkův kolotoč pohádek - Supraphon, CD, 2004 Košlerová - Včelí medvídci a Pučmeloud - Supraphon, CD, 2005 Kytice - Supraphon, 2 CD, 2007 Pohádky s pejsky, psy a hafany - Supraphon, CD, 2010 Rumcajs, Manka a Cipísek - Supraphon, 3 CD, 2011 Don Špagát - Supraphon, CD, Canterbury régió A Canterbury régió Új-Zéland legnagyobb területű régiója, azaz az ország két szintes közigazgatási rendszerében a felső szinten elhelyezkedő önkormányzati egység. A Déli-sziget középső-keleti részén terül el. Irányító szervezete a regionális tanács (Canterbury Regional Council, újabb hivatalos nevén Environment Canterbury). Területe 44 508 km², lakossága 2015. júniusi hivatalos becslés szerint 586 500 fő volt. A régió jelenlegi formájában az 1989-es közigazgatási reform során jött létre, kivéve a Kaikoura kerületet, ami csak 1992-ben csatlakozott hozzá. A régió fővárosa Christchurch, a Déli-sziget legnagyobb városa és az ország harmadik legnagyobb városi területe, a régió lakosságának 65%-ával. Jelentősebb városok még Timaru, Ashburton, Rangiora és Rolleston. Története A hűvösebb Déli-szigetet és különösen annak belső területeit a maorik sokkal kevésbé tartották letelepedésre alkalmasnak, mint az Északi-szigetet. A 19. század elején becslések szerint három-négy ezer bennszülött élhetett ezen a területen. Az ő számuk is tovább csökkent az 1810-1815 közötti belső háborúk idején, majd különösen 1830 és 1832 között, amikor a Déli-szigeten élő Ngāi Tahu törzset megtámadta a Te Rauparaha által vezetett északi Ngāti Toa törzs. Az európaiak letelepedésének kezdetén, 1840 körül mindössze félezer körüli maori élhetett a mai Canterbury régió területén. Az első európaiak ezen a parton is a bálnavadászok voltak, akik az 1830-as években hoztak létre telepet a Banks-félszigeten. 1836-ban már 11 bálnavadász-hajó állomásozott itt, közülük négy amerikai. George Hempleman kapitány 1837-ben a félsziget Peraki-öblében felépítette az első állandó bálnavadász-telepet, ami így Canterbury tartomány első európai települése lett. Hamarosan meg is „vásárolták” a területet a helyi maori főnöktől lőfegyverekért és más tárgyakért cserébe. A félsziget kitűnő kikötőhelyein gyorsan nőtt a különböző nemzetiségű bálnavadász-hajók száma. 1838-ban már 16 francia hajóból álló flotta jelent meg itt, köztük a Cachalot, Jean Langlois irányításával, aki szintén földet vásárolt a maoriktól és francia gyarmatot akart létrehozni 1940-ben Akaroa körül. A francia konkurencia aktivitása felgyorsította a britek gyarmatalapító törekvéseit, és közvetlenül hozzájárult a waitangi szerződés mielőbbi megkötéséhez. A francia hajók száma egy darabig még tovább növekedett az akaroai francia település létrehozásával, de 1843 után a britek már vámrendeletekkel kiszorították az időközben brit gyarmattá lett Új-Zélandról a „külföldi” hajókat. 1848-ban Edward Gibbon Wakefield brit kalandor és John Robert Godley, angol-ír arisztokrata létrehozták Angliában a Canterbury Association nevű társaságot azzal a céllal, hogy szervezett kivándorlás révén anglikán vallású gyarmati települést hozzanak létre Új-Zéland Déli-szigetén. A társaságnak sikerült jelentős összegeket gyűjtenie és közép- illetve felsőbb osztályokbeli kivándorlókat toboroznia. Egy előkészítő csoport 1850 áprilisában partra szállt a ma Lyttelton Harbour nevű öbölben. A kivándorlók első nagyobb hulláma, 750 telepes, 1850 decemberében érkezett Lytteltonba négy hajóval. A Canterbury tartományt (Canterbury Province) 1850 decemberében hozták létre a Church of England támogatásával. Eredetileg arra tettek kísérletet, hogy a tartományban csak az anglikánok számára tegyék lehetővé a letelepedést, de aztán erről lemondtak. A kivándorlók első két hajója, a Charlotte Jane és a Randolph 1850. december 16-án érkezett meg, ez a nap lett a tartomány születésnapja. 1853-ban, még az első országos választások előtt, a 21 éven felüli, vagyonnal rendelkező férfi telepesek megválasztották az első tartományi vezetőt (Superintendent), James FitzGerald személyében, majd a 12 tagú tanácsot is. A tartomány gazdasági élete kezdettől fogva a juhtenyésztésen alapult. A táj jellegzetes füves pusztái kiválóan alkalmasak voltak erre, és már az 1850-es évek első felében több mint fél millió juh legelt itt; ez a szám az 1860-as évekre három millióra nőtt. A jól jövedelmező juhtenyésztés lehetővé tette a tartományi központ, Christchurch kiépítését: számos neogótikus épületet emeltek a kor neves építésze, Benjamin Mountfort tervei alapján. A Déli-sziget nyugati partján kialakult aranyláz (West Coast Gold Rush) idején a Déli-Alpok vízválasztójától nyugatra fekvő, nehezen megközelíthető területeket leválasztották a tartományról, és 1867-ben létrejött a Westland tartomány, a mai West Coast régió elődje. Az országos egyetem, a University of New Zealand 1870-es létrehozása után annak központja egy ideig Canterbury tartomány fővárosában, Christchurchben volt. Földrajza A Canterbury régió területe a Déli-Alpokból a sziget keleti oldalán lefutó folyók vízgyűjtő területeire terjed ki, északon a Clarence folyó vízgyűjtőjétől a déli Waitaka folyóéig. A régió nyugati határát alkotó vízválasztótól, a Déli-Alpoktól keletre nagy és aktív geológiai törésvonal, az Ausztrál-Indiai-lemez és a Csendes-óceáni-lemez találkozása húzódik. A nyugatra fekvő Csendes-óceániai lemez geológiai mércével mérve gyorsan, évi átlag 35 mm-es sebességgel mozog dél-délnyugati irányban az itt alábukó Ausztrál-Indiai-lemezhez képest, valamint évi 10 mm-es sebességgel tolja fel a Déli-Alpok hegyeit. Ez a geológiai aktivitás rendszeresen nagy földrengéseket okoz a térségben. A gleccserek, a víz és a szinte állandó erős nyugati szél által koptatott Déli-Alpok hegyeiből nagy mennyiségű hordalék érkezik a Canterbury-síkságra, amelyen helyenként 15 méter vastagságú löszréteg keletkezett. A csendes-óceáni parton fekvő Banks-félszigetet két nagy, miocén-kori vulkánkitörés hozta létre. Lakossága A régió lakossága az új-zélandi statisztikai hivatal 2015. júniusi becslése szerint 586 500 fő volt, az ország egész lakosságának 13%-a. Canterbury a második legnépesebb régió Auckland után. A lakosság átlagéletkora 39,9 év volt, két évvel az országos átlag felett. 100 nőre 97,5 férfi jutott. A 65 év felettiek aránya 15,5%, a 15 év alattiaké 18,7% volt. Kultúra és identitás A 2013. évi népszámlálás során a régió lakosságának 86,9%-a európai származásúnak vallotta magát, 8,1% maorinak, 6,9% ázsiainak, 2,5% csendes-óceáninak, 0,8% közel-keletinek, latin-amerikainak vagy afrikainak, és 2,0% egyébnek (főleg „új-zélandinak”). A lakosság csaknem 20%-a külföldön született (az országos átlag 25%). A bevándorlók eredete szerint továbbra is a brit szigetek a legnagyobb forrás 36,5%-kal. 2013-as adatok szerint érkezésük ideje szerint egynegyedük akkor kevesebb, mint öt éve érkezett, 11%-uk pedig kevesebb, mint két éve, azaz már a 2011-es katasztrofális földrengés után. Canterbury lakosainak 49,75-a vallja magát kereszténynek, 3,3%-uk más vallás követője, 44,55-uk pedig vallástalan. A legnagyobb felekezetek az anglikán, 14,8%-kal, és a katolikus, 12,7%-kal. Gazdaság A régió a hagyományos mezőgazdaság, halászat, erdőgazdaság mellett már jelentős iparral is rendelkezik. A mezőgazdaságban a kezdeti szinte kizárólagos juhtenyésztés mellett a felfejlődött a tejtermelés, a szántóföldi gazdálkodás, a kertészet és különösen a bortermelés. A kitűnő természeti adottságokat kihasználva Canterbury ma Új-Zéland gabonatermelésének nagyobb részét adja: 2002-ben az országos búzatermelés 60,7%-a, az árpa 51,1%-a és a zab 43,7%-a itt termett. A régió szőlőtermesztését az Akaroa környékén letelepedett francia bevándorlók alapozták meg. A fehér borok közül a legnépszerűbbek a rajnai rizling, a sauvignon blanc, a chardonnay, a tramini, valamint a szürkebarát. A pinot noir termesztése Waipara környékén sikeres. A feldolgozóipar a régió második legnagyobb gazdasági ágazata, ezen belül a fejlett agrárszektorhoz jól kapcsolódik a mezőgazdasági gépek gyártása. Az építőiparnak sajnálatos módon a 2011-es nagy földrengés adott lökést. 2015-ös adatok szerint 2000 helyi feldolgozóipari vállalkozás 23 000 főt alkalmazott, és mintegy 2,2 milliárd új-zélandi dollárral (NZD) járult hozzá a nemzeti jövedelemhez. A régió GDP-je a nemzeti GDP 12%-át tette ki 2003-ban. Robert Townson Robert Townson (Spring Grove, Marshgate, Surrey, Anglia, 1762. - Varro Ville, sírja Paramatta-ban, Ausztrália, 1827. június 27.) angol természettudós, utazó, az edinburgi skót Királyi Társaság tagja (1791), az egyik első Tátra-kutató, elsőként végzett barometriai magassági méréseket. Munkássága 1793-ban járt a Tátrában, annak több völgyét kereste fel, ő az első ismert turista a Fehér-tavi-csúcson ("Grosser Hans" nevű zergevadásszal 1793. augusztus 9-én). Járt a Mészárszékeken, a Krivánon is. A Tátra flórája és faunája is érdekelte. Kutatásai eredményét a Travels in Hungary with a short account of Vienna in the year 1793, London 1797. Voyage en Hongrie, Párizs 1798-1799., francia fordítás , Reise in Hongarijen, Hága 1800-1801., holland fordítás című könyvében jelentette meg. Ez a Tátra-kutatás egyik klasszikus műve, értékes rézlenyomatokkal illusztrálva. 1807-ben Ausztráliába távozott. Ben Bril Barend ("Ben") Bril (Amszterdam, 1912. július 16. – Amszterdam, 2003. szeptember 11.) holland ökölvívó. Élete Részt vett az 1928-as amszterdami olimpián. Az 1932-es nyári olimpián nem vehetett részt, mert a Holland Olimpiai Bizottságot a Holland Náci Párt egy tagja vezette. Ben az 1936-os berlini olimpiát bojkottálta. 1935-ben aranyérmet szerzett a Maccabi Játékokon. Hollandia német megszállásakor deportálták a Bergen-belseni koncentrációs táborba. Négy fiútestvére, és egy lánytestvére a holokauszt áldozata lett, Ben és öccse, Herrie túlélték a háborút. Herrie 1966-ban, Ben 2003-ban halt meg, 91 éves korában. Ed van Opzeeland írta meg életrajzát, amelyet 2006 októberében adtak ki Ben Bril - Davidsster als Ereteken címmel. Josef Fockner Josef Fockner (Vogtner; magyarul: Fockner/vagy Fokner József; Grác, Ausztria, 1800. - Temesvár, Magyar Királyság, 1883 április 29.) honvéd alezredes. Életútja Vagyontalan polgári családból származott, elvégezte az olmützi katonaiskolát, 1818 és 1831 közt a császári 52. gyalogezrednél teljesített szolgálatot hadnagyi rangban, 1831-től kilépett hadnagy, majd kincstári erdész Kiszetőn Temes megyében. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején már 1848 nyarán bekapcsolódott a harcokba, a Temes megyei nemzetőrség századosaként vett részt a délvidéki harcokban. 1848 októberétől főhadnagy a 27. honvédzászlóaljnál, 1848 decemberétől százados ugyanennél az alakulatnál. 1849 június 21-től őrnagy, a 4. lengyel zászlóalj parancsnoka Erdélyben. A szabadságharc bukása után emigrációba kényszerült, Sumlán Kossuth Lajos közvetlen környezetéhez tartozott, Kossuth itt Sumlán 1849 augusztus 29-én alezredessé léptette elő. Vasváry Ödön kutatásai szerint Sumlán a magyar emigránsok Focknert sokszor látták az osztrák konzul társaságában, éppen ezért gyanússá vált, amikor Fockner 1851-ben kijutott hajóval Londonba, majd onnan Amerikába, s 1852 december elején Kossuth Amerikába érkezésekor sietett Lülley Manóval Kossuth fogadására. (Lülley a szabadságharcnak jó szolgálatot tett kémtevékenységével, s majd az északiaknak is az amerikai polgárháborúban.) Fockner erősen gyanúba keveredett, hogy az osztrákoknak kémkedik. Ugyanakkor tudjuk, hogy a Kossuth ellenes Szedlák Mátyás kirohanásait elítélte számos New York-i magyar emigránssal együtt. 1857-ben jött haza Amerikából, az 1867-es kiegyezés után takarékpénztári hivatalnok volt Temesvárott, s tagja a honvédegyletnek. Petheő család A gersei nemes, báró és gróf Pethő család egy középkori eredetű magyar nemesi család. Története A család első felmenője a Csopon (Csapo) de Nádasd Comes (1250 körül), aki a vasi Nádasd nemzetségből (az Árpáddal bejött 108 nemzetség egyike) származott. Hídvégi Margittól született öt fia közül György Bars vármegye, Tamás Abaúj vármegye alispánja, míg János Zala és Vas vármegye főispánja lett. János és Tamás az 1403-as felkelés leverésében segédkeztek, majd jutalmul a zalai Keménd várát kapták. János fia, István, apja tisztségeit vitte tovább, ő is az említett két vármegye főispáni székében ült. István fia, Miklós, pedig a pohárnokmester megtisztelő címet viselte. Egy később élt családtag, Pethő János, aki többek között főpohárnok és Sopron vármegye főispánja is volt, 1549. április 7-én testvéreivel, Boldizsárral és Gáspárral együtt bárói címet kapott. János kitűnő katona volt, ezt az is bizonyítja, hogy többek között Zólyom, Lippa, Kassa és Komárom várának kapitánya is volt. Ennek a Jánosnak az unokája, Zsigmond főkapitány és zempléni főispán 1666. április 21-én már a grófi címet is magáénak tudhatta. A családtagok közül még megemlítendő gróf Pethő Mihály, aki nagyapjához, a grófi cím megszerzőjéhez hasonlóan zempléni főispán volt. Forrás a Pethő családfa Pallas nagy lexikona Pindolol A pindolol lipofil, a legerősebb ISA hatással rendelkező, membránstabilizáló, nem kardioszelektív β-receptor blokkoló vegyület. Mind β1, mind β2 parciális agonista hatással rendelkezik, ezek közül a β2 a kifejezettebb. Hatása A pindolol kompetitív antagonista hatást fejt ki a szív, a bronchusok és a simaizomzat β-receptorain, de emellett kifejezett intrinsic szimpatomimetikus aktivitást (ISA) mutat. Membránstabilizáló hatásának nincs klinikai jelentősége. Szimpatikus túlsúly esetén csökkenti a szívfrekvenciát, a perctérfogatot. Csekély hatással van a nyugalmi szívfrekvenciára. Viszonylag kismértékben gátolja a terhelésre jelentkező szívfrekvencia-növekedést, kismértékben csökkenti a szívizomzat kontraktilitását, és kevéssé nyújtja meg az AV-időt. Növeli a légutak ellenállását. A pindolol – a többi β-blokkolóhoz hasonlóan – a szisztémás artériás nyomás, a szívfrekvencia és a kontraktilitás csökkentése révén mérsékli a szív oxigén igényét. A szívfrekvencia csökkentése révén a myocardium károsodott vérellátású részeinek a perfúzióját, ill. oxigén-ellátását is javítja a diasztolé idejének megnyújtásával. Ezért angina pectorisban csökkenti a rohamok számát és növeli a beteg fizikai teljesítőképességét. A vascularis simaizomzat β2-receptorain keresztül kifejtett parciális agonista aktivitásából fakadó vazodilatator hatása klinikai szempontból fontos. Hypertonia esetén a pindolol csökkenti a fokozott perifériás ellenállást, ami révén fenntartja a különböző szervek, szövetek megfelelő vérellátását, sőt bizonyos esetekben még javítja is azt. Általában hosszú távú adagolást követően sem befolyásolta kedvezőtlenül a lipoproteinek plazmaszintjét. Készítmények HUMA-PINDOL VISKALDIX VISKEN Ján Slota Ján Slota (Litvailló, 1953. szeptember 14. –) szlovák politikus, a soviniszta, nacionalista, szélsőségesen magyarellenes és cigányellenes Szlovák Nemzeti Párt (SNS) korábbi elnöke. 1990 és 2006 közt Zsolna polgármestere volt. Élete Litvaillón, a Zsolna közelében fekvő bányászfaluban született. Juraj Slotának, a Matica slovenská alapítójának a leszármazottja. Eredeti foglalkozása bányamérnök, ezzel családi hagyományokat követett. A Kassai Műszaki Főiskolán végzett 1977-ben, majd a privigyei bányában dolgozott, később katona volt a csehszlovák légierőnél. 1981 és 1990 között a Prefmonta építési vállalat részlegvezetője. Háromszor nősült (első felesége magyar volt), három gyermeke van. Hagyományosan a szlovák politika egyik botrányhőse, aki kirívó viselkedésével, obszcén szóhasználatával és italozásaival okoz visszatérően vihart. 2008 elején a szlovák média bizonyítékokat szellőztetett meg arról, hogy Slota 17 évesen többedmagával autókat tört fel Ausztriában, miután Csehszlovákiában, a privigyei járásban falusi üzleteket - ruhaüzletet és hentesboltot - is kifosztott. Mindezekért jogerősen el is ítélték a későbbi pártelnököt. A Markiza televízió erről több korabeli dokumentumot is bemutatott az egykori kommunista ügynöklistákat őrző és feldolgozó Nemzeti Emlékezet Hivatalának levéltárából. Hazatérése után Ján Slota egy hónapot ült vizsgálati fogságban, majd fél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Arra is fény derült a levéltári aktákból, hogy Ján Slota apja a volt titkosrendőrség besúgója volt, az ő aktáiban szerepelnek részletek a nemzetiek vezérének ifjúkori tetteiről. Politikai pályája 1990-ben a csehszlovák szövetségi parlament képviselőjének választották. Pártja, az SNS, a kezdetektől Szlovákia függetlenné válását tűzte ki célul, amit hamarosan sikerült is elérniük (bár az SNS kis párt maradt). Slotának jelentős szerepe volt abban, hogy 1994-ben az SNS öt és fél százaléknyi választási eredményt ért el és része lett a Vladimír Mečiar vezette kormánykoalíciónak. A kormányban a párt (mint 12 évvel később is) az oktatási tárcát kapta, amely diszkriminatív intézkedéseket hozott a szlovákiai magyarok ellen. Slota pártjának szerepe lehetett a Mečiar-kormány egyéb magyarellenes intézkedéseiben, illetve a magyarokkal kapcsolatos attitűdjének kialakításában. Az 1998-as szlovákiai parlamenti választáson a Slota-párt a szavazatok 9,04%-át szerezte meg, de ellenzékbe került. A 2002-es választás idejére Slota és Anna Maliková (későbbi neve Anna Belousovová) belviszálya kettészakította a pártot és a két vetélkedő csoport ki is ütötte magát (a Slota-féle Igazi Szlovák Nemzeti Párt (PSNS) 3,65, az SNS 3,23%-ot szerzett). 2005. április 4-én a két párt magyarellenes platformon újra egyesült. Választási sikere 2006-ban Pártja a Robert Fico vezette Smer és a Mikuláš Dzurinda leköszönt miniszterelnök vezette Szlovák Kereszténydemokrata Unió – Demokrata Párt mögött harmadik helyen végzett a 2006-os szlovákiai képviselő-választáson, és 2006. június 4-én belépett a Smer vezette hármas koalícióba a Vladimír Mečiar fémjelezte Néppárt – Mozgalom egy Demokratikus Szlovákiáért (HZDS) oldalán. Sem Slota, sem Mečiar nem kaptak posztot a kormányban. Slota már kormányzott együtt a HZDS elnökével, az 1994 és 1998 közt regnáló Mečiar-kormányban, viszonya Mečiarral azonban messze nem felhőtlen. Az Európai Szocialisták Pártja (EPS) Robert Fico személyes magyarázata ellenére már egy nappal a koalíciós szerződés megkötése után felfüggesztette a Smer tagságát a baloldali pártszövetségben, a híradások szerint a szélsőségesnek tartott Slota-párttal kötött szövetség miatt. Slota kormányra kerülése utólag igazolta azokat a politikai elemzőket, akik már Ivan Gašparovič államelnökké választása után 2004-ben a szlovák politika jelentős jobbratolódását jövendölték. Júliusban Slota a közvélemény-kutatások szerint a második legnépszerűbb szlovák politikussá lépett elő. Ján Slotát 5 alkalommal, egészen 2006-ig megválasztották e tisztségre, amikor a mai polgármester, Ivan Harman nyerte meg. Magyarellenes megnyilvánulásai Slota számos súlyosan soviniszta, magyarellenes kijelentést tett politikai pályája során. Az Európai Unió (EU) képviselői a rasszista, magyarellenes kirohanásai iránt nem mutatnak nagy érdeklődést: José Manuel Barroso „Szlovákia belügyének” nevezte a rasszista megnyilvánulásokat. 2007. október 28-án újabb magyarellenes kijelentéseket tett (melyekben sovinizmussal vádolta gróf Apponyi Albertet, Göncz Árpádot és Orbán Viktort): „Hiba volt, hogy annak idején menedéket nyújtottunk a törökök elől gyáván megfutamodó és a mi szlovák hegyeinkbe menekülő magyaroknak, ahelyett, hogy hagytuk volna, hadd marcangolják szét és hadd hurcolják el a törökök őket Isztambulba.” – mondta beszédében. Nem sokkal később Göncz Kinga külügyminisztert „kócos asszonynak” nevezte, aki „többet törődhetne a külsejével”. 2008 augusztusában úgy fogalmazott, hogy a magyaroknak nem a Kárpát-medence, hanem a Góbi-sivatag a hazája. 2009. szeptember 1-jén Szlovákiában és Magyarországon is nagy tüntetések kísérték a szlovák nyelvtörvény bevezetését. Erre válaszolt Ján Slota, aki szerint Magyarország az, aki kizárólag a húrt feszíti, és ez előbb-utóbb háborút eredményez a két ország között. Nem sokkal azután, hogy a magyar kormány elfogadta, hogy június 4., a trianoni békeszerződés által okozott nemzeti katasztrófa emléknapja a nemzeti összetartozás napja legyen, válaszul Ján Slota és az SNS-hívek emlékművet állítottak a trianoni békeszerződésnek Révkomáromban, mivel ők a békeszerződés aláírásának napját a szlovák nemzet nagy napjának tekintik. Az emlékműavatáson Slota méltatta is Trianont. Bár Robert Fico megígérte, de nem jelent meg az avatáson. Slota szerint ez válasz a Fidesz és a „neofasiszta” Jobbik „provokációjára,” amellyel kinyilvánítják, hogy ez a terület csak kizárólag szlovák lehet, s egyben köszönetet mond a Magyarországot megcsonkító hatalmaknak. Alig több mint egy héttel később az emlékművet megrongálták, a szlovák rendőrség szerint egy dunaszerdahelyi férfi a tettes. Slota szerint nyilvánvaló tényállást fejez ki a rongálás: Trianon egyértelműen a szlovák államiság és szuverenitás jelképe, amit most szétvertek, következésképp Slota szerint a magyarok is ezt akarják tenni a független szlovák állammal. Mivel a választás napján történt, összekapcsolta ezzel is az eseményt. Budapest elpusztítása tankokkal Valószínűleg részegen egy pártgyűlésen 1999-ben Slota a magyar főváros elpusztítását szorgalmazta. Magyarok: rákos kelés a szlovák nemzet testén Slota hírhedt megjegyzése a magyarokról 2006-ban kapott nagyobb nyilvánosságot, amikor az Európai Parlament egy olasz tagja, Michl Ebner egy összeállítást készített Slota idegengyűlölő megjegyzéseiből, és e-mailen szétküldte a parlament összes tagjának. A tizenegy oldalas dokumentum tartalmazza a következő Slota által tett megjegyzést: Az idézet megjelent a német Der Spiegel-ben és egyéb nemzetközi sajtótermékekben, akik Slota szavainak fordításakor az angol "cancer" (rák betegség) szót használták a tumor helyett. A turul és Szent István gúnyolása Amíg a volt magyar miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc a szlovák felet képviselő Robert Ficóval tárgyalt Brüsszelben, Ján Slota a turult egy csúf papagájnak nevezte. A turul a magyar eredetmondák mitologikus madara. Kézai Simon szerint Attilától Géza fejedelem idejéig a koronás fejű turul volt a magyarság hadi jelvénye. Slota Szent Istvánt is sértegette, lovasbohócnak nevezve Magyarország első királyát a király Budai várban álló lovasszobrára utalva. A magyar külügyminiszter sértegetése Slota több alkalommal is sértegette Göncz Kingát, az akkori magyar külügyminisztert, többek közt haját kritizálva és Adolf Hitlerhez hasonlítva Gönczöt. 2008. október 5-én Ján Slota ismét „kócos asszonynak” nevezte Göncz Kinga külügyminisztert, aki Slota szóhasználata szerint már nem csak kócos, hanem „nyomorult asszony” is. „Nem engedünk a déli szomszédjaink felől ránk nehezedő budapesti nyomásnak: egy kócos asszony, egy nyomorult fenyegetőzik itt, és tesz fel kérdéseket annak a szlovák kormányfőnek, akinek még cipője sarkáig sem ér fel.” – mondta a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) vezetője. Robert Fico kormányfő kormányra kerülése óta először határolódott el Slota kijelentésétől. A magyar nyelv betiltásáért 2011-ben Slota népszavazással állt elő, hogy Szlovákiában így döntsék el, hogy a hivatalokban csakis a szlovák nyelvet lehessen használni. Slota a cél érdekében 350 ezer aláírást akar összegyűjteni, amint azt Ivan Gašparovič elvárja. Slota véleménye az, hogy ha csökkentik az előírt küszöböt a kisebbségek nyelvhasználati jogát illetően, azzal Szlovákia területén megint lehetővé válna a magyarosítás. Effajta népszavazásokat azonban már máskor is kiírtak Szlovákiában, de annyira kevesen vettek részt ezeken, hogy alig gyűlt össze szavazat a kérdés megoldásában, és a kezdeményezés vége nevetséges bukás lett. Slota késő tavasszal óriásplakátokat készíttetett és azokat szerte az országban kitette. A plakátokon ilyen feliratok voltak olvashatóak: Saját hazánkban ne legyünk idegenek; Nem akarunk a Felvidéken élni. 2012 tavaszán Gašparovič köztársasági elnök visszautasította Slotáék szavazáskiírásáról szóló kérelmét alkotmányellenességre hivatkozva. Ján Slota cigányellenessége Ján Slota a magyarokon kívül a szlovákiai romákat is gyakran illeti dehonesztáló, rasszista kijelentésekkel. 2004-ben a kelet-szlovákiai roma nyomortelepek lakói sorozatos megmozdulásokat hajtottak végre, ami miatt a Dzurinda-kormány elrendelte a szükségállapotot és a katonaságnak is fel kellett lépnie a rend helyreállítása érdekében. Slota radikális és irgalmatlan fellépést sürgetett a cigányok ellen, sőt a roma nők terhességének szabályozását is előterjesztette. 2010-től A 2010-es szlovákiai parlamenti választáson pártja gyengén szerepelt, éppen, hogy elérte az 5%-os küszöböt. Az SNS rózsahegyi küldöttgyűlésén azonban újra megválasztották pártelnöknek Anna Belousovovával szemben. 2010 októberében megjelent egy cseh hetilap becslése arról, hogy magánvagyona elérheti a 266 millió eurót. A 2012-es választáson a két évvel korábbi eredményéhez képest tovább gyengült a párt, az elért 4,55%-os eredmény nem volt elegendő a parlamentbe jutáshoz. Így 6 év jelenlét után ismét kiestek a szlovák parlamentből. A párt számára sikertelenül zárult választás okán Ján Slota nem indult újra a pártelnökségért. Az SNS küldöttgyűlése 2012. október 6-án Andrej Dankót választotta a párt új elnökévé, de Slota megkapta a párt „tiszteletbeli elnöki“, jelképes pozícióját. 2013. április 24-én a Szlovák Nemzeti Párt kizárta soraiból arra hivatkozva, hogy Ján Slota a pártelnöki tisztség betöltése idején nem kezelte gazdaságosan az SNS vagyonát. Slota ellen hűtlen kezelés gyanúja és a párt egzisztenciájának veszélyeztetése miatt még márciusban indított eljárást az SNS vezetősége. 2013. május 9-én Slota egy közúti ellenőrzés során megállás nélkül továbbhajtott, mire a rendőrök üldözőbe vették, megállásra kényszerítették, és mivel nem fújta meg az alkoholszondát, bekísérték a rendőrkapitányságra. Fáy András Görögkatolikus Közgazdasági Szakgimnázium A Fáy András Görögkatolikus Közgazdasági Szakgimnázium egy miskolci középiskola, amit a „nemzet mindeneséről”, Fáy Andrásról neveztek el. Története A Fáy András Közgazdasági Szakközépiskola 1917. október 3-án kezdte meg a női felsőkereskedelmi képzést, mindössze két tanteremmel valamint egy igazgatóval és két tanárral. A képzés kezdetben csak hároméves volt. Az 1918/19-es tanévtől az órákat a Papszer utcai Múzeum épület emeleti részén tartották. Itt alakították ki a négy tantermet, a tanári szobát (könyvtárral) valamint az igazgatói szobát. 1919-től miniszteri rendelet alapján a kereskedelmi iskolákat négyévessé szervezték, a rendelet természetesen a Fáyt is érintette. Az egyre több jelentkező miatt a Múzeum kezdett szűkössé válni. Az 1926/27-es tanévben már a Zenepalotában kezdték meg a tanítást. Az iskola neve is változott: Négyévfolyamú Női Felsőkereskedelmi Iskola. 1940-ben ismét változott az iskola neve, az új név Kereskedelmi Leányközépiskola lett. A háború alatt több képzés is folyt az épületben (Izraelita Polgári leányiskola, légoltalmi tanfolyamok), ezért délelőtti és délutáni „műszakban” tanítottak. A háború alatt egy időre visszaköltözött eredeti helyére, 1945. január 15-étől az oroszt kötelező jelleggel kellett tanítani. 1946-ban az iskolát visszahelyezték a Zenepalota épületébe. A Fáy sem kerülhette el az államosítást, erre 1949-ben került sor, új nevet is kapott: Közgazdasági Leánygimnázium. További osztályokat indítottak, így már 11 osztályban folyt a képzés. 1951-ben újra névváltoztatás következett az iskola életében, az új név Közgazdasági Technikum Ipari Tagozata lett. 1953-ban az iskola a zenei gimnáziummal együtt a Tóth Pál Gimnáziumba költözött. Ez időben indult a levelező képzés. 1960-ban az iskola ismét új nevet kapott, Közgazdasági Szakközépiskolaként működött tovább. 1962-ben indult az idegen nyelvi, gépíró, gyorsíró tagozat. 1963-ban a gép-gyorsíró és az adminisztratív tagozat is elindult, szintén ebben vált szét szervezetileg a zeneiskola és a Fáy. 1967-ben újabb tagozatok indultak: a pénzügyi és a belkereskedelmi szakok. 1973-ban az iskola állapota annyira leromlott, hogy életveszélyessé nyilvánították, csak a tanári szoba volt használható állapotban (ennek ellenére az épületet helyreállították és ma is áll). Az új épület az Avas alján, a Jászi Oszkár u. 1. sz. alatt épült fel. 1981-ben az iskola hivatalos megnevezése Fáy András Közgazdasági Szakközépiskola lett. Az akkreditált felsőoktatási szakképzést 1998-ban indították be. 2001-től az iskolába felvételt nyertek részt vehetnek a kéttannyelvű képzésben, amely magyar–angol és magyar–francia bontásban zajlik. 2011. szeptember elsejével az iskola a görögkatolikus egyház (a Miskolci Apostoli Exarchátus) fenntartásába került és neve is megváltozott; Fáy András Görögkatolikus Közgazdasági Szakközépiskola lett. Fenntartója a miskolci görögkatolikus püspök exarcha, dr. Orosz Atanáz. 2017 szeptemberétől Fáy András Görögkatolikus Közgazdasági Szakgimnázium néven működik. A középiskolában jelenleg közgazdasági, ügyviteli, sport és informatikai szakirányban oktatnak. Az érettségire való fölkészítés mellett a szakma megismertetése, megszerettetése is fontos feladat – elméleti és gyakorlati tárgyakkal, emelt szintű képzésekkel. Érettségi utáni szakmai képzés is van az iskolában: irodai asszisztens, ügyviteli titkár, pénzügyi-számviteli ügyintéző, vám- jövedéki- és termékdíj ügyintéző, vállalkozási és bérügyintéző, gazdasági informatikus és pénzügyi termékértékesítő. (8027) 1991 PB12 A (8027) 1991 PB12 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henry Holt fedezte fel 1991. augusztus 7-én. Fürst Sándor Fürst Sándor (Rum, 1903. november 27. – Budapest, 1932. július 29.) a biatorbágyi merénylet elkövetésével ártatlanul megvádolt és kivégzett kommunista politikus. Élete Fürst Mór és Vittmann Rozália izraelita vallású szülők gyermekeként látta meg a napvilágot Rumon. Budapesten a Ruggyanta Gyárban volt tisztviselő, valamint a Magyarországi Magántisztviselők Szövetségének tagja. 1926-ban lépett be a KMP-be, ezért 1928-tól kezdve sorozatosan letartóztatták, majd mivel nem tudtak rábizonyítani semmit, szabadlábra helyezték, de munkahelyét elvesztette. 1930-ban a pártvezetőség tagja lett, ezért hamarosan újra letartóztatták. 1932-ben a Budapest I. kerületi Kende utca 27. szám alatt lakott. A biatorbágyi merénylet elkövetésével a kormány a kommunistákat vádolta meg, majd statáriumot hirdetett. A közhangulat lecsillapítása végett Fürstöt Sallai Imrével együtt halálra ítélték. A Magyarországi Vörös Segély kampányt indított megsegítésükre, ám próbálkozásuk sikertelennek bizonyult. Hiába tiltakozott József Attila és Illyés Gyula is röpiratban a döntés ellen, 1932. július 29-én felakasztották őket. Jegyzetek Születése bejegyezve Rum állami akv. 78/1903. folyószám alatt. HU BFL VII.5.c 8593/1932 Forrás Életrajza a Magyar életrajzi lexikonban Pannes (Meurthe-et-Moselle) Pannes település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 166 fő (2015). Pannes Bouillonville, Essey-et-Maizerais, Euvezin, Beney-en-Woëvre, Lahayville, Nonsard-Lamarche és Richecourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Erchin Erchin település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 702 fő (2015). Erchin Lewarde, Roucourt, Cantin, Bugnicourt, Villers-au-Tertre, Monchecourt és Masny községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tomizmus A tomizmus a skolasztikus Aquinói Szent Tamás és az általa létrehozott teológiai és filozófiai iskola tanítása. A tomizmus fejlődése három szakaszra bontható: a régebbi tomizmus a reformáció előtti tomizmus a 19. század közepén kialakult tomizmus, ami neotomizmus néven ismert. A tomizmus az arisztotelizmust egyesíti a keresztény – katolikus – világnézettel. Az irányzat az intellektus akarat feletti uralmát képviseli, valamint – bizonyos határokon belül – az akaratszabadságot. Isten megismerhetőségét a látható teremtményeiben való megnyilvánulásaihoz, hatásaihoz köti. Az irányzat szerint az igazságot kétféle módon lehet megismerni: hittel vagy tudással. Elképzelhető, hogy a két módon megszerzett ismeretek nem egyeznek meg, és ennek az emberi elme az oka. Ezért a tudással szemben a hitet kell előnyben részesíteni. Az emberek csak a bűnbeesés előtt voltak egyenlők, azóta a szolgaság valamilyen Istentől elrendelt formájában élnek. A tomizmus az arisztotelészi filozófia eszközeivel a katolikus egyház legátfogóbb, részletekbe menően racionalista rendszerét alkotta meg, amely annak még ma is az eszmei alapját tükrözi. Forrás Rathmann János: Idegen szavak a filozófiában, Budapest , Tankönyvkiadó, 1996 Stazione di Ascea Stazione di Ascea vasútállomás Olaszországban, Ascea településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Battipaglia–Reggio di Calabria-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Pisciotta-Palinuro Stazione di Vallo della Lucania-Castelnuovo Crescencio Gutiérrez Crescencio Gutiérrez, teljes nevén Crescencio Gutiérrez Aldana (Guadalajara, 1933. október 26. –) mexikói válogatott labdarúgó, csatár. Pályafutása Gutiérrez pályafutása legnagyobb sikereit a Chivas Guadalajarával aratta, amelynél tíz évet töltött. Ezalatt az idő alatt gólkirály is lett (1957), valamint szerzett a csapattal hét bajnoki címet, valamint egy CONCACAF-BL-győzelmet. A klub örökranglistáján mind a mai napig a tíz legeredményesebb gólszerző között van. A válogatottal részt vett az 1958-as világbajnokságon, azonban ekkor még nem lépett pályára, csak kerettag volt. A nemzeti csapatban három meccse van 1961 és 1962 között, melyeken nem szerzett gólt. Sikerei, díjai BL-győztes (1) : 1962 Bajnok (5) : 1956-57, 1958-59, 1959-60, 1960-61, 1961-62 Szuperkupa-győztes (4) : 1957, 1959, 1960, 1961 Gólkirály (1) : 1956-57 (19 gól) Gare de Colomiers-Lycée International Gare de Colomiers-Lycée International vasútállomás Franciaországban, Colomiers településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Saint-Agne–Auch-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Colomiers Gare de Pibrac Altenkrempe Altenkrempe település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Lakosainak száma 1069 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Dennevy Dennevy település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 304 fő (2015). Dennevy Cheilly-lès-Maranges, Aluze, Chamilly, Couches, Saint-Gilles, Saint-Jean-de-Trézy, Saint-Léger-sur-Dheune és Saint-Sernin-du-Plain községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 8657 Cedrus A 8657 Cedrus (ideiglenes jelöléssel 1990 QE9) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1990. augusztus 16-án. Bongo Rock Az 1973-as Bongo Rock az Incredible Bongo Band nagylemeze. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Alexandra Rachmanova Alexandra Rachmanova (Kaszli, Oroszország, 1898. június 27. – Ettenhausen, Svájc, 1991. február 11.) orosz írónő, aki a forradalom alatt átélt eseményekről szóló önéletrajzi regényeivel vált világhírűvé. Valódi (leánykori) neve Galina Nyikolajevna Gyurjagina. Férjezett neve Galina von Hoyer. Különlegessége Amikor férjével és kisfiával együtt sikerült Ausztriában letelepednie, elkezdte emlékeit önéletrajzi formában megírni. Ausztriában abban az időben nem lehetett cirillbetűs írógéphez jutni, Rachmanova emlékei viszont szükségessé tették az eredeti szavak, nevek és események eredeti nyelven való rögzítését. Így történt, hogy latin betűs írógépen írta meg első regényeit, orosz nyelven. Amikor szóba került a könyv formában történő kiadása, maga a férje fordította le a szöveget. Emiatt az első kiadás címe német nyelven vált ismertté. Ezt aztán csaknem minden világnyelvre lefordították – magyarra is. A szovjet hatalom számára kényelmetlen tartalmuk miatt ezeket a regényeket oroszra nem fordították le. Így elsődlegesnek a német nyelvű címeket tekintjük. Könyveinek elsődleges, orosz nyelvű változatát nem adták ki. Ami oroszul megjelent, azt németből fordították. A göbbelsi propagandagépezet mégis készített egy orosz nyelvű fordítást – a német nyelvű változatból. Ezzel próbálták meg destabilizálni az orosz katonákat. Rachmanova dühöngött, amikor meglátta saját művét nyelvtani hibáktól nyüzsgő változatában. Szerzői nevét német nyelven írta le, ezért annak német helyesírású formája elsődleges: Alexandra Rachmanowa. A források nem tartalmaznak információt arra vonatkozóan, hogy miért választotta épp ezt a nevet. Annyit tudunk csak, hogy fia Ausztriában (Németországban) az Alexander nevet viselte. Életrajzának első ízben megírt részében Rachmanovának nevezi meg önmagát, holott a neve Gyurjagina volt. Választott családneve arab eredetű férfinév. Jelentése: Irgalmas (Allah egyik neve, tk. azt jelenti: Irgalmas Isten). Rachmanova egy műve Irgalom! címen jelent meg magyarul. Személyisége Műveinek sikere után többször utazott külföldre. 1935-ben a tudósító a következőképp írt róla: Magas, nyúlánk termetű, szeme kissé ferde vágású, arca enyhén sárga. Azt mondja magáról, hogy egyik ősapja mongol volt. Gondtalanul kacag, majd kacagása mosolygásba megy át. Valódi nevét nem akarja megmondani, azt kéri, szólítsuk őt Rachmanovának. Ugyanebben az időben Budapesten is járt. Amikor hazájáról kérdezték, Oroszországot, és főként az Urál vidékét említette. Haláláig honvágyat érezett hazája után. Névhasználat Saját és mások nevét is megváltoztatta életrajzi műveiben. Jellemző, hogy mindjárt első regénye (Szerelem, Cseka, halál) elején úgy ír, mintha őt Rachmanovának neveznék, holott akkor még leánykori nevét használta (1917). Apját Rachmanov doktor néven említi. Keresztneve Galina, amelynek becézett formája Álja, néhol Aljuszja. Megjegyzendő, hogy az Alexandra nevet is szokás Álja becéző formában használni. Első regényében Alja Lvovna néven nevezi önmagát. Ez saját műveiben és a róla szóló megemlékezésekben is gyakran előfordul. Említik még Olga Rachmanova néven is. Kerüli apját és anyját megnevezni, bár második könyvében Lev Mihajlovicsként említi. A Lev névből valóban szabályosan képződik az apai név: Lvovna. Valóságos családi nevét sehol nem említi (Gyurjagina), holott első regényének eseményei alatt még ezt kellett használnia (1921-ben kötött házasságot). Két húgát néven nevezi: Natasa és Irina. Ezek valószínűleg nem a valódi nevük. Műveinek eredetije hiteles, hiszen napló. A fordítást a férje végezte. Bármelyik kettejük közül dönthetett úgy, hogy a valódi neveket megváltoztatja, nehogy ártalmára lehessen bárkinek, aki hátramaradt Oroszországban (családtagok, barátok). Férjét Arnulf von Hoyernek hívták, első regényében így nevezi: „a NÉMET”, csak második regényében (naplójában) nevezi nevén, ám Otmárnak nevezi („Házasság a vörös viharban”). A regénybeli név teljes formában: „Otmár Karlovics Wagner”. Kisfia Jurka (Jurij), sőt a gyermek neve még egy művében is előfordul: Jurka. Egy anya naplója. 1938.. A hivatkozások a fiút Alexander néven nevezik. Az életrajzi regényben a gyermek családnevét Wagner-nek írja; valóságos neve von Hoyer. Orosz szokás szerint az embereket keresztnevük és apai nevük (отчество) használatával szokás megszólítani; családnevüket elhagyva. Ennek ellenére Rachmanova rendkívül sok változatban nevezi meg önmagát, családtagjait és ismerőseit. Első diákkori szerelmét mindenhol egyszerűen Vagyimnak nevezi. A fiú nevét csak az egész könyv részletes átolvasásából lehet rekonstruálni: Vagyim Nyikolájevics Verchovszkij – bár lehet, hogy ez sem az igazi neve. A helységnevek közül csak Irkutszk és Omszk szerepel valódi nevén. A többi helységnév egyetlen nagybetűvel szerepel. Egyetemi városának (Permnek) a nevét így jelöli: R*. Életrajza Anyja valódi neve Szerafima Tyimofejevna. Ezt a nevet nem használja a műveiben. Életrajzát naplója alapján írta meg. Érdekesség, hogy a Gyermekkorom című regényt később írta meg, mint a világszerte ismert trilógiáját, amely ifjúkorát és házasságát tartalmazza. Gyermekkorában ugyanis nem írt naplót. Visszaemlékezéseiből életrajzának eleje rekonstruálható, bár ez a könyv olyan szerkezetű, mintha önálló mesék gyűjteménye volna. Tartalmaz például olyan fejezetet is, amely nem vele, hanem anyjával megtörtént esetet tartalmaz. A Gyermekkorom című könyv nagyjából a gimnáziumi tanulmányai előtti eseményeket tartalmazza, tehát kb. tizenhárom éves korával kezdődik. Az életrajzát precízen dátumozta. Tekintettel a naptárreformra, a trilógia elején az orosz (Julián) naptár szerinti dátumokat használja, a végén áttér a gregorián naptár szerinti megjelölésekre. A naplójának kezdete 17 éves születésnapján indul, 1916 szeptember 24-én. Az első regényével kapcsolatos név csaknem az elején megjelenik, első szerelme, Vadim Verchovszkij. A fiú kegyetlen sorsa miatt lett ennek a regénynek ilyen címe: Szerelem, Cseka, halál. Rachmanova gazdag, nemesi család leszármazottja. Az úrilányok megszokott életét élte. Legnagyobb öröme, amikor nagyszüleinél tölthette a nyári szünidőt két húgával együtt. Egész lényét áthatotta az orosz patriarchális életforma. Nagyapja saját erőből küzdötte fel magát, jólmenő vállalkozó lett; gyára volt. Apja orvos. Középiskolai tanulmányai mellett festészetet tanult. Gimnáziumi tanulmányai alatt ismerkedett meg első szerelmével, iskolatársával, Vagyim Verchovszkijjal. Leveleztek, verseket írt hozzá, és neki ajándékozta gimnáziumi naplóját. Vagyim viszonozta a szerelmét, és hivatalosan is megkérte a kezét. A házasságra Rachmanova szülei áldásukat adták. Vőlegényét a forradalom szakította el tőle: be kellett vonulnia katonának. (A naplót a fiú anyja vitte vissza Rachmanovának, amikor Vagyim meghalt.) A tizenhetedik születésnapja és az azt követő események hatására vált ártatlan kislányból érett nővé. Mindaddig kislányhoz illő szoknyában járt, aznap kapta meg első hosszú szoknyáját – ilyenben illik egyetemre járni. A középiskola elvégzése után (17 évesen) beiratkozott a permi egyetem bölcsészettudományi karára, ahol történelmet és irodalmat tanult (Perm csaknem 500 km-re van szülővárosától). Az egyetem folyosóin érte egy váratlan meglepetés: egyik tanára úgy megnézte, ahogy még soha senki. Úgy érezte, mintha a férfi tekintete csupaszra vetkőztetné. Aznap este mosakodás közben, mialatt térdig érő haját fésülte, először nézte végig önmagát: mi teszi a nőt nővé? Felnőtté válása egy megrázó eseménnyel folytatódott. Szerelme, Vagyim egyik katonaságtól sodródott a másikhoz, végül a vöröskatonák közt kötött ki. De értelmetlen célokért küzdeni nem volt kedve, hát megszökött. Elfogták. Ekkor a vöröskatonák brutálisan megkínozták. Eltörték kezét-lábát, kivágták nyelvét, levágták a fülét és meggyilkolták. Rachmanova úgy érezte: kiüresedett az érzelmi élete, de mindez megteremtette a felnőttek józanságát benne. Mint társai, rokonszenvezett a forradalmi eszmékkel mindaddig, amíg rá nem kellett döbbennie, hogy ez a forradalom épp az ő társadalmi helyzetében élő emberek ellen irányul. A forradalom legrosszabb arcát mutatta a család számára. A csőcselék uralkodott; műveletlen, agresszív vezetőket termeltek ki maguk közül. Lakásukba tárbérlőket költöztettek, apját többször bebörtönözték. Végül vonatra rakták, és elindították a családot Szibériába. Marhavagonban utaztak Irkutszkig egy hónapon át. Ott a vonatot mellékvágányra állították. Csaknem két hétig tartó várakozás után lakást (egy szobát) kaptak a városban 1919. júliustól 1920. áprilisig. Ekkor érkezett az áthelyezi parancs. Ismét vasúti vagonba kellett beszállásolniuk magukat. Omszkig az út áprilistól júniusig tartott. Ebben a vasúti szerelvényben kellett lakniuk éveken át Omszkban, sokszor fűtetlen vagonban. Jellemző a helyzetre, hogy egy reggel nem tudott felkelni: a haja belefagyott a kívülről beszivárgott vízbe, amely éjszaka megfagyott. Az úrilánynak magának kellett tüzelőért járnia és mosnia a ruháit. A forradalmi vezetés utasítására előadásokat kellett tartania, és beosztást kapott egy könyvtárban. A könyvtárban német hadifoglyok is dolgoztak, így ismerkedett meg férjével: egy hadifogoly magával hozta társát. Rachmanova akkor még nem tett különbséget német és osztrák között. A történetnek ez a része már a következő regény: Házasság a vörös viharban. Tanulmányaikat ilyen embertelen körülmények között is folytatták. Elemi csapásként zúdult rájuk a parancs, hogy át kell költözniük Omszkba. Az egyetemi záróvizsgákra onnan már lehetetlen volt eljutniuk. A család továbbra is a vasúti vagonvárosban lakott, apja ismeretlen helyen raboskodott. Hoyernek lehetősége lett volna hazatérni, de mélyen beleszeretett a lányba, és feleségül kérte. A házasságot egy erre a célra létrehozott hivatalban kellett bejegyeztetniük. A kommunista bolsevik ideológia szerint a család intézménye elavult, sőt, mi több: káros a kommunista társadalmi rendszer számára. Ez Rachmanovát évtizedekkel később is mélyen sértette (Erről írta 1936-ban új könyvét: A család halála. De vitatja a kérdést Tolsztojról szóló regényében is.) A forradalmi rendszer szerint akár naponta lehetett házasodni, válni, ahogy az állampolgároknak tetszett. A hivatalnok mindkettőjüknek feltette a kérdést: milyen nevet kívánnak használni a házasságkötés után. Rachmanova önmagára vonatkozóan ezt nem írja meg, csupán annyit közöl, hogy férje meg kívánja tartani a saját nevét. Neveltetéséhez híven egyházi szertartással is megesküdtek. Az első éjszakára is a vagonban került sor. Aznap este az egész család húzta-halasztotta az időt. Végül két húga átköltözött egy másik fülkébe. Lámpát se kellett oltaniuk, hiszen az áramszolgáltatást éjszakára központilag lekapcsolták. Amikor magukra maradtak, anyja elsírta magát. Apja ebben az időben szabadult a fogságból, de már értelem nélküli emberi roncs volt, állandósul depresszióval küzdött. Soha nem tudták meg, mi mindenen kellett átmennie a börtönben. Segítséget jelentett a házaspárnak, hogy az egyetem egyik professzorát áthelyezték, s így fel tudtak készülni a záróvizsgára. 1922 január 10-én megszületett a házaspár egyetlen gyermeke: Jurka (Юрий). A szülés egy iszonyúan elhanyagolt szülőotthonban történt, rettenetes ápolási és higiéniai viszonyok között. Végül a család visszaköltözhetett abba s városba, ahol Rachmanova egyetemre járt. A családjukban már egy pártfunkcionárius lakott, meg is hívta őket vendégül. A lakásban ott függött Rachmanova nagyapjának a fényképe. Apja látva, hogy meglopták őket, karakán módon viselkedett, amikor látta, hogyan élnek a tőlük származó tárgyakkal az idegenek. Rachmanova két diplomát szerzett (egyes adatok doktorátusként említik), irodalomtudomány és gyermekpszichológia. Hoyer egy diplomát szerzett (ő is tökéletesen beszélt oroszul; sőt, Ausztriába való átköltözésük után is oroszul beszéltek otthon). Itt kell megemlítenünk egy belső ellentmondást. Rachmanova azt írja, hogy "megvalósult az álmom, visszaköltöztem szülővárosomba, ahol az egyetem működik, és ott állt még a lakás ajtaján apám neve: Rachmanov doktor". Csakhogy szülővárosában, Kaszliban nincs egyetem. Életrajzának hivatalos verziója szerint az egyetemi végzettséget a permi egyetemen szerezte. Ez alighanem a fordításnál elsikkadt egyszerűsítésből származik. Szerencsére sikerült álláshoz jutniuk. Hoyer az angol nyelvi lektor pozícióját kapta meg, Rachmanova a "Gyermekkor és a Gyermekkor Irodalmának Pszichológiája" nevű egyetemi intézetben kapott állást. A polgárháború befejeződött, de a politikai viszonyok nem változtak: a "németnek" 1925-ben el kellett hagynia Oroszországot. A GPU irodán nem voltak megmondani a kiutasítás okát. Rachmanova ekkor férjének valamennyi iratát megsemmisítette. Tisztában volt ugyanis azzal, hogy a határon ilyen iratokkal nem engedik át őket – sőt, férjét le is tartóztatják. Azt, hogy Hoyer jegyzeteit elégette, csak Bécsbe való megérkezésük után vallotta be neki. Lengyelországon át vasúton; két tömött bőrönddel érkeztek meg Bécsbe, annyi készpénzzel, amely csak néhány napra volt elegendő. Hoyer diplomáját, amelyet Oroszországban szerzett, nem nosztrifikálták. Egy könyvkiadónál helyezkedett el. Ekkoriban kérték fel arra, hogy írja meg hadifogolyként átélt élményeit. Ez a mű határidőre nem készült el. Végül a kiadó úgy döntött, hogy elfogadja helyette Rachmanova naplóját, amelyet férje rohammunkával fordított le német nyelvre. A megélhetéshez mindez kevés volt: Rachmanova két diplomával tejesboltot nyitott Ottakringben. Erről szól az életrajzi regény harmadik része: A bécsi tejesasszony. A három regény bombaként robbant bele az irodalmi életbe. Hamarosan egy kötetbe foglalva is kiadták (Egy diáklány naplója); egy éven belül már magyarra is lefordították. Ausztria és Magyarország oroszellenessége számára remek propaganda volt ez a szovjetellenes mű. Rachmanova sikeres és elismert íróvá lett. Életrajzi regényei után irodalomtörténeti témákat is feldolgozott. A legnagyobb port felvert regénye Lev Tolsztoj házasságáról szólt. Ez A halhatatlan szerelmes. Tolsztoj házasságának regénye. Hamarosan nagy port vert fel, erről írt esszét Nagy Lajos Tolsztoj és Rachmanova címen a Nyugat folyóiratba: A nagy per: Asszony kontra férfi. Rachmanova asszony vádirata Tolsztoj ellen. Rachmanova: Szonja Tolsztoj. Egy házasság tragédiája. Továbbá: Wera Fedorowna, der Roman einer russischen Schauspielerin (1941). Rachmanova gyermekkorának színhelyén burját és tatár lakosság is él, ezt a témát is feldolgozta. Geheimnisse um Tataren und Götzen (Tatárok és bálványaik titkai), 1932. Politikai vitairatai is erősen szovjetellenesek: Die Fabrik des neuen Menschen (Az új ember gyára), A család halála (Der Zerfall der Familie im Sowjetstaat), Paradicsom vagy pokol (Das tägliche Leben des russischen Menschen. Paradies oder Hölle). Irgalom című művét az Académie d’Éducation et d’Entraide Sociale (Párizs) az 50 000 frankos első díjjal ismerték el (franciául: 1° Die Fabrik der neuen Menschen («La fabrique des hommes nouveaux»), d’Alia Rachmanova). Kisfiáról gyermekpszichológusként ír, ez könyv formájában is megjelent. Amikor Hoyer letette a különbözeti vizsgákat, végre elfogadták a diplomáját. Gimnáziumi tanári álláshoz jutott szülővárosában, Salzburgban. 1938-ban bekövetkezett az Anschluss. Rachmanova könyveit betiltották. Részben zsidóbarát, részben idegen származású volta miatt (önmagát hol mongol, hol tatár származásúnak nevezi – amiről semmi bizonyíték nem létezik). Megpróbáltak közbenjárni érte Göbbelsnél, de a náci vezető hajthatatlan maradt. A dolog érdekessége, hogy a náci vezetés német nyelvű könyvét lefordíttatta oroszra, hogy a szovjet katonák közt terjeszthesse, s ezáltal a harci morált rombolja. Rachmanova 1943. október 20-án így fakadt ki: Ez a fordítás nyelvtanilag is hibás. Ez nem az én regényem. Boldogtalan vagyok, hogy művemet a szülőhazám ellen használják fel. Ekkoriban került önmagával ellentétbe. Látva a szovjet csapatok által végzett pusztítást, nyíltan kiállt Hitler mellett, főként azért, mert Hitler propagandáját az antibolsevista harcra alapozta. Ez természetesen lelkiismereti válságba sodorta, ekkoriban költöztek át Svájcba – ott élt haláláig. Csakhogy fia (Alexander von Hoyer) osztrák katona volt, és szinte az utolsó harcokban meghalt Bécs mellett. Azt, hogy Rachmanova meghasonlott önmagával, abból a tényből tudjuk, hogy 1947-ben nem utazott el Svájcból Ausztriába, amikor a fiát újratemették. A második világháború után számos műve jelent meg, ezek legtöbbje esszé jellegű volt: Dosztojevszkij, Turgenyev, Csehov. Puskin életéről. Férje halála után (1970) többé már nem publikált. Rachmanovával kapcsolatban kiállítást hoztak létre Berlinben, amely könyv formájában is megjelent. Személyéről a Szovjetunió felbomlásáig szinte semmit nem tudtak hazájában. Erről emlékezik meg egy írás ezzel a címmel: "Áruló, vagy hazafi?". Rachmanova ismerői úgy tudják: mindhalálig honvágya volt Oroszország, az Urál vidéke, és az általa oly szerencsétlennek érzett orosz nép iránt. Végső nyughelye a Hoyer család sírja, amely a salzburgi köztemetőben található. Események táblázata Történelmi események és az írónő életének összehasonlító táblázata Könyvei Studenten, Liebe, Tscheka und Tod. Tagebuch einer russischen Studentin. von Arnulf von Hoyer fordítása, Verlag Anton Pustet, Salzburg 1931; ismételten kiadva: Gustav Lübbe Verlag, Bergisch Gladbach 1979, ISBN 3-404-10134-0. Ehen im roten Sturm. Verlag Anton Pustet, Salzburg, 1932, új kiadása: Gustav Lübbe Verlag, Bergisch Gladbach 1981, ISBN 3-404-10136-7. Milchfrau in Ottakring. Verlag Anton Pustet, Salzburg 1933; új kiadása: Amalthea Signum Verlag, Wien 1997, mit einem Vorwort von Dietmar Grieser, ISBN 978-3-85002-923-0. Geheimnisse um Tataren und Götzen. Verlag Anton Pustet, Salzburg 1933. Die Fabrik des neuen Menschen. Salzburg 1935. Auch im Schnee und Nebel ist Salzburg schön. Otto Müller Verlag ISBN 9783701312306. Symphonie des Lebens. 1937. Ssonja Tolstoj, Tragödie einer Liebe. Berlin 1938. Jurka. 1938. Das Leben eines grossen Sünders Wera Fedorowna. Graz 1939. Zwiegespräch mit der GPU. 1941. Einer von vielen. Zürich, Rascher. 1947. (Egy a sok közül) Das Leben eines großen Sünders. (Dostojewski). Zürich 1947. Sonja Kowalewski. Zürich 1950. Jurka erlebt Wien. Zürich 1951. Die Liebe eines Lebens (Turgenjew). Frauenfeld 1952. Die falsche Zarin. Frauenfeld 1954. Im Schatten des Zarenhofes (Puschkin). Frauenfeld 1957. Meine russischen Tagebücher. Verlag Styria. 1960. Ein kurzer Tag (Tschechow). Frauenfeld 1961. Tiere begleiten mein Leben. Frauenfeld 1963. Die Verbannten. Frauenfeld 1964. Die Verbannten 1964. Tschaikowski. 1972. Magyarul Könyveinek jegyzéke a Mokka szolgáltatónál található Egy orosz diáklány naplója. Dante. 1935. Fordította Benedek Marcell. Szerelem, Cseka, halál. Dante. 1935. Fordította Benedek Marcell. A bécsi tejesasszony. Dante. 1936. Fordította Benedek Marcell. Gyermekkorom. Dante. Fordította Benedek Marcellné. Irgalom! Dante. 1936. Fordította Benedek Marcellné. A halhatatlan szerelmes. Tolsztoj házasságának regénye. Dante. 1938. A család halála (Egy orosz nő emlékirata). Tamásy György fordítása. 1942. Paradicsom vagy pokol? Tamásy György fordítása 1942. Oroszul Rachmanova röviddel a Szovjetunió felbomlása előtt halt meg. Könyvei oroszul szamizdat formában, esetleg az orosz emigráció számára kalózkiadásban jelenhettek meg (németből lefordítva). Студенты, любовь, Чека и смерть Браки среди красной бури Тайна молочницы из Оттакринга Фабрика нового человека Юрка. Дневник матери Юрка знакомится с Веной Симфония моей жизни (Мои русские дневники) Трагедия любви: Роман о браке Льва Толстого Житие великого грешника (Роман Достоевского). Софья Ковалевская. Жизнь и любовь образованной женщины (a matematikus Kovalevszkájáról van szó) Короткий день: Жизнь врача и писателя Антона Павловича Чехова Судьба женщин в Сибири в царствование Николая I (A nők sorsa I. Miklós cár alatt Szibériában). Megjegyzések Érvényes házasságot kötött Oroszországban, az orosz névhasználati előírásoknak megfelelően. Miután Ausztriába kivándorolt, a német szabályok szerinti igazolványt állítottak ki számára. Egyik dokumentumról sincs hivatalos forrásunk. A fiatalember halálában a Cseka nem volt részes. Az azonban ismert volt különleges brutalitásáról, így került az intézmény neve a könyv címlapjára. A fordító Benedek Marcell itt azt a kifejezést használja Hoyer-re vonatkozóan: a filozófia doktora. Ez valószínűleg téves; ugyanis később, Ausztriába való visszatérésekor nem volt olyan diplomája, amelyet elfogadtak volna Az idézet két különböző eleme is magyarázatra szorul.Rachmanova írja előző regényében, hogy szülővárosában van a templomban egy különösen szép Mária-szobor, a kis Jézussal a karjában. Rachmanova – ahogy az ortodox hívőknél szokásos – említi, hogy megcsókolta a szobrot. Ez az emlék tért vissza a szülés alatti sokk hatására. Rachmanovát magára hagyták a szülésnél; egyedül volt. Valamilyen komplikáció miatt majdnem elvérzett. Ez nyilván eszméletvesztéssel járt. De le is mondtak róla az orvosok, annyira sok vért vesztett. Valószínűleg a gyereksírás hallatára tért magához. Ez az egyetem eredetileg a Szentpétervári Egyetem egyik fakultása volt. A polgárháborús viszonyok miatt megszakadt kapcsolata az anyaintézménnyel, így kényszerűen önállósította magát. Tolsztoj rabiátus ember volt, kicsapongó életet élt, amelyet végtelenül szelíd felesége, Szonja tartott egyensúlyban. Egyes vélemények szerint Tolsztoj bipoláris személyiségű volt Tolsztoj felségét Szofiának hívták. Szofia becéző alakja Szonyja A kötet címlapján az írónő látható, macskáival a karjában Klára Marková Klára Marková (1952. július 7. – 2014. szeptember 27.) szlovák régésznő. Élete A Comenius Egyetemen végezte régészeti tanulmányait, majd rövid ideig a Pozsonyi Városi Múzeumnál dolgozott. Ezután a Régészeti Intézet munkatársa lett. Főként a késő eneolitikum és kora bronzkor régészetével, ezen belül elsősorban a Hatvani kultúrával, az erődített helyekkel és a borostyánkővel foglalkozott. Alapos munkával feldolgozta Štefan Janšák régészeti hagyatékát is. Többek között Csornokon, Gajaron, Kisgeszten és Méhin is ásatott. Tagja volt a szlovákiai történeti üveg kutatóbizottságának, a Szlovák Régészeti Társaságnak, ill. az UISPP Commitee on the Study of Amber-nek Művei 1993 Bernsteinfunde in der Slowakei während der Bronzezeit. In: Beck, C. – Bouzek, J. (Edts.): Amber in Archaeology - Proceedings of the Second International Conference on Amber in Archaeology. Liblice 1990. Praha, 171-178. 1994 Analýza železnej výstuže okraja nádoby z Veľkej Lomnice, okr. Poprad. Študijné zvesti 31, 31-41. (tsz.) 1998 Osobitosti sídliska tellového typu vo Včelinciach. Slovenská archeológia XLVI-2, 205-224. (tsz. Václav Furmánek) 2000 Steinerne Gussform aus Santovka-Maďarovce. In: Kadrow, S. (Ed.): Turning of Ages. Kraków, 393-404. 2001 Die Plastik in der älteren Bronzezeit in der Slowakei. In: Stuka epoki brazu i wczesnej epoki źelaza w Europie środkowej. Wroclaw – Biskupin, 353-364. 2008 Včelice – archív dávnej minulosti. Nitra. (tsz. Václav Furmánek) 2009 Amber in the Context of Cultural Interactions in the Carpathian Basin in the Early Iron Age. In: Amber in Archaeology. Beograd, 110-123. (tsz. Susanne Stegmann-Rajtár) 2013 The Oxford Handbook of the European Bronze Age. Oxford: University Press. (társszerző) Guttmann Miklós (zenész) Guttmann Miklós (Budapest, 1876 – Auschwitz, 1944) erdélyi magyar zenekritikus, zeneszerző, zongoraművész. Életútja Zenei tanulmányait Budapesten végezte Gobbi Henriknél, Várkonyi Bélánál és Reschofsky Sándornál. Az 1920-as években Nagyváradon telepedett le. Zenekritikáit, zeneesztétikai és zenetörténeti írásait a Nagyváradi Napló, Zenei Szemle s a Nagyvárad című napilap közölte. Dalokat és kisebb zongoradarabokat komponált, ezek nyomtatásban is megjelentek. Előadóművészként többek között a Waldbauer-vonósnégyessel, Tötössy Béla zenekarával, Basilides Máriával, Medgyaszay Vilmával, Rita Marcuş-sal lépett fel. Az 1929-es Erdélyi Lexikon említésre méltónak ítéli 3000 kötetre menő kottagyűjteményét és zenei szakkönyvtárát. A fasiszta terror áldozata lett. Zsuffa Zsolt Zsuffa Zsolt (1972 –) Ybl Miklós-díjas magyar építész. Életpályája Az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán kezdte szakmai tanulmányait 1990 és 1993 között a Magasépítési Szakon, majd 1993-ban TEMPUS ösztöndíjjal a Glasgow College of Buildingnél kezdte meg. 1994 és 1996 között az YMMF-nél vett részt Építész Tervező Szakmérnöki képzésen. 1995 és 1998 között a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolája következett, végül 1998 és 2000 között a Magyar Építőművészek Szövetsége Mesteriskolájába járt - egy évet töltött Karácsony Tamás munkatársaként. Szakmai tevékenysége 1991 - 1995 YMMF. Népi Építészeti Tudományos Diák Kör 1994. Vegyépszer Rt. Tervezési Irodájában beosztott építész tervező 1995 - 1998 A KKE. Vándoriskolája idején beosztott építész tervező 1999 - 2000 Önálló tervezői tevékenység 2000 - Zsuffa és Kalmár Építész Műterem Kft-ben vezető tervező (Kalmár Lászlóval) 2001 - Zuglói Polgármesteri Hivatalban rendszeres tervzsűror (Főépítészi iroda) 2002 - BMGE. Középülettervezési Tanszéken külső korrektor 2007 - BMGE. Diploma Záróvizsga Bizottsági tag 2008. Közös munkák a Galway-i Paul Dillon Architects irodával - Írország 2008 - Budapesti Építész Kamara Felügyelő Bizottsági tag Díjai, kitüntetései 2003 Az év szép háza (Családi ház, Budapest XVI.) 2004 Budapest Építészeti Nívódíja – Dicsérő Oklevél (Társasház, Budapest XVI.) 2005 Média Építészeti Díja (Családi ház, Budapest II.) Homlokzati Nagydíj (Családi ház, Budapest III.) Molnár Péter-díj 2006 Pest Megyei Építészeti Nívódíj – I. Díj (Városháza, Budaörs) 2007 Mestermű – Az év családi háza – II. Díj (Családi ház, Budaörs) Az Év Akadálymentes Épülete – Díj (Városháza, Budaörs) Pro Architectura díj (Városháza, Budaörs) 2008 Érdi Építészeti Nívódíj (Családi ház, Érd) 2010 Ybl Miklós-díj Fontosabb tervei, épületei 1996 Millecentenáriumi emlékmű, Ipolyvarbó (Csontos Györgyivel, Molnár Mihállyal, Pintér Tamással és Urbán Árpáddal) 1997 Családi ház, Csömör Kollégiumépület átalakítása (Salamin Miklóssal) 1998 Családi ház, Budapest XI. 1999 Idősek otthona bővítése, Zebegény – máshogy épült meg Buszpályaudvar rekonstrukciója, Szolnok (Álmosdi Árpáddal) – nem épült meg Családi ház, Érd 2000 Irodaépület, Budapest X. Családi ház, Budapest XVI. - Az év szép háza Díj 2003 2001 Társasház, Budapest XVIII. (Kalmár Lászlóval) Családi ház, Budapest XVI. Társasház, Budapest XVI. (Kalmár Lászlóval) - Budapest Építészeti Nívódíja – Dicsérő Oklevél 2002 Borászat, Balatonlelle (Kalmár Lászlóval) Raktárcsarnok, Budapest X. Családi ház, Budapest II. (Kalmár Lászlóval) - Média Építészeti Díja 2003 Széchenyi tér rendezése, Esztergom (Kalmár Lászlóval) – nem épült meg Családi ház, Budapest III. (Kalmár Lászlóval) - Homlokzati Nagydíj Városháza bővítése, Budaörs (Kalmár Lászlóval) - Pest Megyei Építészeti Nívódíj, Pro Architectura Díj Családi ház, Göd (Kalmár Lászlóval) 2005 Társasház, Budapest XII. (Kalmár Lászlóval) Családi ház, Érd 2006 100 férőhelyes óvoda, Budaörs (Kalmár Lászlóval) Családi ház, Csömör 2007 Wabi Szépségközpont, Hévíz (Kalmár Lászlóval) Családi ház, Budapest XVI. 2008 HungaroControl Légiforgalmi Irányító Központ, Budapest (Kalmár Lászlóval) 2009 Társasházak, Budapest II. (Kalmár Lászlóval) Fontosabb pályázatok 1994 Volt orosz laktanya átalakítása, Budapest XVIII. / Hallgatói pályázat (Borsay Attilával, Kapy Jenővel) I. díj 1997 Autószalon és szerviz, Budapest XIV. / Zártkörű tervpályázat II. díj 2000 Művésztelep rekonstrukciója, Szolnok / Országos tervpályázat (Álmosdi Árpáddal és Csendes Mónikával) I. díj 2001 Személyhajó kikötő, nemzetközi forgalom számára, Esztergom / Országos tervpályázat (Kalmár Lászlóval) III. díj 2002 50 szobás szálloda, Szentendre / Meghívásos tervpályázat (Kalmár Lászlóval) II. díj 2003 Városháza bővítése, Budaörs / Országos tervpályázat (Kalmár Lászlóval) I. díj 2004 250 szobás szálloda és élményfürdő, Bp. Kopaszi gát / Országos tervpályázat (Kalmár Lászlóval, Kapy Jenővel) I. díj 2005 Sportcsarnok és uszoda Budaörs / Országos tervpályázat (Kalmár Lászlóval) Kiemelt megvétel Városháza bővítése, Budapest XVII. / Meghívásos tervpályázat (Kalmár Lászlóval) II. díj Iskola és városi könyvtár, Esztergom / Országos tervpályázat (Kalmár Lászlóval, Herczeg Lászlóval) III. díj 2006 ORCO Iroda komplexum, Budaörs / Meghívásos tervpályázat (Kalmár Lászlóval) I. díj Budapest Szíve, Budapest V. / Országos tervpályázat (Kalmár Lászlóval, Kovács Zoltánnal) Megvétel 24 tantermes általános iskola, Budaörs / Országos tervpályázat (Papp Glóriával) II. díj 2007 Csillag Erőd Nemzetközi Művésztelep, Komárom / Meghívásos tervpályázat (Kalmár Lászlóval) I. díj Kossuth tér rendezése, Budapest V. / Országos tervpályázat (Papp Glóriával és a Városi Tájkép Csoporttal) II. Díj HungaroControl Légiforgalmi Irányító Központ, Budapest / Országos tervpályázat (Kalmár Lászlóval) I. díj 2009 Weöres Sándor Színház, Szombathely / Országos tervpályázat (Kalmár Lászlóval) I. díj 2010 UGM Art Gallery, Maribor (SLO) / Nemzetközi tervpályázat (Kalmár Lászlóval) Dicséret Kiállításai 1999 A 10 éves Vándoriskola kiállítása (BME. Budapest, YMMF. Budapest, PMMF. Pécs, IME. Budapest) A Zuglói Építészek Köre kiállítása (Zeg-Zug Zúglói Gyermekház, Budapest) 2002 Ybl-főiskolások a Mesteriskolán és a Vándoriskolán – Kapy Jenő tanítványai (N&n galéria, Budapest) 2003 KÖZBEN - A magyar építészet 15 éve a rendszerváltástól az EU-ba lépésig (Műcsarnok, Budapest) 2004 Budapest építészeti nívódíja 2004 (N&n galéria, Budapest) 2005 Öt év – Five Years / A Zsuffa és Kalmár Építész Műterem kiállítása (Budapest Galéria, Budapest) Emerging Identities – EAST (Deutsches Architektur Zentrum, Berlin) Piranesi Award (Piran, Szlovénia) 2006 Fiatalok Feketén Fehéren (MÉSZ. Budapest) 2007 Real East Expo (Syma Kiállítási Központ, Budapest) Pro Architectura Díj 2007 (Gödör Klub és VAM Design Center, Budapest) Meg nem épült Magyarország (Körzőgyár Galéria, Budapest) 2008 Bor + Építészet Nemzetközi kortárs építészeti kiállítás (Városi Művészeti Múzeum, Győr) CZHUPLSK XXI - Nemzetközi kortárs építészeti kiállítás (Nemzetközi Építészeti Triennlé, Krakkó) 2009 Wild, Wild East - Nemzetközi kortárs építészeti kiállítás (AIT Salon, Hamburg) Rémering-lès-Puttelange Rémering-lès-Puttelange település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 1147 fő (2015). Rémering-lès-Puttelange Grundviller, Hilsprich, Holving, Puttelange-aux-Lacs, Richeling és Saint-Jean-Rohrbach községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Nýdek Nýdek település Csehországban, a Frýdek-místeki járásban. Nýdek Hrádek, Vendryně, Návsí, Bystřice, Wisła és Ustroń településekkel határos. Lakosainak száma 2074 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 2205 Glinka A 2205 Glinka (ideiglenes jelöléssel 1973 SU4) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Csernih fedezte fel 1973. szeptember 27-én. Zsukiménes Zsukiménes (románul: Juc-Herghelie) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében. Fekvése Kolozsvártól 13 km-re északkeletre, a DN1C főút mellett fekszik. Története Kialakulását a vasútnak köszönheti. 1890-ben br. Wesselényi Béla megalapította az Erdélyrészi Falkavadász Társaságot, és vadászkastély építésébe fogott a nemeszsuki vasútállomás mellett. Két évtizeden át minden nyár végén leköltöztette ide zsibói ménesét, szeptember vége és november 3. között pedig nagyszabású vadászatokat és lóversenyeket rendezett az úri közönség számára. A birtok az erdélyi arisztokrata családok és katonatisztek állandó őszi találkozóhelyévé vált. Az őszi vadászatok hagyománya az I. világháború alatt megszakadt, 1940 és 1943 között Bánffy Miklós élesztette fel. 1902-ben katonai ménest alapítottak, ahol tiszti versenylovakat, parádéslovakat tenyésztettek. 1920-ban a román hadsereg egy helyi születésű katonája által Mezőhegyesi Ménesbirtokról zsákmányolt Furioso-north star lovakkal gazdagodott az állomány. A két világháború között és 1948-ig királyi ménesbirtok működött itt, amelyet akkor államosítottak. A kommunizmus alatt továbbra is sportlovakat tenyésztettek itt. A kommunista időszak végén a létesítmény állaga leromlott. A 2000-es években egy norvég–román vállalat felújította, és újraépítette a versenypályát is, amelyet 2008-ban adtak át. A település a 401-es vasútvonal mentén elhelyezkedő tanyákból vált önállóvá 1956-ban. 2002-ben 479 lakosából 441 volt román és 37 magyar nemzetiségű; 418 ortodox, 23 református, 12 görögkatolikus és 8 adventista vallású. Látnivalók A romos egykori Hubertusz-lak. A Teleki család egykori nyaralója, parkkal (használaton kívül). 1905-ben Medgyaszay István tervei szerint alakították át. Gazdasága A megyei közigazgatás kezdeményezésére itt épült meg a Tetarom III ipari park. Az első befektető, a finn Nokia 2008-ban adta át új gyárának első részlegét, amely mobiltelefonokat gyárt. Az új gyárral a Nokia bekerült a negyven legnagyobb romániai cég közé. Állattenyésztési kísérleti állomás. Bútorgyár (svéd–román vegyes tulajdonú). Gyümölcslégyártó üzem. Gare d’Assier Gare d’Assier vasútállomás Franciaországban, Assier településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Brive-la-Gaillarde–Toulouse-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Figeac Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar A Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kara egyike a három legrégebbi képzésnek Miskolcon. Az elődjét, a Bányamérnöki Kart 1735-ben Selmecbányán alapították. Története A Műszaki Földtudományi Kar (2000. január 1-je előtt Bányamérnöki Kar) őse az 1735-ben a világon elsőként Selmecbányán létesített bányászati tanintézet (Bergschule). A megalakulása idején az intézményben a tanulmányi idő két év volt. A tanintézet első, s egyben leghíresebb tanára Mikoviny Sámuel, korának legnagyobb mérnök-polihisztora volt. 1762-ben megkezdődött az első tanszék létesítésével a bányászati akadémia szervezeti felépítése. 1770-ben a bécsi udvari kamara az eddigi két évfolyamos oktatást három évfolyamra növelte, s három tanszékes akadémiát (Academia Montanistica, Bergacademie) szervezett. A bányászati tanszékre Christoph Traugott Delius-t, a világhírű bányaműveléstan könyv szerzőjét nevezik ki vezetőnek. Az 1770-et követő évtizedekben a selmeci akadémia a bányászati-kohászati tudományok egyik európai központja lett. Számos külföldi szakember és tanulni vágyó fiatal kereste fel az akadémiát, s töltött hosszabb-rövidebb időt az intézményben hallgatva az előadásokat és dolgozva a laboratóriumokban. 1846-tól az intézmény neve Bányászati és Erdészeti Akadémia (K.K. Berg- und Forstakademie) lett. 1848/49-ben a magyarországi hallgatók az 1848–49-es forradalom és szabadságharc oldalára álltak, az ausztriai és cseh-morvaországi hallgatók többsége pedig elhagyta Selmecet. A Selmecről eltávozott ausztriai hallgatók részére Leobenben, a cseh-morvaországi hallgatók részére pedig Pribramban szerveztek tanintézetet, amelyek később akadémiai rangra emelkedtek. A kiegyezéssel a selmeci akadémia magyar állami intézmény lett, Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Akadémia néven. A magyar oktatási nyelvet 1868 és 1872 között fokozatosan vezették be. Ez a tény, valamint a leobeni és pribrami tanintézetek megerősödése az akadémia nemzetközi vonzását lényegesen csökkentette. 1872-ben alapvetően megreformálták az akadémia szervezetét és oktatását. Az eddigi egységes "bányász" képzést, mely elnevezés az akkori szaknyelvben egyaránt jelentett bányászatra, kohászatra és pénzverésre való kiképzést, négy szakra választottál szét: bányászati, fémkohászati, vaskohászati, valamint gépészeti és építészeti szakra. Az erdészképzés két szakon folyt: általános erdészeti és erdőmérnöki szakon. Az intézmény 1904-től Bányászati és Erdészeti Főiskolaként működött. 1919-ben - miután Selmecbánya a megalakuló Csehszlovákiához került - a főiskola Sopronba települt át. 1922-től Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola elnevezést kapott. 1934-ben a főiskola az újonnan megszervezett országos jellegű József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem bánya-, kohó- és erdőmérnöki kara lett, huszonhét tanszékkel. 1949-től Miskolcon, új alapítású Nehézipari Műszaki Egyetemen megalakul a Bányamérnöki Kar. Ekkor kezdődik az 1948-ig egységes bányászati képzés szétválása, szakosodás kialakulása. A bányamérnökképzés 1959-ig olyképpen oszlott meg Miskolc és Sopron között, hogy az első két évfolyamot Miskolcon, a felsőbb évfolyamokat Sopronban oktatták. Ez a megosztottság 1959-ben, a bányász szaktanszékek Miskolcra településével szűnt meg. A Kar oktatási és tudományos tevékenységének fejlődésével szükségessé vált több területen is bizonyos tanszékek szakmai szétválása, új szaktanszék létesítése. Jelenleg az 1992-ben kialakított szervezeti felépítésnek megfelelően öt intézetben 12 tanszék működik. A Kar oktatási és kutatási tevékenységének kiszélesedése, részben átalakulása indokolttá tette a kar elnevezésének megváltoztatását is. A Kar elnevezése ezért 2000. január 1-jétől Műszaki Földtudományi Kar lett. Bolognai rendszerben oktatott szakok Alapképzés Műszaki Földtudomány (BSc) Bánya-, és Geotechnikai specializáció Nyersanyagelőkészítési specializáció Földtudományi specializáció Olaj-, és Gázmérnöki specializáció Környezetmérnök (BSc) Geokörnyezetmérnöki specializáció Környezettechnikai specializáció Földrajz(BSc) Geoinformatikus specializáció Mesterképzés Bánya-, és Geotechnikai mérnök (MSc) Előkészítéstechnikai mérnök (MSc) Földtudományi mérnök (MSc) (angol és magyar nyelven) Geográfus (MSc) Hidrogeológus mérnök (MSc) (angol és magyar nyelven) Környezetmérnök (MSc) Olaj-, és gázmérnök (MSc) Szénhidrogénkutató földtudományi mérnök (MSc) (angol nyelven) 4832 Palinurus A 4832 Palinurus (ideiglenes jelöléssel 1988 TU1) egy kisbolygó a Naprendszerben. Carolyn Shoemaker fedezte fel 1988. október 12-én. Wine and Women (EP) Közreműködők ld.: Peace of Mind / Don't Say Goodbye és a Wine and Women / Follow the Wind kislemezeknél Bryanta-erdőcsillag A Bryanta-erdőcsillag (Calliphlox bryantae) a madarak (Aves) osztályába, ezen belül a sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjéhez és a kolibrifélék (Trochilidae) családjához tartozó faj. Rendszerezés Sorolták a Doricha nembe is Doricha bryantae néven, és a Philodice nembe Philodice bryantae néven is. Előfordulása Costa Rica és Panama területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, száraz erdők, nedves cserjések, valamint legelők és erősen leromlott egykori erdők. Megjelenése Átlagos testhossza 9 centiméter, testtömege 3,5 gramm. Életmódja Főleg nektárral táplálkozik, de fogyaszt pókokat és rovarokat is. Szaporodás A csésze alakú fészket a tojó készíti. Fészekalja 2-3 fehér tojásból áll, a költés 15-19 napig tart. Stazione di Avigliano Lucania Stazione di Avigliano Lucania vasútállomás Olaszországban, Avigliano településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Foggia-Potenza-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Tiera Stazione di Pietragalla Cauca megye Cauca Kolumbia egyik megyéje. Az ország délnyugati részén terül el, a Csendes-óceán partján. Székhelye Popayán. Földrajz Az ország délnyugati részén elterülő megye északon Valle del Cauca, északkeleten Tolima, keleten Huila, délkeleten Caquetá, délen Putumayo, délnyugaton Nariño megyével határos, északnyugaton pedig a Csendes-óceánnal. A partmenti síkság kivételével területe az Andok hegyvidékéhez tartozik. Legfontosabb folyója a megye névadója, a Cauca, amely az Andok hegyláncai között északi irányba folyik. Gazdaság Legfontosabb termesztett növényei a cukornád, a krumpli, a kukorica és a rizs. Iparának legfontosabb ágazatai a papír-, a növényolaj- és a cukoripar. Népesség Ahogy egész Kolumbiában, a népesség növekedése Cauca megyében is gyors, ezt szemlélteti az alábbi táblázat: Tauriszkosz Tauriszkosz (Kr. e. 1. század) görög szobrász A káriai Trallészből származott, testvérével, Trallészi Apollóniosszal közösen készítette el a ma Farnese-bika néven ismeretes szoborcsoportot. A rodoszi szobrásziskolához tartozott, idősebb Plinius szerint mint festő is kiemelkedő volt, ám festményeinek még töredékei sem maradtak fenn.[forrás?] Pannonia szálló (Budapest) A Pannonia szálló az 1940-es évekig működő neves szálloda volt Budapesten, az Astoria szálló szomszédságában. Története Ugyanezen a helyen a 18. században a földszintes Arany Griff fogadó állt. Ez 1865-ben leégett. A helyére 1867-ben Westermayer József számára lakóház épült, amelyet Pán József tervezett 1867-ben Westermayer József számára, Pán József tervei szerint barokkos romantikus stílusban 72 szobás hotel épült, amelyhez egy háromemeletes körfolyosós lakházi egység is tartozott. A komplexumban volt istálló is, egy nívós kávéház és 1868-tól egy nyári mulató is. Az utcafronti földszinten üzletek és raktárak voltak, a belső udvarban kocsiszín és kocsmaudvar. A szórakoztató egységeket a Magyar Királyi Szállodából telepítették át Steingassner János megbízásából, Wieser Gyula építész tervei alapján. 1868-ban Langheinrich András (1819–1884) híres vendéglátós szerezte meg a szállót. 1884-ben, a tulajdonos halálakor a Glück család szerezte meg a házat. A telek Langheinrich lánytestvéréé, Anna Rozináé (1826–1912) lett, aki a szintén vendéglős Glück Károly (meghalt 1876-ban) özvegye volt, a szálloda pedig a vendéglős fia, Glück Frigyes lovag (1858–1931) birtokába került. (Frigyes virilista volt, kormányfőtanácsos, az Ipartársulat elnöke és a budapesti vendéglős iskola egyik megalapítója. Az ő javaslatára épült meg a jánoshegyi Erzsébet-kilátó és sok egyéb Budapesten.) Glück Frigyes 1892-ben Schubert Ignác építőmesterrel korszerűsíttette az épületet, majd 1927-ben újabb jelentős munkákat végeztetett rajta. A vendégszobák száma 115-re nőtt. Az udvart nyitható üvegtetővel fedték be, és így hatalmas, 300 négyzetméteres télikert jött létre, amit étteremnek használtak. Ettől balra és jobbra angol stílusú társalgók készültek, ahonnan át lehetett menni a kávéházba, a játékszobákba, a könyvtárba és az olvasótermekbe. A Pannóniában Radics Béla cigányzenekara zenélt. Ez volt az első budapesti szálloda, ahova villanyvilágítást, a kávéházba és étterembe pedig központi gőzfűtést vezettek be. A Hungária Szálló után itt volt először lift, a vendégeknek fodrász, manikűr, pedikűr. Otto von Thoren Karl Kasimir Otto Ritter von Thoren (Bécs, 1828. július 21. – Párizs, 1889. július 14.) osztrák festő. Élete Katonatisztként részt vett az 1848–49-es szabadságharc elleni hadjáratokban, azután hosszabb időn át Velencében tartózkodott, majd egészen a festészetnek szentelte idejét. Brüsszelben és Párizsban tanult. Miután I. Ferenc József lovas képmását és a Gusztáv Adolf halálát ábrázoló történeti képét megfestette, kizárólag állatképeket kezdett festeni és kiváló jellemző erővel, finom festői érzékkel festette meg főleg szarvasmarhákat ábrázoló képeit, melyek csakhamar nagy elismerésben részesültek. A Magyar Nemzeti Múzeum képtárában is található egy műve. Jegyzetek RKDartists. (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.) Benezit Dictionary of Artists. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.) Otto von Thoren Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.) Forrás Bokor József (szerk.). Thoren, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Gare d’Auchy-lès-Hesdin Gare d’Auchy-lès-Hesdin vasútállomás Franciaországban, Auchy-lès-Hesdin településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Saint-Pol-sur-Ternoise-Étaples-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Blangy-sur-Ternoise Gare d’Hesdin Villanueva de la Torre Villanueva de la Torre község Spanyolországban, Guadalajara tartományban. Villanueva de la Torre Alovera, Azuqueca de Henares, Meco, Valdeavero, Valdeaveruelo és Quer községekkel határos. Lakosainak száma 6561 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Hochstätten Hochstätten település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Nemzeti Szocialista Magyar Párt – Hungarista Mozgalom A Nemzetiszocialista Magyar Párt – Hungarista Mozgalom (NSZMP – HM) egy rövid életű nemzetiszocialista, hungarista párt volt Magyarországon Szálasi Ferenc illetve Hubay Kálmán vezetésével 1938-1939-ben. Története A párt a Magyar Nemzeti Szocialista Párt betiltása után egy hónappal alakult, 1938. március 27-én Hubay Kálmán és az ekkor még előzetesben ülő Szálasi Ferenc vezérletével. A pártvezetésben Szálasi ekkor már inkább a háttérbe húzódott, onnét irányított, kerülte a feltűnést. Központjuk az elődpárthoz hasonlóan az Andrássy út 60-ban volt, ahol a bérleti díjat többszöri felszólítás ellenére is csak akadozva fizették. (Az épület egyébként a pesti izraelita hitközség tulajdonában volt, haszonélvezője pedig Perlmutter Izsák festő özvegye és leánya voltak; ők kapták a bérleti díjat) A párt vezetését Szálasi 1938. július 6-i fegyházba kerülése után Hubay Kálmán vette át. A vezérkarhoz tartozott még többek között Széchenyi Lajos is. A második Teleki-kormány az 1939. február eleji dohány utcai zsinagóga ellen elkövetett kézigránátos merényletre hivatkozva (melyben többek közt ezen párt tagjai, szimpatizánsai is voltak gyanúsítottak) föloszlatta az 1939-es választások előtt, hogy indulását ellehetetlenítsék. A próbálkozás kudarcot vallott, alig egy hónappal a február 23-i betiltásuk után, március 15-én Nyilaskeresztes Párt néven megint újjáalakultak és indulni tudtak a választásokon, melyen bejutottak a parlamentbe is. Villanueva de las Manzanas Villanueva de las Manzanas település Spanyolországban, León tartományban. Lakosainak száma 501 fő (2017). Földrajza Villanueva de las Manzanas Vega de Infanzones, Villaturiel, Mansilla Mayor, Mansilla de las Mulas, Santas Martas, Corbillos de los Oteros, Cabreros del Río és Campo de Villavidel községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Varennes-Saint-Honorat Varennes-Saint-Honorat település Franciaországban, Haute-Loire megyében. Lakosainak száma 26 fő (2015). Varennes-Saint-Honorat Allègre, La Chapelle-Bertin, Fix-Saint-Geneys, Jax, Josat és Sainte-Eugénie-de-Villeneuve községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Louhi Louhi (Ilpotar) a Kalevala egyik alakja, Észak úrnője, akit gyakran gyér fogú banyaként említenek. Nevének eredeti jelentése: varázsló. A Pohjolába vetődött Vejnemöjnent csak úgy engedte haza, ha elküldi hozzá Ilmarinent, hogy elkészítse a szampót. Lánya később feleségül ment Ilmarinenhez, de Kullervó bosszúból vadállatokkal széttépette a lányt. Mikor Vejnemöjnen, Ilmarinen és Lemminkejnen Pohjolába ment a szampóért, Louhi megtagadta annak átadását és harcosokat küldött a három hős ellen. Vejnemöjnen ekkor álmot bocsátott rájuk, és elvitték a szampót. Louhi utánuk eredt, a tengeren érte utol őket (ködöt bocsátott a vizekre, hogy feltartsa Vejnemöjnen bárkáját) és harcba kezdtek. Louhi hajója elsüllyedt ugyan, de szálfákból és deszkákból szárnyat varázsolt magának, és hátán ezer harcossal támadt ismét. A harcokban a szampó eltört, Louhi csak a tetejét szerezte meg, ezért olyan szegény Lappföld. Irigységből betegségeket küldött Vejnemöjnen népére, majd medvét, mikor ezekkel nem ért célt, elrabolta a Napot, a Holdat és a tüzet. Végül azonban mindent vissza kellett adnia. Forrás Kalevala Szabó, György. Mitológiai kislexikon, I-II., Budapest: Merényi Könyvkiadó (év nélkül) Louhi járás A Louhi járás (oroszul Лоухский муниципальный район) Oroszország egyik járása Karéliában. Székhelye Louhi. Népesség 2002-ben 20 128 lakosa volt, melyből 14 366 orosz (71,4%), 3 071 karjalai (15,3%), 1 397 fehérorosz (6,9%), 626 ukrán (3,1%), 171 finn (0,85%), 86 tatár, 65 lengyel, 46 litván, 40 csuvas, 27 mordvin, 20 üzbég, 20 vepsze, 19 német, 19 örmény, 15 moldáv. 2010-ben 14 760 lakosa volt. Stazione di Trecate Stazione di Trecate vasútállomás Olaszországban, Trecate településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Torino–Milánó-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Magenta Stazione di Novara Bacares Bacares község Spanyolországban, Almería tartományban. Lakosainak száma 244 fő (2017). Földrajza Bacares Bayarque, Castro de Filabres, Gérgal, Olula de Castro, Velefique és Serón községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Argentat Argentat település Franciaországban, Corrèze megyében. Lakosainak száma 2961 fő (2015). Argentat La Chapelle-Saint-Géraud, Hautefage, Monceaux-sur-Dordogne, Neuville, Saint-Bazile-de-la-Roche, Saint-Bonnet-Elvert, Saint-Chamant és Saint-Martial-Entraygues községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Petit-Tenquin Petit-Tenquin település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 235 fő (2015). Petit-Tenquin Diffembach-lès-Hellimer, Gréning, Hellimer, Hilsprich, Kappelkinger és Nelling községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Aczél Tamás Aczél Tamás (Budapest, 1921. december 16. – Boston, 1994. április 18.) Kossuth- és Sztálin-díjas magyar író, újságíró, magyar–angol szakos tanár. Életpályája 1939-ben Budapesten érettségizett, majd Olaszországban folytatta vendéglátó-ipari tanulmányait. 1948-tól a Szikra Kiadó lektorátusát vezette. 1950–1953 között az akkori rezsim hivatalos kultúrpolitikai folyóiratának, a Csillagnak a főszerkesztője volt. 1953–1956 között a Magyar Írók Szövetségének titkára. 1956-ban elhagyta az országot, addigi munkásságát súlyos önkritikával illette. 1956-tól Angliában, 1966-tól Amerikában élt. Szerkesztette a nyugaton élő magyarság Magyarság világlapja című kiadványát és az Irodalmi újságot. 1957–1961 között a brüsszeli Nagy Imre Politikai és Társadalomtudományi Intézet munkatársa. 1966-tól tanított a Massachusettsi Egyetemen (University of Massachusetts Amherst), és a Nemzetközi PEN Klub alelnöke volt. Művei Ének a hajón (verseskötet, Budapest, 1941) A szabadság árnyékában (regény, Budapest, 1948) – Sztálin-díj ( 1952 ) Éberség, hűség Versek (verseskötet, Budapest, 1948) Vihar és napsütés (regény, Budapest, 1949) Jelentés helyett (verseskötet, 1951) A szellemi ellenállás története a vasfüggöny mögött (tanulmány, 1959) The Revolt of the Mind (New York, 1959, London, 1961, Méray Tiborral , magyarul: Tisztító vihar, Adatok egy korszak történetéhez , JATE Kiadó, Szeged, 1989) The Ice Age (regény, London, New York, 1965) Illuminations (regény, New York, 1981, London, 1982, magyarul: Illuminációk , Európa Könyvkiadó, Budapest, 1991, ford. Gy. Horváth László ) The Hunt (regény, New York, 1990, magyarul: A vadászat , Európa Könyvkiadó, Budapest, 1994, ford. Gy. Horváth László) Társadalmi Szemle Társadalmi Szemle társadalomtudományi folyóirat 1931-1933 és 1946-1998 közt. Megjelenési hely: Budapest. Periodicitás: havonként. Irányvonal, munkatársak 1931-1933 A folyóirat az illegális Kommunisták Magyarországi Pártjának döntése alapján 1931-ben indított legális tudományos marxista folyóirat. Szerkesztette Madzsar József és Sándor Pál. A folyóiratban megjelent tanulmányok a magyarországi politikai, gazdasági helyzet bemutatására törekedtek, szemben álltak az SZDP irányvonalával, felléptek a revizionizmus ellen, gyakran dogmatikus nézeteket vallottak, főleg művészetpolitikai kérdésekben, például József Attila költészetének megítélésében. Szerzői közt szerepeltek külföldön élő kommunista szerzők is. A lap ismertebb munkatársai: Antal János, Agárdi Ferenc, Haraszti Sándor, Molnár Erik, Révai József, Schönstein Sándor, Újvári Imre, Újvári László. 1933-ban a lap egész szerkesztőségét tiltott gyűlés ürügyén letartóztatták, ez a lap megszűnéséhez vezetett. 1946-1998 A Társadalmi Szemlét 1946-ban a Magyar Kommunista Párt indította újra, „Feladataink az elmélet területén” címen Rákosi Mátyás írt programadó cikket (lásd Társadalmi Szemle, 1946/1. sz. 1-5. p.), 1948-tól a lap a Magyar Dolgozók Pártja ideológiai és tudományos folyóirata lett. Szerkesztője 1946-1953. szeptemberéig Fogarasi Béla, 1953 októberétől 1954. júniusig Révai József, 1955. júliustól 1956. áprilisig Friss István. Az 1956-os forradalom után a Magyar Szocialista Munkáspárt indította újra a lapot, „Üdvözlet a Társadalmi Szemlének” címen Kádár János írta a programadó cikket. (Lásd Társadalmi Szemle, 1957/1. sz. 1-4. p.) Kállai Gyula felelős szerkesztésében 1958. májustól 1961. októberig jelent meg a lap. 1961. novembertől szerkesztőbizottság szerkesztette a lapot, a szerkesztőbizottság elnöke 1961-1988 közt Benke Valéria. 1989/90-ben Radics Katalin működött főszerkesztőként, 1990-1998 közt Bihari Mihály. Az 1946-tól érvényes rovat-beosztás (Tanulmányok, Szemle, Könyvismertetések) az idők folyamán sokat változott; 1988/2. szám rovat-beosztása: Tanulmányok, Eszmecsere - Szerkezetváltás és társadalompolitika, Az európai fasizmus történetéhez, Tájékozódás, Művelődéspolitikai jegyzetek, Életutak - szövetkezetek, Könyvekről; 1998/1. sz. rovatai: Tanulmányok, Nemzetközi kitekintés, Európa, Fókusz, Dokumentum. A folyóirat havi rendszerességgel való megjelenése biztosított volt, kivéve a nehezebb éveket, 1956-ban összesen 9 szám jelent meg, 1957-ben 8, a megszűnés évében, 1998-ban 9 szám jelent meg. Repertóriumok Társadalmi Szemle : 1931-1933 : repertórium / összeáll. Kálmán Lászlóné. Budapest : Petőfi Irodalmi Múzeum, 1974. 100 p. (A Petőfi Irodalmi Múzeum bibliográfiai füzetei : B sorozat ; 5.) A Társadalmi Szemle repertóriuma : 1972-1981 / feldolg., szerk. Ecsedy Andorné, Gáliczky Éva. Budapest, 1983. (A Társadalmi Szemle különszámaként jelent meg.) Társadalmi Szemle tartalomjegyzéke 1946-1998, matarka.hu Dixit A Dixit 3-6 játékos által játszható kreatív társasjáték. A francia Jean-Louis Roubira tervezte játék 2010-ben elnyerte a Spiel des Jahres (Az év játéka) díjat, és a Magyar Társasjátékdíj-at. A játék nyelvfüggetlen, a szabályok ismeretében a kiadástól függetlenül bármely nyelven játszható. Az újabb kiadásokban akár 12 játékos is játszhatja egyszerre. A játék menete A játék során a játékosok minden körben 6-6 kártyalappal kezdenek. A kártyalapok valamennyien egy-egy teljesen egyedi, gyakran elvont vagy sokértelmű képet ábrázolnak. Minden körben egy játékos a mesélő, aki saját lapjai közül egyet kiválaszt, és anélkül, hogy a többieknek megmutatná, egy arra a kártyára asszociatívan utaló szót, mondatot mond, vagy akár énekel, rajzol, előad egy jelenetet, vagy egyéb módon kifejezi magát. A többi játékos saját lapjaiból kiválaszt egy lapot, amely szerintük a leginkább megfelel a bemutatott kifejezésnek. A mesélő a kapott lapokat összekeveri és kiteríti. Ezután a többiek megtippelik, hogy a kártyák közül melyik lehetett a mesélő eredeti lapja. Ha senki sem találja ki, vagy mindenki kitalálja az eredetit, az azt jelenti, hogy a mesélő által előadott kifejezés túl nehéz, vagy túl egyértelmű volt. Ekkor a mesélő nem kap pontot, a többiek 2-2-t. Ha azonban van, aki kitalálja, de van, aki másik lapra tippel, a mesélő 3 pontot kap, és azok is akik kitalálták, míg a megtévesztett játékosok után 1-1 pluszpontot kap az, aki az adott kártyát tette. Lanai klarinétmadár A lanai klarinétmadár (Myadestes lanaiensis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a rigófélék (Turdidae) családjába tartozó mára nagy valószínűséggel kipusztult faja. Hawaii nyelven neve Olomaʻo. Előfordulása Endemikus faj. Kizárólag a Hawaii-szigetekhez tartozó, Lanai, Maui és Molokai szigetein él(t). A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők. Alfajai Két alfaj ismert. Az egyik a M. l. lanaiensis kizárólag Lanai szigetén fordult elő. Ez az alfaj mára biztosan kipusztult. Utolsó megfigyelése 1933-ban volt. A másik a M. l. rutha Molokai szigetén él(t). Ezt az alfajt utoljára 1994-ben sikerült megfigyelni, mára feltehetően ez is kihalt. A Maui szigetén élt madarak lehet hogy külön alfajok vagy fajok voltak, de ezek a 19. század során kihaltak, még mielőtt pontosabban meghatározták volna őket. Megjelenése Testhossza 18 centiméter. Hasonlít a Hawaii-szigetekre betelepített énekes álszajkóra (Garrulax canorus). Természetvédelmi helyzete Más őshonos madárfajokhoz hasonlóan a fajra veszélyeztető tényezők az élőhelyet jelentő erdők irtása, illetve a betelepített szúnyogok által terjesztett fertőző betegségek. Hivatkozások A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2016. május 29.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2016. május 29.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. BirdLife International. (Hozzáférés: 2016. május 29.) Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2016. május 29.) Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2016. május 15.) (angolul) Kvetta Kvetta vagy Quetta (urdu nyelven: ����� , pastu nyelven: ����) város Pakisztánban, Beludzsisztán tartomány székhelye. Lakossága 900 000 fő. A lakosság nagy része a pastu népcsoportba tartozik. A város Afganisztán határának közelében fekszik, 1680 méter magasságban. Nevének jelentése: erőd. A települést a száraz, kopár hegyek között, a Bolan-hágó vonalán egykor azért alapították, hogy ellenőrizzék az itt elhaladó útvonalat, amely az Indus-völgyet kötötte össze az afgán Kandahár várossal. 1935-ben a várost földrengés rombolta le, amelyet utána újjáépítettek. 2007-es japán rali A 2007-es japán rali (hivatalosan: 4th Rally Japan) volt a 2007-es rali-világbajnokság tizennegyedik futama. Október 26 és 28 között került megrendezésre, 27 gyorsasági szakaszból állt, melyek össztávja 350 kilométert tett ki. A versenyen 85 páros indult, melyből 72 ért célba. A versenyt a finn Mikko Hirvonen nyerte, akinek ez volt pályafutása harmadik világbajnoki győzelme. Másodikként a spanyol Dani Sordo zárt, harmadik pedig a norvég Henning Solberg lett. A futam az N csoportos rali-világbajnokság futama is volt egyben. Ezt az értékelést az argentin Gabriel Pozzo nyerte, Leszek Kuzaj és Takuma Kamada előtt. Beszámoló Első nap A félgyári Stobart Ford pilótája, Jari-Matti Latvala kezdett a legjobban és megnyerte a nyitószakaszt. Később Marcus Grönholm vette át a vezetést, a negyedik szakaszon azonban hibázott; autója oldalával egy farönknek ütközött. Kiesebb időveszteséggel továbbhaladt, ám az autó biztonságát szolgáló bukócső is megsérült az ütközésben, így a szervezők nem engedték, hogy folytassa a versenyt. Ekkor újra Latvala állt az élre, őt azonban Hirvonen megelőzte és a gyári Ford versenyzője a nap végéig tartani tudta pozícióját. Sébastien Loeb a felért a második helyre, Latvala pedig a harmadik helyen zárta a napot. Dani Sordo a negyedik, Henning Solberg az ötödik, Manfred Stohl pedig a hatodik helyen állt ekkor. A hatodik szakaszon Chris Atkinson olyannyira összetörte a Subaru Impreza WRC-t, hogy másnap már nem tudta folytatni a viadalt. Második nap Loeb szakaszgyőzelemmel kezdte a napot, azonban a napi harmadik gyorson navigátora Elena hibázott és lecsúsztak az útról. Ezen a szakaszon esett ki Latvala is. Hirvonen ezt követően temes előnyben állt a második helyre érkező Sordo előtt. Harmadik nap Taussac Taussac település Franciaországban, Aveyron megyében. Lakosainak száma 488 fő (2015). Taussac Brommat, Lacroix-Barrez, Mur-de-Barrez, Murols, Cros-de-Ronesque, Raulhac és Vezels-Roussy községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szakácsi Szakácsi község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Edelényi járásban. Fekvése Edelénytől északkeletre fekvő település. Története Szakácsi nevét 1300-ban említették először az oklevelek Zakachy alakban írva. Nevét az itt élő királyi szakácsokról kapta. / ez egy tévedés mert az Nagyszakácsi Zalában ! Szakácsi László aki ezen az ágon utolsó /1300-ban egy oklevél egy idevaló nemest említett, aki borsodi ügyben tanúskodott. A falu a török időkben elpusztult, de később újratelepült. Sokáig a Rákócziak birtoka volt. A településnek az 1910-es népszámlálás adatai szerint 376 lakosa volt, ebből 369 magyar, 6 szlovák volt, melyből 154 római katolikus, 81 görögkatolikus, 122 református. Népcsoportok A település lakosságának 58%-a magyar, 42%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát. Népesség A település népességének változása: Nevezetességek Római katolikus és református temploma, valamint az I. világháború hősi halottainak emléket állító turul-emlékmű. Tribogna Tribogna település Olaszországban, Liguria régióban, Genova megyében. Lakosainak száma 612 fő (2017. január 1.). Tribogna Avegno, Mocònesi, Neirone, Rapallo, Uscio és Cicagna községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Gare d’Avignon TGV Gare d’Avignon TGV vasútállomás Franciaországban, Avignon településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Combs-la-Ville-Saint-Louis-vasútvonal LGV Méditerranée Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare d’Aix-en-Provence TGV Klór-pentafluorid A klór-pentafluorid interhalogén vegyület, képlete ClF5. Először 1963-ban állították elő. Molekulaalkata C4v szimmetriájú négyzet alapú piramis, melyet nagy felbontású 19F NMR-spektroszkópiával igazoltak. Előállítása Kezdetben klór-trifluorid és fluor nagy hőmérsékleten és nyomáson történő reakciójával állították elő. Emellett MClF4 fém-fluoridok (azaz KClF4, RbClF4, CsClF4) és fluor reakciójával ClF5 és a megfelelő fém-monofluorid keletkezik. 1981-ben a kutatók rájöttek. hogy a nikkel-difluorid kiváló katalizátor klór-pentafluorid előállításához. Reakciói Vízzel hevesen reagál, klór-dioxid-fluorid (kloril-fluorid) és hidrogén-fluorid keletkezik: ClF5 + 2 H2O → FClO2 + 4HF A klór-pentafluorid erős fluorozó szer. Szobahőmérsékleten reakcióba lép szinte minden elemmel, a hélium, nitrogén, oxigén, neon, klór, argon és talán a kripton, xenon, radon kivételével. Patkányok által belélegezve az LC50 értéke 122 ppm/óra. 2229 Mezzarco A 2229 Mezzarco (ideiglenes jelöléssel 1977 RO) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Paul Wild fedezte fel 1977. szeptember 7-én. Csikóhalak A csikóhalak (régies néven csikócák) (Hippocampus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pikóalakúak (Gasterosteiformes) rendjébe, ezen belül a tűhalfélék (Syngnathidae) családjába tartozó nem. Előfordulásuk A tengeri csikók Indonézia partjai mentén egészen Ausztráliáig, Európa, Afrika és Észak-Amerika atlanti-óceáni partjainál megtalálhatók. Egyes fajok Amerika csendes-óceáni partvidékének vizeiben élnek. A tengeri csikóállományról keveset tudunk, de a rákászok teliholdnál ezrével fogják ki a párzásra összegyűlt példányokat. A rákászok sajnos sok kárt okoznak a tengerfenék vegetációjában, ahol a tengeri csikó fajok is élnek. Keresett akváriumhalak, bár fogságban keveset élnek, és ritkán szaporodnak. Megjelenésük Méretük változatos, a legkisebb csikóhal faj 17 milliméteres (Hippocampus denise), a legnagyobb 35 centiméteres. A tengeri csikók másodpercenként mintegy harmincötöt csapó hátuszonyuk segítségével lebegnek a vízben. A barna és sárga összes árnyalatában előfordul, nem ritka foltos változata sem. Ha megrettennek, éheznek vagy fájdalmat éreznek, színük elhalványodik, bőséges táplálkozás mellett, a jóllét következtében színezetük élénkebbé válik, sőt nász idején, vagy pedig olyankor, amikor zsákmányoló kedvük támad, fémfény ömlik el rajtuk. Színváltoztató tulajdonságukat arra is felhasználják, hogy beleolvadjanak a környezet összhangjába, elrejtőzzenek ragadozóik elől. Törzsük oldalt lapított, hasuk nagy, kidomborodó, nincsen farokúszójuk, hanem farkuk fogószervvé alakul át, ami aláhajló, pörgén csavarodó. Rájuk nézve jellemző a fej állása. Amíg a többi hal feje egyenes folytatása a törzs tengelyének, addig a csikóhalaké szöget alkot vele. Erősen görbülő nyakán ül és a lóéhoz hasonlít, innen kapta nevét is. Szemüket nagy látószögben tudják mozgatni, így testük mozgatása nélkül tudják szemmel követni a ragadozókat és kiszemelt áldozataikat. Bőrüknek pikkelyein többé-kevésbé kiemelkedő tüskék és dudorok vannak. Kopoltyúik bojtformájúak, hasi úszói hiányoznak. A jelenleg ismert legapróbb csikóhal a Csendes-óceán nyugati, trópusi vizeiben él, a vízfelszín alatti 13-90 méteres mélységben. A latinul Hippocampus denise névre keresztelt faj átlagosan mindössze 16 milliméter hosszúságúra nő - kisebb, mint egy felnőtt ember körme -, de találtak csupán 13 milliméteres egyedeket is. Életmódjuk A csikóhalak hosszú farkukkal átkulcsolva az angolnafű vagy a hínár szárán naphosszat lengedeznek, és megvárják, amíg valamilyen táplálék állat kerül a közelükbe. A mozgása igen sajátos, többnyire függélyes helyzetben lebegnek. Mozgásuk iránya a csavar gyanánt működő úszó beállításától függ, s e szerint függélyesen emelkednek a felszín felé, vagy pedig hasoldalukkal előre vízszintesen haladnak. Úszáskor a hátuszonya - és nem a farka - segítségével jellegzetes hullámmozgást felvéve galoppozik tova. Amint zsákmányát kiszemeli, szájüregéből előbb minden vizet eltávolít - kopoltyúfödelét és száját is becsukva vákuumot képez -, végül szájába szippantja a betóduló vízzel együtt az áldozatot. Az így keletkező örvény olyan erős, hogy nagyobb termetű garnélákat is magával ragad, s ezek a szájon keresztbe akadva, kettétörnek. Az apró rákok és a különféle lárvák kiemelt helyet foglalnak el menüjében, de ínséges időkben az is elég, ha kiszemelt áldozat elég apró ahhoz, hogy lenyelhesse. Szaporodásuk A legtöbb csikóhal monogámiában él párjával (de van ellenpélda is, például a Hippocampus abdominalis), rendszeresen udvarlással erősítik párkapcsolatukat. A párzási időszak a trópusi vizekben egész évben, hidegebb vizekben tavasszal és nyáron van, és egybeesik a teliholddal. A családban azonban nem a nőstény, hanem a hím hordja magában a petéket a farka tövén található zacskóban. A legújabb kutatások szerint a hím a környező vízbe ereszti ondóját a megtermékenyítés során, és nem közvetlenül a zacskóba, ahogy azt korábban gondolták. A párzás során a nőstény a hím hasoldali költőerszényébe préseli az ikrákat. Az utódok kikeléséhez a vízhőmérséklettől függően 14-28 nap kell. Az utódok száma fajtól függően változó, de körülbelül 50 lehet. A legtöbb csikóhal fajnál két-három hetet vesz igénybe az ikrák fejlődése. A kikelő ivadékok kicsiben ugyanolyanok, mint a szülők, akik kikelés után már nem gondozzák őket. A költőtáska az ivadék kirajzása után visszafejlődik. Rendszerezés A nembe az alábbi 55 faj tartozik: nagyhasú csikóhal (Hippocampus abdominalis) Lesson, 1827 Hippocampus alatus Kuiter, 2001 - egyesek szerint azonos a Hippocampus spinosissimus szal Hippocampus algiricus Kaup, 1856 nyugat-ausztráliai csikóhal (Hippocampus angustus) Günther, 1870 Hippocampus barbouri Jordan & Richardson, 1908 törpe csikóhal (Hippocampus bargibanti) Whitley, 1970 Hippocampus biocellatus Kuiter, 2001 - egyesek szerint azonos a Hippocampus planifrons szal Hippocampus borboniensis Duméril, 1870 - egyesek szerint azonos a Hippocampus kudával rövidfejű csikóhal (Hippocampus breviceps) Peters, 1869 zsiráfcsikóhal (Hippocampus camelopardalis) Bianconi, 1854 Knysna-csikóhal (Hippocampus capensis) Boulenger, 1900 Hippocampus casscsio Zhang, Qin, Wang & Lin, 2016 Hippocampus colemani Kuiter, 2003 Hippocampus comes Cantor, 1849 koronás csikóhal (Hippocampus coronatus) Temminck & Schlegel, 1850 Hippocampus curvicuspis Fricke, 2004 - egyesek szerint azonos a Hippocampus histrix szel Hippocampus debelius Gomon & Kuiter, 2009 Hippocampus denise Lourie & Randall, 2003 egyenes csikóhal (Hippocampus erectus) Perry, 1810 Hippocampus fisheri Jordan & Evermann, 1903 Hippocampus fuscus Rüppell, 1838 - egyesek szerint azonos a Hippocampus kudával Hippocampus grandiceps Kuiter, 2001 - egyesek szerint azonos a Hippocampus angustus szal pettyes csikóhal (Hippocampus guttulatus) Cuvier, 1829 - korábban Hippocampus ramulosus Hippocampus hendriki Kuiter, 2001 - egyesek szerint azonos a Hippocampus angustus szal rövidorrú csikóhal (Hippocampus hippocampus) (Linnaeus, 1758) tüskés csikóhal (Hippocampus histrix) Kaup, 1856 óriáscsikóhal (Hippocampus ingens) Girard, 1858 Hippocampus jayakari Boulenger, 1900 Hippocampus jugumus Kuiter, 2001 Hippocampus kelloggi Jordan & Snyder, 1901 sárga csikóhal (Hippocampus kuda) Bleeker, 1852 Hippocampus lichtensteinii Kaup, 1856 bikanyakú csikóhal (Hippocampus minotaur) Gomon, 1997 Hippocampus mohnikei Bleeker, 1853 Hippocampus montebelloensis Kuiter, 2001 - egyesek szerint azonos a Hippocampus zebrával Hippocampus multispinus Kuiter, 2001 - egyesek szerint azonos a Hippocampus angustus szal Hippocampus paradoxus Foster & Gomon, 2010 Hippocampus patagonicus Piacentino & Luzzatto, 2004 Hippocampus pontohi Lourie & Kuiter, 2008 Hippocampus procerus Kuiter, 2001 - egyesek szerint azonos a Hippocampus whitei vel Hippocampus pusillus Fricke, 2004 Hippocampus queenslandicus Horne, 2001 - egyesek szerint azonos a Hippocampus spinosissimus szal karcsú csikóhal (Hippocampus reidi) Ginsburg, 1933 Hippocampus satomiae Lourie & Kuiter, 2008 Hippocampus semispinosus Kuiter, 2001 - egyesek szerint azonos a Hippocampus spinosissimus szal Hippocampus sindonis Jordan & Snyder, 1901 sün-csikóhal (Hippocampus spinosissimus) Weber, 1913 Hippocampus subelongatus Castelnau, 1873 Hippocampus suezensis Duncker, 1940 - egyesek szerint azonos a Hippocampus kelloggi val háromfoltos csikóhal (Hippocampus trimaculatus) Leach, 1814 Hippocampus tyro Randall & Lourie, 2009 Hippocampus waleananus Gomon & Kuiter, 2009 - egyesek szerint azonos a Hippocampus satomiae val White-csikóhal (Hippocampus whitei) Bleeker, 1855 Hippocampus zebra Whitley, 1964 Hippocampus zosterae Jordan & Gilbert, 1882 Névrokonok A szárnyas csikóhalak (Pegasidae) testét szintén csontpajzsok borítják, arcorruk is megnyúlt, kis szájuk azonban fogatlan, és nem végső állású, hanem a hasoldalra nyílik. Erre a családra az ejtőernyőszerű, széles mellúszó a jellemző, amelyben – az összes többi halcsaládtól eltérően – 5 kemény sugár van. Kopoltyúik fésűsek; úszóhólyagjuk nincs. Kevésszámú, kis termetű faj tartozik ide, amelyek az Indiai- és Csendes-óceán melegégalji részeit lakják. A repülő csikóhal, Pegasus volitans L., 10 cm-esre nő meg. Hátúszóját 5, mellúszóját 11, hasúszóját 3, az alsót pedig 5 sugár alkotja. Orra hosszú, lapos, kard alakú nyúlvánnyá alakult át, amelyet oldalra irányuló fogak szegnek be. Farkát 12 páncélgyűrű vértezi fel. Testét barna pettyek tarkítják. Felhasználás Hiedelmek szerint csontja segít a kopaszság, az oldalfájás, az asztma, az érelmeszesedés és a szexuális problémák leküzdésében, a tradicionális kínai gyógyászatban is előszeretettel alkalmazzák. Ezért a Fülöp-szigetek környékén található - híresen nagy - állománya 1985 és 1995 között 70%-kal csökkent. Minden évben csikóhalak ezreit halásszák ki és exportálják Európába, Japánba és az Egyesült Államokba. Ázsiában csontvázából évente 45 tonnát adnak el - ez körülbelül 16 millió példányt jelent. Az akváriumoknak is kedvelt díszhala, illetve szuvenírként is rengetegen vásárolják csontvázát, és dísztárgyak készítésére is felhasználják. A túlzott halászat miatt veszélyeztetett fajok, halászatuk ma már tilos. Akvarisztika Sok akvarista díszhalként tartja a csikóhalakat, de a vadon befogott csikóhalak rosszul viselik az akváriumi fogságot: csak élő zsákmányt fogyasztanak, illetve akváriumban az immunrendszerük legyengülése miatt hajlamosabbak betegségekre. Az utóbbi időkben tenyésztettek ki speciális akváriumba való csikóhalakat is, amik jobban bírják a fogságot. Akváriumban együtt tartható más fajokkal, de azokat gondosan kell megválogatni. A csikóhal lassú evő, így ha agresszív gyors evő fajokkal kerül egy akváriumba, akkor alul fog maradni az élelemért vívott küzdelemben, ami miatt legyengülhet és elpusztulhat. A lassú mozgása miatt gyors ragadozó halakkal sem szabad összezárni. Blarinella A Blarinella az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a cickányfélék (Soricidae) családjába és a vörösfogú cickányok (Soricinae) alcsaládjába tartozó nem. Előfordulásuk A Blarinella-fajok előfordulási területe Délkelet-Ázsiában és Kína déli részén található. Rendszerezés A nembe az alábbi 3 élő faj tartozik: Blarinella griselda Thomas, 1912 ázsiai rövidfarkúcickány (Blarinella quadraticauda) H. Milne-Edwards, 1872 - típusfaj Blarinella wardi Thomas, 1915 Anton Herzinger Anton Herzinger (1796 – 1868) császári és királyi altábornagy Anton Herzinger 1813-ban kezdte meg katonai szolgálatát a 32.gyalogezredben hadfiként, de még ebben az évben zászlóssá nevezték ki. 1815-ben alhadnaggyá léptették elő. 1821-ben részt vett a Piemont elleni katonai akcióban, 1828-ban már főhadnagy. A békeszolgálatban szépen haladt előre a ranglétrán: 1831-ben százados a 25. gyalogezrednél, 1837-ben őrnagy a 2. gyalogezrednél, 1841-ben alezredes a 26. gyalogezrednél. 1844-ben a 42. gyalogezred ezredese lett. 1848 novemberében megkapja vezérőrnagyi kinevezését. A téli hadjáratban a Bécsben és környékén elhelyezkedő császári tartalék egyik dandárjának parancsnoka. 1849 tavaszán dandárparancsnok Ludwig von Wohlgemuth altábornagy IV. hadtestében, Nagysallónál (április 19.) kitűnik kezdeményezőkészségével, mert az ágyúszót meghallva azonnal elindul a csatatér felé, és váratlan támadásával komoly zavart okozott a magyar jobbszárnyon, a honvédsereg túlereje azonban rövidesen visszavonulásra kényszerítette. A nyári hadjáratban a IV. (tartalék) hadtest gránátos hadosztályának parancsnoka. Tulajdonképpen a hadsereg elitje kerül a keze alá, amelyre a harcok oroszlánrésze hárul a hadműveletek során. Jól megállja a helyét a Vág-menti harcokban. Július 11-én Komáromnál hadosztálya a magyar támadás fő irányába kerül, és nem bírva Leiningen-Westerburg Károly III. hadtestének a nyomását megfutamodik, de sikerül rendeznie a sorokat. Temesvárnál a IV. hadtest élhadosztályaként döntő szerepet játszott a magyar jobbszárny szétverésében, és így a csata eldöntésében. Érdemeiért 1850-ben altábornaggyá léptetik elő és bárói rangra emelték. Forrás Magyarország története: Kovács Endre, Katus László , Magyar Tudományos Akadémia Alexandria (Románia) Alexandria város Romániában, Munténiában. Teleorman megye székhelye. Fekvése A város a Román-alföld déli részén, a Vedea folyó jobb partján helyezkedik el 41 m-es tengerszint feletti magasságban. A fővárostól, Bukaresttől, nyugatra, 88 km-re található. Történelem A várost 1834-ben alapította Alexandru Dimitrie Ghica uralkodó, akiről a város jelenlegi nevét is kapta. 1837-ben a település nagy részét egy tűzvész elpusztította, de hamar felépült újra és 1840-ben már városi rangra emelték. 1977. március 4-én a Romániát sújtó hatalmas földrengés itt is nagy pusztításokat végzett. Alexandria 1979. július 27-én lett Teleorman megye székhelye. Népesség A város népessége 58 651, a 2002-ben végzett népszámlálási adatok alapján. Nemzetiségi/etnikai megoszlás: Román: 48 153 lakos – 95,36% Roma: 2278 lakos – 4,51% Magyar: 18 lakos – 0,03% Német: 11 lakos – 0,02% Más: bolgár, török, olasz, zsidó, szerb, görög, ukrán, lipovár, tatár, szlovák, lengyel – 25 lakos – 0,1%. Turisztikai látnivalók Számos templom és katedrális Az 1907 -es felkelés emlékműve Az első világháborúban elesett katonák emlékműve Alexandru Ghica és Alexandru Ioan Cuza mellszobra Megyei múzeum Itt született Anghel Demetriescu ( 1847 – 1903 ), történész, író. Liviu Vasilică ( 1950 – 2004 ), népzenei előadó Helyi média Gazeta de Teleorman – Újság Presa – Újság Teleormanul – Újság Stiri locale, Teleorman – Internetes újság Érdekességek 2018-ban egy felmérés Románia legélhetetlenebb városának találta. Kasza József (politikus) Kasza József (Szabadka, 1945. február 6. – Szabadka, 2016. február 3.) jugoszláviai, majd szerbiai magyar politikus, közgazdász, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) egykori elnöke, majd tiszteletbeli elnöke, volt szerbiai miniszterelnök-helyettes. Pályafutása A közgazdasági középiskolát (1959–1963) és a közgazdasági egyetemet (1965–1969) Szabadkán végezte. Okleveles közgazdászként, 1979-ben diplomázott. Szakmai pályafutása alatt több szabadkai cég pénzügyi szakembereként, illetve gazdasági vezetőjeként dolgozott, például Szabadkai Vízművek Közművesítési Vállalat, Bačkaprodukt Textilipari Kombinát, ZORKA Vegyi Művek, Novogradnja Építőipari Társult Vállalat. 1989 májusa és 2001 januárja között Szabadka polgármestere volt. Polgármestersége alatt több mint tízezer, a délszláv háború elől menekült szerb költözött a városba. 1990 és 2003 között pedig a szerbiai köztársasági parlament tagja. 1991-től a Reformerők tagja, 1992-től a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) tagja. 1994-től a VMSZ tagja. 1995-ben megválasztották a párt elnökévé, és ebben a tisztségben az 1997-ben megtartott közgyűlésen is megerősítést nyert. Tagja volt a Szerbiai Demokratikus Ellenzéknek. 2000-től a jugoszláv parlament tagja és kormányalelnök egészen 2003 decemberéig, Zoran Gyingyics kabinetjében. Kiállt a szülőföldjükön határon túli magyarok kettős állampolgársága mellett, ám nem értett egyet azzal, hogy e kérdést népszavazáson döntsék el, ezért erősen bírálta a Magyarok Világszövetségét (MVSZ). 2007. március 10-én a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) ünnepségén, annak tagsága és szimpatizánsai előtt bejelentette visszavonulását a VMSZ éléről. Ezután a VMSZ tanácsa felsorakozott Pásztor István elnökjelöltsége mögé, akit május 5-én a Magyarkanizsán tartott 11. tisztújító közgyűlés egyedüli jelöltként utódjául meg is választott. Kasza Józsefet, érdemei elismerése mellett, közfelkiáltással tiszteletbeli elnöknek választották. 2007 és 2011 júniusa között a szerbiai Agrobank szabadkai fiókjának igazgatója volt. A bank javaslatára az Azohem műtrágyagyár és az Azotara Nitrogénművek igazgatóbizottságának elnöke lett. Ekkoriban volt a szabadkai Népszínház igazgatóbizottságának elnöke is, és e tisztségében 2011 decemberében újraválasztották a Demokrata Párt javaslatára. 2010 februárjában a VMSZ fegyelmi eljárás után kizárta, mert az bírálta, hogy a párt szembefordult a kormányzó Demokrata Párttal. 2011 júniusában nyugdíjba vonult, haláláig egy szabadkai étterem tulajdonosa volt. 2012. november 20-án a rendőrség előállította és kihallgatta az Agrobank-ügyben. A gyanú szerint még fiókvezetőként társaival törvénysértő módon három hitelt helyezett ki és öt bankgaranciát nyújtott kedvező feltételek mellett – megfelelő biztosítékok nélkül –, így 13 millió eurós jogosulatlan haszonhoz juttatta Pegya Malisanovics vállalkozót, az említett műtrágyagyárak tulajdonosát. Több mint két és fél hónapot töltött vizsgálati fogságban. 2013. március 20-án lemondott a Népszínház igazgatóbizottságának elnöki tisztéről. Március 27-én a magánkézben levő Subotičke novine nevű szerb nyelvű hetilap igazgatójává nevezte ki a lapkiadó vállalat igazgatósága. Sikertelen merénylet ellene 2005-ben ő maga is kis híján áldozatává vált a vajdasági magyarok ellen történő atrocitásoknak, mikor családi háza előtt kézigránát robbant. A robbanásban senki sem sebesült meg. Kasza József a házban volt a detonáció pillanatában, felijedt a robbanásra, kiment az előkertbe, de semmi különöset nem észlelt (a bejárati kapu 40-50 méterre van attól a háztól, amelyben a politikus és családja lakik). Kasza az ellene és a vajdasági magyarság ellen folyó megfélemlítési kampány részeként tekintett a történtekre. Családja Szülei Kasza Sándor, Pásztás Erzsébet. Gyermekei: Kinga (1973), Csongor (1975), Lídia (1993) , Miksa (1999). Díjai Szabadka díszpolgára A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2004) Comares Comares település Spanyolországban, Málaga tartományban. Comares Málaga, Colmenar, Riogordo, Cútar és El Borge községekkel határos. Lakosainak száma 1315 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Foltos pereszke A foltos pereszke (Tricholoma pessundatum) a pereszkefélék családjába tartozó, Európában és Észak-Amerikában honos, kissé mérgező gombafaj. Megjelenése A foltos pereszke kalapja 2,5–10 cm átmérőjű, félgömb alakú, idősen szinte teljesen kiterül, a közepén gyenge púppal. Felszíne sima, kissé tapadós. Színe rozsdabarna vagy aranybarna (esetleg zöldesbronz árnyalattal), sokszor koncentrikus kört alkotó, sötétebb, kis kerek foltokkal; végül foltosan kifakul. Húsa fehér, a tönknél halvány vöröses árnyalattal; sérülésre nem színeződik. Szaga előbb lisztre, majd uborkára emlékeztet; íze kellemetlen, kesernyés. Lemezei közepesen sűrűek, a tönkhöz "pereszkefoggal" kapcsolódnak. Fiatalon fehérek, később sárgásbarna-vörösbarna foltok alakulnak ki rajtuk, végül teljesen vörösbarnává válnak. Spórapora fehér. A spórák 5-8 x 3-5 mikrométeresek, sima felszínűek, elliptikusak. Tönkje 2–7 cm magas, 0,5–2 cm vastag. Alakja egyenletesen hengeres. Színe fehéres, a csúcsa finoman, lisztszerűen szemcsés, lefelé pikkelykés, alja felé kissé barnul. Hasonló fajok Más barna kalapú pereszkefajokkal (Tricholoma ustale, Tricholoma pseudonictitans, Tricholoma stans, Tricholoma populinum) téveszthető össze. Elterjedése és termőhelye Egész Európában elterjedt, de inkább az atlanti partvidéken gyakori. Némileg eltérő változatai Észak-Amerikában is megtalálhatók. Magyarországon ritka, veszélyeztetett (nem védett). Fenyőkkel (erdei- vagy lucfenyő) vagy keményfákkal létesít gyökérkapcsoltságot. A homokos, kissé savanyú talajt részesíti előnyben. Szeptember-októberben terem. Enyhén mérgező. Gerdesits Ferenc (dobos) Gerdesits „Faszi” Ferenc (Budapest, 1969. február 20.) 1996 óta a Quimby dobosa. A magyar alternatív rockzene egyik legkeresettebb dobosaként a Quimby mellett sok más formációban is közreműködik például az Üllői Úti Fuck, a Marlboro Man, A Kutya Vacsorája nevű együttesekben, valamint Szilárd szólóprodukciójában. Együttesek, amelyekben közreműködik és/vagy közreműködött Quimby Trombózis Sweet Beat Boys Proxima c Gixer T-rapid Üllői Úti Fuck Polskie bros Boann S-modell Marlboro Man Vox Mambo Psychedelic Cowboys Mouksa Underground Memphis Train Torpedo Band Wanted zenekar Gecizők A Törvény Nevében A Kutya Vacsorája Szilárd Hippikiller Ludditák Equus Lead Zeppelin Beugrás, helyettesítés, kisegítés Andersen Frenk Fals Origo Spo-Dee-O-Dee (Szabó Tamás - Nemes Zoltán) Old Samson Uzgin Üver Raphael Matos Raphael Matos (Belo Horizonte, 1981. augusztus 28. –) brazil autóversenyző. Pályafutása során versenyzett a Barber Pro Series, a Pro Mazda Championship, az A1 Grand Prix, az Atlantic Championship és az Indy Lights sorozatokban. 16199 Rozenblyum A 16199 Rozenblyum (ideiglenes jelöléssel 2000 BX26) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 2000. január 30-án. Izrael Izrael (héberül: ����� Jiszráél arabul: ������� Iszráíl), hivatalos nevén Izrael Állam (héberül: ����� ����� Medinat Jiszráél arabul: ���� ������� Daulat Iszráíl) a Közel-Keleten, a Földközi-tenger keleti partján fekvő ország. Az izraeli államot 1948. május 14-én alapították meg. Az ország a történelmi Júdea és Izrael, ókori zsidó királyságok területén helyezkedik el. Lakóinak nagy része izraelita vallású zsidó, akik a szétszóratás 1850 éve után többnyire a második világháború és az európai holokauszt után vándoroltak vissza a térségbe. A lakosság további jelentős részét arabok alkotják, akik elődei az ókori zsidó államiság megszűnése után települtek be a századok során. A szomszédos államok és Izrael között az 1948-as újjáalapítás óta szinte folyamatosak az összetűzések. Földrajz Domborzat Izrael a Földközi-tenger keleti partján fekszik. Északon Libanonnal, keleten Jordániával, Szíriával, délnyugaton Egyiptommal határos. Délen Eilat kikötőjénél az Akabai-öbölnél keskeny kijárata van a Vörös-tengerhez. Az ország túlnyomó része krétakori üledékes kőzetekből – mészkőből és márgából – felépült, törésekkel feldarabolt 800-1000 méter magas röghegység. Legmagasabb része északon Galilea (Har Meron, 1208 m), amelynek keleti felét kiterjedt bazalttakarók fedik. Galileát a fiatal üledékekkel feltöltött Jizreel-síkság választja el a Szamária rögvidékétől, amelyhez délen Júdea csatlakozik. Az ország déli részét a Negev-sivatag területén idős gránitból és homokkőből álló, enyhén gyűrt és bércekre töredezett hegyvidék foglalja el. A völgyekben a krétakori kőzetek alól triász-kori gipsz és különös sziklaalakzatokban gazdag núbiai homokkő bukkan elő. A Negev északi peremének kisebb medencéit lösz borítja, máshol kő- és kavicssivatagok, helyenként homoksivatagok alakultak ki. Izrael hegyvidékei nyugaton lankásan ereszkednek le a Földközi-tenger homokdűnékkel szegélyezett 10–25 km széles parti síkságára, amelyet csak egy helyen szakít meg a Kármel-hegy sasbérce. Itt él a lakosság zöme. Keleten a röghegységek éles törésvonal mentén meredeken hanyatlanak az országhatáron húzódó Akabai-öböl felé futó szerkezeti árokba, amelynek tengelyében a Jordán folyik. A Jordán-árok részei: Hula-völgy, Gór, a Holt-tenger vidéke, az Akaba-völgy. A Holt-tenger partján található Földünk legmélyebb szárazföldi pontja. A víz tükre kb. 420 m-rel, a tófenék 795 m-rel van a tenger szintje alatt. Az ország déli részén a Negev-sivatag terül el, amely főleg kréta és eocén kori mészkőből és homokkőből áll. Az ország belső területeit kelet felé a Palesztinai rögvidék foglalja el, amely észak-déli irányban három részre tagolható: Galilea, Szamária és Júdea. Legmagasabb pont: Har Meron, 1208 méter, az ország északi végében, Naharijától kb. 35–40 km-re keletre. Vízrajz Izrael fő folyója a Jordán, amely 251 km hosszú, átfolyik a Tiberias-tavon (másként: Genezáreti-tó) és a Holt-tengerbe torkollik. A Golán-fennsík bazaltláva területei körülölelik a Tiberias-tavat. A belső felföldről a tenger, illetve a Jordán felé tartó rövid patakok zöme időszakos. Az ipar és a lakosság növekvő vízigényét a szennyvizek tisztításával, újrafelhasználásával, mesterséges csapadékkeltéssel, tengervíz-sótalanító üzemekkel (Asdód, Eilat) elégítik ki. Éghajlata Éghajlata északi és nyugati részén mérsékelt mediterrán. Télen esik némi eső, de a hosszú meleg évszak tavasszal, áprilisban kezdődik és októberig tart. Az ország déli részén szubtrópusi sztyepp, illetve trópusi sivatagi éghajlat uralkodik. A tengerparti sáv fagymentes, a középhőmérséklet januárban 12-13 °C, júliusban 25-28 °C. A hegyvidék hűvösebb, a Jordán-árok és a Negev nyara viszont igen forró (júliusi középhőmérséklet 30 °C feletti). Az évi csapadékmennyiség északon – Galileában – 600–800 mm, dél felé ez fokozatosan csökken. A Negevben, a Jordán-árok déli felén és a Holt-tenger környékén (Júdeai-sivatag) viszont a 200 mm-t sem éri el. A nyári hónapok az egész országban szárazak. Élővilág, természetvédelem Tengerparti területeinek természetes növénytakarója a keménylombú erdő. Állományai azonban mára nagyon megfogyatkoztak, helyükön főként citrusfélék, olajfaültetvények, száraz, szúrós cserjések (macchia) találhatók. A Jordán folyó mentén is mezőgazdasági területek váltották fel a természetes növénytakarót. A szárazföld belsejében – főleg az ország déli részén – pázsitfűfélék, szárazságtűrő libatopfélék alkotta félsivatagi, sivatagi növényzet uralkodik. Emlősök közül a keleti sün, a vadmacska, a nyest, a vidra, a méhészborz, a dorkászgazella, madarak közül a vörös vércse, a tőkés réce, a macskabagoly, a csuszka és a széncinke jellegzetes. Hüllők közül előfordul pl. a mór teknős, az anatóliai gyík és a négycsíkos sikló. Természeti világörökségei Az UNESCO nem tart számon izraeli tájat a természeti világörökségek között. Története A történelmi Izrael A zsidók őseinek megjelenése Izrael területén a Biblia elbeszélése alapján az i. e. 2. évezred első felére tehető. A történet szerint Ábrahám ősatya családjával és félnomád törzsek egy csoportjával kijött a mezopotámiai Háránból, és hazát keresett azon a földön, amelyet Istene mutatott neki a következőképp: „És mondá az Örökkévaló Ábrámnak: Menj el országodból, szülőföldedről és atyád házából azon országba, melyet én neked mutatok. És teszlek téged nagy néppé és megáldalak, s naggyá teszem nevedet; és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat és megátkozom a téged átkozókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” Ezek a nomád vándorok azonban nem hagytak maguk után vándorlásaikról kézzelfogható nyomot, bár a bibliai elbeszélés szerint jelentős települést hoztak létre a Kánaán hegyeiben, amely összekötő kapocsként, kereskedelmi központként működött a környéken élő népek között. A korábbi Kánaán földjére az i. e. 13. században áramlottak be a zsidó törzsek. A 12 törzs összevonásával az i. e. 11. században alakult ki az egységes zsidó állam. Salamon halála után a fia, Roboám király vezetésével elégedetlen északi törzsek I. Jeroboám vezetésével elszakadtak, s így két állam jött létre: északon az Izraeli Királyság (fővárosa: Szamária ), délen a Júdai Királyság (fővárosa: Jeruzsálem ). Az Izraeli Királyságot i. e. 722-ben megsemmisítették az asszírok, lakóit deportálták, Júda pedig az adófizetőjükké vált. i. e. 587-ben a babiloniak foglalták el Júdát, s lakói nagy részét elhurcolták (lásd babiloni fogság). Miután a perzsák legyőzték Babilóniát, visszatelepítették a zsidókat hazájukba, akik főpapjuk vezetésével korlátozott önkormányzatot élveztek. Nagy Sándor birodalmából először a Ptolemaioszok, majd a Szeleukidák szír-görög birodalmához kerültek. Kezdetben a Szeleukida Birodalmon belül autonóm társadalmat alkottak, szabad vallásgyakorlással. Később a hellenizmus terjesztésével párhuzamosan egyre inkább üldözték a zsidó vallást. A Szeleukidák ellen Júdás Makkabeus vezetésével felkelés indult (i. e. 167-142), és a maroknyi zsidó csapat győzelmet aratott a szír-görög megszállók felett. (Innen ered a Chánuká, a fények ünnepe). A Makkabeusok uralma alatt a zsidók független királyságban éltek. Palesztina A függetlenségnek a Római Birodalom terjeszkedése vetett véget: Pompeius i. e. 63-ban elfoglalta Jeruzsálemet. A terület római klienskirályság lett, i. sz. 6-ban pedig római provincia. A római fennhatóság első száz éve alatt viszonylagos vallásszabadságot élvezett Izrael népe, de a függetlenségi törekvések és a 66-ban kitört zsidó felkelés miatt Nero háborút indított Titus Flavius Vespasianus vezetésével. Bár Nerót közben eltávolították a trónról, a birodalom végül a felkelést leverte és egész Izraelt leromboltatta (70. Áb hó 9-én, innen származik a zsidó böjtnap, a tisó-beáv), a tartományt pedig végleg beolvasztották a Római Birodalomba. 135-140 között Bar Kohba vezetésével egy újabb szabadságharcra került sor. Ezt Hadrianus császár leverte. A zsidó népet száműzték a birodalom távoli részeibe, legnagyobb részük Európába és Ázsiába menekült (ez a zsidó diaszpóra). A menekültek jelentős része asszimilálódott a különböző kultúrákba, de sokan megőrizték a zsidó vallási hagyományokat, felvállalva a gyakori üldöztetéseket és szegregációt az ősi kultúra megőrzésének érdekében. A rómaiak bosszúból a terület nevét is megváltoztatták: a Júdea nevet eltörölték, helyette Palesztinának nevezték a tartományt (a filiszteusokról). (Izrael állam 1948-as megalapítása előtt palesztinnak nevezték az összes, ezen a területen élő népet, beleértve az arabokat, zsidókat, egyéb helyi népeket.) Azon a területen, amit különböző nézőpontból, de ugyanarra a vidékre vonatkoztatva Izraelnek, Palesztinának, Szentföldnek nevezünk, folyamatos a zsidóság jelenléte. Legkisebb arányban a lakosság között valószínűleg akkortájt voltak, amikor a muszlimok elfoglalták a vidéket. Ez 636-ban történt. A terület ezután különböző muszlim dinasztiák birtokában volt, illetve egy részén a keresztesek Jeruzsálemi Királysága állt fenn 1099 után több mint egy évszázadig. A törökök 1516-ban foglalták el, az Oszmán Birodalom (a későbbi Törökország) része volt az első világháború végéig. A török uralom végén a vidéki népesség túlnyomórészt muszlim arab, viszont a legnagyobb város, Jeruzsálem lakossága többségében zsidó volt. Cionista mozgalom Az egykori Izrael földjén is elenyésző kisebbségben maradt a zsidóság. 1690-ben a mai Izrael területén nagyjából 2% volt a zsidó lakosság aránya. A zsidó közösségekben kezdett megfogalmazódni az a törekvés hogy tenniük kell valamit a több száz éve tartó változó intenzitású üldöztetések ellen. Ezekben az időkben még az asszimilálódásban látták a megkülönböztetések elkerülésének leghatékonyabb módját, de a szegregálódás (társadalmi elkülönülés) egyre szimpatikusabb megoldásnak látszott a szemükben. A 19. században főként Palesztinában, Európában és Oroszországban újraéledő - a modern nyugati álláspontok szerint „túltengő” - nacionalizmus és az egymást érő pogromok hatására – a század közepétől – kialakult a cionizmus eszméje. A mozgalom célja a történelmi, ókori zsidó állam helyén újból létrejövő, zsidók által vezetett önálló állam megalapítása, valamint a diaszpórában élő zsidóság érdekeinek egységes képviselete. Értelmezése ma is sokrétű, de egyik ismertté váló (nem első) hirdetője Herzl Tivadar lett. 1895-ben a budapesti, német ajkú zsidó családból származó Herzl megfogalmazta a Judenstaat (magyar fordításban A Zsidó-Állam) című tanulmány első vázlatát. A tanulmány eljutott a szétszórtan élő összes zsidó közösséghez, ahol széles körű vitákat indukált. Ezek megvitatására – Herzl szervezése révén – 1897-ben összehívták az Első Cionista Világkongresszust, melynek helyszíne a svájci Bázel lett. „Babilon folyóvizeinél ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. Bázel folyójánál leültünk és elhatároztuk, hogy többé nem sírunk.” Kezdetben az asszimilálódott, a neológ és a liberális zsidó közvélemény határozottan elutasította a kongresszus céljait, ugyanakkor az akkor még hadban álló Brit Birodalom Külügyminisztériuma egy nem hivatalos nyilatkozatban (az 1917-es Balfour-nyilatkozat) támogatását fejezte ki egy „nemzeti haza” létrehozásáról Palesztinában. Alija A betelepülő zsidóság több hullámban (alija) érkezett a szinte teljesen arabok lakta Palesztina területére. Az alija más néven hazatérési program. A zsidó szervezők (később hatóság) által előre megtervezett letelepedési utasításokat betartva (kibuc-mozgalom) alakult ki a későbbi Izrael mai település-rendszere (a terület addig kb. 10%-ban volt csak lakott). A török hatóságoktól és az arab birtokosoktól megváltott, addig javarészt megművelhetetlen területeket azonban egyre gyakrabban érték arab fegyveres rajtaütések. Az újabb és újabb arab támadások miatt 1921-ben megalakult a Hagana (magyarul Védelem), a bevándorlók alapította fegyveres szervezet, melynek legfőbb feladata a telepek védelme lett. A Hagana defenzív berendezkedése számos tagjának nem tetszett, így a belső ellentétek eredményeképpen 1931-ben a kilépett tagok megalakították a milicista Irgunt (Hagana Bet, vagyis Hagana B). Mind az Irgunt, mind az Irgunból kivált még radikálisabb Lehit (későbbi nevén: Stern-csoport) a rendszeres, főleg brit katonák ellen elkövetett merényleteik miatt mind a britek, mind a mérsékeltebb izraeli szervezetek (köztük a Hagana is) terroristaszervezetnek tekintették. A többségi arab lakosság nyomására 1939-ben a brit kormány nyilatkozatban korlátozta a bevándorlási lehetőségeket, a következő öt évre összesen 75 000 ember kaphatott csak letelepedési engedélyt, korlátozták a földvásárlási lehetőségeket, és kilátásba helyezték egy izraeli–arab közös kormányzású független állam létrehozását Brit–Palesztinában 10 éven belül. Ez az intézkedés tovább mélyítette az arab–izraeli konfliktust. A két nép közötti és a britekkel szembeni feszültség csúcspontja az 1946. július 22-én a palesztinai brit főhadiszállás, a King David Hotel ellen elkövetett 91 halálos áldozatot követelő robbantás volt, nagyban hozzájárult az ENSZ 1947-es közgyűlésére kidolgozott és beterjesztett Palesztin rendezési terv elfogadásához. Ez alapján egy arab és egy izraeli állam jött volna létre, míg Jeruzsálem a konfliktusok elkerülése végett ENSZ igazgatás alá került volna. Bár a közgyűlés 33 igen, 13 nem és 10 tartózkodás mellett elfogadta (köztük a későbbi miniszterelnök Dávid Ben-Gúrión is Izrael nevében), azóta sem valósult meg, mivel a nemmel szavazó Arab Liga államai az eredmény ellenére sem voltak hajlandóak elfogadni a döntést. Az 1946 közepétől szinte folyamatos utcai zavargások és erőszakos cselekmények ezután fegyveres összecsapásokba torkolltak. A britek igyekeztek kordában tartani az eszkalálódó eseményeket (mindkét felet próbálták lefegyverezni), de csak részleges sikereket értek el. Az 1947 őszére kidolgozott kiürítési tervekhez tartották magukat, amely szerint 1948. május 15-én kell az utolsó katonának elhagynia az akkor már hivatalos Izrael állam földjét. Még az ezt megelőző nap, a brit katonák többségének hajóra szállásával, május 14-én Dávid Ben-Gúrión kikiáltotta a szabad és független Ciont, azaz Izrael államát, amelyet azonnal megtámadtak az őt körülvevő arab államok, kitört az első arab–izraeli háború. A konfliktus így kiszélesedett, pedig korábban csak a Palesztinában élő zsidók és arabok vitája volt. Izrael állam A harcok után egy évvel tűzszünetet hirdettek, és megállapodtak egy ideiglenes határban, az úgynevezett zöld vonalban. Jordánia elfoglalta Ciszjordániát és Kelet-Jeruzsálemet, a gázai övezet pedig egyiptomi ellenőrzés alá került. Izrael 1949. május 11-én lett az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagja. A háború alatt az ENSZ becslése szerint 711 000 arab, a korábbi arab lakosság 80%-a hagyta el Izraelt. A palesztin menekültek sorsa manapság az egyik fő ütközőpont az izraeli-palesztin konfliktusban. Az új állam első éveiben a Dávid Ben-Gúrión miniszterelnök vezette Munkáspárt volt az izraeli politika fő ereje. Ezekben az években tömegesen vándoroltak be a holokauszt túlélői és az arab országokból kiüldözött zsidók. 1948 és 1958 között Izrael lakossága 800 000-ről 2 000 000-ra nőtt. Az érkezők többségének nem volt vagyona és átmeneti táborokban laktak. 1952-ben több mint 200 000-en éltek ilyen táborban. A válság megoldására Ben-Gurion jóvátételi egyezményt írt alá Nyugat-Németországgal, ami a zsidók körében tömeges tiltakozást váltott ki, Izrael eszméjét összeférhetetlennek tartották azzal, hogy üzleteljen Németországgal. Az 1950-es években Izrael gyakori palesztin támadásoknak volt kitéve, különösen az Egyiptom megszállta gázai övezet felől. 1956-ban Izrael titkos szövetséget kötött az Egyesült Királysággal és Franciaországgal az Egyiptom által államosított Szuezi-csatorna visszafoglalására. Bár az izraeli erők elfoglalták a Sínai-félszigetet, meghátrálásra kényszerültek az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió nyomására. Ugyanakkor ezek az államok garantálták a szabad izraeli hajózást a Vörös-tengeren és a Szuezi-csatornán. 1961-ben az izraeli titkosszolgálat, a Moszad fogságba ejtette Adolf Eichmannt, a "végső megoldás" végrehajtóját, hozzávetőlegesen 6 000 000 zsidó kiirtásának egyik fő irányítóját , aki Argentínában rejtőzött, és Izrael állam bíróság elé állította őt. Kötél általi halálra ítélték, és az ítéletet 1962. május 31-én végre is hajtották, majd Eichmann hamvait a Földközi-tengerbe szórták. Azóta izraeli bíróság senkit sem ítélt halálra. Azok szerint az arabok szerint, akik elvetették a Palesztina megosztására vonatkozó 1947. évi ENSZ tervet, az izraeli állam törvénytelen, az egyiptomi és a szír hadsereg kísérletet tett Palesztina felszabadítására, bosszút állt Izrael megalapítása miatt. 1967-ben Egyiptom, Szíria és Jordánia sok katonával lezárta az izraeli határt, kiutasította az ENSZ békefenntartókat és Izraelt blokád alá vette a Vörös-tengeren. Izrael ezeket az akciókat casus bellinek (háborút indokló eseménynek) tekintette és megelőző támadást indított. Ez a hatnapos háború. Izrael döntő győzelmet aratott, megszállta Ciszjordániát, Gázát, a Sínai-félszigetet és a Golán-fennsíkot (amit azóta is megszállás alatt tart, főként a zsidók által lakott területekre Szíriából esetlegesen intézett rakéta- és tüzérségi- csapások elkerülése végett). Az 1949-es zöld vonal közigazgatási határ maradt Izrael és a megszállt területek között. Jeruzsálem határait viszont kibővítették, betagolták a városba Kelet-Jeruzsálemet. Az 1980-as Jeruzsálem-törvény ismét átszabta a városhatárt és felélesztette a nemzetközi vitát Jeruzsálem státusáról. Az arab államok kudarca 1967-ben magával hozta nem állami arab szereplők belépését a konfliktusba. Közülük a legfontosabb a Palesztin Felszabadítási Szervezet volt, amely szerint "a fegyveres harc az egyetlen út a haza felszabadítására." A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején palesztin csoportok izraeli célpontokat támadtak szerte a világban. Ezek közé tartozott az izraeli sportolók lemészárlása az 1972-es nyári olimpián. Az izraeli válasz az Isten haragja művelet volt, amelynek keretében felkutatták és megölték a müncheni mészárlás tetteseit. 1973. október 6-án, a zsidó naptár legszentebb ünnepén, jom kippur napján az egyiptomi és a szír hadsereg általános támadást indított Izrael ellen. A háború október 26-án ért véget. Izrael sikeresen visszaverte az ellenségeit, de maga is nagy veszteséget szenvedett. A belső vizsgálat kizárta a kormányzat felelősségét a háborúban, de a közharag mégis lemondásra kényszerítette Golda Meir miniszterelnököt. Az 1977-es Knesszet-választás jelentős fordulópont Izrael politikai történetében. Menáhém Begín Likud pártja legyőzte a munkáspártot. Egy évvel később Anvar Szadat egyiptomi elnök Izraelbe látogatott, beszédet mondott a Knesszetben. Ez volt az első eset, hogy Izrael létét egy arab ország államfője elismerte. Két évvel később Szadat és Menachem Begin aláírta a Camp David-i nyilatkozatot és az izraeli-egyiptomi békeszerződést. Izrael kivonult a Sinai-félszigetről és hozzájárult, hogy megbeszélések kezdődjenek a zöld-vonalon túl élő palesztinok autonómiájáról. Az utóbbira sohasem került sor. Begin kormánya bátorította az izraelieket, hogy telepedjenek le Ciszjordániában. Sok település létesült, amelyek a palesztinok közé ékelődtek ebben a térségben. 1982-ben Izrael beavatkozott a libanoni polgárháborúba, hogy elpusztítsa a Palesztinai Felszabadítási Szervezet bázisait, ahonnan az rakétákkal lőtte Észak-Izraelt. Ebből a lépésből lett az első libanoni háború. 1986-ban Izrael kivonult Libanonból, de 2000-ig fenntartott határai mentén egy ütköző övezetet. A palesztinok izraeli uralom elleni lázadása, az első intifáda 1987-ben robbant ki, az erőszak hullámát hozta a megszállt területeken. A következő hat év során több mint ezer embert gyilkoltak meg. Közülük sokan a palesztinok belső leszámolásainak áldozatai. Az 1991-es öbölháború idején a PFSZ és sok palesztin Szaddám Huszein támogatója volt, örült Irak Izrael elleni rakétatámadásainak. 1992-ben Jichák Rabin lett Izrael miniszterelnöke. Választási kampányában Izrael szomszédaival kötött kompromisszumokat ígért. A következő évben izraeli részről Simón Peresz, palesztin részről Jasszer Arafat aláírta az oslói jegyzőkönyvet, amely előirányozta Ciszjordánia és a Gázai övezet részére egy önkormányzó Palesztin Hatóság felállítását. A nyilatkozat tartalmazta Izrael elismerését és a terrorizmus végét. 1994-ben írták alá az izraeli-jordániai békeszerződést, ezzel Jordánia lett a második arab állam, amely felvette a diplomáciai kapcsolatot Izraellel. Az arab közvéleményre hatott a Pátriárkák barlangjában történt mészárlás, újabb települések létesítése, útzárak felállítása és a romló gazdasági helyzet. Az oslói nyilatkozat izraeli közvélemény általi támogatását elolvasztották a folytatódó palesztin öngyilkos merényletek. 1995 novemberében Jichak Rabint megölte egy szélsőjobboldali zsidó, mert károsnak tartotta a békefolyamatot. Ez a merénylet sokkolta az országot. Az 1990-es évek végén Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök kivonult Hebronból és aláírt egy memorandumot, amely nagyobb jogkört biztosított a Palesztin Hatóságnak. Ehúd Bárák 1999-ben megválasztott miniszterelnök visszavonta az izraeli csapatokat Dél-Libanonból, és megbeszéléseket folytatott Jasszer Arafattal, a Palesztin Hatóság elnökével és Bill Clinton amerikai elnökkel 2000 júliusában, Camp Davidben. A tárgyalások során Barak ismertette a palesztin állam megteremtésére vonatkozó tervét, de Jasszer Arafat elvetette azt. A tárgyalások összeomlása után a palesztinok megindították a második intifádát. A 2001. évi rendkívüli választásokon Aríél Sárón lett az új miniszterelnök. Hivatali idejében kivonult a Gázai-övezetből és kerítést építtetett Ciszjordánia körül. 2006-ban beteg lett, kómába esett. Hivatalát Ehud Olmert vette át. 2006. július 12-én a Hezbollah rakéta- és aknavető támadásokat indított az izraeli katonai állások és határmenti telepek ellen. Harcosai egy csoportja behatolt izraeli területre és fogságba ejtett két katonát. Válaszként az izraeli légierő csapást mért libanoni célpontokra (utakra és hidakra, valamint Bejrút repülőterére). 40 polgári áldozata volt ennek a légitámadásnak. Erre a Hezbollah lőni kezdte Izrael északi határa mentén a lakott településeket. Végül öthetes háború tört ki, Izraelben második libanoni háború néven emlegetik. A háború után lemondott az izraeli vezérkari főnök, Dan Halutz. 2007. november 27-én Ehud Olmert izraeli miniszterelnök és Mahmúd Abbász palesztin elnök megállapodott, hogy tárgyalásokat kezdenek minden vitás kérdésről és 2008 végéig valamiféle megállapodásra jutnak. Államszervezet és közigazgatás Alkotmány, államforma Izrael államformája demokratikus parlamentáris köztársaság általános választójoggal. A parlamenti többség által támogatott képviselő személye lesz - ez általában a legnagyobb párt elnöke szokott lenni. A miniszterelnök kormányfőként és kabinetfőnökként funkcionál. Izraelt egy 120 fős parlament kormányozza, amit Knesszetként ismernek. A parlamenti bejutási küszöb 3,25% egy frakciónak. Az alacsony küszöb miatt Izraelben sok kis párt jut be a parlamentbe, és ez koalíciós kormányokat szokott eredményezni. Választásokat 4 évente tartanak, de a koalíciók felbomlása és a bizalmatlansági indítványok kormányváltásokat eredményezhetnek. Az alkotmány kodifikálatlan, de lépések történnek az összefoglalására. Az államfő Izrael elnöke akinek hatásköre limitált és főbb feladatai ceremoniálisak. Népesség Izrael népességének növekedése 1950 és 2017 között : Etnikai megoszlás Izrael: 75,3% zsidó , 20,5% arab , 4,2% egyéb Gázai övezet : ~100% arab Ciszjordánia : ~80% arab, ~20% zsidó Nyelvi megoszlás hivatalos nyelvek: héber (elsődleges államnyelv) arab további gyakran használt nyelvek: angol orosz francia amhara Vallási megoszlás zsidó : ~75% muszlim : 16-17% keresztény : 2% drúz : 1,5% más kb. 4% A legősibb keresztény egyházak: az örmény és az úgynevezett keleti – szíriai, káldeus, kopt, etióp – egyházak időben és térben a leghívebben őrzik szellemiségükben, hangulatukban, rítusaikban Jézusnak és tanítványainak korát. Továbblépve az időben és térben a görögkeleti ortodox egyház is sajátos archaikus karaktert alakított ki. Gazdasága Általános adatok Izraelt az egyik legfejlettebb országnak tartják a Közel-keleten gazdasági és ipari tekintetben. Izrael felsőoktatási rendszerének minősége és a bevándorló emberek képzettsége miatt a technológia és gazdasági fejlődés komoly ütemben halad. 2010-től OECD-taggá vált. A világon a második az ún. startup cégek létszámában, az USA után. Izrael nemzeti bankja 78 milliárd USD értékű valutatartalékkal rendelkezik. Bár Izrael geológiai adottságai sem a mezőgazdaságnak, sem az iparnak nem teremtenek jó körülményeket, a belterjes fejlesztése mindkét szektornak az országot nagyjából mezőgazdaságilag önellátóvá tette, ez alól két komoly kivételt képez a marhahús és a gabonafélék. 2012-ben Izraelbe 77,59 milliárd dollár értékben importáltak, főként nyersanyagokat, hadi felszerelést, termelőeszközöket, nyers gyémántokat, üzemanyagokat, gabonát és egyéb fogyasztói javakat. Fő exportcikkek voltak az azonos évben elektronikai áruk, szoftverek, számítástechnikai rendszerek, kommunikációs eszközök, gyógyászati segédeszközök, gyógyszerek, gyümölcsök, vegyi anyagok, haditechnikai eszközök és csiszolt gyémántok. 2012-ben az export értéke 64,74 milliárd dollárt ért. Gazdasági ágazatok Mezőgazdaság Mezőgazdasága fejlett, a termőföld és az öntözővíz hiánya miatt igen belterjes. A főként kivitelre termesztett jaffa-narancs, grapefruit, banán, egzotikus déligyümülcsök, primőráruk mellett kiemelhető az iparszerű baromfitenyésztés, illetve a világon a legmagasabb tejhozamot adó tehenészet. A mezőgazdaságban egyre jobban visszaszorulnak a kibucok, noha az állam alapításakor még nagy szerepük volt. Az olivabogyó termelése is nagytételben folyik. Ipar Izrael ásványkincsekben szegény ország. Foszfátot, kálisót, kősót és magnézium-bromidot termelnek ki területén. Nagy mennyiségű import nyersanyagra, energiahordozókra szorul. Legfontosabb iparágai: csúcstechnológiai termékek gyártása (beleértve a repülőgépek, a kommunikáció, a számítógéppel segített tervezés és gyártás, orvosi elektronika, száloptika) fémfeldolgozás katonai felszerelések gyártása textilipar élelmiszeripar építőipar Világhírű a gyémántcsiszolás. Kereskedelem Exporttermékek: műszaki felszerelések és alkatrészek, szoftverek, csiszolt gyémánt , mezőgazdasági termék, vegyipari termékek, textil és ruha Importtermékek: nyersanyagok, katonai felszerelések, nyers gyémánt , üzemanyag és energia , közszükségleti cikkek Főbb kereskedelmi partnerek 2013-ban : Export: USA 26,5%, Hongkong 8,1%, Egyesült Királyság 5,9%, Belgium 4,7%, Kína 4,3% Import: USA 11,3%, Kína 7,8%, Németország 6,5%, Svájc 6,1%, Belgium 5,3% Az országra jellemző egyéb ágazatok Fontos bevételi forrás még a turizmus. Közlekedés Közút A közutak hossza 2010-ben: 18 096 km. Víz közlekedés A legfőbb kikötők: Földközi-tenger: Asdód, Haifa Vörös-tenger: Eilat Légi közlekedés A legfőbb reptere Tel-Aviv közelében a Ben-Gurion nemzetközi repülőtér. Kultúra Ha a mai Izrael kulturális életéről akarunk beszélni, szem előtt kell tartanunk, hogy az állam csak a 20. század közepén alakult és lakosai a világ minden részéről érkeztek. Kulturális intézmények Kulturális világörökség A Szentföld, különösképpen Jeruzsálem városa a keresztények számára mindenképp a világ kulturális örökségének része. De a zsidó vallás és az iszlám hívei számára is igen jelentős hely. Nem Izrael, hanem Jordánia javaslatára vették fel az UNESCO által vezetett kulturális világörökségek listájára Jeruzsálem óvárosát és falait 1981-ben. Izrael kezdeményezésére lett a világörökség része: Acre ( Akkón ) óvárosa ( a keresztes háborúk idében volt jelentős város ); Maszada régészeti lelőhelye ( zsidók felkelése a rómaiak ellen ); Tel-Aviv , ( Fehér Város, a modern stílus ); Bibliai lelőhelyek - Megiddó , Hazor , Beér-Seva ; A tömjénút városai a Negev-sivatagban Bahá'i szent helyek - Haifa és Nyugat-Galilea. Művészetek Építészet Az új állam megalakulása előtti időszakban szinte nem is volt Izraelben egységes és megnevezhető építészeti stílus. Az arab falvakban összetákolt kunyhók és kisebb kőépületek semmiféle építészeti tervezetet nem igényeltek. Az angol mandátum idején épített középületeket a stíluskeresés jellemezte. Az 1930-as évekig, amikor a Németországból menekült szakemberek első hulláma megérkezett a régióba, egységes stílusról nem lehetett beszélni. A német építészek keze nyomán ekkor megjelentek a Bauhaus-stílusban épített házak. A középületek és a katonai erődök - amelyeket az angolok az ország számos pontján felépítettek - a koloniális stílust követték. Minden bevándorló náció azt a stílust igyekezett követni, amelyet a szülőföldjén megismert, s közben a klimatikus viszonyok és a kedvezőtlen adottságok majdnem megoldhatatlan problémáival is meg kellett küzdeniük. Képzőművészet Meglehetősen szokatlan, hogy egy modern világban élő nemzet képzőművészeti életét olyan szabályok, rendelkezések irányítsák és alakítsák, amelyeket a Sinai hegynél véstek kőbe több mint 3000 évvel ezelőtt. A kép akkor teljes, ha figyelembe vesszük, hogy a hívők szerint ezeket a "rendeleteket" nem választott törvényhozók és elöljárók, hanem maga Isten írta elő a zsidó nép számára. Izrael képzőművészetét mind a mai napig a Mózes második könyvében található Tízparancsolat jellemzi és korlátozza: Ne csinálj magadnak faragott képet és semmi ahhoz hasonlót... Akár a jeruzsálemi templomok építészeti szépségében gyönyörködünk, akár a Bibliát lapozgatjuk – sem itt, sem ott nem találunk szobrokat, szoborábrázolásokat vagy festményeket, ábrákat. A ne csinálj magadnak faragott képet törvény még ma is élni látszik az izraeli utcák és terek kopár házain, a középületek csupasz falán. Színház A színházi életnek, a színművészetnek is vannak hagyományai, azok a szokásostól eltérőek, amelyek egyedül Izraelre jellemzők. Az ország első színháza, a Habima (héber: ������� ����� Teatron HaBima), Moszkvában alakult 1918-ban és a társulat 1928-ban telepedett le Palesztinában. Az idők folyamán Nemzeti Színházzá lépett elő, előadásait elsősorban a Tel-Avivban levő épületében tartja. Tel-Aviv városi társulata a Kameri (héber: �������� ������, HaTeatron HaKameri) egyike az ország vezető színház-társulatainak. A haifai és a Be'er Sheva-i városi színházak mellett Jeruzsálemben és Tel-Avivban vannak amatőr, vagy félig műkedvelő társulatok is. Az egyik legkedveltebb fesztivál-színhely a cézáreai római amfiteátrum. Zene és tánc A világ egyik legjobb szimfonikus zenekarát, az Izraeli Filharmonikusok együttesét Broniszlav Huberman hozta létre 1936-ban. A zenekar alapító tagjai a fasiszta Németországból elmenekült zenészek voltak. Ma a világ legismertebb művészei és karmesterei jönnek Izraelbe, hogy a filharmonikusokkal fellépjenek. Jeruzsálem egyik lakónegyede, a Jemin Mose az idők folyamán a világ egyik legrangosabb zeneközpontjává fejlődött. Az izraeli tánckultúra a népi táncegyüttesek megalakulásával kezdődött. Néptánccsoport szinte minden kibucban, minden főiskolán és minden iskolában van. A professzionista táncegyüttesek és táncszínházak közül az Inbal (������ ���� ����, Teatron Makhol Inbal) - Izrael legrégibb modern táncegyesülete - a jemenita és keleti zsidóság művészetét volt hivatva megmenteni. Ma már az egész világon elismert képviselője az izraeli tánckultúrának. A Haifán megrendezett fesztiválokon a világ minden részéről jött táncegyüttesek mutatják be művészetüket és országuk táncait. Irodalom A zsidó írók száma világszerte viszonylag magasabb volt, mint a zsidóság száma az adott országokban, ahol ezek az írók éltek. Bárhol éltek és alkottak is, Izrael az ő munkásságuk örökösének tekinti magát. Az Izraelben íródott művek alkotói kezdetben az I. világháború, majd az orosz Nagy Októberi Forradalom után a Palesztinába érkező kelet-európai írók, újságírók voltak. Az irodalmi életben is az új állam létrejötte jelentette a döntő változást. Az élvonalat azok az írók és költők alkotják, akik már Izrael szülöttei, vagyis "szabre" írók. Szabre (���) néven illetik mindazokat, akik Izraelben születtek. Nemzeti szimbólumok A nemzeti zászló: lásd Izrael zászlaja Nemzeti embléma: a menóra és két olajág (lásd még Izrael címere ) A nemzeti madár: a Búbos banka A nemzeti virág: Anemone coronaria ( szellőrózsa ) A nemzeti fa: olajfa A nemzeti állat: Kánaán kutya Szokások Számtalan szokás és sokféle kivétel van ebben a sokszínű és vegyes lakosságú országban, ahol mindent befogadnak. Izraelbe a világ minden tájáról érkeztek bevándorlók és minden csoportnak megvan a maga saját stílusa és szokásvilága. Általánosan jellemző szokások: Az izraeliek a "Selom" ( Shalom , ������� ) köszöntést üdvözlésre és búcsúzásra egyaránt használják. Szokásos üdvözlési forma még a meleg kézfogás, melyet jó barátok barátságos hát- és vállveregetéssel kísérnek. Az emberek általában meglehetősen közel állnak egymáshoz beszélgetés közben és gyakran megérintik egymás karját is. Az időseket a társadalmi életben betöltött helyüktől függetlenül tisztelettel kezelik. Péntek napnyugtától a szombat esti napnyugtáig, sabbath idején gyakorlatilag minden bezár. Ilyenkor ne próbálkozzunk üzleti tevékenységgel. A munkahét vasárnap reggel kezdődik és péntek napszálltáig tart. Az izraeliek hajszálra úgy bánnak az ügyféllel, ahogy az bánik velük. Ha az ügyfél durva, ők is azok, ha az ügyfél udvarias és kedves, ők is így viselkednek. A helyiek gyorsan felhergelik magukat, ha sorba kell állniuk vagy ha az üzleti tárgyalások nem haladnak megfelelően vagy akár minden ok nélkül. Többnyire csak cirkusz az egész. Az üzleti élet sietős, feszült, viszont nincsenek rossz szokások és titkos egyezségek, amelyekkel a külföldinek számolnia kellene. Üzleti tárgyalásokban gyakran előfordul hisztérikus jelenet, ordítozás, asztalcsapkodás, fenyegetőzés. Ez mind a feszültség levezetésének tartozéka náluk. Amint a " vihar " elmúlik, a tárgyalások úgy folytatódnak, mintha mi sem történt volna. Gasztronómia Izraelben az otthonokban, az utcán, az autóbuszon utazás közben, de a koncertteremben is, mindenhol esznek. Az utcán egymást érik a falafel-árusok, a sztékiák (lacikonyhák), legfeljebb az üzlet színvonala vagy a tálalás határozza meg, hogy mennyit fizetünk. Izraeli konyháról nemigen beszélhetünk, ilyen nem létezik. A számtalan helyről bevándorolt lakosság érthető módon ragaszkodik otthoni gasztronómiai szokásaihoz, saját konyhaművészetét szeretné meghonosítani. Van itt keleti étterem, van görög, bolgár, kínai, hindu, libanoni, tuniszi, francia, orosz és magyar konyha is, és mindegyik az otthonról ismert eredeti népi ételeket főzi. A legtöbb étterem és szálloda konyhája kóser, ami a magyar embernek sok korlátozást jelent. Turizmus Oltások Javasolt oltások Izraelbe utazóknak: Hastífusz Hepatitis A (nagy a megbetegedés kockázata) Hepatitis B (nagy a megbetegedés kockázata) Veszettség Fő látnivalók Jeruzsálem : az óváros , arab bazár , Via Dolorosa , Templom-hegy , Szent Sír-templom , Gecsemáné kert , Jad Vasem Múzeum , Izrael Múzeum ... Tel-Aviv és Jaffa Mini Israel (wd) (makettpark) Latrun mellett, Tel-Aviv és Jeruzsálem között Cézárea és Megiddó romjai Haifa : Bahai Világközpont, teraszok Genezáreti-tó környéke, a Boldogságok hegye Názáret és a Tábor-hegy Akkó Bét-Seán Askelón , Asdód romjai Holt-tenger Masszáda A Vörös-tenger élővilága Eilatnál stb. Ciszjordániában Jézus szülőhelye ( Betlehem ) Jerikó és környéke Hebron Náblusz és Szamária (Szebaszté) Sport Olimpia Az országnak, eddig egy aranyérme van a játékokról. A legeredményesebb sportág a vitorlázás. * bővebben: Izrael az olimpiai játékokon Labdarúgás Az Izraeli labdarúgó-válogatott eddigi legnagyobb eredménye az 1964-es Ázsia kupán elért aranyérem. Naptár A világszerte ismert és használatos naptártól eltérően, Izraelben a hold járása alapján szerkesztett vallási naptárt is használnak, melynek kezdete a világ megteremtésének időpontja. Ünnepek és munkaszüneti napok Miután a zsidó naptárban az év holdév - ami valamivel rövidebb, mint a nap-év, az ünnepek zsidó dátumai sem egyeznek a hagyományos naptár dátumaival. Így például az Újév két napja szeptember és október bármelyik napján is lehet, ahogy a purim, az örömünnep is vándorolhat február és március között. A heti általános munkaszüneti nap a szombat, de az arabok pénteken, a keresztények pedig vasárnap tartják zárva az üzleteiket. A Tóra alapján a napokat naplementétől naplementéig számolják, ezért az izraeli szombati munkaszüneti nap már pénteken naplementétől kezdődik. Szombaton (vagyis péntek estétől szombat estig) nem közlekednek az autóbuszok (kivéve egyes városokat, ahol Sherut buszok mennek), sem a vonatok. Rós hásáná - a zsidó újév, Tisri hónap 1-2. (szeptember vagy október) Jom kippur - az egyik legnagyobb ünnep, az egész ország - még a nem vallásosak is - a teljes napot a templomban töltik, ünnepi hangulatban. Szukkót - 7 napos sátoros ünnep a 40 éves pusztai vándorlás emlékére Purim - az egyik leglátványosabb ünnep Ádár hónapban 14-én (február-március) Pészach - 8 napos ünnep az egyiptomi fogságból való szabadulás emlékére. Niszán hónap 14-től tartják (március-április) Nemzeti ünnep - függetlenség napja 1948 a zsidó naptár szerint ünneplik, minden év Ijjár hó 5-én. A függetlenség kikiáltása 1948. május 14-én (Gergely naptár) 5708. év Ijjár hó 5-én (zsidó naptár) történt. Így az ünnep napja évente mozgó dátum a Gergely naptárhoz képest. Izrael az ünnepeivel nyújtja a legnagyobb szenzációt. Igyekezzünk úgy kiválasztani utazásunk időpontját, hogy tartamába feltétlen essen bele minél több ünnep, illetve az az ünnep, amely hitünkhöz és lelkünkhöz legközelebb áll. 6542 Jacquescousteau A 6542 Jacquescousteau (ideiglenes jelöléssel 1985 CH1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Antonín Mrkos fedezte fel 1985. február 15-én. Eső mossa szerelmünket Az Eső mossa szerelmünket (eredeti cím: Det regnar på vår kärlek) egy 1946-ban bemutatott Ingmar Bergman rendezésében készült svéd romantikus dráma. Ebben a filmben szerepel elsőnek Bergman egyik leggyakrabban foglalkoztatott színésze, Gunnar Björnstrand, aki összesen több, mint 20 Bergman filmben játszott. Blaskovich Ernő Ebeczki Blaskovich Ernő (Tápiószentmárton, 1834. január 14. – Budapest, 1911. május 18.) magyar nagybirtokos, mezőgazdász, sportoló, úrlovas, lótenyésztő, a tápiószentmártoni ménes alapítója. Az 1876 és 1879 között minden versenyét megnyerő Kincsem nevű verhetetlen csodaló tulajdonosa. Családja A jómódú és tekintélyes nemesi származású ebeczki Blaskovich család sarja. Édesapja, ebeczki Blaskovich Bertalan (1794–1859), táblabíró, 1816 és 1827 között a kecskeméti járás szolgabírája, a Vaskorona-rend vitéze, édesanyja, a zsadányi Almásy család köznemesi ágából való, zsadányi Almássy Erzsébet (1801–1872) volt. Apai nagyszülei, ebeczki Blaskovich József (1771–1859), táblabíró, honti országgyűlési követ, és fáji Fáy Anna (1776–1839) voltak. Anyai nagyszülei, zsadányi Almássy József (1774–1858), Heves vármegye alispánja, majd Gömör vármegye főispánja, és Kovanetz Franciska (1781–1833) voltak. Blaskovich Ernő nagybátyja, ebeczki Blaskovich Gyula (1806–1850) Heves vármegye főispánja volt, aki az 1848-as szabadságharc alatt alispánként vezette a megyét. A lóhoz értés, a lószeretet öröklődött a Blaskovich családban. Mindegyik Blaskovich tenyésztett, lovagolt és hajtott. A család története során 14 Blaskovich birtokolt telivért (II. József, Bertalan, II. Pál, I. Sándor, II. Bertalan, István, Miklós, Ernő, Elemér, László, Aladár, Ernő, Péter, ifj. Ernő). Ernő nagyapja, Blaskovich József, már komolyabban foglalkozott a versenyló-tenyésztéssel; már az első pesti versenynapokon, 1827 júniusában, a Széchenyi István által megindított magyar lóversenyzés harmadik versenynapján, 9-én, az ő méneséből való 5 éves névtelen fekete kanca Eszterházy Károly gróf színeiben nyert egy külön fogadásos versenyt Andrássy György 5 éves szürke kancája, Confidance ellen. Blaskovich József és fia Ernő, 1828-ban a Pesti Gyep alapításának aláírói közé is tartoztak. Az első pálya a Rákosmezőn volt, az első lófuttatást 1827. június 6-án rendezték itt, Pest városának "gyepén". Blaskovich József kiváló lótenyésztő hírében állt. Blaskovich Ernő egyik nagybátyja, Blaskovich Pál már neves kocsihajtó volt. Blaskovich Pál 1847-ben István főherceget másfél óra alatt vitte bravúros hajtással egy olyan úton, amit addig még három óra alatt sem teljesített jó kocsis, jó lovakkal. Azóta terjedt el a közmondás Magyarországon: „hajt, mint egy Blaskovich...” A tápiószentmártoni ménes Kincsem születési helye körüli eltérő híradások 1874 július 15. és 1887. március 24. között A tápiószentmártoni ménes volt Magyarország legrégibb magánménese, amelyben 1864-től kezdődően 80 évjáratot neveltek fel. Az angol telivérek tenyésztése 1863-ban kezdődött. Ebben az évben osztotta be tenyésztésre Blaskovich Ernő az első két kancát: Arankát és Palmyrát. Blaskovich Ernő „...jó gazda volt és nagyvonalú gavallér. Büszke volt jól karbantartott birtokára, kitűnő gabonájára, legelőire állataira, különösképpen szerette a rózsákat..., mindig takarékos ember maradt. A Reáltanoda utcában épített palotája ma is áll.” Az agglegény Ernő, Ernest, „Neszti” négy idősebb bátyával ellentétben pici, vékony csontú ember volt. Fiatal korától rajongott a lovakért. A Magyar Lovaregylet tagjaként 1857-1876 között úrlovasként aratott szép sikereket. 1863-ban alapította meg a ménest Tápiószentmártonban. A ménes 10. évjáratában született a külföldön „Hungarian miracle” és „The Hungarian yellow WonderMare” néven nevezett Kincsem. Özv. Rudnay Józsefné Veres Szilárda Emlékeim című 1922-ben megjelent művében így írt: „Blaskovich Ernő, a „Kincsem” futólónak gazdája, amely neki egy budapesti házat szerzett diadalaival, azt állította, hogy istállójának nagy hírneve a tápiószentmártoni zabnak tulajdonítható.” Egyéb híres és jó lovaik voltak: Budagyöngye, Ollyan nincs!, Dandár, Beregvölgy, Miczi. Tápiószentmártonban a ménes 80. évjárata még megszületett, majd a második világháború során, 1944 őszén megsemmisült. A tápiószelei kis Blaskovich-kastély ma családi múzeum. Tápiószentmártonban 1999-ben került átadásra a Kincsem Lovaspark területén létrehozott Kincsem múzeum, amely a helyi ménesben született csodakanca, Kincsem tiszteletére állít emléket. A Blaskovich család több tagja a tápiószentmártoni temetőkápolna mögötti Blaskovich sírkertben van eltemetve. 2017-ben egy romantikus kalandfilmet készítettek róla és Kincsem nevű lováról. A filmben Blaskovich szerepét Nagy Ervin alakította. Franz Ferdinand (együttes) A Franz Ferdinand egy rockegyüttes, amit 2001-ben alapított két jó barát, Alex Kapranos és Bob Hardy, a skóciai Glasgowban. A csapat később kiegészült Paul Thomsonnal és Nick McCarthyval, így megalkotva a Franz Ferdinand végső felállását. A zenekart Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd főherceg után nevezték el. A Franz Ferdinand sikerét az Interpollal, Hot Hot Heattel közös őszi mini turnék, valamint első kislemezük, a Darts of Pleasure hozta meg. Majd pedig a következő kislemezzel a Take Me Outtal, és az első albummal, a cím nélküli Franz Ferdinanddal biztosították be sikerüket. Történet Alapítás, korai évek A zenekart 2001-ben alapította Alex Kapranos (ének, gitár) és Bob Hardy (basszusgitár). A zenekar kiegészült a másik két taggal, Paul Thomsonnal (dobok) és Nick McCarthy-val (gitár, billentyűs hangszerek) és felvette a Franz Ferdinand nevet. Nick és Alex Jo és Celia Hempton lakásában találkoztak először, ahol is Nick eltulajdonította Alex vodkáját, amiért a két tag egymásnak esett. A dulakodás közben Alex megkérdezte Nick-től, hogy tud-e dobolni, mire ő igenleges választ adott annak ellenére, hogy nem tudott. Ezután megbeszélték, hogy Nick South Sidei lakásán fognak próbálni. A próbák alatt természetesen fény derült Nick igen csak hiányos dobtudására, de a formáció megmaradt, mert Alex és Nick remekül együtt tudtak működni a dalszerzésben. Paul sokáig a legjobb dobos hírében állt Glasgow-ban, de a 808-as dobgép megjelenése után, hírneve igen nagy mértékben megcsappant. Ő Nick által került a zenekarba, kezdetben mint gitáros. Egyszer helyet cserélt Nickkel és a dobok mögé ült, és végül ott is maradt, azzal a feltétellel, hogy továbbra is énekelhet, és nem takarják el a dobokkal és többi felszereléssel. 2002. május 15-én került sor első fellépésükre egy glasgow-i művészeti kiállítás megnyitója alkalmából, egy Celia Hempton nevű hölgy szobájában, ahol körülbelül nyolcvan fős nézőközönségnek játszhattak. Nem sokkal a koncert után új próbahelyet kerestek, mivel az eddigit túl kicsinek találták. A keresést egy vasúti vágány mellett sétálva kezdték meg, és rá is bukkantak egy használaton kívüli raktár épületre, melynek tulajdonosát meggyőzve, hozzá is jutottak a hatodik emelet kulcsához. Az új próba helyet „Chateau” - franciául kastély - névre keresztelték. Nem sokkal később egy koncerttel egybe kötött művészeti kiállítást rendeztek a „Chateau-ban”, ahol rajtuk kívül még fellépett a glasgow-i zenekarok tehetségesebb szeletének egy része is (Uncle John and Whitelock, Park Attack, Scatter). A rendezvénynek a rendőrség kiérkezése vetett véget, ennek hatására a tömeg szétszéledt, egyedül Alex maradt a helyszínen, akit le is tartóztattak tiltott italmérés, tűzveszélyokozás és csendháborítás vádjával. Később azonban ezeket a vádakat ejtették ellene. Az incidens miatt nem mehettek vissza próbahelyükre. Új próbahelyükre sem kellett sokat várniuk, ugyanis találtak a Tobago Streeten egy elhagyatott korábbi tárgyalótermet, és fegyházat, ahova be is költöztek. Nemsokára egy az előzőhöz hasonló bulit rendeztek, ahova szintén kiérkezett a rendőrség, de ezúttal senkit sem tartóztattak le. Közben azonban több klubban is felléptek, mint például a Flourish Studios, vagy a Stereo. 2003 elején, a zenekar úgy döntött, hogy Londonban is szerencsét próbálnak. Itt is lebonyolítottak több fellépést, majd találkoztak Laurence Bellel, a Domino Records egyik vezetőjével, aki 2003 júniusában lemezszerződést ajánlott nekik. Debütáló albumuk a „Franz Ferdinand” Első albumukat - a Franz Ferdinand - a svéd Malmőben vették fel, Tore Johansson producer felügyelete alatt. 2004 januárjában a „Take Me Out” című számuk az Egyesült Királyság Top Charton a harmadik helyét foglalta el. Az album 2004. február 9-én jelent meg, és egyből az angol Chart harmadik helyére ugrott, az ausztráliain pedig a tizenkettedik helyre lépett, de itt ez csak áprilisra sikerült. 2004-ben több mint egymillió példányt adtak el a lemezből csak az USA-ban. A zenekar nagyon jó kritikákat kapott a lemezere. Az NME 9/10-re értékelte a lemezt és azt írták, hogy a zenekar a legkésőbbi, a művész rock vonalán, ahová többek közt a Duran Duran, a Beatles, a Rolling Stones, a Who, a Roxy Music, a Sex Pistols, a Wire, a Travis és a Blur is tartozik. 2004. szeptember 7-én az albumnak ítélték oda a Mercury Music Prize-t. A Take Me Out című számuk első helyezett lett a Triple J Hottest 100 díjkiosztón, szintén 2004-ben. Ezzel a siker nem ért véget, még megnyerték a Ivor Novello-díjat 2004-ben, valamint 2005-ben két BRIT Awards elismerést is begyűjtöttek (Brit zenekar, Brit rockzenekar kategóriákban). Ezek után még megkapták Take Me Out videó klipjükért az MTV Awards „Breakthrough Video” díját 2004-ben. Továbbá az NME az év legjobb albumának nevezte, és bekerült a 38. helyre minden idők legjobb 100 lemezének listájára. 2005-ben Grammy-díjra jelölték őket, a legjobb alternatív lemez címre. Továbbá a „Take Me Out” számuk szerepel az NHL 05 videojátékban. You Could Have It So Much Better A zenekar második albuma, a You Could Have It So Much Better 2005. október 3-án jelent meg. A tervek szerint a hiphop producer, Dan The Automator lett volna a lemez producere, de helyette Rich Costey hangmérnökre esett a választás. A lemezen található számokat a 2004-es koncertek közepette, valamint 2005 elején írták. A lemeznek eredetileg nem akartak címet adni, mint az volt első lemezüknél, de aztán megváltoztatták ezt az elképzelésüket. Az album borítója alapjául Lilya Brik 1924-ben Alexander Rodchenko által készített portréje szolgál. A lemezt hasonlóan jó kritika fogadta, bár voltak akik azt mondták, hogy a lemezt elsiették. Mindazonáltal a fogadtatás pozitív volt, és a lemez beverekedte magát az angol lemez listán az első, míg az USA-ban a legjobb hét lemez közé. A Franz Ferdinand a lemez megjelenését követően új rekordot állított fel a Alexandra Palaceban azzal, hogy négy telt házas koncertet is adott 2005 novemberében és decemberében. A lemezről több szám is bekerült a legjobb harmincba. A „Do You Want To” az angol listán a negyedik helyig jutott, a „Walk Away” a lista tizenharmadik helyére került, továbbá a „The Fallen / L. Wells ” és az „Eleanor Put Your Boots On” is a legjobb negyven között végzett. A lemezből egy limitált számban kapható CD-t és egy extra DVD-t is tartalmazó csomag is készült. valamint egy dupla CD-t és egy DVD-t tartalmazó csomag is. Ezen felül még, a "Do You Want To" lett a Paradise Kiss című anime-sorozat zárószáma is. Tonight: Franz Ferdinand A zenekar a harmadik, Tonight: Franz Ferdinand című albumon 2006-ban kezdték meg a munkát. A lemez 2009. január 26-án jelent meg az Egyesült Királyságban, a Domino kiadásában (Magyarországon január 23-án is kapható volt, egy rajongói rendezvény keretében). A zenekar úgy tervezte, hogy a felvételeket Glasgow-ban készítik, Brian Higgins producerrel. Higgins helyett, azonban Dan Carey-vel rögzítették az albumot. A lemez munkálatok nagyon lassan haladtak, ezt bizonyítja az is, hogy az albumot eredetileg 2007 végére ígérték. Habár a 2005. évi turné alatt hét-nyolc új számot is írtak, ezeket nem használták fel az albumhoz, mert egy teljesen újszerű hangzást akartak elérni ezen a lemezen. Az új lemezről „Lucid Dreams” című szám szerepel egy EA Sports játékban, a Madden NFL 09-ben, a játék 2008. augusztus 12-én jelent meg. 2008. október 7-én Alex és Paul interjút adott a Vanity Fair magazinnak, és elmondták, hogy az új album a Tonight: Franz Ferdinand címet viseli majd. Majd egy nappal később, 2008. október 8-án a zenekar egy "titkos" Brooklyn-i fellépésen több új számot is eljátszott a lemezről (a "Ride Together"-t, a "Turn It On"-t, a "Send Him Away"-t, a "Katherine Kiss Me"-t, az "Ulysses"-t, és a "What She Came For"-t). Végül 2008. október 15-én nyilvánosságra hozták az új album teljes track listáját. Az első kislemez erről az albumról, az Ulysses, ami 2009. január 19-én jelent meg, azaz egy héttel az album előtt. Név Az együttest Ferenc Ferdinánd főhercegről nevezték el. Elbeszélésük szerint, a nevet úgy találták ki, hogy egy lóversenyen láttak egy „Főherceg” nevű lovat, aminek kapcsán szóba került Ferenc Ferdinánd (angolul Franz Ferdinand) neve. A nevet csupán hangzása miatt választották, semmiféle történelmi célzást nem szerettek volna közölni ez által. Alex Kapranos egy interjúban elmondta, hogy a név választást az is befolyásolta, hogy a főherceg halálával az egész világ megváltozott (Ferenc Ferdinánd meggyilkolása vezetett az első világháborúhoz), és a Franz Ferdinanddal is valami maradandót akarnak alkotni, olyat ami után minden megváltozik. Bob Hardy a névről: „Közös döntés volt. Lóversenyt néztük és ott láttunk egy Főherceg nevű versenylovat, és utána szóba került Ferenc Ferdinánd főherceg neve. Jól hangzó névnek találtuk. Nem volt semmi történelem szakos kinyilatkoztatás a névválasztás mögött. Persze mindannyian tanultunk történelmet, de csak a középiskola végéig, 18 éves korunkig.” A zenekar „Take Me Out” kislemezén megjelent egy dal, „All For You Sophia” címmel, ami Ferenc Ferdinánd és felesége halálának történetét örökíti meg. Ferenc Ferdinánd feleségét Chotek Zsófiának hívtak, ami angolul Sophie, nem Sophia, ezt a zenekar a jobb hangzás érdekében változtatta meg. Források és jegyzetek Sikertörténet A zenekar története Franz Ferdinand lemez Lemezek és számok Chart helyezése a Franz Ferdinand lemeznél, valamint az eladott lemezek száma Albumok megjelenésének dátuma és track listái Mercury Prize-ot nyert a Franz Ferdinand Triple J Hottest 100, 2004, Take Me Out Ivor Novello Award győzelem 2004-ben Két BRIT Awards 2005-ben Breakthrough Video 2004 győzelem a Take Me Outért Az NME szerint a legjobb lemez a Franz Ferdinand Minden idők 100 legjobb lemeze 2006-ban. [2009. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 14.) Grammy jelölések A Take Me Out az NHL 05 játékban You Could Have It So Much Better lemez Mégis lesz címe a Franz Ferdinand második albumának You Could Have It So Much Better lemez borítója You Could Have It So Much Better Egyesült királysági Number1 Négy telt házas koncert egymás után You Could Have It So Much Better lemezlista helyezések A Tonight: Franz Ferdinand magyarországi megjelenése Tonight: Franz Ferdinand rövid története Csúszik a harmadik lemez megjelenése Alex Kapranos a Tonight: Franz Ferdinand lemez kapcsán Lucid Dreams NFL 09 szereplése A harmadik album címe. [2008. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 24.) Brooklyn-i koncert Tonight dalokkal A Tonight track listája Ulysses kislemez Névválasztás Interjú Karpanos-szal és Hardy-val „All For You Sophia” című dalról Fabci (Višnjan) Fabci (olaszul: Fabaz) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Višnjanhoz tartozik. Fekvése Az Isztria középső részén, Pazintól 14 km-re nyugatra, községközpontjától 6 km-re délkeletre, a 21-es számú főúttól 1 km-re keletre fekszik. Története A településnek 1880-ban 103, 1910-ben 163 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. A második világháború után Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 49 lakosa volt. Nemzeti kör A Nemzeti kör főként értelmiségiekből alakult asztaltársaság, mely 1837-ben jött létre, s céljuk elsősorban az irodalom és a művészet támogatása. 1844-ben már 254 tagjuk volt, mely 1846-ban 800-ra nőtt, s jelentős politikai szerepre tett szert. 1847-ben a belőle korábban kiváltakból létrehozott Pesti Körrel egyesülve megalakult az Ellenzéki Kör, ahol 1848-ban a Tizenkét pont készült. Kezdetek Rökk István egyik írásában arról mesél, hogyan jött létre a nemzeti Kör. Egy nap egy tanyán ülve gondolkodtak Vörösmartyval Antal Mihállyal, hogy nekik valami hasznosat kellene tenniük a világért. Így létrehozták a társaságot. Elnökéül Vörösmarty-t választotték, a pénztárnok Antal Mihály lett és a jegyző Várady. Később csináltattak egy pecsétet melyen egy géniusz szerepelt jobbján egy búzakalászcsomóval, a magyar címerrel és egy körülírással: "Egyesült, hogy egyesítsen a nemzeti Kör." Később Fáj András lett a kör elnöke és Fényes Elek lett a kör másodelnöke. Itt lépett fel először Kronperger, a „kör papja” megtörhetetlen humorával, az után Irinyi János, a nagy vegyész, aki feltalálta a gyufát. 1837-1843-ban Bajza József, Toldy Ferenc és Vörösmarty Mihály szerkesztette az Athenaeumot. 1842-től a Nemzeti Kör elnöke, 1847-től az Ellenzéki Kör alelnöke lett. Petőfi munkássága a Nemzeti Körnél 1844 februárjában Petőfi felkereste Vörösmarty Mihályt, az ő ajánlására a Nemzeti Kör vállalta verseinek kiadását. Az igazság az, hogy 1844 tavaszán még Erdélyi János sem akarta támogatni Vörösmarty Petőfit pártoló javaslatát, mondván, hogy a Nemzeti Kör „nem versírók kisdedóvodája”. A hír még a kivételes tehetségek előtt sem jár oly gyors lábon, hogy néhány vers elháríthatná a költő kibontakozását késleltető akadályokat. Hatvany idézi azokat a dokumentumokat, amelyekből kiderül, hogy Vörösmartynak az új értelmiség akkor még leghaladóbb szervezetében, a Nemzeti Körben is küzdenie kellett Petőfiért, – s ez mutatja meg igazán, hogy milyen döntő volt ennek a nagy költőnek és nagy embernek beavatkozása Petőfi életébe. Vahot aggodalmai Petőfivel szemben Amikor tehát Vörösmarty ajánlatára szerződteti Petőfit, nem egy országos hírű tehetséget „fog be magának” házi költőül és szerkesztői segédnek. Ez a felfogás, amellyel, különösen mostanában, oly sokszor találkozunk, félévvel visszavetíti az 1844 végi, 1845 eleji Petőfi-képet – s ez esetben még egy félév is sokat számít. Nem szabad azt hinnünk, hogy már 1844 tavaszán tisztában volt Petőfi rendkívüli képességeivel. Bármilyen fukar volt, nem sajnálta volna azt a pár forintot, amelyet Petőfi verseinek kiadására kellett volna kölcsönöznie – ha tudja, hogy milyen „biztos üzletbe” fekteti pénzét, ha tudja, hogy ezzel még közelebb kerülhet a holnap legnagyobb költőjéhez. Vahot ezt nem tudta, mint ahogy a nála önzetlenebb Birányi Ákos még később se fogja tudni, s a legkegyetlenebb támadások éppen az ő pozsonyi lapjából fognak elhangzani Petőfi ellen, s mint ahogy Sárosy és még sokan mások évekig ellenkezni fognak Petőfi dicsőségével. Vahot elhatározásában tehát nem szabad döntő motívumnak tartani, hogy már ekkor felismerte és magához akarta kötni Petőfi tehetségét. Remélte, hogy a Vörösmarty s a Nemzeti Kör által támogatott s ezáltal „reklámozott” költő, mint költő is hasznos lesz lapjának, de ezenkívül az a szándék is vezette, hogy szívesen engedett olyan nagy emberek mint Vörösmarty, Bajza, Nagy Ignác véleményének, s végül azt is tudta, hogy egy ilyen ágrólszakadt nyomorgó fiatalembert olcsón lehet megvenni. Ezzel szemben az is világos, hogy bizalmatlan volt Petőfi iránt, kételkedett abban, hogy ez a rendszeres munkát nem tapasztalt s a szerkesztőségi dolgokban teljesen járatlan ember, aki ráadásul híre saját versei tanúsága szerint kocsmázó duhaj, megállja-e majd a helyét a szerkesztő-segédi munkában. Vahotnak nemcsak, sőt ekkor még nem is elsősorban a költő kellett, hanem egy segéd, aki elvégzi mindazokat a munkákat, amelyeket, mint később még látni fogjuk, magához méltatlannak tartott. Emlékirataiban úgy tünteti fel, mintha ezeket az aggályokat csupán néhány barátja igyekezett volna felkelteni benne, de ő tudta mivel tartozik „az ügynek”, – ez azonban utólagos szépítése. Később Ellenzéki kör lett a neve, majd újra Nemzeti Kör. Napjainkban Manapság a Nemzeti kör politikai jellegű társaság, mely bírálja és támogatja az köztársaság alakulását. Tagjai: Dobos László, Magyarok Világszövetségének volt Alelnöke, Író Prof. Dr. Erdődy Gábor, Történész, Egyetemi Tanár Dr. Jávor Béla, Ügyvéd, Író Prof. Dr. Kádár Béla, Akadémikus, Egyetemi Tanár Prof. Dr. Klinghammer István, Akadémikus, Egyetemi Tanár D. rer. pol. O’sváth György, az Európai Kutató- és Dokumentációs Központ Elnöke, Nagykövet Dr. Réti László, a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke, Ügyvéd Prof. Dr. Sótonyi Péter, Akadémikus, Egyetemi Tanár, Prof. Dr. Solymosi Frigyes, Akadémikus, Egyetemi Tanár Prof. Dr. Szakály Sándor, Történész, Egyetemi Tanár Prof. Dr. Tringer László, Egyetemi Tanár Források és irodalmak Petőfi és Kossuth. Élet és irodalom. 1958. március 14. Petőfi, a segédszerkesztő 168 óra, Nemzeti Kör: az alkotmány megfelel az európai normáknak A „Nemzeti Kör” pecsétnyomója és egy kis megemlékezés a régi pesti életre. Haza és Haladás, A nemzeti kör A SZÓZAT Ósopot Ósopot (románul Șopotu Vechi) falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében, Stájerlakaninától 45 km-re délkeletre, az Almás-hegység északi lábánál. Közigazgatásilag Dalbosechez tartozik. Nevének eredete Nevét patakjáról kapta. A román șopot szó 'csobogás'-t jelent. Először 1603-ban említették (Sopot). Története Határában állott egykor Halmás vára, amely 1364-ben a kalocsai érsekségé, Zsigmond idejében királyi végvár volt. 1429 és 1435 között a Német Lovagrend birtokolta. Pontos helye ismeretlen. 1603-ban Czorczok Ferenc egy, Vajda Gábor ¼ porta után adózott. 1717-ben 35 házból állt. 1775-től a Határőrvidék dalboseci századához, 1880-tól Krassó-Szörény vármegye Bozovicsi járásához tartozott. 1800-ban 122 határőrcsalád lakta. 1828-ban 56 ósopoti család alapította Újsopotot. 1843/44-ben az Almás vidékének falvai közül egyedül itt nem működött hivatalosan sem iskola. Lakossága 1900-ban 1443 lakosából 1441 volt ortodox román. 2002-ben 758 lakosából 753 volt román nemzetiségű; 693 ortodox és 64 baptista vallású. Látnivalók Tíz vízimalom. Görgény (folyó) A Görgény (románul Gurghiu) folyó Romániában, Erdélyben, Maros megyében, a Maros bal oldali mellékfolyója. Földrajza A Görgényi-havasok nyugati oldalában, Laposnyatelepnél keletkezik a Laposnya, a Fehér-ág és a Székely patakok összefolyásából. A folyó végig nyugatnak tartva, jobb és bal oldalon több mellékvizet is magába gyűjtve halad. Mellékvizei közül legjelentősebb az ugyancsak a Görgényi-havasokban eredő Fancsal. További nagyobb mellékvizei az Iszticsó, a Kásva és a Sziród patakok. Szászrégennel szemben ömlik a Marosba. Hossza 55 km körül van. A 16. és a 19. század között papírmalom működött rajta. Települések a folyó mentén (Zárójelben a román név szerepel.) Laposnyatelep ( Lăpușna ) Alsófancsal ( Fâncelu de Jos ) Disznópatak ( Brădețelu ) Zimc ( Zimți ) Blidirászaházcsoport ( Blidireasa ) Dulcsa ( Dulcea ) Tyiszó ( Tisieu ) Tyiró ( Tireu ) Sziródrész ( Pârâu Mare ) Erdődubiste ( Dubiștea de Pădure ) Erdőlibánfalva ( Ibănești-Pădure ) Toka ( Toaca ) Libánfalva ( Ibănești ) Görgényhodák ( Hodac ) Kásva ( Cașva ) Görgényszentimre ( Gurghiu ) Görgényadorján ( Adrian ) Görgénysóakna ( Jabenița ) Görgényoroszfalu ( Solovăstru ) Szászrégen ( Reghin ) Turizmus A Görgény völgye vadregényes szépségű, a folyó közelében, Görgényszentimre mellett fekszik Görgény vára, mely az erdélyi fejedelmek korában játszott nagy szerepet. A várat a Rákóczi-szabadságharc után rombolták le. 42 km hosszú aszfaltozott út vezet Szászrégenből a folyó völgyében felfelé a Görgényi-havasokba . A vidéket Görgényszentimre és Görgényüvegcsűr kivételével napjainkban románok lakják, akik főleg fakitermeléssel foglalkoznak. Görgénysóaknai melegvízű sós fürdő. Csilin Jilin Kína egyik északkeleti tartománya. Történelem Ez a terület sokáig nem számított Kína részének. Különböző koreai királyságok terjesztették ki rá hatalmukat. Kínával először a hódító nomád népek révén került egy államba. Így uralkodott területén a dzsürcsen Csin-dinasztia, majd a mongol Jüan-dinasztia. A mandzsu Csing-dinasztia idején a terület katonai kormányzójának hatalma a Japán-tengerig terjedt, tehát magába foglalta a mai orosz Tengermelléki határterületet is. A han kínaiak bevándorlását szigorúan korlátozták. A Csing-dinasztia 1860-ban kénytelen volt átadni a Tengermelléket Oroszországnak. Ekkor engedélyezték kínaiak számára a nagyobb arányú betelepülést. A 20. század elejére már kínai volt a lakosság túlnyomó többsége. 1932-ben a tartomány területe része lett Mandzsukuo japán bábállamnak. A II. világháború végén a Szovjetunió Vörös Hadserege szállta meg. A volt Mandzsukuo más részeihez hasonlóan a szovjetek itt is a kínai kommunistáknak adták át a hatalmat, akik Mandzsúriából kiindulva meghódították egész Kínát a kínai polgárháborúban. A mai tartomány határait 1950-ben vonták meg. A kulturális forradalom idején további területeket csatoltak hozzá Belső-Mongóliából, de ezeket később visszaadták Külső-Mongóliának. A tartomány fontos nehézipari központ. Abban az időben is súlyos gazdasági nehézségekkel küzdött, amikor Kína többi területén gyors fejlődést éltek át. http://www.stats.gov.cn/english/newsandcomingevents/t20110429_402722516.htm Douglas Micael James Douglas Micael James (1950. január 13. –?) trinidad és tobagói nemzetközi labdarúgó-partbíró. Pályafutása Nemzeti partbíráskodás A küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói, asszisztensi szolgálatot végzett. 1991-ben lett az I. Liga játékvezetője. 1993-ban a FIFA JB felkérte a nemzeti labdarúgó-szövetségeket, hogy alakítsák meg az önálló asszisztensi (partbírói) keretet. Ezzel az intézkedéssel szétválasztották a mérkőzésvezetői és asszisztensi (megnövekedett feladatok) tevékenységet. Az I. Liga partbírójaként 1995-ben vonult vissza. Nemzetközi partbíráskodás A Trinidad és Tobagó-i labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi asszisztensnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1992-től tartotta nyilván asszisztensi keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a angolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzésen segítette az oldalvonal mellett a működő játékvezetőt. A nemzetközi asszisztensi tevékenységtől 1995-ben a FIFA JB korhatárának elérésével búcsúzott. Labdarúgó-világbajnokság U20-as labdarúgó-világbajnokság Ausztrália rendezte a 9., az 1993-as ifjúsági labdarúgó-világbajnokságot, ahol a FIFA JB partbíróként alkalmazta. 1993-as ifjúsági labdarúgó-világbajnokság --- Az Amerikai Egyesült Államokban rendezték a XV., az 1994-es labdarúgó-világbajnokság döntő mérkőzéseit, ahol négy csoportmérkőzésen tevékenykedett partbíróként. Ez volt az első labdarúgó-világbajnokság, ahol ténylegesen külön tevékenykedtek a játékvezetők és a segítő partbírók. A partbírók még nem kapcsolódtak szorosan a delegált nemzeti játékvezetőjükhöz. Partbírói mérkőzéseinek száma világbajnokságon: 4. Quarteira Quarteira (portugál kiejtése [kw��ˈt�j��] vagy [kw��ˈtej��]) város Portugália déli partján, az Algarve régióhoz tartozó Faro kerületben, Loulé municipiumban. Lakossága 2011-ben 21,798 fő volt. Éghajlata A város éghajlata óceáni, jellemző az állandó szél. Évi középhőmérséklete 16,3 °C, a legmagasabb átlaghőmérséklet augusztusban jellemző (25 °C), a legalacsonyabb februárban (10,8 °C). Átlagos csapadékmennyisége 430 mm. Története A terület a római kor óta bizonyítottan lakott, ennek ma látható nyom a Cerro de Vila romkert, ahol az egykor a környéket uraló luxusvilla romjai tekinthetők meg. Gyakran összetévesztették Carteia római várossal. A feltételezések, amelyek szerint már a föníciaiak megtelepedtek itt, egyelőre nem bizonyítottak. A középkor elejétől 3 km hosszan elnyúló, fenyőfákkal körülvett halászfalu állt a helyén, amelyet Dénes király emelt önálló tanácsi rangra 1297. november 15-én. A 15. században I. János parancsára ültettek először cukornádat a település környékén. 1916-ban aztán freguesia (civil egyházközség) lett, ezt a parlament Dr. José Maria de Pádua algarve-i küldött beterjesztésére fogadta el. 1984. június 28-ától vila (község), 1999. május 13. óta cidade (város) a rangja. Nevezetességek Aquashow Cerro de Vila (római villa romjai) Események Jelentősebb események: Carnival (február) A város napja (május 13) Halász fesztivál (május 31-hez legközelebb eső hétvége) Marchas dos Santos Populares (nevezetes szentek felvonulása, június/július) Szardínia fesztivál (augusztus) Könyv- és kézműves vásár (augusztus) Szeplőtelen fogantatás ünnepe (december 8): a város búcsúnapja Szilveszter: zenés ünnepség a parton, éjfélkor tűzijáték Gazdasága A város fő bevételi forrása a turizmus. Öt golfpályája mellett strandja és Vilamoura jachtkikötője és luxusszállodája vonzza a turistákat. Népszerű a Marchas Populares fesztivál és az Aquashow akvapark is. Közlekedése A város az N125-ös főút mellett fekszik, az A22 autópálya közelében. Busszal Faro felől az Eva Bus vagy a Frotazul Algarve járatai közlekednek. Van helyi buszjárata is, ami a belvárosban jár körbe óránként. Vasúton a Loulé határában lévő Loulé-Praia de Quarteira vasútállomásig lehet eljutni, ám az messze van a várostól. Faro nemzetközi repülőtere mindössze 25 perc autóútra van a városközponttól. Kis halászkikötőjét csak a helyiek használják. Szervezetek Associação Humanitaria das Ambulancias da Quarteira Associação Humanitaria Doentes Parkinson Alzheimer Peniel - Associação de Assistencia Social Policromia Associação Cultural Sport Academia de Judo de Quarteira (dzsúdó-akadémia) Associação Regional de Pesca Desportiva do Algarve (Algarve-i Sporthorgász Szövetség) Centro Desportivo de Quarteira Clube de Ténis de Quarteira (Quarteira Tenisz Klub) Quarpesca - Associação de Armadores e Pescadores de Quarteira (vadász- és horgásszövetség) Szent Iszkhürión Szent Iszkhürión, latinosan Ischyrion (? – 375 után) szentként tisztelt ókeresztény egyiptomi remete, az úgynevezett sivatagi atyák egyike. A szkétiszi szerzetesek második nemzedékéhez tartozott. Csak annyit tudni róla, hogy 375 körül Apeliótisz városában élt. Az ortodox egyház szentként tiszteli, és november 23-án üli ünnepét. Jegyzetek Baán, i. m., 367. o. http://www.holytrinityorthodox.com/calendar/index.php?year=2015&today=6&month=12&trp=0&tzo=2 Forrás A szent öregek könyve – A szerzetes atyák mondásainak ábécé-sorrendes gyűjteménye (ford. Baán István), második, javított kiadás, Jel Kiadó, Budapest, 2010, ISBN 978 963 9670 74 7 Douglas megye (Missouri) Douglas megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Missouri államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Ava. Lakosainak száma 13 515 fő (2013. július 1.). Douglas megye Wright, Texas és Ozark megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Bonneval (Haute-Loire) Bonneval település Franciaországban, Haute-Loire megyében. Lakosainak száma 75 fő (2015). Bonneval La Chaise-Dieu, Félines, Jullianges, Malvières, Saint-Victor-sur-Arlanc és Sembadel községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gerecs Árpád Gerecs Árpád (1913-ig Gremsperger Árpád; Zsámbék, 1903. július 18. – Budapest, 1982. január 27.) Kossuth-díjas vegyészmérnök, kémikus, a műszaki tudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Zemplén Géza közeli munkatársaként elméleti szerves kémikusi munkássága elsősorban szénhidrát-kémiai szintézisek kidolgozására irányult. Vegyészmérnöki munkássága hasonlóképpen jelentős a magyarországi gyógyszervegyészet területén, a nevéhez fűződik több gyógyszer előállítása (pl. B1- és P-vitamin, ultraszeptil, sztreptomicin). 1950-től 1955-ig állt a szegedi, 1956-tól 1974-ig a budapesti tudományegyetem alkalmazott kémiai technológiai tanszékei élén, a hazai szakképzés alapjainak lefektetője, intézményi kereteinek megteremtője volt. Életútja Középiskolai tanulmányait Esztergomban végezte, majd 1922-ben beiratkozott a budapesti Királyi József Műegyetemre. 1927-ben szerezte meg vegyészmérnöki oklevelét, ezt követően, 1928-tól 1938-ig a műegyetemi szerves kémiai intézetben volt tanársegéd Zemplén Géza mellett. Egyidejűleg 1930-ban megvédte műszaki doktori értekezését, 1930–1931-ben pedig belföldi kutatási ösztöndíjas volt. 1938-tól 1950-ig a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára Rt.-ban alkalmazták kutatómérnökként, később a gyár műszaki igazgatója lett. Ezzel párhuzamosan 1941-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen magántanári képesítést szerzett szénhidrát- és glükozidkémiából. 1950-ben a Szegedi Tudományegyetem alkalmazott kémiai tanszékének egyetemi tanárává nevezték ki, az oktatómunkát 1955-ig vezette a tanszéken. Ezzel párhuzamosan 1951–1952-ben előbb a Szerves Vegyipari Kutatóintézet, majd 1952–1955-ben a Gyógyszeripari Kutatóintézet igazgatói feladatait is ellátta. 1956-tól a fővárosban volt katedrája, 1974-es nyugdíjazásáig tanszékvezető egyetemi tanárként oktatott az Eötvös Loránd Tudományegyetem kémiai technológiai tanszékén. Munkássága Pályája elején, az 1920-as–1930-as években Zemplén Géza közeli munkatársaként és a nevéhez kötődő szerves kémiai iskola követőjeként szénhidrátkémiával, a glükozidok (aloin, rutin, rutinóz stb.) és oligoszacharidok (szacharóz, acetohalogén cukorszármazékok stb.) szintézisével és szerkezetvizsgálatával foglalkozott. Kutatásai eredményeként megoldást dolgozott ki több szénhidrát-kémiai problémára, felfedezte a Pictet–Vogel-féle cukorszintézis sztereoszelektivitását (az a jelenség, hogy a reakcióban részt vevő valamely sztereoizomer a többinél nagyobb mennyiségben képződik). Közös kutatási eredményeiket tekintélyes német szaklapok (pl. Berichte der Deutschen Chemischen Gesellschaft zu Berlin) is közölték. Gerecs pályája későbbi szakaszában sem fordult el a szerves kémiai problémák vizsgálatától, behatóan foglalkozott a fenoléterek izomerizációjával (Fries-átrendeződés), a furán- és indolvázas heterociklusos és heteroaromás vegyületekkel, valamint az alkaloidokkal is. Mindkét akadémiai székfoglalója szerves kémiai témakörben hangzott el (Adatok a Fries-reakcióhoz, 1952; Alfaoxi- és alfahalogén-arilhidrazonokról, 1959). Az 1930-as évek végétől érdeklődése a szerves kémiai technológiák vegyipari alkalmazásának lehetőségei felé irányult. Vegyészmérnöki munkássága során fontos szerepet játszott a magyarországi gyógyszeripar második világháború utáni megindításában és fellendítésében. Munkájával hozzájárult több gyógyszervegyészeti eljárás kidolgozásához, illetve gyógykészítmény hazai szabadalmaztatásához, valamint a B1-vitamin, a P-vitamin, a pirokatechin, a papaverin, a para-amino-szalicilsav (PAS), az ultraszeptil, a sztreptomicin, a G-penicillin magyarországi előállításához. Az alkalmazott kémia, kémiai technológia átgondolt, korszerű oktatásának úttörő alakja volt. Negyed évszázadon átívelő tanszékvezetői munkálkodása során az elméleti oktatást szorosan összekötötte a leendő vegyészmérnökök gyakorlati képzésével. Ennek érdekében tanszéke állandó kapcsolatban állt olyan szerves kémiai műhelyek, gyógyszeripari és vegyipari cégek laboratóriumaival, mint például a Chinoin és Gyógynövénykutató Intézete, az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár, a Tatabányai Szénbányák Vállalat, a Lakk- és Festékipari Vállalat, a Nehézvegyipari Kutatóintézet, a Papíripari Kutatóintézet. Zsadon Bélával írt Bevezetés a kémiai technológiába című egyetemi tankönyve 1968 és 1995 között öt kiadást ért meg. Pályája során közel száz dolgozata jelent meg, hazai és külföldi folyóiratokban egyaránt. Társasági tagságai és elismerései 1951-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1958-ban rendes tagjává választották. Az Akadémia szervezeti keretein belül 1952-től 1962-ig a szerves kémiai technológiai bizottság munkáját irányította elnökként, 1958-tól 1970-ig tagja volt a kémiai tudományos osztály vezetőségének, 1961 és 1964 között pedig részt vett az akadémiai elnökség munkájában. Aktívan közreműködött a szerves kémiai, valamint a műszaki kémiai bizottságok, illetve a Tudományos Minősítő Bizottság tevékenységében. Akadémiai tisztségvállalásai mellett alelnöke volt a Magyar Kémikusok Egyesületének is. 1950-ben Chinoin-beli közvetlen munkatársával, Kollonits János vegyészmérnökkel együtt gyógyszervegyészi munkájukért átvehették a Kossuth-díj első fokozatát. 1953-ban a Munka Érdemrend, 1965-ben és 1973-ban a Munka Érdemrend arany fokozatának kitüntetettje lett. 1981-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktorává avatták. Főbb művei A barbaloinról. Budapest. 1930. Gyógyszerkémia és gyógyszeripar. Budapest. 1942. Alkalmazott szerves kémia. Szeged. 1951. Szervetlen kémiai technológia I–II. Budapest. 1959. Vegyipari műveletek és gépek. Budapest. 1964. Bevezetés a kémiai technológiába. Budapest. 1968. (Zsadon Bélával) Hamburgi S-Bahn A Hamburgi S-Bahn Hamburg és környékének S-Bahn rendszere. A metróval és a hagyományos vasútvonalakkal együtt a környék fő tömegközlekedési rendszerét alkotja. A négy, csúcsidőben további kettő járatot naponta 590 000 fő veszi igénybe. A jelenlegi hálózat első vonala 1907-ben nyílt meg. Németországban egyedülálló módon az S-Bahn járműveit nem csak a felsővezeték, hanem bizonyos vonalak esetében alulról egy harmadik sín látja el 1200 voltos egyenárammal. Üzemeltetője a S-Bahn Hamburg GmbH, mely a DB Regio leányvállalata. Vasútvonalak A Hamburgi S-Bahn az alábbi vasútvonalakon közlekedik: Zsámbéki-medence Koordináták: é. sz. 47° 32′ 29″, k. h. 18° 46′ 07″47.541388888889, 18.768611111111 A Zsámbéki-medence a Budai-hegység, a Pilis, a Gerecse hegyvonulatai és az Etyeki-dombság lankái között húzódik, Budapest központjától alig 30 kilométerre a Dunazug-hegyvidék területén. Oktatási, közlekedési, központjai Zsámbék (középiskola, autóbuszállomás, piac, kormányablak) és Bicske (középiskola, autóbuszállomás, vasútállomás, bevásárlóközpontok, ipari parkok, piac, kormányablak). Földrajzi kistájként a Békás-patak vízgyűjtőjéhez tartozó települések területét foglalja magába: Biatorbágy, Bicske, Budajenő, Csabdi, Herceghalom, Etyek, Mány, Páty, Perbál, Telki, Tinnye, Tök, Zsámbék. Tágabb értelemben véve a következő települések is a medencéhez tartoznak: Budakeszi, Gyermely, Szomor. Földrajz A medence belseje kisvízfolyásokkal tagolt enyhén hullámzó síkság, melynek nagy részét az évszázados mezőgazdasági hagyományokat jelző búza-, kukorica-, napraforgótáblák borítják. A vidéken egykor mocsaras, nádasokkal, bodzásokkal, gyékényesekkel tarkított lapály terült el. Növényvilágára jellemző, hogy számos délies faj éri el a terület északkeleti határát, ugyanakkor nem egy északról érkező faj megtalálható itt. Történelem, népesség Az itt lakók hajdan mezőgazdasággal (főként szőlőtermesztéssel) és állattenyésztéssel foglalkoztak. A legkorábbi régészeti leletek a kőkorból maradtak ránk, s számtalan feltárt településmaradvány, épületrom, nyelvemlék (a magyar törzsekről elnevezett falvak: Budajenő, Budaörs stb.) utal arra, hogy az egykori királyi főváros, Székesfehérvár és a püspöki székhely, Esztergom között húzódó hadi út két oldalán már a honfoglalás korában is jeles kultúra virágzott. A török uralom évszázadaiban szinte teljesen elnéptelenedett területre később a főként német származású lakosság (bajor, sváb, de találhatók a telepesek között tótok és olaszok is) csak a 17. század elején kezdett újra betelepülni. Nagy részük iparos – legtöbbjük asztalos és bognár – vagy szőlőműveléssel foglalkozó paraszt volt, szinte nincs olyan település, ahol ne láthatnánk az út mellett vagy a hegyoldalban régi építésű pincesorokat. (Budajenei Pincesor, Pátyi Pincehegy, Töki Pincesor, Bicskei Szőlőhegy, Etyeki Borospincék) A Zsámbéki-medence egyes településein (Páty, Tök, Tinnye, Bicske, Mány) nagyszámú, színes hagyományokkal rendelkező roma lakosság él. Hajdan zenéléssel foglalkoztak, úgynevezett muzsikus romungró cigányok. Manapság is gyakran látni a medence településein temetéseken, esküvőkön, szüreti bálokon, cigánybálokon, ballagásokon a helyi cigánybandákat (újonnan szintetizátorral) muzsikálni. A 100 tagú cigányzenekarban játszó zenészek közül is sokan a Zsámbéki-medence falvaiból származnak. A második világháború után székelyeket telepítettek a svábok helyére. Alexandrium Az Alexandrium a Chromalveolata országának és a Gonyaulacales rendjének egyik nemzetsége. Tudnivalók Az Alexandrium-fajok tengeri páncélos ostorosok, melyek fontos táplálékforrását képezik a tengeri állatoknak; főleg a part mentieknek, például különböző kagylóknak és rákoknak. Azonban az úgynevezett „algavirágzások” idején, méreganyagokat termelnek, melyek általában nem ártanak a tengeri állatoknak, viszont, ha az ember ilyen kagylót vagy rákot fogyaszt, lebénulhat vagy akár meg is halhat. Rendszerezés A nemzetségbe az alábbi 33 faj tartozik: Alexandrium acatenella (Whedon & Kofoid) Balech, 1985 Alexandrium affine (H.Inoue & Y.Fukuyo) Balech, 1995 Alexandrium andersonii Balech, 1990 Alexandrium australiense Shauna Murray, 2014 Alexandrium balechii (Steidinger) Balech, 1995 Alexandrium camurascutulum MacKenzie & Todd, 2002 Alexandrium catenella (Whedon & Kofoid) Balech, 1985 Alexandrium cohorticula (Balech) Balech, 1985 Alexandrium compressum (Y.Fukuyo, K.Yoshida & H.Inoue) Balech, 1995 Alexandrium concavum (Gaarder) Balech, 1985 Alexandrium depressum (K.R.Gaarder) Balech & Tangen, 1985 Alexandrium foedum Balech, 1990 Alexandrium fraterculus (Balech) Balech, 1985 Alexandrium fundyense Balech, 1985 Alexandrium gaarderae Nguyen-Ngoc & Larsen, 2004 Alexandrium globosum Nguyen-Ngoc & Larsen, 2004 Alexandrium hiranoi Kita & Fukuyo, 1988 Alexandrium insuetum Balech, 1985 Alexandrium kutnerae (Balech, 1979) Balech, 1985 Alexandrium leei Balech, 1985 Alexandrium margalefii Balech, 1994 Alexandrium mediterraneum U.John, 2014 Alexandrium minutum Halim, 1960 Alexandrium monilatum (J.F.Howell) Balech, 1995 Alexandrium ostenfeldii (Paulsen) Balech & Tangen, 1985 Alexandrium pacificum R.W.Litaker, 2014 Alexandrium pseudogonyaulax (Biecheler) Horiguchi ex Kita & Fukuyo, 1992 Alexandrium satoanum K.Yuki & Y.Fukuyo, 1992 Alexandrium tamarense (Lebour, 1925) Balech, 1995 Alexandrium tamiyavanichii Balech, 1994 Alexandrium tamutum M.Montresor, A.Beran & U.John, 2004 Alexandrium taylori Balech, 1994 Alexandrium tropicale Balech, 1985 Creysse (Lot) Creysse település Franciaországban, Lot megyében. Lakosainak száma 287 fő (2015). Creysse Martel, Baladou, Meyronne, Montvalent, Saint-Sozy és Mayrac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nikotin A nikotin az alkaloidok közé tartozó szerves vegyület. Nevét Jean Nicot de Villemain francia diplomatáról kapta, aki a XVI. század második felében elterjesztette a tubákolás szokását a francia királyi udvarban. A burgonyafélék termelik: nagy mennyiségben található a dohányban, kevesebb a paradicsomban és a burgonyában. A szervezetben aktiválja a nikotinos acetil-kolin receptorral rendelkező sejteket, az így felszabaduló adrenalin pedig növeli a pulzusszámot, a vérnyomást és a vér glükóz-szintjét, illetve szapora légzést okoz. Bár a nikotin erős méreg, az öngyilkossági esetektől és a balesetektől eltekintve közvetlen halált ritkán okoz, egyrészt mert a dohánytermékekben található hatóanyag egy része elég, mielőtt a szervezetbe kerülne, másrészt mert a krónikus fogyasztók hozzászoktak. Mivel a nikotin növeli az agy dopaminszintjét, fogyasztása súlyos függőséghez vezet. Egyes tanulmányok szerint addiktív hatása erősebb, mint a kokainé és a heroiné.[forrás?] Hatása A nikotin a vegetatív, szimpatikus idegekből noradrenalint, a mellékveséből adrenalint, az agyalapi mirigy hátulsó lebenyéből antidiuretikus hormont tesz szabaddá. Ezekből eredő perifériás hatásai: a vérnyomás, a szívfrekvencia növelése, verejtékezés, a vizeletelválasztás csökkenése, a vér szabadzsírsav-szintjének növekedése. A gyomor-bélmozgások általában lassulnak, ugyanakkor a székelési reflex megindulhat. Központi idegrendszeri hatásai: mérsékelt adagokban általában javítja a szellemi funkciókat, gyorsítja a reakciókat, csökkenti az álmosságot és az étvágyat. Túladagolása számos kedvezőtlen hatást vált ki, részben a receptorok túlzott ingerlése, részben viszont deszenzibilizáció útján való gátlása miatt. Forrás Rang and Dale's Pharmacology, 2011 (angolul) A nikotin átka és áldása Pallas nagylexikon A nikotin kinyerése dohánylevélből Tomorr-hegység A Tomorr-hegység (albán Mal i Tomorrit) a Közép-Albán-hegységnek az Osum, a Devoll és a Tomorrica folyók völgyeitől közrezárt, észak–déli irányban húzódó vonulata Dél-Albániában, Berat városától 15 kilométerre keletre. Legmagasabb pontja a 2415 méteres Partizán-csúcs (Çuka e Partizanit). Egyike az albánok hiedelmekben és mondákban is megszemélyesített „szent hegyeinek”, amely a 19. századvégi nemzeti romantika korszakában az albánság ősiségének egyik szimbóluma volt. Természeti értékeinek köszönhetően 2012 óta a Tomorr-hegységi Nemzeti Park védelme alatt áll. Gyakori írásmódja Tomor/Tomori. Földrajza A Tomorr-hegység a Közép-Albán-hegység egyik legmagasabb vonulata. Legmagasabb pontja a hegység északi részén található 2415 méteres Partizán-csúcs (Çuka e Partizanit), de még két másik csúcs magasodik 2000 méter fölé: a Tomorr-hegy (Maja e Tomorrit, 2379 m) és a Kulmaki-hegy (Maja e Kulmakut, 2173 m). Az észak–déli irányú gerincet északon a Devoll völgykanyarulata és a mesterséges Banjai-tó szegélyezi. A Devoll bal oldali mellékfolyója, a Tomorrica völgye választja el keletről az Ostrovicai-hegységtől, míg nyugati oldalán az Osum kiszélesedő lapálya, illetve ettől délre a hegységen áttörő Osum-szurdok húzódik. A Tomorr tönkje eocén kori mészkőből épült fel, a karsztformákban gazdag hegytető a kainozoikumi eljegesedés felszínformáló hatásáról tanúskodik. A hegység területéből 24 723 hektár a Tomorr-hegységi Nemzeti park védelme alatt áll. A tengerszint feletti magasságtól függően fenyőelegyes bükkösök és tölgyesek borította hegyvidéken hat endemikus növényfaj honos, köztük az csüdfüvek közé tartozó Astragalus autroni. A terület faunájában számottevő populációt alkot a barna medve, a szürke farkas, a vörös róka, a vadmacska, a borz, a vaddisznó, a vadkecske, különböző sasfajok és a siketfajd. A legközelebb eső jelentős település Berat, amely az északi csúcstól 15 kilométerre nyugatra fekszik. A hegység peremvidékén fekvő további városok Poliçan és Çorovoda. A ritkán betelepült terület egyetlen számottevőbb települése a mintegy 800 lakosú Gjerbës, amely közúton legkönnyebben Çorovoda felől közelíthető meg. Kulturális jelentősége A hegyvonulat már az antik időkben is ismert volt; Sztrabón i. e. 1. századi földrajzi munkájában Tomarosz (Τόμαρος) néven említette. Bár a 19. századig itt vezetett keresztül a Beratot Voskopojával összekötő, rossz minőségű karavánút, a Tomorr hegyvidéke napjainkig nehezen járható, szórványosan lakott terület. A környék albánjainak hiedelemvilágában a felhőkbe burkolózó Tomorr-hegység az istenek lakhelye volt, ahova csatározásokkal terhelt időkben a férfiak felmentek, hogy az isteni hegytől kitudják jövőjüket és harci szerencséjük állását. Maga a név is egy nevezetes – Maximilian Lambertz szerint egy ősi illír istenséggel azonosítható – albán mitológiai alakra, Tomorri apóra (albán Baba Tomorri) vezethető vissza. Jelentőségét tanúsítja, hogy a vidék parasztjai körében a Koránra vagy a Bibliára való esküvésnél is erősebb volt a Tomorri apóra adott szó („Për Baba Tomorrin!”). Rendszerint hosszú ősz szakállú öregként személyesítették meg, aki felett négy hosszú csőrű sas kering. A hegy kialakulásához két nevezetesebb eredetmonda kötődik. Az ismertebb legenda szerint a mai Berat városát közrezáró Shpirag-hegy és Tomorr-hegység hajdan óriások voltak, akik véres harcra keltek egymással egy leány kegyeiért. A küzdelem során Tomorri a kardjával alaposan összeszabdalta Shpiragut (ez magyarázza a hegy mély völgybarázdáit), míg amaz több ízben buzogányával sújtott le Tomorrira (ami a lepusztult tönkfelszínhez szolgáltat eredetmagyarázatot). Mindketten belehaltak a küzdelembe, holtukban heggyé változtak, s a halálukat sirató leány könnyeiből keletkezett az Osum folyó. A másik eredetmonda szerint az egyik hegyet az igazságos Tomorri, míg a másikat a félelmetes rossz szellem, Shpiragu lakta. Aki csak megközelítette Shpiragu hegyét, az többé soha nem tért vissza, mígnem egy nap egy fiatal férfi érkezett Berat városába, zsebei a hegy barlangjaiban gyűjtött drágakövekkel teletömve. A kapzsiság felütötte a fejét a város fiataljai körében, akik a vének tanácsának tiltásával szembeszegülve felkerekedtek a Shpiragu hegye felé. Ahogy a hegyhez értek, annak ormáról felemelkedett egy visszataszító rémalak, egy óriási csontváz, ám ekkor a másik hegyből kiemelkedett a beratiakat védelmező Tomorri, és kezdetét vette a harc a két óriás között. A Shpiragu rossz szelleme kardjával lenyisszantotta a Tomorr-hegy ormát, Tomorri pedig mély sebet ejtett a másik testén. A Tomorr-hegység a hiedelemvilág mellett a környék népi vallásosságának is kiemelkedő jelentőségű helyszíne. A bektásik augusztus 20–25-én zarándokolnak el Ali kalifa fia, al-Abbász ibn Ali(wd) vagy albánosan Abaz Aliu jelképes sírhelyéhez. Augusztus 15-én, Szűz Mária mennybevételének ünnepén a keresztények is elzarándokolnak a hegyre. A Tomorr a 19. század utolsó harmadától, az albán nemzeti romantika, a Rilindja korszakának irodalmában – az albán „Petőfi”, Naim Frashëri nyomán – szintén előkelő helyet foglalt el mint az önrendelkezését kereső és identitását építő albán nemzet ősiségének egyik szimbóluma. Andon Zako Çajupi 1902-ben megjelent és nagy visszhangot keltett hazafias verseskötetének címéül választotta az albán hegyóriást, de említhetőek Kostandin Kristoforidhi, Asdreni, Hilë Mosi és Ndre Mjeda Tomorról szóló költeményei is. Emellett Tomorri volt a címe egy 1910-es évekbeli elbasani közéleti folyóiratnak, majd az 1940-es évek fasiszta tiranai lapjának, s ugyancsak róla vette nevét az 1941-ben megnyílt első albán filmstúdió, a Tomorri Film. A közeli Berat labdarúgócsapatának 1957 óta FK Tomori a neve. Látnivalói A nemzeti park védett természeti értékei közül a legjelentősebbek a 300 méter hosszú Kapinovai-barlang (Shpella e Kapinovës), a Kakrukai-barlang (Sterra e Kakrukës), a Proseki-barlang (Sterra e Prosekut), az Uvlen-barlang (Sterra Uvlen), a Dragói-lyuk vízesése (Vrima e Dragoit), az ujaniki morénák (morenat akullnajora të Ujanikut), a 15 hektáros kulmaki páncélfenyves (rrobulli i Kulmakut), valamint a százéves lybeshai platánfa (rrapi i Lybeshës). Az 1430 méteres tengerszint feletti magasságú Kulmaki-hágónál (Qafa e Kulmakut) található a bektási Kulmaki-tekke, mellette Abaz Aliu jelképes sírhelyével, amely augusztus végén népszerű zarándoklati helyszín. A Çorovodából Gjerbësbe vezetőút elején, a Çorovodai-patak fölött ível át az egykori karavánút részét képező, 1640 körül épült Kasabashi-híd (Ura e Kasabashit). U–530 Az U–530 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a hamburgi Deutsche Werft AG-től 1940. augusztus 15-én. A hajót 1942. október 14-én állították szolgálatba. Hét harci küldetése volt, amelynek során két hajót süllyesztett el. Pályafutása Az U–530 első útjára 1943. február 20-án futott ki Kielből Kurt Lange kapitány irányításával. Írországtól északnyugatra, Grönlandtól délkeletre vadászott. Március 9-én a tengeralattjáró rábukkant a Milos nevű svéd hajóra, amely általános rakományt, közte acélt és fűrészárut szállított. A hajó leszakadt az SC–121-es konvojról, így könnyű préda volt az U–530-nak, amely három torpedót lőtt ki rá. A hajó fedélzetén tartózkodó harminc ember vízbe veszett. A tengeralattjáró április 5-én megtámadta a Sunoil nevű amerikai tankert, amely motorhiba miatt leszakadt a HX–231-es konvojtól. A hajót korábban az U–563 már eltalálta, de a tengeralattjárót a tanker fegyveres őrsége elűzte. Az U–530 három torpedót lőtt a hajóra, de csak egy talált, majd később újabb két torpedóval adta meg a kegyelemdöfést a tankernek, amely 102 ezer hordó üzemanyagot szállított a brit haditengerészetnek. A Sunoil legénységének és fegyveres őrségének valamennyi tagja, 69 ember meghalt. A helyszínre érkező HMS Vidette romboló hiába kereste a tengeralattjárót. A tengeralattjáró második útján a Kanári-szigetektől nyugatra, ötödik útján pedig a Karib-tengeren cserkészett szövetséges hajók után. December 26-án megtámadta a kíséret nélkül haladó Chapultepec tankert. A torpedótalálat után a sérült hajónak sikerült elszöknie a tengeralattjáró elől. Az U–530 hatodik harci küldetésének célja Dél-Amerika északi partja volt, ahol azonban nem süllyesztett el egy hajót sem. Utolsó járőrszolgálatára a norvégiai Hortenből futott ki 1945. március 3-án, alig két hónappal a német kapituláció előtt. Július 10-én megadta magát az argentin haditengerészetnek Mar del Platánál. Elsüllyesztett és megrongált hajók * A hajó nem süllyedt el, csak megrongálódott Nikotinfüggőség A nikotin a dohányban található alkaloida. A nikotin az egyik legerősebb függőséget kiváltó szer. A leszokás elvonási tünetekkel jár. A függőség kialakulásáért központi idegrendszeri elváltozások tehetők felelőssé. Káros hatásai az egészségre Elsősorban az idült hörghurut, a tüdőrák, a rosszindulatú daganatos betegségek (méhnyakrák, szájüregi rákok, hólyagrák, hasnyálmirigyrák, gégerák), a szívbetegségek és a magas vérnyomás kockázatát emeli. Terhesség alatt magzati fejlődési rendellenességhez, koraszüléshez, vetéléshez vezethet. Rossz hatással van a szexuális vágyra is. Elterjedtsége A WHO felmérései szerint körülbelül a világ lakosságának egyharmada dohányzik. A fejlődő országokban ez a férfiak 48%-a és a nők 7%-a dohányzik, míg a fejlett ipari társadalmakban a férfiak 42%-át és a nők 24%-át érinti. Évente 4 millióan halnak meg a nikotinfüggőség miatt, ez az arány 2030-ra elérheti az évi 10 milliót is. A dohányzás kérdése ma 250 millió gyermeket és serdülőt érint, akiknek egyharmada a fejlődő országok szülötte. Magyarországi adatok szerint a 13-16 éves fiatalok 70%-a próbálta ki a cigarettát, egyharmaduk rendszeresen dohányzik. Betegség tünetei A nikotin hatása kettős: egyszerre élénkít, javítja a figyelmet, ugyanakkor nyugtató hatása is van, oldja a feszültséget. Serkenti az emésztést. Egy idő után elmúlik ez a kellemes érzés, és az eredetinél rosszabb hangulat alakul ki, ami késztetést jelent a következő cigaretta elszívására. Azonos hatás eléréséhez azonban egyre nagyobb mennyiségre van szükség a hozzászokás miatt. Megvonási tünetek: sóvárgás, ingerlékenység, türelmetlenség, nyugtalanság, fejfájás, koncentrációzavarok, általános rosszullét. Romlik a gondolkodás, fokozódik az étvágy, megjelenhetnek különböző alvászavarok. Kezelés, terápia Leszokáskor a nikotinfüggő szenvedélybetegeknek egyszerre kell szembenézniük a lelki (szertartás, hangulat, jó érzés), és fizika megvonási tünetekkel. A dohányzásról való leszokás történhet egyik napról a másikra, vagy folyamatosan, fokozatos csökkentéssel is. Az adag csökkentését érdemes szakorvos irányítása alatt végezni. Nikotinpótló módszerek: tapasz, orrspray, rágó, cukorka, inhalátor. A dohányzásról való leszokás nem könnyű, a mai egészségpolitika célja a függőség kialakulásának megelőzése betegoktatással, dohányzás elleni kampánnyal, felvilágosítással. Elektromos cigarettával a nikotinfüggőség ellen Nehezen fogadják el az elektromos cigaretta ellenzői, hogy az jelentős szerepet játszhat a leszokásban is, pedig az e-cigaretta rövid történetében is egyre több jel utal erre. A dohányzás elhagyásának ugyanis csak kisebb akadálya a nikotinfüggőség, hiszen ez pár hét alatt megszűnik. A jelentősebb gondot az okozza, hogy az általában hosszabb ideig tartó füstölgés során kialakulnak a pszichológiai tényezők, például a kéz elfoglalásának szükségessége. Az elektromos cigarettázáshoz használt e-liquidek egyre nagyobb része kapható csökkentettt tartalmú illetve teljesen nikotinmentes változatban is, sőt egyes folyadékok a dohányzás okozta károsodások megszüntetésében is szerepet játszhatnak[forrás?]. Szilágysámson Szilágysámson (románul: Șamșud) falu Romániában, Szilágy megyében. Fekvése Szilágy megyében, Kusalytól északnyugatra fekvő település. Története Szilágysámson nevét 1366-ban említették először a korabeli oklevelek Sampson, Sampsond néven, majd 1430-ban már Sámson néven írták. 1366-ig Sámsondi Mihály fia Péter volt a falu birtokosa, azonban ez évben örökös nélkül halt meg, s így birtokát I. Lajos király Jakcsi mesternek ajándékozta. 1430-ban viszont már Sándorházi Balázst írták birtokosának. 1492-ben Szentkirályi Fábián Ambrus birtoka volt, aki a birtokot Dobai Ferencnek adta el. 1563-ban Kőrösi János és Miklós volt a falu földesura. 1657-ben Maksai Ferenc és neje Vid Zsuzsánna birtoka volt, aki Bagosi Zsigmondnak és nejének Borbély Annának zálogosította el. 1697-ben Vid Zsigmondé volt, aki Mocsolyai Veres Ferencnek adta zálogba. 1715-ben 72 lakost számoltak össze a faluban, 1720-ban már 171-en lakták. 1847-ben 1039 lakosából 304 görögkatolikus, 735 református volt. 1890-ben 1150 lakosából 998 magyar, 1 tót, 138 oláh, 13 egyéb nyelvű, ebből 48 római katolikus, 152 görögkatolikus, 910 református, 2 unitárius, 38 izraelita. A házak száma ekkor 228 volt. Szilágysámson a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zilahi járásához tartozott. Nevezetességek Református temploma - A 19. század elején építették át. A fennmaradt visszaemlékezések szerint a templom belseje az átépítésig freskókkal volt tele, de az átépítéskor ezeket lemeszelték. Az 1800-as évek legvégén a templom belsejének orgona felőli végén az eresz alatti részen még láthatók voltak nyomai (szárnyas angyalok). Anyakönyvet 1779-től vezetnek. Híres emberek Szikszai Lajos alispán, politikus 1825 -ben született Szilágysámsonban. Kaszonyi-hegy Természetvédelmi Terület Szabolcs-Szatmár-Bereg megye beregi részén, Barabás község határában található az ukrán-magyar határon fekvő Kaszonyi-hegy Magyarországra átnyúló, déli része, egy egykori szigetvulkán maradványa. A hegy a nevét a szomszédos, időközben Ukrajnához került Mezőkaszony faluról kapta. A Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozó 156,6 hektáros védett területen gazdag az élővilág. Fekvése Barabás község határában, a falutól északkeletre, az ukrán-magyar határ mellett található. Földrajza A Beregi-síkságból kiemelkedő, a Kaszony-Bégányi-dombvidék hegy-láncolatához tartozó szigetvulkán, a Kaszonyi-hegy teteje lapos, plató formájú. 240 méteres tengerszint feletti magasságával ez a megye legmagasabb pontja. A vulkán a középső pleisztocén korban működött. Háromféle vulkáni kőzete közül a leggyakoribb a riolitláva. A hegy déli, délnyugati oldalán található kőbányát időnként még napjainkban is művelik. Növényvilága Növényvilága változatos, sajátosan kettős arculatú. Keleti felén a Kárpátokra jellemző fajok vannak többségben, a déli–délnyugati oldalon viszont az alföldi jellegű gyep- és egyéb növénytársulások uralkodnak. Megtalálható itt az ezüst hársas szurdokerdő és a dárdás karéjú kocsánytalan tölgyesek fás vegetációja, de védelmet érdemelnek a hegy sziklagyeptársulásai is. Állatvilága Állatvilága sokszínű. A nyaranta itt táborozó természetvédők madárgyűrűzés közben a Kaszonyi-hegyen és környékén közel 70 madárfajt számoltak össze, mint például: erdei szürkebegy , vörösbegy , barátposzáta , kékcinege , csilpcsalpfüzike , nagy fülesbagoly , kis fakopáncs , kis légykapó , nagy fülemüle , szürke küllő , ökörszem . Több ritka rovarfaj is otthonra lelt a Kaszonyi-hegyen és környékén. Ilyen például a beregi sokbordás futrinka (Carabus hampei ormayi), amely fokozottan védett és Natura 2000 jelölőfaj. Szőcs Lajos Szőcs Lajos (Küsmöd, 1938. április 4. – Korond, 2008. július 13.) erdélyi magyar helytörténet-kutató, néprajzi szakíró. Életútja, munkássága A tanítóképzőt 1955-ben Székelykeresztúron végezte. 1955–57 között Cséjében, 1963-ig Énlakán, majd Korondon tanított. 1999-ben nyugdíjazták, de végleg csak 2002-ben vált meg a tanítástól. Közben 1970-től a Szovátai Turisztikai Hivatal munkatársa, idegenvezetője volt. A nép- és környezetismeretet a Pro Natura-mozgalom keretében szerettette meg tanítványaival. Különös érdeklődést tanúsított Korond földrajzi környezete, természeti kincsei, elpusztult fürdője, helytörténete iránt. A gyógynövények és népi gyógyászati receptek megismerésére is kiterjedt a figyelme. Főleg a sóvidéki falvakból (Alsó- és Felsősófalva, Atyha, Etéd, Énlaka, Korond, Küsmöd, Siklód, Sóvárad) jelentős hely- és családnévanyagot is gyűjtött, amely Janitsek Jenővel közös füzetekben a Magyar névtani dolgozatok sorozatában jelent meg, a sorozat 5–13. füzeteként. A Partiumi Füzetekben megjelent Turulmadaras emlékműveink c. kötethez (Nagyvárad, 2002) ő szolgáltatott adatokat az alsósófalvi, bözödújfalusi, énlakai és küsmödi emlékművekről. A népi írásbeliség emlékeit kutatva több értékes helytörténeti iratot is talált, archivált. További kutatási területei a korondi fejfák, székelykapuk, Korond természeti ritkaságai, ragadványnevei, szüreti báljai, a húsvéti locsolóversek, a tapló feldolgozása, a gyermekjátékok, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc helyi emlékezete. Írásai az Udvarhelyi Híradó, Hargita Népe, Udvarhelyszék, Erdélyi Gyopár, Erdélyi Nimród, Unitárius Közlöny, Híradó Kalendárium, Honismeret, Vasárnap, Romániai Magyar Szó, Székelyföld és a Kiskunfélegyházi Közlöny hasábjain, valamint a Korondi fazakasvásárok hasábjain jelentek meg, valamint a Korondi sokadalom c. tanulmánykötetben (Csíkszereda 2000). Pályamunkáit a Kriza János Néprajzi Társaság, a Néprajzi Múzeum, az Erdély Kultúrájáért Alapítvány és a Budapest Kőbányai Önkormányzat díjazta, 2001-ben az EMKE Vámszer Géza-díjával tüntették ki. 1993-tól a KJNT, 1994-től a Magyar Néprajzi Társaság tagja, 1998-ban a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Közművelődési Egyesület tiszteletbeli tagjává választotta. Kötetei Húsvéti locsolkodó szokások és locsolóversek a Firtos vidékén (Kiskunfélegyháza, 1994); Húsvéti hajnalozás és locsoló versek (Molnár Istvánnal, Csíkszereda, 1998); Sóvidék olimpiai birkózó aranyérmesei (Keresztes Lajos és Lőrincz Márton, Korond, 2004). 1994-es női vízilabda-világbajnokság Az 1994-es női vízilabda-világbajnokságot az úszó-világbajnokság keretében rendezték meg Rómábanben, Olaszországban. A vízilabdatorna mérkőzéseit szeptember 1. és szeptember 9. között tartották. A világbajnokságon 12 nemzet csapata vett részt. A tornát a magyar csapat nyerte, története során először. Lebonyolítás A 12 csapatot 2 csoportba osztották, mindkét csoportban 6 csapat szerepelt. A csoportokban körmérkőzések után alakult ki a végeredmény. A csoportkör után egyenes kieséses rendszerben folytatódott a torna. Az első két helyezett jutott tovább az elődöntőbe. A harmadik és negyedik helyezettek az 5–8. helyért, az ötödik és hatodik helyezettek a 9–12. helyért játszhattak. Eredmények Helyosztók A 9–12. helyért A csapatok a csoportmérkőzéseken lejátszott egymás elleni eredményeiket magukkal hozták. Az 5–8. helyért A csapatok a csoportmérkőzéseken lejátszott egymás elleni eredményeiket magukkal hozták. Markt Schwarzenbach Feketevár (németül: Markt Schwarzenbach) mezőváros Ausztria Alsó-Ausztria tartományában, a Bécsújhelyvidéki járásban. Fekvése Nagymarton, Burgenland és Magyarország közelében, a Rozália-hegység és Bucklige Welt határán. Története A mezőváros a Kőszegieké, Königsbergeké és Esterházyaké volt egykoron, 1362-ig a Magyar Királysághoz tartozott. Nevezetességei Épületek Feketevár vára ( németül : Schloss Schwarzenbach ) a Schlossbergen Római katolikus Szent Bertalan templom Maria Bründl-kápolna, búcsújáróhely Árvízi emlékkereszt az 1895-ös árvíz áldozatainak emlékére Eggenbuch-kápolna Óvoda Temető és ravatalozó Múzeumnak otthont adó kilátótorony a kelta élményparkban Restaurált kelta építmények Pessenlehner-malom Mezőváros Háza Tűzoltóház Iskola Ifjúsági ház Tévé-adótornyok Víztornyok Maria Bründl-kápolnához vezető keresztúti állomások Nepomuki Szent János-szobor Kegyképek Parkok Park a mezőváros bejáratánál Karl Weber-park Az I. és II. világháború áldozatainak emlékműve Játszótér Természeti nevezetességek Erdei tanösvény Madártani ösvény Mamutfenyő Múzeumok Szabadtéri múzeum: kelta sáncrendszer Múzeumnak otthont adó kilátótorony a kelta élményparkban Őstörténeti túraút Kiállítások a városházán Színház és zene Az SC Schwarzenbach színházi előadásai Néptánccsoport Rendszeres rendezvények Kelta ünnep Farsangi felvonulás Feketevári kultúrnap Tűzoltóbál Sportolók farsangi jelmezbálja Munkások virágbálja Parasztbál Az ifjúsági klub bálja Sport SCS-sportpálya Edzőpálya Mountainbike pálya Turistautak Lovaspályák Burgenlandi kerékpárúthálózat Folyamatos írás A folyamatos írás a szavak szóköz vagy más tagolójel nélküli írása, amelynek az egyes nyelvek helyesírásában fontos szerepe, önálló jelentése lehet. Az egybeírás hagyományának olykor egyszerűen a helytakarékosság volt az oka, mint például a rendszerint kőbe vésett ókori latin feliratok esetében, melyek szövegeit rendszerint folyamatosan, szóköz nélkül jegyezték le (az eljárás neve scriptio continua). A legtöbb mai nyelvben azonban az egybeírásnak nyelvi funkciója van: számos esetben szóösszetételek létrejöttét, ezáltal az összekapcsolt szavak fogalmi önállósulását jelzi, máskor a kiejtést tükrözi (mint az olasz névmásoknál vagy a cseh vagy szlovák tagadószónál). A szavak fogalmi önállósulása is összhangban lehet a kiejtéssel, például az összetételeket már jellemzően önálló szóként hangsúlyozzuk (például szövegszerkesztő: csak az első szóra esik hangsúly), alkotóelemeiktől függetlenül. A kevésbé meghonosodott, ill. alkalmi összetételek tagjai azonban megőrizhetik önálló kiejtésüket, noha ezeket is egybeírjuk (például jádekösöntyű, vö. faasztal). A jelentés megváltozásának, a fogalmak önállósulásának több fajtája van, s ezek közül nem mindet írjuk egybe. A szólások, közmondások is önállósultak ugyan, mert elkülönültek az elemeik szó szerinti jelentésétől (például csütörtököt mond: nem 'a pénteket megelőző napot említi', hanem 'tönkremegy'), ám ezeknél megmarad a különírás. Az egybeírható szavak hossza, az egybeírás szabályai igen eltérőek lehet a nyelvekben: az angolban rendszerint csak a rövid elemekből álló összetételeket írják egybe (s azokat se mindig), németül viszont meglehetősen hosszú fogalmakat is egybeírnak. Az egyes nyelvek különbségére jellemző, hogy egyazon fogalmat angolul vagy franciául több szóban írnak, míg németül vagy magyarul ugyanezeket sokszor egybeírják. Trident Studios A Trident stúdió London úgynevezett Soho körzetében megtalálható zenei stúdió. 1967-ben építtette Barry és Norman Sheffield. Az első jelentősebb itt felvett sláger a Manfred Mann „My Name Is Jack” című dala volt 1968 márciusában. Az első fontosabb album Lou Reed Transformer című lemeze volt, amelyek David Bowie volt a producere. Bowie később maga is több albumát itt vette fel, beleértve a híres Ziggy Stardust és Aladdin Sane albumokat. Rick Wakeman akkoriban a stúdió házi billentyűse volt, így több híres Bowie-dalban közreműködött. A stúdió mindg úttörő volt a modern technikai berendezések használatában: elsőként alkalmaztak 8 sávos felvevőt, és Dolby technológiát. A 8 sávos felvevő miatt a Beatles itt vette fel a „Hey Jude” című dalát, mivel az Abbey Roadban akkor még csak 4 sávos technológia volt. Később a Fehér album több dalát itt vették fel, és az Apple Records művészei dolgoztak itt, a Beatles feloszlása után pedig George Harrison és Paul McCartney is vettek itt fel albumokat. A stúdió vezetői kezdték el menedzselni a Queen együttest 1971-ben, itt vették fel az együttes első albumait. A Queen és a vezetőség között rossz volt a viszony, és 1975-ben fel is bontották a szerződésüket. Az együttes „Death on Two Legs” című dala a stúdió egyik alapítójáról, Norman Sheffieldről szól. Görmin Görmin település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Népesség A település népességének változása: Dánia történelme A Dán Királyság és a modern kori Dániához tartozó területek történelme. Dánia az őskorban és az ókorban A mai Dánia területén már több mint százezer éve élnek emberek, bár a legutóbbi jégkorszak idején a területet borító jégpáncél átmeneti elvándorlásra kényszerítette őket. Általános vélekedés szerint Dánia már az i. e. 12. évezred óta folyamatosan lakott terület. A mezőgazdaság i. e. 3000 körül jelent meg. A bronzkor idején Dánia területén olyan kultúra virágzott, mely halottait földi javaikkal együtt halomsírokba temette. Ebből az időszakból sok dolmen és sziklasír maradt fenn. A rengeteg bronzból készült lelet között találhatók vallási témájú műalkotások és hangszerek, valamint olyan tárgyak, melyek a társadalom rétegződésére utalnak. A prerómai vaskor idején Dánia és Dél-Skandinávia éghajlata hidegebb és nedvesebb lett, ami nem kedvezett a mezőgazdaságnak, jelentős volt az elvándorlás. Ekkoriban a vasat a tőzeglápokban található vasércből kezdték kinyerni. Ebben az időben Dániát és Északnyugat-Európa más részeinek kultúráját erőteljes kelta hatás érte, mely a régebbi helységnevekben is megfigyelhető. A Római Birodalom – bár nem hódította meg Dániát – élénk kereskedelmi kapcsolatot tartott fenn a terület lakosaival, melyre az itt talált római pénzérmék adnak bizonyítékot. A legkorábbi ismert rúnaírással készült felirat 200 körül keletkezett. A termőföldek kimerülése az i. e. 1. században egyre nagyobb mértékű migrációt okozott Észak-Európában, de ez volt az oka a teuton törzsek és a Galliában állomásozó rómaiak közötti ellenségeskedésnek is. Az 1. századból származó leletek nagy része római eredetű. Valószínűnek tűnik, hogy az előkelő dán harcosok egy része a római hadseregben szolgált. Ebben az időben megesett, hogy az embereket megölték és a lápba dobták. Ezeket az embereket ma lápi múmiákként ismerjük. A holttestek a lápban nagyon jó minőségben konzerválódtak, így rengeteg értékes információval szolgálnak az akkoriban ott élő emberekről. Germán vaskor Az 5. és 7. század közötti tömeges népvándorlás idejének észak-európai tárgyi kultúráját germán vaskornak nevezik. A korszak legismertebb leletei a tőzeglápokból előkerült, mumifikálódott holttestek. Ezek közül a két legismertebb a tollundi férfi és a haraldskæri nő. A korai dán társadalomról szóló hézagos források közül a legfontosabbak Iordanes Getica című művében „Scandza” lakóiról szólva úgy írta le a származóknak írta le a dánokat, hogy ők űzték el a herulokat lakóhelyükről. Tours-i Szent Gergely azt jegyezte fel, hogy az 530-as években egy dán „király” a tengerről Galliára, de I. Theuderik frank király fegyveresei legyőzték. A „dán” megnevezést azonban a kora középkori források általában Skandinávia egész népességére alkalmazták. Az azonban bizonyos, hogy a mai dánok ősei már a 6. században tengeri rablóportyákat szerveztek. Azok a skandináv vezérek, akik e korai katonai akciókat vezették, csak egy-egy alkalmi fegyveres csoport, kisebb, a hadjáratokra alkalmas hajóval rendelkező sereg parancsnokai voltak, akiket a rúnafeliratokban leginkább „saekonunqr”, azaz „tengeri király” néven neveztek. A germán népeknél általában már néhány, vagy néhány tucat fő is jelenthetett sereget (herí, here, Heer). A területi hatalommal is rendelkező szakrális királyokat a népgyűlések, a thíngek választották, melyek az istenektől származtatott szokásjogok alapján álló, ugyancsak szakrális intézmények voltak. A 13. században írásba foglalt dán szokásjogi gyűjteményekből levezethető, hogy valószínűleg már az ezt megelőző évszázadokban három nagyobb szokásjogi és ahhoz kapcsolódó dán törzsi térség létezett: Skåne, Sjælland és a többi sziget, valamint a Jylland-félsziget. Hålogalandi Ottar 9. századi ónorvég utazó, kereskedő Skandináviáról írt úti beszámolójában északi és déli dánokról írt: az előbbiek a szigeteken és a mai Délkelet-Norvégia, Délnyugat-Svédország földjén éltek, az utóbbiak pedig Jyllandon. De sem a szokásjogok szerinti tagolódás, sem pedig az Ottar-féle megkülönböztetés nem jelentett politikai szerveződéseket. Egyes írásos források, valamint főleg a nagyméretű építkezések, például a hatalmas Danevirke-sánc, amely dél felől oltalmazta a térséget, azonban arra utalnak, hogy Jyllandon már a 8. században a kiterjedt területi-politikai egység, központi hatalom létezett. A dán területek és törzsek további egységesülésében – aminek részletei nem ismeretesek – nagy szerepet játszott a frank fenyegetés, különösen Nagy Károly hódító politikája. A korai dán uralkodók Más germán népekhez hasonlóan a dán királyok is az istenektől származtatták nemzetségüket; a dánok ősapjának, Humlinak a fiai, Frodi és Dan voltak a mitikus őskirályaik. A valóságban is gyakran előfordult, hogy fivérek közösen gyakorolták a királyi hatalmat, amint arról Saxo Grammaticus is megemlékezett. A Jyllandon a 9. század elején uralkodó Godfred királyról már számos más forrás is megemlékezik; többek között a dán király 808-ban a frízek elleni flottabázisként használta Hedeby kikötővárosát. Harcolt a Holstein keleti részén élő elbai szláv törzsek ellen is, akik Nagy Károllyal szövetkeztek. Dánia uralmát ki akarta terjeszteni a fríz területekre is, amelyek azonban a frank birodalom érdekszférájába tartoztak. Nagy Károly ezért ellenségként tekintett Godfred királyra, aki 810-ben 200 hajóból álló flottával támadást indított Frízföld ellen. A frankok által támogatott belső ellenfelei azonban meggyilkoltak Godfredet. Utóda unokaöccse, Hemming lett, aki 811-ben békét kötött a frankokkal és az Eider-folyónál állapították meg Dánia déli határait. Dánia a középkorban A legkorábbi irodalmi emlékek A dán kultúra legkorábbi bemutatása a Widsith és a Beowulf költeményekhez, valamint későbbi skandináv szerzőkhöz, például Saxo Grammaticushoz köthető. Ezek legnagyobb része mítosz és legenda. Homéroszhoz hasonlóan egy korábbi világot próbáltak bemutatni, melynek viszonyai már akkor is rég megváltoztak. Ennek ellenére ezek a művek tartalmazhatnak néhány valós adatot. A vikingek A 8. és 11. század között Dánia nagy részét a később vikingekként ismert emberek lakták. Társadalmi berendezkedésük a terület korábbi lakosaiénál sokkal összetettebb volt. Észak-Európa számos települését kifosztották, a kontinens többi részével pedig élénk kereskedelmet folytattak. A viking-korban Dánia a Jyllandra, Sjællandra és a mai Svédország déli részére kiterjedő nagyhatalom volt. A 11. században II. Knut majdnem harminc évig volt egyszerre dán és angol király. Dánia egyesítése és a kereszténység A mai Dánia területén sokáig több kisebb királyság létezett. 980 körül Kékfogú Harald egyesítette ezeket a királyságokat. Ugyanebben az időben egy német misszionárius tett nála látogatást, aki – a legenda szerint – túlélte a tűzpróbát, így győzve meg a királyt, hogy térjen keresztény hitre. A régi skandináv mitológiát felváltó új vallás előnyös volt Harald számára. A keresztény hit felvétele a Német-római Birodalom támogatását is biztosította, emellett jó ürügyet adott arra, hogy Harald megszabaduljon ellenfeleitől, akik a régi hit szellemében éltek. Az egyház stabil közigazgatási rendszert is jelentett, melynek segítségével a király sokkal hatékonyabban kormányozhatta országát. II. Knut 1035-ben bekövetkezett halála után Anglia kikerült a dán fennhatóság alól, Dániában pedig zűrzavaros időszak vette kezdetét. A vikingek Norvégiából többször megtámadták az országot. I. Knut unokaöccse, Svend Estridsen helyreállította a királyi hatalmat és jó kapcsolatot ápolt a brémai érsekkel, aki akkoriban egész Skandinávia érseke is volt. A 12. század elején Dánia az önálló skandináv egyházkerület központja lett. Nem sokkal később Svédország és Norvégia is megalapította Dániától független érsekségeit. A század közepe nehéz időszak volt Dánia számára, az országban polgárháború dúlt. Végül Nagy Valdemár ragadta magához a hatalmat, megerősítette az országot és újjászervezte a közigazgatást. Absalonnal, roskilde püspökével tulajdonképpen újra felépítette Dániát. 1167-ben Absalon erődöt építtetett egy Havn nevű faluban, amit ekkortól kezdtek Koppenhágának hívni (dánul København). Valdemár és Absalon Dániát a Baltikum meghatározó országává tette, mely később kereskedelmi és területszerző háborúkat vívott a Hanza-szövetséggel, Holstein hercegeivel és a Német Lovagrenddel. Valdemár és utódai több „keresztes háborút” indítottak új területek reményében, például Észtország ellen. A legenda úgy tartja, hogy a dán zászló, a Dannebrog 1219. június 15-én, a lyndanissei csatában a mennyből hullt alá, erőt és reményt adva a vesztésre álló dán hadaknak, melyek végül megnyerték a csatát. A középkorban erős szövetség alakult ki a korona és az egyház között. Az országban templomok ezrei épültek. A 12. században a gazdaság a nagy haszonnal járó hering-kereskedelemnek köszönhetően virágkorát élte, ám a 13. század rengeteg nehézséget hozott, a királyi hatalom átmenetileg összeomlott. A királyok problémái A dán királyok nehezen tartották fenn hatalmukat az ellenálló nemességgel és egyházzal szemben. Sokáig a pápa és a király között is feszült volt a viszony. A 13. század végére a királyi hatalom jelentősen meggyengült, a nemesség az uralkodót egy kiváltságlevél kiadására kényszerítette, amit ma az első dán alkotmányként tartanak számon. Az 1227-es bornhövedi csatát követően Dánia meggyengülése mind a Hanza-szövetségnek, mind Holsteinnek kedvezett. A holsteini hercegek a királytól kapott hűbérbirtokok révén az ország nagy részére kiterjesztették uralmukat, a királynak pedig pénzt adtak kiadásai fedezésére. Ennek következtében 1320-ra a király a Dánia nagy részét birtokló hercegek bábjává vált. Az 1330-as és 1340-es évekre az országot fel is osztották egymás között. Skåne egy időre a svéd királyé lett. 1340-ben Valdemar Atterdag lett Dánia királya. Tehetséges politikus volt, a hercegeket egymás ellen fordította s így visszaállította Dánia régi egységét. Az országot ekkoriban elérő nagy pestisjárvány is a segítségére volt. 1360 utáni területszerző kísérletei a Hanza-szövetséggel való összetűzéshez vezettek. A szövetség súlyos vereséget szenvedett Gotland elvesztésével, mert Visby, egy fontos kereskedőváros is a szigeten volt. A Hanza-szövetség és Svédország Dánia elleni szövetsége kezdetben kudarcra volt ítélve, mert a dánok elfogtak egy Hanza-flottát és csak magas váltságdíj ellenében adták azt vissza. Ám a jyllandi nemesség fellázadt a balti területszerző háború költségeit fedező magas adók miatt, a király pedig 1370-ben száműzetésbe kényszerült. Ezután az Øresund erődei a Hanza-szövetség birtokába kerültek. I. Margit és a kalmari unió 1375-ben Valdemar Atterdag lánya, I. Margit került a trónra. A dán és norvég korona egyesítésének reményében VI. Haakon norvég királyhoz adták feleségül. Mivel Haakon rokonságban állt a svéd királyi családdal, Svédország bevonását is tervezték. Eredetileg Margit fia, III. Olaf uralta volna a három királyságot, ám annak 1387-ben bekövetkezett halála miatt Margitra hárult ez a szerep. Az 1397-ben megalakult Kalmari unió keretében egyedül, de nagy szakértelemmel kormányozta Dániát, Norvégiát, Svédországot, Feröert, Izlandot, Grönlandot és a mai Finnország területét. Utódja, Pomerániai Erik nélkülözte I. Margit tehetségét, az unió felbomlásáért közvetlenül felelős volt. Ennek ellenére az uniónak még mindig voltak támogatói, így az 1440-ben trónra kerülő Bajor Kristófot mindhárom országban királlyá választották, Skandinávia pedig ismét egyesült. A svéd nemesség egyre elégedetlenebb volt a dán vezetéssel, az unió pedig már csak jogilag létezett, gyakorlatilag megszűnt. 1513-ban II. Keresztély lett Dánia királya (a svéd trónt 1520-ban szerezte meg). Állítólag azt mondta, hogy „ha a kalap a fejemen látná a gondolataimat, levenném és elhajítanám”. Ez nyilvánvalóan fondorlatos, machiavellista politikáját szimbolizálja. Az unió megerősítésének reményében legyőzte Svédországot, az 1520. november 7-e és 10-e közötti stockholmi vérfürdő során pedig a svéd unióellenes liga mintegy száz vezetőjét végeztette ki. A vérfürdő véget vetett a skandináv egység reményének. Miután Svédország 1521-ben végleg kivált a Kalmari unióból, Dániában és Norvégiában polgárháború tört ki, emellett pedig a reformáció is teret hódított. A dolgok rendeződése nyomán a dán államtanács meggyengült, a norvég államtanács pedig megszűnt. A két ország 1536-ban Dánia–Norvégia néven perszonáluniót alakított. Norvégia megtartotta saját törvényeit, bizonyos intézményeit, pénzrendszerét és hadseregét. Mivel Norvégia öröklött királyság volt és független Dániától, a királyoknak fontos volt, hogy dán uralkodókként norvég királyokká is válasszák őket. A perszonálunió 1814-ig állt fenn. Dánia az újkorban A reformáció A Martin Luther elveiből kialakult reformáció nagy hatással volt Dániára; ma a Dán Népegyház lutheránus. A reformáció 1536-ban jelent meg az országban. Mint Európában oly sok helyen, a protestantizmus elterjedését az emberek egyházi reformok iránti igénye és a kormányzat Rómától való függetlenségének növelése is segítette. A Rómától való függés csökkentése magában foglalta az egyházi földek lefoglalását, melynek nyomán a király éves jövedelme megháromszorozódott. A katolikus egyházzal szembeni széles körű elégedetlenség miatt az 1530-as évek elején az emberek rendszeresen dúltak fel kolostorokat és templomokat. Amikor I. Frigyes 1533-ban meghalt, az ország irányítását egy püspökökból álló tanács vette át. A tanács tagjai nem engedték, hogy III. Keresztélyt megválasszák, mert attól tartottak, hogy az új uralkodó támogatná a lutheránusokat. A nemesek és Lübeck polgármesterének fegyveres ellenállása arra kényszerítette őket, hogy elfogadják az új uralkodót. Ezután az egyházi földeket elkobozták (hogy a király fizetni tudjon az őt szolgáló seregeknek), a papokat pedig a lutheránus hitre való áttérésre kényszerítették. Dánia hamarosan a lutheranizmus egyik bástyája lett. A 17. század Dániában a szigorú lutheranizmus időszaka volt. A kálvinizmust hirdető vagy arra hasonlító tanokat és Ulrich Zwingli tanait keményen üldözték. Politikai élet A 16. században Dánia meggazdagodott. Ezt az tette lehetővé, hogy az Øresund mindkét partja az országhoz tartozott, így a szoroson áthaladó hajóktól adót tudtak beszedni. A Lengyelországból Hollandiába és Európa más országaiba irányuló gabonaexport a sokszorosára nőtt, a dán uralkodók pedig minden lehetőséget megragadtak, hogy hasznot húzzanak belőle. A dán gazdaságon a németalföldi szabadságharc is sokat lendített, mert rengeteg holland menekült érkezett az országba, akik korábban Európa gazdaságilag legfejlettebb területén éltek. Ez elősegítette a társadalom modernizációját és hozzájárult a Hollandiával való kereskedelmi kapcsolat kialakulásához is. Ekkoriban Dánia viszonylag erős országnak számított. A 16. századi európai politika nagyrészt a katolikusok és protestánsok küzdelméről szólt, ezért elkerülhetetlen volt, hogy Dánia, egy erős, egységes lutheránus állam egy esetleges nagy vallásháború részesévé váljon. Az 1620-as évek elején a harmincéves háborúban a protestáns államok vesztésre álltak, ezért Dániát kérték fel „a protestáns ügy megmentésére”. IV. Keresztély számára a németek elleni katonai beavatkozás kudarc volt, ráadásul Svédország később több sikerrel járt a dánoknál. Ennek ellenére IV. Keresztélyt az egyik legjelentősebb dán királyként tartják számon. Hatvan évig, 1588-tól 1648-ig uralkodott, a nép emlékezetében pedig – az általa kezdeményezett építkezések és városalapítások miatt – a királyi trónon ülő építészként él. Dánia számos híres épülete az ő uralkodása idején készült. Halála után Dánia katasztrofális háborút vívott Svédországgal. A rendkívül hideg 1658-as tél lehetővé tette, hogy X. Károly Gusztáv svéd király seregei átkeljenek a befagyott Kis- és Nagy-Bælten. A svédek ezután Koppenhága felé meneteltek, s csak Brandenburg, Lengyelország és Ausztria közös katonai beavatkozása mentette meg a dánokat a teljes összeomlástól. Az eseményeket gyors béke követte, hogy a fővárost megkíméljék svédek. Az 1658. február 26-án megkötött roskildei béke értelmében a három leggazdagabb dán tartomány, Skåne, Halland és Blekinge Svédországhoz került. Abszolutizmus A svédek elleni vereség nyomán III. Frigyes meggyőzte a nemességet, hogy csökkentsék hatalmukat és adják fel adómentességüket. Így Dániában is kialakult az abszolút monarchia. Az országgyűlést feloszlatták és több évszázadon keresztül nem is hívták össze. Ezalatt az idő alatt a hatalom Koppenhágában összpontosult. A kormányzat hierarchikusabbá vált, középpontjában a király állt. Az államapparátust a királyi tisztviselők és a bürokraták egy csoportja irányította. A régi nemesség nem támogatta ezt a rendszert, mivel befolyásuk jelentősen csökkent. Az 1670-es évekre Dánia annyira megerősödött, hogy megkísérelhette fegyverrel visszaszerezni elvesztett keleti tartományait. Az 1672-ben kirobbant francia–holland háborúban Svédország, Franciaország szövetségeseként 1674-ben megtámadta Brandenburgot, de a szárazföldön több vereség érte. A kedvező alkalmat kihasználva III. Frigyes fia, V. Keresztély király 1676-ban csapatokat küldött Skåne, Blekinge és Rügen visszafoglalására. A kialakuló skånei háborúban azonban a dán hadsereg, kezdeti sikerek után súlyos vereségeket szenvedett az 1676-os lundi és az 1677-es landskronai csatákban. Az 1678-as nijmegeni békeszerződés után Hollandia és a Német-római Birodalom kivált a háborúból, Dánia és Brandenburg magára maradt, szemben a győztes francia–svéd szövetséggel. Az 1679. szeptember 2-án a győztes francia nagyhatalom nyomására Svédországgal megkötött fontainebleau-i béke, majd a szeptember 26-án ezt megerősítő és részletes rendelkezéseket tartalmazó lundi békeszerződés értelmében Dánia lemondott Dél-Svédországról, a dán csapatokat kivonták Skåne tartományból. Az itt élő dán lakosság partizánháborúba kezdett, ezt azonban a svéd haderő kíméletlen terror alkalmazásával letörte. A kormányzati mechanizmust és a törvényeket modernizálták. 1683-ban a tartományok saját törvényeit az egész országban hatályos törvényekre cserélték, melyeket a Danske lov 1683-ban gyűjtöttek össze. Kezdeményezés született a súlyok és más mértékegységek szabványosítására valamint a megművelt földek felmérésére és egy földhivatal felállítására. A felmérés lehetővé tette, hogy az adót – ami hozzáadódott a királyi földekből származó jövedelmekhez – a föld tulajdonosától közvetlenül szedjék be. Ebben az időszakban az ország népessége egyenletesen növekedett: 1660-ban (amikor több tartomány Svédországhoz került) 600 000-en, 1720-ban pedig 700 000-en éltek az országban. Dánia népessége 1807-ben már 978 000 fő volt. A mezőgazdaság egyeduralmának megtörésére tett kísérletek nem jártak sikerrel. Ipar – Koppenhágán kívül – szinte alig létezett Dániában. A 17. század végére kialakult minimális ipar is csak a hadsereg ellátását szolgálta. A kivitel legfontosabb célországa Hollandia volt. A nemesség száma nagyjából 2000 fő volt, ám ők birtokolták az ország földjének majdnem felét. Dánia a 18. század elején a Habsburg Birodalmat támogatta a spanyol örökösödési háborúban, illetve szintén az osztrákok mellett foglalt állást a Rákóczi-szabadságharc kérdésében is: Magyarországon a szabadságharc évei alatt több ezer dán katona harcolt, nekik köszönhető egyebek mellett az osztrákok zsibói győzelme. Vidéken az irányítás még mindig a földesurak kezében volt, időnként viszont királyi megbízottak felügyelték a törvények betartását. 1733-ban bevezették a jobbágyságot, amivel a vidéki mezőgazdasági munkásokat szülőhelyükhöz kötötték. Ez azt jelentette, hogy a földesúr engedélye nélkül nem hagyhatták el azt a birtokot, ahol megszülettek. Célja elvileg a milícia megszervezése volt, ám a jobbágyok olcsó munkaerőt is jelentettek. Az új, liberálisabb szellemiségű koppenhágai polgárság kezdeményezésére a jobbágyságot 1788-ban eltörölték. A 18. század végén széles körű mezőgazdasági reformokat hajtottak végre. A régi típusú háromnyomásos gazdálkodást eltörölték, a kisebb földeket a nagyobb birtokokba olvasztották be. A 18. század folyamán a dán gazdaság – mivel Európában megnőtt az igény a mezőgazdasági termékekre – különösen jól teljesített. A dán kereskedelmi hajók jelenléte Európában és az észak-atlanti térségben hozzájárult a karibi és észak-atlanti területeken történt dán gyarmatosításhoz is. A dán középosztályban egyre nagyobb teret nyert az új etikett és a felvilágosodás. Ennek eredményeképp megnőtt az érdeklődés a személyi szabadság iránt. A 17. és 18. század folyamán működő cenzúra a 18. század utolsó tizenöt évében jelentősen enyhült. Ezzel egyidőben egyfajta dán nacionalizmus alakult ki: a királyi udvar német és norvég tagjai ellen nőtt az agresszió, nőtt a dán nyelv és kultúra iránti büszkeség, végül pedig törvényben tiltották meg „idegenek” kormányzati tisztségviselését. A németek és dánok közötti ellenségeskedés a 18. század közepe óta egyre erősödött. A dán állam a felvilágosult abszolutizmus mintája lett. 1784 és 1815 között az egész országban felszámolták a jobbágyságot, a parasztok többsége földbirtokos lett. Bevezették a szabad kereskedelmet és az általános közoktatást. Gyarmatosítás A 17. és a 20. század között Dánia számos gyarmatot hozott létre Skandinávián kívül. Az észak-atlanti területeken ilyen gyarmat volt Grönland és Izland. Az Európában uralkodóvá váló merkantilista szemlélet jegyében IV. Keresztély volt az első uralkodó, aki fontosnak tartotta a tengeri kereskedelem szerepének növelését. Az első dán gyarmatot 1620-ban alapították az indiai Tranquebarban. A Karib-térségben 1671-ben Saint Thomas, majd 1718-ban Saint John szigetén alapítottak gyarmatot, 1733-ban pedig Saint Croix-t vették meg Franciaországtól. Tranquebar és más kisebb indiai gyarmatok mintegy kétszáz évig voltak Dánia kezében. Tranquebarban volt a Dán Kelet-indiai Társaság központja is. A Dán és Svéd Kelet-indiai Társaság legjobb időszakában több teát importált, mint a Brit Kelet-indiai Társaság – a szállítmány 90%-át pedig Nagy-Britanniába csempészték be, ami rengeteg hasznot hozott a két szervezetnek. A napóleoni háborúk idején azonban mindkét szervezet összeomlott. Dánia több új gyarmatot és erődítményt hozott létre Nyugat-Afrikában, elsősorban rabszolgakereskedelem céljából. Dánia a 19. században A napóleoni háborúk A fejlett dán gazdaság összeroppant a napóleoni háborúk kiadásai és veszteségei alatt. 1801-ben a brit flotta megtámadta Koppenhágát, ami a dánok franciákkal való szövetségéhez vezetett. A britek 1807-ben ismét Koppenhágát bombázták; az eseménynek civil áldozatai is voltak. A dán flottát elfogták és Nagy-Britanniába vitték, melynek nyomán kitört az úgynevezett ágyúnaszád-háború. Az 1814-ben megkötött kieli béke értelmében Norvégia jutalomképpen Svédországhoz került, mert Svédország a győztes oldalon állt. Ám a norvégok fellázadtak, kikiáltották függetlenségüket és Keresztély Frigyes koronaherceget (a későbbi VIII. Keresztélyt) királyukká választották. Egy Svédországgal vívott rövid háború után azonban le kellett mondania, hogy egy svéd–norvég perszonálunióban Norvégia megtarthassa autonómiáját. Ebben az időben Dánia a szó legszorosabb értelmében csődbe jutott. A kereskedők elmenekültek, az emberek élete nélkülözéssel telt. Érdekes módon ezt az időszakot a dán szellem aranykorának is nevezik. Az irodalom, a festészet, a szobrászat és a filozófia egyaránt jelentős változáson ment keresztül. Ebben a korban élt és alkotott Hans Christian Andersen író, Søren Aabye Kierkegaard filozófus, Bertel Thorvaldsen szobrász és Nikolaj Frederik Severin Grundtvig pedagógus és lelkipásztor. Nacionalizmus és liberalizmus Dániában az 1830-as években alakultak ki az első liberális és nacionalista mozgalmak. Az 1848-as forradalmak után, 1849. június 5-én Dánia államformája alkotmányos monarchia lett. A polgárság részt követelt a kormányzásból, VII. Frigyes pedig – elkerülendő a véres forradalmat – engedett akaratuknak. Az új alkotmányban szerepelt a hatalommegosztás és a felnőtt férfiak választójoga. A király a végrehajtó hatalom élén állt, melyet a parlament két kamarájából álló törvényhozás egészített ki; a Folketing tagjait a polgárok, a Landsting tagjait pedig a földbirtokosok választották. Felállították a független bíróságok rendszerét is. 1845-ben az indiai Tranquebart az Egyesült Királyságnak adták el. A dán király birodalma négy részből állt: Jyllandból és a szigetekből, melyek a szorosabban vett királyságot alkották, valamint Schleswigből és Holsteinből, melyek perszonáluniót alkottak Dániával. A dánok a 19. század kezdete óta úgy tekintettek a két hercegségre, mintha azok az országhoz tartoznának. A két hercegség többségben lévő német lakossága körében viszont egy schleswig-holsteinista mozgalom alakult ki, mely a Dániától való elszakadást tűzte ki céljául. A hároméves háború az 1849-es alkotmánymódosítás miatt tört ki, mely után a korábbi status quo csak a britek és más nagyhatalmak beavatkozásának köszönhetően maradt meg. Dániában komoly vita folyt Schleswig-Holstein hovatartozásáról. A nemzeti–liberálisok Schleswiget Dániához csatolták volna, Holstein pedig szabadon dönthetett volna sorsáról. Ám a nemzetközi események közbeszóltak: 1864-ben kitört a porosz–osztrák–dán háború. Otto von Bismarck a két hercegséget csupán eszköznek tekintette politikai törekvéseiben. A háború után Schleswig-Holstein Poroszországhoz került, Dániának pedig semlegesnek kellett maradnia. A háborús kudarc elkeserítette a dánokat, akiknek újra kellett gondolniuk a világban elfoglalt helyüket. A korábban hatalmas területű ország történelmében Schleswig-Holstein elvesztése volt az utolsó a területvesztések hosszú sorában. Rengeteg gazdag és fejlett terület került Svédországhoz és Poroszországhoz, ezért az embereknek az ország szegényebb részeit kellett fejleszteniük. Jyllandon nagymértékű mezőgazdasági fejlődés vette kezdetét. A nacionalizmusnak egy új fajtája alakult ki, mely a „kisemberek” fontosságát, a vidéki Dánia tisztességét és nagyravágyástól való tartózkodást hangsúlyozta. A dán munkásmozgalom történetének szerves részét képezte az internacionalizmus és a nacionalizmus. A mozgalom akkor került előtérbe, amikor a szociális kérdéseket az internacionalizmussal kezdték társítani. Megerősödését a szocializmus eszméje és az első Internacionálé – számos ország munkásmozgalmának szövetsége – is elősegítette. A mozgalom vezetője Louis Pio volt, aki 1871-ben, a párizsi kommün megdöntését követően a Szocialisták (Socialisten) című lap munkatársa lett. Írásaiban a dán munkásokat tömörítő – és az ő irányításuk alatt álló – szabad szervezet létrehozása mellett érvelt; emellett 1871. október 15-én létrehozta az Internacionálé dán szekcióját is. A Dániai Munkások Nemzetközi Szövetsége (Den Internationale Arbejderforening for Danmark) a Dán Szociáldemokrata Párt elődszervezete lett. A szervezet egy szövetség és egy politikai párt ötvözete volt, mely sikeresen egyesítette a nacionalista és internacionalista eszméket. Pio úgy vélte, hogy a munkások harca akkor lehet sikeres, ha nemzetközivé válik, mert az internacionalizmus nélkül a haladás elképzelhetetlen. A középosztályt azzal vádolta, hogy határokon átívelő szövetségeket köt, nacionalista retorikáját pedig a munkások elleni fegyverként használja. A dán szekció a magasabb fizetések és szociális reformok érdekében sztrájkokat és tüntetéseket szervezett. Követeléseik teljesen hétköznapiak voltak, de a munkaadókat és a rendfenntartókat ezek is felbőszítették. Az események 1872. május 5-én, a fælledeni csatában értek a tetőpontra: a mozgalom három vezetőjét, Louis Piót, Poul Geleffet és Harald Brixt letartóztatták, majd felségárulás vádjával bebörtönözték. Később mindhárman az Amerikai Egyesült Államokba utaztak, ahol 1877-ben a kansasi Ellis megyében található Hays City közelében szocialista közösséget próbáltak létrehozni – kevés sikerrel. A tizennyolc telepes vezetője Pio, Geleff és W.A. Hansen volt. Először egy fakunyhó építését kezdték el, melyben külön lakrésze volt a házas és a még házasulatlan telepeseknek. Az építkezéshez szükséges anyagokat és szerszámokat a közelben vásárolták meg. A források szerint a munka legnagyobb részét a férfiak végezték, míg az asszonyok gyakran veszekedtek. Mivel a préri nem rendelkezett olyan kényelmi tényezőkkel, melyekhez a telepesek Dániában hozzászoktak, mindössze hat hét után feladták a közösség létrehozására irányuló próbálkozásokat. A házat eladták, a bevételt pedig elosztották egymás között (mindenkinek nagyjából harminc dollár jutott). Dániában az új alkotmány nyomán kialakult politikai helyzet aggasztóvá vált az előkelő rétegek számára, mivel a parasztság rengeteg új joggal rendelkezett. Egyszerű, képzetlen emberek kerültek kulcspozíciókba a hivatásosok helyett. A parasztság a városi liberálisokkal és radikálisokkal kötött koalíciónak köszönhetően végül többségbe került a Folketingben. A Landsting pozícióját erősító alkotmány-módosítások ellenére a liberális Venstre követelte magának a jogot a kormányalakításra, de a király – a végrehajtó hatalom feje – ellenállt. Végül 1901-ben IX. Keresztély engedett és Johan Henrik Deuntzert, a Venstre tagját bízta meg kormányalakítással. Ezzel megszületett a parlamentáris kormányzás hagyománya. Az 1920-as húsvéti válság kivételével 1901 óta még egyetlen kisebbségi kormány sem alakult a Folketingben. Monetáris unió Dánia és Svédország 1873. május 5-én alapította meg a Skandináv Monetáris Uniót. Pénznemeiket ugyanolyan aranyalapra helyezték és közös árfolyamot hoztak létre. Norvégia – ami akkor Svédországhoz tartozott – 1875-ben lett a szervezet tagja, amikor fizetőeszközét a dánnal és svéddel megegyező aranyalapra helyezte. A monetáris unió a 19. századi skandinavista mozgalom kevés kézzelfogható eredménye közé tartozik. Az unió fix átváltási arányokat és pénzügyi stabilitást hozott, de tagjai továbbra is saját pénznemeiket használták. Bár nem lehetett előre megjósolni, de a stabilitásnak köszönhetően az eredetileg egymástól független pénznemeket a tagországok saját törvényes fizetőeszközeikkel egyenrangúnak ismerték el. 1914-ben az első világháború kitörésével megszűnt a monetáris unió. 1914. augusztus 2-án Svédország felhagyott az aranyalap használatával, így a meghatározott átváltási arány nélkül a szabad pénzforgalom is megszűnt. Dánia a 20. században A 20. század első évtizedei A 20. század első évtizedeiben a Venstre és az új Radikális Párt alakított kormányokat. 1915-ben a nők is megkapták a választójogot, 1917. január 17-én pedig Dán Nyugat-Indiát – a mai Amerikai Virgin-szigeteket – az Amerikai Egyesült Államoknak adták el. Ebben az időben több fontos szociális és munkaerőpiaci reformot vezettek be, lefektetve ezekkel a jelenlegi jóléti állam alapjait. Az első világháborúban Dánia semleges maradt, bár az országot így is megviselte a konfliktus. Annak ellenére, hogy a harcok és az ennek nyomán bekövetkező pénzügyi bizonytalanság szinte lehetetlenné tette a kereskedelmet, sokan gazdagodtak meg a háborúból. Németország legyőzését követően a versailles-i béke rendelkezett a schleswigi népszavazások megtartásáról, melynek eredményeképp Észak-Schleswig (Sønderjylland megye, ma Syddanmark régió része) visszakerült Dániához. A király és az ellenzék egy része elégedetlen volt azzal, hogy Carl Theodor Zahle miniszterelnök nem használta ki Németország gyengeségét arra, hogy még több, a porosz–osztrák–dán háborúban elvesztett területet szerezzen vissza. A király és az ellenzék azt akarta, hogy Flensburg városát is visszaköveteljék, a kormány viszont csak azokat a területekre tartott igényt, ahol a dán lakosság volt többségben. X. Keresztély – bízva az emberek támogatásában – feloszlatta a Zahle-kormányt, előidézve ezzel az 1920-as húsvéti válságot. A válság nyomán a király ígéretet tett arra, hogy a jövőben nem avatkozik a politikába. Bár a dán alkotmányt sohasem módosították, a válság óta a dán uralkodók távol maradtak a mindennapi politizálástól. Az 1924-es választáson a karizmatikus Thorvald Stauning vezetésével a szociáldemokraták kerültek többségbe, amit egészen 2001-ig sikerült megőrizniük. A Landsting ellenzéki többsége a jobboldali pártokkal való együttműködésre kényszerítette Stauningot, melynek nyomán a Szociáldemokrata Párt egyre több ember érdekét képviselte. Az 1930-as években sikerült tető alá hoznia egy fontos megegyezést, mely Dániában véget vetett a gazdasági válságnak és hozzájárult a jóléti állam létrehozásához. A második világháború Annak ellenére, hogy a második világháború kezdetén Dánia kinyilvánította semlegességét és meg nem támadási szerződést kötött a Harmadik Birodalommal, 1940. április 9-én a Weserübung-hadművelet során a nácik megszállták az országot, és 1945. május 5-éig uralmuk alatt tartották. Feröert és Izlandot 1940 áprilisában a britek szállták meg, hogy megelőzzenek egy német inváziót. 1944-ben Izland független királyság lett (addig a dán király Izland uralkodója is volt). A csekély dán ellenállásnak köszönhetően a németek viszonylag engedékenyek voltak (bár a Szovjetunió megtámadása után betiltották a Kommunista Párt működését). Az új koalíciós kormány kompromisszumok során keresztül próbálta megóvni a lakosságot a náci uralomtól. A Folketing tovább működhetett, a rendőrség dán irányítás alatt maradt, a náci tisztviselők pedig nem kerültek közvetlen kapcsolatba az emberekkel. Ám a náci követelések egyre nagyobb terhet jelentettek a kormánynak, mely 1943-ban lemondott, helyette pedig a németek vették át az ország irányítását. Dán kollaboránsok ráadásul létrehoztak egy jelentős, 6000 fős katonai erőt a Dán Szabadcsapatok-at, bár ez az alakulat nem maradt az országban, hanem Oroszországban harcolt a Vörös Hadsereg ellen. Dániában viszont egy másik fegyveres csoport, egy ellenállási mozgalom a német megszállók ellen. A háború vége felé Dánia egyre több gondot okozott a náciknak, az ország viszont csak az angol csapatok segítségével vált újra szabaddá. A háború másik fontos eseménye volt 1943-ban a dán zsidók áttelepítése Svédországba a náci deportálások elől. Søren Peder Sørensen dán újságíró 2005-ben megjelent De ungarske soldater – „A magyar katonák” – című könyvében tárta fel a háború végén Dániába vezényelt magyar katonák sorsát. 1945. februárjában 12.000 magyar katona jelentősebb katonai kiképzés nélkül került Dániába, ahol átvették az innen az orosz és a nyugati frontra átirányított német katonák helyét, és gyakorlatilag őrző feladatokat folytattak a német megszállók parancsnoksága alatt. A megbízhatatlan szövetségesnek tartott magyaroknak a németek nem mertek fontos katonai feladatokat adni: vasutakat és hidakat őriztek, néha pedig egyszerű munkaszolgálatos feladatokra küldték őket. Katonai kiképzésük nagy valószínűséggel nemcsak azért maradhatott el, mert a magyarokat harci helyzetben megbízhatatlannak tartották, hanem azért is, mert ilyen módon maguk a német kiképző tisztek is igyekeztek elkerülni a frontra küldést. A megbízhatatlanságra okot adott, hogy a magyarok háborúellenesek voltak, inkább a dán lakossággal, mi több, a dán ellenállással igyekezték ápolni a jó kapcsolatot. 1945. április 22-én Koppenhágában a Királyi Testőrség kaszárnyájában elszállásolt magyar katonák fellázadtak az azonnali frontra küldő német parancs ellen. Órákon át ropogtak a fegyverek Koppenhága belvárosában a túlerőben lévő németek és a gyengén felfegyverzett magyarok közt. A legnagyobb dán napilap, a Politiken is beszámolt ekkor az eseményről. A magyar csapatoknak májusban a dán—német határt átlépve ismét el kellett hagyniuk Dániát. A hazavezető út több német fogolytáboron vezetett keresztül. Azok közül, akiket a Bornholm szigeten a szovjetek "szabadítottak fel", csak kevesen tértek vissza Magyarországra a szovjet hadifogságból. A háború után 1948-ban Feröer autonómiát nyert. 1953-ban eltörölték a Landstinget (a parlamenti felsőházat), Grönland is autonómiát kapott, az új alkotmány pedig lehetővé tette a királyi trón nőági öröklését. Tanulva a második világháború eseményeiből és a Szovjetunió jelentette veszélyből, Dánia felhagyott semlegességi politikájával. 1945-ben alapító tagja volt az ENSZ-nek, 1949-ben pedig a NATO-nak (bár eleinte csak Norvégiával és Svédországgal törekedett szövetségre). 1952-ben megalakult az Északi Tanács, mely az észak-európai országok politikáját hangolja össze. Az 1972-es népszavazáson a dánok többsége támogatta az Európai Közösséghez való csatlakozást, melynek az ország 1973. január 1-jén lett a tagja. Azóta Dánia a bizonytalan tagországok közé tartozik, több előterjesztést elutasított, például az Euró bevezetését 2000-ben. Japán Birodalmi Haditengerészet A Japán Birodalmi Haditengerészet (japánul: (������� Dai-Nippon Teikoku Kaigun) vagy egyszerűbben Japán Haditengerészet (japánul: Nippon Kaigun) a Japán Birodalom tengeri hadereje volt 1869 és 1947 között, amikor az ország új alkotmányában lemondott a háborúról, mint eszközről a nemzetközi viták rendezésében. Feloszlatása után a Japán Tengerészeti Véderő vette át helyét. A haditengerészet hadihajóit a Japán Birodalmi Haditengerészet hadihajóinak listája sorolja fel. A középkori eredet A japán tengeri haderő történelme az időszámítás szerinti 3. századba nyúlik vissza. Kezdetben a japán hajók csapatokat szállítottak Korea és Japán között. Beszámolók az első nagyobb jelentőségű japán tengeri akciókról a mongol Kubiláj kán flottáinak inváziói ellen vívott csatákról jelentek meg 1281-ben. Ekkor Japánnak még nem volt olyan haditengerészete, ami fel tudta volna venni a küzdelmet a mongol erőkkel, így a fő harcok a japán földön zajlottak. Néhány parti hajókon szállított szamuráj azonban elfoglalt néhány mongol hajót. A 16. században Japán nagy erőfeszítéseket tett hadihajók építésére, amikor a földesurak versengtek fölényért, és több száz hajóból álló part menti flottákat építettek ki. A legnagyobb hajókat Atakebune-nek hívták. Erre az időre tehető a történelem első páncélos hajóinak megépítése, amikor Oda Nobunaga, egy földesúr hat vasborítású felépítménnyel rendelkező hajót tartott szolgálatban 1576-ban. Ezeket vaspáncélzatú hajóknak hívták. Fegyverzetük több ágyúból és nagy kaliberű egyéb tűzfegyverből állt, és ezáltal képesek voltak legyőzni a nagy, de nem páncélozott ellenséges hajókat. Nobunaga daimjó ezekkel győzte le Mori flottáját Kizu-folyó torkolatában, Oszakánál. Ezeket a hajókat inkább tekintették "úszó erődöknek", mint igazi hadihajóknak és csak parti műveletekben használták őket. A 17. század elején építette Japán az első "kékvízi" (óceánképes) hajóját, az első nyugati kapcsolatfelvétel után. 1614-ben Szendai földesura, egyezséget kötött a Tokugava bakufuval (katonai kormányzat, a sógunátus megnevezése), melynek értelmében az megépíti a San Juan Bautista nevű, 500 tonnás hajót, azzal a céllal, hogy a hajó egy japán követséget szállítson az amerikai kontinensre, később pedig Európába. Ugyanebben az időben, a Bakufu, ázsiai kereskedelmi céllal, körülbelül 350 "vörös vitorlás" hajót állított szolgálatába (néhány nyugati hajóépítési technológiát is felhasználva és felfegyverezve). Azonban Japán elzárkózási politikája megtiltotta óceánképes hajók építését. A nyugati hajóépítési technológiák tanulmányozását újrakezdték az 1840-es években, és a nyugati hajóforgalom növekedésével arányosan fokozták, a kínai kereskedelem és a bálnavadászat fejlődése miatt. 1852-ben a sógun kormánya félt egy idegen betöréstől, és megkezdték az első elzárkózás utáni, modern japán hajó, a Sóhei Maru építését. 1854-ben, az Egyesült Államok Haditengerészetének tisztje, Perry hajórajkapitány elérte, hogy Japánt megnyissák a nemzetközi kereskedelem előtt és engedményeket szerzett idegen cégeknek. Ettől kezdve a Tokugava sógun kormánya sürgette a nyugati hajózási technikák átvételét. 1855-ben Nagaszakiban egy tengerészképző iskolát is nyitottak. A tanulókat nyugati hajózástudományi iskolákba küldték tapasztalatot szerezni, hagyományt teremtve a jövendőbeli vezetők külföldi képzésének. A leghíresebbek Enomoto Takeaki, Tógó Heihacsiró és később Jamamoto Iszoroku admirálisok. Francia tengerészeti mérnököket hívtak az országba, hogy építsenek fel olyan haditengerészeti fegyvergyárakat, mint a jokoszukai vagy a nagaszaki. A Tokugava-rendszer 1867-es végével a sógun haditengerészete nyolc nyugati mintájú, gőzhajtású hajóval rendelkezett, a flotta zászlóshajója a Kaijó Maru volt. Ezeket a császárpárti erők ellen használták fel a Bosin háborúban, Enomoto tengernagy parancsnoksága alatt. Más hajókat Thomas Blake Gover épített Aberdeenben (a Jo So Maru, a Ho So Maru, és a Kagosima). Japán modernizációja 1868-tól a visszaállított császári hatalom, ő császári felsége Meidzsi kezében volt, aki tovább folytatta a sógun kormányának iparosító és militarista politikáját. Meg akarta akadályozni, hogy az Amerikai Egyesült Államok és az európai nagyhatalmak elsöpörjék országa gazdasági önállóságát. A Meidzsi rendszerben Japán felépítette új haditengerészetét, nagyban a Brit Királyi Haditengerészet mintájára, és főleg a brit és francia szellemi kapacitás hozta létre. A hajók nagy részét is angol és francia hajógyárakban építették. 1869-ben, Japán megrendelést adott első modern páncélos hajójára. Ez lett a Kotecu, mindössze tíz évvel a La Gloire francia hadihajó után. Japán folytatta a haditengerészet korszerűsítését és fejlesztését. Kína hasonlóan idegen segítséggel fejlesztette flottáját. 1886-ban, Emile Bertin, a Francia Haditengerészet mérnökét Japánba hívták, hogy megerősítse a flottát, és levezényelje a kurei és szaszebói arzenálok építését. Az 1894-95-ös első kínai–japán háború hivatalosan 1894. augusztus 1-jén kezdődött, de néhány tengeri incidens korábban is történt. A japán hajóhad letarolta Csing-dinasztia (Qing-dinasztia) északi flottáját, a Jalu folyó torkolatánál, a jalui csatában, szeptember 17-én, amikor a kínai flotta elvesztett tizenkettő hadihajójából nyolcat. Más konfliktusokra készülődve, megkezdték a katonai erők növelését. Japán belefogott egy tízéves flottaépítési programba. Ez 109 hajó (összesen 200 000 tonna vízkiszorítás) szolgálatba állítását, és a személyi állomány 15 100-ról 40 800 főre növelését jelentette. Az új flotta: 6 csatahajó (mind brit építésű) 8 páncélos cirkáló (4 brit, 2 olasz, 1 német, 1 francia építésű) 9 cirkáló (5 japán, 2 brit, és 2 amerikai építésű) 24 romboló (16 brit, 8 japán építésű) 63 torpedónaszád (26 német, 10 brit, 17 francia, 10 japán építésű) A Mikasza csatahajó korának és kategóriájának legfejlettebb hajója volt. A brit Vickers hajógyártól rendelték 1898-ban, 1902-től állt szolgálatban. Az orosz–japán háborúban (1904–1905), a csuzimai csatában, a Mikasza vezette az egyesített japán flottát a harcba, ami a "legdöntőbb tengeri csata" néven vonult be a történelembe. Az orosz flottát szinte teljesen megsemmisítették: 38 hajóból 21 elsüllyedt, 7-et zsákmányoltak, 6-ot lefegyvereztek, 6106 embert írtak veszteséglistára, míg a japánok három torpedónaszádot, és 116 embert veszítettek. A konfliktus után japán nemzeti hajógyártó ipart és megfelelő tapasztalattal és képességekkel rendelkező szellemi kapacitást épített ki, így az utolsó külföldi megrendelésük – a Vickers Shipyardstól – a Kongó csatacirkáló volt, 1913-ban. 1920-ra Japáné lett a világ harmadik legnagyobb flottája, és élen jártak a fejlesztésekben, mint például: A Japán Haditengerészet használt először drót nélküli kommunikációs rendszert, a csuzimai csatában. Az 1909-ben vízrebocsátott Szacuma csatahajó volt a legnagyobb a világon (a vízkiszorítást nézve). Fegyverzet területén az elsők voltak a 14, 16 és 18,1 hüvelykes hajóágyúk használatában. 1922-ben vízre bocsátották a Hósó repülőgép-hordozót, a világ első célirányosan épített ilyen egységét. A második világháborúban A II. világháború előtti években a Japán Császári Haditengerészet főleg az Egyesült Államok elleni hadviselésre készült. A militarista terjeszkedés és a második kínai-japán háború 1937-es kitörése elidegenítette az Egyesült Államokat és az USA-ra egyre inkább Japán ellenségeként tekintettek. Áttekintés A Japán Császári Haditengerészet a háború előtt és alatt tekintélyes kihívásokkal nézett szembe, valószínűleg nehezebbekkel, mint bármelyik más haditengerészet. Japán, akárcsak Nagy-Britannia, teljesen a külföldi erőforrásokra volt utalva, hogy elláthassa gazdaságát. Ezért a császári haditengerészetre hárult a nyersanyagforrások (főleg a délkelet-ázsiai olaj és más nyersanyagok) biztosítása és védelmezése. Ezek messze estek a Japán szigetcsoporttól és idegen országok területén voltak (Nagy-Britannia, Egyesült Államok, Hollandia). Hogy ezt a feladatukat elláthassák, nagy hadihajók építésébe vált szükségessé, amik nagy hatótávolságúak, és messze az anyaország kikötőitől is képesek működni. Hogy a japán terjeszkedő politikát ki tudják szolgálni, a legnagyobb haditengerészetekkel kellett szembenézniük. (Az 1921 november 12 - 1922 február 16 közötti washingtoni öthatalmi flottaegyezmény: a brit, amerikai és japán hajóhadak 5:5:3 arányú korlátozását fogadták el.) Szóval, számbeli hátrányban voltak a két legerősebb tengeri hatalommal szemben, és az ipari háttér is szerényebb volt (főleg az Egyesült Államokkal szemben). Ezért a kisebb, de jobb flotta fenntartása volt szükséges (kevesebb, de gyorsabb, erősebb hajó), agresszív harcászati eljárások (elsöpörni az ellenséget, a múltbéli konfliktusok receptje szerint). Azért, hogy a túlerőben lévő amerikai haditengerészettel sikerrel tudják felvenni a harcot, a japánok sok erőforrást mozgósított annak érdekében, hogy hajói, repülőgépei és fegyverzetük a jobbak legyenek, mint minden más haditengerészeté. Ennek tudható be, hogy a II. világháború kezdetén a Japán Haditengerészet a világ egyik legkifinomultabbja volt. Az agresszív harceljárások és az offenzív műveletek gyors sikerei miatt a védelmi jellegű mozgások fejlesztésével nem foglalkoztak elég mélyrehatóan, így nem tudták kellő erővel oltalmazni a hosszú hajózási útvonalaikat ellenséges tengeralattjárók ellen. Nem voltak tengeralattjáró-elhárító kísérőhajóik, és kísérő repülőgép-hordozóik. A háború előtti években két nézet versengett: milyen hajók legyenek a flotta fő egységei? Az egyik nézet szerint a hatalmas csatahajók képesek győzelmet aratni az amerikaiak felett, míg mások a repülőgép-hordozók köré szervezték volna a flottát. Mindkét változathoz megvoltak a szükséges technológiák, mindkét hajótípus kivitelezhető volt. Egyik elképzelés sem érvényesült, mindkét hajótípusból volt a flottának, de nem volt elsöprő ereje az amerikai vetélytárshoz viszonyítva. A japán hajók gyengesége annak a tendenciának a következménye, hogy a washingtoni szerződés korlátozásai miatt a hajókba több fegyverzetet és erősebb motorokat építettek amik stabilitási és strukturális problémákhoz vezettek. Annak ellenére, hogy az ellenségeskedések kezdetén Japán előnye megkérdőjelezhetetlen volt, az amerikaiaknak sikerült megszerezniük a műszaki és számbeli fölényt, köszönhetően jóval nagyobb hadigazdaságuk termelékenységnek, és folyamatos mérnöki kutatásnak és fejlesztéseknek. A japán hadvezetés idegenkedése a totális tengeralattjáró-háborútól (kereskedelmi hajók és segédhajók elleni összehangolt támadások – lásd Rudeltaktik), valamint kommunikációs csatornáik elégtelen védelme (az amerikaiak által megfejtett adattitkosítási eljárásaik) egyaránt hozzájárult vereségükhöz. A háború utolsó szakaszában, a hadvezetés elkeseredett kamikaze (öngyilkos) akciókhoz nyúlt mint utolsó lehetőség. Csatahajók A haditengerészet továbbra is tekintélyes presztízst tulajdonított a csatahajóknak. Ezt jól példázza a történelem legnagyobb és legerősebb ilyen hajóinak, a Jamato osztálynak (Jamato és Muszasi hadihajók) megépítése és szolgálatba állítása 1941-től. Repülőgép-hordozók Korán felismerték a repülőgép-hordozó hajókban rejlő óriási lehetőségeket, ezért a csendes-óceáni háborút tíz hordozóval kezdték. Ezek voltak a kor legnagyobb és legjobb hordozói. Az Egyesült Államoknak csak hat (ebből három a Csendes-óceánon), Nagy-Britanniának pedig csak három (ebből egy az Indiai-óceánon). A japán hordozók, mint a Sókaku és a Zuikaku az amerikai Saratoga és Yorktown valamint a brit Ark Royal testvérhajóinál is nagyobb teljesítményűek és jobb képességűek voltak, az amerikai Essex osztályú hajóegységek megjelenéséig. A midwayi csatát követően, ahol négy hordozó veszett oda, mely hadászati-hadműveleti kárt a haditengerészet nem tudta többé kiheverni, nem volt már elég nagy számú, teljes értékű repülőgép-hordozó. Ez a helyzet ahhoz az ambiciózus tervhez vezetett, hogy kereskedelmi és más hadihajókat alakítottak át kis méretű, kísérő-hordozókká (pl.: Hijó és Sinano), ezzel elvonva a nyersanyag-szállítási flottától több értékes hajóegységet. Fedélzeti légierő A Japán Császári Haditengerészet a háborút egy erős tengerészeti légierővel kezdte, aminek alapjául a korszak legjobb haditengerészeti vadászrepülőgépe szolgált, a Mitsubishi A6 Zero. A japán pilóták a háború elején magas harcértéket képviseltek, jól képzettek és harcedzettek voltak. A haditengerészetnek voltak harcászati bombázó-repülőerői is Mitsubishi G3M és G4M gépekkel felszerelve. A nevükhöz fűződik a Prince of Wales és a Repulse hadihajók elsüllyesztése. A történelemben először fordult elő, hogy hadihajókat repülőgépek süllyesszenek el. Ahogy a háború folytatódott, a szövetségesek gyorsan megtalálták a japán gépek gyengéit. A japánok nagy hatótávolságúra építették a repülőgépeiket, így gyengén páncélozottak voltak. Az elégtelenül védett pilótafülkébe behatoló lövedékek azonnal a pilóta (akár súlyos) sebesülését vagy halálát okozhatták, továbbá elégtelen teljesítményű csillagmotorjaik negatívan befolyásolták a vadászrepülőgépek későbbi továbbfejlesztését is. Ezért az amerikaiak könnyen kialakíthattak olyan légiharc-eljárásokat, melyekkel a japán Zero-k hátrányait kiaknázva sikeresen léphettek fel velük szemben. A Leyte-öbölben elvesztett csata után jobbára öngyilkos kamikaze akciókra használták a repülőgépeiket és értékes repülőszemélyzetüket. Tengeralattjárók A Japán Császári Haditengerészeté volt a II. világháború legvegyesebb tengeralattjáró flottája, az ember vezette torpedóktól (Kaiten), a kistengeralattjárókon (Kó-hjóteki, Kairjú), a közepes hatótávolságú tengeralattjárókon, a célirányosan tervezett ellátóhajókon át a nagy hatótávú hajókig. A Szentoku I–200 típusúak voltak a leggyorsabb hajók a II. világháború idején, míg mások a Szentoku I–400-asok, amelyek több bombázó repülőgépet is tudtak szállítani. A háború legjobb minőségű torpedóit használták, például az oxigén-meghajtású „Hosszú lándzsát”. Fejlettségük ellenére a japán tengeralattjárók elég sikertelenek voltak a harcban. Általában támadó jellegű feladatokat kaptak, olyan hadihajók ellen vetették be őket, amelyek jól védettek voltak, gyorsak és könnyen manővereztek. 1942-ben a Császári Haditengerészet tengeralattjáróinak sikerült a tenger fenekére juttatni két amerikai repülőgép-hordozót, egy cirkálót, pár rombolót és más hadihajót, illetve megrongáltak néhány másikat. Ezeket az eredményeket nem tudták tartani, mert a szövetséges tengeralattjáró-elhárítás hatékonyabb és szervezettebb lett. Később a japán tengeralattjárók inkább az elfoglalt szigetek helyőrségeit ellátó szállítmányok szállításával vettek részt a háborúban, mint valódi harcokban. A háború alatt a japánok 1 millió tonnás (184 hajó) hajótérveszteséget okoztak az ellenséges országok kereskedelmi tengerészeteinek. Összehasonlításul Nagy-Britannia 1,5 millió bruttóregisztertonnájával (BRT, 493 hajó), az Egyesült Államokkal (4,65 millió BRT, 1079 hajó), és Németországgal (14,3 millió BRT, 2840 hajó). Önvédelmi Erők Japán megadása után a teljes, megmaradt császári haderőt feloszlatták. Az 1947-es alkotmány értelmében Japán lemondott a háborúról és a katonai erőkről, mint egy nemzet jogáról, így nem állítottak fel új haditengerészetet. Japán mai tengeri erői a Japán Önvédelmi Erők kötelékébe tartoznak mint Japán Tengerészeti Véderői. 2007 a labdarúgásban Naptár A következő menetrend szerinti események voltak a labdarúgásban a 2007-es évben a világon. Február 13. - április 26. - CONCACAF Bajnokok Kupája 2007. Március 24. - Az újjáalakított Montenegrói labdarúgó-válogatott győzött az első mérkőzésén Magyarország ellen. Május 16. - 2006–2007-es UEFA-kupa döntő Glasgowban , Skóciában . Május 23. - UEFA Bajnokok Ligája 2006-07 döntő Athénban , Görögországban . Június 6. - 24. - 2007-es CONCACAF Arany Kupa az USA -ban. Június 10. - 23. - UEFA U-21-es Európa-bajnokság 2007 Hollandiában . Június 26. - július 15. - Copa América 2007 Venezuelában . Július 7. - 29. - 2007-es AFC Ázsia Kupa , amit első alkalommal tartott négy nemzet: Indonézia , Malajzia , Thaiföld és Vietnám . Június 30. - július 22. - 2007-es FIFA U-20-as Világbajnokság Kanadában . Július 24. - augusztus 29. - 2007-es Észak-Amerikai SuperLiga az USA -ban, amely a felavató éve volt az amerikai/mexikói klub rendezvénynek. Augusztus 18. – szeptember 9. – 2007-es FIFA U-17-es Világbajnokság Dél-Koreában . Szeptember 10. - 30. - 2007-es FIFA Női Világbajnokság Kínában . 2007-es UEFA U-17-es Európa-bajnokság Belgiumban . Hírek Január 1 - A 74. tradicionális új évi mérkőzés a Koninklijke HFC és a korábbi holland válogatott játékosok között 3-1-es győzelemmel ért véget az Oranje javára, ez volt a negyedik egymást követő összecsapás, amelyen nyertek. Az Oranje góljait Aron Winter , Rob Witschge és Orlando Trustfull szerezte. 11 - David Beckham 5 éves szerződést írt alá az MLS csapat Los Angeles Galaxy -val. 20 - Az első számú argentin fő riválisok játszottak, a River Plate és a Boca Juniors Mar del Plata-ban. A mérkőzés 2-0-s eredménnyel végződött az esélyes River Plate -nek. Február 18 - A Melbourne Victory FC megnyerte a második A-League nagydöntőjét a Telstra Dome -ban Melbourneben , Ausztráliában , legyőzve az Adelaide United -et 6-0-ra, a Victory csatára, Archie Thompson 5 gólt szerzett. 19 - Az ír bajnokság uralkodó bajnokát, aShelbourne-t visszaminősítette az Ír Labdarúgó Szövetség, mielőtt a 2007-es idény elindult volna. 25- A Chelsea FC megnyerte az Angol Ligakupát , (Carling Cup-ként is ismert), miután legyőzte az Arsenal FC -t 2-1-re a Millennium Stadiumben . Március 18 - A Hibernian FC megnyerte a CIS Kupát (Skót Liga Kupa) döntőjét. Április 21 - Az Olympique Lyonnais lett az első klub a "top öt" európai bajnokságokban, amely hat egymást követő alkalommal megnyerte a bajnokságot, miután bebiztosította a Ligue 1 címét hat mérkőzéssel a vége előtt. 22 - Az Internazionale bebiztosította a 15. Serie A bajnoki címét, miután legyőzte a Siena -t, amíg a bajnoki riválisa, az AS Roma veszített az Atalanta ellen. 22 - A Celtic legyőzte a Kilmarnockot , így megvédte a Skót Premier League bajnoki címét. 29 - A PSV Eindhoven megszerezte az Eredivisie bajnoki címét, sorban a harmadikat, miután a következő három csapatnak, az AZ Alkmaar -nak, az Ajax Amsterdam -nak és a PSV Eindhoven -nek is 72 pontja volt. A PSV a gólkülönbsége miatt előzte meg az Ajaxot. Május 6 - A bajnoki címvédő Chelsea elveszítette az Angol Premiership címét a Manchester United ellen, miután a Chelsea FC 10 emberrel játszott az Arsenal FC ellen, és 1-1-es döntetlent ért el az Emirates Stadiumban . Az Arsenal FC gólját Gilberto Silva szerezte büntetőből. 16 - A Sevilla lett az első csapat 1986 óta, amely megnyert két egymást követő UEFA Kupát , miután legyőzte az Espanyol -t a Hampden Parkban , Skóciában . 17 - Az AS Roma megszerezte a nyolcadik Coppa Italia címét, megnyerve a két mérkőzéses döntőt 7-3-as összesítéssel az Internazionale ellen. (6-2 az első mérkőzésen Rómában , 2-1 a másodikon Milánóban ) 19 - A Chelsea visszavágott a Manchester Unitednek , miután legyőzte a Vörös Ördögöket az FA Kupa döntő 2007-ben. Didier Drogba a hosszabbításban szerzett egy gólt, amivel elintézte az 1-0-s győzelmet, és a hazai kupa duplázást a Chelsea-nek. 19 - A VfB Stuttgart nyerte a 2007-es Bundesliga címet Németországban . 26 - Az AC Milan megnyerte a hetedik UEFA Bajnokok Ligája címét, miután legyőzte a Liverpool-t 2-1-re. Június 17 - A Real Madrid megnyerte a 30. La Liga címét, miután megverte a Real Mallorca -t 3-1-re a Santiago Bernabéu Stadionban . 20 - A Boca Juniors megnyerte a 6. Copa Libertadores címét , miután legyőzte a Grêmio -t. A brazilokat 3-0-ra verték otthon, és 2-0-ra a Estádio Olímpico-ban. 24 - Az USA megnyerte a 4. CONCACAF Aranykupa címét, legyőzve Mexikót 2-1-re. Augusztus Meghal Pedro Puerta, a Sevilla 23 éves labdarúgója, ki győztes találatot szerzett a 2006-2007-es UEFA-kupa döntőjén. Nemzeti bajnokságok győztesei Európa nemzeti bajnokságai A csoport – Levszki Szófia Premier League – FK Sarajevo Prva HNL – Dinamo Zagreb Gambrinus liga – Sparta Praha Druha Liga – Viktoria Zizkov Premier League – Manchester United The Championship – Sunderland Ligue 1 – Lyon Ligue 2 – FC Metz Bundesliga – VfB Stuttgart 2. Fußball-Bundesliga – Karlsruher SC Super League – Olimbiakósz Borsodi Liga – Debreceni VSC Serie A – Internazionale Serie B – Juventus Eredivisie – PSV Eindhoven Eerste Divisie – De Graafschap BWINLIGA – FC Porto Liga I – Dinamo București Skót Premier League – Celtic Skót Football League First Division – Gretna Skót Football League Second Division – Morton Skót Football League Third Division – Berwick Rangers La Liga – Real Madrid Liga BBVA – Real Valladolid Super League – Fenerbahçe Dél-Amerika nemzeti bajnokságai Argentína Clausura 2007 – San Lorenzo Uruguay Primera División 2006-07 – Danubio Chile Apertura 2007 – Colo-Colo Észak-Amerika nemzeti bajnokságai Egyesült Államok Kanada MLS 2007 – Houston Dynamo Mexikó Clausura 2007 – Pachuca Apertura 2007 – Közép-Amerika nemzeti bajnokságai Honduras Hondurasi Apertura 2006-07 – Motagua Hondurasi Clausura 2006-07 – Real España Ázsia nemzeti bajnokságai Ausztrália 2006-07 A-League – Melbourne Victory Nemzetközi tornák 2007-es CONCACAF-aranykupa az Egyesült Államokban ( 2007 . június 6 – 24. ) # Egyesült Államok # Mexikó # Kanada és Guadeloupe 2007-es UEFA U-21-es Európa-bajnokság ( 2007 . június 10 – 23. ) # Hollandia # Szerbia # Anglia és Belgium 2007-es Copa América Venezuelában ( 2007 . június 26 – július 15. ) # Brazília # Argentína # Mexikó # Uruguay 2007-es FIFA U-20-as Világbajnokság Kanadában ( 2007 . június 30 – július 22. ) # Argentína # Csehország # Chile # Ausztrália 2007-es Ázsia-kupa Thaiföldön , Vietnámban , Malajziában és Indonéziában ( 2007 . július 7 – 29. ) # Irak # Szaúd-Arábia # Dél-Korea # Japán Jelentős edzőváltások Január 2. – Az Omiya Ardija Robert Verbeek jelölte ki új vezetőedzőnek Toshiya Miura helyére. Február 2. – Huub Stevens elhagyta a holland klubot, a Roda JC -t, hogy a Hamburger SV edzője legyen. A helyét az asszisztense, Raymond Atteveld vette át Kerkrade-ben. Február 8. – A Sparta Rotterdam kinevezte Danny Blind -et az új technikai igazgatójává a következő szezonra. Gert Aandewiel elment a HFC Haarlem-től, helyette Wiljan Vloet lett az új manager a holland klubnál. Február 15. – A holland FC Emmen menesztette Jan van Dijk vezetőedzőt. Február 17. – Gerald Vanenburg vezetőedzőt menesztette a Helmond Sport a bizalom hiánya miatt, a klub a honlapján számolt be erről. Április 10. – A Fulham FC menesztette Chris Coleman -t, helyére az északír Laurie Sanchez került. Április 29. – Sam Allardyce felbontotta a szerződését a Bolton Wanderers -nél, miután nyolc évet töltött el a klubnál. Ezután a Newcastle United FC -hez igazolt, a korábbi munkáját Sammy Lee vette át. Május 14. – Paul Jewell lemondott a Wigan managereként. Május 14. – Stuart Pearce -et kirúgták a Manchester City -től. Május 16. – Neil Warnock lemondott a Sheffield United -nél a munkájáról, a helyétre Bryan Robson került. Június 4. – Claudio Ranieri aláírt a Juventus -hoz, mint vezetőedző. Szeptember 19. – Lemondott José Mourinho , a Chelsea vezetőedzője. Saigneville Saigneville település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 415 fő (2015). Saigneville Boismont, Cahon, Cambron, Grand-Laviers, Mons-Boubert, Noyelles-sur-Mer, Port-le-Grand és Quesnoy-le-Montant községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: UPC Direct A UPC Direct (ejtsd: jupiszi direkt) a UPC DTH S.à r.l.műholdas tévészolgáltató vállalat tulajdonában lévő márka. A vállalat UPC Direct márkanéven értékesíti műholdas tévészolgáltatását Magyarországon, amely parabolaantennán keresztül, digitális jeltovábbítással érhető el az előfizetők számára. A UPC Direct jelenleg harmadik a magyarországi műholdas piacon, a több mint 282 ezer előfizetőjével (2015. Január). A UPC Direct nem összekeverendő a kábeles tévészolgáltatást nyújtó UPC Magyarország Kft.-vel, a két vállalat által nyújtott szolgáltatás technológiában és csatornakiosztás is különbözik egymástól. A luxemburgi székhelyű UPC DTH S.à r.l. műholdas televíziós szolgáltató Magyarországra, a Cseh Köztársaságba és Szlovákiába is nyújt szolgáltatást, Romániában pedig a szolgáltató műholdas televíziós szolgáltatásait kezeli. A közvetlenül az otthonokat elérő, úgynevezett Direct-To-Home (DTH) szolgáltatása a magyar piacon UPC Direct, a cseh és szlovák piacokon freeSAT, míg a román piacon Focus Sat néven ismert. Tachov Tachov (németül Tachau) kisváros Csehországban, a Plzeňi kerületben. Fekvése Csehország nyugati részén, 15 km-re a cseh-német határtól, a Mže folyó partján fekszik. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Josefov (Sokolovi járás) Josefov (németül: Josefsdorf) község Csehországban a Karlovy Vary-i kerület Sokolovi járásában. Sokolov-tól 7 km-re északnyugatra fekszik. Közigazgatásilag hozzá tartoznak Hřebeny (Hartenberg), Radvanov (Robesgrün) és Luh nad Svatavou (Werth) települések. Története Első írásos említése 1833-ból származik. Közigazgatásilag 1972-ben Krajková községhez csatolták, de 1990-óta ismét önálló település. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Fejér megye Koordináták: é. sz. 47° 10′, k. h. 18° 35′47.166666666667, 18.583333333333 Fejér megye Magyarország fő közigazgatási egységeinek egyike, a Közép-Dunántúl régió központi megyéje. Pest, Bács-Kiskun, Tolna, Somogy, Veszprém és Komárom-Esztergom megyék határolják. Fejér megye területe egyike a magyarok legősibb szálláshelyeinek, székhelye, Székesfehérvár a középkorban a Magyar Királyság egyik fővárosa volt. Területe természetföldrajzilag a legváltozatosabb az országban: hegyek, alföldek, nagy tavak és jelentős folyók egyaránt fellehetők itt. Két megyei jogú városa, Székesfehérvár és Dunaújváros az ország fontos gazdasági központjai. A gazdaságot nagyban meghatározza a fejlett ipar, de itt találhatók Magyarország legjobb termőföldjei is. Habár északi és déli területei kötött viszonylagos fejlettségbeli különbségek állnak fenn, de még így is a legfejlettebb megye a főváros, Budapest után. A Közép-Dunántúl régió GDP-jének közel 70%-át egymaga Fejér megye adja. Földrajz Fejér a legváltozatosabb területű megyéje hazánknak. A megye nagyobb déli része az Alföld dunántúli nyúlványának számító Mezőföld területére esik. Ezenkívül a Bakony keleti része, a Bicskei-dombság, a Vértes és a Gerecse déli részei továbbá a 27 km² területű Velencei-tó, valamint az attól északra elterülő, nyugaton Székesfehérvár belvárosáig elnyúló Velencei-hegység színesítik a terület domborzatát. Legmagasabb pontja a vértesi Csókakő vára felett magasodó Csóka-hegy 479 méterrel. Jelentősebb tavak Velencei-tó Pátkai-víztározó Zámolyi-víztározó Líviai-halastavak Folyóvizei Duna Váli-víz Gaja Sárvíz Nádor-csatorna Sárvíz-malomcsatorna Sió Lásd még: Fejér megye védett természeti értékeinek listája Fejér megye jellemző földrajzi pontjai Szélső települések égtájak szerint: a megye legészakibb települése Mány ( Bicskei járás ), a megye legdélibb települése Vajta ( Sárbogárdi járás ), a megye legkeletibb települése Dunaújváros ( Dunaújvárosi járás ), a megye legnyugatibb települése Bakonycsernye ( Móri járás ). Történelme A megye területén már 20 000 évvel ezelőtt léteztek emberi települések a mai Nadap és Csór községek környékén. A Bicskéről előkerült, az újkőkorszak idejéből származó leletek világhírűek. Az i. e. 3. évezred végétől az i. e. 1. évezred elejéig máig ismeretlen nevű népek éltek itt és építettek többek közt földvárakat is. Közvetlenül a rómaiak előtti időszakból kelta nyomokra is bukkantak a régészek. A rómaiak idején már több állandó település volt Fejér megye mai területén: a központ Gorsium volt (mely város szerepe tulajdonképpen megfeleltethető a majdani Fehérvárénak), de Baracs (Annamatia) és Dunaújváros (Intercisa) is jelentősebb településnek számított. A középkor hajnalán hunok, gótok, longobárdok és avarok tartózkodtak a Duna mentén. 586-tól folyamatosan érkeztek nomád népek egészen az Árpád fejedelem vezetésével érkező magyarokig. 895 és 900 között érkeztek a honfoglaló magyarok erre az országrészre, amely központi elhelyezkedése révén a fejedelmi Megyer törzs szálláshelye lett. A 970-es években Géza fejedelem egyik székhelyeként kezdett kiépülni a mai Székesfehérvár (akkoriban Fehérvár). A város I. István korában a területi alapon szerveződő királyi vármegyerendszerben megyeszékhellyé vált. A III. István által kiadott fehérvári jogoknak köszönhetően az ország első városává váló Székesfehérvár volt a 16. század közepéig a magyar királyok kizárólagos koronázóvárosa és sokuk temetkezési helye. Emellett ide gyűltek össze az országnagyok évente a fehérvári törvénylátó napokra, melyekből később a rendszerszintű országgyűlések kifejlődtek, és ide hívták össze a legtöbb rendi országgyűlést is. A Szent István által alapított Nagyboldogasszony-bazilika a Magyar Királyság egyik adminisztrációs központjaként működött, melyet az igen tekintélyes fehérvári prépost irányított. A középkori Fejér vármegye magába foglalta a Duna-Tisza közén elhelyezkedő egykori Soltszék (Solt és Kalocsa és környéke) területét is. A vármegyében besenyők és kunok is letelepedtek az Árpád-kor végén. 1333-ban már alispán és szolgabíró is működött az akkor már nemesi vármegyében. A vármegye területe 1543 és 1688 között török uralom alatt állt. A török közigazgatás három szandzsákja fedte le: a budai, a székesfehérvári és a simontornyai. A folyamatos összecsapások következtében a falvak pusztulásnak indultak, a lakosságszám csökkent. 1692-ben szervezték újjá a közigazgatást, Székesfehérvár csak 1703-ban lett ismét szabad királyi város. A megye nagy területeit birtokul kapó nemesi családok között voltak a Batthyányak, Zichyek, Hochburgok és Heisterek. A 17. század folyamán a magyarok mellett szlovák és német lakók telepedtek le a török időkben elnéptelenedett területekre. A 18. század végére kialakult a megye lakóinak jellegzetes paraszti kultúrája. Az 1860-as évektől a vasút megjelenése forradalmasította a közlekedést, a vármegyében számtalan vasútvonal épült a 20. század elejéig, Székesfehérvár országos jelentőségű vasúti csomóponttá vált. Stratégiai és gazdasági adottságainak köszönhetően Fejér vármegye területe az egyik legtöbbet szenvedő térség volt Magyarországon a második világháború idején. Székesfehérvár és környéke helyzetén a nyugati szövetségesek súlyos légicsapásai mellett a többszöri német-szovjet tulajdonoscsere is rontott. A világháború után szinte a nulláról kellett újjáépíteni a régiót. Fejér megye volt az egyik leggyorsabban fejlődő területe Magyarországnak a világháború utáni időkben. Az erőteljes iparosítás szimbólumává az 1951-ben Sztálinvárosnak keresztelt egykori Dunapentele, a mai Dunaújváros vált. A volt mezővárost ekkor hatalmas iparvárossá fejlesztették, mely a Dunai Vasmű köré épült. Az 1961-től Dunaújváros néven létező település (melynek népessége 1980-ban elérte a 60 ezer főt) fejlesztéseivel már az 1960-as években alábbhagytak, ekkor végre több figyelmet kaphatott a megyeszékhely is, melynek ipara az 1930-as években vett rendkívül látványos lendületet első ízben. Stratégiai fontosságának és ipari hagyományainak köszönhetően számíthatott a kormányzat támogatására. A város népessége az 1970-es években átlépte a 100 ezer főt, ipara sokrétű volt: itt üzemelt a központi gyára a hadi híradástechnikai eszközöket, televíziókat, rádiókat és számítógépeket gyártó Videotonnak (mely megváltozott struktúrával, de még ma is működik), itt volt és a mai napig itt van a hazai alumíniumgyártás fellegára, a Könnyűfémmű (szintén létezik még Arconic Köfém ill. Sapa néven), és itt működött a legnagyobb üzeme a világ egyik legjelentősebb autóbusz-gyártójának számító Ikarusnak, melynek ma már csak maradványai léteznek. A rendszerváltáskor az ipar leépült, de Székesfehérvár azon kevés nagyvárosok közé tartozott, melyek gyorsan reagáltak a megváltozott körülményekre: itt már az 1990-es évek elején megjelentek az első multinacionális vállalatok. Ennek köszönhetően a város ma is az ország egyik legfontosabb gazdasági gócpontja. A Dunai Vasmű ukrán tulajdonba került, és a mai napig az egyik legnagyobb munkáltató a megyében, Magyarország egyik fontos gazdasági központjává téve Dunaújvárost is. Közigazgatási beosztás 1950–1990 között Járások 1950–1983 között Fejér megyéhez az 1950-es megyerendezés előtt öt járás (Adonyi, Bicskei, Móri, Sárbogárdi és Székesfehérvári) tartozott. A megyerendezéskor idecsatolták Veszprém megyétől az Enyingi járást, így 1950. február 1-jétől hat járás volt Fejér megye területén. Ezt követően 1983-ig, a járások megszűnéséig alig történt változás a megye járási beosztásában. 1957-ben az Adonyi járás székhelyét Sztálinvárosba helyezték és neve ennek megfelelően Sztálinvárosi járás lett, majd elnevezése 1961-ben az új székhely névváltozását követve Dunaújvárosi járásra változott. Szintén 1961-ben szűnt meg az Enyingi járás: felosztották a Sárbogárdi és a Székesfehérvári járás között. Így tehát 1961-től a járások megszűnéséig, 1983 végéig a megyéhez öt járás tartozott (Bicskei, Dunaújvárosi, Móri, Sárbogárdi és Székesfehérvári). Városok 1950–1983 között Fejér megye területén az 1950-es megyerendezés idején egyetlen város volt, a megyeszékhely Székesfehérvár, mely törvényhatósági jogú város volt, így nem tartozott a megyéhez, hanem külön közigazgatási egységet alkotott. Mivel a törvényhatósági jogú városi jogállás 1950. június 15-én megszűnt, Székesfehérvár attól kezdve a megyéhez tartozott. Rajta kívül 1983-ig csak Dunapentele kapott városi rangot 1951-ben, melynek neve még ugyanabban az évben Sztálinváros lett, majd 1961-től Dunaújváros. 1954-ig mindkét város jogállása közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város, 1954-től járási jogú város, majd 1971-től egyszerűen város lett. Városkörnyékek 1971‑1983 között Fejér megye mindkét városa körül már 1983 előtt alakult városkörnyék: a Dunaújvárosi 1977-ben, a Székesfehérvári pedig 1981 végén. Mindkét város járásszékhely is maradt, csupán a közvetlen szomszédságukba eső néhány községet osztották be hozzájuk. Városok és városi jogú nagyközségek 1984‑1990 között 1984 elején az országban új közigazgatási rendszert vezettek be, ezért valamennyi járás megszűnt. A Dunaújvárosi járás valamennyi községét Dunaújváros városkörnyékéhez osztották be, a Székesfehérvári járás nyugati felét pedig Székesfehérváréhoz. Mór a megyében harmadikként városi rangot kapott, a másik két járásszékhely (Bicske és Sárbogárd) valamint a Velencei-tó környékének központja, Gárdony városi jogú nagyközség lett. Az előbbi kettő 1986-ban, Gárdony pedig 1989-ben városi rangot kapott. Székesfehérvár, a megyei város 1989-ben Székesfehérvár azon három nagyváros között volt, amelyeket az Elnöki Tanács megyei várossá nyilvánított, így 1990-ben, a tanácsrendszer megszűnésekor Fejér megyében hat város volt, melyek közül egy megyei város. Népesség Fejér megye legnépesebb települései a legkisebb lélekszámú város (Adony) népességéig: Gazdaság Fejér megye az egyik legnagyobb gazdasággal rendelkező megye Magyarországon. A Közép-Dunántúli régió GDP-jének több mint kétharmadát adja egymaga Fejér megye. Gazdasági központja az ország gazdaságának egyik meghatározó városa, Székesfehérvár, de fontos központ a másik nagyváros, Dunaújváros is. 2014-ben a Fejér megyei vállalkozások esetében az értékesítés nettó árbevétele meghaladta a 2884 milliárd forintot. Ebből 2381 milliárd forintot a megye legeredményesebb háromszáz cége realizált. Az export tekintetében még nagyobb a top 300 vállalat súlya, a megyei exportárbevétel 97,3%-át adják együttesen. A Fejér megyei társaságok 2014-ben elért 5,1%-os nettó árbevétel-növekedése meghaladta a 2,5%-os régiós átlagot. A top 300 vállalkozás viszont még ennél is magasabb, 6,2%-os nettó árbevétel-növekedést produkált 2014-ben. A megye alkalmazottainak 60,5%-át foglalkoztatja a top 300 vállalkozás köre. 2014-ben Fejér megyében 13 571 társas vállalkozás nyújtott be adóbevallást, ez 3,4%-os csökkenés. Fejér megye legnagyobb nyereségű cége 2014-ben a bicskei székhelyű Spar Magyarország Kereskedelmi Kft. lett 400,73 milliárd forinttal. A második székesfehérvári székhelyű Alcoa-Köfém Székesfehérvári Könnyűfémmű Kft. 185 milliárdos bevétellel. A harmadik a rácalmási székhelyű Hankook Tire 166 milliárddal. A top 10-ben a székesfehérvári cégek vannak túlsúlyban: az Alcoa-Köfém Kft. a második helyén kívül helyet kap itt a Denso Gyártó Magyarország Kft. (negyedik), a Sapa Profiles Kft. (hetedik) és a Halla Visteon (kilencedik) is. A székesfehérvári Videoton Holding Zrt. Magyarország legnagyobb magántulajdonban levő ipari vállalatcsoportja, elektronikai gyártási szolgáltatóként a világon a top30-ban szerepel. Árbevétele 2014-ben 134,77 milliárd forint volt. Továbbá említésre méltó a dunaújvárosi Dunai Vasmű, amely az ország legnagyobb kohászati-gépészeti komplexuma, a magyar vas- és acélgyártás fellegvára. Kultúra Turizmus Fejér megye a magyarországi turisztikai régiók közül a Közép-Dunántúl régióba tartozik, fő vonzerejét a számtalan műemlék, a természetvédelmi területek és a Velencei-tó üdülő- és kirándulóövezete jelenti. A megye székhelye, Székesfehérvár, a középkorban latinul Alba Regia az Árpád-házi királyok egyik fő székhelye, az ország fővárosa volt. Főbazilikájában ötszáz év alatt összesen 37 királyt és 39 királynét koronáztak meg, valamint e templom volt számtalan uralkodónk végső nyughelye, innen ered a város egyik beceneve is, a királyok városa. Székesfehérvár látnivalói közé tartozik még többek között a ferences templom és rendház, a Püspöki palota, a Győri-ház, a Hiemer-ház, a Vörösmarty tér romantikus lakóházai, a Palotanegyed Skanzenje, a vár, a Fehérvári Babaház és a Schaár Erzsébet Gyűjtemény is. Martonvásár leghíresebb látnivalóját a Brunszvik-kastély jelenti, melyben a Beethoven Emlékmúzeum is megtalálható. A birtokot Brunszvik Antal gróf Mária Teréziától kapta, a kastély jelenlegi formája az 1870-es neogótikus stílusú átépítés eredménye. A parkjának közepén egy mesterséges tó terül el, benne egy szigettel és egy szabadtéri színpaddal. A híres zeneszerzőt, Ludwig van Beethovent a család hölgytagjaihoz fűződő barátsága vonzotta erre a helyre, több darabját is a családtagoknak ajánlotta. A múzeumban megtekinthető a zeneszerző hajtincse, szoborportréja, arcképe, valamint betekintést nyerhetünk a magyar vonatkozású műveibe és kapcsolataiba. A kastély az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének otthona. A körülbelül 1700 fős Tác község hírnevét az ország legnagyobb római kori szabadtéri múzeumának köszönheti. Gorsium első ásatásakor (1934–1939) háromapszisos épületre leltek. A 200 hektárnyi területen elhelyezkedő római település feltárását 1958-ban kezdték el. Ma Gorsium már a nagy Duna vidéki római feltárások egyikévé vált, értéke "az antik világ zavartalan megjelenítésének lehetősége". Különleges emlékét a Szent István Király Múzeum Régészeti Park mutatja be. A megye üdülő turizmusában a legjelentősebb szerepet a Velencei-tó tölti be. Magyarország második legnagyobb természetes tavakén, kedvező természeti és földrajzi adottságainak, valamint a mederszabályzásnak köszönhetően a Balatonhoz hasonlóan hazánk egyik legkedveltebb üdülőhelyeinek egyike. Területe 26 km², a felület harmada nádassal borított. A napsütéses órák nagy számának, valamint a viszonylag sekély, átlagosan 1,5 m-es mélységének köszönhetően Európa egyik legmelegebb tava, a víz hőmérséklete elérheti a 26-28 °C-ot is. Agárd és Velence a Velencei-tó legjelentősebb üdülőtelepülései, élénk a horgász- és az evezősport (vitorlás, kajak, kenu) is. Gare d’Estrées-Saint-Denis Gare d’Estrées-Saint-Denis vasútállomás Franciaországban, Estrées-Saint-Denis településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Rochy-Condé–Soissons-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Compiègne Gare de Tricot Gare de Montdidier Gare de Wacquemoulin Gare de Remy Adaline varázslatos élete Az Adaline varázslatos élete (eredeti cím: The Age of Adaline) 2015-ös amerikai romantikus-fantasy film, melyet Lee Toland Krieger rendezett, valamint J. Mills Goodloe és Salvador Paskowitz írt. A főszereplők Blake Lively, Michiel Huisman, Kathy Baker, Amanda Crew, Harrison Ford és Ellen Burstyn. A filmet az Amerikai Egyesült Államokban 2015. április 24-én mutatták be, Magyarországon egy nappal hamarabb szinkronizálva, április 23-án a Big Band Media jóvoltából. A film középpontjában egy Adaline nevezetű nő van, aki egy furcsa baleset során meghal, és új életet kap egy villámcsapás révén, ami után nem öregszik tovább. Cselekménye San Fransiscóban egy nyugodt délutánon, Adaline Bowman (Blake Lively) mielőtt hazaérne, hogy megetesse a kutyáját, hamis okiratokat vásárol egy szálláson. Ezt követően elmegy dolgozni, és kinyit egy filmtekercsekkel teli dobozt, köztük egyet, ami megmagyarázza a saját életét. 1908-ban született, Újév napján, majd később feleségül vették és született egy lánya, csakhogy özvegy lett, miután a férje tragikus balesetben meghalt. Évekkel később, 1937-ben Adaline egy szeles hóvihar közepette ütközött az autójával, és szakadékba zuhant, majd egy közelben lévő fagyos tóban landolt, ahol meghalt, de egy véletlenszerű villámcsapás hirtelen adott még egy életesélyt a számára. Attól a pillanattól kezdve Adaline fizikailag 29 éves maradt. Adaline azóta megváltoztatta a személyazonosságát és a címét a korszaka szerint, míg a lánya, Flemming normálisan él, és idősebbnek tűnik, mint ő. Egy éjszaka két gyanús FBI ügynök próbálja rávenni, hogy repülőgépre szálljon tanulmányozásra, de sikerül elmenekülnie a bezárt autóból, és rájön, hogy ki kell használnia az egész életét, amíg csak tudja. Egy szilveszteri bulin részt vesz, ahol találkozik Ellis Jones-szal (Michiel Huisman) és bemutatja magát a jelenlegi álnevén, mint Jennifer Larson. A férfi meglátogatja a munkahelyén, de elutasítja őt, tudván, hogy soha nem fog tudni beleszeretni, mert nem lehet normális jövője. A következő napon megérkezik Ellis, és ismét arra kéri Adaline-t, hogy menjen el vele. Végül elfogadja, és a második napon együtt töltik az éjszakát. Egy visszaemlékezésben rájövünk, hogy Adaline egy olyan parkba megy taxival, ahol egy férfi várja, eljegyzési gyűrűt tartva a kezében. Megijed, ezért a taxisofőrnek azt mondja, hogy menjen tovább. A jelenben Adaline kutyája megbetegszik, és a nő kezdi figyelmen kívül hagyni Ellis hívásait. A múlt kísértetei (Vámpírnaplók) A Múlt kísértetei (History Repeating) a Vámpírnaplók című amerikai sorozat első évadjának kilencedik epizódja. Epizódismertető Új történelem tanár érkezik az iskolába: Alaric Saltzman. Jeremy felfigyel a tanár gyűrűjére ami nagyon hasonlít arra a gyűrűre amit a vámpírok viselnek. Jeremy bemutatja az új tanárát Jenna-nak, kettejük között felszikrázik valami. Alaric megpróbálja magát "beinvitálni" Jenna-ék házába, azonban Jenna ellentmond, legalábbis addig míg Jeremy otthon van. Bonnie egyik ősével Emilyvel álmodik, ezért a lányok elhatározzák hogy tartanak egy szeánszot. Emily megszállja Bonnie-t. Eközben Damon felfedi az igazi történetet Stefannak, hogy miért is jött újra vissza Mystic Fallsba. Az a terve, hogy kiszabadítja Katherine-t azzal a kristállyal amit Katherine adott Emlily-nek még régen. Stefan próbálja megállítani Damont, mert tudja hogy azzal hogy Katherine-t visszahozzák, több vámpírt is kiszabadítanak a leégett templomból. Damon megkéri Emily-t hogy segítsen neki visszahozni Katherine-t. Damon és Emily 150 évvel ezelőtt alkut kötött. Damon megvédi Emily családfáját ha Emily megvédi Katherine-t. Emily azonban ellenáll és meghiúsítja Damon tervét. Emily kiszáll Bonnie testéből. Az ideges Damon megtámadja Bonnie-t de Stefan megmenti őt. Bonnienak ezután Elena mindent elmesél Stefanról. Logan visszatér és teljesen úgy néz ki mint egy vámpír... Damon visszatérésének az oka Mikor régen Katherinet és a többieket (összesen 27 vámpírt)meg akarták ölni, Damon készen állt arra, hogy megmentse a szerelmét. Mikor elhurcolták a nőt, Damon Emilyhez rohant, hogy segítséget kérjen tőle, cserébe bármit meg tesz neki. Emily varázslatot szórt a kristályra, és amikor mindenki azt hitte, hogy bent égtek, a kristály valójában megvédte őket. Van egy sír a templom alatt, oda lettek bezárva és így megmenekültek a tűztől. Azért tért most vissza Damon, mert az üstökös jelensége energiával töltötte fel a kristályt, így kiszabadíthatja szerelmét. Az alku egyébként az volt, hogy Damon megmenti Emily gyermekeit és nem bánthatja egyik leszármazottját sem. Ezért nem tehet semmit Bonnie ellen. Az alku érvénytelenné vált amikor Emily (Bonnie testében) elpusztította a kristályt. Damon ekkor rátámadt a lányra és kis híján megölte. Maurizio Sarri Maurizio Sarri (Nápoly, 1959. január 10. –) olasz labdarúgóedző. Jelenleg a Chelsea FC vezetőedzője. Pályafutása Maurizio Sarri Nápolyban született. Apja a város egyik kerületében, Bagnoliban dolgozott a Banca Monte dei Paschi di Siena nevű kereskedelmi bankban. Sarri délelőtt szintén a bankban vállalt munkát, délután és esténként pedig képezte magát, edzőnek tanult. 1999-ben döntött úgy, hogy felhagy polgári foglalkozásával és a jövőben csak a labdarúgással foglalkozik. A toszkániai évek Sarri ezt követően majd egy évtizeden át kisebb toszkán klubokat irányított, amatőr szinten egyre nagyobb sikereket elérve. 2000-ben írt alá első profi klubjához, a Sansovinóhoz, amellyel 2004-ben feljutott az olasz harmadosztályba. Pescara és Sorrento között 2005-ben aláírt a Pescarához, így a Serie B-ben, azaz a másodosztályban vállalt munkát. Az ezt követő éveken több másod - és harmadosztályú csapatot irányított, 2010-ben Alessandria csapatának élére nevezték ki. 2011 júliusában a Sorrento edzője lett, de a gyengébb eredmények miatt decemberben menesztették. Empoli, feljutás az első osztályba A 2012-13-as szezont megelőzően a másodosztályú Empoli vezetőedzője lett. Az első teljes szezonban az Empoli-t a negyedik helyre vezette, és kvalifikálta csapatát egy toszkánai régiós verseny döntőjében, ahol a Livornóval szemben maradtak alul. A 2013-14-es szezont a második helyen zárta az Empoli, így hat év után újra feljutottak a Serie A-ba, azaz az élvonalba. Sarri a következő évben sikeresen benntartotta csaaptát az első osztályban, a bajnokság 15. helyén végezve. Napoli 2015. június 11-én Sarri elhagyta Empoli-t és aláírt szülővárosa csapatához, a Napolihoz. Rafael Benítezt váltotta a kispadon és régi klubjától vitte magával Mirko Valdifiorit és Elseid Hysajt. Augusztus 23-án, első mérkőzése 2-1-es vereséggel ért véget a Sassuolo ellen. Első győztes találkozója az Európa-liga csoportkörében a belga Club Brugge 5-0-s győzelem volt. A bajnokság első felében az élen állt csapata, 26 év után elhódítva a "Campioni d'Inverno" ("Tél Bajnoka") címet. Sarri irányításával a Napoli új klubrekordot jelentő nyolc egymást követő tétmérkőzést nyert meg. Ezt követően új, hároméves szerződést írt alá. Első idénye végén a második helyen zárt a Napolival, új pont (86) és győzelmi (26) rekordot felállítva. A következő idényben a bajnokság harmadik helyét szerezték meg, miközben szerepelhettek az Bajnokok Ligájában is. Statisztikája vezetőedzőként 2018. július 14-én frissítve. Sikerei, díjai Edzőként Panchina d'Argento : 2013–14, Panchina d'Oro : 2015–16 Enzo Bearzot-díj : 2017 Folyatás A folyatás (fröccssajtolás) tulajdonképpen a fémek süllyesztékes kovácsolása speciális változatának tekinthető. Erősen változó keresztmetszetű, vagy nagy keresztmetszet-változtatást igénylő tömör vagy üreges darabok előállítására használják (például belső égésű motorok szelepei, szárazelemek fémhüvelyei stb.). A folyatást a darab meleg és hideg állapotában is végzik. Kiinduló anyaga általában lemeztárcsa, rúd vagy cső. A folyatás alakító gépe általában forgattyús, excenteres vagy dörzssajtó, esetleg hidraulikus sajtó. Termelékeny eljárás, percenként akár 140 darabot is előállíthat egyetlen gép. A folyatás módszere Folyatáskor a kiinduló darabot recipiensbe (felvevőbe) helyezik, a darabra folyatóbélyeggel nagy sebességgel nyomást gyakorolnak, s a recipiens kitöltése után az anyag a felvevő nyílásán, vagy a felvevő és a bélyeg közötti résen áramlik („folyik”) ki. A szerszám kialakításától függően az alakváltozott darab az erőhatás irányában vagy vele ellentétes irányban mozdul el. Ennek megfelelően alapvetően kétféle módszerről lehet beszélni: direkt vagy előrefolyatás: a szerszám és az alakított darab mozgása egyirányú, indirekt vagy hátrafolyatás: az alakított darab mozgása a szerszámmal ellentétes. A két eljárást – amennyiben a darab alakja indokolja – kombinálni is lehet, s ekkor a munkadarab egy része előre-, más része hátrafolyatással alakul. Ilyenkor vegyes vagy kombinált folyatásról beszélünk. Melegfolyatás A melegfolyatást általában direkt eljárás során alkalmazzák, amelynél a szerszám és a darab elmozdulása egyirányú. Jellemző példa rá a robbanómotorok szelepeinek a gyártása. A kiinduló darab lemeztárcsa, amelyet revementesen felhevítve helyeznek a felvevőbe. A lefelé haladó sajtolóbélyeg hatására az anyag kitölti a recipiens üregét, majd egy része a szerszám nyílásán kisajtolódik, ez alkotja a szelep szárát. A szelep fejét a recipiens alakja határozza meg, magasságirányú méretét a sajtó löketének pontos beállításával biztosítják. A melegfolyatás a süllyesztékes kovácsolás üregtöltésének részfolyamata is lehet, amikor a mélyebb üregrészek kitöltése folyatás jellegű alakváltozással megy végbe. Az üregtöltés jellege az alakítás (szerszám) sebességétől is függ: kis sebességnél először az alsó üregrészek töltődnek, nagy sebesség esetén viszont a nyomóerővel ellentétes irányú anyagáramlás jön létre, a felső üregrészek töltődnek először, ezt a jelenséget fröccsenésnek nevezik. Hidegfolyatás A hidegfolyatás jellemző termékei a fémhüvelyek és fémtubusok, anyaguk általában ón, ólom, cink, alumínium, acél stb. A gyártott termék legkisebb falvastagsága akár néhány tized milliméter is lehet. A szerszámokat úgy alakítják ki, hogy elősegítsék az alakított anyag áramlását, amivel a súrlódást és az alakító erőt is csökkentik. Ennek érdekében a szerszámok alakító felületeit fényesítik, és kenőanyagot is alkalmaznak. A jelentős mértékű alakváltozás következtében az anyag és a szerszám felmelegszik (180–200 °C), de a vékony falú darab gyorsan lehűl, és könnyen rázsugorodhat a bélyegre, ezért a kész darab gyors lehúzásáról gondoskodni kell. Egy szerszám átlagos élettartama 50 000–200 000 darab körül van. A hidegen folyatott termék felületi minősége igen jó, további felületmegmunkálásra többnyire nincs szükség. Pantoja (Spanyolország) Pantoja egy község Spanyolországban, Toledo tartományban. Pantoja Alameda de la Sagra, Cobeja, Villaluenga de la Sagra, Yuncler, Numancia de la Sagra és Borox községekkel határos. Lakosainak száma 3277 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Danny Ings Daniel William John "Danny" Ings (Winchester, 1992. július 23. –) angol labdarúgó, a Southampton csapatában játszik csatárként. Ings a Bournemouth csapatának az akadémiáján kezdte a pályafutását, aminek a végigjárásával a felnőtt csapatban is lehetőséget kapott. Bár időközben Dorchester Town alakulatának is. 2011-ben csatlakozott a Burnley FC-hez, ahol a 2013–14-es bajnokság év játékosává választották és feljutottak az angol elsőosztályba. A következő szezonban visszaesett a csapat a másodosztályba, de Ings a szerződése lejártával a Liverpool csapatához igazolt. Pályafutása Bournemouth Ings Winchesterben született. A kezdetekben Southamptonban focizott és csak ezt követően kapta meg első szerződését az AFC Bournemouth csapatánál 2008 májusában. A bemutatkozó mérkőzésére pedig 2009. október 6-án került sor Northampton Town elleni 2-1-es vereségnél, ahol csereként lépett pályára. Az ifjúsági csapatban való pályafutását azonban hosszútávú hasisérülés árnyékolta be. 2010 szeptemberében kölcsönbe küldte őt csapata a Dorchester Townhoz. A csapata hullámzó teljesítményt nyújtott ebben az időszakban, de a sikerekhez Ings többször is góllal tudott hozzájárulni November 30-án írta alá új, 2012-ig tartó szerződését a Bournemouth-szal, amit később jó teljesítményének köszönhetően 2013-ig is meghosszabbítottak. Sikeres időszak volt ez számára, ahol több gólt is tudott szerezni. Így 2011 nyarára ő lett a klub legjobban fizetett játékosa és több csapat érdeklődését is felkeltette. Utolsó mérkőzését a Charlton Athletic elleni 3–0-s vereségnél játszotta a Bournemouth-ban. Burnley 2011. augusztus 15-én írt alá Burnley FC csapatával a hírek szerint 1.000.000 font körüli összegért egy 4 éves szerződést. Így ismét volt edzője Eddie Howe kezei alatt játszhatott. 2012. február 14-én debütált egy 2–0-s Barnsley elleni győzelem alkalmával. Sikeres első szezont tudhatott maga mögött, ahol több fontos találkozón is sikerült gólt szereznie. A következő szezon előtti utolsó barátságos mérkőzésen azonban súlyos térdsérülést szenvedett és hat hónapos kihagyást jósoltak neki. Viszont ezt követően sikeres időszak következett számára. Kiváló teljesítményeivel az első számú csatár lett csapatánál és a bajnokság legjobbjának járó díjra is jelölték. 2014. májusában, Ings meg is nyerte az év játékosa díjat, megelőzve a két másik jelöltet, a Leeds United csatárát Ross McCormacket és a Leicester City középpályását Danny Drinkwatert. 22 góllal zárt a szezonban és csapatával a második hely megszerzésével feljutott az angol első osztályba. 2014. augusztus 19-én debütált a Premier League-ben a Chelsea elleni 3–1-es vereségnél. De sikereket is tudott elérni, hiszen november 22-én a Stoke City elleni 2-1-es győzelemnél mind a két találatot ő szerezte, majd a csapata 100. bajnoki mérkőzésénél gólpasszt tudott adni, ezzel 1–0-s győzelemhez segítve az alakulatot december 13-án. A szezon további részében is jótékonyan hozzá tudott járulni csapata teljesítményéhez. Azonban ez a bennmaradáshoz nem volt elég számukra. Liverpool 2015. június 8-án jelentette be a Liverpool FC, hogy megállapodott Ings-szel a személyes feltételekben, miután hozzájuk igazolt szerződése lejártával, 6 500 000 font kinevelési költség ellenében plusz egy extra 1,5 millió £ teljesítménybónuszokkal, mivel Ings 24 év alatti játékos volt. 2015. augusztus 29-én mutatkozott be a West Ham elleni 3–0-s vereségnél az Anfielden. Európai kupa bemutatkozására szeptember 17-én került sor az UEFA Európa Liga csoportkörében a ellen és Divock Origit váltva 1-1-hez segítette a csapatot. Majd három nappal később a bajnokságban Christian Benteke-t váltva a Norwich City ellen megszerezte első gólját új csapatában. 2015. október 15-én az első edzésén, amit új edzője Jürgen Klopp tartott megsérült. Ings elülső keresztszalag sérülést szenvedett a térdén és szinte a bajnokság fennmaradó részére kényszerpihenőre kényszerült. A West Bromwich Albion elleni 1–1-es mérkőzés alkalmával térhetett vissza A válogatottban 2013. október 3-án kapta az első válogatott behívót az angol nemzeti U21-es csapathoz, ahol egy héttel később debütálhatott is egy San Marino elleni 4-0-s idegenbeli győzelemnél. 2013 és 2015 között 13 kupát szerzett és 4 gólt is szerzett. 2015. október 1-jén megkapta első behívóját a felnőtt csapatba, majd Litvánia ellen debütálhatott Harry Kane-t váltva az 59. percben, ahol végül 3–0-ra nyertek. Sikerei, díjai Football League Championship - A hónap játékosa : 2013 október Football League Championship - Az év játékosa : 2013-14 Football League Championship - PFA Év csapata : 2013-14 Statisztika Klubokban 2018. február 14-én lett frissítve. Elizabeth Dole Elizabeth Dole (Salisbury, 1936. július 29. – , ) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Észak-Karolina, 2003–2009). Krasznopartyizanszkij járás A Krasznopartyizanszkij járás (oroszul: Краснопартизанский муниципальный район) Oroszország egyik járása a Szaratovi területen. Székhelye Gornij. Népesség 1989 -ben 20 174 lakosa volt. 2002 -ben 17 709 lakosa volt, melynek 9,9%-a kazah. 2010 -ben 13 008 lakosa volt, melyből 10 647 orosz , 1170 kazah, 239 tatár , 146 ukrán , 131 tabaszaran , 98 csuvas , 88 mari , 77 örmény , 76 fehérorosz , 61 csecsen stb. Jánszky Béla Jánszky Béla (Ózd, 1884. július 19. – Budapest, 1945. november 20.) magyar építész, szakíró, a Lechner Ödön által kezdeményezett „magyar formanyelv és építőstílus” híve és követője. Életpályája A budapesti Műegyetemen Schulek Frigyes tanítványa volt. 1907-ben aranyérmet nyert a pécsi országos kiállítás népművészeti pavilonjával. Kós Károllyal együtt építette a zebegényi templomot. Szakmai gyakorlatát Lágymányosi Fischer József irodájában kezdte. 1912-ben az egyik alapítója volt a Kecskeméti Művésztelepnek, amelynek épületeit Szivessy Tiborral együtt tervezte. Együttes művük a kecskeméti kaszinó (1911), a szolnoki Hitelbank, a budapesti Forum (ma Puskin) filmszínház belső kiképzése, az Uránia filmszínház átépítése, a szentgotthárdi Iskolaszanatórium stb. Az ő tervei szerint épült a budapesti Taksony úti kislakásos bérház és a Kisipari Hitelintézet budapesti székháza (1940–1941). Számos cikke jelent meg. Önálló és Szivessy Tibor közreműködése nélküli művei Ismert épületei 1908–1909. Zebegény, Petőfi tér, Római katolikus templom (Kós Károllyal és Györgyi Dénessel ) [felújítva] 1910. Budapest, Bartók Béla út 8. [átalakítva] 1922–1924. Tatabánya, Népház utca 7., Magyar Általános Kőszénbánya Rt. tiszti kaszinója (Toroczkai Wigand Edével) [pusztulóban] 1932–1933. Budapest, Tihamér utca 18., Dirner-villa 1939–1941. Budapest, Taksony utca 14. – Angyalföldi út 5/A., Székesfővárosi kislakásos bérházak 1942. Budapest, Vas utca 2/D–E. – Stáhly utca 2/A., Budapesti Kisipari Hitelintézet Rt. székháza Tervek, emlékművek; elpusztult, azonosítatlan és bizonytalan épületek 1906. Budapest, az Iparművészeti Társulat karácsonyi bazárjának rendezése (Tátray Lajossal) 1907. Budapest, az Iparművészeti Társulat tavaszi kiállítása, teljes installáció (Tátray Lajossal) 1907. Krematórium terve 1907. Vadászkastély terve 1907. Pécs, Országos kiállítás. Népművészeti, háziipari és néprajzi pavilon (Tátray Lajossal) 1907. Pécs, Országos kiállítás. Műcsarnok belső berendezése (Maróti Gézával) 1908. London [UK], Earl's Court. Magyar építészeti kiállítás (Fischer Józseffel) 1908 k. Tanyasi templom terve 1909. Zebegény, legényember házának terve 1909. Zebegény, parti vendéglő terve 1909. Ung megyei lakóház terve 1909. Cinkota , egy író menedékházának terve 1909. Miskolc, Somos György házának terve 1909. kiállítási installációk 1910. Bécs [A], Vadászati világkiállítás, Magyar vadászkastély (Fischer Józseffel és Maróti Gézával) 1915–1916. „Isten kardja – Hősök emléke” – világháborús emlékmű terve 1918. Nagycenk, Széchenyi-mauzóleum [szerzősége bizonytalan] 1919. Budapest újjáépítési terve 1923. Budapest, a Néprajzi Múzeum pályaterve (Toroczkai Wigand Edével) 1924. Szécsény–Benczúrfalva, Katona József utca, temető, Benczúr-mauzóleum 1924. Gyöngyös–Mátraháza, Benkó-villa [elpusztult] 1939. Budapest, Gubacsi út, sertésközvágóhíd munkásöltözője és étkezője [helye és állapota ismeretlen] 1942. „A jövő Budapestje” városrendezési terv Szivessy Tiborral közösen alkotott műveik Ismert épületeik 1911. Budapest, Dankó utca 22., lakóház 1911. Kecskemét, Rákóczi út 5. – Mátyási utca, bérház 1911. Kecskemét, Rákóczi út 3. – Klapka utca 1–3., Lakóház és Gazdasági Kaszinó 1911. Kecskemét, Bethlen körút 65., Mátyás téri elemi iskola (díszítés: Falus Elek) 1911. Kecskemét-Műkertváros, Művésztelep utca 2–8., villák és műteremház [átalakítva, a festőiskola épülete elpusztult] 1911 k. Szolnok, Szapáry út 28., Kádár cukrászda (díszítés: Falus Elek) [pusztulóban] 1912. Budapest, Hűvösvölgyi út 85., Márkus Emília színésznő villája 1912–1913. Budapest, Ág utca 3., Somló-villa 1911. Baja, Deák Ferenc utca 6., Szanatórium 1914 k. Cegléd, Széchenyi út 16. – Köztársaság utca, internátus 1914–1915. Budapest, Nádor utca 11., Festetics-palota 1926. Budapest, Kossuth Lajos utca 18., Fórum mozi kialakítása 1926. Pestszentlőrinc , Üllői út 380–382. – Építő út 1., elemi iskola és óvoda [teljesen átalakítva] 1926–1927. Budapest, Bástya utca 20., Weiner-ház 1926–1927. Pestszentlőrinc, Kossuth tér 2., iskola 1927 k. Baja, Szabadság utca 28., Geiringer János gyógyszertára és lakóháza 1927–1929. Budapest–Pesterzsébet, Török Flóris utca 89. – Emlékezés tere, Kossuth Lajos középiskola 1928 k. Baja, Köztársaság tér 5., vármegyei bérházak 1928. Budapest, Radnóti Miklós utca 21/B. – Pannónia utca 23., Heisler Ignác Szállítmányozási Rt. lakóháza 1928. Szolnok, Táncsics Mihály utca 3., lakóház 1928–1929. Budapest, Szemlőhegy utca 23/B. – Vérhalom utca 1928–1929. Pesterzsébet, Török Flóris utca 84., Pesterzsébeti Református Egyház bérháza 1929. Szentgotthárd, Hunyadi utca 31., Óragyár átalakítása Iskolaszanatóriummá [azóta átalakítva] 1929. Debrecen, Vásáry István utca 7., Balogh Gábor bérháza [átalakítva] 1929–1930. Budapest, Rákóczi út 21., Uránia mozi belső átalakítása (eredeti: Schmal Henrik, 1895 k.) 1931. Budapest, Virág árok utca 3., villa 1931. Budapest, Muskotály utca 33. – Nedecvár utca 6., villa 1932. Budapest, Vérhalom utca 31/E., villa 1932. Budapest, Toldy Ferenc utca 68., lakóház Tervek, emlékművek; elpusztult, azonosítatlan és bizonytalan épületek 1909–1911. Budapest, Üllői út 131. – Hungária körút, FTC klubház és sportpálya (Matyók Aladárral) [elpusztult] 1911. Budapest, MTK sporttelepe (Pobuda Tivadarral) [állapota ismeretlen] 1911 k. Kecskemét, Dragoni-villa, Teleki László utca 1/A. [szerzőségük bizonytalan] 1911. Szeged, Feketesas utca 25. – Tisza Lajos körút 50., Gazdasági és Iparbank székházának terve 1911. Mindszent, Takarékpénztár Intézeti házának pályaterve 1912 k. Debrecen, DMKE Internátus [elpusztult] 1912 k. Baja, Szent Antal és a Szarvas Gábor utca sarka környéke, Szász János háza [elpusztult] 1912 k. Törökszentmiklós, Takarékpénztár [helye és állapota ismeretlen] 1912 k. Zombor [SRB], Singer-ház [helye és állapota ismeretlen] 1912 k. Zombor [SRB], áruház [helye és állapota ismeretlen] 1912. Zombor [SRB], Weidinger-ház [helye és állapota ismeretlen] 1912. Szolnok, Szapáry út 31., Szolnoki Hitelbank épülete [elpusztult] 1912–1913. Kecskemét, Széchenyi tér, római katolikus egyház bérháza [elpusztult, szobrok: Kisfaludi Strobl Zsigmond] 1913. Kassa [SK], Rákóczi emlékmúzeum pályaterve 1913. Törökkanizsa [SRB], Zsinagóga [elpusztult] 1914. Mezőtúr, Városháza pályaterve 1914. Kecskemét, Zárda terve 1926. Rákospalota , Kozák tér 13–16., polgári iskola terve 1927. Budapest, Logodi utca 53–55., bérház [elpusztult] 1927. Budapest, Városligeti fasor 3., Szentpál-iskola, (belső dekoráció: Molnár Farkas) [elpusztult] 1927. Budapest, Keleti Károly utca 9–15. – Kitaibel Pál utca – Bimbó utca 2., Gróf Majláth-féle szállodabérház és ikerbérházak terve 1927–1928. Budapest, Corvin köz 6–8. – Kisfaludy utca 29., lakóépületek terve 1928. Pestszentlőrinc, református templom terve 1928. Pesterzsébet, Klapka tér, református templom terve 1929. Kecskemét, római katolikus templom terve 1929. református templom terve 1929. vidéki városháza terve 1929. Kecskemét, Katona József tér, róm. kat. egyház bérházának terve Budapest, Naphegy, „számos családiház és villa” [helyük és állapotuk ismeretlen] Baja, Szabadság út, Rosenfeld Albert áruháza [pontos helye bizonytalan] Szolnok, Baross Gábor út 22. – Mária út, bérház [szerzőségük bizonytalan] Főbb írása A magyar formatörekvések története építészetünkben (Bp., 1929). Félix Douay Félix Charles Douay [ejtsd: dué] (1816. augusztus 14. – Párizs, 1879. május 4.) francia tábornok. Életútja Pályáját mint közkatona kezdte. 1838-ban hadnagy, 1855-ben ezredes, majd, miután Niel marsall hadtestével végigküzdötte az 1859-es olasz hadjáratot. A solferinói csatában súlyosan megsebesült, hadosztálytábornokká nevezték ki. Résztvett a mexikói expedíciós hadjáratban és megverte Uraga mexikói tábornokot. Visszatérve Párizsba, III. Napoléon főhadsegédévé nevezte ki. Az 1870-es porosz–francia háborúban a 7. hadtestet vezényelte a wörthi, a beaumont-i és a sedani ütközetekben. Sedannál német fogságba esett, ahonnan csak a békekötés után szabadult ki. 1871. május 21-én az Auxerre-ben (Burgundia) toborzott hadtest élén elsőként vonult be a kommün által védelmezett Párizsba. Dombrowski lengyel kommünárd tábornok csapatainak leverése után Douay elfoglalta Belleville magaslatait, megmentette a kommünárdok által felgyújtott Louvre-t, és utat nyitott Cissey tábornok csapatainak. A köztársasági hadsereg újjászervezésekor a 6. hadtest parancsnokává nevezték ki. Forrás Bokor József (szerk.). Douay, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Csillag Zsigmond Csillag Zsigmond, 1868-ig Stern (Adony, 1844 – Budapest, 1910. február 3.) szocialista politikus, eredeti foglalkozását tekintve orvos. Életrajza A debreceni kollégium növendéke volt. 17 éves korában beállt a lengyel felkelők közé és végigharcolta a lengyel szabadságharcot. 1874-ben az Általános Munkásbetegsegélyző orvosa, 1893-ban főorvosa lett, ebben az állásában nagy népszerűséget szerzett. Az 1878. évi árvíz idején több mint harminc ember életét mentette meg, de a hősiességének elismeréséül fölajánlott kitüntetést visszautasította. 1875-től részt vett a munkásmozgalomban s a Magyarországi Általános Munkáspártnak hosszú ideig elnöke és vezetőségi tagja volt. Frankel Leóval, Kürschner Jakabbal, Politzer Zsigmonddal együtt tevékeny vezetője volt a magyarországi munkásság szervező munkájának. A párt legjobb agitátora volt s május 1. első ünnepen ő tartott szónoklatot a városligeti aréna előtt összegyűlt 80 000 ember előtt. 1896-ban vonult vissza a munkásmozgalomból. Már 25 éves korában tagja volt Budapest közgyűlésének s 1901-től haláláig szintén törvényhatósági bizottsági tag volt. Gyógyíthatatlan betegsége öngyilkosságba kergette. Haláláról beszámolt a Budapesti Hírlap. Bambusicola A Bambusicola a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: hegyi bambusztyúk (Bambusicola fytchii) kínai bambusztyúk (Bambusicola thoracicus vagy Bambusicola thoracica) Varga Endre Varga Endre (1977. április 6. –) labdarúgó, középpályás. Pályafutása Az 1996–97-es idényben a Győri ETO labdarúgója volt. Az élvonalban 1997. május 14-én mutatkozott be a Vasas ellen, ahol csapata 2–0-s vereséget szenvedett. Ezt követően egy-egy idényt töltött el a Stadler FC, a Diósgyőr FC és a Pécsi MFC csapataiban. 2002 és 2008 között Németországban légióskodott, alsóbb osztályban. 2008 és 2011 között a BKV Előre játékosa volt. Adam & Eve Az Adam & Eve című album a Neoton Família angol nyelvű lemeze, mely azonos a Karnevál című, Magyarországon megjelent albumukkal. Az album Japánban az RCA kiadó gondozásában jelent meg. Dallista Stop the Night Carnival Round and Round Senorita Rita Every Night Sugar Boy Adam and Eve Prima Donna Dance to Feel Alive Ladybird Saint-Martin-la-Plaine Saint-Martin-la-Plaine település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 3727 fő (2015). Saint-Martin-la-Plaine Saint-Didier-sous-Riverie, Rive-de-Gier, Genilac, Saint-Joseph és Saint-Romain-en-Jarez községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szalagos szitakötő A szalagos szitakötő (Sympetrum pedemontanum) jellegzetes külsejű, kis tavacskák, folyók mentén élő, Közép-Európától Szibérián át, egészen Japánig előforduló szitakötőfaj. Megjelenése A szalagos szitakötő viszonylag kis faj, testhossza 28–35 mm, míg szárnyfesztávolsága 45–55 mm között van. Legfontosabb megkülönböztető jegye a mindkét nem szárnyai végén található széles, sötét sáv, amiről a faj a nevét is kapta. Lábai feketék. A hímek potroha piros színű, szárnyjegyük (pterostigma) rózsaszín vagy élénkpiros. A fiatal hímek szárnyjegye fehér vagy sárga. A nőstények sárgásbarnák, szárnyjegyük fehér/sárga. Lárvája 13–15 mm hosszú. Más hazai fajjal nem téveszthető össze. Három alfaja ismert: S. pedemontanum pedemontanum Európa, Nyugat-Szibéria S. pedemontanum kurentzovi Kelet-Szibéria S. pedemontanum elatum Japán Elterjedése Közép-Európától egészen Japánig előfordul. Európában csak egy keskeny sáv mentén, a 45. és 50. szélességi fok között él, de ismertek kisebb, szigetszerű populációi Belgiumban, Közép-Spanyolországban és Kelet-Franciaországban. Luxemburgból és (feltehetően) Görögországból kipusztult. Vándorló példányait megfigyelték Dániában és Angliában is. Magyarországon a dombvidékeken, kisebb mértékben a síkságokon fordul elő. Életmódja Kisebb folyókban, patakokban, holtágakban, tavacskákban él, de előfordul bányagödrökben, öntözőcsatornákban, sőt Olaszországban rizsföldeken is. A kifejlett imágók főleg olyan vizek mellett találhatóak, amelynek partja vegetációban gazdag, de a növényzet a vízszint váltakozása, az időleges elárasztás miatt nem túl magas vagy sűrű. A vízparti erdőket és a sűrű nádasokat kerüli. A víz kémhatására nem érzékeny. A nőstény a parthoz közel rakja le petéit, amelyek télen a csökkenő vízszint miatt ki is száradhatnak. A lárvák az aljzatba fúrják magukat és éjjel aktívak, így a halaktól némileg védve vannak. A hőmérséklettől és élelemellátástól függően június-október között alakulnak át imágókká. A fiatal felnőttek elhagyják a víz környékét és nagyobb távolságokra elkóborolnak. Az ivarérett példányok visszatérnek a tavacskákhoz, kisebb folyókhoz. A párzás jellegzetes tandem formációban történik, amikor a hím potrohfüggelékeivel megragadja a nőstény fejét és szaggatottan röpködnek, majd egy levélen vagy ágon megpihenve a nőstény potrohfüggelékével kiveszi a hím potroha tövében található másodlagos ivarszervből a korábban odahelyezett spermiumcsomagot. A peterakás kb 30 perccel később kezdődik, még mindig tandem módon összekapaszkodva; ezt ismételt párzások szakíthatják meg és a nőtény gyakran már egyedül fejezi be a peték elhelyezését. A vízszennyezés és vízszabályozás veszélyeztetheti élőhelyeit. Magyarországon nem védett. Lipóc Lipóc (németül: Steinfurt, horvátul Lipovac) Strém településrésze Ausztriában, Burgenland tartományban, a Németújvári járásban. Fekvése Németújvártól 12 km-re keletre fekszik. Története A település a 16. század közepén keletkezett a németújvári uradalom területén. Első lakói a Batthyány Ferenc által betelepített horvátok voltak. 1576-ban 11, 1599-ben 16, 1634-ben 24 portát számláltak a településen. 1643-ban 27 házában 156 lakos élt. 1787-ben 25 háza és 159 lakosa volt. 1828-ban 39 házat és 208 lakost számláltak itt. Vályi András szerint " LIPÓCZ. Steinfurt. Horvát falu Vas Várm. földes Ura g. Batthyáni Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Kertesnek szomszédságában, és annak filiája, földgye nem igen termékeny, mivel többnyire hegyes, réttyeinek az áradások ártalmasak, szőlei jó borokat teremnek." Fényes Elek szerint " Lipocz, Steinfurh, horvát f., Vas vmegyében: 251 kath. lak., bortermesztéssel. A n.-ujvári urad. tartozik. Ut. p. Rába Sz. Mihály." Vas vármegye monográfiája szerint " Lipócz. Házszám 38, lélekszám 231. A lakosok horvát- és németajkúak, vallásuk r. kath. és ág. ev. Postája Strém, távírója Németujvár. Birtokos gr. Batthyány Kristóf." A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Németújvári járásához tartozott. A békeszerződések Ausztriának ítélték és Burgenland tartomány része lett. 1971-ben közigazgatásilag Strémhez csatolták. Népessége 1910-ben 210, többségben horvát lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. 2001-ben 128 lakosa volt. Nevezetességei Szent György tiszteletére szentelt római katolikus temploma. Introitus Az introitus (a latin introeo, ‘bemegyek’ szóból: „bejövetel”) vagy kezdőének a katolikus szentmisét indító gregorián ének, antifónás zsoltár, amely a miséző és kísérete bevonulása alatt hangzik fel. Az introitus „az egész misének a kulcsa” (Wiseman). Olyan, mint egy „színpompás ouverture” (Gihr), mely az egész ünnep alaptónusát, hangulatát mutatja be. Célja a hívek felkészítése a szentmisére az ünnepnek vagy a liturgikus időnek megfelelően. „Ez az ének van hivatva megnyitni a szertartást, az összegyűlteket egységre hangolni, lelküket a liturgikus időszak vagy ünnep misztériumába bevezetni, továbbá a pap és a segédkezők bevonulását kísérni.” Az evangélikus istentisztelet második bevezető részében szintén van introitus (Bevezető zsoltár), amikor a lelkész, a kiskórus és a gyülekezet váltakozva, gregorián előadásban és adott zsoltártónusban éneklik (vagy mondják) az adott vasárnapra kijelölt zsoltárt. A bizánci szertartásban az introitus megfelelője a bevonulás. Felépítése Karácsony ünnepén az éjféli mise introitusa így hangzik: Az introitus tehát áll egy antifónából, vagyis a zsoltáréneklést előkészítő előversből (Dominus…), azután egy zsoltárrészletből (Quare…), melyet a zsoltár recitálás után szokásos Gloria Patri követ, majd azután a végén az antifóna megismétlődik. Dallama és szövege Az introitusok hangulatilag változatos, kifejező, gyakran friss, lendületes, a szövegre egyedileg komponált, néha rá alkalmazott, neumás stílusú darabok, melyekhez a zsoltárverseket is neumás tónusokban énekelik. Valójában az introitus egy liturgikus nyitány. A katolikus egyház szentmisén felhangzó tulajdonképpeni imái - egyesek szerint szent I. Damasus pápa rendeletétől kezdve - alkalmazkodnak a kalendáriumhoz, és majdnem minden nap más a mise szövege, így az introitusnak is. A középkor óta a vasárnapokat sokszor ezért az introitusról nevezték el (pl. Iudica-, Iubilate-, Iustus es-vasárnap), mivel az az ünnepelt misztérium alapgondolatára épült és a mise propriumához tartozott. Szövege szinte mindig zsoltár, ritkábban más szentírási rész (pl. a karácsonyi nagymise Puer natus est introitusa Izaiás könyvéből, a Gaudete-vasárnap introitusa a Fil 4,4-6-ból való), kivételes esetben - általában a szentek ünnepeinél - kompilált vagy költött szöveg, pl. Mindenszentek napján, vagy a Salve Sancta parens kezdetű introitus, amelyet Caelius Sedulius, 5. századi költőnek egyik himnuszából származik. A Vízkereszt utáni 3., 4., 5., 6. vasárnapok introitusai (Adorate) és egyéb énekrészei szövegileg teljesen egyformák. A pünkösd utáni vasárnapokon egész a 17. vasárnapig az introitusok zsoltárszámai mindig emelkedőben vannak. Ezek a verssorok az introitus gerince. A misekönyvek általában csak az antifónát és egy zsoltárverset közölnek. A gyász kifejezésére a gyászmisében és a nagyböjti időszak miséiben az introitusnál nincs doxológia. Nagyszombaton és pünkösd vigíliáján meg egyáltalán nincs introitus, minthogy itt nincs bevonulás. Az introitus első szava az egész miseszöveg megjelölésére szokott szolgálni. Így ismerünk Requiem-et, Rorate-misét, Cogitationes-misét (a Jézus-Szíve mise) stb. Az introitus latin szövege többször eltér a hivatalos Vulgata-szövegtől. Ennek az a magyarázata, hogy egyik-másik introitus már megvolt a Vulgata-fordítás elterjedése (7. század) előtt is. Ezekben a szövegekben tehát a régi népies Itala-fordítás szövege található. (A Vulgata-fordítás elterjedésének egyik nagy akadálya éppen az volt, hogy a nép már hozzászokott a misénél az Itala-szöveghez.) Története Ezen a néven az 5. században említik először, de az introitusnak, magyarul bevonulásnak igen messzire nyúló története van. Abból az ünnepélyes körmenetből származik, amellyel a régi egyházban a püspök a szentmiseáldozat bemutatására a templomba bevonult. A püspök a templom bejáratánál fekvő sekrestyében (secretarium) liturgikus ruhákat öltött magára, azután méltóságteljes menetben, teljes asszisztenciával az oltárhoz vonult. Ez alatt a bevonulás alatt zsoltárt énekeltek. A zsoltár verseit felváltva énekelték. A dallam megadására és a zsoltár alapgondolatának a kifejezésére szolgált az antifóna, melyet a zsoltár előtt az énekkar (scola cantorum = szkóla) énekelt el. Az antifóna általában magából a zsoltárból vett szövegrész volt. A zsoltárt menet közben végig elénekelték, vagy legalább is addig, amíg a püspök az oltárhoz ért. A püspök az oltárnál először is mély imádással üdvözölte azt a konszekrált szent ostyát, amelyet az előző szentmisében tettek el és amelyet most adorálás céljából egy segédkező pap a püspöknek felmutatott. Majd békecsókot adott a jelenlevő papságnak és leborult az oltár előtt, hogy megkezdje a szentmisét. Története a római misében a pápáknak a 4. századtól a 14. századig gyakorlatban levő stációs istentiszteletével is összefonódik. Hartman Grisar szerint ezeknek a stációknak az eredete a jeruzsálemi anyaegyházra vezethető vissza. A jeruzsálemi keresztények ugyanis gyakran felkeresték azokat a helyeket, amelyeket Jézus szenvedése által megszentelt. Jézus Krisztus életének egyes emléknapjait a megfelelő helyen ülték meg. Mivel a jeruzsálemi és a római keresztény egyházak között szoros kapcsolat volt, Rómában is szokásba jött a stáció, annál is inkább, mert a római egyháznak is voltak kegyeletes helyei, az egyes mártírok sírjai, mint pl. Szent Péter, Szent Pál, Szent Lőrinc templomai. A stációjárás abban állt, hogy a nép egy templomban, mely a stációtemplomhoz közel volt, összegyülekezett (collecta) és onnan körmenetileg vonult - elől a stációs-kereszttel - a stációstemplomba. A gyülekező templomban a pápa megérkezésétől a körmenet indulásáig, majd a stációs templomba érkezéstől a mise kezdetéig volt zsoltár- és azt keretező antifónaéneklés. A zsoltáréneklést a bevonulási körmenetnél a Liber Pontificalis megjegyzése szerint I. Celesztin pápa vezette be. Középkori szerzők gyakran megismétlik ezt az adatot és hozzáfűzik, hogy viszont az antifóna-éneklést Nagy Szent Gergely pápa rendelte el. (A misekönyvben található introitusok legnagyobbrészt szó szerint megegyeznek a Nagy Szent Gergely Liber Antiphonarius című könyvében közölt introitusokkal.) Hippói Szent Ágoston „Vallomásai”-ban említi, hogy Milánóban Szent Ambrus hozta be a zsoltáréneklést. Így ír: „Ebben az időben kezdtek az Egyház keleti részeinek példája szerint himnuszokat és zsoltárokat énekeltetni a néppel, nehogy gyászába belefáradjon és belefásuljon”. Ebben az időben még az antifónát a zsoltár minden egyes versszaka után megismételték. Lassanként azonban ezt a módot igen hosszúnak találták, és ezért csak a zsoltár elején és végén énekelték el az antifónát. Sőt a zsoltárból is mindig kevesebbet énekeltek, úgy hogy a tizedik Ordo Romanus idejében (11. század körül) már csak a zsoltár első versszaka maradt meg. Régente a pap nem recitálta az introitust, hanem azt csak a kórus és a nép énekelte. Rómában egészen a 14. századig ez volt a szokás. Később az ének művésziessége érdekében a szöveg egyes részeit a kórus elhagyta, vagy megváltoztatta és ezért a papnak kellett az oltárnál pótolnia az elhagyott részeket. Mikor azután szokásba jött az ún. kismise (csendes mise) végzése - a régi egyházban csak énekes misét ismertek -, a kórus hiányában már állandóan a pap végezte az introitust. A kórus is ekkortól a pap oltárhoz érésekor kezdte meg a zsoltárt. Az 1906-os római Graduále engedte meg, hogy a kórus az introitus éneklését megkezdje, mielőtt a pap az oltárhoz érne, így a kórus zsoltáréneklése újból a pap kivonulását kísérte az oltárhoz. Menete a katolikus szentmisében Az 1962-es Római Misekönyv szerint Az introitus elején a pap keresztet vet magára. Egyes egyházmegyékben a keresztvetéssel együtt mondták: „Adjutorium nostrum in nomine Domini” (Az Úr nevében van a mi oltalmunk), máshol meg a szokásos „In nomine Patris” (Az Atya… nevében) szavakat használták. E szövegeket később elhagyták, de a keresztvetés megmaradt. A gyászmisében a pap a könyv felé ad áldást, ami által azt jelzi, hogy a szentmise gyümölcseit a tisztítótűzben szenvedő lelkek javára szenteli. A régi ordók szerint az antifóna elhangzása után a szkóla énekesei az antifónának megfelelő zsoltárt recitálják el, és addig haladnak benne, míg a bevonulás, tiszteletadás, elhelyezkedés és az oltár első megtömjénezése tart. Ekkor a karvezető a zsoltárt záró doxológiát (Gloria Patri) intonálja, majd az antifónát megismétlik. A pap a lépcsőima és az oltárfüstölés után az ún. leckeoldalhoz megy (az oltár jobb oldala), keresztet vet magára és ő is csendben elmondja az introitus napi zsoltárversét, ami már a szentmise tulajdonképpeni szövegéhez tartozik. Az 1970-es Római Misekönyv szerint A legújabb Római Misekönyv rendelkezései a zsoltár bővítését is, de – más, a püspöki kar által jóváhagyott, a szent cselekménynek és az ünnep, illetve a liturgikus időszak jellegének megfelelő énekkel való helyettesítés esetén - teljes elhagyását is megengedik. A kezdőének akkor hangzik fel, amikor a pap bevonul a segédkezőkkel. A zsoltárt általában a többi antifónákkal ellentétben nem félkórusok éneklik, hanem szólisták, de egyes helyeken a második félversnél beléptetik a teljes kórust is. Ha a bevonulás alatt nincs semmilyen ének, akkor a misekönyvben közölt antifónát vagy a hívek mondják, vagy egyesek a hívek közül, vagy a lektor; egyébként maga a pap olvassa fel a hívek üdvözlése után. Szent Karión Szent Karión, latinosan Cyrion (4. század) szentként tisztelt ókeresztény egyiptomi remete, az úgynevezett sivatagi atyák egyike. A szkétiszi szerzetesek második nemzedékéhez tartozott. Elhagyta feleségét és két kiskorú gyermekét, hogy szerzetes lehessen Szkétiszben. A később kitört éhínség miatt egyik fiát, Zakariást maga mellé vette. Környezetében rossz szemmel nézték, hogy egy fiatal serdülő fiúval él együtt, mert nem tudták, hogy Zakariás a gyermeke. Ezért Karión fiával Thébaisz ment, majd egy idő után visszatért Szkétiszbe. Végül Zakariás, hogy véget vessen a szóbeszédnek, egy nátrontóba merült, amivel teljesen elcsúfította a testét. Ezek után már senki sem hitte, hogy Karión szépsége miatt szeretőként tartja maga mellett. Az egyház szentként tiszteli, és december 5-én üli ünnepét. Jegyzetek Baán, i. m., 367. o. https://oca.org/saints/lives/2010/12/05/103480-venerable-karion-cyrion-and-his-son-in-egypt Forrás A szent öregek könyve – A szerzetes atyák mondásainak ábécé-sorrendes gyűjteménye (ford. Baán István), második, javított kiadás, Jel Kiadó, Budapest, 2010, ISBN 978 963 9670 74 7 Kasztíliai Berengária konstantinápolyi latin császárné Kasztíliai Berengária (1204 – Konstantinápoly, 1237. április 12.), alternatív neve: Leóni Berengária, franciául: Bérengère de Castille/de Léon, görögül: Βερενγκέλα της Καστίλλης/της Λεόν, spanyolul: Berenguela de Castilla/de León, arabul: ��������� �� ����, kasztíliai és leóni királyi hercegnő, jeruzsálemi királyné, konstantinápolyi latin császárné. I. (Brienne-i) János jeruzsálemi király harmadik felesége és III. Ferdinánd kasztíliai király húga. Élete IX. Alfonz leóni király és Berengária kasztíliai királynő lánya. 1224-ben Toledóban feleségül ment I. (Brienne-i) János jeruzsálemi királyhoz, a Jeruzsálemi Királyság régenséhez. Brienne-i Jánost 1225. november 9-én a veje, II. Frigyes német-római császár, aki Brienne-i János első házasságából, I. Mária jeruzsálemi királynőtől született lányát, II. Izabella jeruzsálemi királynőt vette feleségül, megfosztotta a régensi tisztségétől. Brienne-i Jánost II. Baldvin konstantinápolyi latin császár kiskorúsága idejére meghívták a Konstantinápolyi Latin Császárságba, akit 1231-ben Konstantinápolyba való érkeztekor császárrá koronáztak, és az ifjú császárt eljegyezték János és Berengéria lányával, Máriával. János császár 1237. március 27-én hunyt el, Berengária pedig pár héttel később, 1237. április 12-én halt meg Konstantinápolyban, és ott helyezték végső nyugalomra. Gyermekei Férjétől, I. (Brienne-i) János ( 1170 / 75 – 1237 ) jeruzsálemi királytól , konstantinápolyi latin császártól , 4 gyermek: Mária ( 1225 – 1275 ), férje II. Baldvin ( 1218 – 1273 ) konstantinápolyi latin császár , 2 fiú, többek között: Courtenay Fülöp ( 1243 – 1283 ) címzetes konstantinápolyi latin császár Alfonz (– 1270 ), Eu grófja, felesége Lusignan Mária ( 1223 körül– 1260 ), Eu grófnője, 2 gyermek Lajos (– 1297 ), Beaumont-en-Maine algrófja, felesége Beaumont-i Ágnes (– 1301 ), 7 gyermek, többek között: Brienne-i Margit (– 1328 ), férje VII. Bohemond ( 1260 – 1287 ) antichiai herceg , Tripoli grófja, gyermekek nem születtek Brienne-i Mária (– 1328 ), férje III. Henrik mayenne-i úr (– 1301 ), 6 gyermek János (– 1296 ), Franciaország udvarnagya, 1. felesége Coucy Mária skót királyné, 2. felesége Châteauduni Johanna (– 1265 ), második feleségétől 1 leány Fomalhaut Fomalhaut (α Piscis Austrini, arab eredetű nevének jelentése: a hal szája, �� ����� IPA: fam al-ħūt (al-janūbī)) a Déli Hal csillagkép legfényesebb és egyúttal az égbolt egyik legfényesebb csillaga. Bár színképe szerint fehér csillag, az északi féltekén élők számára sokszor vörösesnek tűnik, ami alacsony deklinációjának (−29,6°) és a szennyezett légkör hatásának tudható be. A csillag körül keringő Fomalhaut b exobolygó volt az első, amit a Hubble űrtávcsővel közvetlenül, látható fényben fedeztek fel, 2008-ban. Kettőscsillagnak gondolták, de egy 2013-as közlés szerint hármascsillagról van szó. Asztrometrikus és spektroszkópos mérések elemzése alapján a csillagászok meg tudták határozni a sajátmozgását, hőmérsékletét, távolságát és radiális sebességét. Az eddig LP 876-10 névvel azonosított csillag a Fomalhaut-rendszer része, így megnevezése Fomalhaut C. A Fomalhaut C egy vörös törpe, a fényes Fomalhaut A csillagtól a Földről nézve 5,5 fok távolságban látszik (ez a látszólag nagy távolság a Fomalhaut közelsége miatt van - ami 25 fényév - ezért nem merült fel eddig, hogy ez a csillag is a rendszerhez tartozik). Története A korai arabok Al Difdi al Awwal („az első béka”) néven ismerték, mivel az Al Difdi al Thani (Diphda, Deneb Kaitos), vagyis „a második béka” előtt halad az égen. Camille Flammarion, a 19. századi francia csillagász és ismeretterjesztő állítása szerint a Fomalhaut neve Perzsiában i. e. 3000 körül „Hasztorang” volt, és ez a csillag egyike volt a négy királyi csillagnak, amik a mennyországot őrizték (a másik három királyi csillag: Regulus, Aldebaran és Antares). Feltételezések szerint i. e. 500 körül a Fomalhaut volt a napfelkeltéhez kapcsolódó vallási szertartás alanya Démétér templomában, Eleusziszban. Kor A Fomalhaut viszonylag fiatal csillag, 200-300 millió éve keletkezhetett, feltételezett élettartama rövid, mintegy 1 milliárd év. Felszíni hőmérséklete 8500 kelvin. A Naphoz viszonyított tömege 2,3, fényessége 15, átmérője 1,7. Megjelenése a kultúrában Megemlítik a következő ismertebb szerzők sci-fi regényeikben: Isaac Asimov, Stanislaw Lem, Philip K. Dick és Frank Herbert. Lesencetomaj Lesencetomaj község Veszprém megyében, a Tapolcai járásban. Fekvése A Keszthelyi-fennsík északkeleti oldalán, a Tapolcai-medence szélén, a Lesence-patak mellett terül el az ősi Tomaj nemzetség volt családi fészke, a mai Lesencetomaj. A Lesence-patak a Lesencetomajt összeköti Lesenceistvánddal és Uzsával. A megyehatár közelében a 84-es főút és 77-es főút találkozása mellett fekszik. Története A község területét István király sógoraként Tomaj vezér kapta ajándékba 998-ban Badacsonytomajjal és Cserszegtomajjal együtt. A település neve is eredetileg csak Tomaj volt, a nemzetség az ősi birtokot mindvégig uralta, a család teljes kihalásáig. Az első írásos emlék 1121-ből van róla, az almádi apátság alapító levelében említik. A XVI. századi okiratok a települést a községen átfolyó patakra utalva, már Lesencetomaj néven említik. A régészeti kutatások a közelében több kihalt település nyomát tárták fel (Billege, Fesztung, Mindszent). Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 81%-a magyarnak, 1,2% németnek, 1,7% cigánynak, 0,3% lengyelnek mondta magát (18,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 59,8%, református 1,9%, evangélikus 0,4%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 13,9% (23,6% nem nyilatkozott). Nevezetességei 1802-ben a falu határában fellelt két feliratos kő, amelyeket Jupiter tiszteletére állíthattak a római légió katonái. Szabó Pál háza: nádfedeles lakóház 1830-ból. Hertelendy-kripta, Szent István park, Római katolikus templom a XVIII. századból, melynek értékes berendezése a Nedeczkyek adománya, 1810 körüli a vörösmárvány, timpanonos főoltára és a keresztelő kútja. Nedeczky-kastély – 1752-ben épült barokk stílusú kastély védett kastélyparkkal, melyben az 1800-as évek elejéről származó két hatalmas mamutfenyő áll. Népvándorláskori temető: nagy kiterjedésű, a VI-VIII. századból való temetőt tártak fel, melynek leletei a "keszthelyi-kultúra" jellegzetességeit hordozzák. Híres emberek A településen (a községi szociális otthonban) lakott élete végén, és itt is hunyt el Legányi Ferenc ( Budapest , 1884 . december 8. - Lesencetomaj, 1964 . április 9. ) muzeológus. Douwe Fokkema Douwe Wessel Fokkema (Utrecht, 1931. május 4. – Amstelveen, 2011. augusztus 23.; kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Fó Kèmǎ; magyar népszerű: Fo Ko-ma; egyszerűsített kínai: ���; hagyományos kínai: ���) holland irodalomtörténész, sinológus, az Utrechti Egyetem professzora. Főbb munkái Angolul Literary Doctrine in China and Soviet Influence 1956-1960 (1965) Theories of Literature in the Twentieth Century (1977, 1995) Literary History, Modernism and Postmodernism (1984). Modernist Conjectures: A Mainstream in European Literature 1910-1940 (1988) International Postmodernism: Theory and Literary Practice (1997) Knowledge and Commitment: A Problem-Oriented Approach to Literary Studies (2000) Perfect Worlds: Utopian Fiction in China and the West (2011) Hollandul Standplaats Peking: Verslag van de Culturele Revolutie (1970) Het Chinese alternatief in literatuur en ideologie (1972) Chinees dagboek (1981) Het Modernisme in de Europese Letterkunde 1910-1940 (1984) Tavaszy Sándor Tavaszy Sándor (Sárpatak, 1888. február 25. – Kolozsvár, 1951. december 8.) filozófiai író, református teológiai tanár, igazgató. Életpályája A kolozsvári református teológián tanult, majd két éven át Németországban, a berlini és a jénai egyetemeken. Pályája hazatérése után is a református teológiához kapcsolódott: 1910-től tanára, később igazgatója. 1913-tól püspöki titkár, 1935-től püspökhelyettes volt. Szerkesztőként is tevékeny volt: több folyóirat (Református Szemle, Pásztortűz, Az Út, stb.) szerkesztésében vett részt, az Erdélyi Helikonnak pedig a főmunkatársa volt. 1923-tól ő szerkesztette Az Út könyvtára című sorozatot. A szegedi Ferenc József Tudományegyetem Szellem és Élet c. 1936-1944-ig Bartók György által szerkesztett tudományos folyóiratban is jelentek meg tanulmányai. 1940-ben Corvin-koszorú kitüntetésben részesült. Főbb művei Az ismeretelmélet és a megismerés pszichológiája (Kolozsvár, 1914); Schleiermacher philosophiája (Kolozsvár, 1918); Kálvin János élete (Cluj-Kolozsvár, 1924); Heidelbergi Káté református keresztyén egyház hitvallása ; a szöveg megállapítását végezte Tavaszy Sándor, revideálták Imre Lajos, Makkai Sándor; 2. átd. kiad.; Erdélyi Református Egyházkerület, Cluj-Kolozsvár, 1930 Kierkegaard személyisége és gondolkozása (Cluj-Kolozsvár, 1930); A lét és valóság - Az egzisztencializmus filozófiájának alapproblémái (Kolozsvár, 1933); Erdélyi tetők. Úti élmények és természeti képek (Cluj, 1938); Erdélyi személyiségek (Bp., 1942); A két Apafi fejedelem (Kolozsvár, 1943); A szenvedés titka (Kolozsvár, 1947); Válogatott filozófiai írások (Szeged, 1999). Fekete, mint Cole (Bűbájos boszorkák) A Fekete, mint Cole című epizód a Bűbájos boszorkák 74. epizódja. A 4. évad 8. epizódja. Cselekménye Egy Sykes nevű államügyészhelyettes valójában egy Belthazor. Viszont az egyik áldozatának a felesége már másfél éve végezni akar a fekete Belthazorral. De amikor a Belthazor a lányok házába kerül ott van Emma is. Mikor észreveszi a Belthazor és Cole harcában Cole Belthazor arcát akkor rájön, hogy Nem a fekete Belthazor ölte meg a férjét, hanem Cole. Szereplők Dorian Gregoy - Morris felügyelő Michael Bailey Smith - Belthazor Aaron Brumfield - Sykes (Államügyészhelyettes) Sara Lynn Moneymaker - Marika Kaycee Shank - Kari Blazsek Sándor Hugó Blazsek Sándor Hugó (Szászrégen, 1899. augusztus 6. – Kolozsvár, 1981. április 26.) erdélyi magyar lapszerkesztő, lapkiadó, gazdasági újságíró. Életpályája A marosvásárhelyi Római Katolikus Főgimnáziumban érettségizett. Az olasz fronton harcolt az első világháborúban. Üzleti pályája 1920-ban alapította és szerkesztette a Műszaki Értesítő-t (Organ Industrial). Ez a lap 1924-től Bursa Automobilelor (Autó Tőzsde - Auto Börse) címmel és három nyelven jelent meg. A lap sikeres volt és széles körű érdeklődésre tett szert, ezért 1932-től a Román Motoklub hivatalos lapja is lett (Organ oficial al Moto-Clubului Roman). Blazsek Sándor 1923 májusában egy újabb gazdasági szaklapot alapított: a Fierul-t (Vaskereskedők Szakközlönye-Eisenhandlers Zeitschrift). Ennek a gazdasági kiadványnak tulajdonosa, kiadója és főszerkesztője volt egészen 1940. szeptember 13-ig, amikor a II. bécsi döntés következményeként megtiltották a megjelenését. Addig ez a sajtótermék három nyelven, románul, magyarul és németül jelent meg. Blazsek Sándor ezeket a nyelveket anyanyelvi szinten beszélte. Sikeres érdekvédelmi tevékenysége révén ezt az időszakos kiadványt a Vas-, Gép-, Műszaki-, Acéláru- és Fémkereskedők Szindikátusának hivatalos orgánumaként fogadták el a Szindikátus egyik országos konferenciája alkalmával. Igen sokrétű publicisztikai aktivitásának eredményeként még egy harmadik szaklapot is indított: az Orologiul-t, az órás és ékszerész kereskedők országos sajtó orgánumát. Mély nyomot hagyhatott a szakmában, mert még 1955-években is elismeréssel emlegették egyes órások ezt a lapot. Mindhárom független sajtótermék harcosan képviselte az adott szakterület kiskereskedőinek érdekeit az akkori romániai bel- és külföldi nagyipar diktátumával szemben. Mindezeknek az országos jellegű lapoknak Romániában egyedülálló módon Kolozsváron volt a szerkesztősége és kiadóhivatala, de később Bukarestben is nyitott képviseleti irodát. Ezeknek a fontos érdekképviseleti időszaki kiadványoknak a megjelenését Kolozsváron később sem engedélyezték, jóllehet nem voltak politikai jellegű sajtótermékek. A háború utáni kommunista rendszerváltás végképp elsodorta mindhárom lapnak a létét. A szűkreszabott háborús viszonyok ellenére 1941-ben kiskereskedelmi jellegű marketing kiadványt szerkesztett és jelentetett meg: „Kolozsvári útmutató és beszerzési források“ címen. Aktív kezdeményező kedvét még a nehéz háború utáni gazdasági helyzet ellenére sem vesztette el, pedig a magánkezdeményezéseknek határt szabtak a „szocializmus építésének“ elnyomó intézkedései. Az 1950-es években alapította a Munca manuala (Kézi Munka) elnevezésű szövetkezetet, amelynek keretében irodai tevékenységet végző vállalkozóknak sikerült átmenteniük vállalkozásukat. Az osztályharcos viszonyok lazulása folyamán irodai magánvállalkozóként dolgozott igen aktívan utolsó pillanatig, 1981-ben bekövetkezett haláláig. Egy olyan magyar volt aki Trianon után is végig helytállt Erdélyben és soha sem volt megalkuvó. Oulches Oulches település Franciaországban, Indre megyében. Lakosainak száma 407 fő (2015). Oulches Chalais, Chitray, Ciron, Luzeret, Prissac és Rivarennes községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Verhnyekolimszki járás A Verhnyekolimszki járás (oroszul Верхнеколымский улус, jakut nyelven Үөһээ Халыма улууhа) Oroszország egyik járása Jakutföldön. Székhelye Zirjanka. Népesség 1989-ben 10 072 lakosa volt, melynek 62,1%-a orosz, 18,3%-a jakut, 1,9%-a even, 0,1%-a evenk. 2002-ben 5653 lakosa volt, melyből 2999 orosz (53,05%), 1463 jakut (25,88%), 318 ukrán (5,63%), 304 jukagir (5,38%), 269 even (4,76%), a többi más nemzetiségű. 2010-ben 4723 lakosa volt, melyből 2345 orosz, 1350 jakut, 304 jukagir, 289 even, 177 ukrán stb. The Approach A The Approach az illinois-i I:Scintilla bemutatkozó albuma. Számok "Intro" - 1:32 "Imitation" - 4:21 "Logic + Lack Thereof" - 0:17 "Capsella Bursa Pastoris" - 5:24 "Fidelidad [Estrogen Mix]" - 4:19 "Scin" - 4:33 "Translate" - 5:08 "Havestar" - 4:35 "The Intruder, Part IV" - 3:12 "The Bells" - 7:36 Kylie Minogue-turnék listája Ez a lista Kylie Minogue turnéállomásait és fellépéseit tartalmazza 1989-től. Kylie szinte az összes kontinensen megfordult karrierje során. Az első állomás 1988-ban Hongkong-ban volt, ahol egy nightclub-ban lépett fel. Az első igazi nagy koncert a Tokyo Dome-ban Japánban történt, ahol 38 ezer rajongó előtt lépett fel. A Minogue turnék fő inspirációja a fantasztikus kosztümök, a Broadway zenei világában, illetve a Kraftwerk elektronikus stílusában rejlik, és igyekeznek is ennek eleget tenni. Mindig azon dolgoznak, hogy minél szebbek, jobbak, és felejthetetlenek legyenek a turnék. Pavel Vlagyimirovics Argejev Pavel Vlagyimirovics Argejev (orosz betűkkel: Павел Владимирович Аргеев; Jalta, 1887. március 1. – Trutnov közelében, 1922. október 30.) százados, orosz katona, az első világháború harmadik legeredményesebb orosz vadászpilótája volt. Az első világháború alatt 15 igazolt légi győzelmet ért el. Élete 1887 márciusában született Jaltában, a Fekete-tenger partvidékén. 1914 augusztusában Argejev elhagyta az orosz hadsereget és a francia csapatokhoz csatlakozott. 1915-ben elvégezte a pilótakiképzést ezután pedig néhány hónapig ottvolt pilóta. Nemsokára visszatért az orosz légierőbe és a 19. hadtest pilótájaként sorra győzte le a keleti-fronton harcoló ellenséges pilótákat. Első győzelmét 1917. január 10-én szerezte meg, mikor egy Albatros vadászgépet kényszerített a földre. 1918 közepén azonban ismét csatlakozott a francia légierőhöz és a Spa124 pilótájaként további nyolc légi győzelmet arat. Az utolsót 1918. október 30-án szerezte meg. Háború utáni évei 1922. október 30-án hunyt el a csehországi Trutnov közelében. Forrás Pavel Argejev az Aerodrome.com oldalán A nagy ho-ho-horgász epizódjainak listája Ez a lista A nagy ho-ho-horgász című magyar rajzfilmsorozat epizódjait tartalmazza. Le Péage-de-Roussillon Le Péage-de-Roussillon település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 6622 fő (2015). Le Péage-de-Roussillon Limony, Saint-Maurice-l’Exil, Salaise-sur-Sanne, Roussillon és Saint-Pierre-de-Bœuf községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Setúbal (kerület) Setúbal kerület Portugália délnyugati részén, Lisszabon és Alentejo régióban található. Délről Beja, nyugatról az Atlanti-óceán, északról Lisszabon és Santarém, kelet felől pedig Évora kerület határolja. Nevét székhelye, Setúbal után kapta. Területe 5064 km², ahol 788.459 fős népesség él. Községek Setúbal kerületben 13 község (municípium) található, melyek további két NUTS 2 szubrégióra bonthatók, ezek a következők: Setúbal-félsziget szubrégió: Alcochete Almada Barreiro Moita Montijo Palmela Seixal Sesimbra Setúbal municípium Alentejo Litoral szubrégió: Alcácer do Sal Grândola Santiago do Cacém Sines La Croupte La Croupte település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 133 fő (2015). La Croupte Fervaques és Notre-Dame-de-Courson községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Krautergersheim Krautergersheim település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 1682 fő (2015). Krautergersheim Bischoffsheim, Hindisheim, Meistratzheim és Obernai községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Félnehézsúlyú ökölvívás az 1992. évi nyári olimpiai játékokon Az 1992. évi nyári olimpiai játékokon az ökölvívás félnehézsúlyú versenyszámának selejtezőit és döntőjét július 29. és augusztus 9. között rendezték a Club Joventut Pavillionban. Eredmények A rövidítések jelentése a következő: E : erőnyerő RSC : a játékvezető megállította a mérkőzést WO : visszalépett A BFC Siófok 2008–2009-es szezonja A BFC Siófok 2008–2009-es szezonja szócikk a BFC Siófok első számú férfi labdarúgócsapatának egy szezonjáról szól, mely sorozatban a 2., összességében pedig a 16. idénye a csapatnak a magyar első osztályban. A klub fennállásának ekkor volt a 87. évfordulója. Mérkőzések Soproni Liga 2008–09 A bajnokság végeredménye Utolsó frissítés: 2013. február 19. Forrás: MLSZ adatbank A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. győzelmek száma, 3. egymás elleni eredmények összpontszáma, 4. egymás elleni eredmények gólkülönbsége, 5. egymás elleni eredmények szerzett góljainak száma 6. gólkülönbség, 7. szerzett gólok száma. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Az eredmények összesítése Az alábbi táblázatban összesítve szerepelnek a BFC Siófok 2008/09-es bajnokságban elért eredményei. Helyezések fordulónként Helyszín: O = Otthon; I = Idegenben. Eredmény: GY = Győzelem; D = Döntetlen; V = Vereség. 2014-es Bundesvision Song Contest A 2014-es Bundesvision Song Contest volt a tizedik Bundesvision Song Contest, melyet az alsó-szászországi Göttingenben rendeztek meg, mivel a 2013-as versenyt az Alsó-Szászországot képviselő Bosse So oder so című dala nyerte. A versenyre 2014. szeptember 20-án került sor. Utoljára az első, 2005-ös versenyt rendezték szombati napon. A helyszín a göttingeni Lokhalle Göttingen volt. A helyszín és a verseny A verseny pontos helyszíne a Göttingen található Lokhalle Göttingen volt, amely 3 700 fő befogadására alkalmas. A dalfesztivál házigazdái Stefan Raab és Elton voltak. Első alkalommal fordult elő, hogy Raab egyedül vezette a műsort a színpadon. Az adás néhány korábbi győztes videoüzenetével kezdődött, mivel a 2014-es volt a tizedik Bundesvision Song Contest. Ezt követően köszöntötte a nézőket a műsorvezető, Stefan Raab, aki ismertette a versenyt és a szabályokat. Első alkalommal volt a versenynek hivatalos Twitter-hashtagje: #BuViSoCo. A dalok előtti képeslapok a korábbi évektől eltérően új formában jelentek meg: a versenyzők a házigazdával, Stefan Raabbal egy beszélgetős műsorokra emlékeztető stúdióban beszélgettek és énekeltek a heavytones nevű zenekar kíséretében. Újítás volt az is, hogy a dalok alatt a tartományok rajtszámai és neveik végig láthatóak voltak a képernyő sarkában, az Eurovíziós Dalfesztiválhoz hasonlóan. Ez volt az első év, amikor egy dal sem hangzott el kevert nyelven. Az összes versenyző úgy döntött, hogy teljes egészében német nyelvű dallal képviseli tartományát. A résztvevők A versenyen Németország tizenhat tartománya vett részt. 2011 után másodszor szerepelt a Bajorországot képviselő Andreas Bourani, a Rajna-vidék-Pfalz színeiben versenyző Jupiter Jones és Nico Suave közreműködésében a hamburgi színekben induló Flo Mega, aki első részvételén Bréma versenyzője volt. 2009 után szintén másodjára képviselte Mecklenburg-Elő-Pomerániát Marteria. A brémai Revolverheld együttes a 2006-os második helye után ezúttal győzni tudott. A Saar-vidéket képviselő Inglebirds egyik tagja, DCVDNS és a Türingia színeiben induló Philipp Breitenstein (aki 2013-ban a Hannes Kinder & Band, ezúttal pedig a Duerer tagjaként szerepelt) az első előadók, akik két egymást követő évben versenyeztek. Először fordult elő, hogy egy versenyző korábban szerepelt az Eurovíziós Dalfesztiválon is: a Baden-Württemberget képviselő Max Mutzke 2004-ben, Isztambulban a nyolcadik helyen végzett. A szavazás A szavazás kis eltéréssel a fellépési sorrendnek megfelelően történt. Mivel technikai okok miatt először nem sikerült elérni Bajorországot, így Hamburg volt az első, és Bajorország volt az utolsó szavazó. Minden tartomány az eurovíziós rendszerben szavazott, vagyis 1-8, 10 és 12 pontot osztottak ki a legjobbnak ítélt tíz dalnak. A nemzetközi versennyel ellentétben azonban saját dalra is lehetett szavazni, így több tartomány saját magának adta a maximális tizenkét pontot. Az elsőként szavazó Hamburg Brémát helyezte az élre. Brandenburg öt pontjával csatlakozott hozzá Schleswig-Holstein is, a nyolc ponttal viszont Mecklenburg-Elő-Pomeránia vette át a vezetést, majd a tíz pont után Rajna-vidék-Pfalzcal holtversenyben álltak az első helyen. A tizenkét ponttal azonban ismét Bréma került az élre. Szászország nyolc pontjával csatlakozott hozzá Rajna-vidék-Pfalz is, de a tizenkét pont ismét Brémát helyezte az első helyre. A tartomány ezután végig megőrizve előnyét első győzelmét aratta. A kapott 180 pont az eddigi legmagasabb, amivel győzni lehetett. Az első és második helyezett közötti 56 pont pedig a legmagasabb különbség. A győztes dal mindössze tizenkét ponttal kapott kevesebbet a maximálisan megszerezhető 192-nél. Így a Lass uns gehen a verseny eddigi legsikeresebb dala. A győztes dal minden tartománytól kapott pontot, emellett egy tartomány sem adott a dalnak tíz pontnál kevesebbet. A maximális tizenkét pontot rekordszámú tíz tartománytól kapták meg: Alsó-Szászország, Baden-Württemberg, Bajorország, Berlin, Brandenburg, Bréma, Észak-Rajna-Vesztfália, Hamburg, Hessen és Szászország szavazói ítélték a brémai versenydalt a legjobbnak. Két tartományt is a saját maguk által kiosztott pontok mentettek meg a nulla pontos utolsó helytől: a Saar-vidék tizenkét pontja az utolsó előtti, Szászország tíz pontja pedig Brandenburggal holtversenyben az utolsó helyre volt elég. Feltűnést keltett Észak-Rajna-Vesztfália szóvivője, aki ittas állapotot imitálva, egy élelmiszerboltból, egy McDonald’s-os papírzacskóról olvasva jelentette be a pontokat. Részt vevő rádióállomások Az Eurovíziós Dalfesztivállal ellentétben ezen a versenyen regionális rádióállomások választják ki a tartományok képviselőit. A 2014-es verseny részt vevő rádióállomásai a következők voltak: Galéria A verseny műsorvezetői: A Sárga Daru tornya A Sárga Daru tornya (kínaiul: ���; pinjin: Huáng Hè Lóu) a kínai építészet egyik jellegzetes és híres alkotása a Jangce partján, a Kígyó-hegy (Sheshan) tetején, Vuhan város közelében, Hubei (Hupej) tartományban. Először i. sz. 223-ban épült fel, majd a századok során többször elpusztult, és újjáépítették. A jelenlegi épületet 1981 és 1985 között emelték a Qing-dinasztia (Csing-dinasztia) korszakából származó ábrázolások alapján. A Sárga Daru legendája A Sárga Daru háza vagy tornya gyakran szerepelt már a Tang-dinasztia korszakának kínai költészetében. A Jangce partján magasodó domb tetején álló fogadó írók, költők, festők kedvenc tanyájául szolgált. A legenda szerint réges-régen egyszerű csapszék állt ott. Egy napon rongyos tanárember hitelre kért italt a fogadóstól, aki bőkezűen a legjobb borát tette eléje. Az öreg napról napra folytatta az italozást hitelbe, anélkül, hogy a kocsmáros kérte volna a fizetséget. Hat hónap után az öreg tanár hálából citromhéjjal egy sárga darut rajzolt az épület falára, és az a tapsára életre kelt. Az öregúr muzsikált, a daru táncra perdült. A vendégek körében a daru gyorsan híressé vált, és özönlöttek a látogatók. A kocsmáros meggazdagodott, a tanár pedig egy idő után felült a daru hátára és elrepült vele. Az első tornyot a kocsmáros emeltette a daru emlékére kocsmája fölé. Az épület története Az első torony 223-ban épült, a Három királyság korában (��), fából. A századok során gyakran pusztította tűz vagy háborúskodások, de mindig újjáépítették – mégpedig az adott kor stílusához alkalmazkodva. Ma a torony belsejében kiállítás látható a torony építészeti történetéről, ahol megtekinthetők a korábbi állapotok makettjei is. Cuī Hào (Cuj Hao) (��), a Tang-dinasztia ünnepelt költője a 8. század elején látogatta meg a helyet. Róla szóló költeménye tette Dél-Kína leghíresebb épületévé a Sárga Daru Tornyát. A mai épület 51 méter magas, minden részletében, még a beépített liftet illetően is, pontos mása a Qing (Csing)-kori toronynak. Pavia Pavia (IPA paˈviːa kiejtése� város az olaszországi Lombardia régióban. Pavia megye székhelye. Története Az eredetileg római város Ticinum i. e. 2. században volt alapítva, pénzverdéje volt (lásd. Pénzverdék a római császárkorban ). A 452-es hun pusztítás után megújult, és 572–ben Nagy Theodorik idejében az osztrogót birodalom központja. A 6. századtól a Longobárd királyság központja. Paviai csata (773)- 774 , ekkor I. (Nagy) Károly elfoglalja. (Lásd. Paviai csata (773)) Később, az Itáliai Királyság idején is fontos szerepet tölt be, koronázó város rangot kap. 922 -ben János paviai püspök feladta a várost II. Rudolfnak , amelyet aztán 924 -ben a kalandozó magyarok elfoglaltak és feldúltak. 1359-től Milánói Hercegséghez volt csatolva . 1361-ben a Viscontiak kérésére IV. Károly német-római császár egyetemet alapít a városban. 1525-ben itt zajlott le paviai csata , melyet a lovagkor utolsó csatájának is hívnak. 1859–től a Szárd Királyság része volt, majd 1861 -től az Olasz Királyságé . Főbb látnivalók Certosa di Pavia - kolostor 8 km-re a központtól Szent Péter bazilika - egy 14. századi díszes faragású márványsír őrzi Hippói Szent Ágoston földi maradványait. Az ősi ókeresztény templomot "aranymennyboltos" jelzővel is illetik. Híres emberek Itt született Paviai Szent Epifániusz püspök (*Pavia, 438 - †Padova, 497) XIV. János pápa (Pietro Campanora) Giovanni Antonio Amadeo , szobrász és építész Lanfranc (kb. 1005 – 1089), apát és canterbury -i püspök Gerolamo Cardano (1501–1576), matematikus, fizikus, orvos, asztrológus Benedetto Cairoli (1825–1889), kormányfő Tranquillo Cremona (1837–1878), festő Claudia Muzio (1889–1936), operaénekes Itt élt Tours-i Szent Márton püspök (316-397) a városban nevelkedett Ennodius Magnus Felix (474 – 521), püspök, latin egyházi író, szónok, költő - Paviai Szent Epifániusz püspök életrajzírója Liudprand (vagy Liutprand ) (922 körül, Pavia - 972), krónikaíró és Cremona püspöke Alessandro Volta (1745-1827) , fizikus Simion Bărnuţiu (1808-1864), filozófus és politikus Camillo Golgi (1843–1926), biológus Riccardo Pampuri (1897-1930), szent, orvos Albert Einstein (1879–1955), fizikus Népesség Lakosainak száma 2001-ben 71 214, 2008-ban 70 207 fő. Lakosok száma Testvérvárosok Vilnius , Litvánia Hildesheim , Németország Besançon , Franciaország Hermel, Libanon Zákinthosz , Görögország 354-es busz A 354-es számú autóbusz Szob és Márianosztra között közlekedik. Hercegkúti-patak A Hercegkúti-patak a Zempléni-hegységben ered, Vágáshuta község nyugati határában, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, mintegy 350 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak forrásától kezdve déli irányban halad, majd Hercegkútnál éri el a Hotyka-patakot. Izsnyéte Izsnyéte (ukránul Жнятино [Zsnyatino]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Munkácsi járásban. Fekvése Izsnyéte magyar, ukrán, ruszin falu Munkácstól 13 km-nyi távolságra, délnyugati irányban fekszik. Beregszász 18 km-re délre található. Szomszédos falvak: Gorond Gát, közeli falvak: Dercen, Gut. Izsnyéte a következőképpen közelíthető meg: délkelet felől a Beregszászról Munkácsra vivő országútról, Gátnál balra térünk, és végighaladunk a három kilométeres bekötőúton. Munkácsról a Nagylucska-Sztrabicsó-Gorond útvonalon jutunk el ide. Ha Csap felől indulunk, akkor a Csap-Nagydobrony-Csongor-Sztrabicsó-Gorond útvonalon érkezünk meg. A legközelebbi vasútállomás az öt kilométerre fekvő Sztrabicsón található. Nevének eredete Neve a Zneta szláv személynévből ered. Története 1248-ban Snethe néven említik először. A hagyomány szerint a római korban Iscenum nevű helység állt itt, határában Traianus-érmeket is találtak. A falu 1795-ben épült fatemploma 1900-ban leégett, helyette 1905-ben építettek templomot eklektikus stílusban. 1910-ben 1478, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Munkácsi járásához tartozott. Izsnyéte lakóinak száma a 2001-es népszámlálási adatok szerint 2243 fő, ebből 1435 fő magyar (70%). A magyarok túlnyomó része református. Jehova tanúi is jelentős számban élnek itt. Az ukránok túlnyomó része görögkatolikus, kisebb részük ortodox vallású. Hajdan a települést minden oldalról mocsarak vették körül. Erre utalnak a következő földrajzi nevek: Sesztó, Máriástó, Tövismocsár, Beregtó, Kigató. Izsnyéte évszázadokon át a munkácsi uradalomhoz tartozott, így fordul elő a különböző adománylevelekben. 1566-ban tatárok ezt a községet is elpusztították. A legenda úgy tartja, hogy 1703-ban a munkácsi várban őrmesterként szolgáló Bahus Márton, a település szülötte - a legényeket egy vasárnap zeneszó mellett borral megvendégelte, és II. Rákóczi Ferenc zászlaja alá hívta. A kérésnek a többség eleget is tett, s a helybéliek mindvégig hűségesen szolgálták urukat. A település lakói korán elfogadták a kálvini tanokat, 1595-ben már anyaegyházat létesítettek. Ennek a fiókja 1645-ig Nagy- és Kisgut. Izsnyétéről a sztálinisták 1944 őszén 100 férfit hurcoltak el, negyvenen közülük sohasem tértek vissza. A második világháborúban a községből tizenegyen veszítették életüket. Gazdaság A helybéli földművesek a szovjet éra évtizedeiben a Barátság Kolhozban dolgoztak. A gazdaság jelentős számú tehénállománnyal rendelkezett, és igen népes volt a dohánytermesztő brigád is. Emellett a munkaképes korú férfiak jelentős része naponta ingázott szülőfaluja és a Munkácson levő munkahelye között. A Szovjetunió felbomlásával együtt jelentkező gazdasági válság miatt sok helybéli maradt állás nélkül. A kolhoz felbomlása (2000 tavasza) után a tagok és a kolhoznyugdíjasok 1,5 hektár földet kaptak, ez képezte a megalakuló családi gazdaságok alapját. A rendszer- és tulajdonváltás után egy mezőgazdasági vállalat (Reménység Kft.) és fél tucat farmergazdaság kezdte meg működését. Az itteni gazdálkodók főként szemes terménnyel foglalkoznak, jószágot tartanak. A konszolidáló gazdasági helyzetnek köszönhetően igen sok izsnyétei nyerte vissza a járási központban található munkahelyét. Ám még ma is jelentős azoknak a helybéli férfiaknak a száma, akik Magyarország, Oroszország, belső Ukrajna, Szlovákia nagyvárosaiban folyó építkezéseken, a családjuktól távol kénytelenek megkeresni a mindennapi betevőt. Kultúra A községnek két iskolája van. A magyar tannyelvűbe 120 gyerek jár, az ukránnak mintegy 140 tanulója van. Óvodája ötven férőhelyes. Három ABC, két kávézó áll az itteniek és a faluba érkező vendégek rendelkezésére. Könyvtára, orvosi rendelője helyben, klubja 150 férőhelyes. Izsnyétén mostanáig három alkalommal rendeztek falunapot. Testvértelepülési kapcsolatuk kialakulóban. Látnivalók Régi, 1792-ben épült református fatemploma 1905-ben leégett, mai kőtemplomát nem sokkal az után építették. A település lakói 1991 novemberében a templomkertben emlékművet állítottak azoknak a falubelijeiknek, akik a sztálini lágerekben pusztultak el. 1989-ben újjászerveződött a szovjet időkben betiltott görögkatolikus egyházközség, amely templomát is visszakapta. Néhány évvel ezelőtt szentelték fel a helyi ortodox közösség új templomát. A helyi legenda szerint a községet egykor körbevevő rengetegben rejtőzködtek sokáig Székely Antal jobbágyai, a bujdosó kurucok. A 20. század harmincas éveiben a Sarló-mozgalom ifjú tagjai szociográfiai felmérést végeztek a településen. Tanulmányuk és az izsnyétei falusi krónika igen sok érdekes helytörténeti adatot tartalmaz. Szerencsére a községet évszázadokkal ezelőtt körbevevő hatalmas erdőségekből a 21. század elejére is maradt jócskán. Ezekben gazdag gombalelőhelyek találhatók. A község határában folyó Szernye kanális a helybeliek kedvelt horgászhelye. Izsnyétén a földgázvezeték lefektetése 2003-ban fejeződött be. Azóta a faluban számos lakóházat újítottak fel, és tették komfortosabbá, falusi vendéglátásra alkalmassá. Monsummano Terme Monsummano Terme település Olaszországban, Toszkána régióban, Pistoia megyében. Lakosainak száma 21 348 fő (2017. január 1.). Monsummano Terme Larciano, Pieve a Nievole, Ponte Buggianese és Serravalle Pistoiese községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Politikai fogoly A Longman Dictionary of Contemporary English meghatározása szerint a politikai fogoly 'olyan személy, akit azért tartanak fogságban, mert ellenszegült vagy bírálatot fogalmazott meg saját országának vezetésével szemben'. A kifejezést olyan személyek vagy csoportok alkalmazzák, akik megkérdőjelezik a bebörtönzött személy fogvatartásának legitimációját. A kifejezés támogatóinak meghatározása szerint a politikai fogoly olyasvalaki, akit politikai cselekményekben való részvételéért tartanak bebörtönözve. Ha a fogvatartás hivatalos indoka nem a politikai ellenszegülés, úgy a kifejezés arra utal, hogy a fogvatartást valójában a bebörtönzött személy politikai állásfoglalása motiválja. Különféle meghatározások Egyesek a politikai fogoly kifejezést szűken értelmezik, azonosítva azt a 'lelkiismereti fogoly' kifejezéssel. Az Amnesty International (AI) a lelkiismereti foglyok szabadonbocsátásáért kampányol, amely magában foglal egyaránt politikai foglyokat és olyan személyeket, akiket vallási vagy világnézeti meggyőződésükért börtönöztek be. A viták elkerülése érdekében és elvi okokból a szervezet e kampányelőírásait csak olyan bebörtönzöttekre alkalmazza, akik nem követtek el vagy támogattak erőszakos cselekményeket. Így tehát léteznek olyan politikai foglyok, akik nem illenek a lelkiismereti fogolyként való szűkebb értelmezésbe.: Ismertebb politikai foglyok a történelemből Bobby Sands az 1981-es éhségsztrájk vezetője volt, amelyet ír köztársaság-párti foglyok szerveztek tiltakozásul a Különleges Fogvatartotti Státusz megszüntetése miatt. Éhségsztrájkja alatt Sands-et az Egyesült Királyság parlamentjének képviselőjévé választották. A burmai Aun Szan Szu Kji vezette az ellenzéki Nemzeti Liga a Demokráciáért elnevezésű politikai pártot, amely az 1990-es parlamenti választásokon győzelmet aratott. A választási győzelem ellenére fogságban maradt, és az 1990-től 2010-ig terjedő 21 évből 15 évet házi őrizetben töltött. A dél-koreai Kim Dedzsung az 1976-1979 közötti időszakot töltötte fogságban, majd 1980-ban az Egyesült Államokba száműzték. 1985-ben hazatért, 1998-ban pedig Dél-Korea elnöke lett. Nelson Mandelát 1956-ban tartóztatták le összeesküvésért, ám az ügyben felmentették. Elhagyta az országot, majd mégis hazatért. Ekkor ismét letartóztatták fegyveres szervezetben való részvételéért és politikai tevékenységéért. Hosszas fogvatartását (1962-1990) követően az Apartheid rendszer felszámolását célzó tárgyalások résztvevője lett, végül a Dél-Afrikai Köztársaság elnökévé választották. Thomas Mapfumót vád alá helyezés nélkül börtönözte be a rodéziai kormány 1979-ben, amiért shona nyelvű dalaiban az embereket forradalomra buzdította. Benazír Bhutto négy évet töltött politikai fogságban Zia ul Haq tábornok vezetése alatt. Antonio Gramsci , baloldali olasz író és politikai aktivista, aki 8 évet töltött bebörtönözve. Az egészségi állapota miatt feltételesen szabadlábra helyezték, majd nem sokkal később el is hunyt. Hauteville-i Konstancia német-római császárné Hauteville-i Konstancia (1154. november 2. – 1198. november 27.) Szicília királynéja 1194-től 1197-ig. Élete Konstancia már nyolc hónappal apja halála után, 1154. november 2-án született, II. (Hauteville) Roger szicíliai király és harmadik neje, Rethel-i Beatrix grófnő egyetlen leányaként. A szülők 1151-ben házasodtak össze. Apai nagyszülei: I. Roger szicília-i gróf és harmadik hitvese, Adelaide (Aleramici) del Vasto. Anyai nagyszülei: Ithier, Rethel grófja és Namur-i Beatrix Harmincéves koráig nem volt jegyese, ami abban a korban egy arisztokrata hölgy esetében igen szokatlan volt, hiszen a hercegnők és királylányok kezét apjuk már szinte csecsemőkorukban odaígérte egy másik ország trónörökösének, hogy szövetséget köthessen egymással a két nagyhatalom. Egyes feltételezések szerint amikor megkérték a lány kezét, már apácaként élt egy kolostorban, s csak a pápai diszpenzáció (diszpenzáció= különleges engedély, felmentés) révén mehetett férjhez. 1172-ben meghalt Konstancia fiatalabb unokaöccse, Capua-i Henrik herceg, s pont a hercegnőt nevezte meg örökösének a Szicíliai Királyság tekintetében, amennyiben a lány idősebbik unokaöccse, Henrik bátyja, II. (Hauteville) Vilmos szicíliai király gyermektelenül hunyna el. Vilmos már 1177-től nős volt, ám házassága sajnos meddő maradt, így amikor 1189. november 11-én meghalt a király, Konstancia lett az első számú trónörökös. Abulafia szerint II. Vilmos nem látta előre, hogy halála után megvalósul majd a szicíliai és a német királyság egyesülése. Vilmos célja elsődlegesen inkább az volt, hogy még az ő életében megvalósulhasson egy Itáliával való diplomáciai szövetség megszilárdítása, együtt, az ottani normann uralom ellen. Érdekes, hogy II. Vilmos még akkor sem sietett férjet találni nagynénje, Konstancia számára, mikor már jól tudta, hogy neki, saját magának úgysem lesz gyermeke, akit trónörökössé tehet majd. Végül mégis beleegyezett abba, hogy 1184-ben Konstanciát eljegyezze a későbbi VI. Henrik német-római császár, aki akkor már római király volt 1169 óta. Körülbelül két évvel később, 1186. január 27-én házasodtak össze. Az akkori pápa, aki épp konfliktusba keveredett Henrikkel, nem akarta, hogy Dél-Itália, ami akkoriban Európa egyik leggazdagabb királysága volt, német kézbe kerüljön át. Ennek ellenére Henrik megpróbálta rákényszeríteni a Szentatyát, III. Celesztint, hogy keresztelje és koronázza meg csecsemőkorú fiát, Frigyest, csakhogy Őszentsége ezt nem volt hajlandó megtenni. A Szicíliai Királyság normann származású nemesei sem ujjongtak az ötlettől, hogy egy Hohenstaufen legyen az új uralkodójuk, ám II. Vilmos végül nagy nehezen elérte, hogy országa fontos arisztokratái, s udvartartása meghatározó tagjai is megesküdjenek, amennyiben ő gyermektelenül hal meg, el fogják fogadni Konstanciát trónörökösként. Csakhogy amikor Vilmos 1189-ben elhunyt, azonnal fellépett egy másik trónigénylő családtag is, Tancred személyében. Tancred Vilmos egyik unokatestvére, s Konstancia unokaöccse volt, és máris magához ragadta a koronát. Tancred törvénytelen gyermek volt, mégis maga mellé állította a királyság legbefolyásosabb embereit, akik inkább támogatták egy fattyú trónkövetelését, minthogy egy asszony uralkodjon majd felettük, vagy annak német férje. 1190-ben elhunyt Konstancia apósa, egy év múlva pedig az asszonyt és hitvesét császárrá és császárnévá koronázták. Ezek után Konstancia elkísérte férjét, aki a császári sereg élén támadást indított a trónbitorló Tancred megbuktatása céljából. A hadjárat sikeresnek bizonyult, ugyanis a normann fennhatóság alá tartozó, észak-itáliai városok sorra nyitották meg kapuikat VI. Henrik és hatalmas serege előtt. Köztük volt a két legrégebbi, normannok által épített, szilárdan álló katonai erődítmény is, Capua és Aversa. Salerno városából még üzenetet is küldtek az épp feléjük közeledő császárnak, hogy szívesen fogadják őt, továbbá meghívták a császárnét, töltsön egy kis időt néhai apja régi, ottani kastélyában, mivel a szabadban már csak nehezen lehetett elviselni a nyári forróságot. (Salerno volt II. Roger gróf főhadiszállása.) Nápoly volt az első királyság, amely masszív ellenállást mutatott Henrik hódító törekvéseivel szemben, annak ellenére, hogy akkor már javában tartott a kellemetlen, embert próbáló nyári hőség. Az addig sikeresnek mondható birodalmi hadjárat kényes pontjához érkezett, mivel a sereg nagy része sajnos meghalt a malária és egyéb fertőző betegségek következtében. A császár ekkor, látva a súlyos emberveszteségeket, kénytelen volt visszavonulót fújni. Konstancia akkor még mindig Salernóban tartózkodott, egy kisebb helyőrség védelmében, várva férje mielőbbi visszatérését. Amint a császár visszavonta seregét a fenyegetett városok közeléből, azok rögtön megszegték a neki tett hűségesküjüket, s újból átálltak Tancred oldalára, habár emiatt nagyon tartottak Henrik kegyetlen bosszújától. Salerno lakossága szerette volna kimutatni a Tancred király iránti lojalitását, így Konstanciát elvitték hozzá Messinába, mint előkelő hadifoglyot. Tancred, ravasz módon hajlandó volt szabadon engedni a császárnét, cserébe azért, hogy III. Celesztin pápa hivatalosan is elismerje őt Szicília jogos királyaként. Őszentsége végül engedett Tancred zsarolásának, hogy biztosíthassa a császárné biztonságos visszatérését Rómába. VI. Henrik a többi környező hatalommal szemben mindig a pápaság intézményét részesítette előnyben, s remélte, egyszer még megvalósulhat a Német-római Birodalom és a Szicíliai Királyság egyesülése, a császár uralma alatt. (Henrik azon az alapon tartott igényt a szicíliai koronára, hogy felesége volt az ország egyedüli, törvényes trónörököse.) A birodalmi sereg is közbeavatkozhatott volna Konstancia kiszabadítása érdekében, mielőtt még visszaengedték volna az asszonyt Rómába. A katonaság felügyelete alatt a császárnét épségben hazavihették volna, átkelve az Alpokon. Ha a sereg még időben kiszabadította volna Konstanciát, megelőzhették volna, hogy mind a Szentatya, mind pedig Tancred király diplomáciai hasznot húzhasson az ő fogva tartásából. 1194-ben Henrik ismét megkísérelte elfoglalni Szicília trónját, amikor február 20-án Tancred hirtelen meghalt. Még abban az évben dél felé vonult csapataival, Palermo városa felé, amit szinte ellenállás nélkül el is foglalt. A néhai Tancred kiskorú fiát, aki apja halála után III. Vilmos néven lépett trónra, 1194 októberében minden nehézség nélkül megfosztotta koronájától, s saját magát kiáltotta ki Szicília új uralkodójának. A dél felé vonuló birodalmi sereg, élén VI. Henrikkel, gyors ütemben tovább folytatta menetelését, ám az akkor már körülbelül hét hónapos terhes császárné csak lassúbb tempóban követte férjét az úton. 1194. december 26-án, egy Jesi nevű kisvárosban, Ancona közelében a császárné végül világra hozta a várva várt trónörököst, aki a Frigyes nevet kapta. Egy nappal korábban VI. Henriket Palermóban Szicília új királyává koronázták, I. Henrik néven. Konstancia már 40 éves volt fia születésekor, ezért sok rosszmájú pletyka szerint valójában nem is ő hozta világra Frigyest, hanem egy idegen gyermeket csempésztek be a palotába. Állítólag a császárné felállíttatott egy pavilont Jesi forgalmas piacterén, s felkérte az ottani, sokat tapasztalt matrónákat, hogy legyenek tanúi a trónörökös születésének. A legenda szerint, pár nappal a szülés után a császárné visszatért ugyanarra a piactérre, karjában gyermekével, s nyilvánosan megszoptatta a kis Frigyest. 1197. szeptember 28-án, 31 esztendős korában elhunyt VI. Henrik. Egy év múlva, szeptember 3-án, Palermóban a csupán hároméves Frigyes herceget II. Frigyes néven Szicília királyává koronázták, anyja társuralkodójaként, aki így az ország királynője lett. Konstancia, néhai férjével ellentétben, már egyáltalán nem törekedett egyesíteni a Német-római Birodalom és a Szicíliai Királyság kormányzatát. Végül az anyacsászárné kezdte átvenni elhunyt hitvese politikai gondolkodásmódját, mely olyannyira különbözött az övétől. Logikus döntésként az asszony igen rátermett, helyi születésű tanácsadókkal vette körül magát, s teljesen kizárta a kormányzásból a túlságosan is ambiciózus Markward von Anweiler-t. Konstancia úgy próbálta meg tovább csökkenteni a feltörekvő férfi hatalmát és befolyását, hogy birtokokat kizárólag Molise városában (Itália, Campobasso megye) engedélyezett neki. Konstancia özvegy királynéként és császárnéként nem formált igényt a német királyi és a német-római császári trónra. Amikor 1198-ban Frigyes herceget ünnepélyes keretek között megkoronázták, Konstancia azonnal barátsággal fordult az új pápa, III. Ince felé, félretéve azt a régóta tartó vitát, melynek lényege az volt, hogy a király volt mindigis az Úr földi helytartója, nem pedig Őszentsége. Konstancia ezzel a gesztussal azt kockáztatta, hogy túl nagy beleszólást enged a Szentatyának a birodalom bel-és külügyeibe egyaránt. Az asszony a fia ingatag, frissen szerzett hatalmát féltette az előbb-utóbb már terhessé váló pápai befolyástól. Konstancia csupán a szicíliai trón megszerzését kívánta elérni, viszont az itáliai, a római királyi címre, vagy a német-római császári címre egyáltalán nem vágyott. (A római királyi cím elnyerésére az asszony sógorának, Sváb Fülöp hercegnek, a néhai VI. Henrik öccsének volt a legtöbb esélye Konstancia fiával szemben, ugyanis őt támogatták az ottani nemesek is.) Dante „Isteni színjáték” című művében is olvashatóak utalások Konstancia vallásos elhivatottságáról („Konstancia a Paradicsomban”), s arról, hogy valószínű, apáca volt, mielőtt férjhez adták őt: Konstancia, kiskorú fia gyámjaként, csupán egy évnyi régensség után, 1198. november 27-én, 44 éves korában elhunyt. Végakaratában az asszony a pápa gyámsága alá helyezte a kis Frigyest, ám az okiratban ugyanakkor figyelmeztette is III. Incét, hogy tartsa tiszteletben a gyermek örökségének sérthetetlenségét. Izsák Imre Izsák Imre Gyula (Zalaegerszeg, 1929. február 21. – Párizs, 1965. április 21.) magyar matematikus, fizikus, csillagász, égi mechanikus. Élete Izsák Imre édesapja, Izsák Gyula földrajz-biológia szakos tanárként tanított Zalaegerszegen. Édesanyja, Pálfi Aranka matematika-fizika szakos tanár volt. (Nagybátyja, Szele Tibor szegedi matematikaprofesszor.) Elemi iskoláit Zalaegerszegen végezte, majd 1939-ben, édesanyja tragikusan korai halála után a kőszegi katonai alreáliskolában tanult tovább. Itt nagy hatással volt rá földrajz és természetrajz tanára, Zerinváry Szilárd, aki később országos hírű lett a csillagászatról, a csillagokról írt műveivel. Kiemelkedő matematikai képességei miatt az esztergomi Görgey Artúr Műszaki Hadapród Iskolába küldték tovább. A világháború végén 1944-ben az egész hadapródosztályt Németországba hurcolták, ott hadifogságba esett. A hadifogságból hazatérve szülővárosába még 1945 őszén beiratkozott a Deák Ferenc Gimnázium VI. osztályába (a mai Zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnáziumba). A következő évben a VII. és VIII. évfolyamot egyszerre végezte el kitűnő eredménnyel, s országos matematika versenyeken 1-2. helyezéseket ért el. A budapesti tudományegyetemen matematika-fizika szakon végzett, Eötvös-kollégista volt. Másodéves korában nagy feltűnést keltő cikket publikált, ugyanis nem hitték, hogy a differenciálgeometriai témájú cikket egy fiatal hallgató írta. Földes István előadásai hatására figyelme az égi mechanika felé terelődött. Még hallgató korában a Konkoly-Thege Miklós által alapított obszervatórium asszisztense, majd az egyetem elvégzése után, 1951 nyarán ugyanennek az intézetnek a munkatársa lett. A csillagvizsgálóban Detre László és Balázs Júlia keze alá került, és közelségükben már 22 évesen aspiráns. 1953-ban az MTA Szabadsághegyi Csillagvizsgáló intézetének munkatársa lett, majd a szegedi egyetemen oktatott. A háromtest-probléma, illetve a soktest-probléma foglalkoztatta, a változócsillagok fényváltozásait tanulmányozta. Doktori védése után – nem törődve azzal az általános véleménnyel, hogy az égi mechanika már lezárt terület – visszatért kedvenc témájához, és műhold- és rakétapályák elméletével kezdett foglalkozni. A téma gyakorlati alkalmazására csak a Szovjetunióban illetve az Egyesült Államokban nyílt volna lehetőség, a hazai nemzetközi kapcsolatok azonban kimerültek egy-egy szovjetunióbeli konferenciában. Ezért 1956 novemberében, a forradalom időszakában – kihasználva a határok megnyílását – Ausztriába disszidált. Innen rövidesen Svájcba utazott; a zürichi Csillagvizsgáló igazgatója állást ajánlott neki. 1957. január 9-én érkezett Zürichbe, s már áprilisban a napfizikai obszervatórium állandó munkatársává nevezték ki. Munkája mellett csillagászati hely- és időmeghatározást oktatott egyetemi hallgatóknak. Elkezdett angolul tanulni és bekapcsolódott a nemzetközi tudományos életbe. Műholdak pályaszámításával kapcsolatos eredményeire felfigyelve meghívták az Ohio állambeli Cincinnatibe (USA). Hamarosan a téma egyik elismerten legjobb szakembere lett, újabb állásajánlatot kapott: ezúttal a cambridge-i (USA) Smithsonian Institution Astrophysical Observatory hívta meg. Ez az intézet foglalkozott az USA-ban a műholdak pályaadatainak feldolgozásával. 1959 szeptemberében foglalta el cambridge-i állását, mely rövid életének legnagyobb sikereit hozta. Számítógépen dolgozhatott, ami szükséges volt ahhoz, hogy a korábbinál sokkal pontosabb számításokat el tudja végezni. Feszült tempóban dolgoztak; munkatársaival együtt sorra publikálta cikkeit, kutatásaikat kiterjesztették a mesterséges holdak geodéziai alkalmazásának határterületére is. Számításainak célja a Föld alakjának pontos meghatározása volt. Az régóta ismert volt, hogy a Föld alakja közelítőleg forgási ellipszoid, ő viszont a műholdak mozgásának megfigyelt adataiból kiszámította az ettől való eltéréseket. Az égi mechanika klasszikus feladatában a tömegeloszlást ismerve kell a hold pályáját meghatározni; ennek ő a fordítottját oldotta meg. A számításban harmonikus közelítést alkalmazott, vagyis a Föld gravitációs terét összerakta gravitációs monopólusból, dipolból, kvadrupolból, stb; az így kiszámított alak nem a Föld valódi alakja, hanem csak a gravitációs hatása egyezik meg azzal. Kiderült, hogy az Egyenlítő alakja nem pontosan kör, hanem mintegy négyszáz méternyire eltér attól. Ezen eredménye nagyságrendekkel pontosabb volt minden korábbi becslésnél. Az 1961. június 1-jén hivatalosan is bejelenti a Föld alakjának és felszíni pontjainak pontos meghatározására vonatkozó számításait, mellyel a tudományos érdeklődés középpontjába került, szinte egyik napról a másikra világhírű lett. Sorra kapta meghívásait, előadásokat tartott szerte a világon. Továbbra is sokat dolgozott, elvállalta egy a mesterséges holdak mozgásáról szóló egyetemi tankönyv megírását, s közben előadásokat tartott a Harvard Egyetemen. Érdemei elismeréseképpen a Nemzeti Űrhajózási Hivatal (NASA) tud. főmunkatársa lett. 1962. június 7-én megnősült. Felesége Emily Kuempel Brady angol irodalmat tanított a bostoni egyetemen. 1964. február 24-én megkapta az amerikai állampolgárságot, ősszel pedig fia született, akinek az Endre (Andrew) nevet adták. 1965 áprilisában Párizsba utazott egy műholdas geodéziai szimpóziumra. Egy reggel hiába várták, 1965. április 21-én este szállodai szobájában szívroham végzett vele, 36 éves volt ekkor. Cambridge-ben temették el április 28-án. Emlékezete a csillagászatban Izsák kráter a Holdon: 23.3° Déli sz. 117.1° Keleti h. (A Ciolkovszkij és Fermi kettőskrátertől nyugatra található a Hold túlsó oldalán) 1546 Izsák Kisbolygó Felfedező : Kulin György http://esztergom.mcse.hu/files/old/magyar/minor.html ELTE Izsák Imre Gyula Asztrofizikai Obszervatóriuma (Budapest) 2007 óta: http://astro.elte.hu Knopp-Labach Knopp-Labach település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Járosi János Járosi János (Budapest, 1953. június 16. – Kecskemét, 2017. december 8.) válogatott magyar röplabdázó, edző. Pályafutása 1953. június 16-án Budapesten született Járosi János és Lipcsei Ilona gyermekeként. 1971-ben a Kecskeméti Közgazdasági és Mezőgazdasági Technikumban érettségizett. 1977-ben a Testnevelési Főiskolán testnevelő tanár oklevelet, majd 1981-ben ugyanitt röplabda szakedzői diplomát szerzett. 1963 és 1972 között a Kecskeméti Dózsa, 1972-73-ban a Kecskeméti SC, 1973 és 1977 között a TFSE, 1977 és 1984 között ismét a Kecskeméti SC játékosa volt. 1984 és 1986 között a Veszprémi SE játékosedzője volt, közben 1985-86-ban a török Bursa Mako csapatában is röplabdázott. 1976 és 1983 között ötven alkalommal szerepel a magyar válogatottban. Tagja volt az 1977-es finnországi Európa-bajnokság negyedik helyezést elért csapatnak. 1986 és 1988 között a Nyíregyházi VSSC, 1988 és 1990 között a Nyírbátori Báthory SC vezetőedzője. 1990-től a Nyíregyházi Bessenyei Tanárképző Főiskola SE edzőjeként tevékenykedett. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1982–83 2. (5): 1980, 1981, 1981–82, 1983–84, 1984–85 Magyar kupa (MNK) győztes (4): 1980, 1981, 1981–82, 1982–83 2. (3): 1978, 1983–84, 1984–85 Our Aim Is to Satisfy Red Snapper A 2000-es Our Aim Is to Satisfy a Red Snapper nagylemeze. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Fondremand Fondremand település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 188 fő (2015). Fondremand Mailley-et-Chazelot, Hyet, Maizières, Montarlot-lès-Rioz, Recologne-lès-Rioz, Trésilley és Villers-Bouton községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Cigány képzőművészet A cigányság képzőművészete, a roma hivatásos és autodidakta művészek alkotásai. A fogalom magában foglalja mind azokat a műveket, melyek sajátosan a roma kultúrában gyökereznek és bizonyos „cigányos” jellemzőkkel bírnak; valamint azokat az alkotásokat is, melyek ilyen etnikus jegyek nélkül egyértelműen a nemzetközi művészettörténeti áramlatok valamelyikébe illeszkednek be. A roma képzőművészet a tágabb kulturális közéletben A roma képzőművészet ismertségét és megítélését a többségi társadalmak részéről ellentmondás jellemzi. Egyfelől a terület kevésbé ismert, és művészettörténetileg majdnem teljesen feltáratlan; és az a kevés, ami ismertté válik, nem mindig épül be a köztudatba a helyét megillető módon és mértékben. Ugyanakkor a cigány képzőművészet „felfedezése” változó intenzitással, de gyakorlatilag folyamatosan jelen van az elmúlt évtizedek kultúrpolitikájában. Ezekben azonban gyakran fellelhető egyfajta egzotikum iránti vágyakozás, ami jelentősen lehatárolja, hogy mely alkotások és alkotók kerülhetnek az érdeklődés középpontjába, és melyek nem. Ez a két tény teljesen esetlegessé teszi, hogy mely roma képzőművészek kerülnek a művészettörténet és a műkritika érdeklődési körébe, vagy jutnak egyáltalán közönség elé. Balázs János életműve Magyarországon és külföldön egyaránt ismertté vált, de a pécskői cigánysor többi, vele egy időben alkotó autodidakta festője a mai napig ismeretlen maradt nem csak a szélesebb közönség, de a szűkebb szakma előtt is. Más esetben az alkotó ismertté válik, de cigány származása nem. Így például Otto Muellert rendre németnek, Serge Poliakoffot pedig hol orosznak, hol franciának hol pedig „orosz származású franciának” titulálják a különböző művészeti lexikonok, pedig mindketten romák voltak. A cigány származás jelölésétől mindig eltekintenek művészettörténeti írásokban, kivéve azokat az eseteket, amikor ez kikerülhetetlen, mint Antonio Solario, azaz Lo Zingaro, a „Cigány” esetében. Ez a társművészetekre is igaz: Manuel de Falla, Pablo Casals vagy például Maurice Ravel cigány származását a legtöbb helyen nem említik. Azok a roma művészek, kiknek cigány származásuk ismert, és alkotásaikra is felfigyelt a szélesebb közönség, sokszor ők sem jutnak el a képzőművészet általánosan bevett fórumaira. Jellemző példa erre, hogy a több mint száz éve megrendezett velencei biennálénak a 2007-es Roma Pavilon megszervezéséig egyetlen roma származású kiállítója sem volt. A roma képzőművészet kezdete Az első ismert roma képzőművész Antonio Solario „Lo Zingaro”, itáliai reneszánsz festő. Abruzzoi születésű, festői tanulmányait Bolognában, Velencében, Ferrarában, Firenzében és Rómában folytatta. Nápolyban telepedett meg. Freskókat, oltárképeket és portrékat festett. Legjelentősebb alkotása a Szent Benedek életét megörökítő húsz részes freskósorozat. Több tanítványa is volt, az általa kialakított stílusban festett képeket neve után „Zingareschinek” hívták. Ezt követően sokáig más cigány származású művészt nem tart számon a művészettörténet. A 16-18. század cigányellenes törvényei kétségkívül nem kedveztek a cigányság társadalmi beilleszkedésének, így a képzőművészet gyakorlásának sem. Azonban az sem zárható ki, hogy előfordultak roma festők, szobrászok, csak éppen vagy a műveik nem maradtak fenn, vagy mint nem romákat tartja számon a történetírás. A korszakot illetően további kutatásokra volna szükség, hogy a cigányság részvételét a képzőművészetekben reálisan felmérhessük. A roma képzőművészet kibontakozása A roma képzőművészet kibontakozása a 20. század elején kezdődik, a század első felében az európai kontinens nyugati, majd a század utolsó harmadában a keleti felén vesz nagyobb lendületet. A két térség között nem csak időbeli eltolódás, hanem jelentős szemléletbéli különbség is jelentkezik. A nyugat-európai roma képzőművészet A kontinensnek ezen a felén nem mutatkozik lényeges különbség a tanult és az autodidakta művészek között. Mindannyiuk munkássága szervesen beilleszkedik az aktuális művészeti áramlatokba, elsősorban a különböző avantgárd irányzatokba. A roma művészek nem egyszer személyes jó kapcsolatot ápoltak a kortárs képzőművészekkel: Otto Mueller a Die Brücke csoport tagja, Serge Poliakoff Vaszilij Kandinszkijnak, Sandra Jayat pedig Marc Chagallnak a baráti köréhez tartozott. Ugyanakkor mind az ő esetükben, mind más művészeknél, kimutatható a roma kultúrához való kötődés is. Ez sok esetben a témaválasztásban mutatkozik meg, mint Otto Mueller önarcképén, ahol a kép bal felső sarkába egy általánosan elterjedt cigány amulett ábráját festi meg monogramjával. La Chunga képeit a témaválasztás mellett ugyanúgy a roma népviseletek élénk színvilága hatja át, akárcsak Gabi Jiménez munkáit. Serge Poliakoff bár geometrikus elemekből építkezik, de ezt nem egyfajta racionális, konstruktivista szemlélettel teszi, hanem egy érzelemgazdag, belső impresszió alapján, mely ily módon a flamencóval és a roma dzsesszel áll távoli rokonságban. Daniel Baker neoavantgárd szellemiségű installációit a cigány sors mindennapi megélése inspirálja. Katarzyna Pollok textilmunkáin a romák legendáival és megélt meséivel találkozunk: a legendák ködéből a cigányság vallási életébe lépő Kali Sarával, angyalokkal, vagy az egykor élt, mára már legendává vált Django Reinhardttal. A kelet-európai roma képzőművészet Különböző társadalmi okok miatt Európának ezen a felén csak a 20. század 60-as, 70-es éveiben jelenik meg a roma képzőművészet markánsan az érintett országok kulturális életében. A térség alkotói két fő csoportba sorolhatók be: a képzett alkotók körére, akik műveikkel a nemzetközi művészettörténeti folyamatokba illeszkednek, és a döntően autodidakta művészek csoportjára, kiknek műveit egy naiv tárgyias ábrázolásmód, vagy egy spontán expresszivitás jellemzi. A kelet-európai képzett roma képzőművészek nyugat-európai társaikkal ellentétben nem az avantgárd irányzatokhoz kapcsolódnak, hanem sokkal inkább a reneszánsz vizuális kultúrához nyúlnak vissza. Műveik kifejezetten figurálisak. Az egyik legjelentősebb alkotó kétségkívül a magyarországi Péli Tamás aki munkásságával iskolát teremtett. Barátja és tanítványa volt Szentandrássy István , kettejük tanítványa Túró Zoltán és Gyügyi Ödön . Az autodidakta művészek esetében két irányzat különíthető el. Van, hogy egy-egy művész egyértelműen besorolható valamelyik irányzathoz, de nem ritka az sem, hogy az alkotó egyik alkotásán az egyik, másikon pedig a másik szemléletmóddal él. Az egyik irányzat a naiv, tárgyias, természetkövető ábrázolásmód, ahol az alkotó kívülről szemléli az alkotás tárgyát, és azt egyfajta objektív szemszögből kívánja hitelesen ábrázolni. Egyik jellemző példa rá Ráczné Kalányos Gyöngyi munkássága. Másik irányzat a spontán expresszív ábrázolásmód, ahol az alkotó azonosul témája tárgyával, és azt egyfajta belső megélés alapján szubjektíven, expresszív módon jeleníti meg. Ilyenek például Oláh Jolán , Pongor Beri Károly , Csámpai Rozi vagy az egyik legkiemelkedőbb festő, Balázs János alkotásainak nagy része, de idetartoznak a fafaragó László Pál szobrai is. A roma képzőművészet legújabb szakasza Az elmúlt néhány év tapasztalata azt mutatja, hogy a roma képzőművészet terén változások indultak el. Ez a politikai-társadalmi rendszerek megváltozásával, egyes technikai vívmányok terjedésével van összefüggésben. Ezek megteremtik annak az elvi lehetőségét, hogy a roma képzőművészet még nyitottabb legyen a nagyvilág aktuális folyamataira, de arra is lehetőséget teremt, hogy az egymástól elszigetelten alkotó művészek szorosabban együttműködhessenek. Az egyik folyamat gyengítheti, a másik pedig párhuzamosan erősítheti a roma képzőművészet etnikai jegyeit, nemzeti karakterét. Az, hogy a cigányság 21. századi képzőművészete milyen irányokba mozdul el, ma még nem igazán lehet megítélni. A változásoknak jele, de egyben indikálója is az autonóm roma kulturális intézményrendszer lassú kiépülése, melynek egyik mérföldköve a 2007-es velencei biennálé önálló Roma Pavilonjának megszervezése volt. A roma képzőművészet jellemzői A roma képzőművészetre egyfajta stílusbéli sokszínűség jellemző: a naiv ábrázolásmódtól a klasszikus gyökerű figuratív festészeten át a legkülönbözőbb avantgárd irányzatokig sok mindenre találni példát. Műfajokat tekintve is széles skálával találkozunk, de szembetűnő a festészet dominanciája a grafikával, kisplasztikával, szobrászattal és egyéb műfajokkal szemben. A cigányság képzőművészete számos ponton kapcsolódik a nemzetközi művészettörténet folyamataihoz, az alkotók nem ritkán személyes jó viszonyt ápolnak nem cigány kollégáikkal. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan több szinten is kimutatható egyfajta „cigányos” jelleg, az alkotások kapcsolatba hozhatóak a roma társművészetekkel. Ennek oka, hogy – akárcsak a cigány irodalom esetében – a művészek a roma kultúra más területén is aktívak. Olimpio Cari Bruno Morelli verseket költenek akárcsak Balázs János . Sandra Jayat a festészet és költészet mellett roma kulturális rendezvényeket, fesztiválokat szervez. La Chunga híres flamenco előadó, de a legendás zenész Django Reinhardt is néha ecsetet ragadott. Gyakran jelenik meg a cigányság, a roma közösség, mint téma. Az ábrázolásmód lehet objektív, szociografikus jellegű vagy néprajzilag már-már tudományos hitelességű, de lehet teljesen szubjektív, személyes élményekre, vágyakra alapuló. Szintén gyakran jelenik meg a hit, a vallás, a mítoszok és a népi mágia világa. Egyes esetekben, mint például Kosztics László vagy az író Orsós Jakab fafaragásai esetében közvetlenül, mások esetben mint Rudolf Dzurko színes üvegpor-képeinél, vagy Katarzyna Pollok gyöngy- és textilképeinél áttételesen kimutatható a népi iparművészet átértelmezett formájú továbbélése. Az Amerikai Egyesült Államok az 1988. évi téli olimpiai játékokon Az Amerikai Egyesült Államok a kanadai Calgaryban megrendezett 1988. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 10 sportágban 118 sportoló képviselte, akik összesen 6 érmet szereztek. Alpesisí * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Biatlon * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Bob * - egy másik csapattal azonos eredményt ért el Északi összetett * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Gyorskorcsolya * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Síugrás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Microsciurus A Microsciurus az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a mókusfélék (Sciuridae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 4 faj tartozik: közép-amerikai törpemókus (Microsciurus alfari) J. A. Allen, 1895 - típusfaj amazóniai törpemókus (Microsciurus flaviventer) Gray, 1867 nyugati törpemókus (Microsciurus mimulus) Thomas, 1898 Santander-törpemókus (Microsciurus santanderensis) Hernandez-Camacho, 1957 Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed). Vlčí Habřina Vlčí Habřina település Csehországban, a Pardubicei járásban. Vlčí Habřina Břehy, Bukovka, Rohovládova Bělá, Přelovice, Sopřeč és Vyšehněvice településekkel határos. Lakosainak száma 311 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Hamlet (film, 1996) A Hamlet William Shakespeare egyik leghíresebb tragédiájából készített adaptáció, melynek a forgatás során az eredeti szövegén semmit sem változtattak. A nagy sikerű V. Henrik és a Sok hűhó semmiért után Kenneth Branagh harmadik Shakespeare filmje. A produkcióhoz a jónevű brit színpadi és filmszínészek mellé ismert hollywoodi sztárokat is szerződtettek, mint Charlton Heston vagy Robin Williams. Történet A dániai Helsingőr várában, egy téli éjszakán Horatio és két őrszem megpillantják az elhalálozott Hamlet király szellemét, mikor Horatio kérdéseket intéz hozzá, a szellem hirtelen eltűnik. Ekkor úgy döntenek, hogy mindezt megosztják az ifjú Hamlettel is, az elhunyt király fiával. Claudius, az új király közben bejelenti, hogy a gyász lejárt és nőül veszi bátyja feleségét, Gertrudot. Claudius és Gertrud Hamletet győzködi, hogy hagyjon fel végre búskomorságával, és térjen vissza a Wittenbergi Egyetemre. Hamlet megígéri anyjának, hogy megpróbál eleget tenni óhajának. Miközben ellenérzéseiről monologizál, Horatio és a két őrszem megosztják vele, hogy mit láttak a sötét téli éjszakában. Hamlet még aznap este beszél apja szellemével, aki fia elé tárja, hogyan mérgezte meg öccse. Hamlet megesküszik, hogy megbosszulja halálát, majd úgy határoz, hogy őrültséget színlel és így nem fedi fel céljait. Ophelia elmeséli apjának Poloniusnak, a király tanácsosának, hogy Hamlet felkereste őt zavart elmével. Polonius ezt a szerelemre vezeti vissza. Közben Polonius megnyeri magának Hamlet két iskolatársát, Rosencrantzot és Guildensternt, hogy próbálják meg kideríteni Hamlet őrültségének valós okait. Hamlet szívélyesen fogadja barátait, de hamar rájön, hogy nagybátyja áll a háttérben. Elmondja nekik elégedetlenségét a világgal szemben, amire Rosencrantz egy színtársulatra hívja fel a figyelmét, akik nemsokára a királyi udvarba érkeznek. Hamlet irányítja az előkészületeket az előadásra, a közönséghez Claudius és Gertud is csatlakozik. Amikor a színpadon arra a jelenetre kerül sor, hogy a királyt megmérgezik, Claudius feldúltan távozik, ebből Hamlet számára nyilvánvalóvá válik bűnössége. Az előadás után Hamletet anyja szobájába hivatják, és ott felelősségre vonja Gertudot mindazért amit eddig tett. Polonius korábban a kárpit mögé rejtőzött, Hamlet azt hívén, hogy a királyt öli meg leszúrja, de észreveszi, hogy valójában Poloniust gyilkolta meg. Claudius cselt eszel ki, hogy végleg megszabaduljon unokaöccsétől, Rosencrantz és Guildenstern - kiknek nincs tudomása a király aljas szándékáról Hamletet Angliába küldi egy leveléllel, melyben saját végzete áll. Hamlet viszont átlát a cselen és megszabadul „barátaitól” és olyan levelet hagy náluk, ami alapján a két udvaroncot kell megölni és nem Hamletet, ezután visszatér Dániába. Hazatérvén Hamlet megtudja, hogy Ophelia eszét vesztette, és vízbe ölte magát. Közben Laertes is hazatért, hogy megbosszulja apja, Polonius halálát, és Claudiusszal szövetkezik. Laertes párbajra hívja Hamletet, de a király tanácsára őmaga mérgezett tőrrel vív, sőt Claudius még méregpoharat is készít unokaöccsének, amit tévedésből Gertrude iszik ki. A párbaj hevében Hamlet és Laertes felcseréli a tőröket, és így mindketten halálos sebet kapnak, de Hamletnek még volt annyi ereje, hogy ledöfje halála előtt Claudiust. Fortinbras norvég király katonáival már csak a párbaj végére ér a terembe, és elrendeli, hogy Hamletet királyhoz méltó módon temessék el. Forgatási helyszínek Külső felvételek: Blenheim kastély , Oxfordshire grófság, Anglia. Belső felvételek: Shepperton Studios, Middlesex grófság, Anglia. Fogadtatás A filmet négy Oscar-díjra jelölték, köztük Kenneth Branagh-t, a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában. A kritikusok is rendkívül el voltak ragadtatva. Stanley Kauffmann minden idők legjobb Hamlet filmjének nevezte, sőt James Berardinelli szerint Branagh feldolgozása a '90-es évek legjobb produkciója, és minden idők száz legjobb filmjében is benne van. Produkció, DVD kiadás A produkció érdekességei: első alkalommal dolgozták fel egy filmben a színdarab teljes szövegét, ez volt az utolsó stúdiófilm, amit 65 milliméteres [forrás?] celluloid szalagra rögzítettek, Magyarországon csak televízión mutatták be. Az Amerikai Egyesült Államokban a kétlemezes teljes verzió 2007. augusztus 14-én jelent meg Kenneth Branagh és a Shakespeare szakértő, Russell Jackson kommentálásával. 8788 Labeyrie A 8788 Labeyrie (ideiglenes jelöléssel 1978 VP2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. K. Tomita fedezte fel 1978. november 1-jén. Adam Smith (labdarúgó, 1991) Adam James Smith (London, Anglia, 1991. április 29. –) angol labdarúgó, aki jelenleg a Bournemouth-ban játszik, hátvédként. Az angol válogatott számos korosztályos csapatában játszott, de a felnőtt csapatba mindeddig nem kapott meghívót. Pályafutása Tottenham Hotspur Smith a Tottenham Hotspur ifiakadémiáján kezdett el futballozni, ahol 2007-ben kapta meg első ifiszerződését. 2009 augusztusában rövid időre kölcsönvette a Wycombe Wanderers, ahol két jobbhátvéd is lesérült. 2009. augusztus 8-án, a Charlton Athletic ellen mutatkozott be a bajnokságban. Szeptember 5-én visszatért a Spurshöz, majd meghívót kapott az U19-es angol válogatott Európa-bajnoki selejtezőire. Végül Szlovákia ellen debütált, végigjátszva a mérkőzést. 2009 novemberében Smith kölcsönben a negyedosztályban szereplő Torquay Unitedhez igazolt, ahol 2010 januárjáig maradt. Ez idő alatt 16 bajnoki mérkőzésen lépett pályára. 2010. szeptember 23-án ismét kölcsönadta a Tottenham Hotspur, ezúttal a Bournemouth-nak. A Carlisle United ellen mutatkozott be, a 2-0-ra megnyert mérkőzésen kiharcolt egy tizenegyest, amit Michael Symes értékesített. A következő, Southampton elleni meccsen két sárga lap után kiállították, így a Brighton & Hove Albion ellen nem játszhatott, de az MK Dons elleni 3-2-es siker alkalmával már ismét a pályán volt. Pályafutása első gólját 2011. április 1-jén szerezte, a Peterborough United ellen, a 94. percben egyenlítve. 2011 augusztusában egy egész szezonra szóló kölcsönszerződést kötött a Milton Keynes Donsszal. November 5-én megszerezte első gólját a csapatban, egy távoli lövést követően, a Rochdale ellen. 2012 januárjának elején a Tottenham visszahívta magához. 2012. január 31-én az idény hátralévő részére kölcsönben a Leeds Unitedhez szerződött. Február 4-én, a Bristol City 3-0-s legyőzése során mutatkozott be. Nem sokkal később a Tottenham Hotspur visszahívta, miután első számú jobbhátvédje, Kyle Walker megsérült. 2012. május 13-án Smith bemutatkozhatott a Premier League-ben, a Fulham ellen csereként váltva Younès Kaboult. 2012. november 1-jén, a Ligakupában történt bemutatkozása után kölcsönben a Millwallhoz került. A három hónapos kölcsönszerződés lejártakor 18 mérkőzés és egy győztes gól volt a mérlege, így a klub vezetősége úgy döntött, hogy a szezon végéig hosszabbít vele. Végül összesen 25 bajnokin szerepelt a londoni klubnál. 2013. július 29-én Smith teljes szezonos kölcsönszerződést kötött a Derby Countyval, ahol a Cardiff Ciyhez távozó John Brayford pótlása volt a feladata. Augusztus 6-án mutatkozott be a csapatban, egy Oldham Athletic elleni Ligakupa mérkőzés során. A Brentford elleni 5-0-s kupasikerből szintén kivette a részét augusztus 27-én, a bajnoki bemutatkozására azonban augusztus 31-ig várnia kellett, amikor a Burnley ellen a félidőben csereként váltotta Kieron Freemant. A Derby következő hét bajnokiján sorozatban kezdő volt. Ezek közül az elsőn, a Millwall ellen a 61. percben le kellett cserélni saját testi épsége érdekében, mert a feldühödött Millwall szurkolók üvegekkel és egyéb tárgyakkal dobálták. Később elvesztette helyét a csapatban a Liverpooltól kölcsönvett Andre Wisdommal szemben, így közös megállapodás alapján 2013. november 30-án felbontották kölcsönszerződését és visszatért a Tottenham Hotspurhöz. Bournemouth 2014. január 28-án a Bournemouth leigazolta Smith-t, három és fél éves szerződést kínálva neki. 2015. december 19-én megszerezte első gólját a csapatban, 2-1-es győzelemhez segítve a piros-feketéket a West Bromwich Albion ellen. Sikerei Bournemouth A Football League Championship bajnoka: 2014/15 Băile Olănești Băile Olănești (magyar fordításban: kb. "Cserépfürdő") város Vâlcea megyében, Olténiában, Romániában. A települést „Izvoarele de aur”, azaz Aranyforrás néven is említik, köszönhetően az itt található, számos gyógyforrásnak, melyek jódban, brómban, nátriumban, kalciumban, kénben és klórban gazdagok, hipotón vagy izotón vegyhatásúak. Fekvése Az Olt egyik kis mellékfolyója az Olănești folyó mentén helyezkedik el, a Déli-Kárpátok hegyei között. Történelem Első írásos említése 1760-ból való, és az itt található forrásokról szól. A termálvizeket először 1830-ban vizsgálták kémiai összetételük szempontjából, és jódban kifejezetten gazdagnak találták. 1868-tól kezdték építeni az első termálfürdőket. 1895-ben egy hatalmas felhőszakadást követően a források vizét elzárták a hegyekről meginduló sárlavinák (6 turista életét is követelve), a forrásokat 30 évvel később, az első világháború után találták meg ismét. 1950-ben komoly beruházásokat követően az üdülőközpontot a kommunista vezetők számára és a szovjet államvezetőknek tartották fent, és csak 1970-től nyitották meg ismét kapuit az közemberek előtt, de ekkor is még csak a Kommunista Párt elhivatott támogatói számára. A települést ekkor „Vila 1 Mai”-nak, azaz Május 1. Villának hívták. A fürdőt 1989-ig a román titkosszolgálat, a securitate ellenőrizte. A Ceaușescu család villája 1989-ben készült el, nem sokkal a forradalom kitörése előtt, ma konferenciaközpont. Népesség A település lélekszámának alakulása: 1956 - 3.836 lakos 1966 - 4.619 lakos 1977 - 4.644 lakos 1992 - 4.777 lakos 2002 - 4.610 lakos Látnivalók Termálforrások, szám szerint 30. Gazdaság A lakosság nagy része a turizmusból él, de sokan dolgoznak a mezőgazdaságban is. Tomáš Necid Tomáš Necid (Prága, Csehszlovákia, 1989. augusztus 13. –) cseh labdarúgó, aki jelenleg a Legia Warszawa csapatában játszik csatár poszton. A cseh válogatott tagjaként ott volt a 2012-es Európa-bajnokságon. Pályafutása Necid 1998-ban került a Slavia Praha ifiakadémiájára, majd 2006 szeptemberében, 17 évesen mutatkozott be az első csapatban. Egy hónappal később első gólját is megszerezte. A 2007/08-as szezonban a Bajnokok Ligájában is pályára lépett, de az idény második felére kölcsönadták a Jablonecnek. Bár mindössze 14 mérkőzésen lépett pályára, ő lett a Jablonec házi gólkirálya öt találattal. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a csapat a 12. helyen végzett, ezzel elkerülve a kiesést. Miután visszatért a Slavia Prahához, a Slovan Liberec ellen rögtön gólt szerzett. A 2007/08-as évadot bajnokként zárta a prágaiakkal, és megválasztották a legjobb Csehországban futballozó labdarúgónak. 2008 augusztusában előszerződést kötött a CSZKA Moszkvával, melynek értelmében 2009 januárjában csatlakozott az orosz klubhoz. 2009. március 7-én, az orosz szuperkupában játszott először tétmeccsen új csapatában. A 78. percben állt be csereként, majd a hosszabbításban győztes gólt szerzett. A válogatottban Necid 2008. november 19-én góllal mutatkozott be a cseh válogatottban, San Marino ellen. A 2010-es vb selejtezőin három gólt szerzett, de csapata nem kvalifikálta magát a tornára. A 2012-es Eb-re már kijutottak a csehek, Necid pedig bekerült a tornán részt vevő keretbe. Sikerei, díjai Slavia Praha Cseh bajnok : 2007–08 CSZKA Moszkva Orosz bajnok : 2012–13 Orosz kupagyőztes : 2009, 2011 Orosz szuperkupagyőztes : 2009, 2013 2014-es Formula–1 osztrák nagydíj Az osztrák nagydíj volt a 2014-es Formula–1 világbajnokság nyolcadik futama, amelyet 2014. június 20. és június 22. között rendeztek meg az osztrák Red Bull Ringen, Spielbergben. Szabadedzések Első szabadedzés Az osztrák nagydíj első szabadedzését június 20-án, péntek délelőtt tartották. Második szabadedzés Az osztrák nagydíj második szabadedzését június 20-án, péntek délután tartották. Harmadik szabadedzés Az osztrák nagydíj harmadik szabadedzését június 21-én, szombaton délelőtt tartották. Időmérő edzés Az osztrák nagydíj időmérő edzését június 21-én, szombaton futották. ↑ 1: — Sergio Pérez öt rajthelyes büntetést kapott a Kanadai Nagydíjon okozott elkerülhető baleset miatt. ↑ 2: — Romain Grosjean autójában váltót cseréltek, ezért a boxutcából kellett rajtolnia. ↑ 3: — Max Chilton három rajthelyes büntetést kapott a Kanadai Nagydíjon okozott elkerülhető baleset miatt. Futam Az osztrák nagydíj futama június 22-én, vasárnap rajtolt. A világbajnokság állása a verseny után (A teljes táblázat) Statisztikák Vezető helyen: Felipe Massa : 14 kör (1-13) és (42) Valtteri Bottas : 3 kör (14-15) és (41) Sergio Pérez : 11 kör (16-26) Nico Rosberg : 38 kör (27-40) és (48-71) Fernando Alonso : 5 kör (43-47) Nico Rosberg 6. győzelme. Felipe Massa 16. pole-pozíciója. Sergio Pérez 3. leggyorsabb köre. A Mercedes 20. győzelme. Nico Rosberg 19., Lewis Hamilton 60., Valtteri Bottas 1. dobogós helyezése. Greenpeace Magyarország Egyesület A Greenpeace Magyarország Egyesület (röviden Greenpeace Magyarország) vezeti a Greenpeace nemzetközi környezetvédő civil szervezet magyarországi kampányait. A 2002. júniusában alakult magyarországi Greenpeace kampányiroda a bécsi központú közép-kelet európai regionális szervezet (Greenpeace CEE) része. Az alapítás óta eltelt időszak alatt a szervezet számos kampányt vezetett. Akcióinak és médiajelenlétének köszönhetően az egyik legismertebb magyarországi zöldszervezet. A 2000-ben Bécsben alapított Greenpeace CEE a közép- és kelet-európai régióban 9 országban van jelen. Az osztrák és magyar kampányirodán kívül Varsóban (Lengyelország), Bukarestben (Románia), Pozsonyban (Szlovákia) és Ljubljanában (Szlovénia) rendelkezik nemzeti irodával, ezenkívül jelen van Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és Bulgáriában. A budapesti kampányirodában tizennégy munkatárs dolgozik, rajtuk kívül az ország több városában támogatótoborzók. A Greenpeace támogatóinak száma 2010. végén 14.432 volt, míg aktivistáink száma körülbelül 400-500. A budapesti csoport mellett a szervezetnek aktivistákból és támogatótoborzókból álló helyi csoportjai vannak Pécs, Szeged, Győr, Kecskemét és Debrecen városában. Kampányok A Greenpeace magyarországi környezetvédelmi kampányait alapvetően a nemzetközi kampánycélok határozzák meg, így a genetikailag módosított szervezetek elleni, az őserdővédelmi, a mérgező vegyi anyagok elleni, az energia és klímavédelmi, valamint az tengervédelmi kampányok határozzák meg. A felsorolt kampánytémák közül elsősorban az ország szempontjából lényeges ügyekben aktív a szervezet (pl. klíma és energia), azonban mindemellett az országot kevésbé érintő problémák esetében hallatja hangját (pl. bálnavédelem), valamint a felsorolt témákhoz közvetlenül nem kapcsolódó ügyekben is kampányokat folytat (pl. háborúellenesség). A Greenpeace rendszeresen együtt működik más magyarországi zöldszervezetekkel, ennek legismertebb példája, amikor a Zengőre tervezett NATO-lokátor elleni küzdelemben A Greenpeace-aktivisták a Civilek a Zengőért Mozgalommal, a Védegylettel és az MTVSZ-el és másokkal szövetségben akadályozták meg az építési munkálatokat (Zengő-hegyi csata). Történet A szervezet eltelt évek során a lefontosabb sikerei közé említi, hogy fellépett a Tisza védelmében (tiszai ciánszennyezés), a génmódosított élelmiszerek és vetőmagok elterjedése ellen, felhívta a figyelmet a Paksi Atomerőműben bekövetkezett problémákra, valamint ez irányú kampányának eredményeképp Magyarország tagja lett a bálnák védelmét garantáló nemzetközi testületnek, a Nemzetközi Bálnavadászati Tanácsnak (IWC). Időrend 2002 : A Sajó szennyezése elleni fellépés és a tiszai ciánszennyezés kampánya. A verespataki aranybánya-projekt elleni tiltakozás. 2003 : A Paksi Atomerőmű súlyos üzemzavarának nyomonkövetése. Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter felszólítása a verespataki beruházás elleni fellépésre. Az MDGN nevű allergén tartósítószer a babakozmetikumokból való kivonásának elérése. 2004 : A zengői lokátorépítés megakadályozása civilekkel és helyiekkel közesen . Élelmiszergyártók és forgalmazókat célzó GMO kampány. Magyarország Nemzetközi Bálnavadászati Tanácsba lépésének elérése. 2005 : A génmódosított kukorica moratóriumának elérése. Nukleáris hulladékok veszélyeinek bemutatása egy vándorkiállítás során. 2006 : 22 000 aláírás összegyűjtése a GMO-összetevők címkézéséért az élelmiszereken. Verespataki telek adományozása Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek a kormány aktív fellépése érdekében. 2007 : Osztrák bőrgyárakkal szembeni fellépés a Rába szennyezésének megakadályozásáért. 2008 : Budapesti szmogriadó jogszabályba iktatásának elérése a Stop Szmog koalíció részeként. Az Erste Bank eláll Mohi atomerőmű a finnanszírozásától a Greenpeace kampány hatására. 2009 : Zöld Beruházási Rendszer 28 milliárdjáról szóló pályázati kiírás elérése. A hülyeség kora c. dokumentumfilm magyarországi forgalmazásának elérése. A Koppenhágai klímacsúcson való aktív részvétel. A cianidos bányászat magyarországi betiltásának elérése. 2010 : A cianidos bányászat uniós szintű törvényi tilalmának elérése. Nemzetközi GMO -ellenes busztúra, valamint Megújuló Túra és aláírásgyűjtés. Tiltakozás a Szentgotthárd melletti Heiligenkreuzi szemétégető ellen. A Tőketerebesi szénerőmű tervének megakadályozása. A NENYI -re válaszul a Zöld Együttműködési Nyilatkozat meghirdetése. A vörösiszap-katasztrófa idején monitoring és tájékoztatás. A Mátrai erőmű bővítésének megakadályozása WWF-el közösen. A médiatörvény tervezete elleni tiltakozás. 2011 : Az Európai Unió magyar elnökségének munkájának követése. Az „okos” villamosenergia-hálózatokról szóló Megújuló energia megállás nélkül és a Progresszív EnergiaForradalom tanulmányok bemutatása. A fukusimai atomerőmű-balesettel valamint a Paksi Atomerőmű üzemidőhosszabbításával és bővítésével kapcsolatos tájékoztatása és akciók. Leslie Carter Leslie Barbara Carter (Tampa, Florida, 1986. június 6. – Westfield, New York (állam), 2012. január 31.) amerikai énekesnő, Nick Carter és Aaron Carter testvére. Élete Leslie Carter Elizabeth (született Spaulding) és Robert Gene Carter lányaként született Floridában. Két testvére, Nick Carter és Aaron Carter szintén énekesi pályán mozog. Annak ellenére, hogy nem akart testvérei árnyékában élni, ő is énekelni kezdett. 2000-ben felvett egy lemezt a DreamWorks cégnél, de (nem tudni mi okból) a lemezt sosem adták ki hivatalosan, csupán egy internetes webáruházból lehetett megvásárolni dalonként. A lemezről egyetlen dal vált híressé. Ez a Like Wow, amely még a 2001-es Shrek című animációs filmben is hallható. Nem sokkal később együttest alapított, melynek többek között tagja volt Jason Eldon, és Sean Smit is. A Myspace-en jelentették be, hogy együtt dolgoznak, de nem sokkal később már azt írták, hogy feloszlanak, mert nem tudnak együtt dolgozni. Az igazi sikert (amit rajongói szerint nagyon is megérdemelt volna), sosem érte el. A Like Wow című dalán kívül egyetlen dala sem vált híressé, élete végig a "Carter testvérek húga"-ként volt ismert. 2008-ban hozzáment Mike Asthonhoz, akitől 2011. április 1-jén megszületett kislánya, Alyssa Jane Ashton. Ezt követően Floridából Toronto-ba költöztek. Gyermeke születése után nem folytatta az éneklést, és televíziós műsorokban is csak ritkán volt látható. Halála 2012. január 31-én holtan találták New York-ban. Mivel nem volt ismert betegsége és sosem élt önpusztító életmódot, halála váratlan tényként hatott. Halála okaként először öngyilkosságot gyanítottak, mivel az elsődleges vizsgálatok szerint az énekesnő olanzapin, alprazolám és ciklobenzaprin gyógyszerek túladagolásába halt bele. Ekkora mennyiségű gyógyszer véletlenül nem kerülhet emberi szervezetbe, így az öngyilkosság ténye ezen információk nyilvánosságra hozatala után bizonyosságot nyert. Azt, hogy mi állhatott öngyilkosságának hátterében nem tudni, boldog házasságban élt. Diszkográfia 2000 - Like Wow (hivatalosan kiadatlan) 2000 - I Need To Hear It From You (promo kislemez) 2000 - Like Wow - #99. US 4946 Askalaphus A 4946 Askalaphus (ideiglenes jelöléssel 1988 BW1) egy kisbolygó a Naprendszerben. Carolyn Shoemaker, Eugene Merle Shoemaker fedezte fel 1988. január 21-én. Kábúsz ománi szultán Kábúsz bin Szaíd al-Búszaídi (arab betűkkel ����� �� ���� ���������; tudományos átiratban Qābūs ibn Saʿīd al-Būsaʿīdī; Szalála, 1940. november 18.) az 1744 óta uralkodó Ál Szaíd tagja, Omán szultánja 1970. július 23. óta. Nevéhez fűződik a brit protektorátus vége, az ország modernizációja és megnyitása a külföld felé. Útja a trónig Kábúsz apja, az 1932-től uralkodó III. Szaíd egyetlen fia volt. Apjának második feleségétől, a zofári Mijzún bint Ahmadtól származott. Elemi és középiskolás tanulmányait szülővárosában, Szalálában, majd Indiában végezte, 1958-tól pedig Angliában tanult: két évet egy suffolki magánintézetben, a Feldsham House-ban töltött, majd beiratkozott a sandhursti tiszti akadémiára. Két év után alhadnagyi rangban végzett, és egy ideig Nyugat-Németországban szolgált a Cameronians nevű skót lövészezrednél. Később Angliában köz- és államigazgatási tanulmányokat folytatott, és a suffolki Bury St Edmunds önkormányzatánál gyakornokoskodott. 1964-ben tért vissza hazájába, ahol apja házi őrizetbe helyeztette. Szaíd szultán, bár szakszerű oktatásban részesült és követte a világ eseményeit, mindennemű modernizációtól és külföldi befolyástól elzárkózott, és minden hatalmat a kezében igyekezett összpontosítani: nem alakított ki korszerű államszervezetet, nem költött az infrastruktúra és gazdaság fejlesztésére, és a hadseregre sem fordított elég pénzt. Bár az 1964-ben megkezdődött az ománi olajkitermelés és 1967-től a kőolajexport, az ebből származó bevételeket sem modernizációra költötte. Hadserege nem is tudott megbirkózni a dél-jemeni kommunista támogatással 1965-ben kirobbant zofári felkeléssel, ami hozzájárult a külvilágtól szalálai palotájába zárkózó szultánnal szemben érzett ellenérzés megnövekedéséhez. Az idős szultánt végül 1970. július 23-án egy Kábúsz vezette palotaforradalom buktatta meg brit támogatással. Szaídot Nagy-Britanniába száműzték, ott halt meg két év múlva. Uralkodása Modernizáció Kábúsz trónra lépve székhelyét Maszkatba helyezte át, és országát Ománnak nevezte el, felváltva a 18. század óta használatos Maszkat és Omán elnevezést. Kábúsz, ha csak fokozatosan is, de minden téren modernizációba kezdett: miközben hatalma lényegében abszolút maradt, korszerű, többszintű államszervezetet, emellett állandó hadsereget és rendőrséget hozott létre. Az ország olajjövedelmeit felhasználva megkezdte az ország infrastruktúrájának (úthálózat, kikötők) kiépítését, amivel az addig elszigetelt tartományokat is sikerült integrálnia Ománba. Nagy gondot fordított a modern oktatási rendszer meghonosítására és kiépítésére is, amit a maszkati egyetem megalapítása tetőzött be (1986). Jelentős lépések történtek a nők egyenjogúsítása terén is: Kábúsz uralkodása alatt nők képviselői, miniszteri, nagyköveti pozíciókat tölthettek be. Kábúsz 1996-ban egy alkotmány értékű rendeletet adott ki. A rendelet nyomán jött létre egy kétkamarás országgyűlés (madzslisz), amelynek alsóházába választás, felsőházába kinevezés útján kerülnek tagok. A gyűlés azonban csupán tanácsadói jogkörrel rendelkezett 2011-ig, amikor is a tüntetések nyomán a szultán törvényhozó hatalommal ruházta fel. Nyitás a külföld felé Kábúsz uralkodása alatt felszámolta az ország külpolitikai elszigeteltségét. A zofári lázadást 1978-ra brit és iráni segítséggel tudta leverni. Nyugatbarátsága azóta is megmaradt, de az iráni forradalom óta iszlám köztársasággá vált Iránnal is igyekszik jó kapcsolatokat ápolni, hasonlóan a térség többi államához. 1971-ben országa belépett az ENSZ-be és az Arab Ligába, majd később más nemzetközi szervezetekbe is (UNESCO, ENSZ-szervezetek, WTO). 1981-ben alapító tagja volt az Öböl Menti Együttműködési Tanácsnak. 1978-ban Omán azon kevés arab állam közé tartozott, amelyek nem szakították meg kapcsolataikat Egyiptommal a Camp David-i béke megkötése miatt. A trónörökös kérdése Kábúsz szultán egyszer nősült: 1976-ban vette feleségül Tárik nevű apai nagybátyjának lányát, Navál bint Tárikot, akitől azonban rövidesen elvált. A házasságból nem született gyermek. A trónöröklés rendjét az 1996-os alaptörvény szabályozza: eszerint Omán uralkodójának az Ál Szaíd férfi tagjának kell lennie, akit a szultán halálakor összeülő családi tanács választ. Ha három napon belül nem jutnak dűlőre, a Védelmi Tanácsnak a szultán kijelölt örökösét kell beiktatnia. Nem tudni, Kábúsz kit jelölt ki trónörökösének, de állítólag két családtagját szemelte ki, akik feltehetően Tárik nagybátyjától származó unokatestvérei (és volt sógorai). Reyvroz Reyvroz település Franciaországban, Haute-Savoie megyében. Lakosainak száma 504 fő (2015). Reyvroz Féternes, Lyaud, Vailly és La Vernaz községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Nyelvi korlát A nyelvi korlát egy kifejezés a kommunikáció nyelvi korlátaira, amit a közös nyelv, illetve néha a közös nyelvváltozat hiánya okoz. A külföldre utazók gyakran találkoznak nyelvi korláttal. Nyelvi korlát esetén a kommunikációban részt vevők nem nyelvi eszközökkel kommunikálhatnak, nyelvi eszközöket alig vagy egyáltalán nem használhatnak, így csak kevés információt tudnak közvetíteni. A nyelvi korlát egy közös nyelv megtanulásával eltűnik, azonban ez sok időt és energiát igényel. Felnőttkorban már nehézkesebb az új nyelv megtanulása. Emiatt nehezebb áttelepülni egy másik országba. Nemzetközi rendezvényeken a tolmács szolgáltatás sem biztos, hogy hatékony: lehet, hogy drága, nehezen elérhető, és megbízhatósága sem mindig megfelelő. További nyelvi korlátot jelent, ha az ember anyanyelvén nincs írásbeliség. Ez a SIL definíciója szerint nyelvi korlát az írásbeliséghez. Más országból érkezett hallgatók 1995-ben a Kalifornia Állami Egyetem gólyái közül 24 ezernek nem angol volt azanyanyelve. Közülük csak ezret teszteltek főiskolai szinten angolból. (Kahmi-Stein&Stein,1999) Fel kell hívni az oktatásban dolgozók és a könyvtárosok figyelmét az ilyen számokra, mivel maga a nyelv is nehézséget okozhat. A nyelv használatának problémái nemcsak az információszerzést, hanem a segítségkérést is megnehezítik, így nehezebben kérnek és kapnak segítséget. Lee (1991) kifejti, hogy a más országokból érkezett hallgatók alkalmazkodók, befogadók és erősen motiváltak. Úgy érzik, hogy az intézmény egy olyan hely, ahol egyenrangú félként kell versengeniük angol anyanyelvű társaikkal. Vannak közöttük, akik a mondatszerkezet kialakításával és a pontos szótár összeállításával foglalkoznak. Számos hallgatónak nehézséget okoznak a szinonimák, a változatos mondatszerkezet és a kulcsszavak keresése.(F. Jacobson, 1988) 2012-ben a Rosetta Alapítvány április 19-ét a nyelvi korlátok lebontásának nemzetközi napjává nyilvánította. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a nyelv maga korlát, aminek különbségeit el kell törölni, hogy ne legyenek korlátok. A nyelvi korlátok eltörlésében a fordításnak és a tolmácsolásnak szánnak szerepet. Ezzel a tolmácsolás és a fordítás erőfeszítéseire hívják fel a figyelmet. A más országokból érkező hallgatók problémája nemzetközi. Sokszor kiszolgáltatottnak érik magukat, és erős stressz éri őket. Több kutatás is kimutatja, mekkora nehézséget jelent számukra a nyelvi korlát. Selvadurai 1998-as cikkében a nyelvi korlátot az egyik legfontosabb problémának nevezi a csoport légkörével és a karral kapcsolatos gondokkal együtt. Mindamellett azt írja, hogy a nyelv az első akadály, amibe a külföldről érkezett hallgató ütközik. (154) Chen, a Brit Kolumbia Egyetem tanácsadó-oktatója a külföldről érkezett hallgatók számára legfontosabb kihívásokként a nyelvi korlátot, az intézményi stresszfaktorokat és a szociokulturális faktorokat azonosította. A hallgatók ugyanis találkoznak előítéletekkel, és szembe kell nézniük a kirekesztettséggel és diszkriminációval. A beilleszkedés legfontosabb gátjaként is ezeket, illetve a kulturális érzéketlenséget jelölték meg. A gyenge nyelvtudás konfliktusokat okoz. További problémáik között felsorolnak kényelmetlenséget, nyugtalanságot, szorongást, önbizalmat, gyanút, védekező magatartást, felsőbbrendűségi érzést és ellenségességet. Pozitív fogadtatásként említik a következőket: csodálkozás, tisztelet, boldogság, komfortérzet, bizalom, érdeklődés, ihlet. Ezek az érzések többé-kevésbé érintik a külföldről érkezett hallgatókat, de kutatók már tudnak tanácsot adni ezzel kapcsolatban. Konkrétan a pozitív hozzáállást jelölik meg, de további tanácsokat is adnak, különösen az orientációs szakaszban. (Olivas és Li 219-220) Ahogy S.G. Nelson professor írta 1991-ben megjelent könyvében, aminek címe "How Language is Life": A nyelv több, mint szavak összessége. A nyelv az a mód, ahogy az ember kifejezi érzéseit és megmutatja egyéniségét. Amikor különböző korcsoportok találkoznak, minden korcsoportnak meg kell tanulnia, hogyan kezelje a többit. Népességmozgás Nyelvi korlátok miatt az elvándorlók hajlamosak olyan országot választani, ahol ugyanazt a nyelvet beszélik, mint otthon. Így az angolok többnyire Ausztráliát, Kanadát vagy Új-Zélandot választják, a spanyolok Latin-Amerikát, a portugálok Brazíliát. Mivel a nyelvrokonok nyelvét könnyebb megtanulni, a nyelvcsalád és a rokonsági fok is hat a célpont megválasztására. Így az Észak-Amerikába érkező bevándorlók nagy része Észak-Európából érkezik, és azokból az országokból, ahol germán nyelvet beszélnek. Az Amerikai Egyesült Államokban a legtöbb európai bevándorló német, ír (akiknek gyakran az angol a domináns nyelve), angol és skandináv. Az olaszok Latin-Amerikát kedvelik, Argentínában, Uruguayban, és Brazíliában a második legnagyobb csoport a spanyol vagy portugál után, de az európai eredetű népek közül a negyedik legnagyobb az Amerikai Egyesült Államokban. A románok többnyire Olaszországba és Spanyolországba vándoroltak, amit távolról Németország követ harmadikként. Megoldások Nyelvi dominancia Gyarmati területeken a gyarmattartó nyelve domináns helyzetbe került, és közvetítő szerepet nyert a helyi kommunikációban. Ez különböző nyelvi helyzeteket teremtett. Nigériában az angolok voltak a gyarmatosítók. A felső osztály angol anyanyelvűvé vált, az angol szerepe fontos az oktatásban, az angol uralja a sajtót. Habár az oktatást a Nigériában beszélt nyelveken végzik, a legtöbb nigériai jobban ír és olvas angolul, mint az anyanyelvén. Vannak fejlődő országok, amelyek nem voltak gyarmatok, de a legtöbb ember csak általános iskolai végzettséget szerez; csak a gazdagabbak tudják megfizetni a középiskolát, így az angol az uralkodó osztály nyelve. Hasonló a helyzet a portugállal Angolában és a franciával Mauritiuson. Néha feltételezik, hogy ha egy helyen több nyelvet beszélnek, akkor több nyelvi korlát is van, ez azonban téves. Többnyelvű társadalmakban van közvetítő nyelv, és hagyományuk a több nyelv tanulására. A többnyelvű társadalomra példa Svájc, ahol mindenki legalább három nyelvet tanul meg az anyanyelve mellé (német, francia, olasz, angol). Habár ettől a nyelvi korlát csak részben szűnik meg, ez cáfolja, hogy a nyelvi korlát leküzdhetetlen. Például Londonban becslések szerint körülbelül 300 nyelvet beszélnek, de a legtöbb etnikum tagjai képesek egymással együttműködni. Mesterséges nyelvek A nyelvi korlátok leküzdésére külön nyelveket alkottak a 19. század végétől kezdve. Ezeket egyvalaki vagy egy csoport alkotta. Az alapötlet: leküzdeni a nyelvi korlátokat és a nyelvi dominanciát egy könnyen tanulható mesterséges nyelv használatával. A 20. század első felében az lett az alapötlet, hogy építsünk nyelvet azokból a szavakból, amelyek minden nagyobb nyelvben megtalálhatók. Ezt a nyelvet mindenütt érteni fogják, mivel szavai egy már ismert nyelvben is előfordulnak. Ez az alapötlet rámutatott a mesterséges segédnyelvek problémájára: hogy először meg kell győzniük az embereket, mielőtt megtanulnák a nyelvet, ami akadálymentessé teszi a kommunikációt, segíti más nyelvek megtanulását és az anyanyelv jobb megértését. A hagyományos segédnyelvek közé tartozik a volapük, az eszperantó és az ido. Az újabb megközelítés példája az interlingva, az occidental és a latino sine flexione. Csak az eszperantó és az interlingva terjedt el szélesebb körben, és az idónak is van néhány híve. 660 Crescentia A 660 Crescentia egy a Naprendszer kisbolygói közül, amit Joel Hastings Metcalf fedezett fel 1908. január 8-án. Stazione di Botricello Stazione di Botricello vasútállomás Olaszországban, Botricello településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Jonica-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Cropani Stazione di Roccabernarda A Barbanza A Barbanza egy comarca (járás) Spanyolország Galicia autonóm közösségében, A Coruña tartományban. Székhelye Ribeira. Népessége 2005-ös adatok szerint 69 941 fő volt. Települések A székhely neve félkövérrel szerepel. A Pobra do Caramiñal Boiro Rianxo Ribeira Szent Leodegár Szent Leodegár (latinul: Leodegarius, franciául: Léger), (Autun, 616 körül – Sarcing, 679. október 2.) kora középkori frank egyházi személy, Autun püspöke 659-től 674-ig, vértanú. Előkelő frank családból származott, nagybátyja, Didon poitiers-i püspök nevelte fel. Didon később pappá szentelte és főesperesévé is tette. Leodegár 6 évig apátként működött, majd Autun püspök lett. Sokat tett híveiért, ugyanakkor bátran támadta a nagyurak túlkapásait és erkölcstelenségeit. Ezért először száműzték, majd Ebroin, III. Theuderich frank király majordomusa elfogatta, megkínoztatta, végül lefejeztette. Ugyanezt tette Ebroin Leodegár öccsével, Szent Gerinussal is. Leodegár ünnepét halála napján, október 2-án üli az egyház. Forrás Szentek élete az év minden napjára , szerk. Schütz Antal , Szent István Társulat, Budapest (I. köt. 1932. II. köt. 1933, III. köt. 1933, IV. köt. 1933); új kiadás egy kötetbe szerkesztveː Pantheon, Budapest, 1995, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 225 639 7, helyes ISBN 963-225-039-7, 647. o. Cihan Kaptan Cihan Kaan Kaptan (Wuppertal, 1989. március 4. –) német-török labdarúgó-középpályás. Gare d’Ossun Gare d’Ossun vasútállomás Franciaországban, Ossun településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Toulouse–Bayonne-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Lourdes Gare de Tarbes Havadtőy Sámuel Havadtőy Sámuel (Sam Havadtoy) (London, 1952. augusztus 4. –) magyar származású amerikai festő, lakberendező és galériatulajdonos. Az 1980-as évek New York-i művészvilágának jelentős tagja. Életpályája Havadtőy magyar szülők gyermekeként született Londonban. A család 1956 elején hazatért Magyarországra, ahonnan a forradalmat követően csak nagy nehézségek árán tudtak visszamenni Nagy-Britanniába. Végül is 1971-ben illegális úton sikerült elhagynia az országot és Jugoszlávián keresztül visszament Londonba. Itt ismerkedett meg az angol régiségkereskedő és lakberendező Stuart Greettel, akinek a meghívására költözött Havadtőy New Yorkba 1972-ben, ahol megszakításokkal 2000-ig élt. 1978-ban létrehozta a lakberendezéssel foglalkozó Samuel Havadtoy Gallery-t. Az 1980-as évek elején bekapcsolódott a New York-i művészéletbe, ahol a legkiválóbb művészekkel dolgozott együtt. Szoros baráti viszonyba került Warhollal, Haringgel, George Condóval, Donald Baechlerrel és sok más művésszel. Köztük Yoko Onoval is, akivel élettársi kapcsolatban élt húsz éven keresztül. Havadtőy inspirálólag hatott Keith Haring több késői munkáira és azok megvalósításában is segédkezett - pl. Haring bronz szárnyasoltárai kivitelezésében jelentős szerepe volt. 1986 és 1990 között Svájcban élt, miközben egyre többet járt Magyarországra. Galéria 56 1992-ben Havadtőy létrehozta a Galéria 56-ot. A név Yoko Onotól származik, aki ezzel a névvel a képzőművészetben bekövetkező forradalomra utalt, amilyen az 56-os forradalomhoz lesz hasonlatos. A galéria rendkívül fontos szerepet foglal el a rendszerváltás utáni magyar művészeti életben. Gyakran mutatott be olyan, a 90-es években kuriózumnak számító világhírű, főleg amerikai művészeket, mint például Keith Haring, Andy Warhol, Agnes Martin, Cindy Sherman, Kiki Smith, Robert Mapplethorpe, Ross Bleckner, Donald Sultan, Donald Baechler, akik közül többen személyesen is részt vettek a kiállításmegnyitókon, ami a 90-es években igencsak ritkaságnak számított Magyarországon. Az amerikai művészek felvonultatása mellett fontos szerephez jutottak a kortárs magyar művészek és olyan művészóriások is, mint például Moholy-Nagy László. 2000 óta ismét visszajött Európába. Azóta Magyarországon és Liguriában él és dolgozik. Közvetlenül New Yorkba utazása után kezdett el festeni. Egyedi stílusát – ami különös, finom ötvözete a közép-európai stílusjegyeknek és az amerikai pop artnak – a 80-as évek közepétől kezdi kialakítani. Havadtőy főleg olaj, akril és vegyes technikájú képeket fest és szitanyomatokat készít. Lisa Origliasso Lisa Marie Origliasso ausztrál énekesnő, dalszerző, színésznő és divattervező. Albany Creekben (Ausztrália) nőtt fel ikertestvére, Jessica Origliasso mellett, akivel már fiatalon rengeteg fellépést tudhattak magukénak. A 2000-es években lettek népszerűek, miután megalakítottak a The Veronicast. Némi színészi tapasztalatot is szerzett Origliasso 2001-ben, hiszen a Cybergirlben Sapphire Buxton-ként szerepelhetett. 2007-ben divattervezőként tevékenykedett testvérével; létrehoztak a Target számára egy divatkollekciót, mely a 7 és 14 év közötti lányokat célozta meg. Lisát Nu:U, Calvin Klein, Keds és Estée Lauder támogatta. 2010 végén Lisa és Tyler Bryant demókat adtak ki tumblr-n keresztül. Poliéder A poliéder egy olyan térbeli test, amelyet minden oldalról síkok határolnak. Poliéder például a kocka. A poliéder fogalma általánosítható magasabb dimenziójú vektorterekre is. Háromdimenziós poliéderek A közismertebb háromdimenziós poliéderek közé tartoznak a kockákon kívül a tetraéderek, a sokszög alapú hasábok, gúlák és a paralelepipedonok. A kristályok, dobótestek, piramisok, a nyitott ajtajú szekrények poliédereknek tekinthetők. Nem poliéderek a gömbök, golyók, flakonok, tortaszeletek, mivel görbe vonalú határuk is van. Speciális poliéderek a szabályos testek. A konvex poliéderekre fennáll Euler törvénye: ahol C a csúcsok, L a lapok és E az élek száma. Általánosabban, az összefüggő poliéderekre ahol χ a poliéder Euler-karakterisztikája. A tórusz, és a tórikus poliéderek karakterisztikája nulla. Példa: egy 24 csúcsú, 72 élű és 48 lapú tórikus poliéder: Szimmetria A szabályos poliéderek azok, amiket egybevágó szabályos sokszöglapok határolnak, és amiknek csúcsai egyformák. Három dimenzióban öt, négy dimenzióban hat, magasabb dimenzióban dimenziónként három szabályos test létezik. Ha a szabályos testekre vonatkozó kikötések közül egyes feltételeket elhagyunk, akkor hasábokat, arkhimédeszi testeket kapunk. Az ezekbe a kategóriákba nem tartozó, de szabályos lapokkal határolt konvex testek a Johnson-testek. További nagy fokú szimmetriát mutatnak az arkhimédészi testek duálisai, a Catalan-testek. Általános poliéderek Véges dimenziós vektorterekben is definiálhatóak a konvex poliéderek hipersíkokkal határolt félterek metszeteként lineáris egyenlőtlenségrendszerrel. Legyenek az vektorok hipersíkok normálvektorai. A konvex poliéder ezeknek az egyik oldali féltereinek metszeteként adódik: ahol A az sorvektorokból álló mátrix. A poliéder korlátos, ha van gömb, ami tartalmazza. Ezeket politópoknak is nevezik. A politópok előállnak csúcsaik konvex kombinációjaként. A kétdimenziós politópokat poligonnak is hívják. Minden konvex poliéder előáll, mint az extremális irányai által generált kúp és a csúcsai által generált csúcsos poliéder összege: P: = conv{X} + cone{E} Két dimenzióban a poliéder határának egyenesek, extremális irányainak félegyenesek felelnek meg. Egy konvex poliéder egy lapja megkapható a poliéder és egy alkalmas hipersík metszeteként. Ez a hipersík a poliéder egy támaszhipersíkja, aminek a poliéder teljes egészében az egyik oldalán fekszik. Szemléletesen, ez megfelel annak, hogy a háromdimenziós térben hozzátolunk egy síkot a poliéderhez. Formálisan, ha a poliéder minden pontja eleget tesz az egyenlőtlenségnek, akkor a poliéder és az halmaz metszete lap, és minden lap megkapható így. Speciálisan, az egyenlőtlenség az egész, és az egyenlőtlenség az üres halmazt adja. Egy n dimenziós poliéder egy oldala egy (n-1) dimenziós poliéder. Például, egy háromdimenziós kocka lapjai a kocka lapjai, élei, csúcsai, de az egész kocka és az üres halmaz is, de csak a kétdimenziós lapok oldalak. Egy konvex poliéder csúcsa a poliéder egy olyan pontja, ami nem kapható meg a poliéder más pontjainak konvex kombinációjaként. Ez megfelel a szemléletes elképzelésnek. Ha egy poliédernek van csúcsa, akkor a poliéder csúcsos. Egy poliéder egy csúcsa elfajult, ha több oldal tartalmazza, mint amekkora a poliéder dimenziója. Például egy négyzet alapú gúla csúcspontja elfajult, mert négy oldal közös pontja. Egy konvex poliéder egész, ha csúcsainak minden koordinátája egész. A csúcsok éppen a nulladimenziós lapok. Ezek fontos fogalmak az operációkutatásban, a lineáris és az egész értékű optimalizálásban, mivel egy lineáris program mindig egy csúcson veszi fel optimumát. Speciális poliéderek Szilassi-poliéder Császár-féle test the Csaszar and Szilassi polyhedra Spidron , en:Spidron Polyedergarten Verměřovice Verměřovice település Csehországban, az Ústí nad Orlicí-i járásban. Verměřovice Mistrovice, Dolní Čermná, Letohrad, Petrovice és Bystřec településekkel határos. Lakosainak száma 747 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Mont-Saint-Sulpice Mont-Saint-Sulpice település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 809 fő (2015). Mont-Saint-Sulpice Brienon-sur-Armançon, Hauterive, Héry, Ormoy, Saint-Florentin és Vergigny községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Écluzelles Écluzelles település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 168 fő (2015). Népesség A település népességének változása: (8873) 1992 UM2 A (8873) 1992 UM2 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Y. Mizuno és T. Furuta fedezte fel 1992. október 21-én. Salusinszky István Dr. Salusinszky István (Budapest, 1918. február 27. – Budapest, 1984. október 14.) gazdasági vezető, diplomata, a Magyar Külkereskedelmi Bank vezérigazgatója. Életpályája Apja Salusinszky Gyula ügyvéd volt, egyik nagybátyja, Salusinszky Imre pedig a Miklós Andor-féle sajtóbirodalom meghatározó egyénisége, az Est-lapok főszerkesztője a harmincas években, fiai Salusinszky Gyula külkereskedő, szállítmányozási szakember, Salusinszky Gábor nyelvtanár és Salusinszky Miklós filmproducer, lánya Salusinszky Zsuzsa idegenforgalmi szakember, egyik unokája Salusinszky András nyelvoktatási szakértő. Érettségi után a budapesti tudományegyetem jogi karán végzett (1939), egyidejűleg a párizsi École Libre des Sciences Politiques hallgatója is volt. A háború alatt egy rongymosó üzem társtulajdonosaként "üzletszerzéssel foglalkozott", 1944-ben a vészidőkben hamis papírokkal bujkált, az illegális zsidó mozgalom tagjaként, Raoul Wallenberg svéd diplomata titkáraként vesz részt a zsidómentésben. 1945-től először orosz fordítóként kereste a kenyerét, majd a Magyar Nemzeti Bank tisztviselője, 1947-től 1950-ig a moszkvai magyar kereskedelmi kirendeltség tanácsosa. 1950-1958 között a Külkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője, majd főosztályvezetője, 1958-tól 1963-ig a római magyar kereskedelmi kirendeltség vezetője. 1964-től 1980-ig (nyugalomba vonulásáig) a Magyar Külkereskedelmi Bank vezérigazgatója volt, mely egyértelműen az intézmény első fénykora, önállósodásának időszaka volt. Ahogyan beosztottak, barátok és vitapartnerek egybehangzóan állítják: a Salusinszky-korszak. A Magyar Külkereskedelmi Banknak legendás vezérigazgatója irányítása alatt tevékenységi köre hamar kibővült az összetett külkereskedelmi ügyletek szervező, irányító, finanszírozó és lebonyolító munkájával is. Dr. Salusinszky vezetése alatt az MKB lett az élharcosa magyarországi nagyberuházások finanszírozásához külföldi hitelek felvételének (pl. az 1969-ben megnyílt Inter-Continental, a mai Marriott szálló), nevéhez kötődik többek között a Pepsi Cola, a Coca Cola, a Levi Strauss márkák magyarországi meghonosítása. Angolul, franciául, németül, olaszul és oroszul kitűnően beszélt, egyszóval született gazdasági diplomata volt. Paolo Calcagno Paolo Calcagno (Nichelino, 1966. január 29. –) olasz nemzetközi labdarúgó-partbíró. Pályafutása Nemzeti partbíráskodás Ellenőreinek, sportvezetőinek javaslatára 1994 – 1999 minősítették a Serie C-ligába játékvezetőnek, 1999 – 2010 között a Serie A és a Serie B, majd 2010 – 2011 között csak a Serie A partbírója. A Serie A-ligában 179 asszisztensi közreműködést teljesített. Nemzeti kupamérkőzések Partbírói mérkőzéseinek száma döntőben: 3. Nemzetközi partbíráskodás Az Olasz labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi partbírónak, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2005-től tartotta nyilván partbírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzésen szolgálta a labdarúgást asszisztensként. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 2010-ben búcsúzott. Világbajnokság U20-as labdarúgó-világbajnokság Egyiptom rendezte a 2009-es U20-as labdarúgó-világbajnokságot, ahol a FIFA JB partbírói szolgálattal bízta meg. --- A világbajnoki döntőhöz vezető úton Dél-Afrikába a XIX., a 2010-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB asszisztensként alkalmazta. Partbírói mérkőzéseinek száma világbajnokságon: 2. A FIFA 2010. február 5-én kijelölte a (június 11.-július 11.) közötti dél-afrikai világbajnokságon közreműködő harminc játékvezetőt, akik Kassai Viktor és 28 társa között ott lehet a világtornán. Az érintettek március 2-6. között a Kanári-szigeteken vesznek részt szemináriumon, ezt megelőzően február 26-án Zürichben orvosi vizsgálaton kell megjelenniük. Az ellenőrző vizsgálatokon megfelelt az elvárásoknak, így a FIFA Játékvezető Bizottsága delegálta az utazó keretbe. Roberto Rosetti olasz játékvezető állandó segítője. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Ausztriába és Svájcba a XIII., a 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB Roberto Rosetti honfitárs a mellett asszisztensként foglalkoztatta. Negatív sztori 2005-ben Hollandiába rendezték az U20-as labdarúgó-világbajnokságot, ahol az előzetes cooper teszt felmérés nem sikerült, ezért a triót hazaküldték. A FIFA JB egységesen vizsgálja az elméleti (teszt) és a cooper (fizikai) tesztek teljesítését. Ha valakinek a hármasból nem sikerül, akkor mehetnek haza és a tartalékok közül emeli ki a következő hármast. Nemzetközi Tudományos Diákolimpiák A Nemzetközi Tudományos Diákolimpiák a tudomány különböző területein évente megrendezett nemzetközi versenyek középiskolás tanulók részére. Jelenleg 5 klasszikus, és 4 kapcsolódó versenysorozat sorolható ebbe a körbe. Nemzetközi Tudományos Diákolimpiák listája Nemzetközi Matematikai Diákolimpia (IMO) Nemzetközi Fizikai Diákolimpia (IPhO) Nemzetközi Kémiai Diákolimpia (IChO) Nemzetközi Informatikai Diákolimpia (IOI) Nemzetközi Biológiai Diákolimpia (IBO) Nemzetközi Filozófiai Diákolimpia (IPO) Nemzetközi Csillagászati Diákolimpia (IAO) Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpia (IOAA) Nemzetközi Földrajzi Diákolimpia (iGeo) Nemzetközi Nyelvészeti Diákolimpia (IOL) Nemzetközi Junior Természettudományi Diákolimpia (IJSO) Merenkurkku szigetvilága Merenkurkku (magyar fordítása: a tenger torka) (svédül Norra Kvarken vagy csak Kvarken) a Botteni-öböl legkeskenyebb része, Selkämeri és Perämeri között, nagyjából a finn Vaasa és a svéd Umeå városok között található. Kb. 70–80 km széles, legnagyobb mélysége 20 méter. Merenkurkkunál a földfelszín évente kb. 8–9 mm-t emelkedik. Ha ez a tendencia töretlenül folytatódik, 2000 év múlva szárazföldi híd alakul ki a két ország között, és a Botteni-öböl északi része lefűződik a Balti-tengerről. Merenkurkku szigetvilága Merenkurkku szigetvilága 2006 februárjában került fel az UNESCO világörökséglistájára, mint Finnország első természeti öröksége. A listára, mint a már korábban is szereplő svéd Höga Kusten kiterjesztéseként vették fel, abból a tényből kiindulva, hogy ez a kettő együtt képviseli azt földtani egységet, ahol a Würm-glaciális utáni földkitüremkedés egyedülállóan megfigyelhető. A terület kb. 10 ezer éve szabadult fel a jég alól. Területe: 326 300 hektár Körülvevő közigazgatási egységek: Korsnäs, Maalahti, Vaasa, Mustasaari, Vöyri-Maksamaa Lakosainak száma: 2500 Szigetei: 6550 A szigetek közül Raippaluoto Finnország 8. legnagyobb szigete, ezt a szárazfölddel összekötő híd pedig a leghosszabb az országban. Világítótorony Valassaari szigeten Bad Boys Blue A Bad Boys Blue (röviden BBB, későbbi alternatív néven The Real Bad Boys Blue) 1984-ben, Kölnben alakult multinacionális német könnyűzenei együttes. A '80-as és '90-es években olyan, nemzetközileg is sikeres dalaik voltak, mint a "You're a Woman", a "Pretty Young Girl", az "I Wanna Hear Your Heartbeat (Sunday Girl)", és a "Come Back and Stay". Fennállása során a tagok rengetegszer cserélődtek, részben két alapító tag halála, részben pedig kiválások miatt összesen 10 fő volt tagja az együttesnek. Jelenleg egyetlen zenész, az alapítók közül egyedüliként életben lévő John McInerney az együttes tagja és egyben frontembere. Története Az 1980-as évek, a kezdetek Az Bad Boys Blue együttest 1984 nyarán alapította a német zenei producer Tony Hendrik és zeneszerző felesége, Karin van Haaren. Az együttes három tagből állt: a jamaicai Trevor "Supa T" Taylor (aki az alapfelállás frontembere volt), a brit John McInerney és az amerikai Andrew Thomas alkották. Első daluk, az "L.O.V.E. In My Car" nem bizonyult nagy sikernek, de következő kislemezük, mely a "You're a Woman" címet kapta sikeres lett, sok országban a zenei listák első 10 helyének egyikét szerezve meg. Az együttes nagy népszerűségre tett szert Kelet-Európában és Dél-Afrikában, különösen Oroszországban és Ukrajnában, ahol telt házas koncerteket adtak. Ehhez képest az Egyesült Királyságban soha nem voltak túlságosan népszerűek, mindössze két daluk, a "Save Your Love" (1993) és a "Luv 4 U" (1994) került fel a brit zenei listákra. Ezek a számok olyan albumokról voltak, amelyek az Amerikai Egyesült Államokban is megjelentek: a Bad Boys Blue (1993) és a To Blue Horizons (1994). Az 1990-es évek A 80-as évek végétől kezdődően a csapat felállása többször változott. 1988-ban, egy évvel azután, hogy elvesztette frontemberi pozícióját, Trevor Taylor kilépett az együttesből. Egy kérésnek eleget téve egy év múlva még ideiglenesen újra összeállt a csapattal, hogy elkészítsék a "Hungry for Love" című kislemezt, amely a zenekar első válogatásalbumán, a Bad Boys Best-en szerepelt. Trevor Taylor kiválása a csapatból egyet jelentett John McInerney "előléptetésével" a csapat frontemberévé. Taylor helyére Trevor Bannister érkezett (született 1965. augusztus 5-én az Egyesült Királyság-beli Grimsby-ben), akinek fő feladata az volt, hogy Taylor sorait énekelje el az élő koncertek alkalmával. Ebben az időben kezdett el az együttes koncertkörutakat tenni Kelet-Európában, még nagyobb népszerűségre téve szert. Bannister azonban 1993-ban kivált az együttesből, a két megmaradt alapító tag így egy ideig duóként működött tovább. Dél-Afrikai turnéjuk során csatlakozott hozzájuk Owen Standing, aki röviddel ezután el is hagyta a csapatot, így nem tekinthető hivatalosan az együttes tagjának. 1995-ben a több területen is tehetséges Irmo Russel (született 1956. március 15-én Arubán) lépett be a zenekarba, aki amellett hogy elfoglalta Bannister helyét, felpezsdítette a csapat zenei hangzásvilágát is, mint zeneszerző és producer, néha az együttes frontemberi szerepét is magára vállalta. 1999 végén Kevin McCoy (művésznevén JoJo Max) lépett Irmo Russel helyére (McCoy már 1998 óta a csapat rappere volt), de ő is kilépett a együttesből, s így 2003-ban a Bad Boys Blue ismét duó maradt. 2005-ben azonban ismét tagja lett a zenekarnak. A 2000-es évek 2005-ben McInerney és Thomas viszonya megromlott, és útjaik különváltak. Thomas egy amerikai verzióját alakította ki a Bad Boys Bluenak, The Real Bad Boys Blue néven, ahol Kevin McCoy lett a zenei producer és új énekest is kapott a csapat a (csupán névrokon) Herb McCoy személyében. Új előadásaik az eredeti slágerek teljesen playback verziói voltak, amik az eredeti zenei anyagon, McInerney fő vokáljain és ideiglenesen felfogadott háttérénekeseken alapultak. John McInerney továbbra is Bad Boys Blue néven lépett fel; először egyedül énekelt háttérénekesek segítségével, de a következő évben csatlakozott hozzá Carlos Ferreira (született 1969. április 11-én Mozambikban), és az akkoriban már Egyesült Királyság székhelyű páros új albumon kezdett dolgozni a francia producerekkel, az MS Projecttel. 2008. január 19-én, 50 éves korában, kölni otthonában szívinfarktus következtében elhunyt Trevor Taylor, az együttes első frontembere. A Bad Boys Blue 2008 májusában egy teljesen új albumot adott ki Heart & Soul címmel, amely 13 vadonatúj dalt tartalmazott. Ezt fokozták még két maxi megjelentetésével: "Still in Love" és "Queen of my Dreams". 2009 májusában a csapat folytatta a munkát eredeti kiadójukkal, a Coconut Musiccal, miközben a jelenlegi produceri csapattal is dolgoztak együtt. 2008 júniusában a The Real Bad Boys Blue jelentős személyi változáson ment keresztül. A zenekar két részre szakadt, amikor Herb McCoy kivált a csapatból, és szólókarrierbe kezdett, saját néven, sokszor a Bad Boys Blue dalok saját maga által átírt változatait adva elő. Az eredeti, még meglévő duónak Kevin McCoy lett a frontembere, és egy új taggal, Jeremy Cumminssal lett gazdagabb a csapat. Ez a felállás számos dalt rögzített, ezek mindegyikét Kevin McCoy énekelte. 2009. június 19-én a Coconut Music/Sony Music kiadott egy különleges remixalbumot Rarities Remixed cím alatt. Az album számos régi sláger modern verzióját tartalmazta. Egy hónappal később, 2009. július 21-én 63 éves korában Andrew Thomas Kölnben elhunyt. Így John McInerney maradt az egyetlen élő tagja az első, eredeti Bad Boys Blue-felállásnak. 2009. október 30-án a Coconut Music/Sony BMG kiadott egy különleges válogatásalbumot Unforgettable (magyarul Feledhetetlen) címmel, mellyel a két elhunyt alapító tagra, Trevor Taylorra ás Andrew Thomasra emlékeztek. A 2010-es évek, napjaink 2010. augusztus 13-án a Coconut Music/Modern Romantics Productions/Sony Music kiadott egy évfordulós lemezt, melynek címe "Come Back And Stay Re-Recorded 2010" volt, és remixeket tartalmazott olyan producerektől, mint az MS Project, Alex Twister, Spinnin Elements és Almighty. 2010. augusztus 27-én a fentebbi kiadók kiadták a “25” névre keresztelt ünnepi albumot, amely nem kevesebb mint 25 újonnan felvett nagy slágerüket, 7 vadonatúj remixet és egy bónusz DVD-t tartalmazott. 2011 szeptemberében John McInerney és Carlos Ferreira útjai is különváltak. Egy hónap múlva, 2011 októberében csatlakozott a megmaradt csapathoz Kenny "Krayzee" Lewis, aki olyan előadókkal dolgozott együtt korábban, mint C. C. Catch, Touché, és Mark 'Oh. Még a 2011-es év végén John úgy döntött, befejezi a munkát "Krayzee"-vel. 2012. szeptember 21-én a Coconut Music kiadott egy DVD-t Live On TV címmel. 2013 decemberében a Bad Boys Blue hivatalos Facebook oldalán bejelentették hogy új albumon dolgoznak. Néhány dalt már felvettek, és 2014 elejére időzítették a bemutatójukat. A zeneszerzők között vannak olyanok, mint Pawel Marciniak, Mattias Canerstam és Johann Perrier. Diszkográfia Stúdióalbumok 1985: Hot Girls, Bad Boys 1986: Heart Beat 1987: Love Is No Crime 1988: My Blue World 1989: The Fifth 1990: Game Of Love 1991: House Of Silence 1992: Totally 1993: Kiss 1994: To Blue Horizons 1996: Bang Bang Bang 1998: Back 1999: ...Continued 1999: Follow The Light 2000: Tonite 2003: Around the World 2008: Heart & Soul 2010: 25 (The 25th Anniversary Album) 2015: 30 DVD-k 2005: Bad Boys Best 1985-2005 2007: Bad Boys Best Videos 2012: Live On TV VHS-ek 1990: Bad Boys Best 1993 : Love Overload (Intercord) 1998: Bad Boys Best'98 Saint-Maurice-Navacelles Saint-Maurice-Navacelles település Franciaországban, Hérault megyében. Lakosainak száma 172 fő (2015). Saint-Maurice-Navacelles Blandas, Rogues, Vissec, Pégairolles-de-Buèges, Saint-Guilhem-le-Désert, Saint-Jean-de-Buèges, Saint-Michel és La Vacquerie-et-Saint-Martin-de-Castries községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Lisa Weiß Lisa Weiß (Düsseldorf, 1987. október 29. –) német női válogatott labdarúgó, aki jelenleg az Olympique Lyon játékosa. Pályafutása Klubcsapatban Az SV Lohausen csapatában nevelkedett, majd 2006-ban az élvonalbeli FCR 2001 Duisburg játékosa lett. Itt egy szezon alatt nem lépett tétmérkőzésen pályára és eligazolt az SGS Essen csapatához. 2007. október 7-én az 1. FFC Turbine Potsdam elleni bajnoki mérkőzésen lépett először a pályára. 2018-ig több mint 150 tétmérkőzésen állt a klub kapujába, majd a francia Olympique Lyon klubjába igazolt. A válogatottban 2008. május 22-én mutatkozott be az U23-as válogatottban az Amerikai U23-as válogatott ellen 1–0-ra elvesztett mérkőzésen. A felnőtt válogatottal elutazott a Finnországban megrendezett 2009-es női labdarúgó-Európa-bajnokságra, pályára nem lépett a győztes válogatottban. 2010. február 17-én bemutatkozott a válogatottban Észak-Korea ellen, miután a 17. percben Nadine Angerer megsérült. Sikerei, díjai Németország Női labdarúgó-Európa-bajnokság : 2009 Gods of War A Gods of War az amerikai Manowar együttes tizedik nagylemeze, mely 2007-ben jelent meg. A lemezt már a csapat saját kiadója a Magic Circle Music adta ki, a producer pedig Joey DeMaio volt. Az album egy konceptlemez, amely az északi istenek háborúiról, mitológiájáról szól és egy többrészesnek tervezett projekt első része. Mivel Karl Logan motorbalesete hátráltatta a munkát, így sok idejük volt az előkészületi munkákra, és ekkor találták ki a koncepciót. A borítóban rúna betűírással olvashatjuk el a történetet, mely a zenekar hivatalos honlapjáról is letölthető: hivatalos honlap. A művészi borítót Ken Kelly festette. A zene minden korábbinál több szimfonikus hatást vonultat fel. A lemez egyedülálló módon nem került ki a lemezmegjelenés előtt az internetre, így az eladási listák élére kúszott, a fogadtatása pedig igen kedvező volt. Az album minden dalát Joey DeMaio írta, bár a Sleipnirbe Karl Logan is besegített. Kislemezként a The Sons of Odint adták ki. A lemezen bónuszként szerepel a Die for Metal nóta, mely hallható a Brütal Legend című videojátékban is. A lemeznek megjelent egy dombornyomású fém könyvtok külsejű limitált változata is, mely egy könyvet és egy DVD-t is tartalmaz. Az album első lett az iTunes Rock-Charts és Amazon.com oldalakon. Számlista "Overture to the Hymn of the Immortal Warriors" ( Joey DeMaio ) – 6:19 "The Ascension" (DeMaio) – 2:30 "King of Kings" (DeMaio) – 4:17 "Army of the Dead, Part I" (DeMaio) – 1:58 "Sleipnir" ( Karl Logan , DeMaio) – 5:13 "Loki God of Fire" (DeMaio) – 3:49 "Blood Brothers" (DeMaio) – 4:54 "Overture to Odin" (DeMaio) – 3:41 "The Blood of Odin" (DeMaio) – 3:57 "The Sons of Odin" (DeMaio) – 6:23 "Glory Majesty Unity" (DeMaio) – 4:41 "Gods of War" (DeMaio) – 7:25 "Army of the Dead, Part II" (DeMaio) – 2:20 "Odin" (DeMaio) – 5:26 "Hymn of the Immortal Warriors" (DeMaio) – 5:29 "Die for Metal (Bonus Track)" (Logan, DeMaio) - 5:16 Bradányi Iván: Edith Piaf Az Edith Piaf című könyv egy életrajzi könyv, melyet Bradányi Iván írt. Életét nagyon részletesen, hosszan írja le az író, és megemlít benne olyan dolgokat, amelyeket nem igazán lehet megtalálni. A könyvben francia sanzonok magyar fordítása is megtalálható, köztük Piaf szövegek is. 2000-ben adta ki a Szeki Press kiadó. Ajánlás „Gyurkovics Zsuzsának, akiben Magyarország örömére és dicsőségére Edith Piaf szíve és lelke tovább él.” Az író szerint Gyurkovics Zsuzsa a magyar Edith Piaf. Fülszöveg Amikor Franciaországra gondolunk mi jut hamarabb eszünkbe, Edith Piaf, vagy az Eiffel torony? Lehet, hogy kettő együtt és egyszerre, hiszen Edith Piaf több volt mint ember, ő egy jelenség volt. Élete és életvitele megegyezett azzal, ami a csillagokban a számára meg volt írva. Anyja eltaszította magától, az utcán nőtt fel. Szeretetre éhezett, de képtelen volt szeretetet adni, vagy elfogadni. Hiszen a szeretőivel bánt a legkegyetlenebbül. Mindenkit megpróbált átformálni, kivéve saját magát. Pedig saját magával volt a legkevésbé megelégedve. Boldogságra vágyott, ám csak ritkán tudta elhitetni magával, hogy boldog, hiszen tapasztalatból tudta, hogy a szomorúság ott ólálkodik körülötte. Ezért csinált mindent felfokozottan. Amikor nevetett, akkor harsányan nevetett, amikor sírni kezdett, alig tudta abbahagyni, ezek az ellentétes érzelmek korán megölték a szívét és naponta téptek bele a lelkébe. – Nekem a közönségem az igazi családom – vallotta Piaf. S közben olyan énekesek útját egyengette, mint Yves Montand, Gilbert Bécaud, Charles Aznavour, Eddie Constantin és Georges Moustaki. Akárhogy élt is ez a szerencsétlen asszony, gyönyörű örökséget hagyott ránk: apró örömeit, önpusztító fájdalmát mintegy háromszáz sanzon-felvétel őrzi. A szenvedés és a semmi között ő mindig a szenvedést választotta. Csak csodálnunk kell őt ezért. 3587 Descartes A 3587 Descartes (ideiglenes jelöléssel 1981 RK5) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmilla Vasziljevna Zsuravljova fedezte fel 1981. szeptember 8-án. 2014-es MotoGP San Marinó-i nagydíj A San Marinó-i nagydíj volt a 2014-es MotoGP-világbajnokság tizenharmadik futama. A versenyt Misanóban rendezték szeptember 14-én. Összefoglaló Érdekesség, hogy mindhárom kategóriában egy csapat két versenyzője végzett az élen. A királykategóriában Valentino Rossi a 2013-as holland TT óta először győzött, mögötte a csapattárs Jorge Lorenzo ért célba. Az egész szezonban domináló Marc Márquez elesett, és végül csak egy pontot tudott szerezni. A Moto2-ben a Marc VdS két versenyzője, Esteve Rabat hetedik győzelmét aratta a szezon során, mögötte csapattársa, Mika Kallio érkezett. A Moto3 versenyén az Estrella Galicia két versenyzője, Álex Rins és Álex Márquez végzett az első két helyen. Bad Company (album) Az 1975-ös Bad Company a Bad Company debütáló nagylemeze. Az album a Billboard 200 listán az első helyig jutott. A maga ötmilliós eladott példányszámával a RIAA 46. legkeresettebb 70-es évekbeli albumának számít. A Can't Get Enough és Movin' On dalok az 5. és 19. helyet szerezték meg a Billboard Hot 100 listán. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Az album dalai A dal Paul Rodgers 1982-es szólóalbumán, a Cut Loose-on jelent meg. A Little Miss Fortune a Can't Get Enough kislemez B-oldalán jelent meg. Az Easy on My Soul egy korábbi Free-dal új felvétele. A Movin' On kislemez B-oldalán adták ki. Málaga del Fresno Málaga del Fresno település Spanyolországban, Guadalajara tartományban. Málaga del Fresno Yunquera de Henares, Guadalajara, Fuentelahiguera de Albatages, Malaguilla, Robledillo de Mohernando és Mohernando községekkel határos. Lakosainak száma 175 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: 1638 a tudományban Az 1638. év a tudományban és a technikában. Technika Galileo Galilei végrehajtja az első kísérletet, mely a fénysebesség meghatározására irányul. Születések január 10. – Nicolaus Steno , a modern geológia úttörője († 1686). Ősméhek Az ősméhek (Colletidae) a méhalkatúak (Apoidea) öregcsaládjának egyik családja. Rendszerezés A család az alábbi alcsaládok, nemzetségek és nemek tartoznak: Colletinae alcsalád Brachyglossula Callomelitta Chrysocolletes Colletes Eulonchopria Glossurocolletes Hesperocolletes Leioproctus Lonchopria Lonchorhyncha Mourecotelles Neopasiphae Niltonia Paracolletes Phenacolletes Scrapter Trichocolletes Diphaglossinae alcsalád Caupolicanini nemzetség Caupolicana Crawfordapis Ptiloglossa Willinkapis Zikanapis Diphaglossini nemzetség Cadeguala Cadegualina Diphaglossa Dissoglottini nemzetség Mydrosoma Mydrosomella Ptiloglossidia Euryglossinae alcsalád Brachyhesma Callohesma Dasyhesma Euhesma Euryglossa Euryglossina Euryglossula Heterohesma Hyphesma Melittosmithia Pachyprosopis Sericogaster Stenohesma Tumidihesma Xanthesma Hylaeinae alcsalád Amphylaeus Hemirhiza Hylaeus Hyleoides Meroglossa Palaeorhiza Xenorhiza Xeromelissinae alcsalád Chilicola Geodiscelis Xenochilicola Xeromelissa Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolás 1973 a filmművészetben Események március 27. – A Keresztapa című filmért kitüntetett Marlon Brando az Oscar-díj átvételére a színpadra maga helyett egy indián nőt küld. október – Megjelenik az NDK filmkritikai orgánuma, a Film und Fernsehen folyóirat. Sikerfilmek Az ördögűző – rendező William Friedkin Élni és halni hagyni – rendező Guy Hamilton Papírhold – rendező Peter Bogdanovich Utolsó tangó Párizsban – rendező Bernardo Bertolucci Jézus Krisztus szupersztár – rendező Norman Jewison The World's Greatest Athlete – rendező Robert Scheerer A rock nagy évtizede – rendező George Lucas , főszereplő Richard Dreyfuss , Ron Howard és Harrison Ford Ilyenek voltunk – rendező Sydney Pollack A nagy balhé – rendező George Roy Hill Pillangó – rendező Franklin J. Schaffner A Magnum ereje – rendező Ted Post Serpico – rendező Sidney Lumet Hétalvó – rendező Woody Allen Magyar filmek Álljon meg a menet! – rendező Gyarmathy Lívia Ártatlan gyilkosok – rendező Várkonyi Zoltán Ça ira – rendező Kovásznai György Csínom Palkó – rendező Keleti Márton Dózsa népe – rendező András Ferenc Fotográfia – rendező Zolnay Pál Gyakorlatok – rendező Szomjas György Harmadik nekifutás – rendező Bacsó Péter Hét tonna dollár – rendező Hintsch György János vitéz – rendező Jankovics Marcell Kakuk Marci – rendező Révész György Ki van a tojásban? – rendező Szalkay Sándor Kincskereső kisködmön – rendező Szemes Mihály Egy kis hely a nap alatt – rendező Szász Péter Lila ákác – rendező Székely István A locsolókocsi – rendező Kézdi-Kovács Zsolt Lányarcok tükörben – rendező Bán Róbert A magyar ugaron – rendező Kovács András Nincs idő – rendező Kósa Ferenc Petőfi ’73 – rendező Kardos Ferenc Plusz-mínusz egy nap – rendező Fábri Zoltán Régi idők focija – rendező Sándor Pál Soós Imre – rendező Sándor Pál Egy srác fehér lovon – rendező Palásthy György Szabad lélegzet – rendező Mészáros Márta A szerelem hétköznapjai – rendező Zsurzs Éva A törökfejes kopja – rendező Zsurzs Éva Tűzoltó utca 25. – rendező Szabó István Díjak, fesztiválok Oscar-díj (március 27.) Film: A Keresztapa Rendező: Bob Fosse – Kabaré Férfi főszereplő: Marlon Brando – A Keresztapa Női főszereplő – Liza Minnelli – Kabaré Külföldi film: A burzsoázia diszkrét bája 1973-as cannes-i filmfesztivál Velencei Nemzetközi Filmfesztivál 1969–1978 között nem adtak ki díjakat Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (június 22. –július 3.) Arany Medve: Távoli mennydörgés – rendező Satyajit Ray Ezüst Medve: A hét bolond forradalma – Leopolde Torre Nilson és Magas szőke férfi felemás cipőben – Yves Robert Születések február 17. – Ónodi Eszter , színésznő április 16. – Schell Judit , színésznő szeptember 4. – Jason David Frank színész szeptember 7. – Fullajtár Andrea , színésznő október 3. – Neve Campbell , színésznő Halálozások január 26. – Edward G Robinson, színész február 15. – Tim Holt , színész február 22. – Katina Paxinou, színésznő március 10. – Robert Siodmak, rendező április 26. – Irene Ryan, színésznő május 11. – Lex Barker , színész június 20. – Keleti Márton , filmrendező június 23. – Fay Holden, színésznő július 2. – Betty Grable, színésznő július 7. – Veronica Lake, színésznő július 11. – Robert Ryan, színész július 12. – Lon Chaney Jr, színész július 18. – Jack Hawkins, színész július 20. – Bruce Lee , színész augusztus 16. – Vida Ann Borg, színésznő augusztus 31. – John Ford , amerikai rendező szeptember 13. – Betty Field, színésznő szeptember 21. – Diana Sands, színésznő szeptember 26. – Anna Magnani , színésznő október 16. – Gene Krupa, színész november 23. – Sessue Hayakawa, színész november 23. – Claire Dodd, színésznő november 23. – Constance Talmadge, színésznő november 25. – Laurence Harvey , színész december 26. – William Haines , színész Filmbemutatók Akció az elnök ellen – rendező David Miller Alvin Purple – rendező Tim Burstall Amarcord – rendező Federico Fellini Amerikai éjszaka – rendező François Truffaut Andy Warhol – Frankenstein – főszereplő Joe Dallesandro és Udo Kier , rendező Paul Morrissey és Antonio Margheriti Bang the Drum Slowly – rendező John D. Hancock Charley Varrick – rendező Don Siegel Electra Glide in Blue – rendező James William Guercio Az Észak császára – rendező Robert Aldrich Godzilla vs. Megalon – rendező Jun Fukuda Harc a majmok bolygójáért – rendező J. Lee Thompson A három testőr, avagy a királyné gyémántjai – főszereplő Michael York , Oliver Reed , Frank Finlay és Richard Chamberlain , rendező Richard Lester The Hireling – rendező Alan Bridges Ilyenek voltunk – rendező Sydney Pollack Madárijesztő – rendező Jerry Schatzberg Malac a pácban – rendező Charles A. Nichols Mentsd meg a tigrist! – rendező John G. Avildsen A nagy balhé – főszereplő Paul Newman , Robert Redford és Robert Shaw A nagy zabálás – főszereplő Marcello Mastroianni , Ugo Tognazzi , Philippe Noiret , Michel Piccoli és Andréa Ferréol, rendező Marco Ferreri Az ördögűző – rendező William Friedkin Pillangó – főszereplő Steve McQueen és Dustin Hoffman , rendező Franklin J. Schaffner Robin Hood – rendező Wolfgang Reitherman A Sakál napja – rendező Fred Zinnemann A Sárkány közbelép – főszereplő Bruce Lee Serpico – főszereplő Al Pacino Sokkos kezelés – főszereplő Alain Delon és Annie Girardot , rendező Alain Jessua Távoli mennydörgés – rendező Satyajit Ray Zöld szója – rendező Richard Fleischer Walking Tall – rendező Phil Karlson Az Amerikai Egyesült Államok tagállamainak listája népesség szerint Az Amerikai Egyesült Államok tagállamainak listája népesség szerint. Az adatok az USA Népszámlálási Hivatalától (United States Census Bureau) származnak, 2008-ból. Cristina Galbó Cristina Galbó Sánchez (Madrid, 1950. január 17. –) spanyol színésznő, mérsékelt hírnévre tett szert az eurohorrorokban az 1960-as és 1970-es években, mely főleg kellemes, szép küllemének volt köszönhető. Első filmszerepét 13 éves korában kapta, Manuel Summers fekete-fehér Del rosa al amarillo c. komédiájában, amely hazájában nagy sikert aratott. A következő években rendre kapott filmszerepeket, szépséges, ámde naiv tinédzsereket alakítva. Vitathatatlanul legjobb szerepe Massimo Dallamano Mi történt Solenge-zsel? c. thrillerjében volt, de emlékezetes maradt a George Hiltonnal, Antoine Saint-Johnnal és Eduardo Fajardóval készült, a Magyarországon még be nem mutatott L'assassino è costretto ad uccidere ancora c. olasz-spanyol-francia thriller is. A filmben Galbót megerőszakolja egy gyilkos férfi. A jelenet kivitelezése a színésznőnek igen nehezére esett és roppant kényelmetlen helyzetbe hozta (ezt a film rendezője Luigi Cozzi mesélte a film DVD kommentárjában). 1967-ben, tizenhét éves korában ismerkedett meg a Dove si spara di più c. spagettiwestern spanyolországi forgatásán az akkor huszonhárom éves Peter Lee Lawrence-szel, aki akkor kezdte sikereit aratni a vadnyugati filmekkel. Kétévnyi kapcsolat után 1969-ben házasságot kötöttek és Rómában éltek közös gyerekükkel, Daviddal, Lawrence 1974-ben bekövetkezett haláláig. Az 1970-es évek végén a horror- és gialló műfajok is vesztettek népszerűségükből, Galbó ezért megpróbálkozott a színház világával. 1988-ig dolgozott a filmiparban, utolsó filmjét Manuel Summers-szal készítette, akivel még pályája kezdődött. 1990-ben áttelepült az Amerikai Egyesült Államokba, ahol flamenco táncot tanít. Salvador Mejía Alejandre Salvador Mejía Alejandre (Toluca, 1961. február 12. –) mexikói producer, rendező. Élete Salvador Mejía Alejandre 1961. február 12-én született Tolucában. 1997-ben elkészítette az Esmeralda című telenovellát. 1998-ban a Paula és Paulina című sorozatot készítette el Gabriela Spanic és Fernando Colunga főszereplésével. 2000-ben elkészítette a María del Carmen című sorozatot. 2008-ban a Fuego en la sangre című telenovellát készítette el. Telenovellái Mint vezető producer En tierras salvajes (2017) Las Amazonas (2016) Veronica aranya (Lo imperdonable) (2015) A vihar (La tempestad) (2013) Que bonito amor (2012-2013) A szerelem diadala (Triunfo del amor) (2010-2011) Vad szív (Corazón salvaje) (2009) Fuego en la sangre (2008) Mundo de fieras (2006) La esposa virgen (2005) A mostoha (2005) (La madrastra) & La madrastra... años después (2006) Mariana de la noche (2003) Entre el amor y el odio (2002) María del Carmen (Abrázame muy fuerte) (2000) Rosalinda (1999) Paula és Paulina (La usurpadora) (1998) & Más allá de... la usurpadora (1999) Esmeralda (1997) Mint társ producer María Mercedes (1992) La pícara soñadora (1991) Simplemente María (második rész) (1989) Carrusel (első rész) (1989) Produkciós koordinátor Rosa salvaje (1987) Monte calvario (1986) Principessa (1984) Produkciós asszisztens Bianca Vidal (második rész) (1982) Rendezőként Bajo las riendas del amor (2007) El amor no tiene precio (2005) A liliomlány (Inocente de ti) (2004) 496 (szám) A 496 (római számmal: CDXCVI) egy természetes szám, a harmadik tökéletes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 496-os a kettes számrendszerben 111110000, a nyolcas számrendszerben 760, a tizenhatos számrendszerben 1F0 alakban írható fel. A 496 páros szám, összetett szám, kanonikus alakban a 24 · 311 szorzattal, normálalakban a 4,96 · 102 szorzattal írható fel. Tíz osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 4, 8, 16, 31, 62, 124, 248 és 496. Önmagát nem számítva a 496 osztóinak összege éppen 496, tehát a szám tökéletes szám. Háromszögszám és középpontos kilencszögszám. Osztóharmonikus szám. A 496 négyzete 246 016, köbe 122 023 936, négyzetgyöke 22,27106, köbgyöke 7,91578, reciproka 0,0020161. A 496 egység sugarú kör kerülete 3116,45991 egység, területe 772 882,05827 területegység; a 496 egység sugarú gömb térfogata 511 132 667,9 térfogategység. A 496 helyen az Euler-függvény helyettesítési értéke 240, a Möbius-függvényé 0, a Mertens-függvényé −5. Aluze Aluze település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 252 fő (2015). Aluze Chassey-le-Camp, Chamilly, Charrecey, Dennevy, Mercurey, Rully és Saint-Léger-sur-Dheune községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Verneiges Verneiges település Franciaországban, Creuse megyében. Lakosainak száma 111 fő (2015). Verneiges Auge, Bord-Saint-Georges, Lépaud, Nouhant és Soumans községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Nemzetközi atomcsendegyezmény Hosszas tárgyalások után 1963. augusztus 5-én, a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői Moszkvában aláírták a nemzetközi atomcsendegyezményt (Nuclear Test Ban Treaty), amely megtiltja az atombomba kísérleteket a légkörben, a világűrben és a víz alatt. Az amerikai szenátus szeptember 24-én ratifikálta, az egyezmény 1963. október 10-én lépett életbe. Az egyezményhez azóta több mint száz ország csatlakozott, viszont Kína és Franciaország máig sem. Az egyezmény betartásának ellenőrzésére hozta létre az Egyesült Államok a VELA projektet, és lőtték fel a világűrbe a Vela műholdakat. A vela szó spanyol eredetű (velar). A Beugró epizódjainak listája Ez a Beugró című szituációs-improvizációs televíziós műsor epizódjainak listája táblázatos formában. Az epizódokat első sugárzásuk időpontja jelöli, hozzárendelve pedig a műsorban szereplő játéktípusok találhatóak. A műsor 2007. december 31. óta nyolc teljes évadot (egy évad fél év) élt meg, mely 97 rész. Ahol személyi változás nincs jelölve, a színészek: Pokorny Lia, Kálloy Molnár Péter, Szabó Győző és Rudolf Péter. Első évad A műsor első évadát a TV2 sugározta. A pilot epizód 2007. december 31-én éjjel került adásba. A sorozat 2008. március 14-től futott június 6-ig. A csatorna május elején bejelentette, hogy leveszi műsoráról. Az első évad 13 epizódot számlál, melyek közül az utolsó az első évad kimaradt jeleneteiből lett összevágva. A háromlemezes DVD-kiadás 2010. március 26-án jelent meg, melyen további kimaradt jelenetek mellett egy werkfilm is helyet kapott, melyet a második évad alatt forgattak. vendégszínész: Gesztesi Károly (Kálloy Molnár Péter helyett) vendégszínész: Oroszlán Szonja (Szabó Győző helyett) az első évad kimaradt jelenetei Blöff című filmből Szemtől szemben című filmből Zsebszöveg néven Második évad A második évad 2008. szeptember 13-án debütált az M1 csatornán a Magyar Televízió és a Comedy Central közös produkciójában. Az évad 14 rész után ért véget december 19-én. A műsor új színpadképpel jelent meg. Számos új játék mutatkozott be, és előtérbe került az interaktivitás kérdése (lásd: A nap szava, Háztáji). Ez az évad jelent meg először DVD-formátumban, négy lemezen 2009. október 6-án. Extraként a kimaradt jelenetek és a pilot epizód került a lemezekre. Az első három évad epizódjait a Comedy Central ismételte rendszeresen, a második és harmadik évad részeit pedig csúsztatással az M2 is műsorára tűzte. vendégszínész: Fenyő Iván (Szabó Győző helyett) vendégszínész: Kovács Patrícia (Kálloy Molnár Péter helyett) karácsonyi szám A Keresztapa című filmből Gladiátor című filmből Sin City című filmből Ámok című filmből Érzéki csalódás című filmből Texas Rangers című filmből kamin narkózis opál kabala janzenizmus maszlagos nadragulya gutturális flagráns hülyeség szociológia Őrült rendező néven Harmadik évad A harmadik évad 2009. február 13-án kezdődött a szilveszteri adással, és 16 részt számlálva június 5-én ért véget. Ez az évad számos már-már tradicionális játékot elhagyott, átalakított, és sok új játékkal próbálkozott, melyek egy része sikeresnek bizonyult, egy része csak egy-két alkalommal kerülhetett a műsorba, vagy egyszer sem. Tovább fejlesztette az interaktivitást („tömegjelenetek”, nyereményjáték, nézők írta Zsebszöveg). Eddig az egyetlen évad, melyet 16:9-es képaránnyal forgattak le. 2008. december 31-i felvételek;vendégszínész a műsor első felében: Udvaros Dorottya (Pokorny Lia helyett) Holly Woody történet című filmből Sztárom a párom című filmből Torrente a törvény két balkeze című filmből Őfelsége pincére voltam című filmből szilveszter (kapitalizál) klikkrendszer monetarizmus komisszió stilizál A részeket az évad vége után hétfőnként sugározták. Az első ilyen ismétlés nézettsége összesen 283 ezer fő (6,6% SHR), a 18–49-es korcoportban 105 ezer fő (6,7% SHR) volt. Negyedik évad A negyedik évad 2009. október 16-án indult a Cool TV-n, és december 18-ig tartott. A csatornaváltással újabb, kisebb dizájnváltás következett be, mely elsősorban a díszletek színében jelentkezett. Szintén jelentek meg új játékok, átalakult az internetes nyereményjátékok rendszere. Ezen az adón szakította először félbe reklám az első sugárzásokat. A december 4-i adást a 18–49-es korcsoportban 83 ezren nézték. Kamera Hungária 2010-díjas epizód 50. jubileumi adás karácsonyi szám A kód című filmből Elrabolva című filmből Ötödik évad Az ötödik évad 2010. március 19-én indult és május 21-ig tartott a Cool TV-n a negyedik évad díszleteiben, és ismét tíz részből állt. A társulathoz hivatalosan is csatlakozott Debreczeny Csaba. Egy új játékot vezettek be, a szponzorokat reklámozó A lakást, illetve megjelent A Beugró beugrója, melynek keretében ismert személyiségeket hívtak meg az évad közepétől a műsorba. vendégszínész: Debreczeny Csaba (Szabó Győző helyett) A Beugró beugrója: Hajdú B. István vendégszínész: Debreczeny Csaba (Pokorny Lia helyett)A Beugró beugrója: Görög Zita A Beugró beugrója: Winkler Róbert vendégszínész: Debreczeny CsabaA Beugró beugrója: Novák Péter A Beugró beugrója: Hajós András Hatodik évad A hatodik évad 2010. október 20-án kezdődött a korábbi két évadban megszokott keretek között, ám szerda esténként. A műsor újításai közt szerepelt az új főcímdizájn, új feladatok és az egyik színésznek adott külön feladat is. Ezúttal a Beugró beugróiként fiatal színészeket hívtak meg, és felelevenítettek számos rég nem játszott feladatot is. A Beugró beugrója: Szabó Kimmel Tamás A Beugró beugrója: Valentin Titánia A Beugró beugrója: Pálmai Anna A Beugró beugrója: Tompos Kátya A Beugró beugrója: Pikali Gerda A teljes társulat szerepelt az adásban Hetedik évad A hetedik évad új csatornán, új díszletekkel jelentkezett, március 11-én és tizenkét rész után május 27-én ért véget. Az immáron a Viasat 3-on futó évad a Beugró plusz nevet kapta. Az első hat epizód mindig új vendéget mutatott be, akik közül egy hagyományos rész után hármat visszahívtak, végül egy újabb hagyományos rész után a három színész közül egyet ismét visszahívtak a készítők, aki így a Beugró plusz nyertese lett. A nyertes a továbbiakban a Beugró hatodik állandó tagja lehet. A nézők szavazhattak a Facebookon a nekik leginkább tetszőkre, ám a visszahívásokat ez nem befolyásolta, viszont a szavazók között DVD-ket és társasjátékokat sorsoltak ki. Az adásokat előbb két, majd három reklámblokk szakította meg. Az interneten a második évadtól rendszeresen megjelenő kimaradt jelenetek közül csak részenként egy került fel a honlapra, bár további jelenetek jelentek meg a Blikk oldalán, illetve felkerültek interjúk a versenyzőkkel, szereplőkkel. Mind a műsorban, mind a kimaradt jelenetek közt most először szerepeltek játékon kívüli jelenetek, amikor a színházi előadás sajátosságaiból adódóan kialakuló üresjáratokban a színészek önként szórakoztatták a közönséget és egymást. A kimaradt jeleneteken túl bakiparádé is megjelent. versenyző: Ruttkay Laura versenyző: Mészáros Béla versenyző: Fodor Annamária versenyző: Bozsó Péter versenyző: Csonka Szilvia versenyző: Balla Eszter Beugró TV A Beugró TV egy, a hetedik és nyolcadik évad szünetében a Facebookon és a műsor hivatalos oldalán július 1-jétől péntekenként közzétett websorozat. Minden 5-14 perces epizód két részből áll: egy interjúmontázs adott kérdéskörben és egy kimaradt jelenet a hetedik évadból (mely nem szerepelt a korábban megosztott kimaradt jelenetek között). Bár hivatalosan július 1-jére tervezték az indulást, a videó csak július 2-án, szombaton, nem sokkal éjfél után került föl a Facebookra, a hivatalos oldalra pedig egy héttel később. Pintér László vezető író és Erdélyi Dániel rendező. Nyolcadik évad A nyolcadik évad 2011. szeptember 16-án kezdődött a nézők szavazatai alapján újraszínezett díszletek között. A évad epizódjai egy-egy – szintén a nézők szavazatai alapján kiválogatott – témát dolgoznak föl. Meglepetés Iskola Szerelem Szomszédság Krimi Történelem Esküvő Repülőtér Nők és férfiak Katonaság Sport Szex Kilencedik évad A kilencedik évad 2017. október 27-én kezdődött, új adón (RTL II), új díszletekkel és Ruttkay részvétele nélkül. Forrás A Beugró adásai és DVD-kiadása Nézettségi adatok - Szilveszter 2007 (XLS). BrandTrend.hu, 2008. január 3. (Hozzáférés: 2012. május 31.) winnie: Magyar nézettség: a múlt heti csaták – Esti sorozatok sötét hete. Sorozatjunkie, 2008. március 17. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettség: a múlt heti csaták. Sorozatjunkie, 2008. március 25. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettség: A Kiválasztott + a múlt heti csaták. Sorozatjunkie, 2008. március 31. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettség: a múlt heti csaták + A Kiválasztott. Sorozatjunkie, 2008. április 7. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettség: a múlt heti csaták. Sorozatjunkie, 2008. április 14. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettség: múlt hét. Sorozatjunkie, 2008. április 21. (Hozzáférés: 2011. január 13.) winnie: Magyar nézettség: múlt hét. Sorozatjunkie, 2008. április 28. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettség: múlt hét. Sorozatjunkie, 2008. május 13. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettség: múlt hét. Sorozatjunkie, 2008. május 19. (Hozzáférés: 2011. január 13.) winnie: Magyar nézettség: múlt hét. Sorozatjunkie, 2008. május 26. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettség: múlt hét. Sorozatjunkie, 2008. június 2. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettség: múlt hét. Sorozatjunkie, 2008. június 9. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettségek: múlt hét. Sorozatjunkie, 2008. szeptember 21. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettségek: múlt hét. Sorozatjunkie, 2008. szeptember 22. (Hozzáférés: 2011. január 13.) winnie: Magyar nézettségek: múlt hét. Sorozatjunkie, 2008. szeptember 29. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettségek: múlt hét. Sorozatjunkie, 2008. október 6. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettségek: múlt hét. Sorozatjunkie, 2008. október 13. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettségek: múlt hét. Sorozatjunkie, 2008. október 20. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettségek: múlt hét. Sorozatjunkie, 2008. október 27. (Hozzáférés: 2011. január 13.) winnie: Magyar nézettség: múlt hét. Sorozatjunkie, 2008. november 3. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettségek: a múlt hét. Sorozatjunkie, 2008. november 10. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettségek: a múlt hét. Sorozatjunkie, 2008. december 1. (Hozzáférés: 2011. január 13.) winnie: Magyar nézettségek: a múlt hét. Sorozatjunkie, 2008. december 20. (Hozzáférés: 2011. január 13.) winnie: Magyar nézettség: múlt hét. Sorozatjunkie, 2008. december 23. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettség: a múlt hét. Sorozatjunkie, 2009. február 18. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettségek: múlt hét. Sorozatjunkie, 2009. február 25. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettségek: múlt hét. Sorozatjunkie, 2009. március 6. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettségek: múlt hét. Sorozatjunkie, 2009. március 9. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettség: múlt hét. Sorozatjunkie, 2009. március 16. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettség: múlt hét. Sorozatjunkie, 2009. március 25. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Múlt heti magyar nézettségek: nálunk is a Mentalista a legnézettebb!. Sorozatjunkie, 2009. május 15. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettség: múlt hét. Sorozatjunkie, 2009. május 24. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettség: múlt hét. Sorozatjunkie, 2009. május 28. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettség: múlt hét. Sorozatjunkie, 2009. június 3. (Hozzáférés: 2010. június 5.) winnie: Magyar nézettség: múlt hét. Sorozatjunkie, 2009. június 10. (Hozzáférés: 2015. szeptember 21.) winnie: Magyar nézettségek: múlt hét. Sorozatjunkie, 2009. június 18. (Hozzáférés: 2010. június 7.) winnie: Nézettségi toplista (2009.11.30-12.06). Sorozatjunkie, 2009. december 14. (Hozzáférés: 2010. június 7.) Kapitány Iván: Kamera Hungária 2010. Hírek. beugro.tv. (Hozzáférés: 2010. október 20.) 2010. 11. hét Kábelcsatornák. Heti nézettség. r-time. (Hozzáférés: 2012. június 10.) 2010. 12. hét Kábelcsatornák. Heti nézettség. r-time. (Hozzáférés: 2012. június 10.) 2010. 13. hét Kábelcsatornák. Heti nézettség. r-time. (Hozzáférés: 2012. június 10.) 2010. 14. hét Kábelcsatornák. Heti nézettség. r-time. (Hozzáférés: 2012. június 10.) 2010. 15. hét Kábelcsatornák. Heti nézettség. r-time. (Hozzáférés: 2012. június 10.) 2010. 16. hét Kábelcsatornák. Heti nézettség. r-time. (Hozzáférés: 2012. június 10.) 2010. 17. hét Kábelcsatornák. Heti nézettség. r-time. (Hozzáférés: 2012. június 10.) 2010. 18. hét Kábelcsatornák. Heti nézettség. r-time. (Hozzáférés: 2012. június 10.) 2010. 19. hét Kábelcsatornák. Heti nézettség. r-time. (Hozzáférés: 2012. június 10.) 2010. 20. hét Kábelcsatornák. Heti nézettség. r-time. (Hozzáférés: 2012. június 10.) 2010. 42. hét Kábelcsatornák. Heti nézettség. r-time. (Hozzáférés: 2012. június 10.) 2010. 44. hét Kábelcsatornák. Heti nézettség. r-time. (Hozzáférés: 2012. június 10.) 2010. 46. hét Kábelcsatornák. Heti nézettség. r-time. (Hozzáférés: 2012. június 10.) 2010. 48. hét Kábelcsatornák. Heti nézettség. r-time. (Hozzáférés: 2012. június 10.) 2010. 50. hét Kábelcsatornák. Heti nézettség. r-time. (Hozzáférés: 2012. június 10.) 2011. 10. hét Kábelcsatornák. Heti nézettség. r-time. (Hozzáférés: 2012. június 10.) Beugró's Photos - Wall Photos. Facebook, 2011. június 28. (Hozzáférés: 2011. augusztus 5.) LÉ Banba (CM11) A LÉ Banba (CM11) az Ír haditengerészet (INS) Ton-osztályú aknászhajója volt, egyike annak a háromnak, melyeket az Ír kormány szerzett be a megnövekedett fegyvercsempészetet és a kábítószerkereskedelem kezdetét jelentő észak-írországi politikai változásának fényében. A másik kettő a LÉ Grainne (CM10) és a LÉ Fola (CM12) volt. Nevét Banbáról, Tuatha Dé Danann egyik mondabeli királynőjáről kapta, ami egyben Írország költői neve is. A hajó előzőleg a Brit Királyi Haditengerészet HMS Alverton hadihajója volt. Átadás A Banba nevet eredetileg az 1946-ban megrendelt hat Flower osztályú korvett egyikének szánták, de csak három került leszállításra, így a név nem került felhasználásra. 1971. február 22-én az INS megkapta a korábbi Alverton-t, és február 23-án Gibraltárnál Deasy korvettkapitány parancsnoksága alatt állt szolgálatba. Szolgálatba állása után a Banba, Fola társaságában a Földközi-tenger nyugati részén készült fel a Kikötő Alkalmassági Vizsgákra és a Tengeri Alkalmassági Vizsgákra. Március 20-án hazaindulva mindkét hajó elhagyta a Földközi-tengert, azonban útközben egy kialakult vihar elől Lisszabonban kellett menedéket keresniük. A haditengerészet két új szerzeménye végül 1971. március 29-én érkezett meg. A Banbát 1984-ben kivonták a szolgálatból, és spanyol érdekeltségeknek adták el bontásra. 2014-es MotoGP katalán nagydíj A katalán nagydíj volt a 2014-es MotoGP-világbajnokság hetedik futama. A versenyt Montmelóban rendezték június 15-én. A királykategória versenyét Marc Márquez nyerte, a Moto2-ben Esteve Rabat végzett az élen, míg a Moto3-ban Álex Márquez diadalmaskodott. 1995-ös női labdarúgó-Európa-bajnokság Az 1995-ös női labdarúgó-Európa-bajnokság elődöntőit és a döntőjét 1995 tavaszán rendezték. Az Eb-t a német válogatott nyerte, története során harmadszor. Ez volt a hatodik női labdarúgó-Eb. Lebonyolítás A selejtezőben 29 csapat 8 csoportot alkotott, közülük a győztesek jutott a negyeddöntőbe. Innentől egyenes kieséses rendszerben folytatódtak a küzdelmek, két mérkőzés összesítése alapján dőlt el a továbbjutás. A döntőt egy mérkőzés keretében rendezték meg Németországban. Eredmények 2. mérkőzések Németország 6–2-es összesítéssel jutott tovább. Svédország 7–5-ös összesítéssel jutott tovább. Seweryn Korzeliński Seweryn Korzeliński (Galícia, Bereznica, 1804. vagy 1805. – 1876.) lengyel katona, dzsidástiszt, író, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt a magyarok oldalán harcoló Lengyel légió tagja. Élete 1804-ben vagy 1805-ben született Galíciában. Először hivatásos katona volt az osztrák hadsereg kötelékében, a Császári és Királyi ulánusoknál szolgált és hadnagyi rendfokozatig jutott. Amikor 1830-ban kitört Lengyelországban a Novemberi felkelés, önkéntesként részt vett a harcokban, ahol a 2. dzsidás ezredben szolgált Józef Dwernicki lengyel tábornok parancsnoksága alatt. A 2. dzsidásezred kapitányaként legendás hőstettet hajtott végre, mikor századával és egy 200 fős gyalogos különítménnyel Girált térségében két napig tartotta fel a sokszoros túlerőben levő, 3000 fős orosz sereget. A Temesvári csatában megsebesült. Kossuth 1849. augusztus 17-én Orsován a III. osztályú érdemjellel tüntette ki. Először a legtöbb emigráns magyar politikussal együtt Törökországba ment, majd onnan egy angol gőzösön 1852-ben Ausztráliába utazott. Az ottani élményeiről és kalandjairól könyvet is írt. 1856-ban amnesztiát kapott és visszatért Galíciába. A napi aprómunka, a gazdasági és a szellemi építkezés híve. Az eredményes pedagógiai munkája elismeréseként a galíciai Czernichówban felállított első Lengyel Mezőgazdasági Iskola igazgatójának választják, amelyet sikerrel irányított nyolc éven keresztül. Tagliatelle Tagliatelle és tagliolini (az olasz tagliare szóból származik, jelentése: ’vágni’, kiejtése kb. „táljátelle”) egy tradicionális tészta Olaszországból, Emilia-Romagna és Marche régiókból. A tagliatelle egyes darabjai hosszú, lapos szalagok, melyeknek formája hasonlít a fetuccinéhoz és általában 6,5–10 mm szélesek. A tagliatellét számos szósszal lehet tálalni, bár a klasszikus a Bolognese szósz. A tagliolini egy másik fajta tagliatelle, ami hosszú és henger alakú. A tagliolini és a tagliatelle tészták tojással készülnek. A hagyományos arány 1 tojáshoz 100 g liszt. A bavette vékonyabb, mint a tagliatelle, még vékonyabb a bavettine. Származása A legenda szerint a tagliatellét egy tehetséges udvari séf alkotta, akit Lucrezia d'Este Annibale II Bentivoglióval való 1487-ben kötött házassága alkalmából öltött hajviselete ihlette. Valójában ez egy vicc mely Augusto Majani humoristától származik 1931-ből. Az eredeti recept neve: tagliolini di pasta e sugo, alla maniera di Zafiran (tagliolini tészta és szósz Zafír módra), és ezüst tányérokon tálalták. Az évek alatt a tagliatelle egyszerűbb, hétköznapi étellé vált. A Bolognai Kereskedelmi Kamarában, egy üvegtárlóban tartják a tagliatelle arany példányát. Tálalási javaslat Mivel a tagliatelle friss tésztaként készül, anyaga pórusos és kemény, ideális sűrű szószokhoz, marhához, borjúhoz, disznóhoz, alkalmanként nyúlhoz, akárcsak számos más kevésbé gazdag, inkább vegetariánus változathoz, mint briciole e noci (morzsával és magokkal), uovo e formaggio (tojással, sajttal), kevésbé gazdag carbonara, vagy egyszerűen pomodoro e basilico (paradicsommal és bazsalikommal). Le Ségur Le Ségur település Franciaországban, Tarn megyében. Lakosainak száma 247 fő (2015). Le Ségur Laparrouquial, Monestiés, Montirat, Saint-Christophe, Saint-Marcel-Campes és Salles községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Cikloheptén A cikloheptén 7-tagú gyűrűs cikloalkén, lobbanáspontja −6,7 °C. A szerves kémiában kiindulási anyagként, a polimerek előállításában monomerként használják. A cikloheptén cisz- és transz-izomerként is előfordulhat. transz-cikloheptén Cikloheptén alatt mindig a cisz-isomert értjük, de a transz-izomer is létező vegyület. A transz-cikloheptén előállításának egyik módja a cisz-cikloheptén metil-benzoát jelenlétében ultraibolya fénnyel -35 °C-on végzett szingulett fotoszenzibilálása. A transz-izomerben levő kettős kötés nagyon feszült. Egy egyszerű alkénhez közvetlenül kapcsolódó atomok azonos síkban vannak. A transz-ciklohepténben azonban a gyűrű mérete miatt az alkénfunkció és az ahhoz kapcsolódó két atom nem tudja felvenni ezt a geometriai elrendeződést, mivel a maradék három szénatom nem tudná bezárni a gyűrűt: ehhez túlságosan nagy kötésszögre (szögfeszültségre), szokatlanul nagy kötéshosszra vagy arra lenne szükség, hogy az alkillánchoz hasonló rész ütközzön az alkénrésszel (sztérikus gát). A feszültség egy része csökken az egyes alkén szenek piramidalizációjával és egymáshoz képesti elfordulásukkal. A piramidalizációs szöget 37 °-ra becsülik (a normál trigonális planáris geometriájú atomokra ez az érték 0°), a p-pályák egymástól való elhajlása 30,1°. Mivel az etilénben a kettős kötés körüli rotáció energiagátja körülbelül 65 kcal/mol (270 kJ/mol) és ezt csak a transz-izomerre becsült 30 kcal/mol (125 kJ/mol) feszülési energiával lehet csökkenteni, a transz-ciklohepténnek – transz-ciklooktén homológjához hasonlóan – stabil molekulának kellene lennie. Valójában azonban nem az: hacsak nem nagyon alacsony a hőmérséklet, gyorsan átizomerizálódik cisz-formává. A transz-cikloheptén izomerizációjának mechanizmusa nem egyszerű alkén kötés körüli rotáció, hanem inkább egy alacsonyabb energiájú alternatív mód. Az izomerizációra kísérletileg megfigyelt másodrendű reakciókinetika alapján a javasolt mechanizmusban két transz-cikloheptén molekula először egy kettős gyök dimert képez. A két heptángyűrűs gyök utána kicsavarodik és feszülésmentes konformációt vesz fel, végül a dimer felbomlik és visszaalakul két cisz-cikloheptén molekulává. Megjegyzendő, hogy a maleinsav bróm jelenlétében fumársavvá történő fotoizomerizációja is bimolekulás reakció. Lise Meitner Lise Meitner (Bécs, 1878. november 17. – Cambridge, 1968. október 27.) osztrák-svéd atomfizikus volt. Többek között elméleti magyarázatot adott az első maghasadásra, amelyet kollégája, Otto Hahn hozott létre 1938-ban. Életpályája Tanulmányai Lise, tulajdonképpen Elise, Meitner 1878. november 17-én Bécsben született. Egy hiba következtében későbbi dokumentumokban gyakran november 7-e is szerepel. Ő volt nyolc közül a harmadik gyermeke dr. Philipp Meitner zsidó ügyvédnek és feleségének, Hedwig Meitner-Skrovannak, de őt nem zsidó, hanem evangélikus hitben nevelték. Polgári iskolába járt, mert gimnáziumba lányokat nem engedtek beiratkozni. Ezután franciatanári vizsgát tett, ezenkívül magántanulóként felkészült az érettségire, és 1901-ben 22 évesen megszerezte a gimnáziumi végzettséget Bécsben. Lise Meitner 1901-ben kezdte fizika-, matematika- és filozófia-tanulmányait a Bécsi Egyetemen. Legfontosabb tanára Ludwig Boltzmann lett. Már az első évben elkezdett foglalkozni a radioaktivitás kérdésével. 1906-ban második nőként doktorált a Bécsi Egyetem fizika szakán Inhomogén anyagok hővezetése témában, és arra pályázott, hogy csatlakozhasson Marie Curie-hez Párizsban, de eredménytelenül. Doktorátusa megszerzése utáni első évben a bécsi Elméleti Fizika Intézetben dolgozott. Berlini kutatásai 1907-ben további tudományos képzésre Berlinbe ment, ahol elsősorban Max Planck előadásait szerette volna hallgatni. Ott találkozott először Otto Hahnnal, a fiatal kémikussal, akivel a következő 30 évben együtt dolgozott. Hahnnal „fizetetlen vendég”-ként dolgozott a dolgozószobájában. Ott, az akkori Poroszországban még nem tanulhattak hölgyek, az épületbe mindig a hátsó bejáraton léphetett be, és a hallgatók előadó- és kísérletezőtermeit nem látogathatta. Ez tilalom 1909-ig érvényben volt, amikor a nők tanulmányait hivatalosan bevezették. 1908-ban belépett az evangélikus egyházba. 1909 Hahn és Meitner közösen fedezték fel a radioaktív visszalökődést és a következő évben a radioaktív atommagokat. Lise Meitner ezen eredmény következtében szerzett nevet magának a fizika területén és ismerkedett meg személyesen Albert Einsteinnel és Marie Curie-vel. 1912 és 1915 között Max Planck nem hivatalos asszisztenseként dolgozott. 1912-ben Meitner és Hahn munkakörülményei jelentősen javultak, mivel kutatásaikat az újonnan alapított Vilmos Császár Társaság Kémiai Intézetének Hahn számára létesített radioaktív részlegében folytathatták. Az első világháború alatt Meitner röntgennel gyógyított egy hadi kórházban a keleti fronton, míg Hahn a mérgesgáz előállításának projektjében vett részt. 1917-től Lise Meitner ismét Otto Hahnnal dolgozott együtt, és ugyanebben az évben felfedezte a protaktínium-231 kémiai izotópot, a Kasimir Fajans és Oswald Helmuth Göhring által 1913-ban felfedezett 91. elem hosszú élettertamú izotópját. 1918-ban kapott először saját radiofizikai részleget, és a fizikai-radioaktivitás részleg vezetője lett a Vilmos Császár Kémiai Intézetben. 1922-ben habilitált, és megkapta a jogot, hogy docensként dolgozzon. 1923-ban Auger előtt felfedezte az Auger-effektust. 1926-ban a kísérleti magfizika rendkívüli professzora lett a Berlini Egyetemen. Szökése és a maghasadás megismerése 1933-ban Lise Meitner tanítási jogosultságát zsidó származása miatt megszüntették, de a munkáját a nem állami Vilmos Császár Intézetben folytathatta. Otto Hahnnal neutronnal történő besugárzásokat vizsgáltak. 1938-ban, amikor Németország bekebelezte Ausztriát, Meitner német állampolgár lett, és zsidóként nem dolgozhatott részlegvezetőként; életveszélybe került. A nácik elől Hollandián és Dánián keresztül Svédországba menekült, ahol kutatásait 1946-ig a Nobel-Intézetben folytatta. Hahn és Meitner továbbra is leveleztek egymással. Még 1938-ban írt neki Otto Hahn egy folyamatról, amelyet felfedezett és „Zerplatzen“-nek (szétpukkadásnak) nevezett. Megkérdezte Meitnert levélben (lásd ): 1939-ben Lise Meitner az unokaöccsével, Otto Robert Frischsel együtt közzétette a „Disintegration of Uranium by Neutrons: a New Type of Nuclear Reaction“ (Nature, 143, 239-240) című cikkben a „szétpukkadás” elméleti magyarázatát, és ezzel megalapozták a maghasadás elméleti alapját. A maghasadást ugyan Otto Hahn és Fritz Straßmann hozták létre először, az értelmezés azonban Meitnertől származik. Az ötlet az később szintén ismert magfizikussá váló unokaöccsével való beszélgetésen született meg, egy túrán. Mindkét hasadvány (atommag), amely a hasadáskor előáll, együtt kevesebb tömeggel rendelkezik, mint az eredeti uránatom. Ebből a tömegcsökkenésből számolta ki a relativitáselméletből ismert E=mc² egyenlet alapján Meitner a hasadáskor felszabaduló energiát. Nagyjából 200 millió elektronvoltot kapott az elhasadt magra. Ezzel az úttörö számítással alapozta meg Lise Meitner az atomfegyverek technikai fejlesztését és az atomenergia használatát. Niels Bohr, akinek Otto Frisch erről az eredményről beszámolt, állítólag felkiáltott: Ó, milyen ostobák voltunk mi mind! Élete 1945 után Mint meggyőződéses pacifista, Meitner megtagadta, hogy az atombomba építésének kutatási előkészítésében részt vegyen, pedig az Egyesült Államokból állandóan erre kérték. Ő azt választotta, hogy a második világháború alatt Svédországban marad. Otto Hahnnak ítélték az 1944-es kémiai Nobel-díjat, melyet csak 1946-ban tudott átvenni. Lise Meitnert nem is említették, és a következő évben sem tüntették ki. A holland fizikus, Dirk Coster, aki Lise Meitnernek 1938 júliusában a szökésben segített, így írt a Nobel-díj kiosztásának alkalmából: Mint az „atombomba anyja” és „az év hölgye” 1946-ban egy előadókörútra hívták az Egyesült Államokba, egy évvel azután, hogy Hirosimára és Nagaszakira ledobták az atombombát. 1947-ig Lise Meitner a Stockholmi Műszaki Egyetem Fizikai Intézetének magfizikai részlegét vezette és több amerikai egyetemen volt vendégprofesszor. 1960-ban unokaöccsénél, Cambridge-ben telepedett le, ahol élete utolsó nyolc évét töltötte. A pár héttel a 90. születésnapja előtt bekövetkező haláláig a maghasadás békés felhasználásával foglalkozott. 1968. október 27-én halt meg, ugyanabban az évben, mint Otto Hahn. Munkája Lise Meitner munkásságát elég gyakran csak a maghasadás alapjainak felfedezésére szűkítik le. Ez képezte az alapját a maghasadástechnika fejlődésének, amely néhány éven belül máris az atombomba kifejlesztéséhez vezetett. Éppígy az ő eredményeire építve vált lehetővé az atomenergia békés felhasználása. Lise Meitner maga a fejlődést kívülről, kritikusan figyelte, ebben hasonlított munkatársához, Otto Hahnhoz és olyan más úttörőkhöz, mint Albert Einstein. Emellett a munkája mellett mindenekelőtt a radioaktivitás megismerését folytatta Lise Meitner. A legtöbb munkája a radioaktivitás vizsgálatából származott, beleértve az alfa- és béta-sugárzást. Emellett ezeknek a sugaraknak a különböző anyagokra tett hatását vizsgálta, amely végül magához a maghasadáshoz vezetett. Otto Hahnnal együtt egy sor radioaktív izotópot fedezett fel, többek között a protaktínium-321, aktínium-C és a tórium-D izotópokat. Lényegesen közreműködött az atommag felépítésének és a radioaktív bomlások során fellépő energiafelszabadulás megértésében. Otto Frischsel egész sor munkát publikáltak, amelyek a magfizika fizikai alapjait magyarázták el és világították meg. Különösen 1945 után, emellett az atomfizika társadalmi kérdéseivel foglalkozott, beleértve az atomfegyverek fejlődésének és az atomenergia felhasználásának kérdését. A magánélet Lise Meitner számára a kutatáshoz képest nyilvánvalóan csak egy mellékes dolog volt. Nem házasodott meg, gyermekei sem voltak, és szerelmi kapcsolatai sem ismertek. Otto Hahn és Max Planck elmondása szerint igen céltudatos volt a munkájában, és nagyon keményen dolgozott, hogy eredményeket érjen el. Szerette a természetet, és gyakran visszahúzódott az erdőbe, hogy egy elméleti problémát alaposabban végiggondoljon. A kutatása mellett felelősséget érzett mindenekelőtt a béke iránt, az atomenergia meggondolt felhasználása és a hölgyeknek a tudományban egyenlő jogai iránt. Ő maga mondta egyszer: Kitüntetései Haláláig munkájáért és életművéért 21 tudományos és nyilvános kitüntetést kapott. 1947-ben megkapta Bécs város tudományos becsületdíját. Ő volt az első hölgytagja az Osztrák Tudományos Akadémia természettudományos osztályának és tiszteletbeli tagja számos egyetemnek. 1949-ben megkapta a Max Planck-érmet, 1955-ben az Otto Hahn-díjat. 1966-ban Enrico Fermi-díjban részesítették érdemeiért. Róla nevezték el az 1982-ben szintetizált Meitnerium nevű kémiai elemet, és Otto Hahnnal közösen a návadói a berlini Hahn-Meitner Intézetnek. Bár három ízben jelölték fizikai Nobel-díjra, ezt mindannyiszor megtagadták tőle, mivel a náci Németországból történő szökése miatt nem tudott Hahnnal együttdolgozni. Művei (válogatás) Lise Meitner 169 publikációt tett közzé, egy kis részük szerepel itt: 1906: Inhomogén testek hővezetése 1907: α- és β-sugárzások elnyelődéséről 1918: Az aktínium anyaeleme, egy új hosszú élettartamú radioaktív elem (Otto Hahnnal közösen) 1919: A protaktíniumról és kémiai elemként történő előállításának kérdéséről 1922: A radioaktív anyagok bétasugárzás-spektrumának létrejöttéről 1924: Az atom belsejének felépítése 1927: Összefüggés az α- és β-sugarak között 1935: Az atommag felépítése (O. Frisch-sel együtt) 1939: Az urán hasítása neutronokkal: egy új típusú magreakció (O. Frisch-sel) 1954: Atomenergia és béke 1960: A nők státusza a szakmabeliek között 1963: Az atomenergia útjai és tévútjai IBM 5x86C Az IBM 5x86C egy IBM márkajelzéssel ellátott és az IBM által gyártott változata a Cyrix tervezte Cyrix Cx5x86 CPU-nak. Az IBM korábbi x86 típusú processzorai, az IBM 386SLC és IBM 486SLC, módosított Intel terveken alapultak. Specifikációk iDX4WB kivezetés-elrendezés, 168 csatlakozóval Socket 3 2,0 millió tranzisztor, 0,65 mikrométeres folyamat 144 mm² lapkafelület 3,3 volt tápfeszültség 16 KiB egyesített L1 gyorsítótár 75 MHz órajelű kiadás 25 MHz (25×3) sebességű front-side bus -hoz 100 MHz órajelű kiadás 33 MHz (33×3) sebességű front-side bus -hoz Vérhas Vérhasnak, más néven dizentériának nevezzük a vastagbél fertőzéses megbetegedését, amely véres, nyákos hasmenéssel, magas lázzal és hasi görcsökkel jár. Attól függően, hogy milyen kórokozó áll a betegség hátterében, megkülönböztetünk amőbás és bakteriális vérhast. Ezek a betegség akut szakaszában hasonló tüneteket mutatnak. Bakteriális vérhas A bakteriális vérhast a Shigella nemzetségbe tartozó négy baktériumfaj okozza. Ezek közül a legsúlyosabb megbetegedéseket a Shigella dysenteriae okozza, bár gyakoribbak a Shigella sonnei és a Shigella flexneri általi fertőzések. A Shigella igen erősen fertőző baktérium. A kórokozók által termelt enzim elpusztítja a hámsejteket, maguk a kórokozók pedig a felületi hámsejtek alatti rétegben szaporodnak, ezzel okozzák a vastagbél gyulladását. Amőbás vérhas Az amőbás vérhas, vagy amőbiázis kórokozója az Entamoeba histolytica nevű amőbafaj. Ez a parazita is a vastagbél nyálkahártyáját támadja meg. Az amőba által termelt enzim szövetelhalást és jellegzetes, palack formájú fekélyeket okoz a bélfalon. Az amőbás vérhas BNO-kódja A06.0. Tünetek A betegség 1-7 napos lappangási idő után általános gyengeséggel, fáradékonysággal, étvágytalansággal, fejfájással, hőemelkedéssel vagy magas lázzal, hasmenéssel jelentkezik. Enyhe lefolyás esetén napi 4-5, középsúlyos esetben 15-20 alkalommal ürül kis volumenű, nyálkás, bűzös, édeskés szagú, esetenként véres széklet. A betegség súlyosságától függően a székletürítés fájdalmas, görcsös lehet, és a betegség magas lázzal, hidegrázással, hányással is járhat. A legsúlyosabb, toxikus vérhas lázgörcsökkel, keringési és öntudatzavarokkal járhat. Diagnózis Ha a fenti tünetek alapján fennáll a vérhas gyanúja, a pontos diagnózis a széklet vizsgálata alapján lehetséges. A bakteriális vérhas kimutatásához szelektív táptalajon tenyésztik a baktériumot, és a gyanús tenyészeteket biokémiai vizsgálatnak vetik alá. Az amőbás vérhas kimutatása a széklet mikroszkópos vizsgálatával történik. Gyógyítás Dizentéria gyanúja esetén feltétlenül orvoshoz kell fordulni. A vérhas kezelésének négy komponense az antibiotikum-terápia, a folyadékbevitel, a táplálék ellenőrzése és az utógondozás. Amennyiben a kórokozó érzékeny valamilyen antibiotikumra, úgy a kezelés lerövidítheti a betegség akut szakaszát és csökkenti annak esélyét, hogy a betegből tünetmentes hordozó váljék. Mivel a hasmenések sorozata súlyos folyadékvesztéssel jár, kulcsfontosságú a folyadékpótlás, a kiszáradás megelőzése. A gyógyuló beteg étrendje fűszer- és rostszegény legyen. A súlyos hasmenés dacára ellenjavallt a hasfogó gyógyszerek adása, mert az akadályozza a kórokozók kiürülését a bélrendszerből. Megelőzés A betegség főként a fertőzött széklettel való érintkezés útján terjed, ezért a megelőzésben kulcsfontosságú a higiéniás szabályok gondos betartása: a rendszeres, alapos kézmosás, az élelmiszerek tisztaságára fordított fokozott figyelem. A betegeken kívül a velük érintkezett egészséges emberek is lehetnek tünetmentes hordozók, ezért nem csak a betegeket, hanem a környeztükben élőket is járványügyi megfigyelés alá helyezik, amelyet csak akkor oldanak fel, ha a széklet bakteriológiai vizsgálata két egymást követő alkalommal negatív. A vérhas Magyarországon bejelentési kötelezettség alá esik. Ellenpápa Az ellenpápa (pseudopapa, antipapa) a törvényes pápával szemben törvénytelenül és érvénytelenül választott és esetleg „uralkodó” egyházfő a katolikus egyházban. Történetiség Előfordultak ellenpápák, mert például a bíborosi kollégium megosztott volt, vagy a császár, illetve római arisztokratikus családok beavatkoztak a pápaválasztásba. Az ellenpápák valós számát nehéz megállapítani a különböző álláspontok és részben a kaotikus pápaválasztások miatt. A rendelkezésre álló adatok alapján nagyjából 25 és 40 közé tehető. Néhány pápáról azonban nehezen megállapítható, hogy valójában legitim módon volt-e hivatalban. Sajnos a rendelkezésre álló források hiányos volta és a választás során a már nem rekonstruálható körülmények szinte lehetetlenné teszik a valóság megállapítását. Az első ellenpápa Hippolyt volt (217-235), az utolsó pedig V. Félix (1439-1449). Problematikus például V. Sándor és XXIII. János ellenpápák, akiket egészen a 19. századig jogszerűnek tekintettek. A nemzetiszocializmus időszakában – Alfred Rosenberg feljegyzései szerint – Hitlert is foglalkoztatta az ellenpápa nevezésének kérdése. Úgy képzelte, hogy ellenpápával megtörheti a katolikus országokban az egyház egységét. Az első ellenpápa spanyol lett volna és Toledóban lett volna a székhelye. Őt követték volna franciák és németek, azonban az elképzelés nem valósult meg. XVI. Benedek pápa elzárkózott minden olyan csoportosulástól, akik önhatalmúlag jogot formáltak a pápai méltóságra. Ezek közé tartozott Clemente Domínguez y Gómez, aki XVII. Gergely néven tartotta magát jogosultnak a pápai trónra († 2005. március 22.) és utódai, II. Péter, David Allen Bawden I. Mihály néven, vagy Lucian Pulvermacher XIII. Pius néven. Mindenesetre ők abban különböznek a korábbi, úgynevezett történelmi ellenpápáktól, hogy ők az egyházi hierarchiából semmiféle támogatást nem élveznek és csupán néhány ezer követőjük van, akik jellemzően egy meghatározott régióhoz köthetők. Ellenpápák a 20. századtól Az ellenpápa azt jelenti, hogy széles körben elfogadottak mint pápák a katolikus egyházon belül, és aktívan a tényleges (törvényes és érvényes) pápai trónra törnek, és ez bizonyos mértékben sikerül is nekik (Encyclopaedia Britannica). A modern "ellenpápáknak" egy része saját magát kiáltotta ki pápának (pl. Clemente Domínguez Gómez), a másik részét a családja választotta meg (Lucian Pulvermacher), a harmadik részét meg néhány tucat hívő. Egyikük sem püspök, azaz nincs apostoli szukcesszió, ami nélkülözhetetlen. Ők mind a szedevakantisták csoportjából származnak, akik nem fogadják el a XII. Piusz vagy XXIII. János utáni pápákat törvényesnek (eretnekeknek tartják őket), és így a pápai szék üres (sede vacante), de ők választottak saját maguknak pápát. XVII. Gergely ellenpápa (1978-2005, szül. Clemente Domínguez Gómez) I. Mihály ellenpápa (szül. David Bawden), akit a tridenti (trentói, trienti) szemléletű, a II. Vatikáni Zsinatot eretneknek és tévelygőnek tekintő Egy, Szent, Katolikus és Apostoli Római Egyház (One, Holy, Catholic and Apostolic Roman Church) 1990. július 16-án választott pápává Mihály, illetve I. Mihály néven. Ez az egyház Szent Pétertől XII. Piuszig elfogadja a pápák sorát, az ő 1958-as halála óta azonban Mihályt tekinti az első legitim pápának, XXIII. Jánost, VI. Pált, I. János Pált, II. János Pált és XVI. Benedek pápát pedig ellenpápáknak, illetve a pápai trón jogtalan bitorlóinak. XIII. Pius ellenpápa (szül. Lucian Pulvermacher), a II. Vatikáni Zsinatot eretneknek és tévelygőnek tekintő katolikus egyház - Isten Egy és Egyetlen Egyháza (Catholic Church - God's One and Only Church) által elismert pápa, akit az utolsó igazi pápának tekintett XII. Piusz 1958. október 9-i halála utáni négy évtizedes interregnum után, 1998. október 24-én választottak meg. Lásd még Ellenpápák listája Római pápák listája Pápák listája (grafikusan) Pápa (egyházfő) Pápaság a középkorban Nagy nyugati egyházszakadás A pápaság története Jegyzetek Ralph Giordano: Wenn Hitler den Krieg gewonnen hätte. Die Pläne der Nazis nach dem Endsieg. 5. Auflage, Kiepenheuer & Witsch, Köln 2006, ISBN 978-3-462-02944-4, S. 283ff. Irodalom J. N. D. Kelly, The Oxford Dictionary of Popes, Oxford University Press, USA (1986), ISBN 0-19-213964-9 Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Gegenpapst című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Common Information Model A Common Information Model (CIM) egy számítástechnikai szabvány, amelyet információs rendszerek entitásainak gyártó és szolgáltatófüggetlen kezelésére fejlesztettek ki. Mivel a CIM objektumorientált, ezek az entitások objektumokkal reprezentálódnak. A CIM a WBEM (Web-based Enterprise Management) szabvány részét alkotja és áll egyrészt a specifikációból, amely a nyelvet, az elnevezéseket és a más management modellekre való leképezéseket definiálja, másrészt a sémából, amely nem más, mint a modell formális definíciója. Specifikáció A specifikáció definiálja azokat a fogalmakat és szabályokat, amelyekre a séma alapul. A specifikáció része egy objektumleíró nyelv, a Managed Object Format (MOF), amellyel magát a CIM sémát és annak termékspecifikus kiterjesztéseit definiálják. A fogalmak az UML-re alapulnak, így a CIM séma objektumorientált. A menedzselt elemek CIM osztályokkal, a köztük lévő kapcsolatok asszociációkkal reprezentálódnak. Az öröklődés felhasználásával általános alapelemeket definiálnak, s azokból származtatják a specifikusabb elemeket. Osztályok A MOF osztályok az objektumorientált programozásból ismert osztályfogalomnak felelnek meg. Tulajdonságaik és metódusaik lehetnek: Tulajdonságok MOF osztály tulajdonsága az alábbi alaptípusok valamelyike lehet: Metódusok A metódusok az objektumorientált programozásból ismert metódusoknak felelnek meg. A metódus szignatúrája (fejléce) tartalmazza a metódus nevét, visszatérési értékét, valamint az opcionális input és output paramétereket. Metódus visszatérési értéke valamely alaptípus lehet, nem lehet tömb. Metódus paramétere az alaptípusokon kívül lehet még azokból képzett tömb is illetve objektumreferencia is. Álljon itt egy egyszerű példa egy metódus fejlécére: Séma A séma egy fogalmi séma, amely az informatikai környezet elemeinek objektumorientált reprezentációját írja le. A CIM-et gyakran úgy jellemzik, hogy lehetővé teszi a rendszerelemek állapotának lekérdezését. Ennél többről van szó, hiszen a CIM nem csak a lekérdezés eszköze, hanem lehetőséget ad a menedzselt elemek manipulálására is. A Common Information Model segítségével a management szoftvert elegendő egyszer megírni, és az univerzális használható lesz minden CIM-et implementáló rendszerrel anélkül, hogy külön fejlesztésre lenne szükség. A CIM séma megalkotásakor a legtöbb mai informatikai rendszerelemre gondoltak, úgy mint például a számítógép rendszerek, operációs rendszerek, hálózatok, middleware és a storage. A CIM séma közös alapot biztosít ezen adminisztrált elemek reprezentálására. Mivel a legtöbb rendszerelem termék- illetve gyártóspecifikus, ezért a CIM séma kiterjeszthető, hogy tetszőleges tulajdonságok és viselkedések leírhatóak legyenek vele. A CIM séma három rétegű. A lealsó réteg a Core Model, amely a rendszermenedzselés minden területét érintő, átfogó osztályokat és asszociációkat tartalmazza. Erre épül, a Common Models réteg, amely a rendszermenedzselés egyes területeit hivatott lefedni. A legfelső réteg az Extension Schema, amely a technológiaspecifikus kiterjesztések definiálására alkalmas. Az ábrán látható a három említett réteg viszonya: Core Model A Core Model definiálja a menedzselt környezet alapvető osztályait és asszociációit. Minden osztály a CIM_ManagedElement osztály leszármazottja. Az áttekinthetőség végett a Core Modelt modulokba szervezik a következőképpen: Common Models A Common Models a rendszermenedzselés különböző területeit fedi le, azonban nem tér ki konkrét technológiákra és implementációkra. A modellt jelenleg 12 területre osztják: Extension Schema Az Extension Schema lehetőséget ad termékspecifikus funkciók támogatására. A kiterjesztés lehet: Új tulajdonság vagy metódus hozzáadása létező séma létező osztályához. Új osztály hozzáadása létező sémához. Új névtér és séma létrehozása. Gerhardshofen Gerhardshofen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1389 fő (1987. május 25.). Öböl Az öböl állóvizek, tengerek, tavak vagy nagyobb folyók partjainak homorú része, mely rendszerint a környező magasabb part által széltől és hullámzástól többé-kevésbé védve van. Három oldalról szárazföld veszi körül és csak egy oldalról víz. Vize sekélyebb, mint a tengereké vagy tavaké, ezért hajók kikötésére, lehorgonyozására s egyúttal kikötők építésére alkalmas helyül szolgálhat. Mérete, formája, mélysége nagyon sokféle lehet, nem véletlen, hogy a hagyományos hajós nemzetek nyelvei több különböző szóval jelölik a különböző öböltípusokat. (Például az angolban: bay, gulf, sound, cove, bight, fjord.) Legnagyobb öblök Tengerek nélküli lista. Forrás Bokor József (szerk.). Öböl, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 27. Edward L. Dreyer Edward L. Dreyer (San Diego, 1940 – 2007. június 29.) amerikai történész, sinológus. Élete, munkássága Edward L. Dreyer a Harvard Egyetem történelem szakán diplomázott 1961-ben. 1971-ben szerzett doktori fokozatot a The Emergence of Chu Yuan-chang, 1360–65 című disszertációjával. A Miami Egyetem történelem professzora volt, szak területe a Ming-kor had- és tengerészet története. A The Cambridge History of China 7/1. kötetében ő a szerzője a „Military origins of Ming China” című fejezetnek. Egyik legjelentősebb műve a Cseng Ho admirálisról és tengeri expedíciójáról írt, 2006-ban megjelent Zheng He: China and the Oceans in the Early Ming, 1405–33. című könyve. Joseph Henri Marie de Prémare Joseph Henri Marie de Prémare (Cherbourg, 1666. július 17. – Makaó, 1736. szeptember 7.) jezsuita misszionárius, sinológus. Élete és munkássága Joseph Henri Marie de Prémare 1698-ban érkezett Kínába, és Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület tartományban végezett hittérítő tevékenységet. Misszós munkája mellett összeállította művét a kínai nyelv kiejtéséről, írásáról, valamint elkészítette az első kínai nyelvtankönyvet is, amelyet annak ellenére, hogy időközben meglehetősen elavult, egészen 1831-ig rendszeresen kiadtak. Prémare volt az első európai tudós, aki különbséget tett a klasszikus és beszélt kínai nyelv között. Nyelvészeti tanulmányai mellett érdeklődést mutatott a félig beszél nyelvű Jüan (Yuan)-kori drámaszövegek iránt is. Ő tekinthető a modern tudományos sinológia kialakulását elősegítő első úttörőnek Franciaországban. Munkái Joseph Henri Prémare (translated byJ. G. Bridgman). The Notitia linguae sinicae of Premare. Printed at the office of Chinese repository, 303. o. (1847). Hozzáférés ideje: 2015. április 5. Koronás maki A koronás maki (Eulemur coronatus) nem az emlősök (Mammalia) osztályába, a főemlősök (Primates) rendjébe és a makifélék (Lemuridae) családjába tartozó faj. Előfordulása Madagaszkár északi részén honos. Természetes élőhelye a száraz lombhullató erdők. Megjelenése A kornás maki akkora, mint egy házi macska. Fejtesthossza 34 cm. A farokhossza 45 cm. Testtömege 2 kg. A fajnévadó jellegzetessége a fején kirajzolódó narancssárga "korona". A hím szőrzete szürkésbarna, a farka sötét, pofája szürke, orra fekete, a nőstényeknek világosabb a szőrük. Életmódja 5-15 egyedből álló csoportokban él. A koronás makik főleg gyümölcsökkel táplálkoznak. Az esős évszakban leveleket is fogyaszt. Még rovarokat is fogyaszt. Körülbelül 27 évig él. Szaporodása A párzási időszak májustól júniusig tart. A 125 napig tartó vemhesség szeptember közepétől októberig tart, akkor 1-2 kölyök jön világra. A kölykök 5-6 hónapig szopnak. Természetvédelmi állapota Az élőhelyének elvesztése és az orvvadászat fenyegeti. Az IUCN vörös listáján a sebezhető kategóriában szerepel. Magyarország főútjai Magyarország területén már a Római Birodalom idején voltak főutak. Ekkor a legfontosabb útvonalakat, ahogy a középkorban is, a fő kereskedelmi és katonai útvonalak jelentették. A nagy áttörés a 20. században következett be. Történetük A főutak kialakulása A történeti úthálózat kialakulásában a Dunántúlon az ókori közlekedési hálózatból ránk maradt római kori úthálózat is nagy szerepet kapott. Ezek közül a legismertebb és részben eredeti nyomvonalán jelenleg is főútként működik a borostyánút. Az középkorban az ország északi, nyugati és egyes keleti részein, ahol a hegyes vidékeken lehetett követ találni az útépítéshez, ott jobb volt a közlekedés. Az Alföldön, a Duna–Tisza közén nem volt használható út. Széchényi A Hitel című munkájában így irt erről: A rossz utak, a nemesi előjogok a posta kialakulását hátráltatták. A vasút előtti időkben háromfajta postakocsi járat volt. gyorsposta - utasokat, leveleket, csomagokat vitt, lassúbb postaszekér - az értékesebb áruk mellett ugyancsak szállított utasokat, postai társzekér - kizárólag áruszállítási célokra. A gyorsposta csak két helyen közlekedett. Buda és Bécs között 30 órás úttal, Pozsonyból Bécsbe 6 óra alatt. A postás szekerek is csak nyolc irányban közlekedtek, volt olyan is mely csak két hetente járt. A társzekér útja Budáról Bécsbe 57 órát vett igénybe. A rossz utakon kívül a nemesi önkény is sokat ártott a postának. Megtörtént, hogy a földesúr órákig váratta a postakocsit a révnél. Magyarországon 1848.ban mindösszesen 2300 km kiépített közúthálózat volt. 26 vármegyében egyáltalán nem volt közút. Rendszeresen gondozott utakról csak a vasút építések megindulásával és a közutak állami kezelésbe vételével a 19. század közepétől lehet beszélni. 20. század Az államutak kiépítésének biztosítására 1855-ben külön intézkedéseket hoztak meg. Az államutak fenntartására a birodalmi költségvetésben irányoztak elő pénzösszegeket és azt az országos útalapba utalványozták be. A durva munkák, földmunkák s fuvarozások teljesítését a községek feladatává tették. Ezeket saját lakosaikkal vagy vállalkozókkal oldották meg, de a munkáért fiktív napszámbéreket állapítottak meg. A komolyabb munkák 1852-ben kezdődtek meg, miután az állami utakat felmérték és mérföldkövekkel láttak el. Ebben az évben volt a legnagyobb az államúti hálózat, ezután fogyni kezd. A hálózat csökkentésének az a téveszme volt az oka, hogy ahol vasút van, azzal párhuzamosan állami útnak nem szabad haladnia. 1873-ban Tisza Lajos közlekedési miniszter tervjavaslata alapján az állami vasúthálózatot fejleszteni kell, az állami úti hálózatból pedig kihagyásokat kell kieszközölni. A 20. század elején Magyarországot is elérte a gépkocsik elterjedése, ami az utak kiépítésénél és karbantartásánál új szempontok érvényesítését követelte meg. Az úthálózaton addigra már jobbára makadámburkolat feküdt, aminek a legkisebb szélessége 2,70 m volt. A gépkocsi számára veszélyt jelentettek az útfelület egyenetlenségei. Ezeken a gépkocsi csak lassítással tudott az utasok vagy a rakomány veszélyeztetése nélkül áthaladni. Az 1920-as évek elején, az I. világháború miatt az üzemben tartott gépkocsik száma csökkent (1913-ban 2876; 1921-ben 2734). A gépkocsiforgalom csak az ország gazdasági konszolidációja után kezdett újra fejlődni. Az utakat portalanítani kellett, az útburkolatot a nehezebb járművek miatt erősebbre és szélesebbre kellett kiépíteni. Főútjaink napjainkban Az 1990-es években kialakult úthálózat-fejlesztési stratégia az ország egyközpontú (Budapest) térszerkezetét gyűrű irányú kapcsolatokkal kívánja kiegészíteni. Az utak jelentősége az autók számának növekedésével egyre nő. A 20. század utolsó évtizedeiben a nagy kapacitású autóutak, az autópályák már erőteljesen befolyásolták az ország térszerkezetét, a regionális kapcsolatokat, átstrukturálták a városok belterületét és kihatott a településszerkezetre is. Az autópályák vonzzák az új befektetéseket. Ezek birtoklásáért verseny folyik a települések között, ami segíti az infrastrukturális fejlesztéseket. Az autópálya építésekkel párhuzamosan haladó egykori főutakat az 1990-es évekig az autópálya átadásával egyetemben átszámozták, így az 1-es főútból 100-as, az 5-ös főútból 50-es főút lett. Az évtized végén a főutak számozását ismét az eredeti jelzésével jelölték. 2013. július 1-től az elektronikus útdíjrendszer bevezetésével egyetemben korábbi 12 mellékútból főút lett: 55-ös főút : Alsónyék - Bátaszék elkerülő, addigi jelölése: 5115. jelű mellékút 57-es főút : Pécs déli elkerülő, addigi jelölése: 5831. jelű mellékút 77-es főút : Veszprém - Tapolca - Lesencetomaj , addigi jelölése: 7301. jelű mellékút 222-es főút : Balassagyarmat -országhatár, addigi jelölése: 2204. jelű mellékút 427-es főút : Berettyóújfalu déli elkerülő (átkötés), addigi jelölése: 4214. jelű mellékút 430-as főút : Makó keleti elkerülő, addigi jelölése: 4415. és 44456 jelű mellékút 578-as főút : Pécs keleti elkerülő, addigi jelölése: 5618. és 5721 jelű mellékút 651-es főút: Nagykónyi - Iregszemcse , addigi jelölése: 6510. jelű mellékút 681-es főút : Nagyatád - Berzence , addigi jelölése: 6809. jelű mellékút 830-as főút: Veszprém északi elkerülő, addigi jelölése: 83102. jelű mellékút 832-es főút: Pápa - Veszprémvarsány , addigi jelölése: 8302. jelű mellékút 834-es főút : Pápa- Sárvár , addigi jelölése: 8404. jelű mellékút. Főutak Elsőrendű főutak Továbbá léteznek másodrendű főutak is. Díjfizetés Magyarország főútjai majdnem minden gépjármű-kategória számára ingyenesek, kivéve az alábbi túlterhelt szakaszon kell díjat fizetniük a kijelölt tömeget meghaladó J2, J3, és J4-es kategóriájú járműveknek: A mellékelt táblázatban felsorolt főutakon kívül az alábbi főutak esetében van díjfizetési kötelezettség: 101-es, 111-es, 117-es, 131-es, 150-es, 222-es, 302-es, 304-es, 311-es, 354-es, 400-as, 401-es, 403-as, 405-ös, 427-es, 430-as, 431-es, 441-es, 442-es, 443-as, 446-os, 451-es, 470-es, 471-es, 474-es, 491-es, 502-es, 510-es, 511-es, 513-as, 541-es, 542-es, 551-es, 578-as, 610-es, 611-es, 631-es, 651-es, 681-es, 710-es, 761-es, 811-es, 830-as, 832-es, 834-es, 860-as, 861-es főút. Pussycat A Pussycat egy holland popzenei együttes, mely 1973 és 1985 között működött. Első nagy slágerük a Mississippi című dal volt 1975-ben, ami becslések szerint világszerte 5 millió példányban kelt el. A világ számos országában felléptek, Dél-Afrikában is megfordultak. Gyakran feltűntek a német televízió Musikladen c. műsorában. Az 1980-as évektől a koncertjeik során anyagi okok miatt már nem alkalmaztak háttérzenészeket. Tagok Tonny Willé-Kowalczyk - vokál Betty Dragstra-Kowalczyk - vokál Marianne Hensen-Kowalczyk - vokál John Theunissen - gitár Loulou Willé - gitár Theo Coumans - dob Theo Wetzels - basszus Ferd Berger - gitár Frans Meijer - dob Hans Lutjens - dob Kees Buenen - billentyűsök Lemezeik First of All (1976) Souvenirs (1977) Wet Day in September (1978) Simply to be with you (1979) The Best of Pussycat (1979) Blue Lights (1981) After All (1983) The Collection and More (1994) The Complete Collection (3 CD + DVD, 2004) Smile (2005) Szőrös szarvasbogár A szőrös szarvasbogár (Aesalus scarabaeoides) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjéhez, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjéhez és a szarvasbogárfélék (Lucanidae) családjához tartozó faj. Magyarországon (és Európában) az Aesalinae alcsalád egyetlen képviselője. Sok korhadó fát tartalmazó, árnyékos erdőkben él, de rejtett életmódja miatt ritkán találkozhatunk vele. Elterjedése Közép- és Dél-Európában széles körben elterjedt, de sehol sem gyakori. Hegy- és dombvidékek zárt erdeiben fordul elő. Magyarországi előfordulásai is főként hegyvidékekre esnek: Dráva-völgy, Börzsöny, Mátra, Vértes hegység, Visegrádi-hegység, Bakony. Életmódja Lárvája vörösen korhadó fákban (főleg tölgyben, bükkben és vadcseresznyében) él. Imágó alakban telel át, a kifejlett bogarak május és június hónapokban bújnak elő. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben az Aesalus scarabaeoides című norvég Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Merkl Ottó , Vig Károly : Bogarak a Pannon régióban. Szombathely, 2009. Brehm: Az állatok világa KvVM Természetvédelmi Hivatala. (Hozzáférés: 2012. október 20.) Marnix Gijsen Marnix Gijsen (Antwerpen, 1899. október 20. – Lubbeek, 1984. szeptember 29.) flandriai flamand író. Születési neve Joannes Alphonsius Albertus Goris. Publikációi egy részét Jan-Albert Goris néven adta ki, de a világhírt Marnix Gijsen névvel érte el 1947-es regényével. Az alkotói időszakában használt családnév az anyja családneve, a keresztnevet Marnixi Fülöp (1540–1598) flamand író tiszteletére vette fel. Középiskolája a szigorú katolikus Saint Ignacio antwerpeni jezsuita kollégium volt. Az első világháború során, 1917-ben eltanácsolták az intézetből militáns flamand aktivitása miatt. 1925-ben a leuveni katolikus egyetemen kezdett tanulni, ahol PhD fokozatot szerzett történelemből és erkölcstudományokból. 1928-tól 1933-ig Antwerpen városi önkormányzatának tisztviselője volt, 1932-ig a polgármester személyi titkára. Ezután Brüsszelben a gazdasági miniszter kabinetfőnöke lett 1939-ig. 1941-től a turisztikai főigazgatóság biztosa. 1942-től 1964-ig New Yorkban élt, Belgium információs megbízottja, és emellett meghatalmazott minisztere. Irodalmi pályafutását költőként kezdte a Ruimte magazin expresszionista csoportjában. Legfontosabb ekkori költeménye a Lof-litanie van de Heilige Franciscus van Assisië (Assisi Szent Ferenc dicsérete, 1920). Ekkor került kapcsolatba a kortárs flamand költők közül Paul van Ostaijennel, Karel van den Oeverrel, és Victor J. Brunclairrel. Egy tanulmányúton járt az Amerikai Egyesült Államokban, 1927-ben ennek hatására írta az Ontdek Amerika (Amerika felfedezése) című történetet. Esszéket írt művészekről, mint például a Karel van Mander (1922), Jozef Cantré (1933), Hans Memling (1939), és ő írta az újság napi irodalmi kritikáit. Közeli barátja volt Suzanne Lilar belga írónőnek, később ő írta Lilar Le Couple (1963) című művének utószavát. A második világháború alatt szakított a római katolikus vallással, és egyfajta sztoicizmus erkölcsi értékeit és élethez hozzáállását tette magáévá. Első regénye már ebből az életfilozófiából fakadt, ez a Het Boek van Joachim van Babylon (A babiloni Jóákim könyve, magyarul „A babiloni Jóákim” címmel jelent meg), amelyet 1947-ben írt. Ettől kezdve több regényt is írt, mint például a Goed en kwaad (Jó és a gonosz, 1951), Klaaglied om Agnes (Ágnes panasza, 1951), De diaspora (A diaszpóra, 1961), Zelfportret, gevleid natuurlijk (Önarckép, természetesen hízelegve, 1965). 1968-ban írta a Helena op Itahaka (Ithakai Helené) című színjátékát. A katolicizmushoz való viszonyáról írta a De afvallige (A renegát) és a Biecht van een Heiden (A pogány vallomása) című munkáit, amelyek 1971-ben jelentek meg. Moralista, aki mindenek ellenére megy a maga útján, és tartja magas erkölcsi szintjét, jó és bátor a gonosz elleni harcban. Irodalmi munkásságáért 1959-ben elnyerte a belga nemzeti irodalmi díjat, 1969-ben a Prijs der Nederlandse Letteren kitüntetést (Holland irodalmi díj). 1975-ben lovaggá ütötték, és bárói címet kapott. Cazouls-lès-Béziers Cazouls-lès-Béziers település Franciaországban, Hérault megyében. Lakosainak száma 4918 fő (2015). Cazouls-lès-Béziers Cazedarnes, Cessenon-sur-Orb, Maraussan, Maureilhan, Murviel-lès-Béziers, Puisserguier és Thézan-lès-Béziers községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Baugy (Oise) Baugy település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 245 fő (2015). Baugy Braisnes-sur-Aronde, Coudun, Lachelle, Margny-lès-Compiègne, Monchy-Humières és Remy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Fűbagoly A fűbagoly (Epilecta linogrisea) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a bagolylepkefélék (Noctuidae) családjához tartozó faj. Elterjedése Közép- és Dél-Európában elterjedt, továbbá Északnyugat - Afrikában és Nyugat-Ázsiában , de hiányzik a magasabb hegyekben. A meleg, száraz helyeket kedveli. Megjelenése lepke: szárnyfesztávolsága: 32–40 mm, az első szárnyak ezüst-szürke vagy zöldes szürke alapszínűek, részben ibolyaszürkés árnyalattal, általában ezüstfehéres foltokkal, vörösesbarna külső sávokkal. Ez a faj ebben különbözik a hasonló fajoktól, amelyek kevésbé színesek. A hátsó szárnyak sárgák sötét barna külső szegéllyel. pete: fehéres-sárga gömb alakú erős hosszanti bordákkal hernyó: vöröses-barna színű, fehér oldalvonallal. báb: karcsú, fényes barna Életmódja nemzedék: egy nemzedéke van egy évben, júliustól szeptemberig rajzik. hernyók tápnövényei: különböző fűfélék Édenkert Az Édenkert vagy Paradicsom (más nevein Éden, Paradicsomkert, héber nyelven: �� ���, Gán-'Éden) azon vidék neve, ahol a héber Biblia (Ószövetség) elbeszélése szerint az első emberpár, Ádám és Éva lakott a bűnbeesés előtt. A bibliai elbeszélés alapján tágabb értelemben az emberiség elképzelt ősi aranykorát (pl. a görög mitológiában), illetve az embert körülvevő érintetlen természetet is szokás paradicsomi állapotként jellemezni. Egyes kutatók az édenkert eredeti helyének mai földrajzi elhelyezkedéseként a Perzsa-öböl vízzel elárasztott területét jelölik meg. Több szerző a sumer-akkád szövegek elemzésén elindulva a Biblia kezdeti történeteiről azt bizonyítja, hogy már jóval korábban korábban is ismerték őket. Az Éden és Paradicsom szavak eredete Az Éden név a sumer EDIN (�) logogrammal írt eden főnév származéka. A III. uri dinasztia idején tűnik fel először, bár nyilván régebben is létező szó. Jelentése „felső oldal”, vagy síkság, nyílt terület, sztyeppe. Óakkád szövegekben is előfordul a füves puszták edinu jelölése. Innen ment át az óbabiloni, majd újbabiloni és héber nyelvekbe. A héberek a hasonló hangzású, „gyönyörűség” jelentésű szavukkal hozták összefüggésbe. A Paradicsom név a latin paradisus (édenkert, mennyország) nyomán került nyelvünkbe, ami a ógörög paradeiszosz (παράδεισος) átvétele. Ez a héber pardez görögös formája, s előzménye az óperzsa pairi-daeza (körülkerítés). A szó a királyi és nagyúri vadaskertekre, díszparkokra vonatkozott. A magyarba a latin szó tárgyesetes (paradisum) alakjában került át. Nehezen magyarázható azonban, hogy a héberek miért vettek volna át a saját mennyországukra vonatkozó, díszpark jelentésű szót az óperzsából. A görög paradeiszosz (újgörögben parádiszosz) szó azonban a görögből is levezethető, nem szükséges héber eredetet feltenni. A para (παρά) előtag azt jelenti, „olyan, mint”, a deiszosz (δεήσος) „esdeklés”, „könyörgés”, „fohász” jelentésű, a paradeioszosz összetétel viszont nem az édenkertet, hanem az égboltot is jelenti, átvitt értelemben a mennyországot. Az édenkert négy folyója A négy folyóról a bibliai szöveg azt állítja, hogy az Édenben van a forrása, onnan jön ki négy ágra szakadva, hogy az Édenkertet öntözze, ezért a közös forrás elsőszámú jelöltje az Anatóliától Indiáig nyúló hegyvidék, mivel két folyó azonosítása biztos. Nincs kétség afelől, hogy a P(e)rát az Eufrátesz (sumerül: Buranunna, akkádul: Purattu). Afelől sincs kétség, hogy a Hiddekel a Tigris (sumer Idigna, akkád Idiglat). Itt a szöveg azt is közli, hogy a folyó Assurtól keletre folyik. A Gihón a Biblia szerint Kús országát veszi körül, ami általában Etiópia neve, ezért a középkorban úgy gondolták, hogy itt a Nílusról van szó (egyiptomi nyelven: Hápi), arról viszont nehezen hihető, hogy az ókorban úgy gondolták volna, hogy közös lehet a forrása a Tigrissel és az Eufrátesszel. De lehetséges, hogy Kús neve itt a kassúkat takarja, azaz a mai iráni Huzesztánt (óperzsa nyelven: Udzsa), ahonnan több folyó is ömlik az Alsó tengerbe azaz a Perzsa-öbölbe. Ezek neve ugyan nem vethető össze a bibliai Gihón névvel, de ez nem jelenti az azonosítás akadályát. A Zagroszból lefolyó Karkheh (egykori Kerka) és Zahreh jöhetnek számításba. Kús magyarázatául rengeteg erőltetett azonosítás is felmerült még, mint Kis város, valamint a Hindukus hegység neve is. Utóbbit az támasztaná alá, hogy az Amu-darja arab neve Dzsajhun. A Pisón név mögött a középkorban az Indust látták, amiről a Biblia azt írja, hogy körülveszi Havila országát, ahol az arany van, és ahonnan a bedólah és a sóham-kő származik. Haviláról elképzelhető, hogy a sumer mitológia keleti országát, haralit takarja, ahonnan aranyat és drágaköveket hoznak. Harmatta János dravida etimológiával napkelet jelentésűnek magyarázta. A sóham-kő, a jeruzsálemi főpap melldísze jelentheti a lazúrkövet. A korabeli héberek földrajzi ismereteiben azonban nem lehet megbízni, valamint a Biblia megírása és az események között eltelt idő rengeteg szövegromlásra, ténytorzulásra ad lehetőséget. Egy elmélet szerint a négy folyó nem az Édenből ered, hanem az Édenben folyik össze, a négy ágra szakadás a felfelé haladás irányából értelmezhető, mert egyébként sem szokásuk a folyóknak ágakra szakadni, sokkal inkább egyesülni. A Tigris, az Eufrátesz és a kassziták földjén (ókori Kussukhe) átfolyó Gihón a mai Perzsa-öbölben összefolyik. Mintegy 10 000 évvel ezelőtt a Perzsa-öböl még nem létezett, a tengerszint körülbelül 60 méterrel alacsonyabb volt, a folyók ténylegesen összefolytak. Ugyanide ömlött délről egy azóta kiszáradt folyó, amely az Arab-félszigeten eredt. Az összefolyás helye a mai kuvaiti parttól keletre lehetett, körülbelül megegyezik a sumerek által Dilmunnak nevezett térséggel, amely mitikus jelleget kapott a szövegeikben, és amely a mai Bahreinnel azonos. Az elmélet megmagyarázza a sumer eden szó eredetét és alkalmazását, valamint érthetővé teszi az özönvíz-mítoszt, hiszen a kainozoikumi eljegesedés utolsó glaciális periódusa után a Perzsa-öböl viszonylag gyorsan feltöltődött, és tenger foglalta el az addigi élőhelyeket. Mivel Ezékiel Libanonba tette az Édent, született egy elmélet, amely szerint a sumer „istenek kertje” (a sumer mennyország) az Anti-Libanon-hegyvidéken lenne. Ez az elmélet hegyvidékre helyezi a sumer „síkság” szót, holott a sumereknek volt külön szavuk a hegyvidékek jelölésére, a hurszag. Az Ószövetség szerint Káin, Ádám és Éva fia, Édentől keletre telepedett le, miután megölte testvérét Ábelt. Lásd még Az ember bukása A jó és rossz tudásának fája Izraelita vallás Kereszténység Iszlám Más elképzelt mennyországok Fiddler’s Green Verneuil (Cher) Verneuil település Franciaországban, Cher megyében. Lakosainak száma 35 fő (2015). Verneuil Arpheuilles, Cogny, Dun-sur-Auron, Parnay, Le Pondy és Thaumiers községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Herencsény Herencsény község Nógrád megyében, a Balassagyarmati járásban. Fekvése A község a Cserhátban, a Fekete-víz nevű patak völgyében található. A falu dél felől Terény, keletről Buják, Bokor, Kutasó, északról Cserhátszentiván, Nógrádsipek, Varsány, nyugatról pedig Cserhátsurány községekkel határos. Története Herencsény az őskor óta lakott hely. Írott források 1322-ben említik először, majd az 1423-as dokumentumban az áll, hogy az esztergomi érsek a korábbi román stílusú templomot - valószínűleg a rotundát - kibővítette. Később a falunak több birtokosa volt. A török dúlás után ezek a birtokosok kisebb önálló településeket hoztak létre. Ilyen Vajdafalu, a Róth család telepítése, ilyen a Váras nevű településrész, amit a Ráday család szervezett, s amely később a „Kukorica Váras” nevet kapta a falu lakóitól, s ilyen a Gándor nevű falurész, melyet a Wattay család telepített be. A legrégebbi két településrész a Tiszttartósor és a Szemetszög. A település része Haraszti Puszta, amit az arra élők Harasztinak neveznek. Ezen a településrészen található a Haraszti pusztai templom, amit Török templomnak neveznek. A falu már az 1500-as években is foglalkozott szőlőtermesztéssel a búzatermesztés mellett. A környék tölgyeseiben makkoltatták a falu kondáját. A disznómakkos erdők a sertéstartásnak kedveztek. Az 1848-as jobbágyfelszabadítás után a földek fölaprózódtak, a falu lakosságának egy része cselédnek szegődött, napszámba járt, később pedig a környékbeli szénbányában talált munkát és megélhetést. A 20. század közepén, a 2. világháború után, termelőszövetkezet alakult. A rendszerváltás után pedig a kárpótlás nyomán elaprózott földeken kft.-k gazdálkodnak. A modern kori kenyérkereset egyik forrása a turizmus. A megalakult Palóc Út Szövetség ebben is segíti a település lakóit. Ismét előkerültek a népviseletek és az asszonyok egymás falvaiba járnak palóc díszben a búcsúba. A község határában fölállított Palócok Vigyázó Keresztje egy kis központtá tette a községet a palócok körében. A 21. században föllendült falusi turizmust a községben található népi építészeti emlékek is segítik. A község legnagyobb nevezetessége, kiemelkedő építészeti jelentőségű műemléke azonban a rotundából bővített katolikus templom. A mai templomnak a szentélye az egykori, román kori körtemplom, amelyet a 14. században építtetett ki a falu akkori földesura, az esztergomi érsek. A templom tornya későbbi építés, a 18. században készült el. Ma pompásan fölújítva várja a látogatókat. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Híres emberek Herencsényben születtek Lisznyai Damó Kálmán költő (1823–1863), Petőfi Sándor barátja, a híres Palócz dalok szerzője. Herencsényhez kötődnek A német megszállók elől bujdosó Bethlen István , Magyarország egykori miniszterelnöke 1944-ben néhány hónapig a herencsényi Bolza család kúriájában talált menedéket. Ezt dombormű hirdeti a községháza falán és egy emléktábla a kúria kapuján. Bartus Józsefné: Nívódíjas mesemondó, népművészet mestere, Magyar Kultúra Lovagrend tagja Nevezetességei Arethusa-forrás . A falu ezt a területet "Források" néven ismeri. 1943-ban nyilvánították védetté. A rét és erdő találkozásánál fakadó forrásnak az itt táborozó cserkészek adták a szép mitológiai nevet. A Forrásoktól ered a Feketevíz patak. Ezen a tájon találkoznak a középső Cserhát legerdősebb tömbjei (Sasbérc, Nagy-hegy) a Fekete-víz ligetes, dombos lapályával. A terület a megye egyik legrégebben (1943) védetté nyilvánított természeti értéke. Nepomuki Szent János szobor ( 18. század , barokk ) Római katolikus templom az 1300-as évekből . – Román stílusú szentélye valószínűleg a XIII. században épült, eredetileg rotunda ( körtemplom ) volt, amit később a nyugati irányban kibővítettek. A templomot először a XIV. század során, majd 1852-ben bővítették, ekkor épült a tornya is. A templom közelmúltban építészeti fölújítása során új tetőzetet is kapott, mellyel kiemelték az egykori rotunda alakját is. A rotunda tetejére vörösréz sisakborítás került. Haraszti pusztai templom ( gótikus stílusú) – A XIV. században épült kisméretű, egyhajós, torony nélküli templomot 1854-től az 1990-es évekig magtárnak használták. A '90-es évek végén felújították az épületet. Herencsényi Fonó – A palóc hagyományok bemutatása, felelevenítése Vendégváró Kemence – Herencsény közepén a szabadtéri színpad és a sportpálya mellett kialakított park dísze a Vendégváró Kemence. Palócok Vigyázó Keresztje – A 2005 nyarán felszentelt kereszt a falu feletti Gyürki-hegyen áll egy barlangkápolnával a tövében. Gazdasága A településen működik a Magyar Ökotársulás Közösség, amely a Közösség által támogatott mezőgazdaság. Rendezvények Szent Mihály napi búcsú – A falu templomának búcsúja. Minden évben a Mihály naphoz (szeptember 29.) legközelebb eső vasárnapon ünneplik Herencsényi Falunap – Évente nyár derekán rendezik meg a Herencsényi Falunapot. Ilyenkor a szabadtéri színpadhoz várja vendégeit a falu, ahol népzenei és könnyűzenei előadók, hagyományőrző csoportok lépnek fel. Palócok Vigyázó Keresztje búcsú – Hagyományteremtő szándékkal a környék palócsága 2005 nyarán a frissen felállított kereszthez zarándokolt, azóta minden évben a Falunappal együtt kerül megrendezésre a búcsú is július első hétvégéjén. Herencsényi Szüret Könyvek Herencsényről Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998) Fekete István (író, 1900–1970) Fekete István (Gölle, 1900. január 25. – Budapest, 1970. június 23.) író, számos ifjúsági könyv és állattörténet írója. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Jókai mellett minden idők legolvasottabb magyar írója. 2002 decemberéig legalább 8 700 000 példányban adták ki műveit magyar nyelven. Külföldön tíz nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei. Életrajza Korai évek 1900. január 25-én, a Somogy megyei Göllén született Fekete Árpád tanító, iskolamester és gazdálkodó és Sipos Anna első gyermekeként. Az akkori kor szokásának megfelelően keményen nevelték. Az elemi iskola első négy évét (1906–1910) szülőfalujában végezte el, az ötödik évet már Kaposváron (a polgári fiúiskolában) kezdte el, ahová egy év múlva a család is elköltözött. Első „vadászélményeit” már nagyon fiatalon (körülbelül 3 éves korában) szerezte, ahogyan a Ballagó idő című életrajzi regényében is említi. 1917 végén önként bevonult katonának, 1918 tavaszán iskolájában hadiérettségit tett, majd 1919-ig káplárként szolgált. 1923-ban felvették a debreceni Gazdasági Akadémiára, de csak az első félévet végezte el. Dunántúliként nem érezte jól magát az Alföldön, visszavágyott a dimbes-dombos dunántúli tájra. 1924 januárjában a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait, ahol 1926-ban mezőgazdászként végzett. A város és az Akadémia emléke nem múlt el nyomtalanul életében. A Szigetköz és a Hanság, valamint Magyaróvár belvárosa a tanintézetnek helyet adó Vár épületével, a Lajta több ágával, a hatalmas kiterjedésű gyönyörű park, amelynek közepén a kollégium található, Fekete Istvánt is megihlették. Korabeli leírások szerint tanulmányai végeztével egy kis csomag kézirattal hagyta el Magyaróvárt. A Szigetköz pedig később is kedvenc területei közé tartozott, illetve az 1968-ban megjelent Barangolások c. könyvét az akkor fennállásának 150. évfordulóját ünneplő egykori iskolájának ajánlotta. A mű elején olvashatjuk: „A 150 éves Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolának szeretettel ajánlja ezt a könyvet öreg diákja.” Tanulmányai befejeztével Bakócára került, gróf Mailáth György birtokán kapott segédtiszti állást. Itt ismerkedett meg Piller Edittel, a bakócai belgyógyász főorvos lányával, akivel 1929. december 12-én házasságot kötött, a bakócai római katolikus templomban. A fiatal házasok az esküvő után Ajkára költöztek, első közös otthonukba. Itt kapott állást vezető gazdatisztként a holland származású, disznókereskedőből lett földbirtokos, Nirnsee Ferenc birtokán. Munkája alatt fellendült a birtok, hírnevet szerezve neki és gazdájának egyaránt. Tej- és sajtüzemet szervezett az uradalomban, valamint szeszfőzdét is irányított. Mint az ajkai nagybirtok főintézője búzavetőmagot nemesített, eredményei országos visszhangot keltettek, a Gazdatisztek Lapja is nagy elismeréssel írt róla. Az Országos Állattenyésztési Kiállításokon rendszeresen díjat nyertek az irányítása alatt tenyésztett merinói kosok. Gyermekei gazdatiszti időszakában, Ajkán születtek, lánya, Edit (1930–2013) 1930-ban, fia, István 1932-ben. Fekete Edit középiskolai tanulmányait a budai Sacré Cœur-rend leányiskolájában végezte. 1949-ben, alig 18 évesen elhagyta a családi otthont és a Sacré Cœur-rend tagja, apáca lett, még ebben az évben azonban Ausztriába emigrált, mivel feloszlatták a rendet. 1989-ben a Vorarlberg tartományban található Bregenz leánygimnáziumának iskolaigazgatójává választották. 2013 februárjában hunyt el. István fia a gödöllői Premontrei Gimnáziumban tanult, az 1956-os forradalomban való szerepe miatt 1956 decemberében hagyta el az országot. 1957-től 1963-ig Kanadában, 1963 óta pedig az USA-ban, Chicagóban él. Dolgozott mint masszőr, fizikoterapeuta, sportklub-igazgató, üzleti közíró a milliós példányszámú Chicago Tribune c. napilapnál, s közben három diplomát is szerzett. Később laptulajdonos-főszerkesztője volt az 1905-ben alapított magyar hetilapnak (Chicago és Környéke). Írói pálya Bár gazdatisztként sikeres pálya állt mögötte és előtte, többre, kreatívabb tevékenységgel töltöttebb életre vágyott. Kezdetben a Nimród c. vadászújságba írt, eleinte szakcikkeket és vadászélmények leírásait, azonban a szerkesztő és vadászíró Kittenberger Kálmán néhány líraibb elbeszélését is elfogadta, és bátorította a kezdő írót. Fekete István nagyjából 1934 körül ébredt rá, hogy irodalmi pálya áll előtte és hogy vágyik is rá, hogy komolyan foglalkozhasson írói terveivel. Kittenberger 1935-ben bemutatta a kezdő írót a már befutott, népszerű Csathó Kálmánnak, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy legyen, aki a szépirodalmi pályáját egyengetni tudja. A találkozásból életre szóló barátság lett, Csathó pedig valóban mindent megtett, amit egy mentor tehet: tanácsokkal látta el Feketét, bátorító kritikákat írt róla, és még műveivel is kilincselt különböző kiadóknál. A feltörekvő író több, később életmeghatározónak bizonyuló irodalmi pályázaton is sikerrel indult ekkoriban. Így születtek jelentős korai regényei, a Koppányi aga és a Zsellérek. 1936-ban megírta az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság történelmi regénypályázatára A koppányi aga testamentumát, amellyel első lett. 1939-ben a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda magyar nemzeti szellemiségű regény pályázatán, melyre összesen 193 író küldte be pályaművét, a Zsellérek című regénye kapta a 3000 pengős első díjat. A Zsellérek népszerűségét mutatja, hogy 1939 és 1944 között hét kiadást ért meg, majd csak a rendszerváltozás után, 1994-ben jelent meg újra, csonkítatlan formában, mivel a regényben bemutatja a vörösterrort. Ez a máig az évtizedes agyonhallgatás által sújtott regény az író korai, de nem az utolsó mesterműve. 1936-tól 1945-ig főképp a Herczeg Ferenc szerkesztette Új Idők c. folyóirat szerzőgárdájába tartozott (ahogy Csathó is), amire nagyon büszke volt (Gárdonyival, Tömörkénynyel és Krúdyval került közös platformra így) , habár írásai egyre több más lapban (pl. a Budapesti Hírlap, Ünnep, Esti Újság, Pesti Hírlap, Híd) is megjelentek és egyre nagyobb népszerűséget hoztak. Főképp novellákat írt, ezek kezdetben magukon viselték a Horthy-korszak "barokkos" és érzelmes légkörét, mivel főleg a középosztály és az úri osztály nőtagjai voltak az olvasótábor; társadalmi vagy érzelmi konfliktusokat tárgyalnak, és szinte kivétel nélkül heppienddel végződnek. 1940-ben beválasztották a Kisfaludy Társaságba, melybe a kor jelentősebb és legnagyobbnak tartott írói, költői, irodalomtörténészei, esztétái, kritikusai és műfordítói tartoztak, és csak szigorú és objektív szakmai értékmérés és elbírálás alapján lehetett tag valaki. A taglétszám maximált volt, 50 rendes és 20 levelező tag lehetett, új tag csak akkor kerülhetett a Társaságba, amennyiben haláleset következtében üresedés történt. Fekete István Harsányi Zsolt helyét foglalta el. A Társaság bírálóbizottsága hat könyv, és a nagy sikerű Dr. Kovács István című film forgatókönyve, valamint a Hajnalodik színdarabja után az ország 15 legjelentősebb és legtehetségesebb írója közé rangsorolta Fekete Istvánt. Elbeszéléseit 1970-től európai, kanadai és amerikai magyar hetilapok közölték. 1985 óta állandó heti rovata van az emigráció legismertebb és a világ összes kontinensén olvasott lapjában, a Kanadai Magyarságban. Évente kétszer-háromszor baráti társaságával napokra – vagy néha egy-két hétre – eljárt Erdélybe, a Börzsönybe, a Bükkbe, vagy egyéb vadregényes helyekre vadászni. A barátok és vadásztársak többek közt a következők voltak: Kittenberger Kálmán, a világhírű Afrika-vadász, író és a Nimród című vadászújság tulajdonos-főszerkesztője; Csathó Kálmán, neves író, a Nemzeti Színház főrendezője; gróf Széchenyi Zsigmond, világhírű Afrika-vadász és író; dr. Vertse Albert, a Madártani Intézet igazgatója; Tőrey Zoltán, a Magyar Filmiroda igazgatója; gróf Wass Albert földbirtokos, író. Gazdatiszti munkája mellett vadászati témában írogatott is, cikkei a Nimród vadászújságban jelentek meg. 1946 tavaszán tiltó indexre került a proletárdiktatúráról és a bolsevizmusról írott művei miatt. A politikai rendőrség, az ÁVO is bántalmazta emiatt. Szemét kiverték, szétverték a veséjét, és hajnalban egy katonai kocsiból kidobták a János Kórház mellett, ahol két járókelő találta meg. Az 1949. tavaszi „tisztogatásig” Budapesten, a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, ahol több mint egy tucat teljesen új megoldású mezőgazdasági oktatófilmet írt és rendezett. Ezután politikai okokból könyveit nem adták ki, állandó állást sehol sem kapott, alkalmi munkából (például uszályrakodás) tartotta el családját 1951 őszéig, amikor tanári álláshoz jutott a kunszentmártoni Halászmesterképző Iskolában. Osztályidegenként az új könyvkiadók és folyóiratok nem kér(het)tek belőle, igaz, a Sztálin halálát követő itthoni változásokig ő sem keres(het)te velük a kapcsolatot. Miután kizárták a Magyar Írók Szövetségéből, már csupán az Új Ember és a Vigilia fogadta szívesen írásait, ekkoriban ez nagy egzisztenciális segítséget is jelentett, hogy rendszeresen közölték apróbb, tárcaszerű novelláit. A két egyházi folyóirat szerkesztősége tulajdonképpen az író kirekesztését követően kezdett érdeklődni iránta. Szerkesztőik, Saád Béla és Sík Sándor régebbről ismerték Fekete Istvánt, és olyan „katolikus íróként” tartották számon, aki irányzatok és mozgalmak mellett nem szívesen kötelezi el magát, ám a hite megingathatatlan, a barátai mellett pedig mindhalálig kitart. A változások idején e függetlenség a megbízhatóság ajánlólevelét jelentette, a vallásos kiadványok marginalizálódása pedig a jelenlévő kívülállóság lehetőségét kínálta fel Fekete Istvánnak. Bennük folyamatosan publikálhatott, anélkül, hogy elvtelen kompromisszumokra kényszerült volna. Az Új Ember és a Vigília közönsége szívesen fogadta a polgári középosztály egykori lapjainak népszerű szerzőjét, és ennek jeleként folyamatosan gyarapodó olvasótábora lett a következő húsz esztendőben. Személyes hangú tárcái mellett különösen az ünnepi alkalmak idején közölt, morális dilemmákat megelevenítő hagyományos elbeszéléseit kedvelték. Egész életében nyíltan vallotta istenhitét, világnézeti és erkölcsi hovatartozását. 1950-ben, a Rákosi-korszak legvéresebb időszakában, a II. ker. Tárogató út 77. alatti, volt Rajnai-Tömöry villában található lakásába befogadta a Szent Ferenc Leányai apácarend „kápolnáját”. Az egykori Szajkó, ma Szerb Antal utca és a Tárogató út sarkán lévő Szent Ferenc Lányai rendházból kilakoltatták az apácákat, hogy az épületből kommunista pártszékházat csináljanak. A Jézus Szíve-kápolna mai napig a villában található. 1955-ben a Halászat című könyvét tankönyvként adták ki. Ezután számos kiváló ifjúsági regényt írt, melyekben az ember és a természet igazi viszonyát hűen ábrázolta. 1960-ban József Attila-díjjal tüntették ki a Tüskevár című regényéért. Több regényéből készült sikeres film, így a Bogáncs, a Tüskevár és rajzfilmen a Vuk. Hetvenedik születésnapjának méltó megünnepléseként megkapja a Munka Érdemrend arany fokozatát. Nagyon erős dohányos volt, ami miatt 1968-ban már kapott egy szívinfarktust. 1970-ben újabb infarktus következtében halt meg Budapesten. A Farkasréti temetőben temették el, de gyerekei kezdeményezésére hamvait 2004. augusztus 14-én újratemették a Somogy megyei Göllén, mert – mint fia idézte – „…egyedül Göllén érezte jól magát…”. Halála, emlékezete Az író halála után felesége közel másfél évig járkált a magyar könyvek külföldi fordításával foglalkozó hivatalba, hogy érdeklődjön a szovjet kiadást illetően. Mindig negatív választ kapott, a szovjet fél érdektelenségét okolva. Egyszer bizalmasan megsúgták neki: „Tudod, Edithkém, köztünk legyen mondva, a Szovjetunióban rémes lassan mennek az üzleti dolgok, mert a bürokráciájuk még nagyobb, mint a mienk!” (Mindez a Tüskevár 1973-as szovjet megjelenését követően történt) Az özvegy megunta az eredménytelen helyben topogást, és kezébe vette az ügyek intézését. Moszkvába utazott, 30-50 oldalas mintafordításokkal és tolmács kíséretében. Ott tudta meg, hogy a magyar illetékesek az ígéretükkel ellentétben Fekete István könyveivel kapcsolatban a szovjet könyvpiacon való megjelenésre semmiféle kiajánlást nem tettek. Az özvegy 1974-es közbenjárásának eredményességét igazolja, hogy ettől kezdve egymás után láttak napvilágot Fekete István orosz nyelvre fordított könyvei (1975: Bogáncs, Vuk; 1976: Hú; 1980: Kele; 1981: Lutra; 1985: 21 nap + Ci-Nyi + Cönde + Csend; 1990: Bogáncs újra; 1994: Vuk újra, 1996: Tüskevár újra; mind több mint 50 ezer példányban). Hivatalos megítélése a kommunista rendszerben Fia szerint apja az írásaiból kiérződő antikommunizmus, antiliberalizmus, antikozmopolitizmus és az előbbiekkel szemben álló nemzeti érzés, hazaszeretet, kereszténység, istenhit miatt vált vörös posztóvá a párt által irányított irodalmi vezetés szemében, ezért próbálták munkásságát kicsinyíteni, elhallgatni, ifjúsági regényírónak titulálni. Az irodalmi életben sem nagyságának megfelelően kezelték. Könyveit ugyan kiadták és az olvasók között ezek népszerűek is voltak, de politikai okokból például több lexikonban hiányosan vagy egyáltalán nem szerepelt. Az Akadémiai Kiadó 1965-ben megjelent Magyar irodalmi lexikon I-III. kötetében foglalkoznak ugyan vele, de életével, munkásságával kapcsolatban az alábbi tényeket kihagyták: Egyik versét már 14 éves korában közölte a Zászlónk című, népszerű ifjúsági folyóirat; 1940 -ben írta a Hajnalodik című drámai színművet, melynek nagy sikerére jellemző, hogy több mint száz folytatólagos előadást ért meg a budapesti Magyar Színházban; 1941 -ben ő írta minden idők egyik legnagyobb sikerű – és nagy szenzációt kiváltó – magyar filmjének, a Dr. Kovács István -nak a forgatókönyvét; 1942 -ben írta a Túlsó part és a Féltékenység című film forgatókönyvét; 1943 -ban írta az Aranypáva című film forgatókönyvét; 1941– 1948 között több mint egy tucat teljesen új megoldású mezőgazdasági oktatófilmet írt és rendezett; Az 1940-es évek elején az egyik legkeresettebb és legsikeresebb magyar író volt; Csí című könyve 1942-ben megjelent német nyelven; 1936 -tól az akkori évek legjelentősebb irodalmi-társadalmi folyóirat – az Új Idők – rendszeresen közölte novelláit, folytatásos regényeit. (Hajnal Badányban, Emberek között, Végtelen út, Gyeplő nélkül) ; A Kisfaludy Társaság tagja volt, ami 1945 előtt a legnagyobb írói elismerésnek számított. Az Akadémiai Kiadó által először 1966-ban kiadott és még 1982-ben is megjelent A magyar irodalom története 1919-től napjainkig című 1105 oldalas összefoglaló műben, politikai okból egyáltalán nem szerepelt. Díjai, elismerései József Attila-díj (1960) Munka Érdemrend arany fokozata (1970) Somogyért-díj (posztumusz) (1997) Magyar Örökség díj (posztumusz) (2000) Somogyország Kincse (posztumusz) (2005) Emlékezete Napjainkig több mint harminc oktatási és egyéb intézmény vette fel az író nevét, többek között Ajkán, Mosonmagyaróváron és Zichyújfaluban. Ajkáról indult a Kele Napja országos rendezvénysorozat, ahol azon oktatási intézmények növendékei, melyek Fekete István nevét viselik, képzőművészet, vers- és prózamondás, tanulmányok, Fekete irodalmi műveinek ismerete tárgykörökből versenyezhetnek. A Kele Napja ünnepséget Gáspár János kezdeményezésére indította el az ajkai Fekete István Általános Iskola. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található a Fekete István Emlékhely, mely minden évben május és október között várja a látogatókat. 1975-ben a Fővárosi Tanács emléktáblát helyezett el az író lakóházán Budapest II. kerületében . 1984-ben annak a háznak a falán, melyben Kaposváron 1910 és 1918 között élt (a mai Gróf Apponyi Albert utcában) emléktáblát helyeztek el. 1985-ben Ajka város és a Magyar Írószövetség adta ki a Fekete István irodalmi plakettet . Kitüntetettek: Csorba Piroska , Ihász-Kovács Éva , Heitler László és Konkoly Thege Aladár. 1987-ben Gáspár János szervezésében megalakult a Fekete István Irodalmi Társaság , melynek 2007 májusában már 887 tagja volt. Ugyanebben az évben adták a szülőházában berendezett emlékszobát. 1995-ben nyílt meg a magántulajdonban lévő Fekete István Múzeum a Tolna megyei Dombóváron , mely akkoriban a város első múzeuma volt. 2013-ban Balatonfenyves Majorka nevű településrészén felavatták emléktábláját. Az író életéről szóló írások, tanulmányok Gáspár János: Fekete István sorsa... ; Fekete István Irodalmi Társaság, Ajka, 2016 Sánta Gábor: Fekete István nyomában. Rendhagyó életrajz ; Móra, Bp., 2014 Mészáros József: Visszatérő sorok. Fekete István emlékére ; szerzői, Győr, 2009 Őszinte szóval. Kaleidoszkóp Fekete Istvánról ; szerk. Horváth Tibor; Fekete István Irodalmi Társaság, Ajka, 2008 ifj. Fekete István: Fekete István az édesapám volt… ( Móra Ferenc Könyvkiadó , 2004), ISBN 9789631179705 ifj. Fekete István: Fekete Istvánra emlékezve… (Móra Ferenc Könyvkiadó) Sánta Gábor: Az ismeretlen Fekete István – Tanulmányok egy ismerős íróról I. (Lazi Könyvkiadó, 2001), ISBN 9639227668 Sánta Gábor: A természetbúvár Fekete István – Tanulmányok egy ismerős íróról II. (Lazi Könyvkiadó, 2002), ISBN 963941610X Sánta Gábor: Az elfeledett Fekete István – Tanulmányok egy ismerős íróról III. (Lazi Könyvkiadó, 2004), ISBN 9639416789 Sánta Gábor: Fekete István. Tanulmányok 1. (Pro Pannonia Kiadó, 2003), ISBN 9639498033 Sánta Gábor: Fekete István. Tanulmányok 2. (Pro Pannonia Kiadó, 2005), ISBN 9639498556 Kedves István bátyám! Új dokumentumok és levelek Fekete István hagyatékából ; szerk. Gáspár János; Fekete István Irodalmi Társaság, Ajka, 2003 Fekete István sorsai (Szerk.: Gáspár János - dokumentumgyűjtemény) »Kiadó: Fekete István Irodalmi Társaság - Ajka 2002« ISBN 963 204 111 9 Gáspár János: Töredékek a kuckóból. Fekete István sorsai ; Fekete István Irodalmi Társaság–"Nimfea" Természetvédelmi Egyesület, Ajka–Túrkeve, 2002 ( Zöldike könyvsorozat ) Fekete István: Aranymálinkó (összegyűjtött versek - Patka László tanulmányával - G.J. utószavával. Szerk.: Gáspár János. »Kiadó: Fekete István Irodalmi Társaság - Ajka« ISBN 963 03 6159 0 (Első kiadás: 1998) TÖREDÉKEK Fekete István levélhagyatékából és írásaiból (Szerk.: Gáspár János -ifj. Fekete István előszavával) »Kiadta: Fekete István Irodalmi Társaság - Ajka« 2000. ISBN 963 03 9505 3 A koppányi agától a halhatatlanságig. Tanulmányok Fekete Istvánról ; szerk. Gáspár János; Fekete István Irodalmi Társaság, Ajka, 1997 Bodó Imre: Fekete István emlékszoba, Dombóvár ; Bodó Imre, Kaposvár, 1996 Bodó Imre: Fekete István és a szülőföld ; Bodó Imre, Kaposvár, 1995 "A szálak nem szakadnak el soha-soha...". Írások Fekete Istvánról – Fekete Istvántól ; szerk. Gáspár János, Horváthy György; Fekete István Irodalmi Társaság, Ajka, 1994 Fekete István személyi bibliográfia ; összeáll. Gáspárné Monostori Judit; Fekete István Irodalmi Társaság, Ajka, 1992 Valló László: Emlékké válok magam is... Fekete István élete (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1986) ISBN 9631142604 Bukovics Ildikó: Állatnevek Fekete István műveiben ; ELTE, Bp., 1984 ( Magyar névtani dolgozatok ) A "Tüskevár" állatvilága. Fekete István Tüskevár című regényének olvasmányfeltáró bibliográfiája ; összeáll. Szász Ilona; FSZEK, Bp., 1980 Balkovitzné Cynolter Magda: Olvasmányunk a Tüskevár; Fővárosi Pedagógiai Intézet, Bp., 1978 Fekete Istvánné: Emléksorok Fekete Istvánról ; s.n., Bp., 1975 Mackenna aranya A Mackenna aranya (Mackenna's Gold) 1969-ben készült színes, amerikai western. A film Henry Wilson Allen 1963-ban megjelent, azonos című bestselleréből készült. (Allen íróként a Will Henry álnevet használta, de a filmvilágban Heck Allen néven ismert.) Bár a filmet a kritika általában kedvezőtlenül fogadta, mégis nagy közönségsikert aratott világszerte, Magyarországot is beleértve. A cselekmény A magányos, sziklás prérin idős, elcsigázott indián poroszkál a lován. Hirtelen megáll. Éles fülével erősödő lódobogást hall. Elrejtőzik egy szikla mögé. Nem tévedett, hamarosan feltűnik a láthatáron egy másik lovas is. Amint az idegen gyanútlanul közelebb ér, az indián rálő, de elvéti a lövést. A seriffcsillagot viselő férfi viszonozza a tüzet, és ő célba talál. Az öreg indián súlyosan megsebesül, nem sok ideje van hátra. Elárulja, hogy azért lőtt Mackennára, mert szerinte a seriff az apacsok titkos aranyát keresi. Mackenna nevet ezen a feltételezésen, hiszen ő a veszedelmes bandita, Colorado nyomait követi. Ezalatt Colorado az embereivel egy békés farmot foglalt el. Fegyverrel tartják sakkban az idős házigazdát és fiatal feleségét. Távozáskor túszként magukkal akarják vinni a fiatal nőt. Az idős férfi fegyvert akar fogni, de egy izmos apacs kést dob a hátába. Közben a prérin az öreg indián, Prérikutya az örök vadászmezőkre távozik. Mackenna átkutatja a holmiját. Megtalálja az arany lelőhelyét ábrázoló térképet, melyet a tűzbe dob. Sírt kezd ásni az öregnek, mikor megjelenik Colorado az embereivel. A banditák Prérikutyát követték, hogy megszerezzék tőle a térképet. Colorado dühbe gurul, amikor észreveszi, hogy Mackenna elégette az értékes rajzot. Magával hurcolja a seriffet, és arra akarja kényszeríteni, hogy vezesse el őket a kincshez. Tudja, hogy ha Mackenna látta a térképet, a fejében van mindaz, ami azon volt. A banditák táborában Mackenna találkozik a szépséges apacs lánnyal, a sebhelyes arcú Hesh-Kével, egykori szerelmével. A nő még mindig szerelmes a seriffbe, ám az tudomást se vesz róla. Mackennát éjszakára összezárják a farmról elhurcolt nővel, aki valójában Fulton békebíró lánya. Másnap reggel nem várt vendégek érkeznek. Ben Baker az embereivel csatlakozni kíván Coloradóékhoz az arany utáni kutatásban. Nem tűnik meglepettnek, hogy a seriffet a banditák között látja. Az ő emberei között is van egy különösen értékes személy: az idős Adams, aki egyszer járt az aranykanyonban, és mindent látott. Azután viszont már semmit se, mert az apacsok megvakították. Másnap hajnalban a csapat ügyes csellel kitör a szűk kanyonból, melynek közelében a banditák nyomait kereső katonák táboroznak. Coloradóék csak rövid ideig örülhetnek saját ravaszságuknak, mert kissé távolabb mégiscsak rajtuk ütnek a katonák, akik válogatás nélkül lövik le a kincsvadászokat. A kavarodást felhasználva Mackenna szökni próbál a békebíró lányával, Ingával. Colorado utánuk ered, és újra foglyul ejti őket. Kevesen maradtak: Mackennáékon kívül Colorado, Hesh-Ke és az izmos apacs, Hachita. A kis csapat folytatja útját az arany lelőhelye felé, bár Mackenna mindent megtesz annak érdekében, hogy lassítsa a haladást. Szeretné Ingát biztonságban tudni, hiszen a féltékeny Hesh-Ke már kísérletet tett a lány megölésére. Azt javasolja Coloradónak, küldjék át Ingát az őket üldöző katonák táborába, hogy a lány a katonákat lassítsa, ne a kincskeresőket. Colorado vonakodva beleegyezik a javaslatba, ám Inga mégsem kerül biztonságba. A katonai előőrs parancsnoka, Tibbs őrmester ugyanis a lány megérkezése után agyonlövi két emberét, és éjszaka Ingával állít be Colorado táborába. Mackenna azt ígéri, hogy a kis csapat másnap meglátja az aranykanyont. Mackenna és Tibbs egyaránt tudják, hogy a kapzsi Colorado senkivel nem akar majd osztozni. A seriff azonban elutasítja Tibbs szövetségét: milyen szövetséges is lehetne az, aki nemrég lőtte agyon a saját embereit? A seriff néhány szót vált Coloradóval, aki elmeséli, mihez akar kezdeni az arannyal: Párizsba szeretne menni, hogy úriemberként éljen tovább. Egy régi francia újságot is megmutat Mackennának. A seriff elképzeli Coloradót párizsi úrként. Másnap hajnalban a kincskeresők lóháton várják a napfelkeltét. Mackennának fogalma sincs arról, hogyan vágja ki magát a szorult helyzetből, hiszen hiába vannak a térképen megjelölt helyen, az aranykanyonnak nyoma sincs. Aztán a felkelő nap sugarai a táj egy bizonyos pontjára esnek, és vakító fény áraszt el mindent. Mire véget ér a szemkápráztató jelenség, a nap az égbolton ragyog. A csapat a Rengő Szikla mellett várakozik, melynek árnyéka a napfényben egyre nagyobb és nagyobb, végül megáll a sziklafal egyik pontján. A lovasok ott egy szűk hasadékot fedeznek fel. Az aranyláz mámorában valamennyien megindulnak befelé. Álmuk valósággá válik: a hasadékból kiérve egy csodálatos aranykanyont pillantanak meg. Mohón és boldogan vágtatnak lefelé a keskeny ösvényen. A lovak patáinak dobogásától félelmetes módon visszhangzik a kanyon. Hesh-Ke újra megpróbálja megölni Ingát, ám végül ő zuhan a mélybe. Mikor a többiek leérnek a völgybe, mindenhol aranyat látnak: a talajon, a vízben, a sziklafalon. Tibbs meg is pakolja a nyeregtáskáját aranyrögökkel. Ingát is megszédíti az arany látványa, a józan Mackenna azonban tudja, hogy addig kell menekülniük, amíg a többiek nem figyelnek rájuk. Egyetlen kiút kínálkozik számukra: felmászni a sziklafalon. Útnak indulnak. Közben Hachita megöli Tibbset. Colorado viszont az apaccsal akar végezni, hogy ne kelljen osztoznia senkivel. Fegyvere csütörtököt mond, mivel Hachita még az éjjel kivette belőle a golyókat. Az apacs szerint az arany a népét illeti, és mindenkinek meg kell halnia, aki meg akarja szerezni. Colorado sem kivétel. A bandita látszólag belenyugszik a vereségébe. Hachita megfordul, hogy kivegye a tomahawkját Tibbs holttestéből. Colorado a hátába dobja azt kést, melyet korábban Hesh-Kétől vett el, hogy megóvja Inga életét. A bandita észreveszi, hogy Mackennáék menekülni próbálnak a sziklafalon. Utánuk indul, és hamar utoléri őket, hiszen a kimerült Inga miatt a szökevények lassan haladnak. A bandita összecsap Mackennával. A küzdelem váltakozó sikerrel zajlik. Váratlanul megjelennek az apacsok, és tüzet nyitnak a kincsvadászokra. Az indiánok is megindulnak lovaikkal a völgybe. A lovak patáinak dobogásától egy óriási, ám igen ingatag szikla a magasból óriási robajjal a mélybe zuhan. Hamarosan megmozdul a föld. Az apacsok azonnal visszafelé indulnak. Mackennáék és Colorado is visszamásznak a völgybe, hogy lovaikon jussanak ki a pusztulásra ítélt kanyonból. Az utolsó pillanatban sikerül megmenekülniük. Mackenna és Colorado útjai szétválnak, bár a seriff megfogadja, hogy mindig a bandita nyomában lesz. Inga szétszórja azt a kevés aranyport, ami megtapadt a ruháján. Nem is veszik észre, hogy Mackenna Tibbs lován jutott ki a kanyonból, s a nyeregtáska tele van aranyrögökkel... Érdekességek Az Old Turkey Bazzard című dalt José Feliciano énekli a film elején. A zenei téma a cselekmény során többször visszatér. Mackenna szerepére Clint Eastwoodot szemelték ki, de ő lemondta a szerepet egy másik western, az Akasszátok magasabbra! ( 1968 ) kedvéért. Mackennát végül Gregory Peck játszotta el. A színész nem szerette ezt a filmjét, szerinte „csapnivaló” western. J. Lee Thompson lemondta A majmok bolygója (1968) című film rendezését, hogy elkészíthesse a Mackenna aranyá t. Később azonban ő rendezte meg A majmok bolygója negyedik és ötödik részét. George Lucas filmfőiskolásként azt a feladatot kapta, hogy örökítse meg a Mackenna aranya forgatását. A buzgó fiatalember néhány ötlettel is előállt a nagyfilmre vonatkozóan, melyeket felhasználtak a forgatás során. A kanyon pusztulása a filmben valódi volt. Főszereplők Gregory Peck (Mackenna) Omar Sharif (Colorado) Telly Savalas (Tibbs őrmester) Camilla Sparv (Inga Bergmann) Keenan Wynn (Sanchez) Julie Newmar (Hesh-Ke) Ted Cassidy (Hachita) Lee J. Cobb (a lapkiadó) Raymond Massey (a prédikátor) Burgess Meredith (az áruház-tulajdonos) Anthony Quayle (az idősebb angol) Edward G. Robinson (az idős Adams) Eli Wallach (Ben Baker) Eduardo Ciannelli (Prérikutya) Dick Peabody (Avifa) Rudy Diaz (Besh) Robert Phillips (Majom) Shelley Morrison (indián asszony) J. Robert Porter (a fiatal angol) David Garfield (Adams fia) (John Garfield Jr. néven szerepel a stáblistán) Pepe Callahan (Laguna) Madeleine Taylor Holmes (öreg apacs asszony) Duke Hobbie (hadnagy) Victor Jory (narrátor) Grammy-díj 1970 jelölés Quincy Jones (legjobb filmzene) Hohenpolding Hohenpolding település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1128 fő (1970. május 27.). Stazione di Cagliari Stazione di Cagliari vasútállomás Olaszországban, Szardínia régióban, Cagliari településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Cagliari–Golfo Aranci Marittima-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Cagliari Santa Gilla Női 15 km-es sífutás a 2006. évi téli olimpiai játékokon A 2006. évi téli olimpiai játékokon a sífutás női 15 km-es versenyszámát február 12-én rendezték Pragelatóban. Az aranyérmet az észt Kristina Šmigun-Vähi nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. A versenyzők az első 7,5 km-t klasszikus stílusban teljesítették, majd sílécet cseréltek, ami körülbelül 30–40 másodpercet vett igénybe. Ezt követően a másik 7,5 km-t szabad stílusban futották. Ebben a formában először rendeztek versenyszámot a téli olimpián, azonban gyakorlatilag a 2002-ben megrendezett üldözőversenyt váltotta fel. Végeredmény Az időeredmények másodpercben értendők. 4A villamos (Budapest) A budapesti 4A jelzésű villamos a Lágymányosi lakótelep és a Császárfürdő között közlekedett. A viszonylatot a Budapesti Közlekedési Vállalat üzemeltette. Története 1963. január 1-jén indult el a Petőfi híd és a Margit híd budai hídfői között. December 16-án új villamos-végállomást adtak át "Lágymányosi lakótelep" néven a Schönherz Zoltán úton, ezért elindult a 4B villamos, ami a Margit híd budai hídfőjétől indult és itt fejezte be útvonalát. 1964. február 3-án összevonták a két betétjáratot, így az új 4A már a Lágymányosi lakótelep végállomásig közlekedett. 1966. június 12-én bevezették a 4-es és 4A vonalon a kalauz nélküli közlekedést. 1971. március 7-én a szentendrei HÉV Margit hídtól a Batthyány térig tartó kéreg alatti szakaszának építése miatt a 4-es és a 4A villamos útvonalát északon a Török utcán és a Frankel Leó úton a Császárfürdő végállomásig hosszabbították, ahonnan kis gyaloglással elérhető volt a lerövidített HÉV ideiglenes, Duna-parti végállomása. Az M2-es metró második szakaszának átadásával a 4-es végállomása a Moszkva (Széll Kálmán) tér és a Lágymányosi lakótelep (ma: Újbuda-központ) lett, a 4A villamos megszűnt. Megállóhelyei Az átszállási kapcsolatok között a 4-es villamos nincs feltüntetve! Betti-tétel A Betti-tétel a szilárdságtan egyik munkatétele, mely rúdszerkezetek igénybevétele esetén alkalmazható. A tétel nevét Enrico Betti olasz matematikus neve után kapta. A Betti-tétel mellett a szilárdságtan másik munkatétele a Castigliano-tétel. A tétel kimondása A Betti-tétel az ún. idegen munkák egyenlőségét mondja ki: W12=W21. Ez a következőt jelenti: a szerkezetre két különböző - egy 1-es és egy 2-es -, külön-külön egyensúlyi erőrendszert működtetünk, különböző sorrendben felvíve. A már fent lévő 1-es erőrendszer munkát végez akkor, amikor a 2-es erőrendszer hatására a szerkezet további alakváltozást szenved - ez az 1-es erőrendszer munkája a 2-es okozta alakváltozás során(W12). Fordított sorrendben felvíve az erőrendszereket, a 2-es végez munkát az 1-es okozta alakváltozás során(W21). A tétel szerint a 2-es erőrendszer munkája az 1-es okozta elmozdulásokon ugyanannyi, mint az 1-es erőrendszer munkája a 2-es okozta elmozdulásokon. A Betti-tétel más megfogalmazásban úgy is kifejezhető, hogy az első erőrendszer után a másodikat is felvive U12 értékkel növeli meg a rendszer belső energiáját. Ha azonban az erőket fordított sorrendben visszük fel, és U21 belső energia-növekmény jön létre, akkor U12 = U21, tehát azonos belső energia növekményhez jutunk. A tétel alkalmazása rúdszerkezetekre A Betti-tétel jól alkalmazható, ha egy rúdszerkezet egyik rúdjának adott pontbeli elmozdulását, vagy adott pontbeli szögelfordulását keressük egy adott egyensúlyi erőrendszer hatására. Ekkor úgy járunk el, hogy a vizsgált pontban egy egységnyi erőt (vagy nyomatékot) működtetünk, és ez az erő (vagy nyomaték) és az általa kiváltott reakcióerők együtt alkotják a 2-es erőrendszert. Ezt a 2-es erőrendszert "kisbetűs igénybevétel"-nek is nevezzük. Az, hogy erőt vagy nyomatékot használunk attól függ, hogy a lehajlást vagy a szögelfordulást keressük. Lehajlás esetén erővel, szögelfordulás esetén nyomatékkal számolunk. Így az alakváltozási energia képletét felhasználva: ahol: w - a keresztmetszet adott pontbeli lehajlása - a keresztmetszet adott pontbeli szögelfordulása az integrál az adott rúd teljes hosszára vonatkozik M h (x) - az eredeti igénybevételből származó hajlítónyomatéki függvény m h (x) - a "kisbetűs" igénybevételből származó hajlítónyomatéki függvény I y - a rúdnak az adott hajlítás tengelyére vonatkozó másodrendű nyomatéka E - a rúd anyagának rugalmassági modulusa Az ábrákon egy egyszerű példa látható: a szerkezet statikailag határozott, és egy koncentrált erő terheli. A kék vonal mutatja a rúd alsó szélső szálának alakváltozás utáni alakját. Az első ábrán van feltüntetve a keresett elmozdulás és szögelfordulás. A második és harmadik ábra a "kisbetűs" igénybevételeket mutatja. Fontos, hogy ezek csak számítási segédletek, nem valódi igénybevételek, a fenti integrálegyenlettel az első ábrán jelölt eredményeket kapjuk. Fekete Jenő (politikus) Fekete Jenő (Alsókéked, 1904. november 16. – Kázsmárk, 1949. április 4.) magyar politikus Apja gazdasági szakember volt. Fia nyolc reáliskolai osztályt és kereskedelmi szakiskolát végzett, kereskedelmi alkalmazotti gyakorlatát a miskolci Weidlich-féle üzletben töltötte, majd később mostohaanyja földjén gazdálkodott. 1945-ben belépett a Független Kisgazdapártba. 1945. november 4-én a Borsod-Gömör-Zemplén-Abaúj vármegyei listán pótképviselővé választották. 1946. október 4-én hívták be a Nemzetgyűlésbe. 1946 végétől 1947 nyaráig a párt Abaúj megyei szervezete titkára, ekkor átlépett a Pfeiffer Zoltán vezette Magyar Függetlenségi Pártba, s annak listáján korábbi választókerületében országgyűlési képviselővé választották az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon. 1947. november 20-án mandátumát érvénytelenítették, tisztázatlan vádak alapján letartóztatták. 1949. januárban ítélet nélkül szabadon engedték, de az elszenvedett bántalmazások miatt elhunyt. 2008-as Superbike amerikai nagydíj A 2008-as Superbike Amerikai Nagydíj volt a Superbike világbajnokság hatodik futama. A versenyt a Miller Motorsports Parkban rendezték május 30. és június 1. között. Herepe Herepe románul: Herepeia, falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Fekvése Dévától délnyugatra fekvő település. Története Herepe nevét 1491-ben p. Herpelye ad castrumm Solmos pt. néven említette először oklevél. 1491-ben p. Herpelye néven Solymos vár tartozékaként említették. 1601-ben Herpelie, 1601-ben Herpelie, 1733-ban Herepea, 1750-ben Herepeja, 1760–1762 között Herepe, 1808-ban: Herepe, Herpen, Hárepeá ~ Hepriá, 1861-ben 1913-ban és 1913-ban Herepe néven írták. Bang Bang Baby (Eddy Huntington-dal) A Bang Bang Baby a brit származású diszkósztár Eddy Huntingtonn azonos című albumáról kimásolt soron következő kislemez, mely áttörő sikert nem ért el, csupán a klubokban és a rádióban játszották. A dal 12-es bakelit formátumban is megjelent a japánoknál, és rákerült a lemezre az Up & Down extended változata is. Megjelenések 12" maxi Japán Alfa 13B6.5 A - Bang Bang Baby - Extended - 5:35 B - Up & Down - Extended - 6:34 Szent Mihály-templom (Hegykő) A hegykői Szent Mihály-templom 1904-ben épült neoromán stílusú háromhajós, egytornyú, római katolikus plébániatemplom. Története Hegykőnek már az 1600-as évek óta volt temploma. A jelenlegi templom mögött állt, de mivel vizes talajra épült le kellett bontani. Az új templom egy háromhajós, egytornyos, neo-román stílusú, 1904-ben épült Schiller János tervei alapján. Tornyában három harang található, amelyek Szent Anna és Szent Mihály tiszteletére szenteltek föl, a harmadik pedig egy lélekharang. A templom belső részét Prokop Péter festette. 1956-ra készült el teljes egészében. Szent Mihály arkangyal látható a szentély közepén, amint legyőzi a Sátánt, bal oldalon a Megtestesülés titka látható az Angyali üdvözlet, Jézus születése és az Utolsó vacsora. Jobb oldalon a Megváltás titka ábrázolása látható a keresztre feszítés, Ádám és Éva bűnbeesése, a kígyóval és egy kivont kardú angyallal ábrázolva, majd a Feltámadás és az Egyház születését láthatjuk. A főoltáron Szent Mihály szobra található, mellette Szent István és Szent László királyok szobrai állnak. A bal oldali mellékoltár Jézus Szent Szíve tiszteletére készült, Szent József és Szent Imre szobrok találhatóak rajta. Fölötte Szűz Mária ábrázolása a Világ királynőjeként, amint lábával széttapossa a kígyó fejét, hegykői falurészlet között ábrázolva. Jobb oldali mellékoltár a lourdes-i Szűz Mária oltára, mellette Szent Joachim és Szent Anna szobrai találhatóak meg. A templom színes ablaküvegjeit 1958-ban Árkayné Sztehló Lili készítette, magyar szenteket és boldogokat ábrázolnak. Az orgona 1927-ben készült, Fittler Sándor munkája. 1980-ban került átépítésre Szakács István által. 2004-ben újították föl a templomot. Rasztiszláv morva fejedelem Rasztiszláv a Nagymorávia második ismert uralkodója volt 846 - 870 között. Ő hívta az első hittérítőket országába. Rasztiszlávot 1994-ben a cseh és szlovák Ortodox Egyház szentté avatta. Élete Nagybátyja, I. Mojmír 833 körül elűzte Pribina nyitrai fejedelmet és helyette Rasztiszlávot tette Nyitra fejedelmévé. Amikor Mojmír függetlenedni próbált a Keleti Frank Királyságtól, akkor II. Német Lajos sereggel vonult Mojmír ellen 846-ban és Rasztiszlávot tette morva fejedelemmé. Rasztiszláv is függetleníteni akarta magát a frankoktól, amiért Lajos megtámadta országát, ő azonban ekkor visszaverte a frankokat. A sikeren felbuzdulva egyházát függetleníteni akarta a frank egyháztól. Ennek érdekében I. Miklós pápához fordult, aki azonban elutasította, mivel nem akarta megzavarni a formálódó frank–bolgár szövetséget, amelyik sakkban tarthatta volna a morvákat, másrészt az éppen megtérni bolgárokat szerette volna a pápa a római egyházhoz kötni. A hadiszerencse is megfordult, ezért Rasztiszláv 858-ban békét kötött, újra frank függésbe helyezve magát. 861-ben Német Lajos ellen fellázadt fia, Karlmann, aki mellé Rasztiszláv is odaállt. Megtámadta a frankokhoz tartozó Pannoniai grófságot, Pribina területét. A hadjárat elleni védekezés során Pribina életét vesztette. 862-ben Rasztiszláv szövetségeseiként a magyarok is megütköztek a frankokkal. Rasztiszláv elhatározta, hogy független szláv egyházat alapít, szláv anyanyelvű istentisztelettel. Ennek érdekében III. Mikhaél bizánci császárhoz fordult 863-ban, aki egy testvérpárt, Cirillt és Metódot küldte a morvákhoz, akik megnyerték a pápa beleegyezését is az önálló szláv egyház felállításához. Közben azonban Lajos békét kötött fiával, Karlmann-nal, és szövetséget kötött Tullban I. Borisz bolgár kánnal, aki viszont a bizánciaktól független bolgár egyházat szeretett volna felállítani. Lajos és Borisz közösen támadtak Rasztiszlávra, aki Dowina (Dévény?) várában sikerrel védekezett, végül 864-ben mégis kénytelen volt békét kötni. Ekkor Rasztiszláv újra Rómától várta a morváknak a frank egyháztól való függetlenedését, amiért Cirill és Metód kényelmetlen helyzetbe kerültek. Ezért 867-ben Rómába mentek, de eközben Miklós pápa éppen meghalt. Ekkor még éppen sikeresnek tűnt Róma bolgár térítési kísérlete, ezért II. Adorján pápa szívesen engedett a görög térítők és Rasztiszláv kérésének, amivel elfordult a frank (bajor) udvartól. Cirill és Metód Róma szolgálatába állt, annál is inkább, mert 867 végén Bizáncban pártfogójuk, Phótiosz konstantinápolyi pátriárka megbukott, helyére az új császár I. Baszileiosz újra az elődje által leváltott Ignatioszt ültette. A görög térítőknek a megegyezés szerint a görög helyett a latin rítust kellett használniuk, de – azontúl, hogy a crédót és az evangéliumokat előbb latinul kellett felolvasniuk – használhatták a szláv nyelvet. 869-ben Német Lajos fia, Vastag Károly ment sereggel Rasztiszláv ellen, hogy helyette unokaöccsét, I. Szvatoplukot segítse a trónra, de nem tudta bevenni a várát. Szvatopluk azonban így is uralkodni kezdett 870-től Karlmann védnöksége alatt. Rasztiszláv foglyul esett és Lajos király Regensburgban hűtlenségért halálra ítélte. Az ítéletet végül kegyelemből megvakíttatásra változtatta, amit végre is hajtottak, majd kolostorba zárták, ahol még ugyanabban az évben meghalt. Csillámpala A csillámpala a kristályos palák közé tartozó mezometamorf kőzet. Alapvető jellemzője, hogy a csillámok mennyisége meghaladja az 50%-ot, illetve sok kvarcot tartalmaz. Emellett muszkovit és biotit a legfontosabb alkotórészei. Lehetséges elegyrészei még kevés földpát (maximum 20%), gránát, disztén, sztaurolit, turmalin. Általában elegyrészei elkülönülnek, rétegeket alkotnak a kőzetben. A pala a csillámos réteglapok mentén válik el, ezért megjelenésében a csillám domináló. Csak haránttörések felületén ismerhetők fel a kvarcrétegek. Fajtáit a csillámok típusa szerint különböztetik meg. Képződése általában agyagos üledékekre vezethető vissza, de változatos kiinduló anyagok vezetnek a metamorfózis után csillámpalához. Magyarország területén felszínen vagy felszínközelben csak a központi-alpi egység területén, a Soproni-hegységben és a Kőszegi-hegységben található. A felszín alatt nagy mélységekben szinte mindenhol megtalálható, így az alföldi mélyfúrásokból is ismert. A négy páncélos és a kutya A négy páncélos és a kutya (Czterej pancerni i pies), egy fekete-fehér lengyel televíziós sorozat. A Janusz Przymanowski könyvéből 1966 és 1970 között forgatott sorozat három évada (összesen huszonegy), 55 perces epizódból állt. A széria a második világháború során, 1942 és 1945 között játszódik, az Első Lengyel Hadsereg T–34-es harckocsija legénységének kalandjait követi. Bár a könyv és a televíziós sorozat tartalmaz némi szovjet propagandát, a más háborús filmekben megszokottnál jóval kisebb mennyiségben; ezért is válhatott kultikussá Lengyelországban, a Szovjetunióban és a keleti blokk más államaiban. Szereplők Franciszek Pieczka (Gustlik Jelen) magyar hangja: Csurka László Janusz Gajos (Janek Kos) magyar hangja: Fodor Tamás Roman Wilhelmi (Olgierd) magyar hangja: Láng József Wieslaw Golas (Tomek Czeresniak) magyar hangja: Bujtor István Wlodzimierz Press (Grigorij Saakaszwili) magyar hangja: Madaras József Gömböc , a német juhászkutya Epizódok 1. évad Öröm és Bánat Elérkezik a várva várt pillanat: Janek csapata a frontra megy. Az első tűzpróbából győztesen kerülnek ki, s akkor is megállják a helyüket, amikor rejtőzködő, csapdát állító németekkel hozza össze őket a sors. Keresztutak A fiúk (Grigorij, Janek és Gustlik) kikerülnek a kórházból és északnak indulnak, hogy megkeressék a csapattestüket, és újra harcba szállhassanak Olgierd oldalán. A tenger Utuk során megtalálják „Piros”t („RUDY”t) a csatamezőn, egy a motort védő páncélzaton tátongó lyukkal. Vele esett el imádott Parancsnokuk Olgried. A fiúkhoz szóló utolsó levelében meghagyta a végakaratát: „Piros”nak el kell érnie a tengert. A legmodernebb technikájú tank ajánlatára fittyet hányva, új motort rendelnek és megpróbálják megjavítani, az erre nem alkalmas időben. Ha sikerül, irány a csata! Irány a tenger! 2. évad Kísértetek A Kastélyban Ebben az epizódban egy német falu kastélyát foglalják el. Ahol német ejtőernyősök rejtőzködnek. Presbitérium (szentély) A presbitérium (latinul: presbyterium) a keresztény templomoknak az a része (szentély), ami az oltár és a papság számára van fenntartva. Már az ókeresztény bazilikákban jelen volt, a templomépület keleti részén alakították ki, középen a főpap széke állt, melyet félkörben vettek körül a többi pap székei. A legrégebbi templomokban alacsony falak választották el a templom többi részétől, a reneszánsz idején kis oszlopok és pilaszterek. Időnként megemelt, lépcsőn érhető el és korlát veszi körül. 1974-es fedett pályás atlétikai Európa-bajnokság Az 1974-es fedett pályás atlétikai Európa-bajnokságot Göteborgban, Svédországban rendezték március 9. és március 10. között. Ez volt az 5. fedett pályás Eb. A férfiaknál 12, a nőknél 9 versenyszám volt. Major István magasugrásban, Zsinka András 800 méteres síkfutásban ezüstérmes lett. A magyar sportolók eredményei Magyarország az Európa-bajnokságon 7 sportolóval képviseltette magát. Éremtáblázat (A táblázatban Magyarország és a rendező nemzet eltérő háttérszínnel kiemelve.) Érmesek WR – világrekord CR – Európa-bajnoki rekord AR – kontinens rekord NR – országos rekord PB – egyéni rekord WL – az adott évben aktuálisan a világ legjobb eredménye SB – az adott évben aktuálisan az egyéni legjobb eredmény Kákófalva Kákófalva (Grădinari), település Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében. Fekvése Oravicabányától északnyugatra, Gerőc és Nagytikvány közt fekvő település. Története Kákófalva nevét 1723-1725 között említette először oklevél Kákova néven. 1808-ban Kakova (Nagy-), Gross-Kakowa, 1851-ben, 1888-ban Kákova, 1913-ban Kákófalva néven írták. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: "Kákova, Krassó vármegyében, 32 katholikus, 1568 óhitű lakossal, s anyatemplommal, postatisztséggel és váltással Kudricz (Temeskutas) és Oravicza között a verseczi országútban." 1910-ben 1972 lakosából 40 magyar, 152 német, 1762 román volt. Ebből 177 római katolikus, 38 görögkatolikus, 1733 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Krassó-Szörény vármegye Oravicabányai járásához tartozott. Nevezetességek 1731-ben épített torony a „Dealul Cuca” nevű helyen; a romániai műemlékek jegyzékében a CS-II-m-B-11120 sorszámon szerepel. 18. századi Török híd, más néven Mária Terézia-híd, amely Kákófalvát Gerőccel köti össze (CS-II-m-B-11121). Kákovai meteorit - 1858 . május 19-én itt hullott le a Kákováról elnevezett meteorit. 1645 az irodalomban Az 1645. év az irodalomban. Események 1645–1646-ban Zrínyi Miklós megírja nagy eposzát, a Szigeti veszedelmet (eredeti címén: Obsidio Szigetianá t). Műve először 1651 -ben jelenik meg. Publikációk Geleji Katona István : Titkok titka és benne a Magyar Grammatikatska (Gyulafehérvár). Születések augusztus 16. La Bruyère francia író, esszéíró, moralista († 1696 ) 1645 körül – Felvinczi György magyar színműíró († 1716 ) Quicksilver Messenger Service A Quicksilver Messenger Service amerikai pszichedelikus/acid rock együttes. Jelenleg két taggal rendelkeznek: Gary Duncannel és David Freiberggel. 1965-ben alakultak meg a kaliforniai San Franciscóban. Nagy sikereket értek el hazájukban, megalakulásuk városában, San Franciscóban pedig kultikus státuszú zenekarrá lépte elő. Nem lettek annyira népszerűek, mint a Grateful Dead vagy a Jefferson Airplane, de mégis népszerű együttesnek számítanak. Dalaik során dzsesszes, klasszikus zenei és népzenei (folk) elemek is megjelennek. Karrierjük alatt 7 nagylemezt jelentettek meg. Rajongóik által csak „Quicksilver” néven ismertek. 1979-ben feloszlottak, ám 2006 óta megint együtt vannak. Eredetileg több zenész is megfordult a QMS-ben, de az új felállás (2006) óta főleg Duncanből és Freibergből áll a zenekar, viszont háttér-zenészeket használtak. 2006 óta Gary Duncan's Quicksilver néven is tevékenykedtek, ezen a néven hat stúdióalbumot dobtak piacra. Diszkográfia Quicksilver Messenger Service (1968) Shady Grove (1969) Just for Love (1970) What About Me (1970) Quicksilver (1971) Comin' Thru (1972) Solid Silver (1975) Peace by Piece (1986) Shape Shifter Vols. 1 and 2 (1996) Three in the Side (1998) Shapeshifter Vols. 3 and 4 (2006) Strange Trim (2006) Six String Voodoo (2008) Forrás Discogs https://www.allmusic.com/artist/quicksilver-messenger-service-mn0000317417 https://www.rollingstone.com/music/artists/quicksilver-messenger-service/biography https://rateyourmusic.com/artist/quicksilver_messenger_service https://www.billboard.com/music/quicksilver-messenger-service https://genius.com/artists/Quicksilver-messenger-service https://www.udiscovermusic.com/artists/quicksilver-messenger-service/ Pap János Dezső Pap János Dezső (Szeged, 1843. szeptember 27. – Szeged, 1917. június 4.) kegyesrendi kormánysegéd, főgimnáziumi tanár. Élete Pap István és Laskovics Erzsébet fia. Középiskolai tanulmányait szülőföldjén kezdette, Kecskeméten folytatta és Kolozsvárt végezte be. 1859. szeptember 20-án lépett a rendbe és a próbaévet Vácon töltötte, majd tanulmányainak kiegészítése végett Kecskemétre küldték, ahol lelkesebb rendtársaival irodalmi kört alakított, mely munkálkodásáról a hetenként megjelent Kikelet gyöngyei című írott lapban számolt be. 1862-ben Máramarosszigetre rendelték gimnáziumi tanárnak, mely állásában három évet töltött és ezen idő alatt a megyét többszörösen beutazta növény- és ásványtani tanulmányok céljából. 1864. április 4-én tett szerzetesi fogadalmat, 1865-ben Sátoraljaújhelyre került, itt is három évet töltött. 1867. április 22-én Bartakovics Béla egri érsek áldozópappá szentelte és a kolozsvári főgimnáziumhoz helyezték át, ahol 1868-tól a természetrajzra adta magát és e szakból 1870. december 23-án Pesten tanárvizsgálatot tett; ugyanezen évben elnyervén a pesti főgimnázium természetrajzi tanszékét, a tanítás mellett Margó Tivadar és Jurányi Lajos egyetemi tanárok előadásait is hallgatta. Budapestről 1877-ben Szegedre helyezték át, ahol 1879-ben az árvíz következtében a 12 osztályú túlnépes főgimnázium nyolc osztályra szállott alá; ekkor öt más társával együtt neki is távoznia kellett szülőföldjéről. Elöljárói akkor a nagykanizsai főgimnázium igazgatásával bízták meg. Rendfőnöke meghallgatta óhajtását és 1885-ben visszahelyezte Szegedre, ahol mint a társház főnöke és a kegyesrend kormányának egyik választott tagja 1898-ig működött, amikor is a tanítástól fölmentetvén, a rend központi pénztárának vezetésére Budapestre rendeltetett. 1913-ben vonult nyugdíjba, ezután halálig Szegeden élt nyugdíjasként. A szegedi Dugonics Társaság alapító, a Királyi Magyar Természettudományi Társaság és a budapesti matematikai és fizikai társaság rendes tagja és a szegedi ipartársulat tiszteletbeli tagja volt. Írásai Költeményeket írt az Ibolyába, a Szegedi s a Baross-Emléklapokba, XIII. Leó pápa jubileumára 1887., valamint a Kucserik-féle Emléklapokba, 1878.; tárca- és neveléstani cikkeket közölt a Zempléni Hiradóban (1865-66.), a Tanodai Lapokban (1867.); gazdasági dolgozatokat írt a Magyar Gazdába (1871.), természetrajziakat 1870-79-ig mint főmunkatárs a Természetbe és a Délmagyarországi Természettudományi Társulat Közlönyébe (1881.). Írt az Országos Tanáregylet Közlönyébe (1875.), a Szegedi Naplóba (1878. és 1885.), a Zalába (1882.), a Szegedi Hiradóba (1883.), valamint a szegedi Dugonics-Társaság Évkönyveibe (1895. Élődiség, 1898); czikkei a Természetben (1870. A madarak szellemi tehetsége és ösztöne, 1871. A rovarok fegyverei, Az arany ponty, A madarak szaporodása, A darázsfészkek, 1872. A tenger szárnyasai, A vizek élete, A virágtalan növények szereplése a természetben és háztartásban, 1873. A hártyaröpűek, A téli alvók, Növényfejedelmek, rajzzal, 1874. A sarkvidéki szárnyasok, A liliomok, Növénybarátok, A nádasok lakói, A boróka és cyprus, 1875. A mocsárlakók) sat.; a budapesti kegyestanítórendi főgymnasium Értesítőjében (1871. Élődiség a természetben, 1876. A rovarrendszer vázlatos története); a szegedi róm. kath. főgymansium Értesítőjében (1878. Szeged város birtokterületének földtani és talajviszonyai); a nagykanizsai róm. kathol. főgymnasium Értesítőjében (1880. Nagykanizsai gymnasium és a kegyestanítórendi ház vázlatos története, 1884. Néhány állat és növény szereplése a magyar mythologiában és költészetben); a szegedi kegyesrendi főgymnasium Értesítőjében (1893. Képek Szeged város birtokterületének növényvilágából). Költeményeket közölt még a Magyar Államban (1875. decz. Szabó István hellenista 50 éves írói jubileumára, 1876., 1883.), a Zalai Tanügyben (1882.), a Szegedi Hiradóban (1883.), a Magyar Szemlében (1889.), a Veszprémi Közlönyben (1884-1893.) és a Mária Naptárban (1881., 1883.). Munkái Pap-Mihálka, Állattan alapvonalai. Átdolgozta. Pest, 1873. (4. kiadás. 128 fametszettel). Természetrajz elemei. A középtanodák alsó osztályainak használatára. Budapest, 1873. Három rész (I. Állattan, II. és III. Növénytan. Ásványtan. I. 2. átnézett és módosított k. 1875., 3. átnézett k. 1877., 4. k. 1880., 7. k. 1890., 8. k. 1893., átdolg. Vangel Jenő, 9. k. 1894., 10. jav. k. átdolg. Vaszkó György 1900., 11. k. 1902. II. 2. átn. és módosított k. 1876., 4. k. 1882., 5. k. 1886., 7. k. 1890., 8. k. 1893. átdolg. Vangel Jenő, 10. k. 1896., 11. k. átdolg. Vaszkó György 1900., 12. k. 1902. III. 2. átn. és módosított k. 1876., 4. k. 1882., 5. k. 1886., 7. k. 1890. 8. k. 1893. átdolg. Vangel Jenő. 10. kiad. átdolg. Vaszkó Jenő, 1902. U. ott. Számos ábrával.). Az ásványok természetrajza. A középtanodák felső osztályainak használatára. U. ott, 1874. Számos fametszvénynyel. A növények természetrajza. A középtanodák felső osztályainak használatára. U. ott, 1875. Az állatok természetrajza. A középtanodák felső osztályainak használatára, számos fametszvénynyel. U. ott, 1875. A madarak természetrajza képekben. Schubert G. H.-tól. A 6. kiadás szövegének tekintetbe vételével írta. U. ott, 1875. Az emlősállatok. Szöveg a Schubert Állatképekhez. U. ott, 1876. A madarak. Szöveg a Schubert Állatképekhez. U. ott, 1877. Hüllők, kétéltűek, halak, puhányok, rovarok, férgek és a sugárállatok természetrajza. Schubert G. H.-tól. Szövegét a 9. kiadás tekintetbe vételével írta. U. ott, 1877. Az állatok szaporodása és fejlődése. U. ott, 1877. Emlékhangok nagys. és főt. dr. Tóth Ker. János áldozársága félszázados örömünnepére, a szegedi k. tanítórendi társház. Szeged, 1878. Kucserik Sándor tiszteletére. Kecskemét, 1878. (Költ.). Emlékhangok Nagymélt. és főt. dr. Kovács Zsigmond úrnak, Veszprém egyházmegye püspökének első főpásztori látogatása alkalmára ajánlja a nagykanizsai kegyes tanítórendi társház. Nagy-Kanizsa, 1880. Az ásványtan és földtan elemei. A középtanodák IV. osztálya számára. Számos magyarázó rajzzal. Bpest, 1880. Örömdal Rudolf trónörökös házassága alkalmára. U. ott, 1881. Prolog. A szegedi iparcsarnok megnyitására. Szeged, 1881. A növénytan elemei. A középtanodák V. oszt. számára. Számos magyarázó rajzzal. Bpest, 1881. Az állattan elemei. A középtanodák VI. oszt. számára. Számos fametszvénynyel. U. ott, 1882. Tamás családja. Alföldi kép. Népies költői elbeszélés négy énekben. Nagy-Kanizsa, 1883. A piaristák Szegeden (1720-1886.) A régi és uj főgymnasium rajzával. Szeged, 1886. Háladal Szegednek. A szegedi piaristáknak új lakházukba költözésök emlékére. U. ott, 1887. Örömdal Bonnaz Sándor csanádi püspök főpásztori jubileumára. U. ott, 1887. Örömdal Kalmár Endre kegyesrendi tartományfőnökké választása emlékére. Bpest, 1888. és 1892. Örömdal Budaváry Kal. József kegyesrendi pap áldozópapsága 50 éves örömünnepére. U. ott, 1890. Örömdal Dessewffy Sándor csanádi püspök főpásztori beiktatása emlékére. Temesvár, 1890. Emléklapok Magyar Gábor szegedi főgymn. igazgató születése 50-ik évfordulója alkalmából. Szeged 1892. Képes természetrajz. Állat-, növény- és ásványország. Az ifjúságnak és a nagyközönségnek. U. ott, 1897. Álnevei és jegye Szegedi, Alföldi, Clio és -p. (Zempléni Hiradó 1865., Természet 1871. Zala 1882. és Veszprémi Közlöny 1885.). 4 (Spyair-album) A 4 a Spyair japán rockegyüttes negyedik stúdióalbuma, amely 2015. november 15-én jelent meg Japánban a Sony Music Associated Records kiadó gondozásában. A lemezt Európában a JPU Records jelentette meg 2016. április 15-én. A kiadvány a hatodik helyen mutatkozott be az Oricon eladási listáján, melyen összesen tíz hetet töltött el. Számlista Az összes dalszöveg szerzője Momiken, az összes szám szerzője UZ. Az Antarktisz jege Az Antarktisz felületének 95%-át jég borítja, sőt túlnő a partjain is. A tenger felől nézve a legtöbb helyen 20-40 méteres jégfalak határolják a kontinenst, de nem mindig lehet tudni, hogy a jég alatt valóban szárazföld van, vagy csak az előrenyúló jégnyelv látszik. A Déli-sarkvidék jege kétféle, származása szerint. Egyik fajtája a szárazföldi vagy belföldi jég, ami édesvizet tartalmaz. Ez atmoszferikus eredetű, ami valamikor hó formájában hullott a kontinensre, majd kemény jéggé alakult. A másik fajta sós jég, mert a tenger vizéből keletkezett. Ezt nevezik parti jégnek. Szárazföldi jég Az Antarktisz belsejében található jég hóból származik, emiatt réteges szerkezetű. Az egyenetlen domborzat miatt a vastagága is eltérő. A legvastagabb jégtömegek a szerkezeti mélyedéseket temették el. A Byrd-medencében 4 km-t is meghaladó jégvastagságot mértek. Kelet-Antarktiszt is összefüggő jégmező borítja, a Vosztok kutatóállomás alatt 3700 méter a jég vastagsága, a Megközelíthetetlenség Pólusán pedig 2957 méter. A jég átlagos vastagsága megközelítőleg 2000-2200 méter. Az antarktiszi jég térfogatát kb. 29 millió km³-re becsülik. Összehasonlításképpen Grönlandon csupán 2,6 millió km³ jég van, az Alpokban pedig az összes gleccser össztömege 290 km³. Az Antarktiszi jégmező kiterjedése kb. 13,3 millió km², míg az Északi-sarkot, a környező szigetvilágot és kontinensperemeket együttvéve is csupán 2,1 millió km²-nyi jég borítja. A jég alól itt-ott előbukkan egy-egy eltemetett hegység csúcsa. Ezeket a magányos sziklaormokat az inuit nyelvből származó szóval nunataknak nevezik. A belföldi jégnek két fő formája van, a gleccser és a jégtakaró. Gleccser A gleccser vagy jégár magas hegységekből ereszkedik le egy maga vágta völgyben. Nagy esésű, zuhatagos, megfagyott folyóhoz hasonlítható. Ilyen gleccserek elsősorban a Transz-Antarktikus-hegység gleccserei, amik Kelet-Antarktisz felől ereszkednek le a Ross-selfjégre és a Ross-tengerbe. Közülük a Beardmore-gleccser nagyobb, mint az Északi-félteke legnagyobb gleccsere, az alaszkai Malaspina, ami 120 km hosszú. De maga a Beardmore is csak egyike a sok 100-200 km hosszú antarktiszi jégárnak. Ezek a gleccserek nemcsak a hegyekből, de az egész kontinens pereméről is aláereszkednek, minden irányban. Antarktisz és így az egész Föld legnagyobb gleccsere a Lambert-gleccser, ami a Prince Charles-hegység és az Amerikai-magasföld között "folyik". Hossza legalább 400 km, de a mellékágai is 100-200 km hosszúak. A gleccsert ausztrál repülősök fedezték fel 1956-57-ben. A gleccsereknek több típusa van, és ezek többsége az Antarktiszon is előfordul. A legjellemzőbb az áttörő gleccser, ami a belső jégfelhalmozódásokból származik, és szinte átcsordul a hegyek peremén. Ebbe a csoportba tartozik a Scott-, Amundsen-, Shackleton-, Beardmore- és Nimrod-gleccser. A függőgleccserek a meredek hegylejtőkön fordulnak elő, szinte lógnak a sziklákon. A holtjég elszigetelődött maradványa egy hajdanvolt gleccsernek. A hegylábi vagy piedmont-gleccserek a hegység előtti lapos területeken keletkeznek a hegyekből érkező gleccserek összenövéseként, ilyenek főként a Ross-tenger nyugati partján találhatóak, például a Wilson-gleccser. A gleccserek egyre csúsznak a tenger felé, sebességük elérheti a napi több métert is. Hess mérése szerint a Beardmore-gleccser naponta 5 métert mozog, egy év alatt tehát ez a jégár 2 kilométernyi utat tesz meg. Jégtakarók A jégtakarók a lapos térségeket borítják, akár 4000 métert is meghaladó vastagságban. A legnagyobb összefüggő jégtakaró a Kelet-Antarktiszt fedő, ami alól csak az elvékonyodott peremeken bukkannak elő a nunatakok. Ez a jégtakaró akkora, hogy befedhetné egész Európát. A jégtakarók sem mozdulatlanok, hanem lassan csúsznak a kontinentális kőzettalapzaton a tenger felé, de a domborzattól függően vannak más irányba, befelé irányuló mozgások is. A jégtakarók mozgásának a sebessége jóval kisebb a gleccserénél. A Gauss-hegy közelében a jégtakaró naponta 40 centiméterrel halad előre, míg a jégárak akár több métert is mozoghatnak egy nap alatt. A Wilkes-föld partjain a jégtakaróban belső gleccserek alakultak ki, amik egy viszonylag keskeny sávban gyorsabban mozognak, és nyelv alakban végződnek. Eddig még nem sikerült tisztázni, mi okozza a jégtakaró-gleccserek kialakulását. A gleccserek és a jégtakarók egyben a kontinens fő közlekedési útvonalai is, bár igen veszélyes útvonalak. Főleg a gleccsereken való mászás okoz nehézséget, mivel ahol megnő a meder esése, ott a jégáron haránttörések keletkeznek. Ezek a gleccserszakadékok gyakran friss szélfútta hóval vannak betakarva, így észrevehetetlenné válnak. Sokan életüket vesztették már bennük. A jégtakaró felszíne nem egyenletes. A keményebb felületeken a szél hatására hódűnék keletkeznek, amiket szasztrugáknak neveznek (orosz szó). A hosszú, elnyúló, párhuzamos sáncokat alkotó szasztrugák magassága 1-2 méter. Kelet-Antarktiszon a parttól 150-300 km távolságban a legfejlettebbek. Ahogy haladunk a kontinens belseje felé, úgy csökken a magasságuk, a Vosztok kutatóállomás térségében, ami 1400 km-re van a parttól, a magasságuk mindössze 30-40 centiméter. A jégtakaró felső részében a jég hőmérséklete nagyjából azonos a levegő középhőmérsékletével, évszakos ingadozásokat 12-15 méteres mélységig figyeltek meg. Ettől mélyebben a jég hőmérséklete előbb csökken, majd nőni kezd. A Mirnij kutatóállomáson a jég felszíne éves átlagban -12 °C, 170 m mélyen -14,4 °C, egy 352 méteres fúrás során -9,6 °C-ot mértek. Úgy feltételezik, hogy a jégtakaró legalsó részén a jég hőmérséklete az adott nyomásviszonyok mellett már közel van az olvadásponthoz, de ezt az elképzelést a vizsgálatok csak részben igazolták. A parttól 700 km-re lévő Byrd kutatóállomáson a felszíni jég hőmérséklete -28 °C, míg 300 méter mélyen -28,5 °C. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a jég átlagos vastagsága 2000-2200 méter. Selfjég A gleccserek és a jégtakarók a mozgásuk során nem állnak meg a tengerparton, hanem folytatják a mozgásukat a tenger alatti kontinentális alapzaton, a selfen is. Kiszorítják onnan a tenger vizét, és ezzel mondhatni megnövelik a kontinens méretét. Ezért sem lehet pontosan ismerni a szárazföld nagyságát, mert a jégmezők miatt nem lehet tudni, hol van a kőzettömeg és a víz tengerszintbeli vonala. A jégtakaró kiterjedése is változó, hol mélyebben nyomul előre a selfen, hol kevésbé. Az ilyen kontinentális alapzaton elhelyezkedő jeget hívjuk selfjégnek. A selfre kifutó jégtakarók és gleccserek a parttól távolodva a kontinentális talapzattól is elválnak, így a nagyobb selfjegek már a tenger felszínén úsznak. Különösen a Wilkes-föld partvidékére jellemző, hogy a selfjegek olykor 100 kilométert is meghaladóan benyúlnak a tengerbe, és látszólagos félszigetet alkotnak (pl. Dibble-, May-, Dalton-tengeri gleccsernyelvek) A legnagyobb selfjegek a kontinens tekintélyesebb öbleiben alakultak ki. A legnagyobb a Ross-selfjég, kiterjedése kb. 500 ezer km². Ez egy egyenletes jégsíkság, aminek a magassága csak 50-70 méter. a tengerre néző jégfal 800 km hosszú és 20-50 méter magas. Néhány "dudor" akad csak rajta, amit az alapkőzet felmagasodása okoz. Ilyen a Roosevelt-sziget, aminek az alapkőzete 240 méter magas és ezen még mintegy 750 méter jég található. Ez és a többi sziget az oka annak, hogy a Ross-selfjég helyhez kötött, így az állandóan kitölti a medencét. Természetesen a Ross-selfjég is mozog, évente mintegy 400-500 méter sebességgel, amire további bizonyíték a Little America állomások esete. 1929-30-ban a Byrd-expedíció a Ross-selfjégen állította fel bázisát, amit Little Americának neveztek el. Ezt a következő évben eltemette a hó, így az újabb állomásokat e fölé építették, 1934-ben a Little America II-t, 1939-ben a III-at, 1954-ben a IV-et. Ez idő alatt a selfjégről hatalmas táblák váltak le, és a jég mozgása miatt az állomások egyre közelebb kerültek a tengerhez. Ezért az 1957-es nemzetközi geofizikai év alkalmából az V. állomást már a parttól 60 kilométerrel távolabb rendezték be. Épp idejében, mert egy hatalmas repedés éppen a régi állomások helyén szakította ketté a jeget. Az ekkor levált és elúszott jéghegyet 1963-ban a partoktól 500 kilométerre látták a Ross-tengerben. A tetejéből antennák álltak ki, oldalában pedig kettévágott lakószobák látszottak. Jéghegyek A jéghegyek a selfjég pusztulásával jönnek létre. A selfjég pusztulása két tényező miatt történik meg. Az egyik, hogy a melegebb tengervíz felolvasztja az alsóbb részét, azonban ezt a hatást ellensúlyozza, hogy a felszínén a friss hóból újabb és újabb rétegek rakódnak rá. A másik tényező a feldarabolódás és a meleg tengerekre való elszállítódás. A szárazföldi jég még a parton feltöredezik, ha meredek partokról ereszkedik le a tengerre. Ahogy a jég a tengerbe ér, a víz felhajtóereje a kezdeti törések mentén végleg letöri a gleccsernyelv egy-egy nagyobb tömbjét. Ezt a folyamatot hívják a gleccser borjadzásának, az eredménye pedig a tengeren úszó jéghegy. Egy gleccsernyelvből évente akár több szabálytalan alakú jéghegy is születhet. A selfjegek feldarabolódása, amik több száz kilométeres, egyenletes jégmezők, azonban már nem magyarázható így. Ezekre több különféle irányú hatás hat, és ez darabolja fel őket. Szerepet játszhat továbbá a tenger szintbeli mozgása, azaz az apály és a dagály váltakozásai, és esetenként a talpazat szeizmikus jelenségeivel összefüggő szökőár. A selfjégmezőkből olykor 100 kilométernél is hosszabb, azaz Balaton-méretű darabok is leszakadhatnak. Az ilyen tábla-jéghegyek az Északi-sarkvidéken nem léteznek, csak az Antarktiszon. A tábla-jéghegyek felülete kezdetben lapos, és akár több száz, sőt néha több ezer négyzetkilométer is lehet a kiterjedésük. Függőleges falaik 20-40 méterre emelkednek ki a vízből, de ez csak a jéghegy teljes tömegének csak egyhatoda-egykilencede. Ez az érték azért eltérő egyes jéghegyek esetében, mert a jéghegy nem csak tiszta vízből áll, hanem meghatározhatatlan mennyiségű különféle kőzetanyag is van benne, amit a szárazföldi mozgása során szedett fel. A sűrűségük is eltérő, származásuktól és keletkezésüktől függően több-kevesebb levegőt is tartalmaznak, főleg a felső részeikben. Középértéknek elfogadható, hogy a jéghegyek tömege 10-20%-kal könnyebb a tengerek vizénél, így egy közepes vastagságú tábla-jéghegy víz alatti része 150-200 méter hosszú. Gyakran előfordul, hogy a leszakadt jéghegy fennakad a self egyik sziklazátonyán. Az ilyen jéghegyet hívják fürdőző jéghegynek. Akár több évig is fürödhet egy helyben, belefagyva a környezetébe mindaddig, amíg a talpa annyira le nem olvad, hogy el tudjon úszni. Az Antarktiszt körbevevő tengerek áramlásaiba került jéghegyek útjuk során akár többször is megkerülhetik a kontinenst, de melegebb tájakra is elúszhatnak, míg végleg fel nem olvadnak. A jéghegy tömegét egyaránt apasztja a Nap sugárzása, az eső és a hullámverés. Az olvadás és a feldarabolódás során a jéghegyek alakja jelentősen megváltozik. Az eső mély völgyeket vág beléjük, a hullámok az oldalukat fogyasztják le, így távolból sokszor úgy tűnhet, hogy jéghegyek egy csoportja úszik a vízen, pedig az csak egyetlen óriási tábla-jéghegy, aminek a csúcsai szigetként állnak ki a vízből. A hajósok jól ismerik ezt az igen veszélyes jéghegy-formát, és a szárazdokk-jéghegy nevet adták neki. Parti jég A tenger sós vízéből is képződik jég. A sós víz alacsonyabb hőmérsékleten (kb. -1,9 °C) fagy megy, és a víz hullámzó mozgása miatt a jég képződésének a feltételei is mások, mint a szárazföldi jég esetében, így a tengeri jegek formái is mások. A parti jég élettartama több év is lehet, ebből egy egyéves ciklus nagyjából a következőképpen zajlik: A tél kezdetén, márciusban és áprilisban indul meg a jégképződés a szabad vízfelületeken. A túlhűlt vízből jégkristályok válnak ki, és a tenger felszínén egy laza réteget alkotnak, ami vízzel át van itatva. Ezt nevezik kásajégnek. Ez egy rövid ideig tartó jelenség, mert a jégszemek fokozatosan rögös darabokká állnak össze, ezt a formát hívják rögös jégnek. A rögökből 0,5-2 méter átmérőjű jégtáblák keletkeznek, ami folyamatosan egymáshoz ütődnek és lassan körbeforognak, így a formájuk általában kör vagy ovális alakú. Éppen az alakjuk miatt kapták a palacsinta- vagy fánkjég elnevezést. Az összeverődésük során a peremeik a jégzúzaléktól felmagasodnak. A valódi palacsintajég mindig frissen befagyó tengervízből keletkezik. A hamis palacsintajegek azonban nyár elején, a korábbi évekből származó, összetöredező jégmezőből is létrejöhetnek, aminek a darabjait a szél egymáshoz veri. A palacsintajegek legnagyobb átmérője 4-5 méter. Tovább már nem nőhetnek, hanem ahogy fokozódik a hideg, összefagynak, és kialakul a parti jégmező. Ebbe már belefagynak a előző évekből származó kisebb-nagyobb jégtáblák és az elakadt fürdőző jéghegyek is. A tél előrehaladtával az összefüggő jégmező szélessége egyre nő, és a kontinens partjai előtt 20-50 km-es sávot alkot. A jég vastagsága 1-2 méter kezdetben, de a tenger jégkristályai tovább növelik a vastagságát és a ráhulló hó is újabb rétegeket alkot. Nyáron, január és február hónapban éri a parti jégmezőt a legerősebb napsugárzás, ekkor a jégen hasadékok, repedések támadnak. Az erős szél több négyzetkilométernyi jégtáblát mozdít el a helyéről. A partoktól távolabb lévő jégmező még jobban feldarabolódik. Így keletkezik az a jég, amit pakkjégnek neveznek. A szakirodalom megkülönböztet továbbá flójeget (vagy röviden csak flót), ami kisebb jégtáblákból áll, és felülről nézve olyan, mint egy mozaik. A tengerészek könnyű flóról beszélnek, ha a jég vastagsága csak 30-60 cm, az ennél vastagabb a nehéz fló. A fló típusú jég azonban inkább az Északi-sarkvidékre jellemző, mert az antarktiszi jégtáblák sokkal nagyobbak és vastagabbak, így rájuk inkább a pakkjég illik. A pakkjégnek is vannak különféle formái. A pakkjég teljesen szabálytalan alakú jégtáblákból áll, amiket a szél egymásra csúsztathat, így 5-10 méter vastag torlódó jég is kialakulhat. A szorosan egymáshoz torlódva fekvő jeget hívják zárt pakkjégnek, míg a nyílt pakkjég esetében a táblák között szabad vízfelület is van. A pakkjég további sorsa a széljárástól függ. A kontinens belseje felől állandóan erős szél fúj. Ezek a szelek a táblákat kezdetben észak felé söprik, majd a nyugat felől fújó szelek északkelet-keleti irányba fújják őket. Így keletkezik az uszadékjég. A szél és a tengeráramlások ezt az uszadékjeget széles övezetben szétterítik az Antarktisz körül, ami nyáron 200-400 kilométeres gyűrűt alkot, de a téli kiterjedése elérheti a 800-1000 kilométert is. A parttól távolodva a jégtáblák megfogyatkoznak, majd elolvadnak. A jégborítottság mérésére egy tízfokozatú skálát használnak, ahol 0 a teljesen jégmentes tenger, 5-ös fokozatnál a tenger felszínének 50%-át borítja uszadék(pakk)jég. A 10-es fokozat a teljesen összeálló, egymáshoz torlódó jeget jelenti. A zárt pakkjégnek a közönséges hajók elakadnak, ezek áttöréséhez jégtörők kellenek. Ma a jégtörők munkáját repülőgépek is segítik, amik a magasból felderítik a jégmezők közötti csatornákat. Forrás Balázs Dénes : Ausztrália, Óceánia, Antarktisz . Gondolat Kiadó, Budapest, 1978. ISBN 963-280-677-8 Lissey Lissey település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 116 fő (2015). Lissey Bréhéville, Écurey-en-Verdunois, Peuvillers és Vittarville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Décsy Antal Décsy Antal (18. század – 1819 után) ügyvéd, jogtörténész. Élete és munkássága Miskolcon volt ügyvéd. Ő a szerzője a ruszinok történelméről szóló első magyar nyelvű nyomtatásban megjelent műnek (Az magyar oroszokrúl való igen rövid elmélkedés), amelyet egy máriapócsi búcsú hatására írt meg és Bacsinszky Andrásnak ajánlott. Décsy Antal már 1814-ben tiltakozott Molnár Ferenc jász-kun kapitány azon elmélete ellen, amelyet az 1788-ban megjelent füzetében állított, hogy a kürt akkor csorbult ki, mikor a vezér agyonütötte vele «Konrád császárt». Décsy még furcsább találgatáshoz folyamodott: szerinte a kürt valami moabita istenség áldozó edénye volt és Bizáncon át került Teodor császárné révén egy morvaországi keresztény templomba, onnan pedig a kunok dúlásakor Jászberénybe. Decsy moabita szertartásokat lát a kürt faragott képeiben is. Ezen ábrázolatok jelentőségéről azonban semmi megbízható tudomásunk nincs. Művei Replica polemico-diplomatico-legalis pro apostolicis constitutionibus et legibus divorum Stephani et Ladislai, regum Ungariae, contra Frid. Adolph. a Lampe in academia Ultrajectina prof. ord. data. Pestini, Budae et Cassoviae, 1784. Historia de ortu, progressu, fatis, mutationibus, reformationibus, ictis et legislatoribus jurisprudentiae hungaricae gentilis et ac christianae, in quantum ad processum judiciarum spectat. Pestini, 1785. Supplementa seu dissertationes historico-diplomatico-legales in historiam i. jurisprudentiae hungaricae gentilis ac christianae. Posonii et Pestini, 1793. Koronás magyarországi királynék az ő királyi jussokkal együtt. Pest, 1795. Az magyar oroszokrúl való igen rövid elmélkedés. Kassa, 1797. (Ism. Századok 1890. 571. l.) Online Fris és legujabb előadás a jászokról és kürtjökről és ennek értelméről vagyis magyarázatáról. Miskolcz, 1814. A jász, vagy-is ijász kürtön lévő metszésekről és azoknak értelmekről. U. ott, 1815–16. Két rész. (2. kiadás. U. ott. 1815–16.) Értekezése Elmélkedés a görögökről, ráczokról, macedoniai oláhokról, zsidókról s ezeknek kereskedésekről hazánkban. (Tudományos Gyűjtemény 1818. XI.) Kézirati munkái A Magyar Nemzeti Múzeumban: Csillagászati észrevételei (Miskolcz, 1802.); Dissertatio hist. dipéldául de occulto et incerto jure familiae Széchényianae in provinciam Csetnek Incl. Com. Gömör (1806.), Epistolica dissertatio de clariss. Petri Horváth commentatio de Cumanis et Jazygibus, Supplementa ad jurisprudentiam Hungariae scilicet de jurisconsultis illustrioribus Hungariae (1806), Dissertatio hist. dipéldául legalis de decimis regiis in Hungaria (Miskolcz, 1810.), A nagy orosz birodalomban uralkodó nagyherczegekről és czárokról magyar történetekkel elegyítve (Miskolcz, 1812.), Értekezés vegyes tárgyakról (1817–19.), Reflexiones super libello: Hist. et progressu fatis jurispr. Hung. Mulatságos elmélkedések az mostani üstökös csillagról, mely látszik az égen a mérték jegyben; ugyanott van két levele is Kovachich Márton Györgyhöz irva (1792. jún. 2. és 1793. nov. 1.) Salvinu Schembri Salvinu Schembri (1923. október 19. - 2008. december 15.) egykori máltai válogatott labdarúgó. Fia, Eric és unokája, André szintén máltai válogatott labdarúgók. Pályafutása Schembri 1943 és 1961 között máltai élvonalbeli csapatokban futballozott (Sliema Wanderers, Valletta FC, Ħamrun Spartans). A Valletta FC-vel kétszer bajnoki címet, míg a Sliema Wanderers csapatával háromszor bajnoki címet és kétszer máltai kupagyőzelmet ünnepelhetett. 1957 és 1958 között háromszor lépett pályára a máltai válogatottban és egy gólt szerzett. Sikerei, díjai Klub Valletta FC Máltai bajnokság Bajnok: 1945–46, 1947-48 Sliema Wanderers Máltai bajnokság Bajnok: 1953–54, 1955–56, 1956–57 Máltai kupa Győztes: 1955–56, 1958-59 236 Évszázadok: 2. század – 3. század – 4. század Évtizedek: 180-as évek – 190-es évek – 200-as évek – 210-es évek – 220-as évek – 230-as évek – 240-es évek – 250-es évek – 260-as évek – 270-es évek – 280-as évek Évek: 231 – 232 – 233 – 234 – 235 – 236 – 237 – 238 – 239 – 240 – 241 1996-os Australian Open Az 1996-os Australian Open az év első Grand Slam-tornája, az Australian Open 84. kiadása volt. január 15. és január 28. között rendezték meg Melbourne-ben. A férfiaknál a német Boris Becker, nőknél az amerikai Szeles Mónika nyert. Döntők Férfi egyes Boris Becker - Michael Chang, 6-2, 6-4, 2-6, 6-2 Női egyes Szeles Mónika - Anke Huber, 6-4, 6-1 Férfi páros Stefan Edberg / Petr Korda - Sebastien Lareau / Alex O'Brien, 7-5, 7-5, 4-6, 6-1 Női páros Chanda Rubin / Arantxa Sánchez Vicario - Lindsay Davenport / Mary Joe Fernández, 7-5, 2-6, 6-4 Vegyes páros Larisa Neiland / Mark Woodforde - Luke Jensen / Nicole Arendt, 4-6, 7-5, 6-0 Juniorok Fiú egyéni Björn Rehnquist – Mathias Hellstrom 2–6, 6–2, 7–5 Lány egyéni Magdalena Grzybowska – Nathalie Dechy 6–1, 4–6, 6–1 Fiú páros Daniele Bracciali / Jocelyn Robichaud – Bob Bryan / Mike Bryan 3–6, 6–3, 6–3 Lány páros Michaela Paštiková / Jitka Schönfeldová – Volha Barabanscsikava / Mirjana Lučić 6–1, 6–3 Forrás A verseny hivatalos honlapja A német labdarúgó-válogatottban a legtöbb gólt szerző játékosok listája Az alábbi lista azokat a játékosokat tartalmazza, akik a legtöbb gólt szerezték a német labdarúgó-válogatottban 1908 óta, mióta a Német labdarúgó-szövetség tagja a FIFA-nak. A lista számításba veszi az 1949 és 1990 közötti éveket is, amikor Németország két részre szakadt, ekképpen a mindkét válogatottban szerzett találatokat is. A statisztika 2011. május 29. szerinti. (a *-gal jelölt játékosok jelenleg is tagjai a válogatottnak) Tényi Anett Tényi Anett (Baja, 1975. március 11.) magyar színésznő, az első magyar női stand-up comedy-s. Pályafutása Színház Tényi Anett a budapesti Ruttkai Éva Színház művészeként kezdte pályáját, hét éven át az alternatív színház világában dolgozott. A Magyar Narancs kritikusa a 2004. május 6-i számban így fogalmaz a Herr Kolpert című darabban nyújtott alakításáról: "Leginkább a vendégségbe érkező házaspár hölgytagja, Edith látszik elevennek, Tényi Anett ugyanis képes eljátszani azt az ívet, ami a vicctől a felháborodáson át az elfogadásig, sőt aktív részvételig feszül." Humor Néhány éve pedig az első magyar női stand-up komédiásként debütált. Óriási öniróniával és persze humorral beszél a szingli életformáról, és az ezzel járó nehézségekről. Rendszeresen fellépett a Mikroszkóp Színpadon, hallottuk már a Rádiókabaréban, tagja a Stand Up Brigád társulatának és az Új Pesti Kabaré-nak. Újabban leánybúcsúkon szórakoztatja a menyasszonyokat és barátnőit, pikáns műsorát provokatív játékokkal tűzdeli. Tongincshon állomás Tongincshon (Dongincheon) állomás a szöuli metró 1-es vonalának állomása Incshon (Incheon) város Csung-ku (Jung-gu) kerületében. 1899-ben Cshukhjon (Chuckhyeon) állomás (���) néven épült. 1955-ben nevezték át Tongincshon (Dongincheon)ra, a metróvonal kiszolgálása pedig 1974-ben indult meg az állomáson. Macon megye (Alabama) Macon megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Alabama államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Tuskegee. Lakosainak száma 19 688 fő (2013. július 1.). Macon megye Bullock, Elmore, Lee, Montgomery, Russell és Tallapoosa megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Compañía del sol Compañía del sol a negyedik stúdióalbuma a német pop-latin csapatnak, a Marquess-nek. 2009. július 27-én jelent meg. Az album első kislemezeként az Arriba című felvétel jelent meg, július 3-án, ami egy igazi nyári lüktetésű dal. Compertrix Compertrix település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 1528 fő (2015). Compertrix Châlons-en-Champagne, Coolus, Fagnières, Sarry és Villers-le-Château községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pusztabikács Pusztabikács (Bicăcel), település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében. Fekvése A Király-erdő alatt, Magyarcsékétől nyugatra, Félixfürdőtől délkeletre, Hosszúliget, Nagykáránd és Forrószeg közt fekvő település. Története Pusztabikács, Bikács nevét 1406-ban, majd 1477-ben és 1495-ben említette oklevél Bikach néven, mely ma puszta Káránd mellett, Belényes és Nagyvárad közt található. 1508-ban Hozzwbykach, 1808-ban Bikács, 1888-ban Puszta-Bikács, 1913-ban Pusztabikács néven írták. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: Pusztabikács még a 20. század elején a váradi püspökség birtoka volt. 1910-ben 316 lakosából 3 magyar, 313 román volt. Ebből 313 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Magyarcsékei járásához tartozott. Nevezetességek Görög keleti ortodox temploma - a 18. század közepén épült. Málta közlekedése Málta adottságaiból következően csak a tengeri és közúti közlekedésnek kedvez. Voltak kísérletek más eszközök használatára is, ezek azonban nem jártak tartós sikerrel. Közúti közelekedés Máltán bal oldali közlekedés van érvényben. Az ország az ötödik a világon az egy főre jutó autók számát illetően (607 autó jut 1000 főre), hiszen a kis távolságok miatt néhány kivételtől (pl. Sliema) eltekintve nincs helyi közlekedés, a helyközi vonalak pedig erősen Valletta-centrikusak. A közutak teljes hossza 2254 km, ebből szilárd burkolatú 1972 km (87,5%). A főbb utak többsége is szűk, 2x1 sávos helyi út, a kisebb utakon általában éppen elfér 2 autó egymás mellett. Az utóbbi évtizedekben indult meg 2x2 sávos gyorsforgalmi utak építése a sziget belsejében a repülőtér és Mosta közötti területen. A sebességhatárok: lakott területen 35 km/h, közúton 60 km/h, gyorsforgalmi úton (a 2x2 sávos utak egy része) 80 km/h. Taxi Mint mindenhol, Máltán is vannak taxik. A fehér színű autókat az egész országban igénybe lehet venni, elvileg egységes áron. A gyakorlatban azonban sokszor a tömegközlekedésnél sokkal drágábban (15-20-szoros áron) szállítanak, és gyakran nem is óra szerint, hanem megérkezés után mondanak egy árat. A tömegközlekedési reform keretében 2010 májusától a taxiközlekedés reformja is elkezdődött. Most elvileg egységes (előre megállapított) áron kell szállítaniuk az utasokat. A taxik be is lesznek kamerázva. Autóbuszközlekedés A tömegközlekedés legnagyobb hagyománnyal rendelkező eszközei az autóbuszok (xarabank, karozza tal-linja). A szigeteken 1905 óta járnak menetrend szerinti autóbuszok. 1920-ban megkezdődött a gyártás is, külföldi licenc alapján. Mivel a magánkézben lévő járművek állapotát senki nem ellenőrizte, 1931-ben létrejött a Traffic Control Board (Közlekedési Ellenőrző Bizottság), amelynek ellenőrző és szankcionáló jogköre biztosította, hogy a buszok egyre jobb állapotban jártak. Az 1977-es reformtól kezdve a buszok működtetőit tömörítő Assoċjazzjoni Transport Pubbliku (Tömegközlekedési Szövetség, ATP) formájában egy kézbe került az irányítás, egységes menetrendet vezettek be. 1981 és 1987 között a flotta jelentős modernizáláson esett át, összesen 260 használt buszt importáltak Nagy-Britannia városaiból. Később Kínából és Törökországból érkezett 150 alacsony padlós jármű, ezek sok hagyományos buszt váltottak ki. Minden modernizálás ellenére még mindig járnak az 50-es években épült buszok Málta útjain. 2005-ben több mint száz buszt kellett leselejtezni, ezzel megszűnt a hagyományos buszokkal működő túrabusz-forgalom. A jelenleg is zajló reform elindítását 2008-ban jelentette be a kormány (ld. következő pont), ennek keretében teljesen új buszközlekedést építenek ki a szigeteken. A reform előtt a vonalak nagy része Valletta (Florianában lévő) nagy kerek pályaudvaráról indult Málta minden részébe, Gozón Rabat pályaudvara töltött be hasonló szerepet. A jelenlegi rendszer kevésbé centralizált. 2011 júliusáig az idősebb menetrend szerinti buszok önmagukban is turistalátványosságnak számítottak. Korábban minden vonal járművei más-más színre voltak festve, míg be nem vezették az egységes zöld festést, majd Máltán hagyományosan sötét sárga, Gozón szürke színűek voltak a buszok. Ma egységesen az Arriva kék festése jellemző. A buszok díszítése sokáig a sofőrök/tulajdonosok büszkesége volt. Különösen kedvelt volt a magasfényű króm alkatrészek használata, a díszítőfestés a járművek külsején is (virágminták, nonfiguratív díszítőmotívumok), egyedi festett utastájékoztató üzenetek (Welcome aboard, Pay as you enter), a lakóhely védőszentjének neve, jelvények, ereklyék a szélvédő mögött, idézetek (pl. Have good hearth) vagy szerencsét hozó jelvények. A buszokon jellemzően jelezve volt a járatszám, ám az úticél szinte sosem. Ezen kívül léteznek turista-szállító "mini-vonatok" (trackless train), amelyek működését szintén a tömegközlekedési hatóság irányítja. Ezek közlekedésében is változásokat jelentettek be 2010-től. 2011. július 3-ától mindössze 71 vonal maradt a szigeteken, amelyek átvették a korábbi vonalak szerepét. A rendszert működtető Arriva "új" buszokat hozott a szigetekre, amelyek a vonalakat kiszolgálják. Rendszer komoly zökkenőkkel indult, az új vonalak nagy részét visszavonták vagy erősen módosították. 2011. novembere óta az eredetihez sokban hasonlító vonalszerkezettel működik a szolgáltatás. 2014. január 1-jével az Arriva kivonult Máltáról, és az Arriva Malta tulajdonjogát 1 €-ért (és az adósságai átvállalásáért) eladta a Malta Public Transport Servicesnek. Bővebben ld. a következő fejezetet. A tömegközlekedés reformja (2008 óta) A reform 2008-ban indult, de a lényegi lépések csak egy évvel később kezdődtek el. Eszerint a 2009-ben létrehozott állami Transport Malta vállalat kezében összpontosulna a teljes máltai tömegközlekedés koordinációja. A reform másik fontos pontja, hogy a gazdaságtalan vonal-elosztás átszervezésével az eddigi járműszám fele (508 helyett 220) elég legyen a hálózat működtetéséhez, növelve a buszok kihasználtságát is. Fontos cél a florianai terminál részleges tehermentesítése, a hálózat decentralizálása is. 2008-ra elkészültek a tervek a vonalhálózat észszerűsítésére. 2009-ben 508 jármű teljesített szolgálatot Málta útjain, ezek közül azonban csak 101 felel meg a 2010-ben bevezetendő EU-szabványoknak. A minisztériumnak hosszas viták után sikerült megegyezésre jutnia a buszok tulajdonosaival és a sofőrökel a buszok megvásárlásáról és a sofőrök átvételéről. Márciusban elkezdték kicserélni a megállók régi vas/alumínium esőbeállóit üvegből készültekre. Emellett a tervek szerint a vallettai (tulajdonképpen Floriana területén lévő) terminál 2010. decemberére lekerül a Triton-kút környékéről a közeli St. James-árokba. A taxik reformja keretében Malta szigetén 200 helyett 250 taxi fog járni, amelyek működtetését szigorú licenc megszerzéséhez kötik. A továbbra is maximalizált díjakat reklámok elhelyezésével az üzemeltetők csökkenthetik. A repülőtérre és az utasforgalmi kikötőbe három új terminálról is fix áron lehet majd eljutni. A minőséget több szigorú intézkedéssel igyekeznek tartani: a sofőrök büntetőpontokat kaphatnak, 200 pont a jogosítvány kétéves felfüggesztésével jár. Ezen kívül a taxikban biztonsági kamerákat helyeznek el, két vészjelző gombot (egyet a sofőr, egyet az utas részére), az órák működését kívülről ellenőrizhetővé teszik, kiszűrve ezzel a fekete fuvarokat, és a kocsikat GPS helymeghatározással követik. Ettől remélik az eddigi visszaélések csökkenését. A létrehozandó új tömegközlekedés működtetésére négy konzorcium jelentkezett, amelyek közül az Arriva került ki győztesen. Az új buszközlekedés - hatalmas zűrzavar közepette - 2011. július 3-án lépett életbe, ettől Austin Gatt miniszter hosszú távon azt is reméli, hogy az autósok azon része, amely a felmérések szerint nyitott egy minőségi buszközlekedésre való átállásra, valóban a tömegközlekedést választja majd. A kormány 6,2 millió euróval támogatja a rendszer működését. Az új hálózaton 264 jármű (ebből 185 új) fog közlekedni, a 23.00 óráig tartó üzemidőn kívül 14 éjszakai járat is lesz, amelyek San Ġiljan pályaudvarán futnak össze. A buszok mindkét szigeten egységes akvamarin színűek lesznek, ugyanis ez az Arriva hivatalos színe. A florianai pályaudvaron, valamint Marsa és Luxol területén P+R parkolók fognak kapcsolódni a buszhálózathoz. Az új buszközlekedési rendszer első napjai nagy káoszt eredményeztek: a cég tarthatatlan munkafeltételei miatt kb. 60 sofőr nem vette fel a munkát, őket egyszerűen kirúgták, de a kieső járatok miatt több órás késések voltak, a várakozók a tűző napon álltak, információt a cég sem mindig tudott adni. A buszok közül több lerobbant, a csuklós buszok pedig nem tudtak manőverezni a szűk máltai utakon. Mindössze három hét után a cég máris 27 módosítást jelentett be a 71 útvonalon. Még így is maradtak olyan járatok, amelyek egyedül szolgálják ki az ország lakosságának 1/10-ét, és nagyon kevesen használták ki a buszok adta lehetőségeket, ezért 2011. novemberében ismét jelentősen átalakították a vonalakat. Minden település közvetlen összeköttetést kapott Valletta és a Mater Dei kórház felé. 2014. január 1-jével az Arriva kivonult Máltáról, eladva tulajdonjogát 1 €-ért (és majdnem 8 millió eurónyi adóssága átvállalásáért) a tömegközlekedést irányító Malta Public Transport Servicesnek. A hatóság azonnal nekikezdett az átszervezésnek, újra alvállalkozókkal működtetve az egyes buszjáratokat. Ez magával hozza az útvonalak átszervezését is. A buszközlekedés mellett új vízitaxi-rendszert vezettek be a Marsamxett és a Nagy Kikötő városai között, valamint épült egy lift Vallettában a Lascaris Wharf (a bormlai vízitaxik kikötője) és a Barakka-kert között, amely a vízitaxik jegyével ingyen használható. A tervek szerint a teljes átalakításnak 2015-ig kell megvalósulnia. Vasút és villamos A brit uralom idején két kísérlet is történt, hogy az akkor legmodernebbnek számító kötöttpályás közlekedést bevezessék Máltán. Malta Railway 1883. február 28-án megindult a vasútforgalom a sziget egyetlen vonalán, amely Vallettát kötötte össze Notabilével. Az eredeti tervek szerint a vonal elérte volna St. Paul's Bayt, ám ez sosem valósult meg. 1890-re az üzemeltető tönkrement, a közlekedés megszűnt. 1892-ben a kormányzat indította újra Malta Railway néven. 1900-ban a vonalat egy alagúton át meghosszabbították az Mtarfa melletti Museum állomásig. A máltai vasút legsikeresebb éve az 1904-1905-ös volt, ettől kezdve a forgalma visszaesett, mivel az autóbuszok gyorsabb és rugalmasabb összeköttetést biztosítottak. Hátrány volt, hogy kizárólag személyszállításra épült, javakat soha nem szállított. 1928-ban a kormányzat megkísérelte a vasút privatizációját, ez azonban nem történt meg, és 1931. március 31-én megszűnt Málta egyetlen vonala. Eredetileg naponta hét vonatpár járt a vonalon, ez 1913-ra 14-re nőtt. Összesen 10 mozdonya volt, amelyek közül költséghatékonysági okokból csak 7 üzemelt. A 63 alkalmazott nagy része hosszú műszakokban (14 óra naponta) dolgozott, nagyon szerény fizetésért. Állomásai: Valletta - Portes des Bombes - San Giuseppe - Msida - Santa Venera - Birkirkara - Balzan - San Anton - Attard - San Salvatore - Notabile - Museum Villamosközlekedés 1905. február 23-án indult meg a villamosforgalom Valletta, a Három Város, Żebbuġ és Ħamrun között. A buszok elterjedésével megcsappant a forgalma, végül 1929. december 15-én megszüntették. Hajózás Málta sziget-voltából adódóan mindig szorosan kötődött a tengerhez. Lakói a tengeren át érkeztek csakúgy, mint a későbbi hódítók. A sziget táplálékának jó részét is a halászat biztosította. Kikötőhelyek Málta néhány kivételesen jó kikötőhellyel rendelkezik. A szigetekbe mélyen benyúló öblök az ókor óta vonzották a Földközi-tenger hajósait, a magányos kalózhajóktól a modern repülőgéphordozókig mindenfajta járműnek megfelelő kikötőt biztosítottak. Ma a legtöbb öblöt hullámtörők teszik biztonságosabbá, bár ezek állapota helyenként rossz vagy kritikus. Nagy Kikötő A leghíresebb kikötő a Port il-Kbir (angolul Grand Harbour, a Nagy Kikötő) öbölrendszere. Malta szigetének északkeleti partjából nyílik. A szárazföldbe mélyen benyúló vízfelületből további öblök nyílnak délkelet felé: a Rinella-öböl, a Kalkara Creek, a Dockyard Creek, a French Creek, dél felé pedig a New Port. Partjai mentén áll Kalkara, Bormla, Birgu, Isla, Paola, Marsa, Floriana és Valletta. Nyílását egy izolált hullámtörő zárja el. Innen több mint 3,5 kilométerre nyúlik be a szárazföldbe egészen Marsáig. A történelem folyamán mindig a sziget egyik legfontosabb területe volt. A rómaiak, arabok, normannok és Málta hűbérurai is kikötőként használták. A johanniták itt szálltak partra, és körülötte építették ki városaikat. A britek hadikikötőnek használták, a függetlenné válás óta polgári kikötő, a körülötte fekvő részek az ország legdinamikusabban fejlődő területei. Marsamxett A Nagy Kikötővel párhuzamosan, a Sciberras-félsziget másik felén terül el a Marsamxett öböl (elferdített olasz nevén Marsamuscetto). Az öböl kiszélesedő részében áll a Manoel-sziget. Partjain terülnek el Valletta, Floriana, Pietà, Msida, Ta' Xbiex, Gżira és Sliema helyi tanácsai. Nyílása nem zárt, hossza 2,75 km. Málta történelmében másodlagos szerepet kapott a Nagy Kikötő mellett, csak a 18. századtól települtek le a környékén. A britek hadikikötőnek használták, azóta csónak- és jacht-kikötő. Környéke Málta legsűrűbben lakott és leggyorsabban fejlődő része. Délkeleti-öböl Málta délkeleti végén nyílik. Szent György-öbölként volt ismert, ez a név ma a Birżebbuġa városánál lévő öbölrészt jelzi. Észak felé nyílik Marsaxlokk öble. Az öbölpár 2,5 kilométernyire nyúlik a szárazföldbe. Ezt az öblöt tartják a föníciai partraszállás helyének. Ettől kezdve kis halásztelepülések övezték. Az 1565-ös Nagy Ostromra érkező törökök és Napóleon francia tábornok csapatai is itt szálltak partra. Gazdasági jelentősége a Malta Freeport (a szabadkikötő) építésével nőtt meg. Ennek építményei részben le is zárták az öböl nyílását. További öblök és kikötőhelyek Máltán Szent Tamás-öböl: Marsaskala mellett a keleti parton Balluta Bay (néha San Ġiljan-öböl): csónak- és jachtkikötő az északkeleti parton. 500 méterre nyúlik a szárazföldbe Sliema és San Ġiljan között St. George Bay: főként vízisportok kedvelt helyszíne Baħar iċ-Ċagħaq öböl: széles öböl az északi parton Baħar iċ-Ċagħaq területén, kikötője nincs Qalet Marku: elhagyott öböl az északi parton Baħar iċ-Ċagħaq mellett Salina Bay: keskenyedő, mély öböl Qawra mellett. Főként helyi hajósok használják Szent Pál-öböl: 3 km-es öböl San Pawl il-Baħar területén. Északról a Szent Pál-sziget határolja. Halászkikötő Mistra Bay: a Szent Pál-öböl egyik mélyedése Mġiebaħ Bay: apró szűk öböl Mellieħa-öböl: 3 km-es, széles öböl Mellieħa területén. Az Anchor Bay-jel együtt elválasztják a szigettől az északi félszigetet. Ma strand és csónakkikötő Az északi-félsziget öblei: Ramla tat-Torri , Armier Bay , Anchor Bay , Ramla Bay , Paradise Bay . Apró, sekély öblök, legtöbbjükben halászcsónakok sorakoznak. A Ramla Bay Ramla Tal-Qortin nevű részében van a cominoi csónakok egyik kiindulópontja Ċirkewwa : a gozoi kompok kikötőhelye Il-Prajjet (Anchor Bay, Horgony-öböl): apró öböl Málta nyugati partján, kikötésre alkalmatlan Ramla tal-Mixquqa (Golden Bay, Arany-öböl): széles öböl a nyugati parton, kikötésre nem alkalmas Għajn Tuffieħa Bay: Golden Bay déli ága Ġnejna Bay: Golden Baytől délre nyíló apró öböl, Nyugat-Málta egyik kijárata a tengerre Fomm ir-Riħ Bay: apró öböl a nyugati parton Wied iż-Żurrieq: apró öböl a déli parton Qrendi tanácsának területén. Kis kikötőjéből indulnak a Kék Barlanghoz tartó csónakok Kikötőhelyek Cominón Bejn Il-Kmiemen: A Kék Lagúna Comino "bejárata", Malta felől Ramla Bay és Ċirkewwa kikötőiből, Gozo felől Mġarrból járnak ide csónakok Két apró öböl a sziget északi partján, amelyek a szálloda forgalmát is bonyolítják Öblök és kikötőhelyek Gozo szigetén Ramla tal-Mġarr : Gozo hagyományos kikötője a sziget délkeleti partján. Az 500 m széles, 250 m-re benyúló öböl fogadja a maltai kompokat és a nagyobb turistahajókat Ħondoq ir-Rummien Bay Qala mellett Daħlet Qorrot: Qalától északra Il-Qala ta' San Blas (San Blas Bay): Nadurtól északra Ramla il-Ħamra : az északnyugati part legkedveltebb fürdőhelye Marsalforn Bay: a Marsalforn kikötőjét befogadó öböl Gozo másik fontos kikötője. Jelenleg is sok csónak indul innen, bár az öböl hullámtörője rossz állapotban van Il-Qala tax-Xwieni: kis öböl Marsalforn mellett Dwejra-öböl : Gozo nyugati partján van ez a 300 m átmérőjű, majdnem kör alakú öböl. Hajózási jelentősége nincs. Tőle északra található az Qawra (Inland Sea, a Beltenger), amelyet egy szikla-alagút köt össze a tengerrel. Az Azúr Ablakhoz induló csónakok itt kötnek ki Xlendi-öböl és Il-Kantra: 400 méteres iker-öböl Gozo délnyugati partján Xlendinél . Csak csónakok kikötésére alkalmas. Tervek készültek egy hosszabb móló építésére, hogy nagyobb tengerjárók is kiköthessenek itt Mġarr ix-Xini : szűk öböl, egykor a sziget egyik fontos kikötőhelye, ma csak csónakok tudnak kikötni Hagyományos hajózás A föníciai idők óta három hajótípust ismertek Máltán. Ma mindhármat hagyományos formában, de benzinmotorral használják. luzzu : A mindkét végén ívelt halászhajó-típust föníciai eredetűnek tartják. Eredetileg vitorla hajtotta, ma már csak motoros formában találkozhatunk vele. A csónakok orrukon a szemmelverés ellen óvó Osiris-szemet viselnek. Jellegzetes sokszínű festésük ma is megfigyelhető a kisebb kikötőkben. A luzzu - a dgħajsával együtt - azért tudott fennmaradni, mert formája rendkívül stabillá teszi a viharos tengeren is. kajjik : A luzzuval ellentétben csak egyik vége ívelt, a másik egy lappal van elzárva. Díszítése és tulajdonságai hasonlóak a luzzukéhoz. dgħajsa : A velencei gondolákhoz hasonló kisebb, többnyire egyevezős, néhány személy szállítására alkalmas csónakot inkább csak az öblökben és a szigetek közötti közlekedésre használták. Legnagyobb fajtája, a tal-latini szolgált kompként Malta és Gozo között, közülük az utolsónak az újraépítésére külön projekt jött létre. Kompközlekedés Malta és Gozo szigetei között az egyetlen egész évben üzemelő összeköttetést a Ċirkewwa és Mġarr, nyaranta a Sa' Maison (Floriana marsamxetti oldala) és Mġarr között is közlekedő kompok biztosítják. A középkor óta működő kompok eredetileg dgħajsa tal-mogħdija és dgħajsa tal-latini típusú hajók voltak, A 20. század második fele óta már autókat is szállítanak. A jegyet csak egy irányba (Malta felé) kell megváltani, Gozo lakosai pedig jelentős kedvezményt kapnak. A 20. század végén jelentős fejlesztések indultak, új, helyben gyártott, a 2000-es évektől pedig mindkét végükön nyitható komphajók álltak forgalomba, és elkezdődött a két terminál bővítése is. Mġarrban a munkák befejeződtek, jelenleg a ċirkewwai oldal bővítése és a terminál építése zajlik. Jelenleg három hajó (Gaudos, Melita, Ta' Pinu) biztosítja az összeköttetést a szigetek között. Az 1979 óta működő Gozo Channel Company vállalat helyett a kormányzat 2011-től új üzemeltetőt tervezett megbízni a forgalom bonyolításával, 2012. júliusában még előbbi működtette a kompközlekedést. Modern hajóközlekedés Málta a Földközi-tengeren elfoglalt helye miatt fontos állomása volt az átkelő hajóknak. Kikötői római gályáktól kezdve a brit és amerikai repülőgép-hordozókig szinte minden hajótípust fogadtak. Legtöbb kikötője ma csak halászhajók, yachtok és csónakok horgonyzóhelye, nagyobb hajók a Nagy Kikötőben és a szabadkikötőben köthetnek ki. A Valletta Waterfront nemzetközi kikötője ma legalább 7 óceánjárót tud fogadni egyszerre, mediterrán körutak kedvelt állomása, sőt 2010-től kiindulópontja is. Szicília felé naponta van katamarán-összeköttetése. A teherforgalom nagy részét a Nagy Kikötő és a birżebbuġai Freeport Malta bonyolítja. A partok előtti nemzetközi vizeken teherhajók sora várja, hogy az adriai-tengeri vagy olaszországi kikötők fogadják őket. Haditengerészet Málta elhelyezkedése miatt az ókor óta fontos katonai támaszpont. A középkorig a földközi-tengeri kalózok elleni harc egyik kiindulópontja, ám időnként maguknak a kalózoknak is búvóhelye volt. A Szent János Lovagrend érkezésével az Oszmán Birodalom elleni harc egyik színtere lett. Kikötői indították a lovagok gályáit portyáikra, és látták partraszállni a támadó törököket. 1565-ben, a Nagy Ostrom idején a kikötőkben is harcok dúltak, majd a megszálló franciák elleni harc egyik fontos támogatója is a szigetet blokád alá vonó brit hadiflotta volt. A 18. században épült az első hajójavító dokk a Nagy Kikötőben, ezzel kezdett kikötőhelyből kikötővé válni. A nagy fejlesztések azonban főként a brit megszállás idején következtek: 1814-ben a Nagy Kikötő lett a brit földközi-tengeri flotta főhadiszállása, amit komoly infrastrukturális fejlesztések, köztük négy szárazdokk építése (1848, 1871, 1899) követett. Az első világháborút hadi cselekmény nélkül vészelte át, ám a második világháborúban Olaszország hadba lépésének másnapján már bombázta a Nagy Kikötőt. 1941. július 26-án az olasz flotta megpróbálta a Nagy Kikötőben megtámadni a brit hajókat, ezt a parti tüzérség és a légierő meghiúsította. A tengelyhatalmak blokád alá vonták a szigeteket, ezután csak hadihajó-konvojoknak sikerült időnként utánpótlást biztosítani Málta számára. 1943-ban itt gyülekezett a szövetséges flotta a szicíliai partraszálláshoz. Ezután ismét brit flotta-támaszpont lett, és 1979-ig az maradt. A brit haderőben szolgáló máltai csapatokból 1970. novemberében jött létre a Forzi Armati ta' Malta (Armed Forces of Malta, Máltai Fegyveres Erők) haditengerészeti része (Maritime Squadron), Isla központtal. 1977-ben új székhelyre költözött a florianai Hay Wharfra. 1980. április 1-jén létrejön a Fegyveres Erők 1. hadseregének kötelékén belül a Maritime Squadron. 2006. október 30 óta önálló hadtest. Ma 6 repülőgéppel, 5 helikopterrel és 12 hajóval (ebből 2 máltai gyártású) működik. Újabb 2 hajót várhatóan 2010-ben ad át az ausztrál gyártó. A haditengerészet több feladatot is ellát a parti őrségtől a kikötői rendfenntartáson, haltenyészetek őrzésén át a kutatási és mentési feladatokig. Balesetek Málta hatalmas tengeri forgalmához képest viszonylag ritkák a nagyobb hajóbalesetek, inkább jachtok és halászbárkák kerülnek veszélybe a viharokban. A leghíresebb baleset, amely ma már az ország történelmének része, Pál apostol hajótörése volt Xemxija közelében 60-ban. Amforák és egyéb emlékek tanúsága szerint azonban az ókorban nem voltak ritkák a hasonló balesetek. Mivel rengeteg külföldi tulajdonú hajó közlekedik máltai lobogó alatt, ezért Málta neve ennél jóval gyakrabban fordul elő a tengeri balesetek között, ám ezek döntő többségének nincs közvetlen köze az országhoz. Halálos áldozattal vagy nagy kárral járó balesetek: 1916 . április 27 -én az HMS Russell német aknákra fut a szigetek partjai előtt. A legénység 126 tagja életét veszti, mintegy 600 embert sikerül megmenteni. A második világháborúban német vadászok elsüllyesztették a Royal Lady kompot 1948 . október 30 -án a viharos Comino-csatornán felborult egy luzzu, 23 utasa a vízbe fulladt. 1957 -ben a Banċinu komp egy viharban elszabadult az mġarri kikötőből és Żewwieqa szikláira sodródott. Az egyetlen halálos áldozat a hajó éjjeliőre volt. 1969 . szeptember: A görög Angel Gabriel tankhajó hatalmas viharba került és kettétört Málta legkeletibb pontján. 1994 . február 3 -án a szárazdokkban javítás alatt álló líbiai Um El Faroud tankhajón egy gázszivárgás miatti robbanásban kilenc munkás vesztette életét. A hajó roncsa ma Wied iż-Żurrieq partja előtt fekszik, kedvelt merülőhely. 2006 . június 16 -án a Szabadkikötőbe éppen behajózott madeirai Blumarlin teherszállító egyik mentőcsónakja a tengerbe zuhant, a legénység egy tagját megölve. 2010 . október 11 -én éjjel a török zászló alatt hajózó Ayhur KRK gabonaszállító elsüllyedt Málta partjai előtt. A 16 fős legénységet a Máltai Haditengerészet kimentette a hajóról. Repülés Málta légiközlekedése a brit katonai repülőterekkel kezdődött. Négy repülőtér épült: Luqa, Ta' Qali, Ħal Far és Kalafrana. 1940. június 11-én az első támadás a kalafranai repülőteret érte. A védelmet ekkor négy darab Gloster Sea Gladiator kétfedelű biztosította Ħal Far bázissal, júliustól Hawker Hurricane-ekkel erősítették meg őket. 1942. márciusában 15 Spitfire Mk V érkezett erősítésnek. A háború csúcsán kb. 200 repülőgép védte a szigetet. A bombázásokban a repülőterek Luqa kivételével súlyos károkat szenvedtek. A háború után Kalafrana kivételével a repülőterek tovább szolgáltak: Ta' Qali és Ħal Far katonai, Luqa pedig polgári forgalomra rendezkedett be. A 60-as években a RAF bezárta a katonai repülőtereket. Ta' Qali repülőterét felszámolták, helyét nemzeti park, a Kézműves Falu és iparnegyed foglalja el. Ħal Fart 1967. augusztus 31-én zárták be, ezután 1978-ig amerikai támaszpont lett, majd Luqa átépítése idején polgári repülőtérként szolgált. Ma egyik kifutója versenypálya, a másik közút, területén menekülttábor áll. A nemzetközi utasforgalmat kezdettől fogva a luqai Ajruport Internazzjonali ta' Malta bonyolította. A pályákat és az épületeket többször felújították, 1987 és 1992 között újat építettek helyettük. A repülőtér az Airport Council International Airport Service Quality Survey 2009 felmérése alapján a MIA 2009-ben Európa 4. legjobb repülőtere volt. Air Malta Málta nemzeti légitársasága az Air Malta, 1973. március 21. óta működik. 1992 óta cargo-részlege is van. Jelenleg 98%-ban állami tulajdonban van, 12 géppel közlekedik 50, többségében európai városba, köztük Budapestre. Az Association of European Airlines 2006-os felmérése szerint az Air Malta veszíti el a legkevesebb csomagot. Helyközi hidroplánjáratok járnak Valletta és a gozói Mġarr, illetve helikopterek Luqa és a gozói repülőtér között. Nyihahák A nyihahák (angolul: Houyhnhnm) Swift Gulliver-történeteinek egyikében, a negyedik utazásban jelennek meg. Ez után az utópikus utazás után Gulliver többé nem kel útra. Nincs már hová. Ennek a végtelenül pesszimista, szatirikus történetnek a végső értelme ugyanis a teljes reménytelenség. A nyihahák – lovak. A nyihahák az erő, a szelídség, a természetes szépség, barátságosság és az értelem megtestesítői. A nyihahák gyermekeiket elsősorban fizikailag nevelik. Nem betegszenek meg, és nyugodtan, fájdalommentesen halnak meg. Nem háborúznak, és nem dolgozzák magukat halálra. Nincsenek olyan szükségleteik, amelyek kielégítése különösebb erőfeszítéseket igényelne. A nyihahák szépek, tiszták és elegánsak. Nincs szükségük ruhára. Erkölcsük a kölcsönös tiszteleten és jóindulaton alapul. Művészetük a költészet. Társadalmilag szabályozott módon szaporodnak, ami megakadályozza a túlnépesedést és elkorcsosulást. Végtelenül intelligensek. A hazugságot, mint logikai képtelenséget nem ismerik. Társadalmuk arisztokratikus köztársaság; a döntéshozatal kizárólag egyhangú lehet. A tudománnyal, történelemmel – mint felesleges, értelmetlen dolgokkal – nem foglalkoznak. A lovak társadalma mellett ezen a szigeten létezik a jehuk primitív, otromba, alantas és gyalázatos társadalma is, ami szöges ellentétben áll a lovakéval. Gulliver hazatérte után rájön, hogy ő és minden ember a jehuk közé tartozik, ezért az emberek között nem tud többé meglenni, előlük rendre az istállóba menekül. Le Tronquay (Calvados) Le Tronquay település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 771 fő (2015). Le Tronquay Agy, Campigny, Castillon, Crouay, Le Molay-Littry, Montfiquet, Noron-la-Poterie és Vaubadon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Körpa Körpa románul: Valea Timișului, falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében. Fekvése Karánsebestől délkeletre, a Temes jobbparti út mellett fekvő település. Története Körpa nevét 1690–1700-ban említette először oklevél Kniben néven. 1785, {?1765} körül Korpa, 1774-ben Körpa, 1808-ban Körpa, 1913-ban Körpa néven volt említve. Körpa, Korpa, az 1690—1700 évi összeírásban Kniben-re van elferdítve, Korabinszky térképén Korpa alakban szerepelt. 1769-ben a zsupaneki oláh zászlóalj alakulásakor a falu még nem szerepelt az ide tartozó falvak között, tehát ekkor még kincstári terület maradt, mint Prisztian, Pojana, Petrosnicza, Bokosnicza, Golecz, Bukin és más falvak. 1774-ben azonban az oláh zászlóalj, és az illír ezred oláh–illír határőrezreddé egyesült. Korpa a föszázad (Leibcompagnie) székhelye lett, melyhez 11 falu tartozott. Később az oláhbánsági ezred karánsebesi századához került. Az utolsó török háború idején e falut is felégették, a béke helyreállítása után a falu eddig Szlakna és Bolvasnitza felé elszórtan fekvő házait a mostani helyre telepítették át. A trianoni békeszerződés előtt Krassó-Szörény vármegye Karánsebesi járásához tartozott. 1910-ben 1057 lakosából 14 magyar, 1036 román, ebből 11 római katolikus, 1041 görög keleti ortodox volt. Káldy Barna Káldy Barna (Káldy Aladár Barna Komárom (ma Szlovákia), 1903. november 6. – Győr, 1992. április 25.) építész, építőmester. Életútja Káldy Mihály győri kőműves- és építőmester, valamint Major Jolán komáromi földhivatali alkalmazott fiaként született egy középnemesi származású családban. A győri Kereskedelmi Szakközépiskolában tanult, majd a Főreáliskolában tette le az érettségi vizsgáját. Középfokú tanulmányai után Budapesten, az Állami Felső Építőipariskolában építőmesteri képesítést szerzett, ezt követően pedig hazatért Győrbe és édesapja mellett segédkezett. Az apa jó hírű vállalkozását végül 1928-ban vette át. 1930-ban feleségül vette Nits Zsófiát. Gyermekeik: Barna, aki szintén építész lett, Zsuzsanna Veronika és Eszter Jolán. A második világháború idején felmentették a katonaság alól és a Rába Waggon- és Gépgyár óvóhelyeinek tervezésével foglalkozott. A háború befejezése után aktív részt vállalt Győr város újjáépítésében. Többek között a Richards Gyár és a Rába Waggon- és Gépgyár épületállományának helyreállítása köthető a nevéhez. 1949-ben államosították a vállalkozását. Utána, 1955-ig a Győri Építő Vállalat osztályvezetője, azt követően pedig a Győr-Sopron megyei Tanácsi Tervező Vállalat építésze volt. Egészen 85 éves koráig dolgozott. 89 éves korában hunyt el tüdőrákban. Győrben, a Nádorvárosi Köztemetőben helyezték örök nyugalomra. Építészi munkássága Győrben, az Attila út 14. szám alatt élt és működtette irodáját. Munkáival Győrben, illetve Győr környéki településeken találkozhatunk. Első önálló tervezése, egyben legfontosabb műve az 1927-ben épült győri Csermák-ház. Ez az épület napjainkban helyi védelem alatt áll és meghatározó városképi szereppel bír. Korai épületein megfigyelhető a historizmus és a szecesszió hatása, később – talán a Bauhaus hatásának köszönhetően – fokozatosan egyszerűsödött a formavilága. Bár nem volt okleveles építész, tervezői tevékenységét sokra tartották, ezért a második világháborút követő évtizedekben is tervezőirodákban dolgozhatott. Munkájának elismeréseként, 1985-ben megkapta a Magyar Népköztársasági Minisztertanácsa 1006/1977 számú határozatával alapított Kiváló munkáért kitüntető jelvényt. Építési vállalkozói munkássága A Corvin utca 30. szám alatt pedig egy telephelyet létesített. Építőmesterként számos olyan épület kivitelezését irányította, melyeknek a tervei más építészek rajzasztalán készültek. Rendezte az építési engedélyezési folyamatot, költségvetést készített, intézte a tereprendezést és az építőanyagok beszerzését. Lakatos Kálmán és Oberländer Sándor építészekkel több alkalommal dolgozott együtt. A Káldy Barna irányítása alatt kivitelezett épületek közül a legjelentősebb Sándy Gyula Nádorvárosi evangélikus temploma, ami 1940-ben épült. Ehhez a templomhoz egyébként valamivel korábban, 1928-ban ő maga is készített tervet, ám ez nem valósult meg. Misztériumjáték A misztériumjáték vagy misztériumdráma az angol és francia területeken alakult ki a liturgikus drámákból. A városi polgárság műfaja volt, első utalás az előadására 1374-ből való. Tárgya elsősorban Jézus élete volt. Magyarországon a betlehemezés is a középkori misztériumokból alakult ki, ezért nevezték paraszti misztériumjátéknak is. Franciául mystére, az angol nyelvben mystery a neve. Misztériumjáték technikája A játék eredetileg a templom kapuja előtt játszódott, fejlődése azonban egyre nagyobb területet követelt, így alakultak ki az úgynevezett szimultán színpadok amelyek 10-12 színpadképből álltak. Ezeken a képeken a mennyországtól a bibliai helyszíneken át a pokolig minden fontosabb helyszín volt ábrázolva. Rendszerint egy hosszú emelvény-rendszeren voltak elhelyezve a város főterén. A álló közönség minden jelenet után egy másik képhez vonult az előadás folytatásáért. Angliában olyan megoldás is volt, ahol az emberek ülve nézték az előadást és a képeket lovaskocsi vontatta el a nézők előtt a szereplőkkel együtt. Misztériumjáték Magyarországon A magyar kutatók a 19. században kezdték keresni a magyar nyelvű középkori misztériumjátékot. Ekkor irányult a figyelem a paraszti betlehemes játékokra, mert azt remélték, hogy ezek segítségével sikerül majd rekonstruálni az eltűnt középkori magyar misztériumjátékot. Ez a tudományos meggondolás késztette Gyulai Pált arra, hogy a Magyar Népköltési Gyűjtemény első kötetét betlehemes játékok közzétételével kezdje. A 15. századtól itáliai típusú féldramatikus passiószövegek szép számmal maradtak ránk. Arról is van tudomásunk, hogy a 16. században írtak már magyar passiót, azonban a legrégibb fennmaradt magyar passiószövegek 18. századiak, amikor Magyarországon, különösen Csíksomlyón virágzott a misztériumjáték. A karácsonyi és úrnapi misztériumjátékaink egy századdal régebbiek. Fajtái passiójáték : legfejlettebb formája mystére mimée : némajelenetekkel kerül bemutatásra mystére profane : ebben a változatban több a világi, főleg történelmi elem Andrews légitámaszpont Az Andrews légitámaszpont (Joint Base Andrews Naval Air Facility Washington, korábban Andrews Air Force Base) az amerikai légierõ egyik támaszpontja Marylandben, 12 kilométerre keletre Washingtontól. Magyarország madárfajainak listája A világon élő mintegy 10000 madárfaj közül a faj legalább egy, minden valószínűség szerint természetes állományból származó egyede 1950. január 1. óta legalább egyszer hitelesíthetően előfordult Magyarország mai határain belül. Jelenleg a lista 373 fajt tartalmaz. Család: Gólyafélék (Ciconiidae) fekete gólya (Ciconia nigra) – rendszeres fészkelő fehér gólya (Ciconia ciconia) – rendszeres fészkelő Család: Íbiszfélék (Threskiornithidae) batla (Plegadis falcinellus) – alkalmi fészkelő kanalasgém (Platalea leucorodia) – rendszeres fészkelő Rend: flamingóalakúak (Phoenicopteriformes) – 1 faj Család: flamingófélék (Phoenicopteridae) rózsás flamingó (Phoenicopterus ruber) vagy (Phoenicopterus roseus) – ritka, alkalmi vendég Rend: lúdalakúak (Anseriformes) – 41 faj Család: récefélék (Anatidae) bütykös hattyú (Cygnus olor) – rendszeres fészkelő kis hattyú (Cygnus columbianus) – ritka, alkalmi vendég énekes hattyú (Cygnus cygnus) – alkalmi fészkelő, telelő vetési lúd (Anser fabalis) – alkalmi, telelő rövidcsőrű lúd (Anser brachyrhynchus) – ritka, alkalmi vendég nagy lilik (Anser albifrons) – átvonoló, telelő kis lilik (Anser erythropus) – átvonuló, telelő nyári lúd (Anser anser) – állandó sarki lúd (Anser caerulescens) - igen ritka vendég indiai lúd (Anser indicus) - valószínűleg szökevény apácalúd (Branta leucopsis) – ritka, alkalmi vendég örvös lúd (Branta bernicla) – ritka, alkalmi vendég vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) – ritka, alkalmi vendég kanadai lúd (Branta canadensis) - valószínűleg szökevény nílusi lúd (Alopochen aegyptiaca) - valószínűleg szökevény sujtásos fütyülőlúd (Dendrocygna bicolor) - ritka vendég, kétségbe vonható, hogy vadpopulációból származik az egyetlen észlelés. vörös ásólúd (Tadorna ferruginea) – ritka, alkalmi vendég bütykös ásólúd (Tadorna tadorna) -alkalmi átvonuló, telelő fütyülő réce (Anas penelope) – átvonuló, telelő kendermagos réce (Anas strepera) – rendszeres fészkelő, átvonuló csörgő réce (Anas crecca) – rendszeres fészkelő, alkalmi áttelelő tőkés réce (Anas platyrhynchos) állandó, áttelelelő nyílfarkú réce (Anas acuta) – rendszeres fészkelő, átvonuló böjti réce (Anas querquedula) – rendszeres fészkelő, átvonuló kanalas réce (Anas clypeata) – rendszeres fészkelő, átvonuló márványos réce (Marmaronetta angustirostris) – ritka, alkalmi vendég üstökösréce (Netta rufina) – rendszeres fészkelő, átvonuló barátréce (Aythya ferina) – állandó cigányréce (Aythya nyroca) – rendszeres fészkelő kontyos réce (Aythya fuligula) – fészkelő, átvonuló és telelő hegyi réce (Aythya marila) – átvonuló, telelő pehelyréce (Somateria mollissima) – ritka, alkalmi vendég cifra pehelyréce (Somateria spectabilis) – ritka, alkalmi vendég Steller-pehelyréce (Polysticta stelleri) – ritka, alkalmi vendég jegesréce (Clangula hyemalis) – átvonuló, telelő fekete réce (Melanitta nigra) – átvonuló, telelő füstös réce (Melanitta fusca) – átvonuló, telelő kerceréce (Bucephala clangula) – átvonuló, telelő kis bukó (Mergellus albellus) – átvonuló, telelő örvös bukó (Mergus serrator) – átvonuló, telelő nagy bukó (Mergus merganser) – alkalmi fészkelő, átvonuló és telelő kékcsőrű réce (Oxyura leucocephala) – ritka, alkalmi vendég Rend: sólyomalakúak (Falconiformes) – 32 faj Család: vágómadárfélék (Accipitridae) darázsölyv (Pernis apivorus) – rendszeres fészkelő barna kánya (Milvus migrans) – rendszeres fészkelő vörös kánya (Milvus milvus) – alkalmi fészkelő rétisas (Haliaeetus albicilla) – állandó dögkeselyű (Neophron percnopterus) – ritka, alkalmi vendég fakó keselyű (Gyps fulvus) – ritka, alkalmi vendég kígyászölyv (Circaetus gallicus) – rendszeres fészkelő barna rétihéja (Circus aeruginosus) – rendszeres fészkelő kékes rétihéja (Circus cyaneus) – átvonuló, telelő fakó rétihéja (Circus macrourus) – átvonuló hamvas rétihéja (Circus pygargus) – rendszeres fészkelő héja (Accipiter gentilis) – állandó karvaly (Accipiter nisus) – állandó kis héja (Accipiter brevipes) – alkalmi fészkelő egerészölyv (Buteo buteo) – állandó pusztai ölyv (Buteo rufinus) – alkalmi fészkelő, átonuló gatyás ölyv (Buteo lagopus) – átvonuló, telelő békászó sas (Aquila pomarina) – rendszeres fészkelő fekete sas (Aquila clanga) – ritka, alkalmi vendég pusztai sas (Aquila nipalensis) – ritka, alkalmi vendég parlagi sas (Aquila heliaca) – állandó szirti sas (Aquila chrysaetos) – alkalmi fészkelő, telelő törpesas (Hieraaetus pennatus) – rendszeres fészkelő feketeszárnyú kuhi (Elanus caeruleus) - igen ritka vendég Család: halászsasfélék (Pandionidae) halászsas (Pandion haliaetus) – átvonuló Család: sólyomfélék (Falconidae) fehérkarmú vércse (Falco naumanni) – átvonuló vörös vércse (Falco tinnunculus) – állandó kék vércse (Falco vespertinus ) – rendszeres fészkelő amuri vércse (Falco amurensis) - igen ritka vendég kis sólyom (Falco columbarius) – telelő kabasólyom (Falco subbuteo) – rendszeres fészkelő eleonóra-sólyom (Falco eleonorae) – ritka, alkalmi vendég kerecsensólyom (Falco cherrug) – állandó vándorsólyom (Falco peregrinus) – rendszeres fészkelő, átvonuló telelő Rend: tyúkalakúak (Galliformes) – 5 faj Család: fácánfélék (Phasianidae) fogoly (Perdix perdix) – állandó fürj (Coturnix coturnix) – rendszeres fészkelő császármadár (Bonasa bonasia) – állandó siketfajd (Tetrao urogallus) – ritka, alkalmi vendég fácán (Phasianus colchicus) -állandó Rend: darualakúak (Gruiformes) – 12 faj Család: guvatfélék (Rallidae) guvat (Rallus aquaticus) – állandó pettyes vízicsibe (Porzana porzana) – rendszeres fészkelő kis vízicsibe (Porzana parva) – rendszeres fészkelő törpevízicsibe (Porzana pusilla) – rendszeres fészkelő haris (Crex crex) – rendszeres fészkelő vízityúk (Gallinula chloropus) – rendszeres fészkelő kék fú (Porphyrio porphyrio) – ritka, alkalmi vendég szárcsa (Fulica atra) – állandó Család: darufélék (Gruidae) daru (Grus grus) – állandó pártásdaru (Anthropoides virgo) – ritka, alkalmi vendég Család: túzokfélék (Otididae) reznek (Tetrax tetrax) – ritka, alkalmi vendég túzok (Otis tarda) – állandó Rend: lilealakúak (Charadriiformes) – 84 faj Család: csigaforgatófélék (Haematopodidae) csigaforgató (Haematopus ostralegus) – átvonuló Család: gulipánfélék (Recurvirostridae) gólyatöcs (Himantopus himantopus) – rendszeres fészkelő gulipán (Recurvirostra avosetta) – rendszeres fészkelő Család: ugartyúkfélék (Burhinidae) ugartyúk (Burhinus oedicnemus) – rendszeres fészkelő Család: székicsérfélék székicsér (Glareola pratincola) – rendszeres fészkelő feketeszárnyú székicsér (Glareola nordmanni) – alkalmi fészkelő, ritka, alkalmi vendég Család: lilefélék (Charadriidae) kis lile (Charadrius dubius) – rendszeres fészkelő parti lile (Charadrius hiaticula) – átvonuló ékfarkú lile (Charadrius vociferus) – ritka, alkalmi vendég széki lile (Charadrius alexandrinus) – rendszeres fészkelő sivatagi lile (Charadrius leschenaultii) – ritka, alkalmi vendég havasi lile (Charadrius morinellus) – átvonuló ázsiai pettyeslile (Pluvialis fulva) – ritka, alkalmi vendég amerikai pettyeslile (Pluvialis dominicus ) – ritka, alkalmi vendég aranylile (Pluvialis apricaria) – átvonuló ezüstlile (Pluvialis squatarola) – átvonuló tüskés bíbic (Hoplopterus spinosus) – ritka, alkalmi vendég lilebíbic (Chettusia gregaria) – ritka, alkalmi vendég fehérfarkú lilebíbic (Chettusia leucura) – ritka, alkalmi vendég bíbic (Vanellus vanellus) – rendszeres fészkelő Család: szalonkafélék (Scolopacidae) sarki partfutó (Calidris canutus) – átvonuló fenyérfutó (Ereunetes alba vagy Calidris albus) – átvonuló kis partfutó (Ereunetes pusillus vagy Calidris pusilla) – ritka, alkalmi vendég apró partfutó (Ereunetes minutus vagy Calidris minuta) – átvonuló Temminck-partfutó (Ereunetes temminckii vagy Calidris temminckii) – átvonuló Bonaparte-partfutó (Ereunetes fuscicollis vagy Calidris fuscicollis) – ritka, alkalmi vendég Baird-partfutó (Ereunetes bairdii vagy Calidris bairdii) – ritka, alkalmi vendég vándorpartfutó (Ereunetes melanotos vagy Calidris melanotos) – ritka, alkalmi vendég sarlós partfutó (Ereunetes ferrugineus vagy Calidris ferruginea) – átvonuló havasi partfutó (Ereunetes alpina vagy Calidris alpina) – átvonuló; ritka, alkalmi vendég töcspartfutó (Ereunetes himantopus vagy Micropalama himantopus) – ritka, alkalmi vendég cankópartfutó (Ereunetes subruficollis vagy Tryngites subruficollis) – ritka, alkalmi vendég sárjáró (Limicola falcinellus) – átvonuló pajzsos cankó (Philomachus pugnax) – alkalmi fészkelő, átvonuló kis sárszalonka (Lymnocryptes minimus) – átvonuló sárszalonka (Gallinago gallinago) – alkalmi fészkelő, átvonuló nagy sárszalonka (Gallinago media) – átvonuló hosszúcsőrű cankógoda (Limnodromus scolopaceus) – ritka, alkalmi vendég erdei szalonka (Scolopax rusticola) – alkalmi fészkelő, átvonuló nagy goda (Limosa limosa) – rendszeres fészkelő kis goda (Limosa lapponica) – átvonuló kis póling (Numenius phaeopus) – átvonuló vékonycsőrű póling (Numenius tenuirostris) – ritka, alkalmi vendég nagy póling (Numenius arquata) – alkalmi fészkelő, átvonuló füstös cankó (Tringa erythropus) – átvonuló piroslábú cankó (Tringa totanus) – alkalmi fészkelő, átvonuló tavi cankó (Tringa stagnatilis) – átvonuló szürke cankó (Tringa nebularia) – átvonuló sárgalábú cankó (Tringa flavipes) – ritka, alkalmi vendég erdei cankó (Tringa ochropus) – átvonuló réti cankó (Tringa glareola) – átvonuló terekcankó (Xenus cinereus) – ritka, alkalmi vendég billegetőcankó (Actitis hypoleucos) – alkalmi fészkelő, átvonuló kőforgató (Arenaria interpres) – átvonuló vékonycsőrű víztaposó (Phalaropus lobatus) – átvonuló Wilson-víztaposó (Phalaropus tricolor) – ritka, alkalmi vendég laposcsőrű víztaposó (Phalaropus fulicarius) – ritka, alkalmi vendég Család: halfarkasfélék (Stercorariidae) szélesfarkú halfarkas (Stercorarius pomarinus) – átvonuló ékfarkú halfarkas (Stercorarius parasiticus) – átvonuló nyílfarkú halfarkas (Stercorarius longicaudus) – átvonuló nagy halfarkas (Stercorarius skua) – ritka, alkalmi vendég Család: sirályfélék (Laridae) halászsirály (Larus ichthyaetus) – átvonuló szerecsensirály (Larus melanocephalus) – rendszeres fészkelő prérisirály (Larus pipixcan) – ritka, alkalmi vendég kis sirály (Larus minutus) – átvonuló dankasirály (Larus ridibundus) – állandó és átvonuló vékonycsőrű sirály (Larus genei) – ritka, alkalmi vendég gyűrűscsőrű sirály (Larus delawarensis) – ritka, alkalmi vendég viharsirály (Larus canus) – állandó és átvonuló heringsirály (Larus fuscus) – átvonuló ezüstsirály (Larus argentatus) – átvonuló, telelő sárgalábú sirály (Larus cachinnans) vagy (Larus michahellis) – állandó jeges sirály (Larus hyperboreus) – ritka, alkalmi dolmányos sirály (Larus marinus) – átvonuló, telelő fecskesirály (Xema sabini) vagy (Larus sabini) – ritka, alkalmi vendég háromujjú csüllő (Rissa tridactyla) – átvonuló, telelő Család: csérfélék (Sternidae) kacagócsér (Gelochelidon nilotica) – átvonuló lócsér (Sterna caspia) – átvonuló kenti csér (Sterna sandvicensis) – ritka, alkalmi vendég küszvágó csér (Sterna hirundo) – rendszeres fészkelő sarki csér (Sterna paradisaea) – ritka, alkalmi vendég kis csér (Sterna albifrons) – alkalmi fészkelő, átvonuló fattyúszerkő (Chlidonias hybridus) – rendszeres fészkelő kormos szerkő (Chlidonias niger) – rendszeres fészkelő fehérszárnyú szerkő (Chlidonias leucopterus) – rendszeres fészkelő Rend: galambalakúak (Columbiformes) – 5 faj galambfélék (Columbidae) kék galamb (Columba oenas) – állandó örvös galamb (Columba palumbus) – rendszeres fészkelő balkáni gerle (Streptopelia decaocto) – állandó vadgerle (Streptopelia turtur) – rendszeres fészkelő keleti gerle (Streptopelia orientalis) – ritka, alkalmi vendég Rend: kakukkalakúak (Cuculiformes) – 2 faj Család: kakukkfélék (Cuculidae) kakukk (Cuculus canorus) – rendszeres fészkelő pettyes kakukk (Clamator glandarius) – ritka, alkalmi vendég Rend: bagolyalakúak (Strigiformes) – 11 faj Család: gyöngybagolyfélék (Tytonidae) gyöngybagoly (Tyto alba) – állandó Család: bagolyfélék (Strigidae) füleskuvik (Otus scops) – rendszeres fészkelő uhu (Bubo bubo) – állandó karvalybagoly (Surnia ulula) – ritka, alkalmi vendég európai törpekuvik (Glaucidium passerinum) – ritka, alkalmi vendég kuvik (Athene noctua) – állandó macskabagoly (Strix aluco) – állandó uráli bagoly (Strix uralensis) – állandó erdei fülesbagoly (Asio otus) – állandó réti fülesbagoly (Asio flammeus) – állandó gatyáskuvik (Aegolius funereus) – ritka, alkalmi vendég Rend: lappantyúalakúak (Caprimulgiformes) – 1 faj Család: lappantyúfélék (Caprimulgidae) európai lappantyú (Caprimulgus europaeus) – rendszeres fészkelő Rend: sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) – 3 faj Család: sarlósfecskefélék (Apodidae) havasi sarlósfecske (Tachymarptis melba) – ritka, alkalmi vendég sarlósfecske (Apus apus) – rendszeres fészkelő halvány sarlósfecske (Apus pallidus) – ritka, alkalmi vendég Rend: szalakótaalakúak (Coraciiformes) – 4 faj Család: jégmadárfélék (Alcedinidae) jégmadár (Alcedo atthis) – állandó Család: gyurgyalagfélék (Meropidae) gyurgyalag (Merops apiaster) – rendszeres fészkelő Család: szalakótafélék (Coraciidae) szalakóta (Coracias garrulus) – rendszeres fészkelő Család: Bankafélék (Upupidae) búbos banka (Upupa epops) – rendszeres fészkelő Rend: harkályalakúak (Piciformes) – 9 faj Család: harkályfélék (Picidae) nyaktekercs (Jynx torquilla) – rendszeres fészkelő hamvas küllő (Picus canus) – állandó zöld küllő (Picus viridis) – állandó fekete harkály (Dryocopus martius) – állandó nagy fakopáncs (Dendrocopos major) – állandó balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus) – állandó közép fakopáncs (Dendrocopos medius) – állandó fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) – állandó kis fakopáncs (Dendrocopos minor) – állandó Rend: verébalakúak (Passeriformes) – 137 faj Család: pacsirtafélék (Alaudidae) kalandrapacsirta (Melanocorypha calandra) – ritka, alkalmi vendég szikipacsirta (Calandrella brachydactyla) – rendszeres fészkelő búbospacsirta (Galerida cristata) – állandó erdei pacsirta (Lullula arborea) – rendszeres fészkelő mezei pacsirta (Alauda arvensis) – rendszeres fészkelő havasi fülespacsirta (Eremophila alpestris) – ritka, alkalmi vendég Család: fecskefélék (Hirundinidae) partifecske (Riparia riparia) – rendszeres fészkelő füsti fecske (Hirundo rustica) – rendszeres fészkelő vörhenyes fecske (Hirundo daurica) – ritka, alkalmi vendég molnárfecske (Delichon urbica) – rendszeres fészkelő Család: billegetőfélék (Motacillidae) sarkantyús pityer (Anthus richardi) – ritka, alkalmi vendég parlagi pityer (Anthus campestris) – rendszeres fészkelő erdei pityer (Anthus trivialis) – rendszeres fészkelő réti pityer (Anthus pratensis) – átvonuló, telelő rozsdástorkú pityer (Anthus cervinus) – átvonuló havasi pityer (Anthus spinoletta) – átvonuló, telelő sárga billegető (Motacilla flava) – rendszeres fészkelő citrombillegető (Motacilla citreola) – ritka, alkalmi vendég hegyi billegető (Motacilla cinerea) – rendszeres fészkelő barázdabillegető (Motacilla alba) – rendszeres fészkelő Család: csonttollúfélék ((Bombycillidae) csonttollú (Bombycilla garrulus) – telelő Család: vízirigófélék (Cinclidae) vízirigó (Cinclus cinclus) – rendszeres fészkelő Család: ökörszemfélék (Troglodytidae) ökörszem (Troglodytes troglodytes) – állandó Család: szürkebegyfélék (Prunellidae) erdei szürkebegy (Prunella modularis) – rendszeres fészkelő, átvonuló havasi szürkebegy (Prunella collaris) – telelő hegyi szürkebegy (Prunella montanella) – ritka, alkalmi vendég Család: légykapófélék (Muscicapidae) vörösbegy (Erithacus rubecula) – rendszeres fészkelő, átvonuló nagy fülemüle (Luscinia luscinia) – rendszeres fészkelő fülemüle (Luscinia megarhynchos) – rendszeres fészkelő kékbegy (Luscinia svecica) – rendszeres fészkelő házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) – alkalmi fészkelő kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus) – rendszeres fészkelő cigánycsuk (Saxicola torquata) – rendszeres fészkelő rozsdás csuk (Saxicola rubetra) – rendszeres fészkelő pusztai hantmadár (Oenanthe isabellina) – ritka, alkalmi vendég hantmadár (Oenanthe oenanthe) – rendszeres fészkelő apácahantmadár (Oenanthe pleschanka) – ritka, alkalmi vendég déli hantmadár (Oenanthe hispanica) – ritka, alkalmi vendég sivatagi hantmadár (Oenanthe deserti) – ritka, alkalmi vendég szürke légykapó (Muscicapa striata) – rendszeres fészkelő kis légykapó (Ficedula parva) – rendszeres fészkelő örvös légykapó (Ficedula albicollis) – rendszeres fészkelő kormos légykapó (Ficedula hypoleuca) – alkalmi fészkelő Család: rigófélék (Turdidae) kövirigó (Monticola saxatilis) - rendszeres fészkelő kék kövirigó (Monticola solitarius) – ritka, alkalmi vendég örvös rigó (Turdus torquatus) – alkalmi fészkelő fekete rigó (Turdus merula) – alkalmi fészkelő fenyőrigó (Turdus pilaris) – állandó, átvonuló, telelő énekes rigó (Turdus philomelos) – rendszeres fészkelő szőlőrigó (Turdus iliacus) – alkalmi fészkelő léprigó (Turdus viscivorus) – állandó Család: óvilági poszátafélék (Sylviidae) berki poszáta (Cettia cetti) – ritka, alkalmi fészkelő réti tücsökmadár (Locustella naevia) – rendszeres fészkelő berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis) – rendszeres fészkelő nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides) – rendszeres fészkelő fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon) – rendszeres fészkelő csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paludicola) – rendszeres fészkelő foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus) – rendszeres fészkelő rozsdás nádiposzáta (Acrocephalus agricola) – ritka, alkalmi vendég énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris) – rendszeres fészkelő cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus) – rendszeres fészkelő nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) – rendszeres fészkelő halvány geze (Hippolais pallida) – rendszeres fészkelő kerti geze (Hippolais icterina) – rendszeres fészkelő bajszos poszáta (Sylvia cantillans) – ritka, alkalmi vendég kucsmás poszáta (Sylvia melanocephala) – ritka, alkalmi vendég karvalyposzáta (Sylvia nisoria) – rendszeres fészkelő kis poszáta (Sylvia curruca) – rendszeres fészkelő mezei poszáta (Sylvia communis) – rendszeres fészkelő kerti poszáta (Sylvia borin) – rendszeres fészkelő barátposzáta (Sylvia atricapilla) – rendszeres fészkelő királyfüzike (Phylloscopus proregulus) – ritka, alkalmi vendég vándorfüzike (Phylloscopus inornatus) – ritka, alkalmi vendég vastagcsőrű füzike (Phylloscopus schwarzi) – ritka, alkalmi vendég barna füzike (Phylloscopus fuscatus) – ritka, alkalmi vendég csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita) – rendszeres fészkelő Bonelli-füzike (Phylloscopus bonelli) – ritka, alkalmi vendég sisegő füzike (Phylloscopus sibilatrix) – rendszeres fészkelő fitiszfüzike (Phylloscopus trochilus) – rendszeres fészkelő Család: szuharbújófélék (Cisticolidae) szuharbújó (Cisticola juncidis) – ritka, alkalmi vendég Család: királykafélék (Regulidae) sárgafejű királyka (Regulus regulus) – rendszeres fészkelő, átvonuló, telelő tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus) – rendszeres fészkelő, átvonuló Család: papagájcsőrűcinege-félék (Paradoxornithidae) barkóscinege (Panurus biarmicus) – rendszeres fészkelő Család: őszapófélék (Aegithalidae) őszapó (Aegithalos caudatus) – állandó Család: cinegefélék (Paridae) barátcinege (Parus palustris) – állandó kormosfejű cinege (Parus montanus) – állandó búbos cinege (Parus cristatus) – állandó fenyvescinege (Parus ater) – állandó kék cinege (Parus caeruleus) – állandó széncinege (Parus major) – állandó Család: csuszkafélék (Sittidae) csuszka (Sitta europaea) – állandó hajnalmadár (Tichodroma muraria) – átvonuló, telelő Család: fakuszfélék (Certhiidae) hegyi fakusz (Certhia familiaris) – állandó rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla) – állandó Család: függőcinege-félék (Remizidae) függőcinege (Remiz pendulinus) – állandó Család: sárgarigófélék (Oriolidae) sárgarigó (Oriolus oriolus) – rendszeres fészkelő Család: gébicsfélék (Laniidae) tövisszúró gébics (Lanius collurio) – rendszeres fészkelő kis őrgébics (Lanius minor) – rendszeres fészkelő nagy őrgébics (Lanius excubitor) – telelő vörösfejű gébics (Lanius senator) – ritka, alkalmi vendég Család: varjúfélék (Corvidae) szajkó (Garrulus glandarius) – állandó szarka (Pica pica) – állandó fenyőszajkó (Nucifraga caryocatactes) – átvonuló telelő havasi csóka (Pyrrhocorax graculus) – ritka, alkalmi vendég havasi varjú (Pyrrhocorax pyrrhocorax) – ritka, alkalmi vendég csóka (Corvus monedula) – rendszeres fészkelő vetési varjú (Corvus frugilegus) – állandó, átvonuló, telelő kormos varjú (Corvus corone) – alkalmi fészkelő dolmányos varjú (Corvus cornix) – állandó fészkelő holló (Corvus corax) – állandó Család: seregélyfélék (Sturnidae) seregély (Sturnus vulgaris) – rendszeres fészkelő, átvonuló pásztormadár (Sturnus roseus) – alkalmi fészkelő, átvonuló Család: verébfélék (Passeridae) házi veréb (Passer domesticus) – állandó mezei veréb (Passer montanus) – állandó havasi pinty (Montifringilla nivalis) – ritka, alkalmi vendég Család: pintyfélék (Fringillidae) csicsörke (Serinus serinus) – rendszeres fészkelő fenyőpinty (Fringilla montifringilla) – átvonuló telelő erdei pinty (Fringilla coelebs) – állandó csíz (Carduelis spinus) – állandó, átvonuló, telelő tengelic (Carduelis carduelis) – állandó zöldike (Carduelis chloris) – állandó kenderike (Carduelis cannabina) – állandó sárgacsőrű kenderike (Carduelis flavirostris) – telelő zsezse (Carduelis flammea) – telelő szürke zsezse (Carduelis hornemanni) – ritka, alkalmi vendég szalagos keresztcsőrű (Loxia leucoptera) – ritka, alkalmi vendég keresztcsőrű (Loxia curvirostra) – állandó, átvonuló, telelő karmazsinpirók (Carpodacus erythrinus) – ritka, alkalmi vendég süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) – állandó, telelő meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) – állandó Család: sármányfélék (Emberizidae) sarkantyús sármány (Calcarius lapponicus) – telelő hósármány (Plectrophenax nivalis) – telelő fenyősármány (Emberiza leucocephalos) – ritka, alkalmi vendég citromsármány (Emberiza citrinella) – állandó sövénysármány (Emberiza cirlus) – alkalmi fészkelő bajszos sármány (Emberiza cia) – állandó kerti sármány (Emberiza hortulana) – alkalmi fészkelő törpesármány (Emberiza pusilla) – ritka, alkalmi vendég nádi sármány (Emberiza schoeniclus) – állandó kucsmás sármány (Emberiza melanocephala) – ritka, alkalmi vendég sordély (Miliaria calandra) – állandó Azok a fajok amelyiknek legalább egy egyede, 1950. január 1. előtt fordult elő Magyarország mai határain belül, vagy a faj legalább egy egyede olyan önmagát fenntartani képes állományból jutott Magyarországra, mely emberi közvetítéssel alakult ki távol az eredeti, természetes elterjedési területétől (utóbbiak közé tartozik hazánk madárfajai közül a kanadai lúd, a halcsontfarkú réce és a fácán ). Jelenleg a lista 20 fajt tartalmaz. Rend: lúdalakúak (Anseriformes) – 6 faj Család: récefélék (Anatidae) kanadai lúd (Branta canadensis) – ritka, alkalmi vendég nílusi lúd (Alopochen aegyptiacus) – ritka, alkalmi vendég halcsontfarkú réce (Oxyura jamaicensis) – ritka, alkalmi vendég kékszárnyú réce (Anas discors) – ritka, alkalmi vendég búbos réce (Aythya affinis) – ritka, alkalmi vendég örvös réce (Aythya collaris) – ritka, alkalmi vendég Rend: sólyomalakúak (Falconiformes) – 2 faj Család: vágómadárfélék (Accipitridae) barátkeselyű (Aegypius monachus) – ritka, alkalmi vendég héjasas (Hieraaetus fasciatus) – ritka, alkalmi vendég Rend: tyúkalakúak (Galliformes) – 2 faj Család: fácánfélék (Phasianidae) nyírfajd (Tetrao tetrix) – ritka, alkalmi vendég fácán (Phasianus colchicus) – betelepítés után, állandó Rend: lilealakúak (Charadriiformes) – 4 faj Család: szalonkafélék (Scolopacidae) tengeri partfutó (Calidris maritima) – ritka, alkalmi vendég Család: sirályfélék (Laridae) sarki sirály (Larus glaucoides) – ritka, alkalmi vendég Család: alkafélék (Alcidae) alka (Alca torda) – ritka, alkalmi vendég lunda (Fratercula arctica) – ritka, alkalmi vendég Rend: pusztaityúk-alakúak (Pteroclidiformes) – 2 faj Család: pusztaityúkfélék (Pteroclididae) – ritka, alkalmi vendég barnahasú pusztaityúk (Pterocles exustus) – ritka, alkalmi vendég talpastyúk (Syrrhaptes paradoxus) – ritka, alkalmi vendég Rend: bagolyalakúak (Strigiformes) – 1 faj Család: bagolyfélék (Strigidae) hóbagoly (Bubo scandiaca) – ritka, alkalmi vendég Rend: verébalakúak (Passeriformes) – 3 faj Család: rigófélék (Turdidae) Naumann-rigó (Turdus naumanni) – ritka, alkalmi vendég Család: pintyfélék (Fringillidae) rózsás pirók (Carpodacus roseus) – ritka, alkalmi vendég nagy pirók (Pinicola enucleator) – ritka, alkalmi vendég Forrás MME Nomenclator Bizottság 2008-ban megjelent névjegyzéke Scinax boulengeri A Scinax boulengeri a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Kolumbiában, Costa Ricában, Nicaraguában, Panamában továbbá valószínűleg Hondurasban él. Természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi nedves síkvidéki erdők, időszakos édesvizű mocsarak, legelők, ültetvények, kertek és lakott területek. Hoi körzet Hoi (���, Hoi gun) Aicsi prefektúra egyik körzete Japánban. 2003-ban a körzet népessége 45 000 fő, népsűrűsége 772,9 fő volt négyzetkilométerenként. Teljes területe 58,30 km². 2006. február 1-jén, Icsinomiját egyesítették Tojokavával, és különválasztották a Hoi körzettől. Városok és falvak Kodzakai Mito Otova Alváca Alváca (románul: Vața de Jos), település Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Fekvése A Fehér-Körös mellett, Körösbányától nyugatra, Baszarabásza, Felváca között fekvő település. Története Alváca (Vácza) nevét 1439-ben említette először oklevél Felső Vattya és Vattya (Vacchya) néven. Ekkor már két Váca nevű település volt egymás mellett, a mai Al- és Felváca; mindkettő a világosi vár tartozékai közé számított. 1760-1762 között Alváca közelében kénes-sós gyógyfürdőről írtak, melynek 36 Celsius-fokos vize volt. 1808-ban Vácza (Al-), Vacza de dzsosz, 1888-ban Alvácza néven említették. 1910-ben 397 lakosából 49 magyar, 5 német, 343 román volt. Ebből 33 római katolikus, 345 görögkeleti ortodox, 11 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Hunyad vármegye Körösbányai járásához tartozott. Nenad Stojaković Nenad Stojaković (Zimony, 1980. április 4. –) profi szerb labdarúgó. A belgrádi Partizanban nevelkedett, majd később külföldön megfordult a görög PAOK-ban és az indiai Sharin csapatában. 2008 márciusától az FK Rad játékosa volt. A Rad 17 tavaszi mérkőzéséből 16-on szerepelt, 11-szer kezdőként, s két gólt ért el a FK Mladenovac és a Novi Sad ellen. Magyarországra 2008 nyarán igazolt egy sikeres próbajáték után. 2008. augusztus 6-án kötött négyéves szerződést a Budapest Honvéddel. Az élvonalban 2008. augusztus 8-án a DVTK ellen debütált, a 65. percben állt be, s a mérkőzésen gólpasszt adott. Az élvonalban 19 mérkőzésen lépett pályára, de csak kétszer játszott végig egy mérkőzést. Egyetlen NB1-es gólját a REAC-nak rúgta 2008. november 8-án. A csapattal Magyar Kupát nyert. Értéke Kispestre igazolásakor a transfermarkt.de szerint 100.000 euró volt. Egy év után szerződést bontott vele klubja. Sikerei, díjai Szerb bajnok: 2002, 2003 Szerb kupagyőztes: 2001 Magyar kupagyőztes: 2009 Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin (oroszul: Никола́й Алекса́ндрович Булга́нин; 1895. június 11. – 1975. február 24.) orosz nemzetiségű szovjet politikus, 1947 és 1949, illetve 1953 és 1955 között honvédelmi miniszter, 1955. február 8-ától leváltásáig, 1958. március 27-éig a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Élete Bulganyin Nyizsnyij Novgorodban született, apja tisztviselő volt. 1917-ben belépett az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártba, a bolsevik frakcióhoz csatlakozva. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, 1918-ban a CSEKA tisztje lett. 1931-től a Moszkvai Városi Tanács, 1937 és 1938 között pedig az Oroszországi SZSZSZK Népbiztosai Tanácsának elnöke volt. 1938 és 1941 között a Szovjetunió Állami Bankjának igazgatósági elnöki tisztségét és a SZU Népbiztosok Tanácsának elnökhelyettesi posztját töltötte be. 1939-ben bekerült a párt Központi Bizottságába. 1944-től a Honvédelmi Tanács tagja. 1947-ben a fegyveres erők minisztere lett Sztálin utódaként, aki addig a Minisztertanács elnökeként a minisztériumot is vezette. Civil politikusként azért esett rá Sztálin választása, mert a háború után szükségesnek látta a nagy népszerűségre és hatalomra szert tett katonai vezetők feletti ellenőrzésének megerősítését. Bulganyin az év végén megkapta a legmagasabb katonai rendfokozatot, a Szovjetunió marsallja lett. 1948-ban bekerült a Politikai Bizottságba is. 1949-ben a minisztérium élére egy katona, Vaszilevszkij marsall került a helyére, "csupán" a Minisztertanács elnökhelyettesi posztját tartotta meg. A Sztálin halálát követő hatalmi harcban Hruscsovot támogatta. 1953-tól ismét az átszervezett Honvédelmi Minisztérium vezetője lett, majd 1955-től a Minisztertanács elnöke. 1957-ben azonban csatlakozott azokhoz, akik az SZKP Elnökségében Hruscsov megbuktatására készültek. A csoport lelepleződése után 1958-ban le kellett mondania a miniszterelnökségről, kikerült a párt elnökségéből, majd megfosztották marsalli rendfokozatától is. 1961-től már a Központi Bizottságnak sem volt tagja. 1975-ben, 79 éves korában hunyt el Moszkvában. Szuzuki Sunrjú Szuzuki Sunrjú (�� ��, nyugaton Shunryu Suzuki) (1904. május 18. – 1971. december 4.) japán zen szerzetes. Gyerekkor 1904. május 18-án született Szuzuki Tositaka néven egy kis faluban, Sogandzsi templomban. Édesapja Szuzuki Sogaku Bucumon, a közeli templom ’főapátja’ egy Zen pap lányát vette feleségül, Jone-t. Ez Jone második házassága volt. A család a templom Buddha csarnokában élt. Szuzuki szülei különböző alantas munkákat végeztek, hogy meg tudjanak élni. 1910-ben, amikor Szuzuki 6 éves volt, tanuló lett. Ekkor vette észre, hogy a családja sokkal szegényebb, mint ahogy ő azt gondolta. A ruhája, a cipője, de még a frizurája is eltért a többiekétől. Szuzukinak elég nehéz volt az iskolában. Az általános iskolában jöttek elő kétségei apja intéseivel kapcsolatban, apjára nem tudott úgy nézni, mint egy tanárra. Tanuló évei 1916-ban a 12 éves Szuzuki elhatározta, hogy az apja előző tanítványa segítségével képezi magát, aki nevezetesen Szuzuki So-on Gjokudzsun volt. So-on Sogaku örökbefogadott fia és Sogaku előző templomának (Zoun-in) apátja volt. Szülei túl fiatalnak tartották, ahhoz hogy a családtól külön éljen, de mégis elengedték. Zoun-in egy kis faluban helyezkedett el, melyet Morinak hívtak. (Sidzouka tartomány, Japán). Szuzuki egy 100 napos ülés periódus közben ért a templomba, ő volt a legfiatalabb tanuló ott. Zou-in sokkal nagyobb templom volt, mint Sogandzsi. Hajnali négykor kellett kelnie a zazenhez, majd szútrákat kellett énekelnie és elkezdeni takarítani a templomot a többiekkel. Egész nap dolgozniuk kellett, majd este folytatták a zazent. Szuzuki tisztelte tanárát, aki kemény fegyelmező volt. So-on sokszor volt durva illetve nyers Szuzukival, de adott néki némi mozgásteret fiatalsága miatt. Amikor 13 éves lett, 1917. május 18-án So-on újonc szerzetessé szentelte. Buddhista nevet, Sogaku Sunrjú lett, de So-on Görbe Uborkának becézte, a kiszámíthatatlan természete miatt. Sunrjú folytatta az általános iskolát Moriban, de So-on nem látta el megfelelő ruhákkal. Szuzuki a piszkálódások tárgya volt, de ennek ellenére sem panaszkodott. Ehelyett kétszer annyi erővel fáradozott a templomban. Először amikor Zoun-in-ba ment, 8 másik fiúval tanult együtt. 1918-ra ő volt az egyetlen, aki So-on-nal maradt. Ez egy kicsit nehezebbé tette életét So-on-nal, mivel So-on-nak több ideje maradt őt elemezni. Ebben az időben Szuzuki el akart menni Zoun-in-ból, de végül is nem adta fel. 1918-ban So-on egy másik templom fejévé vált. A templom Jaidzu peremén helyezkedett el és Rinszo-in volt a neve. Sunrjú követte őt és segített rendbe szedni a helyet. Hamarosan, családok küldték oda tanulni fiaikat, így a templom élettel teli lett. Szuzuki nem ment át a felvételi vizsgán egy közeli iskolában, So-on elkezdi tanítani olvasni és írni kínaiul. So-on hamar elküldte a tanítványait, hogy Rindzai mesternél tanuljanak egy ideig. Itt Sunrjú egy másfajta Zen-t tanult. Amely a kóanra való koncentrálás által a szatori megszerzésére épül, mellyel elérhetünk a zazenhez. Szuzukinak problémái voltak a kóanjával. Eközben, a többi tanuló mind teljesítette a kóant. Így Szuzuki kirekesztettnek érezte magát. Az ünnepség előtt, hogy kijelöljék a távozásukat Szuzuki odament tanárához, Rindzaihoz és kibökte a választ (a kóanra). A mester elfogadta Szuzuki válaszát. 1919-ben, amikor Szuzuki 15 éves volt, a szülei hazavitették. Eközben Sunrjú kisegített az ottani templomban és elkezdte a középiskolát. A nyári szünidőben visszament Rinso-inbe és Zoun-inbe So-onnal, hogy képezze magát és hogy segítsen a templom körül. Ő maga nem akarta abbahagyni a képzést. Az iskolában Szuzuki angol órákat vett és egész jól haladt a nyelvtanulással. Egy helyi orvos, dr. Josikava, időnként megkérte Szuzukit, hogy korrepetálja a két fiát angolból. Josikava jól bánt Szuzukival a munkabér mellett néha tanácsokat is adott neki. Felsőbb tanulmányai 1924-ben Szuzuki beiratkozik a tokiói Soto előkészítő iskolába, nem messze Shogan-ji-tól, ahol ő az iskolai sportpályán dolgozott. 1925-től 1926-ig Szuzuki Zen tréningezett Dojun Kato-val a Kenko-inben (Shizuoka). Emellett járt iskolába is. Itt Sunrjú egy 100 napos elvonulás vezető szerzetese lett, ezután többé nem újoncnak tekintették. Teljesítette a tréninget, mint egy fő szerzetes. 1926 áprilisában Sunrjú elvégezte az előkészítő iskolát, és bejutott a Komazawa Daigakurinban egy egyetemre ahol szintén Soto Zent tanítottak. Ez alatt az idő alatt tartotta a kapcsolatot So-onnal Zoun-inben. Néhány tanára arról értekezett a diákokkal, hogyan érhetne el a Soto Zen nagyobb hallgatóságot, de Sunrjú nem tudta felfogni hogyan érthetné meg a nyugati kultúra valaha is a Zent, Szuzuki kíváncsi lett. 1926. augusztus 26-án, amikor 22 volt, So-on Dharma átadást adott Szuzukinak. Sunrjú apja is visszavonult Shogan-ji apátjaként, szintén ebben az évben és a család elköltözött Zoun-in földjeire, ahol ő inkyoként, azaz visszavonult apátként szolgált. Később, de még mindig 1926-ban Szuzuki rövid időre kórházba került tuberkulózissal, de hamarosan felépült. 1927-ben egy fontos fejezet nyílott Szuzuki életében. Elment meglátogatni egy professzornőt, aki még Komazawaban tanított neki angolt. A professzornő, Miss Ransom volt, aki olyan embereknek tanított angolt, mint Jiro Kano és Li Yuanhong a kínai elnök gyerekei. Azon a napon felkérte őt tolmácsnak a többiekkel együtt és, hogy segítsen a küldetésekben. Ebben az időszakban tűnt fel neki, hogy Miss Ransom milyen tudatlan volt a Japán kultúrával és a Buddhizmussal kapcsolatban. Csak kicsit tisztelte a buddhizmust, és egy ideál bálványozásának tekintette. De egy nap, amikor nem volt házimunka, amit meg kellett volna csinálni, elkezdtek beszélgetni a buddhizmusról. Ez a beszélgetés volt az, ami meg változtatta Miss Ransom véleményét a buddhizmusról. Még azt is megengedte Szuzukinak, hogy megtanítsa a zazen meditációra. Ez az élmény jelentős szerepet játszik abban, hogy Szuzuki észrevette h a nyugati tudatlanság a buddhizmusról megváltoztatható, ha egyszerűen megtanítanák, hogy pontosan mi is az. 1929. január 22-én So-on visszavonult, mint Zoun-in apátja és Sunrjút iktatta be, mint Zoun-in 28. apátja. Sogaku odarohant volna a templomba Sunrjúért. 1930 januárjában a ten’e nevezetű ünnepséget Zoun-inban tartották So-on Dharma átadásának elismeréseként. A Soto fejéhez vezető út a papi tanítás adományának engedélyezése. 1930. április 10-én, amikor Szuzuki 25 éves volt elvégezte a Komazawa Daigakurin a Zen és buddhizmus főszakirányon és angol mellék szakirányon. Szuzuki megemlítette So-onnak, hogy szívesen kimenne Amerikában Zen buddhizmust tanítani. So-on hajthatatlanul ellenezte az ötletet. Szuzuki rájött arra, hogy a tanára közel került hozzá és nem örülne a távozásának. Ezután nem említette meg újra tanárának. Eiheiji és Sojiji So-on szerette volna, ha továbbtanul So-on, és hogy folytassa a tréninget közismert Soto Zen templomban, az Eijiben, amelyik a Fukui tartományban helyezkedett el. 1930 szeptemberében Szuzuki belépett templomba és keresztülment a Zen beavatáson az ún. tangaryon. A szülei Zoun-inben maradtak, hogy vigyázzanak a templomra a távollétében. Eiheiji az egyik legnagyobb templom Japánban, ahol Zen tréninget lehet végezni. Ebben az időben Gempo Kitano-roshi volt a templom apátja. Japánba utazást megelőzően Kitano a koreai Soto Zen feje volt. Az egyik alapítója volt Zenshujinak, egy Soto Zen templomnak Los Angelesben, Kaliforniában. Szuzuki édesapja és Kitano múltja szorosan összefűződött. Sogaku együtt tréningezett Kitanoval és úgy gondolta, hogy általa jó kapcsolatokra tehet szert. Shinryu nem látta ezt a lehetőséget Kitanoban. Ő csak egy alázatos embert látott, aki egyszerű utasításokat ad és Sunrjú rájött, hogy az apja nagyot tévedett. A szerzeteseknek sokszor fel voltak adva feladatok a kolostorban, hogy szolgáljanak bizonyos mestereket. Sunrjúnak Ian Kishizawat kellett szolgálnia, egy igen ismert tanárt, aki két nagy japán tanár alatt tanult: Oka Sotan és Nishiari Bokusan alatt. Ő egy híres tudós volt a Dogen Shobogenzojának, és az apja egyik gyerekkori ismerőse is volt. Kishizawa szigorú, de nem sértegető volt, jól bánt Szuzukival. Szuzuki sokat tanult tőle, és Kishizawa nagy lehetőséget látott benne. Rajta keresztül Szuzuki megbecsülte a Zenben való meghajlás fontosságát egy példán keresztül. Decemberben Szuzuki teljesítette az első igazi 7 napos sesshinjét, egy megpróbáltatást, amely kezdetben nagy kihívás volt, de a végén kifizetődővé vált. Ezzel befejeződött az első gyakorló periódusa az Eihijiben. 1931 szeptemberében, egy újabb gyakorló periódus és sesshin után az Eihijiben, So-on elintézte Szuzukinak, hogy Yokohamában Sojijiben folytassa a felkészülést. Sojiji volt a másik nagy Soto templom Japánban, és Szuzuki újra átment a kemény tangaryo felvételi vizsgán. Sojijit a nagy zen mester Keizan alapította, Sojijinek nyugodtabb a légköre, mint Eiheijinek. Sojijiből Szuzuki gyakran visszautazott Zoun-inba, hogy látogassa templomát. 1932-ben So-on elment Sojijibe, hogy meglátogassa Sunrjút és az után, hogy hallotta Szuzuki elégedettségét a templomban azt tanácsolta neki, hogy hagyja ott. Még az év áprilisában Szuzuki elhagyta Sojijit némi sajnálkozással és visszaköltözött Zoun-inba a családjához. Májusban meglátogatta Ian Kishizawat és So-on áldásával megkérte, hogy tanítsa őt. Szuzuki elment Gyokuden-inbe az utasításaiért, ahol Kishizawa keményen edzette őt a zazenban és személyes interjúkat folytatott le vele. Valamikor Szuzuki életének ebben a szakaszában elvette egy nőt feleségül, aki megkapta a tuberkulózist. A dátum és a nő neve számunkra ismeretlen, a házasság elég hamar véget ért. A nő visszaköltözött a családjához, miközben Szuzuki a Zoun-inbeli feladataival foglalkozott. A San Franciscó-i Zen Központ 1959. május 23-án Szuzuki-roshi megérkezett San Franciscóba (Kalifornia), hogy elmenjen a Soko-jiba, az akkori egyetlen San Francisco-i Soto-Zen templomba. Szuzuki átvette az ideiglenes paptól, Wako Kazumitsu Katotól. Szuzuki le volt döbbenve az amerikai kultúrától és az is meglepő volt számára, hogy Soko-ji azelőtt egy zsidó zsinagóga volt. A hálóhely az emeleten helyezkedett el, egy ablak nélküli szoba egy irodával mellette. Szuzuki megérkezésekor a Zen felkapott témává vált néhány csoport között az USA-ban , különösen az ún. beatniks köreiben. Különösen befolyásoló tényezők voltak Alan Watts könyvei a zenről és buddhizmusról. Szuzuki híre kezdett elterjedni a beatniks körében és rajtuk keresztül a San Francisco-i Művelődési intézményben és az Ázsiai Tanulmányok Amerikai Akadémiáján, ahol Alan Watts egyszer igazgató volt. Kato néha tartott előadást az Akadémián és megkérte Szuzukit, hogy csatlakozzon az egyik órához, amit a Buddhizmusról tartott. A terem tele volt olyanokkal, akik többet akartak tudni a buddhizmusról és a Zen jelenlétében roshi inspirálta őket. Szuzuki megkapott 20 percet, hogy bevezesse őket a zazenbe. Ott ült a padlón zafu nélkül és bámult előre, a fehér falra. Zárásképpen Szuzuki mindenkit meghívott, hogy álljon meg a Sokojinál egy reggel zazenért. Apránként egyre több és több ember jelent meg minden héten, részt vegyen a zazenben Szuzukival reggelente. A tanulók improvizáltak, díszpárnákat használva, melyeket onnan kölcsönöztek, ahol találtak. A túlnyomórészt kaukázusi csoport, amelyik csatlakozott Szuzukihoz formálta tulajdonképpen a San Francisco-i Zen Központot Szuzukival. A Zen Központ virágkorát élte 1966-ban Szuzuki irányítása alatt Zentatsu Richard Baker segített hitelesíteni az eredeti eszközök megvásárlását Los Padres Nemzeti Erdőben, amit ők Tassajara Zen Hegyi Központnak hívtak. Röviddel ezután vettek egy épületet a Page Street 300-as szám alatt közel San Francisco Lower Haight-i szomszédságához és átalakították Zen templommá. Szuzuki otthagyta a Sokojiban betöltött posztját, hogy ő legyen az első Ázsián kívüli buddhista felkészítő kolostor első apátja. Az ő teishoinak (Zen beszédeinek) gyűjteménye a pl Zen szellem, az örök kezdők szelleme c. műben van összefoglalva. A bibliográfiája David Chadwick könyvében, a Te görbe uborkában (1999) van részletesen leírva. Vernoy Vernoy település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 239 fő (2015). Vernoy Courtoin, Chaumot, Domats, Égriselles-le-Bocage, Piffonds és Savigny-sur-Clairis községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Marokkói vipera A marokkói vipera (Macrovipera mauritanica) a hüllők (Reptilia) osztályába a kígyók (Serpentes) alrendjébe és a viperafélék (Viperidae) családjába tartozó faj. Elterjedése Afrika északnyugati részén, Marokkó, Algéria és Tunézia területén honos. Megjelenése Nagy, erős testű vipera. A kifejlett példányok elérhetik a 180 centimétert. Teste barnás szürke, melyen tisztán látható 23-33, a test alaptónusánál sötétebb folt, végig a gerinc vonalán. Foltjai cikk-cakk mintába folyhatnak össze. A test oldalain hosszúkás foltok láthatóak, amik színe a hát-mintázatánál kicsivel világosabb, de a test alapszínénél sötétebb. Ezek az a foltok össze folyhatnak vonalakba, gyakran csak szakasoszan. Hátpikkelyei (subcaudalia vagy dorsalia) 26-27 sorban helyezkednek el. Szaporodása Ovipar szaporodású, fészekalja 12-18 tojásból áll. Méreg karakterisztikája Nem teljesen ismert, de mérge főként hemotoxikus komponensekből áll. Nagyjából 60 ismert és dokumentált marást ismer a tudomány. Először marás környéki duzzanat és viszketés, majd fájdalom és hematológiai abnormalitások tünetei jelentkeznek. Az ismert marások közül három halálos kimenetelű volt. Nagy mennyiségű méreg és hosszabb méregfogak növelik a szignifikáns megmérgeződés esélyét. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 18.) ITIS szerinti rendszerbesorolás AFPMB Venomus snakes Ariel–3 Ariel–3 (UK–3) angol rádiócsillagászati műhold. Az első mesterséges űreszköz, amit Angliában terveztek és készítettek. Küldetés Feladata tesztelni a saját tervezésű és gyártott műhold technikai berendezéseinek (működést biztosító, mérőeszközök) működőképességét mikrogravitációs körülmények között. Folytatni az Ariel–program előző műholdjainak szolgálatát. Jellemzői Készült a Brit Nemzeti Űrkutatási Bizottság megbízásából, a brit ipar (Royal Aircraft Establishment; British Aircraft Corporation) és az egyetemi intézetek (Sheffield Egyetem; Birmingham Egyetem) közreműködésével. Üzemeltetését a NASA hálózata végezte. Megnevezései: UK–3 (United Kingdom/Egyesült Királyság); UK–E; COSPAR: 1967-042A; Kódszáma: 2773. 1967. május 5-én a Vandenberg légitámaszpontról, az LC–5 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Scout A (S155C) hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális pályája 95,60 perces, 80,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 499 kilométer, az apogeuma 604 kilométer volt. 1959-ben az USA felajánlotta több baráti országnak, hogy a tudósaik által készített műholdakat pályára állítja. Anglia élt a lehetőséggel, megkötötték a szerződéseket. Vizsgálatának központja a termoszférából érkező "földi rádiós zaj", a zivatarok és a nagyszámú galaktikus rádiófrekvenciás zaj mérése. Felületére 6 darab tükröt helyeztek, hogy optikai megfigyeléssel további tudományos méréseket végezzenek. A műszerpark (öt különböző mérési típus) 55 másodpercenként végzett mintavételt. A mért adatokat fedélzeti magnetofon rögzítette (a magnó 5 hónap után október 24-én meghibásodott), majd vételi pozícióban a földi vevő állomásokra továbbította. Forgás-stabilizált űreszköz (kezdetben 31 rpm, majd 12 rpm). A központi műszertartály formája henger (12 darab prizmából összeállítva, felületét napelemek borították), hossza 57, átmérője 69,6 centiméter. A hengeres testet felül kúpos forma (magassága 24,2 centiméter) zárta le, itt helyezték el a telemetria antennáit. Tömege 90 kilogramm. Alul az űreszközhöz 4 darab napelemet rögzítettek (120 centiméter hosszú karok), éjszakai (földárnyék) energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították. A napelem karok köré antennát telepítettek. 1969. szeptemberében teljesen befejezte szolgálatát. 1970. december 14-én 1318 nap (3,61 év) után belépett a légkörbe és megsemmisült. Az Atlanta Flames játékosainak listája Ez a lista az Atlanta Flames játékosait tartalmazza. Az Atlanta Flames egy jégkorongcsapat volt a National Hockey League-ben 1972 és 1980 között. Dracé Dracé település Franciaországban, Rhône megyében. Lakosainak száma 968 fő (2015). Dracé Mogneneins, Peyzieux-sur-Saône, Saint-Didier-sur-Chalaronne, Thoissey, Saint-Jean-d'Ardières, Taponas, Romanèche-Thorins, Saint-Symphorien-d’Ancelles, Corcelles-en-Beaujolais és Lancié községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Saint-André-de-Seignanx Saint-André-de-Seignanx település Franciaországban, Landes megyében. Lakosainak száma 1687 fő (2015). Saint-André-de-Seignanx Biaudos, Labenne, Orx, Saint-Barthélemy, Saint-Martin-de-Hinx, Saint-Martin-de-Seignanx és Saubrigues községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szinkronúszás a 2015. évi Európa játékokon A 2015. évi Európa játékokon a szinkronúszásban összesen 4 versenyszámot rendeztek. A szinkronúszás versenyszámait június 12. és 16. között tartották. Érmesek * – a versenyen nem szerepelt tartalék versenyzők Kernelpánik A kernelpánik (angolul kernel panic) a Unix-szerű rendszereknél állhat elő, amikor az operációs rendszer rendszermagja olyan hibát talált, ami miatt képtelen tovább futni és leállítja az egész rendszer futását. Nem utal feltétlenül szoftverhibára, olyan beállítás/körülmény is okozhatja, melyet a felhasználó hozzáértés nélküli konfigurálása okoz. Például ha Linux alatt a root partíció olyan fájlrendszert használ, amelyet nem támogat a rendszerünk, rendszerindítás során szintén kernel panicot kapunk, mert a rendszer önmagától nem tudja, hogy mi legyen a következő lépés. Példa egy Linux rendszer "kernel panic"-jára: A Microsoft Windows rendszereknél a híres kék halál állhat elő, ami ugyancsak az egész rendszer összeomlását jelenti. IFA L60 Az IFA L60 az egykori keletnémet Industrieverband Fahrzeugbau járműgyártó, 1987-ben bemutatott tehergépjárműve. Az "L" betű a gyártás helyére, (Ludwigsfelde), a 60-as szám pedig a terhelhetőségére (6 tonna) utal. Gyártása a W50 típussal párhuzamosan történt, majd a rendszerváltást követve mindkettő típus gyártását befejezték. Az IFA L60 külsőre szinte teljesen megegyezik a W50-nel, ám számos technikai újítást tartalmaz, ami legtöbbször a nyugati gyártók régi technikájának új, keleti kivitelei. Ezek az újdonságok többek között Magyarországon is az egyik legmodernebb teherautóvá tették, egészen a 90-es évekig, amikor a rendszerváltást követően megindult a volt szocialista országokban a nyugati teherautómárkák forgalmazása. Motor Az IFA L60 erőforrása egy négyütemű, vízhűtéses, szívódízelmotor. Legnagyobb elérhető teljesítménye 132 kW, amit 2300 1/min-en ad le. A henger össztérfogata 9160 cm³. A motor a "6 VD 13,5 / 12 SRF" kóddal lett ellátva, ami nem összekeverendő az IFA W50 négyhengeres motorjának módosított, hathengeres változatával, ami a "6 VD 14,5/12-1 SRW" kódot kapta. Az L60 erőforrása közvetlen befecskendezésű, dugattyúi gömbgrafitból készültek és a W50-hez hasonlóan, MAN licenc alapján speciális égéstérrel kialakítottak. Adagolója egy TGL 12 378-as teljesen mechanikus, soros, keletnémet gyártmány. Hengerenként egy szívó és egy kipufogószelepet tartalmaz. A motor alkalmas a 15W40-es többfokzatú motorolajjal való üzemeltetésre, így szezonális olajcserére nincs szükség. A könnyűfémből készült olajteknőt olaj-víz hőcserélővel látták el. A motor a W50-nel ellentétben már nem a kabinban, hanem alatta helyezkedik el. A hűtésről vízhűtő, valamint egy elektromosan kapcsolt, mágneskuplungos ventilátor gondoskodik, ami vészhelyzetben manuálisan is zárható. Váltó és hajtáslánc A motort a hajtásláncról egy egytárcsás, száraz, 380 mm átmérőjű hidropneumatikus kuplung választotta el, ami a rásegítés miatt rendkívül megkönnyítette a pedál kinyomását, a W50-hez képest. A tengelykapcsoló külön hidraulikus kört kapott, aminek tartálya a vezetőfülkében található. Az IFA L60 sebességváltója egy teljesen szinkronizált nyolcfokozatú, kúszófokozattal és hátramenettel ellátott váltómű. Beszállítója a VEB brandenburgi sebességváltógyár volt, ami többek között, az előd W50-nek is gyártotta a sebességváltóját. Az osztómű teljesen szinkronizált, pneumatikus működtetésű. A gyártó először összkerékhajtású modelleket kezdett gyártani, egy évvel később azonban megjelentek hátsókerékhajtású típusok is. Az összkerék hajtott modellekhez négy, különböző elérhető legnagyobb sebességet adó osztóműt kínáltak: 72, 82, 92 és 105 km/h verziókban, az adott munkakörülményekhez legoptimálisabban igazodva. A W50-nel ellentétben, az L60-ban az összkerékhajtást nem lehet kikapcsolni. Megcsúszás esetén 1:2 arányban osztotta szét a nyomatékot: az első tengelyre 33,3%, míg a hátsóra 66,7% jutott. Az állandó összkerékhajtás és az új, osztóművel megtoldott sebességváltó ugyan precízebb és jobb teherautóvá tette a W50-től, de sokkal gondosabb karbantartást és kezelést is igényelt. Ezek általános hiánya miatt, a W50-hez szokott gépkezelők gyakori váltó és hajtásláncproblémákat okoztak. A tengelyek új fejlesztések, gömbgrafitos öntvényből készültek és bolygóművekkel vannak ellátva. Váz, felfüggesztés Az L60 egy új létraalvázat kapott, U formájú hossztartókkal. Az alváz így megnövelt torziós képességeket kapott, ami növelte a jármű terepképességeit. A laprugózást leginkább a W50-től vették át, kisebb módosításokkal. Mindkét merev híd a félelliptikus laprugók mellett kettős működésű lengéscsillapítókat is kaptak. A kormánymű golyósoros, hidraulikus rásegítésű szervokormány. A gumiabroncsok mérete 9,00 20/14 PR. Ezek mellett egy háromtengelyes prototípus is készült, 6 × 4-es kivitelben, de ez nem került gyártásba. Vezetőfülke Mivel a fejlesztésre szánt pénz nagy részét az új hathengeres motor és a nyolcfokozatú váltó nyelte el, nem maradt elég összeg egy új kabin tervezésére. Ennek következtében az amúgy is gyártásban lévő W50-nek módosították a vezetőfülkéjét. A legnagyobb módosítás a motor-fülke elhelyezést érintette. Az új motor immár nem a két ülés között, hanem a kabin alatt kapott helyet. Ez a változtatás szinte síkpadlóssá alakította az L60-at, ami számos helynövekedés mellett egy harmadik ülés beszerelését is lehetővé tette, valamint a zajszigetelés is jobb lett. A vezetőfülkét továbbá 230 milliméterrel az első tengely elé kellett emiatt helyezni. A módosítások itt még nem értek véget. A gépkezelő egy légrugós vezetőülést és újfajta műszerfalat, gyújtáskapcsolót, újféle ablaktörlő, lámpa és indexkapcsolókat is kapott, a máshonnan már könnyen beazonosítható, keletnémet alkatrészekből. Ezen kívül a kabin 50°-ban hidraulikusan billenthetővé vált, ami nagyban megkönnyítette a karbantartási munkálatokat. A fülke tetejére továbbá szélességjelző lámpák is kerültek. A tetőablak, a tekerős ablakemelő, a fűtéskonzol, valamint az ajtók egészben megmaradtak, ahogyan az ablakok is. A két szélső ülés három, a középső ülés pedig kétpontos biztonsági övekkel vannak ellátva. A fűtőventilátorok a kabin elejébe kerültek, megjelent az intervallumos ablaktörlő funkció. Szériafelszereltség lett a továbbra is spirálos meghajtású fordulatszámmérő. Fékrendszer Hidraulikusan működtetett fékek, pneumatikus rásegítéssel, kétkörös, vagy egykörös pótkocsifék csatlakoztatási lehetőségekkel. Azbesztmentes, önbeálló fékbetétek, a szimplex dobfékekben. A fékrendszer üzemi légnyomása 12 bar, aminek védelméről egy háromkörös védőszelep gondoskodik. A kézifék egy pneumatikusan vezérelt rugós fék, ami a hátsó kerekekre, valamint a pótkocsifékre hat. A kézifék vezérlőszelep teszt funkcióval is ellátott. Elektromos rendszer Az IFA L60 elektromos rendszere 24 voltos. A két, 125 Ah-s akkumulátort egy 35 amperes generátor tölti. Az önindító teljesítménye 5,5 kW. A teherautó fényforrása egy pár H4-es halogén izzó, amit hagyományos izzók egészítenek ki. A pótkocsi részére elektromos csatlakozó áll rendelkezésre. Különböző típusok A legelterjedtebb típusa az L60-nak egyértelműen a platós felépítménnyel felszerelt. Szakítva a W50-es nyilvánvalóan gyenge teljesítményével, az L60 önmagában képes volt törvényesen 6200 kg szállítására. A 12 300 kg megengedett legnagyobb rakománnyal pedig további 6100 kg vontatására volt alkalmas, ami pont megfelelt a gyártó, IFA HW 60.11-es és 80.11-es pótkocsijainak vontatására. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy ha a vonóerő-növekedés miatt megnövekedett terhelhetőséget kihasználjuk, lassúvá és gyengévé válik az IFA L60, nagyon hasonlóan a W50-hez. Az elérhető változatok, a kerekek hajtása szerint: 4×4: platós, két oldalra billenős (1987) dobozos (1987) víztartályos (1987) üzemanyagtartályos (1987) platós, három oldalra billenős, hátrafelé automata (1988) ADK 100 autódaru (1990) 4×2: platós, három oldalra billenős, hátrafelé automata (1988) nyergesvontató Ezeken kívül készültek speciális kivitelek, mint mondjuk a katonaság számára, egyedi dobozos kivitel, vagy az útkarbantartók részére külön felépítménnyel stb. Forrás http://mezogeparchivum.hu/Madat/szl_ifal604x4pb.htm https://de.wikipedia.org/wiki/IFA_L60 http://www.ifa.eoldal.hu/cikkek/ifak/ifa-l60-w50-tortenete.html http://mezogeparchivum.hu/tema_tgk.html Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom (Drágosfalva) A drágosfalvi Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Máramaros megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az MM-II-m-A-04569 sorszámon szerepel. Göőz József Göőz József (Aszaló, 1855. március 28. – Budapest, 1909. január 24.) tanár, pedagógiai író, bölcseleti doktor, polgári iskolai igazgatótanár. Élete Aszalón, Abauj-Tornamegyében született földmíves szülőktől; atyja halála (1859) után mások jóakaratú támogatása mellett, főként saját erejére volt utalva. Vécsei Pál aszalói tanítónak köszönhette, hogy tanulását folytathatta, ki magánoktatással is elősegítette a gimnáziumba juthatását; ennek négy osztályát 1864-től Szikszón, az V. osztályt 1868-ban Debrecenben végezte s a VI.-ra 1869-ben Sárospatakra ment. 1870-ben tanítói pályára lépett. Ez időtől fogva tíz évig, hogy magát fentarthassa s iskolai pályáját is bevégezhesse, nyilvános és magántanítással kereste kenyerét. Tanító volt Poroszlón (Hevesm.), Szalacson és Csokalyon (Biharm.), Aszalón (Abauj-Tornam.), Bőcsön (Borsodm.) és Budapesten. A budai magyar királyi állami tanítóképző hároméves tanfolyamát elvégezvén 1875-ben, tanítóképesítő vizsgát tett Sárospatakon; 1876-ban érettségi magánvizsgát Miskolcon. 1877-79-ben a budapesti egyetemen magyar irodalmi, bölcseleti, pedagógiai s történelmi előadásokat hallgatott és 1879-ben tanári vizsgát tett és bölcseletdoktori oklevelet nyert. 1881-ben még egy tanári vizsgálatot állott ki, hogy tanszékhez juthasson... ez időtől fogva reál, polgári és középkereskedelmi iskolákban tanárkodott Budapesten. 1887-ben egy évi tanulmányi úton volt külföldön, beutazva Németországot, Svájcot és Olaszország egy részét; a berlini egyetemen félévet töltött filozófiai s pedagógiai előadások hallgatásával. Cikkei a Vasárnapi Ujságban (1880. 6. sz. Kisfaludy K. levele Szemere Pálhoz, 1882. Magyar nők az 1790. budai országgyűlésen, 1886. Buda visszafoglalása 1686.), a Magyar Paedagogiai Szemlében (1880. Ábel Márton életrajza, 1881. Vajdafy Gusztáv fővárosi tanító életrajza); írt még a Néptanodába, Ált. Tanügyi Közlönybe, Néptanítók Lapjába, sat. Munkái A természet-philosophiai álláspontok ismertetése és bírálata. Bpest, 1879. A budapesti (budai) tanítóegylet Emlékkönyve. Bpest, 1879. (Trájtler Károlylyal együtt). Pedagógiai értekezések. Budapest, 1880. (Ism. Néptanítók Lapja.) Budapest története. A magyar nép és ifjúság számára. Budapest, 1883. (Ism. Néptanítók Lapja 1882. 752. l.) Magyar irálytan. Feladatokkal és olvasmányokkal egybekapcsolva. Polgári iskolák és rokon intézetek számára. Budapest, 1883. (2. jan. kiadás.Budapest, 1889.) Állítsunk Budapesten a Duna jobb partján közép kereskedelmi iskolát. Budapest, 1883. Magyar nyelvtan. Polgári iskolák számára. Budapest, 1884. Magyar nemzeti olvasókönyv, elemi iskolák számára. Budapest, 1889. Hat kötet. (Trajtler Károllyal és Schön Józseffel.) Magyar olvasókönyv, a polgári fiúiskolák számára. Három kötet. (Tóth Józseffel együtt. Budapest. 1890. 2. kiadás. Budapest, 1893.) Magyar olvasókönyv A polgári és felsőbb leányiskolák számára. Budapest, 1890. Három kötet. (Póra Ferenccel és Tóth Józseffel együtt. 2. kiadás. Budapest, 1893. Póra Ferenc és Tóth J.-fel együtt. Ism. Egyet. Közokt. Szemle és Nőnevelés.) A Budapest III. ker. közs. polg. leány- és női ipariskola szervezete. Budapest, 1890. (2. és 3. kidolgozásban. Budapest, 1893 és 1894.) Magyar nyelvtan, különös tekintettel a helyesírás és fogalmazás gyakorlati tanítására polgári fiú- és leányiskolák számára. Budapest, 1891. (Tóth Józseffel együtt. 2. kiadás. Budapest, 1893.) Tanítók útmutatója. I–III., Budapest, 1907. Szerkesztette a Polgári Iskolát 1888-tól Budapesten. Pusztaháza Pusztaháza (1899-ig Puczák, szlovákul: Korunková, korábban Pucakovce) község Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Sztropkói járásban. Sztropkótól közúton 16 km-re, légvonalban 7 km-re keletre az Ondava völgyében fekszik. 2011-ben 77 lakosából 48 szlovák és 22 ruszin volt. Története 1408-ban "Puczagshaw" néven említik először, 1454-ben "Puczak" néven szerepel. A sztropkói uradalomhoz tartozott. A 16. században ruszinokkal telepítették be. 1600-ban 18 ház állt a faluban. 1715-ben nyolc háza volt. Vályi András szerint „PUCZÁK. Orosz falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Bérnát Uraság, lakosai ó hitüek, fekszik Kolbóczhoz 1, Pravróczhoz 2, és Szalnyikhoz fél órányira; határja három nyomásbéli, agyagos, hegyeken fekszik, terem rozsot, és zabot, szőleje nints, erdeje tsekély, piatza Sztropkón.” Fényes Elek szerint „Puczák, orosz falu, Zemplén vmegyében, Sztropkóhoz 1 mfd. 395 g. kath., 13 zsidó lak. Gör. szentegyházzal, 619 hold szántófölddel. F. u. Bernáth. Ut. p. Orlich.” 1910-ben 133, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zemplén vármegye Sztropkói járásához tartozott. 2001-ben 105 lakosából 95 szlovák és 7 ruszin volt. Nevezetességei Görögkatolikus temploma 1776-ban épült. Croce (Haute-Corse) Croce település Franciaországban, Haute-Corse megyében. Lakosainak száma 70 fő (2015). Croce La Porta, Castineta, Ficaja, Gavignano, Nocario, Piazzole, Piedicroce, Polveroso, Saliceto és San-Damiano községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bloch Henrik Bloch Henrik (Herman-Mestec, Csehország, 1854. február 4. – 1923.) tanár. Élete Bloch Mózes fia volt. Közép- és főiskolai tanulmányai elvégzése után a német és görög nyelvből és irodalomból, meg történelemből szerezte meg tanári képesítését. 1881-ben hívták meg a budapesti rabbiképző intézet alsó tanfolyamának tanárául. A tanítás mellett irodalmi tevékenységet fejtett ki. Nagyobb tanulmánya, egyszersmind doktori értekezése (Lipcse, 1879) Josephus Flavius munkáinak forrásairól szól. Számos cikke jelent meg német napilapokban, magyar folyóiratokban és gyűjteményes munkákban. Történelmi értekezései, cikkei és birálatai a következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg: Mittheilungen aus der historischen Literatur (1884-tők), Österreichische Monatschrift für den Orient (1884.), Beilage zur Allg. Zeitung (1884-től), Frankfurter Zeitung (1884-től), Le Moyen âge (Paris 1888), Magyar Zsidó Szemle (1884-től) és Pester Lloyd (1886). Munkája Die Quellen des Flavius Josephus in seiner Archäologie. Leipzig, 1879. Jegyei H. Bl. és Dr. H. B. (Pester Lloyd 1866 és Beil. zur Allg. Zeitung 1889-90). Körtvélyessy Klára Körtvélyessy Klára (Eperjes, 1943. szeptember 19.) szlovákiai magyar műfordító, szerkesztő. Életpályája Szülei: Körtvélyessy István és Szepesházy Klára. 1958-1963 között a kassai Konzervatóriumban tanult. 1987-2003 között a Nagyvilág rovatvezetője volt. Szabadfoglalkozású műfordító. Cseh, szlovák, lengyel, szlovén irodalmat fordít. Magánélete 1963-ban házasságot kötött Devich Sándor hegedűművésszel. Három gyermekük született: Gábor (1964), Hanna (1967) és Klára (1969). Műfordításai Andrej Chudoba: Isten vele, Cyrano (elbeszélés, 1976) J. Puškáš: Vigasztaló csalódások (elbeszélés, 1977) Bohumil Hrabal : Tükrök árulása (elbeszélések, 1977) J. Kutík: Ballada a fekete aszfaltról (1979) D. Galský: Kalandorok, felfedezők, pénzcsinálók (1980) E. Vančurová: Domokos-könyvek (1979-1983) Miroslav Stehlík: Gyilkos szakadék (dráma, 1981) A. Winter: Heródes árnyéka (regény, 1984) Václav Erben: A líra jele (regény, 1985) J. Hašek: Alserbach százados háborús zárszámadása (elbeszélés, 1986) I. Hercíková: Andersen kisasszony (1986) J. Schmíd: Tizenhárom illat (dráma, 1986) J. Solovič: Teli zseb pénz (musical, 1986) J. Boček: Karpeta doktor esete (regény, 1988) Bohumil Hrabal : Véres történetek és legendák (elbeszélés, 1989) M. Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége (regény, 1992) Bohumil Hrabal : Vita nuova (regény, 1993) K. Brandys: Jellemek és írások (Mihályi Zsuzsával, esszék, 1995) M. Kundera: Halhatatlanság (regény, 1995) D. Jančar: Az angyal pillantása ( Gállos Orsolyával , Reiman Judittal, elbeszélés, 1997) Bohumil Hrabal : Adagio lamentoso (elbeszélés, 1997) T. Boučková: Ha szeretsz egy férfit (elbeszélés, 1997) Jiri Menzel : Hát, nem tudom... (1997) Díjai, kitüntetései Az Európa Könyvkiadó Nívódíja (1986, 1988, 1989) Az Év Könyve-jutalom (1993) József Attila-díj (1996) Pro Literatura díj (1997) A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2003) Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozat (2018) Jegyzetek Litera.hu Állami kitüntetések átadása. www.kormany.hu (Hozzáférés: 2018. aug. 18.) Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 A Boszniai Szerb Köztársaság városai Lásd még Bosznia-Hercegovina városai A Bosznia-hercegovinai Föderáció városai Baniste Baniste (macedónul: Баниште, albánul Banishta) település Macedóniában, a Délnyugati körzet Debari járásában. Népesség 2002-ben 90 lakosa volt, akik közül 80 albán és 10 macedón. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Vojkfalva Vojkfalva (1892-ig Vojkócz, szlovákul: Vojkovce, németül: Wojkensdorf) község Szlovákiában a Kassai kerület Iglói járásában, Szepesváraljától 13 km-re délkeletre. 2011-ben 435 lakosából 418 szlovák volt. Története 1290-ben "Villa Voyk" néven említik először. 1300-ban "Wyfolua", később "Woyk, Wojkenadorf, Wojkovce, Vojkócz" néven szerepel írott forrásokban. A Zsigray család birtoka volt, majd a 16. századtól a Szepesi vár uradalmához tartozott. Később a Csákyaké. 1787-ben 33 ház állt a faluban 211 lakossal. A 18. – 19. században birtoka megoszlott a Csáky, a Gundelginger és Petri családok között, de a falu kétharmadát a Csákyak birtokolták. Lakói földműveléssel, favágással foglalkoztak. A falu Szent Bertalan kápolnája 1711-ben épült, 1840-ben átépítették újraszentelték. Vályi András szerint " VOJKÓCZ. Tót falu Szepes Várm. földes Ura Gr. Csáky Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Szlatinához közel, és annak filiája; határja hegyes." Fényes Elek szerint " Vajkócz, Szepes vm. tót falu, Szlatvina fil., 229 kath. lak. F. u. Raisz, Petróczy." 1910-ben 290, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Szepesváraljai járásához tartozott. 2001-ben 460 lakosából 454 szlovák volt. Nevezetességei Szent Bertalan apostol tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1992 -ben épült. A templom 1:10 arányú modellje képviselte Szlovákiát a VI. Velencei Építészeti Biennálén. Kápolnája 1711 -ben épült. Csinditek A Csinditek a Brit Indiai Hadsereg „különleges erejének” (Special Force), irreguláris alakulatának beceneve volt, amelyet a burmai hadjáratban vetettek be a második világháború idején. A brit „nagy hatótávolságú behatoló csoport” (Long Range Penetration Group, LRPG) egyik ágát képezték. Hivatalos állománynevük 1942-ben a 77. indiai gyalogosdandár (77th Indian Infantry Brigade), 1943-ban pedig az indiai 3. gyalogoshadosztály (Indian 3rd Infantry Division). A japán vonalak mögötti nagy mélységű diverziós tevékenységekre lettek kiképezve, mai kifejezéssel élve az aszimmetrikus hadviselés egyik, a korban kialakuló egysége. Felszerelésük rendszerint brit és amerikai eredetű, de alkalmaztak japán eszközöket is. Tagjai többnyire burmai és indiai születésű angolok és nepáli gurkhák, de voltak köztük ausztrálok, hongkongiak, új-zélandiak, szingapúriak, burmaiak, indiaiak, nigériaiak, dél-afrikaiak, ceyloniak, nepáliak, rodéziaiak és az Egyesült Királyság egyéb nációi is. 1942 nyarán alakultak meg Orde Charles Wingate tábornok javaslatára, kiképzésüket és későbbi ellátásukat a brit Special Operations Executive (SOE) és az amerikai Office of Strategic Service (OSS) segítségével végezték, Wingate vezetésével. Két fő bevetésük volt, az 1943-as Longcloth és az 1944-es Thursday hadműveletek, de több kisebb katonai akciót is végrehajtottak. A Csinditek 1944 végére jelentős veszteségeket szenvedtek: az összlétszámból 1396-an elesetek, 2434 fő pedig megsebesült. Az egészségeseket újra kiképzőtáborba vezényelték, a következő műveletek felkészítésére. A személyi állományból továbbá azon britek is kiestek 1945 elején, akik 4 évnél tovább szolgáltak már a brit korona alatt, őket hazavezényelték és leszerelték. Az év első 4-6 hetében több dandár-főhadiszállást és csindit-veteránt bevontak a Brit Indiai Hadsereg 44. légi szállítású hadosztályának (44th Airborne Division) kötelékébe, majd ők képezték az újonnan felállított indiai XXXIV hadtest (Indian XXXIV Corps) alapjait. A Csinditeket végül 1945 februárjában hivatalosan is feloszlatták. Női 200 méteres síkfutás a 2015-ös atlétikai világbajnokságon A 2015-ös atlétikai világbajnokságon a női 200 méteres síkfutás versenyszámának selejtezőit és döntőjét a Pekingi Nemzeti Stadionban futották. A győztes a holland Dafne Schippers lett. Branch megye Branch megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Michigan államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Coldwater. Lakosainak száma 43 649 fő (2013. július 1.). Branch megye Calhoun, LaGrange és Steuben megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: J. G. Ballard James Graham Ballard (Sanghaj, 1930. november 15. – London, 2009. április 19.) angol sci-fi-szerző. Élete Sanghajban született és ott is végezte tanulmányait. 1946-ban a második világháború után Angliába költözött. 2009-ben halt meg Londonban. Munkássága Művei The Wind From Nowhere ( 1961 ) The Drowned World (Vízbe fúlt világ) ( 1962 ) The Burning World ( 1964 ); also The Drought , ( 1965 ) The Crystal World ( 1966 ) Crash (Karambol) ( 1973 ) Concrete Island (Betonsziget) ( 1974 ) High Rise (Toronyház) ( 1975 ) The Unlimited Dream Company ( 1979 ) Hello America ( 1981 ) Empire of the Sun (A Nap birodalma) ( 1984 ) The Day of Creation ( 1987 ) Running Wild ( 1988 ) The Kindness of Women ( 1991 ) Rushing to Paradise ( 1994 ) Cocaine Nights ( 1996 ) Super-Cannes ( 2000 ) Millennium People ( 2003 ) Kingdom Come ( 2006 ) Díjak, nevezések 1982 Nebula-díjas novellák : Myths of the Near Future(A holnap regéi) – jelölt 1965 Nebula-díjas kisnovellák : Souvenir jelölt 1979 BSFA díj : The Unlimited Dream Company Adaptációk Film When Dinosaurs Ruled the Earth (1970) rendezte: Val Guest Crash! (1971) rendezte: Harley Cokeliss (rövidfilm) A Nap Birodalma (1987) rendezte: Steven Spielberg Karambol (1996) rendezte: David Cronenberg The Atrocity Exhibition (2001) rendezte: Jonathan Weiss Aparelho Voador a Baixa Altitude (2002) rendezte: Solveig Nordlund Televízió Thirteen to Centaurus (1965) rendezte: Peter Potter (BBC Two) Home (2003) rendezte: Richard Curson Smith (BBC Four) Magyarul A Nap birodalma ; ford. Szűr-Szabó Katalin; Európa–Origo-press, Bp., 1989 Vízbe fúlt világ ; ford. Damokos Katalin; Móra, Bp., 1990 ( Galaktika fantasztikus könyvek ) Karambol ; ford. Baló András Márton; Cartaphilus, Bp., 2010 ( Filmregények ) Scinax ictericus A Scinax ictericus a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Kolumbiában, Peruban, továbbá valószínűleg Bolíviában és Brazíliában él. Természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi nedves síkvidéki erdők, időszakos édesvizű tavak. A fajt élőhelyének elvesztése fenyegeti. Listy národných učiteľov A Listy národných učiteľov (Nemzeti tanítók lapja) szlovák nyelven megjelenő pedagógiai szaklap volt a Magyar Királyságban. A Vallás- és Közoktatási Minisztérium kiadásában jelent meg 1868 és 1873 között Budán. A szaklap rendszeresen közölte a népiskolai szlovák tankönyvek jegyzékét. Forrás Malá encyklopédia žurnalistiky, 1982, Pozsony 1935–1936-os osztrák labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1935–1936-os osztrák labdarúgó-bajnokság az osztrák labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának huszonötödik alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 12 csapat részvételével zajlott. A bajnokságot az Admira Wien csapata nyerte. A bajnokság végeredménye ¹Az Austria Wien és a Libertas nem játszott egymással, ezért mindkét mérkőzést 0–0-val írták jóvá. Az Admira Wien az 1935-36-os szezon bajnoka. Az Admira Wien , a First Vienna FC , a Rapid Wien és az Austria Wien részt vett az 1936-os közép-európai kupában . A Wiener AC kiesett a másodosztályba (2. Klasse). Piperevo (Vaszilevo) Piperevo (macedónul: Пиперево) település Macedóniában, a Délkeleti körzetben, a Vaszilevói járásban. Népesség 2002-ben 1401 lakosa volt, akik közül 1260 macedón, 139 török és 2 egyéb. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may 890 (szám) A 890 (római számmal: DCCCXC) egy természetes szám, szfenikus szám, a 2, az 5 és a 89 szorzata. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 890-es a kettes számrendszerben 1101111010, a nyolcas számrendszerben 1572, a tizenhatos számrendszerben 37A alakban írható fel. A 890 páros szám, összetett szám, azon belül szfenikus szám, kanonikus alakban a 21 · 51 · 891 szorzattal, normálalakban a 8,9 · 102 szorzattal írható fel. Nyolc osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 5, 10, 89, 178, 445 és 890. A 890 négyzete 792 100, köbe 704 969 000, négyzetgyöke 29,83287, köbgyöke 9,61900, reciproka 0,0011236. A 890 egység sugarú kör kerülete 5592,03492 egység, területe 2 488 455,541 területegység; a 890 egység sugarú gömb térfogata 2 952 967 241,9 térfogategység. Bálint Andor Bálint Andor (Büchler Andor, Tiszavárkony, 1920. május 21. – Budapest, 2006. május 16.) genetikus, növénynemesítő, biológus, egyetemi tanár. Életútja 1920. május 21-én látta meg a napvilágot Tiszavárkonyban. Általános iskolába Szentmártonkátán járt, a középiskolai tanulmányait Jászberényben végezte. A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági Osztályán 1939-től volt tanuló, örökléstant, növénynemesítést és növénytermesztést hallgatott Szabó Zoltán, Dobi Géza és Surányi János professzorok előadásain. A második világháború során a keleti fronton, a Don-kanyarban volt munkaszolgálatos, oklevelét emiatt 1946-ban kapta meg. Ezután Mosonmagyaróvárott járt Willax Ödön professzorhoz az egyéves bentlakásos Felsőbb Növénynemesítő Tanfolyamra. Miután megszerezte növénynemesítői diplomáját, 1947-ben Budapestre jött, ahol a Növény Örökléstani Kutató Intézetben kezdett dolgozni, melyet Győrffy Barna vezetett. 1948-ban doktorált. 1949 és 1954 között osztályvezetőként működött a Földművelési Minisztérium Mezőgazdasági Tudományos Központjában (MTK), szaktitkár volt az MTA Hivatalában valamint tanszékvezető a zsámbéki Mezőgazdasági Akadémia Agrobiológiai Tanszékén. 1952-ben nyerte el a kandidátusi fokozatot doktori disszertációja alapján, 1953-ban lett rektorhelyettes a Magyar Agrártudományi Egyetemen, egyúttal az Agrobiológiai Tanszék vezetőjéül választották meg. 1954-ben került Gödöllőre, itt Solt Jenő halála után a megüresedett Növénynemesítés Tanszék vezetői feladatát látta el. 31 éven keresztül, egészen 1985-ig működött eme tisztségében, 1990-ben vonult nyugállományba. Ezután még haláláig dolgozott mint professor emeritus. 1953 és 1955 között rektorhelyettesi teendőket látott el, 1957 és 1960, illetve 1969 és 1972 között volt a Mezőgazdaságtudományi Kar dékánja. Könyveiből generációk tanultak, az Öröklés és származástan alapjai című munkáját több ízben is kiadták, spanyol nyelven is megjelent. Ezután 8 másik könyv következett, ezek között A mezőgazdasági növények nemesítése 1966-ban, A növénynemesítés alapjai 1967-ben, A gazdasági növények produkció genetikája 1977-ben (angolul 1984-ben jelent meg). 1969-ben a biológiai tudományok doktora lett (MTA Doktora). 1960-ban indította útnak a növénygenetikus szakmérnök képzést. A Szent István Egyetem félévszázados oktatómunkája elismeréséül 1993-ban Honoris Causa doktori, 1996-ban professor emeritus címekkel, 2001-ben pedig az Egyetemi Aranyéremmel jutalmazta. A Magyar Tudományos Akadémiától 1998-ban kapta meg az Eötvös Koszorút. 2006. március 15-én, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki, amit a Parlamentben vett át. Gyémánt diplomája átvételét már nem érhette meg. 2006. május 12-én még a tanszéken dolgozott, 14-én vasárnap kórházba került, másnap még üzent, hogy a nála vizsgára jelentkezett hallgatókat kollégái értesítsék. 2006. május 16-án kedden reggel érte a halál. Művei Öröklés és származástan alapjai (1964) A mezőgazdasági növények nemesítése (1966) A növénynemesítés alapjai (1967) A heterózis és mutáció a kukoricában (1967) Protein Growth by Plant Breeding (1970) A gazdasági növények produkció genetikája (1977) Bucchero A bucchero a speciális eljárással feketére égetett kerámiák összefoglaló elnevezése. Különösen nagy jelentősége volt az etruszk művészetben, akik legkeresettebb vázáikat ezzel a technikával készítették, és gyakran bekarcolt vagy domborműves ábrázolásokkal díszítették. A bucchero technika létezett az ókori Kelet népeinél is, sőt, Magyarország területének kora vaskori kultúrájában is. A 20. századi nádudvari fazekasok is lényegében ezt az eljárást alkalmazzák. Forrás Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983. Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom (Kisdebrecen) A Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Máramaros megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az MM-II-m-B-04571 sorszámon szerepel. Garganuszi csata A garganuszi csata a Spartacus vezette harmadik rabszolgaháború egyik csatája volt a mai Gargano (akkori nevén Garganusz) hegység lábánál i. e. 72 környékén. Spartacus gall alvezérének, Crixusnak a seregét semmisítette meg Lucius Gellius Publicola római konzul légiója, ezzel kivont egy jelentős katonai erőt az itáliai hadszíntérről. Jóllehet a Spartacus vezette fősereg továbbra is nagy létszámú és erős maradt, amit az is mutat, hogy Spartacus képes volt megverni nemcsak később Publicolát, hanem egy másik konzuli légiót is, majd a két légióra együttesen még egy súlyos vereséget mért. Előzmények Spartacus, Crixus és egy másik gall gladiátor, Oenomaus szervezték meg a Vezúv hegyre menekült szökött capuai gladiátorokat és a hozzájuk csatlakozott campaniai rabszolgákat i. e. 73-ban, majd legyőzték Claudius Glaber római katonai kontingensét. A kezdeti sikerek hatására a felekelő sereg száma gyorsan megnőtt és hamar okkupálták Dél-Itália jelentős részét. I. e. 72 tavaszára egy körülbelül 70 ezer fős hadsereg fölött rendelkezett Spartacus, amellyel útnak indult Észak-Itália felé és az útközben újonnan csatlakozókkal 120-150 ezer főre duzzadt a felkelők hada. Azonban Crixus mégis kivált Spartacustól, melynek pontos okára nincs egyértelmű magyarázat: vagy Dél-Itália kifosztása és Róma elfoglalása volt Crixus célja, vagy pedig Spartacus hagyta hátra, hogy fedezze az északi hadjáratot a Róma környékén állomásozó légióktól. A csata Crixus serege különböző források szerint 10, 20 és 30 ezer fő között ingadozott. A sereg folyamatosan pusztította a dél-itáliai vidékeket, ezért sok falusi szabad ember ellenségesen viszonyult Crixushoz, akinek ráadásul zömében gallokból és germánokból álltak a harcosai, szemben a vidék szabad parasztjai italikus népekből álltak. A parasztoktól Publicola 10 ezer fős serege jelentős információhoz jutott. Crixus a Garganusz lábánál, a mai Foggia megye területén ütött tábort. A felkelők nem erősítették meg a tábort és őrszemeket sem állítottak. A római sereg kihasználva a lehetőséget és álmában ütött rajta Crixus emberein. Sokuk még fegyverhez sem tudott nyúlni, egyből lekaszabolták a légionáriusok. Crixus a zűrzavarban próbálta megváltoztatni arcvonalát és germán gyalogosaival védekezett a támadó rómaiak ellen, amíg a gallok és a sereg elitalakulatát képező gladiátor csapat kellően rendezi a sorait. Az átrendezés sikertelen maradt és a felkelők különböző csoportjai elszórtan és szervezetlenül harcoltak. Crixust Publicola alvezére, Quintus Arrius szúrta le, más forrás szerint Crixus öngyilkos lett. Levágott fejét ezüsttálcán vitték a konzul színe elé. A következmények Spartacus rövid időn belül visszatérni kényszerült Közép-Itáliába, miután az Alpokon való átkelése nem sikerült. Spartacus megelőzte Publicolát, hogy egyesüljön a másik, Cnaeus Cornelius Lentulus Clodianus vezette konzuli légióval és külön-külön verte meg őket. A két konzul bár a vereséget követően össze tudta vonni seregét, de a vesztes csaták után megfáradt katonák így is újabb vereséget szenvedtek Piceneumban. Spartacus azzal torolta meg Crixus halálát, hogy a két sereg elfogott katonáit gladiátorjátékra kényszerítette, akik így egymást ölték meg. Érdekességek Stanley Kubrick amerikai filmrendező 1960-ban készített pazar produkciót a rabszolgafelkelésről Spartacus címen. Crixusnak, a Garganusznál elkövetett hanyagsága a filmben épp a rómaiak nemtörődömségeként jelenik meg: a Vezúvon táborozó felkelők ellen induló római katonák vezére annyira bízik erejében, hogy nem erősíti meg a saját táborát, ezt Spartacusék kihasználják és könnyűszerrel lerohanják a légionáriusokat, nagy zsákmányt szerezve. Blois grófjainak listája A Blois-i Grófság központja Blois város volt, amely Párizstól délre található. A grófság másik jelentős városa Chartres. A Blois-i Grófság uralkodói egy időben a champagne-i grófok, a Châtillonok (akik leginkább Blois-ban tartózkodtak) majd később a francia királyi család tagjai voltak. A grófság 1391-től végleg az ő tulajdonukba ment át. A százéves háború során Jeanne d’Arc bázisa volt az angolok elleni küzdelmek során. A grófság területe időben változott. Az északi, Normadiával határos részt időnként a blois-i grófok külön kezelték Chartres-i Grófság néven, de mindig a blois-i grófok uralkodtak itt. 1291-ben végül Johanna grófnő adta el ezt a területet a koronának. 1439-ben a Chateaudun körüli területekből alakították ki a Dunois-i Grófságot, Jean Dunois részére. Blois grófjainak listája Blois grófjai 830 - 944 Vilmos (?–834) Odó (?–871) Róbert (865–866) Theobald (? - kb. 944) Blois és Chartres grófjai I. Theobald (kb. 944–975) I. Odó (975–995) II. Theobald (995–1004) II. Odó (1004–1037), emellett Troyes grófja III. Theobald (1037–1089), emellett Troyes grófja István Henrik (1089–1102), emellett Meaux grófja Együgyű Vilmos (1102-1107), Sully grófja IV. Theobald (1107–1152), emellett Champagne grófja V. Theobald (1152–1191) I. Lajos (1191–1205) VI. Theobald (1205–1218) Margit (1218–1230) férje, Walter (1218–1230) Mária (1230–1241) férje, I. Châtillon Hugó (1230–1241) I. János (1241–1279) Johanna (1279–1292) II. Hugó (1292–1307) I. Guido (1307–1342) II. Lajos (1342–1346) III. Lajos (1346–1372) II. János (1372–1381) II. Guido (1381–1397) IV. Lajos (1397–1407), Orléans-i herceg I. Károly (1407–1465), Orléans-i herceg V. Lajos (1465–1498), Orléans-i herceg és francia király Gaston (1626–1660), Orléans-i herceg ezt követően a királyi birtokok része. Maros-parti kalandpark A Maros-parti kalandpark egy Makón, a Maros folyó árterében elhelyezkedő aktív kikapcsolódást lehetővé tevő pihenőhely. A makói önkormányzat 2009-ben sikeresen pályázott a Maros-part vonzerejének növelésére, közvetve tehát a Maros-parti strand felújítására, korszerűsítésére. Fele részt pályázati, fele részt saját forrásból – összesen 177 millió 655 ezer 980 forintból nyílt lehetősége a városnak a korábban főként csak a helyiek által használt, 1970-es években kiépült üdülőtelep felújítására. A 2011-re elkészült fejlesztések a következők: új főbejáratot kapott a strand (porta és büféépület), öltözők és tusolók létesültek, röplabda- és tengópályákat, valamint tusolókat is kialakítottak. Átadták az úszóműves csónakkikötőt és csónakházat, sólyapálya is létesült. A valódi vonzerejét a pihenőhelynek azonban kétségtelenül a kalandpark és a Maroson átívelő canopy-pálya jelenti. A gyermekek és felnőttek által is látogatható kalandpark különböző nehézségű elemit az ártér fáira rögzítették; a Maros esetleges kiöntése esetén azok leszerelhetőek, az árhullám levonulása után pedig visszahelyezhetőek. A 19 játékelemet tartalmazó gyermekpálya a talajhoz közelebb, a 25 játékelemből összeálló felnőttváltozat 3-4 méter magasságban található, utóbbi használatához védősisakra és biztosító hevederre is szükség van. A kalandpálya biztonságos használatára szakképzett felügyelők vigyáznak. A kalandpályához sziklamászó fal is tartozik. A canopy-pálya egy, a Maros makói és kiszombori partját összekötő 159 méteres drótkötélpálya; különlegessége, hogy Magyarországon csak itt található folyó fölött átívelő canopy-pálya. A felújított strand létesítményei közül utolsóként, 2011 októberében átadott létesítmény két, megközelítőleg tíz méter magas acéltoronyból, valamint a közéjük kifeszített egyenként 160 méter hosszú drótkötelekből áll. A csigák segítségével történő átsiklás a gravitációt használja ki: az érkezési pont alacsonyabban van a kiindulásinál. Körömlakk A körömlakk egyfajta lakk, melyet a kéz és a láb körmeire visznek fel jobbára dekorációs céllal, vagy a körömlemez védelme érdekében. Alapját polimer alkotja, melyhez különféle adalékanyagokat kevernek. Története A körömlakkot már i.e. 3000 körül is ismerték Kínában, a Csou-dinasztia idejében, i.e. 600 körül a királyi udvarban az arany és az ezüst szín volt divatban, később pedig a vörös és a fekete. A Ming-dinasztia idejében a körömlakk méhviaszból, tojásfehérjéből, zselatinból, növényekből előállított természetes színezékből és gumiarábikumból állt. Az ókori Egyiptomban is festették a körmöket, társadalmi rangnak megfelelően. Az alacsonyabb osztálybeliek világosabb színeket, a magasabb osztálybeliek a sötétebb színeket használták, jobbára vörösesbarnát (hennával). Az első modern, kereskedelmi forgalomban kapható körömlakkot a Cutex gyártotta 1917-ben. A 21. században egyre több férfi is használ körömlakkokat, színtelent vagy sötétebb színeket. Megjelentek a kifejezetten férfiaknak szánt körömlakkok is. Előállítása A körömlakkot olyan polimerből állítják elő, mely filmréteget képes alkotni, a polimert magát valamilyen illékony szerves oldószerben oldják fel. Gyakori alkotóelem a cellulóz-nitrát, amit butil-acetátban vagy etil-acetátban oldanak fel. Az összetevők tartalmazhatják még a következőket: Lágyítószerek: dibutil-ftalát, kámfor Színezőanyagok: többek között króm-hidroxid, vas-ferrocianid („porosz kék”), ón-dioxid , titán-dioxid , vas-oxid , kármin , ultramarin, mangánviola. Opálfényű pigmentek: csillám (mica), bizmut-klorid-oxid, természetes gyöngyök, alumíniumpor Ragasztók: például tozilamid-formaldehid gyanta Sűrítőanyagok: sztearalkónium-hektorit UV-stabilizátorok: a szín elváltozásának megelőzésére használják, tipikus példája a benzofenon-1 Típusai alapozó lakk : megakadályozza, hogy a színezett lakkok elszínezzék a köröm felületét. Ennek egy speciális típusa a barázdakitöltő lakk, mely általában magnéziumport tartalmaz; valamint a körömerősítő lakk, amelyben vitaminok és ásványi anyagok találhatóak. fedőlakk : a színezett lakkrétegek felvitelét követően alkalmazzák, létezik fényesítő, védő és gyorsan száradó fedőlakk. géllakk : tartósan (két-három héten át) viselhető lakk, melyet UV-fénnyel kötnek hozzá a körömlemezhez. Felvitele előtt a körömlemezt reszelik, a lakk eltávolításához pedig acetonra van szükség, amiben a körmöket hosszabb ideig áztatni kell. Az UV-fény, a körömreszelés, az aceton, valamint a lakk egyes lehetséges összetevői ( BHA , metil-akrilát) miatt a géllakk használatának egészségügyi kockázatai is lehetnek. Körömlakklemosó Az egyik legelterjedtebb körömlakklemosó az aceton, ami azonban bőrirritációt és szárazságot okozhat, valamint gyúlékony, gőze pedig hosszú távon vagy nagy mennyiségnek kitéve mérgező lehet. Acetonmentes körömlakklemosók is kaphatóak, az etil-acetát is ilyen. Fekete Sándor (honvéd) Fekete Sándor (angolul: Alexander Fekete; névváltozat: Feckete; Pest-Buda, 1827. december 2. — East St. Louis, Illinois, USA, 1911. március elején) magyar és amerikai szabadságharcos, polgári foglalkozása orvos. Életútja Korai tanulményait a jezsuitáknál végezte, majd felsőfokú tanulmányokat folytatott a Bécsi Egyetemen, az orvostudományi szakon. Tanulmányai megszakítva az magyar 1848-49-es magyar szabadságharc hírére Kossuth Lajos zászlója alá állt, mint 21 éves ifjú magyar honvéd, a nagyszebeni csatában megsebesült, s osztrák fogságba került, ahonnét kiszabadulva török földre menekült. 1852-ben került ki Amerikába, East St. Louis-ban (Illinois) telepedett le, s orvosi diplomát szerzett, majd orvosként praktizált, Aviston városba (Illinois) költözött, ott megnősült, Catherine Fishert vette el, a házaspár Marinetownban (Illinois) telepedett le. Az amerikai polgárháború kitörésekor Fekete otthagyta polgári foglalkozását, besoroztatta magát az 5. számú Missouri-i gyalogezredbe, s ott az őrnagyságig vitte. Vasváry Ödön és Vida István Kornél arról ad hírt, hogy 1862 május 19-től a missouri 13. lovasezred egyik segédorvosa volt. 1865 április 3-án szerelt le. A polgárháború után New Orleansban hamarosan orvosi műhibaperbe keveredett, végül felmentették, de érdemesebb volt más helységbe költöznie, visszatért East St. Louis-ba, nagy megbecsülésnek örvendett amerikai polgártársai részéről, megválasztották polgármesternek is, majd Benjamin Harrison elnök kinevezte East St. Louis postamesterévé. Gyermekei, s azok leszármazottai is éltek East St. Louis-ban, de közülük magyar nyelven már egyik sem beszélt, ősük magyar nevét azonban megtartották. Vargics Imre Vargics Imre (Temesvár, 1834. – Temesvár, 1904. november 25.) jogi doktor, ügyvéd, országgyűlési képviselő. Élete Temesváron született, ahol atyja jó hírű orvos volt. 1848-ban mint V. osztályos gimnáziumi tanuló beállt honvédnek és végig küzdötte a szabadságharcot, ahol az őrmesterségig vitte. 1849-ben visszatért az iskolába és a gimnáziumot Szegeden folytatta. A jogot Nagyváradon és Pesten végezte, ahol a doktori és ügyvédi oklevelet megszerezve, Temesvárt mint ügyvéd telepedett le. Majd két évtizedig Dél-Magyarország birtokosainak legkeresettebb jogtanácsosa volt és Temesvár város, valamint Temes vármegye közéletében vezérszerepet vitt. 1872-től a temesvári és 1878-tól 1901-ig a rittbergi (végvári) kerület országgyűlési képviselő tagja volt. 1899. május 16-án az országgyűlési Szabadelvű Párt egyik alelnökévé választotta. Utolsó éveiben szinerszegi (Temes megye) birtokán könyveinek és gazdaságának élt. Irodalmilag ifjú korában mint költő, később mint publicista a jogi és politikai téren működött; programm-beszédei a helyi lapokban, országgyűlési beszédei a Naplókban jelentek meg. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái. Piprafélék A piprafélék (Pipridae) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó család. Előfordulásuk Az Amerika szárazföldjén honosak, Mexikó déli részétől a La Platáig. Megjelenésük A manakinok kicsi vagy legfeljebb középnagyságú madarak, testhosszúk 7–15 centiméter között van, testtömegűk 8–30 gramm között. Tollazatukban az éjfekete alapszín kiáltó ellentétben szokott lenni az élénk kék, piros, sárga vagy fehér színfoltokkal. A tojók és az 1 évesnél fiatalabb egyedek tollazatában az olivazöld szín dominál. Tollazatuk meglehetősen testhezálló és kivált a homloktájékon igen rövid, de az orrlyukakat elfedi és a csőr töve körül finom sertékbe megy át. Életmódjuk Életmódja és viselkedése leginkább a mi cinegéinkre emlékeztet. Táplálékuk kisebb gyümölcsökből és rovarokból áll. Énekük nem kiemelkedő. Szaporodásuk Sok pipra fajnál a hím látványos udvarlási tánccal cserkészi be párját. Fészekaljuk általában 2 tojásból áll, melyet 18–21 napon belül kiköltenek. A fiókákat 13–15 napig a tojók gondozzák egyedül, mivel nem alkotnak stabil párokat. Rendszerezésük A családba az alábbi nemek tartoznak: Neopelma Tyranneutes Chloropipo Ilicura Masius Corapipo Chiroxiphia Xenopipo Antilophia Cryptopipo Lepidothrix Heterocercus Manacus Pipra Machaeropterus Pseudopipra Ceratopipra Sant’Angelo in Vado Sant’Angelo in Vado település Olaszországban, Marche régióban, Pesaro és Urbino megyében. Lakosainak száma 4088 fő (2017. január 1.). Sant’Angelo in Vado Apecchio, Belforte all’Isauro, Mercatello sul Metauro, Peglio, Piandimeleto, Urbino, Carpegna, Città di Castello, Urbania és Piobbico községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Lánctalp Gépek és járművek járószerkezetének több feladata is van, úgymint a teljes súly hordozása, a mozgatáshoz, a fékezéshez és kormányzáshoz szükséges erők átadása a talajnak vagy útnak, az út egyenetlenségeinek követése, stb. A legtöbb esetben erre a kerekes futómű megfelel, extrém követelmények kielégítésére azonban más megoldást kellett találni, ezek egyike a lánctalp. Nagyon nagy súlyú gépeknél a kerék mélyen a talajba nyomódhat, vagy megsértheti az útfelületet. Ez különösen könnyen megtörténhet laza, vagy mocsaras talajon és hóban. A kerék méreteinek növelésével ez csak egy korlátig ellensúlyozható, sem a futófelület szélessége, sem az átmérő nem növelhető a végtelenségig, ami egyéb problémákat is felvetne: növelné a sérülékenységet és az árat, valamint akadályozná a használatot is, stb. Ugyanez a helyzet a vontatóknál is, ahol nagy vonóerőt kell átvinni a talajra, ami nagy kapaszkodó felületet igényel, mert kapaszkodó körmöket nem mindig lehet használni mint a Hofherr traktoron. A lánctalp tekinthető - persze pusztán elméleti szempontból - a kerekes futóműre szerelt végtelenített, szilárd útfelületnek. A szerkezeten belül a futási viszonyok megközelíthetik az ideálisat, a külső felület pedig megteremti a kapcsolatot a valódi talajjal. Részei Lánc: A lánctalpas futómű meghatározó eleme maga a lánc . Ezen támaszkodnak az alvázra függesztett futógörgők. A lácba kapcsolódik a meghajtógörgő vagy csillagkerék, a lánc futását teszik stabilabbá a vezetőgörgők, és feszítőgörgők. Futógörgő: A tulajdonképpeni kerék , a jármű ezeken gördül. Kivételes esetben előfordul meghajtott futógörgő is, abból a célból, hogy láncszakadás esetén is mozgásképes maradjon a jármű. Vezetőgörgő, más néven támasztógörgő: A lánc fölső ágában elhelyezett görgők, feladatuk a lánc súlyának hordozása, a belógó laza szakasz súlyát átvenni a meghajtó és feszítőgörgőtől, csapágyazásuk kímélése érdekében. Feladatuk továbbá megakadályozni nagy sebességű menet közben a nagy sebességgel mozgó lánctalp lefutását a feszítő és a meghajtó lánckerékről. Elsősorban nagy tömegű (40-50 tonna feletti) lánctalpas járművek futóművében alkalmazzák. Feszítőgörgő: Általában a meghajtógörgővel ellentétes végen, ritkábban fölül elhelyezett, egyenes vonalban, vagy köríven elmozdítható görgő, a lánc feszességének beállítására szolgál az időjárási, igénybevételi, és talajviszonyoknak megfelelően. Lánc A lánctalpakra általánosan jellemző, hogy láncszemekből, használatosabb néven lánctagokból épülnek fel, ezeket pedig a lánccsapszegek által alkotott csuklók kötik össze, ezek teszik lehetővé a lánctagok egymáshoz képesti az elfordulását, így adva lehetőséget a terep egyenetlenségeinek követésére, és a szerkezeten való körbefutásra. Meghajtás szempontjából több fajta létezik: tarajos: A lánctagokon, belső oldalon lévő háromszög, trapéz, vagy egyéb csúcsos kiemelkedések alkotnak egy taréjt, ezek nyúlnak be a meghajtókerék fogai közé, ezeken keresztül adódik át a hajtás. A szovjet T–34 harckocsi lánctalpa ilyen. csapos: A lánctagok csuklóinál a lánctalpon belül vagy annak külső szélein alakítanak ki hengeres felületeket, ezekkel kapcsolódik a meghajtó fogaskerék, amit csillagkeréknek is neveznek. Példa erre a T–55 harckocsi. lyuksoros: A lánctag sík lapjának közepén egy vagy több nyílást alakítanak ki, ebbe kapcsolódik a meghajtó fogazat. A szovjet KV–1 harckocsinál is ezt a megoldást használták. görgős: Főleg magas-csuklós lánc esetén használt megoldás, a csuklóknál a csapszegre fűzött görgő/görgők kapcsolódik/kapcsolódnak a lánckerékkel. A csuklók kialakítása is többféle lehet: lapos csukló: A lánctag teherviselő részének középvonalában van a csapszeg, a lánctagok fésűszerűen egymásba nyúlnak. Sima körbefutást, nagy sebességet tesz lehetővé, de viszonylag drága, kopása nem javítható és a szennyeződéseket a talajról könnyen "fölszedi" magas csukló: A lánctagokból kiemelkedő borda vagy bordák vannak egymással összekapcsolva, úgy néz ki, mintha egy közönséges meghajtólánc láncszemeihez növesztenének futófelületet. A csapszegek a talajtól messzebb vannak, így alig szennyeződnek, de csak alacsony sebességet tesz lehetővé. Munkagépeken jellemző. A csuklók szerkezete is változó. A legegyszerűbb, hogy egy közönséges acélrudat használnak csapszegként, rögzítés nélkül, mivel nagy terhelése miatt nehezen csúszik ki. Ha mégis kimozdulna,, akkor a laza ág mellett elhelyezett idom (lánccsapszeg terelő) tolja vissza mozgás közben. Rögzíthető kicsúszás ellen a csapszeg bepattanó rugós gyűrűvel, anyával, sugár- vagy tengelyirányú rögzítőcsavarral, de van példa a szegecselésre is. Az acél csapszegek kopása jelentős, ha nem kapnak megfelelő kenést. Ezért fejlesztették ki az úgynevezett gumicsuklót, ami a lánctagba vulkanizált gumiperselyben, rugalmasan elforduló, alakos furatú betét, és alakos lánccsapszeg használatával jön létre. Súrlódás nincs, csak a gumi rugalmas alakváltozása, ezért nem kopik, és a zaja is kisebb. A lánctagok anyaga jellemzően kovácsolt vagy öntött acél, kopásálló felülettel. Amennyiben szükséges, hogy aszfaltozott vagy betonozott úton is közlekedjen annak megsértése nélkül, keménygumi vagy műanyag betétet, vagy rátétet alkalmaznak a futófelületen. Kis terhelésre, vagy nagyon szennyezett helyekre (például kisméretű építőipari és földmunkagépek) készítenek teljes egészében gumi, vagy gumiszerű műanyag láncokat, huzal vagy szövet erősítéssel, csukló nélkül. Nagyon egyszerűen gyártható, zajtalan, és nem érzékeny a szennyeződésre. Futógörgő Csapágyazott, az alvázhoz mereven, vagy rugalmasan függesztett kerék. Felületét a zajcsökkentés érdekében általában gumival borítják. A lánctalpat oldalirányban is vezetik, vagy oldalsó peremükkel tartják a lánctagok vezető nyúlványait, vagy - osztott futógörgő estén - belső oldalukkal fogják azokat közre. Rugalmas felfüggesztésükre két jellemző megoldás van: -himbakocsis: A görgőket páronként, ritkábban 3-as, 4-es csoportokban egy billenő kengyelbe csapágyazzák, ezeket szerelik fel az alvázból kinyúló csapra. A talaj egyenetlenségeit nem követi jól, az elmozdulása rövid, de a nyomáselosztás megfelelő. -hosszlengőkaros: A görgőt egy az alváz hossztengelyével párhuzamos, függőleges síkban forgó lengőkarra csapágyazzák. Formája miatt nevezik "Z-tengely" -nek is. Rugózása csavarrugóval is megoldható, de a keresztben elhelyezett torziós tengely a jellemző. Nagyon nagy elmozdulást tesz lehetővé, a talaj egyenetlenségeit a görgők külön-külön követik, sima futást biztosítva. A keresztben elhelyezett torziós rugók az alváz szélességét kitöltik, így két oldalon azok tengelyei nem eshetnek egybe. Ezzel magyarázható, hogy például a T-55 harckocsi jobb és bal oldali görgősora egymástól hosszirányban el van tolva. A futógörgők rendszerint egy vonalban helyezkednek el, a lánctalp mértani középvonalában. Az osztott görgők a lánctalp két szélén gördülnek, helyet hagyva a lánc vezető, vagy csuklótaréjának. Bonyolult és ritka megoldás az egymástól eltolt, oldalankénti két görgősor, amikor a hosszanti nyomáselosztás egyenletessége érdekében egymást átfedő görgőket használnak. Hajtott futógörgők esetén a nyomatékátvitelt általában lánchajtással biztosítják. Bonyolult kényszermegoldás, nem terjedt el. Vezetőgörgő / támasztógörgő Amennyiben a lánc felső laza ága - hátul elhelyezett meghajtás esetén - nem a futógörgőkön fut, úgy annak súlyát a futógörgők felett, mereven felszerelt görgők viselik, a hosszú, laza szakasz oldalirányú vezetését is ezek végzik. Általában jóval kisebbek a futógörgőknél, de szerkezetük hasonló, használnak gumírozást is. Feszítőgörgő Általában a hajtással ellentétes végen, de mindenképpen fölül helyezik el, feladata, hogy a lánc feszességét tartsa, illetve, hogy azt az időjárási és az útviszonyoknak megfelelően állítani lehessen. A lánc csuklóinak kopása is jelentős tényező, darabonként 1 mm kopás egy 90 tagból álló lánc 5 m-es felső szakaszán 400 mm-es (!) belógást eredményezne, tehát állítási lehetőség nélkül a szerkezet használhatatlan lenne. Technikai kialakítás: vagy egy hosszirányú vezetékben mozdítható el a feszítőgörgő tengelye, vagy excenter-csapra szerelik és az fordítható el megfelelő állásba. Különleges funkciók Torony nélküli harckocsi (STRV-103) esetén a löveg emelkedési szög beállítása csak a futómű-tagok magasságának változtatásával lehetséges. Az egyidejű emelés süllyesztés lehetővé teszi a mély fedezékből való tüzelést, majd ezután a teljes rejtőzködést, az elülső és a hátulsó görgők különböző magasságba állításával billenthető a páncéltest. Meggyorsítja a vasúti szállításra való előkészítést a felhúzható futógörgősor, mert így a haspáncélon elhelyezett karmok mereven rögzíthetik a járművet. A lánctalpas futómű hátrányai Tömege viszonylag nagy, a jármű teljes tömegének akár 6-8%-a is lehet. Az elérhető sebesség sokkal kisebb, mint kerék esetén, még jó úton is. Kemény felületű úton a tapadása nagyon kicsi. Kormányzása nehézkes, általában úgy történik, hogy a belső íven haladó lánctalpat kisebb sebességgel hajtják. Ez az oldal- kuplung részleges vagy teljes oldásával történhet, egyidejű részleges vagy teljes fékezés mellett, így a lánctalpas jármű gyors sarkon fordulásra is képes (az egyik lánctalp áll, a másik pedig teljes sebességgel hajt). Finomabb megoldás a kihajtás áttételének módosítása, egy fix lassító áttétel bekapcsolása, ezzel stabil íven fordulás is megvalósítható. Az oldalanként külön sebességváltóval felszerelt eszközöknél a belső oldalon egy, vagy két sebesség visszakapcsolásával biztosítható az irányváltoztatás. Speciális differenciálműves , vagy bolygóműves hajtásokkal megvalósítható a helyben fordulás is, az egyik talp előre, a másik hátra forgásával. Mivel kanyarodáskor mindkét lánctalp oldalirányban csúszik is, az irányváltoztatás plusz teljesítményt igényel. Féllánctalpas megoldásnál az első kerekek végzik a kormányzást, a lánctalp csak hajt. Érzékeny az oldalról belekerülő szilárd tárgyakra, könnyen beékelődés, törés következhet be. Egyetlen lánctag sérülése (törése) is mozgásképtelenné teheti. Caravaca de la Cruz Caravaca de la Cruz település Spanyolországban, Murciában. Caravaca de la Cruz Lorca, Vélez-Blanco, Puebla de Don Fadrique, Moratalla és Cehegín községekkel határos. Lakosainak száma 25 633 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Buceljevo Buceljevo (cirill betűkkel Буцељево, bolgárul Буцелево (Bucelevo)) egy falu Szerbiában, a Pcsinyai körzetben, a Bosilegradi községben. Népesség 1948-ban 164 lakosa volt. 1953-ban 173 lakosa volt. 1961-ben 142 lakosa volt. 1971-ben 97 lakosa volt. 1981-ben 64 lakosa volt. 1991-ben 35 lakosa volt 2002-ben 22 lakosa volt, akik közül 19 bolgár (86,36%), 2 jugoszláv. Pusztakamarás község Pusztakamarás község (románul: Comuna Cămărașu) község Kolozs megyében, Romániában. Központja Pusztakamarás, beosztott falvai Novoly, Mezőszombattelke. Fekvése Kolozs megye keleti részén helyezkedik el, a Mezőség közepén, Beszterce-Naszód megye és Maros megye határán, Kolozsvártól 50 kilométerre. Szomszédos községek: keleten Budatelke, keleten és délkeleten Nagysármás, északkeleten Katona, északnyugaton Gyeke, nyugaton és délen Mócs. Áthalad rajta az Apahidát Szászrégennel összekötő DN16-os főút, illetve a DJ 109C megyei út. A legközelebbi vasútállomás 8 kilométerre, Kissármáson van. Népessége 1850-től a népesség alábbiak szerint alakult: A 2011-es népszámlálás adatai alapján a község népessége 2655 fő volt, melynek 69,83%-a román, 21,58%-a roma, 5,76%-a magyar. Vallási hovatartozás szempontjából a lakosság 89,64%-a ortodox, 5,8%-a református. Nevezetességei A község területéről az alábbi épületek szerepelnek a romániai műemlékek jegyzékében: a pusztakamarási Kemény-kúria ( LMI-kódja CJ-II-m-B-07544) a pusztakamarási református templom (CJ-II-m-B-07545) a pusztakamarási meggyilkolt zsidók emlékműve (CJ-IV-m-B-07857) Híres emberek Szász István (1865–1934) mezőgazdász, mezőgazdasági szakíró Szász Ferenc (1880–1948) mezőgazdász, mezőgazdasági szakíró Sütő András (1927–2006) író Székely Ferenc (1951) néprajzkutató. Cimbora könyvtára Cimbora Könyvtára a Cimbora gyermekújság 1922-ben Szatmáron kiadott könyvsorozata. Jeles kötetei A sorozatban: Kertész Mihály Senki Tamás története és Monoky Sándor Tündérmese c. regényei, Benedek Elek Híres erdélyi magyarok c. sorozatából A két Wesselényi és Kőrösi Csoma Sándor, Balázs Ferenctől a Mesefolyam s Benedek Elek neve alatt az Öcsike könyve jelent meg a hazai ifjúsági irodalom fellendítésének kifejezett célzatával. Namoratunga 1973-ban Asmaron Legesse első ízben írta le a borana naptárat. 1978-ban B.M Lynch és Lawrence H. Robbins Kenyában, a Turkana-tó közelében felfedezett egy 19 kőoszlopból álló alakzatot. A helyet a bennszülöttek Namoratunga néven ismerik (jelentése: „kőemberek”). Lynch és Robbins szerint az oszlopok a borana naptárban használt csillagászati objektumok irányait mutatják. Az oszlopokra vésett jelek (petroglifa) hasonlóságot mutatnak az innen 100 km-re délre lévő temetkezési helynél található jelekhez (a hely neve szintén Namoratunga, ami megkülönböztetésül a Namoratunga I nevet kapta - a csillagászati vonatkozású hely neve Namoratunga II lett). Forrás Encyclopaedia of the History of Science, Technology, and Medicine in Non-Westen Cultures, Springer, 1997, ISBN 0-7923-4066-3 , ISBN 978-0-7923-4066-9 Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij (oroszul: Николай Михайлович Пржевальский; Szmolenszk, 1839. április 12. – Karakol, 1888. november 1.) lengyel származású orosz katona, geográfus, Ázsia-kutató, a 19. század második felének meghatározó orosz földrajzi utazója és felfedezője. A Przsevalszkij-ló névadója. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Przsevalszkij”. Életpályája Szmolenszkben született lengyel nemesi családban. Tanulmányait Szentpéterváron végezte a katonai akadémián, majd 1864-ben a földrajz tárgy oktatója lett a varsói kadétiskolában.1867-ben kérvényezte az Orosz Földrajzi Társaságot, hogy helyezzék át Irkutszkba Kelet-Szibériába. A terve az volt, hogy bejárja az Usszuri-folyó medencéjét, és eljut az Amur-folyó forrásához. Ez volt az első jelentős expedíciója, amely két évig tartott. A következő években négy jelentős expedíciót vezetett Közép-és Belső Ázsiába. 1870-ben indított expedícióján keresztül szelte a Góbi sivatagot, eljutott Pekingbe majd felfedezte a Jangce-folyó felső folyását. 1872-ben eljutott Tibet északi részébe. Utazása során 7000 négyzetmérföldet térképezett fel, összesen 5000 növényt, 1000 madarat, 3000 rovart, 70 hüllőt és 130 emlőst gyűjtött. 1876–1877-ben keresztül utazott Kelet-Turkesztánon és eljutott a Lop-nórhoz, amelyet Marco Polo óta nem látott európai ember. Ez az utazása később nagy visszhangot váltott ki. Ferdinand von Richthofen német földrajztudós és Sven Hedin svéd felfedező szerint Przsevalszkij nem a tényleges Lop-nórhoz jutott el, hanem a Tarim egy másik sós mocsaras kiöntéséhez. A földrajzi vitát ízléstelen politikai utózöngék kísérték. A vitát Grum-Grzsimajlo és Obrucsev orosz földrajzi utazók vizsgálatai zárták le, amelyek tisztázták, hogy a Lop-nór lényegében egy vándorló tó, amely kiterjedése és földrajzi elhelyezkedése szoros összefüggésben van a Tarim folyó vízhozamával és gyakori mederváltoztatásaival. 1879–1880-ban eljutott a Kuku-nór tóhoz, majd átkelve a Tien-san hegységen behatolt Tibet északkeleti részébe. Szeretett volna eljutni a titokzatos városba Lhászába, azonban ez a tibetiek ellenállása miatt nem valósulhatott meg. 1883-1885 között Kjahtából indulva átszelve a Góbi sivatagot eljutott Alashanba, a Tien-san hegység keleti vonulataiba, majd ismét a Jangce-folyóhoz. Visszafelé a Kuku-nór tó felé jött, és expedícióját az Iszik-köl tó mellett fejezte be Hotan városában. Utazásai során hatalmas, addig a térképen fehér foltként számon tartott területeket tárt fel; természettudományos gyűjteménye számos addig ismeretlen fajjal gazdagította a tudományt. Sikerült fellelnie többek között a vadon élő kétpúpú tevét, vad jakok csordáit, és a róla elnevezett Przsevalszkij-lovat és antilopot. Przsevalszkij 1888-ban halt meg ötödik expedíciójának előestéjén Karakol városában az Iszik-köl tó partján. Kísérői tanácsa ellenére forralatlanul itta a Csu-folyó vízét, hastífuszt kapott és néhány nappal expedíciója megkezdése előtt meghalt. A cár rendeletére a várost ezután Przsevalszkra keresztelték. Emlékművét Szentpéterváron emelték, hatalmas gránittalapzaton mellszobra, alatta pedig egy expedíciós felszereléssel megterhelt teve bronz szobra látható. Városi legenda Egy elterjedt legenda szerint Przsevalszkij házasságon kivüli gyermekeként született Sztálin. A legenda részben a két férfi hasonló arcvonásain alapul, de talán szándékos propaganda erőfeszítések is segítették, hogy Sztálint a szláv eredet mítoszával ruházzák fel. Przsevalszkij valójában nem járt Grúziában. Conache-tó A Conache-tó a perui La Libertad megye egyik kedvelt turisztikai célpontja. Leírás A kis, mindössze 9 hektáros tó a Peru északi részén fekvő La Libertad megyében, Laredo tartományban található a Moche folyó termékeny völgyének déli részén körülbelül 80 méteres tengerszint feletti magasságban. Trujillo városközpontjától mintegy 8 km-re keletre található, tőle délre és keletre pedig már száraz, sivatagos vidékek és hegységek terülnek el. A régen jóval kisebb tó mai, nagyobb területét az emberi beavatkozásnak köszönheti: a Chavimochic nevű öntözési terv megvalósulása során elszivárgó vizek segítségével nőtt meg. Később néhány vállalkozó úgy döntött, turisztikailag hasznosítja: ma már lehetőség van a tónál és a környéken homokdeszkázásra és canopyzásra is, valamint több vendéglő is felépült, amelyekben helyi specialitásokat tálalnak. A közel heti 700 látogató mintegy 10%-a külföldi. A környék fő fafaját a helyiek algarrobo néven említik. A tó partjain a szittyófélék és a Schoenoplectus californicus nevű palkaféle növény a legelterjedtebb. Állatai között megtalálhatók a tőkés récék, a nagy kócsagok, a guvatfélék, a Mimus longicaudatus nevű gezerigó, a halak közül pedig a tilápia és a charcoca. Ez utóbbiak azért különösen hasznosak, mert elfogyasztják a maláriát és Dengue-lázat terjesztő szúnyogok petéit és lárváit. Vargyas Tivadar Vitéz kapuvári Vargyas Tivadar (Győr, 1878. augusztus 25. – Budapest, 1952. október 12.) kánonjogi doktor, római katolikus segédlelkész. Élete Vargyas Endre királyi tanácsos, tanfelügyelő és Petz Vilma leányiskolai igazgatónő fia. A gimnázium alsó osztályait Veszprémben és Budapesten a Ferenc József-intézetben végezte. A IV. osztályi befejezése után az esztergomi szemináriumba lépett; itt elvégezte a főgimnáziumot; az érettségi vizsga letétele után a teológiai tanfolyamra a budapesti központi papnevelőbe, azután pedig 1900-ban a bécsi Pázmaneumba helyezték. Itt gróf Széchenyi Miklós akkori intézeti kormányzó megbízásából rendezte a könyv- és levéltárat. 1901. január 26-án pappá szentelték és Karancsságra nevezték ki káplánnak; 1904-ben Budapestre helyezték át hitoktatónak a Tisztviselőtelepre, 1905-ben Zuglóba, ahol első egyházi alelnöke volt a Zuglói kápolna-egyesületnek. Mint ilyen a Páduai Szent Antal tiszteletére emelendő zuglói templom érdekében fejtett ki buzgó tevékenységet. Két évi hitoktatói működése után a tabáni plébániához, egy év múlva, 1907. április 22-én a budavári (Mátyás-templom) plébániához helyezték át segédlelkésznek. Időközben letette a kánonjogi doktorátust. 1909-ben megválasztották az Országos Magyar Cecília Egyesület titkárának. Cikkei a Budapesti Hirlapban (1907. 129. sz. Fehéregyház és a pálosok, 1908. 213. sz. A m. kir. udvari plébánia, 1909. 181. sz. A király orgonája, 225. A gellérthegyi Szent Gellért-kápolna, 1910. 210. sz. A tabáni tűzvész és az utolsó pálos). Munkái Útmutató a szent gyónásra készülő r. kath. tanulók részére. Veszprém, (1901.) Iskolások Énekkönyve a róm. kath. tanulók részére. Bpest, 1906. (Ism. Magyar Állam 249. sz.) Felolvasások a budai kath. körben: Az egyházi vagyon jogi természetéről; a Magyar Urinők Egyesületének felolvasó estéin. Ó-Babylon családi és társadalmi viszonyairól. 673 (szám) A 673 (római számmal: DCLXXIII) egy természetes szám, prímszám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 673-as a kettes számrendszerben 1010100001, a nyolcas számrendszerben 1241, a tizenhatos számrendszerben 2A1 alakban írható fel. A 673 páratlan szám, prímszám. Normálalakban a 6,73 · 102 szorzattal írható fel. Pillai-prím. Proth-prím, azaz k · 2� + 1 alakú prímszám. A 673 négyzete 452 929, köbe 304 821 217, négyzetgyöke 25,94224, köbgyöke 8,76338, reciproka 0,0014859. A 673 egység sugarú kör kerülete 4228,58371 egység, területe 1 422 918,419 területegység; a 673 egység sugarú gömb térfogata 1 276 832 128,0 térfogategység. A 673 helyen az Euler-függvény helyettesítési értéke 672, a Möbius-függvényé −1. Androméda (televíziós sorozat) Az Androméda egy amerikai/kanadai science-fiction sorozat, amit a Star Trek alkotója, Gene Roddenberry álmodott meg, Robert Hewitt Wolfe dolgozott ki és Roddenberry özvegye, Majel Roddenberry forgattatott le. Főszereplője Dylan Huntot játszó Kevin Sorbo, aki egy csillagközösségi tiszt, a Felkelő Androméda csillaghajó kapitánya. A sorozatot eredetileg 2000. október 2-án mutatták be és az utolsó rész 2005. május 13-án került adásba. A sorozatot Vancouverben, Kanadában forgatta le a Tribune Entertainment és a Fireworks Entertainment. Androméda egyike a két tv-sorozatnak, amit Roddenberry az 1960-as és 1970-es években alkotott. A Dylan Hunt nevet is többször felhasználta (például: Genesis II-ben vagy a Bolygónk, a Föld-ben). A másik sorozat címe, amit a szerző halála után készítettek a maga után hagyott iratai nyomán: A bolygó neve: Föld. Alaptörténet/ Áttekintés A sorozat évezredekkel a mi időnk után játszódik, amikor egy egész univerzumot átfogó közösség, a Csillagszövetség/Csillagközösség „uralkodik” békés, idealisztikus és utópisztikus módon. A szövetség központja a Tarn-Vedra - itt alakult meg maga a szövetség is. A közösség része világok milliói, többnyire a Tejútrendszerből, a Triangulum galaxisból és az Androméda galaxisból (2.7 millió fényévnyire a Tejútrendszertől). A sorozatban szereplő űrhajók az ívörvényen keresztül képesek a fénysebességnél gyorsabban utazni. Ezeket az utakat a Tarn-Vedráról származó faj építette ki. A Csillagközösség az élet védelmére létrejött szövetség, melynek célja lehetőség szerinti megegyezéseken alapuló, békés és fejlett civilizáció létrehozása univerzum szerte. Ez a tény okozza a vesztét is. Néhány évvel a történeti szál játszódó idősíkja előtt a Csillagközösség békét kötött a magóg fajjal, amiknek példányait szőrös, torz külső, és vérszomjas, vérengző, vadállatias belső jellemez. Ezzel azonban nem értettek egyet a nietzscheiek, akik nagy károkat és emberáldozatokat szenvedtek a magógtól. A Csillagközösségben Véderő tisztek szolgálnak a hajókon és más helyeken. A Felkelő Andromédának, a Közösség egyik zászlóshajójának a kapitánya Dylan Hunt (Kevin Sorbo), aki éppen családalapításra készül. Hadgyakorlatot tart a hajó, amikor hírt kapnak egy nietzscheiek által lakott területen közelgő természeti katasztrófáról. Az Androméda azonnal az ott élők segítségére siet, azonban ott egy nietzschei csapda várja az odaérkező hajót (több tízezer csatahajót gyűjtöttek össze a lázadáshoz). Harc kezdődik, mely során sem az Androméda, sem a Csillagszövetség nem maradhat fenn. Az első tiszt, Dylan legjobb barátja, Gaheris Rhade szintén részese az árulásnak. Miközben a hajót támadják, az Andromédán maradt két személy párbajt vív - az első tiszt és a kapitány. A Felkelő Androméda azonban a fekete lyuk felé veszi az irányt, ahol megreked az időben körülbelül 300 évre (302-303 évre). 300 évvel később káosz uralkodik galaxis szerte. Az élet értéke semmis lett, győztek az erősek, a gyengék sanyarú sorsúak. Amikor az Eureka Maru kiszabadítja az Andromédát a fekete lyuk gravitációs vonzásából, először eladásra szánják, ám a megfáradt, roncsolt hajón még van valaki, a kapitánya, aki előtte végzett az első tiszttel (a kezei között halt meg). A szabad mentés során Dylan nem hajlandó átadni a hajót, kénytelen megvédeni. Az Eureka Maru legénysége később átállt megbízójától Dylan Hunthoz, aki végül megoldja a helyzetet. Visszaszerzi hajóját, továbbá az időközben ellopott Eureka Marut is. Dylan a szövetség újraélesztéséről tartott beszédével az Andromédára (a kiürítés után) új legénységet is szerez. Bár 4000 fő helyett csak 7-en vannak ezután. És megindul a hajdani Csillagközösség újraélesztése... Főbb fajok Emberek (Homo sapiens sapiens) : Maga az emberi faj. Nietzscheiek (Homo sapiens invictus) : Drago Museveni által, génsebészet során kitenyésztett faj. Példányai erősebbek, jobbak, mint az átlagember, továbbá életfilozófiájuk egybeesik Friedrich Nietzsche filozófiai felfogásával (róla kapták a nevüket is) Vedraiak : A legfejlettebb és legintelligensebb faj, akik létrehozták a Csillagszövetséget és más hasznos dolgot (pl.: ívörvény-technológia és magát a hálózat is). Otthonuk volt a Közösség központja a bukásig, utána elszigetelték magukat. Kalderánok : Agresszív faj, akik többnyire pusztításaikról és kártékony tevékenységeikről híresek. Gyíkszerű lények. Magógok : Vérszomjas faj, jobban hasonlítanak inkább állatokhoz, mintsem értelmes lényekhez. Lételemük a gyilkolás - így táplálkoznak és szaporodnak. Élőlények húsát eszik, nyersen, méghozzá élő áldozatét. Egyes élő, érző lények testét lárváik keltetésére használják. Perszeidák : Értelmes, békés és civilizált nép. Egyike az igen fejlett fajoknak, köszönhetően, hogy a perszeidák nagy figyelmet fordítanak a tudománynak és tudásnak. Szürkés bőr, bőbeszédűség jellemzi őket. Ők ajánlották az emberi fajt az első szövetségbe. Trance Gemini faja : Trance egy nap megtestesülése (a Tarn-Vedra napjáé). Egy futurisztikus és enigmatikus lény, akinek kiléte szinte sohasem tisztázott. Nagy hatalommal bír, ám ritkán használja ki adottságait - csak ha feltétlenül szükség van rá. Továbbá látja a jövőt, legalábbis az alternatív jövősíkokat. Éjoldaliak (Homálylakók) : Megátalkodott, többnyire kereskedők, akiknek kinézete disznóéhoz emlékeztet. Elveik nincsenek a pénz és a hatalom elnyerésén kívül. Than : Bogárszerű faj, a régi és az új Csillagközösség tagjai Szervezetek A Géntisztaság Lovagjai - Geniták , egy jól felfegyverzett, fejlett technológiával rendelkező szervezet, melynek célja az emberiség „kigyomlálása”, mégpedig a génmódosított emberek („nehézvilágiak”, nietzscheiek) kiirtása az univerzumból. Templomosok - Emberek egy csoportja, akik vissza akarják állítani a bukás által létrehozott állapotok pozitív hatásait (a természetes kiválasztódás stb.). A véderő tisztje, Constanza Stark admirális alapította a szervezetet. Gyűjtők - A Közösség adattárát őrző és gyarapító titkos csoport. Több frakcióra szakadtak, az egyik csoport később átveszi a Közösség irányítását és Hunt kapitány ellen fordul. Technológiai rendőrség - Egy barbár és kegyelmet nem ismerő szerv, mely a Seefra-rendszerben munkálkodik mindenféle technológiai újítás ellen. Véderő - A Csillagközösség fő katonai- és rendfenntartó szerve. DVD kiadás 2006. augusztus 30-án és október 3-án jelent meg DVD-n, az Andromeda: The Slipstream Collection címmel. Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom (Kótliget) A Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Bihar megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a BH-II-m-B-01140 sorszámon szerepel. Joseph Taylor Joseph Taylor (1964. október 6. –) Trinidad és Tobagó-i nemzetközi labdarúgó-partbíró. Polgári foglalkozása tanár. Pályafutása Nemzeti játékvezetés 1997-ben lett az I. Liga játékvezetője. A nemzeti játékvezetéstől 2009-ben vonult vissza. Nemzetközi partbíráskodás A Trinidad és Tobagó-i labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi partbírónak, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2000-től tartotta nyilván partbírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzésen szolgálta a labdarúgást partbíróként. Az aktív nemzetközi partbíráskodástól 2009-ben a FIFA 45 éves korhatárát elérve búcsúzott. Labdarúgó-világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Németországba a XVIII., a 2006-os labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB asszisztensként alkalmazta. Tevékenységét Észak- és Közép-amerikai, Karibi Labdarúgó-szövetségek Konföderációja CONCACAF zónában őt mérkőzésen végezte. CONCACAF-aranykupa Az Egyesült Államok volt a házigazdája a 8., a 2005-ös CONCACAF-aranykupa tornának, ahol a CONCACAF JB Peter Prendergast játékvezető egyik asszisztensként foglalkoztatta. Konföderációs kupa Németország adott otthont a 7., a 2005-ös konföderációs kupa rendezvényének, ahol Peter Prendergast játékvezető állandó segítőjeként dolgozott. Szakmai sikerek 2012-ben megválasztották a Tinidad és Tobagó-i Labdarúgó-szövetség (TTF) Játékvezető Bizottságának (TTFRA) elnökének. (9338) 1991 FL4 A (9338) 1991 FL4 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1991. március 25-én. VG-10 A VG-10-es rozsdamentes acél, magas minőségű kemény pengeacél ötvözet. Kedvelt alapanyag prémium konyhai késeknél, mert jó az éltartóssága és a korrózió állósága. Ugyanakkor az ebből az anyagból készült penge törésre és penge éle kagylós törésre hajlamos. Jó tulajdonságai miatt alkalmazzák sport, katonai és taktikai célokra, de japán kések konyhai változatait is készítik belőle. Kizárólag egy japán cég állítja elő a VG10 -es acélt, a Takefu Special Steel Co. Ltd. Összetétele Szén 0,95-1,05% Króm 14,5-15,5% Kobalt 1,3-1,5% Mangán 0,5% Molibdén 0,9-1,2% Foszfor 0,03% Szilícium 0,6% Vanádium 0,1-0,3% Késkészítők akik használják a VG-10-es acélt Mcusta Al-mar Spyderco SOG Kershaw Fallkniven KAI Shun Chroma Haiku Hattori Hiro Forrás Knife Guide to the Best Knife Steel What is VG-10 Steel? Akó Az akó egy európai eredetű űrmérték, amit ömlesztett szárazanyagok, illetve folyadékok mennyiségének jellemzésére használtak. Latin megnevezései: urna, tinna; német megnevezése: Eimer. Ma már elavult. Az akó a mérték alapját jelentő dongás faedényt is megnevezi. Első magyar említése 1226-ból lelhető fel. Erdély kivételével az egész ország területén elterjedt. A 13. századig gabonamértékként is használták. Később elsősorban borászati űrmértékként terjedt el. Borászati alkalmazása kapcsán szőlőmértékként is használták. 1 akó 12-112 icce, leggyakoribb azonban 1 akó = 64 icce váltás. Mai mértékegységben 1 akó 41,97 liter és 85,6 liter közé esett. Híg űrmértékként a leggyakoribb alegységei: bécsi akó: (Fuder , Eimer) 1762 -ig 58 liter utána 56,589 liter budai akó: 17. század végéig 53,72 liter, azután kb 1730 -ig 54,94 majd 58,6 liter pesti, pozsonyi akó: 53,72 liter „Magyar akó” néven leggyakrabban a pesti, pozsonyi akót hivatkozták. Irodalom Bogdán István: Régi magyar mértékek, Gondolat zsebkönyvek, Budapest, 1987 Magyar katolikus lexikon, Szt. István Társulat, Szerk. Diós István A Pallas nagy lexikonában "Akó: régi folyadékmérték. Egy régi magyar akó, nevezetesen a pesti és pozsonyi akó bor tisztán, seprü nélkül 60 eredeti magyar itce volt; egy eredeti magyar itce 0,5979 bécsi pintet és így egy 60 itcés magyar akó 35,88, a 64 itcés pedig 38,27 bécsi pintét tett. A soproni akó seprü nélkül 80, seprüvel pedig 84 magyar itcét tartalmazott. A tokaji borok 178 itcés hordókban keltek; egy fél ilyen hordót átalagnak neveztek és 88 itcét tartalmazott. Debrecen és Nagyvárad tájékán a cseber = 100 magyar itce; a kis-cseber = 50 itce. Egy kanta 10 itce; egy vasmegyei veder = 52 itce. Erdélyben a köböl = 64 bécsi pint. A magyar tengermelléken a barii = 11/9 pozsonyi akó. Egy bécsi 40 pintes akó 56,589 l. Egy pesti vagy pozsonyi 60 itcés akó 50,80 l." Zalophus A Zalophus az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a fülesfókafélék (Otariidae) családjába tartozó nem. Tudnivalók Korábban a Zalophus fülesfókanem monotipikus taxon volt, és csak a kaliforniai oroszlánfókát tartalmazta. Az újabb DNS-vizsgálatoknak köszönhetően a korábban alfajoknak vélt japán oroszlánfókát és galápagosi oroszlánfókát, önálló fajokká tették. Az 1970-es évek kezdetén a japán oroszlánfókát teljesen kiirtották. Rendszerezés A nembe az alábbi 3 faj tartozik: kaliforniai oroszlánfóka (Zalophus californianus) (Lesson, 1828) - típusfaj † japán oroszlánfóka (Zalophus japonicus) ( Peters , 1866) galápagosi oroszlánfóka (Zalophus wollebaeki) Sivertsen, 1953 Havár Mulla Mohammed Táher Zíbári Havár Mulla Mohammed Táher Zíbári (Moszul, 1981. június 1. –) iraki válogatott labdarúgó. Révész Mitó Révész Mitó (Nagybánya, 1905. január 5. – Nagybánya, 1936. június 24.) költő, elbeszélő. Révész János lánya. Közreműködött a Nagybánya és Vidéke szerkesztésében. Verskötete: Tavaszvirágok. Hangulatképek (Nagybánya 1928). Zeneszerzeményeit Révész Mitó nótái (Nagybánya 1937) címmel, halála után jelentették meg. Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3 Grendelbruch Grendelbruch település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 1233 fő (2015). Grendelbruch Barembach, Bœrsch, Mollkirch, Muhlbach-sur-Bruche, Natzwiller, Ottrott, Rosheim és Russ községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gare de Guérande Gare de Guérande vasútállomás Franciaországban, Guérande településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Carballedo Carballedo település Spanyolországban, Lugo tartományban. Carballedo Chantada, Pantón, A Peroxa, Vilamarín, San Cristovo de Cea és Rodeiro községekkel határos. Lakosainak száma 2266 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Manonville Manonville település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 243 fő (2015). Manonville Domèvre-en-Haye, Lironville, Martincourt, Minorville és Noviant-aux-Prés községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Shadow Gallery A Shadow Gallery amerikai progresszív metal/progresszív rock zenekar. 1985-ben alakultak meg a pennsylvaniai Lehigh Valley-ben, Sorcerer néven. 1991-ig ezt a nevet használták, majd a V, mint vérbosszú című könyvből szedett Shadow Gallery-re (Árnyék galéria) változtatták. Lemezkiadójuk az InsideOut Music. Korábbi énekesük, Mike Baker 2008-ban elhunyt. Tagjai Brendt Allman - gitár, vokál (1985-) Carl Cadden-James - basszusgitár, ének, vokál, furulya (1985-) Gary Wehrcamp - billentyűk, zongora, gitár, vokál (1992-) Joe Nevolo - dob (1997-) Brian Ashland - ének, gitár, billentyűk (2009-) Volt tagok Chris Ingles - zongora, billentyűk (1985-2007) Mike Baker - ének (1985-2008, 2008-ban elhunyt) Kevin Soffera - dob (1994-1996) Szűz Mária és Nepomuki Szent János-emlékmű (Temesvár) A temesvári Szűz Mária és Nepomuki Szent János-emlékmű műemlékké nyilvánított szobor Romániában, Temes megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a TM-III-m-A-06309 sorszámon szerepel. JAS 39 Gripen A JAS 39 Gripen ( svédül Griff, illetve elfogás) negyedik generációs könnyű vadászbombázó repülőgép, amelyet a svéd Saab, Ericsson, Volvo és Celsius Aerotech cégből megalakult konzorcium, az Industrigruppen JAS gyárt. Tervezésénél alapvető szempont volt a többfeladatúság, amit a típusneve is tükröz, a JAS a Jakt (Vadász), Attack (Támadó), Spaning (Felderítő) szavak rövidítése. A típust 1996-ban állították szolgálatba a Svéd Királyi Légierőben, amely összesen 204 repülőgépet (176 együléses+28 kétüléses) rendelt. Eddig a Cseh Légierő (12 + 2 db), a Magyar Légierő, (12 + 2 db) a Dél-afrikai Légierő (19 + 9 db), és a Thai Királyi Légierő (12 db) vásárolta meg a típust. A cseh és magyar megrendelők részére gyártott vagy átalakított változatok NATO-kompatibilisek. Történet A svéd kormányzat 1978-ban döntötte el, hogy a Légierőnek új repülőgépre van szüksége az elavulófélben lévő J 35 Draken és JA 37 Viggen repülőgépeinek leváltására. A svéd repülőipar megkezdte egy új repülőgép tervezését, amely a British Aerospace cég BAe P106 és P112 jelzésű "könnyű STOL Eurofighter" koncepcióin alapult. Ezek nyomán készültek el a Saab Project 2105 és 2110 jelzésű modellek, amelyeket a Gripen szélcsatorna-kísérleteihez megépítettek. A Svéd Légierő eközben elvégezte az összehasonlítható típusok, többek között az amerikai F–16 és F/A–18 repülőgépek teljesítményének kiértékelését (megfontolták ennek a két típusnak a rendszeresítését is). Az első típus azért nem felelt meg, mert az előírt 60 másodperc helyett legalább 3 percre volt szüksége a riasztástól számítva a kigurulás megkezdéséig, továbbá a korai F-16A változatokat még nem szerelték fel látóhatáron túli célra indítható Sparrow rakétákkal, így elfogóvadász célra azokat nem tartották alkalmasnak. Az F/A–18 típus esetén az ikerhajtóműves kialakításból eredő magasabb költségeket és az elfogóvadász feladathoz kissé alacsony 1,8 Mach maximális sebességet kifogásolták a döntnökök. A hazai svéd gép kifejlesztése végső soron a katonai semlegességből és a saját ipari szféra támogatásának igényéből eredő politikai döntés volt (a szomszédos és szintén semleges Finnország később az F–18 típust választotta). A háromfeladatú svéd vadászrepülőgép kifejlesztéséről szóló döntést 1982-ben hozták meg, ebben az évben nevezték el a repülőgépet, pályázat útján, Gripennek (griffmadár). A berepülés 1988-ban kezdődött meg, és 1996 decemberéig tartott. Két prototípus zuhant le a berepülési program alatt, az első 1989 februárjában, a második 1993 augusztusában, mindkettő a számítógépes irányítórendszer szoftverének problémái miatt. A balesetekről készült felvételeket a svéd közszolgálati televízió késedelem nélkül bemutatta, ami miatt a repülőgépet a svéd közvélemény megbízhatatlannak tartotta. A valóságban azonban nem volt olyan rossz ez az arány, ugyanis az elődtípus J 37 Viggen berepülési programja alatt hét repülőgépet vesztettek el. A Gripen rendszerbe állítása óta még három repülőgép zuhant le, egy 1999. szeptember 20-án, egy 2005. június 1-jén, egy pedig 2007. április 21-én, ez utóbbi miatt a teljes Gripen-flottára – így a magyar gépekre is – repülési tilalmat rendeltek el egy időre. A BAe Systems részvétele 1995-ben a Saab Military Aircraft és a Gripen aerodinamikai tervezésében eredetileg is részt vevő British Aerospace cég (ma BAE Systems) közös vállalkozást alapított Saab-BAe Gripen AB néven. A Saab számára a közös cég fő előnye a BAe nagy tapasztalata volt a globális marketing terén, a BAe pedig a könnyű Hawk kiképző repülőgép és a komoly Tornado és Eurofighter vadászbombázók közötti szegmensben ajánlhatott repülőgépet. A BAe emellett a repülőgépek gyártásából is részt vállalt. 2001-ben a közös céget átkeresztelték a Gripen International névre. 2005-től a Saab egyedül folytatja a repülőgép értékesítését. Korrupciógyanús ügyletek 2003 októberében a Saab és a BAE aláírt egy megállapodást, ami a Gripenek közvetítők bevonásával történő értékesítését kivette a Saab korrupcióellenes irányelveinek hatálya alól, annak ellenére, hogy az ügynöki díjak felét a svéd cég állta. Ezt megállapodást a felek 2006 januárjában változatlan szöveggel megújították. Ez különösen annak a fényében érdekes, hogy a brit rendőrség információi szerint a BAE ellen többek között Szaúd-Arábiában, Tanzániában, Csehországban és Romániában is felmerültek vesztegetési vádak. A Svéd Televízió tényfeltáró műsora, az Uppdrag Granskning szerint a Gripenek cseh eladására három ügynöki szerződést írtak alá. Egy osztrák üzletember, Alfons Mensdorff-Pouilly 1999 novemberében kötött közvetítői megállapodást a BAE-vel, amit a Saab marketingigazgatója is szignált. Sikeres üzletkötés esetére az egy milliárd angol font nagyságrendű üzlet 4%-át irányozták elő közvetítői díjnak. Azaz a jutalék összege megközelítette a 15 milliárd forintot. Egy cseh közvetítő, Richard Hava egy publikus marketingszerződés alapján támogatta a harci gépek marketingkampányát. Egy Genfben megkötött titkos megállapodás szerint azonban neki is 2%-os jutalék járt. Továbbá, Otto Jelinek, cseh származású kanadai politikus és üzletember is elismerte, hogy a BAE-nek dolgozott. A Svéd TV szerint Jelinek cégei különböző off-shore vállalatokon több áttételen keresztül részesültek a BAE pénzeiből. Johan Lehander, a Gripen International ügyvezetője korábban úgy nyilatkozott, hogy a közvetítői díjak 10 millió svéd korona (kb. 274 millió forint) alatt voltak. Amikor szembesítették őt az ügynöki szerződések nagyságrendjével, az üzlet volumenéhez illeszkedő döntésként jellemezte az ügyet. A svéd tévések rejtett kamerái előtt cseh parlament elnöke, Premysl Sobotka, valamint Jitka Sietlova és Michael Zantovsky képviselők is elismerték, hogy a szavazás előtt előnyöket, befektetéseket, illetve kb. 270 millió forintnak megfelelő összeg pártkasszába történő befizetését ajánlották részükre, amennyiben megszavazzák a vásárlást. Jan Kavan, akkori belügyminiszter szerint is - legalábbis a parlamentben - sokak számára nyílt titok volt, hogy az ügyben pénzek cseréltek gazdát. Ezt követően Kavan úgy nyilatkozott, hogy a kapcsolatain keresztül nyomást tud gyakorolni egy esetleges nyomozásra az ügyben. Bár a magyar Gripen-ügylet esetében a tárgyalások hivatalosan a svéd és a magyar állami szervek között zajlottak, a Svéd TV tényfeltáró műsora szerint három hónappal a szerződés nyélbeütése után Alfons Mensdorff-Pouilly közvetítői szolgálataiért a Red Diamond és a Prefinor International off-shore cégeken keresztül körülbelül kétmilliárd forintnyi juttatásban részesült. Az ügyben magyar kormánybizottság alakult, illetve Christer van der Kwast ügyész vezetésével a svéd hatóságok is vizsgálatot indítottak. Export Bár Svédország korábban nem exportált nagy számban vadászrepülőgépeket, a hidegháború végeztével a svéd légierő leépítése miatt a megrendelt Gripenek számát folyamatosan csökkentették, az eredeti 350 repülőgép helyett ma csak 204 darabot terveznek rendszerbe állítani, emiatt a gyártók számára fontossá vált újabb vevők felkutatása, ami miatt a kilencvenes években intenzív marketingtevékenységbe kezdtek, bár ennek sikeressége mérsékelt volt. Az exportmegrendeléseken túl az angol Empire Test Pilots' School katonai repülőiskola használja a Gripeneket kiképzésre. Dél-Afrikai Légierő A Gripen első megrendelője a Dél-afrikai Légierő volt, 1998 novemberében választották a típust az F–16, az F/A–18 és a Mirage 2000 ellenében. Összesen 9 JAS 39D (2006-2008 közötti szállítással) vásárlását tervezik, a 19 JAS 39C-re pedig opciót kötöttek (2009-2012 közötti szállítással). A törzs középrészét saját repülőgépgyáruk, a Denel gyártja, hasonlóan az új fegyverpilonokhoz, amelyek NATO-kompatibilisek, így többek között a magyar gépekre is ezek kerülnek. Nagyrészt saját gyártású fegyverekkel látják el a repülőgépeket: a V–3E A-Darter infravörös irányítású légi közelharcrakétával, a V4 R–Darter aktív lokátoros önirányítású légiharc-rakétával, a MUPSOW légvédelem hatótávolságán kívülről indítható (standoff) fegyverrel, Raptor II lézerirányítású siklóbombával. Fejlesztés alatt áll az Umbani elnevezésű GPS/INS irányítókészlet, amelyet a 227 és 554 kilogrammos Mk 82 és Mk 83 bombákra lehet felszerelni, hasonlóan a JDAM készlethez. A gépek a Louis Trichardt légibázisra kerülnek, ahol az elöregedő Cheetah gépeket váltják le. 2008 decemberéig 5 JAS 39D érkezett az országba. A SAAF Gripenjeinek első éles próbája a 2010-es futball-világbajnokság volt, amelynek során 11 géppel 51 légtérbiztonsági bevetést teljesítettek és olyan sok földháttérben, alacsonyan repülő légtérsértő kisgépet derítettek fel, hogy több ízben a légierő BAe Hawk gyakorlógépeit is emelni kellett az összes szabálytalankodó elfogására. (A radar nélküli Hawk 120-asokat a kétféle, légiharc és időjárási célú radarral is felszerelt kétüléses dél-afrikai Gripenek-D gépek egyfajta mozgó légiirányítási központként tevékenykedve vezették célra). A világbajnokság során a helyben már hónapok óta használt kétüléses Gripen-D gépek 98%, a frissen szállított és még gyermek-betegségekkel küzdő együléses Gripen-C gépek 89% bevethetőségi rátát produkáltak - mindkettő kiváló érték. A foci-VB lezárása után a súlyos költségvetési megszorítások miatt felmerült a SAAF Gripen flottájának tartalékba helyezése, a légierő azonban kikövetelte a típus további üzemeltetését. Pénzhiány miatt 12 vadászbombázó tárolását határozta el a Dél-afrikai Légierő (SAAF). Az első gépek tárolását ráadásul nem is most végezték el, egyes példányok már 2010 óta vákuumfóliában tengetik napjaikat. A 26 üzembe állított gépből jelenleg 10 (vagy még annál is kevesebb) bevethető Gripen. Magyar Légierő Hazánkban az elavult szovjet vadászrepülőgépek lecserélése nagyon korán, a délszláv háború idején vetődött fel először komolyan, mert a Jugoszláv Légierő gépei többször is megsértették a magyar légteret, egy esetben tévedésből Barcsra kazettás bombát dobtak. Az akkori honvédelmi miniszter, Für Lajos, az ország veszélyeztetettségének csökkentése érdekében nyugati harci repülőgépek beszerzését kísérelte meg, de az Egyesült Államok vezetése elzárkózott a használt F–16-osok eladásától az akkor még politikailag instabil térségbe. Eközben Oroszország a szovjet államadósság ellentételezésére 900 millió dollár értékben felajánlott 28 darab MiG–29-est, amit hazánk elfogadott nem utolsósorban azért, mert nem kellett értük fizetni, és azért is, mert meglehetősen bizonytalan adósságot törlesztettek így. A repülőgépeket 1993 folyamán leszállították. A Magyar Honvédség már a Horn-kormány idején pályázatot írt ki két századnyi korszerű vadászrepülőgép beszerzésére, amelyen a Gripen mellett az F–16, az F/A–18 és a Mirage 2000 is indult. Az 1998-as országgyűlési választások után a pályázatot először elnapolták, majd az Orbán-kormány alatt a beszerzendő repülőgépek számát egy századnyira csökkentették, és csak használt repülőgépeket terveztek beszerezni. Emellett tervbe vették a MiG–29-esek nagyjavítását és korszerűsítését is, ez utóbbi jelentős késéssel valósult meg. A biztos befutónak számító, török, amerikai és belga forrásból is felajánlott F–16-os helyett a 14 db JAS 39A/B lízingeléséről szóló, nagy meglepetést keltő döntést 2001. szeptember 10-én jelentették be. A közbeszerzési eljárás helyett egy kormányülésen hozott döntést a svéd ajánlat nagyobb ellentételezési csomagjával indokolták. A 2002-es választások után a hatalomra jutott szocialista-szabad demokrata koalíció a repülőgépek képességeinek jelentős növelése, és a megkötött szerződés módosítása mellett döntött, véleményük szerint ugyanis a felajánlott repülőgépek nem jelentettek volna képességnövekedést a MiG–29-esekhez képest, csak a korábban hangsúlyt kapott nemzeti légvédelmi feladatok ellátására lettek volna alkalmasak, a NATO által támasztott minimális igényeket (légi utántöltés lehetősége, adatátviteli rendszer) sem tudták kielégíteni, a szeptember 10-én megkötött szerződés ugyanakkor Országgyűlési Határozatot is sértett. Mivel a megrendelt gépek a NATO-célok teljesítésére alkalmatlanok voltak, ezért a szerződés módosítására lett szükség, ami az eredeti értelémben jelentős költségnövekedést eredményezett, a szerződésben foglalt összeg így 160 milliárd forintról 240 milliárd forintra nőtt. Többszöri tárgyalást követően 2003. február 3-án az új kormány Honvédelmi Minisztériuma bejelentette a szerződés módosítását, mely ezután már a NATO-kompatibilis JAS 39 EBS HU 16 800 repülőórás lízingeléséről szólt (gépenként 1200 óra, ez az eredeti, 2001-es szerződésben több, 20 800 óra volt). 2012 év elején felmerült a 14 repülőgépből 6 darab felajánlása a horvát légierőnek, ami meglévő MiG–21-eseinek váltótípusát keresi, 2013 decemberéig hadrendbe kell állnia a típusnak. A Honvédelmi Minisztérium cáfolta a hírt, azonban kiderült, a 14 gép lízingje 2012 év eleji árfolyamszinten 340 milliárd forint értékű, a törlesztés 30 milliárd forinttal terheli a költségvetést (a HM-büdzsé több mint 10%-a), további 2 milliárd az éves kanadai pilótakiképzés, melynek összértéke 58 milliárd forint. Ami hivatalos, a HM 2011 decemberében a Gripen-törlesztés átütemezését próbálta elérni svéd üzleti partnerénél, a Svéd Királyi Védelmi és Biztonsági Export Ügynökségen keresztül. A bérletidíjtörlesztés-átütemezés mellett újabb 10 évre szóló bérletiszerződés-módosításról is tárgyaltak a felek. A tárgyalások sikerrel zárultak, a magyar kormányfő a 1001/2012. (I. 11.) Korm. határozatban hatalmazta fel a honvédelmi minisztert, vagy az általa megbízott személyt a Bérleti Megállapodás módosításának aláírására 2012. január 31-i határidővel. Magyarországi alkalmazásuk Az első öt (a 30-as, a 31-es, a 32-es együlésesek és mindkét kétüléses: a 42-es és a 43-as) repülőgép 2006. március 21-én érkezett Kecskemétre négy magyar és három svéd pilótával, a hivatalos átadás március 30-án történt. Ezeket október 25-én követte a hatodik repülőgép svéd pilótával (34-es), 2007. január 31-én szintén svéd pilótával a kilencedik (36-os) egy korábban már átadott, de szoftvermódosításra visszarepülttel együtt, majd ez év augusztus 8-án a tizedik és a tizenegyedik. A maradék három 2007. december 13-án érkezett meg. 2008 júniusában vettek részt először éleslövészeten, a svéd Vidsel lőtéren. A gépeket 2008. december 15-én alkalmasnak minősítették légvédelmi feladatokra, első készültségüket 2008. december 22-én adták. Ezután háromhetes váltásban, felváltva adják a „keszit” 2010. január 1-jéig, amikor a MiG–29-esek kivonásával teljesen átveszik azt. Az üzemeltetés során derült ki, hogy a futóművek gumiabroncsai, amelyeket a Svédországban alkalmazott aszfaltra optimalizáltak, a betonos kifutópályákon túl gyorsan kopnak, így új összetételű abroncsokat alkalmaznak. Cseh Légierő Csehország 2001. december 10-én jelentette be igényét a Gripen vásárlására, de a 2002. augusztusi nagy árvíz miatt a beszerzést törölték. A cseh parlament 2002 májusában tartott szavazást az ügyletről. 2002-ben a csehek úgy döntöttek, hogy a vásárlás helyett más konstrukciót választanak, majd 2003. december 12-én bejelentették 14 repülőgép lízingelését. Ezeket a gépeket 2005-2006 folyamán leszállították. Ellenben a magyar gépekkel, amiket mindhárom alapvető feladatkörükben alkalmaznak (légi harc-csapásmérés-felderítés), a Cseh Légierő a Gripent csak légi harcra tervezi használni. A cseh légierő Gripenjei évi átlagban 140 órát repülnek és négy gépük 2009-ben már külszolgálatot is ellátott a saját légierővel nem rendelkező három balti állam légterének védelmében. A kiküldetés során a cseh pilóták nyolc ízben fogtak el felderítő vagy kémkedési céllal közeledő orosz harci repülőgépeket (A-50, Il-38 és Szu-24 típusokat). A NATO felkérése alapján 2011-ben a cseh Gripenek újabb turnust teljesítenek a balti NATO légvédelemben, mivel az Eurofighter típushoz képest fele akkora költséggel, egyharmad kiszolgáló létszámmal képesek a tartós kitelepülésre. Thai Királyi Légierő A Thai Királyi Légierő 2007. október 17-én jelentette be, hogy elöregedő F–5E Tiger II vadászbombázóit 12 Gripennel váltja le. A fegyverzetcsomag része két Erieye légtérellenőrző repülőgép is. Az első hat gépet az egyik légtérellenőrzővel 2010-ben állítják szolgálatba, a második hat gép később érkezik. A délkelet-ázsiai ország az első, mely a Gripent F–16-osok vásárlása után rendszeresíti. Az első hatgépes sorozat 2011. február 23-án érkezett meg az országba: négy darab JAS 39D (70101) és két C érkezett, a Surat Thani légi támaszponton szálltak le. A további 6 együléses C-t 2013-ban szállították le. További vevőjelöltek Indiai Légierő (126 repülőgép): Bár a Gripen még versenyben van az MRCA tenderen, esélyei mérsékeltek. Felmerült egy hajófedélzeti változat kifejlesztésének gondolata az Indiai Haditengerészet számára. Görög Légierő (30-40 repülőgép). Dán Királyi Légierő : Dániának is egy áttervezett, megnövelt fegyverterhelésű változatot ajánlanak (Gripen–DK, 48 repülőgép). Szlovák Légierő : A MiG–29-esek leváltására alkalmas lenne a Gripen, de azokon napjainkban hajtanak végre jelentős élettartam-növelést és képességbővítést, így leváltásuk a jövő évtizedre tolódott, amikor a Gripen már nem lesz gyártásban (14 repülőgép). A Bolgár Légierő (20 repülőgép), a Horvát Légierő (12 repülőgép) és a balti államok (12 repülőgép) a közeljövőben egy-egy századnyi vadászbombázó rendszeresítését tervezik. A Szlovén Légierőnél és Román Légierőnél 40-40 hasonló repülőgép vásárlása került szóba. A Svájci Légierő a közeljövőben tervezi F–5 Tiger II repülőgépeinek cseréjét (20-33 repülőgép). A tenderről az amerikai gyártók (többek között a svájci légierő fő típusát, az F/A–18 Hornetet gyártó Boeing ) távol maradtak, így a Gripen esélyei talán itt a legjobbak. Brazil Légierő : 2005 -ben -átmeneti megoldásként- használt Mirage 2000 repülőgépeket vásárolt, egy következő beszerzésen a Saab 36 Gripen NG -t ajánlott, 2009-ben 36 Rafale beszerzését jelentették be, de a döntés nem tekinthető véglegesnek. Sikertelen pályázatok Osztrák Légierő : Az Eurofighter Typhoont részesítette előnyben, de a kormányváltás után ezek beszerzése is bizonytalanná vált. A megrendelt 18 db-ot lecsökkentették 15 db együléses gépre. Lengyel Légierő : Az F–16-ot választotta. Chilei Légierő : Szintén az F–16-ot vásárolta meg. Szingapúri Légierő : F–15 Eagle repülőgépeket vásárolt. Norvég Királyi Légierő : Norvégiának, érdekes módon, az F–16 leváltására ajánlották a Gripen egy áttervezett, nagyobb hatótávolságú változatát (Gripen–N néven), jelentős ellentételezési csomaggal (48 repülőgép). A tendert az F–35 nyerte meg. A Holland Királyi Légierőnek 2008-ban 85 repülőgép eladására tett ajánlatot a Saab , az F–16 -osok leváltására. A tenderen a gép fő vetélytársa az ötödik generációs F–35 Lightning II volt, melynek fejlesztésében és gyártásában Hollandia is részt vett, nem meglepő módon 2008 decemberében az utóbbi gépet választották. Szerkezeti felépítés és tervezési sajátosságok A Gripen egyhajtóműves, deltaszárnyú repülőgép, magassági kormányként szolgáló kacsaszárnyakkal, egy függőleges vezérsíkkal. A szárnyak kilépőélein szárnyanként két elevon van, ezek végzik a hagyományos repülőgépek csűrőinek, fékszárnyainak és magassági kormányainak feladatát. A szárny belépőélein orrsegédszárnyakat helyeztek el. A szárnyak mögött a törzs két oldalán féklapok vannak. A repülőgép által elviselhető legnagyobb túlterhelés +9 g. A repülőgépet a Svéd Légierő sajátos igényeinek megfelelően tervezték, elsősorban önvédelmi célokra, egy tömeges (talán szovjet) támadásra felkészülve. Svédország területén a „BAS 90” néven ismert koncepciónak megfelelően nagyon sok olyan kisrepülőtér és kiszélesített útszakasz található, amely szükségrepülőtérként alkalmas négy-hat vadászrepülőgép üzemeltetésére, de az ilyen repülőtereken a kifutópályák viszonylag kicsik. A repülőgépet ezért úgy tervezték, hogy alkalmas legyen az ilyen helyeken történő üzemelésre, a berepülés során a kifutópályára egy 800 × 9 méteres téglalapot festettek, a gép ezen a területen belül szállt fel és le (a felszálláskor a nekifutás úthossza 400 m, leszállás után a kifutásé 500 m). A megerősített futómű kibírja a durva, kilebegtetés nélküli leszállásokat. A kifutás során a megállásban a 90 fokban kitéríthető kacsaszárny, a törzs két oldalán található féklapok, valamint a többi kormányfelület fékezi a repülőgépet. A törzs két oldalán, viszonylag magasan elhelyezett levegőbeömlő-nyílások csökkentik az idegen tárgyak beszívása miatti hajtómű-meghibásodások esélyét. A Svéd Légierőben a repülőgép földi kiszolgálását elsősorban sorállományú katonák végzik (gépenként egy tiszt és öt sorkatona), ami ezért meglehetősen egyszerű. A tervezésnél szempont volt az újrafegyverzés gyorsasága, hogy a repülőgép kevés időt töltsön a földön két bevetés között, egy repülőgépet hat fő tíz perc alatt tud felfegyverezni és tüzelőanyaggal feltölteni. A repülőgép fedélzeti segédhajtóműve álló hajtóműnél is képes a működéshez szükséges energia megtermelésére, a beépített önellenőrző rendszer figyelmeztet a repülőgép meghibásodására. A repülés közben keletkezett adatokat hordozható számítógépre lehet letölteni. A karbantartást egyszerűsíti, hogy az összes fontos berendezés fejmagasságban vagy az alatt van, ezért a műszaki személyzetnek nincsen szüksége létrára a gép kiszolgálásához. Szempont volt az is, hogy a repülőgép működtetése olcsó legyen. Ez az előd, a JA 37 Viggen üzemeltetési költségeinek kétharmada, a karbantartási idő a Viggenéhez képest pedig 40%-kal csökkent. Olcsóbbá teszi a repülőgép fenntartását, hogy az elektronika fejlődése miatt egyetlen típussal tudják ellátni a vadászbombázóknak szánt összes feladatot, korábban az előd JA 37 Viggennek több, eltérően optimalizált változatát kellett fenntartani (például AJ 37, JA 37, SK 37). Mivel Svédország területe nem túl nagy, ezért a Gripen eredetileg nem volt a levegőben utántölthető. Kacsaszárny-elrendezés A Gripen tervezésénél 1979-ben több lehetséges aerodinamikai elrendezést megvizsgáltak. A lehetséges elrendezések egyike a hagyományos aerodinamikai kialakítású repülőgép volt (2102. változat), melynek szárnytövét előre meghosszabbították (LERX, Leading Edge Root Extension), a másik fő lehetőség a Viggennél már megismert kacsaszárnyas elrendezés (2105. változat). A kacsaszárny az aerodinamikailag instabil repülőgép esetén nagyobb biztonságot jelentett, mert a kacsaszárny megfelelő beállításával aerodinamikailag stabillá lehetett tenni a repülőgépet, azaz a számítógépes vezérlőrendszer működésképtelensége esetén a pilóta a számítógép közreműködése nélkül is biztonsággal tudta vezetni. Emellett az ilyen elrendezésű repülőgép nem hajlamos az átesésre, mert a kacsaszárny megfelelő tervezésével el lehet érni, hogy az még a fő szárny átesése előtt átessen, így a repülőgép orrnehézzé válva enyhe süllyedésbe menjen át, ami magakadályozza a fő szárny átesését. Az elrendezés emellett kisebb légellenállást és 10%-kal nagyobb szuperszonikus fordulási sebességet biztosít. A felszállásnál nagyobb felhajtóerőt termel, mint a hagyományos repülőgép (az elemelkedésnél a kacsaszárnyon emelőerő ébred, míg a hagyományos magassági kormány lefelé nyomja a repülőgép hátsó részét), leszállásnál pedig az egész kacsaszárnyat 90°-ban el lehet fordítani. Nagy állásszögű repülésnél a kacsaszárnyon keletkező örvények a szárny felett keletkező örvényekkel együtt felhajtóerőt termelnek. A kacsaszárnyat a katonai repülésben csak a korszerű európai vadászrepülőgépeken (Rafale, Eurofighter Typhoon) alkalmazzák, ezeket összefoglaló néven Eurocanard-nak hívják (a Canard franciául kacsát jelent). Az európai tervezők szerint ennek az az oka, hogy az amerikai negyedik generációs vadászrepülőgépek tervezésének idején még nem ismerték fel a kacsa-elrendezés bizonyos előnyeit. Azonban az azóta kifejlesztett amerikai ötödik generációs harci repülőgépek (F–22 Raptor, F–35 Lightning II) a jól ismert hagyományos aerodinamikai kialakítást követik. Napvilágot láttak olyan feltételezések is, hogy a nyolcvanas években tervezett futurisztikus amerikai kacsaszárnyú vadászrepülőgépek rajzait az amerikaiak konkurens európai tervezők félrevezetésére publikálták, és a kacsa elrendezés nem olyan kedvező, mint amilyennek állítják. A levegőbeömlő-nyílás esetében is több elhelyezést kipróbáltak, még a törzs tetején lévőt is (2107. változat). Emellett megvizsgálták aeroelasztikus anyagok alkalmazásának lehetőségét (2111-4. változat). Kis tömeg A vadászrepülőgépek átlagos tömege a második világháború utáni korszakban a beépített, egyre bonyolultabb elektronikus berendezések miatt, folyamatosan növekedett. A tendencia a hetvenes-nyolcvanas évek mikroelektronikai forradalma után fordult meg, a korábban több tonnát kitevő elektronika tömege néhány száz kilogrammra csökkent. A Gripent ennek megfelelően, az olcsó üzemeltetés jegyében, igyekeztek a lehető legkisebbre és legkönnyebbre megtervezni. A tömeg megválasztását alapvetően befolyásolta a repülőgép hajtóművének megválasztása, mert Svédországnak nem volt pénze egy teljesen új hajtómű kifejlesztésére. Az előd JA 37 Viggen hajtóműve egy polgári repülőgépeknek kifejlesztett hajtómű, a Pratt & Whitney JT8D átalakított változata volt, ezzel kedvezőtlen tapasztalatokat szereztek, mert a polgári igénybevételre megtervezett hajtómű az áttervezések után sem működött teljesen megbízhatóan. Mivel csak nyugati gyártású hajtóművet választhattak, vagy az F–16 Fighting Falcon F100, vagy az F/A–18 Hornet F404 hajtóművéből indulhattak ki. Az előbbi egy, az F-16-hoz hasonló méretű repülőgépet, az utóbbi pedig egy ennél mintegy 20%-kal kisebb tömegű repülőgépet tett lehetővé, a Saab ezt választotta. A tapasztalatok szerint a Gripent nem sikerült eléggé könnyűre megtervezni, problémát okoz, hogy a repülőgép továbbfejlesztését gátolja a viszonylag kis tolóerejű hajtómű, nem lehet növelni a hordozható fegyverzet és a tüzelőanyag mennyiségét. Ezért amennyiben lesz pénz a repülőgép továbbfejlesztésére, elképzelhető, hogy azt erősebb hajtóművel, az időközben az F/A–18E Super Hornet számára kifejlesztett F414, vagy a Eurofighter Typhoon számára kifejlesztett EJ200 hajtóművel fogják megtervezni. A mikroelektronika további fejlődése és a fegyverek pontosságának további növekedése viszont ellentétes hatást is kiválthat, az elektronika és a fegyverzet tömegének csökkenése (a Gripenen egyébként nem rendszeresített GBU–39 SDB bomba tömege már csak 110 kg) a repülőgép tömegének csökkenését is eredményezheti. Hajtómű A Volvo Aero RM 12 gázturbinás sugárhajtómű az F/A–18 General Electric F404J hajtóművének kissé átalakított változata. Az RM 12-n az eredetihez képest megnövelték a ventilátor fokozat méretét, így az több levegőt szív az égőtérbe, mely nagyobb tolóerőt eredményez. Az új hajtómű jobban bírja a madarakkal történő ütközést is, ez az egyhajtóműves Gripennél sokkal fontosabb szempont, mint a kéthajtóműves F/A–18-nál. Átalakították, megnövelték a svéd fejlesztésű utánégető teret is. Az előd JA 37 Viggennel szemben a Gripen hajtóművén nincsen sugárfék. A hajtómű 60%-át, elsősorban a nagynyomású kompresszort és turbinát a General Electric gyártja, az összeszerelés Svédországban történik. Avionika A repülőgép elektronikai rendszere a negyedik generáció más gépeihez hasonlóan fejlett, és fontos szerepe van a repülőgép többcélúságának biztosításában. Tervezésénél fontos szempont volt, hogy csökkentse a pilóta munkaterhét, csak a lényeges információkat jelezze ki. A gép irányítását számítógépes irányítórendszer végzi (fly by wire), azaz a botkormány és a különféle kormányfelületek között nincsen mechanikus kapcsolat, a pilóta kormányparancsait egy számítógép értelmezi, és ennek megfelelően téríti ki a kormányfelületeket. A vezérlőrendszer három digitális és egy analóg csatornából áll, az analóg rendszer akkor lép automatikusan működésbe, ha a három digitális csatorna közül kettő meghibásodik, de a pilóta is aktiválhatja. A számítógépes rendszer a gép sérülése esetén képes alkalmazkodni, a nem működő kormányfelületek funkcióját ilyenkor a működőek helyettesítik. A repülőgép rendszereit három MIL-STD 1553/B adatbusszal kapcsolták össze, egy felel az alapvető repülési adatok továbbításáért, egy a pilótakabin kijelzőinek, egy pedig a fegyverek adatainak továbbításáért. A repülőgép MACS típusú központi számítógépében három D80 vagy D80E processzor van, ezek 266 MHz-es PowerPC processzorok. Pascal D-80 és Ada nyelveken programozzák őket. A memória 64 MB RAM és 32 MB PROM, a háttértár 160 MB mágneslemez. A tehetetlenségi navigációs rendszer lézergiroszkópos. Pilótakabin A Gripen pilótája a légkondicionált, túlnyomásos pilótakabinban egy Martin-Baker 10L típusú katapultülésben ül, ez földön álló repülőgépből is képes a mentésre. A műszerfalban három (a JAS 39A/B-ben monokróm katódsugárcsöves, a JAS 39C/D-ben 15,7 × 21 cm-es színes LCD) képernyő van. A bal oldalin a repülési adatok és a HUD adatai, a középsőn a repülőgép vízszintes helyzetét kijelző műszer (HSI), a jobb oldalin pedig a rádiólokátor, az infravörös vagy az elektrooptikai érzékelők által megjelenített képet lehet látni. A repülőgép képes a repülési adatok megjelenítésére az ODEN típusú sisakkijelzőn keresztül is, ezzel lehetőség van a légiharcrakéták célzására is, úgy, hogy a pilótának csak rá kell néznie a célra. A kezelőszervek HOTAS (Hands On Throttle And Stick – kezek a gázkaron és a botkormányon) kialakításúak, azaz a légi harcban használt legfontosabb funkciók (például a rádiólokátor üzemmódjai) elérhetők a gázkaron és a botkormányon lévő gombokkal, ezért nem kell róluk levenni a kezeket. A műszerek megvilágítását úgy alakították ki, hogy kompatibilis legyen a sisakra szerelhető éjjellátó készülékkel. A Gripen pilótafülkéjének egyik jellegzetessége, hogy az ülésből a kilátás hátrafelé viszonylag korlátozott - legalábbis a más nyugati típusokkal (pl. F-16) összehasonlítva. Ennek oka, hogy a svéd repülőgép tervezésekor, a hidegháború végén, még a kismagasságú repülést igénylő földi támadó feladatokat is fontosnak tartották (pl. szovjet partraszálló erők és harckocsijaik elleni küzdelem). A tervezőknek tehát meg kellett akadályozniuk azt, hogy az ellenséges csapat-légvédelem infravörös (hőkereső) felderítő eszközökkel célba vehesse a feléje tartó Gripeneket. A fenti követelmények miatt a pilótafülke és az elektronikai rekeszek légkondicionáló rendszerének forró levegőt kifújó csöveit a pilótafülke kabintető végének és a géptörzs találkozásánál, hátrafelé néző módon építette be a Gripent gyártó SAAB. Az emiatt lecsökkent hátsó kilátást pedig a szovjet repülőgépekről is ismert, belső visszapillantó tükrök elhelyezésével próbálták javítani. A PS/05A rádiólokátor A PS/05A moduláris felépítésű, impulzusdoppler rádiólokátort a Ferranti és az Ericsson fejlesztette ki, a Sea Harrier FA.2 Blue Vixen lokátorából, és az X sávban működik. Könnyű, mindössze 156 kg tömegű, ebből a 60 cm átmérőjű antenna tömege 25 kg. Lefelé néző képességekkel és megfelelő zavarvédettséggel rendelkezik. 5 négyzetméteres hatásos visszaverő felületű célt (vadászrepülőgépek) 120 km-ről, lehorgonyzott hajókat és úton haladó autókat 90 km-ről észlel. A lokátor keresés közbeni szögsebessége 60 (az első kereséskor 50)°/sec. A lokátor képes passzív üzemmódban működni, ekkor nem bocsált ki rádiósugárzást. A Gripen kis mérete és korszerű lokátora miatt az ellenséges repülőgépeket lényegesen korábban veszi észre, mint azok őt (First Look, első észlelés képessége), ebből a szempontból a legjobb negyedik generációs vadászrepülőgép. Például egy MiG–29-est 60 kilométerrel távolabbról tud észlelni, mint az őt (összehasonlításul, más típusok megfelelő adatai: Mirage 2000-5: 32 km, F/A–18C: 25 km, F–16C: 5 km). A lokátor főbb funkciói: Levegő-levegő Nagy távolságú keresés/követés Több (maximum 10, más források szerint 14) cél követése közbeni keresés (Track while search) , emellett egyszerre négy AIM–120 AMRAAM rakéta számára pályakorrekciós jelek kidolgozása. Kis távolságú, nagy látószögű keresés és követés Automatikus gépágyú és rakéta tűzvezetés Levegő-felszín Keresés és követés Szárazföldi és vízi követés közbeni keresés Nagy felbontású térképezés Felszíni célok távolságmérése Rádióelektronikai harceszközök A Gripen az EWS 39 integrált rádióelektronikai zavaróberendezéssel rendelkezik, amelynek fő eleme az AR830 besugárzásjelző (RWR-Radar Warning Receiver), ennek érzékelői (WTU) a törővégi rakéta-indítósín elejébe és hátába vannak építve. A rendszer része egy aktív rádióelektronikai zavaróberendezés is, melynek antennái az orr alá (FAU, előre lefelé sugároz) és a függőleges vezérsíkba (FPU, előre, felfelé, RAU, hátrafelé) vannak beépítve. A rakéták ellen a rakéta-indítósínek végébe épített BOL, a szárnyak alatti csomópontok végébe épített BOP/B és a törzsbe épített BOP/C infracsapda és zavarótöltet-szórók segítenek. A BOP/B berendezés képes a BO2D vontatott zavaróadó használatára, akár a hangsebesség felett is. A BOP/C kapacitása kazettánként 20 darab 2 inches, vagy 40 darab 1 inches infracsapda, összesen 80 vagy 160 darab. A BOL eltérő működésű, ebbe dipólkötegek vagy pirofórikus (levegőn öngyulladó) infracsapdák tölthetők, egységenként 160 darab. A két eltérő infracsapda-típust eltérően alkalmazzák, a gép veszélyeknek kitéve folyamatosan, sorban indítja a kisebb csapdákat a BOL berendezésből, a nagyobb csapdákat a BOP-okból csak tényleges rakétaindítás esetén, manuálisan, vagy a rakéta közeledtére figyelmeztető rendszer (MAWS, Missile Approach Warning System) jelére, automatikusan lövik ki. A Magyar Honvédség Gripenjein többféle zavarótöltetet is alkalmaznak. A BOP/C-hez 118-as (1"×1"×8"-os, 400 + 8000 darab) és 128-as (2"×1"×8"-os, 200 + 7600 darab) 1-2 és 3-5μm közötti tartományban védő infracsapdát és 118-as RR170 típusú, 2–18 GHz sávban védő dipóltöltetet (7600 darab) vásároltak, a BOL-hoz a dipóltöltetek (2560 darab) mellett a sokkal korszerűbb, „Special Material” (különleges anyagú), a látható fény tartományában nem (vagy csak nehezen) látható, pirofórikus tölteteket (3840 darab) is beszerzik, ha az Egyesült Államok a korszerű töltetek exportjához hozzájárul. Adatátviteli rendszer A Svéd Légierő régóta élen jár a repülőgépek közötti adatátviteli rendszerek alkalmazásában, már a J 35 Draken repülőgépek is képesek voltak adatok átjátszására egymás között a hatvanas években (Stril 50 rendszer), a JA 37 Viggenek már fejlettebb rendszerekkel rendelkeztek (Stril 60), a pilóták például képesek voltak szöveges üzenetek küldésére. Napjainkban, a hálózatalapú hadviselés koncepciójának a terjedésével a repülőgépek közötti biztonságos titkosított adatkapcsolat általánosan elterjedt lett. A mai Gripenek a TIDLS (Tactical Information Datalink System) rendszert használják, amely a repülőgépek között biztosít titkosított, nagy sávszélességű, zavarvédett digitális kapcsolatot, 500 kilométeres távolságon belül. Lehetővé teszi, hogy az egyik gép érzékelői által látott képet más gépek is lássák és megjelenítsék. A rendszer a földön álló gépeken is használható, így annak pilótája kikapcsolt lokátor mellett is folyamatosan látja a légi harchelyzetet. A rendszer alkalmas emellett arra is, hogy egy repülőgép (egy Gripen, egy Saab-Ericsson 340B Erieye légtérellenőrző repülőgép vagy egy földi radarállomás) lokátora által látott képet más repülőgépekre is átjátsszák, így azok kikapcsolt lokátorokkal, észrevétlenül tudják a célt megközelíteni és megtámadni. A rendszer emellett lehetővé teszi, hogy több gép háromszögeléssel, szintén kisugárzás nélkül állapítsa meg egy cél távolságát. (Ebben az esetben a két repülőgép eltérő irányban látja a célt, és az eltérésből, a két repülőgép távolságát figyelembe véve kapható meg a cél távolsága.) Nehezen észlelhető (lopakodó) célt több lokátor egyszerűbben talál meg: a biztos céljelhez (track) három visszaverődés (plot) szükséges, a repülőgépek ezeket is meg tudják egymással osztani. Lehetséges az is, hogy az egyik gép intenzív zavarást alkalmaz a rádiólokátorával, a másik pedig eközben követi a célt. Intenzív ellenséges rádióelektronikai zavarás esetén több gép lokátorai eltérő hullámhosszakon dolgozhatnak, ezáltal csökkentve a zavarás hatékonyságát. A magyar repülőgépeken a hasonló kapacitású, de NATO-kompatibilis Link 16 rendszerrel is megtalálható. Fegyverzet A beépített gépágyú (amely a kétüléses változatból hiányzik) mellett a fegyverzet nyolc fegyverfelfüggesztő csomóponton helyezhető el. 1: Teherbírása 110 kg. A szárny törővégein lévő indítósínekre csak légi közelharc-rakéták ( AIM–9 Sidewinder , és a jövőben az IRIS–T ) függeszthetők. (Ellentétben például az F–16-tal, amely rendszeresen hordoz ezen csomópontokon is közép-hatótávolságú AIM–120 AMRAAM rakétákat.) 2: Teherbírása 600 kg. A szárny alatti csomópontra rakéták, bombák és az 530 literes tüzelőanyag-póttartályok függeszthetők. 3: Teherbírása 1300 kg. A szárny alatti csomópontra rakéták, robotrepülőgépek , bombák és tüzelőanyag-póttartályok függeszthetők. 4: Teherbírása 250 kg. A jobb oldali levegőbeömlőnyílás alatti csomópontra felderítő- és célmegjelölő konténereket és rádióelektronikai zavarókonténereket lehet függeszteni. 5: Teherbírása 1100 kg. A törzs középvonala alatti csomópontra felderítőkonténerek, bombák és tüzelőanyag-póttartályok függeszthetők. Beépített gépágyú A Mauser BK–27 gépágyú csak az együléses repülőgépeken van beépítve, a törzs bal oldala alatt, a levegőbeömlő nyílás vonala mögött. Tűzgyorsasága 1680 lövés percenként, de gyakorlásra választható egy kisebb, 300 lövés/perces üzemmód is. A Magyarországon alkalmazott PELE (Penetrator with Enhanced Lateral Effect) elnevezésű repesz-romboló lőszer nem robbanóanyagokon alapul, hanem két, eltérő sűrűségű fémen. Légiharc-rakéták AIM–9 Sidewinder : A magyar gépekhez a német Diehl BGT Defence által licencgyártott, használt, de felújított AIM–9 L I–1 Sidewinder rakétákat vásárolták meg ismeretlen mennyiségben és összértékben. Ellentétben a fegyverzet többi elemével, ez komoly visszalépést jelent a MiG–29 -esek nagy manőverezőképességű, sisakcélzóval integrált R–73 -asihoz képest. AIM-120 AMRAAM : A magyar gépekhez 2004 -ben 40 darab AIM–120C–5-ös éles rakétát (ezek darabára 530 004 USD volt) és 10 darab gyakoroló CATM–120-ast (ára 32 328 USD) vásároltak, a szerződés összértéke 25 389 904 USD volt. Rb-98 IRIS–T Tervezett, még nem integrált rakéták Meteor Denel V4 R–Darter Denel V3E A–Darter Levegő-föld rakéták AGM-65 Maverick – A Magyar Honvédség 20 AGM–65G és 20 AGM–65H rakétát, valamint négy gyakorló példányt szerzett be, 17 422 000 USD értékben. RBS-15 F hajók elleni robotrepülőgép Tervezett, még nem integrált rakéták KEPD-350 Taurus Bombák Irányított bombák GBU–10 , GBU–12 Nem irányított bombák Bombkapsel 90, (Mjölner), svéd kazettás siklóbomba, a kazettás bombák betiltásáról szóló nemzetközi megállapodások miatt a 2006 -ban kivonták a hadrendből Mk 82 (kétzáras tartókon) Mk 83 Tervezett, még nem integrált bombák Umbani (Villám) fejlesztés alatt álló dél-afrikai GPS/INS irányítókészlet, amelyet a 227 és 554 kilogrammos Mk 82 és Mk 83 bombákra lehet felszerelni, hasonlóan a JDAM készlethez. A bombákra rakétahajtóművet és repülés közben kinyíló szárnyakat is terveznek, így hatótávolsága eléri a 120 km-t, szórása pedig 3 méteren belül lesz. A moduláris fegyvert később végfázis-irányítással is el akarják látni. Raptor II MUPSOW Egyéb függesztmények Litening III Célmegjelölő konténer – A magyar gépekhez öt darabot vásároltak összesen 3571 millió forintért. SPK–39 Moduláris felderítő konténer 530 és 1275 literes tüzelőanyag-póttartályok . A magyar gépeken rendszeresített tartályok eltérő, NATO-kompatibilis függesztőberendezéssel rendelkeznek, mint a svédek. A svájci RUAG gyártja őket, áruk mintegy 70 000 euró . Típusváltozatok JAS 39A/B A JAS 39A az együléses alapváltozat, a JAS 39B a kétüléses gyakorlóváltozat, amelyet speciális, több embert igénylő feladatokra, például rádióelektronikai zavarásra és célmegjelölésre is fel lehet használni. A JAS 39B 65,5 centiméterrel hosszabb, mint az együléses, és hiányzik a beépített gépágyúja. A pilótakabin mögött alakították ki a légkondicionáló rendszer levegő-beömlőnyílását. A sorozatgyártás megkezdése előtt összesen 5 darab együléses prototípus épült. JAS 39A Batch 1 1992 és 1996 között legyártott széria, összesen 30 darab együléses repülőgéppel, a széria utolsó darabját alakították át a JAS 39B kétüléses prototípussá. Mk.1 avionikai készlete Hughes gyártmányú Head Up Displayt, monokróm katódsugárcsöves kijelzőket, D80 központi számítógépet, PP1/PP2 display-processzort, három MIL-STD 1553B adatbuszt, és Mircoturbo TGA15-090 APU-t (Auxiliary Power Unit-kiegészítő energiaforrás) tartalmazott. A Magyarországnak exportált 14 gépet ezen széria 16 gépéből építették át. JAS 39A Batch 2 1996–2001 között gyártották, összesen 61 darab készült belőle. Mk.2 avionikai készlete Kaiser gyártmányú Head-up Displayt, D80E központi számítógépet, PP12 display-processzort, és Mircoturbo TGA15-328 APU-t tartalmazott. JAS 39A+ Batch 2 Továbbfejlesztett változat, PS-05/A lokátorral és MACS D96 központi számítógéppel. 2001–2002 folyamán épült 14 repülőgép. JAS 39B Batch 2 Sorozatgyártott kétüléses változat. 1996–2003 között épült 14 darab. JAS 39C/D JAS 39C Batch 2 (Export Baseline Standard) Mk. 3 avionikai készlet, színes folyadékkristályos kijelzőkkel és Sundstrand APU-val. 2002–2003 között készült 20 repülőgép. JAS 39C Batch 3 (Export Baseline Standard) Mk. 4 avionikai készlet, nagyobb méretű folyadékkristályos kijelzők, öt MIL-STD 1553B digitális adatbusz, RM-12UP korszerűsített hajtómű FADEC-kel (Full Authority Digital Engine Control-Teljesen Digitális Hajtóművezérlés). 2002–2007 között épült 50 darab. JAS 39D Batch 3 Továbbfejlesztett kétüléses repülőgép. 2002–2007 között épült 14 darab. JAS 39C/D SAAF Az Export Base Standardból fejlesztett repülőgép a Dél-afrikai Légierő számára, dél-afrikai gyártású berendezésekkel és szerkezeti elemekkel kiegészítve. 2003–2012 között épült 19 együléses és 9 kétüléses repülőgép. A dél-afrikai gépek különlegessége a harci radar mellé beépített külön időjárási lokátor és a saját fülke-kijelzővel ellátott, egyedi navigációs számítógép - ezzel a repülés során a pilóták számára állandóan látszik és folyamatosan frissül az adott pillanatban elérhető kitérő repülőterek listája. (Az ország nagy mérete és igen gyorsan változó időjárása miatt jelentős kockázata van a meteo-helyzet hirtelen romlásából következő gépveszteségnek, mivel a tartalék repülőterek viszonylag távol helyezkednek el és csak szerény földi műszerezettséggel rendelkeznek.) JAS 39 EBS HU A Magyarországnak gyártott változat különleges (EBS HU: Export Baseline Standard Hungary), mert ezek a repülőgépek az A/B változat sárkányán alapulnak (használt repülőgépek átalakításával jött létre az új repülőgép), kivéve a törzs középső részét, ez a légi utántöltő csonkja miatt teljesen új gyártás. Az avionika a C/D változaton alapul, néhány esetben, egyes svéd rendszerek NATO-inkompatibilis volta miatt, eltérő berendezéseket építettek be (például Link-16). 2003-tól a svéd repülőgépeket is módosítják a NATO-szabványok szerint, mert a nemzetközi missziókban való részvételhez elengedhetetlenek ezek a fedélzeti rendszerek. Fontosabb eltérések a svéd repülőgépektől: Link-16 adatátviteli rendszer a svéd TIDLS helyett. Mk. XII IFF (Identification friend or foe – Saját-Idegen azonosító). Kijelzők angolszász skálázása (méter és km/h helyett lábban és csomóban jelennek meg az adatok), a svéd gépeken is bevezették. NATO-szabványnak megfelelő fegyverfelfüggesztő pilonok. Ezeket a dél-afrikai Denel gyártja, és mind a 30, mind a 14 collos horogtávolságú függesztmények rögzítésére alkalmasak. A függesztmények ledobása a korszerűnek számító sűrített levegős módszerrel történik. (Régebben ezt a munkát piropatronok végezték, amelyeket minden használat után be kellett tölteni.) OBOGS (OnBoard Oxygen Generation System – Fedélzeti oxigén-előállító rendszer) . Az infracsapda-kilövőket a légiharc-rakéták szárny alatti indítósínjeibe építették be (a törővégi sínekbe a besugárzásjelző rendszer antennái kerültek), ami egyúttal azt is jelenti, hogy amennyiben a repülőgép a szárnyai alatt földi célok elleni fegyvereket vagy póttartályokat hordoz, védtelenné válik a légvédelmi és a légiharc-rakétákkal szemben. A törzsvég jobb oldalán lehetőség van az ALE–40 vagy ALE–47 infracsapda-szóró berendezés beépítésére, de ez egyelőre csak terv. A kabin belső világítása és műszerei éjjellátóval kompatibilisek. Gripen Demo 2008-ban, egy JAS 39B kétüléses példány (39.803) átépítésével a leendő Gripen NG fejlesztésének elősegítésére létrehozott kísérleti repülőgép, mely május 27-én emelkedett először a levegőbe. A gép fő szerkezeti változtatása az áttervezett főfutó: az eredetit a törzsbe húzták be, ezt a megvastagított szárnyba, a törzsbe pedig egy újabb tüzelőanyag-tartály került. Már az erősebb F414–GE–400 hajtóművet építették, a francia Thalessel fejlesztett AESA rendszerű rádiólokátora még nem készült el, emellett tervezik rakétaindításra figyelmeztető, az ultraibolya tartományban működő érzékelőrendszer (MAW 300) beépítését is. A gépen tervezik kipróbálni a későbbi változatok több rendszerét. A törzs alá két új fegyverfelfüggesztési csomópont került, ezek alkalmazásakor a törzs alatti középső és a szívócsatorna alatti nem használható, mert nem férnek el rajtuk a függesztmények. A repülőgép, nagyobb tolóerejű hajtóművének köszönhetően képes a szupercirkálásra, azaz a szuperszonikus repülésre az utánégető használata nélkül, 2009 elején nagy magasságban elérte az 1,2 Mach sebességet. Sea Gripen Elsősorban India, részben Brazília és Argentína számára ajánlott tengerészeti változat - azonban az F-35B STOVL projekt törlése esetén Olaszországot is vevőjelöltként veszik számításba az Eurofighter hajtóművével felszerelt Sea Gripen változatra. Ezen, régebbi repülőgépeiket leváltó országok rendelkeznek - az amerikai CVN egységeknél kisebb méretű - repülőgép-hordozókkal, melyekre a 2010-es évtizedben terveznek repülőgépeket vásárolni, ideális esetben a légierőével megegyező típust. Több konkurens gyártó repülőgépe (pl. Rafale-M, F/A–18 Hornet, MiG-29K) alkalmas a repülőgép-hordozó fedélzeti üzemre, ezek azonban nagyobb méretű hajót igényelnek. (A francia CdG atommeghajtású hordozót pl. a megépítése után félbe kellett vágni és egy újabb 4 méteres szekcióval megtoldani, mivel rövidnek bizonyult a Rafale-M típus üzemeltetéséhez!) A Gripen tervezése során, Svédországnak nem lévén repülőgép-hordozója, nem volt szempont a hajófedélzeti üzemeltetés - azonban a közúti-erdei rejtett kifutópályákhoz tervezett gép gyárilag alkalmas az ún. kilebegtetés nélküli, rövid, durva leszállásra és a sárkány-szerkezete ennek megfelelően erős kivitelű. A Sea Gripen gép kis méretei miatt nem tervezik a szárnyak felhajtását lehetővé tevő bonyolult csuklószerkezetek beépítését, amelyek a nagyobb méretű, kéthajtóműves gépeknél szükségesek a hajófedélzet alatti hangárban történő tároláshoz. A hajófedélzeti üzemhez a Gripent fel kell szerelni a leszálláshoz szükséges fékhoroggal és az orrfutót át kell alakítani, hogy alkalmas legyen a katapultálásra - amennyiben ez utóbbit a vevő igényli. (A Sea Gripen katapult nélkül is indítható lesz ún. "síugró sánc" rámpával felszerelt orrkiképzésű hordozó hajókról, de ez esetben a fegyerzeti terhelést és az üzemanyag-feltöltést jelentősen, 35%-kal csökkenteni kell az elérhető max. 7800 kg-hoz képest.) A fő problémát a fel- és leszálláskor a sárkányszerkezetre átadott hatalmas erők jelentik, ezek sérülésmentes felvételéhez a repülőgép szerkezetét át kell tervezni, ez a Gripen NG demonstrátor példány építésekor már részben megtörtént. A főfutókat eredetileg is erősre tervezték, emiatt ezek megfelelhetnek. A tengerészeti repülőgépek esetében kiemelt szempont a korrózióvédelem - ami részben gyárilag megoldott, mivel a Gripent az esős, ködös és havas svéd klímához tervezték, másrészt a gép szerkezete főleg az időjárásálló kompozit műanyagokból készül. További problémát jelentene az egyhajtóműves Sea Gripen típust kiemelten fenyegető, nagy testű tengeri madarakkal való találkozás veszélye. A Volvo Aero Engines cég az általa licencben gyártott amerikai F414-es hajtóműveket egy csúcstechnológiájú fém-kerámiai mátrix anyagú álló-lapátsorral kívánja megerősíteni az ütközésvédelem növelésére. A Gripen repülőgép már rendelkezik hajók elleni fegyverzettel (pl. RBS-15), így az avionika átalakítása viszonylag egyszerű lehet. Problémát jelent viszont, hogy a potenciális fő megrendelő Indiának jelenleg nincsen katapulttal felszerelt repülőgép-hordozója, így a Sea Gripen berepülését csak csökkentett harci teherrel tudnák elvégezni. Tervezett változatok JAS 39E/F Az AESA lokátorral felszerelt repülőgépek várható elnevezése. Továbbfejlesztés Hajtómű A Gripen kifejlesztésekor sem volt kiemelkedően nagy tolóerő-súly arányú típus, és a tervezett továbbfejlesztések mind tömegnövekedést okoznak. Emellett felmerült, hogy a repülőgép tömege kissé alacsony, azaz túl kevés fegyvert hordozhat. A problémát egy új, nagyobb tolóerejű hajtómű beépítése oldhatja meg. Eddig két hajtómű került szóba: az F/A-18E/F Super Hornet F-414 hajtóműve, amely az F-404 (a Gripen RM-12 hajtóművének eredetije) továbbfejlesztett változata, és az Eurofighter EJ200 hajtóműve. Rádiólokátor Előrehaladott stádiumban van a PS/05A lokátor Nora (Not Only Radar-Nem csak radar) elnevezésű új változatának fejlesztése. A jelenlegi lokátor a kibocsátott sugárnyalábot hagyományosan, az antenna mechanikus mozgatásával irányítja a megfelelő irányba. Az új, 1000 kis adóvevő elemből álló változat esetében ez elektronikus módon fog történni, függőleges és vízszintes irányban is ±60°-ban. Az antenna emellett mechanikusan is elforgatható lesz ±60°-ban, így oldalirányban a hossztengelytől összesen 120°-ig (azaz a hátsó féllégtér egy részében is) tud célokat érzékelni. A Gripen következő változatai számára más lokátorok alkalmazása is szóba jött, a francia Thales Group, mely több pályázaton a konkurens Rafale lokátorát is gyártja, valamint a SELEX Galileo, ez utóbbi egy igen nagy, 200 fokos látómezejű AESA lokátort ajánl. Az amerikai és francia eredetű AESA radarok sorozatgyártásban történő beépítésére a Gripen és az F-35, illetve a Rafale vadászbombázók exportpiaci érdek-ütközése miatt nem kerülhetett sor - így svéd SAAB végül az olasz székhelyű, nemzetközi SELEX céggel kötött szerződést a RAVEN típusú radarjuk megvásárlásáról. Az új berendezés egyik előszériás példánya 2013. június eleje óta repül a GRIPEN NG kétüléses prototípus gépen. A SELEX termékének fő előnye, hogy a kb. 1000 sugárzó elemet tartalmazó AESA antenna egy ferde, forgatható lemezre (ún. swashplate) van felépítve, így a radarnyalábot az elektronikus sugár-eltérítés határán túlra is ki lehet téríteni - vagyis a RAVEN radar azonos hatásfokkal alkalmazható a földi és légi célok elleni tevékenységben. Mivel a SELEX cég szállítja a Gripen-E infravörös célkereső (IRST) gömbjét is, a két felderítő eszköz összehangolása probléma-mentesnek ígérkezik a következő generációs svéd vadászbombázó repülőgépen. A SELEX RAVEN radar megoldásának hátrányai a mozgó mechanikus alkatrészek miatt megnövekvő karbantartási igény és a csökkenő megbízhatóság, továbbá a forgórész okozta tömegnövekedés. Infravörös érzékelő A kilencvenes évek első felétől folyik az IR-OTIS képalkotó infravörös érzékelő fejlesztése. Ez a pilótakabin szélvédője előtt, a középvonaltól balra lesz elhelyezve. A MiG–29 KOLSz berendezésétől eltérően ebben nincsen lézeres távmérő. A berendezést több más típushoz (F–5, F–16) is ajánlották. Illeszkedő póttartály Az F–15 és az F-16 CFT (Conformal Fuel Tank-illeszkedő tüzelőanyag-tartály) tartályaihoz hasonló, a törzs tetején kétoldalt elhelyezkedő tartály kifejlesztése is a tervek között szerepel. Üzemeltetése, harci alkalmazása A típussal napjainkig (2012) nem vívtak éles légiharcokat az öt ország légierőinek repülőgépei, légi győzelme és vesztesége nincs. Svéd Királyi Légierő A Svéd Légierő négy géppel 2006-ban részt vett az amerikai Red Flag hadgyakorlaton, hogy bizonyítsa a típus interoperabilitását, illetve tapasztalatokat szerezzen a NATO-val közös műveletekben. 2008-ban ismét részt vettek a 08–3-as turnusban hét géppel (köztük a 221-es, 225-ös és 231-es C-kel, valamint a 816-os és 826-os D-kel). Svéd gépek részt vállaltak a NATO Afganisztánban vállalt stabilizációs műveleteinek (ISAF) támogatásában is. 2011-ben a Líbia elleni NATO beavatkozásban is részt vállaltak két, egymást váltó kontingenssel (Flygvapnet Libyen 01 és 02). Az első nyolc Gripen – 247, 249, 261, 262, 263, 269, 270, ... – április 2–3-án települt át a szicíliai Sigonella légi támaszpontra egy C–130 kíséretében, kecskeméti közbenső leszállással. Svéd belpolitikai okokból támadó műveletekben nem vehettek részt, csak felderítő bevetéseket, illetve légtérvédelmet láttak el, légi utántöltéssel. Egy ízben RM12 hajtómű cseréjére került sor, amelyet tábori körülmények között végeztek, sikeresen. A svéd gépek általában üzemanyag-pótartályokkal, SPK 39 felderítő konténerrel, IRIS–T és AMRAAM légiharc rakétákkal, illetve Litening III célfelderítő és célmegjelölő konténerrel voltak felszerelve. A líbiai területre berepülő gépek egy lézer-irányítású bombát is hordoztak az esetlegesen támadó, földi telepítésű légvédelem elleni alkalmazásra - éles kioldásra azonban nem került sor. A Litening III konténert részben a lézerbomba irányíthatósága, részben pedig az általa biztosított valós idejű képtovábbítási lehetőség miatt hordozták a svéd Gripenek - az SPK-39 hadszíntéri légi felderítő konténer felvételeit ugyanis jelenleg csak leszállás után lehet letölteni, a rádiós és műholdas adatátvitel modul még fejlesztés alatt áll. A svéd gépek által gyűjtött felderítési információk mennyiségét, pontosságát és gyorsaságát ennek ellenére nagyra értékelte a nemzetközi erők parancsnoksága. Az FL 01 kontingenshez csatlakozott egy svéd S 102 B SIGINT-repülőgép is, ez azonban nem töltött Sigonellán jelentős időt. A június végi FL 02-es váltás már csak öt géppel szolgált, de az FL 01-ben is változtak a kezdeti gépek. A kezdeti kerozinproblémákat nem számítva repülőesemény a Gripen-kontingensnél nem lépett fel. Cseh Légierő A Cseh Légierő négy együléses C gépe 2009. május 1 – augusztus 31. között a Baltikum felett látott el légi rendészetet, melynek során több alkalommal fogtak el, vagy vezettek ki orosz katonai repülőgépeket a baltikumi országok légtereiből. Noha éles fegyverzettel voltak felszerelve, imitált légi harcokat nem vívtak, ellenséges provokációra nem került sor. Magyar Légierő A Magyar Légierő gépei 2007-ben részt vettek a Szardínia szigetén rendezett NATO hadgyakorlaton, azonban a típust ez időben sújtó gyártói korlátozások miatt csak –3 g-s túlterhelés volt limitálva. A kiképzett hajózóállomány 2008. június 10–13. között a Légi Fölény 2008 hadgyakorlat keretében hajtotta végre első élesrakéta-lövészetét a svéd Vidsel melletti lőtér felett, öt együléses és egy kétüléses géppel – 34, 36, 39, 40, ? és 4? – települtek ki és vissza. Gépágyús lövészet az egy évvel korábbi cseh „majdnem-baleset” miatt elmaradt. Június 13-ától pedig a louisianna-i Légi Nemzeti Gárda 122. vadászszázadának F–15A és F–15C-ivel hajtottak végre közös légiharcászati gyakorlatot (DACT, dissimilar air combat training), a magyar MiG–29-flottával együtt. 2010. április 26. és május 7. között rendezték meg Kecskeméten az amerikai–magyar szervezésű Load Diffuser 2010-et, melyen az ohiói Légi Nemzeti Gárda 178. vadászezredének nyolc F–16C/D-ivel végeztek közös gyakorlatokat a Magyar Légierő Puma és Dongó vadászszázada. Az első éleslövészetet négy év múlva újabb követte, 2012. március 16–március között a Légi Fölény 2012 hadgyakorlat keretében hajtottak végre élesrakéta-lövészetet Svédországban. Két An–26 – 407 és 603 – és hét Gripen, öt együléses és mindkét kétüléses – 30, 32, 33, 34, 35, 42, 43 – települt ki és vissza. Az élesrakéta-lövészet MQM–107 pilóta nélküli repülőgép vontatta infracélra történt, a gépágyús lövészet Learjet 35 által vontatott célzsákra történt 19-étől. Rakétalövészeten alkalmazták a Litening III lézeres célmegjelölő konténerrel (LDP) kombinált célazonosítást is. Április elején a szintén svéd, Ronneby támaszponton szervezett Lion Effort 2012-n a thai gépeket kivéve az összes, Gripent üzemeltető ország részt vett. A magyar kontingenst a Légi Fölény 2012-n részt vett hét gép közül öt képviselte. A Csehországban megrendezett Lion Effort 2015 hadgyakorlaton 2015. május 19-én leszállás közben a 42-es oldalszámú kétüléses JAS 39 EBS HU túlfutott a čáslavi futópályán, majd a két pilóta – Ugrik Csaba dandártábornok és Gróf Gergely őrnagy – sikeresen katapultált, a lesodródó repülőgép pedig összetört, javíthatatlan károkat szenvedett. A vizsgálatok még tartanak. A helyszínelést a cseh és magyar szakemberek május 21-én délután befejezték, majd a roncsot egy repülőtéri hangárba, ahonnan az elszállítása történik. A gép pótlásaként 2016. július 1-jén adtak át a Magyar Légierőnek egy kétüléses JAS 39D gépet, amely a 44-es oldalszámot kapta. Pusztapó megállóhely Pusztapó megállóhely egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei vasútállomás, Kétpó településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Szolnok–Békéscsaba–Lőkösháza-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Tiszatenyő vasútállomás Kétpó megállóhely Nisikava Dzsundzsi Nisikava Dzsundzsi (1907. június 29. – ?) japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán válogatottban 2 mérkőzést játszott. Mányai Zsuzsa Mányai Zsuzsa, születési neve: Mányai Klára Anna, (Budapest, 1949. július 25. – Budapest, 1999. január 9.) magyar színésznő. Életrajza Édesapja Mányai Lajos magyar színész, édesanyja Simon Zsuzsa színésznő. „Én még ma is jó gyerek vagyok, tudom, mert borzasztóan szigorúan neveltek a szüleim. Ha például dirrel-durral léptem be a lakásba, nem köszöntem, vagy netán elfelejtettem kopogni apám szobájának ajtaján, megfagyott a levegő a házban. Négyéves koromban már karórám volt, de hiába tudtam, mennyit mutat, úgy is elkéstem párszor. Anyám ilyenkor azzal fogadott, hogy megbántottál. Torokszorító érzés volt nekem ezt hallani. A vége aztán az lett, hogy akárkivel beszélek is meg találkát, biztos, hogy én vagyok ott hamarabb. Egyébként imádtam a szüléimet. Hogy mennyire, azt az is jelzi, hogy hétévesen úgy éreztem, igazságtalanság történt velem, mert anyám nevéből semmit sem örököltem, hiszen Klárának kereszteltek. Nem fogja elhinni: levelet írtam a minisztériumba, hogy szeretném, ha megváltoztathatnám a keresztnevemet. És csodák csodája: pár nappal később már anyám nevén szólítottak. Szerettem otthon. Engem nem érdekelt a játszótér, az utca, a csavargás, én csak vártam és vártam, hogy mikor jönnek haza a szüleim. Apám a Nemzeti tagja volt, anyu meg tanított, rendezett vagy játszott. Olyan nagy művészek jártak hozzánk, hogy minden percet ajándéknak éreztem mellettük. És mindennek tetejébe egyetlen gyerek voltam, aki szeretetből, gondoskodásból mérhetetlen sokat kapott.” 1971-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Azonnal a Nemzeti Színházban és a Vidám Színpadon kezdett játszani. Egyidejűleg tagja lett a Magyar Filmgyártó Vállalat társulatának. Haláláig a Fővárosi Operettszínházban játszott. Elsősorban komikai szerepeket vállalt, valamint karakterszerepekben is fellépett. 1999. január 9.-én 49 éves korában önkezével vetett végett életének. Földi maradványait a szülei mellé 1999. február 3-án 15 órakor a budapesti Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra. Fontosabb színházi szerepei Kati ( Molière : Kényeskedők) Cleantis ( Molière : Amphitryon) Peacockné ( Brecht – Kurt Weill : Koldusopera) Mi Csü ( Bertolt Brecht : A szecsuáni jólélek) Bakkhisz ( Jacques Offenbach - Henri Meilhac - Peter Hacks: Szép Heléna) Titkárnő ( Szakonyi Károly : Hongkongi paróka) Veron ( Illés Endre : Egyszárnyú madarak) I. ápolt ( Peter Weiss : A luzitán szörny; Marat halála) Gabriella (Alexandre Bisson - Antony Mars - Tabi László : Válni sem érdemes) Duenna ( Madarász Iván : Robon Hood) Dóra (Betty Comden - Adolph Green: Ének az esőben) Lina ( Valentyin Petrovics Katajev - Aldobolyi Nagy György : Bolond vasárnap) Kanga ( Alan Alexander Milne - Karinthy Frigyes : Micimackó) 897 Évszázadok: 8. század – 9. század – 10. század Évtizedek: 840-es évek – 850-es évek – 860-as évek – 870-es évek – 880-as évek – 890-es évek – 900-as évek – 910-es évek – 920-as évek – 930-as évek – 940-es évek Évek: 892 – 893 – 894 – 895 – 896 – 897 – 898 – 899 – 900 – 901 – 902 Események augusztus – Románusz pápa megválasztása november – Románusz pápa leváltása december – II. Theodórosz pápa megválasztása Párizsi Odo nyugati frank király békét köt III. (Együgyű) Károllyal és őt nevezi ki örökösének. Golden Globe-díj a legjobb eredeti filmzenének A legjobb eredeti filmzenének járó Golden Globe-díjat 1948 óta osztják ki a Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetsége jóvoltából. 1954 és 1960 között nem osztottak ki díjat ebben a kategóriában. A győztesek 1948 – Élet apával 1949 – Piros cipellők 1950 – A főfelügyelő – Johnny Green 1951 – Alkony sugárút – Franz Waxman 1952 – September Affair – Victor Young 1953 – Délidő – Dimitri Tiomkin 1961 – Alamo – Dimitri Tiomkin 1962 – Navarone ágyúi – Dimitri Tiomkin 1963 – Ne bántsátok a feketerigót! – Elmer Bernstein 1965 – A Római Birodalom bukása – Dimitri Tiomkin 1966 – Doktor Zsivágó – Maurice Jarre 1967 – Hawaii – Elmer Bernstein 1968 – Camelot – Frederick Loewe 1969 – A halász cipője – Alex North 1970 – Butch Cassidy és a Sundance kölyök – Burt Bacharach 1971 – Love Story – Francis Lai 1972 – Shaft – Isaac Hayes 1973 – A Keresztapa – Nino Rota 1974 – Jonathan Livingston Seagull – Neil Diamond 1975 – A kis herceg – Alan Jay Lerner – Frederick Loewe 1976 – A cápa – John Williams 1977 – Csillag születik – Paul Williams és Kenny Ascher 1978 – Csillagok háborúja IV: Egy új remény – John Williams 1979 – Éjféli expressz – Giorgio Moroder 1980 – Apokalipszis most – Carmine Coppola – Francis Ford Coppola 1981 – A kaszkadőr – Dominic Frontiere 1983 – E. T., a földönkívüli – John Williams 1984 – Flashdance – Giorgio Moroder 1985 – Út Indiába – Maurice Jarre 1986 – Távol Afrikától – John Barry 1987 – A misszió – Ennio Morricone 1988 – Az utolsó császár – Ryuichi Sakamoto. David Byrne és Cong Su 1989 – Gorillák a ködben – Maurice Jarre 1990 – A kis hableány – Alan Menken 1991 – Oltalmazó ég – Ryuichi Sakamoto – Richard Horowitz 1992 – Szépség és a szörnyeteg – Alan Menken 1993 – Aladdin – Alan Menken 1994 – Ég és föld – Kitaró 1995 – Az oroszlánkirály – Hans Zimmer 1996 – Pár lépés a mennyország – Maurice Jarre 1997 – Az angol beteg – Gabriel Yared 1998 – Titanic – James Horner 1999 – Truman Show – Burkhard von Dallwitz – Philip Glass 2000 – Az óceánjáró zongorista legendája – Ennio Morricone 2001 – Gladiátor – Hans Zimmer – Lisa Gerrard 2002 – Moulin Rouge! – Craig Armstrong 2003 – Frida – Elliot Goldenthal 2004 – A Gyűrűk Ura: A király visszatér – Howard Shore 2005 – Aviátor – Howard Shore 2006 – Egy gésa emlékiratai – John Williams 2007 – Színes fátyol – Alexandre Desplat 2008 – Vágy és vezeklés – Dario Marianelli 2009 – Gettómilliomos – A.R. Rahman 2010 – Fel – Michael Giacchino 2011 – Social Network – A közösségi háló – Trent Reznor és Atticus Ross 2012 – The Artist – A némafilmes – Ludovic Bource 2013 – Pi élete – Mychael Danna 2014 – Minden odavan – Alex Ebert 2015 – A mindenség elmélete – Jóhann Jóhannsson 2016 – Aljas nyolcas – Ennio Morricone 2017 – Kaliforniai álom – Justin Hurwitz 2018 – A víz érintése – Alexandre Desplat Macskamedvefélék A macskamedvefélék (Ailuridae) a ragadozók rendjének egy családja. A családba kilenc ismert nemet sorolnak, amelyek közül ma már csak egyetlen nem, és azon belül egyetlen faj, a vörös macskamedve (Ailurus fulgens) él. Mintegy 30 fosszilis faj maradványai ismertek a miocén-pliocén korból többek között a mai Spanyolország, Anglia, Magyarország, Japán és Észak-Amerika területéről. Rendszerezés A családba a következő alcsaládok, nemek és fajok tartoznak: Amphictinae Winge, 1895 – kihalt alcsalád Viretius Viretius goeriachensis Toula 1884 Amphictis Pomel, 1853 Amphictis ambiguus Pomel, 1853 Amphictis borbonicus Viret, 1929 Amphictis wintershofensis Roth, 1994 Simocyoninae Dawkins, 1868 – kihalt alcsalád Protursus Protursus simpsoni Crusafont & Kurtén, 1976 (vagy Simocyon simpsoni Thenius, 1977) Alopecocyon Camp & Vanderhoof, 1940 Actiocyon Stock, 1947 Simocyon Simocyon Wagner , 1858 Simocyon hungaricus Kretzoi, 1927 Simocyon diaphorus Kaup, 1833 Simocyon batalleri Viret, 1929 – Spanyolország Simocyon primigenius Roth & Wagler, 1854 Ailurinae Gray, 1843 Magerictis Magerictis imperialensis Ginsburg, Morales, Soria & Herraez, 1997 – Spanyolország, kihalt Pristinailurus Pristinailurus bristoli Wallace & Wang, 2004 – Észak-Amerika, kihalt Parailurus Schlosser, 1899 Parailurus sp. Sasagawa, Takahashi, Sakumoto, Nagamori, Yabe & Kobayashi, 2003 – Japán, kihalt Parailurus anglicus Boyd Dawkins, 1888 – Anglia, kihalt Parailurus hungaricus Kormos, 1935 – Magyarország, kihalt Ailurus Vörös macskamedve ( Ailurus fulgens Cuvier, 1825) A. f. fulgens ( Nepál , Asszám ) A. f. styani ( Burma , Kelet-Kína ) Filogenetikus családfa: Korzikai szalamandra A korzikai szalamandra (Salamandra corsica) a kétéltűek (Amphibia) osztályának a farkos kétéltűek (Caudata) rendjéhez, ezen belül a szalamandrafélék (Salamandridae) családjához tartozó faj. Előfordulása Franciaországhoz tartozó Korzika szigetén honos. A természetes élőhelye a mérsékelt égövi erdőkben, mediterrán típusú bozótosban, folyókban, időszakos folyókban, mocsarakban, édesvízi mocsarakban, és szakaszos édesvízi felvonulásokban van. A magasabb élőhelyeken gyakoribb, de a nyugati parton is előfordul Porto és Piana között. Korzika középső területein hegyvidéki az éghajlat, sok csapadékkal és alacsony hőmérséklettel. A nyári hónapokban a magas hegyekből érkező olvadékvíz hűvös, tiszta patakjai ideális élőhelyet biztosítanak a szalamandralárvák számára. Megjelenése A kifejlett nőstények elérhetik a 22 cm-es testhosszúságot. Fekete hátukat szabálytalanul elhelyezkedő közel kör alakú sárga foltok tarkítják. Közép-európai rokonaiknál tömzsibbek. Sokat ásó életmódjuk miatt lábaik is rövidebbek, ujjaik erősebbek. Egyes megfigyelések szerint a mélyebb talajrétegekbe ássák magukat a hosszabb száraz időszakokra. Széles fejükön kidagadnak a méregmirigyek. Szaporodása Robert Mertens herpetológus a Restonica-völgyben, 1000 méteres tengerszint feletti magasságon talált egy vemhes nőstényt, amelynek utódai apa nélkül fogantak. Nem lárva, hanem kifejlettszalamandra formájában és színeiben születtek. A közeli vizekben Mertens kizárólagosan vízi életmódú lárvákat is talált, amelyeknek apjuk is volt. Ez a jelenség a foltos szalamandra északnyugat-spanyolországi alfajánál (Salamandra salamandra bernardezi) és az alpesi szalamandránál (Salamandra atra) is ismert, és a száraz, meleg éghajlathoz való alkalmazkodásnak tekinthető. Természetvédelmi státusa Természetvédelmi státusa nem fenyegetett, mivel Korzika gyéren lakott, és a szigeten az erdei utak nehezen járhatók. Élőhelyüket az erdei utak kiépítése, a haltelepítések, az elszabadult háziállatok által okozott erózió és a vizek felső folyásának szennyezése veszélyezteti. 368 Haidea A 368 Haidea (ideiglenes jelöléssel 1893 AB) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Auguste Charlois fedezte fel 1893. május 19-én. Weil der Stadt Weil der Stadt település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 18 652 fő (2015. december 31.). Fekvése Stuttgarttól nyugatra fekvő település. Leírása Weil der Stadt legnagyobb nevezetessége, hogy 1571-ben itt született Johannes Kepler, a híres német matematikus és csillagász. A nagy tudós munkásságát és alkotásainak egy részét a Marktplatzon, szülőházában berendezett múzeum mutatja be. A téren áll a Kepler-emlékmű is. A város másik érdekessége a Szent Péter és Pál katolikus plébániatemplom (Stadtpfarrkirsche St. Péter und Paul), amelyről már 1287-ben történt említés. A háromhajós, hálóboltozatos csarnoktemplom mai formáját az Alberlin Jörg által vezetett, 1492-ből való átépítés során nyerte el. A csillagboltozatos szentély 1519-ben, anagy barokk oltár 1680-ban, a gótikus kereszttartó 1460 körül készült. Nevezetességek Plébániatemploma (Stadtpfarrkirsche St. Péter und Paul) Kepler múzeum Kepler emlékmű Itt születtek, itt éltek Johannes Kepler (1584-1586) - matematikus és csillagász itt született a városban. Buchhofen Buchhofen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 886 fő (2013. június 30.). Buchhofen Wallerfing, Aholming, Moos (Niederbayern) és Osterhofen községekkel határos. Dark Energy Space Telescope A Dark Energy Space Telescope (magyarul: Sötét Energia Űrteleszkóp, rövidített nevén Destiny) egy tervezett amerikai csillagászati műhold volt, melynek tervét a Nemzeti Vizuális Csillagászati Kutatóintézet (National Optical Astronomy Observatory) és a NASA Goddard Űrközpontja dolgozta ki. Legalább kétéves tudományos küldetésen 3000 távoli szupernovát vizsgált volna meg, amelyekből pontosan következtetni lehet a Világegyetem tágulási ütemére, és az égbolt 1000 négyzetfoknyi területét tanulmányozta volna végig közeli infravörös tartományban. Az indítást 2013-ra tervezték, azonban a projekt végül mégsem kapott támogatást, helyette a Wide-Field Infrared Survey Telescope (WFIRST) projektet javasolták. A teleszkóp A Destiny 1,65 méter átmérőjű tükrös távcsővel rendelkezik. A NASA 2006. augusztus 9-én jelentette be, hogy az űrtávcső főműszere részletes terveinek kidolgozására kiírt pályázatot a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium és a Kaliforniai Egyetem nyerte. A műszer a SNAP (SuperNova/Acceleration Probe), melynek feladata az Ia típusú szupernóvák megfigyelése. Repülés A tervek szerint a Destiny 2013 körül indult volna Delta–4 vagy Atlas–5 hordozórakétával és pályára állt volna a Nap-Föld 2-es Lagrange-pontja körül. Források és jegyzetek Missions: JDEM. NASA. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.) Űrvilág 5005 Kegler Az 5005 Kegler (ideiglenes jelöléssel 1988 UB) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ueda Szeidzsi és Kaneda Hirosi fedezte fel 1988. október 16-án. Moutiers (Meurthe-et-Moselle) Moutiers település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 1574 fő (2015). Moutiers Auboué, Les Baroches, Briey, Homécourt és Valleroy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Badeni Nagyhercegség A Badeni Nagyhercegség (németül: Großherzogtum Baden) német történelmi államalakulat volt a mai Baden-Württemberg területén, amely e néven 1806–1918 között állt fenn. Fekvése, határai A Badeni Nagyhercegség a Rajna jobb partján, annak felső folyása mentén feküdt, a korábbi Badeni Őrgrófságok helyén, e néven 1806-tól 1918-ig állt fenn. Szomszédai: nyugaton Franciaország Elzász tartománya (1871-től Elzász-Lotaringia német császári tartomány), északon a Hesseni Választófejedelemség (1807–1815 között a Vesztfáliai Királyság része), keleten a Württembergi Királyság, délen Svájc. Történelem Elődállama, a Badeni Őrgrófság 1771-ben keletkezett a katolikus Baden-Badeni Őrgrófság és az evangélikus Baden-Durlachi Őrgrófság egyesítéséből. Az egyesített Badeni Őrgrófság két lépésben kapta a magasabb, nagyhercegségi rangot. Először II. Ferenc német-római császár tette 1803. február 25-én Választófejedelemséggé, majd – a Német-római Birodalom megszűnésével egyidőben – 1806. július 12-én I. Napóleon francia császár rendelkezéséből nagyhercegség lett. A Badeni Nagyhercegség rögtön kilépett a Német-római Birodalomból, és csatlakozott a Napóleon által alapított Rajnai Szövetséghez. 1814-ben, a Napóleon bukása után tartott bécsi kongresszuson Baden kellemtelen helyzetbe jutott, mivel Károly nagyherceg támogatta a francia császárt. Végül az ország – ha nem is nyert annyit, mint a Napóleonnal ellenséges államok – viszonylag jól járt Európa újrafelosztásakor, hiszen megtarthatta a Napóleon uralma alatt szerzett területeit. Az ezt lehetővé tevő döntést Károly nagyherceg nővére, Jelizaveta Alekszejevna orosz cárné, született Lujza badeni hercegnő eszközölte ki férjénél, I. Sándor orosz cárnál. 1815. július 26-án Baden a Német Szövetség tagja lett. 1818. augusztus 22-én Károly nagyherceg alkotmányt bocsátott ki. 1833-ban Ansbachban meggyilkolták Kaspar Hausert. Hauser nürnbergi lelencgyermek volt, akit többek szerint még születésekor elcseréltek, és ő valójában Károly nagyherceg egyik fia lett volna. A gyilkosság hátterében dinasztikus okokat sejtettek; a merénylet hatására megerősödő ellenszenv Lipót nagyherceg iránt odáig fajult, hogy 1848 elején forradalom tört ki Badenben, a nemesi jogok ellen és a köztársaságért tüntetve. 1849. május 13-án éjjel a nagyherceg és családja Koblenzbe menekült a szüntelen lázongások elől; másnap a nagyhercegi kormányt teljes egészében leváltották. A száműzött uralkodó külföldi segítséget kért: előbb hesseni, majd porosz seregek vonultak a forradalom leverésére. A porosz királyi csapatok alig két hónapon belül teljesen leverték a lázadók erőit, a fontosabb vezetőket kivégezték, a többit száműzték. 1849. augusztus 18-án Lipót nagyherceg Vilmos porosz herceg kíséretében visszatért Karlsruhéba. A badeni uralkodó kénytelen volt eltűrni az országa feletti porosz ellenőrzést és a teljes badeni hadsereg poroszok általi újraszervezését. 1866. július 31-én Baden kilépett a Német Szövetségből. 1866. augusztus 17-én békeszerződést írt alá a Poroszországgal. 1871. január 18-án a Badeni Nagyhercegség az újonnan kikiáltott Német Birodalom része lett. 1918. november 10-én lemondott Bodman miniszterelnök, anélkül adva át székét a szociáldemokrata Anton Geißnek, hogy a badeni miniszterelnököket kinevező II. Frigyes nagyherceg beleegyezését adta volna ehhez. Az 1918-as forradalmi hullám a nagyhercegséget is elérte; az uralkodó és felesége a lövöldözések elől Zwingenburg kastélyába menekült. 1918. november 22-én a Langenstein kastélyban II. Frigyes nagyherceg kénytelen volt aláírni a trónról való lemondó nyilatkozatot. A német forradalom során a nagyhercegségből alakult meg a Badeni Köztársaság. Minisztériumok Külügy- és udvari minisztérium 1807–1871 és 1893–1918 rendőrségi miniszterim ill. 1808-tól belügyminisztérium 1807–1918 (és a köztársaságban 1945-ig) Pénzügyminisztérium 1807–1918 (és a köztársaságban 1945-ig) Igazságügyi minisztérium 1807–1918 (és a köztársaságban 1945-ig) Hadügyminisztérium 1807–1872 Kereskedelem minisztérium 1861–1881 Oktatási rendszer 1893-ban nyílt meg a Lessing Gimnázium, Németország első lánygimnáziuma Karlsruhe-ben. A heidelbergi egyetem Heidelberg 1802-ben Baden tartományhoz történő kerülése újrakezdéssel is együtt járt. Az egyetemet újjászervezték, az állam anyagilag támogatta az oktatást. Az egyetem az első baden-i nagyherceg, Karl Friedrich nevét hozzáfűzte az alapító nevéhez, és azóta hívják Ruprecht-Karl-Egyetemnek. Az egyetem szellemeiségét a humanizmus határozta meg, de a professzorok és a diákok között a romantikusok követőire is rá lehet találni. Két évet tanított Heidelbergben Georg Wilhelm Friedrich Hegel, Schlosser saját iskolát alapított a politikai történelemtudományok tanulmányozására, az orvos Maximilian Joseph von Chelius egész Európából vonzotta a betegeket. A Heidelbergi professzorok a liberalizmus követői közé tartoztak, többen közülük tagjai voltak a frankfurti nemzetgyűlésnek. A forradalom után Ludwig Häusser volt a dél-német liberális nemzeti gondolkozás szószólója. Míg Robert Wilhelm Bunsen, Gustav Robert Kirchhoff és Hermann Ludwig von Helmholtz tevékenységének köszönhetően a természettudományok aranykorukat élték, a 19. században mint kiváló jogi egyetem is ismert volt. 1886-ban ünnepelték az egyetem 500 éves fennállásának évfordulóját. Miguel Corte-Real Miguel Corte-Real (1450 előtt – 1502?) portugál tengerész, João Vaz Corte-Real fia, Gaspar Corte-Real bátyja. Öccse második, az Északnyugati átjáró keresésére indított útján (1501-ben) ő volt az expedíció kisebbik hajójának kapitánya. Felfedezték Labrador és Új-Fundland egy-egy partszakaszát, majd Miguel visszatért Portugáliába mintegy ötven, Új-Fundlandon elfogott bennszülöttel, akiket rabszolgaként kívántak hasznosítani. Gaspar folytatta útját dél felé, de a következő év májusáig nem került elő. Ezért Miguel fölszerelt egy újabb hajót, amivel bátyja keresésére indult — de róla sem hallottak többet, mindkét hajónak nyoma veszett. A testvérek útjáról részleteket a Lisszabonba akkreditált velencei követ Miguel beszámolója alapján összeállított leírásából tudunk. A követ kitér a gleccserekre, a fában gazdagság erdőkre, sőt még a bennszülöttek (indiánok vagy talán eszkimók) életformájára is. Rhinau Rhinau település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 2735 fő (2015). Rhinau Boofzheim, Daubensand, Diebolsheim, Friesenheim, Obenheim és Sundhouse községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Gresham Central Transit Center A Gresham Central Transit Center egy pályaudvar az Oregon állambeli Greshamben, ahol a TriMet és a Sandy Area Metro autóbuszai, valamint a Metropolitan Area Express kék vonala között lehet átszállni. Az állomás a város középső részén, az északnyugati Kelly sugárút és az északnyugati Nyolcadik utca kereszteződésében található. A megálló a megnyitástól 1988 szeptemberéig a négyes, 2012 szeptemberéig, a zónarendszer felszámolásáig pedig a hármas tarifazónába tartozott. Történet Az 1981-ben Gresham Transit Center néven megnyílt állomásról eredetileg csak autóbuszok indultak, melyek megállói a Nyolcadik utcán és a Kelly sugárúton helyezkedtek el; a különálló területen fekvő állomás 1982 februárjától működik. A kék vonal 1986-tól áll meg itt; az állomást ekkor nevezték át Gresham Central Transit Centerre, de a buszmenetrendekben ma is régi nevén szerepel. A pályaudvarhoz eredetileg nem tartozott P+R parkoló, de 1996-ban háromszintes parkolóházat létesítettek, földszintjén üzletekkel. 2011 júliusától egy 30 férőhelyes, zárt kerékpártároló is elérhető. Műtárgyak Az állomáson 2001-ben elhelyezték Tamsie Ringler „Living Room” (Nappali) fantázianevű alkotását, amely egy fotelt, kanapét, dohányzóasztalt, állólámpát és egy bronzkeretes televíziót foglal magában, a tárgyak pedig szőnyegmintázatú mozaikpadlón állnak. A bútorokat a környéken előforduló drogfogyasztás, verekedések és sorozatos rongálások és a körny miatt 2013 októberében eltávolították. Autóbuszok TriMet 4 – Division/Fessenden (Richmond Street◄►Gresham Transit Center) 9 – Powell Blvd (►Union Station) 20 – Burnside/Stark (►Beaverton Transit Center) 21 – Sandy Blvd/223rd (Parkrose/Sumner Transit Center◄►Gresham Central Transit Center) 80 – Kane/Troutdale Rd (►Glenn Otto Park) 81 – Kane/257th (►Swigert Road) 82 – South Gresham (Springwater Corridor◄►1st Street) 84 – Powell Valley/Orient Dr (►282nd Avenue) Sandy Area Metro Sandy–Gresham Express (►Sandy Transit Center) Réz Pál Réz Pál (Arad, 1930. július 25. – Budapest, 2016. május 11.) Széchenyi-díjas magyar irodalomtörténész, műfordító, szerkesztő, műkritikus, a 19-20. századi irodalom kiemelkedő egyéniségeivel foglalkozott, a kortárs magyar irodalom kiváló ismerője és szakértője volt. Életpályája Raffy Ádám (1898–1961) orvos, író fia. Réz Ádám műfordító öccse. 1944-ben a nagyváradi gettóból átszökött Romániába, romániai internáló táborba került, leginkább ott tanult meg románul. A budapesti egyetemen magyar-francia szakon tanult, a francia nyelv és irodalomból Gyergyai Albert volt a professzora, s Eötvös-kollégista volt, de 1948-ban kicsapták, vele együtt Domokos Mátyást, Hankiss Elemért, Lator Lászlót, Németh G. Bélát. Réz Pál munkát keresett, a Szépirodalmi Könyvkiadóba került szerkesztőnek, s munka mellett esti tagozaton fejezte be egyetemi tanulmányait 1954-ben. A Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője 1951-től, a Holmi főszerkesztője 1989-től. Kosztolányi Dezső összes műveit sajtó alá rendezte, 1969-1975-ig jelent meg a mintegy 22 kötet folyamatosan. Életműve hihetetlenül gazdag szerkesztésekben, tanulmányokban, műfordításokban, neve több mint 300 életműhöz kapcsolódik az OSZK katalógusában. Déry Tibor, Ottlik Géza, Örkény István, Vas István, Tersánszky Józsi Jenő műveit rendezte sajtó alá, írt hozzájuk jegyzeteket, utószót vagy éppen a lényegre koncentráló, rövid kivonatot, fülszöveget. 1953. január 20-án vette feleségül Pallos Klárát (1929–1984), aki előzőleg Kormos István felesége volt. Gyermekeik: Pallos Klára első házasságából Kormos Anna, Pallos Klára és Réz Pál házasságából Réz Júlia és Réz Mihály. 2015 szeptemberében jelent meg a Magvető Kiadó újraélesztett Tények és tanúk sorozatának első kötete, Réz Pál memoárja, a Bokáig pezsgőben, amelyet Parti Nagy Lajossal közösen írt. Halálhírét a Magvető Könyvkiadó 2016. május 11-én a Facebookon jelentette be. Szűk családi körben temették el a Farkasréti temetőben. Főbb művei Irodalomtörténeti munkái Proust ; Gondolat, Bp., 1961 ( Irodalomtörténeti kiskönyvtár ) Szomory Dezső alkotásai és vallomásai tükrében ; Szépirodalmi, Bp., 1971 ( Arcok és vallomások ) Kulcsok és kérdőjelek ; Szépirodalmi, Bp., 1973 Apollinaire világa ; Európa, Bp., 1974 ( Írók világa ) Voltaire világa ; Európa, Bp., 1981 ( Írók világa ) Bokáig pezsgőben. Hangos memoár ; beszélgetőtárs Parti Nagy Lajos ; Magvető, Bp., 2015 (a Tények és tanúk sorozatban) Műfordításai André Gide : A pénzhamisítók ; Bukarest: Kriterion, 1970. Milan Kundera : A regény művészete ; [ford. Réz Pál]. Budapest: Európa, 1992. ISBN 963-07-5415-0 Milan Kundera: Elárult testamentumok ; Budapest: Európa, 2006, cop. 2001. ISBN 963-07-8133-6 Jorge Semprún : A nagy utazás ; Budapest: Európa, 2007, cop. 1964. Ser. Európa Diákkönyvtár. ISBN 978-963-07-8318-7 Ernest Renan : Jézus élete ; [... az illusztrációk Fra Angelico képeinek felhasználásával kész.]; Budapest: Noran, 2007. ISBN 978-963-9716-21-6 Szerkesztései Déryné naplója ; sajtó alá rend., jegyz. Réz Pál, bev. Hegedüs Géza ; Szépirodalmi, Bp., 1952 Déryné emlékezései, 1-2. ; bev., jegyz., sajtó alá rend. Réz Pál; Szépirodalmi, Bp., 1955 ( Magyar századok ) Tiszta szívvel. Szép versek szavalókönyve ; szerk. Ascher Oszkár , Réz Pál; Móra, Bp., 1957 Apollinaire válogatott versei / [ford. Radnóti Miklós , Vas István ] ; [az előszót és az életrajzot írta Vas István] ; [jegyz. ell. Réz Pál]. Budapest : Móra Kiadó, 1959 24 izgalmas novella ; vál., életrajzi jegyz. Réz Pál; Európa, Bp., 1963 Charles Baudelaire / Théophile Gautier ; [összeáll., jegyz. Szabó Lőrinc , Réz Pál] ; [ford. Babits Mihály et al.] ; [szerk. Réz Pál] ; Budapest : Európa, 1964 Különös látogatás. Mai román elbeszélők ; vál., szerk., utószó, jegyz. Réz Pál; Európa, Bp., 1968 ( Modern könyvtár ) Irodalmi szakácskönyv ; sajtó alá rend. Réz Pál, bev. Abody Béla; Minerva, Bp., 1970 Jean Cocteau : Rettenetes gyerekek. - Rettenetes szülők : [színmű]. ; [ford. Gyergyai Albert , Örkény István ; [utószó Réz Pál]. Budapest : Szépirod. Kiadó, 1971. Ne mondj le semmiről. Tizenhárom költő: Banos János, Bratka László, (Czilczer Olga) stb. bemutatkozik ; szerk. Réz Pál; Szépirodalmi, Bp., 1974 Ferenczy Béni arcképe. Ferenczy Béni írásai, szobrai, rajzai, írások Ferenczy Béniről ; összeáll., szerk. Réz Pál; Európa, Bp., 1984 Magyar Erato ; vál., sajtó alá rend., utószó, jegyz. Réz Pál; Magvető, Bp., 1986 ( Magyar hírmondó ) Judit ; összeáll. Réz Pál; Helikon, Bp., 1990 Szerelem ; összeáll. Réz Pál; Helikon, Bp., 1990 ( Briliáns könyvek ) Bibó-emlékkönyv 1-2. köt. Budapest : Századvég ; Bern : Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, 1991. 406; 453 o. ISBN 963-7911-18-9 Magdolna ; összeáll. Réz Pál; Helikon, Bp., 1991 Kosztolányi Dezső ; összeáll. Réz Pál; Századvég, Bp., 1993 ( Tükörben ) Harmonikus tépett lélek. Réz Pál videobeszélgetése Szentkuthy Miklóssal ; sajtó alá rend. Tompa Mária; Magvető, Bp., 1994 Erőltetett menet. In memoriam Radnóti Miklós ; vál., szerk., összeáll. Réz Pál; Nap, Bp., 1999 ( In memoriam ) Humoros magyar költészet a XVIII. századtól a XX. századig. Válogatás ; szerk. Réz Pál, Várady Szabolcs, utószó Várady Szabolcs; Unikornis, Bp., 1999 ( A magyar költészet kincsestára ) Óda az észhez. In memoriam Vas István ; vál., szerk., összeáll. Réz Pál; Nap, Bp., 1999 ( In memoriam ) És várlak téged, tudhatod. Francia novellák a szerelemről ; vál. Réz Pál; ford. Bartócz Ilona et al.; Sziget, Bp., 2000 Déry Tibor : G. A. úr X.-ben [utószó Réz Pál]. 4. kiad. Budapest : Magvető, 2001, cop. 1964 [Budapest] : Osiris, 2001. ISBN 963-14-2226-7 Hajnali részegség. In memoriam Kosztolányi Dezső ; vál., szerk., összeáll. Réz Pál; Nap, Bp., 2002 ( In memoriam ) Ó, jössz-e már? A világirodalom szerelmes versei ; vál. Réz Pál, ford. Áprily Lajos et al.; Sziget, Bp., 2003 Tengertánc. In memoriam Örkény István ; vál., szerk., összeáll. Réz Pál; Nap, Bp., 2004 ( In memoriam ) Tavasztól őszig. 18 szerelmes novella ; vál. Réz Pál, ford. Borbás Mária et al.; Sziget, Bp., 2004 Az irgalom hegyén. Szomory Dezső emlékezete ; vál., szerk., összeáll. Réz Pál; Nap, Bp., 2004 ( Emlékezet ) Huszadik századi francia novellák ; összeáll., szerk. Réz Pál; Noran, Bp., 2005 ( Modern dekameron ) Magyar Erato. Válogatás a magyar erotikus költészetből ; vál., szerk., jegyz. Réz Pál; Noran, Bp., 2005 Kaleidoszkóp. Variációk versekre. 65 vers 177 fordítása ; vál. Réz Pál; Sziget, Bp., 2007 Szivarfüst. Hunyady Sándor emlékezete ; vál., szerk., összeáll. Réz Pál; Nap, Bp., 2007 ( Emlékezet ) Carmen, Švejk és az égi kártyaparti. Réz Ádám emlékezete ; összeáll. Székács Vera, Réz Pál; Európa, Bp., 2007 Díjai Forintos-díj ( 1984 ) Az Európa Kvk. Nívódíja ( 1984 , 1991 , 1992 ) József Attila-díj ( 1988 ) A Francia Akadémiai Pálmák tiszti fokozata, ( 1988 ) A Soros Alapítvány alkotói díja ( 1995 , 1996 ) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje ( 1996 ) Széchenyi-díj ( 2004 ) Prima díj ( 2008 ) Budapest Főváros XIII. kerület díszpolgára (2015) Jegyzetek Elhunyt Réz Pál http://www.hirado.hu/2016/05/11/meghalt-rez-pal/ HVG: Meghalt Réz Pál A Magvető Kiadó bejelentése http://valasz.hu/kultura/eltemettek-rez-palt-118919 Réz Pál a Bibó-emlékkönyvnek nemcsak szerkesztője, hanem egyik szerzője is volt. Díszpolgárrá avatták Kéri Lászlót és Réz Pált. nepszava.hu (2015. jún. 4.) (Hozzáférés: 2015. jún. 4.) Irodalom (válogatás) Szabó Ede : Költők, fordítók, esszéisták, Új Írás, 1974. Vargha Balázs : Réz Pál aktuális Voltaire-je, Kortárs, 1981. Ferenczi László : Magyar monográfia Voltaire-ről, Nagyvilág, 1982. Vörös Imre: Voltaire világa, Filológiai Közlöny, 1983. Závada Pál : Réz 80 , Élet és Irodalom, 2010. július 23. 4. o. Vári György: Város a magasban. Nyolcvanéves Réz Pál, Népszabadság, 2010. július 26. 18. o. Az Egyesült Királyság történelme Az Egyesült Királyság, mint Anglia és Skócia uniójának történelme 1707-ben kezdődött. Nagy-Britannia egyesített monarchiájának hannoveri származású királyai ellen az elűzött Stuart-ház katolikus tagjai több ízben is felkelést szerveztek, de a Hannoveri-dinasztiának a 18. század közepére sikerült stabilizálnia hatalmát. Az 1763-ban lezárult hétéves háborúban az Egyesült Királyság legyőzte nagy riválisát, Franciaországot és megnyílt előtte a lehetőség, hogy kiépítse a világtörténelem legnagyobb gyarmatbirodalmát. Észak-amerikai gyarmatainak egy része, az Egyesült Államok 1783-ban kivívta függetlenségét. A 19. század elejére Nagy-Britannia gazdasága és flottája révén katonai szempontból a világ vezető hatalmává vált. Élen járt az ipari forradalomban, Viktória királynő uralkodása (az ún. viktoriánus kor) idején pedig elérte kulturális és gazdasági befolyásának csúcsát. Dominanciáját az első világháború törte meg, amelyben a győztes hatalmak között volt ugyan, de jelentősen eladósodott a feltörekvő Egyesült Államoknak, utána pedig gazdasági stagnálás sújtotta. Az 1920-as években Írország kivált az Egyesült Királyságból, de Észak-Írország az unió része maradt. A második világháborúban az Egyesült Államok és a Szovjetunió szövetségeseként legyőzte a náci Németországot, de a rendkívül költséges háború után kénytelen volt békés úton függetlenséget adni legfontosabb gyarmatainak (Indiának, Malajziának, stb.) Az újonnan létrejövő államok többsége csatlakozott a Brit Nemzetközösséghez. A hidegháború idejére – bár továbbra is jelentős gazdasági és kulturális központ maradt – elvesztette korábbi nagyhatalmi státuszát. Az Egyesült Királyság alapító tagja volt az ENSZ-nek és az NATO-nak. Az unió létrejötte Az Egyesült Királyság elődje, Nagy-Britannia Királysága 1707. május 1-én jött létre Anglia (amelyhez hozzátartozott Wales is) és Skócia politikai uniójával. Az unió feltételeit az előző évi tárgyalások során tisztázták és az egyesülési szerződésben foglaltak alapján a két ország parlamentjei ratifikálták az Egyesülési törvényeket. Anglia és Skócia ekkor már több mint egy évszázada, 1603 óta perszonálunióban volt egymással, amikor is a gyermektelen I. Erzsébet halála után a skót VI. Jakabot angol királlyá választották. Az 1707-es szerződés egyesítette a két királyságot és létrehozta a tagországok közös parlamentjét. A tagországok megőrizték bizonyos intézményeik függetlenségét, például a különálló maradt a skót presbiteriánus egyház és az anglikán egyház, továbbra is önállóak maradtak az oktatási rendszerek; és a skót és angol jog érvényben maradt a nekik megfelelő területen. A politikai integrációt elsősorban Anna királynő szorgalmazta. Anglia számára azért volt előnyös a szerződés, mert a skótok lemondtak a királyválasztás jogáról és arról hogy Londontól függetlenül szövetséget köthessenek más európai hatalmakkal (amit az esetleg arra használhatott volna, hogy Skóciából inváziót intéz az angolok ellen). Utóbbinak annál is inkább fennállt a veszélye, mert Anglia éppen a spanyol örökösödési háború miatt hadban állt Franciaországgal. Bár Marlborough hercege sorra nyerte a csatákat (először szerezve sikereket az angol fegyvereknek az európai kontinensen a százéves háború óta) és 1709-ben a franciák az összeomlás peremére kerültek, a franciaellenes szövetségben repedések keletkeztek és Párizsnak sikerült stabilizálnia helyzetét. 1710-ben Nagy-Britanniában az addigi háborúpárti whig kormány helyett a békét szorgalmazó toryk kerültek hatalomra és végül 1713/14-ben kompromisszummal zárták le a háborút. 18. század A hannoveri királyok 1714-ben meghalt a gyermektelen Anna királynő és helyére György Lajos hannoveri választófejedelmet, I. Jakab dédunokáját választották Nagy-Britannia királyává. Az európai politikába belebonyolódott I. Györgyöt (trónon 1714–1727) jobban érdekelte Hannover sorsa és német tanácsadókkal vette körbe magát (azzal vádolták, hogy nem is tud angolul, bár uralkodása végére megtanult) ezért népszerűtlen uralkodó volt. Ezzel együtt erős hadsereget hozott létre, stabilizálta a brit politikai rendszert és (részben szándéka ellenére) nagy szerepet játszott az északi háború lezárásában. Uralkodása alatt erős maradt a II. Jakab fiát, Stuart Jakabot trónra emelni kívánó frakció. 1715-ben a jakobiták fellázadtak, de még mielőtt Stuart Jakab partra szállhatott volna, a királyhű erők legyőzték őket. II. György (1727–1760) és kormányának vezetője, Robert Walpole 1730–42 között megerősítette az belső alkotmányos berendezkedés biztonságát. Nagyot fejlődött az első Brit Birodalom kiépítése, megerősödtek a britek karib-tengeri és észak-amerikai gyarmatai. Uralkodásának végén a hétéves háborúban Poroszországgal szövetségben legyőzték Franciaországot és elragadták tőle Kanadát. III. György (1760–1820) már Angliában született, az angol volt az anyanyelve és soha nem tette a lábát Hannoverbe. Elmebeteg volt és 1788 után legidősebb fia régensként vezette helyette az országot. Uralkodása elején fellázadtak az észak-amerikai gyarmatok és hosszú háborúban 1783-ra kivívták függetlenségüket. Az amerikaiakat a hétéves háborúban vereséget szenvedett és visszavágni akaró franciák is segítették. Miután az első birodalma elbukott, Nagy-Britannia nekifogott második birodalma kiépítésének és Indiában, Ázsiában ás Afrikában nagy lendülettel kezdte el a gyarmatosítást. Ebben az időben kezdődött el az ipari forradalom, ami a világ első számú gazdasági hatalmává tette Britanniát. A 18. század végén és a 19. század elején Nagy-Britannia részt vette az egész Európát tűzbe borító francia forradalmi (1793–1802), valamint a napóleoni háborúkban (1803–1815), amelyek Franciaország döntő vereségével végződtek. Háború és gazdaság 1700 és 1850 között Nagy-Britannia 137 háborúnak vagy felkelésnek volt résztvevője. Miközben nagy és költséges flottát tartott fenn, állandó hadserege igen kicsiny volt; ha katonákra volt szükség zsoldosokat fogadtak vagy a szövetségesek haderejét pénzelték. A háborúkat eleinte a királyi földbirtokok jövedelméből és különadókból finanszírozták, de ahogyan egyre nőttek a költségek, a kormány kénytelen volt emelni a vámot és fogyasztási adót, 1790 után pedig jövedelemadót vezettek be. Háború idején a kormányzat magánbefektetőktől vett fel kölcsönöket, amiket békeidőben fizetett vissza. Az adókat akár a teljes nemzeti jövedelem 20%-val is megemelték, de mivel Nagy-Britannia területét nem érintették a pusztítások, a gazdaság egyes szereplői sokat nyerhettek a háborúkon, mert jelentősen megugrott a textilek, kézifegyverek, puskapor, hajófelszerelési eszközök iránti kereslet. A francia forradalom erős hatással volt a brit politikai életre. A konzervatívokat felháborította a király kivégzése, a nemesség száműzése és a Terror időszaka. Az ország 1793-tól egészen Napóleon 1815-ös bukásáig szinte folyamatosan hadiállapotban állt Franciaországgal. A konzervatívok minden új politikai véleményt jakobinusnak címkéztek és óvtak a franciához hasonló társadalmi felfordulástól. Az antijakobinusság elsősorban a földbirtokos nemesség és a felsőbb osztályok körében volt erős; egyik legjellemzőbb képviselőjük Edmund Burke filozófus és politikus volt. A Brit Birodalom Az 1756-ban kezdődő hétéves háború volt az első valódi világháború, egyszerre zajlott Európában, Indiában, Észak-Amerikában, a Karib-tengeren, a Fülöp-szigeteken és Afrikában. A konfliktust lezáró párizsi béke a világ legerősebb gyarmatosító hatalmává tette Nagy-Britanniát. Észak-Amerikában Franciaország gyakorlatilag minden birtokát elvesztette, Kanada Angliának (aki megkapta Floridát is a spanyoloktól), Louisiana pedig Spanyolországnak jutott. Indiában a franciák megtarthatták ugyan néhány enklávéjukat, de fegyverkezési korlátokat léptettek életbe és a britekkel szövetséges helyi fejedelmeket kellett támogatniuk; így hosszú távon biztosítva volt az angol dominancia Indiában is. Az 1760-as és 1770-es években egyre feszültebbé vált London és az észak-amerikai Tizenhárom gyarmat viszonya, elsősorban azért, mert a parlament több alkalommal is új adókat vetett ki a gyarmatosokra, anélkül, hogy nekik ebbe beleszólásuk lehetett volna. A viták és tiltakozások erőszakossá fajultak (bostoni teadélután, 1773) és 1775-ben megkezdődött az amerikai függetlenségi háború. A következő évben a gyarmatokról kiűzték a király tisztségviselőit és kinyilvánították az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét. 1777-es katonai sikereik után a felkelők szövetséget kötöttek a franciákkal (akiket szövetségeseik, a spanyolok is segítettek), így a katonai erők egyensúlyba kerültek. A brit hadsereg csak néhány tengerparti várost volt képes ellenőrzése alatt tartani. 1780–81 válságos időszak volt Nagy-Britannia számára. Az adók és a költségvetési hiány csúcsokat döntögetett, a kormányzati korrupció mindent áthatott és a hatodik éve tartó amerikai háborúnak sem látszott a vége. 1781 tavaszán zavargások kezdődtek Londonban, miután valamennyire enyhítették a katolikusokat sújtó megkülönböztetést. Októberben Cornwallis tábornok megadta magát az amerikai felkelőknek. Az 1783-as párizsi békében London kénytelen volt elismerni az Egyesült Államok függetlenségét. A Tizenhárom gyarmat, Nagy-Britannia legnépesebb kolóniáinak elvesztése jelenti a választóvonalat az ún. Első és Második Brit Birodalom között. A gyarmatosítási törekvések Amerikáról Ázsiára, a Csendes-óceán térségére, később pedig Afrikára váltottak. Adam Smith 1776-ban megjelent művében A nemzetek gazdagságá-ban kifejtette, hogy a gyarmatok szükségtelenek, és hogy a szabadkereskedelem jóval hatékonyabb, mint a kolonializmus első hullámát hajtó merkantilista gazdaságpolitika. 1783 után újraindult Nagy-Britannia és az USA közötti kereskedelem és bebizonyosodott, hogy Smithnek igaza volt, amikor azt állította, hogy a politikai kontroll nem előfeltétele a gazdasági sikernek. A Brit Kelet-indiai Társaság működésének első száz évében csak kereskedelemmel foglalkozott. A 18. század második felében, a Mogul Birodalom hanyatlása és a Francia Kelet-indiai Társasággal való fegyveres konfliktusok után azonban területi terjeszkedésbe és birodalomépítésbe kezdett. A Robert Clive által vezetett angolok a plassey-i csatában legyőzték a francia csapatokat és indiai szövetségeseiket és gyakorlatilag egész Bengália az ölükbe hullott. A következő évtizedben fokozatosan kiterjesztették az ellenőrzésük alá tartozó területeket. Volt amit közvetlenül uraltak 80%-ban hindu szipoj katonákból álló hadseregükkel, más régiók élére báburalkodókat ültettek. 1770-ben James Cook felfedezte Ausztrália keleti partját. Nyolc évvel később Joseph Banks, Cook botanikusa bizonyítékkal szolgált arról, hogy a Botany Bay-ben megfelelőek a körülmények egy büntetőkolónia felállítására. 1787-ben megindult a fegyenceket szállító első hajó, amely a következő évben megérkezett Ausztráliába. A brit kormányzat vegyes érzelmekkel fogadta az 1789-es francia forradalom hírét, kezdetben örültek régi riválisuk meggyöngülésének és a kitörő háborúkban semlegesek maradtak. Miután azonban lefejezték XVI. Lajost és küszöbön állt Hollandia inváziója, London hadat üzent. A következő 23 év során (egy rövid 1802-1803-as időszak kivételével) a két ország folyamatosan hadiállapotban volt egymással. Nagy-Britannia gyakorlatilag az egyetlen európai nemzet volt, amely nem hódolt be vagy kötött szövetséget a napóleoni Franciaországgal. Az 1790-es években a britek uralták a tengereket, többször legyőzték a francia vagy velük szövetséges flottát, de sikeres szárazföldi műveletekre nem voltak képesek. 1799-ben egy közös angol-orosz hollandiai akció csak annyit ért el, hogy elfogták a holland flottát. Napóleon színre lépésével az évszázadokra visszanyúló angol-francia konfliktus új, ideológiai töltetet is kapott: a brit alkotmányos monarchia állt szemben a forradalom Napóleon által képviselt liberális elveivel. 1800-tól 1837-ig Unió Írországgal 1801. január 1-én Nagy-Britannia és Írország formálisan is unióra léptek és létrehozták Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyságát. Az esemény előzményei több évszázadra nyúltak vissza. Az Angliát meghódító normannok már 1170-től kezdve elkezdték fegyveresen meghódítani Írországot és a későbbi angol királyok idővel az egész szigetet uralmuk alá hajtották. A 17. század elejétől protestáns vallású angolok és skótok kezdtek el betelepülni, elsősorban Ulster tartományba és itt idővel nagyrészt kiszorították a katolikus íreket. Az 1641-es ír felkelés után elvették az ír katolikusok szavazati jogát a parlamenti választásokon. Az ír parlament így kizárólag protestáns képviselőkből állt, pedig a sziget lakossága 90%-ban katolikusokból (írekből) állt. 1703-ban és 1709-ben újabb törvényeket hoztak a katolikusok (és protestáns szekták) jogainak korlátozásairól. 1798-ban az írországi szakadár protestánsok és a katolikusok fellázadtak, azonban a francia támogatás ellenére London leverte a felkelést. Az ifjabb William Pitt által vezetett angol kormány úgy döntött, hogy véglegesen eltörli az ír függetlenség esélyét és 1800-ban mind a londoni, mind a dublini parlamenttel elfogadtatta a két korona egyesítéséről szóló uniós törvényt. Bár az ír parlamentben csak protestánsok ültek, a biztonság kedvéért a törvényt ellenzőket nemesi címekkel és kitüntetésekkel megvesztegették. Az Egyesült Királyság közös parlamentjének alsóházában Írország kb. 100, a Lordok Házában 28 képviselővel vett részt. Katolikus lordok továbbra sem kerülhettek be a felsőházba. Az előzetes alkuk során egyenjogúságot ígértek a katolikusoknak, de ezt az ír parlament és III. György király (aki azt állította, hogy katolikus vallás emancipációjával megsértené koronázási esküjét) megtagadta. A napóleoni háborúk A második koalíciós háború (1799–1801) során Nagy-Britannia megszállta szinte valamennyi francia és holland gyarmatot (Hollandia 1796-tól francia bábállam volt), de eközben a trópusi járványok mintegy 40 ezer katona életét követelték. A háborút lezáró amiens-i béke után visszaszolgáltatták a kolóniákat, de a két ország viszonya továbbra is ellenséges maradt. Napóleon kereskedelmi embargót vezetett be a britekkel szemben és megszállta Hannovert, így 1803 májusában ismét hadat üzentek. Miután 1805-ben a trafalgari csatában Nelson admirális tönkreverte a francia-spanyol flottát, a franciák angliai partraszállása teljesen kikerült a lehetőségek közül. 1806-ban Napóleon berlini dekrétumaival létrehozta a kontinentális zárlatot, amellyel alá kívánta ásni a brit gazdaságot. Az angol hadsereg nem jelentett veszélyt a franciákra; 220 ezer katonájával szemben Napóleon egymillió embert tudott állítani és szükség esetén ehhez jöttek a szövetségesek és a francia nemzeti gárda önkéntesei. A brit flotta ugyan gyakorlatilag teljesen elzárta Franciaország tengerentúli kereskedelmét, de az Európán belüli gazdasági kapcsolatokkal szemben tehetetlen volt. A francia népesség és a mezőgazdasági kapacitás is messze meghaladta Nagy-Britanniáét. A brit gazdaság azonban nem szenvedett akkora károkat, mint a francia császár remélte. Nagy-Britannia ipara gyors ütemben növekedett és nyersanyagszükségletét be tudta szerezni a lassan az egész világra kiterjedő gyarmatairól. Tengeri fölényük lehetetlenné tette a Brit-szigetek invázióját és a béke megteremtését, ami során Napóleon konszolidálhatta volna hódításait. Az 1808-as spanyol felkelés után az angolok végre megvethették lábukat a kontinensen is. Wellington herceg brit-portugál hadserege és a gerillataktikát alkalmazó spanyolok 1814-re fokozatosan kiűzték a franciákat az Ibériai-félszigetről és amíg Napóleont keleten a poroszok, osztrákok és oroszok lefoglalták, Wellington betört Dél-Franciaországba. A császár lemondása és elbai száműzetése után a béke rövid időre visszatért. Napóleon 1815-ben visszatért, de a brit-porosz szövetség Waterloonál végső vereséget mért rá. A háború finanszírozása A több mint két évtizedig tartó háború súlyos terheket rótt az angol költségvetésre. A harmincmilliós Franciaországgal szemben az Egyesült Királyságnak csak 16 millió lakosa volt. A katonák számában mutatkozó hátrányt azzal egyenlítették ki hogy kifizették az orosz és osztrák csapatok ellátásának egy részét (ezek létszáma 1813-ban 450 ezer körül volt). Az erős és jól szervezett magánszektor képes volt ellátni a hadsereget és a flottát. A kontinentális zárlat sem volt teljes, a csempészek a kontinensre szállították a brit ipar termékeit és piaca egy részét megőrizték. 1814-ben a brit költségvetés 66 millió fontot tett ki, ebből 10 milliót a flottára, 40 milliót a hadseregre, 10 milliót a szövetségeseknek szántak. Az államadósság meghaladta a GDP kétszeresét és 679 millió fontra rúgott. A háború teljes költségét 831 millióra becsülték. Az adókból és járadékokból teljesen kifizetett angol fegyveres erőkkel szemben Napóleon csapatainak ellátása csak részleges volt és a meghódított területekről voltak kénytelenek rekvirálni. Háború az Egyesült Államokkal Miközben zajlott a háború Napóleonnal, a kereskedelmi konfliktusok, az amerikai tengerészek brit flottába való kényszersorozása és a washingtoni kormány ellen fellázadt indiánok brit támogatása miatt 1812-ben kitört a háború Nagy-Britannia és az Egyesült Államok között. Míg az amerikaiak ezt afféle második függetlenségi háborúként fogták fel, Londonban másodlagos jelentőségűnek tartották és erőforrásaik java részét a franciák ellen vetették be. Az amerikai fregattok néhány kisebb győzelmet értek el az Európában lekötött Királyi haditengerészet ellen, valamint Kanadából egy betörés során sikerült elfoglalni és felgyújtani Washingtont, de még Wellington herceg is elismerte, hogy az akkori körülmények között döntő győzelmet az USA ellen nem lehet elérni. 1814-ben fegyverszünetet kötöttek, bár még mielőtt a hír átért volna az óceánon, 1815 januárjában Andrew Jackson jelentős győzelmet aratott a britek fölött a New Orleans-i csatában. Februárban a genti béke ratifikálásával formálisan is befejezték a háborút. Az amerikai-kanadai határzónát mindkét oldalon demilitarizálták és helyreállt a békés kereskedelem, bár Kanadában még az 1860-as években is tartottak egy amerikai inváziótól. IV. György és IV. Vilmos A napóleoni háborúk végén Nagy-Britannia már nem volt ugyanaz az ország, mint amely elkezdte azt 1793-ban. Az iparosodás rohamléptekkel haladt előre és a társadalom is megváltozott, egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a városok. A háború után kisebb gazdasági visszaesés következett be és az ezzel párhuzamos rossz termés miatt kiéleződtek a szociális feszültségek. Bár a francia forradalom elbukott, Európa-szerte tartottak a jakobinizmus újjáéledésétől és még a viszonylag liberális Angliában is törvénnyel tiltották a radikális politikai nézetek hirdetését. Az 1820-as évek végén ismét fellendült a gazdaság és a represszív törvények nagy részét visszavonták. 1928-ban egy új törvénnyel garantálták a kisebb egyházak vallási szabadságát. IV. György (1811–20 között régens, 1820-tól 1830-as halálig király) még kevésbé avatkozott bele a kormányzat ügyeibe, mint apja, III. György. Rögzült az az elv, hogy uralkodó személyes szimpátiájától függetlenül azt kéri fel miniszterelnöknek, aki többséget szerez a parlament alsóházában. A különböző kormányok gyakorlatilag királyi beavatkozás nélkül megnyerték a napóleoni háborúkat, megtárgyalták a békefeltételeket és intézkedtek a háború utáni gazdasági és szociális válsághelyzet idején. György öccse, IV. Vilmos szintén alig avatkozott a politikába. Az ő idejében új szegényügyi törvényt hoztak, korlátozták a gyerekmunkát, szinte a teljes birodalom területén betiltották a rabszolgaságot, 1832-ben pedig megreformálták a választási rendszert. Míg az európai monarchiák nagy része (Poroszország, Ausztria, Oroszország) megpróbálta minél inkább elnyomni a liberális eszméket, a britek beépítették őket a kormány politikájába. Jelentősebb katonai konfliktusra az 1853-ban kezdődő krími háborúig nem került sor. 1824-ben elismerték az amerikai spanyol gyarmatok függetlenségét, 1826-ban pedig beavatkoztak a portugál forradalomba, hogy megvédjék az alkotmányos kormányt. 1827-ben interveniáltak a görög szabadságharcban és segítették kivívni Görögország függetlenségét. A brit kereskedők és befektetők, a későbbiekben pedig a vasúttársaságok jelentős részhez jutottak a latin-amerikai országok gazdaságában. Az 1830-as évek politikai reformjai Wellington herceg tory kormánya 1829-ben végrehajtotta a katolikusok egyenjogúsítását és eltörölte az őket sújtó megkülönböztetések legnagyobb részét. A következő évben a whigek nyerték meg a választásokat és Charles Grey alakított kormányt. A párt egy sor morális és liberális alapon nyugvó reformot hajtott végre. A legfontosabb a választási rendszer átalakítása volt, amely átalakította a választókerületeket (amelyek azontúl nem az egyes befolyásos családok kedve szerint, hanem lélekszám alapján voltak meghúzva) és leszállította a vagyoni cenzus határát, így Angliában és Walesben a meglévő 435 ezer mellé 217 ezren kaptak választójogot. A törvény meggyengítette a földbirtokos nemesség helyzetét és a polgári középosztály (iparosok, üzletemberek) jóval nagyobb képviselethez jutottak a parlamentben. A kormányzatban azonban továbbra is az arisztokrácia és a hadsereg és a flotta főtisztjei maradtak döntő többségben. A munkások, földművesek, kisfizetésű tisztviselők nem szavazhattak. Miután egy parlamenti vizsgálóbizottság rámutatott a gyerekmunka szörnyűségeire, 1833-ban kisebb mértékű korlátozásokat vezettek be. A választási törvény megszavazása után létrejött a chartista mozgalom, amely a munkásosztály elárulásával vádolta a parlamentet. 1838-ban kiadták a Népi Chartát, amelyben általános férfi választójogot, egyforma létszámú választókerületeket, titkos szavazást, képviselői fizetést (hogy ne csak a gazdagok lehessenek parlamenti képviselők) és a vagyoni cenzus eltörlését követelték. Az elit azonban elutasította a mozgalmat és megakadályozta, hogy a parlament komolyan napirendjére vegye követeléseit. 1832-ben a parlament eltörölte a rabszolgaságot a Brit Birodalom területén. A karib-tengeri cukornádültetvények tulajdonosai kárpótlásul mintegy húszmillió fontot kaptak. A viktoriánus kor Viktória királynő 1837-ben, 18 évesen lépett trónra. Hatvanhárom évig tartó uralkodása alatt az Egyesült Királyság elérte politikai és gazdasági hatalmának csúcspontját. Ez idő alatt terjedt el vagy találták fel a gőzhajókat, a vasutat, a távírót és a fényképezést; a világ jóval könnyebben bejárhatóvá és az élet gyorsabb tempójúvá vált. Eközben az ország nagyrészt távol maradt az európai politikától és elkerülte az 1848-as forradalmi hullám is. A viktoriánus kor középső időszakát (1850–1870) sok történész Nagy-Britannia aranykorának tartja. Az országon belül béke uralkodott és a gazdasági fejlődés következtében az egy főre jutó nemzeti jövedelem 50%-kal nőtt. A fejlődés hátterét az egyre fokozódó iparosodás adta, főleg a textil- és gépgyártás terén. A krími háborútól eltekintve a britek nem avatkoztak be háborúkba és a szociális feszültségek is enyhültek. A chartista mozgalom 1848-ban érte el csúcspontját, a későbbiekben szétoszlott. Az angol munkások között kis visszhangot keltett az olyan szociális agitátorok tevékenysége, mint pl. Karl Marx. A kormányzat engedélyezte a szakszervezetek működését. Külpolitika Az Egyesült Királyság ipari és pénzügyi erejét (ami az 1851-es londoni világkiállításon jól megmutatkozott) kihasználva szabadkereskedelmi egyezményeket kötött az Európán kívüli országokkal (főleg Latin-Amerikában és Ázsiában) és jelentős befolyásra tett szert nemzetgazdaságukban. A Brit Birodalom politikai hatalmán túlmenően létezett az angol font birodalma is. Az európai politika egyik feszültségforrása a hanyatlóban lévő Oszmán Birodalom volt. Londonban attól tartottak, hogy összeomlása területrabló általános háborúhoz vezet a nagyhatalmak között, amiből az Egyesült Királyság nem maradhat ki érdekei sérülése nélkül. Leginkább attól tartottak, hogy Oroszország elfoglalja Isztambult vagy Afganisztánon keresztül megközelíti Indiát. Így amikor 1853-ban a cár hadat üzent Törökországnak, Nagy-Britannia és Franciaország belépett a törökök oldalán. Bár katonai teljesítményük meglehetősen közepes volt, sikerült megszállniuk Szevasztopolt, az orosz fekete-tengeri flotta fő bázisát és II. Sándor cár békét kért. 1878-ban egy második orosz-török háború után szintén megakadályozták (ezúttal diplomáciai úton) az Oszmán Birodalom túlzott meggyengítését. Bár a franciák szövetségeseik voltak a krími háborúban, a britek gyanakodva figyelték a fegyverkező és aktív külpolitikát folytató III. Napóleont; ennek ellenére 1870-es bukása után menedéket adtak a francia császárnak. Anglia nem avatkozott be az amerikai polgárháborúba, de kormánya a republikánus Északkal szemben az arisztokratikusabb Konföderációt preferálta, ahonnan egyébként a textilüzemekben feldolgozott gyapot is származott. Az északi tengeri blokád azonban megakadályozta a déli export 95%-ának kijutását a kikötőkből. 1861-ben egy amerikai hadihajó egy brit hajóról foglyul ejtett két déli diplomatát és közel került annak a lehetősége, hogy London hadat üzen Washingtonnak. A válságot sikerült békés úton rendezni és miután Lincoln 1862-ben kiadta az Emancipációs kiáltványt, a Konföderáció oldalán való harc egyet jelentett volna a rabszolgaság támogatásával, így a brit intervenció lehetetlenné vált. A britek ettől függetlenül mindkét félnek adtak el fegyvereket, a Konföderációnak gyors járatú, a blokád áttörésére alkalmas hajókat is; utóbbi miatt diplomáciai viszályra is sor került Washingtonnal. A viktoriánus korszak végén a hivatalos, Salisbury miniszterelnök által nyíltan hangoztatott külpolitika az ún. "fényes elszigeteltség" (splendid isolation) volt, miszerint Nagy-Britanniának nincsenek hivatalos szövetségesei, hanem csak érdekei vannak. A brit gyarmatbirodalom 1857-ben Indiában kitört a szipojlázadás és a gyorsan elharapózó felkelés komolyan veszélyeztette a brit fennhatóságot. Bár a következő évre a gyarmati hatóságok felülkerekedtek, átszervezték a közigazgatást: megszüntették a Brit Kelet-indiai Társaságot és India közvetlenül a korona felügyelete alá került. 1867-ben az észak-amerikai brit gyarmatokat a Kanadai Domíniumban egyesítették, amely önkormányzatot kapott és maga intézhette belügyeit. London csak a kül- és hadügyeket tartotta meg. A 19. század második felében az angol gyarmatbirodalom nagy mértékben kiterjedt, elsősorban Ázsiában és Afrikában. A cél az volt, hogy Afrikában Kairótól Fokvárosig el lehessen jutni végig brit területen. Az egész világon szétszórt gyarmatok miatt elsősorban a haditengerészetet fejlesztették és csak egy kis létszámú, professzionális hadsereget tartottak fent. Az Egyesült Királyság volt ekkor az egyetlen európai állam, ahol nem volt hadkötelezettség. Az 1871-es német egyesítés megváltoztatta a világpolitikai erőviszonyokat, az Egyesült Királyságnak új vetélytársa akadt. Otto von Bismarck kancellár óvatos egyensúlyozó politikával megtartotta a jó viszonyt a két ország között, de mikor II. Vilmos császár került a trónra, elbocsátotta Bismarckot, flottafejlesztési tervet jelentett be és nyíltan bejelentette igényét az afrikai gyarmatokra. A 19. évszázad végén a búr háborúk borzolták fel a kedélyeket. Nagy-Britannia a naplóeoni háborúkban szerezte meg Hollandia dél-afrikai gyarmatait, de a holland telepesek (a búrok) meghódítatlan területekre vándoroltak és megalakították két köztársaságukat, Transvaalt és Oranjét. London ezeket is megpróbálta ellenőrzése alá vonni, amivel a jelentős létszám- és felszereléshátrányban lévő búr telepesek gerillaháborúval válaszoltak. A számbeli és technikai fölény és a brutális módszerek végül brit győzelemhez vezettek, de a háborút széleskörűen kritizálták Angliában és világszerte. Írország helyzete Az 1829-es emancipációval a katolikusok is válaszhatóvá váltak, valamint választójogot kaptak. 1846-ban elkezdődött az ír történelem egyik legsúlyosabb katasztrófája, a nagy éhínség, amikor a burgonyavész elpusztította a szegény néptömegek szinte egyetlen táplálékát. Több százezren haltak éhen és milliók vándoroltak ki Angliába vagy Észak-Amerikába. A sziget lakosságszáma máig nem heverte ki az akkori csapást. Az 1870-es években Isaac Butt megalapította a mérsékelt függetlenségpárti Önrendelkezési Ligát (Home Rule League), amelyből később William Shaw és Charles Stewart Parnell vezetése alatt a kor domináns ereje, az Ír Parlamenti Párt vált. Parnell arra törekedett, hogy Írország önkormányzatot kapjon a Brit Birodalmon belül; szemben a radikálisokkal, akik teljes függetlenséget kívántak. 1886-ban és 1893-ban Gladstone miniszterelnök két ír önkormányzati törvényt is beterjesztett, de a parlament elutasította őket. A kérdés megosztotta az írországi lakosságot is, az unionista protestánsok (főleg, de nem kizárólag Ulsterben) attól tartottak, hogy egy katolikus többségű kormányzat elnyomná őket. Edward-korszak (1901–1914) Viktória királynő 1901-es halála után fia, VII. Edward követte a trónon. A visszafogott és puritán viktoriánus kor után az Edward-korszakot inkább a hivalkodás és a gazdagság fitogtatása jellemezte. Ekkor terjedt el az automobil és a mozgókép használata, felszálltak az első repülőgépek. A brit társadalom optimizmussal tekintett az új évszázad elébe. A szegények helyzete fokozatosan javult; 1900-ban megalakult a Munkáspárt. Edward 1910-es halála után V. György lett a király (1910-1936), aki botrányoktól mentes, sokat dolgozó életmódjával a középosztály eszményeit testesítette meg. A gazdaság virágzott, de a brit társadalom nem volt konfliktusmentes. A stabilitást az ír függetlenségi törekvések, a szociális egyenlőtlenség, a nők szavazati jogának kérdése veszélyeztette. Az ír probléma odáig fajult, hogy a hadsereg azt fontolgatta, hogy megtagadja az észak-írországi rendteremtésre irányuló parancsokat. A belpolitikai gondok megoldását az első világháború 1914-es kitörésekor kénytelenek voltak felfüggeszteni. Az első világháború Az Egyesült Királyság Franciaországgal és Oroszországgal együtt az antant hármas szövetségének volt tagja. Amikor az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának, a központi hatalmak és az antant tagjai láncreakcióként sorra léptek be a háborúba. Anglia formálisan Franciaországot védve üzent hadat Németországnak és a Monarchiának, de fő erkölcsi kötelességének Belgium semlegességének megvédését tartotta. A nyugati front azonban néhány hét után állóháborúvá fajult, ahol hiába estek el a katonák százezrei, egyik fél sem volt képes jelentős előnyre szert tenni. A front folyamatosan igényelte a katonákat és a hadianyagot. 1916-ban a britek kénytelenek voltak bevezetni a sorkatonaságot (Írországban nem). A nemzetgazdaság fokozatosan átállt a haditermelésre, különösen miután Asquith miniszterelnököt a dinamikus David Lloyd George váltotta fel 1916-ban. A lakosság támogatta a háborús erőfeszítéseket, ám 1916-ban az ír katolikusok megpróbálták kihasználni az angol fegyveres erők lekötöttségét és felkelést indítottak. A lázadás véres leverése végképp a londoni kormányzat ellen fordította az íreket. A gazdaság a háború évei alatt a munkaerő fegyveres szolgálata ellenére a gazdaság 14%-kal nőtt (főleg a muníció és hadianyag-termelés miatt), míg a német GDP 27%-kal visszaesett. Míg az állami tulajdonú cégek aránya 1913-ban 8%-ot tett ki a brit GDP-ben, 1918-ban ez 38%-ra nőtt (összehasonlításképpen 1943-ban pedig a teljes gazdaság felét tette ki). A világháború során Nagy-Britannia kimerítette pénzügyi tartalékait és nagy hiteleket vett fel amerikai bankoktól. Miután az USA 1917-ben belépett a háborúba, a washingtoni kormány közvetlenül támogatta a brit költségvetést. A háború elején a Brit Királyi Haditengerészet jelentősebb gond nélkül semlegesítette a világtengereken járó és az afrikai és csendes-óceáni gyarmatokat védő német hadihajókat. Németországot tengeri blokád alá vonták, amelyet az a jütlandi csatában megpróbált áttörni, de nem járt sikerrel. A német stratégia a tengeralattjáró-háború felé fordult és a Nagy-Britannia körüli vizeket háborús zónának deklarálták, ahol minden hajót megtámadnak. Az amerikai Lusitania 1915-ös elsüllyesztése után a washingtoni tiltakozás miatt egy ideig korlátozták a semleges zászló alatt haladó hajók támadását, de 1917 elején visszatértek ehhez a taktikához, ami végül kiváltotta az Egyesült Államok formális hadbalépését. A nyugati fronton és a kisebb léptékű afrikai és kelet-ázsiai gyarmati háborúkon kívül a britek elsősorban az Oszmán Birodalom ellen harcoltak. Bár a Gallipoli elleni támadás és a mezopotámiai front nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a britek által támogatott arab felkeléssel együtt kimerítette a török hadsereget. A bolsevik forradalom után Oroszország kilépett a háborúból és a németek a keleti frontról átszállított erőkkel 1918 tavaszán nagy offenzívába kezdtek Franciaországban. A sorozatos támadások azonban kifulladtak, az amerikai csapatokkal megerősített antant-erők visszaverték a németeket és az ellentámadások miatt Berlin 1918 novemberében fegyverszünetet kért, amivel gyakorlatilag véget ért a háború. A brit társadalmat megváltoztatta a háború. Míg korábban az állam nem volt nagy foglalkoztató és a hivatásos hadsereg mindössze 250 ezer katonából állt, 1918-ra a hadsereg állományába ötmillióan tartoztak és egyedül a légierő annyi embert alkalmazott, mint korábban a teljes hadsereg. A világháborúban 900 ezren vesztek oda és kétmillióan megsebesültek; többségükben fiatal férfiak, ők voltak az „elveszett nemzedék”. Bár Nagy-Britannia megnyerte a háborút, a győzelem emberéletekben és anyagiakban egyaránt szörnyű árat követelt. Általánossá vált a pacifizmus, az a nézet, hogy a hasonló háborúkat lehetőség szerint minden áron el kell kerülni a jövőben. A Népszövetséget is ezért hozták létre, hogy a nemzetek békés úton rendezhessék nézeteltéréseiket, bár a szervezet nem igazolta a hozzá fűzött reményeket. A békekonferencián Lloyd George és a francia Georges Clemenceau igyekezett nyugatbarát kis államokat létrehozni a szétesett Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségeiből és minél inkább megnyomorítani Németországot, de ezzel csak revansizmust és a szélsőséges politikai erők előretörését érték el. Nagy-Britannia megszerezte Németország afrikai gyarmatait, az addig oszmán fennhatóság alatt lévő Irakot és mandátumot szerzett Palesztinában is, ahol a zsidó telepeseknek ígért otthont. 1922-ben az addig brit protektorátus alatt lévő Egyiptom formálisan függetlenné vált és 1932-ben Irak is megkapta függetlenségét. Az ír függetlenség 1914-ben a parlament elfogadta az ír önrendelkezési törvényt, de az első világháború kitörése miatt hatályba lépést elhalasztották. Eközben Írország egyre inkább a polgárháború szélére sodródott, mind az ír nacionalisták (Ír Önkéntesek), mind az unionisták (Ulsteri Önkéntesek) fegyveres csoportokat hoztak létre. Az 1916-os rosszul szervezett húsvéti felkelést a brit hatóságok brutálisan megtorolták, ami az íreket még inkább a teljes függetlenség követelése felé tolta. Az önrendelkezési törvény még 1918-ban sem lett hatályos és a decemberi általános választásokon az ír képviselői helyek többségét a függetlenségpárti Sinn Féin nyerte el. A képviselők megtagadták, hogy Londonban dolgozzanak és Dublinba helyezték át üléseiket. 1919 januárjában kikiáltották a függetlenséget. A három évig tartó függetlenségi háború kompromisszummal zárult, létrejött az Ír Szabadállam, amely a sziget 32 megyéjéből 26-ot foglalt magába, a többi hat, protestáns többségű megye (Észak-Írország) pedig az Egyesült Királyság része maradt. Az ország hivatalos neve 1927-ben Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára változott. Két világháború között A világháború előtti korhoz képest a brit társadalom baloldalibbá vált; az öntudatosabb munkásoknak köszönhetően komoly erővé vált a Munkáspárt, a nők részleges választójogot kaptak és gazdaság állami ellenőrzése megerősödött. Az osztályok közötti határok átjárhatóbbá váltak, a hagyományos viktoriánus erkölcsi szigorúság alábbhagyott: a fiatal nők már gardedám nélkül is megjelenhettek és a vidéki gyógyszertárakban hozzáférhetőkké váltak a fogamzásgátlók. A háború után, 1919-20-ban két nagyobb szociális program indult el. Egy nagyszabású program keretében Angliában és Walesben 214 ezer állami tulajdonú, bérelhető házat építettek a rászorulók számára és a nyomornegyedek eltüntetése céljából. Az 1920-as munkanélküliségi törvény egy biztosítási konstrukció keretében 39 héten át biztosított segélyt az állástalanoknak. Lloyd George kormánya 1922-ben megbukott. A brit politikai életet a 20-as és 30-as években a Konzervatív Párt vezetője, Stanley Baldwin dominálta, aki 1923–24, 1924–29 és 1935–37 között volt miniszterelnök. Politikájának következtében a választók a jobb- és a baloldalon polarizálódtak és a középen elhelyezkedő liberálisok fokozatosan kiszorultak a politikából. Az utókor sok kritikával illette Baldwin külpolitikáját, amelyben a határozott fellépés helyett megpróbálta megbékíteni a Németországban hatalomra jutott Adolf Hitlert. A háború alatt megemelt adók nem tértek vissza a korábbi szintre. Korábban egy jómódú polgár jövedelmének 8%-át fizette be a kincstárba, a világháború után azonban már az egyharmadát. Becslések szerint a szociális programokkal a nemzeti jövedelem 5%-a került át a gazdag osztályoktól a szegényebb rétegekhez. Az 1920-as években a brit gazdaság nem teljesített fényesen, magas volt a munkanélküliség és különösen a skót és walesi szénbányászat és nehézipar került válságba. 1939-re a szén és acél exportja felére esett vissza és az iparág csak lassan alkalmazkodott az Amerikában kifejlesztett új szervezési elvekhez és tömegtermeléshez. Nagy-Britannia nem volt többé a világ vezető ipari hatalma, helyét az Egyesült Államok vette át. A húszas évek végére némi fellendülés következett be, ám az 1929-es nagy gazdasági világválság gyorsan véget vetett a reményeknek. A gyengélkedő brit gazdaságban a válság nem okozott akkora visszaesést, mint a gyorsan fejlődő USA-ban, Németországban vagy Kanadában. Ezzel együtt a brit gazdaság világpiaci jelenléte megfeleződött és a nehézipari termelés egyharmaddal csökkent. 1932 nyarán, a válság csúcspontján 3,5 millió munkanélkülit tartottak nyilván és sokakat csak részmunkaidős állásban alkalmaztak. Legsúlyosabban Észak-Anglia, Skócia, Észak-Írország és Wales volt érintett, egyes régiókban a munkanélküliség a 70%-ot is elérte. 1938-ra világossá vált, hogy Baldwin megbékéltetési politikája megbukott, Hitler és Mussolini felfegyverezte országait és rövid időn belül várható volt az újabb nagy európai háború kitörése. A brit kormány 1938-ban Csehszlovákiát még feláldozta a németeknek, de Hitler ezután további követeléseket nyújtott be, ezúttal Lengyelország felé. Neville Chamberlain miniszterelnök végre hajlandó volt keményen fellépni és határozottan kiállt Lengyelország védelmében. A németek azonban megegyeztek a Szovjetunióval Lengyelország felosztásáról és 1939. szeptember 1-jén megtámadták Varsót. Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzent a németeknek és megkezdődött a második világháború. A második világháború A hadüzenet után az angolok 158 ezer embert szállítottak át a csatornán a franciák megsegítésére (ami a következő év tavaszára 316 ezerre nőtt), de mivel tartottak a német határon a megerősített Siegfried-vonaltól, az első világháborús reflexek alapján nem intéztek támadást a keleten lekötött Németország ellen, hanem csak szórványos bombatámadásokat intéztek a városok ellen és röplapokat szórtak; ez volt az ún. „furcsa háború”. 1940 áprilisában csapatokat szállítottak Norvégia megszállására; a lépéssel a német megszállást akarták megelőzni. A németek azonban nagyobb egységeket helyeztek el az ország kulcsfontosságú pontjain és a brit akció kudarccal zárult. Emiatt május 10-én Chamberlain lemondott és helyette az Admiralitás első lordja, Winston Churchill lett a miniszterelnök. Néhány órával később megindult a németek nyugati offenzívája Belgium, majd Franciaország ellen. A szövetséges haderő nagy része Flandriában koncentrálódott, mert az első világháborús Schlieffen-terv megismétlését várták. A németek azonban páncélos hadosztályokkal áttörtek a gyengén védett Ardenneken és gyors tempóban haladva, délről bekerítették az angol-francia erőket. A Dunkerque-be visszavonult szövetséges csapatokat az utolsó pillanatban sikerült evakuálni, de felszerelésük nagy része odaveszett. A francia kapituláció után Hitler előkészítette Anglia invázióját, de mivel nem sikerült megfelelő légifölényt kivívnia, nem kockáztatta a La Manche-csatornán való átkelést és 1941-ben inkább keleten támadt a Szovjetunióra. Nagy-Britanniát későbbre hagyta és addig is korlátlan tengeralattjáró-háborúval próbálta elvágni szövetségesei és gyarmatai utánpótlásától. 1941 tavaszán a britek csapatokat szállítottak Görögországba, valamint megerősítették a stratégiai fekvésű Kréta szigetét, hogy megakadályozzák a németek déli terjeszkedését, de mindkét helyszínen gyors vereséget szenvedtek. Észak-Afrikában 1940 decemberében olasz csapatok Líbiából támadtak Egyiptom felé, de az ottani angol egységek egy ellentámadással körülzárták és megsemmisítették a gyarmati olasz hadsereget, ezért Erwin Rommel vezetésével német segédcsapatok érkeztek az olaszok segítségére. Az észak-afrikai hadszíntéren változó szerencsével folyt a háború, hol az egyik, hol a másik félnek sikerült előnyre szert tennie. A döntő csatára El-Alameinnél került sor 1942 október-novemberében és a Bernard Montgomery vezette brit csapatok áttörő sikert arattak. Még zajlott az el-alameini csata, amikor megindult a háború első nagyszabású brit-amerikai inváziója, a Torch hadművelet keretében megszállták Franciaország és Olaszország észak-afrikai gyarmatait. Eközben 1941. decemberében Japán hadat üzent Nagy-Britanniának és miután légitámadásokkal elsüllyesztette a távol-keleti flotta büszkeségeit, a HMS Prince of Wales-t és a HMS Repulse-t, megszállták Hong Kongot, Szingapúrt, Malájföldet, Burmát és már Indiát és Ausztráliát veszélyeztették. Észak-Afrika elfoglalása után az angol-amerikai csapatok 1943 júliusában megkezdték előbb Szicília, majd egész Olaszország invázióját. A szovjet fronton lekötött Németország nem tudott megfelelő segítséget nyújtani Mussolini kormányának, amely szeptemberre összeroppant és fegyverszünetet kért. Ennek hírére a németek egy gyors akcióval átvették a hatalmat Itáliában, Mussolinit északra menekítették és védvonalakat építettek ki. Ennek ellenére a szövetségesek 1943 telére Nápolyig egész Dél-Olaszországot birtokba vették. A makacsul – különösen Monte Cassinónál – védekező németek fokozatosan hátráltak és Rómát csak 1944. június 5-én sikerült bevenni. Olaszország ekkorra azonban már mellékhadszíntérré vált, mert Dél-Angliában hónapok óta készítették a világ addigi legnagyobb tengeri inváziós hadműveletét és egy nappal Róma elfoglalása után, június 6-án megindult a normandiai partraszállás. Az első napon 160 ezer angol és amerikai katona (számuk augusztusra kétmillióra nőtt) kelt át a La Manche-csatornán és törte át a megerősített német partvédelmet Normandiában. Az intenzív harcok során fokozatosan nyomultak előre. Augusztus 25-én visszafoglalták Párizst, szeptember 3-án Brüsszelt. 1944 decemberében a németek jelentős ellentámadással próbálkoztak az Ardennekben, de a hatalmas létszámhátrány miatt eleve kudarcra voltak ítélve. 1945 áprilisának elején a szövetségesek átkeltek a Rajnán, május 7-re pedig a szovjetek elfoglalták Berlint és Németország megadta magát. 1943 végén a japánok Burmából megindították inváziójukat India irányába. A briteknek a megerősített határvárosokban (Kohimában és Imphalban) sikerült feltartóztatniuk az előrenyomuló japánokat, majd 1944 végén ellentámadást indítottak. 1945 májusára visszafoglalták Rangoont, majd a tisztogató hadműveletekkel egy időben megkezdték Malájföld visszahódítását. A flotta egy része segítette az amerikaiakat Okinava szigetének áprilisban kezdődő megszállásában. A Hirosima és Nagaszaki elleni atomtámadások után Japán 1945. augusztus 15-én megadta magát. A háború után Az 1945 nyarán tartott parlamenti választásokon a háborút megnyerő Churchill egyértelmű vereséget szenvedett és a munkáspárti Clement Attlee lett az ország miniszterelnöke. A baloldali kormány államosította a gazdaság nagy részlegeit, köztük a Bank of England-et, a vasutakat, a szénbányákat és a nehézipar egy részét. Ezzel együtt szociális intézkedéseket hoztak, bevezették az ingyenes egészségügyi ellátást és a társadalombiztosítást (utóbbi biztosította a nyugdíjat, betegség esetén a táppénzt, munkanélküli segélyt és a temetési segélyt). Ekkortól lett hozzáférhető az ingyenes oktatás is, egészen az egyetemi szintig. Attlee kormánya fenntartotta a gazdaság állami kontrollját amelyet még a háború során vezettek be és ennek köszönhetően a munkanélküliséget sikerült 3% alatt tartani. Ezek az intézkedések azonban sok pénzbe kerültek. Az Egyesült Királyságban még évekig fennmaradt az élelmiszerre bevezetett jegyrendszer és a kormány kénytelen volt leértékelni a fontot a korábbi 4,03 dolláros árfolyamról 2,8 dollárra. A lakosság életszínvonala alacsony volt (szemben a Egyesült Államok gyors gazdasági fejlődésével a háború után), jellemző volt a fogyasztási cikkek hiánya és terjedőben voltak az olyan fertőző betegségek, mint a tuberkulózis. A költségcsökkentés jegyében (és mert egy függetlenségi háború leverését nem tudták volna finanszírozni) 1947-ben békés úton függetlenné válhatott India és Pakisztán, egy évvel később pedig Burma és Srí Lanka is. India távozása után – másfél évtized alatt – a teljes brit gyarmatbirodalom szétesett. Nagy-Britannia alapító tagja volt az ENSZ-nek, 1949-ben pedig a NATO-nak. A hidegháború beköszöntével kifejlesztették az atombombát, amelynek első tesztjét 1952-ben végezték el. 1948-ban Londonban nyári olimpiát rendeztek (eredetileg 1944-ben lett volna, de a háború miatt elmaradt), amelyet a pénzhiány miatt szerény körülmények között tartottak meg. Ötvenes évek Az 1950-es választást a Munkáspárt épphogy megnyerte, ezért - remélve, hogy biztos többséget tud szerezni – két hónappal később új választásokat írtak ki. Az 1951-es választáson azonban a Konzervatív Párt kerekedett felül, s bár országosan kevesebb szavazatot kaptak, több választókerületben sikerült felülkerekedniük. A visszatérő Winston Churchill megerősítette a szövetségesi kapcsolatot az USA-val és külpolitikai aktivitásával megpróbálta fenntartani az ország nagyhatalmi státuszát, amely mögül azonban már hiányzott a katonai és gazdasági erő. 1952 februárjában VI. György halála után II. Erzsébet lépett a brit trónra. Churchill kormányának több külpolitikai válsággal kellett szembenéznie 1951-ben Irán államosította a brit-iráni olajkitermelő vállalatot. A két kormány nem tudott megegyezni; a britek bojkottot hirdettek Irán ellen és lépéseket tettek a teheráni kormányzat megdöntésére. A következő évben Kenyában kitört a mau mau-felkelés, amely öt éven át tartott és jelentős brit haderőt kötött le; Malájföldön pedig kommunista felkelők gerillaháborút folytattak a gyarmati haderő ellen. 1955 áprilisában Churchill lemondott és helyettese, a népszerű Robert Anthony Eden követte a miniszterelnöki székben. Eden azonnal kiírta a választást, amit pártja, a konzervatívok biztos többséggel megnyert. 1956 októberében kitört a szuezi válság, amikor a brit és francia kormány (izraeli segítséggel) fegyverrel próbálta megakadályozni, hogy Nasszer egyiptomi elnök államosítsa a szuezi csatornát. Az Egyesült Államok nem támogatta a kérdésben szövetségesét, a Szovjetunió pedig atomháborúval fenyegetőzött, így Eden végül visszakozott és lemondott pénzügyminisztere, Harold Macmillan javára. A kudarc sokaknak Nagy-Britannia nagyhatalmi státuszának végét jelentette. Macmillan eltörölte a kötelező katonai szolgálatot, mellékvonalak bezárásával karcsúsította az állami vasutat, és folytatta a dekolonizációs folyamatot: 1957-ben Ghána és Malajzia, 1960-ban Nigéria, 1963-ban pedig Kenya vált függetlenné. Kérte Nagy-Britannia felvételét az Európai Gazdasági Közösségbe, amit azonban a francia elnök, Charles de Gaulle – félve az amerikai befolyástól – megvétózott. Macmillan 1963 októberében lemondott, mert inoperábilis prosztatarákot diagnosztizáltak nála (a diagnózis azonban téves volt, még 23 évig élt). Hatvanas évek Macmillant a főnemesi származású Alec Douglas-Home követte a miniszterelnöki székben, aki ezért lemondott a Lordok Házában lévő helyéről és egy időközi választáson alsóházi képviselői mandátumot szerzett. A következő évi választást minimális többséggel a Munkáspárt nyerte és Harold Wilson került a kormány élére. Mozgásterét kiszélesítendő 1966-ban előrehozott választást tartottak, amit Wilson most már magabiztosan, 99 képviselős többséggel megnyert. Belpolitikai szempontból legnagyobb teljesítményének az Open University létrehozását tekintette, amely távoktatással is lehetővé tette az egyetemi diploma megszerzését. A font leértékelését botrányok kísérték, mert ezt a lépést Wilson korábban határozottan elvetette. Washington nyomása ellenére megtagadta, hogy katonai segítséget nyújtson a vietnámi háborúban, bár diplomáciailag támogatta az USA akcióját. A hatvanas években érkezett meg az Egyesült Államokból Angliába az ellenkultúra mozgalma, bár ott nem járt akkora tömegtüntetésekkel, mint a faji megkülönböztetéssel és vietnámi háborúval sújtott amerikai társadalomban. A brit ifjúság fellázadt az idősebb korosztály ideáljai és a merev osztálykülönbségek ellen. Az ellenállás egyik módja a rock és beatzene iránti rajongás volt, az olyan brit zenekarok, mint a Beatles, a Rolling Stones, a Who és a Pink Floyd hamarosan világhírűvé váltak. Hetvenes évek 1970-ben a Konzervatív Párt visszaszerezte a kormányrudat és Edward Heath lett a miniszterelnök. Az ő vezetése alatt 1972-ben fellángolt az 1968-ban kezdődött észak-írországi függetlenségi mozgalom. A véres vasárnap során brit katonák 14 fegyvertelen tüntetőt öltek meg, akik részt vettek egy betiltott megmozduláson. Heath megpróbált megegyezni a katolikus északírekkel, ami miatt viszont az unionistákkel került szembe, amelyek pártja felhagyott a Konzervatív Párt támogatásával a londoni parlament alsóházában. Legnagyobb teljesítményének az tekinthető, hogy 1973. január 1-én sikerült beléptetnie az Egyesült Királyságot az Európai Gazdasági Közösségbe. A hazai fronton a magas infláció miatt szembekerült a szakszervezetekkel és az olajválság miatt a brit iparnak át kellett térnie a háromnapos munkahétre. Heath támogatottsága megerősítésére 1974 februárjára előrehozott választásokat írt ki, amit kis fölénnyel megnyert a pártja, de abszolút többséget nem tudott szerezni és az ulsteri unionisták támogatásával a Munkáspárt alakíthatott kormányt. Harold Wilson második kormánya nem bírt a gazdasági nehézségekkel, a munkanélküliek száma meghaladta az egymilliót, az infláció 1975-re elérte a 24%-ot, és az államadósság egyre nőtt. Wilson 1976 márciusában lemondott és külügyminiszterére, James Callaghanre bízta az ország irányítását. Az eleve kisebbségből kormányzó Munkáspárt képviselőinek száma az időközi választásokon elszenvedett vereségekkel tovább csökkent, ami miatt Callaghan a kis pártokkal volt kénytelen alkudozni, amelyek rákényszerítették, hogy kiírja Skócia és Wales függetlenségi népszavazását (az első érvénytelen volt bár a többség a függetlenségre szavazott; a második az uniót támogatta). A hetvenes évek végére a gazdaság kezdett helyreállni; bár a munkanélküliek száma elérte a másfél milliót, az infláció 10% alá csökkent és a GDP stabilan növekedett. A növekedés gyorsítására Callaghan 5%-ban korlátozta a fizetések emelését, ami miatt a szakszervezeti sztrájkok megbénították az országot. 1979 márciusában a parlament megszavazott egy bizalmatlansági indítványt, Callaghan lemondott és a májusban megtartott választáson a Margaret Thatcher vezette konzervatívok szereztek többséget. A Thatcher-korszak Thatcher jobboldali gazdaságpolitikát hirdetett, hasonlóan kortársaihoz, az amerikai Ronald Reaganhez és a kanadai Brian Mulroneyhez. Magánkézbe adta az állami tulajdonú cégeket, bezárták a veszteséges bányákat, csökkentette a közvetlen adókat, ezzel szemben 15%-ra emelte a forgalmi adót, ami hátrányosan érintette az ipart. A munkanélküliek száma 1982-ben meghaladta a 3,2 milliót és a gazdaság a 30 évek óta ismeretlen mértékű recesszióba került, ami miatt a kormányt hibáztatták. A gazdasági nehézségek miatt csökkentették a védelmi kiadásokat és ez volt az egyik oka, hogy Argentínában az egyre népszerűtlenebbé váló katonai junta úgy próbálta megelőzni bukását, hogy 1982. április 2-án megszállták a brit fennhatóságú, de az argentin partokhoz közel fekvő Falkland-szigeteket és megkezdődött a falklandi háború. A háború, amelyben a tényleges harc csak néhány napra korlátozódott, gyors brit győzelmet hozott. A hazafias felbuzdulás a kormány népszerűségének növekedésével járt és az 1983-as választásokon biztosította Thatcher magabiztos győzelmét, ami a gazdasági nehézségek miatt korábban bizonytalannak látszott. A határozott antikommunista és szovjetellenes külpolitikát folytató Thatchernek sikerült megerősítenie az Egyesült Királyság nemzetközi befolyását, amit a falklandi győzelem még tovább szilárdított. Engedélyezte, hogy az Egyesült Államok atomrakétákat állomásoztasson a Brit-szigeteken, ami ellen a lakosság tüntetéseken tiltakozott. Az USA-val fenntartott szoros kapcsolatoktól függetlenül London kritizálta Granada 1983-as amerikai megszállását. A brit gazdaság is kezdett magához térni, amiben nagy szerepet játszottak az Északi-tengeren talált olajlelőhelyek. A szakszervezetek jogainak csökkentése miatt 1984 márciusában országos bányászsztrájk kezdődött, amely egy teljes évig tartott. Thatcher azonban nem hátrált, sikerült megtörnie a szénbányászok szakszervezetének befolyását és új korszakot kezdett a brit gazdaságpolitikában, amit az állam minél kisebb beavatkozása és kisebb, demokratikusan választott vezetőségű szakszervezetek jellemeztek. Ezzel együtt privatizálták vagy bezárták a veszteséges szénbányákat: míg 1983-ban még 174 szénbánya működött az országban, számuk 2009-ben hatra csökkent. 1984. október 12-én az IRA bombamerényletet kísérelt meg Thatcher ellen, amikor a Konzervatív Párt egy brightoni szállodában gyűlésezett. A robbanásban öten haltak meg, de a miniszterelnök sértetlen maradt. Az északír helyzet továbbra is megoldatlan maradt. 1981-ben tíz bebörtönzött IRA-tag halt éhen, miután azért éhségsztrájkoltak, hogy tekintsék őket politikai fogolynak. Míg Thatcher miniszterelnöksége kezdetén kijelentette, hogy az északír konfliktus szigorúan Nagy-Britannia belügye, 1985-re belátta, hogy be kell vonnia az ír kormányt is. Emiatt az unionista pártok szembefordultak vele. Antikommunista politikája ellenére melegen üdvözölte Mihail Gorbacsov 1985-ben megkezdett reformjait, amivel a 80-as évek elejének éles szembenállása helyett egy enyhébb, a nemzetközi kooperáción alapuló korszak kezdődhetett el. Miután 1987-ben újra megnyerte a választásokat, Thatcher 1865 óta az első brit miniszterelnök lett, aki egymás után háromszor töltötte be hivatalát (és a második leghosszabb ideig hivatalban lévő kormányfő Robert Banks Jenkinson (1812–1827) után). Ezzel együtt egyre erősödtek a belpolitikáját kritizáló hangok, amelyek a brit társadalom gazdagokra és szegényekre való kettéválására és az 1920-as évek szintjére leszállított munkanélküliségi ellátásra hívták fel a figyelmet. Thatcher ellenezte az európai országok együttműködésének politikai szintre emelését és a közös pénzt, véleménye szerint az Európai Közösség szerepe a szabadkereskedelem és a hatékony verseny feltételeinek biztosításában merült ki. 1989-ben új fejadót vezettek be, amely alig vette figyelembe az adózók jövedelmi különbségeit. Az adó ellen országos tüntetéseken milliók tiltakoztak, de Thatcher nem volt hajlandó visszakozni. A Konzervatív Párt aggódott, hogy konfliktuskereső személyisége ártani fog a szervezetnek, azért 1990 novemberében leváltották őt a pártelnöki posztról, ami a miniszterelnöki szék elvesztését is jelentette. Utódja pénzügyminisztere, John Major lett. John Major (1990-1997) Major megörökölte elődjétől az öbölháborús részvételt, amelyben Nagy-Britannia az USA szövetségesként aktív szerepet vállalt, a tényleges hadműveletek azonban néhány hónap alatt befejeződtek. 1991 februárjában az IRA aknavetős támadást intézett a miniszterelnöki rezidencia ellen, de a kormánytagok közül senki sem sérült meg. A kilencvenes évek elején a brit gazdaság újabb recesszióba csúszott, 1991-ben a nemzeti össztermék 2%-kal visszaesett. Az előrejelzések ellenére az 1992-es parlamenti választáson a konzervatívok újból győzni tudtak, bár nem szereztek biztos többséget. Előnyük rövidesen el is olvadt és a közhangulat is a kormány ellen fordult, különösen, miután 1992. szeptember 16-án az ún. „fekete szerdán” a font árfolyama nagyot esett (ekkor szerzett Soros György több mint egymilliárd fontot a brit fizetőeszköz ellen spekulálva). Ettől kezdve a közvéleménykutatások alapján a Munkáspárt vezetett; a konzervatívokon a párton belüli harc és kormánytagok sorozatos botrányai sem segített. A gazdaság a következő években növekedni kezdett és a munkanélküliek száma a korábbi hárommillióról kétmillió alá került, de senkit nem ért meglepetésként, amikor az 1997-es választáson a népszerű Tony Blair által vezetett Munkáspárt a 30-as évek óta példátlan mértékű (418 képviselői hely szemben a konzervatívok 179-ével) győzelmet aratott. Skóciából és Walesből teljesen kiszorult a jobboldali párt. Major miniszterelnöksége idején a parlament ratifikálta a maastrichti szerződést, amely az Európai Közösséget Európai Unióvá változtatta, amelynek Nagy-Britannia így alapító tagállamává vált. Tony Blair (1997-2007) Blair átszervezte és a politikai középre tolta a Munkáspártot („New Labour”). Szociális reformjai mellett (minimálbér növelése, egyetemi tandíjak csökkentése) mellett elnyerte a londoni pénzügyközpont bizalmát, amikor a Bank of Englandra bízta az alapkamat megállapítását (a kamat mértékét korábban sokszor módosították politikai okokból, bizonytalanná téve a gazdasági környezetet). Blair miniszterelnöksége idején a brit gazdaság a 19. század óta leghosszabb növekedési periódusát élte, az állam extra jövedelmeit pedig elsősorban egészségügyi és oktatási célokra fordították. A munkanélküliség húsz év óta a legalacsonyabb szintre, 1,3 millió alá csökkent. A közvéleményt megdöbbentette, amikor 1997. augusztus 31-én a trónörökös Károly herceg rendkívül népszerű volt felesége, Lady Diana autóbalesetben meghalt. 1998 áprilisában a belfasti egyezménnyel sikerült lezárni az északír konfliktust. A szerződés létrehozásában a brit és az ír kormány, valamint valamennyi nagyobb észak-írországi politikai erő részt vett. A megegyezést ellenző „Igazi IRA” augusztusban egy autóba rejtett pokolgéppel 29 embert ölt meg, de a militáns erők elvesztették lakossági támogatottságukat és 2005-ben az IRA bejelentette, hogy felhagy az erőszakos módszerekkel. A 2001. szeptember 11-i terrortámadás után Blair támogatta George W. Bush amerikai elnök terrorellenes háborúját előbb az afganisztáni tálib rendszer felszámolásában, majd az Irak elleni hadüzenetben. A közvélemény előtt az iraki tömegpusztító fegyverekre hivatkoztak, de később kiderült, hogy az erre vonatkozó titkosszolgálati jelentés egy interneten is hozzáférhető doktori disszertációból vette át a szöveget, de ahol a tézis lehetőségként tárgyalta az ilyen fegyverek létét, a jelentés már biztos tényként tálalta azt. Az iraki háborúban 46 ezer brit katona (a szárazföldi haderő harmada) vett részt, elsősorban Dél-Irakban vetették be őket. A háborúban való részvétel miatt 2005. július 7-én négy öngyilkos merénylő Londonban 52 embert ölt meg. Blairt 2001-ben nagy többséggel, 2005-ben pedig kisebbel ugyan, de ismét újraválasztották, így ő lett az első munkáspárti miniszterelnök aki három választást is megnyert. A Konzervatív Párt hosszú ideig gyengélkedett, de miután 2006-ban David Cameron került az élére, 14 év után először sikerült átvennie a vezetést a közvéleménykutatásokban. Bár a gazdaság jól teljesített, a Blair-kormányt sokat támadták a bevándorlás megkönnyítése és a terrorveszély növekedése miatt. 1999-ben egy népszavazás eredményeképpen létrejött a különálló Skót Parlament, valamint a Walesi Népgyűlés. Miután Észak-Írország is külön parlamentet hozott létre, Anglia maradt az egyetlen országrész, amelyiknek nem volt külön országgyűlése. Gordon Brown (2007–10) A több oldalról támadott Tony Blair 2007 júniusában lemondott és helyét pénzügyminisztere, Gordon Brown vette át, aki a hagyományokkal ellentétben nem legitimálta új választások kiírásával kormányát, sőt az erre irányuló kezdeményezést leállította. Brown alapvetően elődje politikáját követte, bár stílusa különbözött Blair „elnöki” hozzáállásától. Az ország továbbra is részt vett az iraki megszállásban, bár Brown vizsgálatot indított a hadüzenet körüli visszásságok kiderítésére. Kormányában szerepelt az első brit női belügyminiszter, Jacqui Smith. Gazdasági szempontból a legnagyobb gondot a 2008-ban indult világgazdasági válság jelentette, amely kezelésére a kormány nagy kölcsönöket vett fel és az államadósság jelentősen megugrott. Néhány csődközelbe került bankot államosítottak és nagy mennyiségű pénzt áramoltattak a gazdaságba, hogy elkerüljék az összeomlást. A 2010-es választást a konzervatívok nyerték, de nem szereztek abszolút többséget, így a liberális demokratákkal koalícióban alakítottak kormányt. A kormányfő David Cameron lett. David Cameron (2010–2016) Cameron a munkáspárti kormány alatt megugrott államadósság csökkentését tekintette elsődlegesnek és az első költségvetésben megemelte a közvetlen adókat, az ÁFÁ-t pedig 17,5%-ról 20%-ra növelte; emellett csökkentette az állam kiadásait. 2011-ben népszavazást tartottak a választási rendszer reformjáról, de a szavazók többsége elvetette, hogy a szavazólapon preferenciasorrendet lehessen felállítani, és a régi rendszer megmaradt. 2011 márciusában az Egyesült Királyság (Franciaországgal és az USA-val együtt) beavatkozott a líbiai válságba. Ugyanebben az évben a közvéleményt legjobban érdeklő egyik esemény Vilmos herceg és Kate Middleton esküvője volt. 2012-ben Londonban ismét nyári olimpiát rendeztek. A 2014-ben megtartott skót függetlenségi népszavazáson a többség az Egyesült Királyságra szavazott (55:44 arányban). A 2015-ös választásokat a Konzervatív Párt döntő fölénnyel nyerte, a Munkáspárt harminc év óta legrosszabb eredményét produkálta, a liberális demokraták pedig elvesztették képviselői helyeik kétharmadát. A választás nyertesei az olyan kispártok voltak, mint a Skót Nemzeti Párt és az EU-ból való kilépést szorgalmazó UKIP (Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja). 2016. február 20-án a kormányülést követően a miniszterelnök bejelentette, hogy 2016. június 23-án népszavazást tartanak a megreformált Európai Unióban való maradásról. A népszavazás 52:48 arányban a kilépés pártiak fölényét hozta, ezért június 24-én a kormányfő bejelentette, hogy távozik a kormányfői székből. Joan Cañellas Joan Cañellas Reixach (Santa Maria de Palautordera, 1986. szeptember 30. –) világ- és Európa-bajnok spanyol kézilabdázó, a Pick Szeged játékosa. Ő volt a 2014-es Európa-bajnokság gólkirálya 50 találattal. Madridban töltött évei alatt gyógyszerészetet tanult a Madridi Complutense Egyetemen. Pályafutása Klubcsapatban Cañellas 2004 és 2005 között a BM Granollers csapatában játszott és EHF-kupát nyert a csapat tagjaként első szezonjában. 2005-től három éven át a Barcelona játékosa volt, majd egy szezon erejéig visszatért a Granollershez. Ezt követően a Ciudad Real és az Atlético Madrid csapataiban szerepelt. Miután a madridi klub pénzügyi nehézségei miatt megszűnt, Cañellas légiósnak állt és a német Bundesligában szereplő HSV Hamburg csapatában folytatta pályafutását. 2014 júniusában a szintén német THW Kiel ajánlatát fogadta el. Itt két éven át játszott, majd a macedón Vardar Szkopjéhoz szerződött. A macedónok csapattal megnyerte a 2016–2017-es Bajnokok Ligája-sorozatot. 2018 nyarától a Pick Szeged játékosa. A válogatottban Cañellas 2008-ban mutatkozott be a spanyol válogatottban. 2013-ban világbajnokságot, 2018-ban Európa-bajnokságot nyert a nemzeti csapattal. Ő volt a 2014-es Európa-bajnokság gólkirálya 50 találattal. Sikerei, díjai Klub IHF-Szuper Globe (2): 2010, 2012 Bajnokok Ligája -győztes: 2016-17 Spanyol bajnok (2): 2005-06, 2009-10 Német bajnok : 2014-15 SEHA-liga -győztes: 2016-17, 2017-18 Macedón bajnok : 2016-17 Copa del Rey de Balonmano (4): 2007, 2011, 2012, 2013 Spanyol Kupa-győztes : 2011 Macedón Kupa-győztes: 2017 Spanyol Szuperkupa-győztes (3): 2007, 2011, 2012 Német Szuperkupa-győztes (2): 2014, 2015 Macedón Szuperkupa-győztes: 2017 Egyéni elismerés A 2014-es Európa-bajnokság gólkirálya Kriskó Lajos Kriskó Lajos (Békéscsaba, 1943. április 26. – 2017. június 11. vagy előtte) labdarúgó, csatár, edző. Pályafutása Szülővárosában, Békéscsabán kezdte a labdarúgást. Rövid martfűi szereplés után 1962 nyarán került a Salgótarján csapatához. Az élvonalban 1962. augusztus 5-én mutatkozott be az Újpesti Dózsa ellen, ahol csapata 2–1-es vereséget szenvedett. Csapata egyetlen gólját ő szerezte. Tagja volt az 1970–71-es idényben a vidék legjobbja címet szerzett csapatnak. A következő idényben egy évre visszatért Békéscsabára, így kimaradt a bronzérmes salgótarjáni csapatból. Az 1972–73-as idényben a Salgótarján játékosaként vonult vissza. Összesen 190 mérkőzésen szerepelt az SBTC-ben és 53 gólt rúgott. Ebből 161 mérkőzés és 44 gól volt élvonalbeli. Az aktív labdarúgás befejezése után edzőként tevékenykedett. Első csapata a Bányagépgyár volt. Következő csapatánál, az Ötvözetgyárnál 15 évig dolgozott és az együttest az NB III-ig vezette úgy, hogy három idény alatt három osztály léptek feljebb. Dolgozott még Cereden, Kazáron és Baglyason. Edzői pályafutását utánpótlás edzőként fejezte be. Először a Salgótarjáni ESE, majd a Salgótarján TC csapatánál. A salgótarjáni szlovák kisebbségi önkormányzat elnökhelyettese volt. 2017. június 11-én hunyt el, 74 éves korában. Sikerei, díjai Magyar kupa (MNK) döntős: 1967 2014-es magyar asztalitenisz-bajnokság A 2014-es magyar asztalitenisz-bajnokság a kilencvenhetedik magyar bajnokság volt. A bajnokságot március 1. és 2. között rendezték meg Celldömölkön. Ebben az évben vegyes párosban nem volt bajnokság. Forrás OB - végeredmény Pireneusi kanálfű A pireneusi kanálfű (Cochlearia pyrenaica) a keresztesvirágúak (Brassicales) rendjébe, ezen belül a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó faj. Előfordulása A pireneusi kanálfű egyes európai középhegységekben található meg, de ritkán fordul elő. Alfaja Cochlearia pyrenaica subsp. pyrenaica DC. Megjelenése A pireneusi kanálfű 15-30 centiméter magas kopasz, húsos növény. Levelei tagolatlanok. A hosszú nyelű tőlevelek lemeze vese alakú, 2-3 centiméter széles. A szárlevelek ülők, tojásdad vagy ék alakúak. A fehér virágok eleinte zsúfolt, később megnyúlt fürtökben nyílnak. A szirmok 4-8 milliméter, a csészelevelek 2-3 milliméter hosszúak. A becőtermések elliptikusak, mindkét végükön kihegyesednek, a virágzati tengelytől ferde szögben elállnak. Életmódja A pireneusi kanálfű forráslápokon, agyagos talajokon él. Zwentendorfi atomerőmű Az 1970-es években épített Zwentendorfi atomerőmű (németül: Kernkraftwerk Zwentendorf) Ausztria egyetlen atomerőműve. A létesítmény már közvetlenül befejezés előtt állt, amikor egy népszavazás megtiltotta az országban az atomenergia használatát. Az erőmű egyetlen kilowattórányi elektromos energiát sem szolgáltatott 2009-ig, és azóta naperőműként működik. Története Az építkezés Az 1970-es évek elején Ausztria három atomerőmű megépítésével számolt, hogy az ország egyre növekvő energiaigényét kielégítse. Az atomerőmű építését már az 1960-as években, Joseph Klaus vezetése alatt tervezte az osztrák kormány, ám a létesítésről szóló konkrét döntés csak 1971-ben, Bruno Kreisky kancellársága idején született meg. Elsőként 1972. április 4-én, az Alsó-Ausztriában, a Duna partján fekvő Zwentendorfban kezdődött meg az építkezés, amelynek befejezését 1976-ra tervezték. Az erőmű építésére létrehozott társaságot fele részben a tartományok, fele részben az osztrák szövetségi állam birtokolta. Az erőművet bruttó 723 MW teljesítményre, az országos energiaigény 10%-ának kielégítésére méretezték, felépítésére 5,2 milliárd osztrák schillinget különítettek el a tulajdonosok. A reaktor építését a Siemens AG, a reaktor konténment épületének elkészítését a Voestalpine konszern vállalta. A létesítmény 1978-ra igen magas készültségi szintet ért el, az év januárjában fokozott biztonsági intézkedések mellett a reaktorban elhelyezték az első nyolc uránrudat. Népszavazás A zwentendorfi létesítmény építésével párhuzamosan egyre erősödött az atomenergia felhasználását ellenzők hangja. Természetvédők, békeaktivisták, nőszervezetek és az 1970-es években szárnyait bontogató zöld politika is felemelte hangját az atomerőmű ellen. A fővárosban és Tulln városában hétről-hétre növekvő, több ezres tömeget megmozgató tiltakozások kezdődtek, az osztrák közvélemény figyelme pedig egyre inkább az erőmű felé fordult. A kormány egyre kellemetlenebb helyzetbe került, amikor az ellenzők az elhasznált nukleáris fűtőanyag elhelyezésének megoldatlanságára hívták fel a figyelmet. (Ausztria egyetlen települési közössége sem vállalta, hogy területén elhelyezhetik a kiégett fűtőelemeket, ezért a kormányzatnak az igen drága külföldi lerakást kellett választania, ám így elveszni látszott a külföldtől való energetikai függetlenség kitűzött célja.) A növekvő tiltakozást végül már a kormányzó baloldal sem hagyhatta érdemi reakció nélkül. 1976-ban a kormány féléves tájékoztató kampányt indított, amelyben a szociáldemokraták prominens személyiségei az erőmű felépítése mellett érveltek. A kormányzatot segítette az ellenzék megosztottsága: a konzervatív néppárt támogatta az atomenergia falhasználását, a liberális FPÖ ellenezte azt. 1978-ban Kreisky kancellár úgy érezte, hogy sikerült a közvéleményt a saját oldalára állítania, ezért az atomenergia legitimálását a legmagasabb szintre emelte: 1978. június 22-én a kancellár bejelentette, hogy az atomerőművek körüli vitáknak egyszer és mindenkorra véget vető népszavazást írnak ki. A népszavazás Ausztria háború utáni történetének első referenduma volt. Az ellenzők és a támogatók is intenzív kampányt folytattak. Kreisky kancellár néhány nappal a szavazás előtt személyes politikai jövőjét összekötötte az atomerőmű sorsával. Az 1978. november 5-én megrendezett népszavazáson azonban a kancellár váratlan vereséget szenvedett: kétharmadot meghaladó részvétel mellett a választók szűk többsége a nukleáris energia felhasználása ellen szavazott. A közvetlenül a befejezés küszöbén álló erőmű építését 1978. november 9-én leállították. December 13-án a parlament alkotmányba foglalta az atomerőművek építésének és beüzemelésének tilalmát. A népszavazást követően sokan arra számítottak, hogy a kezdeményező kancellár belebukik a kudarcba, ám Kreisky megerősödött és alig egy év múlva a baloldal történetének legnagyobb választási sikerét érte el. Oktatóközpont Az erőmű körüli politikai küzdelem az 1980-as években is tartott, a tulajdonosok a kedvező fordulat reményében az épületet üzemkész állapotban tartották. 1980 második felében a közvélemény-kutatások azt jelezték, hogy az osztrákok többsége ezúttal támogatná az erőmű beindítását. Az újból a terv mögé álló szociáldemokraták újabb népszavazást kezdeményeztek az ügyben, a szövetségi parlamentben azonban az ügy nem kapta meg a képviselők �-ának támogatását, így elbukott. Népszavazási tervük kudarca után a tulajdonosok úgy döntöttek, hogy a gyakorlatilag teljesen kész erőművet csendesen leszerelik. A reaktor leszerelt alkatrészeit az azonos tervek alapján épült németországi erőművekbe építették be. Az élettelen erőmű ugyanakkor egyáltalán nem volt kihalt: a létesítményt a németországi Essenben működő erőművi szakembereket képző iskola rendelkezésére bocsátották. Az adminisztrációs épületben 2001-ig a csendőrség iskolája működött, az erőmű mellett pedig rendszeresen katasztrófavédelmi gyakorlatokat tartottak. Az erőmű területén forgattak több filmet, a zwentendorfi iskolák pedig a település belterületén lévő épületeik renoválása idején az erőmű irodaházát használták ideiglenes iskolaként. Az ezredforduló idején zenei fesztiválokat bonyolítottak az atomerőműben. Az első kilowattok A létesítmény sorsa 2005-ben újból irányt váltott. Az alsó-ausztriai energiaszolgáltató vállalat (EVN) felvásárolta az erőművet. A következő években az udvaron és a konténment épület homlokzatán 1000 napelemet szereltek föl, amelyek 180 000 kWh éves villamosenergia mennyiség előállítására képesek. A naperőművé átváltoztatott atomerőmű 2009. június 25-én kezdte meg az elektromos áram betáplálását az osztrák hálózatba. 2010-ben az EVN és a Bécsi Műszaki Egyetem megalapította az erőmű területén működő Fotoelektromosság Kutatóközpontot, amelynek napelemei 190 kW teljesítményre képesek. Bűnös vágyak Bűnös vágyak (Abismo de pasión – A szenvedély mélysége) egy 2012-ben forgatott mexikói filmsorozat Angelique Boyer, David Zepeda, Sabine Moussier, Mark Tacher, Livia Brito, Altaír Jarabo és Blanca Guerra főszereplésével. A sorozat az 1996-ban készült Cañaveral de pasiones című telenovella remakeje. Magyarországon 2012. október-én tűzte műsorra a Sorozat+. Történet A festői La Ermitában a Yucatán-félszigeten él Augusto Castanon a családjával: Estefaniaval, a feleségével; Elisaval, a kislányukkal; valamint Carminaval, a sógornőjével. Házassága tökéletesnek mondható. Ugyanez már nem mondható el az Rosendo Arango családjáról, ahol puskaporos a hangulat, felesége Alfonsina beteges féltékenysége miatt. Az ő gyermekük Damián. A faluban sokan irigylik Estefania szépségét és tökéletes házasságát, de leginkább Carmina, aki már évek óta szerelmes a sógorába, valamint Alfonsina, aki szentül hiszi, hogy férje Estefaniaval csalja. Még csak nem is sejti, hogy Rosendo valódi ágyasa nem más, mint a ledér Carmina. Carmina arra kéri Rosendot, hogy szökjenek el messzire. Estefania mikor rájön az egészre meg akarja akadáyozni, de egy közúti baleset gyökeresen megváltoztat mindent. Carmina eléri, hogy mindenki azt higgye, Estefania volt, aki feldúlta Alfonsina házasságát. Alfonsina rögvest gondoskodik róla, hogy Damián minél távolabb kerüljön Elisától, s egy olasz internátusba küldi hosszú évekre. Elisa Carminanak köszönhetően megvetések kereszttüzébe kerül az „anyja bűne” miatt, valamint felébreszti a kételyt Augustoban, hogy Elisa nem is az ő lánya. Carmina a helyzetet meglovagolván azt is eléri, hogy ő legyen a Castanon-ház új asszonya. Elisa együtt nő fel legjobb barátnőjével, Palomával és a másik kis barátjával Gaellel. Elisa hosszú évek után is vár Damián hazaérkezésére, és nem viszonozza Gael érzéseit, aki mély szerelmet táplál iránta. Gaelbe viszont Paloma szerelmes reménytelenül, amit a fiú észre sem vesz. Damián hazatértével azonban megindul a harc Elisa szívéért Gaellel versengve, miközben nem is sejtik, hogy több minden köti össze a két fiút egy gyerekkori barátságnál. Alfonsina és Augusto heves tiltakozása miatt Damian és Elisa szerelme tiltottnak bizonyul, s emellett újabb akadályok is gördülnek eléjük Paolo és Florencia Landucci személyében. Vajon elég erős lesz Elisa és Damián szerelme, hogy legyőzzék családtagjaikat és más rosszakaróikat? Érdekességek Angelique Boyer , Francisco Gattorno és Eric del Castillo később ismét együtt játszottak a Szerelem zálogba című telenovellában. Angelique Boyer , David Zepeda , Blanca Guerra és Eric del Castillo később ismét együtt játszottak az Ana három arca című telenovellában. Sabine Moussier , Francisco Gattorno , Altaír Jarabo és Adriano Zendejas korábban már játszottak együtt Az én bűnöm című telenovellában. Sabine Moussier és César Evora korábban már játszottak együtt a Titkok és szerelmek című telenovellában. Elnéptelenedett települések Magyarországon Magyarország területén több mint húsz olyan településről van tudomásunk, amely az idők során, különböző okokból elnéptelenedett. Az elnéptelenedés okai a következőek voltak: Árvízvédelmi területen épült települések ( Nagygéc , Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ) Bányagazdálkodási területté nyilvánították a település területét ( Iharkút , Veszprém megye ) Kormányzati intézkedések nyomán a település elszigetelődött vagy kiürítették ( Derenk , Nagyecsér , Borsod-Abaúj-Zemplén megye ) Megszűnt munkalehetőségek ( Gyertyánvölgy , Borsod-Abaúj-Zemplén megye ) Elöregedés ( Márcadópuszta , Somogy megye ) Baranya megye Baranya megyében a legtöbb települést 1974 és 1990 között szüntették meg, leginkább gazdaságossági okokból, amikor is összevonták egy nagyobb környező településsel a kisebbe(ke)t. A hatóságok leginkább a települések várható elnéptelenedésével próbálták igazolni döntéseiket. Barátúr, Magyarhertelend Bános, Orfű Gorica, Bükkösd Gyűrűfű , Ibafa Gyümölcsény, Mindszentgodisa Kán, Hetvehely Karácodfa Korpád, Ibafa Kisújbánya Mecsekszakál, Orfű Mónosokor, Okorág Németi, Szalánta Pusztakisfalu, Lovászhetény Révfalu , Drávakeresztúr Szaporca *A település ma 73 főt számlál. Szatina, Kishajmás Tekeres Hawangen Hawangen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1019 fő (1987. május 25.). Bayer József Ágost Bayer József Ágost (Pest, 1821. március 19. – Gleichenberg, 1864. június 11.) magyar honvédezredes, történetíró, katonai szakíró. Bajor Gizi nagyapja. Életpályája Tanulmányait a bécsi hadmérnöki akadémián végezte, majd belépett a császári hadseregbe. 1843-ban kilépett a szolgálatból és Berlinben újságíró lett. A március 15-ei forradalom hírére hazatért és jelentkezett a szerveződő honvédségbe. Szeptembertől táborkari főhadnagyként részt vett a Jellasics elleni hadműveletekben. A pákozdi csata után századossá, a schwechati csata után őrnaggyá léptették elő. Görgei felismerte kiváló katonai képességeit és első számú katonai tanácsadójává tette. A főváros feladása után az ő javaslata volt, hogy a feldunai hadtest ne a Tisza vonalára vonuljon vissza, hanem Lipótvár felmentésére induljon. E hadmozdulat végül döntő befolyást gyakorolt a szabadságharc további menetére. Görgei a feldunai hadsereg átszervezésekor Pusztelnik Henrik utódaként vezérkari főnökévé nevezte ki. Ő volt Görgei által vezette hadjáratok hadműveleti terveinek kidolgozója, így Klapka György mellett ő volt a Komárom felszabadításával végződő tavaszi hadjárat tervének egyik értelmi szerzője is. A tavaszi hadjárat után nem Buda ostromának tervét támogatta, hanem Pozsony irányába akart előretörni, de ez a terv nem valósult meg. Az 1849. nyári Vág menti hadműveletek tervét is ő készítette, de a terv túlságosan bonyolultnak bizonyult, mert a valóságosnál szorosabb együttműködést írt elő az egyes hadtestek és különítmények között. A hadügyminisztersége miatt távol lévő Görgei őt bízta meg a hadműveletek vezetésével is, de Bayer a támadást nagy távolságból, Tatáról irányította, így nem tudott rugalmasan reagálni a változó hadi helyzetre. A támadás végül kudarcba fulladt és a peredi csata előtt Görgei ismét személyesen vette át a parancsnokságot. A cári intervenció megindulása után Bayer készítette el a magyar erők komáromi összpontosításának tervét, melyet a kormány június 26-án el is fogadott, később azonban mégis a Tisza-Maros szögében történő összpontosítás mellett döntött. A világosi fegyverletétellel került előbb a cári, majd császári csapatok fogságába. Az aradi haditörvényszék előbb halálra, majd tizennyolc évi várfogságra ítélte. A szabadságharc előtt kilépett volt császári tisztekre vonatkozó amnesztiarendelet alapján 1850 júniusában kiszabadult, majd Pesten élt, szegénységben. 1864. június 11-én halt meg a gleichenbergi fürdőben. Első költői kísérlete a pesti árvízkárosultak javára Witthauer által kiadott Albumban (1838.) jelent meg. Némedy József álnéven megírta Buda 1686-os és 1849-es ostromát is „Die Belagerungen der Festung Ofen in den Jahren 1686 und 1849” címmel, melyet Pesten adtak ki 1853-ban. A krími háború idején a Pesti Naplóba írt katonai cikkeket. A magyar szabadságharc megírásával is foglalkozott, de kéziratai elvesztek. Munkái Oesterreichische Flüchtlinge. Mannheim, 1847. Die Belagerungen der Festung Ofen in den Jahren 1686 und 1849. Pest, 1853. (Josef Némedy névvel.) Online Olasz front (első világháború) Az olasz front az első világháború egyik frontvonala volt, ahol 1915-től 1918-ig Olaszország és az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai, illetve 1918-ban más antant csapatok és német segédcsapatok is küzdöttek egymással. Olaszország - felbontva a Németországgal és az Osztrák–Magyar Monarchiával kötött hármasszövetséget - az antant oldalán lépett be az első világháborúba 1915. május 23-án. Az antant - a londoni egyezmény alapján - a háborúba lépésért cserébe Olaszországnak juttatta volna Trentinót (Dél-Tirolt), Triesztet és az isztriai partvidéket, egyes kisebb szigeteket Dalmáciában és az Albánia fölötti protektorátust. Olaszország azt remélte, hogy egy gyors, mindent elsöprő támadással a Monarchia hátországába fog vonulni és nem kell berendezkednie egy nyugati fronthoz hasonló állóháborúba. Ám az 1915-ben támadó olasz csapatokat a Monarchia seregei visszaverték és ennek következtében Olaszországnak egy több évig tartó állóháborúval kellett szembenéznie. Olaszország hadba lépése Olaszország nem lépett be 1914-ben az első világháborúba a központi hatalmak oldalán, hiába volt tagja a Hármas szövetségnek. Olaszország tervei között első helyen állt a Balkánon olasz pozíciók megszerzése – mely szemben állt az Osztrák–Magyar Monarchia érdekeivel, az olaszok egy országban való egyesítése – ez érintette Dél-Tirolt és az Isztriai területeket, melyek a Monarchiához tartoztak, továbbá az Adriai-tenger olasz beltengerré tétele – Mare nostrum. A Monarchia nem támogatta egyik célját sem Olaszországnak, mivel azok mindegyike a Monarchia érdekeivel ellentétes volt. Olaszország pont ezért kereste az antant hatalmak támogatását a céljai eléréséhez. 1914. augusztus 7-én a pétervári olasz követet biztosították arról, hogy Olaszország semlegessége esetén is hozzájárulnak az antant hatalmak Trieszt, Dél-Tirol és Vlora Olaszországhoz csatolásához. Olaszország feltételként szabta meg, hogy csak a követeléseinek teljes kielégítése esetén hajlandó belépni az antant oldalán a háborúba, ez a lehetőség 1915 tavaszán nyílt meg, miután az antant számára elemi érdek volt további államok belépése a háborúba, mivel a központi hatalmak jelentős sikereket értek el a tavasz folyamán. A londoni egyezmény biztosította Olaszország számára az igényei teljesülését, május 3-án Olaszország felmondta a hármas szövetséget és május 23-án hadat üzent a Monarchiának. Az Osztrák–Magyar Monarchia stratégiája Az olasz hadüzenet után az Osztrák–Magyar Monarchia háromfrontos háborúba került, a balkáni fronton még mindig a szerb csapatokkal harcoltak, a keleti fronton viszonylagos sikereket értek el az oroszok ellen, és az olasz front pedig azt a veszélyt hordozta magában, hogy Olaszország csapatai többszörös túlerejüket kihasználva benyomulnak a Monarchia hátországába. A Monarchia hadvezetése mindenképpen a jól védhető Isonzó folyónál és Júliai-Alpoknál akarta az olasz támadást megállítani, mert így esélyük volt egy hosszan elhúzódó állóháborút kezdeni Olaszországgal. Az olasz támadás után a Monarchia az 5. hadseregét és két másik hadtestet csoportosított az Isonzó vidékére, így próbálva megállítani ez előrenyomuló olasz haderőt. A front 1915-1916-ban Az isonzói csaták kezdete Olaszország a hadüzenete után rögtön támadást indított az Isonzónál, megkezdve ezzel az isonzói csaták (I…XII.) hosszú sorát. Az előrenyomulás leállt, nem tudták elfoglalni Görzöt, az Isonzónál állóháború alakult ki. Bár az olasz hadsereg nagyobb létszámú volt, mint a Monarchia hadserege, a felszereltsége és a hadvezetése tekintetében alulmúlta az Osztrák–Magyar Monarchia csapatait. Az olaszok a lovasszázadaikat az Alpokban a terepviszonyok miatt nem tudták bevetni, az olasz főparancsnok, Luigi Cadorna pedig nem volt népszerű katonái körében, és nem is volt kiemelkedő katonai stratéga. Az olasz csapatoknál állandó utánpótlási hiányok keletkeztek, fontos stratégiai pontokat nem sikerült elfoglalniuk, a támadásokban az olaszok általában másfélszer annyi embert vesztettek, mint a monarchiabeli csapatok. A Monarchia csapatait az Isonzó mentén Svetozar Borojević vezérezredes vezette, aki kiváló védekezési stratégiát alkalmazott, ennek köszönhetően a Monarchia e frontszakasza lett a legstabilabb és legjobban megszervezve. Az asiagói csata 1916-ban a monarchia „büntető-támadást” kísérelt meg az olasz fronton Dél-Tirol térségében, Asiago városánál. A 15 monarchiabeli hadosztály áttörte az olasz vonalakat és Verona irányába vonult. A vasútvonalak igénybe vételével elvégzett gyors olasz átcsoportosítás akadályozta csak meg, hogy ne omoljon össze 1916-ban az olasz front. Újabb isonzói csaták 1916-ban folytatódtak a harcok az Isonzónál, ám áttörést nem sikerült elérniük az olasz csapatoknak. Csekély jelentőségű területeket foglaltak el, emellett a görzi hídfőt végleg sikerült olasz ellenőrzés alá vonni. A hatodik isonzói csata az olasz front egyik legnagyobb véráldozatú csatájává vált, de stratégiai előnyt továbbra sem tudtak a támadó olasz csapatok elkönyvelni. A front helyzete 1917-ben Bár 1917 első felében és nyarán az olaszok kisebb sikereket arattak az Isonzónál, a Monarchia csapataival és az időközben egyre nagyobb számban érkező német haderőkkel továbbra sem bírtak, nem sikerült döntő győzelmet kivívniuk. A tizenegyedik isonzói csata után a Monarchia haderői kimerültek, ám ez az olasz csapatokról is elmondható volt, így abban az évben már nem kívánt az olasz hadvezetés további támadást megkezdeni. A Monarchiának az olaszok védekezése időt biztosított arra, hogy összegyűjtsék erőiket a keleti frontról és egy német–osztrák–magyar támadást intézzenek 1917 őszén az olasz frontvonalon. A támadás Caporetto (ma Kobarid) térségében kezdődött meg, a komplex támadással (repülőgépek, mérgesgáz, rohamcsapatok, ellenség mögé beszivárgó ügynökök és általános gyalogosroham segítségével) sikerült áttörni az olasz frontot. A német–monarchiabeli csapatok előrenyomultak, átkeltek a Tagliamento folyón és a Piave folyóig nyomultak előre. Az olaszok tömegesen dezertáltak, adták meg magukat. A kudarcért az olasz hadvezetés fejét, Luigi Cadorna főparancsnokot nevezték meg, akit leváltottak és helyére Armando Diaz került. Az összeomló olasz frontra angol és francia segéderők érkeztek. Az elsöprő erejű német–monarchiabeli csapatok támadása később a caporettói áttörés néven került be a történelembe. A háború vége, 1918. A II. piavei csata A Monarchia hadserege a telet már a Piave folyónál töltötte, itt építették ki állásaikat és védelmi vonalaikat. Az olaszok sikeresen építették fel újból hadseregüket, mely a Caporettói áttörés után nagyrészt megsemmisült. 1918-ban már egyesült államokbeli csapatok is megjelentek az olasz fronton. Az olasz hadvezetés nem tervezett támadást 1918-ban, a hadsereg az 1917-es sokkot még nem heverte ki, így a harcoló felek a Piave vonalánál farkasszemet néztek egymással. A Monarchia számára az 1918. év jól indult: a keleti front megszűnt, Ukrajna megszállása által biztosítva volt a Monarchia gabonautánpótlása, a balkáni front stabil volt, nem kellett tartani antant támadástól. Minden erejüket az olasz frontra fordíthatták. A hadvezetés úgy gondolta, hogy egy újabb elsöprő erejű támadással az olasz fronton sikerül Olaszországot fegyverszünetre bírnia, így a Monarchia győztesként kerülne ki a világháborúból. Ám a Monarchia hátországában a sztrájkok, tüntetések állandósultak, az utánpótlás akadozott, a lakosságnak elege volt a háborúból, mielőbbi békét kívántak, és végül megindult a nemzetiségek politikai szervezkedése a Monarchia átalakításáról, esetleg a Monarchia feldarabolásáról. Ilyen helyzetben került sor a II. piavei csatára, mely során a magukra maradt monarchiabeli csapatok – a németek időközben visszatértek a nyugati frontra – támadást intéztek az olaszok ellen. A támadás idejét és helyét az olasz hadvezetés pontosan ismerte, így nem érte váratlanul a roham, és néhány napon belül visszaszorították a Monarchia katonáit. A katonák tömegesen dezertáltak, nem akartak tovább a Monarchiáért harcolni, a magyarok ki akartak lépni a Monarchia hadseregének kötelékéből, csakúgy mint a cseh nemzetiségű katonák is, akik már egy független Csehországért akartak harcolni. A Vittorio Venetó-i csata – a háború vége A Val di Sole-út (SS-48) Tonale-hágó-hoz vezető emelkedőjénél láthatók az osztrák „Sperre Tonale” záróerőd romjai. Az 1915-1918-as hegyvidéki háború („Gebirgskrieg”) során a hágó az osztrákok és olaszok közti frontvonal egy részének számított. 1918. nyarán az osztrákok egy „Unternehmen Lawine” elnevezésű, elterelő (látszat-)támadást indítottak, ezzel azt a tényleges, keleten tervezett támadást leplezték, amely aztán mint az 1918-as „második piavei-offenziva” vált emlékezetessé. Az első világháború utolsó, zavaros napjaiban az olasz csapatok a Tonale-hágón keresztül a Nonstal-ig nyomultak előre, elzárva az osztrák–magyar csapatok elől az északra vezető visszavonulási utakat, s ezzel fogságba ejtették őket. Így vált ez az akció a „Schlacht von Vittorio Veneto”-nevű olasz győzelemmé, ami ezután a „Villa Giusti-i fegyverszünet”-hez vezetett. A hágón ma egy olasz háborús emlékmű – a „Monumento Ossario” – áll, továbbá egy templom és az „Albergo della Vittoria” („Győzelemhez Címzett Fogadó”) emlékeztet ezekre a történelmi eseményekre. Október 24-én az olasz hadsereg jelentős támadást indított (Vittorio Venetó-i csata), és gyors ütemben foglalták vissza a korábban a caporettói áttörés során elvesztett területeket. A csata során a Monarchia hadserege gyakorlatilag felbomlott, és nem tudott ellenállni az olaszoknak. A katonai vereséget követte a Monarchia felbomlása: október 21-én az osztrák Ideiglenes Nemzetgyűlés bejelentette az elszakadást a birodalom többi részétől, egy héttel később kihirdették Csehszlovákia megalakulását, Budapesten kitör az őszirózsás forradalom. Október 29-én a Monarchia képviselői békét kértek az olaszoktól, akik azonban folytatták az előrenyomulást, és 30-án elfoglalták Livenza folyót és Vittorio városát. November 3-án a Monarchia ismét megadást kért az olaszoktól, akik a párizsi szövetséges legfelsőbb parancsnoksággal való konzultálás után megszabták feltételeiket. Olaszország és a Monarchia képviselői november 3-án a Villa Giustiban, Padova közelében írták alá a fegyverszüneti egyezményt, amely másnap lépett hatályba. A háború eredményei Az Osztrák–Magyar Monarchia és Olaszország között tartó 3 éves háború 1918-ban fejeződött be, a Monarchia vereségével. A Monarchia (részben más hadszíntereken, illetve szövetségesei által elszenvedett vereségek nyomán) széthullott, helyét a térségben nem egy új birodalom, hanem kisebb államok foglalták el, melyek nem nevezhetők nemzetállamoknak, a népesség a legtöbb országban nemzetiségileg ugyanolyan megosztott lett, mint az Osztrák–Magyar Monarchiában. A Balkánon és a Kárpát-medence térségében hatalmi űr keletkezett, melyet az antant hatalmak akartak elfoglalni, így Görögország, Lengyelország – brit, Románia és Jugoszlávia – francia, Magyarország, Ausztria, Albánia – olasz érdekkörbe tartozott volna. A franciák és a britek azonban ténylegesen nem tudtak dominálni a térségben, az olaszoknak pedig – bár megnyerték a háborút – mégsem sikerült a londoni egyezményben foglaltaknak érvényt szerzniük, kis területeket kapott csak meg Olaszország, pláne az olasz fronton tanúsított véráldozatához képest. Olaszország instabillá vált, állandó sztrájkok követték egymást, tüntetések, gyárfoglalások, végül a politikai rendszer az 1920-as években átstruktúrálódott, létrejött a fasiszta Olaszország, mely újabb területi követelésekkel lépett fel, egy újabb háború megszervezését kezdte el. Az olasz fronton mindkét oldalon nagyok voltak a veszteségek, az olaszoknak csaknem 500.000 katonájuk maradt a harcmezőn, a Monarchia 200-300.000 embert vesztett az olasz fronton. Badland A badland (angol: bad land kifejezésből, kb. „rossz föld”) a száraz és félszáraz területek agyagban és homokban gazdag vidékeinek lepusztulásformája. E területeken a ritka eső és az erős szél a talajt lepusztítva hozza létre a badlandeket jellemző formakincset, a kanyonokat, kisebb eróziós völgyeket, horhosokat és a földpiramisokat. E nehezen járható terméketlen vidéket a lakota indiánok makȟóšičának, rossz földnek nevezték, e kifejezés tükörfordítással került az angol nyelvbe. Az angol kifejezést a magyar földrajzi nyelv átvette. A világ leghíresebb badlandjei Észak-Amerika közép-nyugati tájain találhatóak. A vidéket először bejáró francia telepesek les mauvaises terres à traversernek, csak áthaladásra alkalmas területnek nevezték a kietlen vidéket. E kiterjedt vidékek sci-fi- és westernfilmek hátteréül szolgáltak. Európában Spanyolország és Olaszország déli vidékein terpeszkednek kiterjedt badlandek. Josh Magennis Joshua Brendan David Magennis (Bangor, 1990. augusztus 15. –) északír válogatott labdarúgó, a Kilmarnock játékosa. Az Északír válogatott tagjaként részt vett a 2016-os Európa-bajnokságon. 1216 Évszázadok: 12. század – 13. század – 14. század Évtizedek: 1160-as évek – 1170-es évek – 1180-as évek – 1190-es évek – 1200-as évek – 1210-es évek – 1220-as évek – 1230-as évek – 1240-es évek – 1250-es évek – 1260-as évek Évek: 1211 – 1212 – 1213 – 1214 – 1215 – 1216 – 1217 – 1218 – 1219 – 1220 – 1221 Események Határozott dátumú események július 18. – III. Honoriusz pápa trónra lépése. október 28. – A kilencéves III. Henrik követi apját az angol trónon. Határozatlan dátumú események az év folyamán – II. András magyar király nagy sereggel Galíciába küldi fiát, Kálmán herceget. Drezda városi jogokat kap. III. Honoriusz pápa jóváhagyja a Domonkos-rend tevékenységét. Nitramin Nitraminok azok a szerves vegyületek, amelyekben a nitrocsoport (−NO2) nitrogénatomon keresztül kapcsolódik a vegyület szénláncához. Felhasználás Néhány növényvédő szer és számos robbanóanyag is ebbe a vegyületcsoportba tartozik (pl: hexogén, oktogén, CL-20, tetril, nitroguanidin stb.) Volfrám-karbidok A volfrám-karbid egy kerámia, a gyémánt után a legkeményebb anyag a Földön, nehezen kopik. Első ízben 1917-ben állították elő. Rideg anyagok forgácsolására használják, marógépekben, az ütvefúrók hegyét is ebből szokták készíteni. Porának belélegzése köhögést, érintése bőrszáradást okoz. A volfrám-karbid alapú (egykarbidos) keményfémek jelölése: DR, ISO jele: K. A vídia volfrám- és titán-karbidból porkohászati eljárással előállított keményfémötvözet. Főleg különleges igénybevételnek kitett forgácsoló szerszámok (esztergakések, fúrók, húzógyűrűk) anyaga, de használják a mélyfúrásokhoz is. A vídia a widia szó magyarosított változata, a widia szó pedig szóösszevonásként keletkezett a német wie diamant (ejtsd: vi diamant) - mint a gyémánt - szavakból, és 1933 óta védett német és nemzetközi márkanév. Magát a terméket a Krupp-cég már az 1927-es Lipcsei vásáron bemutatta. Erdőhorváti Erdőhorváti község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Sárospataki járásban. Miskolctól kb. 70 km-re északkeletre, Sárospataktól 20 km-re nyugatra, a Tokaji borvidéken található. Története A települést a tatárjárás után említik először, de már korábban is állt. Az első írott adat 1353-ból való a településről, a pálosok ekkor építettek itt zárdát a Canonica Visitatio 1814. évi adatai szerint. E zárda romjai még a 15. században is láthatók voltak. 1398-ban Horváthyként említették, ekkor Debreő István és fiai voltak birtokosai. 1647-ben I. Rákóczi György nejének, Lorántffy Zsuzsannának birtoka volt, ő kapott rá királyi adományt. A Rákóczi birtok elkobzása után a királyi kamaráé lett. Később több birtokos váltotta itt egymást: herceg Bretzenheim, herceg Trautson, báró Beust, majd báró Beust Hedviga révén báró Waldbot Frigyes birtoka lett. Erdőhorváti hajdani üveghutáinak nevét Óhuta és Középhuta nevű dűlői tartják fenn. Népcsoportok A település lakosságának 95%-a magyar, 5%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát. Népesség A település népességének változása: Nevezetességek Római katolikus temploma - 1787 -ben épült, a régi fatemploma helyére. Református temploma - 1789 -ben készült el. Környező települések Háromhuta (8 km), Komlóska (5 km), Tolcsva, a legközelebbi város: Sárospatak (kb. 20 km). Czesław Marchewczyk Czesław Karol Marchewczyk (Krakkó, 1912. október 1. – Krakkó, 2003. november 10.) lengyel jégkorongozó, olimpikon. Az 1932. évi téli olimpiai játékokon játszott a jégkorongtornán. Ez az olimpia az USA-ban volt és csak 4 válogatott vett részt: Kanada, USA, Németország és Lengyelország. Egy csoportba került mind a 4 csapat és oda-visszavágós rendszer alapján játszottak. Mind a 6 mérkőzésen kikaptak. Csak 3 gólt tudott ütni a csapat. Mind a 6 mérkőzésen játszott és nem ütött gólt. Az utolsó, 4. helyen végezetek. Az 1936. évi téli olimpiai játékokon vissztért a jégkorongtornára, Garmisch-Partenkirchenbe. 15 csapat vett részt a tornán. Ők az A csoportba kerültek. A kanadaiaktól 8–1-re, az osztrákoktól 2–1-re kaptak ki, végül a letteket 7–1-re győzték le. Mind a 3 mérkőzésen játszott és 1 gólt ütött. A 9. helyen végezetek. A második világháború miatt elmaradt kettő olimpia, ezért legközelebb és utoljára az 1948. évi téli olimpiai játékokon játszott a jégkorongtornán, St. Moritzban. 9 csapat indult és mind egy csoportba került. 8 mérkőzést játszottak. 2 győzelemmel és 6 vereséggel a 6. helyen végeztek. 5 mérkőzésen játszott és 1 gólt ütött az osztrákok ellen 7–5-re megnyert mérkőzésen. Részt vett 3 jégkorong-világbajnokságon: az 1930-ason, az 1935-ösön és az 1937-es jégkorong-világbajnokságon. Érmet nem nyert. Klubcsapata a Cracovia Krakow volt 1926 és 1948 között. G3 2004 A 2004-es G3 egy koncertturné, a hetedik a sorozat történetében. A közreműködők ezúttal Joe Satriani és Steve Vai, a vendégszereplő pedig Robert Fripp voltak. A helyszínek Dél-Amerika és Európa különböző színpadai voltak. A 2004-es G3 turné első alkalommal látogatott el Magyarországra. Július 11-én a Petőfi Csarnokban került sor a koncertre. A fellépők és háttérzenészeik Steve Vai Dave Weiner – gitár Tony MacAlpine – gitár , billentyűs hangszerek Billy Sheehan – basszusgitár Jeremy Colson – dobok Joe Satriani Jeff Campitelli – dobok Galen Henson – gitár Matt Bissonette – basszusgitár Robert Fripp (szólóban saját „soundscape” technikájával) Számlista Robert Fripp Soundscape Part 1 Soundscape Part 2 Soundscape Part 3 Steve Vai I Know You're Here Giant Balls of Gold Answers The Reaper Juice Whispering a Prayer Fire Garden Suite Bangkok Bull Whip I’m the Hell Outta Here For the Love of God Joe Satriani: Hands in the Air Satch Boogie Cool #9 Gnaahh I Like The Rain Up in Flames Always with Me, Always with You Searching Is There Love in Space? War Flying In a Blue Dream G3 Jam: Ice 9 Red The Murderer Rockin' In The Free World I'm Goin' Down (csak Mexikóban és Chileben ) Eugen Brote Eugen Brote (Resinár, 1850. november 29. – Brassó, 1912. december 5.) román publicista, politikus. Élete Jómódú családból származott. Apja tanári képesítés birtokában gyapjú- és szarvasmarha-kereskedésből szerzett vagyont, 1848-ban prefektusként működött, 1850-től pedig a resinári iskola igazgatója volt és Andrei Șaguna személyes ismerősei közé tartozott. Anyai nagyapja Sava Popovici Barcianu. 1860-tól 1868-ig a nagyszebeni evangélikus gimnáziumba járt, majd 1868 és 1870 között a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézetet végezte, német nyelven. A diploma megszerzése után visszatért az apjától örökölt családi birtokra, közben pedig – Nicolae Cristea, Dimitrie Comșa és Daniil Popovici Barcianu társaságában – a Telegraful Român melléklapjának, a junimista szellemű Foișoara Telegrafului Românnek a munkatársa. Ide főként ismeretterjesztő mezőgazdasági tanulmányokat írt, de egyik cikkében az ASTRA tevékenységét bírálta, egy másikban pedig a fonetikus helyesírás mellett érvelt. 1877-től 1888-ig különböző tisztségeket látott el az ASTRÁ-ban, 1879-től 1888-ig az ortodox érsekség konzisztóriumának tagja volt. 1880-ban Bukarestben feleségül vette Ana Triandafilt. Tárgyalásokat kezdett Andrei Mureșanuval a Gazeta Transilvaniei Nagyszebenbe költöztetéséről és napilappá alakításáról, majd miután a liberális román kormány megbízásából Ioan Slavici elindította a Tribunát, a lap irányvonalának egyik alakítója lett. Főként az erdélyi román parasztság gazdasági megerősítését szorgalmazta, a földművelés színvonalának emelése és népbankok alapítása által. 1888-ban megalapította a Szeben vármegyei román gazdaszövetséget (Reuniunea română de agricultură) – az első ilyen egyesületet Erdélyben. Közben csalódott a junimista konzervatívokban és a Nemzeti Liberális Párt támogatója lett. 1886-ban személyes barátságba került Dimitrie Sturdzával. Slavici váci fogsága alatt ténylegesen, majd 1890-es Bukarestbe való távozása után névlegesen is átvette a Tribuna főszerkesztői tisztét. 1892-ben, miután személyes pénzszerző körúton kellett összegyűjtenie a Tribuna fölhalmozódott adósságát, megvette a lapot előállító nyomdát, amelynek kizárólagos tulajdonosa lett. 1890 októberében a Román Nemzeti Párt alelnökévé választották. Ebben a tisztségében a Memorandum beterjesztésének első számú támogatója volt Vincențiu Babeș, majd Alexandru Mocioni pártelnökkel szemben. 1892 májusában Bécsben Septimiu Albinivel és Aurel C. Popovici-csal együtt az ausztriai pártokkal tárgyalt, majd részt vett a Memorandumot a király elé terjesztő küldöttségben. A röpirat különböző nyelvű nyomtatott változatait saját nagyszebeni nyomdájában készítette el. Az 1893. januári bécsi nemzetiségi konferencia egyik szervezője. Az év januárjában indult el az általa alapított, Ioan Russu-Şirianu által szerkesztett Foaia Poporului című néplap. Októberben a Memorandum-per elől Bukarestbe költözött. Itt 1896-ban újra házasságot kötött, Adele von Heldenberggel, egy németországi származású, Nagyszebenben élő zenetanár lányával. 1897 januárjában az ő kezdeményezésére és az általa adományozott kezdőtőkéből jelent meg Aradon a Tribuna utódja, a Tribuna Poporului, Ioan Russu-Șirianu szerkesztésében. Az újságnak a távolból is egyik szellemi irányítója maradt és vezércikkeket írt bele. 1897-ben Dimitrie Sturdzától tíz évre szóló ingyenes haszonbérletbe megkapta a moldvai Gajcsána hatezer hektáros uradalmát. Nagy tőkét fektetett a birtok korszerűsítésébe, mintagazdaságot kívánt létrehozni, mintafalvakkal. 1904-ben megalapította az első romániai népbankot, a Concordiát. Ugyanekkor megkapta a román állampolgárságot is. 1907-ben ismeretlen okokból megromlott a kapcsolata Sturdzával és Bukarestbe költözött. 1911-ben, a halála előtti évben Brassóba települt át. Művei Die rumänische Frage in Siebenbürgen und Ungarn. Eine politische Denkschrift . Berlin, 1895. (Románul és olaszul is megjelent.) Das magyarische Ungarn und der Dreibund . München, 1899 Sanvensa Sanvensa település Franciaországban, Aveyron megyében. Lakosainak száma 663 fő (2015). Sanvensa La Fouillade, Lunac, Monteils, Morlhon-le-Haut, La Rouquette, Le Bas-Ségala és Villefranche-de-Rouergue községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kerti trupiál A kerti trupiál (Icterus spurius) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, még a sárgarigófélék (Oriolidae) családjába tartozó Oriolus nembe Oriolus spurius néven, innen helyezték jelenlegi helyére. Alfajai Icterus spurius fuertesi Chapman, 1911 vagy Icterus fuertesi Icterus spurius phillipsi Dickerman & Warner, 1962 Icterus spurius spurius (Linnaeus, 1766) Előfordulása Kanada, az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó területén fészkel, telelni délebbre költözik, eljut Belize, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama, Salvador, Kolumbia, a Turks- és Caicos-szigetek, valamint Venezuela területére is. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi száraz erdők és szavannák, valamint síkvidéki esőerdők és ültetvények. Vonuló faj. Megjelenése Átlagos testhossza 17 centiméter, testtömege 18-28 gramm. Életmódja Ízeltlábúakkal táplálkozik, de növényi anyagokat is fogyaszt. Hivatkozások A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. április 26.) Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. április 26.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. április 26.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. április 24.) Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2018. április 24.) Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. április 26.) (angolul) Gare de Joncels Gare de Joncels vasútállomás Franciaországban, Joncels településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Béziers-Neussargues-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Lovassy László (jogász) Lovassy László (Nagyszalonta, 1815. május 8. – Nagyszalonta, 1892. január 6.) jogász, az országgyűlési ifjúság egyik vezetője. Származása és tanulmányai Lovassy István, Bihar vármegyei táblabíró és Illéssy Örzse gyermekeként született. Családja középnemesi, reformátusok voltak, akik kisebb birtokkal rendelkeztek. Apja hatására kezdett jogot tanulni. Tanulmányait Debrecenben, Késmárkon és Nagyváradon végezte. Oklevele megszerzéséért ment Pozsonyba, hogy ott országgyűlési gyakornoknak álljon. Anyai nagybátyja, Illéssy János mellett részt vett az országgyűlésen 1832 és 1836 között. Tevékenységei Wesselényi Miklós javaslatára Pozsonyban Madarász Józseffel, Pulszky Ferenccel Vukovics Sebővel és másokkal, 1834-ben megalakította a Társalkodási Egyletet, melyet a francia "Société des droits de 1'homme" mintájára hoztak létre. Fő céljuk "az emberi jogok terjesztése" volt. Lovassy programjában tartózkodott a közvetlen kormányellenességtől. 1836. január 29-én üdvözölte Wesselényit a Pesten lezajlott rokonszervtüntetésen, amelyet a reformszék jegyében rendeztek meg. A tüntetésen lelkes, forradalmi hangvételű beszédet mondott. Később, a pozsonyi országgyűlés berekesztésekor az alsótábla üléstermében a királyt és a kormányt vádolta a jobbágykérdés egyes részleteinek megoldatlansága miatt. Letartóztatása és tárgyalása Miután a királyi udvar berekesztette az 1832-36. évi országgyűlést, leváltották tisztségéből Reviczky Ádám kancellárt, és helyére Pálffy Fidél grófot került, aki az ellenzék megfélemlítése érdekében elsőként az országgyűlési ifjakra csapott le. Lovassy több hetes rejtőzködés után, 1836. május 30-án önként jelentkezett Nagyváradon Thurzó főszolgabírónál. Június 2-án már Pesten volt az Újépület tömlöcébe zárva. Védelme elég visszásra sikeredett. Lovassy először Kossuth Lajost választotta védőjének, de ettől nyomás hatására elállt. Ezután Perger Jánosra esett a választása, de mivel az ügyvéd nem volt hajlandó letenni a királyi tábla titoktartási esküjét, nem védhette. Ezt követően a fogoly nem választhatott mást, az udvar jelölte ki Spányi Andrást, akit viszont Lovassy nem fogadott el. Bár Kossuth nem hivatalosan vállalta a jogi képviseletet, sem ő, sem Lovassy apja, aki folyamodványban tiltakozott a királyi tábla előtt a törvénytelenség ellen, nem ért el eredményt azért, hogy a törvények által szabad védelmet biztosítsanak Lovassynak. A királyi tábla 1837. február 22-én hozott ítéletét, február 27-én hirdették ki. Az ítélet indoklása: „A vádlott minden törvényes renddel ellenkező, romlott erkölcsű, minden társadalmi renddel ellentétben lévő veszedelmes elveket s véleményeket ápolt”. Bár felségsértés miatt akarták elítélni, ez végül bizonyítékok hiányában nem sikerült. Ezért a Wesselényi üdvözletére elmondott beszédéért ítélték el, az abban megfogalmazott „veszedelmes elvek és vélemények” miatt. Lovassy fellebbezést nyújtott be, de a hétszemélyes tábla 1837. március 8-án helybenhagyta az ítéltet. Lovassy, apja rábeszélésére, kegyelmi kérvényt fogalmazott meg, melyet József nádor 1837. március 12-én küldött el Bécsbe a királyhoz, a periratokkal együtt. V. Ferdinánd 1837. március 31-én adott válaszában tudatta a nádorral, hogy az ítélettel ért egyet és elutasítja a kegyelmi kérvényt. Fogsága és szabadulása Titokban szállították át a morvaországi Spielbergbe (ma: Špilberk vár), ahol a sziklavár börtönében helyezték el. A Monarchia rendőrfőnökének utasítására, felségárulóknak járó büntetést kapott. Ennek megfelelően külön kamrában, egyedül, elkülönítve zárták el, lábbilincsekkel a zárka falához rögzítve. Súlyos teher volt Lovassy számára az egyedüllét, amelyet az is tetézett, hogy nem tudott levelezni, még szüleivel sem. Szellemi leépülésére 1839 őszén figyeltek fel. 1840. április 29-én – József nádor közbenjárására – királyi amnesztiát kapott, de a szabadság későn érkezett. Lovassyt a magány lelkileg, a skorbut pedig testileg tette tönkre. Emberi roncsként érkezett Pozsonyba, ahol lelkes tömeg fogadta. Élete a szabadulás után Állapotában átmeneti javulást eredményeztek a pozsonyi Irgalmasok kórházában történő gyógykezelések. A kórházból való távozása után visszatért Nagyszalontára, majd 1860-ban Erdőgyarakon telepedett le. Életét magányosan élte le, és mivel nem vállalhatott hivatalt és közéleti tevékenységet sem tudott kifejteni, a Tisza-kormány évi 600 forint kegydíjat állapított meg számára. Idős korában visszaköltözött Nagyszalontára, ahol 1892. január 6-án elhunyt. Emlékezete Nagyszalontán a városi park és a Csonka torony között álló Arany-palota főhomlokzatán állít emléket egy, Deák Árpád szobrász által készített, domborműves emléktábla. Budapesten, a VIII. kerületben utca, Veszprémben gimnázium viseli a nevét. Jégbor A jégbor a természetes édes borok egy fajtája, amely nevét arról kapta, hogy az elkészítéséhez szükséges mustot fagyott állapotban lévő szőlőszemekből préselik. A szőlőben a cukrok és egyéb oldott szilárd anyagok nem fagynak meg, csak a benne lévő víz és emiatt a fagyott szőlőből préselt bor koncentrált szárazanyag-tartalmú, nagyon édes, ugyanakkor magas savtartalmú lesz. A jégborok esetében a szőlőszemekben lévő víz megfagyása természetes úton, a szabadban történik. A jégbor készítéséhez a szokványos szüreti időponton túl, a komolyabb téli fagyok kezdetéig szándékosan a szőlőtőkéken hagyják a gyümölcsöt, amelyet fagyott állapotban szüretelnek és préselnek ki. A jégbor készítési módja hasonló a más italok előállításánál is alkalmazott fagydesztillációs eljárásához, de lényeges különbség, hogy nem a kész italból vonunk el vizet fagyasztással, hanem még az erjedés előtt, a gyümölcs természetes fagyását használjuk fel a must sűrítésére. Fontos megkülönbözteti a jégbort a kései szüretelésű természetes édes boroktól, valamint a nemes penészes (botrytis cinerea) rothadás által megtámadott szőlőszemek felhasználásával készülő aszúboroktól. A leghíresebb jégborokat Németországban, Kanadában és Ausztriában állítják elő, de jégbor sok országban készül, beleértve Magyarországot is. A világ legnagyobb jégbortermelője Kanada, ahol a kiszámítható fagyos időjárás sokkal biztonságosabb termelési körülményeket tesz lehetővé. A jégbor története A fagyott szőlőből való borkészítés természetesen nem napjaink találmánya. Martial római kori író (i. sz. 40-103) már tudósított arról, hogy némely szőlősgazda szőlőjét novemberben fagyottan szüreteli. Nagyjából ugyanebben az időben írt idősebb Plinius bizonyos szőlőfajtákról, melyeket korán sohasem szüretelnek le, csak később, miután a bogyók megfagytak. Ezek után a tudósítások után azonban 1700 évnek kellett eltelnie, hogy az emberiség ismét hírt halljon a jégborról, mégpedig Németország borászai révén. Dromerscheinben (Bingen mellett) az 1829-es évjáratú szőlőből az extrém hideg miatt néhány szőlősgazda a tőkéken hagyott valamennyi szőlőt hogy a madaraknak legyen mit csipegetni. A maradékot 1830. február 11-én szüretelték le, és meglepetten tapasztalták hogy rendkívül édes, és különleges aromájú must készült a fagyott szőlőből. A 19. századból a német szakirodalom [forrás?] még említést tesz az 1846-os, 1875-ös és 1890-es évekről is, amikor fagyott szőlőt szüreteltek a gazdák, és különleges minőségű természetes édes borokat készítettek. Ezután már nem kellett olyan túl sokat várni. Az 1950-es években egyre több német szőlősgazda ismerte fel a jégbor attraktivitását, a jégborban rejlő üzleti lehetőséget, és már nem bízták a véletlenre a jégborkészítést, hanem lassan kialakult ennek technikája, technológiája, majd törvényi szabályozása. A német borászok jégborral elért piaci sikerei a környező országok borászainak is felkeltették az érdeklődését. Az 1970-es években Ausztria, de Magyarország borászai számára is szakmai téma lett a jégborkészítés. Az osztrákok léptek gyorsabban. Mönchnafban 1970-ben Julius Hafner elkészítette az első jégborát, és jelentős sikereket ért el termékével a nemzetközi borversenyeken. Magyarországon a Hosszúhegyi Állami Gazdaság próbálkozásai az akkori gazdasági viszonyok tükrében kudarcra voltak ítélve [forrás?], de 1973-ban és 1976-ban is készítettek jégbort kis mennyiségben. Sokkal sikeresebbek voltak a kanadaiak. British Columbia-ban az Okanagan tó melletti borvidéken 1973-ban Walter Hainke elkészítette Kanada első jégborát, majd fia Tilman Hainke, és annak felesége Sandra folytatták, és vitték sikerre ezt a munkát. Napjainkban Kanada a világ legnagyobb jégbor készítője, megelőzte Németországot és Ausztriát. A Hainke pincészet mellett a Hillebrand, a Suddenly az Inniskillin, a Konzelmann, a Pilliteri pincészetek 2003-ban 4089 tonna szőlőből 629.000 liter jégbor mustot készítettek, és kettő cég – a Magnotta és az Inniskillin már elkezdték a jégbor-pezsgő készítését is. 1990-es években jöttek az első hírek a déli féltekéről, hogy Új-Zéland és Ausztrália is elkezdte a jégbor készítését. Így lassan teljes lesz a kép, hiszen mind az északi, mind a déli féltekén kihasználják a borászok a földrajzi fekvés, és időjárás által biztosított összes lehetőséget. Jégbor készítésére alkalmas fajták A jégborokat Európában az 1950-1990-es években döntően rajnai rizlingből (jégbor készítéséhez legalkalmasabb a Geisenheimben nemesített rizling klón) készítették. Alapvető követelmény, hogy jégbor készítéséhez kiszemelt szőlőfajta vastag héjjal rendelkezzen, amely a hosszú tőkén tartás során sem tárul fel könnyen. A rajnai rizling mellett ma már lehet találkozni müller thurgauból, fűszeres traminiből, muskotályos szőlőkből, sőt kékszőlőből készült (cabernet franc, kékfrankos) jégborokkal is. Kanadában még ettől is színesebb a kép. Itt a rajnai rizling mellett jégbort készítenek vidal-ból, seyval blanc-ból, pinot blanc-ból, chardonnay-ből, sőt pinot noirból, cabernet sauvignonból, cabernet franc-ból, merlot-ból és syrah-ból is. A jégborkészítés törvényei országonként A jégborkészítés törvényi előírásai országonként változnak. Ausztriában a must cukorfokának minimum 25 klosterneubergi mustfokot (KNW, kb. 320 gramm/liter cukor) kell elérnie, míg Németországban minimum 110 öechsle-t (kb. 290 gramm/liter cukor). Mindkét országban a szüretet -7 °C alatt kell végezni. Kanadában a szüretet -8 °C alatt kell végezni, és a mustnak minimum 35 Bx° cukorfokúnak (kb. 400 gramm/liter) kell lennie. Magyarországon a jégborkészítés 2004 óta tartozik a Bortörvény hatálya alá. Törvény szerinti deklarációja: "Jégbor olyan meghatározott termőhelyű minőségi bor, amelyet túléretten, megfagyottan szüretelt és préselt szőlőbogyók felhasználásával állítottak elő és amelynek mustja legalább 25,0 tömegszázalék, 282 gramm/liter cukrot tartalmaz." Magyarországnak lehetnek esélyei a jégborkészítés területén, de utóbbi évtized változó időjárási viszonyai között a téli fagyok egyre kiszámíthatatlanabbak, így a termelés kockázatos, a jégbornak fenntartott termés teljes elvesztésével járhat. Hamisítás, nem természetes jégbor A jégborkészítés a jégbor magas ára miatt vonzó terület a borhamisítók számára. A világ olyan borvidékein is készítenek jégborokat, amelyek klímája egyáltalán nem alkalmas erre (pl. Washington, Kalifornia). Általános hamisítási módszer a túlérett szőlő szüretelése, majd hűtőkamrában történő fagyasztás utáni feldolgozása. Néhány ország (pl. USA) bortörvénye mind a mai napig engedélyezi az ilyen módon készített borok jégborként való jelölését. Emiatt a legjobb, ha csak a jól ismert és megbízható termelők jégborait vásároljuk. Külön érdekesség, hogy Kanada Québec tartományában a korán leeső magas hó miatt nem lehetséges a szőlőfürtöket a szőlőtőkén hagyni, így korábban, még a havazások előtt szüretelnek és a fürtöket magasan, egy speciális hálóban hagyják a szabadban megfagyni. Ugyan ez nem tekinthető klasszikus értelemben vett borhamisításnak, azonban viták tárgya, hogy az ilyen módon készített jégbor természetes jégbornak tekinthető-e. Jégborkészítés nehézségei A jégborkészítésnek a rizikófaktora hazánkban kicsit nagyobb mint például Kanadában vagy Németországban. Nálunk biztosítani kell a vagyonvédelmi feladatokat, védeni kell a termést a madaraktól elsősorban a seregélyektől, valamint a vadaktól, és egy esős november, vagy december elviheti a teljes termést, egyszerűen lefolynak a fürtök a tőkéről (például 2001-ben). Emiatt a jégborkészítés kockázata a legnagyobb a borászati termékpalettán – hiszen a hektáronkénti termés a szüret idején nem több 900–1200 kg-nál, holott ugyanezen terület „normál” termése 7000–8000 kg is lehet. Miután a préselés is fagyott szőlőből történik, a lékinyerés is rendkívül alacsony, tehát optimális esetben 500-700 l jégbor készíthető egy hektárról. A borkészítés technológiája sem egyszerű feladat, hiszen a 300-400 gramm/liter cukortartalmú mustok erjedése hosszan tartó folyamat, ami alatt a jellegzetes illat, íz, aromaanyagok károsodhatnak, a minőség csökkenhet. A természeti feltételek mellett tehát számos egyéb feltételt biztosítani kell a jégbor elkészítéséhez. Ugyanakkor a különleges minőség, az egyediség, a bor eredetisége, modernsége és divatossága kárpótolhatja készítőjét a fáradságért és a megnövekedett kockázatért. A jégbor piaca A jégborok jelentős részét a Távol-Keletre exportálják, sőt a Bravo Venture csoport 2002-ben Kínával aláírt egy szerződést 1400 ha szőlő telepítésére Heilongjiang tartományban (Wuchang) – aminek terméséből jégbort fognak készíteni. A jégbor iránti kereslet természetesen korlátozott, hiszen egy viszonylag drága termékről van szó. Ennek megfelelően időnként nagy mennyiségű hamisított jégbor jelenik meg a Távol-keleti országok piacain, amely ellen a jégbort előállító országok csak több-kevesebb sikerrel tudják felvenni a küzdelmet. Az osztrák és német jégborok 0,375 l-es palackba töltve 15-40 eurós áron találhatók a vinotékák, illetve borüzletek polcain, a kanadai jégborok 30-80 kanadai dollár áron értékesülnek, Kínában mind a kanadai mind a német jégborok 30-60 USD áron vásárolhatók. Természetesen vannak extrém alacsony (10-20 USD), valamint extrém magas (100-150 USD) árak is, az évjáratok és értékesítési lehetőségek függvényében. A mennyiségi növekménynek tehát piaci korlátai vannak, ahol az értékesítési ár jelentős hatást gyakorol a forgalomra. Jelenleg a távol-keleti országok (Japán, Kína) mutatnak nagyobb érdeklődést a jégbor iránt, ezt a piacot próbálják lefedni elsősorban a német és kanadai termelők, ugyanakkor határozott törekvések vannak a helyi jégbor előállítására is (például Kína:Jilin, Liaoning, Heilongjiang tartományok). A következő 2-3 évtized alatt kialakulnak a jégborkészítés és forgalmazás meghatározó és döntő egységei, amelyek mind a termelést, mind a piacot ellenőrzésük alatt tarthatják, és meghatározhatják annak a különleges – elsősorban – a 20-21. század borának, a jégbornak a jövőben elfoglalt pozícióit. Jégbor Magyarországon Magyarországon a rendszerváltás után több magántermelő kezdett el foglalkozni a jégborkészítéssel. Jelenleg klimatikus és gazdálkodási adottságai miatt a Hajós-Bajai borvidék számít az autentikus "Jégbor-vidéknek", hiszen már öt pincészet is készít itt évente jégbort, illetve a piac jelentős részét ők uralják. Miután a magyar bortörvény a jégbort sokáig nem ismerte el, a jégbor gyakran keveredett a tőkén túlérlelt, töppedt szőlőből készült, késői szüretelésű borokkal (német terminológiával jelezve Bersenauslese, Trockenbeerenausleese), de ezen a téren szép sikereket ért el a bajai Sümegi és Fiai Pincészet, Öregbaglas Pincészet, az Első Magyar Borház, a badacsonyi Német Pincészet, a móri Bozóki Pincészet, a tokaji Monyók, Pajzos Megyer és a villányi Vylyan pincészetek. A sikereken felbuzdulva 2003-ban megrendezték az Első Magyar Tőkén Túlérlelt, Töppedt Szőlőből Készült Késői Szüretelésű Jégbor Borok versenyét, ahol közel 20 induló volt. A 2004-ben megrendezett hasonló versenyen már több mint 30 induló volt. Fontevraud-l’Abbaye Fontevraud-l’Abbaye település Franciaországban, Maine-et-Loire megyében. Lakosainak száma 1528 fő (2015). Fontevraud-l’Abbaye Candes-Saint-Martin, Couziers, Brézé, Épieds, Montsoreau, Saint-Cyr-en-Bourg, Souzay-Champigny, Turquant, Roiffé és Saix községekkel határos. Népesség A település népességének változása: A radzerfordium izotópjai A radzerfordium (Rf) mesterséges kémiai elem, így standard atomtömege nem adható meg. A többi mesterséges elemhez hasonlóan a radzerfordiumnak sincs stabil izotópja. Elsőként a 259Rf-et szintetizálták 1966-ban vagy a 257Rf-et 1969-ben. 15 radioizotópja ismert a 253Rf és 268Rf közötti tartományban (közülük kettőt, a 266Rf-ot és a 268Rf-at nem erősítették meg), valamint leírták 4 magizomerjét is. A leghosszabb élettartamú a 267Rf, ennek becsült felezési ideje 5 óra. A leghosszabb, közvetlenül megmért felezési idővel a 263Rf rendelkezik (11 perc), a legstabilabb izomer pedig a 261mRf (felezési ideje 81 másodperc). Táblázat Rövidítések:EC: ElektronbefogásSF: Spontán maghasadás Közvetlenül nem állították elő, a 285Fl bomlási sorának tagja Felfedezését nem erősítették meg Közvetlenül nem állították elő, a 282Uut bomlási sorának tagja Közvetlenül nem állították elő, a 287Fl bomlási sorának tagja Közvetlenül nem állították elő, a 288Uup bomlási sorának tagja Megjegyzések A # jel a nem kizárólag kísérletekből, hanem részben szisztematikus trendekből származó értéket jelöl. A nem kellő megalapozottsággal asszignált spinek zárójelben szerepelnek. A bizonytalanságokat rövid formában – a megfelelő utolsó számjegy után zárójelben – adjuk meg. A bizonytalanság értéke egy standard deviációnak felel meg, kivéve, ahol az izotóp-összetételt és standard atomtömeget a IUPAC nagyobb bizonytalansággal adja csak meg. The Dave Clark Five A The Dave Clark Five egy brit együttes volt 1962 és 1970 között. A The Beatles és a The Rolling Stones után a harmadik legsikeresebb együttes a tengerentúlon. Részesei voltak a brit inváziónak. Tagok: Dave clark, Lenny Davidson, Mike Smith, Rick Huxley, Dennis Payton. Története 1962-ben alapította meg Dave Clark, a későbbi dobos. 18-szor szerepeltek az Edd Sullivan showban. Ez rekord a varieté történetében. Legismertebb daluk a Glad all over. 1965-ben még filmet is forgattak. 1967-ben stílust váltottak. 1968-ban jelent meg a habkönnyű Red baloon. 1970-ben feloszlottak. Clark még írt egy musicalt Time néven. A musical főszerepét Cliff Richard alkotja. Jelenleg már csak Clark és Davidson él. 2015-ben dokumentumfilm készült róluk. Clark szerint nekik csak a siker kellett.Egyvelegük: Good old rock 'n' roll volt, 1969-ben jelent meg. Tagok Dave Clark-dob Rick Huxley (2013-ban elhunyt)-basszusgitár Lenny Davidson-szaxofon Mike Smith (2008-ban elhunyt)-ének Dennis Payton (2006-ban elhunyt)-gitár 1968-tól állandó közreműködő: Jim Spencer-billentyűs hangszerek Lemezek Összeen 6 lemezük készült, ebből 4 stúdióalbum, 2 koncertalbum. Válogatáslemezük nincs. Több, mint 30 kislemezük van. Ismertebb dalok Red baloon Good old rock 'n' roll Glad all over Over and over Everybody knows Putini Putini (olaszul: Putini) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Kanfanarhoz tartozik. Fekvése Az Isztria középső részén, Rovinjtól 12 km-re északkeletre, községközpontjától 8 km-re délnyugatra a Kanfanar – Rovinj főút mellett fekszik. Története A településnek 1880-ban 18, 1910-ben 26 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. A második világháború után Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 69 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal (szőlő, olajbogyó és gabonatermesztéssel) foglalkoznak. Kocsis Ferenc (labdarúgó, 1891) Kocsis Ferenc (1891. június 29. – 1955. december 26.) válogatott labdarúgó, balfedezet. Pályafutása Klubcsapatban A MAC labdarúgója volt. Az összjátékban jó képességű labdarúgó volt, de gyorsasága nem érte el az átlagot. A válogatottban 1915-ben egy alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság 5.: 1913–14 Fontihoyuelo Fontihoyuelo település Spanyolországban, Valladolid tartományban. Lakosainak száma 34 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Kocsis Ferenc (lapszerkesztő) Kocsis Ferenc (Nyírmada, 1914. június 11. – Budapest, 1965. december 6.) lapszerkesztő, szakíró, orvos. Életútja 1914. június 11-én született Nyírmadán. Egyetemi tanulmányait a prágai német egyetem orvosi karán kezdte, 1945-ben fejezte be Debrecenben. Már prágai diák korában bekapcsolódott különböző haladó szellemű diákszervezetek munkájába. A második világháborúban munkaszolgálatos volt, majd 1946-tól részt vett a közegészségügy megszervezésében. 1951-ben a Természettudományi Társulathoz került, előbb mint a biológiai szakosztály vezetője, majd a Természet és Technika, végül haláláig az Élet és Tudomány felelős szerkesztője. A társadalom- és természettudományok jeles népszerűsítője volt, munkássága során arra törekedett, hogy az új természettudományi felfedezéseknek filozófiai értelmezést adjon. Budapesten érte a halál 51 évesen, 1965. december 6-án. Főbb munkái Csodálatos élővilág? (Budapest, 1961) Célszerűség az élővilágban és istenhit (Budapest, 1962) Az élet útja a Földön (Budapest, 1962) Az élet és halál (Budapest, 1963) The Death of Gwen Stacy A The Death of Gwen Stacy (’Gwen Stacy halála’) egy 1973-as, a Marvel Comics kiadásában megjelent képregénytörténet, melynek írója Gerry Conway rajzolója pedig Gil Kane. A kétrészes történet, mely az Amazing Spider-Man 121. és 122. számában jelent meg fordulópont volt a Marvel legkedveltebb képregényszereplőjének, Pókembernek az életében és nagy hatással volt a sorozat későbbi történeteire is. A The Death of Gwen Stacy cselekményében Pókember régi ellenfele, Norman Osborn, a Zöld Manó bosszút akar állni Pókemberen és barátain, mivel őket hibáztatja fia, Harry kábítószerfüggőségéért és a családját ért más szerencsétlenségekért. Égszínkék boglárka Az égszínkék boglárka (Polyommatus bellargus) a rovarok (Insecta) osztályába, a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a boglárkalepkék (Lycaenidae) családjába tartozó faj. Származása, elterjadése Egész Európában és Nyugat-Ázsiában megtalálni, Elterjedési területének centruma Dél- és Közép-Európa, így Magyarországon is helyenként gyakori. Megjelenése Szárnyának fesztávolsága 3,2 centiméter. A hím szárnyának felszíne szemet gyönyörködtetően szép, fémes égszínkék. A nőstényé barna, a tövénél kékes hintéssel, hátsó szárnyán narancssárga foltok sorával. Mindkét ivarú lepke szárnyszegélye és szárnyainak rojtja tarka, szürkésbarna fonákuk narancssárga és fekete foltos. Kék hintés a hím szárnyának fonákán, annak töve táján is előfordul. A sötétes zöld hernyón két sárga csík fut végig: egy fent és egy lent. Hossza 1,5 centiméterig mehet el. Életmódja, élőhelye Azokat a meszes talajú, virágos réteket kedveli, amelyeken a legeltetés miatt alacsony a fű. A hernyó tápnövénye a heverő patkóhere (Hippocrepis comosa). Évente két nemzedéke repül: május–júniusban és július–augusztusban. Hasonló fajok közönséges boglárka (Polyommatus icarus) fóti boglárka (Plebejus sephyrus) Leaota-hegység A Déli-Kárpátokhoz tartozó Leaota-hegység (románul Munții Leaota) Románia középső részén, Târgoviște városától északra található. Délnyugatról a Jézer-hegység alacsonyabb nyúlványai, északnyugatról a Királykő-hegységtől elválasztó Törcsvári-hágó, keletről a Bucsecs-hegység, délről az Előkárpátok határolja. Legmagasabb csúcsa a hegység középső részén elhelyezkedő Leaota-csúcs (2133 méter). Az elnyúlt S-alakú főgerinc dél-délnyugat–észak-északkeleti irányban halad Argeș és Dâmbovița megye határán, és a hegység északkeleti részén kapcsolódik a Bucsecshez. Közeli város Câmpulung. Figueirense FC A Figueirense Futebol Clube, röviden Figueirense, Florianópolis labdarúgó csapata Brazíliából. 1921-ben alapították és a Catarinense állami bajnokságban valamint a Série B-ben szerepel. Története 1973-ban a Figueirense volt az első csapat, aki a Catarinense állami bajnokságból feljutott az első osztályba. Sikerlista Állami 18-szoros Catarinense bajnok: 1932, 1935, 1936, 1937, 1939, 1941, 1972, 1974, 1994, 1999, 2002, 2003, 2004, 2006, 2008, 2014, 2015, 2018 Játékoskeret 2014. augusztustól 504 Évszázadok: 5. század – 6. század – 7. század Évtizedek: 450-es évek – 460-as évek – 470-es évek – 480-as évek – 490-es évek – 500-as évek – 510-es évek – 520-as évek – 530-as évek – 540-es évek – 550-es évek Évek: 499 – 500 – 501 – 502 – 503 – 504 – 505 – 506 – 507 – 508 – 509 Születések az év folyamán – I. Theudebert frank király († 547 ) Bayou Az Amerikai Egyesült Államok déli részén bayounak nevezik az alacsony síkságok folyóinak, tavainak mocsaras, lassan mozgó vagy stagnáló ágait, holtágait, kiöblösödéseit. A bayoukat általában sekély víztükör, buja növényzet, és gazdag élővilág jellemzi; vizük lehet sós, édes, vagy a kettő keveréke. A bayou-rendszerek szigetvilágokat alakíthatnak ki az erdős partmenti vidékeken. A bayou megnevezés a csaktó bayuk szóból ered, melynek eredeti jelentése patak; a 18. században francia közvetítéssel került az angol nyelvbe. Az úgynevezett Bayou Countryban számos kultúra keveredik: az őslakos csaktóké, a francia eredetű cajun és kreol bevándorlóké, az angol hódítóké, és a rabszolgaként behurcolt afrikaiaké. A világ leghosszabb bayouja a Bayou Bartholomew; közel 600 kilométer hosszan kanyarog Arkansas és Louisiana államok területén. Híres még a Mississippi folyó torkolatrendszere, és a Houston melletti Buffalo Bayou. Trnovec Bartolovečki Trnovec Bartolovečki község Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Trnovec, Bartolovec, Šemovec, Štefanec, Zamlaka és Žabnik települések tartoznak hozzá. Fekvése Varasdtól 5 km-re keletre a Dráva jobb partján fekszik. Története A régészeti leletek tanúsága szerint a község területén már a történelem előtti időben is éltek emberek, de kerültek elő régészeti leletek az ókorból és a középkorból is. Zamlaka települést 1399-ben említik abban a birtokmegosztási oklevélben, melyben a Grebeni család birtokát két egyenlő részre osztják. A grebenvári birtokhoz tartotó húsz település között Zámlaka is szerepel. Trnovec 1471-ben a varasdi és a csázmai káptalan közötti birtokrendezés okiratában szerepel "Tarnowc" alakban. Birtokosai a zágrábi káptalan, a király és a Varasd vármegye főispánjai, köztük az Erdődyek voltak. 1920-ig területe Varasd vármegye Varasdi járásához tartozott, majd a Szerb-Horvát Királyság része lett. 2001-ben a községnek 6852 lakosa volt. Nevezetességei Trnovec Havas Boldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1998 és 2008 között épült. Bartolovec Szent Bertalan apostol tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma. Šemovec Szentlélek tiszteletére szentelt kápolnája a 18. században épült. Štefanec Szentlélek tiszteletére szentelt kápolnája a 18. században épült. Amadil Az Amadil női név valószínűleg spanyol eredetű, az Amáta Amada alakjának kicsinyítőképzős származéka, jelentése ebben az esetben: kedves, szeretett; de lehet az Amábel és az Amadea keveredése is. Rokon nevek Amáta Gyakorisága Az újszülötteknek adott nevek körében az 1990-es években szórványosan fordult elő. A 2000-es és a 2010-es években sem szerepelt a 100 leggyakrabban adott női név között. A teljes népességre vonatkozóan az Amadil sem a 2000-es, sem a 2010-es években nem szerepelt a 100 leggyakrabban viselt női név között. Névnapok január 5. február 20. szeptember 13. Cinematográfia A cinematográfia szó a görög kinesis (mozgás) és gráf (leképzés, rögzítés) szavakra vezethető vissza, azonban ilyenformán kinetográfiáról beszélnénk – a „cinematográfia” a cinema szó és a kinetográfia (egyébként nem használatos) kifejezés közötti összemosódás. A cinematográfia a mozgófényképezés tudománya és művészete. Szűkebb értelemben a filmszínházi előadások műsorát képező játékfilmek fényképezéséhez és sokszorosításakor felmerülő kamerakezelési, világítási és utómunka-feladatokhoz szükséges ismereteket jelenti, és az e feladatokat gyakorló (illetve gyakorlásukat legfelső szinten összefogó) személy a cinematográfus – tágabb értelemben a cinematográfia összemosódik minden egyéb mozgóképpel foglalkozó művészeti ággal, az animációtól kezdve a videográfián át a számítógépes grafika fejlődésével megjelent „virtuális cinematográfia” fogalmáig. Hagyományosan a cinematográfia területe a filmes fényképezés, ha egy mozgóképet nem filmszalagra fényképeztek, hanem videokamerával, akkor videográfiáról beszélünk – ma a technika fejlődésével a kettő közötti határ összemosódott, a digitális kameráknál a „videokamera” és a „high-end mozikamera” között nincsen éles határ, nagyjátékfilmeket is készítenek digitális kamerával, a nagyköltségvetésű tv-sorozatokat pedig mindig is filmszalagra fényképezték, tehát szerencsésebb lehet a videográfiát a cinematográfiától a bemutatás módja (mozi vagy TV/DVD/stb.) és nem a felvételi médium fajtája szerint elkülöníteni. A cinematográfia közeli rokonságban van a fotográfia tudományával és művészetével, technikailag lényegében ráépítkezik, noha a kétféle leképzési mód számos sajátos, a másikra nem jellemző kérdéskörrel foglalkozik, eltérő jellegükből adódóan. Technikai története A mozgókép története valójában a mozgófényképezés feltalálása előttre nyúlik vissza: a fenakisztoszkóp volt az első, mozgókép illúzióját keltő szerkezet, mely egyes források szerint már az ókorban is létezett – rajzolt állatfigurák sorrendi mozgásfázisait villantotta fel gyors egymásutánban. Eadweard Muybridge zoopraxiscope néven szabadalmaztatott szerkezete hasonló elven működött, és Thomas Edison saját bevallása szerint e készülék továbbgondolásával jutott el a kinetográf-kinetoszkóp szerkezet-párosig, melyet William Kennedy Dickinsonnal közösen fejlesztettek ki. A kinetoszkópot először 1891. május 20-án mutatták be nyilvánosan. Az Auguste és Louis Lumière által feltalált filmvetítőgép csak 1895. december 28-án debütált, azonban ez teremtette meg a mozgóképipar robbanásszerű fejlődésének lehetőségét, mivel a kinetoszkópba egy lyukon keresztül kellett belekukucskálni, így csak egy ember nézhette egyszerre a mozgó fényképet, szemben a vetítőgéppel, mely egy helyiségben tartózkodó összes ember számára egyidejűleg teszi láthatóvá a képet, ezáltal a párizsi társasági élet meghatározó szórakoztató elemévé válhatott rövid idő alatt. A mozgófényképezés feltalálása természetesen előzetesen igényelte a fotográfia, különösen pedig a talbotípiás nyersanyagok feltalálását, mivel a másodpercenkénti több fénykép készítéséhez megfelelő sebességű (érzékenységű) nyersanyagra volt szükség. A mozgókép-iparban alkalmazták először a perforált filmszalagot: Edison először saját laboratóriumában perforáltatta a nyersanyagot, később az ő megrendelésére már eleve így szállították. Edison határozta meg a róla elnevezett „silent edison” fényképezési és vetítési formátumot – 35 mm-es nyersanyaggal, vertikális befűzéssel, 4,5 mm/perforációval, 4 perforációs lehúzással (4 perforációnként való továbbítással) a silent edison volt az összes modern 35 mm-es mozgóképformátum alapja. Hangosfilmet szintén Edison alkotott először, egy vetítőgép és egy gramofon összeszinkronozásával, de mivel a hang és a kép külön médiumon volt, a megbízható és teljes csúszásmentesség egy teljes játékfilm időtartamára egyelőre nem volt megoldható. Ennek ellenére a lemezen rögzített hang technológiáját továbbfejlesztették, és a filmen rögzített hang 1919-es megjelenése után a két konkurens technológia egészen 1927-ig versenyzett egymással. (Az 1990-es években a digitális hang korszakának kezdetével a lemezen rögzített hang visszatért, és a két technológia – digitális formában – még napjainkban is párhuzamosan létezik.) Az első színhelyesnek nevezhető színes nyersanyag, a fordítós Kodachrome 1935-ben jelent meg, ennek olcsóbb pozitív-negatív kistestvére a Kodacolor volt, mely gyakorlatilag az elvi alapja az összes máig létező színes negatív nyersanyagnak – széles körben csak az 1950-es években kezdték használni, mikor a televízió térnyerése arra kényszerítette a filmgyártókat, hogy olyan látványvilágot teremtsenek, melyet a TV nem tudott visszaadni. Ez vezetett oda is, hogy a legkülönfélébb technikákat fejlesztették ki szélesvásznú filmek fényképezésére és vetítésére. Ezek közül fontosabb megemlíteni a mai napig használatos „soft/hard matted 1.85”, anamorf 2.35/2.39 és a Super 35 formátumot, a hosszú ideig használatos Superscope (ma, hanyag megfogalmazással az anamorfot szokás a szakmában gyakran ezen a néven nevezni) illetve a VistaVision formátumot, melyet ma már csak „effect stock” céljára (vizuális effektusok nagy felbontású nyersanyagához) használnak. 1969-ben az AT&T Bell Labs-nál kifejlesztették a CCD-t, a töltéscsatolt képszenzort, melyet először TV-kamerákban használtak – de feltalálása előrevetítette a mozgókép technológiájának digitálissá válását: az 1990-es évektől a CCD és egyéb félvezető alapú technológiák fokozatosan szorítják ki a filmnyersanyagot előbb az álló, majd napjainkban a mozgófényképezés világából. A digitális technológia forradalmának másik jelensége a digitális hangosfilm megjelenése volt: a DTS hangrendszereknél a hangsávot egy CD-lemezről játsszák le, a filmszalagon a kép és a Dolby SR (analóg) hangsáv között elhelyezkedő szinkronjelek biztosítják a csúszásmentességet, a Dolby Digital és az SDDS pedig a perforációk között és filmszalag perifériáján rögzítik a hangot, digitálisan tömörített formában. A 90-es évek végén megindult a filmszalagos vetítőgépek digitálisra cserélése: az első digitális vetítőgépek 1280 pixel széles képet jelenítettek meg DLP technológiával, majd a század elején megjelent a DCI 2K (2048 pixel széles) és a 4K (4096 pixel széles) formátum, először a digitális utómunkánál, majd a vetítőgépek valós felbontásaként. (Jelen 2007 évben a modern vetítőgépek 4K-s SXRD projektorokkal működnek, hozzávetőleg 10 megapixeles képet vetítve, mely megegyezik a digitális intermediálás felbontásával, tehát a hagyományos vetítőtermekben is valójában ugyanezt a digitális képet látjuk, filmszalagra visszaírva.) A cinematográfia feladata A cinematográfus a mozgásában lefényképezni kívánt (fotográfiai értelemben vett) tárgy fényképezési és megvilágítási módját határozza meg, a film rendezőjével szoros együttműködésben dolgozva, a technikai kívánalmak kielégítése mellett az adott művészeti hatás és tartalom megfelelő képi közvetítése is a cinematográfus felelőssége. Fontos megjegyezni a magyar nyelvben egy általános tévedést, ahol egy játékfilmet fényképező cinematográfust helytelenül „operatőrnek” neveznek – az operatőr nagyobb produkcióknál a cinematográfus beosztottja, a feladata a kamera kezelése és felvétel közbeni mozgatása. A legkisebb produkcióknál a két személy lehet egy és ugyanaz. A filmgyártás folyamatában a cinematográfus általában a teljes kamera-, hang-, világítási és elektronikai csoport vezetője. A jelenetek fényképezésén túlmenően a gyártáselőkészítéstől az utómunkáig és a sokszorosítás kezdő lépéseiig minden gyártási folyamatban szerepe van, a fényképezés alapvető módjának (kameratípus, nyersanyag, oldalarány) kiválasztásától a fénymegadásig vagy digitális színezésig. A cinematográfus eszköztára Kamera: digitális vagy „analóg” A nagyjátékfilmeket általában nagy méretbe kivetítve, sokfős közönségnek, külön belépti díj megfizetése ellenében vetítik le, így a képminőség különösen fontos szempontja fényképezésüknek. Ebből az okból nagyrészt a mai napig filmszalagra fényképezik őket, mivel mostanáig (2007) nem létezik olyan elektronikus kamera, amelynek képminősége elérné a filmszalagét, a filmnyersanyag ára pedig nem jelentős tétel egy nagyobb produkció költségvetésében. Az elektronikus kamerától a valamivel gyengébb képminőségért cserében könnyebb súlyt, kisebb méretet, gyorsabb felvétel-tesztvetítés közötti átfutást, a rögzített képpel 100%-ban megegyező élő monitorképet, könnyen több példányba archiválható nyersanyagot és főleg nagyobb fényérzékenységet kapunk, mely a világítást nagymértékben egyszerűsítheti, a gyártási költségeket tovább csökkentve. Az „analóg vs. digitális” témában érdemes megjegyezni, hogy valójában a filmszalagot is nevezhetnénk digitálisnak, mivel az egyes pontok vagy exponáltak vagy nem, egy egyenletes szürke területet mikroszkóp alatt megnézve fekete és fehér foltokat látnánk – ezzel szemben a félvezető alapú képszenzoroknál a beérkező fény hatására egy elektromos töltés épül ki a képpontokban, ennek nagysága az összes beérkezett fényenergia mennyiségével egyenesen arányos, vagyis analóg, kiolvasáskor pedig a töltés kisütésével keletkező impulzust felerősítik és digitalizálják, tehát a digitális kamera végső soron ugyanolyan analóg szenzorral működik, mint a régi videokamerák. Léteznek kísérletek a fény közvetlen digitalizálására, de jelenleg még (2007) nincs forgalomban ilyen technológia. A kamera fajtája és beállításai A fényképezés alapvető technikáján (film/digitális) túl a cinematográfus feladata az elérhető lehetőségek mérlegelésével a megfelelő filmes vagy digitális kameratípust, valamint a megfelelő objektívet és szűrőket kiválasztani, figyelembe véve a fényképezni kívánt tárgy/motívum jellegét, a kamera rögzítésének ebből adódó módját (pl. darus vagy steadicam-felvétel), melyet általában szintén a cinematográfus választ meg. A fény általában először a szűrőkön halad át – a szűrők feladata tipikusan a fény megfelelő színhőmérsékletűre szűrése, amennyiben a nyersanyaghoz előírt színhőmérsékletnek a fény nem felel meg. A szűrőkkel további apró módosításokat (pl. polárszűrő) vagy vizuális hatásokat (pl. pro-mist szűrők) lehet elérni. Az objektív lehet vario/zoom vagy fix látószögű. Az utóbbi valamivel nagyobb fényerejű, valamint tisztább képet, jobb képminőséget ad, az előbbi használata egyszerűbb, nem szükséges az objektívet beállásonként cserélni, egyetlen objektív használatával megoldható a legtöbb feladat, és akár felvétel közben is változtatható a látószög/nagyítás. (Ezt elsősorban kisebb költségvetésű produkcióknál használják, hogy egyszerűbb és kevesebb beállás legyen, a cinematográfia alapvetően az emberi érzékelést próbálja mímelni, a nézőben a valós jelenlét érzetét keltve, a zoomolás pedig tönkreteszi ezt az illúziót, ezért lehetőség szerint minden beálláshoz fix látószög használatos.) Az objektív (-készlet) fókusztartományának meghatározásához figyelembe kell venni a helyszín és a téma által megadott sajátságokat (mi a legkisebb és legnagyobb szükséges látószög), valamint a képfelület méretét (a látószög az objektív fókusztávolságának és a képméretnek az eredője). Utóbbi főleg a film/digitális módszer viszonylatában különbözik: a 35 mm-es film 25–30 mm körüli képkockaátlójával szemben egy CCD átlója általában mindössze 6–7 mm. A fényerőn és a látószögön túl az objektív harmadik fontos tulajdonsága a kihuzat, ez a képfelület és az objektív közötti távolság, amely meghatározza, hogy melyik tárgysík fog élesen leképződni a képfelületen. (Ezen tárgysík pontjai nem feltétlenül egy konstanssal leírható távolságra vannak a kamerától: Scheimpflug-döntés alkalmazásával „ferde” tárgysík is élesen leképezhető.) Az objektív mögött található az apertúra, ez az emberi szem íriszéhez hasonlóan a beérkező fény mennyiségét szabályozza, a lencse felületének egy bizonyos hányadáról továbbhaladó fényt blokkolva. Az apertúrával jellemzően mégsem a beérkező fény mennyiségét szabályozzák (ez kontrollált stúdiókörülmények között a lámpák finomhangolásával megtehető), hanem a képen a mélységélesség jelenségét hozzák létre vele. (A tárgysíkon kívüli pontok azért életlenek, mert az egy pontból kiindult és a lencse mögött újra egy pontba összetartó fénysugarak összessége (pencil) nem a képfelületen találkozik, hanem vagy mögötte találkozott volna, vagy már előtte találkozott, és most ismét széttart – így nem egy pontot fog exponálni, hanem egy területet, melyet konfúziós körnek neveznek. Az apertúra összezárásával a szélső fénysugarakat kivágjuk, a pencil „karcsúsodik”, és az exponált kör kisebb lesz, jobban közelít a pontnyi mérethez.) Az apertúra szűkítésekor a mélységélesség növekedésével együtt a tárgysík élessége csökken. Ezért, valamint a néző figyelmének pontosabb irányítása végett a legtöbb cinematográfus igyekszik minél kisebb mélységélességgel dolgozni, és csak akkor zárja/záratja kisebbre az apertúrát, ha feltétlenül szükséges. Amint a fotográfiában is, a zárszerkezet beállítása határozza meg, hogy milyen időtartamú expozícióval dolgozunk. A különbség az, hogy míg az állóképek készítésénél a nyitás időtartamával elsősorban a megfelelő expozíciós denzitás elérésére törekszenek, a mozgóképnél a nyitás időtartamának állítása rendkívül hangsúlyosan megváltoztatja a felvétel jellegét, így szűk határok között maradva változtathatunk csak rajta. A filmes kamerákon a nyitási időt nem a másodperc reciprokában mérik, mint a fényképezőgépeken és a digitális kamerákon, hanem nyitásszögben, ahol 360 fok az egy képkockára eső teljes időtartam. Másodpercenként 24 képkocka esetén 180 fokos expozíció 1/48 nyitásnak felel meg – ez a tipikus érték, melyet általában csak 120, de legminimálisabban 90 fokos értékig lehet csökkenteni. A 90 foknál kisebb nyitás valószerűtlenül darabos mozgást eredményez – melyet a modern cinematográfiában olykor szándékosan használnak akciójelenetekben vizuális hatásként (különösen ismert és látványos példái ennek a Matrix filmek és a Lost tv-sorozat). A film Amennyiben a cinematográfus filmszalagra dolgozik, a fényképezés formátumát tekintve különböző lehetőségek állnak rendelkezésére. Az oldalarány meghatározásakor a célmédium a legmérvadóbb (analóg TV – 1.33:1, HDTV – 1.33:1 vagy 1.77:1, mozi – 1.85:1 vagy 2.39:1). A mozifilmnél az oldalarány általában rendezői döntés, a cinematográfus az adott oldalarány létrehozásához különböző technikák közül választhat. 2.39:1 oldalarány esetében vagy anamorf előtétlencsét használnak a fényképezéshez, és már a negatívon helyet hagynak a hangsávnak, így a negatív formátuma tökéletesen kompatibilis lesz a mozival, a mesterpozitív kontaktmásolással előállítható, vagy Super 35 formátumban fényképeznek, hangsáv nélkül, 3 perforációnként továbbítva a filmet, így 25% nyersanyagot megspórolva, és képkockánként hozzávetőleg 9 négyzetmillimétert veszítve, azonban az anamorf előtét által okozott különböző anomáliák teljes egészében kiküszöbölhetők, hiszen ún. „flat” objektívvel, valójában 1.8:1 körüli oldalaránnyal fényképeznek. Ilyenkor fénymegadásnál (a mesterpozitív előállításánál) a fölösleget ki kell maszkolni a képből, a 2.39:1 oldalarányú középső területet pedig anamorf lencsével „mozi-kompatibilis” formába alakítani. (Ilyenkor már az anomáliák nem jelentkeznek, mivel sík képet fényképezünk át sík képre.) 1.85:1 oldalaránynál vagy Super 35 nyersanyagot használnak, és a fénymegadásnál kicsinyítik le a képkockákat, helyet hagyva a hangsávnak, vagy már a kamerában kihagyják a hangsáv helyét, és a fénymegadás kontaktmásolással megoldható. Ma a Super 35 különösen népszerű a cinematográfusok körében, mind normál szélesvásznú, mind 2.39:1 felvételekhez, mivel a digitális intermediálás térhódítása miatt a negatív mozi-kompatibilis volta már nem szempont. Mivel egy tv-sorozatnál nem készülnek hangsávval ellátott kópiák, a negatívot közvetlenül telecinével digitalizálják, a silent edison formátum tökéletesen megfelelő nyersanyag az analóg TV-adás számára gyártott, nagyköltségvetésű sorozatoknak, a Super 35 pedig épp ilyen jó nyersanyag a szélesvásznú HDTV adáshoz, mivel a teljes 24 mm-es képméretet kihasználva, 3 perforációs (13.5 mm-es) továbbítás mellett pontosan 1.77:1 oldalarányt kapunk, innen ered a 16/9 oldalarány. A fényképezés formátumán túl a filmnek fontos paramétere a sebesség és a színegyensúly. Ez a kettő általában összefügg egymással és egy paraméterben szokta feltüntetni a gyártó (pl. 250D vagy 100T). Az érzékenység ISO/ASA 50 és 800 között változhat, tipikusan 250-500 gyorsaságú nyersanyagokat használnak a fényképezéshez. Minél nagyobb érzékenységű egy nyersanyag, annál durvább szemcsézetű, így a kép annál zajosabb és kisebb felbontású. A színegyensúly azt határozza meg, hogy milyen spektrumú fény fog a 3 színcsatornán paralell expozíciót létrehozni, vagyis milyen színhőmérsékletű fény fog a filmen szürkének látszani. A két tipikus érték erre a 3500K (T) és az 5500K(D). A rögzítés módja A kamera rögzítésének módja meghatározza a fényképezés lehetőségeinek behatároltságát. A legegyszerűbb rögzítési mód az állvány, mellyel csak egyetlen pontból fényképezhetünk, a kamerát legfeljebb vízszintesen forgathatjuk és függőlegesen dönthetjük (illetve egyes állványoknál kantolni is lehet, vagyis oldalra dönteni.) Az állvány előnye, hogy olcsó, egyszerű, egyfős személyzettel mozgatható/kezelhető, és bármilyen helyszínre befér. A filmgyártásban talán leggyakrabban használt eszköz, melyre kamerát rögzítenek, a kocsi: dolly vagy fahrtkocsi. A dolly kisebb, könnyebb, egyetlen ember mozgatja kézi erővel, és mindösszesen a kamera súlyát kell elbírnia. A fahrtkocsi nagyobb, az operatőr és gyakran cinematográfus valamint a rendező is helyet foglal rajta, villanymotor mozgatja. A kocsik az állvány mozgatási lehetőségein túl oldalirányú vagy előre-hátra történő mozgatást tesznek lehetővé (attól függ, merre fordítjuk a kamerát). Gurulhatnak a sima padlón vagy külön erre a célra lefektetett síneken. Mivel a kocsik voltak az első (és máig is talán leggyakoribb) kameramozgató eszközök, a szaknyelvben mindenfajta előre-hátra vagy oldalirányú mozgást szoktak kocsizásnak (dollying) nevezni, függetlenül attól, hogy fizikailag milyen eszköz hordozza a kamerát. A jib-nek nincsen magyar neve, talán karnak fordíthatnánk – egy hosszú rúd (1,5 métertől akár 8-ig is terjedhet), az egyik végén a kamerával, másikon egy ellensúllyal, és a kocsikkal ellentétben nem csak vízszintes, hanem függőleges irányú mozgásra is képes. Tekintettel arra, hogy a hosszú kar vége könnyen kiér az operatőr fizikai hatóköréből, a kamera forgatását és döntését tipikusan távirányítással lehet megoldani. Egy stabil képet adó jib ugyan nagy méretű és nehéz, kezeléséhez több ember szükséges, azonban adott esetben még az állványnál is flexibilisebb, mindenhova be tud nyúlni. Különösen nyílt terepen, a természetben célszerű használni, ahol a sínek lefektetése csak nehezen lenne megoldható. Kisebb terekben sokszor nem praktikus, mert „kaszál”, vagyis nagyon nagy mozgásteret igényel. A daru a leginkább hely- és erőforrás-igényes hordozója a kamerának, manapság ritkán használják, a jibek nagyrészt kiváltják; főleg olyankor használatos, ha nagy magasságba kell felnyúlni, vagy nagyon nagy távolságot kell áthidalni. A jibbel szemben előnye, hogy a kamerastáb (és adott esetben a rendező is) helyet foglal a kamera mellett, az operatőr közvetlenül tudja kezelni a kamerát, nem kell leengedni és újra beállni vele minden olyan kis módosításhoz, amely távirányítással nem oldható meg. A Steadicam feltalálása rendkívül jelentős mérföldköve volt a cinematográfiának. Segítségével az operatőr testéhez rögzíthető a kamera, és a kézben vagy vállon tartott kamerával szemben teljesen stabil, rázkódásmentes képet ad – egy gyakorlott steadicam operatőr egy dollyhoz mérhető minőségű felvételt tud készíteni saját lábain hordozva a kamerát. Lehetőségei ugyan behatároltabbak, mint egy jibnek (földhözkötött, az emberi járás sebessége korlátozza), de egyszerűség/flexibilitás&minőség arányában optimális – a kis produkciók, főleg a tv-sorozatok kedvelt eszköze. A fentieken kívül gyakorlatilag minden létező dologhoz rögzítettek már kamerát, állatok testétől kezdve légballonon és liften át különböző járművekig (pl. bicikli, személyautó vagy helikopter). A világítás A fényképezésnél a legritkább esetben maga a fényképezett tárgy elsődleges fényforrás, saját fénnyel világít. Minden egyéb esetben kell egy vagy több, a képen látható vagy nem látható fényforrás, melynek fénye a tárgyról visszaverődve (vagy nagyon ritkán a tárgyon áthaladva) a tárgyat másodlagos fényforrássá, és ezáltal fényképezhetővé teszi. A világítás célja a technikailag elégséges mennyiségű fény biztosítása mellett a művészetileg lényeges, minőségileg megfelelő fény, amely a jelenet, vagy akár általános sémák használatán át az egész film hangulatát megteremtheti, fokozhatja vagy módosíthatja. A fényforrások kétféle alapszempont szerint csoportosíthatóak: természetesség illetve praktikusság. (Egyiknél sincs egyértelmű határvonal.) Természetesség szempontjából a napfénytől kezdve a tűz fényén át a halogén izzóig és az ívlámpáig terjed a skála. A filmgyártás első évtizedeiben még a napfényt használták fényforrásnak, közvetlenül és óriási fehér vásznakkal visszaverve, nem voltak ugyanis elég erős mesterséges fények. Ma főleg a halogén izzókat használják, melyek színhőmérséklete alacsonyabb (3500K körül), fényük sárgásabb, illetve az ún. HMI-lámpákat vagy ívlámpákat, melyek a napfényhez hasonló, magasabb színhőmérsékletet (5500K)biztosítanak. A HMI-lámpák drágábbak és használatuk körülményesebb, de elektromos hatásfokuk jobb, és szabadban a Nap fényét kiegészíteni hatékonyabbak a halogéneknél. Praktikusnak akkor nevezünk egy fényforrást, ha az adott környezetben az a fényforrás adja/adná a megvilágítást az emberi szem számára. Például egy szobában egy csillár vagy egy olvasólámpa, a kertben a Nap, a tábortűz mellett éjjel a lobogó tűz, stb. A nagyfilmes világításban ezeket a legritkábban sem használják tényleges világításra, ugyanis a fényük a kamerához túl gyenge, és mivel sokszor a képen is megjelennek, nem lehet művi úton szabályozni a fényük jellegét, ezért csak jelzésértékűek, a jelenlétük a képen növeli a közönségnek azt az illúzióját, hogy a fény a praktikus forrásból származik. Valójában a praktikus források csak a motivációt jelentik a világításhoz, vagyis ezekből kiindulva határozza meg a cinematográfus, hogy milyen módon legyen világítva az adott tárgy/motívum/jelenet. A motivált fény nemcsak a praktikus forrást utánozza, de egyszersmind általában esztétikailag a maximumot hozza ki a fényképezendő tárgyból, egyúttal a rendező hangulati, illetve látványvilágbeli elképzelésének is megfelel. A minden szempontból megfelelő világítás eléréséhez nem csak azt kell szabályozni, hogy mit világítunk meg, hanem azt is, hogy mit nem. Több, különböző jellegű, irányú és funkciójú fényforrás esetén a cinematográfusnak pontosan meg kell szabnia, hogy melyik fényforrás fénye a motívum mely területeit érje (ill. milyen mértékben). Eltérő érzetet adhat például egy egyenletes fénnyel megvilágított, teljesalakos felvétel egy emberről, ill. egy olyan, ahol az arcon legerősebb a fény, és a láb felé fokozatosan csökken. Az egyes lámpák beállítási lehetőségein túl a fény terjedésének szabályozására külön eszközök állnak a cinematográfus rendelkezésére, melyek fő feladata adott irányba haladó fénysugarak elnyelése, továbbterjedésük vagy visszaverődésük megakadályozása. Az utómunka A negatívon megjelenő képen technikai és művészeti szempontból a cinematográfus nagyon sokat változtathat az előhívás módjának változtatásával, a fénymegadással ill. egyéb, az utómunkánál fennálló lehetőségekkel. Az előhívásnál rögzül a kép a filmszalagon, a hívás közben alkalmazott két tipikus hatás a szolarizáció és a pasztellizáció. Ma már nagyrészt kihalt eljárások, mivel digitális utómunkával egyszerűen helyettesíthetőek. Hagyományosan az előhívás után jön a fénymegadás, vagyis a vágott negatív átmásolása a mesterpozitívra. A negatív közvetlenül a tárgy képét hordozza, igen nagy kontrasztja van, ezért a pozitívra nem lehet a teljes feketétől fehérig terjedő tartományt átfényképezni – a fénymegadásnál dől el, hogy ezt a tartományt hogyan szűkítjük, hova kerül a pozitívon a teljesen fekete és a teljesen fehér, ennek eredőjeként milyen világos lesz a kép. A fénymegadás színcsatornánként változtatható, ezért a három alapszín (sárga-bíbor-cián, illetve a pozitívon vörös-zöld-kék) egyensúlya is itt adható meg, ezáltal „színezhető” a kép, a hangulatot összességében még tovább finomítva. Az 1990-es években megjelent digitális utómunka lehetősége mára a cinematográfia alapvető eszköztárának részévé vált. A digitális kompozíció által kettő vagy több felvételről adott tárgyak/területek ötvözhetők egymással. Ennek a cinematográfiai vonzata óriási, hiszen már nem egy, hanem több kameraállás együttesen adta meg az eredő képet, és ha ezek a beállások, illetve az egyes felvételek fényviszonyai nem illeszkednek egymáshoz megfelelően, az eredmény hiteltelen lesz. A számítógépes grafika (CGI) ötvözése az élő szereplők/valós helyszínek felvételével pedig egybeolvasztja a klasszikus és az úgynevezett virtuális cinematográfia világát. Ezek eredőiként a cinematográfus technikai és hangulatteremtő eszközei jelentősen megszaporodtak. A fénymegadást pedig mára (2007) szinte teljesen felváltja a digitális intermediálás – ennek lényege, hogy a vágott negatívot képkockánként beszkennelik egy nagy felbontású filmszkennerrel, mely a filmen nyomokban fellelhető összes adatot összegyűjti, a filmen megjelent fehér-fekete tartomány teljes egészét rögzíti, majd egy számítógépes programmal ebből a nyersanyagból lehet színezett végterméket előállítani, a normál három csatornás fénymegadás korlátait messze túlszárnyaló lehetőségekkel. Az eredményt a hagyományos mozikban való vetítéshez visszaírják egy filmszalagra, és innentől ugyanúgy sokszorosítják, mint bármelyik interpozitívot. A digitális mozikban viszont a DI feldolgozás még digitális végeredménye szinte egy az egyben levetíthető. Ugyanígy az analóg és digitális TV-adás és a DVD/HDDVD verzió előállításához is csak digitális konvertálásra van szükség, szemben egy olyan filmmel, aminek a színezett, kész verziója csak filmszalagon létezik, és telecine eljárással kell digitalizálni. A regionális és kisebbségi nyelvek alapokmánya Az Európai Regionális és Helyi Hatóságok Állandó Konferenciájának határozata (Resolution 192/1988), amelyet 1988. március 16-án fogadtak el, A regionális és kisebbségi nyelvek alapokmánya címet viseli. Meghatározás Az 1. cikk szerint a regionális vagy kisebbségi nyelvek az európai kulturális örökséghez tartozó olyan nyelveket jelentenek, amelyeket valamely területen hagyományosan az állam olyan polgárai beszélik, akik az állam lakossága többi részénél számszerűen kisebb csoportot alkotnak, és amelyek különböznek az állam lakossága többi része által beszélt nyelvtől vagy nyelvektől. Célok és elvek Az Egyezmény II. része (5.cikk) az alábbi célokat és elveket tartalmazza: A regionális és kisebbségi nyelvek létezésének mint közösségi ismérvnek az elismerése, által érintett földrajzi térség tiszteletben tartása a közigazgatási beosztásnál támogatása megőrzésük érdekében, használatával kapcsolatos mindenféle diszkrimináció kiküszübölése, használatának támogatása, beszélőinek közössége részére biztosított kapcsolattartási jogok összes megfelelő szinten való tanítása és tanulmányozása, ennek támogatása vonatkozásában transznacionális csere lehetővé tétele. Kötelezettségek a közoktatás terén a közszolgálat és az igazságszolgáltatás terén, a tömegtájékoztatás terén, a kulturális tevékenységek terén, a gazdasági életben, a határokon átmenő csere terén. Jelentések A szerződő felek jelentéseket küldenek az Európa Tanács Főtitkárához, aki évente jelentést készít az egyezmény végrehajtásának állásáról. Lásd még Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája - 1992. Forrás A magyar fordítás elérhető: Tanulmányok a nemzeti kisebbségek jogi védelméről (szerk. Herczegh Géza), Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs, II. kötet (1988). Hermann Conring Hermann Conring (1606. november 9. – 1681. december 12.) német tudós, polihisztor. Jelentősek orvostudományi, politikatudományi és jogtudományi munkái. Élete, munkássága Conring a német jogtudomány egyik megalapozójának számít, korának egyik legismertebb tudósa volt, aki a kor minden jelentős uralkodójának, így XIV. Lajos francia királynak is tanácsadója volt. Főműve a De origine iuris Germanici című jogtudományi-jogtörténeti munka, amiben többek között bebizonyította, hogy a Lothár legendának - miszerint Amalfi észak-itáliai város lakói 1135-ben III. Lothár német-római császárnak átadták volna a justinianusi törvénykönyvek egy náluk lévő példányát, és ennek átvételével a császár az ókori római jogot elismerte volna a Német-római Birodalom jogának - semmilyen valós alapja sincs. Joanne Harris Joanne Harris (teljes nevén Joanne Michèle Sylvie Harris; Yorkshire, Barnsley, 1964. július 3. –) angol írónő. Csokoládé című regénye tette híressé, amit 2000-ben Juliette Binoche és Johnny Depp főszereplésével filmesítettek meg. Élete Joanne Harris Yorkshire-ben született 1964. július 3-án, angol édesapa és francia édesanya gyermekeként. Modern és középkori nyelvészetet tanult Cambridge-ben, majd számos heroikus, de kudarcba fulladt próbálkozás után (volt rock zenész, gyógyfűkereskedő, könyvelő) engedett a gének parancsának, és egy leeds-i fiúgimnáziumban helyezkedett el franciatanárként. Itt 12 évig tanított, s ezalatt megjelentette első három regényét. Stílusa Az olvasók egy új stílus megteremtőjeként tekintenek rá, hiszen a Csokoládé c. könyve megjelenése után sorra jelentek meg a kulináris élvezeteket, érdekes helyeket, a vidéket, Franciaországot középpontba állító romantikus regények, útleírások. Ő nem így vélekedik erről. Úgy gondolja, hogy egy nagyon jól ismert és kedvelt, ám az utóbbi években kicsit háttérbe szorult írói tradíciót folytatott, ami nem más, mint az útleírás. Az angol irodalom akkoriban olyan sötét időszakát élte, amikor a megjelenő könyvek nagy része túlságosan realista volt, az irodalmat a minimalizmus, az érzelmek teljes kizárása jellemezte. Ő valami teljesen ellenkezőt csinált és ezért kedvelték meg az olvasók. Ezért elmondható, hogy nem felfedezett valami újat, inkább egyszerűen csak mert régimódi lenni. Az olvasóközönség változást várt, ki volt éhezve az érzelmekre, így az ő érzelmekkel telített regényei voltak azok, melyekre az olvasók vártak. Könyvei Első kötete a The Evil Seed, 1989-ben került a könyvespolcokra (ez a kötet nem jelent meg magyarul), ma, 15 évvel később mindenkit igyekszik lebeszélni arról, hogy elolvassa. Második kötete a Sleep, Pale Sister, magyarul Aludj kislány, eredetileg 1993-ban jelent meg, de 2009-ben a rajongók hatására újra kiadták. A harmadik regénye a Csokoládé. Ez a könyv hozta meg számára a sikert, melyből Oscar-díjra jelölt film is készült, Juliette Binoche és Johnny Depp főszereplésével. További regényei: Szederbor, Ötnegyed narancs, Partvidékiek, Szent Bolondok, Urak és játékosok, Csokoládécipő, Rúnajelek, A kék szemű fiú (2010), Peaches for Monsieur Le Curé (2012). Ezeken kívül írásai közé tartozik még a Bársony és keserű mandula, amely rövid történetek gyűjteménye, illetve két különleges és egyedi szakácskönyv A francia konyha és A francia piac. A St. Oswald fiúiskola (Different class) című könyvet 2016-ban írta. Dobos István (lelkész) Dobos István (Debrecen, 1753. november 11. – Óbuda, 1831. február 26.) református lelkész. Élete Református nemesi származású családban született. Lelkész volt 1787-től haláláig Óbudán és Pomázon, ki az 1791. országgyűlésen mint janitor vett részt. 1828–1831 között a Pesti Egyházmegye esperese. Halála után az óbudai prédikátorságban litterati Mádi Erzsébettől származó fia, Dobos János követte. Az egyházi irodalomnak munkása volt, írja róla az Új Magyar Athenás és Schedius Verzeichnissa, melyben a század elején élt magyar írók névsora közöltetik, de munkáit egyik sem említi. Halálának idejét Szathmári Papp Zsigmond jegyezte fel, kinek kézirata a kolozsvári egyetemi könyvtárban van. Tajvan az 1988. évi nyári olimpiai játékokon Tajvan a dél-koreai Szöulban megrendezett 1988. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 16 sportágban 65 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Cselgáncs * - Az A csoportban szereplő, eredetileg bronzérmes brit Kerrith Brownt utólag kizárták, ezért Ju Hsiang-Hung a 20. helyett a 19. helyen végzett. Eloy Room Eloy Victor Room (Nijmegen, 1989. február 6. –) curaçaói válogatott labdarúgó, aki jelenleg a PSV Eindhoven játékosa. Languimberg Languimberg település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 172 fő (2015). Languimberg Azoudange, Diane-Capelle, Fribourg, Gondrexange és Rhodes községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ik Kil Az Ik Kil egy úgynevezett cenote, vagyis mély víznyelő Mexikó Yucatán államában, Tinum községben, a világörökség részét képező Chichén Itzá romváros közelében. A turisták kedvelt célpontja, úszni is szabad az alján található tóban. Jellemzői A csaknem függőleges falú víznyelő mélysége mintegy 40 m, de a benne levő víz felszíne 26 m mélyen van. Nyílása majdnem tökéletesen kerek, átmérője 60 m. Falán dús növényzet burjánzik, föntről kis vízesések ömlenek a lenti tóba. A vízben kis harcsafélék élnek, a víznyelő körüli erdőkben pedig változatos trópusi élővilág a jellemző. Turizmus Az Ik Kil nyitva áll a látogatók számára reggeltől délutánig, belépődíjat viszont fizetni kell. Kiépítettek egy lépcsőt is, amin le lehet menni a víztükörhöz, illetve ha föntről ugrik le valaki, akkor följöhet rajta. 2010-ben a Red Bull Sziklaugró Világbajnoki Versenysorozat eljutott erre a helyszínre is. Erdős Jenő Erdős Jenő (Porcsalma, 1912. december 23. – Budapest, 1981. szeptember 30.) - újságíró, szerkesztő, szociográfus. Élete Erdős Jenő 1912 december 23-án született a Szatmár megyei Porcsalmán. 1932-ben érettségizett Debrecenben, majd a debreceni egyetem hallgatója lett. 1932-től Budapesten a Kis Újságnál volt újságíró, majd egyúttal az újság színházi rovatának vezetője. 1945-ig az Esti Kurír munkatársa lett. 1945-től 1970-ig a Somogyi Néplap, a Pest megyei Népújság olvasószerkesztője, 1949-től a Magyar Távirati Iroda, 1954-től a Pest Megyei Hírlap, 1957-től különböző sportlapok, 1950-1978 között a Művészet című folyóirat munkatársa volt. Nyugdíjazásáig a Magyar Távirati Iroda Fejér megyei hetilapja, a Szolnok szerkesztője volt. Budapesten, 1981 szeptember 30-án, 69 éves korában érte a halál. Maradandó értékű szociográfiai tanulmányokat írt a Szabolcs-Szatmári térségről és Budapest munkásnegyedeiről. Főbb művei Az élet rendje Szatmár megyében (1935). Debrecen (Budapest, 1944). Pedagógusok a "musica humana" szolgálatában (Budapest, 1983). Kitüntetései Váci Mihály-díj [forrás?] Tigrisszem A tigrisszem vagy sólyomszem a kvarc ásvány egyik drágakőként használt változata. A sólyomszem tompa kékesszürke színű, párhuzamosan elhelyezkedő, igen finom amfibol-azbesztszálakat tartalmazó, lemezes-rudas kvarcváltozat. Ritkán egyszínű az egész darab, rendesen vékonyabb-vastagabb aranysárga sávok váltakoznak a sötét alapszínnel. A sárga színt az amfibol-azbesztnek vas-hidroxid által festett mállásterméke okozza. A nagyobbrészt mállott, aranysárga, sárgásbarna példányok neve tigrisszem. A sólyomszem is, a tigrisszem is a 19. században került először Európába, s eleinte mind a kettő drágán fizetett, divatos kő volt. Egyedüli fontos lelőhelyük a dél-afrikai Oranje folyótól északra fekvő Griquatown vidéke, ahol átlagosan centiméter vastag lemezeik vörösbarna, okkersárga jáspispaláknak repedéseit töltik ki. A lemezeket a két ásvány rendesen együttesen alkotja. Németországban, Idar Obersteinban csiszolják őket. Sályi István Sályi István (eredetileg Springer, Budapest, 1901. október 8. – Miskolc, 1974. december 19.) Kossuth-díjas gépészmérnök, egyetemi tanár. 1950 és 1961 között a Nehézipari Műszaki Egyetem rektora. Élete, munkássága Sályi István Springer István néven született, a nevét 1936-ban változtatta Sályira. Apja Springer Ferenc ügyvéd, az FTC alapító elnöke, anyja Bauer Mária Kornélia volt. Középiskolai érettségi vizsgáját 1919-ben tette le, majd a budapesti József Nádor Műszaki Egyetemre járt, ahol 1923-ban gépészmérnöki diplomát szerzett. 1923-ban megnősült, felesége Némethy Ilma (1902–1972), két fia (István és Béla) szintén gépészmérnök és egyetemi tanár lett. Végzés után a Ganz Vagon- és Gépgyárban volt mérnök 1928-ig, és közben – mérnöki ismeretei kitágítása érdekében – matematikai tanulmányokat folytatott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen és a debreceni Tisza István Tudományegyetemen. Debrecenben 1928-ban szerezte meg doktori címét („sub auspiciis gubernatoris doctor” kitüntető gyűrűvel) matematikából. 1928-tól a Műegyetem Műszaki Mechanika Tanszékén volt tanársegéd, közben 1931-ben Amerikában, a washingtoni National Bureau of Standardsben kutatott ösztöndíjjal. Ezeket az eredményeket felhasználva készített doktori disszertációt (A beton lassú alakváltozása), ami alapján 1936-ban a Műegyetemen műszaki doktorrá avatták. Pattantyús-Ábrahám Géza felkérésére megírta az 1937-ben megjelent Pattantyús Gépészeti Zsebkönyvbe a Mennyiségtan, a Mechanika és a Szilárdságtan című fejezeteket. Ezekben – kihasználva fejlett matematikai ismereteit – a mechanika modern vektoros-tenzoros tárgyalásával új szemléletet igyekezett meghonosítani szakterületén, de ez a törekvése majd miskolci tanszékvezetése során fog maradéktalanul megvalósulni. 1937-ben elhagyta az egyetemet, és a Szabadalmi Bíróságon dolgozott. 1939-ben magántanár lett a József Műegyetemen, a gépész karon, majd 1946-tól meghívottként előadta a „Statika”, később a „Mechanika” című tantárgyat. Statika című egyetemi jegyzetét 1948-ban írta meg az Állami Műszaki Főiskolán tartott előadásai segítésére. 1949-ben megbízást kapott a Miskolcon újonnan alapított Nehézipari Műszaki Egyetem Mechanikai Tanszékének vezetésére, a tanszék és az oktatás megszervezésére. Az első tanévben még minden tanszéki előadást ő tartott meg, és egyedül vizsgáztatta a rengeteg hallgatót. Tudni kell, hogy a Mechanikai Tanszék nemcsak a gépész hallgatókat oktatta, de a kohászokat is és a bányászokat is. 1950. február 28-án egyetemi tanárrá nevezték ki. Az tanszéki oktatói létszámot lassan sikerült növelnie, elfoglaltsága némiképp csökkent, így sorra írhatta nélkülözhetetlen egyetemi jegyzeteit (Szilárdságtan I–II., Mechanikai példatár, Kinematikai és kinetika, Lengéstan stb.). Az 1960-as évek elején jutott oda, hogy bevezethette a kötött vektorrendszerek általános tárgyalását, korszerű és egységes keretbe foglalva a mechanika nevezetes vektorrendszereire (a szögsebesség-, az impulzus-, a kinetikai és az erő vektorrendszerre) vonatkozó ismereteket. 1966-ban indult be az alkalmazott mechanikai ágazat, amelynek kidolgozásában döntő szerepe volt. Ugyanakkor fontos feladatának tekintette a fiatal oktatók és kutatók munkájának segítését, miközben a tankönyvek és jegyzetek írásáról sem feledkezett meg (Műszaki mechanika I–II., Mechanika, Dinamika I–II., Szilárdságtani példatár II.), és főszerkesztője volt a Pattantyús Gépész- és villamosmérnökök kézikönyve 1–2-nek. Kezdeményezésére számos mechanikai témájú konferencia és szimpózium megrendezésére is sor került. Sályi István 22 évig, az 1970–71. tanév végéig vezette a Mechanikai Tanszéket. A Gépészmérnöki Kar 1950. január 25-én dékánnak választotta, de ez nem kapott miniszteri megerősítést, mert a Minisztertanács 1950. november 23-án rektorrá nevezte ki (az első tanévben még Szádeczky-Kardoss Elemér volt a rektor). A rektori tisztséget több mint tíz évig, 1961. július 31-éig töltötte be. A kezdetkor új egyetemen az épületek még nem készültek el, az oktatás a városban szétszórt helyeken történt. Csak 1952 őszén sikerült a rektornak az Egyetemvárosban megteremteni az oktatás alapszintű feltételeit. Oktatói, egyetemi vezetői munkája mellett tudományos és társadalmi feladatoknak is eleget tett: 1953–1974 között országgyűlési képviselő, 1953–1963 között az Ipari Bizottság elnöke, 1958–1973 között a Tudományos Minősítő Bizottság tagja, 1963–1974 között pedig az Elnöki Tanács tagja volt. Mindemellett akadémiai bizottságok tagja és elnöke volt, öt évig az IUTAM (International Union of Theoretical and Applied Mechanics) magyar nemzeti bizottságának az elnöki tisztét is ellátta. Elismerései 1953 – Kossuth-díj , 1961 – Munka Vörös Zászló érdemrendje , 1968 – a Munka Érdemrend arany fokozata, 1974 – a Magyar Népköztársaság Zászlórendje, 1973 – Miskolc város díszpolgára , 1973 – a Nehézipari Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktora. Válogatott publikációi Bolyai János geometriai axiómájának kiegészítése. Német nyelvű összefoglalóval Ergänzung der geometrischen Axiomatik Johann Bolyai's címen. A debreceni Tisza István Tudományegyetemre benyújtott doktori értekezés. Budapest, Atheneum Nyomda, 1927, 106. Hozzászólás a Mohr-féle burkológörbéről és Még egyszer a Mohr-féle burkoló-görbéről című közleményekhez. Technika 13 (1932) 10, 188–190. A beton lassú alakváltozása. Német nyelvű összefoglalóval Die langsame Formänderung des Betons címen. (A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre benyújtott doktori értekezés.) Budapest, Magyar Anyagvizsgálók Egyesületének kiadása. 1935, 37. Mennyiségtan. A Gépészeti zsebkönyv (főszerk. Pattantyús Ábrahám Géza) I. kötetének egyik főfejezete. Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. 1937, 9–116. Mechanika. A Gépészeti zsebkönyv (főszerk. Pattantyús Ábrahám Géza) I. kötetének egyik főfejezete. Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1937, 136–204. Szilárdságtan. A Gépészeti zsebkönyv (főszerk. Pattantyús Ábrahám Géza) I. kötetének egyik főfejezete. Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1937, 349–393. Eljárás többtömegű rendszerek önlengésszámának grafikus meghatározására, Technika. 22(1941) 7, 270–273. Ein graphisches Verfahren zur Bestimmung der Eigenfrequenzen von Systemen mit mehreren Massen, Ingenieur-Archiv 13(1942/43) 2. 104–109 Nachtrag 5.330. Statika. Főiskolai jegyzet, Budapest, 1948,149. Mechanikai példatár. Egyetemi jegyzet, Miskolc, 1950, 60. Szilárdságtan I. Egyetemi jegyzet, Miskolc. 1950, 203. Szilárdságtan II. Egyetemi jegyzet, Miskolc, 1950, 253. Kinematikai és kinetika. Egyetemi jegyzet, Miskolc, 1951, 182. Lengéstan. Egyetemi jegyzet, Miskolc, 1951, 173. A korszerű méretezés néhány kérdése. Magyar Technika 6(1951) 4, 70–79. A vektorszámítás elemei. Mérnöki Továbbképző Intézet, G.76. Budapest, 152–184. Statika. Egyetemi jegyzet, Miskolc. 1953, 105. Kiegészítés a folytatólagos tartók elméletéhez, MTA Műszaki Tudományok Osztálya Osztályközleményei, 9(1953) 1–4, 237–256. Addition to the Theory of Continuous Griders, Acta Technica Hung. 7(1953) 1–2, 125–146. Szilárdságtani példatár I. (társszerk. Fáber Gusztáv). Tankönyvkiadó. Budapest, 1957, 378. Csillapított rendszerek gerjesztett lengései. Nehézipari Műszaki Egyetem magyar nyelvű közleményei. 1(1957), 327–335. Komplex változós függvények az elméleti rugalmasságtanban. Nehézipari Műszaki Egyetem magyar nyelvű közleményei. 2(1958), 5–28. Műszaki mechanika I. – A kinematika elemei. 1. kiad. Tankönyvkiadó. Budapest, 1960, 238. Pattantyús: Gépész- és villamosmérnökök kézikönyve 1. (főszerkesztő és az előszó szerzője). Műszaki Könyvkiadó. Budapest, 1960, 320. Pattantyús: Gépész- és villamosmérnökök kézikönyve 2. (főszerkesztő és Zsák Ervin társszerzővel Az ütközés fejezet szerzője (653–660). Műszaki Könyvkiadó. Budapest, 1961. 1996. Mechanika. Egyetemi jegyzet, Mérnöki Továbbképző Intézet, N.G.4. Budapest, 1963, 263. Szilárdságtani példatár II. Társszerkesztő: Fáber Gusztáv. Tankönyvkiadó. Budapest, 1964, 534. Dinamika I. Egyetemi jegyzet, Tankönyvkiadó. Budapest, 1964, 167. Dinamika II. Egyetemi jegyzet, Tankönyvkiadó. Budapest, 1965, 271. Műszaki mechanika II. – A dinamika elemei. Tankönyvkiadó. Budapest, 1966. 398. 3718 Dunbar A 3718 Dunbar (ideiglenes jelöléssel 1978 VS10) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eleanor F. Helin és Schelte J. Bus fedezte fel 1978. november 7-én. Banski Kovačevac Banski Kovačevac falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Lasinjához tartozik. Fekvése Károlyvárostól 20 km-re keletre, községközpontjától 20 km-re délnyugatra a Kulpa jobb partján fekszik. Története Neve 1570-ben "Kowachowcz" néven tűnik fel először. 1573-ban "Kowachewcz", 1773-ban "Kovachevecz" néven említik. A falu 1736-ban épített régi fakápolnáját nem sokkal a honvédő háború előtt újították fel. 1991 októberében a szerb csapatok a kápolnát lerombolták. 2005-ben építettek új, falazott kápolnát helyette. A településnek 1857-ben 773, 1900-ban 557 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zágráb vármegye Pisarovinai járásához tartozott. 2011-ben 157-en lakták. Nevezetességei Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt kápolnája 2005-ben épült. Ördögcsáklya Az ördögcsáklya (Harpagophytum) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályába, ezen belül az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe és a Pedaliaceae családjába tartozó nemzetség. Fajok A nemzetségbe mindössze két fajt sorolnak: Harpagophytum procumbens Harpagophytum zeyheri Jellemzése A H. procumbens Namíbia keleti, Botswana déli és Dél-Afrika északi, félsivatagos vidékein, míg a H. zeyheri Namíbia északi és Angola déli részén őshonos. Évelő növény. Kúszó szárán a levelek keresztben átellenesek, magánosan álló virágai alul sárga, feljebb élénkpiros pártájúak. Ökölnagyságú barnás, fás termése hegyes végű, kampós kinövéseket visel. Ezekkel beleakad a patások patájába, az afrikai elefánt talpába vagy a strucc lábába, így terjed. A mezítláb járó emberen súlyos sebeket ejthet. Gyógyhatása A növény gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatását klinikai kísérletek igazolták. Több mint 600 degeneratív ízületi betegségben szenvedő személynél folytatott vizsgálat alapján bebizonyosodott, hogy a betegség fajtájától függően a növény hatékonysága 42%-85%-os. A legújabb kutatások szerint a növény az impotencia kezelésében is hatékony, valamint hatásos fájdalomcsillapító. Felhasználása Az ördögcsáklya belsőleg manapság elsősorban enyhe reumás fájdalmaknál ajánlott. Enyhe ízületi fájdalmak csökkentésére belsőleg és külsőleg egyaránt alkalmas. Előfordulhat, hogy a növény hasmenést okoz. Terhesség és szoptatás alatt nem ajánlott. Gerry Mulligan Gerald Joseph Mulligan amerikai dzsesszzenész; klarinétos, zeneszerző, zongorista, hangszerelő. Főleg baritonszaxofonon játszott. A cool-jazz kiemelkedő képviselője volt. Olyan muzsikusoknak volt egyenrangú társa, mint Claude Thornhill(wd), Miles Davis, Stan Kenton, Chet Baker, Paul Desmond, Duke Ellington, Stan Getz, Dave Brubeck, és mások. Pályáját hangszerelőként kezdte, és időről időre vissza is tért ahhoz. 1960-ban egy tizenhárom tagú zenekart szervezett, amelyben megmutatkozott hangszerelői zsenialitása. 1974-ben újabb, hasonló karakterű zenekart, 1980-ban pedig egy húsztagú együttest hozott össze. Mindeközben teljesen különböző karakterekkel tudott sikeresen együtt játszani. Mulligan a modern jazz legsokoldalúbb előadói közé tartozott. A beboptól a coolon át a dixielandig minden stílusban otthonos volt. Nem egy szerzeménye idővel dzsessz-sztenderddé vált. Olyan zenét szerettem csinálni, amit papucsban és pipázgatás közben lehet hallgatni – mondta néha. Neper A neper (N) a belhez és a decibelhez hasonlóan két azonos fizikai mennyiség hányadosának logaritmusa. A decibeltől eltérően azonban a neper természetes alapú logaritmuson alapul. Jele Np vagy N. Tekintettel arra, hogy azonos fizikai mennyiségek hányadosaként számítjuk, mértékegysége is és dimenziója is egy. Míg a decibelt eredetileg teljesítmények arányához használták, addig a neperrel elsősorban amplitúdók hányadosát jelölték – először feszültség- és áramjelekét, majd általánosítva egyéb mennyiségekét. Később teljesítmények jelöléséhez is bevezették más definícióval. A nepert John Neper vagy Napier of Merchiston (1550–1617) brit (skót) matematikusról nevezték el. Definíciója Amplitúdók viszonya arány neperben kifejezve Teljesítményviszony arány neperben kifejezve Alkalmazása A neper mértékegységet erősítés és csillapítás nagyságának megadására használják. Az elektronikában feszültség-, áram- és teljesítményviszony esetén, illetve jel-zaj viszony esetén, míg az akusztikában hangnyomás, hangintenzitás vagy hangáram megadására. Amennyiben létezik szabványos alapszint, akkor ehhez viszonyítjuk az aktuális mennyiséget. Az emberi hallás mérésénél alkalmazott hangossági alapszint 1 kHz frekvencián 20 μPa. Szintegység A decibelhez hasonlóan viszonyítási egység választásával a nepert is lehet szintmértékként használni. Fizikai mennyiségként a jele az L betű (az angol level szó jelentése: szint) Átváltás neper és decibel között Neperben és decibelben megadott arányok között egy konstanssal való szorzás az átváltás. és A Vészhelyzet epizódjainak listája (8. évad) Ez az oldal tartalmazza a Vészhelyzet tévésorozat 8. évadja epizódjainak listáját. Ezenfelül megtalálható a vetítés első időpontja az amerikai NBC csatornán. Quintus Tullius Cicero Quintus Tullius Cicero (Arpinum, Kr. e. 102 – Tusculum, Kr. e. 43) római politikus, katonatiszt, költő, író, Marcus Tullius Cicero, a nagy szónok öccse volt. Élete Fivéréhez hasonló neveltetésben részesült, Kr. e. 79-ben együtt tanultak Athénban. Karrierjét meglehetősen jól ismerjük, felemelkedése bizonyára összefüggésben volt bátyja előmenetelével. Marcus Kr. e. 66-ban volt praetor, és az ebben az évben tartott választások eredményeképpen Quintus Kr. e. 65-ben aedilis lehetett; hasonló történt Marcus Kr. e. 63-as consuli évében, amikor öccse praetori rangot nyert 62-re. 61-58 között Asia proconsuli rangú helytartója volt, megbízatását kétszer is meghosszabbították akarata ellenére. Helytartóként alapvetően igazságosan járt el és nem követett el túlzott visszaéléseket, sőt az adóbérlők túlkapásai elleni fellépésével elérte, hogy azok panaszt tegyenek ellene. Hazatérésekor fivére éppen száműzetésben volt Clodius mesterkedései következtében, és félő volt, hogy Quintus ellen is per indul vélt visszaélései miatt. Nagy erőt fektetett abba, hogy a senatus vezető személyiségeit meggyőzze bátyja visszahívásáról. Kr. e. 58-ban így Pompeius legatusa lehetett Szardínia szigetén. A politikai harc során Kr. e. 57. november 3-án Clodius erre mind fivére újjáépítés alatt álló, mind az ő szomszédos házát felgyújtatta. 54-52 között barátja, Julius Caesar mellett tevékenykedett legatusként Galliában és Britanniában, ahonnan élménybeszámolókat küldött bátyjának. 51-50 közt testvérével és gyermekeikkel Kilikiában tartózkodtak, ahol bátyja proconsuli rangban helytartóskodott. a Kr. e. 49-ben kitörő polgárháborúban először Pompeius mellett foglaltak állást, aztán a Kr. e. 48-as pharszaloszi vereség után összevesztek. Quintus görög földön maradt, ahonnan támogatói elérték számára, hogy kegyelmet kapjon. Fiával és fivérével együtt a Kr. e. 43-as proscripciók áldozatául esett: fivérével ellentétben visszatért a tusculumi villába, ahol rabszolgái elárulták és kivégezték őket. Felesége, Pomponia a gazdag római lovag és tudós Titus Pomponius Atticus nővére volt, ám házasságuk nem alakult harmonikusan: Atticus és a szónok Cicero közvetítése ellenére Kr. e. 44-ben végleg elváltak. Fiuk, Quintus eredetileg Caesar mellett foglalt állást a polgárháborúban, majd a második triumvirátust is támogatta. Nézeteit végül megváltoztatta, ezért szintén a proscriptio áldozatául esett. Művei Jelentős munkája a Commentariolum petitionis c. levele, amelyet a bátyjának írt, és 64 nyarán készült. Ez elsősorban a késő köztársaságkor belviszonyaiba enged bepillantást a kutatók számára. Más művei még töredékekben sem maradtak ránk. Gare de La Chaussée-Saint-Victor Gare de La Chaussée-Saint-Victor vasútállomás Franciaországban, La Chaussée-Saint-Victor településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Bordeaux-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Menars (Paris Gare d’Austerlitz, Párizs–Bordeaux-vasútvonal) Gare de Blois (Gare de Bordeaux-Saint-Jean, Párizs–Bordeaux-vasútvonal) C. F. M. de Grijs Carolus F. M. de Grijs (1832–1902.) holland katonaorvos, diplomata, sinológus és amatőr természetbúvár. Élete és munkássága C. F. M. de Grijs Leidenben tanult kínaiul, majd katonaorvosként tevékenykedett. Azért, hogy kínai tudását kamatoztatni tudja, kérelmezte, hogy kínai nyelvterületen dolgozhasson. Így került Kínába, Amoyba (a mai Hsziamen (Xiamen)), ahol 1858–1962 között sebészként dolgozott. 1864-ben kinevezték Amoy holland konzulává. Később a Holland Kelet-indiai Társaság alkalmazásában kínai tolmácsként dolgozott. Kínában tartózkodása alatt, szabadidejében szenvedélyének hódolt, és amatőr természetbúvárként növények gyűjtött. Nevét egy Kínában honos kamélia faj, a Camellia grijsii is őrzi. Ő fordította le elsőként teljes egészében Szung Ce 13. században íródott nagy jelentőségű művét, a A bűnök elsöprésének összegyűjtött jegyzeteit (Hszi jüan csi lu (Xi yuan ji lu) ����), amely világ első igazságügyi orvosszakértői kézikönyve. holland nyelvű fordítása Genergteljike Geneeskunde, uit Chinese vertaald címen 1863-ban jelent meg, és 1908-ban Heinrich Breitenstein ezt fordította le németre. Másik jelentős munkája a kínai nyelv amoy-i (min) nyelvjárásának holland szótárának (Chineesch–Hollandsch woordenboek van het Emoi dialekt) befejezése és végső formába öntése. A különleges, korában páratlan művet egy másik holland sinológus, Johannes J. C. Francken (1838–1864) kezdte el összeállítani, de korai halála megakadályozta műve befejezésében. De Grijs 1882-re készült el a félbe marad szótárral, amely végső formájában 774 oldalon, mintegy 6000 címszót, és 30 ezer szót tartalmaz. Condom (Gers) Condom település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 6695 fő (2015). Condom Lannes, Béraut, Cassaigne, Castelnau-sur-l’Auvignon, Caussens, Gazaupouy, Moncrabeau, Larressingle, Larroque-sur-l’Osse, Maignaut-Tauzia és Valence-sur-Baïse községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kisfenes Kisfenes falu (románul Finișel) Romániában Kolozs megyében. Nevének említése Első említése, Fenyesel néven 1456-ból való. 1839-ben, 1863-ban, 1890-ben Kis-Fenes, Fenyesel, 1850-ben, 1857-ben Kis Fenes, 1873-ban, 1880-ban Fenes (Kis-)és 1920-ban Feneșel volt a neve. Lakossága 1850-ben az 599 fős településnek 590 román, 6 magyar és 3 cigány lakosa volt. 1890-ben a 758 fős faluban 19 fő vallotta magát magyarnak (7 fő német). 1992-ben 849 fős lakossága 2 magyar és 22 cigány kivételével román származású volt. 1850-ben 590 ortodox, 5 római katolikus és 4 református hívő élt a településen. 1992-ben 722 fő ortodox, 3 fő görögkatolikus, 4 fő református, 1 fő baptista és 78 lélek pünkösdista hitű volt. Története Mai ortodox temploma 1758-ban épült. A falu a trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Alsójárai járásához tartozott. Forrás Varga E. Árpád Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850–1992) Tordaszentlászló Finișel Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.) Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro Cardium-kerámia A Cardium-kerámia az újkőkori agyagművesség díszítő megoldása, amelynek során egy tömegesen előforduló tengeri kagylófaj, az ehető szívkagyló (Cerastoderma edule, korábbi tudományos nevén Cardium edulis) héját a még nedves agyagba nyomva dekorálták edényeiket. A kifejezés – a Cardium-kerámia kultúrája, illetve népe – egyúttal egy neolitikus régészeti kultúra leírására is szolgál, azokra a korabeli népekre alkalmazva, amelyek jellemzően így díszítették agyagedényeiket és hozzájárultak a technika elterjedéséhez. Az alternatív impressokerámia elnevezéssel egyes régészek a fenti szűkítő értelmezést igyekeznek elkerülni, vagyis nem csupán a bordás kagylóhéj, de bármely hegyes tárgy, fésűszerű eszköz lenyomatával előállított díszítés is ehhez a régészeti műveltséghez tartozik. Ugyanakkor a tágabban értelmezett impressokerámia elterjedtségi területe jóval meghaladja a Cardium-kerámiáét. Impressodíszítéses edények főként Itáliából, a Ligur-tenger partvidékétől délre kerültek elő, míg a Cardium-kultúra elterjedési területe ettől nyugatabbra, a franciaországi Provence-tól Portugáliáig húzódik. A régészettudomány korábban azt feltételezte, hogy e neolitikus kultúrák közül a Cardium-kerámiáé jelent meg és terjedt el először, és csak ezt követően alakultak ki helyileg más impressotechnikák. Ezzel szemben a Cardium- és impressomotívumok területei átfedik egymást, és ma már többé-kevésbé egy idejű, párhuzamos műveltségekként tartják őket számon. A Földközi-tenger térsége az újkőkorban A Cardium- vagy impressokultúra az Adriai-tenger térségétől a mai Portugália atlanti-óceáni partvidékéig terjedt, déli végpontja egészen Marokkóig nyúlt. A legkorábbi, az i. e. 6400–6200 közötti időszakra keltezhető impressomotívumos agyagedények Epirusz és Korfu vidékéről ismertek. I. e. 6100–5900 között az impressoedények tovább terjedtek az Adriai-tenger keleti partvidékén, a mai Albánia és Dalmácia területén megjelentek az első, kerámiáikat így díszítő települések. Itália területéről az impressotechnikára utaló legkorábbi adat Coppa Nevigata vélhetően i. e. 6000 körüli lelőhelyéről ismert, de ezzel párhuzamosan a szardíniai Su Carroppu-kultúra korai rétegeiben, szintén i. e. 6000 körül ugyancsak megjelentek az első Cardium-kerámiák. A szénizotópos kormeghatározások alapján az i. e. 6. évezred közepére az Ibériai-félszigeten is elterjedt a Cardium-kultúra, ami e műveltségi elem kivételesen gyors terjedését feltételezi: a Genovai-öbölből a portugáliai Mondego folyó 2000 kilométerre fekvő torkolatánál élt agyagművesekhez mintegy 100-200 év alatt jutott el ez a díszítési mód. Ezek alapján feltételezhető, hogy a Cardium-kultúra nyugat felé tengeri útvonalakon, gyarmatosító közösségeken keresztül terjedt. Európa keleti részén, Krétán és a mai Görögország területén élt ősibb, levantei eredetű neolitikus közösségeket jellemzően nem sorolják a Cardium- vagy impressokerámia kultúrájához. A Balkán középső területeinek agyagművessége stílusában és technológiájában szintén különbözött a nyugat-balkáni adriai területek fazekasságától. A korai neolitikumból ismerünk lenyomatos díszítésű kerámiákat a levantei területekről, Anatólia egyes vidékeiről és Észak-Afrikából. A Földközi-tenger keleti partvidékének régészeti ásatásai során impressoedények kerültek elő a mai Egyiptom, Palesztina, Libanon és Szíria területéről egyaránt. Ezt figyelembe véve elképzelhető, hogy a Cardium-kultúra első európai közösségei levantei vagy észak-afrikai eredetűek lehettek. Lebernyeges harangozómadár A lebernyeges harangozómadár (Procnias tricarunculatus vagy helytelenül Procnias tricarunculata) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez, ezen belül a kotingafélék (Cotingidae) családjához tartozó faj. Rendszerezése A fajt Jules Verreaux és Edouard Verreaux írta le 1853-ban, a Casmarhynchus nembe Casmarhynchus tricarunculatus néven. Előfordulása Közép-Amerikában, Costa Rica, Honduras, Nicaragua és Panama területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők. Megjelenése A hím testhossza 30 centiméter, testtömege 210 gramm, a tojóé 25 centiméter, 145 gramm. A hím csőrének két oldaláról és a csőr tövéről bőrlebenyek lógnak. Feje, tarkója, válla és torka fehér, tollazatának többi része vörösesbarna. Életmódja Gyümölcsökkel táplálkozik. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. december 2.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. december 2.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. december 2.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. december 2.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. december 2.) Merza József Merza József (Sárospatak, 1932. szeptember 16. –) magyar matematikus. Élete A Földes Ferenc Gimnáziumban végzett 1951-ben. 1951 és 1955 között a Kossuth Lajos Tudományegyetemen tanult, ahol matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett. Az egyetem elvégzése után a debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium tanára volt 1957-ig. Ezután 1961-ig a KLTE Matematika Intézet tanársegédje. 1961 és 1967 között az ÉKME Matematikai Tanszéken volt tanársegéd, majd adjunktus, 1967-ben a matematika tudományok kandidátusa címet szerzett. 1967 és 1980 között az MTA Matematikai Kutatóintézetben volt tudományos kutató, főmunkatárs, 1981 és 1993 között az MTA Matematikai Kutatóintézetben könyvtárvezető és 1993-tól nyugdíjas. Budapesten és Szanticskán él. Kutatási területe Fő kutatási területe a differenciálgeometria, azonbelül az affin differenciál invariánsok geometriai jellemzése. Megjelent kötetei Matematika (Dr. Varga Ottóval és Dr. Béres Elekkel közösen, Tankönyvkiadó, 1964) Matematika: vasbetonépítő szakmérnökök részére (Tankönyvkiadó, 1965) Matematikai összefoglaló - Mérnök-matematikus szakmérnökök részére (Tankönyvkiadó Vállalat, 1968) Bevezetés a komplex függvénytanba (Tankönyvkiadó Vállalat, 1969) Kárteszi Ferenc 60 esztendős (Varga Ottóval közösen, Bolyai János Matematikai Társulat, 1969) Matematika és példatár I. év, 2. félév (Dr. Varga Ottóval és Sebestyén Lukáccsal közösen, Tankönyvkiadó, 1971) Matematika és példatár II. év, 1. félév (Dr. Varga Ottóval és Sebestyén Lukáccsal közösen, Tankönyvkiadó, 1971) Matematikai kislexikon (Farkas Miklóssal, Csébfalvi Károllyal, Kósa Andrással, Révész Pállal, Schmidt Tamással, Steinfeld Ottóval, Wiegandt Richárddal közösen, Műszaki Könyvkiadó, 1972) Matematika: magyar függelék (Günther Eisenreich és Ralf Sube [szótára alapján] szerk. Merza József, Akadémiai K., 1984) A második hullám. Válogatás a "Bokor" közösség írásaiból 1971-1976. I. kötet (szerk., Irotron Kiadó, 1990) Életképek - harminchárom riport és beszámoló a Bokor közösség családjairól, csoportjairól (szerk., Család Alapítvány, 1997) Túraútvonalak a Dolomitokban 1-2. (Merza Ágnessel közösen, VIA Stúdió Kft., 2001) Mivé lesz az ember? (Napkút Kiadó, 2017) Fordításai Lánczos Kornél : A geometriai térfogalom fejlődése. A geometriai fogalmak fejlődése Püthagorasztól Hilbertig és Einsteinig (Gondolat, 1976) Díjai Grünwald-díj (1962) Bána nemzetség A Bána nemzetség (Bana genus) az ősi magyar nemzetségek egyike volt. Mindazonáltal puszta létezéséről is megoszlik a történészek véleménye. Györffy György szerint 10. századi múltra visszatekintő ősi magyar genus, bár a késő avar vagy besenyő eredet is elképzelhető. Engel Pál Györffyhez hasonlóan önálló nemzetségnek tekinti a Bánákat. Ezzel szemben Fügedi Erik a Ketel honfoglaló besenyő vezér Alaptolma nevű fiától származó Katapán (Koppán) nemzetség egyik ágának tartja a Bána nemet. Ez esetben a Bána nemzetség egyenes leszármazottja Talmács besenyő törzs kánjainak, akiket a bizánci császár hercegi címmel tüntetett ki. A nemzetség fő szállásterülete a mai Bana község környékén, Győr és Komárom vármegye határán, valamint a Bakonyban terült el. A Bána nemzetség valamely tagja viselhette a banai tarsolylemezt. A Bána nem két fő ágra oszlott. Az elsőből származott a Bébi, Bánai és Pinnyegi család, míg a másodikból a pókatelki Kondé, pókaföldi Szomor, újfalusi Fekete, s a cseszneki és milványi báró és gróf Cseszneky család. A Bána nemzetség cseszneki ágának leszármazása A Bána nembeli Apa ispán, említése 1230 Gyermekei: I-II. I. Bána nembeli Jakab, említése 1230 II. Bána nembeli Mihály ispán, főlovászmester, bolondóci várispán, említése 1224-1244 Fiai: 1-2. 1. Bána nembeli Mihály említése 1270-1275 2. Cseszneki Jakab királyi kardhordozó, trencséni ispán, említése 1239-1281 felesége: Csák nembeli Trencséni N. (Cs. nb. T. Márk honti ispán leánya) (= II. Lőrinte nb. Lőrinte) Fiai: a1-a5. a1. Cseszneki Miklós említése 1293-1329 Fia: b1. b1. Cseszneki Domonkos a2. Cseszneki Lőrinc említése 1293-1320 a3. Cseszneki Szomor említése 1293-1310 Fia: b1. b1. Rédei és gönyűi CSESZNEKI MIKLÓS említése 1324-1354. 1342-ben szerzi Pókatelket. felesége: N. Anna Fiai: c1-c5. c1. Pókatelki SZOMOR JÁNOS dipl.1379 + 1393 felesége: N. Ilona említése 1393 Tőle a pókatelki SZOMOR család c2. Pókatelki CSESZNEKI GYÖRGY említése 1333 c3. Pókatelki CSESZNEKI MÁTÉ említése 1333 c4. Pókatelki CSESZNEKI TAMÁS említése 1379-1384 c5 Pókatelki CSESZNEKI JAKAB, dictus Fekete Tőle a pókatelki és újfalusi KONDÉ család a4. Cseszneki CSESZNEKI PÁL említése 1300 +1323 felesége: N. Ágnes (= II. RAMANDE fia Miklós) a5. Cseszneki CSESZNEKI MIHÁLY említése 1296-1303 Fiai: b1-b6. b1. Rédei és pázmándfalusi Cseszneki János , dictus Fejes, említése 1308-1329 Fia: c1. c1. Rédei és pázmándfalusi Cseszneki Jakab, dictus Fejes említése 1323-1329 b2. Rédei CSESZNEKI MIHÁLY b3. Rédei CSESZNEKI JAKAB b4. Rédei CSESZNEKI ISTVÁN b5. Rédei CSESZNEKI ANDRÁS b6. Rédei CSESZNEKI MÁRTON Lettország az Eurovíziós Dalfesztiválokon Lettország eddig tizenkilenc alkalommal vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon. A lett műsorsugárzó a Latvijas Televīzija, amely 1993-ban lett tagja az Európai Műsorsugárzók Uniójának, és 2000-ben csatlakozott a versenyhez. Története Évről évre Lettország 2000-ben vett részt először a Dalversenyen, és rögtön a harmadik helyig jutottak. A következő évben nem sikerült megismételniük a sikert, és az 1993 és 2003 között érvényben lévő kieséses rendszer értelmében nem is vehettek volna részt a 2002-es versenyen, de Portugália visszalépése után nekik ajánlották fel az üres helyet. Ők éltek vele, és végül meg is nyerték a versenyt, így a 2003-as versenynek Riga adhatott otthont. Viszont hazai pályán mindössze a huszonnegyedik helyen végeztek a huszonhat fős mezőnyben, ez a verseny történetében az egyik legrosszabb helyezés a házigazda számára. 2004-ben nem sikerült továbbjutniuk az elődöntőből, és a következő évben is mindössze pár ponton múlt, hogy nem estek ki, a döntőben viszont az ötödik helyet sikerült megszerezniük. A jó eredménynek köszönhetően a következő évben automatikusan döntősek voltak, ott azonban nem sikerült megismételniük a sikert. 2007-ben és 2008-ban is sikerrel vették az elődöntőt, a döntőben viszont nem kerültek az első tíz közé. A következő 6 évben egyszer sem jutottak a döntőbe, ráadásul 2009-ben, 2010-ben és 2013-ban az elődöntő utolsó helyén végeztek. 2015-ben aztán megszakadt a sikertelenségi sorozat: a második elődöntőben a 2., majd a döntőben a 6. helyet érték el. 2016-ban ismét továbbjutottak, és a döntőben 15.-ek lettek. 2017-ben azonban kiestek az elődöntőben. Nyelvhasználat A nyelvhasználatot korlátozó szabály 1999-ig volt érvényben, vagyis Lettország 2000-es debütálásakor már szabadon megválaszthatták az indulók, hogy milyen nyelvű dallal neveznek. Lettország eddigi tizenkilenc dalából a legtöbbet, szám szerint tizenhatot angol nyelven adtak elő, bár 2014-es daluk tartalmazott egy mondatot lett nyelven. 2004-ben énekeltek először lett nyelven, ez egyben a dalfesztivál történetének első, és eddig egyetlen lett dala. 2007-ben olasz nyelvű dallal neveztek, 2009-es indulójuk pedig orosz nyelven énekelt. Nemzeti döntő Lettország nemzeti döntője a Supernova (régebben Dziesma és Eirodziesma) nevet viseli, és az ország debütálása óta minden alkalommal megrendezték. A benevezett dalok közül egy zsűri választja ki azt a tízet (2002-ben tizenötöt), melyek részt vehetnek a döntőben. A döntőben a nézők választják ki a kedvencüket telefonos szavazás segítségével. 2003 óta kétfordulós a szavazás. Az első körből az első három helyezett jut tovább, és a második fordulóban már csak ezekre lehet szavazni. Szavazás (2000-2015) Lettország a következő országoknak adta a legtöbb pontot: Lettország még sosem adott pontot a következő országoknak: Bosznia-Hercegovina, Csehország, Macedónia, Montenegró, San Marino. Lettország a következő országoktól kapta a legtöbb pontot: Lettország még sosem kapott pontot a következő országoktól: Albánia, Bulgária, Szerbia és Montenegró. Forrás: Megjegyzés: A táblázat csak a döntőbeli pontokat mutatja, és nem tartalmazza a 2004 óta megrendezett elődöntőkben adott, illetve kapott pontokat. Szavazás (2016-2017) Lettország a következő országoknak adta a legtöbb pontot: Lettország a következő országoktól kapta a legtöbb pontot: Megjegyzés: A táblázat csak a 2016-ban bevezetett szavazási rendszerben kiosztott döntőbeli pontokat mutatja, és nem tartalmazza a 2004 óta megrendezett elődöntőkben adott, illetve kapott pontokat. Lebetain Lebetain település Franciaországban, Territoire de Belfort megyében. Lakosainak száma 434 fő (2015). Lebetain Delle, Fêche-l’Église és Saint-Dizier-l’Évêque községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 12275 Marcelgoffin A 12275 Marcelgoffin (ideiglenes jelöléssel 1990 VS5) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel. Szirtiborz-alakúak Az szirtiborz-alakúak (Hyracoidea) rendjébe egyetlen ma élő család, a szirtiborzfélék családja (Procaviidae) tartozik. A család három nemet számlál. A szirtiborzok többnyire levéllel, fűvel, kéreggel táplálkozó nyúl nagyságú állatok, de némelyik a rovarokat sem veti meg. Hátsó végtagjukon három, mellső végtagjukon öt ujj található. A három hátsó lábujj közül a két szélsőn pataszerű köröm, a középsőn karom van. Talpuk nyirkos, ruganyos és különleges izomzattal van ellátva, ami tapadókorongként működteti a talpat. Élőhelyük Afrika és a Közel-Kelet. Rendszerezés Szirtiborzfélék (Procaviidae) Pliohyracidae – kihaltak Saghatheriidae – kihaltak Az szirtiborz-alakúak legközelebbi rokonai az ormányosok és a tengeritehenek. Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul) Maynard Ferguson Walter „Maynard” Ferguson (Montréal, 1924. május 4. - Ventura, 2006. augusztus 23.), kanadai dzsesszzenész; trombitás. 1950-ben vált ismertté, ekkor került be Stan Kenton zenekarába, és magas hangú játékát csodálni kezdte a közönség. 1953-tól a Los Angeles-i Paramount stúdiók részére dolgozott, big band és combo felállásban is. Az 1958-as Newport Jazz Festiválon egy mindössze tizenkét tagú zenekart vezetett, de az erőteljesebben szólt, mint a jóval nagyobb létszámú zenekarok. Az ötvenes és hatvanas években zenésztársa volt Slide Hampton, Don Sebesky, Bill Chase, Don Ellis és Bill Berry. A hatvanas évek végén Nagy Britanniába költözött, és ott egy big bandet hozott létre. Ezzel sokat turnézott. Csillogó jazzrockot játszottak. További információk Rocky Night In Tunisia Forrás Passzió.hu http://www.artsjournal.com/rifftides/2006/08/maynard_ferguson.html http://www.jazz.com/encyclopedia/ferguson-maynard-walter http://www.northernstars.ca/Lucas/passages_2006.html Lanius A Lanius a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a gébicsfélék (Laniidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 32 faj tartozik: antinori gébics (Lanius somalicus) álarcos gébics (Lanius nubicus) barna gébics (Lanius cristatus) bivalyfejű gébics (Lanius bucephalus) burmai gébics (Lanius collurioides) Fülöp-szigeteki gébics (Lanius validirostris) hosszúfarkú gébics (Lanius schach) indiángébics (Lanius ludovicianus) kis őrgébics (Lanius minor) Lanius borealis Lanius elegans Lanius giganteus Lanius marwitzi Lanius phoenicuroides vagy Lanius isabellinus phoenicuroides Lanius tephronotus Lanius uncinatus MacKinnon-gébics (Lanius mackinnoni) mediterrán őrgébics (Lanius meridionalis) nagy őrgébics (Lanius excubitor) nyílfarkú gébics (Lanius sphenocercus) örvös gébics (Lanius collaris) pusztai gébics más néven Izabella gébics (Lanius isabellinus) rozsdásmellényű gébics (Lanius souzae) São Tomé-i gébics (Lanius newtoni) szürkehátú gébics (Lanius cabanisi) szürkekabátos gébics (Lanius excubitoroides) Taita-gébics (Lanius dorsalis) tigrisgébics (Lanius tigrinus) tövisszúró gébics (Lanius collurio) vörösarcú gébics (Lanius gubernator) vörösfejű gébics (Lanius senator) vörösvállú gébics (Lanius vittatus) Gyergyóvárhegy Gyergyóvárhegy (románul: Subcetate) falu Romániában, Erdélyben, Hargita megyében, az azonos nevű község központja. A Maros völgyében, a vasút mentén, Ditróhodostól 4 km-re délnyugatra terül el, a 153D megyei út mentén. Fő vízfolyása a Maros, melybe balról ömlik a Kalnács-pataka és a Dudád-pataka. Lakossága 1992-ben 2337 fő volt, ebből magyar csupán 113 fő, a többi román. Lakói nemzetiségükből adódóan főleg ortodox vallásúak, a magyarok túlnyomó többségben katolikusok. Megtekintésre érdemes a Cotfas Vasile bennvalója (405 szám - ház és csűr) és Huruba Ioan vízimalma 1937-ből (479 szám). Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében (1992) ez a két épület műemléképületként szerepel. A Conan, a detektív fejezeteinek listája A Conan, a detektív (������; Meitantei Conan) című japán detektív-manga köteteinek listája. Kötetek, fejezetek címei 1. kötet 1. A modern idők Sherlock Holmes-a 2. Az összement nyomozó 3. A mellőzött nyomozó 4. A hatodik kémény 5. Az emberrabló partnere 6. Őrült nyomozóból nagy detektívet faragni... 7. Holttest egy híresség lakásán 8. A hasonmás 9. Egy kínos félreértés 2. kötet 10. Egy jövedelmező megfigyelés 11. Egy tökéletes alibi 12. Beszélő képek 13. Eltűnt személy kerestetik 14. Egy szegény lány esete 15. Keresd az óriást! 16. Az ördögi nő 17. A félelem háza 18. Az eltünedező gyerekek 19. Rémálom a pincében 3. kötet 20. A Hatamoto-család 21. Az átjárhatatlan szoba titka 22. Az örökség helye 23. Családkiirtási szándékok 24. Csapda a sötétben 25. Az álom, mely nem fog valóra válni 26. A havi ajándékok rejtélye 27. Ugyanaz a személy 28. Augusztus 3-a titka 29. Rejtve szemeid elől 4. kötet 30. A páncélos lovag 31. Az áldozat utolsó üzenete 32. A toll, ami nem fog 33. Beléjük futva 34. Az a négy a zöld kocsiban 35. A terror utolsó 10 másodperce 36. A kódolt üzenet: megszerezve! 37. A kódolt üzenet megfejtése 38. A válasz és még egy válasz 39. A világító hal valódi alakja 5. kötet 40. A titokzatos, bekötött arcú ember 41. A múmia támadása 42. Ran bajban van! 43. Támadás a sötétben 44. A gyilkos valódi kiléte 45. Gyilkosság a Kareoke-bárban 46. Gyilkosság vagy öngyilkosság? 47. A titok a dalban rejlik 48. Ahogy az életek keresztezik egymást... 49. Egy ismeretlen ismerős 50. Menekülés és üldözés 6. kötet 51. Az igazság az álarc alatt ) 52. Három látogató? 53. Hármójuk alibije 54. Az üzenetrögzítő titka 55. Szavak a szekrényen 56. Az új csapat: Detektív Banda 57. Egy furcsa testvérpár 58. A mozgó hulla esete 59. A fesztiváli éj 60. Egy tökéletes alibi?! 7. kötet 61. A fotó csapdája 62. Meghívó a Holdfény-szigetre 63. A zongora átka 64. A hátrahagyott kottapapír 65. A pokoltűz titka 66. A véres gomb 67. Egy név titka 68. Shinichi szeretője 69. Ran nyomoz 70. Megszabott idő 8. kötet 71. Végre megvagy! 72. Az Éjszaka Bárója 73. Egy félelmetes vírus 74. Az álarc alatt 75. Ran könnyei 76. Egy csel a széllel 77. Az esés pontjának titka 78. A menyasszony tragédiája 79. Mérgezett citromtea?! 80. Az indíték 9. kötet 81. Veszélyes bújócska 82. Kövesd a hangot! 83. Mi?! Komolyan?! 84. Kogoro osztálytalálkozója 85. Váratlan nyom 86. A két Benkei, akik állva haltak meg 87. Férjválasztás 88. Ijesztő árny 89. Még egy hulla 90. Gyilkos, aki nem válogat? 10. kötet 91. A vizes idő-különbség trükk 92. A Nyugat nagy nyomozója 93. Két agy, két logika 94. Hol a Kelet nagy nyomozója? 95. A Kelet nagy nyomozója felbukkan 96. A forró test 97. Az alattomos gyilkos 98. Eggyel több utas 99. Tragédia a hóviharban 100. Az utolsó szavak 11. kötet 101. A beszédes ruhadarab 102. Halál élő adásban 103. Egy feltételezett útvonal 104. A speciális közvetítés 105. A kulcsfigura 106. A gyilkos fegyver 107. Két rejtély 108. A büntetőterem 109. A sakura és a lyuk a falon 110. A lebegés művészete 12. kötet 111. A professzor kincses ládája 112. A fekete nap 113. Micsoda kincs! 114. Váratlan találkozás 115. A bomba célpontja 116. Az elveszett nyom 117. Viszontlátás Mycroftban 118. A nő, aki túl sokat tudott 119. A titokzatos robbanás 120. Egy felfedett hazugság 13. kötet 121. A valódi kilét 122. Mit láttak a szemtanúk? 123. A gyanús hármasikrek 124. A fivérek szomorú kapcsolata 125. A leeső hulla 126. Gyanús öngyilkosság 127. A virág és a lepke 128. Menekülés 129. A Gomera szörny tragédiája 130. Egy arc hátulról 14. kötet 131. Egy kép a múltból... 132. Számok a telefonon 133. Ismétlés elölről 134. Vallatás hulló falevelek közt 135. Egy anya szívében...? 136. Conan mosolya 137. Yukiko mosolya 138. A másik... 139. Váratlan társaság 140. Az utolsó vendég 15. kötet 141. Nincs meg?! 142. Eltűnt a fegyver! 143. Könnyes igazság 144. Ugyanaz a hang?! 145. Amit akarnak 146. Duett? 147. Nyald meg az ujjad! 148. A varázstrükk 149. Az ördög hívása 150. Véres kötés 16. kötet 151. Fehér gyilkos 152. Az igazságot rejtő telefon 153. A lángok gyűrűje 154. Az iskola furcsa csodái 155. Van ott valaki? 156. A találkozás 157. A bukás 158. Előérzet 159. Finálé 160. A fazekas cselszövése 17. kötet 161. A mozdulatlan bizonyíték 162. Egy hang ölte meg?! 163. A három rejtély 164. Elveszett fegyver 165. Hogy is felejthettem el? 166. Mit tegyünk? 167. A kakukkos óra 168. Megjelenik a démon 169. L-N-R 170. Megvannak a szereplők 18. kötet 171. Hasonlónak kell lenniük 172. Két szoba 173. Az első szerelem... 174. Az égő igazság 175. Nyisd ki szíved! 176. Az új tanuló 177. A fekete ruhás nő 178. Fedőneve: Sherry 179. Nem egy kislány 180. Sakk-matt 19. kötet 181. Miért... 182. Az eltűnt író 183. Az 1/2 tetőpontja 184. Franciaországban... 185. A mozgalmas város 186. A negyedik pénztárca 187. A pénztárcában… 188. A jogosítvány titka 189. Célpontban a labda 190. 56 000 túsz 20. kötet 191. Egy távoli szem 192. Menekülj! 193. A hó közepén 194. Gyanús viselkedések 195. Keresés 196. Az égből 197. Viszlát... 198. Nyilvánvaló bizonyíték 199. Testvérszeretet 200. Meghívás egy elszigetelt kastélyba 21. kötet 201. És megint... 202. Visszaszámlálás 203. Az elefántcsontszínű torony 204. A hivatás kezdete 205. Zárt fülke a levegőben 206. Az utolsó ütőkártya 207. A szív mélyén rejtve 208. Gyilkosság telefonálás közben 209. A felügyelő átveszi a nyomozás irányítását 210. Váratlan rivális 211. Egy kellemes nap Tokióban 22. kötet 212. Pár-divat 213. A bizonyíték 214. Aki utoljára nevet 215. A Hokutosei-expressz 216. A vonat átkutatása 217. Folytatása következik 218. Az utolsó állomás 219. Hajrá Sonoko! 220. Az alvó szépség 221. A rúgások hercege 23. kötet 222. Az utolsó film 223. Tükörben az igazság 224. Álomvilág 225. A "Szürke Tervező" 226. Fellángoló gyilkos-vágy 227.Egy váratlan cél 228. Elnyelve a hullámokban 229. Ez az igazság! 230. A túlélő szemtanú 231. Kezdődik a nyomozás! 24. kötet 232. Bizonyíték keresés 233. Visszaszámlálás 234. Még fél év 235. A sötétben 236. Hihetetlen összefüggések 237. Szívem mélyéből 238. Az áruló utcája 239. Egy fekete temetés megrendezése 240. Váratlan szétválás 241. Lövés a múltból 242. Egy fehér világ 25. kötet 243. Nem olyan, mint a többiek?! 244. Az áldozat nem beszél 245. Kísérleti szavak 246. A pók-villa 247. Horrort látva 248. Heiji kiáltása 249. Heiji haragja 250. Amit szavakkal nem lehet kifejezni 251. A Detektív Banda barlangja 252. Lelkes nyomozók 253. A sárkány útja 26. kötet 254. Egy megbolondított szív 255. A harmadik lehetőség 256. A rejtett igazság 257. A visszatérés 258. Pillanatnyi nyugalom 259. A jelmez titka 260. Az ígért hely 261. A nagy citera 262. Az eltűnő hang 263. Jöjj el tavasz? 27. kötet 264. Kölcsönkenyér visszajár (Kóstoló a saját gyógyszeredből) 265. Egy fontos szemtanú 266. Határozott döntés 267. A 18 évvel ezelőtti férfi 268. Fogva tartott nyomozó 269. Időkorlát 270. Kezdődjék a játék! 271. TTX 272. Vége a játéknak! 273. Az ellenféllel egy csónakban 28. kötet 274. A kis célpont 275. A gyilkosság oka 276. A hazug kliens 277. Bizonyíték a kézben 278. A felbőszült asszony 279. A hableány átka 280. Az idős asszony jóslata 281. Az ördög nyila 282. Az utolsó nyíl 283. Meg nem értett szívek 284. Kalap alá rejtett titok 29. kötet 285. A gyanú 286. Egy váratlan indok 287. A láthatatlan ellenség 288. Vészjelzés 289. Az igazság alá rejtve 290. Kutya-rajongók 291. Egy apró nyom 292. Eltűnt bizonyíték 293. Az oszakai K3 294. Az utolsó lehetőség 295. Piros lap 30. kötet 296. Vágd oda neki egyenesen! 297. A nyílt zárt-terep 298. Az idő csapdájában 299. A találkozó 300. A tragédia 301. A gyilkosság 302. A szúrás 303. Genta szerencsétlensége 304. Genta csapdája 305. Az alján... 306. Nyomokkal körülvéve 31. kötet 307. A kimondatlan szó 308. Az imposztor bemutatkozása 309. Az igazság az imposztorról 310. Hazugságok ideje 311. Meleg óceán 312. Akit elkapott a háló 313. Bátor döntés 314. Naniwa(Nyugat) harcosa 315. Láthatatlan harcos 316. Az igazság harcosa 317. Az uralkodó palotája 32. kötet 318. Az uralkodó kincse 319. Vissza múltba 320. Egy apa szívében... 321. A szomorú tigris-tekercs 322. Egy régvárt találkozó 323. A sztárok titka 324. Egy sztár megbánása 325. Az elhagyott oroszlán 326. P&A 327. Egy hülye terv 328. Sato tervezett házassága 33. kötet 329. Sato furcsaságai 330. Sato érzései 331. Véres Valentin-nap 1. 332. Véres Valentin-nap 2. 333. Véres Valentin-nap 3. 334. Véres Valentin-nap 4. 335. Egy feleség mementója 336. Tiszta szimat 337. Egy virág élete... 338. Az X jelentése 339. Kör-iksz-háromszög-négyzet?! 34. kötet 340. Ideje leszüretelni az almát 341. A nyom, ami ellene szól 342. A különös szomszéd 343. Ki vagy te? 344. Fújjolás vihara 345. Gyanús szurkolók 346. Egy álszurkoló 347. Esős deja-vu 348. A félrevezető törlőkendő 349. Kitisztult memória 350. Aranyalma 1. 35. kötet 351. Aranyalma 2. 352. Aranyalma 3. 353. Aranyalma 4. 354. Aranyalma 5. 355. A kísértet-ház titka 1. 356. A kísértet-ház titka 2. 357. A kísértet-ház titka 3 358. Mitsuhiko eltűnése 1. 359. Mitsuhiko eltűnése 2. 360. Mitsuhiko eltűnése 3. 361. Halál sziget 36. kötet 362. Veszélyes látogató 363. Titokzatos szavak 364. Goosoh szolgája 365. A hercegnő és a sárkány palotája 366. Veszélyben a parádé! 367. Bizonyíték a felvételen 368. A robbantó célja 369. A nyomozó, aki nem tért vissza 370. Kitörölhetetlen emlék 371. Vörös csapda 372. A legfontosabb ezen a világon 37. kötet 373. Ég veled! 374. Kogoro döntése 1. 375. Kogoro döntése 2. 376. Kogoro döntése 3. 377. A sötétség léptei 1. 378. A sötétség léptei 2. 379. A sötétség léptei 3. 380. Fehér hó, fekete árnyék 381. Veszélyes találka 382. Utazótársak 38. kötet 383. Az új találmány 384. Egy váratlan kincs 385. Ayumi aggodalma 386. Lépcsők a naplementében 387. Egy megbecstelenített hős 388. Farkas-árnyék 389. Aki soha nem lehet Farkasarc 390. Heiji és Kazuha nagy veszélyben! 1. 391. Heiji és Kazuha nagy veszélyben! 2. 392. Heiji és Kazuha nagy veszélyben! 3. 39. kötet 393. A csábító vörös ló 394. A vörös ló árnyéka 395. A vörös ló gazdája 396. A vörös ló, amit a szemtanú látott 397. Béna utánzás 398. Szétszakított barátság 1. 399. Szétszakított barátság 2. 400. Szétszakított barátság 3. 401. Egy apró kliens 402. Anyajeggyel 403. Vörös anyajegy? 40. kötet 404. Légy óvatos egy édes randin! 405. Félrevezetett nagy vadászat 406. Félrevezetett, de sikeres letartóztatás 407. Tenisz-pálya tele emlékekkel 408. Gyanús curry 409. Elment a hangom?! 410. Agasa első szerelme 411. Az emlékek helye 412. Első szerelem-találkozás-ég veled! 413. Kogoro nagy vesztesége Andrástelke Andrástelke (vagy Felsőroglatica vagy Angyalbandi, szerbül: Gornja Rogatica, Горња Рогатица) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Észak-bácskai körzetben, Topolya községben. Pedro Cea José Pedro Cea (Redondela, 1900. szeptember 1. – Montevideo, 1970. szeptember 18.), olimpiai és világbajnok uruguayi válogatott labdarúgó, edző. Az uruguayi válogatott tagjaként részt vett az 1930-as világbajnokságon, az 1924. és az 1928. évi nyári olimpiai játékokon illetve az 1923-as, az 1924-es és az 1929-es Dél-amerikai bajnokságon. Sikerei, díjai Játékosként Uruguayi bajnok (2): 1933, 1934 Világbajnok (1): 1930 Dél-amerikai bajnok (3): 1923 , 1924 Olimpiai bajnok (2): 1924 , 1928 Edzőként Dél-amerikai bajnok (1): 1942 Ördögszem-soktollúmoly Az ördögszem-soktollúmoly (Alucita grammodactyla) a valódi lepkék (Glossata) közé sorolt soktollú molyfélék (Alucitidae) családjának egyik, Magyarországon is élő faja. Elterjedése, élőhelye Ez a közép-európai faj Magyarországon a síkságokon fordul elő. Megjelenése Szárnyai barnán-szürkén-fehéren tarkázottak. Szárnyának fesztávolsága 13–17 mm. Életmódja Évente két nemzedéke kel ki; az első nemzedék május–júniusban, a második augusztusban repül. Valószínűleg lepkeként telel. Hernyója április–májusban, illetve júliusban az ördögszemen (Scabasa sp.) okozott gubacsban él. Névváltozatok ördögszem-gubacsmoly Kosovečko Kosovečko falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Konjščinához tartozik. Fekvése Krapinától 26 km-re délkeletre, községközpontjától 3 km-re északra a megye keleti részén, a horvát Zagorje területén fekszik. Története A településnek 1857-ben 124, 1910-ben 258 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Zlatari járásához tartozott. 2001-ben 103 lakosa volt. 681 (szám) A 681 (római számmal: DCLXXXI) egy természetes szám, félprím, a 3 és a 227 szorzata. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 681-es a kettes számrendszerben 1010101001, a nyolcas számrendszerben 1251, a tizenhatos számrendszerben 2A9 alakban írható fel. A 681 páratlan szám, összetett szám, azon belül félprím, kanonikus alakban a 31 · 2271 szorzattal, normálalakban a 6,81 · 102 szorzattal írható fel. Négy osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 3, 227 és 681. Középpontos ötszögszám. A 681 négyzete 463 761, köbe 315 821 241, négyzetgyöke 26,09598, köbgyöke 8,79797, reciproka 0,0014684. A 681 egység sugarú kör kerülete 4278,84919 egység, területe 1 456 948,151 területegység; a 681 egység sugarú gömb térfogata 1 322 908 920,8 térfogategység. Rozsda A rozsda a fémek felületén oxidáció által keletkezett réteg. Rozsda alatt általában a vasrozsdát értjük, amely a vas felületén víz és oxigén hatására képződő hidratált vas-oxidok és vas-hidroxidok keveréke. A vasrozsda képződését nem csak vastárgyakon figyelhetjük meg, hanem vastartalmú ásványok (ércek), kőzetek felületén és vasvegyületeket tartalmazó vizekben is. A rozsdásodást a nedvességen kívül a levegő szén-dioxid-tartalma, valamint a savak és a sók is elősegítik. A rozsdásodás ellen a fémek galvanizálásával, bevonásával (horganyozás vagy cinkbevonás, ónozás), zománcozással vagy festéssel védekezhetünk. A réz- és bronztárgyak rozsdásodását patinának (rézrozsda) nevezzük. A vasrozsda képződése A fémionok oldódása elektronleadással járó folyamat, vagyis oxidáció. Például a vas esetében: Az oxidációt mindig valamilyen redukciós folyamat kíséri. Például a vízben oldott oxigén redukciója: A vas felületén oxigén jelenlétében vas(II)-hidroxid képződik, amely vízvesztéssel[vitatott] alakul vörösbarna Fe2O3-dá. A felületek levegőn, vízben, vagy más kémiai környezetekben történő átalakulását általánosan korróziónak nevezik. Oy-Mittelberg Oy-Mittelberg település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 3516 fő (1987. május 25.). Banville (Calvados) Banville település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 746 fő (2015). Banville Amblie, Colombiers-sur-Seulles, Courseulles-sur-Mer, Graye-sur-Mer, Reviers és Sainte-Croix-sur-Mer községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Brasch Bence Brasch Bence (Mosonmagyaróvár, 1991. május 4. –) magyar énekes, a Csillag Születik második szériájának versenyzője. Élete 1991. május 4-én született Mosonmagyaróváron. Szülei hároméves korában elváltak, édesanyja nevelte őt és nővérét, Esztert. Bence Mosonmagyaróváron járt a Móra Ferenc Általános Iskolába és a Kossuth Lajos Gimnáziumba, ötéves angol képzésre. Az iskola színjátszó csoporttal rendszeresen adtak elő musicaleket, amikkel országos versenyekre is bejutottak. 2009-ben jelentkezett az RTL Klub tehetségkutató műsorába, a Csillag Születikbe. Azóta már egy kislemez, egy zenei díj és három listavezető dal és videoklip van a háta mögött. 2010 júniusában felvételizett a Budapesti Operettszínház musical szakára. 2011-ben a Rómeó és Júlia musical változatában ő játssza Mercutiót. Hosszú távon színészkedéssel szeretne foglalkozni, de az éneklés is érdekli. 2010. június 5-én elnyerte az egyik legnevesebb hazai ifjúsági magazin "Év felfedezettje" díját. A magyar előadók közül nagyon jó barátai Éder Krisztián "SP", Karácson Tamás "Fluor", Puskás Péter, Bata Adrienn "Barbee" és Istenes Bence. A kedvenc előadói között szerepel többek közt Adam Lambert, Lady Gaga, Rihanna, Bruno Mars és Robbie Williams. Plátói szerelme Emma Watson. Barátnője Korsós Judit, Lola. Fura, hogy Lola és Bence sokáig csak barátként tekintettek egymásra. Már 2010 tavaszán felröppent, hogy van köztük valami, azonban ezek a hírek ekkor még (állítólag) kacsának bizonyultak. Ezután Lola összejött Baronits Gáborral, és az ezzel kapcsolatos pletykák elhallgattak. Majd 2011 őszén Lola és Gábor szakítottak, és ezután újra szárnyra kaptak hírek, miszerint Lola és Bence együtt vannak. Több szemtanú is állította, hogy szemmel látható, hogy van köztük valami, csak titkolják. Majd 2012. március 8-án megjelentek a Story magazinban olyan képek, amik bebizonyították, hogy tényleg együtt vannak. Nem sokkal ezután az RTL Klub Fókusz, majd a Reflektor műsorában ők maguk is megerősítették, hogy együtt vannak. Úgyhogy most már Lola és Bence hivatalosan is egy pár. Az újdonsült szerelmespár elmondta, hogy hosszú távra terveznek, de semmit nem szeretnének elkapkodni, így az összeköltözéssel is várnak egy ideig. Majdnem másfél évig éltek se veled-se nélküled kapcsolatban. Többször szakítottak. Végül 2013 nyarán véglegesen véget vetettek a kapcsolatuknak. Előadói karrierje A Csillag születikben 2009-ben jelentkezett a RTL Klub tehetségkutató műsorának, a Csillag születiknek a második szériájába. A 3. középdöntőben kiesett, de a műsorok alatt hatalmas rajongótáborra tett szert. A Csillag születik harmadik szériájának a második középdöntőjében ő volt a sztárfellépő. A műsorban elhangzott dalok Válogató - Most élsz ( Máté Péter ) Top30 - When You Say Nothing At All (Ronan Keating) Top12 - Nánénáné ( Back II Black ) közös produkció Top12 - Nem jön álom a szememre ( TNT ) Top10 - A zene az kell ( Valahol Európában musical) Top8 - Játszom ( Hooligans ) Döntő - Esik a hó (közös produkció) Döntő - A szürke patás (duett Végváry Eszterrel) ( Zsédenyi Adrienn ) Döntő - We are the World (közös produkció) Csillag születik 3 második középdöntő: Fogadj el így (duett MC DC -vel) A Csillag születik után A Csillag születik 2 döntőjében Bence lemezszerződést kapott a Gold Recordtól és a tehetségkutató után a pártfogása alá vette Vermes Orsolya, aki többek között SP menedzsere is. 2010 . március 25 -én jelent meg az első kislemeze, a Szükségem van rád. A kislemezt a Story magazin mellékleteként lehetett kapni. A kislemezen egy saját dal, A szívem nem hátrál és négy feldolgozás dal, a Szükségem van rád , a Vele minden jó , a Páratlan páros és a 67-es út szerepelt. 2010 . április 20 -án debütált első videoklipje, ami A szívem nem hátrál című dalához készült. A klip története szerint Bence szerelmes egy lányba (Illés Kinga) és mindenhová követi. A klip végén azonban kiderül, hogy a lány csak Bence képzeletében létezik. Zene: SzabóZé Dalszöveg: Molnár Tamás (Anti fitness club) Női főszereplő: Illés Kinga Rendező/operatőr: Éder Krisztián "SP" Gyártásvezető: Puskás Peti Styling: Lang Szonja Smink: Dominique Haj: Vladi Kiadó: Gold Record 2010 . június 5 -én megkapta első zenei díját, a Bravo Ottót. Olyan előadók mellett jelölték, mint a BNF , a Stereo 2.0,az Interyou és a Compact disco. 2010 . november 5 -én debütált második videoklipje, ami a Fogadj el így című dalához készült. A klip története szerint Bence megismerkedik egy lánnyal (Trokán Nóra) és beleszeret, de a klip végén szakítanak. Zene/szöveg: Éder Krisztián "SP" Hangszerelés: Szakos Krisztián Női főszereplő: Trokán Nóra Vágás/utómunka: Éder Krisztián "SP" Gaffer: Halmágyi Zoltán Styling: Sinkovics Judit Haj: Nyoszoli Kinga Smink: Kovalik Natasa Kiadó: Gold Record 2011 . július 25 -én debütált harmadik videoklipje, ami a Játék című dalához készült. A klip története szerint Bence szerelmes egy lányba (Katona Gitta), de a lány csak játszik az érzéseivel. Majd a klip végén Bence szakít a lánnyal. A dalban közreműködik Symbien is. Zene/hangszerelés: Symbien Szöveg: Symbien/Brasch Bence Női főszereplő: Katona Kinga Keverés/master: Gyulai Zsolt Rendező/operatőr: Halmágyi Zoltán Vágás/utómunka: Halmágyi Zoltán Gaffer: Halmágyi Zoltán Styling: Blanka D. Horváth Haj: Molnár Attila Smink: Kovalik Natasa Gyártásvezető: Már András Kiadó: Gold Record 2011 . december 6 -án debütált az Álmodoztunk című dala. Ez egy karácsonyi dal. Bence ezzel a dallal szeretett volna kedveskedni a rajongóinak karácsonyra. A dalból nem terveznek videoklipet készíteni. Zene/szöveg: Éder Krisztián "SP" Hangszerelés: Molnár Gábor Kiadó: Gold Record Albumok Kislemezek 2010–Szükségem van rád A szívem nem hátrál Szükségem van rád (eredeti előadó VIP ) Vele minden jó (eredeti előadó V-Tech ) Páratlan páros (eredeti előadó AD stúdió) 67-es út (eredeti előadó Republic ) Videoklipek 2010-A szívem nem hátrál 2010-Fogadj el így 2011-Játék 2012-Túl egyszerű Vendég videoklipek 2010: John the valiant feat.Lola-Another day Díjak 2010: Bravo Otto-Az év felfedezettje 2011: Bravo Otto-Az év férfi előadója (jelölés) Közreműködések 2011: Children of Distance feat. Brasch Bence - Mi lenne, ha Színészi karrierje 2010 júniusában felvételizett a Budapesti Operettszínház musical szakára. 2011-ben a Rómeó és Júlia musical változatában ő játssza Mercutiót. Szerepei Amerikai komédia , Budapesti Operettszínház , a Főnökasszony titkára 2011. Rómeó és Júlia-Mercutio 2014. Felvételt nyer a Budapesti Színház és filmművészeti egyetem Zenés-Színész Szakára, Novák Eszter és Selmeczi György osztályfőnökök vezetésével. Filmek Tóth János (2018) Fontosabb fellépések 2010 . május 13 -án vendégfellépő volt A királynőben. Varga Viktorral , Horváth Tamással és a Bad Boyzzal közösen lépett fel. 2010 . június 5 -én fellépett a Bravo Otto-n. Ez a fellépése kisebb botrányt váltott ki. Ugyanis Bence miközben A szívem nem hátrál című számát énekelte felhívott egy lányt a közönség soraiból, majd a szám végén megcsókolta. A mai napig azt találgatják, hogy megrendezett volt-e, vagy annak a bizonyos lánynak tényleg ekkora szerencséje volt. 2010 . június 17 -én fellépett a Viva Cometen. 2010 . december 11 -én vendégfellépő volt L.L.Junior Impresszió lemezbemutató koncertjén. Bence mellett fellépett még Josh és Jutta , a Stereo 2.0 és Horváth Tamás is. 2011 . március 19 -én vendégfellépő volt SP első nagykoncertjén. SP-vel közösen lépett fel. Bence mellett fellépett még a Stereo 2.0, Fluor és Düki 2011 . május 14 -én vendégfellépő volt a Csillag születik harmadik szériájának a második középdöntőjében. MC DC-vel lépett fel. 2011 . június 4 -én fellépett a Bravo Otto-n. 2011 . június 10 -én fellépett a Viva Cometen. A Children of Distance -szel közösen lépett fel. Sharon Christa McAuliffe Sharon Christa McAuliffe (Corrigan, 1948. szeptember 2. – Cape Canaveral, Florida, 1986. január 28.) amerikai tanárnő. Életpálya 1970-ben a Framingham State College keretében történelemből szerzett diplomát. 1978-ban a Bowie State University keretében megvédte diplomáját. 1982-től Concord High Schoolban (New Hampshire) tanárként dolgozott. 1985-ben 11 000 pályázóból választották ki, hogy a Tanár az űrben (közérdeklődés fokozása az űrrepülőgép-program irányába) program keretében az első civil személy legyen a világűrben. A Hughes Communication Inc. vállalat támogatásából 1985. július 19-től a NASA Lyndon B. Johnson Űrközpontjában részesült űrhajóskiképzésben. Első űrszolgálatára indulva összesen 1 perc 13 másodpercet (73 másodperc) töltött a levegőben. Az űrrepülőgép technikai hiba miatt felrobbant. Űrrepülések STS–51–L, a Challenger űrrepülőgép 20. repülésének rakományfelelőse. Trogues Trogues település Franciaországban, Indre-et-Loire megyében. Lakosainak száma 320 fő (2015). Trogues Crouzilles, Parçay-sur-Vienne, Pouzay és Saint-Épain községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Bazgalji Bazgalji (olaszul: Basgali) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Gračišćéhez tartozik. Fekvése Az Isztriai-félsziget közepén, Pazintól 5 km-re délre, községközpontjától 4 km-re délnyugatra, a Žminj–Lindar út mellett fekszik. Története Az itt talált használati eszközök tanúsága szerint a templom dombján már a bronzkorban emberi település állt. A településnek 1880-ban 296, 1910-ben 290 lakosa volt. Az I. világháború után Olaszország része lett, majd a II. világháborút követően Jugoszláviához csatolták. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 2011-ben 239 lakosa volt. Nevezetességei A falu melletti magaslaton áll Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt egyhajós román stílusú temploma. A templom a 13. században épült, 1714-ben megújították és bővítették, az évszám bejárati ajtó felett olvasható. A templom apszisán és oldalfalain középkori freskók fennmaradt részletei láthatók, melyeket 1946-ban B. Fučić kutatásai során tártak fel. Freskókon Isten, a szentek, apostolok, püspök ábrázolása és az újszövetségből vett jelenetek láthatók. Rozsdabarna télibagoly A rozsdabarna télibagoly (Eupsilia transversa) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a bagolylepkefélék (Noctuidae) családjához tartozó faj. Elterjedése Nyugat-Európától Kelet-Ázsiáig (Japán) elterjedt faj, nagyon hidegtűrő, a különböző élőhelyekhez jól alkalmazkodik, az erdőtől alföldeken keresztül egészen a hegyekig, de a tundrán is előfordul. Megjelenése lepke: szárnyfesztávolsága: 40–48 mm, feltűnően nagy méretű. Az első szárnyak földszínúek, a világos vörösesbarnától a sötétszürke és sötétbarna árnyalatáig változhatnak. Keresztirányú hullámos vonalak és két sárga pötty díszíti. A hátsó szárnyak sötétbarna alapszínűek. A faj hibernálja magát és sötétbarna, innen származik a neve. pete: lapított félgömb alakú, a külsején számos, kissé szabálytalan hosszanti vonalakkal. hernyó: hernyó sötét barna vagy fekete, gyakran egy lila árnyalatú Életmódja nemzedék: egy nemzedéke van évente, szeptembertől novemberig rajzik és hibernálja magát a következő évre. A lepkék a fanedvet szívják, de táplálékuk lehet a bomló gyümölcs és a levéltetvek váladéka is. hernyók tápnövényei: Májusban és júniusban jelennek meg a hernyók, polifágok, lombhullató fák és cserjék leveleit fogyasztják főként éjjel, nappal elrejtőznek. A fiatal hernyók a lehullott leveleken is élhetnek és a levelek sodródnak. Tápnövények: Populus tremula, Salix caprea, Corylus avellana, Fagus sylvatica, Quercus robur, Ulmus minor, alma (Malus domestica), Crataegus sp., Rubus fruticosus agg., stb. Kannibalizmus és ragadozó = "gyilkos" táplálkozás is előfordulhat ennél a fajnál. Kanaszta A kanaszta dél-amerikai eredetű úgynevezett húzó-lerakó kártyajáték, amelyet egyszerre 2-6 ember, két vagy három csomag 52 lapos francia kártyával játszhat. Kártya 2-4 játékos esetén: 2x52 lap francia kártya + 4 vagy 6 Joker 5-6 játékos esetén: 3x52 lap francia kártya + 6 vagy 9 Joker A Jokerek mennyisége a francia kártya típusától függ. A lapok pontértéke 4-5-6-7 : 5 pont 8-9-10-J-D-K : 10 pont A : 20 pont Joker : 50 pont a behelyetesítésnél is 50 pont 2 : 20 pont (azaz kis Joker , az eredeti Jokertől csak az értékében különbözik) piros 3 : 100 pont fekete 3 : 0 pont vagy -100 pont A játék célja 10.000 pont elérése. Aki leghamarabb összegyűjt 10.000 pontot, az nyert. A játék egy gyűjtögetős-lepakolós elven működő, körökre osztott rendszer. Minden egyes kör (osztás) akkor ért véget, ha valaki "kiment", tehát nem maradt lap a kezében. Ilyenkor ki-ki összeadja a maga aktuális lapjainak pontértékét, majd a pontok adminisztrálása után kezdődhet is az új kör. A játék menete Az osztó minden játékosnak 14 lapot oszt, kivéve a balra ülő játékosnak, aki elkezdi a kört (ez a játékos 15 lapot kap). A kártyapakli maradékát kirakja az asztalra, abból kell majd húzni a továbbiakban (emellett a pakli mellett fognak majd gyűlni a dobott lapok). Mindig, minden játékos köre húzással kezdődik és dobással végződik (kimenni is csak az utolsó kézben tartott lap eldobásával lehet), kivéve a 15 lapot kapott játékos első körét, mivel ő a kártyái mennyisége miatt csak dob abban a körben. Minden osztásnál, minden játékos, aki az osztáson belül először kerül sorra, választhat, hogy a pakliból való húzás helyett, az őt megelőző játékos által dobott lapot húzza. Az első körben tilos 2-es, 3-as és joker jelzésű lapokat dobni (lásd: Speciális lapok), ez egyrészt etikett, másrészt az előző szabály nem érvényesülne. A pontszerzés A pontszerzés módjai: a kanaszták és tercek gyűjtése. A kanaszta egy 7 lapból álló sorozatot jelent, amiben a lapok szám vagy betűjelének meg kell egyeznie. Egy-egy lap jokerrel is helyettesíthető, de soha nem lehet több vagy egyenlő számú joker egy sorozatban, mint amennyi szám vagy betűjeles kártya van benne. A Kanasztában, ellentétben a Römivel, a lapok színe nem számít, tehát egy sorozatban szerepelhet akár két egyforma színű lap is (például egy 10-es sorozatban lehet két db treff 10-es is). A kanasztának három fajtája létezik: Tiszta kanaszta: ebben a kanaszta fajtában nem szerepelhet joker, csak kizárólag 7 egyforma szám vagy betűjelzésű lap. Értéke: 500 pont + a lapok pontértékének összege (például egy 6-os kanaszta esetén 500 + (7x5) = 535 pont). Piszkos kanaszta: piszkos kanasztáról beszélünk, ha a 7 lap közé joker(ek) is keveredtek (maximum 3 joker lehet benne). Értéke: 300 pont + a lapok pontértékének összege (például 4 db 7-es, 2 db kis joker és 1 db nagy joker esetén a kanaszta értéke: 300 + (4x5) + (2x20) + (1x50) = 410 pont). Joker kanaszta: 7 jokerből áll (lehet kis joker is), értéke: 1000 pont + a lapok pontértékének összege (pl.: 4 db joker és 3 db 2-es esetén: 1000 + (4x50) + (3x20) = 1260 pont). [forrás?] Fontos még azt megjegyezni a Kanasztáról, hogy az adott kört csak kanaszta birtokában lehet befejezni, tehát ahhoz, hogy "kimenjünk" (azaz az utolsó lapot is eldobjuk a kezünkből), legalább 1 db kanasztával rendelkeznünk kell, legyen az akár tiszta, akár piszkos. A lepakolás Mindig, minden esetben teljesülnie kell annak a feltételnek, hogy egy lepakolt sorozatnak legalább 3 lapból (tercből) kell állnia. Tehát lehet 3, 4, 5, 6 db lapból álló sorozatot lepakolni, illetve kanasztát. Ha véletlenül több mint 7 egyforma szám vagy betű jelzésű kártyalap van a játékos birtokában, akkor a kanasztához már nem szükséges többletet is hozzácsatolhatja a kanasztához, erősítve azt oly módon, hogy a kanaszta összpontszámához hozzáadja a többlet lapok pontszámait. Előzetesen lepakolt kanasztát is erősíthetünk ezen a módon, de az fontos, hogy piszkos kanasztából már nem lehet tiszta kanaszta, valamint a már előzőleg lepakolt sorozatokból, kanasztákból, lapot kinyerni semmilyen módon nem lehetséges, mint ahogy az ellenfél lapjaiból elvenni, vagy azokhoz hozzárakni se szabad. A másik fontos feltétel, hogy a befejezett körök során összegyűlt pontokhoz is igazodnunk kell, a lepakolás során egy bizonyos pontszám alatt nem lehetséges a lepakolás. A ponthatárok a következők: Negatív = 15 pont 0 – 1499 = 50 pont 1500 – 2999 = 90 pont 3000 – 4999 = 120 pont 5000 felett = kanaszta (lényegtelen, hogy piszkos vagy tiszta) A talonfelvételhez és a lepakoláshoz szükséges a játék során összegyűjtött pontok szerinti nyitó pontérték elérése, de a talon felvétele nagyobb pontértékű lepakolással is lehetséges. Értelemszerűen nyithatok öt-pontértékű lapokból álló tiszta vagy piszkos kanasztával is, ha az elért pontok szerinti nyitóérték 50, 90 vagy akár 120, mert a kanasztával való nyitáskor nem a kanasztát alkotó lapok pontértéke, hanem a kanaszta értéke számít, amely érték legalább 300 pontot jelent. Például ha már valaki 2485 ponttal rendelkezik, akkor addig nem rakhat le a kezéből lapokat, amíg nem tud annyi lapot lerakni amiknek az összértéke el nem éri a 90 pontot. Tehát ha valakinek 4 db 10-ese, 3 db K-a és 4 db 7-e van, akkor az lepakolhat, hiszen az előbb említett lapok összértéke 90 pont (viszont ha már egy 10-es lappal kevesebb lenne a játékos kezében, akkor már csak 80 ponttal rendelkezne, amivel nem pakolhatna le). A gyűjtő-pakli felvétele Minden játékosnak, összes köre elején lehetősége van arra, hogy ne húzzon, hanem felvegye a kezébe a dobópaklit (az egészet). Ennek feltételei: A dobó-pakli tetején lévő lap szám vagy betűjelével megegyező (legalább) két lap lepakolása (a már előzetesen lepakoltak mellé). Ha már a játékos lepakolt lapjai között van olyan sorozat aminek szám vagy betűjele megegyezik a dobó-pakli tetején szereplő lapéval, akkor elég csak 1 db ezekkel megegyező lapot leraknia a kezéből, a dobó-pakli felvételéhez. Ha még nem pakolt le a játékos, akkor a ponthatároknak megfelelően pakoljon le, beleértve a legalább két ugyanolyan lapot is, mint ami a dobópakli tetején szerepel (a dobó-pakli tetején szereplő lap értéke nem számít bele a ponthatárba). Ha a legfelső lap 3-as vagy joker, a gyűjtő-pakli felvétele nem lehetséges (lásd: Speciális lapok). Speciális lapok A Kanasztában a 3-as számjelzésű lapok speciális lapnak számítanak, klasszikus értelemben vett lepakolásuk nem lehetséges. A 3-as lapokat két csoportra osztjuk, színük szerint: Piros színűek (kőr és káró színű lapok): A piros 3-asokat, ha kezünkbe kerül, azonnal lerakjuk az asztalra (természetesen nem más játékos körében) és újat húzunk helyette. Ezeknek a 3-asoknak nem is lesz funkciója egészen a kör végéig, mikor a játékosok összeadják pontjaikat. A piros 3-as darabonként +100 pontot eredményez, ha a kör befejeztével vannak már lepakolva lapjaink (nyilván a 3-as(ok) kivételével). Viszont ha a kör úgy ért véget, hogy még nem sikerült lepakolnunk semmit, akkor ezek a 3-asok darabonként -100 pontot eredményeznek. Ha a pakli összes piros 3-asa egy azon személy birtokában van (több játékos esetén pároknál), akkor értékük megduplázódik, pluszba és mínuszba is 800 pont (2x52 lapos paklinál). Fekete színűek (pikk és treff színű lapok): Ha valakinek fekete 3-as kerül a kezébe, akkor eldobhatja azt, ezzel a következő játékostól megvonta a gyűjtő-pakli felvételének jogát. Ha ezt nem teszi meg, tehát a kör végén, a kezében marad a fekete 3-as, akkor az annyiszor -100 pontot eredményez az elszámolásnál. Ha valaki összegyűjti a pakli összes fekete 3-asát, és a kör végén ő megy ki a játékból és bemutatja a 4 db fekete 3-ast, akkor az +500 pontot jelent a végelszámolásnál. A fentiekben egyszer már megemlíttetett, hogy egy osztás első körében egyik játékos sem dobhat fekete 3-ast pontosan azért nem, mert akkor megfosztja az utána következő játékost attól a lehetőségtől, hogy dobott lapját húzás gyanánt felvehesse. Speciális lapnak számítanak még a Jokerek. Ha valaki jokert dob a köre végén, akkor az utána következőknek egy kör erejéig nem lehetséges a gyűjtő-pakli felvétele, ezt nevezzük "fagyasztásnak". Kivétel az a speciális eset, amikor a következő játékos kezében 6 db joker van, ekkor felveheti a játékos a "lefagyasztott" gyűjtő-paklit. Elszámolás Természetesen a lapok és a kanaszták csak akkor jelentenek számunkra plusz pontokat, ha azokat már a kör befejeztét megelőzően „lepakoltuk” (tehát nincsenek már a kezünkben). Ami a kezünkben maradt, az bizony mínusz pontnak számít. A piros 3-as is mínusznak számít, ha nincs lepakolva semmi. Aki kimegy az adott körben, az +300 pontot kap azért, és így fog számolni: 300 pont + piros hármasok (ha vannak) + a kanaszták értéke (több kanaszta kirakása is lehetséges, de egy is elég) + a kanasztát alkotó lapok értéke + az összes többi lap értéke. Kimenni lehet "Hand-ből" is: Egy játékos akkor megy ki hand-ből, ha még semmit sem pakolt le, viszont olyan lapjai vannak a kezében, hogy egy kör alatt ki tud menni, tehát mindent le tud rakni a kezéből (ehhez is kötelező a kanaszta). Ebben az esetben is vége a körnek, jöhet a számolás. Az a játékos, aki hand-ből ment ki így számol: 1000 pont + a piros 3-asok értéke (ha van) + a lapok értékének az összege (ilyenkor a kanaszta nem ad pontot). Mindenki másnak: A piros hármasok értékének (ha van) + kanaszták értékének + kanasztákat alkotó lapok értékének + az összes többi lap értékének az összegéből kivont kézben maradt lapok értéke az eredmény. Forrás Nagy Játékkönyv - Könyvkuckó Kiadó ISBN 963 047375 5 http://www.kislexikon.hu/kanaszta.html Katona László (fizikus) Katona László (Berhomet pe Siret, Románia, 1939. február 3. –) magyar fizikus, fizikai szakíró. Életútja Középiskolát a szatmári 3. számú Magyar Líceumban végzett (1955), a Babeș–Bolyai Egyetem fizikai fakultásán szerzett oklevelet (1964). Előbb a Vajdahunyadi Kohászati Kombinát laboratóriumában fizikus, majd 1968-tól a bukaresti Termoenergetikai Berendezések Kutató- és Tervező Intézetének (ICPET) munkatársa, 1971-től főkutató. Kutatásainak tárgyköre: automata spektrálanalízis, időben felbontott spektroszkópia, magnetohidrodinamikai direkt energiaátalakítás (MHD). Hazai és külföldi szaktanulmányaiban a plazmafizika és a MHD-generátorok kérdéseiről értekezett. Számos nemzetközi MHD-konferencián vett részt, a KGST–MHD szimpozionok résztvevője. 1970-ben a műszaki tudományokra alapított akadémiai Aurel Vlaicu-díjjal tüntették ki, 1971-ben a Lengyel Tudományos Akadémia meghívottja. A magnetohidrodinamikai elektromos energiatermelés lényegét a TETT 1977/4. számában ismertette (Ipari megoldás előtt: közvetlen energiaátalakítás). Bánfalvi Sándor (dobos) Bánfalvi Sándor (Budapest, 1978. április 5.) magyar rockzenész, dobos. A Neck Sprain, a Magma Rise és Kovács Ákos zenekarának tagja. Zenei pályafutása Berdisz Tamásnál tanult. 1997–98-ban a Wall Street együttes, 1998 óta a Neck Sprain dobosa, de játszik más heavy metal együttesekben is, például a Magma Rise-ban és a Kényes Foltokban. Legismertebb talán Kovács Ákossal való közreműködésében, akinek zenekarában 2004 óta dobol. Ákos klipjei közül szerepel pl. a Fénybe nézz!, az Előkelő idegen, az Igazán című videókban, Hauber Zsolt és Lepés Gábor társaságában. Diszkográfia Overgain (1999) True Soul, Dead Body (2000) Heavyweight: 3rd Round (2006) God's Snake (EP, 2013) Új törvény (2002) Andante (2003) Az utolsó hangos dal (koncert, 2004) A katona imája (2010) Arénakoncert (koncert, 2011) 2084 (koncert a Szigeten , 2012) Karcolatok 20 (koncert, 2014) Igazán (EP, 2014) Arénakoncert (koncert, 2014) Még egyszer (2015) Lazy Stream of Steel (2010) The Man in the Maze (2013) False Flag Operation (EP, 2016) Tijana Bogićević Tijana Bogićević (Újvidék, 1981. november 1. –) szerb énekesnő. Ő képviselte Szerbiát a 2017-es Eurovíziós Dalfesztiválon, Kijevben az In Too Deep című dalával. A második elődöntőből nem sikerült továbbjutnia, mivel a 11. helyen végzett, 98 ponttal. 2011-ben Nina egyik háttérénekeseként már részt vett a dalversenyen. 2009-ben indult hazája eurovíziós nemzeti válogatóján, de akkor nem sikerült továbbjutnia az elődöntőbe. Az ismertséget 2013-ban Čudo című dala hozta meg számára Szerbiában. Jelenleg az Egyesült Államokban él. Jégvitorlázás A jégvitorlázás a vitorlássport téli, jégen alkalmazható extrém változata. Tengerparton űzött, nyári megfelelője a homokvitorlázás. A jégvitorlások mindössze abban hasonlítanak a hajókhoz, hogy a szél erejét használják fel a haladáshoz. Van árbócuk, vitorlájuk és kormányuk, hajótestük azonban nem érintkezik közvetlen a befagyott vízzel. A többnyire egyszemélyes szerkezetek, a háromszögben elhelyezett korcsolyákra épülő hídból és a testből állnak, amely éppen csak akkora, hogy a hajótest vezetője benne ülve vagy fekve irányíthatja járművét. Történelme Bár a jégvitorlázás Hollandiában már a 17. században eltejedt téli időtötés volt, az első modern jégvitorlások az 19. század elején az amerikai Nagy-tavakon alakultak ki. 1790-ben a téli időszakban befagyott New York állambeli Hudson folyón gyakorolták a vitorlázás téli változatát. A hajótest egy négyzet alakú teknő forma volt. A csúszó felületekből kettőt a hajótest elejére, egyet a hátul elhelyezett kormányrúd alá rögzítettek. 1853-tól a hajótest háromszög alakúvá formálódott, a bukások csökkentése érdekében a fővitorla alacsonyabb lett, bevezetésre került az orrvitorla. 1879-től a hajótest alá gerincet építettek, stabilabb egyensúlyú sporteszköz lett. A lapos fenekű hajótest elejére és végére korcsolyákat (csúszó felületeket), a hajótest elejére egy futófelülettel ellátott botkormányt szereltek. A sportolók (utasok) a hajótest belsejében ülve helyezkednek el, kezelve a köteleket (vitorla, botkormány). A jégvitorlásokat teherszállításra, jéghalászatra is alkalmazták. Európában az 1800-as évek végén, Norvégiában jelent meg újra a jégvitorlás. A jégvitorlásnak van egyszemélyes (sport) és többszemélyes (sport- és szabadidős) változata. 1881-ben első alkalommal írtak ki versenyt klubok részére. A jégvitorlázás nagyon népszerű a Nagy-tavak környékén. Az 1930-as években alakult meg a Skeeter osztály. 1937-ben jött létre a Nemzetközi DN osztály. Elnevezése egy amerikai napilap, a Detroit News nevéből született 1936-ban, amikor a lap egyszemélyes, bárki által otthon is elkészíthető és autón szállítható téli sporteszköz építésére versenyt hirdetett. A sportág 1968-ban építéstechnikai fejlődésnek indult, 1970-től üvegszálas technológiát alkalmaztak, amivel modern designok készülhettek. A jégvitorlás készítésénél felhasználható építőanyagok: fa, rétegelt lemez, hab, szénszál, üvegszál és epoxigyanta. Általában három futót (korcsolyát) alkalmaznak, háromszög elrendezéssel. A korcsolyákat úgy helyezik el, hogy oldalirányból stabilizálják a jégvitorlást. A modern jégvitorlások a szél sebességének többszörösét is képesek elérni. Napjainkban a sportágat leginkább Ausztriában, Németországban, Csehországban, Lengyelországban, Norvégiában, Svédországban, Hollandiában, Litvániában, Észtországban, Finnországban, Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában gyakorolják. Több osztályban szerveznek versenyeket, ahol a nevezett jégvitorlásoknak meg kell felelni az előírásoknak. A legnépszerűbb kategória a nemzetközi DN osztály. Magyar jégvitorlázás Az első hazai jégvitorlást egy angol és egy magyar hajóépítő, John Harris és Gyapai Nándor 1888-ban (más források szerint 1892-ben) építette balatonfüredi műhelyükben és a szomszédos Stefánia Yacht Egylet kikötőjében került jégre. Az egylet számos főúri tagjának megtetszett a dolog, különösen a sebesség keltette fel a figyelmüket. Gróf Andrássy Géza a Balatonfüred–Siófok távot 11 perc alatt tette meg. Ez időtájt a jégvitorlások inkább a szórakozás célját szolgálták, nincs is tudomásunk arról, hogy abban az időkben rendeztek volna versenyt Magyarországon, legfeljebb sebességi rekordok elérésére használták a jégszánokat. Heinrich Tibor, a KMYC tagja 1935-ben állította fel az utolsó hitelesített magyar rekordot 150 km/óra sebességgel. Az első jégvitorlás versenyre 1937. február 1-jén került sor, a KMYC rendezte egy egyenlő oldalú háromszög pályán, amelynek hossza öt kilométer volt. A versenyen 12 és 15 négyzetméteres (Monotype XV) jégvitorlások vettek részt. 1941-ben a Balatonkenese–Almádi–Balatonszabadi– Balatonkenese útvonalon, az új szabad tervezésű 15-ös kategóriában rendeztek hosszú távú versenyt a kenesei téli sportnapok keretében. Heinrich Tibor ezen a versenyen is nagy előnnyel nyert. A második világháború után, az 1950-es évek elején rendezett újra jégszán versenyeket a Balatonfüredi Vasas. A jégvitorlások többsége a háború alatt elpusztult. Az áramvonalasok közül három maradt: az egyik Heinrich Tiboré volt, amelyet – mivel az elhagyott javak közé tartozott – a fürediek használták. A másik dr. Horváth Boldizsár tulajdona volt, a harmadik Grofcsik Jánosé, és az Almádi Építőknél Somody Pál versenyzett vele. A két kategóriát figyelembe véve, általában 7–9 résztvevő állt rajthoz. A Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal és az IBUSZ vándordíjat alapított egy jégvitorlásverseny győztese részére. Ezeket 1961-1965 között tartották. A kétszemélyes jégszánokkal vívott versenyeken 1961-ben Németh István, 1962-ben Németh Gyula, 1963-ban Tolnay László győzött. 1964-ben a rossz jégviszonyok miatt elmaradt a regatta. 1965-ben a Németh testvérek győztek, a kupát – amelyet ezzel végleg elnyertek – dr. Zákonyi Ferenc adta át. Azok, akik lelkesedésükkel az akkori időkben a jégvitorlázást életre keltették Fi János, Galambos Jenő, Haán István, dr. Horváth Boldizsár, Országh István, id. Pataky Attila, Sárdy László, Simon Károly, Tóth József, Törzs Imre voltak. 1964-ben az MVSZ elnöksége a jégvitorlázás fejlesztésére anyagi támogatást biztosított, ennek keretében a Balatonfüredi Hajógyárban négy új, 12 négyzetméteres jégszánt építettek. Az 1960-as évek végén a DN osztály megjelenése jelentette a jégvitorlázás megújulását. Az elsó DN hajó Magyarországon dr. Sándor Pál kezdeményezésére, 1970-ben, a Balatonfüredi Hajógyárban készült. A DN olyan jól sikerült, hogy a hetvenes évek elején már exportra is gyártottak DN jégvitorlásokat. Későbbiekben a versenyzők – például id. Pataky Attila, Szalay István, Tolnay László és Törzs Imre – maguk kezdték a típust építeni. A DN tulajdonosokat össze kellett fogni, hogy a jégvitorlás versenyélet meginduljon. Ennek a szándéknak megfelelve, 1976. december 10-én Balatonfüreden megalakultak a balatoni, majd a velencei-tavi jégszán flották. Ennek ellenére a hazai időjárási viszonyok és a versenyrendezés jogi körülményeinek következtében kialakult bizonytalan helyzet miatt sokáig hivatalos jégszánversenyt Magyarországon nem rendeztek. A magyar jégvitorlás-versenyzés hosszú szünet után, 1999. január 16-án az MVSZ égisze alatt éledt újra, amikor Balatonfüreden megalakult a DN Jégvitorlás Osztályszövetség. Megválasztották vezetőségét, elnök Koltay Gusztáv, titkár Csernussi Gábor, a Balatoni régió vezetője Hantó István lett. A megelőző években nem voltak magyarul elérhető versenyszabályok, így azoknak megfelelő felszerelések sem. A szabályokat Koltay Gusztáv és Nagy Levente, a Versenybírói Testület vezetője fordította le. A kezdeti sikerek után az osztályszövetség a BYC-cel közösen pályázatot nyújtott be a Nemzetközi DN Jégvitorlás Osztályszövetséghez (IDNIYRA) a DN Európa- és Világbajnokság megrendezésére, amelyet elfogadtak, és 2004. január 14. és 25. között Balatonfüreden került sor az eseményre. 2005-ben és 2006-ban megrendezésre került a DN magyar bajnokság, 2006-ban a BYC szervezésében a Stefánia Kupa jégvitorlás verseny. Sajnos több éven keresztül nem volt kedvező az időjárás, így versenyzésre alkalmas jég sem a Balatonon. A jégszánosok gyakran kénytelenek akár ezer kilómétert is vándorolni, hogy megfelelő jeget találjanak. Így történt 2010-ben is, amikor az eredetileg Lengyelországba tervezett azévi Európa- és Világbajnokság az időjárási viszonyok miatt Balatonfűzfőn kötött ki, ahol megtartották a megnyitóját, de a másnap reggelre leesett térdig érő hó miatt végül a Fertő-tavon tudták csak megtartani az eseményt. 2011-ben sikerült ismét Magyar Bajnokságot rendezni. 2015-ben a Tisza-tavon rendezték a MITROPA Kupát, 2017. januárjában pedig a Nyílt Magyar Bajnokságot. 2017. február végén – 2004 óta először – a Balaton volt Európában a jégvitorlázásra legalkalmasabb jégfelület, így a Csehországi Lipno visszalépése után Füreden rendezték meg az IDNIYRA Európabajnokságát. A külföldi eseményeken a 2010-es években 5–6 magyar jégszán vesz részt: Hamrák Péter, Hegyi Márton, ifj. Pataky Attila, legifj. Pataki Attila István és Stubits Dávid van jegyezve a világranglistán. ifj Pataky Attila 2012-től a Nemzetközi DN Jégvitorlás Szövetség európai vice-commodore-a, 2016-tól pedig az IDNIYRA európai commodore-a (elnöke). A jégvitorlázás elkötelezettjei, akik nemzetközi szinten is sportolni kívántak – a hazai kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt – kénytelenek Európa északibb tavain és tengerpartjain vitorlázni, de gyakran megesik a fordítottja is. A kibontakozásának legnagyobb hátránya, hogy a Balaton, a Velencei-tó, a Fertő-tó és a Tisza-tó felülete csak rövid időre (vagy több éven keresztül nem) fagy be biztonságosan, azaz 15-20 centiméternél vastagabbra. Kisebb jégfelületek nem adják meg a szükséges feltételeket (sebesség, fordulás, 2x2 km-es pálya). Egy kisebb jégvitorlás egy négyzetcentiméterre jutó nyomása nem nagyobb, mintha korcsolyával rámenne bárki a jégre. Természetesen minél vastagabb és összefüggőbb a jégtömeg, annál biztonságosabb a jégvitorlázás. A Magyarországon és a világ többi részén a legkedveltebb kategória a Nemzetközi DN osztályú szánoké. Ez annak is köszönhető, hogy könnyen odaszállítható, ahol a sportolásra alkalmas jég található. DN Osztály Elnevezése egy amerikai napilap, a Detroit News nevéből született 1936-ban, amikor a lap egyszemélyes, bárki által otthon is elkészíthető és autón szállítható téli sporteszköz építésére versenyt hirdetett. A pályázatot a Archie Arrol asztalos és jégvitorlázó társai: Joseph Lodge és Norman Jarrait által tervezett Blue-Streak 60 c. pályamű nyerte. A következő évben, 1937-ben már egy flottányi egységet le is gyártottak az újság asztalosműhelyében és osztállyá is alakultak. Ez a legelterjedtebb one-design jégvitorlás osztály. A leggyakrabban alkalmazott egyszemélyes hajótest fából készül, hossza 3,65 méter, az árbóc 4,84 méter magas, vitorlafelülete 6,5 négyzetméter. Többnyire egyszemélyes szerkezetek, a háromszögben elhelyezett korcsolyákra épülő hídból és a testből állnak, amely éppen csak akkora, hogy a szán vezetője benne fekve irányíthatja a járművet. A jégvitorlások tervezésénél a minimális súly, az áramvonalas forma és a stabilitás elérése a cél. Korszerű anyagok felhasználásával – műszál, karbon – egy felszerelt szán súlya kb. 60 kilogramm. Ilyen szerkezet házilag is építhető, a meghatározott mérettartományon belül. A versenyeken induló szánok precízen meghatározott méretűek és mára jégvitorlásra szakosodott hajóépítő műhelyekben készülnek. Versenykész állapotban az áruk meghaladhatja a többmillió forintot is. Profi szinten a különböző jégfelszínekhez más és más élformájú korcsolyát szokás választani. A jégvitorlázás korántsem kényelmes és veszélytelen sport. A szán akár 100-150 kilométeres sebességgel képes rohanni. Fék, biztonsági öv és légzsákok nincsenek, csak egy bukósisak, valamint a kezelő képessége védi a versenyzőt. A hideg elleni védelemről is gondoskodni kell (megfelelő meleg ruházat, kesztyű, cipő). Népszerűségére jellemző, hogy a 2014. évi téli olimpiai játékokon, Szocsiban bemutatkozó sportként szerepelt. Az osztály történelmileg komoly múltra tekint vissza Észak-Amerikában, de mára az európai tagság túlszárnyalta létszámban. Rendszeresen rendeznek versenyeket: nemzeti-, kontinentális- és világbajnokságokat. Az osztály Világbajnokságát, a Gold Cup-ot páratlan évben Amerikában, páros évben Európában rendezik. A sport különlegessége, hogy egy-egy kontinens- és világviadal időpontja fix, de a pontos helyszíne a kezdés előtti pár napig is változhat és akár 2 futam között is költözhet többszáz kilómétert, amennyiben a környezeti tényezők megkívánják. A kontinens- és világbajnokságokon 150-200 versenyző szokott résztvenni, cca. 50 fős flottákra bontva. Ice Optimist Az Ice Optimist kifejezetten ifjú vitorlázók számára készült jégvitorlás. Úgy tervezték, hogy könnyen lehessen gyártani a legelterjedtebb anyagok felhasználásával és a költségek minimalizálásával. A szabványos Optimist vitorláját (és az IODA-jóváhagyásával nevét) használja, így az ifjúsági vitorlázók közel ugyanazt a felszerelést használják nyáron és télen, ha mindkét szezonban vitorláznak / versenyeznek. Az Ice Optimist egy kisebb, kevésbé gyors hajó, mint egy DN. Kb. 2 lábbal rövidebb hosszúságú, szűkebb hídja van, kisebb vitorla-felülettel rendelkezik, könnyebb építeni, sokkal olcsóbb, és általában egy kissé kényelmesebben, ülő-pozícióban hajózható. A DN már nem "belépő szintű" jégvitorlás, amely jól illeszkedne a gyerekek számára. Bár a technológiai fejlődés a modern DN-eket könnyebben vitorlázhatóvá tette elődeinél, de gyorsabbak és sokkal drágábbak is lettek - két olyan tényező, amelyek igazán kevésbé alkalmasak fiatal tanuló jégvitorlázó számára. Az Ice Optimist olyan teljesítményt és stabilitást kínál, amely jobban illeszkedik a legtöbb "kezdő flotta" élményszintjéhez és önbizalmához Az Ice Optimistek kisebb jégfelületen is hajózhatók, mint más nagyobb jégvitorlások, ezáltal kisebb tavak nagyon alkalmassá válnak az edzésre. Folyamatos felnőtt felügyeletet igényelnek. A jégvitolázás biztonságos a gyerekek számára mindaddig, amíg megfelelő biztonsági előírásokat követnek. Semmilyen körülmények között nem szabad a gyerekeknek egyedül vagy közeli felnőtt felügyelet nélkül hajózniuk. A gyerekeknek soha nem szabad vékony jégen vagy nyílt víz közelében vitorlázni. Megfelelő biztonsági felszerelés kötelező: sisak, védőszemüveg, csúszás-gátló, jégbőlmentő-ár, mentőmellény, síp, meleg ruha. Monotype XV Osztály A Monotype XV jégvitorlást 1932-ben tervezte a legendás észt-német olimpiai vitorlázó, Erik von Holst. Nagyon rövid idő alatt népszerűvé vált és több mint 200 hajót építettek néhány év alatt. A jacht szigorú one-design szerkezet; vázlatosan ugyanúgy néz ki, mint a 1930-as években. A szerkezeti elemeket manapság modern módszerek és epoxi ragasztóval gyártják. A bronz korcsolyákat a rozsdamentes acélból készült futók váltották fel. A vitorlázat természetesen Dacronból vagy azzal egyenértékű anyagból készül. A 15 m2-es Monotype ma a legnagyobb Monotype osztály Európában és az egyetlen kétszemélyes jégvitorlás, amelyben európai és nemzetközi bajnokságokat is rendeznek. Adatok: Vitorla felülete 15 m2, hossza = 7,5 m, szélessége 4,2 m és árbócmagasság 7,2 m. min. súly 205 kg. Személyzet 1-2 fő. A második világháború előtt az osztály széles körben elterjedt volt a Balti-tenger körüli országokban. A legtöbb olyan országban, ahol a vitorlázók és a hajók túlélték a háborút és az azt követő időszakot 1990-körül újra kapcsolatba léptek egymással. 1993-ban orosz, észt, lett és svéd vitorlázók megalapították a Nemzetközi Monotype-XV Yacht Osztályszövetséget (IM-XVIYRA). Az egyesület elnöke az észt Suulev Küünarpuu lett, alelnöke George Bolchakov Oroszországból, a svéd Ulf Torberger a titkára és pénztárosa. Van technikai bizottságok is. Jelenleg aktív vitorlázóik vannak Finnországban, Oroszországban, Észtországban, Lettországban, Litvániában, Lengyelországban, Németországban, Hollandiában és Svédországban. Jelenleg az osztály a legerősebb növekedését Hollandiában tapasztalja, ahol évente négy-öt hajót építenek. Banyeres del Penedès Banyeres del Penedès település Spanyolországban, Tarragona tartományban. Banyeres del Penedès Albinyana, Santa Oliva, La Bisbal del Penedès, Llorenç del Penedès, Sant Jaume dels Domenys, L'Arboç és Bellvei községekkel határos. Lakosainak száma 3121 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szirénázó szupercsapat A Szirénázó szupercsapat (eredeti cím: Vennebyen) norvég televíziós 3D-s számítógépes animációs sorozat, amelyet Svein-Inge Solheim rendezett. Készült két külön kiadás is, a Szirénázó szupercsapat: Halloween-i hercehurca és a Szirénázó szupercsapat: Karácsonyi kalamajka. Magyarországon a Minimax adta. Ismertető A történet egy barátságos városkában játszódik, ahol a lakók vidámak és boldogak valamint jól élnek egymás mellett. Van három jó barát is, akik mindhárman a városban újoncok. Új tagok a város sürgősségi állomásain, az-az a következő helyeken: a rendőrségen, a mentősségen és a tűzoltóságon is. Itt nem lazsálhatnak, mert a városi forgatagban nincsen unatkozás. Ezt viszont, nem is bánják! Vagyis a munkában együtt mind nagy örömet lelnek, mivel a munkaidőben mindig akad számukra feladat, amely megoldandó és van valaki mindig, akinek szüksége van egy segítőtársa. Akár egy segítő kézre, vagy akár egy segítő mancsra. Szereplők Franky (tűzoltóautó) Tom (tűzoltó) Barnie (tűzoltó) Elphie (elefánt) Rafi (zsiráf) Peti (rendőrautó) Bobby (rendőr) Tiffany (rendőr) Timba (kutya) Zsi (zsiráf) Abby (mentőautó) Tina (mentős) Ted (mentős) Helly (helikopter) Max (majom) Bonnie (hajó) Martin Mia Ugri (nyuszi) Kimmy (kenguru-postás) Magyar hangok Bódy Gergő – Max Fekete Zoltán – Ugri Solecki Janka – Kimmy Menszátor Magdolna – ? Szatmári Attila – ? Kelemen Kata – ? Kálmánfi Anita – ? Németh Gábor – ? Pálmai Szabolcs – Martin Dudás Eszter – ? Galambos Péter – ? Szokol Péter – ? Molnár Ilona – Mia Epizódok 1. évad Usgyi a labda után Nincs is füst Fociörület Magasságos Szülinap Hová tűnt Roller A siask menő Elveszve az erdőben Ted és az elveszett kötszer Légy éber Raffee A szemetelő A fahéjas csiga Bocs, hogy késtem A tévedés Hurrá, horgászunk Elphie és az alma Gratulálunk, Frankie! Buli van! A titok Bobby és Barney zenél Ugris és az Óriás Csapatmunka Az extrém sport Timba szabadnapja A hegyimentés A csokis muffin akció Apa fia délután 2. évad Max és a gitár (Max to the Max) Hallgatni arany (Silence is Golden) Elphie a kontytolvaj (Elphie get your Bun) A csatornafogságában (Down the Drain) Defekt (Flat Out) Abby pánikrohama (Abby's Panic Attack) Bobby homokvára (Bobby's Sand Castle) Az eltűnt őrrend esete (The Case of the Missing Case) Pelyhes (Fulffy) A vasúti átjáró (Clear the Line) Ugri a tűzoltó (Jumpi to the Rescue) Titokzatos festékpacák (Paiting the Town) Jim elszabadul (?) Kincses sziget (Treasure Island) Körbe-Körbe (Round and Round the House) Ugri nagy nyugdíja (Jumpi's big Ballon) Bormi segítséget kér (S.O.S. Bonnie) Tom segélykérése (Tom's Alarm Call) Gi és Raffe új feladata (Gi and Raffe's Look-Out Duties) Medvebocs keresés (Spot the Bear) Óvakodj a jetitől (Beware of the Yeti) Egy szerencsés baleset (Winter Blunderland) Max hegyi sétája (Max's Mountain Waek) Max mentőakciója (Max's Meray Ride) Duó vihar (Snow Toruble) Első a munka, aztán a szórakozás (Duty Before Preasure) Tóparti kísértetek A Tóparti kísértetek (Bag of Bones) Stephen King amerikai író 1998-ban megjelent regénye. Magyarul először az Európa Könyvkiadónál jelent meg a regény, Szántó Judit fordításában, 1999-ben. Cselekmény Mike Noonan, egy ismert és közkedvelt fiatal író egy forró augusztusi napon elveszíti feleségét, aki ráadásul épp a gyermeküket várta, amiről Mike mit sem sejtett. Ettől a naptól kezdve a férfi képtelen akár egyetlen sor szépirodalomra is. Még van ugyan néhány regénye a tarsolyban, de Mike maga is nagyon jól tudja, hogy eljön az a pillanat, amikor ismét el kell kezdenie új műveket gyártania, vagy pályájának végképp befellegzett. Így aztán négy év elteltével Derryből Castle Rock közelébe, a Sötét Tükör tó partjára költözik, ahol feleségével együtt még évekkel ezelőtt vettek egy nyaralót, amely a Nevető Sara nevet viseli. Mike – aki itt is még vár arra az inspiráló pillanatra, amelyben két mondatnál többet tud papírra vetni – röviddel érkezése után megmenti egy hároméves kislány, egy bizonyos Kyra életét. Megismerkedik vele, és édesanyjával, Mattie-vel, aki elvesztette férjét. Ettől a naptól kezdve felgyorsulnak az események: Mike úgy dönt, hogy segít mindkettőjükön, mert a gazdag Max Devore, Kyra nagyapja, azzal fenyegeti Mattie-t, hogy elveszi tőle a kislányát. Ráadásul további gondok is felmerülnek: Mike továbbra is képtelen az írásra – bár azért költözött a tópartra, hogy sikerrel járjon –, üzeneteket hall és olvas a házban, és két nőről álmodik, akik már mindketten meghaltak: feleségéről, Joról és Sara Tidwellről, arról az énekesnőről, akiről elnevezték Mike és Jo nyaralóját. A történet zöme két fiktív városban, illetve annak közelében zajlik: Derryben és Castle Rock környékén. Ebből kifolyólag jó néhány szereplővel találkozhatunk, akik ismerősek lehetnek más Stephen King-regényekből, mint például az Az, a Nem jön szememre álom vagy a Hasznos Holmik címűekből. Pride of Baghdad A Pride of Baghdad egy képregényalbum, mely a DC Comics Vertigo cégjelzése alatt jelent meg 2006-ban. Írója Brian K. Vaughan, rajzolója Niko Henrichon. A képregény történetének alapja a 2003-as iraki háború egy valós eseménye. A Bagdadot lerohanó amerikai csapatok támadása idején a város állatkertjéből négy oroszlán szökött meg, melyeket végül amerikai katonák lőttek agyon. A Pride of Baghdad főszereplője ez a négy oroszlán, akik a műben az iraki nép metaforájaként jelennek meg. 1997-es fedett pályás atlétikai világbajnokság Az 1997-es fedett pályás atlétikai világbajnokságot Párizsban, Franciaországban rendezték március 7. és március 9. között. A vb-n 28 versenyszámot rendeztek. Éremtáblázat (A táblázatban a rendező nemzet eltérő háttérszínnel kiemelve.) Érmesek WR – világrekord CR – világbajnoki rekord AR – kontinens rekord NR – országos rekord PB – egyéni rekord WL – az adott évben aktuálisan a világ legjobb eredménye SB – az adott évben aktuálisan az egyéni legjobb eredmény 1997-es férfi kézilabda-világbajnokság Az 1997-es férfi kézilabda-világbajnokságot Japánban rendezték, 24 csapat részvételével. A világbajnokságok történetében először adott otthont a tornának Európán kívüli ország. A tornát az orosz csapat nyerte. A magyar válogatott a negyedik helyen végzett, a bronzmérkőzésen egy góllal kapott ki a francia csapattól. Lebonyolítás A 24 csapatot 4 darab, 6 csapatos csoportba sorsolták. A csoportokban körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét.A csoportokból az első négy helyezett jutott tovább a nyolcaddöntőbe, az ötödik és hatodik helyezettek kiestek. A nyolcaddöntőtől egyenes kieséses rendszerben folytatódott a torna, az első 8 helyért játszottak helyosztó mérkőzéseket. II. Fruela leóni király II. Fruela (875 – 925. márciusa) Asztúria királya (910–925) és León királya (924–925), a Kantábriai-házból. III. (Nagy) Alfonz asztúriai király fia. Apja, III. (Nagy) Alfonz, Asztúria királya, anyja Jimena (?–912), az Arista-Íñiga házból származó García Íñigueznek, Pamplona/Navarra királyának a leánya és Fortun Garcés pamplonai/navarrai király testvére. Alfonz már a 890-es évek végétől folyamatosan szembesült fiai, García, Ordoño és Fruela lázongásaival. A fivéreket támogatta édesanyjuk, Jimena és a nemesség egy jelentős része is, élükön Nuño Fernández kasztíliai gróffal, akinek a leányát, Muniát, García, Fruela fivére feleségül vette. III. Alfonz végül belefáradt a fiaival való konfliktusba. A polgárháború elkerülése céljából engedett a feudális nemességnek, 910-ben lemondott e három fia javára, és felosztotta közöttük a birodalmát. III. Alfonz még ebben az esztendőben elhunyt. Fiai közül I. García leóni király, míg II. Ordoño Galícia királya, később leóni király, II. Fruela pedig asztúriai király lett, ő volt egyébként az utolsó asztúriai király. Annak ellenére, hogy II. Ordoñónak három fia is volt, Sáncho Ordoñez, Alfonz, valamint Ramiro; a Leóni Királyság trónján II. Ordoñót az öccse, II. Fruela követte. Ez komoly belső feszültségeket okozott a királyságban, ugyanis II. Ordoño fiai a nagybátyjukat trónbitorlónak tartották. A Leóni Királyságban csak rövid ideig regnáló II. Fruelát a források zsarnoki természetű uralkodónak jellemzik. Fia Froilaz Alfonz, akinek az édesanyja Nunilo Jimena, II. Fruela első felesége, valószínűleg a pamplonai/navarrai királyi családból származott. Chazot Chazot település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 117 fő (2015). Chazot Crosey-le-Grand, Orve, Randevillers, Sancey és Vellevans községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bordaközi izmok A bordaközi izmok a bordaközökben elhelyezkedő lapos izmok, amelyek nagyrészt kitöltik a bordaközöket, (spatium intercostale) ezzel hozzájárulnak a csontos mellkasfal lezárásához, ugyanakkor fontos légző funkciókat látnak el. (Megjegyzendő, hogy nyugalmi állapotban, elsősorban a férfiaknál a rekeszizom és a hasizmok légző funkciói a meghatározóak. A bordaközi izmok légző működése csak ezt meghaladó megterheléseknél lép be, majd nehézlégzésnél előbbiek mellett a kisegítő légzőizmok is bekapcsolódnak. Nőknél - különösen a terhesség alatt - nagyobb szerepe van a mellkasi légzésnek.) A külső bordaközi izmok (musculus intercostalis externus) az ember mellkasfalában, a bordaközökben, a belső bordaközi izmok rétegén kívül elhelyezkedő lapos izmok. A belső bordaközi izmok (musculus intercostalis internus) az ember mellkasfalában a bordaközökben a külső bordaközi izmok rétegén belül található lapos izmok. Eredés, tapadás, elhelyezkedés A külső bordaközi izmok a bordaközöket határoló felső bordák alsó szélén futó barázda, a (sulcus costae) alsó, külső szélén erednek, és a bordaközt alulról határoló bordák felső szélén tapadnak. Rostjai felülső bordáktól lefelé és az alsó bordák szegycsonti vége felé húzódnak. Eredésük közvetlenül a gerinc mellett kezdődik, de a szegycsontot már nem érik el. A szegycsont közelében (kb. a bordaporcok szakaszán) kötőszövetes lemezek veszik át a helyüket. A belső bordaközi izmok a bordaközöket határoló alsó bordák belső, alsó felszínén erednek, és a bordaközöket határoló felülről határoló bordák alsó felszínén tapadnak. Rostjai az alsó bordáktól felfelé és a felső bordák szegycsonti vége felé húzódnak. Eredésük a gerinctől oldalra, a bordaszögletnél (angulus costae) kezdődik, itt lépnek be a bordaközi képletek (bordaközi ideg, bordaközi artéria és véna), felfelé tartva, a bordák alsó barázdáiba. Ez az izomréteg viszont eléri a szegycsontot. (A bordaközi képletek elhelyezkedése indokolja, hogy a bordaközi beavatkozásokat a bordaközöket határoló alsó bordák felső szélénél (és természetesen a tüdő alsó határa alatt) kell végezni. Mivel a tüdő és a mellhártya határának egymástól való távolsága a hátulsó hónaljvonalban a legnagyobb, a mellhártyaüregbe történő beavatkozásokat (szúrcsapolás folyadék vagy levegő leszívására stb.) többnyire itt végzik. A két izom rostjainak lefutási iránya egymással ellentétes! Funkció A külső bordaközi izmoknak a belégző izmok, mert összehúzódásukkal emelik a bordákat, ezáltal tágítják a bordaközöket és a mellkast. A belső bordaközi izmoknak a kilégző izmok, mivel összehúzódásukkal süllyesztik a bordákat, ezáltal szűkítik a bordaközöket és a mellkast. Ezek a működések a bordák sajátos ferde lefutásából, valamint a bordák és a gerinc közötti ízületek tengelyének állásából következnek. Beidegzés és vérellátás A bordaközi izmok beidegzésüket és vérellátásukat a bordaközi idegekből és erekből kapják, amelyek a bordaközöket határoló felső bordák barázdáiban sulcus costae) viszonylag védetten futnak. Puylaurens Puylaurens település Franciaországban, Tarn megyében. Lakosainak száma 3269 fő (2015). Puylaurens Appelle, Bertre, Blan, Cuq-Toulza, Lacroisille, Guitalens-L’Albarède, Lempaut, Montgey, Péchaudier, Poudis, Prades, Saint-Germain-des-Prés, Saint-Paul-Cap-de-Joux, Saint-Sernin-lès-Lavaur, Sémalens és Vielmur-sur-Agout községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mihail Csiaureli Mihail Csiaureli (Tbiliszi, 1894. január 25. – Tbiliszi, 1974. október 31.) szovjet-grúz filmrendező, forgatókönyvíró, színész, ötszörös Állami-díjas, a Szovjetunió népművésze. Életpályája Szülővárosában szobrászatot és festészetet tanult. 1920-1921 között rész vett a tbiliszi Revolutionary Theatre of Satire megszervezésében. 1921-ben került színházhoz. 1922–1924 között Németországban élt és dolgozott mint szobrász, és így is folytatta pályáját miután 1924-ben visszatért Tbilisziben. Pályája során volt díszlettervező, színész és filmrendező is. Kezdetben filmszínészként is szerepelt. 1926–1928 között színész és rendező volt a Krasny Proletkult Theatre-ben Tbilisziben. 1928–1941 között a Georgian Theatre of Musical Comedy művészeti vezetője volt. 1928–1974 között 25 filmet rendezett. Az 1940-es évek végén, az 1950-es évek kezdetén nagy, romantikusan csillogó tablókat alkotott. Több ízben volt a Legfelsőbb Szovjet tagja. Az 1950-es évek közepén, amikor a szovjet alkotók új útra tértek, visszaköltözött Grúziába, és a tbiliszi stúdióban előbb dokumentum-, majd játékfilmeket forgatott. Munkássága A grúz filmművészet egyik legkiemelkedőbb, de igen ellentmondásos alakja volt. Rendezői pályája elején főként történelmi tárgyú munkái méltán teremtették meg jó hírét. Felfogását líraiság és a témához mindig illő emelkedett ábrázolásmód jellemezte. A történelmi személyiség szerepét egyoldalúan eltúlozta, ezzel természetesen a tényeket is elferdítette. Emelkedettsége ekkor már retorikus pátosszá vált, és műveiből mesterkélt, a népi eposzok hangvételét utánozni kívánó naivitás áradt. Ez a fajta monumentalitás 1945–1954 között az egész szovjet filmművészetre rányomta bélyegét, ami Csiaureli szerepének is következménye. Nagy hatású, magával ragadó, munkásmozgalmi tematikájú eposza, A nagy tűzfény (1938) Magyarországon is sikert aratott. Magánélete 1914-ben házasságot kötött Veriko Andjaparidze (1900–1987) orosz színésznővel. Leánya, Szofja Csiaureli (1937–2008) szovjet-grúz színésznő, a Grúz SZSZK érdemes művésze. Fia, Ruben Csiaureli filmrendező. Filmjei Filmrendezőként Saba (1929) Az utolsó álarcosbál ( Ukanaskneli maskaradi ) (1934) (forgatókönyvíró is) Arsena (1937) (forgatókönyvíró is) Vihar Grúziában I.-II. (1942–1943) Az eskü (1946) (forgatókönyvíró is) Berlin eleste I.-II. (1949–1950) (forgatókönyvíró is) Feledhetetlen 1919 ( Nezabyvaemyy 1919 god ) (1951) (forgatókönyvíró is) Forgatókönyvíróként Khabarda (1931) Színészként Arsena Jorjiashvili (1921) A szuramszkajai erőd ( Suramis tsikhe ) (1922) Natela (1926) Khanuma (1926) Díjai Sztálin-díj (1941, 1943, 1946-1947, 1950) Letňany (metróállomás) Letňany egy metróállomás Prágában a prágai C metró vonalán. Szomszédos állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Prosek (Háje) Elsöprő túlerő Az Elsöprő túlerő (ismert Sose kevesebbet és Soha olyan kevés címeken is, eredeti cím: Never So Few) 1959-ben bemutatott amerikai háborús film. Rendezője John Sturges. Főbb szereplői Frank Sinatra, Gina Lollobrigida, Peter Lawford, Charles Bronson, Dean Jones és Steve McQueen. A stáblistában nincsenek feltüntetve az alábbi ázsiai színészek: Mako, George Takei és James Hong. A film története laza kapcsolatban áll a ténylegesen megtörtént „OSS Detachment 101” incidenssel, amit Tom T. Chamales 1957-es regénye ír le. Sinatra szerepe Tom Reynolds kapitányként a valóságban is létező OSS tiszt (és későbbi illinois-i seriff) Meredith Rhule figuráján alapul. Cselekménye A történet Tom Reynolds kapitány (Frank Sinatra) és társai, Grey Travis kapitány (Lawford), és Bill Ringa őrmester (McQueen) története, akik Burmában kacsin katonákat képeznek ki a második világháború alatt a japán betolakodók elleni harcra, bár parancsnokaik nem támogatják ezt. 1943-ban Burmában egy amerikai és egy brit egység csatlakozik a bennszülött kacsin katonákhoz, hogy visszaverjék a japánok támadásait. Az egységet közösen vezeti Tom C. Reynolds amerikai, és Danny De Mortimer brit kapitány, a kacsin vezető, Nautaung irányításával. Az egység egyre frusztráltabb lesz, mert fárasztó a szolgálat, korlátozottak a készleteik és hiányos az orvosi ellátásuk. Egy váratlan japán támadásban, amelyet visszavernek, Tom segítője, Bye Ya életveszélyesen megsérül, gyomorlövést kap, amit még morfiummal sem tudnak ellátni. Tom tudva, hogy társára az elkerülhetetlen és gyötrő halál vár, kiküldi az embereit a sátorból, majd agyonlövi a sebesültet. Néhány nappal később Tom és Danny Kalkuttába mennek, ahol sofőrjük Bill Ringa tizedes. Este találkoznak a terület parancsnokával, Fred Parkson ezredessel, aki bemutatja őket egy gazdag kereskedőnek, Nikko Regasnak és barátnőjének, Carla Vesarinak (Gina Lollobrigida). Tom azonnal vonzónak találja a lányt, és táncolni hívja, ő azonban elutasítja a férfit. Mielőtt távoznának az estéről, Nikko meghívja őket a Himalája közelében álló nyaralójába. Másnap a főparancsnokságon Tom orvost követel az egységének, de Parkson közli vele, hogy kevés az orvosi állományuk, és neki magának kell kerítenie egyet, akire majd vigyáznia is kell. Parkson váratlanul kéthetes szabadságra küldi az egységet. Tom ezt hallva ragaszkodik hozzá, hogy a kacsinok is megkapják ugyanezt a szabadságot. Amikor Parkson beleegyezik, Tom Ringát kéri maga mellé segítőnek. Tom, Danny és Ringa Cowagába utaznak és a hotelben Nikkótól kapnak egy üzenetet, aki bulira hívja őket. A bulin Tom Carlát keresi, és másnapra is találkozót beszél meg vele, bár a lány hidegen bánik vele. A következő reggelen Tom és Carla kilovagolnak, majd visszatérésük után Danny is csatlakozik hozzájuk egy kirándulásra a Himalája falvaiba. A kirándulás alatt Danny megbetegszik. Nikko házába visszatérve tévesen tífusznak diagnosztizálja a betegségét Grey Travis katonaorvos, bár Danny ragaszkodik hozzá, hogy csak a maláriája újult ki. Néhány vizsgálat után Travis kelletlenül elismeri, hogy tévedett. Nikko felajánlja, hogy maradjanak nála Danny felépüléséig. Nikko, látva Tom vonzódását Carlához, figyelmezteti a lányt az amerikaiak megbízhatatlanságára. Miután Nikko elutazik Kína felé, Carla több időt tölt Tommal, bár továbbra is elutasítja a férfi udvarlását. Danny felépülése után Tom meglepi Carlát azzal a bejelentéssel, hogy hagyja ott Nikkót, mert el akarja venni feleségül. Visszatérnek a hegyekbe az egységükhöz, nem sokkal karácsony előtt. Azonban nem tudnak zavartalanul ünnepelni, mert a japánok megtámadják őket. Tom megsebesül. Ringa megtudja egy elfogott japán katonától, hogy a támadást megtervezték egy belső információ alapján. Nautaung csalódottan fedezi fel, hogy egyik embere, Billingsley, és egy bennszülött lány az árulók. Nautaung a rituális kivégzésüket rendeli el, ahogy az ilyenkor szokás. Tom és a többi sebesült a Kalkuttai légibázis kórházába kerül. Itt Parkson azt a parancsot adja Tomnak, hogy támadja meg az Ubachi leszállópályát, a kínai határ közelében. Amikor Tom tiltakozik, mondván, ehhez nincs meg a felszerelésük, Parkson megnyugtatja, hogy kínai szövetségeseik majd ellátják őket. Carla meglátogatja Tomot, és meghívja, hogy maradjon vele, ha felépül. Az egységéhez való visszatérése előtt Tom meglátogatja Carlát, de csalódottan veszi tudomásul a luxuskörülményeket, amelyekkel a lány körülveszi magát Nikko pénzéből. Tom kritizálja Carlát emiatt, majd dühösen otthagyja. Tom csatlakozik az egységéhez és megkezdik a támadást. A plusz ellátmányt szállító konvoj nem érkezik meg időben, Tom ennek ellenére úgy dönt, hogy folytatják a támadást. A küldetés sikeres, de Nautaung és néhány amerikai katona meghal. Visszavonulás közben az egység megtalálja a megsemmisített szállítókonvoj maradványait, és bizonyítékokat találnak arra vonatkozóan, hogy a támadást lázadó kínaiak követték el. Tom üldözni akarja őket Danny tiltakozása ellenére. Megtalálják a kínai tábort, és a raktárban több tucat amerikai katona dögcéduláját és személyes holmiját. Danny lefordítja az egyik iratot, melyben a Chung King kormány meghatalmazza a felkelőket „a határok megvédésére idegen hatalmak ellen” (vagyis burkoltan az amerikai katonák meggyilkolására). Tom felébreszti és elfogja a kínai katonákat a táborban. Amikor azonban rádión jelenti a főhadiszállásnak, azt a parancsot kapja, hogy azonnal térjenek vissza, mert a kínaiak tiltakoztak a behatolásuk ellen Kínába. Mialatt Tom és Danny a teendőket vitatják meg, egy kínai katona meglepi őket, és megöli Dannyt. Tom üzenetet küld a főhadiszállásnak, ebben visszautasítja a parancsot, és megöleti a foglyokat Ringával. Visszatérve Burmába Tom előlépteti Ringát alhadnaggyá és az egység műveleti parancsnokává nevezi ki, ő maga pedig elutazik Kalkuttába, ahol azonban házi őrizetbe kerül gyilkosság vádjával. Carla meglátogatja Tomot, és bevallja neki, amit korábban nem mondhatott el, hogy Nikko a titkosszolgálatnak dolgozik és ő, Carla az asszisztense. Carla azt tanácsolja Tomnak, mondja azt, hogy csak a harc hevében hatolt be Kínába, ő azonban visszautasítja ezt. Később Parkson és Sloan tábornok meglátogatják Tomot, aki megmutatja nekik a kínai felhatalmazásokat. Sloan azt tanácsolja neki, hogy ne mutogassa ezeket, és azt követeli tőle, hogy kérjen bocsánatot a kínai kormány képviselőjétől. Tom ezt visszautasítja és megmutatja Sloannak a meggyilkolt amerikai katonák dögcéduláit, melyeket a kínai táborban talált. Egy csapat katonai pszichiáter érkezik, hogy megállapítsák, Tomnak van-e valamilyen mentális zavara. Tom azonban nem akar velük együttműködni. Megérkezik a kínai kormány képviselője, ekkor Sloan váratlanul Tom mellé áll, és azt követeli, hogy a gyilkosságokért felelős lázadó vezért vonják felelősségre, Kína kérjen bocsánatot a történtekért az Egyesült Államoktól. A képviselő távozásával Sloan felfedi, hogy a Chung King kormány már elnézést kért, egyúttal megígérték, hogy kivizsgálják az ügyet. Tomot felmentik a vádak alól. Gyorsan találkozik Carával, mielőtt visszatérne az egységéhez. A film ezen a ponton jelentősen eltér a regénytől, amelyben Reynolds meghal, a filmben azonban életben marad és valamikor később valószínűleg feleségül veszi Carlát. Egy másik Sinatra-filmben éppen fordítva történik a dolog: a Von Ryan's Express c. háborús filmben Sinatra meghal az utolsó jelenetben, amikor a foglyok vonatát igyekszik utolérni; a könyvben azonban életben marad. A filmet Burmában, Thaiföldön és Srí Lankán forgatták. Szereposztás Frank Sinatra mint Tom Reynolds kapitány Gina Lollobrigida mint Carla Vesari, Nikko barátnője Peter Lawford mint Travis kapitány, katonaorvos Steve McQueen mint Ringa tizedes Richard Johnson mint Danny De Mortimer kapitány Paul Henreid mint Nikko Regas Brian Donlevy mint Sloan tábornok Dean Jones mint Jim Norby őrmester Charles Bronson mint John Danforth őrmester Philip Ahn mint Nautaung, a kacsinok vezetője Robert Bray mint Fred Parkson ezredes George Takei mint “kórházban lévő katona” (nincs a stáblistán) Steve McQueen Eredetileg Sammy Davis Jr. kapta volna meg Ringa szerepét, de Sinatra eltávolíttatta, miután Davis azt nyilatkozta egy rádióinterjúban, hogy ő jobban énekel Sinatránál. Steve McQueen addig még csak egy tévésorozatban szerepelt, a Wanted: Dead or Alive-ban és egy horrorfilmen, a The Blobban. Az Elsöprő túlerő volt az első komoly filmje, ebben kezdődött közös munkája John Sturges rendezővel, aki Steve McQueen átütő sikerű filmjét is rendezte az azt követő évben, A hét mesterlövészt, majd a klasszikussá vált A nagy szökést is (1963). Az eredeti amerikai moziplakáton csak Sinatra és Lollobrigida neve volt feltüntetve, de az 1967-es újbóli megjelenéskor már McQueen neve is a plakáton volt. Kritikai fogadtatás A kezdeti közepes kritikák után a kritikusok dicsérték a filmet az akciók sorrendjéért, de nem tetszett nekik a romantikus mellékszál, ami lehúzta a történetet. Az újonc Steve McQueen kapta a dicséretek többségét. Egerteich Egerteich egy kis falu Németországban, Bajorország tartományban, Felső-Pfalz (Oberpfalz) kerületben, Tirschenreuth járásban. Waldsassen városhoz tartozik. Fekvése Közvetlenül a cseh-német határnál, a Wondreb (csehül Ondrava) folyó bal partján fekszik. Közelében található a csehországi Cheb (németül Eger) városa. Látnivalók Látnivaló a faluban egy kis, festői favázas falazású ház. A waldsassener-i urbáriumban[forrás?] a 14. századból 9 egerteichi lakos lett megemlítve. Öreglak megállóhely Öreglak megállóhely egy Somogy megyei vasútállomás, Öreglak településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Kaposvár–Fonyód-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Tatárvár megállóhely Somogyvár megállóhely Merítő Merítő románul: Mereteu, falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Közigazgatásilag Alvinc községhez tartozik. Fekvése Alvinc közelében fekvő település. Története Meritő korábban Alvinc része volt, 1956 körül vált külön, ekkor 222 lakosa volt. 1966-ban 236, 1977-ben 264, 1992-ben 201 román lakosa volt. 2002-ben pedig 192 lakosából 186 román, 6 magyar volt. Frede Hansen (játékvezető) Frede Hansen (Boge, 1920–?) dán nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzetközi játékvezetés A Dán labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1960-tól tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A dán nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 10. helyet foglalja el 3 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1970-ben köszönt el. Válogatott mérkőzéseinek száma: 7. Világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Chilébe a VII., az 1962-es labdarúgó-világbajnokságra és Angliába a VIII., az 1966-os labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Spanyolországba az II., az 1964-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. NGC 80 Az NGC 80 egy lentikuláris galaxis az Andromeda (Androméda) csillagképben. Felfedezése Az NGC 80 galaxist John Herschel fedezte fel 1828. augusztus 17-én. Tudományos adatok A galaxis 5698 km/s sebességgel távolodik tőlünk. Mozart: 2. szimfónia A 2. (B-dúr) szimfónia, K 17 Wolfgang Amadeus Mozart szimfóniája, amely kétséges eredetű, mivel valószínűleg nem Wolfgang, hanem édesapja, Leopold írta. A mű négytételes, gyors-lassú-tánc-gyors felépítésű: Allegro Andante Menuetto Presto Hangszerelését tekintve megszólaltatásához a vonós hangszereken kívül dupla oboa és kürt szükséges. Samoborec Samoborec falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Vrbovechez tartozik. Fekvése Zágrábtól 27 km-re keletre, községközpontjától 8 km-re nyugatra , az A12-es autópálya közelében fekszik. Története A települést 1460-ban nemesi birtokként "Samoborci" néven említik először. A rakolnok-verebóci uradalomhoz tartozott. A falunak 1857-ben 114, 1910-ben 192 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Kőrösi járásához tartozott. Mai nevét a második világháború után kapta. 2001-ben 126 lakosa volt. Nevezetességei A falu kápolnája. Arlbergbahn Az Alrbergbahn egy vasúti fővonal Ausztriában. Összeköti Tirol tartományi székhelyét, Innsbruckot a Vorarlberg tartományi Bludenzcel az Arlberg-hágón át, és vasúti kapcsolatot létesít a Kufstein–Brenner-vasútvonal (Alsó-Inn-völgyi vasútvonal) és a Vorarlbergbahn között. Az Osztrák Szövetségi Vasutak törzshálózatának része. Az Arlbergbahn építése 1880-ban kezdődött. A forgalom Innsbruck és Landeck között 1883. július 1-jén indult meg, a teljes vonalat 1884. szeptember 21-én nyitották meg. A vonal teljes hossza 136,72 km, melyből 105,77 km Tirolban, 30,95 Voralbergben van. Kelet felől 729,2 m szintkülönbséget győz le. A meredekebb, mert rövidebb, emelkedő nyugat–kelet irányú, melynek szintkülönbsége 752,3 m. Emellett a nyugat–keleti emelkedő részben az Arlbergbah alagútban vezet, melynek hossza 10 648 m (eredetileg 10 249,9 m) St. Anton am Arlberg és Langen am Arlberg között, mely a vasút központi része. Az eredetileg egyvágányú pályát mára a legtöbb szakaszon kétvágányúra bővítették. Az Ötztal–Kronburg, Landeck-Zams–Schnann és Klösterle–Bludenz pályaszakaszok máig egyvágányúak maradtak. Előzmények és építés Már 1845-ben felmerült egy beszélgetésen, amely egy angol vasúttervezővel az Anglia és Egyiptom közötti összeköttetésről folyt, egy vasút az Arlber-hágón át, de az volt a vélemény, hogy abban az időben túl sok technikai akadálya lenne az építkezésnek. A Semmeringbahn 1854-es megnyitása bebizonyította, hogy egy hegyivasút építése az Arlbergen át korántsem lehetetlen. Érdekességek A Microsoft Train Simulator videojátékban a hat alappálya egyike az Arlberg vasútvonal . Carevo Polje (Josipdol) Carevo Polje falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Josipdolhoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 38 km-re délnyugatra, községközpontjától 2 km-re keletre az Ogulin-Plaški medencében a Treskavac domb alatt fekszik. Története A közelben északra emelkedő Viničica dombon állt a vaskorban a kelták japod törzsének Metulum nevű erődített települése, melyet a rómaiak i. e. 35-ben hódítottak meg. Ezután Metulum római város lett. A rómaiak ittlétét bizonyítja a Carevo Polje határában előkerült, a 2. századból származó szarkofágtöredék, egy római szarkofág házaspárt ábrázoló domborművének darabja. A falunak 1857-ben 467, 1910-ben 475 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Ogulini járásához tartozott. 2007-ben avatták fel Szent Antal nevét viselő közösségi házát. 2011-ben a településnek 146 lakosa volt. Nevezetességei A Páduai Szent Antal kápolna 1994-ben épült a Szentatya horvátországi látogatásának emlékére. Cellamare Cellamare község (comune) Olaszország Puglia régiójában, Bari megyében. Fekvése Baritól délre fekszik, a Murgia-fennsíkon. Története A település első említése a 11. századból származik. A következő századokban nemesi családok birtoka volt (Sandionigi, Di Sangro, Marra, Caracciolo). Önálló községgé a 19. század elején vált, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A lakosság számának alakulása: Főbb látnivalói Santissima Annunziata-templom - a 12. században alapították, majd a 19. században újjáépítették. Torre dell'Orologio - az 1923-ban épült óratorony a város egyik jelképe. Tegenye Tegenye (szlovákul: Ťahyňa) Pálóc településrésze Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában. Fekvése Pálóctól 1 km-re, délre fekszik. Története 1357-ben „Tegenie” néven említik először, 1427-ben „Thegene” alakban szerepel az adóösszeírásban. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „TEGENYE. Magyar falu Ungvár Várm. földes Ura Horvát Uraság, lakosai többfélék, fekszik Pálóczhoz nem meszsze, és annak filiája; határja jó, vagyonnyai jelesek.” Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Tegenye, orosz-tót falu, Ungh vmegyében, Palóczhoz 1/2 órányira, 84 romai, 152 g. kath., 10 ref., 24 zsidó lak. F. u. Horváth, gr. Barkóczy, Szmrecsányi s m. Ut. p. Ungvár.” 1910-ben 222, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 1920-ig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott, ezután az új csehszlovák állam része lett. Nevezetességei Görögkatolikus temploma 1892 -ben épült, neoklasszicista stílusban. Első Emelet 1 Az Első Emelet 1 az Első Emelet együttes első nagylemeze, amely 1984-ben jelent meg a Hungaroton kiadó gondozásában. A legtöbb dal szövegét Geszti Péter írta. Az album eredetileg nagylemezen és műsoros kazettán jelent meg. 2004-ben adták ki CD-n. Az albumon lévő Amerika című dal különbözik az eredetileg kislemezen megjelent változattól. A lemezborítón lévő fénykép a budapesti Gerbeaud Cukrászdában készült. Az album dalai A oldal Önarckép – 3:07 Dadogós break – 2:44 Sivatag – 3:49 Nézelődünk – 3:52 Rémálom – 3:46 Vannak dolgok – 3:35 B oldal A dolgok közepében – 3:34 Óvatosan lépkedj – 4:04 Tilalomfák – 3:05 Középkori házibuli – 4:07 Benő – 3:20 Amerika – 3:44 (9752) 1990 QZ1 A (9752) 1990 QZ1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henry Holt fedezte fel 1990. augusztus 22-én. Szent Márton európai kulturális útvonal A Szent Márton európai kulturális útvonal (latinul: Via Sancti Martini) 2005-ben jött létre. A kezdeményezés Franciaországból és Magyarországról gyakorlatilag egy időben, de egymástól függetlenül indult. A luxemburgi székhelyű Európai Kulturális Útvonalak Intézetéhez az alapító nyilatkozatot a francia kezdeményezők nyújtották be. Az útvonalat az Európa tanács „kiemelkedő jelentőségű európai kulturális útvonallá nyilvánította”. A Szent Márton-út két csomópont köré szerveződik. Az egyik csomópont Szombathely, az ókori Savaria, ahol Márton megszületett, másik Tours városa Franciaországban, ahol Mártont püspökké választották, ahol ma a sírja található. A két várost összekötő fő útvonal Magyarországot, Szlovéniát, Olaszországot és Franciaországot érinti, de vannak leágazásai Horvátország, Szlovákia, Csehország, Hollandia és Németország felé is. Háttér Szent Márton Európa és a keresztény világ egyik legnépszerűbb szentje. Európában mintegy tízezer templomot szenteltek tiszteletére. Őt tekinti patrónusának több egyházmegye, földrajzi régió (tartomány) és város (pl. Közép-Európában a Szombathelyi, a Pozsonyi, a Kismartoni, Munkácsi, Szepeshelyi Püspökség és a Pannonhalmi Főapátság védőszentje.) Nevét Finnországtól Olaszországig, Portugáliától Lengyelországig több száz település viseli. A Szent Mártonhoz és a Márton naphoz kapcsolódó hagyományok és szokások a katolikusok és a protestánsok körében egyaránt ismertek. (Szent Márton neve az ortodoxok körében ismert, de tisztelete nem olyan élénk, mint Európa más vidékein.) A Szent Márton-nap táján már ma is sok helyen szerveznek jelentős kulturális, turisztikai és gasztronómiai rendezvényeket. Szent Márton a szőlő és a bortermelők egyik védőszentje. Szent Márton alakját jelentős műalkotások (festmények, szobrok, zenei művek, stb.) örökítik meg. Szent Márton a segítő ember példaképe. A gyalogosan is járható zarándokútvonal kiépítése mellett a szervezők célja, hogy elősegítsék a Szent Mártonhoz kapcsolódó kutatásokat, illetve az útvonal által érintett régiók és települések együttműködését a következő területeken: tudomány és kutatások, művészetek, oktatás és ifjúság, civil szervezetek, turisztika, spirituális kapcsolatok és gazdasági kapcsolatok. A Via Sancti Martini gyalogosan is járható főútvonala Szombathelyről indulva Szlovénián, Olaszországon és Franciaországon át Tours-ig vezet Magyarországi Szent Márton-útvonalak Gyalogos útvonalak Főútvonal: A magyarországi szakasz Szombathelytől a szlovén határig vezet: Szombathely - Ják - Nagykölked - Harasztifalu - Körmend - Nádasd - Vaspör - Zalaháshágy - Zalalövő - Csöde - Szatta - Ramocsa - Magyarföld - Kerkáskápolna - Magyarföld - Kercaszomor . Jelzés: sárga sáv, Hossza kb. 100 km. Kapcsolódó útvonalak: Szombathelytől Rajkáig (a szlovák határig) vezető útvonal: Szombathely - Gencsapáti - Perenye - Gyöngyösfalu - Lukácsháza - Kőszegdoroszló - Kőszeg - Ólmod - Horvátzsidány - Kiszsidány - Peresznye - Répcevis - Zsira - Und - Sopronhorpács - Egyházasfalu - Nemeskér - Pusztacsalád - Himod - Mihályi - Potyond - Bogyoszló - Sopronnémeti - Szilsárkány - Rábapordány - Bágyogszovát - Kóny - Fehértó - Győrsövényház - Lébény - Károlyháza - Kimle - Máriakálnok - Halászi - Feketeerdő - Dunakiliti - Rajka Via Divide Caritatem - Szent Márton-út Baranyában: Vásárosdombó - Gerényes - Ág - Alsómocsolád - Bikal - Köblény - Magyaregregy - Kisújbánya - Zengővárkony - Pusztakisfalu - Nagypall - Erzsébet - Szellő - Kátoly - Máriakéménd - Hásságy - Magyarsarlós - Nagykozár - Pécs - Patacs - Orfű - Mecsekrákos - Sikonda - ( Komló ) - Mecsekfalu - Mecsekjánosi - Kisbattyán - Kisújbánya Tematikus útvonalak Szent Márton-templomokat, Szent Márton-emlékhelyeket érintenek. Via Latinorum Állomásai: Szombathely, Körmend, Nádasd, Hegyhátszentmárton, Csöde, Domonkosfa, Kebeleszentmárton, Mártonhely, Hajdina, Dvorjane, Šmartno na Pohorju Via Sopianae Állomásai: Szombathely, Nemeskolta, Nagytilaj, Zalaszentmárton, Vörs, Táska, Polány, Somogyacsa-Gerézdpuszta, Értény, Igal, Fonó, Vásárosdombó, Orfű, Pécs-Patacs, Pécs, Hosszúhetény-Kisújbánya, Lovászhetény, Máriakéménd, Pécsdevecser, Nagybudmér, Villány, Márok, Illocska, Alsószentmárton, Kisszentmárton, Felsőszentmárton, Hegyszentmárton, Baksa, Cserdi, Szilvásszentmárton, Csököly Via Slavonica Állomásai: Szombathely, Nemeskolta, Nagytilaj, Gősfa, Zalaszentmárton, Nagykanizsa, Tótszentmárton, Bottornya, Muraszentmárton, Donja Voća, Varasdfürdő, Donji Martijanec Via Moravia Állomásai: Szombathely, Vámoscsalád, Zsédeny, Kemenesszentmárton, Kisszőlős, Doba,Bakonypölöske, Ajkarendek, Németbánya, Pénzesgyőr, Ravazd, Pannonhalma, Győr, Bágyogszovát, Halászi, Rajka, Misérd, Pozsony, Csukárd-Terlény, Gerencsér, Nagyszombat, Bresztovány, Szárazpatak, Pagyár, Alsólopassó, Harádics, Büdöskő, Nagyúny, Csári, Kiskovalló, Holics, Starý Poddvorov, Násedlovice, Dambořice, Luleč, Blansko, Dolní Loučky ..... Szent Márton-út a Balaton-felvidéken át a Vág völgyéig Állomásai: Szombathely, Sümeg, Csabrendek - Csabrendek-Nyírespuszta, Diszel, Káptalantóti, Barnag, Óbudavár, Balatonudvari, Balatonalmádi - Vörösberény, Sóly, Veszprém, Csákberény, Ácsteszér, Tokod, Esztergom, Komáromszentpéter, Szímő, Udvard, Zsitvafödémes, Nagygyőröd, Zsitvaszentmárton, Kislapás, Nyitra-Tormos, Sempte, Alistál, Udvarnok-Szolgagyőr, Felsőzélle Az útvonalhoz kapcsolódó helyi kezdeményezések Magyarországon Répcelaki Szent Márton-ösvény Via Sancti Martini Budapesten program Szent Márton-út Szlovéniában Gyalogos főútvonal Szlovéniában Kijelölés alatt Domonkosfa - Szerdahely - Pártosfalva - Kisfalu - Szécsiszentlászló Kebeleszentmárton - Bagonya - Alsómarác - Mártonhely - Muraszombat - Korong - Csendlak - Szécsénykút - Radenci - Sv Jurij ob Ščavnici - Cerkvenjak - Negova - Benedikt - Sveta Trojica - Gočova - Zavrh - Sp Voličina - Jablance - Vodole - Kamnica - Maribor - Dvorjane - Ptuj - Hajdina - Apače - Ptujska Gora - Majšperk - Slovenska Bistrica - Šmartno na Pohorju - Kebelj - Oplotnica - Zlakova - Zreče - Nova Cerkev - Šmartno v Rožni dolini - Velenje - Šmartno ob Paki - Nazarje - Šmartno ob Dreti - Šmartno v Tuhinju - Radomlje - Domžale - Ljubljana - Polhov Gradec - Šentjošt nad Horjulom - Logatec - Podkraj - Ajdovščina - Velike Žablje - Branik - Škrbina - Kostanjevica na Krasu - Opatje Selo Szent Márton-út Franciaországban Az olasz határtól (Kis Szent Bernát-hágótól) Tours-ig vezető útvonal Olaszország elnökeinek listája Ez a lista Olaszország elnökeit tartalmazza 1948 óta. Lápi szarvas A lápi szarvas (Blastocerus dichotomus) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és az őzformák (Capreolinae) alcsaládjába tartozó faj. A Blastocerus szarvasnem típusfaja és egyben az egyetlen élő faja is, mivel e nembe még két fosszilis faj is tartozik. Előfordulása Dél-Amerikában, Argentína, Bolívia, Brazília, Peru és Paraguay területén honos. Uruguayból kihalt. Megjelenése A szőre nyáron vörösesbarna, télen meg sötétbarna. A lápi szarvas a legnagyobb dél-amerikai szarvas, fej-testhossza 153-200 centiméter, marmagassága 100-127 centiméter és farokhossza 12–16 centiméter. A bika agancsa 60 centiméter. Testtömege 80–125 kilogramm között van, bár egyes bika elérheti a 150 kilogrammot is. Ez a szarvasfaj az Odocoileus-fajokra hasonlít, bár nagyobb náluk. Életmódja A csorda körülbelül 6 állatból áll, a csordában csak 1 bika van. Táplálékának 50%-a fű, a hüvelyesek 31%. Természetes ellenségei a jaguár és a puma. Habár jól tud úszni, a 70 centiméternél sekélyebb vizeket kedveli. Évszakonként kisebb vándorutakat tesz meg az ártéri területek környékén. Szaporodása A 271 napos vemhesség végén általában egy, ritkán két gida születik - október és november között. A fehéres gidának nincsenek foltjai, de egy év múlva már hasonlít a szüleire. Természetvédelmi állapota Az élőhelyének szűkülése fenyegeti. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) és a Washingtoni egyezmény (CITES) sebezhető fajként tartják számon ezt az állatot. Nyitraszőlős Nyitraszőlős (szlovákul Vinodol) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Fekvése A Kisalföld északi részén, Nyitrától 16 km-re délkeletre, a Nyitra folyó bal partján fekszik. Élővilága Alsószőlős gazdaudvarában található egy gólyafészek alátét, fészkelésről nincs adat. Története A Cétényke pataknál 9-12. század közé keltezhető cserépmaradványokat találtak. Felsőszőlőst 1113-ban a zobori apátság birtokainak határleírásában "Zolous" néven említik először. 1214-ben a garamszentbenedeki bencés apátság, a bozóki kolostor és nemesek birtoka. 1260-ban határjárást végeznek. A 16. században a Kürty, Pap és Forgách családoké. 1599-ben a török támadás következtében elpusztult. A 18. században a Szörényieké és Motesieké. 1715-ben 18 adózó háztartása volt. 1787-ben 43 házában 289 lakos élt. 1828-ban 59 háza és 408 lakosa volt. 1876-ban a Nyitra völgyi településeket is árvíz sújtotta, mindkét falu károkat szenvedett. Alsószőlőst 1531-ben "Also Zevles" néven említik először, birtokosai a Kun, Thát és Bánky családok voltak. 1715-ben 15 háztartása létezett. 1785-ben 104 házában 563 lakos élt. 1828-ban 105 házát 729-en lakták. Vályi András szerint "Alsó és Felső Szőlős. Két falu Nyitra Várm. földes Urai Motesiczky, és több Urak, lakosaik külömbfélék, fekszenek egymástól nem meszsze, határjaik jók, réttyeik hasznosak, legelőjök elég, malmok helyben, borok is terem." Fényes Elek szerint "Szőlős (Alsó), magyar falu, Nyitra vmegyében, Komjátihoz egy órányira: 580 kath., 145 ref., 34 zsidó lak., ref. templommal s anyaekklézsiával; kövér rétekkel. F. u. többen. Ut. p. Nyitra. "Szőlős (Felső), tót falu, Nyitra vmegyében, 410 kath., 10 zsidó lak. F. u. többen. Ut. p. Nyitra." "Alsó-Szőlős, magyar község a Czétényke síkságán, 736 r.-kath. és ev. ref. vallásu lakossal, mely utóbbi vallásfelekezetnek itt temploma is van, a mely 1790-ben épült. E község már 1113-ban királyi birtok volt. Későbbi földesura Grassalkovich herczeg és Motesiczky Pál volt. Jelenlegi birtokos caprioriai ifj. báró Wodianer Albert." "Felső-Szőlős, a Czétényke-völgyben fekvő tót község. Lakosainak száma 441, vallásuk r. kath. Temploma új; épült 1892-ben. Azelőtt is volt már temploma, sőt 1787-ben már iskolája is. Kegyúr a vallásalap. A falu a XII. század elején királyi birtok volt. Későbbi földesúra előbb Grassalkovich herczeg, azután Motesiczky Pál volt, jelenlegi birtokos báró ifj. Wodianer Albert." A trianoni békeszerződésig mindkét település Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része. A mai település Alsó- és Felsőszőlős 1960. évi egyesítéséből keletkezett. Népessége Alsószőlős és Felsőszőlős eredendően magyar faluk voltak, őshonos lakosságuk azonban a török korban megfogyatkozott. A 18. század kezdetétől betelepülő jelentős számú szláv népesség azután nagyrészt magába olvasztotta magyar lakosságát. 1880-ban Alsószőlős 607 lakosából 355 szlovák, 195 magyar, 37 német anyanyelvű és 20 csecsemő volt; ebből 440 római katolikus, 120 református, 46 zsidó és 1 evangélikus. Felsőszőlős 398 lakosából 339 szlovák, 30 magyar, 10 német anyanyelvű és 18 csecsemő; ebből 389 római katolikus és 9 zsidó vallású volt. 1890-ben Alsószőlős 736 lakosából 369 szlovák, 365 magyar, 1 német és 1 egyéb anyanyelvű; míg Felsőszőlős 441 lakosából 401 szlovák, 31 magyar, 8 német és 1 egyéb anyanyelvű. 1900-ban Alsószőlős 763 lakosából 450 szlovák, 294 magyar, 17 német és 2 egyéb anyanyelvű; ugyanekkor Felsőszőlős 482 lakosából 453 szlovák, 24 magyar, 3 német és 2 egyéb anyanyelvű. 1910-ben Alsószőlősnek 759 lakosából 555 szlovák, 166 magyar, 30 német és 8 egyéb anyanyelvű; Felsőszőlősnek 553 lakosából 500 szlovák és 53 magyar anyanyelvű volt. 1919-ben Alsószőlős 822 lakosából 594 csehszlovák, 210 magyar, 6 német, 1 ruszin és 11 más nemzetiségű, ebből 658 római katolikus, 130 református, 28 zsidó, 5 evangélikus és 1 görögkatolikus vallású; Felsőszőlős 580 lakosából 541 csehszlovák, 36 magyar és 3 német volt, ebből 577 római katolikus és 3 zsidó vallású. 1921-ben Alsószőlős 770 lakosából 535 csehszlovák és 220 magyar; Felsőszőlős 623 lakosából 589 csehszlovák és 29 magyar volt. 1930-ban Alsószőlős 849 lakosából 686 csehszlovák és 145 magyar volt; Felsőszőlős 618 lakosából 606 csehszlovák és 5 magyar volt. 1941-ben Alsószőlős 829 lakosából 554 szlovák és 273 magyar; Felsőszőlős 664 lakosából 581 szlovák és 56 magyar volt. 1991-ben 1671 lakosából 1587 szlovák és 77 magyar. 2001-ben 1851 lakosából 1720 szlovák és 67 magyar volt. 2011-ben 1932 lakosából 1797 szlovák, 49 magyar, 23 cigány, 3 cseh, 1-1 lengyel és morva, továbbá 58 ismeretlen nemzetiségű. Nevezetességei A Rózsafüzéres Szűz Mária tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1892 -ben épült későbarokk stílusban. Evangélikus temploma. A barokk Mária-oszlop 1701 -ből való. A Szentháromság -szobor 1753 -ban készült. A folyó partján áll Nepomuki Szent János szobra. A nyitrai út mellett Szent Donát szobra látható. A falu kőből épített haranglába 1876 -ban készült. Marquion Marquion település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 985 fő (2015). Marquion Sauchy-Cauchy, Haynecourt, Baralle, Bourlon, Sains-lès-Marquion és Sauchy-Lestrée községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Piroscsőrű sarlósbanka A piroscsőrű sarlósbanka (Rhinopomastus minor) a madarak (Aves) osztályának a szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjéhez, ezen belül a kúszóbankafélék (Phoeniculidae) családjához tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve. Előfordulása Dzsibuti, Etiópia, Kenya, Szomália, Szudán, Tanzánia és Uganda területén honos. Alfajai Rhinopomastus minor cabanisi Rhinopomastus minor minor Zapoljak Zapoljak falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Szluinhoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 51 km-re délre, községközpontjától 14 km-re délkeletre, a Kordun területén, a község déli határán fekszik. Története Lakosságát 2001-óta számlálják önállóan. 2011-ben 8 lakosa volt. Chebi járás A Chebi járás (csehül Okres Cheb) Csehország Karlovy Vary-i kerületének közigazgatási egysége. Székhelye Cheb. Az ország legnyugatibb fekvésű járásának területe 1045,94 km², lakosainak száma 93 112. A területén fekvő 30 község és 10 város összesen 154 település(rész)ből tevődik össze. A járás területén fekvő megszűnt települések Újezd Mihail Kogălniceanu Mihail Kogălniceanu (Jászvásár, 1817. szeptember 6. – Párizs, 1891. június 20.) román történész, író, újságíró, politikus. Fontos szerepet játszott az 1848-as forradalomban és a Román Fejedelemségek egyesítésében. Egy ideig miniszterelnök volt, aztán külügyminiszter lett. Nevét sok romániai település viseli. Élete Ilie Kogălniceanu moldáv bojár fia, Jászvásáron (Iași) született. Itt kezdte meg tanulmányait és itt ismerkedett meg Vasile Alecsandrival és Alexandru Ioan Cuzával. Azután külföldön tanult tovább: a franciaországi Lunéville-ben, majd Németországban a berlini Humboldt Egyetemen. Az ő nevéhez fűződik a „Dacia literară” irodalmi folyóirat létrehozása, ahol együtt dolgozott többek közt Alecsandrival, Ion Ghicával, Costache Negruzzival – ez utóbbival nyomtatta ki Dimitrie Cantemir, Grigore Ureche és Miron Costin román krónikások munkáit. 1840-ben a Jászvásári Nemzeti Színház társigazgatója lett (Alecsandrival és Negruzzival együtt). Részt vett az 1848-as forradalomban, majd a Román Fejedelemségek egyesítését igyekezett véghezvinni. Cuza uralkodása alatt 1863 és 1865 között miniszterelnök volt, s fontos reformokat vezetett be, például az agrárreformot, az egyházi birtokok államosítását és az iskoláztatási törvényt. 1868-ban a Román Akadémia tagja lett. I. Károly alatt külügyminiszter volt (1876, 1877–1878), ő kiáltotta ki a Román Királyság függetlenségét az orosz–török háború lezártával, melyet 1878-ban a berlini szerződésben ismertek el. 1891-ben Párizsban halt meg, miközben megoperálták. Holttestét szülővárosában, Jászvásáron helyezték nyugalomba. Nevét ma számos település és építmény őrzi, többek közt a Constanța megyei Mihail Kogălniceanu település 1962-ben felépült repülőtere. Művei Esquisse sur l'histoire, les moeurs et la langue des Cigains , 1837 Histoire de la Valachie , 1837 Romänische oder Walachische Sprache und Literatur , 1837 Adunări dănțuitoare , 1839 Iluzii pierdute , 1841 (Elveszett illúziók, elbeszélés) Calendar pentru poporul românesc , 1842, 1843, 1844, 1845, 1846 (Kalendárium a román nép számára) Almanah de învățătură și petrecere (Irodalmi és szórakoztató almanach) Fiziologia provincialului în Iași, 1844 Tainele inimii , 1850 (A szív titkai, regénytöredék) Forrás Dim. Păcurariu (szerk.). Dicționar de litaratura română (román nyelven). București: Editura Univers, 217-218. o. (1979) Jost Amman Jost Amman (Zürich, 1539 körül – Nürnberg, 1591. március) festő, grafikus, részmetsző. A neve előfordul Jost Amon és Jobst Amman alakban is. Munkássága Számtalan fametszete kora kultúrtörténetének is értékes forrásai. Valószínűleg Zürichben vagy Bázelben volt tanonc, majd Franciaországban tanult. 1561-ben Nürnbergben telepedett le, ahol Virgil Solisszal dolgozott együtt, aki hamarosan meghalt. Amman mintegy 15 könyvet illusztrált. Dekoratív metszeteket is készített a nürnbergi felső rétegek tagjairól. Turnierbuch (1566) és más fametszetekkel ellátott művei mellett a heraldika számára értékes Wappen- und Stammbuch (1589) című műve, mely 70 fametszetet tartalmaz. A főnemesi címerek mellett számos (főként nürnbergi) polgári címert is tartalmaz. A fametszeteken a vonalkázást árnyékolásra használta. Kiadása Georg Hirth, München, 1893 Jegyzetek Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.) Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 26.) data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.) SIKART. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.) SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.) artist list of the National Museum of Sweden, 2016. február 12. (Hozzáférés: 2016. február 27.) Kapcsolódó szócikk Vonalkázás Forrás Amman Jost (Jodocus) (magyar nyelven). Historisches Lexikon der Schweiz. (Hozzáférés: 2015. október 31.) 2014–2015-ös magyar labdarúgókupa A 2014–15-ös magyar kupa első mérkőzésére 2014. augusztus 9-én kerül sor, míg a döntőt 2015. május 20-án rendezik meg. A címvédő az Újpest FC csapata, mely az előző idényben kilencedjére nyerte el a kupát. Az Újpest FC nem kapott UEFA-licencet, helyette a kupadöntős Diósgyőri VTK indulhatott a 2014–2015-ös Európa-liga selejtezőjében. Érdekesség, hogy a korábbi évektől eltérően ebben a sorozatban már az első fordulóban becsatlakozik a 16 első osztályú klub is. A sorozat győztese a 2015–2016-os Európa-liga 1. selejtezőkörében indulhat. Lebonyolítás A 2014–15-ös magyar kupa lebonyolítása. Eredmények 1. forduló A forduló mérkőzéseit Ness Hungary NB II, NB III, és megyei osztályú csapatok esetében 2014. augusztus 9-én és 10-én, illetve ha a párosítás egyik tagja OTP Bank Liga NB I-es csapat, abban az esetben augusztus 13-án játsszák le. Résztvevők (összesen 128 csapat). Az 1. fordulóban a 2014-2015. évi NB I osztályú bajnokságban szereplő 16 csapat kiemelt, a forduló sorsolásakor nem kerülhetnek egymással párosításra. A felsőházban szereplő 128 együttes 64 párt alkot, a párharcok egy mérkőzésen dőlnek el. Döntetlen esetén 2x15 perc hosszabbítás következik, majd tizenegyesekkel dől el a továbbjutás. Az első forduló sorsolását az MLSZ székházában 2014. július 14-én készítették el. A táblázatban az 1. csapat volt a pályaválasztó. *A Kunszállás SE – Rákosmente KSK mérkőzés végeredménye 1 – 8 lett, azonban a Rákosmente KSK egyik játékosa jogosulatlanul lépett pályára az összecsapáson, így az MLSZ Versenybizottsága kizárta a Rákosmente KSK-t a 2014–15-ös labdarúgó Magyar Kupa sorozat további küzdelmeiből. A 2. fordulóba a Kunszállás SE jutott tovább. 2. forduló A forduló mérkőzéseit 2014. szeptember 9-én és 10-én játszották le. Résztvevők (összesen 64 csapat): az első forduló párosításainak győztesei. Ebben a fordulóban a 2014-2015. évi NB I osztályú bajnokságban szereplő 16 csapat kiemelt, a sorsolásakor nem kerülhettek egymással párosításra. A párharcok egy mérkőzésen dőlnek el. Döntetlen esetén 2x15 perc hosszabbítás következik, majd tizenegyesekkel dől el a továbbjutás. A második forduló sorsolását az MLSZ székházában 2014. augusztus 15-én készítették el. A táblázatban az 1. csapat volt a pályaválasztó. 3. forduló A forduló mérkőzéseit 2014. szeptember 23-án és 24-én játsszák le. Résztvevők (összesen 32 csapat): a második forduló mérkőzéseinek továbbjutói. A továbbjutás ebben a körben is egy mérkőzésen dől el. A harmadik forduló sorsolását az MLSZ székházában 2014. szeptember 15-én készítették el. A sorsolásnál nem volt kiemelés, minden párosításban az alacsonyabb osztályú, vagy az elsőnek kihúzott együttesek a pályaválasztók, melyek a táblázatban az 1. csapat oszlopban találhatók. Nyolcaddöntők A forduló hivatalos mérkőzésnapja 2014. október 29-e volt. Résztvevők (összesen 16 csapat): a harmadik forduló mérkőzéseinek továbbjutói. A továbbjutás ebben a körben is egy mérkőzésen dől el. A nyolcaddöntők sorsolását az MLSZ székházában 2014. október 6-án készítették el. A legjobb 16 között kilenc NB I-es, öt NB II-es és két NB III-as csapat várta a sorsolást. A sorsolásnál nem volt kiemelés, minden párosításban az alacsonyabb osztályú, vagy az elsőnek kihúzott együttesek a pályaválasztók, melyek a táblázatban az 1. csapat oszlopban találhatók. Negyeddöntők A párosítások első mérkőzéseit 2015. március 4-én, a visszavágókat március 31-én, illetve április 1-jén játszották le. Résztvevők (összesen 8 csapat): a nyolcaddöntő (negyedik forduló) mérkőzéseinek továbbjutói. A negyeddöntők sorsolását 2014. november 9-én készítették el. A legjobb 8 között négy NB I-es, három NB II-es és egy NB III-as csapat várta a sorsolást. A sorsolásnál nem volt kiemelés. Elődöntők A párosítások első mérkőzéseit 2015. április 7-én és 8-án, a visszavágókat április 28-án és 29-én játsszák le. Résztvevők (összesen 4 csapat): a negyeddöntők (ötödik forduló) mérkőzéseinek továbbjutói. 2. mérkőzések Továbbjutott a Videoton, 5–1-es összesítéssel. Továbbjutott a Ferencvárosi TC, 3–1-es összesítéssel. Statisztika Góllövőlista Utolsó elszámolt mérkőzés: 2015. május 20. Bordi András (festő) Bordi András (Bordy) (Héderfája, 1905. június 2. – Marosvásárhely, 1989. augusztus 11.) magyar festőművész, művészpedagógus, múzeumigazgató. Életpályája A marosvásárhelyi református kollégium után a budapesti képzőművészeti főiskolán végzett, ahol Réti István volt a mestere, egy tanulmányi évet Párizsban töltött, végül a budapesti főiskolán fejezte be tanulmányait, ahol utóbb Rudnay Gyula volt a mestere. 1941-től festőiskolai, 1949-től művészeti líceumi tanárként működött Marosvásárhelyen, ugyanott a Kultúrpalota gondnoka, őre, majd igazgatója volt 1940-1971 között. Igazgatása alatt a képtár állományát az induló 135-ről 1100 darab műtárgyra gyarapította. Munkássága Akvarellfestészete népi tárgyú és szemléletű valóságábrázolás. Számos szakkatalógus szerzője. Akvarelljeiért állami díjban részesült (1949). Elkészítette Kovács György író arcképét (akvarell) és a Gy. Szabó Béláét (akvarell és szénrajz). Egyik Önarckép c. festménye 1955-ből való. Az akvarellfestészet megújítója volt és kiváló értékű portréfestő. Egyéni kiállításai voltak Marosvásárhelyen (1925, 1932, 1959, 1973, 1975, 1985) és Sepsiszentgyörgyön (1971). Csoportos kiállításokon vett részt Kolozsvárott (1948), Bukarestben (1964), Szabadkán (1977). Gyűjteményes kiállítása 1981-ben volt Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában, a kiállításról nyomtatott katalógus jelent meg. Műveit a Marosvásárhelyi Képtár, a Marosvásárhelyi Teleki Téka Bolyai Emlékmúzeuma és a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Társasági tagság Barabás Miklós Céh alelnöke (1941-44) Díjak, elismerések Szinyei Merse Pál Társaság (dicsérő oklevél, 1931) Műcsarnok , az akvarellfestés nagydíja az Országos Magyar Képzőművészeti Társulattól (1934) A Szinyei Merse Pál Társaság elismerése aktuális önarcképéért (1934) Román Népköztársaság Állami Díja (II. fokozat, 1949) Hermann hainaut-i gróf Hermann (? – 1049. július 3.) középkori frank nemesúr, a németalföldi Hainaut grófja. Élete Apja V. Reginár hainaut-i gróf, anyja Mathilde de Verdun. A legtöbb korabeli forrás Hermant jelöli meg Reginár gyermekeként, de az is elképzelhető, hogy felesége, Richilde volt Reginár lánya. Mindenesetre Reginár halála után Hermann és Hermann halála után felesége örökölte Hainaut grófságot. Számos forrás említi Richilde-t, és megadják hogy Hermann felesége volt, de nem említik leszármazását. Bár a fentiek alapján nem lehet egyértelműen eldönteni, de valószínű, hogy valóban Hermann volt Reginár fia. A másik verziót képviselő forrásokat feltehetően az vezette félre, hogy Hermann után Richilde örökölte az Hainaut-i grófságot, amit utána második férjére, VI. Balduin flamand grófra és gyermekeire hagyott. Ez mindenesetre összhangban állt a korabeli Flandriában uralkodó örökösödési joggal, amely szerint az egyik házastárs örökölte az elhunyt házastárs minden vagyonát, amennyiben a házasságból gyermek született. Richilde második férje, Balduin, pontosan ilyen örökösödési szabályokat adott meg a Geraardsbergen-nek kiadott alkotmányában. Családja és leszármazottai Felesége Ritchilde de Egisheim (? - 1087. március 15.), feltehetően Regnier de Hasnon lánya. Richilde tényleges származására számos utalás található a forrásokban: a Chronicon Hanoniense szerint a korábbi valenciennes-i gróf utóda és örököse. A Flandria Generosa szerint Richilde IX. Leó pápa rokona volt, amikor beszámolt arról, hogy Engelbert, Cambrai püspöke kiközösítette Balduint második házassága miatt, de a pápa feloldotta büntetését. Hermann halála után Ritchilde örökölte a grófi címet, majd 1051-ben ismét férjhez ment, második férje Balduin, aki 1055-ben felesége révén (de iure uxoris) megkapta a Hainaut grófja címet és ezt a második házasságból származó gyermekek is örökölték. Balduin 1067-ben örökölte a Flandria grófja címet és haláláig közösen uralkodtak a két grófság felett. 1070-ben, Balduin halálát követően Arnulf fiuk örökölte mindkét grófságot, de ezt Balduin öccse, Fríz Róbert vitatta. 1070-ben Ritchilde harmadszor is házasodott, férje William FitzOsbern, Earl of Hereford. 1071-ben I. Fülöp francia király támogatása ellenére Ritchilde és Arnulf serege vereséget szenvedett a casseli csatában, Arnulf és FiztOsber elesett, Ritchilde fogságba esett. Ritchilde kisebbik fia, Balduin továbbra is megtartotta a Hainaut grófja címet és anyjával közösen számos, sikertelen kísérletet tettek Flandria visszaszerzésére. Hermann grófnak és feleségének két gyermeke ismert: Roger (? - 1093), a feljegyzések szerint testi fogyatékos volt és a papi pályára lépett. Roger, feltehetően fogyatékossága miatt, nem örökölte a grófi címet, amely anyjának második házasságából származó gyermekeire szállt. ismeretlen lánygyermek (Ágnes?) (? - 1071 után). Az Annales Hanoniæ utal Hermann és Ritchilde lánygyermekére és megadja, hogy Benedek-rendi apáca lett belőle. III. Arnulf flamand gróf, Roger féltestvére, utal egy 1071-ben kiadott oklevelében Ágnes nővérére. Lásd még Hainaut-i grófság Hainaut grófjainak listája Forrás Charles Cawley: Medieval Lands . Online változata a Foundation for Medieval Genealogy weboldalán elérhető Ékszerdoboz Az ékszerdoboz tárolási lehetőséget is nyújt ékszerek és egyéb értékes tárgyak számára. Az ékszerdobozok eredetileg gazdagon díszített iparművészeti remekek készültek fából, bőrből, fémből. Napjainkban az iparilag előállított dobozok bármilyen anyagból és formában készülhetnek és többségükben értéktelen tucattermékek. Léteznek egyszerű ékszerdobozok, illetve többfiókos, többrekeszes, esetleg gyűrűtartóval és nyaklánc tárolóval ellátott kivitelben is. Története A különböző értékek őrzésére készített dobozok a emberiség történelmének legrégebbi korából is ismertek. Az ipari társadalom kialakulása előtt minden ékszerdoboz kézműves, zömük iparművészeti alkotás volt. Az ékszerdobozok gazdag emberek számára készültek. A fából, fémből készült ékszerdobozok külsejét gyakran díszítették drágakövek, borította intarzia. A belsejét pedig selyemmel bélelték. Sok esetben egy-egy ékszerdoboz nagyobb értéket képviselt, mint a benne tartott tárgyak. Ezek a dobozok nagyon gyakran készültek speciális zárszerkezetekkel, és a belsejükben gyakran képeztek ki titkos rekeszt esetenként akár többet is. A 7. századból ismert a 23 x 19 x 11 cm-es méretével igazi ékszerdoboznak nevezhető Auzoni rúnás skatulya. Ez a British Museumban, Londonban őrzött díszesen faragott bálnacsontból készült doboz. A dobozt rúna írással övezett, keresztény és pogány tradíciókat ábrázoló faragott relief díszíti, így egyszerre fontos művészeti és nyelvi emléke a korai középkornak. Különlegességek Fabergé-tojások Az ékszerdobozok egyik legkülönlegesebb darabjait képezik a Fabergé-tojások. 1885 és és 1917 között a francia hugenotta származású Peter Carl Fabergé (1846–1920) az orosz cári család számára készített különlegesen drága, tojás alakú ékszerdobozokat a cári család hölgy tagjai számára. Összességében 71 darab készült, egyedi kidolgozásban ebből 54 a cári család részére, a többi egyéni megrendelésre. Paleh skatulyák Oroszország Ivanovói területén található Paleh városkából származó orosz népművészeti alkotások a paleh lakkdobozok. Ezek a festett és a világon egyedülálló módon lakkozott alkotások (skatulyák, ékszerdobozok stb.) temperával papírmaséra készülnek általában fekete háttérrel és dúsan aranyozottak. Hrabove (Donecki terület) Hrabove (ukránul: Грабове) falu Ukrajna keleti részén, a Donecki terület Sahtarszki járáséban. A 2001-es népszámlálás adatai alapján a település népessége 1000 fő volt. Tengerszint feletti magassága 190 méter. A település a Miusz folyó mellett, Donecki és a Luhanszki terület közötti határ mellett helyezkedik el, mintegy 10 kilométerre északkeletre Sahtarszk városától és 40 kilométerre az orosz határtól. Története Hrabove közelében következett be 2014. július 17-én a Malaysia Airlines 17-es járatának katasztrófája, amelyben egy Boeing 777–200ER típusú repülőgép 283 utasa és 15 főnyi személyzete vesztette életét. 375 (szám) A 375 (római számmal: CCCLXXV) egy természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 375-ös a kettes számrendszerben 101110111, a nyolcas számrendszerben 567, a tizenhatos számrendszerben 177 alakban írható fel. A 375 páratlan szám, összetett szám, kanonikus alakban a 31 · 53 szorzattal, normálalakban a 3,75 · 102 szorzattal írható fel. Nyolc osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 3, 5, 15, 25, 75, 125 és 375. Előállítható három köbszám összegeként: 53 + 53 + 53 = 375 A 375 négyzete 140 625, köbe 52 734 375, négyzetgyöke 19,36492, köbgyöke 7,21125, reciproka 0,0026667. A 375 egység sugarú kör kerülete 2356,19449 egység, területe 441 786,46691 területegység; a 375 egység sugarú gömb térfogata 220 893 233,5 térfogategység. A 375 Harshad-szám a tízes számrendszerben, azaz osztható számjegyeinek összegével (15-tel). Villeneuve-le-Comte Villeneuve-le-Comte település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 1852 fő (2015). Villeneuve-le-Comte Bailly-Romainvilliers, Coutevroult, Dammartin-sur-Tigeaux, Mortcerf, Neufmoutiers-en-Brie, Villeneuve-Saint-Denis, Villiers-sur-Morin és Voulangis községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Női 4 × 5 km-es sífutóváltó a 2010. évi téli olimpiai játékokon A 2010. évi téli olimpiai játékokon a sífutás női 4 × 5 km-es váltó versenyszámát február 25-én rendezték Whistlerben. Az aranyérmet a norvég csapat nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar csapat. Végeredmény A csapatok első és második tagja klasszikus stílusban, a harmadik és negyedik tagja szabad stílusban teljesítette a távot. Az időeredmények másodpercben értendők. Orlić Orlić falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Biskupijához tartozik. Fekvése Knintől légvonalban 8, közúton 11 km-re délkeletre községközpontjától 4 km-re délre, Dalmácia északi-középső részén, az 1-es és a 33-as számú főutak között fekszik. Nyugati határszélén halad át a Zágrábról Splitre menő vasútvonal is. Története Orlić területe már az ókorban lakott volt, ezt bizonyítja az 1982 és 1985 között a falu közelében feltárt 2. – 4. századi gazdag, melegvízfűtéses, mozaikpadlós római villa maradványa. A török 1522-ben szállta meg ezt a területet. A szerbek bevándorlása már a 15. században megkezdődött, de a legnagyobb méreteket 1521 és 1527 között öltötte. A falu a moreai háború során 1688-ban szabadult fel a török uralom alól. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot osztrák csapatok szállták meg. 1809-ben a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 651, 1910-ben 645 lakosa volt. Fejlődésén sokat lendített a spliti vasútvonal 1890-es megépítése. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. Szerb lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói nagyrészt elmenekültek. A településnek 2011-ben 302 lakosa volt. Nevezetességei Gojci nevű településrészén feltárt 2. – 4. századi római villa maradványai. Uganda a 2017. évi téli universiadén Uganda a kazahsztáni Almatiban megrendezett 2017. évi téli universiade egyik részt vevő nemzete volt. Uganda egyetlen sportolója, az Egyesült Államokban tanuló Brolin Mawejje orvosai tanácsára nem állt rajthoz, mivel a viadalt megelőző napon (február 4.) szívroham érte. Hódeszka Versenyző adatai: Kodzsiki A Kodzsiki (���, Régi idők feljegyzései) a máig fennmaradt legrégebbi japán krónika (711-2), amely mítoszokat, legendákat, történelmi és leszármazási adatokat, valamint dalbetéteket is tartalmaz. Amellett, hogy részletesen leírja a japán hitvilág mítoszait, alapot szolgáltat a korabeli japán nyelv tanulmányozására, egyes irodalmi műfajok megfigyelésére, valamint az ősi japán vallás, a sintó alapgondolatai is fellelhetők benne. Történelmi forrásként azonban csak kellő körültekintéssel használható, mivel politikai megfontolásból született, így sok helyütt elferdített, sőt kitalált elemeket is tartalmaz. Felépítését tekintve három tekercsre íródott, összeállításáért pedig Ó no Jaszumaro volt felelős. Felépítés Első könyv A Kodzsiki három kötetből áll. Az első könyv tartalmazza a szerkesztő, Ó no Jaszumaro előszavát, valamint az istenségekről szóló mítoszokat is. A krónika az első istenek megjelenésével kezdődik. Rengeteg beszédes névvel rendelkező istenséget vonultat fel az első kötet. Köztük szerepel Izanagi és Izanami is, az a női-férfi istenpár, akik létrehozták Japánt és magukat az embereket is, valamint szinte minden cselekedetükkel számtalan újabb és újabb istenségnek adtak életet. Nekik köszönhetően született meg Amateraszu istennő is, akinek későbbi leszármazottja Dzsimmu, aki a krónika szerint Japán uralkodója volt Kr. e. 660 és 585 között. Második könyv A krónika második kötete már az uralkodók tetteivel foglalkozik, egészen Dzsimmu császártól Ódzsin császáréig. Leszármazási adatok, történelmi események, az életükkel kapcsolatos információk szerepelnek ezekben a fejezetekben. Harmadik könyv A harmadik könyv Nintoku császár (ur. 313-399) uralkodásával kezdődik, és Szuiko császárnőével (ur. 593-628) ér véget. Kodzsiki és Nihonsoki A Kodzsikit és a Nihonsokit (����, más néven Nihongi, Japán krónikája) általában együtt emlegetik. Ennek az az oka, hogy csaknem egy időben készültek el, valamint rengeteg átfedés is van a két mű között. Hasonló céllal születtek és a tartalmuk is nagyon sokban egyezik – bár néhol (például évszámok tekintetében) ellentmond egymásnak a két krónika. A Nihonsoki mindössze 7 évvel a Kodzsiki elkészülése után, 720-ban született meg végleges formájában, és rögtön ki is szorította helyéről a régebbi iratot. A Nihonsoki egyrészt megközelítőleg tízszer olyan hosszú, mint a Kodzsiki, másrészt a nyelvezete is sokkal inkább kedvezett az aktuális helyzetnek. Míg a Kodzsikit egy rendkívül sajátos írással, a kínai és a japán nyelv ötvözetével írták, addig a Nihonsoki teljesen szabályos kínai nyelven került lejegyzésre. Míg a Kodzsiki meseszerű elbeszélésekkel, dalbetétekkel tarkítva meséli el a benne foglaltakat, addig a Nihonsoki sokkal inkább történészeti jellegű írás, precíz dátumozással. Ezen kívül fontos különbség a két krónika között, hogy míg a Kodzsiki Szuiko császárnő uralkodásával bezárólag, azaz 628-ig követi a Japánban zajló eseményeket, addig a Nihonsoki egészen 697-ig, Dzsitó császárnő (ur. 686-697) uralkodásának végéig teszi ezt. Források tekintetében is élen jár a későbbi mű: a Kodzsikit kétféle forrásból gyúrták össze, a Nihonsoki azonban egyéb (koreai, kínai) feljegyzések adatait is tartalmazza. Részben ebből következik, hogy a Kodzsiki csak és kizárólag a Japánon belüli történésekkel foglalkozik, a szigetországon kívül zajló eseményekről nem tartalmaz beszámolókat. Mindezek mellett fontos különbség a két krónika között, hogy a Nihonsokiban sokkal erősebben mutatkozik meg a kínai hatás, a kínai mintára való törekvés. Mindezt nemcsak az írásmód támasztja alá, de maga a tartalom is. Jó példa erre Jamato Takeru, a Kodzsiki legendáinak egyik szereplője, aki a Nihonsokiban leírtak szerint konfuciánus elveket követett, sőt a jellemén kívül még a beszédében is olyan elemek voltak jelen, amelyek egyértelműen kínai forrásból származtak. Történet Keletkezése A Kodzsiki keletkezési körülményeiről maga a krónika összeállítója, Ó no Jaszumaro számol be a mű előszavában. A leírtak szerint Temmu császár (ur. 672-686) volt az, aki az első lépést megtette a krónika megszületésének érdekében. A munka megszületésének legfőbb célja az új államrendszer hitelesítése és a hatalom biztosítása volt. A nemesi családok már akkoriban is birtokoltak írott dokumentumokat történelmi és leszármazási feljegyzésekkel. Temmu császár parancsba adta, hogy mindezeket az iratokat vessék össze, vizsgálják meg, és javítsák ki bennük az esetleges hibákat. Egy kivételes emlékezőtehetséggel megáldott alattvaló, Hieda no Are a legenda szerint bármit pontosan el tudott ismételni, amit valaha elolvasott, és semmit sem felejtett el, amit valaha hallott. Temmu császár őt kérte meg, hogy memorizálja az összegyűjtött adatokat. Mindez kétféle forrásból tevődött össze: elbeszéléseken alapuló és leszármazási adatokat tartalmazó forrásokból. Hogy ezekből Ó no Jaszumaro hogyan állította össze a krónikát, az máig kétséges. Mielőtt azonban a krónika elnyerhette volna végleges formáját, a császár meghalt (686), törekvése pedig sokáig háttérbe szorult. Gemmei császárnő (ur. 707-715) volt az, aki ismét felkarolta a krónika ügyét. 711-ben megparancsolta Ó no Jaszumarónak, hogy írjon le mindent, amit Hieda no Are lediktál neki. Így született meg végül a Kodzsiki 712-ben. Az uralkodónak azonban nem pusztán a nemesi családok iratainak rendszerezése volt a célja. A Kodzsiki legfőbb küldetése az volt, hogy igazolja a legerősebb klán, az uralkodó család, azaz a Jamato-család hatalmát, valamint hivatalos hátteret adjon a nemesi családok rangjainak és hierarchiájának. A krónika mítosszerű részei egy kitalált kapcsolatot írnak le az istenek és a császár között. A legenda szerint Amateraszu, a napistennő egyenes ági leszármazottja Dzsimmu, az egykori császár, ezzel pedig egyértelművé teszi, hogy az egész uralkodói család is az istenek utódja. A krónika összeállításában szintén komoly szerepet játszott a kínai példa: a Kodzsiki keletkezésekor Kínában a Tang-dinasztia volt uralmon, amely erős, központosított hatalommal rendelkezett. A krónika összeállításával a Jamato-család is hasonló rendszert kívánt kialakítani, valamint a Kínában hagyományos történelmi krónikák vezetése is példamutatónak számított. Az elhanyagoltság időszaka Annak ellenére, hogy komoly politikai célok vezérelték a Kodzsiki összeállíttatóit, a krónika végül mégis háttérbe szorult. 720-ban ugyanis elkészült a Nihonsoki is, amely egy lényegesen összeszedettebb és könnyebben értelmezhető írásnak bizonyult, mint a Kodzsiki. Mivel témájukban és tartalmuk jó részében megegyeztek, ezért a nagyobb időszakot felölelő, egyszerűbb nyelvezetű, átláthatóbb rendszerű Nihonsokit részesítették előnyben a kor emberei. Bár a Kamakura-korban (1185-1333) tanulmányozták a Kodzsikit és a Nihonsokit is a kor tudósai, mégsem vált népszerűvé a régebbi krónika. Kokugaku A 17. században útjára indult Japánban egy kezdetben békés, filológiával és történelemmel foglalkozó mozgalom, amely idővel nacionalista felhangokat kapott. Elsődleges célja a kínai és buddhista behatások nélküli, tisztán japán kultúra, vallás, irodalom, stb. kutatása volt. A Kodzsiki ebben az időszakban pont azért került előtérbe, ami miatt a Nihonsoki a nyolcadik században háttérbe tudta szorítani. A Kodzsikit ugyanis sokkal „japánabbnak” tekintették, mint a kínai nyelven, kínai mintára, kínai forrásokat is lejegyezve készült Nihonsokit. Ekkoriban jelent meg az első nyomtatott kiadása is a krónikának, és kezdtek lelkes tanulmányozásba a kokugaku mozgalom pártfogói, köztük Motoori Norinaga (1730-1801) is, aki az egyik legjelentősebb Kodzsiki-kommentár, a Kodzsiki den szerzője. Ezt a monumentális alkotást 1764-ben kezdte el írni, majd 34 évvel később, 1798-ban fejezte be. Végül 1822-ben adták ki. A benne leírtak különösen kedveztek a mozgalomnak, hiszen a szerző egyértelműen leírta, hogy Japán egy nagyon különleges ország, amely nemcsak a legelső birodalom, amelyet az istenek létrehoztak, de magasabb rangú is a többinél. Napjainkban Jelenleg is számtalan terület neves szakértői folytatnak kutatásokat a Kodzsiki szövegére támaszkodva. Mind a korabeli japán nyelvvel és annak fejlődéstörténetével foglalkozó nyelvészek, mind a vallási és kulturális örökséggel foglalkozó szakértők, de még az irodalomtörténet szeretői is pótolhatatlan forrásként tekintenek Japán legősibb krónikájára. Irodalmi jelentőség A Kodzsiki összesen 112 verset tartalmaz, amelyek általában elbeszélésekbe ékelve jelennek meg emelkedett hangnemű beszédekként, amelyek istenek vagy történelmi alakok gondolatait fejezik ki. Valószínűleg a dalok egy része már a Kodzsiki összeállítását megelőzően is létezett. Sok közülük a Nihonsokiban is olvasható, kisebb eltérésekkel. Tanka - rövid vers A Kodzsiki verseinek körülbelül fele a tanka műfajába tartozik. A tanka 31 szótagból álló költemény, amely 5 sorból áll, 5-7-5-7-7 eloszlású szótagszámmal. A Kodzsiki a legrégebbi példáit tartalmazza ennek a műfajnak. A tankának olyan típusa is létezett, amelyet két költő írt. Az első három sort az első költő, az utolsó két sort pedig egy másik írta, egyféle feleletként a vers első felére. Csóka - hosszú vers A Kodzsiki második legtöbb példával rendelkező verses műfaja a csóka. Ennek kevésbé szigorúak a formai követelményei, mint a tankának. Rövid (általában 5 szótagos) és hosszú (általában 7 szótagos) sorok váltják egymást ebben a műfajban. Monogatari Bár maga a műfaj csak a kilencedik század második felében alakult ki, a monogatarik előfutárának tekinthetők a Kodzsikiban olvasható mítoszok és legendák, az egyes klánok történeteinek leírásai. Írásrendszer A japán írásbeliség akkor vette kezdetét, amikor a sziget lakói átvették a kínai írásjegyeket, és azokat különféle módokon használni kezdték. Kezdetben ezeket a fogalomjelölő karaktereket kizárólag a kínai nyelv leírására használták. Idővel azonban felmerült az igény, hogy japán szavakat is leírjanak a kontinensről kölcsönzött jelekkel, azaz egyfajta módosított kínai írást hoztak létre. Olyan rendszer is kialakult, ami a kínai jeleknek csak a hangértékét vette figyelembe, a fogalmi jelentéstől teljesen eltekintett. Tehát összesen három módja jött létre a kínai jelek használatának, és ezek közül mindháromra van példa a Kodzsikiban. Kambun Kambunnak nevezik a szabályos kínai írást, amely kínai szókinccsel és mondatszerkezettel rendelkezik. A legtöbb korabeli szöveg így maradt fenn, például a Nihonsoki egésze is (a versbetéteket kivéve). A Kodzsikinak az előszava íródott így, valamint elszórva a krónikán belül is találunk kambunnal írt részleteket. Manjógana A manjógana írás a kínai karaktereknek csak a hangértékét veszi figyelembe, és teljes mértékben eltekint azok jelentésétől. Ezt a módszert maguk a kínaiak is használták, akik indiai nyelvű buddhista kifejezéseket írtak át ilyen módon. Ebben a rendszerben minden japán szótag rendelkezett egy vagy több hozzárendelt kínai írásjellel, amelynek az eredeti kiejtése nagyjából megegyezett a japán szótagéval. A manjógana volt a bölcsője a később kialakult két írásrendszernek, a hiraganának és a katakanának is. Ez az írásmód nem volt különösebben elterjedt: szinte csak dalok, versek átírására használták. A Kodzsikiban is csak a dalbetétek szerepelnek manjógana írással. Hentai kambun A kínai írásjeleket hibrid, módosított formában is használták. A hentai kambun rendszerben a szavak vagy hangalaki, vagy fogalmi egyezést mutattak a kínai jelekkel, azonban japánul olvasták ki őket. Az így íródott szövegek értelmezése és lefordítása sok gondot okoz a kutatóknak, mert nem alakultak ki egységes konvenciók a jelek használatával kapcsolatban. Például a nyelvtani partikulák átírására kialakultak ugyan bizonyos szokások, mégis sokszor ezeket a fejtörést okozó részeket egyszerűen kihagyták a szövegekből, ez pedig nagyban megnehezíti az értelmezést. A Kodzsiki legnagyobb része ezzel az írással készült, a mű szerkesztője épp ezért néhány helyen jegyzeteket fűzött a krónika szövegéhez, hogy így segítse az olvasót. Ó no Jaszumaro a krónika előszavában leszögezi, hogy kambun írással nehéz lenne dolgozni, a manjógana átírás pedig túl hosszú lenne, ezért a kettő ötvözetét fogja alkalmazni. Vallási és kulturális jelentőség A sintónak, azaz Japán ősi vallásának nincsen a szó szoros értelmében vett szent könyve. A vallás rendszeréről legtöbbet a Kodzsikit és a Nihonsokit olvasva tudhatunk meg, ez a két krónika a legkomolyabb forrása a vallás legkorábbi jellegzetességeinek. A Kodzsiki a leírt mítoszokon keresztül több fontos aspektusára is rávilágít a sintónak, valamint általánosan a japán vallási szemléletnek. Mindemellett fontos megjegyezni, hogy maga a sintó kifejezést egyetlenegyszer sem említi a krónika. A Kodzsikiban leírt mítoszok alapján egyértelmű, hogy a sintó vallásban nem találunk egy meghatározott teremtő istenséget, ellentétben például a kereszténység hitrendszerével. A krónikában először megjelenő istenek már kezdetektől fogva többen vannak, a teremtés feladata pedig mindannyiukra együttesen hárul. Az egyik mítoszban a szakértők a mai sintó fesztiválok ősét vélik felfedezni. Amikor Amateraszu napistennő egy barlangba bújva megfosztja a fénytől a világot, társai közül többen zajos, vidám zenélésbe, táncolásba kezdenek odakint, hogy kicsalogassák az istennőt. A halállal kapcsolatos tabukra derül fény az Izanagiról és Izanamiról szóló mítoszok egyikében. Miután Izanami meghal, és a pokolra kerül, Izanagi utánamegy, hogy visszahozza őt, azonban Izanami teste ekkorra már rothadásnak indul. Ahogy ezt Izanagi meglátja, elszörnyedve felkiált, mire Izanami éktelen haragra gerjed, és üldözni kezdi egykori férjét. Izanagi kimenekül a pokolból, majd hatalmas követ gördít a bejárat elé. Ez szimbolizálja a halál visszavonhatatlanságát és véglegességét, valamint magyarázatot ad arra is, miért rettegtek annyira a japánok a haláltól a korai sintó idején. A sintó töretlen életigenlése, az élet halállal szembeni felsőbbrendűsége is visszaköszön a mítoszokban. Amikor Izanami azzal fenyegetőzik, hogy minden egyes nap 1000 ember életét fogja elvenni, Izanagi válaszul annyi mond, hogy ő minden 1000 elpusztított élet helyébe 1500-at teremt. Az egyik legfontosabb rítus a sintóban a megtisztulás. Ezt igazolja az a jelenet is, amelyben Izanagi a pokolból visszatérve megtisztítja testét az alvilág mocskától, ezzel egy időben pedig számtalan újabb istenség jön a világra, köztük az egyik legjelentősebb istennő is, Amateraszu. A japán társadalom férfiközpontú, patriarchális berendezkedésére is találunk utalást a Kodzsiki mítoszaiban. Amikor Izanagi és Izanami egybekelnek, először a nő kezdeményez, ő szólal meg, ami tökéletlen gyermekek születéséhez vezet. A többi isten tanácsára a pár megismétli a szertartást, ezúttal a férfi kezdeményezésére, ezzel helyreállítva a rendet, és egészséges gyermekeknek adva életet. Ez a történet szimbolizálhatja a matriarchális társadalom patriarchálissá válását. Kéziratok 32 kézirata létezik a Kodzsikinak, melyek közül némelyik a teljes szöveget tartalmazza, míg mások csak részleteket örökítenek meg. A legrégebbi kézirat az ún. Simpuku-dzsi, amelyet 1371-72-ben másoltak le a Simpuku-dzsi templomban. Semmilyen olvasási segédjelet nem tartalmaz. Az ún. Dóka-kézirat az első kötet egy részét tartalmazza, 1381-ben készült. Az ún. Dósó-kéziratot Isze-bonnak és Isze-kéziratnak is nevezik, az első kötetet teljes egészében tartalmazza. 1424-ben készült. Az ún. Sunjú-kéziratot Második Isze-kéziratnak is nevezik, mert a Dósó alapján készült 1426-ban. A fennmaradó kéziratok mind az Urabe-családhoz tartoznak. Ilyen például a Maeda-kézirat, azaz a Júhan-bon (1522), ami máig a Maeda-család birtokában van. II. Halparuntijasz II. Halparuntijasz (hettita nyelven �alpapa-run-ti-ya-š[a]) Gurgum királya, II. Muvatallisz fia. Azonosnak tekintik a III. Sulmánu-asarídu felirataiból ismert Qalparunta (II. Qalparunda) unkibeli királlyal. Gurgum fővárosában, Markaszuban hatalmas fogadalmi szobra maradt fenn, rajta luvi hieroglifákkal a neve. 1977-es Formula–1 holland nagydíj A holland nagydíj volt az 1977-es Formula–1 világbajnokság tizenharmadik futama. Futam Augusztus 26-án, az első edzésnapon mutatták be a Renault turbó hajtású motorral szerelt autóját, az elkövetkező tiz év meghatározó konstrukcióját. Statisztikák Vezető helyen: James Hunt: 5 (1-5) Jacques Laffite: 14 (6-19) Niki Lauda: 56 (20-75) Niki Lauda 15. győzelme, 12. leggyorsabb köre, Mario Andretti 7. pole-pozíciója. Ferrari 68. győzelme. Ikarus E98 Az Ikarus E98 az Ikarus turistabusza. Fejlesztés és a karosszéria kialakítása A busztípus tervezésénél egy nagyobb csomagtér-kapacitású és akár 3 csillagos minősítést is elérő felszereltség kialakítása volt a cél. Ehhez a padló magasságát az Ikarus E95-höz képest megemelték. Az utastérben az alsó ablakvonal magasabbra került, de a nagy méretű dupla falú üvegezés így már tökéletes panorámát nyújtott és a megemelt utastérben immáron egy WC-nek is jutott hely. A homlokfal és hátfal kialakítása az akkori 395-ös formadarabjaira épül. Jól beleillett a teljes palettát lefedő típuslistába. Eleinte készült süllyesztett vezetőállású és 2, vagy 3 részre osztott szélvédőjű változat is, de erről a későbbiekben letettek. A karosszéria négyszög keresztmetszetű, zárt acélprofilokból készített hegesztett felépítmény. Az anyagminőség nagy folyáshatárú szerkezeti acél volt. Némely esetben, (főleg a Scania és Volvo) a járóképes alvázakra történő karosszéria gyártásánál hegesztéstechnikai problémákat okozott, hogy a skandináv gyártók korrózióálló acélokat használtak az alváz-konstrukcióikhoz és a jelentősen eltérő anyagminőségeket nehéz volt összehegeszteni. A mell-, hátfal- és tetőburkolat szálerősítésű poliamid formadarabokból, az oldalburkolat, a motortér és a szerviznyílások ajtajai, illetve rácsai acéllemezből készültek. Belső tér Az autóbuszokban csúszásgátló műanyag padló található. Textil kárpitozású, VOGEL ECO dönthető háttámlás, szélesíthető luxus kivitelű utasüléseket szereltek a buszokba. Az autóbuszokban THERMO KING LRT 1004 típusú légkondicionáló van. Forrás Busztipus.fw.hu II. Hamerernebti II. Hamerernebti ókori egyiptomi királyné a IV. dinasztia idején. Valószínűleg Hafré fáraó és I. Hamerernebti leánya és testvérének, Menkaurénak a felesége. Az ő fia lehet Huenré herceg, aki sírja elhelyezkedése alapján valószínűleg Menkauré fia. Szövegeken és egy, a gízai ún. Galarza-sírban talált szobron említik; utóbbi sírt I. Hamerernebtinek kezdték építeni, de az ő számára fejezték be, bár elképzelhető, hogy végül a G3a vagy G3b mellékpiramisba temették a Menkauré-piramis mellett. Címei: A jogar úrnője (wr.t-�ts), Aki látja Hóruszt és Széthet (m33.t-�rw-stš), Nagy kegyben álló (wr.t-�zwt), A király szeretett felesége (�mt-n�swt mr��t=f), A Két Úrnő szeretettjének hitvese (zm3.t mr��-nb.t�), Hórusz társa (t�s.t-�r), A király lánya (z3.t-n�swt), A király vér szerinti lánya (z3.t-n�swt-n.t-�t=f), A király legidősebb lánya (z3.t-n�swt sms.t), A király legidősebb, vér szerinti lánya (z3.t-n�swt n.t �t=f sms.wt), Thot papnője (�m.t-n�r ��wt�), Tjazepef papnője (�m.t-n�r t3-zp=f). Lásd még Hamerernebti Forrás Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3 , pp.52-53 Grajetzki, Wolfram. Ancient Egyptian Queens: A Hieroglyphic Dictionary. London: Golden House Publications (2005). ISBN 0-9547218-9-6 , p.14 Dodson & Hilton, op.cit., p.59 Rockenbauer Zoltán Rockenbauer Zoltán (Győr, 1960. január 4. –) magyar etnológus, művészettörténész, politikus, 1990 és 2006 között a Fidesz országgyűlési képviselője, 2000–2002-ig a nemzeti kulturális örökség minisztere. Apja Rockenbauer Pál, természetjáró, televíziós szerkesztő. Életpályája Felsőfokú tanulmányai 1983-ban könyvtár – magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1991-ben etnográfusként végzett. Ugyanitt szerzett doktori címet művészettörténetből 2008-ban. Pályafutása Pályáját a Fővárosi Művelődési Ház könyvtárosaként kezdte 1983 és 1985 között. 1985-től 1988-ig a Gorkij (ma: Idegennyelvű) Könyvtárban, 1988 és 1990 között a Néprajzi Múzeum könyvtárosaként dolgozott. 1988. április 30-án a bölcsészkari szervezet alapító tagjaként, belépett a Fiatal Demokraták Szövetségébe. 1990-től 2006-ig a Fidesz országgyűlési képviselője volt. 1999 és 2000 közt a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkári posztját töltötte be, majd 2000–2002-ig a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának élén állt. 2006-tól szabadfoglalkozású. 2011. június 1-től az Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) kulturális főszerkesztője. 2012 decemberében felmondott az MTVA-nak a közmédia területén végrehajtott elbocsátásokkal összefüggésben. 2013 júniusától a Műcsarnok munkatársa. Kitüntetései A Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendje , lovagkereszt, 1999 A Francia Köztársaság Becsületrendje , főtiszti kereszt, 2001 Főbb művei Monográfiák és katalógusok Ta’aroa – Tahiti mitológia. A primitív népek lírai költészete. Budapest, 1994, Századvég; 2002, Osiris. 300 o. ISBN 9633892414 Nemzetpolitika '88-'98. (Társszerzők: Lőrincz Csaba , Németh Zsolt , Orbán Viktor ). Budapest, 1998, Osiris. Kotta és paletta. Művek, művészek, múzsák. Budapest, 2001. Corvina - Európai Utas. 145 o. ISBN 9631351475 Márffy és múzsái. Budapest, 2003, Ernst Múzeum. 60 o. ISBN 9632106105 Márffy. Monográfia és életműkatalógus. Budapest/Párizs, 2006, Makláry Artworks. 475 o. ISBN 9632299671 Márffy. Budapest, 2008, Corvina. (Magyar mesterek). 64 o. ISBN 9789631357790 A halandó múzsa. Ady özvegye, Babits szereleme, Márffy hitvese. Budapest, 2009, Noran. 413 o. ISBN 9789632830100 A másik Csinszka. Márffy Ödön múzsája / Other Csinszka. Muse of Ödön Márffy. Debrecen, 2010, Modem. 80 o. ISBN 9789638843951 Márffy és Csinszka. Márffy Ödön festészete a két világháború között. Balatonfüred: Vaszary Villa, 2010. 120 o. ISBN 9789638909107 Dialogue de Fauves /Dialoog onder Fauves / Dialog among Fauves. Hungarian Fauvism (1904-1914). Ed. Gergely Barki, Zoltán Rockenbauer. Bruxelles – Milano, Silvana editorale, 2010. 120 o. ISBN 9788836618729 Matzon Ákos - Relief Budapest, Faur Zsófia Galéria és Könyvkiadó. 2012. 158. o. ISBN 9786155206023 Die Acht. A Nyolcak. Ungarns Highway in die Moderne. Szerk.: Barki Gergely, Evelyn Benesch, Rockenbauer Zoltán. A tanulmányokat írta: Peter Vergo, Barki Gergely és Rockenbauer Zoltán. Wien, Deutscher Kunstverlag, 2012. 208. o. ISBN 9783422071575 Barki Gergely, Rockenbauer Zoltán: Die Acht - Der Akt. Budapest, Balassi Institut, 2012. 112. o. ISBN 9789638958341 Allegro Barbaro, Béla Bartók et la modernité hongroise 1905-1920. Ed. Gergely Barki, Claire Bernardi, Zoltán Rockenbauer. Paris, Édition Hazan – Musée d’Orsay. 2013. ISBN 9782754107129 Mátrai Erik. Gömb 02.2. Chiesa di San Lio, Velence. Szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta: Rockenbauer Zoltán. Budapest, Műcsarnok–Kunsthalle. 2013. ISBN 9789639506671 Apacs művészet. Adyzmus a festészetben és a kubista Bartók (1900-1919). Budapest, Noran–Libro, 2014. ISBN 9786155274947 Deske.hu. Szerkesztette: Rockenbauer Zoltán, Váli Dezső, bevezető: Rockenbauer Zoltán, szöveg: Váli Dezső. Budapest, Műcsarnok–Kunsthalle. 2014. ISBN 9789639506756 100% kreativitás. 1. Építészeti Nemzeti Szalon. 2014.06.04–09.07. ; kurátor Szegő György, szerk. Rockenbauer Zoltán; Műcsarnok, Bp., 2014 Márffy Ödön ; Kossuth–MNG, Bp., 2015 ( A magyar festészet mesterei ) Újraértelmezett hagyomány. Az Itt és most (Képzőművészet. Nemzeti Szalon 2015) kiállítás keretében 2015. június 2-án megrendezett művészettörténeti szimpózium előadásai ; szerk. Rockenbauer Zoltán; Műcsarnok, Bp., 2015 Szervátiusz Jenő, Szervátiusz Tibor. Két szobrász, két nemzedék. 2016. július 27–2016. október 16. / Two sculptors, two generations. 27 July 2016–16 October 2016 ; kurátor, szerk. Rockenbauer Zoltán; Műcsarnok Nonprofit Kft., Bp., 2016 Kiállítások Márffy Ödön és múzsái. Ernst Múzeum , 2003. (koncepció) Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig (1904–1914). Magyar Nemzeti Galéria , 2006. (a kiállítást előkészítő tudományos munkacsoport tagja) A másik Csinszka. Márffy Ödön múzsája. Debrecen, MODEM , 2010. február 25. – május 23. (kurátor) Szín, fény, ragyogás Márffy Ödön gyűjteményes kiállítása. Budapest, KOGART ház, 2010. április 1. – augusztus 1. (kurátor) Márffy és Csinszka. Márffy Ödön festészete a két világháború között. Balatonfüred, Vaszary Villa: 2010. november 20. – 2011. április 24. (kurátor) Dialogue de Fauves. Bruxelles, L’Hôtel de Ville: 2010. december 2. – 2011. március 21. (társkurátor) Nyolcak. Cézanne és Matisse bűvöletében. Centenáriumi kiállítás. Pécs, Janus Pannonius Múzeum: 2010. december 10. – 2011. március 27. (társkurátor) Nyolcak. Budapest, Szépművészeti Múzeum, 2011. május 17. – szeptember 16. (társkurátor) - virtual kiállítás Die Acht. A Nyolcak. Ungarns Highway in die Moderne. Wien, Bank Austria Kunstforum: 2012. szeptember 12. – 2012. december 2. (társkurátor) 2012. Bécs, Collegium Hungaricum: Die Acht - Der Akt. 2012. szeptember 27. - december 14.(társkurátor) 2013. Párizs, Musée d’Orsay: Allegro Barbaro. Béla Bartók et la modernité hongroise (1905-1920). 2013. október 15. - 2014. január 5. (társkurátor) 2014. Budapest, Műcsarnok–Kunsthalle: Váli Dezső: deske.hu. 2014. december 12 – 2015. február 1. (kurátor) - virtual kiállítás Montdoré Montdoré település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 69 fő (2015). Montdoré Selles, Alaincourt, La Basse-Vaivre, Demangevelle, Hurecourt, Melincourt, Polaincourt-et-Clairefontaine és Vauvillers községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Madame Tussaud panoptikuma Madame Tussaud panoptikuma egy viaszmúzeum Londonban, illetve több nagyvárosban. Marie Tussaud viaszszobrász alapította. Korábban Madame Tussaud's, jelenleg már csak aposztróf nélkül, Madame Tussauds néven használatos az elnevezése. A panoptikum London egyik fő turisztikai vonzereje, ahol történelmi és királyi személyek, filmszereplők, sport csillagok, sőt híres gyilkosok viaszfigurái is láthatóak. Története Marie Tussaud (1761-1850) Anna Maria Grosholtz néven született Strasbourgban, Franciaországban. Anyja házvezetőnőként dolgozott Dr. Philippe Curtius házában Bernben (Svájc), aki a viasz modellek készítésében jártas orvos volt. Curtius tanította meg Tussaud-t viasz modellezés művészetére. Tussaud első viaszfigurája Voltaire volt 1777-ben. Egyéb híres emberek, akiket szintén ebben az időszakban mintázott meg Jean-Jacques Rousseau és Benjamin Franklin alakja volt. A francia forradalom alatt számos híres áldozat figuráját készítette még el. Emlékirataiban azt állítja, megkereste a lefejezett polgárok fejeit, melyekből halotti maszkokat készített. 1794-ben Dr. Curtius halálát követően Tussaud örökölte a doktor hatalmas viaszmodell-gyűjteményét, ezután az elkövetkező 33 évben Európa-szerte utazgatott. Francois Tussaud 1795-ben kötött házassága adta a kiállítás nevét - Madame Tussauds. 1802-ben Londonba ment. A Napóleoni háborúk következtében nem tudott visszatérni Franciaországba, így kiállításával beutazta egész Nagy-Britanniát és Írországot, egy ideig látható volt a londoni Lyceum Színházban is. 1831-től a Baker Street-en bérelt lakást a Dorset és King Street között, 1836-tól ez volt Tussaud első állandó otthona. 1835-ben megnyitotta múzeumát, melynek egyik fő attrakciója volt a Rémület Kamrája. A kiállításnak ezen a részén a francia forradalom áldozatai, illetve gyilkosok és más bűnözők viaszmásai álltak. A show nevét gyakran a Punch magazintól származtatják 1845-ből, de Marie Tussaud saját ötletének tartja, már 1843-ban így reklámozta a kiállítást. Több híres ember figurájával bővült a kiállítás, beleértve Horatio Nelsont és Sir Walter Scottot. Néhány olyan szobrok, melyeket maga Marie Tussaud készített, még mindig léteznek. A galéria eredetileg mintegy 400 különböző viaszmást tartalmazott, de egy tűzkár 1925-ben, majd egy német bomba által okozott kár 1941-ben tönkretette a legtöbb ilyen régebbi modellt. Az öntvények maguk túlélték ezeket, lehetővé téve a történelmi figurák újra elkészítését, és ezek láthatóak a múzeum történeti kiállítás részében. A legrégebbi alak Madame du Barry. Más Tussaud-korabeli viaszmások Robespierre, III. György és Benjamin Franklin szobrai. 1842-ben Marie elkészítette önarcképét, amely ma a múzeum bejáratánál látható. Marie Tussaud 1850. április 16-án álmában halt meg. 1883-ra a korlátozott hely és a Baker Street-i helyszín növekvő költségei arra vezették Tussaud unokáját, Joseph Randallt, hogy a kiállítást átköltöztesse jelenlegi helyére, a Marylebone Road-ra. Az új kiállítás 1884. július 14-én nyitott és hatalmas sikert aratott. Azonban az épület költségei miatt, illetve hogy 1881-ben Randall kivásárolta unokatestvére, Louisa részét az üzletből, a vállalkozás tőkehiányban szenvedett. 1888-ban korlátolt felelősségű társaság alakult meg, hogy friss tőkét vonzzon a vállalkozásba, de meg kellett szüntetni a részvényes családtagok nézeteltérései miatt, és 1889 februárjában a Tussaud's vállalkozást eladták egy Edwin Josiah Poyser által vezetett üzletemberek csoportjának. Edward White művészt az új tulajdonosok kirúgták, hogy pénzt takarítanak meg, aki állítólag emiatt bosszúból egy csomagban bombát küldött John Theodore Tussaudnak 1889 júniusában. Madame Tussaud viaszmúzeuma napjainkra az egyik legjelentősebb turisztikai attrakcióvá nőtte ki magát Londonban a londoni Planetárium nyugati szárnyában. A múzeumok száma bővült és bővülni is fog Amszterdam, Bangkok, Berlin, Dubaj, Hamburg, Hollywood, Hongkong, Las Vegas, Moszkva, New York, Sanghaj, Bécs és Washington városaiban is. A panoptikum mai viaszfigurái is történelmi és királyi személyek, filmsztárok, a sportolók és híres gyilkosok. Az úgynevezett "Madame Tussauds" múzeumok egy Merlin Entertainments nevű cég tulajdonában vannak, mely felvásárolta a Tussauds Group céget 2007 májusában. 2010-ben a Merlin Entertainments a Tatweer-rel közösen létrehoz egy Madame Tussauds múzeumot Dubajban is. Madame Tussaud viaszmúzeumok Amerika Los Angeles Las Vegas Washington New York Európa Blackpool London Amszterdam Berlin Bécs Ázsia Bangkok Hongkong Sanghaj A Zalaegerszegi TE FC 2006–2007-es szezonja A Zalaegerszegi TE FC 2006–2007-es szezonja szócikk a Zalaegerszegi TE FC első számú férfi labdarúgócsapatának egy szezonjáról szól. Mérkőzések Borsodi Liga 2006–07 Tavaszi fordulók A jegyzőkönyv nem tünteti fel a gólszerzőket. A jegyzőkönyvből nem derülnek ki a gólszerzők. A bajnokság végeredménye A Bajnokok Ligája selejtezőjének második körébe jut Az UEFA-kupa selejtezőjének első fordulójába jut az Újpest FC 3 pont levonást kapott Az UEFA-kupa selejtezőjének első fordulójába jut (Magyar Kupa győztesként) Eredmények összesítése Az alábbi táblázatban összesítve szerepelnek a Zalaegerszegi TE FC 2006/07-es bajnokságban elért eredményei. Helyezések fordulónként Helyszín: O = Otthon; I = Idegenben. Eredmény: GY = Győzelem; D = Döntetlen; V = Vereség. Magyar kupa Idegenben lőtt több góllal a Zalaegerszegi TE FC jutott tovább. Gerygone modesta A Gerygone modesta a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és az ausztrálposzáta-félék (Acanthizidae) családjába tartozó faj. A családot egyes szervezetek a gyémántmadárfélék (Pardalotidae) családjának, Acanthizinae alcsaládjáként sorolják be. Rendszerezése A fajt August von Pelzeln osztrák ornitológus írta le 1860-ban. Előfordulása Ausztráliához tartozó Norfolk-sziget területén honos. A természetes szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, cserjések, valamint legelők és vidéki kertek. Megjelenése Testhossza 9-12 centiméter, testtömege 7 gramm. Életmódja Rovarokkal táplálkozik. Hivatkozások A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2017. május 27.) A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. május 27.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. május 27.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. május 27.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. május 27.) Élencourt Élencourt település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 56 fő (2015). Élencourt Daméraucourt, Sarcus, Sarnois és Hescamps községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Czobor család A czoborszentmihályi nemes, báró és gróf Czobor család egy mára már kihalt, történelmi jelentőségű magyar főnemesi család. Története A család első ismert felmenője egy bizonyos Jánosi Czobor, aki már a XIV. században hatalmas vagyon felett rendelkezett. Fia, Miklós már czoborszentmihályi Czobor néven szerepel 1364-ben. Ennek a Miklósnak a unokája, Mihály, a budai vár kapitánya volt. Mihály unokája, Imre, a XV. és XVI. század fordulóján Pozsony és Bodrog vármegye főispánja volt. Imre unokáinak 1588-ban kelt a bárói diplomájuk. Egy másik Imre nevű családtag nádori helytartó és táblai bíró volt. 1579-ben a török szultán megfosztotta délvidéki birtokaitól és Czobor később is sikertelenül próbálta azt visszaszerezni. Egy későbbi családtag, Bálint kapta a grófi címet 1652-ben. Fia, Ádám, kitűnő katona, Zrínyi Miklós tanítványa volt, a tábornoki rangig jutott, többször harcolt a törökök és a franciák ellen. Ádám fia, Márk, szintén tábornok és főajtónálló volt. Márk fia, József rendkívül pazarló életmódot élt, erről több anekdota is fennmaradt. Egyszer hatalmas összegben, 1000 arany forintban fogadott, hogy ki fog az udvarnál a legdrágább, mégis a legegyszerűbb ruhában megjelenni. Megnyerte a fogadást, mert mentéjének a bélésébe egy értékes régi olajfestményt rejtett. Ezt a festményt egyik uradalmának az eladása után tudta csak megvásárolni, de ezt csak azért tette, hogy a fogadást megnyerje. József gróffal 1785-ben nem csak a grófi ág, de az egész Czobor család is a sírba szállt. Rayman (sorozat) A Rayman egy platformjáték-sorozat, amit a Ubisoft fejleszt és jelent meg. A játéksorozatot első része a Rayman, ami 1995. szeptember 1-én jelent meg az Atari Jaguarra. Az első rész egy 2D-s platformjáték volt, a második részben már 3D-s környezetben lehet játszani. Fakó lóantilop A fakó lóantilop (Hippotragus equinus) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a lóantilopformák alcsaládjába tartozó afrikai kérődző, a világ második legtermetesebb antilopfaja. Előfordulása A fakó lóantilop több alfaja ismert, amelyek hatalmas területet népesítenek be: Hippotragus equinus equinus – Dél-afrikai Köztársaság , Zimbabwe , Mozambik és Namíbia ; Hippotragus equinus cottoni – Angola , Botswana , Zambia , Malawi ; Hippotragus equinus langheldi – Kelet-Afrika ( Kenya , Tanzánia stb.) Hippotragus equinus bakeri – Szudán , Etiópia ; Hippotragus equinus sharicus – Nigéria , Niger , Csád Hippotragus equinus koba – Nyugat-Afrika ( Gabon , Szenegál , Mali stb.) Megjelenése A fakó lóantilop alapvetően szürkésbarna színezetű, némi vöröses beütéssel. A lábak sötétebb árnyalatúak a test többi részénél. A fej szintén sötétbarna vagy fekete, ám a száj és a nagy, fekete orr és a szemek körül nagyobb fehér foltok láthatóak. A fakó lóantilop fülei szétállóak, vékonyak és hosszúak, hegyükön sötétbarna szőrpamacs díszlik. A 60-70 centiméteres farok végén is bozontos szőr található. Ennek a fajnak merev, rövid sörénye is van, amelynek a vége sötét színű. A fiatal egyedek sokkal világosabb színezetűek, és inkább vöröses-barnák. Mindkét nem visel hátraívelő, végig bordázott szarvakat, azonban a bikák szarvai hosszabbak és vastagabbak – a fakó lóantilop átlagos szarvhossza 60-100 centiméter közötti. A nemek hasonlóak, bár a hímek erőteljesebb felépítésűek és némileg nagyobbak. A faj példányainak hossza 220-265 centiméter körül mozog. A tehenek marmagassága 140-160 centiméter, tömegük pedig 225-275 kilogramm körül mozog, míg a bikák marmagassága 150-160 centiméter, tömegük pedig 260-300 kilogramm. Testméreteit tekintve csak a jávorantilop előzi meg az antilopok körében a fakó lóantilopot. Életmódja A fakó lóantilopok a nap kevéssé meleg szakaszaiban, reggel, késő délután és estefelé legelésznek, a többi órát a fák árnyékában töltik. Elsősorban fűféléket fogyasztanak. Sosem távolodnak el túlzottan a vízlelőhelyektől (maximum 4 kilométerre), és egy év alatt mintegy 10,000 – napi 200-400 – hektárnyi területet használnak. A szomszédos csordák territóriumai között nincs átfedés. A csordák 6-15 (kivételesen akár 35) példányból, tehenekből és borjaikból állnak, akiket egy domináns bika vezet. Ez utóbbi árgus szemekkel figyeli csordájának mintegy 300-500 méteres sugarú körzetét, hogy megvédhesse azt az esetleges trónkövetelőktől vagy támadóktól. A csordában uralkodó hierarchia folyamatos küzdelmek során alakul, amely a tehenek körében sem ritka. A szarvcsata többnyire „térdelő” pozícióban zajlik: a szembenálló felek mellső lábukra ereszkednek, és egymásnak feszülnek. A fiatal bikák 2,5 éves koruk táján elhagyják anyjuk csordáját, és 4-5 fős „agglegénycsordákba” tömörülnek. A nagy termetű fakó lóantilopoknak nincs sok félnivalója a ragadozóktól, ennek megfelelően nem túlzottan félénk állat. Sőt, antilopoknál ritka módon nem csak fajtársaik ellen hajlandóak szarvaikat használni, hanem az esetleges ragadozókat is készek elűzni velük. Szaporodása A domináns bikák a csordájuk nőstényeivel párosodnak, és fáradhatatlanul óvják őket az illetéktelen érdeklődőktől. A csordákért szarvukkal vívott küzdelmek ritkán járnak súlyos sérülésekkel. A fakó lóantilop szaporodása nem évszakhoz kötött. A tehenek már 2-3 héttel borjuk világrajötte után termékennyé válnak, és miután 32-34 hónapos korukban elérték az ivarérettséget, akár 10-10,5 havonta képesek életet adni egy-egy kis antilopnak. A vemhesség 260-281 napig tart, és az egyetlen borjúnak a csordától távol adnak életet. A kis fakó lóantilopok a magas fűben rejtőznek 4-5 héten keresztül, anyjuk pedig rendszeresen visszatér hozzájuk, hogy táplálja őket. Ezt követően a már megerősödött borjak csatlakoznak az anyai csorda hasonló korú tagjaihoz. Természetvédelmi helyzete A Nemzetközi Vörös Könyvet kiadó IUCN szerint a fakó lóantilopot nem fenyegeti a kihalás veszélye. Ghánában a CITES III. függelékébe tartozik. Példányszáma elsősorban területének pusztulása miatt csökken, bár korábban a sportvadászok és a helyiek kedvelt célpontja volt – az előbbiek trófeájáért, az utóbbiak húsáért vadászták. A cecelégy elleni harc során tudatosan mészároltak le több fakó lóantilopot. A fakó lóantilop populációi a trópusi esőerdőktől északra és délre egyaránt megtalálhatók. Összességében nincsenek veszélyben, hiszen a becslések szerint kb. 76000 egyed él vadon. Egyes helyeken azonban rohamosan csökken a létszámuk, a védett és nem védett területeken egyaránt. Mindössze a populációk egyharmadának stabil a helyzete, a dél-afrikai magánterületeken még nő is a számuk. Az élőhelyek – legelőterületek – elvesztése jelenti az egyik nagy problémát, de a túlvadászat legalább akkora gond. Ugyan a harcias fellépése révén kevésbé veszélyeztetik a nagyragadozók, az ember ellen ez mit sem ér, értékes trófeája miatt kedvelt vadászzsákmány. A fakó lóantilop ritka fajnak számít az állatkertekben, Európában mindössze 70-80 egyede él. Mivel viszonylag agresszív faj, nehezen tartható együtt nagy csapatban, illetve más fajokkal, nem egyszerű a tartása, amely megmagyarázza viszonylagos ritkaságát. A szaporodó csapatokban egy hímre jut több nőstény, jelentős hím felesleg alakult ki. Egyes állatkertek ezért úgynevezett „bachelor”, vagyis agglegény csapatokat alakítanak ki a fiatal bikák számára. Magyarországon a Győri Állatkertben látható. Rokonai A fakó lóantilop mellett még két fajt sorolnak a Hippotragus-nembe: Fekete lóantilop (Hippotragus niger) Kék lóantilop ( Hippotragus leucophaeus , kihalt) Első Névtelen torony Az Első Névtelen torony (oroszul Первая Безымянная башня, korábban Пороховая, azaz lőportorony) a moszkvai Kreml déli falán áll, a Kremljovszkaja naberezsnaja és a Moszkva folyó közelében, a Tajnyickaja toronytól keletre. Története Ezt az egyszerű torony-bástyát először az 1480-as években emelték a Kreml déli falának megerősítésére, de utána többször újjá kellett építeni. 1547-ben a gyakori moszkvai tűzvészek egyike során a toronyban tárolt lőpor robbant fel. A 17. századi újjáépítése során a bástya négyzet alakú tetejére díszes sátortetőt építettek. 1770-ben a tornyot lebontották a Nagy Kreml-palota építésével összefüggésben. 1776—1783 között a tornyot és a Második Névtelen toronyig húzódó falszakaszt új alapokon építették fel, kissé közelebb a Tajnyickaja toronyhoz. 1812-ben a visszavonuló franciák felrobbantották. 1816—1835 között megint újjáépítették Oszip Ivanovics Bove irányításával. Szakértők véleménye szerint ez a torony szerepel Vaszilij Vasziljevics Verescsagin festményén, innen nézi Napóleon az égő Moszkvát. Haňovice Haňovice település Csehországban, a Olomouci járásban. Haňovice Litovel és Cholina településekkel határos. Lakosainak száma 456 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: A Csúcsmodellek epizódjainak listája A Csúcsmodellek epizódjainak listája a részek teljes listája a BBC televíziós sorozatának a Top Gear-nek a 2002-es újraindítása óta. A műsor házigazdái Jeremy Clarkson, Richard Hammond, James May aki Jason Dawe-et váltotta az első széria után, a műsor állandó résztvevője, The Stig. Stiget egyszer Michael Schumacher alakította! A felsorolásban szerepel 8 különleges epizód: a Top Gear Amerikai különkiadás, a Top Gear Botswanai különkiadás, a Top Gear Vietnami különkiadás, a Top Gear Bolívia különkiadás, a Top Gear Közelkeleti különkiadás és a Top Gear Indiai különkiadás, amelyeket teljes egészében Anglián kívül vettek fel. Valamint 2 egyéb speciális rész: a Top Gear téli olimpiai játékok, a Top Gear Polár speciál, ezek a részek nem egy évadban, hanem az évadot követő speciális epizódban lettek műsorra tűzve. A részek listája nem tartalmaz több egyéb kiadást, amelyeket műsoridőn kívül adtak le: Top Gear of the Pops, Top Gear Ground Force, Top Gear Apocalypse 2010. Az itt található táblázat csak a magyar tévékben(Viasat 3 és Viasat 6) sugárzott műsor összefoglalói, a reklámidő növelése érdekében vágott epizódok. A részek hossza így az eredeti 1 órás helyett csupán 50 perc körüliek. Az autók bemutatása a magyar epizódok során hiánytalanul megtekinthető, viszont a műsor köré épülő vicces jelentek egy része kivágásra került, mint néhány részben a "dicsőség fal", a felújított autók bemutatása, a "Sztár a megfizethető árú autóban", vagy a "kihívások". Bordásnyelű papsapkagomba A bordásnyelű papsapkagomba (Helvella costifera) a papsapkagombafélék családjába tartozó, Eurázsiában és Amerikában honos, nem ehető gombafaj. Megjelenése A bordásnyelű papsapkagomba termőteste 4-10 cm széles, alakja serlegre vagy csészére emlékeztet, gyakran szabálytalan. Színe hamuszürke, szürkésbarna. A világosabb külső oldalán elágazó, vastag, kiemelkedő, lekerekített, hosszan felfutó, fehéres bordák láthatóak. A csésze alatt rövid, összehúzott, fehéres tönkszerű rész található. Húsa fehéres, az aljában szívós. Szaga és íze nem jellegzetes. A termőréteg a kehely belső oldalát béleli, ahol tömlőszerű fonalvégekben keletkeznek a spórák. Az érett tömlők a gomba gyenge érintésére is szétrepedeznek, és a spórákat fehér füsthöz hasonlóan viszi a szél. A spórák elliptikusak, simák, egy központi nagy olajcseppel; méretük 14,5-20 x 9,5-12,5 µm. Hasonló fajok Az inkább sárgásbarna bordás serleggombával, esetleg a nem bordás csészéjű sima papsapkagombával lehet összetéveszteni. Egyikük sem ehető. Elterjedése és termőhelye Eurázsiában és Észak-Amerikában honos. Magyarországon ritka. Meszes, homokos talajú lomb- és fenyőerdőben található meg egyesével vagy kis csoportokban. Májustól szeptemberig terem. Fogyasztásra nem alkalmas. Bagno di Romagna Bagno di Romagna település Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Forlì-Cesena megyében. Lakosainak száma 5944 fő (2017. január 1.). Bagno di Romagna Chiusi della Verna, Poppi, Santa Sofia, Verghereto, Bibbiena, Mercato Saraceno, Pratovecchio és Sarsina községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mjesto Primišlje Mjesto Primišlje falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Szluinhoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 35 km-re délre, községközpontjától 12 km-re északnyugatra, a Kordun területén a Mrežnica jobb partján fekszik. Története A falunak 1857-ben 1275, 1910-ben 1522 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Szluini járásához tartozott. 2011-ben 49 lakosa volt. Verín (járás) Verín egy comarca (járás) Spanyolország Galicia autonóm közösségében, Ourense tartományban. Székhelye Verín. Települések A székhely neve félkövérrel szerepel. Castrelo do Val Cualedro Laza Monterrei Oímbra Riós Verín Vilardevós Chein-Dessus Chein-Dessus település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 187 fő (2015). Chein-Dessus Arbas, Aspet, Estadens, Herran, Milhas és Montastruc-de-Salies községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Az IPv6 bevezetése Az Internet Protocol Version 6 (IPv6) az internetprotokoll következő generációja, ami 2011-ben az interneten bevezetésének különböző fázisaiban volt. Az addig széles körben elterjedt, 1982 óta használt IPv4 helyettesítésére hivatott, mivel az IPv4-es IP-címek elfogyásának utolsó szakaszában járunk. Annak ellenére, hogy szabványként egy évtizednyi fejlesztés és implementáció áll a protokoll mögött, és hogy 2011-ben az IPv4-es címek várhatóan elfogynak, az IPv6 általános, világszintű bevezetésére még csak a kezdeti lépések történtek meg. 1999 februárjában az IETF bevezetésekkel kapcsolatos munkacsoportja (Deployment WG) létrehozta az IPv6 Forumot, hogy az elősegítse az IPv6 elterjesztését. Ez regionális és helyi IPv6 Task Force-ok létrehozásához vezetett. Az egyre növekvő IPv6 útválasztási táblákba a Ghost Route Hunteren keresztül lehet betekintést nyerni. Ez listázza a lefoglalt IPv6-prefixeket és színekkel megjelölve mutatja azokat, amik ténylegesen megjelennek az internet BGP-tábláiban. Ha egy prefixet bejelentenek, az azt jelenti, hogy az internetszolgáltató legalább képes IPv6-csomagok fogadására. Az IPv6 hálózati infrastruktúrákba való integrációjának folyamata nyomon követhető más forrásokból is, például: Regionális internetregisztrátorok (RIR) IPv6-prefixallokációi IPv6 tranzitszolgáltatások Japán ISP-k IPv6-szolgáltatásai Kshemendra Paul, az Amerikai Egyesült Államok Igazságügyminisztériumának vezető tervezője szerint Ázsiában hatalmas kereslet mutatkozik IP-címekre, így az IPv6-átállás hajtóereje ott a legnagyobb. Áttekintés 2008 decemberében, bár protokollként a szabványosítás kezdetének 10. évfordulóját ünnepelte, az IPv6 bevezetése még mindig gyerekcipőben járt. A Google 2008 novemberében nyilvánosságra hozott tanulmányából kiderült, hogy az IPv6-penetráció egyetlen országban sem haladja meg az 1%-ot. A legelőrébb járó országok Oroszország (0,76%), Franciaország (0,65%), Ukrajna (0,64%), Norvégia (0,49%) és az USA (0,45%) voltak. Bár darabszámot tekintve Ázsia vezetett az IPv6-címek terén, a százalékos értékek kisebbek voltak (pl. Kína: 0,24%). Az IPv6-ot ma már minden számottevő otthoni és vállalati operációs rendszer implementálja. Az IPv6 tesztelése, értékelése, tanúsítása Nemzetközi szervezetek, melyek az IPv6 tesztelésével és értékelésével foglalkoznak: Az USA Védelmi Minisztériumának Joint Interoperability Test Command DoD IPv6 Product Certification Programja University of New Hampshire InterOperability Laboratory, amely részt vesz az IPv6 Ready Logo Programban SATSIX Kormányzati ösztönzők Egyre gyakoribb, hogy a kormányzatok az új beszerzések során megkövetelik az IPv6 támogatását. Az USA szövetségi kormánya például már 2005-ben előírta, hogy a szövetségi hivatalok által használt gerinchálózatokat 2008. június 30-ig IPv6-osra kell átállítani – ez a határidő előtt megtörtént. Kína vezetése ötéves tervvel rendelkezik az IPv6 bevezetésére, Kína új generációs internet (kínai nyelven: ��������; egyszerűsített kínai írással: ��������; pinjin átírással: Zhōngguó Xià Yīdài Hùliánwǎng) néven (lásd lejjebb). A kormányzati szintű döntések más országokat és a piaci szereplőket is az IPv6 bevezetésére sarkallhatják. Magyarország A NIIF által üzemeltetett és fejlesztett felsőoktatási és kutatói hálózaton 2001-ben kezdődtek meg az IPv6-os kísérletek és 2005 óta szolgáltatásként elérhető az IPv6 az egyetemek, kutatóintézetek és közgyűjtemények számára. Magyarországon elsőként, 2008 augusztusában az Externet internetszolgáltató kezdte meg az IPv6 bevezetését hálózatán, az ügyfelek 2009 májusától rendelhettek IPv6-os kapcsolatot az ISP-től. A Magyar Telekom 2009 eleje óta folytatott éles üzemi teszteket, 2009. november 2-án pedig megkezdte az IPv6-technológia ingyenes próbaüzemét, ám az termékként azóta sem jelent meg kínálatában. A telecompaper.com honlapon található információk szerint a UPC 2013 közepén kezdi meg az IPv6 bevezetését hálózatában, és 2013 folyamán be is fejezi azt. Néhány webhosztinggal és (virtuális)szerverhosztinggal foglalkozó cég, elsőként az ATW Internet (2006 decemberétől) és a HostOffice (2008 szeptemberétől) is kínál már IPv6-ot szerverhez vagy weboldalhoz; ilyenkor általában nem egyetlen IP-címet, hanem egy (pl. /56-os) IPv6-tartományt foglalnak a csomaghoz. A Magyar Telekom telephelyén és szerverein 2011. június 3-án kapcsolt át IPv6-os hálózatra. A DIGI 2015. december 1-én vezette be lakossági ügyfelei számára az IPv6 szolgáltatást, melynek keretében minden előfizető aki PPPoE segítségével kapcsolódik egy darab dinamikusan kiosztott /64-es prefixet kap. 2012. május 3-án tartották az első magyar IPv6 Fórum Konferenciát. Ausztrália Az AARNet új hálózata, az AARNet 3 nagy sebességgel köti össze a nagyvárosi környezetben elhelyezkedő akadémiai és kutatói hálózatokat, a nagyobb amerikai, ázsiai és európai internetszolgáltatókhoz közvetlen linkekkel. A tervezési célok közt volt az IPv4 és IPv6 protokollok egyenrangú támogatása. A hálózat a multicast routingot és a jumbo frame-eket is támogatja. Az IPv6 Now Pty Ltd volt az első kereskedelmi IPv6 tunnel broker szolgáltató Ausztráliában 2008. április 30-ával. 2008 júniusában az IPv6Now jelentette be az első IPv4 és IPv6 alatt egyaránt működő (dual stack) web hosting szolgáltatást. Az Internode volt az első kereskedelmi internetszolgáltató Ausztráliában, amely teljes körű IPv6-kapcsolattal rendelkezett; jelenleg is IPv6-hozzáférést biztosít ügyfeleinek. Az IPv6-os hozzáférés elérhetőségét 2008. július 18-án jelentették be. Victoria állam kormánya 350 000 ausztrál dollárral támogatta egy IPv6-teszthálózat ( VIC6 ) létrehozását, melyet az iparág ingyenesen használhat IPv6-ot alkalmazó termékeinek tesztelése során. Belgium 2010. július 13-án egy intelligens közlekedési rendszer tesztelése során egy járművön sikeresen teszteltek egy natív IPv6 -kapcsolatot, ami UMTS / GPRS kapcsolaton keresztül jött létre (native IPv6 over UMTS/GPRS). A tesztet egy Nokia okostelefon gsm, valamint tethering üzemmódjával is elvégezték. A tesztet a Logica Netherlands végezte az SPIS project keretén belül, a Mobistar Belgiummal együttműködve. Finnország A .fi legfelső szintű tartomány domainregisztrátora, a FICORA (Finnish Communications Regulatory Authority) DNS-szervereiben lehetővé teszi az IPv6-címek használatát. A szolgáltatást 2011 elejétől tervezik általánosan elérhetővé tenni. A Nebula finn internetszolgáltató 2007 óta kínál IPv6-hozzáférést. Hollandia A holland akadémiai hálózatban, a SURFnetben 1997-ben jelent meg az IPv6-technológia, először IPv6-IPv4-tunnelingen keresztül. Jelenleg a gerinchálózat teljesen dual stack, IPv4-et és IPv6-ot is nyújtva a felhasználók többségének. A nagyobb holland internetszolgáltatók közé tartozó XS4All 2002-ben az első holland széles sávú szolgáltató volt, ami IPv6-képessé tette a hálózatát, ám ez akkor még csak kísérleti jelleggel történt meg. 2009 májusában kezdte a natív IPv6 DLS-kapcsolatokat nyújtani ügyfeleinek, majd 2010 augusztusára csaknem minden ügyfele számára elérhetővé tette azokat. Az elsősorban üzleti ügyfelek számára internet-hozzáférést biztosító BIT BV 2004 óta minden platformján (DSL, FTTH, colocated) nyújt IPv6-kapcsolatot. A két holland alapító tagból álló SixXS 2000 óta biztosít IPv6-hozzáférést IP tunnelen keresztül világszerte, számos ország IPv6-os internetszolgáltatóival együttműködésben. A történet úgy kezdődött, hogy a jellemzően holland felhasználói bázisú IPng.nl oldalt újraszervezték SixXS néven, hogy nemzetközibbek legyenek és ISP support-tal szélesítsék tevékenységi körüket. A SixXS számos más kapcsolódó szoftvert és szolgáltatást nyújt, amik elősegítették az IPv6 globális adaptációját és működtetését. Az Introweb nevű vállalati ISP 100 ügyfelének 6 €/hónapos áron kísérleti jelleggel kizárólagosan IPv6-on működő, 8 Mbit/s sebességű ADSL -kapcsolatot nyújt, hogy tesztelhessék, készen állnak-e egy teljes körűen IPv6-ra átállított hálózatra. A Signet az első hollandiai ISP, ami több holland optikai hálózaton (Eurofiber, Glasvezel Eindhoven, BRE, Glasnet Veghel, Ziggo, és Fiber Port) keresztül egyszerre nyújt IPv4- és IPv6-kapcsolatot. Több holland webhoszting szolgáltató, köztük a legnagyobb Leaseweb támogatja az IPv6-ot, de az ügyfelek alapértelmezetten csak IPv4-címet kapnak. Több kormányzati oldal, pl. a Rijksoverheid.nl is elérhető IPv6-on. 2010 decemberében az egyik legnagyobb holland internetszolgáltató, a UPC megkezdte az IPv6 bevezetését valamennyi ügyfelénél. Japán A japán NTT telefonszolgáltató és ISP világelsőként, már 2000 márciusától IPv6-os hozzáférést nyújtott ügyfeleinek. Kanada A TekSavvy jelenleg kínál ügyfelei részére IPv6-hálózatot, de a szolgáltatás még béta . Kína A Kína új generációs internet (CNGI, ��������) a kínai kormányzat által indított ötéves terv, melynek célja az IPv6 korai adaptálásával vezető szerepre törni az internet fejlesztésében. A kínai oktatási és kutatói hálózat keretében CERNET (China Education and Research NETwork, �����������, ���) natív IPv6-hálózatot hoztak létre (CERNET2), amihez azóta számos kínai felsőoktatási intézmény csatlakozott. A 2008-as olimpia mint IPv6-bemutató A 2008-as pekingi olimpián Kína reflektorfénybe állította a CNGI IPv6-infrastruktúráját. Az olimpiai játékok weboldala az IPv6-os interneten a https://web.archive.org/web/20110707013209/http://ipv6.beijing2008.cn/en (IP-címek: 2001:252:0:1::2008:6 és 2001:252:0:1::2008:8) cím alatt volt elérhető. A sportesemény valamennyi hálózati művelete IPv6-on történt. Az esemény az IPv6-technológia legnagyobb bemutatója volt az IPv6 megalkotása óta. Az IPv6 minden kapcsolódó alkalmazásban jelen volt, a sportesemények adatközvetítésétől és kamerakép-közvetítésétől kezdve a polgári alkalmazásokig, mint biztonsági kamerák és taxik. Az eseményeket élőben közvetítették az interneten, a hálózatba kötött gépkocsik képesek voltak a forgalmi helyzet folyamatos követésére. CERNET-2 A CERNET-2 vélhetően a legnagyobb IPv6-telepítés Kínában. 25 egyetem közös üzemeltetésében és irányítása alatt van. A Shanghai Jiao Tong University és a Beijing University of Posts and Telecommunications például natív IPv6-címeket kapnak. Németország Az M-net regionális hálózat-operátor és internetszolgáltató IPv6-os PoP -ot (point-of-presence, hozzáférési pont) szolgáltat. A JOIN Team által üzemeltetett 6WIN gerinchálózat teljes natív IPv6-hálózatot biztosít a résztvevőknek. Sok német kutatói hálózat csatlakozik rájuk, például a Munich Scientific Network (MWN) is, amit a szuperszámítógépeiről ismert Leibniz-Rechenzentrum üzemeltet. A SiXXS project által karbantartott lista szerint 2009 végén hét szolgáltató nyújtott natív IPv6-os vagy kombinált IPv6/IPv4-es elérhetőséget a T-DSL hálózatán keresztül; 2011-re ez a szám 12-re bővült. A Deutsche Telekom 2011 novemberében dual stack ADSL -elérést fog bevezetni, dinamikus IPv4-címmel és IPv6-prefixszel. Shawsheen Indians A Shawsheen Indians labdarúgó csapatát 1921-ben hozták létre. Az Indiánok rövid történelmük alatt egy alkalommal hódították el a nemzeti kupát. Története Az együttest 1921-ben egy amerikai üzletember, George Park alapította és New Bedford körzeti bajnokságaiban játszottak. 1924-ben George Wallace, és az American Woolen Company átvette a csapat vezetését. Wallace tervei közt szerepelt, hogy a Sosonokat az amerikai labdarúgás legmeghatározóbb együttesévé tegye. Első lépésként a Gyapjú Gyár elnökét William Madison Wood-ot győzte meg elképzeléseiről, aki egy modern stadiont építtetett a klub számára és elindította a US Open Cup rendezvényén, ahol a döntőig menetelve, abszolválták a kupát. Az 1925-26-os ASL szezon volt az első és, mint később kiderült, az utolsó hivatalos bajnokságuk, ahol tizedik helyen végeztek. Wood azonban 1926. februárjában öngyilkosságot követett el, melynek következményeképpen a gyár már nem tudta a továbbiakban támogatni a csapatot. Sikerei 1-szeres Lamar Hunt US Open Cup győztes: 1925 Adolf Böttger Adolf Böttger (Lipcse, 1815. május 21. – Lipcse, 1870. november 16.) német költő és fordító. Irodalmi működését angol költők kitűnő fordításaival kezdte: e fordítások közt legkiválóbbak Byron összes művei (Lipcse, 1840). Eredeti munkáin is meglátszik az angolok hatása. Byronra emlékeztetnek következő művei: Habana, Düstere Sterne. stb. Megemlítendők még: Gedichte' (1846), Das Buch der Sachsen (szatirikus eposz, 1850), Das Galgenmännchen (1870), Összes művei (Gesammelte Werke) 6 kötetben jelentek meg Lipcsében 1865-66-ban. Jegyzetek Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.) International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.) Forrás Bokor József (szerk.). Böttger, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Drassó Drassó (románul Drașov) falu Romániában, Fehér megyében. Fekvése Gyulafehérvártól délkeletre, Spring, Konca és Kútfalva közt fekvő település. Története Drassó nevét 1309-ben említette először oklevél Drasseu néven. 1332-ben Drasov, 1380-ban Drassow, 1403-ban Drasso-nak írták. 1309-ben már egyháza is volt, ekkor már János nevű plébánosát is említették, aki a spingi kerület papjainak és a székeskáptalan perében volt említve. 1332-ben Drassó neve is szerepelt a pápai tizedjegyzékben Drasow néven. Miklós nevű papja ekkor 9 dénárt fizetett. 1345-ben Mihály comes birtokának írták. 1446-ban Nádasdi Salamon fiának, Mihálynak a birtoka, aki azt a káptalannak adományozta. 1451-ben Egeresi Imre kanonok és dékán tiltakozott az ellen, hogy Hunyadi János kormányzó Drasso birtokot elfoglalta és azt Vingárti Geréb Jánosnak készült adományozni. A reformáció alatt katolikus lakói református hitre tértek. Az 1700-as évek második felében gróf Lázár János birtoka volt, akinek itt kúriája is volt, és birtokos volt ezenkívül Sping, Vingárd és Gergelyfája helységekben is. 1891-ben gróf Teleki Árvéd uradalmához tartozott. He 162 A Heinkel gyár He 162 Volksjäger ("Népi vadászrepülőgép", melyet a Volkssturmról neveztek el) második világháborús német gázturbinás sugárhajtóműves vadászrepülőgép volt. A repülőgépet rendkívül gyorsan tervezték és gyártották elsősorban fából, mivel a háború utolsó szakaszában igen nagy hiány volt fémekben és azt más repülőgépek gyártására tartották fenn, ennek ellenére a He 162 volt a Tengely és a szövetségesek leggyorsabb első generációs vadászgépe. A Birodalmi Légi Minisztérium adta hivatalos név a Volksjäger volt, a gyártási programban a Salamander fedőnevet használták, a Heinkel gyár pedig a Spatz ("Veréb") nevet adta a repülőgépnek. Fejlesztése Amikor az Amerikai Egyesült Államok 8. Légiereje 1944 elején újraindította Németország elleni bombatámadásait, a bombázókat P–51 Mustang vadászgépek kísérték. Ez gyökeresen megváltoztatta a légi hadviselést. Korábban a német vadászgépek szabadon támadták a szövetséges bombázó kötelékeket és az előző évben a Luftwaffe több módosítást hajtott végre légiflottájában, hogy erősítse a védelmi képességeit. A nehéz gépágyúk beépítése korlátozta a repülőgépek teljesítményét, és az új amerikai vadászgépek mellett a német repülőgépek reménytelenül elavultnak mutatkoztak. 1944 április végére a Jagdwaffe erejét megtörték, sok ász pilóta elesett a harcok alatt. Az utánpótlás akadozott, a Luftwaffe képtelen volt betömni a védelemben ütött réseket. Mivel egyre kevesebb német gép volt képes felszállni a bombázók ellen, a munka nélkül maradt amerikai vadászgépek a német repülőtereket, a vasutat és a közúti csomópontokat kezdték támadni. A Luftwaffe számára a logisztika lett a legkomolyabb probléma: a repülőgépek harcképes állapotban tartása csaknem lehetetlenné vált, és nagyobb szabású hadműveletekhez egyre nehezebben sikerült elegendő üzemanyagot biztosítani. A megoldást a Luftwaffe soraiban két ellentétes nézetet valló csoport szorgalmazta. Az egyik (Adolf Galland, a vadászgépek Tábornoka vezetésével) amellett érvelt, hogy a légifölényt fölényes technikával kell kivívni, és azt követelte, hogy minden erővel növeljék a Me 262 gyártását, még ha ez más gépek gyártásának korlátozásával is jár. A másik csoport arra mutatott rá, hogy ez nem szolgálná a megoldást, mivel a Me 262 Junkers Jumo 004 hajtóművei és futóműve hírhedten megbízhatatlanok voltak, és az adott logisztikai helyzetben többet várakoznának soha meg nem érkező tartalék alkatrészekre vagy beszerezhetetlen üzemanyagra. Ehelyett azt szorgalmazták, hogy egy új konstrukció készüljön, amely olyan olcsó legyen, hogy ha egy repülőgép megsérülne vagy elhasználódna, egyszerűbb lenne leselejtezni. Így született meg az "eldobható vadászgép" koncepciója. Galland és más Luftwaffe főtisztek vehemensen ellenezték a könnyű vadászrepülőgép ötletét, míg Hermann Göring Reichsmarschall és Albert Speer fegyverkezési miniszter erőteljesen támogatta. Göring és Speer nyerte meg a vetélkedést és pályázatot írtak ki Volksjäger ("Népi vadászgép") néven együléses sugárhajtású vadászgépre, amely alkalmas olcsó és gyors tömeges gyártásra. Volksjäger A minisztérium hivatalos specifikációja együléses vadászgépet tartalmazott egyetlen BMW 003 hajtóművel. A sárkány olcsó és egyszerű fából és más nem stratégiai anyagokból álló szerkezet lett, és ami a legfontosabb, gyakorlatlan munkásokkal is lehetett gyártani és szerelni. A kiírás szerint össztömege nem haladhatta meg a 2000 kg-ot, ez a legtöbb vadászgép tömegének csak a felét tette ki. A legnagyobb sebességre tengerszinten 750 km/h, a repülési időre legalább fél órát és a felszállópálya hosszára legfeljebb 750 m értéket írtak elő. Fegyverzetként vagy két 20 mm-es MG 151 típusú gépágyú 100 lőszerrel vagy két 30 mm-es MK 108 gépágyú 50 lőszerrel volt előirányozva. A repülőgépet könnyen vezethetőnek kellett kialakítani, egyesek azt ajánlották, hogy vitorlázó vagy tanuló pilóták is képesek legyenek harcszerűen repülni vele, és pontosan ez is történt, amikor a program teljes lendülettel beindult. A követelményjegyzéket 1944. szeptember 10-én adták ki azzal, hogy a pályaművek koncepcionális terveit 10 napon belül be kell adni és a sorozatgyártást 1945. január 1-jén be kell indítani. Mivel a könnyű vadászgép pályázat győztesének nagy mennyiségű repülőgépet kellett volna legyártania, csaknem mindegyik német repülőgépgyár jelezte pályázati szándékét. Heinkel azonban egy hasonló könnyűsúlyú vadászgép tervein már korábban dolgozott az elmúlt év során P.1073 jelzés alatt. A legtöbb tervezési munkát prof. Benz már befejezte és olyan mértékben előrehaladt, hogy egy sor szélcsatorna mérést is sikerült elvégezni. Ezért, bár néhány versenytárs terve jobbnak mutatkozott (különösen a Blohm + Voss tervezete), a verseny azonban a fentiek miatt előre lefutottnak bizonyult Heinkel számára. A pályázat eredményét 1944. októberében hirdették ki, mindössze három héttel kiírása után és a várakozásnak megfelelően a Heinkel cég nyerte meg. A szövetségesek hírszerzésének megtévesztése céljából a légügyi minisztérium újra felhasználta a 8-162 jelölést a tervre (korábban ez a Bf 162 gyorsbombázót jelölte) a He 500 kódnév helyett. Tervezés Heinkel egy tiszta vonalvezetésű, sportos megjelenésű kis vállszárnyas repülőgépet tervezett, sima áramvonalas törzzsel. A BMW 003 axiális áramlású gázturbinás sugárhajtóművet a törzs felett, közvetlenül a pilótafülke mögött eredeti megoldással elhelyezett gondolába építette be. Az osztott függőleges vezérsíkok az erősen "V"-beállítású vízszintes vezérsík külső végén helyezkednek el. Erre az elrendezésre azért volt szükség, hogy a törzs fölött elhelyezett motor kiáramló gázainak szabad utat biztosítsanak. A trapéz alakú szárny végei lefelé hajlítottak. A pilótafülke katapultülést kapott, (ez volt a legértékesebb fejlesztés az egész programban) az orrkerekes futómű főfutóit is a törzsbe húzták be. A repülőgépet megdöbbentően rövid idő alatt készítették el: a típust a minisztérium szeptember 25-én választotta ki, az első felszállás pedig december 6-án történt meg, közben kevesebb mint 90 nap telt el. Ezt annak ellenére voltak képesek megvalósítani, hogy a Tego-Film nevű ragasztót előállító wuppertali gyárat, (ezt a ragasztót a háború vége felé sok fa rétegelt lemezből épített német repülőgépben felhasználták) angol bombázók lerombolták és emiatt gyorsan kellett találni valami helyettesítő megoldást. A He 162 V1 első felszállása, amikor a gépet Gotthard Peter vezette sikeres volt, de egy nagysebességű próba alkalmával, amint a repülőgép elérte a 840 km/h sebességet, az erősen mérgező helyettesítő ragasztó, mellyel az orrkerék fedőlemeze készült, elvált és a pilóta kénytelen volt leszállni. Más problémák is jelentkeztek, nevezetesen a bólintó mozgás elleni stabilitás nem volt kielégítő és a gép oldalirányú csúszásra volt hajlamos a hibás kormányfelület konstrukció miatt. Mindezek ellenére soha fel sem merült, hogy akár egyetlen napra felfüggesszék a gyártási programot. December 10-én, amikor egy újabb felszállást hajtott végre ugyancsak Peter egy sor náci vezető előtt, a ragasztó megint elengedett, a csűrő levált, a repülőgép dugóhúzóba esett és lezuhant, a pilóta meghalt. A baleset utáni vizsgálat azt mutatta, hogy meg kell erősíteni a szárnyszerkezetet és bizonyos részeket át kellett tervezni, mivel a fa elemek ragasztott kötése sok helyen gyenge volt. Ennek ellenére a program olyan feszített volt, hogy a próbákat az eredeti konstrukcióval erőltették tovább. Amikor a második prototípus december 22-én felszállt, a sebességet 500 km/h-ra korlátozták. Ekkor a stabilitási problémák bizonyultak komolyabbnak, a gép a hossztengelye körül kezdett lengeni, ezt végül a V-állás szögének csökkentésével oldották meg. Mivel a gépet néhány hét elteltével gyártásba kellett adni, nem volt idő megváltoztatni a konstrukciót. Ehelyett egy sor apro változtatást hajtottak végre, például ólom nehezéket helyeztek el a gép orrában, hogy a tömegközéppontot előbbre helyezzék és kicsit megnövelték a vezérsíkok felületét. A harmadik és negyedik prototípus jelölésében az "M" ("Muster"=minta) jelent meg a régi "V" ("Versuchs"=kísérleti) helyett. A He 162 M3 és He 162 M4 miután megerősítették a szárnyszerkezetet 1945 január közepén szállt fel először. Ezek a változatok kis alumíniumból készült lefelé hajlított szárnyvégeket kaptak a stabilitási gondok megoldása végett, melyeket Alexander Lippisch tervezett és német nevük Lippisch-Ohren (Lippisch-fülek) volt. Mindkettőbe két 30 mm-es MK 108 gépágyút építettek, melyeket a bombázógépek ellen tervezett He 162 A-1 változatba szántak, de ezeknek a gépágyúknak a visszarúgása túlságosan nagy volt a könnyű szerkezetű törzs számára, ezért a sorozatgyártást az A-2 vadászgépre tervezték, melybe 20 mm-es gépágyúk kerültek és megkezdték az A-3 áttervezését erősített szerkezetre. A kisebb kaliberű gépágyúra azért is szükség volt, mert sokkal több lőszert bírt el. A He 162-t eredetileg úgy tervezték, hogy a Hitlerjugend tagjai repüljék, mivel a Luftwaffe pilótái elfogytak. A repülőgép kezelése azonban igen bonyolult volt bármilyen, még igen tapasztalt pilóták számára is. Egy motor nélküli kétüléses iskolagép változatot is terveztek He 162S (Schulen) jelzéssel oktatási célokra. Ebből csak kevés készült el és még kevesebb jutott el az egyetlen he 162 Hitlerjugend táborba, melyet 1945. márciusában szerveztek a Żagań-i repülőtéren. A háború befejezésekor az egység még szervezés alatt volt, egyetlen tanfolyamot sem indítottak és kétséges, hogy az egy vagy két He 162S vitorlázógép egyáltalán felszállt-e valaha. A különböző változtatásokkal a repülőgép tömege meghaladta az eredetileg kitűzött 2000 kg-ot, de még a 2800 kg-os érték mellett is a korabeli sugárhajtású gépek között ez volt a leggyorsabb: tengerszinten 890 km/h és 6000 m-en 905 km/h sebességgel. A He 162 gyártása Salzburgban, Hinterbrühlben és a Mittelwerkben folyt. Harci alkalmazása 1945. januárjában a Luftwaffe felállította az Erprobungskommando 162 ("Próbaegység 162") egységet a repülőgép harcszerű kipróbálására az első 46 legyártott He 162-vel. Az egység a rechlini repülőtérre települt, mely a Luftwaffe kísérleti bázisa volt. Az egység parancsnoka Heinz Bär lett. Bär az egyik német ász pilóta volt több mint 200 légi győzelemmel, melyekből 16-ot Me 262 típussal hajtott végre. Mindezek ellenére személyi iratai nem említik, hogy a csoport parancsnoka lett volna vagy akár azt, hogy egyáltalán repült He 162-vel. Februárban az új He 162 vadászgépeket leszállították az első harci egységnek, az I./JG 1-nek, mely korábban Fw 190A-val repült. Az I./JG 1 áttelepült Parchimba, ami a Me 262-vel felszerelt Jagdgeschwader 7 bázisa is volt. Ez a repülőtér közel volt a Heinkel gyárhoz Marienehében (ma Rostock-Schmarl, Rostock központjától északnyugatra), ahol a pilóták át tudták venni az új repülőgépeket és márciusban megkezdődtek az intenzív gyakorlórepülések, mialatt a közlekedési hálózat, a gyártókapacitás és az üzemanyagellátás a Birodalomban összeomlóban volt a szövetséges légitámadások következtében. Április 7-én az USAAF bombázta a parchimi repülőteret és súlyos emberveszteséget és károkat okozott az infrastruktúrában. Két nappal később az I./JG 1 áttelepült Ludwigslust közelébe, majd nem egészen egy hét múlva Leckre, a dán határ mellé. Április 8-án a II./JG 1 Marienehébe települt és megkezdte az átállást Fw 190A-ről He 162-re. Terv szerint a III./JG 1-t szintén He 162-val kellett volna felszerelni, de végül a csoportot április 24-én feloszlatták és pilótáit a többi egység veszteségeinek pótlására küldték. A He 162 április közepén esett át a tűzkeresztségen. Április 19-én egy elfogott RAF pilóta arról informálta német kihallgatóját, hogy egy olyan sugárhajtású vadászgép lőtte le, melynek leírása egyezett a He 162-ével. A Heinkel és pilótája szintén lezuhant, mivel egy angol Hawker Tempest lelőtte. A I./JG 1 április közepétől még a gyakorló repülések során több légi győzelmet aratott, de 13 He 162-t el is vesztett és meghalt 10 pilótája is. A fenti számból 10 gép üzemzavarok miatt (motor leállás, szerkezeti meghibásodás) miatt zuhant le és csak kettőt lőttek le. A He 162 30 percig tartó üzemanyag kapacitása szintén problémát okozott, legalább két pilóta az üzemanyag elfogyása miatti kényszerleszállás során vesztette életét. Április utolsó napjaiban, amikor a szovjet csapatok megérkeztek, a II./JG 1-et evakuálták Marienehéből és május 2-án hozzácsatolták az I./JG 1-hez Leckben. Május 3-án a JG 1 összes megmaradt He 162 gépet két egységbe szervezték át: az I. Einsatzba és a II. Sammelbe. A JG 1 összes repülőgépe leszállt május 5-én, amikor Hans-Georg von Friedeburg tengernagy aláírta a fegyverszünetet a Hollandiában, Északnyugat-Németországban és Dániában állomásozó összes német csapatra. Május 6-án, amikor a brit csapatok elérték a repülőtereiket, a JG 1 átadta He 162-eit a szövetségeseknek, akik egy-egy gépet kipróbálásra elszállítottak az Egyesült Államokba, Nagy-Britanniába, Franciaországba és a Szovjetunióba. Az Erprobungskommando 162 vadászgépét, amelyet néhány héttel korábban átadtak a JV 44-nek, egy elit egységnek Adolf Galland parancsnoksága alatt, kezelőszemélyzete megsemmisítette, hogy ne kerüljön a szövetségesek kezére. Németország május 8-i feltétel nélküli fegyverletétele után 120 He 162-t zsákmányoltak, további 200 már össze volt szerelve és berepülésre várt, és mintegy 600 volt a gyártás különböző fázisaiban. A gépeknél tapasztalt hibákat nagyrészt a primitív gyártásra lehetett visszavezetni és nem a hibás tervezésre. Egy tapasztalt Luftwaffe pilóta, aki repült a géppel elsőosztályú harcigépnek nevezte. Ezt a véleményt tükrözte Eric "Winkle" Brown az FAA-tól (Fleet Air Arm = brit haditengerészeti légierő), aki a géppel nemcsak a háború utáni kiértékelés során repült, hanem miután a hivatalos próbák befejeződtek, saját szórakozásából is. Úgy tapasztalta, hogy élvezet vele repülni, bár a nagyon könnyű kormányszerkezet csak tapasztalt pilótának ajánlott. A He 162-vel való repüléséről a Wings of the Luftwaffe (A Luftwaffe szárnyai) című könyvben számolt be. Brownt figyelmeztették, hogy a botkormányt óvatosan kezelje, mert sok meghibásodást jegyeztek fel a kormánylapokkal kapcsolatban, de ezt a figyelmeztetést valószínűleg nem adta tovább egy másik RAF pilótáknak, akit az egyik farnboroughi légi bemutató alkalmával egy leváló kormánylap megölt. He 162 Mistel A Mistel egyedülálló vadászgéppel vezérelt földi célpont ellen használni kívánt repülő bomba volt. Ennek több változatát dolgozták ki, az 1945 elején kidolgozott Mistel 5 projekt szerint az irányító vadászgép egy He 162A-2 lett volna, a repülő bomba pedig egy Arado E.377A, amely tulajdonképpen egy nagyhatóerejű robbanóanyaggal töltött pilóta nélküli repülő. A javaslat szerint a vadászgépet a bomba fölé erősítik, melynek szárnyvégein egy-egy BMW 003 gázturbina lett volna beépítve. Ezt az egyedülálló együttest egy, a felszállás során lemaradó kocsira helyeznék és mindhárom motor beindításával együtt startolna. Közvetlenül a felszállás után a kocsit ledobná, és a Mistel a vadászgép irányításával elindulna a célja felé. Közvetlenül a célpont felett a két gép szétválna és a vadászgép visszafordulna. A Mistel 5 javaslat azonban terv maradt, mivel az Arado bomba soha nem jutott a rajzasztalnál tovább. Variánsok He 162 A-0 - Az első tíz sorozat előtti változat. He 162 A-1 - 2 × 30 mm-es MK 108 gépágyúval felszerelve, 50 sorozat/ágyú lőszerrel. He 162 A-2 - 2 × 20 mm MG 151 gépágyúval felszerelve, 120 sorozat/ágyú lőszerrel. He 162 A-3 - tervezett változat erősített orr szerkezettel a 30 mm-es MK 108 ágyúhoz . He 162 A-8 - tervezett változat a sokkal nagyobb tolóerejű Junkers Jumo 004D-4 motorral. He 162 B-1 - tervezet 1946-ra erősebb Heinkel-Hirth HeS 011A gázturbinával, megnyújtott törzzsel, melyben nagyobb üzemanyag tartály fér el, hogy a repülési időt meg lehessen hosszabbítani, megnövelt fesztávval és elhagyva a lefelé hajló szárnyvégeket. A gépet két 30 mm-es MK 108 típusú gépágyúval kívánták ellátni. He 162C - tervezett változat a B-széria törzsével és Heinkel-Hirth HeS 011A motorral, nyilazott szárnnyal és vezérsíkokkal, valamint két 30 mm-es MK 108-as gépágyúval Schräge Musik elrendezésben (vagyis függőlegesen felfelé irányuló beépítésben) He 162D - tervezett változat, megegyezik a C-szériával, de előre nyilazott szárnyakkal. He 162E - He 162A kiegészítve egy BMW 718 folyékony üzemanyagú rakéta hajtóművel, melyet közvetlenül a gázturbina fúvócsövének kiömlő nyílása fölé építettek volna be. A rakétahajtóművet csak gyorsításra használták volna. Legalább egy prototípus megépült és rövid ideig repülési próbákat is végzett. He 162S - kétüléses vitorlázó iskolagép. Tachikawa Ki 162 - Linenc típus, Japánban tervezték Lorin torlósugár-hajtóművel és Argus pulzáló sugárhajtóművel. Jegyzetek Brown, Eric. "Mastering Heinkel's Minimus; Air Enthusiast, 2:6, June 1972 Műszaki adatok (He 162) Geometriai méretek és tömegadatok Hossz: 9,05 m Fesztávolság: 7,2 m Magasság: 2,6 m Szárnyfelület: 14,5 m² Üres tömeg: 1660 kg Legnagyobb felszállótömeg: 2800 kg Hajtóművek Hajtóművek száma: 1 darab Típusa: BMW 003 E–1 vagy E–2 axiális gázturbina Maximális tolóerő: 7,85 kN Repülési adatok Legnagyobb sebesség: 905 km/h Hatótávolság: 975 km Szolgálati csúcsmagasság: 12 000 m Emelkedőképesség: 1405 m/p Fegyverzet Gépágyúk: 2×20 mm MG 151 gépágyú 120 darab lőszerrel vagy 2×30 mm MK 108 gépágyú 50 lőszerrel Zálezly Zálezly település Csehországban, a Prachaticei járásban. Zálezly Bušanovice, Bošice, Vlachovo Březí, Lčovice, Malenice, Radhostice és Předslavice településekkel határos. Lakosainak száma 308 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Híres személyek Itt született az 1760-as években Hild János építész, várostervező Verónica Vieyra Veronica Vieyra (Gualeguaychú, Entre Ríos, Argentína, 1968. március 24. –) argentin színésznő. Élete Még a Vad angyal forgatása közben szerepet kapott a Lucecitában (Cabecita), így a szereplőt a sorozat vége felé ki kellett írni, hogy el tudja vállalni a szerepet. 1996. december 8-án feleségül ment Silvestre-hez. Két lánya született: Macarena (1989) és Camila (1995). Joe Bonamassa Joe Bonamassa (Utica, New York, 1977. május 8. –) amerikai blues-rock gitáros és énekes. Pályafutása Joe Bonamassa 1977. május 8.-án született a New York állambeli Utica városában. Tizenegy éves korában Danny Gatton amerikai gitárostól vett leckéket, s néhány zenei műfajt, mint például a country-t, a dzsesszt és a hard rock-ot, eltanulta tőle. Ebben az időszakban, mikor Gatton az együttesével New Yorkban játszott, Bonamassa mindig becsatlakozott hozzájuk. Egy évvel később, tizenkét éves korában B.B. King előtt játszhatott, majd két évvel rá, tizennégy évesen egy Fender gitár-találkozóra hívták meg, ahol West Coast felé tartva megismerte Berry Oakley-t, akivel megalapították a Bloodline nevű együttest. Az együtteshez csatlakozott még Miles Davis fia, Erin Davis és Robby Krieger fia, Waylon Krieger, s csupán egyetlen lemezt adtak ki, amelynek szintén Bloodline lett a címe, s amelyről két kislemezt jelentettek meg, mégpedig a Stone Cold Hearted-öt és a Dixie Peach-et. Első lemeze 2001-ben jelent meg A New Day Yesterday címmel, amin Tom Dowd volt a producer. A lemezen és az azt követő turnén Kenny Kramme dobolt és Eric Czar basszusgitározott. Miután véget ért a lemezbemutató turné, Bonamassa és a többi tag újra stúdióba vonult 2002-ben, hogy Clif Magness producer segítségével elkészíthessék a második lemezt So, It's Like That címen. Ezen az albumon már több tradicionális rock hallható, így a Billboard Blues Toplista első helyére került. Bonamassa-nak a 2003-ban megjelent Blues Deluxe című album hozta meg a sikert, mivel sok pozitív visszajelzést kapott a feldolgozott kilenc klasszikus blues szám és a három Bonamassa szerzemény. 2005-ben megjelent a Had To Cry Today lemez, amely visszatért a tradicionális rock-hoz, majd lecserélte az eddig vele dolgozó zenészeket, Mark Epstein basszusgitárosra és Bogie Bowles dobosra. 2006-ban a You & Me című ötödik sorlemeze jelent meg, amin tizenegy szám található, s szintén első lett a Billboard Blues Toplistán. Az albumon közreműködött John Bonham fia, Jason Bonham is, a Your Funeral And My Trial című számban pedig LD Miller szájharmonikázik. Eddig a You & Me Bonamassa egyik legerősebb blues lemeze, eltávolodva a keményebb rock albumaitól, vagyis a So, It's Like That-től és a Had To Cry Today-től. A hatodik stúdiólemez 2007 augusztusában jelent meg Sloe Gin címen és tíz héten át szerepelt a Billboard Blues Chart lista élén. Ezen az albumon Bonamassa több felvételen játszik akusztikus gitáron, mint eddig, s a zenekar tagjai is megváltoztak az album turnéjára: a basszusgitárnál Carmine Rojas váltotta fel Epstein-t és Rick Melick billentyűs is csatlakozott a csapathoz, akik az előző, You & Me című lemezen is játszottak. 2008. november 9-én Bonamassa először szerepelt, mint DJ, mégpedig az angliai Planet Rock rádióban, s olyan előadóktól játszott számokat, mint B.B. King, Muddy Waters, Rory Gallagher és Eric Clapton. Később bejelentette, hogy a londoni Royal Albert Hall-ban fog fellépni 2009. május 4-én, amire kevesebb mint egy hét alatt elkeltek a jegyek, az angliai Express and Star hírlapnak pedig azt mondta, hogy „ez a koncert húsz év munkájának a csúcspontja”. A koncerten együtt játszott Eric Claptonnal, mégpedig a Further On Up The Road című számban, a koncert végén pedig megköszönte a közönségének, hogy „ez volt élete egyik legjobb napja”. 2009. február 24-én megjelent Bonamassa soron következő albuma, a The Ballad of John Henry, melynek első száma egy folklór hősről, John Henry-ről szól. Ezen a lemezen is, csak úgy mint az összes többin, feldolgozások is hallhatóak, méghozzá öt szám: Stop, Jockey Full Of Bourbon, Feelin' Good, Funkier Than A Mosquito's Tweeter és az As The Crow Flies. A maradék többi dal Bonamassa saját szerzeménye. Hatások A sikeres blues rock gitárosokra általában más amerikai gitárosok voltak és vannak hatással, de Bonamassa inkább a brit és az ír gitárosokat kedveli, így ők hatottak rá jobban. A Guitarist magazinnak adott egyik interjúban a következő három albumot jelölte meg, mint legnagyobb hatást: a Blues Breakers with Eric Clapton album (John Mayall & the Bluesbreakers és Eric Clapton), az Irish Tour Rory Gallaghertől és a Goodbye a Cream-től. A Guitar Messenger online gitárújságnak ezt mondta: Legnagyobb zenei példaképe azonban Stevie Ray Vaughan amerikai blues rock gitár virtuóz volt. Az ő stílusából, Bonamassa a Hard és Blues rock elemeit felhasználva alakította saját ízlésvilágát. Így az apjától 8. születésnapjára kapott gitáron már ekkor megkezdte a törekvést, hogy az akkor már elhunyt Stevie Ray Vaughan nyomdokába léphessen és ő is letehesse kézjegyét Stevie és a már említettek asztalán. Az Express & Star újságnak pedig ezt mondta egy interjú során: Diszkográfia Stúdióalbumok 2000 – A New Day Yesterday 2002 – So, It's Like That 2003 – Blues Deluxe 2004 – Had To Cry Today 2006 – You & Me 2007 – Sloe Gin 2009 – The Ballad of John Henry 2010 – Black Rock 2011 – Dust Bowl 2012 – Driving Towards the Daylight 2014 – Different Shades of Blue 2016 – Blues of Desperation 2018 – Redemption Válogatások 2012 – No Hits, No Hype, Just the Best Koncertalbumok 2005 – A New Day Yesterday Live 2007 – Shepherds Bush Empire 2008 – Live From Nowhere In Particular 2009 – Live from the Royal Albert Hall 2012 – Beacon Theatre: Live from New York 2013 – An Acoustic Evening at The Vienna Opera House Videók 2002 – A New Day Yesterday Live 2005 – Live at Rockpalast 2009 – Live From The Royal Albert Hall 2012 – Beacon Theatre: Live from New York 2013 – An Acoustic Evening at The Vienna Opera House 2013 – Tour de Force: Live in London 1243 Pamela Az 1243 Pamela (ideiglenes jelöléssel 1932 JE) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cyril Jackson fedezte fel 1932. május 7-én, Johannesburgban. Bagnolo San Vito Bagnolo San Vito település Olaszországban, Lombardia régióban, Mantova megyében. Lakosainak száma 5963 fő (2017. január 1.). Bagnolo San Vito Mantova, San Benedetto Po, Virgilio, Borgoforte, Roncoferraro és Sustinente községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Samson (Doubs) Samson település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 91 fő (2015). Samson Montfort, Brères, Paroy és Ronchaux községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Prilipje Prilipje falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Jasztrebarszkához tartozik. Fekvése Zágrábtól 28 km-re délnyugatra, községközpontjától 6 km-re északra a Plešivica-hegység déli lejtőin fekszik. Története A település első írásos említése 1283-ban történt "terra Prilepi" néven abban az oklevélben, melyben Okics várának ura Ivan az uradalmat Babonics Radoszlávnak adja el. 1334-ben a plešivicei Szent György templom említésekor a zágrábi káptalan statutumában a "de Prelepi" megjelölés szerepel a plébániatemplom ugyanis ennek a birtoknak a területén állt. A falunak 1857-ben 244, 1910-ben 318 lakosa volt. Trianon előtt Zágráb vármegye Jaskai járásához tartozott. 2001-ben 261 lakosa volt. Záluží (Beroun járás) Záluží település Csehországban, a Berouni járásban. Záluží Újezd, Tlustice, Osek, Žebrák, Drozdov és Cerhovice településekkel határos. Lakosainak száma 519 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Orlík gát Az Orlík gát (csehül: Vodní nádrž Orlík) a legnagyobb vízerőmű Csehországban. A Moldva folyón található, közel Solenicéhez és Příbramhoz. Nevét a közelben lévő Orlík várról kapta. A gátnak négy Kaplan-turbinája van, melyek névleges kapacitása külön-külön 91 MW, együttesen 364 MW. Élesdlok Élesdlok (Luncșoara), település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében. Fekvése A Réz-hegység alatt, Élesdtől keletre, a Sebes-Körös egyik jobboldali mellékvize, a Runa-patak mellett, Körösgégény és Kisbáród közt fekvő zsáktelepülés. Története Élesdlok, Lok nevét 1214-ben említette először oklevél Loc néven. 1360-ban Lwk, Look, 1366-ban Lak, 1409-ben Lok, 1435-ben p. walachalis Lwkh, 1472-ben Alsolok, Felsewlok, 1808-ban Lók ~ Loók, Louksoara, 1888-ban Lokk, 1913-ban Élesdlok néven írták. 1360-ban Lwk néven mint oláh helységet említették, amely a Thelegdy család tagjainak, Telegdi Tamás kalocsi érseknek és rokonainak faluja volt. Ugyancsak 1360-ban említették a falu Tataraspatakfő felé eső utcáját is. A 19. század első felében a Batthyányak és Zichyek voltak a falu birtokosai, a 20. század elején pedig ifjú gróf Zichy Ödön volt a nagyobb birtokosa. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Lokk, románul Lungsuora, a Rézhegy déli oldalán 2 völgy és 3 dombon, az egész határon szétszórva 1147 óhitü lakossal, kik mésszel kereskednek és fuvaroznak. Óhitü anyatemploma. Határa 5243 hold, ... Pataka 2, melly 6 malmot forgat, ezenkivül 2 nevezetes mocsára van, ... Mind kettő vastag hinárral és zsombékkal van benőve, s fenekét még póznával sem lehet elérni. A Rézhegy alatt találtatik egy gömbölyü domb, mellyen hajdanán vár volt, s a köznép e helyt ma is Csetetzan-nak nevezi. Birja gróf Batthyány Arthur” 1910-ben 1508 lakosából 45 német, 1458 román volt. Ebből 33 görögkatolikus, 1426 görögkeleti ortodox, 41 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Élesdi járásához tartozott. Nevezetességek Görög keleti temploma 1771-ben épült Mária megkoronázása Mária megkoronázása vagy Szűz Mária megkoronázása, egy római katolikus szándék kifejezése, hogy Máriának megkülönböztetett tisztelet jár, mint egy királynőnek. Utalások Énekek éneke (4.8) Jelenések könyve (12 1-7) Szűz Mária úgy szól Lourdesban Bernadetthoz , hogy Fia mellett páratlan hatalma illetve méltósága van. Fatimában Luciának királynőként mutatkozik be. Ha öt hónap első öt szombatján megáldoznak és rózsafüzért imádkoznak, akkor az embereknek rendkívüli kegyelmeket közvetít. Ebben való munkálkodásában Jézus dicsőítése a végső célja. Teológia Máriát már a világ kezdetekor jelölte ki Isten arra a szerepre, hogy Isten Fiát megszülje. A világ kezdetétől készítette fel erre a hivatásra. Amit az emberiség hajnalán Éva (társával Ádámmal) a paradicsomban elrontott, - nem engedelmeskedett Isten szavának - Mária helyre hozta, engedelmes életet élve elfogadta Isten akaratát és igent mondott az angyali üdvözletnek. A kereszthalálkor, abban a pillanatban amikor Jézus oldalába döfte a lándzsát a római katona, egybeforrt szíve Jézuséval. Mária mennybevételét vallja a katolikus egyház, ahová megdicsőülve érkezett. A mennybeviteli liturgia szerint a korona a földi szenvedésének jutalma, mely a mennyben dicsőséggé válik. Anyai példa az embereknek, ezért megkülönböztetett tisztelet jár annak az asszonynak aki bűntelenül élt. A katolikus egyház avval fejezi ki tiszteletét, hogy ikonográfiájában Máriát koronával a fején ábrázolják sok esetben. Az egyház nem mint üres barokkos szertartásnak veszi Mária megkoronázását, hanem az anyai szeretet szeplőtelen tisztaságának figyelem felkeltésének példáját fejezi ki: tekintsünk fel örök eszményképünkre. Koronázások története Az epheszoszi zsinat után, - amikor Máriát az Istenszülő címmel tüntették ki - újabb kitüntetett figyelem övezte Máriát 1038-ban, amikor Szent István Magyarországot Mária oltalmába ajánlotta. Azaz felajánlotta neki a magyar koronát. Evvel kezdődött el a mennyei koronázás gondolata, és az akkori politikai értelemben tekintélyes keresztény Magyarország sugalmazta a koronázás jelentőségét nyugat-Európának. A 12. században jelent meg ennek hatására olyan Mária-képek amelyeken Mária égi trónon ül és a koronát angyalok tartják feje felett, miközben Krisztus Mária felé fordulva megáldja őt. (Sendlis 1185 körül, Párizs 1210, Chartes 1225.) Vagy a trónon ülő Krisztus koronáz (Strassburg 1230). A 14-16. században az az uralkodó, hogy Mária Krisztus előtt térdepel, amikor megkapja tőle a koronát, (Vitale de Bologna 1353). A késő gótikus fafaragványokon a korona a Szentlélek, egy háromszög, melyben esetleg egy galamb is található (idősebb Holbein 1499).A reneszánszban már feltűnik az Atyaisten is (Boticelli 1490, Filippo Lippi 1467.) 16. században VIII. Kelemen pápa egy Mária-szobrot koronázott meg a Santa Maria Maggioréban Rómában. 1652-ig negyvenöt szobrot illetve Mária-kegyképet koronáztak meg Rómában. Rómán kívül legelőször a Częstochowai Fekete Madonna került megkoronázásra. 1717-ben. Cesenában már VI. Piusz pápa végezte el egy szobron a szertartást. A lelkes szobor és kép avatás tovább folytatódott és 1792-ben Pietro Bombelli bíboros már négykötetes műben sorolja fel az addig megkoronázásra került műalkotásokat. A pápák jobbára maguknak tartják fent ezt a Mária jelképes királyságáról szóló szertartást illetve engedélyezését. Különösen Máriával kapcsolatos kiemelt eseményeken marad meg ez a tiszteletadás. 1854-ben hirdette ki IX. Piusz pápa a szeplőtelen fogantatás dogmáját, és személyesen helyezte fel a Szent Péter-bazilika kórusán lévő Immaculata képet. Majd száz évvel később, a dogma kihirdetésének centenáriumán, 1954-ben XII. Piusz pápa megírta a Fulgens corona kezdetű pápai körlevelét, és elrendeli, hogy május 31.-e legyen a Mária királynői méltóságának napja. A 20. században már szinte a világ összes országából kértek és kapták meg az engedélyt, a megkoronázásra. Megkoronázott Mária szobrok Magyarországon A győri Eszterházy-palota homlokzatán, egy fülkében elhelyezett szobor Gyöngyös Fő tér, Szent Bertalan-templom. Esztergom kertvárosi plébánia Jánosháza 2000 augusztus 15, Mátyás-templom Képek Ismeretlen festő, Móra Ferenc Múzeum Mária-koronázás szertartásának fényképei a Passaici Szent István római katolikus magyar templomban , 2015. május 3-án (Online elérés: 2015. május 4.) Jegyzertek http://lexikon.katolikus.hu/M/M%C3%A1ria%20megkoron%C3%A1z%C3%A1sa.html Dr. Tarnóczi János: Szűz Mária Ecclesia 1973 460-466 oldal Fénybenjáró: SZŰZ MÁRIA megkoronázása – 2000 augusztus 15.. Magyar Királyi Hírlap. (Hozzáférés: 2016. április 20.) GSZ Apólon Zmírnisz Az GSZ Apóllon Szmírnisz (görögül: Γυμναστικός Σύλλογος Απόλλων Σμύρνης, magyar átírásban: Gimnasztikósz Szíllogosz Apóllon Szmírnisz) egy görög labdarúgócsapat melynek székhelye Athénban található. Hazai mérkőzéseiket a 14 856 fő befogadására alkalmas Jórgosz Kamárasz Stadionban játsszák. Történelem A klubot 1891-ben alapították, ezáltal az egyik legidősebb csapatnak számít Görögországban. Leginkább alacsonyabb osztályokban szerepeltek, ahol több alkalommal voltak bajnokok. A másodosztály négy (1970, 1973, 1975, 2013), a harmad és a negyedosztály egy-egy (2012 illetve 2010) alkalommal nyerték meg. E mellett négy athéni regionális bajnoki címmel is rendelkeznek (1924, 1938, 1948, 1958). A 2012–2013-as szezon végén megnyerték a másodosztályt és feljutottak az első osztályba. Sikerei Görög másodosztály Görög harmadosztály Görög negyedosztály Athéni regionális bajnoki címek Eulenberg (Westerwald) Eulenberg település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Adolf Furtwängler Adolf Furtwängler (Freiburg im Breisgau, 1853. június 30. – Athén, 1907. október 10.) német régész, művészettörténész. Wilhelm Furtwängler karmester apja. Élete és munkássága Freiburgban, Münchenben és Lipcsében végezte tanulmányait; több ízben beutazta Görögországot. 1878–79-ben részt vett az olympiai ásatásokon, annak bronzleleteit tanulmányban dolgozta fel (Die Bronzefunde von Olympia). 1879-ben a bonni egyetem magántanárává, majd 1880-ban a berlini Antiquarium (Antikensammlung Berlin) asszisztensévé nevezték ki. A Mükénében végzett ásatások eredményeit a régésztársával, Georg Loeschckével együtt készített Mykenische Thongefässe (1879) és Mykenische Vasen (1886) című munkákban adták ki, ezzel a mükénéi kerámia ismeretének alapjait rakták le. 1880-ban Furtwängler a berlini királyi múzeumok szolgálatába lépett, ott szerezte meg az antik művészet emlékeire vonatkozó alapos tudását és korának egyik legismertebb szaktekintélye lett. 1894-ben a müncheni egyetem meghívására átvette egykori tanára, Heinrich Brunn örökét, a tanszéket, ahol élete végéig működött és tanítványok seregét nevelte fel. Közben a müncheni Glyptothek (az ókori szobrászat múzeuma) és az ottani Antiquarium igazgatója is lett. Élete utolsó éveiben Aegina szigetén vezetett eredményes ásatásokat. Éppen ott dolgozott, amikor megbetegedett és néhány nap múlva meghalt. A régészeti kutatás haladásának az ő akkori munkássága volt a leginkább irányadó tényezője. Fő művei Die Sammlung Sabouroff (2 kötet, 1883; később franciául is megjelent) Beschreibung der Vasensammlung im Antiquarium (2 kötet, 1885) Die Bronzen und die übrigen kleineren Funde aus Olympia (2 kötet, Berlin, 1890) Meisterwerke der griechischen Plastik (Lipcse, 1893). Egyik legismertebb műve; két évvel később angol átdolgozásban is megjelent (Masterpieces of Greek Sculpture). Ez a munka a szobrászat fennmaradt emlékeit stíluskritikai elemzés és irodalmi hagyomány szerint írja le. Sikerült új megállapítások és kitűnő jellemzések mellett sok téves értékítéletet is tartalmaz. Beschreibung der geschnittenen Steine im Antiquarium (Berlin, 1896) Sammlung Somzée (Berlin 1897) Griechische Originalstatuen in Venedig (München, 1898) Neuere Fälschungen von Antiken (Lipcse, 1899) Beschreibung der Glyptothek König Ludwigs I. zu München (München, 1900) Die antiken Gemmen. Geschichte der Steinschneidekunst im klassischen Altertum (3 kötet, Lipcse, 1900). Ez a munka az antik kővésés történetének első, alapvető tudományos tárgyalása Griechische Vasenmalerei (Karl Reichhold rajzaival; München, 1904-től és következő években folyt.) Ægina. Heiligtum der Aphaia (Thiersch és Fiechter közreműködésével, 1906). Folyóiratokban, akadémiai kiadványok sorában, lexikális művekben számtalan értekezése jelent meg. Többek között hozzászólt a Tropaeum Traiani körül folyó vitához (Das Tropaion von Adamklissi, 1903). Bar Refaeli Bar Rafaeli (Hod HaSharonm, Izrael, 1985. június 4. –) izraeli modell. Élete Nagyszülei Olaszországból, Litvániából és Lengyelországból költöztek Izraelbe. Édesanyja korán meglátta a benne rejlő lehetőségeket, így már 8 hónaposan reklámokban szerepelt. 15 éves korában (2000) már komolyan modellkedett és kétszer is elnyerte az "Év modellje" díjat egy szépségversenyen. Feltűnt a francia Elle magazinban és a neves Sports Illustrated magazinban is, mint első izraeli modell. A férfimagazinok is felfedezték maguknak, így kerülhetett többek között a GQ, Maxim és Arena címlapjaira, utóbbi 2008-ban a "A legszebb test" címmel jutalmazta. A modellkedés mellett színésznőként is kipróbálja magát, 2005-ben szerepelt a Pick Up című tévésorozatban, ahol Noa Zuckermant játszotta, majd 2009-ben szerepet kapott a Session című filmben, melynek főszerepét fogja játszani. Jótékonykodásra is marad ideje: önkéntesként segédkezett a Project Sunshine nonprofit szervezetnek, mely betegséggel született gyermekeken segít, és részt vett az Ahava nevű állatvédő szervezettel a 2006-os Izrael-Libanoni konfliktusban megsebesült állatok ápolásába. 2009 áprilisában Young Hollywood Award-sal tüntették ki. 2009 nyarán Guy Kushi és Yariv Fein egy másfél perces rövid filmett forgatott Tel-Aviv-ban a meztelen modellről, melyet az Izraeli Nemzeti Múzeumban (Israel National Museum of Science, Technology, and Space) bárki megtekinthet. A korhatáros tartalmak szempontjából kényes testrészeit persze lepedőkkel takargatva látható az alkotásban. Magánélet 2005-ben ismerte meg Leonardo DiCapriót, akivel 2011 májusáig együtt járt. CDC 6600 A CDC 6600 egy nagyszámítógép, a világ első szuperszámítógépe, amelyet a Control Data Corporation gyártott 1964-től 1977-ig. 1965-ben a svájci Genf melletti CERN laboratóriumba szállítottak egy CDC 6600-ast, ahol a CERN kísérleteiben termelt évi 2,3 millió buborékkamra-felvételt elemezték rajta. 1966-ban egy másik CDC 6600-ast szállítottak a Lawrence Sugárzási Laboratóriumba Berkeleybe, amely ekkor a Kalifornia Egyetem része volt, ahol az Alvarez buborékkamrában végbemenő nukleáris események fotóit elemezték vele. Úgy tartják, hogy a CDC 6600 volt az első sikeres szuperszámítógép, amelynek teljesítménye közel háromszorosa volt elődjének, az IBM 7030 Stretch modellnek. Körülbelül 1 megaFLOPS teljesítményével a CDC 6600 volt a világ leggyorsabb számítógépe 1964-től 1969-ig, mikor ezt a helyet át kellett adnia utódjának, a CDC 7600-nak. A CDC 6600 volt a Control Data Corporation 6000-es sorozatú számítógéprendszereinek zászlóshajója, ez a sorozat négy alapmodellt foglalt magába, a CDC 6400, a CDC 6500, a CDC 6600, és a CDC 6700 modelleket. A 6000-es sorozat modelljei csak a beléjük épített CPU-kialakításokban különböztek, ami kétfajta lehetett: a 6400-as CPU és a 6600-as CPU. A 6400-as CPU egyesített aritmetikai egységgel rendelkezett, nem pedig különálló végrehajtó egységekkel, avagy „funkcionális egységekkel” – ezáltal az utasítások végrehajtásában nem lehet átfedés. Például, ha a 6400 CPU-nál valamely programban egy szorzó utasítás után egy összeadás utasítás következik, az összeadás nem kezdődhet el, amíg a szorzás be nem fejeződik, így az utasítások végrehajtási idejének összege adja ki a két utasítás teljes végrehajtási idejét. A 6600 CPU-nak több funkcionális egysége van, amelyek egyidejűleg képesek működni (ez a párhuzamosság egy formája), ami valamelyest lehetővé teszi a CPU-ban az utasítások átlapolását. Például, a 6600 CPU elkezdheti egy összeadás utasítás végrehajtását közvetlenül egy szorzás utasítás megkezdését követő CPU-órajelciklusban (feltételezve persze, hogy a szorzás utasítás eredménye nem operandusa az összeadás utasításnak), tehát a két utasítás összesített végrehajtási ideje egyszerűen a szorzás utasítás (hosszabb) végrehajtási idejével lesz egyenlő. A 6600-as CPU-nak emellett van egy utasítás-verme is, ami egy utasítás-gyorsítótárhoz hasonló szerepet tölt be; ez növeli a CPU adatátviteli sebességét, mivel csökkenti a CPU tétlen várakozási idejét, amikor a processzor a lassabb memória válaszára vár az utasításbehívási kérelmek kiadásakor. A két processzortípus egymással utasítás-kompatibilis, tehát a programok változtatás nélkül egyformán futnak mindkét processzoron, csak a 6600-as CPU-n gyorsabban. Valóban, a 6000-es sorozat minden modellje teljesen kompatibilis volt egymással. A CDC 6400-ban egy 6400-as CPU, a CDC 6500-ban két 6400-as CPU, a CDC 6600-ban egy 6600-as CPU, és a CDC 6700-ban két CPU – egy 6600-as és egy 6400-as CPU van beépítve. A CDC 7600 a kezdeti elképzelések szerint szintén teljesen kompatibilis lett volna a meglévő 6000-es sorozatú gépekkel – ez lett volna a soron következő CDC 6800 jelű modell –, ám a tervezés során a tervezők úgy találták, hogy a teljes kompatibilitás fenntartása (a meglévő 6000-es sorozatú gépekkel) korlátozta volna az elérhető teljesítménynövekedést, és úgy döntöttek, hogy a teljesítmény érdekében feláldozzák a kompatibilitást. Míg a CDC 7600-as CPU-ja alapvetően utasítás-kompatibilis a 6400-as és 6600-as processzorokkal, ami lehetővé teszi a kód könnyű hordozhatóságát a magas szintű nyelvek forráskódja szintjén, a CDC 7600-as hardvere, különösen a perifériaprocesszor-egységek (Peripheral Processor Units, PPU) felépítése nagyon különbözött az elődjétől, és emiatt pl. a CDC 7600-nak eltérő operációs rendszerre volt szüksége. Ez végső soron egy szerencsés megoldásnak bizonyult, mert lehetővé tette a tervezőknek a 6000-es sorozat terveinek továbbfejlesztését, például ennek a kialakítás teljes függőségét a perifériaprocesszoroktól (PP), különösen a 0-s számú PP0 egységtől, amely a teljes számítógéprendszer működését vezérelte, magát a CPU-t is beleértve. A 6600-as CPU-val ellentétben a CDC 7600-as processzora önmaga vezérelte saját működését. Ezt az elvet visszaportolták a 6000-es sorozat modelljeibe is. Egy CDC 6600-as a kaliforniai Mountain View Computer History Museum (Számítógéptörténeti Múzeum) gyűjteményében látható. Története és hatásai A CDC első termékei az Engineering Research Associates (ERA) cég által tervezett gépek továbbfejlesztései voltak, és ezzel a feladattal éppen Seymour Crayt bízták meg, amint a CDC-hez került. Egy Little Character néven ismert kísérleti gép megépítése után elkészült a CDC 1604 jelű modell, amely az egyik első kereskedelmi tranzisztoros számítógép volt és az akkoriban kapható leggyorsabb gépek egyike. A cégvezetőség ennek nagyon örvendett, és rögtön egy újabb, sokkal inkább üzletorientált gépsorozat terveit kezdte felvázolni; ezek például karakterkezelő és adattárolási (adatrekord-kezelő) utasításokat is tartalmaztak volna. Cray-t nem érdekelték ezek a projektek, és nekifogott egy új, az 1604-esnél ötvenszer gyorsabb gép tervezésének. Mikor megkérték, hogy vázolja fel az elkövetkező egy és öt évre vonatkozó terveit, a válaszában „a világ legnagyobb számítógépének megépítése” szerepelt, ahol a „legnagyobb” helyébe a „leggyorsabb” értendő, és egyéves terve pedig nem volt más, mint „az út egyötöde”. Fejlesztőcsapatával az eredeti CDC központ közelében létesült új irodákban az 1604-esben alkalmazott „olcsó” tranzisztorok jobb minőségű változataival kezdtek kísérletezni. A kísérletek során kiderült, hogy germánium-alapú tranzisztorokkal egyszerűen lehetetlen meghaladni az 1604-esben elért sebességet. A vezetőség által igényelt „üzleti gép”, amely ekkor a CDC 3000 sorozatot alkotta, elérte a lehetőségek határát. Cray ekkor a még újdonságnak számító, Fairchild Semiconductor gyártmányú szilíciumalapú tranzisztorok felhasználása mellett döntött – ezek éppen akkor kerültek piacra és drámaian megnövelt kapcsolási teljesítményt kínáltak. Ezalatt a CDC egy induló cégből nagyvállalattá nőtte ki magát, és Cray-t egyre inkább hátráltatni kezdték a vezetőség szerinte nevetséges követelései. A feszültség egyre nagyobb lett 1962-ben, mikor az új CDC 3600 modell a gyártáshoz közeli állapotba jutott, és ráadásul mindenben pontosan megfelelt a vezetőség igényeinek és az elvárt határidőknek. Cray végül közölte a CDC igazgatójával, William Norrissal, hogy valaminek változnia kell, mert különben elmegy a cégtől. Norris érezte, hogy Cray túl értékes ahhoz, hogy elveszítsék, így engedélyt adott egy új labor felállítására, tetszőleges helyen, ahol Cray éppen jónak látja. Rövid keresés után Cray visszatért szülővárosába, a wyomingi Chippewa Falls-ba, ahol egy telket vásárolt és elkezdte az új labor felállítását. Bár ez a folyamat egy meglehetősen hosszú késlekedést okozott az új gép tervezésében, az új laborban, a vezetőség beavatkozásától mentesen, a dolgok felgyorsultak. Ekkorra az új tranzisztorok elég megbízhatóvá váltak, és a velük épített modulok hajlamosak voltak már az első próbálkozásra megfelelően működni. A gép lassan alakot öltött, Jim Thornton közreműködésével, aki a rendszer konstruktőre és a 6600 mögött álló „rejtett géniusz” volt. A CDC 6600 1964-ben jelent meg, ára 7 millió dollár volt. 100 nanoszekundumos órajelével (ez 10 MHz-es órajelet jelent) ez volt az első kereskedelemben kapható szuperszámítógépnek hirdetett gép, az első freon-hűtésű és az első katódsugárcsöves (CRT) konzollal rendelkező számítógép. A gép ellenőrző mérnökei alkották a Lunar Lander és a Spacewar játékokat, amelyek nagy valószínűséggel az első monitoron játszható számítógépes játékok. Több mint 100 CDC 6600 gépet adtak el a gép életciklusa alatt. Az első gépet az Egyesült Államok Nemzeti Atmoszférakutató Központjában állították föl (U.S. National Center for Atmospheric Research, NCAR) a coloradói Boulderben, 1965-ben. Az állítólagos nulladik példányt az NSA kapta, ahol kódfejtésre használták. Több példányt nukleáris fegyverkutató laboratóriumokban használtak és néhány példányt különböző egyetemeken. A gép 1977-ig volt forgalomban, amikor felváltotta a CDC 7600 és a CDC Cyber sorozat. Cray azonnal a következő modellre koncentrált, ez alkalommal a 6600-hez képest tízszeres gyorsítást kívánt elérni a következő, CDC 7600 jelű modellben. A későbbi CDC Cyber 70 és 170 számítógépek általános kialakításukban igen hasonlóak a CDC 6600-hoz és majdnem teljesen kompatibilisek azzal. Leírás A kor tipikus gépei egyetlen CPU-t használtak az egész rendszer meghajtására. Ezekben egy tipikus program először betölti az adatokat a memóriába (gyakran előre elkészített könyvtári kód használatával), feldolgozza, majd ezután visszaírja. Ez megkövetelte a CPU megfelelő komplexitását, illetve a megfelelően nagy utasításkészletet ezekre a feladatokra. A komplexitás egyben a CPU nagy méretével járt együtt, és a processzort alkotó egyedi modulok közötti adatáramlás vezérlésekor jelentkező jelkésleltetésekkel. Ezek a késleltetések határozzák meg a teljesítmény felső határát, a gép csak legfeljebb olyan órajel-sebességen működhet, amely lehetővé teszi, hogy a jelek a megszabott átviteli idő alatt elérjenek a következő modulba. Cray egy másik megközelítést választott. Ekkoriban a CPU-k általában alacsonyabb sebességen működtek, mint a hozzájuk kapcsolt operatív memória. Például egy ilyen processzor két szám összeszorzását 15 órajelciklus alatt végzi el, míg a memória-hozzáférések csak egy vagy két ciklust igényelnek. Ebből következik, hogy a fő memória a végrehajtási idő jelentős részében tétlen, nem történik vele semmi. Ezt a tétlen időt használta ki a 6600. A 6600 CPU-k csak az aritmetikai és logikai műveleteket végeznek, nem pedig az összes műveletet. Ennek eredménye az, hogy a processzor sokkal kisebb és magasabb órajelen működhet. A szilíciumtranzisztorok nagyobb kapcsolási sebességével egyesítve az új CPU kialakítás könnyedén lekörözött minden abban az időben létező más megoldást. Az új kialakítás 10 MHz-en működött (órajelciklusa 100 ns), közel tízszer gyorsabban mint a többi gép a piacon. A magasabb órajelen kívül, az egyszerű processzor az utasításokat kevesebb órajelciklus alatt hajtotta végre, például a szorzást tíz ciklus alatt. A kor tipikus processzorai összetett utasításkészletű gépek voltak, amelyek utasításkészletében megtalálhatóak az összes olyan „háztartási” feladatokra szolgáló utasítások is, mint a memóriahozzáférés vagy a be-/kimenet. Cray ezeket az műveleteket különálló, egyszerűbb dedikált processzorokra bízta, így a fő CPU utasításkészlete sokkal kisebb lehetett. (Ez volt az első, később RISC-nek nevezett kialakítás – a RISC kifejezést csak az 1980-as évek elején alkották meg.) Ebben a kialakításban a CPU, a perifériaprocesszorok (PP-k) és a be-/kimenet párhuzamosan működik, ami jelentősen megnöveli az ilyen architektúrájú gép teljesítményét. Átlagos esetben egy többprocesszoros gép ára is magasabb. A 6600 kialakításának kulcseleme, hogy a perifériaprocesszorként (PP) ismert processzorok szerkezete a lehető legegyszerűbb legyen. A PP-k az egyszerű 12 bites CDC 160-A processzoron alapulnak, ezek a CPU-nál lassabban működnek, begyűjtik az adatokat és egy dedikált hardveren keresztül nagy sebességgel a memóriába írják azt. A 10 PP virtuálisan van megvalósítva: valójában csak egyetlen PP processzor-hardver volt megépítve. Ez a processzorhardver hajtja végre a 10 virtuális PP utasításait és kezeli az ezek állapotát reprezentáló 10 külön regiszterkészletet (hasonlóan a modern többszálas processzorokhoz). A PP regisztertár szervezése egy revolver forgótárához hasonlít: az éppen aktuális processzort a regiszter-forgótáron a „kivágás” (avagy a „csőtorkolat”) reprezentálja, amely az adott PP regiszterkészletére mutat. A PP végrehajtja a perifériaprogram egy utasításának egy órajelciklusra eső részét, majd a „forgótár” elfordul, és a következő PP regiszterkészlete kerül a résbe, így a következő processzorállapot lesz aktív. Egy PP egy utasításához egy vagy több „fordulatra” van szükség. Egy teljes „körbefordulás” ideje 1000 nanoszekundum (egy PP-re 100 nanoszekundum jut), és egy utasítás végrehajtásához 1-től 5 fordulatig terjedő idő szükséges, vagy több, adatátviteli műveletek esetén. Ezt az elrendezést nevezték „barrel processzor” (kb. forgótáras processzor) vagy „barrel and slot” (kb. forgótár és rés) kialakításnak. A 6600-as processzor alapját egy olyan, manapság RISC-nek nevezett rendszer alkotja, amelyben a processzor viszonylag egyszerű és korlátozott, ám jól definiált memóriahozzáféréssel rendelkező utasítások végzésére van optimalizálva. Sok más gép tervezési filozófiája a bonyolultabb utasítások bevezetése felé haladt — például: egyetlen művelet kiolvas egy operandust a memóriából és az értékét hozzáadja egy regiszter tartalmához. A 6600-ban az érték betöltése a memóriából és az összeadás két külön utasításban történik. Ez elvileg lassabb a járulékos memória-hozzáférések miatt, de a gyakorlatban egy jól ütemezett kódban, több utasítás párhuzamos végrehajtásával a többletidő kiküszöbölődik. Ez az egyszerűsítés a programírókat is arra kényszerítette, hogy kitüntetett figyelmet szenteljenek a memóriahozzáféréseknek és elkerüljék ezt a kódban, amennyire csak lehetséges. A központi processzor (Central Processor, CP) A 6400-as, 6500-as és 6600-as gépek központi processzora (CP) és főmemóriája 60 bites szóhosszúságú. A központi processzornak nyolc általános célú 60 bites regisztere van, ezeket X0-tól X7-ig jelölik, nyolc 18 bites címregisztere van, (A0–A7, A mint address, cím) és nyolc 18 bites növekményregisztere (relatív címek képzésében játszanak szerepet), ezeket B0-tól B7-ig jelölnek. A B0 a hardveresen rögzített 0 értéket tartalmazza állandóan. A programozók hasonlóan a B1 regisztert is gyakran 1-re állították és érintetlenül hagyták azt a futás során. A CP-nek nincsenek utasításai a bemenet és kimenet számára, mivel ezeket a perifériaprocesszorok (PP) végzik. Nincsenek külön kijelölt opkódok a memóriából való olvasás és az oda történő tárolás számára; ezek a műveletek egyes A regiszterek értékadásának mellékhatásai. Az A1–A5 regiszterek írása (értékadás) a regiszter által címzett szó betöltését eredményezi az X0–X5 regiszterekbe; az A6–A7 regiszterekbe való írás rendre az X6–X7 regiszterek tartalmának kiírását eredményezi a memóriába. Az A0 regiszter írásának nincs mellékhatása. Külön hardveres betöltő/tároló egység kezeli a tényleges adatmozgatást az utasításfolyamban soron következő művelettől függetlenül, ami lehetővé teszi más műveletek befejezését a memóriahozzáférés ideje alatt, ami a legjobb esetben is 8 órajelciklusig tart. A 6600-as CP-nek tíz párhuzamos funkcionális egysége van, ezáltal egy időben több utasítás állhat végrehajtás alatt. Manapság ez szuperskalár kialakításként ismert, a 6600-as idejében azonban egyedülálló volt. A modern processzoroktól eltérően a funkcionális egységek nem voltak futószalagos rendszerűek; a funkcionális egység egy utasítás végrehajtásának megkezdésekor foglalttá vált és úgy is maradt a végrehajtás befejezéséig. (A CDC 7600-nál már bevezették a futószalagos működést a funkcionális egységekbe.) A legjobb esetben minden 100 ns-es órajelciklusban kiadható egy utasítás egy funkcionális egységnek. A rendszer a memóriából a lehető legnagyobb sebességgel olvassa ki és dekódolja az utasításokat, általában gyorsabban, mint azok végrehajthatók, és az utasításokat továbbadja a végrehajtó egységeknek, feldolgozásra. Az egységek a következők: lebegőpontos szorzó (2 példány) lebegőpontos osztó lebegőpontos összeadó „hosszú” fixpontos összeadó növelőegység (2 példány; memóriaolvasást és írást is végez) léptetőegység bináris logikai egység elágazáskezelő A lebegőpontos műveletek sebessége kiemelkedően nagy ebben az architektúrában: a CDC 6600 és rokonai egyedülállók abban, hogy képesek egy 60 bites lebegőpontos szorzást egy elágazás feldolgozásával összemérhető idő alatt elvégezni. A 60 bites számokon végzett fixpontos összeadás és kivonást a hosszú összeadó egység végzi, amely a negatív számokat egyes komplemens ábrázolásban kezeli. A fixpontos szorzást és osztást a lebegőpontos egységek végzik, az számok oda-vissza konvertálásával, fixpontos formátumról lebegőpontosra és vissza. Az előzőleg végrehajtott utasítások egy nyolcszavas gyorsítótárba kerülnek, amelyet ebben az architektúrában veremnek neveznek (de nem azonos az általánosan veremként ismert adatszerkezettel). A gyorsítótáron (vermen) belüli ugrásokat gyorsabban hajtja végre a rendszer, mert ekkor nincs memóriaolvasás. A gyorsítótárat a feltétel nélküli ugróutasítások törlik, ezért pl. a ciklusok végén szereplő feltétel nélküli ugrások helyett konvencionálisan olyan feltételes ugróutasítást használtak, amelynél a feltétel mindig teljesül. A rendszer 10 MHz-es órajelet használ, azonban az órajel négyfázisú, így a rendszer időnként 40 MHz-es tényleges sebességen működik. Egy lebegőpontos szorzás végrehajtása tíz ciklust vesz igénybe, az osztás 29-et, az összteljesítmény, figyelembe véve a memóriakésleltetéseket és egyéb tényezőket is, kb. 3 MFLOPS. A gép késői pályafutása során a rendelkezésre álló legjobb fordítóprogramokkal fordított FORTRAN programoktól közel 0,5 MFLOPS átlagos teljesítmény volt elvárható. Memóriaszervezés A felhasználói programok csak a főmemória összefüggő részeit használhatták. A végrehajtás alatt álló program által elérhető (egybefüggő) memóriaterületet az RA (Relative Address, relatív cím) és az FL (Field Length, mezőhossz) regiszterek jelölik, amelyek a felhasználói program számára nem elérhetőek. Mikor a felhasználói program megkísérli a központi memória a címén elhelyezkedő szó írását vagy olvasását, a processzor először ellenőrzi, hogy az a a 0 és az FL-1 értékek között van-e. Ha igen, akkor a processzor hozzáfér a memória RA+a címen található memóriarekeszhez. Ezt a folyamatot alaphoz kötött relokációnak hívják; a felhasználói programok az operatív tárat szavak folyamatos sorozataként látja, amelynek hossza FL, és a memória a 0 címen kezdődik; valójában a program akárhol lehet a fizikai memóriában. Ezzel a technikával az operációs rendszer bárhol elhelyezheti (relokálhatja) a programot a főmemóriában, mindaddig, amíg az RA a kezdőpozíciót mutatja a memóriában. A felhasználói program, amely a megengedett területen kívüli részeket próbál elérni (tehát egy olyan címet próbál elérni, amelynek az értéke nagyobb, mint az FL-1), egy megszakítást generál, és az operációs rendszer leállítja. Ekkor az operációs rendszer egy core dump-ot készíthet (a memória tartalmát és a regisztereket tartalmazó fájlt; a core a ferritmagos memória elnevezéséből származik), ami a programozót segítheti a hiba keresésében. A gép memóriaszervezése jelentősen eltér a virtuális memóriát használó rendszerekétől: ebben a rendszerben a címezhető területnek teljes egészében a főmemóriában kell lennie, a területnek összefüggőnek (folyamatosnak) kell lennie és a mérete nem lehet nagyobb, mint a valódi fizikai memóriakapacitás. Az első hét CDC 6000 sorozatú gép kivételével a sorozat gépei konfigurálhatók az ún. ECS (Extended Core Storage, kierjesztett ferritmagos tároló) rendszer használatára. Az ECS egy másik (a központi memóriától eltérő) technológiával készült ferritmagos memória, ezáltal egyszerre gazdaságosabb, nagyobb és lassabb működésű. Ennek oka, hogy ezt csak két vezetékkel fűzték, a központi memória 5 vezetékével ellentétben. Mivel nagyon széles adatátvitelt biztosított, a soros átviteli képessége ugyanakkora, mint a kisebb méretű központi memóriának. A 6000-es CPU képes közvetlenül végrehajtani a blokkos memóriaátviteleket a felhasználók vagy az operációs rendszer programjai és az ECS egység között. Széles adatutakat használ, ezért az átvitel igen gyors. A memóriahatárok a központi memóriához hasonló módon vannak kezelve, egy az operációs rendszer által kezelt RA/FL mechanizmus által. Az ECS számos célra volt használható, például a központi memória számára túl nagy felhasználói adattömbök vagy a gyakran használ fájlok tárolására, memóriacsere céljaira (swapping), vagy akár kommunikációs területként a többgépes rendszerekben. A perifériaprocesszorok (PP-k) Az olyan „háztartási” feladatok ellátására, amelyek elvégzése más rendszerekben a CPU feladata, Cray 10 újabb processzort helyezett a rendszerbe, amelyek részben korábbi számítógépén, a CDC 160-A-n alapultak. Ezek a perifériaprocesszornak (PP) nevezett egységek önmagukban is teljes jogú számítógépek, csak a be-/kimeneti feladatokra és az operációs rendszer futtatására voltak beállítva. Majdnem a teljes operációs rendszer a PP-ken fut, így a központi processzor szinte teljes kapacitása a felhasználói programok rendelkezésére áll. Az egyik PP megkapja a gép teljeskörű vezérlésének jogát, és ebbe beleértendő a fő CPU-n futó program vezérlése is, míg a többi PP különféle be/kimeneti feladatokat végez – a korabeli IBM nagyszámítógépek be-/kimeneti csatornáihoz hasonlóan. Mikor a program be/kimeneti műveletet végez, akkor az egyik PP-be betöltődik egy kisebb program, amely elvégzi a feladatot. A PP egy megszakítás segítségével értesíti a programot a feladat befejezéséről. Mindegyik PP saját 4096 12 bites szó méretű külön memóriával rendelkezik. Ez a memória szolgál a programtárolás és a be/kimeneti pufferelés céljaira is. ám a 10 PP csak egyetlen, közösen használt végrehajtóegységen osztozik, egy ún. „forgódob és rés” (barrel and slot) konfigurációban. (Erre nincs jó fordítás, kb. „forgótáras” processzor lehet, de a többkontextusú processzor kifejezés is jól leírja a fogalmat.) Ez azt jelenti, hogy a végrehajtóegység (a „rés”) végrehajt egy egy utasításciklust az első PP-ből, majd egy utasításciklust a másodikból, és így tovább, körforgásos (ciklikus időkiosztásos) rendszerben. Ez egyrészt a költségcsökkentés miatt alakult így, másrészt, mert a CP memóriahozzáférése 10 PP utasításciklust igényelt: mikor a PP a főprocesszor (CP) memóriájához fordul, az adat a következő alkalommal rendelkezésre áll, amint a PP elfoglalja a „rés” szerepét, tehát amint legközelebb hozzá kerül a végrehajtás. Szóhosszak, karakterek A központi processzor 60 bites, a periferiális processzorok 12 bites szavakat használnak. A CDC szintén a „bájt” kifejezést használta a perifériaprocesszorok által használt 12 bites egységekre; a karakterek ebben a rendszerben 6 bitesek, a központi processzor utasításai pedig 15 bitesek, vagy 30 bitesek, amelyek egy előjeles 18 bites címmezőt is tartalmaznak; ez utóbbi 128 K-szó memóriaterület közvetlen címzését teszi lehetővé a központi memóriában (modern kifejezéssel, 8 bites bájtokkal számolva ez 0,94 MiB-ot jelent). A címregiszterek előjeles volta a programok méretét 128 K-szó méretre korlátozza. (A későbbi CDC 6000 kompatibilis gépek 256 K vagy több szó méretű központi memóriát is tartalmazhattak, de a különálló felhasználói programok mérete továbbra is 128 K-szó maradt.) A központi processzor utasításainak szóhatáron kell kezdődniük, mikor az egy ugróutasítás célja vagy egy szubrutinból való visszatérés célutasítása, ezért helyenként üres (nop) utasításokkal kellett feltölteni a memóriaszó utolsó 15, 30 vagy 45 bitjét. A display code nevű kódkészlet 6 bites karaktereivel 10 karakter tárolható egy szóban. A karakterkészlet 64 különböző jelet tartalmazhat, ami elég az összes nagybetű, számjegy és néhány központozási jel ábrázolására. Ez megfelel a Fortran programok írására vagy üzlet és tudományos jelentések nyomtatásához. A display code-nak két változata volt használatban egy 64 és egy 63 karakteres készlet. A 64 karakteres változatnak az volt a hátránya, hogy az egymást követő két ':' karakter sorvégjelként volt értelmezhető, mikor egy 10 bájtos szó végére esett. A későbbi változatot 6/12 display code-nak hívták, és ez már a teljes ASCII karakterkészletet képes volt ábrázolni, az előző rendszerekkel valamennyire kompatibilis módon. Mivel az utasításkészletben nincsenek bájtokat címző vagy feldolgozó utasítások, a kódban a karaktereket egyenként eltolva és összerakva kellett egy szóba betárazni. A nagyon nagy szóhossz és a viszonylag kicsi memória azzal járt, hogy a programozók igyekeztek memóriát megtakarítani az adatok szavakba történő bitszintű összecsomagolásával. Érdekesség, hogy a 10 karakter tárolására alkalmas nagy szóméret miatt gyakran gyorsabb volt a karakterekkel kitöltött szavakat egészben kezelni, mint a karaktereket egyenként kicsomagolva és a feldolgozás után visszacsomagolva kezelni. A CDC COBOL fordító különösen jó volt a decimális mezők feldolgozásában, ezt a technikát alkalmazva. Ezt a fajta gyorsítást mostanában széles körben használják a modern processzorok multimédia-utasításaiban. Fizikai kialakítás A gépet egy felülnézetben pluszjel alakú szekrénybe építették, a négy kar végén az utolsó 48 cm-ben a hűtőrendszer kapott helyet. A hűtést freongáz áramoltatásával végezték a gép belsejében, amit vízhűtés egészített ki. A négy kar mindegyike négy tartóvázat tartalmaz, amelyek könyvszerűen nyithatók. A pluszjel közepén a karokat és hordozóvázakat összekötő kábelhálózat található. A vázakat 1-től 16-ig számozták, ezek a 10 PPU egységet, azok memóriáit és a 12 viszonylag kicsi be-/kimeneti csatornát tartalmazzák. A CPU főmemóriája több vázon van elosztva. Egy 64 K szavas memóriával ellátott rendszerben egy kar kimaradhat. A gép logikája 2,5 inches (64 mm) oldalú négyzet alakú modulokban volt szerelve, a modulok 1 inch (2,5 cm) vastagok. A modulok mindegyike rendelkezik egy 30 tűs csatlakozóval az egyik élen, míg a másik élen tesztpontokat alakítottak ki. A modulok két hőelvezető alumínium lemez közé kerülnek. Maga a modul két nyomtatott áramköri lapból áll, amelyeket a beléjük szerelt alkatrészek tartanak össze – az alkatrészek lehetnek csak az egyik lapra vagy mindkettőre felszerelt elemek. Ez egy elég nagy alkatrészsűrűséget eredményez, ez nehezíti a javítást, de jó a hőelvezetés szempontjából. Ezt a rendszer hasáb-kivitelezésként ismert (cordwood konstrukció). Operációs rendszer és programozás A 6600 gépek eredetileg egy COS (Chippewa operációs rendszer) nevű, igen egyszerű feladatvezérlő rendszert kaptak, ami a korábbi CDC 3000 operációs rendszerén alapuló „összedobott” rendszer volt, a gépek szállítás előtti tesztelésére. A gépekhez egy sokkal hatékonyabb rendszert terveztek szállítani, a SIPROS nevűt (Simultaneous Processing Operating System, szimultán feldolgozó operációs rendszer), amely a los angelesi System Sciences Division cég fejlesztése. A SIPROS egy üzleti bukásnak bizonyult, a fejlesztési határidők csúszása és az ezt követő profitkimaradás és kötbérek miatt. Ezt a projektet végül törölték, a COS fejlesztése tovább folytatódott. A CDC egy másik operációs rendszer fejlesztését is elindította, ez lett a SCOPE (Supervisory Control Of Program Execution) rendszer, amelynek első verziója szintén a COS-on alapult. A következő verziókban jelent meg az eszköz- és fájlrendszer-támogatás, majd a permanens fájlok, az EI/200 távoli batch támogatás, és az INTERCOM időosztás támogatása. A SCOPE-nak mindig jelentős megbízhatósági és karbantarthatóság problémái voltak. A COS-ból később kifejlesztették a MACE rendszert, amely nem lett hivatalos termék. Ennek utódja lett a Kronos rendszer. A SCOPE és a Kronos operációs rendszerek összeolvasztására tett kísérlet eredményezte a NOS (szoftver), hálózati operációs rendszer terméket. Ezt később a CDC NOS/BE (Batch Environment) névre nevezte át, ami egy elterjedt operációs rendszerré vált. Ehhez később különféle mérnöki fejlesztések és kiegészítők kapcsolódtak. Benjamin F. Jonas Benjamin F. Jonas (Williamsport, 1834. július 19. – New Orleans, 1911. december 21.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Louisiana, 1879–1885). Rockin’ RockCats A Rockin’ RockCats zenekar a ma is létező magyarországi rockabilly zenekarok között az első volt. Megalakulásuk időpontja 1994 decembere. Története A Rockin' RockCats 1994 decemberében alakult Hatvanban. A három alapító tag közül csak Laca maradt a jelenlegi felállásban. Alapító tagok voltak: Laca - ének, Max - gitár és Norbi - dob. Rájöttek, hogy basszus nélkül nem lehet zenekart csinálni, ekkor állt be Vladár Tamás, basszusgitárral. Mivel Max gitártechnikája is egy kis kivetnivalót hagyott maga után, ezért szóltak Pepe-nek, aki kisegítette őket, így került be, mint szólógitáros, bár ő inkább zongorázni szerettet volna a csapatban. Az első koncert már szilveszterkor volt és a másodikról (Dali beli buli) már videofelvétel is készült, amiről pár dal felkerült a zenekar első 10 évét bemutató DVD-jére. Először Max lépett ki a zenekarból, de ránk hagyott dalait, még ma is játsszuk (az ő szerzeményei a Rock and Rollnak mindig menni kell! és a Motoros c. dal is). Őt egy pár év múlva Tamás követte, amikor is Laca átvette a basszus szerepét újonnan vásárolt nagybőgőjével. A zenekar pályafutása alatt sok kiegészítő gitáros megfordult nálunk: Hényel Csaba, Varga Róbert, Zsigri Tihamér, Kis Róbert (Icis) és Max is mindig visszatért. A zenekar nevéhez fűződik a magyarországi első rockabilly fesztivál a WildCat Night, ami 1999 óta meghatározó rendezvény a rockabilly-t szerető és ismerők körében. Ez a fesztivál nagyon sok zenélni tudó fiatalnak adott indíttatást arra, hogy rockabilly zenekart alapítson. Éppen ezért ezzel az eseménnyel teremt lehetőséget a zenekar elsősorban a magyarországi és a külföldi zenekaroknak, akik meg szeretnék mutatni magukat a nagyközönségnek, de még nincs teljes műsoruk egy önálló koncerthez. Ezzel a rendezvénnyel a zenekarnak sikerült megismertetnie és megszerettetnie a rockabilly stílust szélesebb közönséggel. Az évek alatt egyre több látogató kíváncsi erre a stílusra és minden külsőségre, ami vele jár. Kivívta a zenekar az elismerését nemcsak határokon innen, hanem túlról is. A magyarországi rock’n’roll zenekarok között immáron nagy megtisztelést jelent, ha játszhatnak ezen a rendezvényen. A 16 év óta megrendezésre kerülő rockabilly jamboree-nak azóta sincsen vetélytársa, tehát egyedülálló kezdeményezés hazánkban! Az utóbbi években már külföldi fellépők is szerepeltek. Az első fesztivált követően került az együttesbe Gyanta, Norbi kiválása után. Nagyon megviselt bennünket ez a dolog, hiszen Norbi alapító tag volt. 2000 januárjától a zenekar felállása tehát a következő: Pepax - ének, gitár, Laca - ének, bőgő, Gyanta - dob Ebben az évben jelent meg (2000. július elején) a zenekar első stúdiólemeze, a Rock And Rollnak mindig menni kell! 2003 januárjától Gyanta átvette a ritmusgitáros és egyik énekes szerepét, így felvettünk egy dobost Teddy személyében. 2003 júniusától Gyanta végleg kiszállt a zenekarból és kiköltözött Angliába, ahol Wild Jack néven vált ismertté. Maradtunk tehát újra hárman: Laca- ének, bőgő Pepax-ének, gitár Teddy- dob 2007. július 10-én jelent meg második stúdióalbumunk Cats Boogie címmel. Stílusában folytattuk az előző lemez hangulatát, vegyítve a saját szerzeményeket a feldolgozásokkal. 2010-ben kiegészültünk egy új ritmusgitárossal, így még változatosabb és érdekesebb lett a műsorunk. Az öreg Imo a hatvani Treff zenekarból igazolt át hozzánk, ahol billentyűskén funkcionált. 2011. október 8-án megjelent a zenekar új EP-je a Világ csavargója címmel, amely dalból elkészült a zenekar első komolyabb videoklipje. 2012-ben megjelent a második lemezünkről készült újabb videoklip, amely a Motoros c. dalunkhoz készült. 2013-ban írtunk mi is a Hatvan dala pályázatra egy szerzeményt, amely (sajnos) nem felelt meg az elvárásoknak, valamint elkezdtük a következő nagylemezünk felvételét. 2013 októberében az Önkormányzat felajánlására a hatvani Kossuth téren került megrendezésre az együttes által 14 éve kezdeményezett rockabilly fesztivál (WildCat Night) a Sörfesztivál keretein belül. Nagyon jó visszhangja volt ennek a kezdeményezésnek. 2014 márciusában napvilágot látott a zenekar 3. stúdióalbuma Black & Wild címmel, amit nagyon várt már a közönség. Ez lett az idáig elkészített lemezeink közül a legjobban hangzó. Ezen a hanghordozón hallható az a dal, amit a zenekar a Hatvan dala pályázatra nyújtott be előző évben. A közönség nagyon jól fogadta ezt az albumot. 2014 év elején elkészült az együttes új videoklipje WildCat Night címmel, amely a fesztivált kronológiai sorrendben eleveníti fel egy kis öniróniával fűszerezve. 2014. december 20-án megrendeztük Hatvanban a zenekar fennállásának 20. évfordulója alkalmából egy nagyszabású koncertet, ahol az idáig közreműködő zenészekkel együtt és vendégzenészek közreműködésével idéztük fel az elmúlt 20 év fontosabb zenekari emlékeit és dalait. Ezen az estén Hatvan város polgármestere díszoklevelet adományozott a zenekarnak, amellyel elismerték a zenekar munkásságát és a város népszerűsítéséért tett jelentős szerepét. A 20 éves fennállásunk alatt nagyon sok helyen játszottunk már. A teljesség igénye nélkül megemlíthetjük pl. az agárdi Popstrand-ot, a Sziget fesztivált, Petőfi Csarnok-ot , Pannonia fesztivált, Hegyalja fesztivált, nagyon sok városi rendezvényt és még több motoros-találkozót (pl. a siroki, ahol 5-6 ezer ember előtt szoktunk játszani már évek óta). 2011-ben fergeteges koncertet adtunk Hatvan testvérvárosában Kézdivásárhelyen, több mint 3 ezer embernek. Vidéki bandához képest nekünk volt először Budapesten állandó rockabilly klubunk, ami még a mai napig is működik. Feldolgozásainkat a nagy rockabilly és rock'n'roll előadóktól játsszuk pl. Elvis Presley, Buddy Holly, Eddie Cochran, Carl Perkins, Eddie Bond, Billy Lee Riley. Saját szerzeményeink döntő többségét a gitárosunknak, Pepax-nak köszönhetjük. Tagok Jelen Takács László (Laca) (1994 – napjainkig) – ének, nagybőgő Szabó Péter (Pepax) (1994 – napjainkig) – ének, gitár Vass Tibor (Teddy) (2003 – napjainkig) – dob Az Öreg Imo (2010-napjainkig)-' ' ének, másodhegedű' ' Múlt Nagy Norbert (Norbi) (1994 – 2000) – dob Vladár Tamás (Tom) (1994 – 1996) – basszusgitár Takács Tibor (Mex) (1994 – 1996) – gitár Dudás Dávid (Gyanta) (2000 – 2003) – dob Kiss Róbert (Icis) (1997) – gitár Vendégzenészek Egy pár koncert erejéig: Varga Róbert – gitár Zsigri Tihamér – gitár Hényel Csaba – gitár Őszi György (Pipec) – dob Albumok 2001 A Rock’n’Rollnak mindig menni kell! (CD) 2001 Rock'n'Roll Must Always Be Goin' On (CD) 2005 Az első 10 év (DVD) 2007 Cats Boogie (CD) 2009 Koncert Nyrovce (DVD) 2011 A Világ csavargója (EP) 2013 Black & Wild (CD) 905 Évszázadok: 9. század – 10. század – 11. század Évtizedek: 850-es évek – 860-as évek – 870-es évek – 880-as évek – 890-es évek – 900-as évek – 910-es évek – 920-as évek – 930-as évek – 940-es évek – 950-es évek Évek: 900 – 901 – 902 – 903 – 904 – 905 – 906 – 907 – 908 – 909 – 910 Események január 10. – Sajbán, az utolsó Túlúnida emír leteszi a fegyvert az Egyiptomot megtámadó Abbászidák előtt. A kalandozó magyarok 904 óta I. Berengár itáliai király szövetségeseként Itáliában harcolnak III. Vak Lajos császár ellen. Születések szeptember 2. – VII. (Bíborbanszületett) Kónsztantinosz , bizánci császár († 959 ) Bánhorváthi János Bánhorváthi János, Bánhorváti (Bori, 1760. február 29. (keresztelés) – Újbars, 1824) református lelkész. Élete Apja Bánhorváti István iskolamester volt. Tanulmányait Losoncon 1774-ben kezdte és 1782 tavaszástól Debrecenben folytatta. Innen egy időre Büdszentmihályra ment praeceptornak, tanulmányait 1784 tavaszától folytatta. 1792-ben Madarasra ment rektornak. Ezután 1793 szeptemberében az Odera-Frankfurti egyetem hallgatója lett. Hazatérte után 1795-ben Tergenyén, Hont megyében, majd Újbarson lett református lelkész. Munkái Salamon királynak szorgalmatossága által lerajzoltatott Patay Sámuel urnak a báji ref. templomnak maga költségén véghez vitt fölállítása 1784. Pest, 1876. Keresztény embernek halál ellen való bizonyos orvossága egyedül a Jézus Krisztusban való hit… U. ott, 1793. (Csete Mihály halálára mondott beszéd.) Keresztény asszonyi triumphus, vagy győzelmi oszlop, melyet… sóváris Soós Judit asszonyságnak Péli Nagy András… élete párjának utolsó tiszteletére… felállított. Pozsony, 1814. (Szabó Péter: Kegyesség oszlopa című halotti beszédével együtt nyomatott.) Blücher (nehézcirkáló) A Blücher Admiral Hipper osztályú német nehézcirkáló volt a második világháborúban. Ez volt a Kriegsmarine legújabb hajója a háború kirobbanásakor. A Blücher kevesebb mint három évvel vízrebocsátása után, 1940. április 9-én süllyedt el a norvég parti ütegek találataitól a Drøbak-szorosnál, a Norvégia elleni támadás, avagy a Weserübung hadművelet első napján. Tervezése Az Admiral Hipper osztály hajói már a tervezésükkor áthágták a Washingtoni Flottaegyezmény és a versailles-i békeszerződés Németországra vonatkozó megkötéseit. Bevetése A Blücher volt az Oskar Kummetz ellentengernagy által irányított Kriegsschiffgruppe 5 (5. hadihajócsoport) zászlóshajója. Szintén ebbe a csoportba tartozott a Lützow nehézcirkáló (régebbi nevén Deutschland), az Emden könnyűcirkáló, valamint számos, kisebb hadihajó is. A Kriegsschiffgruppe 5 fő feladata az volt, hogy szárazföldi csapatokat juttasson Oslóba a Weserübung hadművelet kezdetén. A német flotta megtámadta a Pol III nevű norvég őrhajót, amely azonnal riasztotta a norvég védelmet. Ezután a Blücher és az azt követő hajók tovább hajóztak céljuk felé, amíg meg nem érkeztek a Drøbak-szorosnál fekvő Oscarsborg erődhöz. Az erőd három, a német Krupp-művek által gyártott, 280 mm-es lövegét (melyek közül csak kettőnek volt kezelőszemélyzete, a képzett tüzérek hiánya miatt) 1893-ban szerelték fel, így azok elavultnak számítottak. Emiatt a védőknek meg kellett várni, míg a hadihajók közvetlen lőtávolságba érnek. Legtöbb forrás szerint ez a távolság 1600-1800 méter lehetett. A védők óriási szerencséjére már az első lövés eltalálta a Blücher elülső lövegtornyának irányítóberendezését, így a hajó első ágyúi használhatatlanná váltak. A norvégok második sorozata a Blücher repülőgép hangárját találta el, aminek következtében a hajón lévő repülőgép üzemanyaga begyulladt, csakúgy mint a szárazföldi csapatok lőszerkészlete. Az erőd fő lövege mindössze két sorozatot tudott lőni a lassú újratöltés miatt. A Blücher viszonozta a tüzet, de ezek a sorozatok hatástalanok voltak. Miközben a tűz szétterjedt a hajó fedélzetén, a kisebb norvég lövegek, kezdve a Husvikban lévő 57 mm-es lövegektől, egészen a fjord keleti oldalán fekvő 150 mm-es Kopås lövegekig, tüzet nyitottak a Blücherre. A nagyobb ágyúk súlyosan megrongálták a cirkáló fedélzetét, a kisebb, 57 mm-es lövegek pedig sikeresen elfojtották a Blücher lövéseit, amíg a hajó elúszott az erőd előtt. A partról történő ágyúzás miatt, a hajón a tűz megállítása és a sebesültek mentése lehetetlenné vált. A németek nem tudtak a fő löveg közelében elhelyezkedő torpedó vetőcsövekről, melyek a fjord legkeskenyebb pontját védték. A torpedó vetőcsöveket 1901-ben építették, és szintén századfordulós, osztrák építésű Luppis-Whitehead torpedókkal voltak felszerelve. A kis távolság miatt nem kellett a torpedókkal célozni, így az egyetlen kérdés az volt, hogy a 40 éves fegyverek megfelelően működnek-e. A torpedókat sikeresen kilőtték és a Blücher két találatot is kapott. Az egyik torpedó az első lövegtornyánál találta el, avagy az Antonnál, míg a másik a kazántermet találta el, minekutána a hajót nem lehetett tovább irányítani a keskeny fjordban. A torpedók megpecsételték a cirkáló sorsát. A flotta többi hajója azt hitte, hogy a Blücher aknára futott és inkább kihátráltak a szorosból. Ennek folytán a német csapatok nem tudták megszállni Oslót pirkadatkor, mint ahogy azt tervezték. Mielőtt a támadó hajók visszavonulhattak volna, a Lützow is kapott három találatot a Kopås ütegtől, miáltal a hajó Anton és Bruno lövegei harcképtelenné váltak. Hogy ne ütközzön a partnak, a Blücher lehorgonyzott 6 tengeri mérföldre délre Oslotól, Askholmenben. A hajó torpedóit kilőtték, hogy azok nehogy felrobbanjanak a hajóban. 06:23-kor, körülbelül egy órával az első találata után, a Blücher felborult, és elsüllyedt. A fedélzeten tartózkodó 2202 főből 830-an meghaltak. Nagy részük megfulladt, vagy a roncsot körülvevő lángoló olajban halálra égett. A túlélők a fjord partjaira menekültek. Mivel a Blücher tengerészei tudtak úszni, parancsba kapták, hogy adják át mentőmellényeiket a katonáknak, így számos katonát sikerült megmenteniük. A hajó parancsnoka, Heinrich Woldag ugyan túlélte a katasztrófát, de nyolc nappal később meghalt egy repülőgép-balesetben. A támadás késése miatt a norvég királyi családnak, az országgyűlésnek és a kormánynak sikerült elmenekülnie Oslóból. A norvég aranykészletet is sikeresen kimenekítették az országból, így az nem került a megszállók kezébe. A Blücher a mai napig az Oslo-fjordban van, az Oscarsborg erődtől északra. A mindmáig szivárgó olaj számos környezeti problémát okoz. A hajó horgonyát kiemelték és kiállították az oslói Aker Brygge kikötőben. Parancsnokok Heinrich Woldag – 1939 . szeptember 20. – 1940 . április 9. Más hajók ezzel a névvel A Blücher volt a harmadik hajó, melyet Gebhard Leberecht von Blücher porosz tábornagyról neveztek el. A tábornagy azzal szerzett hírnevet, hogy Wellington hercegével társulva legyőzték Napóleont a waterlooi csatában. Az első Blücher nevű hadihajó, egy Kielben, a Norddeutsche Schiffbau AG (később Krupp-Germaniawerft) által épített korvett volt, melyet 1877. március 20-án bocsátottak vízre. Miután 1907-ben felrobbant a kazánja, a hajót csak szén szállításra használták a spanyolországi Vigóban. A második Blücher, az SMS Blücher egy páncélozott cirkáló volt (Panzerkreuzer), melyet 1908. április 11-én bocsátottak vízre, a kieli birodalmi hajógyárból. Ez a hajó 1915. január 24-én süllyedt el, a doggerbanki csatában, az első világháború folyamán. Az SMS Blücher a csata során alulmaradt a túlerőben lévő brit csatacirkálókkal szemben. Római Kúria A Római Kúria, a Római katolikus egyház azon hivatali apparátusát jelöli, "melynek segítségével a pápa az egyetemes egyház ügyeit intézni szokta" Története Róma püspökének már az egyház kezdeti idejében volt tanácsadó szerve, amely elsődlegesen a város papjaiból, illetve diakónusaiból álló presbitériumból állt. Ennek a szervezetnek a fő feladata az általános ügyek megtárgyalása volt. A különleges, illetve egyházfegyelmi kérdéseket a rendszeresen összehívott római zsinat tárgyalta. A XI. századtól a papság feladatát a bíborosi kollégium vette át. Ekkor még feladatot láttak el a Róma környéki püspökök, illetve a diakónusi kerületek vezetői. Ezt a szervezetet konzisztóriumnak nevezték, mely bizonyos átalakulásokkal a mai napig fenn maradt. A konzisztórium mellett a középkor folyamán kialakultak különféle szakosodott szervezetek. Mivel az ügyek egyre inkább sokasodtak a konzisztórium nem volt képes ellátni a feladatát. Ezért az egymást követő pápák a bíborosok kisebb csoportjait egy-egy szakosodott feladattal bízta meg. Ezekből a csoportokból fejlődtek ki a mai értelemben vett kongregációk. A kongregációk rendszerét 1588-ban V. Szixtusz pápa Immensa Aeterni Dei című apostoli rendelkezésével szabályozta. Ez a rendszer - némi változtatással - a mai napig hatályban van. A Római Kúria első komolyabb reformját - a Pápai állam megszűnte után - X. Piusz pápa Sapienti consilio című apostoli rendelkezéssel hajtotta végre. Ekkor elkülönítette a közigazgatási és a bírói hatásköröket, kialakítva a kongregációkból, bíróságokból és egyéb hivatalokból álló kúriai struktúrát. A II. Vatikáni Zsinat a Christus Domus zsinati határozatban foglalkozott a Kúria kérdésével. Itt kijelentették, hogy az egyház központi hivatalai "kapjanak a kor, a terület és a szertartások igényeinek jobban megfelelő szervezetet", továbbá hogy az egyetemesség kifejezésre juttatása végett "tagjait, tisztviselőit és tanácsosait, (…) amennyire csak lehetséges, az Egyház különböző tartományaiból válasszák ki" és közéjük megyés püspökök is kerüljenek, a világiak pedig "megkapják az őket megillető szerepet az Egyház ügyeinek intézésében" VI. Pál pápa a zsinat útmutatása alapján 1967 és 1970. között hajtotta végre a Kúria reformját: Regimini Ecclesiae universae apostoli rendelkezés - átszervezte a Római Kúria dikasztériumait a zsinati kívánalmaknak megfelelően (1967) Pro comperto sane motuproprio - A Kúria dikasztériumainak tagjai közé megyés püspököket is kinevezett (1967) Pontificalis domus motuproprio - egyszerűsítette régi pápai udvartartást (1968) Ingravescentem aetatem motuproprio - Bevezeti a határozott idejű kinevezéseket, és a nyugdíjkorhatárt a bíborosok részére. (1970) A Római Kúria legutóbbi reformját II. János Pál pápa hajtotta végre Pastor Bonus apostoli rendelkezésével 1988-ban, amikor az 1983-ban megjelent Egyházi Törvénykönyvhöz igazította a Római Kúria szervezetét. Ferenc pápa megválasztása óta foglalkozik a Kúria reformjával, melyet várhatóan 2015-ben zár le. Feladatai Az apostoli hagyomány már Péter apostol esetében is beszámol segítőről Márk evangélista személyében. Később, amikor római püspöke lassan elnyeri egyházi intézményi szerepét kialakul a pápát körülvevő, s őt egyetemes Egyház szolgálatában támogató hivatali szervek. Ma a Római Kúria azon hivatali apparátust jelöli, "melynek segítségével a pápa az egyetemes egyház ügyeit intézni szokta." A Pastor Bonus apostoli rendelkezés meghatározza az egyes szervezeti egységek konkrét feladatkörét. Azáltal, hogy Péter utódának segítségére van, a Kúria maga is az egyetemes egyházat és a részegyházakat szolgálja. Hozzájárul ahhoz, hogy Isten népe erősödjön a közösségben és a hitben, valamint előmozdítja az egyház sajátos küldetését a világban. Maguk a szervezeti egységek nem önállóan látják el feladatukat, hanem a Kúria Péter utódának "nevében és tekintélyével látja el feladatát." Ez lényegileg azt jelenti, hogy azt a feladatot láthatja el egy dikasztérium, amellyel a pápa konkrétan megbízza. Éppen ezért a feladatuk és vezetésük a mindenkori aktuális pápától függ, amely azt is jelenti, hogy a pápa halála, vagy lemondása után valamennyi vezető azonnal elveszíti hivatalát. Jelenlegi felépítése Ma a Római Kúria a Pápai Államtitkárságból, a Pápai Gazdasági Titkárságból valamint kilenc kongregációból, három bíróságból és tizenegy pápai tanácsból áll, amihez további bizottságok, a gazdasági ügyekért felelős három hivatal, és más intézmények (Pápai Ház Prefektúrája, Szertartásmesteri Hivatal) járulnak. Mindezek mellett vannak a "Szentszékhez kapcsolódó intézmények", melyek a pápa küldetését segítő technikai funkciókat látják el, ilyen például a Vatikáni titkos levéltár, a Vatikáni Apostoli Könyvtár, a különféle pápai akadémiák, továbbá a Szent Péter-bazilika Műhelye (Fabbrica di San Pietro), az Apostoli Alamizsnahivatal (Elemosineria Apostolica), valamint a vatikáni média (a rádió, a televízió-központ, a könyvkiadó, a nyomda és az Osservatore Romano). Az Államtitkárság irányítása alatt kapcsolódnak a Kúriához a pápai külképviseletek (Apostoli Nunciatúrák és Apostoli Delegációk, nemzetközi szervezetek melletti Állandó Képviseletek). Gaston Camara Gaston Camara (Port Kamsar, 1996. május 31. –) guineai labdarúgó, a portugál Gil Vicente középpályása, kölcsönben az olasz Internazionale csapatától. Bara István (fotóriporter) Bara István (Budapest, 1942. február 1. –) magyar üzletember, újságíró, fotóriporter, fotóművész. Élete Tanulmányait 1960 és 1964 között a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Újságíróiskolájának fotóriporteri szakán kezdte, majd 1964-től 1967-ig a Marxista-Leninista Esti Egyetem esztétika szakán folytatta, utána 1967-től 1969-ig a MÚOSZ újságíróiskolában tanult képtördelő szakon, végül 1977 és 1982 között az MSZMP Politikai Főiskolájának hallgatója volt. 1960-tól fotóriport-gyakornokként dolgozott az MTI-nél, majd 1963-tól ugyanott fotóriporter volt 1970-ig. 1977 és 1979 között vezette a propaganda-főosztályt, 1979–1980-ban az illusztrációs rovatot. 1980-tól 1990-ig töltötte be az MTI Fotó igazgatói tisztét. Ezután 1990–1991-ben a Bonnier Business Press Kiadó igazgatója lett, ő alapította meg az Üzlet című gazdasági napilapot. Ezt követően lapigazgató volt 1991-től 1993-ig az Anna Magazinnál és a Szabad Földnél, majd 1993-tól a Mai Nap Kiadó Rt., 1993 és 1995 között a Juventus Rádió főigazgatója volt. Ezután 1994-től a Metropol TV főigazgatói posztját töltötte be, 1995-ben az Új Magyarország lapigazgatója lett, 1996-tól pedig ügyvezető igazgatóként tevékenykedett Fotólux Extránál. A Foto Bara fotószaküzletek és egy szálloda, valamint a Cofopex gyógyszeripari cég tulajdonosa. 1964-ben lett a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja, 1985-től elnöke a MÚOSZ Fotóriporter Szakosztályának, 1991-től pedig a Nemzetközi Újságíró Szövetség fotószekciójának. Kétszer választották meg a World Press, valamint szintén kétszer az Interpress Fotó zsűrijének tagjául. A NÚSZ Nemzetközi Újságíró Iskoláján egy évtizeden keresztül tanított. Díjak/ösztöndíjak 1976 • Év fotóriportere 1984 • A Haza Szolgálatáért 1986 • Munka Érdemrend arany fokozat Kiállításokon körülbelül száz díjat nyert: Bifota aranyérem; Pravda Világfotó Pályázat II. díj. Egyéni kiállítások 1968 • Szibéria, Szibéria, Vadas Terem 1974 • A Szabadság születése, Vadas Terem 1978 • Etiópiai riport, Vadas Terem. Válogatott csoportos kiállítások 1987 • Magyar Fotográfia '87, Műcsarnok, Budapest 2003 • Tagsági díj - A Magyar Fotóriporterek Társaságának kiállítása, Budapest Galéria Kiállítóháza, Budapest 2009 • Kortalan divat a WestEnd Millennium udvarában, Budapest 2010 • Adivat világ a fotográfiában - tegnap és ma. Magyar Nemzeti Múzeum (A XXVIII. Magyar Sajtófotó Pályázat 2009 kísérő kiállítása). Könyve Tavasz Szibériában, 1969. Szamszong állomás (3-as metró) Szamszong (Samsong) állomás a szöuli metró 3-as vonalának állomása Kjonggi (Gyeonggi) tartomány Kojang (Goyang) városában. Bratronice (Kladno járás) Bratronice település Csehországban, a Kladnói járásban. Bratronice Horní Bezděkov, Družec, Malé Kyšice, Lhota, Nižbor, Chyňava és Běleč településekkel határos. Lakosainak száma 925 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Tillie és a Süsü Sárkány A Tillie és a Süsü Sárkány (eredeti cím: The Tale of Tillie's Dragon) a 1995-ben készült amerikai rajzfilm, melynek alkotója és rendezője Mike Stribling. Szereplők További magyar hangok: Garai Róbert, Horányi László, Koffler Gizi, Várfi Sándor, Rácz Kati Hermetizmus A hermetizmus vagy másképp hermeticizmus a Krisztus utáni 1-3. században keletkezett, filozófiai és mágikus tartalmú írásokat tartalmazó Corpus Hermeticumból (wd) ismert gnosztikus gondolatrendszer. Az első hermetikus iratok Kr. e. 3. század és Kr. u. 1. század között a hellenista Egyiptomban írt misztikus filozófiai, mitológiai, csillagászati, orvosi tanításokat tartalmazó és a természetfeletti hatalmakkal való kapcsolatra tanító iratok (18 könyv). Megírásukat, illetve megírásuk sugallatát Triszmegisztosz (Hermész)nek tulajdonítják. A Corpus Hermeticum szövegei az egyiptomi Thot istent a görög Hermésszel azonosítják, akit Hermész Triszmegisztosznak, azaz Háromszor Nagynak is neveznek. A Triszmegisztosz neve alatt elterjedt iratok korai újplatonista háttérrel rendelkeznek. Miután a szövegek nagy részét Itáliában latinra fordították, a hermetizmus, és maga a Corpus óriási hatást fejtett ki a reneszánszban. Néhány szintén Hermész nevét viselő asztrológiai és alkímiai munkával együtt ezek az értekezések a reneszánsz alapvető írásaivá váltak, amelyeket együtt hermeticizmusnak neveztek, míg magának a Corpus Hermeticumnak (wd) a tanítását hermetizmusnak. A reneszánsz kori hermetizmus, mint filozófiai irányzat nem egységes, megkülönböztetünk korai- és kései-hermetizmust. A korai-hermetizmus a Corpus Hermeticum-ban található tanításokat elemezte és interpretálta; a kései-hermetizmus pedig beemelte rendszerébe korának ezoterikus, gondolati rendszereit (az újgnoszticizmust, az újplatonizmust, az alkímiát, a kabbalát, az asztrológiát, a mágiát). Etimológia A hermetizmus kifejezés a középkori latin hermeticus-ból származik, amely pedig Hermész görög isten nevéből ered. Nevezetes hermetikusok Dzsábir ibn Hajján , 8-9. századi iszlám tudós, polihisztor, alkímista; Arnoldus de Villa Nova (wd) , templomos lovag , orvos és alkimista, aki megjelentette a Tabula Smaragdina latin szövegét; Marsilio Ficino , a Corpus Hermeticum latin nyelvű fordítója; Giovanni Pico della Mirandola , aki összekapcsolta a Hermetika tanítását Kabbalával ; Agrippa von Nettesheim , a De Occulta Philosophia szerzője; Paracelsus , okkultista, orvos, metafizikus; John Dee , okkultista, matematikus, asztrológus Aleister Crowley , angol okkultista Franz Bardon , okkultista, gyógyító Hermetikus társaságok Arany Hajnal Hermetikus Rendje Ezüst Csillag [Argentinum Astrum (A.:A.:)] Voluntas Voreginis Hermetikus Lovagrend [(V.:V.:)] 3793 Leonteus A 3793 Leonteus (ideiglenes jelöléssel 1985 TE3) egy kisbolygó a Naprendszerben. Carolyn Shoemaker fedezte fel 1985. október 11-én. The Ghost Note Symphonies, Vol. 1 A The Ghost Note Symphonies, Vol. 1 a Rise Against második válogatásalbuma. A lemez 2018. július 27-én jelent meg. A lemezen korábban kiadott Rise Against-dalok újragondolt, akusztikus hangszereléssel rögzített változatai kaptak helyet. A felvételeket zenekar a Colorado államban lévő Fort Collinsban, a the Blasting Room stúdióban készítette Bill Stevenson és Jason Livermore producerekkel. Az album népszerűsítése érdekében a zenekar május 18-án kiadta a 2017-es House on Fire akusztikus változatát. Június 8-án ugyanígy tett, ezúttal az eredetileg a Revolutions per Minute lemezen hallható Like the Angel-t dolgozták fel, július 13-án pedig ugyanezen album Voices Off Camera dalának akusztikus változatát tették közzé. Az album dalai Az összes dalszöveg szerzője Tim McIlrath. Közreműködők Produkció Bill Stevenson, Jason Livermore, Andrew Berlin, Chris Beeble – producerek Jason Livermore – mixelés Külső hivatkozások A Rise Against hivatalos oldala Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a The Ghost Note Symphonies, Vol. 1 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Peenehagen Peenehagen település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Lakosainak száma 1082 fő (2014. december 31.). Népesség A település népességének változása: (16291) 4315 P-L A (16291) 4315 P-L a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én. Örménygyökér Az örménygyökér vagy örvénygyökér, pompás peremizs (Inula helenium) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába, az őszirózsaformák (Asteroideae) alcsaládjába tartozó növényfaj. További elnevezései: örményfű, örvényfű. Dél- és Délkelet-Európától Közép-Ázsia területéig őshonos, de sokfelé elvadult, meghonosodott. Magyarországon többek közt a Cserhátban, valamint a Börzsönyben fordul elő. Jellemzése Nagy termetű évelő növény, amelynek elágazó szára több mint 1 méter magasra nő. Széles lándzsa alakú, szürkés-molyhos fonákú, egyenlőtlenül fogazott levelei vannak. Alsó levelei hosszú levélnyelűek, a felső levelek ülők, szárölelő vállúak. Aranysárga virágai 6–7 cm széles fészekvirágzatot alkotnak; a 3–4 cm-es keskeny nyelves virágok, és a csöves virágok színe is sárga. Erőteljes, vastag gyökértörzsén sok oldal- és hajszálgyökeret találunk. Kaszattermése bóbitás. Magyarországon védett növény. Hatóanyagai Szeszkviterpén-, például alantolakton-tartalmú illóolajokat, poliineket, inulint (a növény tudományos nevéből származik a vegyület neve) tartalmaz. Gyógyhatása Az örménygyökérnek föld alatti szerveit használják fel; hatását több területen is elismerték. Légzőszervi problémáknál a benne lévő nyálkaanyaggal egyszerre köptető és köhögéscsillapító szer. Az epekiválasztás elősegítésében való hatásosságát is kimutatták. Vírusellenes tulajdonsága mellett a helenin gombaölő is, a Microsporum és a Trichophyton típusú gombák ellen hatásos. Az örménygyökér a köhögés csillapítására és a légzőszervek gyulladásának enyhítésére javallt: a hörghurut és – más növényekkel együtt – az asztma gyógyítására alkalmas. Az emésztőszervi, epe- és bélbántalmak kezelésében is hatékony. A fitoterápia elsősorban méregtelenítőszerként hasznosítja. Külsőleg a gombás eredetű bőrbetegségek kezelésére szolgál. Nagyobb adagban hányást, hasmenést és gátfájdalmakat idézhet elő. Ezért terhesség és szoptatás esetén különösen ellenjavallt. Használata orvosi javallat nélkül nem tanácsos! Mihalecz Boldizsár Mihalecz Boldizsár (Nagykanizsa, 1941. november 14. – Veszprém, 2010. augusztus 18.) labdarúgó, hátvéd. Pályafutása 1963 és 1966 között a Bp. Honvéd labdarúgója volt. 1963. augusztus 19-én mutatkozott be az élvonalban a Győri Vasas ETO ellen, ahol csapata 2–0-s vereséget szenvedett. A Honvéddal két bajnoki ezüstérmet szerzett. 1967-ben az MTK játékosa volt. Az élvonalban 68 bajnoki mérkőzésen szerepelt. Sikerei, díjai Magyar bajnokság 2.: 1963-ősz , 1964 Magyar kupa (MNK) győztes: 1964 Gerő László (építész) Gerő László (Szombathely, 1909. május 24. – Budapest, 1995. január 19.) építésztörténész, a hazai műemlékvédelem egyik kiemelkedő szakértője. Élete 1909. május 24-én született Szombathelyen. Apja Gerő László földmérő mérnök, térképész volt. A középiskola befejezése után Budapesten, a József Műegyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1932-ben szerzett építészmérnöki diplomát, majd 1941-ben műszaki doktori oklevelet. 1935–1938 között kisebb megszakításokkal a római Magyar Akadémián tanult ösztöndíjjal, ahol tanulmányozta Róma városépítészetét és a Santo Stefano (Szent István) Rotondo templom építészetét. Az 1939–1949 közötti években – Rómából hazatérve – a Fővárosi Tanács Magasépítési Osztályán dolgozott mérnökként. Az 1940-es években kidolgozta a budai várnegyed rendezési tervét. 1941-ben első nagyszabású munkája az óbudai amfiteátrum helyreállítása és városképbe helyezése volt. A második világháború utáni években többek között a Belvárosi plébániatemplom, a Budavári Nagyboldogasszony-templom helyreállításával foglalkozott, majd megtervezte és irányította a Budai várnegyed helyreállítását. Dolgozott a sárospataki Vörös-torony, a Szigligeti vár, a révfülöpi templom, a Nagyvázsonyi vár, a sopronbánfalvai Mária-Magdolna templom, a badacsonyi, Szegedy Róza-ház helyreállításán. 1957-től az Országos Műemléki Felügyelőség Építési Osztályát vezette. 1960-as években elvégezte a műemléki jelentőségű területek és műemléki környezetek kijelölését és szorgalmazta védetté nyilvánításukat. Gerő László a Műegyetemen is tanított „Műemlékvédelmet”. Munkája során kezei alól több tehetséges fiatal szakember került ki, akik tanítványaként a magyar műemlékvédelem és helyreállítás elismert szakemberei lettek. 1980-ban Lékai László bíboros esztergomi érsek megbízásából a római Szent Péter-székesegyházban megtervezte és felépítette a „Magyarok kápolnáját”. Elismerései 1958 – Ybl Miklós-díj 1972 – Magyar műemlékvédelemért plakett 1973 – Állami Díj III. fokozat (A műemlékvédelem fejlesztésében, elsősorban a Budavári Palota középkori részeinek és erődrendszereinek rekonstruálásában, építészeti kialakításában végzett tudományos és gyakorlati munkásságáért.) 1973 – Herder-díj 1994 – A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal Főbb művei A római Santo Stefano Rotondo, a magyarok nemzeti temploma ; MTA Római Történeti Bizottsága, Bp., 1940 Megelőző műemlékvédelem ; Múzeumok és Műemlékek Országos Központja–Magasépítési Tudományos Egyesület, Bp., 1950 Magyar építészet haladó hagyományai ; összeáll. Gerő László; Építőipari, Bp., 1951 Magyar városépítés ; Mérnöki Továbbképző Intézet, Bp., 1952 ( Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozatából ) A budai vár helyreállítása ; Közoktatási, Bp., 1952 Radnóti Aladár–Gerő László: A Balaton régészeti és történeti emlékei ; Közoktatási, Bp., 1952 Dercsényi Dezső–Gerő László: A sárospataki Rákóczi-vár ; fotó Falus Károly, Petrás István; Képzőművészeti Alap, Bp., 1953 ( Magyar műemlékek ) Magyar városképek ; Építőipari, Bp., 1953 ( Mérnöki továbbképző kiadványok. Építőművészet kérdései ) Dunántúli városok építészeti jellege ; Mérnöki Továbbképző Intézet, Bp., 1953 ( Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozatából ) Útmutató a topográfiai munka vár-anyagához ; Akadémiai, Bp., 1953 Magyar építészet. A XIX. század végéig ; szerk. Gerő László; Építésügyi, Bp., 1954 (németül is) Eger ; Képzőművészeti Alap, Bp., 1954 ( Magyar műemlékek ) A budai vár ; Társadalom- és Természettudományos Ismeretterjesztő Társulat, Bp., 1954 ( Útmutató az ismeretterjesztő előadások előadói számára ) Műemlékeink védelme ; Egyetemi Ny., Bp., 1954 ( Útmutató a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat előadói számára ) Magyarországi várépítészet. Vázlat a magyar várépítés fejezeteiről ; Művelt Nép, Bp., 1955 Tata települése és műemlékei ; Felsőoktatási Jegyzetellátó, Bp., 1955 ( Mérnöki Továbbképző Intézet 1953-54. évi előadássorozatából ) Magyar építészet a XIX. század második felében. Romantikus és eklektikus stílusok ; Egyetemi Ny., Bp., 1955 ( Útmutató a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat előadói számára ) A pesti belvárosi plébániatemplom ; Képzőművészeti Alap, Bp., 1956 ( Műemlékeink ) Eger ; Képzőművészeti Alap, Bp., 1957 ( Magyar műemlékek ) Entz Géza–Gerő László: A Balaton környék műemlékei ; Képzőművészeti Alap, Bp., 1958 ( Magyar műemlékek ) Építészeti műemlékek feltárása, helyreállítása és védelme ; Műszaki, Bp., 1958 Az építészeti stílusok ; Gondolat, Bp., 1958 ( Ismerjük meg... ) A siklósi vár ; Képzőművészeti Alap, Bp., 1958 ( Műemlékeink ) Pápa ; munkatárs Sedlmayr János; Műszaki, Bp., 1959 ( Városképek – műemlékek ) Budapest ; Seemann, Leipzig, 1966 ( Kunstgeschichtliche Städtebücher ) Felfedező úton épületeink között ; Gondolat, Bp., 1966 Magyar várak ; Műszaki, Bp., 1968 Ostromverte várak ; szerk. Gerő László, bev. Bajor Nagy Ernő; Corvina, Bp., 1969 (angolul, franciául, németül is) Történelmi városrészek ; Műszaki, Bp., 1971 Pest-Buda építészete az egyesítéskor ; Műszaki, Bp., 1973 Várépítészetünk ; főszerk. Gerő László; Műszaki, Bp., 1975 Régi orosz építészet ; Műszaki, Bp., 1977 Történelmi városmagok ; Corvina, Bp., 1978 ( Építészeti hagyományok ) A Budai Várnegyed ; Corvina, Bp., 1979 (angolul, németül, oroszul is) Budai középkori királyi vár és várpalota helyreállítása 1948-1966 (1979) A helyreállított budai vár ; Műszaki, Bp., 1980 Magyar várak ; Hírlapkiadó, Bp., 1981 Magyar műemléki ABC ; Műszaki, Bp., 1984 Műemlékről mindenkinek ; Műszaki, bp., 1987 Magyarországi zsinagógák ; főszerk. Gerő László; Műszaki, Bp., 1989 Az építészeti stílusok ; 2. átdolg. kiad.; Holnap, Bp., 1994 Mátyás király budai palotája ; De Csejte, Kiskőrös, 1994 ( Középkori Magyarország ) Deutsch-Griffen Deutsch-Griffen osztrák község Karintia Sankt Veit an der Glan-i járásában. 2016 januárjában 927 lakosa volt. Elhelyezkedése Deutsch-Griffen Karintia északi részén fekszik, kb. 30 km északnyugatra Klagenfurttól a Gurk (a Dráva mellékfolyója) mentén. Területén 25 kisebb-nagyobb falu és településrész található: Albern (17 lakos), Arlsdorf (13), Bach (45), Bischofsberg (19), Brunn (17), Deutsch Griffen (379), Faulwinkel (2), Gantschach (0), Göschelsberg (29), Graben (8), Gray (16), Hintereggen (14), Hochrindl (2), Leßnitz (41), Meisenberg (11), Messaneggen (16), Mitteregg (68), Oberlamm (4), Pesseneggen (10), Ratzendorf (2), Rauscheggen (69), Sand (21), Spitzwiesen (88), Tanzenberg (57), Unterlamm (2). A környező települések: északkeletre Glödnitz, délnyugatra Albeck, északnyugatra Stadl-Predlitz (Stájerország). Története Griffent először 927-en említik "Grivinne" néven. Egy 1043-as dokumentum szerint ekkor már volt temploma, bár mai templomának első említése 1157-ből származik: ekkor jutott a gurki püspök birtokába. Az önkormányzat 1850-ben jött létre, bár nevének mai formája csak az 1860-as években jött létre. 1920-ban kisebb határkiigazítás történt a szomszédos Albeckkel. 1973-ban Deutsch-Griffent beintegrálták, az akkor létrehozott weitensfeld-flattnitzi önkormányzatba, de egy 1991-es népszavazás után visszanyerte önállóságát. Lakosság A deutsch-griffeni önkormányzat területén 2016 januárjában 927 fő élt, ami jelentős visszaesést jelent a 2001-es 1023 lakoshoz képest. Akkor a helybeliek 97,8%-a volt osztrák, 1,6%-a német állampolgár. 93,9%-uk katolikusnak, 2,5% evangélikusnak, 3,2% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Látnivalók a Szt. Jakab-templomot a 12. században alapították. A dombtetőn elhelyezkedő, román stílusú épületet később kibővítették és erődtemplommá alakították át. Érdekessége a domboldalban felvezető fedett feljáró és a 14. századi csontkamra. a templom mellett a plébánia volt pajtájából átalakított betlehemmúzeum. a spitzweiseni Szt. János-templom. régi mészégető boksák Testvértelepülések Utenbach, (1994 óta Apolda része; Németország ) Sziveri János Sziveri János (Muzslya, 1954. március 25. – Budapest, 1990. február 1.) Sinkó-díjas (1978) magyar költő. Élete Édesapja Sziveri János elektromechanikus volt, édesanyja Selymesi Mária (született Lukácsfalván) kántor volt a muzslyai Kistemplomban. Ifjú Sziveri János Muzslyán született; ott a Szervó Mihály általános iskolába járt. Mostarban és Nagybecskereken járt középiskolába, majd Újvidéken tanult az egyetem bölcsészettudományi karán a magyar nyelv és irodalmi tanszéken. 1980-83-ban az Új Symposion c. folyóiratot szerkesztette. 1985-ben került a Szabadkai Népszínházhoz dramaturgnak. Szájbarágás című verseskötetéért 1988-ban neki ítélték a Vajdasági Írószövetség évi díját. Emlékének ápolására barátai a magyar irodalom legjobb teljesítményeinek támogatására Sziveri János-díjat alapítottak (1992). 1993-ban, Muzslán alakult meg a Sziveri János szellemiségét őrző Sziveri János Művészeti Színpad. A Duna Televízió portréfilmet készített róla: „Sziveri János voltam, ez volt büntetésem” (1997) címmel, Kécza András rendezésében. Az Újvidéki Színház az azonos című poémájából készült Szelídítések c. előadást 2000-ben mutatta be. Művei Szabadgyakorlatok (versek, Forum Könyvkiadó , Újvidék , 1977 ) Hidegpróba (versek, Forum Könyvkiadó, Újvidék , 1981 ) Penge (Jovan Zivlak válogatott verseinek fordítása, 1984 ) Madách-kommentárok ; Shakespeare-kommentárok (szerk. társszerkesztőkkel, szerb , magyar és angol nyelven Szabadka , 1986 ) Az ész határain belül ; Forum, Újvidék, 1986 Dia-dalok (versek, Újvidék , 1987 ) Szájbarágás (versek, Budapest , 1988 ) Mi szél hozott? (versek, Budapest , 1989 ) Bábel (versek, Budapest , 1990 ) Magánterület (versek, Budapest , Szépirodalmi, 1990 ) Sziveri János minden verse ; Kortárs Kiadó, 1994. ISBN 9638464143 Sziveri János művei (Reményi József Tamás szerkesztésében, Budapest , Gondolat, 2011 ) Pasztorál. Verseskötet CD-melléklettel ; Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Zenta, 2014 1997–1998-as szlovén labdarúgó-bajnokság (első osztály) A PrvaLiga 1997–1998-as szezonja volt a bajnokság hetedik kiírása. A bajnokságban 10 csapat vett részt, a győztes a Maribor Teatanic lett. Szamuráj páncélzat A páncélos katonák legkorábbi ábrázolásai a kofun-korszakban (i. sz. 250-500) keletkeztek, kulcslyuk alakú sírokra állított terrakotta figurák, úgynevezett hanivák formájában. A legtöbb korai japán páncélt kifejezetten úgy alakították ki, hogy védelmet nyújtson a nyílvesszők ellen. A szamurájok jellegzetes vértezete szinte eszményi módon védte lóháton ülő viselőjét. Minden páncéllal szemben kettős követelmény érvényesült: hajlékonynak és könnyűnek kellett lennie, miközben azonban hatékony védelmet is kellett nyújtania. A legelső páncélruhák, a tankó A legkorábbi páncélok a Jamato állambeli sírokból kerültek elő. Ezeket nevezik tankónak. Nehéz vaslemezből készültek, amiket bőrszíjakkal erősítettek egymáshoz. Egyértelműen gyalogos katonákra tervezték őket. Szinte minden fennmaradt darabról elmondható, hogy szorosan illeszkedett a harcosok testéhez. A páncél elöl két részből állt, amiket szövetcsíkok fogtak össze. A jobb elülső részre, vagy akár mindkét oldalra, egy-egy felnyitható részt terveztek, hogy könnyebben magukra tudják azt ölteni. A karok alatti mély kivágások elöl a mellkas felső részére futottak ki, hátul pedig kicsit magasabbra. Az utóbbiakra egy pár, szövetből készült váll-lapot erősítettek, amik a csípőre nehezedő súly jelentős részét a vállakra helyezték át. „Az alsótestet védő, a peremes szélű testpáncélra rákötött harang szabású, alig térdig érő csataszoknyát kuszazurinak nevezték. A nyakvédőhöz hasonlóan, ez is mintegy tíz darabból állt, amelyeket a belső felületükön futó bőrszíjra fűztek fel, s a test két oldalán felhasították őket, hogy megkönnyítsék a páncélban való mozgást. Az alsó lábszárat akkoriban semmi sem védte, ám a fennmaradt sziklarajzok azt mutatják, hogy a katonák térd alatt megkötött, hosszú, bő szárú nadrágot viseltek. A vállat és a felkart ívelt lemezek védték, amelyek a váll és a könyök közötti részt fedték be. Az utolsó elem a lefelé keskenyedő, hosszú, cső alakú alkarvért volt. Ezeken apró bőrpikkelyek sorakoztak, így hatékony védelmet nyújtottak az alkar külső részének.” A nyak védelméért a sisak oldalán és hátsó részén lefutó bőrszíjakra rendszerint öt, U alakú vascsíkot fűztek, úgy, hogy az alsó mindig rásimuljon a felette levő csíkra. A nedves japán klíma miatt a fém részeket lakkréteggel vonták be. Az első lamelláris páncél, a keikó A sok apró, egymást fedő, sorokban felfűzött vas- vagy bőrpikkelyekből álló, flexibilis, szinte mindig háromszög alakú vértet lamelláris páncélnak nevezzük. Hatékonyságának titka az volt, hogy a páncélszövet elnyelte az ütések erejét, mielőtt még a vágófelület áthatolt volna rajta. Továbbra is készítettek tankókat is, azonban új eljárást alkalmazva kifejlesztették a keikót a lovasság számára. Ez leginkább egy ujjatlan, elöl nyitott kabátra emlékeztetheti az embert, amelyhez egy combközépig érő, harangszabású szoknyarész tartozott. Derekánál egy sor elnyújtott, befelé hajló pikkelyből álló övrész húzódik. A keikó váll- és felkarvértje hasonlít a tankójéra, de ez már teljes egészében lemezekből készült. Az alkart immár nem körkörösen védték, csak egy vékony, függőleges lapocskát helyeztek fel, ami nem volt túlságosan hatékony megoldás. A láb mindig is sebezhető pontja volt a lovas katonáknak. Ezért a nyerget általában úgy készítették el, hogy védje a test alsó részét is. A keikóval együtt megjelent egy új sisaktípus is, mely annyiban tért el a tankó sisakjától, hogy az elülső részéhez egy előugró ellenzőrészt szegecseltek, amit vagy geometriai mintával, vagy stilizált indamotívumokkal díszítettek, illetve a sisak csúcsát egy kupa formájú dísz zárta le. A joroi páncél A 12. századra a szamurájok többsége már a jellegzetes, dobozszerű joroit viselte, amely igazából a keikó továbbfejlesztett változata volt. Ez már kisebb, egymáshoz rögzített, lakkozott pikkelyekből készült. A részekből nagyobb páncéllemezeket készítettek, melyeket selyem- vagy bőrszíjakkal kötöttek egymáshoz. A lemezek vasból vagy bőrből készültek. Mivel egy vaspáncél túl nehéz lett volna, a fémpikkelyek olyan helyre kerültek, ahol a legerősebb védelemre volt szükség. Máshol bőrpikkelyekkel helyettesítették őket. Így a vért súlya mindössze körülbelül mintegy 30 kilogramm volt. A joroi legnagyobb hátránya a merev, nem hajlékony, dobozszerű formája volt, ami leszűkítette a szamuráj mozdulatait, ha az gyalogosan küzdött vagy lóháton kézifegyvert használt. A lőfegyverek ellen viszont ideális védelmet nyújtott. A testpáncél (dó) négy részből állt. A két nagy vállvértet (szode) a páncél hátsó részéhez rögzítették egy díszes csomóval, amit agemakinak neveznek. „Az agemaki szabad mozgást engedett a karoknak, miközben a test mindig fedett maradt. A vállvérthez további két védőlemez tartozott, ami a zsinórok átvágását akadályozta meg. Mellvéd gyanánt díszes bőrlemezt erősítettek a mellkas fölé, hogy megakadályozzák a nyílvesszők becsapódását. A sisakot (kabuto) általában 812 darab, nagy, kiemelkedő, csúcsban végződő szegecsekkel összeillesztett darabból állították össze. Az ellenzőt (mabiszasi) a sisak elülső részéhez szegecselték, s mintás bőrrel fedték be. A nyakat hátul nehéz, öt darabból álló páncél (sikoro) védte, amelyet a sisakra erősítettek. A felső négy elemet visszahajtották a két végén az arcnál (fukigaesi), amely felfogta a vízszintes sávokból álló sikoróra fentről lefelé mért csapást. A sisak alatt rendszerint fejfedőt (ebosi) viseltek, ám, ha a szamurájnak hosszú haja volt, varkocsát (motodori) kivezethette a sisak csúcsán, a lapocskák találkozásánál található nyíláson (tehen). Néhány képen a szamurájok primitív maszkokat viselnek (happuri), amely csupán a homlokot és az orcákat takarta. A jobb karon nem hordtak vértet, hogy akadály nélkül fel tudják húzni az íjat, a balon viszont a bő ruhaujjra védőlemezeket varrtak.” Haramaki és hara-ate páncél A haramaki a joroi egyszerűsített változata, kevésbé tágas és dobszerű, mindössze negyed annyiba kerülő lovasíjász-páncéltípus volt. Nagyjából egyszerre jelent meg a joroi páncéllal. A két vért közti legfőbb különbséget az jelentette, hogy a vadiatét, a jobb kar alá csatlakoztatott önálló lemezt elhagyták, a páncél elemeit pedig az egymásra fekvő szélek összekötözésével kapcsolták össze. Ujjak csak opcionálisan tartoztak a haramakihoz, de a harcosok gyakran csatlakoztattak hozzá ilyeneket. A felsőkart hiroszodék, flexibilis ujjak védték. A vértet a katakami zsinórokkal függesztették a harcos vállára, a kuszazuri pedig a felső lábszárat óvta a sérülésektől. A haramaki tehát egy gazdaságos páncél volt, amit a szegényebb szamurájok hordtak, míg a magasabb rangú harcosok továbbra is a drága és tágas joroi páncélt viselték. A gyalogos harcosoknak azonban nem volt szükségük a vállpanelekre sem, inkább egy ettől is egyszerűbb és olcsóbb viseletek részesítettek előnyben. Ez volt a hara-ate, ami igazából nem több, mint egy megerősített törzsvédő eszköz. Használata igen célszerűnek bizonyult, azonban nyilvánvaló fogyatékosságokkal rendelkezett, hiszen nem takarta sem a hátat, sem az oldalakat. Dómaru páncél A 14. század elején új, a hara-atén alapuló vértezett típus jelent meg, amely azonban elődjétől már sokkal jobb védelmet biztosított viselőjének. Ez a dómarunak („kerek törzs”) nevezett testpáncél lakkal bevont, megerősített törzsvédelemmel rendelkezett. Igazából ezt tartják a szengoku dzsidai (azaz a hadakozó fejedelemségek kora) páncélzatának. Eredetileg gyalogosok viselték. Szorosan körbefogta a testet, illetve a kisebb vállvértek miatt sokkal alkalmasabb volt a gyalogos harcra és a nyeles fegyverek használatára. Ismeretes egy ilyen típusú fennmaradt páncélöltöny, melyet női testre szabtak. A hagyomány szerint ezt egy Curuhime nevű nő használta 1542-ben, a Japán-beltengeren vívott ütközetekben. Idővel már nem igazán tudták megkülönböztetni a dómarut a haramakitól. A 16. századtól a háton megkötött páncélt nevezték haramakinak, az oldalt kötős változatot pedig dómarunak hívták. Tószei guszoku páncél A tószei guszoku egy új páncéltípust képviselt, melyet a 16. század végére alkottak meg. Könnyebb és hajlékonyabb volt a korábbi vérteknél, illetve kevesebb zsinórzatot is igényelt azoknál. A test nagyobb részét védte hatékonyabban a lándzsaszúrásoktól. Különösen jól védelmezte a has alsó tájékát. Az üres páncélok elég erősek voltak ahhoz, hogy önmagukban is megálljanak, ezért olykor „álló páncélként” (tacsi dó) emlegetik. Női 500 méteres rövidpályás gyorskorcsolya az 1994. évi téli olimpiai játékokon Az 1994. évi téli olimpiai játékokon a rövidpályás gyorskorcsolya női 500 méteres versenyszámát február 24-én rendezték Hamarban. Az aranyérmet az amerikai Cathy Turner nyerte meg. Magyar versenyző nem vett részt a versenyen. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: A versenyen új olimpiai rekord született: Eredmények Minden futamból az első két helyen célba érkező versenyző jutott a következő fordulóba. Az elődöntőből a harmadik és negyedikek a B-döntőbe kerültek. A rövidítések jelentése a következő: Végeredmény A versenyzők végső helyezéseinek meghatározásakor először a fordulókban elért pontszámok döntöttek, végül a legjobb elért időeredmény döntött. A futambeli első helyezések 5, a másodikok 3, a harmadikok 2, a negyedikek 1 pontot értek. Ledenik Cesarički Ledenik Cesarički falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Karlobaghoz tartozik. Fekvése Zenggtől légvonalban 52 km-re, közúton 77 km-re délkeletre, Karlobagtól légvonalban 3 km-re, közúton 13 km-re északkeletre a Velebit-hegységben fekszik. Története A 19. században a települést még nagy erdőségek övezték, mely az itteniek fő bevételi forrását adta. A fát a közeli tengerpartra, majd hajókon nagy mennyiségben szállították a városokba főként a házak fűtéséhez. A fa azonban miután már mindent kivágtak a múlt század közepén elfogyott és ez a település hanyatlásához vezetett. 1857-ben 143, 1910-ben 183 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Lika-Korbava vármegye Gospići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A fiatalok a kenyérkereset miatt nagyobb településekre, főként Karlobagra költöztek, az idősek pedig lassan kihaltak. A településnek 2011-ben mindössze 20 lakosa volt. A bajnok (színdarab) A bajnok, Pintér Béla színdarabja, amelyet 2016. március 19-én mutattak be a Katona József Színházban. A darab ihletője, Giacomo Puccini A Köpeny című operájának zenéje, néhány taktus erejéig halhatók a zeneszerző más operáinak híres áriái is. A bemutató előadás szereplői: Rezes Judit, Nagy Ervin, Jordán Adél, Bezerédi Zoltán, Pálmai Anna, Elek Ferenc, Rajkai Zoltán. A darab zenei vezetője és a zongora kisérő Kéménczy Antal volt. Cselekmény Verőcsény negyedszerre is újraválasztott polgármestere feleségének döntenie kell: vagy szerelmét, a sportolónőt és a szabadságot, vagy a családját, addigi életét választja. Hosszú vívódás után az utóbbi mellett dönt. Keletkezése Az alkotót 2015-ben kérte fel Máté Gábor, a színház igazgatója, hogy rendezzen egy darabot az általa vezetett teátrumban. Először nemet akart mondani, de Puccini A köpeny című operáját hallgatva úgy döntött, hogy teljesen átírja a történetet és a librettót. „Nem ismertem a magyar változatot, Puccini operáját mindig olasz nyelven hallottam, így semmi sem kötött, könnyedén be tudtam helyettesíteni az általam kitalált figurákat és helyzeteket. Később a magyar szöveget olvasva, teljesen egyértelművé vált számomra, hogy egyetlen mondatot sem akarok megtartani az eredetiből. Mivel a karaktereket, a helyszínt és a kort is gyökeresen megváltoztattam, a nyelvezet is ennek megfelelően alakult” – nyilatkozta Pintér Béla. A darabbal kapcsolatos kifogásként elhangzott, hogy története túlzottan hasonlít egy közszájon forgó pletykához. HA/VER 2. A HA/VER 2 (Kick-Ass 2) egy 2013-as brit-amerikai szuperhősös akció-vígjáték, amely a Hit-Girl képregénnyel azonos; a története szerint játszódik, amit többek között Mark Millar és John Romita Jr. készített. A főszereplők Aaron Taylor-Johnson, Christopher Mintz-Plasse, Chloë Grace Moretz, Jim Carrey, Clark Duke és John Leguizamo. Ez a folytatása a 2010-ben készült HA/VER című filmnek. A filmet Jeff Wadlow írta és rendezte, valamint Matthew Vaughn a társproducer, aki az első filmet rendezte. Az Egyesült Királyságban és Írországban, 2013. augusztus 14-én, valamint Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban, augusztus 16-án lett bemutatva. Magyarországon – augusztus 22-én szinkronizálva. A film bevételi szempontból sikeresen teljesített, ugyanis a bruttósított bevétele, a költségvetésével szemben, több mint a kétszeresét tudta termelni. Kapott negatív véleményeket a kritikusoktól, az erőszak és a durva humorok miatt. A Metacritic oldalán a film értékelése 41% a 100-ból, ami 35 véleményen alapul. A Rotten Tomatoeson a Kick-Ass 2. 29%-os minősítést kapott, 153 értékelés alapján. Saint-Paul-de-Vézelin Saint-Paul-de-Vézelin település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 316 fő (2015). Saint-Paul-de-Vézelin Cordelle, Amions, Dancé, Pinay, Saint-Georges-de-Baroille, Saint-Jodard és Saint-Priest-la-Roche községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Jack Churchill John Malcolm Thorpe Fleming "Mad Jack" Churchill alezredes (1906. szeptember 16. - 1996. március 8.), becenevén Mad Jack (Őrült Jack) egy brit katona volt, aki a második világháborúban angol hosszú íjjal és kétélű skót karddal harcolt. Híres mottója: ,,Az a tiszt, aki kard nélkül indul a csatába, nincs megfelelően öltözve." Korai élete Hongkongban született, a King William's College-ban tanult a Man szigeten, diplomáját pedig a Sandhurstban szerezte 1926-ban. Később Burmában teljesített szolgálatot a Manchester ezredben. 1936-ban otthagyta a sereget, és újságszerkesztőként kezdett el dolgozni. Tehetséges íjászként és skót dudásként egy mellékszerepet is játszott a A bagdadi tolvaj című filmben. A második világháborúban Lengyelország lerohanása után visszatért a seregbe. 1940 májusában a Manchester ezreddel csapdába ejtett egy német őrjáratot a franciaországi L'Epinette-nél. Churchill úgy adott jelet a támadásra, hogy az őrmestert lenyilazta. Ő volt az egyetlen brit katona, aki hosszú íjjal ölt embert a második világháborúban. Angol hosszú íja, skót kardja és dudája elmaradhatatlan kellékei voltak egy-egy csatában. Mikor az egyik tiszttársa megkérdezte tőle, hogy miért hord magánál állandóan kardot ő azt válaszolta: ,,Véleményem szerint az a tiszt, aki kard nélkül indul a csatába nincs megfelelően öltözve." A Dunkirk-i harcok után önkéntesnek jelentkezett a kommandóba. Bár nem volt azzal tisztában, hogy milyen kötelezettségek járnak ezzel együtt, de veszélyesnek hangzott, éppen ezért érdekelte a dolog. 1941. december 27-én Churchill parancsnokhelyettes volt az Archery hadműveletben, aminek célja a Vågsøy-i német helyőrségen való rajtaütés volt. Amint a hadihajó rámpái földet értek, Jack előreszökkent, és eljátszott egy dallamot skót dudáján még azelőtt, hogy eldobta volna gránátját és megrohamozta volna a német állásokat. Dunkirk-i és Vågsøy-i tetteiért megkapta a Military Crosst. 1943 júliusában parancsoki tisztként a 2-es kommandót vezette a szicíliai Catania partraszállóhelynél. Skót kardja derekára volt kötve, hosszú íja és nyilai a hátán voltak, skót dudája pedig a hóna alatt, csakúgy mint később Salerno-nál. Feladata az volt, hogy elfoglaljon egy német kilátópontot La Molina városánál, amivel a salernói hídfő felé vezető hágót ellenőrizték. A 2-es és a 40-es kommandóval beszivárgott a városba, elfoglalta a támaszpontot, és összesen 42 foglyot ejtett egy tüzérségi osztaggal együtt úgy, hogy csupán kardját használta. Az akció után visszavezette embereit a hágón. A műveletben megsebesült embereit kordékra tette, amiket a német foglyoknak kellett húzniuk. ,,Olyan volt ez, mint a napóleoni háborúk képmása". Salerno-i akciójáért kiérdemelte a Distinguished Service Order-t. 1944-ben Jugoszláviában vezette a kommandósokat, ahol Josip Broz Tito partizánjait támogatta az adriai Vis szigetről. Májusban azt a parancsot kapta, hogy üssön rajta a német kézben lévő Brač szigeten, és foglalja el a Point 622. nevű erődítményt. Egy igen kevert sereget szervezett 1500 partizánból, a 43-as kommandóból, és egy, a 40-es kommandóból származó csapatból a rajtaütéshez. A partraszálláskor nem ütközött ellenállásba, azonban mikor felfedezték a magaslati erődítményt, amiből a németek tüzet nyitottak, a partizánok úgy döntöttek, hogy inkább másnapra halasztják a támadást. Churchill dudájával jelt adott a kommandósoknak, hogy készüljenek fel a harcra, majd rohamra indult a sötét éjszakában, a huzaloktól és aknáktól hemzsegő senkiföldjén, gránátokat hajigálva arra, amerre ment. Habár csapata mindent megtett annak érdekében, hogy fel tudjon zárkózni, hat ember kivételével mindegyikőjük értelmetlen halált halt. Abból a hatból, akiknek sikerült életben maradniuk három megsebesült és magára maradt egyetlen pisztollyal. Végezetül egy aknavető rakéta végzett egytől-egyig mindenkivel, kivéve Jack Churchillel, aki éppen a Will Ye No Come Back Again? című dalt játszotta dudáján. Egy gránátrobbanástól azonban elveszítette az eszméletét és fogságba esett. Később Berlinbe került, ahonnan átszállították a sachsenhauseni koncentrációs táborba. 1944 szeptemberében Churchill és egy RAF-tiszt sikeresen megszöktek, majd egy elhagyott csatornán keresztül kijutottak a Balti-tenger partjához. Rostocknál azonban elfogták őket, néhány kilométerre csupán a tengertől. 1945 áprilisában Churchillt 140 tábori társával együtt Tyrolba szállították SS katonák őrizete alatt. A foglyok delegációja elmondta az idősebb német tiszteknek, hogy az emberek attól félnek, hogy ki fogják végezni őket. Egy Wichard von Alvensleben százados által vezetett katonai egységet vezéreltek ki a foglyok védelmére. Mivel ők túlerőben voltak, az SS őrség előreindult a foglyokat hátrahagyva. A felszabadulás után Churchill 150 kilométert tett meg Veronáig, ahol már az amerikaiak állomásoztak. Közben a Csendes-óceáni hadszíntéren még hatalmas szárazföldi harcokat vívtak, így Churchillt Burmába vezényelték. Idővel Indiába került, majd Nagaszaki és Hiroshima pusztulása után véget is ért a háború. Churchill azt mondta, hogy nagyon szomorú amiatt, hogy ilyen hirtelen vége lett a háborúnak. ,,Ha nem lennének ezek az átkozott jenkik, még vagy 10 évig folytatódhatott volna a háború." A háború után 1946-ban a Twentieth Century Fox éppen az Ivanhoe-n dolgozott Jack régi társával, Robert Taylorral. A stúdió Churchillt is alkalmazta, aki a Warwick Castle falairól nyilazó íjász szerepét játszotta el Miután a második világháború lezárult, Churchillt ejtőernyőssé képezték át, és a Seaforth Highlanders ezredhez került, majd később Palesztinába a Highland Light Infantry-hoz. 1948 tavaszán, mielőtt még lejárt volna a brit mandátum a térségben, Churchill egy újabb kalandba keveredett. Húsz katonájával a gyógyszereket szállító Hadassah konvoj védelmére kelt, amit arabok százai támadtak meg. A mészárlást követően ő irányította 700 zsidó orvos, tanuló, és beteg evakuálását a Hadassah kórházból a Jeruzsálem közelében lévő zsidó egyetemre. Később oktatóként dolgozott egy ausztráliai katonai iskolában. Visszatérve az Egyesült Királyságba ő volt az első ember, aki meglovagolta a Severn folyó öt láb (nagyjából másfél méter) magas hullámait saját készítésű deszkájával. 1959-ben végül nyugdíjba ment, azonban nyugállományba vonulása után is voltak furcsa szokásai. Mikor például hazafelé utazott vonattal, a kalauzok és az utasok meghökkentek azon, hogy csomagját minden egyes nap kihajította a vonat ablakán. Később elmagyarázta nekik, hogy a pakkját a saját hátsókertjébe dobja, így azt nem kell elcipelnie az állomástól a házáig. Kétszer ítélték neki a "Distinguished Service Order" nevű érdemrendet kiváló teljesítményeiért. 1996-ban halt meg Surrey-ben. Család 1941. március 8-án feleségül vette Rosamund Margaret Denny-t, akitől két gyereke született: Malcolm John Leslie Churchill és Alistair Gladstone Churchill 1942. november 11-én. Gastón Ramírez Gastón Ezequiel Ramírez Pereyra (Fray Bentos, 1990. december 2. –) uruguayi válogatott labdarúgó, jelenleg a Sampdoria játékosa. Sikerek Uruguayi bajnok (1): 2009–10 1977-es svéd labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az Allsvenskan 1977-es szezonja volt a bajnokság ötvenharmadik kiírása. A bajnokságban 14 csapat vett részt, a győztes a Malmö FF lett. Ez volt a klub tizenkettedik bajnoki címe. Fordulat A Fordulat társadalomelméleti folyóirat, a Társadalomelméleti Kollégium lapja. Történeti áttekintés A Fordulat első folyama 1985 és 2004 között jelent meg. Az 1981-ben alakult Társadalomelméleti Kollégium (TEK) a folyóiraton keresztül kívánta a belső szakmai munkát elérhetővé tenni. A kilencvenes évektől a lap profilja bővült: körkérdések és viták formájában a szakkollégiumon kívüli társadalomkutatóknak fórumot biztosított, valamint a TEK által szervezett konferenciáknak és a belső szakmai munkában kiemelt jelentőségű szövegek fordításainak teret adott. Ugyanakkor mindvégig megmaradt a szakkollégium belső lapjának. A Fordulat új folyama 2008-ban indult el azzal a céllal, hogy a hazai társadalomtudományi gondolkodásban meghatározó szerepet töltsön be. 2017 óta a Fordulat az MTA IX. osztálya által D minősítéssel ellátott folyóirat. A szerkesztők és a munkatársak többsége továbbra is a TEK-ből kerül ki, a folyóirat célja viszont már nem a belső szakkollégiumi munka, hanem a kritikai, elsősorban a politikai gazdaságtan hagyományára támaszkodó kutatások bemutatása lett. A lapszámok tematikusakká váltak, a témák bemutatása hazai szerzők új kutatási eredményein, fordításokon, interjúkon, valamint recenziókon keresztül egyaránt történik. Olyan témák kerültek feldolgozásra, mint a kritikai városkutatás, alapjövedelem, iszlám finanszírozás, jövedelemegyenlőtlenség, neoliberalizmus, prekariátus, továbbá több kísérlet történt a globális gazdasági és pénzügyi folyamatok, a tőkés rendszer, valamint az adósság értelmezésére. 2012-ig évente négy számban jelent meg, finanszírozási problémák miatt azonban átmeneti szünet következett be. A Fordulat ezt követő, 21. száma 2014 szeptemberében jött ki a Helyzet Műhellyel közös munkában, amely a kelet-európai rendszerváltások 25 éves évfordulója kapcsán a szocialista és posztszocialista rendszerek és a kettő közti viszony újraértelmezésére tesz kísérletet. A Fordulat 22. száma, amely 2017. decemberében jelent meg, a populizmus témáját járta körbe többek közt a "genderideológia" ellenes mozgalmak, az autoriter populizmusok és a populizmus-elméleti viták vizsgálatán keresztül. A Fordulat 23. száma 2018. júniusában jelent meg és a digitális kapitalizmus jelenségét vizsgálja. Impresszum Alapítva: 1985, új folyam: 2008 Szerkesztőbizottság: Dési Ádám, Domschitz Mátyás, Nagy Kristóf, Sidó Zoltán, Szabó Natasa Alapító szerkesztők: Berki Tamás, Böcskei Balázs (főszerkesztő), Győry Csaba, Kodaj Dániel, Sebők Miklós Munkatársak: Jelinek Csaba, Pinkasz András Lapterv: Galgócz Gábor Design: Horváth Mátyás Olvasószerkesztő: Balikáné Bognár Mária Tördelő: Kállai Zsanett Kiadó: TEK Baráti Kör Egyesület Felelős kiadó: a Társadalomelméleti Kollégium igazgatója A szerkesztőség címe: 1092 Budapest, Ráday utca 43–45. ISSN 1585-0560 Boadilla de Rioseco Boadilla de Rioseco település Spanyolországban, Palencia tartományban. Lakosainak száma 117 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Alhangya Az Alhangya (más fordításban: Az inishmore-i hadnagy / The Lieutenant of Inishmore) Martin McDonagh 2001-es drámája. Kritikáiból „McDonagh darabjában az ír tradíciókat fekete humorral fűszerezi majd Tarantino-stílusú erőszakorgiává változtatja. […] Groteszk hatást ér el azzal, hogy a legerőszakosabb jelenetek közben is humoros párbeszédekkel ingerli a nézők nevetőizmait. Amit az író közölni akar az valószínűleg az, hogy az erőszak már önállósodott és kiveszett mögüle minden politikai tartalom.” Ezt a mondandót tartja fontosnak Forgács Péter is, a budapesti bemutató kapcsán. A neveket magyar nevekkel cseréli ki, az IRA és az egyéb terrorszervezeteket általánosabban Szervezetnek, Hálózatnak hívják. „Egyre inkább elharapózik az a nézet, hogy számos kérdést erőszakosan lehet és kell megoldani. McDonagh […] szereplői olyan fiatalemberek, akiknek az ölés napi rutin, magától értetődő tevékenység. Ölnek, mert ez a lételemük, tetteik politikai indoklása csak alibi.” (Népszava) Már a korábbi daraboknál is kétes egyensúly állt fenn a melodramatikus és a komikus elemek között, s általában az utóbbi vitte el az előbbit a hátán, most azonban minden eddiginél szűkebb rést hagy a komoly érzelmeknek. Cselekmény A kamasz Davey Kistomi, a fekete macska tetemével állít be Donnyhoz. Az állaton már nem igazán lehet segíteni: valaki teljesen szétverte az agyát. Donny szerint Davey tette a bicikijével, ám Davey váltig tagadja ezt, saját bevallása szerint így talált rá a macskára az úton. A tettes keresése azonban eltörpül a rémítő feladat mellett, hogy a szomorú hírt közöljék Donny fiával, a brutális terrorista, őrült Padraickkel, akinek Kistomi a legjobb barátja volt. Donny úgy véli, nem szabad egyszerre rázúdítani a szomorú hírt fiára, ezért csak annyit közöl Padraickkel telefonon: Kistomi gyengélkedik. Padraick azonban e hír hallatán is teljesen kikészül, azonnal abbahagyja éppen aktuális áldozata, egy drogdíler kínzását, s rohan haza. Nem tudja, hogy a macska igazi gyilkosainak, három északír terroristának éppen ez volt a terve: hazacsalni Padraicket, s végezni vele, szakadár törekvéseivel ugyanis aláássa az igazi ír terrorizmust. Közben Davey és Donny cselt eszelnek ki: egy másik macskát állítanak Kistomi helyére, aki ugyan narancssárga, de cipőkrémmel talán hiteles fekete macska válhat belőle. Vesztükre Padraick rajtakapja őket, agyonüti az ál-Kistomit, megkötözi a két férfit és kivégzésükre készül. Ekkor törnek azonban rájuk az északír terroristák, akik elviszik Padraicket, hogy végezzenek vele. A lekötözött Davey és Donny valahogy nem képes sajnálni a fiút, halálát maguk és az ország számára is hasznosnak ítélik, ugyanis: „Az ilyen műbalhék miatt kerülik Írországot a turisták.” Padraick azonban sértetlenül tér vissza: Davey szintén terrorista karrierről álmodó kishúga, Mairead – aki eddig tehenek szemének kilövésével gyakorolt –, megmentette életét. Az egymásra talált pár így most már együtt készülhet Davey és Donny meggyilkolására. Mairead ujjongva várja élete első komoly hazafias tettét: bátyja kivégzését, ez azonban meghiúsul, mert az egyik haldokló terrorista magára vállalja Kistomi megölését. Davey és Donny immár szabadon aprítja a tetemeket, miközben Padraick és Mairead jövőjüket tervezik: Kistomi Katonái néven szakadár csoportot alapítanak, s elsőként a macskagyilkosokkal fognak végezni. Padraick bevallja, hogy reggel dühében ő is megölt egy macskát, s Mairead rájön, hogy az az ő kedves kisállata volt. A lány mindörökre végez terrorista álmaival és – nem csak képletesen – szerelmével, de véres megtorlást helyez kilátásba, annak számára is, aki idehozta kedvencét. A magára maradt Davey és Donny hirtelen a hazatérő Kistomit fedezik fel az ajtóban: a macska csak elcsatangolt, s kellett négy embernek meghalnia. A gazdáját vesztett kedvencet mégsem lövik le, s az állat mit sem sejtve falja / nem falja az eléje rakott mirelitet. A szabadság útjai A szabadság útjai (Revolutionary Road) 2008-as angol–amerikai filmdráma, amely Richard Yates 1961-ben megjelent A szabadság útjai című regénye alapján készült. A filmet Sam Mendes rendezte. Ez a film Leonardo DiCaprio és Kate Winslet második közös szereplése, akik korábban már együtt játszottak a James Cameron által rendezett 1997-es Titanic című filmben. Winslet a teljesítményéért Golden Globe-díjat kapott, mint legjobb színésznő, valamint a film további három Golden Globe-, négy BAFTA- és három Oscar-díjat is szerzett. A film főszereplője Leonardo DiCaprio, Kate Winslet, David Harbour, Kathryn Hahn, Michael Shannon és Kathy Bates (aki szintén szerepelt a Titanicban). A premier Los Angelesben volt 2008. december 15-én, majd az Egyesült államokban december 26-án, más országokban pedig 2009. január 30-án. Kese György Kese György (Nagymajtény, 1906. november 6. – Kolozsvár, 1977. november 27.) orvos, nőgyógyász, orvosi szakíró. Életútja A Szatmári Református Főgimnáziumban érettségizett (1925), oklevelét a kolozsvári egyetemen szerezte (1931). A kolozsvári Nőgyógyászati Klinikán – s közben a Szülészeti Klinikán (1940–1944) – teljesített szolgálatot a gyakornoki munkától a főorvosi munkakörig. Az orvostudományok doktora (1946), címét Májgyulladás és terhesség c. dolgozatával nyerte el. Szakcikkeit közölte a Viața Medicală, Clinica et Laboratorium s számos külföldi folyóirat (Orvosi Újság, Gyógyászat, Archiv für Gynecologie, Orvostudományi Közlemények, Magyar Nőorvosok Lapja, Ars Medici, Wiener Medizinische Wochenschrift, Geburtshilfe und Frauenheilkunde, Zentralblatt für Gynecologie). Közleményeiben a nőgyógyászat és szülészet elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozott, kísérleteiről számolt be, melyekben a nemi hormonok szerepének tisztázására törekedett élettani és kóros körülmények közt, valamint a méh és petefészek kölcsönhatását tanulmányozta. Munkái Valoarea diagnostică a reacției Prunell în sifiligrafie (Kolozsvár, 1932); Kísérletes vizsgálatok férfi sexuálhormonnal testoviron ivarérett, kasztrált és infantilis nőstény egereken (Páli Kálmánnal, Acta Medica 2. Kolozsvár, 1941); Hepatita epidemică și sarcina (gépirat, Marosvásárhely , 1964). Nervus ethmoidalis anterior A nervus ethmoidalis anterior egy apró ideg, mely az orrüregbe (cavum nasi) visz ágakat. Ilyan a ramus nasales externi nervi infraorbitalis és a ramus nasales interni nervi infraorbitalis. A nervus nasociliaris egyik ága. (Pontos kép nem áll rendelkezésre). A párja a nervus ethmoidalis posterior. Volucella zonaria A Volucella zonaria a rovarok (Insecta) osztályának a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe, ezen belül a légyalkatúak (Brachycera) alrendjébe és a zengőlégyfélék (Syrphidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A Volucella zonaria főleg kontinentális-európai zengőlégyféle. 1940 előtt az Egyesült Királyságban, csak kétszer vették észre, emiatt ritka fajnak számított. Viszont azóta az elterjedési területe a Brit-szigeten egyre nőtt, és manapság eléggé közönséges kétszárnyú Anglia déli és délkeleti részein. Más térségekben, csak néhány szétszórt állománya létezik. Életmódja Főleg parkokban és kertekben tartózkodik, ahol az imágó megfigyelhető amint a virágok nektárját szívja. Mint minden Volucella-faj esetében, az imágó vándorló életmódot folytat. A lárva a Vespula nembéli valódi darazsak fészkében él, asztalközösséget (az ökológiában használatos fogalom, két populáció olyan kapcsolatát jelenti, amely az egyik fél számára előnyös, a másiknak közömbös) alkotva gazdáival. 24 136-os közút A 24 136-os számú közút a Heves megyei Gyöngyös és a tőle északra húzódó Gyöngyössolymos között húzódik, majd csatlakozik a Mátrát átszelő 24-es főúthoz. Forrás Magyar Közút Kht. Gare de Lamotte-Beuvron Gare de Lamotte-Beuvron vasútállomás Franciaországban, Lamotte-Beuvron településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Orléans–Montauban-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Nouan-le-Fuzelier (Gare de Montauban-Ville-Bourbon, Orléans–Montauban-vasútvonal) Gare de La Ferté-Saint-Aubin (Gare des Aubrais - Orléans, Orléans–Montauban-vasútvonal) 5134 Ebilson Az 5134 Ebilson (ideiglenes jelöléssel 1990 SM2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henry Holt fedezte fel 1990. szeptember 17-én. Ledeč nad Sázavou Ledeč nad Sázavou település Csehországban, a Havlíčkův Brod-i járásban. Ledeč nad Sázavou Hradec, Vilémovice, Chřenovice, Ostrov, Bojiště, Kozlov, Kožlí és Jedlá településekkel határos. Lakosainak száma 5104 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Vízilabda az 1964. évi nyári olimpiai játékokon Az 1964. évi nyári olimpiai játékokon a vízilabdatorna az újkori olimpiák történetében tizennegyedszer került a hivatalos programba. A tornát október 11. és október 18. között rendezték. Csak férfi torna volt, melyen 13 nemzet csapata vett részt. A címvédő az olasz válogatott volt, a tornát a magyar csapat nyerte. Éremtáblázat (Magyarország csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Lebonyolítás A 13 csapatot 4 csoportba osztották. Az egyik csoportban 4, a másik háromban csak 3 csapat szerepelt. A csoportkörből az első két helyezett jutott a középdöntőbe. A középdöntőben az A- és B csoport első két helyezettje, valamint a C- és D csoport első két helyezettje újabb csoportot alkotott, de a csapatok az egymás elleni eredményeket a csoportkörből magukkal vitték. A középdöntő két csoportjának első két helyezettje jutott a négyes döntőbe, a harmadik és negyedik helyezettek pedig egy helyosztó csoportba kerültek. A négyes döntőben és a helyosztó csoportban újabb körmérkőzéseket rendeztek, de a csapatok az egymás elleni eredményeket a középdöntőből hozták magukkal. A négyes döntő, valamint a helyosztó csoport végeredménye lett a torna végső sorrendje. Középdöntő A/B csoport A táblázat tartalmazza az A csoportban lejátszott Olaszország – Románia 4–3-as és a B csoportban lejátszott Szovjetunió – Egyesült Német Csapat 3–2-es eredményét is. C/D csoport A táblázat tartalmazza a C csoportban lejátszott Jugoszlávia – Hollandia 7–2-es és a D csoportban lejátszott Magyarország – Belgium 5–0-s eredményét is. Az 5–8. helyért A táblázat tartalmazza a középdöntőben lejátszott Románia – Egyesült Német Csapat 5–4-es és a középdöntőben lejátszott Hollandia – Belgium 7–5-ös eredményét is. Négyes döntő A táblázat tartalmazza a középdöntőben lejátszott Olaszország – Szovjetunió 0–2-es és a középdöntőben lejátszott Jugoszlávia – Magyarország 4–4-es eredményét is. Szivárványos tangara A szivárványos tangara (Tangara fastuosa) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tangarafélék (Thraupidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt René-Primevère Lesson francia ornitológus írta le 1831-ben, a Tanagra nembe Tanagra fastuosa néven. Előfordulása Brazília keleti részén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi esőerdők és mocsári erdők. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Átlagos testhossza 13 centiméter. Feje, nyaka és álla zöld, háta felső része, válltollai és torka feketék, háta alsó része, a harmadrendű evezőtollak egy része és farcsíkja élénk aranysárga. Alsó teste kék, az evező- és kormánytollak feketék, külső zászlójukon – a tollak hegyét kivéve széles, kék szegély található. A két középső farktolla kék. Életmódja Gyümölcsökkel és rovarokkal táplálkozik. Pisak Pisak falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Omišhoz tartozik. Fekvése Splittől légvonalban 36, közúton 42 km-re, községközpontjától 17 km-re délkeletre, az Omiši Dinári-hegység lejtői alatt, Brač szigetével átellenben a tengerparton fekszik. Áthalad rajta az Adria-parti főút. Két településrészből Fistanićiból és Kuzmanićiból állt, melyeket az azonos nevű családokról neveztek el. Az Omiši riviéra egyik legjelentősebb kikötőjével rendelkezik Története A kis halászfalu Lokva Rogoznica egyik telepeként keletkezett feltehetően a 18. században, ekkor épült régi temploma is. Lakói a halászat mellett mezőgazdaságból éltek, melynek legfontosabb terményei a szőlő és az olajbogyó voltak. Halászkikötőjét a 19. században építették ki, de az egykori jelentős halászflottából mára kevés maradt. 1880-ban 48, 1910-ben 224 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1948 előtt Lokva Rogoznicához tartozott. 1962-ben kiépült az Adria-parti főút, a mai 8-as számú főútvonal, mely jelentősen fellendítette a turizmust. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 202 lakosa volt, akik főként a turizmusból éltek. Lakosság (1857-ben, 1869-ben, 1921-ben és 1931-ben lakosságát Lokva Rogoznicához számították. Csak 1948-tól számít önálló településnek.) Nevezetességei Szent Márk evangélista tiszteletére szentelt római katolikus temploma a tenger feletti sziklaszirten áll. A 18. században építtette az omiši Franceshi Perinović család. Egyhajós épület kis szögletes apszissal, melyhez 1906-ban építették a harangtornyot. A harangtorony felül piramisban végződik, alatta a harangok szintjén mind a négy oldalon nagy íves nyílások találhatók. Homlokzata felett kőkereszt látható. Oltárnak képe Szent Márkot ábrázolja. Az 1962-es földrengésben megrongálódott, de helyreállították. 1999-ben teljes tetőzetét és belső terét felújították, ennek költségeit nagyrészt a hívek fedezték. La Montagne (Loire-Atlantique) La Montagne település Franciaországban, Loire-Atlantique megyében. Lakosainak száma 6135 fő (2015). La Montagne Bouguenais, Brains, Indre és Saint-Jean-de-Boiseau községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Marsanne (Drôme) Marsanne település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 1320 fő (2015). Marsanne Bonlieu-sur-Roubion, Cléon-d’Andran, Condillac, Grane, La Laupie, Mirmande, Roynac és Saint-Gervais-sur-Roubion községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 24 órás TV „A szeretet megmenti a Földet” A 24 órás televízió „A szeretet megmenti a Földet” című teleton, Japán legismertebb jótékonysági TV műsora. 1978 óta minden évben augusztus utolsó hétvégéjén 24 órán keresztül a Nippon TV élőben közvetíti a műsort a Nippon Budókan sportcsarnokból. Közismert neve Nidzsújodzsikan Terebi – Ai va csikjú o szukú �24����� ����������24-HOUR TELEVISION "LOVE SAVES THE EARTH"�míg rövidítései 24HTV vagy Nidzsújodzsikan Terebi (24�����). Története A műsor 1978-ban „A szeretet megmenti a Földet” jelmondattal indult útnak jótékonysági akció és adománygyűjtés céljából. Akkoriban egy ilyesfajta műsor korszakalkotó ötletnek számított, valamint témája („a jólét”) is lehetségessé tette megvalósítását. A műsor célja, hogy a nézők által beérkezett adományokkal támogassák a jólétet, környezetvédelmet illetve katasztrófák utáni újjáépítéseket belföldön és külföldön egyaránt. Ebből kifolyólag, a nézők és adományaik fontosságát hangsúlyozva megszületett a műsor másik ismert jelmondata is: „Az igazi főszereplő (a TV előtt ülő) Te magad vagy”. A műsort a sárga szín szimbolizálja, logóján pedig a piros, sárga és zöld színnel ábrázolt Földgömb és a körülötte keringő hold látható. Minden évben augusztus utolsó hétvégéjén szombat estétől vasárnap estéig sugározzák a műsort. Az első adás (1978) szombat este nyolc órától másnap este nyolc óráig tartott, huszonnégy órán keresztül, ahogyan azt a címe is jelezte, azonban később fokozatosan meghosszabbították a műsoridőt, végül a 2002-es adás óta szombat este fél héttől másnap este kilencig, azaz huszonhat és fél órán át tart. A műsor minden évben egy előre meghatározott témára alapul, s az egészséges emberek mellett a fogyatékkal élőkre, katasztrófák károsultjaira, komoly betegségben szenvedőkre is fókuszál. Jótékonysági maratonfutást is szerveznek, illetve erre az alkalomra készített egész estés filmet valamint megható dokumentumfilmeket vetítenek, melyeket a rendezvény helyszínén lévő műsorvezetők kommentálnak. A főszerepet a különféle kihívások, feladatok jelentik, melyeket igyekeznek sikerrel végrehajtani a műsor ideje alatt. A műsorvezetők lelkesítő dalokkal is szórakoztatják a nézőket. A rendezvény fő helyszíne a Nippon Budókan sportcsarnoka (Tokió), azonban számos más helyszínen is fogadják az adományokat. Adománygyűjtés Az ország mintegy harmincegy televízióadója által létrehozott bizottság, a „24 órás TV önkéntes bizottsága” kezeli a beérkezett adományokat, gondoskodik a megfelelő elosztásról és felhasználásról. Az önkéntes akció az ország egész területén zajlik, a résztvevő helyi televíziók is gyűjtik az adományokat saját területükön. Az összegyűlt pénzből semmilyen költség nem kerül levonásra. A teljes összeget három támogató tevékenységre elosztva használják fel: „jólét”(idősek illetve mozgássérültek számára): speciális szállító autók ajándékozása, mozgássérült-segítő kutyák elterjedésének támogatása, látás-, hallássérültek megfelelő informálását biztosító támogatás stb. „környezetvédelem”: Japán megtisztításának projektje, országszerte zajló környezetszépítő tevékenységek kezdeményezése, segítése „katasztrófa utáni helyreállítás”: Japánban illetve külföldön bekövetkezett katasztrófák utáni helyreállítás és újjáépítés támogatása A bizottság és a rendezvényen résztvevő televíziócsatornák a Társadalmi-jóléti jogszabály alapján, valamint az Egészségügyi, munkaügyi és népjóléti miniszter engedélyével végzik az adománygyűjtést, illetve annak elosztását. Az efféle jogi korlátozások miatt illetve az igazságosság érdekében az adománygyűjtő stáb felelősei a törvényrendeletnek megfelelően adománygyűjtési jogosultságot igazoló tanúsítvánnyal rendelkeznek. Az adományokat a főhelyszínen, a Nippon Budókan (Tokió, Minato kerület, Shiodome városrész) sportcsarnokában fogadják, illetve a Nippon TV központjában és számos más helyszínen szerte az országban. Az adományozás interneten keresztül banki átutalással is lehetséges. Katasztrófa esetén (pl.: 2011-es tóhokui földrengés és cunami), a műsor sürgősségi adománygyűjtésbe kezd, s a számlán összegyűlt összeget a Japán Vöröskereszt segítségével juttatják el a katasztrófa sújtotta területekre. Főbb műsorszámok Az élő műsor előtti összefoglaló Az élő műsor kezdete előtt bemutatják mi várható a következő 24 órában, a különböző programokról kapunk részletes információkat illetve interjúkat láthatunk a műsorvezetőkkel, a jótékonysági maratonfutáson résztvevő személlyel. Megnyitó Minden évben más témát kap a műsor, s ennek a témának megfelelően egy videofelvétel kerül levetítésre, mely fontos mondanivalót tartalmaz. Ezt követően a műsorvezetők megjelennek a színpadon és előadnak közösen egy dalt. A dal végeztével a műsorvezetők, támogatók bemutatásával, az adományozás eljárásának magyarázatával folytatódik a műsor. A műsorban résztvevők számos kihívás és feladat előtt állnak, melyeket igyekeznek a 24 óra alatt sikeresen véghezvinni, többször is élőben kapcsolják őket, mielőtt megkezdenék tevékenységüket. Jótékonysági maratonfutás 1992 óta minden évben maratonfutást is rendeznek, melyen egy kiválasztott híresség fut le egy általában 100 km hosszú távot. A futás szombat este hét órától a műsor végéig tart, melynek célja a Nippon Budókan sportcsarnoka, tehát a célba érkezést is élőben közvetítik, illetve a futó felkészüléséről is közvetítenek felvételeket a műsor ideje alatt. Interjú az egész országgal A műsorvezetők, sztárvendégek egyedül, vagy kisebb csoportokban szerte az országban interjúkat készítenek az éppen akkor összetalálkozott járókelőkkel, s az az évi témával kapcsolatban tesznek fel kérdéseket. A helyszín, melyre az interjúztatók ellátogatnak, a Japán térképre célozott darts dobással dől el. 2003 óta kerül levetítésre a műsorban. Dokumentumfilmek Hírességek, fogyatékkal élők, valamilyen betegségben szenvedők, katasztrófa károsultak, elhunyt és hasonló személyekről készült megható dokumentumfilmek is levetítésre kerülnek, melyek az adott év témájával kapcsolatban igaz történeteket mutatnak be. Nincs meghatározott ideje, egy csengő hangja jelzi, mikor vetítésre kerül egy-egy dokumentumfilm. Kihívások, feladatok, projektek A kihívásokat időről időre élőben közvetítik. Fogyatékkal élő, katasztrófa károsult és hasonló személyek egy sztárral együtt különféle feladatokat, mint például úszás, triatlon, hegymászás próbálnak meg sikerrel végrehajtani. Nem csak a sérült személyek, hanem az őket támogató sztárok számára is nagy kihívást jelent. Különleges egész estés film 1980-as adást követően minden évben, külön erre az alkalomra készítenek egy egész estés filmet, melynek különlegességét az adja, hogy egy igaz történetet dolgoz fel. A legtöbb alkotás a főszereplő valamilyen betegség elleni küzdelmeiről szól. A filmet a műsor kezdete után nem sokkal, este kilenc órakor vetítik. Másnap délelőtt a filmben főszerepet kapott valódi személyt illetve annak családját, barátait fogadják a főhelyszínen egy beszélgetésre. A valódi személyekről készült dokumentumfilmet is levetítik. Középiskolások táncversenye 2006 óta egy táncverseny is megrendezésre kerül, melynek résztvevői egyperces tánccal vívnak meg az első helyért. A részvétel feltétele, hogy a csapatot legalább két ember alkossa, illetve annak minden tagja középiskolás legyen. Az élő műsorban a jelentkezettek közül az ország hat legjobb csapata vehet részt. A győztest a nézői szavaztok döntik el. Speciális műsorszám A műsorvezetők egy része és valamilyen fogyatékkal élő személyek közös előadása, mely lehet akár egy dal vagy tánc produkció, valamint hangszeres előadás. Külföldi beszámoló Ebben a műsorrészben Japánon kívüli országról kaphatnak beszámolót a nézők olyan témákban, mint háború, menekültek, utcagyerekek, szegénynegyedek, éhínség, gyógyíthatatlan vagy fertőző betegségek, AIDS, gyermekprostitúció stb. Finálé A műsor végén a résztvevők közösen eléneklik a főcímdalt, a „Szarai” (szülőföld) című dalt, miközben egymás után kapcsolják élőben a helyi televízió állomásokat és az éneklőket. Ezt követően bejelentésre kerül az összegyűlt adomány értéke, majd legördül a stáblista és a műsor véget ér. Jótékonysági póló A műsornak eredeti pólója is készül minden évben, melynek alapszíne a sárga, de 2005 óta már többféle színben is kapható. Eleinte a lógó szerepelt a pólón különféle kialakítással, 1990 óta azonban a műsorvezetők illetve neves tervezők készítik a pólókat. A résztvevők és a stáb az egész műsor ideje alatt viselik. A pólók mellett törölközőt, kitűzőt, irattartó mappát, karszalagot, táskát is árulnak, s az ebből befolyt összeg az adományi alapba kerül. A műsor zeneszámai ���( Szarai , „Szülőföld”) – Tanimura Sindzsi, Kajama Júzó 1992 óta a műsor főcímdalaként használják. �����( Makenaide , „Ne add fel!”) – ZARD Közvetlenül a maratonfutó célba érkezése előtt, mintegy bátorításként éneklik el a műsor résztvevői. 1941–1942-es osztrák labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1941–1942-es osztrák labdarúgó-bajnokság az osztrák labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának harmincegyedik alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 9 csapat részvételével zajlott. A bajnokságot a Rapid Wien csapata nyerte. A bajnokság végeredménye A First Vienna FC az 1941-42-es szezon bajnoka. Férfi 1 méteres műugrás a 2017-es úszó-világbajnokságon A 2017-es úszó-világbajnokságon a férfi 1 méteres műugrás selejtezőjét július 14-én, a döntőjét 16-án rendezték a Duna Arenában. Versenynaptár Az időpontok helyi idő szerint olvashatóak (UTC+2). Eredmények DNQ : nem jutott tovább 24 – A szabadulás A 24: Redemption a 24 amerikai televíziós sorozat hatodik és hetedik évada közti átvezető epizódja, mely a magyar DVD-kiadásban A szabadulás címet kapta. Eredetileg 24: Exile (Száműzött) címmel vetítették volna, de ezt az utolsó pillanatban megváltoztatták. A forgatókönyvírók 2007-2008-as sztrájkja, Kiefer Sutherland másfél hónapos börtönbüntetése és a Chloe O’Briant játszó Mary Lynn Rajskub terhessége miatt el kellett halasztani a sorozat hetedik évadának vetítését egy évvel. „Kárpótlásul”, s az érdeklődés fenntartása végett leforgatták ezt a 82 perces tévéjátékot, amelyet 2008. november 23-án vetített először a FOX. Eredeti tervek szerint a hetedik évad Afrikában játszódott volna, ám ez túl drágának bizonyult, így letettek róla, s az átvezetés helyszínévé tették csak – ám a történetnek jócskán lesz kihatása a hetedik évad cselekményére. Magyarországon az M1 vetítette először 2011. június 20-án és 21-én. Cselekmény A cselekmény délután három és öt óra közt zajlik, a megszokott módon, valós időben. Jack Bauer egy fiktív afrikai országban, Sangalában (amely leginkább Ruandára hasonlít) bujkálva éli mindennapjait. A zsarnok Juma tábornok válogatás nélkül öli itt az ország polgárait, s a gyerekeket is erőszakkal sorozzák be a puccsista hadseregbe. Az USA – amelynek első női elnökét, Allison Taylort épp ekkor iktatják be hivatalába – megszünteti az országban a külképviseletét, ahová Jack szeretne néhány fiatalt bejuttatni, hogy azok menedéket kapjanak az öldöklés elől. Mivel barátja, Carl Benton, a háborús árvák iskolájának vezetője feláldozza életét a gyerekek menekülése érdekében, így Jacknek kell őket elvinni a követségre – ez viszont azzal jár, hogy őrizetbe veszik és számolnia kell régebbi tetteinek következményeivel. Díjak és jelölések Kiefer Sutherland 2009-ben többek között Golden Globe és Emmy-díj jelölést is kapott a filmben nyújtott alakításáért, de végül nem sikerült nyernie. DVD Két nappal az eredeti bemutató után, 2008. november 25-én már a DVD-kiadás is elérhető volt, a televízióban vetítettnél néhány perccel hosszabb, 102 perces változatban. Magyarországon 2010. július 21-én jelent meg, A Szabadulás címmel. A kiadás az előző gyakorlatnak megfelelően csupán feliratos változatban elérhető, az extrák viszont feliratot sem kaptak. Szereplők Jack Bauer szerepében Kiefer Sutherland Carl Benton (Jack régi barátja) szerepében Robert Carlyle Willie (háborús árva) szerepében Siyabulela Ramba Allison Taylor (az Amerikai Egyesült Államok új elnöke) szerepében Cherry Jones Henry Taylor (az elnök férje, a First Gentleman) szerepében Colm Feore Roger Taylor (az elnök fia) szerepében Eric Lively Samantha Roth (Roger Taylor barátnője) szerepében Carly Pope Noah Daniels (leköszönő elnök) szerepében Powers Boothe Ethan Kanin szerepében Gunton Bob Tom Lennox szerepében Peter MacNicol Tramell Frank szerepében Gil Bellows Juma (sangalai diktátor) Tony Todd Ike Dubaku (Juma hadnagya) szerepében Hakeem Kae-Kazim Youssou Dubaku (Ike öccse) Zolile Nokwe Chris Whitley szerepében Kris Lemche Jonas Hodges szerepében Jon Voight Charles Solenz (ENSZ alkalmazott) szerepében Sean Michael Ule Matobo (Sangala miniszterelnöke) szerepében Isaach De Bankolé Kohn Hillel Kohn Hillel (álnevei: Kohányi, Adalbert Wagner; Kolozsvár, 1891. június 26. – Bukarest, 1972. február 15.) erdélyi magyar közgazdasági író, szociológus, közíró. Életútja Középiskolai tanulmányait szülővárosában, az Unitárius Kollégiumban végezte, a Ferenc József Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát (1912). Marosvásárhelyt tett ügyvédi vizsgát (1915). Egyetemi hallgató korában az Erdélyi Múzeum közölte Zsakó Gyula közreműködésével készült első dolgozatát a Házsongárdi temető régi sírköveiről (1911). A két világháború között ügyvédi gyakorlatot folytatott, s 1930-tól bekapcsolódott az illegális kommunista mozgalomba. Része volt a Frontul Plugarilor és a MADOSZ programjának kitűzésében, szoros barátság fűzte Petru Grozához. A baloldal legális vagy illegális sajtóját irányította; Demeter Jánossal, Jancsó Elemérrel, Szirmai Istvánnal és Tamási Áronnal a Falvak Népe megindítását kezdeményezte (1932). Szerkesztette a Világosság című kolozsvári hetilapot (1932). Politikai pályáján az illegális Kommunisták Romániai Pártja (KRP) erdélyi és bánáti tartományi titkárságának tagja (1936-40), a bécsi döntés után a KMP észak-erdélyi tartományi titkárságának titkára. Az ún. szamosfalvi kommunista perben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték (1942). A börtönökben, majd a dachaui és a buchenwaldi koncentrációs táborokban az ellenállási mozgalom szervezője. Kiszabadulva a Romániai Demokratikus Zsidó Népközösség elnöke és az Egység c. zsidó hetilap munkatársa. 1946-tól a politikai gazdaságtan tanára volt a Bolyai Tudományegyetem jog- és közgazdasági karán. Az egyetem tízéves fennállása alkalmából kiadott tanulmánygyűjteményben (1956) A szükséges munka egyes problémái az RNK mezőgazdaságában c. értekezésével szerepel. A vezetése alatt álló munkaközösségek a helyszínen tanulmányozták a munka termelékenységének kérdését a kolozsvári Vasúti Főműhelyekben (1948). Elkészítették Kolozs megye gazdasági monográfiáját és Csík megye monográfiáját (1949), feldolgozták a kendilónai mezőgazdasági termelőszövetkezet első évi tapasztalatait (1950), a hasonló román munkaközösségekkel együtt részt vettek a Mócvidék gazdasági és társadalmi viszonyainak tanulmányozásában, majd Kolozs tartomány gazdasági életének felmérésében (1958-59). Együttműködése a berlini Jürgen Kuczynski gazdaságtörténésszel, részvétele egy nemzetközi vitán (Jahrbuch für Wirtschaftsgeschichte, Berlin, 1962), majd tanulmányai a Probleme economice és a Studia hasábjain, magyarul a Korunkban (A gazdaságtörténet mint tudomány, 1964; A dokumentációs észlelési módszer Marxnál, 1965; Emlékezés régebbi monográfiákra, 1967) megvetették a romániai magyar gazdaságszociológia alapjait. A Korunk hasábjain írt Elekes Miklós pavlovista orvosról (1958), Gaál Gáborról, a szerkesztő-politikusról (1961), Iuliu Deheleanuról, a marxista nevelőről (1962), a párizsi "Manukian-Boczor csoport" hőseiről (1964), ismertette a buchenwaldi ellenállást (1970) és Emlékezés a harmincas évek kommunistáira c. alatt a baloldaliak ellen indított perek ügyvédeit, a Munkás Segély és Vörös Segély szervezőit, illegális lapok szerkesztőit mutatta be (1971). Szerkesztésében megjelent munkák A munka termelékenysége a kolozsvári Vasúti Főműhelyekben (1948, magyarul és románul); Monografia economică a județului Cluj (1948); Kizsákmányolás a tőkés Dermatában (magyarul 1953, románul 1954). Pischelsdorf in der Steiermark Pischelsdorf in der Steiermark település Ausztriában, Stájerország tartományban, a Weizi járásban. 2015 óta Pischelsdorf am Kulm része. Tengerszint feletti magassága 378 méter, területe 17,31 km². Lakosainak száma 2556 fő. (16334) 4278 T-2 A (16334) 4278 T-2 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1973. szeptember 29-én. Kaniža (Ivanec) Kaniža falu Horvátországban Varasd megyében. Közigazgatásilag Ivanechez tartozik. Fekvése Varasdtól 23 km-re délnyugatra, községközpontjától 3 km-re nyugatra fekszik. Története Az ivaneci uradalom részeként a 16. századtól a gersei Pethő család, majd 1740-től az Erdődyek birtoka volt. A 19. században a Kukljevichek birtoka volt, akik a II. világháborúig voltak a földesurai. 1857-ben 142, 1910-ben 190 lakosa volt. 1920-ig Varasd vármegye Ivaneci járásához tartozott. 2001-ben 87 háztartása és 295 lakosa volt. Nevezetességei A falu nyugati határában fekvő Turjač-erdőben egy dombon álló kőtömb található, melyet a nép "Oltár" nak nevez. A legenda úgy tartja, hogy ezen a helyen egykor templom állt, de az angyalok az emberek bűnei miatt elvitték és nyoma veszett. A tudományos vizsgálatok szerint egykor valóban szent hely lehetett, ahol a kelta papok, a druidák tartották szertartásaikat. Hasonló köveket találtak a kelták más szent helyein az Egyesült Királyságban és Írországban is. Kaniža és Gečkovec között egy másik emlékmű is áll, melyet a második világháborúban elesett partizánoknak állítottak 1955 . július 27 -én. 5143 Heracles Az 5143 Heracles (ideiglenes jelöléssel 1991 VL) egy földközeli kisbolygó. Carolyn Shoemaker fedezte fel 1991. november 7-én. Ugrai Ferenc Ugrai Ferenc (1922 – 2006. november 26.) katonatiszt, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem „Pro Militum Artibus” kitüntetettje. Az MKP Katonai és Karhatalmi Osztályának munkatársa (1945–1948), a hadsereg tüzértisztje 1949-től mint ezredes, ezt követően hadtest-, hadosztály-, majd hadsereg parancsnok a tüzérségnél. Altábornagyi rendfokozatban a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke 1957 és 1963 között, majd a honvédelmi miniszter helyettese. Márib Márib (arabul: ����, átírva Maʾrib vagy Mārib) település Jemenben, az azonos nevű, Marib kormányzóságban. Szanaától kb. 120 km-re keletre fekszik. Népessége kb. 17 ezer fő. 2011-ben mint az Al-Káida jemeni fővárosát is említették. Nagyobb jelentősége a múltban volt. Kr. e. 1000 körül a Szabá (Sába) királyság fővárosa és fontos kereskedőváros volt. A romjai között megtalálható Bilkisz (Bilkuisz) temploma és a Kr. e. 500-ban emelt városfalak maradványa. Az egyik fal menti templomot mecsetté alakították át. A várostól délre egy 550 méter hosszú, Kr. e. 8 századi kőgát maradványai láthatók. A terület elhagyatottan állt a 20. század folyamán. Majd 1986-ban olajkutat és olajfinomítót helyeztek itt üzembe. Ekkor egy új város épült, amely kb. 3,5 km-re északra fekszik az ősi város központjától. Maribtól indul a 438 km hosszú Marib – Ras Isa kőolajvezeték, egészen a Vörös-tengeri végállomásáig. 1986-ban egy új, 38 m magas és 763 m hosszú gátat helyeztek üzembe az Adhanah- (Dhana-) völgyben, 3 km-re az ősi gát romjaitól. Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a Ma'rib című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Forrás Reader's Digest: Világjárók lexikona, 1998. Gatika Gatika város Spanyolországban, Bizkaia tartományban. Gatika Mungia, Loiu, Laukiz, Urduliz, Plentzia, Lemoiz és Maruri-Jatabe községekkel határos. Lakosainak száma 1672 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Faljonki Faljonki (oroszul: Фалёнки) városi jellegű település Oroszország Kirovi területén, a Faljonki járás székhelye. Lakossága: 5256 fő (a 2010. évi népszámláláskor). Fekvése A Kirovi terület keleti részén, Kirov területi székhelytől 151 km-re, a Csepca (a Vjatka mellékfolyója) bal partjától 5 km-re fekszik. Vasútállomás a transzszibériai vasútvonal északi ágának Kirov–Glazov közötti szakaszán. Az állomástól autóbuszjáratok közlekednek a járás településeire és a 75 km-re délre fekvő Unyi járási székhelyre is. Története 1898-ban, a Perm–Vjatka–Kotlasz vasútvonal építésekor keletkezett. Az állomás mellett kialakult település 1918-ban voloszty (alsó szintű közigazgatási egység) központja, 1929-ben a Faljonki járás székhelye lett. Gazdasága Baromfitelepét 1965-ben létesítették, 2002-ben privatizálták, azóta részvénytársasági formában működik. A régió ellátása szempontjából fontos létesítményen a 2010-es években nagyszabású korszerűsítés kezdődött. Nevezetes mezőgazdasági kísérleti telepe (Faljonszkaja szelekcionnja sztancija) Oroszország egyik régi tudományos intézménye. Eredetileg Vjatkai Mezőgazdasági Kísérleti Állomás néven Vjatka (Kirov) határában hozták létre neves akadémikusok részvételével. Többszöri átszervezés után, 1937-ben telepítették át Faljonkiba. Jelenleg rozs, zab, borsó, len, lóhere fajtakísérleti és vetőmagtermelő intézményként működik. Bahama-szigeteki labdarúgó-bajnokság (első osztály) A BFA Senior League a Bahama-szigeteki labdarúgó bajnokságok legfelsőbb osztályának elnevezése. 1990-ben alapították és 10 csapat részvételével zajlik. A bajnok a bajnokok Ligájában indulhat. A 2011–2012-es bajnokság résztvevői Baha Juniors FC (Nassau) Cavalier FC (Nassau) COB (Nassau) Dynamos FC (Nassau) IM Bears FC (Nassau) Lyford Cay Dragons FC (Nassau) United FC (Nassau) VSB FC (Nassau) Az eddigi bajnokok 1991/92 : Britam United 1992/93 : Britam United 1993/94 : Britam United 1994/95 : Britam United 1995/96 : Freeport F.C. 3-0 JS Johnson United 1996/97 : Cavalier FC (Nassau) 1997/98 : Cavalier FC (Nassau) 1998/99 : Cavalier FC (Nassau) 1999/00 : Abacom United FC (Marsh Town) 2-1 Cavalier FC (Nassau) 2000/01 : Cavalier FC (Nassau) 2-1 Abacom United (Nagy Bahama) 2001/02 : nem volt bajnokság 2002/03 : IM Bears FC (Nassau) 2-1 Abacom United (Nagy Bahama) (asdet) 2003/04 : final not played 2005 : nem volt bajnokság 2005/06 : nem volt bajnokság 2006/07 : nem volt bajnokság 2007/08 : nem volt bajnokság 2008/09 : IM Bears FC (Nassau) 2009/10 : IM Bears FC (Nassau) 2010/11 : IM Bears FC (Nassau) 2011/12 : IM Bears FC (Nassau) Mesplède Mesplède település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 353 fő (2015). Mesplède Arthez-de-Béarn, Balansun, Hagetaubin, Lacadée és Sault-de-Navailles községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Csoma Dezső (plébános) Csoma Dezső (Bakonya, 1950. június 21. - Szigetvár, 2012. július 15.) magyar római katolikus pap, esperes-plébános. Élete A Baranya megyei Bakonyán született 1950. június 21-én. Pappá szentelésére Pécsett került sor 1976. június 20-án. A felszentelést követően szolgált Újpetrén, Máriagyűdön, Nagyharsányban, majd 1987-től halála évéig Szigetváron. Mintegy huszonöt éven át vezette a szigetvári plébániát, s ez idő alatt meghatározó személye lett a kisváros közéletének. A hivatalos ünnepélyek rendszeres résztvevője volt, publikált a helyi lapokba, hittanítói és -nevelői munkát végzett, zarándokutakat szervezett, továbbá kutatta és gyűjtötte a vidék jellegzetes imáit, énekeit. Gyűjtései több kötetben is kiadásra kerültek. 1999-től tiszteletbeli esperes, 2005-től az esperesi kerület jegyzője lett. Az évek során egészsége folyamatosan romlott, felőrlődött. Több súlyos agyvérzésen átesett, ezért 2012-ben nyugdíjazták, ám még abban az évben, július 15-én elhunyt. Temetésére július 20-án szülőfalujában került sor; a családi kriptában nyugszik. Emlékezete Halálát követően Szigetvár Város Önkormányzata posztumusz díszpolgári címet adományozott neki, melyet testvére vett át. 2012. október 25-én hangversennyel egybekötött szentmisével emlékeztek meg róla a Szent Rókus plébániatemplomban. Művei Általa összeállított kiadványok Szállást keres a Szent Család. Római Katolikus Plébániahivatal, Szigetvár, 1991. Krisztus hív téged is. Uo., 2003. (Papp Ádámmal közösen) Rózsafüzér. Uo., é. n. (Papp Ádámmal közösen) Magyar népi passió. Virágvasárnapra és nagypéntekre. Uo., é. n. Szent Péter és Pál-plébániatemplom (Csobotfalva) A Csobotfalvi Szent Péter és Pál-plébániatemplom a Csíki-medence egyik legrégebbi egyházi építménye. A Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt templom a Csíksomlyóhoz tartozó Csobotfalván, a tízes fölötti magaslaton áll. A Kájoni János utca 53. szám alatti plébániatemplom Románia műemlékeinek 2010-es hivatalos jegyzékében a HR-II-a-A-12724 sorszámon szerepel. Története A jelenlegi Szent Péter és Pál-plébániatemplom helyén Árpád-kori templom állott, amely már az 1333. és az 1334. évi pápai tizedjegyzékben szerepelt. A templomot a XV. században építették át gótikus stílusba. A középkori templom hossza 15 öl, szélessége 4,5 öl volt, szentélyét boltozat, hajóját sík mennyezet fedte. Az egykori templom bejáratai a nyugati és déli oldalon voltak, harangtornyában az 1595-ös évszámot jelző harang állt. A följegyzések szerint a templomnak szobrokkal díszített szárnyasoltára, kőből faragott szentségtartó fülkéje és keresztelőmedencéje volt. A korabeli leírás a Sándor-család kápolnáját is megemlíti. A XV. században átépített templom stílusjegyeit legfőképpen a torony őrzi. A templom tornyán szereplő 1680-as évszám a javítás és bővítés idejét jelzi. Ehhez kapcsolódik az 1681-es adat, mely szerint Vitus Pilutius marianopoli érsek két új mellékoltárt szentelt fel Szűz Mária és Szent István tiszteletére. Az átépített gótikus templom hajóját sima boltozat fedte, a szentély boltíves volt. A gótikus templomot roskadozó állapota és kicsiny mérete miatt lebontották. 1795-1805 között a régi templom köveinek felhasználásával - az egyházközség költségén - új templomot építettek. 1823-ban a tornyát is megmagasították. A mai Csobotfalvi Szent Péter és Pál-plébániatemplom neobarokk stílusban épült. Román kori maradványokat is őriz, ilyen a két oldalán látható két félköríves ajtókeret és a befalazott oldalbejárat. Orbán Balázs így ír a templomról: “A templom maga új ugyan, de tornya nagyon régi, régibb, mint a homlokzatán levő ezen felirat: “A.D. 1680. In honorem S.S. Petri et Pavli Apost“ mutatná, mert az erős, egészen kőből épült támoszlopos torony főbejárata köríves, és köríves a toronyhoz toldott előcsarnokok két ajtaja is, melyek egyikén a régi kriptába jártak be. Úgy régi az e toronyban levő harmadik harang is, melyen ezen latin betűjű körirat van: VERBUM DOMINI MANET IN AETERNVM. 1595." A templomerődbe fedett falépcső vezet fel. A plébániatemplom tornyának két ajtója román kori félköríves kőkerettel díszített, ugyancsak román kori stílusra utal a torony alsó része is. Az egyik ajtó a kriptához vezet. Ablakainak töredékes kőkeretei középkori eredetűek. A ma is álló, saroktámpilléres, csúcsíves harangtorony a Domus Historia szerint 1677-1683 között épült. A középkori templom öröksége az egykori szárnyasoltár, amelyet a templom újjáépítésekor eltávolítottak, és 1888-ban szétbontottak. Az oltár két szárnyképe a budapesti Szépművészeti Múzeumba került. Az oltárszekrényt és predellát, a pilasztereket és a képeket 1911-ben az Erdélyi Múzeumba helyezték el. Később az oltár középső képét is a Szépművészeti Múzeum vette át. A szárnyasoltár készítési ideje a Jagelló kori címere és stílusa alapján 1510-1520 közé tehető. Ez a címer a jobb oldalon van elhelyezve, a bal oldalon pedig a székely címer látható. Az oltár középső képe Szűz Máriát ábrázolja, Szent Péter, Szent Pál, Szent Ferenc, Szent Domokos között. A főoltárhoz szorosan kapcsolódó Mária oltár képei Dürer és Cranach metszetek hatására készültek. A XVI. századból származik a kisebb szárnyasoltár, amelyet a Szépművészeti Múzeumban őriznek. Az 1520-as években készült Vir dolorum, amely egykor a Szent Péter templomban volt látható, jelenleg a Csíki Székely Múzeumban található. A templomot 1911-ben színes ablakokkal és művészi falfestményekkel újították fel. A templomot jelenleg (2015) felújítják, lezárt munkaterület. Régészeti ásatások A Csíki Székely Múzeum munkatársai 2002-2005 között régészeti ásatásokat végeztek a mai templom északnyugati részében. A kutatás nyomán feltárták a középkori templom északi hajó- és szentély falát. A feltárások azt igazolják, hogy nagy valószínűséggel már a 12. században állt ott egy kőtemplom. Az ásatások nyomán megállapították, hogy a gótikus szentélyt a 15. században egy korábbi hajófalhoz építették hozzá. A templomot a 16. századig többször átépítették, a torony a 17. században készült. A Sándor-kriptát a 18. század elején építették, és a templom északnyugati részéhez csatolták. Az ásatások alkalmával közel 80 sírt tártak fel, amelyek különböző temetkezési szokásokat tükröznek. Pünkösdi búcsúsok a templomban A csíksomlyói pünkösdi búcsú egyik legjelentősebb helyszíne a Szent Péter és Pál-plébániatemplom. Búcsúsok százai, elsősorban a moldvai csángók töltik ott a szombatról vasárnapra virradó éjszakát. Virrasztani, imádkozni és aludni szoktak a templomban. Pünkösd szombat délután a templomban “csángó” misét tartanak, és ott őrzik a moldvai magyarok búcsús keresztjét és lobógóját is. Búcsúja A Szent Péter és Pál-plébániatemplom búcsúját június 29-én tartják, védőszentjei: Szent Péter és Pál apostol ünnepén. Samuel Hahnemann Christian Friedrich Samuel Hahnemann (Meißen, Szászország, 1755. április 10. – Párizs, Franciaország, 1843. július 2.) német orvos, a homeopátia rendszerének kidolgozója. Életrajza Szászországban, a Drezdához közeli, Meißenben született. Saját elhatározásából lépett az orvosi pályára apja akarata ellenére, aki porcelántervező volt. Több nyelven beszélt: angolul, németül, franciául, görögül és latinul. Tanult Lipcsében, majd további tíz hónapig Bécsben, ezt követően Erlangenben. 1777-ben báró Samuel von Brukenthalnak, Erdély frissen kinevezett kormányzójának háziorvosa lett. Innen két év múlva visszatért német földre. Hettstedtben és Dessauban orvosi gyakorlatot űzött, e mellett az ásvány- és vegytannal foglalkozott behatóbban. Felfedezte a mercurius solubilis Hahnemann-féle oldható higanykészítményt. 1784-ben Drezdába, 1789-ben Lipcsébe ment, itt írta Arzénmérgezésekről (1786); A venerikus (nemi) betegségekről (1788) és Gyógyszerész-lexikon (1793-1799, 2 kötet) című műveit. Ezután Cullen: Materia medicáját fordította le, és önmagán vizsgálta a kínafakéreg hatását. Hosszas gyógyszerkutatások után arra a tapasztalatra jutott, hogy egy nagy adag kinin váltólázat idéz elő, míg a kis adag a maláriát meggyógyítja; ebből arra következtetett, hogy a betegségek, amelyek hasonló tüneteket mutatnak, amilyeneket bizonyos orvosságok (nagyobb adagokat bevéve) előidéznek, azáltal is meggyógyulnak, ha ugyanazon (hasonló, homoios) orvosságokat kis adagokban szedik. Ezen alapelvét Hufeland lapjában, 1790-ben Kísérlet az orvosság gyógyereje feltalálásának újabb elvét illetőleg című értekezésében bővebben kifejtette és ezáltal a „hasonszenvészet” szerinti gyógymód megalapítója lett. Tehát szerinte a hasonló a hasonlót gyógyítja. Később - szekéren történt utazásai során - rájött, hogy ez rázás, ún. potenciálás és dinamizálás során erősebben fejti ki gyógyhatását. 1792-ben kezdte el gyakorolni és fejleszteni az újonnan feltalált gyógymódot. Első homeopátiával foglalkozó cikke 1796-ban jelent meg Németországban. Módszere megnevezésére a Homöopathie szót 1807-től használta. 1810-ben Drezdában megjelent Organon der rationellen Heilkundéjében a homeopátia tantételeit állította fel. Ezen új tant azonnal sokak, akárcsak manapság, sokan hevesen támadták és csak 1819 után terjedt el, amikor több neves orvos csatlakozott hozzá és módszerét követve gyógykezeltek. A heves küzdelmeket megunva, ennek tetejében a megélhetés gondjaival is küszködve, egyik helyről a másikra költözött, míg végül 1811-ben újra Lipcsébe tért vissza, ahol egyetemi előadásokkal igyekezett tanait elfogadtatni. Mivel azonban ott nem engedték meg számára gyógyszereinek készítését és árusítását, innen Köthenbe ment, ahol Ferdinánd herceg háziorvossá, majd udvari tanácsossá nevezte ki. 1812. június 26-án mutatta be egyetemi disszertációját a mérgező fekete hunyor és a fehér hunyor gyógynövény ókori gyógyászati alkalmazásáról. 1830-ban elveszítette első feleségét. 1834-ben felkereste egy harmincéves párizsi hölgy, akit meggyógyított, majd feleségül is vette. 1835-ben áttelepült Párizsba, sikeres gyógyításaival itt is öregbítette hírnevét, évi 200 000 frankot keresett. Ott is halt meg 1843. július 2-án hajnalban. Holtteste a Père-Lachaise temető mauzóleumában nyugszik. Özvegye, Melanie d'Hérvilly, aki férjének a betegek kezelésében segédkezett, férje halála után, az ő szellemében önállóan folytatta a gyógykezelést. Cáñar Cáñar település Spanyolországban, Granada tartományban. Cáñar Órgiva, Lanjarón, Bubión, Pampaneira, Soportújar és Carataunas községekkel határos. Lakosainak száma 348 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Férfi 200 méteres gyorsúszás a 2017-es úszó-világbajnokságon A 2017-es úszó-világbajnokságon a férfi 200 méteres gyorsúszás versenyszámának döntőjét Budapesten rendezték, a Duna Arénában. A győztes a kínai Szun Jang lett, míg a magyar versenyző, Kozma Dominik a 6., Bernek Péter pedig a 25. helyen végzett. Zászkal Zászkal (szlovákul: Záskalie) Alsókubin városrésze, egykor önálló falu Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, az Alsókubini járásban. Fekvése Alsókubin központjától 1 km-re északnyugatra az Árva jobb partján fekszik. Története 1345-ben "Zaszkalicha" néven említik először, amikor Zsigmond király egy bizonyos Bessenewnek adja. 1548-tól az árvai váruradalom része volt. 1600-tól a bíró igazgatta a települést. 1348-ban "Zcalicza", 1349-ben "Zazkalicha", 1408-ban "Scalicza", 1548-ban "Zazkaly" alakban említik a korabeli források. Több nemesi család birtoka volt Skrabák, Meskó, Boczkó, Trnkóczy, Szontágh, Zmeskal evangélikus rokon családok stb. 1828-ban 72 házában 499 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A 20. század elején nevét Árvabesenyőre magyarosították. Vályi András szerint " ZASKÁL. Tót falu Árva Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik A. Kubínhoz nem meszsze, és annak filiája; földgye középszerű, búzát, és rozsot terem." Fényes Elek szerint " Zaszkál, tót f. Árva v. az Árva jobb partján, 47 kath., 440 evang., 12 zsidó lak. Földje termékeny. Sessioja 26 6/8. F. u. az árvai uradalom, Skrabák, Bajza, sat. Ut. p. Rosenberg." 1910-ben 334, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Árva vármegye Alsókubini járásához tartozott. 1949-óta Alsókubin része. Nevezetességei Fa haranglába barokk stílusban készült. NSB El 2 sorozat Az NSB El 2 sorozat egy norvég 1B'+B'1 tengelyelrendezésű 15 kV, 16,7 Hz AC áramrendszerű villamosmozdony-sorozat. Az NSB üzemeltette. Összesen 2 db készült belőle a Norsk Elektrisk & Brown Boveri és a Thune gyáraiban 1923-ban. 1967-ben selejtezték. Egyiket sem sikerült megőrizni. 12604 Lisatate A 12604 Lisatate (ideiglenes jelöléssel 1999 RC194) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. szeptember 7-én. Vespadelus A Vespadelus az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjéhez, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjéhez és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjához tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 9 faj tartozik: Vespadelus baverstocki - korábban Eptesicus baverstocki Vespadelus caurinus Vespadelus darlingtoni - korábban Eptesicus sagittula , Eptesicus darlingtoni Vespadelus douglasorum - korábban Eptesicus douglasorum Vespadelus finlaysoni Vespadelus pumilus típusfaj - korábban Eptesicus pumilus Vespadelus regulus - korábban Eptesicus regulus Vespadelus troughtoni Vespadelus vulturnus - korábban Eptesicus vulturnus Takács Antal (szerzetes) Takács Antal (Esztergom, 1727. – Andocs, 1805. április 7.) ferences rendi szerzetes. Élete Teológiai tanulmányainak befejezése után, 1745-ben lépett a rendbe és 1749-ben szentelték pappá. Több helyen működött mint hitszónok, főleg Andocson fejtett ki nagy tevékenységet. 1770 körül egy ideig adminisztrátor volt Fajszon, majd visszakerült Andocsra, ott érte a halál 1805-ben. Kötete Lelki-Ismeretnek ösztöne, az az egy titkos értelmű tövises kert, mellyben a nyolczad napig kesergő buzgó áhétatos Lélek csendes nyugodalommal, és meg-sebhett kesergő szível köteles hivatallyáról megemlékezvén magánosan munkálódik, és a Mennyei Serafimokkal Istenesen beszélgetvén eltöltött idejének napjait, és sokféle fogyatkozásokkal tellyes életének zürzavar óráit számba veszi... Elsőben jött ez világosságra Deák nyelven... Aemilianus Nieberle... Szerafikus Szent Ferencz Provincziabéli szerzetes által, most pedig ugyanazon Szent-Atyának Magyarországi Boldog-Asszony Provincziabéli... méltatlan szolgája Magyar nyelvre fordította. Győr , 1770. Gabbioneta-Binanuova Gabbioneta-Binanuova település Olaszországban, Lombardia régióban, Cremona megyében. Lakosainak száma 860 fő (2017. január 1.). Gabbioneta-Binanuova Grontardo, Ostiano, Pessina Cremonese, Scandolara Ripa d’Oglio, Seniga és Pescarolo ed Uniti községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Ugró-folyamat Az ugró-folyamat egy sztochasztikus folyamat, melynek diszkrét lépései vannak, ezeket nevezik az ‘ugrás’oknak, melyek nem folytonos mozgások, vagy apró folytonos folyamatok. A fizikában az ugró-folyamatok diffúziót eredményeznek. Mikroszkópikus szinten ezt ugró diffúziós modellnek írják le. Pénzügyi világban különböző sztochasztikus modelleket használnak a pénzügyi eszközök ármozgására. Például a Black–Scholes-féle modell egy tradicionális diffúziós modell, kis, véletlenszerű mozgások leírására. John Carrington Cox, Stephen Ross és Nassim Nicholas Taleb szerzők említik publikációikban: az árak aktuálisan ugró-folyamat szerint mozognak. Ezt a megközelítést a Cox–Ross–Rubinstein-féle binomiális ármodell írja le. Ez egy intuitív megközelítése a pénzpiaci mozgásoknak, mely egyben lehetővé teszi a világban hirtelen bekövetkező nagyobb tőke mozgások kezelését is. Robert C. Merton kiterjesztette ezt a megközelítést egy hibrid modellé, mely ugró diffúzió néven ismert. Ez azt állítja, hogy az árakban a nagy ugrásokat folyamatos kis mozgások követik. 2009-es Superbike holland nagydíj A 2009-es Superbike holland nagydíj volt a Superbike és a Supersport világbajnokság negyedik versenye. A versenyt Assenben rendezték április 24. és április 26. között. Fredy Schmidtke Fredy Schmidtke (Worringen, 1961. július 1. – 2017. december 1.) olimpiai bajnok német kerékpárversenyző. Pályafutása 1984-ben a Los Angeles-i olimpián 1000 méteres időfutam versenyszámban aranyérmet nyert a kanadai Curtis Harnett és a francia Fabrice Colas előtt. Sikerei, díjai Olimpiai játékok aranyérmes: 1984, Los Angeles Szent Péter és Pál apostolok templom (Giródtótfalu) A giródtótfalui Szent Péter és Pál apostolok templom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Máramaros megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az MM-II-m-A-04771 sorszámon szerepel. Szandzsar nagyszeldzsuk szultán Szandzsar (���� [Sanǧar]), muszlim nevén Abu l-Hárisz Ahmad (��� ������ ���� [Abū l-�āri� A�mad]), uralkodói nevein Adud ad-Daula (��� ������ [ʿA�ud ad-Dawla]), Burhán Amír al-Muminín (����� ���� �������� [Burhān Amīr al-Muʾminīn]) és Muizz ad-Dunja va d-Dín (��� ������ ������ [Muʿizz ad-Dunyā wa d-Dīn], Szindzsár, 1084 vagy 1086 novembere – Merv, 1157 tavasza) a Szeldzsuk-család tagja, Maliksáh nagyszeldzsuk szultán fia, Horászán alárendelt szultánja (1097–1118), majd 1119-től haláláig nagyszeldzsuk szultán volt. Ő volt a cím utolsó olyan viselője, aki valós hatalommal rendelkezett, de uralkodása végén a nomád oguzoktól elszenvedett vereség miatt uralma összeomlott. Három és fél évnyi nyomorúságos fogságot követően, minden hatalmát elvesztve halt meg. Horászán élén Maliksáh (1073–1092) és egyik ágyasának fia a felső-mezopotámiai Szindzsár városában született (a későbbi források szerint innen kapta nevét), míg apja a birodalom északnyugati határain háborúzott. 1097-ben féltestvére, Barkijáruk (1094–1105) nevezte ki Horászán élére, miután leverte nagybátyja, Arszlán Argún ottani lázadását. A kiskorú Szandzsar mellé régenst (atabég) nevezett ki, ennek ellenére az ifjú uralkodó a híradások szerint már kinevezése évében hadjáratokon vett részt. Szandzsar mervi udvara a perzsa nyelvű kultúra fellegvárává vált: a szultán támogatását élvezte a költők közül Muizzi, Adíb Szábir és Anvari, valamint az adab-író Nizámi Arúzi. A jeles teológus, al-Gazáli is felszólalt egyszer a szultán előtt, akinek egy értekezést is küldött. Horászáni évei során Szandzsar győzelmet aratott a betörő transzoxániai Karahánidák felett, uralkodójukat elfogta és megölte, majd hűbéreseként egy részben karahánida, részben szeldzsuk származású uralkodót helyezett a szamarkandi trónra. 1117-ben Horászán délkeleti szomszédját, a Gaznavidák szultánságát is sikerült alávetnie, amikor beavatkozott a család trónviszályába, és Bahrámsáhot segítette hatalomra. Közben több csapást mért a kúhisztáni hegyi erődökben megtelepedett iszmáilita aszaszinokra is, akiket azonban nem tudott teljesen kiirtani, és később is több hadjáratot kellett indítania ellenük. Eközben Barkijáruk uralkodását megnehezítette, hogy Muhammad Tapar, Szandzsar vér szerinti testvére trónigénnyel jelentkezett. Az elkövetkező háborús években Szandzsar Muhammadot támogatta, és továbbra is számos katonai akcióban vett részt, idővel minden bizonnyal önállóan. Nagy szerepe volt abban, hogy Barkijáruk 1105-ös halálakor Muhammad szerezte meg a nagyszultáni rangot. Szandzsar nagyszultán A nyugat alávetése Muhammad Tapar 1118-as halálakor egyik fiát, Mahmúdot kiáltották ki nagyszultánná, amit részint fivérei, részint Szandzsar is érvénytelennek tekintett, magának követelve a trónt. 1119 nyarán a dzsibáli Száva mellett legyőzte unokaöccsét, akit nem csak életben hagyott, de még a nyugati területek szultánjának is meghagyott, és örökösévé nevezett ki. Szandzsar egyúttal kiterjeszthette közvetlen uralmát Kúmiszra, Mázandaránra és a dzsibáli Rajj környékére, és elismerték jogát a bagdadi parancsnok kinevezésére. Titulusát haláláig meg tudta őrizni, de a Mazopotámia feletti uralom megőrzésére erőfeszítéseket kellett tennie. Mahmúd 1131-es halála után fia, Dávúd ellen lépett fel trónigénnyel három nagybátyja, a fárszi Maszúd, a kazvini Togril és az azerbajzsáni Szaldzsúksáh. A három fivér Szandzsarhoz fordult, aki Togril mellett döntött, de ezt Maszúd és Szaldzsúksáh nem fogadta el, és fellázadtak. Szandzsar 1132-ben legyőzte Maszúdot Dínavarnál, de ezután már keleti lekötöttsége miatt nem tudott beavatkozni a küzdelembe, így végül Maszúd szilárdította meg hatalmát nyugaton. Al-Musztarsid és ar-Rásid kalifák függetlenségi törekvéseit Maszúd meg tudta állítani. Feltevések szerint Szandzsarnak szerepe volt abban, hogy a két rebellis kalifával egyaránt bérgyilkosok végeztek. Küzdelmek keleten Szandzsar szultánságát végigkísérték az alborzi és a kúhisztáni aszaszinok elleni küzdelmek. 1126-ban lemészároltatta a horászáni iszmáilitákat, majd 1127-ben a szekta központjára, Alamútra támadt. 1134-ben a kúmiszi Girdkúh várát ostromoltatta meg, amit a híradások szerint majdnem el is foglaltak csapatai, de hadvezérét megvesztegették, így felhagyott az ostrommal. Uralkodása utolsó szakaszából, 1151-ből is ismert egy sikeres hadjárata. A Transzoxániában szerzett befolyását 1130-ban újabb hadjárattal kellett megerősítenie. Az általa 1102-ben trónra tett Arszlan kán Muhammad után több leszármazottját trónra tette, míg harmadik fia, Mahmúd stabilizálni tudta a hatalmát 1132 körül. A gaznavida Bahrám Sáh feletti befolyását is hadjárattal kellett helyreállítania 1135-ben: ekkor a nagyszultán hadaival megszállta Gaznát, az indiai területekre menekülő Bahrám Sáh pedig visszatért a hűségére. 1138-ban az addig lojális és ura több hadjáratán részt vevő hvárezmi helytartó, a jelentős saját erőre szert tett Alá ad-Dín Atszíz lázadt fel. Szandzsar könnyűszerrel elfoglalta a tartományt, de távozását követően a lakosság elűzte a helyőrséget, a visszatérő Atszíz pedig megbuktatta az általa kinevezett helytartót. Szandzsar nem gondolhatott válaszcsapásra, mert a mandzsúriai karakitajok lerohanták és legyőzték vazallusát, Mahmúd karahánida uralkodót. A segítségére siető nagyszultán hatalmas serege 1141 folyamán csapott össze Szamarkand és Hudzsand között, a Szir-darja középső folyásánál lévő katváni sztyeppén. A szeldzsukok (javarészt nomád szövetségeseik megbízhatatlansága miatt) vereséget szenvedtek, a karakitajok pedig egy saját hűbéresüket ültették a karahánida trónra. Rövidesen Atszízt is vazallusukká tették, az első vereségét elszenvedett Szandzsart viszont nem háborgatták tovább. Atszíz megpróbálta kihasználni a helyzetet és betört Horászánba, kifosztva Mervet, ám a még mindig jelentős erők felett rendelkező nagyszultán rövidesen ellencsapást indított, és újra megszállta Hvárezm fővárosát, Gorgandzsot (1043/1044 k.). Bár Atszíz rövidesen ismét helyreállította a hatalmát, ellenségeskedésük véget ért. Bár Transzoxániát elvesztette, a katváni csata legfeljebb a presztízs és anyagiak tekintetében jelentett súlyos vereséget, amit jól mutat, hogy az idős Szandzsar 1052-ben könnyűszerrel legyőzte a Gúridák heráti szeldzsuk helytartó által támogatott lázadását. A bukás A folyamatos háborúskodás fedezésére Szandzsar egyre magasabb adót volt kénytelen kivetni alattvalóira. A tohárisztáni oguzok, megelégelve az élükre kinevezett helytartó zsarnokoskodásait, lázongani kezdtek, amit a szultán büntetőhadjáratokkal akart megtorolni. Mindenki meglepetésére a nomádok két csatában is legyőzték (újfent seregének megosztottsága és árulások miatt), majd, miután kénytelen volt kiüríteni Mervet, háremével együtt elfogták. Szandzsar három és fél éven át raboskodott az oguz nomádoknál, akik akadálytalanul fosztogathatták végig a gazdag és népes Horászánt, súlyos pusztítást víve végbe. Eközben a szeldzsuk hadsereg maradékait irányító emírek Szandzsar unokaöccsét, a korábbi karahánida fejedelmet, Mahmúdot kiáltották ki nagyszultánná, amit a nyugati II. Muhammad is elismert, de ezzel csak nagyon korlátozott hatalom járt. Szandzsar 1056 őszén megszabadult a közmondásosan nyomorúságos és megalázó fogságából, és Tirmidzen át visszatért Mervbe. Hajdani székvárosában halt meg 1057 tavaszán. Amazon Web Services Az Amazon Web Services (röviden AWS vagy Amazon WS) az Amazon.com által az interneten kínált szolgáltatások gyűjteménye amelyek egy felhő alapú platformot alkotnak. A legismertebb szolgáltatások az S3 és az EC2. A szolgáltatás nagyon nagy számítási kapacitást szolgáltat. Architektúra Az AWS 8 földrajzi régióban található: Egyesült Államok keleti (Észak-Virginia) és nyugati (Észak-Kalifornia és Oregon), Brazília, Írország, Szingapúr, Tokió és Sydney. Van egy "GovCloud"-nak nevezett régió is, amelyet az Egyesült Államok kormányzati szerveinek kínál. Minden régió egy ország területén található és az összes hozzá tartozó adat és szolgáltatások ebben a régióban érhető el. Minden régiónak több elérhetőségi zónája van, amelyek az AWS szolgáltatásait biztosító adatközpontok. Az elérhetőségi zónák egymástól el vannak különítve, hogy az kiesések ne terjedhessenek át másik elérhetőségi zónára. Több AWS szolgáltatás működik több elérhetőségi zónában, például az S3 és a DynamoDB, más szolgáltatásokat lehet úgy konfigurálni, hogy több elérhetőségi zóna között replikálódjanak az adatok. Története Az Amazon Web Services hivatalosan 2006-ban indult el azzal a céllal, hogy más weboldalaknak és kliens oldali alkalmazásoknak szolgáltatásokat nyújtson. A legtöbb szolgáltatást nem közvetlenül a végfelhasználóknak adja, hanem a weboldalak fejlesztőinek ajánlja. A szolgáltatások HTTP protokollon keresztül REST és SOAP üzenetekkel érhetőek el. Az összes szolgáltatásért használat alapján számláz az Amazon.com, de a használat mérése eltér a szolgáltatások között. 2003 végén Chris Pinkham és Benjamin Black adott ki egy dokumentumot, amelyben felvázolták, hogy árulhatná az Amazon.com saját számítási és adattároló kapacitását az interneten keresztül és már folyamatban lévő munkákra épült. A dokumentum megemlíti annak lehetőségét is, hogy virtuális szervereket áruljanak. Az első elindított szolgáltatás az Amazon Simple Queue Serive volt 2004-ben. Az Amazon EC2-t egy fokvárosi fejlesztőcsapat fejlesztette Chris Pinkham és Chris Brown irányítása alatt. 2007 júniusára az Amazon állításai szerint 180.000 fejlesztő regisztrált és vette használatba a szolgáltatást. 2010 novemberében az Amazon.com webáruház is átköltözött az EC2 rendszerre. Az AWS elterjedtsége jelentősen nőtt indulása óta. Az ismert felhasználók között megtalálható a NASA, Barack Obama kampánya, a Pinterest, a Netflix és a CIA. Bár az Amazon nem tüntette fel üzleti eredményeiben külön az Amazon Web Services bevételeit (az "egyéb" kategóriába került), megfigyelők szerint 2012-ben 1-5 milliárd USD felett lehetett. Older (album) Az Older című album George Michael brit popénekes harmadik stúdióalbuma, amely Európában 1996. május 13-án jelent meg (az Amerikai Egyesült Államokban egy nappal később). Ez volt az első albuma az 1990-ben megjelent Listen Without Prejudice Vol. 1 óta – az öt és fél éves szünet oka a George Michael és a Sony Music Entertainment közötti vita volt. Michael 1993-tól 3 évet szentelt az Older felvételeinek elkészítésére és az album segítségével új zenei területeket fedezhetett fel, sokkal komolyabbakat, mint előző munkái során. A megjelenés idejében az albumból nagyon sok példányt adtak el, különösen Európában, de az amerikai fogadtatás eléggé langyos volt a középszerű eladás miatt. Az Egyesült Királyságban az album különösen nevezetes volt arról, hogy 3 Top 3 kislemezt hozott 2 év alatt, ezt a rekordot még nem sikerült túlszárnyalni. Az Older magas eladási statisztikája támogatta az album újra-kiadását, az Older & Upper 8 hónappal az Older után jelent meg. Háttér A Listen Without Prejudice Vol. 1 megjelenését követően Michael azzal vádolta a Sony Music Entertainment tulajdonában álló Epic Recordsot, hogy nem promotálták az albumot, nagyon kevés támogatást kaptak a jótékonysági felvételek, főleg azok, amelyek a Red Hot AIDS Segélyszervezet részére készültek és az énekes kérte a kiadót, hogy tartsa magát a szerződéshez. Egy kisebb csata kezdődött a bíróságon, amely végül az énekes vereségével végződött. A bírósági hercehurca alatt Michael közölte, hogy semmilyen anyagot nem hajlandó az Epic Kiadónál megjelentetni, ha elveszíti a pert. Míg általában véve tartotta magát az ígéretéhez, Michael nem hiányzott a lemezkiadás világából a következő hat évben sem, a Listen Without Prejudice Vol. 1 és az Older közötti időszakban. Az Elton Johnnal közösen elénekelt duett, a Don't Let The Sun Go Down On Me hatalmas siker lett - mind az Egyesült Királyságban, mind Amerikában -, Michael számos felvételen közreműködött, amelyek 1992-ben jelentek meg: a Red Hot + Dance című jótékonysági albumon,(még a Too Funky című számban is, amely kislemezként jelent meg és világszerte benne volt a Top 10-ben). A következő évben Michael közreműködött a Freddie Mercury emlékkoncert-en a Wembley Stadionban. (1993-ban megjelent egy felvétel, amelyen Michael a Queen együttessel és Lisa Stansfielddel együtt szerepel. Ez a lemez a Five Live címet kapta és az 1. helyre került a slágerlistán az Egyesült Királyságban. Stílus balladai: Az Older című albummal Michael új zenei stílussal kísérletezett és kibővítette a művészi képességeit. Az album főleg jazz-hangzású dalokról nevezetes. A lemez egységet alkot az énekes előző munkáival, egy szervesebb hangzást, vonósokkal kiegészítve. Michaelt főleg Antonio Carlos Jobim brazil dalszövegíró, komponista és énekes zenéje inspirálta, aki 1994-ben halt meg és akinek az albumot ajánlotta. A lemezre erős hatást gyakorolt maga a producer, Johnny Douglas is, aki számos B-oldalas George Michael-dalt mixelt. Akkor találkoztak először, amikor Douglas volt a producere az I'm Your Man című Lisa Moorish-féle 1995-ös feldolgozásnak, amelyen Michael háttérvokált énekelt. Nem sokkal ez után együtt kezdtek el dolgozni, együtt írták a Spinning the Wheel-t és a Fastlove című dalokat, az utóbbi számban Douglas billentyűs hangszereken játszik. Az album hangvétele melankolikus, sötét és szomorú. Michael azzal fokozta a hatást, hogy az album megjelenésével egy időben drámaian megváltoztatta a ruháit, a frizuráját és minden megjelenését. A hosszú hajat, a szakállt és a farmert, amelyek a 80-as évek végéig jellemzőek voltak rá, felváltotta egy másfajta stílus, fellépőruhái főleg bőrből készültek. Az énekes így nyilatkozott a The Oprah Winfrey Show-nak: "A külsőm megváltozott, nagyon más lettem, sokkal rövidebb lett a hajam - igazán meleg kinézetem lett. Azt hiszem, csak azt próbáltam az embereknek elmondani, hogy minden rendben van velem, de nem akartam mindezt az újságírókkal is megosztani. Az album, amelyet a 90-es évek közepén készítettem, az Older címet kapta, emléket állít Anselmonak, neki ajánlottam az albumot. A rajongóimnak és az embereknek, akik igazán figyeltek rám, megpróbáltam kirukkolni valamivel. 1998-ban Michael újra hosszabb hajat növesztett, mint ahogy az Outside című dalhoz készült videoklipben látszik, amelynek premierje 1998 év végén volt. Fogadtatás Az Older nagy kereskedelmi sikert hozott, főleg az európai lemeziparban. 10 országban lett első helyezett. Az Egyesült Királyságban az első helyre várták a slágerlistán, amit teljesített is, 281.000 darabot adtak el belőle, ezzel a brit zeneipar történetének egyik legnagyobb debütáló nagylemeze lett (jelenleg is a 23. leggyorsabban eladott album az Egyesült Királyságban). A Virgin Records leggyorsabban eladott albuma is. A lemez Michael leggyorsabban eladott lemeze lett szülőhazájában, 1,8 millió eladott példánnyal, 6-szoros platinalemez minősítést kapott a BPI-től 1997. december 5-én. Az Egyesült Királyságban az album összesen 147 hétig volt a Top 200-ban, ebből 99 hétig a Top 75-ben és 35 hétig a Top 10-ben (23 hétig megszakítás nélkül). A megfelelő promóciónak és a 2 év alatt eladott 6 sikeres kislemeznek volt köszönhető a sikeres eladási statisztika. Az album összes kislemeze - kivéve az Oldert - EP-ként is megjelent és promotált, kétféle elérhető formátumban, a legtöbb single korábban még kiadatlan anyagot is tartalmazott (élő felvételeket, feldolgozásokat és a Spinning the Wheel esetében két teljesen új stúdiófelvételt). A legtöbb kislemez promotálása a Top of The Pops című tv-műsorban volt és az első 4 kislemezhez videoklipet is készítettek. Mindezek hétről hétre növelték az eladási adatokat, ezután az album visszatért a Top 10-be a brit slágerlistákon. Például, amikor a Star People '97 megjelent 1997 közepén, az Older a 21-14-10-7. hely között mozgott a slágerlistán. Ugyanez történt akkor is, amikor a You Have Been Loved című kislemez megjelent (ez volt a hatodik). 14 hónappal az album megjelenése után adták ki és az Older ekkor a 24-14-7. hely között vándorolt az Egyesült Királyság slágerlistáján. Összességében, az Older jelenleg is minden idők legjobban eladott nagylemezeinek listáján a 97. helyen áll az Egyesült Királyságban. Az Amerikai Egyesült Államokban az album csak a 6. lett a Billboard 200 listán, gyorsan lecsúszott a slágerlistáról és összesen csak 1 millió darabot adtak el belőle. Az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetségétől (RIAA) platinalemez minősítést kapott. Kanadában az album főleg arról volt nevezetes, hogy ez volt az első nagylemez, amely az időközben megszűnt DreamWorks Records gondozásában jelent meg. Az RPM Magazin Top album listáján a 3. helyezést érte el. A nagylemezt szépen megelőzte a Jesus to a Child és a Fastlove, a Billboard Hot 100 listán a Top 10-be került be, de a debütáló nagylemez eladási statisztikái nagy csalódást okoztak. Kislemezek Az Older című album elsősorban azért nevezetes, mert hat kislemez jelent meg róla. Mind a hat single bekerült az Egyesült Királyság kislemezlistájának első 3 dala közé, ebben is rekordot döntött. Amikor az ötödik kislemez, a Star People '97 kijött, James Masterson slágerlistákkal foglalkozó kritikus, aki felhívta a figyelmet George Michael sikerére, ezt írta: "Ironikus, hogy pont azok az emberek kételkedtek benne, akik azt mondták, hogy Michael csak versenyez Gary Barlow-val, mindazonáltal az énekes bekerült a Top 3-ba ezzel a kislemezzel. Az album kiemelkedően a legsikeresebb lemez az eladásokat nézve. 5 kislemez volt az élen van és mindegyik bekerült a Top 3-ba. Összehasonlítva a Faith és a Listen Without Prejudice Vol. 1 albumok kislemezeivel, látható, hogy a Faith-ről csak 4 kislemez jelent meg: a Faith 3 országban lett aranylemez, a Father Figure csak Amerikában lett 1. helyezett, a One More Try 4 országban lett 1., a Monkey 3 országban lett aranylemez. A Listen Without Prejudice Vol. 1 című albumról 5 kislemez jelent meg, ezekből csak a Praying for Time lett 1., az is csak Amerikában. A Jesus to a Child . 1996 januárjában az Egyesült Királyság kislemez slágerlistájának 1. helyén debütált, ezzel lesöpörte Michael Jackson dalát, az Earth Song -ot, amely 6 hétig volt az első. A Jesus to a Child volt Michael első No.1 kislemeze szólóénekesként azóta, hogy az A Different Corner elérte a csúcsot az Egyesült Királyságban 1986 -ban (bár a Careless Whisper és az A Different Corner is akkor született, amikor Michael még a Wham! együttes tagja volt, de a Jesus to a Child Michael első No.1 kislemeze és csak az övé. A kislemez a BPI -től ezüstlemez minősítést kapott, mert több, mint 200,000 darabot adtak el belőle. Amerikában is sikere volt, 7. helyezést ért el a Billboard Hot 100 listán és Michael első Top 10 sikerdala lett szólóénekesként az 1991 -es Freedom '90 óta. (A RIAA aranylemez minősítést adott a kislemeznek, úgy, mint a következő single-nek, a Fastlove -nak is. A Jesus to a Child nak két formátuma jelent meg, mind a kettő tartalmazza az Older című szám instrumentális verzióját. A dal videoklipjében Michael 1988 , a Kissing a Fool óta először playback-kel a kamera előtt. A dal már 1994 -ben, az MTV European Music Awards -on debütált, jótékony célra felhasználták: 50,000 fontot gyűjtött a "Help a London Child" nevű segélyszervezet számára, az énekes ígéretet tett a rajongóinak, hogy minden egyes font jó helyre kerül. A dal a Top of The Pops című műsorban hangzott el 4 nappal azután, hogy a kislemez megjelent az Egyesült Királyságban. A Fastlove 1996 . április 22 -én jelent meg, rögtön a slágerlista 1. helyére került és 3 hétig ott is maradt. Aranylemez minősítést kapott, mert több, mint 400,000 darabot adtak el belőle. Ez volt az első alkalom, amikor az énekesnek 2 kislemeze is kijött még az album megjelenése előtt. A dalban van egy zenei aláfestés, amely az 1982 -es Patrice Rushen-sikerdalából, a Forget Me Nots -ból származik (Jo Bryant adta elő a számot). A Fastlove Ivor Novello-díjat hozott Michael számára. A kislemez két formátumban jelent meg az Egyesült Királyságban és mindkettő B-oldalán szerepelt az I'm Your Man dance-változata ( I'm Your Man 96 címmel). A kislemez producerei George Michael és Jon Douglas voltak. A dal 8. helyezést ért el Amerikában, ahol aranylemez minősítést kapott a RIAA-tól és az énekes legnagyobb slágere lett a Billboard slágerlistán. A Spinning the Wheel 1996 . augusztus 19 -én jelent meg az Egyesült Királyságban . A második helyen debütált – alulmaradt a Spice Girls Wannabe című számával szemben. A kislemez ezüstlemez minősítést kapott. Szintén kétféle formátumban jelent meg: főleg arról volt nevezetes, hogy két teljesen új stúdiófelvételt tartalmaz, a korábban ismeretlen Safe és a You Know That I Want To című dalokat. A Spinning the Wheel című dal az 1996 . augusztus 16 -i Top of the Pops című műsorban hangzott el először. Az Older / I Can't Make You Love Me című kislemez 1997 . január 20 -án jelent meg az Egyesült Királyságban. Annak köszönhetően, hogy csak egyféle formátumban jelent meg, az Older című album legkisebb példányszámban megjelent kislemeze lett és a legrosszabb helyezést (#3) érte el. Ezt a rossz helyezést annak ellenére sikerült elérnie, hogy a karácsony előtti időszakban jelent meg és új anyagot is tartalmazott. Egy hétig maradt a Top 10-ben és három héttel később került át a Top 40-be. Dupla A-oldalas kislemezként promotálták, a korábban még kiadatlan I Can't Make You Love Me című dallal és úgy kalkuláltak, hogy slágerlistás dal lesz Angliában. A dalt leadták a rádióban és egy promóciós CD-n is megjelent a brit rádiók és klubok számára. A dalt élő műsorban, az MTV Unplugged műsorában rögzítették, a Three Mills Island Stúdióban, Londonban, 1996. október 11-én (a közönség tapsát kivágták a felvételből, mintha stúdiófelvétel lenne). A kislemez a The Strangest Thing című szám élő verzióját is tartalmazza, amelyet a BBC Rádió épületében (Broadcasting House) vettek fel 1996 . október 8 -án. Az Older című dal a Top of The Pop című brit TV-műsorban hangzott el először 1997 . január 31 -én. A Star People '97 1997 . április 28 -án jelent meg az Egyesült Királyságban. A slágerlista 2. helyére került, mert megelőzte Gary Barlow dala, a Love Won't Wait . A Star People '97 egy újra-kiadása, és remix-változata volt a Star People album-verziójának. A vokált nem sokkal azután rögzítették, hogy az énekes édesanyja meghalt. Az új felvétel kicsit emlékeztet a The Gap Band amerikai funk együttes 1980-ban megjelent számára, a Burn Rubber On Me (Why You Wanna Hurt Me)-re. A kislemez kétféle formátumban jelent meg, tartalmazta az MTV Unplugged verzióját, a Wham Everything She Wants című számát és a Star People t. A kislemez arról nevezetes, hogy ez volt az énekes utolsó kislemeze, amely Amerikában megjelent, de nem ért el slágerlistás helyezést. A dalt a Top of The Pops 1997. május 9-i adásában előadta az énekes. A You Have Been Loved / The Strangest Thing '97 1997 . szeptember 8 -án jelent meg az Egyesült Királyságban. Az Older utolsó kislemeze a 2. lett a brit kislemez listán, megelőzte Elton John jótékonysági kislemeze, a Candle in the Wind '97 . A You Have Been Loved dupla A-oldalas kislemezként is megjelent, a The Strangest Thing remixelt verziójával együtt. A kislemez Anselmo Feleppa emlékére íródott, aki Michael párja volt és AIDS -ben halt meg. A dal először a Top of The Pops 1997 . szeptember 5 -i műsorában hangzott el. Díjak és élő előadások 1996-ban George Michael elnyerte az A Legjobb Brit Férfi díjat az MTV Europe Awards-on és 1985-ben az Ivor Novello-díjat Az Év Dalszövegírója kategóriában (harmadik alkalommal). 1996 októberének elején az énekes öt év után először adott élő műsort a Radio 1 FM csatornán, amelyet az MTV Unplugged koncertjei követtek. A Radio 1 FM közönsége mindössze 200 emberből állt, az MTV Unplugged koncert közönsége is csak 500 fős volt. Mindkét nézőközönség egy-egy verseny nyerteseként került be nézőnek, néhányan azok közül, akik a világ valamely részéről érkeztek Londonba repülőgépen és számos meghívott vendég vett részt a koncerten. Az Older & Upper című újrakiadás Az album újra-kiadása 1997. december 1-jén jelent meg díszdobozos kiadásban, amely 2 lemezt tartalmazott - az eredeti albumot és egy extra CD-t, amelynek címe: Upper. A lemez egy kartonpapír-borítóban volt, a borítón ugyanaz a fotó szerepelt, mint az eredeti Older című albumon (egy közeli fotó Michael zöld szeméről). A box set az Older & Upper címet kapta, mindkét CD arany színben készült. Az Upper azt a hat kislemezt tartalmazza, amelyek az Older című lemezen is megjelentek, ezen kívül a Fastlove (Part II)-t, amely nem azonos a Fastlove című kislemezen megjelent Fully Extended Mix-el (amely 9 perc 27 másodperc hosszú) és nem azonos a 4 perc 39 másodperces verzióval sem, amely a Fastlove promóciós felvétele. Ezt a változatot csak a második Fastlove promo kislemezen találjuk meg. Az Upper című CD interaktív anyagot is tartalmaz. Megjelenésekor nem került fel a slágerlistákra külön nagylemezként, de az albumot előbbre juttatta a 65. helyről a 36. helyre a karácsonyi időszakban. Dallista Mindegyik dal szerzője George Michael, ahol nem ő az egyedüli szerző, ott jelölve van. Kazetta/LP A-oldal B-oldal Older & Upper Older Upper Közreműködők George Michael - vezető vokál, basszusgitár , billentyűs hangszerek, dobok, ütős hangszerek, programozás Hugh Burns - akusztikus gitár Danny Jacob - gitár Alan Ross - gitár John Themis - gitár David Austin - billentyűs hangszerek Chris Cameron - billentyűs hangszerek David Clews - billentyűs hangszerek Jon Douglas - billentyűs hangszerek Chris Cameron – vonósok Jo – háttérvokál David Clayton - programozás Pete Gleadall - programozás Steve McNichol - programozás Stuart Brooks - trombita, szárnykürt John Thirkell - trombita, szárnykürt Chris Davis - szaxofon Andy Hamilton - szaxofon Phillip Smith - szaxofon Fayyaz Virji - harsona Steve Sidwell - trombita Produkciós közreműködők George Michael - rendező és producer Jon Douglas - a Fastlove producere Jon Douglas - a Spinning The Wheel rendezője és producere Charlie Brocco - hangmérnök Paul Gomersall - hangmérnök Chris Porter - hangmérnök Ren Swan - hangmérnök Lee Cattermole Lee Barry Cattermole (Stockton-on-Tees, Anglia, 1988. március 21. –) angol korosztályos válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Sunderlandben játszik, középpályásként. Pályafutása Middlesbrough Cattermole 1998-ban került a Middlesbrough ifiakadémiájára. Az első csapatban 2006. január 2-án, egy Newcastle United elleni rangadón mutatkozott be. Végigjátszotta a 2-2-re végződő találkozót, ahol megválasztották a meccs legjobbjának. Egy Aston Villa elleni 4-0-ra elvesztett találkozó után elsírta magát és a csapatkapitány, Gareth Southgate vigasztalta meg. Ezután azonban a csapat következő nyolc meccséből hetet megnyert, bejutott az FA Kupa és az UEFA-kupa negyeddöntőjébe, valamint 3-0-ra megverte a Chelsea-t, mely korábban csak egyszer kapott ki a szezonban a bajnokságban. Első bajnoki gólját április 2-án, a Manchester City ellen szerezte. Pályára lépett az UEFA-kupa döntőjében is. Május 7-én, a Fulham ellen a Middlesbrough addigi legfiatalabb csapatkapitánya lett. Amikor a veterán Colin Cooper csereként beállt, kérés nélkül átadta neki a kapitányi karszalagot. Október 20-án új, négy évre szóló szerződést írt alá a csapattal. Wigan Athletic 2008. július 29-én a Wigan Athletic 3,5 millió fontért leigazolta Cattermole-t, aki három évre írt alá a klubbal. Egy West Ham United ellen 2-1-re elvesztett mérkőzésen debütált. Első gólját szeptember 24-én szerezte, az Ipswich Town ellen, a Ligakupában. A bajnokságban december 13-án volt először eredményes, a Blackburn Rovers ellen. 2009. március 4-én piros lapot kapott a West Ham ellen, egy Scott Parker elleni szabálytalanság miatt. Bár hároméves szerződést kötött a Wigannel, már az első szezonja után megindultak a találgatások Cattermole jövőjével kapcsolatban, jó teljesítménye miatt. Sunderland A Sunderland 2009. augusztus 12-én leigazolta Cattermole-t, 6 millió fontért. A középpályás négyéves szerződést írt alá a csapattal, ahol együtt dolgozhatott korábbi menedzserével, Steve Bruce-szal. Egy Bolton Wanderers elleni meccsen mutatkozott be, ahol a találkozó legjobbjának is megválasztották. Október 17-én, a Liverpool ellen térdsérülést szenvedett, ami miatt hosszú ideig nem játszhatott. December 15-én, az Aston Villa ellen tért vissza a pályára. A 2010/11-es szezon előtt Steve Bruce őt választotta csapatkapitánynak a távozó Lorik Cana helyett és a 6-os mezszámot is megkapta. Az idény során ismét sérülések hátráltatták, így csak 24 mérkőzésen léphetett pályára. A következő idényt is kapitányként kezdte, de miután az első két fordulóban, a Liverpool és a Newcastle United ellen is kapott egy-egy sárga lapot, kikerült a kezdőcsapatból. 2011. november 5-én, a Manchester United ellen tért vissza. Miután Bruce-t Martin O'Neill váltotta a menedzseri poszton, felmerültek olyan hírek, hogy Cattermole végleg elvesztheti a csapatkapitányi tisztet, különösen miután őt és Nicklas Bendtnert letartóztatták és azzal vádolták, hogy autókat rongáltak Newcastle városközpontjában. Ennek ellenére O'Neill első meccsén, a Queens Park Rangers ellen csapatkapitányként lépett pályára. 2012. március 4-én már a Newcastle United elleni rangadó első percében sárga lapot kapott, egy Cheick Tioté elleni szabálytalanság miatt. A mérkőzés lefújása után piros lapot kapott, amiért nem megfelelő stílusban vonta kérdőre a játékvezetőt, Mike Deant. Végül négymeccses eltiltást kapott. A 2013/14-es idény előtt a csapatkapitányi tisztet John O'Shea kapta meg és a 6-os mezszámot is elvették Cattermole-ból, aki a 33-as számú szerelést kapta meg. A mezszámát végül a következő idényben visszakapta. 2015. július 2-án egy új, ötéves szerződést írt alá a Sunderlanddel. A 2015/16-os szezon első meccsén, a Leicester City ellen csapatkapitányként léphetett pályára, de 30 perc után lecserélte Dick Advocaat menedzser, miután csapata 3-0-s hátrányba került, amihez egy róla megítélt büntető is hozzájárult. A válogatottban Cattermole-t 2006 októberében hívták be először az U21-es angol válogatottba, Németország ellen, de játéklehetőséget akkor nem kapott. Első gólját Finnország ellen szerezte, 2009. június 15-én, a 2009-es U21-es Eb-n. Aorta Az aorta az emberi szervezet legnagyobb verőere, mely a szív bal kamrájából lép ki és ellátja az egész szervezetet oxigéndús vérrel. Embernél kb. 2,5–3,5 cm átmérőjű és 30–40 cm hosszú. Alakja egy sétabothoz hasonló egy felszálló ággal (aorta ascendens), ívvel (arcus aortae) és egy hosszú leszálló ággal (aorta descendens). Anatómia Az aortát az alább felsorolt részekre osztjuk: bal kamrából eredő kezdeti szakasza zöldhagymaszerűen tágult (bulbus aortae) előbbi éles határ nélküli folytatása a felszálló aorta (aorta ascendens) : amely a szívtől az aortaívig terjed aortaív (arcus aortae) : amely egy fordított U betűhöz hasonlít leszálló aorta (aorta descendens) : az aorta oszlásáig tart, ahol két részre válva a két közös csípőverőérre oszlik (arteria iliaca communis) leszálló aorta mellkasi szakasza (aorta thoracica) , amely a rekeszizom (diaphragma) feletti része leszálló aorta hasi szakasza (aorta abdominalis), amely az aorta rekeszizom alatti része Szerkezete Az aorta a szervezet egyetlen elasztikus típusú nagy artériája. Rugalmassága fontos a véráramlás folyamatossága szempontjából. A szív összehúzódása során 120 Hgmm nyomással vért pumpál az aortába, ami rugalmasságánál fogva kitágul, majd a bal kamra elernyedésével, ahogy a nyomás csökken, a rostok ismét megrövidülnek, ezáltal a bennmaradt vért mintegy továbbpumpálva. Az aorta fala, a többi verőérhez hasonlóan három rétegből áll: tunica intima : Az érfal legbelsőbb rétege. Az ér lumenét egy sejtrétegből álló endothel béleli, ami alatt rugalmas rostokat valamint kollagént tartalmazó kötőszövet van. tunica media : Az érfal középső rétege, mely kb. 60-70 körkörös elrendeződésű lemezből áll. Ezek között rugalmas rostok valamint simaizomsejtek található. tunica adventitia : A legkülső finom kötőszövetes réteg, rugalmas rostokkal és magát az érfalat tápláló apró erekkel (vasa vasorum). Pathológiája Atherosclerosis Aorta aneurysma Erdheim-féle cysticus media necrosis Aorta dissectio Aorta ruptura Fejlődési rendellenességek: Coarctatio aortae Jobb oldali aortaív Kettős aortaív Nagyerek transzpozíciója Megszakított aortaív La Neuve-Lyre La Neuve-Lyre település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 574 fő (2015). La Neuve-Lyre Bois-Normand-près-Lyre és Neaufles-Auvergny községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gablingen Gablingen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 3940 fő (1987. május 25.). Cécile Stanislas Xavier de Girardin Cécile Stanislas Xavier de Girardin gróf [ejtsd: zsirarden] (Lunéville, 1762. január 25. – Párizs, 1827. február 27.) francia katonatiszt és politikus. Élete A forradalom kitörésekor kapitány volt egy dragonyos ezredben. Mint a nemzetgyűlés tagja eleinte a jobbpárthoz csatlakozott, de később a király buzgó híve lett. Emiatt börtönbe került, melyből kiszabadulva, 1798-ban Oise département prefektusa lett. Megismerkedvén Joseph Bonapartéval, elkísérte őt Nápolyba és Spanyolországba, ahol dandártábornokká és a király első istállómesterévé nevezték ki. Visszatérve Párizsba, a törvényhozó testület tagja és prefektus lett. A Bourbonok megfosztották hivatalától és csak 1819-ben lett a Côte-d’Or megye prefektusa, amely állását azonban 1820-ban ismét elvesztette azért, mert mint a kamara tagja (1819-től), a kormány ellenzékéhez tartozott. Művei Lettre sur la mort de J.J. Rousseau (Párizs, 1824); Mémoire, journal et souvenirs (u.o. 1828, 2 kötet). Jegyzetek Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 3.) data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.) International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.) data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.) Sycomore. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.) Forrás Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Oldham Oldham város az Egyesült Királyságban, ÉNy-Angliában; Greater Manchester egy része. Az ipari forradalom idején létrejött város a pamut- és textilipar egyik fontos központja volt Angliában. Népesség Oldham népességének változása: Sport Labdarúgás Oldham Athletic AFC Saint-Bonnet-en-Champsaur Saint-Bonnet-en-Champsaur település Franciaországban, Hautes-Alpes megyében. Lakosainak száma 2047 fő (2013). Saint-Bonnet-en-Champsaur Bénévent-et-Charbillac, La Fare-en-Champsaur, Les Infournas, Laye, Poligny, Saint-Julien-en-Champsaur, Saint-Laurent-du-Cros, Saint-Michel-de-Chaillol, La Motte-en-Champsaur és Saint-Eusèbe-en-Champsaur községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Jack megye Jack megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Texas államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Jacksboro. Lakosainak száma 8957 fő (2013. július 1.). Jack megye Archer, Clay, Parker, Wise, Palo Pinto, Montague és Young megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: 3819 Robinson A 3819 Robinson (ideiglenes jelöléssel 1983 AR) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Brian A. Skiff fedezte fel 1983. január 12-én. Circuit Bremgarten A Circuit Bremgarten egy 7,28 km hosszú versenypálya Svájcban, Bremgarten bei Bern mellett, amelyen 1950 és 1954 között ötször rendezték meg a Formula–1 svájci nagydíjat. A bremgarteni pályát 1931-ben, motorverseny-pályaként építették a Berntől északra fekvő erdőségben. A pályának nincs egyenes szakasza, de több nagysebességű kanyarral rendelkezik. 1934-ben került megrendezésre itt az első autóverseny, mely a fiatal brit pilóta, Hugh Hamilton életébe került, aki az utolsó körben autójával egy fának csapódott, és életét vesztette. Rossz fényviszonyok és változó útfelületek között a háromsávos pálya már a kezdetekben nagyon veszélyes volt, különösen esőben. 1955-től nem rendeztek Bremgartenben hivatalos motorsport-rendezvényt, kivéve hegyi- és raliversenyeket, mivel az 1955-ös Le Mans-i 24 órás versenyen történt baleset után Svájcban betiltották a nagydíj-futamokat. Prince of Persia (videojáték, 1989) A Prince of Persia (gyakran a POP vagy PoP rövidítést használják) egy platformjáték, amit Jordan Mechner alkotott és 1989-ben jelent meg először Apple II gépre és mérföldkő volt a videojátékokban található animáció minőségének tekintetében. A játék jelentős sikereket ért el, 2 milliónál is több példány kelt el belőle (ez az akkori viszonyok közt hatalmas teljesítmények számított) és szinte az összes jelentősebb platformra megjelent, a játéknak később pedig számos folytatása készült el, ezzel lefektetve a Prince of Persia sorozat alapjait. A játékosok körében annak ellenére tett szert nagy népszerűségre, hogy első látásra kissé repetitívnek tűnt. Ezt elkerülendő megjelentek a különféle logikai feladványok és csapdák, amik a Herceg útja során felbukkanva nehezítették küldetése teljesítését, mindezek pedig életszerű, folyamatos mozgással jelentek meg a képernyőn. A játék hatása tagadhatatlan a műfajban, amik átvették a fix pályafelépítést (ellenben például a Mario oldalra haladó pályatervezésével), az irányítását és a folyamatos animációkat. Történet A játék Perzsiában játszódik. Amikor a szultán külföldi hadjáratra indul, tanácsosa (vizier) magához ragadja a hatalmat. Jaffarnak a trón megszerzésében csak a szultán lánya jelent akadályt, akit a tornyába zárat és megfenyegeti, ha nem lesz a felesége, akkor kivégezteti. A főhős egy rejtélyes utazó (akinek neve nem ismert), a hercegnő szerelme, ezért Jaffar parancsára a katakombákba vetik. A játékosnak innentől 1 óra áll a rendelkezésére, hogy kiszabaduljon, legyőzze Jaffart és eljusson a hercegnőhöz. Jaffar karakterét feltehetően egy valós személy, Ja’far ibn Yahya ihlette, akit lefejeztettek a hercegnővel folytatott állítólagos viszonya miatt. (A család akkoriban jelentős hatalom birtokában volt, így a halála mögött a politikai okok sem kizártak.) Játékmenet A cselekmény valós időben játszódik, így a játékosnak szünet nélkül kellett teljesítenie a játékot azokon a platformok, ahol nem volt mentési pont a pályák elején. Amennyiben a játékos meghal, akkor az előző mentési ponttól folytathatja (általában az adott pálya elejétől). A játékot csak akkor kell teljesen újrakezdenie, ha kifut a rendelkezésre álló 60 percből. A játékban adott számú életereje van a Hercegnek, a kisebb esések, leeső kövek, kék üvegcsék és az ellenfél kardcsapása eggyel csökkenti az életerejét, míg a csapdák, nagyobb esések, vagy ha kardja előrántása előtt az ellenfele lesújt, akkor az összes életereje elfogy. A maximális életerő a nagyobb piros üvegcsék megtalálásával növelhető (rejtett vagy nehezen megszerezhető helyeken), míg a kisebbek egy életerőt töltenek vissza. A zöld a Herceget pille könnyűvé varázsolja (nem sérül, ha lezuhan), de létezik olyan változat is, ami a feje tetejére állítja a képernyőt. A negyedik pályán egy varázstükör szétválasztja lelkét, a sötét tükörképét pedig az utolsó tizenkettedik pályán úgy győzheti le, ha elteszi kardját és újra egyesülnek, mert ha megöli, akkor ő is meghal. A legvégén Jaffarral is meg kell küzdeni. Fejlesztés Mechner egy rotoscoping-nak nevezett eljárást használt és filmre vette, ahogy öccse, David fehér ruhában különféle mozgásokat hajt végre, majd ezeket a játékba is átültette. A másik érdekessége a játéknak maga a harc volt, ugyanis a korabeli játékokban szinte csak lőfegyvereket lehetett használni, míg a itt a Hercegnek karddal kellett az ellenfelekkel megküzdenie. Saját bevallása szerint Az elveszett frigyláda fosztogatói (főleg az első 10 perce, a csapdák és az akrobatikus mozgás kialakításában) volt a fő inspiráció a játék megalkotásánál. Változatok A Prince of Persia eredetileg Apple II-re jelent meg 1989-ben majd egy évre rá az Amiga, Amstrad CPC, Atari ST és IMB PC (DOS), 91-ben pedig a Sharp X68000 és TurboGrafx-CD (japán) változatok is elkészültek. 1992-ben az otthoni konzolok folyamatos térnyerésének köszönhetően Sega Master, Sega CD, TurboGrafx-CD (USA), NES, Game Boy jelentek meg, illetve Macintosh és SNES verziók egy kicsit jobb grafikai megjelenítéssel. (Az SNES változat néhány új pályát is tartalmazott.) A Sega Mega Drive 1993-ban, Game Boy Color 1999-ben kapta meg a maga Prince of Persia átiratát, mobiltelefonra pedig a 2000-es évek elején érkezett meg a Java változat. A Prince of Persia: The Sands of Time néhány változata tartalmazta a játékot vagy annak a legelső pályáját, felújítva. A Prince of Persia: The Forgotten Sands Wii változata pedig a játék Apple II verzióját tartalmazta. A TurboGrafx-CD és Sega CD változatok a formátumuknak köszönhetően animált átvezető jeleneteket tartalmaztak szinkronnal és zenei résszel és a grafikájuk is szebb, tekintve, hogy a Macintosh verzió alapján készült. A Sega Mega Drive változat is jobb grafikával és háttérzenével büszkélkedhet, ráadásul 4 új pályát és új üvegcséket is tartalmazott. (Megállították az időt vagy megnövelték a játék teljesítéséhez rendelkezésre álló időt.) Az SNES változat az audiovizuális részen kívül még abban is különleges volt, hogy az eredeti 13 pálya módosult több lehetőséggel, valamint 7 új pályát is tartalmazott. A főellenségek legyőzésénél a kardpárbaj mellett szerepet kapott a támadások elkerülése. A többi változattal ellentétben itt a játékos 2 órát kapott, hogy megmentse a hercegnőt. A játék elején látható, ahogy a főhős a hercegnőnek udvarol, majd Jaffar parancsára börtönbe vetik és megkínozzák. (A kínzás csak a japán változatban látható, a többiből egyszerűen kivágták.) Feldolgozások és modok 2007-ben Prince of Persia Classic néven megjelent egy feldolgozás a Gamelofttól. Xbox Live Arcade rendszerére június 13-án jelent meg, a Playstation Network változatra 2008. október 23-áig kellett várni. A pályatervezés és a történet nem változott, a karakter mozgása folyamatosabbá vált, és renderelt 3D-s grafikát kapott, a megjelenésén pedig a Sands of Time művészi hatása egyértelműen megállapítható. A játékmenet változott kissé a kardpárbajok megváltoztatásának köszönhetően és bekerült például a falról elrugaszkodás is. A történeti rész mellé új játékmódok is kerültek, például a Time Attack vagy a Survival. A rajongók elkezdték feltérképezni a játékot, ami több pályaszerkesztő elkészülését eredményezte. Számos elkészített pálya vált elérhetővé. Budapest Hurricanes A Budapest Hurricanes egy megszűnt magyar amerikaifutball-csapat Budapesten. A csapat a MAFSZ kiemelt bajnokságának (HFL), és az IFAF CEI kupasorozat résztvevője volt. A gárda 2009 végén alakult és hamarosan az ország kiemelkedő sportszervezetévé emelkedett. Megalakulásuk idején a csapat jelentős részét a Budapest Wolves egykori utánpótlás korú játékosai adták, akik Kovács Zsolt – a korábbi Budapest Wolves Junior vezetőedző – irányítása alatt dolgozhattak tovább. A kiválás miatt a MAFSZ döntése értelmében 2010-ben csak három barátságos mérkőzést játszott a budapesti egyesület, de 2011-től már teljes körű résztvevője lett a hazai futballbajnokságoknak. A felnőtt kiemelt liga (HFL) és az utánpótlás bajnokság 2013-as bajnoka. 2014 végén megszűnt. Szezonok 2010 A Magyar Amerikai Futball Szövetség (MAFSZ) döntése értelmében a Hurricanes még nem vehetett részt semmilyen bajnoki sorozatban sem, így összesen három barátságos mérkőzést játszott külföldi csapatokkal. 2011 A Hurricanes, mint új résztvevő a legalsóbb osztályban (DIV II.) kezdte meg szereplését a magyar bajnokságokban. A DIV II-t veretlenül nyerte meg, a döntőben az Újpest Bulldogsot győzte le 56-14-re. Emellett az osztrák bajnokságba is benevezett a Hurricanes, ahol az alapszakaszt 3-1-es mérleggel zárták. A döntőben az Alpin Hammers elleni 31-13-as győzelmével a Budapest Hurricanes lett az első magyar amerikai futball csapat, amelyik külföldi felnőtt bajnokságban szerzett aranyérmet. Osztrák DIV2 Eredmények. afboe.at. (Hozzáférés: 2011. július 3.) 2012 A Budapest Hurricanes átugrotta a DIV I-et és meghívást nyert az első alkalommal kiírt, négyfős kiemelt ligába (HFL). A Hurricanes rögtön az alapszakaszban újabb történelmet írt, miután megtörte a Budapest Wolves majdnem tízéves hazai veretlenségi sorozatát. Az alapszakaszban hazai pályán, 33-27-re múlta felül a Wolvest Kovács Zsolt csapata. A Hurricanes végül veretlenül zárta az alapszakaszt, azonban a döntőn visszavágott a Budapest Wolves és magabiztos, 65-21-es győzelmével elhódította a kupát. Ausztriában sem sikerült a címvédés, ugyanis a Cineplexx Blue Devils az alapszakaszban, majd a döntőben is szoros mérkőzésen győzte le a Hurricanest, így a Canes mindkét fronton ezüstéremmel zárta az évet. Hurricanes 2012-es meccsei. hurricanes.hu Osztrák DIV2 Eredmények. afboe.at. (Hozzáférés: 2012. június 24.) 2013 Tavasszal az először megrendezésre került IFAF CEI Interliga küzdelmein vett részt a Hurricanes. A négycsapatos sorozatban végül 2-3-as mutatóval a harmadik helyen zárt a Hurricanes, így nem jutott a döntőbe. Érdekesség, hogy a három vereség során összesen 10 ponttal kapott ki a csapat. Ősszel, az újabb csapattal kibővült (Nyíregyháza Tigers) HFL sorozatnak vágott neki a Hurricanes és ezúttal is veretlenül zárta az alapszakaszt. A döntőben a tavalyihoz hasonlóan a Budapest Wolves várt a Hurricanesre, azonban a Hurricanes 10 pontos hátrányból fordítva 28-24-re nyerni tudott, és ezzel magyar bajnok lett. Hurricanes 2013-as meccsei. hurricanes.hu 2014 *A mérkőzés a pálya alkalmatlansága miatt elmaradt. Hurricanes 2014-es meccsei. hurricanes.hu Játékosok Jelenlegi játékosok Hurricanes Roster. hurricanes.hu. [2014. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 8.) A Bajnok csapat névsora:. francescosports. (Hozzáférés: 2013. október 27.) Stáb Jelenlegi stáb Edzők. hurricanes.hu A Bajnok csapat névsora:. francescosports. (Hozzáférés: 2013. október 27.) Megjegyzések Bemutatkozik a Budapest Hurricanes 2013 legjobb amerikai futball sportszervezete Magyarországon a Budapest Hurricanes Névjegy az asztalon Az ötvenedik Patriots A 2011. évi bajnokság eredményei. Osztrák bajnok a magyar döntő kapujában. A 2012-ES EREDMÉNYEK A Budapest Hurricanes 2012-es szezonja ezüstösen csillog A forgószél ezúttal nem tarolt... Stat: 2012. április 1. @ Cineplexx Blue Devils Elsöprő Hurrikán Stat: 2012. április 8. vs. Styrian Bears Magabiztos győzelem hazai pályán Stat: 2012. április 21. vs. Red Lions Hall Tovább menetel a Hurricanes Stat: 2012. május 12. @ Generali Invaders Pontzuhatag Budapesten Stat: 2012. május 20. vs. Amstetten Thunder A Kötelező teljesítve, jöhet a rájátszás! Döntőben a Hurricanes! Stat: 2012. június 17. @ Amstetten Thunder Nem sikerült a címvédés! Magabiztos győzelem a nyitányon! Stat: 2012. szeptember 8. @ Győr Sharks Történelmi győzelem! Stat: 2012. szeptember 29. vs. Budapest Wolves Döntős a Hurricanes! Stat: 2012. október 6. @ Újbuda Rebels A Wolves a döntőben óriási veréssel vett revánsot Eredmények HFL 2013 Gyenge kezdés a nyitányon Stat: 2014. március 29. @ Beograd Blue Dragons. [2014. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 5.) A Hurricanes nem bírt a tavalyi bajnokkal Stat:2014.április 12 vs Bratislava Monarchs. [2014. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 18.) Egy pontos vereség a Cowboys ellen Stat: 2014. május 18. @ Budapest Cowboys. [2014. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 27.) Profil: Bencsics Márk Profil: Czirók Márton Profil: Danku Dávid Profil: Bóbis Szabolcs Profil: Szekeres Ádám Profil: Balog Bence Profil: Tokaji Péter Profil: Rinyu Béla Profil: Varga György Profil: Madarassy Kristóf Profil: Király Dávid Profil: Elek Ádám Profil: Fazekas Roland Profil: Bakonyi Norbert Profil: Hartai Gábor Profil: Kovács Gábor Profil: Novák Gergely Profil: Lipták Ferenc Profil: Hadzsi Márton Profil: Bíró Szabolcs Profil: Németh Ádám Profil: Ambrus Tamás Profil: Illés Álmos Profil: Dr. Borhegyi Ferenc Profil: Hatlaczki Ádám Profil: Szobonya Bence Profil: Varga Ferenc Profil: Csehi Gyula Profil: Szűcs Máté Profil: Nagy Bertalan Profil: Kordován Csaba Profil: Kapás László Profil: Szűcs Gábor Profil: Sipiczki Ádám Profil: Popovics Tibor Profil: Stefanidesz Ádám Profil: Puha Gábor Profil: Sápi András Profil: Slézia Bálint Profil: Madarassy Richárd Profil: Szakács Kristóf Profil: Mezei Márk Profil: Kovács Roland Ügyvezető: Hajós Róbertné / Zsóka Nemzetközi és Média Kapcsolatok: Letenyei Bea Litvánia hadereje Litvánia hadereje (hivatalosan Litván Fegyveres Erők - Lietuvos ginkluotosios pajėgos) Litvánia fegyveres ereje, amelynek feladata az ország szuverenitásának védelme, valamint a NATO-tagságból fakadó feladatok ellátása. Litvánia haderejének néhány összefoglaló adata Litvánia haderejének hivatalos neve: Litván Fegyveres Erők. A kialakult Litván Fegyveres Erők és a központi szervek, a védelmi minisztérium, a haderő-parancsnokság, és egyéb intézményekből áll. Katonai költségvetés ( 2003 ): 294 millió euró, GDP 1,9%-a. Teljes személyi állomány: 10 750 fő. (Az aktív állományból 4700 fő sorozott.) Önkéntes Nemzeti Véderő: 1950 fő. Sorozás, toborzás rendje: behívás alapján. Szolgálati idő: 12 hónap Mozgósítható állomány: 727 609 fő alkalmas katonai szolgálatra. A 2008-ban megszüntetett sorkatonai szolgálatot 2015-ben – a Balti-térség megváltozott geopolitikai változásai miatt, főleg miután Oroszország 2014-ben elcsatolta az Ukrajnához tartozó Krím félszigetet, majd beavatkozott a kelet-ukrajnai válságba – ismételten visszaállították. Szárazföldi erő: 7 950 fő Állomány 1 dandár (ebben 4 gépesített lövész zászlóalj, 1 tüzérosztály) 3 önálló gépesített lövész zászlóalj, páncélvadász zászlóalj, műszaki zászlóalj 1 kiképző ezred a különleges erők egysége Fegyverzet 10 db BRDM–2 felderítő harcjármű 11 db Pskbil 22 db BTR–60 10 db MT–LB 94 db M113A1 páncélozott szállító jármű 72 db M101 jelű, 105 mm-es vontatott löveg 61 db M-43 típusú, 120 mm-es tarack számos különféle típusú páncéltörő fegyver. Légierő és légvédelem: 1150 fő A Zokniai és Pajouste bázison települ a légierő. Felfegyverzett repülőeszköze egyáltalán nincs. Litvánia légterét NATO szövetséges gépek (F–16 Fighting Falcon) védik. pl.: 2007. március 30-án újabb váltás történt a balti köztársaságok légterének védelmében. Mint az köztudott, a mai napig a Belga Légierő F-16 vadászrepülőgépei őrködtek, mostantól a Francia Légierő Mirage 2000 típusú vadászrepülőgépei vették át a feladatot. Az elmúlt négy hónapban (egy-egy ország ennyi ideig látja el a feladatot) a belga gépek több mint 90 felszállást hajtottak végre, és összesen kb. 250 órát töltöttek a levegőben. Repülők és helikopterek: 2 db L–410 Turbolet szállító repülőgép 3 db An–26 szállító repülőgép 6 db An–2 szállító repülőgép 6 db L–39 Albatros iskolarepülőgép 2 db Mi–2 helikopter 10 db Mi–8 -as helikopter. 18 db 40 mm-es űrméretű Bofors L/70 gépágyú képezi. Haditengerészet: 650 fő Litvánia haditengerészete, felszereléseivel együtt a balti országok közös szervezetébe tagozódik. Ennek a szervezetnek a neve Baltron Hajóállomány: 2 db Grisa-osztályú fregatt 3 db partvédelmi hajóból 2 db aknaszedőből 1 db ellátóhajóból HMS Amphion (1911) A HMS Amphion a Brit Királyi Haditengerészet egyik Active-osztályú felderítőcirkálója volt. A hajó építését 1911. december 4-én kezdték a Pembroke Dockyard hajógyárban. Ez volt az első brit hajó, ami az első világháborúban elsüllyedt. A roncs helyét az 1986-os roncsvédelmi törvény (Protection of Military Remains Act 1986) értelmében védetté nyilvánították. Pályafutása Hadrendbe állításakor az Amphion lett a Harwich Force 3. romboló rajának vezérhajója. A hajók feladata a La Manche-csatorna keleti bejáratának védelme volt. Pályafutása elején a cirkáló, Frederic Charles Dreyer parancsnoksága alatt állt, de később, a háború kitörésekor, már Cecil H Fox kapitány volt felelős a hajóért. Elsüllyedése 1914. augusztus 5-ének délutánján az Amphion és a 3. romboló raj éppen járőrözött a tengeren, mikor egy halászhajóról értesítették, hogy egy gyanús hajót észleltek, ami „dolgokat dobál a vízbe”. A halászhajó megadta a gyanús hajó pozícióját, majd az Amphion és az általa vezetett hajók elindultak kivizsgálni az esetet. Nem sokkal később a hajók észrevették a tőlük keletre hajózó, 2150 tonnás SMS Königin Luise aknatelepítő hajót. A Königin Luise korábban egy Hamburg és Hollandia között közlekedő komp volt, melyet a németek átalakítottak segéd aknatelepítő hajóvá. A hajó augusztus 4-én éjjel hagyta el az emdeni kikötőt, majd az Északi-tenger felé indult, hogy aknákat telepítsen a Temze torkolatához. A Königin Luise megtévesztően, sárgára és feketére volt festve. Ezek a színek a Harwich és Hook of Holland között közlekedő, Great Eastern Railway vasúttársaság gőzhajóin voltak jelen. Mikor a brit hajók közeledni kezdtek, a Königin Luise megpróbált elmenekülni, ami gyanús is lett a briteknek, így négy romboló, köztük a HMS Lance és a HMS Landrail, a német hajó után eredt. A közel egyórás hajsza után a német hajót utolérték és elsüllyesztették. A hajón 64-en haltak meg. Az Amphion felvette a túlélők egy részét, majd folytatta volna addigi feladatát, de a rombolók ekkor észrevettek egy, az előzőhöz nagyon hasonlító hajót, amelyen egy hatalmas német zászló volt. A rombolók meg is támadták a hajót, miközben az Amphion legénysége beazonosította a hajót. Kiderült hogy a megtámadott hajó a St. Petersburg volt, ami a német nagykövetet szállította vissza Angliából Németországba. Az Amphion jelzett a rombolóknak, hogy hagyják abba a támadást, de azok a támadás hevében nem vették észre a jelzést. Ezután az Amphion a rombolók és a St. Petersburg közé hajózott, hogy elállja a lövedékek útját, így a német hajónak sikerült megmenekülnie. Ezt követően az Amphion különösebb események nélkül folytatta az eredeti feladatát, egészen másnap reggel 3 óra 30 percig, mikor elindult Harwich felé. Az Amphion által választott útvonal viszont túl közel volt a Königin Luise által elaknásított területhez. Reggel 6 óra 30 perckor a brit cirkáló nekiment a német hajó egyik aknájának, ami ettől felrobbant. A robbanás következtében a hajón tűz ütött ki, amely beborította a parancsnoki hidat, így elzárva a kapitányt a hajó legénységétől. A hajó orrán lévő ágyú kezelői egy fő kivételével mind meghaltak, a hídon lévők pedig súlyosan megégtek. Mivel a hajó orrában a legénység egy része éppen reggelizett, a robbanás következtében többen meghaltak, vagy megfulladtak. Amikor a kapitány visszanyerte cselekvőképességét, leszaladt a hajtóműhöz és leállította a motorokat, mivel a hajó még ekkor is 20 csomós sebességgel haladt. Mivel ekkorra már a hajó egész orra égett, lehetetlen volt elérni a parancsnoki hidat, vagy elárasztani az elöl lévő lőszerraktárakat. A hajót kísérő rombolóknak sikerült közel menniük a lángoló hajóhoz és átmenteni az Amphion legénységét, illetve a német hadifoglyokat. Bár a brit cirkáló motorjai már álltak, a hajó még sodródott az aknamező felé. 7 óra 3 perckor, pont három perccel azt követően, hogy a utolsó mentőcsónak is elhagyta a hajót, az Amphion ismét aknára futott. A hajó orrában lévő lőszerraktár felrobbant, majd a szétrepülő roncsdarabok megrongálták a menekülő mentőcsónakokat valamint a közelben álló rombolókat. A süllyedő hajó egyik lövedéke pont a HMS Lark fedélzetére esett, így megölve az Amphion legénységének 2 tagját valamint egy német foglyot. Ezt követően az Amphion, kevesebb mint 15 perc alatt, elsüllyedt. A balesetben körülbelül 150 brit és 18 német tengerész vesztette életét. A britek ekkor még csak 36 órája álltak háborúban. Höchstädt an der Donau Höchstädt an der Donau település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 4762 fő (1987. május 25.). Tordai városháza A tordai városháza, eredetileg Torda-Aranyos vármegye megyeháza, műemlék épület Romániában, Kolozs megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07788 sorszámon szerepel. Moïta Moïta település Franciaországban, Haute-Corse megyében. Lakosainak száma 79 fő (2015). Moïta Campi, Matra, Novale, Pietra-di-Verde és Zalana községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 9107 Narukospa A 9107 Narukospa (ideiglenes jelöléssel 1997 AE4) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Takao Kobajashi fedezte fel 1997. január 6-án. Stazione di Colfelice Stazione di Colfelice vasútállomás Olaszországban, Colfelice településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Avezzano–Roccasecca-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Arce Stazione di Roccasecca The Human Equation A The Human Equation a hetedik nagylemeze az Arjen Anthony Lucassen vezette Ayreonnak. Kiadták 2004. május 25-én. Mint a többi Ayreon albumon ezen is sok vendég szerepel, például James LaBrie a Dream Theater-ből vagy Eric Clayton a Saviour Machine-ból. A számokat Lucassen írta és rendezte. A többi Ayreon albumhoz hasonlóan a Human Equation is egy történetet mesél el, de az eddigi fantasy, illetve tudományos-fantasztikus történetektől eltérően ez egy ember (Én) 20 napi kómája alatt történteket mondja el. Az albumon 20 szám található, ezek a 20, kómában töltött napnak felelnek meg. Én ezalatt a 20 nap alatt a saját fejébe van bezárva, és megelevenedett érzelmeivel találkozik, akik megváltoztatják addigi életét, gondolkodását. Történet Első nap: Virrasztás (Day One: Vigil) A történet kezdetén Én (Me, James LaBrie) kómában fekszik egy kórházi ágyban. A Felesége (Wife, Marcela Bovio) és a Legjobb Barátja (Best Friend, Arjen Anthony Lucassen) Én állapotáról beszélgetnek, miközben a Feleség megjegyzést tesz arra hogy ő és Legjobb Barát rejtegetnek valamit. Második nap: Elszigeteltség (Day Two: Isolation) A második napon Én rájön, hogy el van szigetelődve a külvilágtól és a saját érzelmeivel kell szembenéznie. Ettől való félelme miatt elevenedik meg Félelem (Fear, Mikael Åkerfeldt), majd találkozik a Józan Ésszel (Reason, Eric Clayton) és Szenvedéllyel (Passion, Irene Jansen). Ahogy Én egyre jobban kétségbe esik, megjelenik Büszkeség (Pride, Magnus Ekwall) hogy bátorítsa és Szerelem (Love, Heather Findlay) hogy vigaszt nyújtson számára, és hogy felkészítse az előtte álló megpróbáltatásokra. Harmadik nap: Fájdalom (Day Three: Pain) A harmadik napon Én szembesül a Gyötrelemmel (Agony, Devon Graves). Gyötrelem még inkább kétségbe ejti Ént azzal hogy elmondja neki, hogy mennyire egyedül van és hogy mindig is egyedül volt. Ez felbosszantja Dühöt (Rage, Devin Townsend), aki egy hazugságról kezd el beszélni. Negyedik nap: Rejtély (Day Four: Mystery) A negyedik napon Feleség és Legjobb Barát Én balesetéről beszélnek. Úgy tűnik Én autóbalesetet szenvedett fényes nappal, egy kihalt úton, minden ok nélkül. Azon gondolkodnak vajon túléli-e, mialatt Én ismét összetalálkozik Szenvedéllyel és kiderül hogy ő legalább annyira el van veszve mint Feleség és Legjobb Barát. Ötödik nap: Hangok (Day Five: Voices) Az ötödik napon Én a negyedik napon, Feleség és Legjobb Barát közt elhangzott társalgást beszéli meg az érzelmeivel. Hatodik nap: Gyermekkor (Day Six: Childhood) A hatodik nap Gyötrelem visszaviszi Ént a gyermekkorába, ahol kiderül hogy Apa (Father, Mike Baker) elhagyta a családot. Én és Félelem utalnak arra is hogy Apa mindig teljesíthetetlen követelmények elé állította Ént, és fizikailag is bántalmazta, miközben az anyjának azt mondta, hogy elesett és beverte a fejét, és mindig arról beszélt, hogy Én mindig egy vesztes volt. Hetedik nap: Remény (Day Seven: Hope) Elérkezik a hetedik nap és Legjobb Barát elhatározza hogy megpróbálja elérni Ént, és megpróbálja Ént a gyermekkorukra emlékeztetni. Legjobb Barát fájdalmasan hívja Ént, hogy térjen vissza. Én úgy érzi, csapdában van, és kiáltani próbál, de valami visszatartja, mintha valamit nem végzett volna el. Nyolcadik nap: Iskola (Day Eight: School) A nyolcadik nap Félelem újra előbukkan és szembeállítja Ént a legrosszabb félelmeivel. Visszaviszi Ént az első napjára az iskolában, emlékeztetve arra, hogy kinevették és gúnyolták, és kirekesztett volt az iskolában. Ez felébreszti Dühöt, aki elmondja hogy ezek a megpróbáltatások formálták Ént olyanná amilyen. Gyötrelem utal arra hogy Ént gúnyolták aki megfogadta hogy bosszút áll. Józan Ész és Büszkeség vitázni kezdenek, míg Büszkeség arra biztatja Ént hogy adja ki dühét, és bizonyítsa be, hogy ő a legjobb, addig Józan Ész azt mondja hogy elég ha tudja hogy ki is ő valójában, és próbáljon kijutni ahelyett hogy kiütteti magát. Szenvedély elárulja Józan Észt, és Büszkeség oldalára áll, biztatva Ént hogy ne gondolkodjon, hanem cselekedjen. Majd kiderül hogy Én már bosszút állt azokon akik csúfolták. De rájön hogy ettől sem könnyebbült meg. Kilencedik nap: Játszótér (Day Nine: Playground) A kilencedik nap Én még mindig a gyermekkorában van (Instrumentális rész) Tizedik nap: Emlékek (Day Ten: Memories) A kóma tizedik napján Feleség és Legjobb Barát gondolkoznak a kórházban, hogy mi baja lehet Énnek, mert semmilyen fizikai sérülése nincs, és fel kellett volna ébrednie. Mindketten elkezdenek beszélni az Énnel közös emlékeikről, Legjobb Barát felidézi a barátságukat (amikor megmutatták az új biciklijeiket, vagy amikor megmásztak egy magas tornyot). Ezalatt baljós előjelként, Legjobb Barát oldalán, feltűnik Büszkeség. Feleség bízik a házasságuk erős kötelékében, és Szerelem is emellett áll. Józan Ész buzdítja Ént, hogy hagyja magát emlékezni. Tizenegyedik nap: Szerelem (Day Eleven: Love) A tizenegyedik napon, Józan Ész segítségével, Én visszakerül arra a napra, amikor először találkozott a feleségével. Egy péntek este volt, egy táncmulatságon. Én és Feleség táncolnak, míg Szerelem és Szenvedély megjegyzik, hogy szerelem volt első látásra. Ezalatt Gyötrelem és Félelem utalásokat tesz ("Remember your father, you're just like him – Emlékezz apádra, pont olyan vagy mint ő") és ("Nobody loved you, nobody will – Senki sem szeretett, senki nem is fog", bár Félelem kicsit reménykedőbb ebből a szempontból), Szenvedély és Büszkeség a maguk módján buzdítják Ént. Tizenkettedik nap: Trauma (Day Twelve: Trauma) Én kómájának tizenkettedik napján Józan Ész megelégeli a helyzetet és elmondja neki, hogy ha eléggé akarja ki tud törni az elméjéből. Félelem nem enged, és Ént még lejjebb viszi, lelkének legmélyebb, legsötétebb bugyraiba, és megjegyzi, "A fejedbe vagy zárva, jobb lett volna ha meghalsz" ("Locked inside your head; you're better off dead!"). Az érzelmei feltárják Én legnagyobb traumáját: az édesanyja halálát. Gyötrelem utal arra, hogy miután az apja elhagyta őket, az anyja számított a fia segítségére. A forrófejű Én azt hitte anyja csak maga mellett akarja tartani őt. Gyötrelem utal rá, hogy Én még a közelben sem volt, amikor anyja öngyilkos lett, és még csak nem is láthatta, nemhogy megakadályozhatta volna. Józan Ész elmondja Énnek hogy, bár hibás ő is de nem ő az egyedüli vétkes, hanem az apja ("anyád meghalt, amikor apád elhagyott – your mother died the day your father left"). Félelem mesél Én rémálmairól, amikor anyja szól hozzá a sírból ("Hol voltál fiam, amikor szükségem volt rád? – Where were you son, when I needed you?"), és kiderül hogy az apja is őt hibáztatja anyja haláláért. Tizenharmadik nap: Jel (Day Thirteen: Sign) A tizenharmadik napon Szerelem megelégeli azt, ahogy Én a feleségével bánik és rávilágít, hogy milyen szerencsés ember ő. Én ezt elfogadja és sajnálja, de nem biztos abban, hogy nincs-e késő helyrehozni a hibáit. A 13. napon a külvilágban is történik valami: Én elejt egy könnycseppet, majd ökölbe szorítja a kezét. Feleség és Legjobb Barát ismét megemlítik a közös titkukat, amiről már az első nap is beszéltek. Tizennegyedik nap: Büszkeség (Day Fourteen: Pride) Büszkeség elviszi Ént élete tetőpontjára, ahol Én és Büszkeség eltérőn vélekedik Én személyiségéről: Én szerint ő mindig is kreatív, művészember volt, és hogy irgalmas volt másokkal, míg Büszkeség szerint mindig csak másoknak akart megfelelni és ezért lett olyan, amilyen. Ez az első alkalom, hogy Büszkeség és Józan Ész egyetért, és bátorítják Ént, hogy hagyja hogy az érzelmei irányítsák. Tizenötödik nap: Árulás (Day Fifteen: Betrayal) Kiderül, hogy Büszkeség, miért állt Legjobb Barát mellett a 10. napon: kiderül, hogy Én és Legjobb Barát közt versengés folyt egy munkáért, és Legjobb Barát, aki Én felettese volt, Énre bízta a könyvelést egy üzletben, Én ezt úgy használta ki, hogy el tudta nyerni a pozíciót. Félelem rámutat Én belső harcára, míg Gyötrelem a fájdalomra, amit az árulás okozott. Szenvedély és Gyötrelem az árulás beismerésére és a bocsánatkérésre buzdítja Ént, Én megfogadja, hogy elmondja. Tizenhatodik nap: Lúzer (Day Sixteen: Loser) A 16. napon furcsa dolog történik: Én apja jön látogatóba. Vesztesnek nevezi Ént, és gúnyolja, mint mindig. Később kiderül, a valódi vesztes Apa, aki sok tönkrement házasságon van túl, perben áll a volt feleségeivel, a gyermekei közül sok börtönben ül. Düh megelégeli ezt és Apára ontja Én minden dühét. Tizenhetedik nap: Baleset? (Day Seventeen: Accident?) A tizenhetedik napon Ént az érzelmek visszaviszik a baleset napjára. Józan Ész írja le a környezetet: Én délután egykor hazafelé autózott, és az árulásán próbálta túltenni magát, amikor meglátta Feleséget egy idegen férfi karjaiban az utcán, ennek hatására Én szándékosan egy fa felé vette az irányt, mert úgy érezte nem bírja tovább az életének megpróbáltatásait. Feleség ekkor elmondja, hogy ki volt az idegen férfi: "csak mi voltunk, értsd meg – It was only us, please understand." Szenvedély kijelenti, hogy Énnek már nem maradt semmije. Büszkeség szerint a szerelme elhagyta őt, Gyötrelem szerint a fájdalom Én legrégebbi barátja. Tizennyolcadik nap: Felismerés (Day Eighteen: Realization) Eljön a tizennyolcadik nap, és Én érzelmei egyesével jönnek elő. Először Józan Ész, aki megkérdezi, mit fog tenni most hogy tudja mit csinált a felesége. Majd Szenvedély következik, aki bosszút javasol, utána Büszkeség, aki szerint szintén nem szabad ennyiben hagyni. Őt Szerelem követi, aki a megbocsátást javasolja, majd Gyötrelem, szerint jobb volna ha Én meghalna, Végül Félelem, aki megkérdezi Ént, hogy elég erős-e? A külső világban Legjobb Barát és Feleség látják hogy Én harcol valami ellen. Én csettint. Tizenkilencedik nap: Eltávolodás (Day Nineteen: Disclosure) Ekkor derül ki a történet utolsó, hiányzó darabja: Legjobb Barát, miután Én miatt elveszítette a munkáját, megpróbálta elfelejteni a gondjait, és flörtölt Én feleségével, akivel pedig Én nem nagyon törődött. Csak egy egyéjszakás kaland volt, Legjobb Barát biztosítja Ént hogy sosem volt szerelmes Én feleségébe, Feleség pedig elmondja, hogy szíve még mindig Éné. Mindketten bocsánatot kérnek. Szerelem és Szenvedély kivezetik Ént az elméjéből, a valódi világba, mert tudják, hogy Én megváltozott. Huszadik nap: Szembesülés (Day Twenty: Confrontation) Az utolsó nap, a huszadik. Én felébred, és mindenekelőtt bevallja árulását Legjobb Barátnak, aki meglepetésre elmondja, hogy tudta hogy Én tette, de nem haragszik érte. Én bocsánatot kér, Legjobb Barát pedig elmondja, hogy már rég megbocsátott. Én cselekedetei három ember életét tették tönkre, és most együtt kell helyrehozniuk. Szerelem bátorítja Ént, Gyötrelem pedig az első, aki üdvözli Ént a való világban. Szenvedély elmondja Énnek, hogy most már tényleg ő a felettes, Józan Ész üdvözli Ént. Büszkeség megerősíti Szenvedély véleményét. Utolsóként Félelem jön, és megkérdezi Én, hogy biztos-e a visszatérésben. Én igennel felel, és új életet kezd… …kezdene. Azonban úgy tűnik, hogy az egész csak a Dream Sequencer egyik szimulált kísérlete volt, az "Lelki Egyensúly program – The Human Equation Program". Számok listája "Day One: Vigil" – 01:33 "Day Two: Isolation" – 08:42 "Day Three: Pain" – 04:59 "Day Four: Mystery" – 05:37 "Day Five: Voices" – 07:10 "Day Six: Childhood" – 05:05 "Day Seven: Hope" – 02:47 "Day Eight: School" – 04:23 "Day Nine: Playground" – 02:16 "Day Ten: Memories" – 03:57 "Day Eleven: Love" – 04:18 "Day Twelve: Trauma" – 09:54 "Day Thirteen: Sign" – 04:47 "Day Fourteen: Pride" – 04:43 "Day Fifteen: Betrayal" – 05:24 "Day Sixteen: Loser" – 04:47 "Day Seventeen: Accident?" – 05:42 "Day Eighteen: Realization" – 04:31 "Day Nineteen: Disclosure" – 04:43 "Day Twenty: Confrontation" – 07:03 Minden számot Arjen Lucassen írt, kivéve: Heather Findlay írta Szerelem szövegeit a 13. napon Devon Graves írta Gyötrelem szövegeit a 17. napon Devin Townsend írta Düh szövegeit a 3., 8., és 16. napon Résztvevők Szereplők James LaBrie ( Dream Theater ) – Én Mikael Akerfeldt ( Opeth ) – Félelem Eric Clayton (Saviour Machine) – Józan Ész Heather Findlay (Mostly Autumn) – Szerelem Irene Jansen (ex- Karma ) – Szenvedély Magnus Ekwall (The Quill) – Büszkeség Devon Graves ( Dead Soul Tribe , Psychotic Waltz ) – Gyötrelem Marcela Bovio (Elfonía, Stream of Passion) – Feleség Arjen Lucassen ( Ayreon , Stream of Passion, Ambeon, Star One) – Legjobb Barát Mike Baker ( Shadow Gallery ) – Apa Devin Townsend ( Strapping Young Lad , The Devin Townsend Band) – Düh Zene Arjen Lucassen – minden elektromos és akusztikus gitár, basszusgitár, billentyű, szintetizátorok, hammond orgona Ed Warby (Gorefest) – ütős hangszerek Akusztikus hangszerek Robert Baba – hegedű Marieke van den Broek – cselló John McManus – fuvola a 13, 16 és 18. napon illetve furulya a 18. napon Jeroen Goossens – fuvola a 3, 5, 9, 14 és 18. napon, alt-fuvola a 2. napon, basszusfuvola az 5 és 14. napokon, pánsíp a 6. napon, didzseridu a 16. napon és fagott a 18. napon Egyéb billentyűk és szólók Joost van den Broek (Sun Caged) – billentyűszóló a 2. napon, és spinét a 13. napon Martin Orford (IQ) – billentyűszóló a 15. napon Ken Hensley (Uriah Heep) – hammond orgonaszóló a 16. napon Oliver Wakeman – billentyűszóló a 17. napon Változatok Az album három különböző kiadásban került piacra: "Általános" kiadás: 2 CD "Különleges" kiadás: 2 CD és egy DVD "így készült" videókkal Korlátozott példányszámú "Deluxe" kiadás: 2 CD, 1 DVD, és egy 36 oldalas könyv A "Deluxe" kiadás nem szabványos CD-tokban, hanem egy nagy könyvszerű tokban került a boltokba, melyet széthajtva megtaláljuk a CD-ket, a DVD-t és könyvet, ami a dalszövegeket tartalmazza, és illusztrációkat minden naphoz. DVD Inside [45:27] – így készült Concept [3:05] – The Human Equation koncepció Drums [3:32] – Ed Warby dobjai Video [3:49] – 11. nap: Szerelem (Day Eleven: Love) videoklipje Teaser [1:28] – előzetes Levelezési sakk A levelezési sakk (vagy távsakk) a sakkjáték egy speciális formája, amelyben a játszó felek egymástól távol vannak, és a lépéseket valamilyen közvetítő eszköz segítségével továbbítják ellenfelüknek. Ez hosszú időn át az egyszerű postai levél, később főként a speciális postai lépésközlő levelezőlap volt, de játszottak távsakkot telefonon keresztül, táviratok, telexek, faxok váltásával, vagy rádión történő közvetítés révén is. Ma már a legelterjedtebb az interneten keresztül történő távsakkozás, amelyen a lépések megküldése vagy elektronikus levél (e-mail) útján, vagy szerverkapcsolat segítségével történik. Egyre bővül az okostelefonos alkalmazás (mobilapp) segítségével történő távsakkozási forma. A levelezési sakkozásnak külön önálló nemzetközi szervezete van. Az ICCF (International Correspondence Chess Federation) az 1928-ban alapított első nemzetközi levelezési sakkszövetség (Internationaler Fernschachbund, IFSB) jogutódja, amely független a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE)-től. Az ICCF önállóan szervez levelezési sakkolimpiát, egyéni és csapat világ- és Európa-bajnokságokat, valamint különböző meghívásos és témaversenyeket. A 2017-ben befejeződött 28. levelezési sakkvilágbajnokságon az 1. helyet, és ezzel a levelezési sakkvilágbajnoki címet a horvát Leonardo Ljubičić szerezte meg. A nőknél a 2017-ben regnáló levelezési sakkvilágbajnok a 2014-ben befejeződött 9., valamint a 2017-ben befejeződött 10. női levelezési sakkvilágbajnokságon is győztes orosz Irina Perevertkina. Az első levelezési sakkolimpiát, amely 1949–1952 között zajlott, Magyarország válogatottja nyerte, a 2017-ben befejeződött (2012-ben kezdődött) 18. olimpia győztese Németország volt. Története Az első levelezési sakkjátszma, amiről fennmaradt írásos említés, I. Niképhorosz bizánci császár és Hárún ar-Rasíd bagdadi kalifa között zajlott a 9. században. Közvetett utalások alapján feltételezhető, hogy levelezés útján sakkozott I. (Könyves) Henrik angol király és VI. (Kövér) Lajos francia király a 12. században. 1650-ben a velencei és a horvát kereskedők levelek útján továbbították sakklépéseiket az egymás elleni játszmájukban, amelyről Thomas Hyde angol orientalista, a sakk első történetírója tesz említést A keleti szórakoztató játékokról című, 1689-ben és 1694-ben megjelent művében. A 18. században Nagy Frigyes porosz király és Voltaire közel 50 évig tartó levelezése során több sakkjátszmát is váltottak. Leveleiket a királyi postaszolgálat továbbította Berlin és Párizs között. Az első olyan levelezési játszmákat, amelyeknek a leírása is fennmaradt, Friedrich Wilhelm von Mauvillon (1774–1851) Hágában állomásozó holland katonatiszt játszotta egy Brédában élő barátjával, akinek a neve nem maradt fenn. Mauvillon a „3 postai játszmát” az 1827-ben megjelent sakk-könyvében ismertette. 1823-ban a párizsi sakk-klub levelező mérkőzést játszott a londoni sakk-klubbal. A mérkőzésről nem maradt fenn információ. Az egyik legkorábban feljegyzett postai sakkjáték az amszterdami és a rotterdami sakk-klub között zajlott 1824-ben. A mérkőzést az amszterdamiak nyerték, miután mindkét játszmát megnyerték. A 19. század húszas éveitől egyre több levelezési sakkeseményről maradt fenn írásos emlék. A London Chess Club és az Edinburgh Chess Club 1824–1828 között váltott levelezési játszmákat. A megállapodásuk szerint a mérkőzés három olyan játszmáig tart, amelyben valamelyik fél győzelmet arat; a döntetlenek nem számítanak, és ha egy játszma döntetlenül ér véget, akkor azonnal újat kezdenek. A mérkőzést Edinburgh nyerte 2–1-re, és két játszma döntetlenül végződött. 1825-ben Manchester városa nyerte a levelezés útján váltott játszmát Liverpool ellen, 1828-ban a madrasi sakk-klub a haidarabádi klub ellen mindkét játszmáját megnyerve győzött. Az 1830-as években Párizs volt a sakkozás fellegvára, a sakkélet a kávéházakban folyt, ezek közül is kiemelkedett a Café de la Régence. A kávéházban megalakult Párizsi Sakk-klub sorra hívta ki a kontinens nagyvárosainak sakkozóit levelezés útján történő mérkőzésre. 1834–1836 között több játszmát váltottak a London Chess Clubbal. A játszmák érdekessége, hogy a franciák az angolok 1. e4 lépésére e6-tal válaszoltak, és innen ered a megnyitás francia védelem elnevezése. Más országokban is egyre több játszmát váltottak távoli ellenfelek, elsősorban sakk-klubok között. Olaszországban 1836-ból származik az első feljegyzett levelezési játszma, amit Giuseppe Gasbarri of Florence publikált. Az Amerikai Egyesült Államokban a legkorábban fennmaradt levelezési sakkemlék az 1839-es Washington DC Chess Club és a New York Chess Club közötti mérkőzés. Az első feljegyzett magyar levelezési („távizeneti”) sakkmérkőzésre 1843–1845 között került sor a párizsi sakkélet központjának számító Café de la Régence és a magyar sakkozás fellegváraként számon tartott Wurm kávéház sakkozói között. A mérkőzés előzménye, hogy Aaron Alexandre francia sakkmester, az 1837-ben Párizsban megjelent sakkenciklopédia szerzője 1842. évi európai körútja során Pestre is ellátogatott, és több játszmát váltott a magyar mesterekkel. Játékuk olyan hatással volt rá, hogy tárgyalást kezdett a francia és a magyar kávéház törzsjátékosai közötti levelezési mérkőzés megvívására. A magyarok csak némi habozás után vállalták a játékot, mert tétként nagyjából egy állami hivatalnok egyévi fizetésének megfelelő 500 forintot kellett letenniük a párizsiak 1250 frankja ellenében. A hivatalosan két győzelemig tartó, háromjátszmás mérkőzésen nagy nemzetközi meglepetést keltve a magyarok mindhárom játszmában nyertek. A Szén József, Grimm Vince(wd), Löwenthal János Jakab alkotta pesti csapatot lépésjavaslatokkal ellátó tanácskozó bizottság megbeszélésein gyakran részt vett Erkel Ferenc is. Ezen a mérkőzésen dolgozták ki a magyar sakkozók a magyar védelemnek, később budapesti megnyitásnak nevezett eljárást. Az 1850-es évektől kezdve több újság is elkezdte támogatni a levelezési sakkot, és versenyeket szerveztek. Az 1880-as évektől kezdve a La Stratégie, valamint a Le Monde Illustré című francia sakkfolyóiratok rendszeresen rendeztek – a sakktörténelemben először – egyéni levelezési versenyeket. Az első ilyen versenyen a magyar dr. Mayer György az első helyet szerezte meg. 1895-ben játszották az első olyan távsakkmérkőzést, amelynél a lépéseket a távírókábelen keresztül továbbították a londoni British Chess Club és a New Yorkban levő Manhattan Chess Club játékosai között. 1897-ben ugyanezen a kábelen keresztül játszott a brit alsóház és az amerikai képviselőház csapata, az eredmény döntetlen lett. 1870-ben alakult az első kizárólag levelezési sakkhoz kötődő sakk-klub, a londoni Caissa Correspondence Chess Club. 1896-ban alakult a Pillsbury National Correspondence Chess Association (PNCCA), az első nemzeti levelezési szervezet, egy évvel később létrehozták az amerikai sakkligát (The Correspondence Chess League of America). Az első nemzeti levelezési sakkszövetség, a British Correspondence Chess Association 1906-ban alakult meg. 1893–1897 között rendezte meg a Budapesti Sakkszemle (az akkori időszak sakkfolyóirata) 19 résztvevővel az első magyar levelezési sakkversenyt, amelyen két, akkor még csak ígéretes fiatal versenyző Maróczy Géza és Charousek Rezső végzett az első helyen. A harmadik helyet Exner Győző szerezte meg. 1902-ben játszották az első rádión keresztüli távsakkjátszmát két hajó között, amely az Atlanti-óceánon 160 mérföldre tartózkodott egymástól. 1928-ban alakult meg Németországban az Internationaler Fernschach Bund (IFSB), amely a mai Nemzetközi Levelezési Sakkszövetségnek, az ICCF-nek a jogelődje. Az első európai levelezési sakkolimpiát 1935–1937 között rendezték meg 17 európai ország részvételével, amelyet Magyarország válogatottja nyert meg. A csapat tagjai Balogh János, Nagy Géza, Barcza Gedeon, Szigeti Miklós, Boros Sándor és Szűcs Árpád voltak. A Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) 1949-ben hozta létre levelezési sakkszervezetét, az International Correspondence Chess Associationt (ICCA). 1951-ben alakult meg 65 tagországgal, több mint 100 000 egyéni taggal a levelezési sakkozás ma is működő nemzetközi szervezete, a Nemzetközi Levelezési Sakkszövetség (ICCF), amely 1953-ban adományozta először a nemzetközi levelezési nagymester és a nemzetközi levelezési mester címeket. Az első levelezési sakkolimpiát (csapatvilágbajnokságot), amely 1949–1952 között zajlott, Magyarország válogatottja nyerte. A csapat tagjai: Balogh János, Barcza Gedeon, Szigeti Miklós, Szűcs Árpád, Gonda József, Elekes Dezső voltak. 1950-ben kezdődött 78 résztvevővel az első egyéni levelezési sakkvilágbajnokság, amely 1953-ban fejeződött be, és az ausztrál Cecil Purdy nyerte meg. Az első női levelezési sakkvilágbajnokságot 1968–1972 között rendezték meg, amelyet a szovjet Olga Rubcova nyert meg, aki korábban – 1956–1958 között – a klasszikus, tábla melletti sakkozásban is világbajnok volt. Ő a sakk történetében az egyetlen, aki mindkét világbajnoki címet megszerezte. 1994-ben Lisa Powell alapította meg az International Email Chess Clubot (IECC). 2003-tól, a 18. levelezési sakkvilágbajnoki döntőtől kezdődően a lépéseket e-mailben küldték egymásnak a versenyzők, 2008-tól, a 23. döntőtől kezdődően a játszmákat egy szerveren keresztül játsszák. Egyre több levelezési versenyt rendeznek szerverek igénybevételével, az alacsonyabb szintű levelezési sakkversenyek között azonban még megtalálhatók a hagyományos postai úton történő lépéstovábbítást alkalmazó versenyek is. Ez utóbbiaknál a nevezéskor a versenyzők választhatnak a szerveres vagy a hagyományos lépésküldés között. Ezek a versenyek az előre meghirdetett létszám betelése után indulnak. E két forma mellett továbbra is megmaradtak az e-mailben rendezett versenyek is. A lépéstovábbítás formái A lépésközlés eszköze alapján egyenes összefüggés látható a távközlés fejlődésével: Küldönccel, futárral – ez volt a legkorábbi módja a lépések közlésének. Postai úton – a középkorban a postakocsi szolgálatok megindítását követően. További fejlődést jelentett, és a levelezési sakkozás elterjedését jelentősen segítette, amikor 1840-ben Sir Rowland Hill megalkotta és bevezette az első postabélyeget. Távirati úton – a távíró feltalálását követően a lépések gyorsabb továbbítása vált lehetővé. Ez a küldési módszer nem szorította háttérbe a hagyományos postai levelezőlapon történő lépésküldést. Telefonon – a telefon, és különösen a távbeszélő központok feltalálását követően néhány játszmára telefonon keresztül is sor került. Rádió útján – a rádió feltalálását követően újabb távközlési csatorna nyílt meg az információ továbbítására. Alkalmazása kevésbé terjedt el, mivel a rádióberendezés nem állt olyan mértékben rendelkezésre, hogy azt nagy tömegek használni tudják. Telefaxon – a telefax-készülék feltalálása után alkalmazásával a gyors információtovábbítás vált lehetővé. Az e-mailen történő lépésközlés elődjének tekinthető. E-mail útján – A számítógépek tömeges elterjedését követően bevezetett, ma is használatos lépéstovábbító eszköz az elektronikus levelezés, amely gyors, ugyanakkor egyértelműen bizonyítható a lépések elküldésének és megérkezésének ideje. A hagyományos postai levelezést olcsósága (ingyenessége) miatt jelentős mértékben kiszorította. Az e-mail útján történő levelezési sakknak saját önálló szervezete az International E-mail Chess Club (IECC). Mobiltelefonon keresztül – Az okostelefonok megjelenésével, és a rájuk készített alkalmazások (applikációk) révén nagyon népszerű a mobiltelefonos távsakkozás. A lépéseket SMS segítségével továbbítják egy központi szerverre. Webszerveren keresztül – Az informatika rohamos fejlődésének eredményeként, a nagy tárolási kapacitású, gyors szerverek és a nagy sávszélességű átviteli csatornák lehetővé tették, hogy minden játszmát online módon szervereken keresztül játszanak. A játékosok a világ bármely pontján lehetnek, az ellenfél lépését azonnal láthatják. Ez ma a levelezési sakkozás legkorszerűbb eszköze. Az e-mail útján történő lépéstovábbítás során problémát jelentettek a vírusok, valamint a nem megérkezett lépések. A web-alapú szerverek ezeket a problémákat kiküszöbölik, ezért jelenleg a legnépszerűbb és legelterjedtebb levelezési sakkozási forma. A levelezési sakkszerverek adatbázis-alapúak, és egy webes felületen keresztül biztosítanak hozzáférést az adatbázishoz. Játszmajegyzés a levelezési sakkban A nemzetközi levelezési sakkban, megelőzendő azt, hogy a figurák különböző országokban alkalmazott jelölései félreértést okozzanak, mind a sorokat, mind az oszlopokat számmal jelölik, és így minden mező két számjegyből áll. Az első számjegy az oszlopot, a második számjegy a sort jelzi. Világos oldaláról nézve a bal alsó sarok a 11-es mező, a jobb alsó sarok a 81-es mező, míg sötét oldalán a két bástya alaphelyzetben a 18-as és a 88-as mezőkön áll. A lépés megadása úgy történik, hogy meg kell adni annak a mezőnek számát, amelyről lép egy figuránk, és annak a mezőnek a számát, amelyre lép a figura. Például a hagyományos jelölés szerinti 1. e2–e4 kezdőlépésünk a levelezési sakkban 1. 5254. A lépés megadásakor nem kell külön jelölni sem a sakkadás, sem az ütés, sem a mattadás tényét. A sáncolás jelölése a király helyváltoztatásának közlésével történik, azaz világos rövidsánca (0–0) esetén 5171, hosszúsánca (0–0–0) esetén 5131; míg sötét rövid oldalra történő sáncolását az 5878, a hosszú oldalra történő sáncolását az 5838 számkóddal jelöljük. Figuraátváltozás esetén, amikor a gyalog az utolsó sorra ért, akkor a felvett tiszt jelzésére a négy számjegy egy ötödikkel egészül ki. Ez a szám: Például ha az f7-en álló gyaloggal belépünk a 8. sorra (f7–f8 lépés) és bástyát veszünk fel (hagyományos jelölésnél: f7–f8=B), ennek jelzése a levelezési sakkban: 67682. Gondolkodási idő Postai lépésközlésnél A hagyományosnak nevezhető, postai úton történő lépésközlés esetén a gondolkodási idő általában 10 lépésenként 30 nap, a megtakarított napok továbbvihetők a következő 10 lépés gondolkodási idejéhez. A postai szállítási idő nem számít bele egyik fél gondolkodási idejébe sem. A lépésközlő lapon ezért meg kell adni az ellenfél lépésének postára adásának idejét, a lap megérkezésének idejét, valamint a lépés elküldésének idejét. Ha lépésünk elküldését követően 14 napig (az átlagos postai szállítási időn felül) nem kapunk választ, akkor lépésünket meg kell ismételni. Ha egy lépésre 10 napnál hosszabb gondolkodási időt kívánunk igénybe venni, azt közölni kell ellenfelünkkel, megelőzve ezzel, hogy a lépését megismételje. Szabálytalan lépés vagy üres lépésközlő lap elküldése esetén a vétkes félnek 5 nap büntetés jár. Naptári évenként összesen 45 nap „szabadság” vehető ki bármilyen részletekben. Az ez irányú igényünket a versenybírónak és minden ellenfelünknek egyidejűleg kell bejelenteni. A szabadság ideje alatt azon játszmákban, amelyekben mi vagyunk lépésen, a gondolkodási időnk nem változik. Webszerver útján A webszerver alapú lépésközlés esetén a játékosok a webszerverre rögzítik lépésüket, amely automatikusan egy e-mailt küld az ellenfélnek arról, hogy léptek a játszmájában. A webszerver ugyancsak automatikusan e-mailt küld a lépésen levő játékosnak abban az esetben, ha egy játszmában 14 napja nem válaszolt. A webszerveren keresztül történő játékban általában 10 lépésenként 50 nap áll rendelkezésre. A megtakarított napok továbbvihetők a következő 10 lépés gondolkodási idejéhez. A gondolkodási időt a szerver attól a perctől kezdi számolni, amikor a lépés továbbításra került. Ez azt jelenti, hogy a postai úton történő gondolkodási idő számításától eltérően (ahol ez naptári napokban történik), itt 24 órás időszakokat számol automatikusan a szerver a lépés megérkezésének idejétől számítva. Itt is 45 nap szabadság áll rendelkezésre minden játékosnak évente. A levelezési versenyek típusai A Nemzetközi Levelezési Sakkszövetség (ICCF) folyamatosan szervez versenyeket különböző kategóriákban az egészen kezdőktől a nagymesteri címmel rendelkezőkig. Játék kíváncsi érdeklődők számára Az ICCF-azonosítóval nem rendelkező érdeklődők számára biztosít kipróbálási lehetőséget az ICCF FM jelű versenye, amelyben egy másik játékos ellen két játszmára kerül sor a webszerver igénybevételével. A kipróbálás ingyenes, de egy játékos legfeljebb négy játszmát játszhat. 10 lépésre 50 nap gondolkodási idő áll rendelkezésre, ha válasz nem érkezik, akkor a lépés megismétlését 20 nap után kell megtenni. Verseny kezdők számára A teljesen kezdő, értékszámmal nem rendelkezők, valamint az alacsony (1600 alatti) Élő-pontszámmal rendelkezők számára indítják folyamatosan az ICCF Aspirers versenyeket. Hét játékos nevezésének összegyűlése esetén indul az adott verseny. A gondolkodási idő 50 nap 10 lépésre, a lépés megismétlése 20 nap után szükséges. Ezen a versenyen már lehet Élő-pontszámot szerezni. Nyílt versenyek Az ICCF Open Class versenyeket három erősségi fokozatban rendezik. Mindhárom versenytípusban indul webszerveren keresztüli játék, valamint hagyományos postai úton történő lépésközlés révén zajló verseny. A teljesen kezdők, valamint az 1900 alatti Élő-pontszámmal rendelkezők számára. A versenyek folyamatosan indulnak, ahogyan hét játékos összegyűl. A webszerveren 10 lépésre 50 nap, postai levelezés esetén 10 lépésre 30 nap gondolkodási idő áll rendelkezésre. Azok számára, akiknek az Élő-pontszáma 1900 és 2099 közé esik. Az ennél alacsonyabb Élő-pontszámmal rendelkezők közül az is elindulhat ezen a versenyen, aki egy Open Class versenyen az első helyen végzett. Egy Open Class verseny megnyerése egy Higher Class versenyen való indulásra jogosít fel. A nemzeti szövetségek igazolása alapján elindulhatnak még azok is, akiknek nincs ICCF által adott Élő-pontszámuk, de a hagyományos sakkban 1900 és 2099 közötti Élő-pontszámmal rendelkeznek. A versenyek folyamatosan indulnak, ahogyan hét játékos összegyűl. A webszerveren 10 lépésre 50 nap, postai levelezés esetén 10 lépésre 30 nap gondolkodási idő áll rendelkezésre. Azok számára, akiknek az Élő-pontszáma 2100 fölötti. Az ennél alacsonyabb Élő-pontszámmal rendelkezők közül az is elindulhat ezen a versenyen, aki egy Higher Class versenyen az első helyen végzett. Egy Higher Class verseny megnyerése egy Master Class versenyen való indulásra jogosít fel. A nemzeti szövetségek igazolása alapján elindulhatnak még azok is, akiknek nincs ICCF által adott Élő-pontszámuk, de a hagyományos sakkban 2100 fölötti Élő-pontszámmal rendelkeznek. A versenyek folyamatosan indulnak, amikor a webszerveres játék esetén 11, a postai úton történő játék esetén hét játékos összegyűl. A webszerveren 10 lépésre 50 nap, postai levelezés esetén 10 lépésre 30 nap gondolkodási idő áll rendelkezésre. Címszerző versenyek Ezeken azok indulhatnak el, akik az ICCF által szervezett levelezési versenyeken legalább 29 játszmát figyelembe véve 2300 vagy afölötti Élő-pontot szereztek. Elindulhatnak azok is, akik ennél kevesebb (de 12–29 közötti) játszmájuk van, és abban 2350 vagy afölötti értékszámot szereztek. Nevezhetnek azok is, akik a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) ranglistáján legalább 2350 Élő-pontszámmal rendelkeznek, továbbá azok, akik a nemzeti szövetségük által szervezett országos levelezési sakkbajnokságon az 1–3. helyen végeztek. Egy versenyző hathavonta indulhat nemzetközi címszerző levelezési versenyen, amennyiben a feltételeknek megfelel. A versenyek folyamatosan indulnak, amint 13 játékos nevezése összegyűl. 10 lépésre 50 nap a gondolkodási idő. Ezeken azok indulhatnak el, akik az ICCF által szervezett levelezési versenyeken legalább 29 játszmát figyelembe véve 2450 vagy afölötti Élő-pontot szereztek. Elindulhatnak azok is, akik ennél kevesebb (de 12–29 közötti) játszmájuk van, és abban 2500 vagy afölötti értékszámot szereztek. Nevezhetnek azok is, akik a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) ranglistáján legalább 2500 Élő-pontszámmal rendelkeznek. Egy versenyző hathavonta indulhat nemzetközi címszerző levelezési versenyen, amennyiben a feltételeknek megfelel. A versenyek folyamatosan indulnak, amint 13 játékos nevezése összegyűl. 10 lépésre 50 nap a gondolkodási idő. Világkupa-versenysorozatok A nevezés erre a nemzeti szövetségen keresztül lehetséges. A verseny három szakaszból áll: az előversenyek első két helyezettje jut az elődöntőbe, majd az elődöntők első helyezettjei alkotják a döntő mezőnyét. A versenyen már pénzdíjazás van. 2015-ben erre a célra 6000 euró állt rendelkezésre. Az előversenyek és az elődöntők első helyezettjei ebből 25 euróban részesülnek. A döntő első négy helyezettje részesül díjazásban: az első helyezett 1000, a második 600, a harmadik 300, a negyedik 100 euró összegben. Holtverseny esetén a díjak összeadódnak, és úgy kerülnek elosztásra. A versenyek folyamatosan indulnak, amint az előversenyen 7–11, az elődöntőben 9–13, a döntőben 9–15 versenyző összegyűl. A döntő első és második helyezettje jogot szerez a levelezési sakkvilágbajnokság világbajnokjelöltek versenyén való indulásra. Az első helyezett levelezési nemzetközi mester címet kap, és a következő világkupa versenyen azonnal a döntőben indulhat. A döntő minden résztvevője a következő világkupa-versenysorozaton közvetlenül az elődöntőben indulhat. A döntő 3. és 4. helyezettje, valamint azok, akik legalább 60%-os eredményt értek el, közvetlenül a világbajnokjelöltek versenyének elődöntőjében indulhatnak. Akik legalább 50%-ot értek el a döntőben, azok ingyenesen, nevezési díj nélkül indulhatnak a világbajnokjelöltek versenyének előversenyén. A gondolkodási idő a világkupa előversenyén lépésenként 3 nap, 30 naponkénti időkontrollal. A világkupaversenyek hagyományos postai úton, valamint szervereken egymással párhuzamosan zajlanak. A 2014–2016 között zajlott gyémántjubileumi 19. hagyományos postai úton folyó versenyt (ICCF Diamond Jubilee Postal World Cup XIX) a német Thomas Herfurth nyerte, míg a szerveren zajló, 2015-ben kezdődött verseny 2017. júniusban még zajlik, a még befejezetlen játszmáktól függően, de ott is német győzelem születik. Veterán világkupa A 60 éven felüli versenyzők számára rendezik a veterán világkupa versenysorozatát, amelynek felépítése és szabályai megegyeznek a levelezési világkupa három szintjével és szabályaival. 2014. szeptemberben a 7. veterán világkupaverseny kezdődött el. 2017-ben megkezdődtek a 8. veterán világkupa nyolc elődöntő csoportjában a mérkőzések, és 2016. január óta zajlik 62 csoportban a 9. veterán világkupa selejtezője. Junior világkupa 2008-ban indult az első junior világkupa versenysorozata, amelynek 2010-ben kezdődött döntője 2012-ben fejeződött be. A 2. junior világkupát a német Cristoph Tiemann nyerte 2014-ben. Világbajnokság Az ICCF által szervezett levelezési sakkvilágbajnokság versenysorozata az előversenyekből, az elődöntőkből és a döntőből áll. Az előversenyekre a nemzeti szövetségeken keresztül lehet nevezni, illetve kvalifikáció szerezhető a zónaversenyeken, valamint kontinensbajnokságokon. A világkupán, valamint az előző világbajnokság versenysorozatában elért bizonyos helyezések vagy százalékos eredmény alapján közvetlenül az elődöntőben vagy a döntőben való részvételre lehet jogosultságot szerezni. A korábbi levelezési világbajnokok azonnal a döntőben indulhatnak. A levelezési sakk világbajnokjelöltjeinek versenysorozatán indulhatnak azok is, akik a hagyományos (tábla melletti) sakkban legalább 2600-as vagy ennél magasabb Élő-pontszámmal rendelkeznek. Kontinensversenyek A levelezési sakk Európa-bajnoksága selejtezőkből, előversenyekből, elődöntőkből és döntőből áll. Postai úton történő lépéstovábbítás és webszerveres játék közül lehet választani. A selejtezőkben hét, az előversenyeken 11, az elődöntőkben 13, a döntőben 15 versenyző játszik. Az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Hongkong, Japán, Kanada és Új-Zéland versenyzői számára kiírt verseny. Open, Higher és Master csoportokban folyik a küzdelem. Az egyes csoportokban való részvétel feltételei megegyeznek az ICCF azonos elnevezésű csoportjaiban való indulás feltételeivel, de csak az adott országokból jelentkezhetnek versenyzők. Tematikus versenyek A különböző megnyitási változatokban való elmélyülés céljából az ICCF rendszeresen indít tematikus versenyeket. A levelezési sakk hosszabb gondolkodási ideje által biztosított nagyobb elmélyülés, a változatok részletesebb kidolgozása korábban is, és a mai versenysakkban is jelentős újításokkal gazdagítja a megnyitáselméletet. Ezért nagy jelentőségűek és népszerűek az ICCF tematikus versenyei. 2015. júliusban az alábbi megnyitási változatokra volt verseny kiírva: Dőry-védelem ( ECO E10 ): 1. d4 Hf6 2. c4 e6 3. Hf3 He4 Háromhuszáros játék, Canal-változat ( ECO C56 ): 1. e4 e5 2. Hf3 Hc6 3. Fc4 Hf6 4. d4 exd4 5. 0–0 Hxe4 6. Be1 d5 7. Hc3 Szicíliai védelem felgyorsított Breyer-változat ( ECO B39 ): 1. e4 c5 2. Hf3 Hc6 3. d4 cxd4 4. Hxd4 g6 5. c4 Fg7 6. Fe3 Hf6 7. Hc3 Hg4 8. Vxg4 Hxd4 Szicíliai védelem, angol támadás ( ECO B90 ): 1. e4 c5 2. Hf3 d6 3. d4 cxd4 4. Hxd4 Hf6 5. Hc3 a6 6. Fe3 Orosz védelem ( ECO C42 ): 1. e4 e5 2. Hf3 Hf6 Királyindiai védelem ( ECO E97 ): 1. d4 Hf6 2. c4 g6 3. Hc3 Fg7 4. e4 d6 5. Hf3 O-O 6. Fe2 e5 7. O–O Hc6 8. d5 He7 Grünfeld-védelem ( ECO D80 ): 1. d4 Hf6 2. c4 g6 3. Hc3 d5 From-csel ( ECO A02 ): 1. f4 e5 2. fxe5 d6 3. exd6 Fxd6 4. Hf3 Spanyol megnyitás, csereváltozat ( ECO C68 ): 1. e4 e5 2. Hf3 Hc6 3. Fb5 a6 4. Fxc6 Bajnokok ligája Négyfős csapatok számára kiírt verseny, amelyet kétévenként indítanak. A versenyzőknek nem feltétlenül szükséges egy országot képviselniük, de egyidejűleg csak egy csapatban játszhatnak. A csapatokat a csapattagok átlag-Élő-pontszáma szerint három szintbe sorolják. Az A szint 2300 pont alatt, a B szint 2300–2500 pont között, a C szint 2500 pont fölött. Az egyes szintet megnyerő csapatok egy alkalommal egy szinttel magasabban indulhatnak el. A gondolkodási idő 10 lépésre 40 nap. Levelezési sakkolimpiák Nyílt verseny A levelezési sakkolimpiákat hatfős nemzeti válogatott csapatok részére 1949 óta rendezik meg. Az olimpiai versenysorozat a 12. olimpia (1998) óta elődöntőből és döntőből áll. Magyarország válogatottja nyerte az első levelezési sakkolimpiát, ezt követően még két alkalommal ezüstérmet szerzett. Női sakkolimpia A nők részvételével zajló levelezési sakkolimpiákat 1974 óta rendezik meg. 2017. júniusban a 10. női sakkolimpia van folyamatban. Az első hat sakkolimpia hagyományos postai levelezés útján zajlott, a 7. olimpiától kezdődően a versenyek a szervereken folynak. Magyarország az első négy olimpián jutott be a döntőbe, az 1986–1992 között játszott 3. olimpián a magyar válogatott bronzérmet szerzett. Férfi sakkvilágbajnokságok A dátumok a világbajnoki döntő időtartamát mutatják. A 30. férfi levelezési sakkvilágbajnoki döntő 2017. június 20-án indult, miközben a 29. döntő még nem fejeződött be. Női világbajnokok A 10. női levelezési sakkvilágbajnokság 2017. április 20-án fejeződött be, a 11. világbajnokságnak az elődöntői folynak 2017. júniusban. ICCF Hall of Fame 2016-tól kezdődően az éves ICCF-kongresszuson évente nevezik meg azokat a levelezési sakk népszerűsítéséért sokat tett játékosokat és szervezőket, akiket az ICCF Hall of Fame (Hírességek Csarnoka) tagjai közé választanak. 2016-ban első ízben ezt a címet a német Hans-Werner von Massow, aki 1959–1987 között a szervezet elnöki tisztét is ellátta, valamint a finn Esko Nuutilainen kapta meg. Segítség igénybevétele a levelezési sakkban A levelezési sakk lefektetett szabályai szerint a játszó feleken kívül külső személy bevonása a sakkjátszmák elemzésébe tilos volt. A sakk-könyvek, -folyóiratok, játszmagyűjtemények használata azonban kezdettől fogva engedélyezett volt. Ezek száma a 19. században és a 20. század elején is olyan minimális, vagy annyira földrajzi elhelyezkedéstől függően volt elérhető, hogy jelentősen nem befolyásolta a játszmák menetét. Voltak megszállott sakkrajongók, akik igyekeztek begyűjteni a világ minden táján megjelenő megnyitáselméleti műveket, tornakönyveket és sakkfolyóiratokat. Ilyen volt például a Becker-gyűjtemény Bécsben, amelyet Max Euwe is hosszasan tanulmányozott az Aljechin elleni – később megnyert – világbajnoki mérkőzése előtt. Ilyen mértékben számíthat a megnyitáselméleti változatok széles ismerete és ezek alkalmazási példái a versenyjátszmákban. Természetesen ez akkor még csak keveseknek állt rendelkezésére, és csupán csekély mértékben befolyásolta a levelezési sakkban elért eredményeket. A számítógépek alkalmazása A szabályok eltérőek a különböző levelezési szervezeteknél: míg a játszmagyűjteményeket és a megnyitáselméleti műveket tartalmazó adatbázisok használata általánosan engedélyezett, az amerikai szövetség és más országok szövetségei a levelezésisakk-szabályzatukban tiltják azt, hogy a lépés kiválasztásához sakkmotorral rendelkező gépeket vegyenek igénybe. Minden tiltás ellenére azonban nem lehet kizárni azt, hogy egyes versenyzők igénybe vegyék a számítógépeket és különösen a ma már igen erős sakkprogramokat. Talán ennek felismerése vezette a Nemzetközi Levelezési Sakkszövetséget (ICCF) arra, hogy a nemzetközi szabályzatban nincs tiltva tételesen a sakkprogramok használata. A levelezési sakk a nagyon erős és viszonylag olcsón bárki számára hozzáférhető sakkprogramok korában már valóban nem az, ami régen volt. A kutatások eredményei azt mutatják, hogy ez azonban nem jelenti a levelezési sakkozás végét. A levelezési sakkozás eltolódik az úgynevezett „advanced sakk” irányába, ahol megengedett a lépések megtétele előtt a számítógéppel való „konzultáció”. A kutatások kimutatták, hogy ezekben a játékokban a számítógép erőssége (számítási gyorsasága és a használt adatbázisának mérete) ugyan fontos szempont, de csak másodlagos. Egy egyébként is erősebb sakkjátékos egy valamivel gyengébb számítógép támogatása mellett is legyőzi a gyengébb játékost, hiába használ az erősebb gépet. A játékerőben valóban csökken a különbség a kezdő sakkozók és a mesterek között, ha számítógépes segítséggel játszanak, azonban a gépek pontos számítása mindig egy adott állásra vonatkozik, míg a sakkozó stratégiákban gondolkodik, és a stratégiai cél eléréséhez legtöbbször nem az adott hadállásban a gép pontszámítása szerinti legmagasabbra értékelt lépés vezet eredményre. Ezért szükséges a gép által javasolt lépésekhez az emberi elme, amely kiválasztja a lehetőségek közül azt a legjobb lépést, amely illeszkedik a stratégiájába. Nem feltétlenül a program által felkínált lépés a legjobb a játszma hosszabb távú lefolyását tekintve. Ha valaki vakon követi a gép által javasolt lépéseket, az katasztrófához vezethet. A jó játékos képes kiválasztani a felajánlott lépések közül azt, amelyik az adott szituációban valóban a leginkább támogatja őt célja elérésében. „Bármilyen sakkprogrammal lehet és érdemes is elemeztetni, tanulni, de soha nem szabad kritika nélkül elhinni a gép által játszott-elemzett változatokat! Semmilyen számítógép nem helyettesítheti az önálló gondolatokat és a valódi sakktudást. Viszont jól kiegészítheti a gyengébb emberi számolókészséget, szembesíthet az elfogult értékelésekkel és pontosságra szoktat.” A levelezési sakk jövője A kutatások azt bizonyították, hogy nagyságrendekkel csökken az olyan számítógépek játékereje, amelyeket megfosztanak a megnyitási és játszmagyűjteményüktől. Ennek figyelembe vételével alakította ki a Nemzetközi Sakkszövetség (ICCF) a jövőképét, amelyet Erich Ruch ICCF-elnök a 2011-ben kiadott Gyémántkönyvben (Diamond Book) fogalmazott meg, megosztva vízióját, hogy szerinte milyen lesz a levelezési sakk 2025-ben: eszerint előtérbe kerül a Fischer random sakk (amelyben már most is szervez versenyeket az ICCF), valamint annak egy új változata, amelyben nemcsak az alapsoron álló figurák helye lesz sorsolással meghatározva, hanem az összes báb elfoglalt helye is. A levelezési versenyek a sakknak ezen változatai lévén élik túl a számítógépek megjelenése okozta válságot. Érdekességek A 19. században Joseph Blackburne neves angol sakkozót kémkedés vádjával letartóztatták, mert az általa levélben küldött sakklépést kódolt üzenetnek gondolták. 1943-ban a neves amerikai színészt, Humphrey Bogartot felkereste az FBI, és megtiltotta, hogy tengerentúli versenyzőkkel levelezési sakkjátszmát folytasson. Ugyanis felbontották a levelezését, és a sakkjelzéseket Európába küldött titkos kódoknak tekintették. 1988-ban Stan Vaughan egyszerre 1124 levelezési sakkjátszmát játszott, amellyel megdöntötte Robert Wyller 1001 játszmás rekordját, amelyet 1948-ban állított fel. 1985-ben Nick Down, korábbi junior brit levelezési bajnok a brit női levelezési bajnokságba Miss Leigh Strange néven nevezett be. A csalás napvilágra kerülése után minden levelezési sakkversenyzéstől örök időkre eltiltották. 1949-ben a Szovjetunió levelezési bajnoksága 125 000 résztvevővel indult. 1999-ben 95 éves korában halt meg Walter Muir, a neves amerikai levelezési sakkozó, aki 75 éven keresztül játszott, és ő volt az első amerikai, aki az ICCF által szervezett versenyen szovjet versenyzőt győzött le. 2017 júniusában 110 éves korában hunyt el Sárosy Zoltán nemzetközi levelezési mester, aki 95 éves korában azért vett egy számítógépet, hogy a lassú postai úton játszott levelezési sakk helyett a gyorsabb online módon folytathassa a játszmákat. 108 éves korában még aktív versenyző volt. Tordaszentlászló Tordaszentlászló (románul Săvădisla) falu Romániában Kolozs megyében, az azonos nevű község központja. Fekvése Kolozsvártól 23 km-re délnyugatra, a Hesdát-patak mellett fekvő település. Története 1332-ben Sancto Ladislao néven említik először. A hagyomány szerint Szent László a kunok feletti győzelem után itt telepítette le harcosait. A trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Alsójárai járásához tartozott. 1910-ben 1464, túlnyomórészt magyar lakosa volt. Lakossága 1992-ben Tordaszentlászló község (Tordaszentlászló falu és a hozzá tartozó társfalvak) 4777 lakosából 2484 magyar, 2247 román és 45 cigány volt. 2002-ben Tordaszentlászló település lakossága 1074 fő, ebből magyar 970, román 98, cigány 6. 2011-ben 1071 lakost számláltak össze, melyből magyar 955, román 99, cigány 4 fő. Látnivalók A reformáció korától túlnyomó részt református falu mai temploma 1888 -ban épült. A régi, 13. században épült templom alapja a temetődombon található, néhány záróköve és faragott boltíve ma is megtekinthető az úrasztala alatti padlóba építve illetve a templomkertben. Érdekesség a Szent László pénze , ami nagy mennyiségben található a falu környékén: ezek megkövesedett Nummulitesek (nagyméretű egysejtűek), viszont a legenda szerint Szent László imája következtében kővé változott aranypénzek. Június 27-én , Szent László napján itt tartják a Szent László napi kórustalálkozót, amely egész Erdély legrangosabb ilyen eseménye, és még Magyarországról is érkeznek ide fellépő kórusok. Jósika–Mikes–Széchenyi-kastély Ugyanitt látható a Kalotaszegi Tájmúzeum is, amely Kalotaszeg teljes tárgyi néprajzát gyűjti. Híres emberek Itt született 1878 . május 25-én Györkös Ferenc színműíró. Itt született 1935 . november 2-án Palocsay Zsigmond költő. Itt született 1940 . március 3-án Köntös-Szabó Zoltán író. Testvértelepülések Hosszúhetény , Borsosberény , Hejce , Debrőd , Dályhegy, Hodos , Tác Alan E. Nourse Alan E. Nourse (1928. augusztus 28. – 1992. július 19.) amerikai író és orvos. Élete 1951-ben publikálta első sci-fi novelláját (High Threshold) az Astoundingban, és ettől kezdve jórészt a magazinoktól származó bevétele fedezte egyetemi tanulmányainak költségeit. Első önálló kötetei űropera-környezetben játszódó kalandos ifjúsági regények voltak. A bemutatkozó Trouble on Titan (1954) egyenesen egy űrbeli polgárháború kirobbanásáról szól, cselekménye nagyját a Szaturnusz holdjára helyezve. Az 1959-es Star Surgeon sikerrel ötvözi mindkét szakmáját, története szerint ugyanis a Föld valamennyi lakott világ egészségügyi központja lesz. Eközben folyamatosan jelentek meg felnőtt közösségnek szánt művei is. Rövidebb-hosszabb írásainak egész sorozata foglalkozott az agysebészet jövőjével. 1959-ben jelent meg a The Invaders Are Coming, amelyben a stagnáló amerikai társadalmat idegenek támadása rázza föl. Az 1974-es Pengefutárt (The Bladerunner) követően már csak egy sci-fi-vel jelentkezett, The Fourth Horseman-nel (1983). Ez egy, a közeljövőben lecsapó végzetes járvány krónikája. Írt még ismeretterjesztő könyveket is, 1960-ban például egy gazdagon illusztrált munkát a kilenc bolygóról, háziorvosi tanácsait pedig a Good Housekeeping magazin lapjain, illetve Intern című 1965-ös kötetében osztotta meg olvasóival. A The Elk Hunt (1986) megrázó beszámoló a szerző küzdelméről egy szívrohammal. Magyarul megjelent művei Magyarul eddig néhány novellája és egy regénye jelent meg. Galaktika antológia A tigrist a farkánál (19. szám, 1976) A hamisítvány még 1970-ben került beválogatásra [forrás?] Az átkelés (237. szám, 2009) A hamisítvány – A pokolba tartó vonat antológia ( Gondolat Kiadó , Budapest, 1970) A hamisítvány ( Rakéta Regényújság , 1974. december 10., 20. oldal) A hamisítvány – Trethon Judit (szerk.): A találkozás – Sci-fi novellák (IPM Könyv, Budapest, 1997) ISBN 9638339144 A hamisítvány – A pokolba tartó vonat hangoskönyv ( Kossuth Kiadó , Budapest, 2007, felolvasta: Fenyő Iván ) ISBN 9789630955621 Alan E. Nourse – William S. Burroughs : Pengefutár , Galaktika Fantasztikus Könyvek , Metropolis Media , 2010 Uherkovich Gábor Uherkovich Gábor (Dobsina, 1912. október 20. - Pécs, 2002. március 7.) biológus, algológus. Életpályája Dobsinán született 1912. október 20-án, az akkor még Magyarországhoz tartozó bányavárosban. Háromnyelvű (német, magyar, szlovák) környezetben nőtt fel. 8 éves volt, amikor családja a trianoni békeszerződés miatt Magyarországra került. A főiskolai és egyetemi tanulmányait 1931 és 1937 között Szegeden végezte Gelei és Györffy professzor tanítványaként. 1935-ben a Szegedi Tudományegyetemen szerzett biológia-földrajz szakos tanári diplomát. 1937-ben filozófiai doktorátust szerzett. Egy évig a prágai Károly Egyetem hallgatójaként az ottani Pascher Intézetben is dolgozott. A világhírű Pascher professzor hatására lett algológus. 1940-ben nősült meg, felesége Endrey Klára matematika-fizika szakos tanár. Gyermekeik: Ákos (1941), Ágnes (1943) és László (1946-1984). 7 unokája és 14 dédunokája van. Oktatói és tudományos pályáját a szegedi tudományegyetemen kezdte, majd a pápai Állami Tanítóképző Intézet után (1938-40) a budapesti Állami Tanítóképző intézetben tanított. Közben 1940-ben a bécsi Collégium Hungarikumban, illetőleg a bécsi tudományegyetemen summa cum laude fokozatú egyetemi doktorátust szerzett. Algakutatással, speciális kutatási területével 1938 óta folyamatosan foglalkozott. 1948-ban a Pécsi Pedagógiai Főiskola professzoraként megalapította a Növénytani Tanszéket és a Botanikus Kertet. A Botanikus Kert kialakítására a hajdani jezsuita gimnázium, a Pius épületeit ölelő 14 hektáros park adott lehetőséget. Itt is folytatta a scenedesmus zöldalga nemzetség kutatását. „Ellenforradalmi”-nak minősített tevékenysége miatt azonban 1957-ben koholt vádak alapján megfosztották tanszékétől és a Szegedi Tiszakutató Állomásra helyezték. 1972-től 1978-ig a POTE egyik kutatócsoportjának tagja, külföldi kutatómunkáját 1989-ig folytatja. Életének 90. esztendejében, 2002. március 7-én Pécsen hunyt el. Munkássága Univerzális ismerettel rendelkező limnológusként nemcsak az összes hazai vizek kutatásában alkotott kiemelkedőt (115 tudományos közlemény), hanem a Nemzetközi Amazonas Projekt gyűjtéseinek feldolgozásával is (Visztula, valamint Albánia, Szlovákia, Skandinávia, Amazónia (Dél-Amerika) és Elefántcsontpart (Afrika) egyes folyóinak alvegetációját). Közben katedra nélküli vándortanítóként a fiatal algológusok több generációját nevelte fel. Nemzetközi publikációkban megjelent kutatási eredményei alapján 1963-tól folyamatosan kapta a meghívásokat a finn, svéd, német, lengyel és holland egyetemekre, több skandináviai egyetem meghívott tanára. Az édesvízi algakutatás több vonatkozásban úttörő, nemzetközileg ismert művelője. 5 könyv és 170 tudományos dolgozat szerzője. Szomorú tény, hogy az akadémiai nagydoktori értekezését, melyet 1971-ben nyújtott be, a tudományos minősítő bizottság félretette. 1990-ben rehabilitálták és megvédte akadémiai doktori értekezését. A Janus Pannonius Tudományegyetem címzetes egyetemi tanáraként részt vett az egyetemi biológusképzésben. Egyéb kitüntetések mellett a Societas pro Fauna et Flora Fennica tiszteletbeli tagja magyarként egyedül. Fontos kutatásokat végzett a Dunán, a Tiszán és a Balatonban is. Megfigyelései, kísérletei azt igazolták, hogy "az algák e növényi mikroorganizmusok érzékeny műszerként reagálnak mindenfajta vízszennyeződésre, ezért több tudományág szakemberei sem hagyhatják figyelmen kívül az algósok megjegyzéseit" - nyilatkozta 1996-ban a Szlovák Akadémia legmagasabb kitüntetésének, a Holuby-emlékérem átvételekor. [Uherkovich Ákos (2003) pécsi muzeológus kézirata édesapja életéről és tudományos munkásságáról.] " 1998-ban elnyerte az MTA Eötvös-koszorúját, és Pécs város díszpolgárságát. Az MTA Hidrobiológiai Bizottsága tagja, a Magyar Algológiai Társaság és a Magyar Biológiai Társaság pécsi csoportja tiszteletbeli elnöke, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagja volt. Devich Sándor Devich Sándor (Szeged, 1935. január 19. – Budapest, 2016. január 20.) hegedűművész, a Bartók vonósnégyes alapító tagja, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritusa. Életútja A Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolán végzett tanulmányai után 1948 és 1954 között a budapesti Zenekonzervatóriumban tanult hegedűt és zeneszerzést, R. Zipernovszki Mária és Sugár Rezső irányítása alatt. 1954-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta hegedűtanulmányait, ahol Zathureczky Ede és Katona Béla voltak a mesterei. A főiskolán 1959-ben végzett – kitüntetéssel. Már főiskolás korában, 1957 és 1984 között az Állami Hangversenyzenekarban játszott, emellett az Országos Filharmónia szólistája is volt, 1957-től 1967-ig a Magyar Kamarazenekar tagja volt, 1958-ban pedig – második hegedűsként – alapító tagja volt a Komlós-, a későbbi Bartók vonósnégyesnek. 1981-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatója, 1991-től egyetemi tanár, professor emeritus volt a vonós és húros hangszerek tanszékén; kamarazenét oktatott. A Bartók vonósnégyessel bejárta szinte az egész világot (Európa, USA, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Japán, Hongkong, Fülöp-szigetek, Szingapúr). Hazai és külföldi mesterkurzusok sorát tartotta (Szombathelyi Bartók Szeminárium, Pécs, Fertőd, Kolozsvár, Görögország, Anglia, Németország, Hollandia, Svédország, Ausztria, Brazília, Japán, Svájc). Főbb publikációi Könyvek: Mi a vonósnégyes? Zeneműkiadó, Budapest, 1985, 2005 A vonónégyes egykor és ma. Rózsavölgyi és társa, Budapest, 2005 Közreadások: Bach hegedű szólószonáták és partíták Corelli szonáták Paganini Barucaba-variációk Mozart és Riedling hegedűversenyei Bartók-duók Átiratok: Bach, Mozart, Beethoven, Liszt, Brahms, Bartók Elismerései 1981: Kiváló művész 2006: Weiner Leó-díj A Bartók vonósnégyes tagjaként: 1963 – a Liège -i Nemzetközi Vonósnégyes Verseny első díja 1964 – Liszt Ferenc-díj 1964 – UNESCO-díj 1970 – Kossuth-díj 1985 – Bartók–Pásztory-díj 2008 – A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal polgári tagozata 2009 – Prima díj Braye-sous-Faye Braye-sous-Faye település Franciaországban, Indre-et-Loire megyében. Lakosainak száma 339 fő (2015). Braye-sous-Faye Braslou, Chaveignes, Faye-la-Vineuse, Razines, Richelieu, Nueil-sous-Faye, Pouant és Sérigny községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Wood Green (metróállomás) A Wood Green a londoni metró egyik állomása a 3-as zónában, a Piccadilly line érinti. Története Az állomást 1932. szeptember 19-én adták át a Piccadilly line részeként. Marsilly (Charente-Maritime) Marsilly település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 2961 fő (2015). Marsilly Esnandes, Nieul-sur-Mer, Saint-Xandre és Villedoux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 3833 Calingasta A 3833 Calingasta (ideiglenes jelöléssel 1971 SC) egy marsközeli kisbolygó. J. Gibson, Carlos Ulrrico Cesco fedezte fel 1971. szeptember 27-én. Szent Szinódus A Szent Szinódus egy állandó grémium, amely a Keleti katolikus egyházak legfőbb orgánuma. A szinódusnak az ortodox egyházakban következő sajátosságai vannak: Szent Szinódus volt az orosz ortodox egyház vezetőségének megjelölése Oroszországban . Ezt I. Péter orosz cár vezette be 1722-ben az általa megszüntetett Moszkvai Pátriárkátus helyett. Ezen szinódust az 1917-es októberi orosz forradalom idején megszüntették és helyette újra patriarchátus jött létre, természetesen bármiféle hatalom nélkül. Ma a Szent Szinódus az orosz ortodox egyházban és más ortodox egyházakban egyfajta döntéshozó kormányzati szerv. Az orosz ortodox szinódus hatáskörébe tartozik többek között a Moszkvai Pátriárkátus valamint 13 másik püspökség. Ezek közül 7 állandó tagja a szinódusnak a másik hat pedig részben. Szent Szinódus a neve az örmény apostoli ortodox egyház és a grúz bizánci katolikus egyház vezető szervének is. Forrás Kirchenlexikon oder Enzyklopädie der katholischen Theologie und ihrer Hilfswissenschaften, Adamant Media Corporation (16. Oktober 2001), ISBN 0543853705, ISBN 978-0543853707 Shetland zászlaja A fehér és a kék Skócia színei. A skandináv kereszt arra emlékeztet, hogy a Shetland-szigeteken megtelepedtek a vikingek, valamint azt jelzi, hogy a szigetek az északi országok részét alkotják. Paraffin A paraffin a kémiában a CnH2n+2 felépítésű alkán szénhidrogének gyűjtőneve. Köznapi nyelven a paraffin viaszt értjük rajta, mely olyan szénhidrogének keveréke, ahol a szénláncok 20-40 szénatomot tartalmaznak. A legegyszerűbb paraffin a metán (CH4), mely szobahőmérsékleten gáz halmazállapotú. A hosszabb szénláncú molekulák, például az oktán (C8H18) szobahőmérsékleten folyékony halmazállapotúak, míg a legnehezebb molekulák (20-40 szénatom) szilárd halmazállapotban fordulnak elő. Ez utóbbiak köznapi gyűjtőneve a paraffin, vagy paraffin viasz. Ezt először 1830-ban, Carl Reichenbach azonosította. A paraffin szót, bár gyakorlatilag az összes alkán megjelölésére szolgál, leggyakrabban a lineáris molekulaláncú, normál alkánokat jelölve szokták használni, míg az elágazó láncú molekulákat izo alkánnak, vagy izoparaffinnek nevezik. Nagy-Britanniában, valamint Dél-Afrikában a kerozint paraffinnak, vagy paraffin olajnak is nevezik. A paraffin elnevezés a latin parum (kevéssé) + affinis (reakcióképes) szavak összetételéből származik. A neve utal az alkánok általános tulajdonságára, hogy nem polárosak, és más molekulákkal nagyon nehezen lépnek reakcióba. Paraffin viasz A paraffin viasz (köznapi nevén paraffin) tiszta formában fehér, szagtalan, viaszos tapintású, szilárd anyagot alkot. Olvadáspontja a benne található molekulák átlagos hosszától függően 47–64 °C, sűrűsége 0,9 g/cm3. Vízben nem oldékony, de szerves oldószerekben (éterben, benzolban, és néhány észterben) könnyen oldható. A legtöbb vegyülettel nem lép reakcióba, viszont könnyen éghető anyag. A tiszta paraffin kiváló elektromos szigetelő anyag. Fajlagos ellenállása – ohm méter. Ez szinte minden ismert anyagnál jobb, csak néhány műanyag esetén tapasztalható ennél magasabb érték (például a teflon és a PET (polietilén-tereftalát). Egy másik lényeges tulajdonsága, hogy kiváló neutron-moderátor. 1932-ben James Chadwick is paraffint használt kísérletei során, amikor azonosította a neutront. A paraffin viasz nagyon jó hőtároló képességekkel rendelkezik: fajlagos hőkapacitása 2,14–2.9 J g–1 K–1 olvadáshője pedig 200–220 J g–1. Ezen tulajdonságai miatt néhány speciális esetben gipszkartonok öntése során a gipszhez adagolják. A gipszben lévő paraffin a beépítést követően a nappali időszakban hőt vesz fel, majd éjszaka visszasugározza azt. A viasz olvadáskor nagy mértékben kitágul, ezért termosztátokban is alkalmazzák. A tiszta paraffin modellezéshez nem megfelelő anyag, mert szobahőmérsékleten meglehetősen kemény, és könnyen törik. Szobrok modelljének elkészítésére ezért inkább méhviaszt alkalmaznak, de néhány esetben paraffint is adagolnak a megmunkálandó viasztömbhöz. A vegyiparban számos esetben módosítják a paraffint, ugyanis oldalláncok hozzáadásával viszkózusabb, kisebb kristályokat tartalmazó, némely esetben előnyösebb tulajdonságú anyaggá alakítható. Az oldalláncok hozzáadása általában adalékanyagok segítségével (etilén–vinil-acetát (EVA), mikrokristályos viasz, polietilén) megy végbe. Folyékony paraffin A folyékony paraffin a kőolajfinomítás melléktermékeként, nehéz alkánokból hátramaradt keverék. Átlagos sűrűsége 0,8 g/cm3. A nagy tisztaságú, orvosi célra alkalmazott paraffin elősegíti a bélmozgásokat, így a gyógyászatban enyhe hashajtóként alkalmazzák. Előnye, hogy a bélrendszerből nem szívódik fel, viszont csökkenti a víz felszívódását. Az élelmiszeriparban az élelmiszereket készítő gépsorok kenésére, alkatrészek síkossá tételére, sütőformák kikenésére, valamint az élelmiszerek felületének fényessé tételére (pékáruk, édességek, gyümölcsök esetén) alkalmazzák E905 néven. Napi maximum beviteli mennyiségek nincs meghatározva, ugyanakkor nagy mennyiségben hashajtóként viselkedhet. Infravörös spektroszkópia esetén előszeretettel alkalmazzák, mert infravörös színképe relatíve egyszerű, azaz jól elkülöníthető a többi anyagétól. Felhasználása Légnemű Üzemanyagként alkalmazzák Folyékony Üzemanyagként alkalmazzák Gyógyászat (hashajtó, fültisztító) Élelmiszerekben adalékanyag Kozmetikumokban síkosító anyag Paraffin viasz Gyertyakészítés Viaszos bevonatú papírok és szövetek Élelmiszer-tisztaságú paraffin (E905): Édességek fényes felületének kialakítása (bár ehető, de a szervezetben nem szívódik fel, így gond nélkül távozik a bélrendszerből) Egyes sajtokon bevonatként alkalmazzák (például edámi ) Befőttesüvegek és lekvárosüvegek szigetelésére is alkalmazható Rágógumikban gyakran fordul elő Öntőformák készítése Lőfegyverekben a lövedék síkossá tétele, általában más anyagokkal keverve (pl.: méhviasz) Gyógyászati krémek alapanyaga Bőrgyógyászatban hidratálóként használják Számos sportban a felületek síkossá tétele (szörfdeszka, síléc, snowboard , gördeszka , görkorcsolya ) Saint-Pierre-de-Bailleul Saint-Pierre-de-Bailleul település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 971 fő (2015). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Scserbinovszkajai járás A Scserbinovszkajai járás (oroszul Щербиновский муниципальный район) Oroszország egyik járása a Krasznodari határterületen. Székhelye Sztaroscserbinovszkaja. Népesség 1989-ben 36 208 lakosa volt. 2002-ben 38 816 lakosa volt, melyből 36 825 orosz (94,9%), 834 ukrán, 282 örmény, 135 fehérorosz, 101 cigány, 70 tatár, 59 német, 45 azeri, 34 görög, 32 grúz, 9 adige. 2010-ben 37 301 lakosa volt. Nyugat-európai gímszarvas A nyugat-európai gímszarvas (Cervus elaphus elaphus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába tartozó gímszarvas (Cervus elaphus) egyik európai alfaja. Előfordulása A nyugat-európai gímszarvas elterjedési területe az Egyesült Királyság és Nyugat-Európa. Megjelenése Az állat alig különböztethető meg a kelet-európai gímszarvastól. Gyönyörű agancsa miatt számos országba betelepítették. A nagy testű gímszarvasalfajokhoz tartozik. Az alfajok között a Brit-szigeteken élő nyugat-európai gímszarvasoknak van a legvastagabb és legsűrűbb nyaksörényük. Peñagrande (metróállomás) Peñagrande metróállomás Spanyolország fővárosában, Madridban a madridi metró 7-es vonalán. Tulajdonosa és üzemeltetője a Consorcio Regional de Transportes de Madrid. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 7-es metróvonal Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Avenida de la Ilustración (Pitis) Antonio Machado (Hospital del Henares) Nestelbach bei Graz Nestelbach bei Graz osztrák község Stájerország Graz-környéki járásában. 2017 januárjában 2672 lakosa volt. Elhelyezkedése Nestelbach bei Graz a Kelet-stájerországi dombságon fekszik, a Nestelbach folyó mentén, a Mura és a Rába vízgyűjtőjét elválasztó Schemerlrücken gerinctől északra, kb. 13 km-re keletre Graztól. Egyéb jelentős folyóvizei a Laßnitzbach és a Riedel. Az önkormányzat 11 települést egyesít: Nestelbach bei Graz (884 lakos 2017-ben), Edelsgrub (698), Mittergoggitsch (211), Mitterlaßnitz (244), Hirtenfeld (160), Obergoggitsch (168), Langegg-Ort (117), Kogelbuch (97), Unterbuch (39), Lambach (26) és Zaunstein (28). A környező önkormányzatok: délnyugatra Vasoldsberg, nyugatra Laßnitzhöhe, északnyugatra Eggersdorf bei Graz, keletre Gleisdorf, délkeletre Sankt Marein bei Graz, délre Empersdorf. Története A Nestelbach nevet először 860-ban említi Német Lajos a salzburgi érsek javára kiállított adománylevele. Nestelbach ekkor a karantán határon feküdt, amelyet itt a Schemerlrücken hegye alkotott. 1218-ban a falu az akkor alapított Seckaui egyházmegyéhez került. 1351-ben megemlítik akkori tulajdonosát, Georg von Nestelbach lovagot. A 15. század-végi magyar és török támadásokban a falu ideiglenesen elpusztult. Az visszatelepülés a korabeli felmérések tanúsága szerint a Buckerlberg dombján kezdődött, amely ma a szomszédos Laßnitzhöhe községhez tartozik. Nina d'Aubigny von Engelbrunner német írónő (1770-1847) idősebb korában a Graz-közeli Krumegg kolostorába vonult vissza. Miután meghalt, Nestelbachban temették el. A második világháború után a paplakban mozit akartak berendezni. Bár a szükséges berendezést megvásárolták és ki is próbálták, a mozi nem kezdte meg működését. A 2015-ös stájerországi közigazgatási reform keretében az addig önálló Langegg bei Graz és Edelsgrub községeket egyesítették Nestelbachhal. Lakosság A Nestelbach bei Graz-i önkormányzat területén 2017 januárjában 2672 fő élt. A lakosságszám 1961 óta gyarapodó tendenciát mutat. 2015-ben a helybeliek 97,2%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,1% a régi (2004 előtti), 1,3% az új EU-tagállamokból érkezett. 2001-ben a lakosok 86%-a római katolikusnak, 2,8% evangélikusnak, 9,5% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Ugyanekkor 2 magyar élt a községben. Látnivalók az Id. Szt. Jakab-plébániatemplom 1783-ban épült barokk stílusban, némileg feljebb gótikus elődjétől. a Nepomuki Szt. János-szobor Mitterlaßnitz képolnája Langegg kápolnája Cs. Sebestyén Károly Cs. Sebestyén Károly (Karánsebes, 1876. május 13. – Budapest, 1956. december 22.) magyar etnográfus, a szegedi múzeumban Móra Ferencnek 20 éven keresztül bizalmas munkatársa, 1934-1936 között a Somogyi Könyvtár és Városi Múzeum megbízott igazgatója, a Műemlékek Országos Bizottságának levelező tagja, a szegedi egyetem tanára. Saját tudományterületén kívül a régészet módszereiben is jártas volt. Élete Korán kitűnt rajztehetsége, melyet Budapesten a Mintarajztanodában fejlesztett tovább, majd Schulek Frigyes építőművésznél vállalt rajzolói állást. 1898 nyarán rajztanári oklevelet szerzett, ezután Pancsovára, majd Szegedre került. Néprajzi kutatásokra rokona, Horger Antal is ösztönözte. 1907-ben Ausztriában és Németországban is járt állami ösztöndíjjal. 1920-ban helyezték át a szegedi Városi Múzeumba. Amikor a múzeumhoz került, Móra Ferenc ásatásai nyomán az ország legtöbb feltárását végző intézménye volt. Az egyre gyarapodó régészeti gyűjtemény rendezése rá hárult, melyet pontos nyilvántartás vezetésével és fényképkatalógussal tett használhatóvá és könnyebben feldolgozhatóvá. Az így általa is megismert anyag vált kiinduló pontjává a régészet és a néprajz határán lévő problémák vizsgálatához. Ilyen témák voltak az avar és a honfoglalás kori íjak és tegezek rekonstrukciója, melyeket néprajzi párhuzamok alapján végzett. Móra több ásatásán részt vett, melyek közül a kundombi temető feldolgozását is elvégezte. Móra nyomában folytatta a kiemelkedő hun kori nagyszéksósi aranylelet feltárását. 1926-ban a Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara doktorrá avatta. 1931. december 12-én Solymossy Sándor a magyar tárgyi néprajz témakörből egyetemi magántanárrá habilitálta. Solymossy nyugdíjba vonulásával a néprajzi tanszék intézményi kereteit fenntartva a szakot Sík Sándor adminisztratív vezetésével Cs. Sebestyén Károly és Bálint Sándor egyetemi magántanárok vitték tovább. Móra halála után (1934) két évig a Somogyi könyvtár és a Városi Múzeum megbízott igazgatója lett. 1938-ban nyugdíjba vonult, 1939-ben pedig feleségével Budapestre költözött. 1947 januárjától a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárában a rajz- és a festménygyűjtemény gondozásával foglalatoskodott. Sajnos halálával több kéziratban lévő munkája befejezetlen és kiadatlan maradt. Néprajzi témakörökben a lakáskultúrával a népi bútorokkal, valamint szülőföldje és a Székelyföld népviseletével foglalkozott a legtöbbet. Ezen kívül Szeged építészettörténeti kutatásában is kiemelkedő szerepet játszott. Elsősorban neki köszönhető hogy a Szent Demeter-templom bontása nem maradt tudományos figyelem nélkül. Kutatásai nyomán 5 építési fázist tudott elkülöníteni. Ezen kívül a szegedi vár vizsgálatának is szentelt néhány tanulmányt. Munkásságában tudatosan több tudomány módszereit és eredményeit használta fel. Jelentősége Egyik első néprajzi tárgyú írása a jellegzetes szegedi napsugárdíszes házvégekre hívta föl a figyelmet. A Dömötör-tornyot, Szeged legrégibb, Árpád-kori műemlékét az Alföld ritka múltú, épen maradt, történelmi nevezetességű építményét Cs. Sebestyén Károlynak köszönheti az utókor. A török e tájon mindent elpusztított szerencse, hogy a 13. századból való tornyot beépítették a későbbi templomokba, s amikor a Fogadalmi templom építése végett az öreg Dömötör templomot lebontották, Cs. Sebestyén Károly a barokk toronyból kihámozhatta az ősit, az Alföldön páratlan értékű műemléket. Megmentette, s Móra Ferenc, Buday Árpád, Banner János és mások segítségével sikerült is megóvnia. Cs. Sebestyén Károly fölkutatta Szeged múltjának fehér foltjait, föltárta középkori kultúrájának bizonyító emlékeit. A néprajz és régészet határán húzódik meg az a kutatóterülete, amelyben a honfoglaló magyarság életmódjára vonatkozó érdekes tárgyakat cserkészett be. A magyar nyílról és íjról, őseink kenyeréről, halászatáról, pásztorkodásáról, sőt lóversenyeiről értékes megfigyeléseket, összefüggéseket tárt föl.Szegedi múzeumi szolgálata alatt tervszerűen tanulmányozta a muzeológia legkorszerűbb eredményeit, s ebben messze megelőzte kortársait. Ausztria, Olaszország, Németország, Svájc, Hollandia, Belgium, Franciaország és Anglia műemlékeinek és múzeumainak tanulmányozására utakat tett, s tanulságaikat kamatoztatta a szegedi múzeum életében. Szegedről eltávozva, nyugdíjasként is tovább folytatta tudományos tevékenységét. A Néprajzi Múzeumban dolgozott haláláig, 1956-ig. Válogatás műveiből 1904 Halotti deszka, Néprajzi Értesítő 1904 Szegedi napsugárdíszes házvégek, Néprajzi Értesítő 1926 A szegedi vár legrégibb története, Dolgozatok 2, 144-157. 1927 A szegedi Szent Demeter templom építéstörténete, Dolgozatok 3, 188-208. 1928 Szeged középkori vára, Dolgozatok 4, 257-293. 1929 Az algyői templom, Dolgozatok 5, 132-138. 1931 A szegedi Szent Demeter templom, Dolgozatok 7, 205-212. 1931 Rejtélyes csontok népvándorláskori sírokban. Szeged 1932 A magyarok íjja és nyila. Dolgozatok 8. 167-226, 227-255. A magyarok íjja és nyila ; Somogyi-könyvtár–Városi Múzeum, Szeged, 1933 ( A szegedi Városi Múzeum kiadványai ) 1938 Szeged középkori templomai, A Szeged Városi Múzeum Kiadványai 8, 1-127. A székelyház eredete ; Néprajzi Múzeum, Bp., 1941 ( A Néprajzi Múzeum füzetei ) Krassó-Szörény vármegye parasztháza ; Erdélyi Tudományos Intézet, Kolozsvár, 1944 1948 A Krassó-Szörény vármegyei románok népviselete, Az Alföldi Tudományos Intézet Évkönyve II, 67-98. The Szeged-Kundomb cemetery / The Szeged-Makkoserdő cemetery / The Csengele-Feketehalom cemetery ; szerk. Kovrig Ilona, Madaras László, angolra ford. Cs. Sós Ágnes; KLTE, Debrecen, 1995 ( Das awarische Corpus ) Utcák, terek, templomok, házak. Válogatott írások Szegedről ; szerk. Péter László; Bába, Szeged, 2004 A Szeged kundombi avar temető Emlékezete 2006 . december 7 -én konferenciát szerveztek személyéről, halálának 50. évfordulója alkalmából Bányai László Bányai László, B. Bányai, eredeti családi nevén Baumgarten (Körösbánya, 1907. november 17. – Bukarest, 1981. június 3.) magyar közíró, történész, antifasiszta ellenálló, nemzetgyűlési képviselő, 1970-től a Román Tudományos Akadémia levelező tagja. Ifj. Bányai László fizikus apja. Életúja Apai ágon Hunyad megyei bányász, anyai ágon csíki közszékely család származéka. A gyulafehérvári Majláth-főgimnázium elvégzése után Budapesten, majd Grenoble-ban és Párizsban folytatta egyetemi tanulmányait. 1930-33 közt Csíkszeredában középiskolában tanított. 1933 őszén kommunista tevékenységéért letartóztatták, s állását elveszítette; 1934 nyarán házasságot kötött Gerő Margit tanárnővel, aki vele együtt vett részt az antifasiszta mozgalmakban. 1934-től 1940-ig a MADOSZ központi titkára Kolozsvárt, 1940 és 1942 közt Brassóban, majd 1944-ig Temesvárt illegális vezető pártaktivista. A második világháború után az MNSZ végrehajtó bizottsági tagja, 1948-tól nemzetgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja (1948-52), miniszteri tanácsos (1950-52), egyetemi tanár, a Bolyai Tudományegyetem rektora (1952-56), miniszterhelyettes (1956-58), a bukaresti Történeti Intézet aligazgatója (1959-66), 1970-től a Társadalom- és Politikai Tudományok Akadémiájának egyik alelnöke, Románia Szocialista Köztársaság Akadémiájának levelező tagja. Munkássága Irodalmi pályaíve saját vallomása szerint „a neokatolicizmus, majd eklekticizmus állomásain át jutott el a marxista szemléletig és harcos antifasizmusig, s a doktriner balosságokat leküzdve a szocialista humanizmusig". Először versekkel jelentkezett 1923-ban a Pásztortűzben; munkatársa volt a Cimborának, 1925-ben részt vett a Vasárnapi Újság ifjúsági ankétján. Verseit közölte az Ellenzék irodalmi melléklete. Franciaországból mint egyetemi hallgató irodalmi leveleket írt a Jóbarát számára (1928-29), az Erdélyi Fiatalok főmunkatársa (1930). Az erdélyi románok, magyarok, németek sorsközösségéről írt a párizsi Le Monde Nouveau c. folyóiratban La Transylvanie, Suisse orientale címen (1931). Tanulmányai jelentek meg az Erdélyi Tudósító és Erdélyi Helikon hasábjain (1931-32), az erdélyi eredetiség és európai műveltség összhangjáról; versekkel szerepelt az Új Arcvonal antológiában (1931), a következő évben pedig – Dávid István álnéven – a Korunkban marxista módszerrel elemzte a fiatal erdélyi magyar értelmiség társadalmi és politikai helyzetét. Ebben az időben vált az Román Kommunista Párt (RKP) irányította Falvak Népe radikális parasztlap munkatársává, majd 1933 márciusában kilépett az Erdélyi Fiatalok főmunkatársai sorából. A Brassói Lapokban és a Korunkban megjelent irodalmi közleményei, vitaírásai a haladó magyar értelmiség népszolgálatát, a román demokratikus erőkkel való szövetkezését és nemzetközi horizontját hirdették; főtitkára volt az 1934-ben megalakult MADOSZ politikai tömegszervezetnek, mely a demokratikus népi egységért és a nemzetközi jogegyenlőségért harcolva a Petru Groza vezette Ekésfronttal lépett szövetségre, s az antifasiszta fronton sorakozott fel. Szerkesztette a MADOSZ hetilapjait (Székelyföldi Néplap, Igazság 1934-35), baloldali havi szemlét indított Jövő címmel (1935), népfronti alapról bírálta a vásárhelyi találkozó balos-szektáns kifogásolóit (1937), s közös küzdelemre szólított fel a fenyegető hitleri imperialista hódítás ellen. A magyarság a Dunavölgyében c. kötetében ezer év történeti tanulságát idézve szólítja antifasiszta egységbe a magyar és román népet, majd 1938-tól a betiltott MADOSZ Erdélyi Magyar Szó c. hetilapját irányítja Kolozsvárt. A bécsi döntések után a romániai katonai-fasiszta diktatúra elleni harcban az RKP bánsági román és magyar nyelvű illegális lapjainak irányítója. Új lendületet kapott publicisztikája a második világháború után. A brassói Népi Egység és a kolozsvári Világosság hasábjain megjelent vezércikkei (1944-48) irányt szabtak a honi magyarság önmegfogalmazása számára (A valóságot be kell vallani, A tisztánlátás életkérdés számunkra, Győzni fogunk a nehézségeken, A nemzeti kérdés – a demokrácia kérdése). Később az Utunk, Romániai Magyar Szó és Előre hasábjain is új történelemszemléletet hirdet, a honpolgári tudatot fejleszti, s a nacionalista történelemhamisításokkal szemben közös román és magyar szabadsághagyományokat értékel. Történelmi szakfolyóiratokban románul és a Korunkban magyarul megjelent értekezései a sok százados közös hagyományokra, a nemzetiségi közélet demokratikus alakulására, az osztályharc és ellenállási mozgalom hazai magyar eseményeire, a közös szocialista haza építésére hívja fel a figyelmet. Mint koordináló szerkesztő vett részt A magyar nemzetiség története és testvéri együttműködése a román nemzettel (I. 1976), valamint a Studien zur Geschichte der deutschen Nationalität und ihrer Verbrüderung mit der rumänischen Nation (I. 1976) c. kötetek összeállításában. Művei (válogatás) A magyarság a Dunavölgyében (Kolozsvár, 1938); Harminc év. Jegyzetek a romániai magyarság útjáról (1949); Együtt élünk, együtt építünk (cikkek, tanulmányok, 1957); Tavaszi szél (versek, 1958); Hosszú mezsgye (esszék, jegyzetek, 1970; bővített 2. kiadás 1974); Közös sors – testvéri hagyományok (1973. Románul 1971, franciául 1972); Kitárul a világ ( Önéletrajzi jegyzetek, 1978); Válaszúton (Önéletrajzi jegyzetek, 1980). Műfordítása André Gide : A tékozló fiú hazatérése ( Erdélyi Helikon , 1931). Mihálygerge Mihálygerge község Nógrád megyében, a Salgótarjáni járásban. Fekvése A Dobroda-patak völgyében, a Karancs hegység északi vonulatai között fekszik Mihálygerge, az Ipoly-vidék jellegzetes szalagtelepülése. A községet Balassagyarmat irányából Szécsényen keresztül, illetve az M3-as autópályáról a 21-es főútvonalon Salgótarjánig, onnan pedig Litke felé kanyarodva lehet megközelíteni. Salgótarjánból naponta többször is rendszeres autóbuszjárat indul a faluba. Története A település a Záh nemzetség ősi birtoka volt. Záh Felicián visegrádi merénylete után a nemzetség javait elkobozták. Mint a többi környező falut, Mihálygergét is az Ákos nemzetségbeli Cselen fia János kapta meg adományként Károly Róbert királytól 1335-ben. Ebben az időben ezen a birtokon feküdt Helimbafalva is, mely beleolvadt Mihálygerge népességébe. A 16. század első felében Székely, Géczy és Tarnóczy családok voltak a község birtokos urai. 1544-ben Nógrád megye török fennhatóság alá került, 1562-ben a török igazgatás rendjében a szécsényi szandzsákhoz tartozott. A török adóösszeírásokban 17 házzal szerepel. 1598-ban Piliny család a birtokosa. A török hódoltság peremén lévő falvak rendszeres pusztítása, háborús felégetése csak 1683-ban Hollókő és Szécsény városok visszafoglalásával ért véget. A 18. században, mint Bene-birtokot a Szent-Iványi család használta zálogjogon. A 19. század első felében a Bene, a Darvas és a Gyürky családok birtokolták, míg a 19-20. század fordulóján a legjelentősebb nagybirtokos Mocsáry István volt. Az ő mindössze 2800 holdas birtoka mintaértékű, modernizálódó birtok, ahol nagyon sok mihálygergei lakos talált munkát. Ezen birtok 3000 nemes fajú almafáján jelentős kereskedelmi értékű alma termett, paradicsomültetvényei az egész térség piacát ellátták. Nemcsak kertészete, de angol telivér csikói, lovai, szarvasmarha-tenyészete megye szerte híres volt. A 20. század világégései, az első és második világháború megtizedelte Mihálygerge lakosságát is. A 20. század elején Nógrád vármegye Szécsényi járásához tartozott. 1910-ben 560 magyar lakosa volt, melyből 522 római katolikus volt. 2001-ben a település lakosságának 96%-a magyar, 4%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Földrajza A községet körülvevő hegycsúcsok (Veréb-hegy 291 m, Kőszegő 343 m, Tarnóc 308 m) nem nyúlnak magasra, a Füleki-hegy és a Mész-hegy már egyenesen a hegység dombvidékké szelídülését példázza. A vidék a földtörténet 20-22 millió évvel ezelőtti korszakában a miocén kori szigettengerként előrenyomuló víz és az ismétlődő vulkáni tevé- kenység váltakozásában formálódott. A lávakitörések, feltöltődések, elmocsarasodások, tenger-előrenyomulások ritmusa háromszor ismétlődött meg. Ezek „terméke” a nógrádi kőszén mint ahogy a községhez igen közel lévő Ipolytarnóc-Csapásvölgyi őstörténeti természeti értékek, az ősfenyő és ősállatmaradványok is. A Nógrádban meglévő 441 millió tonnányi szénvagyon jelentős része ezen a területen helyezkedik el, a Dobroda térségében. E vidéken jelentős a vaddisznóállomány, de az őz-és gímszarvas-állomány is említést érdemel. A környék természeti kincseinek ritkaságértéke, az ipolytarnóci határátkelő közelsége együtt van jelen a falu jelenlegi történetében az Ipoly, a Dobroda-patak, a Jégerfő, a Lom-patak szélsőséges áradás-jelenségeivel. Annak ellenére, hogy több mint 40 éve működik a megyeszékhely térségét jó ivóvízzel ellátó vízkiemelő-tisztító-továbbító rendszer, valamint a Dobroda Vízműtársulás, mégis hihetetlen károkat okoz egy-egy évben a fékezhetetlen ár. A mihálygergei tározó a horgászok paradicsoma. Jelentős a busa-és pontyállomány, de ragadozóhalak is szép számmal találhatók. A csuka és a süllő mellett megtalálható a balin is. A tározót madarászok is látogatják. Szerencsés esetben az igen ritka halászsas is megfigyelhető zsákmányszerzés közben. Kultúra A Nógrádi Folklórfesztivál egyik állandó helyszíne Mihálygerge, ahol hat jelentős folklór együttes működik, az ifjúság, az idősebbek és a gyermekek körében. Az 1976-ban alakult Ipoly Néptánc Együttes 1999-ben Grand Prix díjat kapott, utánpótlásukat a Laboda Gyermek Tánccsoport biztosítja. 1998-ban és 1999-ben az Országos Népzenei Verseny első helyezettje a Tücsök Zenekar, mely 1992-ben alakult és 1998-ban Arany Páva díjat is kapott. Első kazettájuk már megjelent. Aranyminősítésűek a Szájharmonika Együttes, illetve a Dobroda Hagyományőrző Együttes; utóbbiak nemcsak a helyi hagyományok feltárásában jeleskednek, de kórusként is fellépnek. Ipoly Néptáncegyüttes Tücsök Zenekar Dobroda Hagyományőrző Együttes Jázmin Egyesület Laboda Gyermek Tánccsoport Szájharmonika Zenekar Sport Mihálygerge SE A helyi focicsapat évek óta többször nyer bajnokságot Nevezetességei Az ország legnagyobb millenniumi emlékműve (11 méter magas, Kocsis Előd alkotása; az emlékmű többek között egy turulból és egy napkorongból áll). Római katolikus templom Komra-völgyi víztározó (horgászhely) Egyesületek-Alapítványok Jázmin Egyesület A kis településen élő lányok, asszonyok - kortól függetlenül - , vesznek részt a közösség tevékenységében. Szívesen vannak együtt, és egymástól és másoktól is tanulnak. Programok között szerepel a kirándulások szervezése, a hagyományok megismerése és ápolása. Fontos cél tenni valamit az egészséges életmódért és a környezetvédelemért. (Mindezt kötetlenül és jó hangulatban.) Mihálygergéért Alapítvány 3184 Mihálygerge, Rákóczi út 40. Elnök: Egyed Rudolf Telefon: 06-32/451-117 - 06-30/240-3507 Mihálygerge SE Labdarúgó szakosztály Elnök: Gordos Tamás Edző: Pál(Bata) Gyula Összefogás Mihálygerge Egyházközségéért Alapítvány 3184 Mihálygerge, Rákóczi út 26. Elnök: Varga József Telefon: 06-32/451-204 - 06-20/571-9668 Ponikve (Ogulin) Ponikve falu Horvátországban, Karlovác megyében. Közigazgatásilag Ogulinhoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 28 km-re délnyugatra, községközpontjától 12 km-re északra fekszik. A község legészakibb faluja. Településrészei Busići, Divići, Donji Lalići, Ivkovići, Jurjevići, Kušići, Lalići, Maljužići, Medari, Pavlovići, Polje, Veljačići és Vidnjevići. Néhány közülük már lakatlan. Ide tartozik még Šimrakovica – Brdarica erdei telep is. Története A település határait még 1654-ben jelölte ki Frangepán György károlyvárosi parancsnokhelyettes, amikor döntött a jadrčiak és ponikveiek közötti határ, egyúttal a polgári Horvátország és a katonai határőrvidék határának kérdésében. Ez a határ lett később az Ogulini járás, majd Ogulin város közigazgatási határa is. A település első írásos említése 1658-ban történt. Lakói a hódoltsági területekről bevándorolt pravoszláv szerbek voltak, akik 1812-ben felépítették az Úr Színeváltozása tiszteletére szentelt templomukat, mely hamarosan a vidék pravoszláv hitéletének központja lett. Az itteni parókia egészen a második világháborúig zavartalanul működött. A háború alatti üldöztetések, majd az ezt követő kommunista uralom nem tette lehetővé a szabad vallásgyakorlást. A templom állaga egyre inkább romlott. 1992-ben a délszláv háború idején a mindvégig horvát területen maradt faluból a papnak is menekülnie kellett. Végül 1997-ben történhetett meg a torony, a tető, a homlokzat és a belső tér megújítása. A falunak 1857-ben 758, 1910-ben 832 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Ogulini járásához tartozott. 2011-ben a falunak 97 lakosa volt. Nevezetességei Urunk Színeváltozása tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1812 -ben épült. 1997-ben megújították. A falu legfőbb látnivalója a Kuštrovka-barlang, mely tágas termeiről és nagy cseppköveiről nevezetes. A falu végén kis tó található, amely valójában egy mély karsztvíz forrás. Kápolnokdomb Kápolnokdomb (Copalnic-Deal), település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében. Fekvése Szurdokkápolnok mellett fekvő település. Története Kápolnokdomb korábban Szurdokkápolnok (Kopalnic) része volt. 1966-ban 255 lakosából 254 román volt. A 2002 évi népszámláláskor 104 román lakost számoltak itt össze. Stazione di Cona Veneta Stazione di Cona Veneta vasútállomás Olaszországban, Veneto régióban, Cona településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Adria–Mestre-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: 1944-es magyar férfi kosárlabda-bajnokság Az 1944-es magyar férfi kosárlabda-bajnokság a tizenkettedik magyar kosárlabda-bajnokság volt. Tizenkét csapat indult el, a csapatok egy kört játszottak. A Műegyetemi pirosfeketék a MAFC második csapata volt. A bajnokság után visszatértek az őszi-tavaszi lebonyolításra. Az 1944-45-ös bajnokság ősszel el is kezdődött, de félbeszakadt. Az indulók: BBTE, BEAC, BSE, BSzKRt SE, Budapesti TC, Futura TE, Gamma SE, Kassai FSC, Kistext SE, MAC, MAFC, Mátyásföldi TC, MOVE TE, Testnevelési Főiskola SE, Újpest-Rákospalotai AK, Vacuum OSE. Tabella * M: Mérkőzés Gy: Győzelem V: Vereség K+: Dobott kosár K-: Kapott kosár P: Pont Megjegyzés: Az újságban közölt végeredmény a dobott és kapott kosarakat nem tartalmazta, azok egy korábbi állásból és az utána közölt meccseredményekből lettek kiszámolva. Az azonos pontszám esetén történtő döntésekről nem volt adat, de a végeredményben már nem volt holtverseny közölve. Forrás Sporthírlap 1944.10.14. (végeredmény) 04.19. (utolsó közölt teljes táblázat) 04.22., 04.26., 04.29., 05.06., 05.10., 05.13. (eredmények) Nemzeti Sport 1944.04.24., 05.01., 05.02., 05.07., 05.14., 05.15., 05.16., 05.21., 05.22., 05.23. (eredmények) MTI Sportkiadás 1944.04.22., 04.29. (eredmények) Freescale 68HC11 A 68HC11 (rövidítve 6811, vagy HC11) egy 8 bites CISC típusú mikrovezérlő (µC) család, a Motorola 6800-as mikroprocesszor közeli rokona. A Motorola készítette és forgalmazta 1985-től, 2004-től a gyártását a Freescale Semiconductor folytatta. A 68HC11-es eszközök hatékonyabbak és drágábbak is a 68HC08 mikrovezérlőknél; vonalkód-olvasókban, mágneskártya-író berendezésekben, amatőr robotikai eszközökben és változatos beágyazott rendszerekben használják őket. A MC68HC11A8 volt az első CMOS EEPROM-ot tartalmazó MCU. Architektúra Belsőleg a HC11 utasításkészlete felfelé kompatibilis a Motorola 6800-aséval, azzal a kiegészítéssel, hogy ennek van egy Y indexregisztere is. Az Y regisztert használó utasításokat egy 0x18 prefix különbözteti meg. Két 8 bites akkumulátora van, az A és a B, két 16 bites indexregisztere, az X és az Y, egy feltételkód- v. állapotregisztere, egy 16 bites veremmutatója és egy 16 bites programszámlálója. Van 8 × 8 bites szorzóutasítása (A × B), amely 16 bites eredményt produkál, valamint vannak 16-16 bites törtrész/egészrész osztóutasításai is. Rendelkezik 16 bites utasításokkal, amelyek az A és B regisztereket a 16 bitesként értelmezett D regiszterbe összevont módon kezelik, ezek összehasonlítás, összeadás, kivonás és eltoló utasítások lehetnek. Az X és Y regiszterek összehasonlíthatók 16 bites memóriaoperandusokkal is, a B akkumulátorregiszter pedig hozzáadható az X és Y indexregiszterekhez. Az utasításkészletet bitellenőrző utasításokkal is kibővítették, amelyek logikai ÉS műveletet végeznek az operandusokkal és a feltételbiteket állítják, miközben az operandusok nem változnak. A HC11 különböző változatai eltérő számú külső porttal rendelkeznek, ezeket a portokat betűkkel jelölik. A legelterjedtebb változatnak öt portja van, ezeket A, B, C, D és E-vel jelölik, néhány más változatnak (pl. a D3 verziónak) csak három portja van. A portok nyolcbitesek, kivéve a D-t, amely hatbites (bár a D port is lehet nyolcbites egyes változatokban). 1-től 768 bájt méretű belső program- és adatmemóriával rendelkezik, amelyben programot is képes futtatni, ha a méret ezt lehetővé teszi. A külső memória mérete max. 64 KiB lehet. Külső memória használata esetén a B és C portok cím- és adatsínként funkcionálnak. Ebben az üzemmódban a C port multiplexelt, felváltva hordozza a 16 bites cím alsó bájtját és az adatot. Megvalósítások Az 1990-es évek elején a Motorola készített néhány próbapanelt a 68HC11-eshez, különböző méretű UART, RAM és EPROM kombinációkkal. Ekkoriban egy ilyen próbapanel ára 68 dollár körül volt. A HC11 család standard bootloadere (rendszerindító betöltőprogram) a BUFFALO volt, ami a „Bit User Fast Friendly Aid to Logical Operation” rövidítése (a rendszer indulásakor a BUFFALO prompt megjelenik a soros porton, ami azt jelzi, hogy a kártya flashmemóriája törlődött). Nem minden HC11 modellhez járt a BUFFALO bootloader, pl. a 68HC11A0 és A1 modellekhez nem, de az A8-hoz már igen. Más verziók A Freescale 68HC16 mikrovezérlő családot a 68HC11 16 bites, nagyrészt szoftverkompatibilis frissítésének ill. felváltására szánták. A Freescale 68HC12 mikrovezérlő család a 68HC11 kiterjesztett 16 bites változata. A Fred Martin által tervezett Handy Board robotikai vezérlő szintén a 68HC11-es mikrokontrolleren alapul. A HC11-es számára rendelkezésre áll a MC68HC24 jelű porthelyettesítő egység. Ez a külső címsínhez csatlakoztatva átveszi a B és C port eredeti funkcióit. Az A port bemeneti tároló, kimeneti összehasonlító, impulzusakkumulátor és egyéb időzítő funkciókat szolgál ki, a D port a soros ki- és bemenet céljaira, az E port pedig az analóg-digitális átalakító (ADC) céljaira szolgál. Paragorgia A Paragorgia a virágállatok (Anthozoa) osztályának a szarukorallok (Alcyonacea) rendjébe, ezen belül a Scleraxonia alrendjébe és a Paragorgiidae családjába tartozó nem. Családjának a típusneme. A telepeit tengeralatti hegyekre és kiemelkedésekre alakítja ki. Rendszerezés A nembe az alábbi 15 faj tartozik: Paragorgia alisonae Sánchez, 2005 Paragorgia aotearoa Sánchez, 2005 Paragorgia arborea (Linnaeus, 1758) Paragorgia coralloides Bayer, 1993 Paragorgia johnsoni Gray, 1862 Paragorgia kaupeka Sánchez, 2005 Paragorgia maunga Sánchez, 2005 Paragorgia regalis Nutting, 1912 Paragorgia sibogae Bayer, 1993 Paragorgia splendens Thomson & Henderson, 1906 Paragorgia stephencairnsi Sánchez, 2005 Paragorgia tapachtli Sánchez, 2005 Paragorgia wahine Sánchez, 2005 Paragorgia whero Sánchez, 2005 Paragorgia yutlinux Sánchez, 2005 Grolig Ernő Grolig Ernő (1876–20. század) magyar nemzeti labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása műszaki tisztviselő. Pályafutása 1899–1900 között az MTK kerékpáros versenyző. 1900-tól az BAK-ot megalapító csoporthoz csatlakozott. A BAK-ban különböző sportvezetői tisztségeket töltött be. Volt futball intéző, ellenőr, pályaigazgató. Az MLSZ tanácsának döntése alapján hivatalos mérkőzéseket csak az vezethet, aki az illetékes bírótestület előtt elméleti és gyakorlati vizsgát tett. Játékvezetésből 1903-ban Budapesten a Bíróvizsgáló Bizottság (BB) előtt vizsgázott. Az MLSZ BB minősítésével NB II-es, majd 1911-től NB I-es bíró. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. 1904–1908 között a futballbíráskodás második generációjának legjobb játékvezetői között tartják nyilván. NB I-es mérkőzéseinek száma: 1 Szent Veronika Szent Veronika (működött az 1. században) ókeresztény szent, ünnepe február 4. A hagyomány szerint Veronikának hívták azt a jeruzsálemi jámbor nőt (korábban a Mester vérfolyásából kigyógyította), aki a Golgotára vezető úton kendőjével Jézus vérző-verítékezö arcát letörölte. Csodálatosképpen Krisztus arcképe rajtamaradt a vásznon. A római Szent Péter-bazilikában van egy régi, Veronikát ábrázoló kép, amely állítólag 705 körül került oda. 1011-ben oltárt emeltek Veronika tiszteletére, amelyben az ereklye látható. Veronika-ereklyével Milánó és Jaén (Spanyolország) városok is dicsekedhetnek. A képen látható férfiarc tökéletesen megegyezik a torinói lepel arcával. A római Szent Péter-bazilikában van egy régi, Veronikát ábrázoló kép, amely állítólag 705 körül került oda. Vélemények Jean Mabillon és Daniël van Papenbroeck tudósok nézete szerint a Veronika név csak tévedésből keletkezettː a „vera icon” szavakat egy szóba foglalták és belőle Veronikát csináltak. Ezt támaszthatja alá, hogy a középkori írók nem említenek semmiféle szent Veronikát, hanem magát a képet nevezik így, pl.ː Gervas. Tilberiensis 1210 körül: de figura Domini, quae Veronica dicitur. Est ergo Veronica pictura Domini vera ; Matth. Paris ( 1216 ); effigies vultus Domini quae Veronica dicitur Más tudósok, mint például Grimm, a görög Abgar-monda átkeresztényesítésének tartotta Veronika legendáját.[forrás?] Forrás Bokor József (szerk.). Veronika, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2017. május 11. Gare de Lisle-sur-Tarn Gare de Lisle-sur-Tarn vasútállomás Franciaországban, Lisle-sur-Tarn településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Brive-la-Gaillarde–Toulouse-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Rabastens - Couffouleux Gare de Saint-Sulpice-sur-Tarn Gare de Gaillac Boba Boba község Vas megyében, a Celldömölki járásban. Fekvése Vas megye keleti szélén, a Kisalföld legdélibb csücskében, a Kemenesalján, a Ság és a Somló között terül el Boba község. A szomszédos Nemeskocs, mellyel Boba közigazgatási egységet alkot, szintén kisközség, Bobától északra fekszik. Az öntésiszappal fedett pannon kori rétegek nem rejtenek számottevő ásványkincset, bár a megyehatár túloldalán fekvő szomszédos községek területén kavicstermelés folyik. A Marcal folyó medencéjében elterülő kis falu éghajlatát nagymértékben meghatározza a víz és a hegyek közelsége. A mérsékelten hűvös, mérsékelten nedves éghajlatú községben évi 1950–2000 a napsütéses órák száma, 10 °C évi átlagos hőmérséklet mellett. Az átlagosan 700 mm csapadék jelentős többletet okoz a vízmérlegben, amit a sok vizenyős rét, a belvízcsatornák is bizonyítanak. A falu határában a lápos réti talajok a jellemzőek. A falu a megyeszékhelytől 60 km-re fekszik. A Székesfehérvár–Szombathely-vasútvonalból innen ágazik ki a Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonal. A 10 km-re levő Celldömölk város meghatározó szerepet tölt be a környékbeli községek, így Boba életében is. Története Az ásatások során előkerült leletek azt bizonyítják, a jelenlegi falu területén már a kora vaskor-ban (i. e. 500 körül) is laktak módosabb emberek. A Kismezőnél feltárt tumulusban 3 db 30 centiméteres vaslándzsát és cserépedényeket is találtak. Ezek jelenleg a Székesfehérvári Múzeumban tekinthetők meg a Lázár Gyűjtemény darabjaként. A római kor jelenlétét igazolják a régészeti ásatások során római kori sírokból előkerült edények, ékszerek és illatszeres üvegek. A község eredete a 13. századig nyúlik vissza. Ekkor már létezett a sokat emlegetett „Vadasüllés”, a későbbi Bucsfa, a bobai és a nemeskocsi régi temetők helyén. A hagyomány szerint IV. Béla ajándékozta ezt a területet egy Babay nevű vitéznek hősies tetteiért. Az ő nevéhez fűződik a község keletkezése, az ő leszármazottjai között emlegetnek ma is több élő családot: Bobai, Győrffy, Lórántffy, Porkoláb. Az ősi birtokon 1407-ben osztozik a Bobay család, mely 1418-ban Zsigmond királytól nemesi oklevelet kapott. A községet 1563-ban új adományként kapta a Móritz család. Később a Porkoláb nevet felvett ágazatból nemes Babai Porkoláb Pál 1849-ben visszakapja Boba részeit. A falubeli családok között tizenhat család nagyobb vagyonnal rendelkezett, a lakosság zöme azonban szegény volt. A község népességének alakulásáról 1785-től találhatók statisztikai adatok. Ezek azt bizonyítják, hogy a lakosok száma nem nagyon változott. Az 1830-as évektől jelentős létszámnövekedés tapasztalható. Ezt a növekvő tendenciát az sem szakította meg, hogy a faluban is sok halottat követelt 1849-ben a kolerajárvány. Majd egészen 1920-ig stagnálás mutatkozik, ekkor azonban jelentősen megnövekszik a lakosság létszáma. A falu első okleveles említése 1211-ből való. Ekkor Boba néven említik, de később másfajta neveken is megjelenik: 1271 -ben, 1390 -ben és 1464 -ben: Boba 1336 – 1482 : Baba 1773 -ban, 1786 -ban és 1799 -ben: Bába 1799 -es dokumentumon a Beits elnevezés is szerepel 1808 – 1836 : Bába 1863 – 1907 : Boba A régi időkből sértetlen levelek is fennmaradtak, melyeket a falu lakosai féltve őriznek az utókor számára. A nemrég megnyílt falumúzeumban egy-egy darab megtalálható ezek közül. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,1%-a magyarnak, 0,2% németnek, 0,1% cigánynak, 0,1% románnak mondta magát (8,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 38,7%, református 5,4%, evangélikus 27,2%, felekezet nélküli 6% (21,8% nem nyilatkozott). Nevezetességei Könnyen megközelíthető Bobáról, igaz csak gyalogosan, vagy gépjárművel a kb. 8 km-re lévő borgátai termálfürdő, vagy az egyházashetyei Berzsenyi Dániel-szülőház. Mind a Ságra, mind pedig a Somlóra eljuthatnak a túrázni vágyók közúton, kerékpárral. Evangélikus templom: 1783 augusztusában kezdte el építtetni Lakos Ádám lelkész, egy év múlva felszentelték. A torony 1820 -ban készült el. Katolikus templom: Alapkőletétele 1929 . szeptember 8-án, vasárnap történt. Harangtorony: A falukép jellegzetes eleme, 1841 -ben épült, harangja 1762 -ből való. 1967 -ben renoválták. Prinzhöfte Prinzhöfte település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 683 fő (2016. december 31.). Prinzhöfte Winkelsett községgel határos. Népesség A település népességének változása: Chens-sur-Léman Chens-sur-Léman település Franciaországban, Haute-Savoie megyében. Lakosainak száma 2531 fő (2015). Chens-sur-Léman Douvaine, Loisin, Massongy, Messery és Veigy-Foncenex községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Vonnas Vonnas település Franciaországban, Ain megyében. Lakosainak száma 2926 fő (2015). Vonnas Biziat, Chanoz-Châtenay, Chaveyriat, Mézériat, Neuville-les-Dames, Perrex, Saint-Julien-sur-Veyle és Sulignat községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Sarlay Soma Sarlay Soma (1872 – 1955) genealógus. Élete Hagyatéka a Magyar Nemzeti Levéltárban P 2182 szám alatt található. Művei 1903 Gömör vármegye nemesi családjai. In: Borovszky Samu (szerk): Gömör-Kishont vármegye, 632—660. (tsz. Reiszig Ede ) 1933 A Sturman-család eredete. Turul 47, 35-36. 1934 Madách Imre nagyatyjáról. Irodalomtörténeti közlemények 44/3, 305-306. 1934 A hosszú török háború és a magyar jobbágy sorsa. Nemzeti Kultúra II, 101-105. 1934 Madách Imre nagyatyjáról. Nemzeti Kultura II/6, 345-346. 1934 Az aszódi uradalom birtoklásának története. Turul 48, 78-79. 1938 Darvas János jegyzőkönyve. Magyar Családtörténeti Szemle 1938/2–3, 55–58. 1940 Az Esterházy család múltjából. Turul 1940. 1940 Vattai Battha Bálint végrendelete. MCsSz 1940/1, 13–15. 1941 Kármán család. MCsSz 1941/4, 88–89. 1941 Aranymíves családok a XVIII. században. MCsSz 1941/12, 269–270. 1942 A Spillenberg család őse. MCsSz 1942/1, 17–18. 1942 A bécsi udvar ajándékai a XVI-ik században. MCsSz 1942/2, 36–38. 1942 Losonczy Gyürky István végrendelete. MCsSz 1942/3, 58–62. 1942 A Köleséri család. MCsSz 1942/4, 84–86. 1942 Érdekes királyi elhatározások. MCsSz 1942/5, 104–105. 1942 A Jókay család és rokonsága. MCsSz 1942/6, 126–128. 1942 Derencsényi György végrendelete. MCsSz 1942/8, 186–188. 1942 A tékozló Géczy Pál. MCsSz 1942/12, 276–278. 1943 A Fábiánfalusy család. MCsSz 1943/3, 68–71. 1944 A kisapponyi Borju család. MCsSz 1944/3, 55–61. Veszelka Imre Veszelka Imre (Balástya, 19. század első fele - ?, 20. század eleje) betyár, kocsmáros. A Veszelka-család Felvidékről érkezett Csongrád megyébe, és Balástya környékén telepedett le. Gyógyfüvek árusításával foglalkoztak, de emellett a rablók egy finomított életformáját művelték: szegényeket nem bántottak, de a gazdagoktól elvett vagyonból jótékonykodtak. 5193 Tanakawataru Az 5193 Tanakawataru (ideiglenes jelöléssel 1992 ET) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ueda Szeidzsi és Kaneda Hirosi fedezte fel 1992. március 7-én. Hero (Mariah Carey-dal) A Hero Mariah Carey amerikai énekesnő második kislemeze harmadik, Music Box című stúdióalbumáról. 1993-ban jelent meg, és nagy sikert aratott, Carey a mai napig gyakran előadja. A dal arról szól, hogy ha nehéz helyzetbe kerülünk, akkor se adjuk fel, mert mindenhez megtalálhatjuk az erőt önmagunkban. Felvételek A dalt Carey eredetileg nem saját magának, hanem Gloria Estefannak írta, hogy előadja Dustin Hoffman filmje, a Hero filmzenéjéhez. Tommy Mottola, a Sony kiadó vezetője, aki eddigre már Carey férje volt, rábeszélte az énekesnőt, hogy tartsa meg a dalt saját albuma számára (Carey eredetileg nem akarta, mert túl érzelgősnek találta a dalt). Szerzői jogi gondok A Hero miatt Christopher Selletti, Sly Stone egykori limuzinsofőrje beperelte Careyt, azt állítva, hogy a szöveget az ő 1991-ben írt verséből vették, melyet, úgy gondolta, Stone megmutatott Careynek. A vádat végül ejtették, és Sellettit megbírságolták. Évekkel később Selletti megint beperelte Careyt az ügyben, ekkor is ejtették a vádat, de kijelentette, hogy harmadszor is perbe fogja az énekesnőt. Fogadtatása A Hero Carey nyolcadik listavezető száma lett a Billboard Hot 100 listán, és ez volt az első, ami karácsonykor is vezette a listát. A Billboard Hot 100-n töltött tizedik hetén ért fel az első helyre, ahol négy hetet töltött, 1993. december 19-étől 1994. január 15-éig. Janet Jackson Again című számát váltotta az első helyen, ahonnan Bryan Adams, Rod Stewart és Sting All for Love-ja szorította le. Huszonöt hétig maradt a Top 40-ben, ebből tizennégy hétig a Top 10-ben. Gyakran játszották a rádiók, és platinalemez minősítést is kapott. Az 1994-es év egyik legnagyobb slágere lett, az végi listán az 5. helyre került. A Hero nagy sikert aratott az Egyesült Államokon kívül is, az Egyesült Királyságban és Ausztráliában a Top 10-be került, előbbiben magasabb helyezést ért el, mint az előző kislemez, a Dreamlover. Brazíliában ez lett Carey első listavezető száma a legelső, a Vision of Love óta. Európa nagy részén a Top 10-be került a slágerlistákon, Kanadában azonban kisebb sikert aratott, mint az előző számok. A dalt 1995-ben legjobb popdal kategóriában Grammy-díjra jelölték, de veszített Sheryl Crow All I Wanna Do című dalával szemben. A Hero a mai napig Carey egyik legnépszerűbb dala, koncertjein a Vision of Love mellett ezt adja elő a leggyakrabban. Videoklip A dal videoklipjét Larry Jordan rendezte, és koncertfelvétel Careynek 1993-ban a Proctor Theatre-ben adott koncertjéről, ami később megjelent a Here Is Mariah Carey videokazettán (1994). A dalhoz nem készültek hivatalos remixek, de Carey spanyol nyelven is felénekelte; Jorge Luis Piloto fordította le a szöveget. A Heroe számos kislemezen szerepelt B-oldalként 1994 és 1997 között. Egy további változata a dalnak a 2001-ben megjelent Never Too Far/Hero Medley jótékonysági célra felvett dal, egy egyveleg Carey akkori legújabb kislemezdalával, a Never Too Farral. A dalt feldolgozta az olasz Il Divo együttes Ancora című albumán (2005). Moara de Pădure Moara de Pădure románul: Moara de Pădure, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében. Fekvése Havasasszonyfalva (Săcel) mellett fekvő település. Története Moara de Pădure korábban Havasasszonyfalva (Săcel) része volt. 1956-ban vált külön 80 lakossal. 1966-ban 92 lakosából 86 román, 6 magyar, 1977-ben 105 lakosa volt, melyből 100 román, 5 magyar volt. 1992-ben 93 lakosából 89 román, 1 magyar és 3 cigány, a 2002-es népszámláláskor 102 lakosából 97 román, 2 magyar, 3 cigány volt. Naprágyi Demeter Naprágyi Demeter (Naprágy, 1556 – Győr, 1619. március 25.) katolikus püspök, erdélyi kancellár. Neve Náprágyi, Napragyi és Napraghy alakban is ismert. Élete Gömörmegyei nemes családból származott és Telegdi Miklós pécsi püspök udvarában nevelkedett, akinek pártfogásával végezte Bécsben felsőbb tanulmányait. Visszatérvén az osztrák fővárosból, Telegdi a nagyszombati iskola igazgatójává tette, majd 1586. október 18-án Radéczy István esztergomi kanonokságot adományozott neki. Alig két év letelte után elhagyta a káptalant és egri nagypréposttá lett. 1593. május 24-én aradi préposttá, 1596. június 17-én szerémi és ugyanebben az évben erdélyi püspökké nevezték ki. 1598 és 1600 között ő töltötte be az erdélyi kancellári tisztséget. 1601-ben száműzték Erdélyből, és püspöki vagyona a kamara tulajdonába került. 1602-ben a pozsonyi prépostságot, 1607-ben a veszprémi és győri püspökséget és pilisi apátságot, végül 1608-ban a kalocsai érsekséget nyerte el. Többféle követségben vett részt királya megbízásából; 1598-ban III. Zsigmond lengyel királynál járt követségben. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem kedvelt embere volt; amikor a fejedelem 1599-ben lemondott, azt visszaszerezni óhajtván, követségben Rudolf királyhoz küldte. 1609-ben a pozsonyi országgyűlés szintén Rudolfhoz küldte és 1614-ben a linzi kongresszus által küldött követségnek is tagja volt. Amikor Náprágyit győri püspöknek nevezték ki, Erdélyből 200–300 kötetes könyvtárat vitt magával, amelyet az uradalmi (győri káptalan) levéltárában őriztetett. Szent László fejének ereklyetartóját a protestánsoktól megváltva, ő hozta vissza Erdélyből. Erős ambíciója volt, hogy a Forgách Ferenc halálával megüresedett prímási széket elnyerje. Mivel azonban híre nem volt a legjobb, és sokan a más vallásúak pártfogásával gyanúsították, törekvései nem jártak sikerrel. Ezért egyenesen a királyhoz fordult: "Minthogy immár az országban et senio et dignitate én vagyok az első, azért ő felsége is akarván megtartani a szokott ordót és grádust, talán méltó, hogy énrám is tekintettel legyen." A fejedelem választása azonban Pázmány Péterre esett. Munkája Hungariae Periclitantis Legatorum, Rndi Dni Demetrii Napragi… & Gen. Dnorum Nicolaj Zokolij de Kis Varda, & Michaelis Kellemesi… ad Seren. Potentiss. Sigismvndvm Tertivm, Poloniae Et Sveviae Regem, … Oratio; In Comitiis Generalibus Cracouiae habita, die 2. Mensis Martij Anno Domini M. D. XCV. Cracoviae, 1595. (Utánnyomata 1595-ben Kolozsvárt, Nürnbergben és Danzigban. Lengyelül: Krakkó, 1595). Carl Theodor Körner Carl Theodor Körner (Drezda, 1791. szeptember 23.– Gadebusch, 1813. augusztus 26.) német költő. Családja Édesapja, Christian Gottfried Körner (1756-1831) író és jogász, elkészítette Friedrich Schiller műveinek első teljes kiadását. Theodor nővére Emma Sophie Körner (1788-1815) festő volt. Pályája 1808-tól 1810-ig a freibergi bányászati akadémiát látogatta, azután Lipcsébe ment jogot tanulni. Betegségbe esvén, 1811 nyarán Karlsbadba, onnan Bécsbe ment, ahol Kotzebue közbenjárására alkalmazást kapott mint színházi költő. Már Lipcsében adta ki költeménykötetét Knospen címen (1810); ezeket követték drámai művei: Die Braut; Der grüne Domino; Der Nachtwächter; Toni; Die Sühne; Zrínyi; Hedvig és Rosamunde. Részt vett mint hadnagy a Napóleon elleni szabadságharcban és pedig a Lützow-féle szabadcsapatban. 1813. június 17-én a Kitzen melletti ütközetben súlyos sebet kapott és Karlsbadba került, ahol meggyógyult. Azután visszament a csapathoz, ahol Lützow adjutánsa lett. Augusztus 26-án, egy órával az ütközet előtt megírta hattyúdalát, a Schwertliedet. Az ütközetben, amelyben hősies részt vett, elesett és Wöbbelin mellett, egy vén tölgyfa alatt temették el. Mecklenburg-Schwerin hercege a tölgyet környező teret Körner apjának adományozta és a helyet emlékmű díszíti, amely alatt ott pihen Körner nővére és apja is. Hazafias érzésű szenvedélyes csatadalai és lírai költeményei tették ismertté nevét. Körner eleinte a Kotzebue-iskola híve volt; drámáiban Schillert utánozta. Ez az utánzás legszembeszökőbb a Zrínyi című tragédiában, amely annak idejében óriási hatást tett Bécsben, de drámai tekintetben sok kifogás alá esik (magyarra fordította Petrichevich-Horváth Dániel prózában, Kolozsvár, 1819). E dráma előadásával nyitotta meg kapuit 1821. március 11-én a kolozsvári nemzeti színház. Kölcsey Ferenc tanulmányt írt róla. Írt elbeszéléseket és drámai műveket is, többet közülük Szemere Pál fordított magyarra. Mint dalköltő kiváló, maradandó érdemeket szerzett. Szabadságdalai egész Németországban visszhangzottak és lángra gyújtották a szíveket. Dalait Leier und Schwert cím alatt az apja adta ki először, majd később Gottschall, bevezetéssel (Lipcse, 1868). Összes műveit Streckfuss adta ki (1 kötetben, Berlin, 1834 és 4 kötetben, 1838) és sok kiadást ért meg. A költőnek Drezdában is állítottak emléket. Művei Költemények „Die Monatssteine“ (1810) „Harras, der kühne Springer“ (1810) „Knospen“ (1810) Zwölf freie deutsche Gedichte (1813) Leyer und Schwerdt (1814) Drámák Die Blumen (1812 vagy korábban) Der Kampf mit dem Drachen (1811) Das Fischermädchen, oder: Haß und Liebe (1811) Die Braut (1811) Der grüne Domino (1811) Der Nachtwächter (1812) Der Vetter aus Bremen (1812) Toni (1812, zene: Carl Steinacker) Die Sühne (1812) Rosamunde (1812) Hedwig (1812) Zriny (1812) Der vierjährige Posten (1812) Die Gouvernante (1813) Joseph Heyderich oder deutsche Treue (1813) Die Bergknappen Alfred der Große Brinn (1896) Elbeszélések Die Reise nach Schandau (1810) Die Reise nach Wörlitz (1810) Woldemar Hans Heiling’s Felsen (1811) Die Harfe (1811) Magyarul Zrínyi. Vitézi szomorú játék ; ford. Petrichevich Horváth Dániel; Református Kollégium Ny., Kolozsvár 1819 Zrínyi. Történelmi drámai zenekép ; Körner drámájának szabad felhasználásával szöveg és zeneköltemény Adelburg Ágost; Poldini Ny., Pest 1868 Körner Tivadar: Zrínyi. Szomorújáték ; ford. Szemere Pál; Franklin, Bp., 1879 ( Olcsó könyvtár ) Zrínyi vagy Szigeth megvétele. Szomorújáték ; ford. Hermán József; Winter Ny., Nagyszombat 1883 ( Ifjúsági színház ) Hedvig, a bandita-menyasszonya, vagy A sziklavári hős leány ; Körner Tivadar színműve után átdolg. Zágon Antal; Méhner, Bp., 1885 ( Mulattató és hasznos olvasmányok a magyar nép számára ) A szigetvári hősök. Történeti színmű ; átdolg. Bárány Ferenc; Szalézi Művek, Rákospalota 1930 ( A mi színházunk ) Antal apó mennyországa ; Csárdás, Bp., 1943 Time-lapse A time-lapse egy fotózási technika, amikor a hosszú idő alatt felvett képeket utána rövid idő belül lejátsszák. A nézőben az idő múlásának érzetét kelti, ezért nevezik az idő fotózásának is. Maga a terminus is ezt jelöli: az idő múlása. A technika eredete Az első ismert alkalmazását Georges Méliès filmjében, a Carrefour De L'Opera (1897) című műben találni. Később, a XX. században Jean Comandon és Pathé fivérek voltak az úttörői, akik főként biológiai jelenségeket fényképeztek. A legtöbbet a technika népszerűsítéséért Dr. John Ott fényképész és filmes tett, aki egy melegházban fotózott növényeket, később könyvet írt és TV-műsort is vezetett. Time-lapse a filmekben John Ottnak köszönhető, hogy a time-lapse megjelent 1956-ban Walt Disney Az élet titka című filmjében, amely egy klasszikus dokumentumfilm. Az első világszerte is ismert alkotás, amiben ezt a technikát használták, a Koyaanisqatsi - Kizökkent világ (1983) volt, Godfrey Reggio filmje. A narráció nélküli, csupán képeket és zenét tartalmazó alkotás különálló műfajt is teremtett felhőket, városi tömegeket ábrázoló képeivel. A munkában részt vevő Ron Fricke később önálló filmjeiben, például a Világok arca: Baraka (1992) című művében, amely szintén egyfajta dokumentarista alkotás, ugyancsak erre a technikára épít, de már 70 mm-es filmre veszi a képeket. A time-lapse ma már elterjedt széles körben, számos film alkalmazza a technikát. Magyarországon Dancsó Péter lett ismert time-lapse videóival, amelyek Budapestet örökítik meg. A time-lapse technikája A filmek sebessége többnyire 24 vagy 30 képkocka per másodperc, vagyis egy másodperc alatt a néző szeme előtt ennyi állókép pereg le, ami már a tudatban mozgást vagy változást érzékeltet és megfelel az általunk megszokott és érzékelt sebességnek. Ha egy filmet 12 képkocka per másodperc sebességben vesznek fel, akkor a mozgást kétszer gyorsabbnak érzékeljük. Time-lapse fotózásnál lehet, hogy csak 1 képkockát veszünk fel óránként (pl. a Nap útját fotózzuk és minden órában készítünk egy felvételt a horizontról), de amikor a nap végén visszajátsszuk, egy másodpercben fogjuk látni mind a 24 óra képét és egyetlen mozgást érzékelünk majd. Time-lapse fotózáshoz két kellékre lesz szükség a fényképezőgépen kívül: egy intervalométerre és egy állványra. Az intervalometer (vagy timer remote) a fényképező helyett exponál, azaz nem kell végig ott lennünk a gép mellett, számolva a másodperceket. A műszernek megadható, hogy milyen rendszerességgel milyen záridővel készítsen képeket. Az állvány pedig azt szolgálja, hogy a gép fixen álljon (órákig nem tudnánk tartani a kezünkben). Fontos kérdés az is, hogy hány másodpercenként történjen exponálás. Ez függ a témától is, meg attól, hogy milyen hosszú filmet szeretnénk. Egy egyperces film elkészítéséhez például (24 kocka per másodperc értékkel számolva) 1440 expóra van szükség. Elvhű Balközép Az Elvhű Balközép a Tisza Kálmán vezette Balközép Pártból az 1873 novemberi értekezleten a Deák-párthoz való közeledés miatt kilépett képviselők csoportja volt, akik elfogadták az Országos 1848-as Párt álláspontját a helyzetről. Vezetői Mocsáry Lajos, Csávolszky Lajos, Bartha Miklós és Ugron Gábor voltak. Napilapja a Baloldal volt. A frakció egy része 1874. február 26-án egyesült az 1848-as Párttal és létrehozták az Egyesült Közjogi Ellenzéket, ami május 17-én felvette a Negyvennyolcas Függetlenségi Párt nevet, míg a csoport másik része Mocsáry Lajos vezetésével Függetlenségi Párt néven saját szervezetet alapított. (A két függetlenségi párt végül 1884-ben egyesült.) Brazil költők, írók listája Ez a lista a Brazíliában, portugál nyelven alkotó írókat tartalmazza betűrendben és évszámmal ellátva: A Capistrano de Abreu ( 1853 – 1927 ) Florêncio Carlos de Abreu e Silva ( 1839 – 1881 ) Emílio Adet ( 1818 – 1867 ) José de Alencar ( 1829 – 1877 ) Abraão de Almeida ( 1939 –) Manuel Antônio de Almeida ( 1831 – 1861 ) Jorge Amado ( 1912 – 2001 ) Mário Raúl de Morais Andrade ( 1893 – 1945 ) Narciso de Andrade ( 1925 – 2007 ) Augusto dos Anjos ( 1884 – 1914 ) Afonso Arinos ( 1868 – 1916 ) Sânzio de Azevedo ( 1938 –) B Manuel Bandeira ( 1886 – 1968 ) Carlos Barros Méro ( 1949 –) Cipriano José Barata de Almeida ( 1762 – 1825 ) Augusto Boal ( 1931 –) Domingos Borges de Barros (vicomte de Pedra Branca) ( 1779 – 1855 ) Chico Buarque ( 1944 –) C Domingos Caldas Barbosa ( 1740 – 1800 ) Adolfo Caminha ( 1867 – 1897 ) Sérgio Capparelli ( 1947 –) Clodomir Cardoso ( 1879 – 1953 ) Olavo de Carvalho ( 1947 –) Antônio de Castro Alves ( 1847 – 1871 ) Lindanor Celina ( 1917 – 2003 ) Paulo Coelho ( 1947 –) Ronaldo Correia de Brito ( 1950 –) Cláudio Manuel da Costa ( 1729 – 1789 ) Gonçalves Crespo ( 1846 – 1883 ) João da Cruz e Sousa ( 1861 – 1898 ) Domingos Simões da Cunha ( 1755 – 1824 ) D Alberto Dines ( 1932 –) Carlos Drummond de Andrade ( 1902 – 1987 ) E Ernani Méro ( 1925 – 1996 ) F Lygia Fagundes Telles ( 1923 –) Cristóvão Falcão ( 1515 ?- 1557 ?) Ambrósio Fernandes Brandão ( 1560 – 1630 ) Geraldo Ferraz ( 1906 - 1979 Adonias Filho ( 1915 – 1990 ) Rubem Fonseca ( 1925 –) Celso Furtado ( 1920 – 2004 ) G Fernando Gabeira ( 1943 –) Eustáquio Gomes ( 1952 –) Silvério Gomes Pimenta ( 1840 – 1922 ) Domingos José Gonçalves de Magalhães ( 1811 – 1882 ) Gianfrancesco Guarnieri ( 1934 – 2006 ) Alphonsus de Guimaraens ( 1870 – 1921 ) João Guimarães Rosa ( 1908 – 1967 ) José Armelim Bernardo Guimarães ( 1915 – 2004 ) H Hilda Hilst ( 1930 – 2004 ) Antônio Houaiss ( 1915 – 1999 ) J Dalcídio Jurandir ( 1909 – 1979 ) L Carlos Lacerda ( 1914 – 1977 ) Giselda Leirner ( 1928 –) Afonso Henriques de Lima Barreto ( 1881 – 1922 ) Paulo Lins ( 1958 –) José Lins do Rego ( 1901 – 1957 ) Clarice Lispector ( 1920 – 1977 ) Carlos Herculano Lopes ( 1956 –) Fernando Lucchese ( 1947 –) M Joaquim Manuel de Macedo ( 1820 – 1882 ) Antônio de Alcântara Machado ( 1901 – 1935 ) José de Alcântara Machado ( 1875 – 1941 ) Joaquim Maria Machado de Assis ( 1839 – 1908 ) Márcio-André ( 1978 –) Plínio Marcos de Barros ( 1935 – 1999 ) Maria Marly de Oliveira ( 1935 – 2007 ) Gregório de Mattos ( 1636 – 1696 ) Cecília Meireles ( 1901 – 1964 ) Patrícia Melo ( 1962 –) Antonio Miranda ( 1940 –) José Bento Monteiro Lobato ( 1882 – 1948 ) Francisco de Montesuma ( 1794 – 1870 ) Vinícius de Moraes ( 1913 – 1980 ) Flávio Moreira da Costa ( 1942 –) Alberto Mussa ( 1961 –) N Esdras do Nascimento ( 1934 –) Pedro Nava ( 1903 – 1984 ) Coelho Neto ( 1864 – 1934 ) Manuel da Nóbrega ( 1517 – 1570 ) O Domingos Olímpio ( 1850 – 1906 ) Alberto de Oliveira ( 1859 – 1937 ) Glauco Ortolano ( 1959 –) P Raul Pederneiras ( 1874 – 1953 ) Luís Caetano Pereira Guimarães Júnior ( 1845 – 1898 ) Luiz Peixoto Ramos ( 1941 –) Domingos Pellegrini Jr. ( 1949 –) Renard Perez ( 1928 –) Luís Adolfo Pinheiro ( 1940 – 2006 ) Q Raquel de Queiroz ( 1910 – 2003 ) Manuel Querino ( 1851 – 1923 ) R Graciliano Ramos ( 1892 – 1953 ) João Ribeiro Ramos ( 1906 – 2001 ) Cassiano Ricardo ( 1895 – 1974 ) Ruth Rocha ( 1931 –) Nelson Rodrigues ( 1912 – 1980 ) Marcelo Rubens Paiva ( 1959 –) S Fernando Sabino ( 1923 – 2004 ) Francisco de São Carlos ( 1768 – 1829 ) José Sarney ( 1930 –) Moacyr Scliar ( 1937 –) António José da Silva ( 1705 – 1739 ) José Maria da Silva Paranhos Júnior ( 1845 – 1912 ) T Franklin Távora ( 1842 – 1888 ) Álvaro Teixeira de Macedo ( 1807 – 1849 ) Mário Totta ( 1874 – 1947 ) Dalton Trevisan ( 1925 –) U João Ubaldo Ribeiro ( 1941 –) V Fagundes Varela ( 1841 – 1875 ) Francisco Adolfo de Varnhagen ( 1816 – 1878 ) José Mauro de Vasconcelos ( 1920 – 1984 ) Evaristo Ferreira da Veiga ( 1799 – 1837 ) Érico Veríssimo ( 1905 – 1975 ) Luis Fernando Verissimo ( 1936 –) X Chico Xavier ( 1910 – 2002 ) Amblainville Amblainville település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 1725 fő (2015). Amblainville Arronville, Bornel, Esches, Fosseuse, Hénonville, Méru, Villeneuve-les-Sablons és Berville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1978-as wimbledoni teniszbajnokság – női egyes Az 1978-as wimbledoni teniszbajnokság női versenyét a cseh Martina Navratilova nyerte az amerikai Chris Evert előtt. 12747 Michageffert A 12747 Michageffert (ideiglenes jelöléssel 1992 YN2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1992. december 18-án. Pitaval A pitaval egy irodalmi műfaj: érdekes bűnesetek illetve téves büntetőbírósági ítéletek leírásának gyűjteménye. A virágkora: a 19. században és a 20. század elején volt. (Később kiszorította a dokumentumfilm és a krimi.) A név eredete A pitaval köznév François Gayot de Pitaval (1673 - 1743) jogász és író nevéből származik, aki összeállított egy gyűjteményt érdekes bűnesetekből. Gyűjteményének kettős célja volt: egyrészt szakirodalomként szolgálni jogászoknak, másrészt a nagyközönséget szórakoztatni. Miután az ilyen gyűjtemények divatba jöttek, ezt az irodalmi műfajt Pitavalról nevezték el. Budapest XVI. kerülete Budapest XVI. kerülete a Duna bal partján, a pesti oldal keleti részén fekvő kerületek egyike. Fekvése Északon Csömör, keleten Kistarcsa és Nagytarcsa, délkeleten Budapest XVII. kerülete, délnyugaton Budapest X. kerülete, nyugaton Budapest XIV. kerülete, északnyugaton Budapest XV. kerülete határolja. Kerületi városrészek nevei és területi lehatárolásai A Budapest Főváros XVI. kerületi Önkormányzat 392/2012. (X. 17.) számú 2012. november 21-i képviselő-testületi határozatban foglalt javaslat alapján. Története Számos más fővároskörnyéki település mellett Cinkota, Mátyásföld, Rákosszentmihály és Sashalom nagyközségeket, továbbá Csömörtől Szabadságtelepet 1950. január 1-jével csatolták Budapesthez, s ezek egyesítésével hozták létre a kerületet. A régészeti leletek tanúsága szerint a korai kőkorszaktól élnek emberek ezen, a Szilas-patak két partján, a Pesti-síkság és a Gödöllői-dombság találkozásánál található területen. Az időszámítás utáni két évszázadban a szarmaták, a honfoglalás előtt pedig az avarok éltek itt. A magyarok a XI. század második felében települtek meg a vidéken. Cinkota, a mai Mátyásföld és Sashalom területe már több, mint 950 éve létezik településként, míg Rákosszentmihályon és Árpádföldön a tatárjárás előtt - és nem bizonyítottan utána is - csupán kisebb falvak voltak. A kerület részeinek 1950 előtti története szócikkeiben olvasható. 1950. január 1-jével a négy nagyközséget, mint a Főváros XVI. kerületét, Budapesthez csatolta az 1949. évi XXVI. törvény. Ekkortól a Mátyásföldön található Ikarus, majd 1956-tól a Szovjet Hadsereg „Déli Hadseregcsoport” Főparancsnokságának helyet adó terület (ma: az '56-os szabadságharcosok lakóparkja, az egykori parancsnoksági épületben pedig a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Kara található itt) kapott központi szerepet, így a közműveket a Kerepesi út két oldalán lévő utcákban megépítették, s ezért e részek fejlődtek elsősorban. A Jókai utca és Kerepesi út találkozásánál indult meg a kerületi centrum kiépítése (rendőrségi székház, szakrendelő, kerületi pártközpont, posta, patika, stb.). Ugyanakkor Cinkota és Rákosszentmihály fejlődése egészen az 1980-as évekig stagnált. A kerület egészét tekintve - a központi fejlesztések hatására - az 1950-es években a lakosság száma szinte megduplázódott, alapterülete a másfélszeresére nőtt. 1990-től, az addig központi szerepet betöltő volt szovjet laktanya területe, a csapatok távozása (1991) után, jelentős változáson ment keresztül. Itt kapott helyet a Corvin Művelődési Ház és Erzsébetligeti Színház (a hajdani színházépület és a mellette lévő romos állapotú egykori szovjet katonai étterem egybeépítésével), a volt II. Rákóczi Ferenc katonai középiskola (1953–1956 között, majd a Déli Hadseregcsoport, azaz a szovjet csapatok főhadiszállása) épületében a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Főiskolai Kara, az 1956-os Alapítvány épülete (idős 56-osok) és az évek során felépített lakóépületek, a leromlott állapotú teniszklub (MLTC - Mátyásföld híres volt a teniszről, az Ikarusnak több szakosztálya is kiemelkedő eredményeket tudott felmutatni) és környezete is megújultak. 2004-ben az önkormányzat tervpályázatot írt ki egy uszodaépítés megvalósításához, melynek nyertese, Koczor György, Ybl Miklós-díjas építész elkészíthette az építési engedélytervet. Ez alapján készült el 2008-ig az új uszodaépület az egykori romos fürdő helyén, mely átadását követően fél évvel a kerület Rákosszentmihály városrészén is megépült egy újabb uszoda. A kerületben 2008 óta működik a Kertvárosi Ifjúsági Önkormányzat, kétéves ciklusokkal, iskolai szintű választással. Vezetője, Korom Pál 2008-ban elnyerte a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Ifjúságért Díját. Hans Albers Hans Albers (Hamburg, 1891. szeptember 22. – Starnberg, 1960. július 24.) német színész és énekes. Életpályája Szülei kereskedőnek szánták, de ő otthagyta az üzleti életet és beiratkozott egy színiiskolába. A tanfolyam diplomájával a zsebében Hamburgban lépett színpadra, majd számos vidéki társulat tagja volt. Később Berlinbe szerződött. 1911-től szerepelt filmekben. 1914-től szerepelt a legkülönfélébb műfajokban és szerepkörökben. 1915-ben az első világháború alatt a nyugati fronton szolgált. Az 1930-as évek elején vált igazán népszerűvé. 1945 után az NSZK-ban élt és dolgozott. Férfias megjelenésű, sokoldalú, lendületes jellemábrázoló volt, aki néhány komikus szerepe mellett elsősorban drámai erejével ragadta meg a nézőt. Legemlékezetesebb alakításai: Peer Gynt (1934), Trenk Ferenc báró (1940), Carl Peters (1941) és Münchhausen (1943). Népszerűsége a hangosfilm bevezetését követően tovább nőtt. Magánélete Hansi Burg színésznő (1898-1975) élettársa volt. Kapcsolatuk 1925-ben kezdődött. Filmjei Cigányvér (1911) A nagy pillanat (1911) Haláltánc (1912) Az arany hatalmában (1912) Lehull az álarc (1912) A hamisjátékos (1921) A szép kaland (1924) Hajszolt emberek (1924) Atléták (1925) Egy nyáréji álom (1925) Az elveszettek (1925) Barátom, a sofőr (1925) Az áruházi hercegnő (1926) Modern Dubarry (1927) Aszfalt (1929) Amulett (1929) A kék angyal (1930) A rámenős (1931) F.P.1 nem válaszol (1932) Peer Gynt (1934) Varieté (1935) Sherlock Holmes (1936) Utazó emberek (1938) Canitoga hőse (1939) Trenk, a pandúr (1940) Az alvilág vendége (1940) Carl Peters (1941) Münchhausen (1943) Kékszakáll (1951) Az utolsó ember (1954) Egy szív St. Pauliból (1957) A fojtogató (1958) Ember a viharban (1958) Emlékezete Halála után a Wilhelm teret róla nevezték el. Az ő nevét viseli az osztrák államvasút Bécs és Hamburg között közlekedő éjszakai szállodavonata. Díjai az Állam Színésze (1939) Forrás Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 22. old. Dodekafónia A dodekafóniát (Zwölftontechnik, twelve-tone technique) más néven tizenkét fokú technikát mint kompozíciós eljárást Arnold Schönberg (kb. 1920-tól) fejlesztette ki. Egy új rendszer volt a cél, amely helyettesíteni tudja az addigi tonális harmóniák fölényét. Az egyszerűbb kromatikus skálát használja (aisz = b). A XX. század elején a második bécsi iskola égisze alatt Schönberg tanítványaival – Anton Webern és Alban Berg – dolgozott új zenei fejlesztéseken, a szabad atonalitás után a dodekafónián. Később a tanítványok függetlenül módosítják és fejlesztik tovább az új technikát. Schönberg a temperált félhangskála 12 hangját egyenrangúként kezeli a dodekafón komponálás során. 12 hangú sorokkal (Reihe) dolgozik. A módszer – melyben nem a hallás az elsődleges komponálási tényező, hanem a strukturális törvényszerűségek – nagy szabadságot ad a zeneszerzőknek. Dodekafóniája először 1921-ben a Klaviersuite-ben op. 25 jelenik meg. Josef Matthias Hauer is részt vesz egy másfajta 12 fokú technika kidolgozásában (1919-től), de módszere nem terjed el. Hauer ún. tropusokat használ (két hat hangból álló csoport 44 lehetséges kombinációban). Nála ezek jelentik a kompozíciós alapot. Tizenkét hangú sorozatok a zenében Schönberg zenei sorozatokat használ. Sorozatokat bármiből lehet létrehozni, ezt zeneivé téve – a sorozat tagjaihoz hangokat rendelve – új, az eddigi megszokottól alapvetően különböző komponálási módszer jön létre: a szerializmus. A dodekafónia tizenkét hanggal való komponálást jelent. Ezeket a hangokat sorba rendezve a szerializmus korai formája jelenik meg Schönbergnél. A 12 hangú sort minden műhöz újonnan találják ki. Az alap sor rögzíti a 12 hang helyét, illetve a hangközöket. Az így kapott – kromatikus skálából kiválogatott – hangok sorának négyféle formája van (kottapélda): alapforma rákfordítás, vertikális tükrözéssel avagy az alapformát visszafelé olvasva tükörfordítás, minden hangköz horizontális tükrözésével tükörrák Ennek a négy formának minden hangja transzponálható külön-külön felfelé illetve lefelé félhangonként. Így transzponálható az összes sor 11-féle módon, majd a transzponált sorok is a négyféle alapvető formát kaphatják meg. Egy kompozíciós mű, építkezéséhez így kap 48 Reihét (sort). A 48 Reihe egymás alá írva függőlegesen olvasva akkordokat ad ki, így gazdagítható a horizontális dallamvezetés. Az alapforma 12 hangjából való építkezés lehetővé teszi minden hang ismétlésének elhalasztását, ameddig csak lehetséges, mivel a dodekafónia egyik alapszabálya szerint addig nem ismétlődhet meg egy hang a sorból, míg a többi 11 meg nem szólalt. A sorozaton belüli hangközök meghatározzák az egész darab jellegét. A korai (szabad) tizenkétfokúság (dodekafónia) különbözik a szeriális tizenkét fokúságtól, mivel az előbbi a hangnak csak az egyik paraméterét, a hangmagasságot illetve a hangmagasságviszonyokat határozza meg, s ezt rendezi sorokba, addig az utóbbi már más hangparaméterekre – a hangok dinamikája, időtartama és hangszíne – is kiveti a soros rendszert. Témák és dallamok létrehozása sorokkal Legalapvetőbb lehetőség az alapsor és annak variációi. Azonban általában a Reihét egy tizenkét hangú témából nyerik, majd az így kapott sort használják alapanyagként komponálás során. Harmóniát többféle módon (pl. a sorok rétegzésével) lehet létrehozni. Ilyenkor több Reihe szólal meg egy időben. Sorrétegzéskor tizenkét fokú mező jön létre. A hangsorokat megtörni is lehet. Sortöréskor egy-egy Reihéből kiemelve bizonyos hangokat és áttéve a dallam más szakaszába, megengedett. A Reihe hangjainak együtthangzását nem szabályozza semmi. A hangsorozat szélsőséges sűrítése a tizenkét fokú akkord. A 12 hangú technika a 12 hang egyenrangúsága révén megakadályozza a tonális központok kialakulását, emellett a sor egymást követő hangjainak egyidejű megszólaltatása során is harmónia keletkezik. A dodekafónia továbbgondolása Schönberg 12 fokú zeneszerzési technikája Németországban és Ausztriában a II. világháború előtt többnyire csak fiatal komponisták figyelmét keltette fel. Ernst Krenek volt talán az egyetlen széles körben ismert zeneszerző a szűk körön kívül, aki elfogadta ezt a rendszert (erre épülő operája Karl V. 1933). Később Igor Stravinsky is soros eljárásokat használ. In memoriam Dylan Thomas című műve (1954) az egyik korai soros darabja. A dodekafónia a szeriális zene előzményének tekinthető. A tizenkét fokú technika csak a hangmagasságot és a hangok egymás közti viszonyát szabályozza. A Reihe-gondolkodás kiterjesztése más hangparaméterekre, mint a hang időtartama (metrikai és ritmikai sorok), hangerő (dinamikai jelek sora) és hangszín (sorba rendezett hangszeres színértékek illetve hangszerösszeállítás-sorok) 1950 után a szeriális zene kialakulásához vezetett. Dodekafón eljárást alkalmazó szerzők Arnold Schönberg Alban Berg Anton Webern Josef Matthias Hauer Ernst Krenek Kavanisi Takasi Kavanisi Takasi japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán válogatottban 3 mérkőzést játszott. Shining (norvég együttes) A Shining norvég zenekar. 1999-ben alakultak Osloban. Avantgárd metal, experimental rock, fúziós dzsessz és free jazz műfajokban játszanak. Gyakran Shining (NOR) néven illetik őket, hogy ne keverjék össze őket az emberek az 1996-ban alakult ugyanilyen nevű svéd black metal együttessel. Története Jorgen Munkeby szaxofonista alapította 1999-ben az együttest. Egy koncerten lépett fel, de nem volt zenekara, ezért a norvég zeneakadémia diákjaiból toborozott magának egy együttest. A norvég zeneakadémián Munkeby senkit sem ismert. 2001-ben jelent meg első nagylemezük. 2003-ban már második stúdióalbumuk is piacra került. Az első két album hangzásvilágát az akusztikus dzsessz műfaja és John Coltrane ihlette. A 2005-ös harmadik lemezükön viszont hangzásvilág változás tapasztalható, az albumon ugyanis megjelentek a progresszív metal/rock elemei is, a dzsessz mellett. 2007-es negyedik albumukon már a klasszikus zene, a zajzene és a drone metal elemei is hallhatóak. 2007-ben már az Enslaveddel együtt turnéztak. 2010-ben újabb stúdióalbum került ki a "Ragyogás" háza tájáról, ahol eddigi hangzásvilágukat folytatták. 2013-ban és 2015-ben újabb albumokat dobtak piacra. 2017-ben egy kislemezt is megjelentettek, amelyet a hard rock hangzás ural. Tagok Jorgen Munkeby - szaxofon (1999-), furulya, klarinét (1999-2007), gitár (2004-), éneklés (2010-) Hakon Sagen - gitár (2010-) Eirik Tovsrud Knutsen - billentyűk, szintetizátor (2014-) Tobias Omes Andersen - dobok (2014-) Ole Vistnes - basszusgitár (2015-) Diszkográfia Where the Ragged People Go - stúdióalbum, 2001 Sweet Shanghai Devil - stúdióalbum, 2003 In the Kingdom of Kitsch You Will Be a Monster - stúdióalbum, 2005 Grindstone - stúdióalbum, 2007 Blackjazz - stúdióalbum, 2010 Live Blackjazz - koncertalbum, 2011 One One One - stúdióalbum, 2013 International Blackjazz Society - nagylemez, 2015 Time Between Dog and Wolf A Time Between Dog and Wolf (hangul: �� ��� ��, Keva nuktei sigan, latin betűkkel: Gaewa neukdae-ui sigan, ’A kutya és farkas közötti óra’) 2007-ben bemutatott dél-koreai akciósorozat I Dzsungi (Lee Joon-gi), Csong Gjongho (Jong Kyeong-ho) és Nam Szangmi (Nam Sang-mi) főszereplésével. A sorozat címe egy francia szólásra utal, amely szerint szürkületkor nem lehet megkülönböztetni egymástól a kutyát és a farkast, a barátot és az ellenséget. A történet főszereplője egy titkos ügynök, akinek be kell épülnie a thaiföldi koreai maffiába. Történet Szuhjon (Soo-hyun) Thaiföldön tölti a gyerekkorát. Édesapja még a születése előtt meghalt, édesanyja ügyészként a thaiföldi koreai maffia, a Cshongbang (��, Cheongbang) ügyében nyomoz. A nőt kisfia szeme láttára lövi le az egyik maffiózó. Az árván maradt Szuhjon (Soo-hyun)t a Nemzeti Hírszerző Ügynökség (�����, Kukkacsongbovon) egyik vezető pozíciójú ügynöke, Kang Csungho (Kang Jung-ho) fogadja örökbe és neveli fel saját egykorú fiával, Mingivel közösen. Mindkét fiú a hírszerzésnél kap munkát felnőve. A hírszerzés igazgatója, Csong (Jung) ügynök ráveszi Szuhjon (Soo-hyun)t, hogy épüljön be a Cshongbang (Cheongbang)ba, így bosszút állhat anyja gyilkosán, aki nem más, mint a Cshongbang (Cheongbang) egyik vezetője, Mao. Megrendezik Szuhjon (Soo-hyun) halálát, és a fiatal férfi több éves munka eredményeképp végül bekerül a bűnszervezetbe, ahol is Mao legmegbízhatóbb jobbkeze lesz. Csakhogy Mao történetesen annak a Szo Dzsiu (Seo Ji-woo)nak az édesapja, aki gyerekként Szuhjon (Soo-hyun) legjobb barátja volt Thaiföldön, édesanyjával elmenekült a maffiózó apa elől Koreába, és felnővén ismét kereszteződik útja Szuhjon (Soo-hyun)nal, akivel egymásba szeretnek, anélkül, hogy a férfi tudná, kinek a lánya valójában. Szuhjon (Soo-hyun) ugyan rádöbben, hogy a lány édesanyja gyilkosának gyermeke, ám nem sokkal később egy balesetben, amikor a lányt védi rivális maffiózók ellen, elveszti az emlékezetét, és ténylegesen Mao gyilkos jobbkezének kezdi hinni magát. Dzsiu (Ji-woo) döbbenten véli felfedezni apja kegyetlen és nagyképű, Kay nevű jobbkezében Szuhjon (Soo-hyun)t, ám a két férfi személyisége és viselkedése annyira eltér, hogy még Mingi és a hírszerzésbeli kollégák is elhiszik, hogy Kay csupán külsőleg hasonlít a halottnak hitt Szuhjon (Soo-hyun)hoz. Egy akció közben Mingi apja, Szuhjon (Soo-hyun) nevelőapja meghal, és Mingi Kayt véli a gyilkosának. Innentől kezdve Mingi fejvesztve vadászik saját fogadott testvérére, aki nem emlékszik rá, kicsoda is valójában. Szereplők I Szuhjon (���, Lee Soo-hyun) /Kay: I Dzsungi (���, Lee Joon-gi) Kang Mingi (���): Csong Gjongho (���, Jong Kyeong-ho) Szo Dzsiu (���, Seo Ji-woo) /Liwarat Ari: Nam Szangmi (���, Nam Sang-mi) Liwarat Mao: Cshö Dzseszong ( ���, Choi Jae-sung) Kang Csungho (���, Kang Jung-ho) : I Gijong (���, Lee Ki-young) Csong (�, Jung) ügynök: Kim Gapszu (���, Kim Kap-soo) Zétényi Tamás Zétényi Tamás (Budapest, 1985 –), magyar csellóművész, a Szegedi Tudományegyetem docense, a Közép-Európai Egyetem zenei együtteseinek vezetője. É. Kiss Katalin Széchenyi-díjas nyelvész fia. Tanulmányai A Zeneakadémián Onczay Csaba és Koó Tamás növendéke volt. Később a berlini Universität der Künste-n tanult Wolfgang Boettcher irányításával, majd a New York Állam-beli Bard College-on, ahol Peter Wiley és Luis Garcia-Renart voltak a tanárai. Perényi Miklós, Fenyő László, Mérei Tamás, Heinrich Schiff, Irene Sharp, és Guido Schiefen mesterkurzusait látogatta. Doktori fokozatát a Zeneakadémián szerezte. Disszertációjának címe: Liszt Ferenc gordonkás kamarazenéje. Tevékenysége A budapesti koncertélet meghatározó szereplője, a Classicus Quartet alapítója. Több tucat kortárs zenemű bemutatója köthető a nevéhez. Többek között Balogh Máté, Dargay Marcell, Dukay Barnabás, Jeney Zoltán, Kedves Csanád, Sándor László, Tihanyi László, Sáry László és Serei Zsolt műveinek ősbemutatóiban működött közre. Doktori koncertjén Tornyai Péter Dixit című, neki dedikált oratóriumának csellószólóját játszotta. A CentriFUGA kortárs zenei műhely állandó előadója. A 2010-es évek eleje óta a Közép-Európai Egyetem zenei együtteseinek vezetője. Állandó vendégművész az UMZE, a ZAK Ensemble, a THReNSeMBle, a Componensemble, a Musicien Libres, a CentriFUGA és a Rondino Együttes koncertjein. Alapító tagként játszik továbbá a Classicus Ensemble-ban, a Classicus Quartetben és a Trio Passacagliában. Kaveret A Kaveret (héberül �����, jelentése „méhkaptár”) Izrael egyik legismertebb rockegyüttese. Hazájukon kívül Poogy néven futottak. Összesen három lemezük jelent meg. Natati la chajai (���� �� ���, magyarul: Neki adtam az életem) című számukkal 1974-ben részt vettek az Eurovíziós Dalfesztiválon, amelyen hetedik helyezést értek el. A zenekar 1976-ban feloszlott, majd két tagja, Danny Sanderson és Gidi Gov megalapították a Gazozt. Az együttes tagjai néha összeállnak egy turnéra. A 2000-es koncert során a bevételt jótékonysági célokra fordították. Tagok Danny Sanderson – ének, akusztikus gitár, elektromos gitár Gidi Gov – ének, ütősök, ritmusgitár Yitzhak "Cherchil" Clapter – vokál, elektromos gitár, ritmusgitár Alon Olearczyk – vokál, basszusgitár Efraim Shamir – vokál, ritmusgitár, elektromos gitár Meir "Poogy" Fenigstein – vokál, dob, ütősök Yoni Rechther – vokál, billentyűsök Albumaik Poogy Tales (héberül: ������ ����, Szipuri Pugi) – 1973 Poogy in A Pita (héberül: ���� �����, Pugi bepita) – 1974 Crowded in the Ear (héberül: ���� �����, Cafuf baozen) – 1975 Beauchamps (Somme) Beauchamps település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 1006 fő (2015). Beauchamps Incheville, Bouvaincourt-sur-Bresle, Dargnies, Embreville és Gamaches községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Heroes’ Comeback A Heroes’ Comeback (�����������) Hoszono Fudzsihiko japán mangaka által kezdeményezett jótékonysági projekt a 2011-es tóhokui földrengés és cunami károsultjainak megsegítésére. A program keretében nyolc mangaka – Hoszono Fudzsihiko, Júki Maszami, Josida Szensa, Isinomori Sótaró, Fudzsita Kazuhiro, Takahasi Rumiko, Arakava Hiromu és Siina Takasi – nagy sikernek örvendő hősei tértek vissza. A fejezetek 2012 októbere és 2013 márciusa között jelentek meg a Shogakukan Súkan Big Comic Spirits, Súkan Sónen Sunday és Gekkan Sónen Sunday mangamagazinjaiban. A one-shot történeteket végül 2013. április 30-án a 3.11 vo vaszurenai tame ni Heroes’ Comeback (3.11�������� �����������, ’A hősök visszatérése, ne feledjük 3.11-et’) című tankóbonba összeszedve is megjelentek. A könyvből származó összes bevételt a földrengés és szökőár károsultjainak megsegítésére fordították. Megjegyzések A projekt hivatalos latin betűs neve kezdetben HEROS COME BACK, majd HEROES COME BACK volt, azonban ezek nincsenek összhangban az elsődleges, katakanás alakkal. Isinomori Sótaró 1998-ban szívelégtelenségben elhunyt, helyette Simamoto Kazuhiko és Isimori Pro készítette el a Cyborg 009 új fejezeteit. Csong Ujong Csong Ujong (hangul: ���, handzsa: ���, latin betűkkel: Jung Woo-young; Ulszan, 1989. december 14. –) dél-koreai válogatott labdarúgó, jelenleg a Vissel Kobe játékosa. Pályafutása Klubcsapatban 2011-ben a Kyoto Sanga csapatában lett profi játékos, majd innen a Júbilo Iwata csapatának lett a labdarúgója. Ezt követően aláírt a Vissel Kobe együtteséhez, majd kínában a Csungking Lifan csapatánál is megfordult. 2018-ban visszatért a japán Vissel Kobe-hoz. A válogatottban A dél-koreai U23-as labdarúgó-válogatott tagjaként a 2012-es olimpián részt vett és bronzérmesek lettek. A 2015-ös és a 2017-es kelet-ázsiai labdarúgó-bajnokságon résztvevő győztes válogatottnak a tagja volt. 2018 májusában bekerült a 2018-as labdarúgó-világbajnokságra készülő bő keretbe. Június 2-án a végleges keretbe is bekerült. Sikerei, díjai Dél-Korea Kelet-ázsiai labdarúgó-bajnokság : 2015, 2017 Mobileum A Mobileum a P. Mobil stúdióalbuma 2009-ből. A lemez címe arra utal, hogy 2009-ben az együttes a Gesarolt is beleszámítva negyvenéves fennállását ünnepelte. Áttekintés A Kutyából szalonna után 11 évet kellett várni az új szerzeményeket tartalmazó anyagra, illetve a Színe-java után 10 év telt el az új stúdiófelvételekig. Voltak ugyan korábban is tervek új lemezre (ez volt a soha el nem készült "Vesszen a világ!"), lemezbemutató koncert is volt beharangozva, ám csupán egyetlen új dal készült 2002-ben (Hol voltál, King Kong?, amely végül a Mobileumra került fel stúdiófelvételen). „A zenekar meddősége okán tizenegy évig nem jelent meg új anyagunk. Hiába próbáltam megerőszakolni, megtermékenyíteni őket, nem sikerült. Néhány kivételtől eltekintve az egész rudános korszakot zsákutcának értékelem” - nyilatkozta erről Schuster Lóránt 2014-ben. Közben a felállás jelentősen megváltozott, fiatal zenészek érkeztek: 2001-ben második gitárosként csatlakozott ifj. Tornóczky Ferenc (aki a Mobileum dalainak többségét írta), 2008-ban Baranyi László lett az énekes, 2009-ben pedig Szakadáti Mátyás a dobos. Velük készült az új CD, amelynek első kiadása a Rockinform magazin mellékleteként látott napvilágot. Néhány hónappal később újabb tagcserékre került sor, Póka Egon, Tornóczky és Szakadáti távoztak, amelynek a régóta húzódó személyes ellentéteken túl egy szám, a "Gyöngyök és disznók" volt az oka. Noha feljátszották az új lemezre, nem kerülhetett rá az albumra, mert Póka Egon antiszemita felhangúnak ítélte meg a szám "Mit hoz a holnap, nem tudhatod, a vasárnap helyett szombatot" sorát. Kilépett az együttesből, de magával vitte tanítványait is, így a P. Mobilt alaposan át kellett alakítani. Kiadásai 2009 CD, a Rockinform mellékleteként 2009 Mobileum+ címmel CD, további bónuszokkal 2011/2012 Mobileum+ Special címmel mp3 letöltés/majd CD, további bónuszokkal A lemezről 2009-ben még kuriózumszámba ment, hogy egy ismert zenekar következő nagylemeze ingyenesen, egy zenei újság (Rockinform) magazin mellékleteként jelenjen meg. A Mobileum így került először kiadásra, tizenháromezer példányban. A nyitódal, a "Fegyvert veszek" eredetileg még Németh Gáborral lett rögzítve, bónuszként egy későbbi kiadásra ez a változat is felkerült. Témája a minden áldozatra kész ember története, aki csatába indul a gonoszokkal szemben - vámpírvadász ezüst töltényekkel, a biztos halálba. A "Hol voltál, King Kong?" a dalok közül a legrégebbi, a Világkereskedelmi Központ elleni 2001-es támadást örökítve meg, számonkérve King Kongon, hogy miért nem vadászta le a repülőket - és hogy miként lett ebből az USA terrorellenes magánháborúja. Az "Istennel szemben" Dúcz László "Istennek háttal" című könyve alapján készült, a bibliai Eszter történetét feldolgozva, arra figyelemmel, hogy sokan Istennek háttal állva élik le az egész életüket, de egyszer szembe kell nézniük vele. Az "Ötven éves férfi" Póka Egonról szól: egy igazi ötvenes férfiról, annak az életéről, és arról, hogy tényleg nem marad semmi más, csak az 52 fokos gönci pálinka. A "Két legnehezebb szó" Tunyogi Péter emlékére íródott, az ember első és utolsó szavának jelentőségéről, a lélek vándorlásáról szól. A "Keresztfa" a történelmi Magyarország területén élt népekhez, nemzetiségekhez szól, a közös sorsot, az egységet erősíti. Az "Egészség és térerő" a mobillá változott világra utal, pajzán, szexuális töltetű dalszöveggel. A "Benzinkút" egy, a P. Mobil számára új jelenségre utal, az éjjel-nappali benzinkutakra, és a körülöttük kialakult kis világokra. "A zenekar játszott" címében és szövegében is arra utal, hogy a P. Mobil minden nehézség ésd hátráltató körülmény ellenére mindig játszott és zenélt. Az albumzáró "Móóóbil" egy nagyon egyszerű témára felépülő közönségénekeltetős szerzemény, aminek a szövegét Schuster korábbi Mobil-dalszövegekből ollózta össze. Az eredeti változatra három bónuszdal került fel: a "Kaszárnya, kaszárnya" egy magyar, "Az anyaszív" pedig egy ófrancia népdal feldolgozása, míg az "Embered voltam" akusztikus verzióban hallható. Ezt egészítette ki később a "Benzinkút", és a "Ha újrakezdeném" koncertváltozata, és a "Fegyvert veszek" régi demója. Felkerült még a "Gyöngyök és disznók", amely a "Varjúdal"-hoz hasonlító szövegben ostorozza a mai közállapotokat. Dallista Rockinform-mellékletes kiadás Fegyvert veszek Hol voltál King Kong? Istennel szemben Ötven éves férfi A két legnehezebb szó Keresztfa Egészség és térerő Benzinkút A zenekar játszott Móóóbil Bónusz Kaszárnya, kaszárnya (népdalfeldolgozás) Anyaszív (ófrancia dal alapján) Embered voltam (akusztikus változat) Mobileum+ önálló CD kiadás Fegyvert veszek Hol voltál King Kong? Istennel szemben Ötven éves férfi A két legnehezebb szó Keresztfa Egészség és térerő Benzinkút A zenekar játszott Móóóbil Gyöngyök és disznók (ez a dal volt Pókáék távozásának oka) Bónusz Fegyvert veszek (demó kislemezváltozat Németh Gáborral) Kaszárnya, kaszárnya (népdalfeldolgozás) Anyaszív (ófrancia dal alapján) Embered voltam (akusztikus változat) Mobileum+ Special ajándék letöltés változat, később önálló CD kiadás Fegyvert veszek Hol voltál King Kong? Istennel szemben Ötven éves férfi A két legnehezebb szó Keresztfa Egészség és térerő Benzinkút A zenekar játszott Móóóbil Gyöngyök és disznók (ez a dal volt Pókáék távozásának oka) Bónusz Fegyvert veszek (demó kislemezváltozat Németh Gáborral) Kaszárnya, kaszárnya (népdalfeldolgozás) Anyaszív (ófrancia dal alapján) Embered voltam (akusztikus változat) Benzinkút (koncertváltozat) Ha újra kezdeném (akusztikus koncertváltozat) Közreműködtek Baranyi László - ének Póka Egon – basszusgitár, vokál Sárvári Vilmos – gitár, vokál Schuster Lóránt - zenekarvezető, szövegíró, vokál, próza Szakadáti Mátyás – dob, ütőhangszerek, nagybőgő, vokál ifj. Tornóczky Ferenc – gitár, vokál A bónuszdalokban Németh Gábor – dob, ütőhangszerek (Fegyvert veszek - kislemezváltozat) Gautegiz Arteaga Gautegiz Arteaga város Spanyolországban, Bizkaia tartományban. Gautegiz Arteaga Busturia, Sukarrieta, Ibarrangelu, Ereño, Kortezubi, Forua és Murueta községekkel határos. Lakosainak száma 847 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Ujfalvy Károly Jenő Mezőkövesdi Ujfalvy Károly Jenő (Bécs, 1842. május 18. – Firenze, 1904. január 31.) Közép-Ázsia és Nyugat-Himalája néprajzi kutatója, nyelvész. Élete Az Ujfalvy család erdélyi származású, ősi fészke a marosszéki Csejd volt. Innen telepedett át Mezőkövesdre a család egyik tagja a török hódoltság után, ebből az ágból származik, ezért kapta előnevét. A bonni egyetemen bölcseleti tudományokat tanult. Az egyetemi doktorátus megszerzése után Párizsba ment, és úgy határozott, hogy végleg Franciaországban telepszik le. Ebben jelentős szerepet játszott, hogy beleszeretett egy francia lányba, Claire-Virgine-Marie Bourdonba, akit 1868-ban Párizsban feleségül vett. Hitvese követte utazásain, és szellemes útleírásaival tűnt fel a francia irodalomban. Megszerezte a kiegészítő tanári oklevelet és Versailles-ban kapott pedagógusi állást. Egy év múltán elnyerte a francia állampolgárságot, de magyar származását mindig büszkén emlegette. Állandó levelezésben állt családjának magyarországi tagjaival, valamint neves magyar személyiségekkel (Deák Ferenc, Ujfalvy János, Haynald Lajos). Jegyzeteit és könyveit franciául írta, csak két művét fogalmazta németül. A magyarsághoz való ragaszkodását bizonyítja, hogy irodalmi munkáival Magyarországot akarta megismertetni a külföldiekkel: megírta franciául hazánk földrajzát és történelmét. Lefordította franciára Petőfi Sándor néhány költeményét 1871-ben, majd kiadta több más magyar költő válogatott verseit 1873-ban. Bekapcsolódott az idehaza folyó nyelvészeti vitába és határozottan kiállt a finnugor rokonság mellett. 1874-ben a Francia Földrajzi Társaság felvette tagjai sorába, és Hunfalvy János javaslatára levelező tagja lett az 1872-ben alakult Magyar Földrajzi Társaságnak is. 1876-ban az MTA - a magyar kultúra érdekében kifejtett munkássága elismeréseképpen - külső tagjának választotta. Első kutatóútjának célja Közép-Ázsia földrajzi viszonyainak tanulmányozása volt. A 17 hónapos expedíció alatt – a sok nehézség ellenére – értékes földrajzi, néprajzi és embertani anyagot gyűjtöttek. A tudományos megfigyeléseket hatkötetes műben foglalta össze, amíg felesége népszerű útleírást készített. Csupán ez utóbbi jelent meg magyar fordításban, férjének egyetlen művét sem adták ki Magyarországon. Második, turkesztáni útjára 1880. július 29-én indult. Fő feladatul kapták Turkesztán népeinek sokoldalú, mindenekelőtt nyelvészeti tanulmányozását. A résztvevők között azonban nézeteltérések támadtak, és az expedíció Taskentben felbomlott. A harmadik expedíció úticélja az angol fennhatóság alatt álló, Nyugat-Himalája volt. Itt találkoztak Leitner Gottlieb Vilmos pesti születésű orientalista professzorral, akinek segítségével sok embertani mérési adatot vettek fel. Ezután folytatták útjukat az Indus völgyén felfelé és 1881 augusztusában eljutottak Baltisztán központjába, Iszkardóba. Innen felmentek Ladakba, majd a Drász folyó mentén, Kőrösi Csoma Sándor nyomdokait követve indultak vissza Kasmírba. Erről az utazásról két könyv jelent meg: az egyiket német nyelven írta és 1884-ben Lipcsében adták ki, amíg a felesége francia nyelvű útleírása 1887-ben jelent meg Párizsban. A Közép-Ázsiában és Nyugat-Himalájában végzett embertani és néprajzi kutatásaival kimagasló érdemeket szerzett. Nyelvészeti tanulmányai, továbbá Ázsia népeinek történelmével foglalkozó művei is maradandó értékűek. Első sikeres expedíciója után 1878. február 9-én a Francia Becsületrend lovagjává avatták. Az 1902-ben Párizsban megjelent A földrajz aranykönyve című munka Ujfalvy Károlyt a világ leghíresebb földrajzi utazói közt említi. Munkái Alfred de Musset. Eine Studie. Leipzig, 1870. La langue Magyare, son origine, ses rapports avec les langues Finnoises ou Tschoudes, ses particularités ... Paris, 1871. La Hongrie, son histoire, sa langue et sa littérature. U. ott, 1872. Online Les migrations des peuples et particulierement celle des Touraniens. U. ott, 1873. Online Recherches sur le tableau ethnographique de la Bible et sur les migrations des peuples ... U. ott, 1873. Online Melanges Altaiques. U. ott, 1874. Online Aperçu general sur les migrations des peuples. U. ott, 1874. Étude comparée des langues Ougro-Finnoises. U. ott, 1875. Essai de Grammaire Vepse ou Tshoude du Nord d'apres les donnés de MM. Ahlquist et Lönnrot. U. ott, 1875. Le Kalevala. Epopée Finnoise I. Livraison. U. ott, 1876. Elements de Grammaire Magyare. U. ott, 1876. Grammaire Finnoise d'apres les principes d'Eurin et de J. Budenz. U. ott, 1876. (Herzberg Rafaellel). Principes de Phonétique dans la langue Finnoise. U. ott, 1876. Le Kohistan, le Jergaanah et Kouldja. U. ott, 1878. Expedition scientifique Française en Russie, en Siberie et dans le Turkestan. U. ott, 1878-80. Hat kötet. Rajzokkal és térképekkel. Aus dem westlichen Himalaja. Erlebnisse und Forschungen. Mit 181 Abbildungen und 5 Karten. Leipzig, 1884. Online (Franciául: Paris, 1887.). Petit Dictionnarie des marques et monogrammes des biscuits de porcellaine, suivi d'une Étude sur les Marques de Sevres. Paris, 1895. Szövegábrákkal. Les Avriens au Nord et au Sud de l'Hindou-Kouch. U. ott, 1896. Térképpel. Memoires sur les Huns blancs (Ephthalites de l'Asie central, Hunas de l'Inde), et sur la deformation de leur cranes. U. ott, 1898. Le Type physique d'Alexandre le Grand ... U. ott, 1902. 22 fénynyom. táblával és 86 szövegábrával. Fordított franciára Petőfi Sándor költeményeiből és más magyar költőktől. Szerkesztette a Revue de Philologie et d'Ethnographie című folyóiratot 1874 októberétől 1878-ig (Párizs, három kötet). Takátsy Péter Takátsy Péter (1969. március 19. –) magyar színész, a Budapesti Katona József Színház tagja. Életút 1993-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a Katona József Színház társulatának tagja lett. Nagy hatással volt rá Halász Péter, ezért egy évig, a 2001/2002-es évadban a Város Színház tagja volt, majd visszaszerződött a "Katonához". Gyakori közreműködője a TÁP Színház és a Frenák Pál Társulat produkcióinak. A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 73. 2010-ig közel száz filmet szinkronizált. Legtöbbször Don Cheadle szólalt meg magyarul a hangján A TÁP Színház-ban bemutatott A színek háborúja című darabnak írója és rendezője is. Jellemzés "Ivica Boban és Mladen Vasary tervezte Zsámbéki Hamletjéhez a koreográfiát (1992). Takátsy Péter és Rajkai Zoltán, két főiskolás fiú szemkápráztatóan mozgott. Úgy látszott, nincs olyan nyakatekert mozdulati előírás, amit ne teljesítenének anyanyelvien. Könnyedek voltak. Bravúrosak. Fikarcnyi öntetszelgő mozgáskényszer nélkül. Értelmesen beszéltek testükkel. Némileg korán jöttek. Első fecskék repültek be a Kamra színpadára. Megelőzték napjainkat, amikor a drámai színész bőgése lassan kikopik a használatból. És a fiatal színészek sokoldalún kiképzettek: hangszeren játszanak, énekelnek, táncolnak, artisták is, ha kell. Nem új divatú színházi fazon. A kóbor vásári színészek is kötélen egyensúlyozástól jellemfestésig tudtak mindent. Szükség esetén fogat is húztak." Mozgókép Rádió Szerb Antal : Utas és a holdvilág (utas) Ödön von Horváth : Férfiakat Szelistyénnek Díjai PUKK-díj (1995, 2013) 172-es busz (Budapest) A budapesti 172-es jelzésű autóbusz a Kelenföld vasútállomás és Törökbálint, Munkácsy Mihály utca között közlekedik. A vonalat 2014. június 26-ától a Volánbusz üzemelteti. Története 1984 és 1992 között 172-es jelzéssel autóbusz közlekedett a Kosztolányi Dezső tértől a budafoki Vincellér útig. 2001. május 2-án indult a 172-es busz a Kosztolányi Dezső tér és Törökbálint, Munkácsy Mihály utca között. 2008. augusztus 21-től jelzése 172E lett. 2013. március 1-jétől betér az Újligeti lakótelephez. A 4-es metró átadása óta Kelenföld vasútállomástól közlekedik 172-es jelzéssel. 2015. augusztus 31-étől útvonala jelentősen módosult, az Újligeti lakótelephez betérő járat pedig a 172B jelzést kapta. A törökbálinti kört az ellenkező irányban a 173-as busz járja körbe. Megállóhelyei Az átszállási kapcsolatok között a 172B busz nincsen jelölve, amely betér az Újligeti lakótelephez. Shirley Bassey Shirley Bassey (eredeti nevén Shirley Veronica Bassey) (1937. január 8. –) walesi énekesnő. A 20. század második felének legsikeresebb és legnépszerűbb brit énekesnőjének tartják. Világszerte több mint 100 millió albumot adott el. Karrierje során tizenkét Top 10-es dalt rögzített. II. Erzsébet brit királynő a dame címet adta neki munkásságáért, megkapta a Francia Köztársaság Becsületrendje kitüntetést és beiktatták a Grammy Hall of Fame-be. Gyerekkora Shirley Veronica Bassey néven 1937. január 8-án született a walesi Cardiffhoz tartozó Tiger Bayben (ma Cardiff Bay) Eliza Jane Start és Henry Bassey hatodik, egyben utolsó gyermekeként. Apai ősei nigériai származásúak, édesanyja oldaláról pedig angolok. Három vér szerinti lánytestvérével, két fél lányféltestvérével és egy vér szerinti fiútestvérrel nőtt fel, akik édesanyja korábbi házasságából származtak. Karrierje 1953-ban, 16 éves korában kötötte élete első profi szerződését énekesként. Ezt követően, mindössze tizenhat évesen teherbe esett első gyermekével, Sharonnal. Bassey később soha nem árulta el, hogy ki a gyermek édesapja. A kislány születése után a fiatal énekesnő visszatért Cardiffba. Első dala, a Burn My Candle 1956 februárjában jött ki, amikor Bassey tizenkilenc éves volt. A szuggesztív dalszöveg hatására a számot betiltotta a BBC. Egy évvel később Shirley Bassey már országszerte ismert előadó volt, a The Banana Boat Song című dala az angol zenei toplista nyolcadik helyét érte el. Az As I Love You dala kezdetben nem ért el sikereket, de néhány héttel a debütálás után 1959 januárjában az Egyesült Királyság zenei toplistájának első helyéig érte el. Bassey életében először lett toplistaelső egy dala, és egyben első alkalommal lett toplistaelső egy walesi előadó dala. A befutás évei; Bond-dalok Az 1960-as évek elején felívelt Bassey karrierje. 1960-ban az As Long As He Needs Me című dala második helyet ért el az angol toplistán és harminc hétig szerepelt a listán, ami kiemelkedő teljesítmény. Ebben az évben szerepelt Shirley Bassey először az amerikai televízióban, debütálása a The Ed Sullivan Showban volt. 1962-ben együtt dolgozott Nelson Riddle-lal és zenekarával, ebből a produkcióból olyan dalok születtek, mint a What Now My Love, valamint a szintén toplistaelső Reach for the Stars és a Climb Ev'ry Mountain. 1963-ban jött ki az I (Who Have Nothing) című dala, amely szintén első helyet ért el a zenei listán. Bassey ebben az időszakban a legismertebb brit énekesnő volt, hírnevét példázza, hogy Kennedy elnök hivatalba lépésének második évfordulójára rendezett ünnepségre is meghívást kapott a washingtoni Fehér Házba, ahol színpadra lépett. 1965-ben őt kérték fel, hogy énekelje el a legújabb Bond-film, a Goldfinger azonos című betétdalát. A filmzene, amelyet Bassey énekelt, a mai napig a legismertebb Bond-zene és no. 1. helyezést ért el az USA-ban. 1967-ben jelent meg az egyik leghíresebb kislemeze, a Big Spender. A címadó dalt minden koncertjén eljátssza, 2001-ben Fülöp edinburgh-i herceg 80. születésnapi partiján is elénekelte a bohókás szerzeményt. Bassey legsikeresebb időszaka az 1970-es évek elején volt. 1970-ben visszatért az Egyesült Királyságba, és bemutatta az új stílusát, amivel búcsút intett a hagyományos pop zenének és megtalálta saját jegyeit, hangját. A Something, a Never Never Never nagy sikereket ért el. 1974-ben került a piacra a Nobody Does It Like Me album. A The Shirley Bassey Singles Album (1975) és 25th Anniversary Album (1978) válogatásalbumok aranylemezek lettek, utóbbi platina minősítést is kapott. 1970 és 1979 között tizennyolc dala jutott fel az angol zenei toplistára. 1971-ben másodjára kérték fel a James Bond-filmekhez, hogy énekeljen el egy betétdalt: Diamonds Are Forever az egyik leghíresebb szerzeménnyé vált repertoárjában. 1976-ban elindította a The Shirley Bassey Show nevű hat epizódból álló saját show műsorát a BBC műsorán. 1978-ban kisebb afférja volt: elismerte, hogy részegen belekötött egy rendőrbe. 1979-ben énekelt utoljára Bond-betétdalt, a Moonraker című filmhez készült azonos című dalt énekelte fel, ami szintén jelentős sikereket ért el. 1980-as, 1990-es évek Az 1980-as években kevesebbet dolgozott és jelentősen kevesebb albumot jelentetett meg. 1984-ben jelent meg szintén híres dala, az I Am What I Am. 1997-ben szuperkoncerttel ünnepelte hatvanadik születésnapját. Az ünnepségen részt vevő vendégek egybehangzó véleménye az volt, hogy nem hitték el, hogy az énekesnő valóban betöltötte a hatvanadik életévét, fiatalokat meghazudtoló bombázókülsejéről az újságok is írtak. A koncertfelvételt később The Birthday Concert címmel kiadták, Grammy-díjra jelölték. 1998-ban az egyiptomi Szfinx és a gízai piramisok közelében tartott szabadtéri koncertet. A következő évben a rögbi világkupa hivatalos dalát, a World in Union című dalt ő énekelt el. Visszatérés A 2000-es évek elején csak két válogatáslemeze jelent meg, új számokat nem dolgozott fel. 2002. június 3-án Elton Johnnal, Paul McCartneyval, Annie Lennoxszal, Eric Claptonnal, Tony Bennettel, Cliff Richarddal, Joe Cockerrel, Rod Stewarttal, Ricky Martinnal, Phil Collinsszal, Tom Jones-szal és a Queen együttessel közösen lépett színpadra II. Erzsébet brit királynő trónralépésének ötvenedik, jubileumi évfordulójára rendezett szuperkoncerten a Buckingham-palota előtt. A következő évben ünnepelte Bassey a saját ötven évét, amit a zenevilágban töltött. 2006-ban felénekelte Pink híres dalát, a Get the Party Started című popdalt a saját teátrális, nagy kiterjedésű hanglejtésében a Marks & Spencer karácsonyi televíziós hirdetési kampányának keretében. Az ő verziója hamarosan egy kultikus dallá avanzsálódott, az énekesnő következő albuma is ezt a címet kapta. 2007-ben hatalmas közönség előtt lépett fel a Glastonbury fesztiválon. 2008-ban váratlanul le kellett mondani a Nelson Mandela kilencvenedik születésnapi koncertjén való részvételt, mert sürgősségi műtétet kellett végrehajtani rajta, miután erős hasi bántalmakra panaszkodva mentővel kórházba szállították. Diamond Diva címmel 2008-ban jelent meg az életrajzi kötete. 2009-ben rögzítette legsikeresebb időskori albumát, a The Performance-ot. Többek között Gary Barlow és a Pet Shop Boys írt kifejezetten számára dalokat. Az album a huszadik helyen végzett az egyesült királysági album toplistán. 2011-ben két dalt énekelt el Mihail Gorbacsov 80. születésnapjára rendezett londoni ünnepségen, ugyanebben az évben a Classical Brit Awards zenei elismerés díjkiosztógáláján is énekelt. 2011-ben a BBC sugározta saját készítésű, 70 perces életrajzi drámát, a Shirleyt, amely Bassey korai éveiről és karrierjének beindulásáról szól. Az énekesnőt Ruth Negga színésznő alakította. Magánélet Az 1990-es évektől Monacóban lakik. Magánemberként részt vett Margaret Thatcher, az első női brit miniszterelnök temetési szertartásán 2013 áprilisában. Bassey megjelenése mindig elegáns, gyakorta drága ékszereket visel. Egyszer úgy nyilatkozott, "egy férfi elhagyhat, de a gyémántok soha." Házasság, család Bassey 1961-ben házasodott össze Kenneth Hume homoszexuális filmproducerrel. A pár 1964-ben külön költözött, egy évvel később pedig elváltak. A férfi 1967-ben meghalt. A kapcsolat azért futott zátonyra, mert Bassey Peter Finch brit színésszel csalta férjét. Az énekesnő a vezető brit lapoknak nyilatkozva jelentette ki a botrány kirobbanása után, hogy nem házasodik össze Finchhel, mert nem érzi magát képesnek arra, hogy újraházasodjon. 1968 és 1981 között Sergio Novak felesége volt. A pár adoptált egy fiút, Michaeltől. Basseynek két leánya született, Sharon Novak 1954-ben, Samanta Novak pedig 1963-ban. A sajtóban éles találgatások indultak azzal kapcsolatban, hogy ki a gyermekek apja, de Bassey soha nem közölte. A lányok felnőttként Basseyre változtatták nevüket. Samanthát huszonegy éves korában, 1981-ben holtan találták. A hivatalos jelentés szerint öngyilkosságot követett el, de édesanyja évtizedeken át állította, hogy kizártnak tekinti ennek valószínűségét. 2010-ben újra nyomoztak az ügyben, ekkor a hatóságok elismerték, hogy feltételezhetően nem öngyilkosság következtében halt meg. 2009-ben az énekesnő unokája szerepelt a brit X Faktorban. Noferirkaré Noferirkaré (uralkodott körülbelül i. e. 2475–2455 között) az egyiptomi V. dinasztia harmadik (ismert) uralkodója. Az uralkodói titulatúrában nála tűnik fel először a második névgyűrű a Dzsedefré óta használatos Ré fia címben. A kártusba írt Kakai valószínűleg a születési neve, ahogy a későbbi uralkodók esetén is.. A görög nyelvű forrásokban Νεφερχερής (Nepherkherész) néven szerepel. Noferirkaré szülei ismeretlenek. Az őt megelőzők közül bármelyik lehet az apja. A Westcar-papirusz szerint anyja Rudzsedet volt, akit I. Hentkauesz királynével szokás azonosítani. Ennek alapján Szahuré és Uszerkaf testvére lenne, de a családi viszonyokra semmilyen korabeli adat nincs, a papirusz jóval később keletkezett, és inkább irodalmi, mint történelmi értékű mű. Szahuré egyik feliratán Noferirkaré királyi jelzőkkel szerepel, ami alátámasztani látszik, hogy testvérek és társuralkodók voltak. A társuralkodás ez esetben azért tehető fel, mert így nem Szahuré fiai közül valamelyik lépett trónra, hanem a már korábban is regnáló testvér maradt egyedül a trónon. Az sem lenne azonban példa nélküli, ha Szahuré a fiát tette volna meg társuralkodónak. Az utóbbinak ellentmond, hogy Noferirkaré vélhetően idős korában lett egyeduralkodó. Uralkodásának eseményei gyakorlatilag ismeretlenek, a korszak élénk kereskedelmi életének részeként egy bübloszi expedícióról tudunk. Piramisának feliratai alapján egy Hentkauesz nevű nő volt a főfelesége, és Noferefré a fia. Noferefrén kívül Neuszerré is az ő gyermeke volt, a közöttük – vagy Noferefré és Neuszerré között – rövid ideig uralkodó Sepszeszkaré azonban teljesen bizonytalan, talán szintén Noferirkaré fia. Noferirkaré piramiskörzetéből ismertek a legkorábbi hieratikus adminisztratív dokumentumok, amelyek az Óbirodalom legfontosabb, a mindennapi életet megvilágító írásai. A 20 évre tehető uralkodási ideje meglehetősen hosszú, így nem lehet az idő hiányára fogni, hogy halotti komplexumának szinte minden eleme befejezetlen maradt. Ezeket később Neuszerré fejezte be. Bobby Jarzombek Bobby Jarzombek (San Antonio, Texas, 1963. szeptember 4. –) egy amerikai dobos, aki a Riot heavy metal együttes és Rob Halford szólózenekarának tagjaként vált ismertté. Testvére a Watchtower gitáros Ron Jarzombek. Zenei pályafutása Bobby Jarzombek tízévesen kapta első dobfelszerelését. Két bátyjával kezdett zenélni és középiskolásként már San Antonio klubjaiban lépett fel. Csatlakozott a Juggernaut nevű helyi zenekarhoz, és 1986-ban felvették első nagylemezüket (Baptism Under Fire). A második album után megkereste őt az éppen újjáalakuló Riot, hogy a visszatérő Thundersteel albumon doboljon. Jarzombek 1999-ig összesen hat stúdióalbumot készített a zenekarral. 1993-ban testvérével, Ron Jarzombek (Watchtower) gitárossal és Pete Perez (Riot) basszusgitárossal megalapították a Spastic Ink nevű instrumentális progresszív metal együttest. Első lemezüket 1997-ben adták ki, a következőt 2004-ben, majd feloszlottak. 1999-ben a szólóalbumán dolgozó Judas Priest énekes, Rob Halford, kereste meg Jarzombeket, hogy vegyen részt a lemezfelvételen. Bobby Jarzombek azóta minden Halford-albumon szerepelt. 2003-ban Jarzombek elkészítette első oktatóvideóját Performance & Technique címmel. 2004-ben csatlakozott az Iced Earth éppen futó turnéjához Richard Christy helyén. Ezután kérték fel, hogy doboljon az Iced Earth-főnök Jon Schaffer projektjének, a Demons and Wizards második albumán (Touched by the Crimson King). 2006-ban az egykori Skid Row-énekes Sebastian Bach szólózenekarához csatlakozott és azóta az énekes minden stúdióalbumán ő dobolt. 2007-ben a veterán progresszív metal együttes, a Fates Warning tagja lett, és közreműködött a gitáros Jim Matheos és a korábbi énekes John Arch 2011-es közös albumán is. A Fates Warninggal ezidáig két stúdióalbumot készített. 2010-ben többek között Jarzombeket is megkereste a Dream Theater, hogy a zenekarból távozott Mike Portnoy helyére meghallgatásra hívja, de nem élt a lehetőséggel. Már akkoriban a Fates Warning mellett Halford és Bach zenekarainak is tagja volt. 2015-ben Jarzombek a dán progresszív metal együttes Beyond Twilight alapítójának, Finn Zierlernek a nagylemezén működött közre (ESC). Diszkográfia Juggernaut Baptism Under Fire (1986) Trouble Within (1987) Riot Thundersteel (1988) The Privilege of Power (1990) Live In Japan!! (1992) Nightbreaker (1993) The Brethren of the Long House (1995) Inishmore (1997) Shine On (koncertalbum, 1998) Sons of Society (1999) Immortal Soul (2011) Spastic Ink Ink Complete (1997) Ink Compatible (2004) Halford Resurrection (2000) Live Insurrection (koncertalbum, 2001) Crucible (2002) Halford III: Winter Songs (2009) Halford IV: Made of Metal (2010) Live in London (koncertalbum, 2012) Demons and Wizards Touched by the Crimson King (2005) Sebastian Bach Angel Down (2007) Kicking & Screaming (2011) Give ’Em Hell (2014) Arch/Matheos Sympathetic Resonance (2011) Fates Warning Darkness in a Different Light (2013) Theories of Flight (2016) Zierler ESC (2015) Kavli-díj A Kavli-díjat (Kavli Prize) 2005-ben közösen alapította a norvég-amerikai Fred Kavli által létrehozott Kavli Foundation, a Norvég Oktatási és Kutatási Minisztérium és a Norvég Tudományos Akadémia. Három terület kutatói között, páros években került kiosztásra; ezek a területek az asztrofizika, az idegtudomány és a nanotechnológia. Elsőként Oslóban, 2008. szeptember 9-én került kiosztásra Haakon norvég királyi herceg által. Minden Kavli-díjjal egymillió dollár, egy kitüntetés és egy diploma jár. A díjazott területek Az asztrofizikai Kavli-díjat az univerzum kialakulásával, fejlődésével és jellemzőivel kapcsolatos tudásunk és megértésünk fejlesztésében elért kiváló eredményért adják, ideértve a csillagászat, kozmológia, asztrofizika, bolygótudomány, napfizika, űrtudomány, asztrobiológia, csillagászati és asztrofizikai műszerek, részecske-asztrofizika területeit is. A nanotudomány Kavli-díját az atomi, molekuláris, makromolekuláris, sejtszintű és nanométeres skálán megjelenő rendszerek egyedi fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságaival kapcsolatos tudás, illetve annak alkalmazása terén elért kiváló eredményért adják, ideértve a molekuláris önszerveződést, nanoanyagokat, nanoskálájú műszereket, a nanobiotechnológiát, a makromolekuláris szintézist, a molekuláris mechanikát és a kapcsolódó területeket is. Az idegtudomány Kavli-díját az aggyal és az idegrendszerrel kapcsolatos tudásunk és megértésünk fejlesztésében elért kiváló eredményért adják, ideértve a molekuláris idegtudományt, sejtes idegtudományt, szisztematikus idegtudományt, neurogenetikát, fejlődési idegtudományt, kognitív idegtudományt, számítási idegtudományt és az aggyal és idegrendszerrel foglalkozó egyéb részterületeket is. Az alapító szavai szerint: „Azért választottam ezt a három területet, mert azt hiszem, ezek nyújtják a legnagyobb lehetőséget a leglényegesebb tudományos áttörésekre, és ezek fogják a legnagyobb mértékben szolgálni az emberiséget.” A díjazottak kiválasztása A Norvég Tudományos Akadémia jelöli ki a három nemzetközi összetételű, a legkiemelkedőbb kutatókból álló szakértői testületet, melyek tagjai áttekintenek és a díjra jelölnek tudósokat. A szakmai zsűri négy tagja Nobel-díjas tudós. A jelöltek közül a díjazottak kiválasztását, az eredmény kihirdetését a Norvég Tudományos Akadémia végzi. A szakértői testületbe a következő tudományos akadémiák, vagy azzal egyenértékű szervezetek tagjai kapnak helyet: A Kínai Tudományos Akadémia A Francia Tudományos Akadémia A német Max Planck Társaság Az amerikai National Academy of Sciences A Norvég Tudományos Akadémia A brit Royal Society 1998–1999-es magyar női labdarúgó-bajnokság (első osztály) A magyar női labdarúgó-bajnokság első osztályában 1998–99-ben nyolc csapat küzdött a bajnoki címért. Az alapszakasz után az első négy helyen végzett csapat rájátszásban döntötte el a bajnoki cím sorsát. A tizenötödik hivatalos bajnokságban a László Kórház megvédte bajnoki címét. 1720-as évek Évszázadok: 17. század · 18. század · 19. század Évtizedek: 1670-es évek · 1680-as évek · 1690-es évek · 1700-as évek · 1710-es évek · 1720-as évek · 1730-as évek · 1740-es évek · 1750-es évek · 1760-as évek · 1770-es évek Évek: 1720 · 1721 · 1722 · 1723 · 1724 · 1725 · 1726 · 1727 · 1728 · 1729 Olekszij Andrijovics Larin Olekszij Andrijovics Larin (ukránul: Олексій Андрійович Ларін (Oleksiy Andriyovych Larin); Dnyipro, 1994. június 4. –) ukrán labdarúgó, aki jelenleg a Dunav Rusze játékosa. Pályafutása A Gyermek és Ifjúsági Sportiskola (ДЮСШ) és a FK Dnyipro csapataiban nevelkedett, majd az utóbbi tartalék csapatában szerepelt éveken keresztül. 2017 januárjában megegyezett a bolgár Dunav Rusze csapatával és aláírt. Február 24-én mutatkozott be a bajnokságban a Botev Plovdiv ellen. Április 2-án az első gólját sikerült megszereznie a Szlavija Szofija elleni 1–1-s döntetlennel végződő bajnoki mérkőzésen. Statisztika 2017. december 7-i állapotnak megfelelően. Rodri (labdarúgó, 1996) Rodrigo Hernández Cascante (Madrid, 1996. június 22.) spanyol korosztályos válogatott labdarúgó, aki a Atlético Madrid játékosa. Pályafutása Klubcsapatban Az Atlético Madrid akadémiáján nevelkedett, majd 2013-ban került a Villarreal korosztályos csapataihoz. 2015. február 7-én az RCD Espanyol B ellen debütált a tartalék csapatban. December 17-én a kupában mutatkozott be az első csapatban az SD Huesca ellen. 2016. április 17-én a bajnokságban a Rayo Vallecano ellen Denis Suárez cseréjeként debütált. A válogatottban 2015. május 29-én debütált a spanyol U19-es labdarúgó-válogatottban a grúzok elleni 2015-ös U19-es labdarúgó-Európa-bajnokság selejtező mérkőzésén. Bekerült Luis de la Fuente keretébe, amely a tornán vett részt és nyert meg. 2017. június 23-án az U21-es válogatottban debütált a szerb U21-esek ellen, a 2017-es U21-es labdarúgó-Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Klub Atlético Madrid UEFA-szuperkupa : 2018 Válogatott Spanyolország U19 U19-es labdarúgó-Európa-bajnokság : 2015 Ketchikan Gateway megye Ketchikan Gateway megye az Amerikai Egyesült Államok, Alaszka államának egyik megyéje. Székhelye Ketchikan, legnagyobb városa Ketchikan. Lakosainak száma 13 729 fő (2013. július 1.). Népesség A megye népességének változása: José Nasazzi José Nasazzi Yarza (Montevideo, 1901. május 24. – Montevideo, 1968. június 17.), olimpiai és világbajnok uruguayi válogatott labdarúgó. Az uruguayi válogatott tagjaként részt vett az 1930-as világbajnokságon, az 1924. és az 1928. évi nyári olimpiai játékokon illetve az 1923-as, az 1924-es, az 1926-os, az 1929-es és az 1935-ös Dél-amerikai bajnokságon. Az 1930-ban, elsőként világbajnoki címet szerzett uruguayi válogatott csapatkapitánya volt. Sikerei, díjai Uruguayi bajnok (2): 1933, 1934 Világbajnok (1): 1930 Dél-amerikai bajnok (4): 1923 , 1924 , 1926 , 1935 Olimpiai bajnok (2): 1924 , 1928 Nyugati lant A nyugati lant vagy röviden lant húros, pengetős hangszer, a rövid nyakú lantok családjába tartozik. Európában a középkorban jelent meg, az arab lantból, az údból fejlődött ki. Ovális teste, domború háta, rövid, zömök nyaka, hátratört, egyenes hangolófeje van oldalsó állású fakulcsokkal. A 15–17. században a nyugati zene egyik legnépszerűbb, legsokoldalúbban használt hangszerévé vált. Leírása Test Az európai lant szinte teljes egészében fából készül, méretéhez viszonyítva meglepően könnyű. A tető tojásdad vagy cseppformájú, általában lucfenyő rezonáns, belülről keresztgerendákkal megerősítve. A test domború formában összeillesztett hosszanti szelvényekből áll, nagyjából félkör keresztmetszetű. A nyak a tetővel azonos síkban van, a húrok alatt keményfa borítással. A hangolófej erősen, szinte a nyakra merőlegesen hátrahajlik. A hangolás fa kulcsokkal történik. A bundok a nyakra hurkolt bélhúrok, a tetőn is folytatódnak, itt már keményfából készülnek. A tetőn kap helyet még az egyszerű, csomózásos rendszerű húrláb, és a kör alakú hanglyuk, amit rozetta díszít. Húrok A húrok hagyományosan bélből készültek, de ma már nejlonhúrokkal is helyettesíthetik őket. A mély húrok fémszállal vannak betekerve. Egy részük kettesével alkot egy húrcsoportot, azaz kórust, a legmagasabb általában egymagában van, ez a chanterelle. A dupla húrok azonos hangolásúak, de a mélyebbeknél az egyik lehet egy oktávval magasabb. A dupla húrokat a bal és a jobb kéz is mindig egy húrként kezeli, együtt szólaltatja meg. A lant húrjai általában kevésbé feszesek, mint a mai klasszikus gitár húrjai. Hangolások Lantokat a történetük során nagyon sok méretben, húrozással és hangolásban készítettek, így általános hangolási szabványok sem alakulhattak ki. Reneszánsz A hathúros, vagy pontosabban hat kórusos reneszánsz tenor lant hangolása hasonló a tenor gambához, kvart hangközökre épül, kivéve a 3–4. kórust, melyek nagyterc távolságra vannak hangolva. Ha a legmagasabb hang a g', akkor a hangolás: Gg-cc'-ff-aa-d'd'-g'. A többi húrpárt lefelé adták hozzá, ha kellett, de ezeket mindig az éppen játszott zene hangneméhez használható főbb basszus-hangokra hangolták, a fogólapon nem fogták le. Így például egy nyolc kórusos reneszánsz tenor lant hangolása: Dd-Ff-Gg-cc'-ff-aa-d'd'-g', tíz kórusos hangolás: Cc-Dd-Eses-Ff-Gg-cc'-ff-aa-d'd'-g'. Barokk A 17. század második felére a franciáknál és északon kialakult egy viszonylag szabványos hangolás, a "barokk" vagy "d-moll" hangolás. Itt a fölső hat kórus d-moll hármashangzatokat alkotott, a többi pedig a d-moll hangsor mentén haladt lefelé: A'A-H'H-Cc-Dd-Ee-Ff-Gg-AA-dd-ff-aa-d'-f'. Az alsó húrok hangjait természetesen az éppen játszott hangnemnek megfelelően áthangolva módosították. A mai lantokat leggyakrabban a reneszánsz hangolással használják. Története Középkor A nyugati lant megjelenése előtt a 9–10. századi európai ábrázolásokon két, minden bizonnyal közép-ázsiai eredetű lantszerű hangszer fedezhető fel. A ma lant néven ismert hangszer közvetlen elődje, az arab úd először spanyol földön, a 10. század közepén jelent meg, majd egy-két évszázad múlva Franciaország területén követhető az elterjedése. Az úd ma is használatos az arab országokban, de mai formája eltér az akkoritól. A hangszernek ebben az időben fából kivájt tálformájú teste volt a tetőre ragasztott húrtartó-húrlábbal, hátratört hangolófejjel, oldalsó állású hangolókulcsokkal, bundozatlan nyakkal; a középkori európai lant ezt a formát vette át. Az úd mai formájának kialakulásában a nyugati lant későbbi fejlődésének visszahatása figyelhető meg. A középkori lanton mindig van egy középső hanglyuk, rozetta, de lehetnek továbbiak is. A húrok száma a 14. században hat, hét és nyolc, az utóbbi esetben négy húrpár. A 15. században négy húrpár és egy magában álló legmagasabb húr a jellemző. A nyak és a test kezdetben harmonikusan egybesimul, majd a 15. századtól már gyakrabban elkülönül egymástól. Talán ekkoriban tértek át az egy darabból kivájt testformáról a szelvényezett építésmódra, külön illesztett nyakkal. Ebből az időből valók az első bundozott fogólapú lantok ábrázolásai is. A középkori lant valószínűleg nem többszólamú játékra vagy akkordozásra szolgált, hanem a többszólamú kompozícióknak csak egy-egy szólamát adta elő. Gyakran pengetővel pengették, ez például tollból készülhetett. Reneszánsz A 15. században fokozatosan alakult ki az ujjakkal történő többszólamú játék technikája, és a hozzáadott hatodik húrpár is szélesítette lehetőségeit. Ekkor nyerte el klasszikus formáit, vált széles körben elterjedtté. Népszerűségét annak köszönhette, hogy egy viszonylag olcsó, könnyű, hordozható zeneszerszám volt, amely emellett hihetetlenül sokoldalú volt, mindenféle korabeli zenei igényt ki tudott elégíteni. Tánczenét, kórusművek átiratait, prelúdiumokat, fantáziákat adtak elő rajta, de az is szerepet játszott népszerűségében, hogy az antikvitásért rajongó reneszánszban ez a hangszer az antik lant örökösének tudta láttatni magát. Európán belül csak az Ibériai-félszigeten nem tudott gyökeret verni, itt egy gitárszerű hangszer, a vihuela tündökölt a lant szerepében. Barokk A 16. század végétől egyre több újítást alkalmaztak a hangszeren. Újabb és újabb húrok hozzáadásával bővítették lefelé a hangterjedelmét, egyre bonyolultabb nyak-megoldások jöttek létre az egyre hosszabb menzúrájú „extra” húrok felfüggesztésére. A hozzáadott basszus húrokat már nem is lehetett lefogni, hárfa módjára pengették ezeket. Az így létrejött hangszerek néha két méter hosszúak is lehettek, mint például a chitarrone. A fémszállal körbetekert húrok feltalálásával lehetett újra csökkenteni a basszushúrok hosszúságát, így a lant méreteit. A 17. század végétől kezdve a lant egyre inkább háttérbe szorult. Az operák, koncerttermek, zenekarok korszaka következett, ahol ennek a halk, meghitt hangú hangszernek már nem sok jövője volt. A házi muzsikálásban is inkább a billentyűs hangszerek, vagy a sokkal egyszerűbben behangolható és kezelhető öthúros gitárok váltak uralkodóvá. A lant mesterei Pietro Bono (1417–1497) Francesco da Milano (1497–1543) „il Divino” Bakfark Bálint (1507–1576) John Dowland (1563–1626) Tinódi Lantos Sebestyén Lantra komponáltak: Johann Sebastian Bach (1685–1750) Sylvius Leopold Weiss (1687–1750) Mai lantművészek: Julian Bream (1933) Benkő Dániel Béke Csaba Kónya István Győri István Tokodi Gábor Żary Żary város Żary járásban(wd), Lubusi vajdaságban, Nyugat-Lengyelországban. Tengerszint feletti magassága 160 méter, területe 33,24 km². Żary lakónépessége 38 048 fő. Testvértelepülései: Longuyon Gárdony Weißwasser/O.L. Elzett Zár- és Lakatgyár Az Elzett Zár- és Lakatgyár különböző lakatok, zárak, zárbetétek gyártására szakosodott nagyvállalat volt, gyárüzeme Angyalföldön, a Váci út mellett működött. Nevét alapítójáról, László Zoltánról kapta (nevének kezdőbetűi: LZ). Története A vállalat első jogelődje a László Zoltán győri iparos által 1919-ben alapított László Zoltán Fémárugyár egyéni cég volt, melynek termelése Győrben folyt, Budapesten csak kereskedelmi kirendeltsége működött. A cég kisipari vasáruk gyártásával foglalkozott, fokozatosan állt rá a bútor- és épületzárak gyártására, a tulajdonos-alapító szabadalmaira alapozva. 1929-ben a gazdasági világválság megtörte a cég fejlődését, sőt, László Zoltán vállalata fizetésképtelenné vált. Ekkor alapította meg László az V. kerületi Véső utca 7. szám alatt az Elzett Vasárugyár Rt.-t, amely családi vállalkozásként a győri gyár és a budapesti kereskedelmi képviseletet fogta össze. Az 1930-as évek elején felfutott az értékesítés, 1935-ben a termelést átköltöztették a Bence utca 1-5 alatt megvásárolt telekre, a Váci út közvetlen közelébe. A gyár gyorsan növekedett, a kezdeti körülbelül 300 munkásból 1944-re már 750 lett, a második világháború utáni újjáépítés hatására felfutó kereslet pedig 1000 fő fölé emelte a munkáslétszámot. A céget 1948-ban államosították, és 1964 végéig Elzett Vasáruház néven működött tovább, amikor összeolvasztották a több fémipari tömegcikket gyártó vállalatból összevont Fémlemezipari Művekkel, amely ekkor felvette az Elzett nevet. Innentől a soproni és sátoraljaújhelyi gyárak is Elzett márkajelzéssel gyártották termékeiket. 1984-ben az igen eltérő profilú vállalatokból álló Elzett Fémipari Műveket feloszlatták, az angyalföldi gyár felvette az Elzett Gyár- és Lakatgyár Rt. nevet. Megtartották az Elzett nevet eközben a soproni és sátoraljaújhelyi gyárak is, ma előbbi az Euro-Elzett és Elzett Sopron cégekben, utóbbi előbb Elzett Certa, majd máig Roto Elzett Vasalatkereskedelmi Kft. néven él tovább, külföldi cégek leányvállalataként. A budapesti Elzett is külföldi tulajdonba került, 2001 óta Kaba Elzett Zrt. néven működik tovább. Forrás Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 372. o. ISBN 963-05-6410-6 Reakciókoordináta A reakciókoordináta (ξ, mértékegysége: mol) a kémiai reakció előrehaladásának a mértékére szolgáló fizikai mennyiség, amelyet az alábbi egyenlet definiál: illetve a megváltozása: A kifejezésben: Szavakkal megfogalmazva: a kémiai reakcióban részt vevő valamelyik komponens (általánosan a B komponens) kémiai anyagmennyiségének a megváltozása (a változás abszolút értéke) a kiindulástól számítva, osztva a komponensnek a reakcióegyenletben szereplő sztöchiometriai számával. Az abszolút érték azért szükséges, mert minden kémiai reakcióban van komponens, amely képződik (termék), az anyagmennyisége növekszik, és van amely fogy (kiindulási komponens). A reakciókoordináta a reakció előrehaladásával ξ = 0-ról indulva növekszik a reakció befejeződéséig, a dinamikus egyensúlyi állapot eléréséig, ahol ξ = ξegys. A reakciókoordináta tehát azt mutatja meg, hogy az adott időpillanatban milyen mértékben zajlott már le a reakció („út” jellegű mennyiség). A kémiai reakció sebességét e fogalom segítségével definiáljuk. A definíció-összefüggésből kiolvasható, hogy a reakciókoordináta változása 1 mol, ha a reakcióegyenletben feltüntetett sztöchiometriai számoknak (sztöchiometriai együtthatóknak) megfelelő anyagmennyiségű kiindulási anyagok végtermékekké alakulnak. Kanári-szigeteki csigaforgató A kanári-szigeteki csigaforgató (Haematopus meadewaldoi) a madarak osztályának lilealakúak rendjébe és a csigaforgatófélék családjába tartozó kihalt faj. Rendszerezés Korábban az fokföldi csigaforgató (Haematopus moquini) alfaja volt Haematopus moquini meadewaldoi néven. Előfordulása A Kanári-szigetek területén volt honos. A természetes élőhelye tengerparti övezet. Megjelenése Testhossza 56 centiméter, szárnyfesztávolsága 45 centiméter volt. Tollazata teljesen fekete volt. Életmódja Gerinctelenekkel táplálkozott. Kihalása Az utolsó példányt 1913-ban fogták. Kihalásának oka a ragadozók és a háziállatok betelepítése, valamint élő és szaporodóhelyének irtása volt. Benno Fiala von Fernbrugg Benno Anton Josef Maria Fiala Ritter von Fernbrugg (Bécs, 1890. június 16. – Bécs, 1964. október 29.) az Osztrák–Magyar Monarchia harmadik legeredményesebb, 28 légi győzelmet arató vadászpilótája volt az első világháborúban. Élete Benno Fiala von Fernbrugg 1890. június 16-án született Bécsben, nemesi családban. Apja Anton Fiala táborszernagy volt. A középiskola után a bécsi Műszaki Egyetemen tanult tovább, majd 1910-ben, tanulmányait megszakítva egyéves önkéntes szolgálatra jelentkezett a hadseregnél. Az 1. vártüzérezrednél szolgált, 1912 január 1-én tartalékos hadapródi kinevezést kapott. Az első világháború Bátyja (Otto Fiala fregatthadnagy, aki a haditengerészeti repülők közé tartozott) hatására kérte áthelyezését a Légjárócsapatokhoz és miután elvégezte a megfigyelőtiszti tanfolyamot 1914. július 27-én, egy nappal a Szerbiának adott hadüzenet előtt, az 1. repülőszázadhoz irányították. Egységét a keleti frontra küldték és augusztusban Fiala elkísérte azt a vasúti szerelvényt, amely a repülőgépeket és ellátmányt az arcvonalhoz szállította. Csortkiv közelében a fronton áttörő orosz katonák megtámadták a vonatot és megsebesítették a mozdonyvezetőt. Fiala a géppuskatűz ellenére előrerohant és újra elindította a szerelvényt, amely végül sikeresen célba ért. Bátorságáért októberben soron kívül tartalékos hadnaggyá léptették elő. Kidolgozta a repülőgépek rádiós összeköttetését, amely lehetővé tette a tüzérségi tűz pontos vezetését. A technikai megoldás hátránya az volt, hogy a harminc kilós rádióadó mellett a repülőgépek géppuskát már nem bírtak el. Decemberben újításainak tesztelésére visszavonták a fischamendi kísérleti repülőtelepre és 1915 január végén került vissza a frontra. 1915. június 6-án és 13-án két orosz repülőgép lelövését jelentette, de győzelmeit nem sikerült igazolni. 1916. januárjában áthelyezték az olasz frontra, az Adolf Heyrowsky parancsnoksága alatt lévő 19. repülőszázadhoz, egy héttel később pedig előléptették tartalékos főhadnaggyá. Első igazolt légi győzelmét április 29-én érte el Ludwig Hautzmayer pilóta megfigyelőjeként. Május 4-én Merna légterében Heyrowsky társaságában sikerült felgyújtani egy M.4-es olasz léghajót. 1916 júliusában egy bombázóbevetés során egy légvédelmi szilánk végigszakította a jobb karját és hónapokra kórházba került. Felgyógyulása után, 1916 októberében jelentkezett a pilótatanfolyamra. December 1-én kinevezték az 1. repülőpótszázad parancsnokává. Igazolványának megszerzése után, 1917 márciusában elkezdte a vadászpilóta-képzést is, aminek során májusban műszaki hiba miatt lezuhant és eltört a kulcscsontja. 1917. június 23-án a 41. vadászrepülő-századhoz irányították, de alig egy hónappal később átkerült a 12. felderítőszázadhoz, ahol vadászkísérői feladatot látott el. Augusztus során rendkívül sikeres pilótának bizonyult, hét légi győzelmet aratott (ebből kettőt nem ismertek el) és bekerült az ászpilóták elit klubjába. Október 30-án átvezényelték az 56. vadászrepülő-századhoz ahol parancsnokhelyettesi (főpilótai) feladatokat látott el. Itt december 30-án lelőtt egy olasz Caproni bombázót és az annak legénységéhez tartozó Maurizio Pagliano és Luigi Gori bombázóászok életüket vesztették. 1918. január 16-án kinevezték az 51. vadászrepülő-század parancsnokává. Egységéhez számos kiváló, számos légi győzelmet arató pilóta tartozott, többek között Fejes István, Tahy Sándor, Eugen Bönsch, Franz Rudorfer és Ludwig Hautzmayer. Legsikeresebbnek mégis Fiala bizonyult, január és szeptember között húsz ellenséges repülőgépet, illetve megfigyelőballont lőtt le, amiből 18-at hivatalosan is igazoltak. 1918. május 1-én egy nap alatt négy győzelmet aratott: egy Sopwith Camel vadászt, valamivel később egy olasz SIA 7b felderítőt, majd hazafelé még két ballont is megsemmisített. Június 20-án egy jelentős légicsatát vívott, amelyben 8 osztrák-magyar vadász és 10 ellenséges bombázó és az őket kísérő 16 vadászgép vett részt. Ennek során veszteség nélkül sikerült kilőni öt olasz repülőt, háromból Fiala is kivette a részét. 1918. szeptemberében kivonták a frontszolgálatból és áthelyezték a légierő parancsnokságára. Otto von Nidlef vezérőrnagy, légügyi főszemlélő bécsi irodájában dolgozott a háború végéig. A háború után A világháború után Fiala befejezte egyetemi tanulmányait és 1923-ban átvette mérnöki diplomáját. 1925-ben átköltözött Németországba és a Junkers repülőgépgyártó cég fürthi karbantartóüzemét vezette. Még ugyanebben az évben megbízták a varsói Polska Linia Lotnicza Aeroflot légitársaság irányításával. 1928-1929 során Japánban a Junkers megbízásából a Mitsubishinél volt szakértő. 1933. március 23-án a cég erőszakos államosítása során Hugo Junkers cégvezetővel együtt a Gestapo letartóztatta, majd kiutasították őket Németországból. Fiala Ausztriában Julius Arigivel közösen a bécsújhelyi repülőteret üzemeltette. A második világháborúban a Luftwaffe századosaként a hörschingi katonai repülőtér parancsnoka volt. A háború után az asperni Moewe Werft vállalat alkalmazta főmérnökként. Benno Fiala von Fernbrugg 1964. október 29-én halt meg Bécsben, 74 éves korában. Három évvel később róla nevezték el az osztrák légierő Aigen im Ennstal-i helikopterbázisát. Kitüntetései Lipót Rend lovagkeresztje hadidíszítménnyel, kardokkal Vaskoronarend III. osztály a hadidíszítménnyel és kardokkal Katonai Érdemkereszt III. osztály hadidíszítménnyel és kardokkal Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal (kétszer) Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal Károly Csapatkereszt Vaskereszt II. osztály (Németország) Cirkuszvölgy A cirkuszvölgy (más néven kárvölgy, kárfülke) olyan félkör alakú, amfiteátrum-szerű völgy, amelyet magashegyi gleccser hozott létre. Feneke lapos, és három oldalról meredek falak határolják. Nagysága 100 métertől több kilométerig változhat. A völgy mélyedésében gyakran tengerszemek képződnek. Dénes Sándor (újságíró) Dénes Sándor (Mikola, 1880. szeptember 5. – 1944-ben deportálásban) magyar újságíró, szerkesztő. Életútja Pályáját Debrecenben kezdte, majd radikális polgári lapok munkatársa Budapesten. 1907-ben Nagy Mihály ügyvéddel megindította a Halmi c. hetilapot, 1908-tól harminc éven át a szatmári Szamos c. napilap szerkesztője, majd főszerkesztője. A Romániai Népkisebbségi Újságíró Szervezet és a szatmári Kölcsey Kör alelnöke. Novellái (1909), majd harctéri riportjai (1915) Szatmáron jelentek meg, utóbbi kötetéhez (Egy komitácsi újságíró feljegyzései) Bródy Sándor írt előszót. 1915-ben felvették a Kölcsey Ferenc szabadkőműves páholyba. A Cimbora c. gyermeklap felelős szerkesztője, az 1930-as években a Brassói Lapok munkatársa. Könyve, az Újságot írok (Szatmár 1928, 2. kiadás 1930), őszinte szakmai vallomás, irodalmi emlékekkel Ady Endréről, Szép Ernőről és rokonáról, Bródy Sándorról. Bobby Z élete és halála Bobby Z élete és halála (The Death and Life of Bobby Z) egy 2007-es amerikai/német akciófilm, melyet rendezte John Herzfeld, és a főszereplők Paul Walker, Laurence Fishburne, Olivia Wilde és Joaquim de Almeida. A film az MPAA-tól R értékelést kapott az erőszak, a drogfogyasztás, a nyelv valamint a kisebb meztelenség miatt. Don Winslow, a regény írója, amelyen a film alapul, elismerte, hogy a képernyő alkalmazkodása nem volt sikeres. Az amerikai filmkritikusok véleményét összegző Rotten Tomatoes 43%-ra értékelte 5 vélemény alapján. Történet Don Huertero (Joaquim de Almeida) egy mexikói drogbáró. A lánya öngyilkos lett, mert az ismert kábítószer-kereskedő, Bobby Z összetörte a szívét, ezért Don Huertero bosszút esküdött. Egy fegyházra ítélt egykori tengerészgyalogost, Tim Kearney-t (Paul Walker), avval bízzák meg, hogy játssza el pár napra Bobby Z szerepét, cserébe lehet szabadlábra helyezik. Csak hogy Tim, a korrupt rendőrség és a könyörtelen drogbárókkal találja szemben magát. Jón Halldórsson Jón Halldórsson (Norvégia, 1270 körül – Björgvin, ma Bergen, 1339. február 2.) középkori izlandi-norvég származású szerzetes, irodalmár, 1322 és 1339 között Skálholt egyházmegye püspöke. Élete Jón Halldórsson Norvégiában nőtt fel, ahol még fiatal korában belépett domonkos-rendi szerzetesek közé. Ezután Párizsban teológiát, Bolognában pedig egyházjogot tanult. Tanultságát és mind világi, mind egyházi szervezőkészségét a kortárs izlandi források figyelemre méltónak tüntetik fel, emellett kiemelik prédikátori és elbeszélői képességeit. A Laurentius saga szerint kora két legjobb latinistájának egyike volt, aki olyan folyékonyan beszélt latinul, mint saját anyanyelvén. Grímr Skútuson után választották meg püspöknek, és 1322. augusztus 1-jén szentelték fel, de Izlandra csak a következő évben érkezett meg. A feljegyzések szerint ő hozta közelebb az izlandi templomokat a római-katolikus egyházjoghoz. A hagyomány tévesen az ő művének tulajdonítja a Íslensk aefintýri című gyűjteményt, bár csak annyi biztos, hogy az ehhez forrásul szolgáló dél- és közép-európai munkákat ő hozta be Izlandra. A gyűjtemény szerzői valószínűleg az ő hatására dolgozták fel ezeket izlandi nyelven. Élettörténetének legendás, anekdotikus stílusú feldolgozását halála után nem sokkal írta egy ismeretlen szerző Jón Þáttr byskups Halldórssonar (magyarul „Elbeszélés Jón Haldórsson püspökről”) címmel. Real, The Movie A Real, The Movie egy dokumentumfilm a legsikeresebb spanyol labdarúgócsapatról, a Real Madridról. A film premierjére 2005. augusztus 25-én került sor a Santiago Bernabéu stadionban. Cselekmény A film részben fiktív, részben valós történetekkel mutatja be a klub történetét, valamint Real Madrid-szurkolók rajongását a klub iránt világszerte. Az akkori csapatból Raúl, David Beckham, Zinédine Zidane és Ronaldo kapott kisebb-nagyobb szerepet a filmben. Tóth József (fotóművész) Tóth József, művészneve: Tóth József Füles, (Budapest, 1940. május 25.) karikaturista, fotográfus, képszerkesztő, reklám- és illusztrációs fényképész, fotóművész Életpályája Képzőművészeti érdeklődése a gimnáziumi évek alatt kezdődött, ami a karikatúrák rajzolásában nyilvánult meg. 1960-ban fényképészgyakornok lett az MTI Fotónál, majd szakmunkásvizsga után, a reklámfotós lett. Mesterei Zacsek Gyula és Németh József. Németh hatása meghatározónak bizonyult, a tőle tanult munkamódszer alapvetően befolyásolta stílusát, amelyre a fotó és grafika együttes alkalmazása jellemző. 1960-1965 között számtalan újságban, folyóiratban jelentek meg, főleg szöveg nélküli rajzai: Füles, Ország-Világ, Lobogó, Nők Lapja, Magyar Szemle stb. 1970-től szabad foglalkozású. Munkáival új szemléletet hozott ebben a műfajban, új iskolát teremtve. 1972 előtt kizárólag grafikus reklámok léteztek Magyarországon, fényképes hirdetések még nem. A nagy áttörést a Tehéntúró reklámja hozta 1974-ben. Fotóján túróból megformált bocifej volt, aminek orrlyukai félbevágott paradicsomból, fülei félbevágott zöldpaprikából, szarvai pedig két kifliből voltak. Tóth József Füles munkáira az átgondolt kompozíció, ötlet, humor, látványos megjelenítés volt a jellemző, amely a hetvenes években különlegesen új hangvételt, stílust jelentett. Az addig nem sokra becsült reklámfényképezés elismeréseként 1965-ben vették fel a Magyar Fotóművészek Szövetségébe. Egyéni kiállítások 1966: MTI Vadas Ernő terme 1983: Debrecen 1985: Vigadó Galéria, Budapest 1988: Fotóművészeti Galéria, Budapest 2001: Magyar fényképészek arcképcsarnoka. Magyar Fotográfusok Háza, Budapest 2002: Tóth József képei, Artphoto Galéria – www.artphoto.hu Tóth József Füles: Lássátok feleim… Reklámfotók 1962-1970. Vintage Galéria, Budapest. Válogatott csoportos kiállítások 1966: A magyar fotóművészet 125 éve, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1981-82: TÉNY - KÉP, A magyar fotográfia története 1840-1981, Műcsarnok, Budapest 1998: Magyar fotográfia, Műcsarnok, Budapest 1999: Fotószalon 3., a MAOE fotótagozata kiállítása, Olof Palme Ház, Budapest 2000: Fotószalon 4., a MAOE fotótagozata kiállítása, Vigadó Galéria, Budapest 2001: Országos Fotóművészeti Kiállítás - Fotószalon 2001, Műcsarnok, Budapest 2003: Kortárs magyar fotográfia 2003, Pécsi Galéria. Művei közgyűjteményekben Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét Jelenkori Fotóművészeti Gyűjtemény Könyvei 2001 Magyar fényképészek arcképcsarnoka 2001 Füles mester mosolyabuma 2002 Füles mester képeskönyve 2004 Középkori magyar templomos könyv 2005 Zsinagógák Magyarországon 2005 Füles mester panoptikuma 2005 Petőfi fényképezőgéppel 2006 KARIKATÚRÁK 1965 2007 RUDAS gyógyfürdő 2007 Reklámfotók 2008 A hegedű mosolya 2008 Múltunk hídjai 2009 Radnóti 100 vers 100 kép 2011 FOTÓ hátország jeles katonái / Társszerzők: Kresz Albert, Markovics Ferenc 2011 Rejtőzködő Budapest 2012 Szentendrei festők arcképcsarnoka Film, TV Ízlések és fotonok 1-5.Duna TV, 2003. április-május (Szerkesztő-rendező: Kovács György, Operatőr: Babos Tamás, műsorvezető: Szabó Gábor. Tivoli-Filmprodukció Kft. 2003) Díjak 1978 - Balázs Béla-díj 1980 - Magyar Reklámért Emlékérem 1983 - Pécsi József-díj 1988 - Érdemes művész 2001 - Magyar Fotóművészek Szövetsége Életműdíj 2004 - Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, Nagydíj 2008 - Kiváló művész Hús és vér (Csillagkapu) Ismertető Vala Mal Doran egy Ori hajón megszüli kislányát, és a szülés után kézbe szeretné venni. Ekkor megjelenik egy Hírnök, és elmondja Vala-nak, hogy ő egy Orici-t szült, akinek az lesz a feladata, hogy leigázza a Tejútrendszer világait is, őt fogja majd követni az egész világ. Ezután a négy Ori hajó megnyit egy hipertér-ablakot, és eltűnik. Carter alezredes még mindig az Ori szuperkapu mellett lebeg egy szkafanderben, és rádión próbál segítséget kérni. Mitchell hallja meg, aki a Korolev pusztulása előtt nem sokkal még el tudott menekülni egy F-302-sel, de a robbanás szele elkapta gépét, és elájult. Cameron elmondja, hogy szerinte Daniel meghalt a robbanáskor. Ekkor Emerson ezredes jelentkezik az Odüsszeia fedélzetéről, de még nem tudja felvenni Sam-et, mert a csatában szerzett sérüléseket javítják a hajón. Carternek már csak néhány órára elegendő oxigénje maradt az űrruhában. Teal'c vizuális kapcsolatot hoz létre az Odüsszeiával, és Amerson megkérdi tőle, hogy tudna -e a Goa'uld cirkálón menekülteket fogadni. Elmondja, hogy az Odüsszeia létfenntartó rendszere már túlterhelt a sok menekülttől, ám ekkor Teal'c-et meglövik egy Zat-tel, és rövid csata után elsötétül a Ha'tak adása. Teal'c-et a Lucian szövetség támadta meg, és börtöncellába zárják. Eközben Mitchell és Emerson arról tanácskozik, hogy miért hagytak túlélőket az Ori-k, amikor rövid idő alatt elsöpörték az ellenük kiálló haderőt. Cameron megjegyzik, hogy az Ori-nak tanúkra van szüksége, akik elviszik a vesztes csata hírét szerte a galaxisban, ezzel is előkészítve számukra a talajt. Emerson elmondja, hogy 6 embert sikerült átsugározni a Korolev pusztulása előtt a hajóról, de nem volt köztük Daniel. Netan, a Lucian Szövetség vezetője vizuális kapcsolatot nyit az Odüsszeia-val. Megadásra szólít fel, Mitchell értetlenkedésére elmondja, hogy szerinte a földiek azért rángatták bele a Szövetséget a harcba, hogy ezzel is gyengítsék erejüket. Az Ori hajón Vala követeli, hogy láthassa lányát. Engedélyezik számára, de amikor behozzák, az alig pár órás kislány helyett egy kb. 4 éves gyerek jelenik meg. Az Orici meggyógyítja anyja szülés utáni fájdalmait, és elmondja, hogy bár érzi, hogy Vala nem hivő, de ő majd segít megtalálni az igaz utat. Carter a kapu mellett lebegve elmondja, hogy szerinte a Lucian hajó is elég rossz állapotban van. Cameron az javasolja, hogy az Odüsszeia távolodjon lőtávolon kívülre, valószínűleg Netan fenyegetése csak blöff. A CSK bázisra megérkezik Bra'tac, és elmondja, hogy a csata rosszul alakult. Landry mentőcsapat kiküldetését szervezi az esetleges túlélők megsegítésére. Ez alatt Az Odüsszeián Kvasir, az Asgard operátor a transzport-sugár helyreállításán dolgozik, de a transzportálási kísérletek nem sikeresek. Ekkor Mitchell a hajóval Carter mellé manőverez, és az Asgard a mesterséges gravitáció változtatásával sikeresen a dokkoló egységbe érkezteti Sam-et. Cameron elmeséli Samnek, hogy a Korolev feketedoboza szerint a robbanás előtt aktiválták a transzportgyűrűket is. A hajón azt tervezték, hogy atombombát küldenek a legközelebbi Ori hajóra a gyűrűkkel, mert a transzport-sugár ellen védelmet talált az ellenség. Az atombomba elküldése előtt kapta azonban a végzetes lövést a Korolev, s bár az Odüsszeián nem tudják, a bomba helyett Daniel tudott csak belépni a gyűrűk alá, s sikeresen átmenekült az egyik Ori hajóra. A CSK bázison Woolsey látogatást tart Landry-nél, és elmondja, hogy az atlantiszi ZPM visszahozatalát tervezik a Földre. Landry szerint ez ugyanúgy bolondság, mint az NFB többi munkája. Véleménye szerint, ha lenne a Föld közelében űrhajónk, akkor is hetekig tartana egy út az Atlantiszról oda-vissza, ráadásul nem garantált, hogy az antarktiszi bázis hatékony lenne az Orival szemben. Az Ori hajón Vala az Orici-jal étkezik, és közben elmondja, hogy mindig úgy tervezte, hogy a lányát anyjáról, Adria-ról nevezi el. A lánynak tetszik a név. Evés közben elmondja, hogy az Ori beleszőtte tudását a génjeibe, legalább is annyit, amennyit emberi agya fel képes fogni. Ő áll az Orihoz legközelebb az emberek közül. Adria elmondja, hogy szerinte az Ősök támadtak először az Orira hitük miatt, és az embereket is azért teremtettek, hogy hitüket elszívva legyőzhessék az Ori-t. Ezért az Ori minden nem nekik behódolót el kell, hogy pusztítson, különben hitük az Ősöket erősíti az Ori ellen. Közben két Lucian Ha'tak érkezik, és Netan felkészül, hogy vagy megszállja, vagy elpusztítsa az Odüsszeiát. Vala visszatérve szobájába találkozik Daniel-lel. Vala elmondja, hogy az Ori azért használta fel őt emberi, saját tudásukkal felruházott képviselőjük megszülésére, hogy az vezesse seregeiket, így nem avatkoztak bele közvetlenül a galaxisban, s nem szegték meg felemelkedettek szabályait. Újabb három Ha'tak érkezik az Odüsszeia köré, a bejövő hívásból kiderül, hogy Bra'tac hozta a felmentő sereget. Felszólítják a Lucian szövetséget a megadásra, ám ekkor a két, később jött Lucian hajó tűz alá veszi Netan hajóját. Mielőtt elpusztulna, az Asgard sugárral még ki tudják menekíteni a fogoly Teal'c-et. A két Lucian hajó belép a hiperűrbe, és eltűnik. Bra'tac üdvözli Teal'c-et, és elmondja, most lokalizálták az Ori hajókat, a Chulak fölött vannak. A három Ha'tak visszaindul az Ori ellen, és csatlakozik hozzájuk, Teal'c, Cameron és Sam is. Ez alatt kisebb Ori vadászrepülők győzik le a Jaffa légi ellenállást, a hajók leszállnak, és az Ori harcosai megkezdik a kivonulást a bolygóra. Daniel a szökést tervezi, de Vala el akarja vinni Adria-t, hogy az Ori ellen fordítva, egy hatalmas fegyver legyen a kezükben. Sam közben azt tervezi, hogy kihasználva az Ori hajó lövések közötti energiaingadozásait, a transzport gyűrűkkel a hajók fedélzetére atombombát juttasson. Teal'c-ék nem rendelkeznek atommal, de vannak hasonlóan hatásos robbanószereik. Sam úgy véli, hogy a hipertérből való kilépés után minden csatornán szöveget adnának le, hogy ha Daniel még valahol az Ori hajókon van, akkor idejében elmenekülhessen onnan. Kilépve a hiperűrből, a Jaffa hajók a három Ori hajót lövik, míg az egyik Ha'tak-ot megsemmisítik. Ekkor Bra'tac-ék áttranszportálják az egyik nagy erejű bombát az Ori hajóra. Elpusztul egy újabb Ha'tak, és Teal'c-ék már azt tervezik, hogy hajójukkal az egyik Ori hajóba csapódnak. A Chulakon elkapják Daniel-t, és Adria parancsára lelövik, de Vala kapja a lövést, mikor Jackson elé veti magát. Ezt kihasználva Daniel egy kábító lövéssel kiüti az Orici-t. Megjelenik az Odüsszeia, és felsugározzák Bra'tac-éket a fedélzetre, mielőtt Ha'tak-uk az Ori hajóba csapódik, és mindkettő megsemmisül. Daniel-t is kihozzák a Chulak-on lévő hajóról, aki az utolsó pillanatban átöleli Vala-t, így ő is megmenekül. Żurawin Żurawin (ukrán nyelven: Журавин) Lengyelország délkeleti részén, a Kárpátaljai vajdaságban, a Bieszczady járásban, Gmina Lutowiska község közigazgatási területén fekvő település. Beniowa a lengyel-ukrán határhoz közel található. Lutowiskától közel 4 kilométernyire délkeletre található, a járási központtól, Ustrzyki Dolnétól 26 kilométerre délre fekszik és a vajdaság központjától, Rzeszówtól 105 kilométernyire délkeletre található. Orosz Zoltán (harmonikaművész) Orosz Zoltán (Bácsalmás) magyar harmonikaművész. A kortárs zenészek egyik legsokoldalúbb és legkiválóbb képviselője, eMeRTon- és Artisjus-díjjal kitüntetett harmonikaművész. Zenei érdeklődése rendkívül összetett, a klasszikus zenétől a népzene világán át a dzsesszig megannyi stílusban egyformán otthonosan mozog. Életútja Hároméves korában édesapja (aki első tanára volt) figyelt fel a képességeire. 4 évesen kapta első hangszerét, mellyel már abban az évben koncertet adott. Korengedménnyel nyert felvételt a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol a harmonika mellett orgonálni és zongorázni tanult. 11 évesen több százezer ember előtt harmonikázott a moszkvai Vörös téren. 1992-ben alapította Ursu Gábor gitárossal a Pódium duót, és még abban az évben megjelent első CD-jük Harmonika fehéren-feketén címmel. 1993-ban a közreműködésével alakult meg a Budapest Harmonika Trió, amelyben két harmonika és egy basszusharmonika szerepel. 1998 óta tagja Zorán zenekarának. Több DVD és számos egyéb zenei felvétel közreműködője is: muzsikált Presser Gáborral, Gerendás Péterrel, a Republic és a Bon Bon együttesekkel, Heilig Gáborral, Balázs Fecóval, Kern Andrással, Hernádi Judittal, a Fiesta és Emil.RuleZ! zenekarokkal. A világ számos pontján koncertezett már, programjának összeállítása színes, koncertjein különböző stílusokban mutatja be tudását, előadásmódja árnyalatokban gazdag és szenvedélyes. Több műfaj előadóművészétől is kapott már felkérést közös előadásra. Olyan művészekkel adott közös koncertet, mint Horváth Kornél Kossuth-díjas ütőhangszerművész, Lattman Béla, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett basszusgitáros, Borbély Mihály Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas szaxofonos, Illényi Katica Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, Kelemen Barnabás Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas hegedűművész és Roby Lakatos hegedűvirtuóz. Elismerései 1996-ban Bardóczy Attilával a Párizsi Nemzetközi Sanzonversenyen a legjobb külföldi előadó díját nyerték el. Az oroszországi Permben tartott mesterkurzusát az Akadémia rektora köszönőlevélben méltatta. Több harmonikaversenyt is megnyert, számos szakmai elismerés és díj birtokosa. Díjai eMeRTon-díj (1999) – az 1999-es év nosztalgia-együttese a Pódium duó, díjátadás 2000-ben Artisjus-díj (2008) Bácsalmás város díszpolgára (2015) Tabányi Mihály-díj (2017) Megjelent hangfelvételei 1992: Harmonika fehéren-feketén (CD) 1995: Ezerarcú harmonika (CD) 2002: Párizs ege alatt (CD) 2010: Kontrasztok (CD) (2011-ben aranylemez lett) 7-es busz (Kecskemét) A kecskeméti 7-es jelzésű autóbuszok a Noszlopy Gáspár parkból – oda irányban a Knorr-Bremse érintésével – a Szilády Nyomdáig közlekednek. A viszonylatot a Kunság Volán Autóbuszközlekedési Zrt. üzemelteti. Története A 7-es számmal jelölt autóbuszvonalat 2008. március 1-én hozták létre, a 13-as és a 7C jelzésű járatok egyidejű (párhuzamos) közlekedésének kiküszöbölése érdekében. Ekkor oda-vissza irányban a Noszlopy Gáspár park – Knorr-Bremse – Mindszenti út (Nyomda) (ma: Mindszenti körút (Szilády Nyomda)) viszonylatban közlekedtek a járatok, amelyek munkanapokon a Noszlopy Gáspár parkból 6.10, 7.10, 14.10, 15.10, 15.40 és 16.10 órakor, míg a Mindszenti körúti végállomástól 6.35, 7.35, 14.35, 15.35, 16.05 és 16.35 órakor indultak. (A vonal járatai a Knorr-Bremse-től a Mindszenti körút irányába, illetve a Mindszenti körúttól a Knorr-Bremse irányába közlekedve nem álltak meg az Agrikon megállóhelyen.) 2008. június 14. óta az autóbuszjáratok vissza irányban rövidített útvonalon közlekednek, azonban ez a módosítás – az egyirányú Bajcsy-Zsilinszky utca forgalmi irányának megfordítása következtében – ezen a szakaszon nem jelent megállóhelyváltozást. A járat – a módosítást követően – csak oda irányban megy a Knorr-Bremse felé, vissza irányban a 7C járatok nyomvonalán közlekedik, így a Noszlopy Gáspár park felé közlekedve nem érinti az Agrikont, a Kenyérgyár és a Petőfi Nyomda megállóhelyeket, helyettük a Bodzai utcánál állnak meg a buszok. Ezeken felül további változás a korábbi menetrendhez képest, hogy a Noszlopy Gáspár parkból 16.10 órakor induló 7-es járat helyett 7C járatpár közlekedik. Werder (bei Lübz) Werder település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Werder Obere Warnow községgel határos. Népesség A település népességének változása: Grosschmid Lajos Nemes Grosschmid Lajos, teljes születési nevén: Grosschmid Lajos Ferenc Géza Gyula Mária (Nagyvárad, 1886. április 21. – Budapest, 1940. június 13.) magyar matematikus, egyetemi tanár, a Budapesti Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának dékánja (1932–1933), MTA-tag (l.: 1936. május 14.). Családja Édesapja Grosschmid Béni volt, anyja kőröstarjáni és hoványi Hoványi Jolán (1856–1937). Unokatestvére volt Márai Sándor és Radványi Géza is. Felesége szitányi Szitányi Jolán Valéria Adél volt (1885–1945), akivel 1913. október 21-én Budapesten a Ferencvárosban kötött házasságot. 1918-ban született meg közös gyermekük, Grosschmid Géza egyetemi tanár, máltai lovag. Életútja Budapesten tanult a piaristáknál. 1904-ben tett érettségi vizsgát, majd a budapesti tudományegyetemre jelentkezett, ahol 1911-ben sub auspiciis regis szerzett matematika-természettan szakos tanári, illetve bölcsészdoktori oklevelet. Egyetemi évei alatt 1906-1907-ben önkéntes vártüzérként szolgált Pólában. 1911-ben és a következő évben az egyetem Elméleti és Alkalmazott Matematikai Intézetének tanársegéde volt Beke Manó mellett, majd 1912-13-ban Göttingenben, majd Münchenben, 1914-ben a Sorbonneon végzett tanulmányokat. Az első világháború idején tüzérfőhadnagyi rangban az olasz fronton teljesített szolgálatot négy éven keresztül. Háborús érdemeinek elismeréseképpen megkapta a bronz katonai érdemérmet, s tulajdonosa volt a kardokkal diszített ezüst kazonai érdeméremnek, s a Károly-csapatkeresztnek. 1916-ban a Szent István Akadémia rendes tagja lett. Az összeomlást követően 1918-ban az algebrai számtestek elméletéből habilitálták, majd 1919-től 1924-ig a budapesti tudományegyetem közgazdaságtudományi karán a kereskedelmi és politika számtan nyilvános rendkívüli tanára volt, 1924-től tíz éven át nyilvános rendes tanár, mindeközben pedig 1932-ben és 1933-ban a Kar dékánja volt. 1934-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépész- és Vegyészmérnöki Kar II. számú Matematikai Tanszékének nyilvános rendes tanára volt, egészen 1940-ben bekövetkező haláláig. 1940. június 13-án hunyt el, 15-én helyezték örök nyugalomra a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben [41-1-36]. 1940. június 17-én a Bakáts téri plébániatemplomban engesztelő szentmiseáldozatot mutattak be. Apjával közös sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2004-ben védetté nyilvánította. Tagja volt az Országos Felsőoktatási Tanácsnak, az Országos Magyar Királyi Gazdasági Szaktanárvizsgáló Bizottságnak, illetve a Biztosítási Szaktanácsnak. Főbb művei A gömbháromszögtan alkalmazása elemi csillagászati problémák megoldására . (Bp., 1904) A négyzetes binom-kongruenciák gyökereiről . Egy. doktori értek. is. (Bp., 1910) Zur Theorie des Überschiessens . (Innsbruck, 1915) Fejezetek az algebrából . (Bp., 1923) Előadások a mathematika elemeiből (Bp., 1923) A lineáris kongruencia-csoport és a négyzet-maradékok elosztása . (A Szent István Akadémia felolvasásai. Bp., 1928) Archimedes Arenariusa . Görögből ford., jegyz. (Bp., 1931) Adalékok az Euler-féle amortizációs egyenlet elméletéhe z. Dékáni székfoglaló. (Bp., 1932) Másodfokú alakok algebrája. Matrixok és elemi osztók . (Bp., 1933) Mennyiségtani előadások . (Bp., 1939) Megjegyzések Egyetemi intézmény, mely szerint bizonyos végzett egyetemi hallgatókat, akik összes vizsgáikat és doktori szigorlataikat kitüntetéssel tették le, a király védnöksége mellett ünnepiesen felavatnak. Forrás: Sub auspiciis regis. Pallas Nagy Lexikona. kislexikon.hu. (Hozzáférés: 2016. július 5.) Żywiec Żywiec (kiejtése: zsivjec, németül: Saybusch, korábban Saubusch) város Lengyelország déli részén, a Sziléziai vajdaságban, a szlovák-lengyel határtól 26 km-re. A városnak 32 000 lakója van. Fekvése A város a Beszkidek közötti medencében helyezkedik el Kis-Lengyelország, Szilézia, a Morva Őrgrófság és a Magyar Királyság egykori határvidékén. Körülötte terül el az 1999 óta védett terület a Żywieci Természetvédelmi Körzet. Története A második világháború alatt, 1940-ben a környék 18 000 lakóját deportálták. Gazdaság A környék egyik legnagyobb és leghíresebb gazdasági vállalkozása, már több mint 150 éve a Habsburg-család által alapított Żywiec Sörgyár. Nevezetességek Nevezetessége a középkori eredetű, de később többször felújított plébániatemplom, ahol a neogótikus barokk szárnyakkal záródó szekrényében másfél méter magas, késő gótikus Mária halála-dombormű található. Híres emberek Tomasz Adamek ( 1976 . december 1. ) cirkálósúlyú bokszoló Wilhelm Brasse híres auschwitzi fényképész Habsburg–Tescheni Károly István főherceg osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg Agata Wróbel ( 1981 . augusztus 28. ) lengyel súlyemelő világrekorder 75 kg-os kategóriában Tadeusz Rakoczy ( 1938 . március 30. ) lengyel püspök Piotr Haczek ( 1977 . január 26. ) atléta Testvérvárosok Adur, Egyesült Királyság Csaca , Szlovákia Gödöllő , Magyarország (2002) Liptószentmiklós , Szlovákia Riom , Franciaország Szczytno, Lengyelország Unterhaching , Németország Rodrigo Possebon Rodrigo Pereira Possebon (1989. február 13., Sapucaia do Sul, Rio Grande do Sul) brazil labdarúgó, aki jelenleg a Manchester Unitedben játszik. Korábban az Internacional játékosa volt. Pályafutása Possebon az Internacional ificsapatában kezdte pályafutását, ahol a Manchester United Brazíliában élő megfigyelője, John Calvert-Toulmin figyelt fel rá, miközben Fábio da Silva és ikertestvére, Rafael játékát követte figyelemmel. A United 2008 januárjában igazolta le. Munkavállalási engedélyre nem volt szüksége, mivel apja olasz származású, így rendelkezik olasz útlevéllel. Possebon a 34-es mezszámot kapta meg, mely előtte Ryan Shawcrossé volt. A Premier League-ben először 2008. augusztus 17-én lépett pályára, amikor csereként váltotta Ryan Giggst egy Newcastle United elleni meccsen. 2008. szeptember 23-án a Ligakupában lehetőséghez jutott a Middlesbrough ellen. Azon a találkozón Emanuel Pogatetz brutális belépője után hordágyon kellett levinni a pályáról, a vétkes azonnal piros lapot kapott. Eleinte félő volt, hogy eltört a lába, de később ezt a Manchester United hivatalosan cáfolta. 2008. október 22-én játszhatott először sérülése után. A United tartalékai között lépett pályára a Manchester City ellen. Eredményei FA Community Shield Győztes: 2008 UEFA-szuperkupa Ezüstérmes: 2008 Saint-Pierre-en-Faucigny Saint-Pierre-en-Faucigny település Franciaországban, Haute-Savoie megyében. Lakosainak száma 6241 fő (2015). Saint-Pierre-en-Faucigny Amancy, Arenthon, Bonneville, Le Petit-Bornand-les-Glières és Saint-Laurent községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 2556 Louise A 2556 Louise (ideiglenes jelöléssel 1981 CS) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Norman G. Thomas fedezte fel 1981. február 8-án. Rózsa Elemér Rózsa Elemér (Budapest, 1919. május 30. – Budapest, 1995. július 7.) jezsuita szerzetes, a kommunizmus alatti egyházüldözés idején börtönben volt. Élete 1937. augusztus 14-én lett a jezsuita rend tagja. Előbb Kassán, majd Szegeden filológiai tanulmányokat folytatott, itt is szentelték pappá 1947-ben. Eleinte Budapesten lelkészkedett, de 1950. július 20-án az ÁVH erőszakkal kiürítette a rendházat. Csak az mentette meg az elhurcolástól, hogy nem tartózkodott az épületben. Papi tevékenységét nem folytathatta, 1960-ig lakatosként dolgozott. Lakásán gyakran voltak összejövetelek a jezsuita rend tagjai között, részt vett a világszolidarizmus elméletének kidolgozásában, ami a rendőrség tudomására jutott. 1964. december 8-án társaival együtt letartóztatták, majd a következő évben „államrend elleni szervezkedés” vádjával, I. rendű vádlottként 8 év börtönre ítélték. 1972-ben szabadult, ezt követően újra Budapesten tengette életét alkalmi munkásként. A rendszerváltást követően, 1991-től újra lelkészkedhetett, 1992-ben rehabilitálták. 1993-ban könyvet adott ki Távlatok címmel, melyben a kommunizmus alatti illegális lelkigyakorlatokról számolt be. 1995-ben hunyt el. Forrás Életrajza a Magyar katolikus lexikonban. 38B busz (Miskolc) A miskolci 38B buszjárat a Belváros és Bodótető kapcsolatát látja el. Ez a járat a 34-es jelzésű autóbusz megszüntetése után jött létre 2011. június 16-tól, majd a 34-es busz újraindulásakor megszűnt. 2012. február 29-én közlekedett utoljára, azonban 2014. április 14-től néhány 38-as járat ezen a korábbi útvonalon közlekedik, 38B jelzéssel. 2015. június 15-én végleg megszüntették. San Bernardo (metróállomás) San Bernardo metróállomás Spanyolország fővárosában, Madridban a madridi metró 2-es és 4-es vonalán. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 2-es metróvonal 4-es metróvonal Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Plaza de España-Noviciado (Las Rosas, 2-es metróvonal) Bilbao (Pinar de Chamartín, 4-es metróvonal) Quevedo (Cuatro Caminos, 2-es metróvonal) Argüelles (Argüelles, 4-es metróvonal) Rubicow A Rubicow a 2006-os budapesti TehénParádé legnépszerűbb darabja, Dobos Andrea és Kóczián Veronika alkotása. Leírása A Rubicow egy elforgatott Rubik-kocka formájú „tehén”. Megtalálható rajta a hat szín, piros, narancssárga, fehér, kék, sárga és zöld. Testrészei a kockákból lógnak ki. Négy különböző irányba álló lába különböző színű, tőgye és feje fehér. TehénParádé 2006 A 2006-os TehénParádén állították ki, Budapesten. Egy esetben nagyon súlyosan megrongálták, letépték a fejét és felgyújtották. Ennek ellenére a legnépszerűbb alkotás lett 2006-ban. Kezdetben a Kálvin téren volt látható, majd a kiállítás végén a Millenáris Parkba került. TehénParádé 2007 A 2. magyar TehénParádé keretében, közkívánatra, ismét kiállították. A nézők Siófokon, Pécsett, Debrecenben, Győrben, Szegeden, majd legvégül Budapesten, az Erzsébet téren láthatták. Krokoit A krokoit (másik nevén vörösólomérc) egy ólom(II)-kromátból (PbCrO4) álló természetes ásvány, amely monoklin rendszerben kristályosodik. Tulajdonságai Összetételében azonos a mesterségesen előállított ún. krómsárgával, amelyet pigmentként használnak festékekben. A természetben általában nagy, prizma alakú kristályokként jelenik meg. A kristályok fényesek, legtöbbször jácintvörös színűek és üveges fényűek. UV-fénynek kitéve az áttetszőségének és a ragyogásának egy része elvész. A kristályban lévő csíkok, sávok narancsszínűek; Mohs-keménysége 2,5-3 (késsel vágható); sűrűsége 6,0. A berjozovszkiji aranybányában fedezték fel 1766-ban az Urál-hegységben, Jekatyerinburg közelében. François Sulpice Beudant nevezte el először krokoisznak 1832-ben, a görög κρόκος (krokosz, sáfrány) szóból, ezzel is a színére utalva. Neve később krokoizitra, majd krokoitra változott. A gránit- és gneiszkőzetek közt talált aranyhordozó kvarcerekben embreyittel, fönikokroittal és vauquelinittel keverve leltek rá az első krokoit kristályokra. A fönikokroit egy bázikus ólom-kromát (Pb2CrO5) sötétvörös kristályokkal. A vauquelinit kristályai a zöldtől a barnáig különböző színekben előfordulnak, összetételük ólom-réz-foszfát-kromát (Pb2CuCrO4PO4OH). A vauquelinit Louis Nicolas Vauquelin után lett elnevezve, aki 1797-ben bebizonyította, hogy a krokoit krómot tartalmaz. Lelőhelyek Rendkívül nagy krokoit-lelőhely például az Adelaide, a Red Lead, a West Comet, a Platt, és még néhány kisebb bánya Dundasban, Tasmániában. Hosszú, vékony kristályokat alkot, általában kb. 10–20 mm-eseket, de néhány elérheti a 200 mm-es hosszúságot is, briliáns csillogással és színnel. A krokoit Tasmánia hivatalos ásványi szimbóluma is. Nagy mennyiségű és kiváló minőségű kristályokat bányásznak Brazíliában, az Ouro Preto melletti Congonhas do Campoban, a Fülöp-szigeteken Luzonban, Masoneföldön Mutareben. Nyugat-Ausztráliában Menzies közelében, ezenkívül Németországban és Dél-Afrikában. Mivel az ólom(II)-kromát mérgező, a krokoit is az. Az ólom mellett hat vegyértékű krómot tartalmaz, ami szintén ártalmas az élő szervezetekre nézve. Feldolgozás A feldolgozás vagy cover verzió (az angol cover ’fedő, borító’ szóból) – főként a könnyűzenében – egy zeneszámnak az első (eredeti) előadójától eltérő művész által újra felvett (felújított) változata. Ha ugyanaz az előadó veszi fel egy dalának újabb változatát, azt általában nem covernek, hanem csak új változatnak (remake-nek) nevezik. Azt sem szokás feldolgozásnak tekinteni, ha egy eredetileg más előadó számára írt dalát később a szerző maga is eljátssza, elénekli; illetve ha feloszlást, tagcserét követően egy zenész továbbra is játssza korábbi együttesének dalait. A feldolgozás lehet olyan, amit ugyanazon a nyelven adnak elő, új hangszereléssel, esetleg korlátozott számú új zenei részek hozzáadásával, de lehet egy dal eltérő nyelvű új változata is. Adott dalnak olykor nagyon sok új feldolgozása is készülhet. A feldolgozás nem tévesztendő össze a remixváltozattal. A feldolgozások céljai Feldolgozások készítésének több célja is lehet. Sok esetben csak régi dalok „felújításáról” van szó, melynek célja újbóli népszerűsítésük; máskor kevésbé ismert előadók dalainak népszerűsítése világhírű zenészek által. Ez fordítva is igaz: kevésbé ismert előadók is szoktak feldolgozásokat készíteni népszerű dalokról saját hírnevük növelése érdekében. Ha a feldolgozás az eredetitől eltérő nyelven készül, akkor ennek célja a dal új nyelvi közösség körében történő népszerűsítése is lehet. A feldolgozások jellemzői A feldolgozás nem azonos az átdolgozással, amikor egy másik zeneműből csak bizonyos részeket vesznek át. Fontos, hogy – a szerzői jogok miatt – a feldolgozásnak mind zeneileg, mind tartalmilag (ez főként a más nyelvű változatokra vonatkozik) nagy mértékben meg kell egyeznie az eredetivel; új elemeket csak korlátozott mértékben tartalmazhat. Constitución megye Constitución (spanyol nevének jelentése: alkotmány) egy megye Argentína középpontjától északkeletre, Santa Fe tartományban. Székhelye Villa Constitución. Népesség A megye népessége a közelmúltban a következőképpen változott: Talamello Talamello település Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Rimini megyében. Lakosainak száma 1088 fő (2017. január 1.). Talamello Novafeltria, Mercato Saraceno, Sogliano al Rubicone és Maiolo községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Vortioxetin A vortioxetin szerotonin receptorokra ható úgynevezett szerotonin modulátor és stimulátor csoportba tartozó antidepresszáns. Antipszichotikus tulajdonságai is vannak. Az amerikai gyógyszerhivatal az FDA 2013. Szeptemberében hagyta jóvá a szer forgalmazását felnőttek major depresszív zavarának gyógyítására. A Lundbeck és Takeda gyógyszercég fejlesztette ki és forgalmazza. Brintellix néven van forgalomban az Európai Unióban. A Vortioxetine csúcskoncentrációját a vérben az adagolást követő 7-11 órával éri el és átlagos felezési ideje igen hosszú 66 óra. A vortioxetin major depresszív zavart gyógyít. Ezen kívül alkalmazzák még a kevert szorongásos-depresszív szindrómában is. Újabban kutatások folynak hogy a felnőttkori figyelemhiányos-hiperaktivitás zavarnál hatékony lehet e a szer.[forrás?] Leggyakoribb mellékhatások a gyógyszer szedése alatt: hányinger, hasmenés, szájszárazság, székrekedés, hányás, puffadás, szédülés, szexuális diszfunkció. Legsúlyosabb mellékhatása közé tartozik a Szerotonin szindróma kialakulása amely életveszélyes állapot is lehet ez különösen akkor következhet be ha ezt a gyógyszert más szerotonin hatóanyagokkal kombinálják. A vortioxetint számos klinikai vizsgálat során vizsgálták a generalizált szorongás egy lehetséges kezeléseként, de az eredmények ellentmondásosak voltak. CRM-Fields-PIMS-díj A CRM-Fields-PIMS-díj egy tudományos kitüntetés, amit matematikusoknak ítélnek oda évente. 1994-ben alapították és először 1995-ben adták át. A díjat a kanadai székhelyű Centre de Recherches Mathématiques és a Fields Institute közösen ítéli oda. 2005-ben csatlakozott a PIMS is így alakult ki a mai elnevezés. Annak a kutatásnak, amiért odaítélik a díjat, köze kell, hogy legyen valahogy Kanadának: vagy ott vagy egy kanadai egyetemmel közösen kellett végezni a kutatásokat. 1946–1947-es jugoszláv labdarúgó-bajnokság (első osztály) League Gólkirály: Franjo Wölfl (Dinamo Zagreb) (28 gól 24 bajnoki meccsen) Bajnok: FK Partizan (edző: Spitz Illés) játékos (bajnoki mérkőzés/gólok) Stjepan Bobek (23/24)Miroslav Brozović (23/2)Bela Palfi (21/4)Zlatko Čajkovski (20/3)Kiril Simonovski (19/5)Franjo Rupnik (18/11)Prvoslav Mihajlović (18/9)Aleksandar Atanacković (17/3)Milivoje Đurđević (17/0)Franjo Glazer (16/0) (kapus)Stanislav Popesku (13/0)Miodrag Jovanović (13/0)Silvester Šereš (12/2)Florijan Matekalo (7/3)Jane Janevski (6/1)Risto Nikolić (6/0) (kapus)Vladimir Firm (4/3)Momčilo Radunović (4/0)Ratko Čolić (2/0)Stevan Jakuš (2/0)Franjo Šoštarić (2/0) (kapus)Šepe Šutevski (1/0) Kupa Nyolcaddöntő Partizan Beograd 2 - 0 Proleter Priština Crvena Zvezda Beograd x - x X X x - x X X x - x X X x - x X X x - x X Sloga Novi Sad x - x X Naša Krila Zemun x - x X Negyeddöntő Naša Krila Zemun x - x X Partizan Beograd 2 - 1 Crvena Zvezda Beograd X x - x X Sloga Novi Sad x - x X Elődöntő Naša Krila Zemun x - x X Partizan Beograd 4 - 0 Sloga Novi Sad Döntő Partizan 2 - 0 Naša Krila Zemun Stadion: JNA Stadion Nézőszám: 10,000 Bíró: Podupski (Zágráb) Partizan: Franjo Šoštarić, Miroslav Brozović, Ratko Čolić, Bela Palfi, Miodrag Jovanović, Aleksandar Atanacković, Prvoslav Mihajlović, Stjepan Bobek, Jovan Jezerkić, Momčilo Radunović, Kiril Simonovski. Naša krila: Popadić, Lazić, Filipović, Grčić, Brnjevarac, Lokošek, Panić, Pečenčić, Zlatković, Damjanović, Borovic Gheorghe Popescu Gheorghe Popescu (Calafat, 1967. október 9. –) román válogatott labdarúgó, hátvéd. Pályafutása Klubcsapatokban Pályafutását az Universitatea Craiova csapatában kezdte. hat szezon után kölcsönben a Steaua Bucureștihez került. A Steauaval az 1987–88-as BEK sorozatban az elődöntőig jutott. 1990-ben a holland PSV-hez igazolt, ahol négy szezonon keresztül játszott. 1994-ben a Tottenham Hotspur szerződtette. Az angol csapatnál kevesebb mint egy évig szerepelt és 23 mérkőzésen lépett pályára. 1995-ben a Barcelonahoz írt alá, ahol megkapta a csapatkapitányi karszalagot. Első szezonja végén spanyol kupa és KEK-győztes lett. Két bajnoki idény után távozott és a török Galatasaray lett az új klubja. A török csapatnál négy szezont töltött és ezalatt számos bajnoki illetve kupagyőzelmet szerzett. Az 1999–2000-es UEFA-kupa döntőjében büntetőkkel győzték le az Arsenalt. Az utolsó büntetőt Popescu lőtte be és ezzel a Galatasaray megnyerte a sorozatot. A 2001–2002-es szezonban az olasz Lecce csapatában szerepelt, ahol 28 bajnoki lépett pályára. 2002-ben egy kis időre hazatért a Dinamo Bucureștihez. A 2002–2003-as szezonban a bundesligaban szereplő Hannover 96 játékosa volt és itt is fejezte be játékos pályafutását. Válogatottban A román válogatottban 1988. és 2003 között 115 alkalommal szerepelt a nemzeti csapatban 16 gólt szerzett. Részt vett az 1996-os és a 2000-es Európa-bajnokságon illetve az 1990-es az 1994-es és az 1998-as világbajnokságon. Sikerei, díjai Román bajnok (1): 1987–88 Román kupagyőztes (1): 1987–88 Holland bajnok (2): 1990–91, 1991–92 Johan Cruijff Shield győztese (1): 1992 Spanyol kupagyőztes (1): 1996–97 Spanyol szuperkupagyőztes (1): 1997 KEK-győztes (1): 1996–97 Galatasaray SK Török bajnok (3): 1997–98, 1998–99, 1999–2000 Török kupagyőztes (2): 1998–99, 1999–2000 UEFA-kupa győztes (1): 1999–2000 UEFA-szuperkupagyőztes (1): 2000 Az év román labdarúgója (6): 1989, 1990, 1991, 1992, 1995, 1996 Csonka Emil Csonka Emil (Szombathely, 1923. július 5. – München, 1982. október 16.) újságíró, történész. Életrajza A budapesti Tudományegyetemen kezdte felsőfokú tanulmányait, de mivel 1945 tavaszán Nyugatra települt át, így doktori diplomáját már a bolognai egyetemen szerezte meg magyar irodalomból. Kevéssé ismert, hogy a második világháború alatt Csonka Emil a nyilas/hungarista Összetartás újságírója és a Nyilaskeresztes Párt Országos Ifjúsági és Propaganda Vezetője volt. Csonka a nyilas puccsról könyvet is írt Szálasi küzdelmeiből: hogyan történt a hatalom átvétele címmel, eszerint fegyveresen vett részt a hatalomátvételben. A könyv a betiltott könyvek listáján szerepel, az Országos Széchényi Könyvtárban csak külön engedéllyel lehet elolvasni. Részlet a könyvből: „Láttam a vérre éhes, bosszútól lihegő zsidóság ördögi arcát, amint féktelen bosszúvágyába kisgyermekek elé fordítja a megtorlásra már régen rejtegetett fegyvereit. Egyesek ökleiket rázzák a Vár felé, mások magatehetetlenül zokognak. Mire a Margit-hídhoz érek, ott már tódulnak kifelé a zsidók a házaikból, letépik a sárgacsillagot és zsibonganak szemtelenül! »Megálljatok kutyák! – meg fogtok dögleni!« – ordítom szörnyű elkeseredésemben” […] Kezdődik a harc! Ragyogó arcok fogadnak. A készletben helyezett zöldingek hatalmas csomagjait bontjuk szét. Vége a földalatti működésnek, újra felvehetjük harci öltözékünket. Előkerülnek a fegyverek" - írta a műben Csonka]. A háború vége előtt a nyilasok többségével ő is emigrált, elszámoltatva sohasem lett, múltjáról nem írt, különösebb gond nélkül beilleszkedett a nyugati magyar emigrációba. Élt Ausztriában, majd Münchenbe költözött. 1951 szeptemberétől egészen haláláig a Szabad Európa Rádiónál dolgozott Vasvári Gergely néven. Nem sokkal 1962 májusi indulása után átvette az Új Európa című külpolitikai és kulturális szemlét, haláláig volt annak felelős szerkesztője és egyúttal kiadója. Történettudományi kutatásainak és publikációinak témája az újabbkori magyar történelem, azon belül is a Habsburg-ház 20. századi magyarországi története. Saját folyóiratában, valamint a Katolikus Szemlében, az Új Hungáriában, a Kanadai Magyarságban, illetve német és osztrák lapokban is jelentek meg írásai. Német nyelven Emilio Vasari név alatt közölték publikációit. Fontosabb munkái Csonka Emil néven Szálasi Ferenc országjárása (1944) Szálasi küzdelmeiből: hogyan történt a hatalom átvétele Habsburg Ottó. Egy különös sors története (München 1972) Zita története. Az utolsó magyar királyné (München 1975, Budapest 1989) A száműzött bíboros. Mindszenty az emigrációban (San Francisco–München 1976) A forradalom oknyomozó története, 1945–1956 (München 1980) Ein Kämpfer für Europa. Otto Habsburg im Europa Parlament (München–Linz 1982) Emilio Vasari név alatt Ein Königsdrama im Schatten Hitlers (Wien–München 1968) Dr. Otto Habsburg oder die Leidenschaft für Politik (Wien–München 1972) Zita. Kaiserin und Königin (München 1975) Die ungarische Revolution 1956 (Stuttgart 1981) Messier 90 A Messier 90 (más néven M90, vagy NGC 4569) egy Seyfert 2 típusú spirálgalaxis a Virgo (Szűz) csillagképben. Felfedezése Az M90 galaxist Charles Messier francia csillagász fedezte fel, majd katalogizálta 1781. március 18-án. Tudományos adatok Az M90 a Virgo galaxishalmaz tagja. A galaxis 235 km/s sebességgel közeledik felénk. A Halton Arp által készített Pekuliáris Galaxisok Atlasza a 76-os számmal tartalmazza az M90-et, mint egy spirálgalaxist, ami nagy felületi fényességű kísérővel rendelkezik (IC 3583). Forrás NASA/IPAC Extragalactic Database. (Hozzáférés: 2008. május 7.) Johan Vansummeren Johan Vansummeren (1981. február 4. –) belga profi kerékpáros. Jelenleg a Garmin-Cervelo versenyzője. Legnagyobb sikere a 2011-es Párizs-Roubaix megnyerése, ezen kívül 2007-ben megnyerte a Tour de Pologne-t. Sikerei Országúti világbajnokság U23, mezőnyverseny 2. hely Vuelta Espana 35., Összetett versenyben Tour Down Under 4., Összetett versenyben 3., 2. szakasz Tour de France 136., Összetett versenyben Tour de France 112., Összetett versenyben Tour of Britain Sprintverseny győztese Tour de France 87., Összetett versenyben Tour de Pologne Összetett verseny győztese 1., 7. szakasz Párizs–Roubaix 8. hely Amstel Gold Race 17. hely Tour de France 87., Összetett versenyben Pekingi nyári olimpia mezőnyversenye 41. hely Tirreno–Adriatico 12., Összetett versenyben Párizs–Roubaix 5. hely Tour de France 93., Összetett versenyben Tour de France 30., Összetett versenyben 7., 3. szakasz Párizs–Roubaix 1. hely Vuelta Espana 70., Összetett versenyben The Legacy A The Legacy a Testament nevű thrash metal együttes első stúdióalbuma, amely 1987-ben jelent meg a Megaforce Recordsnál. Közvetlenül a lemezmegjelenés előtt változtatta az eredetileg Legacy néven működő csapat Testamentre a nevét, mivel már létezett másik együttes ugyanezzel a névvel. Az album underground körökben azonnal népszerű lett, a thrash metal egyik legnagyobb klasszikusának számít. Sokan ma is úgy vélik, hogy ez a Testament legjobb albuma.[forrás?] Története A lemezre került dalok zenéjét többségében a két gitáros, Alex Skolnick és Eric Peterson írták, az okkult témákkal foglalkozó dalszövegeket pedig nagyrészt Peterson és a Testament eredeti énekese Steve "Zetro" Souza. A Testamenthez nem sokkal a lemezfelvétel előtt 1986-ban csatlakozott énekes Chuck Billy a már összeállt lemezanyaghoz a feléneklésen túl a Do or Die dalszövegének megírásával járult hozzá. A lemez producere, hangmérnöke az az Alex Perialas volt, aki korábban Anthrax és Overkill albumokon dolgozott, és az egyik legelismertebb thrash metal producer volt az 1980-as évek második felében. A lemeznyitó Over the Wall című számhoz forgattak videoklipet. A megjelenés után Amerikában és Európában az Anthrax előzenekaraként mutathatták be koncerten az album dalait. A The Legacy albumot 1995-ben újból kiadta az Atlantic Records. 2001-ben az első két Testament nagylemezről kiválogatott dalokat a First Strike Still Deadly című albumhoz újra lemezre játszotta az együttes. Az album érdekessége, hogy az Alone in the Dark, valamint az első Testament-albumról lemaradt Reign of Terror c. dalokat az eredeti énekes Steve "Zetro" Souza énekli rajta. Dalok Over the Wall – 4:04 The Haunting – 4:11 Burnt Offerings – 5:03 Raging Waters – 4:30 C.O.T.L.O.D. (Curse of the Legions of Death) – 2:28 First Strike is Deadly – 3:41 Do or Die – 4:36 Alone in the Dark – 4:01 Apocalyptic City – 5:48 Biatlon a 2018. évi téli olimpiai játékokon A 2018. évi téli olimpiai játékokon a biatlon versenyszámait az Alpensia biatlonközpontban, Phjongcshang (Pyeongchang)ban rendezték február 9. és 25. között. A férfiaknak és a nőknek egyaránt 5–5 versenyszámban, valamint a vegyes váltó versenyszámban osztottak érmeket. Naptár Az időpontok helyi idő szerint (UTC+9) és magyar idő szerint (UTC+1) is olvashatóak. A döntők kiemelt háttérrel vannak jelölve. A női 15 km egyéni indításos versenyszámot eredetileg február 14-én rendezték volna, a kedvezőtlen időjárás miatt február 15-ére halasztották. Éremtáblázat (A rendező nemzet csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Érmesek Vegyes A vegyes váltóban két férfi és két női versenyző alkot egy csapatot. A női versenyzők 6–6, a férfi versenyzők 7,5–7,5 km-t tesznek meg. Összehasonlító pszichológia Az összehasonlító pszichológia az állatok viselkedésének és mentális folyamatainak tudományos tanulmányozása, különös tekintettel a törzsfejlődési előzményekre, az adaptív jelentőségükre illetve a viselkedés fejlődésére. A területen folyó kutatások sok különböző kérdést céloznak meg, sokféle módszert használnak és rengeteg különböző faj viselkedését vizsgálják, a rovaroktól a főemlősökig. Gyakran feltételezik, hogy az összehasonlító pszichológia a fajok közötti összehasonlításokat hangsúlyozza, beleértve az emberek és állatok közöttit is. Néhány kutató szerint a direkt összehasonlítások nem képezhetik az összehasonlító pszichológia egyedüli célját és egyetlen élőlény intenzív vizsgálata is ugyanolyan, ha nem még inkább érdekes lehet. Donald Dewsbury számos pszichológus munkáját és definícióit tanulmányozta és szerinte az összehasonlító pszichológia tárgya általános alapelvek megfogalmazása fókuszba véve a proximális és ultimális okokat is. A viselkedés összehasonlító megközelítése lehetőséget teremt annak kiértékelésére, a Niko Tinbergen által megalkotott négy szempont mentén. Első körben kérdés lehet,hogy mennyire pervazív adott viselkedés a fajok között (mennyire mondható a viselkedés általánosnak az állatok körében). A második szempont, hogy hogyan járul hozzá adott viselkedés demonstrálása a szaporodási sikerhez ( több utódja van-e annak az egyednek mely ezt a viselkedést folytatja, mint annak amelyik nem). A viselkedés ultimális okát célzó elméletek az ezen két kérdésre adott válaszokon alapulnak. Harmadik szempont, hogy milyen mechanizmusok vesznek részt a viselkedésben (milyen pszichológiai, viselkedéses és környezeti tényezők szükségesek és elegendőek a viselkedés végrehajtásához). Az utolsó, negyedik szempont a viselkedés egyeden belüli fejlődése ( milyen érési, tanulási és szociális tapasztalatokat kell szereznie ahhoz, hogy produkálni tudja a viselkedést). Története A legkorábbi írások "a hangyák társadalmi szervezete" és az "állati kommunikáció és pszichológia" Amr ibn Bahr al-Dzsáhiz afrikai-arab tudós nevéhez fűződik a 9. századból, akinek több munkája is született ebben a témakörben. A 11. századi arab író Ibn al-Hajtham tollából származik A tanulmány a dallamok hatásáról az állatok lelkére, mely egy korai írás, mely a zene állatokra gyakorolt hatását vizsgálja. Ebben a tanulmányában bemutatja, hogyan lehet egy teve sebességét a zene segítségével gyorsítani és lassítani és egyéb példákkal illusztrálja, hogyan tudja a zene befolyásolni az állatok viselkedését, legyen szó lovakról, madarakról vagy hüllőkről. A 19. század nyugati tudósainak többsége továbbra is úgy vélte, hogy a zene határozottan emberi jelenség, de a kísérletek azóta igazolták Ibn al-Haytham nézeteit miszerint a zene hatással van az állatokra. Charles Darwin központi alakja volt az összehasonlító pszichológia fejlődésének; a pszichológiához való hozzájárulása olyan mértékű volt, hogy szokás Darwin előtti és Darwin utáni időszakról beszélni. Darwin elmélete számos hipotézishez vezetett, melynek egyike szerint az embereket elkülönítő tényezők, mint például a magasabb szintű mentális, morális és lelki képességek evolúciós elvekkel magyarázhatók. Válaszul a darwinizmus kiváltotta heves ellenállásra létrejött az "anekdotikus mozgalom", melynek vezetője George Romanes volt, aki szerint az állatok kezdetleges emberi elmével rendelkeznek. Romanes munkájában két fő hibát vétett: a kizárólag anekdotikus jellegű megfigyelések és a szigorú antropomorfizmus. A 19. század végére számos tudós rendelkezett jelentőségteljes munkával a területen. Douglas Alexander Spalding aki, az "első kísérleti biológusként" ismert, leginkább madarakkal dolgozott, az ösztöneiket, a bevésődést valamint a látási és hallási fejlődésüket tanulmányozta. Jacques Loeb a viselkedés tárgyilagos tanulmányozásának fontosságát hangsúlyozta, Sir John Lubbock nevéhez fűződik a labirintusok és akadályok első használata a tanulás vizsgálatára, Conwy Lloyd Morgant pedig a mai értelemben vett első etológusnak mondhatjuk. Az összehasonlító pszichológia hosszú története során, ismételt kísérleteket tettek egy fegyelmezettebb megközelítés érvényesítésének érdekében, melynek során hasonló kísérleteket végeznek különböző fajú állatokon és ezeket az eredményeket a különböző filogenetikai vagy ökológiai hátterük alapján értelmezik. Az 1970-es években a viselkedés ökológia egy szilárdabb tudás alapot adott mellyel szemben az összehasonlító pszichológia fejlődni tudott. Az összehasonlító pszichológia kifejezés szélesebb körű használatát a tanult társadalmak és tudományos folyóiratok megőrizték, nem is beszélve a más területen működő pszichológusokról, így a kifejezés nem valószínű, hogy valaha is teljesen eltűnne. Az állandó kérdés mellyel az összehasonlító pszichológusoknak szembesülni kell, a különböző fajok relatív intelligenciája. Persze a valódi összehasonlító pszichológia néhány korai kísérletet tett annak megítélésere, hogy bizonyos fajok mennyire képesek bizonyos dolgok megtanulására. Ezek a kísérletek megbuktak, visszatekintve látható, hogy nem voltak elég kifinomultak és átgondoltak, sem a különböző feladatok követelményeinek elemzésében, sem pedig az összehasonlítandó fajok kiválasztásában. Az összehasonlító pszichológiában az intelligencia meghatározására jelentős befolyással volt az antropomorfizmus, és fókuszában az egyszerű feladatok, komplex feladatok, fordított tanulás, tanulási készletek és késleltetett váltakozás állnak, ám ezek számos gyakorlati és elméleti problémával küzdenek. Az irodalomban az intelligencia a humán képességekhez közeliként van definiálva és mellőz minden olyan viselkedést melyre az emberek képtelenek (pl. echolokáció). Az összehasonlító kutatók kifejezetten találkozhatnak problémákkal az egyéni különbségek, a motivációs különbségek, a megerősítés és a szenzoros valamint motoros képességek különbségeit illetően, továbbá a faj-tipikus felkészültségben (néhány faj úgy fejlődött, hogy bizonyos viselkedéseket gyorsabban sajátít el, mint más fajok). Lázfóbia A láztól való indokolatlan félelmet és az ehhez kapcsolódó, mára már tudományosan megalapozatlan lázcsillapítási eljárásokat nevezik lázfóbiának. A lázfóbia fogalmát az 1980-as évektől kezdte használni az orvosi szakirodalom. A lázfóbia-ellenes nemzeti felvilágosítási programok Kanadában, Ausztráliában a fogalmat szélesebb körben is ismertté tették. A láz nem káros Először az 1970-es évek végén, állatkísérletek nyomán derült fény a láz hasznos élettani szerepére. A megnövekedett testhőmérséklet a gerincesek több törzsében is (hüllők, madarak, emlősök) elősegíti az immunrendszer működését. Másrészről a magasabb hőmérséklet gátolja számos kórokozó baktérium szaporodását. 1976-ban a Science-ban publikáltak a gyíkok túlélését javító magasabb testhőmérsékletről. Ezt követően indult meg kiterjedt kutatás a láz szerepéről. Mára már a tényeken alapuló orvostudomány a lázat egyértelműen hasznosnak tartja. A külső melegítés okozta túlhevülés (hőpangás) okozta láz, illetve a rendkívül ritka malignus hyperpyrexia, valamint az oxigénhiány okozta agyi sérülésekhez társuló láz nem tartozik az infekciókat kísérő hasznos láz kategóriájába. Történeti áttekintés A modern orvostudomány kialakulása előtt a láz gyakran halálos kimenetelű súlyos fertőzések kísérője volt. Ezen betegségek nagy részét mára védőoltásokkal, fejlett higiéniás szabályokkal és hatékony antibiotikumokkal meg tudják előzni, vagy eredményesen tudják kezelni. Korábban sokáig a legfeltűnőbb tünetet, a lázat hitték a betegség s a halál okának. Ezért rettegtek tőle, s számos módszerrel próbálták a lázat csillapítani, megszüntetni. Ezt a nézetet látszott megerősíteni, hogy a gyógyulás első jele, a láz csökkenése, megszűnése volt. Ezen nézetek és lázcsillapítási szokások a mai napig fellelhetőek, s még mindig hatnak az orvosok, egészségügyi szakdolgozók s a lakosság lázzal kapcsolatos nézeteire, szokásaira. A lázfóbia és lázcsillapítási gyakorlat Magyarországon és a világon A mai magyar orvosi gyakorlat még számos, a lázfóbiára alapuló kezelést, eljárást javasol. Így az utolsó, 1995-ben kiadott Gyermekgyógyászati Módszertani levél, bár már részletesen ismerteti a láz hasznos szerepét a fertőző betegségek leküzdésében, mégse mert szakítani a hagyományokkal és a láz drasztikus csillapítását írja elő. A magyar orvosi – elsősorban gyermekgyógyászati – tankönyvek, és a legtöbb magyar nyelvű internetes egészségügyi felvilágosító portál a láz csillapítását írja elő különösen magas, 38,5 °C feletti testhőmérsékletnél. A láz csillapítására gyógyszereket és fizikai eljárásokat javasolnak. A leggyakrabban javasolt gyógyszerek: Amidazophen, Algopyrin , Paracetamol tartalmú szerek, Szalicilátok ( Aspirin , Kalmopyrin ), illetve más nem szteroid gyulladásgátlók, mint Ibuprofen . 2011. március 29-én az Egészségügyi Közlönyben megjelent a Magyar Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium új ajánlása a lázcsillapítással kapcsolatban. Ez az ajánlás szinte teljes egészében követi az Egyesült Királyságban 2007-ben az angol The National Institute for Health and Clinical Excellence (NICE) - (Egészség és Klinikai Kiválóság Nemzeti Intézete) által kiadott irányelvet. Orvostörténi jelentősége, hogy ezzel Magyarország is hivatalosan leszámolt a lázfóbiás lázcsillapítási ajánlásokkal. Természetesen más országokhoz hasonlóan még hosszú évekig fog tartani, mire az orvosi, ápolói gyakorlat is megváltozik. A nyugati országokban az Amidazophen származékokat súlyos, bár ritkán jelentkező mellékhatásaik miatt nem javasolják, sőt a forgalomból is kivonták. Itt meg kell említeni, hogy ezen mellékhatást (agranulocytosis = bizonyos fehérvérsejttípusok eltűnése a keringésből) Magyarországon, illetve több kelet-európai országban és Izraelben nem tapasztalták a nyugati országokhoz hasonló arányban. A Szalicilátokat 12-14 éves kor alatt már nem javasolják lázcsillapításra, főleg bárányhimlős, de más vírusos megbetegedéseknél okozott súlyos mellékhatásaik (Reye-szindróma) miatt. Fizikai lázcsillapításként Magyarországon főleg a hűtőfürdőt és az egész testre alkalmazott állott vizes borogatások cseréjét (priznic, priznicezés) javasolják, míg a német nyelvterületen elsősorban csak a végtagok vizes ruhás borogatását ajánlják. Az angol nyelvterületen az USA-ban a test állott vizes- vagy alkoholos szivaccsal végzett bedörzsölését javasolják magas vagy nehezen csillapítható láz esetén. Érvek, tények és hiedelmek a lázcsillapítás mellett és ellen A lázcsillapítás indokai és a lázfóbiás hiedelmek A lázcsillapítás indokaként elsősorban a lázgörcs megelőzését jelölik meg. Emellett gyakran említik a láz okozta fokozott anyagcserével járó megterhelést, szaporább légzést, szaporább szívműködést, melyek megnehezíthetik a beteg állapotának megítélését; illetve súlyos szívbetegeknél, légzési elégtelenség határán lévő betegeknél valóban ronthatják a beteg állapotát. A lázzal járó fokozottabb folyadékvesztést is a lázcsillapítást indokló veszélyek közé sorolják. E mellett sokan gondolják még mindig, hogy a csillapítatlan láz a végtelenségig emelkedhet és károsíthatja az agyat, szívet, tüdőt, esetleg halált is okozhat. Gyakran használják érvként az elsősorban idősebbeket sújtó agyi érrendszeri történéseknél (stroke) megfigyelteket, miszerint a magasabb testhőmérséklet rontja a túlélés esélyeit, fokozza a maradandó idegrendszeri károsodás mértékét. A súlyos oxigénhiányon (asfyxia) átesett újszülötteknél és állatkísérletekben is igazolható, hogy a testhőmérséklet csökkentése javítja a túlélést, és csökkenti a maradandó idegrendszeri károsodást. Súlyos epilepsziás betegeknél megfigyelhető, hogy a magasabb testhőmérséklet, láz fokozza a görcskészséget. A fizikai lázcsillapítást (hűtőfürdő, priznic, stb.) magas vagy gyógyszerre alig vagy nem reagáló láz esetében még mindig a világ számos országában ajánlják. Ezzel tovább gerjesztik a betegek illetve a beteg gyermek szüleinek félelmét, azt sugallva, hogy a lázcsillapítás eredménytelensége kedvezőtlen jel, a beteg veszélyben van. Ilyen esetekben gyakran javasolják, hogy a beteggel akár az éjszaka közepén is azonnal forduljanak orvoshoz, vagy hívjanak orvost. A hűtőfürdőt vagy a zuhanyzást a betegek egy kisebb hányada valóban kellemesnek tartja, megkönnyebbül tőle, vagy jó játékként éli meg. A lázfóbia és a kötelező lázcsillapítás elleni érvek A lázfóbia ellen fellépő orvosok, kutatók mára már számos tudományos közleményben és tankönyvekben is tételesen cáfolják, magas evidencia szintű vizsgálatokkal igazolják, hogy a fenti indokok alaptalanok és nem igazolják a lázcsillapítás szükségességét. Bizonyított tény, hogy rendszeres lázcsillapítással nem lehet a lázgörcsöt megelőzni. A lázcsillapítás már nem szerepel a lázgörcs kezelésének modern ajánlásaiban sem. Az egyébként egészséges személyeknél egy infekció kapcsán jelentkező magas láz nem okoz a szervezetet károsító mértékű anyagcsere-növekedést (katabolizmust), pulzusszám és légzésszám emelkedést. Ilyen megfigyelést eddig egyetlen klinikai vizsgálat sem igazolt. S tapasztalatból tudjuk, hogy az intenzív sportolás, fizikai munka hasonló élettani hatásai sem károsak. Az idősek agyi érrendszeri történéseinél és az újszülöttek oxigénhiány okozta agyi karosodásánál megfigyelt jelenséget tudománytalan és indokolatlan analógiaként alkalmazni egyébként egészséges idegrendszerű, infekció miatt magas lázas betegekre. Ezt nem tesszük az intenzív sportolásnál megfigyelhető jelentős testhőmérséklet emelkedésnél sem. Nincsenek olyan klinikai vizsgálatok, melyek alátámasztanák az infekció kapcsán jelentkező láz vélt agyat, szívet, tüdőt károsító hatását. Egyetlen tudományos közlemény sem említi, hogy a láz halált okozna. Tapasztalati tény, hogy a láz spontán csillapítás nélkül sem emelkedik 41,7 fok fölé. Újabb kutatási eredmények megkérdőjelezik a lázcsillapítás hasznosságát a súlyos, szeptikus sokkos betegek estében. Állatkísérletek egyenesen károsnak találták a testhőmérséklet csökkentését, rontva a túlélési esélyt. Más vizsgálatok a magas lázhoz társuló zavartság (delirium) okaként a lázcsillapító gyógyszereket nevezik meg. Tény, hogy a világban évente több százan halnak meg, vagy betegszenek meg súlyosan a lázcsillapító gyógyszerek mellékhatásaitól, elsősorban túladagolás miatt. A fizikai lázcsillapítási módszerek bizonyítottan hatásosak, de hatásuk nem múlja felül összehasonlító vizsgálatokban a lázcsillapító gyógyszerekét. Egyesek logikátlannak tartják alkalmazását hatásmechanizmusa miatt. Ugyanis az agyi hőközpont termosztátjának átállítása nélkül pusztán hőelvonással csökkentik a testhőmérsékletet, tovább serkentve ezzel a hőtermelést. Mások egyenesen veszélyesnek tartják a bőr lehűlése okozta érszűkület (vasoconstrictio) miatt, mely akadályozva a hőleadást a maghőmérséklet emelkedését eredményezheti. Ez utóbbit eddig sem a tapasztalat, sem vizsgálatok nem támasztották alá. Sokkal nagyobb probléma a fizikai lázcsillapítással, hogy a betegek, főleg a gyermekek zöme kellemetlennek vagy egyenesen rettenetesnek tartja ezen eljárásokat. Így a fizikai módszerek sokkal inkább a barbár gyermekkínzáshoz állnak közelebb, mint az orvosi gyógyításhoz. Ezért a lázfóbia ellen eredményesen fellépő országokban már évek óta a fizikai lázcsillapítás semmilyen formáját nem javasolják. A lázcsillapítás indikációja A lázcsillapítás jelenlegi tudományos tényeken alapuló orvosi indikációja, célja egyedül a közérzet, a beteg általános állapotának javítása. A fizikai lázcsillapítási módszereket, mivel ezek a gyermekek többségénél csak fokozzák a kellemetlen közérzetet, szükségtelennek sőt károsnak tartják. Különösen jól mutatja a világban a láz megítélésében végbemenő változást a 2007. augusztusi athéni gyermekgyógyászati világkongresszus pro-kontra vitája, ahol a libanoni orvoskutató, akinek a lázcsillapítás mellett kellett érvelnie, saját maga is a lázcsillapítás megváltozott, racionális, tudományos tényekre alapozott indikációja mellett foglalt állást. Legfőbb érve a rutinszerű lázcsillapítás mellett a lázcsillapítási tevékenység a szülőket, ápolókat megnyugtató hatása volt. A lázfóbia hatásos kezelése Mindezek vezettek oda, hogy az elmúlt 20 évben a világ számos fejlett egészségügyi rendszerrel rendelkező országában szervezett kampányt folytattak a lázfóbia ellen. Kanada és Hollandia mára szinte teljesen leszámolt a lázfóbiával legalábbis az egészségügyi dolgozók körében. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai igazolták ezen országokban a tudományos kutatások eredményeit, mivel a lázcsillapítás elmaradása nem okozott emelkedést a lázgörcs gyakoriságában, szövődményeiben; sem bármely más, a lázfóbiások által rettegett károsodás nem jelentkezett. A változás a világ különböző részein sajátos módon megy végbe. A harmadik világ országaiban a legnehezebb a lázcsillapítás új indikációját elfogadtatni mind a betegekkel és beteg gyermekek szüleivel, de az orvosokkal, egészségügyi dolgozókkal is. Ausztráliában széles körű országos programot dolgoztak ki a lázfóbia csökkentésére. Roermond vasútállomás Roermond vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Roermond községben, Roermond településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Maastricht–Venlo-vasútvonal Roermond–Weert-vasútvonal Vasrajna Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Weert vasútállomás (Roermond–Weert-vasútvonal, észak) Swalmen vasútállomás (Maastricht–Venlo-vasútvonal, északkelet) Echt vasútállomás (Maastricht–Venlo-vasútvonal, délnyugat) Svala Svala Björgvinsdóttir (Reykjavík, 1977. február 8. –), ismertebb nevein Svala, Svala Björgvins vagy Kali izlandi énekesnő, dalszerző. Ismertségét 2001-ben szerezte The Real Me című dalával. Ő képviselte Izlandot a 2017-es Eurovíziós Dalfesztiválon Kijevben. Apja Bo Halldórsson az 1995-ös Eurovíziós Dalfesztiválon képviselte Izlandot. Az a szép, fényes nap Szabó Magda történelmi drámája. 1975-ben jelent meg az Órák és farkasok című drámakötetben. A mű címe „Az a szép fényes nap” egy pogány dal első sora, amely visszatérő motívumként ékelődik be a műbe. A dráma Vajk Istvánná keresztelését megelőző napon játszódik a várban. A kiált, város! című történelmi drámához hasonlóan itt is megmaradásért folytatott harc és az azért hozott áldozatokról szól: az egyéni érdek ütközik a nép érdekével, az saját érdek ütközik a célokkal, ami magyarság vélt érdeke, a személyes indíték áll szemben a kötelességtudattal, emberi élete áll szemben a hosszútávú célokkal és az államalapítással, nép védelme és az ember érzelmei, kereszténység és pogányság áll szemben egymással, apa és fiú világszemlélete ütközik, a régi sérelmek a jövő építésével. Szereplők Géza fejedelem Vajk, a fia Gyula, a fejedelem apósa Nürnbergi Hermann, Henrik király embere Tata, (Deodatus úr, San Severino grófja) Vajk nevelője Bönge, Gyula barátja, az utolsó gyászmagyar Adalbert püspök Tar, Gyula szobájának őre Emp,Vajk szobájának őr Az őrség parancsnoka Borbély Lány, szabad magyar Tartalom Expozíció Készülődnek a Vajk és vár népének megkeresztelésére, a szabad magyarok közül is többen önként segédkeznek, mint a Lány. A várban és környékén sok az idegen vendég és a kém. Gyula hosszú ideje elvonulva él a szobájában egyetlen barátja Bönge, aki tiltás ellenére látogatja, de Géza szemet huny felette. A két öreg együtt él az emlékeikben és dalolnak a régi nagy csatákról, amit szívesen hallgatnak az őrök is. Az Ausburgi vereség, a vezéreik brutális meggyilkolása még 40 év távlatából is sajgó seb a szívükben, bár Gyula nem vett részt a csatába, Bizáncba küldték, mint diplomatát. Szerződést kellett kötnie, bármi áron, ezért felvette a vallásukat és díszes bizánci ruhában, diadémonnal tért vissza és hozott egy papot is. Ezt akkor a magyarok nem értették, kigúnyolták, a sámánt idegesítette a pap, ezért azt megölték Gyula tudta nélkül. A nép reakciója miatt Gyulától Géza apja elvette a bizánci holmikat és a kincstárba zárta, személye mellőzve lett. Most Géza ezeket a holmikat leporolja, Gyulát rendbe akarja tenni, hogy ott álljon a keresztelőn és mindig legyen ott, ahol Vajk, de ne szóljon semmit, csak csendesen mosolyogjon. Ő először nem akarja, még a borbélyt is megöli, ezért Géza vágja le a haját és elmondja a célját: Vajk mögött legyen a római katolikus Adelhaid (Géza második felesége, nem szereti, politikai okokból vette el, Sarolt már meghalt), de nagyapa személyében egy bizánci keresztény is, hogy ne érezzék magukat biztonságban a Nyugatiak. Gyula mérlegeli a dolgokat, nem szívesen, de belemegy, visszakapja régi holmiját, mely azon időkre emlékeztetik, mikor még megbecsült ember volt. Géza úgy dönt, hogy Bönge a régi dalokkal veszélyezteti a békességet, ezért Tarnak meg kell ölnie. Ő nem hajlandó megtenni, mert Bönge részt vett a nagy csatákban és azok közül való, akik még az összes dalt ismerik. Elmondja Gézának, hogy ő hű hozzá, mindent megtesz, mert tudja, hogy a döntései értük vannak és ezt el is mondja a várfalon kívül az elégedetlenkedőknek, de ezt nem teszi meg érte. Géza ráeszmél, hogy Tar beszél a falakon kívüliekkel, ezért leszúrja. Majd Ő megteszi, a sámánnal is végezni kellett, pedig a tanítója volt. Menet közben a pogány dalok éneklését is betiltatja, a Lányt is elküldi, pedig magában ő is a „Az a szép, fényes nap”-t dúdolja. Bonyodalom Bönge elbújik a kápolnában, ahol Vajk imádkozik. Nürnbergi Hermann megjelenik, hogy titokban beszélhessen Vajkkal. Nem veszi észre, hogy más is van ott. Henrik bajor király megbízta meg azzal, hogy Gizella lánya kezét ajánlja fel és átnyújt róla egy képet. Még a neve is annyit jelent, hogy túsz, nem szép, a többi királynak szebb lánya van, de egyikkel se volt a magyaroknak annyi véres csatája, mint a bajorral. Vajk elveszi képet, de csak mint festményt, a lánykérésről nem nyilatkozik, Henrik kéri, hogy beszélgetésük maradjon titokban. Bönge nem bír magával, felháborodott, Nürnbergi Hermannt meg akarja ölni, a képet összetöri és nem ereszti, amíg Vajk nem utasítja el lány kezét. Gyula is bejön, elmondják neki a történteket és tartós megnemtámadási szerződét lát benne, szinte örül a lehetőségnek. Bönge nem érti, csak a véres csaták, a halottak, a megkínzott vezérek és lemészárolt lovak járnak a fejében, burgundi Konrád (Gizella nagyapja), aki váratlanul lecsapott két egymást kifárasztó seregre. Velük nem paktálhat le Vajk. Bönge nem enged. Hermann ragaszkodik hozzá, hogy senki se tudhatja meg, hogy miről beszélt Vajkkal, ezért Böngét meg kell ölni, de kápolnában nem folyhat vér, megakadályozná a keresztelőt. Böngénél elszakad a cérna amikor megtudja, hogy még a sámán is halott, Gyula nem vele van és kiabálva elrohan, hogy elmondja mindenkinek. Gyula utána megy és megöli. Emp a zajra jön, nem érti a történteket, nem megy vissza a szolgálati helyére, ezért Vajk bezáratja, tilos vele beszélni. Géza kimerült, Vajkot várja, hogy még utoljára beszéljen vele. Elmondja, hogy sok áldozatot kellett hoznia az elmúlt húsz éveben, és még sokan veszni fognak, de meg kell tenni a kereszténységet fel kell venni, de a nép nehezen fogja ezt az új istent elfogadni. Ez az egyetlen út már 40 éve is gyengék voltak a fegyvereik, be kell épülni a nyugatba. Ezt Vajk is így látja, szabad magyarokat is el kell küldeni a várból, mert öntörvényűek, az életükre fognak törni, mint a római uralkodóknál. Beszélgetés közben Géza fejedelem itallal kínálja fiát, de az nem fogadja el a böjt miatt. Gézát lenyűgözi, hogy fia mennyire odafigyel a látszatra, tartja az előírásokat, megjelenésében, fejtartáséban már-már, mint egy szerzetes. Sok munkája van a holnapi napban, fáradt és rossz érzéssel tölti el, hogy olyan emberekkel kellett végeznie, akik számára fontosak voltak. Elmondja szóbeli végrendeletét (Vajk eddig azt, hogy hitte Ő maga a végrendelet, de titkos záradék csak most jön), miszerint Vajk és utódja épüljön be nyugatba, lessenek el és tanuljanak el mindent, küldjenek mestereket tanulni. Építsenek iskolákat, ehhez kell templom is, és monostor is, látszatnak. Majd mikor újra megerősödnek, ehhez kell két generáció, támadjanak egészen Belgiumig, a tengerig el fognak jutni, mint régen az ősök. Mindenütt kémek vannak, ezért csak most neki mondja el, az ő feladata lesz tovább adnia végakaratát bizalmasan az utódjának. Vajk eddig csodálta apját, hogy készítette elő a változásokat, de tervét nem fogja véghez vinni, ő tényleg megtért. Komolyan gondolja a kereszténységet, a nyugathoz csatlakozást és elszörnyed ősei tetteitől (rablás, fosztogatás). Nem fog titkos mellék gondolattal keresztelkedni, mely a szövetségesek pusztulását tervezi. Nem gyűlöli a kereszténységet, se Európát, ő a pogányságot gyűlöli. Géza most döbben rá, hogy a nagy munkájában nem volt elég ideje fiára és észre se vette, hogy az hithű keresztény lett, nem úgy, mint ő. Vajk kijelenti, hogy nem fog, mint vad lapulni és majd mikor elég ereje lesz támadni ok nélkül, csak akkor, ha valós fenyegetés van. Géza felhívja Vajk figyelmét az okra: Ausburg és arra, hogy nyugat folyamatosan a népük életére tőr mióta itt vannak, keletről gyűjtsön szövetségeseket, velük barátkozzon. Vajk nem akar osztozni a gyűlöletben, új Ausburgot nem vállal, se kalandozást, ha nem bántják jó barátságban él mindenkivel. Gyula bejön, dicséretet vár áldozatáért, de nem kapja meg egyiktől se, csalódott. Vajk visszaadatja vele bizánci kellékeket és visszaküldi rejtekében, mert jelenléte sértené Őszentségét. Gyulának fáj, hogy felemelik és megint ledobják, pedig ő nagy áldozatot tett Vajkért, még akkor is, ha az nem kérte. Megoldás Apa-fiú kapcsolat végleg sérül, ez mind a kettőjüknek fáj, de menthetetlenül külön úton indultak el. (Géza először nevezi Istvánnak Vajkot.) Géza is egyedül marad a mérhetetlen egyéni veszteségével és politikai eredményével, miközben kinevelődött népe első lovagja. Idézet "Az a szép, fényes nap az Isten jobb szeme, az a szép fényes hold az Isten bal szeme, az a futó szellő Isten lihegése, az a sok szép csillag: Isten arca izzad…" "Ha majd király leszel, és meg kell szabadulnod valakitől, akit együtt szeretsz önmagaddal, meg az emlékeiddel, te se találod majd olyan természetesnek azt, ami elkerülhetetlen." "Ne ellenkezz se Gézával, se Vajkkal. Az egyik nyílvessző, a másik tőr. Ha az útjukba állsz, meghalsz." „Csakhogy én életet szántam ennek a népnek nem halált” "Áll Konrád, a burgundi Konrád, és nézi a tágas mezőt. És tágas mezőben a mórok, a mórok is nézik őt. És jön már a burgundi hírnök, és fújja, csak fújja a kürt: „Hej magyar testvérem, én bátor vérem, csak halljad, csak halljad a hírt! Itt ülök a provanszi várban, és nem járok se ki, se be, de ha te is idejönnél, mór vérben megfürödnél, be jó is lenne, te! Nekem nem kell, csak a szabadság, mert Burgund, az gyönge nagyon, hát a pokolba szórd, és csak öld meg a mórt, és tied lesz mind a vagyon: a mór paripák meg a lányok, a kincsek meg a garfréni vár, hát hős magyari vérem, én jó európai testvérem, siess, mert Konrád ide vár! Áll Konrád, a burgundi Konrád, és nézi a tágas mezőt, és tágas mezőben a mórok, a mórok is nézik őt, és jön már a burgundi hírnök, és fújja, csak fújja a kürt, hej, édes testvérem, én bátor mór vérem, csak halljad, csak halljad a hírt: itt ülök a provanszi várban, és nem járnak sem itt, sem ott, mert lángban már a szép Európa, felperzselik a magyarok! Nem biztos zár, sem ajtó, mert ég már a Rialtó, Ó, Isten szent fia, lángol Vesztfália, Róma és Pávia, jaj!" "Módfelett megnyugtat, hogy téged az új hit ilyen szépen eligazít mindenben. Nekem, szegény pogánynak, határozottan az a kényszerképzetem, hogy attól, hogy valaki az idő kerékkötője, még van anyja, felesége, gyereke, múltja, álmai, valami elgondolása, ha nem is éppen korszerű, és lehet, hogy nem mártír, de magyar, és én megölöm. Örülj neki, ha a te lelked békéje biztosítható egy szent szöveggel." Film Szőnyi G. Sándor: Az a szép fényes nap, 1981. Felhasznált irodalom Szabó Magda: Az a szép fényes nap https://web.archive.org/web/20170923131811/http://dia.pool.pim.hu/xhtml/szabo_magda/Szabo_Magda-Az_a_szep_fenyes_nap.xhtml Forrás Szabó, Magda, 1917-2007: Az a szép, fényes nap : négy drámá. 2008. ISBN 9789630785563 Szabó, Magda, 1917-2007: Az a szép, fényes nap : négy drámá. 2008. ISBN 9789630785563 Herradis von Landsberg Herradis von Landsberg (1130 körül – 1195. július 25.) elzászi apáca, a hohenburgi apátság apátnője, a Hortus deliciarum („Örömök kertje”) című képes enciklopédia szerzője. 1130 körül született nemes elzászi család tagjaként a landsbergi várban. Fiatalon lépett be a Strassburgtól 24 km-re, a Vogézekben fekvő hohenburgi apátságba, amelynek 1167-ben apátnője lett, és haláláig az is maradt. A Hortus Deliciarum Herradis már 1165 körül elkezdte írni főművét, a Hortus Deliciarumot, mely az abban a korban rendelkezésre álló tudományos ismeretek (a teológiát is beleértve) tárháza. A mű a kor hasonló írásaihoz képest, bár nem kifejezetten eredeti, széles műveltségről tesz tanúbizonyságot. A szöveget 336 illusztráció díszíti, melyek közül több teológiai, filozófiai és irodalmi témákat illusztrál, emellett történelmi eseményeket, Herradis életének eseményeit és apácatársainak képmásait. Technikája többekből csodálatot váltott ki, a képek kiemelik a művet kortársai közül. Az antik és pogány írók műveiből származó részleteket Herradis saját költeményei kísérik. Ezekben megtalálhatóak a 12. századi latin költészet jellegzetes hibái, az ókori használat által nem szentesített szavak és kifejezések, de a sorok megfelelnek arra a célra, melyre szerzőjük szánta őket: arra, hogy dalban dicsőítsék Istent, amit maga Herradis is közössége fő céljának tekintett. A kéziratot évszázadokon át a hohenburgi apátságban őrizték, majd a francia forradalom idején a strasbourgi városi könyvtárba került. Itt a miniatúrákat Christian Moritz Engelhardt másolta le 1818-ban, a szöveget pedig a Straub és Kellner, akik 1879–1899 közt meg is jelentették. Így bár az eredeti kézirat megsemmisült 1870-ben a porosz–francia háború során, amikor a város ostroma alatt a könyvtár leégett, a mű másolatban fennmaradt. Zborovi béke A zborovi békét 1649. augusztus 18-án-án (egyes források szerint augusztus 17-én) kötötte meg ukrán részről Bohdan Hmelnickij és Ivan Vihovszkij, lengyel részről pedig Adam Kisiel, Jerzy Ossoliński, Janusz Radziwiłł, valamint Władysław-Dominik Zasławski. A békekötés előzményei A békekötést augusztus 15-16-án megelőzte a véres zborovi csata, amelyben a kozák-krími tatár egyesült seregek győzelmet arattak a lengyel erők felett. A siker után azonban III. Iszlám Giráj krími kán – részben a kozákok túlzott megerősödésétől tartva, részben azért, mert a lengyelek megvesztegették – visszavonta csapatait, így a kozák hetman arra kényszerült, hogy még a csatatéren megkösse az egyezményt. Az egyezmény tartalma Az egyezmény értelmében: a lengyel kormányzat visszavonta a kozákság előjogait jelentősen korlátozó 1638 . évi rendelkezést a lajstromos kozákok számát 40 ezer főre növelték a kijevi , braclavi és csernyigovi vajdaságot magába foglaló „Kozák-Ukrajnát” autonómnak ismerték el. A lengyel hatóságok nem léphettek be a területére, a tisztségeket a katolikusokkal egyenrangúnak elismert ortodox kozák nemesség töltötte be az ortodox metropolita helyet kapott a lengyel szenátusban a felkelésekben részt vevő kozák nemesség amnesztiát kapott a felkelő parasztságnak vissza kellett térnie földesuraik birtokaira Aligarh Aligarh (hindi nyelven: ������) város Indiában, Uttar Prades szövetségi államban, Delhitől kb. 130 km-re DK-re. Lakossága 873 ezer, elővárosokkal 1,2 millió fő volt 2011-ben. Egyetemi város, az indiai muszlim kultúra egyik központja. Itt található a Muszlim Egyetem, amelyet az angliai Oxfordi és Cambridge-i Egyetem mintájára, a muzulmán reformer és oktató Szejjed Ahmad Khán (Syed Ahmed Khan) által 1875-ben alapított Angol Keleti Főiskolából hoztak létre 1920-ban. A városban fémfeldolgozó gyár, valamint szőnyegeket, pamutot, zárakat készítő üzemek működnek. Jelentős a mezőgazdasági termények feldolgozása is. Történelem A város nevének jelentése: magas erőd. Aligarh évszázadokig rádzsput erődítmény volt, míg a 16. század elején a mogulok bevették. A 18. század közepén a dzsatok, afgánok és maráthák heves harcokat vívtak érte. Egyetemét később, az angolok támogatásával azért alapították, hogy a 19. század végén a muszlim arisztokrácia szellemi központja legyen a polgári irányzatú hindu Nemzeti Kongresszussal szemben. Jegyzetek http://www.censusindia.gov.in/2011-prov-results/paper2/data_files/India2/Table_2_PR_Cities_1Lakh_and_Above.pdf Panoráma: India, 1976. Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben az Aligarh, Uttar_Pradesh című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Forrás Reader's Digest: Világjárók lexikona, 1998. Rubin László Rubin László (Szeged, 1888. szeptember 5. – Budapest, 1942. április 3.) magyar író, ügyvéd. Életpályája Rubin Albert és Hofmann Hermina gyermeke. Felsőfokú tanulmányait a budapesti és a berlini egyetemen végezte, majd ügyvédi oklevelet szerzett. Az egyik alapító tagja, később elnöke volt a Galilei Körnek. A Huszadik Század, a Századunk és a Szabadgondolat című folyóiratokban jelentek meg cikkei és tanulmányai. 1914. december 19-én Budapesten, a VII. kerületben házasságot kötött Färber Sulamith-tal, Färber Jakab és Weisz Malvina lányával. 1927-ben a Láthatár című folyóirat szerkesztője volt. Főbb művei A vallás keletkezése (Bp., 1912); A Galilei-kör szózata a diákokhoz (Bp., 1914): Orbán Pál lázadása (regény, Bp., 1925); Egy ember, aki tőke és kamat (regény, Bp., 1927); A tizenkét Júdás (elbeszélés, Bp., 1929); A halhatatlan vándor (regény, Bp., 1934); Arany az utcán (regény, Bp., év nélkül). A szocializmus átalakulása. Köztársaság A szó a legtöbb európai nyelvben a latin res publica (közügy) kifejezésből ered (vö. republikanizmus), ami az ókori Római Köztársaságban egyszerre jelenti a köztulajdont, a közteret, ami nincsen magántulajdonban, és a közügyeket, ami a közös dolgok feletti közös rendelkezést jelenti. A köztársaság ókori eszme, és valójában a zsarnokság feletti győzelmet jelképezte. Fogalma elsősorban az államok egyik törzsfogalmához, az államformához kötődik, amelyben a polgárok közössége, illetve az alkotmányában előírt módon választott köztársasági elnök (államfő) és képviselőik vesznek részt a közügyek megvitatásában, együttesen gyakorolják az államhatalmat. A központ hatalma csak a polgáraitól ered, nincsen egyéb örökölt e világi, vagy túlvilági forrása és nem kötődik egyetlen társadalmi-gazdasági alakulathoz sem. A hatalomgyakorlás mikéntje alapján rendszerezhetők az egyes köztársaságok. A köztársaság egységét a köztársasági elnök szimbolizálja. A köztársaság eszméje a modern korban összefonódik a népszuverenitás eszméjével. Története Köztársaságként működtek az ókorban a görög poliszdemokráciák és a Római Köztársaság, valamint a középkor virágzó olasz kereskedővárosainak a többsége, mint például a Velencei Köztársaság és a Firenzei Köztársaság. A 16-17. századig Európában szinte egyeduralkodó volt a monarchikus államforma, köztársaságok csak kivételesen jöttek létre, és főleg kis területű államokra, városállamokra, államszövetségekre voltak jellemzők. (San Marino, Krakkói Köztársaság, Frankfurt, Bréma, Svájci Konföderáció és kantonjai). A 17-18. századig a köztársaságot ókori városállamok jellegzetes működési módjának tekintették és a népuralom valamilyen formájával azonosították. A 18. századot követően a királyság a hűbéri rendhez kötődött, szemben a köztársasággal, amely a népszuverenitás elveihez kapcsolódott. 1792-ben létrejött az első francia köztársaság, amely az 1875-ös alkotmány alapján haladó politikai hagyományt is teremtett a köztársasági eszme köré. A köztársasági államforma jelentős elterjedését az első világháborút követően a 20. század hozta meg Európában, ahol ma már csak néhány állam monarchia, bizonyos kiváltságokkal. Machiavelli ebben az államformában alapvetőnek tartotta a polgárok egyenlőségének biztosítását, az erények érvényesülését. Montesquieu a köztársaságban az egész nép, vagy annak egy része által gyakorolt hatalmat tekintette lényegesnek. Köztársaságok rendszerezése a hatalomgyakorlás mikéntje szerint Közvetlen hatalomgyakorlás Kr. e. 508-ban az athéni demokráciában a népgyűlés a hatalom tényleges birtokosa. Tagja volt minden teljes korú athéni polgár. (Nem lehetett polgár: rabszolga, nő, betelepedett idegen.) Ez hozta a törvényeket, választotta a tisztviselőket, döntött hadüzenetről. Az ötszázak tanácsának tagjai egy évig voltak hivatalban és ezért fizetést kaptak. Feladatuk volt a népgyűlés elé kerülő törvényjavaslatok megvitatása, a határozatok végrehajtása. A képviseleti hatalomgyakorlás kormányformái Parlamentáris hatalomgyakorlás , itt a végrehajtó hatalom – a kormány – a parlamentnek felelős. A köztársasági elnök jogosultságai gyengék, a parlamentnek alárendelten működik, csak protokolláris szerep jut neki, és többnyire a parlament választja meg. Főleg Európában jellemző, a többi földrészen ritka. Félelnöki (félprezidenciális) hatalomgyakorlás , ha a köztársasági elnök erős jogosítványokkal és vétójoggal rendelkezik. Itt a végrehajtó hatalom – a kormány – a parlamentnek és az elnöknek is felelős, akit közvetlenül választanak meg. Jogi felelőssége van mind a köztársasági elnöknek, mind a kormánynak, de politikai felelőssége csak a kormánynak, a törvényhozó hatalom felé. Elnöki (prezidenciális) hatalomgyakorlás , ha a köztársasági elnök a végrehajtó hatalom feje. A kormány nem a parlamentnek, hanem az elnöknek felelős, akit közvetlenül választanak meg. Beleszólása van a törvényhozó hatalomba (vétójog, üzenetek). Jogi felelőssége van (impeachment eljárás). A direktoriális (kollegiális) kormányzati rendszerben a végrehajtó hatalom a törvényhozás által választott tanács kezében összpontosul, amely mellett ügyvezető kormány működik. Az elnököt évente egymást váltva, maguk közül választják. A tanács nem váltható le. Hatalmi ellensúlyként a népszavazás intézménye szolgál. Diktatórikus hatalomgyakorlás (alaki köztársaság) Az állami főhatalom (a kormányzati hatalom) forrása nem a népakarat. A diktatúra valamely személynek vagy csoportnak az erőszakszervezetekre támaszkodó, kivételes törvényekkel szentesített korlátlan hatalma. Teokratikus hatalomgyakorlás , külsőlegesen köztársasági berendezkedés, melyben a köztársaság megválasztott szervei a kormány, a parlament és a köztársasági elnök egyaránt alá vannak vetve a vallási legfelsőbb szervnek. Így a legfőbb hatalom birtokosai a vallási vezetők. Kommunista hatalomgyakorlás , külsőleg köztársasági berendezkedés, amelyben az alkotmány kimondja a kommunisták pártjának vezető szerepét. A népköztársaságban, a népi demokratikus köztársaságban és a szocialista köztársaságban a kommunista vezetők testületei a hatalom birtokosai. Az általuk meghozott döntések végrehajtói pedig az egyéb szervek (kormány, parlament, köztársasági elnök). Katonai és más diktatúra hatalomgyakorlása , külsőleg köztársasági berendezkedés, melyben katonai diktatúra vagy olyan egyéb rendszer működik, amelyben a hatalom birtokosa egyetlen szervezet. Legfőbb állami szervek Egyes országokban eltérőek lehetnek: Küldöttgyűlés Parlament (Magyarországon az Országgyűlés ) Kormány Legfelsőbb Bíróság Alkotmánybíróság Legfőbb Ügyészség Számvevőszék Gyakorlatban A köztársaság eredeti fogalma sok tekintetben hasonlít a demokrácia fogalmára, és sokan feltételezik, hogy a köztársaságok mind demokratikusak. Valójában a köztársaság megvalósulása sokféle lehet, és a valódi hatalommal rendelkező közösség az állam területén élőknek lehet egy jól elhatárolt kisebbsége is. Gyakorlatilag minden olyan államhatalom, amely nem monarchikus jellegű, általában köztársaságnak tekinti magát, de ezek egy részét a mai fogalmaink szerint nem tekintjük demokratikusnak. Ilyen arisztokratikus köztársaság a Római Köztársaság , amelyben csak a népnek egy része élvez függetlenséget. A modern demokratikus köztársaság két alapfeltételen nyugszik: az általános , titkos, egyenlő választójog teljessége és a legális, nem üldözhető ellenzéki tevékenység szabadsága jelentik a legfontosabb garanciákat. További feltétel, hogy az államhatalom törvényhozó , végrehajtó és bírói hatalomból áll. Ideális esetben a három ág elkülönül egymástól. Svájcban a kétkamarás Szövetségi Gyűlés (mint törvényhozó hatalom) adja a héttagú Szövetségi Tanácsot (végrehajtó hatalom). Magyarország 1989 . október 23. óta újra köztársaság. Köztársaságok jegyzéke Parlamentáris, ha a törvényhozó és a végrehajtó hatalmi ágak nem különülnek el egyértelműen, a végrehajtó hatalom fölötti ellenőrzést is a törvényhozás látja el (a tényleges végrehajtói hatalommal rendelkező kormányfőt nem közvetlenül választják a választók, hanem a parlament szavaz neki bizalmat), viszont az államfő és a kormányfő szerepe és személye világosan elkülönül – az utóbbi a valós hatalom feje. A köztársasági elnök jogosultságai gyengék, a parlamentnek alárendelten működik, főként protokolláris szerep jut neki, és többnyire a parlament választja. Ez a kormányforma főleg Európában jellemző. Félprezidenciális, ha a köztársasági elnök erős jogosítványokkal és vétójoggal rendelkezik. Itt a végrehajtó hatalom – a kormány – a parlamentnek és az elnöknek is felelős, akit népszavazással választanak meg: Prezidenciális, ha a köztársasági elnök a végrehajtó hatalom feje. A kormány nem a parlamentnek, hanem az elnöknek felelős, akit népszavazással választanak meg: Direktoriális köztársaság: Teokratikus köztársaság, ha megválasztott szervek felett egy vallási szerv vétójoggal rendelkezik. A kormány, a parlament és az elnök egyaránt alá vannak vetve ennek a vallási legfelsőbb szervnek: Kommunista állam („szocialista népköztársaság"), formálisan köztársasági berendezkedés, amelyben az alkotmány kimondja a kommunista párt vezető szerepét. A kommunista párt vezető testületei a hatalom birtokosai. Az egyéb szervek (kormány, parlament, elnök) a kommunista párt vezető testületei által meghozott döntések végrehajtói: Egyéb (katonai és más diktatúra), formálisan köztársasági berendezkedés, melyben katonai diktatúra vagy olyan egyéb rendszer működik, amelyben a hatalom birtokosa egyetlen szervezet: Gherghița Gherghița község és falu Prahova megyében, Munténiában, Romániában. A hozzá tartozó települések: Independența, Malamuc és Ungureni. Fekvése A megye déli részén található, a megyeszékhelytől, Ploieștitől, harminckét kilométerre délre, a Prahova és a Teleajen folyók mentén. Történelem Első írásos említése 1453-ból való, II. Vladislav havasalföldi fejedelem idejéből. A középkorban, hasonló néven egy város volt a mai falu helyén, a Teleajen és a Prahova folyók találkozásánál. 1602-ben Radu Șerban egy fából és földből készült erődítményt építtetett, melyet rövid időn belül, 1610 körül a tatárok leromboltak. A régi város a 18. század második felében hanyatlásnak indult, olyannyira hogy a következő század elején már csak mint falu tesznek róla említést. A 19. században Prahova megye, Câmpul járásának a része volt, a hozzá tartozó települések: Belciug, Independența és Ungureni voltak, összesen 2128 lakossal. A községben ekkor már állt négy templom, Gherghița-n kettő, melyek közül az egyiket VI. Basarab havasalföldi fejedelem építette 1641-ben, a másik építését egy Preda nevű kapitány finanszírozta, további egy Belciugul faluan, melyet a 19. század elején szenteltek fel valamint egy Ungureni településen, melyet pedig a 18. század végén építettek. A 19. század végén Prahova megye Drăgănești járásához csatolták. A 20. század elején Belciug falu Cornurile község része lett. 1950-ben Gherghița a Prahovai régió Urlați rajonjához tartozott, 1952-től pedig a Ploiești régió Mizil-i rajonjának lett a része. 1968-ban ismét létrehozták Prahova megyét, ekkor került Malamuc falu Gherghița közigazgatási irányítása alá, akárcsak a megszüntetett Ciumați község falvai is: Ciumați (a jelenlegi Olari), Olarii Vechi és Fânari. Az utóbbiakból 2004-ben hozták létre Olari községet Lakossága * Olari, Olarii Vechi és Fânari falvakkal együtt. Összekötő vasúti híd Az Összekötő vasúti híd vagy Déli összekötő vasúti híd Budapest egyik vasúti Duna-hídja. Magyarország legfontosabb és legforgalmasabb vasúti összeköttetése a Dunán, amelyen az ország áthaladó vasúti forgalmának túlnyomó része folyik. Az első hidat Ferencváros és Kelenföld állomások között 1877-ben nyitották meg a forgalom számára. A növekvő vasúti forgalom a nem megfelelő minőségű anyagból épített kétvágányú hidat hamar meggyengítette, így 1913-ban egy új híddal helyettesítették, amely a második világháborúban megsemmisült. A háború után 1946-ban egy egyvágányú, félállandó jellegű, úgynevezett „K”-híd létesült, végül 1948-ban és 1953-ban készültek el a mai hídszerkezetek a két vágánnyal. A négy nyílású híd a meder felett 393 m, a teljes híd 477 m hosszú. A hídon a vasúti járművek legnagyobb engedélyezett sebessége 60 km/h. Előzmények Az 1860-as évek végére Budapesten már három nagy fejpályaudvar működött: az Osztrák Államvasút Társaság (röviden OÁVT) indóháza, a mai Nyugati pályaudvar, a Magyar Királyi Államvasutak losonci pályaudvara (a mai Józsefvárosi pályaudvar) és a Déli Vasút budai pályaudvara (a mai Déli pályaudvar). Az egymástól független vasúttársaságok pályaudvarait nem kötötte össze vágány, erre a társaságok részéről igény sem merült fel. A Duna jobb és bal partján kiépült vasútvonalakat egybekapcsoló körvasút déli szakaszának egy Duna-hídon át történő vezetését már az 1860-as évek végén tanulmányozták. Az összekötő vasút és a híd terveinek kidolgozásával a Magyar Királyi Államvasutak Vasútépítészeti Igazgatóságát bízták meg. Az 1868–69 között készített négy tervváltozat négynyílású, 94–116 m közötti nyílásméretű, vasszerkezetű híd létesítését irányozta elő. A Vasútépítészeti Igazgatóság kétévnyi szünet után, 1871-ben foglalkozott ismét a vasúti híd építésének előkészítésével. Az ismét több, összesen öt változatban készített terv alapján megállapították, hogy a többtámaszú, kerettartós szerkezet a legkedvezőbb. A magyar országgyűlés az 1872. évi IX. törvénycikkben rendelte el a budapesti összekötő vasút és a vasúti híd építését, melyet végül a DV Újbuda (ma: Kelenföld) és a MÁV Kőbánya (ma: Kőbánya felső) állomásai között adtak át, Ferencváros állomással együtt. Az első hídszerkezet A törvényi elrendelés hatására felgyorsultak a hídépítéssel kapcsolatos teendők. 1872 augusztusában elkészültek a vasúti híd előzetes tervei, valamint szeptember 25-i határidővel kiírták a pályázatot a híd kivitelezési munkáira. A pályázatra öt ajánlat érkezett, amelyek értékelése után 1872 decemberében a francia Filleul-Brohy vállalat ajánlatát fogadták el. A vállalathoz később csatlakozott a szintén francia Cail és Társa cég. A vasúti híd kivitelezési munkáira a szerződést 1873. május 31-én kötötték meg, a befejezési határidőt 1874. szeptember 30-ra tűzték ki. A kivitelező francia vállalat az építtetővel történt egyeztetés után anyagtakarékossági okokból módosította a híd terveit. A végleges terveket így egy 9,80 m magas főtartójú, alsópályás, többszörös rácsozású, a hídfőkön és a középső hídpilléren mozgó sarus hídszerkezetként készítették el. A hídszerkezet méretezésénél 12,25 tonnás mozdony-, 10,0 tonnás szerkocsi- és 8,5 tonnás teherkocsi-tengelyterhelést vettek figyelembe. A híd tervezőjének kiléte kétséges, nagy valószínűség szerint a korszak több vasúti hídját tervező Feketeházy János volt, de – a feladat nagyságára való tekintettel – a MÁV több mérnöke, köztük Rochlitz Gyula is részt vehetett a munkában. A híd építési munkái 1873. szeptember 29-én kezdődtek meg, ekkor süllyesztették le az első keszont a pesti oldali mederpillér építéséhez. A lesüllyesztett keszonokban levegőtúlnyomás mellett készítették el a mederpillérek alapozását. A teherbíró réteg eléréséhez a keszonok legnagyobb süllyesztési mélysége a Duna nulla vízszintje alatt 10,1 m volt. A pilléreket az árvízmagasságig kisebb részben az osztrák gmundeni, nagyobb részben a Prága melletti volsani bányákból szállított gránittal, afelett sóskúti mészkővel burkolták. Az árvizek és kőszállítási problémák ellenére a pillérek és más alépítmények 1875 augusztusára elkészültek. A híd vasszerkezetéhez a vasanyagokat francia és belga vasművekben állították elő, a hegeszvasból készült szerkezetet a Cail és Társa vállalat párizsi gyárában készítették elő, szállításra alkalmas méretben. A vasszerkezetek helyszíni szerelését már 1875 májusában elkezdték, a bal parti pilléreken teljes magasságban kezdték meg a szerelést. A jobb parti nyílásokban más módszerrel dolgoztak, a munkaállványon csak az alsó övet szerelték és szegecselték össze, ezután állították be az oszlopokat és szerelték össze a felső övet. A hídszerkezet 1875 szeptember végére elkészült, és megkezdődhetett a szerkezet mázolása, a vágányok fektetése, illetve a gyalogjáró pallózása. A híd próbaterhelésére 1876 januárjában került sor, miután a vasúti pálya építése késett, mozdonyok és teherkocsik nélkül. A próbaterhelést nyílásonként 1021 tonnányi vasúti sínszál felhordásával oldották meg, a maradó alakváltozások megfigyeléséhez a terhet négy napig hagyták a hídon. Az előírásnak megfelelt hídszerkezetet a csatlakozó vasúti pályával egy időben, 1877. október 23-án adták át a forgalomnak, a Lánchíd és a Margit híd után Budapest harmadik hídjaként. A késlekedést az addig csak saját vonalaikon közlekedő vasúttársaságok eltérő szabályozásai, vasútbiztonsági előírásai, valamint a jogi szempontok hiányosságai okozták. A második hídszerkezet A vasút és a vasúti hálózat fejlődésével mind több áru szállítására volt igény, ami a tengelyterhelés folyamatos növelését követelte, így a vasúti hidak további megerősítése vagy átépítése elkerülhetetlenné vált. Az összekötő vasúti híd szerkezete is megerősítésre szorult, de az 1897–99 közötti munkálatok során megállapították, hogy a vasanyag erősen korrodálódott. A vasszerkezetből vett mintákat húzópróba alá vetették, és kiderült, hogy az előrehaladott rozsdásodást nem csak az alapmázolás hanyagsága, hanem a vasanyag heterogén minősége is okozza. Az előbbi okok miatt határozták el a teljes hídszerkezet cseréjét, amit azonban a vasúti forgalom folyamatos fenntartása mellett csak úgy lehetett megvalósítani, ha az új hídszerkezetet a régi mellé építik fel. Az új híd terveit a MÁV készítette, a Kölber Ernő műszaki főtanácsos által tervezett vonóvasas, csonka szegmens alakú híd tengelyét a régi híd tengelyétől 12 méterre északra tűzték ki. Az új mederpillérek építését 1910 márciusában kezdte meg a Fischer Henrik és Fia vállalat. Az első híd alapozási munkáihoz hasonlóan szintén keszonos megoldással készített pillérek építését a Duna áradása is hátráltatta, így azzal 1911. június 17-én végeztek. A régi és az új pillérek közötti 1 m körüli szélességű nyílást átboltozták. A folytacélból készült hídszerkezetet az Államvasutak Gépgyára készítette, a szerelési munkákat 1911 elején kezdte meg a vállalat. A medernyílások vasszerkezetét állványokról, nyílásonként tizenkét járomról építették. Először a vonórudakat, majd a kereszttartókat, a hossztartókat, végül a főtartó végein a két keretet szerelték össze villanymotoros, 5 tonna teherbírású szerelődaru segítségével. A vasszerkezeteket szegecseléssel erősítették egymáshoz, sűrített levegővel működő szegecselő sajtók és szegecselő kalapácsok segítségével. A két MÁV 301 sorozatú mozdonnyal és négy-négy teherkocsival végzett próbaterheléseket a bal és a jobb vágányokon 1913. november 18-án, illetve 25-én hajtották végre. A próbaterhelések után a hidakat át is adták a forgalomnak, amelyre a csatlakozó vágányokat ellenívekkel vezették fel. A régi híd szerkezetének bontását az új híd átadása után kezdték meg, ám az első világháború félbeszakította munkálatokat, így a budai hídfőhöz csatlakozó nyílás szétszerelését csak 1924-ben fejezték be. Az ideiglenes híd A második világháború alatt a vasúti híd két légitámadásban is megsérült kis mértékben, ám mindkétszer sikerült kijavítani. A híd vesztét a visszavonuló német csapatok jelentették, 1944. december 31-én felrobbantották. A robbanótölteteket a hídnyílások közepére helyezték, így a teljes szerkezet a Dunába zuhant. Robbanóanyagot helyeztek el a hídfők és a pillérek közelében is, a hídfőket teljesen szétvitte a robbanás ereje, a pillérek csak a víz feletti részeken sérültek. A szovjet hadsereg szükséghidat épített a roncsok mellett, az egyvágányú, fából készült jármokon álló hidat 1945. április 26-án adták át a forgalomnak. A szükséghidat az árvizek és jégzajlások is veszélyeztették, ezért a végleges híd felépítése előtt egy félállandó jellegű híd építése vált szükségessé. A félállandó híd helyét az alépítmények legészakibb részén jelölték ki, hogy a későbbiekben ne zavarja a végleges híd létesítését. A félállandó hidat úgynevezett „K”-rendszerű rácsos, csavarozott kivitelű, kéttámaszú szerkezetekből építették, háromemeletes változatban. A hídhoz szükséges „K” rácsok egyharmada az ország különböző részein rendelkezésre állt, a maradék anyagot le kellett gyártani. Az előző, vonóvasas, íves hídszerkezet hídfőit és pilléreit jelentős mértékben, négy méterrel kellett magasabbra felfalazni ahhoz, hogy fogadni tudják a „K”-rendszerű híd elemeit. Ezeket az alépítményi munkákat a MÁV 1945 szeptemberében kiadta a több vállalat összefogásával alakult Dunahídépítő Vállalatok Munkaközösségének. A „K”-rendszerű híd szerkezetének szerelését 1946 júliusában kezdte meg a MÁVAG. A négy nyílásba összesen 2315 tonnányi „K” hídanyag épült be, amit 110 000 db esztergált orsójú csavarral szereltek össze. A szerelést „K” hídszerelő daruval végezték, a meder feletti nyílásokat állvány nélkül, konzolosan építették, az ellensúlyok a partokon épültek. A közbenső nyílásoknál a már megépült szerkezetek képezték az ellensúlyt. A hídszerkezet szerelése 76 napot vett igénybe, a próbaterhelést két MÁV 424 sorozatú mozdonnyal és négy darab, 28 tonnával terhelt teherkocsival végezték. A félállandó hidat 1946. október 31-én adták át a forgalomnak. A harmadik hídszerkezet Az újjáépítéshez a hídépítő vállalatokból összeállt Munkaközösség 1947-re fejezte be a hídfők és pillérek déli részének a helyreállítását. Elkészült időközben az új, ma is szolgáló hídszerkezet terve is, amelyet Korányi Imre irányításával Fekete István mérnöki irodája készített. A két egymás mellett fekvő hídszerkezet négynyílású, folytatólagos főtartójú, szimmetrikus rácsozású, gerendatartós kivitelben készült. A ikerhidakat állvány nélkül, szabadon szerelték, egy-egy segédjárom segítségével. Az északi hidat a sikeres próbaterhelés után 1948. szeptember 6-án, a délit 1953. július 22-én adták át a forgalomnak. A hidak külső oldalain gyalogjárók épültek, amelyeket a hídhoz erősített konzolok tartanak. A „K”-rendszerű hidat 1953-ban bontották el, a hídanyagot az Újpesti vasúti híd építésénél használták fel. A híd déli oldalán, a gyalogjáró felett, a főtartó külső síkjára 1968-ban közművezetékeket szereltek fel, amelyeket védőfallal választottak el a vasúti pályától. A megnövekedett szélteherrel szembeni ellenállás, és a nagyobb merevség biztosítása érdekében a két hídszerkezetet egymással összekötötték. Napjainkban A vasúti híd északi oldalán, azzal párhuzamosan épült meg a Lágymányosi (ma: Rákóczi) híd, amelyre átszerelték a közművezetékeket. A közúti híd 1995-ös átadásával szűnt meg a gyalogosforgalom a vasúti hídon, amelyen napjainkban engedély nélkül tilos a gyalogos átjárás, a hidat nemzetbiztonsági okból fegyveres őrség védi. 2004-ben a Művészetek Palotája felépülésével kapcsolatban a vágányokat zajelnyelő lemezekkel látták el, a síneket pedig rugalmas elemeken keresztül rögzítették a hídfákhoz, ezzel csökkentve az áthaladó vonatok keltette zajt és rezgést. A mai híd északi oldalán láthatóak az egykori K-hid magasított pillérjeinek szabadon maradt alapjai. Ezek egy majdan épülő új híd harmadik vágányának elhelyezési lehetőségét biztosítják. A déli oldalon futott közművezetékeket takaró falat 1995-ben bontották el. Azóta a vonatokból dél felé lehet jobban kilátni. Veszteségek A "Veszteségek" (The Sun Won't Set) a Született feleségek (Desperate Housewives) című amerikai filmsorozat harmincegyedik epizódja. Az Amerikai Egyesült Államokban először az ABC (American Broadcasting Company) adó sugározta 2005. november 20-án. Az epizód cselekménye Vannak asszonyok, akik, ha elvetélnek, órákon át csak ülnek a sötétben. Nem merészkednek ki a napfényre, nehogy szembesülniük kelljen azzal az eshetőséggel, hogy az élet megy tovább. Ragaszkodnak a meg nem született gyermekük emlékéhez, és arról álmodoznak, hogy mi lett volna, ha. De Gabrielle Solis nem tartozott ezek közé a nők közé! Miközben a barátnők az összes programjukat félrehagyva Gaby vigasztalására sietnek, ő az elfoglaltságaira hivatkozva vásárolni indul, mialatt Carlos a dühtől és a fájdalomtól nem tér magához, melyet a börtön orvosa nyugtatókkal próbál enyhíteni. Susan és Mike között továbbra is rosszul mennek a dolgok, a férfi hallani sem akar a kétségbeesetten próbálkozó Susan-ről, olyannyira, hogy még az édesanyja esküvőjére szóló meghívást is lemondja. Susan eközben egy önéletrajzi könyv írásába kezd, mely által fájdalmas dolgokkal kell szembesülnie a múltjáról. A Solis-házba történt betörés óta a Lila Akác köz lakói aggódnak a környék biztonságáért, ezért egy hivatásos őrző cég megbízását fontolgatják. Bree egy nap döbbenten olvassa a helyi újságban a saját esküvőjéről szóló hirdetést, ezért azonnal felelősségre vonja George-ot. Nem sokkal ezután Bree-nél megjelenik egy Leila nevű nő, aki arra figyelmezteti, hogy tartsa magát távol a patikustól, aki szerinte egy pszichopata őrült. Bree azonban nem hisz neki, és kidobja őt a házból, majd mégis kérdéseket intéz George-hoz. Carlos, mivel nagyon aggódik Gabrielle testi épségéért, egy börtönből szabadult társát, Hector-t bízza meg a felesége felügyeletével. Lynette-nek kétségei támadnak Tom apai rátermettségével kapcsolatban, ezért különös próbatételt eszel ki a számára. Mindeközben Applewhite-ék továbbra is a szökött Caleb-et keresik. Mellékszereplők Kathryn Joosten – Karen McCluskey Paul Dooley – Addison Prudy Danny Trejo – Hector Ramos Mia Wesley – Leila Mitzman John Bradley – Ty Grant Lesley Ann Warren – Sophie Bremmer Bob Newhart – Morty Flickman Pat Crawford Brown – Ida Greenberg Charlie Babcock – Stu Eric Cazenave – Valet Lance E. Nichols – A miniszter Mary Alice epizódzáró monológja A narrátor, Mary Alice monológja az epizód végén így hangzik (a magyar változat alapján): "Ebben a sötétséggel teli világban mindannyiunknak szüksége van valami fényre. Legyen az magasra felcsapó láng, ami megmutatja, hogyan szerezzük vissza, amit elvesztettünk. Vagy erős jelzőfény, ami elriasztja a ránk leselkedő szörnyeket. Vagy néhány világító izzó, ami felfedi előttünk múltunk rejtett titkait. Mindünknek kell valami, ami átvezet az éjszakán. Még ha az csak a remény halványan pislákoló szikrája is." Gare de L’Isle-sur-le-Doubs Gare de L'Isle-sur-le-Doubs vasútállomás Franciaországban, L'Isle-sur-le-Doubs településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Dole–Belfort-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Clerval Mocsári Erika Mocsári Erika, írói álneve: Evelyn Marsh (1933 – 2012. október 6. magyar író, újságíró. Álnevét a Twin Peaks sorozat egyik szereplőjétől kölcsönözte. Élete Közgazdasági egyetemet végzett, és újságíróként kezdett el dolgozni. A HVG alapítói közé tartozott, az Egyperces rovat elindítója, több száz villáminterjú fűződik nevéhez. Az újságírástól való visszavonulása után sem hagyta abba az írást. Három évig férjével (toxikológus professzor) Etiópiában élt, így a legtöbb regénye Afrikában játszódik. Nagy sikerű író, közel hatvan bűnügyi regénye jelent meg. Férje után egy búvárbalesetben fiát is elveszítette. Művei Lázálom (1987) Hideg ölelés (1988) A kábulat ára (1988) A rém (1988) A sejtsebész titka (1989) Halál a műtőasztalon (1989) A különös sziget – kisregény (1989) A szanatórium rejtélye (1990) Halálos dózis (1990) A Siva ölelése (1990) Afrodité sikolya (1990) A pokol tornáca (1991) A titokzatos kövek (1991) Lopakodó halál (1991) Rémület a katedrálisban (1992) Gyilkosság a Tivoliban (1992) Torkodból a sikoly (1992) Holttest a sziklákon (1992) A hallgatag yakuza – kisregény (1992) A kétarcú gyilkos (1993) A halál csak egyszer csenget (1993) Vihar a kórház felett (1993) A sirályok repülnek (1994) Az áldozat nem beszél – kisregény (1994) Az álarc lehull (1994) Túlélés (1994) Rettegés (1994) A csapda (1995) A műtét (1995) Halálos ragyogás (1995) Ne add könnyen az életed (1996) Őrjítő szenvedély (1996) Fény és árnyék (1996) A gyógyító Buddha (1997) Krízis a kórházban (1997) Mindhalálig (1999) Végzetes találkozás (1998) A máltai orvos (1999) Az orvosi eskü (1999) Az ártatlanság (2000) Menekülés (2000) Krétakör (2001) Vágyakozás (2001) Sirokkó (2002) Káprázat (2002) Szembesülés (2003) Álom vagy valóság (2004) Könyörtelenül (2004) A sors játéka (2005) Hamis játszma (2006) A félelem árnyékában (2007) A krétai szerető (2007) Édeskeserű igazság (2008) Az olajfák árnyékában (2009) Miért?! (2010) Szicíliai harangszó (2010) Áruló nyomok (2010) Nincs visszaút (2010) Suttogó sziklák (2011) A félelem vására (2011) Žagolič Žagolič falu Szlovéniában, a Goriška statisztikai régióban, Col településtől északnyugatra, a hegyekben. Közigazgatásilag Ajdovščinához tartozik. Történelme A szájhagyomány szerint Žagolič neve a szlovén žage, azaz fűrészmalom szóból ered. Régen ilyen fűrészmalom volt a falutól feljebb a falu határában folydogáló patakon. A hagyományok szerint egyszer a Col faluhoz tartozó Absenberg birtok tulajdonába tartozó nyájakat a pásztorok keresztülhajtották a malom hídján. Ekkor az egész szerkezet leszakadt és elgátolta a patak útját, majd a víz utat talált magának alatta és elmozdította a fűrészmalmot. Žagolič Malo Polje egyik településrésze volt, egészen 1989-ig, amikor is önálló településsé vált. Cephalophus A Cephalophus a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe és a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába, azon belül pedig a bóbitásantilop-formák (Cephalophinae) alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezésük A nembe az alábbi 16 faj tartozik: fehércombú bóbitásantilop (Cephalophus adersi) Peter-bóbitásantilop (Cephalophus callipygus) feketelábú bóbitásantilop (Cephalophus dorsalis) Harvey-bóbitásantilop (Cephalophus harveyi) libériai bóbitásantilop (Cephalophus jentinki) fehérhasú bóbitásantilop (Cephalophus leucogaster) vörös bóbitásantilop (Cephalophus natalensis) fekete bóbitásantilop (Cephalophus niger) feketehomlokú bóbitásantilop (Cephalophus nigrifrons) Ogilby-bóbitásantilop (Cephalophus ogilbyi) rwenzori-hegységi bóbitásantilop (Cephalophus rubidus) deres bóbitásantilop (Cephalophus rufilatus) sárgahátú bóbitásantilop (Cephalophus silvicultor) tanzániai bóbitásantilop (Cephalophus spadix) Zebra-bóbitásantilop (Cephalophus zebra) Weyn-bóbitásantilop (Cephalophus weynsi) Újabban felmerült, hogy a Maxwell-bóbitásantilop (Cephalophus maxwellii) és a kék bóbitásantilop (Cephalophus monticola) nem annyire közeli rokona a többi fajnak, ezért ezeket néhány taxonómus a Philantoma nembe sorolja. Ezt azonban nem minden rendszer fogadja el, sok helyütt ezek a fajok továbbra is a Cephalophus nembe tartoznak. Szintén problémás a rwenzori-hegységi bóbitásantilop (Cephalophus rubidus) helyzete, melyet korábban a feketehomlokú bóbitásantilop (Cephalophus nigrifrons) alfajának tartottak; továbbá a Harvey-bóbitásantilop (Cephalophus harveyi), melyet egyes rendszerezők továbbra is a vörös bóbitásantilop (Cephalophus natalensis) alfajának vélnek. Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolásuk Chesapeake-öböl A Chesapeake-öböl az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb kiterjedésű torkolatvidéke. Maryland és Virginia államok között helyezkedik el az Atlanti-óceán partvidékén. Vízgyűjtő területe 166 534 négyzetkilométer, és Columbia Kerületben, illetve hat államban – New York, Pennsylvania, Delaware, Maryland, Virginia és Nyugat-Virginia – fekszik. Az öbölbe több mint 150 folyó és patak torkollik. Az öböl mintegy 300 kilométer hosszan nyúlik el, északon a Susquehanna folyótól délen az Atlanti-óceánig. Legszűkebb pontjánál, a marylandi Annapolisnál 6,4 kilométer, a legszélesebb - 50 kilométer - a Potomac folyó torkolatánál. Az öböl és a beleömlő vízfolyások partvonala 18 804 kilométer, felületük 11 601 négyzetkilométer. Az öblön két közúti szárazföldi átkelő van. A Chesapeake-öböl híd az Annapolishoz közeli Sandy Pointot köti össze a marylandi Kent-szigettel. Virginia Beachet a Chesapeake-öböl híd-alagút kapcsolja össze a szintén Virginia állambeli Cape Charlesszal. Neve Neve az algonkin indián Chesepiooc szóból ered. A közfelfogás szerint ennek jelentése „Nagy Kagyló Öböl”, a virginiai algonkin nyelv kutatói szerint azonban valószínűleg inkább „Nagy Víz”, sőt az is lehet, hogy csak egy az öböl mellett valaha létezett falu neve volt. Geológiája A Chesapeake-öböl a Susquehanna folyó riája, az a völgy, ahol a folyó keresztülhaladt, amikor a tengerszint alacsonyabb volt. Nem fjord, hiszen a jég borította területek a kainozoikumi eljegesedés idején nem értek az öböl legészakibb részéig. Jelenlegi geológiai formájának kialakulásában szerepet játszott egy meteorbecsapódás is, amely mintegy 33,5 millió évvel ezelőtt, az eocén idején létrehozta a Chesapeake-öböli becsapódási krátert. Az öböl egy részét, különösen a marylandi Calvert megye partján sziklafalak szegélyezik, amelyeket az évmilliókkal ezelőtt visszavonuló víz hagyott hátra. A Calvert-sziklák fosszíliáikról híresek, különösen a fosszilizálódott cápafogakról, amelyeket a tengerparton gyakran kivet a víz. Az öböl jó része viszonylag sekély. Ahol a Susquehanna a riába ömlik, a vízmélység 9 méter, de innen gyorsan csökken: Havre de Grace város és az Annapolistól északra elterülő vidék közti 56 kilométeres szakaszon átlagban csak három méter. Az egész öböl átlagában a mélység 9 méter, de az öböl 24%-ában kevesebb mint két méter. Az öböl környékének éghajlata párás szubtrópusi, forró, nagyon párás nyarakkal és hideg, vagy enyhe telekkel. Csak a Susquehanna torkolata körüli vidék kontinentális éghajlatú. A torkolatnál és a környékén télen gyakran van fagy. Nagyon ritka, hogy az öböl vize befagyjon, legutoljára erre 1976-1977 telén volt példa. Mivel az öböl torkolatvidék, vannak édesvízi, illetve sósvízi részei. A sósvízi részeket sótartalmuk alapján három zónába sorolják. Az édesvíz-zóna a Susquehanna-torkolattól Baltimore északi részéig terjed, ahol a legkisebb sótartalmú zóna (0,5 - 10 ppt) kezdődik, amely a Chesapeake-öböl Hídig terjed. Innen kezdődik és a Rapahannock folyó torkolatáig tart a közepesen sós (10,7 - 18 ppt) zóna. A legsósabb zóna sótartalma már elérheti a 36 ppt-t (ez az óceán sóssága). A legkevésbé sós zónában még az édesvízi fajok is megélnek, innentől azonban változik az élővilág. Vízgyűjtője Az öbölbe ömlő nagyobb folyók északról dél felé haladva: Susquehanna Patapsco Chester-folyó Choptank Patuxent Potomac Rappahannock Nanticoke York-folyó James-folyó MeH ITB 12. számú ajánlás A MeH ITB 12. számú ajánlás a Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Tárcaközi Bizottsága által 1996-ban kiadott ajánlása, mely az Informatikai Rendszerek Biztonsági Követelményei címen jelent meg. A dokumentum lefedi az informatikai biztonság összes - adminisztratív, fizikai és logikai védelmi - területét. Használatával a működő, illetve a megvalósítás előtt álló informatikai rendszerek és környezetük fizikai, logikai és adminisztratív védelmi követelményei konkrétan megfogalmazhatóak és megvalósíthatóak. Felépítés Az ajánlás az információvédelem és a megbízható működés területekre 3-3 biztonsági osztály határoz meg, melynél az osztályba sorolás alapja az adott osztályban tárolandó adatok érzékenysége. A biztonsági követelmények az osztályok szerint egyre magasabb szintű biztonságot nyújtanak. információvédelmi alapbiztonsági osztály (IV-A): személyes adatok, üzleti titkok, pénzügyi adatok, illetve az intézmény belső szabályozásában hozzáférés-korlátozás alá eső és a nyílt adatok feldolgozására, tárolására alkalmas rendszerek információvédelmi fokozott biztonsági osztály (IV-F): szolgálati titok, valamint a nem minősített adatok közül a személyes adatok, a nagy tömegű személyes adatok, banktitkok, közepes értékű üzleti titkok feldolgozására, tárolására alkalmas rendszerek információvédelmi kiemelt biztonsági osztály (IV-K): államtitok, katonai szolgálati titok, valamint a nem minősített adatok közül a nagy tömegű különleges személyi adatok és a nagy értékű üzleti titkok feldolgozására, tárolására alkalmas rendszerek megbízható működési alapbiztonsági (MM-A) osztály: 95,5%-nál alacsonyabb rendelkezésre állású rendszerek megbízható működési fokozott biztonsági (MM-F) osztály: 99,5%-nál alacsonyabb rendelkezésre állású rendszerek megbízható működési kiemelt biztonsági (MM-K) osztály: 99,95%-nál magasabb rendelkezésre állású rendszerek Intézkedési lista Az ajánlást biztonsági osztályonként, a védelmi területek szerinti csoportosításban intézkedési lista formában adták ki. Az intézkedések az alábbi sorrendben kerültek kiadásra: általános intézkedések infrastruktúra hardver, szoftver adathordozók dokumentációk adatok kommunikáció, osztott rendszerek személyek Kárérték szintek 0: jelentéktelen kár közvetlen anyagi kár 10 000 Ft-ig közvetett anyagi kár 1 embernappal állítható helyre társadalmi-politikai hatás: nincs bizalomvesztés, a probléma a szervezeti egységen belül marad testi épség jelentéktelen sérülése 1-2 embernél nem védett adat bizalmassága vagy hitelessége sérül 1: csekély kár közvetlen anyagi kár 100 000 Ft-ig közvetett anyagi kár 1 emberhónappal állítható helyre társadalmi-politikai hatás: kínos helyzet a szervezeten belül könnyű személyi sérülés 1-2 embernél hivatali, belső intézményi szabályozóval védett adat bizalmassága vagy hitelessége sérül 2: közepes kár közvetlen anyagi kár 1 000 000 Ft-ig közvetett anyagi kár 1 emberévvel állítható helyre társadalmi-politikai hatás: bizalomvesztés a szervezet középvezetésében, bocsánatkérést és/vagy fegyelmi intézkedést igényel, a káreseménnyel kapcsolatos információk, hírek, cikkek jelennek meg a nyilvános fórumokon, médiában, a szervezet jó hírneve sérül több könnyű, vagy 1-2 súlyos emberi sérülés személyes adatok bizalmassága vagy hitelessége sérül egyéb jogszabállyal védett (üzleti, orvosi, stb.) titok bizalmassága vagy hitelessége sérül 3: nagy kár közvetett anyagi kár 10 000 000 Ft-ig közvetett anyagi kár 1-10 emberévvel állítható helyre társadalmi-politikai hatás: bizalomvesztés a szervezet felső vezetésével szemben, a középvezetésben személyi konzekvenciák, a szervezet jó hírneve súlyosan sérül több súlyos, vagy tömeges könnyű sérülés szolgálati titok bizalmassága vagy hitelessége sérül szenzitív személyes adatok, nagy tömegű személyes adat bizalmassága vagy hitelessége sérül banktitok, közepes értékű üzleti titok bizalmassága vagy hitelessége sérül 4: kiemelkedően nagy kár katonai, szolgálati titok bizalmassága vagy hitelessége sérül közvetlen anyagi kár 100 000 000 Ft-ig közvetett anyagi kár 10-100 emberévvel állítható helyre társadalmi-politikai hatás: súlyos bizalomvesztés a szervezet felső vezetésével szemben, melyeket személyi konzekvenciák követnek, a szervezet működésbeli és/vagy gazdaságbeli helyzete súlyos veszélybe kerül 1-2 ember halála, vagy tömeges sérülések államtitok bizalmassága vagy hitelessége sérül nagy tömegű szenzitív személyes adat bizalmassága vagy hitelessége sérül nagy értékű üzleti titok bizalmassága vagy hitelessége sérül 4+: katasztrofális kár közvetlen anyagi kár 100 000 000 Ft felett közvetett anyagi kár több, mint 100 emberévvel állítható helyre társadalmi-politikai hatás: súlyos bizalomvesztés a szervezet felső vezetésében és kormányzati szinten, személyi konzekvenciákkal tömeges halálesetek különösen fontos államtitok bizalmassága vagy hitelessége sérül Korrekció Minden konkrét kockázatelemzéses vizsgálat vagy adatérzékenység-elemzés vizsgálatnál első lépésként az adott vállalat jellemzőit feltérképezik, majd a kárértékszint-definíciókban lévő számértékeket a realitásoknak megfelelően korrigálhatják. Apanagyfalui református templom Az apanagyfalui református templom műemlékké nyilvánított templom Romániában, Beszterce-Naszód megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a BN-II-a-A-01681 sorszámon szerepel. César-díjak 2001 A 26. César-átadási ceremóniára 2001. február 24-én került sor, Daniel Auteuil elnökletével. A francia Filmművészeti és Filmtechnikai Akadémia közel 3000 tagja a 2001. évet a francia filmszakma fiataljainak szentelte és díjesőben részesítette az első-, illetve másodikfilmes rendezők alkotásait, ráadásul ízlésük igazodni látszott a filmszerető közönségével: Agnès Jaoui filmje, az Ízlés dolga, valamint Dominik Moll Harry csak jót akar című filmje egyaránt 4 Césart kapott. Az estély harmadik nagy nyertese a két Césart megkaparintó, eredetileg tévéfilmnek készült, Emberi erőforrások. A filmgála nagy vesztese volt Mathieu Kassovitz Bíbor folyók című filmje, mely a négy jelölésből egy Césart sem kapott, hasonlóan az Ízlések és pofonok (rendezte: Bernard Rapp), amely öt jelölés ellenére sem részesült elismerésben. A rendezvényt az utolsó pillanatban a két nappal korábban elhunyt Robert Enrico filmrendező emlékének ajánlották, akinek olyan nagy sikerű filmjei voltak, mint a Kalandorok, A francia forradalom I-II., valamint az 1976-ban rendezett 1. César-gála legjobb filmje: A bosszú. Egy lépés előre Az Egy lépés előre (Un paso adelante) egy spanyol televíziós sorozat. A 84 epizódból álló szériát 2002. január 8-ától 2005-ig sugározta a spanyol Antena 3 csatorna. A sorozat a spanyol nyelvű országokon kívül nagy népszerűségnek örvendett Németországban, Olaszországban, Szerbiában és Franciaországban is. Franciaországban az M6 csatorna tűzte műsorára 2004-ben, majd 2005-től a Téve csatornán futott Un, dos, tres címen. Magyarországon a Duna Televízió, a Vital Tv, az M2 és az M1 is sugározta. A sorozat fiatal színészei a sikerre való tekintettel együttest is alapították. Az UPA Dance formációt kezdetben Beatriz Luengo, Pablo Puyol, Mónica Cruz, Miguel Ángel Muñoz és Silvia Marty alkotta. 2004-ben Pablo Puyol kivált a sorozatból, és nem sokkal később az együttes is feloszlott. Később Miguel Ángel Muñoz közreműködésével az együttes újraalakult, ezúttal Elisabeth Jordán és Edu del Prado részvételével, akik a sorozatban is helyet kaptak. Az UPA Dance dalai a sorozatban is gyakran elhangzanak, az együttes pedig elsősorban Spanyolországban, Franciaországban és Olaszországban ért el sikereket. Cselekmény A történet középpontjában Carmen Arranz iskolájának ("Escuela de Artes Escénicas de Carmen Arranz") tanárai és diákjai állnak. A madridi iskola Spanyolország egyik legtekintélyesebb művészeti főiskolája, ahol a tanulók modern táncot, balettet, zenét, valamint drámát tanulnak. A sorozat végigköveti Lola, Pedro, Roberto, Ingrid, Silvia, Marta és Jero sorsának alakulását, akik mindannyian sikeres énekessé, táncossá és színésszé akarnak válni. Ám mindannyian megtapasztalják, hogy a hírnév felé vezető út meglehetősen nehéz... Szereplők Diákok „Dolores "Lola" Fernández” – Beatriz Luengo (2002-2005) (Szénási Kata, Ruttkay Laura) „Roberto Arenales” – Miguel Ángel Muñoz (2002-2005) (Papp Dániel) „Silvia Jáuregui” – Mónica Cruz (2002-2005) (Németh Borbála) „Ingrid Muñoz” – Silvia Marty (2002-2005) (Szitás Barbara) „Pedro Salvador” – Pablo Puyol (2002-2005) (Bede-Fazekas Szabolcs, Kálid Artúr) „Marta Ramos” – Dafne Fernández (2002-2005) (Kokas Piroska) „Luisa Ruiz” – Arantxa Valdivia (2002-2005) „Erika” – Erika Sanz (2002-2005) „Sonia” – Patricia Arizmendi (2002-2005) „Jeronimo "Jero" Juiz” – Raúl Peña (2002-2004) (Pálmai Szabolcs) „César Martin” - Edu Del Prado (Kisfalusi Lehel) „Junior” – Junior Míguez (2002-2003) „José” – Alfonso Bassave (2002) „Benito "Beni" López” – Asier Etxeandia (2002) „Ufo” – Álex González (2004) „Friqui” – Israel Rodríguez (2004) „Pavel Rodriguez” – Yotuel Romero (2003-2004) „Rafael "Rafa" Torres” - Ricardo Amador Egyéb szereplők „Tania” - Elizabeth Jordán „Román Fernández” – Mario Martín (2002-2005) „Jorge Fernández” – Omar Muñoz (2002-2005) „Paula Lacarino” - Chiqui Fernández (Andresz Kati) „Jonatan” – Jonatan Cerrada (2004) „Víctor Arenales” – José Ángel Egido (2002-2004) „Roberto édesanyja” – Amparo Vega León (2003-2004) „Sergio” – Francisco Javier Múñoz (2002-2003) „Bea” – Judit Mariezkurrena (2002-2003) „Pedro édesapja” – Simón Andreu (2002-2003) „Pedro édesanyja” – María Jesús Hoyos (2002-2003) „Paloma” – Sonia Castelo (2004) „Ingrid édesanyja” – Vicky Peña (2003) „Arturo Jáuregui” – Carlos Larrañaga (2003) „Álvaro” – Iñaki Font (2003) „Amelia” – Amparo Soler Leal (2004) „Nuria” – Pilar Bardem (2004) „Lucas” – Enrique San Francisco (2005) „David” - David Ortuño Epizódlista 1. évad: 01 : Az első rosta (Lever de rideau) 02 : A világot jelentő deszkák (Coup de théâtre) 03 : Anyagi gondok (Une question d'argent) 04 : Az első lépések (Les premiers pas) 05 : Vetélytársak (Rivalités) 06 : Ámor nyila (Les fleches de cupidon) 07 : Kötéltánc (Comme des funambules) 08 : Fókuszban (Mise au point) 09 : Le az álarccal (Bas les masques) 10 : Elsők és utolsók (Premieres et dernieres) 11 : Lángoló szívek (Coeurs enflammés) 12 : Egyszer mindenre fény derül (Révélations) 13 : A lázadás (Rebellions) 14 : A nagy fáradtság (Grosse fatigue) 15 : Féltékenység (Jalousies) 16 : Vészhelyzet (Etat d'urgence) 17 : Forró vágyak (Convoitises) 18 : Szerelmi háromszög (Triangle amoureux) 19 : Feszült légkör (Hautes tensions) 20 : Az ítélet (Le verdict) 2. évad: 01 : Romba dőlt tervek (Sur les chapeaux de roues!) 02 : A büntetés (La sanction) 03 : Leánykérés (La demande en mariage) 04 : Zajos társbérlők (Cohabitation difficile) 05 : Lola születésnapja (L'anniversaire de Lola) 06 : Rock and Roll életérzés (Rock'n roll attitude) 07 : A nagy készülődés (Branle bas de combat) 08 : Kabaré (Cabaret) 09 : Család, te rémálom! (Famille je vous hais) 10 : A glória árnyékában (Reves de gloire) 11 : Senki többet harmadszor (Rien ne vas plus) 12 : Kétségek között (Dilemme) 13 : Második lehetőség (Seconde chance) 14 : Sztárocskák és stressz (Stars et stress) 15 : Menni vagy maradni? (Ombres et lumieres) 16 : Az érem másik oldala (Volte face) 17 : Nehéz a művész élete (Dur dur la vie d'artiste) 18 : Dupla vagy semmi (Double jeu) 19 : Kísért a múlt (Bis repetita) 20 : A viszály (La zizanie) 21 : Boldog Karácsonyt! (Joyeuses fetes) 3. évad: 01 : A vizsgák (Les évaluations) 02 : Nincs kiút (Sans issue) 03 : A szerelem örvényei (Vertiges de l'amour) 04 : Szerelem, nyomor, flamenco (Amour, chômage et flamenco) 05 : Élesedő osztályharc (Lutte des classes) 06 : A salsa verseny (Concours de salsa) 07 : Szívfájdalmak (Grosse déprime) 08 : Lassú víz partot mos (Histoire d'eaux) 09 : Csevegés a világhálón (Rencontre sur le net) 10 : Meglepetés (Surprise!) 11 : Anya és fia (Mere et fils) 12 : Versengés (La compétition) 13 : A lehetőség (Une occasion en or) 14 : Az ismeretlen sztár (La star inconnue) 15 : Borotvaélen (Sur le fil du rasoir) 16 : Mutasd, mid van (Cartes sur table) 17 : A nagy ábránd (La grande illusion) 18 : Megbélyegezve (Présumé coupable) 19 : Hazugságok (Mensonges) 20 : Vigyázat, örvényben! (Attention, turbulences) 21 : Az utolsó esély (Dernieres chances) 4. évad: 01 : A nagy találkozások (Les grandes retrouvailles) 02 : A legszebb ajándék (Le plus beau des cadeaux) 03 : Egy nő bőrében (Dans la peau d'une femme) 04 : A gála (Le gala) 05 : Kétségek között (En plein doute) 06 : Aludj kicsim, aludjál! (Dors bébé dors) 07 : Veszélyes játék (Un jeu dangereux) 08 : A mestermű (Le chef-d'oeuvre) 09 : Sztriptíz (Strip-tease) 10 : Konfliktusok, nehézségek (réglements de compte) 11 : A gyanú (Soupçons) 12 : A láthatatlan ember (L'homme invisible) 13 : Nehéz időszak (Mauvaise passe) 14 : Egy bolond éjszaka (Nuit de folie) 15 : Viharos ügyek (En pleine tempete) 16 : A cél szentesíti az eszközt (La fin justifie les moyens) 17 : A krízis (La crise) 18 : A veszély szerelmesei (L'amour du risque) 19 : Veszedelmes viszonyok (Les liaisons dangereuses) 20 : Nőügyek (Affaires de femmes) 21 : Nehéz döntés (Un choix difficile) 22 : Öten egy lakásban (Cinq a la maison) 23 : A kibékülés (Réconciliation) 24 : A szélhámos (L'imposteur) 5. évad: 01 : Mozgalmas hazatérés (Une rentrée mouvementée) 02 : Szívfájdalmak (Peine de coeur) 03 : Királyi esküvő (Mariage Royal) 04 : Az örökség (L'héritage) 05 : Bye, Bye, Hollywood! (Bye bye Hollywood) 06 : "Vígözvegyek" (Les veuves joyeuses) 07 : Tisztességtelen módszerek (La maniere forte) 08 : Mocskos tréfa (L'insulte) 09 : Városnézés (Suivez le guide) 10 : A látszat néha csal (Faux et usage de faux) 11 : Gáncsoskodás (Harcelement) 12 : Exkluzív interjú (Le scoop) 13 : Apró titkok (Petites cachoteries) 14 : Szólóban (En solo) 15 : A szerelem sötét verem... (Ah l'amour...toujours l'amour) 16 : Orvosság a bajra (Aux grands maux...) 17 : Gyógymasszázs (... les grands remedes !) 18 : Kétes ügyletek (Une affaire de dupes) 19 : A kerekasztal lovagjai (Les chevaliers de la table ronde) 20 : Az ismeretlen férfi (L'inconnu) 21 : Szökik a boldogság (Fuir le bonheur) 22 : Az esküvő (Jour de fete) 6. évad: 01 : Függetlenség (Indépendance) 02 : A szökés (L'évasion) 03 : A csábítás művészete (L'art de la séduction) 04 : Örökre a barátod (Amis pour la vie) 05 : Kulturális sokk (Le choc des cultures) 06 : Megszállottság (Obsession) 07 : Ha egy pletyka elindul... (Elle court, elle court la rumeur) 08 : Zavaros vizeken (En eaux troubles) 09 : Az első szerep (Le premier rôle) 10 : Las Vegas, itt vagyunk! (Las Vegas, nous voila!) 11 : Szerelem élő adásban (L'amour en direct) 12 : Mi van a pad alatt? (La main dans le sac) 13 : Furcsa pár (Drôle de couple) 14 : A hős (Le négociateur) 15 : Szabad országban (Une espionne parmi nous) 16 : Nemek háborúja (La guerre des sexes) 17 : A szellem (Un fantôme pour Lola) 18 : Ketten egyedül (Seules au monde) 19 : A vetélytársak (Rivales) 20 : Igaz szerelem (A la folie) 21 : Döntő fordulat (Virage décisif) 22 : Úton a siker felé (En route pour le succes) Hans Julius Zassenhaus Hans Julius Zassenhaus (Koblenz, 1912. május 28. – Columbus, Ohio, USA, 1991. november 21.) német matematikus, az absztrakt algebra kutatója, a számítógépes algebra egyik úttörője. Életpálya Tanulmányait a fizika témakörében kezdte, majd Emil Artin előadásainak hatására áttért a matematikára. 1934-ben a hamburgi egyetemen doktorált matematikából. A második világháború végéig az egyetem magántanára. Tanított Glasgowban, majd Kanadában. 1964-től az Ohio State Universityn professzor. A számítógépes algebra egyik úttörője volt. Kutatási területei Fő kutatási területe az algebra, ezen belül a csoportelmélet volt, több jelentős tétel és lemma viseli a nevét. Több fontos algoritmust dolgozott ki az algebrai számelméletben. Zassenhaus lemma: A tétel egy kezdetleges változatát Camille Jordan bizonyította be 1869-ben. A bizonyítást Otto Ludwig Hölder 1889-ben egészítette ki. A Jordan–Hölder-tételnek gyakran alkalmazott általánosítása a Schreier-féle finomítási tétel, amit Otto Schreier 1928-ban publikált. Hat évvel később 1934-ben Hans Zassenhaus továbbfejlesztette Schreier bizonyítását a Zassenhaus-lemma felhasználásával. Az 1960-as években a számítógépek alkalmazásának egyik kezdeményezője volt. Írásai Munkásságának eredményeit több esetben publikálta. Cikkeiben foglalkozott az elméleti fizika kérdéseivel is, a csoportelméleti fizikai alkalmazásával. Alarba Alarba település Spanyolországban, Zaragoza tartományban. Alarba Acered, Castejón de Alarba, Morata de Jiloca és Olvés községekkel határos. Lakosainak száma 144 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Mocsári ibolya A mocsári ibolya, posványibolya vagy lápi ibolya (Viola palustris) a Malpighiales rendjébe, ezen belül az ibolyafélék (Violaceae) családjába tartozó faj. Elterjedése A mocsári ibolya csaknem egész Európában előfordul, délkeleten azonban hiányzik. Magyarországon kipusztult. Megjelenése 10 - 15 centiméter magas évelő növény, fehéres, föld alatti indákkal. 2 - 6 (legtöbbször 4) fényes sárgászöld, kopasz levele tőállású rozettát alkot. A 2 - 6 centiméter hosszú levelek kerekdedek, széles szív vagy vese alakúak. A levéltelen virágzati szárak (tőkocsányok) közvetlenül a gyöktörzsből erednek. A pálhalevelek hosszúkás tojásdad alakúak, kihegyezettek, szélük ép vagy röviden rojtos, fogas. A mintegy 1,5 centiméter széles virágok világoslilák, esetleg fehérek, az alsó szirom sötéten erezett. Hasonló faj A tőzegibolya (Viola epipsila), amely ugyancsak szár nélküli növény, csupán két levéllel, virágának sarkantyúja a csészecimpák függelékénél 2 - 3-szor hosszabb. Lápréteken nő, igen ritka. Életmódja A mocsári ibolya mocsarak, láprétek, tőzegmoha- és síklápok, magas sásosok, égerligetek és vízpartok lakója. 2600 méter magasságig megtalálható. Nedves, tápanyagban szegény, savanyú, humuszos talajokon nő. A virágzási ideje június - július között van. Holop Miklós Holop Miklós (Budapest, 1925. február 2. – Budapest, 2017. november 12.) olimpiai ezüstérmes vízilabdázó, vegyészmérnök. Életpályája 1944-ben érettségizett a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban. A műegyetemen szerez vegyészmérnöki diplomát. A Haditechnikai Intézet munkatársa. 1980-ban vonult nyugdíjba. Sportpályafutása Középiskolás éveiben eleinte atletizál, majd egy osztálytársa hívja a Margit-szigetre pólózni. 1941-től a MAFC II. osztályú, majd I. osztályú vízilabda csapatát erősítette. Angliában rendezett XIV., az 1948. évi nyári olimpiai játékok vízilabda tornáján Németh János szövetségi kapitány irányításával az ezüstérmes válogatott játékosa. Mind a hét mérkőzésen játéklehetőséget kapott. Politikai okok miatt dr. Somóczy Lóránt edzővel átlép a III. kerületi Torna és Vívó Egyletbe. Mikor 1950 májusának végén az óbudaiak (akkor már III. kerületi Textil) szakosztályát központi utasításra megszüntetik, a Honvédhoz kerül, ahol 1956-ig szerepel. 1951-ben a berlini főiskolai világbajnokság aranyérmese. A Honvéddal megnyerik az 1953-as, az 1954-es, valamint az 1958-as magyar férfi vízilabdakupát. 1947 – 1952 között 12 alkalommal szerepel a válogatottban. 1947-ben tagja a monte-carlói Európa-bajnokságon negyedik, a párizsi főiskolai világbajnokságon első helyezett csapatnak. 1958-ban visszavonult az aktív sportolástól. Worth megye (Georgia) Worth megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Georgia államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Sylvester. Lakosainak száma 21 291 fő (2013. július 1.). Worth megye Crisp, Turner, Tift, Colquitt, Mitchell, Dougherty és Lee megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Barbados a 2008. évi nyári olimpiai játékokon Barbados a kínai Pekingben megrendezett 2008. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 8 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika Férfi Női * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el ** - három másik versenyzővel azonos időt ért el Úszás Férfi Vitorlázás Férfi Ghola A Ghola Frank Herbert A Dűne című regényének kitalált alakja. Valójában egy klón, amit a Bene Tleilax-ok hoznak létre Axolotl Tartályokban. Történet A legismertebb ghola Duncan Idaho, akit legtöbbször II. Leto Atreides Istencsászár parancsára klónoztak. Többször megpróbálták kondicionálni arra, hogy ura ellen forduljon. Készítettek Idaho-gholát a Bene Gesserit részére is. Képességek Az eredeti (élő vagy halott) test sejtjeiből növesztik az axolotl-tartályokban. Az eredeti test emlékeivel nem rendelkezik azonnal, azokra rá kell ébreszteni. Ezt két módszerrel érik el: vagy egy Atreides megölésére kondicionálják, amit nem tud megtenni, és belső küzdelme közben jönnek elő régi emlékei, vagy bevéséssel hozzák elő a memóriáját, azaz részletesen irányított szexuális aktussal próbálja a partnere érzelmileg magához láncolni. Ennek természeténél fogva ellenáll, így ébred tudatára. Forrás Dűne regények Ricardo López Felipe Ricardo López Felipe (Madrid, 1971. december 30. –) visszavonult spanyol válogatott labdarúgó, edző. A spanyol labdarúgó-válogatott tagjaként részt vett a 2002-es labdarúgó-világbajnokságon. Sikerei, díjai Atlético Madrid : Spanyol bajnok : 1995–96 Spanyol kupa : 1995–96 Manchester United : Angol bajnok : 2002–03 Alik Szaharov Alik Szaharov (oroszul: Aлик Сахаров; angolosan: Alik Sakharov) (Taskent, Üzbég SZSZK, Szovjetunió, 1959. május 17. –) orosz származású amerikai operatőr és filmrendező. Korai évei Szaharov 1959-ben született Taskentben, de Moszkvában nőtt fel. 12 éves korában szülei beíratták egy iskolán kívüli fényképésztanfolyamra. Pár évvel később, öccse születésekor édesanyja hozzájárult ahhoz, hogy egy 8 mm-es filmmel működő kamerát vásároljon, amivel az új családtag életét kellett dokumentálja. 1981-ben emigrált az Egyesült Államokba, ahol 1984-ig órásként dolgozott. Pályafutása Órásként szerzett pénzéből egy 16 mm-es Éclair kamerát vásárolt, mellyel első dokumentumfilmjét is készítette. Az 1985-ben készült alkotás (The Russian Touch) a Brighton Beach-i orosz bevándorlókról szólt. Ennek köszönhetően figyelt fel rá egy manhattani tévé, és leadta a dokumentumfilmet. Hamarosan a New York-i produkciós cég operatőrként és világosítóként alkalmazta. A 1991-ben Dennis Maneri producer megkeresésére elvállalta a Big and Mean című film operatőri teendőit. 1992-ben leforgatta a Pausa című fekete-fehér némafilmet, melynek rendezője, operatőre és forgatókönyvírója is volt. 1997-ben az HBO sikersorozatának, a Maffiózók pilot-epizódjának operatőre volt, majd a sorozat 1999-es adásba kerülése után további 37 epizód felvételeit irányította. A Maffiózóknak köszönhetően országos és nemzetközi ismertségre tett szert, és néhány mozifilm mellett olyan népszerű sorozatokban működött közre, mint a Trónok harca, a Szex és New York vagy a Róma. Utóbbiban végzett operatőri munkájáért Emmy-díjat is kapott. Több sorozat egyes részeiben rendezőként is kipróbálta magát. Díjai és elismerései Munkásságát díjakkal és jelölésekkel is elismerték: Grottazzolina Grottazzolina település Olaszországban, Marche régióban, Fermo megyében. Lakosainak száma 3382 fő (2017. január 1.). Grottazzolina Fermo, Monte Giberto, Ponzano di Fermo, Rapagnano, Belmonte Piceno, Magliano di Tenna, Montottone és Montegiorgio községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Žatec (Jihlava járás) Žatec település Csehországban, a Jihlavai járásban. Žatec Dyjice, Ořechov, Mysliboř, Sedlejov és Urbanov településekkel határos. Lakosainak száma 118 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Adrianus Wolphard Adrianus Wolphard, más néven Enyedi Adorján (1491–1544), Kolozsvár utolsó katolikus plébánosa a reformáció előtt. Élete Apja az esztergomi egyházmegye közjegyzője volt, aki a Szepességből költözött át Nagyenyedre. Adrianus a bécsi egyetemen bölcseletet, teológiát és orvostudományt is tanult. 1516–1517-ben gyulafehérvári kanonok és szásztörpényi plébános volt. Jogi tanulmányait 1521–1523-ban a bolognai egyetemen folytatta, ahol jogi doktorrá avatták. Utóbb kolozsi, krasznai, majd dobokai főesperes és püspöki helynök lett. Szapolyai János orvosa volt. Amikor Szántai István Luther tanait kezdte el terjeszteni Erdélyben, Szapolyai János 1538-ban nyilvános vitát rendelt el, erre Kálmáncsehi Sántha Márton gyulafehérvári kanonokkal Adrianus Wolphard püspöki helynököt küldte el bírálóul. Neve könyvbarátként és művészetpártolóként maradt fent. Olasz mesterekkel építtetett kolozsvári házát a város legjelentősebb reneszánsz műemlékeként tartják számon. Elképzelhető, hogy szerepet játszott a szásztörpényi egykori evangélikus templom átalakításában is. Műve Panegyris Ad invictissimum Caesarem Maximilianum. Semper Augustum. Viennae, 1512. 2009–2010-es bolgár labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 2009–2010-es bolgár labdarúgó-bajnokság első osztályának küzdelmei 16 csapat részvételével 2009. augusztus 8-án kezdődtek. Címvédő a Levszki Szofija együttese. A bajnokság rendszere A bajnokságot körmérkőzéses, őszi–tavaszi-rendszerben bonyolítják le, így minden csapat minden csapattal kétszer mérkőzik meg: egyszer pályaválasztóként, egyszer pedig idegenben. A pontvadászat győztese szerzi meg a bolgár bajnoki címet, míg az utolsó három helyen végzett csapat kiesik a másodosztályba. Végeredmény Forrás: Az „A” PFL hivatalos oldala (bolgárul) A rangsorolás alapszabályai: 1. pontszám, 2. egymás elleni mérkőzéseken szerzett pontok száma, 3. egymás elleni mérkőzések gólkülönbsége, 4. egymás elleni mérkőzéseken idegenben lőtt gólok száma, 5. gólkülönbség, 6. lőtt gólok száma, 7. idegenben lőtt gólok száma.1A Beroe Sztara Zagora nyerte a 2009–2010-es bolgár kupát, így 2010–2011-es Európa-liga 3. selejtezőkörében jogosult indulni. 2A Botev Plovdivot kizárták, mivel a szezon folytatásához szükséges alapvető feltételeket nem tudta teljesíteni, továbbá a csapattól hat pontot levontak. A hátralévő mérkőzéseik 3 pontját 3–0-s gólkülönbséggel az ellenfelek kapják. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Kereszttábla Forrás: Az „A” PFL hivatalos oldala (bolgárul) 1A hazai csapatok a bal oldali oszlopban szerepelnek.Színek: Zöld = hazai győzelem; Sárga = döntetlen; Piros = vendéggyőzelem. A góllövőlista élmezőnye Utolsó frissítés: 2010. április 5., forrás: PFL.bg (angolul). Martin Kamburov (Lokomotiv Szofija) Wilfried Niflore (Liteksz Lovecs) Junior (Szlavija Szofija) Georgi Andonov (Beroe) Iszmail Isza (Lokomotiv Mezdra) Dejan Hrisztov (Szliven) Goran Janković (Minyor Pernik) Ivan Sztojanov (CSZKA Szofija) 1295 Deflotte Az 1295 Deflotte (ideiglenes jelöléssel 1933 WD) egy kisbolygó a Naprendszerben. Louis Boyer fedezte fel 1933. november 25-én, Algírban. Wosinsky Mór Megyei Múzeum A Wosinsky Mór Megyei Múzeum Szekszárdon található, a Szent István tér 26. sz. alatt. A múzeum története Wosinsky Mór hazai és külföldi expedícióin nagy értékű, főként régészeti anyagot gyűjtött össze, ennek elhelyezése és bemutatása hamarosan szükségessé vált. Apponyi Sándor gróffal elhatározták, hogy létrehozzák Tolna vármegye múzeumát. Első kiállításuk 1896-ban, a millennium meghirdetett évében, az akkorra elkészült szekszárdi főgimnázium termeiben nyílt meg. Ahogy a termek átvették oktatási funkciójukat, sürgetővé vált egy önálló múzeum alapítása. Wosinsky a kor neves építészeit, Schickedanz Albertet és Herczog Fülöpöt, a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum megálmodóit kérte fel múzeuma megtervezésére. Wosinsky elhivatott tevékenysége nyomán, 1902-ben megnyílt a neoreneszánsz stílusú múzeumpalota. Unikális a megyei múzeumok között abban, hogy eleve múzeum céljára épült. A múzeumban állandó kiállítások várják a látogatókat. A régészeti kiállítás, a földszinten, Tolna megye történetét mutatja be az őskortól a kora Árpád-korig . A Megelevenedett képek - egy kisváros a századfordulón címet viselő helytörténeti kiállítás az emeleten található. Jelképes sétával, Szekszárd kelet-nyugati irányú tengelyén haladhatunk végig a tárlaton, olyan műemlékek között, amiket egykor a városba látogató notabilitások is megcsodálhattak. A régészeti- és fegyvergyűjteményt a pincemúzeumban csak előre bejelentett csoportok látogathatják. Létrehozója emlékezete A névadó Wosinsky Mór régész, múzeumalapító igazgató, bibliofil tudós papnak állít emléket a múzeum előtt felállított bronz mellszobor, Farkas Pál alkotása. 1989-ben készült el, az önálló múzeumépület gondolatának 90. évfordulójára. A szobrot a bölcskei Duna-mederből nemrég kiemelt nagyméretű római oltárkövek veszik körül.Az 1970-es '80-as években az intézmény Béri Balog Ádám nevét viselte. Ukrajna a 2004. évi nyári olimpiai játékokon Ukrajna a görögországi Athénban megrendezett 2004. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 23 sportágban 239 sportoló képviselte, akik összesen 22 érmet szereztek. Atlétika Férfi Női * - egy másik versenyzővel azonos időt/eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el *** - három másik versenyzővel azonos eredményt ért el **** - négy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Birkózás Férfi Kötöttfogású Szabadfogású Női Szabadfogású PA - visszalépett (birói döntéssel 0-4) PP - döntő fölény DSQ - kizárták Cselgáncs Férfi Női Evezés Férfi Női Íjászat Férfi Női Kajak-kenu Síkvízi Férfi Női Kerékpározás Országúti kerékpározás Férfi Női Pálya-kerékpározás Üldözőversenyek Pontversenyek Műugrás Férfi Női Ökölvívás RSC - a játékvezető megállította a mérkőzést Öttusa * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el Sportlövészet Férfi Női * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el *** - három másik versenyzővel azonos eredményt ért el **** - négy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ***** - öt másik versenyzővel azonos eredményt ért el ****** - hat másik versenyzővel azonos eredményt ért el Súlyemelés Férfi Női * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el *** - három másik versenyzővel azonos eredményt ért el Taekwondo Férfi WDR - visszalépett Tenisz Női Torna Férfi Női Ritmikus gimnasztika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Úszás Férfi Női * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el ** - két másik versenyzővel azonos időt ért el Vitorlázás Férfi Női Nyílt Vívás Férfi Női Gabrovo (Sztrumica) Gabrovo (macedónul: Габрово) település Macedóniában, a Délkeleti körzetben, a Sztrumicai járásban. Népesség 2002-ben 399 lakosa volt, akik közül 398 macedón és 1 egyéb. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Tóth László (matematikus) Tóth László (Szatmárnémeti, 1961. január 10. –) erdélyi származású magyar matematikus, egyetemi oktató, Pap Margit férje. Életpályája Iskoláit szülővárosában végezte. 1985-ben matematika szakot végzett a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. 1985–1990 között középiskolai tanár Szatmárnémetiben, 1990–1998 között a Babeş–Bolyai Tudományegyetem matematika és informatika karán tanársegéd (1990), majd adjunktus (1994). 1998-tól a Pécsi Tudományegyetem természettudományi karának matematika tanszékén egyetemi docens, 2004-től tanszékvezető. Az MTA Bolyai János-ösztöndíjasa (1998–2000), 2009-ben pedig DAAD-ösztöndíjas Németországban. 1996-ban a kolozsvári egyetemen megszerezte a doktori címet matematikából, amelyet a Debreceni Egyetemen 2003-ban honosított. 2006-ban ugyancsak Debrecenben habilitált. Hazai és külföldi szakmai egyesületek tagja. Munkássága Kutatási szakterületei: elemi és multiplikatív számelmélet, számelméleti függvények, általánosított konvolúciók, prímszámok eloszlása, egyenlőtlenségek, sorozatok és sorok, a matematika története. Könyvei Marcus Andrei, Tóth László: Logika és halmazelmélet , Erdélyi Tankönyvtanács, Kolozsvár, 1999. Bege Antal, Kása Zoltán, Tóth László: Relációk és alkalmazásaik , Budapesti Műszaki Egyetem, 1999. Marcus Andrei, Szántó Csaba, Tóth László: Logika és halmazelmélet , Scientia Kiadó , Kolozsvár, 2004. Válogatott cikkei Minculete, N., Tóth, L.: Exponential unitary divisors, Annales Univ. Sci. Budapest., Sect. Comp. , 35 (2011), 205–216. Tóth, L.: Menon's identity and arithmetical sums representing functions of several variables, Rend. Sem. Mat. Univ. Politec. Torino , 69 (2011), 97–110. Steuding, R., Steuding, J., Tóth, L.: A Möbius μ-function, Rend. Circ. Mat. Palermo , 60 (2011), 13–21. Tóth, L., Haukkanen, P.: The discrete Fourier transform of r-even functions, Acta Univ. Sapientiae, Math. , 3 (2011), 5–25. Tóth, L.: Some remarks on Ramanujan sums and cyclotomic polynomials, Bull. Math. Soc. Sci. Math. Roumanie (N.S.) , 53 (101) (2010), 277–292. Tóth, L.: A survey of gcd-sum functions, Journal of Integer Sequences , 13 (2010), Article 10.8.1. Tóth, L.: On the number of certain relatively prime subsets of {1,2,...,n}, Integers: Electronic Journal of Combinatorial Number Theory , 10 (2010), #A35 (p. 407–421). Tóth, L., Haukkanen, P.: On the binomial convolution of arithmetical functions, Journal of Combinatorics and Number Theory , 1 (2009), Issue 1, pp. 31–48. Tóth, L.: A gcd-sum function over regular integers modulo n , Journal of Integer Sequences , 12 (2009), Article 09.2.5. Tóth, L.: On the bi-unitary analogues of Euler's arithmetical function and the gcd-sum function, Journal of Integer Sequences , 12 (2009), Article 09.5.2 Sándor, J., Tóth, L.: Extremal orders of compositions of certain arithmetical functions, Integers: Electronic Journal of Combinatorial Number Theory , 8 (2008), #A34. Tóth, L.: Regular integers modulo n , Annales Univ. Sci. Budapest., Sect. Comp. , 29 (2008), 263–275. Tóth, L.: On order result for the exponential divisor function, Publ. Math. Debrecen , 71 (2007), no. 1-2, 165–171. Tóth, L.: On certain arithmetic functions involving exponential divisors, II., Annales Univ. Sci. Budapest., Sect. Comp. , 27 (2007), 155–166. Köztársasági ösztöndíj A köztársasági ösztöndíj olyan ösztöndíj, melyre azok a felsőoktatási intézményekben tanuló, nappali és levelező tagozatos diákok pályázhatnak, akiknek kiemelkedő tanulmányi eredményeik vannak, illetve szakmai területen kimagasló munkát végeznek (pl.: tudományos diákkör). További feltétel, hogy a két lezárt félévben (kreditpont-rendszer esetén) a hallgatónak legalább 55 kreditet kell összegyűjtenie. Ezeken kívül a hallgatók közéleti, sport- és egyéb tevékenységei is figyelembe vehetők legfeljebb az adott hallgató összteljesítményének 10%-áig. A díjakat minden tanév elején osztják ki az adott intézményben az erre érdemes diákoknak. A pályázatokat az oktatási miniszternek címezve, a felsőoktatási intézmény vezetőjéhez kell benyújtani. (Az intézmény megkerülésével beküldött egyéni pályázatok nem bírálhatóak el.) A pályázat benyújtásának határidejét az intézményi szabályzat határozza meg. „A fenti kritériumok alapján az intézmények államilag finanszírozott, nappali, vagy levelező tagozatos, első alap- és első kiegészítő alapképzésben tanulmányokat folytató, magyar állampolgárságú, illetve jogszabály vagy nemzetközi megállapodás alapján a magyar állampolgárságú hallgatókkal azonos elbírálás alá eső külföldi hallgatók 2010. október 15-i létszáma 0,8%-ának megfelelő számú hallgató részesülhet az ösztöndíjban.” Tehát az intézmény (fenti kritériumoknak megfelelő) diáklétszámának csak 0,8%-a kaphat ilyen ösztöndíjat. A díj egy tanévre vonatkozik, azaz tíz hónapon keresztül jár. Amennyiben a hallgató jogviszonya megszűnik vagy szünetel, az ösztöndíj tovább nem folyósítható. További információ található a felsőoktatási intézmények honlapján, a tanulmányi osztályon, vagy az Oktatási és Kulturális Minisztérium weblapján (). Jogszabályi háttér A Felsőoktatási törvény (2005. évi 139. törvény) 104. §-ának (5) bekezdése (2010. január 1. – 2010. április 29-i állapot) Az 51/2007. (III. 26.) Korm. rendelet 24.§ (2010. január 31-i állapot) 1947. évi IV. törvény A ma is hatályos 1947. évi IV. törvény egyes címek és rangok megszüntetéséről a második világháborút követő magyarországi társadalmi változások egyik fontos dokumentuma. Ez az egyébként igen rövid törvény mondja ki az örökletes nemesi rangok és más címek, így a vitézi cím megszüntetését és használatuk tilalmát. A törvényt 1947. január 14-én hirdették ki, s attól a naptól hatályos. Tartalma A törvény kimondja a magyar főnemesi és nemesi rangok (herceg, őrgróf, gróf, báró, primor, lófő, nemes), az örökös főispáni cím, valamint a kitüntetésként adományozott rangjelző címek és méltóságok (valóságos belső titkos tanácsos, titkos tanácsos, kormányfőtanácsos, kormánytanácsos stb.) megszűnését. A külföldi államfők által adományozott nemesi és főnemesi rangot jelző címek viselésére adott engedélyeket ugyancsak hatályon kívül helyezi. Mindezen címek és a vitézi cím használatát a törvény kifejezetten meg is tiltja. Ugyancsak tilos a nemesi előnév, nemesi címer és -jelvény vagy a nemesi nemzetségi származásra utaló kifejezés (de genere…) használata. Megtiltja a törvény a két világháború közötti Magyarország társadalmában használatos főméltóságú, nagyméltóságú, kegyelmes, méltóságos, nagyságos, tekintetes, nemzetes stb. címzések használatát is (akár rangra, akár közszolgálati pozícióra utalva), de kiveszi ebből a körből a diplomáciai érintkezést és az egyházak belső használatú címzéseit. A törvény számos tilalmat mond ki ugyan a címek használatával kapcsolatban, de nem rendel a tilalmak megsértése mellé szankciókat, így azok megsértése sem büntetőjogi, sem szabálysértési következményekkel jelenleg nem jár. A törvény utóélete 1990 után számosan támadták a törvényt, amely kiállta a próbát, és hatályos maradt. Így hatályban tartotta az egyes jogszabályok és jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló 2007. évi LXXXII. törvény is, amely a folyamatosan zajló dereguláció, azaz jogszabálygyérítés egyik állomása. 2009. szeptember 21-én az Alkotmánybíróság is visszautasított egy indítványt, amely a törvény 3. § (1)–(4) bekezdéseinek, vagyis a címviselési tilalmak megsemmisítését kérte. Az AB határozata leszögezi, hogy az öröklés alkotmányban biztosított joga alapján nem támadható a címek használatának tilalma, mivel az öröklés joga a vagyon örökítéséről szól, és a tulajdonjog körébe tartozik, a nemesi címek pedig az 1947 előtti magánjogban is személyiségi jogi oltalom alá tartoztak. 2010. szeptember 27-én (az önkormányzati választások kampányfinisében) a Magyar Hírlap arról számolt be, hogy egy ünnepségen több politikust – Tarlós István főpolgármester-jelöltet, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest, Harrach Pétert – másokkal együtt „pallossal vitézzé avattak”. A hír hatására (még ugyancsak a kampány utolsó napjaiban) Molnár Csaba akkor MSZP-s országgyűlési képviselő - arra hivatkozva, hogy az 1947. évi IV. törvény nem fűz szankciót a tilalom megsértéséhez -, törvénymódosítási javaslatot nyújtott be a szabálysértési törvényhez, amelyben 100 000 forintig terjedő bírsággal javasolta büntetni az 1947. évi IV. törvény megsértését. Csontház Csontház vagy osszárium, csontkamra (latinul: ossarium) a középkorban a temetőkben emelt olyan kisebb kápolnaszerű épület, amelybe új sírok ásása alkalmával a temető szentelt földjében talált csontokat hányták. Mivel a régi temetők legtöbbször a templomok körül terültek el, a csontházat igen gyakran a templomhoz hozzáépítették; sőt vannak esetek, amikor a templom minden egyes külső gyámpillére közötti térség alul egy-egy kis csonházat fogadott magába. Vannak azonban egészen különálló csontházak is. A csontházaknak egyik oldala rendesen sok apró nyílással volt átlyukasztva, hogy a belsejükben felhányt csontokat kívülről látni lehessen. A magyarországi csontházak különálló épületek, rendesen kör alakú alaprajzzal és egy kis apszissal. A latin ossarium elnevezést azon kriptákra és termekre is használják, ahol nagy mennyiségű csontmaradványt halmoztak fel. Efféle építményeket több középkori és újkori templomban alakítottak ki, többek között Pozsonyban a Szlovák nemzeti felkelés-téren lévő templomromban, Brnóban és másutt. Oss(u)arium az ókori Itália kora vaskori népeinél használt hamvurnák elnevezése is. Ezek általában agyagból készültek, s két legjellegzetesebb típusuk a kerek, ház alakú és az egymásra fordított kettős kúp alakú (bikonikus) ossarium. Ambrusz Árpád Ambrusz Árpád (Nyíregyháza, 1980. július 2. –) magyar labdarúgó, jelenleg a Nyíregyháza Spartacus FC játékosa. Sikerei, díjai Magyar másodosztály bajnok: 2006–07 Tóth Lőrinc Tóth Lőrinc (Rév-Komárom, 1814. december 17. – Budapest, 1903. március 17.) okleveles ügyvéd, kúriai elnök, drámaíró, szakíró; a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság, a Petőfi Társaság, valamint a Fővárosi törvényhatósági bizottság virilista tagja. Pályája Tóth János lelkész és Szabó Éva (1795-1859) fia. Tanulmányait Komáromban, a német nyelv tanulását a pozsonyi királyi akadémián, a jogot pedig a pesti egyetemen végezte, közben a francia és az angol nyelvet is elsajátította. 1838-ban tette le az ügyvédi, 1841-ben a váltóügyvédi vizsgát, azonban majdnem kizárólag a királyi táblai gyakorlatra szorítkozott s főúri családok és nagyobb uradalmak jogászaként dolgozott. 1839 tavaszán barátja, Gorove István későbbi miniszter társaságában hosszabb nyugat-európai utazásra ment. Különösen tanulmányozta az esküdtszékeket és a börtönrendszereket, látogatta a parlamenti üléseket, a törvényszéki tárgyalásokat. Kiváló jogi felkészültségével hamar magára vonta kortársai figyelmét. Jelen volt 1840-41. és 1843-45. évi pozsonyi országgyűléseken mint Batthyány Kázmér gróf jogtanácsosa, s távollevő főrendek képviselője, külföldi követségek és a Jelenkor és a Kossuth Lajos által szerkesztett Pesti Hírlap országgyűlési tudósítója, mely célra egész irodát tartott, s mint a Hajnik Károly gyorsíró által szerkesztett főrendiházi napló revizora nyelvi tekintetben. Ugyanekkor a Batthyány Kázmér gróf elnöksége és Kossuth Lajos igazgatása alatti magyar védegyletnek titkára, s a zsurnalisztikában a megtámadásokkal szembeni védelmezője volt. Majd minden akkori nemzeti, humanitárius és kulturális vállalatnak, a gazdasági egyesületnek, az iparegyesületnek, kisdedóvó-egyesületnek, szegénygyermekkórháznak, rabsegélyező, gyermekvédő, közművelődési, képzőművészeti, kertészeti stb. egyesületeknek évtizedeken át igazgatóválasztmányi tagja, s szorgalmas munkása és terjesztője volt. 1847-ben Breznóbánya városa választotta meg pozsonyi országgyülési képviselőjének, s mint ilyen többször szólalt fel radikális-szabadelvű szellemben, különösen a királyi városok országgyűlési szavazati jogának kérésében. 1848 tavaszán tagja volt a bécsi nagy küldöttségnek, mely az akkori nagy reformokat: a nép felszabadítását, a jobbágyság eltörlését, a felelős miniszteri kormányformát, az országgyűlésnek, azontúl már parlamentnek, Pestre áthelyezését István nádor főherceg, Batthyány Lajos gróf és Kossuth Lajos vezetése alatt kivívta és a pozsonyi országgyűlésre meghozta. A magyar felelős minisztérium megalakulása után szülővárosa, Révkomárom választotta meg a pesti parlamentbe képviselőjévé, ahol mindenkor és azután is Deák Ferenc igazságügyi miniszter őt hívta meg elnöki titkárává, osztálytanácsosi ranggal, mely hivatalában 1848. április 15-étől fogva az ország fővárosából menekülő parlamentnek Debrecenbe áttételéig megmaradt, s mint ilyen a honvédelmi bizottmánynak egyik jegyzője volt. Debrecenben, Vukovics Sebő minisztériumában osztályvezető tanácsos és államtitkári helyettes volt. Deák Ferenc minisztériumában Szalay László kodifikácionális osztályfőnök mellett ilyen munkálatokban vett részt és többek között ő dolgozta ki francia minták után, a sajtó-esküdtszéki eljárás szabályait, s több reformjavaslatot, melyek akkor létre nem jöhettek. Debrecenben a mérsékeltebb politiki nézetekhez csatlakozott; az országgyűlést, Buda visszafoglalása után, Pestre s innét Szegedre és Aradra követte. A világosi fegyverletétel után egy ideig barátainál a Tisza vidékén tartózkodott, azonban Pesten hagyott családjánál tett látogatása alkalmával elfogták, az Újépületbe zárták és halálra ítélték. Utóbb társaival együtt felmentetették, kiszabadulása után rendőri felügyelet alá került. Az akadémia pénztárnoka lett, emellett jogirodalommal, folyóiratok szerkesztésével foglalkozott. Egyik alapítója a magyar földhitelintézetnek, alapítója és egy évtizedig jogtanácsosa az első magyar általános biztosítótársaságnak. Az 1865–1868. évi parlamentbe Fehér vármegye választotta meg képviselőjévé és tagja volt a 67-es bizottmánynak. 1867. március 15-től kezdve miniszteri tanácsos és az első (kodifikáló) osztály főnöke lett Horvát Boldizsár igazságügyminisztériumában, s e kinevezés után új választás alá vetvén magát, 1868-ban a csákvári kerület újból megválasztotta képviselőjének, s ez maradt 1869. június 1-ig, amikor a felállított semmítőszék birájává nevezték ki, s a bírói hivatallal összeférhetetlen képviselőséget letette. A semmítőszék megszüntetése után a Kúria büntetőosztályára osztották be, ahol rangidős bíróként gyakran elnökölt és a sajtóügyeket referálta. 1883. december 1-től 1894 szeptemberéig a Kúria tanácselnöke volt, ekkor megromlott látása miatt nyugalomba vonult. 1895-ben a főrendiház élethossziglani tagjává neveztetett ki. 1836-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az Akadémia helyreállítása után, 1858 decemberétől rendes tagja. A Kisfaludy Társaságnak legelső titkára volt, a társaság 1901-ben ünnepelte meg hatvanéves írói jubileumát. 1880. május 29-én a Ferenc József-rend csillagos keresztjével tüntették ki, és a budapesti egyetem évszázados ünnepén tiszteleti jogi doktori oklevéllel ismerte el. Jogi munkáin kívül számos költeményt, novellát, útitárcát, életrajzot és színművet írt. Cikkeit és összes munkáit az MTA Almanachja sorolja fel (1896. 166-174. l.). Számos cikket írt többek között az Ujabbkori Ismeretek Tárába (1850.) és folytatásába, a Jelenkor című encikopédiába és A Pallas nagy lexikonába (száznál többet). Részt vett Werbőczy Hármas könyvének 1844. évi és a Corpus Jurisnak 1895. évi fordításában (I. Lipót és III. Károly törvényei). Neje Kandó Zsófia volt. Emlékét 1912 óta Budán, a XII. kerületben a Tóth Lőrinc utca őrzi. Munkái Néh. Imre János ur, a magyar kir. tud. egyetemnél a bölcselkedés tanítója ... sírjánál keseregnek bús tanítványai, a bölcselkedés másodévi hallgatói 1832-ben. Pest. (Óda). Átok, drámai költemény előjátékkal 3 szakaszban . Buda, 1835. (Eredeti Játékszín 4 felv. A m. tud. Akadémia által jutalommal kitüntetve). Vata. Történeti dr. 4 felv. Pest, 1836. (M. történeti színműveinek I. kötete). Ekebontó Borbála; szomj. 4. felv . Buda, 1836. (Eredeti Játékszín 6. Az Akadémia által jutalommal kitüntetett pályamű. Előadták Budán 1836. márc. 19.). Szívhangok. U. ott, (1838. Versgyűjtemény.) Az atyátlan; szomj. 5 felv . U. ott, 1839. (Eredeti Játékszín 7. akadémiai jutalommal kitüntetve). Olympia. Drámai pályavirágok. Pest, 1839. (Ronow Ágnes, tört. dr. 3 szak. és Alkonyatkor, bohózat 3 felv.). Hunyadi László. Tört. szomj. 5 felv . Buda, 1839. (Eredeti Játékszín 16. Akadémiától 100 arany jutalmat nyert pályamű). Rágalom iskolája, vígj. 5 felv. Scheri-Brinsley Richard után angolból ford. U. ott, 1839. (Külföldi Játékszín 16. Előadták Pesten márc. 1., 31.). A kénytelen király. vígj. 2 felv. Pest, 1840. (Nagy Ignác Színműtára II. köt. Először Pesten 1839. nov. 1.). Úti tárca. Pest, 1844. hat kötet. (I. Déli Németföld. II. Rajnai út. III. Schweiz. IV. Németalföld és Belgium. V. Brittföld. VI. Páris). Ügyvédi állapotok. Pozsony, 1848. (Országgyűlési röpirat). Eszmék a magyar tudományosság, akadémia s iskolaügy körül. U. ott, 1848. (Röpirat a pozsonyi országgyűlésen). Uti novellák. Pest, 1851. (Új és folyóiratokban megjelent 7 eredeti és 2 fordított beszély). Az ősiség és egyéb bírtokviszonyokat rendező 1852. nov. 29. nyilt parancs ismertetése s magyarázata. U. ott, 1853. (2. átdolg. kiadás. U. ott, 1854. Az Akadémiánál Marcibányi jutalmat nyert. Németül: ford. Görgey István. Pest, 1853.). Az ausztriai polgári perrendtartás. U. ott, 1853. Példánytár; törvénykezési irománypéldák gyűjteménye. U. ott, 1853. Az örökjog szövege jegyzetekkel. U. ott, 1853. (Új Törvénytár III.). Örökösödés az ausztriai ált. törvénykönyv szerint, nevezetesen végrendeletekről és a hagyatékok tárgyalásáról, örökösödésrendi táblával s irománypéldákkal felvilágosítva. U. ott, 1854. Elméleti és gyakorlati útmutató úrbéri ügyekben. U. ott, 1856. (Az Akadémiánál dicsérettel kitüntetve. Ism. M. Sajtó 135., 136., 152. sz.). Magyar írók arcképei és életrajzai. U. ott, 1858. (40 író rövid élet- és jellemrajza; előbb a Vasárnapi Ujságban közölve). A párbaj. Akadémiai értekezés. U. ott, 1865. Zádor György m. akadémiai tag emlékezete . U. ott, 1869. (Értekezések a társ. tud. köréből I. 9.). Szemle a magyar jogászgyűlések munkássága s eredményei felett . U. ott, 1872. (Értekezések a társ. tud. köréből II. 5.). Felsőbüki Nagy Pál emlékezete . Bpest, 1874. (Értekezések a tört. tud. köréből III. 8.). A szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság rendszere a polgári törvénykezésben magyar szempontból . U. ott, 1876. (Értek. a társ. tud. kör. IV. 3.). Emlékbeszéd hódosi és kisdiói Sina Simon felett . U. ott, 1876. (Értek. a társ. tud. kör. IV. 4.). Bertha Sándor emlékezete . U. ott, 1877. (Értek. a társ. tud. kör. IV. 8.). Emlékbeszéd ... Fogarasi János r. tag felett . U. ott, 1879. (Ért. a társ. tud. kör V. 7.). Emlékezés Zlinszky Imre I. tagra . U. ott, 1881. (Ért. a társ. tud. kör. VI. 11.). Kormányformák az újkori társadalmakban . Írta Laveleye Emil. Ford. s előszóval és jegyzetekkel ellátta. U. ott, 1881. (M. tud. Akadémia Könyvkiadó Vállalata III. sorozat). Méhek. Epigrammok. Xeniák. Apró életképek és szatirák. U. ott, 1882. Irói föllépésem 50. éve alkalmából nagy részben régi dolgozatok). Sötét időkből. Beszélyek. U. ott, (1882. M. Könyvesház 105., 106. XI. folyam 5., 6. Badics Ferenc előszavával. Először a 30-as és 40-es évek folyóirataiban ... ezentúl 3. kiadásban, 2-szor «Uti novellái» c. 1851.). A magyar felsőház reformja . U. ott, 1882. (Ért. a társ. tud. kör. VII. 4.). Emlékbeszéd Zsivora György felett. U. ott, 1885. (Emlékbeszédek II. 7.). Fegyházi tanulmányok. I. Az illavai fegyház . U. ott, 1885. (Értekezések a társ. tud. kör. VIII. 2.). Emlékezések a nemzetközi börtönügyi congressusra Rómában 1885. nov. 16-24 . U. ott, 1886. (Értek. a társ. tud. kör. VIII. 8.). A nők joga . Írta Gide Pál, ford. U. ott, 1886. Két kötet. (A m. tud. Akadémia Könyvkiadó Vállalata). Berryer válogatott törvényszéki beszédei . Ford. Berryer élet- és jellemrajzával és zárszóval. U. ott, 1887. (M. tudom. Akadémia Könyvkiadó Vállalata). Emlékbeszéd Zsoldos Ignác felett. U. ott, 1887. (Emlékbeszédek IV. 1.). Emlékbeszéd Tanárky Gedeon felett. U. ott, 1888. (Emlékbeszédek V. 2.). Fegyházi tanulmányok. A rab munka . U. ott, 1888. (Ért. a társ. tud. kör IX. 6.). A visszaesés okairól és óvszereiről . U. ott, 1889. (Ért. a társ. tud. kör. X. 4.). Emlékbeszéd Ökröss Bálint felett. U. ott, 1890. (Emlékbeszédek VI. 2.). Rövid tartalmu szabadságvesztés-büntetések és a föltételes elítélés . U. ott, 1891. (Értek. a társ. tud. kör XI. 4.). Emlékbeszéd Vajkay Károlyról . U. ott, 1894. (Emlékbeszédek VIII. 7.). Kéziratban A méreg, vígj. 2 felv. versekben; Mária Terézia essay (mutatvány a M. Salonban V. 1886. Mária Terézia házi életéből c.); Szilágyi Erzsébet, tört. rajz; Népnevelési törvényjavaslat alapelvei (1840-ből); Értekezés az öngyilkosságról; Emlékek és koszorúk. (Visszaemlékezések. Előkészületek a kir. Kuria történetéhez); A bírói függetlenségről; Voltaire szünnapjai, vígj. 2 felv. franciából ford. (előadatott először Pesten 1839. nov. 7.) és A rágalom, vígj. 5 felv. Scribe után ford. Martin Buber Martin Buber (héber ����� ����, Bécs, 1878. február 8. – Jeruzsálem, 1965. június 13.) izraeli–osztrák vallásfilozófus. A dialógusfilozófia és az ún. vallásos egzisztencializmus fontos képviselője. Jelentős a Rosenzweiggel közösen kiadott német nyelvű bibliafordítása, amely a héber eredetihez leginkább igazodó szövegek egyike. Élete Ortodox zsidó családba született Bécsben; Ukrajnában, Lvovban élő nagyapja révén a haszid zsidóság és a rabbinikus irodalom mély ismerője, de egy vallási krízise ráveszi az ortodox életmóddal való szakításra, és a filozófia felé fordul: Kantot, Kierkegaardot, Nietzschét olvas. 1896-ban a bécsi egyetemen filozófiát, művészettörténetet és germanisztikát tanul. 1898-ban csatlakozik a cionista mozgalomhoz, ahol megismerkedik későbbi feleségével, Paula Winklerrel, aki később tért át a zsidó hitre. 1904-ben írja meg doktori disszertációját Beiträge zur Geschichte des Individuationsproblems címmel Jakob Böhméről és Nicolaus Cusanusról; ekkorra közelebb kerül a haszid mozgalomhoz is. Az első világháború idején a Der Jude című havilap szerkesztője. 1921-ben ismerkedik meg Franz Rosenzweiggel. 1923-ban írja meg a fő művének tekintett Ich und Du-t, amely egzisztencialista filozófiájának egyik legfontosabb kifejtése. 1930-tól a frankfurti egyetem professzora, de ettől zsidó származása miatt 1933-ban eltiltják. Ezután a zsidók felnőttoktatásával foglalkozik, mivel a kormány ekkorra megtiltotta a zsidók részvételét a közoktatásban. 1938-ban emigrál Németországból és Jeruzsálemben telepszik le, ahol a Héber Egyetemen tanít antropológiát és szociológiát. Az Ichud nevű politikai szervezet tagja, amely kettős nemzetiségű, arab-zsidó államot akar Palesztina területén, 1925-től részt vesz az ugyanilyen célú Brit Shalom (Békeszövetség) szervezésében. Egész életében reménykedett a béke sikeres lefektetésében. A második világháború után előadássorozatokat tart Európa- ás Amerika-szerte, haláláig írásain dolgozott és a jeruzsálemi héber egyetemen tanított. Munkássága Buber többek között vallástudománnyal, az ortodox és ultraortodox misztikus zsidó mozgalmak megértésével foglalkozott. Ennek érdekében számos haszid elbeszélést fordított német nyelvre, melyek által ezek az egész világon ismertté váltak. Munkásságával hidat próbált verni a kelet-európai fenyegetett hagyományos zsidóság és a nyugati tudományos, felvilágosult modern gondolkodás között. Franz Rosenzweiggel közösen 1925-ben nekiláttak a Tanakh, a Héber Biblia németre fordításának. Rosenzweig 1929-es halálát követően Buber egyedül folytatta a munkát, melyet 1961-ben fejezett be. Filozófiai munkásságában elsősorban a perszonalizmus elkötelezettje volt. Művének alapkategóriája a „te” és a „Te” melyekkel az ember dialogikus egzisztenciáját és alapvető, Istennel való dialogikus közösségét dolgozta ki. Magyarul megjelent könyvei A zsidóság és az emberiség ; ford. Ben Eleázár; Szabadsajtó Ny., Satu-Mare, 1925 ( Zsidó renaissance könyvtár ) A zsidóság megújhódása. A Makkabea főiskolás munkakközösség fordítása ; Magyar Cionista Szövetség Ifjúsági Szakosztálya, Bp., 1940 Száz chászid történet ; ford., életrajz, jegyz. Pfeiffer Izsák; Magyar Zsidók Pro Palesztina Szövetsége, Bp., 1943 ( Javne könyvek ) Martin Buber (1990.): Beszédek a nevelésről. In: Ész – élet – egzisztencia I. Szeged 385-415 Buber, Martin (1991): Ösvények Utópiában Én és te. Esszé ; ford., tan. Bíró Dániel; Európa, Bp., 1991 A tao tanítása ; ford. Bíró Dániel, Kalmár Éva; Latin Betűk, Debrecen, 1996 ISBN 963-85580-4-0 A próféták hite ; ford. Bendl Júlia; Atlantisz, Bp., 1991 ( A kútnál ) ISBN 963-7978-06-2 Buber, Martin (1998): A próféták hite, Budapest : Atlantisz Könyvkiadó , ISBN 963-7978-90-9 Góg és Magóg. Haszid krónika ; ford. Ács Gábor; Bábel, Bp., 1999 ISBN 963-85973-0-5 Buber, Martin (1999): Én és te. Budapest: Európa ISBN 963-07-6537-3 Angyal-, szellem- és démontörténetek ; ill. Paul Klee, ford. Miklós Tamás; Atlantisz, Bp., 2002 ( Német szellemtudományi könyvtár ) ISBN 963-9165-59-X Haszid történetek, 1-2. ; ford. Rácz Péter; Atlantisz, Bp., 1995 ( A kútnál ) ISBN 963-7978-68-2 Buber, Martin (2006): Haszid történetek. Budapest: Atlantisz Könyvkiadó , ISBN 963-9165-93-x Istenfogyatkozás. Vizsgálódások vallás és filozófia kapcsolatáról ; ford. Gáspár Csaba László; Typotex, Bp., 2017 Mads Østberg Mads Østberg (Fredrikstad, 1987. október 11. –) norvég raliversenyző. Pályafutása 13 éves korában vett részt első rali-versenyen, ekkor még édesapja navigátoraként. 2004-ben lett versenyző, 2007-ben és 2008-ban megnyerte a Norvég ralibajnokságot. Rali-világbajnokság A 2006-os Svéd ralin debütált a világbajnokság mezőnyében. 2006-ban összesen három világbajnoki versenyen vett részt, legjobb helyezése egy Walesben elért huszonharmadik hely volt. A 2007-es világbajnokság hat futamán állt rajthoz. A hat alkalomból négyszer ért célba, és a Finn ralin elért nyolcadik helyezésével megszerezte pályafutása első világbajnoki pontját. 2008-ban szintén hat versenyen vett részt, pontot azonban nem sikerült szereznie. A 2009-es szezonban hét futam után, hét gyűjtött pontjával a bajnokság tizenegyedik helyén áll. Gyulai Gaál Miklós Gyulai Gaál Miklós (Zalaszegvár, 1799. február 14. – Pest, 1854. november 30.) honvédtábornok. Élete A nemesi gyulai Gaál család Zala vármegyei ága leszármazottja. Édesapja a Zalaszegváron lakó gyulai Gaál Mihály, zalai táblabíró, édesanyja derzséri Bakó Krisztina volt. Miklós testvérei között: gyulai Gaál Károly Erazmus (1808-1840), a zélpusztai földbirtok egyetlen örököse, a tehetős Boldogfai Farkas családból való boldogfai Farkas Franciska (1813-1895) férje, gyulai Gaál Amália, gyulai Gaál Mihály, jáprai Spissich Ignácné gyulai Gaál Klementina (1797-1877), sipeki Balás Józsefné gyulai Gaál Anna (1792-1866), gyulai Gaál József (1788-1825) baranyai főjegyző voltak. Gyulai Gaál Miklós apai nagyapja, a büssüi születésű gyulai Gaál Ignác (1731-1777), volt aki Zala megyébe került át Somogyból, amikor Csabrendeken vette el 1761. április 26.-án lomniczai Skerlecz Júliát (1739-1779), lomniczai Skerlecz Sándor és barkóczi Rosty Mária (1710-1763) lányát, majd Zalaszegvárra költözött. Gaál Miklós felesége a családja másik ágából származó nagyemőkei születésű gyulai Gaál Vilma Mária Antónia (1812. augusztus 17. -1883. november 25.), gyulai Gaál Tádé Nyitra megyei táblabíró és Szvetenay Jozefa lánya volt. Egyike volt a honvéd hadsereg legképzettebb tisztjeinek. Tanulmányait a bécsi hadmérnöki akadémián végezte. 1818-ban hadapródként lépett a császári és királyi mérnökkarba. 1848. szeptember elején mérnökkari alezredesként saját kérésére nyugalmazták. Szeptember közepén felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak és már a hónap végén részt vett a Josip Jelačić elleni hadműveletekben. Október végén Perczel Mór hadtestébe vezérkari – akkori szóval táborkari – alezredessé nevezték ki. Részt vett Perczel dél-dunántúli hadműveleteiben. Teljesítményéért december 1-jén ezredessé nevezték ki, de Perczel vezérőrnaggyal nem tudott jó viszonyt kialakítani ezért december 22-én áthelyezték az aradi várat ostromló magyar sereg élére. 1849. január elején előléptették vezérőrnaggyá és kinevezték a honvédség hadmérnökkarának főnökévé, de ő maradt a mintegy hatezer fős aradi ostromsereg parancsnoka is. Kellő erő hiányában nem csak ostromolni nem tudta a várat, hanem az ostromzárat sem tudta fenntartani. Mikor a Damjanich János és Vécsey Károly hadtestét felrendelték a fő hadszíntérre, Kuzman Todorović tábornok egy délvidéki császári csapatokból és szerb felkelőkből álló hadtest élén Arad felé indult és február 7-én támadást indított Gaál ostromló csapatai ellen. A február 8-án is tartó ütközet során a magyar csapatok a Maros bal partjára szorultak vissza. Todorović néhány zászlóalja be tudott nyomulni Óaradra és utánpótlással látta el az aradi várat. Az ostromzárat február 9-én sikerült helyreállítani, de Gaál Miklóst felmentették beosztásából és hadbírósági eljárást indítottak ellene. A vád alól végül felmentették és május elején kinevezték erődítési igazgatónak. Az ország több pontján ő irányította az erődítési munkálatokat és több utász egységet is felállított. Július 14-én lemondott beosztásáról és rövidesen nyugalmazták. Az aradi hadbíróság húsz év várfogságra ítélte. A börtönben megírta emlékiratait. Rabkórházban halt meg. A hátrahagyott özvegye három évtizeddel később hunyt el Budapesten. Zöld gyík A zöld gyík (Lacerta viridis) egy európai elterjedésű gyíkfaj, ami nevét feltűnő világoszöld pikkelyeiről kapta. A hím emellett nászidőszakban szája körül és a torkán látványos kék színezetet kap. Előfordulása Zömmel európai elterjedésű faj, bár a Fekete-tenger anatóliai partján is honos. Az öreg kontinensen kb. a 41-50° szélességi kör között és az Atlanti-óceántól nagyjából a Donig terjedő területen fordul elő. Az Ibériai-félsziget nagyobbik részéről így hiányzik, és Franciaország valamint Németország északi területein sem találkozhatunk vele. Újabb kutatások Lacerta bilineata (Daudin, 1802) néven külön fajként kezelik a nyugati állományt, bár a több esetben komplexet alkotó két faj elkülönítésére egyelőre nincs elég genetikai bizonyíték. A Balkánon fordul elő a balkáni zöld gyík (Lacerta trilineata, Bedriaga, 1886), melynek génállománya szintén kevéssé tér el a zöld gyíkétól. Élőhelyét tekintve nem válogatós: erdőszéleket, 1800 méteres magasságig bezárólag hegyvidéki, sziklás területeket, nedves kaszálókat egyaránt benépesít. Nem kerüli az emberi településeket sem. Kedvenc élőhelytípusa a fákkal vagy bokrokkal tarkított domboldal. Megjelenése A zöld gyík elterjedési területének nagy részén, így Magyarországon is, a legnagyobb gyíkfaj. Testhossza akár 40 centiméteres is lehet, amelyből 60%-ot a fokozatosan elvékonyodó farok tesz ki. Feje és végtagjai szélesek, viszonylag nagyok. A nőstények rendszerint kisebbek a hímeknél, és színük is sötétebb. Nászidőszakon kívül mindkét nem zöld pikkelytakarót visel, amely a barnástól a fűzöldig bármilyen árnyalatú lehet, amit kisebb fekete pettyek vagy foltok tarkítanak, illetve az idősebb hímeken fehér oldalpontok sora alakul ki. A hasi rész egyszínű kékes- vagy sárgásfehér. Nászidőszakban és az ezt követő időszakban (kb. áprilistól júliusig) az állatok színe élénkebb lesz, és a hímek feje és torokrésze világos kobaltkék színt ölt fel. Életmódja Áprilistól október közepéig aktív, először a hímek bújnak elő a fagymentes helyen (faodú, talajban lévő üreg) töltött telelésből. Ragadozó állat, elsősorban ízeltlábúakkal táplálkozik, de adott esetben kisebb madárfiókákat és kisebb rágcsálókat is elejt. Ügyes famászó, bár ideje nagy részét a talajszinten tölti, ahol könnyen elrejtőzhet az esetleges fenyegetés elől. Mind vadászatkor előfordul, hogy rovaráldozatát egy ugrással kapja el a lágyszárú növények virágjáról, de megfigyelték már a fákon, bokrokon az ágról-ágra történő ugrását is menekülésekor. A zöld gyík alapvetően ragaszkodik lakhelyéhez, amelyet csak táplálkozni hagy el egy kb. 20–80 m²-es körben. Ezért nem ritka, hogy a párok évekig együtt maradnak. Ha fenyegetve érzi magát, teljesen kinyitja a száját és a macskákhoz hasonló fújtató, sziszegő hangot ad ki támadás előtt. Szaporodása Május elején kezdődik a párzási időszak. Ilyenkor a hímek súlyos harcokat vívnak a nőstényekért, amit számos feji és nyaki harapásnyom, vagy levetett farok is bizonyít. A nőstény a párzást követően júniusban rakja le puha, fehér tojásait. A 6-14 kis gyík mintegy 80 nap után kel ki, általában augusztus és szeptember fordulóján, de fejlődésük időtartamát nagyban befolyásolja az időjárás. A kis gyíkok azonnal önállóan kezdenek vadászni. Védettsége Mivel az egyes párok relatíve nagy területen élnek, állománysűrűsége sehol sem nagy, de ettől eltekintve élőhelyei többségén általánosan elterjedtnek mondható, a Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint a L. viriatis és a L. bilienata egyaránt a nem veszélyeztetett kategóriába tartozik. Elsősorban élőhelyének pusztulása fenyegeti. Számos természetes ellensége van, így a rézsikló, a különféle menyétfélék, gólyák, vágómadarak, gébicsek és az elkóborolt házi macskák és kutyák. A kicsinyeket nagyobb ízeltlábúak is elkaphatják. Mint minden magyarországi kétéltű és hüllő, a zöld gyík is védett. Eszmei értékét 10 000 forintban szabták meg. Bibi és Tina I. – A nagy verseny A Bibi és Tina – A nagy verseny (eredeti cím: Bibi & Tina vagy Bibi & Tina – der Film) 2014-ben bemutatott német film, amely valós díszletek között készült élőszereplős változata a Bibi és Tina című animációs sorozatnak, Agi Dawaachu ötlete nyomán. A rendezője Detlev Buck, a producerei Detlev Buck, Christoph Daniel, Marc Schmidheiny és Sonja Schmitt, a forgatókönyvírója Bettina Börgerding, a zeneszerzői Ulf Leo Sommer, Daniel Faust és Peter Plate. A főszerepekben Lina Larissa Strahl és Lisa-Marie Koroll láthatóak. A film a DCM Productions, a Boje Buck Produktion, a Kiddinx Entertainment és a Zweites Deutsches Fernsehen gyártásában készült, a DCM Film Distribution forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve családi kalandfilm. Németországban 2014. március 6-án mutatták be, Magyarországon 2018. február 3-án mutatta be az M2. Magyar változat A szinkront az MTVA megbízásából a Direct Dub Studios készítette. Magyar szöveg :Niklosz Krisztina Szerkesztő : Német Beatrix Hangmérnök és vágó : Papp Krisztián Gyártásvezető : Vígvári Ágnes Szinkronrendező : Vajda István Produkciós vezető : Bor Gyöngyi Felolvasó : Endrédi Máté További magyar hangok: Berkes Bence, Borbíró András, Turi Bálint Madurodam Madurodam egy 1952-ben megnyitott holland szabadtéri makettpark Hága Scheveningen városrészében, mely Hollandia tájait és híres épületeinek kicsinyített mását mutatja be 1:25 méretarányban. A nagyjából 18 000 m² alapterületű park Hollandia egyik legnagyobb turisztikai látványosságának számít. Az építése már 1950-ben megkezdődött, majd 1952. július 2-án hivatalosan is megnyitották. Nevét a George Maduro hadnagyról kapta, aki 1945-ben a dachaui koncentrációs táborban halt meg. Megnyitása óta Madurodamnak több mint 50 millió látogatója volt, 2012-ben pedig 600 000 vendéget fogadott a park. Története Madurodam alapítása Bep Boon-van der Starp asszony nevéhez fűződik, aki a lareni diákszanatórium vezetőségének tagja volt. A szanatóriumban rászoruló holland diákoknak nyújtottak kezelést. Boon-van der Starp tervei szerint egy makettpark bevételei fenntartanák tüdőbetegekkel foglalkozó intézményt. Mintául az 1930-as években Angliában megnyitott Bekonscot szolgált, mely angol tájakat és épületeket mutat be a látogatóknak 1:12 méretarányban. A park megépítéséhez szükséges tőkét (1 millió guldent) George Maduro szülei, vállalatok és szervezetek biztosították. A második világháború alatt elhunyt hadnagy emlékére a város neve Madurodam lett. 1993 óta George Maduro 1895-ből származó curaçaoi szülőháza is látható a makettek között. A szülőház mellett egy emléktábla állít emléket a hadnagynak. A városka bevételeit egy alapítvány kezeli, mely fiatalokkal foglalkozó szervezeteket, projekteket támogat. Madurodam megtervezésével a groningeni építészt, Siebe Jan Bouma-t bízták meg, aki akkoriban az enkhuizeni szabadtéri múzeum (Zuiderzeemuseum) igazgatója volt. Az 1980-as évek közepén Carel Weeber építész vezetésével egy új városrészt hoztak létre. Az 1990-es évek elején a park alapterületét kibővítették, így olyan nagy helyigényű újabb makettek épülhettek mint a Schiphol vagy a rotterdami kikötő. A megújult Madurodamot 1996. május 15-én Beatrix holland királynő nyitotta meg. 2003-ban kibővítették és felújították a reptér makettjét, mely a park történetének legnagyobb modellje. A városkát folyamatosan fejlesztik, minden évben újabb épülettel gazdagodik, azonban ritkábban egy-két makettet eltávolítanak. Felújítás és 60. évforduló A 2012-ben megrendezett hatvanéves évfordulóra 2011. november 1-je és 2012. március 31-e között a parkot felújították. A közismert és jellegzetes makettek Madurodam legfőbb látványosságait alkotják. A parkot három részre osztották: Vízi Birodalom (WaterRijk), Város Birodalom (StedenRijk) és Találmány Birodalom (VindingRijk). A Vízi Birodalom keretében megtekinthető, hogy Hollandia miként kezeli vizeit. A rotterdami kikötőben zajló kereskedelem, a vízimalmok és a tengeri gátrendszer mellett a polderekre is ráláthatnak a látogatók. A Város Birodalom az antik városoktól kezdve mutatja be a mai modern holland városok fejlődését. A Találmány Birodalomban Hollandia építészeti, innovációs, logisztikai, szórakoztatóipari és dizájn kínálatát mutatják be. Kitalált történet A látogatók Madurodam „alternatív történetével” is megismerkedhetnek. A Hollandia történelmével is összhangban levő kitalált történet, hasonlóan egy valódi város történetéhez, a kezdetektől napjainkig mutatja be a település fejlődését. Ezt a történetet az idegenvezetők és a helyben megvásárolható prospektusok is felelevenítik a látogatók számára. Kialakítása Makettek Valamennyi kiállított makett és modell a Madurodamot műköztető cég saját műhelyében készült. Az épületeket kezdetben fából és kézzel készítették, ma már számítógép-vezérlésű marógépeket használnak és a legfőbb alapanyag a műanyag. A mozgó modellek alapanyaga többek között sárgaréz. Mivel a makettek egész évben a szabadban vannak, sok karbantartást igényelnek, ezért évente többször kijavítják vagy kicserélik őket. A nyári hónapokban este is megtekinthető a park, amikor több mint 50 000 lámpa világítja meg az épületeket és járműveket. Madurodamban a több mint 330 műemlék makettje mellett 19 vonat és 27 híd is látható, melyeket 3150 lámpaoszlop, több mint 5000 apró fa, illetve 4000-nél is több autó és teherautó egészít ki. Ezeket mindennap 35 alkalmazott tartja karban. Reptér Az amszterdami Schiphol alapján készült és 2003-ban felújított repülőtér a park legnagyobb makettjének számít. A Madurodam közepén elhelyezkedő komplexum egy repülőtéri épületet, légihidakat, irányítótornyokat, különböző légitársaságok bázisait, autóbusz-állomást, egysínű vasutat és parkolóhelyeket is tartalmaz. A repülőtér mellett egy autópálya modellje található, melyen méretarányos személygépkocsik és teherautók közlekednek. Vasút Közel 4,5 kilométeres hosszúságával a madurodami modellvasút Hollandia legnagyobbjának számít. A hálózatban összesen 19 vonat közlekedik egyszerre, melyek négy állomás és kilenc vasúti híd modellje mellett haladnak el. A vonatokat kézzel, sárgarézből és poliészterből készítették. A mintegy 80 000 vasúti talpfára épített sínen futó szerelvények évente 16 000 kilométert tesznek meg, ezért akárcsak a mintául szolgáló Holland Vasutak járművei, a modellek is folyamatos ellenőrzésre és javításra szorulnak. A parkban a következő típusok másai közlekednek: mozdonyok : NS 1100 , NS 1200 , NS 1300 , NS 1600 , NS 1700 motorvonatok : Mat '54, Mat '64, NS SGMm, Wadloper, Motorpost, NS VIRM különböző típusú személykocsik és teherkocsik Thalys nemzetközi nagysebességű motorvonat villamosok : Gele Tram és Gelede Tram Lang (Hága), RandstadRail (Hága és Rotterdam) gőzmozdonyok 2007. július 12-e óta látható a kibővített Utrechti központi pályaudvar, melynek eredetijének csak 2013-ra kellett elkészülnie. Ez volt az első olyan makett, mely Madurodamban hamarabb látható volt mint az eredeti épület. Ez a makett az Eindhoveni pályaudvar helyére került. 2009 októberétől a HSL-Zuid kétvágányú nagysebességű vonal másolata is látható a parkban. A 150 m hosszú makett részét képezi a 20 m hosszú Hollandsch Diep-híd. 2009 júniusában a park üzemeltetői forgalomba hoztak egy DVD-t, melyen a makettek „mozdonyvezetőinek” szemszögéből látható az egész vasúti hálózat. Madurodam műszaki szolgálatának segítségével Ben Mathon filmrendező figyelemre méltó HD-minőségű képeket készített. Az egyik mozdonyra szerelt HD-kamera négy kilométeren keresztül filmezte a miniatűr várost. Növényzet Madurodamban több mint 5000 miniatűr fa van. A rendszeres metszésnek köszönhetően 60 centiméteresnél nem nőnek nagyobbra. A legidősebb fákat a park megnyitásának évében, 1952-ben ültették. Tavasszal több 20 000 tulipán virágzik Madurodamban, és több ezer négyzetméter zöld gyep fogadja a látogatókat, melynek gondozását kézzel végzik. A parkban a rotterdami Trompenburg arborétum kicsinyített mása is látható. Polgármester Madurodam 1952-es megnyitása óta Ifjúsági Tanáccsal (Jeugdgemeenteraad) rendelkezik, melynek tagjai a régió iskoláinak legjobb tanulóiból kerülnek ki. A tagoknak kétéves megbízatásuk van. A makettpark megnyitásakor az akkor 14 éves Beatrix hercegnőt választották Madurodam polgármesterének. Miután 1980. április 30-án a királyi trónra lépett, lemondott madurodami tisztségéről, de továbbra is a városka védnöke maradt. Jelenleg az Ifjúsági Tanács választja a polgármestert. Madurodam az első olyan holland város, melyben a polgármestert megválasztják. A kiállítás modelljei Amszterdam Történelmi városközpont (Binnenstad) a Dam térrel , a Jordaan negyeddel és a 17. századi csatornagyűrűvel (Grachtengordel); Paleis op de Dam (Királyi palota), Nemzeti emlékmű (Nationaal Monument), Új-templom (Nieuwe Kerk), Magna Plaza, Homoszexuálisok emlékműve (Homomonument), Nyugati templom (Westerkerk), Rijksmuseum , Érme-torony (Munttoren), Concertgebouw (koncertterem), Carré Színház, portugál zsinagóga, Anne Frank-ház, Keskeny-híd (Magere Brug), Sirámok tornya (Schreierstoren), Hajómúzeum (Scheepvaartmuseum) a Holland Kelet-indiai Társaság Amsterdam nevű hajójával, Het Schip lakótömb, ING székház (Amsterdamse Poort bevásárlóközpont), Trippenhuis (Holland Tudományos Akadémia székháza), Korenmetershuisje, Heineken Experience (egykori sörfőzde, jelenleg múzeum), Rembrandt-tér (Rembrandtplein) Rotterdam Rotterdam kikötője a van Brienenoordbrug, a de Hef és az Erasmusbrug hidakkal, az Euromast kilátótoronnyal, az egykori Holland-Amerika Lijn székházával (jelenleg New York Hotel); Holland Építészeti Intézet (Nederlands Architectuurinstituut), Delftse Poort felhőkarcoló, De Maas felhőkarcoló, Unilever székház, Maeslantkering gát, Esso olajfinomító. Hajók : Rotterdam, Abel Tasman (a Spido sétahajó-társaság hajója, egy konténerszállító , kompok , Zwarte Zee vontatóhajó , a Rotterdami kikötő tűzoltó- és járőrhajói (BPA 11 és BPA 12), Stena Discovery nagy sebességű komp, egy tartályhajó, a De Eendracht vitorlás . Hága Binnenhof (kormányzati negyed), Mauritshuis , Királyi Színház ( Koninklijke Schouwburg ), Huis ten Bosch palota, Békepalota ( Vredespaleis ), scheveningeni Circustheater , Hotel Des Indes , Clingendael birtok, Johan de Witt-ház, régi városháza ( Oude Stadhuis ), Infrastrukturális és Környezetvédelmi Minisztérium ( Ministerie van Infrastructuur en Milieu ), De Volharding épület, Legfelsőbb Bíróság épülete ( Hoge Raad der Nederlanden ), The Sting divatáruház, Antillák-ház ( Antillenhuis ) Utrecht Történelmi városközpont ( Binnenstad ) a Régi csatornával ( Oudegracht ), a Lichtegaard utcával, a Dómtoronnyal, az Oudaen városi kastéllyal és a Városházával; Van Sinkel-üzletház ( Winkel van Sinkel ), Rietveld-Schröder-ház ( Rietveld-Schröderhuis ), Utrechti központi pályaudvar ( Station Utrecht Centraal ) Különböző kategóriák Kastélyok : Muider-kastély (Muiderslot), Nijenrode-kastély, Warmondi kastély (Huis te Warmond), Drakensteyn-kastély, Szent Hubertusz -vadászház (Jachthuis Sint-Hubertus) Paloták : Huis ten Bosch, Paleis op de Dam (Királyi palota), Het Loo, Békepalota (Vredespaleis) Pályaudvarok : Groningeni pályaudvar, enkhuizeni vasútállomás, valkenburgi vasútállomás, Utrechti központi pályaudvar Nagy hidak : Erasmusbrug, Van Brienenoordbrug, De Hef, Moerdijkbrug, dordrechti vasúti híd Parasztgazdaságok: nyugati fríz gazdasági udvarok, brabant gazdasági udvar, dél-hollandiai udvar, dél- limburgi udvar (Kasteel Terborgh) Malmok : kinderdijk-elshouti- és leidschendami malomrendszer, schiedami De Palmboom szélmalom, zaandami De Held Jozua szélmalom, vízimalmok és szélturbinapark Hans Brinker A parkban Hans Brinker szobrát is láthatják az érdeklődők, amint éppen egy lyukat töm be a szivárgó gáton. A legenda szerint a fiú úgy mentette meg városát az ártól, hogy ujjaival betömte a szivárgó gát réseit. Egyéb Mivel a Hollandiát kicsiben bemutató park egy ideális világot testesít meg, a holland politikai életben Madurodam a naiv személyekre alkalmazott fogalomként terjedt el. Ayaan Hirsi Ali politikus Job Cohenre, amszterdam korábbi polgármesterére a „Madurodam polgármestere” ( burgemeester van Madurodam ) kifejezést alkalmazta, mivel véleménye szerint túl naivan járt el az Amszterdamban élő iszlám szélsőségesek ellen. Madurodam mintájára világszerte több makettpark készült, így a katalán Catalunya en Miniatura és az izraeli Mini Israel is a holland példa alapján létesült. Dési Ábel Dési Ábel, eredeti nevén Sárkány Szilveszter (Bácsgyulafalva, 1929. január 24. – Szabadka, 2008. február 29.), a vajdasági magyar irodalom kiemelkedő képviselője, költő, prózaíró, kritikus és publicista. Élete és munkássága Az általános iskolát Szabadkán, a kereskedelmi középiskolát Belgrádban végezte. 1946-ban a Magyar Szó munkatársa lett, majd egy évvel később a Kultúrszövetségben látott el feladatokat, de még ugyanebben az évben Pesten nyomdászatot tanul. 1948-ban kazánfűtő lett a szabadkai konzervgyárban, de nem sokkal később a hírhedt Goli otokra került, ahonnan csak 1952-ben szabadult. A 7 Nap szerkesztőségének 1961-ben lett a munkatársa, s innen nyugdíjazták 1984-ben. Műveinek értékelése Bori Imre A jugoszláviai magyar irodalom rövid története című könyvében azt írja róla, hogy Dési Ábel ugyan az ötvenes években fellépő írók és költők nemzedéktársa, mégis magányos egyénisége a jugoszláviai magyar irodalomnak. Három megjelent verseskötete (A remény elve, 1961, Fáj az idő, 1966, Kortársaim, 1969) tulajdonképpen kifejezői a boldogtalanság tudatának, amit később megjelent kisregényeiben csak még hangsúlyozottabban kidomborított. Évtizedekig szinte teljes magányban élt, közben szépirodalmi munkássága mellett elméleti és filozófiai kérdésekkel is behatóan foglalkozott. Ezeket a munkáit is figyelembe véve, sok művet hagyott hátra. Kötetei A remény elve ; Forum, Novi Sad, 1961 Fáj az idő. Versek ; Forum, Novi Sad 1966 Kortársaim. Versciklus ; Szabadkai Munkásegyetem, Szabadka, 1969 ( Életjel miniatűrök ) Félelem és fájdalom kisregény ; Forum, Újvidék 1984 Lukács György: Kiemelkedni a némaságból. Interjú a 7 Napnak / Dési Ábel: A forradalom igazi teoretikusa / Petkovics Kálmán: Csak így jó ; Forum, Újvidék, 1985 Forrás Magyar Szó, Újvidék, 2008. március 3. 922 Évszázadok: 9. század – 10. század – 11. század Évtizedek: 870-es évek – 880-as évek – 890-es évek – 900-as évek – 910-es évek – 920-as évek – 930-as évek – 940-es évek – 950-es évek – 960-as évek – 970-es évek Évek: 917 – 918 – 919 – 920 – 921 – 922 – 923 – 924 – 925 – 926 – 927 Események június 30. – a főurak Róbert neustriai őrgrófot választják a Nyugati Frank Királyság urává III. (Együgyű) Károly ellenében. A kalandozó magyarok Berengár király szövetségeseiként 921 óta Itáliában dúlnak, és eljutnak egészen Apuliáig . Alinda Az Alinda a német eredetű Adelinda női név rövidülése, jelentése: nemes és hársfa, pajzs Rokon nevek Adelinda, Linda Gyakorisága Az újszülötteknek adott nevek körében az 1990-es években szórványosan fordult elő. A 2000-es és a 2010-es években sem szerepelt a 100 leggyakrabban adott női név között. A teljes népességre vonatkozóan az Alinda sem a 2000-es, sem a 2010-es években nem szerepelt a 100 leggyakrabban viselt női név között. Névnapok december 4. Híres Alindák Veiszer Alinda , műsorvezető Roger Griffin Roger D. Griffin (1948. január 31.) az Oxford Brookes University (Anglia) egyetem szellemtörténeti fakultásán a jelenkori történelem professzora. Jelenkorunk világszerte legelismertebb fasizmus-kutatóinak egyike. Alapvető monográfiájában The Nature of Fascism (A fasizmus természetrajza) (1991) létrehoz egy generikus fasizmus-fogalmat és bemutatja a fasizmus keletkezésének és felemelkedésének értelmező interpretációját. Griffin fasizmus-definíciója Griffin 1991-ben a fasizmust szélsőséges nacionalista és a palingenézisre (újjászületésre) irányuló ideológiaként határozta meg: „Fascism is a political ideology whose mythic core in its various permutations is a palingenetic form of populist ultra-nationalism. (A fasizmus politikai ideológia, melynek sok változatban létező mitikus magva a populista szélsőséges nacionalizmusnak egy palingenétikus formája )“. Richard Thurlow véleménye szerint ezzel a definícióval a fasizmus kutatásában egy „új konszenzusról“ (new consensus) beszélhetünk. Griffin fasizmus-fogalma a fasiszta ideológiák magvára irányul, egyes fasizmusok perifériális ismertető jeleit tudatosan kizárja és egy ideáltípust ábrázol. A fasizmus „utópikus motorja“ Griffin szerint : a „dekadencia (vélhető) problémájának“ megoldása „a nemzet radikális megújítása“ utján, ill. egy nemzeti forradalom utján. Itt a nemzetet úgy kell értenünk, mint „organikus egészt“ , mint legmagasabb elvet.. A nemzet mindent átfogó „újjászületése“ képezi a fasizmus jövőképének „mitikus magvát“ ( ezen azt az alapgondolatot kell értenünk, mely minden ideológiának sajátja és mely az ideológia híveit tettekre serkenti). Griffin fasizmus-elméletének különlegessége - mely közel áll Juan Linz, Eugen Weber munkáihoz , de még inkább George L. Mosse, Emilio Gentile, Stanley Payne valamint Roger Eatwell munkáihoz – abban a kezdeményezésben áll, mely „a nemzeti újjászületés mítoszát célzatosan a konstruált fasizmus-meghatározás centrumába“ (Griffin) helyezi. Lásd még ehhez az online bevezetőt Griffin szemben a fasizmusnak olyan definícióival, mint antiliberális, antikommunista, antikonzervatív stb.- mint Juan Linznél és Stanley Payne-nél - a fasizmus fogalmát itt tartalmilag, azaz positív módon határozza meg.Ez az új a definíciójában. Griffin meghatározása középpontjában az ideológiai mag áll és nem a konkrét történelmi megjelenési formák , szervezetei létrehozása, politikai és szociális gyakorlata , meg más megnyilvánulásai (vezérkultusz, paramilitarizmus, a látványosságok politikája stb.), így a fasizmust ugyanúgy kezeli mint minden más ideológiát (liberalizmus, szocializmus, konzervativizmus). Ezzel belátható lesz, egy politikai jelenséget akkor is fasisztaként szemlélhetünk, ha ez még csupán embrionális állapotban létezik egy ideológus fejében és még nem nyert kifejezést politikai párt formájában, nem is beszélve a tömegmozgalom formájáról. Griffin megragadja definíciójában a fasizmus önmeghatározását, áttekinti a fasizmus mentalitását és kulturális aspektusait és itt kiemeli a fasizmus meghatározó jegyeit: Griffin „tömör” definíciójával – mely szerinte még nem állta ki a „gyakorlat próbáit” – különböző fasizmuskutatók követelményeinek kíván eleget tenni az oxfordi történész : Griffin fasizmus-definíciójának kritikája Sven Reichardt így foglalja össze ennek a konvergencia ellenére kevéssé „teherbírónak“ bizonyuló fogalomnak a kritikáját (, melyet elsősorban német és marxista kutatók fogalmaznak meg): Publikációk The Nature of Fascism . London: Pinter, 1991; paperback edition: London: Routledge, 1993 Hg.: Fascism . New York: Oxford University Press, 1995 Hg.: International Fascism: Theories, Causes, and the New Consensus . London: Arnold, 1998 Hg. (Matthew Feldmannal közösen): Fascism . 5 Bde. London: Routledge, 2004 Hg.: Fascism, Totalitarianism and Political Religion . London: Routledge, 2005 Hg. (Werner Loh és Andreas Umland közösen): Fascism Past and Present, West and East . Stuttgart: ibidem-Verlag, 2006 Fascism’s new faces (and new facelessness) in the „post-fascist“ period. In: Erwägen – Wissen – Ethik , 15. Jg., Nr. 3, 2004, S. 287-300 (A Fascism Past and Present, West and East fő cikke) Modernism and Fascism: The Sense of a Beginning under Mussolini and Hitler . Basingstoke: Palgrave Macmillan, 2007 A Fascist Century (Essays by Roger Griffin) (Matthew Feldman kiadásában). Basingstoke: Palgrave Macmillan, 2008, ISBN 0-230-20518-6 További fontos kötetek Werner Loh und Wolfgang Wippermann, Hg.: „Faschismus“ - kontrovers . Stuttgart: Lucius & Lucius, 2002 Cyprian Blamires, Hg.: World Fascism. A Historical Encyclopedia . 2 Bde. Santa Barbara: ABC-CLIO, 2006 Adalékok német nyelven Roger Griffin: Faschismus in Europa. In: ZAG: Zeitschrift antirassistischer Gruppen , Nr. 16, 1995, S. 43-45 Roger Griffin: Völkischer Nationalismus als Wegbereiter und Fortsetzer des Faschismus: Ein angelsächsischer Blick auf ein nicht nur deutsches Phänomen. In: Heiko Kauffmann, Helmut Kellershohn und Jobst Paul, Hg.: Völkische Bande. Dekadenz und Wiedergeburt – Analysen rechter Ideologie . Münster: Unrast, 2005. ISBN 3-89771-737-9 Erwägen-Wissen-Ethik 15. Jg., Nr. 4, 2004 Mártélyi Tájvédelmi Körzet A Mártélyi Tájvédelmi Körzet területe 2 232 hektár. A Tájvédelmi körzet a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozik. Fekvése A tájvédelmi körzet Hódmezővásárhellyel egy vonalban, a Tisza bal partján található. A mártélyi táj a Tisza déli szakaszának talán legszebb vidéke: holtágak, morotvák, nedves rétek, rekettyések, mocsaras, tocsogós területek találhatóak itt a folyó kiszélesedő árterén. A Tisza és a gátak között elterülő hullámtér a Tisza szabályozása során, a 19. század végén alakult ki. A munkálatok során kubikgödrök sokaságából termelték ki a szükséges földet, s ennek nyomán ártéri táj alakult ki. Jellemzői A folyamszabályozáskor kialakult táj 1971 óta védett, szerepel a Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek jegyzékében, valamint 1979-ben a tájvédelmi körzet felkerült a Ramsari Egyezmény listájára. A védett terület három, egymástól nagymértékben különböző részből áll. Az északi terület a Mártélyi-holtágból és az Ányás-szigetből áll, a terület legzajosabb része. A holtágtól délre a Kutyafenék, majd a Körtvélyesi-holtág található és legvégül a Barci-rét következik. Növény- és állatvilág A tájvédelmi körzet növénytakarójára jellemző az ecsetpázsitos mocsárrét, a holtágakban tömeges állományokat alkotó sulyom, a békatutaj, rucaöröm, a különböző békaszőlők, a vízidara, s egy viszonylag ritka békalencseféle. A botolófűz, szürke- és fehérnyár elegyes erdők a magasabb fekvésű helyeken itt-ott előforduló kocsányos tölgyek mesterségesen alakított tájra emlékeztetnek. védett növényfajok rence (Utricularia vulgaris) rucaöröm (Salvinia natans) sulyom (Trapa natans) vízidara (Wolffia arrhiza) A védett halfajok A területen igen gazdag a halfauna is. Eddig 36 halfaj előfordulása bizonyított. sima- és a vágótok (Acipenser nudiventris, A. güldenstaedti colchicus) lápi póc (Umbra krameri) vágó csík (Cobitis taenia) réti csík (Misgurnis fossilis) bucó (Zingel streber) védett madárfajok Eddig összesen 254 madárfaj jelenlétét sikerült kimutatni a területről, melyből 112 faj költött is. fülemüle (Luscinia megarhynchos), zöldike (Carduelis chloris) barátposzáta (Sylvia articapilla) fekete rigó (Turdus merula) macskabagoly (Strix aluco) rétisas (Haliaetus albicilla) barna kánya (Milvus migrans) fekete gólya (Ciconia nigra) nagy kócsag (Egretta alba) kanalasgém (Platalea leucorodia) szürke gém (Ardea cinerea) kis kócsag (Egretta garzetta) bakcsó (Nycticorax nycticorax). A Mártélyi ártér zavartalanabb részein vadmacska és vidra él. A gerinctelen állatvilág legérdekesebb képviselője a tiszavirág. Kulturális értékek A folyó biztosította megélhetési lehetőségek már több ezer éve lakottá tették a Tisza e szakaszát is. Találtak itt új-kőkori leleteket, avar kori temetőt, szarmata település maradványait, Árpád-kori temetőt és XIV-XV. századból halászfalu maradványait is. A tájvédelmi körzet névadó települése Mártély már jó ideje kedvelt helye a festőknek is. A Hódmezővásárhelyi művésztelepről gyakran járt ide Tornyai János, Endre Béla, Kohán György. Több évtizede nyári képzőművész alkotótábor is működik a vízparton. 2005. novemberében avatta fel a hódmezővásárhelyi önkormányzat az "Ártári tanösvényt", amely a mártélyi holtág természeti értékeit mutatja be. Adserver Az adserver (hirdetéskiszolgáló) egy olyan szoftver, amelynek segítségével az online hirdetési kampányokat menedzselni és mérni lehet. Az ehhez kapcsolódó szolgáltatást adservingnek nevezzük, melyet mind a tartalomszolgáltatók (weboldalak), mind a hirdetők használnak. A rendszer legfontosabb feladata a reklámok megjelenítése, kampányok kezelése, és az ehhez kapcsolódó statisztikák generálása. Általános adserver funkciók Hirdetési kreatívok kezelése ( tárolás, kiszolgálás) Kampány menedzsment, adminisztráció Célzott hirdetés felhasználók illetve tartalom alapján A kampánnyal kapcsolatos mérések és jelentések készítése A tartalomszolgáltatók, hirdetők, ügynökségek különböző igényeihez kialakított kezelőfelületek Működés A hirdetéskiszolgáló egy számítógépes szerver, webszerver, mely tárolja az online marketing során használt hirdetéseket és megjeleníti azokat a weboldalak látogatóinak. Mikor a felhasználó megnyit egy adservert használó weboldalt, akkor az oldal tartalmi része a honlap szerveréről, míg a reklámok az adserver szerveréről töltődnek le. A rendszert egy online adminisztrációs kezelőfelületen keresztül lehet használni. A tartalomszolgáltatók az itt generált kódot beilleszthetik a weboldalnak annak a részére, ahol később a reklámot akarják megjeleníteni. Ezeket nevezzük hirdetési zónáknak (placement). Az ügynökségek ugyanezen felületen keresztül kezelik kampányaikat, kezdve azzal, hogy feltöltik kreatívjaikat (banner, kép, layer, szöveg), elhelyezik őket a különböző oldalakon és igényeik szerint alakítják megjelenési feltételeiket (célozzák, targetálják őket). Az adserver folyamatosan regisztrálja, hogy hányszor jelent meg a hirdetés, hány ember látta, hányan kattintottak rá. Ezekből aztán statisztikát készít a rendszer. A tartalomszolgáltatók a náluk megjelent hirdetésekről, míg a hirdetők kampányaikról kaphatnak információkat, akár zónára lebontva. Az adserver a hirdetésekre történő kattintásokat is méri. Ehhez egy mérőkódot kell tenni a landing URL elé. Kattintáskor lefut a mérőkód és átirányítja a felhasználót a landing URL-re. 2018 októberétől ez a folyamat annyiban változik, hogy a Google a mérést párhuzamosan fogja végezni. Tehát hirdetésre kattintáskor a felhasználó rögtön a landing URL-re jut, míg az adszerver mérőkódja a háttérben fut le. Célzási lehetőségek Az online reklámok targetálása az alábbi területekre osztható: attitudinális (érdeklődés, értékek) viselkedés alapú (böngészési és keresési előzmények) kikövetkeztetett érdeklődés (pl. érdeklődik az autók iránt) megjósolt válasz (pl. hajlamos autóhirdetésekre kattintani) impulzus (pl. autós aktivitás az elmúlt fél órában) kontextuális (site-szintű, rovat-szintű, tartalom-szintű: kulcsszó, címke) napszak szerinti demográfiai (kor, nem, tartózkodási hely, jövedelem stb.) run-of-network (targetálás nélküli network megjelenések) újratargetálás (hirdetés sorozat vagy egy felhasználó ismételt site-látogatása esetén) technológiai (számítógép típus) Hirdetéskiszolgálás tartalomszolgáltatói szempontból Egy adserver segítségével a honlap tulajdonosnak lehetősége van, hogy oldalán dinamikusan változzanak a hirdetések és ne ugyanaz az oldalba ágyazott reklám jelenjen meg mindenkinek. Emellett független adserver szolgáltatást használva a hirdetéskiszolgáló által mért adatokra lehet alapozni az elszámolást. Emiatt a hirdetők és ügynökségek többsége csak olyan oldallal szerződik, mely rendelkezik ilyen rendszerrel. Adserverek Magyarországon Az adservereket két fő csoportba oszthatjuk. Az elsőbe tartoznak a helyi hirdetéskiszolgálók, a másikba pedig a harmadik féltől beszerzett vagy független rendszerek. Előbbiek vagy saját adservert fejlesztenek vagy "kézzel" illesztik be a hirdetéseket az oldalukra. Ezek általában csak az adott oldalt szolgálják ki. Utóbbiak egyszerre több hirdetőt és tartalomszolgáltatót is kiszolgálnak, összefogják és mérhetővé teszik a piaci szereplők tevékenységét. A független adserverek közül a Magyarországon jelenlévő legnagyobbak a következők: Adverticum AdServer Gemius AdOcean Double Click Smart AdServer OpenX Google Admanager NetAd.hu Adserver Férfi 4 × 100 méteres gyorsváltó a 2011-es úszó-világbajnokságon A férfi 4 × 100 méteres gyorsváltót július 24-én rendezték meg a 2011-es úszó-világbajnokság keretein belül. A selejtezők és a döntő egy napon volt. Érmesek * Csak a selejtezőkben úsztak. Irving Berlin Irving Berlin (eredeti nevén Izrael Izidor Balin) (Tyumeny, 1888. május 11. – New York, 1989. szeptember 22.): orosz származású amerikai zeneszerző és szövegíró. Életpályája Tyumenyben született, Szibériában. Családjával 1893-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Édesapja 1896-ban bekövetkezett halála után ő maradt a családfenntartó. Újságot árult és alkalmi munkából élt. Táncdalokat kezdett írni. Nevet változtatott és új nevén jelent meg 1907-ben a "Marie from Sunny Italy" című dal szövege. 1911-ben írta meg máig is örökzöld slágerét Alexander's Ragtime Band címen. Ekkortól zenei karrierje felfelé ívelt, a Broadway ünnepelt szerzőjévé vált, miközben az 1930-as évektől számos híres hollywoodi film zenéjét szerezte. (például God Bless America.) Sikerei ellenére sohasem tanult meg tökéletesen sem kottát olvasni, sem kottát írni. Speciális zongorát készítettek a számára; dalait egy asszisztens kottázta le. Egészségi állapota élete vége felé hanyatlott; nem vehetett részt személyesen a 100. születésnapjára rendezett ünnepségen. Irving Berlin New Yorkban halt meg 101 éves korában és a Woodlawn temetőben nyugszik Bronxban (New York). Híres dalai Alexander's Ragtime Band Cheek to cheek White Christmas God bless America Puttin’ on the Ritz Narin tartomány Narin tartomány (kirgizül: Нарын областы) Kirgizisztán legnagyobb tartománya (oblast). Fővárosa Narin. A tartomány 1939. november 21-én alakult meg Tien-San tartomány néven. 1962. december 20-án a tartományt megszüntették, de 1970. december 11-én újjáalakult. 1988. október 5-én egyesítették Iszik-köl tartománnyal, végül 1990. december 14-én nyerte el végleges területét és mai nevét. A tartomány legfontosabb útvonala a kínai határon található Torugart-hágótól fut északi irányba, az Iszik-köl partján fekvő Balikcsibe. A tartományban található még a Szong-köl hegyi tó, valamint a Tas Rabat karavánpihenő-hely. Narin tartományban 99%-ban kirgizek élnek. Legfontosabb gazdasági tevékenységük az állattenyésztés (juh, ló, jak), főbb termékeik a gyapjú és a hús. A különböző ásványi kincsek bányászata, amely virágzott a Szovjetunió idején, gyakorlatilag abbamaradt, gazdaságtalanná vált. A tartomány napjainkban az ország legszegényebb régiója, egyszersmind a legtipikusabb kirgiz tartomány. Hegyei, hegységei csodálatosan szépek, magashegyi legelőin és a Szong-köl tó mellett hatalmas birkanyájak és ménesek legelnek a nyári hónapokban; a helyi juhászok és csikósok előszeretettel állítják itt fel jurtáikat. Gazdaság, társadalom Népesség: 271,000 (2009. január 1-i felmérés) ebből 17,4% - városlakó, 82,6% - falusi lakos Munkavállalók száma: 89,300 (2008) Regisztrált munkanélküliek száma: 6,922 (2008) Export: 0,9 millió US dollár (2008) Import: 4,0 millió US dollár (2008) Közvetlen külföldi befektetés: 1,1 millió US dollár (2008-ban) Narin körzetei Közigazgatásilag Narin tartományt öt körzetre osztották: CTRL A CTRL a Channel Tunnel Rail Link vasútvonal rövidítése. A vonal a Csatorna-alagút angliai bejáratától vezet Londonba. Nevezik még High Speed 1-nek (rövidítve HS1) is. A vonal A 108 km hosszú vonal – amelyben az alagutak hossza összesen annyi, mint az egész EuroTunnel – 5,2 milliárd font költséggel készült el 2007. november 14-re, amikor is a St Pancras pályaudvar átadása is megtörtént. Az új vonal 40 perccel csökkentette az utazási időt. A vonalon 3 új állomás van: Stratford International, Ebbsfleet International és Ashford International. Ezen kívül teherpályaudvari kapcsolatokat is létesítettek. A személypályaudvarok részben (némely) Eurostar megállói is, illetve a CTRL vonalon közlekedő nagysebességű belföldi járatok megállói. A Stratford International nem volt az eredeti terv része, és neve ellenére nem nemzetközi pályaudvar. A Docklands Light Railway-t hosszabbították idáig 2011-ben, hogy a 2012-es Olimpia idejére Stratford és a St Pancras pályaudvar között közlekedési kapcsolat legyen. A CTRL fővonalának nagyobb műtárgyai a London alatt 7,5 és 10 km hosszú, Temze alatti 2,5 km hosszú és egy 3,2 km hosszú alagutak, valamint Ashford állomás előtt és után egy felszín alatti alagút és felüljáró. A Londont a Csalagúttal összekötő nagysebességű vonal igazi sikertörténet: immár háromszor annyian utaznak Brüsszelbe és Párizsba a HS1-et egyelőre egyedül használó Eurostarral, mint repülővel. Hamarosan 225 km/h-s sebességű British Rail 395 vonatok indulnak a HS1 használatával Kentbe, a DB Schenker pedig 2010-től indíthat nagysebességű tehervonatokat. Bár utólag kiderült, hogy nemzetközi összehasonlításban rendkívül sok pénzt költöttek a HS1-re, úgy tűnik, mégis megtérülhet. Bebizonyosodott, hogy Anglia képes HSL-t építeni, és már megvan hozzá a szaktudása. Talán nem elhanyagolható a folytatást sugalló HS1 névválasztás marketingereje sem, és valóban, eredetileg a vonalat csak Channel Tunnel Rail Linknek hívták. Ukrajna növényvilága Ukrajna növényzete változatos. A növényvilág általános jellemzése A geomorfológiai, az éghajlati és a talajfeltételek, valamint Ukrajna területének történelmi fejlődése, elősegítette változatos növényvilág kifejlődését. Ukrajna területén több mint 25 ezer felső és alsóbbrendű vadonnövő, és több mint 400 kultúrnövény faj található. A természetes növényzet csaknem 19 millió hektáron maradt meg. Az országban az erdei, erdőssztyeppei, sztyeppei, réti és mocsári növénycsoportosulások terjedtek el. A folyókban, a tavakban és a tengerekben – vízi növényvilág honos. A legősibb növénykövületek, amelyek a krétai időszakból maradt fenn, ismertek a Krími-hegységben és a Donyeci-hátságon. Ezek a területek a krétai időben létezett tengerből, mint szigetek emelkedtek ki. Ukrajna területén, a paleogén és a neogén idei szárazföldek (a kövületek alapján), szubtrópusi és trópusi növényzettel voltak fedve. Reliktum vagy maradvány növények – a törpe kecskerágó, a sárga rododendron, a kardfű, a bogyós tiszafa és mások. A pleisztocéni eljegesedés a paleogén és neogén idei flóra eltűnését idézte elő. A jég elolvadása után az északi területeken tundrai és erdei növényzet fejlődött ki. Nyugat felől idetelepedtek a lomblevelű és vegyes-erdők. Délen, a száraz éghajlat következtében, sztyeppei növényzet alakult ki. A növényzet jelenlegi képét a holocénben érte el. Jelenleg a legváltozatosabb növényzettel a Krím-félsziget rendelkezik, amely a paleogén időig szoros kapcsolatban állt a Földközi-tenger vidékével és az eljegesedés idején is a melegkedvelő növényzet vidéke maradt. Változások a növénytakarón az ember gazdasági tevékenységének hatására mentek végbe. Csökkentek az erdővel borított területek, változott az összetételük, majdnem teljesen eltűnt a természetes sztyeppei növényzet. Erdők Ukrajna erdeinek összterülete közel 9,4 millió hektár, amely az ország egész területének 15,6%-a. A legnagyobb, erdőkkel borított területtel az Ukrán-Kárpátok (39%), a Krími-hegység (36%) és a Poliszja (26%) rendelkezik. Az erdőssztyepp – 13%, a sztyeppe – 5% erdősültséggel rendelkezik. Ukrajna erdeiben közel 200 féle fás és bokros növényfajt találunk, főleg erdeifenyőt, lucfenyőt, jegenyefenyőt, tölgyet, bükköt, gyertyánt, szilt, hársat, kőrist, juhart, nyírt, égert, jegenyét. Az erdőkben a fiatal és középkorú fák vannak túlsúlyban. Az éghajlati feltételektől, a talaj jellegétől, a fafajták elterjedésétől függve Ukrajnában néhány erdőtípust különböztethetünk meg – fenyvesek, fenyves-tölgyesek, bükkösök, tölgyesek, bükkös-tölgyesek, égeresek, nyírfaerdők stb. A fenyőfélék között az egyik legelterjedtebb faj az erdeifenyő. Ukrajnában több erdeifenyő fajt megkülönböztetnek: közönséges, krími, Sztankevics, európai cirbolya, hegyvidéki, horgas stb. Az erdeifenyő alkotta fenyvesek nagy területeket a Poliszján foglalnak el, az erdőssztyeppén és sztyeppén pedig a homokteraszokon. Az Ukrán-Kárpátokban a legfelső erdei szintet foglalják el a hegyvidéki erdeifenyők, kisebb területeket pedig az európai cirbolyafenyő. A Poliszja nyugati részén zuzmós erdei-fenyvesek vannak, ahol a talajvíz igen mélyen van. A fűtakaró igen gyér. A zöldmohás fenyvesek nagy területeken terjedtek el. A füves és bokros növények között jellemző a vörös áfonya, a hanga, a fehér bajusz, az áfonya stb. A szfágó fenyvesek a tőzeges – glej- és tőzegtalajokon nőnek. Az erdeifenyők között megjelenik a nyírfa, a fűfélék között jellemzőek a mocsári növények. Ukrajna erdeiben kétféle lucfenyő honos: a közönséges és az európai. Az európai lucfenyő nagy területeken Ukrajna nyugati részén, a Kárpátokban és Csernyihivi területen terjedtek el. Sok esetben vegyes, bükk-lucfenyős és lucfenyős-ezüstfenyős csoportosulásokat alkotnak. Az Ukrán-Kárpátokban és a Hegyvidéki Krím erdeiben, helyenként megtalálható a bogyós tiszafa. A lomblevelű erdők legelterjedtebb fája a bükk, amelynek két fő faja terjedt el: az erdei vagy európai, és a krími (tavriai). Az európai bükkösök alkotják a Kárpátok egyik legfőbb fafaját, továbbá, Voliny, Podólia és a Dnyesztermellék erdeinek is a fő összetevői közé tartozik. A krími bükkfa a Hegyvidéki Krímen honos (500–1300 m között). Ukrajna erdeiben három tölgyféle terjedt el: a közönséges, a kocsányos és a bolyhos. A tölgyfa nagy területeken terjedt el a Poliszján, a Krímen és Kárpátalján. A tölgyes és bükkös-tölgyes erdők fő összetevője a közönséges gyertyánfa, amely Ukrajna csaknem egész területén (az északkeleti régiót kivéve) honos. Egyes ültetett gyertyános erdők a Donyeci-hátságon is található. A Krímen kaukázusi gyertyán van elterjedve. A többi fafajta a főbb fajokkal keveredve fordul elő. Az erdők gazdagok bogyós gyümölcsökben, gombákban, vadnövények terméseiben, gyógynövényekben. Az erdőkben sok a vadalma, vadkörte, cseresznye, ribizke, homoki tövis, vadrózsa, mogyoró, kökény, galagonya, szamóca, málna, szeder, fekete áfonya, vörös áfonya stb. Sztyeppék Sztyeppék – mint a növényzet övezeti típusa jelenleg a dombok és szárazerek oldalán, a Krími Előhegységben, az Azovi- és Fekete-tengeri partvidék félszigetein, szigetein maradtak meg. Érintetlen sztyeppei növényzettel a védett területeken találkozhatunk (Aszkanyija Nova, Homutovi-sztyeppe, Sztrilcivi-sztyeppe stb.). A sztyeppei növényzet elterjedésében vannak törvényszerűségek is. Az erdőssztyeppei övezetben, ahol az erdők hiányoznak, a múltban réti sztyeppék és sztyeppés rétek helyezkedtek el a vastag feketeföldű talajon. A sztyeppei övezetben, északon fűves-árvalányhajas-csenkeszes sztyeppék terjedtek el közönséges feketeföldön, délen húzódtak az árvalányhajas-csenkeszes sztyeppék a déli feketeföldeken és sötét gesztenyebarna talajokon, a Szivasmelléki területeken ürmös-fűves sztyeppék a gesztenyebarna, szolonyeces talajokon. Ukrajnában síkvidéki és hegyvidéki réti sztyeppék is találhatók. A síkvidéken különböző árvalányhajfélék (hosszúlevelű, szálas stb.) és a pusztai csenkesz dominál. A sztyeppéken az uralkodó fűfélék mellett elterjedtek még: a lóhere, a kígyófű, a rózsaszínű festőbuzér, az apróvirágú nefelejcs stb. Ilyen, érintetlen réti sztyeppék a Mihajlivi védett területen 155 hektárt foglalnak el. Az előhegységi és jajlai réti sztyeppék a Krímen elsősorban a karbonátos talajokon fejlődtek ki. Itt honosak: a hosszúlevelű árvalányhaj, a barázdás csenkesz, a parti többkalászos, az alacsony sás stb. Közöttük találhatjuk még a tarackbúzát, cickafarkat, vadrózsát stb. A tipikus (közönséges) sztyeppékre jellemzők a xerofita gyepfüvek – árvalányhaj (Lesszing, ukrán, Zaleszki), pusztai csenkesz stb. A füves–árvalányhajas–cenkeszes sztyeppék sűrű fűtakaróval vannak borítva. Itt honosak: az árvalányhaj (homoki, hosszúlevelű, bolyhos), a hegyi lóhere, a kutyatej, a tavaszi tűzvirág stb. A bokros növények között ismert az alacsony mandula és a karagana. Érintetlen árvalányhajas–csenkeszes sztyeppék az Aszkanyija Nova Bioszféra Védett Területen maradtak fenn kb. 11 ezer hektáron. Sivatagi (ürmös–füves) sztyeppék Ukrajna déli részén az Azovi- és a Fekete-tenger partvidékén terjedtek el, a Duna torkolatától a Kercsi-félszigetig és a leginkább xerofitásosak Ukrajnában. A fűnemű növények között többségben vannak a gyepfüvek (barázdás csenkesz, árvalányhaj, zsitnyák), bokorszerű növények: üröm (krími, osztrák, tengermelléki), kámforfű, kernek. Bokros sztyeppék, a múltban a Donyeci-hátságon és Kelet-Ukrajnában terjedtek el. Növényzetét a Sztrilvici, a Homutovi és a Prováli-sztyeppék példáján jellemezték. Találhatók benne bokros karagán, köves-sztyeppés mezoxerofita bokrok, a fűtakaróban megtalálhatjuk az árvalányhajat, csenkeszt, tarackbúzát stb. Szavannaszerű sztyeppéket a Hegyvidéki Krím kisebb területein találhatunk. Ezeken a sztyeppéken a gyep-füves növényekhez szubtrópusi fajok is keverednek. Rajtuk kívül találunk itt lucernát, kúszó tarackbúzát, bozsót stb. Réti növényzet A réti növényzet genetikai alapon a réti növényzet kapcsolatban van a sztyeppeivel, az erdős-füvessel és a mocsári növényzettel. Attól függően, hol és milyen körülmények között fejlődnek megkülönböztetünk ártéri, szárazulati, mélyedési és hegyvidéki réteket. Az ártereken, a réti növényzet összetevői alapján elég változatos. A medermelletti ártéri részen, ahol megfigyelhető a folyó aktív, alluviális tevékenysége, jellemzők a fűzfavesszőnövések, a füves növényzet, amelyben többségben vannak a tarackbúza és a fehér buga. Az ártér középső részén jellemző a buga, a lóhere, a vadsóska stb. A teraszok melletti részen, ahol a talaj mocsaras, sás és bokros területek vannak többségben. Itt jellemző a réti rókafark, sás, vékony buga stb. A száraz rétek kevésbé terjedtek el. Ezek növényzete aprófüves fajokból tevődnek össze: buga, orvosi gyermekláncfű, réti búzavirág stb. Mélyedésekben elhelyezkedő réteket a vízválasztókon, teraszokon, völgyekben találhatunk, ahol hosszabb ideig a terület víz alatt áll, amely elősegíti az elmocsarasodást. Itt jellemző a lóhere, a sás stb. Ezeket a réteket kaszálónak használják. Hegyvidéki rétek (poloninák) az Ukrán-Kárpátokban terjedtek el 1000–1200 m magasan és a szubalpesi övezetben. Egyes kutatók szerint ezek a rétek a bükkös és fenyves erdőtelepítések területein jöttek létre és a ritkaerdős területeken. Mocsári növényzet Ukrajnában elterjedtek az autotróf (aljzati, síklápi), mezotróf (átmeneti) és oligotróf (felláp, magas) mocsarak. Az ország területén az autotróf mocsarak vannak többségben úgy mennyiségben, mint területileg. Ezek felszíni és felszínalatti vizekkel táplálkoznak, ezért gazdagok szerves anyagokban, ásványi sókban, iszapban. A növénytársulásokban többségben vannak a füves és füves-mohás csoportosulások. A fák közül elterjedtek a fekete éger, az erdeifenyő, a nyír, a fűz, nyír- és fűzbokrok. A füves növényzet fokozott nedvesség mellett fejlődik. A mezotróf mocsarak esetében, amelyek a vízválasztókon és az ártér feletti teraszokon jöttek létre, ásványi és nedvességi táplálásuk szegényebb, mint az autotróf mocsaraknál. Ezek a mocsarak jól kifejlett tőzegréteggel is rendelkeznek. A Poliszja területén, mezotróf mocsarakon nő az erdeifenyő, a nyír, a szfágómoha, a rezgőnyár stb. Oligotróf mocsarakat a Kárpátokban és a Poliszján (csak a vízválasztókon) találhatunk. Táplálásukban a fő szerepet légköri csapadék játssza, ezért itt kevés a növények számára szükséges tápanyag, a savtartalom, pH 2,6–3,6 között váltakozik. Ilyen körülmények között a növényzet eléggé egynemű. Honos növények az erdeifenyő, a lucfenyő (a Kárpátokban), a mocsári fű, az áfonya, a vörös áfonya stb. Gyógynövények Az értékes növények közül, amelyeket az egészségvédelem felhasznál Ukrajnában, közel 250 fajt minősítettek gyógyhatásúnak, közöttük 150 fajt a tudományos orvoslás is használ (a többit a népi gyógyászatban alkalmazzák). Az országban közel 100 növényfajt gyűjtenek és készleteznek. A gyógynövények gyűjtésének fő területei a Polisszja, az erdőssztyeppe és a Kárpátok hegyvidéki területei. A sztyeppei övezetben az egyes gyógynövényeket (levendula, macskagyökér, székfű stb.) ültetvényeken termesztik. Sok vadon növő növényt bejegyeztek Ukrajna Vörös Könyvébe. Ilyen a medvehagyma, a sárga tárnics, a csüdfű stb. A legnagyobb lehetőségek a gyógynövények ipari készletezésére Ukrajna északi és központi területein vannak. Itt összpontosulnak az orvosi kálmos, a homoki szalmavirág stb. nagy készletei. A központi és déli területeken (kivéve a Dnyepermellék déli területeit és az Észak-Krímet) nagy készletei vannak a tavaszi héricsnek (a legnagyobbak a Krími-középhegységen). A Szivasmellék Ukrajna az orvosi székfű készletezésének a fő területe. Az országban, csaknem mindenhol (kivéve Észak-Krímet és az Azovmelléki területeket) megtalálhatók a macskagyökér különböző változatai. Ukrajna északi, nyugati és központi részén a közönséges orbáncfű, a maszlagos nadragulya, Nyugat-Ukrajna központi és nyugati részén pedig a közönséges nadragulya van elterjedve. Az északnyugati és központi területeken (kivéve a déli és délkeleti területeket) gyakori a kányafa és a fekete bodza, a Polisszján és a Kárpátokban a négyszirmú áfonya és fekete áfonya. A gyógynövények elterjedése és akklimatizációja további tanulmányozást igényel. A növényzet hasznosítása Ukrajna erdeiben évente több ezer tonna nyírfalét, mézet, szárított gombát, vadon termő gyümölcsöt és bogyót, gyógynövényt készleteznek. A csernobili atomerőműben bekövetkezett katasztrófa miatt a gazdasági hasznosításból nagy területeket vontak ki Ukrajna északi régióiban és a hozzájuk tartozó területeken. Ez egyrészt csaknem harmadára csökkentette a vadon termő gyümölcsök és bogyósok készletezésének területeit, másrészt pedig növelte más régiók erdős területeinek kihasználását, ami, mint már említettük, a növénykészletek fokozott védelmét követeli. Forrás Географічна енціклопедія України. Том 1–3. УРЕ, Київ, 1989. Maszljak P. O., Siscsenko P. H. (2000): Ukrajna földrajza. Kísérleti tankönyv a középiskolák 8–9. osztálya számára. Szvit, Lviv. Zasztavnij F. D. (2004): Ukrajna természeti földrajza. Tankönyv a 8. osztály számára. „Szvit”, Lviv. Irving Saladino Irving Jahir Saladino Aranda (Colón, 1983. január 23. –) olimpiai- és világbajnok panamai távolugró. Ő Panama első olimpiai bajnoka. Életpályája Irving Saladino 2002-ben a junior atlétika-világbajnokságon 7,30 méteres ugrásával nem jutott döntőbe, 2003-ban viszont Barquisimetóban a Dél-amerikai bajnokságon 7,46 méteres ugrásával már igen, sőt bronzérmes lett. A nyolc méteres határt először 2004-ben tudta átugrani. A 2004-es olimpián viszont csak 7,42 méterre volt képes a selejtezőben, ezzel búcsúzott a további küzdelmektől. Helsinkiben, a 2005-ös világbajnokságon 2,8 m/s-os hátszélben 8,20 méterig jutott és hatodik lett. A következő évben a moszkvai fedett pályás világbajnokságon a selejtezőt és a döntőt egybeszámítva ötször döntötte meg a dél-amerikai rekordot távolugrásban, és végül 8,29 méteres eredményével második lett, a ghánai Ignisious Gaisah mögött egy centiméterrel lemaradva. Szabadtéren még sikeresebb volt ebben az évben, ugyanis a hat IAAF Golden League versenyből ötöt megnyert. Szabadtéren a 2007-es szezonban nagyszerű idényt produkált, veretlen maradt a világbajnokság kezdetéig, és ott sem talált legyőzőre. Irving Saladino megszerezte ezzel Panama első aranyérmét az atlétikai világbajnokságok történetében. A 2008-as olimpián Pekingben 8,34 méteres ugrásával megszerezte élete első olimpiai bajnoki címét. Ez volt Panama első olimpiai aranyérme az olimpiai játékokon. Ezen az olimpián Irving Saladino vitte nemzete zászlaját a megnyitóünnepségen. Rubén Limardo Rubén Dario Limardo Gascón (Ciudad Bolívar, 1985. augusztus 3. –) olimpiai bajnok venezuelai párbajtőrvívó. Öccse, Francisco Limardo szintén olimpikon párbajtőrvívó, aki 2011-ben ezüstérmet szerzett a pánamerikai játékokon. Apaújfalu Apaújfalu, Szászújfalu románul: Nou Săsesc falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében. Közigazgatásilag Szászszentlászló községhez tartozik. Fekvése Erzsébetvárostól délkeletre, Nagykapus, Rudály és Almakerék közt fekvő település. Története Apaújfalu nevét 1305-ben említette először oklevél. 1309-ben Ulrichius de S. Catherina néven említették, ekkor Ulricus nevű plébánosa is említve volt. (Györffy II. 282.) 1345-ben Szent Katalin nevű kápolnájának leégéséről maradt fenn adat. A trianoni békeszerződés előtt Nagy-Küküllő vármegye Segesvári járásához tartozott. 1910-ben 976 lakosából 275 román, 3 magyar, 661 német és 37 cigány volt. Ebből 82 görögkatolikus, 664 evangélikus, 226 görögkeleti ortodox volt. Nevezetességek Evangélikus temploma - a 15. században épült, gótikus stílusban, Szent Mihály tiszteletére szentelték fel. Szentélye keresztboltozatos. Keresztelőmedencéje a 16. századi . Különálló tornya mellől az egykori kőkerítés falai mára már hiányoznak. Martin Dahlin Martin Nathaniel Dahlin (Uddevalla község, 1968. április 16. –) svéd válogatott labdarúgó. A svéd válogatott tagjaként részt vett az 1992-es Európa- és az 1994-es labdarúgó-világbajnokságon. Édesapja venezuelai, édesanyja svéd származású. Sikerei, díjai Svéd bajnok (1): 1988 Svéd kupagyőztes (1): 1989 Intertotó-kupa győztes (3): 1987, 1988, 1990 Német kupagyőztes (1): 1994–95 Világbajnoki bronzérmes (1): 1994 Európa-bajnoki harmadik helyezett (1): 1992 A svéd bajnokság gólkirálya (1): 1988 RSC Anderlecht Az RSC Anderlecht belga labdarúgócsapat. Stadionjuk a Constant Vanden Stock Stadion, színeik a lila és a fehér. A klubot 1908. május 27-én alapították Brüsszel Anderlecht nevű kerületében. 1933. május 27-én vehette fel a Royal, vagyis királyi minősítést. Két évvel később, 1935-ben jutott fel az első osztályba, ahonnan azóta sem esett ki. Összesen 30 bajnoki címet, 9 belgakupa-győzelmet és 9 belga szuperkupa-győzelmet szereztek eddig. A bajnoki címek számában a legeredményesebb belga labdarúgóklub. Története során háromszor nyert nemzetközi kupát (ezzel szintén a legeredményesebb belga csapat): KEK-győztes volt 1976-ban és 1978-ban, UEFA-kupa-győztes 1983-ban. Ezen kívül a KEK-győzelmeket követően kétszer, az 1976-os és az 1978-as UEFA-szuperkupát is megnyerte. Sikerlista Nemzeti szinten Belga első osztály Aranyérmes : 34 alkalommal (1946-47, 1948-49, 1949-50, 1950-51, 1953-54, 1954-55, 1955-56, 1958-59, 1961-62, 1963-64, 1964-65, 1965-66, 1966-67, 1967-68, 1971-72, 1973-74, 1980-81, 1984-85, 1985-86, 1986-87, 1990-91, 1992-93, 1993-94, 1994-95, 1999-2000, 2003-04, 2005-06, 2006-07, 2009-10 , 2011-12, 2012-13, 2013-14, 2016-17) Belga másodosztály Aranyérmes : 2 alkalommal (1923-24, 1934-35) Belga kupa Győztes : 9 alkalommal (1964-65, 1971-72, 1972-73, 1974-75, 1975-76, 1987-88, 1988-89, 1993-94, 2007-08) Belga ligakupa Győztes : 1 alkalommal (1999-2000) Belga szuperkupa Győztes : 13 alkalommal (1985, 1987, 1993, 1995, 2000, 2001, 2006, 2007, 2010, 2012, 2013, 2014, 2017) Bruges Matin Győztes : 2 alkalommal (1985, 1988) Nemzetközi szinten Kupagyőztesek Európa-kupája Győztes : 2 alkalommal ( 1975-76 , 1977-78 ) UEFA-kupa Győztes : 1 alkalommal ( 1982-83 ) UEFA-szuperkupa Győztes : 2 alkalommal ( 1976 , 1978 ) Toulon Tournament Győztes : 1 alkalommal (1967) Amsterdam Tournament Győztes : 1 alkalommal (1976) Vásárvárosok kupája Döntős: 1 alkalommal (1970) Korábbi elnökök Charles Roos (1908–10) Théo Verbeeck (1911–51) Albert Roosens (1951–71) Constant Vanden Stock (1971–96) Roger Vanden Stock (1996–) Az angol beteg Az angol beteg (The English Patient) című film 1996-ban készült Michael Ondaatje könyve alapján, Anthony Minghella rendezésében. A film kilenc Oscar-díjat nyert. Ondaatje maga is dolgozott a filmkészítőkkel. A filmben elhangzik a Szerelem, szerelem című magyar népdal Sebestyén Márta előadásában. A történet A film a második világháború vége felé játszódik. Hana, a francia-kanadai ápolónő egy súlyosan megégett férfit ápol egy kis romos toszkánai kolostorban. A beteg semmire sem emlékszik, még a nevére sem; életének korábbi mozzanatait visszaemlékezéseiből tudhatja meg a néző. Kiderül, hogy ő a magyar Afrika-kutató, Almásy László gróf, aki térképet készített a Szaharáról, és halálosan szerelmes volt kollégája feleségébe, akivel viszonya is volt. Szereplők Ralph Fiennes – gróf Almásy László Juliette Binoche – Hana Willem Dafoe – David Caravaggio Kristin Scott Thomas – Katharine Clifton Naveen Andrews – Kip Colin Firth – Geoffrey Clifton Jürgen Prochnow – Major Muller Díjak, jelölések BAFTA-díj (1997) – legjobb film: Saul Zaentz, Anthony Minghella BAFTA-díj (1997) – legjobb operatőr: John Seale BAFTA-díj (1997) – legjobb női mellékszereplő: Juliette Binoche BAFTA-díj (1997) – legjobb adaptált forgatókönyv: Anthony Minghella BAFTA-díj (1997) – legjobb vágás: Walter Murch Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (1997) – Legjobb női alakítás: Juliette Binoche Golden Globe díj (1997) – Legjobb filmzene: Gabriel Yared Golden Globe díj (1996) – legjobb film - drámai kategória Oscar-díj (1997) – legjobb film Oscar-díj (1997) – legjobb rendező: Anthony Minghella Oscar-díj (1997) – legjobb operatőr: John Seale Oscar-díj (1997) – legjobb női mellékszereplő: Juliette Binoche Oscar-díj (1997) – Legjobb jelmeztervezés: Ann Roth Oscar-díj (1997) – Legjobb hang: Walter Murch, Mark Berger, David Parker, Christopher Newman Oscar-díj (1997) – Legjobb vágás: Walter Murch Oscar-díj (1997) – Legjobb filmzene: Gabriel Yared Oscar-díj (1997) – legjobb férfi főszereplő jelölés: Ralph Fiennes Oscar-díj (1997) – legjobb női főszereplő jelölés: Kristin Scott Thomas Villingen járás Villingen járás egy megszűnt járás Baden-Württembergben. 1973. január 1-jén megszűnt a járás. Népesség A járás népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Pálffy Árpád Pálffy Árpád (Hodgya, 1931. február 1. –) székelyföldi keramikus, szobrász, RMDSZ-politikus. Élete Szülei, Pálffy Imre és Józsa Katalin földművesek voltak, kulákok. Hárman voltak testvérek. Elemi iskoláit Hodgyán, majd Székelyudvarhelyen végezte, ahol 1950–ben, a mostani Tamási Áron Gimnáziumban érettségizett. Érettségi után 10 évig volt földműves. 1960-ban Csíkszeredában az Olt szövetkezet kerámiarészlegén díszítő munkás. 1963-ban a csíkdánfalvi feketekerámia-részleg felelőse, ahol új kerámiamodelleket is tervezett. 1964-ben az Olt Szövetkezet főtechnikusává nevezték ki, feladata volt az összes népművészeti részleg irányítása, majd 1965-ben a Hargita Művészete Szövetkezet alelnöke lett. Később a Faipari Feldolgozó Üzemhez került tervezőnek. 1989-ben részt vett a csíkszeredai RMDSZ városi, valamint megyei egységeinek a megszervezésében. A 21 körzet megszervezése után megválasztották a városi RMDSZ alelnökévé, majd később elnökévé. Innen ment nyugdíjba 1990-ben. Csíkszeredában él, saját tervezésű házában. Művészeti tevékenysége Megyei és országos kiállításokon való részvétel Hét egyéni tárlat, amelyeken átlag 120 darabbal szerepelt A kalotaszentkirályi református templom kazettás mennyezetének tervezése és kivitelezése A Kalotaszentkirályon található Ady-emlékmű rézből készült domborműve 2015-ben a Magyar Nemzeti Galéria Sors és jelkép. Erdélyi magyar képzőművészet 1920–1990 c. kiállításán egy korongolt portré Hodgyán a művelődési ház előtti székely kapu (2004) Korongolt legényfej a Korunk című folyóirat 1967. 1. számában Márton Áron -emléktábla (Csíkszereda, 1996.) A Julianus Alapítvány által adományozott Julianus-díj szobrának elkészítése A Csíki Játékszín színpada fölötti fríz mozaik ( Gaál Andrással és Márton Árpáddal közös munka) A Dsida Jenő -emléktábla reliefje Beregszászon Munkái közül 120 darabot a Csíki Székely Múzeum őriz. Fresne-Cauverville Fresne-Cauverville település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 205 fő (2015). Fresne-Cauverville Bailleul-la-Vallée, Heudreville-en-Lieuvin, Morainville-Jouveaux, Noards és Saint-Aubin-de-Scellon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: II. Noferu II. Noferu (nfr.w, „szépség”) az ókori Egyiptom XI. dinasztiájához tartozó királyné. III. Antef és Iah leánya, dédunokája I. Noferunak. Testvére és főfelesége II. Montuhotepnek. Sírját Dejr el-Bahariban megtalálták. Noferu sírja, a TT319 férje halotti templomától és sírjától kissé északabbra található. Szép kialakítású reliefek díszítik. A szarkofágot megtalálták a sírkamrában, de a sírt már az ókorban kifosztották, feliratok alapján az Újbirodalom idején többen látogatást is tettek benne. Címei: örökös hercegnő (�r��.t-pˁ.t), Aki látja Hóruszt és Széthet (m33.t �rw stš), A ház úrnője (nb.t pr), A király felesége (�m.t n�swt), A király szeretett felesége (�m.t n�swt mr��.t=f), Minden hölgy úrnője (�m.t �m.wt nb.wt), A király leánya (z3.t n�swt), A király szeretett leánya (z3.t n�swt mr��.t=f), A király szeretett, legidősebb vér szerinti lánya (z3.t n�swt sms.t n.t �t=f), Uadzset nevelt gyermeke (s�t�.t w3�.t). Citadella (Budapest) A Citadella Budapest XI. kerületében, a Gellért-hegy tetején fekvő erőd, melyet az 1848-49-es szabadságharc leverése után, 1854-ben emelt a Habsburg uralkodó. Az UNESCO a budai Várheggyel és a Duna két partjának panorámájával együtt a Gellért-hegyet 1987-ben a Világörökség részévé nyilvánította. Etimológia A citadella olasz szó fellegvárat jelent, azaz várszerű magaslati erődítményt vagy egy város legmagasabb pontján emelt, fallal körülvett, védhető részt. Történelem A Citadella erődjét az 1854-es létesítésekor, egy ókori eraviszkusz településre, az oppidum maradványaira építették rá, amelyek ezért jórészt megsemmisültek. A 220 méter hosszú, 12–16 méteres falmagasságú erődöt Julius Jacob von Haynau építtette, akinek a nevéhez az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás fűződik. Különlegessége, hogy a szokásos erődöktől eltérően nem az alatta elterülő város megvédése céljából épült, hanem épp ellenkezőleg: a Citadellának szánt szerep a pesti lakosság megfélemlítése volt. Erről tanúskodnak a városra néző ágyúállások is, ám szerencsére az ágyúkat kizárólag díszlövések leadására használták. Buda török megszállása idején a Gellért-hegy tetején álló keresztény kápolna helyére palánkvárat építettek a törökök. 1813 és 1815 között József nádor javaslatára a palánkvár helyére egyetemi csillagvizsgáló épült a helyén. Az Uraniaét (avagy Csillagdát) három európai uralkodó I. Sándor orosz cár, I. Ferenc osztrák császár és magyar király, valamint III. Frigyes Vilmos porosz király jelenlétében 1815-ben avatták fel, akik a napóleoni háborút lezáró Szent Szövetség megkötésére gyűltek össze, és utaztak Budára a létesítmény megnyitásra. Buda várának 1849-es ostrománál a magyar honvédsereg katonái az ostromágyúkat a Gellért hegyen, az egyetemi Csillagda épületének közelében állították fel, bár erről a csillagda munkatársai megpróbálták lebeszélni a honvédeket. Az osztrák tüzérség válaszcsapásainak következtében a csillagászati intézmény épülete teljesen megsemmisült, a súlyosan sérült épületeket az ostrom alatt kifosztották. Az ostrom tapasztalatai után, a gyászos emlékű Bach-korszakban a bécsi haditanács úgy határozott, hogy a korszerűtlen budai vár helyett egy jól védhető, a hadászati elveknek megfelelő erődrendszert kell kiépíteni Pest–Buda köré – célja a külső ellenség visszaverése és a belső forradalomra hajlamos magyar lakosság megfékezése. Ennek első erődjét a Gellért-hegyen kezdték megalapozni Emmanuel Zitta osztrák hadmérnök tervei alapján 1850-ben. A munkálatok költségeire kétszázezer forintot rendelt Ferenc József osztrák császár. A Citadella helyét az 1849-ben elpusztított Csillagda és a körülötte lévő virág- és szőlőskertek területén jelölték ki. A csillagda romjait felrobbantották. A tervek szerint a 220 méter hosszú, 60 méter széles, 4 méter vastag kőfalakkal védelmezett erőd lőrései mögé 60 korszerű ágyút helyezhettek el. Négy esztendő múltán már bevonulhatott kazamatáiba az osztrák katonaság, akiknek ágyúi fenyegetően néztek a túlparti Pest városára. Az erődrendszer többi része sohasem készült el, mivel a Monarchia hadvezetése végül Komárom városa körül készítette el az „utolsó védőbástyát”. A Citadella a zsarnokság és az abszolutizmus szimbóluma lett a magyarok szemében. A gyűlölt osztrák erőd az 1867-es osztrák-magyar kiegyezéssel elvesztette hadászati célját, de a katonaság csak 1899-ben vonult ki falai mögül. Ekkor a lelkes budapesti lakosság nyomására jelképes bontásokat végeztek a bejárata feletti falrészen, de az egész gyűlölt erődítmény lebontására nem volt elegendő anyagi forrás. Utolsó katonai jellegű használata a második világháborúban, Budapest 1944–45-ös védelmében a támadó Vörös Hadsereggel szemben történt, amikor a német és magyar csapatok légvédelmi bázisául szolgált, míg kazamatáiban raktárakat és sebesültellátó helyet rendeztek be. A harcokban megsérültek védművei, ennek nyomait még napjainkban is jól lehet látni. Jegyzőkönyvileg 1897 októberének végén került a demilitarizált Citadella az akkor közel 25 éves főváros birtokába: A Citadella és néhány budai laktanya átadásáért cserébe a főváros jelentős külterületi ingatlanok tulajdonáról mondott le a bécsi hadügyi tárca javára. Ekkor a falát egy részen jelképesen megbontották, jelezvén, hogy katonai szerepe megszűnik. Az 1960-as évektől kezdve idegenforgalmi szerepet szántak neki, ezért átalakították: szállót és vendéglőt nyitottak benne. Vonzerejét elsősorban a falairól nyíló elsőrangú kilátásnak köszönheti. Az erőd keleti, városra néző fala tövében áll a Szabadság-szobor, Kisfaludi Strobl Zsigmond 1947-ben felállított alkotása. A szobor talapzata előtt álló szovjet katona szobrát 1992-ben távolították el és átszállították a budatétényi Memento Parkba. Hasznosítás Ma több funkciót is betölt a monumentális Citadella erődje. Tetején több rádióadó sugározza adását, míg vastag falai között étterem és szálloda üzemel. A hadtörténelem iránt érdeklődők megnézhetik a kazamatáiban berendezett, 1944-es ostromra emlékeztető háborús panoptikumot. A békésebb korszakra emlékeztet a Budapest anno című fotókiállítás, amely felidézi a rohamosan fejlődő nagyváros képeit a XIX. század végéig. A Citadella tövében szabadtéri kiállításként látható néhány szovjet fegyver, ezek a következőek: egy 76 mm-es 1942 mintájú hadosztályágyú (ZiSZ–3), 1942-ben rendszeresítve egy 57 mm-es 1943 mintájú páncéltörő ágyú (ZiSZ–2), 1943-ban rendszeresítve egy 82 mm-es 1937 mintájú gyalogsági aknavető (BM–37), 1937-ben rendszeresítve egy 85 mm-es 1944 mintájú hadosztályágyú (D–44), 1944-ben rendszeresítve és egy 57 mm-es AZP SZ–60 légvédelmi gépágyú , 1950-ben rendszeresítve Cercanías Madrid A Cercanías Madrid Madrid elővárosivasút-hálózata. A kilenc vonalból álló 370 kilométeres hálózaton 90 állomás található, a belső részeken a vonatok követési ideje csúcsidőben 3-4 perc. A járatokat naponta 880 000 fő veszi igénybe. A Ferencvárosi TC 1912–1913-as szezonja A Ferencvárosi TC 1912–1913-as szezonja szócikk a Ferencvárosi TC első számú férfi labdarúgócsapatának egy szezonjáról szól, mely összességében és sorozatban is a 12. idénye volt a csapatnak a magyar első osztályban. A klub fennállásának ekkor volt a 14. évfordulója. Good God, Y’All A Good God, Y’All az Odaát című televíziós sorozat ötödik évadának második epizódja. Magyarországon az RTL Klub adta le 2013. december 20.-án késő este. Cselekmény Sam a kórházban virraszt a szótlan Bobby-val, amikor betoppan Dean egy orvosi aktával, és megmutatja öccsének a radiológiáról szerzett röntgenképeken, hogy a Castieltől kapott Enochiai pecsét nem más, mint sok bordába vájt jel. Vicces módon, Sam Castieltől kap telefonhívást, és hollétük felől érdeklődik, néhány pillanattal később pedig megjelenik a kórházban, és elkéri Dean nyakláncát, állítása szerint ugyanis annak segítségével megtalálhatja Istent, aki jelen esetben nagy segítséget tudna nekik nyújtani. Mielőtt az angyal eltűnik, Bobby megkéri őt, gyógyítsa meg lebénult lábait, Cas azonban nem tudja, mivel miután száműzték őt a Mennyből, több képességét is elveszítette. Bobby-t később egyik régi barátja, Rufus Turner hívja telefonon, és segítségét kéri, pillanatokkal később a vonal pedig megszakad, előtte azonban még sikerül elmondania, hogy a coloradoi River Pass kisvárosban tartózkodik, ahol rengeteg a démon. A Winchester fiúk így a helyszínre utaznak, a városba azonban nem tudnak behajtani a járgánnyal, az oda vezető híd ugyanis különös módon, le van omolva. Miután gyalog beértek a hatalmas káosz uralta, elhagyatott településre, egy régi ismerőssel futnak össze: Ellen Harvelle-lel. A nő elvezeti őket egy démonellenes jelekkel jól védett templomba, ahol néhány felfegyverkezett túlélő is tartózkodik, állításuk szerint a városban több tucat démon garázdálkodik. Ellen ki akar menni, hogy megkeresse a szintén a környéket tartózkodó lányát, Jo-t, illetve Rufust, ezt a fivérek azonban nem engedik, ők ketten indulnak körülnézni. Sam egyedül tér be egy sportboltba, hogy sót és fegyvereket szerezzen, amikor két fekete szemű jelenik meg és támad rá. Sam a démonölő késsel mindkettőt megöli, majd bátyja is betoppan, a fiú agyában azonban a vér láttán megfordul a gondolat, hogy ismét démonvért fogyasszon. Deanék visszatérnek a templomba, ahol Sam elmondja bátyjának, rosszul érzi magát, amiért meg kellett ölnie két fiatal srácot a boltban, jobban szeretné, ha ismét meg tudná menteni az embereket, ahogyan azt régen is tette. Ellen egyre elszántabb, így elindul megkeresni lányát, és vele tart Sam is. Míg keresik a démonok főhadiszállását, Ellen elmeséli, hogy sok minden megváltozott ő és lánya között, már jó ideje együtt járnak vadászni. Egy füst nyomán eljutnak a démonok házához, itt azonban megjelenik néhány fekete szemű, köztük Jo és Rufus, akik elfogják Samet, Ellennek viszont sikerül kereket oldania. A nő visszasiet társaihoz, és elmondja, mi történt, ám kételkedik abban, hogy lányát démonok szállták volna meg, ugyanis állítása szerint Jo egy démon ellenes amulettet visel. Dean bővebben kifaggatja a túlélőket, így megtudja, hogy a város folyóvízébe egy hete egy hullócsillag esett, amitől a víz szennyezett lett. A fiú rádöbben, hogy a környéken nincsenek is démonok, hanem az Apokalipszis egyik lovasa, a Háború áll a háttérben, aki egymás ellen fordítja az embereket, úgy, hogy démonoknak láttatja velük a másikat. Csakhogy mikor ezt felfedi a többiek előtt, Ellennel együtt kénytelen elmenekülni a templomból, ugyanis Háború rájuk uszítja a többieket. Mindketten a házhoz sietnek, ahol a megbűvölt Rufusék a szintén megbűvölt Samet tartják fogva, és próbálják belőle sóval és szentelt vízzel kiűzni a gonoszt - a lovas ráadásul el is beszélget Sammel, és a szemébe nézve elmondja, látja, hogy még mindig kívánja a démonvért. Míg Dean Rufust, Ellen a lányát győzi meg igazáról, így együtt próbálják megfékezni az egymás ellen fordult embereket. A fivérek az utcán rajtaütnek Háborún, és levágják kezéről a gyűrűjét, így megfosszák képességétől. Az emberek közt helyreáll a rend. A történtek után Dean és Sam egy pihenőhelyen komolyabban elbeszélgetnek a dolgokról, és Sam végül arra az elhatározásra jut, hogy jobb, ha egy időre különválik bátyjától, ugyanis szerinte ilyen állapotban veszélyes lenne vadásznia. Sam így búcsút vesz Deantől, és stoppal indul útjára... Természetfeletti lények Angyal Az angyalok Isten katonái, aki időtlen idők óta védelmezik az emberiséget. Eme teremtményeknek hatalmas szárnyaik vannak, emberekkel azonban csak emberi testen keresztül képesek kapcsolatba lépni, ugyanis puszta látványuk nemcsak az emberek, de még a természetfeletti lények szemét is kiégetik, hangjuk pedig fülsiketítő. Isteni képességük folytán halhatatlanok. Időpontok és helyszínek 2009. ? - River Pass, Colorado (17109) 1999 JF52 A (17109) 1999 JF52 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. május 10-én. Épagny (Côte-d’Or) Épagny település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 319 fő (2015). Épagny Chaignay, Savigny-le-Sec, Saussy és Marsannay-le-Bois községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Fresnedoso Fresnedoso település Spanyolországban, Salamanca tartományban. Lakosainak száma 111 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Olimbiakósz Lefkoszíasz Az Olimbiakósz Lefkoszíasz (görög betűkkel: Ολυμπιακός Λευκωσίας; a nemzetközi sajtóban gyakran: Olympiakos Nicosia) egy ciprusi sportklub, amely Nicosiában található. Sikerei Ciprusi bajnok: 3 1967 , 1969 , 1971 Ciprusi labdarúgókupa: 1 1977 Ciprusi labdarúgó-szuperkupa: 1 1967 Kroučová Kroučová település Csehországban, Rakovníki járásban. Kroučová Kozojedy, Milý, Kalivody, Třeboc és Řevničov településekkel határos. Lakosainak száma 276 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Tornagörgői református templom Koordináták: é. sz. 48° 36′ 25″, k. h. 20° 44′ 49″48.606944444444, 20.746944444444 Tornagörgő (szlovákul Hrhov) református temploma a falu közepén magasodó travertínódombon található. Az 1784-ben épült templom mai formáját az 1846-os tűzvész utáni újjáépítés során nyerte el. Története Görgő lakossága a 16. század közepén (számos más tornai faluval együtt) református hitre tért, az első prédikátor egy Péter nevű lelkész volt. 1687-ben a falu földesura a soproni országgyűlés záradékában meghatározott jogával élve megfosztotta a lakosságot templomától (ez a mai katolikus templom) és az istentiszteleteket ezután magánházakban tartották. 1705-ben a kurucok visszaadták a görgői reformátusoknak templomukat, melyet 1713 áprilisáig használhattak, amikor Pálfi altábornagy parancsára ismét megfosztották őket tőle. Ekkor elűzték a lelkészt és a tanítót, a lakosságot pedig kötelezték a szádalmási plébános szertartásainak látogatására. A falu lakossága azonban az üldöztetés évtizedei alatt is nagyrészt református maradt, Bódvalenkére és Zsarnóra jártak istentiszteletre. 1781-ben II. József türelmi rendeletének értelmében a reformátusok ismét gyakorolhatták vallásukat. Ekkor 101 református család élt a faluban (542 fő), akik vállalták a templom az iskola megépítését és fenntartását. A görgőiek Méhész, Barka és Lucska reformátusaival együtt folyamodtak templomépítési engedélyért, melyet 1783. április 5-én kaptak meg a királyi helytartótanácstól. A templom alapkövét 1784. március 16-án rakták le, egy év alatt épült fel a templom, a paplak és az iskola. A templom felépüléséig az istentiszteleteket Gyarmati István csűrében tartották, a harangot egy csengettyű helyettesítette, mellyel a gyermekek végigjárták az utcákat. A kőművesmester a bódvaszilasi Knopp József volt, az ácsmunkákat a rozsnyói Zimmermann József végezte, az asztalosmunkákat pedig Szilasi Mihály. A templom első lelkésze Gasparóczki Ferencz volt, akit Komjátiról hívtak meg, első tanító pedig Szakácsi János lett Sárospatakról. A templom harangtornyát 1795-ben építette Zrikovich Tamás kőműves, addig a reformátusok is a katolikus templom harangját használták. A kisebb harangot 1795-ben öntötte Eperjesen Legherer Ignác, a nagyobbat pedig 1796-ban. A templomkertet és az egyházi épületeket 1803-ban kőfallal kerítették körül. 1846. március 18-án a falut tűzvész pusztította és nagy része leégett, a templommal és az iskolával együtt. A lelkészlak, a torony és a harangok épen maradtak. A tűzvész után a templomot újjáépítették, Horvát György kőműves és Frics József ács vezetésével, az elpusztult fakazettás mennyezetet bolthajtásossal pótolták. 1852-ben fejeződött be az újjáépítés a belső berendezés elkészültével, melyet Wandrák János asztalos készített. A templom mai formáját ekkor nyerte el, további felújításokra került sor 1911-ben és 1983-ban is. Az egyház lelkészei Gasparóczki Ferencz ( 1783 – 1798 ) Szűcs György ( 1799 – 1809 ) Mészáros Kovács Gábor ( 1809 – 1820 ) Szentmártoni Károly ( 1820 – 1850 ) Séllyei János ( 1850 – 1864 ) Lükő Béla ( 1864 – 1905 ) Csabay Pál ( 1906 – 1915 ) Kőszeghy Gábor ( 1915 – 1958 ) Tankó Zoltán ( 1959 – 1995 ) Ifj. Hranyó Mihály ( 1996 óta) Leírása A templom téglalap alaprajzú belső terme egyenes lezárású, poroszsüveg-boltozattal fedett, melynek falmezői bevont falpillérek párkány-oszlopfőin nyugszanak. A bejárat az előcsarnokkal a déli oldalon található, két oldalról pedig a faoszlopokra helyezett karzatok. Homlokzatait falsávos keretek és ablakok tagolják, melyek boltíves megoldásúak és alsó ablakpárkányuk van. A tornyot két szintre osztópárkány, falsávos keretek és félköríves megoldású, keretes ablakok osztják. Az úrasztalát 1911-ben készítette Ifj. Sallai János és Sallai István feketemárványból. Az orgonát 1886-ban készítette Budapesten Országh Sándor. A torony két harangja közül a kisharang az eredeti 1795-ből, a nagyharangot 1923-ban öntötte Egry Ferenc Kisgejőcön. A református templom udvarán található a kultúrház épülete is, mely Szabó András kántortanító tervei alapján épült 1929-ben. Itt volt az ő által alapított énekkar otthona és a könyvtár is. Sartilly Sartilly település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 1609 fő (2015). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: .mx A .mx Mexikó internetes legfelső szintű tartomány kódja, melyet 1989-ben hoztak létre. Második szintű tartománykódok com.mx – kereskedelmi szervezeteknek. net.mx – internetszolgáltatóknak. org.mx – nonprofit szervezeteknek. edu.mx – oktatási intézményeknek. gob.mx – kormányzati intézményeknek. Legionella A Legionella génusz Gram-negatív baktériumok egy patogén csoportja, ami tartalmazza a L. pneumophila fajt is, ami legionellosist (minden olyan betegség, amit Legionella okoz) okozza, többek között a Legionárius betegség nevű pneumonia-típusú betegséget is, és egy Pontiac-láz nevű, enyhén influenza jellegű betegséget is. A Legionellát ezüst festékkel, vagy cisztein-tartalmú táptalajon (mint pl. BCYE) történő tenyésztéssel lehet láthatóvá tenni. Közönségesen előfordul számos környezetben, talajközösségekben és vízi rendszerekben is. Legalább 50 faját és 70 szerocsoportját különítették már el. Maga a baktérium azonban nem terjed emberről emberre, továbbá a baktériumnak kitett emberek többsége nem betegedik meg. A sejtfal oldalsó láncai hordozzák az ezen organizmusok antigén specificitásáért felelős bázisokat. Ezeknek a láncoknak a kémiai felépítése határozza meg a szomatikus vagy O-antigén determinánst, tekintettel a különböző cukroknak mind a komponenseire, mind a rendeződésére, ami fontos alapja számos Gram-negatív baktérium szerológiai osztályozásának. A Legionella nevét egy járvány után kapta, amelynek során egy akkor még "titokzatos betegség" 221 főt betegített meg, 34 halálesetet okozva. A járványt először az Amerikai Légiós (az Amerikai Egyesült Államok háborús veteránjainak egy csoportja) találkozón megjelent személyek között észleltek. A találkozó helyszíne Philadelphia volt, és 1976. július 21. és 24. között tartották az Amerikai Egyesült Államok 200 éves fennállásának ünnepléséül szolgáló eseménysorozat részeként. A háborús veteránok közt kitört járvány, ami ugyanabban a városban tört ki, ahol pár napra rá a Függetlenségi Nyilatkozat aláírásának 200. évfordulóját ünnepelték, rendkívül széleskörű publicitást nyert és jelentős aggodalmakat okozott az Egyesült Államokban. 1977. január 18-án írták le a korábban ismeretlen kórokozót, amit el is neveztek Legionellának. A teljes részletekért ld. Legionárius betegség. Észlelés A Legionellát hagyományosan BCYE agaron szoktak tenyészteni annak kimutatásához. A Legionellának növekedéséhez szüksége van ciszteinre és vasra, ezért a telepképző sejtek számlálására laboratóriumi analitikában általánosan használt közönséges véres agar telepek, vagy a helyszíni "dipslide" módszer nem alkalmas a kimutatására. A Legionella vízből való kimutatásához használt közönséges módszerek során a baktériumokat bekoncentrálják (centrifugálással és/vagy 0.2 µm-es szűrőn át történő filtrálással), majd ráoltják azokat a szén-tartalmú élesztős agarra, ami antibiotikumokat (pl. glycin, vancomycin, polymixin, cyclohexamide, GVPC) tartalmaz, hogy az egyéb flórát elnyomja. Hő- vagy sav-kezelést is alkalmaznak a mintában található egyéb mikrobák interferenciájának csökkentéséhez. A legfeljebb 10 napig tartó inkubálás után azokat a telepeket azonosítják Legionellaként, amelyek BCYE talajon növekedtek, de cisztein-mentes talajon nem. Ezután általában gyakran immunológiai technikákat alkalmaznak, hogy meghatározzák a mintában jelenlévő baktériumok faját és/vagy szerotípusát. Habár a legtöbb Legionella-faj tenyésztési metódusa elég specifikus, számos tanulmány azt mutatta ki, hogy a co-culture ("együttes tenyésztés") módszer, ami figyelembe veszi az amőbákkal való erőteljes kapcsolatokat is, talán érzékenyebb, mert érzékelhető vele a baktériumok jelenléte még akkor is, amikor azok rejtve vannak az amőbán belül. Mindazonáltal a jelenlegi laboratóriumi módszerek pontatlansága miatt a baktériumok klinikai és környezeti előfordulásának igazi mértéke valószínűleg nagyobb, mint a becsült értékek. Számos kórház alkalmazza a Legionella vizelet antigén tesztet a korai észleléshez, amikor Legionella okozta pneumonia gyanúja merül fel. A teszt előnyei közé tartozik az is, hogy az eredmények órákon belül rendelkezésre állnak, míg a tenyésztéshez 5 nap szükséges, valamint előnye az is, hogy vizeletmintához általában könnyebb hozzáférni, mint köpethez. Hátrányai, hogy a vizelet antigén teszt mindössze az 1-es szerotípusú Legionella pneumophila (LP1) antigéneket mutatja ki; más Legionella fajba, vagy szerotípusba tartozó Legionellákat csak tenyésztéssel lehet kimutatni, és amennyiben nem sikerül Legionella izolátumot beszerezni a Legionárius-betegség okozta járványok közegészségügyi kivizsgálása akadályokba ütközik. A Legionella vizből való gyors kimutatását célzó újonnan megjelenő technikák alkalmazzák a polimeráz-láncreakció (PCR) és az "immunoassay" technikákat is. Ezek a technológiák tipikusan sokkal gyorsabban szolgáltatnak eredményeket. Az Egyesült Államok kormányzati közegészségügyi megfigyelései szerint egyre nagyobb arányban fordul elő ivóvízzel kapcsolatos járványkitörés, különösen egészségügyi ellátás során. Pathogenezis Természetes körülmények között a Legionella amőbákon belül él. Ilyen fajok az Acanthamoeba spp., a Neagleria spp. csoportok képviselői és a Tetrahymena pyriformis, valamint a Vermamoeba vermiformis fajok. Belégzésük után a baktériumok az alveoláris makrofágokat fertőzhetik meg, arra kényszerítve ezzel az egészséges gazdasejtet, hogy egy olyan niche-t hozzon, létre, amiben a baktérium képes a szaporodásra. Ez a Legionárius betegség és annak enyhébb formája, a Pontiac-láz kialakulásához vezethet. A Legionella terjedése a szennyezett forrásból (pl. kontaminált hűtőtornyok) származó vízcseppek belélegzésével történik. Ritkábban terjedhet szennyezett forrásból származó ivóvízzel is. Emberről-emberre történő fertőzése nem jellemző, bár nagyon ritkán előfordulhat. A gazdasejtbe jutás után az inkubáció akár 2 hétig is tarthat. A korai tünetek nátha-szerűek és közéjük tartozik a láz, hidegrázás és a száraz köhögés is. A betegség előrehaladott stádiumaiban problémák jelentkezhetnek az emésztőrendszerben és az idegrendszerben is, amik hasmenéshez és rosszulléthez vezethetnek. Előrehaladottabb pneumoniara jellemző tünetek is jelentkezhetnek. A betegség tipikusan nem különösen veszélyes az egészséges emberekre nézve, a legyengült immunrendszerű és/vagy idősebb korosztályokban azonban ártalmas tünetek kialakulásához vezethet. Következésképpen rendszeres, aktív ellenőrzése szükséges a kórházakban és a szociális otthonokban. A Texasi Állami Egészségügyi Hivatal ajánlásokat biztosít a kórházak számára a Legionella okozta kórházi megbetegedések elterjedésének megelőzésére és felismerésére. Az Infekciókontroll és Kórházi Járványtan szerint a kórházban szerzett Legionella pneumophila 28%-os halálozási rátával rendelkezik, és a vízhálózat a fertőzés forrása. A természetben a Legionella fajok kis koncentrációban fordulnak elő a talajvízben, tavakban és folyóvizekben. Ember alkotta eszközökbe jutása után, amennyiben rendelkezésre állnak számára megfelelő körülmények, képes szaporodni. Az Egyesült Államokban évente 8-18 ezer embert érint a megbetegedés. A Legionella forrásai Dokumentált források közé tartoznak a hűtőtornyok, úszómedencék (különösen a skandináv országokban), vízvezetékrendszerek és zuhanyok, jégkészítő gépek, hűtőkamrák, pezsgőfürdők, melegvízű források, termálvizek, fogászati eszközök, talajvizek, ablakmosó folyadékok és ipari hűtőfolyadékok is. Terjedés légi úton hűtőtornyokból A legionellosis járványkitörések leggyakoribb forrásai a hűtőtornyok (légkondicionáláshoz és ipari hűtővizes rendszerekhez használt hőelvonó eszközök), főleg a nagyfokú terjesztőképességük miatt. Számos kormányzati és ipari kereskedelmi szervezet valamint hűtőtorony-gyártó cég rendelkezik a Legionella hűtőtornyokon belüli növekedésének és megtelepedésének gátlását és annak ellenőrzését célzó irányelvekkel és eljárásokkal. A Journal of Infectious Diseases (2006) egyik cikke bizonyítékokkal szolgál arra, hogy a Legionárius-betegség akár 6 km-re is eljuthat annak forrásától a megfelelő szállító közegen keresztül. Korábban sokkal korlátozottabbnak hitték a baktérium lehetséges terjedésének határait. Francia kutatók egy csoportja részletesen tanulmányozott egy, az észak-franciaországi Pas-de-Calais-ban 2003 és 2004 között kitörő, legionellosis járványt. A járvány okozta 86 megerősített megbetegedésből 18 halállal végződött. A járvány forrásaként egy petrolkémiai telep hűtőtornyát azonosították és a megfertőzött emberek átvizsgálása után kiderült, hogy voltak köztük olyanok is, akik 6–7 km-re éltek a hűtőtoronytól. Vakcina-kutatás A legionellosis ellen jelenleg nincs oltás és az antibiotikus prevenció kevéssé eredményes. Folytak már kutatások hővel, vagy acetonnal elölt sejtekkel, valamint próbálkoztak már tengerimalacok testüregi, vagy aeroszolos fertőzésével is. Mindkét vakcina mérsékelten magas védelmet biztosított. A védelem dózis-függő volt és korrelált az antigén szintekkel, amiket egy külső membrán antigén enzimhez kötött immunoszorbens assay-ével és a hővel elölt sejtek immunfluoreszcensziájával mértek. Molekuláris biológia A Legionella egy genetikailag változatos faj, a génjei 7-11%-a törzs-specifikus. A Legionella néhány virulencia-faktorának fedezték már fel a molekuláris funkcióját. A Legionella megfékezése A Legionella növekedésének szabályozása vegyszerekkel és hőszabályozással történhet. A kettő közül a hőszabályozás a drágább - pl. a hidegvíz 25 °C (78 °F) alatt és a melegvíz 51 °C (124 °F) fölött tartása. A magas ár a már létező rendszerek nagymértékű átalakításából, valamint a magas energiaszükségletből fakad, ami a víz hűtéséhez és fűtéséhez, valamint a hőmérséklet folyamatos szinten tartásához szükséges a rendszer forrástól távolabb eső részeiben. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) altal kiadott Legionella and the prevention of legionellosis (2007) alapján a Legionellát az alábbi módon befolyásolja a hőmérséklet: 70 °C fölött - a Legionella azonnal elpusztul 60 °C-on - 90%-a elpusztul 2 percen belül 50 °C-on - 90%-a elpusztul 80-124 perc alatt, törzstől függően 48-tól 50 °C-ig - életben maradhat, de nem szaporodik 32-től 42 °C-ig - ideális gyarapodási terjedelem 25-től 45 °C-ig - gyarapodik 20 °C alatt - életben maradhat meg fagyáspont alatt is, de alvó állapotban marad Egyéb források eltérő véleménnyel vannak a hőmérsékleti terjedelmekről: 60-tól 70 °C-ig - Fertőtlenítési terjedelem 66 °C - a Legionella 2 percen belül elpusztul 60 °C - a Legionella 32 percen belül elpusztul 55 °C - a Legionella 5-6 órán belül elpusztul Klór A klóros kezelés egy igen hatékony vegyszeres módszer. Egyes enyhébben fertőzött melegvizes rendszerekben akár 0.5 ppm koncentráció mellett is hatékony eredményeket ér el. Súlyosabb Legionella problémákkal küzdő rendszerekben esetleg hatásos lehet az ideiglenes klórsokkolás, ekkor a klór koncentrációját 24 órán át, vagy tovább 2 ppm fölé emelik, aztán visszacsökkentik 0.5 ppm-re. Szintén alkalmazható a túlklórozás, melynek során a rendszerben, annak üzemen kívül helyezése után, a klórszintet 50 ppm-ig, vagy afölé emelik annak minden pontján, legalább 24 óráig. Ezután a rendszert átmossák és visszaállítják a klórkoncentrációt 0.5 ppm-re, mielőtt újra üzembe helyeznék. A klór ilyen magas koncentráción áthatol a biofilm rétegen, megölve ezzel a Legionella baktériumokat és a gazdasejteket is. Az évi egy túlklórozás hatékony részét képezheti a teljeskörű Legionella megelőzési módszereknek. Réz-ezüst (CuAg) ionizáció Az ipari méretű réz-ezüst ionizációt mind a United States Environmental Protection Agency (az Amerikai Egyesült Államok környezetvédelmi ügynöksége, EPA), mind a WHO elismeri a Legionella prevenció és kontroll eszközeként. A Legionella szabályozása érdekében a réz és ezüst ionok koncentrációját optimális szinten kell tartani, figyelembe véve a vízfolyást és a teljes vízhasználatot is. A létesítmény teljes egészére kiható fertőtlenítés 34-45 napot vesz igénybe. Minden CuAg fertőtlenítést alkalmazó létesítményben és ivóvíz-szolgáltató rendszerben szükséges a réz és ezüst ionok koncentrációjának monitorozása, hogy azok a megfelelő szinten maradjanak. Az EU-ban és egyéb régiókban jelenleg az ezüsttel kapcsolatos szabályozás nem teszi lehetővé ennek a technológiának a használatát. A CuAg ionizáció alkalmas a Legionella visszaszorítására bármilyen egészségügyi intézményben, szociális otthonban és nagyobb épületekben megtalálható ivóvizes rendszerben. Hűtőtornyokban nem alkalmazzak a 8.6-nál magasabb pH-szintek miatt, ami a réz ionok kicsapódásához vezet. Az ionizációt erősen támogató kutatók egy csoportja 2003-ban megalkotott egy validálási procedúrát, ami alátámasztja az ionizációval végzett kutatásaikat. Az ionizáció az első kórházi fertőtlenítési módszer, ami eleget tesz egy 4-lépcsős értékbecslési rendszernek; már több, mint 100 kórházban alkalmazzák. Számos egyéb kutatás is alátámasztja az ionizáció felsőbbrendűségét a hővel történő fertőtlenítéssel szemben. Klór-dioxid (ClO2) A klór-dioxid 1945 óta elfogadott az Egyesült Államokban, mint az elsődleges ivóvíz-fertőtlenítőszer. A klór-dioxidnak nincsenek karcinogén melléktermékei a klórral ellentétben. Utóbbi, amikor szerves savakat tartalmazó ivóvíz fertőtlenítésére használják, halogénezett melléktermékeket hoz létre, pl. trihalogénmetánokat (THM). Az ezeket tartalmazó ivóvíz bizonyítottan növeli a rák kialakulásának esélyét. A CIO2 máshogy működik, mint a klór; tisztán oxidál, nem pedig halogenizál, így ilyen melléktermékek nem keletkezhetnek a használatakor. A klór-dioxid nem egy korlátozott felhasználhatóságú nehézfém, mint pl. a réz. Kiválóan szabályozható vele a Legionella mind hideg, mind melegvizes rendszerekben, és a biocid képességét nem befolyásolja a pH, vagy bármilyen korróziós inhibitorokat (mint pl. a szilícium-dioxid és a foszfátok) tartalmazó víz sem. Alternatívája lehet a klóramin. Ugyanúgy, mint a klór, vagy a klór-dioxid a klóramin használata is engedélyezett az EPA által az ivóvizes rendszerek fertőtlenítésére. Első alkalmazása során a rendszer kitisztítása érdekében 6 órán keresztül kell 2 ppm koncentráción a rendszerben tartani a klór-dioxidot. Ez nem távolítja el a teljes biofilm-réteget, de hatékonyan eltávolítja a Legionellát. Sterilizálás nedves hővel A nedves hővel történő sterilizálás (60 °C-os túlfűtés, majd öblítés) egy nem vegyszeres kezelés, amit átlagosan 3-5 hetente kell megismételni. Európai szabályozás Számos európai ország együttműködésével jött létre a European Working Group for Legionella Infections (EWGLI) (a Legionella-fertőzésekkel foglalkozó európai munkacsoport). Ennek célja, hogy megosszák egymással a potenciális Legionella források monitorozásának ismeretét és tapasztalatait. Az EWGLI irányelveket is publikált már, melyek fő célja a Legionella telepképző egységeinek (TKE) literenkénti korlátozása: Az Egyesült Királyságban ajánlásokat alkottak a monitoring-tevékenységre. Ezek nem kötelezőek, de sokan tekintik annak. A munkáltatóknak és létesítmény-tulajdonosoknak követniük kell az iránymutatásokat, vagy azoknak megfelelő eredményt kell elérniük. Büntethetőek, ha nem tudják bemutatni a monitoring nyilvántartásukat. Büntetőeljárást indítottak például a Nalco és a Bulmers cégek ellen, mivel egy járványkitörés vizsgálata során nem tudtak bemutatni érvényben lévő kockázatkezelési protokollt, így mindkét céget 300 000 GBP (kb. 100 millió Ft) pénzbüntetéssel sújtottak. Az Egyesült Királyság munkáltatóinak és a létesítményekért felelősöknek Legionella kockázatértékelést kell végezniük. A kockázatértékelés lehet nagyon egyszerű alacsony kockázatú létesítmények esetén, de nagyobb méretű vagy magasabb kockázatú ingatlanoknál tartalmazhat leírást a helyszínről, leltárat, egyszerűsített rajzokat a rendszerekről, ajánlásokat és javaslatokat a monitoring-tevékenységre. A brit ajánlások szerint a kockázatbecslést kétévente kell felülvizsgálni, illetve ha gyanítható, hogy már nem tekinthető érvényesnek. Például ha a vízhálózatban módosításokat végeztek, vagy ha a hálózat felhasználása megváltozott, vagy ha bármilyen egyéb ok miatt már nem működik a Legionella kockázatkezelés. Magyar szabályozás A 2015 november 6-án megjelent Magyar Közlönyben hirdették ki a 49/2015 EMMI rendeletet, amely a Legionella által okozott fertőzési kockázatot jelentő közegekre, illetve létesítményekre vonatkozó közegészségügyi előírásokról szól. A rendelet alapján minden olyan közforgalmú létesítményben fel kell mérni a Legionella-fertőződési kockázatot, ahol 20-50 °C hőmérsékletű víz és az azt tartalmazó olyan berendezések vagy rendszerek találhatóak meg, amelyek használata, működése, bemutatása vagy karbantartása során aeroszol képződés lehetséges. A rendelet megállapít fokozott Legionella-fertőzési kockázatot jelentő létesítményeket. Ebbe a kategóriába tartoznak azok az egészségügyi intézmények, kereskedelmi szálláshelyek, nedves hűtőtornyok és közfürdők, ahol Legionella-expozíció szempontjából kockázatot jelentő közegek találhatóak meg. A rendelet külön kiemeli a közfürdők kapcsán kockázati közegként a pezsgőmedencéket, élménymedencéket és hidroterápiás kezelőket. A rendelet 2016. február 5-én lépett hatályba, ettől a naptól számítva egy év türelmi időszakot jelöltek ki, ez idő alatt a népegészségügyi feladatkörben eljáró járási (fővárosi kerületi) hivatal nem szabhatott ki egészségügyi bírságot a rendeletben előírtak megsértése esetén. A jogszabály betartásáért a létesítmények üzemeltetői, azok hiányában a tulajdonosai felelősek. A rendelet kitér a kockázatbecslés folyamatára, a monitoringra és a kockázatkezelésre, és külön figyelmet szentel a nedves hűtőtornyoknak. Mellékletei tartalmazzák a kockázatbecslési dokumentáció kötelező tartalmi elemeit, és a kockázati közegek kockázatkezelését különböző kockázati szintek esetében. Fegyverkezés A Legionella fegyverként történő alkalmazására történtek mar próbálkozások. A Legionella pneumophila genetikai módosításával a fertőzött állatok halálozási rátája akar 100%-ra is növelhető. Sergei Popov, egy volt szovjet biomérnök, 2000-ben kijelentette, hogy csapata genetikai módszerekkel felerősített biofegyverekkel kísérletezett, többek között Legionellával is. Popov a Vector Intézet vezető kutatójaként dolgozott 1976-tól 1986-ig, amikor is nyugatra szökött. Később közzé tette a szovjet biofegyverkezési program számos részletét és az USA-ban telepedett le. Vouvray Vouvray település Franciaországban, Indre-et-Loire megyében. Lakosainak száma 3191 fő (2015). Vouvray Monnaie, Montlouis-sur-Loire, Rochecorbon, Vernou-sur-Brenne és La Ville-aux-Dames községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Johann Fischer von Waldheim taxonjai Ezen a listán azok a taxon nevek szerepelnek, amelyeket Johann Fischer von Waldheim (1771 – 1853) alkotott. Azok a taxon nevek, amelyek nincsenek belinkelve, manapság csak szinonimaként használtak (az alábbi lista nem teljes): Emlősök Páncélos vendégízületesek Priodontes giganteus (G. Fischer, 1814) - óriástatu Cetek Megaptera lalandii (Fischer, 1829) - hosszúszárnyú bálna Párosujjú patások Disznófélék Sus scrofa monungulus G. Fischer von Waldheim, 1814 - európai vaddisznó Eureodon G. Fischer von Waldheim, 1817 - varacskosdisznó Pekarifélék Tayassu Fischer von Waldheim, 1814 Tevefélék Camelus orientalis J. Fischer, 1829 - kétpúpú teve Camelus tauricus J. Fischer, 1829 - kétpúpú teve Camelus turcomanicus J. Fischer, 1829 - egypúpú teve Lama glama domestica Fischer, 1829 - láma Szarvasfélék Guazauvirá-szarvas (Mazama gouazoubira) (Fischer, 1814) Mazama gouazoubira gouazoubira G. Fischer [von Waldheim], 1814 Denevérek szürke hosszúfülű-denevér (Plecotus austriacus) G. Fischer, 1829 Plecotus austriacus austriacus J. Fischer, 1829 Plecotus austriacus aegyptius Fischer, 1829:117 - Plecotus austriacus christii Eulipotyphla sünfélék (Erinaceidae) Waldheim, 1814 tüskés sünök (Erinaceinae) G. Fischer, 1814 cickányfélék (Soricidae) Waldheim, 1814 Soricinorum G. Fischer, 1814 - cickányfélék vörösfogú cickányok (Soricinae) Waldheim, 1814 Soricinorum G. Fischer, 1814 - vörösfogú cickányok Soricini Fischer, 1814 vakondfélék (Talpidae) Waldheim, 1814 Talpinorum G. Fischer, 1814 - vakondfélék vakondformák (Talpinae) Waldheim, 1817 valódi vakondok (Talpini) Fischer de Waldheim, 1814 Páratlanujjú patások szumátrai orrszarvú (Dicerorhinus sumatrensis) (Fischer, 1814) Dicerorhinus sumatrensis sumatrensis G. Fischer, 1814 Elasmotherium Fischer, 1808 Elasmotherium sibiricum Fischer, 1809 Ragadozók Mephitis chinche Fischer, 1829 - Mephitis mephitis mephitis Kinkaschu G. Fischer de Waldheim, 1813 - farksodró medvefélék (Ursidae) Fischer von Waldheim 1817 Chondrorhynchus Fischer de Waldheim, 1814 - ajakos medve Ursus arctos alpinus G. Fischer, 1814 - európai barna medve kutyafélék (Canidae) Waldheim, 1817 Otoes G. Fischer, 1817 - Callorhinus macskafélék (Felidae) Fischer von Waldheim, 1817 macskaformák (Felinae) Fischer von Waldheim, 1817 Rágcsálók Ugróegérfélék Dipodoidea Fischer de Waldheim, 1817 ugróegérfélék (Dipodidae) Fischer de Waldheim, 1817 Dipodes Fischer de Waldheim, 1817 Dipodum Fischer de Waldheim, 1817 - ugróegérfélék ugróegérformák (Dipodinae) G. Fischer, 1817 Dipodes Fischer de Waldheim, 1817 Dipodum Fischer de Waldheim, 1817 - ugróegérformák Hörcsögfélék hörcsögfélék (Cricetidae) Fischer de Waldheim, 1817 Arvicola buffonii (Fischer, 1829) - Arvicola scherman Ellobius G. Fischer, 1814 Ellobius Fischer, 1814 - az Ellobius nem egyik alneme Brachyurus Fischer, 1813 - Lemmus Simotes Fischer, 1817 - Ondatra hörcsögformák (Cricetinae) Fischer de Waldheim, 1817 Cricetini Fischer, 1817 Cricetinorum Fischer, 1817 - hörcsögformák Peromyscus noveboracensis (Fischer, 1829) - fehérlábú egér Sooretamys angouya (Fischer, 1814) Oryzomys angouya Fischer, 1814 - Sooretamys angouya Hylaeamys megacephalus (Fischer, 1814) Oryzomys megacephalus Fischer, 1814 - Hylaeamys megacephalus Megalomys desmarestii Fischer, 1829 Mus desmarestii Fischer, 1829 - Megalomys desmarestii Oligoryzomys tarsonigro (Fischer, 1814) - Oligoryzomys nigripes Mus tarso nigro Fischer, 1814 - Oligoryzomys nigripes Akodon azarae Fischer, 1829 Oxymycterus rufus Fischer, 1814 Calomys laucha Fischer, 1814 Mus laucha Fischer, 1814 Calomys dubius (Fischer, 1829) - Calomys laucha Reithrodon auritus Fischer, 1814 Egérfélék patkány (Rattus) Fischer, 1803 Gyalogsülfélék gyalogsülfélék (Hystricidae) Fischer de Waldheim, 1817 Kúszósülfélék Coandu Fischer, 1814 - Coendou Pakafélék Paca Fischer, 1814 - Cuniculus Tengerimalacfélék tengerimalacfélék (Caviidae) Fischer de Waldheim, 1817 tengerimalacformák (Caviinae) Fischer de Waldheim, 1817 Tüskéspatkányfélék Euryzygomatomys spinosus G. Fischer, 1814 Rattus spinosus G. Fischer, 1814 - Euryzygomatomys spinosus Hutiák jamaicai hutia (Geocapromys brownii) Fischer, 1830 Csincsillafélék Cricetus chinchilla (Fischer, 1814) - csincsilla Madarak Corvus monedula soemmerringii (Fischer, 1811) Corvus soemmerringii Fischer, 1811 - Corvus monedula soemmerringii Halak Histrio Fischer, 1813 Ogcocephalus G. Fischer, 1813 Ízeltlábúak Empusa brachyptera Fischer-Waldheim, 1846 - Empusa pennata Ammophila elongata Fischer de Waldheim, 1843 Ammophila nitida Fischer de Waldheim, 1834 Melolontha macrophylla Fischer von Waldheim, 1830 Myrmeleon neutrum Fischer Waldheim, 1846 (syn.: Albarda, 1889) - közönséges hangyaleső Puhatestűek Conus caracteristicus Fischer von Waldheim, 1807 Conus gigas Fischer von Waldheim, 1807 ( nomen dubium ) Conus porcellaneus Fischer von Waldheim, 1807 (nomen dubium) Mohaállatok Pentapora Fischer, 1807 Wes Morgan Wesley Nathan „Wes” Morgan (Nottingham, 1984. január 21. –) angol-jamaicai labdarúgó, a Leicester City hátvédje. Sikerei, díjai angol másodosztály bajnok: 2013-14 Premier League bajnok: 2015-16 Irán az 1988. évi nyári olimpiai játékokon Irán a dél-koreai Szöulban megrendezett 1988. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 23 sportoló képviselte, akik összesen 1 érmet szereztek. Hans Tilkowski Hans Tilkowski (Dortmund-Husen, 1935. július 12. –) világbajnoki ezüstérmes nyugatnémet válogatott német labdarúgó, kapus, edző. Pályafutása Klubcsapatban 1946-ban a VfL Husen 19 csapatában kezdte a labdarúgást, majd 1949-től a SuS Kasierau korosztályos csapatában folytatta. Itt mutatkozott be az első csapatban 1953-ban. 1955 és 1962 között a Westfalia Herne együttesében védett és 18 alkalommal szerepelt ebben az időszakban a nyugatnémet válogatottban. 1963 és 1967 között a Borussia Dortmund játékosaként 81-szer szerepelt élvonalbeli Bundesliga mérkőzésen és 21-szer a nyugatnémet válogatottban. A dortmundi csapattal 1965-ben nyugatnémet kupát, 1966-ban kupagyőztesek-Európa-kupáját nyert. Utolsó klubja az Eintracht Frankfurt volt, ahol 1970-ig 40 bajnoki mérkőzésen védett. 1965-ben az év német labdarúgójának választották. A válogatottban 1957 és 1967 között 39 alkalommal szerepelt a nyugatnémet válogatottban. Részt vett az 1962-es világbajnokságon Chilében Wolfgang Fahrian tartalékjaként. Tagja volt az 1966-os világbajnoki ezüstérmes csapatnak Angliában. Edzőként 1970 és 1981 között edzőként tevékenykedett. Először a Werder Bremen, majd a TSV 1860 München következett. 1973 és 1976 között az 1. FC Nürnberg vezetőedzője volt. Az 1976–77-es idényben visszatért Werder Bremenhez, majd 1978-ban az 1. FC Saarbrücken szakmai munkáját irányította. 1981-ben a görög AÉK vezetőedzője volt. Sikerei, díjai Az év német labdarúgója : 1965 Világbajnokság ezüstérmes: 1966, Anglia Nyugatnémet bajnokság (Bundesliga) 2.: 1965–66 Nyugatnémet kupa (DFB-Pokal) győztes: 1965 Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) győztes: 1965–66 Eris (törpebolygó) Az Eris, kisbolygó-jelöléssel 136199 Eris, (136199) Eris (ideiglenesen 2003 UB313, korábbi ragadványnevén Xéna) a legnagyobb ismert törpebolygó és plutoida a Naprendszerben, és a kilencedik legnagyobb, közvetlenül a Nap körül keringő test. Sugara 2010-es mérések szerint 1163 kilométer, a tömege pedig 27%-kal nagyobb a Pluto tömegénél. Az Erist először 2005 januárjában találta meg egy Palomar Obszervatóriumban dolgozó csapat, melyet Mike Brown vezetett. Még ebben az évben igazolták a létezését. Neptunuszon túli objektum (TNO), a Kuiper-övön túl található szórt korong tagja. Van egy holdja, a Düsznomia; a legújabb megfigyelések szerint nincsenek továbbiakra utaló jelek. A Naptól jelenleg 96,7 CsE-re van, körülbelül háromszor messzebb, mint a Pluto. Mivel az Eris nagyobb, mint a Pluto, felfedezői és a NASA a Naprendszer tizedik bolygójának hívták. Ez és néhány hasonló méretű objektum felfedezése tette szükségessé, hogy a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) a történelem során először meghatározza a bolygó fogalmát. Az új IAU-definíció szerint, amit 2006. augusztus 24-én fogadtak el, az Eris egy törpebolygó, a Plutóval, a Ceresszel, Haumeával és a Makemakéval együtt. A felfedezés körülményeiről és a név eredetéről Bár az égitest első fotói 2003. október 21-én készültek, a tényleges felismerés a későbbi fotókkal való összehasonlításig, nevezetesen 2005. január 5-éig váratott magára. A felfedezés bejelentését (2005. július 29.) a média a „tizedik bolygó” megtalálásaként üdvözölte. Felélesztve a Sedna felfedezése óta parázs vitát a bolygók mibenlétéről, nevét 2006. szeptember 13-án kapta, Erisz, a viszályt szító görög istennő után. Adatai Átmérőjét a fényessége alapján 2700 km körülire becsülték, így nagyjából 20%-kal lenne nagyobb, mint a Pluto. 2010. november 6-án az Eris elfedett egy 17 magnitúdós csillagot. A fedés időtartamából nagyon pontosan meg lehetett határozni az átmérőt. Pályája a Naprendszer fősíkjával 45 fokos szöget zár be. A Napot 560 év alatt kerüli meg. Naptávolpontja 97 CSE, napközelpontja 36 CSE. Egy holdja van: a Düsznomia. A Düsznomia Az égitestet 2005. szeptember 10-én Michael Brown (California Institute of Technology) csoportja azonosította, és Erisz istennő nővére nyomán keresztelték el, akinek neve a törvényenkívüliséget és a féktelenséget jelenti. Korábbi ragadványneve a Gabrielle. Átmérője hozzávetőleg 250 km; mintegy 60-szor halványabb az Erisnél. Budapesti Labdarúgó-szövetség A Budapesti Labdarúgó-szövetség (BLSZ) a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) egyik alszövetsége. Székhelye 1053 Budapest, Curia u. 3. Története Elődje a Budapesti Labdarúgó Alszövetség (BLASZ), az országos és a budapesti vezetés 1957-ben vált el egymástól. Fő feladata a nemzeti- és nemzetközi kapcsolatokon kívül, Budapest labdarúgásának férfi- és női ágának, a korosztályos válogatottak illetve a megyei- és a területi bajnokság (az MLSZ által átadott jog alapján) szervezése, irányítása. A működést biztosító bizottságai közül a Játékvezető Bizottság (JB) felelős a játékvezetők utánpótlásáért, elméleti (teszt) és cooper (fizikai) képzéséért, foglalkoztatásáért. A Fővárosi Önkormányzat dísztermében 2006. szeptember 8-án került sor a Budapesti Labdarúgó Szövetség 80 éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyes közgyűlésre. Elnökök Kakó Gyula Lévay Tibor (1997–2001) Fa Sándor (2002–2006) Török Károly (2006-) Rebild község Rebild egy község Dániában. Rebild község Mariagerfjord Municipality, Vesthimmerland és Aalborg községekkel határos. Lakosainak száma 29 149 fő (2016). Kazimierz Materski Kazimierz Materski (Varsó, 1906. szeptember 23. – Varsó, 1971. február 3.) lengyel jégkorongozó, olimpikon. Az 1932. évi téli olimpiai játékokon játszott a jégkorongtornán. Ez az olimpia az USA-ban volt és csak 4 válogatott vett részt: Kanada, USA, Németország és Lengyelország.. Egy csoportba került mind a 4 csapat és oda-visszavágós rendszer alapján játszottak. Mind a 6 mérkőzésen kikaptak. Csak 3 gólt tudott ütni a csapat. Mind a 6 mérkőzésen játszott és nem ütött gólt. Az utolsó, 4. helyen végezetek. Részt vett még 2 jégkorong-világbajnokságon. Az 1931-esen, az 1933-as jégkorong-világbajnokságon. Az 1931-es világbajnokság jégkorong-Európa-bajnokságnak is számított és így ezüstérmesek lettek Klubcsapata a Legia Warszawa és az AZS Warszawa volt. Harcolt a második világháborúban, a lengyelországi hadjáratban. Vörös juhar A vörös juhar (Acer rubrum) a szappanfavirágúak (Sapindales) rendjébe, és a szappanfafélék (Sapindaceae) családjába tartozó faj. Elterjedése Észak-Amerika keleti részén, nyirkos erdőkben honos. Leírása Terebélyes, oszlopos 25 méter magasra növő lombhullató fa. Kérge sötétszürke, sima. A levelei három-ötkaréjúak, fogazottak, 10 cm hosszúak és szélesek. Felszínük sötétzöld és sima, fonákjuk kékesfehér, az erek mentén szőrös, ősszel sárgára illetve vörösre színeződnek. A virágai aprók, pirosak, egyivarúak, tömött csomóik kora tavasszal nyílnak, kétlakiak. A termése ikerlependék, a termés szárnyai pirosak, 2 cm-esek. Kevin Davies Kevin Cyril Davies (Sheffield, 1977. március 26.) válogatott angol labdarúgó, jelenleg a Preston North End játékosa. Pályafutása Davies a Chesterfield-nél kezdte pályafutását. Itt akkor tett szert az ismertségre, mikor a csapat 1997-ben bekerült az FA-kupa elődöntőjébe, ő pedig mesterhármast szerzett a Bolton Wanderers ellen a Burnden Parkban. Az elődöntőben azonban vesztettek a Middlesbrough ellen. 1997 májusában igazolt a Southampton csapatába, ahol 9 gólt szerzett. Eredményes volt többek közt az Everton ellen a Goodison Parkban, és a Manchester United ellen, utóbbi győztes találat volt. A Blackburn Rovers 1998 júliusában szerződtette 7.5 millió fontért. A szerződés részeként James Beattie került a Southamptonhoz. Davies a csapatban azonban nem találta meg az igazi formáját, és csak egy gólt szerzett a bajnokságban, a Charlton Athletic ellen. 1999-ben a Blackburn kiesett az élvonalból, Daviest pedig 1999 augusztusában újra leigazolta korábbi klubja, a Southampton. Sikerei, díjai 2003 – FA-kupa ezüstérmes 2004 – Ligakupa ezüstérmes 2008 – Az Év Játékosa Stern Simon Stern Simon (Veszprém, 1858. – Budapest, 1890. január 13.) tanító, lapszerkesztő. Élete Kezdetben tanítóként működött Budapesten, a süketnémák intézetében. 1882-ben az Amerikai Egyesült Államokba ment, ahol egy dohánygyárban alkalmazták. 3 év múlva tért vissza Magyarországra, és egy biztosítási cégnél helyezkedett el, azonban hamar elvesztette munkáját. Ezután csatlakozott az Általános Munkáspárt radikális ellenzékéhez. Osztrák, illetve német lapokban jelentek meg cikkei, 1889-ben néhány hónapon át az Arbeiter Wochen Chronik c. lap szerkesztője volt. A Salgótarjáni úti zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra. Címerelmélet A címerelmélet vagy elméleti heraldika a címertan egyik részterülete, mely megfelel a szűkebb értelemben vett címertudománynak vagy tudományos heraldikának. A címerművészettel együtt alkotja a heraldikát. Névváltozatok: elméleti heraldika, címertudomány fr: science des armoiries, de: Wappenkunde, theoretische Heraldik, la: scientia heroica Rövidítések Ide tartozik minden olyan terület, mely a címerek (viselésének) elméleti kérdéseit érinti: a címerjog (a címerviselés joga, a címerek jogérvényesítő ereje, a címerviselésre vonatkozó szabályok), a címertörténet és a címerismeret. A címerelmélet tehát a címereket, azok forrásait, a címerek használatát és viselőit elsősorban jogi és történeti szempontból értékeli, de – ebben a hagyományos felosztásban – nem foglalkozik a címertan elméleti szabályainak meghatározásával, mely inkább a címergyakorlat feladata volt. A címerművészettel együtt a heraldika hagyományos felosztásának a része, melyet az első heraldikusok vezettek be (tehát fiatalabb, mint a heroldok által létrehozott címergyakorlat), majd a pozitivista történeti felfogáshoz is jól illeszkedett. Ha azonban a címereket egyfajta empirikus szemléletnek vetjük alá és szerkezeti alapon vizsgáljuk, axiomatikus szemléletre és természettudományos algoritmusra van szükségünk, mely során a címerelmélet és a címergyakorlat szempontjai egyetlen rendszeren belül egyesülnek. Ebben a tágabb értelemben a címerelmélet a címerek lényegének morfogenetikus és szerkezeti felépítését, összefüggéseit vizsgálja. Ez a szemléletmód elősegíti egy újfajta címerelmélet axiomatikus megalapozását, a címerleírási rendszerek egységesítését, a klasszifikációt logikailag és empirikus módon alapozza meg, valamint pontos determinációs és klasszifikációs szabályokat eredményez, tehát olyan klasszifikációs rendszert képez, mely néhány közös jegy és szabály által leírható és definiálható. Egy ilyen rendszerben bármely tetszőleges (szabályos) címer elhelyezhető és visszakereshető. Ezen rendszerben a címerek néhány ellentétpár segítségével (ítéletekkel és negációikkal) leírhatók. A címereknek tehát a rendszerben egyrészt meghatározott helyük van (rendszertani elv), másrészt a helyük pontosan meghatározható (határozói elv) s a két pozíció a rendszerben egymással azonos. A heraldikában létező szabályok, valamint a címerelmélet megfelelő szintje teszi lehetővé, hogy átfogó klasszifikációs rendszert lehessen létrehozni. Saint-Clément (Allier) Saint-Clément település Franciaországban, Allier megyében. Lakosainak száma 318 fő (2015). Saint-Clément La Chabanne, Châtel-Montagne, Ferrières-sur-Sichon, Le Mayet-de-Montagne és Saint-Nicolas-des-Biefs községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Jovanovac Jovanovac falu Horvátországban Eszék-Baranya megyében. Fekvése Eszéktől 12 km-re délre fekszik. Története A falutól nyugatra állnak Kórógy várának romjai. A várat Kórógyi Gergely építtette 1290 előtt. 1317-ben a királyé lett, majd 1343-ban ismét a Kórógyiaké egészen 1472-ben történt kihalásukig. A trianoni békeszerződésig Verőce vármegye Eszéki járásához tartozott. Augsburgi csata A magyar kalandozások történetének egyik legjelentősebb ütközete 955. augusztus 10-én zajlott az Augsburg melletti Lech-mezőn a magyar és német seregek között, és a magyarok vereségével végződött. Bár maga a veszteség nem volt akkora, mint az akkori krónikások feltételezték, a csata a nyugati kalandozások beszüntetését eredményezte. Előzmények A kalandozó magyarok sikereiket elsősorban meglepő harcmodoruknak és ellenfeleik megosztottságának köszönhették. Az első komolyabb vereség 933 márciusában, Merseburgnál következett be, amikor a Szászország és Türingia ellen vonuló seregeket a német lovagi haderő megverte. Ez volt az első jele annak, hogy Nyugat-Európa felkészült a magyarok elleni harcra. A nyugati kalandozások végét azonban nem ez, hanem a 955-ben, az Augsburg melletti Lech-mezőn történt összecsapás jelentette. 950 : 907 óta első eset, hogy ellenséges hadsereg lép magyar területre. I. Henrik bajor herceg nagy zsákmánnyal és foglyokkal tér vissza Bajorországba. 951 : Hadjárat Aquitániába . A magyarok a német területet elkerülve, Észak-Itálián keresztül vonultak fel, de itt időközben Ottó megszerezte a hatalmat. A visszatérő magyarok súlyos vereséget szenvedtek. 953 : Lázadás tört ki Ottó német király uralma ellen. A lázadók élén fia, Liudolf és veje Vörös Konrád , Lotaringia hercege állt. 954 : A hercegek a magyaroktól kértek katonai segítséget. A magyarok nem ütköztek meg Ottó seregeivel, hanem március 1-jén a Rajnán átkelve Vörös Konrád ellenfeleit ( I. Brúnó kölni érsek , Ragenarius gróf) támadták meg. Ennek során előbb a mai Belgium területén portyáztak. Az ellenfelek nem vállalták a nyílt összecsapást, a magyarok viszont nem használhatták íjaikat az eső miatt. Április 6-án Cambrai külvárosát gyújtották fel, a várfalakkal nem boldogultak. A védők elfogták Bulcsú vigyázatlan testvérét (unokatestvérét) és lefejezték. A magyarok megpróbálták a fejét visszaszerezni, de a védők nem adták, erre a magyarok összes foglyukat megölték. Ezután Laon, Reims, Chalons és Metz vidékén portyáztak, Burgundiát is feldúlták, majd Itálián keresztül hazatértek. Ez volt az utolsó nagy sikeres nyugati hadjárat. A seregek létszáma Augsburgi Gerhard beszámolója szerint (Vita Sancti Uodalrici) az egyesített német sereg 10 000, a magyar 100 000 főt számlált, de vannak 15 000–25 000, illetve 120 000 emberre vonatkozó leírások is. Ezt több kutatás is valószínűtlennek tartja. A különböző becslések a németek létszámát 4000 és 8000, a magyarokét 10 000 és 25 000 közé teszik. A magyar hadsereg vezére a nyugat-dunántúli magyar hadak élén Bulcsú volt, neki volt alárendelve Lél, aki a nyitrai kabarok seregét vezette. A csata menete A Bajorországban portyázó magyarok végigdúlták a vidéket, majd Augsburg alatt egyesültek, hogy megostromolják a várat. A harmadik napra virradóra tudomásukra jutott, hogy I. Ottó német király bajor, frank, szász és cseh csapatokból álló seregével együtt a város felé tart. Erre a magyarok abbahagyták az ostromot, és felkészültek a csatára. A németek a felderítés miatt abban a hitben voltak, hogy ellenségeik a Lech-folyó túlsó partján vannak, ám a magyarok titokban a teljes seregükkel átkeltek a folyón, és a németek hátába kerültek. Rögtön lerohanták azok hátvédjét, és elrabolták a málhákat. A hír hallatán I. Ottó csatába küldte Vörös Konrád herceget egy erős lovas csapattal. A magyarok kénytelenek voltak kiállni a kézitusára, amely a nehézfegyverzetű lovagoknak kedvezett. A németeket is súlyos veszteségek érték (maga Konrád herceg is elesett), ám a közelharcban mégis a magyarok maradtak alul. Az utóbbiak, hogy elkerüljék a pusztulást, hátrahagyták a zsákmányt, és elmenekültek. Következmények A közhiedelemmel ellentétben a magyar sereg nem szenvedett hatalmas vereséget: a harcosok nagy része élve hazatért, ám a kudarc mégis elgondolkodtatta a vezetőiket a zsákmányszerző hadjáratok további folytatását illetően. A magyar csapatok vezéreit Bulcsút, Lehelt és Súrt Ottó kivégeztette. Ez volt a magyarok utolsó Nyugat-Európa felé vezetett hadjárata. Kapcsolódó mondák: Lehel kürtje, gyászmagyarok. 957 : Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár az augsburgi csata hatására a még érvényes ötéves békeszerződés ellenére beszüntette az adófizetést a magyaroknak. 958 : A magyarok hadjáratot indítottak Bizánc ellen és április 11-én a város falai alatt álltak Apor vezetésével. Ennek a hadjáratnak az emlékét őrizhette meg a Botond-monda . Eszerint a hadjárat sikertelen volt. A pontos történteket Theophanész (Theophanes Continuatus) 963-ban készült világkrónikája mondja el, miszerint a Thrákiát végigrabló, Bizáncig száguldó magyarokat egy éjjel a táborukra törve támadta meg egy bizánci sereg, szétverte és a zsákmányuktól megfosztotta őket. A sereg vezére Pothosz Argürosz patricius , az őrségek domesztikosza volt, és csatlakozott hozzá három bizánci thema (Bukellarioi, Opszikion és Thrakeszion) hadvezére is. Közép-amerikai macskanyérc A közép-amerikai macskanyérc (Bassariscus sumichrasti) az emlősök (Mammalia) osztályába, a ragadozók (Carnivora) rendjébe, és a mosómedvefélék (Procyonidae) családjába tartozó faj. Spanyol és angol nyelvterületeken használt nevei (cacomixtle, cacomistle) a navatl nyelvű, félmacska jelentésű tlahcomiztli szóból származnak. Előfordulása A közép-amerikai macskanyérc Mexikó déli részétől Panama nyugati területéig található meg. Alfajai Bassariscus sumichrasti latrans (Davis and Lukens, 1958) Bassariscus sumichrasti notinus Thomas, 1903 Bassariscus sumichrasti oaxacensis (Goodwin, 1956) Bassariscus sumichrasti sumichrasti (Saussure, 1860) Bassariscus sumichrasti variabilis (Peters, 1874) Rokon fajok Az közép-amerikai macskanyérc legközelebbi rokona és a Bassariscus nem másik faja, a észak-amerikai macskanyérc (Bassariscus astutus), ez Oregontól keletre Nebraskáig fordul elő, ezenkívül délkeleten Alabamáig és az Amerikai Egyesült Államok egész délnyugati részén Mexikóig megtalálható. Háziasítása A közép-amerikai macskanyérc nem háziállat, de szokták néha házi kedvencként tartani. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Cacomistle című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 5.) Bica A bica (ejtsd: biká) egy kifejezés, melyet Madeirán és Portugáliában használnak a "kávé" helyett. Az így nevezett ital nagyon hasonló az eszpresszó kávéhoz, de hosszabb, mint olasz változata és egy kicsit lágyabb is nála. Ez azért van, mert a portugál pörkölési eljárás során a kávé lágyabb, enyhébb ízt kap, mint az olasz változatnál. Portugáliának szinte minden régiójában készítik, melyet egyszerűen csak "um café" néven illetnek (magyarul "egy kávé"), melyet mokkás csészében szervíroznak. A bica elnevezés eredete onnan származik, hogy a kávé készítésekor a csészébe érkező forró ital hasonló módon csobog, mint egy forrás, vagy egy kút, melyet portugál nyelven bica elnevezéssel illetnek. Gazzuolo Gazzuolo település Olaszországban, Lombardia régióban, Mantova megyében. Lakosainak száma 2259 fő (2017. január 1.). Gazzuolo Marcaria, San Martino dall’Argine, Spineda, Commessaggio és Viadana községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Bais (Mayenne) Bais település Franciaországban, Mayenne megyében. Lakosainak száma 1250 fő (2015). Bais Champgenéteux, Hambers, Izé, Sainte-Gemmes-le-Robert és Trans községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 706 Évszázadok: 7. század – 8. század – 9. század Évtizedek: 650-es évek – 660-as évek – 670-es évek – 680-as évek – 690-es évek – 700-as évek – 710-es évek – 720-as évek – 730-as évek – 740-es évek – 750-es évek Évek: 701 – 702 – 703 – 704 – 705 – 706 – 707 – 708 – 709 – 710 – 711 Születések az év folyamán – II. al-Valíd omajjád kalifa († 744 ) 2010-es Cafés do Brasil Indy 300 A 2010-es Firestone Indy 300 volt a 2010-es Izod IndyCar Series szezon tizenhetedik egyben utolsó futama. A versenyt 2010. október 2-án rendezték meg a Floridában található Homestead-Miami Speedway-en. A versenyt az Versus közvetítette. Großarl Großarl település Ausztriában, Salzburg tartományban a Sankt Johann im Pongau járásban található. Területe 129,3 km², lakosainak száma 3 802 fő, népsűrűsége pedig 29 fő/km² (2016. január 1-jén). A település 924 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Vadócz Krisztián Vadócz Krisztián (Budapest, 1985. május 30. –) magyar válogatott labdarúgó. Pályafutása Klubcsapatban Vadócz 17 évesen debütált a Honvéd FC csapatánál. 2005 nyarán a francia első osztályban szereplő Auxerre együttesébe igazolt. Az első csapatba nem sikerült bejátszania magát az ott töltött három év alatt. A tartalékok között szerepelt, az utolsó évben pedig a Motherwell csapatánál játszott kölcsönben. 2007 júniusában a holland NEC Nijmegen gárdájához igazolt, ahol többek között Babos Gábor volt a csapattársa. 2008-ban négyéves szerződést írt alá a spanyol első osztályban szereplő CA Osasuna csapatával. A spanyol csapatban szerzett legemlékezetesebb találata egy 35 méterről szerzett gól volt, amelyet 2010. április 11-én lőtt a Real Zaragoza kapujába, de betalált az UD Almería és az Atlético Madrid kapujába is. 2011. augusztus 31-én felbontotta szerződését az Osasunával, és egyéves szerződést írt alá korábbi klubjával, a Nijmegennel. 2012. szeptember 6-án a dán első osztályban szereplő Odense Boldklub játékosa lett. 2014-ben az indiai Pune City csapatához igazolt az Indiai Szuperligába. 2015-ben a svájci élvonalban szereplő Grasshoppershez szerződött, majd fél év múlva a spanyol Deportivo Alavés szerződtette, de mindössze három bajnoki mérkőzésen kapott szerepet. 2016. január 28-án az ausztrál Perth Glory szerződtette, itt Sándor György csapattársa lett. Első gólját március 26-án szerezte a Newcastle Jets ellen. Csapatával bejutott a bajnokság rájátszásába, az idény során 11 bajnokin lépett pályára, majd nem hosszabbította meg a szerződését. Vadócz 2016. június 28-án ismét Indiába, ezúttal a Mumbai City FC csapatához írt alá. Október 18-án, a Delhi Dynamos ellen két gólt szerzett. Csapatával megnyerte az alapszakaszt, azonban a kieséses rendszerben zajló rájátszás elődöntőjében az Atlético de Kolkata 3-2-es összesítéssel kiejtette a Mumbait. Vadócz 14 mérkőzésen lépett pályára, ezalatt három gólt szerzett. 2017. január 11-én szabadon igazolható játékosként ingyen írt alá a Hongkongi Premier League-ben címvédő Kitchee SC-hez. Négy nap múlva kezdőként 72 percet játszott a Senior Challange Shield Cup döntőjében, amit csapata 2–1-re nyert a címvédő Eastern ellen. A bajnokságban január 21-én mutatkozott be, a 70. percben cserélték be, csapata 1–0-ra kikapott a Southern District otthonában. Első gólját a Hong Kong Rangers ellen 5–1-re megnyert bajnokin szerezte március 19-én. Május 7-én gólt szerzett az Eastern AA csapata ellen 4–1-re megnyert mérkőzésen, a Kitchee SC pedig bajnok lett. Egy héttel később a South China elleni 2–1-es győzelemmel a kupagyőzelmet is megszerezte a Kitchee, Vadócz pedig végigjátszotta a mérkőzést. 2017. június 8-án újabb egy évvel meghosszabbította a szerződését. A 2017-18-as idényben 18 bajnokin lépett pályára és nyolc gólt szerzett. Újabb bajnoki címet ünnepelhetett a szezon végén és őt választották az év játékosának. 2018. július 5-én visszatért nevelőklubjához, a Budapest Honvédhoz, amelyhez szabadon igazolható játékosként írt alá, miután Hongkongban lejárt a szerződése. 2018. augusztus 28-án felbontotta szerződését a klubbal. A magyar bajnokságban hat, az Európa-ligában négy mérkőzésen lépett pályára. A válogatottban 2004-ben debütált a magyar U21-es és a magyar válogatottban is. 2018 májusában, közel hét év válogatottbeli kihagyás után Georges Leekens szövetségi kapitány meghívta őt a magyar válogatott júniusi Fehéroroszország és Ausztrália elleni mérkőzéseire készülő keretébe. Sikerei, díjai Kitchee SC Hong Kong Premier League : 2016–17,2017–18 Hongkongi kupagyőztes: 2016–17 Hong Kong Senior Challenge Shield: 2016–17 Hong Kong Community Cup: 2017 Gafsza Gafsza (arabul: ����, Qaf�ah, korábbi írásmódja szerint: Gafsa) város Tunéziában, a Gafsza kormányzóságban. A 2004-es népszámláláskor 84.676 lakosa volt. Kormányzósági székhely, és a tudósok szerint az ember egyik legősibb települési helye, az itt talált őskori leletek tanúsága szerint. A tudomány külön számon tartja a róla elnevezett capsai kultúrát. Fekvése A P3 jelű út mellett, a Foszfátvidéken, a foszfátbányák közelében, Tunisztól délnyugatra. Története A városról először az i. e. 2. századból tudósít először a krónika, mint fontos numidiai településről. Az akkori rómaiak által elnevezett Capsát Caius Marius i. e. 106-ban foglalta el Jugurtha numidiai királytól. A császárság idején virágzó hely volt, amely előbb municipiummá, majd colonia rangjára emelkedett. A várfallal körülvett város neve a bizánci korszakban Capsáról Justinianára változott. 668-ban a bizánci krónikások leírása szerint az arab hódítók a városban és környékén 80 000 foglyot ejtettek. A keresztény berberek igen nehezen fogadták el a muzulmán vallást; Gafszában még a 12. században is használták a latint. Nevezetességek Római medencék - a két eredeti fürdőmedence a római kor épen maradt emléke. A 31 Celsius-fokos termálvízre épített római medence (piscines romaines) máig ugyanúgy használható, mint kétezer évvel ezelőtt. Nagymecset - A Nagymecset (Grande Mosquée) alaprajza kicsinyített kivitelben a kairouani nagymecset másolata. Egészen újnak számító minaretje 1969-ben épült. Csak a minaret udvara látogatható, az udvarát körülvevő árkádja antik oszlopok és oszlopfők beépítésével készült. Az imaterem szószékje szépen faragott, gazdag díszítésű famunka. Kasbah - a Nagymecsettől északra található; masszív falait még 1434-ben a Hafszidák építették. Vörös köpködőkobra A vörös köpködőkobra (Naja pallida) Északkelet-Afrikában honos kobrafaj. Élénk színű változatait terráriumokban is tartják, de mivel támadása akár végleges vakságot is okozhat, csak tapasztalt terraristának ajánlott. Megjelenése A többi kobrafajhoz képest viszonylag kis méretű, 70-120 centiméteresre nő meg, de ritka esetekben a 150 cm-t is elérheti. Teste karcsú, kissé ellaposodó, a farokrészen hengeres. Feje lapos, a nyaktól csak kissé különül el, orra kerek. Fenyegető pózban a vörös köpködőkobra is szétterjeszti csuklyáját, ami azonban keskenyebb, mint az indiai kobráé. Szemei közepesen nagyok, pupillája kerek. Leglátványosabb és legismertebb színváltozata Dél-Kenyában és Észak-Tanzániában él. Ezek a kobrák fiatalon narancsvörös vagy lazacvörös színűek, ahogy idősebbek lesznek, a színük vörösbarnára változik. Csuklyájuk torki részének alsó felét széles, kontrasztos fekete vagy sötétkék keresztsáv takarja. Egyes példányainak (főleg elterjedési területének középső és nyugati részein) torkán két-három fekete sáv is látható. Szemük alatt sötét, könnycseppszerű folt található. Hasuk is vörös, torkuk néha krémfehér lehet. Egyéb változatai lehetnek sárga, rózsaszínes, szürkésrózsaszín, halványvörös vagy acélszürke színűek. Egyes kobrák toroksávja idősödésükkel elhalványul vagy teljesen eltűnik. A fajt korábban a mozambiki köpködőkobra (Naja mossambica) alfajaként (N. mossambica pallida) tartották nyilván, de ma már külön fajnak számít. Legközelebbi rokona a núbiai köpködőkobra (Naja nubiae), amelyet 2003 óta ismernek el, korábban a N. m. pallida északi populációjának tartották. Elterjedése A vörös köpködőkobra Északkelet-Afrikában él, Szomáliában, Etiópiában, Dzsibutiban, Eritreában, Szudánban, Dél-Szudánban, Dél-Egyiptomban, Kenyában és Észak-Tanzániában. A száraz szavannák, félsivatagok lakója, mintegy 1200 méteres magasságig. Elsősorban vízlelőhelyek környékén lehet találkozni vele. Életmódja A felnőtt kobrák éjjeli állatok, míg a fiatalok inkább nappal aktívak; ennek egyik oka az lehet, hogy a kifejlett egyedek megeszik náluk kisebb fajtársaikat. Amikor nem járnak zsákmány után, termeszvárakban, odvas fatörzsekben, föld alatti járatokban rejtőznek el. Étrendjének legnagyobb részét a kétéltűek teszik ki, de alkalomadtán megeszi a rágcsálókat és egyéb kisemlősöket, madarakat vagy kígyókat is. A falusi házak környékéről néha elviszik a csirkéket. Ha fenyegetve érzi magát, a vörös köpködőkobra felemeli testének elülső részét, kifeszíti csuklyáját és riasztóan sziszeg. Ha támadója nem vonul vissza, méregfogaiból kis adag mérget spriccel annak arcába. Egyszerre méregmirigyének kb. 1,5%-át lövelli ki, egymás után akár 40-szer is tud mérget köpni. Ha a méreg a támadó szemébe kerül, ott égető fájdalmat és ideiglenes vagy akár végleges vakságot okoz. Végszükség esetén megmarja háborgatóját, de harapása emberre csak elvétve halálos. Élőhelye miatt egyébként is csak ritkán találkozik emberrel és ha módja van rá, menekül előle. Tojásrakással szaporodik, a nőstény 6-21 tojást helyez a fészekben. Mérge A kígyóméreg a többi kobrához hasonlóan posztszinaptikus neurotoxinokat és feltehetően kardiotoxinokat tartalmaz. A marás környéke megduzzad, kivörösödik, felhólyagosodik, esetleg néhány napon belül helyi szövetelhalás lép fel. Az egyéb tünetek közé fejfájás, hányinger, hányás, szédülés, izomrángás, idegbénulás tartozik. Utóbbi enyhébb esetben az ajkak, ujjak és nyelv érzéketlenségével, extrém esetben a légzőizmok bénulása miatt halállal jár. A szembe került kígyóméreg erőteljes fájdalommal jár és károsítja a kötőhártyát és a szaruhártyát. Másodlagos bakteriális fertőzés is felléphet és a végkimenetel akár a végleges vakság is lehet. A méreg LD50-értéke egerekben 2 mg/testsúlykg. 2011-ben egy dél-afrikai kígyógyűjtő meghalt, miután vörös köpködőkobrája fotózás közben arculköpte. A méreg feltehetően behatolt az orrüregébe és anafilaxiás sokkot okozott. Sibérie m’était contéee A Sibérie m’était contéee [sic] Manu Chao első csak francia nyelvű albuma; 2004-ben jelent meg. Számok "Le P’tit jardin" "Petite blonde du boulevard Brune" "La valse à sale temps" "Les mille paillettes" "Il faut manger" "Helno est mort" "J’ai besoin de la lune" "L’automne est las" "Si loin de toi, je te joue" "100.000 remords" "Trop tard, trop tard" "Te tromper" "Madame banquise" "Les Rues de l’Hiver" "Sibérie fleuve amour" "Les petites planètes" "Te souviens tu…" "J’ai besoin de la lune remix" "Dans mon jardin" "Merci bonsoir…" "Je suis fou de toi" "Les yeux turquoises" "Sibérie" Carlos Del Cid Carlos Del Cid (Married, 1963. október 23. –) guatemalai nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Teljes neve Carlos Rene Del Cid Urbina. Polgári foglalkozása testnevelő tanár. Pályafutása Nemzetközi játékvezetés A Guatemalai labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 2000-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 2008-ban a FIFA 45 éves korhatárát elérve búcsúzott. Világbajnokság Guatemala a 4., a 2000-es futsal-világbajnokságot, Tajvan az 5., a 2004-es futsal-világbajnokságot és Brazília rendezte a 6., a 2008-as futsal-világbajnokságot, ahol a FIFA JB bíróként/második bíróként foglalkoztatta. Johann Friedrich Struensee gróf Johann Friedrich Struensee (1737. augusztus 5., Halle – lefejezték Koppenhágában 1772. április 28.) dán miniszter, orvos. A felvilágosodás ifjú altonai híve Johann Friedrich Struensee egy, a lutheránus egyház pietista irányzatához tartozó lelkész, Adam Struensee fiaként Halléban született, és ott végezte orvosi tanulmányait. 1758-tól (a jelenleg Hamburghoz tartozó) Altonában praktizált, amely akkor a Dán Királyság fennhatósága alá tartozott. 1764-ben megjelent könyvében a világon elsőként írta le a száj- és körömfájás kórisméjét, majd oltóanyagot is előállított. Altonai évei alatt élénken foglalkoztatták a felvilágosodás gondolatai, a francia felvilágosodás nagyjai, különösen Rousseau rajongója lett. Felvilágosult szellemiségű röpiratokat is kiadott. Az udvari orvos hatalomra jutása Élete 1768-ban érkezett fordulópontjához, amikor megismerkedett a külföldi körútra induló VII. Keresztély dán királlyal, aki udvari orvosává és egyben személyi titkárává tette. Mivel igen jó pszichológiai érzékkel tudta kezelni a kicsapongásairól és ideggyengeségéről közismert fiatal uralkodót, Keresztély a bizalmába fogadta. Struensee pedig élt a lehetőséggel, és a feltétlen bizalmat kihasználva ténylegesen átvette az államügyek irányítását. Dániában az ő nevéhez fűződik a felvilágosult abszolutizmus első, rövid korszaka (1770-72). A király a doktor javaslatára már 1770. szeptember 15-én eltávolította tisztségéből Bernstorff grófot, az abszolutisztikus kormányzat korábbi vezetőjét, majd december 10-én megszüntette a titkos tanácsot (Gehejmekonseil), és teljhatalmat adott Struensee részére az államügyek intézésében. Ez kezdetben azt jelentette, hogy csak ő terjeszthetett minden indítványt az uralkodó elé, és ő szövegezte meg a királyi elhatározásokat, 1771. július 14-én azonban Dr. Struensee egy korábban nem létező pozícióba, „titkos kabinetminiszterré” (gehejme kabinetsminister) neveztette ki magát és elérte, hogy az általa kibocsátott rendeletek az uralkodó aláírása nélkül is egyenrangúak legyenek a jogszabályi hierarchiában a királyi rendeletekkel. Megjegyzendő, hogy éppen itt hágta nyíltan át a dániai abszolutizmus alaptörvénye, az 1665. évi Kongelov ellentmondást nem tűrő, még a király által sem módosítható szabályait, mely szerint „minden hivatalos irat érvényességéhez királyi pecsét és az uralkodó saját kezű aláírása szükséges” (VII. cikkely). Kormányzati intézkedései Struensee, mint sok felvilágosult kortársa, maga is minden diplomáciai érzék híján lévő, „küldetéstudatos” politikus volt, aki képtelen volt felmérni, milyen veszély fenyegeti. A magyar történelemből leginkább II. Józsefhez lehetne hasonlítani, s e történelmi párhuzam azért is érzékletes, mert Struensee esetében is jelentős lökést adott a vele történő ellenszegülésnek, hogy a német nyelvű hivatalos levelezést és iratkiadást szorgalmazta, és maga is minden rendeletét németül adta ki (ami persze érthető, hiszen nem beszélt dánul). Ami II. Józseffel is történt, az ő esetében is bekövetkezett: a nemzeti önazonosság ébredésének időszakában egyfajta nemzeti presztízskérdéssé vált a reformjaival való szembeszegülés, helyenként azok tartalmára való tekintet nélkül. Újító intézkedései márpedig bőséggel voltak, nem is akármilyenek. (Mennyiség tekintetében is a „kalapos királyra” emlékeztet: 1770. szeptember és 1771. december között több mint 1800 rendeletet adott ki.) Már 1770. szeptember 14-én eltörölte a cenzúrát (Kabinetsordre om trykkefrihed), mely intézkedését rövid átiratban azzal indokolta, hogy a társadalmi vita elősegíti az észszerű döntések meghozatalát. Mindez igen pozitív visszhangra talált a kor neves gondolkodói körében (még Struensee egyik nagy példaképe, Voltaire is üdvözölte), ugyanakkor a doktor ellenségei is éltek a szabad sajtó adta lehetőségekkel: Koppenhága utcáin megjelentek a Struensee és Karolina Matild királyné bizalmas kapcsolatán élcelődő röplapok, falragaszok. Mindez arra sarkallta Struenseet, hogy 1771 októberében bizonyos adminisztratív intézkedéseket vezessen be, előírva egyebek mellett, hogy minden kiadványon fel kell tüntetni a szerző és a kiadó nevét. A sajtószabadság mellett az új kormányzat deklarálta a lelkiismereti és vallásszabadságot (kiterjesztve a szabad vallásgyakorlás jogát a nem lutheránus hitűekre is), valamint a kereskedelem és iparűzés szabadságát (leépítve az állam által biztosított monopóliumokat és csökkentve a vámokat). Jelentős lépések történtek az állampolgári jogegyenlőség biztosítása felé: Struensee minden nemesi címet és rangot eltörölt, 1771. február 20-ai rendeletében korlátozta a robotot, és előirányozta a jobbágyság teljes eltörlését is. Költségvetési reformot léptetett életbe, melyet az állami kiadások észszerűsítése jellemzett (ezzel is sértve az abszolutizmusból hasznot húzó, az udvarban korábban kulcsszerepet játszó hatalmi elit érdekeit). Tovább központosította a közigazgatást, megszüntetve Koppenhága sajátos autonómiáját, ahol 1771-ben egységes bíróságot hozott létre (byret). Kimondta a bíróságok közigazgatástól való függetlenségét. Büntetőjogi reformjait általánosságban a büntetések enyhítése, humánusabb büntetési rendszer bevezetése jellemezte, mely intézkedések közül kiemelendő a halálbüntetés alkalmazhatóságának szűkítése (így például annak elrendelése, hogy lopásért többé senkit ne lehessen halállal büntetni). Eljárásjogi reformokat is életbe léptetett: azonnali hatállyal betiltotta a kínvallatást (érvénytelennek nevezve a tortúrával kikényszerített vallomásokat) és megszüntette a boszorkánypereket. Elrendelte a bírósági tárgyalások nyilvánosságának biztosítását, a házkutatást pedig bírói engedélyhez kötötte (nem csak magánházak, hanem üzleti helyiségek esetében is). A család és erkölcs kérdéseiben is liberálisnak mutatkozott: megszüntetett minden diszkriminációt „törvényes” és „törvénytelen” gyermekek között, és úgy döntött, hogy a házasságtörést elkövetők a továbbiakban nem sújthatók halálbüntetéssel. Itt azonban már – a felvilágosodás magasztos és üdvözlendő gondolatai mellett – némi önérdeket is fel kell fedeznünk, ugyanis Struensee doktor Karolina Matild szeretője volt (Marczali Henrik szavait idézve: „a jó koppenhágaiak nagy megbotránkozással nézték, mint lovagol ki a királynő, postásruhájában egyedül a miniszterrel, kit szeretőjének tartottak”), s a királynénak ráadásul gyermeke is született tőle (a hivatalos álláspont szerint Lujza Auguszta hercegnőt VII. Keresztély leányának kellett tekinteni, de mindenki tisztában volt az apa valódi személyével). Intézkedéseivel sok ellenséget szerzett magának befolyásos körökben is: az önkormányzati jogok megnyirbálásával magára haragította az állam által korábban kereskedelmi monopóliumokkal támogatott koppenhágai polgárokat, de még ennél is jobban maga ellen hergelte a főnemeseket, akiket még az 1660 után megmaradt néhány, inkább jelképes joguktól (rangok, címek viselése) is megfosztott, s így okkal érezhették megalázottnak magukat. A „kisemmizett” arisztokraták a király mostohaanyja, Julianna Mária támogatását megnyerve összeesküvést szőttek ellene, és rávették VII. Keresztélyt, hogy rendelje el a „főminiszter”, a királyné, valamint Struensee legközvetlenebb munkatársa, az ifjú Enevold Brandt letartóztatását. Bukása A Struensee elleni akcióra 1772. január 17-én hajnalban, egy udvari bált követően került sor. A doktort házasságtöréssel, felségsértéssel, valamint a Kongelov rendelkezéseinek megsértésével és hivatali hatalommal való visszaéléssel vádolták. A „vésztörvényszék” (Inkvisitionskommission) 1772. április 25-én valamennyi vádpontban bűnösnek találta és halálra ítélte. A verdiktet három nappal később – stílszerűen: középkori külsőségek közepette, igen nagy érdeklődés mellett – végre is hajtották. Először levágták jobb kezét, majd lefejezték, végül a testét felnégyelték és tagjait kerékbe törték. Brandt is hasonlóan járt, a királynét viszont – házassága érvénytelenítése mellett, Sir Murray Keith angol követ fenyegetőzése hatására – végül csak Cellébe száműzték (ahol azonban 1775. május 10-én, mindössze huszonnégy évesen, skarlátfertőzésben életét vesztette). Dánia Struensee után Struensee politikusi működésének értékelése gyanánt álljanak itt ismét a századforduló nagyszerű magyar történészének, Marczali Henriknek a szavai: „a nemességnek csak az újító személyét sikerült megbuktatnia; az újítás szelleme ébren maradt”. Nem kérdés ugyanis, hogy a jellemhibái miatt könnyen sebezhető Struensee elleni összehangolt támadás valódi politikai célja felvilágosult reformjainak érvénytelenítése volt, amit rögtön a letartóztatás után sikerült is elérni: a király „egy tollvonással” minden, a doktor által kiadott rendeletet hatályon kívül helyezett. A kivégzés után azonnal mélyreható változások következtek be a dán belpolitikában. A kabinet irányítását az összeesküvés egyik irányítója, Ove Høegh-Guldberg, a király féltestvérének házi tanítója vette át, VII. Keresztély törvényes képviselőként fellépő mostohaanyja, Julianna Mária volt királyné megbízásából. Még 1772-ben helyreállították az államtanácsot (titkos tanács helyett ezúttal Statsråd néven), 1773-ban elrendelték a dán nyelv államnyelvvé nyilvánítását, 1776-ban pedig azt is kimondták, hogy csak „a dán király alattvalói” (vagyis dánok, norvégok és holsteiniek) láthassanak el közhivatalt. 1773. október 20-án Guldberg visszaállította a sajtó feletti rendőrhatósági ellenőrzést. Az új kormányzat ismét biztosította a koppenhágai kereskedők számára a Struensee által megvont monopóliumokat és állami támogatást, és eltörölte a robot korlátozását is, amit pedig Struensee a jobbágyság teljes megszüntetéséhez vezető első lépésként léptetett életbe. A 18. század végi Dániában ezeknek a feudális jellegű intézkedéseknek azonban már nem volt létjogosultságuk. 1784. április 14-én az épp tizenhatodik évét betöltött Frigyes trónörökös (a majdani VI. Frigyes király) az államtanács ülésén váratlanul megjelenve, az apjával aláíratott rendelet segítségével – felvilágosult vidéki polgári és „reformnemesi” körök támogatásával – átvette a hatalmat, és a továbbiakban régensként állt az ország élén egészen 1808-ig, mikor végre királyként léphetett intellektuális szempontból nem túl termékeny, ám annál hosszabb „hivatali időt” megélt édesapja, VII. Keresztély örökébe. Ezzel kezdetét vette a dán felvilágosult abszolutizmus második nagy korszaka, amelyben Struensee több más „titkos” terve mellett végre a jobbágyfelszabadítást is valóra váltották (1788. június 20-án, a stavnsbånd, azaz a mifelénk is jól ismert röghöz kötés eltörlésével). Felhasznált és ajánlott irodalom Bain, Robert Nisbet: Scandinavia. A Political History of Denmark, Norway and Sweden from 1513 to 1900 . Cambridge University Press, Cambridge, 1905. Ekman, Ernst: The Danish Royal Law of 1665. = The Journal of Modern History . Vol. 29. 2/1957: 102–107. Hovde, Bryn J.: The Scandinavian Countries, 1720-1865. The Rise of the Middle Classes. Vol. 1 . Cornell University Press, New York, 1948. Jespersen, Knud J.V.: A History of Denmark . Palgrave MacMillan, New York, 2004. Kan, Alekszandr Szergejevics: A skandináv országok története . Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1976. Képes György: Dánia alkotmánytörténete a 13. századtól napjainkig . Gondolat Kiadó, Bp., 2009, 72-78. Lauring, Palle: A History of the Kingdom of Denmark . Høst & Søns Forlag, Koppenhága, 1960. Laursen, John Christian: Spinoza in Denmark and the Fall of Struensee, 1770–1772. = Journal of the History of Ideas . Vol. 61. 2/2000. 189–202. Marczali Henrik: Nagy képes világtörténet. A forradalom és Napóleon kora. Franklin Társulat – Révai testvérek, Bp., é.n. Munck, Thomas: Absolute Monarchy in Later-Eighteenth Century Denmark: Centralized Reform, Public Expectations and the Copenhagen Press. = The Historical Journal . Vol. 41. 1/1998: 201–224. Nordstrom, Byron J.: Scandinavia since 1500 . University of Minnesota Press, 2000. Poór János: Az állam első szolgái . Progresszió, Bp., 1989. Regények Struensee-ről Enquist, Per Olov: Az udvari orvos látogatása . Európa Könyvkiadó, Bp., 2001. Neumann, Robert: A királyné kegyence . Európa Könyvkiadó, Bp., 1973. Filmek Struensee-ről Egy veszedelmes viszony (En kongelig affære) színes, feliratos, dán-svéd-cseh-német történelmi dráma, 137 perc, 2012. (rendezte: Nikolaj Arcel, Dr. Struensee szerepében: Mads Mikkelsen ) Voyer Voyer település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 439 fő (2015). Voyer Abreschviller, Hartzviller, Nitting és Troisfontaines községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 2622 Bolzano A 2622 Bolzano (ideiglenes jelöléssel 1981 CM) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ladislav Brožek fedezte fel 1981. február 9-én. Férfi 5000 méteres gyorskorcsolya az 1998. évi téli olimpiai játékokon Az 1998. évi téli olimpiai játékokon a gyorskorcsolya férfi 5000 méteres versenyszámát február 8-án rendezték. Az aranyérmet a holland Gianni Romme nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: A versenyen új világrekord született: Végeredmény Mindegyik versenyző egy futamot teljesített, az időeredmények határozták meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő: WR : világrekord Cook-szigeteki labdarúgó-válogatott A Cook-szigeteki labdarúgó-válogatott Cook-szigetek válogatottja, melyet az Cook-szigeteki labdarúgó-szövetség (Cook Islands Football Association) irányít. A szigetcsoport, a maga 24 000 fős lakosságával a FIFA egyik legkisebb tagországa. 7083 Kant A 7083 Kant (ideiglenes jelöléssel 1989 CL3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1989. február 4-én. 19K trolibusz (Szeged) A szegedi 19K jelzésű trolibusz a Makkosház és Széchenyi tér között közlekedett 2017. december 24–25-én. A járatot a Szegedi Közlekedési Társaság üzemeltette. Židněves Židněves település Csehországban, a Mladá Boleslav-i járásban. Židněves Březno, Sukorady, Plazy, Řepov, Kolomuty, Dolní Stakory és Husí Lhota településekkel határos. Lakosainak száma 367 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Második Stammstrecke (S-Bahn München) A Második Stammstrecke egy jelenleg építés alatt álló új vasúvonal és vasúti alagút Bajorország legnagyobb városában, Münchenben. Az új vonal tehermentesíteni fogja az 1971-ben átadott régi Stammstreckét, így az S-Bahn járatok a jelenlegi 20 perces követés helyett 15 percenként közlekedhetnek majd és új viszonylatokat is lehet majd indítani, továbbá azt remélik, hogy az S-Bahn pontosabb lesz. 2016 októberében az építkezés költségét 3,2 milliárd euróra becsülték. Az építkezés kezdete szimbolikusan 2017. április 5-én kezdődött, várható befejezése 2026. Alternatív lehetőség A drága alagútfúrás helyett felmerült, hogy a már létezű Südring nevezetű vasútvonalat fejlesszék tovább és tegyék alkalmassá az S-Bahn járatok közlekedésére is. A Südring szintén München Ostbahnhofig tart, ám ezen a vonalon zajlik a távolsági vonatforgalom is kelet felé. A másik hátránya pedig, hogy a Südring nem érint olyan fontos csomópontokat mint a tervezett második alagút. Vagyim Szemjonovics Zsuk Vagyim Szemjonovics Zsuk (Leningrád, 1947. január 30. –) orosz színháztörténész, színész, író, költő. A Negyedik fal színház művészeti vezetője volt Szentpétervárott; televíziós műsort vezetett Zsvanyeckijjel.(ru) Szergej Platonovval közösen szatirikus kuplékat írt. Szerepelt filmekben és gyakran fellép, mint konferanszié, valamint one man show man színpadon és televíziókban. Írt operettlibrettókat, kabaré műsorokat, forgatókönyveket. Az első felesége Olga Szavarenszkaja, díszlet- és jelmeztervező volt, akinek halála után Marina Kurcsevszkaja rajzfilmessel kötött házasságot. Csanaklija Csanaklija (macedónul: Чанаклија) település Macedóniában, a Délkeleti körzetben, a Vaszilevói járásban. Népesség 2002-ben 598 lakosa volt, akik közül 554 macedón, 41 török és 3 egyéb. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Gaginói járás A Gaginói járás (oroszul Гагинский район) Oroszország egyik járása a Nyizsnyij Novgorod-i területen. Székhelye Gagino. Népesség 1989-ben 17 473 lakosa volt. 2002-ben 15 079 lakosa volt. 2010-ben 12 444 lakosa volt, melynek 96,1%-a orosz, 2,3%-a mordvin. Hervay István Lőgérpatonyi Hervay István (Battonya, 1861. január 14. – Makó, 1938. augusztus 14.) magyar politikus, alispán. Életpályája Pozsonyi származású nemesi család sarja; szülei: Hervay Kálmán (1834–1907) és gyergyószentmiklósi Kövér Paulina Mária Anna (1836–1899) voltak. Középiskoláit Aradon végezte el. Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen állam- és jogtudományi katán végezte el. 1883–1904 között Csanád vármegye aljegyzője, főjegyzője volt. 1905–1922 között Csanád vármegye alispánja volt. A Darabont kormánnyal való ellenszegülése miatt 1905–1906 között nem dolgozhatott. 1913–1946 között Makón utca viselte nevét. 1922-ben nyugdíjba vonult. 1927-től haláláig a Csanád vármegyei törvényhatósági bizottság tagja és küldötte volt a Felsőházban. Kezdeményezője volt a Hollósy Kornélia Színház, a megyei közkórház és a DMKE-internátus létesítésének. Családja 1893-ban házasságot között Bánffy Gizellával (1869–). Hét gyermekük született: István Kálmán (1895–), László (1896–1918), Mária (1898–1983), Tamás (1900–1973), Ilona (1903–), Kálmán (1906–1978), Béla (1907–). Unokája Hervay Gizella költőnő volt. Sírja a makói római katolikus temetőben található. Díjai Makó város díszpolgára (1905) Felipe Buergo Felipe Buergo (Mexikóváros, ? – ?) mexikói nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Teljes neve: Felipe Buergo Elcuaz. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Az I. Liga játékvezetőjeként 1969-ben vonult vissza. Nemzetközi játékvezetés A Mexikói labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1961-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a spanyolt beszélte. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1969-ben búcsúzott. Labdarúgó-világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Chilébe a VII., az 1962-es labdarúgó-világbajnokságra és Angliába a VIII., az 1966-os labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB partbíróként/bíróként alkalmazta. 1962-ben az előselejtezők során a harmadik Costa Rica – Honduras mérkőzést vezette, azonos ponttok miatt eldöntendő a csoporttovábbjutó. 1966-ban a FIFA JB a mexikói JB -től élvonali játékvezetőket kért, kifejezetten partbírói feladatokra. A torna előtt felmérésre (cooper (fizikai) és elméleti teszt) került sor, de a repülőút során beteg lett és New Yorkban kórházba került, ezért nem működhetett a világbajnokságon. Partbírói mérkőzéseinek száma világbajnokságon: 3. Olimpiai játékok Mexikóban rendezték az 1968. évi nyári olimpiai játékokat, ahol a FIFA JB bíróként foglalkoztatta, ha nem vezetett, akkor valamelyik működő társának segített partbíróként. Olimpián vezetett mérkőzéseinek száma: 1 + 2 (partbíró). Receiver of Wreck A Receiver of Wreck (magyarul körülbelül a roncsok átvevője) a brit kormány egyik tisztviselője, akinek a hivatalát a Merchant Shipping Act 1995 (Törvény a kereskedelmi hajózásról) határozza meg. A fő feladata a roncsokról szóló jelentések feldolgozása, annak érdekében hogy a jogos tulajdonosoknak legyen esélye visszaszerezni a tulajdonukat és hogy biztosítsa, hogy a törvénytisztelő megtalálók megfelelő jutalomban részesednek. Ehhez fel kel kutatnia a roncs tulajdonosát, egyeztetnie kell a megtaláló, a tulajdonos és más érdekelt felek, például részészek és múzeumok közt. A Receiver of Wrecket időnként a tengerek halottkémének nevezik. A brit törvények alapján a Receiver of Wrecket a partravetett bálnákról, delfinekről, barna delfinekről és tokfélékről (királyi halakról), és a hajózási útvonalakat zavaró bálnatetemek eltávolításáról is tájékoztatni kell. A Közlekedési Minisztériumon belül a Tengeri és Partiőrségi Ügynökségen belül tevékenykedik a Receiver of Wreck. 1993-ig a feladatot a parti vámhivatalnokok végezték. Manapság a Receiver of Wreck Southamptonban van és a Partiőrség helyi kirendeltségei segítik. A jelenlegi hivatalnok a pozícióban Alison Kentuck. Kanadának is van egy Receiver of Wreckje akit a Canada Shipping Act VI-os része hatalmaz fel, a program végrehajtását a Transport Canada hajózható vizek védelméért felelős osztálya végzi. Roncsok A Merchant Shipping Act 1995 alapján roncsnak számít: Azok az áruk amik egy elsüllyedt vagy megsemmisült hajóból kerültek ki és úsznak a vízen - angolul flotsam Az elsüllyedést elkerülendő a hajó könnyítése érdekében a vízbe dobott áruk, még akkor is ha a hajó végül elsüllyed - angolul jetsam A tengeren a visszaszerzés nélkül elhagyott tulajdon, beleértve hajót és rakományt is - angolul derelict A később elpusztuló hajóból kidobott olyan áruk, amik ki vannak bójázva, hogy később megtalálhatóak legyenek - angolul lagan (vagy ligan) Törvényi kötelezettségek az Egyesült Királyságban Törvényi követelmény a Merchant Shipping Act 1995 alapján, hogy az összes megmentett roncsot mely az Egyesült Királyságban ér partot jelenteni kell a Receiver of Wrecknek, akár a területi vizeken belül, akár azokon kívül mentették meg őkét és még akkor is, ha a megtaláló a tulajdonos maga. A Receiver of Wreck kivizsgálja a tulajdonlást, a tulajdonosnak egy éve van hogy bebizonyítsa jogát az adott roncshoz. Ez alatt az idő alatt gyakori, hogy a megtaláló vigyáz a roncsra a Receiver of Wreck helyett amíg a vizsgálatok folynak. Azokat a roncsokat melyekre senki nem nyújt be egy év alatt igényt a Korona tulajdona lesz és a Receiver of Wreck kötelessége hogy megszabaduljon tőle. Gyakran a megtalálónak megengedik, hogy megtartsa a nemigényelt roncsokat a megtalálói jutalom kifizetése helyett. A titkos tanítás A titkos tanítás (eredeti címén: The Secret Doctrine) Helena Blavatsky munkája, amelyet 1888-ban publikált és amelyet a Teozófiai Társulat a teozófia alapvető munkájának, a teozófia legteljesebb összefoglalásának tekint és amely legitimációját az teremti meg, hogy állításuk szerint a könyvet Blavatsky a Mahatmák sugallatára írta. Mai ismereteink szerint a könyv nagy képzelőtehetséggel megírt anyag, amely az okkultizmus különféle korabeli forrásainak plágiumából keletkezett. A könyv szövege világosan mutatja, hogy szerzője másképpen értelmezte a keleti vallások (hinduizmus és buddhizmus) számos tanítását, mint ahogy ezen vallások vezető képviselői. Lényegében az európai teozófia okkultista koncepcióját írta át keleti terminológiákkal. Alapvető üzenetét három fő elvben lehet összefoglalni: (1) Egy mindenható és mindenütt jelenlévő Isten Foháton keresztül teremti meg a világot (2) egy ciklikus rendszerben, amely (3) az egyén lelkének és az isteniség egységén alapul. Dzyan könyve Blavatsky állítása szerint A titkos tanítást a világ legrégibb könyve, Dzyan könyve (eredeti angol címén Book of Dzyan) alapján írta, és tulajdonképpen ennek magyarázata. A könyv maga, írta Blavatsky, 19 versből áll. Szerinte ezt a könyvet egy tibeti kolostorban őrzik, amelynek könyvtára olyan nagy, hogy a British Museum nem tudná befogadni. Maga a könyv az európaiak számára ezért nem ismert és csak neki mutatták meg. Ő maga gondolatátvitel útján kapta az anyagot a nagy tibeti mesterektől, így tudta lefordítani Dzyan verseit, amely egy, az európai nyelvtudósok által ismeretlen nyelven (szenzár) íródott. A titkos tan felépítése Első kötet Az első kötet Dzyan első hét versének magyarázata. Maga a kötet három fő részből (és mindegyik rész fejezetekből) áll. Az első rész a kozmikus evolúcióval foglalkozik, a második rész a szimbólumokkal (képek, nyelvi formák, mítoszok), amelyekben az ősi bölcsesség van elrejtve, a harmadik pedig a tudomány és a teozófia kapcsolatáról. A kötet először tehát a világegyetem létrejöttének és fejlődésének történetét adja, amelyben az isteni egység több-formájúvá válik. Ezt ciklikus folyamatként ábrázolja, amelyben aktív és passzív periodusok váltogatják egymást. Az első három szakaszban jön létre az idő, a tér és az anyag, majd az ezt követő periódusok már a hetes ciklust (a hét mágikus szám számos okkult irányzatban) követik. A ciklus első fázisának alapvető meghatározója a tűz, a másodiké a levegő, a harmadiké a víz, a negyediké a föld, mig a továbbiak meghatározója az éter. Az első négy periódus a romlás állapota, míg a megmaradt három a megváltásé, amely azután helyreállítja az egységet és egy új teremtést indít el. A teremtés fő ereje Fohat, akit (?) az istenek fiai bíztak meg a teremtéssel és akinek munkáját szellemek segítik. Energiájának forrása Blavatsky szerint az elektromosság és a nap, amelyek az istenek gondolatainak megtestesülései. A könyv szerint Fohat hét elemet hozott létre, amelyből a jelen világ csak négyet ismer és az ötödiket az étert csak kevéssé. Ebből a hét elemből jön létre hét kerék, amelyek a Naprendszerünket hajtják. Mind a hét bolygónak hét dimenziója van, amelyekből az emberek csak a legalacsonyabb szintűeket, az anyagiakat látják. Minden bolygón lezajlott az élet, de az evolúció folyamán az egyik bolygóról a másikra vándorol. Ezért, mondja Blavatsky, a Hold jóval idősebb mint a Föld, de a holdon már lezajlott hétszakaszos fejlődése, így a Hold meghalt és mint Föld született újra. A Hold élőhalott és ezért van boszorkányos, misztikus hatással a Földre. A titkos tan első kötetének második fő kérdése a teozófia kapcsolata a tudományhoz. A teozófia a tudományt, akárcsak a vallást és a filozófiát duálisan fogja fel: felszínként és az okkult tartalomként. Az ezzel foglalkozó részekben Blavatsky célja a materializmus kritikája, de valójában a XIX. század első felének mechanikus materializmusával vitatkozik. Blavatsky különösen a tudományon belüli ellentmondásokat kritizálja. Célja nem az, hogy ezeket megoldja, hanem az, hogy azt mutassa, hogy tudományon belüli ellentmondások azért történnek, mert az okkultot kihagyják a tudományból és ezzel a materializmus malmára hajtják a vizet. Második kötet A második kötet Dzyan utolsó 12 versét magyarázza. Az emberiség történetét igyekszik bemutatni, úgy hogy az megfeleljen az első kötet kozmonológiai koncepciójának. Ebben a részben a nyugati okkultizmus és gnosztikus tanítások jóval erősebbek, mint az első kötetben. A kötet elején Blavatsky három fő kijelentésben foglalja össze mondanivalóját, amelyről maga állítja, hogy ellentétben áll a tudomány eredményeivel és a vallási tanításokkal. Hét különböző emberi faj egyszerre megy keresztül az evolúción a világ hét különböző pontján. Az asztrál test időben megelőzi a fizikai testet és annak modellje A reinkarnáció jelenlegi szakaszában az ember létrejötte megelőz minden más emlős (és minden állat) létrejöttét. A titkos tanítás szerint az emberiség két fő vonalból származik: a nap-típusból és a hold-típusból. Az emberiség túlnyomó többsége hold-tipusú, akik azután születtek újra, hogy a Holdon lezajlott a hét ciklus. A nap-típusúak magas régiókból kerültek a földre és állandó reinkarnációjukban átadják tudásukat az emberiségnek. Ők a tanítók, vagy Mahatmák. Blavatsky szerint az emberiség hét fő fázisú cikluson keresztül fejlődik, amelyből az első négy a hanyatlás korszaka, míg az utolsó három a megváltásé. Minden egyes fázisnak egy emberfajta a megfelelője. Minden fázison belül van hét alfázis és az alfázisokon belül hét ág. Ezek a fázisok közvetlen kapcsolatban állnak a hét (látható) bolygó hétszeri átvonulásával. A könyv szerint már négy fő fázis lezajlott, mégpedig a szellemiek faja (akik egy meg nem szüntethető, örökéletű területen éltek), az anyagiak faja (akik az azóta eltűnt sarkvidéki kontinensen éltek), a valóságos emberek, akik a Lemuria nevű elveszett kontinensről származnak és a fajkeveredés "bűnébe" estek, valamint az Atlantiszon létrejött faj. Az atlantiszi faj, amely szigetük elpusztulásával nagyrészt elveszett, Blavatsky szerint olyan parapszichológiai képességek és technikai tökéletesség birtokában volt, amelyek lehetővé tették számukra, hogy Fohat erejét hasznosítsák. Az ötödik, jelenkori, fajta az árja. Mindezt Blavatsky összekapcsolta a reinkarnáció és a karma tanával, amely szerint az egyének az egymás után következő fajták és saját életük alapján végül is egyesülnek az isteniséggel. Az egyes fázisokat az érzékszervek kifejlődése választja el egymástól, bár ez nem egyértelmű a könyvben: a szöveg azt állítja, hogy a hatodik fajtánál a hatodik érzék általánossá válik, és kezdeményei megjelennek már az ötödiknél (ahogy a nemek különválását a könyv a harmadik fajtához köti, bár a kétneműség csak később válik általánossá). Az új fajta úgy jön létre, hogy a meglévő fajta néhány egyede Építővé válik, akik létrehozzák saját magukat az új fajtában, bár csak áttetsző formában. Az emberiséget Blavatsky hierarchikus formában fogja fel, amelyben néhány kiválasztott képes arra, hogy saját fejlődési fokuk tudását megoszthatják másokkal. Ezért Blavatsky saját magát is ilyennek tekintette - a mesterek vele, mint az árják képviselőjével osztják meg tudásukat. Ugyanígy, kizárólag a kiválasztottak maradtak meg tisztának, amikor a Lemuria faj a fajkeveredés bűnébe esett. Harmadik kötet Ezt Annie Besant publikálta Blavatsky halála után a megmaradt kéziratokból. Nincs egyetértés abban, hogy ez mennyire tekinthető hitelesnek. Kritikai elemzések fő megállapításai A titkos tanításról A könyv már kézirat formájában is számos kritikai elemzés tárgya lett. Blavatsky asszony egyrészt azt állította, hogy a könyv a világ legrégebbi könyvén, Dzyan könyvén alapul és tibeti tanítómesterei, a Mahatmák sugallták neki a tartalmat. Dzyan könyvét mindmáig kizárólag Blavatsky könyvéből ismerjük. Az elmúlt több mint száz évben a teozófusok többször próbálták Dzyan könyvét beazonosítani, főként tibeti tantra versekkel, azonban ezek az állítások nem meggyőzőek. A versek egy része autentikus tibeti vers, ezeket azonban Blavatsky Kőrösi Csoma Sándor Ázsiai kutatások XX. kötetéből másolta át. A versek többi részét nem lehet beazonosítani és valószínűleg Blavatsky írta őket, aki maga is írta, hogy a versek szó szerinti angol fordítása érthetetlen szövegeket eredményezne és ezért értelmezni kell. Értelmezései azonban arra szolgálnak, hogy a versek ködös szavai az ő kommentárjait igazolják. Például Blavatsky szerint az első vers első sora szó szerinti fordításban a következőt jelenti: "Tho-ag Zsi-gju-ban hét Khorlot aludt". Ez azonban, folytatja, érthetetlen, ezért a sor helyes fordítása: "A sohasem látható köntösébe burkolva az örök szülő megint hét örökkévalóságig aludt". A kézirat maga olyan állapotban volt, hogy Subba Rao, egy indiai ügyvéd és a Theosophy című folyóirat egyik jelentős alakja, amikor megkapta a kéziratot, hogy javítsa, azonnal elhatárolta magát a Teozófiai Társulattól, mondván, hogy az anyag olyan mértékben van tele hibákkal, hogy a javítása azt jelentené, hogy teljesen át kellene írnia. Ekkor Blavatsky Olcottnak küldött levelet, amelyben kérte, hogy találjon segítséget, mert nem tud elboldogulni szanszkrit szavakkal és mondatokkal, valamint nem tudja kibogozni a hindu metaforákat. Blavatsky levele nyilvánvaló ellentétben áll azzal az állításával, hogy a Mahatmák segítették okkult úton a könyv megírásában. A rövid könyv alapvetően szerkesztetlen maradt, bár Bertrand Keightly és Archibald Keightly szerkesztői munkája lehetővé tette, hogy a kézirat kiadható állapotba kerüljön. Ennek ellenére a könyv számos belső ellentmondást tartalmaz (valamint ellentmond Blavatsky asszony más írásainak és a többi teozófus munkáinak): egyszerre állítja isten létezését és nem létezését, a Nirvánát mint megsemmisülést és mint megtestesülést, a vegetáriánus életmód szükségességét és szükségtelenségét és száz egyéb ellentmondást, beleértve azt is, hogy míg a Leleplezett Iriszben még kigúnyolta a reinkarnációt, ebben a könyvben a koncepció központi szerepet játszik. A teozófusok ezeket az ellentmondásokat annak tulajdonítják, hogy Blavatsky különböző mesterek instrukcióját követte a különböző részeken. A szövegelemzés kimutatta, hogy A titkos tanítás főként korabeli munkák átdolgozása, amely plágiummal terhes. Egy okkultista, Coleman, aki a Leleplezett Íziszben is megállapította Blavatsky forrásait, meghatározta azokat a könyveket, amelyekből a szerző a forrás megjelölése nélkül merített. Blavatsky négy oldalt vett át Oliver Pythagorean Triangle-jéből, az állítólagos bizonyítékokat az Atlantisz koncepcióhoz Donelly könyvéből vette át. Ezen kívül Wilson Visnu Purana-jából 130 szakaszt másolt át A titkos tanításba (e könyv beszerzését Blavatsky többször is követelte, mert kellett ahhoz, hogy A titkos tanítást megírhassa), Dawson hindi szótárából 123-at. Emellett a csatolt állítólagos Mahatma levelek ugyancsak tartalmaznak plágiumot XIX. századi munkákból. Gershom Scholem, a zsidó miszticizmus és kabbala neves kutatója szövegelemzése szerint Blavatsky a Dzyan verseket, vagy azok egy részét, valamint A titkos tanítás koncepciójának fő vonásait a Sifra Di-Tseniutha című zoharikus műből vette át. Ez további érvet jelent a kritikusok számára ahhoz a feltételezéshez, hogy A titkos tanítás valójában okkultista tanok kifejezése a hinduizmus és a buddhizmus terminológiáival. Szemben korábbi művével, a Leleplezett Ízisszel, A titkos tanítás Egyiptom helyett a keletet nevezi meg, mint a gnózis forrását. Ez magyarázza a tibeti szerzetesekre való hivatkozást. Azonban A titkos tanítás a hindu és a buddhista vallások részletes ismeretének hiányát mutatják mind szemantikai, mind vallástudományi szempontból. Szemantikai tekintetben, mivel Blavatsky asszony nem tudott szanszkritül, így számos szót félreírt, más keleti nyelvekből jött szóval vont össze szanszkrit szavakat és gyakran ugyanarra a jelenségre különféle, számos alkalommal helytelen, terminológiát használt. Vallástudományi szempontból az elemzés számára nem lehet kétséges, hogy a koncepció és a gondolkodásmód, amelyet A titkos tanítás tükröz nem a keleti vallások megfogalmazása, hanem az európai romantika teozófiájának átírása keleti terminológiákkal a gondolati tartalom hasonlósága alapján. Az első kötetet úgy lehet tekinteni, mint a hindu univerzalizmus karikatúráját. Ellentétben Blavatsky munkájával, a hinduizmus ciklikus kozmonológiájában nincsen fejlődés és az évek számának megadása pusztán szimbolikus. A könyv nem hindu vagy buddhista világteremtést ír le, hanem neoplatinisztikus kozmonológiát brahmanista terminológiával. Emellett a Leleplezett Izisz kabbalisztikus nyelvezetének és felfogásának továbbélése is nyomonkövethető A titkos tanításban (például abban az állításban, hogy az első négy emberfajta hermafrodita volt). A második kötetben Denis Saurat szerint semmi új nincs, de a meglévő, korabeli anyagokat Blavatsky asszony művészi erővel írta át. Táblázata világosan megmutatja A titkos tanítás elméleti forrásait és kapcsolódási pontjait más misztikus tanokhoz. Módszertanában Blavatskynál fel sem merül, hogy tévedhet - csak az ő értelmezése a mítoszok helyes értelmezése és valamennyi mítosz univerzális, mert mindegyik hordozza az ősi bölcsesség elemét. Ezért kerül egymás mellé, mint bizonyíték, a hindu és a buddhista kozmonológia, az európai népmesék, a görög mitológia, alkímia, tudománytörténeti ötletek és így válik a Titkos tanítás maga is mítosszá. Tallium-fluorid A tallium-fluorid szervetlen vegyület, képlete TlF. Előállítása Tallium-karbonát és tiszta hidrogén-fluorid reakciójával állítható elő: Tulajdonságai A tallium-fluorid fényes, fehér kristályokat alkot. Kristályszerkezete rombos (deformált kősó szerkezete van, mert a Tl+ két inert 6s2 elektronnal rendelkezik), a = 518,48; b = 609,80; c = 549,16(2) pm; Z = 4, tércsoport Pm2a. Nem higroszkópos. Tömény vizes oldata lúgos. Folyadékként sárga színű. Kissé elfolyósodik párás levegőben, de megszilárdul vízmentes alakban száraz levegőben. A többi tallium(I)-halogeniddel ellentétben nagyon jól oldódik vízben. Felhasználása Fluortatalmú észterek gyártásánál használják. Szarvas lunda A szarvas lunda (Fratercula corniculata) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe és az alkafélék (Alcidae) családjába tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve. Előfordulása Szibéria, Japán, Alaszka és Kanada tengerpartjainál és sziklás szigetein költ. Szaporodása Fészkét telepesen a sziklákra készíti. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. március 2.) Amenirdisz Az Amenirdisz (Amonirdisz, Amonardisz; tudományos átírásban hímnemben �mn-�r-d�-sw – Amenirdiszu, nőnemben �mn-�r-d�-st – Amenirdiszet; a nemet jelző végződések erre az időre nagyrészt lekoptak) ókori egyiptomi név, jelentése: „Ámon adta őt”. Ismert viselői: Amonardisz , a XXVIII. dinasztia egyetlen fáraója I. Amenirdisz , magas rangú papnő a XXV. dinasztia idején II. Amenirdisz , magas rangú papnő a XXV. dinasztia idején Forrás Hermann Ranke: Die ägyptische Persönennamen. Verlag von J. J. Augustin in Glückstadt, 1935. , p.26 Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3 , p.249 Dodson & Hilton, p.236 Maestro A Maestro magyar 3D-s számítógépes animációs rövidfilm, amelyet 2005-ben mutattak be. A háromdimenziós számítógépes grafikával készült film számos hazai és nemzetközi fesztiválon szerepelt sikerrel, többek között a legjobb animációs rövidfilm kategóriában Oscar-díjra is jelölték. A rövidfilmet M. Tóth Géza írta és rendezte, a zenéjét Pacsay Attila szerezte. Cselekmény Egy énekes előadás előtti utolsó perceit láthatjuk a sminkszobában. A készülődésben egy gépkar segít a maestronak mindenben: sminkel, italt tölt, megigazítja a ruháját. Végül eljön a fellépés pillanata... Stáblista Rendező és forgatókönyvíró: M. Tóth Géza Zeneszerző és sound design: Pacsay Attila A szereplő hangja: Ambrus Ákos Animációs munkálatok: KGB Stúdió Animátor: Koós Árpád, Bogdán Zoltán Kamera és trükk: Klingl Béla, Megyeri Tamás Díjak 2007 2006 2005 Vaszary Kolos Kórház A Vaszary Kolos Kórház Esztergomban a Petőfi Sándor utca 26-28 alatt, állami fenntartásban működik. Pavilonos rendszerű. Története A városban az első ispotályt még a bencés rend alapította Szent István uralkodása alatt. A mai modern kórház névadója, Vaszary Kolos hercegprímás 1895-ben tett 50 ezer koronás felajánlásával lehetővé tette egy új közkórház alapítását a királyvárosban. A telket az építkezéshez a város adta, továbbá felvettek 10 609 forint kölcsönt magas kamatokkal az Esztergomi Takarékpénztártól. A Takarékpénztár további 5 ezer forint támogatást adott egy 10 ágyas gyerekosztály építésére is. A kórháznak eredetileg a Szent István Kórház nevet szánták, de a képviselők az érsek iránti hálájuk jeléül a Kolos Kórházra keresztelték. Az új kórházat 1902. január 6-án adták át, de mivel a prímás nem tudott részt venni a ceremónián, szeptember 1-jén egy külön zárókő-letételi ünnepséget rendeztek neki. Ekkor Vaszary ugyanazzal a prímási címeres kalapáccsal érintette meg a zárókövet, és áldotta meg az épületet, mint amit Rudnay Sándor is használt a bazilika alapkőletételekor. Az új kórház nyolc épületből állt, összesen 104 helységgel, modern műtővel, ahol komoly beavatkozásokat is el tudtak végezni. Az 1902-ben elkészült épület ma a reumatológiának ad helyet. 1900-ban összesen 159-et műtétet hajtottak végre. A betegápolást apácák végezték. 1900-ban összesen 885 beteget ápoltak, ebből magas halálozási aránnyal 73-an haltak meg. A 885 főből csak 191 volt esztergomi és 223 Esztergom vármegyei, a többi beteg főleg a környező Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Pozsony, Hont, Nógrád, Nyitra, Komárom vármegyékből való volt, de akadt 58 külföldi páciens is. 1911-re 120, 1916-ra már 160 ággyal működött az intézmény. 1919-ben hozzá csatolták a Simor Kórházat. 1927-re a városban történő, évi 360-380 szülésből már 100 a kórházban történt. A 90-es évek elején fenntartása a megyéhez került, és 2000-re az ország legeladósodottabb kórháza lett, ezért fenntartását 2002. január 1-jétől a város visszavette. 2003-ra sikerült az egyes részlegeket felújítani. Jelenleg oktató kórházként is működik, és több egészségügyi szakiskola tanulói töltik itt a gyakorlati idejüket. Az érsekújvári egészségügyi szakközépiskolások segítenek a betegápolásban. 2008-ban az országban itt használtak először lenyelhető kamerát a vastagbélrák vizsgálatánál. 2012. január 1-jén Esztergom magas adósságállománya miatt állami fenntartásba került az intézmény. Osztályok Belgyógyászat, Rheumatológia, Sebészet, Traumatológia (Baleseti sebészet), Urológia, Központi Aneszteziológiai és Intenzív Betegellátó Osztály, Fül-Orr-Gégészet, Szemészet, Mátrix Osztály, Szülészet-Nőgyógyászat, Gyermekgyógyászat, Neurológia, Psychiátria (Elmegyógyászat), Rehabilitáció, Radiológia, CT-állomás, Prosectura, Központi Vérellátó, Dialízis Központ Statisztikák (2005-ben) Osztályok száma: Diagnosztikával együtt 19 A kórházban 435 aktív és 104 krónikus és rehabilitációs fekvőbeteg ágy volt. Ez 2007 -ben 378 és 105. Ellátási területe 100 000-340 000 főre terjed ki, amibe beleesik Szlovákia egy része is. 2005 -ben 22.000 fekvőbeteget gyógyítottak, és 340.000 járóbeteget gyógykezeltek. 2005-ben Az Év Kórháza című internetes versenyen országos szinten a nyolcadik legjobb kórház lett. A kórházban dolgozó ápolók körülbelül ötöde szlovákiai. Az ellátott betegek csak negyede esztergomi. Az ágykihasználtság 89,3%-os Egészségügyi szakdolgozói létszám: 496 fő Ötvény Ötvény románul: Utvin, falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében. Fekvése Temesvártól délnyugatra, Bégaszentmihály, Szakálháza , Szabadfalu és Temesság közt fekvő település. Története Ötvény nevét 1333-ban Hutneu [Hutuen] néven említette először oklevél. 1334-ben Hutuen Petri, Wtuen, 1808-ban Utvin, 1913-ban Ötvény néven említették. Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben két ilynevű helység fordul elő és mindkettőben már plébánia is volt. 1388-ban már vásáros hely és Pogány Domokos birtoka, akitől 1399-ben, némely beregmegyei birtokokért Zsigmond király cserélte el. 1456-ban Kysewthwen néven volt említve és Hunyadi János kapta királyi adományul, és még abban az évben Hunyadi László és Mátyás nagybátyjuknak, horogszegi Szilágyi Mihálynak adták. 1540-ben Ötvényi Oláh Jakab birtoka volt. 1552-ben Losonczy István temesi főispán a temesi vár tartozékai között sorolta fel. 1838-ban 103 4/8 egész jobbágytelekből állt. 1848-ig a kamara volt a földesura. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: A 20. század elején Zombori Rónay Mihály és Watz Bálint volt a nagyobb birtokosa. A községben működő téglagyár a Drinszter és Wetzler cégé volt. A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Központi járásához tartozott. 1910-ben 1440 lakosából 105 magyar, 144 német, 1171 román volt. Ebből 205 római katolikus, 30 református, 1169 görög keleti ortodox volt. Ötvény környékén több, mára már elpusztult település is állt: Az egyik dűlő román neve La Piatra (a Kőnél). Egy régi templom alapfalai látszottak itt, ahol valószínűleg a középkorban a község feküdt. Szentmárialiget Ide tartozott Rózsamajor és Szentmárialiget is. Utóbbi a 20. század elején Rónay Mihályé volt. Egykor Oláh Miklósé volt, majd Kovács Ákosé lett, aki itt 1896-ban csinos úrilakot építtetett. 1904-ben Rónay Mihály vette meg, az 550 holdas birtokkal együtt. Az úrilakban kb. 4000 kötetes érdekes könyvtár is volt. Oroszi A mai Ötvénytől délre fekhetett Oroszi, melyről már 1388-1389-ből vannak okleveles adatok: 1388-ban Szécsényi Frank és Simon birtoka volt, 1399-ben pedig Zsigmond király, 1456-ban Hunyadi János, utána pedig Egyházas-Oroszi néven, Szilágyi Mihály birtoka volt. Sörmes Ötvény és Újpécs között fekhetett Selymes vagy Sörmes helység is, melynek 1399-ben Pogány Domokos, 1456-ban Hunyadi János, utána Szilágyi Mihály és 1464-ben Szegedi László voltak a birtokosai. Nevezetességek Görög keleti temploma - 1714 -ben épült. Szarvasformák A szarvasformák (Cervinae) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába tartozó alcsalád. Rendszerezés Az alábbi lista a következő kutatók munkáin alapul: Randi, Mucci, Claro-Hergueta, Bonnet és Douzery (2001); Pitraa, Fickela, Meijaard, Groves (2004); Ludt, Schroeder, Rottmann és Kuehn (2004); Hernandez-Fernandez és Vrba (2005); Groves (2006); Ruiz-Garcia, M., Randi, E., Martinez-Aguero, M. és Alvarez D. (2007); Duarte, J.M.B., Gonzalez, S. és Maldonado, J.E. (2008); Groves és Grubb (2011). Eddig ez a legmodernebb rendszerezése a szarvasfélék eme ágának, de ez nem azt jelenti, hogy végleges is, mivel még vannak bizonytalan rendszertani besorolású fajok, illetve alfajok. A biológusok még abban sem értenek egyet, hogy valójában melyik szarvasfaj melyikkel rokon, vagy, hogy valójában hány szarvasfaj létezik-e. Az alcsaládba az alábbi 2 nemzetség és 9-11 élő nem tartozik: Muntiacini Elaphodus Milne-Edwards, 1872 – 1 faj muntyákszarvas (Muntiacus) Rafinesque, 1815 – 12 élő faj és 3 fosszilis faj Cervini dámszarvasok (Dama) Frisch, 1775 - 2 élő faj és 2 fosszilis faj Axis C. H. Smith, 1827 – 1 élő faj és 2 fosszilis faj mocsári szarvasok (Rucervus) Hodgson, 1838 - az újabb rendszerezés szerint 1 élő faj és 1 kihalt faj ; a líraszarvas ( Panolia eldii vagy Rucervus eldii ) még vitatott Panolia - 1 élő faj Elaphurus H. Milne-Edwards, 1872 - 1 élő faj és 4 fosszilis faj disznószarvasok (Hyelaphus) - 4 élő faj számbárszarvasok (Rusa) C. H. Smith, 1827 - 4 élő faj Cervus ( Linnaeus , 1758) – 3 elfogadott élő faj, de újabban a fehérajkú szarvas is visszakerül ide; az élő fajok mellett még 4 fosszilis faj is van Przewalskium Flerov, 1930 – 1 élő faj, ha külön tekintjük a Cervus-fajoktól Az alcsalád fosszilis nemei a fosszilis szarvasfélék című szócikkben láthatók. Megjegyzések A legtöbb kutató által 9 szarvasformanem létezik, de ha a líraszarvast különtekintjük a mocsári szarvasoktól, valamint a fehérajkú szarvast a Cervusoktól, akkor 11 nemet kapunk. Ezt az állatcsoportot, korábban a szarvasfélék családján belül alcsaládként kezelték, muntyákszarvasformák (Muntiacinae) néven, azonban a legújabb DNS-vizsgálatok, melyek a mitokondriális citokróm-b nevű gént voltak hivatottak feltérképezni, azt mutatták, hogy a szarvasféléken belül, csak 2 alcsalád van és a muntyákszarvasok a szarvasformák részét képezik, mint nemzetség. Jegyzetek http://www.ultimateungulate.com/NewTaxonomy.html Huffman, Brent: Subfamily Cervinae. (Hozzáférés: 2012. április 19.) SUBFAMILY Cervinae. Mammal Species of the World. (Hozzáférés: 2012. április 19.) Pitraa, Fickela, Meijaard, Groves (2004`). „Evolution and phylogeny of old world deer”. Molecular Phylogenetics and Evolution 33, 880–895. o. DOI:10.1016/j.ympev.2004.07.013. PMID 15522810. Ungulate Taxonomy – A new perspective from Groves and Grubb (2011). ultimateungulate.com Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul) Neufchef Neufchef település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 2557 fő (2015). Neufchef Knutange, Avril, Fontoy, Hayange, Lommerange, Moyeuvre-Petite és Ranguevaux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dolany (Pardubice járás) Dolany település Csehországban, a Pardubicei járásban. Dolany Osice, Osičky, Plch, Stéblová, Křičeň, Lázně Bohdaneč, Rohoznice és Staré Ždánice településekkel határos. Lakosainak száma 391 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Großfahner Großfahner település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Rudall-folyó A Rudall-folyó Nyugat-Ausztrália Pilbarra régiójában található. A folyó teljes területe a Karlamilyi Nemzeti Park területén található. A folyó időszakos folyónak számít, mivel szárazabb időszakokban kiszárad. A folyó a Watara-hegységben ered Island Hillnél, majd a Dora-tó tól kezdve kelet felé folyik. A folyó egyedülállónak számít a vidéken, mivel mint fő vízfolyás fontos ivóvízlelőhely és számos jelentős medencével rendelkezik. A Rudall-folyónak összesen kilenc mellékfolyója van, többek közt a Watrara Creek, a Rooney Creek, a Poonemerlarra Creek és a Dunn Creek. A folyót 1896-ban Frank Hann nevezte el William Frederick Rudall felfedezőről, akivel itt találkozott, miközben Rudall egy férfit keresett, aki eltűnt a Calvert-expedíció során. A helyi őslakosok a folyót Karlamilyinak nevezték el. Maffliers Maffliers egy község Franciaországban. Lakosainak száma 1849 fő (2015). Földrajza Maffliers Presles, Montsoult, Attainville, Nerville-la-Forêt, Saint-Martin-du-Tertre és Villaines-sous-Bois községekkel határos. Bicskey Károly Bicskey Károly (Budapest, 1920. január 29. – Budapest, 2009. október 25.) Jászai Mari-díjas magyar színész, rendező. Életpályája 1943-ban volt utolsó éves a Színművészeti Főiskolán, amikor a Nemzeti Színház tagja lett. 1944-ben a Pécsi Nemzeti Színház, 1945-től 1947-ig a Művész Színház, 1947–1948-ban a Medgyaszay Színház, 1948–49-ben pedig a Magyar Színházban játszott. 1949–1980 között a Miskolci Nemzeti Színházban, a Csokonai Nemzeti Színházban, a kecskeméti Katona József Színházban, a Szegedi Nemzeti Színházban, a győri Kisfaludy Színházban, a Veszprémi Petőfi Színházban, a Békéscsabai Jókai Színházban és a Pécsi Nemzeti Színházban játszott színészként és rendezett is. Filmen először az 1948-ban készült Valahol Európában című játékfilmben játszott. Színházi munkáiból A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: színész-158; rendező-18; ugyanitt tizenkét színházi felvételen is látható. Leányka, kelj fel! (X-akták) A Leányka, kelj fel az X-akták című amerikai sci-fi sorozat harmadik évadának huszonnegyedik epizódja, melyet Chris Carter írt. Cselekmény Egy forgalmas arlingtoni gyorsétkezdében Galen, a zavarodott férfi, lövöldözni kezd a vendégekre. Egy rendőr viszonozza a tüzet és súlyosan megsebesíti Galent. Ekkor egy kedves mosolyú ember lép elő és tenyerét Galen sérülésére helyezi. hamarosan a seb begyógyul. Mire Mulder és Scully a helyszínre érkeznek teljes a káosz, mert a mentősök egyetlen sebesültet sem találnak, mindenki meggyógyult. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a titokzatos jótevő nyomtalanul eltűnt a színhelyről. Ezalatt Mulderék Rhode Island-i házában a Cigarettázó Férfi találkozik Mulder anyjával. Kettejük között szóváltás, majd heves vita tör ki. Nem sokkal ezután Mulder ügynököt értesítik, hogy édesanyját súlyos állapotban kórházba szállították. Mulder és Scully azonnal a kórházba mennek, ahol Mulder anyja egy papírdarabra a "palm" szót írja le ( jelentése kettős, egyfelől pálmafa, másfelől tenyér ). Az ügynökök visszatérnek Washingtonba, ahol megnézik a gyorsétterem biztonsági kamerája által rögzített képsorokat. Kockáról-kockára léptetve a felvételt, Mulderék döbbenten tapasztalják, hogy a mosolygós jótevő szemmel láthatólag egy pillanat alatt egy másik emberré alakult át. Kevéssel e felfedezés után, a Cigarettázó Férfi által vezetett ügynöksereg letartóztatja a mosolygós férfit, a Társadalombiztosítási Intézetben, ahol az alkalmazásban áll. Ugyanezekben a percekben Scully az FBI központjában találkozik össze ugyanazzal a mosolygós emberrel és nyomban vallatóra fogja. Az illető Jeremiah Smith-ként mutatkozik be és azért jött, hogy feladja magát. Skinner kikérdezi Smith-t, majd elengedi. A Rhode Island-i házba érkezve, Mulder találkozik X-el, aki fényképeket mutat neki anyja és a Cigarettázó Férfi között lefolyt veszekedésről. Mulder azt állítja nem tudja miről folyhatott a vita. Az éjszaka folyamán Fox anyja titokzatos levelén gondolkodik, majd átrendezve a betűket a "lamp" ( lámpa ) szót állítja össze. Széttöri az egyik porcelánlámpát és abból kihullik egy stilét ( vékony pengéjű tőr, amely rendszerint botban van elrejtve ). ( Ezt a különös fegyvert használta a korábbi részekben a földönkívüli Fejvadász is. ) Mulder fegyvert szegez a Cigarettázó Férfinak. Az elsőként letartóztatott Jeremiah Smith-t ( a társadalombiztosítóst ) börtönbe zárják, ahol a Cigarettázó Férfi hallgatja ki. A beszélgetés alatt Smith először Depp Throat, majd William Mulder arcát veszi fel ( mindkét embert a Cigarettázó Férfi gyilkolta meg ). A Cigarettázó Férfi próbálja leplezni megdöbbenését, különösen akkor, amikor Smith elmondja neki, hogy hamarosan tüdőrák fog végezni vele. Ezalatt Mulder követni kezdi a másik Smith-t, aki szintén a Társadalombiztosítási Intézetbe megy. A tömegben azonban Smith átalakul és így lerázza az ügynököt. A börtönben felbukkan a Fejvadász és a stiléttel a kezében belép Smith cellájába... ám az üres. A kórházban tájékoztatják Muldert, hogy édesanyja állapota gyorsan romlik. Megjelenik a kórházban a Cigarettázó Férfi is és azt állítja, információja van Mulder húgának, Samanthának, a hollétéről. Mulder elárulja, hogy nála van az a bizonyos dolog, amit a Cigarettás annyira keres. Az egyik Jeremiah Smith váratlanul felkeresi Scullyt a nő lakásán. Dana egy elhagyatott helyre viszi őt, ahol Mulderrel kellene találkozniuk. Felbukkan azonban a Fejvadász, kezében a különös fegyverrel. Folytatása következik... Bennfentes Az epizód címe "talitha cumi", ami arámi nyelven van, és a Bibliából származik. Annyit tesz, "kislány, kelj fel" és Jézus mondta, amikor feltámasztotta a halálból egy zsidó vezető lányát. Mikor Duchovny és Steven Williams (X) az egyik jelenetben dulakodnak, Williams kificamította a vállát. Az epizódban utalás hangzik el a Cigarettázó férfi vízisí-tudására. Ez egy forgatókönyvírói "vicc", hiszen William B. Davis profi vízisí bajnok volt. Eredetileg úgy tervezték, hogy az alakváltó Jeremiah Smith Melissa Scully alakját is fel fogja venni, de a forgatás napján Melinda McGraw színésznő nem ért rá. Roy Thinnes, az alakváltó Smith-t játszó színész, egyébként jól ismeri a földönkívülieket, mivel főszerepet játszott az Invaders című sorozatban (amelyben alakváltó idegenek támadják meg a Földet). Az éttermi kezdőjelenetben a vendégek között felbukkan Tom Braidwood (Frohike) lánya, a kameraman lánya, illetve a kaszkadőrök vezetőjének három lánya is. Forrás X-akták (Leányka, kejl fel) az Internet Movie Database oldalon (angolul) Az X-akták Parfondru Parfondru település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 356 fő (2015). Parfondru Athies-sous-Laon, Bruyères-et-Montbérault, Chérêt, Eppes, Montchâlons és Veslud községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Az egyiptomi Heléna Az egyiptomi Heléna (németül Die ägyptische Helena) Richard Strauss operája két felvonásban (op. 75). Librettóját Homérosz Iliasza és Euripidész Heléna című drámája nyomán Hugo von Hofmannsthal írta. Ősbemutatója a drezdai Semperoperben volt 1928. június 6-án. A mű a módosított II. felvonással a Salzburgi Ünnepi Játékokon hangzott el először 1933. augusztus 14-én. Magyarországi bemutatója a zeneszerző vezényletével 1932. október 31-én volt az Operaházban. A mű két átkomponált felvonásból áll. Játékideje: I. felvonás: 61 perc, II. felvonás: 68 perc Az opera keletkezése és története Hofmannsthalt az 1920-as évek elején, az Iliasz olvasása közben ragadta meg a mitológiai téma. Heléna alakjának ott nem tisztázott dramaturgiai fordulataihoz Euripidész Heléna c. 412-ben írott drámájának megoldásait választotta. A forrásokat a korábban megszokotthoz hasonlóan szabadon kezelte. Richard Strauss egy társalgásiopera-sorozat (A rózsalovag, Ariadne Naxos szigetén, Az árnyék nélküli asszony, Intermezzo) után szívesen fogott nagyszabású, a görög és a germán mitológiát ötvöző műbe. A költő 1923-ban vetette fel a témát a zeneszerzőnek, Strauss öt éven át, élete egyik munkával legterheltebb időszakában komponálta az operát. Operettesen könnyed művet akart, végül korábbi színpadi művei hangját Wagnerével ötvöző darabot alkotott. Kritikájában jó jellemzést adott a bemutató után Heinrich Strobel (1898–1970) zenetudós: A Fritz Busch által vezényelt drezdai bemutató után az opera végigjárta a német színpadokat, előadták (és megbukott) a Metropolitanben. 1932-ben Strauss maga vezényelte a budapesti premiert, de öt előadás után itt is lekerült a műsorról. 1933-ban Clemens Krauss javaslatára a II. felvonáson módosított a komponista, így mutatták be a salzburgi fesztiválon. Az ősbemutató tájékán Strauss nem írt ajánlást a műhöz, 1931-ben Heinz Tietjennek, a náci időkben magas polcra jutott karmesternek és rendezőnek dedikálta. Ugyanebben az évben felhasznált egy motívumot az operából Mozart Idomeneojának általa készített „modernizálásához”. 1942-ben a librettó kéziratával és száz előadás jogának átengedésével „privatizálta” a Bécs városától 1924-ben bérbe kapott telket. Szereplők Heléna ( szoprán ) Menelaosz ( tenor ) Hermioné , a gyermekük (szoprán) Aithra, egyiptomi királylány és varázslónő ( koloratúrszoprán ) Altair ( bariton ) Da-Ud, a fia (tenor) Aithra első szolgálója (szoprán) Aithra második szolgálója ( mezzoszoprán ) 1. elf (szoprán) 2. elf (szoprán) 3. elf ( alt ) A Mindentudó Kagyló (alt) Elfek, férfi és női harcosok, rabszolgák, eunuchok (vegyeskar) Hangszerelése Az opera előadó apparátusa méretével vetekszik Strauss két korai ókori tárgyú művéével (Salome, Elektra): 16 I. hegedű, 14 II. hegedű, 10 brácsa, 10 gordonka, 8 nagybőgő, 2 fuvola, 2 piccolo (fuvolára váltanak), 2 oboa, 1 angolkürt, 3 klarinét, 1 basszusklarinét, 3 fagott (a 3. kontrafagottra vált), 6 kürt, 6 trombita, 3 harsona, 1 basszustuba, üstdob, ütősök, 2 hárfa, harangjáték, cseleszta, orgona Színpadi zene: 6 oboa, 6 klarinét, 4 kürt, 2 trombita, 4 harsona, 4 triangulum, 2 baszk dob, üstdob, szélgép Cselekménye Első felvonás Aithra lakomára várja szerelmét (!), Poszeidónt. A varázslásban is jártas királynőnek elmondja látomását a vele élő Mindentudó Kagyló, miszerint a Földközi-tengeren lévő szigetük közelében hajó halad, rajta a szép Helénával és férjével, Menelaosszal, aki felesége megölésére készül a trójai háború kirobbantása és Párisszal elkövetett házasságtörése miatt. Aithra az asszony megmentésére készül. Vihart varázsol a tengerre, mire az utazók az ő szigetéhez sodródnak. A hajótörött házaspárt a királylány szolgálói vezetik a partról a palotába. Ott Menelaosz kijelenti, hogy soha többé nem osztja meg ágyát hűtlen feleségével. Megölésével gyermekük megszabadulna anyja szégyenétől. Aithra az elfeket harci zaj keltésére kéri, Menelaosz újra „csatába megy”. Azt hiszi tőrével (újra) megölte Páriszt és saját feleségével is végzett. Ezalatt Heléna a felejtés italából iszik, majd megfiatalodva felölti a királylány ruháit és aludni tér. A palotába visszatérő férjjel is itat Aithra a felejtés italából, és elhiteti vele, hogy a trójai háborúban Párisz egy szellem-Helénát szöktetett meg, mig hű (!) felesége végig itt aludt nála. Menelaosz megnyugszik, míg Heléna azt kéri a királylánytól, rejtse őket el a világ elől olyan helyre, ahol házasságuk megújíthatják. Aithra elaltatja a párt, és egy pálmaligetbe varázsolja az Atlasz hegység lábához. Az elfeknek nem tetszik a házasok kibékülése: az emlékezés italát is a velük adott poggyászukba csempészik. Második felvonás A sivatagi sátornál Heléna boldogan készül második nászéjszakájára. Menelaosz zavartan ébred, nem tudja, hogy igazi hitvesével vagy a Trójánál megölt szellemmel van-e. A sivatagból kíséretével Altair, a hegyek ura érkezik. Fia, Da-Ud első látásra szerelmes lesz a szép Helénába. Altair ajándékokat akar az asszony lába elé halmozni, és a barátság jeleként vadászni hívja Menelaoszt, ő megint összezavarodik, azt hiszi ismét Trójában van, ott hódolnak asszonyának, a vadászaton meg Párisszal csatázik. Aithra szolgálóival fekete rabszolgáknak álcázva megjelenik a sátorból. A varázslónő óvja Helénát, hogy az útra adott ládában lévő emlékezés italát megkóstolja. A szolgálók jelentik, hogy Menelaosz megölte vadászat közben Da-Udot. Altair ismét a sátorhoz jön, hogy egy tiszteletére rendezett lakomára hívja Helénát. Mikor meghozzák Da-Ud holttestét, az asszony látja, hogy visszatérő férje még mindig a trójai csatatéren érzi magát, elkerülhetetlennek tartja, hogy – Aithra figyelmeztetése ellenére – Menelaosz is igyon az emlékezés italából. Kitisztul elméje. Tőrével újra fenyegeti hűtlen feleségét, majd megenyhül. Ekkor jelenik meg embereivel ismét Altair, hogy elválassza egymástól fia gyilkosát és Helénát. Aithra Poszeidón phalanxát felhasználva menti meg a házaspárt. A hegyekből jött emberek urukkal a földre vetik magukat a királylány előtt. Aithra Heléna és Menelaosz gyermekét, Hermionét is odavarázsolja. A család készül a visszatérésre Spártába. Diszkográfia Dame Gwyneth Jones (Heléna), Matti Kastu (Menelaosz), Barbara Hendricks (Aithra), Sir Willard White (Altair) stb.; Kenneth Jewell Énekegyüttese, Detroiti Szimfonikus Zenekar, vez. Doráti Antal (1979) Decca 478 6502 Marcel Sabitzer Marcel Sabitzer (Graz, 1994. március 17. –) osztrák válogatott labdarúgó, aki jelenleg az RB Leipzig játékosa. Pályafutása Klub Fiatal évei 2000-ben a Villacher SV junior csapatában kezdett megismerkedni a labdarúgás alapjaival. Egy szezont követően csatlakozott a Grazer AK akadémiájához, ahol egészen 2008-ig volt. Itt a legnagyobb tehetségek közt tartották számon, 2005 és 2008 között 49 gólt szerzett 63 mérkőzésen. 2008 nyarán csatlakozott az újonnan alapított FC Magna csapatához, amely ekkor még szoros együttműködésben volt az Austria Wien klubjával. Az U15-ös korosztállyal a bajnokság harmadik helyén végeztek, valamint 22 mérkőzésen 16 gólt szerzett. A 2009–10-es szezont már az Admira Wacker akadémiáján kezdte meg és az U17, valamint U19-es csapatokban szerepelt. Admira Wacker és Rapid Wien 2010. március 26-án miután előtte pár nappal töltötte be a 16. életévét, bemutatkozhatott az Admira Wacker tartalék csapatában. Az SV Schwechat ellen debütált az idegenben 2–0-ra megnyert mérkőzésen, a 73. percben váltotta Milos Pantict. Szeptember 14-én a felnőtt csapatban is bemutatkozott az SKN St. Pölten ellen, majd 10 nappal később az FC Lustenau 07 ellen első gólját szerezte meg. 2013 januárjában aláírt az SK Rapid Wien caspatához 2016 júniusáig. Február 17-én a rivális Austria Wien ellen debütált, majd egy héttel később a Red Bull Salzburg ellen már gólt is szerzett. Red Bull Salzburg és RB Leipzig 2014. május 30-án 4 évre aláírt az RB Leipzig együtteséhez, amely rögtön kölcsön adta őt a testvér csapatához. Július 19-én volt klubja ellen gólpasszal debütált. A szezon során 51 tétmérkőzésen 27 gólt szerzett, amivel nagyban hozzájárult a bajnoki címhez és a kupagyőzelemhez. A kölcsönszerződés lejártát követően visszatért Lipcsébe. 2015. július 25-én az FSV Frankfurt ellen a bajnokságban góllal mutatkozott be. December 13-án duplázott a Frankfurt ellen, valamint gólpasszt adott Dominik Kaisernek a 3–1-re megnyert találkozón. 32 bajnoki 8 gólt szerzett és a szezon végén feljutottak az élvonalba. Az 1. fordulóban a TSG 1899 Hoffenheim ellen megszerezte első német élvonalbeli találatát. 2016. október 29-én a Darmstadt elleni bajnokin duplázott, az ő góljaival nyertek 2–0-ra. A Bundesliga 2. helyén végeztek, megismételte az előző évben nyújtott teljesítményét, miszerint 32 bajnokin 8 gólt szerzett. A 2017–18-as szezonban az 1. fordulóban a kupában a Német labdarúgókupa ellen duplázott, a mérkőzést 5–0-ra nyerték meg. Október 14-én a Borussia Dortmund ellen a 10. percben gólt fejjelt csapatkapitányként Roman Weidenfellertnek. A mérkőzést 3–2-re nyerték meg. Három nappal később a bajnokok ligájában a portugál FC Porto ellen gólpasszt adott Emil Forsbergnek. Október 21-én 1–0-ra legyőzték a VfB Stuttgartot, a mérkőzés egyetlen gólját ő szerezte, a 23. percben a tizenhatos előteréből Zieler felett a kapuba tekert. 2018. április 9-én a 17. percben megszerezte a vezetést a csapatának, miután Yussuf Poulsen fejelte le a labdát a tizenhatos előterében Sabitzer 17 méterről a jobb alsóba helyezett labdát a Bayer Leverkusen ellen, ez volt a 100. meccse az RB Leipzig színeiben. Válogatott 2009 és 2010 között öt mérkőzésen szerepelt és ezeken egy gólt lőtt az U16-os válogatottban. 2010 augusztusában a TOTO Ifjúsági kupán debütált az U17-esek között és az első három mérkőzésén három gólt szerzett, Belgium és Horvátország, valamint Svájc ellen. 2012 májusában remek formában játszott és felhívta ezzel Marcel Koller figyelmét, aki a felnőtt válogatott szövetségi kapitánya volt. Június 1-jén az ukrán labdarúgó-válogatott ellen még a kispadon kapott szerepet, de négy nappal később a Románok ellen viszont a 65. percben Guido Burgstaller cseréjeként debütált. 2014. május 30-án az izlandi labdarúgó-válogatott ellen megszerezte első válogatott gólját. A következő hónapban a cseh válogatott ellen ismét eredményes tudott lenni. 2015. október 9-én a montenegrói labdarúgó-válogatott ellen 2–2-es állást követően a 92. percben belőtte a győztes gólt a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokság selejtező mérkőzésén. Részt vett a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokságon. Család Édesapja, Herfried Sabitzer korábbi labdarúgó, aki osztrák válogatott játékos volt. Unokatestvére, Thomas Sabitzer az SV Kapfenberg játékosa. Statisztika Válogatott gólok 2017. szeptember 6-i állapotnak megfelelően. Sikerei, díjai Klub Admira Wacker : Osztrák másodosztály : 2010–11 Red Bull Salzburg : Osztrák Bundesliga : 2014–15 Osztrák kupa : 2015 Egyéni Az év osztrák labdarúgója : 2017 August Lehmann August Lehmann (Zürich, 1909. január 26. – 1973. szeptember 13.) svájci labdarúgóhátvéd. Olimpiai zászló A legismertebb sportzászló az olimpiai játékok lobogója, amelyet 1913-ban tervezett Pierre de Coubertin báró, a modern olimpiai eszme elindítója. A zászlón fehér alapon az olimpiai jelkép, az egymásba fonódó öt karika látható. Nyilvánosan először Párizsban vonták fel, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megalakulásának huszadik évfordulóján. Először az 1920-as olimpián használták Antwerpenben. A megnyitó ceremónián felvonják a nagyméretű lobogót, amely a játékok végéig a helyén marad. Az atléták az olimpiai zászló sarkát fogva teszik le esküjüket, és a nyitó- és záróünnepségen különféle zászlók kapnak szerepet. A zászló színei Pierre de Coubertin a zászlót így mutatta be: „Az olimpiai zászló […] fehér háttér öt összefonódó karikával a közepén: kék, sárga, fekete, zöld és piros […] Ez az ábrázolás szimbolikus; Az öt kontinenst jelképezi, akiket az olimpiai eszme egyesített, amíg a hat szín azokból áll össze, melyek minden nemzeti zászlón megjelennek jelen korunkban.” (1931) Textes choisis II, p.470. Az Olimpiai Bizottság állásfoglalása szerint a földrészek és a karikák nincsenek egymáshoz egyenként hozzárendelve. Az öt karika együttesen képviseli azt az öt földrészt, amelyik részt vesz a játékokon. Észak- és Dél-Amerikát egybeszámítják, míg Eurázsiát Európára és Ázsiára bontva; Antarktisz pedig nincs köztük. (A hivatalos kézikönyv egy darabig a kék karikát Európához, a sárgát Ázsiához, a feketét Afrikához, a zöldet Ausztráliához és a pirosat pedig az amerikai kontinenshez rendelte, de mivel nem találták kellően megalapozottnak, hogy ez a hozzárendelés Pierre de Coubertin báró eredeti elgondolásának felel meg, 1951-ben elvetették.) Férfi 500 méteres gyorskorcsolya az 1968. évi téli olimpiai játékokon Az 1968. évi téli olimpiai játékokon a gyorskorcsolya férfi 500 méteres versenyszámát február 14-én rendezték. Az aranyérmet a nyugatnémet Erhard Keller nyerte meg. A Magyarországot képviselő Martos Mihály a 31., Martos György a 38. helyen végzett. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: A versenyen új rekord nem született. Végeredmény Mindegyik versenyző egy futamot teljesített, az időeredmények határozták meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. Krutilla József Krutilla József (Nyíregyháza, 1930. június 8. – 2001) magyar grafikus, festőművész. Élete Tanulmányait a Nyíregyházi Tanítóképzőben és Egerben, a Tanárképző Főiskolán végezte. Művésztanárként Gávavencsellő és Nyíregyháza gimnáziumaiban tanított. Tanulmányúton járt Bulgáriában, Jugoszláviában, majd 1970-ben a Solinai Nemzetközi Művésztelepen, Lengyelországban dolgozott. Bravúrosak tollrajzai, bensőségesek akvarelljei, líraiak táj- és városképei. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye műemlékeiről harminc darabból álló sorozatot készített. 2001-ben hunyt el, posztumusz tárlatát 2003-ban rendezték meg. Emlékére hirdetik meg évente az Országos Krutilla József Akvarellfestő Versenyt. Kiállításai Egyéni kiállításai Rakamaz, Kisgaléria (1968) Rzeszów, Lengyelország (1970) Vásárosnamény, Járási Művelődési Központ (1972) Nyíregyháza, ÁFÉSZ-székház (1972) Nyíregyháza, OMF kiállítóterme (1996) Nyírergyháza, Lippai Galéria (2003) Csoportos kiállításai Nyíregyháza (1968-1975) Budapest, Fészek Klub (1969) Rzeszów, Lengyelország (1971) Fehérgyarmat, Művelődési Központ (1980) Nyíregyháza, Bessenyei György Tanárképző Főiskola (1994) Művei gyűjteményekben Jósa András Múzeum, Nyíregyháza Móricz Zsigmond Könyvtár Sipos Gyűjtemény Vay Ádám Múzeum, Vaja Szentgyörgyi Márta Szentgyörgyi Márta, született: Sturm Márta (Zalaegerszeg, 1888. október 29. – Budapest, Józsefváros, 1918. szeptember 16.) színésznő. Szentgyörgyi Lenke testvére. Életútja Sturm György királyi főmérnök és Szladovics Róza leánya. 1907-ben lépett a színipályára, a Népszínháznál. 1910 január havában Pozsonyból meghívták Nagyváradra, ahol 1914-ig játszott, itt a Reményben, a Gyurkovics leányok Micijeként, a Györgyike, drága gyermekben, a Bellában, a Csöppségben és egyéb naiva-szerepben forró sikerei voltak. Nagyszerű tehetségének sokoldalúságát később az operettben csillogtatta. Egy ideig a Magyar Színház tagja is volt, azután elkerült Brassóba, majd Kassára, Faragó Ödönhöz. 1915. július 27-én mint vendég fellépett a Vígszínházban, a Zsuzsi kisasszony c. operettben, sikerrel. 1916. június havában a Vígszínház tagja lett, onnan a Belvárosi Színház szerződtette. Itt is kedvelt művésznő volt, éppúgy, mint a vidéki színpadokon. A spanyolnáthajárvány áldozata lett, tüdőgyulladás okozta halálát. Fontosabb színházi szerepei Olga (Lehár F.: A víg özvegy) Ida (ifj. J. Strauss: A denevér) Györgyike (Szomory D.: Györgyike, drága gyermek) Filmszerepei Négyujjú (1913) - jazz lány Böském (1914) Az apacs álma (1914, szkeccs) - előkelő úriasszony A gyufa (1917, rövid) A gyanú (1917) - Irén Megtisztulás (1917) A szerelem bolondjai I-II. (1917) - Ilonka A koldusgróf (1917) - Malon A gazdag szegények (1917) - Amália / Gratulin Lídia varrólány Küzdelem a múlttal (1917) Fabricius úr leánya (1917) Az Isten fia és az ördög fia (1917) Páris királya (1918) - Jean unokahúga Selim Nuno, a börzecézár (1918) - Eszter Breisgau-Hochschwarzwald járás Breisgau-Hochschwarzwald járás egy járás Baden-Württembergben. Breisgau-Hochschwarzwald járás Freiburg im Breisgau, Emmendingen, Schwarzwald-Baar, Waldshut és Lörrach járásokkal határos. Lakosainak száma 247 711 fő (2014. január 3.). Népesség A járás népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Hősi emlékmű (Szendrő) A szendrői hősi emlékmű a település első és második világháborús hősi halottainak, katonai és civil áldozatainak, valamint a környéken zajló harcokban elesett magyar, lengyel, német, román és különböző nemzetiségű szovjet katonáknak állít emléket az 1808-ban épült római katolikus plébánia előtti parkban. Története Eredetileg a két világháború között épült az első világégés áldozatainak tiszteletére az 1917. évi VIII. törvénycikk alapján, de ma már a második világháború magyar áldozatainak és a környéken folyó harcokban elesett idegen katonáknak is emléket állít. A hősök emlékünnepe bevezetéséről határozó 1924. évi XIV. törvénycikk indoklásában kimondta, hogy az országszerte felépítendő hősi emlékművek hivatása megörökíteni „a magyar csapatok által példátlanul álló halálmegvetéssel megvívott diadalmas harcok egész sorozatát; azokat a hősöket, akiknek nevei, azokat a csapatokat, amelyeknek haditettei aranybetűkkel vannak megörökítve a történelem véres lapjain”. A rendszerváltás után a helyi önkormányzat teljesen felújíttatta és átépíttette. Leírása Maga az emlékmű talapzaton áll, tagolt oszlopa tetején Szendrő stilizált várán trónoló, kiterjesztett szárnyú turul ül. A sómázas kerámia technikával készült turul a rudabányai születésű Vincze Ildikó alkotása. Az emlékmű homlokzati emléktáblái Homlokzati oldalán két tábla látható. A felső kisebb, fekete színű, magyar címerrel, ennek felirata: „Kegyelettel emlékezünk az elesett lengyel, német, magyar, orosz, román katonákra.” Az alsó, szintén magyar címeres emléktáblán pedig: „Hősi halottaink emlékére Szendrő 1990.” Az emlékmű bal oldali emléktáblája Az oszlop bal oldalán az első világháború elesetteinek emléktáblája található neveikkel: Az első világháború halottai: Aczél András, Bányász János, Béres Lajos, Bodnár József, Csiszár István, Dobóczi József, Dorony István, Dzibák István, Farkas Lajos, Gombkötő Dániel, György József, Horváth István, Horváth József, Horváth József, Ilyó Kovács Pál, Ivanics Pál, Jarostyák János, Jobbágy József, Jónyer Imre, Kárpi József, Kertész Lajos, Lang János, Lipták József, L. Molnár György, Lukács József, Marusi János, Németh József, Palásthy József, Polonkai Lajos, Spisák István, Szabó Z. Ferenc, Szarka István, Szemánszky Károly, Sz. Kovács János, Sz. Kovács József, Sz. Kovács Károly, Tokár János, Tomori András, Tomori Ferenc, Tomori Mihály, Tóth János, Veres András, Veres Bálint, Veres Miklós, Virág Pál, Zabari Dániel, Zsebik Mátyás Az emlékmű jobb oldali emléktáblája Az oszlop jobb oldalán a második világháború hősi halottainak és áldozatainak nevei szerepelnek: Adorján János, Bakos Gyula, Bári András, Begyik András, Beregszászi Ferenc, Bodnár Lajos, B. Juhász Bálint, B. Polonkai János, Csomai István, Dedics Dániel, Fábián Gyula, Gajdos István, Garadnai János, Gazdik Bertalan, Gazdik Béla, Gál János, Gombkötő Dániel, Gombkötő Károly, Gyenes János, Horváth Imre, Istenes István, Jobbágy Károly, Kéri Pál, Kertész Ferenc, Kertész József, Kertész Lajos, Klinszki István, Kocsis József, Koren Irma, Ádám András, Dányi Ignác, Kálló Jenő, Koren József, Kovács István, Kovács Jánosné. Lenkei Pálné, L. Molnár Béla, Lukács István, Matisz Károly, Mazurka Balázs, Mazurka Lajos, Nagy János, Nagy József, Nagy Károly, Pető Zsigmond, Pruskóczky János, Ragályi Károly, Recski István, Rémiás András, Spisák János, Spisák József, Szemán László, Szintai Károly, Szkiba Dezső, Tomori Ferenc, Tomori István, Tomori Lajos, Tomori Mihály, Vécsi József, Vécsei László, Zsebik Dániel, Zsebik István, Kálló Zoltán, Stefán József Az emlékmű hátoldali emléktáblája Az obeliszk hátoldali, plébánia felé néző tábláján: „Emlékezzünk az első világháború hősi halottaira, a második világháborúban elesettekre, a Don-kanyarnál meghaltakra, a Szendrő és környéki kétszáznyolcvan zsidó mártírra, községünk messze földön elhunyt fiaira. Állíttatta Szendrő község közönsége 1991.” 71-es főút (Magyarország) A 71-es számú főút a Balaton északi partján végig haladó út, a 7-es utat a 76-os úttal köti össze. Hossza 116 km. Fekvése A 7-es út Lepsény és Siófok közötti szakaszából indul. Keresztezi az M7-es autópályát, majd nyugat felé haladva a legtöbb Balaton-parti településen keresztülhalad a tó északi partján. Keszthelyt megkerülve az út dél felé fordul és Fenékpuszta közelében a 76-os útba csatlakozik. Balatonfűzfőnél a 72-es főút ágazik ki a 8-as főút felé. Csopaknál a 73-as főút Veszprém felé. Balatonedericsnél a 84-es főút Sümeg-Sárvár-Sopron felé. Története A főút egy keskeny, de részben még mindig használt római kori út tóhoz közelebbi utódaként épült meg, nyomvonaluk néhol meg is egyezik. 2014. májusában megújult a 71-es és 84-es főút csomópontja és a rávezető főúti szakaszok Balatonedericsnél. Települései Az út a következő településeken halad keresztül: Balatonkenese Balatonfűzfő Balatonalmádi Alsóörs Paloznak Csopak Balatonfüred Aszófő Örvényes Balatonudvari Balatonakali Zánka Balatonszepezd Révfülöp Balatonrendes Ábrahámhegy Badacsonytomaj Balatonederics Balatongyörök Vonyarcvashegy Gyenesdiás Keszthely 538-as busz Az 538-as jelzésű regionális autóbusz Szolnok, autóbusz-állomás és Tiszajenő alsó vasúti megállóhely között közlekedik. A járatot a KMKK üzemelteti. Története A korábbi 2486-os járat 2016. december 11-étől 538-as jelzéssel közlekedik. Építési műszaki ellenőr A(z) (építési) műszaki ellenőr (röviden MŰE) magyarországi építőipari minőségfenntartó, minőségbiztosító szakember (természetes személy), melynek jogköreit az építési törvény (Étv.) és az MŰE szakmagyakorlását szabályozó kormányrendelet szabályozzák. Célja és rendeltetése, hogy a hivatalos építési engedélyeknek, építési jogszabályoknak és szabványoknak megfelelő kivitelezés valósuljon meg. Építési tevékenységek végzése során alkalmazása kötelező: Amennyiben az építési, szerelési munkához kapcsolódóan - egynél több főnapló nyitott - fedezetkezelő bevonásakor - Közbeszerzési Törvény (KBT.) alá tartozó projekteknél közbeszerzési értékhatár felett - nemzetgazdaságilag kiemelt projektnél - amennyiben a projekt érint örökségvédelmi nyilvántartásban szereplő, védett építményt. A MŰE-t a megrendelő/beruházó bízza meg. Alkalmazottját (megbízottját) köteles bejelenteni az építési hatóságnál az építési folyamat megkezdése előtt, a használatbavételi eljárás, műszaki átadás-átvételi eljárás az FMV nyilatkozatával, a műszaki ellenőr jóváhagyásával kezdhető meg. Hatásköre nem egyezik meg az felelős műszaki vezetővel, akit a kivitelező alkalmaz. Az építési műszaki ellenőr feladata 1. Az építőipari kivitelezési tevékenység teljes folyamatában a vonatkozó jogszabályok, hatósági előírások,szabványok, megfelelőségek, szerződések és a kivitelezési dokumentáció betartásának, attól történő esetleges eltérések ellenőrzése. a) Ellenőrzi a kitűzés helyességét és szükség esetén a talajmechanikai, környezetvédelmi stb. felmérések, vizsgálatok megtörténtét. b) Építési napló(k) ellenőrzése, a bejegyzések és egyéb jegyzőkönyvek ellenjegyzése, észrevételezése, illetve a hibák, hiányosságok, eltérések feltüntetése. Eltakarás előtt a munkákat mennyiségi és minőségi szempontból történő ellenőrzése. c) Az egyes építményfajták műszaki teljesítményjellemzőinek ellenőrzése, a technológiával összefüggő biztonsági előírások betartásának ellenőrzése és a beépített termékek teljesítmény nyilatkozatai meglétének ellenőrzése. 2. Műszaki kérdésekben javaslattétel és az építtető döntéseinek előkészítése, pénzügyi elszámolások, felmérések ellenőrzése. A műszaki illetve gazdasági szükségességből indokolt tervváltoztatásokkal kapcsolatos javaslatok megtétele az építtető felé. A szerződésben meghatározott vállalkozói díj és a számlázható összegre tett javaslat eltérése esetén az eltérés indoklása. 3. Teljesítési igazolás vagy műszaki igazolás kiállítása és megküldése törvényi határidőn belül. 4. A műszaki átadás-átvételi eljárás, utó-felülvizsgálati eljárás megszervezése, azon történő részvétele. Dryobates A Dryobates a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó nem. Tudnivalók A korábbi rendszertani besorolások szerint, az idetartozó fajok a Picoides,, illetve a Dendrocopos nemekbe tartóztak. Ezt a taxonnevet 1826-ban, Friedrich Boie német entomológus, herpetológus, ornitológus és ügyvéd alkotta meg. Ez a szó a görög nyelvből ered: druos = „erdei” és batēs = „járó”. Rendszerezés A nembe az alábbi 5 faj tartozik: Dryobates cathpharius (Blyth, 1843) - szinonima: Dryobates pernyii kis fakopáncs (Dryobates minor) (Linnaeus, 1758) Nuttel-harkály (Dryobates nuttallii) (Gambel, 1843) Dryobates scalaris (del Hoyo and Collar, 2014) pehelyharkály (Dryobates pubescens) (Linnaeus, 1766) - típusfaj Paria Canyon-Vermilion Cliffs vadon A Paria Canyon-Vermilion Cliffs Vadon 455 km² területű vadon Arizona északi és Utah déli részén, az Amerikai Egyesült Államokban. A terület fennsíkokból, meredek szakadékokból és mély kanyonokból áll. A területen folyik át a Paria folyó, mielőtt az arizonai Lee-révnél betorkollna a Colorado folyóba. Ezt a területet az Egyesült Államok Kongresszusa jelölte ki 1984-ben vadonnak, és nagyrészt a Vermilion Cliffs National Monument (Vermilion Cliffs Nemzeti Emlékhely) része lett, mely 2000-ben Bill Clinton elnök rendelete alapján jött létre. A területet a szövetségi ‘Bureau of Land Management’ felügyeli. A terület a földtudományok művelőinek, különösen a kronosztratigráfia kutatóinak értékes, mivel itt jól megfigyelhető a geológiai képződmények időbeli kialakulása. Történet Sziklarajzok és egyéb maradványok alapján i.sz. 200 és i.sz. 200 között Pueblo indiánok lakták a területet. Vadásztak, gabonaféléket és babot termeltek a kanyon alsó végében. Később a paitue indiánok foglalták el a területet. Mivel semmilyen stabil település nyomaira nem bukkantak, feltételezik, hogy a területet átutazó útvonalnak használták. Az első európaiak 1776-ban jelentek meg a Paria folyó torkolatánál. A 19. században törvényen kívüliek búvóhelye volt, valamint arany és más ásványi kincsek után kutatók területe. Vadvilág Madarak Számos madárfaj él ezen a területen: fehérfejű rétisas, szirti sas, vándorsólyom, rőtfarkú ölyv, amerikai uhu, Cooper-héja, fehérmellű sarlósfecske, sziklai ökörszem, szurdoki ökörszem, amerikai sziklafecske, feketetorkú sármány, alaszkai királyka, kék szúnyogkapó, feketetorkú kolibri, királygém, királygébicsfélék, kacsák 1996-ban itt próbálták visszaszoktatni a természetbe a fogságban nevelt veszélyeztetett kaliforniai kondorkeselyűket. Emlősök Öszvérszarvas, vörös hiúz, róka, puma, tarajos sül, prérifarkas, lepus, marmotini, dipodomys és sok más különböző rágcsáló. Az 1980-as években sikeresen újra betelepítették a sivatagi nagyszarvú juhot. Csúszómászók és kétéltűek Csörgőkígyók, chukwalla, gyíkok. A pettyes varangy négy fajtája is megél a kanyonokban és a folyóban. Vegetáció A vegetáció három zónára osztható: az egyik zóna a folyó melletti vegetáció, mely a folyó mindkét partján megtalálható. A szárazabb területeken, ahol az áradás nem károsítja a növényzetet, fás terület található. A harmadik zóna a sivatag határán húzódik: kaktuszok, Sporobolus cryptandrus nevű fűfélék, boróka és egyéb ciprusfélék. Szabadidős tevékenységek A leggyakoribb helyi kikapcsolódás a túrázás, kampingezés, fotózás és a kanyontúrázás. A területen a túrázáshoz engedély szükséges. Smilosicyopus A Smilosicyopus a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Sicydiinae alcsaládjába tartozó nem. Rendszertani besorolásuk Egyes rendszertani besoroló szerint ez a nem, a Sicyopus nem egyik alneme. Azonban a FishBase szerint, a Smilosicyopus-fajok önálló nemet alkotnak. Rendszerezés A nembe az alábbi 7 faj tartozik: Smilosicyopus bitaeniatus (Maugé, Marquet & Laboute, 1992) Smilosicyopus chloe (Watson, Keith & Marquet, 2001) Smilosicyopus fehlmanni (Parenti & Maciolek, 1993) Smilosicyopus leprurus (Sakai & Nakamura, 1979) - típusfaj Smilosicyopus mystax (Watson & Allen, 1999) Smilosicyopus pentecost (Keith, Lord & Taillebois, 2010) Smilosicyopus sasali (Keith & Marquet, 2005) Forrás Smilosicyopus FishBase 1980-as évek Évszázadok: 19. század · 20. század · 21. század Évtizedek: 1930-as évek · 1940-es évek · 1950-es évek · 1960-as évek · 1970-es évek · 1980-as évek · 1990-es évek · 2000-es évek · 2010-es évek · 2020-as évek · 2030-as évek Évek: 1980 · 1981 · 1982 · 1983 · 1984 · 1985 · 1986 · 1987 · 1988 · 1989 Események 1980 : Lech Wałęsa vezetésével a Szolidaritás sztrájkja a Gdański Lenin Hajógyárban. 1980 : Szaddám Huszein megtámadja Iránt , az irak-iráni háború kezdete. 1981 : a Columbia fellövésével megindul az amerikai űrrepülőgép program . 1981 : megjelenik az első IBM PC , a mai PC-k őse. 1982 : forgalomba kerülnek az első CD lemezek . 1982 : az Egyesült Királyság és Argentína háborút vív a dél-atlanti Falkland-szigetekért . 1982 : Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár halála. 1983 : Ronald Reagan amerikai elnök meghirdeti a " csillagháborús tervet ", fegyverkezési verseny indul a Szovjetuinóval. 1983 : Németország szerte tüntetések az amerikaiak által telepített Pershing-2-es ballisztikus rakéták ellen. 1984 : az Apple cég bemutatja a Macintosh grafikus felhasználói felületre ( GUI ) épülő rendszerrel működő számítógépet. 1984 : szikh testőrei meggyilkolják Indira Gandhi indiai miniszterelnököt. 1985 : Mihail Gorbacsov lesz a Szovjetunió főtitkára, meghirdeti a peresztrojka és a glasznoszty programját. 1985 : megtarják a Live Aid koncertet az afrikai éhezőkért. 1986 : felrobban a Challenger űrrepülőgép . 1986 : pályára állítják a szovjet Mir űrállomás első elemeit, mely az első hosszú távú kutatóállomás az űrben. 1986 : felrobban a Csernobili atomerőmű . 1987 : az az első palesztin intifáda kezdete. 1988 : véget ér az irak-iráni háború , mintegy 1,5 millió áldozattal járt, a felek a status quo mellett döntenek. 1989 : vérengzés a pekingi Tienanmnen téren , a Kínában megerősödik a kommunista párt hatalma, Jiang Zeming egyesíti az államelnöki és a főtitkári posztot. 1989 : rendszerváltozások a kelet-közép-európai országokban. 1989 : lebontják a berlini falat . 1989 : forradalom tör ki Romániában , megdöntik Nicolae Ceaușescu diktátor uralmát. The Obsidian Conspiracy A The Obsidian Conspiracy című album az amerikai Nevermore együttes hetedik nagylemeze, amely 2010-ben jelent meg a Century Media kiadó gondozásában. Ez az első Nevermore-album, amelynek a Soilwork-gitáros Peter Wichers volt a producere. Andy Sneap ezúttal csak a lemez keverését végezte. A The Obsidian Conspiracy volt az utolsó stúdióalbum az együttes 2011-es feloszlását megelőzően. Az album limitált változatára egy-egy The Doors és The Tea Party feldolgozás is felkerült, továbbá a Your Poison Throne és a címadó The Obsidian Conspiracy számok gitártémáinak otthoni betanulásához szükséges komplett oktatóanyag. Az általános vélemény szerint a zenekar ezen a lemezen a slágeresebb oldalát mutatja, sok lassabb ballada található az albumon, a komplex dalszerkezetek teljesen háttérbe szorultak. Az Emptiness Unobstructed dalhoz a londoni O2 Academy Islington koncerttermében forgattak videoklipet. Az album dalai The Termination Proclamation – 3:08 Your Poison Throne – 3:51 Moonrise (Through Mirrors of Death) – 4:02 And the Maiden Spoke – 4:59 Emptiness Unobstructed – 4:37 The Blue Marble and the New Soul – 4:38 Without Morals – 4:17 The Day You Built the Wall – 4:23 She Comes in Colors – 5:31 The Obsidian Conspiracy – 5:17 The Crystal Ship ( The Doors feldolgozás) – 2:46 Temptation (The Tea Party feldolgozás) – 3:26 Limitált kiadás bónusz CD Your Poison Throne (without guitar) Your Poison Throne (guitar only) The Obsidian Conspiracy (without guitar) The Obsidian Conspiracy (guitar only) Your Poison Throne (oktató-video) The Obsidian Conspiracy (oktató-video) Your Poison Throne (gitártabok PDF-ben) The Obsidian Conspiracy (gitártabok PDF-ben) Az elektromos ködben Az elektromos ködben (eredeti cím: In the Electric Mist) 2009-es francia-amerikai bűnügyi, misztikus filmdráma. A történet alapjául James Lee Burke könyve, az In the Electric Mist with Confederate Dead szolgált. A film rendezője Bertrand Tavernier, írója Jerzy Kromolowski és Mary Olson-Kromolowski, főszereplője Tommy Lee Jones. A filmet az Egyesült Államokban nem mutatták be a mozik, csak Európában és Ázsiában. A stúdió által vágott verzió (102 perces NTSC) az Egyesült Államokban közvetlenül DVD-n jelent meg. Világszerte egy hosszabb, 112 perces rendezői változat jelent meg 2009-ben a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. 2009-ben a film rendező verziója elnyerte a nagydíjat az első "Festival International du Film Policier de Beaune"-on, ami a "Festival du Film Policier de Cognac" folytatása. A film Franciaországban 2009. április 15-én jelent meg, és pozitív kritikákat kapott. Az amerikai kritikák vegyesek voltak, a Rotten Tomatoes 60%-ra értékelte. 2009 decemberében Bertrand Tavernier kiadott egy könyvet Pas à Pas dans la Brume Électrique címmel („Lépésról lépésre az elektromos ködben”), ami az 1996-os Heaven's Prisoners folytatása. Abban a főszereplő Dave Robicheaux (Alec Baldwin) gyilkossági nyomozó Louisiana mocsarainál tevékenykedik. Cselekménye Iberia Parish seriffje, Dave Robicheaux nyomozó (Tommy Lee Jones) egy fiatal lány brutális meggyilkolásának ügyében nyomoz. Eközben útjába akad egy hollywoodi filmsztár, Elrod Sykes (Peter Sarsgaard) és barátnője, Kelly Drummond (Kelly Macdonald), akik a kisváros közelében az amerikai polgárháborúban játszódó filmet forgatnak. Elrod Sykes bizonytalanul vezeti kocsiját, ezért Dave be akarja vinni a rendőrségre, azonban odafele kiderül, hogy Elrod talált egy leláncolt holttestet a mocsárban. Dave hajlandó elengedni, ha odavezeti. A gyilkosság 40 évvel korábban történt. Az áldozat egy néger férfi, akin nem volt nadrágszíj és cipőfűző. Dave történetesen gyermekként látta az esetet, ezért emlékszik rá. Dave ismerőse, egy öreg néger gitáros tud valamit, de nem hajlandó elárulni az áldozat nevét. Dave ebből arra következtet, hogy a gyilkos még életben van. A holttest felfedezése több más gyilkossággal kapcsolatban lehet, amik nemrégiben történtek a kisvárosban. Ezekben az áldozatok fiatal lányok voltak. A nyomok Julie "Baby Feet" Balbonihoz vezetnek (John Goodman), akinek vannak kapcsolatai a maffiával, de ezeket az FBI nem tudja bizonyítani, pedig ők évek óta nyomoznak utána. Balboni tagadja, hogy ismerte volna a 19 éves prostituáltat, akit megkínoztak és megöltek. Dave meglátogatja a filmforgatás helyszínét is, ahol a producer, Michael Goldman (John Sayles) azt mondja neki, hogy Balboni csak befektetőként működik közre a filmben. Dave otthonát rendszeresen felkeresi Elrod és Kelly, hogy sört vásároljanak tőle, bár Elrod minden alkalommal részegen érkezik. Dave rokonszenvvel viseltetik iránta, mivel neki is problémát okoz az alkohol. Fogadott lánya, Alafair (Alana Locke) felnéz a hollywoodi sztárrendezőre, felesége, Bootsie (Mary Steenburgen) azonban fenntartásokkal fogadja. Elrod beszél róla Dave-nek, hogy egy polgárháborús tábornokot és katonai sátrak fényeit látta a mocsárban, Dave azonban nem veszi ezeket komolyan. A második holttest megtalálása után belép a képbe az FBI is. Dave partnere Rosie Gomez ügynök (Justina Machado). Dave nyomozás céljából részt vesz Balboni születésnapi partiján, majd egy ismeretlen koktél elfogyasztása után a hazafelé vezető úton bizonytalanul vezet, és lecsúszik a kocsijával a mocsárba. Telefonálni akar, de a telefon nem működik. Mivel a közelben fényeket lát, arrafelé igyekszik. Nemsokára polgárháborús egyenruhába öltözött katonák táborába botlik, akik azonban nem vesznek róla tudomást. Tábornokuk, John Bell Hood (Levon Helm) szeretne segíteni Dave-nek, de csak általánosságokat mond neki. Dave másnap kórházi ágyon ébred, mellette aggódó felesége, és Gomez ügynök. Tőle megtudja, hogy a partin kapott italában LSD-nyomokat találtak. Elrod (ismét részegen) kibérli Dave motoros hajóját, hogy kirándulást tegyen barátnőjével a Bayou-ban. Nem sokkal később segítséget kér Dave-től, mert halászhálókba akadt a sekély vízben a hajójával (bár erre induláskor figyelmeztették). Dave a hajón odaadja Kellynek az esőkabátját, mivel közben eleredt az eső. Amikor Kelly kilép a fedélzetre, a mellkasán lövés éri, és azonnal meghal. Dave számára nyilvánvaló, hogy ő volt a célpont, a merénylőt az esőkabát tévesztette meg, ami teljesen eltakarta a lány alakját és arcát. Hood tábornok vigasztalni próbálja Dave-et, aki a lány halála miatt bűntudatot érez. Elrod s barátnője halála miatti felháborodásában Balbonira támad, ő azonban nem veszi komolyan a vádakat a lány halálával kapcsolatban. Elrod még a Névtelen Alkoholisták találkozójára is hajlandó lenne elmenni, azonban Dave és nyomozótársa (a szintén alkoholista Lou Girard), hiába várnak rá a találkozón, ezért egyedül mennek be. Dave-et telefonon felhívja egy nő, aki állítólag információkkal tud szolgálni az egyik áldozattal kapcsolatban. Dave elmegy a bárba, de órákig hiába vár a nőre. Amikor a bárból távozik, egy parkoló kocsiból rálőnek, és ő viszonozza a tüzet. Az autóban egy nő holttestét találják, aki mellett nincsen fegyver, sem töltényhüvelyek, így Dave-et felfüggesztik. Dave megkéri Lou Girardot, hogy szaglásszon körül és keressen nyomokat a kocsiban. Az áldozat boncolásakor kiderül, hogy már halott volt, amikor a lövöldözésre sor került, így Dave mentesül a vádak alól. Lou Girardot nemsokára holtan találják egy motelban, ahol látszólag öngyilkosságot követett el. Dave arra gyanakszik, hogy társa valamilyen nyomra bukkant, ezért tették el láb alól. A 40 éve megölt áldozat, DeWitt Prejean börtönben volt akkoriban, ahol Murphy Doucet (Bernard Hocke) volt az egyik fegyőr (ma biztonsági őr), őt és Twinkie Lemoyne-t (Ned Beatty) látta Dave 40 évvel azelőtt, amint lelőtték a menekülő rabot. Dave gyanúja szerint az akkori börtönőr „megszöktette” a rabot, akit aztán Twinkie Lemoyne lelőtt. Dave felkeresi Twinkie Lemoyne-t és Balbonit is, mert időközben Doucet elrabolta a lányát. Balboni tagadja, hogy köze lenne a gyermekrabláshoz, de megad Dave-nek egy helyet, ahol Doucet rejtőzhet. Gomez és Dave elmennek a megadott helyre, ami egy elhanyagolt viskó a mocsaras erdőben. Gomez meglepődik Doucet felbukkanásán (aki akkor lép ki a budiból, amikor megszólal a riasztó) és lelövi. Dave a Lou Girardtól elvett pisztolyt teszi a kezébe, hogy önvédelemnek tűnjön a dolog. Alafairt épségben megtalálják. Hónapokkal később Dave már nem találkozik a tábornokkal és a katonákat sem látja. Elfogadja, hogy ezek látomások voltak, bár segítettek megoldani a nyomozást. Időközben Balbonit letartóztatják, nem a maffiával való kapcsolatai, hanem adócsalás miatt. Elrod túllép alkoholizmusán és Alafairnek egy kis szerepet ad a polgárháborús filmjében. A történet végén Alafair egy történelemkönyvet lapozgat, amiben a polgárháború alatt készült fényképet is láthatók. Az egyik képen felismeri apját, amint a déliek tábornoka és a katonák között egy csoportképen álldogál. Szereposztás Tommy Lee Jones - Dave Robicheaux John Goodman - Julie 'Baby Feet' Balboni Peter Sarsgaard - Elrod Sykes Kelly Macdonald - Kelly Drummond, Elrod barátnője Mary Steenburgen - Bootsie Robicheaux, Dave felesége Justina Machado - Rosie Gomez, FBI-ügynök Ned Beatty - Twinky LeMoyne James Gammon - Ben Hebert Pruitt Taylor Vince - Lou Girard, Dave társa Levon Helm - John Bell Hood tábornok Alana Locke - Alafair Robicheaux, Dave fogadott lánya Buddy Guy - Sam “Hogman” Patin Chukwuma Onwuchekwa - Dewitt Prejean DVD kiadás A film DVD-n 2009. március 3-án jelent meg 104 902 példányban, ez 1 905 214 dollár bevételt jelent. A film a DVD megjelenésekor a negyedik helyre került a kölcsönzési listán a március 2. –8. közötti héten, 2009-ben. Érdekesség A filmben szereplő piros sportkocsi egy K-1 Attack Roadster, egy speciálisan összerakott autó. Herzfeld Viktor Herzfeld Viktor lovag (Herzfeld Győző, németül Victor/Viktor Emmerich [1874-től Ritter von] Herzfeld) (Pozsony, 1856. október 8. – Budapest, 1919. február 19.) zeneszerző, hegedűművész, karmester, zenekritikus, a budapesti Zeneakadémia tanára. Élete Zsidó családból származik. Édesapja, az 1874-ben lovagi címet kapott Josef Herzfeld (1836–89) a Foncière biztosítótársaság bécsi igazgatója volt. Édesanyja Amalia Winter (1836–1909). 1875 és 1879 között jogot tanult Bécsben, mellette zenét a Gesellschaft der Musikfreunde konzervatóriumában. Hegedűtanára az idősebb Josef Hellmesber volt. 1880-ban mindkét tárgyból I. díjat kapott. Az 1881–82-tes évadban Linzben, a következőben Lipcsében volt színházi karmester. Szerzeményeiért 1884-ben elnyerte a bécsi zenebarátok egyletének Beethoven-díját. Berlinben Eduard Grellnél és Friedrich Kielnél zeneszerző-mesterképzésben vett részt. 1886-ban költözött Budapestre. 1888-tól tanított a Zeneakadémián, előbb zeneelméletet, -esztétikát és -történetet, majd 1908-ban, Hans Koessler nyugdíjba vonulásakor megkapta a zeneszerzés tanszak vezetését. 1907-ben Ünnepi indulót írt az intézmény új épületének felavatása alkalmából. Aktívan bekapcsolódott a magyar főváros zenei életébe. Közreműködött Brahms pesti koncertjein. Tagja lett a Hubay–Popper-vonósnégyesnek, a II. hegedű szólamát játszotta 1889-ig (1897 és '99 között ismét csatlakozott az együtteshez). 1887-ben keresztény hitre tért. Idővel megtanult magyarul is. 1907-ben Huszka Jenő felkérésére elfogadta a Magyar Szövegírók, Zeneszerzők és Zeneműkiadók Szövetkezetének (a mai Artisjus elődjének) elnöki posztját, s ezt 1918-ig megtartotta, akkor Hubaynak adta át. Budapesti időszakában jelentős kritikusi tevékenységet folytatott a helyi német sajtóban: 1888 és '90 között a Neues Pester Journal, 1907–08-ban a Pester Lloyd munkatársa volt. Utolsó éveiben sokat betegeskedett, tanítványait is csak otthonában tudta fogadni. Zömmel kiadatlan szerzeményei (zenekari művek, dalok stb.) mára feledésbe merültek. Tankönyve, A fúga 1913-ban jelent meg. Művei Zeneművek Két románc (hegedűre és zenekarra, 1879) Lustspielouvertüre (1884) Capriccio (az előbbi átdolgozása, 1896) Frühlingsidyll (1897) Szerenád (vonószenekarra, 1900, átdolgozott változat 1919) Ünnepi induló (1907) Tankönyv A fuga . Budapest, 1913. Rozsnyai Károly Könyv- és Zenemű-Kiadó Tanulmány Robert Volkmann (1815–1883) = The New Musical Quarterly, 1915. július 1. Jacques Legrand (filatelista) Jacques Amable Legrand (más változatban LeGrand, álnevén Dr. Magnus; 1820. augusztus 29. – 1912. június 6.) francia filatelista, szakíró; az első francia bélyeggyűjtők egyike, illetve a filatélia mint tudományág egyik első szervezője Franciaországban. Sokan a francia filatélia atyjának tartják. Élete és munkássága 1862-ben került kapcsolatba a filatéliával és a bélyeggyűjtéssel az akkor kilencéves fián keresztül. Részben Dr. Magnus álnéven aktív szerkesztője volt a Le Timbrophile című lapnak, mely a korai filatéliai újságok közé tartozott Franciaországban. Egyik, 1862-ben közölt cikkében javasolta, hogy készítsenek olyan eszközt, ami egy falemezbe többféle sűrűségben beütött szegek sorozatából áll, és képes a fogazatsűrűség megmérésére. Mérőszámul a 2 centiméter hosszra eső fogak számát javasolta. A munkatársával, Pierre Mahéval együtt feltalált eszköz tekinthető a mai értelemben vett fogazatmérők elődjének. 1866-ban kiemelkedő fontosságú cikket publikált a bélyegek vízjeleiről. Nagy szerepet játszott abban, hogy létrejöjjön a párizsi Société Française de Timbrologie, amely az első bélyeggyűjtői klubok egyike volt. Az 1875. június 14-én létrejött intézmény első titkárává Legrandot nevezték ki, míg a szervezet elnöke Arthur de Rothschild lett. A korai tagok között volt még Arthur Maury, valamint a festő Gustave Caillebotte is. A próbálkozás sikertelennek bizonyult, két évvel később a társaság megszűnt. Kísérletet tett arra, hogy az addig használt, Georges Herpin és Arthur Maury által támogatott „filatélia” szót cseréljék le a „timbrológia” kifejezésre a bélyeggyűjtés, illetve az azzal foglalkozó tudomány megjelölésére. A törekedései nem jártak sikerrel, a filatélia maradt a bélyegtudomány nemzetközi elnevezése. 1867-ben könyvet adott ki a bélyeggyűjtés történetéről. Az 527 példányban megjelent kiadvány az első kötet lett ebben a témában. 1874-ben szerkesztője lett egy adóbélyegekkel foglalkozó filatéliai újságnak. Akkoriban a pénzügyi és adóbélyegek gyűjtése új ágnak számított a gyűjtők körében. 1878-ban újabb kiadványt publikált a korai japán bélyegekről Les écritures et la légende des timbres du Japon címmel. Emellett folyamatosan közölt cikkeket különböző szakfolyóiratokban. Ebben az évben az első nemzetközi filatéliai kongresszus szervezői között volt Párizsban. Legrand tulajdonában volt a 20. század végének egyik legkiemelkedőbb bélyeggyűjteménye, azonban ennek nagy részét 1897-ben eladta. Ezen kívül a kor filatéliai irodalmának fontosabb kötetei is megtalálhatóak voltak gyűjteményében. 1907 és 1909 között bélyegkatalógust adott ki. Vranja Vranja (olaszul: Aurania) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag települések Lupoglavhoz tartozik. Fekvése Az Isztriai-félsziget északkeleti részén, Buzettól 18 km-re, községközpontjától 5 km-re délkeletre, az Učka-hegység alatt, az Učka-alagút nyugati kijáratánál fekszik. Története Vranja eredetileg egy vár volt, melyet három oldalról a Vranjska dragába ömlő záporpatak által körülvett keskeny sziklára építettek. A vár építését a 10. – 11. századra teszik, de lehet hogy már előbb is létezett. Első írásos említése 1102-ben „castrum Vrane” alakban történt. A 15. századig többször is építettek rajta, a török ellen pedig különösen megerősítették. A 16. századtól a pazini grófság váraként fontos szerepet játszott az uszkók háborúban. A vártól északra a 15. században épült fel Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt plébániatemplom. A mai Vranja falu tőle nyugatra az 1785-ben épített, „Isztriai Jozefinának” nevezett, az Isztriát átszelő út mellett települt. 1857-ben 260, 1910-ben 322 lakosa volt. 2011-ben 99 lakosa volt. Nevezetességei Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt plébániatemploma a 15. században épült. Fennmaradt késő gótikus falfestményeit isztriai mester készítette 1470 körül. A templomot 1697-ben hosszabbították, majd 1832-ben mellékkápolnával bővítették. A II. világháború során súlyosan megsérült, 1997-ben alapjaiban megújították. 22 méter magas harangtornya 1900-ban épült. A templomot temető övezi. David Filo David Filo amerikai üzletember; a Yahoo! társalapítója és vezetője. 1966-ban született, az USA-beli Wisconsin államban. Pályafutása röviden Hatéves korában családjával a Louisiana államban található Moss Bluff városába költözött. Érettségijét a Sam Houston Középiskolában szerezte. A Tulane Egyetemen, ösztöndíjjal folytatta tanulmányait, ahol mérnök informatikus oklevelet szerzett, majd a Stanford Egyetemen diplomázott. Egészen 2002-ig (mikoris a cég a PHP használata mellett döntött) saját Filo Server Program névre keresztelt, C-ben írt alkalmazása látta el a Yahoo! oldalait. Magánélete 2006-ban vagyonát nagyjából 2,9 milliárd amerikai dollárra becsülték, ezzel ő volt a világ 240. leggazdagabb embere. Kerüli a nyilvános szerepléseket, rendszeresen adományoz kisebb-nagyobb összegeket egyetemeknek; 2005-ben például 30 millió amerikai dollárral támogatta egyetemének műszaki karát. Házas, felesége Linda. Otthonuk jelenleg két helyen, Palo Altóban és Redwoodban található. Referenciák David Filo oldala Érdekességek Egyetemista korában arról győzte meg Larry Page-t és Sergey Brint (A Google keresőmotorjának kifejlesztőit), hogy találmányukat ne adják el, hanem saját céget alapítva igyekezzenek boldogulni. Eleinte saját maga is részvényes volt a Google-ben, mely akkoriban a Yahoo! egyetlen és legnagyobb konkurensének számított. Cabezón de Liébana Cabezón de Liébana település Spanyolországban, Kantábria autonóm közösségben. Cabezón de Liébana Cillorigo de Liébana, Lamasón, Rionansa, Polaciones, Pesaguero, Vega de Liébana és Potes községekkel határos. Lakosainak száma 595 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Jean-Claude Jourquin Jean-Claude Jourquin (Brüsszel, 1933[forrás?] –?) belga nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzetközi játékvezetés A Belga labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1975-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1979-ben búcsúzott. Sportvezetőként 2007-ig a Belga Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottságának (JB) elnöke volt. Fiorella (teleregény, 2014) Fiorella (Muchacha italiana viene a casarse) egy 2014-2015 között készült mexikói telenovella a Televisa-tól. Főszereplői: Livia Brito, José Ron, Enrique Rocha, Fernando Allende, Isela Vega és Maribel Guardia. Magyarországon először a TV2 tűzte műsorára 2015. február 16-an. Pálmafütyülőlúd A pálmafütyülőlúd vagy karibi fütyülőlúd (Dendrocygna arborea) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába és a fütyülőludak (Dendrocygninae) alcsaládjába tartozó faj. Előfordulása A karib-térség trópusi területein fordul elő. Tavaknál, vizes élőhelyeken érzi jól magát. Megjelenése Hossza 48–58 centiméter. Hangja a többi fütyülőlúdhoz hasonlóan jellegzetes, három hangból álló dallamos fütty. Életmódja Vízben úszva és búvárkodva keresi táplálékát. Növényi részekkel, magvakkal, kisebb gerinctelenekkel táplálkozik. Szaporodása Fészkét többnyire fűből és gyökerekből építi, fészekalja 10–16 tojásból áll. Richard Edward Micallef Edward Richard Michallef (Birżebbuġa, 1989. szeptember 7. –) máltai származású énekes, zenész. 2013 óta a Firelight együttes tagja. 2014-ben ők képviselték Máltát az Eurovíziós Dalfesztiválon Koppenhágában, ahol a döntőben a 23. helyet szerezték meg. Életpályája Játszik gitáron, továbbá appalache-i cimbalmon. Az utóbbit az Eurovíziós Dalfesztiválra is magával vitte. Hősök temetője (Nyíregyháza) A Hősök Temetője Nyíregyháza egy lezárt temetője. 1915-ben nyitották meg, és több mint 2000 hős katona nyugszik itt, köztük sok külföldi is, akik az első világháborúban vesztették életüket. A jelenkori temető már csak töredéke annak a területnek mint amekkora volt valójában a világháború idején, ugyanis a temető széle a ma is működő vasút vonaláig ért. Történelem Az első világháború idején a front közelsége miatt Nyíregyházán a beteg- és sebesültforgalom jelentősen megnőtt. Az elhelyezési lehetőségek igen szűkek voltak. Sósófürdőn több épületet átalakítottak ideiglenes hadi kórházzá, ahová a súlyos sérülteket szállították. Az I. világháború idején a huszár laktanya közvetlen szomszédságában működött az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb hadikórháza, a 2700 ágyas úgynevezett Barakk kórház. Ehhez a kórházhoz tartozott az 1915-ben megnyitott temető is. A sírokban magyar, osztrák, német, olasz, lengyel, cseh, szlovák, orosz, ukrán, román, horvát, szlovén, szerb és bosnyák katonák földi maradványai nyugszanak. Megemlékezések Minden évben, kétszer a város lakossága megemlékezik a hős katonákról: május utolsó vasárnapján és Mindenszentekkor. Felújítás 2014-ben a ma már kegyeleti parkként működő temetőt felújították. A rekonstrukció során 240 síremléket cseréltek újra, háromszázat felújítottak, új díszkaput kapott a temető, megjavították a kerítést és rendbe tették a sétányokat. Földrajz A Hősök temetője Nyíregyházán belül a mai Hadik, Derkovics és Dugonics utcák valamint a Bolyai tér által határolt területen fekszik, a Kertvárosban. Rogy Rogy település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 131 fő (2015). Rogy Croissy-sur-Celle, Gouy-les-Groseillers, Bosquel, Conty, Fransures és Monsures községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Magallanes megye Magallanes egy megye Argentína déli részén, Santa Cruz tartományban. Székhelye Puerto San Julián. Népesség A megye népessége a közelmúltban a következőképpen változott: Szlovénia az 1992. évi nyári olimpiai játékokon Szlovénia a spanyolországi Barcelonában megrendezett 1992. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 12 sportágban 35 sportoló képviselte, akik összesen 2 érmet szereztek. Szlovénia önállóan először vett részt a nyári olimpiai játékokon. Atlétika * - két másik versenyzővel azonos időt ért el Sportlövészet * - öt másik versenyzővel azonos eredményt ért el Úszás * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el Józsefvárosi Galéria Józsefvárosi Galéria (Budapest, VIII. ker., József krt. 70.; működése: 1976–2008?) Története Önszerveződésű, szabad szellemi műhelyként indult 1976-ban. Fajó János festőművész és művészeti vezető az elit és a tömegkultúrát próbálta összeegyeztetni, megismertetni széles tömegekkel a neoavantgárd művészeti alkotásokat. Hazai és nemzetközi kortárs művészek alkotásait állították ki az absztrakt festészettől az iparművészeti termékekig. 1983-tól 1997-ig a Budapest Galériához tartozott, annak Józsefvárosi Kiállítóterme volt. A Pesti Műhely csoportnak egy fontos kiállító helye volt 1976–1988-ig a Józsefvárosi Galéria (majd a Budapest Galéria Józsefvárosi Kiállítóterme). Az 1980-as évek második felében felpezsdült a képzőművészeti élet, megnőtt a verseny, egyre több galéria nyílt, a Józsefvárosi Galéria is beolvadt a többi közé. 2008-ig kiállításokat rendeztek, kiadványok fűződnek rendezvényeikhez. Szakirodalom (válogatás) Experimentum és használati tárgy : Nemzetközi Kerámia Stúdió : Kecskemét, 1988 : Budapest Galéria Józsefvárosi Kiállítóterme… = Experiment and utility objects : International Ceramics Studio : Kecskemét, 1988 : Budapest… / [a kiállítást szerk. Fajó János] / [ford. Kiss Ernőné] [Bp.] : [BG], 1988 ISBN 963-01-9107-5 Berhidi Mária : [. Józsefvárosi Galéria . 1990. szeptember 21 - október 30.] / [a kiállítást rend. Török Tamás] - [Bp.] : BG, 1990 ISBN 963-04-0518-0 Rábai Ridovics Ferenc [Józsefvárosi Galéria, Budapest, 1994] [Budapest] : Ridovics L., 1994 ISBN 963-450-828-6 A Százados úti művésztelep , 1999 / [közread. a] Százados Úti Művésztelep Egyesület. [Budapest] : Százados Úti Művésztelep Egyes., 2001. 26 o. ill. ISBN 9630066505 Krychnov Krychnov település Csehországban, a Kolíni járásban. Krychnov Svojšice, Plaňany, Libodřice és Dolní Chvatliny településekkel határos. Lakosainak száma 105 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Rogyion Jakovlevics Malinovszkij Rogyion Jakovlevics Malinovszkij (oroszul: Родион Яковлевич Малиновский; Odessza, 1898. november 23. – Moszkva, 1967. március 31.) orosz-szovjet katona, a Szovjetunió marsallja és védelmi minisztere. Az első világháborúban az orosz cári hadseregben, majd a Francia Idegenlégióban szolgált és végezetül 1919-ben a Vörös Hadsereg katonája lett. A Vezérkari Akadémia elvégzése után a spanyol polgárháborúban 1936-tól 1938-ig katonai tanácsadóként szolgált. A második világháború egyik legismertebb szovjet parancsnoka, több nevezetes csata résztvevője és a sorsfordító sztálingrádi csata egyik kiemelkedő katonai vezetője. Magyarország megszállásában a 2. Ukrán Front parancsnokaként tevékenyen részt vett. 1944 második felétől sikerrel vívta meg a debreceni csatát és Budapest ostromának irányítója volt. Csapataival elfoglalta Csehszlovákia, Ausztria jelentős részét és a német kapituláció Németországban érte. A harcot Ázsiában a Bajkálontúli Front győztes parancsnokaként fejezte be. A második világháborúban szovjet katonai felső vezetőként vitathatatlanul kiemelkedő teljesítményt nyújtott és így hozzájárult a Harmadik Birodalom és Japán legyőzéséhez, de személyéhez köthető, hogy a Magyarországról málenykij robotra elhurcolt ártatlanok szenvedéseiket neki is köszönhetik. A háború után a távol-keleti csapatok főparancsnoka, 1956–57-ben rövid ideig a honvédelmi miniszter első helyettese és a szárazföldi csapatok főparancsnoka. 1957–67 között, katonai pályafutásának csúcsaként, honvédelmi miniszter lett. A háború utáni hidegháború időszakában elévülhetetlen érdemeket szerzett a szovjet hadsereg fejlesztésében, és miniszterként részese volt a Szovjetunió katonai szuperhatalommá válásának. Fiatalsága Születését követően édesanyjával Odessza városából Ukrajna mezőgazdasággal foglalkozó vidékére költöztek. Édesapjáról nem sokat lehet tudni, valamint esetleges zsidó származásával kapcsolatban máig lezáratlan vita folyik. Nevelésében édesanyját nevelőapja, egy szegénysorban élő, ukrán paraszt segítette, aki azonban nem fogadta örökbe őt. A nagy szegénység miatt a családban mindennaposak voltak a veszekedések. Rogyiont az elemi iskola elvégzése után, 13 éves korában el is üldözték a családi házból, így otthontalanná vált. Ebben az időben, egy közelben lakó, bizonyos Jarosinszkij úr birtokán, az intéző mellett mindenesként alkalmi mezőgazdasági munkákat végzett. Felemelkedést jelentett számára, amikor 1913-ban visszatért szülővárosába, és nagynénje családjának védőszárnyai alatt egy odesszai boltban kifutófiúként dolgozhatott. Az első világháború kitörésekor csak 15 éves volt és még nem katonakorú, de egy katonai vonatra titokban felkapaszkodva kijutott Vilnába, a német frontra. Az ottani vezénylő parancsnokot ez a tette meggyőzte arról, hogy elég érett önkéntesnek, és jutalmul a frontvonalra osztotta be géppuskásnak. Ezzel elkezdődött katonai pályafutása. Kezdetben a 256. Jelizavetgrádi (ma: Kirovohrad, Ukrajna) gyalogezred géppuskás alegységében lőszeradagoló, majd irányzó feladatokat látott el. 1915-ben már a Szent György-kereszt IV. fokozatával tüntették ki és előléptették őrvezetővé. A harcban soha nem kímélte magát, így a sebesülések sem kerülték el. Kórházi ápolását követően, 1916-ban kalandos úton Franciaországba került, ahová az Orosz Expedíciós Csapatok tagjaként vezényelték, hogy segítsen az Antant nyugati hadszínterén. Itt hamarosan őrmesteri kinevezést kapott, azonban a bolsevik forradalom kitörése után az orosz expedíciós csapatoknál is zavargások törtek ki, ezért feloszlatták az orosz egységeket. Malinovszkij kórházi kezelése miatt kimaradt a zendülésből, és más választási lehetősége nem lévén, az orosz katonák jelentős részével együtt tovább harcolt a németek ellen, már az Idegenlégió zászlaja alatt. A harcok során újabb súlyos sebesülést szerzett a bal lábán, de a harctéren tanúsított bátorságáért a francia „Croix de Guerre” kitüntetést érdemelte ki. Oroszországba a háború befejezését követően, 1919-ben tért vissza, majd csatlakozott a Munkás-paraszt Vörös Hadsereghez. Februárban megbetegedett, tífuszos lett és hosszú időre kórházi kezelésre szorult. Felépülését követően harcolt Kolcsak admirális egységei ellen Omszknál és Novoszibirszknél. Részt vett a hírhedt Ungern báró fehér anarchista csapatainak felszámolásában és itt kapta meg első igazi parancsnoki beosztását egy nyolc géppuskából álló osztag parancsnokaként. A két világháború között Vöröskatonaként Szibériában alapozta meg jövőjét, és egészen korán zászlóaljparancsnoki beosztásig jutott el. A párttagok egyre növekvő táborához 1926-ban csatlakozott, mivel tudta, hogy akkor már ez is kell a további előmenetelhez. Siker koronázta számításait, hiszen az ambiciózus fiatal tiszt 1927-ben a Frunze Katonai Akadémia hallgatója lett, és három évnyi tanulás után, már elméleti tudással felvértezetten tért vissza a csapatélethez. A lovassághoz vezényelték, ahol az Észak-Kaukázusi Katonai Körzet 10. lovashadosztály 67. lovasezred törzsfőnökeként szolgált. Itt beosztottja lett az ukrán származású, de Sztálin által nagyon is kedvelt Szemjon Konsztantyinovics Tyimosenkónak. A későbbi lengyel és finn területeket agresszorként csapataival leigázó marsall támogatása, a közös szolgálatban szerzett barátság, valamint a továbbra is meglévő ambíciói egyre magasabb beosztásba emelték a lovasságnál. A kapcsolatai később is nagy előnyt jelentettek számára, mert az akkori lovassági vezetők Bugyonnij és Tyimosenko parancsnokok, Sztálin támogatásának köszönhetően, különösen nagy befolyással rendelkeztek. Ebben az időben már a legkiválóbb szovjet törzstisztek közé tartozott, és egyre magasabb törzstiszti beosztásokat tölthetett be a ranglétrán. 1935-ben, miután újra bevezették a katonai rendfokozatokat, ezredes lett. A spanyol polgárháborúban A spanyol polgárháború kitörését követően, 1936-ban önként jelentkezett, hogy harcolhasson spanyol kommunista elvtársaival együtt a Franco tábornokot támogatók ellen. Elöljárói egyetértésével tanácsadóként, a megalakuló népi hadsereg felállítása mellett, behatóan tanulmányozta az ellenfél harcászatát és hadműveleti eljárásait. Harc közben tapasztalhatta meg, hogy a jól felszerelt, Francót támogató erők miként alkalmazták a tüzérség és a légierő eszközeit. Külön figyelmet szentelt annak, hogy a gyalogság hogyan működhet hatékonyan együtt a tüzérséggel és a harckocsicsapatokkal. Számos katonai hadműveleti tevékenységben vett részt és másfél év után, 1938-ban tért vissza Moszkvába. A polgárháborúban harcostársa a spanyol kommunista katonai vezető Francisco Ciutat de Miguel azt mondta róla: “Malino ezredes nem csak katonai bátorságból mutatott kitűnő példát, hanem arról is meggyőzött, hogy hogyan maradjunk emellett emberségesek. Hála neki ráébredtem arra, hogy nem elég, ha egy parancsnok elég okos, hanem helyén kell lennie a szívének is.” Spanyolországi távolléte a katonai tapasztalatszerzésen túlmenően, lehet az életét is megmentette. Szerencséjére nem volt szem előtt és így elkerülte az 1937-től, Sztálin bizalmatlansága miatt, a Vörös Hadsereg tisztikarában végzett tisztogatásokat. Ottani sikeres feladat-végrehajtását elöljárói Lenin-renddel és a Vörös Zászló érdemrenddel jutalmazták. Az elismerések mellett az a megtiszteltetés érte, hogy a Frunze Katonai Akadémiára nevezték ki vezető oktatónak. Az akadémia tanáraként, mint háborús tapasztalatokkal felvértezett mester oktathatta a hallgatóknak a csapatok harctevékenységének megszervezését és vezetését. A harcászati kérdések megvitatása közben a helységharc, a nagy vízi akadályok leküzdése terén és az uralkodó magaslatok védelmében szerzett jártasságát adta át, mely tudás nagy szolgálatot tett az általa képzett tiszteknek. Később nagy jelentősége lett, és Malinovszkij hadászati képességeit igazolta az a felismerése, hogy az Ibériai-félszigeten lezajlott háborút korlátozott erőkkel és eszközökkel vívták meg. Ez azért volt fontos, mert a németek elleni hadműveletek során annak a híve volt, hogy csak jelentős páncélos és gépesített magasabbegységek önálló alkalmazásával lehet a nyugati hadászati irányban győzelmet elérni. Ezt a szovjet hadvezetés sokáig nem ismerte fel, és 1940-ig a harckocsiegységeket megosztva, elsősorban a lövészek (gyalogság) közvetlen támogató erőiként alkalmazta, hasonlóan a spanyol polgárháborúban követett harceljárásokhoz. Malinovszkij a második világháborúban A visszavonulás keserűsége és az azt követő felemelkedés 1941 elején a szovjet katonai és politikai vezetők számára is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Wehrmacht csapatok a Barbarossa hadművelet előkészítésén munkálkodnak, melynek lényege, hogy villámháborús elképzelések szerint rohanják le a Szovjetuniót. Malinovszkijt a katedra mellől, vezérőrnagyi kinevezéssel, szülőföldjére vezényelték. Az újonnan felállított Odesszai Katonai Kerületben a 48. Lövészhadtest parancsnoka lett, közel a román határhoz. A Szovjetunió elleni német támadás kezdeti szakaszában a Vörös Hadsereg minden gyengesége megmutatkozott, elképesztő veszteségeket szenvedtek, de Malinovszkij – a csapások ellenére – a kritikus pontokon helyt tudott állni. Harcolt csapataival a Prut folyónál, Nyikolajev és Dnyepropetrovszk városai körüli csatákban és egyfajta különleges elismerést vívott ki maga iránt katonái körében. A veszélyes első vonalban, a katonái között is képes volt vezetni őket, szemben tábornok társai gyakorlatával, akik általában a front mögül irányították a csapataikat. A technikai és számbeli fölényben lévő ellenség elől azonban ő is hátrálni kényszerült a Fekete-tengerig. Ezekben a kezdeti harcokban alakult ki egy olyan parancsnoki réteg, amely meghatározó szerepet kapott a további, már sikeresebb hadműveletekben. A nagy fordulat A 48. Lövészhadtest bázisán új magasabbegységet állítottak fel. Az új szervezeti elem, a 66. Hadsereg parancsnoki beosztását 1941 augusztusában vette át. 1942 júliusától az Észak-Kaukázusi Front Don operatív csoport parancsnoksága alatt harcolt, feladata Rosztov és a Kaukázusban található létfontosságú olajmezők felé előrenyomuló, többszörös túlerőben lévő német erőkkel szembeni védelmi vonalak tartása volt. Altábornagyi előléptetését azért kapta, mert meg tudta állítani csapataival a németek előretörését a doni térségben. Miután visszavetette a német csapatok támadását, a továbbiakban már a 66. és a 12. Hadsereg közös hadműveletét irányította. Részt vett csapataival a Harkov környéki harcokban, ám a délnyugati front, Tyimosenko általános parancsnoksága alatt, óriási veszteséget szenvedett el. Túlértékelték az ott indított támadást, hiszen bár 100 km-re visszaszorították a németeket, nem tudták kihasználni a váratlan lehetőséget. A szovjet támadás eredménytelenségét mutatja, hogy 240 000 szovjet katona esett fogságba, és körülbelül 1000 harckocsijuk veszett oda, ezzel szemben a német csapatok csupán 20 000 főt vesztettek halottakban és sebesültekben. Ez volt az egyik legnagyobb szovjet kudarc a háború során. Sztálin többnyire gyanakvó volt vele szemben, és időnként felmerült személyével kapcsolatban a megbízhatóság kérdése is, elsősorban vélt nemzetközi kapcsolatai miatt. Az első világháborús franciaországi tartózkodása nem volt számára jó ajánlólevél. Ő azonban a harctéren bizonyította Sztálinhoz és a szovjet néphez való hűségét, és így a doni hadművelet parancsnokaként továbbra is végezhette a feladatát. A háború igazi fordulatának vált részesévé a sztálingrádi és a kurszki csata révén. A Sztálingrádnál körülzárt német és szövetséges erők felszabadítására indított német Wintergewitter - Téli vihar fedőnevű páncélostámadást az általa, mint a 2. Gárdahadsereg parancsnoka, vezetett egységek akadályozták meg. A hadműveletek eredményeképpen a Sztálingrádnál kelepcébe zárt német csapatoknak nem maradt további esélyük a kiszabadulásra. Hitler, még utolsó próbálkozásképpen az ellenállás fenntartására, vezértábornaggyá (németül: Generalfeldmarschall) léptette elő Paulus tábornokot. Ő ennek ellenére megadta magát, és így megakadályozta a további értelmetlen vérengzést. (→Sztálingrádi csata) Malinovszkijt előléptették és kitüntették a Szuvorov-renddel. Itt ismerkedett meg és létesített szoros kapcsolatot a később politikai karrierjét is egyengető Nyikita Szergejevics Hruscsovval, aki ekkor tagja volt a front katonai tanácsának. A hadászati kezdeményezés a keleti fronton Kurszknál került véglegesen a Vörös Hadsereg kezébe, amit ettől kezdve a németeknek nem sikerült többé visszaszerezniük. A szovjet katona harcértéke – noha bátorsága korábban is kétségbevonhatatlan volt – ekkortól tekinthető azonosnak a német katonáéval. Katonai értelemben mind a szovjet tábornoki, mind a tisztikar általános színvonala ekkortól lett egyenrangú a némettel, melyet helyenként és időnként meg is tudott haladni. A Don környéki hadműveletek során kialakult a győzelem megvívásához szükséges szovjet marsalli kar vezető csoportja. Kurszknál és az azt követő belgorodi hadműveletben Zsukov és Vaszilevszkij mellett már vezető szerepet játszottak a háború következő szakaszának meghatározó egyéniségei: Konyev, Vatutyin, Rokosszovszkij, Tolbuhin és Malinovszkij. A sztálingrádi harcok során Malinovszkij parancsnok élő legendává vált. A szovjet villámháború Nagy elégtételt jelentett Malinovszkij számára, hogy visszafoglalhatta szülővárosát, Odesszát. Győzelmének a róla készült odesszai emlékművek állítanak emléket. 1944 májusában, a 2. Ukrán Front parancsnokaként, a németek által még megszállt szovjet területek visszafoglalására indított hadműveletet, és a Tolbuhin hadseregtábornok (későbbi marsall) által parancsnokolt 3. Ukrán Front csapataival versenyben, a balkáni területek felé irányuló hadmozdulatok sikeres végrehajtásába fogott. A támadó hadműveleteik során Malinovszkij és Tolbuhin, a két kiemelkedő frontparancsnok, sajátos vetélkedést folytatott. A széles arcvonalon, akár több főirányt kijelölő, a meglepetést és az álcázás tudományát mint taktikai elemeket sűrűn alkalmazó Malinovszkij viszonylag lassabban, de sokkal kiszámíthatóbban haladt előre egységeivel. Tolbuhin, ezzel szemben, többször is hatékonyan alkalmazta a szűkebb sávban, nagyobb erőkkel végrehajtott, mindkét félnek nagy veszteségeket okozó koncentrált támadást, és vívott ki ezért látványosabb sikereket. 1944 késő augusztusa és kora szeptemberében Románia elfoglalásáért indított Jászvásár–Kisinyovi hadműveletekben villámháborús gyorsasággal, sikert-sikerre halmoztak a velük szemben álló, egyébként jól megerősített német és román csapatokkal szemben. A két front csapatai együtt elpusztították az Antonescu diktátort támogató, fél millió főt számláló német és 400 000 fős román katonai haderőt. Ezek a sikerek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Románia kilépett a tengelyhatalmi szövetségből, és ez teremtette meg a lehetőségét Magyarország hátbatámadásának is. A románok pálfordulása egyébként előnyösebb helyzetet eredményezett számukra a II. bécsi döntés hatályon kívül helyezéséhez is, és ennek következtében a Magyar Királysághoz visszatért magyar nemzetrészek újból román fennhatóság alá kerültek. Malinovszkijt, balkáni érdemei elismeréseként, 1944. szeptember 10-én Moszkvában előléptették marsallá. Magyarországi hadműveletek Folytatva sikeres romániai hadműveleteit, Malinovszkij a Déli-Kárpátok hágóin túljutva magyar földre lépett. Észak-Erdélyben a román csapatokkal kiegészített szovjet túlerő előrenyomult, és 1944 szeptemberében már súlyos harcok dúltak Erdélyben a szemben álló, hazájukat védő magyar és a szövetséges német csapatok ellenállása miatt. Elkeseredett csatákban, Arad és Torda térségében is győztek erői, és a magyar-német csapatok kénytelenek voltak visszavonulni. Ugyanekkor legenda is született a magyar honvédek és a székelyek helytállásáról. A Csíki-havasokban, a Gyimesi-szorosban, az ott harcoló maroknyi magyar erő tartotta magát és védte az ősi határt. A 32. hegyi határvadász zászlóaljhoz tartozó harccsoport katonái a 24 éves főhadnagy, vitéz Sebő Ödön parancsnoksága alatt emberfelettit teljesítettek. Olyan sikeresen harcoltak, hogy a szovjet parancsnokság nagy erőket sejtett Gyimesbükk környékén, ezért dél felől, kerülővel folytatták támadásukat, Temesvár és környéke felé. Malinovszkij, Szeged elestét követően, 1944. október 13-án Deszken tárgyalást folytatott Horthy kormányzó követével, Utassy Lóránd ezredessel. Szálasi október 15-ei hatalomátvétele azonban reménytelenné tette az esetleges megegyezést a szovjetekkel. A harcban álló honvédek és a szövetséges német katonák elkeseredett védelmi jellegű harcokat folytattak, de mindezek ellenére a szovjet támadás haladt előre. 1944. október 20-án elesett a német páncélos erőkkel védett Debrecen. Itt vívták a magyarországi harcok legnagyobb páncélos ütközetét, a hortobágyi páncéloscsatát. Malinovszkij hadseregének ekkor már a hosszú harcok után csapatfeltöltés és pihenő járt volna, azonban Sztálin Budapest ellen vezényelte őket a további gyors sikerek reményében. Budapest ostroma és Malinovszkij szerepe Döntéseit nagyban befolyásolta, hogy Sztálinnak nem volt célszerű ellentmondani. Budapest ostroma kapcsán köztudott, hogy Sztálin siettette a parancsnokait, és elképzelése szerint a szovjet csapatoknak menetből kellett volna elfoglalniuk a magyar fővárost. Malinovszkij nem értett egyet ezzel a döntéssel, mert szerinte pihentetni kellett volna az alárendelt egységeket. Akaratát nem tudta keresztülvinni, ezért Budapest ostromát a politikai nyomásnak engedve kezdte meg. A megerősített Attila-vonalon főleg a német csapatok részéről, összhangban Hitler parancsával, az utolsókig kitartó, mindenre elszánt erőkkel vették fel a harcot a fáradt szovjet csapatok. Malinovszkij a kezdeti harcok utáni jelentéseiben próbált magyarázatot adni arra, hogy miért tart ennyi ideig az ostrom. Az felettesei számára is elfogadható magyarázatnak látszott, hogyha a védők létszámát nagyobb, körülbelül 180–200 ezres nagyságrendben tünteti fel. Hamar felismerte, hogy el fog húzódni az ostrom, és ezért a kínos magyarázkodás elkerülése érdekében 1945. január 12-én cselhez folyamodott. Amikor a német felmentő erők észak felől elérték Dobogó-kőt és Pilisszentkeresztet, a felmentő alakulatok és a bekerített védők közötti területről tudatosan kivonta hadosztályai egy részét, hogy az így keletkezett résen a bekerített helyőrség könnyedén kimenekülhessen az ostromgyűrűből. Ez előnyös lett volna számára, hiszen Budapest gyors birtokbavétele mellett erői szinte azonnal felszabadultak volna a nyugat felé történő további előrenyomuláshoz. A tervét azonban nem sikerült véghezvinnie, mert a német hadvezetés nem akarta Budapestet átadni, inkább a védőket áldozta fel annak érdekében, hogy időhöz jusson. A budapesti ostrom elhúzódása azért is kellemetlenül érintette a szovjet hadvezetést, mert a Zsukov vezette 1. Belorusz Front egyes előretörő egységei 1945. február 3-án átkeltek az Oderán, és már 60 km-re megközelítették a német fővárost. Budapest ostroma, ezzel szemben, csak február 13-án ért véget. További gondot jelentett, hogy a Budapestet védő 41 080 fő német és a harcokban gyakorlatlan, kisegítő karhatalmi erőkkel (KISKA) kiegészített, 51 100 főt kitevő magyar katonák ellen emberfeletti harcok árán lehetett csak eredményeket felmutatni, és a németek közül nem sikerült tömegesen hadifoglyokat ejteni. Malinovszkij január 18-án, amikor Pest elfoglalásának végéhez közeledtek az alárendeltségében harcoló egységek, a román csapatokat a pesti támadó hadműveletek utolsó szakaszában kivonta a frontról. Valószínűleg azért, mert nem akarta a sikert megosztani a románokkal és tarthatott az esetleges román atrocitásoktól és az sem jött jól, hogy a gyengébb harcértékű magyar egységek lényegesen nagyobb ellenállást mutattak a románokkal szemben. A román hadvezetés hangot adott nemtetszésének, de azért végrehajtotta a marsall parancsát. A szovjet katonai vezetés döntése értelmében Budapestet ostrommal vették be. Ez 51 napos helységharcot jelentett. A budapesti csata 1944. október 29-étől 1945. február 13-áig, 108 napig tartott. A védők ellenállása február 11-én lényegében értelmetlenné vált, így megmaradt egységeik 12-én kapituláltak, azonban az ellenálló támpontok felszámolása, főként a vár és a Duna között, csak 13-án fejeződött be. Az ostromgyűrűből kitört és egységeiktől elszakadt katonák utáni hajtóvadászat elhúzódott február 16-áig. Malinovszkij és a „málenykij robot” A Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának levéltárában fellelhető, hogy a budapesti csatában a Malinovszkij marsall által vezetett 2. Ukrán Front fogságába került ellenséges erők létszáma 138 000 fő volt. A védők közül – a harcok hevességét és valós számát tekintve, valamint a németek magas halálozási arányát is ismerve – nem több mint 40 000 harcoló katona eshetett ténylegesen szovjet fogságba. A fennmaradó körülbelül 100 000 főt a Budapestről és az azt körülvevő agglomerációból „málenkij robotra” elhurcolt polgári személyek alkották. Malinovszkij alárendeltjei a „hadifoglyokat” úgy adták át az NKVD Hadifogoly- és Internáltügyi Főcsoportfőnökségének, hogy a marsallnak mint parancsnoknak tisztában kellett lennie azzal, hogy a hiányzó fogolymennyiséget a polgári lakosság köréből pótolták, ezért felelős ártatlan emberek elhurcolásáért. Közismert volt akkor az a szovjet magatartás, hogy katonáik begyűjtötték azokat a civileket is, akik valamilyen egyenruhát viseltek és hadifogolyként bántak velük. A mandzsúriai fronton Budapest ostroma után még bevette Pozsonyt és Bécset is, majd Németországban érte a németek végleges kapitulációja. A háború számára azonban nem ért véget, 1945 májusában a szovjet távol-keletre vezényelték, ahol a szovjet erők a japánok elleni támadásra készültek fel. A csapatösszevonások jelentős mennyiségű embert és fegyverzetet érintettek. Mintegy másfél millió katonát, és jelentős haditechnikai arzenált halmoztak fel a csapatösszevonások részeként. Malinovszkij a Mongóliában állomásozó Bajkálontúli Front parancsnoka lett. A hadműveletre összesen három front csapatai készültek Vaszilevszkij marsall főparancsnoksága alatt. A Tengermelléki határterületen diszlokált az 1. Távol-Keleti Front parancsnoka Mereckov marsall és a hadrend közepén a 2. Távol-Keleti Front Purkajev tábornok parancsnoksága alatt. A hadművelet A Japán Birodalom és a Szovjetunió 1945-ig nem akart, vagy nem tudott harci cselekményeket kezdeményezni egymás ellen, még hadban sem álltak egymással. A japánok belátták, hogy egy szovjet invázió számukra végzetes lenne, ezért 1945 elején Tokió megpróbálta rávenni Moszkvát, hogy semleges félként közvetítsen közte és az amerikai szövetséges haderők között. Sztálin nem vette figyelembe ezeket a megkereséseket, hiszen nem akart kimaradni az ázsiai területek felosztásából. A kiélezett politikai helyzetben egyértelművé vált, hogy a felsorakozott szovjet haderő támadni fog, csak a szovjetek részesedését a háborús nyereségből ekkor még nem tisztázták. A politikai játszmát az amerikaiak nyerték meg azzal, hogy augusztus 6-án Hirosimánál bevetették az atombombát. A szovjetek két nap múlva üzentek hadat Japánnak és megindították a második világháború utolsó nagy, szovjet szárazföldi offenzíváját. Meglepő sebességgel elfoglalták Mandzsúriát a szemben álló, egymillió főt számláló japán Kvantung-hadsereg ellenében. Malinovszkij Bajkálontúli frontja váratlanul áttört a mások szerint katonai értelemben áthatolhatatlan hegyeken, majd csapataival augusztus 21-én egyesült Mereckov marsall egységeivel és közösen bevették Csangcsungot és Mukdent, majd a Koreai-félsziget irányában törtek előre. Gyakorlatilag tíz nap alatt felszámolták a japánok ellenállását, így bebizonyosodott, hogy a villámháború-specialistaként ismert Malinovszkij jó választás volt a csapatok vezetésére. A már Kelet-Európában bevált, gépesített villámháborús taktikával harapófogóba fogták a japán erőket, és világra szóló diadalt szereztek a Vörös Hadseregnek. Eközben a szovjet flotta birtokba vette a mai napig vitatott, Oroszország fennhatósága alá tartozó Kuril-szigeteket és elfoglalta a stratégiai jelentőségű Port Arthurt. A továbbiakban már nem volt értelme a japán ellenállásnak. Ezek a győzelmek olyan lökést adtak az szovjet-orosz nacionalisták önbizalmának, hogy meg sem lehetett őket állítani abban, hogy a világ vezető katonai hatalmává váljon a Szovjetunió. Az itt elért sikerek teljesen megszüntették az 1904–1905-ben elvesztett orosz–japán háború miatt kialakult sokkot, mely többek között a Romanov-dinasztia vesztét is okozta. Malinovszkij mint a szovjet Távol-Kelet győztes parancsnoka, megkapta a Szovjetunió Hőse címet. Háború utáni pályája Távol-Keleten A háború utáni időszakban Malinovszkij kezében volt a szovjet stratégiai döntések kulcsa a távol-keleti térségben. Kezdetben, 1945–1947 között, a Bajkálontúli Katonai Körzet parancsnoka volt. Később, a hidegháború kezdetén kinevezték a Távol-Keleti Erők legfelsőbb parancsnokának, amely három katonai körzetet foglalt magában. 1947–1953 között az ő vezetésével képezték ki és szerelték fel a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fegyveres erejét, valamint a Kínai Népi Felszabadító Hadsereget a (Koreai háború) 1950–1953 megvívására. Annak kifejezésére, hogy ő a szovjet állami pártvezetés elitjébe tartozott, 1946-ban Sztálin a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa tagjává tette, és szavazati jog nélkül ugyan, de a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának is tagja lett 1952-ben. A koreai háború befejeződésével feloszlatásra került a Távol-Keleti Erők Parancsnoksága, ő azonban továbbra is a térségben maradt mint a Távol-Keleti Katonai Körzet parancsnoka. Hruscsov alatt Sztálin halála után, 1953-ban pártfogója, Nyikita Szergejevics Hruscsov lett a legfőbb szovjet vezető. Megkezdődött a Szovjetunió 1953-tól 1985-ig tartó desztalinizációs folyamata, ezzel beköszöntött Malinovszkij hatalmának a megszilárdulása. Vezérkari főnöke lett a szárazföldi haderőnek, és a honvédelmi miniszter első helyetteseként, 1957-ben elnyerte a teljes jogú tagságot a Központi Bizottságban. Hruscsov aggályosnak találta Zsukov hatalmának növekedését, ezért leváltotta, és az ő helyére került Malinovszkij miniszternek 1957 októberétől, egészen 1967-ben bekövetkezett haláláig. Személyes jó barátjának tudhatta Hruscsovot és ez is elősegítette, hogy katonai ügyekben megőrizhette függetlenségét. Hruscsov és a szovjet katonai vezetők többsége meg volt győződve arról, hogy nukleáris fegyverzet alkalmazása nélkül nem lehet egy esetleges jövőbeni háborút megnyerni. A nukleáris robbanóeszközök célba juttatása érdekében ezért kiemelt hangsúlyt kapott mind a hadászati, mind a harcászati rakétacsapatok fejlesztése. Ebben az időszakban átfegyverezték a légierőt, a honi légvédelmet és a haditengerészetet. A front, a távolsági és a rakétahordozó légierőt elfogó-vadász, vadászbombázó, szuperszonikus repülőgépekkel látták el és ezeket korszerű vezető-navigációs eszközökkel szerelték fel. Malinovszkij támogatta ezeket a fejlesztéseket, de azon az állásponton volt, hogy nem elégséges a nukleáris fegyverzet az ellenséges területek birtokbavételéhez, ezért a harckocsicsapatok tömeges alkalmazását és jól felszerelt gépesített lövész alakulatok kiképzését is szem előtt tartotta. Szavait idézve: Honvédelmi miniszterként az ő nevéhez fűzhető a gépkocsizó lövész-, a harckocsicsapatok és a légideszant-hadosztályok mai napig is elismert egységesítése és csapatvezetésének kialakítása. Utolsó évei A hatvanas években közel került a világ egy új keletű katasztrófához, melyet, Malinovszkij által is használt fogalom alapján, a termonukleáris háború kirobbanásának veszélyeként neveztek. A kialakult, feszültséggel terhelt politikai helyzetben, a kubai rakétaválság egy nukleáris háború lehetőségét hordozta és hozzájárult Hruscsov 1964-es megbuktatásához is. Malinovszkij a válság eredményeképpen azt követelte, hogy legyen nagyobb beleszólása a katonáknak a szovjet stratégiai célkitűzések kialakításába. Az új pártvezetés támogatta őt, azonban súlyos, öt hónapig tartó betegsége miatt már nem tudott beleszólni a történelem további menetébe. 1967-ben meghalt. Malinovszkij marsallt állami tiszteletadás mellett temették el, és hamvait a Kreml falában helyezték el. Emlékezete Kiemelkedő katonai vezető volt és jelentős mértékben hozzájárult a Vörös Hadsereg második világháborús győzelméhez. Ő volt a szovjet villámháborús specialisták egyike. Katonai felsővezetőként, a harckocsi- és rakétacsapatok fejlesztésének támogatójaként sokat tett ezeknek a fegyvernemeknek a fejlődéséért. A hadsereg jelentős fejlesztéseket köszönhetett a politikai vezetőkkel kialakított személyes jó kapcsolatrendszerének és érdekérvényesítő képességének. Honvédelmi miniszteri hivatali idejében a Szovjetunió katonai téren világhatalommá vált. Második világháborús tevékenységének megítéléséhez hozzá tartozik, hogy Sztálin bírálata szerint sok időt fecsérelt Budapest ostromára és így jelentős nyugat-európai területek nem kerültek a szovjet megszállási övezethez. Az akkori szerepével kapcsolatos negatívumként merül fel, hogy a Magyarországról málenykij robotra elhurcoltak szenvedéseiket neki is köszönhetik. Miniszteri hivatali ideje alatt történtek a korra jellemző, tisztázatlan és visszatetsző események is. 1962 júniusában történt az a sokáig szigorúan eltitkolt incidens, amikor a Vörös Hadsereg katonái a saját népükre támadtak. A novocserkasszki tragédia néven elhíresült esetnél a mai napig nem tisztázott a szerepe és felelőssége. Ekkor a nehéz munkakörülmények és emelkedő árak miatt kitört munkásmegmozdulásokat katonai erő részvételével fékezték meg. A beavatkozásnak 17 halálos áldozata és 87 sebesültje, más források szerint 26 halottja és 90 sebesültje volt. A nem hétköznapi tábornok A mindig csendes és udvarias Malinovszkij egy joviális úriember benyomását keltette. Nem volt szokványos orosz tábornoki karakter, hiszen egyedüli volt a szovjet marsallok között azáltal, hogy három idegen nyelven (francia, német, spanyol) is jól tudott kommunikálni. Egyik kedvenc foglalatossága volt az olvasás és szerette eredeti nyelvén olvasni a francia filozófusokat, valamint Cervantes és Heine műveit. Lányára és három fiára büszke édesapa volt. Robert (oroszul: Роберт Родионович) a műszaki tudományok doktora, Eduard (oroszul: Эдуард Родионович) zenetanár, German (oroszul: Герман Родионович) ezredesi rendfokozatban szolgált az orosz hadseregben, lánya Natalja (oroszul: Наталья Родионовнa) filológiai tudományok kandidátusa lett. A személyiségének jobb megértéséhez adalékul szolgálhat, hogy kiváló sakkozó volt. Képes volt a harcok szünetében is leülni egy táblához és játszani. Érdekelte, hogy az első világháborúban, hogyan tudta a K. u. k. számos orosz rádióüzenet rejtjelkulcsát megfejteni. Ezért a híres osztrák-magyar kriptográfust, Pokorny Herman vezérezredest Hevesre, a parancsnokságára invitálta és 1945 januárjában személyes eszmecserét folytatott vele. Hagyatéka A Szovjetunió szétesését követően, Oroszországban, továbbra is a Nagy Honvédő Háború kiemelkedő katonájaként tartják számon. A második világháborút követően, emléke előtt tisztelegve, a szocialista országokban több helyen felállították a szobrát, melyek jelentős része már nem található meg, de a róla elnevezett utcák, többek között Odesszában, Moszkvában, Kijevben, Harkovban és Szevasztopolban ma is viselik a nevét. 1949-ben Makón a város környéki harcokat irányító marsallról nevezték el a korábbi Vásárhelyi utcát Kiss Imre polgármester utasítására. Az utcát később átnevezték, 1966-ban Széchenyi István lett a névadója. Eredeti nevét a rendszerváltás után, 1990-ben kapta vissza. Budapesten az Olasz fasort a háború után tiszteletére Malinovszkij fasorra nevezték át, ez 1962-ben Szilágyi Erzsébet fasorra változott. További magyar vonatkozású esemény, hogy Nyíregyházán, az evangélikus általános iskola és az evangélikus templom közötti téren felállított Malinovszkij marsall lovas szobrát az 1956-os forradalom során, október 26-án ledöntötték. A szobor helyén korábban, 1919 és 1944 között, Kovács István nemzetőr főhadnagy szobra állt. A páncélos fegyvernem fejlesztésében végzett tevékenységének elismeréseként, a nevét viselte az 1967-től 1998-ig működő moszkvai Malinovszkij Páncélos Akadémia. Élete során számos elismerést kapott és több település díszpolgára lett. Magyarországon már bírálat is érte Szarvas városát azért, mert Malinovszkij marsall 1947 óta díszpolgára, és így többek között Kossuth Lajossal (1890) és Melis György (1986) operaénekessel együtt, máig viseli ezt a címet. Caboblanco A Caboblanco (1980) amerikai kalandos filmdráma, rendezője J. Lee Thompson, főszereplők Charles Bronson, Dominique Sanda és Jason Robards. A filmet a témája, környezete, stílusa alapján egyesek a Casablanca egyfajta feldolgozásának tartják. Cselekménye Giff Hoyt (Charles Bronson) egy kis hotel tulajdonosa a Cabo Blanco nevű kisvárosban (Peru). A második világháború után nem sokkal játszódó történetben (1948) egy exnáci kiskirály, egy korrupt rendőrtiszt, kincskeresés, árulás, szerelem és önzetlenség játsszák a főszerepet. Egy angol kincskereső meggyilkolása után, amit balesetnek igyekszik beállítani a rendőrfőnök, egy fiatal francia nő, Marie érkezik a hotelba (Dominique Sanda). Másnap elveszik az útlevelét és ő is életveszélybe kerül, ekkor Giff úgy dönt, hogy beavatkozik az eseményekbe, mert gyanítja, hogy a domb tetején élő exnáci tiszt, Günther Beckdorff (Jason Robards) áll a háttérben, róla pedig semmi jót nem tételez fel, hiszen tudja, hogy a közelben elsüllyedt hajón lévő kincs megtalálása érdekében mindenre képes. Fogadtatás A filmet a kritikusok fanyalogva fogadták. A Time Out Film Guide szerint „A Casablanca bennszülött újratálalása és leírhatatlanul ostoba”. A Halliwell's Film Guide szerint „A Casablanca szellemtelen paródiája, amit félig befejezett negatívból foltoztak össze”. Habsburg Katalin (politológus) Habsburg Katalin vagy Habsburg–Lotaringiai Katalin Mária Johanna Zita Zsófia Caspara főhercegnő (németül: Erzherzogin Catharina-Maria von Österreich vagy Catharina Habsburg-Lothringen; olaszul: Caterina d’Asburgo; Weißenburg in Bayern, 1972. szeptember 14. –) osztrák főhercegnő, Rudolf főherceg és Anna Gabriella de Werde hercegnő lánya. Ő a legfiatalabb az 1922-ben elhunyt IV. Károly császár és király és hitvese, Zita király-és császárné 33 unokája közül. Gyermekkorát Belgiumban töltötte. Tanulmányait többek közt az Amerikai Egyesült Államokban, Belgiumban a leuveni egyetem politikatudományi szakán, majd Madridban végezte, ahol a Radio España szerkesztője lett, majd tanszékvezető. Itt ment férjhez az aragóniai Maximilien Secco grófhoz, akitől két fia született. Családjával az olaszországi Bresciában élnek. Marie Antoinette című könyve hazájában öt kiadást ért meg, hónapokon át vezette a sikerlistákat, több nyelvre lefordították. Herzogenburg Herzogenburg település Ausztriában, Alsó-Ausztria tartományban, a Sankt Pölten-Land járásban. Tengerszint feletti magassága 229 méter, területe 46,16 km². Lakosainak száma 7734 fő (2016. január 1.). Lešetice Lešetice település Csehországban, a Příbrami járásban. Lešetice Milín, Lazsko és Příbram településekkel határos. Lakosainak száma 187 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Gianni Beschin Gianni Beschin (Legnano, 1953. február 15. –) olasz nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása ékszerész. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A játékvezetésből 1973-ban AIA Legnago körzetében vizsgázott, 1987-ben lett országos (CAN) a, 1988-tól a Serie A játékvezetője. A nemzeti játékvezetéstől 1997-ben vonult vissza. Serie A mérkőzéseinek száma: 96. Nemzetközi játékvezetés Az Olasz labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1992-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az olasz nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 36. helyet foglalja el 2 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1996-ban búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 2. Labdarúgó-Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Angliába a X., az 1996-os labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Sportvezetőként 1998-2001 között a Cosenza Calcio vezetője. Szakmai sikerek 1989-ben, mint a legjobb fiatal újonc Serie A játékvezető megkapta a Giorgio Bernardi díjat. 1993/1994 labdarúgó idény végén az olasz JB szakmai munkásságát a Dr. Giovanni Mauro alapítvány elismerő díjával jutalmazta. 9334 Moesta A 9334 Moesta (ideiglenes jelöléssel 1990 UU3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1990. október 16-án. Aegypius jinniushanensis Az Aegypius jinniushanensis a madarak (Aves) osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó fosszilis faj. Tudnivalók Az Aegypius jinniushanensis egy óvilági vágómadárféle, amely a középső pleisztocén korban élt, azon a helyen ahol ma Kína fekszik. Ezt a fosszilis fajt 2012-ben Zihui Zhang, Yunping Huang, Helen F. James és Lianhai Hou fedezték fel és írták le. Ennek a vágómadárfélének a legközelebbi rokona a ma is élő barátkeselyű (Aegypius monachus). Gaillon-sur-Montcient Gaillon-sur-Montcient település Franciaországban, Yvelines megyében. Lakosainak száma 680 fő (2015). Gaillon-sur-Montcient Hardricourt, Meulan-en-Yvelines, Tessancourt-sur-Aubette, Condécourt, Longuesse és Seraincourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Torontálszécsány Torontálszécsány (szerbül Сечањ / Sečanj, németül Setschan vagy Petersheim) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben. Fekvése Nagybecskerektől 32 km-re keletre, a Temes mellett fekszik. Története 1910-ben 2176 lakosából 1950 német, 152 magyar, 38 cigány, 19 román, 11 szerb, 5 szlovák és 1 horvát volt. A trianoni békeszerződésig Torontál vármegye Módosi járásához tartozott. A második világháború végéig abszolút német többségű település volt, majd deportálták a német és a magyar lakosságot és az 1833-ban épült kéttornyú római katolikus templomot is lerombolták. Stazione di Genova Pra Stazione di Genova Pra vasútállomás Olaszországban, Genova településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Genova–Ventimiglia-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Genova Voltri Stazione di Genova Pegli Pennedepie Pennedepie település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 281 fő (2015). Pennedepie Barneville-la-Bertran, Cricquebœuf, Équemauville, Honfleur és Saint-Gatien-des-Bois községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Legszebb versek Legszebb versek könyvsorozat (1962-1989) az Ifjúsági Könyvkiadó által 1962-ben indított, majd 1970-től az Albatros által megjelentetett sorozat (román párja az ugyanott megjelent Cele mai frumoase poezii). Székhely: Bukarest. A kiadott kötetekről Kötetei, amelyeket általában rövid előszó vezetett be (nemegyszer magának a fordítónak a tollából), legnagyobb részt a magyar (32) és a román (16) irodalomból nyújtanak kóstolót a verskedvelőknek, de a szerkesztők törekvése volt kitekintést adni a világirodalomra is: az orosz és szovjet irodalmat három szerző (Puskin, Majakovszkij, Jeszenyin), a franciát és az angolt két-két szerző (Apollinaire és Guillevic, ill. T. S. Eliot és Whitman), a török irodalmat Nâzım Hikmet, a németet Bertolt Brecht, az olaszt Salvatore Quasimodo képviseli; a kortárs magyarországi lírát – még az 1960-as években- Illyés Gyula, Kassák Lajos, Szabó Lőrinc, majd az 1970-es évek végétől Juhász Ferenc, Nagy László, Pilinszky János és Weöres Sándor, a kortárs román lírát pedig Nicolae Labiș, Ioan Alexandru s az 1960-as években Mihai Beniuc, Nina Cassian, Maria Banuș, George Călinescu. A sorozat kedvelőinek száma – talán a könyvterjesztő szűkkeblűsége miatt is – csak kevés kivétellel haladta meg az 1 500-2 000-et. E kivételek közé sorolható az Arany János-kötet 17 000, Kányádi Sándor (két kiadásban) 25 000, Szabédi László 9 300, Janus Pannonius 4 000, illetve az Mihai Eminescu 5 500 és Blaga-kötet 5 000 példánnyal. A sorozatnak az Albatrosnál megjelent utolsó kötetei: 1988-ban Johannes Bobrowski (Adonyi Nagy Mária előszavával); 1989-ben Federico García Lorca (Kovács András Ferenc előszavával); 1990-től a sorozat folytatását a Kriterion tervezte, a meghirdetett Nemes Nagy Ágnes-kötet megjelenésére azonban nem került sor. Gea de Albarracín Gea de Albarracín település Spanyolországban, Teruel tartományban. Gea de Albarracín Albarracín községgel határos. Lakosainak száma 372 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: 711 Marmulla A 711 Marmulla (ideiglenes jelöléssel 1911 LN) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Johann Palisa fedezte fel 1911. március 1-jén. Budavári Palota A Budavári Palota (németül Burgpalast, törökül Budin Kalesi) Budapest egyik legfőbb kulturális és turisztikai központja, egyben a volt királyi palota. A Budai Várnegyed részeként 1987 óta része Budapest világörökségi helyszíneinek. A gótikus stílusú királyi palota már az 1300-as évek közepétől épült és építése eltartott az 1400-as évek végéig, így Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás királyaink idején is mindvégig bővítették és díszítették a magyar uralkodók lakhelyét. 1541-től a törökök megszállásának idején a palota állapota romlásnak indult, és az 1686-os ostrom és visszafoglalás során is igen komoly károk keletkeztek a várban és a Várnegyed épületeiben egyaránt. A helyreállítás során már a barokk stílusjegyek érvényesültek, ám megmaradtak a gótikus és a reneszánsz stílus részei is. 1715-ben megkezdődött a palota bővítése egy kisebb méretű barokk kastéllyal, majd a 19. század végén Ybl Miklós és Hauszmann Alajos közreműködésével hozzáépült egy hátsó szárny, mellyel megkétszereződött a palota területe. A Mária Terézia-szárny Duna felé néző homlokzata is meg lett növelve és ekkor kapta meg a barokk és neobarokk kupoláját. A palota épületében a szecessziós elemekkel díszített úgynevezett Krisztinavárosi-szárnyban 1985-től található meg az Országos Széchényi Könyvtár, valamint a palotában székel a Magyar Nemzeti Galéria és a Budapesti Történeti Múzeum is. Fekvése A budai oldalon, Budapest I. kerületében, a Várhegyen található. A Szent György térrel és a történelmi lakónegyeddel együtt a Budai Várnegyedet vagy Budai várat, köznyelvben röviden „a Várat” alkotja. Története Előzmények Bár királyi székhelyeink sorában Fehérvár és Visegrád után csak harmadikként szerepel, Magyarország számára mégis nagy fontossággal bír. Megismerése és feltárása a második világháborúban lebombázott és elpusztult korábbi neobarokk királyi palota helyreállítását megelőzően került sor 1948-1963 között. A régészeti kutatások során kerültek napvilágra a középkori királyi székhely föld alá temetett és ez időben már teljesen elfelejtett részletei, többek között a királyi kápolna és a lovagterem is. Számos kőfaragványt, pompás töredékeket, művészeti értékeket is rejtett és óvott a föld mélye, így ismertük meg 1974-ben a ma már világhírűvé vált gótikus szobrokat is.Az újkori palota helyreállítása hosszas vajúdás után csak 1959-ben indult meg ténylegesen. A középkori erődrendszer helyreállításával párhuzamosan a Palota déli szárnyában kapott otthont a Budapesti Történeti Múzeum, magába foglalva a középkori épületrészeket, míg kiállításain az addig csak leírásokból ismert fénykorának leleteit ismerheti meg a látogató.A többi újkori épületszárnyba a Kortárs Művészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és az Országos Széchényi Könyvtár került, így az egykori királyi, kormányzati székhely nemzetünk kultúrájának vált tárházává. Az épületegyüttes, iszonyatos pusztulásaival és ismétlődő megújulásaival, hitelesen tükrözi országunk történelmét, nemzeti sorsunkat. IV. Bélától I. (Anjou Nagy) Lajosig A tatárjárás után - 1243 körül - az újabb mongol betöréstől félő uralkodó, IV. Béla (1235-1270) az addig nagyrészt lakatlan budai Várhegy fennsíkját várfalakkal övezi. A városi kiváltságokkal felruházott település első lakosai magyar és német polgárok voltak, ekkor kezdik Buda, németül „Ofen” néven emlegetni. A régi Budát ezután Óbudaként különböztetik meg az új várostól. Az erődített városban még az Árpád-ház uralkodása idején királyi udvarhely, ún. „Curia” épült. Ennek helye mai ismereteink szerint nem határozható meg pontosan. A mai palota helyén az első ismert épületeket a 14. század első felében emelték. Építtetője Károly Róbert (1308-1342) kisebbik fia, Anjou István herceg volt. A Várhegy déli platóján magasodó, öregtoronyból, dongás pincékből és palotaszárnyból álló, a kortársak által „István-várnak” nevezett épület uralkodói székhellyé történő kiépítését I. (Nagy) Lajos (1342-1382) kezdte meg. Bár a király első időben Temesvárott, majd Visegrádon tartotta udvarát, az 1360-as években a budai építkezések már előrehaladott állapotban voltak, amint azt a korabeli oklevelekből ismerjük. A palotát észak felé bővítették ekkor, ennek emlékét őrzi a gótikus királyi Várkápolna fennmaradt alsó szintje is. Az Árpád-kori erődrendszert is növelték, ekkor épült a Dunára néző keleti falszoros, valamint a folyóig húzódó, a víz felhordását biztosító és a kereskedelmi utakat illetve a kikötőt ellenőrző fal is. Zsigmond korában Bár Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt szinte folyamatosan úton volt, s gyakran járta be országát vagy tartózkodott huzamosabb ideig külföldön, mégis nagy gondot fordított arra, hogy tovább építse az Anjouktól örökölt székhelyeket. Uralkodása első tizenöt évében Budán és Visegrádon tartotta udvarát. Mindkét helyen már uralma legelején építkezésekbe fogott. Budán a Duna felé néző keleti oldalon húzódó építménysorral párhuzamosan egy új, nyugati szárny felépítésével lezárta az addig nyílt teret. Az új épület belső homlokzata oszlopcsarnokos volt, trapéz alakú díszudvarán szoborfejekkel díszített kút épült. Az így kialakult udvar északnyugati sarkán, szorosan a nyugati szárnyhoz kapcsolódva nagy lakótorony épült. A nagyjából négyzet alaprajzú torony egy-egy oldala 36 méter hosszú volt, falai négy méter vastagok voltak, s hat helyiséget zártak körül, melyeknek válaszfalai is majdnem két méter vastagságúak voltak. Zsigmond apjának, IV. Károly német-római császár karlsteini öregtornyának mintájára épült, s itt őrizték a császári hatalmi jelvényeket. Azonban a torony befejezetlen maradt, ezért Bonfini korában Csonka-torony néven emlegették. A várat a várostól elválasztó száraz árok mentén húzódott az új palota, mely a vár legészakibb épülete volt. Friss-palotának nevezték el, utalva ezzel késői keletkezésére. Legnevezetesebb tere egy valószínűleg fadongával fedett római lovagterem volt. Már 1424-ben készen állhatott, mintegy 70 méter hosszú és 17,5 – 20 méter széles, kéthajós terem, boltozatát nyolc oszlop tartotta. Ezen kívül több lakosztály és egy nagyobb, fűthető terem (hypocaustum) is helyet kapott. Homlokzatára a késő francia gótika nyomta rá bélyegét: ajtó- és ablakkeretei, erkélyei és folyosói a 15. századi gótikus profán építészet kiemelkedő alkotásai. Az építkezés mellett gondolni kellett a vár vízzel való ellátására is. Hartmann, nürnbergi csőkovácsmester munkájának eredményeként 1416-ra a víz Budán feljutott a hegyre. Nagyjából ekkorra érlelődhetett a várhegy legdélibb részének átalakítási terve, aminek eredményeképpen a Nagy Lajos-kori épületegyüttes – az István-torony bevonásával – tömör szerkezetet nyert. A teljessé lett királyi palotának a Friss-palota megépülésével létrejött második udvarában Zsigmond aranyozott bronzszobra állott, feltehetőleg a Nagyváradról Budára került bronzöntő műhelyek alkotása. Sajnos azonban ez a szobor nem maradt fenn az utókor számára. A budai építkezésekkel nagyszabású szobrászi díszítés darabjai függnek össze: közöttük előkelő lovagoknak, királyi dámáknak és főpapoknak feltehetőleg portrénak szánt alakjait és kísérőiket, udvari lovagjaikat és címertartó csatlósaikat ismerhetjük meg, valamint a Szűzanyának, az apostoloknak és a szenteknek nagyobb sorozatát. A Friss-palota azonban nem fejeződött be az eredeti elképzelés alapján, mert az 1420-as évek vége felé Zsigmond úgy döntött, Buda helyett ezentúl inkább Pozsonyt részesíti előnyben. A palota virágkora Mátyás alatt Buda fénykorának csúcsát Hunyadi Mátyás (1458-1490) uralkodása idején élte meg. Jelentős bővítésére nem, de átépítésére, gazdagítására nagy súlyt fektetett a király. Az európai udvarok közül szinte itt honosodott meg elsőként az Itáliában született reneszánsz építészeti stílus, majd innen terjedt tovább északnak, Prága és Krakkó felé. Meghonosítása elsősorban annak köszönhető, hogy 1476-ban Mátyás a nápolyi király leányát, Beatrixot vette feleségül, s vele a kor kiváló építészei, szobrászai, s egyéb művészei érkeztek Itáliából. Ez időben létesült Mátyás világhírű könyvtára, a Bibliotheca Corviniana. A pompás díszítésű corvinák azóta szétszóródtak szerte a világban, híres gyűjtemények féltett kincseként emlékeztetve létrehozójukra. Mátyás pompás könyvtárépületének, lakosztályainak fényét a korabeli leírásokon túl csak a föld alól kiásott töredékek őrzik. Építkezései közül ma már csak egyetlen részlet látható: az egykori víztároló – Cisterna Regina – hatalmas belső tere, amelynek tetején egykor fényes függőkertek voltak. A királyi székhely ez időben nemcsak a művészeteknek, de a tudományoknak is nagy hírű otthona. Történészek, csillagászok, tudósok népesítik be az udvart, ennek köszönhető ismereteink nagyobb része. A hanyatlás és a török hódítás kora A virágzás Mátyás király halálával megszakadt, s a Jagellók királysága idején (1490-1526) már jelentős építkezések nem történtek. Befejeződött az északi előudvar elválasztása a várostól, a hatalmas zárófal a Koldus-kapuval ez időben nyerte el végleges formáját. A Jagellók utáni korszak (1526-1541) már egyértelműen a hanyatlás ideje. A mohácsi csata hírére a királyi udvar fejvesztve menekül el Budáról. Bár a kettős királyság (Habsburg Ferdinánd és János király) idején az erődítéseket korszerűsítik, de ezek a fejlesztések nem pótolták azt az erőt, amit korábban az egységes magyar állam jelentett. A királyi székhely komolyabb ostrom nélkül 1541. augusztus 29-én a törökök birtokába került, s ekkor végképp megpecsételődött a sorsa. A törökök a palota állapotával különösebben nem foglalkoztak, csak kisebb átépítéseket eszközöltek, ami az iszlám szokásoknak megfelelően történt. Ez által néhány évtized alatt az európai hírű királyi városból egy közel-keleti stílusú bazárváros lett, amelynek látképét szervesen meghatározta a minaretek sokasága és a müezzinek imára hívó hangja. A keresztény Habsburg-magyar hadak ennek ellenére többször is megpróbálták visszafoglalni Budát. Ennek során 1578-ban és 1686-ban lőporrobbanások által semmisült meg a középkori királyi palota legnagyobb része. A török kiűzése és az újjáépítés 1686 szeptemberében többhetes ostrom után az egyesült keresztény seregek Lotaringiai Károly császári hadvezér irányítása alatt sikeresen visszafoglalták Buda várát a töröktől. Csakhogy a sikeres ostromnak nagy ára volt: az egykori királyi székhely gyakorlatilag teljesen megsemmisült. A még részben épen maradt épületeket elbontották, majd a romokra az első kis méretű palotát 1714-23 között építették fel. Az új, ún. Mária-Terézia-palota 1760 táján készült el. Kezdetben az Angolkisasszonyok székháza, majd 1779-1789 között a Nagyszombatról Budára költözött egyetem otthona. Ezt követően a nádori család lakja. A szabadságharc alatt A császári csapatok 1849. január 5-én vonultak be a magyar kormány által kiürített Budára. A palota parancsnokságát Hentzi osztrák főparancsnok vette át. Hentzi főparancsnok később innen is lövette a reformkori pesti rakpartot. A magyar honvédsereg 1849. május 21-én foglalta el a várat, a tavaszi hadjárat részeként. Az Osztrák–Magyar Monarchia idején A palota átépítését 1896 körül előbb Ybl Miklós, majd halála után Hauszmann Alajos tervei alapján kezdték el. Ybl Miklós eredeti terveiből a Krisztinavárosi-szárny (ma OSZK) valósult meg. Hauszmann Alajos a Mária Terézia-szárny tömegét megduplázta, a Duna felé eső homlokzaton, és a középső összekötő szárnyra új, barokk-neobarokk jellegű kupolát tervezett. Kisebb változtatásokkal, de az egész épületegyüttesen lemásolta a Mária Terézia-szárny homlokzati struktúráját. Az átépítés 1905-re készült el. Az épületben több mint 1000 gazdagon díszített királyi lakosztály volt. Híresebbek: Mária Terézia -szárnyban a rokokó stílusú terem A 724 négyzetméteres bálterem ( Hauszmann Alajos tervezte szárnyban) A Buffet-csarnok A Habsburg-terem (egykor a kupola alatt helyezkedett el) Ybl Miklós által tervezett lépcsőház a krisztinavárosi szárnyban. A Szent Jobb kápolna ( mozaik oltárképét Lotz Károly tervezte) A vártemplom Az épületet Ferenc József király avatta fel, azonban az épületben ő maga soha nem aludt, így budapesti rezidenciaként sem működött. Az I. világháború után A két világháború között Horthy Miklós kormányzó rezidenciája volt. A II. világháború után A második világháború során a Budavári Palota is hadszíntérré vált, a harcokban súlyosan megsérült. 1945 január és február hónapjában a német csapatok és a velük harcoló magyarok a Várnegyedbe szorultak vissza. A területért folytatott harc során a palotát és közvetlen környezetét súlyos találatok érték, bombázások, szovjet tüzérségi tűz. A harcok után a palota még napokig égett, a legsúlyosabb károk ekkor keletkeztek benne. A neobarokk kupolaszerkezet kiégett. A Mária Terézia-szárnyból szinte csak a homlokzati falak maradtak állva. A díszes tetőszerkezet szinte maradéktalanul tönkrement. Teljesen elpusztult a Vártemplom. A Szent Jobb kápolnát később lebontották. A kápolna oltárának mozaikja (Lotz Károly tervezte) ma Balatonalmádiban található. A háború után a palota berendezési tárgyait széthordták. A helyreállítás során lehetőség nyílt a középkori palota maradványainak kutatására. Az ásatások számtalan érdekes lelettel szolgáltak, főként a Mátyás korabeli palota korából. Az egykor elegáns parkokból és teraszokból álló Várkertben a feltárások után kiegészítették a felszínre hozott középkori falakat, bástyákat, a Várkert zárhatóságát pedig megszüntették. A Sándor-palota és a Várszínház kivételével lebontották a Szent György tér körüli palotanegyed épületeit. A palota helyreállítása évtizedekig húzódott, miközben számtalan elképzelés látott napvilágot a funkcióját vesztett és tönkrement épület kapcsán. (Volt olyan terv is, mely szerint az egészet elbontották volna, és a helyére egy új egyetemi negyedet építenek). Végül az 1960-as évekre meginduló rekonstrukció során a háború előtti formáját nem kapta vissza, pedig sok helyen menthető állapotban maradtak meg termek. Szűk költségvetésből, puritánabb megoldásokkal újították fel a palotát. A döntés szerint kulturális funkciókkal kívánták ellátni az épületegyüttest. A díszes termek rekonstrukciója helyett a helyreállítás során modern szellemiségű belsőépítészeti megoldásokat követtek, elsősorban a múzeumi igényeket figyelembe véve. A Budapesti Történeti Múzeumban a középkori emlékek és leletek bemutatására nagy hangsúlyt fektettek. Eredeti formájában csupán a Nádori kripta maradt meg, ám sírjait kifosztották. A Budavári Palota homlokzatain a következő változtatások történtek: Új, magasabb, vasbeton kupolát kapott az épület, a tetőszerkezet díszességét pedig jelentősen csökkentették. A homlokzatokon található szobrokat nagyrészt nem állították vissza eredeti helyükre. Lebontották többek között az impozáns Habsburg-lépcsőt is. Szinte kivétel nélkül kicserélték a külső nyílászárókat modern, egyszerű egytáblás blokkablakokra. A Budapesti Történeti Múzeumot 1967-ben az E épületben, a Munkásmozgalmi Múzeumot az A épületben és Magyar Nemzeti Galériát a B-D épületben 1975-ben, a Országos Széchényi Könyvtárat 1985-ben az F épületben nyitották meg. A Munkásmozgalmi Múzeum 1989-ben megszűnt és annak helyére került 1991-ben a Ludwig Múzeum. A Ludwig Múzeum 2005-ben a Művészetek Palotájába költözött át, kiállítói tereit a Nemzeti Galéria vette át. A palota ma és holnap A palota területe számtalan budapesti rendezvény kiváló helyszíne, többek között az igen népszerű Mesterségek ünnepe és Borfesztivál otthona. Évente turisták százezrei tekintik meg az épületet. A palota alapos felújításra, műemléki rekonstrukcióra szorul. (A krisztinavárosi szárny a gyorslift körül el van kerítve omlásveszély miatt.) A helyreállításra többek között azért is szükség van, mert az 1960-as évek felújítása számtalan előnytelen megoldást is hozott, amit most lenne lehetőség korrigálni. Bár konkrét tervek egyelőre nem láttak napvilágot, a szándék szerint visszatérnének a Hauszmann Alajos tervezte homlokzati kialakításhoz, legalábbis részben. Visszaállítanák az elbontott Habsburg-lépcsőt, többek között kicserélnék a palotától teljesen idegen ablakokat, illetve pótolnák a hiányzó homlokzati díszeket. A belső terek helyreállítása nincs napirenden. Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter 2011. január 14-én úgy nyilatkozott, hogy az Új Széchenyi Terv által finanszírozva felújítják az egész Budai Várnegyedet és a Budavári Palotából elköltöztetik az Országos Széchényi Könyvtárat. Sem a munkálatok kezdési időpontját, sem a befejeződésüket nem árulta el, kivéve a Várkert Bazárt, amellyel kapcsolatban elmondta, hogy felújítása várhatóan 2014-re készül el. Kulturális intézmények 1985 óta itt működik az Országos Széchényi Könyvtár . Magyar Nemzeti Galéria Budapesti Történeti Múzeum „Vármúzeum” gyűjteménye Szobrok A palota területén felállított köztéri szobrok: Donáth Gyula : Turul (1905-ben állították fel a neobarokk kapura) Senyei Károly : Halászó gyerekek kútja Róna József : Savoyai-szobor (1900-ban került mai helyére) Ligeti Miklós : Csongor, Tünde (1903-ban helyezték a két szobrot a lépcsősor pihenőire, ma a MNG bejáratánál vannak) Strobl Alajos : Mátyás-kút (1904-ben helyezték a Szent Zsigmond-kápolna külső falára) Fadrusz János : Kapuőrző oroszlánok (1901-1902) Senyei Károly : Háború, Béke (eredetileg a Távirda-kapu díszítésére kerültek ide, ma Budapesti Történeti Múzeum bejáratánál állnak) Ifj. Vastagh György : Csikós (1901-ben felállítva) Képek Savoyai terasz A keleti, Duna felőli oldalon lévő teraszon van a palota főbejárata. Halászó fiú terasz A Duna felőli északi mellékterasz. Hunyadi udvar A Tabán felőli északi udvar. Oroszlános udvar A palota belső udvara. Cerjani Cerjani (olaszul: Ceriani) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Kaštelir-Labinci községhez tartozik. Fekvése Az Isztria középnyugati részén, Porečtől 13 km-re északkeletre, községközpontjától 3 km-re északra, az A9-es autóút közelében fekszik. Története 1890-ben 5, 1910-ben 18 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. A második világháború után Jugoszlávia része lett. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 20 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoznak. Pennington-fogó A Pennington-fogó (Duval-fogóként is ismert) a sebészetben használt érfogó háromszög alakú fogó résszel. Manapság leginkább a testékszer behelyezésénél használják hogy például a bőrt vagy a nyelvet megfogják, miközben átszúrják. 7124 Glinos A 7124 Glinos (ideiglenes jelöléssel 1990 OJ4) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henry E. Holt fedezte fel 1990. július 24-én. Apod fia Dénes Dénes magyarországi főember volt a 13. század első felében, II. András uralkodása idején, tárnokmesterként az új gazdaságpolitika megalkotója, majd nádor. Élete Apod (Ampod) szolnoki ispán fia volt, birtokai a Dráva vidékén feküdtek. 1216–22-ig, majd rövid megszakítás után 1224-ig tárnokmester volt. Emellett 1216-ban szepesi, 1216–19-ig abaúji, 1220–22-ig bácsi ispán is. Tárnokmesterként nagy szerepe volt a régi királyi birtokokra (királyi udvarház) épülő gazdaságpolitika helyett az új királyi pénzjövedelmekre (regálék) alapuló gazdaságpolitika megalkotásában. 1231 és 1234 között nádor volt. Mivel kedvezett a zsidóknak és izmaelitáknak, Róbert esztergomi érsek 1232. február 25-én kiközösítette. Ezután májusban II. András egyik követeként Rómában járt. IV. Béla magyar király trónra lépése, 1235 után kegyvesztett lett, Béla megvakíttatta. Azzal vádolták, hogy II. András harmadik feleségének, Beatrixnak a gyermeke valójában tőle van. Beatrix külföldre menekülve szülte meg fiát, Istvánt, aki III. András apja lett. Csangsa óriáskerék A Csangsa (Changsha) óriáskerék egy 120 méter magas óriáskerék Kína Hunan tartományában található Csangsa (Changsha) városában. Az óriáskerék építését 2004. szeptember 30-án fejezték be, és 2004. október 1-jén megnyitották a közönség számára. A kerék átmérője 99 méter. Kínában további három 120 méter magas óriáskerék van, a Tianjin Eye (2007-ben épült), a Csöngcsou óriáskerék (2003-ban épült) és a Szucsou óriáskerék (2009-ben épült). Ezeknél nagyobb csak a 160 méter magas Star of Nanchang, illetve ha befejeződnek a 208 méteres Beijing Great Wheel építési munkálatai, az lesz Kína és a világ legmagasabb óriáskereke. Mainxe Mainxe település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 672 fő (2015). Mainxe Bourg-Charente, Gondeville, Jarnac, Saint-Même-les-Carrières és Segonzac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Wyrzysk Wyrzysk [ˈv���sk] (németül: Wirsitz) város Lengyelországban, a Nagy-lengyelországi vajdaságban, Piła járásban. Lakossága 5263 fő volt 2004-ben. Földrajzi elhelyezkedés A wyrzyski községnek 14 500 lakosa van és 160,7 km² nagyságú területet ölel fel. A Nagy-lengyelországi vajdaság északi sarkában fekszik; keletről a Kujávia-pomerániai vajdaság határolja. A környező területekből, 117,11 km² a megművelhető talaj és 19,65 km² erdő. A közösségen régebben keresztülhaladt a 10-es számú nemzeti autóút Szczecinből Varsóba de azóta egy elkerülő út épült. Ez a kitérő összeköti Wyrzysket Piłával (37 km) és Bydgoszczcsal (55 km). A Osiek nad Notecią-i vasútállomás lehetővé teszi a vasúti megközelítését is Piłának (39 km) és Bydgoszcznak (48 km) A község a Krajnai-fennsíkon fekszik. A déli határát a Noteć folyó adja mellékfolyójával a Łobżonkaval, ami keresztülvág a festői Noteć-völgyön. Az egyik magaslat, a Dębowa-hegy, eléri a 192 méteres tengerszint feletti magasságot, ezzel Krajna régió legmagasabb pontjává emelkedik. A község területének több mint 60%-a természetvédelmi terület. A környéket adottságai benépesülésre alkalmassá tették már a jégkorszakot követő időkben is. Itteni emberi település nyomai lelhetők fel a környező morénadombokon, és a folyóvölgyben is. Régészeti kutatások felfedték, hogy az első emberek 9000 évvel ezelőtt jelentek meg Żuławka falu területén. Nem sokkal később állandó átkelőket építettek a folyón. Ezek a fahidak az itteni emberek által legalább 3500 évig jelen voltak, és karbantartva, ami egy nagyon különleges és ritka példája az európai prehisztorikus mérnöki technikának. Történelem Magát wyrzyski települést a germánok alapították 1000 környékén. A középkorban a Noteć folyó természetes határként szolgált Nagy-Lengyelország és Pomeránia között, ami sokáig visszatartotta a Német-római Birodalom, a Piast-dinasztia és a 13. századtól kezdve a Német Lovagrend terjeszkedését. A helyi emberek átvették a szláv eredetű Krajna elnevezést a Noteć folyótól északra elhelyezkedő területre. Végezetül Ferdeszájú Boleszláv lengyel fejedelem elfoglalta a környező várakat és a krajnai régiót az elkövetkező 700 évre Lengyelország részévé tette. Az első fennmaradt emlék Wyrzyskről 1326-ra nyúlik vissza. A név az úgynevezett Nagy-lengyelországi kódex-ben került említésre. Valószínűleg már 1450 előtt független királyi város volt, de csak az 1565-ös magdeburgi törvények értelmében vált hivatalosan várossá. A területen vívott rengeteg háború következtében ami a 17. és 18. században folyt Wyrzysk gyakorlatilag faluvá degradálódott. Wyrzysk Poroszország részévé vált Lengyelország hármas felosztását követően. A városi jogokat 1773-ban adta meg ismét II. Frigyes porosz király aki a Noteć folyó szabályozásának és a Bydgoszczi-csatorna építésének adminisztrációs központjává tette. 1807 és 1815 között a Varsói Hercegség része volt, egészen a bécsi kongresszusig, ekkor visszakerült Poroszországhoz. A később megalapuló Német Birodalom része maradt egészen az első világháború végéig. 1772-ben Lengyelország első felosztása után Krajna a Porosz Királyság részévé vált. A porosz uralkodóknak folyamatosan célja volt a terület germanizálása. A módszerek között szerepelt a lengyel nyelv tiltása, a porosz adminisztráció bevezetése, a német nyelvű oktatás, a német települések támogatása és a környező kisnemesség birtokainak felvásárlása. Wyrzysk és a környező birtokok konkrétan II. Frigyes király birtokába kerültek 1773-ban. Miután Wyrzysk újra porosz kezekbe került a napóleoni háborúkat követően, 1818-ban Poseni Nagyhercegség azonos nevű járásának székhelye lett. A germanizációt követő években a régió német többségű lett. A porosz uralommal szembeni ellenállás viszont megmaradt, de ez elősegítette a gazdasági fejlődést, főleg a mezőgazdaság területén. A konfliktusok az úgynevezett Kulturkampf idején bontakoztak ki a legjobban. A germanizáció nyomása és a német telepesek áradata egyre növekvő ellenállást fejtett ki a diszkriminált lengyel lakosság által akik az anyanyelvüket akarták használni, és a római katolikus vallást követni. Ez a különböző új alapítású lengyel szervezetekben öltött formát, mint például hazafias csoportok, sportklubok, bankok és önsegélyező alapítványok. Wyrzysk 1919-ben lett ismét az akkor újra megalapított Lengyelország része a versailles-i békeszerződés által, de alig 20 év elteltével ismét német kezekbe került a második világháború kirobbanásakor. A Harmadik Birodalom egyik tartományának, Danzig–Nyugat-Poroszország reichsgaunak lett a része, Wirsitz község székhelyeként. A várost 1945-ben a Vörös Hadsereg foglalta el, és tette újra Lengyelország részévé. Híres emberek Rudolf Bauer (1889–1953), német születésű festő Wernher von Braun (1912–1977), rakétatudós, űrhajózási mérnök Hanza Szövetkezeti Áruközpont Hanza Szövetkezeti Áruközpont fogyasztási szövetkezet volt az első Csehszlovák Köztársaság és a visszacsatolást követően még a második világháború ideje alatt is. A trianoni döntés a Szlovákiához került magyar vidékeken a korábban jól működő szövetkezeti mozgalom visszaesését okozta. A két világháború közötti időszakban a szlovákiai magyarság csupán a fogyasztási szövetkezetek terén tudott erős pozíciókat kivívni magának. A Szlovákián és Kárpátalja területén működő fogyasztási szövetkezeteknek mintegy egynegyede magyar jellegű volt. Trianon előtt a mai Szlovákia területén működő fogyasztási szövetkezetek a budapesti Hangya Szövetkezeti Központhoz tartoztak. Ez a kapcsolat 1919-ben megszakadt, mivel Csehszlovákiában törvény mondta ki, hogy valamennyi szlovákiai szövetkezetnek a pozsonyi Központi Szövetkezethez kell tartoznia. Ez komoly gondot jelentett a dél-szlovákiai fogyasztási szövetkezetek számára, mivel a pozsonyi központ nem biztosította a megfelelő áruellátást. Ezért 1925-ben 35 szövetkezet és 19 magánszemély galántai központtal új szövetkezetet alapított, amely a két világháború közötti időszak talán legsikeresebb szlovákiai magyar vállalkozásának bizonyult. Ez az összes szlovákiai magyar fogyasztási szövetkezet több mint felét felölelte, 222 főként nyugat-szlovákiai szövetkezettel volt kapcsolatban. A Nógrádtól keletre eső magyar falvak szövetkezetei ezzel szemben a pozsonyi székhelyű NUPOD (Nákupné ústredie potravinárskych družstiev) szövetkezeti központ zólyomi és kassai kirendeltségénél szerezték be az árut. Bár a két szövetkezet konkurált egymásnak, gyakran együttműködtek és 1936-1938 között Centrum néven közös bevásárlási irodát tartottak fenn Pozsonyban. Az 1930-ban alapított Hanza Hitelszövetkezet, a szövetkezet hitelnyújtó intézményeként működött. A központi raktár mellett malmokat, terményfelvásárló központot, gépparkot, likőrgyárat, agyagbányát, téglagyárat, nyomdát és egyéb vállalkozásokat is üzemeltettek, helyi szinten pedig számos iskola, kultúrház és templom építéséhez járultak hozzá. Saját dalárdájuk is volt. 1928-1945 között a Hanza saját lapot adott ki Hanza Szövetkezeti Újság címmel, 1935-től pedig Hanza Szövetkezeti Naptár címmel naptárt adott ki. Az első bécsi döntést követően a Hanza tovább működött, és egyes dunántúli községekre is kiterjesztette működését. Komoly gondot és ellenállást szült a Hangyába való integrálási törekvés. A második világháború és következményei a Hanza megszűnését eredményezte. A Kassán székelő ideiglenes csehszlovák kormány 1945. április 12-i rendeletével nemzeti gondnokság alá helyezte, gondnokául pedig a NUPOD-ot nevezte meg. Ezzel gyakorlatilag a Hanza megszűnt. A Hanza első elnöke Nagy Ferenc volt. Gare de Montreuil-Bellay Gare de Montreuil-Bellay vasútállomás Franciaországban, Montreuil-Bellay településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Chartres–Bordeaux-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Thouars Chiaserna Chiaserna település Olaszországban, Marche régióban, Pesaro és Urbino megyében. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Borosbocsárd Borosbocsárd (románul: Bucerdea Vinoasă) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Nevének eredete Kiss Lajos szerint a Bocsárd helynevek a 'kádár' vagy 'pohárnok' jelentésű ómagyar bocsár szó -d képzős alakjából valók és ilyen foglalkozású várnépekre utaltak. Először 1238-ban említették, Buchard alakban. Előtagja Buzásbocsárdtól különítette el (először 1486-ban: Borosboczard). Fekvése Gyulafehérvártól 13 kilométerre északnyugatra, az Erdélyi Hegyalján fekszik. Népessége 1785-ben Magyarborosbocsárdnak 377, Oláhborosbocsárdnak 341 lakója volt. Az előbbiben ugyanekkor 39, utóbbiban 51 ortodox családot, Magyarborosbocsárdon 1766-ban 111 református lelket számoltak össze. 1910-ben 1277 lakosából 1266 volt román és 11 magyar anyanyelvű; 710 ortodox és 557 görögkatolikus hitű. 2002-ben 957 román anyanyelvű lakosából 886 volt ortodox, 74 pünkösdi és 12 görögkatolikus vallású. Története Középkori plébániatemploma, amelyet később a református nemesek használtak, a mai ortodox templom helyén állhatott. 1332-ben a pápai tizedjegyzék szerint egyházának papja 80 dénár pápai tizedet fizetett. 1442-ben a település a Kecsetiek adománybirtoka volt, de Hunyadi János erdélyi vajda magának foglalta el. A mai település felső része a középkortól a 20. századig külön falut alkotott Oláhbocsárd, később Oláhborosbocsárd néven (villa olachalis Buchard 1346-ban, Olahbochard 1496-ban), a tőle való megkülönböztetésül az alatta fekvő, a középkorban még magyar lakosságú falut Magyarbocsárdnak, később Magyarborosbocsárdnak nevezték el (Magyarbochard 1505-ben, Magjar Boros Bocsárd 1684-ben). Bár a két falu közben összeépült, községi igazgatásuk csak 1912-ben egyesült. Mindkét falu Fehér, majd Alsó-Fehér vármegyéhez tartozott. Szőlőművelő település volt. A paraszti réteg a 17. században már Magyarborosbocsárdon is román. A tatárok 1658-ban felgyújtották, ezután 1668-ban, a református magyarok számának csökkenése miatt, újraosztották határát. A református püspökség a 17. század második felében udvarházat épített itt uradalmának igazgatása céljából, amely a 18–19. században is fennállt. A püspökségen kívül a 18. században főbb birtokosai a Boér, Bessenyei és Harsányi családok voltak. 1848 tavaszán Ács János református lelkész vezetésével 26 fős nemzetőrsége alakult. Október 29-én román felkelők a vásártéren 63 magyar lakosát öltek meg, 25-en Vajasdra menekültek. A magyar vadászok 1849-ben tizenegy román lakosát végezték ki. Református egyháza nem alakult újjá. A hagyomány szerint a pónyikalma innen került Nagyenyedre a 19. század elején, ahonnan aztán Erdély szerte elterjedt. Látnivalók Az ortodox templom kertjében 2000 óta falumúzeum működik. A feltehetően a 17. században épült régi ortodox templom romjai. Az épületet a 20. század közepéig használták. Híres emberek Itt született 1897-ben Emil Pop botanikus. Aemilia gens Az Aemilia gens az egyik legnevesebb patrícius nemzetség (gens) nomenje (neve) volt az ókori Rómában. Férfi tagjainak neve Aemilius, a nőké Aemilia volt. Egyes ókori elméletek szerint Mamercustól, Püthagorasz fiától származtak, akinek mellékneve Aimiliosz, azaz "elbájoló" volt. Más elméletek szerint a család Numa Pompiliustól, Róma második királyától származik, aki Plutarkhosz tisztelőjeként negyedik fiát Plutarkhosz fiáról nevezte el. A nemzetség ágai: Barbula, Buca, Lepidus, Mamercus, Papus, Paullus, Regilus, Scaurus. Közülük az Aemilius Lepidusok lettek a leghíresebbek. Ilona magyar királyi hercegnő (?–1199) Árpád-házi Ilona vagy Magyarországi Ilona (németül: Helene von Ungarn; 1158 körül – 1199. május 25.), az Árpád-házból származó magyar és horvát királyi hercegnő, II. Géza magyar király és Kijevi Eufrozina királyné hetedik gyermeke, aki V. Erkölcsös Lipót osztrák herceggel kötött házassága révén Ausztria hercegnéje 1177-től és Stájerország hercegnéje 1192-től férje 1194-es haláláig. Származása Ilona hercegnő 1155 körül született a magyar uralkodó dinasztia, az Árpád-ház tagjaként. Apja II. Géza magyar király, aki II. Béla magyar király és Szerbiai Ilona királyné gyermeke volt. Apai nagyapai dédszülei Álmos herceg és Kijevi Predszláva (II. Szvjatopolk kijevi nagyfejedelem leánya), míg apai nagyanyai dédszülei I. Uroš szerb nagyzsupán és Diogenész Anna voltak. Erzsébet anyja a Rurik-dinasztiából származó Kijevi Eufrozina hercegnő, I. Msztyiszlav kijevi nagyfejedelem és Ljubava Dmitrijevna leánya volt. Anyai nagyapai dédszülei II. Szvjatopolk kijevi nagyfejedelem és Wessexi Gitta hercegnő (II. Harold angol király leánya) voltak. Ilona volt szülei hetedig, egyben második legfiatalabb leánygyermeke. Testvérei között van többek között III. István és III. Béla magyar királyok, továbbá Erzsébet hercegnő, aki Frigyes cseh fejedelem feleségeként cseh fejedelemné lett, valamint Géza herceg, aki a magyar trón követelője volt Béla fivérével szemben. Házassága és gyermekei Magyarországi Ilona hercegnő férje a Babenberg-házból származó V. Lipót osztrák herceg lett. Lipót II. Henrik osztrák herceg és Komnénosz Teodóra hercegné (II. Ióannész bizánci császár unokájának) fia volt. Házasságukra 1172-ben került sor. Kapcsolatukból feltehetőleg négy gyermek született, két fiú és két leány: Frigyes herceg (1175 körül – 1198. április 16.), osztrák uralkodó herceg . Lipót herceg (1176. október 15. – 1230. július 28.), testvérét követvén osztrák herceg. Ágnes hercegnő? Berta hercegnő? Forrás Magyarországi Ilona (angolul) 1771 Makover Az 1771 Makover (ideiglenes jelöléssel 1968 BD) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Csernih fedezte fel 1968. január 24-én. A falu jegyzője A falu jegyzője Eötvös József legismertebb regénye, „az első nagy kísérlet a magyar irodalomban, hogy 'az egész társadalom keresztmetszetét adja', hatalmas, balzaci célkitűzésű munka.” Jelentős irányregény. A mű 1844 végén nagy részt már készen volt és 1845-ben jelent meg, Pulszky Ferencnek ajánlva. Cselekménye A cselekmény a képzeletbeli Taksony vármegyében, nagyobb részt Tiszarét helységben játszódik és egy évet ölel fel. Főbb alakjai Réty Sámuel vármegyei alispán, Tengelyi Jónás falusi jegyző és Viola, a zsivánnyá lett paraszt. Fontos Vándory református pap és Macskaházy ügyvéd alakja is. A megyénél tisztújításra készülődnek. Réty alispán nagyravágyó második neje, született báró Andorházy-leány férjének rangot, címeket szeretne, két mostoha gyermekével, Ákossal és Etelkával pedig fényes házasságot akarna köttetni. Megtudja, hogy Vándory Boldizsár, a református pap férjének a testvére, akit apjának második házassága külföldre kényszerített, és aki később nemes cselekedetként öccse javára lemondott apai örökségéről; azt is tudja, hogy Ákos a jegyző leányát, Vilmát szereti. Macskaházy ügyvéd segítségével kiterveli, hogy egy üveges zsidóval ellopatja Vándorynak a Réty-birtokokhoz való jogát tanúsító irományait, Tengelyinek pedig a nemességét bizonyító okmányait. Így biztosíthatja családja számára az ősi vagyont, de megsemmisítheti Tengelyi befolyását és Ákos tervezett házasságát is. A tisztújítást megelőző éjjel megtörténik a rablás, csakhogy Tengelyi házánál Viola, – aki az alispánné és Macskaházy beszélgetését véletlenül kihallgatta –, a felbérelt üveges zsidótól elveszi az elrabolt iratokat, hogy azokat majd tulajdonosának visszaadja. Viola korábban Nyúzó Pál főbíró önkényes intézkedései miatt fellázadt, indulatában embert ölt és azóta bujdosni kényszerül. Most hálás Tengelyinek, aki beteg feleségét és gyermekeit házába fogadta. Másnap Porváron, a megyeszékhelyen elterjed a hír, hogy Tengelyi iratait ellopták, ezért kizárják őt a választói jog gyakorlásából. Tengelyi otthon elkeseredve tudja meg a történteket, ráadásul távollétében felesége Ákost is fogadta a háznál, aki a zűrzavarban megsebesült, és így leányát is hírbe hozták. Tengelyi régen lelkes idealista volt; szűkös örökségét önművelésre fordította, külföldön egyetemet végzett, Rétyvel ott kötött barátságot; utána a megyének ügyvédként és több más módon próbált hasznára válni, végül Réty segítségével Tiszaréten lett jegyző; most, az alispán második házassága óta ellenséges viszonyban állnak. A választásnál az alispánságra nem Rétyt, hanem Bántornyai Lajost támogatja, aki azonban vele együtt megbukik. Mindez keserűséggel tölti el, kételkedőn és pesszimizmussal szemléli környezetét. Macskaházy és az alispánné Violától meg akarja szerezni az iratokat. Nyúzó Pál és Macskaházy a pandúrokkal rajtaütnek a zsiványok táborán, rágyújtják Violára a kunyhót, ő elkábulva az írásokkal kirohan, melyeket Macskaházy kikap kezéből. Violát statárium elé állítják és halálra ítélik, de őt kiszabadítja Kislaky Kálmán, a bíróság elnökének fia, aki szerelmes Réty leányába. Viola egy este Réty házában meglepi Macskaházyt, elveszi tőle az iratokat (amiket az már pénzért árult az alispánnénak) és dulakodásban közben megöli. Ugyanezt kellett volna megtennie az alispánné által felbérelt üveges zsidónak is, aki a jelenetet a kályhalyukból nézi végig. A gyilkosság után Viola családjával másik megyébe költözik. Macskaházy haldokolva Tengelyit nevezi meg gyilkosának, és a véletlenek összejátszása is gyanúba keveri őt. Tengelyi börtönbe kerül. Eközben Ákos összevész apjával és mostohaanyjával, majd Vándoryhoz költözik, amíg Vilmát feleségül veheti. Vándory szemrehányó levelet ír öccsének, az alispánnak, ebben korábbi testvéri lemondására hivatkozva kéri tőle Tengelyi sorsának enyhítését. Porváron, a megyei börtönben tífusz üt ki, melynek az üveges zsidó is áldozata lesz, aki halálos ágyán fölfedi az igazságot. Rétyné bűnei napvilágra jutnak, a kapzsi asszony megmérgezi magát. Viola a Tengelyit ért vádról értesülve, az iratokkal Tiszarétre siet, de a pandúrok felismerik és menekülés közben halálosan megsebesítik. Felesége, aki időközben két gyermekét is eltemette, férje után hal. Tengelyi kiszabadul, Réty alispán lemond hivataláról, két gyermeke – Ákos Vilmával, Etelka Kislaky Kálmánnal – boldog lesz. Nyúzó visszaélései miatt elveszti hivatalát. Így tehát Viola kivételével a jók mind boldogulnak, a rosszak mind elnyerik büntetésüket. Jellemzése Az író – korábbi regényétől, A karthausitól eltérően – ebben a művében a cselekmény és az események nagy gazdagságára törekedett. A regény cselekménye több szálból tevődik össze. Bár Tengelyi a regény hőse, lényegében passzív hőse, Viola eszményített alakja legalább olyan lényeges helyet foglal el benne, és a regény szerkezete abból áll, ahogy a cselekményszál keresztezi egymást, kapcsolódik, még Viola tragikus halálának oka is Tengelyi sorsából következik. Mindez pedig a vármegye életébe, a tisztújítás körüli csatározásokba és Réty alispán megválasztásának történetébe ágyazódik. A fordulatos cselekmény fő mozgatója egy intrikus, Rétyné. Az író alakjait az aljas tervhez való viszonyukban helyezi el és jellemzi. A terv végrehajtásában részt vesz annak kiötlője, Macskaházy; részes benne az üveges zsidó, bár épp általa derül ki végül az igazság; és szerepe van benne a vármegyének, melynek elavult intézményei, bűnei éppen a történet során tárulnak fel. Tengelyi, „a falu jegyzője” az eseményeknek nem annyira alakítója, sokkal inkább elszenvedője. Alakja a haladó kisnemesi értelmiség képviselője a regényben. Tengelyi, vagyis az „igazság” oldalán állnak a fiatalok, az örök optimista Vándory és természetesen Viola, aki életét kockáztatja érte. Viola segítőtársai főként az alacsonyabb sorúak, Viola felesége, Peti nevű cigány, Réty alispán gulyása, stb. Violával szemben a megyei elnyomó hatalmat, mely ellen fellázad, főként az önkényeskedő Nyúzó főbíró testesíti meg, akinek segítője mások mellett Cifra, a Violát eláruló, rablóból lett pandúr. A regényben egy reformkori vármegyét ismerhetünk meg egész tisztikarával és szegény népével, politikai harcaival és mindennapi világával, a megyei élet tipikus alakjaival és helyszíneivel együtt. Eötvös a haladás legfőbb gátjának kora sajátos megyerendszerét tartotta, ezért művében olyan megyét rajzol, melyben sűrítve megtalálható mindaz a rossz, ami a megyéket jellemezhette. Látjuk, hogy ez a zárt világ hogyan teremt gazembereket a felsőbb osztályokban, és hogy a gazság hogyan kergeti a becsületes embereket bűnbe, kétségbeesésbe. Eötvös irányregényt írt, vádol és ítélkezik, de célzatossága (nem egyszer túlzásai) ellenére is kora társadalmának eleven rajzát adja. Felháborodva mutat rá a korabeli nemesi uralom vétkeire, az önkényeskedésre, a vármegyei közigazgatás elhanyagolt állapotára. E viszonyok rajzában gyakori az irónia; számos helyen a szatíra és a keserű gúny. Más helyen viszont – a börtöntífusz, az üveges zsidó, Viola sorsa – a meghatottság, az elesettek iránti szánakozás hangján szólal meg. Az elbeszélés menetét, főként a regény vége felé, hosszú elmélkedésekkel, ironikus vagy megindító rajzokkal szakítja meg. Ő nem eléggé költő, mondja magáról, hogy miközben művét írja, „a szomorú valót elfelejthetné”, bár tudja, hogy ez neki mint regényírónak főhibája, és egy helyen tréfásan javulást is ígér. Az író nem kimondottan a megye ellen, hanem általában is a visszaélések ellen írta művét, és benne számos politikai és társadalmi korkérdést is felvet. Az elavult börtönrendszer ellen szól Taksony megye börtönének bemutatásával; a zsidók emancipációjának szükségessége különösen az üveges zsidó rajzából következik, akinek gonoszságát helyzetéből magyarázza; együttérzéssel rajzolja Garacs község nyomorgó népét, mely boldognak csak a temetőben érezheti magát. Beleszőtte a regény menetébe a költészet céljáról szóló elveit, az egyéni szabadság elnyomását és a választási visszaélések bemutatását. Az egész cselekmény, Tengelyi és Viola története egyaránt közvetve a politikai egyenlőség szükségességét hirdeti. Stílusa, nyelve Míg A karthausi az író magánbeszéde, én-regény, addig ebben a művében már nem engedi a monológ túltengését, szívesebben fordul a párbeszédek és a vitatkozások felé. A hosszadalmas tájleírásoknak soha nem volt barátja; az elmélkedést, az érzelmek rajzát mindig többre tartotta a leírásnál. Bár a történet a Tisza vidékén játszódik (ahonnan Tokaj hegye is látszik), erre a tájra a regény nyelve nem-igen utal. Eötvös a hagyományos körmondatos stílusban ír, nyelve gyakran száraz, színtelen. Alakjai, még egyszerű falusi emberei is körülményesen fejezik ki magukat. Stílusa itt mégsem annyira bőbeszédű, nem olyan dagályos, mint A karthausiban, körmondatai is kevésbé nehézkesek, különösen ott, ahol enyhíti őket a gyakori irónia vagy néhol a humor. Kiadása, utóélete A falu jegyzője először 1845-ben jelent meg Pesten. Ferenczi Zoltán szerint nyolc füzetben, mégpedig az első füzet március elején, az utolsó november 9-én. (Egy korabeli bírálója, Kelmenfy László szintén nyolc füzetről írt.) Mások, köztük Pintér Jenő szerint három kötetben. Eszerint valószínű, hogy ugyanabban az évben füzetenként is, majd a teljes szöveget három kötetben is kiadták. A 20. század végéig a regény összesen harmincháromszor jelent meg; ebből huszonötször teljes szöveggel, további nyolc alkalommal pedig meghúzva. Az 1978. évi (Móra Könyvkiadó) és 1992. évi (Editorg Kiadó) kiadás nem a teljes eredeti szöveg, hanem annak Majtényi Zoltán által átdolgozott (rövidített és stilizált) változata. A regényt először német nyelvre fordították le (Mailáth János, 1846.). A falu jegyzője „az első olyan magyar irodalmi mű, amelyre különböző nyelvű fordításai alapján külföldi kritikák is elismerően felfigyelnek.” Eötvös művének szövegéből Szigeti József 1872-ben népszínművet írt Viola vagy az alföldi haramia címmel. Zsurzs Éva négyrészes tv-filmben dolgozta fel 1985-ben. Éragny (Val-d’Oise) Éragny egy község Franciaországban. Lakosainak száma 16 585 fő (2015). Földrajza Éragny Saint-Ouen-l’Aumône, Conflans-Sainte-Honorine, Cergy, Herblay, Neuville-sur-Oise és Pontoise községekkel határos. Testvértelepülések Munster Komló Habsburg Mária magyar királyné (1528–1603) Habsburg Mária vagy Ausztriai Mária (spanyolul: María de Habsburgo vagy María de Austria; Madrid, 1528. június 21. – Madrid, 1603. február 26.), a Habsburg-ház spanyol ágából származó spanyol infánsnő, Habsburg Károly német-római császár és spanyol király valamint Avis Izabella portugáliai infánsnő legidősebb leány gyermeke, aki Habsburg Miksával kötött házassága révén magyar, cseh és német királyné, valamint osztrák főhercegné és a Német-római Birodalom császárnéja. Élete Származása Édesapja V. Károly német-római császár (I. Károly néven spanyol király). Édesanyja Izabella portugál infánsnő, I. Mánuel portugál király leánya volt. Házassága, utódai 1548. szeptember 13-án Valladolidban feleségül ment a Habsburg Miksa főherceghez, a későbbi I. Miksa magyar királyhoz (II. Miksa néven német-római császárhoz), I. Ferdinánd német-római császár és Jagelló Anna magyar királyi hercegnő legidősebb fiához, aki apai ágon saját első unokatestvére volt. Mária hithű katolikus volt, és ebben a szellemben nevelte(tte) gyermekeit, különösen az elsőszülött fiát, Rudolf főherceget a későbbi császárt-királyt. Férje, Miksa rokonszenvezett a reformációval, bár színleg[forrás?] katolikus maradt, (hiszen csak így élvezhette a „hatalmas rokonok” a spanyol Habsburgok támogatását, akik szintén hithű katolikusok voltak). 16 gyermeket szült, köztük volt: Anna főhercegnő (1549–1580), II. Fülöp spanyol király negyedik felesége. Rudolf főherceg (1552–1612), később apjának utódjaként I. Rudolf néven magyar és cseh király , (II. Rudolf néven német-római császár ). Ernő főherceg (1553–1595), 1594-től haláláig Spanyol-Németalföld Habsburg kormányzója . Erzsébet főhercegnő (1554–1592), aki IX. Károly francia királyhoz ment feleségül. Mátyás főherceg (1557–1619), később Rudolf utódjaként II. Mátyás néven magyar és cseh király , (I. Mátyás néven német-római császár ). Miksa főherceg (1558–1618), a Német Lovagrend nagymestere . VII. Albert osztrák főherceg (1559–1621), 1596-tól haláláig Spanyol-Németalföld Habsburg kormányzója. Margit főhercegnő (1567–1633) Mária császárné 1576. október 12-én megözvegyült, és hat év múlva, 1582-ben visszatért szülőhazájába, Spanyolországba. 1603-ban hunyt el. Temetésére Tomás Luis de Victoria spanyol zeneszerző Requiemet írt, amelyet 1605-ben adott ki, és amely később híressé vált.[forrás?] Dóka Klára Dóka Klára (Léva, 1944. február 25. – 2012. november 15.) magyar levéltáros, történész. Élete 1968-ban végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-történelem szakán. 1969-ben doktorált, 1974-ben megszerezte történelemtudományok kandidátusa, 1996-ban az akadémiai doktori fokozatot. Diplomája átvétele után levéltári területen dolgozott, tudományos kutatásai mellett részt vett a levéltárosok szakmai képzésében is. Munkatársa volt Budapest Főváros Levéltárának, 1974-től az Országos Vízügyi Levéltárnak, 1984-ben az Új Magyar Központi Levéltár munkatársa lett (mely 1992-ben beleolvadt a Magyar Országos Levéltárba). Tudományos munkássága Kutatási területeit a forrásanyag közelsége és a rendelkezésre álló idő minél jobb kihasználása miatt a mindenkori munkahelyi kötöttségek befolyásolták. Az általa feldolgozott témák alapvetően a 18-19. század gazdaságtörténetére (céhes kézműipar, világi és egyházi uradalomtörténet, egyháztörténet, molinológia, térképezéstörténet) vonatkozó ismereteinket teszik teljesebbé. Megjelent művei között igen nagy számban szerepelnek levéltári segédletek (térképtári repertórium, katalógus, módszertani tanulmányok), illetve az utóbbi években a közép- és felsőfokú levéltári tanfolyamokhoz készült tankönyv. Oktatóként is jelentős részt vállalt a levéltárosok képzésében. A kézművesipar-történeti kutatásait még egyetemistaként kezdte meg. A szemináriumi dolgozatából ugyanis előbb – a teljes forrásanyaggal kibővítve – szakdolgozat, majd doktori disszertáció, s 1974-ben pedig sikeresen megvédett kandidátusi értekezés lett. A VEAB Kézművesipar-történeti Munkabizottság alapító tagja, az 1990-es években két cikluson át elnöke is volt. Művei 2004-ig megjelent publikációinak ismertetését lásd: MTA VEAB Kézművesipar-történeti Munkabizottsága – Kutatói életművek 1. Összeállította, szerkesztette és a köszöntőt írta: Szulovszky János. Budapest – Veszprém, 2004. 28. p. A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után ; Békés Megyei Levéltár, Gyula, 2006 ( Közlemények Békés megye és környéke történetéből ) Díjai Pauler Gyula-díj (1992) Széchényi Ferenc-díj (2003) Ember Győző-díj (2006) Orrhangzós beszéd Az orrhangzós beszéd, másként rhinolália az általános pöszeség egy fajtája, ami a hangok nazális színezetének zavara. Ez azt jelenti, hogy az anyanyelv orrhangjai elvesztik orrhangzósságukat, vagy a nem orrhangok válnak orrhangzóssá. Három fajtája van: a nyílt, a zárt és a kevert. A nyílt orrhangzósság az orrhangok (a magyar nyelvben az m, az n és az ny), a zárt a nem orrhangok kiejtésében okoz zavart. A kevert orrhangzósság akár az összes hangot érintheti. Nemcsak a kiejtést, hanem a hangszínt is megváltoztatja. A beszéd nehezen érthetővé, idegenszerűvé válik. Nem tekintendő beszédhibának, ha tájszólásról, vagy rétegnyelvről van szó. Fajtái Az orrhangzós beszédnek három fajtája van: Zárt orrhangzósság: az orrhangok orrhangzósságának elvesztése. A magyar m , n , ny hangokból rendre b , d és gy lesz. A többi hang, főként a magánhangzók kiejtése is megváltozik, idegenszerűvé válik, természetellenesen hangzik. Nyílt orrhangzósság: a nem orrhangok orrhangzós színezetet kapnak. A magyar nyelvben a leginkább érintett hangok a mássalhangzók között a p - b , t - d , k - g párok, a magánhangzók között az i és az ú . A sziszegő hangok és az f - v pár képzése zavaró orrzörejekkel jár. Kevert orrhangzósság: a beszéd vegyesen viseli a zárt és a nyílt orrhangzósság jeleit. Okai Az orrhangzós beszéd okai többnyire szerviek. Leggyakoribb okai fejlődési rendellenességek, ajak- és szájpadhasadék. Gyakran társul hozzá a hallás károsodása, de okozhatja bénulás is, vagy lehet funkcionális zavar is. Az okok hátterében sokszor örökletes tényezők is állnak. Kezelése Az orrhangzós beszéd javítása bonyolult csapatmunkát igényel. A kezelés megkezdése előtt megvizsgálják az érintett hallását, szabályozzák a fogait, felmérik az intelligenciáját, és műtétek sorozatával megszüntetik a szervi okot. Csak ezután kezdődhet meg az összes hang javítására irányuló, a folyamatos, ritmusos, érthető és szépen hangzó beszédet célként kitűző logopédiai kezelés. A beszédzavar, beszédfogyatékosság és a gyakori kórházi tartózkodás által okozott személyiségzavar megszüntetéséhez pszichológusra is szükség van. Maipú partido Maipú egy partido (körzet) Argentínában a Buenos Aires tartományban. A fővárosa Maipú. Forrás Hivatalos honlap www.gba.gov.ar Hesbécourt Hesbécourt település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 55 fő (2015). Hesbécourt Hargicourt, Jeancourt, Villeret, Hervilly, Roisel és Templeux-le-Guérard községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 5406 Jonjoseph Az 5406 Jonjoseph (ideiglenes jelöléssel 1991 PH11) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henry Holt fedezte fel 1991. augusztus 9-én. Apold Apold (románul Apold, németül Trappold) falu Romániában Maros megyében, Apold központja. Községközpont, Segesd, Szászdálya és Volkány tartozik hozzá. Fekvése Segesvártól 11 km-re délre a Segesd-patak mellett fekszik. Története 1309-ben Apoldia néven említik először. Az evangélikus templom 1309-ben már biztosan állott. Kapubástyáján 1529-es évszám látható. 1910-ben 1207, többségben német lakosa volt, jelentős román kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Nagy-Küküllő vármegye Segesvári járásához tartozott. 1977 és 1992 között több mint 400 szász lakos hagyta el a falut, helyükre románok települtek. 1992-ben 691 lakosából 548 román, 60 cigány, 42 szász, 41 magyar volt. Látnivalók Szász gótikus erődített evangélikus temploma kis halmon áll. Kettős védőfal övezi, melyet belül kettő, kívül négy torony erősít. Híres emberek Itt született Michael Albert szász költő. Budaörs-busz A Budaörs-busz a Budaörsi lakóteleptől indulva járta körbe Budaörsöt. A vonalat a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemeltette. Története A Budaörs-busz 2002. október 1-jén indult a Budaörsi Önkormányzat megrendelésére, mely a lakóteleptől indulva érintette a Gimnáziumot, a városházát, a temetőt, a vasútállomást és Kamaraerdőt. 2007. augusztus 27-én új járat indult Budaörs belváros-busz névvel, a vasútállomáshoz ez a járat tért be a Budaörs-busz helyett. 2008. augusztus 21-én jelzését 288-asra, útvonalát pedig 2010. május 1-jén jelentősen megváltoztatták. (17343) 1111 T-3 A (17343) 1111 T-3 egy kisbolygó a Naprendszerben. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1977. október 17-én. Szentimrei Judit Szentimrei Judit (Kolozsvár, 1921. május 19. – 2015. augusztus 23.) néprajzi szakíró, Szentimrei Jenő leánya, Szabó Bálint (1944), Szabó Zsolt (1946), Szabó Bojta (1947) és H. Szabó Gyula (1951) édesanyja. Életpályája Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Református Leánygimnáziumban folytatta, majd Budapesten a Külföldiek Kollégiumában Györffy István előadásait hallgatta, és az ő javaslatára jutott el 1939-ben Helsinkibe, a karjalai szőttesek tanulmányozására. 1940-től Sztánán, a Kós Károly által tervezett iparművészeti műhelyében dolgozott és közben tanított is textilszövést a sztánai műhelyben, majd Kolozsváron, a háziipari szövetkezetben. 1941-től a kalotaszegi háziipar szakmai felügyelője. 1945–46-ban Kolozsváron az Állami Leánygimnázium tanára, 1946-tól az általa alapított helyi Iparművészeti Szövetkezet bedolgozója. 1952–74 között tanársegéd a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola textil-szakán, közben hallgatóival részt vállalt a Román Akadémia művészettörténeti programjának a magyar és román népi textilművészeti kutatásaiban. Már 1940-től számos hazai és külföldi kiállításon vett részt saját textíliáival. Tanulmányútjai során Finnországban, Belgiumban, Hollandiában, Franciaországban, Svájcban, Kanadában és Ecuadorban, híres múzeumokban és intézményekben tanulmányozhatta az archaikus textilkultúrák legkiválóbb alkotásait. Első írása Népművészetünk helyzete és feladatai címmel a Művelődési Útmutatóban jelent meg 1953-ban. 1955-től a Dolgozó Nő, majd 1990-től a Családi Tükör Hímzésiskola, illetve Ne menjen feledésbe… című rovatait vezette és szerkesztette, ezekben több mint félszáz írása jelent meg. Fontos szerepe volt a Jóbarát című lap által meghirdetett Zsuzsi-baba és Andris-baba népviseletvarró pályázatok meghirdetésében és megszervezésében. Az e mozgalomban született, népviseletbe öltöztetett babák legjava, számos nagy sikerű hazai és határon túli kiállítás után, ma a kézdivásárhelyi múzeumban van kiállítva. Az 1970-es évektől a román televízió magyar szerkesztőségének tudományos tanácsadója. Meghatározó volt a szerepe annak a dr. Kós Károly által vezetett népművészeti kutatócsoportnak a munkájában, amelynek célja az 1950-es évektől a legjelentősebb romániai magyar tájegységek tárgyi kultúrájának és népművészetének szakszerű kutatása, rendszerezése és feldolgozása volt. Ennek a kutatásnak az eredménye az a négy tájegységünk etnográfiai szintézisét nyújtó kiadvány (Kászoni székely népművészet. 1972; Szilágysági magyar népművészet. 1974; Kis-Küküllő vidéki magyar népművészet. 1978; Moldvai csángó népművészet. 1981), amelyek a romániai magyar néprajztudomány klasszikus értékű alkotásai. Kós Károllyal és Nagy Jenővel egy mezőségi és egy torockói kötet megjelentetését is tervezte. Ebből az alapkutatásból született – a Kriterion Könyvkiadó egy népi varrottasalbum-sorozata részeként – következő, nagy sikerű publikációja (Széki iratosok. 1982), mely a zenés-táncos folklórjáról és hagyományos viseletéről különösen ismert mezőségi falu varrottasait mutatta be. Maga a tervezett torockói szintézis csak az 1989-es romániai rendszerváltozás után láthatott nyomdafestéket (Torockói népművészet. 2002). E szintéziseken kívül tanulmányai, dolgozatai és cikkei számos erdélyi és magyarországi kiadványban jelentek meg (Előre, Falvak Dolgozó Népe, Hargita, Igazság, Igaz Szó, Jóbarát, Korunk, Művelődés, Napsugár, Új Élet, Utunk; 1989 után a Családi Tükör, Erdélyi Gyopár, Művelődés). Tudományos tevékenységét számos intézmény méltatta. A Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagja. Az 1989-es rendszerváltozás után a Kriza János Néprajzi Társaság alapító tagja. Cselekvő részt vállalt az Orbán Balázs Társaság, a Magyar Filológiai Társaság, a Romániai Képzőművészeti Szövetség és a Barabás Miklós Céh tevékenységében. 2014-ben a Kriza János Néprajzi Társaság Életmű-díjjal tüntette ki. Önálló és társszerzős kötetei Székely festékesek (Buk. 1958 = Népművészeti Füzetek; ua. románul: Scoarţe secuieşti. Ford. A. Socol, uo. 1958) Kászoni székely népművészet (társszerzők Kós Károly és Nagy Jenő, uo. 1972) Szilágysági magyar népművészet (társszerzők Kós Károly és Nagy Jenő, uo. 1974) Kis-Küküllő vidéki magyar népművészet (társszerzők Kós Károly és Nagy Jenő, uo. 1978) Moldvai csángó népművészet. (társszerzők Kós Károly és Nagy Jenő, uo. 1981) Széki iratosok (uo. 1982) Torockói varrottasok (társszerző Halay Hajnal, uo. 1987) Torockói népművészet (társszerzők Kós Károly, Nagy Jenő, Halay Hajnal, Furu Árpád. Kv. 2002) Palkó Attila –Szentimrei Judit: Marosmagyarói varrottasok és szőttesek ; Kriterion, Kolozsvár, 2008 Előszavával jelent meg Cs. Gergely Gizella, Haáz Sándor: Udvarhelyi varrottasok. Írás után varrott minták (Buk. 1976). Gyűjteményes kötetekben megjelent fontosabb írásai Szabadtéri néprajzi múzeumok. In: Utunk Évkönyv 1972 (Kolozsvár, 1972) Széki iratos és varrottas munkák. In: Népismereti dolgozatok 1976 ( Bukarest , 1976) A hímzés művészete. Történeti elemek a romániai magyar hímzésben. In: Bölcsőringató. Az Igaz Szó Évkönyve (Marosvásárhely, 1984) Szilágysági varrottasok. In: Szilágysági magyarok (Kolozsvár, 1999). Szedettes-technikák c. fejezetével jelent meg (neve feltüntetése nélkül) az Arta populară din Valea Jiului (Bukarest, 1963), Csángó szőttesek és varrottasok, valamint Csángó hímzések és fonások c. fejezeteivel a N. Dunăre szerkesztette Ţara Bîrsei. II. (Bukarest, 1974). Jegyzetek Gyászjelentés, Szabadság, 2015. augusztus.26. Elhunyt Szentimrei Judit néprajzkutató. Kriza János Néprajzi Társaság, 2015. augusztus 23. (Hozzáférés: 2018. március 14.) (magyarul) Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V/1. (S–Sz). Főszerk. Dávid Gyula . Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület . 2010. ISBN 978-973-26-0961-3 BepiColombo A BepiColombo az Európai Űrügynökség (ESA) és a Japán Űrügynökség (JAXA) közös projektje, egyben első programjuk a Merkúr kutatására. Ez a projekt a Horizon 2000 egyik alapküldetése. A program keretében az ESA és Japán is egy Merkúr-szonda megépítésével vesz részt, amit közös platform segítségével juttatnak el a bolygóra. A programot dr. Giuseppe "Bepi" Colombo olasz asztrofizikusról nevezték el. Az űreszköz részei A program keretében két űrszondát indítanak, amelyek közül a Mercury Planetary Orbitert az ESA, a Mercury Magnetospheric Orbitert pedig a JAXA készíti el. A két szonda egy közös platformon, a Mercury Transfer Module-on utazik majd, amelyre ionhajtóműveket szerelnek. Mercury Planetary Orbiter Az európai szonda a felszínhez közel repül majd és igyekszik felmérni annak összetételét. Mercury Magnetospheric Orbiter A japán szonda társánál magasabb pályára áll és a bolygó mágneses terét, illetve ritka légkörét vizsgálja majd. Meg nem valósuló elemek Eredetileg egy leszállóegységet is terveztek, de pénzhiány miatt törölték.[forrás?] A küldetés időzítése A két szonda indítását eredetileg 2016 júliusára tervezték Ariane–5 rakétával a Francia Guyana-i Kourouban található Guyana Űrközpontból. Egyes alkatrészeket azonban nem sikerült időre legyártani, így az indítás tervezett időpontja 2017-re került át. A csúszás nem befolyásolja a Merkúrhoz való megérkezés tervezett időpontját, ami 2026. A szondák ekkor a terv szerint leválnak a közös platformról, egymástól függetlenül pályára állnak a Merkúr körül és elkezdik a bolygó tanulmányozását. Az ügynökségek tervei szerint a két űrszonda legalább egy éven át működőképes marad majd. Muldestausee (község) Muldestausee település Németországban, azon belül Szász-Anhalt tartományban. Lakosainak száma 11 966 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Brenat Brenat település Franciaországban, Puy-de-Dôme megyében. Lakosainak száma 612 fő (2015). Brenat Aulhat-Saint-Privat, Aulhat-Flat, Orbeil, Parentignat, Sauxillanges és Varennes-sur-Usson községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 7159 Bobjoseph A 7159 Bobjoseph (ideiglenes jelöléssel 1981 EN17) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 1-jén. Barbonymus schwanenfeldii A Barbonymus schwanenfeldii a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj. A Barbonymus csontoshal-nem típusfaja. Előfordulása A Barbonymus schwanenfeldii előfordulási területe Délkelet-Ázsia édesvizei; főleg a Mekong és a Csaophraja folyómedencék. A Maláj-félszigeten, Szumátrán és Borneón is megtalálható. Megjelenése Ez a pontyféle általában 20 centiméter hosszú, de akár 35 centiméteresre is megnőhet. A hátúszóján 3 tüske és 8 sugár, míg a farok alatti úszóján 3 tüske és 5 sugár van. A vörös hátúszójának a végén egy fekete folt látható; az összes többi úszója egyszínű vörös, azonban a farokúszó nyúlványainak legfelső és legalsó széleit fekete sáv szegélyezi. A hátúszó és az oldalvonal között 8 sornyi pikkely van. A kifejlett példány teste ezüstös vagy aranysárga színű. Életmódja A trópusi, 22-25 Celsius-fokos hőmérsékletű édesvizeket kedveli. Az élőhelye állhat folyóvizekből vagy állóvizekből. Az árterekre is kiúszik amikor lehetősége van rá. Főképp növényevő, mely moszatokkal, vízinövényekkel, és vízbeérő part menti növényekkel táplálkozik; étrendjét néha rovarokkal, rákokkal, férgekkel és kisebb halakkal egészíti ki. Felhasználása A Barbonymus schwanenfeldii legfőképp a helybéli halászok számára fontos hal. Általában frissen árusítják. Habár nagymértékben halásszák, ezt a pontyot tenyésztik is. A sporthorgászok főleg csaliként használják; más nagyobb és ragadozó halak kifogásához. Az akváriumokban is szívesen tartják. (17374) 1981 EF4 A (17374) 1981 EF4 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 2-án. 1951-es Formula–1 belga nagydíj Az 1951-es Formula–1-es világbajnokság harmadik futama a belga nagydíj volt. Futam Az időmérőn a pole pozíciót Juan Manuel Fangio szerezte meg, aki ezen a versenyen egy új fejlesztésű autóval indult. A rajtrács első sorából rajta kívül Farina és Villoresi indulhatott. Az első boxkiállásoknál hibáztak az Alfa Romeo szerelői, ugyanis Fangio boxkiállása mintegy 14 percet vett igénybe. Addig Fangio nagyszerű csatát vívott Farinával. Végül 4 kör hátránnyal ért célba, de annak köszönhetően, hogy ő futotta meg a verseny leggyorsabb körét, szerzett 1 pontot. Ezen a versenyen a Ferrarik és az Alfa Romeók domináltak, a leggyengébb az Alfás Sanesi volt, aki a 6. helyről rajtolt, előle csak Ferrarik és Alfa Romeók indultak. A mezőny nagyobb részét alkotó, Talbot-Lago-val és Maseratival induló versenyzők ezen a versenyen teljesen versenyképtelenek voltak. A legjobb nem Ferraris és Alfa Romeos versenyző, Louis Rosier is 9 másodperccel volt lemaradva Sanesitől. A versenyt végül Farina magabiztosan, közel 3 perces előnnyel nyerte Ascari előtt. A dobogó alsó fokára Villoresi állhatott fel. A 4. helyezett Rosier már 2 kör hátránnyal ért célba. Statisztikák A versenyben vezettek: Luigi Villoresi 2 kör (1-2), Nino Farina 33 kör (3-14/16-36), Juan Manuel Fangio 1 kör (15). Fangio 6. (R) pole pozíciója Fangio 5. (R) leggyorsabb köre Nino Farina 4. győzelme. Alfa Romeo 8. (R) győzelme. Alfa Romeo 8. (R) pole pozíciója Alfa Romeo 8. (R) leggyorsabb köre Nagy-Britannia az 1992. évi nyári olimpiai játékokon Nagy-Britannia és Észak-Írország a spanyolországi Barcelonában megrendezett 1992. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 23 sportágban 371 sportoló képviselte, akik összesen 20 érmet szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos időt/eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos időt/eredményt ért el Ökölvívás RSC - a játékvezető megállította a mérkőzést Öttusa * - egy másik versenyzővel/csapattal azonos időt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el *** - három másik csapattal azonos eredményt ért el **** - négy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ***** - nyolc másik versenyzővel azonos eredményt ért el Sportlövészet * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el *** - három másik versenyzővel azonos eredményt ért el **** - négy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Torna * - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el Ritmikus gimnasztika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el *** - négy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Úszás * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el Vitorlázás * - nem állt rajthoz ** - nem ért célba *** - kizárták Vívás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Cacatua A Cacatua vagy fehér kakaduk a madarak osztályába, ezen belül a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, a kakadufélék (Cacatuidae) családjába és a valódi kakaduformák (Cacatuinae) alcsaládjába tartozó egyetlen nem. Egyes rendszerek a papagájfélék családjába, a kakaduformák (Cacatuinae) alcsaládjához sorolják. Rendszerezés A családba az alábbi 12 faj tartozik: Cacatua alnem sárgabóbitás kakadu (Cacatua galerita) inkakakadu (Cacatua leadbeateri) aranyosarcú kakadu (Cacatua sulphurea) szemüveges kakadu (Cacatua ophthalmica) malukui kakadu (Cacatua moluccensis) fehérbóbitás kakadu (Cacatua alba) Licmetis alnem ormányos kakadu (Cacatua tenuirostris) Pastinator-kakadu (Cacatua pastinator) csupaszszemű kakadu (Cacatua sanguinea) vörösfarú kakadu (Cacatua haematuropygia) Goffin-kakadu (Cacatua goffini) Salamon-szigeteki kakadu (Cacatua ducorpsii) Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolása Egyes-kő Az Egyes-kő (románul: Piatra Singuratică) egy kiálló sziklatömb a Hagymás-hegységben, Hargita megye keleti részén. Délnyugati oldalában, 1504 m-en található az Egyeskő menedékház, amelyet 1932-ben építettek. Kós Károly az Egyes-kőről mintázta a Budapesti Állatkert 1912-re elkészült Nagy-szikláját. PZL.23 Karaś A PZL.23 Karaś az 1930-as évek elején a lengyel PZL-nél kifejlesztett könnyű bombázó (frontbombázó) és felderítő repülőgép. A prototípusokat is beleszámítva 253 db készült belőle. Története Tervezése a PZL főkonstruktőre, Stanisław Prauss vezetésével 1931–1932 fordulóján kezdődött el. A repülőgép a francia repülőgéptervező iskola által kialakított frontbombázó koncepcióján alapult, amelynek feladata a gyalogság harcának támogatása a frontvonal mentén. A repülőgépet a Lengyelországban rendszeresített francia Breguet XIX és Potez XXV bombázók leváltására szánták. Első prototípusa, a P–23/I Karaś az angol gyártmányú, 343 kW (590 LE) teljesítményű Bristol Pegasus IIM csillagmotorral 1934 nyarán repült először. A prototípussal a berepülések során több probléma adódott. A törzs aljában kialakított bombatér miatt a pilótafülke szűkös volt, és a kilátás is rossz volt a pilótafülkéből. A második, P–23/II jelű prototípusnál lejjebb helyezték a motort és áttervezték a pilótafülkét. A harmadik, P–23/III jelű prototípusnál magasabbra helyezték a pilóta ülését, ezzel tovább javult a kilátás a pilótafülkéből. A prototípusok 1935-ben csapatpróbán és lőtéri próbákon estek át. A próbák során vibráció jelentkezett a farokrészen, amely csak a függőleges vezérsík áttervezésével szűnt meg. A második és a harmadik prototípus már a Lengyelországban licenc alapján gyártott, erősebb, 500 kW-os (670 LE) PZL Bristol Pegasus IIM2 motort kapta. A második prototípus az egyik próbarepülés során lezuhant, a személyzet életét vesztette. A harmadik prototípus lett az első sorozat alapja. Ezek a PZL.23A jelzést kapták, és 1936-ban 40 db-t gyártottak belőlük. A lengyel gyártású Bristol Pegasus IIM2 megbízhatóságával problémák adódtak, ezért áttervezték a gépet. A módosított PZL.23B változatba az 537 kW-os (720 Le) PZL Bristol Pegaz VIII motort építették. Ebből a változatból 1936–1938 között 210 db-t gyártottak és a frontrepülő ezredeket szerelték fel vele, ahol a régi francia gyártmányú frontbombázókat váltották fel. A PZL.23B változat rendszeresítésével egyidejűleg a PZL.23A-k kikerültek az aktív szolgálatból és a légierő repülőiskoláiba kerültek. Kifejlesztették a gyorsabb és erősebb fegyverzettel ellátott export-változatát, a PZL.43-at. Ezt két géppuskával szerelték fel, a beépített Gnome–Rhône motorral 365 km/h-s sebességet ért el. Bulgária 12 db-t vásárolt a 671 kW-os (900 LE) Gnome–Rhône 14Kfs felszerelt PZL.43-ból, majd további 42 db-t rendelt a még erősebb, 708 kW (950 LE) maximális teljesítményű Gnome–Rhône 14N01 motorral ellátott, PZL.43A jelű változatból. Lengyelország megszállásáig a megrendelt gépekből 36 db-t adtak át Bulgáriának. A PZL.23-n alapult a PZL.46 Sum bombázónál is alkalmazott megoldások alapján továbbfejlesztett PZL.42, amelyet már két motorral láttak volna el. A második világháború kitörése miatt azonban a terv nem valósult meg. Alkalmazása 1936 végén 40 db PZL.23A gépet adtak át a Lengyel Légierőnek. A gyakori motorhibák miatt a szolgálati csúcsmagasságukat korlátozni kellett, ezért ezeket a gépeket csak kiképzési és gyakorló feladatokra használták. Ehhez megkettőzött kormánnyal és kezelőszervekkel látták el. A gépet bemutatták az Párizsi Légikiállításon is, ahol nagy érdeklődés kísérte a szereplését. A Lengyelország elleni német támadás idején már nem számított modern repülőgépnek. Fő hiányossága az alacsony sebessége volt, de a manőverezőképessége is elmaradt a kívánatostól. A második világháború kitörése idején Lengyelországban 114 db PZL.23B állt hadrendben a harcoló alakulatoknál. További 75 db PZL.23B és 35 23 db PZL.23A tartalékban vagy javítás alatt volt, illetve a kiképző alakulatoknál állt szolgálatban. A harcoló alakulatoknál hadrendben álló PZL.23B a bombázó dandár öt bombázószázada, valamint a hadsereg hét felderítőszázada között oszlott meg, mindegyik század tíz repülőgéppel rendelkezett. (A bombázó dandár többi százada PZL.37 Łoś bombázóval volt felszerelve.) A repülőgépek aktívan részt vettek a hadműveletekben. Több gép ideiglenes egységekben szolgált. 1939. szeptember 2-án a 21. század egyik PZL.23B gépe intézett bombatámadást a németországi Ohlau városa ellen, ez volt a második világháború során a német terület ellen intézett első bombatámadás. A bombázó századok gépei elsősorban a német menetoszlopokat támadták, míg a felderítő századok gépei felderítési feladatokat végeztek. A gép alacsony sebessége, rossz manőverezőképessége és a vadász-támogatás hiánya miatt a PZL.23-as gépek súlyos veszteségeket szenvedtek a harcokban. A gépek többségét a német vadászok lőtték le. A páncélzat hiánya ellenére a PZL.23-as gépek gyakran támadták alacsonyan a német menetoszlopokat, így a légvédelmi tüzérség tűzének voltak kitéve. Mintegy 20 db gép a tábori repülőtereken a rossz talaj miatt tört össze. A bombázó dandár századai a harci cselekmények ideje alatt 52–56 t bombát dobtak le, a hadsereg századai mintegy 12 tonna bombát használtak fel. A harcok során összesen kb. 120 db PZL.23 semmisült meg, ez a teljes állomány 86%-a, közülük közvetlen ellenséges tűzben 67 gép veszett oda. A földön csak néhányat sikerült megsemmisíteni a Luftwaffénak. Egyik ilyen akció volt a Hutniki repülőtér ellen 1939. szeptember 14-én intézett német támadás. Legalább 21 db PZL.23-nak sikerült elmenekülnie Lengyelországból. Ezek a gépek Romániába repültek. A román hatóságok internálták őket. Később 19 db-ot a román légierőben állították szolgálatba, majd a Szovjetunió elleni harcokban vetették be őket. A Bulgáriának szállított 50 db PZL.34 és PZL.43A gépet a bolgár légierő 1946 végéig alkalmazta kiképzési célokra. Bulgáriában Csajka néven volt rendszeresítve. (Két db PZL.43-t már a németek adtak át Bulgáriának.) 1981-es finn labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1981-es finn labdarúgó-bajnokság (Mestaruussarja) a finn labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának ötvenegyedik alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 12 csapat részvételével zajlott. A bajnokságot a HJK Helsinki csapata nyerte. Lebonyolítás Az alapszakasz 12 csapat részvételével zajlott. Az első 8 a bajnoki címért, az utolsó 4 pedig a finn másodosztályból (Ykkönen) feljutó 4 csapattal kiegészülve a bent maradásért játszott a továbbiakban. Alsóház A csapatok az alapszakaszban elért helyezéseiknek megfelelően pluszpontokkal kezdték a rájátszást. Tamale Tamale Ghána Északi Régiójának a központja. Az ország harmadik legnépesebb városának a lakosságát főleg a dagbani nyelvet beszélő, iszlám vallású Dagomba törzs tagjai alkotják. A város légvonalban 435 km-re északra fekszik a fővárostól, Accrától, azonban közúton a távolság körülbelül 660 km. A város számos falu összenövéséből jött létre, így a hagyományos vályog házak keverednek a modern épületekkel. Tamale nagyon gyorsan fejlődött az utóbbi években és ezért Nyugat-Afrika leggyorsabban növekvő városaként tartják számon. A vendéglátó ipar jelentősen fejlődött, új szállodákkal, vendégházakkal gazdagodott a város. Tamale egyik büszkesége 21 000 ember befogadására alkalmas Tamale Stadion, ami a 2008-as Afrikai Nemzetek Kupája futball bajnokságra készült el. A város úthálózatát is jelentősen fejlesztették. A település áramellátását a Volta folyón található Akosombo vízierőmű biztosítja. Éghajlat Tamale a szavanna övezetben található. A hőmérséklet egész évben 27 és 43°C között változik. Két évszak váltja egymást: a rövid esős évszak április-májustól szeptember-októberig, amikor minden zöld. A legtöbb eső július-augusztus hónapokban esik. Az évi csapadék mennyisége kb. 1100 mm, ami 95 nap alatt hullik le. A száraz évszak novembertől áprilisig tart, ilyenkor minden száraz és barna. A legmelegebb áprilisban van, amikor is 40-43°C-ot is mérnek a hőmérők. A száraz évszakban a Szahara felől fúj a Harmattan szél rengeteg port hozva magával. December a leghidegebb hónap, amikor éjjel 14°C alá is csökkenhet a hőmérséklet. Oktatás Tamale az oktatás központja észak Ghánában. Mintegy 94 óvoda, 304 általános iskola, 112 alsó középiskola (Junior High School) és 10 középiskola (Senior High School) van a városban. Ezenkívül szakmunkásképző, két tanárképző, egy technikusképző (Tamale Polytechnic) és két egyetem is működik itt. Az állami Fejlesztési Kutatások Egyeteme (University of Development Studies) egyik központját 1996-ban alapították a városban, ahol orvosképzést indítottak a krónikus orvos és nővér hiány enyhítésére. A másik egyetem a városban egy magánegyetem: a Tamalei Iszlám Egyetem, amit 2000-ben alapítottak Közlekedés Tamale nemzetközi repülőtérrel rendelkezik, amit 2007-ben újítottak fel. A repülőtér most egy 2438 m hosszú kifutópályával rendelkezik, ami középnagyságú gépek leszállását teszi lehetővé. A főváros, Accra és Tamale között vannak rendszeres helyi járatok. Az összes nagyobb városból Tamale buszjáratokkal érhető el. A városba érkező látogatók a legkényelmesebben taxival közlekedhetnek. A helyi lakosság azonban nagyrészt biciklivel és motorkerékpárral közlekedik, amit kerékpárutak hálózata könnyít meg a városban. Testvérvárosok Louisville , Kentucky , USA Fada N'Gourma, Burkina Faso Niamey , Niger Gare de Moulin-Galant Gare de Moulin-Galant vasútállomás és RER állomás Franciaországban, Corbeil-Essonnes településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Villeneuve-Saint-Georges-Montargis-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Corbeil-Essonnes Gare de Mennecy 1981-es indianapolisi 500 A 65. alkalommal megrendezett Indianapolisi 500 mérföldes versenyt 1981. május 24-én rendeztek meg. Forrás http://hp.lanck.net/faster/Indy-500/1980ind.htm Steve Wozniak Steve Wozniak vagy Stephen Wozniak (1950. augusztus 11. –) elektromérnök, aki a 70-es években a lakossági felhasználásban egyre jobban elterjedő számítógépek hardver fejlesztésében végzett jelentős munkát. Társalapítója az Apple Computer cégnek, ahol az Apple I és II kifejlesztésével megalapozta a cég későbbi sikereit. Élete Korai évek Apja Francis Wozniak a Lockheednél dolgozó kiváló mérnök volt, aki már kisgyermek korában bevitte fiát a munkahelyére és bevezette a mérnöki munka világába. Fontosnak tartotta fia képzését, sokszor maga tanította. Őszintének és szerénynek nevelte, Steve Wozniak későbbi elmondása szerint. Iskolában Steve Wozniak félénk és zárkózott volt és érdeklődése központjában az elektronika volt már ekkor is. Nyolcadikos korában csinált egy számológépet is, amivel díjat is nyert. Amikor végzős volt egy részmunkaidős állást kapott a Sylvaniánál, ahol megszerezhette első tapasztalatait a számítógépekkel való munkában. Ezután komolyan foglalkoztatja a minél hatékonyabb számítógép tervezése. Fiatal évek Saját kérésre Wozniak a drága Colorado Egyetemre ment, de több probléma után (csínytevések és bukott vizsgák miatt) 1969-ben inkább átment az apja által preferált De Anza College-ba. Nyugodtabb időszakába ért és ekkor egy időre olyan cégnél helyezkedett el, amely számítógépeket gyártott okmányirodák számára. Itt szerzett chipeket, amelyek segítségével végre megépíthette a korábban tervezett számítógépét. A munkát egy barátja, Bill Fernandez garázsában végezte, aki figyelmébe ajánlotta Steve Jobsot. Jobs-szal kölcsönösen jól megértették egymást így összebarátkoznak. Apple I Wozniak elmondása szerint egyik legmeghatározóbb estéje 1975. március 5. volt. Ugyanis egyik barátja hívására ellátogatott a frissen alakult Homebrew Computer Club első találkozójára, ahol mintegy 30 lelkes komputer amatőr gyűlt össze. Bemutatták az új Altair számítógépet, de a legfontosabb az volt, hogy részletes betekintést nyert a mikroprocesszor specifikációjába. Az új technika kapacitása lehetővé tette az „asztali számítógép” kifejlesztését. Aznap éjszaka kezdte el tervezni saját számítógépét. Elsőnek a technikailag legmegfelelőbb Intel 8080-as processzort szerette volna használni, de ennek ára több volt mint egy havi lakbére. Egy munkatársa a HP-nál tudott szerezni Motorola 6800-as processzort 40 dollárét, de végül a fele összegbe kerülő MOS 6502-est választotta. Mindennap vacsora után visszament a HP-hez és a munkahelyén hónapokig tartó tervezéssel kezdte megalkotni a gépet és írni az üzemelést biztosító szoftvert. Mivel nem volt pénze, hogy számítógéphasználati időt béreljen, ezért a programot kézzel írta. 1975. június 29-én sikerült elérnie, hogy a billentyűzeten lenyomott betű megjelent egy közönséges képernyőn. Wozniak barátját, Steve Jobsot lenyűgözték az elért eredmények. Kérdésekkel árasztotta el Wozniakot és segített az alkatrészek beszerzésében is. Jobsnak sikerült néhány RAM-ot szereznie az Inteltől. Jobsszal bemutatták a Wozniak tervezte gépet a Homebrew Computer Club-ban is, amely taglétszáma több mint száz fő lett addigra. Folyamatosan bemutatta a gyűléseken, hogyan mennyire halad a fejlesztésekkel. Wozniak szándéka – és a klub szelleme szerint – ingyen rendelkezésre bocsátotta a terveit a tagoknak, de Jobs végül lebeszélte róla. Meggyőzte Wozniakot, hogy inkább gyártsanak le néhány készre szerelt nyomtatott áramkört és kezdjék azokat árusítani. Wozniaknak ekkor anyagi problémai voltak így végül beleegyezett a kereskedelmi értékesítésbe. A cégalapításra pedig Jobs úgy vette rá, hogy „micsoda kaland lesz”. Wozniak becsülete úgy diktálta, hogy mivel a gépet a HP-nál fejlesztette, így nekik ajánlja fel elsőnek, de a HP-t nem érdekelte az amatőröknek készült termék, nem láttak fantáziát ebben a piaci szegmensben. Elkezdték összeszedni a pénzt a cégalapításhoz. Jobs a kocsiját, Wozniak pedig HP 65-ös kalkulátorát adja el, így 1300 dollár tőkére tettek szert. Jobs minél előbb szerette volna véghezvinni a cégalapítást, így gyors döntés született a cég nevéről is. Apple elhagyása Az Apple II felhasználóbarát felépítése igazi siker lett és 1980 végén az Apple tőzsdére ment, így az alapító tagok meggazdagodtak. 1981-ben Beechcraft Bonanza kisrepülőgépével szerencsétlenséget szenvedett. Néhány évig eltartott a felépülése, majd visszatért az Apple-hez. Azonban 1985-ben úgy döntött, hogy otthagyja az Apple-t, ahol - elmondása szerint - már 5 éve rossz irányba tart a vállalt irányítás. Terve, hogy létrehoz egy új céget, ami univerzális távirányítókat készít. Az Apple II részlegről való felmondásról nem is értesítette Steve Jobsot, aki Wozniák lépésén megsértődött. Ehhez hozzájárult az is, hogy az 1985-ös év egy nehéz időszak volt az Apple számára, mert a Mac eladások elmaradtak a várakozástól és több kulcsfontosságú szakember is elhagyta a céget. Nem sokkal ezután Jobsot és Wozniakot kitüntette Ronald Reagan a National Medal of Technology érdemrenddel. Kissé kényelmetlen volt az incidens után a kitüntetésen való találkozásuk. Végül a ceremónia után megegyeztek, hogy hivatalosan Wozniak a cég alkalmazásában marad 20 ezer dolláros bérért, de feladata mindössze annyi, hogy időnként képviseli a céget szakmai eseményeken. Időközben Wozniak visszatért a Berkeley-re befejezni a tanulmányait Rocky Raccon Clark álnéven és 1986-ban diplomát szerzett. Forrás Walter Isaacson, Steve Jobs életrajza, HVG Kiadói Rt. - 2011, ISBN 9789633040652 Joó Géza Joó Géza (Zalaegerszeg, 1964. december 31. –) magyar marketing szakember, producer, művészeti menedzser. Mint gazdasági szakember számos cég élén állt, emellett filmrendezőként, televíziós produkciók létrehozójaként, valamint jelentős kulturális események szervezőjeként is ismert. Kezdetek Felsőfokú tanulmányait a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola vállalkozás-marketing szakán és az Oxford Brookes University (Diploma in Management (DMS), Anglia, 1991–95) végezte, mindeközben számos továbbképzésben vett részt (1989–2000): többek között vállalati stratégia, projektvezetés és médiaismeretek tanulmányokkal egészítette ki magyar és külföldi diplomáit. Közgazdászi végzettsége mellett főként válságmenedzselésre specializálódott. Média A médiával már az 1990-es évek elején kapcsolatba került, kezdetben interjúkat készített a Magyar Televízió és a SAT, NBN, tévécsatorna számára (1991–96), majd az Amerikai Egyesült Államok üzleti csatornáin sugárzott "Welcome to Hungary" című angol nyelvű, gazdasági televíziós magazinműsor szerkesztője, később társproducere volt. 1990–94 között a Göncz Árpád köztársasági elnökhöz tartozó médiacsapat kísérő tagjaként külföldi televíziós csatornák számára készített úti beszámolókat. A zenéhez való vonzódása egész pályafutását végigkísérte, melyhez kapcsolódva menedzserként, filmkészítőként és producerként is tevékenykedett. Amerikában töltött éveiben szerzett tapasztalatait, ottani kapcsolatait nemzetközi produkciók létrehozásában Magyarországon is tudta kamatoztatni: 2009-ben az „Operalia” elnevezésű nemzetközi operaverseny és Plácido Domingo koncertje hazai szerződésének létrehozója és párizsi sajtófőnöke. Legjelentősebb külföldi sikere Beniamino Gigli olasz tenor operaénekes életéről készített portréfilm volt (Il tenore, 1991, USA, Olaszország, MTV – rendező, producer: Joó Géza, szerkesztő: Bayer Ilona). A komolyzene mellett popzenei előadók menedzselésével, koncertszervezéssel és videoklip-készítéssel is foglalkozott. Emellett számos kulturális esemény megvalósítása, sikeres lebonyolítása az ő nevéhez is fűződik: első Magyar Világtalálkozó (Balatonlelle, 2011), amit azóta is minden év májusában rendeznek meg a Kárpát-medencei és a távoli országokban élő magyarok és meghívott vendégeik részvételével. 2012-ben a Miss Hungary szépségverseny kommunikációs-igazgatója volt. Szívesen vesz részt jótékonysági programokban, többek között az Ajándékkosár című rendezvénysorozat létrehozója, mely a nyugdíjasoknak biztosított ingyenes belépést, a bevételt pedig különböző szervezetek javára ajánlották fel (Vigadó Duna Palota, 1991–94). 2012-től a Syma csarnok színpadán minden év májusában műsorra tűzött Joó talk show szerkesztője és műsorvezetője. Gazdasági és marketing szakemberként Vállalkozásokat, hazai és nemzetközi projekteket menedzselt. Postabank Értékpapír Rt. – marketingigazgató, teljes körű marketing és PR tevékenység irányítása (1997–2000) Silco Rt. kereskedelmi- és marketingigazgató, a cég külföldi és hazai kereskedelmi kapcsolatának koordinálása (2000–2001) SAC Rt. vezérigazgató-helyettes-válságmenedzselésének irányítása, a vállalati szervezetet teljes átalakítása (2001-2004) Frigolux Ipari és Kereskedelmi Rt. kereskedelmi-marketing vezérigazgató-helyettes, kereskedelmi és marketing munka irányítása (2004-2007), hazai és nemzetközi kiállítások szervezése (Berlin, 2007; Hoventa, Budapest, 2007) Cseke Zrt. vezérigazgató (2007–2008), termékbemutatók, kiállítások szervezése (Kijev, München, Berlin, Düsseldorf, 2008) Termékbemutatók szervezése és lebonyolítása mint a termék hazai kommunikációs marketing igazgatója, modellként a márka első férfi-arca – Erno Laszlo amerikai luxuskozmetikum (2009–2012) A Mátyás Pince Új Ízei Kft. – ügyvezető igazgató (2009–2011) Griff Consulting Kft. – ügyvezető igazgató (2014–2015) SZS Kulturális Kft.- marketing igazgató (2015-) Hungexim Ltd ügyvezető igazgató (2015-) tanácsadás, cégek, vállalkozások válságmenedzselése, művészeti menedzselés Kiadóként Kati Rekai: Mickey, Taggy, Puppo és Cica kalandjai Franciaországban – mesekönyv, magyar kiadás, Saint-Exupéry-díj, Franciaország (Hungexim Kft., 1995) Mérai Katalin - Juhász Attila Jazz Quartett (JAJQ): Montázs, produkciós menedzser Publikációk Göncz Árpád Mongóliában, Jurtatúra Magyar Szóval Székelyudvarhelyen, VH Kínai Ikarus busz, VH Betlehemes táncok, VH Érdekességek Nagy állatrajongó, különösen a kutyákat és a delfineket kedveli, szívesen adja nevét ehhez kapcsolódó karitatív ügyekhez (Mars-Pedigree Fogadj örökbe!-program, 2009). Film- és zeneművészet-rajongó. 2011-től a Magyar Világtalálkozó szóvivője. 2018-tól a Magyar Világtalálkozó alelnöke Díjak, elismerések Összefogás a magyarságért díj ( 2014 ) Ulma Ulma település Romániában, Bukovinában, Suceava megyében. Fekvése Az Ulma folyó mellett fekvő település. Leírása A 2002 évi népszámláláskor Ulmának 2289 lakosa volt, melyből 946 román, 1343 ukrán volt. Ebből 2267 ortodox, 1 református, 5 görögkatolikus, 16 egyéb volt. 2007-ben 2275 lakost számoltak itt össze. Ulma községközpont, Costileva, Lupcina, Măgura és Nisipitu tartozik hozzá. Tamara Petrovna Szjomina Tamara Petrovna Szjomina (oroszul: Тамара Петровна Сёмина; Lgov, Kurszki terület, 1938. október 25.) orosz szovjet színésznő. Pályája Apja a háborúban meghalt, anyja 1946-ban újra férjhez ment. Tamara az új férj, P. V. Szjomin családnevét vette fel. Amikor a Moszkvához közeli városban, Kalugában laktak, beiratkozott az ottani tanítóképzőbe. 1956-ban felvették a moszkvai filmfőiskolára, P. V. Pizsova osztályába. Miután 1961-ben megszerezte diplomáját, a moszkvai Filmszínészek Színházának tagja lett. Első évfolyamos főiskolai hallgatóként kezdett filmezni, egy főiskolai vizsgafilm szereplőjeként állt először felvevőgép elé. Marlen Hucijevtől kapta az első igazi filmszerepet, egy évvel később egy drámai szerepben ismét bizonyíthatta tehetségét. A főiskolán főként komikának tartották és elsősorban a könnyű műfajokban jósoltak neki nagy jövőt. Ennek lényegében az ellenkezője történt: Szjomina az orosz, szovjet filmek egyik kiemelkedő drámai filmszínésznője lett. Színésznői pályájának meghatározó jelentőségű drámai szerepét Mihail Svejcer rendezőnek köszönhette, aki rábízta Lev Tolsztoj klasszikus regénye, a Feltámadás filmváltozatának női főszerepét. A prostituált, gyilkosságért ártatlanul elítélt és Szibériába száműzött Katyusa Maszlova tragikus alakját, a sorsát tönkretevő Nyehljudov iránti érzelmeinek változását teljes átéléssel formálta meg. Szjomina ezzel az alakítással az 1962. évi Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a FIPRESCI díját. A sikert követően egymás után kapta a felkéréseket bukott nők szerepének eljátszására, de nem akarta, hogy „beskatulyázzák”, ezért nem fogadta el őket. Ehelyett alakított komszomolista könyvelőt egy erdőgazdaságban (Üres járat), csupa jó tulajdonsággal ellátott, felületesen megrajzolt kortárs figurákat (A boldogság napja; A férfi, akit szeretek), vagy az alkatához illő temperamentumos, lelkesült munkásnőt egy kohászati kombinát építkezésén, az 1930-as évek szocialista munkaversenyében (Hajrá!). Az 1970-es évek közepe Szjomina karrierjének egyik csúcspontja. Ekkor egyszerre több olyan filmdráma került a közönség elé, melyekben központi szerepet kapott. Az Örök hívás című 19 részes nagy sikerű tv-sorozatban egy önfeláldozó asszonyt (Anfisza) játszott. A NEP idején, az 1920-as évek Moszkvájában játszódó Fogadó a Pjatnyickaján (1977) krimi, melyben a fogadó tulajdonosnőjét alakította. Egyetlen női alakra épül Az ember anyja című háborús film (1975), lényegében mono-film, szinte párbeszédek nélkül. Főhőse végignézi, ahogy a háború letarolja a faluját, mindenét és mindenkijét, még élni akarását is elveszíti, csak néhány háziállat veszi körül a teljes pusztulásban; végül elhagyott kisgyermekekre talál, akik anyának szólítják, és ez visszatéríti az életbe. Később, az 1990-es évek elején több munkában is foglalkoztatták anyaszerepekben (Sztárok a tengernél, Az ítéletvégrehajtó). Ekkor azonban férje, Vlagyimir Prokofjev szinkronszínész, akivel a főiskolai évek óta harmonikus házasságban élt, súlyos beteg lett. Szjomina másfél évtizeden át ellátta, ápolta, ez idő alatt szerepeket nem tudott vállalni. A 2000-es évek közepén hosszabb tv-sorozatokban tűnt fel újra. Komolyabb feladatokat is kapott, például Anton Csehov édesanyának alakját formálta meg az író életével foglalkozó Isten vele, doktor Csehov! című filmben ( 2007). Filmek 1958 – A fesztivál útjai (Дорога на фестиваль) – (Rövid játékfilm, főiskolai rendező-hallgatók vizsgafilmje) 1958 – A két Fedor (Два Фёдора) – (Odesszai filmstúdió. R. Marlen Hucijev ) 1959 – Az úton kezdődött (Всё начинается с дороги) – (R. Villen Azarov, Nyikolaj Dosztal) 1960–1961 – Feltámadás, 1–2. rész (Воскресение) – (Maszlova szerepe, Lev Tolsztoj regényének filmváltozatában. R. Mihail Svejcer) 1962 – Kollégák (Коллеги) – (Vaszilij Akszjonov elbeszélése alapján. R. Alekszej Szaharov) 1962 – Üres járat (Порожний рейс) – (R. Vlagyimir Vengerov) 1963 – A boldogság napja (День счастья) – (R. Joszif Hejfic ) 1963 – A színésznő szerelme (Крепостная актриса) 1965 – Hajrá!, 1–2. rész (Время, вперёд! ) – ( Valentyin Katajev regényéből. R. Mihail Svejcer) 1965 – Tiszta tavak (Чистые пруды) 1966 – A férfi, akit szeretek (Человек, которого я люблю) – (R. Julij Karaszik) 1967 – Szomszédban laknak (Они живут рядом) – (R. Grigorij Rosal) 1968 – Az aranyborjú, 1–2. rész (Золотой теленок) – ( Ilf és Petrov regényének filmváltozata. R. Mihail Svejcer) 1968 – Az ismeretlen lány (Любовь Серафима Фролова) 1968 – Emberi csodákról (Про чудеса человеческие) 1970 – Egy közülünk (Один из нас) 1970 – Akik őrzik a tüzet (Сохранившие огонь) 1971 – Mesélj nekem magadról (Расскажи мне о себе) 1972 – Proncsatov mérnök (Инженер Прончатов) 1973 – A fekete herceg (Чёрный принц) 1973–983 – Állandó hívás (Вечный зов) – (19 részes tv-sorozat. R. Vlagyimir Krasznoploszkij, Valerij Uszov) 1975 – Az ember anya (Матерь человеческая) – (R. Leonyid Golovnya) 1976 – Apa nélkül (Безотцовщина) 1977 – Nálunk csend volt (А у нас была тишина…) 1977 – Jóság (Доброта) 1977 – Fogadó a Pjatnyickaján (Трактир на Пятницкой) – (R. Alekszandr Fajncimmer) 1978 – Jemeljan Pugacsov (Емельян Пугачев) 1979 – Veszélyes barátok (Опасные друзья) 1980 – A haza füstje (Дым Отечества) 1981 – A jegyzetfüzet titka (Тайна записной книжки) 1982 – A fény képlete (Формула света) 1983 – Találj patkót, hogy szerencséd legyen (Найди на счастье подкову) – (Moldovafilm Stúdió) 1983 – Egyedülállóknak munkásszállót biztosítunk (Одиноким предоставляется общежитие) – (R. Szamszon Szamszonov) 1984 – Különleges alegység (Особое подразделение) 1985 – Még szeretek, még reménykedem (Ещё люблю, ещё надеюсь) 1986 – Vera (Вера) 1987 – A talányos örökös (Загадочный наследник) – (R. Tamara Liszician) 1987 – Isten veletek, moszkvai huligánok (Прощай, шпана замоскворецкая) 1988 – A hajléktalan (Бомж. Без определенного места жительства) – (R. Nyikolaj Szkujbin) 1988 – A szürke egér (Серая мышь) – (Szverdlovszki Filmstúdió) 1989 – A kincstár háza (Казённый дом) 1990 – Lidérc az őrültek házában (Кошмар в сумасшедшем доме) – (Szverdlovszki Filmstúdió) 1990 – A tanú meggyilkolása (Убийство свидетеля) 1991 – Halállal fertőzöttek (Заряженные смертью) 1991 – A guminő (Резиновая женщина) 1992 – Tótágas (Вверх тормашками) – (Szverdlovszki Filmstúdió) 1992 – Sztárok a tengernél (Звёзды на море) 1992 – Az ítéletvégrehajtó (Исполнитель приговора) – (R. Vlagyimir Samsurin) 1993 – Istenem, ahogy te akarod! (Твоя воля, господи! ) – (R. Vlagyimir Plotnyikov) 1993 – ??? (Шиш на кокуй!) 1994 – A tolvaj maestro (Маэстро Вор) 1999 – Szállítmány az ördögnek (Транзит для дьявола) – (R. Vlagyimir Plotnyikov) 2002 – Két sors (Две судьбы) – (Tv-sorozat. R.Vlagyimir Krasznopolszkij, Valerij Uszkov) 2002 – Az ötödik angyal (Пятый ангел) 2003 – A körzet (Участок) – (12 részes sorozat) 2004 – Ezüst gyöngyvirág - 2 (Ландыш серебристый-2) – (12 részes sorozat. R. Tyigran Keoszajan) 2006 – Az elvarázsolt körzet (Заколдованный участок) – (10 részes sorozat) 2007 – Isten vele, doktor Csehov! (Прощайте, доктор Чехов!) 2008 – A pópa (Батюшка) 2010 – A kémikus (Химик) – (8 részes sorozat) Rudolf (musical) A Rudolf (vagy Rudolf – Az utolsó csók, angolul: Rudolf – The Last Kiss, németül: Rudolf – Affaire Mayerling) egy musical Frederic Morton A Nervous Splendor című könyve nyomán, Frank Wildhorn és Steve Cuden koncepciója szerint, melynek szövegkönyvét Jack Murphy és Phoebe Hwang, dalszövegeit Murphy, zenéjét Wildhorn szerezte. A darab további dalszövegeket tartalmaz Nan Kightontól. Ez volt az első olyan amerikai musical, melyet Magyarországon mutattak be először. Az ősbemutatót 2006. május 26-án, a Budapesti Operettszínházban tartották Kim Scharnberg és Koen Schoots hangszerelésével, Schoots vezényletével, Zöldi Gergely fordításában és Kerényi Miklós Gábor rendezésében. A történet Rudolf koronaherceg életének utolsó szakaszát és Maria von Vetsera bárókisasszonnyal folytatott házasságtörő viszonyát meséli el, a A Nervous Splendor: Vienna 1888-1889 című Frederic Morton-könyvet lazán követve. A musical foglalkozik továbbá 1889-ben a mayerlingi vadászkastélyban bekövetkezett halálukkal is, melynek gyilkosság/öngyilkosság mibenlétéről a történészek a mai napig vitatkoznak. További bonyodalmat szolgáltatnak az Osztrák–Magyar Monarchia irányítására készülő Rudolfot érő nehézségek, ideológiai szembeállása apjával, Ferenc József császárral, a magyar főurak szervezkedése, kényszerű házassága Stefánia belga hercegnővel. Viszonya a tizenhét éves bárókisasszonnyal nem kerüli el a miniszterelnök, Eduard Taaffe kémeinek figyelmét sem, aki ennek segítségével próbálja tönkretenni a trón várományosának politikai karrierjét. A darab munkacímei közt szerepelt a Vienna (Bécs), a Affäre Mayerling (Mayerling-affér) és a Rudolf – The Last Kiss (Rudolf – Az utolsó csók) is. A Budapesti bemutatót a szabadtéri világpremier követte Szegeden, majd 2008-ban Tokióban, Japánban játszották rövid ideig a darabot, 2009-ben pedig a bécsi premier valósult meg. Története A Rudolf első olvasóelőadását New Yorkban tartották 2005. december 16-án. Rudolf szerepét Rob Evan, Máriáét Brandi Burkhardt, Tafféét Michael Shawn Lewis énekelte. Az ősbemutatóra a Vereinigte Bühnen Wien, a Budapesti Operettszínház és a Szegedi Szabadtéri Játékok koprodukciójaként került sor, magyar fordításban az Operettszínházban 2006. május 26-án, mely után a szabadtéri bemutató következett 2006. július 28-án, Szegeden. A produkció a következő években e között a két színhely között vándorolt. A Rudolfot Kerényi Miklós Gábor rendezte, a koreográfiáit Duda Éva, Lőcsei Jenő, Michael Reardon és Rogács László alkották meg. A zenei vezető Koen Schoots volt, a magyar szöveget Zöldi Gergely mellett Kerényi és Somogyi Szilárd alkották. Az eredeti szereposztásban olyan nevek találhatóak, mint Dolhai Attila (Rudolf), Vágó Bernadett (Mária), Földes Tamás (Taafe), Németh Attila (Ferenc József), Janza Kata (Larisch), Polyák Lilla (Stefánia), Bereczki Zoltán (Pfeiffer) és Csuha Lajos (Szeps). A következő bemutató színhelye Tokió volt, ahol a Toho Musical & Play vitte színpadra a művet 2008. május 6-án. A főszereplők Inoue Josio (Rudolf), Szaszamoto Rena (Mária), Csinen Rina (Stefánia), Kódzsu Tacuki (Larisch), Dzsó Haruhiko (Ferenc József), Urai Kendzsi (Pfeiffer), Hatanaka Hirosi (Szeps), Kisi Júdzsi (II. Vilmos császár), Niro Sinja (Edward herceg) és Kójiró Oka (Taafe) voltak. Az előadást Mijamoto Amon rendezte. Az előadás díszletei rokonok voltak a magyar előadáséval. Az előadás június 1-jéig futott. A bécsi produkció 2009. február 26-án nyitott a Raimund Theaterben David Leveaux rendezésében, Drew Sarich (Rudolf), Lisa Antoni (Máris) és Uwe Kröger (Taaffe) főszereplésével. Mind a díszleteket, mind a dalok sorrendjét jelentősen megváltoztatták. Az előadás hanganyagát április elején, míg a videofelvételeit DVD-n az év októberében adták ki (bár előzetesen ezt szeptember 11-ére tervezték). A teljes, átalakított hanganyagot decemberben adták ki dupla-CD-n. Az előadás 2009. július 4-ig, majd 2009. szeptember 10-től 2010. január 24-ig futott. A második magyar produkció bemutatója 2010. december 10-én volt, a Pécsi Nemzeti Színház színpadán. A rendező az a Somogyi Szilárd volt, aki a magyar dalszövegek társalkotója, és a rendező munkatársaként részt vett az első produkcióban. A zenei vezető, egyben karmester Bókai Zoltán, a koreográfus Balogh-Barta Viktória volt. A főbb szerepeket Kocsis Dénes, Mészáros Árpád Zsolt (Rudolf), Györfi Anna, Vágó Bernadett (Mária), Ottlik Ádám, Götz Attila (Taaffe), Pirgel Dávid, P. Petőcz András (Pfeiffer), Stubendek Katalin (Larisch) játsszák. A dalok interpretációjában jelentős változások történtek, és a jelenetek sorrendje is több helyen megváltozott.[forrás?] Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Rudolf (musical) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. A Rudolf műsorfüzete az Operettszínházban Gans, Andrew: Frank Wildhorn’s Rudolf — The Last Kiss to Bow in Hungary in May (angol nyelven). playbill.com, 2006. január 3. Wildhorn's Rudolf--The Last Kiss to Have European Premiere in May (angol nyelven). broadwayworld.com, 2006. január 9. Rudolf (angol nyelven). Projects. Wildhorn Productions Lash, Larry L. (2009. március 23.). „Theater Review: Rudolf” (angol nyelven). Variety. Eredetileg A Vörös Pimpernel című musicalhez írta Nan Knightnon. Wölmersen Wölmersen település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Magaz de Pisuerga Magaz de Pisuerga település Spanyolországban, Palencia tartományban. Magaz de Pisuerga Villamuriel de Cerrato, Palencia, Villalobón, Villamediana, Reinoso de Cerrato, Soto de Cerrato és Venta de Baños községekkel határos. Lakosainak száma 981 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: All Eyez on Me (Monica-album) Az All Eyez on Me című album Monica amerikai énekesnő harmadik albuma. Az első kislemez, az All Eyez on Me mérsékelt sikere és az album dalainak az internetre történt kiszivárgása miatt végül az album nemzetközi megjelentetésére nem került sor, csak Japánban adta ki a J Records 2002. október 2-án. Dalainak nagy része felkerült Monica következő albumára, az After the Stormra. Felvételek 2000-2001-ben Monica számos magánéleti válsággal küzdött: barátja, Jarvis „Knot” Weems öngyilkos lett, volt vőlegényéhez, Corey „C-Murder” Millerhez viszontagságos kapcsolat fűzte, és kisebb szívproblémája is kezelést igényelt. Végül 2001 őszén kezdett dolgozni harmadik albumán. Régi mentorát, Dallas Austint Clive Davis váltotta fel, aki magával vitte az énekesnőt korábbi lemezcégétől, az Arista Recordstól új vállalkozásához, a J Recordshoz. Az album executive producere Jermaine Dupri lett, aki már korábban is dolgozott Monicával. Monica nagyrészt korábbi producereivel dolgozott, köztük Dallas Austinnal, a Soulshock & Karlin duóval, Bryan Michael Coxszal és Rodney Jerkinsszel. Ők bátorították, hogy próbálkozzon meg dalszövegírással, amivel addig nem nagyon foglalkozott. Végül kilenc dal szerzésében működött közre, a szövegekhez saját élményeiből merített. Az albumot komoly témájúnak nevezte, és úy vélte, ezzel nőtt fel, és ezzel akarja megszilárdítani azt a rajongóbázist, akikre a következő tíz évben számíthat. Az album címeként felmerült az I’m Back és a Monica is, de végül az első kislemez, az All Eyez on Me címét kapta. Több dal korábbi dalokból használ fel részleteket: az I’m Back Herb Alpert Rise című számából (1979), az All Eyez on Me Michael Jackson P.Y.T. (Pretty Young Thing)jéből (1983), az I Wrote This Song Shuggie Otis Aht Uh Mi Hedjéből (1970), a U Deserve Tupac Shakur Hail Maryjéből (1997), az If U Were the Girl pedig C-Murder Down 4 My Niggas című számából (1998). Két olyan dal is rákerült, melyeket Monica korábban filmzenealbumokhoz készített: a Just Another Girlt a Down to Earth, a What My Heart Sayset a Love Song című filmhez. Fogadtatása Az album Európáan és Japánban megjelent, de a 2002. augusztus 20-ra kitűzött amerikai megjelenés előtt már több internetes fájlcserélőről le lehetett tölteni. Emiatt a megjelenés utáni pár napban visszahívták a piacról, és a kiadó megkérte Monicát, hogy új producerekkel dolgozza át az anyagot. Az albumról csak két kislemez jelent meg: az All Eyez on Me, ami a Billboard Hot 100-on alig jutott feljebb a 70. helynél, és a Hot R&B/Hip-Hop Songs listán is csak a 24. helyig tudott elérni, valamint a Too Hood, ami csak korlátozott példányszámban, bakelitlemezen jelent meg, és a kiadó videoklip készítését sem finanszírozta. (A dal később felkerült az After the Storm egyes változataihoz járó bónuszlemezre.) Harmadik kislemezként tervezték az Ain’t Gonna Cry No More megjelentetését, erre azonban nem került sor, de ez a dal is felkerült a következő albumra. Számlista Több dal (esetleg eltérő címmel) felkerült az After the Storm című, következő Monica-albumra is. Kislemezek All Eyez on Me (2002. szeptember 11.) Too Hood (2002. szeptember 23.) Kapuszög Kapuszög (korábban Vorocsó, ukránul Ворочово [Vorocsovo]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Perecsenyi járásban. Földrajz Perecseny déli szomszédjában fekvő település. Történelem 1910-ben 832 lakosából 15 fő magyar, 25 német, 778 ruszin volt. A népességből 26 római katolikus, 778 görögkatolikus, 23 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Ung vármegye Perecsenyi járásához tartozott. Közlekedés A települést érinti a Csap–Ungvár–Szambir–Lviv-vasútvonal. Európai dámvad Az európai dámvad vagy más néven európai dámszarvas, illetve röviden dámvad vagy dámszarvas (Dama dama) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és a szarvasformák (Cervinae) alcsaládjába tartozó faj. Korábban két alfaját különböztették meg: az európai dámvadat (Dama dama dama) és a mezopotámiai dámvadat (Dama dama mesopotamica). Mára a legtöbb kutató elfogadja ezeket két külön fajnak. Fejlődéstörténete Mára közeli rokonával, a mezopotámiai dámvaddal együtt egyedüli élő képviselői a Dama nemnek. A Dama nem a felső pliocén korban alakult ki Ázsiában, és Európában először a pleisztocén korban jelent meg. Észak-Afrikában szintén a pleisztocén korban találták meg először nyomait a nemnek. A pleisztocén kor melegebb időszakaiban több faja is élt a nemnek Közép-Európában és egy fajuk (Dama nesti) a Brit-szigeten is előfordult. A hidegebb időszakokban e fajok a Földközi-tenger medencéjében található enyhébb éghajlatú területekre húzódtak vissza. Az utolsó interglaciális időszakban a Dama clactoniana fajból alakult ki a mai dámvad. Ekkor a Földközi-tenger szigetei közül Szicílián és Málta szigetén egy törpe dámszarvas faj is élt, a Dama carburangelensis. Előfordulása Az európai dámszarvas 130 000 évvel ezelőtt majdnem egész Közép-Európában elterjedt volt. A Würm-glaciális után a kis-ázsiai területektől már nem követte annyira északra az ismét előrenyomuló erdőket. A Földközi-tenger térségében (Elő-Ázsiában és Észak-Afrikában) az ókorban még gyakoriak voltak a dámszarvasok, de a vadászat fokozatosan visszaszorította őket. Később a rómaiak akkori elterjedési területükön kívülre is áttelepítették. Meghonosították Görögországban, Olaszországban, Spanyolországban is. Közép-Európába, elsősorban Németországba telepítették be és a római megszállás során vitték be Nagy-Britanniába. Európában a dámszarvas lett a legelterjedtebb „parkvad”. Később világszerte sokfelé meghonosították mint kedvelt vadászzsákmányt. Így mára vadon élnek dámszarvasok Új-Zélandon, Ausztráliában, Tasmaniában, az Egyesült Államokban, Peruban, Chilében, Argentínában, a Dél-afrikai Köztársaságban, Madagaszkáron és Japánban is. A dámszarvas a fokozódó vadászat miatt eredeti elterjedési területén egyre ritkábbá vált. A 19. század során kihalt Észak-Afrikában. 1900-ra eltűnt Görögországból és az 1950-es években kihalt Szardínián is. Eredeti elterjedési területének ázsiai részén is egyre ritkább fajjá válik. Korábban Etiópiában is élt, amiről egy több, mint 1000 éves barlangfestmény tanúskodik, de onnan nagyon régen kihalt már. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár eredeti elterjedési területének java részéről kihalt vagy nagyon megritkult, mégsem számít veszélyeztetett fajnak, mert betelepített állományai világszerte nagyok. Hazánkban Somogy megye, Baranya megye, Tolna megye, Pest megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Békés megye egyes erdeiben található meg. Hazánkban vadászható. A nyitott, parkos területeken találja meg a megfelelő életkörülményeket, a melegebb vidékeket és a lombos erdőket kedveli. Megjelenése Testhossza 130–165 cm, farokhossza 16–19 cm, marmagassága 75–110 cm, testsúlya 60–125 kg (bika) és 30–50 kg (tehén). A dámszarvas hosszúra nyúlt, lapátszerű agancsa jelentősen különbözik minden más szarvasétól. Mindkét nem felnőttkori bundáján vörösesbarna alapon sorokba rendezett fehér pöttyöket találunk. A világos formáktól kezdve a teljesen fehér alakokig sokféle változat fordul elő. De sötétbarna állatok is vannak, főleg a vadasparkokban tartott dámszarvasok között. Nyáron a szőrzet vékony és sima. Télen a fejtető, a nyak és a fülek barnásszürkék lesznek; a hát és az oldalak feketések; a szőrzet vastag és durva. A fehér állatok egy évszakban sem változtatják meg színüket, és télen csak hosszabb szőrzetükkel tűnnek ki. Néhány szarvas már fiatal korában is sárgás bundát visel, ritkán fekete példányok is előfordulnak. A fartükör fehérrel és feketével keretezett. A dámszarvas 12-16 évig is élhet. Más szarvasokkal szemben feltűnő a hosszabb farok. A nőstény állatokat könnyű összetéveszteni a pettyes vagy a szikaszarvasokkal. Életmódja A dámszarvasok társadalmi rendje alapjaiban hasonlít a gímszarvaséhoz. A csapat családokra tagozódik, és az üzekedési időszakon (a vadászati szaknyelven barcogás) kívül a bikák csak lazán kapcsolódnak a csoporthoz. Általában legénycsapatokban találjuk őket, melyek az üzekedés kezdetekor oszlanak fel. Legelés közben elég könnyű megzavarni őket. Napközben az állatok rejtekhelyükön pihennek. Télen erősen korlátozzák a tevékenységüket. Mivel a csapatok egész évben együtt maradnak, ezért főként többé-kevésbé rokon állatokból állnak. A csapatok között a bikák cserélődnek. Tápláléka füvekből és lágyszárúakból, fák és cserjék fiatal hajtásaiból, rügyeikből és a leveleikből áll; rostokban kevésbé gazdag, mint a gímszarvas tápláléka. A vadasparkban tartott állatok - ha létszámuk és így legelésük, illetve taposásuk meghaladja a gyep tűrőképességét - gyorsan tönkreteszik a gyepet. Szaporodása A dámszarvasok üzekedése (barcogás) október eleje - november közepe között zajlik, egy hónappal később, mint a gímszarvasoknál. A bikák csoportjai kora ősszel bomlanak fel, amikor az agancsaikról a barkát, (más néven háncs) már letisztították. A dámszarvasok barcogása a gímszarvasétől jelentősen eltér, mivel a dámok lek-ben üzekednek, míg a gímszarvasbikák háremeket foglalnak, illetve védenek a konkurens bikákkal szemben. A dámbikák között szintén folynak párharcok, de nem olyan súlyosak, mint a gímszarvasoknál. A dámbikák a barcogó helyeken úgynevezett barcogó teknőket kaparnak, amelyeket egyfajta üzekedési mikroterritóriumnak lehet tekinteni. A barcogó helyen a tehenek keresik fel a bikákat és közülük különböző, sikerességre utaló jegyeik alapján választanak. A dámbika szaporodási sikerét testnagysága, hangja, agancsának nagysága és barcogó teknőjének helye határozza meg. A párzási hang, a barcogás, gurgulázó torokhang. Május végén, június elején ellik meg a nőstények borjaikat, amelyeket a gímszarvashoz hasonlóan gondoznak. Az első napokban a rejtekhelyen hagyja őket az anyjuk. Többhetes szoptatás után áll át a borjú a növényi táplálékra. A borjak pettyes szőrzete többnyire egész életükön át megmarad. A fiatal állat hamarosan csak a méretében különbözik a nőstényektől. A fiatal bikákat többnyire kétéves korukban zavarják el a csapatból, a tehenek azonban általában a szülőcsoportjukban élik le egész életüket. Forster Gyula Pusztakéri báró Forster Gyula (Esztergom, 1846. december 21. – Budapest, 1932. július 18.) jogi és művészeti szakíró, az MTA tagja (1899-1904), a Műemlékek Országos Bizottságának elnöke. Életpályája Forster János primatialis jószágkormányzónak fia. A gimnáziumba Esztergomban járt, ezután a pesti egyetemen végzett jogi tanulmányokat, majd a doktorátus elnyerése után 1869-től két éven át Párizsban tanult, a Collège de France-on. 1870-ben a közalapítványi ügyigazgatósághoz joggyakornokká nevezték ki. 1872-ben ügyvédi oklevelet kapott, de még ugyanebben az évben a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba nyert beosztást mint fogalmazó dr. Hegedűs Lajos miniszteri tanácsos mellett. Később a képzőművészetekre, alapítványokra és műemlékekre vonatkozó ügyek vezetője, 1883. április 22-én miniszteri tanácsos lett, erről az állásáról azonban 1887. január 2-án lemondott. 1887 és 1911 között a Magyar Földhitelintézet egyik igazgatója volt. 1887. október 24-től a Műemlékek Országos Bizottságának alelnökeként, majd 1895-től elnökeként nagy része volt sok hazai műemlék helyreállításában és megmentésében. Másodelnöke volt az Országos Képzőművészeti Tanácsnak, elnöke az Erzsébet királyné-emlékbizottságnak. Tagja volt annak a kiküldött bizottságnak, amely 1906-ban II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvait Törökországból hazahozta. 1891-től a Magyar Tudományos Akadémia archeológiai bizottságának tagja, 1899-ben az intézmény tiszteletbeli tagja, 1904-ben pedig az MTA igazgatótanácsának tagjává választották. 1904-ben a magyar bárói méltóságot és az örökös főrendiházi tagságot, 1911-ben pedig a belső titkos tanácsosi méltóságot nyerte. Nagy alapítványokat tett a hazai földművelést elmozdító munkák, egyháztörténeti monográfiák írása továbbá levéltári kutatások, valamint a magyar történeti tárgyú festészet elősegítése céljából. Felesége szobi Luczenbacher Erzsébet (1854–1943), akitől négy fiúgyermeke származott: Gyula (1874. május 31. – 1939 ), cs. és kir. követs. titkár Pál (1876. október 15. – ?) cs. és kir. alkonzul Dezső (1879. február 20. – ?) Jenő (1885. június 15. – 1937. május 11.), felesége báró Gerliczy Erzsébet. Szakírói munkássága Forster Gyula szerkesztette a III. Béla magyar király emlékezete című díszkiadványt (Budapest 1900) és az ő szerkesztése alatt jelentek meg a Műemlékek Országos Bizottságának Magyarország műemlékei című kiadványai (I. és II. kötet 1905—06). Számos értekezést írt, sokoldalú tevékenységet fejtett ki a tudomány és művészet érdekében. A műemlékek védelme a magyar és külföldi törvényhozásban (Budapest 1906), című művében mintegy előkészítője volt az ingó műemlékek védelmére tervezett és 1912-ben tárgyalás alatt álló törvényjavaslatnak. Emlékezete Nevét viseli a Forster Központ és a Forster Gyula-díj. Művei A Kassán fennállott nemesi convictus. Budapest, 1882. A magyar vallás-alap hajdan és most. Budapest, 1888. (Névtelenül) A kath. clerus sérelmei 1848 előtt és után. Budapest, 1889. (és Budapest, 1892.) A magyar tanulmányi alap hajdan és most. Budapest, 1892. Az ingó műemlékek. I-VIII. Budapest, 1893. (Névtelenül) III. Béla magyar Király emlékezete . Szerk. Budapest, 1900. Magyarország műemlékei. I-IV. Szerk. Budapest, 1905-1915. A műemlékek védelme. Budapest, 1906. Schulek Frigyes. Budapest, 1925. Gróf Berchényi László franciaország marsallja . Budapest, 1925. A Magyar Tudományos Akadémia és a műemlékek védelme . Budapest, 1928. Csanálosnagyerdő Csanálosnagyerdő (Urziceni-Pădure), település Romániában, a Partiumban, Szatmár megyében. Fekvése Csanálostól nyugatra, a magyar–román határ és a Fényi erdő mellett fekvő település. Története Csanálosnagyerdő az 1950-es évekig Csanálos része volt, ekkor vált ki belőle Csanáloserdő (Nagyerdő), Csanálosnagyerdő, Urziceni-Pădure. Kapuy Gábor Kapuy Gábor (Budapest, 1989. november 6. –) a Budapesti Műegyetemi Sportrepülő Egyesület aranykoszorús vitorlázórepülő pilótája. Eredményei 2013: 8th FAI Junior World Gliding Championships Leszno Standard class 27/36 2013: 17th FAI European Gliding Championship Ostrów Wielkopolski Standard class 28/33 2013: 3rd Pelican Cup LHSS Mixed Class 1/9 2012: Hungarian Nationals Őcsény Hungary Club Class 13/21 2012: Pribina Cup Nitra Club Class 25/34 2011: Junior Worlds Musbach Germany Standard Class 16/44 2011: 56th Hungarian National Gliding Championship Dunaújváros Hungary Club Class 3/13 2011: 12nd Kohasz Cup Dunaújvárás Hungary Club Class 3/13 2011: Pribina Cup Nitra Club Class 12/45 2010: Kohasz Kupa Dunaújváros Hungary Club Class 15/20 2010: Flatland Cup Szeged Hungary Club Class 7/13 2010 Civis-Thermal Cup Hajdúszoboszló Hungary Club Class 8/22 2009 54th Hungarian National Gliding Championship Dunaújváros Club Class 22/30 2008 Flatland Cup and Pre WWGC Szeged Hungary Club Class 24/31 Brenna (Lombardia) Brenna település Olaszországban, Lombardia régióban, Como megyében. Lakosainak száma 2137 fő (2017. január 1.). Brenna Cantù, Carugo, Inverigo, Mariano Comense és Alzate Brianza községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ernest Jacquet Ernest Jacquet (Svájc, Vaud kanton, Lausanne, 1886. szeptember 25. – Svájc, Vaud kanton, Lausanne, 1969. szeptember 30.) svájci olimpikon, jégkorongozó. Az 1924. évi téli olimpiai játékokon a svájci válogatottal játszott a jégkorongtornán. Első mérkőzésükön a svédek ellen kikaptak 9–0-ra. Ezután a kanadaiaktól egy megsemmisítő 33–0-s vereség jött, majd az utolsó csoportmérkőzésen a csehszlovákoktól is kikaptak 11–2-re, így az utolsó, 8. helyen végeztek. Mind a három mérkőzésen játszott, de nem szerzett gólt. A gastaadi HC Rosey Gstaadban játszott. Red Dragon A Red Dragon egy módosított Dragon űrkapszula alacsony költéségű Mars küldetésere. Az űrkapszulát Falcon Heavy rakétával indítanák 2018-ban. Célok Tudományos célok Egykori és jelenlegi élet bizonyítékainak keresése A talaj jég eloszlásának és összetételének vizsgálata A talaj jég - na majd itt folytatom Emberes küldetés előkszítése Emberes küldetés marsraszállásának demonstrálása A por és a jég esetleges veszélyeinek felderítése A természeti erőforrások azonosítása A felszin alatti erőforrások felhasználásának demonstrációja ISRU demonstráció Krásný Dvůr Krásný Dvůr település Csehországban, Louny-i járásban. Krásný Dvůr Podbořany, Nepomyšl, Veliká Ves és Mašťov településekkel határos. Lakosainak száma 682 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Augusz-ház Az Augusz-ház (Széchenyi u. 38.) Szekszárd egyik legjellegzetesebb épülete. Helyén korábban a Fekete Elefánt fogadó állt — ebben a korában meglehetősen híres fogadóban többek között II. József is több napig vendégeskedett (1789-ben). Története Az épület legrégebbi része déli szárny, amit az 1820-as években építtetett idősebb Augusz Antal, a későbbi báró apja. A középső rész valószínűleg az 1830-as években épült. A legújabb az északi szárny, amit báró Augusz Antal építtetett a Svájcban született Stann Jakabbal. 1870-ben készült el. Liszt Ferenc, a 19. század legnagyobb magyar zeneszerzője és zongoraművésze Augusz Antal jó barátja volt, és hosszabb-rövidebb időre négy ízben (1846-ban, 1865 szeptemberében egy hétig, 1870-ben bő három hónapot, végül 1876-ban) is vendégeskedett a házban. 1894-től itt működött a Szekszárdi Kaszinó (előtte a Bezerédj utcai Tormay-házban volt), majd 1905-től az ország első közgazdasági és társadalomtudományi szakkönyvtára is. 1973-ban költözött az épület első emeletére a Liszt Ferenc Zeneiskola (a Széchenyi utca 5-ből; azt a házat nem sokkal az iskola kiköltözése után lebontották). A második emeleti toronyszobában rendezték be a Liszt Ferenc emlékkiállítást — a helyiségben egyúttal zeneműtár is működött. Később a zeneműtár a könyvtárba költözött, a kiállítás pedig a Megyeháza emeletén kialakított múzeumi szakaszba. A toronyszobában ezután egy nagyobb és két kisebb zeneiskolai tantermet alakítottak ki. Az épület Az egyszerű külsejű déli szárny jelenleg kékesszürke, a középrész fehér. A rózsaszín, tornyocskás északi szárnyat a Trieszt melletti Miramare-kastély mintájára építették. Liszt Ferenc látogatásainak emlékét tábla örökíti meg a ház nyugati homlokzatán, a kapubejáró mellett. A táblán a zeneszerző dombormívű portréja Wigand Edit alkotása (1931-ből). Bent, a lépcsőfeljáróval szemben Liszt mellszobra (Farkas Pál munkája) köszönti a zeneiskola látogatóit. A hangversenyteremben látható két portrét Baky Péter festette: az egyik Liszt Ferencet, a másik Augusz Antalt ábrázolja. Jošavica (Petrinya) Jošavica falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 18, közúton 27 km-re délre, községközpontjától légvonalban 15, közúton 20 km-re délkeletre a Báni végvidék középső részén, a Zrinska gora északi oldalán, a 30-as számú főúttól keletre, a Joševica-patak melletti magaslaton fekszik. Története Jošavicán már a török uralom idején is éltek pravoszláv családok. 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. 1697 körül a Turopolje, Jasenovac, Ivanić, Dubrava, Posavina és Polonja vidékéről katolikus horvát lakosságtelepült le itt. Őket a 18. században több hullámban a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok követték, akik idővel újra többségbe kerültek. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. A pravoszláv parókia anyakönyveit 1777 óta vezetik. A falu első temploma egy a 18. században épített fatemplom volt, melyet a 19. században lebontottak és kőből új templomot építettek a helyére. A település 1773-ban az első katonai felmérés térképén még „Josevicza” alakban szerepel. A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 585, 1910-ben 1004 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de lakossága fellázadt a fasiszta hatalom ellen. Sokan csatlakoztak a partizán egységekhez. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén lakosságának 98%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 84 lakosa volt. Nevezetességei Szent György vértanú tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma a 19. században épült. A II. világháború során súlyosan megsérült és csak 1968-ban építették újjá. Jelenleg is eléggé rossz állapotban áll, tetőzete több helyen beszakadt. A kulturális minisztérium biztosított pénzösszeget a helyreállítási munkálatokra. Felújítása megkezdődött. Egyhajós épület félköríves szentéllyel, félköríves ablakokkal. A harangtorony a homlokzat felett áll, tetején díszes toronysisakkal. 1781 az irodalomban Az 1781. év az irodalomban. Megjelent új művek Santa Rita Durão brazil költő legismertebb műve, a Caramuru című eposz. George Crabbe angol költő első ismert költeménye: The Library (A könyvtár). Bernardin de Saint-Pierre prózában írt poémája: L’Arcadie (Arkádia). Értekező próza, tanulmányok Önálló kötetben megjelenik Samuel Johnson 1779–1781 között folyóiratban publikált tanulmányainak sorozata: Lives of the English Poets (Angol költők élete). A könyv 52 költőt mutat be. Edward Gibbon nagy történettudományi munkájának (1776–1788) 2. és 3. kötete: The History of the Decline and Fall of the Roman Empire (A Római Birodalom hanyatlásának és bukásának története). Immanuel Kant fő műve: A tiszta ész kritikája (Kritik der reinen Vernunft). Jean-Jacques Rousseau : Essai sur l'origine des langues (Értekezés a nyelvek eredetéről). Magyar irodalom Rájnis József , az ún. "klasszikus triász" egyik tagjának első verseskötete: A magyar Helikonra vezérlő kalauz. Születések január 26. – Achim von Arnim német író, az ún. heidelbergi romantika kiemelkedő képviselője († 1831 ) január 30. – Adelbert von Chamisso francia származású német író, botanikus; nevét viseli a németül író külföldiek számára alapított díj († 1838 ) március 6. – Ignaz Franz Castelli osztrák író, költő és színpadi szerző († 1862 ) Telti Telti település Olaszországban, Szardínia régióban, Olbia-Tempio megyében. Lakosainak száma 2301 fő (2017. január 1.). Telti Calangianus, Monti, Olbia és Sant’Antonio di Gallura községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Hugo Ball Hugo Ball (Pirmasens, 1886. február 22. – Sant’ Abbondio (ma Gentilino, 1927. szeptember 14.) német avantgárd író, költő, a dadaizmus egyik létrehozója. Életpályája 1906 és 1910 között filozófiát és szociológiát hallgatott több egyetemen (München, Heidelberg, Bázel). Színészként indult, majd színházi dramaturgként támogatta az új törekvéseket, például Wedekind műveinek előadását. 1916-ban Svájcba költözött és feleségül vette Emmy Henningst. Zürichben többekkel megalapította a dadaista mozgalmat, előbb a Cabaret Voltaire-t, majd a Galerie Dadát. Élete vége felé felhagyott az avantgárd művészettel. Visszavonultan élt Tessinben, Lugano közelében és teológiával foglalkozott. Emlékezete Levelezését és több művét csak az 1950-es évek végétől adták ki. 1979-től évente megjelenik a Hugo-Ball-Almanach című kiadvány. Főbb művei Flametti oder vom Dandysmus des Armen (regény, 1918) Zur Kritik der deutschen Intelligenz (esszé, 1919) Byzantinisches Christentum (tanulmány, 1923) H. Hesse, sein Leben und sein Werk (esszé, 1927) Der Flucht aus der Zeit (1914 és 1921 között írott napló, 1927) Tenderenda der Phantast (regény, 1967) Briefe 1911 – 1927 (Levelek, szerk. A. Schütt-Hennings, 1957) Gesammelte Dichte (Összegyűjtött versek, szerk. A. Schütt-Hennings, 1963) Magyarul Flametti avagy A szegények dandyzmusa ; ford. Nemes Péter; JAK–Jelenkor, Bp.–Pécs, 1998 ( Műfordító füzetek ) Forstheim Forstheim település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 574 fő (2015). Forstheim Gundershoffen, Haguenau, Hegeney, Laubach, Mertzwiller és Morsbronn-les-Bains községekkel határos. Népesség A település népességének változása: A felhúzhatós lány A felhúzhatós lány (The Windup Girl) egy biopunk témájú science fiction regény Paolo Bacigalupi tollából. A regény a modern science fiction irodalom egyik legtöbbre tartott alkotása, mely a tematika legtöbb neves díját elnyerte nem sokkal a 2009-es megjelenése után. Magyar nyelven az Ad Astra jelentette meg 2012-ben, Horváth Norbert fordításában. A magyar kiadás különlegessége, hogy Bacigalupi külön a hazai kiadvány számára írt egy utószót is. A regény világa A felhúzhatós lány a 23. századi Thaiföldön játszódik, a globális felmelegedés és az olajválság után. A megemelkedett tengerszinttől az országokat gátakkal védik, és a nép retteg a pusztító járványoktól. A biotechnológia lett az uralkodó tudományág, melyet leginkább a multinacionális kalóriatársaságok használnak ki, mint a AgriGen, PurCal és a RedStar. A cégek kezébe nagy hatalom összpontosul: génhackerek segítségével állítanak elő mesterséges élelmet, a bioterrorizmus fölötti irányítás és zsoldoshadseregek birtoklása. A Thaiföldi Királyságot egy gyermekkirálynő irányítja. A két legfontosabb karaktere a regénynek: Emiko, az úgynevezett „felhúzhatós lány”, aki egy az új, mesterséges emberek közül. Emikót egy japán férfi készíttette el, majd Thaiföldön hagyta, ahol állandó szexuális megaláztatás alatt él. A másikuk a kalóriaügynök Anderson Lake, aki látszólag egy lendrúgókat előállító cég feje, titokban pedig az ország felbecsülhetetlen értékű magbankját kutatja. Díjak és elismerések Hugo-díj : 2010. szeptembere (közösen China Miéville The City & the City című regényével.) Nebula-díj : 2010. május John W. Campbell-emlékdíj: 2010 Szeiun-díj : 2012 (a japán nyelvre lefordított változat). Kurd-Laßwitz-díj : 2012 (a német nyelvre lefordított változat) Compton Crook-díj: 2010 Locus-díj : 2010 (legjobb debütáló regény kategória) Fogadtatás A felhúzhatós lány világszerte sikert aratott a sci-fi rajongók körében, és a kritikusok is sokra méltatták. A TIME 2009 legjobb sci-fi regényének nevezte. Bacigalupira nagy hatást gyakorolt William Gibson munkássága, ez pedig a magazinok figyelmét sem kerülte el. Lev Grossman szerint a regény cyberpunkszerű, csak nincsenek benne számítógépek. A magyar kritikusok között is sikeresnek bizonyult Bacigalupi könyve. Az SFmag.hu például díjazta a szerző világalkotó képességét, a könyvet pedig „ragyogóan megírt”, „izgalmas” regénynek nevezte. valamint azt is hozzáfűzték, hogy „minden meg van benne ahhoz, hogy kultuszkönyvvé váljon”. Hasonlóan pozitív kritikát kapott – még a magyar megjelenés előtt – az endless.hu ismertetésében. Léo Dubois Léo Dubois (Segré, 1994. szeptember 14. –) francia korosztályos válogatott labdarúgó, az Olympique Lyon játékosa. Pályafutása Klubcsapatokban Az SC Saint-Gemmes d'Andigne, az Ent. S. Segré, valamint a Nantes korosztályos csapataiban nevelkedett. 2015. május 9-én mutatkozott be a Nantes első csapatában a Ligue 1-ben a Girondins de Bordeaux ellen csereként Kian Hansen helyén. 2017. szeptember 24-én az RC Strasbourg ellen első bajnoki gólját is megszerezte. 2018. július 1-én aláírt az Olympique Lyon csapatához. Augusztus 12-én az Amiens SC ellen mutatkozott be tétmérkőzésen a bajnokság 1. fordulójában. A válogatottban 2016. október 6-án bemutatkozott a francia U21-es válogatottban Grúzia ellen. A 86. percben Benjamin Pavard cseréjeként az 5–1-re megnyert felkészülési mérkőzésen. Svojkovice (Jihlava járás) Svojkovice település Csehországban, a Jihlavai járásban. Svojkovice Rozseč, Markvartice, Želetava és Předín településekkel határos. Lakosainak száma 49 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: San Gregorio Armeno A San Gregorio Armeno az egyik legjelentősebb barokk nápolyi templom. Az azonos nevű utca mentén áll, amelyet számos, hagyományos bethelemes figurákat készítő műhely szegélyez. Története A 8. században a görögországi ikonrombolások után számos szerzetesrend elhagyta a Bizánci Birodalmat. Így került Nápolyba az a csoport apáca, amely Világosító Szent György, örmény püspök ereklyéit menekítette. A régi kolostort a római kori Ceres templomának romjai helyén építették. A normann fennhatóság alatt a kolostort egyesítették a Salvatore e San Pantaleone-kolostorral és a bencések kezébe került. 1864-ben itt helyezték el Szent Patrizia ereklyéit. Gyakran emlegetik San Biagio Maggiore néven is, ez viszont tévedés, hiszen a tényleges San Biagio-templom néhány épületnyire fekszik tőle, az utca végében. Leírása A templom építése 1574-ben kezdődött és öt évig tartott. A homlokzatát három árkád díszíti. A belseje egyhajós, öt oldalkápolnával. A belső díszítések – kivéve az öt kápolnát – Luca Giordano alkotásai (1679). Az oltár Bernardino Lama alkotása. A templom belsejében látható a Szent Lépcső (Scala Santa), amelyet az apácák használtak bűnbánati szertartásuk során. A fő látnivaló az 1580-ban épült kolostor. Belső udvarán egy márványkút található, delfin és más tengeri állatok szobraival, illetve Matteo Bottiglieri Krisztus szobrával díszítve. Gyékényszövés A gyékényszövés hagyományos magyar – évszázadokra visszatekintő – kenyérkereső foglalkozás, melyet a 16. század közepétől űznek Magyarország szerte, pl.: Sarród, Tápé, illetve külföldön: Amára (Irak), Harasztkerék (Székelyföld). A gyékény levágása, hazaszállítása A jobbágyidőket követően a gyékény szabad kitermelése megszűnt, és a módos parasztcsaládok, vagy másképpen a pézösebb emberök kezébe került. „Régebben 10–20 tehetősebb tápai parasztember is összetársult egy-egy nagyobb gyékényesrét megvételére. […] Vagy átajjában, vagyis kerekbérben egyeztek a tulajdonossal, vagy kéveszámra fizettek. Volt olyan egyezség is, hogy felibű vágták, és a termés másik felét pénzzel váltották ki a birtokostól.” „ […] ahol éppen szödték a gyékényt, mert a tápai embör a gyékényt nem aratja, hanem szödi vagy vágja.” A gyékény levágását ma is szödésnek hívják Tápé környékén. „[…] Az alkalmas hely kiszemelése úgy történik, hogy egyikük a gyékényes rét szélén felmászik egy fára, a másik belemegy a vízbe a gyékényt megtekinteni. Közben levág egy csomó gyékényt, azt botra vagy rúdra köti, és feltartja a feje fölé, hogy a másik lássa és kiáltással irányítani tudja. Ezt a csomót nevezik gyékényzászlónak. A levágott zöld gyékényből visznek haza mutatóba is.” „Az ëgy karra dolgozó szödők megválasztják a bandagazdát, aki rendesen idősebb, tapasztalt gyékényszödő. […] A vágást akkor lehet kezdeni, amikor bodorodik a farka: ilyenkor érett a gyékény. […] Szövésre a keskeny levelű gyékény (Typha angustifolia) alkalmas. A gyékényszár legalsó töverésze a böngyöle, ínséges időkben régen ebből kenyeret sütöttek. Ezen felül van a gyékény szára, amely barnásszínű, egymáshoz tapadó rétegekből áll — ez a gyékény nyíjja.” „[…] Hiába simogatott a nap, ahogy a parton állva figyeltem a gyékényaratókat, bizony vacogtam. Azt mondták, 14 fokos a víz. Ők meg vékony, vásott ruhában reggel hétkor bele ebbe a hideg vízbe. A gyékényszedők nem vízhatlan ruhában dolgoznak, ilyen nincs nekik. Az öltözékük mindenhol ugyanaz.” Korabeli gyékényszedők felszereléseinek megnevezése: darunyak, rángatós kasza vagy csöttögtető, kancabocskor. „A szödés úgy történik, hogy a gyékényszödő marokra fog több szál gyékényt – ha vastagabb a gyékény, 3–4 szálat, ha vékonyabb, 8–10 szálat –, löhajol, és a gyékényvágó kaszával elhúzza a szálakat. […] tövével a szödés irányába a vízre fekteti. A következő vágást erre rakja, amíg egy hónalra v. tutajra való össze nem gyűlik. […] Ha jó a gyékény, akkor tíz tutaj után rágyújtanak, ha rosszabb, több a munka vele, akkor már öt tutajnál pihenőt tartanak.” Előkészületek Míg a gyékényszödés alapvetően férfimunka, a szűvést többségében asszonyok végzik. Szövés Általában a legrosszabb ruhában és festőkötőt kötve ülnek neki a szövésnek. „…Az első szál beszövését mindig balról kezdi. A szövő a gyékény töve felé eső végét fogja a hüvelyk és a nagyujja között. A fintor alatt elhúzza, a következő szálnak pedig föléhúzza úgy, hogy közben a hüvelyk- és nagyujjával elengedi és mutatóujjával irányítja. Így az az egyik ijannak fölötte, a másiknak alatta húzza el a möghasított gyékényszálat. Mikor középre ér, átveszi a jobb kezébe és úgy húzza tovább. A fintorhoz, vagyis a legszélső ijanhoz érve a gyékényszálat e fölött visszahajtja, hozzáfogja a mellette levő ijant és a fintor alatt kidugja. […] A következő gyékényszál behúzását a szövő jobbról kezdi. Így fölváltva hol jobbról, hol balról szövi be a gyékényszálakat. Tíz-tizenöt szál leszövése után a gyékényszálakat a bordával erőteljesen az átalfához üti: dömböli. […] Ha az ijan letágul, a hátsó átalfánál egy botot dugnak alá, hogy feszesen álljon. Előfordul, hogy az ijan szöés közben elszakad — ha kócsalábas vagy kacimbás. Ha közvetlenül a szövés mellett szakad el, alákötik és beleszövik. Így a csomó felülről nem látszik. […] Ha a szövő már nem fér a gyékényben, akkor kihág: ezután az átalfán kívülről szövi a gyékényt. […] A hátsó átalfához érve megméri az elkészült gyékény hosszúságát. Az előírt méretnél 3–4 cm-rel mindig hosszabbat szőnek, mert amikor levágják, a gyékény kicsit összeugrik. Ezzel kész a szövés.” Régebbi készítmény volt az ún. sejömszatyor. Sűrű bordában szőtték (70 cm széles bordán 44 lyuk volt), s az ijanját igen erősre és vékonyra sodorták. Szövéshez a gyékény legjavát használták: főleg bélgyékényt és bélfölhéjját. Díszítésül színes szalagokat fontak a szatyorba. Nagy mennyiségben régebben sem készült, inkább csak magán megrendelésre szűtték. Fiatalabb asszonyok már a nevét sem ismerik. Szakkifejezések felsorolása: átalfa (hosszú, hengeres akácrudak: lényegében keret), mögparáholja (meghinteni vízzel), fintor (legszélső ijan), ijan (gyékénykötél sodrása), dömbölés (bordával megüti), lecsömbőz, lepíhöz (a kiálló részeket levagdalni). Készítmények Szövöttgyékények Keskönygyékény vagy háztartási gyékény : 60-100 cm szélességben, Haszura : 120 cm széles, 300 cm hosszú, melegágyi takaró volt, Tizenháromas : 160 cm széles, 200-210 cm hosszú, Bulgárgyékény : 160 cm széles, 220 cm hosszú, délvidéki bolgárkertészek melegágyi takarónak használták, Négyrőfös : 160 cm széles, 300 cm hosszú, Ötrőfös : 160 cm széles, 350 cm hosszú, Bolondos : 200 cm széles, 300 cm hosszú. Szatyorfajták Dejákszatyor : 30-35 cm hosszú, iskolásoknak készült, Kismónár : három szatyor egymásba helyezve, hosszuk: 35-40-45 cm, Nagymónár : mint a „kismónár”, de 45-50-55 cm hosszúságban készítették, Mónár egyes : mint a „nagymónár” legnagyobb darabja, másképp „piacos szatyor”, Szalámiszatyor : csak megrendelésre készült a szegedi szalámigyárnak, 40 cm széles, 60 cm hosszú, Rőfösszatyor : hossza egy rőf (78 cm), Pozsonyiszatyor : három szatyor egyenlő egy csomó, 65-70-75 cm szélességben készült, Hentösszatyor : 80-100-120 cm hosszú, gyékényből szőtt béléssel ellátott szatyor, Sejömszatyor : megrendelés alapján a kívánt méretre szőtt szatyor, esetleg színes szalaggal szőve. Egyéb készítmények Gyékényszék : hengeres (hordó) formájú ülő alkalmatosság, Gyékénykanalas : pitvar falára akasztott kisebb (~30x40 cm) szövöttgyékény , melyre füleket szőttek, Gyékénykaptár : gyékényből font méhkaptár, kívülről sárral tapasztva (néhány darab látható a szegedi Móra Ferenc Múzeumban ), Gyékénypemzli : olajos kenyér kenésére, a puha és hajlékony javá ból készült pamacs, Gyékénypapucs : talpa körkörös fonással (madzaggal varrva), vajasgyékény ből és kaptafa segítségével készített lábbeli, Gyékénycsizma : a papucshoz hasonló, de a szára elöl nyitott. A második világháborúban sokat szállítottak a katonaság részére, Lábtörlő : gyékénykötélből rámán készített, elsőként hosszában, majd keresztben feszített háztartási eszköz (a két világháború közt terjedt el). Kereskedelem 1846-tól azonban Szeged városa megkezdte a Tápairét kisajátítását, majd a folyószabályozással lecsapolták a határbéli nád- és gyékénytermő réteket. 1873-ban már említik Szél Antalt gyékénykereskedőként, aki módos parasztpolgár, valamint hosszabb ideig Tápé bírája is volt. Az 1879-es nagy árvízkor – amikor a Tisza elöntötte Tápét is – sokan nekifogtak a szövésnek a töltésen: „Élni köllött akkó is valamibül”. Az 1880-as években már kofák árusították a gyékényből szőtt használati tárgyakat. A tápai gyékénykufák mindig parasztasszonyok voltak. Tápén az első világháború óta négy nagykofa volt: Ilia Károlyné Kozma Teca, Lele Mihályné Fodor (Cinó) Etel, Makai Pálné Tintok Vittus és Ördög Pálné. Érdekességek A gyékényszatyrok szövése Tápéról került a Győr-Moson-Sopron megyei Bősárkányra : 1878 -ban az onnan származó tanító a szegedi ipari kiállításon járt és „elleste” a szövés technikáját a tápéi lányoktól, és hazatérve megtanította néhány diákjának, majd innen az egész falu elsajátította azt. A szeged-tápéi Heller Ödön Művelődési Házban – csoportos érdeklődés esetén - bemutatókat is tartanak, valamint komolyabb érdeklődés esetén tanfolyam is szervezhető. Új-Zéland a 2012. évi nyári olimpiai játékokon Új-Zéland a nagy-britanniai Londonban megrendezett 2012. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 16 sportágban 184 sportoló képviselte, akik összesen 13 érmet szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Kerékpározás Országúti kerékpározás Férfi Női Labdarúgás Férfi Kor : 2012 . július 26 -i kora Eredmények C csoport Női Kor : 2012 . július 25 -i kora Eredmények E csoport Tenisz Női Úszás Férfi Női Vitorlázás * - nem ért célba ** - kizárták (fekete zászló) Fischbach-Oberraden Fischbach-Oberraden település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Arroyo de la Encomienda Arroyo de la Encomienda település Spanyolországban, Valladolid tartományban. Arroyo de la Encomienda Valladolid, Simancas, Ciguñuela és Zaratán községekkel határos. Lakosainak száma 19 421 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Vrh (Buzet) Vrh (olaszul: Vetta) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Buzethez tartozik. Fekvése Az Isztriai-félsziget északi részének közepén, Pazintól 16 km-re északra, községközpontjától 8 km-re délnyugatra a Mirna és Butoniga folyók közötti domináns magaslaton fekszik. Története Egykori várát 1195-ben említi először írott forrás, amikor a sovinjaki uradalom részeként az aquileai pátriárka uralma alá tartozott. Ezt követően a pazini grófság része volt, 1498-ban „Perg” alakban említi a pazini urbárium. 1508-tól a Velencei Köztársaság fennhatósága alá tartozott. A várnak nem maradtak nyomai, de a település szerkezete arra utal, hogy egykor védőfalak vették körül. Területén a 16. században kiterjedt tölgy, kőriserdők és gyesztenyések voltak. Plébániája 1231-óta biztosan létezett, ekkor már állt régi plébániatemploma is. Mai Mária Mennybemenetele tiszteletére szentelt plébániatemploma a 14. században épült. 1857-ben 127, 1910-ben 231 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdaságból, szőlő- és olajbogyó termesztésből, valamint állattartásból éltek. 2011-ben 124 lakosa volt. Nevezetességei Mária mennybemenetele tiszteletére szentelt plébániatemploma a 14. században épült valószínűleg a korábbi plébániatemplom helyén, melyet már 1231-ben említenek. A templomot története során többször is átépítették, így 1518 -ban is. 1926 -ban és 1979 -ben megújították. Különálló harangtornya 1904 -ben épült, 32 méter magas és két harang található benne. 1948-ban a feltárások során B. Fučić egy 1463 -ban egy bizonyos Benko mester által készített befalazott, kőből faragott figurálisan díszített gótikus szentségtartó fülkét és egy 1552 -ből származó glagolita feliratos keresztelőmedencét talált a templomban. A templomot temető övezi. A falu alatt található Szent Antal kápolna 1894 -ben épült a korábbi kápolna helyén. Bejárata mellett befalazva egy glagolita feliratos kőtábla található. A közelben levő Marčenegla területén egy 1365 -től említett pálos kolostor állt. Chiclayo Chiclayo egy nagyváros Peruban, Lambayeque megye székhelye. Népessége igen gyorsan növekszik: míg 1993-ban 424 004-en lakták, addig 2007-ben már 524 442 főt rögzített a népszámlálás. Földrajz A település Peru északnyugati részén, Lambayeque megyében található a Csendes-óceán partjától körülbelül 10 km távolságra egy sík területen. A környéken folyik keresztül a hegyekből érkező Chancay folyó, ezért a föld viszonylag termékeny, de mind északra, mind délre sivatagos pusztaságok terülnek el, a szárazföld belseje felé pedig gyorsan emelkedik a magasság, nincsenek messze az Andok vonulatai. Története Chiclayo helyén már a spanyolok megérkezése előtt is fontos adminisztrációs központ létezhetett, legalábbis történészek erre következtetnek a 20. század elejéig a környéken még létező inka huacákból. A mai város alapításáról többféle elképzelés létezik: van, aki szerint egy Juan Chiclayo nevű kacika alapította, más elképzelés szerint pedig a település története a Santa María de los Valles de Chiclayo ferences templom építésével kezdődött el. A városban a függetlenséget 1820. december 31-én kiáltották ki: a dokumentumot a település polgármesterén, Santiago de Burgán kívül spanyol részről Felipe Torres és Valentín Castro, indián részről pedig Antonio Chimpén és Joaquín Farro írta alá. 1835. április 15-én ciudad rangra emelték, majd három nappal később az akkor létrehozott Chiclayo tartomnáy székhelyévé tették. Turizmus, látnivalók Magában Chiclayóban nincs nagyon sok turisztikai látnivaló, de a közeli városokban több múzeum, illetve néhány tíz kilométeren belül több régészeti lelőhely is található. A város fontos műemléke a 19. századi székesegyház, az ugyancsak 19. századi La Verónica-kápolna és a Szent Antal-bazilika. A Plazuela Elías Aguirre nevű teret 1924-ben alakították ki, közepén Elías Aguirrének, az angamosi csata egyik vezérének emlékműve áll. Sport A városban igen népszerű a labdarúgás: a legfontosabb helyi csapat az 1922-ben alapított Club Juan Aurich, amely egyszer (2011-ben) megnyerte az országos bajnokságot is. Stadionja a 22 000 férőhelyes Estadio Elías Aguirre. Li Ko-csiang Li Ko-csiang (Li Keqiang) (Tingjüan (Dingyuan), 1955. július 1. –) kínai politikus, az ifjúkommunista frakció tagja. Élete Kétkezi munkás volt egy vidéki kommunában, innen emelkedett a politikai ranglétrán felfelé. A Pekingi Egyetemen végzett, jogi diplomája és közgazdasági doktorátusa van. A Kínai Kommunista Párt (KKP) ifjúsági szervezetében az országos vezetésében Hu Csin-tao (Hu Jintao) jobbkeze, majd utódja lett (1993–1998). Előbb – az egyik legnépesebb közép-kínai – Honan, majd Liaoning tartomány élén állt. 2007-ben került a PB állandó bizottságába. 2013. március 15-én miniszterelnökké választották, majd másnap – azután hogy az Országos Népi Gyűlés jóváhagyta tervezett minisztereinek névsorát – megalakította kormányát. Biztos befutóként váltotta a 2013-as parlamenti ülésszakon Ven Csia-paót (Wen Jiabao-t) az államtanács (kormány) élén, miután 2012 novemberében a KKP kongresszusán a héttagú politikai csúcsvezetésbe választották. Vöröshasú kabócamajom A vöröshasú kabócamajom (Callicebus moloch) az emlősök (Mammalia) osztályának a főemlősök (Primates) rendjéhez, ezen belül a sátánmajomfélék (Pitheciidae) családjához faj. Előfordulásuk Brazília északkeleti részén honosak, s az ország középső részén is fellelhetőek. Szeretik a folyóparti erdőségeket, ezen belül is a sűrűbb részeket. Megjelenésük Ez a faj leginkább sárga vagy vörös gallérjáról és hasi szőrzetéről ismerhető fel. Hátoldala szürke-szürkésbarna, arca fekete, ezért füstös képű kabócamajomnak is szokták nevezni. A nőstények hasa fakóbb, s gallérjuk nem olyan kivehető. Arcuk lapos, orrlyukaik kifele néznek, körülötte fehér szőr nő. Egyes alfajok szeme felett fekete bunda van. Szemük barna, nagy és kerek. Füleik nem olyan szőrösek, mint családjuk más társainak, de a szőr itt is dús. Farkuk hosszú, s bozontos. Végtagjaik szürkésbarnák, valamely alfajnál vörösek, kézfejük fehér, tenyereik szürkék. Életmódjuk 4-6 fős csoportokban élnek. Lassú mozgásuk, s fakó színeik jó álcázzák őket az alsó lombkoronaszinten. Egész nap gyümölcsök után kutatnak, s nem lehet őket egykönnyen észrevenni. Valamely időszakokban hangjukat is hallatják, közölve a szomszédos kolóniákkal területük határait. A nőstény és a hím szoros és hosszantartó párkapcsolatban élnek, s együtt nevelik a kölyköt, egészen addig, amíg az apa nem veszi át a gondozását, s megtanítja a fontosabb dolgokat, ekkor tanulja meg a kölyök az alapvető „képességeit”. Augusztus 15. Augusztus 15. az év 227. (szökőévben 228.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 138 nap van hátra. Névnapok: Mária, Alfréd, Ali, Asszunta, Masa, Napóleon, Tarzícia, Tarzíciusz Események 1096 – Bouillon Gottfried lovagi serege e napon indul útnak az első keresztes hadjáratba . 1519 – Panamaváros (Ciudad de Panamá) megalapítása. 1534 – Loyolai Szent Ignác és hat társa megalapítja a Jézus Társaságát , a jezsuita rendet. 1537 - Asunción , Paraguay fővárosának megalapítása. 1832 – XVI. Gergely pápa kiadja a Mirari vos kezdetű, híres enciklikáját melyben elítéli a katolikus liberalizmust. (Elfogadhatatlannak minősítette a teljes lelkiismereti és véleményszabadságot, az állam és az egyház szétválasztásának gondolatát, továbbá az olasz nemzeti törekvéseket.) 1914 – Megnyitják a Csendes-óceánt és az Atlanti-óceánt összekötő Panama-csatornát . 1923 – Megalapítják a Kaposvári Rákóczi FC sportklubot. 1933 – Befejeződik a Gödöllőn rendezett cserkész világtalálkozó, az egyetlen Magyarországon rendezett dzsembori (jamboree). 1942 – Jozef Tiso holicsi beszédében kinyilvánítja a szlovákok „jogát” arra, hogy megszabaduljanak a zsidóktól . 1947 – India elszakad a Brit Birodalomtól és kikiáltja függetlenségét. 1969 – A Woodstock-i zenei és művészeti fesztivál megnyitása. 1975 – Államcsíny Bangladesben , Mujibur Rahman sejk és családjának legyilkolása. 1998 – A májusi népszavazáson Észak-Írországban elfogadott megállapodást ellenző, a katolikus Ír Köztársasági Hadseregből (IRA) kivált Valódi IRA 29 áldozatot követelő bombamerényletet hajt végre Omagh városában. 2007 – A Richter-skála szerinti 7,9-es erejű földrengés rázza meg Peru Csendes-óceán menti vidékét. Sportesemények Forma-1 1971 – osztrák nagydíj , Österreichring - Győztes: Jo Siffert ( BRM ) 1976 – osztrák nagydíj , Österreichring - Győztes: John Watson ( Team Penske Ford ) 1982 – osztrák nagydíj , Österreichring - Győztes: Elio De Angelis ( Lotus Ford ) 1993 – magyar nagydíj , Hungaroring - Győztes: Damon Hill ( Williams Renault ) 1999 – magyar nagydíj , Hungaroring - Győztes: Mika Häkkinen ( McLaren Mercedes ) 2004 – magyar nagydíj , Hungaroring - Győztes: Michael Schumacher ( Ferrari ) Születések 1589 – Báthory Gábor erdélyi fejedelem († 1613 ) 1761 – Genersich János magyar történész, pedagógus († 1823 ) 1769 – I. (Bonaparte) Napóleon francia császár († 1821 ) 1771 – Walter Scott skót költő, író († 1832 ) 1772 – Johann Nepomuk Mälzel német mérnök, feltaláló, a metronóm feltalálója († 1838 ) 1794 – Elias Magnus Fries svéd botanikus, mikológus († 1878 ) 1808 – Alfred Reumont német diplomata, történetíró († 1887 ) 1810 – Sina Simon földbirtokos, diplomata és mecénás († 1876 ) 1813 - Majer István pedagógus († 1893 ) 1830 – Lebstück Mária magyar honvédtiszt († 1892 ) 1837 – Farbaky István magyar bányamérnök, tanszékvezető, a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia igazgatója, feltaláló, országgyűlési képviselő († 1928 ) 1890 – Hunyady Sándor magyar regényíró , drámaíró († 1942 ) 1892 – Louis de Broglie Nobel-díjas francia fizikus († 1987 ) 1902 – Badó Rajmund olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok magyar birkózó († 1986 ) 1908 – Sárkány Miklós kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó († 1998 ) 1917 – Óscar Romero salvadori érsek , vértanú , világszerte mint a szegények püspökét , a nép jogainak védelmezőjét tisztelik († 1980 ) 1918 – Jean Achard francia autóversenyző († 1951 ) 1919 – Andrea Bosic , olasz színész († 2012 ) 1919 – Miklós Klára Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes művész . 1922 – Tilli Endre olimpiai bronzérmes, világbajnok magyar tőrvívó († 1958 ) 1923 – Horváth Pál gépészmérnök, az Egyesült Izzó nyugalmazott vezérigazgató-helyettese († 2017 ) 1924 − Tardos Péter újságíró, zeneszerző, dalszövegíró, humorista, rádiós-televíziós szerkesztő († 1984 ) 1925 – Oscar Peterson kanadai zenész, a legismertebb dzsessz-zongoristák egyike († 2007 ) 1925 – Aldo Ciccolini olasz születésű francia zongoraművész († 2015 ) 1932 – Kákosy László magyar egyiptológus († 2003 ) 1935 – Jim Dale angol színész, zeneszerző 1944 – Sylvie Vartan bolgár születésű francia popénekesnő 1945 – Nigel Terry brit színész 1953 - Agárdi László magyar színész, konferanszié, parodista 1953 – Szűcs Judith magyar táncdalénekesnő 1954 – Stieg Larsson svéd író , újságíró († 2004 ) 1969 – Robertson Frizero Barros brazil író , költő 1970 – Varga Ferenc magyar énekes 1972 – Ben Affleck amerikai színész 1973 – Juan Manuel Gil Navarro, argentin színész , parodista 1974 – Natasha Henstridge kanadai színésznő („Species”) 1975 – Kavagucsi Josikacu japán labdarúgó, a japán labdarúgó-válogatott kapusa 1977 – Igor Cassina, olasz olimpiai bajnok tornász 1980 – Ilia Klimkin orosz műkorcsolyázó 1986 – Natalia Kills angol énekesnő, dalszövegíró, színésznő, rövidfilmrendező 1989 Joe Jonas amerikai énekes, színész Carlos Pena – amerikai színész, énekes 1990 – Jennifer Lawrence amerikai színésznő Ország-város Az ország-város nevű játék az egyes játékosok műveltségén alapul. A játék leírása Első lépésként mindenki felír magának egy lapra oszlopokba rendezve olyan kategóriákat, amelyekből elég sok választási lehetőséget tartalmaznak. Például: Ország Város Folyó , tó Hegy Férfinév Női név Növény Állat Híres ember Ezek után véletlenszerűen kisorsolják a szűkebb magyar ábécé egy betűjét (tehát Q, X, Y, W nem szerepelhet), és minden játékosnak ezzel a betűvel kell kitöltenie (fejből) a táblázatot a megadott idő (például egy perc) alatt. Amikor végeztek, az újabb betűknek megfelelő neveket a lejjebbi sorokba írják. A játékot bármennyi fordulóval lehet játszani. Az nyer, akinél végül a legkevesebb hézag marad a táblázatban. A játéknak két nehezítése fordul elő: A „Híres ember” kategóriát az alábbi módon lehet részletezni: Történelmi személyiség; Író; Zenész; Képzőművész; Természettudós; Sportoló. Az első oszlopban szereplő ország meghatározhatja a többi oszlop tartalmát: ilyenkor ezekben is az adott országhoz kötődő neveket kell megadni. Az Élet és Tudomány például ezzel a két nehezítéssel hirdette meg a játékot a 90-es évek második felében (l. a Google-találatokat). Ott azonban a játékosoknak bármelyik lexikon és több nap is rendelkezésére állt. Hatása Az adott kategóriákban gyorsan és nehézség nélkül bővíti a szókincset, sikerélményhez juttatja a játékost, diákok esetében mindez ösztönzően hathat a tanulásra. Az Amerikai Egyesült Államokban, valamint Németországban a játék helyi változatait eredményesen alkalmazzák a diszlexia javítására és nyelvtanulók szókincsének, helyesírásának fejlesztésére. Más társasjátékra is hatással volt: többek között az ország-város hatására jött létre a számtalan kategóriát tartalmazó és az azokra adott eredeti válaszokra építő Creida - a kreatív ország város. Medi Laszen Medi Gregorj Giuszeppe Laszen (arabul: ���� ����) (Párizs, 1984. május 14. –) francia születésű algériai labdarúgó, aki középpályásként játszik. Jelenleg a Getafe csapatában játszik, valamint az algériai labdarúgó-válogatottban. Farbaky Péter Farbaky Péter (Miskolc, 1957. augusztus 23. –) építész, művészettörténész, a BTM Kiscelli Múzeum igazgatója. Életpályája Tanulmányait 1975 és 1980 között végezte a Budapesti Műszaki Egyetemen építész szakon, 1985-89-ig a ELTE-n művészettörténet szakon. 1980-tól a Fővárosi Ingatlankezelő és Műszaki Vállalat (FIMÜV) budapesti műemléki osztályán dolgozott, 1983-tól annak tudományos csoportjában. Ugyanezt a munkát 1991-től a Hild-Ybl Alapítvány keretében folytatta. 2001. augusztus 1-je óta a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának igazgatója. 1991-97 között tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Építészettörténeti- és Elméleti Bizottságának; 1995-től tagja a vicenzai Palladio Központ társaságának; 2000 óta az MTA Művészettörténeti Bizottságának, amelynek 2002 óta a titkára. 1999-től az ELTE meghívott előadója. 2018-ban az Óbuda Kultúrájáért Díjat vehette át. A Fővárosi Közgyűlés döntésének értelmében 2014. januárjától a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója, megbízatása 2018. december 31-ig szól. Kutatási területe Kutatási területe főként Budapest építészettörténete, reneszánsz, barokk, és historizáló építészet, de írt már ikonográfiai tanulmányt is. Művei Magyar reneszánsz és barokk építészet. Összefoglalás ; Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti és Elméleti Intézet, Bp., 1981 Magyar reneszánsz és barokk építészet. Összefoglalás ; 2. átd. kiad.; Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti és Elméleti Intézet, Bp., BME, 1982 Farbaky Péter–Várnai András: Budapest, Deák Téri Iskola ; TKM Egyesület, Bp., 1988 ( Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára ) Budapest, fasori református templom ; TKM Egyesület, Bp., 1998 ( Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára ) Budapest, országúti ferences templom és kolostor ; TKM Egyesület, Bp., 2000 ( Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára ) Szatmári György, a mecénás. Egy főpap műpártoló tevékenysége a Jagelló-kori Magyarországon ; Akadémiai, Bp., 2002 ( Művészettörténeti füzetek ) Mariazell és Magyarország. Egy zarándokhely emlékezete. Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában, 2004. május 28–szeptember 12. ; szerk. Farbaky Péter, Serfőző Szabolcs; BTM, Bp., 2004 (megjelent német nyelven is) Kálvin hagyománya. Református kulturális örökség a Duna mentén. Budapesti Történeti Múzeum, 2009. október 30–2010. február 15. Kiállítási katalógus ; szerk. Farbaky Péter, Kiss Réka; Budapesti Történeti Múzeum–Dunamelléki Református Egyházkerület, Bp., 2009 Italy & Hungary. Humanism and art in the early Renaissance ; szerk. Farbaky Péter, Louis A. Waldman; Villa I Tatti–Officina libraria, Firenze–Milan, 2011 ( Villa I Tatti ) Tanulmányok Kelényi György tiszteletére ; szerk. Farbaky Péter, Jernyei Kiss János; MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézet–Argumentum, Bp., 2013 Mattia Corvino e Firenze. Arte e umanesimo alla corte del re di Ungheria. Firenze, Museo di San Marco, Biblioteca di Michelozzo, 10 ottobre 2013–6 gennaio 2014 ; szerk. Farbaky Péter; Giunti, Firenze, 2013 Metamorfózis (film, 2006) A Metamorfózis (angolul: Metamorphosis) egy 2006-ban magyar-brit-német-osztrák-kanadai koprodukcióban készült horrorfilm, amit Hódi Jenő rendezett. Történet Kaith, a középkori misztikus történetek megszállottja két barátjával Kelet-Európába utazik. Itt Kaith beleszeret a világ legszebb nőjébe Erzsébetbe, aki Báthory Erzsébet grófnő lánya. Azonban a Báthoryak esküdt ellensége Constantine bosszút esküszik, így a fiatalokra nemsokára vámpírtámadás, és egyéb égi csapás vár. Szereplők Christopher Lambert (hangja: Szakácsi Sándor ) – Constantine Thurzó Correy Sevier (hangja: Miller Zoltán ) – Keith Irina A. Hoffmann (hangja: Létay Dóra ) – Erzsébet, Báthory Erzsébet lánya napjainkban Charlie Hollway (hangja: Hamvas Dániel ) – J.J. Jennifer Higham (hangja: Molnár Ilona) – Kim Kern András – Alexevis testvér Ganxsta Zolee – Igor Szabó Győző – pap Koncz Gábor – Thurzó György nádor Kováts Adél – Báthory Erzsébet Florentine Lamhe (hangja: Schell Judit ) – Sabine Anje Kruse (hangja: Ráckevei Anna ) – Katalin nővér Kulka János – Brakos atya Bicskey Lukács – helyi rosszfiú Hódi Jenő – vámpírvadász Kolba Vilmos – szerzetes a monostorban Jolene Adams (hangja: Menszátor Magdolna ) – Keith anyja Grady Lee Richmond (hangja: Varga Tamás ) – Keith apja Pálfi Szilvia – udvarhölgy Helyey László – narrátor Érdekesség A film mozi premierjét a Harag Napja című film bemutatója miatt eltolták, végül csak DVD premierje lett. Díjak 2006 : Esteponai Nemzetközi Horror -és Fantasy Filmfesztivál: Legjobb rendező és színésznő 2007 : Campobassoi Nemzetközi Filmfesztivál: Legjobb rendező Rachelle Ferrell Rachelle Ferrell, (Berwyn, Pennsylvania, 1964. május 21. –), amerikai dzsesszénekesnő. Hat éves korában kezdett énekelni. Hangja hat oktávot fogott át felnőtt korára, egészen a coloratúr magasságokig. Klasszikus zenei képzést kapott, hegedülni és zongorázni tanult, teenager korától pedig énekelt is. A Berklee College of Music-ban énekelni és dalszerzésre képezték. Gyémántbirodalom A gyémántbirodalom (vagy bölcsességmandala esetleg eredmények mandalája; szanszkrit: ������� vajradhātu, japánul ��� kongókai) a vadzsrajána buddhizmusban egy metafizikai űr, mely az Öt bölcsességbuddhának ad otthont. A Gyémántbirodalom mandala a Vadzsraszekara szútrán alapul, ami egy ezoterikus buddhista szútra. A gyémántbirodalom a mandaláknak egy igen népszerű témája, a Méhbirodalom (garbadatu) mandalával pedig együttesen alkotja A két birodalom mandaláját. A két birodalom mandalája képezi a japán ezoterikus – vagy singon buddhista – rituálék alapját, beleértve az abiszeka (beavatási) rituálét is. Ebben a szertartásban a beavatottakat megkérik, hogy bekötött szemmel dobjanak virágot a mandalákra. Ahova a virág esik, az segít eldönteni, hogy a tanítvány melyik buddhista alaknak szentelje magát. A tradicionális singon csarnokokban a Gyémántbirodalom mandala a nyugati falon lóg, s Mahávairocsana buddha végső ráeszmélését szimbolizálja. Ugyanitt, a Méhbirodalom mandala a keleti falon lóg [Mahávairocsana buddhának korai szakaszát jelképezve. Éric Srecki Éric Claude François Srecki (Béthune, 1964. július 2. –) olimpiai és világbajnok francia párbajtőrvívó. Vrhovec Bednjanski Vrhovec Bednjanski falu Horvátországban Varasd megyében. Közigazgatásilag Bednjához tartozik. Fekvése Varasdtól 28 km-re délnyugatra, községközpontjától 2 km-re délkeletre a Bednja-folyó bal partján fekszik. Története A trakostyáni uradalom részeként 1456-ig a család kihalásáig, a Cilleiek birtoka. Ezután Vitovec János horvát báné, majd Corvin Jánosé lett, aki Gyulay Jánosnak adta. A Gyulayak három nemzedéken át birtokolták, de 1566-ban kihaltak és a birtok a császárra szállt. I. Miksa császár szolgálataiért Draskovich György horvát bánnak adta és a 20. századig család birtoka volt. 1857-ben 128, 1910-ben 192 lakosa volt. 1920-ig Varasd vármegye Ivaneci járásához tartozott. 2001-ben 14 háztartása és 33 lakosa volt. Pán Könyvtár A Pán Könyvtár Temesváron, 1920-26 között Brázay Emil szerkesztésében megjelent erotikus tematikájú könyvsorozat. Hét év alatt összesen 19 mű jelent meg benne. Eredeti művek ezek közül: Brázay Emil három novelláskötete (Lori, a vörös méreg (1920), Sörensen Dóra, a szeretőm (1920), Szerző! (1921), Fekete Tivadar Genovéva hercegnő bőre (1923), Berde Mária Rina kincse (1923); Forró Pál Szerelem című kötetei. A világirodalmat Knut Hamsun, Alfred Kerr, Klabund, Bernard Shaw, Alfred Polgar képviseli – a többi a korban divatos erotikus szerző, akik közül Hans von Kahlenberg Habkisasszonyához (Temesvár 1920) Bródy Sándor írt előszót. Fordítóik között Brázay Emil (8 mű), Angelbauer Loránd és Bardócz Árpád (1-1 mű) neve szerepel. Említésre méltó érdekessége a sorozatnak Kóra-Korber Nándor 1923-ban, illetve Sajó Sándor 1926-ban kiadott Pán Opticum című karikatúrasorozata, Temesvár karikatúrákban alcímmel. Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula . Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület . 2002. ISBN 973-26-0698-3 Galaktikus Emberi-Vaszudani Szövetség A Galaktikus Emberi-Vaszudani Szövetség (angolul Galactic Terran-Vasudan Alliance vagy GTVA) egy kitalált galaktikus kormányhatóság a FreeSpace univerzumban. A szövetség fennhatósága körülbelül 35 csillagrendszerben van jelen. Minden egyes rendszer vagy emberi vagy vaszudani fennhatóság alatt van. A FreeSpace 2 játékban a GTVA egy egyesített szövetség amelyet 2345-ben hoztak létre., hogy elkezdjék az újjáépítési időszakot a Great War (Nagy Háború) után. Ahogy az újjáépítési erőfeszítések beteljesültek, egy sokkal stabilabb és centralizált kormányra volt szükség. A kormány fő feladata a két újonnan egyesült faj közti egyensúlyt fenntartani. Ismert rendszerek Körülbelül 35 GTVA hatóság alatt Adhara Aldebaran Alfa Centauri Alphard Altair Antares Barnard-csillag Béta Aquilae Béta Cygni Betelgeuse Capella Deneb Delta Serpentis Dubhe Epszilon Pegasi Gamma Draconis Gienah Cygni Ikeya Kaus Borealis Laramis Luyten 726-BA Mintaka Mirfak N362 Naos Polaris Procyon A Phi Eridani Ribos Regulus Ross 128 Sirius Sol Tania Australis Tau Sigma Tegmen Vasuda Vega Wolf 359 Pablo César Aguilar Pablo César Aguilar (Luque, 1987. április 2. –) paraguayi labdarúgó, a mexikói América hátvédje. Lizzy Caplan Elizabeth Anne Caplan (Los Angeles, Kalifornia, 1982. június 30. –) amerikai színésznő, ismertebb szerepei közé tartozik Virginia Johnson megformálása a Masters of Sex című televíziós sorozatban, valamint Lula alakítása a Szemfényvesztők 2. című mozifilmben. Előbbi szerepéért Emmy-díjra jelölték a Kiemelkedő alakítás női főszereplőnek drámasorozatban kategóriában. Élete és karrierje Lizzy Caplan 1982. június 30-án született Elizabeth Anne Caplanként a kaliforniai Los Angelesben, Barbara Bragman politikai segéd és Richard Caplan ügyvéd legfiatalabb gyermekeként. Két idősebb testvére van, Julie és Benjamin (Ben). Tipikusan egy Los Angeles-i zsidó gyerek életét élte, bat mitzvah-val, fenhéjázó zongoratanárral, és kirándulással Izraelbe, egészen 13 éves koráig, amikor beteg lett az édesanyja, és meghalt. A gyász hatására gondolt rá először, hogy színésznő legyen. Lizzy a Alexander Hamilton High School-ban tanult, ahol megmutatta érdeklődését a színészt iránt azzal, hogy iskolai színdarabokban játszott. Végtére is 15 évesen kezdett színészkedni, de a nagy áttörés pár évvel később, a Különcök és stréberek című televíziós sorozatban jött el, amiben megkapott egy visszatérő szerepet. Diplomáját a rangos Los Angeles-i egyetemen, a Hamilton Academy of Music-ban szerezte, osztálytársa volt a színész Emile Hirsch. Bár kezdetben a zongorázásra fektette a hangsúlyt a színészkedéssel szemben, később áttért a színészet tanulására. Az egyetemen az iskola focicsapatának is tagja volt. 2013-ban komoly szerepet kapott, hiszen beválogatták a Masters of Sex című drámasorozatba, ahol Virginia Johnsont alakítja. A sorozatot 2013-tól 2016-ig sugározták. 2014 november elején bejelentették, hogy Caplan szerepet kap a nagysikerű Szemfényvesztők (Now You See Me) című film folytatásában; Lulát, az új "Lovast" játssza. Ekkor jelentették be Daniel Radcliffe szereplését is a filmben. Országh Antal Országh Antal (Máramarossziget, 1818 körül – Budapest, 1878. április 6.) festőművész, grafikus, fényképész, író. Élete 1848-ban császári és királyi hadapród volt és hatvanad magával átszökött az olaszokhoz; a velencei legió tisztje lett; innét Konstantinápolyba ment, ahol mint fényképész és nyelvmester tartotta fenn magát. 1853-ban Párizsba költözött, ahol a tollrajzban kitünő ügyességre tett szert és mint festő, fényképész gazdag volt és gond nélkül élt. Miután a porcelán fotográfiát feltalálta, az Odeon színház körül ateliert nyitott; azonban művei, bár csinosak, de nem voltak tartósak. 1862-ben kegyelmet kapott és visszament Pestre és ott nyitott műhelyt a Kerepesi úton; itt sem boldogult, tönkre jutott és mint díjnok a kereskedelmi miniszteriumban Budán tengődött, ahol 1878. április 6-án agyonlőtte magát. A finom tollrajznak valódi mestere volt, a fáradságos munka bámulatos kitartásával. E tekintetben a középkori jellegben készített Husztvár című műve figyelmet érdemlő kézirat történelmi és művészi tekintetben; szövege a Simoncsich latin munkájának fordítása, de számos új adattal és okmánnyal. Cikkei a Divatcsarnokban (1853. Párisból Londonig, 1853-1856. Párisi levelek, franczia beszélyek, 1854. A francziák Gallipoliban, Spencer Leopold); a Magyar Sajtóban (1855. 27., 53. sat. sz. A világkiállítás, 66: Párisi képműtárlat, 85., 87. sz. Közmunkálatok Francziaországban, 116. sz. Közsegély). Munkái A párisi mohikánok. Regény. Dumas Sándor után ford. Párisban Országh Antal és többen. Pest, 1854-61. Harmincznégy kötet. (Legújabb Külföldi Regénycsarnok, kiadja Friebeisz István). Cserepár színműve. Kölcsey Ferencz emlékének szentelve. Páris, 1862. márcz. Hat saját kőnyomatú képpel. (Kőnyomat a m. n. múzeumban). Kéziratban Máramarosmegye monographiája Színműfordításai Sulliván, vígj. 3 felv. Mellesville után (Először adatott a pesti nemzeti színházban 1853. ápr. 13) Tamás bátya kunyhója dr. 6 felv. Dennery után (először május 13-án) Pénz és becsület, dr. 5 felvonásban Ponsard után (először május 25.) Szív és hozomány, vígj. 5 felv. Mellesville után (először június 8.) Lady Tartuffe, vígj. 5 felv. Girardinné után (először jún. 22.) Horac munkái, vígj. 1 felv. Pierron Ödön után (először júl. 6.) Árva Feri, színmű 3 felv. George Sand után szabadon magyarosította (először júl. 15.) Színfalak ördöge, ezt szintén Sand után ford. Imaginaerum Az Imaginaerum a Nightwish hetedik stúdióalbuma, melyet 2011. november 30-án Finnországban és Svédországban mutattak be, december 2-án és 5-én pedig Európa többi országában, januárban pedig a világ többi részén. Az album első kislemeze a Storytime, melyet november 9-től 14-ig mutattak be. Az albumot megelőző ötlet egy film, azonos címmel, ami az album 13 száma köré épül. 2012 novemberében mutatták be. Filmelőzetes: Imaginaerum Official Teaser Trailer (2012) Bemutató: Imaginaerum (2012) Fantasy/Musical - 2012 november 23 (Finnország) Számok listája Taikatalvi (2:35) Storytime (5:22) Ghost River (5:28) Slow, Love, Slow (5:50) I Want My Tears Back (5:07) Scaretale (7:32) Arabesque (2:57) Turn Loose the Mermaids (4:20) Rest Calm (7:02) The Crow, the Owl, and the Dove (4:10) Last Ride of the Day (4:32) Song of Myself (13:37) Imaginaerum (6:18) Temes (folyó) A Temes (románul: Timiș, szerbül: Тамиш vagy Tamiš, németül: Temesch) a Duna bal oldali mellékfolyója Románia és Szerbia területén. Folyása A Déli-Kárpátokhoz tartozó Krassó-Szörényi-érchegységben, Karánsebestől 20 km-re délre, Temesfő környékén ered. Keresztülfolyik a Bánságon és Pancsovánál torkollik a Dunába. Hossza 359 km, ebből 241 km Romániában. Vízgyűjtő területe 13 085 km². Jelentősebb városok a Temes mentén: Karánsebes, Lugos és Pancsova. Mellékfolyói a Temesina, a Pogányos és a Berzava. Az ókorban Tibiscus és Tibisis néven jegyezték. 2005 áprilisában „mesterséges” gátszakadás volt a Temesen, nagy terület és több település került víz alá, így a szerbiai Módos és Káptalanfalva. Nevének eredete Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára szerint a folyót ógörögül Τίβισις-nak, latinul Tibisia-nak nevezték. A folyó neve valószínűleg a dák thībh-isjo (magyarul: mocsaras) szóból származik. Az ide érkező délszlávok ezt a dák szót használták Тьміšь (Tamiš) alakban. Ezt vették át a magyarok Temes, a németek Temesch ill. a románok Timiș alakban. Czuczor Gergely és Fogarasi János: A magyar nyelv szótára ill. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára szerint ugyanaz az eredete a Brassó megyében található Tömös folyó, valamint az Alsótömös, Felsőtömös és a Tömösi-szoros vagy Tömösi-hágó elnevezéseknek is. Egyébként a középkorban és később Tömösvárnak is nevezték Temesvárt, mint ahogy Nagy Lajos király idején a Fekete-tenger partján található Konstancát is Tömösvárnak nevezték a magyarok. Karacsi Karacsi (Urdu nyelven: �����; Sindhi nyelv: �����; angolos átírással Karachi) Pakisztán legnépesebb városa, és egyben gazdasági, pénzügyi és ipari központja is. A város Pakisztán déli részén, az Arab-tenger partvidékén terül el. Kikötője rendkívül nagy forgalmat bonyolít le. A világon a negyedik legkiterjedtebb város. Az agglomerációban 2015 végén kb. 24 millió ember él. Demográfia Az ENSZ 2016-os becslése alapján a város lakossága 2030-ban 19 996 000 fő lehet. Karacsi lakosságának növekedése: Nyelvek Fő beszélt nyelvek az 1998-as népszámlálás felmérésekor: urdu : 48,52% pandzsábi : 13,94% pastu : 11,42% szindi : 7,22% beludzs : 4,34% szaraiki: 2,11% más: 12,44% Közigazgatás Kultúra Karacsiban jelent meg Mihálffy Balázsnak, a Magyar Iszlám Közösség alapítójának Korán-fordítása az Urdu bazárban székelő Idha International Foundation Inc.-nél. Fischer György (iskolaigazgató) Fischer György (Malomárka, 1843. október 17. – ?) főgimnáziumi igazgató. Életútja A gimnáziumot 1862-ben végezte és 1867. április 7-én alkalmazták tanárnak a besztercei ágostai evangélikus főgimnáziumban, ahol a vallástant, görög- és latin nyelvet adta elő és ahol 1882. június 18-ától fogva egyszersmind igazgató is volt. Programmértekezése: Zur Geschichte der Stadt und des Kapitels Bistritz im ersten Jahrzehend des achtzehnten Jahrhundert (Beszterczei ág. ev. főgymnasium Értesítője 1879.) Szerkesztette a besztercei ágostai evangélikus főgimnázium német Programmjait 1882-től. Munkája Aus dem Innerleben des Bistritzer Kapitels im Anfange des achtzehnten Jahrhunderts. Bistritz, 1887. Temes Bernadett Temes Bernadett (Győr, 1986. május 15. –) magyar válogatott kézilabdázó. Pályafutása A győri nevelésű Temes Bernadett az ETO után játszott itthon a DVSC, a Dunaferr NK és a Vác csapataiban, nevelőegyüttesével bajnoki címet szerzett. 2011-ben Németh András hívására az osztrák Hypo-hoz szerződött, akikkel a következő szezon végén KEK-et nyert. A döntőben nem léphetett pályára, két nappal korábban súlyos keresztszalag-szakadást szenvedett, és fél évet ki kellett hagynia. Felépülése után klubot váltott, a német TuS Metzingenhez igazolt. Itt egy bajnoki ezüst-, és egy EHF-kupa döntő volt a mérlege mielőtt 2016 nyarán hazaszerződött, és újra a Vác játékosa lett. A válogatottban Görbicz Anita és Szucsánszki Zita mellett kevés lehetőséget kapott, de így is részt vett a 2010-es és a 2014-es Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Nemzeti Bajnokság I : Bajnok : 2005, 2006 Ezüstérmes : 2004, 2007 Bronzérmes : 2003, 2010 Magyar Kupa : Bronzérmes : 2008 Női Kézilabda Főiskolai Világbajnokság : Győztes : 2010 KEK : Győztes : 2013 EHF-kupa : Döntős : 2016 Szászsebesi vár A szászsebesi vár műemlék Romániában, Fehér megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az AB-II-a-A-00325 sorszámon szerepel. Haracsony Haracsony (németül: Horitschon, horvátul Haračun) mezőváros Ausztriában, Burgenland tartományban, a Felsőpulyai járásban. Fekvése Felsőpulyától 12 km-re északra fekszik. Alsópéterfa tartozik hozzá. Története Haracsony története az i. e. 1. századig, a kelta korszakig nyúlik vissza, amikor már szőlőt termesztettek és bort termeltek a területén. A bortermelést a rómaiak is folytatták. A mai települést 1425-ben "Poss. Harachan" néven említik először, a lánzséri uradalomhoz tartozott. Neve a szláv "chraščani" (= tölgyerdőben lakók) szóból származik. A településnek egykor vámja is volt. Templomát 1500 előtt építették és Antiochiai Szent Margit tiszteletére szentelték. 1529-ben és 1532-ben elpusztította a török, mely után horvátokat telepítettek be. 1683-ban a Bécs elleni török hadjáratban újra elpusztult. 1696-ben építették Haracsony mai templomát és alapították újra plébániáját is. Vályi András szerint " HARACSON. Haricsán. Német falu Sopron Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Sopronhoz 1 2/4 mértföldnyire, határja középszerű, terem búzája, árpája, rozsa, bora nem terem, erdeje elég van, réttye kevés, piatza jó." Fényes Elek szerint " Haracson, német falu, Sopron vmegyében, Sopronhoz délre 1 1/4 mfd. egy dombon, 618 kath. lak., s paroch egyházzal. Majorsági birtoka nem közöltetett; a lakosok birnak 305 h. házhelyet, 1102 h. középszerü szántóföldet, 100 hold rétet. Van egy névtelen patakja. Birja h. Eszterházy." 1910-ben 938, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Felsőpulyai járásához tartozott. 1921-ben a trianoni és saint germaini békeszerződések értelmében Ausztria része lett. 1983-ban mezővárosi rangot kapott. Nevezetességei Antiochiai Szent Margit tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1696-ban épült. 548 Kressida Az 548 Kressida egy a Naprendszer kisbolygói közül, amit Paul Götz fedezett fel 1904. október 14-én. ÁVT WIEN Az V osztályú mozdonyok az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság (ÁVT/OMÁV) tehervonati gőzmozdonyai voltak. Közülük 42 példány a MÁV állagába került IVb. osztályjelzéssel, melyek 1911-ben a 459 sorozatjelet kapták. Kifejlesztése A Monarchia egy legkiterjedtebb vasúthálózatával rendelkező vasúttársasága, az Osztrák Államvasút-Társaság (ÁVT) vonalai között számos komolyabb emelkedőkkel tarkított vonal is előfordult: így csak a magyar vonalrészt tekintve a Marchegg–Báziás fővonalon 9‰-es, a Vágvölgyi Vasúttól átvett vonal 12‰-es, a Morvavölgyi HÉV vonala 15‰-es emelkedőjű, 200–300 méteres ívsugarakkal tarkított vonalai említhetők. Ezen vonalak tehervonatainak továbbítását Kiegyezést követő forgalomnövekedés miatt a három kapcsolt kerékpárú C tengelyelrendezésű mozdonyok csak előfogattal voltak képesek továbbítani. Ugyan az ÁVT rendelkezett négy kapcsolt kerékpárú D tengelyelrendezésű mozdonyokkal, ezek azonban még 1855-ben készültek a Bécs–Győri Vasút részére. Ezért a vasúttársaság új mozdonyok beszerzését határozta el. Az új típus terveit az 1866-tól beszerzett IVs osztályú mozdonyokat alapul véve készítették el, azonban a kazán méretét megnövelték és a tömegnövekedést egy további kapcsolt kerékpár alkalmazásával kompenzálták. Az új mozdonytípus első tíz példányát 1867-ben készítette el Osztrák Államvasút-Társaság saját gépgyárában, melyek a 600–609 pályaszámokat és a korszakra jellemző módon saját neveket is kaptak. Az ÁVT második számozási rendszerében a típust az V. osztályjelzéssel látták el. A mozdonyok hasonlítottak a Déli Vasút 35a sorozatú mozdonyaihoz, azonban annál kisebb rostéllyal és alacsonyabb tömeggel készültek. Szerkezete A V. osztályú mozdonyok belső keretes, D tengelyelrendezésű, azaz négy, a keretbe ágyazott kapcsolt kerékpárral készült kéthengeres, ikergépezetű, szerkocsis gőzmozdonyok voltak. Kazán A porosz-, más néven Becker-rendszerű állókazánt a keretlemezek közé húzták be, így külső szélessége alul , alig 1,22 m, felül 1,45 m széles volt. Az állókazán-köpeny 13 és 14 mm-es vaslemezekből, a tűzszekrény csőfala 15 és 26 mm-es, míg mennyezete, valamint oldal- és ajtófalai 15 mm-es lemezekből készültek. A rostély esése 1/8. Az 5034 mm hosszúságú és közel 1,4 m átmérőjű hosszkazánt négy, 13 és 14 mm-es folytvas lemezekből álló övből szegecselték össze; a tengelye (középvonala) a sínkorona fölött 1,9 m magasan található. A kazánt a szokásos módon a füstszekrény alatt, a füstszekrénytartónál rögzítették a kerethez, így hátrafelé dilatálhatott. Az első kazánövön helyezték el a gőzdómot, melyre közvetett terhelésű rugómérleges biztonsági szelep került. A gőzdómban helyezték el a függőleges tolattyútükörrel készült síktolattyús gőzszabályzót. Innen a gőz egy, az ÁVT mozdonyaira jellemző, a kazánon kívül elvezetett íves beömlőcsöveken át a gőzhengerekhez áramlott. Külön csövek vezettek a gőzdómból a lövettyűkhöz is. A kazánba 207 darab 46,5/52 mm átmérőjű folytvas tűzcsövet építettek. A rövid füstszekrényben helyezték el a síkszitás szikrafogót és a túlhevítő gőzgyűjtőszekrényét. A fúvócső a békaszájú volt. A kúpos alakú kémény 758 mm hosszú volt, alul 380, míg felül 445 mm átmérőjű volt és felső részét, melyre galléros pernyeelterő is került, szükség esetén leszerelhették. A füstszekrényajtó kétszárnyú volt; zárása a pereménél körben elhelyezett kallantyúkkal történt. A kazánt 2 db Friedmann-rendszerű SZ. osztályú nem szívó, 9 mm-es nyílású ún. „restarting” frissgőz-lövettyű táplálta vízzel. Gépezet A két, kereten kívül vízszintesen elhelyezett gőzhenger a kapcsolt kerékpárok közül a harmadikat hajtotta. A keresztfejek kétvezetékesek voltak. A hengerek legnagyobb töltése mindkét irányban 65% volt. A gőzhengerek külső beömlésű kagylós síktolattyúkkal készültek, melyeket az ÁVT-nél szoksásos a kereten belül elhelyezett Gooch-rendszerű vezérművek szabályoztak. A tolattyúk belső túlfedése 4,75 mm, külső túlfedése elöl 23,75mm, hátul 26,25mm értékű volt. Keret, futómű, mozdonysátor A mozdony 1185 mm futókör-átmérőjű hajtott és kapcsolt kerékpárokkal készültek. A tengelyágy-vezetékeket és a csapágyakat egyedi kenőbeles kenőberendezésekkel látták el. A belső elrendezésű, szegecseléssel lemezkeret két, egymástól 1,114 m távolságban lévő kettős folytvaslemez hossztartóból állt, melyeket elöl a mellgerenda, hátul a kapocsszekrény kötött össze, közöttük pedig a hengermerevítők mögöttük elhelyezett, függőleges folytvaslemez-kereszttartók (ún. keretkötők) merevített ki. A merev tengelytávolság csökkentésére a kapcsolt kerékpárokat a keretbe egymáshoz olyan közel ágyazták, amennyire csak lehetséges volt. A kerekek ellensúlyai a korai gőzmozdonyokra jellemzően körcikkekhez hasonló szegmensekből álltak. A tengelyágytokok keretkivágásait acélöntésű ágyvezetékek merevítették, valamint a keretlemezeknek a kivágásoknál lévő nyúlványait alul összekötő ún. kötővasak fogták össze. Az első és második kapcsolt kerékpárnak saját hordrugói voltak, melyeket a tengelyek fölött helyezték el. A hátsó két kapcsolt kerékpár csapágyait oldalanként egy-egy függvassal ellátott himba kötötte össze és a himbák forgócsapját támasztotta alá egy laprugó. A keret hátsó része külön elemként, az állókazán befogadására kissé szélesebbre készült. A mozdonysátor az ÁVT-nél szokásos oldalt erősen kivágott kivitelű volt, homlokán egy-egy szögletes ablakkal. Oldalra egy-egy tolóablak került. Segédberendezések A mozdonyra fékberendezést egyáltalán nem szereltek. A gőzben lévő alkatrészek kenéséről Nathan-rendszerű kenőszivattyú gondoskodott. Kedvezőtlen tapadási viszonyok esetén kézzel működtethető homokoló juttatott homokot ez első kapcsolt kerékpár elé. Szerkocsi A V. osztályú mozdonyokhoz a ÁVT egyik szabványosnál háromtengelyes szerkocsitípusát kapcsolták. A szerkocsi hossztartóit a mozdonyhoz hasonlóan kettős vaslemezek alkották, melyek kivágásaiban helyezték el a kerékpárok hordrugóit. A rugók közé himbákat nem iktattak be. A hossztartókra szokásos módon a víztartály támaszkodott, melynek tetején alakították ki a szénférőt. A szerkocsira légféket nem, mindössze csavarorsós kéziféket szereltek föl, melyek a kerekek mögött elhelyezett féktuskókra hatnak. Sorozatgyártás A mozdonyok mind alakjuk, mind megoldásaiban az ÁVT többi mozdonyához hasonlóan – a társaság tulajdonosait ismerve nem meglepő módon – a francia mozdonyépítés jegyeit viselték magukon. A próbamenetek kedvező eredményei nyomán az ÁVT Gépgyára a típusból a már említetteken felül 1868 -ban 20 db ( 610–629 pályaszámok), 1869 -ben 30 db ( 630–659 pályaszámok), 1870 -ben 27 db ( 660–686 pályaszámok) mozdonyt készített. A 661 pályaszámú, KAISER FRANZ JOSEF nevet kapott mozdony volt a gépgyár 1000. gyári számát viselő mozdonya. A következő évben a berlin Borsig cég 10 db ( 687–696 pályaszámok) az esslingeni Kessler cég pedig 15 db ( 697–711 pályaszámok) ugyanilyen típusú mozdonyt szállított. A mozdonyokat 1873-ban az ÁVT saját osztályjelzéssel és új pályaszámokkal látta el: az új jelölésük V. osztály 1112–1223 lett. Az V. osztály beszerzését 1875-ben tovább folytatták: újra a társaság gépgyára szállított, ez alkalommal 13 példányt. Az új mozdonyok, melyek kazánjának méretei csökkentek, így a mozdonyok tömege is kisebb lett, a 1224–1236 pályaszámokat viselték, nevet azonban már nem kaptak. Az ÁVT 1878-ban újabb 10 mozdonyt vásárolt, melyek a 1237–1246 pályaszámokat kapták, azonban ezek közül az utolsó négy példány még abban az évben a török Chemins de fer Orientaux (CO) vasúthoz került. Az állagból kikerült a 10 db Borsig-mozdony is, mely a CFR-hez került. A CO mozdonyai helyett az ÁVT Gépgyára 1880-ban újabb négy mozdony szállított, melyeket az ÁVT az eladott mozdonyokkal azonos (1243–1246) számokon állított szolgálatba. Pályafutásuk az első világháború végéig A mozdonyok az ÁVT, illetve OMÁV egész hálózatán tehervonatok továbbítására használták. Kis tömegük és tengelyterhelésük miatt korlátozás nélkül az egész hálózaton közlekedhettek. Szénfogyasztásuk 20 km/h sebességnél 1372 tonna, illetve 30 km/h sebességnél 1097 tonna vonattömeg továbbításakor kilométerenként átlag 9,2 kg volt A CO mozdonyai 1888-ban a БДЖ-hez kerültek. Magyarország Az OMÁV magyar vonalainak 1891. évi államosításával az itt szolgáló 42 mozdony (1112–1123, 1135–1149 és 1209–1223 pályaszámok) a MÁV állagába került és a IVb. osztályjelzést, valamint a 4201–4252 pályaszámokat kapták. A mozdonyok a Monarchiában 1894-től kötelező módon új hadijelet is kaptak, mely ennél a típusnál volt. A MÁV 1911-ben vezette be új számozási rendszerét, melyben a járműveket a 459,001–052 sorozatjellel és pályaszámokkal látta el. A MÁV mozdonyainak nagyjavítását műhelyei között 1918-tól nem területenként, hanem típusonként osztotta el. A 459 sorozat mozdonyainak nagyjavítását a Sátoraljaújhelyi Műhelyre osztották. Ugyanakkor ugyanebben az évben a sorozatot (melynek legidősebb tagjai ekkor már 51 évesek voltak!) selejtezésre jelölték ki. Ausztria Az osztrák mozdonyok ugyanazt a hadijelet kapták, mint magyar társaik. Az ÁVT osztrák vonalain közlekedő mozdonyokat 1899-ben újra átszámozta: a mozdonyok a 42 sorozatjelet és a 4201–4273 pályaszámokat kapták. 1909-ben az ÁVT megmaradt vonalait az osztrák állam váltotta meg, így a 42 sorozatú mozdonyok a kkStB állagába kerültek. Itt az 571.01–73 sorozatjelet és pályaszámokat kapták. A kkStB az öreg mozdonyok egy részét új kazánnal látta el, melynek leglátványosabb jellegzetessége egy-egy, az első és hátsó kazánövön elhelyezett nagyméretű, sima, kúpos burkolatú gőzdóm volt, melyeket vízszintes cső (magyar vasutasnyelven a „gatyaszárító”) kötött össze. A kazán egyéb jellemzői nem változtak. A korszerűbb mozdonyok megjelenésével az 571 sorozat mozdonyai mindinkább tolató szolgálatra kerültek át, melyre nagy vonóerejük, kis kerékátmérőjük és ikergépezetük miatt jól alkalmazhatóak voltak. Az első világháború kitörésekor az alábbi fűtőházaknál szolgáltak: Brünn (ma: Brno ): 23 db, Stadlau: 40 db, Böhmisch Trübau ( Česká Třebová ): 10 db A két háború között A vesztes első világháború után a Magyarországtól elszakított területeken maradt, majd a tanácsköztársaság bukását követő román megszállás során elhurcolt MÁV-vontatójárművek között a 459 sorozatú mozdonyok nagyobb része is a határokon túlra került. A mozdonyok végső eloszlása az alábbiak szerint alakult: MÁV : 13 db CFR : 20 db ČSD : 4 db SHS : 1 db A kkStB járműállományának felosztása után az 571 sorozatú mozdonyok közül: 40 db a BBÖ -höz, 31 db a ČSD -hez, 2 db-ot kiselejteztek. Magyarország A jelentősen lecsökkent forgalom miatt az amúgy is elavult és felújításra szoruló mozdonyokat a MÁV néhány éven belül selejtezte. A 459 sorozatjelet a MÁV érdekes módon – noha rendelkezésére állt megfelelő, még ki nem osztott sorozatjel – újra felhasználta. Az első bécsi döntés és a kárpátaljai magyar bevonulás nyomán a MÁV állagába került ČSD 411.0 sorozatú mozdonyok számára adták ki másodszor ezt a sorozatjelet, bár ez a típus eltért az ÁVT-eredetűtől. Románia A CFR a hozzákerült MÁV-mozdonyokat az addigi sorozatjellel és pályaszámokkal üzemeltette tovább. A járművek honállomása Piski, Marosvásárhely, Brassó és Madéfalva (Csíkcsicsó) volt. A 459-esek tehervonatokat továbbítottak a Piski–Petrozsény, a Madéfalva–Gyimesbükk, a Marosvásárhely–Madéfalva és a Brassó–Predeál vonalakon az 1928–1930-as selejtezésükig. Ausztria A BBÖ a hozzá került mozdonyokat a korábbi sorozat- és pályaszámukon üzemeltette tovább. A forgalom lecsökkenése miatt a BBÖ folyamatosan selejtezte a mozdonyokat. Az Anschlusst már csak három példány érte meg, ezek a DRB-hez kerültek, mely az 55 7001–7003 pályaszámokat kapták. A matuzsálemek túlélték a második világháborút, az utolsó példány ipari mozdonyként 88 évesen, 1958-ban fejezte be a pályafutását. Csehszlovákia A MÁV-eredetű mozdonyok közül három számára jelöltek ki új sorozatjelet és pályaszámot (411.201–03), de ténylegesen csak egy mozdonyt számoztak át, és azt is selejtezték 1925. végéig. A kkStB-eredetű mozdonyokat érdekes módon a 401.001–031 sorozatjellel és pályaszámokkal látták el. A mozdonyok közül 13 db maradt állagban a ČSD mozdonyállag felosztásának időpontjára, amikor is mindegyikük a ČMD-BMB-hez került. Selejtezésük tovább folytatódott, így a háború után már csak hét 411-es került az újra megalakult ČSD-hez. A járművek pályaszáma végig változatlan maradt. A típus utolsó példányát 1952-ben vonták ki a forgalomból. Jugoszlávia Az SHS az állagba vett példányokat rövidesen selejtezte, így a JDŽ-hez már egy sem került. Prohorovkai járás A Prohorovkai járás (oroszul Прохоровский район) Oroszország egyik járása a Belgorodi területen. Székhelye Prohorovka. Népesség 1989-ben 29 505, 2002-ben 31 847, 2010-ben 30 094 lakosa volt. 1-es busz (Szigetvár) A szigetvári 1-es busz körjáratként az Autóbusz-állomás és a Szent István lakótelep I. között közlekedik. A járatot a Dél-dunántúli Közlekedési Központ üzemelteti. A többi 1-es Jelenleg 1-es: Alapjárat, az Autóbusz-állomás és a Szent István lakótelep I. között. 1/A: Az 1-es kibővített változata, az Autóbusz-állomás és a Táncsics Mihály utca között. Korábban 7-es jelzéssel közlekedett. Régi 1-es 1-es: A mai 1-es-sel teljesen megegyezett, ritkább követéssel. 1/A: Az Autóbusz-állomás - Kórház útvonalon közlekedett. 1/B: A Kórház - Autóbusz-állomás útvonalon közlekedett. Iseói-tó Az Iseói-tó (olaszul Lago d'Iseo, lombardul Lach d'Izé) észak-Olaszországban, Lombardia régióban, Bergamo és Brescia megyék között helyezkedik el. A 65,3 km² nagyságú és 251 m maximális mélységgel rendelkező tavat az Oglio folyó vize táplálja. A tavon fekszik a Monte Isola nevű sziget, mely 4,5 km²-es területével Olaszország legnagyobb, 600 méteres magasságával pedig egyben Európa legmagasabb természetes tavi szigete. A tó májustól szeptemberig a turisták kedvelt célpontja. A tóban rengeteg a pisztráng és a csuka, a tóparton pedig olívaolajat készítenek. Monte Isola szigetén körülbelül 1770-en élnek, a szigeten gesztenyefák, szőlő- és olajfaültetvények vannak. Jelentős kirándulóturizmusa van. A tópart jelentősebb városai Iseo (turisztikai központ), Sarnico (sportközépont), Lovere (acélgyártás) és Pisogne (fa- és festékipar). Pisognéból észak felé a Camonica-völgyön át vezet az út. A völgy a bronzkorban itt élő camuni törzsről kapta a nevét, melynek életét a sziklafalba vájt rajzok örökítették meg. Az Iseo-tótól délre fekszik Franciacorta dombvidék, mely szőlészeteiről híres. Bresciától az Iseo-tóig húzódik a 80 km hosszú Strada del Vino Franciacorta borút. Beck János Nepomuk (operaénekes) Beck János Nepomuk (németül Johann Nepomuk Beck) (Pest, 1827. május 5. – Pozsony, 1904. április 9.) operaénekes (bariton). Joseph Beck operaénekes édesapja. Élete Jogi tanulmányok mellett képezte hangját. 1846-ban a Pesti Városi Német Színházban debütált. A következő évben bemutatkozott Bécsben is, majd fellépett Hamburgban, Wiesbadenben és Frankfurtban is. 1853-ban visszatért az osztrák fővárosba. Rossini Tell Vilmosának címszerepét énekelte először újabb bécsi tartózkodásakor az akkori királyi operában, a Kärntnertortheaterben. 1862-ben cs. és kir. kamaraénekesi címet kapott. 1869-ben szerepelt az új Udvari Opera megnyitóján. 1885-re elborult elméje, s ez véget vetett karrierjének. Előbb egy gyógyintézetbe került, majd élete hátralévő részére Pozsonyba költözött. Fia feladta pályáját, hogy apját ápolhassa, de egy évvel őelőtte meghalt. Szerepei Beethoven: Fidelio — Don Pizarro Bellini: A skóciai puritánok — Sir Richard Forth Cherubini: A vízhordó — Mikhéli Donizetti: Lammermoori Lucia — Lord Henry Ashton Donizetti: Lucrezia Borgia — Alfonso Donizetti: Belisario — címszerep Goldmark: Sába királynője — Salamon király Meyerbeer: Az afrikai nő — Nelusko Meyerbeer: Észak csillaga — Nagy Péter Mozart: Don Juan — címszerep Mozart: A varázsfuvola — Öreg pap Rossini: Tell Vilmos — címszerep Verdi: Rigoletto — címszerep Wagner: Lohengrin — Telramund Berchtesgaden Nemzeti Park A Berchtesgaden Nemzeti Park Németországban, Bajorország délkeleti részén található, közel az osztrák határhoz. A nemzeti park területe 208 km², az UNESCO világörökség része. Látnivalók Röthbach vízesés: 470 méter magasról zúdul le a víz Königssee Noravank kolostor A 13. században épült Noravank monostor lenyűgöző épületegyüttese egyike az örmény építészet középkori gyöngyszemeinek, mely szerepel a Világörökség javaslati listán is. Fekvése A Noravank monostor Örményországban, a Szjulnik közepén, a Geghard épületegyüttesétől déli irányban található, kietlen kopár hegyek között. Az örmény kultúra kialakulása Az örmény kultúra kezdeteit a 4. századra, Világosító Szent Gergely apostolsága idejére tehetjük. Ő rombolta le a korábbi istenségek (Ormiozd, Anahita, Vahagn) szentélyeit, és helyükön keresztény egyházakat alapított. Meszrop Mastoc az 5. században megalkotta az örmény ábécét, melyet máig használnak, s ezzel lehetővé vált az írás használata, és a Biblia lefordítása is. Éppen az írásbeliség hiánya volt az oka annak, hogy örmény nyelvi emlékek csak az 5. századtól maradtak fenn. Ekkor alakultak ki az örmény építészet alapelvei is, melyek aztán hosszú évszázadokra döntő befolyással voltak az örmény építészetben és kultúrában, A 11–13. századi örmény építészet külön jelentőséget tulajdonított a monostoregyütteseknek. Leírása A Noravank monostor lenyűgöző épületegyüttese egy főtemplomból, és az azzal nyugatról szomszédos Gavitból és Burtel Orbelján (Orbeli) herceg kétszintes sírtemplomából áll. A főtemplommal ellentétben, mely keresztkupolás szerkezetű, és az épület mára már félig romba dőlt, a Gavit és kiváltképpen a síremlék szinte eredeti állapotában maradt fenn. Az épületegyüttes mindkét tagját Momik, az Orbelján fivérek építésze építette, és halála évében 1339-ben fejezte be. A templom nyugati homlokzatának timpanonjaiba is ő faragta a Szűz és a gyermek, valamint az Atyaistent ábrázoló két domborművet is. Az épületet a két szintes sírtemplom foglalja össze, melynek kissé süllyesztett alsó szintjén épült meg maga a síremlék, a tetején pedig a keresztfekvésű temetkezési templom. A templomba a bejárat két oldalán felfutó lépcsősoron lehet bejutni, és az alsó szerényebb kivitelű szint a felső szellős rotundában végződő szint támasztéka is egyben. Az épületcsoport domborművei: A felső szint bejárata fölött a Szűz , az alsó szint bejárata fölött pedig a Dészisz című alkotás látható. A rotunda oszlopain a donátorcsoport látható, melyen az Orbelján fivérek a templom modelljét adják át a szűznek. A domborművek tökéletes plasztikusságuknak köszönhetően valamennyien fő jellegzetességei az épületnek. Viaszrepkény A viaszrepkény (Senecio macroglossus) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe és az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó faj. Előfordulása A viaszrepkény őshonos előfordulási területe Dél-Afrika. A következő országokban találhatók meg a természetes állományai: Botswana, a Dél-afrikai Köztársaság, Lesotho, Namíbia, Mozambik, Szváziföld és Zimbabwe. Ausztrália keleti részére és Új-Zélandra betelepítették ezt a növényfajt. A viaszrepkényt termesztik is. Gorga (Olaszország) Gorga település Olaszországban, Lazio régióban, Róma megyében. Lakosainak száma 720 fő (2017. január 1.). Gorga Carpineto Romano, Montelanico, Morolo, Supino, Anagni, Sgurgola és Gavignano községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Munchhouse Munchhouse település Franciaországban, Haut-Rhin megyében. Lakosainak száma 1574 fő (2015). Munchhouse Hirtzfelden, Roggenhouse, Rumersheim-le-Haut, Bantzenheim, Battenheim, Ensisheim és Réguisheim községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hugo Pratt Hugo Pratt (Rimini, 1925. június 15. - Lausanne, 1995. augusztus 20.) olasz képregényrajzoló, tanár Élete Már gyerekkorában is sokat utazott. Velencében és Etiópiában élt, amíg az meg függetlenné nem vált. 1945-ben a Velencei Képzőművészeti Akadémiára járt, ezalatt rajzolta meg és adta ki első képregényét a L'as de piquet (a Pikk Ászt). A Forgatókönyvet Mario Faustinelli írta. A főhős egy álarcos bosszúálló volt, érezhető rajta az amerikai képregények rajzban leginkább Milton Carniff hatása. A Főiskolán alapító tagja volt a Velencei Csoportnak (a többiek: Dino Bataglia, Alberto Ungaro, Mario Faustinelli) céljuk klasszikus kalandregények képregényre írása volt. A II. világháború alatt még megjelent Batagliaval közös képregénye a Junglemen. 1949-ben a Velencei Csoport tagjai az ottani kiadók hívására Argentínába költöztek. Az argentin évek alatt Pratt három kiadó Cesare Civita, az Abril és a Frontera részére is dolgozott. Itt alkotta meg a Sergente Kirk című westernt, az Anna Della Junglát egy fiatal lány afrikai kalandjairól a Wheeling c. történetet az indiánháborúkról és Ernie Pike haditudósítót, akit az Okinawán meggyilkolt, valóban élt amerikai újságíróról Ernie Pyle-ról mintázott. Legtöbb történetét Hector Oesterfeld a Frontera szerkesztőjével közösen írta. Sokat utazott. Ellátogatott Brazíliába. Sao Paulóban Alberto Brecciával közösen egyetemi előadásokat tartott. 1959-ben Londonban részt vett a Háborús Képek Könyvtárának alapításában. A Fleettway csoport brit tagozatának megbízására. Az 1960-as évet Írországban töltötte. Később a Daily Mirrornak, a Sunday Pictioralnak dolgozott. 1964-ig mindig visszatért Argentínába és egy rövid ideig a Miszter X. magazin szerkesztője volt. 1965-ben végleg hazatelepült Olaszországba. 1967-ben saját magazint alapított, ami régebbi hőse Sergent Kirk nevét viselte. Itt indult el legnagyobb sikere a Corto Maltese a Sós Tenger Balladája című később önálló albumként is kiadott történetben tűnt fel először. 1969-től a Vaillant kezdte el a sorozatot, majd színesben folytatja a Tintinnél, a France-Soir, a Linus 1980-tól pedig az A SUIVRE lapjain. Corto Maltese egy hajó nélküli világvándor tengerész, aki az I. világháború környékén keveredik kalandokba gyakran a törvény határait is átlépve, de mindig az igazság oldalán. Népszerűségét jelzi, hogy 22 album készült belőle, egész estés animációs film. 1983-ban pedig egy rövid életű havilap indult Corto Maltese címen. Itt indult útjára a Cato Zolou és a Jesuit Joe. Ugyanebben az évben Milo Manarával közösen forgatókönyvírással próbálkozott (Un éte indien/Egy indián nyár) 1995-ben pedig egy újabbal (El Gaucho) A kilencvenes évektől a svájci Grandvauxban élt, de továbbra is sokat utazott. 1992-ben körülhajózta az egész Csendes-Óceánt. Erről az útról az olasz televízió is beszámolt. Utolsó életében megjelentmunkája Antoine de Saint-Exupéry halálának 50. évfordulójára készült. Munkássága Pratt kezdetben az amerikai alkotók hatása alatt alkotott, később kialakította sajátos stílusát, ami a fény-árnyék foltokra épült. Bár korai munkáiban csak rajzoló, már argentin évei alatt is kipróbálta a saját forgatókönyvet (Tinconderonga) 1970-es évektől pedig minden történetet egyedül írt. Jelentősége abban áll, hogy bár háborúkról, forradalmakról írt, hősei mégis külső szemlélők, vagy szerencsétlen áldozatok.Magyarul a Krampusz folytatásokban kezdte el közölni a Wheelinget-ez a magazin megszűnése miatt megszakadt. 1995-ben pedig a Corto Maltese sorozatból jelent meg a Velencei Mese. A rajzfilmváltozatot pedig Az Elveszett Aranyvonat Fosztogatói címen sugározták. Művei Castermann kiadás Ann de la jungle Fort Wheeling Cato Zolou Jesuit Joe Le Scorpions du désert A sivatag Skorpiói I és II. Un fortin en dencalie Conversation mondaine a Moululhé Kolnsky raconte deux ou trois choses Que je sais d'eux La Ballade de la mer salée ( A Sós Tenger Balladája ) Bous le signe du capricorne Les Celtiqous Les ethiopiques Corto Maltese en Sibérie Corto toujours un peu plus loin Velencei Mese Le maison dorée de Samarkand Tango Mu La Ballade de la mer salée (színes) Sous le drapeau des pirates Suite caribéenne Le maison dorée de Samarkand (színes) Les Helvetiques Mu (színes) Corto Maltese: Mémoires Les Femmes de Corto De l'autre cóté de Corto Un été indien El Gaucho Saint Exupéry de dernier vol Dans un ciel lointain Morgan WWII.histories de guerre Sandokan, la tigre de malaisie Glénat kiadás Junglemen Ernie Pike Capitiane Cormorant A Humonoidák Társasága kiadónál Les jouets de Général Billy James Fanfulla Tinconderoga L'as de Pique Fort Wheeling II. Sergent Kirk I-II.-III.-IV.-V. Dargaud kiadás A L'oust de l'eden L'Homme des caraibes La macumba du gringo Robert Laffont kiadás Avant Corto Le Roman de Criss Kenton Jesuit Joe Vertige Graphic kiadás Sonnets érotiques Bédésup kiadás Sibad le marin Les Boris emfant réunits kiadás L'assaut du fort Magyarul Velencei mese ; ford. Kovácsné Grits Barbara; Total Productions, Bp., 1996 Rövidcsőrű fűposzáta A rövidcsőrű fűposzáta (Schoenicola brevirostris) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a tücsökmadárfélék (Locustellidae) családjába és a Schoenicola nembe tartozó faj. 16-17 centiméter hosszú. Angola, Burundi, a Dél-afrikai Köztársaság, Dél-Szudán, az Egyenlítői-Guinea, Etiópia, Gabon, Guinea, Kamerun, Kenya, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Kongói Köztársaság, Libéria, Malawi, Mozambik, Nigéria, Ruanda, Sierra Leone, Szudán, Szváziföld, Tanzánia, Uganda, Zambia és Zimbabwe vízhez közeli bozótos füves területein él. Déli állományai a költést követően északabbra vonulnak. Apró gerinctelenekkel táplálkozik. Alfajok S. b. alexinae (Heuglin, 1863) – Sierra Leonétől Etiópiáig, észak-Malawiig, Angoláig és Zambiáig; S. b. brevirostris (Sundevall, 1850) – Közép-Malawitól Mozambikig és kelet-Dél-afrikai Köztársaságig, déli állományai a költést követően északabbra vándorolnak. Rövidcsőrű hangyászsün A rövidcsőrű hangyászsün vagy ausztráliai hangyászsün (Tachyglossus aculeatus), az emlősök osztályába, azon belül a kloákások rendjébe és a hangyászsünfélék családjába tartozó Tachyglossus nem egyetlen faja. Előfordulása Ausztrália, Tasmania, Indonézia és Pápua Új-Guinea erdős, bozótos, sivatagos területein honos. Alfajai Tachyglossus aculeatus aculeatus Tachyglossus aculeatus acanthion Tachyglossus aculeatus multiaculeatus Tachyglossus aculeatus lawessi Tachyglossus aculeatus setosus Megjelenése Testhossza 30-45 centiméter, testtömege 2-7 kilogramm. Testét rövid szőr fedi, amiből a háti oldalon tüskék fejlődtek ki. Sünszerű állat, hosszú fogatlan szájszervvel és hosszú, ragadós nyelvvel. Ami az emlősöknél ritkaság, méregmiriggyel is rendelkezik. Ha megtámadják, összegömbölyödik és tüskéi megvédik a ragadozóktól, vagy beássa magát a homokba. Életmódja Termeszekkel és hangyákkal táplálkozik, melyet erős karmaival szerez meg a korhadó fákból, vagy termeszvárból. Erején túl a rövidcsőrű hangyászsün kifejezetten intelligens is. Homloklebenye - testéhez képest - hatalmas; tervező, analizáló, tanulási képessége és emlékezőtehetsége felveszi a versenyt a kísérleti patkányokkal. Szaporodása A hüllőkhöz hasonlóan tojással szaporodik. Júniustól augusztusig egy lágyhéjú tojást rak, melyet a nőstény 10 nap alatt költ ki, majd az erszényében nevel fel. Páncélos háború A páncélos háború olyan konfliktus, összecsapás, melyben javarészt vagy teljes mértékben páncélos járművek, tankok vesznek részt. Pácélosok az első világháborúban Az első világháború volt az emberiség első konfliktusa, melyben szárazföldi, légi és vízi haderőt egyaránt bevetettek. A legújabb hadászati technikák, eszközök egy olyan háborút eredményeztek, amely milliók életét követelte mind a katonák, mind a civil lakosság körében. Ezen új eszközök közé tarztozott a tank is, amely angol és francia együttműködés eredményeként született meg. A két antanthatalom célja az volt az új fegyverrel, hogy megoldják a nyugati fronton kialakult állóháborút. Először az angolok küldték bevetésre 1916. szeptember 15-én a Somme-i csatában Flers-Courcelette települése mellett. A tankok azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Bár könnyedén áthaladtak a szögesdrótakadályokon és a gyalogság fegyverei nem tudtak kárt tenni a monstrumban, nagyon lassan haldtak (kb. 3,2 km/h), emiatt könnyű célpontok voltak a tüzérség számára, és könnyen meghibásodtak vagy elakadtak az egyenetlen csatatéren. A második világháború A tankok fejlesztése a két világháború között rohamosan megindult. Egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a harckocsiknak. Így volt ezzel maga Hitler is, aki kimondott páncéloshadosztályokat állíttatott fel. A második világháború kirobbanása után azzal szembesültek a szövetséges hatalmak is, hogy a tankok eldönthetik a háborút. A páncélosokat minden frontszakaszon, szerte az egész világon bevetették, mind a tengelyhatalmak, mind a szövetségesek. Az eddigi legnagyobb tankcsatára a keleti fronton került sor 1943. júliusában Kurszk mellett. A német Manstein és az orosz Zsukov több napon át tartó véres küzdelemben küldte harcba legjobb tankjait. A német áttörés azonban nem sikerült az oroszok kemény ellenállása és Zsukov taktikája miatt. Tankok a hidegháborúban és manapság A hidegháborúban a harcterek kiszélesedésével tankok is átalakultak: nagyobbak és hatékonyabbak lettek, és vastagabb páncélt is kaptak. A tömegtermelés fokozásával egyre több tankot gyártottak, a szempont pedig a fegyverzet és a korszerű technika volt. Manapság a szárazföldi haderő kulcsfontosságú eszköze/fegyvere a tank. A tankok ritkán működnek egyedül - páncélos egységekbe szerveződnek, hogy növeljék az ütőképességet. A Közel-Keleten dúló sivatagi harcokban folyamatosan vetnek be korszerűbbnél korszerűbb tankokat, de a Kurszknál felvonultatott számot (szerencsére) azóta sem sikerült felülmúlni. Rojas (Spanyolország) Rojas egy község Spanyolországban, Burgos tartományban. Rojas Galbarros, Carcedo de Bureba, Rublacedo de Abajo, Llano de Bureba, Piérnigas és Salinillas de Bureba községekkel határos. Lakosainak száma 67 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Döbörhegy Döbörhegy község Vas megyében, a Körmendi járásban. Fekvése Döbörhegy a Kemenesháton, Körmendtől délkeleti irányba 13 km-re fekszik. Környező települések: Szarvaskend, Döröske és Gersekarát. Története A kis település első okleveles említése 1538-ból származik. Feltehetőleg a falu már sokkal régebb óta létezett. Őrségi településként a tótsági járás része volt egy időben. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 93,2%-a magyarnak, 0,8% németnek, 1,5% örménynek mondta magát (6,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 77,4%, református 0,8%, evangélikus 0,8%, görögkatolikus 1,5%, felekezet nélküli 3% (14,3% nem nyilatkozott). Nevezetességei Hegyháti Falugyűjtemény: népi használati eszközök és szerszámok présházak: a Gyertyánoshegyen és az Öreghegyen látható épületek közül több műemléki védettséget élvez katolikus templom, titulusa: Magyarok Nagyasszonya Zelnik István Zelnik István (Budapest, 1950. október 14. –) magyar műgyűjtő, a Zelnik István Délkelet-ázsiai Aranymúzeum alapítója, üzletember. Élete Saját állítása szerint 14 éves korában kezdte a műgyűjtést. A moszkvai IMO egyetemre járt, vietnami szakra. 1975-ben a hanoi magyar követségen kezdett dolgozni. Később a rendszerváltásig a brüsszeli magyar követségen Magyarország európai kapcsolatainak fejlesztésével, a majdani integráció előkészítésével foglalkozott. Zelnik az Andrássy úton, a korábbi Rausch villában 2011. szeptember 17-én megnyitott Aranymúzeumban helyezte el műtárgyai egy részét, és létrehozott egy kutatóintézetet is. Legfőbb célkitűzése volt, hogy a Seuso-kincseket visszajuttassa Magyarországra. Lehár Ferenc Lehár Ferenc (Komárom, 1870. április 30. – Bad Ischl, 1948. október 24.) zeneszerző, operettkomponista, karmester. Előadói pályafutását színházi hegedűsként kezdte, emellett egy katonazenekarban is játszott 1899-ig. Első zeneszerzői próbálkozásai kudarcba fulladtak, ezért átvette apja katona-karmesteri posztját, amelyet csak 1902-ben adott fel, amikor bemutatták első operettjét, a Bécsi asszonyokat, amely világsiker lett és meghatározta további munkásságának fő irányvonalát. Az igazi elismerést azonban A víg özvegy (1905), a Luxemburg grófja és a Cigányszerelem (1910) hozta meg számára. Életének legnagyobb részét az osztrák fővárosban és rövid ideig Berlinben töltötte, itt mutatták be nagy sikerű operettjeit. A századeleji operett egyik legkiválóbb képviselője, műveiben magas igényű kompozíciós követelményekkel lépett fel, megújítva az akkor már sablonossá merevedett bécsi operett stílusát. Élete és munkássága Gyermekévei Lehár Ferenc 1870. április 30-án, éjfél előtt két órával született a komáromi Nádor utcában. Május 4-én megkapta a keresztségben a Ferenc Kristóf nevet, méghozzá az 50. sz. gyalogezred lelkészétől, hiszen apja ott volt katonakarmester. Az idősebb Franz észak-morva származású volt, ősei, ameddig követhetők, üvegesek voltak, de földműveléssel is foglalkoztak. Franz Lehár azonban a muzsikus pályát választotta és Sternbergben a városi karmester diákjaként megtanult hegedűn, gordonkán, bőgőn, kürtön klarinéton, trombitán és ütős hangszereken játszani. Egy ideig Sternbergben dolgozott mint városi zeneigazgató, majd az 1850-es évek második felében Bécsbe költözött, ahol a Theater an der Wien fuvolása lett. 1857-ben behívták katonának és amilyen gyorsan csak tudott beállt egy katonazenekarba, majd megpályázta az 50. gyalogezred megüresedett katonakarmesteri posztját. Az észak-olaszországi tartományokért vívott sikertelen háborúban való részvétele után, 1868-ban áthelyezték a gyalogezreddel együtt Komáromba, ahol megismerkedett jövendőbeli feleségével. Neubrandt Krisztina - a legendák szerint - a város melletti cigánytáborban született. Ez onnan ered, hogy a Cigányrét nevű külvárosban látta meg a napvilágot. Igmándból származó elmagyarosodott német kereskedőcsalád leánya volt, apja gyertyaöntéssel foglalkozott. 1866-ban ismerkedett össze Franz Lehárral majd 1869. május 4-én kötöttek házasságot, és a férfi szűkös legénylakásából átköltöztek a Nádor utcába, ahol aztán az ifjú Lehár Ferenc megszületett. A házasság szokatlan volt, hiszen az ifjú házasok nehezen értették meg egymást, tudniillik Franz keveset tudott magyarul, Krisztina pedig alig beszélt németül. Lehár Ferenc nemzetisége sok vita tárgyát képezte és képezi napjainkban is: Komáromban született, Magyarországon. Anyanyelve is magyar volt, tizenkettedik életéve előtt más nyelven nem is beszélt. Osztráknak is tekintették mivel élete nagy részét Bécsben illetve Bad Ischlben töltötte. A Lehár-család neve valószínűleg a német Leonhard név rövidített formája, ami apja családjának morva ágáról származik. Amire az ifjú Lehár kétéves lett, megszületett Eduárd nevű öccse, aki alig egy esztendő múlva meghalt. Ekkor a család már Pozsonyban élt, így szülővárosáról Lehár Ferencnek aligha maradtak emlékei. Mire ötesztendős lett, apját áthelyezték Sopronba. 1875-ben megszületett húga, Anna Mária, majd egy évre rá öccse, Lehár Antal. 1880-ban Budapestre költöztek, ahol apja beíratta a Piarista Gimnáziumba, otthon pedig megtanította zongorázni. Az apa megpróbálta beíratni az ifjú Ferencet a magyar főváros zeneiskoláiba, azonban fiatalsága miatt sehova sem vették fel. Megoldásként kínálkozott a bécsi internátus, ám az ottani felvétel akadálya az volt, hogy az ifjú Lehár nem beszélt németül. Ezt orvosolandó az apa elküldte Sternbergbe, ahol még élt apjának két testvére: Johannes bácsi, az asztalosmester, illetve Anton bácsi, a városi zenekar karmestere. A német környezetben hamar elsajátította a nyelvet és Anton bácsi oldalán zenei tanulmányaival is gyorsan haladt előre. Mivel azonban a bécsi konzervatóriumba sem vettek fel 14 évesnél fiatalabb növendéket, a Lehár család úgy határozott, hogy a 12 éves Ferencet a prágai zenekonzervatóriumba íratja be. Prágai tanulmányok Az ifjú Lehár 1882-ben került Prágába, ahol ismét végig kellett járnia az elemi iskolát, mivel ezúttal a cseh nyelvet nem beszélte. A zenekonzervatóriumban a hegedűt választotta fő tantárgyául, tanára Bennewitz professzor volt, az intézmény igazgatója. Zeneelméletet Josef Bohuslav Försternél tanult. Nyomorúságos körülmények között élt, hiszen a családjától kapott kosztpénz, csak részben fedezte szükségleteit. A helyzet 1884-ben változott meg, amikor apjának ezredét Prágába helyezték át. Erre az időre esnek Lehár első zeneszerzői próbálkozásai: néhány dal és egy szonáta. A konzervatóriumban ismerkedett meg Antonín Dvořákkal, aki a zeneszerzést tanította, és aki azt javasolta, hogy akassza szegre a hegedűjét és szentelje magát inkább a zeneszerzésnek. Ez azonban ellenkezett volna a konzervatórium szabályaival, így Lehár magánleckéket vett Zdeněk Fibich zeneszerzőtől. Amikor a konzervatórium igazgatója ezt kiderítette, választás elé állította Lehárt: vagy felhagy a magánórákkal, vagy távozik az intézményből. Mivel már csak egy éve maradt a tanulmányainak befejezéséig, Lehár a maradás mellett döntött. 1885-ben sikerült kiadót találnia (a bécsi Hofbauer cég) a G-dúrban komponált Sonate à l'Antique-jára. Apja ezt bemutatta Johannes Brahmsnak, aki elismerően nyilatkozott az ifjú tehetségről és szonátájáról. A felcseperedett Lehár Antalból apja szintén muzsikust akart faragni, ezért beíratta Ferenc mellé a konzervatóriumba. Antal azonban a katonai pálya iránt érdeklődött, majd amikor a család 1887-ben Bécsbe költözött, beiratkozott a reáliskolába, majd pedig 1889-ben a gyalogoskadét-iskolába. Így Ferenc 17 évesen ismét egyedül maradt Prágában. 1888. július 12-én került sor a vizsgahangversenyére a Rudolfinum nagytermében: Max Bruch 2. hegedűversenyét adta elő zenekari kísérettel. Az előadás sikere és a diploma megszerzése igazolták, hogy a Prágában eltöltött hat évet nem tékozolta el. Lehár, a hegedűművész Fiatal hegedűsként mindenekelőtt állást kellett szereznie, ami nem volt könnyű, hiszen kezdő zenekari muzsikusokkal Dunát lehetett rekeszteni. Végül az elberfeldi (ma Wuppertal része) városi színházban sikerült elsőhegedűsi állást szereznie Ernst Gettkének köszönhetően, aki korábban a lipcsei színház igazgatója volt. Őt bízták meg a helyi társulat megalakításával és a színház igazgatásával. Az év végére Lehárt előléptették koncertmesterré. Az 1888-as esztendő végén apja hazahívta Bécsbe, mert zenekarában megüresedett egy szólista hely. Gettke csak azzal a feltétellel akarta elengedni, hogy talál maga helyett másik zenészt, mivel azonban a rövid idő miatt ez nem sikerült, Lehár elszökött és ezzel szerződést szegett. A felelősségre vonástól az mentette meg, hogy besorozták. Az ifjú Lehár nagy sikerrel játszotta a hegedűszólamokat apja zenekarában, de egyszerű zenészként nem volt lehetősége jelentősebb művekkel találkozni, mint arra Elberfeldben lehetősége nyílt. Ebben az időszakban ismerkedett meg Leo Fall-lal, akit apja tanulóként a zenekarba íratott be. Az ifjú Ferenc a szüleivel lakott egy szűknek bizonyuló családi házban, de mivel a közötte és apja közti súrlódások egyre gyakoribbá váltak (valószínűleg azért, mert apja potenciális riválist látott benne), mindössze kilenc hónapos bécsi tartózkodás után úgy döntött, hogy megpróbál a saját lábán megállni. Elszegődött karmesternek a Losoncban állomásozó 25. gyalogezredhez. Arra, hogy Lehár zeneszerzővé és zenekarvezetővé fejlődjék, tulajdonképpen a losonci évek alatt volt igazán lehetősége, hiszen a zenekarnak nem volt túlságosan nagy repertoárja és keveset is próbáltak, így Lehár minden fennmaradó idejét a zeneszerzésnek szentelhette. Dalokat és indulókat (Fries ezredes induló, Pacor ezredes induló) írt és egyes darabjait sikerült is eladnia a lipcsei Rüder és a bécsi Hofbauer kiadóházaknak. 1890-ben Bécshez csatolták az addigi elővárosokat és ezzel megszületett Nagy-Bécs. Ez volt a címe annak a keringőnek is, amelyet ifj. Johann Strauss komponált és vezényelt 1891-ben a bécsi Práterben. Lehárt és egyik barátját kérték fel, hogy nyújtsák át a hatalmas babérkoszorút a zeneszerzőnek. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor Lehár és Strauss találkoztak; a valcerkirály nyolc év múltán meghalt. Az első próbálkozások Az első színpadi mű megalkotására 1893-ban adódott lehetősége, amikor a Coburg-Gotha-i herceg díjat tűzött ki egyfelvonásos operára. A szövegkönyvet az ezred egyik főhadnagya írta. Lehár különösen ügyelt a romantikus történet hangszerelésére, azonban mindez nem volt elég a sikerhez. A Rodrigo nem nyerte el a díjat, sőt egy konfliktus miatt kénytelen volt távozni Losoncról. Miután egy este zenekarával koncertet adott a tiszti kaszinóban, egy őrnagy felkérte egy hegedűszóló eljátszására, azonban ezt a késői órákra hivatkozva Lehár elutasította. Az őrnagy feljelentette az ezredesnél, aki bocsánatkérésre kérte fel a karmestert. Lehár azonban visszautasította és emiatt felmondtak neki. Lehárnak nem kellett sok ideig új állásra várakoznia, 1894-ben elkerült a pólai tengerész-zenekarhoz, mely monarchia-szerte nagy népszerűségnek örvendett. Az első hangversenyén I. Ferenc József császár is jelen volt, és az előadás után a felség megüzente, hogy igen nagyon meg volt elégedve. Pólában ismerkedett meg Felix Falzarival, aki rávette, hogy írjanak közösen operát George Kennan Szibériáról szóló könyve alapján. Mivel időközben földközi-tengeri expedícióra kellett utaznia a tengerész-ezreddel, csak 1896 tavaszán nyílt lehetősége foglalkozni az operával. Így született meg a Kukuška. Lehár felmondta karmesteri állását és megpróbált kiadót illetve színházat találni darabjának bemutatására. Végül a lipcsei Városi Színház fogadta el a darabot, a bemutatója 1896. november 27-én volt. A kritikák részben jók, részben visszafogottak voltak, de mindenként optimizmusra adtak okot a fiatal komponistának. Elsősorban azt rótták fel a darabnak, hogy zenéje túlságosan is hasonlít Mascagni Parasztbecsületére. A mű nem maradt műsoron, mindössze öt előadás után, néhány szólista megbetegedése miatt kénytelenek voltak levenni. Lehár visszatért Budapestre, ahol átvette nagybeteg apjától a bosznia-hercegovinai gyalogezred karmesteri állását. Franz 1898. február 7-én hunyt el. Budapesti tartózkodása alatt Lehár megpróbálta eladni a Kukuškát. Támogatóra lelt az operaház igazgatójának, Káldy Gyulának a személyében, aki hamarosan műsorra is tűzte a művet, 1898. május 2-án mutatták be. Noha kezdetben sikeres volt, az érdeklődés a darab iránt fokozatosan lanyhult, ezért hamarosan le is került a műsorról. Lehár ekkor úgy döntött, hogy Bécsben próbál szerencsét. A keringők és operettek városában Lehár Bécsbe utazott és benyújtotta a Kukuškát az operaházhoz, azonban annak igazgatója, Gustav Mahler válaszra sem méltatta. Mivel a Kukuškával szerzett tapasztalatok lehangolók voltak, elhatározta, hogy ezentúl operettekkel próbálkozik, ám senki sem volt hajlandó egy kezdő zeneszerzőnek szövegkönyvet írni. Végül Gustav Schmidttől, a bécsi Ronacher-mulató háziszerzőjétől kapta meg az Arabella, a műlovarnőt. Noha Lehár megírta a zenét, a művet sohasem mutatták be, mind a librettóját, mind a zenéjét gyengének találták. 1899. november 1-jétől a Bécsben állomásozó 26. gyalogezred karmesteri posztját töltötte be, 1902 tavaszáig. Zeneszerzői fejlődése szempontjából az 1901-es és 1902-es évek döntő fontosságúak voltak. Mivel mihamarabb meg akart szabadulni a katonai karmesterségtől, több irányban kezdett el tapogatózni. 1901-ben megalakult a Wiener Konzertverein, a bécsi hangversenyegyesület, amelynek zenekara a hangversenyek mellett könnyed operetteket is játszott, mint például az Adolf Müller által, Johann Strauss melódiáiból összeollózott Bécsi vért. Amikor Müller decemberben meghalt, Lehár megpályázta a karmesteri állást, de a zsűri visszautasította, mivel nem volt megelégedve karmesteri technikájával. A báli szezon idején a katonazenekarával fergeteges sikereket aratott és ekkor figyelt fel rá Metternich Paulina hercegnő, a bécsi társasági élet egyik vezéregyénisége, aki meghívta, hogy estélyei számára biztosítsa a szórakoztatást. Ennek tiszteletére írta Lehár a Paulina-keringőt. A hercegnő felkérésére írta meg az Arany és ezüst című keringőjét is, amelynek dallamai először 1902. január 27-én csendültek fel, és amire a zenei nyilvánosság is felfigyelt, így Lehárból rövid idő alatt a szalonok egyik legismertebb karmestere lett. Ebben az időszakban ismerkedett meg Karczag Vilmossal, a Theater an der Wien frissen kinevezett igazgatójával, aki felkérte, hogy vállalja el a színház zenekarának vezetését az 1902-1903-as évadban. A hadseregből való kilépése (1902 márciusában) és a Theater an der Wienhez való átigazolása közötti időszakban a Venedig in Wien népszerű mulatóhely karmestere volt, ahol alaposan kitanulmányozhatta a közönség zenei ízlését. Ebben az időben iratkozott be a Schlaraffiába is, mely a bécsi művészek társasága, páholya volt, és Lehár remélte, hogy ily módon sikerül kapcsolatokat kiépítenie szövegkönyvírókkal. Miután 1902 nyarán kiderült, hogy Mahler végleg elvetette a Kukuška színrevitelének ötletét, megpróbált kapcsolatba lépni Victor Léon librettistával, aki többek között Johann Strauss néhány operettjén is dolgozott. Léon azonban elutasította, mivel nem szándékozott kezdő zeneszerzővel dolgozni. Végül a Schlaraffia révén sikerült megszereznie az első szövegkönyvét, a Bécsi nőket, Emil Norini színész és Ottokar Tann-Bergler újságírók művét. Lehár megírta az operettet és sikerült elfogadtatnia a Theater an der Wien vezetőségével, ami nem is az igazgatónak volt köszönhető, hanem Emil Steiningernek, Karczag munkatársának. Időközben Victor Léon is felkereste Lehárt, hiszen nagyon megtetszett neki egy, a zeneszerző által korábban komponált katonaindulója és felajánlotta neki új szövegkönyvét, A drótostótot. Lehár elvállalta, mert bízott Léon és szövegkönyvei sikerében. 1902 őszére elkészült mindkét operett. Karczag, a Theater an der Wien igazgatója nem nézte jó szemmel, hogy karmestere egy másik színháznak (Carl-Theater) is komponál, de heves viták után végül sikerült megegyezniük. A Bécsi nők bemutatója 1902. november 21-i sikerét elsősorban Alexander Girardinak, a főszerep énekesének köszönhette illetve Lehár zenéjének, az operett rövid élete így a gyenge librettón múlott. A drótostótot december 20-án mutatták be a Carl-Theaterben. A kritika lesújtóan vélekedett a darabról és elsősorban szövegkönyvének gyengeségét rótták fel neki, ami arra késztette Victor Léont, hogy megírja Lehárnak: Bocsáss meg, kedves Lehár, amiért ilyen rossz szövegkönyvet írtam!. A zeneszerzőt különösen érzékenyen érintették A drótostótot ért kritikák, mivel nagy sikerre számított. A közönség azonban elégedett volt a darabbal, hiszen az első 13 hónap alatt, amíg műsoron volt, 225-ször mutatták be. Mivel a századfordulót követően megerősödött az operettek iránti igény és egyre-másra nyíltak az új színházak (elsősorban Németország területén), megindult a műfaj átmeneti lezüllése, hiszen a bécsi komponisták és librettisták egyre több piacképes árut próbáltak minél rövidebb idő alatt előállítani. A műfaj leghevesebb bírálói nyilván az olyan újságírók voltak, mint Julius Bauer, Leopold Jacobson és Hugo Wittmann, akik szabadidejükben (főleg álnéven) saját maguk is foglalkoztak szövegkönyvírással. Lehárt is bevonták az operettek formai és tartalmi követelményeit taglaló vitákba. Ekkor ismerkedett meg egy bizonyos Leo Stein úrral, aki felvetette, hogy írjanak egy görög mitológiai témából ihletődő operettet Victor Léonnal közösen. Végül a Molière által is feldolgozott Amphitrüon-téma mellett döntöttek. Lehárnak nemigen tetszett az ötlet, de megírta a darabot a Carl-Theater számára. A bálványférjet 1904. január 20-án mutatták be nagy sikerrel. A kritika is elismerően nyilatkozott a darabról, de ettől eltekintve nagyon kevés előadást ért meg, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a közönség nem rajongott érte. Következő művéhez Julius Bauer újságíró szolgáltatta a szövegkönyvet. A Mókaházasság bemutatójára 1904. december 22-én került sor a Theater an der Wienben, sikertelenségét mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy mindössze 39 előadás után levették a műsorról. A víg özvegy Lehár következő operettjének története Richard Heuberger zeneszerzőnél kezdődik, ugyanis őt bízták meg Leo Stein és Victor Léon közösen írt szövegkönyvének zenéje megkomponálásával. A librettó egy korábbi francia vígjáték, Henri Meilhac Az attasé című darabja alapján készült el. Mivel a szerzőpáros nem volt megelégedve Heuberger zenéjével úgy döntöttek, hogy Lehárra bízzák a darabot. A szerződést 1905. január 2-án kötötték meg. A víg özvegy címének megszületéséről egy anekdota szól. Mivel az eredeti címet nem lehetett felhasználni, a két librettista valami más után nézett. Rá is bukkantak, amikor Lehár egy napon meghallotta, hogy Stein odakiáltotta egy pénztárosnak, hogy Nincs több szabad jegy a főtanácsos özvegyének! Ha legközelebb idejön, dobják ki ezt az alkalmatlankodó özvegyet! - ami németül úgy hangzik, hogy die lästige Witwe. Lehár azonban félrehallotta a szót és elragadtatással felkiáltott: die lustige Witwe – vagyis a víg özvegy –; megvan a cím! A víg özvegy!. Lehár nem ismerte a mű előtörténetét, de a munka befejeztével megkérdezte Léontól, hogy ki lett volna az operett eredetileg kiszemelt komponistája. Legnagyobb meglepetésére Heuberger neve került elő, aki abban az időben a Konzertverein zsűrijének tagjaként tehetségtelennek titulálta. Amikor azonban a Theater an der Wien igazgatósága előtt bemutatta a darabot, igen hűvös fogadtatásban volt része. Az igazgatók nem bíztak az operett sikerében és úgy döntöttek, ha Lehár és librettistái mégis be szeretnék mutatni a darabot, akkor fizessék ki a próbákat. Támogatókra leltek a színészek körében is, elsősorban Mizzi Günther és Louis Treumann voltak azok, akiknek sikerült meggyőzniük a társulatot, hogy éjszaka próbáljanak. A szerzőknek is mélyen bele kellett nyúlniuk a zsebükbe, hogy tormás virsli és sör segítségével megőrizzék a kórus és a zenekar jó hangulatát. A darab bemutatója végül 1905. december 30-án esett meg, egy nappal szilveszter előtt, aminél rosszabbat premier számára álmodni sem lehetett. Ebből kifolyólag nyilvánvaló volt, hogy a művet csekély érdeklődés övezte. A kritikusok azonban – kevés kivétellel – lelkesen nyilatkoztak a zenéjéről és a könnyed partitúrájáról. A darabnak politikai visszhangja is volt, mivel a Bécsben tanuló montenegrói egyetemisták tiltakoztak az operettbeli montenegrói (átkeresztelve Pontevedro) utalásokra. Sőt Triesztben és Konstantinápolyban vígözvegy-ellenes tüntetésekre is sor került. Triesztben a Teatro Filodrammatico mutatta be a darabot 1907. február 27-én, de az előadás előtt a protestálók fülsiketítő lármát okoztak, míg végül csak a rendőrség közbelépésére tudták folytatni az előadást. Hasonló eset történt a firenzei bemutatón is. Ezen eseményekben elsősorban az osztrákellenesség nyilvánult meg, de beárnyékolták A víg özvegy sikersorozatát, amely röviddel a bemutató után már megkezdődött. Az első külföldi előadásra két hónappal a bécsi bemutató után sor került Hamburgban. 1906 áprilisában már a századik előadást tartották, a 150. előadást pedig már a Volksoperben ünnepelték. 1907. február 23-án a kiadó, a berlini Felix Bloch örökösei cég levelet küldött Lehárnak, amelyben tudatták vele, hogy már meghaladták a 3500 előadást Európa-szerte. A darabot 1907-ben bemutatták Londonban, majd New Yorkban és Chicagóban is, 1909-ben pedig Párizsban. A víg özvegy sikere hozta meg végül Lehár számára az anyagi biztonságot, amire már gyerekkora óta vágyott. Ezzel az operettel megtalálta saját stílusát, de ismét fel kellett magában dolgoznia, hogy mit is jelent tevékenységének fő területe, az operett. Erről a következőképpen vélekedett: További bécsi sikerek Röviddel A víg özvegy bemutatója után Max Kalbeck elővette és átdolgozta a Kukuškát, melyet 1905. február 10-én mutattak be a brünni városi színházban Tatjana címmel. Később a bécsi Volksoper is műsorára tűzte a darabot, és noha az előadás a közönség soraiban nagy sikert aratott, a kritikák mégis kedvezőtlenek voltak. 1906. október 20-án a lipcsei városi színházban bemutatták a Bécsi nők átdolgozott változatát, melyet átkeresztelt Az édenkert kapujának. 1906 végére Lehár megírta első mesejátékát, hiszen abban az időben minden fontosabb színház műsortervében voltak az ifjabb nézőközönségnek szánt dramatizált régi vagy akár új mesék. Lehár a Robert Bodanzky és Fritz Grünbaum Péter és Pál Bergengóciában című librettóját zenésítette meg, amelyet december 1-jén mutattak be a Theater an der Wienben. Még ebben az évben megírt egy egyfelvonásos operettet a Theater an der Wien számára Mitiszláv, a modern ember címmel, melyet végül 1907. január 25-én mutattak be. A víg özvegy példátlan sikere miatt Lehár nehezen tudta magát rászánni komponálásra, hiszen tudta, hogy mind a színházak, mind a közönség részéről már nagyok az elvárások. A Három feleség librettóját Julius Bauer írta meg, a bemutató előadásra 1908. január 21-én került sor szintén a Theater an der Wienben. A kritika különböző módokon fogadta a szövegkönyvet, melynek alaptémáját – az utazgató Don Juan, aki három városban három feleséget tart – forradalminak, újítónak, ám túlságosan is erotikusnak tartották. Lehár zenéje azonban kedvező kritikákban részesült, de ennek ellenére sem sikerült megnyernie a közönség tetszését és mindössze nyolcvan előadás után levették műsorról. Lehárnak igyekeznie kellett, hogy a legközelebbi alkalommal kiküszöbölje a hírnevén esett csorbát. Erre azonban csak bő másfél év után került sor, mivel pénzügyivel kellett foglalkoznia. 1908 elején megalakult az Inkassoverband der Theater- und Orchesterunternehmungen Österreichs, célja az volt, hogy az összes monarchiabeli színház és operaház belépőjegyeit pótdíjjal terhelje meg és az így nyert összegből alapot teremtsen a zenekarvezetők nyugdíjbiztosítására. A szövetség irodaháza a bécsi Theobaldgasse 16. szám alatt állt, és amikor költözniük kellett, Lehár megvásárolta és életében először költözött saját lakásba. Ugyancsak ebben az évben hozták létre a bécsi zeneművészek zenekarát (Wiener Tonkünstlerorchester), melynek Lehár is alapító tagja volt és akikkel aztán rövid turnéra indult Németországba. 1908 nyarán végre ismét nekilátott a zeneszerzésnek, és egyszerre három szövegkönyvön kezdett dolgozni. Az elsőt, a Hercegkisasszonyt, Victor Léon írta Lehár barátja, Leopold Müller számára, aki az általa 1908. október 29-én megnyitott Johann-Strauss-Theaterben szerette volna színre vinni. A Lehár által megzenésített darabot végül 1909. október 7-én mutatták be kedvező fogadtatással, de az érdeklődés a darab iránt hamar megcsappant, ezért Lehár számára sürgetővé vált új darab megírása. 1908-ban egyszerre két librettót kapott az Alfred Maria Willner és Robert Bodanzky szerzőpárostól: a Luxemburg grófját, melyet a Theater an der Wiennek, és a Cigányszerelem című darabot, melyet a Carl-Theaternek szántak. A zeneszerzőnek jobban ínyére volt a második darab, ezért azt még a szerződési határidő lejárta előtt leszállította. Ez aggodalomra adott okot a Theater and der Wien vezetősége körében, mivel úgy gondolták, hogy a zeneszerző képtelen lesz a számukra beígért darabot határidőre befejezni, amelyre nagyon számítottak, hiszen a következő színházi évad egyik fő műsorszáma lett volna. Lehárt kártérítéssel is megfenyegették, de a zeneszerző még a szerződésben foglalt határidő előtt átadta Emil Steiningernek a kész kottákat. A mű címe eredetileg Luxenburg grófja volt, mert nem akarták, hogy a hasonló nevű nagyhercegségre emlékeztessen, de miután a közönség amúgy is Luxemburgot mondott, Lehár is beleegyezett a betűcserébe. A premierre 1909. november 12-én került sor és nem várt sikert aratott, hiszen Lehár, saját bevallása szerint, minden különösebb műgond nélkül néhány Bad Ischlben töltött hét alatt összecsapta. A kritika is kedvezően fogadta a művet, de megjegyezték, hogy Lehár korábbi műveinek kamataiból él, azaz nem vitt be forradalmi, újító megoldásokat az operettbe. A viták most már nem csupán az új mű körül zajlottak, hanem napirendre került a Lehár-operett fölötti vita is. Nem véletlenül szólt az egyik kritikus az erotikus-operett vonzerejéről és izgatóerejéről, akarva-akaratlanul megteremtve azt a műfaji meghatározást, mely ráillik a Lehár-operettek többségére. A víg özveggyel megkezdődött az operettszínpadon az erotikus harc férfi és nő között; a férfi akarja a nőt, a nő menekül előle, hogy hosszas tartózkodás, sőt elválás után végén mégis egymás nyakába boruljanak. Alig két hónappal a Luxemburg grófja bemutatója után, 1910. január 8-án bemutatták a Cigányszerelem című operettet is a Carl-Theaterben. Nagy siker volt, hosszú sorozatokban szerepelt a színpadon. A kritikák elsősorban arra összpontosítottak, hogy egyáltalán képes volt-e Lehár ilyen rövid idő alatt három nagy sikerű operettet megírni; ezt Lehár személyes támadásként értékelte. A bemutató után megjelent recenziók ugyan kifogásolták a mű cselekményét, de Lehár zenéjéről mindenképpen kedvezően írtak: Lehár úrnak a zenekari eszközök bőséges bevetésével – melyek olykor szinte operai szintet képviselnek – sikerült hatalmas fokozásokat elérnie. A Cigányszerelem olyan benyomást kelt, mintha a zeneszerzőnek szívügye lett volna. A közönség mindenekelőtt erős, személyének szóló sikerrel ajándékozta meg őt, nagyon élvezte az egyes számokat és készségesen tapsolt (Neues Wiener Journal). Röviddel a bécsi bemutató után Németországban is színpadra került, majd további monarchiabeli színházak is műsorra tűzték. Egy temesvári lap szerkesztője plágiummal is megvádolta Lehárt, de az eset rövid időn belül rendeződött, miután a zeneszerző nyíltan megcáfolta a vádakat. Az operett kapcsán 1910 nyarán nézeteltérésre került sor a Carl-Theater és Lehár meg a librettisták között, és az ügy Leo Fallt is érintette. Egy operett általában akkor került le műsorról, amikor a heti bevétel 17 000 korona alá csökkent. Az első évadban a Cigányszerelem bevétele visszaesett ez alá a szint alá, de a következő évad elején bemutatott előadások ismét 18 000 koronán felüli bevételt produkáltak. Felmerült tehát a kérdés, hogy az igazgatóság leveheti-e műsorról a darabot, holott az meghaladta a garantált bevételt; vagyis hogy az igazgatóság hivatkozhat-e arra, hogy már az elmúlt évadban is jogában állt volna levenni a műsorról a darabot. Mivel végül sikerült megegyezni az operett műsoron tartásában, az eset kedvezőtlenül érintette Leo Fallt, akinek az operettjét kénytelenek voltak elhalasztani az ügy miatt. Mivel azonban Fall és Lehár jóbarátok voltak, sikerült megegyezniük, hogy operettjeiket majd váltakozva adják elő Bécs három vezető színpadán: a Theater an der Wienben, a Carl-Theaterben és a Johann-Strauss-Theaterben, ezzel gyakorlatilag a két zeneszerző monopolizálta a bécsi operettek világát. Átköltözés Ischlbe Lehár 1910. augusztusában átköltözött a Salzkammergut híres üdülőhelyére, Bad Ischlbe, ahol az Esplanade 6. számú ház mögötti Rózsa-villát bérelte, amelyben korábban a zeneszerző Meyerbeer valamint Joachim József hegedűművész is lakott. Ebben az időben Bad Ischl volt a bécsi zenei élet képviselőinek találkozóhelye. Lakása volt a városkában Karczag Vilmosnak, a Theater an der Wien igazgatójának, Leo Fallnak, Kálmán Imrének és Anton Aschernek is. A következő operettjének, az Évának a bemutatójára 1911. november 24-én került sor a Theater an der Wienben. A darabban megfigyelhető, hogy három irányzat küzd egymással. Lehár megpróbálta folytatni az általa kitalált szentimentális-patetikus vonalat, másodsorban igyekezett az európai siker érdekében vidámabb lenni, harmadsorban pedig megpróbálta a művet korhű környezetbe helyezni, ami óhatatlanul maga után vonta a szembenézést az aktuális szociális problémákkal, mint például a példátlan drágulások, vagy a munkásosztály helyzete. A darabot a közönség hidegen fogadta, elsősorban a feldolgozott téma miatt. Erről a kritika is lesújtóan vélekedett, de Lehár zenéjét dicsérték. Az Éva bemutatójának kapcsán merült fel először a kritika részéről az igény, hogy a zeneszerző jobb librettókat dolgozzon fel, hiszen eddigi sikertelenségeit kizárólag ezek gyengeségeinek köszönhette. 1912-ben a zeneszerző egy villát vásárolt a Bad Ischl-i Rudolfskaion, Sabran-Ponteves Adelhaid hercegnő villáját, amely ettől kezdve a Lehár-villa nevet viselte. A villa mögötti épületbe költözött Sophie Meth, akivel a zeneszerző a századforduló után ismerkedett meg. Sophie volt akkori nagy szerelmének, Ferry Weissenbergernek a legjobb barátnője. Kapcsolatuk 1903 óta tartott, de a nő akkor már házas volt. Amikor Sophie beköltözött a hátsó villába, még mindig nem volt elvált asszony, és kapcsolatuk törvényesítésére csak húsz évvel később került sor. Lehár elsősorban operettjeinek külföldi bemutatóival volt elfoglalva, csiszolgatta és adaptálta őket az adott helyszín szokásainak megfelelően. Ugyanakkor Rosenstock und Edelweiss címmel megírt egy daljátékot, melyet 1912. december 1-jén mutattak be a bécsi Hölle-kabaréban. 1913-ban megírta A bálványférj című korábbi operettjének az átdolgozott változatát, A tökéletes feleséget, melynek szövegkönyvét Julius Brammer és Alfred Grünwald szolgáltatták. A darabot október 11-én mutatták be a Theater an der Wienben, közepes sikerrel. A kritika ismét a szövegkönyv hiányosságaira hívta fel a figyelmet. A darab berlini bemutatójának kapcsán Lehár egy kínos plágium-perbe bonyolódott, hiszen a színház igazgatója fatális átfedéseket vélt felfedezni a darab és a Brammer-Grünwald szerzőpáros egy 1901-ben megzenésített librettója, Az ikernővér között. Hosszas bírósági tárgyalásokra került sor, és a librettisták megpróbálták bebizonyítani, hogy efféle átvételek már az antik világban sem számítottak ritkaságnak. A felek kiegyeztek ugyan, de Lehár megszakított minden kapcsolatot a szerzőpárossal. Az eset annál is kínosabban érintette Lehárt, mivel elnökségi tagja volt egy Bécsben épp akkortájt létrehozott szövetségnek, a Drámaírók és Zeneszerzők Uniójának. Ebben a pozíciójában a zeneszerző nem engedhette meg magának, hogy a gyanú leghalványabb árnyéka is rávetődjék. Az első világháború idején Mivel Lehár a peres ügyek miatt megvált a Brammer és Grünwald szerzőpárostól kénytelen volt új szövegkönyvírók után nézni, mert esedékessé vált egy új darab bemutatója a Theater an der Wienben. Bad Ischlben találkozott Alfred Maria Willnerrel, aki felajánlotta neki a Végre egyedül librettóját, amelynek furcsasága, hogy a második felvonása csak kétszereplős volt. A közönség soraiban nem keltett osztatlan sikert, ezért az 1914. január 30-ai bemutatót követően hamarosan le is került a színház műsoráról. A bemutató után Lehár rövid időre Budapestre utazott, mert ismét egy plágium-perbe keveredett. Egy bizonyos Popescu úr azt állította, hogy a Végre egyedül javarészt átvétel az őáltala írt Az ő nevenapja című operettből, és ezért részesedést kért az előadások jövedelméből. Noha a bíróság elutasította a vádakat, Popescu a fellebbviteli bíróságon is próbálkozott. Ekkor viszont Lehár úgy érezte, hogy közbe kell lépnie, és becsületsértés címén beperelte, majd nyert az illetővel szemben, akit pénzbírságra és börtönbüntetésre ítéltek. A háború kitörésekor bezárt számos osztrák és német színház, ezért megcsappant az operettek iránti kereslet is, így Lehár is kevesebbet komponált. Öccse Antal 1914-ben vonult be, de hamarosan súlyosan megsebesült, ezért harcképtelennek nyilvánították és irodai munkára osztották be. Öccse kórházi ágya mellett komponálta meg Lehár Erwin Weil verse nyomán a Láz című dalát. A háborús propagandában (háborús operettek) nem vett aktívan részt, mindössze néhány indulót komponált öccse kérésére. Mivel a háború idején súlyos infláció lépett fel országszerte, a színházak iránti érdeklődés is csappant. Ilyen körülmények között mutatták be 1916. január 14-én a Theater in der Josefstadtban A csillagok bolondja című operettjét. A darabot mindössze hetvenhétszer adták elő, amit a kritika a gyenge szövegkönyvnek tudott be, de megemlítették, hogy Lehár zenéje sem teljesítette a közönség elvárásait. A következő két esztendő vendégszereplések sorozatával telt el: Konstantinápolyban, Zürichben és Budapesten. Ugyancsak ebben az időszakban előtérbe kerültek az operett körüli viták, melyekbe Lehár már csak azért is belevetette magát, hogy figyelmét elterelje a háborúról. Ahogy nőtt az operett sikere, úgy sokszorozódtak a támadások Lehár ellen, akit az operett-komponista típuspéldájának tartottak. Kritika érte a darabok szerkezetét, a megzenésítést, a feldolgozott librettókat és nem utolsósorban megkérdőjelezték az operett létjogosultságát a többi műfajjal (színház, opera stb.) szemben. Lehár a következőket írta kritikusainak: 1917-ben Lehár Budapestre utazott, ahol találkozott régi barátjával, Martos Ferenccel, aki átnyújtott neki egy operett-tervezetet. A darab, amelynek cselekménye Magyarországon játszódik, megtetszett Lehárnak. A pacsirta ősbemutatójára 1918. január 15-én került sor Budapesten, majd március 27-én Bécsben, a Theater an der Wienben német nyelvre lefordítva is bemutatták (Alfred Maria Willnernek és Heinz Reichertnek köszönhetően). Az előadásnak nagy sikere volt, noha a kritikusok ismét felrótták Lehárnak a szövegkönyv gyengeségeit. Az operett olyan körülmények között is óriási sikernek örvendett, hogy 1918 végén - 1919 elején a bécsi színházaknak hetente két alkalommal zárva kellett maradniuk, és annak ellenére is, hogy a munkások számára különelőadásokat kellett szervezni, az év végére háromszáznyolcvanszor került színre. A háború utáni évek A háborút követően Lehár szorult pénzügyi helyzetbe került, ugyanis vagyonát pillanatok alatt felemésztette az infláció. Ezen felül nehéz körülmények között élt, hiszen Bécsben annak idején hiánycikk volt a fűtőanyag. A zeneszerző alaposan megfázott, orrára pedig egy hatalmas furunkulus nőtt, mellyel még a sajtó is foglalkozott. Lehár 1920. januárjában kényszermegoldáshoz folyamodott pénzszerzés céljából: álinterjút írt egy meg nem nevezett beszélgetőpartnerrel a Wiener Allgemeine Zeitung számára, amelyben Bécs legnagyobb operettkomponistájának tituláltatta magát. Mivel a cáfolat a közlés legdiszkrétebb formája, Lehár cáfolta azt az állítólagos rémhírt, hogy el akarja hagyni az osztrák fővárost. Abban reménykedett, hogy e fenyegetésnek szánt álhír révén javíthat valamit szorongatott helyzetén, hiszen amellett, hogy nem volt fűtés, az áramot is kikapcsolták, ami különösképpen fájdalmasan érintette, hiszen köztudottan éjszaka alkotott. Egy hibát azonban elkövetett az álinterjú megírásakor, ugyanis az F.L. monogrammal írta alá, amiből természetesen az olvasók kikövetkeztették, hogy saját maga írta a cikket. Végül a Neues Wiener Journalban megjelent egy valódi interjú Lehárral, amelyben szintén távozási szándékát feszegette. Az újság azonban megszellőztette, hogy Lehár neve rajta volt a bécsi operett-komponisták azon listáján, amelyet egy New Yorkból érkezett impresszárió szívesen meggyőzött volna az emigrációról. Ennek elsősorban gazdasági okai voltak, hiszen az első világháborút követően az Amerikai Egyesült Államokban megnőtt az érdeklődés a bécsi operettek iránt. Lehár 1913-ban megismerkedett Puccinivel, amikor az olasz zeneszerző Bécsbe látogatott A Nyugat lánya című operájának bemutatójára. Lehár révén sok olyan emberrel megismerkedett, akik távolabb álltak az opera műfajától, többek között Sigmund Eisenschützel, a Carl-Theater akkori igazgatójával, és aki felkérte egy operett megírására színháza számára. Operett helyett azonban egy vígopera (La rondine) jött létre, amelyet – tekintettel a háborús helyzetre (Olaszország és Ausztria akkor már ellenfelek voltak) – Monte Carlóban adtak elő. Puccini elismeréssel nyilatkozott Lehárról, ezt írta egyik neki címzett levelében: „Birtokomban a Pacsirta című operettje, s csak annyit mondhatok: bravó maestro! Üdítően friss, zseniális, csupa ifjonti tűz!”. A két mester 1920-ban találkozott ismét, először Lehár látogatott el Olaszországba, majd Puccini érkezett Bécsbe, ahol október 9-én bemutatták a La rondine (A fecske) című operáját, majd október 20-án a Triptichont. Mivel a darabok nem hozták meg a várva várt sikert, Puccini hazautazott Torre del Lagóba. A két zeneszerző többé nem találkozott, mindössze levélben tartották a kapcsolatot egymással. Puccini 1924. november 29-én meghalt. A háborút követő évek első premierje A kék mazur volt, melyet 1920. május 28-án mutattak be a Theater and der Wienben. A kritika ismét rámutatott a librettó és a zene között tátongó szakadékra. A szövegkönyvet Jenbach Béla írta, aki többek között Kálmán Imre Csárdáskirálynőjét is. A darab háromszáztizenhárom előadást ért meg Bécsben, majd Németországban, Lengyelországban és Horvátországban is bemutatták. 1921. szeptember 9-én új Lehár-operett bemutatójára került sor, ezúttal az Apollo-Theaterben. A tangókirálynő nem volt más, mint az 1913-as A tökéletes feleség átdolgozása, ami viszont az 1904-es Bálványférj átdolgozása volt. Lehár nem volt megelégedve a darabbal, mert a későbbiekben még többször is átjavította, és ezek során tulajdonképpen visszatért A tökéletes feleséghez. Azért esett a választás az Apollo-Theaterre, mert Lehár már dolgozott egy másik spanyol témájú operetten a Theater and der Wien számára. A Fraquita bemutatója előtt azonban sorra került még egy Lehár-darab bemutatójára, mégpedig 1922. január 20-án a Hölle-kabaréban színre vitték az egyfelvonásos Tavaszt. A Frasquita bemutatójára 1922. május 11-én került sor a Theater an der Wienben. A kritika, mint már korábban is, a darab szövegkönyvét gyengének, ötlettelennek, Bizet Carmenje gyenge utánzatának tartotta, a közönség azonban lelkesedett a darabért. Ebben az időben robbant ki a bécsi színiigazgatók és előadóművészek közötti béremelési háború. A színészek, muzsikusok béremelést követeltek, ami a reálbér elérését biztosította volna, a színidirektorok, akiknek a vállalkozásait viszont a hatalmas adók veszélyeztették, bércsökkentést szerettek volna elérni. Miután nem sikerült egyezségre jutni, az előadóművészek passzív ellenállást hirdettek, azaz a színészek csak napi egy ívnyi szöveget tanultak be, nem dolgoztak többet napi nyolc óránál. Ez Lehárt is érintette, ugyanis a Frasquita egyik előadásán a zenekar megtagadta, hogy a maestro utasításai szerint játsszon. Miután lecsengett a Frasquita bemutatója körüli láz, Lehár ismét munkához látott, ezúttal egy kínai témájú librettót vett elő, melyet Victor Léontól kapott. Abban az időben nagy divat volt a bécsi társasági körökben távol-keleti diplomaták oldalán tetszelegni. Egy ilyen esetről szólt a librettó is: egy bécsi hölgy és egy kínai diplomata szerelméről majd házasságáról. A sárga kabátot 1923. februárjában mutatták be a Theater an der Wienben, mérsékelt sikerrel. A kritika Lehárt dicsérte roppant sajátos melodikájáért és ritmikájáért, amelyben a bécsi keringőt kiválóan ötvözte kínai motívumokkal. A mű azonban fokozatosan eltűnt a repertoárokból, de később Lehár átírta A mosoly országa címmel és ismét színre vitte. Másfél hónappal később Bécs újabb Lehár-operettet láthatott, Libellentanz (A három grácia) volt a címe. Ez nem ősbemutató volt, hanem a Milánóban bemutatott darab német nyelvre való átültetése. Történt ugyanis, hogy egy milánói színiigazgató látta annak idején Bécsben a Csillagok bolondját, és megkérte Lehárt, hogy komponáljon színháza számára is egy darabot. Mielőtt Bécsben, a Stadttheaterben színre vitték volna, már Európa több országában is sikert aratott. Nyolc hónappal A sárga kabát bemutatója után meghalt Karczag Vilmos, a Theater and der Wien igazgatója, akihez Lehárt 1902 óta szoros munkakapcsolat fűzte. Hubert Marischkával, Karczag utódjával, aki tizenkét évvel volt fiatalabb Lehárnál, másképp állt a dolgokhoz, ezért már az első napon, amikor átvette a színház irányítását, összetűzésbe került a zeneszerzővel. A kettejük közötti kapcsolat annyira megromlott, hogy csak négy esztendő múlva mutattak be újabb Lehér-operettet a Theater an der Wien színpadán. A következő operettet Lehár egyik legjobb barátjának, Louise Kartousch szubrettnek a kérésére írta meg. A Clo-Clo szövegkönyvét Jenbach Béla írta. A kritika kedvezően fogadta úgy a zenét, mint a szövegkönyvet, és különösképpen kiemelték a darab vidám és könnyed jellegét, ami újszerűnek hatott Lehár eddigi művei között. A darabot a Bürgertheaterben mutatták be, 1924. március 8-án. Ugyanebben az évben halt meg Giacomo Puccini is, Lehár jóbarátja. A másfél évvel később, a milánói Scalában bemutatott Turandoton Lehár is részt vett. 1925-ben meghalt Leo Fall is, akivel Lehár már egészen fiatal kora óta jó barátságban volt. Lehár a rádióban és a mozivásznon Az osztrák rádió 1924. október 1-jén kezdte meg adásait, és az első operett, amelyet bemutattak Lehár Frasquitája volt. Művei terjesztésévei nagy szerencséje volt, hiszen élete során találták fel a hanglemezt, az elektromos hangrögzítést, a filmet és a hangosfilmet, a rádiót és a televíziót. 1925 elején Hollywoodban megfilmesítették A víg özvegyet. A rendezője Erich von Stroheim és bár némafilm volt, hatalmas sikert aratott. Európai premierje Párizsban volt és ezen részt vett maga Lehár is. A legtöbb, ebből az időből származó lemezfelvételen Richard Tauber, Lehár jóbarátja énekelte a főszerepeket. Barátsága Richard Tauberral Lehár műveinek népszerűsítésében oroszlánrésze volt Richard Taubernak, a kor egyik legjelesebb tenorjának, aki gyakran lépett fel Lehár-operettek főszerepében is. Rendszerint Berlinben és Bécsben énekelt. Az ő kérésére (mivel úgy érezte, hogy ezidáig nem hozzáillő szerepeket énekelt) fogott bele Lehár az új librettójának a megzenésítésébe, melyet egy Paul Knepler nevű könyvkereskedő írt saját kedvtelésére, és amely Victor Wögereren keresztül (Lehár egyik jóbarátja) került a zeneszerző asztalára. Knepler beleegyezett librettójának megzenésítésébe, amit aztán Jenbach Béla alakított át a zeneszerző ízlésének megfelelően. Így jött létre a Paganini, amelyet a Johann Strauss Theaterben mutattak be 1925. október 30-án. A sors azonban úgy hozta, hogy korábban vállalt kötelezettségei miatt Tauber nem énekelhetett a bemutatón. A korabeli újságbeszámolók szerint a bemutatót meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadták. A sajtó is megosztott volt, egyes újságok apatikus előadásról számoltak be, míg mások diadalmas fogadtatásról. A kritika visszafogottan nyilatkozott a darabról. Lehár még a darab bemutatója előtt szerződést kötött a berlini Deutsches Künstlerhausszal a darab színreviteléről, ám amikor ennek az igazgatója értesült a bécsi siker/bukásról megpróbálta a berlini bemutatót halogatni, mivel félt, hogy egy elbukott előadás tönkreteheti frissen megnyitott színházának a hírnevét. Lehár panaszt tett a színházi döntőbíróságnál, a Deutscher Bühnenvereinnál, és így elérte, hogy 1926. január 30-án bemutathatták a Paganinit. A mű teljes diadalt aratott a közönség soraiban, a német kritika is kedvezően fogadta, és a főszerepet ezúttal már Richard Tauber énekelte. A karrier csúcsán A Paganini sikeres bemutatója után Lehár Milánóba utazott, ahol átdolgozta a Csillagok bolondját Gigolette néven. Annak ellenére, hogy az olasz szövegkönyvet Carlo Lombardo és Gioacchino Forzano írták (utóbbi Puccini Gianni Schicchijének és Angelica nővérének a librettóját is jegyezte) nem aratott nagyobb sikert, mint annak idején Bécsben a Csillagok bolondja. Ezek után újabb mű komponálásába kezdett, amelynek szövegkönyvét Jenbach Béla és Heinz Reichert írták, Gabriela Zapolska lengyel írónő egyik műve után. Ez volt A cárevics. Az utolsó orosz uralkodóról, II. Miklósról szóló darabot 1927. február 16-án mutatták be hatalmas sikerrel a berlini Deutsches Künstlertheaterben. A főszerepet Richard Tauber játszotta, ám az énekes nem a kizárólag számára írt Willst du… című dallal aratott hatalmas sikert, hanem a Volga-dallal is, amiről aztán óriási tömegben készültek hanglemezek és a rádióban is gyakran felcsendült. A kritikák is kedvezően fogadták a darabot, megemlítették, hogy Lehár műve kitűnően tükrözi az orosz jelleget, kiemelték a zene szlávosságát. A sajtóban azonban kemény hangú kritikák is megjelentek, és Lehár szemére vetették, hogy régóta hajlik az operaszerű tálaláshoz, és emiatt képtelen elszakadni a komolykodó szövegkönyvektől és igazi vidám operettet komponálni. Szövegkönyvei megválogatásakor Lehár soha nem volt túlságosan ügyes. Hol valamilyen részlet csábította, hol jelentéktelen mozzanatoktól hatódott meg. Így történhetett meg, hogy még A cárevics előkészületei közben sikerült felkelteni érdeklődését egy újabb témával, mely az ifjú Goethéről és szerelméről, sesenheimi Friderikáról szólt. A szövegkönyvet Ludwig Herzer és Fritz Löhner írták. Lehár 1927 folyamán egy drezdai szállodában ismerkedett össze Alfred Rotterrel, aki Fritz nevű fivérével együtt igazgatta a berlini Metropol Theatert. Valamilyen szenzációt akartak, ezért felkeresték Lehárt, hogy komponáljon színházuk számára egy operettet. Lehár beleegyezett, hogy a készülő Friderikát a Metropol Theaterben mutassák be. Időközben Lehár darabjainak európai premierjeivel volt elfoglalva. 1927 márciusában Párizsban nagy sikerrel színre vitték a Paganinit, majd az év közepén Bécsben bemutatták A cárevicset. Májusban előadták Berlinben a Neues Theater am Zoo-ban az 1922-ben keletkezett egyfelvonásos Tavasz háromfelvonásos változatát a Tavaszi álmot. Lehár a nyarát Bad Ischlben töltötte, ahol az új darabjának, a Friderika befejezésén dolgozott. A darabot Rotterék jóvoltából hatalmas reklámkampány előzte meg, azonban az ifjú Goethéről szóló szórakoztató darab tiltakozó megmozdulásokat is kiváltott. A bemutató napján 1928. október 4-én a nácik és más németféltő csoportosulások plakátokkal ragasztották tele Berlint, amelyek felszólítottak minden kultúratudattal rendelkező németet, hogy este tömegesen tüntessenek a kultúrbotrány ellen. Ennek ellenére a premiert nem zavarta meg semmi. A siker lehengerlő volt, a darabot a kritika is rendkívül kedvezően fogadta. Richard Tauber (aki a főszerepet énekelte) betegsége miatt azonban hamar lekerült a műsorról. Alig két héttel azután, hogy Berlinben levették a színről, a mű a bécsi Johann-Strauss-Theaterben fergeteges sikert aratott. Lehár Berlinben maradt, ahol Richard Tauber rábírta A mosoly országa megkomponálására, miután meglátta a zeneszerzőnél A sárga kabát partitúráját. A Victor Léon által írt szövegkönyvet a Herzer és Löhner szerzőpáros dolgozta át, és ezek után Lehár kapcsolatba lépett a Rotter-fivérekkel, mert a Friderika tapasztalatai szerint ott kínálkozott a legjobb lehetőség a bemutatóra. A darabot 1929. október 10-én mutatták be a Metropol Theaterben Richard Tauberral és Vera Schwarzcal a főszerepekben, a Friderikához hasonló fergeteges sikerrel. Az operett legismertebb dallama a Vágyom egy nő után lett, mely bejárta a világot és napjainkban is az operett történetének egyik legmaradandóbb zeneszáma. A 60. születésnap Lehár 1930-ban ünnepelte a hatvanadik születésnapját. Az év elején Strasbourgban mutatták be a Friderikát, és április 30., a szerző tulajdonképpeni születésnapja előtt ez volt az egyetlen tisztelgés Lehár előtt. A bécsi színházak azonban tartózkodóan viselkedtek. Amikor megtudta, hogy a Theater an der Wienben mindössze egyetlen, többé-kevésbé improvizált délutáni előadással szándékoznak előtte tisztelegni, levelet írt a ház igazgatójának, Marischkának, amiben arra kérte, hogy minden nagyszabású ünnepséget halasszanak őszre, amikorra A mosoly országa bécsi bemutatóját tervezte, hiszen a fényesnek ígérkező premier éppen elegendő ünneplést garantált. Berlinben viszont Rotterék színpadra állították Lehár műveinek egy ciklusát, ezzel tisztelegve a komponista előtt. Szeptemberben azonban mégis sor került arra, hogy Bécs városa hivatalosan is lerója tiszteletét: Lehár vezényelte a Bécsi Filharmonikusokat, és csakis az ő művei voltak műsoron, az előadáson pedig jelen volt mindenki, akinek rangja és neve volt a városban. Lehár októberben már Budapesten volt, ahol a Király Színházban színre vitték a Friderikát Honthy Hanna főszereplésével. Decemberben a budapesti operaházban A mosoly országa premierjére került sor. 1930. december 3-án a berlini Metropol-Theaterben bemutatták új operettjét, a Szép a világ-ot, melynek szövegkönyvét a Heinzer és Löhner páros írta. Az operett hatalmas sikert aratott. A gazdasági világválság idején A nagy gazdasági világválság a színházakat sem kímélte meg. Bécsben többek között bezárták a Carl-Theatert és a Bürgertheatert, a Johann-Strauss-Theaterből mozi lett, az Apollo- és Ronacher-Theaterekben pedig felváltva voltak mozivetítések és varieté-előadások. Ugyancsak ebben az időszakban jelentek meg a legélesebb kritikák az operett létjogosultságát és szükségességét illetően, és ezzel együtt Lehárt érintő kritikák is, hiszen ő számított a műfaj legkiemelkedőbb alakjának. Mindemellett a közönség körében Lehár továbbra is hatalmas hírnévnek örvendett. 1931-ben a bécsi rádió európai koncertműsort szervezett Lehár Ferenc alkotásaiból címmel, amely azon túl, hogy 113 adó- és közvetítőállomás sugározta szerte a kontinensen, Lehár számtalan tisztelőjének ünnepe lett. A mindennapi események ugyan csak közvetve érintették Lehárt, az Ausztriát is elérő gazdasági világválság azonban őt is arra késztette, hogy pénzét befektesse, ekkor vásárolta meg a nussdorfi (ma Bécs egyik külvárosa) Schikaneder-palotát, melyet Emanuel Schikaneder, Mozart Varázsfuvolájának szövegkönyvírója épített. Lehár tehát ekkorra a theobalgassei bérház, a Bad Ischl-i villa és a nussdorfi palota tulajdonosa volt. 1931 szeptemberében Berlinben vezényelte A hegyek urává átkeresztelt Hercegkisasszonyt, majd Párizsba utazott A mosoly országa bemutatójára. Az utolsó színpadi mű: Giuditta Lehár egész életében kutatott operalibrettók után. 1931 őszén aztán valóban szóba került egy Maria Jeritzára, a híres szopránra szabott opera jellegű operett. A művésznő szívesen énekelt volna valamelyik Lehár-műben, s kapott is úgy három tucat szövegkönyvet, amelyekből egyet kiválasztva átadott a komponistának. A szövegkönyvek nem sokat értek, emiatt Lehár sem foglalkozott különösképpen az ötlettel. 1932-ben aztán Paul Knepler és Fritz Löhner átnyújtottak neki egy szövegkönyv-részletet. A mű környezete és a cselekménye azonnal elragadtatta Lehárt, aki azon nyomban eldöntötte, hogy megzenésíti a Giudittát. A darabot, melynek előzőleg Giulietta volt a címe, Berlinben szándékozta volna színre vinni, azonban 1934-ben felmerült a lehetőség, hogy a bécsi Operaházban tartsák meg a premierjét. Történt ugyanis, hogy 1929-től az operaház igazgatását Clemens Krauss vette át, aki azon nyomban megújította a műsorkalendáriumot és hagyománnyá tette, hogy másfél évenként egy-egy operettet is színpadra állítsanak. A Giuditta premierjére 1934. január 20-án került sor. Az előadást, amelynek dallamait az osztrák rádió élőben sugározta, vastaps követte. Ám a másnapi kritika nem minden esetben egyezett a nagyérdemű véleményével. Elsősorban a librettó hiányosságait emelték ki a mű legfőbb problémájaként, de megemlítették, hogy a csodálatos partitúra ellenére Lehárnak nem sikerült túllépnie az operett-műfaján. Az egyik kritikus szerint Ez bizony operettszínház, ez a Theater an der Wien és nem az Állami Operaház, oda csak beszemtelenkedte magát. Ez bizony nem zenés komédia!. A háború előtti évek 1933-ban sokasodtak a problémák az osztrák politikai életben, miután Engelbert Dolfuss kancellár betiltotta az osztrák náci pártot. Válaszképpen gyakoriak voltak a náci terrorakciók és fokozódott a gazdasági nyomás, ennek éle pedig most már Ausztria messze fénylő képviselője, Lehár Ferenc ellen is irányult. Mint minden más ország, Németország is fizetett neki tantiemeket. A porosz tartományi kormányzat náci frakciója azt követelte a pártsajtóban, hogy bojkottálják Lehár műveit valamennyi német színpadon. Mivel senki sem tudott valóságos érveket felhozni, előkerült a rágalom fegyvere: azzal indokolták a Lehár elleni harcot, hogy a komponista szerződésszegésnek tartotta, hogy a németek elfoglalták Belgiumot. Ez persze csak ürügy volt, amelynek kirobbantója Lehár öccsének, Antalnak, egy Németország politikáját elítélő kijelentése volt. Az 1934-es politikai események kihatottak Lehár munkájára is, hiszen csökkent a színházak látogatottsága. 1935-ben aztán bezárt a Theater and der Wien is. Ekkor derült fényt a Hubert Marischka által vezetett, a Lehár-operetteket is forgalmazó kiadóban lezajlott sikkasztásokra is, amik eredményeképpen a céget felszámolták. Lehár nem fordult bírósághoz, hanem személyes egyezséget kötött Marischkával: visszakapta valamennyi művének a jogait és ezen kívül mindazon kottákat és más egyebeket, melyeknek köze volt a munkásságához. Ezeket átszállíttatta a theobaldgassei lakásába, majd 1935. február 25-én megalapította saját zeneműkiadóját, a Glocken-Verlagot. Az évet vezényléssel és a kiadójának gondozásával töltötte el, ekkor filmesítették meg a Frasquitát Jarmila Nowotnával, Hans Heinz Bollmann-nal és Heinz Rühmann-nal a főszerepben. Ugyanebben az évben forgatta Ernst Lubitsch Hollywoodban A víg özvegyet Jeanette MacDonalddal és Maurice Chevalier-vel a főszerepben. Lehár számára nagyon fontosak voltak a németországi előadások, hiszen bevételeinek zöme innen származott, ezért mindent elkövetett, hogy a német színházak ismét műsorra tűzzék őket, azonban a szövegkönyvírói nem voltak a náci-Németországnak elég árják, és ez rendkívül megnehezítette a szerző helyzetét. 1937-ben Berlinbe utazott, ahol bemutatták a Luxemburg grófjának átdolgozott változatát, amit a szerző maga vezényelt. Ezután továbbutazott Brüsszelbe A cárevics bemutatójára, majd pedig Párizsba, ahol színre vitték a Péter és Pál Bergengóciában című gyermekjátékát. Eljutott Algírba, ahol A mosoly országát vezényelte, majd visszatért Párizsba a Giuditta premierjére. Utána Londonban kellett megjelennie a Paganini bemutatóján. A kimerítő körút után vissza akart térni Ischlbe pihenni és komponálni, azonban egy újabb plágium-afférral szembesült: egy hölgy azt állította, hogy Lehár a Giudittát egy tőle kapott szövegkönyv alapján komponálta meg. A zeneszerzőt különösen fájdalmasan érintette a dolog, hiszen azon dolgozott, hogy visszaállítsa hírnevét Németországban, ahol műveit bojkottálták, emiatt számára elengedhetetlenné vált az ügy tisztázása. Noha a bírósági tárgyalások során Lehár igaza bebizonyosodott, a hölgy továbbra sem tágított, ezért a zeneszerző rágalmazási pert indított ellene. A hölgyet végül elmarasztalták és az affér befejeződött. 1938-ban barátai, a náci hatalom erősödésének láttán figyelmeztették, hogy mihamarabb emigráljon, azonban Lehár mély gyökereket eresztett Ausztriában: Bécsben volt a kiadója és a palotája, Ischlben a villája, és nem tudta magát rászánni a távozásra. Emellett tudatában volt, hogy amennyiben Amerikába emigrálna, nem tudna biztos anyagi forrásokat biztosítani a maga és felesége számára, hiszen a tengerentúlon nem voltak operettszínházak, ahol esetleg vezényelhetett volna. A második világháború idején Ausztria német megszállása után a Lehár-családot a Gestapo állandó megfigyelés alatt tartotta. Lehár öccsét, Antalt folyamatosan zaklatták a Belgium elfoglalására tett megjegyzései miatt. A zeneszerző úgy találta, hogy biztonságosabb lesz Bécsből Ischlbe költözni, de tévedett, mert 1939 nyarán bekopogtattak hozzá a Gestapo emberei és bejelentették, hogy feleségét, zsidó származása miatt el kell vinniük. Lehárnak magas rangú politikai kapcsolatai segítségével sikerült megmentenie az asszonyt. A Lehár-villába befészkelte magát a félelem, a zeneszerző nem hagyhatta egyedül vagy felügyelet nélkül feleségét, akinek a folyamatos rettegés miatt látványosan megromlott az egészsége. Egyes feljegyzések szerint Lehár feleségének megmenekülésében szerepet játszott Hermann Göring is, aki tiszteletbeli árjává tette meg az asszonyt. 1942-43 telén Lehár Budapestre utazott, mert az Operaház tervbe vette a Cigányszerelem - némileg módosított - előadását. A magyar librettót, amely teljesen eltért az eredetitől, Innocent Vincze Ernő írta. A cselekményt közvetlenül az 1848-as szabadságharc kitörése elé helyezte, a főszerepbe pedig egy vándordiák került. Így született meg A garabonciás. A sikeres pesti bemutató után Lehár egészségi állapota megromlott, betegsége hosszú hónapokon át húzódott. 1943-ban Corvin-koszorú kitüntetésben részesült. Röviddel Ausztria felszabadítása után, 1944-ben Lehár felesége is beteg lett. Ausztriában akkoriban semmiképpen nem lehetett beszerezni gyógyszereket, ezért Lehárék elhatározták, hogy Zürichbe költöznek. Zürichi évek Lehárék 1946 januárjában érkeztek meg Zürichbe, ahol a Hotel Baur au Lacban béreltek lakosztályt. Lassan mindketten felépültek, Lehár pedig ismét belelendült a zenekiadójának vezetésébe. Számos külföldi felkérést kapott, Rio de Janeirótól Párizsig, azonban egészségi állapotára való tekintettel visszamondta őket. 1947 márciusában meglátogatta őt Richard Tauber, akivel a háború kitörése óta nem találkozott és aki egy évvel korábban New Yorkban nagy sikerrel énekelte A mosoly országának a címszerepét. Noha Tauber kifogástalanul énekelt, az operett mégis bukás volt, amit a zenekritikusok az átírt, modernizált librettónak tulajdonítanak. Ez volt Lehár és Tauber utolsó találkozása, mert az énekes 1948. január 8-án Londonban elhunyt. Lehár röviddel Tauber látogatása előtt ünnepelte a 77. születésnapját. 1947. augusztus 28-án felesége, Sophie társaságában elment a Paganini zürichi bemutatójára. Néhány nappal később, egy Lehárék által szervezett estélyen Sophie Lehár összeesett és meghalt. Az asszony halála rendkívül megviselte a zeneszerzőt, ettől fogva egészségi állapota folyamatosan romlott. Ezt tetézték még a Bécsből kapott hírek is, miszerint nussdorfi palotáját kifosztották. 1948 februárjában még Zürichben vezényelt egy Richard Tauber emlékére rendezett hangversenyen. A nyár folyamán visszatért Ischlbe, ahol súlyos egészségi állapota miatt vérátömlesztéssel próbáltak rajta segíteni, de az orvosok tudták, hogy gyomorrákja már csak rövid ideig engedi élni. 1948. október 14-én, a szó szoros értelmében a halál küszöbén megválasztották Bad Ischl díszpolgárává. Lehárt 1948. október 27-én álmában érte a halál. Ravatala napokig állt az ischli templomban, ahol több ezren vettek végső búcsút tőle. Október 30-án ünnepélyes rekviemmel búcsúztatták. Az ischli temetőben helyezték örök nyugalomra, a családi kriptában. A temetésen a bányászzenekar a Volga-dalt adta elő: ez volt Lehár kívánsága. Öröksége Lehár tehetségét talán Puccini jellemzése támasztja alá a legjobban, aki azt nyilatkozta, hogy amennyiben Lehár érdeklődése az operák világa felé terelődik, legnagyobb ellenfele lett volna. Karrierje kezdetén megpróbált a lírai műfajban otthonra lelni, azonban kezdeti sikertelenségei után (Rodrigo és Kukuska) inkább az operettet választotta, amely a 19. század végén, a 20. század elején Bécs zenei életének egyik meghatározó eleme volt. Mivel az operettek iránti igény folyamatosan nőtt és egyre-másra nyíltak az új színházak (elsősorban Németország területén), megindult a műfaj átmeneti hanyatlása, hiszen a bécsi komponisták és librettisták egyre több piacképes árut próbáltak minél rövidebb idő alatt előállítani. Ugyanakkor a zeneszerzők és a librettisták nem mertek a Strauss dinasztia operettjeiben felállított sablonoktól eltérni. Lehár számára az igazi áttörést, a szakítást az operettkomponálás hagyományos szabályaitól A víg özvegy hozta meg. Az igazi újítást azonban nem a zenei anyag jelentette, hanem a librettóban feldolgozott történet: a biedermeier álszemérem és érzelgősség eltűnt, helyét frivol nagyvárosi kötetlenség, merészebb humor, a kapitalista álmorál, a házasság, a politika kritikája váltotta fel. Viszont a szövegkönyveinek megválasztásában Lehár nem volt túl szerencsés, azok után sem, hogy A víg özveggyel hatalmas elismertségre tett szert. Kritikusai rendszerint méltatták zenéjét, viszont minduntalan kihangsúlyozták, hogy a szövegkönyv gyengeségei miatt műveinek értéke sokat vesztett. A víg özveggyel, a Luxemburg grófjával és más műveivel Lehár igazi bravúrt hajtott végre. Sikerült újra integrálnia az erősen megosztott nagyvárosi publikumot, amelyben az ezoterikus, szakralizált magas kultúra mind élesebben elkülönült a közép- és az alsó rétegek számára készült zenei tömegtermeléstől. Ennek legfőbb bizonyítékai A drótostót, A mosoly országa valamint A cárevics, amelyekben sikeresen építette be a népi hagyományokat illetve az egzotikus külföldi, nem utolsósorban keleti zenei vonásokat zenéjébe. Az Osztrák–Magyar Monarchia széthullásával a bécsi operett természetes talaja süllyedni kezdett. Lassan a süllyesztőbe kerültek az operettszínpad bábfigurái is, a nyalka huszártisztek, a gőgös dzsentrik, a bamba arisztokraták, a léha nagyasszonyok. Csak a kisember maradt meg, ő azonban egyre távolabbra került az operett közegétől. A boldog békeidőknek vége lett, s megkezdődött ama nosztalgikusan szép korszak legjellemzőbb és legsikeresebb zenés színpadi műfajának, az operettnek a hattyúdala. Az operett addig uralkodott, amíg a társadalom alappillérét a polgári középosztály alkotta. Ennek egyik jó példája Lehár utolsó operettje, a Giuditta. Az 1920-as évektől kezdve, részben ifjúkori vonzódása miatt az opera műfaja iránt, részben pedig Richard Tauber, népszerű tenoristával való találkozása miatt, rendkívül igényes daljátékokat írt (Paganini, A cárevics, Friderika, Giuditta). Híres nagyságok szomorú szerelmi történeteit zenésítette meg, vagy éppen kora embereinek törékeny, változékony sorsát állította a történet középpontjába. Lehár, Kálmán Imre és Leo Fall voltak a bécsi operett ezüstkorszakának (1900-1920 között) meghatározó egyéniségei, az ő operettjeiket játszották a leggyakrabban a helyi színházak és kabarék. Női légsúlyú taekwondo a 2008. évi nyári olimpiai játékokon A 2008. évi nyári olimpiai játékokon a taekwondo női légsúlyú versenyszámát augusztus 20-án rendezték. Mérkőzések A rövidítések jelentése a következő: SUP : döntő fölény Vöröslábú kígyászdaru A vöröslábú kígyászdaru, vagy más néven kariáma (Cariama cristata) a kígyászdarualakúak (Cariamiformes) rendjébe, ezen belül a kígyászdarufélék (Cariamidae) családjába tartozó Cariama nem egyetlen faja. Nagy termetű pampai madár. Előfordulása Dél-Amerika középső részének füves pampáin és ritkás, száraz trópusi erdőségeiben találkozhatunk vele, mintegy 5 900 000 km²-es nagyságú területen. Brazília középső és keleti, valamint Paraguay és Bolívia keleti vidékeitől Uruguayon át Közép-Argentínáig megtalálható körülbelül 2000 méteres tengerszint feletti magasságig. Megjelenése A kariáma mind méreteit, mind életmódját tekintve leginkább az európai túzokhoz hasonlítható. Kiegyenesedve mindegy 90 centiméteres magasságot érhet el, szárnyfesztávolsága 90-120 centiméter. testtömege pedig 1,5 kilogramm körül mozog. A laza tollazat szürkésbarna, a hasi részen világos, a szárnytollakon fehér és fekete csíkok láthatóak. A csőr és a lábak vörös színűek, a szem körüli bőr feltűnő kobaltkék, míg a szemek maguk sárgák. A vöröslábú kígyászdaru különlegessége az akár 10 centiméter hosszú, a csőr tövénél növekvő, merev tollakból álló bóbita. Azon kevés madár közé tartozik, amelyeknek szempillái vannak. A nemek egyformák, bár a hímek némileg nagyobbak a tojóknál. Életmódja Bár a faj neve arra utal, hogy elsősorban kígyókkal táplálkozik, ez nem fedi a valóságot. A kariáma ugyanis mindenevő, táplálékának csak egy részét teszik ki különféle, gyors és halálos csőrvágásokkal elejtett hüllők, de jelentős mennyiségű rágcsálót, ízeltlábút és madarat is elpusztít. Bár előszeretettel fogyaszt más állatokat, különféle növényi táplálékot is képes elfogyasztani: gyümölcsöket, magvakat, terméseket. Rossz repülő, életét nagyrészt a talajszinten tölti. Ha veszélybe kerül, gyors futással menekül jellegzetes, előredőlt testhelyzetben. Hangja jellegzetes: hangos, kilométerekre elhallatszó kutyavinnyogásra emlékeztet. A párok leginkább a kora reggeli és esti órákban hallatják, ezzel jelezve igényüket a territóriumukra. Szaporodása A vöröslábú kígyászdaru monogám madár. A párzási időszak a vadonban a május és szeptember közti esős időszakra esik, ilyenkor az udvarló hím szárnytollait mutogatja választottjának, és peckesen lépked előtte lehajtott fejjel és merev bóbitával. A pár közösen építi gallyakból és vesszőkből a sárral összetapasztott fészket, melynek helye többnyire egy fa ágvillája 1-5 méteres magasságban. Az általában kettő, fehér alapon enyhén pettyezett tojáson mindkét szülő kotlik. A 25-30 nap múltán kikelő fiókákat hosszú, barna tollak borítják. Eleinte a szülők etetik őket, majd kb. kéthetes koruktól követik vadászataikon anyjukat és apjukat, és mivel már ekkor képesek „ugatni”, segítenek a territórium határainak zajos kijelölésében. A kirepülésre egy hónapos korban kerül sor, és ismereteink szerint a vöröslábú kígyászdarvak nyolc hónapos korban érik el az ivarérettséget. Védettsége Mivel hatalmas területen fordul elő viszonylag nagy példányszámban, a Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint a kariáma nem fenyegetett. Úgy tűnik, az emberi tevékenységhez is jól alkalmazkodott. Példányszáma területenként változó, a legritkább talán Uruguayban. Fogságban könnyen szaporítható. Magyarországon állatkertekben nem túl gyakori faj. 2011 elején egy-egy pár érkezett a Szegedi Vadasparkba és a győri Xántus János Állatkertbe. Ez utóbbi párnak 2013-ban egy fiókája kelt ki, mely az első példány, mely Magyarországon „jött a világra”. Rokonai A kariámafélék közé mindössze két faj tartozik: a vöröslábú kígyászdaru vagy kariáma (Cariama cristata) és a feketelábú kígyászdaru vagy csunga (Chunga burmeisteri). (18232) 3322 T-1 A (18232) 3322 T-1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1971. március 26-án. Maja Włoszczowska Maja Włoszczowska (Varsó, 1983. november 9. –) lengyel hegyikerékpár-versenyző. Élete 2015-ben, a bakui Európa játékok női hegyikerékpáros-versenyében – két svájci mögött, 1:33:13-as időeredménnyel – a harmadik helyen végzett. Díjai, elismerései Sport eredményeiért arany Érdemkeresztet kapott 2008-ban. Hugo Villanueva Hugo Omar Villanueva Clavería (Santiago, 1939. április 9. –) chilei válogatott labdarúgó. Pályafutása A válogatottban 1964 és 1967 között 21 alkalommal szerepelt a chilei válogatottban. Részt vett az 1966-os világbajnokságon és az 1967-es Dél-amerikai bajnokságon. Sikerei, díjai Chilei bajnok (5): 1959, 1962, 1964, 1965, 1967 Dél-amerikai bajnokság bronzérmes (1): 1967 Temeskovácsi Temeskovácsi (románul Covaci, németül Kowatschi) település Romániában, Temes megyében. Fekvése 10 km-re északra van Temesvártól, a Béga folyó bal partján. Lakossága 1843-ban alapították német telepesek. 1910-ben 948 lakosából 913 német, 29 román, 6 magyar volt. A második világháború után német lakossága nagy részét kitelepítették, helyükre románok érkeztek. 2002-ben 751 lakosából 682 román, 19 magyar, 19 német, 11 cigány, 10 ukrán volt. Certhilauda benguelensis A Certhilauda benguelensis a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába és a Certhilauda nembe tartozó, 18-20 centiméter hosszú madárfaj. Angola és Namíbia félsivatagos bokros-füves területein él. Rovarokkal, magokkal táplálkozik. Fűből készített fészkét a földön helyezi el, általában egy növény tövében. Áprilistól májusig költ, 2-3 tojásból áll a fészekalj. Alfajai C. b. benguelensis (Sharpe, 1904) – délnyugat- Angola , Namíbia északnyugati csücske; C. b. kaokoensis (Bradfield, 1944) – északnyugat- Namíbia . Norbik Norbik (hollandul Noorbeek) egy kis holland falu Limburg tartományban, 1982. január 1-jétől Margraten városához tartozik. Hollandia egyik legdélibb pontja. Lakóinak száma mintegy 1146 fő. A Noor (vagy Noorbeek) folyóról van elnevezve. A faluban a limburgi nyelv egyik nyelvjárását, a norbikit (Norbiks) beszélik. Norbik falu védőszentje Szent Brigitta, a róla elnevezett templomot a 16. században emelték. Történelem Norbik korábban a dalhemi grófság részét képezte. Első írásos említése 1144 -ből való, Nortbech(e) néven szerepelt a Rolduki évkönyvekben (Annales Rodenses) . 1944 . szeptember 12-én Norbik volt az első holland település, amit a szövetséges csapatok felszabadítottak. Háztartások száma Norbik háztartásainak száma az elmúlt években az alábbi módon változott: Híres norbikiak Pierre Lardinois ( 1924 – 1987 ) - politikus, holland képviselő, az Európai Parlament tagja ( 1963 – 1967 ), földművelési miniszter ( 1967 – 1973 ), majd európai biztos ( 1973 – 1977 ) Barbara Joséphine "Bep" Mergelsberg ( 1957 . április 30. –) - író, újságíró Brigitte Heitzer ( 1979 . augusztus 23. ) - musicalszínésznő . Norbikban nőtt fel. Duan Albanach A Duan Albanach (A skótok éneke) egy középír nyelven írt vers, amelyet a Lebor Bretnach című művel együtt találtak, Nennius Historia Brittonum című történeti munkájának gael változata, kibővítve számos részlettel, főképpen Skóciáról. Számos ír forrásban megtalálható, a legismertebb változat a 15. század elején született Lecan és Ui maine könyvei című műből való. A Duan Albanach 27 versszakból álló dicsőítő vers, amit valószínűleg hárfa kíséretével adtak elő az udvarokban. A skót királyokat sorolja fel a legendás Albanustól kezdve. Az utolsó versszakokból kiderül, hogy a vers III. Malcolm (Máel Coluim) uralkodása idejében, a 11. század második felében keletkezhetett. Bercsényi László (alezredes) Székesi gróf Bercsényi László János Fülöp (1781. október 1. – Kassa, 1835. november 28.) kiemelkedő katona, alezredes, a Bercsényi család utolsó sarja. Élete Bercsényi Ferenc gróf egyetlen fiúgyermekeként látta meg a napvilágot, apja halála után a család egyetlen férfi tagja lett. Tanulmányait a bécsi Theresianumban folytatta, ezt követően sok hadjáratban vett részt. 1799-ben Rivoliban már hadnagy, 1809 áprilisában bajorországi csatákban százados. Május hónapban Aspern, júliusban Wagram és Austerlitz földjén, 1813-ban pedig Olaszországban harcolt. 1814-ben őrnaggyá léptették elő, 1815-ben már Nápolyi Királyság ellen küzdött, végül 1823-ban alezredes lett. Ebben a rendfokozatában nyugdíjba vonult, majd hazaköltözött Magyarországra, Kassán érte a halál. László nem nősült meg, halálával férfiágon kihalt a család. Nővérének, d'Hennezel grófnénak a mai napig élnek leszármazottai Franciaországban. Fischli Róbert Fischli Róbert (1957 –) labdarúgó, középpályás. Pályafutása 1981 és 1985 között a Csepel labdarúgója volt. Az élvonalban 1981. december 2-án mutatkozott be a Debreceni MVSC ellen, ahol csapata 5–0-s győzelmet aratott. Az 1985–86-os idényben a Rába ETO játékosa volt, ahol tagja volt a bronzérmes csapatnak. Az élvonalban összesen 66 alkalommal szerepelt és két gólt szerzett. Sikerei, díjai Magyar bajnokság 3.: 1985–86 Homoródkeményfalva Homoródkeményfalva (románul: Comănești) település Erdélyben, Hargita megyében, Homoródszentmárton községhez tartozik. Híres emberek Itt született 1919. február 22-én Bencze Márton Magyarországi Unitárius Egyház püspöke. Spicks and Specks / I Am The World (1969) Az első Európában kiadott Bee Gees lemez 1969-ben újra kiadott lemeze. Tirpersdorf Tirpersdorf település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Népesség A település népességének változása: (18257) 4209 T-2 A (18257) 4209 T-2 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1973. szeptember 29-én. Európai vörös róka Az európai vörös róka (Vulpes vulpes vulpes) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a kutyafélék (Canidae) családjába tartozó vörös róka (Vulpes vulpes) egyik alfaja. Előfordulása Az európai vörös róka elterjedési területe egész Európa, ahol minden elképzelhető élőhelyen megtelepedett. Megjelenése Az európai vörös róka fej-test hossza 60-90 centiméter, farokhossza 35-40 centiméter, testtömege átlagosan mintegy 7 kilogramm. Alakja félreismerhetetlen. Bundájának színe vörös, farka vége fehér és lábszára fekete. Életmódja Az európai vörös rókának a legkedvezőbb életfeltételeket a nem háborgatott, sűrű erdőségek nyújtanak számára, de a hegységek szurdokaiban, a tengerpartok homokbuckáin és a szántóföldeken is otthonos, sőt a parkokban, külvárosi veteményeskertekben is felbukkan. A túlnyomóan alkonyatkor és éjszaka tevékenykedő állat magányos ragadozó, és a szaporodási időszak kivételével ritkán csatlakozik fajtársaihoz. Magyarországon az emberen és a kutyán kívül más természetes ellensége nincsen. Viszont ahol még vannak farkasok, hiúzok, nagy testű sasok és uhuk, ott a róka figyelmes kell, hogy legyen. A kölykök és a fiatalok sokszor esnek ezeknek áldozatul. A tapasztaltabb, erősebb vadmacskák is legyőzhetik, ha összetűzésbe kerülnek vele. A róka egy igen veszélyes kór, a veszettség terjesztője. Tápláléka egerek, madarak, rovarok stb. Szaporodása A szukák tél közepén tüzelnek. Tiszta, holdvilágos januári, februári éjszakákon az erdőkben messzire hallatszik a rókák csaholása és vonyítása. A párzás helyszíne legtöbbször a rókavár. 50-52 nap vemhesség után a szukák 3-5, néha több kölyköt vetnek az erre a célra kialakított vacokban. Születéskor még csak vakondnagyságúak. Tömegük 80 és 150 gramm között mozoghat. Hamar felcseperednek, szemüket 12-14 naposan nyitják ki. Két hónaposan már kijönnek a lyukból, és rengeteget hancúroznak, miközben az eredményes vadászathoz szükséges összes mozgásformát begyakorolják. Az első húscafatokat anyjuk előemésztve kínálja nekik, így fokozatosan állhatnak át az anyatejről a szilárd élelemre. Hamarosan már magát a zsákmányt is harapdálják, és ráncigálják a korábbi lakomák maradványait, amelyek a lyuk szája előtt gyűlnek össze. A rókakölykök játéka kétségtelenül az egyik legbájosabb jelenség, amit még hazánkban is vadon meg lehet figyelni. Nem minden kölyök születik igazi rókavárban. Ahol erősen üldözik őket, ott az is megeshet, hogy a szuka egy sűrű bozótosban vagy a mezőn ellik le, ahol az általános rókairtás címén folyó lyukgázosítást elkerüli. Az európai vörös rókáknak tehát alkalmazkodóképességük és szaporaságuk révén mindig sikerült kiheverniük a pusztításokat, bár az ember tényleg minden eszközzel üldözi őket. Háziasítva A vörös rókákat sikeresen háziasították a szovjet tudósok azt kutatva, hogy hogyan is tudta az ember a kutyát létrehozni. Kiválasztva a legszelídebbeket és párosítva egymással pár generáció múlva teljesen szelíd rókák lett az eredmény, melyek már nem csak hogy nem félnek az embertől, szeretik az emberek közelségét. Kaliforniában, az USA-ban pillanatnyilag nagy divatnak örvend a rókák behozatala. Egy szibériai farmról vízzel és étellel ellátott kis ketrecekben repülőgéppel juttatják el az új gazdához az állatokat, melyek már a reptéren nagy feltűnést keltenek. A háziasított róka viselkedése legjobban a kutyáéhoz hasonlít, de okosabbak a kutyáknál és sokszor még ügyesebbek is, amellett, hogy nagyon játékosak és vidámak. "Ravasz, mint a róka." közmondás épp ezért nagyon találó. Certhilauda semitorquata A Certhilauda semitorquata a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába és a Certhilauda nembe tartozó, 16-20 centiméter hosszú madárfaj. A Dél-afrikai Köztársaság, Lesotho és Szváziföld száraz szavannáin él. Rovarokkal, magokkal táplálkozik. Fűből készített fészkét, melyet többnyire a nőstény épít, a földön helyezi el, fűcsomók tövében. Szeptembertől januárig költ. A fészekalj két-hátom tojásból áll. Alfajai C. s. transvaalensis (Roberts, 1936) – kelet- Dél-afrikai Köztársaság Szváziföld ; C. s. semitorquata (A. Smith, 1836) – középkelet- Dél-afrikai Köztársaság , Lesotho ; C. s. algida (Quickelberge, 1967) – délkelet- Dél-afrikai Köztársaság . Temessziget Temessziget (szerbül Острово / Ostrovo) falu Szerbiában, Közép-Szerbia régióban, a Braničevo körzetben, Pozsarevác községben). Fekvése Pozsarevác és Pancsova között fekszik, Belgrádtól északkeletre, a Duna Osztrova-szigetén. Története Korábbi magyar neve Osztrova. A török hódoltság alatt osztozott a Bánság sorsában, 1718-tól osztrák birtok, ekkor német telepesfalu, a Bécsből közvetlenül irányított Temesi Bánság, majd a szabadságharc után Szerb Vajdaság-Temesi Bánság, azon belül a pancsovai kerület része, ennek 1873-as feloszlatásával került vármegyei igazgatás alá, és lett Temes vármegye kevevári (kubini) járás települése. 1910-ben 1340 lakosából 31 fő magyar, 17 fő német, 37 fő román, 2 fő horvát, 1300 fő szerb, 63 fő egyéb (legnagyobbrészt cseh, cigány) anyanyelvű volt. Ebből 35 fő római katolikus, 2 fő görögkatolikus, 9 fő református, 3 fő ág. hitv. evangélikus, 1399 fő görögkeleti ortodox vallású volt. A lakosok közül 628 fő tudott írni és olvasni, 64 lakos tudott magyarul. A trianoni békeszerződés után a délszláv állam birtoka, Palilula községgel együtt egyedül nem került a későbbi Vajdaság közigazgatásába: míg Palilula Belgrád városrésze, Temessziget a Branićevo körzet, így Közép-Szerbia része lett. David Sauerland David Sauerland (Münster, 1997. június 28. –) német utánpótlás-válogatott labdarúgó, jelenleg a Borussia Dortmund II játékosa. Statisztika 2016. július 21. szerint. Rokszin Ádám Rokszin Ádám (Szolnok, 1991. július 21. –) magyar labdarúgó, a Vasas játékosa. Több poszton bevethető, hátvédként és középpályásként is megállja a helyét. 551 Évszázadok: 5. század – 6. század – 7. század Évtizedek: 500-as évek – 510-es évek – 520-as évek – 530-as évek – 540-es évek – 550-es évek – 560-as évek – 570-es évek – 580-as évek – 590-es évek – 600-as évek Évek: 546 – 547 – 548 – 549 – 550 – 551 – 552 – 553 – 554 – 555 – 556 Események A longobárdok Bizánccal szövetkezve vereséget mértek Thurisind gepida király seregére. Földrengés Bejrútban Ljubač (Knin) Ljubač falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Kninhez tartozik. Fekvése Knintől 3 km-re nyugatra, Dalmácia északi-középső részén, a Krka bal partja felett fennsíkon fekszik. Története Ljubač területe a moriai háború során 1688-ban szabadult fel a török uralom alól. A velencei hatóságok az igazgatásuk alá visszakerült területet krajinákra azaz kerületekre osztották. Ezen belül a kisebb igazgatási egységeket a kapitányok irányították. Ljubač a knini kerületen belül a szomszédos Vrbnikkel és Potkonjéval tartozott közös kapitány irányítása alá. A velencei uralom 1797-ig tartott, de a két másik településsel a közösség továbbra is megmaradt. A három falunak közös temploma (a vrbniki Szent Miklós templom) és iskolája is volt. 1800-ban a ljubačiak a knini Legszentebb Istenanya parókiához kerültek. A településnek 1857-ben 171, 1910-ben 307 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 10 százaléka horvát, 86 százaléka szerb nemzetiségű volt. Szerb lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói nagyrészt elmenekültek. A településnek 2011-ben 78 lakosa volt. Az idő fölött járó lány (film, 2006) Az idő fölött járó lány (�������; Toki o kakeru sódzso; Hepburn: Toki o kakeru shōjo; rövidítve TokiKake; angol címén The Girl Who Leapt Through Time) 2006-ban bemutatott japán animációs romantikus sci-fi film. 2006-ban még csak Japánban, szűk körben mutatták be, majd a nézők érdeklődését látva 2007-ben a világ többi részén is. Cselekmény A történet főszereplője Konno Makoto, egy átlagos, 16-17 év körüli japán gimnazista lány. A történet Makoto egyik különösen rosszul sikerült napján kezdődik: csak azért nem késik el az óráról, mert a tanár is késik, gyenge matekdolgozatot ír, a háztartástan órán sikerül felgyújtania a serpenyőjét, a kémiaszertárban pedig megijed egy titokzatos árnyalaktól, rögtön azután, hogy egy furcsa, dióhoz hasonló szerkezetet talál a földön. A legrosszabb azonban csak ezután jön: hazafelé tartva a biciklijén nem fog a fék, így a vasúti kereszteződéshez vezető lejtő végén teljes sebességgel belerohan a sorompóba, biciklijével együtt a levegőbe repül, és telibe találja a HÉV. Makoto azonban nem hal meg, néhány perccel korábban épen és sértetlenül találja magát a földön, a biciklije mellett, kicsit feljebb azon az úton, ami a sorompóhoz vezet. Az első sokk elmúlta után arra a következtetésre jut, hogy képes az időben utazni, így kedve szerint alakíthatja a dolgokat, hiszen minden hibát helyrehozhat, amit el szokott követni. Nem tudja, honnan kapta bámulatos képességét, ezért restaurátor nagynénjét kérdezi, aki elmondja, hogy ilyen korában ő is átélt hasonló élményt, és szerinte sok más lány is, csak nem mindenki beszél róla. Felmerül a kérdés, hogy a képesség csak jóhoz vezet, vagy valakinek a szenvedéséhez is? Makoto két legjobb barátja fiú, egyikük az okos, gondoskodó és felelősségteljes Cuda Kószuke, aki az orvosi egyetemre készül, másik barátja a torzonborz Mamija Csiaki, aki még Makotónál is lustább, forrófejű, és folyton ugratja a többieket. Ők hárman rendszeresen játszanak egy baseballra emlékeztető labdajátékot, ami inkább csak a labda dobálgatásából áll. Egy alkalommal, amikor Csiaki a biciklijén viszi, megkérdezi, nem akar-e vele járni. Makoto ezen annyira meglepődik, hogy több alkalommal visszamegy az időben, és megpróbálja másként alakítani az eseményeket, hogy a fiú ne tegye fel a „végzetes kérdést”. Ezután kerülni kezdi a fiút az iskolában, aki nem érti a dolgot. Makoto gondja az első szerelem mellett az, hogy a húga megette a pudingját, és hogy túl hamar lejár az idő a karaoke-bárban. Ezekben az esetekben is használja újdonsült „időugró” képességét. Kószuke nagyon tetszik egy alsós lánynak, aki nem meri megmondani neki. Makoto többszöri időbeli ugrással próbál segíteni neki. Egyik alkalommal, amikor otthon a kádban fürdik, észreveszi, hogy a felkarján, a könyöke fölött egy kétjegyű számjegy van, ami 90-et mutat. A szám értéke mindig csökken, ebből Makoto rájön, hogy az az időbeli ugrások száma lehet, ami ezek szerint egyszer csak le fog járni. Egyszer Csiaki újabb kellemetlen kérdést tesz fel: „Képes vagy időugrásra?” Ekkor minden élő és élettelen mozdulatlanná válik, az idő megáll, csak ők ketten képesek mozogni, az időn kívül. Kiderül, hogy Csiaki a jövőből érkezett, mert nagyon szeretett volna megnézni egy festményt, ami az ő korára megsemmisült, korábban pedig elveszettnek hitték (Makoto restaurátor nagynénje éppen ezen a képen dolgozik). Csiaki itt ragadt ebben a korban, mert az ugrásokhoz szükséges szerkezet energiája kimerült. Utoljára akkor használta, amikor Kószuke és kis barátnője Makoto biciklijén a sorompó felé robogtak... De most mennie kell, mert megszegte azt a szabályt, hogy a múlt embereinek nem szabad tudomást szerezniük az időugrás lehetőségéről. Makoto megígéri neki, hogy vigyázni fog a képre, így az az ő idejében is látható lesz. Az iskolában az iskolatársak a legvadabb találgatásokba kezdenek arról, miért tűnt el Csiaki ilyen hirtelen: a szülei elváltak, megkéselt valakit, teherbe ejtett egy lányt, adósságai lettek... Makoto újból beszél a nagynénjével. Otthon észreveszi, hogy a karján egy egyes számjegy jelent meg, tehát kapott még egy lehetőséget az időugrásra (a szám korábban már lenullázódott). Makoto elrohan otthonról, időugrásban van része és az iskolai szertárban találja magát, ahová nemsokára benyit Juri. Makoto elmondja neki, hogy neki is tetszik Csiaki. Makoto rájön, hogy túl sokat ugrott vissza az időben, mert a baseball-pályán Kószuke nem érti, amikor Makoto az ő barátnőjéről beszél (Kaho és két barátnője a pálya szélén üldögélnek). Makoto azt javasolja Kószukének, hogy hívja meg a három lányt baseballozni. Makoto a baseball-pályán találja Csiakit. Megmutatja neki a „diót” (az időugró szerkezetet), majd összetöri, ahogy korábban Csiaki is tette (ez azt jelenti, hogy a szerkezet kimerült). Azonban, mivel sokat ugrott vissza, Csiakinak van még egy lehetősége ugrani (tehát van lehetősége rá, hogy visszamenjen a saját korába - ezt az ugrást korábban Kószuke és barátnője megmentésére használta el). Csiaki és Makoto a folyóparton üldögélve búcsúznak egymástól. Csiaki megígéri neki, hogy várni fog rá a jövőben... Kószuke, a három lány és Makoto együtt baseballoznak. Kószuke faggatja Makotót, mert nem érti, miért ment Csiaki ilyen hirtelen külföldre tanulni. Makoto nem árulja el neki az igazat. Szereposztás Konno Makoto, a történet főszereplője Cuda Kószuke, Makoto egyik barátja Mamija Csiaki, Makoto egyik barátja Josijama Kazuko, restaurátor, Makoto nagynénje Fudzsitani Kaho, az alsós lány, aki szeretne Kószukével járni Hajakava Juri, a lány, aki Csiakival szeretne járni Konno Mijuki, Makoto húga Fogadtatás Az AnimeAddicts.hu magyar olvasói 9,49 pontra értékelték a lehetséges 10-ből, 797 szavazat alapján (2011-09-11). Az AnimeAddicts.hu értékelése: „Az anime hozza a nagynevű Madhouse stúdió felé támasztott elvárásokat. Nem lehet panasz se a történetre, se annak kivitelezésére [...] Mindehhez párosul a remek grafika és animálás, a remek karakterek és remek szinkronhangjaik, valamint a csodás zene és a gyönyörű dalok. Röviden: kiemelkedő alkotás, anime remekmű. A romantikus sci-fi dráma szintézise.” Az AniDB.net olvasói 8,86 pontot adtak rá a lehetséges 10-ből (6436 szavazat). Az AnimeNewsNetwork olvasóinak értékelése: „mestermű” (1372 szavazat), „kitűnő” (1586 szavazat), „nagyon jó” (747 szavazat). További kb. 500 szavazó gyengébbre értékelte a filmet. Az AnimeNewsNetwork olvasóinak átlagos értékelése: „kitűnő”. A filmdroid.blog.hu értékelése (2011. 08. 03.): „A film nagy erénye, hogy egyszerűségével hihetetlen módon képes az érzelmekre hatni. Ez nagyban a szereplőknek is köszönhető, hiszen mindegyik [...] hiteles karakter. Nincs negatív szereplő, csak rossz döntések és emberi hibák vannak, de az anime megmutatja, hogy mindezek eltörpülnek a barátság és a szeretet mellett. A történet sci-fi szála tökéletesen illeszkedik az eseményekbe [...] az alkotók ügyesen eljátszottak az időutazás ellentmondásaival és lehetséges szabályaival. Az emberábrázolás [...] kissé vázlatos; mindenki átlagos kinézetű, valóságszagú karakter. A figurákon nincs árnyékolás, azonban a mozdulataik nagyon gondosan ki vannak dolgozva.” Díjak, jelölések 2006: Hocsi filmdíj - „különleges díj” 2006: Sitges Festival Internacional de Cinema de Catalunya ( Spanyolország ) - „legjobb animációs film”: Hoszoda Mamoru 2007: Japán Filmakadémia - „legjobb animációs film” kategória 2007: Mainicsi filmdíj - „legjobb animációs film” kategória 2007: Tōkyō Kokusai Anime Fair – „az év animéja”, „legjobb rendezés”, „legjobb eredeti történet”, „legjobb forgatókönyv”, „legjobb karaktertervezés” Érdekesség Amikor időugrást szeretne végrehajtani, Makoto bukfencezik (többnyire hátra), vagy nagyot ugrik. Az időugrás alatt hatalmas, forgó fogaskerekek, digitális szegmensekkel kijelzett hosszú, piros számsorok jelennek meg, amik között Makoto zuhan valahová. Első alkalommal (az iskolai szertárban) mintha víz alá merült volna, buborékok szállnak mellette felfelé, szabadban vágtató lovakat lát (festményszerűen ábrázolva), és tűz előtt ugráló embereket. A többi alkalommal csak a fogaskerekek és a hosszú, csíkszerű számsorok jelenik meg, a többi elem nem látható. A tévében elhangzó hírek szerint július 12. csütörtöki nap, ez az jelenti, hogy a történet éve 2005 is lehet, ez van legközelebb a film készítésének idejéhez. Oku Hanako az ebben a filmben előadott Garnet című saját szerzeményével vált ismertté Japánban. A szereplők külseje, arca kevéssé „japános”, inkább európainak mondható. Csiakinak például világos színű haja van, Makotónak barna. A túlzott udvariasság és az egyszavas válaszok azonban jellegzetesen „japánosak”. A filmben Johann Sebastian Bach „Goldberg-variációk” című művének feldolgozása is felhangzik. Vrécourt Vrécourt település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 375 fő (2015). Vrécourt Chaumont-la-Ville, Graffigny-Chemin, Soulaucourt-sur-Mouzon, Robécourt, Saint-Ouen-lès-Parey, Sauville és Urville községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Paceco vasútállomás Paceco vasútállomás egy vasútállomás Olaszországban, Szicília régióban, Trapani megyében, Paceco településen. Forgalma alapján az olasz vasútállomás-kategóriák közül a bronz kategóriába tartozik. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Palermo–Trapani-vasútvonal Felszólítás Marosvásárhely hű polgáraihoz A Felszólítás Marosvásárhely hű polgáraihoz egy Marosvásárhelyen 1848. április 15-én megjelent kétoldalas kisnyomtatvány. Tartalma egy kiáltvány a következő szöveggel: Az osztrák katonai közigazgatás az 1848-as forradalom leverése után a nyomtatott röpiratokat összeszedte és Bécsbe szállította. Olyan nagy mennyiségű rendezetlen anyag gyűlt így össze, hogy éppen emiatt alkalmatlanná vált arra a célra, ami miatt összegyűjtötték, mégpedig, hogy felhasználják a szabadságharcot követő perekben. Azt sem lehetett volna már megállapítani, hogy ki terjesztette és olvasta őket. Az Osztrák Nemzeti Könyvtár jogelődje, a Hofbibliothek 1918 után, a császári gyűjtemények államosítását követően és a Monarchia bécsi székhelyű intézményeinek felszámolása, minisztériumainak átszervezése nyomán jutott számos kisnyomtatványhoz, plakáthoz. Ez a röpirat is az Osztrák Nemzeti Könyvtár (Österreichische Nationalbibliothek) Bécsben található állományából került elő és 1998-ban Rákóczy Rozália az „1848-1849-es erdélyi és partiumi kisnyomtatványok” című könyvanalitikájában néhány hasonló úton újra hozzáférhetővé vált kisnyomtatvánnyal együtt közölte a teljes szövegét. Egy másik úton is fennmaradt ennek a röplapnak a nyoma. Koncz József 1887-ben megjelent A marosvásárhelyi evang. reform. kollegium könyvnyomdájának százéves története című munkájában nem csak a nyomdában használt eszközök és a nyomda tulajdonosságának részletes történetét írja le, hanem közli a könyvnyomda címjegyzékét is. Ebben azt olvashatjuk a röpirat egyik példányáról, hogy „Báró Apor Károly proclamatió gyűjteményében az erdélyi Múzeum levéltárában Kolozsvártt” található, mégpedig ezzel a bejegyzéssel: „1848. Ápril 15: Péterfi József, R e i ch K á r o l y , Kovács Dániel és Dabóczi János felszólítása Marosvásárhely hű polgáraihoz, fol. 2 lap” A könyvnyomda címegyzéke nyomán a röplap négy aláírójából kettőnek életéről is összegyűjtötte az anyagokat Szinnyei József a sokféle nyomdai termékre, folyóiratra, 54 ezer gyászjelentésre és kérdőíveken bekért önéletrajzokra alapozott „Magyar írók élete és munkái”-ban, hiszen úgy tartotta, hogy: „Miként a hadviselésnél nem egyedül a hadvezérek nyerik meg a csatát, úgy az irodalomban is minden közmunkás figyelmet érdemel a kutató részéről.” A kiáltvány első aláírója és feltehetően írója kibédi Péterfi József református esperes-lelkész (marosszéki Sóvárad község, 1796. március 29. – Marosvásárhely, 1873. július 11.) Péterfi 52 éves volt, amikor a marosvásárhelyi nemzetőrség az elsők között, már 1848 áprilisának közepén megalakult, és, mint azt Imreh Sándor, az akkor 18 éves nyomdászsegéd később az emlékirataiban feljegyezte, Péterfi elsőként jelentkezett a nemzetőrségbe. Ugyancsak áprilisban tette közzé a „Felszólítása Marosvásárhely hű polgáraihoz” kiáltványt. 1867. március 17-i beszédét is kinyomtattatta: „Egyházi beszéd, mondotta Magyarország alkotmányának visszaállításakor”. A kiáltvány negyedik aláírója Dabóczi János (1789 – Marosvásárhely, 1876. szeptember 7.) iparos polgár és református egyházi tanácsos. Szinnyei a kiáltványt az ő művének is tekinti. Dabóczi János 87 évet élt. Szaturnusz-díj a legjobb televíziós sci-fi sorozatnak A legjobb televíziós sci-fi sorozatnak járó Szaturnusz-díjat évente adja át az Academy of Science Fiction, Fantasy & Horror Films szervezet, a 2016-os, 42. díjátadó óta. Egynél több díjat napjainkig egyetlen sorozat sem nyert a kategóriában. A legtöbb jelölést – három-három alkalommal – A visszatérők, a Kolónia és A Térség című sorozatok szerezték. Győztesek és jelöltek (MEGJEGYZÉS: Az Év oszlop az adott sorozat értékeléséül szolgáló évre utal, a tényleges díjátadó ceremóniát a következő évben rendezték meg.) A győzteseket félkövér betűtípus és kék háttérszín jelzi. Rekordok Többszörös jelölések Kolónia A Térség A visszatérők Ki vagy, doki? X-akták Becsapódási esemény A becsapódási eseménynek, vagy egyszerűen becsapódásnak nevezzük az égitestek ütközését, leggyakrabban meteorok, aszteroidák, üstökösök nagyobb égitesteknek való ütközését értve alatta. Az ütközés során létrejövő mélyedés a becsapódási kráter. A becsapódás folyamata A becsapódási kráterek monogenetikus szerkezetek, azaz képződésük egyszeri esemény. (A krátert a későbbiekben számos folyamat módosítja.) A becsapódás folyamatát általában három részre különítik el: érintkezés / összenyomás (contact/compression), kivájás (excavation) és átalakulás (modification). A kivájás során létrejövő tranziens (átmeneti) kráter mindig tál alakú: a kráterek megfigyelhető morfológiája a tranziens kráter átalakulásával (összeomlás, központi csúcs kiemelkedés stb.) jön létre. A kráter végül megfigyelhető alakját ezután további folyamatok (erózió, feltöltődés stb.) alakítják. A folyamatok kísérő jelenségei (pl. alapi torlóár, porhullás) a vulkánkitöréseknél illetve mesterséges robbantásoknál is megfigyelhetők. Érintkezés/összenyomás – a becsapódó test hatása A test hatása sebessége négyzetétől és tömegétől függ ( ). A test általában planetocentrikus pályáról kisebb 12–20 km/s, heliocentrikus pályáról nagyobb (max. 72 km/s) sebességgel csapódik be egy bolygótestbe. Ha “szemből” érkezik, nagyobb, ha “hátulról éri utol a céltestet”, kisebb relatív sebességgel csapódik be. A Föld esetében például a felszínre merőlegesen érkező meteorikus test néhány (1-2) másodperc alatt áthasít a légkörön. A kisebb, lefékeződő vagy nem merőlegesen érkező test maximum néhány percet tartózkodik a légkörben (és esetleg a légkörön, a felszínnel párhuzamosan áthaladva végül újra eltávozik). A test felszínt érése után átmérőjének megfelelő mélységbe hatol szilikátos kőzetben (vízben körülbelül átmérője 3–4-szeresére), amely lefékezi, és eközben adja át mozgási energiáját a keletkező lökéshullám formájában a közegnek. A teljes fékezés mindössze pár századmásodperc alatt megtörténik. A mozgási energia ennyi idő alatt alakul át hővé és a lökéshullám energiájává. A pillanatok alatt, igen kis helyen koncentráltan felszabaduló energia nagyságrendileg hasonló a Földön egy év alatt minden földrengésben és vulkáni tevékenységben felszabaduló energiához. A becsapódó test sebessége általában nagyobb, mint a helyi hangsebesség, ezért az energia nem tud szabadon szétterjedni, és egy lökéshullámfrontot alkotva koncentrálódik közvetlenül a becsapódó test előtt. Ezért a legtöbb kráter kör alakú lesz, függetlenül a becsapódás szögétől, a nagyon lapos szögű becsapódás esetét leszámítva. A kráter alakját az alapkőzet is befolyásolja. A becsapódás kőzetet összenyomó (kompressziós) lökéshulláma elhaladása után a nyomás alatt lévő kőzetből a nyomás az úgynevezett dekompressziós lökéshullám (rarefaction/release wave vagy dilatációs hullám) segítségével szabadul fel (visszapattan). Ez a lökéshullám a becsapódó testre is visszahat: hatására az (is) megolvad, illetve elpárolog. A becsapódó test és a célkőzet elpárolgott anyaga gőzfelhőként jelenik meg a kráter felett. A becsapódástól távolodva, nagyjából a krátersánc közelében a felszín anyagában terjedő lökéshullám nyomása – ahogy mind nagyobb felületen terjed szét – a becsapódás központi 100 GPa-ról (sebessége 20–30 km/s-ről) 1–2 GPa-ra csökken, és ezzel „hagyományos” szeizmikus lökéshullámként terjed tovább, melynek sebessége a hangsebességgel egyenlő (a kőzetben 5–8 km/s). A becsapódás központjában a hőmérséklet meghaladhatja a 3000 °C-ot. A központban az anyag elpárolog, távolabb megolvad. Vízjégből felépülő kőzet esetén ilyenkor vízgőz és víz keletkezik. Ebben a fázisban keletkeznek a nagy sebességű jetek, melyek a becsapódás sebességének akár a háromszorosával, sugarasan dobják ki a sokkhatást szenvedett törmeléket. A távolabbi kőzetdeformációkat, töréseket, földcsuszamlásokat stb. már ez a szeizmikus típusú, azaz a földrengésekkor is előforduló szeizmikus lökéshullám hozza létre, így később a belső folyamatokétól nehéz elkülöníteni hatásukat. Az érintkezés/összenyomás fázisa a legnagyobb becsapódásoknál is csak néhány másodpercig tart. Amíg a lökéshullám eléri a becsapódó test felszíntől távolabbi oldalát, körülbelül addig tart, ameddig a becsapódó test eredeti sebességével a méretének megfelelő távolságot tesz meg. Ez egy 50 km-es 25 km/s-el mozgó test esetén is csak 2 másodperc. Körülbelül néhányszor ennyi időbe telik, amíg a dekompressziós hullám eléri a becsapódó test elejét. Ezután a becsapódó test már nem játszik szerepet a kráter kialakulásában, csak az általa keltett lökéshullám. Kivájás: A tranziens kráter növekedése (transient cavity / crater). A lökéshullám (shock wave) hatására az anyag a lökéshullám központjától távolodni fog. Amikor a lökéshullám energiája elfogy (az eredeti nyomás visszaáll), az anyag még mindig mozog. A tranziens kráter kinyílása a dekompressziós lökéshullám hatására jön létre. Ez a lökéshullám már hangsebességgel halad, és nem okoz irreverzibilis változásokat (sokkhatást), mint a becsapódás kompressziós lökéshulláma (shock wave). A becsapódás energiája az anyagot mozgatva a gravitáció és a súrlódás legyőzésére fordítódik. Így a robbanás energiája mellett ettől a két paramétertől függ a végső kráterátmérő. A tranziens kráter a becsapódás energiájától függetlenül hasonló (tál vagy félgömb) alakú, és csak a későbbi folyamatokban veszi fel a „méretének megfelelő” morfológiát. A tranziens kráter mérete szoros összefüggésben van a felszabaduló energia nagyságával; a végső kráterméretet azonban a helyi földtani és gravitációs viszonyok is befolyásolják (például a kráterfal suvadása). A tranziens kráterből távozó anyag mennyiségét valószínűleg elhanyagolhatóan kis mértékben befolyásolja a helyi gravitáció, mivel ebben a robbanás energiája a döntő tényező. A kidobás sebessége elérheti az égitest szökési sebességét is, így az anyag egy része végleg eltávozhat az égitestről. Így jutottak a Földre a Holdról és a Marsról (például az SNC-) meteoritek. A kidobással apró élőlények (elsősorban mikroorganizmusok) is a világűrbe juthatnak, így a meteoritok becsapódása hozzájárulhat az élet egyik égitestről a másikra terjedéséhez, a pánspermiához. A kivájást a dekompressziós lökéshullám és az alapkőzet kölcsönhatása kelti. Ennek központja a kőzettestben ott van, ameddig a lövedék behatolt. A nagy nyomás alá került kőzet dekompressziós lökéshullám formájában visszapattan (elastic rebound), nagy, medence-formáló becsapódás esetén akár a köpeny felső részének mélységéből is, annak anyagát maga után „húzva”. Az anyag oldalra és felfelé lökődik, de csak felfelé tud eltávozni. A lökéshullám energiája mozgási energiává alakulva, szimmetrikus anyagkiáramlást (excavation flow) hoz létre. (Ez lassabb, mint az összenyomás fázisában kilökött jetek.) A kráter kinyílásakor az anyagáramlás sebessége néhány km/s a kilökés zónájában (ejection zone). Ez a folyamat hamar kialakítja a tranziens, tál alakú krátert. Részben elmozdítással, részben kidobással kialakul a krátersánc, mely a törmelékgyűrű legvastagabb (legmagasabb) része. Légkör esetén a légköri súrlódás miatt a kilökési zónából távozott legnagyobb darabok (megablokkok) közelebb, a lebegtetés miatt a kisebbek távolabb jutnak el (allochton – eredeti helyükről elkerülő – kőzetek). A kráter aljzata alatt található az áthelyeződési zóna (displace zone), ahol az anyag a lökéshullám hatására sugárirányban elfelé próbált mozogni; a felszínt azonban nem érte el. Ezek a parautochton kőzetek, melyek a kráter mélyét alkotják. A szomszédos kőzetek egymáshoz képest hasonlóképpen, de kis távolságra mozdulnak el, innen a parautochton (nagyjából helyben maradó) elnevezés. A kőzet nem töredezik szét teljesen, inkább deformálódik, és lefelé mozogva összetömörödik, illetve komplex kráterek közepén visszapattanva kiemelkedik, a nagyfokú tömörödés után felszabadulva a lökéshullám alól. A kőzetek kráterközépi tartománya (a becsapódáskori nyomástól függően) tartalmazhat nyomáskúpokat. A tranziens kráter mélysége az áthelyeződési zóna legmélyebb pontjáig tart, ahonnan tehát már nem távozott az anyag (mélység:átmérő aránya 1:4-1:3). A tranziens kráter legnagyobb mélységének elérése után még tovább szélesedik: lefelé már nem tud tovább tömörödni az anyag, oldalra azonban még növekedhet tömörítéssel és az anyag kidobásával. Ekkor már elég nagy energiájú becsapódás esetén megindult a központi csúcs kiemelkedése is. Egy idő után a lökéshullám energiája annyira lecsökken, hogy már nem képes kilökni több anyagot. Ebben az egyensúlyi pillanatban ér véget a kivájás fázisa. Ez 1 kilométeres kráternél körülbelül 6 másodpercig; 200 kilométeresnél mintegy 90 másodpercig tart. Miután a tranziens kráter elérte legnagyobb szélességét, a lökéshullámok kisebb (<1 GPa) nyomású hullámokká szelídülnek, innentől már a lökéshullám sem befolyásolja a kráterfejlődést. A kivájás végzetéig a becsapódó test átadta energiáját a kőzetnek. Az energia függvényében létrejött egy adott méretű “standard formájú” tranziens kráter. Vagyis: a tranziens kráter alakját sem átmérője, sem a becsapódás sebessége, a felszíni gravitáció vagy a felszín anyagának tulajdonságai nem befolyásolják jelentősen (a becsapódás szöge is csak extrém esetben számít). A kráterek változatos formakincsét az ezután következő folyamatok hozzák létre. Átalakulás – a gravitáció és a kőzet hatása A tranziens krátert a gravitáció és a kőzet mechanikai elváltozásai módosítják. Az átalakulási fázis első része akkor ér véget, mikor a törmelék már nem hullik tovább. A tranziens kráter pereme beomolhat, a tranziens kráter túl meredek lejtői lesúvadhatnak, és a visszahulló anyag is részben (akár felerészben) feltöltheti a kráter mélyedését. A kráterfal összeomlása, a kráter részleges betemetése tehát a gravitáció hatására jön létre (kis nehézkedési erőnél még nagyobb kráternél is „kitart” a perem). Az összeomlás, későbbi izosztatikus kiegyenlítődés, tömegmozgások, erózió, üledéklerakódás és későbbi becsapódások azonban tovább alakítják a krátert. Modellszámítások alapján egy 10–20 kilométeres kráter esetén az egész folyamat maximum 10 percig tart. A megfigyelések szerint jeges égitesteken a csuszamlások csak csekély szerepet játszanak a kráter utólagos átalakításában. A későbbiekben itt a kráter domborzatának relaxációja (kiegyenlítődése) is alakítja a morfológiát. Az átalakulás folyamatait lásd a megfelelő fejezetekben (egyszerű, komplex kráter, többgyűrűs medencék)! A fenti folyamatsor a kráter kialakulását írja le laborvizsgálatok, modellszámítások és katonai robbantási kísérletek megfigyelései alapján. Kevéssé foglalkozik a becsapódást kísérő egyéb egyidejű jelenségekkel (torlóárak, hamuszórás stb.), melyekről – megfigyelt példa híján – kevés ismeretünk van. Ezen jelenségek, akárcsak a törmelékterítő jellegzetességei, a jelenlegi, kisebb nagyságrendű krátereket létrehozó laboratóriumi kísérletekben nem rekonstruálhatók megfelelően. III. Artakhsaszjá perzsa király III. Artakhsaszjá (görög Ἀρταξέρξης, III. Artaxerxész, óperzsa �������, Artaxšaçā, újperzsa ������, Ardašīr [ærdæˈ�iːr], Kr. e. 425 k. – Kr. e. 338. augusztusa/szeptembere) perzsa király Kr. e. 358-tól haláláig. Melléknevén Ókhosz. Élete Trónra lépése II. Artakhsaszjá természetes fiaként született, és édesapja halála, illetve összes rokona kivégeztetése után lépett a trónra. Erélyes és szerencsés király volt, aki az uralkodóház tekintélyét még egyszer egész birodalmában helyreállította. Háborúi A fellázadt Artabaszosz szatrapát legyőzte és Szidónt feldúlta. Háborúiban görög zsoldosok segítették, hadvezére, Mentór Kr. e. 350-ben megtámadta Egyiptomot, mire II. Nektanabenosz kénytelen volt kincseivel együtt Etiopiába menekülni. Hogy a makedónok előrenyomulásának útját állja, támogatta görögöket. E kényúrnak sikerült az uralkodó ház tekintélyét az egész birodalomban még egyszer helyreállítania. Később azonban teljesen átengedte magát Bagoasz aegyptusi eunuch befolyásának, aki Kr. e. 338-ban megmérgezte; a trónon fia, Arsaka követte. Egyiptom örömmel fogadta ezt a hírt és legyőzőjének tragikus sorsában megtorlást látott az általa megsértett istenségek részéről. Csakhamar azt beszélték, hogy Bagoasz, mint egyiptomi származású ember, csakis azért ölte meg Artakhsaszját, hogy bosszút álljon rajta az Ápisz meggyilkolásáért; a nagy király tetemét odadobta a macskáknak, maga is evett belőle s a csontjaiból sípokat és késnyeleket csináltatott. Krónika Marcus Iunianus Iustinus így ír Artakhsaszjáról (Világkrónika, X:III): Karakterisztikus részcsoport A csoportelméletben karakterisztikus részcsoportnak nevezzük a csoport részcsoportját, ha -t (mint halmazt) minden automorfizmusa fixen hagyja. Definíció Legyen csoport és legyen . -t akkor nevezzük karakterisztikus részcsoportnak, ha valahányszor egy automorfizmusa -nek, és , szükségképpen . Azt a tényt, hogy karakterisztikus részcsoportja -nek, így jelöljük: . Példák Tetszőleges csoportnak triviális karakterisztikus részcsoportja önmaga és az egyelemű csoport. A kvaterniócsoportnak egyetlen kételemű részcsoportja van; ez szükségképpen karakterisztikus. Minden topologikus csoport egységkomponense karakterisztikus. Tulajdonságai A „karakterisztikus részcsoportja” reláció tranzitív. Ha tehát és , akkor . Ez azért van, mert tetszőleges automorfizmusának -re való megszorítása automorfizmusa -nek. Ha , akkor szükségképpen , hiszen éppen azt jelenti, hogy -t fixen hagyják belső automorfizmusai, márpedig ha , akkor -t az összes automorfizmus fixen hagyja. Hasonlóképpen látható be az is, hogy ha és , akkor . centruma mindig karakterisztikus -ben, hiszen ha a centrum eleme, akkor minden elemmel felcserélhető, ez viszont nyilván -re is igaz bármilyen esetén. Forrás Pelikán József: Algebra (PDF/Postscript). összeállította Gröller Ákos. ELTE TTK Rose, John S. Group Theory (angol nyelven). New York: Dover Publications (1994). ISBN 0-486-68194-7 Methanobrevibacter gottschalkii A Methanobrevibacter gottschalkii egy metanogén archaea faj. Gerhard Gottschalkról nevezték el. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. Leírása Lekerekített végű coccobacillus alakú, körülbelül 0,7 mikrométer széles és 0,9 mikrométer hosszú. Párban vagy rövid láncokban fordul elő. Gram-pozitív, a sejtfalát pszeudomurein alkotja. Obligát anaerob élőlény, típustörzse: HOT (=DSM 11977T =OCM 813T). Először lovak és sertések ürülékében izolálták. Ábrahám Mária Ábrahám Mária, Vidács Györgyné (Szeged, 1956. november 16. –) magyar tekéző, négyszeres világbajnok (1984 - csapat, egyéni; 1986 - csapat; 1990 - egyéni), kétszeres világbajnoki ezüstérmes, kétszeres világbajnoki bronzérmes, 11-szeres magyar bajnokcsapat tagja, 4-szeres Világkupa-győztes csapat tagja (1988,1990, 1994,1996). 1980 és 1992 között 100-szor volt tagja a felnőtt válogatottnak. 1984-ben őt választották az év magyar női sportolójának. 1984-ben világbajnok női csapat : Kovácsné Kiss Erika, Vad Gyuláné, Lőrinczné Nashitz Katalin, Vidács Györgyné, Némethné Kristyán Zsuzsa, Kovácsné Grampsch Ágota (2573 fa) 1984-ben világbajnoki bronzérmes női páros: Vidács Györgyné–Némethné Kristyán Zsuzsa (906 fa) 1986-ban világbajnok női csapat : Vidács Györgyné, Németh Istvánné, Kovácsné Kiss Erika, Kovácsné Grampsch Ágota, Lőrinczné Nashitz Katalin, Szenczi Judit (2568 fa) 1986-ban világbajnoki ezüstérmes női páros: Vidács Györgyné–Németh Istvánné (877 fa) 1990-ben világbajnoki ezüstérmes női páros: Vidács Györgyné–Török Mariann (927 fa) 1990-ben világbajnoki bronzérmes női csapat: Vecseri Erika, Szőke Zsuzsanna, Drajkó Imréné, Vidács Györgyné, Török Marianna, Kovácsné Grampsch Ágota, Fehér Andrea (2550 fa) Edzői dr.Szamosszegi Béláné Soós Györgyné Benák István Tóth Zsolt Dencsik Imre Kiss Gábor Családja Édesapja Ábrahám József, édesanyja Matus Mária. Férjétől, Vidács Györgytől egy gyermeke született, Vidács György Roland. Munka (filozófia) A filozófiai értelemben vett munka célszerű emberi tevékenység, amely a természeti és társadalmi erők, források meghódítására irányul az ember történelmileg kialakult szükségleteinek kielégítése érdekében. „Mindenekelőtt olyan folyamat, amely az ember és a természet között megy végbe, amelyben az ember saját tetteivel közvetíti, szabályozza és ellenőrzi a természettel való anyagcseréjét.” A munka filozófiai jellegzetességei A munka során az ember, miközben hat a természetre, önmagát is megváltoztatja. A folyamat három fő mozzanatot foglal magába: az ember céltudatos tevékenysége a munka tárgya A termelési eszközök, amelyekkel az ember a munka tárgyára hat. A munka alapvető fontosságú az emberi létezés szempontjából, mind aktuálisan, mind történelmileg; biztosítja ugyanis a létfenntartáshoz szükséges eszközöket, de alapfeltétele volt magának az embernek az állatvilágból történt kiemelkedésének is. Az ember a természet tárgyait a munka folyamatában átalakítva megismerte belső törvényszerűségeiket, összefüggéseik, viszonyaik logikáját. A munka és a megismerés ilyen módon eredendően összekapcsolódott egymással. Az emberi tudat a munka folyamatában jött létre, majd a mindennapi munka során folyamatosan objektiválódik. Ami a tudatban eszmei képként jelenik meg, a munka eredményeként anyagi formát nyer. A termelés folyamatában a szubjektum egyrészt „elsajátítja” az objektumokat, másrészt formálja azokat, alárendeli szubjektív céljainak. A munka, mint célszerű emberi tevékenység, az eszközök készítésével kezdődött. Ezek készítése és használata az emberi munka specifikus jellemzője. A termelőeszközök, gépek rohamos fejlődése révén ezek a szubjektum mesterséges, „meghosszabbított” szerveiként funkcionálnak. a munkaeszközök visszahatnak az emberre: minél fejlettebbek, annál magasabb követelményeket támasztanak a működtetőikkel szemben. A modern eszközök már nem csak a fizikai munkát könnyítik meg, hanem a szellemi munka végzésében is nagy segítséget nyújtanak az embernek. Az ember munkafunkciói egyre inkább az alkotás, az irányítás és az ellenőrzés irányában fejlődnek. A munka társadalmi tevékenység, emberek munkamegosztáson alapuló együttműködésére épül. A munka folyamatában az emberek meghatározott kapcsolatokba, termelési viszonyokba lépnek egymással, amelyek meghatározó jelentőségűek a munka társadalmi jellegére nézve. Philodémosz Philodémosz (ógörögül: Φιλόδημος, latinul: Philodemus), (Gadara, i. e. 110 körül – valószínűleg Herculaneum, i. e. 40/35 körül) ókori görög epikureus filozófus. A palesztinai Gadarából származott. Barátja volt Lucius Piso, aki ellen tartott Cicero egyik híres beszédét. Cicero ugyanakkor tudományos képzettségéért nagy elismeréssel emlékezett meg magáról Philodémoszról (in Pis. 28 sk.). Philodémosznak több mint 30 epigrammája maradt fenn a görög mitológiában, többnyire szerelmi tartalommal. Prózai munkáit a későbbi korokban elveszettnek hitték, de a herculaneumi ásatások során részben előkerültek. Philodémosz valószínűleg írt egy legalább 10 könyvre terjedő filozófiatörténetet. Előkerült négy másik könyvéből is több részlet. Ezeken létezett legalább 15 etikai tartalmú, epikureista filozófiai, vagy inkább polemikus irányzatú műve. Allantoin Az allantoin (INN: allantoin) egy heterociklusos szerves vegyület, összegképlete C4H6N4O3. Az allantoint először 1800-ban izolálták marhamagzatléből és borjúvizeletből, majd 1838-ban mesterségesen is előállította Liebig és Wöhler. A fehérjeanyagcsere egyik terméke, a purinvázas vegyületek biológiai lebomlásának végterméke. Mesterségesen húgysav lúgos permanganátoldatos oxidációjával vagy karbamid és diklór-ecetsav együttes melegítésével állítható elő. Színtelen hasábokban kristályosodik, vízben (0,5%) és borszeszben (0,2%) oldható; kémhatása közömbös. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Allantoinum néven hivatalos. Amfoter tulajdonságú: savakkal sókat, míg lúgokkal allantoinátokat képez. Felhasználás Az allantoin megtalálható a fekete nadálytő kivonataiban. A szintetikus és természetazonos allantoin használata biztonságos, számos kozmetikumban használják, mivel sebhegesítő hatású, az új sejtek képzését elősegíti, a bőrt simává teszi. Fogkrémek, szájvizek, samponok, borotválkozási szerek és ajakírek alkotórésze is. Kutatások szerint az allantoin csökkenti az öregség külső jeleit. Jótékony hatásai nedvesítő és keratolitikus hatás növeli az extracelluláris mátrix víztartalmát. gyorsítja az elhalt bőr külső rétegeinek lehámlását. simítja a bőrt elősegíti a sejtosztódást és a sebgyógyulást. gyulladásgátló, bőrvédő hatása van. Hivatkozások Thornfeldt, C (2005. July). „Cosmeceuticals containing herbs: fact, fiction, and future”. Dermatologic Surgery 31 (7 Pt 2), 873–80. o. PMID 16029681. (Hozzáférés ideje: 2007. december 21.) Forrás Hajdú I.: Kozmetikai kézikönyv ; Műszaki Könyvkiadó Römpp Vegyészeti Lexikon A-E, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1981. ISBN 963-10-3269-8 Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 544. o. ISBN 963-05-6612-5 Hegyi álganajtúró A hegyi álganajtúró (vagy hegyi álganéjtúró) (Geotrupes stercorarius) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és az álganajtúró-félék (Geotrupidae) családjába tartozó faj. Esetenként nevezik nagy ganajtúró vagy nagy ganéjtúró neveket is, de ez helytelen, mivel nem a ganajtúrófélék családjába tartozik. Előfordulása A hegyi álganajtúró Európa mérsékelt és északi területén Kelet-Szibériáig fordul elő. Magyarországon a 400 m tengerszint feletti magasságú területeken honos, az alacsonyabb vidékeken a hozzá nagyon hasonló közönséges álganéjtúró (Geotrupes spiniger) helyettesíti. Megjelenése A rovar hossza 16-25 milliméter. Egy pár hártyás szárnya vastagon kitines szárnyfedők alatt található. Hat lába van, közülük az első pár gereblyeszerűen recézett, a trágya ki- és elásására szolgál. Szájszerve rágó. Csápjának utolsó ízei széttárható lemezeket képeznek, melyek szétnyitása a trágyakeresés során növeli a szagingerekre érzékeny felületet. A bogár színezete fényes fekete, oldala kékesen és zöldesen csillog, testalja fémes kék vagy zöld. Életmódja A hegyi álganajtúró magányosan vagy párban él. Tápláléka trágya. E rovar faj a talajba a trágya alá alagutakat készít, a végükön ivadékkamrákkal, amelyekbe trágyát hord le. Ide rakja a petéit. E fajt sok rovarevő állat és a róka fogyasztja szívesen. A hegyi álganajtúró körülbelül 18 hónapig él. Szaporodása Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A párzási időszak kora nyárra esik. Egy ivadékkamrában 3-6 petét rak a nőstény. Az ivadékkamra 60 centiméter mély is lehet. A lárvastádium 9 hónapig tart. Forrás Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 Mogyorós hólyagfa A mogyorós hólyagfa (Staphylea pinnata) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a szappanfavirágúak (Sapindales) rendjéhez, ezen belül a hólyagfafélék (Staphyleaceae) családjához tartozó faj. Elterjedése Délkelet-Európai-kis-ázsiai faj, elterjedési területe a Nyugat-Alpoktól Közép-Európán és a Balkán-félszigete át Kis-Ázsiaig és a Kaukázusig nyúik. Hazánkban a Dunántúli-dombvidék és -középhegység cserjéje, az alföldeknek legfeljebb a peremvidékein fordul elő. A melegebb hegyvidéken meglehetősen gyakori, de sehol sem tömeges. Megjelenése Alacsony termetű, többnyire tövétől ágas lombhullató cserje vagy kis fa. Vesszői zöldek vagy barnák, gallyai sötétbarnák, apró repedésektől fehéren márványozottak. Keresztben átellenes állású rügyei kiemelkedő rügyalapon ülnek, széles tojásdadok vagy lapított kúp alakúak. A rügyeket két vörösbarna vagy zöld, egymással összeforrt rügypikkely fedi. A vessző végén két egyenrangú végálló rügy foglal helyet. A vessző bélszövete vastag, fehér. Páratlanul szárnyasan összetett levelei 3-7 hosszúkás tojásdad, kerek vagy ékvállú, hegyes csúcsú, fűrészes szélű, ülő vagy nagyon rövid nyelű levélkékből állnak. A levélkék színe mélyzöld, fonáka kékeszöld árnyalatú. Keskeny pálhái korán lehullanak. Illatos, rózsás- vagy sárgásfehér virágai tavasz végén hosszú tengelyű bugavirágzatokban nyílnak az oldalhajtások csúcsán. A buga ágainál halvány szalagos murvalevelek fejlődnek, csészelevelei a szirmokhoz hasonlók. Felső állású magházából többnyire kétrekeszű, hólyagos toktermések fejlődnek, éretten fényes világosbarna, borsó nagyságú magvaiból nyakláncok, karkötők készíthetők. Életmódja Melegkedvelő cserje, a többi ökológiai tényező tekintetében széles tűrőképességű. Mérsékelten szárazságtűrő. Fényigényes, illetve félárnyéktűrő. Gyakori a melegkedvelő tölgyesekben, karsztbokorerdőkben, szikla- és törmelékerdőkben. Gyorsan nő, hamar termőre fordul. Forrás Bartha D. (1999): Magyarország fa- és cserjefajai. Mezõgazda Kiadó, Budapest Gencsi L. - Vancsura R. (1992): Dendrológia. Mezõgazda Kiadó, Budapest Koloszár J. (2004): Erdőismerettan. Kézirat. Nyugat- Magyarországi Egyetem, Sopron Zemědělské noviny Zemědělské noviny Csehország Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma által 1945 és 1991 közötti években kiadott napilap. Az aktuális politikai, kulturális és sporthírek mellett főként mezőgazdasági jellegű híreket, írásokat jelentetett meg. Története 1945-ben alapították. A szocializmus kezdeti éveiben a kollektivizáció népszerűsítője. A Prágában kiadott napilap példányszáma az 1970-es években elérte a 350 000-et. Mellékletei a hetente szerdánként megjelenő Zemědělec, a péntekenként megjelenő Náš domov és az évente egy alkalommal megjelentetett Země živitelka voltak. 1991-ben szűnt meg. Forrás Malá encyklopédia žurnalistiky, 1982, Pozsony Gyógyszerészet és gyógyszerkészítés a történelem előtti időkben A gyógyszerészet mérföldköveinek történetét befolyásoló tényezők megmagyarázzák, hogy a gyógyszerészet az évek során hogyan fejlődött napjainkig. Milyen tényezők vezettek azokhoz a változásokhoz, amelyek megengedték azt, hogy napjainkban a gyógyszerészet elfoglalja helyét a gyakorlati gyógyításban. Történelemelőtti időkben az emberek semmit nem tudtak a betegségek okairól, még a legegyszerűbb sebészi beavatkozásról a sebellátásról sem. A történelmi ismeretek mérföldkövei mentén haladva lehetünk képesek igazán megérteni a modern, mindennapi gyógyítást, gyógyszerészetet, orvoslást, így például hogyan képesek a sebészek végrehajtani a legtöbb komplex és bravúros operációt. Így tudjuk igazán összehasonlítani a prehisztorikus kor és napjaink között eltelt időszakot, miközben annyira ellentétben áll, különbözik egymástól. Mérföldköveket találunk a gyógyszerészet kialakulásának történetében, amelyek mellett megállás nélkül el lehet haladni, de érdemes meg-meg állni, mert minden egyes múltbeli történés megmagyarázza azt a csodát, ami napjaink gyógyításában történik. A természeti népek életmódjának kutatására alapozva elmondható, hogy az egészség, mint érték már a legrégebbi emberi közösségek tagjainak tudatában is élt. A test és lélek, az ember és társai, illetve az ember és környezete közötti harmóniának a jelentőségét is minden bizonnyal már a legrégebbi időkben ismerték. A kulturális antropológia, a néprajz és más diszciplínák eredményei azt mutatják, hogy a régi (természetes) világkép organikus világkép volt, a holisztikus szemléletből pedig következett az ember egészségének komplex fogalmi felfogása. (Felfogása és érzékelése, de nem a leírása, pláne nem a tudományos elemzése: ez az, ami leginkább valóban az elmúlt két évszázad eredménye.) Jelentős kutatási feladat lenne a természeti népek egészségképének vizsgálata. A kőkori ember elterjedésének archeogenetikai bizonyítékai és a „mitokondriális Éva" Afrikában volt az emberiség bölcsője és innen indult területszerző, kontinensnyi területek gyarmatosításra a Homo sapiens sapiens. A migráció két irányban valósult meg. Az első migránsok hulláma a Közel-Keletre 80-65 000 évvel ezelőtt érkezett, Ausztrália –Melanéziába a tengeren kb. 60 000 évvel ezelőtt. Ebből a vándorlásból származó ágak megérkeztek Kínába, Japánba. Ázsiába és Európába az első migráns hullám 40 000 évvel ezelőtt érkezett, míg az Új Világot, az amerikai kontinenst, az akkor még járható Behring-szoroson keresztül 15-10 000 éve népesítették be. A második migrációs útvonal, a központi út a Közel-Keleten, Perzsián át vezetett Közép-Ázsiába, majd elérte Európát, Kelet-, Északkelet-Ázsiát Az ősanya Afrikában született Az ember és a csimpánz genetikai vonalának különválása kb. 4-6 millió évvel ezelőtt következett be. Ez alapján a mitokondriális DNS hipervariábilis szakaszán kb. tízezer évenként rögzült egy mutáció. Az összes ma élő ember közös ősanyja kb. 166-249 ezer évvel ezelőtt élhetett. Ez bizonyítja azt, hogy az afrikai kontinens volt a modern emberré válás színtere, valamint, hogy az Afrikából kb. 1 millió éve kivándorolt Homo erectus későbbi leszármazottainak nincs nyoma a mai ember mitokondriális DNS-ében. Minden ma is élő ember anyai vonala a „mitokondriális Évában” fut össze, aki Dél- vagy Kelet-Afrikában született több mint 130 ezer évvel ezelőtt. Az Ő utódai, leszármazottai terjedtek szét az afrikai kontinensen (L1-L3 haplocsoportok). Afrika elhagyása Őseink egy csoportja 65-80 000 évvel ezelőtt kivándorolt az afrikai kontinensről. Afrikából az első migráció a Közel-Keletre történt. Ezek a migránsok legfeljebb 2 - 3 ezren lehettek, ma a nem afrikai emberek mindegyike az ő markereiket (is) hordozza. A Közel-Keleten körülbelül 55-60 000 évvel ezelőtt kialakult két fontos szuper-haplocsoport, az M és az N, melyből az összes többi, nem afrikai klaszter származtatható. M szuper-haplocsoport Az M szuper-haplocsoport utódai elterjedtek Ázsiában, Ausztráliában és Amerikában, míg az N klaszter képviselői főleg Európában telepedtek le. Ausztráliába a tengerparti “gyorsúton” kb. 60 000 évvel ezelőtt érkezett meg az anatómiailag modern ember. Bár az Afrikából Ausztráliába történő migrációnak nem maradt kézzelfogható régészeti bizonyítéka a jégkorszak után megemelkedő tengerszint miatt, azonban az ősi mitokondriális leszármazási vonal az Andamán-szigetek, Malajzia és Pápua Új-Guinea egyes őslakosainál, valamint minden ausztrál bennszülöttnél föllelhető. N klaszter képviselői A Neandervölgyi hominidák (emberfélék) lakta Európába mintegy 50 000 évvel ezelőtt érkeztek meg Homo sapiens őseink. A Neandervölgyiek a kontinens egyre kisebb területére szorultak vissza, míg kb. 26 000 évvel ezelőtt teljesen kihaltak. Fosszilis régészeti leletek mitokondriális DNS vizsgálata alapján a Neandervölgyieknek genetikai nyomai a Homo sapiens sapiens utódaiban nem lelhetők fel. Azonban máig kérdéses, hogy a kétféle embertípus párosodott-e egymással, születtek-e utódaik, és azok termékenyek voltak-e. Őseink a Közel-Keletről induló több bevándorlási hullámban vették birtokba Európa tájait, mind a paleolitikum, mind a neolitikum idején. Közép- és Kelet-Ázsiába a modern emberek első hulláma kb. 30-50 000 évvel ezelőtt érkezett. Az amerikai kontinenst az akkor még járható Bering-szoroson keresztül 15-25 000 éve népesítették be. 2008-ban az Altáj-hegységben talált, valószínűleg a Neandervölgyiekkel és a modern emberekkel egy időben élő harmadik emberszabású, mitokondriális DNS vizsgálatából azt a következtetést vonta le, hogy ez a hominida a Neandervölgyiekkel és a modern emberrel közös ősön osztozott, aki valamikor 1 millió évvel ezelőtt létezett. A mitokondriális DNS mintázata szerint a nem a Neandervölgyiekkel, vagy az anatómialilag modern emberekkel vándorolt ki Afrikából A kőkori gyógyszerészet régészeti forrásainak kutatásában alkalmazott módszerek Természetbeni biológiai markerek Biológiai markerek többek között az egykor élő szervezetek komplex, molekuláris, fosszilis maradványai, amelyeket szerves vegyületek, különösen lipidek alkotnak. Előfordulnak emberek használati tárgyain, mint például a bitumen régi hajók tömítőanyagaként, lándzsák és nyilak markolatának anyaga, mumifikálás tartósítószere, a középkori festmények bevonata, de ilyenek a régészeti ragasztók, gyanták, hajóroncsok. Biomarkerek és nem-biomarkerek geokémiai paramétereiket együtt használva segítenek megoldani régészeti kutatási problémákat, paleodiéta, agrárkultúra gyakorlatát és többek között bizonyítékokat a kábítószerek használatára. Izotópdiagnosztika Radiokarbon keltezés A vizsgálat az egyik legelterjedtebb abszolút keltezési módszer a régészetben, mely a szén egyik izotópjának (14-es tömegszámú szén, azaz e14C) radioaktív bomlására épül. A szén elemnek a természetben három izotópja fordul elő, attól függően, hogy az atommagban milyen a protonok és neutronok aránya. A rendkívül instabil izotóp meghatározott felezési idő során radioaktív sugárzás kíséretében fokozatosan visszabomlik stabil nitrogénizotóppá (e14 N ). A felezési idő, mely során a radioaktív izotóp atomjainak száma a felére csökken a szénizotóp esetében 5730 év. A szénizotóp felezési idejére alapuló abszolút keltezési módszert Willard Frank Libby amerikai kémikus írta le először a második világháború idején. Libby 1960-ban kémiai Nobel-díjat kapott a módszer kidolgozásáért. Történelem előtti idők (-Kr. e. 8000) Az emberiség fejlődésének ősi kulturális szakasza vagy szintje, amely a pattintott kőeszközöket használó paleolitikum és a csiszolt kőeszközök általánossá válásának ideje, a neolitikum közé esett, amelynek eszköztárának is a pattintott kő az alapja, és gyakran használtak olyan apró kőszerszámokat, amelyeket fogszerűen egy közös nyélbe rögzítettek. Némely lelet csiszolt köveket is tartalmaz, előkerültek továbbá csontból, agancsból és fából készített használati tárgyak is. A mezolitikumi vadász módszerei fejlettebbek, eredményesebbek voltak, mint a paleolitikumi elődöké. A neandervölgyi ősember teljes genomját feltérképezték A neandervölgyi teljes genomjának kimagasló minőségű szekvenálása, és ezzel kapcsolatos adatok szabadon elérhetőek az interneten. A vizsgálathoz használt lelet egy szibériai barlangban talált lábujj. Meg lehet különböztetni azokat a génrészleteket, amelyeket a vizsgált neandervölgyi egyed az anyjától és az apjától örökölt. A kutatók az új génsorrendet össze tudják a későbbiekben hasonlítani más neandervölgyiekével, valamint a gyenyiszovai ember egy évvel ezelőtt leírt genomjával. A gyenyiszovai ember egy másik kihalt ősemberfaj. Mind a neandervölgyi, mind a gyenyiszovai ember genomja sokat segít abban, hogy megértsük az emberi faj evolúcióját, és hogy milyen genetika változások történtek a modern emberben, miután elkülönült ettől a két rokon fajtól. A tudósok fontosnak tartják azt is, hogy a genetikai felfedezéseket össze tudják vetni a különböző fajok étrendjével kapcsolatos ismereteinkkel. Ebből pedig az életmódjukra, szokásaikra tudnak következtetni. A neandervögyiek nem éltek társadalmi életet A kutatók évtizedeken keresztül nem értették, hogy miért a modern ember kerekedett felül, amikor egyenlő méretű volt az agymérete a neandervölgyiekével összehasonlítva. A legfőbb ok az volt, hogy a neandervölgyiek agya leginkább a mozgásra és a látásra koncentrált életmódjuk folytán, így kevés helyet hagyott a társadalmi élettel kapcsolatos eseményeknek. A neandervölgyieknek nagyobb volt a szemük és egész testfelépítésükben robusztusabbak voltak. Emiatt agyuknak sokkal nagyobb részét az érzékelésre és a mozgásra kellett fordítaniuk. Ezért az agy kisebb része foglalkozott az úgynevezett okos dolgokkal, a kreatív gondolkodással. Robin Dunbar két társával, Eiluned Pearce és Chris Stringer kutatókkal 32 modern emberi koponyát hasonlított össze 13 neandervölgyi ősember koponyájával. A vizsgált koponyák mind 27-75 ezer évvel ezelőtti időkből származtak. A kutatók arra figyeltek fel, hogy neandervölgyieknek sokkal nagyobb volt a szemüregük. Mivel a ma élő főemlősökön elvégzett vizsgálatok alapján tudható, hogy a szemüreg mérete és a vizuális feldolgozásért felelős agyterület mérete közt milyen összefüggés van, ebből kiszámítható az, hogy a neandervölgyi agyának mekkora része foglalkozott a látással. Több elmélet is létezik a neandervölgyiek kihalásával kapcsolatban. Az egyik szerint egyszerűen beleolvadtak a modern emberek közé, amikor utóbbiak északra vándoroltak. A másik elmélet szerint – amit a mostani, agymérettel kapcsolatos tanulmány is alátámasztott – a neandervölgyieknek nem voltak megfelelő közösségi életük, képtelenek voltak nagyobb közösségeket, társadalmakat létrehozni. Kisebb csoportokban, hordákban maradtak, ezért azonban képtelenek voltak megfelelő választ adni a környezetükre és nem is tudtak továbbfejlődni, kihaltak. Neandervölgyi és a homo sapiens gyermeke A modern ember mintegy 40 ezer évvel ezelőtt érkezett Afrikából az európai földrészre, ahol már régóta élt a neandervölgyi ember. A Homo sapiens és a Homo neanderthalensis mintegy 10-12 ezer évig élt egymás mellett, majd a neandervölgyi ember kihalt. Eddig nem volt arra bizonyíték, hogy egymással párosodtak volna. Az észak-olaszországi Monti Lessini térségében talált emberi állkapocscsontok ezt bizonyítják. Egy 30-40 ezer éve Észak-Olaszország területén élt ember földi maradványairól azt feltételezik, hogy egy modern ember és egy neandervölgyi ember gyermeke. A maradványok az első megtalált közös gyermek egyike lehet, és bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a Homo sapiens és a Homo neanderthalensis keveredett egymással. A korábbi genetikai elemzések szerint az európai és ázsiai ősökkel bíró emberek DNS-állományának 1-4% származhat a neandervölgyi embertől. Az alsó állkapocs morfológiája arra utal, hogy ez az ember egyfajta közbenső lehet a klasszikus neandervölgyi és a modern ember között. Előbbire a csapott alsó állkapocs volt a jellemző, és nincs tokája, míg az utóbbinak kiálló alsó állkapcsa volt, jól kifejlődött nyakkal. DNS-elemzésnek vetették alá a csontmaradványt és 3D-s felvételeken illusztrálták, majd összevetették eredményeiket a Homo sapiens vonásaival. A genetikai elemzés kimutatta, hogy az egyén – anyai – mitokondriális - örökítőanyaga neandervölgyi emberé. Ezért a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy egy neanderölgyi nőről van szó, aki Homo sapiens férfival közösült. Korábban talált leletek azt jelzik, hogy a modern ember mintegy 45 ezer évvel ezelőtt már élt a dél-olaszországi barlangokban. A neandervölgyi robusztus izomzattal rendelkezett A tudósok létrehoztak csontjai segítségével egy 70000 éves új neandervölgyi modellt. „Életre keltették” a neandervölgyi embert. A munka alapját egy férfi csontváza szolgáltatta, amelyet 1909-ben Franciaországban, a La Ferrassie-barlangban találtak. A La Ferrassie nevet kapta. Koponyája a valaha feltárt legnagyobb méretű és leghiánytalanabb neandervölgyi koponya. Azt mutatják a legújabb kutatások, hogy jó vadászok voltak, képzett használói a kőeszközöknek és valószínűleg a tüzet ismerték. Az együttérzés, a gyengébbeken segítés gyakorlat volt közösségeikben. A neandervölgyi ember felegyenesedve járt A lábszár- és lábfejcsontok rendkívüli fontossággal bírtak, hiszen korábbi feltételezésekkel szemben bizonyította, hogy a neandervölgyi ember felegyenesedve járt. A korai emberfélék rekonstruálására szakosodott Deák Viktor magyar származású amerikai paleoművész egy másik neandervölgyi-csontváz segítségével pótolta a hiányzó bordákat, szegycsontot, csigolyákat, amelyet 1982-ben Izraelben találtak (Kebara-barlang). Az izomzattal „felöltöztetett” csontváz Az ily módon kipótolt La Ferrassie-t Buckinghambe, a Crawley Creatures nevű céghez szállították, ahol a csontvázat izomzattal "felöltöztették". A csontok fizikai megjelenése, "textúrája" szabja meg, hogy egykori tulajdonosa milyen izomzattal rendelkezhetett. „A csontokon lévő masszív tapadási pontokból következtettünk a neandervölgyi ember robusztus izomzatára” – magyarázza Jez Gibson-Harris archeológus. A neandervölgyi embereknek küzdelmes élete volt A La Ferrassie felső végtagjai aszimmetrikusak, a jobb karja jóval erősebb volt a balnál. Colin Shaw, a Cambridge-i Egyetem antropológusa, aki a neandervölgyi felkarcsontjait vizsgálta, rámutat, hogy nagyon nagy erőkifejtést kívánt a hajítódárdával folytatott vadászat vagy az olyan álladó tevékenység, mint a bőrök kikészítése, ami a nagy eltérést okozta. A neandervölgyi férfi arca, a neandervölgyi gyermekek fogai sokkal gyorsabban nőttek La Ferrassie1 fogazata fennmaradt, így Deák Viktor és Alice Roberts professzor arcrekonstrukcióval a neandervölgyi férfi arcát megkonstruálta. A fogaknak az orvosi gyakorlatban alkalmazott berendezéseknél ezermilliárdszor nagyobb teljesítményű röntgenforrás segítségével történő vizsgálata kimutatta azok napi növekedési rátáját. Összehasonlító vizsgálatokkal - a fogak állapotát a csontváz többi részével vettették egybe - kimutatták, hogy a neandervölgyi gyermekek fogai sokkal gyorsabban nőttek, mint a modern emberé. Ez a körülmény esetleg segít kideríteni, hogy miért tűnt el a neandervölgyi ember és miként sikerült fennmaradnia a Homo sapiensnek. A neandervölgyi bőre A neandervölgyi megalkotásának utolsó állomása a bőrszín, valamint a hajkorona és a testszőrzet kialakítása volt. A hideg éghajlat miatt La Ferrassie1 bőre halovány, hajzata és szőrzete pedig vörös, mivel korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a neandervölgyiek többsége rőt "sörénnyel" rendelkezett. John Hawks, a Wisconsini Egyetem antropológusa szerint a neandervölgyi ember eddigi legpontosabb hasonmását sikerült megalkotnia. A replika, mint mondta, fontos információval szolgál, hiszen "kizárólag a csontokra összpontosítva nehéz elképzelni az egykor élt embereket a maguk hűs-vér valójában az antropológusoknak". A kőkorszaki ember antropomorf gondolkodása A zárt törzsi közösségben élők önálló egoja még nincs kifejlődve. Gondolkodásuk sokszor irracionális, mágikus elemekkel átszőtt, képszerű, nem koherens. Világképe panteisztikus, képzeletében minden él, lélegzik, a látható világ egy elképzelt látomás. Ebben a képzelt világban romboló démonok élnek. Racionális elemeket is vannak a gondolkodásukban. A Crô-magnoni ősember freskóin a vadászati mágia előkészítésénél egyetlen szervként a mamut szívét már feltüntették: ezt a pontot kellett a vadászoknak eltalálniuk, ami a szív és a vér életadó szerepének korai felismerését jelenti. A „Laussel”-i asszony kőtestét okkersárga vasporral kenték be, ez a rítus, a vér színéhez hasonló vörös vasoxid kultikus használata később a Magdalen-kor sírjaiban is kimutatható. Ez volt a szimbolikus vasterápia első formája.A test és a lélek különbözősége ismeretlen fogalom. Az arcról képződött tükörkép a tóban, és a napsugarak keltette árnyéka létezik másolatként a világról. Személyes tulajdonságokkal ruházza fel a jelenségeket. A betegségek az istenek büntetése, amelynek az egész törzs áldozatául esik. Számára minden tárgyban, jelenségben természetfölötti erők, szellemek lakoznak, akiknek haragját ki kell engesztelni. Homo sapiens előtti főemlősök és betegségeik A fejlettebb emlősöknél az öngyógyító tevékenységgel találkozhatunk. A törött végtagok nyugalomban tartása, az idegentestek eltávolítása, a szőrzet élősködőktől való rendszeres átvizsgálása, a rendszeres fürdés, bizonyos gyógyhatású füvek elfogyasztása és a szüléstámogatás nem tudatos cselekedet, nem is a tapasztalat eredménye, hanem ösztön. Nehéz határt vonni az ösztönök, a kísérletezés, a tapasztalat és a mágia között. A korai újkőkori kor emberét, aki az állattartást még nem ismerte és nomád életmódot folytatott, járványok ugyan nem gyötörték de szenvedett az artritisztől, igen ritkán a kariesztől, idült tályogoktól, ínygyulladástól, a nyaki gerincoszlop korai artrózisától, fertőző, tumoros és hiánybetegségektől. Paleopatológiai vizsgálatok azt is kiderítették, hogy a kambrium utáni felmelegedés hozzájárult a baktériumok patogenitásának növekedéséhez. A kőkorszaki Vénusz-szobrokra 51 százalékban a nagyfokú elhízás jellemző. Vulkánkitörés miatt halt ki a neandervölgyi? A neandervölgyi ember egykoron a modern ember legközelebbi rokonának számított, és megközelítőleg abban az időben halt ki, amikor a Homo sapiens elkezdte meghódítani a világot; ez ahhoz a spekulációhoz vezetett, hogy őseink törölhették el őket a Föld színéről. Kutatók úgy vélik, a neandervölgyiek kihalását egy, a Nápolytól északra lévő vulkán kitörése idézhette elő. Mintegy 39 ezer évvel ezelőtt a dél-olaszországi Campi Flegrei nevű terület egyik vulkánjának kitörése okozhatta azt a katasztrófát, amely során a neandervölgyiek kihaltak. Az elmélet szerint a Campi Flegrei vulkáni területen (magyarul: lángoló mezők) – ahol az ókori római mítoszok szerint a tűzisten, Vulcanus otthona volt – egy hatalmas vulkánkitörés akkora katasztrófát eredményezett, amely végső soron a neandervölgyiek kihalását okozta. A helyszín egyébként a vulkáni utóműködés klasszikus példája, egyes kráterekben mind a mai napig érezni kénes kigőzölgéseket. A kutatások szerint az elmúlt 200 ezer év legnagyobb vulkánkitörése lehetett a tárgyalt időszakban, amely olyan nagy mennyiségű hamut juttatott a légkörbe, hogy hónapokra, évekre eltakarta a Napot. A hőmérséklet csökkenését eredményezte, továbbá a mérgező anyagokkal (kén-dioxid, fluorid és klorid) telítődött légkör is nagyban hozzájárulhatott a neandervölgyiek eltűnéséhez, amire a kialakuló savas esők is rásegítettek. Mindezek mellett a természeti jelenség a növényzet gyérülését is előidézte, aminek következtében csökkent a nagyobb testű emlősök populációja, s ez kihatott az ősemberre is. A vulkánkitörés során 250 köbkilométer mennyiségű hamu került a légkörbe, amely Kelet-Európát, Észak-Afrikát és Nyugat-Ázsiát is befedte. Ezen elmélet szerint, amelyet radiokarbonos vizsgálatok is alátámasztanak, a neandervölgyi i. e. 37 ezer környékén tűnhetett el a Föld színéről, vagyis 9-10 ezer évvel korábban, mint azt eddig gondolták. Természetesen felmerül a kérdés: a már szintén a térségben tartózkodó modern ember miért nem jutott ugyanarra a sorsa, mint nemzetségbeli társa? A szakemberek szerint pusztán azért, mert a neandervölgyieknél már jóval nagyobb létszámban képviseltették magukat. Nomád élet és a gyógyítás fejlődése Biztosan senki nem tudja mikor kezdődött a gyógyszerészet, de az biztos, hogy a betegség egyidős az emberrel. Történelem előtti időkben a legtöbb ember nomád életmódot folytatott. Ez nehézzé tette a kreatív ötletek létrejöttét, hogy megosszák és fejlesszék azt egy későbbi civilizáció megszületéséhez. Ez akadályozta meg a haladást a gyógyítás fejlődésében. Egy embernek lehet jó ötlete vagy elmélete, de a nomád életmód megakadályozta, hogy sok ember halljon erről. Összehasonlító néprajz a természeti népeknél és a prehisztorikus gyógyítás A történelem előtti időről írásos feljegyzés nem maradt a gyógyítással kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy nekünk nincsenek forrásaink erről az időszakról, ami leírja az emberek érzéseit és hitét. Csak következtetni tudunk használati tárgyaiból vagy ma is nomád életet élő (kenyai maszáj-törzs), természeti népek életmódjából a prehisztorikus kor emberének mindennapjaira. Az ember létezésétől kezdve véget nem érő küzdelmet folytat a betegségekkel, járványokkal, balesetekkel szemben. A gyógyítás kezdetei a természeti népeknél keresendők. A vadászó, halászó emberek olyan dolgokat fedeztek fel a természetben, ami segített nekik a gyógyulásban. A neolitikus kor orvoslására és mágikus világképére utaló csekély források hiányában az ősember gyógyító szándékát a primitív természeti népek hasonló gyakorlatának tanulmányozása, vagyis az összehasonlító néprajz segítségével vált lehetővé. Gyógyítás a kőkorban A korai ember felfedezte azokat a környezetében található természetes gyógyhatású anyagokat, amit amúgy is használt pl.: víz, sár, bőrrel érintkező növények. Az ismeret fejlődése gondolatcseréhez, tapasztalatcseréhez, találmányok cseréjéhez vezetett. A gyógyszerészet ösztönösen gyakorlott volt, ahogy az emberek arra használták az elemeket körülöttük, hogy pl. vérző sebeket borogatásokkal csillapítsa, kizárásos alapon vagy megfigyelés, tapasztalat útján. Banánbort alkalmazott fájdalomcsillapításra, nyugtatásra, fertőtlenítésre. A természeti népeknél jegyezték le tizenkilencedik századi utazók Afrikában, őslakosok sikeresen végeztek császármetszést. 1879-ben például egy brit utazó, RW Felkin, tanúja egy elvégzett császármetszésnek ugandai várandóson. A gyógyszerként használt banánbor félig megrészegíti a nőt és megtisztítja kezét és hasát a műtét előtt a banánborral. „Méh dörzsölése méh összehúzásának céljából. Megrágott fakéreg-pép összehúzó hatás elérésére, vérzés csillapítására. Sebkötözésre banánlevet, növényi hajtásokat, rügyeket, zsírokat, olajat használt.” Trepanáció A trepanáció (koponyalékelés), mint orvosi beavatkozást talán ismerhették a gonosz szellemektől való megszabadulás eszközeként epilepsziában. A kora kőkortól szinte valamennyi természeti nép rendkívüli ügyességgel művelte. Trepanált koponyákat már i. e. 10000 körül is találtak. Néha a koponya külső lemezét távolították el „T”- alakban. A szellem eltávozásának megkönnyítését, de legtöbbször az epilepszia vagy a fejfájás megszüntetését célozta. Végeztek nagy trepanációkat is kőkésekkel, különösen szilánkos, nyílt koponyasérüléseknél, amelyeket élőkön végeztek. Az esetek 80 százalékában terápiás javallat alapján végezték, többnyire koponyatrauma miatt. Az inka koponyasebészek a csontdefektust, akárcsak a honfoglalás kori, verebi koponyán is látható, arany- vagy ezüstlemezzel, a szegényebbeknél kagylóhéjjal vagy kókuszdió héjával fedték. A koponyalékelést különböző okokból, kultikus, misztikus okokból, vagy gyógyítás céljából végezték. A leletek szerint a betegek 50%-a még éveket élt a beavatkozás után. A honfoglaló magyarok között is szokás volt az eljárás. Még a XVII. században is végezték a beavatkozást. Sebészi beavatkozások A suturákat és a nagy sinuszokat teljes trepanációknál – 86 százalékban férfiaknál – a középvonal gondos elkerülésével rendszerint megkímélték. Más esetben a varázsló az idegen tárgyat egy cső segítségével „kiszivattyúzta” a sérült testrészből. Kisebb sebészeti beavatkozások közül a bőrön többszörös szikével mintákat metszenek a bőrbe, majd lehúzzák a vonalak közé eső felső bőrréteget vagy az érvágást mint „vértisztító” eljárást alkalmazzák. A tályogokat először lenmaglisztes borogatás pl. gennyes kelevény megérlelése, kifakasztása céljából felpuhították, megérlelték, majd megnyitották, az idegen testeket eltávolították, a törött végtagokat sínezték, a törött végtag csonkolására azonban csak nagyon kevesen vállalkoztak. Amputációt, mint szakrális áldozatot vagy sérülést követő csonkolásos beavatkozást az óperui Moche-kultúra (Kr. u. 0-800) is ismerhetett. Találtak végtag-protéziseket, ami arra utal, hogy a beteg a lábamputációt többször túlélte. A sebeket égetésre használatos eszközzel kiégették. A genny levezetésére egy bambuszcsövet használtak. A sebet – növényi főzetekkel kimosva – nyitva hagyták és megvárták a gennyedést, majd a sebüreg behámosodását. Átlyukasztással járó hasi sérüléseknél a beleket visszahelyezték és a hasfalat összevarrták. Szülészet A szülés a legtöbb primitív népnél nyilvánosan zajlott le. A szülésnél a tágulás elősegítése érdekében általában a guggoló vagy ülő helyzetet választották, míg a hasprést egy hason átvetett széles öv húzásával támogatták egyes népcsoportok. A rendellenes fekvéseket is ismerték, a harántfekvésnél külső vagy belső fordítást végeztek, és az előesett kart is visszahelyezték. Palaeodontológia, szájbetegségek Életmód, étrend és fogászati betegségek A paleolit időszakban, a predinasztikus populációk egy része a sivatag szélén éltek, mert a Nílus-völgy víz alatt volt, ahol bőségben volt növényzet és vadon élő állat. Ezek az emberek, akiknél fegyvereket találtak, vadászok voltak. A mezolitikumról bőséges információt szolgáltat a KomOmbo, ��� ���� síkságon található, Sebil falu közössége, amit Sebilian kultúra (mezolitikum első szakasza) néven ismer a szakma (Saffiro 1969). A síkság eredetileg víz alatt volt és ez a kiszáradt, a lakosság letelepedett sikeresen egy alacsonyabb tengerszinten, hogy a víz közelében élhessen. A második és a harmadik periódusban az ásatások során malomkőt és kő mozsártörőket fedeztek fel. Hulladék halmokban növényevő puhatestűek, halak csontmaradványait tárták fel archeológusok, amelyek csontjait megnyitottak a csontvelő kibontásához. Lemészárolt víziló csontvázakat is találtak: a test negyven vagy több juh húsával volt egyenlő, a csontokat felhasználtak a divatos ékszerek és egyéb eszközök készításére (Midant-Reynes 1992). Az El Omari helyszínen, ami még megelőzi az El Badari közösséget (Midant-Reynes, 1992), ahol a magtárak és lakóépületek továbbra is bélelve voltak, búzából készült sütemények, búza és árpa töredékek, kenyér, szikimórfa füge és datolya, vad cukornád szárakat (Saccharum spontaneum L) (a legkorábbi feljegyzett példák Egyiptom) fedeztek fel. Továbbra is megtalálható volt az állatok közül a disznó, a víziló, a krokodil, a csiga, a strucc, az antilop-, a kecske-, és halcsontok (Hayes 1964). A legfőbb változás a táplálkozásban i. e. 4000-ben következett be, amikor a lakosság a Nílus völgyében a vadászó-gyűjtögető életmódról az állandó földművelésre és az állattenyésztésre tért át. A termesztés gabona, mint a fő élelmiszer forrása és az azzal együtt járó csökkenése a vadászott állatok fogyasztásának, megnövelte szénhidrátbevitellel és csökkent a fehérjéké. Mivel a letelepedett életmód, a lakosság gyorsan növekedett, és időnként, ez azt eredményezné, hogy éhínség tizedelte a lakosságot. Újkőkori „fogorvosok” A foghúzástól általában rettegtek, mert általános hiedelem szerint egy testrész elvesztése betegséget okozhat. Ehelyett a fogakat lecsiszolták, vagy vésővel kivésték (Ausztrália). Foghúzókat (awarteki) csak Nyugat-Afrikában használtak. Az újkőkorban méhviasszal tömhették be a lyukas fogakat. Erről tanúskodik az a 6500 éves állkapocslelet, amely Szlovéniában, Trieszt közelében fedeztek fel. A méhviaszt az egyén halála előtt vagy utána alkalmazhatták. A tudósoknak nem sikerült kideríteniük, hogy a „kezelésre” mikor kerülhetett sor. Röviddel az illető elhunyta előtt, vagy után történt a beavatkozás. Feltételezik, hogy amennyiben a halál beállta előtt alkalmazták a méhviaszt, ezzel a fogzománc és dentin (fogállomány) függőleges repedése okozta fájdalmat kívánták csökkenteni. Claudio Tuniz kijelentette, a súlyos fogkárosodás nagy valószínűséggel nem a táplálkozással függhetett össze. A neolitikumban az asszonyok például fogsorukat is „bevetették” szövés közben. Kevés a prehisztorikus „fogászatra” utaló bizonyíték, így a 6500 éves szlovéniai állkapocslelet újabb adalékokkal szolgál az őskori „gyógyítás” gyakorlatáról. „A fogkezelés legrégebbi ismert európai esetéről és a legkorábbi gyógyászati-tüneti tömésről van szó” – hangsúlyozta Federico Bernardini. Körülmetélés Ez a szertartás az ősrégi korból ered. A prehisztorikus (i. e. 4000 körüli) sírokból exhumált testeken látszódnak a nyomai. Évezredes gyógyfüvek, archaeobotanika A természeti népek által ismert (gyűjtött vagy termesztett) gyógynövények száma jelentős és nincs okunk kételkedni abban, hogy ezek jó részét már a kőkorszaki közösségek is használták. Voltak ezek között nyílmérgek, mint a curare, oubain, veratrin, boundou, de hatásos gyógyszerek is, mint az ópium, hasis, kender, coca, cinchona, eucalyptus, sarsaparilla, dohány, acacia, copaiba, guajak, jalap és a podophyllin. A hasis és az ópium mellett ismertek más narkotikus szereket is. A növényeket szárították, majd porrá törve tárolták. Bonyolult ceremónia keretében külsőleg bedörzsöléssel, illetőleg belsőleg alkalmazták. A gyógyfüvek kiválasztásában a varázslókat még nem racionális szempontok vezették. A mágikus világképnek megfelelően a gyógyfüveket alakjuk, szaguk, ízük és ritkábban hatásuk, a gyógyítandó szervre emlékeztető morfológiai hasonlóság alapján választották ki. Ezért adtak sáfrányt sárgaságban, vörös korallport vérköpésnél, májvirágot (Hepatica nobilis) májbetegségeknél. A primitív archaikus orvoslásban a gyógyfüvek terápiás hatásukat elsősorban a varázsló kultikus szertartásai során nyerik el; enélkül használatuk eredménytelen vagy veszélyes lenne. A régészeti növénytan tudományának feladata a múltbeli vegetáció kutatás, növényi feldolgozási folyamatok kimutatása, magvak és termések, egyéb növényi részek: fa, rügy meghatározása. Növényi konzerválódás Miről mesélnek a növényi maradványok? A pszichiátria kezdete Pszichoterápia és sámánok Egyetlen mágikus eljárás sem volt azonban olyan eredményes, mint a kultikus gyógyítás legfontosabb kelléke, a pszichoterápia, amelynek gyakorlásában a sámánok és a kőkorszak varázslói igazi gyógyítóknak bizonyultak. A természetfölötti erőkkel folytatott küzdelem volt a varázsló leglényegesebb gyógyító tevékenysége. Állat- és növényáldozatok, bájoló, igéző, ráolvasó imák, a sámánok „égi utazása”, a betegség „kiszívása”, vagy szemfényvesztéssel eltávolítása, a szellem kiűzése vagy kifüstölése, elfogása, megsemmisítése, az elveszett lélek vagy az árnyék befogása, elvesztett testrészek megtalálása, szimpátiás kezelések a mágikus orvoslásnak elmaradhatatlan kellékei. Pszichoaktív anyagok Kábítószer-használat gyakorlata a történelem előtti időkre nyúlik vissza. Pszichoaktív anyagok használata régészeti bizonyítékai legalább 10 000 évre, és a kulturális használatról a történelmi tények az elmúlt 5000 évre nyúlnak vissza. A pszichoaktív anyagok alkalmazása úgy tűnik, nagyon nagy szerepet játszottak az emberek életében. Felmerült az a gondolat, hogy van egy belső kényszer, ami meg szeretné változtatni az egyén öntudatát, mint egy vezérlő erő, hogy kielégítse az éhséget, szomjúságot vagy szexuális vágyat. Kábítószer-használatnak hosszú története van, és mint a gyermeki vágy fonjon, hintázzon, vagy csússzon jelzi azt a hajtóerőt, hogy megváltoztassa az egyén lelkiállapotát teljesen. Ez a kapcsolat nem korlátozódik az emberre. Számos állat fogyaszt különböző pszichoaktív növényt, bogyókat, erjesztett gyümölcsöt, amitől mérgezetté, részeggé válnak, mint pl.: a macskák macskamenta elfogyasztása után. A szent növények hagyományos legendái tartalmaznak gyakran utalásokat azokra az állatokra, amelyek az embereket ismertették meg a használatukkal. A biológia tudománya ismeri az evolúciós kapcsolatot a pszichoaktív növények és az állatok között azzal kapcsolatban, hogy ezeknek a vegyületeknek a receptorai miért léteznek az állatok idegrendszerében. Kábítószerek, mint biomarkerek az archeológiában Az emberiség már régóta széles körben használja gyógyító, vallási és rekreációs céllal a növényi eredetű kábítószereket. A kábítószerek és a kábítószer metabolitjai ősi leletekből kimutathatók, amelynek haszna az, hogy betekintést nyújt a kor társadalmának szociális viselkedésébe, a termesztési eljárásokba és a kereskedelembe. Az ópium egyike a legrégibb és a leggyakrabban használt kábítószernek. A gyógyszer előfordul a mák (Papaver somniferum) szárának, gubójának kifolyó nedvében. A görögök ezt a nedvet opionnak nevezték. Az ókorban a kábítószert az éretlen mákgubónak méz vagy bor oldatából vonták ki áztatással vagy bevágták a mákgubót, szárát és a kifolyó nedvet lekaparták arról. A kifolyó nedvet megitták, megették, vagy elégetve, füstöt belélegezték a pszichoaktív hatás érdekében. Az ősi készítmények kevésbé hatásosak, mint a modern finomított heroin, de mindkettő függőséget okoz. A papaver somniferum legkorábbi maradványait Svájcból származó régészeti lelőhelyeken, fagyott tőzegben találtak meg, az i. e. III. évezredből. Régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy az ópiummák termesztés nem érte el a Közel-Keletet csak sokkal később. A legrégebbi ismert ábrázolása egy mészkő faragás Knossos Központi Bíróságának palotájának falán található (Kréta), a késői Minószi I. korból (i. e. 1600-1450). Egy új, megkülönböztető jelekkel tipizált kerámiákban találtak ópium nyomokat, gyűrű alakú, Krétán, a tengerben megfeneklett használati tárgyakban, ebből az időből. Ezek a kis kerámia korsók 10–15 cm magas, egy gyűrű alakú talpazattal az aljukon. Kémiai elemzések azt bizonyítják, hogy gyűrű alapjának használata az ópium tárolására volt alkalmas és valószínűleg összefüggésben volt a termesztésével és kereskedelmével. Az ópium fő hatóanyaga a morfin és a kodein. Nyomai a kábítószernek ciprusi ajándék korsókban is fellelhető az i. e. 15. században, el-Ajjul közelében Gázában és Palesztinában találtak. Tejérzékeny volt a kőkori ember A kőkori ember egyáltalán nem tudta megemészteni a tejet, így a táplálkozásából ez az elem mindenképpen hiányozhatott, számolt be a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóirat. Joachim Burger fogorvos professzor, a mainz-i egyetem kutatójának vizsgálatai genetikai jellegűek voltak. A neolitikum korából származó csontvázak genetikai állományának vizsgálatából az derül ki, hogy a kőkorszak embere felnőtt korában nem rendelkezett a tejcukor lebontásához szükséges laktáz enzimmel. Bár az emlősök szinte kivétel nélkül isznak tejet, ám születésüket követően fokozatosan elvesztik azt a képességüket, hogy megemésszék a tejben található laktózt. Az emberek között nem ritka a tejérzékenység. Ázsiában és Amerikában élő őslakók körében egyáltalán nem ismert a tejfogyasztás, mivel genetikai öröklés miatt nem rendelkeznek a laktózt lebontó enzimekkel. Inkább az jelenti a kivételt, hogy az emberek képesek tejet inni. A tejet ivók között mutáció alakult ki A kutatók eddig még nem tisztázták, hogyan és mikor változott meg az európaiak szervezete. Az ősi DNS megoldotta a tej rejtélyét. Míg ősi populáció úgy tanulta, hogy a tejfogyasztás "nem jó a szervezetnek", addig egy német tudóscsoport igyekezett választ kapni arra a kérdésre, hogy miért - ősi több ezer éves csontvázak DNS-ének tanulmányozásával. A csoport megvizsgálta kilenc, Kr. e. 3800 körül foszilizálódott csontváz életkorát, amelyek kb. 6000 évesek voltak. Régészeti lelőhelyek: Németország, Magyarország, Lengyelország és Litvánia. Joachim Burger mainzi antropológus és kollégái kilenc Közép- és Kelet-Európában talált kőkorszaki csontvázból különítették el a DNS-t. Egyetlenegyben sem találtak olyan génmutációt, amely a laktózt lebontó enzim termelésére utalt volna. Van olyan nézet, amely szerint a szarvasmarhatartás kialakulása és a tejfogyasztás előnyeinek felismerése nyomán kialakult genetikai mutáció tette alkalmassá a szervezetet a tej fogyasztására. Egy német-brit kutatócsoport szerint az Ural-hegységből bevándorolt nomád pásztorok terjesztették el a génmutációt Európában. Ural-hegységi nomádok és a tejemésztés A kőkorszakban az európaiak nem tudták megemészteni a tejet, s az, hogy mára tízből kilenc már fel tudja dolgozni a tejtermékeket, valószínűleg az Ural hegységből származó nomádok kis csoportjának köszönhető. Ők terjesztették el azt a génmutációt, amelynek révén az ember gyomra feldolgozza a tejcukrot. A Der Spiegel című hetilap online kiadásában beszámol arról, hogy a mainz-i egyetem antropológusai kőkorszaki csontvázak genetikai állományának vizsgálata során jutottak erre a felismerésre. A kutatók a londoni egyetem tudósaival közösen az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) tették közzé következtetéseiket. Eszerint az a képesség, hogy a tejet meg tudták emészteni, jelentős szerepet játszott az európaiak fejlődésében. Az emberi szervezetben csecsemőkorban - a szoptatás ideje alatt - kellő mennyiségben áll rendelkezésre az az enzim, amely a laktóz lebontásához szükséges, de sok népnél az elválasztás után már csak csekély mennyiségben keletkezik. A világon csak az európaiak, és néhány afrikai népcsoport jelentenek kivételt, mert ezeknél a szervezetben az enzim felnőtt korban is termelődik. (Angliában például a fehér bőrű britek 5 százaléka nem tudja feldolgozni a laktózt, de a bevándorlók körében az arány nagyobb. Annál, akinek a szervezete nem tudja feldolgozni a laktózt, a tej felfúvódást, gyomorgörcsöket és hasmenést okoz.) A német-brit kutatócsoport végkövetkeztetése az, hogy az Ural-hegységből bevándorolt nomád pásztorok terjesztették el a génmutációt Európában. Amikor az első háziasított kecskék, birkák és szarvasmarhák 8000 évvel ezelőtt Európába kerültek, a legtöbb földműves még nem tudta meginni az állatok tejét. A csekély kisebbség, amely termelt a szervezetében laktózt, jelentős előnybe került a többi földművessel szemben, és ezzel elindult egy evolúciós sikertörténet, amely a természetes szelekció nyomán a tejivók győzelmét hozta, - vélekedik Jochim Burger. A tejjel ugyanis a szoptatástól való elválasztás után csökkenteni lehetett a magas gyermekhalandóságot, ezért valószínű, hogy a mai észak-, és közép-európaiak őseiknek egy az időszámítás előtti 5. évezredben élő, maroknyi tejivó marhatartót tekinthetnek - írja a hamburgi hetilap internetes változata. A tej fogyasztását alkalmassá tevő gének Elsősorban Észak- és Közép-Európában, valamint Dél-Európa egyes vidékein öröklődött át a „tejivás képessége” - mondta el a National Geographic News-nak Burger. Ugyanakkor a tyúk vagy a tojás kérdésre is választ kaptak a tudósok, ugyanis Burger kutatásai szerint előbb terjedt el az állattenyésztés Kr. e. 9000 körül, s csak ezt követően (Kr. e. 8000 körül) alakultak ki a tej fogyasztására alkalmassá tevő gének az európai emberben. Az evolúciós küzdelemben a tej fogyasztása kétségkívül előnyt jelentett, hiszen ínségesebb időkben is megfelelő táplálékhoz juthattak azok, akik képesek voltak megemészteni a tehéntejet. „A dokumentum azt sugallja, hogy tevékenységük a korai farmer-gazdálkodóknak közel a nullával volt egyenlő” – tette hozzá társszerzője Peter Forster, régészeti tudományos munkatárs a Cambridge-i Egyetemről. „Ez az első tanulmány, hogy ténylegesen megvizsgálták az ősi emberi lények csontjait, akik 7000 és 8000 évvel ezelőtt éltek” – mondta Zvelebil, a professzor a University of Sheffield, Anglia. Klímaváltozás i. e. 5000-ben A Szahara 10 ezer éve még egészen más képet mutatott, mint manapság, hiszen csapadékosabb, zöldebb volt a táj, vadászó-gyűjtögető népek lakták a vidéket, félig letelepedett életmódot folytatva. Körülbelül 5-7 ezer évvel ezelőtt megváltozott a régió éghajlata, szárazabb klíma köszöntött be, az emberek nomád pásztorkodásra voltak kénytelenek áttérni. A szarvasmarhák csontleletei ezt megerősítik, amelyek a régészeti feltárásokon előkerültek. Azt már korábban is bizonyították barlangfestmények, hogy a háziállatok nagy szerepet játszottak ezeknek a népeknek az életében, amelyeken számtalan szarvasmarha bukkan fel. Arra viszont nem volt bizonyíték, hogy a marhákat a tejük miatt tartották. Tejelő tehenet is ábrázoltak a líbiai - Acacus mountains of southwest Libya -barlangfestmények, de ezek korát nem lehetett egészen pontosan megállapítani. 7000 éve „tejgazdaságok” működtek a mai sivatag területén Az angliai Bristoli Egyetem és a római Sapienza Egyetem régészei bizonyították, akik a Nature-ben tették közzé eredményeiket. A nemzetközi kutatócsoport zsírsavakat vont ki mázatlan kerámiaedényekből, amelyeket Líbiában találtak egy régészeti lelőhelyen. Az elemzések eredményei azt mutatták, hogy egykor tejből, sőt tej feldolgozásából származó zsiradékok voltak a kerámia-edényekben. Ez az első, legkorábbi bizonyíték a prehisztorikus szaharai „tejgazdaságra”. Az i. e. 5000-ben kezdődhetett a jelenlegi adatok szerint. A jégember halála A Jégember, Ötzi halálának körülményeit vizsgálva jól láthatjuk az 5300 évvel ezelőtti, jégkorszaki ember életmódját, az akkori emberre leselkedő veszélyeket. A legrégibb épségben maradt emberi test. Egy német turista talált rá 1991. szeptember 19-én a Similaun-gleccseren, a tiroli Ötz-völgyi-Alpokban. Szénizotópos kormeghatározással megállapították, hogy i. e. 3300 körül halt meg. 25–35 év közötti férfi volt, kb. 160 cm magas és 50 kg súlyú. Valószínűleg összeesett a kimerültségtől, majd megfagyott. A sziklamélyedést, ahová behúzódott, csakhamar befödte a gleccserjég, és megőrizte tetemét a később bekövetkezett olvadásig. Betegségei, sérülései Ötzi testének vizsgálatakor – törött orrától és néhány, közvetlenül a halála előtt elrepedt bordájától eltekintve – semmilyen betegségre utaló jelet nem találtak. Ruházata Különösen értékes őskori leletnek számít a ruházata. Felsőruhája kecske, zerge- és szarvasbőr darabokból összetűzdelt, béleletlen köpeny volt; a hideg ellen hócsalánból szőtt köpeny és prémsapka védte; a lábán fűvel kitömött bőrcipőt viselt. Néhány megmaradt hajszála arra vall, hogy a jégkorszaki ember már gyakorolta a hajvágást. Fegyverzete Fanyelű rézfejszével és kovakőből készült tőrrel, valamint íjjal és 14 nyílvesszővel volt felfegyverkezve; az utóbbiak közül kettőnek megmaradt a kovakő hegye és a tollazata is, tartójuk szőrmetegez volt. Az íj tiszafából készült, a nyilak bangitából és somból. Túlélő eszközei Találtak mellette továbbá egy hálót, egy bőrzacskót, valamint egy U-alakú fakeretet, amelyben Ötzi valószínűleg a hátán vitte a holmiját. Élelmiszerkészlete halálakor egy szem kökényből, néhány gombából és lerágott kecskecsontokból állt. Jégember antibiotikum tartalmú, Polyporus gyógygombát vitt zsákjában vándorlása során. Polyporus gomba bioaktív vegyületekkel Polyporus umbellatus immunostimuláns, daganatellenes, gyulladáscsökkentő és májképző. Múlt és jelen találkozása Az orvoslásban levő nyilvánvaló haladás ellenére a mai napig kísért a történelem előtti idők szokásai, sok a hasonlóság a múlt és jelen között. Vallás Egyik példa a vallásos szempont: Századokon keresztül az emberek gyógyulásért imádkoztak. A kuruzslók a mai napig elűzik a gonosz szellemeket. A beteg emberek csodadoktorhoz fordulnak. Meglátogathatnak egy szent helyet egy új gyógymód, gyógyulás reményében. Természetes gyógymódok Egy másik példa a füvekből készült orvosságok használata. Ez manapság újra divatba jött, hiszen az emberek jobban szeretnek kevesebbet használni a szintetikus gyógyszerekből és jobban megbíznak a Föld természetes erőforrásaiban. Fontos emlékezni arra, hogy ezek a gyógymódok szintén a történelem előtti korból erednek. Most azt gondoljuk, hogy tudjuk, hogy az emberek miért válnak betegekké és sok betegséget meg tudunk gyógyítani és meg tudjuk előzni azokat. Juan Delgado Juan Antonio Delgado Baeza (Chillán, 1993. március 5. –) chilei labdarúgó, a Gimnàstic de Tarragona csatára, de kölcsönben a Tondelánál szerepel. Sticks + Stones (dal) A Sticks + Stones Nicola Roberts brit énekesnő dala. 2011. szeptember 23-án jelent meg Cinderella’s Eyes című albumának egyik dalaként. Roberts, Dimitri Tikovoi és Maya von Doll volt a szám szerzője, a dalszöveget a Girls Aloud tagjaként szerzett negatív tapasztalatok ihlették. Az együtteshez egy reality sorozat után csatlakozott, viszont rövidesen negatív kritikákat is szerzett megjelenése miatt. Habár nyugodt természetű volt az énekesnő, az internetes oldalak, a média, és olyan hírességek, mint Lily Allen és Chris Moyles kihozták a sodrából. Évekkel később megtalálta a módját, hogyan küzdjön a negatív vélemények ellen, megváltoztatta imidzsét, és elkezdett dolgozni debütáló albumán. A dal szövege problémáit részletezi, többek között kiskorú alkoholfogyasztásáról is szól. Zeneileg a szám egy pop stílusú ballada. A kritikusoktól pozitív visszajelzések érkeztek a felvétel felé, többek között az őszinte szöveget dicsérték. Egy videó - mely a dalszöveget is tartalmazza - Roberts Twitter fiókján debütált. Nicola a Sticks + Stones akusztikus változatát is előadta, mely szintén felkerült YouTube csatornájára. Roberts a brit tévéműsor, a BBC Breakfast vendége volt, ahol a felvételről beszélt. Szerinte a dalszövege többek között a zaklatások ellen szól. Írás és inspiráció Egy reality sorozat után csatlakozott a Girls Aloudhoz, viszont rövidesen negatív kritikákat is szerzett megjelenése miatt. Miután évekig csúnyának titulálták, olyan hírességek támadásainak is áldozata lett, mint Chris Moyles lemezlovas és Lily Allen énekesnő. Ez szellemi erejére is negatívan hatott, végül csak az alkoholfogyasztásban lelt örömet. „Az emberek úgy gondolják, hogy sértő dolgokat írhatnak rólam névtelenül az interneten - mint ahogy velem is tették - ellenvádtól való félelem nélkül”, mondta Roberts, öt évvel a zaklatások után, mikor már „jobb környezet”-ben találta magát. A kritikusok is pozitívan írtak az énekesnőről, így például Clemmie Moodie a Daily Mirrortól: „25 éves, és sugárzik az önbizalomtól, és divatsikereinek sorozatai miatt csak úgy virágzik.” Roberts dala ezekre az időkre reagál, egy nem elpuhult számot akart írni. Clairefontaine (labdarúgás) A Le Centre Technique National Fernand Sastre a Francia labdarúgó-szövetség egyik edzőközpontja a 12-ből. Itt edzenek Île-de-France legjobb korosztályos labdarúgói. Berde Mária Berde Mária Julianna (Róth Jenőné) (Kackó, 1889. február 5. – Kolozsvár, 1949. február 20.) erdélyi magyar író, költő, műfordító, tanár. Berde Amál testvérhúga. Használta a Laborfalvi Berde Mária, 1924-től pedig az R. Berde Mária nevet is (férje, Róth Jenő német irodalomszakos tanár után). Élete Régi erdélyi értelmiségi család sarja, Berde Amál testvére; édesapjuk református lelkész, majd a nagyenyedi teológia tanára. Nagyenyeden végezte a középiskolát, első verse diákkorában, 1906-ban jelent meg a Pesti Naplóban. A kolozsvári egyetem bölcsészkarán magyar-német nyelv- és irodalomból doktorált; a költő Baumberg Gabrielláról, Batsányi János feleségéről írt disszertációjának anyagát Bécsben gyűjtötte. 1912-ben jelent meg első verskötete a Modern Könyvtár sorozatban. Az angol és német nyelv tanulása végett Münchenbe utazott, tanulmányútja idején – amelynek Az örök film című modern formaeszközökkel megírt diákregényében állít emléket – súlyos tüdőbajt szerzett. Betegségét, mely kihatott egész életére, egy svájci szanatóriumban gyógyíttatta. Itt szerzett élményeit később, első érett regényében, a Thomas Mann hasonló tárgyú és problematikájú Varázshegyével egy időben megjelent Haláltáncban dolgozta fel. 1917-től 1920-ig a nagyenyedi Bethlen Kollégium tanára. Pályájának új szakasza a forradalmak után kezdődött, a továbbiakban munkájának dandárja a próza. Kezdettől bekapcsolódott a kibontakozó irodalmi életbe, az Erdélyi Irodalmi Társaság (1919) és a Kemény Zsigmond Társaság tagjául (1920), majd alelnökéül választotta. Marosvásárhelyi tanársága idején az Erdélyi Szemle, majd a Zord Idő szerkesztője (1920-21), a Tüzek, Napkelet munkatársa volt. Szépirodalmi alkotásai és cikkei a legtekintélyesebb erdélyi, budapesti és szlovákiai magyar lapokban jelentek meg. Sokat tett az együttélés érdekében, előadássorozatokban népszerűsítette a román irodalom jeleseit. Már 1923-ban cikket írt egy erdélyi szabad írói munkaközösség szükségességéről, később az Erdélyi Helikonba Kuncz Aladár felkérésére írt Vallani és vállalni című nagy hatású cikkével (Erdélyi Helikon, 1929/8) az időszerű társadalmi témák mellett állt ki a múltba menekülő történelmi regények akkori divatjával szemben; írót és kiadót egyaránt serkentve kiváltotta az erdélyi magyar írók népi és városi irányzatai éles vitáját. Kuncz Aladár halála után elhidegült az Erdélyi Helikontól, többek között az alakulóban levő romániai magyar irodalomról, főképp a marosvásárhelyi szervezkedésekről szóló regénye, a Szentségvivők kiadásának elutasítása miatt. 1931 őszén került Nagyváradra mint a kereskedelmi leányiskola német-magyar szakos tanára, ahol főmunkatársa lett az Írás című rövid életű irodalmi, művészeti és zenei hetilapnak; regényét Marokszedők cím alatt 1932-ben a Nagyvárad című lap közli folytatásokban. Olosz Lajos, Szombati-Szabó István és Tabéry Géza társaságában 1933-ban létrehozta az EMÍR (Erdélyi Magyar Írói Rend) csoportosulását és könyvkiadó vállalatát, amelyben 1937-ig tevékenykedett. Írói pályája utolsó szakaszának kezdetén, 1934-ben szakít végleg az Erdélyi Helikonnal. Legérettebb regényeit azután írja. Emberi és írói magatartásával a második világháború után is a haladás szolgálatában állt, állandóan betegeskedve is szerepet vállalt az újjászerveződő irodalmi életben. A Világosság, Szabad Szó, Népakarat és Utunk közli verseit, széles tematikát felölelő novelláit, tanulmányait és cikkeit. Egyik alapítója és haláláig főszerkesztője a Dolgozó Nőnek. Munkássága Halk szavú, az epikum felé hajló, szimbolista stíluseszközöket kedvelő, a természet minden rezdülésére érzékeny lírikusként indult. Legjobb verseit Seherezádé himnusza című kötetében publikálta. Látásmódja, tiszta hangú, finom zeneisége, érzelmes lírája, valamint az emberi viszonyok sajátos, etikai megközelítése, nőies érzékenységre valló, néhol impresszionista hatást mutató prózájának stílusa miatt a szó igazi értelmében asszonyírónak nevezhető. Egyik-másik prózai írását predesztinációt valló erős kálvinizmus jellemzi. Egykori bírálói szóvá tették „levendulás feminizmus”-át. Sokirányú tevékenységéből novella- és regényírói munkássága a legmaradandóbb. Néhány elbeszélése (Szegény kicsi Jula, Rina kincse, Télutó, Vargabetű) hangjának eredetisége, nyelvének költői szépsége miatt sorolható a legjobb kortárs magyar novellák közé. Korai novelláiban gyakori a mesei motívum és a lírai hangulatú epikus ábrázolás. Vissza-visszatérő témája a magát felszabadító vagy felszabadítani akaró asszonyember sorsa, társadalmi és erkölcsi helyzete, a párválasztás és a nők érzelmi világa, lelki életük szabadsága a férfival való kapcsolatukban. Egy leányanyáról írott regényében, A szent szégyenben a társadalmi előítéletekkel szembeszállva azt bizonygatja, hogy a nők csak a termelőmunkában való részvételükkel, anyagi függetlenségük megteremtésével érhetik el szabadságukat. Az álerkölcsökkel, képmutatással leszámolni akaró írói szándék ebben a regényében a főhős lelki fejlődésének sokszínű költői rajzával párosul. Az 1920-as évek végén fordulat állt be érdeklődésében. A romantikus feminizmus helyett egyre inkább korának társadalmi kérdései kezdik foglalkoztatni, jószándékú polgári álláspontból vállalta a közéleti harcot. Higgadt és kulturált stílusú, tudatos felépítésű társadalmi regényében, a Földindulásban az erdélyi dzsentri réteg háború utáni pusztulását, végső züllését festi. A néphez való közeledést, valamint a román polgársággal és értelmiséggel való egyezkedést javallja a lecsúszás orvoslására. Főhőseinek tökéletes lélektani hűségű ábrázolásával emelkedik ki életművéből a háborúellenes hangokat is megütő Tüzes kemence, melyben régi témáját, a nő-férfi kapcsolat erkölcsi vetületét dolgozza fel a korábbinál nagyobb igénnyel. „Mondatai úgy csengenek, mint az ötvös kalapácsa az ellenálló fémen. A platina keménységével csillognak. Ez a keménység van a történet vonalvezetésében is. Szoros fegyelmet tart mondanivalójával szemben, pontosan azon az alaprajzon épít, amelyet mint jó építész előre kitervelt.” – írja róla Schöpflin Aladár 1936-ban. Életműve koronájának szánta és „a lelkiismeret ébrentartása igényével” írta az erdélyi reformmozgalom hősei, id. Szász Károly, ifj. Wesselényi Miklós és társaik emlékének szentelt történeti regényét, A hajnal embereit. „Azt az erdélyi értelmiségi réteget képviselte, mely nem állt ugyan a munkásmozgalom oldalára, de sem a fasizmus előretörése, sem a szovjetellenes háború idején nem hódolt be a fasizmus ideológiájának. És a maga eszközeivel állást is foglalt, amikor 1942-ben megjelent regényében a fasizmussal szemben az önkényuralom, a faji és vallási előítéletek ellen, a szabadságeszmékért harcoló reformkor nagy alakjait, a hajnal embereit állította kortársai elé.” – vallja Katona Szabó István 1957-ben. Két versét (Balga hegedűn, És jönnek órák…) Trózner József zenésítette meg. Művei Bacsányi-Baumberg Gabriella , Kolozsvár, 1912 Versek , Budapest, 1912 Az örök film , regény, Budapest, 1917 A tükör; Szegény kicsi Jula; Borzhistória , Marosvásárhely, 1920 Rina kincse , novellák, történetek, 1923 Vízen hold , elbeszélések, Kolozsvár, 1924 Haláltánc , regény, Budapest, 1924 A szent szégyen , regény, Marosvásárhely, 1925 Enyedi történetek , elbeszélések, Marosvásárhely 1926 Romuald és Andriána , regény, Pozsony 1925 Seherezádé himnusza , versek, Kolozsvár, 1928 Télutó , elbeszélések, Kolozsvár, 1928 Végre egy férfi! , három egyfelvonásos vígjáték, Kabdebó Ernával, 1928 Földindulás , regény, Kolozsvár, 1930 Pillangó Rebeka története , elbeszélés, Nagyvárad, 1933 Szentségvivők , regény, Nagyvárad, 1935 Egy kicsi szolgáló , novellák, Nagyvárad, 1936 Tüzes kemence , regény, Budapest, 1936 Székely népmesék ; vál., bev. R. Berde Mária; Ágisz, Braşov, 1937 ( Hasznos könyvtár. Közművelődési sor. ) A gyémánt emberke. Székely népmesék ; összeáll. Berde Mária; Királyhágómelléki Református Egyházkerület, Oradea, 1938 ( Református könyvtár ) Istenes énekek. Vallásos versek gyűjteménye ; szerk. Berde Mária, Orth Győző, Róth Jenő; Királyhágómelléki Református Egyházkerület, Oradea-Nagyvárad, 1939 Az árva királyfi. Eredeti székely népmesék ; összeáll. R. Berde Mária; Athenaeum, Bp., 1941 ( Magyar tájak mesekincse ) Keresztjáró szerelem ; Athenaeum, Bp., 1941 A hajnal emberei , regény, Budapest, 1943 "Ha visszatérsz"... Regény ; Központi, Bp., 1943 ( Csillagos regény ) Versek – műfordítások ; vál., jegyz. Molnár Szabolcs; Kriterion, Bukarest, 1970 Műfordításai Ion Creangă : Gyermekkorom emlékei (Kiss Jenővel, 1950) Mihai Eminescu versei Gekkan Sónen Ace A Gekkan Sónen Ace (�������; Hepburn: Gekkan Shōnen Ēsu; angol nyelvterületeken gyakran Monthly Shōnen Ace) egy havonta megjelenő sónen mangamagazin, amelyet a Kadokava Soten jelentet meg Japánban 1994 óta. Ellentétben a nagyobb sónen hetilapokkal, amelyek példányszáma több millió is lehet, a Sónen Ace a kevésbé mainstream olvasóközönséget célozza meg, és különös hangsúlyt fektet az anime árukapcsolásokra. Szép számmal találhatóak a magazinban eccsi elemek, viszont csak néhány sorozata akció orientált. Az újságban megjelent mangák Angelic Layer (Clamp) Big Order (Eszuno Szakae) Bio Booster Armor Guyver (Takaja Josiki, a Gekkan Sónen Captain megszűnése után itt folytatták) Blood+ (Szuekane Kumiko) Brain Powerd (Szugiszaki Jukiru) B’t X (Kurumada Maszami) Csikju Miszaki (Ivahara Júdzsi) Deadman Wonderland (Kataoka Dzsinszei) Eden’s Bowy (Tennódzsi Kicune, 1994-ben került át a Comptiq -ból) Eureka Seven (Kataoka Dzsinszei) Fate/Stay Night (Datto Nisivaki) Future Diary (Eszuno Szakae) Ga-rei (Szegava Hadzsime) Ghost Talker’s Daydream (Meguro Szankicsi) Girls Bravo (Kaneda Mario) The Girl Who Leapt Through Time (Kotone Ranmaru) Grenadier (Kaisze Szószuke) Heaven’s Lost Property (Minazuke Szuu) Kaitó tensi Twin Angel (Szeraszai Monako) Kamijadori (Szanbe Kei) Kannazuki no miko (Kaisaku) Kerberos Panzer Cop (Fudzsivara Kamui, korábban a Combat Comic-ban és az Amazing Comicsban futott) The King of Fighters ’94 (Singjodzsi Tacuja) Lucky Star (Kagami Josimizu, cameo) Macross 7: Trash (Mikimoto Haruhiko) Macross The First (Mikimoto Haruhiko) Mobile Suit Crossbone Gundam (Haszegava Juicsi) Mobile Suit Gundam Seed Astray R (Toda Jaszunari) Mobile Suit Victory Gundam Outside Storty (Haszegava Juicsi) Multiple Personality Detective Psycho (Tadzsima Só, 2009-ben átvette a Young Ace ) Musi-Uta (Miz Szeidzsuro) Neon Genesis Evangelion ( Szadamoto Josijuki , 2009-ben átvette a Young Ace ) Nicsidzsó (Aravai Keiicsi) Petit Eva (Hamamoto Rjúszuke) Record of Lodoss War: Chronicles of the Heroic Knight (Nacumoto Maszato) Samurai Champloo (Gocubo Maszaru) Saving Life (Kaneda Mario) Tokió ESP (Szegava Hadzsime) The Vision of Escaflowne (Aki Kacu, sónen változat) The World of Narue (Marukava Tomohiro) Welcome to the N.H.K. (Oiva Kendzsi) Ábrahám ibn Ezra Ábrahám ibn Ezra, teljes nevén Rabbi Abraham Ben Meir Ibn Ezra (héberül: ��������� ������ ������� or ���"�), középkori arabos-latinos nevén Abenezra (arabul: ��� ����), rövidített nevén Raba (Tudela, 1089/1092 – valószínűleg Calahorra, 1167. január 23. vagy 28.) középkori zsidó hittudós, nyelvész és költő. Élete, nyelvészeti művei Irodalmi munkásságának kibontakozását hispániai lakhelyének elhagyása előzte meg: 1138–1139-ben nehéz életkörülményei vándorútra kényszerítették, amely alatt igyekezett terjeszteni a keresztény országokban a zsidó tudományosságot. Nem az eredetiség, és a tudományos továbbfejlesztés, hanem az ügyes előadás és a sokoldalú tudás jellemezte munkásságát. Nyelvészeti munkái szinte kisebb könyvtárt tesznek ki. Első műve a Móznájim (Róma, 1140) a grammatikai terminusokkal foglakozik, de tartalmaz egy fontos irodalomtörténeti részt is. Két nyelvtanát már Luccában fejezte be 1145-ben: a Széfer jeszerben Szaadja gaon vélekedéseit védi Dunas ben Labrattal szemben; illetve a Széfer Ha-jeszód vagy Jeszód Dikduk. 1145 táján keletkezett Mantuában a Széfer Czachót című műve, amelyben kiemelt helyet foglal el a verstan, és ibn Ezra tiltakozik Jóna ibn Dzsanah bibliakritikája és a pajtánok nyelvrontásai ellen. Ezután ibn Ezra Itáliából a Francia Királyság területére ment. Béziers-ben készült 1155 körül az Istennévről szóló Széfer Hassém, valamint a számnévról szóló Széfer Jeszód Miszpor című alkotása. Stilisztikai és összehasonlító nyelvészeti kérdésekkel foglalkozik a Száfá berúra. Ibn Ezra járt az Angol Királyságban is, és itt írta meg 1158-ban a Jeszód Móra ve-Szód Tóra című vallásfilozófiai könyvét valószínűleg tanítványa, József de Mandeville számára. A könyv a betűk elméletét tárgyalja, illetve az Istennév, matematikai és csillagászati problémák között fennálló misztikus összefüggést. Aritmetikai kérdéseket fejteget a Széfer Hamiszpor, a szombatról szól Iggeret Sabbat című levele. Ez utóbbi – Sámuel ben Meir ellen irányuló – írásban egy álomlátos keretben a megszemélyesített szombat figyelmezteti ibn Ezrát a Genezis 1:5 téves értelmezésére, azaz a nap kezdetének estétől vagy reggeltől való számításában. Kommentárjai Ibn Ezra Kommentárokat készített a legtöbb bibliai könyvhöz, némelyikhez kettőt is. Olykor általános nyelvészeti jellemzéssel kezdi a kommentárokat, de a részleteknél mindenhol utal a nyelvészeti szempontokra is (elsősorban Exodus-kommentárjában). Korának egész tudományosságát igyekezett belevinni magyarázataiba. Jellemzi az önálló gondolkodás, élénk előadás, szellemes, találó értelmezés és stílusművészet. Ennek ellenére bizonyos helyeken szándékos vagy nem szándékos homályosság észlelhető, és a rapszódikus jelleg: hiányzik az összefoglaló, egységes magyarázat – ehelyett egy-egy odavetett, talányos szóval próbálja megvilágítani a legnehezebb helyeket. Igen értékes a Luccában készített teljes, illetve Észak-Franciaországban írt befejezetlen Tóra-kommentárhoz írt Bevezetése, ahol jellemzi a saját kora előtt uralkodó négy Biblia-magyarázati módszer: 1. a bőbeszédű gaonokét; 2. a hagyományellenes karaitákét; 3. az aggadikus hagyományok kedvéért természetes értelmet tagadó darsanokét; 4. a keresztény egzegézisre jellemző allegorizálást. Ez utóbbit – a másik háromhoz hasonlóan – támadja, kiemelve az értelmetlen misztérium-, szentség- és szimbólumkeresést. (Ez azonban nem óvja meg attól, hogy ő maga se allegorizáljon a biblia Édenkert története és az Énekek éneke kapcsán.) Saját filozófiáját célzásokba, az Istennév és az attributumokról szóló óvatos fejtegetésekbe burkolta. Konzervatív egzegétaként elvetett minden szövegváltoztatást, és törekedett a mintaszerű héber megfogalmazásra. Bár neve alatt terjedt el, valójában Mózes ben József Kimhi művei a Példabeszédekhez, Ezdráshoz és Nehémiás könyvéhez írt kommentárok. Munkássága nagy hatást gyakorolt a későbbi századok zsidó íróira, gyakran magyarázták műveit, még maga Spinoza is rá hivatkozott bibliakritikájában és liberioris ingenii vir et non mediocris eruditionisnak nevezte (Tractatus VIII.). Filozófiájából egy erősen újplatonista kép bontakozik ki: szerinte Isten a világ fölött álló megfogalmazhatatlan tökéletesség. Isten és az univerzum között közvetítő lények vannak. Ezeknek, az anyag örökkévalóságának, és az örökké teremtő Isteni erőnek tanítása – ibn Ezra hasonlatában akár a szükségképpen melegítő tűz, vagy a szükségképpen fagyasztó hó – , teljesen Alexandriai Philónra épül. Plótinosz és Proklosz hatása figyelhető meg a világlélekről és a természetnek Istenből való emanációjáról szóló elméletében. Feltételezhető, hogy ibn Ezra a Bizánci Birodalomban olvashatta ezeket a tanításokat. Költészete Fentebbi munkái mellett ibn Ezra jelentős költő volt a maga korában. Világi költészetét száraz, hideg, pedáns stílus jellemzi, és itt is lépten-nyomon érződik a szerző tudományos képzettsége. Jellemző, hogy még az egyes héber betűk számértékét is felhasználja verseiben, amelyek mértani pontossággal vannak felépítve. Mintegy 150 darabra tehető vallásos költeményében inkább engedi szabadon kibontakozni érzéseit, és az Isten iránti bizalomban és szeretetben felolvadó hit megnyilatkozását. Ennek ellenére itt is fel-fel bukkan a tudományáról tanúskodó mély gondolkozás. Magyar nyelvű fordítások Ibn Ezra teljes életműve mindezideig nem rendelkezik magyar nyelvű fordítással. Kisebb szemelvények jelentek meg műveiből: Frisch Ármin: Szemelvények a Biblia utáni zsidó irodalomból , Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, 1906 ( reprint kiadás: Auktor Könyvkiadó, Budapest, 1993, ISBN 963-7780-24-6, 413 p), 315–317. oldal Kecskeméti Ármin : A zsidó irodalom története I–II. Budapest: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. 1908–1909. → reprint kiadás: Kecskeméti Ármin: A zsidó irodalom története I–II. Budapest: Bethlen Gábor Könyvkiadó. 1994. ISBN 963-7426-20-5 , I. köt., 285–288. o. Makai Emil (ford.): Zsidó költők – műfordítások Salamon ibn Gabirol, Juda Halévi, Sámuel Hánágid, Mózes ibn Ezra, Ábrahám ibn Ezra, Chárizi, Manuello verseiből / XI.–XIV. század , Singer és Wolfner Kiadása, Budapest, 1895, 155–173. oldal Patai József : Héber költők I–V. , műfordítások, Izraelita Magyar Irodalmi Társaság, Budapest, 1910–1912 ( Új kiadás → Patai Józsefː Héber költők – A középső kapu (Nemzeti könyvtár sorozatː Magyar ritkaságok rovat, 49. mű, Köves Slomó EMIH vezető rabbi ajánlásával), Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2015, ISBN 978-615-5269-73-8, 72–74. o.) Scheiber Sándor : A feliratoktól a felvilágosodásig – Kétezer év zsidó irodalma (Zsidó irodalomtörténeti olvasmányok), Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1997, ISBN 963 85697 4 3, 176–181. o. Forrás Kecskeméti Ármin : A zsidó irodalom története I–II. Budapest: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. 1908–1909. → reprint kiadás: Kecskeméti Ármin: A zsidó irodalom története I–II. Budapest: Bethlen Gábor Könyvkiadó. 1994. ISBN 963-7426-20-5 , I. köt., 251–255. és 285–288. o. Június 12. Június 12. az év 163. (szökőévben 164.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 202 nap van hátra. Névnapok: Villő, Cinella, Cinna, Cinnia, Eta, Etelka, János, Leó, Leon, Letta, Lionel Események 0 816 – IV. (V.) István pápa megválasztása. 1550 – Helsinki megalapítása. 1798 – A Máltai lovagrend átadja Málta szigeteit Napoléon Bonaparténak , és elhagyja az országot. 1940 – A normandiai Saint-Valery-en-Caux kikötővárosban 13 000 körülzárt brit és francia katona adja meg magát Erwin Rommel vezérőrnagy csapatai előtt. 1948 – A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt kongresszusain kimondják a két párt egyesülését: létrejön a Magyar Dolgozók Pártja (MDP). 1964 – Halálra ítélik Nelson Mandelát , dél-afrikai emberjogi harcost, későbbi kormányfőt . 1965 – A The Beatles tagjai megkapják az MBE érdemrendet II. Erzsébet angol királynőtől . 1999 – A KFOR (Kosovo International Security Force) első egységei megérkeznek Koszovóba . 2004 – Portugáliában megkezdődik a labdarúgó Európa-bajnokság . Sportesemények Forma-1 1966 – belga nagydíj , Spa Francorchamps - Győztes: John Surtees ( Ferrari ) 1983 – kanadai nagydíj , Montreal - Győztes: René Arnoux ( Ferrari Turbo) 1988 – kanadai nagydíj , Montreal - Győztes: Ayrton Senna ( McLaren Honda Turbo) 1994 – kanadai nagydíj , Montreal - Győztes: Michael Schumacher ( Benetton Ford ) 2005 – kanadai nagydíj , Montreal - Győztes: Kimi Räikkönen ( McLaren Mercedes ) 2011 – kanadai nagydíj , Montreal - Győztes: Jenson Button ( McLaren - Mercedes ) 2016 – kanadai nagydíj , Montreal - Győztes: Lewis Hamilton ( Mercedes ) Születések 1519 – I. Cosimo de’ Medici , Firenze hercege († 1574 ) 1577 – Paul Guldin svájci matematikus és csillagász († 1643 ) 1814 – Báró Kemény Zsigmond erdélyi magyar író , publicista, politikus († 1875 ) 1843 – David Gill skót csillagász († 1914 ) 1850 – Georges Demenÿ magyar származású francia fiziológus , a filmezés egyik úttörője († 1917 ) 1877 – Edith Rosenbaum divattervező, a Titanic első osztályú és megmenekült utasa († 1975 ) 1888 – Karl von Pfeffer-Wildenbruch német tábornok, SS -Obergruppenführer, Budapest 1944 – 45 -ös ostroma idején a német helyőrség parancsnoka († 1971 ) 1906 – Németh János kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó († 1988 ) 1909 – Dunay Pál Európa-bajnok vívó († 1993 ) 1911 – Milovan Gyilasz (Milovan Đilas) montenegrói szerb születésű kommunista partizánvezér, jugoszláv politikus, társadalomtudós († 1995 ) 1916 – Phil Cade amerikai autóversenyző († 2001 ) 1921 – Hans Carl Artmann osztrák költő († 2000 ) 1921 – Dennis Taylor brit autóversenyző († 1962 ) 1924 – George H. W. Bush , az Amerikai Egyesült Államok 41. elnöke , hivatalban 1989 – 1993 -ig 1927 – Bill Cheesbourg amerikai autóversenyző († 1995 ) 1929 – Anne Frank zsidó lány, Hollandia náci megszállói elől rejtőzve írt naplója tette világhírűvé († 1945 ) 1929 – Eva Pflug német színésznő ( Tamara Jagellovsk az „ Orion űrhajó ” c. tv-sorozatban ) († 2008 ) 1930 – Innes Ireland brit autóversenyző († 1993 ) 1931 – Poszler György Széchenyi-díjas magyar irodalomtörténész, esztéta, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja († 2015 ) 1935 – Finta József Kossuth-díjas magyar építész, a nemzet művésze 1941 – Chick Corea (er. Armando Anthony Corea) amerikai zongorista , zeneművész 1943 – Benkő László Liszt Ferenc-díjas magyar zenész, az Omega együttes tagja 1946 – Friedrich Ferenc Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész 1948 – Hans Binder osztrák autóversenyző 1949 – Bárándy Péter magyar ügyvéd , politikus, igazságügy-miniszter 1952 – Oliver Knussen brit karmester, zeneszerző 1957 – Lucia Aliberti olasz opera-énekesnő , szoprán 1972 – Kiss Virág Magdolna szinkronszínésznő 1972 – Novotny Tamás magyar víz alatti rögbiválogatott tagja 1979 – Gáspár László magyar énekes 1980 – Benoît Caranobe francia tornász 1981 – Fehér Zoltán magyar labdarúgó 1981 – Adriana Lima brazil modell 1984 – Isaac Botella spanyol tornász 1985 – Nathan Gafuik kanadai tornász 1985 – Dave Franco amerikai színész 1986 – Stanislava Komarova orosz úszónő 1996 – Dávinson Sánchez kolumbiai labdarúgó Carobbio degli Angeli Carobbio degli Angeli település Olaszországban, Lombardia régióban, Bergamo megyében. Lakosainak száma 4691 fő (2017. január 1.). Carobbio degli Angeli Gorlago, Trescore Balneario, Grumello del Monte, Bolgare, Chiuduno és Gandosso községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Mediángráf A matematika, azon belül a gráfelmélet területén egy mediángráf (median graph) olyan irányítatlan gráf, melynek tetszőlegesen választott a, b, c csúcsa egyedi mediánnal rendelkezik: a statisztikában ismert medián alatt gráfokban olyan m(a,b,c) csúcs értendő, amely része az a, b és c csúcspárjai közötti mindhárom legrövidebb útnak. A mediángráfok tanulmányozása már régóta tart, az első fecskék közé tartozik (Birkhoff & Kiss 1947) vagy (explicitebben) (Avann 1961) tanulmánya, de a „mediángráf” kifejezés először (Nebeský 1971)-nél jelent meg. Ahogy Chung, Graham és Saks írja, „a mediángráfok természetes módon felbukkannak a rendezett halmazok és diszkét disztributív hálók tanulmányozásakor, kiterjedt irodalmuk van”. A filogenetikus rendszertanban a maximális parszimóniájú leszármazási fákat megtestesítő Buneman-gráf is egy mediángráf. A mediángráfok a választáselméletben is előbukkannak: ha alternatívák egy halmaza mediángráf-szerkezetű, lehetséges az alternatívák közötti többségi preferencia egyértelmű meghatározása. A mediángráfok további áttekintését adják: (Klavžar & Mulder 1999), (Bandelt & Chepoi 2008) és (Knuth 2008). Példák Minden fa mediángráf. Ennek belátásához vegyük észre, hogy egy fában az a, b és c csúcsok alkotta párok közötti három legrövidebb út uniója vagy maga is egy út, vagy egy három fokszámú csúcsban találkozó három út által alkotott részfa. Az első esetben, tehát ha az utak uniója is egy út, akkor az m(a,b,c) medián megegyezik a, b vagy c közül azzal, amelyik a másik két csúcs közötti úton helyezkedik el. A második esetben, ha az utak uniója alkotta részfa nem egy út, akkor a medián a részfa középponti helyzetű, három fokszámú csúcsa. A fákon kívül mediángráfok még a rácsgráfok is. Egy rácsgráfban az m(a,b,c) medián koordinátái megegyeznek az a, b és c csúcsok koordinátáinak mediánjával. Megfordítva, bármely mediángráf csúcsai címkézhetők rácspontokkal úgy, hogy a mediánok az előbb említett módon koordinátákkal számíthatók legyenek. A négyszöggráfok szintén a mediángráfok közé tartoznak; ezek olyan síkgráfok, melyekben az összes belső tartomány négyszög alakú és minden belső csúcs négy vagy több éllel érintkezik. Egy poliominó a négyszöggráfok speciális esete, ezért mindig mediángráfot alkot. Tetszőleges G irányítatlan gráf szimplexgráfja, κ(G) minden csúcsa a G egy-egy klikkjének (teljes részgráfjának) felel meg; a κ(G) két csúcsát akkor köti össze él, ha a megfelelő klikkek G egy csúcsával térnek el. A szimplex gráf minden esetben mediángráf, melyben bármely klikkhármas mediánja a többségi szabály alapján meghatározható, kiválasztva hogy a klikkek melyik csúcsait tartalmazza. A négy hosszúságú körgráfon kívül egy körgráf sem lehet mediángráf. Az ilyen körgráfokban mindig kiválaszthatók úgy az a, b és c csúcsok, hogy a három legrövidebb út megkerülje a teljes kört anélkül, hogy lenne közös metszetük. Az ilyen csúcshármasoknak pedig nincs mediánjuk. Ekvivalens meghatározások Egy gráf tetszőleges két csúcsa, a és b közötti élek minimális számát a csúcsok távolságának nevezzük, jelölése d(a,b). Az a és b közötti legrövidebb utakon található csúcsok intervallumát így definiáljuk: A mediángráf definíciója alapján bármely három a, b és c csúcsához tartozó intervallumok egyetlen pontban metszik egymást: Ekvivalens definíció szerint bármely három a, b és c csúcshoz található olyan m(a,b,c) csúcs, amire a gráfban a súlyozatlan különbségek kielégítik a következő egyenlőtlenségeket: d ( a , b ) = d ( a , m ( a , b , c )) + d ( m ( a , b , c ), b ) d ( a , c ) = d ( a , m ( a , b , c )) + d ( m ( a , b , c ), c ) d ( b , c ) = d ( b , m ( a , b , c )) + d ( m ( a , b , c ), c ) és m(a,b,c) az egyetlen csúcs, amire ez igaz. A mediángráfok előállnak még 2-kielégíthetőségi problémák megoldáshalmazaként, hiperkockagráfok retrakciójával, véges medián algebrák gráfjaiként, Helly-féle split rendszerek Buneman-gráfjaiként és a 2 windexű gráfokként; lásd az alábbi szakaszokat. Disztributív hálók és mediánalgebrák A hálóelmélet területén egy véges háló gráfjának csúcsait a háló elemei alkotják, két csúcs között pedig akkor húzódik él, ha a hozzájuk tartozó elemek a hálóban fedési relációban vannak. A hálók szemléltetése gyakran Hasse-diagramjukkal történik, melyek a hálók gráfjainak lerajzolásai. Ezek a gráfok, különösen a disztributív hálók esetében, a mediángráfok közeli rokonai. Egy disztributív hálóban Birkhoff a következőképpen definiálta az önduális, háromváltozós medián műveletet: ami kielégít egyes axiómákat, amiket a 0 és 1 közötti számok szokásos mediánja, általánosabban pedig a mediánalgebrák is kielégítenek: Idempotencia : m(a,a,b) = a minden a -ra és b -re. Kommutativitás : m ( a , b , c ) = m(a,c,b) = m(b,a,c) = m(b,c,a) = m(c,a,b) = m(c,b,a) bármely a , b , c hármasra. Disztributivitás : m(a,m(b,c,d),e) = m(m(a,b,e),c,m(a,d,e)) bármely a , b , c , d , e ötösre. Neutrális elemek : m (0, a ,1) = a minden a -ra. A disztributivitás követelménye felcserélhető az asszociativitással: Asszociativitás : m ( x , w , m ( y , w , z )) = m ( m ( x , w , y ), w , z ) A mediánképzés művelete segítségével definiálható egyfajta intervallum a disztributív hálókon: Egy véges disztributív háló gráfjában a és b csúcsok közt akkor húzódik él, ha I(a,b) = {a,b}. Ennek a gráfnak bármely a és b csúcspárjára a fent hálóelméleti kifejezésekkel meghatározott I(a,b) intervallum az a-ból b-be vezető legrövidebb utakon lévő csúcsokból áll, így egybeesik a korábban gráfelméleti alapokon definiált intervallumokkal. Bármely a, b és c hálóelemre az m(a,b,c) a három intervallum, I(a,b), I(a,c) és I(b,c) egyedi metszetét alkotja. Ezért bármely véges disztributív háló gráfja mediángráf. Megfordítva, ha egy G mediángráfban létezik két olyan, 0-val és 1-gyel jelölt csúcs, melyek közötti legrövidebb úton az összes többi csúcs megtalálható (ekvivalens megfogalmazásban m(0,a,1) = a minden a-ra), akkor definiálható az a disztributív háló, melyben a ∧ b = m(a,0,b) és a ∨ b = m(a,1,b), G pedig ennek a hálónak a gráfja lesz. (Duffus & Rival 1983) a disztributív hálók gráfjait úgy karakterizálja, mint hiperkockák átmérőt megtartó retrakcióit. Általánosabban, minden mediángráfban meghatározható egy m ternáris művelet idempotenciával, kommutativitással és disztributivitással, igaz, potenciálisan egy disztributív háló neutrális elemeit nélkülözve. Bármely véges halmazon értelmezett ternáris művelet, ami rendelkezik ezzel a három tulajdonsággal (de nem feltétlenül vannak 0 és 1 elemei) ugyanilyen módon egy mediángráfot határoz meg. Konvex halmazok és Helly-családok Mediángráfban egy S csúcshalmazt akkor tekintünk konvexnek, ha az S-be tartozó bármely a és b csúcsára igaz, hogy az I(a,b) intervallum összessége az S részhalmaza. Ekvivalens megfogalmazásban, az intervallumokra fent adott két definíció alapján S akkor konvex, ha bármely két csúcsa közötti összes legrövidebb utat tartalmazza, vagy ha tartalmazza minden olyan ponthármas mediánját, melynek legalább két pontja S-beli. Észrevehető, hogy bármely két konvex halmaz metszete is konvex. A mediángráf konvex halmazai Helly-tulajdonságúak: ha F egymást páronként metsző konvex halmazok tetszőleges családja, akkor F összes halmazának is van nem üres közös metszete. Hiszen, ha F csak három konvex halmazzal rendelkezik, legyenek ezek S, T és U, az S és T metszete legyen a, a T és U metszete legyen b, az S és U metszete pedig legyen c, akkor a konvexitás miatt minden a és b közötti legrövidebb útnak T-n belül kell lennie, és hasonlóan a másik két pár közötti útnak is a megfelelő két halmazban kell lennie; de m(a,b,c) mindhárom pár közötti útba beletartozik, tehát mindhárom halmaz része, így a közös metszetet alkotja. Ha F-nek háromnál több konvex halmaza van, akkor a halmazok számára vonatkozó indukcióval látható be az állítás; hiszen bármely F-beli halmazpárt felcserélve a metszetükkel, a halmazhármasokra való eredményt felhasználva igazolható, hogy a lecserélt család továbbra is páronként metszésben van. A mediángráfok konvex halmazainak egy különösen fontos, az euklideszi terek féltereihez hasonló szerepet játszó családja, a a gráf minden uv éléhez meghatározott halmazokból áll. Magyarán Wuv azokból a csúcsokból áll, melyek közelebb állnak u-hoz mint v-hez, vagy ekvivalens megfogalmazás szerint azok a w csúcsok, melyekre a v-ből w-be vezető legrövidebb utak közül legalább egy u-n megy keresztül. Annak megmutatásához, hogy Wuv konvex, legyen w1w2...wk tetszőleges, Wuv-n belül kezdődő és ott is végződő legrövidebb út; ekkor w2 szintén Wuv-n belül található, különben a csúcsok közti lehetséges távolságok figyelme vételével megmutatható lenne, hogy a két pont, m1 = m(u,w1,wk) és m2 = m(m1,w2...wk) az u, w1 és wk különböző mediánjai lennének, ami ellentmond a mediángráf definíciójának, ami megköveteli a mediánok egyediségét. Ezért a Wuv két csúcsa közötti legrövidebb úton minden egymást követő csúcs is Wuv-beli, ezért Wuv-nek tartalmaznia kell a csúcsok közötti összes legrövidebb utat, ami éppen a konvexitás egyik definíciója. A Wuv halmazok Helly-tulajdonsága fontos szerepet játszik a mediángráfok 2-kielégíthetőségi kifejezésekként való karakterizálásában, lásd lejjebb. 2-kielégíthetőség (2-SAT) A mediángráfok közeli kapcsolatban állnak a 2-kielégíthetőségi problémák megoldáshalmazaival, aminek segítségével jellemezni lehet ezeket a gráfokat, továbbá kapcsolatba hozhatók hiperkockák szomszédságtartó leképezéseivel. Egy 2-kielégíthetőségi kifejezés logikai változók és ún. „klózok” (a változópárokon értelmezett megkötések, melyek megkövetelik egyes értékkombinációk elkerülését) gyűjteményéből áll. Az ilyen problémákat általában konjunktív normálformában fejezik ki, melyben az egyes klózok diszjunkcióként szerepelnek, a megkötések összessége pedig klózok konjunkciójaként van felírva, például a következő formában: Egy ilyen kifejezés megoldásában olyan igazságértékek vannak hozzárendelve a változókhoz, melyek az összes klózt kielégítik, tehát a konjunktív normálformájú kifejezésbe behelyettesítve őket a kifejezés igaz értéket kap. Az összes megoldás családjának természetes szerkezete egy mediánalgebra, ahol három megoldás mediánja úgy kapható meg, hogy minden igazságérték a három megoldás értékeiből többségi függvénnyel képzett értéket veszi fel; könnyen ellenőrizhető, hogy ez a medián megoldás nem sértheti meg egyetlen klózt sem. Ezért a megoldások mediángráfot alkotnak, melyben egy megoldás szomszédja megkapható változók olyan halmazának negálásával, melyeknek egymással egyenlőnek vagy ellentétesnek kell lenniük a megkötések alapján. Megfordítva, minden G mediángráf kifejezhető egy 2-SAT kifejezés megoldáshalmazaként. Ez a reprezentáció előállítható úgy, hogy a 2-kielégíthetőségi kifejezés minden változó a gráf egy élének orientációját írja le, és az egyes megkötések két élnek akkor engedik meg, hogy közös orientációpárral rendelkezzenek, ha létezik olyan v csúcs, melyre mindkét orientáció a más csúcsokból v-be vezető legrövidebb utak mentén fekszik. Minden G-beli v csúcs megfelel a 2-kielégíthetőségi kifejezés olyan megoldásának, ahol minden él irányítása v felé mutat. A kifejezés minden megoldásának valamely v csúcs felől kell jönnie, ahol v a közös metszete a w-ből u-ba irányított élek Wuw halmazai közös metszetének; ez a közös metszet a Wuw halmazok Helly-tulajdonsága miatt létezik. Tehát, ennek a 2-SAT kifejezésnek a megoldásai kölcsönösen megfeleltethetők G csúcsainak. Hiperkockák összehúzottjai Egy G gráf összehúzottja vagy retrakciója (retraction) egy szomszédságtartó leképezés G-ből annak valamely részgráfjába. Precízebben fogalmazva olyan, G-t saját magába átvivő φ homomorfizmus, melyre φ(v) = v a φ(G) részgráf minden v csúcsára. A retrakció képét G egy összehúzottjának nevezzük. A retrakciók a nemexpanzív leképezések közé tartoznak: a φ(v) és φ(w) közti távolság bármely v és w-re legfeljebb a v és w közti távolsággal egyezik meg, és az egyenlőség akkor áll fenn, ha v és w is a φ(G)-be tartozik. Ebből következik, hogy a retrakció G izometrikus részgráfja: az összehúzottban szereplő távolságok megegyeznek a G-beliekkel. Ha G mediángráf, a, b és c pedig a φ(G) összehúzott tetszőleges három csúcsa, akkor φ(m(a,b,c)) szükségképpen a, b és c egy mediánja, ezért megegyezik m(a,b,c)-vel. Tehát φ(G) tartalmazza minden csúcshármasának mediánját, így szintén mediángráf. Más szavakkal, a mediángráfok családja a retrakció műveletére nézve zárt. Egy hiperkockagráf csúcsai az összes lehetséges k-bites bináris vektornak felelnek meg, élei pedig az egyetlen bitben eltérő bináris vektorokat kötik össze; a hiperkockagráfok a k dimenziós rácsgráfok speciális esetei, ezért mediángráfok. Az a, b, c bináris vektor mediánja meghatározható a, b, c minden egyes bithelyiértékén a többségi függvény értékének kiszámításával. Mivel a mediángráfok a retrakció műveletére zártak, és a mediángráfok közé tartoznak a hiperkockagráfok, ezért a hiperkockagráfok minden összehúzása is mediángráf lesz. Megfordítva, minden mediángráf előállítható hiperkockagráf retrakciójával. Ez jól látható a mediángráfok és a 2-SAT kifejezések közötti, fent leírt kapcsolatból is: legyen G egy 2-SAT kifejezés megoldásainak gráfja; az általánosság megsértése nélkül feltehető, hogy a kifejezés úgy van megadva, hogy nincs benne olyan változópáros, melyek minden megoldásban mindig egyenlők vagy mindig ellentétes értékűek. Ekkor a kifejezés összes igazságérték-hozzárendeléseinek tere hiperkockát alkot. A két változónak vagy a két változó komplementerének diszjunkciójából alkotott minden 2-SAT kifejezésbeli klózhoz megalkotható a hiperkocka olyan összehúzása, melyben a klózt megsértő igazságértékek hozzárendelődnek azokhoz, melyekben mindkét változó kielégíti a klózt, anélkül, hogy a hozzárendelés többi változója megváltozna. A klózonként a leírt módon megkomponált retrakciók a hiperkocka a kifejezés megoldásterébe való retrakcióját adják, így előállítják G-t egy hiperkocka összehúzottjaként. A mediángráfok hiperkockák izometrikus részgráfjai, más néven parciális kockák. Nem minden parciális kocka mediángráf; például a hat csúcsból álló körgráf parciális kocka, de nem mediángráf. (Imrich & Klavžar 2000) módszere alapján egy mediángráf hiperkockába történő izometrikus beágyazása O(m log n) időben megszerkeszthető, ahol n és m a gráf csúcsainak, illetve éleinek a száma. Háromszögmentes gráfok és felismerési algoritmusok Annak tesztelése, hogy egy gráf mediángráf, illetve hogy egy gráf háromszögmentes gráf-e, egyaránt jól tanulmányozott problémák. (Imrich, Klavžar & Mulder 1999) észrevétele alapján a két probléma bizonyos értelemben számítási bonyolultság szempontjából ekvivalens. Ezért a háromszögmentesség tesztelésére ismert legjobb korlát, O(m1,41), a mediángráfok tesztelésének is korlátot szab, és a mediángráf-tesztelő algoritmusok bármely továbbfejlesztése a háromszögtesztelő algoritmusok javulásához is elvezetne. Az egyik irányból tegyük fel, hogy a bemenetül kapott G gráfnak a háromszögmentességét kell vizsgálnunk. Konstruáljunk G-ből egy új H gráfot, melynek csúcsai G-nek 0, 1 vagy 2 szomszédú csúcsainak halmazából adódnak. Két ilyen halmaz akkor szomszédos H-ban, ha pontosan egy csúcsban különböznek. H ezzel egyenértékű, az ábrán is látható meghatározása szerint úgy kapható meg, hogy G minden élét két élből álló úttá bontjuk fel, majd hozzáadunk egy új csúcsot, ami G minden eredeti csúcsához csatlakozik. Ez a H gráf a konstrukció módja miatt parciális kocka, de csak akkor mediángráf, ha G háromszögmentes: ugyanis ha a, b és c G-ben háromszöget alkotnak, akkor {a,b}, {a,c} és {b,c} nem rendelkezik H-beli mediánnal, mivel egy ilyen mediánnak az {a,b,c} háromszögnek kellene megfelelnie, de G három vagy több csúcsból álló halmazai nem alkotnak csúcsokat H-ban. Épp ezért G pontosan akkor háromszögmentes, ha H mediángráf. Amennyiben G háromszögmentes, H az ő szimplexgráfja. A H mediángráf-tesztelése megtörténhet az előbbi konstrukció alapján, G háromszögmentességét vizsgálva. Ez a transzformáció megtartja a probléma számítási bonyolultságát, mivel H mérete G-ével arányos. Az ellenkező irányba, a háromszögteszttől a mediántesztig történő redukció némileg komplikáltabb, és a korábbi (Hagauer, Imrich & Klavžar 1999)-féle mediángráf-felismerő algoritmust igényli, ami a mediángráfok több szükséges feltételét teszteli közel lineáris időben. Az új kulcslépés egy szélességi keresés, ami egy tetszőlegesen kiválasztott gyökér-csúcstól való távolság alapján szintekre particionálja a gráf csúcsait, majd a szintekből egy-egy gráf létrehozása, melyekben két csúcs akkor szomszédos, ha az előző szinten közös az ősük; végül ezekben a gráfokban háromszögek keresése. Minden ilyen háromszög mediánjának a három csúcs közös ősének kell lennie; ha ilyen közös ős nem létezik, a gráf nem mediángráf. Ha minden megtalált háromszögnek van mediánja, és a korábbi algoritmus alapján a mediángráfok többi szükséges feltételét is teljesíti a gráf, akkor tényleg mediángráf. Az algoritmushoz nem csak a háromszögek létezését kell tesztelni, hanem ténylegesen meg is kell találni egy-egy szint gráfjának az összes háromszögét. Egy általános gráfban a legrosszabb esetben a háromszögek listázásához Ω(m3/2) időre is szükség lehet, azonban Hagauer et al. megmutatták, hogy a szintfelbontáskor kapott gráfok háromszögeinek száma közel lineáris, ami lehetővé teszi az Alon et al.-féle gyors mátrixszorzási technika használatát a háromszögkeresésre. Leszármazási fák, Buneman-gráfok és Helly-féle split rendszerek A filogenezis feladata a fajok megfigyelt jellemzőiből az evolúciós törzsfa vagy törzsfák meghatározása; egy törzsfában a fajok különböző csúcsokon találhatók, ezen kívül lehetnek további „rejtett csúcsok”, de ezeknek a rejtett csúcsoknak három vagy éllel kell érintkezniük, és karakterisztikákkal kell őket címkézni. Egy karakterisztika akkor „bináris”, ha csak két különböző értéket vehet fel, és a fajok és karakterisztikáik egy halmaza akkor rendelkezik perfekt filogenezissel, ha létezik olyan evolúciós törzsfa, melyben a karakterisztikus értékekkel címezett csúcsok (fajok és rejtett csúcsok) folytonos részfát alkotnak. Ha nem lehetséges perfekt filogenezist létrehozni, gyakran a kitűzött cél a maximális parszimónia elérése, ami azt is jelenti, hogy minimalizálni kell az eltérések számát a fa éleinek végpontjain lévő valamely karakterisztika szerint, az összes élre és karakterisztikára összegezve. (Buneman 1971) megadott egy módszert a bináris karakterisztikák alapján a perfekt filogenezis meghatározására, amennyiben az létezik. Módszere természetes módon általánosítható tetszőleges faj és bináris karakterisztika halmazából a mediángráf megalkotására, amit „mediánhálózatnak” vagy „Buneman-gráfnak” neveznek és a filogenetikus hálózatok egy fajtája. Minden maximális parszimóniájú törzsfa beágyazható a Buneman-gráfba, abban az értelemben, hogy a fa élei a gráfban lévő utakat követik, a fa éleken történő karakterisztika-értékváltások száma pedig megegyezik a gráfban lévő út hasonló számával. A Buneman-gráf pontosan akkor fa, ha létezik perfekt filogenezis; ez akkor történik, ha nincs olyan inkompatibilis karakterisztika-pár, melyben a karakterisztikus értékek mind a négy kombinációja előfordul. Adott fajok és karakterisztikák halmazából a Buneman-gráf előállításához először ki kell küszöbölni a többi fajtól nem megkülönböztethető, redundáns fajokat és az olyan redundáns karakterisztikákat, melyek mindig megegyeznek valamely más karakterisztikával. Ezután vegyünk fel egy-egy rejtett csúcsot minden ismert faj karakterisztikus tulajdonságai mindkét lehetséges értékének kombinációjához. Az ábra példájában vannak kisméretű, barna, farkatlan egerek; kis, ezüstszínű, farkatlan egerek; kis, barna, nem farkatlan egerek; nagy, barna, nem farkatlan egerek és nagy, ezüstszínű, nem farkatlan egerek. A Buneman-gráf módszerét követve ilyenkor létrehoznánk egy rejtett csúcsot, ami az ismeretlen kis, ezüstszínű, nem farkatlan egérfajt jelöli, mivel minden páronkénti kombináció (kicsi és ezüstszínű, kicsi és nem farkatlan, ezüstszínű és nem farkatlan) megfigyelhető valamely ismert fajban. A módszer azonban nem következtetne a nagy barna farkatlan egerek létezésére, mivel egyetlen egérben sem figyelték meg egyszerre a nagy méret és a farkatlanság vonásait. A rejtett csúcsok meghatározása után az egyetlen karakterisztikában különböző fajok vagy rejtett csúcsok között kell behúzni az éleket. A bináris karakterisztikák gyűjteménye leírható ún. „split rendszerként” (split system) is, azaz olyan halmazcsaládként, melyekben a család minden halmazának komplementer halmaza is a család része. Ez a split rendszer minden karakterisztikus értékhez egy-egy halmazzal rendelkezik, mely tartalmazza az adott értéket felvevő fajokat. Ha a rejtett csúcsokat is figyelembe vesszük, a split rendszer Helly-tulajdonságú: minden páronként metsző részcsaládnak van közös metszete is. Bizonyos értelemben a mediángráfok karakterizálhatók úgy is, hogy Helly-split rendszerekből állnak elő: a mediángráf uv éleihez meghatározott (Wuv, Wvu) párok Helly-féle split rendszert alkotnak, tehát ezen a rendszeren Buneman-gráfkonstrukciót alkalmazva nem lesz szükség rejtett csúcsokra és az eredmény újra a kiindulási gráf lesz. (Bandelt et al. 1995) és (Bandelt, Macaulay & Richards 2000) leírnak néhány technikát a Buneman-gráf egyszerűsített kézi kiszámítására, és bemutatják, hogyan használható ez a konstrukció az humángenetikai kapcsolatok vizualizációjára. További tulajdonságok Két mediángráf Descartes-szorzata egy harmadik mediángráf lesz. A szorzatgráf mediánjai kiszámíthatók a két tényező mediánjaiból, ahogy a rácsgráfok mediánjai is előállíthatók az egyes lineáris dimenziók mediánjának független megkeresésével. Egy gráf windex -e meghatározza, mennyi look-ahead -re („előretekintésre”) van szükség annak a problémának optimális megoldásához, melyben megadják a gráf csúcsainak si sorozatát és kimenetként meg kell adni azt a ti csúcssorozatot, melyben a távolságok összege, d(si,ti) és d(t i − 1 , ti) minimális. A mediángráfok pontosan azok a gráfok, melyek windex értéke 2. Egy mediángráfban az optimális választás a következő: ti = m ( t i − 1 , si , s i + 1 ). A medián egyediségét mint tulajdonságot „egyedi Steiner-pont tulajdonságnak” (unique Steiner point property) is nevezik. Egy mediángráf három csúcsára, a , b , illetve c -re vonatkozó optimális Steiner-fa megtalálható az a -ból, b -ből és c -ből az m ( a , b , c )-be vezető legrövidebb utak uniójaként. ( Bandelt & Barthélémy 1984 ) általánosabban vizsgálták adott csúcshalmaz egyes csúcsaiba vezető minimális úthosszal rendelkező csúcs megkeresésének problémáját, megmutatva, hogy mediángráfban bármely, páratlan számosságú csúcshalmazra egyedi eredményt ad. Azt is megmutatták, hogy mediángráfban ennek az S csúcshalmaznak a mediánja kielégíti a választásokon használt Condorcet-kritériumot : bármely más csúcshoz képest közelebb van az S csúcsainak többségéhez. Ahogy az a parciális kockákra általában is igaz, az n csúcsú mediángráfok éleinek száma is legfeljebb ( n /2) log 2 n lehet. Az élek számát azonban túlságosan lecsökkenteni sem lehet: ( Klavžar, Mulder & Škrekovski 1998 ) igazolták, hogy minden mediángráfra fennáll a 2 n − m − k ≤ 2 egyenlőtlenség, ahol m az élek száma, k pedig a hiperkocka dimenziója, melyből a mediángráf összehúzható. Az egyenlőség pontosan akkor áll fenn, ha a mediángráf nem tartalmaz kockákat. Ez a mediángráfokra vonatkozó másik azonosság következménye: Σ ( − 1) dim(Q) Euler-karakterisztika értéke mindig egy, ahol az összegzés az adott mediángráf összes Q hiperkocka-részgráfján történik. A mediángráfok közül kizárólag azok regulárisak , melyek hiperkockák. Minden mediángráf moduláris gráf. A moduláris gráfok olyan gráfosztályt alkotnak, melynek tagjaiban bármely három csúcs renddelkezik mediánnal, de ez a medián nem feltétlenül egyedi. Töltött részecske A töltött részecske elektromos töltéssel rendelkező szubatomi részecske vagy ion. A töltött részecskék sokaságát, vagy az olyan gázállapotú anyagot, mely részben töltött részecskéket tartalmaz, plazmának nevezzük, melyet az anyag negyedik halmazállapotának is tartanak, mivel tulajdonságai jelentősen különböznek a szilárd, folyadék vagy gáz halmazállapotú anyagokétól (a plazma a világegyetem anyagának leggyakoribb halmazállapota). A részecskék elektromos töltése lehet pozitív, negatív vagy semleges. Jelentőségük túlmutat a laboratóriumi kereteken (lásd sarki fény). III. Boleszláv lengyel fejedelem III. Boleszláv, ismert ragadványnevén Ferdeszájú Boleszláv (másként Görbeszájú Boleszláv, lengyelül: Bolesław III Krzywousty; 1086. augusztus 20. – 1138. október 28.), a Piast-házból származó lengyel herceg, aki Kis-Lengyelország, Szilézia és Sandomierz hercege 1102 és 1107 között, valamint egész Lengyelország fejedelme 1107-től 1038-as haláláig. Boleszláv volt I. Ulászló Herman lengyel fejedelem és Judita Přemyslovna fejedelemné egyetlen gyermeke. Származása, ifjúkora Ferdeszájú Boleszláv 1086. augusztus 20-án született a kis-lengyelországi Krakkóban, a Piast-dinasztia tagjaként. Apja Ulászló Herman lengyel fejedelem, aki Megújító Kázmér és Rurik Marija Dobronyega Vlagyimirovna fia volt. Apai nagyapai dédszülei Mieszko Lambert lengyel fejedelem és Lotaringiai Richeza (Ezzo lotaringiai palotagróf leánya), míg apai nagyapai dédszülője Nagy Vlagyimir kijevi nagyfejedelem volt. Anyja a Přemysl-házból származó Judita Přemyslovna, aki II. Vratiszláv cseh király és Magyarországi Adelhaid leánya volt. Anyai nagyapai dédszülei Megújító Břetislav cseh fejedelem és Schweinfurti Judit (Schweinfurti Henrik leánya), míg anyai nagyanyai dédszülei I. András magyar király és Rurik Anasztaszija Jaroszlavna (Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem leánya) voltak. Boleszláv így a lengyel Piast felmenőkön túl még a cseh fejedelmi, a magyar királyi és a kijevi nagyfejedelmi vérvonallal is rendelkezett. Boleszláv volt szülei egyetlen gyermeke. Apja első házasságából (egyes feltételezések szerint nem voltak házasok) egy (törvénytelen) féltestvére, a korábban Nagy-Lengyelországban uralkodó Zbigniew herceg származott. Apja harmadik kapcsolatából a száli frank dinasztiából való Sváb Judit Máriától (korábban Salamon magyar király felesége) három leánytestvére származott, két ismeretlen nevű, valamint Ágnes, aki apátnő lett. Ifjúkora jelentős részét 1097 és 1107 között Kis-Lengyelországban, Sziléziában a Sandomierz földeken töltötte, melyeknek 1102-től uralkodó hercege is lett. Mindeközben féltestvére, Zbigniew Nagy-Lengyelországban uralkodott. Élete Önálló uralkodó Boleszláv a következő néhány évet a bátyja elleni harccal töltötte és 1107-ben sikerült is elűznie, így önálló uralkodó lett. Zbigniew védelmére kelt a német császár, V. Henrik és 1109-ben hadjáratot indított Lengyelország ellen. A hadiesemények Sziléziában zajlottak (Głogów, Bytom Odrzański és Wrocław védelme). Boleszlávnak a németeket a Psie Pole-i ütközetben kellett megvernie, azonban ez valószínűleg csak legenda. Ez a történet feltehetően egy félrefordításból ered. Végül a császár visszavonult. Ez időben Magyarországot Könyves Kálmán magyar király és testvére, Álmos herceg többszöri viszálya dúlta. Boleszláv a testvérharcok idején Álmost támogatta, ha kellett fegyveresen is, később azonban egyezségre jutott Kálmánnal. Kálmán később támogatta Boleszlávot Zbigniewvel szemben, illetve katonai támogatást ígért a cseh állam ellen. Boleszláv 1112-ben visszahívta bátyját, de hamarosan árulással vádolván meg megvakíttatta (Zbigniew nemsokára meg is halt). Kiátkozás Ezért a bűnéért az egyház kiközösítette Boleszlávot, ami minden alattvalóját felmentette az engedelmesség alól. Hogy az átkot visszavonják, Boleszláv böjtölni kezdett és alamizsnát osztott. Ez azonban nem volt elég, és a reményvesztett király zarándokútra ment Magyarországra, Somogyvárra, a Szent Egyed-kolostorba. Hamar vissza kellett azonban térnie, mivel távollétében forrongott az ország. Végül mezítláb ment Gnieznóba Szent Wojciech sírjához, ahol 4 napig imádkozott darócba öltözve és hamut szórva fejére, nem beszélt senkihez, miközben alamizsnát osztott a szegények és nélkülözők között. Ezután a vezeklés után végül feloldották az egyházi átkot. Pomeránia 1113-tól 1135-ig megpróbálta uralma alá vonni Lengyelország korábbi tartományát, Pomerániát. 1119 megszerezte a Gdański Pomerániát (meglehet, hogy ez 1116-ban történt), és 1121–1122 között Nyugati-Pomerániát is meghódította az ottani fejedelmet, I. Wracisławot hűbéresévé fogadva. Hogy Pomerániát erősebben Lengyelországhoz kösse, Bolesláv keresztény missziót szervezett. Az első, melyet Spanyol Bernát vezetett, minden eredmény nélkül végződött. Két továbbit vezetett Bambergi Ottó 1124–1128-ban. Eljutott Pyrzycébe, Stargardba, Wolinba, Szczecinbe és Kołobrzegbe. Végül megkeresztelte a pomerániaiakat, akik a kereszténységet hivatalos vallásnak ismerték el. Uralkodása 1117-ben leverte Skarbimir vajda lázadását, megvakíttatta, és elvette birtokait. 1129-ben Dániával kötött szövetséget. Élete végén Boleszlávnak harcolnia kellett a lengyel egyház függetlenségéért. III. Lothár német-római császárral 1135-ben találkozott Merseburgban, ahol császár megerősítette a lengyel egyházi szervezet függetlenségét a Magdeburgi főegyházmegyétől. Boleszláv hűbéresküt is tett Lothárnak. Az ő udvarában írt a Gallus Anonymus – az első lengyel krónikás. Testamentum 1138-ból való végrendeletében Ferdeszájú Boleszláv bevezette Lengyelországban a szeniorátus intézményét, hogy ilyen módon őrizze meg az ország egységét attól, hogy fiai harcoljanak egymással a hatalomért. Az országot részekre osztotta: Elűzött Ulászlónak Sziléziát adta Wrocław fővárossal, Göndörhajú Boleszlávnak Mazóviát Płock fővárossal, Öreg Mieszkónak Nagy-Lengyelországot Poznań fővárossal, Sandomierzi Henriknek a sandomierzi földeket, Sandomierz fővárossal. A legidősebb Piast lett a senior (princeps) az ő senior országrésze Kis-Lengyelország és Pomeránia lett. Lehet, hogy egy részt Boleszláv özvegye is örökölt. Halála után ennek ez rész visszaszállt a senior országrészhez. Feudális széttagoltság Boleszláv testamentuma jelentette a területi széttagoltság kezdetét Lengyelországban. Ez gyakori jelenség volt a középkori Európában – megjelent többek között a Kijevi Ruszban, Magyarországon és Németországban. Boleszláv halála után a hatalmat, mint legfelső herceg, Elűzött Ulászló vette át. Házasságai és gyermekei Ferdeszájú Boleszláv kétszer házasodott. Első felesége a Rurik-dinasztiából származó Szbiszlava Szvjatopolkovna volt. Szbiszlava Szvjatopolk Izjaszlavics polocki, novgorodi és turovszki fejedelmének és kijev nagyfejedelmének a leánya volt. Házasságukra feltehetően 1103-ban került sor, azzal a céllal, hogy a kijevi nagyfejedelem katonai segítséget nyújt Boleszlávnak a fivére, Zbigniew elleni közdelemben. Kapcsolatukból összesen két gyermek született, bár egyes krónikások egy meg nem nevezett fiúról is írnak, Gallus Anonymus 1107 és 1108 körülire teszi születését, ám létezése továbbra sem bizonyított, amennyiben pedig tényleg létezett, úgy nem sokkal születését követően el is hunyhatott. Két gyermekük: Száműzött Ulászló (1105 – 1159. május 30.), Krakkó , Sandomierz , keleti Nagy-Lengyelország , Kujávia , Szilézia és Pomeránia nagyhercege 1138 és 1146 között. Ismeretlen leány (talán Judit ; 1112 körül – 1124 után), Vszevolod Davidovics muromi fejedelem hitvese lehetett. Második felesége egy német nemesasszony, Bergi Salome lett. Salome Henrik von Berg-Schelkingen, Berg grófjának leánya volt. Házasságukra 1105 január vagy februárjában került sor. E házasságra azért volt szükség, mert Salome családjának befolyása volt az új német-római császár, III. Lothár udvarában. A kapcsolatukból számos utód, összesen tizenkettő származása ismeretes. Gyermekeik: Leszek (1115 körül – 1131. augusztus 26. után), lengyel herceg, Boleszláv és Salome legidősebb fia. Valószínűleg gyermekkorában halhatott meg. Ryksa (1116. április 12. – 1156. december 25. után), lengyel hercegnő, Boleszláv és Salome legidősebb leánygyermeke. 1127-ben megházasodott a dán herceggel, Magnus Nilssonnal , a későbbi Västergötland királyával. Házasságára azért volt szükség, mert Boleszláv szövetséget akart kötni a dánokkal a németek ellen. Ryksa, férje 1134-es halálát követvén még kétszer házasodott, másodjára a minszki fejedelemmel, Vlagyimir Glebovics herceggel, majd Idősebb Sverker svéd királlyal . Ismeretlen leány (1120 körül – 1131 után), lengyel hercegnő, eljegyezték vagy összeházasodott Konrád, Plötzkau grófjával és Nordmark őrgrófjával. Idősebb Kázmér (1122. augusztus 9. – 1131. október 19.), lengyel herceg, fiatalon, kilencéves korában elhunyt. Gertruda (1125 körül – 1160. május 7.), lengyel hercegnő, aki apáca lett Zwiefaltenben . Göndörhajú Boleszláv (1125 körül – 1173. január 5.), 1138 és 1146 között Mazóvia és Kujávia , 1146-tól Krakkó , Gniezno és Kalisz , valamint 1166-tól Sandomierz hercege öccsét követvén haláláig. Öreg Mieszko (1126 körül – 1202. március 13.), Nagy-Lengyelország hercege 1138-tól, továbbá gdański Pomeránia fejedelme 1173-tól haláláig. Első felesége az Árpád-házból származó Magyarországi Erzsébet hercegnő , II. Béla magyar király és Vukanović Ilona királyné leánya volt. Mieszko második házasságából származó gyermekei között van egy későbbi lengyel nagyfejedelem, Hosszúlábú Ulászló is. Dobroniega Ludgarda (1130 körül – 1160 körül), megházasodott II. Dietrich lausitz-i őrgróffal. Judit (1130 körül – 1175. július 8.), kétszer házasodott, először Árpád-házi László herceggel , ám még annak királlyá koronázása előtt különváltak. Második férje I. Ottó brandenburgi őrgróf lett. Henrik (1131 – 1166. október 18.), Sandomierz hercege 1146-tól 1166-os haláláig. Ágnes (1137 – 1182 után), 1150 körül házasságot kötött Msztyiszláv Izjaszlavics kijevi nagyfejedelemmel. Igazságos Kázmér (1138 – 1194. május 5.), posztumusz gyermekként nem szerepelt apja testamentumában, ám fivérét, Öreg Mieszkót követvén lengyel fejedelem lett. 274 Philagoria A 274 Philagoria a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Johann Palisa fedezte fel 1888. április 3-án. Carol W. Greider Carolyn Widney Greider (San Diego, 1961. április 15.) amerikai molekuláris biológus. 2009-ben Elizabeth Blackburnnel és Jack W. Szostakkal megosztva elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat a telomeráz enzim felfedezéséért. Tanulmányai Carol W. Greider 1961. április 15-én született a kaliforniai San Diegóban. Apja Kenneth Greider atomfizikus volt, anyja pedig Jean Greider (lánykori nevén Foley) biológus. Egy évvel Carol születése után szülei a Yale Egyetemen kaptak állást, ezért Connecticutba költöztek, majd három évvel később visszamentek Kaliforniába, Davisbe, ahol apja a Davisi Kaliforniai Egyetem tanára lett, anyja pedig egy sacramentói főiskolán adott elő. 1967-ben anyja meghalt, Carolról pedig az iskolában kiderült, hogy diszlexiás. 1971-ben apja a Heidelbergi Egyetemre kapott ösztöndíjat, Carol és egy évvel idősebb bátyja, Mark pedig egy helyi magániskolában tanult. Carol rosszul tanult a német iskolában, még angolból is rosszak voltak a jegyei, mert diszlexiája miatt nem tudta helyesen leírni a szavakat. Miután visszatértek Davisbe a középiskolában sikerült felzárkóznia, sőt kitűnő tanuló lett. A középiskola után a Santa Barbarai Kaliforniai Egyetemen kezdett tengerbiológiát tanulni. Az egysejtű moszatok megfigyeléséből átváltott a sejten belüli mikrotubulusok tanulmányozására és végül rájött, hogy a biokémia és a molekuláris biológia jobban érdekli. Az egyetem külföldi programja segítségével egy évet a Göttingeni Egyetemen töltött, 1983-ban pedig BSc diplomát szerzett. A továbbtanulásnál ismét meg kellett küzdenie azzal, hogy bár sokat dolgozott kutatói laboratóriumokban, jó ajánlásai és kurzusértékelései voltak, az írásbeli teszteken rosszul teljesített, ezért sok helyen elutasították. Két egyetemen hívták be meghallgatásara és az alapján mindkettő felvette volna, Greider pedig a Berkeleyt választotta, ahol a tanulás mellett Elizabeth Blackburn laboratóriumában kezdett kutatómunkát végezni. A telomeráz felfedezése Blackburn a kromoszómák végét, az úgynevezett telomereket tanulmányozta. A telomerekben egy rövid, hat nukleotidból álló szekvencia ismétlődik sokszorosan. Akkoriban az ismert volt, hogy a DNS másolását végző enzim sajátossága folytán a másolt DNS-szál valamivel rövidebb, mint az eredeti, de nem tudták, hogy miért nem "fogynak el" a kromoszómák a másolások során. Blackburn a papucsállatkával rokon egysejtű Tetrahymenát választotta kísérleti állatnak, mert annak makronukleuszában 40 ezer kromoszóma is megtalálható. Greider 1984 májusában kezdett el dolgozni nála és nagy lelkesedéssel vetette magát a munkába. Sokszor napi 12 órát töltött a laboratóriumban és 1984 decemberében, karácsony napján megtalálta az első nyomát az enzimnek, amely kiegészíti a megrövidült telomert. Ezután több hónapos munkával kizárták, hogy műtermékről lenne szó és a következő év júniusára biztosak voltak benne, hogy megtalálták a telomeráz enzimet, decemberben pedig cikkben közölték a felfedezést. A következő két és fél évben izolálták az enzimet és megállapították, hogy maga is tartalmaz egy rövid RNS-szakaszt, amit templátként használ a telomerek hosszabbításánál. Greider 1987-ben megvédte doktori disszertációját és a Cold Spring Harbor Laboratory-ban kezdte el posztdoktori munkáját, melyet a telomeráz klónozásával kezdett. 1990-ben Calvin Harley-val közösen megállapította, hogy a telomerek hossza a sejtek öregedésével van kapcsolatban. Felfedezték, hogy a gyorsan osztódó rákos sejtekben aktiválódik a telomeráz génje, így kerülik el a DNS-rövidüléssel járó degenerációt és pusztulást. Az esetleges telomeráz-blokkoló rákgyógyszer hatását vizsgálva létrehoztak egy egértörzset, amelyikben az enzim génjét kikapcsolták (knockout mouse). 1997-ben családjával együtt átköltöztek Marylandbe, ahol a Johns Hopkins Egyetemen folytatta kutatói pályáját. Laboratóriumában munkatársaival együtt a telomeráz szerepét vizsgálja a génműködés stabilitásában, a DNS sérüléseiben, a programozott sejthalálban és az őssejtekben. Elismerései Carol W. Greider, Elisabeth Blackburn, valamint Jack W. Szostak 2009-ben orvostudományi Nobel-díjat kapott a telomeráz felfedezéséért. Greider ezenkívül megkapta a Gairdner Alapítvány Nemzetközi Díját (1998), az Amerikai Tudományos Akadémia Richard Lounsbery-díját (2003), az Albert Lasker-díjat az orvosi alapkutatásért (2006), a Dickson Orvostudományi Díjat (2006), a Wiley-díjat (2006), a Louisa Gross Horwitz-díjat (2007) és a Paul Ehrlich és Ludwig Darmstaedter-díjat (2009). Családja Carol Greider 1993-ban összeházasodott Nathaniel Comfort tudománytörténésszel. Két gyermekük született, Charles és Gwendolyn. Marton Mária Marton Mária (Budapest, 1953. október 2. –) magyar író, publicista. Életpályája Édesanyja Braun Mária, édesapja Marton Frigyes rendező. Az Eötvös Gimnáziumban érettségizett, majd a MÚOSZ Újságíró Iskoláját végezte el. Újságíróként dolgozott az Ez a Divatnál, az Új Tükörnél, a Képes 7 és az Ádám Magazinnál. A Százszorszép Kiadó irodalmi szerkesztője volt és a Magyarország folyóirat kulturális rovatát vezette. 2001 óta szabadfoglalkozású. Rendszeresen publikál irodalmi lapokban. Magánélete Férjezett 1980-tól 2008-ig férje, Szabó Tibor haláláig. Egy fia van, Szabó András, született 1980-ban. Művei Magánérzetek - antológia- 1994 Drámák címmel első drámakötete -1997 Fronthatás második drámakötet - 1998 Rendezte: Marton Frigyes interjúkötet - 2002 Istentelen század társadalmi regény - 2007 Tájképre nincs idő szocialista lányregény - 2008 Mese Lázár Ervinről interjúkötet - 2007 Hierarcha Varga Imre szobrászművész életéről - 2009 Az Öröm ujjhegyén Csukás Istvánnal interjúkötet - 2009 Kettős vallomás verseskötet - 2012. Színházi bemutatók RS9 Színház, Bádogszív -1999 Komédium, Egy szoknya emléke - 2004 Magyar Írószövetség Felolvasószínház, Bohóc-szvit - 2005. New York, Pilvax Players Theatre - Megörökítve - 2013 Fészek Művészklub, Pilvax Players Theatre - Kettős vallomás - 2015 RS9 Színház, Vendetta - 2017 Kaposvári Csiky Gergely Színház, Bohóc-szvit - 2017 Kaposvári Csiky Gergely Színház, Könnyek nélkül - 2017 Fészek Művészklub, A lépcső - Felolvasószínház - 2017 Díjai Magyar Rádió drámapályázat nyertese, 1997. A dráma címe Fronthatás. Örökhagyók kategória díja - 2004. Aranyhomok Irodalmi Mesepályázat díjazottja - 2013. Lucky Luke legújabb kalandjai A Lucky Luke legújabb kalandjai vagy Lucky Luke a Vadnyugaton (eredeti cím: Les Nouvelles Aventures de Lucky Luke vagy The New Adventures of Lucky Luke) francia televíziós 2D-s számítógépes animációs sorozat, amelyet a Xilam készített. Franciaországban 2001. szeptember 16-ától az France 3 adta. Magyarországon 2004 és 2006 között a Fox Kids (később Jetix) sugározta, 2014-től pedig már az M2 kezdte ismételni új magyar szinkronnal. Szereplők További szereplők (1.szinkronban): Bácskai János , Faragó András , Jelinek Márk, Kardos Gábor, Kassai Ilona , Katona Zoltán, Kránitz Lajos , Némedi Mari , Pálfai Péter, Rudas István, Varga Tamás , Végh Ferenc, Vizy György További szereplők (2.szinkronban): Bácskai János , Bodrogi Attila, Boldog Gábor, Bolla Róbert, Bókai Mária , Cs. Németh Lajos , Csuha Lajos , Gubányi György István, Hegedűs Miklós, Kassai Ilona , Koncz István, Pál Dániel, Solecki Janka , Szokol Péter , Végh Ferenc Pápai Erika Pápai Erika (Budapest, 1959. október 4. –) Jászai Mari-díjas magyar színésznő, szinkronszínész. Élete A Kodály Zoltán Zenei Általános iskolába járt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a Bölcsészkart is látogatta. Az Ascher Oszkár Irodalmi Színpadon játszott először. Többször jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára – közben könyvesbolti eladóként is dolgozott –, 1985-ben végzett Iglódi István tanítványaként. Már harmadéves korában főszerepet játszott a József Attila Színházban, ahova először szerződött. 1986-tól a Vígszínház művésznője, 2000 óta szabadfoglalkozású színésznő. Drámai és zenés darabok főszerepeit egyformán jól alakítja, bár az utóbbi években főként operettekben, musicalekben szerepel. Vendégművészként játszott a Rock Színház, a Nemzeti Színház, a Magyar Színház, a Budapesti Operettszínház, a Merlin Színház, a Madách Színház, az Új Színház, a Turay Ida Színház, a Jászai Mari Színház, a Kőszegi Várszínház, a Karinthy Színház és a Vígszínház produkcióiban. Az utóbbi években az erőre kapó „vidéki” színjátszást is erősíti. Színházi szerepei Betty Comden - Adolf Green - Charles Strouse - Les Adams: Taps....Eve Hamington Bertolt Brecht : Mahagonny városának tündöklése és bukása....Jenny Sarkadi Imre : Oszlopos Simeon....Zsuzsi Jean Anouilh: Euridike....Euridike Mario Vargas Llosa : Pantaleon és a hölgyvendégek....Pochita Presser Gábor - Horváth Péter - Sztevanovity Dusán : A padlás ....Kölyök naiv szellem, 530 éves; Süni Alain Boublil - Claude-Michel Schönberg - Victor Hugo : Nyomorultak....Fantine Leonard Bernstein : West Side Story....Maria William Shakespeare : Vízkereszt vagy amit akartok....Viola Szörényi Levente - Bródy János : Atilla – Isten kardja ....Réka Butaságom története....Kabók Kata, színésznő Gregg Opelka: C'est La Vie....Dominique Szakcsi Lakatos Béla : Cigánykerék Kálmán Imre : Csárdáskirálynő....Stázi Zerkovitz Béla : Csókos asszony....Kató Szirmai Albert - Bakonyi Károly : Mágnás Miska....Rolla grófnő Karinthy Ferenc : Dunakanyar....Presszósnő Ernest Theodor Hoffmann - Lőrinczy Attila: A csoda alkonya....Rosebalverde Tündérasszony Márkus Alfréd - Harmath Imre - Vadnay László : A csúnya lány....Éva - Kató Eugène Scribe : Egy pohár víz....Anna, királynő Dosztojevszkij – Tovsztonogov: A félkegyelmű....Aglája Marius von Mayenburg: Haarmann....Mutter Grimm-testvérek - Romhányi József - Fényes Szabolcs : Hamupipőke....Gyöngyike Hol vagytok ti régi játszótársak? Martin Sherman - Galambos Attila - Arany Tamás: Isadora Nagy András: Alma....Alma Mahler-Werfel Szörényi Levente - Bródy János: István, a király....Sarolt, István anyja Békeffi István - Stella Adorján: Janika....Gizi, színésznő Woody Allen : Játszd újra, Sam!....Nancy Jótékonysági Gála Kaszás Attila Emlékest Herczeg Ferenc : Kék róka....Cecile Szép Ernő : Lila akác....Bizonyosné Hunyady Sándor : Fekete szárú cseresznye....Irina A Magyar Dal gálaestje Szörényi Levente - Bródy János: A kiátkozott....Édua Terence McNally: Mesterkurzus....Sharon Graham, szoprán Howard Lindsay - Oscar Hammerstein - Richard Rodgers: A muzsika hangja....Mária Nincsen hónap Rejtő nélkül Baum–Harburg–Arlen: Óz, a csodák csodája....Dorothy Dosztojevszkij – Camus: Ördögök....Dása Satova Békés Pál : Össztánc Alice Power - Alice Purcell: Paper Walls/Papírfalak Rainer Werner Fassbinder : Petra von Kant keserű könnyei....Petra von Kant Pikáns Zsoltár - Mezei Mária válogatott válaszai Eugène Scribe: Egy pohár víz....Anna királynő Bertolt Brecht : A szecsuáni jóember....Asszony Szörényi Levente - Bródy János: Veled, Uram!....Ilon Krúdy Gyula : A vörös postakocsi....Montmorency kisasszony Csehov : Cseresznyéskert....Ljubov Andrejevna Ranyevszkaja Filmjei Játékfilmek Városbújócska (1985) A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire (1992) Kútfejek (2006) Tévéfilmek Fekete rózsa (1980) Egy szerelem három éjszakája (1986) Nyolc évszak 1-8. (1987) Fűszer és csemege (1988) Miniszter (1988) Ragaszkodom a szerelemhez (1988) Oktogon (1989) Nyomozás a Kleist-ügyben (1989) Fehér kócsagok (1990) Hölgyek és urak (1991) Ördögváltozás Csíkban (1993) Öregberény (1993-1995) Szemben a Lánchíd oroszlánja (1995) A becsületes megtaláló (1996) A templom egere (1998) Capitaly (2002) Karácsony édes ünnepén (2002) 200 első randi (2018) Rex A pesti légionárius In memoriam Reményik Sándor (közreműködő) Most, amikor minden virág nyílik? (közreműködő) Szinkronszerepei Mezítláb a parkban – Corie (1992) Harmadik Shrek : Csipkerózsika A Kennedy űrközpont jelentkezik: Navy Pilot Lt. Cmdr. Barbara DeSantos – Bobbie Phillips Bankok Hilton: Katrina Stanton – Nicole Kidman A gazember: Alice van Lück – Andrea Sawatzki Szívek szállodája : Lorelai Victoria Gilmore – Lauren Graham Az elveszett világ "2": Marguerite Krux – Rachel Blakely Keresztanya: Angela de Marco – Michelle Pfeiffer Lucy, az aranyásó: Arvella Whipple – Glenn Close Született feleségek : Gabrielle Solis – Eva Longoria Csak a testeden át! : Kate Spencer – Eva Longoria Parker Matilda, a kiskorú boszorkány : Miss Honey – Embeth Davidtz Anasztázia (rajzfilm): Ánya / Anasztázia Hüvelyk Panna (rajzfilm) Megtört szívek - Gülseren Gülpinar - Nurgül Yeşilçay A szultána - Köszem szultána - Nurgül Yeşilçay Bates Motel-Psycho a kezdetektől: Norma Bates-Vera Farmiga Ki vagy, doki? (Az elkárhozottak utazása): Astrid Peth - Kylie Minogue Hangfelvételei A padlás , musical (Presser-Sztevanovity), 1993 Veled, Uram! , rockopera (Szörényi-Bródy), 2000 Atilla - Isten kardja , rockopera (Szörényi-Lezsák), 2001 Moonwind , jazz (Upanisad Jazz), 2008 Toldi , zenés mű (Ghymes), 2009 Kit ringat a bölcső" próza Díjai EMeRTon-díj ( 1992 ) Ajtay Andor-emlékdíj ( 1993 ) Jászai Mari-díj ( 1993 ) Varsányi Irén-emlékgyűrű ( 1993 ) Mensáros László-díj ( 1997 ) Súgó Csiga díj ( 2003 ) DB V 80 sorozat A DRG V 80 sorozat egy német B'B' tengelyelrendezésű dízelmozdony-sorozat volt. 1952-ben készült belőle tíz példány a Krauss-Maffei és a MaK gyáraiban. 1976 és 1978 között lett selejtezve. Bátorkő Bátorkő vára Várpalotától északra mintegy 5 km-re, a Fajdas-hegység egyik völgyében, meredek és szűk területű sziklacsúcson találjuk Bátorkő vagy mai nevén Pusztapalota várának romjait. Története A vár a 13. század végén vagy a 14. század elején keletkezhetett, amikor a hatalmas Konth család birtoka volt. 1271-ből származik két oklevél is, amelyben a Szalók nemzetség birtokmegosztásával foglalkozva szerepel a "Tikolföld a Várad erdővel" megjelölés. Ez arra utal, hogy valószínűleg ekkor már áll Bátorkő vára. Könczöl Imre szerint annak az 1288-ban kelt oklevélnek, amely "castro Bacurku" néven említ egy várat, és egyesek szerint ez Bátorkő első okleveles említése, elmélyült elemzése után igazolható, hogy nem erről a várról van szó. Bátorkőt először 1326-ban említik oklevélben, amikor a Csákok a hozzá tartozó falvakkal és birtokokkal együtt elcserélik más várakért Károly Róbert királlyal. Ez az oklevél meghatározza azt is, hogy a vár "Tykolfeldeu" területén áll. Egy 1409-ben keletkezett oklevél említi meg Keszi Balázst, mint "castellánus castri Bathorkw alias curialis in Palotha", vagyis Bátorkő várának várnagya és Palota udvarispánja. Bátorkő a török hódoltság idején pusztult el, és csak ezután kapta a Pusztapalota nevet. Azt, hogy Bátorkő vára mikor pusztult el, nem tudjuk. Az utolsó okleveles adat 1559-ből maradt fenn. Feltehetően a XVI. század második felében már elhagyatott volt, és így fokozatosan romba dőlt. A XIX. században villámcsapás érte, amikor állaga még inkább leromlott. Leírása Pusztapalota Radnai Lóránt leírása szerint: "a kis fellegvár négy, egymástól jól elkülöníthető épületrészből állt. A sziklabérc nyugati oldalán, ahonnan egyedül volt megközelíthető, állott az udvart kerítő és bejáratot védő fal, e fölött magasodott a 3 emeletes torony, amelyből csúcsíves ajtón keresztül vezetett egy híd az átjáró toronyba. Ezen keresztül egész keskeny, többlépcsős folyosó vezetett a negyedik épületrészbe, az alsó toronyba. A kb. 15 m magas 3 emeletes torony csak nyugatról volt megközelíthető. Itt volt kapcsolata a völgy nyugati oldalával, de azt az összekötő kis részt is biztosan elvágta abban az időben, és egy árok húzódhatott a vár bejárata előtt, amelyet ma már feltöltöttek a leomlott falrészek. Felvonóhíd vezethetett az árkon keresztül, amelyen át az előudvarba lehetett jutni. Az udvart határoló falak a torony falaihoz hasonlóan, egyenesen a sziklára vannak ráépítve, és csak a hátsó kisebb torony északi fala nyúlik le egészen a völgy aljáig. Ez végig rakott fal, amelyet egy hatalmas felnyúló, 1,5 m magas támpillér erősít. Az előudvarból a sziklába vájt keskeny, most is jól látható feljáró vezetett a torony földszintjébe. A torony 6,5 x5 m alapterületű és 3 emeletes volt, 2,20 m vastag terméskő falakkal, kívül vakolva. A földszinti helyiség kb. 4,5 m magas a többi emeleti helyiség 3 és 2,8 m magas volt. Az egyes helyiségek mennyezetét tartó kemény fagerendák 0,25 x 0,25 m méretû nyílással még jól láthatók. A földszintről az I. emeletre felvezető lépcsőfeljárat a nyugati, a II. emeletre felvezető a keleti oldalon volt. A földszinti csúcsíves ajtón keresztül jutunk ki egy nyitott ajtórészre. Itt a szikla egészen meredek. A nagy torony északi részén egy falmaradványt látunk, amely azt a nyitott részt védte. De az… átjáró tömbjének keleti oldalán észlelhető homorú fal arra mutat, hogy itt egy fallal elzárt és korábban raktárnak vagy tömlöcnek használt helyiséget hoztak létre. Most oly keskeny a nagy toronyból vezető átjáró, hogy csak a sziklához erősített vaskorlát segítségével lehet átjutni az átjáró részbe. Itt is jól látható a keskeny, alig 50 cm széles lépcsős folyosó feletti befalazott gerendák gyámlyukai és a ma is meglevő meredek lépcsők. Az átjáró folyosón keresztül érünk le a 3,50x5,50 m méretű kis toronyba, amely minden oldalon ablakkal rendelkezett. A nagy torony ablaknyílásai még jó állapotban vannak, legérdekesebb az I. emelet keleti falában levő, kis benyíló fülkévé kiképzett ablak, amelyben ülőpadka is volt. Ez a román ízlésű ablak is megközelítően utal a vár építési idejére." Magical Mystery Tour (dal) A Magical Mystery Tour dal a The Beatles együttes azonos című albumának első száma és címadó dala. A dal megjelent egy dupla EP-n, illetve a The Beatles egy azonos című filmet is készített. Közreműködők Paul McCartney – ének, zongora, basszusgitár John Lennon – vokál, akusztikus ritmusgitár George Harrison – vokál, szólógitár Ringo Starr – dob, ütőhangszerek, csörgődob Mal Evans – kolomp, maracas, csörgődob Neil Aspinall – kolomp, maracas, csörgődob David Mason – trombita Elgar Howarth – trombita Roy Copestake – trombita John Wilbraham – trombita Produkció Geoff Emerick – hangmérnök George Martin – producer Forrás Ian MacDonald: A fejek forradalma – a Beatles dalai és a hatvanas évek ISBN 963-530-478-1 Philydor erythropterum A Philydor erythropterum a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Philip Lutley Sclater angol zoológus írta le 1856-ban, az Anabates nembe Anabates erythropterus néven, Jelenlegi besorolása vitatott, egyes szervezetek az Ancistrops nembe sorolják Ancistrops erythropterus néven. Alfajai Philydor erythropterum diluviale Griscom & Greenway, 1937 Philydor erythropterum erythropterum (P. L. Sclater, 1856) Előfordulása Dél-Amerika északi részén, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Peru és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők és mocsári erdők. Megjelenése Testhossza 17-19 centiméter, testtömege 28-36 gramm. Életmódja Ízeltlábúakkal táplálkozik. Hivatkozások A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2018. január 15.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. március 6.) A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. január 15.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. január 15.) Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. január 15.) (angolul) Aulopareia Az Aulopareia a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Gobiinae alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 4 faj tartozik: Aulopareia atripinnatus (Smith, 1931) Aulopareia janetae Smith, 1945 Aulopareia koumansi (Herre, 1937) Aulopareia unicolor (Valenciennes, 1837) Boeing 787 A Boeing 787 Dreamliner (fejlesztési nevén 7E7 vagy Y2) a Boeing Commercial Airplanes legújabb hosszútávú, közepes méretű, széles törzsű, két hajtóműves utasszállító repülőgépe, melyet az Amerikai Egyesült Államokban terveztek és gyártanak. Különböző változataiban 242-335 utas fér el, három osztályon. Ez az első utasszállító repülőgép, amelynek törzse nagy része kompozit anyagokból készült. Úgy tervezték, hogy 20%-kal kevesebb üzemanyagot fogyasszon, mint a Boeing 767. A gép típusjogosítása azonos a nagyobb Boeing 777 repülőgéppel, így a 777-et vezetni jogosult pilóta ezt is vezetheti. A Boeing a Yellowstone Project keretében több korábbi gyártmányát, a Boeing 757, Boeing 767 és a Boeing 777–200 típusokat tervezte leváltani egyetlen géppel, konkurenciát állítva ezzel az Airbus A330-nak. Eredetileg a Sonic Cruiserrel tervezték ezt, de a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után a légitársaságok olcsóbban üzemeltethető repülőgépeket szerettek volna vásárolni, hogy az alacsony árakkal visszahódítsák az elbátortalanodott utasokat, ezért a Sonic Cruiser fejlesztését leállították, és egy konvencionálisabb repülőgép fejlesztésébe fogtak. A korszerű hajtóművek kevesebbet fogyasztanak, a nagy mennyiségű kompozit anyag miatt a repülőgép szerkezete könnyebb lesz, így olcsóbbá válik az üzemeltetés, és csökken a károsanyag-kibocsátás. A repülőgépen a megszokottnál nagyobb ablakok vannak, a kabinbelső is eltér a megszokottól. A repülőgép a fejlesztés során eredetileg a 7E7 nevet viselte, 2005 januárjában kapta végleges nevét. Az első példányt 2007. július 8-án mutatták be a Boeing everetti gyárában. Fejlesztése és gyártása során a Boeing világszerte számos beszállítóval működött együtt. A gépek összeszerelése a Boeing everetti gyárában (a Washington állambeli Everettben), valamint a cég dél-karolinai gyárában (a dél-karolinai Észak-Charlestonban) zajlik. A gépek az eredeti tervek szerint 2008 májusában kerültek volna forgalomba, de a fejlesztés jelentős késésbe került, ami miatt 2009 elejéig 33 gép megrendelését mondták vissza a légitársaságok. Végül 2009. december 15-én került sor az első Dreamliner repülésére. A próbarepülések 2011 közepéig zajlottak. A programra a Boeing 32 milliárd amerikai dollárt költött. A repülő 2011 augusztusában kapta meg a típusengedélyt az Amerikai Szövetségi Légügyi Hatóságtól (FAA) és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökségtől (EASA). Az első 787-8-as gépet 2011 szeptemberében szállították le első megrendelőjének, a japán All Nippon Airwaysnek, ahol 2011. október 26-ától teljesít járatokat. A gép hosszabb változata, a 787-9, amely hat méterrel hosszabb és 833 kilométerrel hosszabb távot tud megtenni, 2013 szeptemberében repült először, 2014 júliusában kezdték leszállítani a megrendelőknek, és 2014. augusztus 7-étől teljesít járatokat, szintén az All Nippon Airways gépeként; első megrendelője, az Air New Zealand két nappal később repült vele először. 2017 júniusáig 67 légitársaság rendelt a gépből, összesen 1275 darabot, a legnagyobb megrendelő az All Nippon Airways. Európában először a LOT lengyel légitársaság vásárolt belőle. Az Airbus a repülőgép fejlesztésének hírére kezdte meg az Airbus A350 tervezését, amelyet konkurenciájának szán. Fejlesztéstörténet 2005 . január 28. : Boeing 7E7 program elindítása. 2005. szeptember: Megszületik a végleges döntés egy forradalmian új utasszállító repülőgép fejlesztéséről. 2005. szeptember: Bemutatkozik a Dreamliner pilótafülkéje. 2006 . június: Boeing elkészíti a Dreamliner végleges terveinek huszonöt százalékát. 2006. december 6. : Boeing 787 Dreamliner virtuális példányának bemutatója. 2007 . február: A Dreamlifter nevet kapta a Boeing átalakított 747 LFC (Large Cargo Freighter) változata, amelynek feladata a B787-es alkatrészeinek szállítása. 2007. március: Elkészül a második átalakított Boeing 747 -400LFC Dreamlifter. 2007. május 21. : Megkezdik az első Boeing 787 végszerelését a Boeing everetti szerelőcsarnokában. 2007. július 8. : Bemutatkozik a Boeing 787 Dreamliner. 2008. június 20. : Sikeres "Power ON" (repülőgép bekapcsolása) 2008. július 2. : Sikeres szerkezeti teszt 2008. szeptember 27. : Sikeres túlnyomás teszt 2008. november 15. : Sikeres szárny terhelés teszt 2009. május 21. : Első hajtómű beindítás teszt 2009 júliusában egy terheléses teszt során az átlagos körülmények közt fellépő terhelést is csak nehezen viselte el az új Boeing, ezért el kellett halasztani az első felszállást. 2009. december 15. : Magyar idő szerint 19.30 órakor első felszállása a seattle -i Boeing Field repülőtérről 2011. szeptember 25. : Az első üzemeltető (a japán All Nippon Airways ) átveszi az első gépét 2013. szeptember 17.: Felszáll a hosszabb törzsű 787-9-es 2014. augusztus 9.: Az Air New Zeland forgalomba állítja a hosszabb törzsű 787-9-est 2015. január : Az ANA 3 db 787-10-est rendel így a japán társaság lesz az első aki a 787-es minden változatát üzemelteti Fejlesztési irányelvei A 787-es fejlesztésének fő jellemzője volt a repülőgép súlyának csökkentése. A repülőgép 80%-ban kompozit anyagokból épült. A repülőgépbe épített anyagok súly szerint csökkenő sorrendben a következőek: 50% kompozit anyagokból, 20% alumínium, 15% titán, 10% acél, és 5% egyéb. Alumíniumot a szárnyak és a farokrész éleinél, titánt elsősorban a hajtóművekben és a rögzítő elemeknél, bizonyos helyeken pedig acélt használtak. Külső jellemzői a felkanyarított szárnyvég és a zajcsökkentő fogazott élű hajtóműburkolat. A legnagyobb hatótávolságú változata 15 750 km-t tud egy üzemanyag tankkal repülni, ami elég Los Angeles-Bangkok vagy New York-Hongkong út megtételére. Utazási sebessége 0.85 Mach (ami 903 km/h a szokásos utazási magasságban). Fedélzeti rendszerei A 787-es fedélzeti rendszerei között a legfigyelemreméltóbb az új hatékony elektronikus architektúra, ami a korábbi sűrített levegő és hidraulikán alapuló részeket, elektromos kompresszorokkal és pumpákkal váltja le, valamint teljesen megszüntette a pneumatikus és hidraulikát néhány alrendszerben (pl hajtómű indító vagy fékek). A 787-es másik újdonsága az elektronikus szárnyfűtés, ami elektrotermikusan fűti a szárny felületét - ezzel váltották le a korábban megszokott forró levegővel fűtő rendszert. Technikai adatok 2010-ben a Boeing bejelentette, hogy az alacsony számú rendelés miatt nem kezdik el a 787-3 fejlesztését. A Boeing 787 megrendelői Aeromexico 2 darab Air Canada 14 darab Air China 15 darab Air India 27 darab Air New Zealand 8 darab Air Pacific 5 darab ALAFCO 12 darab ANA 50 darab Arik Air 7 darab Arkia Israel Airlines 4 darab Azerbaijan Airlines 3 darab British Airways 24 darab China Eastern Airlines 15 darab Ethiopian Airlines 10 darab Etihad Airways 35 darab First Choice 12 darab Garuda Indonesia 10 darab Hainan Airlines 8 darab Icelandair 14 darab International Lease Finance Corporation (ILFC) 22 darab Japan Airlines 35 darab Jet Airways 10 darab Kenya Airways 9 darab Korean Air 10 darab LAN Airlines 32 darab LCAL (Low-Cost Aircraft Leasing) 15 darab LOT (légitársaság) 8 darab Nakash Group 2 darab OmanAir 6 darab Pegasus 6 darab Qantas 45 darab Qatar Airways 30 darab Royal Air Maroc 5 darab Royal Jordanian Airlines 8 darab S7 Airlines 15 darab Shanghai Airlines 9 darab Travel Service 1 darab Uzbekistan Airways 2 darab Vietnam Airlines 4 darab Virgin Atlantic 15 darab Prometheus (film, 2012) A Prometheus (eredeti cím: Prometheus) 2012-ben bemutatott amerikai-brit tudományos fantasztikus horror Ridley Scott rendezésében. A film a kultuszfilmmé lett Alien-filmekkel egy univerzumban, azok cselekménye előtt, 2093-ban játszódik, így tekinthető az Alien-filmek előzményének is. Ugyanakkor új főszereplőket és történetszálat vesz fel, nem az előző főhős, Ripley sorsát követi nyomon. A film vegyes kritikákat kapott, fogadtatása nem volt egyértelműen negatív, viszont nagyon megosztotta a közvéleményt és a kritikusokat: A kritizálók számos hibát vélnek felfedezni a filmben a marketing, a forgatókönyv (cselekmény), a dramaturgia, és a színészi játék terén, szintén támadási felületet vagy vitatémát jelentett a mércét magasra tevő előddel, az Alien-sorozattal való összehasonlíthatósága vagy nem összehasonlíthatósága. Összességében 2012 egyik legvitatottabb és sokat boncolgatott sci-fi-filmje lett. Cselekménye Doktor Elizabeth Shaw (Noomi Rapace) régész és párja, Charlie Holloway (Logan Marshall-Green) olyan jeleket találnak a Föld különböző pontjain végzett ásatásokon, amik alapján egy távoli csillagrendszer válik azonosíthatóvá, amit a régészpár „meghívónak” vél az emberiség állítólagos teremtőitől (az eredetiben The Engineers, „a Mérnökök” / „az Alkotók” / „a Tervezők”). Négy évvel később egy csapattal, a Weyland vállalat Prometheus nevű űrhajójával mennek el az ismeretlen bolygóra, hogy felkutassák a lényeket. A kétéves utazást a csapat hibernációban teszi meg, ez alól kivétel David, az android (Michael Fassbender). A küldetés irányítója Meredith Vickers (Charlize Theron), a Weyland vállalat megbízottja, aki felügyeli a kutatást, mivel a vállalat finanszírozza a küldetést. A megérkezésük után kiderül, hogy a szóban forgó bolygó kopár, kihalt, légköre mérgező, és mostoha klíma várja a látogatókat. Viszont meglátnak egy idegen mesterséges építményt, és leszállnak a közelben. A létesítményben egy kiküldött csoport egy kék bőrű, méretes humanoid tetemét, és hordószerű tárolóedényekben nagy mennyiségű különös, zselészerű fekete folyadékot talál, de életjeleket nem, az épület legalább kétezer éve elhagyatott. A megérkezés és az első felderítés után a szerzett minták alapján kiderül, hogy a humanoidoknak közük van az emberekhez, mivel a két faj DNS-mintája jó egyezést mutat. Davidnek, valószínűleg véletlenül, sikerül beindítania egy holografikus naplót, amelyen látszik, hogy egy csapat idegen a központi terem felé futott, valami elől menekültek, egyiküket a terem ajtaja lefejezte. A tetem vizsgálata közben két kutató, az expedíció geológusa és biológusa, akiknek hamar elegük lett a kutatásból (a geológus főleg az idegen holttesttől és a hologramoktól borul ki), a hajó felé indul, de, mint később kiderül, valójában eltévedtek az épület barlangszerű folyosóin, és az idegen létesítményben ragadtak. A kutatócsoportnak közben vissza kell vonulnia a Prométheuszra egy közeledő elektromos vihar miatt, amely megsütéssel fenyegeti őket. A „tervező” fejét Shaw a viharban az élete kockáztatásával az űrhajóra viszi, ahol megvizsgálják, de a lelet a fekete anyaggal fertőzöttnek bizonyul, ami szétrobbantja a fejet. David egy erre szolgáló telepatikus készülék segítségével beszél az űrhajón titokban „lefagyasztott” állapotban utazó Weylanddal a fejleményekről, aki azt mondja neki, szerezzen további válaszokat. Vickers ezután sarokba szorítja az androidot, és megpróbálja kiszedni belőle, miről beszéltek Weylanddal - láthatóan nem túl jó a viszony Vickers és Weyland meg az androidja között. Az android végül vonakodva, de válaszol Vickersnek. Davidnek eközben, vagy ezután különös ötlete támad, és megkérdezi a Hollowayt, mit tenne meg azért, hogy választ kapjon a kérdéseire. A férfi, aki életét a projektnek áldozza, nem sejtve, hogy a halálos ítéletét írja alá, azt válaszolja: „bármit”, mire David egy pohár alkohol segítségével megmérgezi a fekete anyaggal, amit az idegen létesítményből olyasféle csomagolásban talált, amiben a Földön biológiai fegyvereket tartanának. Közben a hajó kapitánya, aki éppen a megfigyelőpultnál lát el ügyeletet, arról tájékoztatja a két kint rekedt kutatót, hogy a robotszondák fura, meg-megszűnő idegen életjeleket látnak a létesítményben. A kutatók, akik az idegenek hullahegyei közt nem érzik magukat biztonságban, elhatározzák, hogy semmiképpen nem mennek oda megnézni a jelet, ehelyett letáboroznak az egyik ellenkező irányban lévő raktárban. A hajó fedélzetén feltűnik Vickers, akivel a kapitány flörtölni kezd. A hidegség megtestesülésének tűnő nő a rámenős kapitány ama vádjára, hogy ő is robot, válaszul találkozóra invitálja a kabinjába, így senki nem lesz tanúja, amint a két kutatót kezdetben csupán ártalmatlan érdekességnek tűnő kígyó- vagy csigaszerű, puhatestű lények támadják meg, amelyek szájukon behatolva megfertőzik őket (az egyik kutatót a rájuk tekeredő lényekből kilövellő szupersav erősségű testnedv arcon találja, és hamarosan megöli, amikor késsel megpróbálják levágni azokat magukról). Mikor a viharnak vége, néhányan elindulnak megkeresni a két eltűnt kutatót, akikkel megszakadt a kapcsolat. Míg az emberek a létesítményben kutatnak, és megtalálják az egyikük holttestét, David különválik tőlük, és felfedezi az idegen létesítmény (ami valójában egy űrhajó) irányítóközpontját, valamint egy életben maradt, hibernált Tervezőt. Ekkor Vickers parancsa ellenére lekapcsolja azt a kamerát, amelyen a nő szemmel tartja. David a műszerfallal kísérletezve, illetve holografikus felvételeket nézve hamarosan rájön a hajó működésének bizonyos elveire, és arra is, hogy úticélja a Föld volt. Közben a létesítményben ragadt, és a fekete anyaggal megfertőződött kutató a hajó közelébe ért, de öldöklő zombivá változott. Vele a hajó legénysége - akik közül többet megöl vagy megsebesít - leszámol, azonban a létesítményben kutató Holloway is elkezd átváltozni. A tudósok az egyre rosszabbul lévő Holloway-jel visszaindulnak a Prometheusra, de Vickers nem akarja felengedni őket a hajóra, és akaratának nyomatékosítására egy lángszóróval fenyegetőzik. A kutatók, akik többsége orvosi kezelésben akarja részesíteni a beteget, összevesznek vele. Holloway azonban érzi, hogy Vickersnek van igaza, és hogy öngyilkosságot kövessen el, mielőtt átváltozik, elbúcsúzik a többiektől, majd közeledni kezd Vickers felé, biztatva a nőt, hogy végezzen vele, aki valóban szétégeti a fegyverrel. Sajnos az is kiderül, hogy Holloway és Shaw szexuális kapcsolatot létesített a fertőzés óta, és Shaw is a rosszullét jeleit mutatja. David, aki egy orvosi laborban megvizsgálja, tájékoztatja, hogy egy embrió fogant meg a méhében, azonban utal rá, hogy nem földi eredetű, és nem meri megmutatni az ultrahangképeket Shaw-nak. Javasolja, hogy a legénység fagyassza le a nőt, ám Shawnak esze ágában sincs idegen csecsemőket szülni, elszökik, majd a hajó Weylandék számára fenntartott ultramodern medikabinjában császármetszést hajt végre magán. A magzat polipszerű lény, külsőben és méretben hasonló az Alien sorozat xenomorf-lárváihoz. Shaw a medikabin fertőtlenítő eszközével megpróbálja elpusztítani, mint később kiderül, sikertelenül. A műtét hatásaitól végül elájul, amikor felébred az orvosi részleg egyik szobájában, meglepődve látja, hogy Weylandot emberei és androidja épp felkészítik a tervezőkkel való találkozásra. Weyland nagyon öreg, csak órák vannak hátra az életéből, és a lények tudását szeretné felhasználni arra, hogy meghosszabbítsák az életét. Erről csak David és Vickers tudott. Vickers azonban természetellenesnek tartja apja örök élet utáni vágyát, igyekszik lebeszélni a tervezőkkel való találkozásról, a férfi azonban hajthatatlan. Shaw úgy dönt, a történtek után is Weylanddal tart, de a mágnással ellentétben ő nem örök életet akar, hanem megtudni azt, amiért Hollowayjel nekiindult a Földről: mi volt a Tervezők célja az emberiség megalkotásával. A kupolaszerű építmény valamiféle fegyver- vagy méregraktár lehetett (legalábbis az űrhajóskapitány, aki a bolygót katonai kísérleti telepnek tartja, biztos ebben), de, mint kiderült (amit eddig csak David és az ő nyomán Weyland tudott), emellett egy nagy űrhajó, ami a sok száz urna fekete méreggel a rakterében a Földet vette célba. Amikor gazdájával együtt kihozzák a tervezőt a hibernációból, és David Weyland kérdéseit lefordítja neki ősi nyelvükre, a lény válasz helyett (amire vélhetően nem ítélte őket méltónak) leszakítja David fejét, és - minthogy a testőrök igyekszenek őt lelőni, hogy megvédjék a gazdájukat - megöli a többieket is. Egyedül Elizabeth Shawnak sikerül kimenekülnie. Előzőleg Shaw is kérdéseket intézett a tervezőhöz (őt az érdekelte, miért akarták elpusztítani az emberiséget), de Weyland utasította a testőreit, némítsák el a nőt, mivel a férfit csak a halhatatlansága érdekelte. Amikor Shaw közli az űrhajó kapitányával, hogy az idegen hajó felszálláshoz készülődik, és célba vette a Földet, a kapitány (aki már előzőleg esküdözött, hogy ezt a fekete izét, ami az embereket zombivá változtatja, esze ágában sincs a Földre szállítani) és a három pilóta a Prométheuszt nekivezetik a felemelkedő idegen járműnek, működésképtelenné téve mindkettőt. A robbanás előtt Meredith Vickers, akinek kedvesebb az élete, és ellenzi a kamikaze-akciót, egy egyszemélyes mentőkabinban kiugrik és földet ér, azonban az idegen hajó lehulló roncsa agyonnyomja. David leszakított feje felveszi a kapcsolatot Elizabeth Shaw-val. David tájékoztatja, hogy a tervező túlélte az ütközést, és most (feltehetően bosszúszomjasan) a nőt keresi. A nőnek egy még komolyabb fenyegetéssel kell szembenéznie: mentőkabinjában a hatalmasra nőtt arctámadó xenomorf polipot észleli tekeregni, amit korábban kiműtött magából. Épp megkapja David üzenetét, és a tervezp már ott is van. Szerencsére Shaw a xenomorfhoz tudja csalni őt, és csapdába ejteni. A xenomorf elvégzi a feladatát, hosszas küzdelem után a tervező arcára tapad, és megfertőzi, Shaw pedig megmenekül. Ekkor David újra jelentkezik, és közli, hogy további idegen űrhajókról is tud és azokat irányítani is tudja, ha Shaw hajlandó megmenteni őt. Shaw megkeresi David fejét, és elindulnak az egyik űrhajóhoz. Shaw tájékoztatja Davidet, hogy esze ágában sincs a Földre visszamenni, hanem meg kell keresniük a tervezők anyabolygóját, mert tudni akarja, miért akarták megsemmisíteni a földi életet. David így is vállalja a küldetést, és azt állítja, tudja, hova kell menniük. Shaw az űrhajóról, mielőtt elindulnának, egy záróüzenetet sugároz a Földre, amelyben röviden összefoglalja a történteket, és felhívja a figyelmet rá, hogy a veszélyre való tekintettel senkinek eszébe se jusson felkeresni ezt a bolygót. Közben Shaw régi mentőkabinjában a xenomorf által megfertőzött tervező testéből előbújik egy hosszú koponyájú, az Alien filmekből ismertekhez többé-kevésbé hasonló szörny. Szereplők Noomi Rapace (Elizabeth Shaw) Michael Fassbender (David) Charlize Theron (Meredith Vickers) magyar hangja Létay Dóra Guy Pearce (Peter Weyland) Idris Elba (Janek kapitány) Rafe Spall (Milburn) Logan Marshall-Green (Holloway) Kate Dickie (Ford) Sean Harris (Fifield) Emun Elliot (Chance) Benedict Wong (Ravel) Lucy Hutchinson (fiatal Elizabeth) Patrick Wilson (Elizabeth apja) Daniel James (tervez I.) Ian Whyte (tervező II.) Forgatás A vizuális effektek a Moving Picture Company (MPC), a WETA Digital, Fuel VFX és a Halon Entertainment (previz.) munkája. A speciális effekteket a Neal Scanlan Studio (animatronic), Carlos Huante (lényekért felelős designer) és H.R. Giger (kreatív konzultáns és látvány) alkotta. Marketing A film bemutatását jelentős marketing előzte meg, amin kívül az Alien-történetekhez való kapcsolódás is növelte a várakozást. Még víruskampányt is indítottak, ahol a filmbeli, fiktív Weyland Vállalat termékeinek reklámjaként szerepeltek a filmbeli műszaki eszközök, többek közt a Prometheus űrhajó és David, az android is. Fogadtatás A Prometheus megosztotta a közönséget és a kritikusokat egyaránt. Dicséretet elsősorban a film látványvilága és Michael Fassbender alakítása kapott. Hátrányként főleg a botladozó dramaturgiájú cselekményt és a film által felvetett létkérdések közhelyszerű, illetve hiányos megválaszolását említették meg. Mivel sok, a cselekmény alapján felvethető kérdésre, legalábbis ebben a filmben, nem adnak választ, emiatt meglehetősen gyakori megállapítás, hogy a film dramaturgiailag hiányos, nem áll meg önmagában (a tervezett, Paradise munkacímet viselő következő rész, illetve a bővített verziók jelenetei nélkül), illetve, hogy „két szék között a padlóra esett”: egyszerre akart rémisztő horrorfilm és gondolatébresztő hard sci-fi lenni, de végül mindkét műfajban erősen középszerű teljesítményt ért el. Az Alien-filmek rajongói között sem aratott osztatlan sikert a történet, mert az azokból ismerős lények és a korábban megszokott horrorszerű jelenetek túl keveset szerepelnek a filmben. Női páros tenisz a 2011. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2011. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon a tenisz versenyszámokat Trabzonban rendezték. A női páros tenisz versenyeket július 25. és július 29.-e között rendezték. Mérkőzések R = feladta w/o = az ellenfél visszalépett Lasse Svan Hansen Lasse Svan Hansen (Stevns Municipality, Dánia, 1983. augusztus 31. –) olimpiai bajnok dán kézilabdázó, jelenleg az SG Flensburg-Handewitt játékosa. Pályafutása Klubcsapatban Svan Hansen pályafutását a dán Sierslev HK csapatánál kezdte, majd 2002-ben a GOG Gudméhoz igazgolt. Ott megnyerte csapatával a 2004-es és a 2007-es bajnokságot, valamint a 2002-es, 2003-as és 2005-ös dán kupát. 2008-ban a német Flensburg csapatába igazolt, amellyel elhódította a 2013–2014-es EHF-bajnokok ligája trófeáját, valamint a 2015-ös német kupát is megnyerte. Tizedik Flensburgban töltött szezonjában, 2018-ban sikerült német bajnoki címet szereznie. Válogatott Svan Hansen 2003-ban kapott először meghívást a dán válogatottba. 2012-ben megnyerte az Európa-bajnokságot, 2014-ben ezüstérmes lett. Egyaránt ezüstérmet szerzett a válogatottal a 2011-es, valamint a 2013-as világbajnokságon. A 2016. évi nyári olimpiai játékokon aranyérmet szerzett csapatával, Franciaország ellen győztek 28–26 arányban. Az olimpia All-star csapatába is bekerült. Sikerei, díjai EHF-bajnokok ligája 01 Arany : 2014 Német bajnokság 01 Arany : 2018 Német kupa 01 Arany : 2015 Dán bajnokság 01 Arany . 2004, 2007 Dán kupa 01 Arany : 2002, 2003, 2005 A fényjogar A fényjogar (The Scepter of Light) az Elena, Avalor hercegnője című animációs sorozat első évadának tizedik epizódja. Jegyzetek The Scepter of Light (angol nyelven). IMDb Forrás A fényjogar az Internet Movie Database -ben A fényjogar a Wikia-ben Boeing Pelican A Boeing Pelican ULTRA (Ultra Large Transport Aircraft) volt a Boeing Phantom Works tervezett ekranoplán, merev szárnyú repülőgépe. Fejlesztés A repülőgép célja lenne, hogy nagy kapacitású vízi közlekedésű katonai vagy polgári gépként használnák, a szárnyfesztávolsága 150 méter, a hasznos terhelése 1400 tonna és a hatótávolsága 18 000 km lenne. A repülőgépet négy légcsavaros gázturbina működtetné, amelyek lehetővé tennék, hogy 6-15 méteres magasságon repüljön a víz felett, bár képes lenne a 6100 méteres magasságon is repülni, csökkentett hatótávolsággal 12 000 kilométert megtenni. Hagyományos kifutópályát használna, amelyen képes lenne a fel- és leszállásra, a törzsben oldalanként 38, összesen pedig 76 kerék lenne. A koncepcióról nincs semmilyen további információ 2002 óta. Műszaki adatok Általános jellemzők Hossz: 122 m Fesztáv: 152 m Magasság: 6 m Szárnyfelület: >4000 m2 2 Hasznos teher: 1400 tonna Teljesítmény Utazó sebesség: 240 csomó a talaj felett (445 km/h) X-akták – Szállj harcba a jövő ellen Az X-akták – Szállj harcba a jövő ellen (The X Files – Fight the Future) Rob Bowman filmrendező 1998-ban bemutatott amerikai sci-fi thrillere, a Fox Broadcasting Company népszerű televíziós sorozatának első mozifilm adaptációja David Duchovny és Gillian Anderson főszereplésével. Rob Bowman a második évadtól kezdve a televíziós sorozat epizódjainak körülbelül negyedét rendezte. A film témájával inkább a sorozat un. „Mitológia” epizódjaihoz kapcsolódik, azaz az UFO összeesküvés, elrablások, kormányzati konspiráció, háttérhatalom kérdésköre körül forog. (A második mozifilm viszont „a hét szörnye” epizódokhoz kapcsolódik, amelyek leginkább az un. paranormális jelenségek eseteit dolgozzák fel.) Címváltozatok Mivel a televíziós sorozat epizódjai már korábban is megjelentek DVD-n is (még korábban egyes népszerű epizódok VHS kazettákon is), ezért lehetett szükség annak – néha már-már erőltetettnek tűnő – túlhangsúlyozására, hogy ez az alkotás mozifilm. X-akták: A film (a bemutató körül és azóta is gyakran így emlegetik annak ellenére, hogy azóta egy másik mozifilm is megjelent) X akták - A mozifilm - A jövő a tét! (1998-as DVD magyar címfelirata) X-akták: A jövő a tét (Ez így a kevésbé figyelmes érdeklődőnek esetleg szintén egyszerű epizódnak tűnhet. Ez egyébként Elizabeth Hand könyvének a címe, aki regényét az eredeti forgatókönyv alapján írta.) Szereplők Fox Mulder – David Duchovny ( Rékasi Károly ) Dana Scully Gillian Anderson ( Náray Erika ) Az ápolt kezű férfi – John Neville ( Versényi László ) Cigarettázó Férfi – William B. Davis ( Cs. Németh Lajos ) Dr. Alvin Kurtzweil – Martin Landau ( Avar István ) Walter Skinner igazgatóhelyettes – Mitch Pileggi ( Rosta Sándor ) Dr. Ben Bronschweig – Jeffrey DeMunn ( Kőszegi Ákos ) Cassidy – Blythe Danner ( Hámori Ildikó ) Darius Michaud – Terry O’Quinn ( Kristóf Tibor ) Conrad Strughold – Armin Mueller-Stahl ( Reviczky Gábor ) Stevie – Lucas Black (Bíró Attila) Richard „Ringo” Langly – Dean Haglund ( Holl Nándor ) John Fitzgerald Byers – Bruce Harwood ( Galbenisz Tomasz ) Melvin Frohike – Tom Braidwood A Szindikátus tagja – Don S. Williams ( Bitskey Tibor ) A Szindikátus tagja – George Murdock Történet A poros észak-texasi sivatagi kisvárosban a helybéli gyerekek véletlenül egy barlangra bukkannak, amiben egykor őskori emberek egy földönkívüli lénnyel találkoztak és küzdöttek meg. Az egyik, barlangba zuhant fiú majd a kimentésére érkező négy tűzoltó megfertőződik a földönkívüli vírust tartalmazó Fekete Olajtól. Scully és Mulder az X-akták lezárása után a terrorelhárításhoz áthelyezve, pár nappal később bombafenyegetés miatt egy dallasi kormányzati irodaház átvizsgálásában vesz részt. Az eredménytelen kutatás miatt eleinte telefonbetyárra gyanakodnak, de Muldernek az a bizarr ötlete támad, hogy a bomba egy másik kormányzati épületben lehet. A szomszédos épület bejárása után véletlenül bukkannak a negyed órára beállított időzített bombára. Az épületet kiürítik, és Darius Michaud (Terry O'Quinn), a terrorelhárítás szakértője mindenkinek parancsot ad a helyszín elhagyására. Majd a pokolgép előtt kivárja a robbanást. Ám az FBI vizsgálóbizottsága úgy tűnik, Mulderékat akarja elmarasztalni a történtekért. Közben a sajtóközlemények szerint Észak-Texasban egy elszigetelt Hanta-vírus járvány ütötte fel a fejét. Muldert egy eddig ismeretlen informátor, Dr. Alvin Kurtzweil arról tájékoztatja, hogy a valódi célpont nem a kormányhivatalok irodái voltak, hanem a kórház blokk, a katasztrófavédelem elkülönítője, ahol a fertőzött gyereket és a tűzoltókat kezelték, hogy haláluk után eltüntessék a nyomokat. Kurtzweil később azt is elárulja, hogy a földönkívüli vírus már évmilliók óta jelen van a Földön. És hogy a Szövetségi Katasztrófavédelmi Ügynökség mögött a Szindikátus áll, akik egy járványos eseményt kihasználva vezetnének be rendkívüli állapotot és vennék át a hatalmat közvetlenül is az országban. Közben a földalatti barlangban berendezett alkalmi laborban az itt őrzött negyedik tűzoldó testében a vírus mutációja folytán kifejlődik egy földönkívüli egyed, ami megöli a kutatás vezetőjét. A hírre a Szindikátus Londonban ülésezik, és az események kapcsán arra gondolnak, hogy a földönkívüliek, akikkel a kolonizációban megállapodtak, félrevezették őket. Nem ember-földönkívüli hibridfajt akarnak létrehozni és a Földre telepíteni az emberiséget elpusztító járvány után, hanem egyszerűen megszállni, földönkívüliekkel betelepíteni. Mulderék felkeresik a sivatagi kisvárost, ahol a katasztrófavédelem emberei már minden nyomot eltüntettek. A helybéli gyerekek azonban jelzés nélküli, fehér tartálykocsikról mesélnek. Mulder és Scully ezek nyomába erednek, és mikor már-már feladnák a reménytelennek tűnő hajszát, egy tehervonat platóin látják meg a fehér tartálykocsikat. Megpróbálják utolérni a vonatot, de a sínek mellől eltávolodó kocsiúton egy sivatagi mezőgazdasági kutatási területre érkeznek hatalmas kukoricaföld közepén álló túlnyomásos, légtartásos buborékcsarnokhoz. Legnagyobb megdöbbenésükre valami méhek tömeges szaporítására létrehozott komplexum. A kukoricaföldön helikopterek veszik üldözőbe őket. Scullyt egy gallérja mögött elrejtőzött méh megcsípi, amitől súlyos allergiás rohamot kap. A kiérkező mentő sofőrje váratlanul fegyvert ránt, és lelövi Muldert és Scullyval ismeretlen helyre hajtanak. Mulder fejsebe csak felületi sérülés, de az őt szemmel tartó ismeretlenek elől csak Skinner és Byersék segítségével tud kiszökni a kórházból. Az ápolt kezű férfi, a Szindikátus egyik tagja elfogatja és megöleti Kurtzweilt, Muldert pedig a kocsijába kényszeríti. Átadja neki annak a helynek a koordinátáit, ahol megtalálhatja Scullyt és egy szérumot, amivel megmentheti az életét. Majd miután Mulder eltávolodik, felrobban az autójával együtt. Mulder a megadott koordináták alapján az Antarktiszon egy amerikai kutatóállomást talál. De kiderül, a föld alatt hatalmas kutató komplexum rejtőzik. A szerkezete és berendezései azonban földönkívüli technika benyomását keltik. Egyes folyosókon végig kétoldalt folyadékkal teli üvegtartályok benne idegenek, néhányban pedig emberek. Mulder végignézi az álló üveghasábokban valamilyen folyadékba merülő lényeket, és nagy szerencséjükre az egyikben megtalálja Danát. Kiszabadítja és beadja neki a vakcinát, amire magához tér ugyan, de rögtön el is ájul. Így támogatja ki a legyengült nőt szellőzőaknákon keresztül, de Scully üvegtartályának feltörésére megszólaltak a riasztók, a tartályokban a lények szintén éledezni kezdenek, sőt kitörnek belőlük. A felszíni létesítmények munkatársai, köztük a Cigarettázó Férfi menekülőre fogják. Majd alighogy eltávolodnak, gőz csap fel és hatalmas terület kezd beomlani mögöttük, majd város méretű, hatalmas repülő csészealj emelkedik ki az üregből és repül el felettük, majd távolodik a látóhatáron túlra. Mindezt azonban az ismét öntudatát vesztett Scully nem látja. Miközben az amerikai kukoricaföldet felégetik, a Cigarettázó Férfi Tunéziába érkezik egy teljesen hasonló sivatagi mezőgazdasági kutatóhelyre. Tájékoztatja Strugholdot és egy táviratot ad át neki, amely szerint az X-aktákat újra nyitották. Forgatási helyszínek Havas táj a film elején - Whistler, Brit Columbia, Kanada Dallas, Texas, Egyesült Államok Különféle külső városi jelenetek Dallasban, a szövetségi épületek és a robbantás helyszíne - Downtown, Los Angeles, Kalifornia, Egyesült Államok A felrobbantott épület külső és belső felvételei: Los Angeles Center Studios - 450 S. Bixel Street, Downtown, Los Angeles, Kalifornia, Egyesült Államok Casey's Bar - 613 S. Grand Avenue, Downtown, Los Angeles, Kalifornia, Egyesült Államok North Vancouver, Brit Columbia, Kanada Kurtzweil lakás belső - Mira Monte Apartments, Los Angeles, Kalifornia, Egyesült Államok Köz Kurtzweil háza mellett - 732 Normandie Ave, Los Angeles, Kalifornia, Egyesült Államok Somerset, Anglia Az ápolt kezű férfi háza, Somerset, Anglia - 380 South San Rafael Avenue, Pasadena, Kalifornia, Egyesült Államok Szoba belső a Szindikátus londoni találkozóján - Queen Alexandra's House, Kensington Gore, South Kensington, London, Anglia Royal Albert Hall, South Kensington, London, Anglia - A Szindikátus londoni találkozójának az utcai felvétel háttérében látszik digitális trükkel beillesztve New Westminster, Brit Columbia, Kanada Vancouver, Brit Columbia, Kanada Maple Ridge, Brit Columbia, Kanada Arcadia, Kalifornia, Egyesült Államok Canyon Country, Kalifornia, Egyesült Államok Long Beach, Kalifornia, Egyesült Államok Los Angeles County Arboretum & Botanic Garden - 301 N. Baldwin Avenue, Arcadia, Kalifornia, Egyesült Államok Pasadena, Kalifornia, Egyesült Államok Kórház - St. Mary's Hospital - 1050 Linden Avenue, Long Beach, Kalifornia, Egyesült Államok A kukoricaföld - Bakersfield, Kalifornia, Egyesült Államok Vonat és kukoricaföld közeli felvételek - Soledad Canyon, Kalifornia, Egyesült Államok The Athenaeum, California Institute of Technology - 551 S Hill Ave, Pasadena, Kalifornia, Egyesült Államok London, Anglia California City, Kalifornia, Egyesült Államok Los Angeles, Kalifornia, Egyesült Államok Pleasantville, New Jersey, Egyesült Államok Santa Clarita, Kalifornia, Egyesült Államok Saugus, Kalifornia, Egyesült Államok Toms River, New Jersey, Egyesült Államok Washington, District of Columbia, Egyesült Államok Homok dűne - Glamis, Kalifornia, Egyesült Államok Érdekességek A filmet 1997. június 16-tól szeptember 20-ig forgatták. Az X-akták sorozathoz hasonlóan a mozifilmben is számtalan apró visszautalás villan be korábbi nagy sikerű filmekre. Az üdítő automatában talált bomba a Die Hard – Az élet mindig drága (Die Hard: With a Vengeance, vagy Die Hard 3) hasonló jelenetére, A függetlenség napja című film plakátja a sikátorban, a kukoricaföld Alfred Hitchcock Észak-Északnyugat című filmjéből, az antarktiszi jelenet a repülő csészealjjal A dolog főleg az első, 1951-es első változatára (The Thing from Another World - A lény - egy másik világból). A tunéziai Foum Tataouine a Csillagok háborúja (1979) utalásnak tűnik. A film Luke bolygóján, a Tatuinon játszódó jeleneteinek többségét Tunéziában vették fel. Mulder kedvenc kocsmája, a Casey's Bar feltűnik a Tíz elveszett év (The Deep End of the Ocean, 1999, rendezte:) és a Jó estét, jó szerencsét! (Good Night, and Good Luck, 2005, rendezte: George Clooney ) című filmekben is. A Gemkapocs hadművelet keretében valóban dolgozott az Egyesült Államokban egy Hubertus Strughold nevű náci háborús bűnös orvos. Conrad Strughold, az Armin Mueller-Stahl alakította karakter inkább a sorozat harmadik évadának (1995–1996) második epizódjában (Gemkapocs-akció - Paper Clip) emlegetett férfi fia lehetne. Amerika a hiányzó leletek szerint az őskőkorban, 37 000 ezer évvel ezelőtt emberek által nem lakott kontinens volt. Az első emberek csupán az őskőkor vége felé, 15 000 évvel évvel ezelőtt jelentek meg a kontinensen. Filmzene A film zenéje Mark Snow: The X-Files: Fight the Future [Original Motion Picture Score] címmel jelent meg CD-n 1998. június 2-án. Allmusicon közzétett tetszési pontszáma 4,5 (a lehetséges 5-ből). A számok szerzője és előadója Mark Snow: Threnody in X (3:13) B.C. Blood (2:26) Goop (4:17) Soda Pop (4:45) Already Dead (1:42) Cave Base (1:31) Remnants (2:10) Fossil Swings (0:58) Plague (3:22) Goodbye Bronschweig (2:40) A Call to Arms (0:57) Crossroads (2:17) Corn Hives (3:04) Corn Copters (2:35) Out of Luck (1:00) 1Stung Kissing/Cargo Hold (4:11) Come and Gone (5:27) Trust No One (2:51) Ice Base (1:33) Mind Games (3:52) Nightmare (2:44) Pod Monster Suite (5:21) Facts (2:35) Crater Hug (2:05) Teljes játékidőː 67:36 Ezzel párhuzamosan megtévesztően hasonló borítóval és alcímként a film feltüntetésével (Fight the Future) megjelent egy válogatás különböző szerzőktől és előadóktól The X-Files: The Album [Original Soundtrack] címen is. Könyv Elizabeth Hand: X-akták – A jövő a tét , InterCom, 1998, fordította: Tóth Tamás, ISBN 9638370254 (Regény az eredeti forgatókönyv alapján) Források X-akták – Szállj harcba a jövő ellen az Internet Movie Database oldalon (angolul) X-akták: A film a PORT.hu -n (magyarul) ISzDB Internetes Szinkron Adatbázis - X-akták Gazdasági, bevételi adatok Filmévkönyv 1999, a magyar film 1998-ban, Magyar Filmintézet, Budapest, 1999, ISSN 0230-2047 Megjegyzések Magyar forrásokban gyakran: ápolt körmű férfi Emilio Recoba Emilio Recoba (Montevideo, 1904. november 3. – 1992. november 12.) világbajnok uruguayi válogatott labdarúgó. Az uruguayi válogatott tagjaként részt vett az 1930-as világbajnokságon és az 1926-os Dél-amerikai bajnokságon. Sikerei, díjai Világbajnok (1): 1930 Dél-amerikai bajnok (1): 1926 Szauder József Szauder József (Budapest, 1917. február 26. – Budapest, 1975. augusztus 6.) irodalomtudós, esszéista, az MTA levelező tagja. Kutatási területei: A magyar felvilágosodás és reformkor irodalma. A modern magyar költészet. 13. és 18. századi olasz irodalom. A magyar irodalomkritika kialakulása és fejlődése. Életpályája Szauder József (1891–1972) épitőanyag-kereskedő, bányavállalkozó és Rojkó Ida (1891–1974) fia. Magyar–olasz szakos tanár volt, a budapesti és a római egyetemen végzett Eötvös-kollégistaként. 1941-től a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanított, 1950–1955-ig az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa volt, 1950-től az ELTE docense, az egyetemi oktatás mellett 1956-tól 1975-ig az MTA Irodalomtörténeti Intézet osztályvezetője, majd főmunkatársa. 1968-tól haláláig szerkesztője volt az intézet folyóiratának, az ItK-nak. 1961–1966-ban a mai SZTE, akkor József Attila Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára az I. számú Magyar Irodalomtörténeti Tanszéken, e tanszék oktatási és kutatási területe a magyar irodalom volt kezdetektől 1849-ig. Nem egyszerűen művelődéstörténetet, irodalomtörténetet oktatott, hanem értő irodalomelemző volt az akkori jeles szegedi irodalmár kortársakkal, Horváth István Károllyal, Koltay-Kastner Jenővel, Halász Előddel, Tamás Attilával s a fiatal Ilia Mihállyal. Legjobb elemzései talán Bessenyei György, Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc és Kisfaludy Károly életművéhez kapcsolódnak, de polihisztorként otthon volt a teljes magyar irodalomban és a világirodalom számos területén. Kölcsey Ferenc összes munkáinak kritikai kiadása az ő érdeme. Első kiadásban 1964–1966 közt jelent meg a hamarosan és máig tartóan az egyetemisták közt „Spenót”-ként elhíresült (mert spenótzöld színű borítóval vonták be a köteteket) A magyar irodalom története 1–6. kötetben csaknem 5000 oldalon. Az 1–3. kötet tartalmazza a magyar irodalmat kezdetektől 1849-ig, Szauder József mindhárom kötet szakmai lektorálásában részt vett, s fejezeteket írt a felvilágosodás és a romantika időszakához. Mai napig az 1–6. kötetes irodalomtörténethez fordul a diák, ha már minden eltörött, a benne szisztematikusan felhalmozott anyag megsegíti vagy elindítja. Szauder számos tanulmánya ma is alapmű az irodalom szakos diákok számára. A „Kis Szauder” (így nevezték maguk közt egykori diákjai) szemináriumain fontos volt az olvasottság, elsősorban az írók, költők műalkotásainak ismerete, esztétikai és filozófiai ismeretek, s mindenről lehetett vitatkozni, nála nem voltak szakmai tabutémák s kötelezően diákokra erőltetett nézetek. Volt diákjainak egyes köreiben ma is élő legenda Szauder irodalmi érzéke, vitakészsége és olaszos derűje. Szegedi tanársága idején egy tanévre, 1964–1965-ben a Bölcsészettudományi Kar dékáni teendőit is elvállalta, a szegedi városi vezetéssel sokat tárgyalt, szerette volna elérni, hogy kulturáltabb környezete legyen az Egyetem utca 2. sz. alatti Bölcsészettudományi Karnak, eredményt nemigen ért el, még sokáig maradtak a kopott macskakövek. A JATE-ról az MTA Irodalomtudományi Intézetébe ment vissza, gerincbántalmai miatt fáradságos volt a Pestről való lejárás. 1970-ben az MTA levelező tagjává választották. 1971–1975-ig a római egyetem vendégtanára volt. Korán s hirtelen ragadta el a halál. Emlékezete Halála után emléktábla hirdeti Budán, a Fő utca 37. sz. ház falán, hogy a tudós haláláig ebben a házban élt és alkotott. SZAUDER JÓZSEF (1917–1975). Akadémikus, irodalomtörténész, italianista. A magyar felvilágosodás és romantika korának kutatója. Eddig a tábla üzenete, egy szerény kétszobás lakásban élt feleségével, Szauder Mária (született Kovács Mária; 1926–1981) irodalomtörténésszel, Nagy Méda költőnő lányával és gyermekével. Főbb munkái (válogatás) Faludi [Ferenc] udvari embere [doktori disszertáció] (1941) Magyar irodalom [Klaniczay Tibor társszerzővel] (1950) Bessenyei György válogatott művei [vál., sajtó alá rend. Szauder József] (1953) Bessenyei [György] [tanulmány] (1953) Kölcsey Ferenc [tanulmány] (1953, 1955) Kisfaludy Károly válogatott művei [vál., bev. Szauder József] (1954, 1955) Kölcsey Ferenc összes művei [sajtó alá rend. Szauder Józsefnéval] (1960) A romantika útján [tanulmányok] (1961) Olasz irodalom – magyar irodalom [tanulmányok] (1963) Ciprus és obeliszk. Esszék cseh, francia, lengyel és olasz városokról és tájakról (1963) Kis magyar irodalomtörténet [Klaniczay Tibor, Szabolcsi Miklós társszerzőkkel] (1961, 1962, 1965) Dante a XIX. század magyar irodalmában. In: Dante a középkor és a renaissance között [emlékkönyv Dante születése 700. évfordulójára] (1966) Kölcsey Ferenc kiadatlan írásai, 1809–1811 (1968) Az estve és az álom. Felvilágosodás és klasszicizmus [tanulmányok] (1970) A magyar irodalom története 1849-ig [írta, majd szerk. munkaközösségben] (1957, 1964, 1968, 1971) Irodalom és felvilágosodás [tanulmányok, szerk. Tarnai Andorral] (1974) Előszó ad Hass, alkoss, gyarapíts! Kölcsey-breviárium [vál., jegyz. Szilágyi Ferenc] (1975) Kövek és könyvek. Esszék Itáliáról (1977) Az éj és a csillagok. Tanulmányok Csokonairól (1980) Tavaszi és őszi utazások. Tanulmányok a XIX. század magyar irodalmáról (1980) Díjak (válogatás) Akadémiai Díj ( 1965 ) Állami Díj II. fokozat ( 1975 ) – A felvilágosodás és a romantika magyar irodalmának kutatásában elért eredményeiért. San Marcello Pistoiese San Marcello Pistoiese település Olaszországban, Toszkána régióban, Pistoia megyében. Lakosainak száma 6370 fő (2017. január 1.). San Marcello Pistoiese Cutigliano, Lizzano in Belvedere, Pistoia, Piteglio és Fanano községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Az igenember Az igenember (Yes Man) 2008-as romantikus vígjáték, amit Peyton Reed rendezett, és Nicholas Stoller, Jarrad Paul és Andrew Mogel írt. A főszereplők Jim Carrey, Zooey Deschanel, Bradley Cooper, John Michael, Rhys Darby, Maile Flanagan, Danny Masterson és Terence Stamp. Danny Wallance 2005-ös könyve alapján készült a film, amelyben az író is megjelenik cameoszerepben. A film a bevétel szempontjából sikeres volt, azonban vegyes kritikákat kapott a kritikusoktól. A filmet 2008. december 19-én mutatták be, az első hétvégén 18,3 millió dollár volt a bevétele, majd ezután december 26-án az Egyesült Királyságban közvetlenül a forgatás után, már az első hétvégén bevételt szerzett. A forgatás 2007 októberében kezdődött Los Angelesben. Történet Carl Allen (Jim Carrey) banki hiteltisztviselő, aki egyedül éli életét, amióta felesége, Stephanie elvált tőle. Rendszeresen figyelmen kívül hagyja a barátait, Pete-t (Bradley Cooper) és Rooney-t (Danny Masterson), és egyre negatívabban látja az életét. Egyik nap egy régi barátja ajánl neki egy helyet, hogy menjen el vele az „Igen!” szemináriumba, ami arra ösztönzi, hogy felejtse el a negatív életmódot, és éljen evvel a lehetőséggel, hogy mindenre azt kell mondani: „Igen!”. Carl meggondolja a lehetőséget, majd később elfejti Pete eljegyzési buliját. Másnap Pete dühösen felbukkan a házánál, és lehordja őt, és azt mondja neki, hogy teljesen egyedül fog maradni, ha nem változtatja meg az életét. Carl úgy dönt hogy részt vesz a szemináriumon, majd Terrence Budley (Terence Stamp) megfelelően arra inspirálja Carlt hogy fogadja el azt a lehetőséget, hogy legyen „Igenember”, hogy mindenre igent mondd, és ne legyen „Nemember”, hogy figyelmen kívül hagyják, majd Carl elfogadja. A szeminárium után, amikor készül beszállni az autóba, megjelenik egy hajléktalan férfi, hogy el tudja-e őt vinni az Elysian Parkba. Az úton odafele elkérte a telefonját és az összes pénzét, Carl csalódott, majd a benzin is kifogy az autóból, és gyalog kell elmennie a benzinkúthoz, ahol találkozik Allisonnal (Zooey Deschanel), egy szokatlan fiatal nővel. Ő visszaviszi Carlt a kocsijához a robogóján, majd mikor megérkeznek, a lány megcsókolja, és elmegy. Másnap reggel, mikor Carl felébred, azt tapasztalja, hogy pozitívan csalódott, majd ezentúl optimistán éli az életet, mindenre azt mondva hogy, igen. Azonban, amikor nemet mond idős szomszédjának, Tillie-nek (Fionnula Flanagan), aki orális szexet akar vele, leesik a lépcsőn, majd egy kutya majdnem megtámadja. Amikor látja a következményeket, mert nemet mondott, visszamegy Tillie-hez. Bár kezdetben Carl megundorodott a gondolattól, de végül Tillie élvezi vele az együtt töltött időt. Szereplők Jim Carrey –– Carl Allen ( Kerekes József ) Zooey Deschanel –– Allison ( Németh Borbála ) Bradley Cooper –– Peter ( Rajkai Zoltán ) John Michael Higgins –– Nick Lane ( Háda János ) Rhys Darby –– Norman ( Schnell Ádám ) Maile Flanagan –– Janet ( Törtei Tünde ) Danny Masterson –– Rooney ( Csőre Gábor ) Terence Stamp –– Terrence Bundley ( Barbinek Péter ) Sasha Alexander –– Lucy Burns ( Zsigmond Tamara ) Molly Sims –– Stephanie ( Sánta Annamária ) Aaron Takahashi –– Lee Fionnula Flanagan –– Tillie ( Gyimesi Pálma ) Sean O'Bryan –– Ted ( Hajdu Steve ) John Cothran –– Tweed ( Jantyik Csaba ) Spencer Garrett –– Multack ( Epres Attila ) Rocky Carroll –– Wes Vivian Bang –– Soo-Mi Luis Guzmán –– Jumper ( Elek Ferenc ) Arne Starr –– Conventioner ( Cameoszerep ) Danny Wallace –– Conventioner ( Cameoszerep ) Brent Briscoe –– Hajléktalan fickó (Pálfai Péter) Hettstedt Hettstedt település Németországban, azon belül Szász-Anhalt tartományban. Lakosainak száma 14 495 fő (2014. december 31.). Népesség A település népességének változása: Juan Gutiérrez Moreno Juan Gutiérrez Moreno (Cádiz, 1976. július 23. –) spanyol válogatott labdarúgó. Tagja volt a 2008-ban Európa-bajnokságot nyert spanyol válogatott keretének. Sikerei, díjai Európa-bajnok (1): 2008 Európa-liga győztes (1): 2009–10 UEFA-szuperkupa győztes (1): 2010 Spanyol kupadöntős (1): 2009–10 Spanyol kupagyőztes (1): 2004–05 Sieuras Sieuras település Franciaországban, Ariège megyében. Lakosainak száma 85 fő (2015). Sieuras Carla-Bayle, Castex, Méras, Sainte-Suzanne és Lapeyrère községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Libay Károly Lajos Libay Károly Lajos (Besztercebánya, 1816. május 13. – Bécs, 1888. január 16.) magyar festő. Élete Libay Sámuel ötvös fia. Édesapja műhelyében tanulta meg az ötvösmesterséget, majd 1835-ben került a bécsi Akadémiára. Itt kezdett finom részletekig kidolgozott tájképeket és vedutákat festeni. Képeit 1840-től Pesten kiállította. Több alkalommal is dolgozott a Felvidéken illetve a Balatonnál. Az 1840-es évek végétől kezdve rendszeresen Bad Ischlben nyaralt. 1849-ben Münchenbe utazott, később pedig Nürnbergbe ment. Élete során megfordult Egyiptomban és a Szentföldön is. Akvarelltanulmányaiból kiadott albumai nagy népszerűségnek örvendtek. Kiállítási díjkat nyert többek közt Londonban, Drezdában, Weimarban. A Magyar Nemzeti Galéria őrzi Parasztudvar című képét számos akvarelljével együtt, de egyéb európai múzeumokban is megtalálhatóak egyes művei. Az illemhely kultúrtörténete Az illemhely (toalett, francia: toilette, angol: toilet) része a történelemnek, az emberi higiénia, amely kritikus fejezete az emberi civilizáció történetének, jelentéktelen helyet kapott a történetírásban. Ellentétben más testi funkciókkal, mint a tánc, a dráma és a dalok, székelésről-vizelésről nagyon szemérmesen nyilatkozott írásban az emberiség. Ennek eredményeképpen nagyon kevés történész dokumentálta elődeink székletürítéssel kapcsolatos szokásait. A tudományos és társadalmi körökben a székletürítéssel kapcsolatos irodalom akár erotikus, akár vulgáris értelemben is ihletődött, megvetett volt. Az illemhelynek kritikus kapcsolata van a renddel és a rendellenességgel, a jóval és a rosszal. Ürülékünkhöz való viszonyunk az emberiség fenntartásának nagyon fontos eleme. Az illemhely legalább olyan fontos, ha nem fontosabb társadalmi kihívás, mint a műveltség, a szegénység, az oktatás, a foglalkoztatás. Freud szerint az ember - időben is - elsődleges, testétől független tulajdona a széklete, ennek megfelelően a pszichoanalízis jelképrendszerben az ürülék, pontosabban a széklet, a vagyonnak, illetve a pénznek felel meg. A bokortól az űrhajókon használt nejlontasakokig épp oly rögös út vezetett, mint a kőbaltától a számítógépig. Arról pedig érdemes elgondolkodnunk, miért vagyunk büszkék az egyik útra és a másikra miért nem. Illemhelyek tipológiája Alapvetően nyolc csoportba sorolhatók az e célra használt alkalmatosságok. bot, két bot egy terebélyes fa árnyékában gödör, esetleg fölé fektetett deszkával (latrina) gödör, fölötte székkel (árnyékszék) edény (bili) edény székkel kombinálva (Leibstuhl) vízöblítéses szék, vezetékkel kombinálva (Water Closet) szék, tartállyal kombinálva (vegyi vécék, szárazvécék, biovécék, alomvécék) nejlonzacskó (űrhajón) Nomád élet Amíg az embernek nem volt állandó lakhelye, addig nem volt illemhelye sem. Terhétől megszabadult, ürített bárhol tartózkodott is éppen. Amikor állandó lakhelyet épített, az illemhely kezdetben az udvarra került, majd a házában választott le mellékhelyiséget. Miután ez megtörtént, az volt a kihívás, hogy a kellemetlen szagoktól és salakanyagtól megszabaduljon és így segít fenntartani a tisztaságot. Neolitikum A neolitikus ember az első állandó ásott kutakat a hajók feltöltésére használta, és a vizet kézben hordozható edényekkel szállította. Ásott kutat a Kr. e. 6500 körüli korból találtak a Jezréel völgyében. A sertéstrágyadomb és kamrai edények voltak az egyetlen alternatívája a székletürítésnek. Skara Brae / s k æ r � b r e� / kőből épült újkőkori település, amely a Bay of Skaill része, a szárazföld nyugati partján található, Skócia legnagyobb szigetén, az Orkney-szigeteken. Nyolc házból áll, amelyeket nagyjából Kr. e. 3180-2500 között építettek. Európa legteljesebb újkőkori faluja. A világörökség része, idősebb, mint Stonehenge. A házakban 40 négyzetméteres, négyzet alakú szobával, amelyben kandalló állt fűtésre és főzésre. Valószínűnek tűnik, hogy nem több mint ötven ember élt a településen. Bonyolult vízelvezető rendszert is építettek, amely primitív formája volt a toalettnek. Ókor A Biblia ezt írja: "A táboron kívül legyen egy helyed, hogy kimehess oda. És ásód is legyen a fegyvered mellett, hogy gödröt áss vele, és ha felkelsz, betakarhasd azt, ami elment tőled." Mezopotámia és Egyiptom A falvak és városok népessége általában az öntözőművek, a csatornák vizébe pottyantotta vagy juttatta ürülékét. Így megszabadult az ekkoriban már bizonyosan undorítónak tartott salakanyagoktól, részint pedig a csatorna vize a tápláló trágyát olcsón és hatásosan juttatta a földekre. Régészeti emlékek tanúsítják, hogy Mezopotámiában és Egyiptomban a csatornák partján álló lakóházak némelyikében már a Kr. e. 3. évezredben külön vízvezetékkel ellátott helyiség szolgált árnyékszékül: itt az ember dolga végeztével akár meg is mosakodhatott. Hasonló, csatornázott vécéket találhatunk Mínósz király knósszoszi palotájában is. A babiloniak főként guggoló árnyékszéket építettek. A görög Hérodotosznak Egyiptomban járva feltűnt, hogy az egyiptomiak házukhoz árnyékszéket építettek, és nem a szabadban végzik szükségüket, árnyékban, fa alatt, ahogy Görögországban szokás. Így ír erről Hérodotosz: „A férfiak állva, a nők ülve vizelnek. Szükségüket házukban végzik." Az ókori Egyiptomban Kr. e. 1890-ből, II. Szenuszert fáraó Haun városának munkás- és hivatalnoki negyedében árnyékszéket építtetett. India Harappa-civilizáció, Lothal (62 km-re Ahmedabad várostól, Nyugat-India), ahol Kr. e. 2500 körül az emberek már vízöblítéses illemhelyet használtak a házukban, amely a lefolyóhoz csatlakozott. Égetett agyagtéglával borított lefolyókat alakítottak ki, ami megkönnyítette az üzemeltetést és karbantartást a hálókamrákban. Ez a forma volt a legjobb épületgépészeti szempontból. Habuba Kabira, Szíria A legrégebbi régészeti emlék Kr. e. 3333-ból származik, ahol elkülönítve vezették el a különféle mértékben szennyezett vizeket, amit az Eufrátesz felső folyása mentén, Habuba Kabira (Szíria) nevű helységben építettek ki. Kr. e. 2350-ből a tell-aszmari templomokhoz épített árnyékszékeket találtak. Arabok Kr. e. 1000 körül Bahrein-szigeten, a Perzsa-öbölben vízöblítéses WC-ről írnak a források. Görögök A fejlett Hellászban - forrásaink szerint - e tekintetben elmaradott állapotok uralkodtak. A földrajzi adottságok miatt vízöblítésről szó sem lehetett. Noha a görög parasztok hasonló gonddal gyűjtögették ürüléküket, mint kínai kollégáik, városaik környékét bűzölgő emésztőgödrök és szemétdombok csúfították, amik a járványok melegágyai voltak. A Hügeia istennőt tisztelő görögök a hügiénével nem sokat törődtek, az emberek edényekbe (laszanon) vagy gödrökbe, árkokba végezték szükségüket, a házakban nemcsak külön helyiség, de gyakran még közös árnyékszék sem volt. A nyilvános latrinák a görög világban csak a Kr. e. 3-2. században, a gümnaszionokban, fürdőkben jelentek meg először. Később az ókori görögök Athénben szennyvízelvezető csatornákat építettek az illemhelyekhez és folyóvizes kézmosóval látták el őket. Héber kultúra A héberek (Kr. e. 130) illemhelyszokásaiból ismert, hogy az árnyékszék 1,5 km-re a településtől, fagerendákból készült, tetővel és gödörrel ellátott építmény volt. Kezet mostak evés és lefekvés előtt, székelés és halott érintése után. Pompeii A Pompeiivel foglalkozó források szerint a település szinte minden házában volt mellékhelyiség, ókori házaiban az illemhely sokszor az emeleten kapott helyet. Egyes körzetekben gyakorlatilag a magánházaknak mindegyike rendelkezett árnyékszékkel, míg más negyedekben illemhelyek gyakorlatilag nem fordultak elő. A 6. számú körzetben majd' minden magánházban a földszinten volt az illemhely, összességében pedig Pompeii lakóépületeinek 43 százalékát jellemezte ez az elrendezés. Latrináit városszerte vizsgálták a házakban fellelt csővezetékek alapján. Az épületek emeleti része az esetek döntő többségében megsemmisült a Vezúv 79-es kitörése során, ám a függőleges, égetett agyagból készült csövek, amelyek a házak elpusztult emeleti része felé vezetnek, arról tanúskodnak, hogy valamikor a felsőbb szinten helyezkedett el a házak mellékhelyisége. A függőlegesen futó, általában terrakotta ejtőcsövek a város legősibb részén találhatók, ahol a szorosan egymás mellett sorakozó házak földszintjét apró üzletek vagy műhelyek foglalták el. Ezekben az épületekben a kutatók összesen 286 ejtőcsövet számláltak, amelyek a megsemmisült emelet felé vezettek. Huszonhárom esetben az emeleti rész viszont megmaradt és ugyanilyen típusú csövek vezettek a latrinához. A csövek belsejéből vett mintákban fekáliamaradványokat, valamint bélrendszeri élősködők nyomait fedezték fel. A legtöbb ejtőcső a Kr. e. 1. századból származik, abból az időszakból, amikor a város kiépítette vízellátórendszerét. Az emeleti illemhelyek a városlakók mindennapjairól árulkodnak, arról, hogy az apró boltocskák és műhelyek felett helyezkedtek el a lakrészek. Az emeleti lakások bérlői, tulajdonosai az utcai közkutakból szerezhették be a vizet. Róma Rómában a késő köztársaságkortól mindenfelé nyilvános latrinák (úgynevezett foricák) álltak a járókelők rendelkezésére, amelyekben sós vizes edény és botra erősített szivacs helyettesítette az ekkoriban még föl sem talált papírt. A római amfiteátrumokhoz félkör alakú, 25 üléses latrinákat építettek. 19. századi német történészek szerint Róma vesztét éppen az okozta, hogy a latinok ürüléküket a folyóba vagy a kanálisokba szórták. A földek ugyanis így elvesztették termőképességüket, ami az itáliai parasztság elszegényedéséhez, a hadsereg elzülléséhez, majd a birodalom bukásához vezetett. Nehéz azonban elképzelni, hogy az ürülékbeszolgáltatás a nyomornegyedekben is ilyen szép rendben ment volna. Itt az emberek egyszerűen kizúdították az ablakon bilijük tartalmát - ha nem egyenest az utcára pottyantottak. Rómából származnak egyébként az első luxusvécékre - helyesebben luxusbilikre - vonatkozó adatok is. Martialis egy helyütt aranybilit említ, másutt ezüstből készült serblikről olvashatunk. Az egyszerű nép körében azonban nem dívott az aranybili. A nagy, öt-hat emeletes római bérházakban sem fürdőszoba, sem vécé nem létezett. Hogy az emberek mégis hol végezték a dolgukat, arról azokból a fennmaradt feliratokból következtethetünk, amelyek a házak tövébe ürítkezőket fenyegetik és átkozzák. Az egyik szerint: „A tizenkét isten, Diána és a nagy Jupiter verje meg azt, aki ide hugyozik vagy kakál!” A Birodalom összeomlásával a nagy vízvezeték-rendszerek is tönkrementek. Kr. u. 69-ben Vespasianus (alapítója a Flavius-dinasztiának) először vetett ki illemhelyadót. (A nyilvános vizeldéket a kallózók, a gyapjútisztításra kinyert ammóniáért üzemeltették. Őket adóztatta meg a Nero üres kincstárát öröklő császár. Innen ered A pénznek nincs szaga szólás.) Középkor Nyugat-Európa A városi élet hanyatlása jellemzi a kort. Az emberek faluközösségekbe szerveződtek és ott önellátó gazdálkodást folytattak (bérbe vett földek közös művelése). Az első középkori illemhely 820-ban készült, St. Gallenben fedezték fel, Gozbert apát (816–836) csendes kamrácskát biztosított szerzetesei részére. A 13. században a széklet a városfalon létrehozott réseken hullt alá. A kezdetleges illemhely fa ülőkével volt ellátva, a lepotyogó széklet azonban ráragadt a várfalakra és addig gyűlt a fal tövében, amíg el nem szállították onnan. A nemesség, az uralkodó osztály sokáig nem is tudott mit kezdeni az akkori WC-használattal, jó ideig a bilihez ragaszkodtak, amelyet sokszor még az ebédlőkbe is magukkal vittek, ahol kis szekrényekbe rejtették. Nyugat-Európában a 18. századig szinte semmi nem történt „árnyékszékügyben". A középkori, fallal védett, tehát helyszűkében lévő városokban csatornázásra, nyilvános illemhelyekre igény nem volt. Az emberek szükségüket a kisebb településeken a városfal mellett, árkok fölé emelt kisházakban, a nagyobb településeken pedig otthonukban „Leibstúl”-ba, bilibe vagy küblibe végezték: a székletet kilöttyintették az ablakon. Ahol a házon belül létezett árnyékszék, vezetéke ott is az utcára torkollott, amelynek közepén általában szennyel teli árok húzódott. Alig néhány olyan esetről van tudomásunk, hogy a parasztok fölvásárolták vagy elszállították volna a trágyát. Árok Ahol sok ember zsúfolódik össze, ott a természet már nem képes tartani a lépést az anyagcseretermékek feldolgozása területén. Az ókor nagyvárosaiban Ázsiától a Római Birodalomig megtalálták a megoldást: csatornarendszerek vezették el a keletkező szenny folyékony részét. A középkor viszont ebben a tekintetben is hatalmas visszalépést jelentett. A városokban az utak szélén vagy közepén nyílt árkok húzódtak, amelyeknek csak egyik feladatuk volt az esővíz elvezetése. A polgárok ide öntötték a szennyvizet, ürüléket, szilárd hulladékot, majd sorsára hagyták. A folyók és patakok vagy a belőlük kivezető csatornák is hasonló célt szolgáltak, a hidakon pedig nyilvános árnyékszékek sorjáztak: a „nagy dolgok” egyenesen a vízbe pottyantak. Az alábbi ábrázolás 1559-ből egyszerre két ide kapcsolódó mondást is kiválóan szemléltet „Ugyanazon a lyukon keresztül székelnek” (Elválaszthatatlan cimborák), illetve „Lóg, mint a székelőház az árok felett”. Utca Európai városokban a házak falai közt, a telekhatáron keskeny sikátort hagytak. Erre a „senkiföldjére” nyíltak az épületek falából erkélyszerűen kiálló, nyitott vagy zárt „árnyékszékek”. A földön összegyűlő szennyet senki nem takarította, az eső verte el úgy-ahogy. A szükség szó szerint szükség volt: az emberek félreeső helyeken, szemét és trágyadombok szélén guggolva, vagy a házak udvarán ásott latrinák fölött intézték a dolgukat. Ezek időnkénti takarítását a gyepmester végezte. Szerencsések voltak azok a városi polgárok, akik közvetlenül folyóvizek mellett laktak: az ő erkély-árnyékszékeik alatt folyamatosan működött a vízöblítés. Miként öntöttek az ablakokból még Pesten is „mindenféle híg portékákat” a gyanútlan járókelők nyakába. Arabok A higiénés szempontból sokkal fejlettebb arab világban - különösen ennek európai részében, Granadában, Cordóbában - sokkal jobb volt a helyzet. Granadában állítólag már a 10. században volt külön vízöblítéses téglavécé, amely még alakjában is emlékeztetett a maira. Újkor Adat van arra, hogy a 16. századi genovai gályákon senyvedő rabok székletét a kapzsi hajóskapitányok összegyűjtötték és a Közel-Keleten jó pénzért eladták. A lakások ekkoriban két szobából álltak, vagyis mellékhelyiségről szó sem lehetett. XIV. Lajos, a „Napkirály” tanácsának tagjai például bilivel felszerelt, bársonnyal bevont karosszékekre, chaise percéere telepedve üléseztek, hogy ne kelljen az időt kimenetelre vesztegetniük. Kínában pedig a hosszú templomi ceremóniák előtt hordozható „kacsát" erősítettek magukra az udvaroncok. A fedővel ellátott fa- vagy cserépkübli általában a családi ágy mellett állt. A 16. századi Nürnbergben éjjelente „Pappenheimer"-eknek nevezett munkások gyűjtötték össze és öntötték a közeli folyóba az ürüléket. Münchenből, Strassburgból is fennmaradt városi rendelet, amely az ürülék és a szemét elszállítására szólította fel a háztulajdonosokat. A 16. században Párizs városa súlyos büntetéssel sújtotta azt a háziurat, aki nem gondoskodott megfelelő mélységű és elhelyezésű emésztőgödörről. Párizsban az emberek előszeretettel végezték a háztetőn a dolgukat, s a 16. század végén szabályzat írta elő, hogy ha az ember az utcára kívánja önteni a bilije tartalmát, előbb kiabálnia kell. A pöcegödör és a bili azonban minden szabályzat és rendelet ellenére is egyeduralkodó maradt a 19. századig - nyugaton éppúgy, mit nálunk. Johann Peter Frank 1779-ben hangsúlyozza a csatornázás fontosságát, részletesen ír a privát- és közárnyékszékek kívánalmairól és felhívja a figyelmet a házak tervezésekor az árnyékszék fontosságára és a higiéniára. Az 1830-as évek nagy kolerajárványai pedig - először Angliában - a városi csatornahálózat reformjához és a árnyékszékek gondos ellenőrzéséhez vezettek. Angliában az első földalatti illemhely 1854-ben nyílt meg és egészen 1971-ig egy pennyt kellett fizetni a használatáért. A WC az 1880-as években került ki a tömegpiacra. WC (Water Closet) Angliában 1589-ben a Stepney-i illetőségű angol költő és polihisztor, Sir John Harington (1561-1612) megalkotta a lehajtható fedelű, vízöblítős illemhelyet, amit 3 év múlva I. Erzsébet meg is látogatott, és olyan nagyra tartott, hogy beszereltette palotájába is. A Water Closet elterjedése azonban csak a 19. század harmadik harmadára tehető. (Ez a vécétípus először Angliában hódított tért, ezért nevezik Magyarországon angolvécének, s ezért vécé - Water Closet - a neve minden magyar vécének is.) A nagy ötlet voltaképpen nem a tartály, hanem a vízvezetéken alkalmazott S-kanyar volt, amely a szag kiáramlását akadályozta meg: így a klozetot a lakáson belül is el lehetett helyezni. (Ez az újítás valószínűleg a szintén angol Thomas Crupper (1837-1910) bádogostól és későbbi vécégyárostól származott.) Ugyancsak 19. századi találmány a száraz, vagy vegyi vécé is, amelyben klórral, hamuval vagy savakkal semmisítették a szennyet. Ez az eljárás azonban nem terjedt el. Népszerűségre akkor tehet majd szert, ha a víz drágábbá válik, mint a vegyszer. Az angolvécék az idők folyamán mind technikai, mind formai szempontból nagy fejlődésen mentek át - gondoljunk csak az ülőkés, guggolós, tartályos, vagy oldalspricnis változataikra - és ma már éppoly elterjedtek a világban, mint néhai őseik, az árnyékszékek. 1778-ban az angol Joseph Bramah (1748-1814) korszerűbb vízöblítéses illemhelyet szabadalmaztatott, amely a fizika törvényének megfelelően a közlekedőedények elvére építve teljesen szagtalanította a rendszert. Eleink Magyar viszonyokra a nomád, vándorló, harcoló életmódra jellemző gyakorlat volt ismert. A pusztákról ide vándorolt nomád őseink már csak vándor életmódjuknál fogva sem ismerhették az ülőkés árnyékszék intézményét. Az ősmagyar harcos, ha némi kényelmet akart szerezni magának e téren, dárdáját a földbe ütötte és abba kapaszkodott meg. Később a ház mögött két karót vertek a földbe és ezt már felülmúlhatatlan kényelmi eszköznek tekintették. Az árnyékszék késői hazai elterjedését bizonyítja az is, hogy magyar nevei (árnyékszék, reterát, rötyi, budi, vécé, klotyó) mind 16. század, illetve túlnyomórészt 19. századiak csupán. Az előkelő „székelés" szó egyébként már ülő alkalmatosságot feltételez, míg a szarni szó ősi, finnugor örökség. Ha belelapozunk egy a 20. század elején Magyarországon megjelent katalógusba, mely minden szerelvényt és egyéb dolgot tartalmaz, ami a csatornázással, WC-vel, fűtéssel kapcsolatos, igen meglepő dolgokra bukkanhatunk. Már 1914-ben létezett és használatos volt a fal mögé épített WC-tartály, amelyet gombnyomással lehetett működésbe hozni. A bidé szintén ismert és használt szerkezet volt. Természetesen nem arra kell gondolni, hogy az egyszerű munkásember az otthonában bidét építtetett volna. De igenis nagy választéka volt a különféle vécéknek, és akkoriban még törekedtek arra, hogy ne csak használati tárgy legyen, hanem egy szépen megformált műtárgy. Azután jött az I. majd a II. világháború és az emberek örültek, hogy túlélték. Az újjáépítésben nem a minőség, a műtárgyak létrehozása volt a cél (természetesen vécével kapcsolatban értendő), hanem a minél gyorsabb és egyszerűbb megoldások. Nem kellett a lakásba WC, elég volt a folyosó végén 2-3 blokk az egész emeletnek. Nemzetközi szinten sem volt sokkal jobb a helyzet a háborúk után, azonban Európa nyugati felén már az 1960-as években elkezdett kialakulni az a fajta környezettudatosság, ami rávilágított arra, hogy nagyon pazarlóan bánunk az ivóvizünkkel. A „00” kifejezés eredete A mellékhelyiség ismert jelölése a kettős nulla, azaz a “00″. Ez a jelzés arra a szokásra vezethető vissza, hogy a 19. században épült szállodákban az egyes szinteken működő nyilvános mellékhelyiséget általában a lift vagy a lépcsőház szomszédságában helyezték el. Tekintettel arra, hogy a szobák számozását is innen kezdték, a mosdó a nullás jelölést kapta. Napjaink Ökovécé, újra feltalálták az illemhelyet Nagy dolog az embernek, és az emberiségnek még nagyobb. Egy svájci tudóscsoport az alapoktól gondolta át az illemhelyek működését. Találmányuk újrahasznosítja az öblítővizet, műtrágyát termel a vizeletből, olcsó, ráadásul Ugandától Tiszabőig működik. Búcsú a kellemetlen szagoktól és a szennyezéstől, legyen szó egy kerti latrináról Magyarországon, vagy egy közösen használt toalettről egy túlzsúfolt ugandai bádogvárosban – és mindez olcsón, ráadásul úgy, hogy ne szennyezze a környezetet. A vécé újrafeltalálására kiírt verseny-pályázatot a Microsoft alapítója, Bill Gates 2011-ben hirdette meg alapítványán keresztül. A pályázaton különdíjat nyert fejlesztést mutatták be a budapesti Víz Világtalálkozón, amelynek egyik fő célja, hogy fenntartható fejlődési célokat jelöljön ki az ENSZ-tagállamok számára a vízgazdálkodás és a csatornázás területén. A Bill és Melinda Gates Alapítvány (BMF) kikötötte a versenykiírásban, hogy az ökovécé alkalmazása – minden költséget beszámítva – nem kerülhet többe 5 dollárcentnél naponta és személyenként. Vagyis a készüléknek felhasználónként napi 15 forintért (2015) kell biztosítania azt, hogy a használója kényelmesen elvégezze legelemibb biológiai szükségleteit. Működési elv Elválaszt és újrahasznosít „Mi olyan víz nélküli vécét terveztünk, amelyet szükség esetén mégis lehet öblíteni, és esztétikusan néz ki”– A „kék, szeparáló vécének" nevezett berendezés már a nevében jelzi működésének alapelvét: egy forgó panel választja el a vizeletet a széklet és az öblítővíztől. A vécé úgy működik, hogy előbb a pedállal fel kell pumpálni a vizet az egység felső részén található tartályba. A panel tisztítására, kézmosásra és a tisztálkodásra elhasznált víz ezután biológiai szűrésen megy át, majd a gravitáció hatására átfolyik az ultrafiltrációs membránokon. A további tisztításhoz elektrolízist használnak, ami 1-3 watt áramot igényel, és szükség esetén klórral kezelik a vizet. A szűrők tíz évig bírják tisztítás nélkül, mert az alacsony terhelés és alacsony nyomás miatt nem tömődnek el; a jelenleg elérhető legjobb víztisztító technológiáról van szó, amelynek a tömeggyártás miatt már lement az ára. Az értékes vizelet Az ökovécét alapesetben hetente kétszer kell üríteni. A zárt fekáliagyűjtő tartályt egy mozdulattal ki lehet emelni, míg a vizelet eltávolításához egy kis szivattyú szükséges. Egy kis, konténerbe építhető újrafeldolgozó üzem kétszáz család (mintegy ezer ember) vécéjét szolgálja ki. Az Eawag szakértőit leginkább a vizelet érdekelte a tervezéskor, mert ez tartalmazza a legtöbb nitrogént, foszfort, káliumot és ként, csupa olyan anyagot, amely műtrágyaként újrafelhasználható. A vizelet ammóniáját talajbaktériumok dolgozzák fel, s előbb nitrit, majd nitrát keletkezik. A folyamatokhoz bőségesen kell biztosítani oxigént, a szellőztető ventilátorokhoz napelempanelek termelik az elektromos áramot. A folyamat végén a nitrifikált vizeletből elpárologtatják a víz egy részét, hogy koncentrált műtrágyát nyerjenek. A kutatók most azon dolgoznak, hogy a fekália lebomlásából kinyert energiát használják a vizeletsűrítő modulban. A vécét Ugandában, Kampalában tesztelték 2013. februártól március végéig. A készülék egyáltalán nem volt szagos, és a víz is teljesen tiszta maradt. A helybelieket már a tervezési folyamat kezdetén bevonták. Ők kérték a guggolós vécét és a kézitust, de a rendszer olyan, hogy az Európában megszokott ülőkével is működik. A vécé formatervezésén a neves osztrák design-cég, az EOOS dolgozott. A végeredmény olyan egyszerű szerkezet lett, ami helyben gyártható. Üzleti modell A kék vécé alkalmazásához üzleti modellt is kifejlesztettek. Ezek szerint a családok bérelhetik az egységet. Amennyiben beindul a tömeggyártás, tehát csökkennek az előállítási költségek, és az egy felhasználó után kinyert műtrágyát 2 dollárcentért (kb. 6 Ft) adják el, akkor az üzemeltetőnek körülbelül 1,5 centnyi (kb. 4,5 Ft) profitja származik felhasználónként naponta. Ilyen feltételek mellett tartható a napi 5 cent (kb. 15 Ft) /felhasználó összköltség is az Eawag számításai szerint. A közép-európai változat A vécé Magyarország szegény vidékein is használható, az olyan falvakra gondolva, ahol nincs kiépítve a szennyvíz-elvezető csatornarendszer, vagy a helyieknek túl drága a szippantós kocsi. Jelenleg egy feltétele van az itteni alkalmazásnak, vagyis biológiai módszerrel szűrjük a vizet, amihez körülbelül 20 Celsius-fok szükséges, azaz fűtött helyiségben kell felállítani a vécét. A heti kétszeri ürítés a zsúfolt, városi környezetre érvényes, ritkán lakott környéken nincs rá ennyiszer szükség. Hűvösebb klíma Az Eawag kutatói most a hűvösebb klímán is használható modellt fejlesztik, amelyet a svájci hegyek között is alkalmazni lehet, és tervben van az építőtelepeken, fesztiválokon felszerelhető mobil-ökovécé is. 2014 februárjában jött meg tavasszal tesztelt modell kisebb, kényelmesebb és olcsóbb változata, így gyakorlatilag már készen állunk a tömeggyártásra. 2015-ben már több ezer darabot tervezünk gyártani. A mérnököknek még finomítaniuk kell egy-két dolgon, például az elektrolízist még olcsóbbá kell tenniük, de a rendszer működőképes. A vécéverseny tanulsága szó szerint az, hogy a fekália aranyat ér, vagyis érdemes újrahasznosítani. A BMF százezer dolláros fődíját a Kaliforniai Műszaki Intézet (Caltech) csapata nyerte a napenergiával működtetett egységgel, amely hidrogént és elektromos áramot termel. A Loughborough-i Egyetemen fejlesztett vécé szenet, ásványi anyagokat és tiszta vizet állít elő, míg a Torontói Egyetem harmadik díjas vécéje tiszta vizet. Ehhez képest a mi jól megszokott vécéink gyakorlatilag csak a vezetékes víz pazarlásában jeleskednek. Székletürítési szokások a természeti népeknél Az ürítkezés szokásait hiedelmek is befolyásolták. A széklet egyes népeknél – nálunk is – tabunak számít, másutt nem. Még a 17. századi Európában is elterjedt volt a nézet, amely szerint az ürülék rontásra, démoni lények előállítására is alkalmas lehet. A széklet gondos elföldelésére ez a babona is magyarázatot adhat. Azok a népek, amelyek rendszeres mezőgazdasági termelésből élnek, ürüléküknek különleges fontosságot tulajdonítanak, gyakran – mint a rómaiak Cloacinát – istenként is tisztelik. A trágya ugyanis minden földművelő társadalomban drága kincs. A középkori Kínában a parasztcsaládoknak fejkvóta alapján kellett beszolgáltatniuk a megfelelő mennyiségű, házilag előállított trágyát. Társaság-szigetek bennszülöttei a falujukhoz vezető ösvény két oldalán végezték dolgukat Marquesas-szigeteken lakók gondosan elásogatják székletüket A maorik vagy a batáv bennszülöttek pedig minden házhoz külön épületet emeltek székelés céljából India Indiában az otthonok közel felében nincs mellékhelyiség, de van mobiltelefon. A több mint 245 millió háztartás csupán 46,9 százalékéban van illemhely, miközben a háztartások 49,8 százaléka a szabadban végzi dolgát. A maradék alig több mint három százalék nyilvános vécét használ. A népszámlálási adatok szerint a lakások 63,2 százalékában van mobiltelefon, tizenhat százalékkal emelkedett azon háztartások száma, ahol van televízió, a rádió használata eközben 15 százalékkal visszaesett. Az internetkapcsolattal rendelkező számítógépek száma alig haladja meg a 3 százalékot. Komputeres, automatizált rendszerek Az illemhely ötletének millió változata (mobil, guggolós, high-tech és ökováltozatok) pattant ki az emberek fejéből, immáron csúcstechnológiák egész sorát bevetve, hogy minél higiénikusabban és környezetkímélőbben oldják meg ezt a cseppet sem mellékes kérdést. Az olyan irányú fejlesztések, mint a kis-nagy dolog öblítés megkülönböztetése vagy az „öblítés stop" és azoknak szélesebb körű elterjedése már jó irányba mutatnak. Újabban megjelentek már olyan piszoárok is, amelyek kialakításuknál fogva nem igényelnek vízöblítést. Mindez azonban még nem javítja annak a kb. 2,6-2,7 milliárd embernek a helyzetét, akik jelenleg sem tudják kulturált körülmények között elvégezni a dolgukat. A napjainkban használatos berendezéseket már mindenki ismeri. Sok helyen még együtt található meg az árnyékszék és a vízöblítéses WC. Ez utóbbi vízpazarló volta mind nyilvánvalóbb. A különféle ma használatos, illetve az alternatívnak tekinthető megoldások egyre fontosabbak, különös tekintettel a víznélküli megoldásokra. IntiBid Egy újonnan szabadalmaztatott vécékiegészítőnek köszönhetően mindenkinek lehet otthon bidéje, ráadásul még a legkisebb toaletthelyiségekben is használható. Az IntiBid egy olyan intim tisztálkodási eszköz, amivel könnyen és egyszerűen megoldható a mindennapos higiénia. Univerzális kialakításának köszönhetően bármely WC csészére rászerelhető, s mivel tartályos kivitelben készült, még plusz víz vagy elektromos hálózat bevezetésére sincs szükség. World Toilet Organisation, WTO A Szingapúrban alapított és székhelyű, ún. WC Világszervezet (World Toilet Organisation), WC-világnappá nyilvánította november 19-ét és felhívta a figyelmet, hogy minden embernek joga van megfelelő minőségű vécére. Az emberiség egyharmadának még latrinája sincs. A WC-ről való elmélkedés illetlenségnek tűnik számos ember szemében, pedig ha végiggondolná, hogy a higiénia egyik szimbólumának számító fehér, makulátlanul tiszta WC egyben a legújabbkori környezetszennyezés egyik legfőbb okozója. Óriási mennyiségű szennyvizet termelünk a mind értékesebbé váló vízből, amit aztán csővezetékeken át rosszabb esetben az élővizekbe engedünk, jobb esetben szennyvíztisztítóba vezetünk, ahol megpróbáljuk - ha nem is ivóvízzé-, de legalább nem szennyező vízzé visszaalakítani. Ami nem feltétlenül angol WC, van, akinek latrina, de sokaknak még az sem jut. Sim a WTO megalapítója állítja: a világban legalább 2,4 milliárdan élnek úgy, hogy életükből hiányoznak a legelemibb közegészségügyi feltételek. Szükségüket ott végzik el, ahol tudják, budikban vagy a természetben. Bár az sem jó, mert szennyvízelvezetés, emésztőgödör, szippantás híján az ürülékkel fertőzéseket, kórokozókat terjesztenek. A szingapúri Jack Simet gyakran emlegetik „Mr. WC” néven. A korábbi sikeres üzletembert a „vécés” jelző azonban egyáltalán nem zavarja. Humorral fogja fel, ahogy viccel igyekszik megtörni az illemhelyet és az ott zajló dolgokat övező tabukat. Célja, hogy minél többen jussanak emberhez méltó, higiénikus vécélehetőséghez. Még 1998-ban hozta létre a Restroom Associationt, majd megalapította a World Toilet Organizationt. A WC Világszervezet angol rövidítése, a WTO telitalálatnak bizonyult, a betűszóról mindenkinek a Világkereskedelmi Szervezet, a World Trade Organization jut az eszébe. Időközben Sim WTO-ja is globálissá nőtte ki magát, ötvenhárom országban több mint 150 civil szerveződést egyesít. 6 milliárd mobiltelefonra 4,5 milliárd illemhely jut A világ hétmilliárdos lakosságából hatmilliárdan rendelkeznek mobiltelefonnal, de csak 4,5 milliárdnak van lehetősége illemhelyhasználatra az ENSZ szerint, amely bejelentette, hogy globális kampányt indít a helyzet javítására. „Csöndes katasztrófának" nevezte Jan Eliasson az ENSZ-főtitkárhelyettes a világban tapasztalható mérhetetlen szegénységből és kiáltó egyenlőtlenségekből fakadó helyzetet, amely miatt 2,5 milliárd ember él az alapvető higiéniai feltételek nélkül. Eliasson szerint a világ mozgósítására van szükség ahhoz, hogy elérjék az ENSZ által 2015 végére kitűzött célt, és legalább a rászorulók fele számára biztosítsák a közegészségügyi feltételeket. A világ vezetői 2000-ben a szegénység elleni küzdelem számos fontos célkitűzését fogalmazták meg a Millenniumi Fejlesztési Célok sorában. Eliasson arra figyelmeztetett, hogy a higiéniai körülmények javítása messze elmarad a többi programpont végrehajtásához képest. Az ENSZ azt akarja elérni, hogy 2025-re - egyebek mellett - maradéktalanul számolják fel a szabadban történő székletürítés gyakorlatát, amely számos fertőző betegség okozója. A fertőzések tüneteként jelentkező hasmenés évente több mint 750 ezer öt éven aluli gyermek halálához vezet. A magukon a szabadban könnyítők száma 1990 óta 271 millióval csökkent ugyan, de még mindig 1,1 milliárd körül jár, vagyis a világ lakosságának 15 százalékát érinti a probléma. Ezeknek az embereknek a 80 százaléka 22 országban, köztük Brazíliában, Kínában, Indiában, Indonéziában, Kambodzsában, Etiópiában és Kenyában él. A jelenlegi ütem mellett a 2015-re kitűzött célt legfeljebb 2075-re lehet elérni - hangsúlyozta Martin Mogwanja, az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) igazgatóhelyettese. Az ENSZ szerint a higiéniára és a tiszta vízre fordított befektetés globális gazdasági szinten évi mintegy 260 milliárd dollár hasznot hoz, miközben a rossz higiéniai körülmények következményei az országok GDP-jének 05-7,2 százalékát emésztik fel. Illemhely és viselkedéskultúra 2-3 éves korunkban megtanuljuk, hogyan kell otthon használni a fürdőszobát, a vécét, mégis az otthon falai közül kilépve sokan megfeledkeznek a legalapvetőbb szabályok betartásáról. Illemhelyhasználat az otthontól távol Kézmosás előtte és utána. A WC-használat előtt és után szinte kötelező. Sokaknak nem kérdés, hogy toalett után kezet kell mosni, de eszükbe sem jut, hogy előtte is fontos lehet a kézmosás, hiszen a napi teendők során bepiszkolódott kézen sok baktérium, kórokozó telepedhet meg, amik ezáltal az intim testrészekre kerülhetnek, és betegségeket okozhatnak. Az illemhelyet illik ugyanolyan tisztán hagyni, mint ahogyan igénybe vettük. Így öblítés után ellenőrizzük a csészét, hogy valóban minden távozott-e, ha nem, öblítsünk újból, valamint ne szégyelljük a WC-kefét sem használni. Ugyanez vonatkozik a WC-deszkára is, hogy nem illik nedvesen hagyni. Ha mégis árulkodó cseppek lennének rajta egy darab papír segítségével töröljük szárazra. Ha légfrissítőt helyeztek a WC mellé az azért van, hogy használjuk a kellemetlen szagok elfedésére. Ha légfrissítő vagy elszívó berendezés nem lenne, használat után hagyjuk nyitva az ajtót, hogy a levegő gyorsabban cserélődhessen. Nyilvános illemhelyen kerüljük a telefonhasználatot, WC-használat közben a keresztrejtvény fejtést, olvasást, hiszen másoknak is szükségük lehet a helyiség használatára. Míg várakozunk kerüljük a toporgást, megjegyzéseket hogy ki mennyi ideig használja a helyiséget, hiszen ez a bent levő számára zavaró lehet. Az egészségügyi betéteket, tamponokat, használt gyerekpelenkákat becsomagolva tegyük a szemetesbe. Nagyon sok esetben külön papírzacskókat helyeznek el erre a célra. Egyre több szolgáltató helyez ki a toalettbe betétet, tampont, hogy akinek szüksége van rá használni tudja. De nem azért, hogy a táskánkba rakjuk és az otthoni igényünket ebből fedezzük. Kézmosás után a csapot zárjuk el. Ha fogat mostunk, hajat fésültünk figyeljünk arra, hogy ennek árulkodó nyomai se maradjanak a mosdóban. A papírtörülközőt mindig az erre célra rendszeresített szemetesbe helyezzük, természetesen arra is figyelve, hogy egyszerre ne 50 darabot használjunk el. Amennyiben sminkünket szeretnénk megigazítani ezt gyorsan tegyük meg, hogy mások is tudják használni a mosdót, tükröt. A kézszárító nem hajszárító! Ne itt mossuk meg derékig érő hajunkat és próbálkozzunk utána a hajszárítással. A budapesti repülőtéren láttak egy „hölgyet", aki ezzel próbálkozott. Fél óra elteltével megjelentek a repülőtér alkalmazottai, mert azt gondolták elromlott a készülék. Ha elfogyott a WC-papír, nem lehet lehúzni a WC-t, nem működik a villany próbáljuk meg értesíteni az illetékes személyt. Proktológusok, sebészek egybehangzó véleménye az, hogy a WC-papírral való törlés nem eredményez igazi tisztaságot. A papírral szinte lehetetlen az apró székletmaradványokat eltávolítani, ráadásul, a túlzott dörzsölés felsértheti a finom bőrt, ahol a baktériumok, kórokozók megtelepedve nagyon könnyen betegségeket idézhetnek elő. A túlzott tisztaság sem jó, ugyanis felboríthatja a bőr védekezőképességét, ami gyulladáshoz, allergiás reakciókhoz vezethet. Ezért nem ajánlott az illatosított vagy antibakteriális törlőkendők rendszeres használata a mindennapokban. Ha úton vagyunk, akkor jó hasznát lehet venni a nem illatosított, nem irritáló intim, vagy vizes törlőkendőknek. A legjobb és egyben a legegészségesebb megoldás otthon a víz, és az vízzel történő öblítés. Vendégeket hívunk otthonunkba Mielőtt megérkeznek a vendégeink vessünk egy pillantást a mellékhelyiségre is. Helyezzünk el tartalék vécépapír-tekercset, a vendégeknek tiszta kéztörlőt, ha bidénk is lenne, mellé tiszta vendégtörülközőt és szennyeskosarat vagy papírtörlőt szemetessel. Nagyobb méretű házibuli esetén vagy családi eseménykor néhány óránként vessünk rá egy-egy pillantást és gondoskodjunk a szükséges pótlásról. A Plateau-Raleigh-instabilitás törvénye és a piszoárba ürítés közötti összefüggés A Plateau-Raleigh-instabilitás miatt a vizeletsugár cseppekre esik szét. Két fizikus kísérleteiknek köszönhetően felfedezték, hogy a vizeletsugár az úgynevezett Plateau-Raleigh-instabilitás törvénye szerint viselkedik. Kísérlet A létrehozott férfi húgycső modellt egy 3D-s nyomtató - a hengerátmérő 0,31 hüvelyk x 0,12 hüvelyk (8 mm, 3 mm) segítségével készítették el. A húgycsőt egy nyomás alatt álló csőtartálynak tekintették. A kutató team folyamatos nyomáson, festett vizet áramoltatott a csőben, amely megegyezett egy középkorú férfi vizeletének áramlási sebességével, mintegy 0,7 uncia/ másodperc (21 ml/s). Nagy sebességű videó kamerákkal rögzítették a vizelet-áramlást. Az eredmények azt mutatták, hogy a méret és a sebesség nem kritikus faktora a csobbanás okozta visszafröccsenésnek. Inkább a becsapódás szöge a meghatározó, minél kisebb a szög, annál nagyobb. A legnagyobb fröccsenés akkor történt, amikor a vizelet a piszoár merőleges falára, körülbelül 45 fokos szögben csapódott. Eredmények, következtetések A vizeletsugár még cseppekre szakad szét, mielőtt nekicsapódna valamilyen felületnek, vagyis minden csepp visszafröccsenést hoz létre. A vizeletsugár akkor fröccsen vissza kevésbé, ha minél közelebb állunk a piszoár függőleges falához, és a vizeletsugarat lefelé irányítjuk, de nem teljesen a piszoár aljára. Célszeű a férfiaknak a lehető legközelebb állniuk a piszoárhoz. Az is segít, ha a vizelet sugarát úgy irányítják, hogy minél lejjebb érje a piszoár velünk szemben lévő falát. Ilyenkor kevesebb a visszafröccsenés, és a visszacsapódó vizeletcseppek zöme is a piszoár aljára áramlik. Ugyanakkor a fizikusok az is tanácsolják, hogy a férfiak ne irányítsák közvetlenül a piszoár aljára vagy az ott összegyűlő tócsára a vizeletsugarat, mert ez nagyobb fröccsenést okozhat. WC-ülőke okozta fertőzések A fertőzés elkapásához a kórokozónak a fertőzés helyére kell jutnia megfelelő számban. Vagyis az alább felsorolt betegség esetén, normális higiénés viszonyok között – kézmosás a WC használata után, esetleg sérült, vagy látható szennyeződéssel érintkezett bőrfelület (comb, farpofák, gáttájék) megtisztítása – az átvitel nehezen elképzelhető. A szalmonella fertőzéshez például, ami szájon át terjed, jól meg kellene simogatni a WC-ülőkét, aztán a mosatlan kezünket megnyalni, vagy legalábbis enni vele. A micrococcusok gennyes bőrfertőzéseket, a Coryneform baktériumok diftériát, májgyulladást, a streptococcusok torokgyulladást, bőrfertőzést, tüdőgyulladást, a pseudomonasok húgyúti fertőzést és vérmérgezést, az enterobaktériumok húgyúti fertőzést, tífuszt, illetve szalmonellózist, shigellózist okozhatnak. Nemi betegségek Nemi betegségek is átadódhatnak, a leginkább igazolt a genitális herpesz, ami manapság a gombás fertőzések mellett a legáltalánosabb. Aktív herpeszes bőrelváltozásból az ülőkére kent váladékban 4 órán át is fertőzhet a vírus, ha valaki sérült bőrrel hozzáér. Neisseria gonorrhoeae (Gonococcus) okozta nemi betegséget (kankót), ritkaságként leírtak nagyon piszkos, zsúfolt nyilvános WC-használata után. A Trichomonas nevű egysejtű élősködő, szintén nemi betegség (trichomoniasis) okozója, a WC-ülőkére kenve 45 percig is túlélhet. Ha ezalatt megfelelő helyre jut, fertőzhet. Gombafertőzések A Candida gombák velünk élnek és a szervezet saját körülményeinek, védelmi egyensúlyának megváltozása vezet gyakrabban tünetekhez nem külső, hanem tünetmentesen hordozott gombáktól. Mindezen fertőzéseknek a higiénés alapszabályok betartása mellett igen kicsi az esélyük. Több vizsgálat is igazolt a WC-ülőkénél sokkal nagyobb számú baktérium jelenlétét konyhai munkafelületeken, fürdőszobai törülközőkön, kilincseken és számítógép klaviatúrákon. Vírusos fertőzések A vírusok (calici vírus, influenza) esetében hasonló mondható. A WC-ülőke azon tárgyak sorába tartozik, amelyek közvetítésével adjuk a vírusokat kézről kézre (kilincs, törülköző, klaviatúra, asztal stb.), ezért a különös óvintézkedéseket érdemes azokra az ülőkékre tartogatni, amelyeket nem szívesen, csak feszítő belső kényszer hatása alatt használunk. Pachyramphus rufus A Pachyramphus rufus a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Tityridae családjába tartozó faj. Egyes szervezetek az egész családot, a kotingafélék (Cotingidae) családjában sorolják Tityrinae alcsaládként. Rendszerezése A fajt Pieter Boddaert holland ornitológus írta le 1783-ban, a Muscicapa nembe Muscicapa rufa néven. Alfajai Pachyramphus rufus juruanus Gyldenstolpe, 1951 Pachyramphus rufus rufus (Boddaert, 1783) Előfordulása Panamában és Dél-Amerika északi részén, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Peru, Suriname és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők és mangroveerdők, cserjések, folyók és patakok környéke, valamint legelők, szántóföldek és ültetvények. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 12,9–14 centiméter, testtömege 18,5 gramm. Életmódja Ízeltlábúakkal, kisebb gyümölcsökkel és bogyókkal táplálkozik. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. május 26.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. május 26.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. május 26.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. május 23.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. május 26.) Kom (Gračac) Kom falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Gračachoz tartozik. Fekvése Zárától légvonalban 65, közúton 97 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 24, közúton 33 km-re délkeletre, Lika déli részén, a Velebit-hegységben, a Zrmanja jobb partja feletti magas fekvésű völgyben fekszik. Története A török kiűzése (1685) után pravoszláv lakossággal betelepült likai falvak közé tartozik. A településnek 1857-ben 631, 1910-ben 753 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. Lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói elmenekültek.. A településnek 2011-ben 34 lakosa volt. Nevezetességei A népi építészet jellegzetes házai Brkići településrészen. Malom a Zrmanja-folyón. Geleji Frigyes Geleji Frigyes (Belgrád, 1928. július 13. – Budapest, 1999.) a kémiai tudományok doktora[forrás?], címzetes egyetemi tanár. Életpályája Belgrádban született és iskolai tanulmányait is ott kezdte meg, majd 1941 és 1946 között a budapesti Evangélikus Gimnáziumban tanult. Érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karán folytatta tanulmányait, 1950-ben a szerves kémiai technológia szakon vegyészmérnöki oklevelet szerzett. 1950-től 1967-ig a Műanyagipari Kutató Intézetben dolgozott, 1961-ben az intézet igazgatóhelyettesévé nevezték ki. Kezdetben főleg a szálasanyagok előállításánál használatos polimerek előállításával foglalkozott, e munkája eredményeként hozták létre a magyarországi kaprolaktám üzemeket Kazincbarcikán és Budapesten, amelyek évekig a hazai poliamid gyártás alapanyagát jelentették. 1955-től tevékenysége kiterjedt az akrilnitril polimerizációjára is. E téma gyakorlati mellékterméke lett az Egyesült Vegyiművekben gyártott Solakrol. Ezt a témát kutatta 1956-ban a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjával az akkori NDK Tudományos Akadémiájának Szálkutató Intézetében is. „A kaprolaktám foszforsavas polimerizációjának mechanizmusa” című kandidátusi disszertációját 1962-ben védte meg.[forrás?] Vezetése alatt indult és folyt a szintetikus szálgyártással kapcsolatos kutatómunka, aminek eredményeként az 1950-es évek végén a Magyar Viscosagyárban üzembe helyezték a poliamid vágottszál gyártó kísérleti üzemet, majd 1965-ben a polipropilénszál gyártó üzemet. 1967-ben Geleji Frigyest nevezték ki a Magyar Viscosagyár műszaki fejlesztési igazgatóhelyettesének, azzal a feladattal, hogy a vállalatnál új, önálló kutatóbázist alakítson ki. A kutatóbázis 1973-ban kezdte meg működését, 110 fővel. A vállalatnál a kutatási körülmények megteremtése mellett megfelelő szakembergárda kinevelése is feladata volt. A vállalati kutatórészleg fejlesztette tovább a polipropilén szál gyártási technológiáját, kidolgozta a poliamid szőnyegfonal gyártásának és az akrilszálak gélszinezésének technológiáját. Műszaki fejlesztési igazgatóhelyettesként nemcsak a kutatást, hanem a beruházásokat, a hazai szálgyártás továbbfejlesztését is irányította. E funkciójában is folytatta tudományos tevékenységét, amelynek fő területe az 1960-as évek második felétől a szintetikus szálak tulajdonságainak módosítása lett. 1979-ben védte meg „A poliamid és polipropilén szálak tulajdonságainak módosítási lehetőségei” című disszertációját, amivel elnyerte a műszaki tudományok doktora címet. A szintetikus szálak révén szoros kapcsolatba került a textiliparral. Ennek alapján kapott megbízást 1979-ben az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) könnyűipari és szolgáltatásfejlesztési főosztályának vezetésére. E beosztásában a textilipar valamennyi technológiájának fejlesztésével foglalkozott és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy számos technikai újdonság bekerüljön az iparba. 1986-ban az OMFB elnökhelyettesévé nevezték ki. Kezdetben irányítása alá a vegyipar, a könnyűipar, az élelmiszergazdaság, a biotechnológia, az anyagmozgatás és a csomagolás műszaki fejlesztési tevékenysége tartozott. 1988-tól 1994 végéig az OMFB általános elnökhelyettese ill. közigazgatási államtitkára volt. 1989–1990-ben, a rendszerváltás időszakában megbízottként vezette az OMFB munkáját. 1995-től a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány vezetőségében dolgozott főigazgató-helyettesként, majd az Alapítvány Anyagtudományi és Technológiai Intézetének igazgatója lett. Ezt a munkát végezte 1999-ben bekövetkezett haláláig. Tudományos munkássága Tudományos munkájáról 60-nál több tudományos publikációban és számtalan hazai és nemzetközi fórumon elhangzott előadásában számolt be. 1959-től részt vett az MTA Makromolekuláris Kémiai Bizottságának, majd 1968-tól az MTA Szál- és Rosttechnológiai Bizottságának munkájában. Ez utóbbinak 1994-től elnöke is volt. 1987-től a Budapesti Műszaki Egyetem címzetes egyetemi tanára volt. 1990 és 1998 között a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) alelnöke és a MTESZ Budapesti Szervezete elnöke. 1998-ban a MTESZ Központi Oktatási Bizottságának elnökévé választották. 1990-től tagja, 1994-től alelnöke volt a Magyar Mérnök Akadémiának. A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület munkájába akkor kapcsolódott be, amikor a Magyar Viscosagyárban dolgozott. Rövidesen az Egyesület vegyiszál szakosztályának elnöke lett, majd 1981-től társelnökként, 1985-től elnökként vezette az Egyesületet. Több állami kitüntetést kapott, ezek között 1985-ben Eötvös Loránd-díjjal, 1994-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (Polgári Tagozat) érdemrenddel tüntették ki. Munkásságát a társadalmi szervezetek is elismerték: 1965-ben a Magyar Kémikusok Egyesülete Wartha Vince-díjjal, a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület 1974-ben és 1991-ben a Textilipar Fejlesztéséért éremmel jutalmazta. 1990-ben MTESZ Díjat kapott. Elismerései Eötvös Loránd-díj (1985) Wartha Vince Emlékérem Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (Polgári Tagozat) (1994) 1953–1954-es spanyol labdarúgó-bajnokság (első osztály) A La Liga 1953-54-es szezonja volt a bajnokság huszonharmadik kiírása. A bajnokságban 16 csapat vett részt, a győztes a Real Madrid CF lett. Ez volt a klub harmadik bajnoki címe. Chile az 1976. évi nyári olimpiai játékokon Chile a kanadai Montréalban megrendezett 1976. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 4 sportágban 7 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Friedrich Melchior Grimm Friedrich Melchior Grimm (Regensburg, 1723. szeptember 25. – Gotha, 1807. december 19.) báró, német születésű francia író, diplomata, irodalomkritikus, enciklopédista. Élete Tanulmányai elvégeztével házi tanítója lett Schönberg grófnak és vele Lipcsébe és Párizsba ment. Utóbbi helyen felolvasója lett a szász-gothai örökös hercegnek: zene-tanulmányai révén összeköttetésbe lépett Rousseau-val és általa Diderot-val, Jean le Rond d’Alembert-rel, Holbach báróval, Louise d’Épinay asszonnyal stb. Később Friesen gróf titkára volt. Ennek halála után az orléans-i herceg titkára, majd 1776-ban ügyvivője lett a gothai hercegnek, aki őt bárói rangra emelte. A forradalom kitörésekor elhagyta Párizst és 1795-ben orosz államtanácsos és miniszteri ügyvivő lett Hamburgban. Fő műve: Correspondance littéraire, philosophique et critique (Párizs 1812-13, 17 kötet, Supplément hozzá u. o. 1814., újonnan kiadta Taschereau, u. o. 1829-31; 15 kötet, később Tourneux, u. o. 1878-82; 16 kötet). E mű az 1753-1791 közötti francia irodalomnak bő történetét adja. Másik nevezetes műve Grimmnek: Correspondance inédite de G. et Diderot (Párizs, 1829). Leimersheim Leimersheim település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Új Flamand Szövetség Az Új Flamand Szövetség (hollandul: Nieuw-Vlaamse Alliantie, rövidítve: N-VA) párt a belgiumi flamand közösség egyik politikai pártja. A 2001-ben alapított párt konzervatív, flamand nacionalista politikai elveket vall és támogatja a belga szövetségi állam felbomlását, Flandria önállóságát. A párt olyan törvénytervezeteket terjesztett elő, amelyek a holland nyelvű Flandria minden lakosa számára a holland nyelv használatát tennék kötelezővé a helyi és regionális önkormányzatokkal való kapcsolattartás során. (Jelenleg Flandria egyes településein a francia is elfogadott nyelv és az angol nyelvű ügyintézés is számos helyen lehetséges a gyakorlatban). Az N-VA jelenleg a flamand kormánykoalíció tagja a CD&V és SP.A pártokkal együtt. Országos szinten 2008-ig pártszövetségben működött a CD&V-vel és a belga szövetségi kormánykoalíció része volt. 2008-ban felmondta a szövetséget és egyedül indult a 2009-es flamand regionális választásokon, ahol 16 képviselői helyet szerzett. A jelenlegi flamand kormány 9 minisztere közül az N-VA kettőt delegált. A 2010-es belga országos választásokon a párt nagy győzelmet aratott, Flandriában a szavazatok 27,8%-át szerezték meg és ezzel 27 helyet szervezett a szövetségi parlamentben. A párt így Flandria és Belgium legnagyobb politikai pártjává vált és feltehetően Bart De Wever vezetésével alakíthat kormányt. A párt programja alapján Programma 2010. (Hozzáférés: 2010. június 14.) elsősorban a menekültügyi és bevándorlási kérdésekkel, munkahelyteremtéssel és a belga munkások védelmével, szociális kérdésekkel és a közbiztonsággal akar foglalkozni. A párt története 2001-ben a flamand Volksunie párt két részre bomlott fel a baloldali vezetés és a jobboldali tagság közötti konfliktus következményeként: a Volksunie korábbi elnöke, Geert Bourgeois a párttagság 47%-ának támogatásával megalapította az N-VA-t, míg a szociálliberális Bert Anciaux a Spirit pártot hozta létre. A "Volksunie" nevet egyik utódpárt sem használhatta, mivel nem kapták meg a tagság 50%-ának támogatását. Megalakulása után az N-VA választási szövetséget kötött a flamand CD&V párttal és így szerepelt a 2004-es és 2007-es választásokon. A választási szövetség eredményeként az N-VA mind a flamand, mind a belga szövetségi kormányban szerepet kapott. A szövetséget 2008. szeptember 24-én bontották fel, ezt követően az N-VA önállóan indult a flamand és az országos választásokon. A párt ideológiája Az N-VA, bár relatíve fiatal párt, a flamand nacionalista mozgalom egyik képviselőjének, a Volksunie-nak az utódpártja és ennek megfelelő értékeket képvisel. A párt legfőbb célja, hogy a flamand nacionalizmus a kornak megfelelő tartalommal töltse meg és minden törvényes eszközzel Flandria érdekeit képviselje, illetve a régió önállóságát támogassa. Az N-VA egyik legfontosabb politikai célja Belgium felosztása és az önálló Flandria kikiáltása. A párt programja szerint az önálló Flandria az EU egyik tagállama lenne, és az európai integráció részeként ugyanazokat az előnyöket élvezné (belső piac, valutaunió, közös politikák, nemzetközi együttműködés), mint Belgium, viszont sokkal hatásosabban tudna fellépni azokkal a problémákkal szemben, amelyeket a belga szövetségi állam nem tud kezelni: a nyelvi és kulturális problémák, integráció, bevándorlás, bűnözés, munkahelyteremtés, szociális ellátás stb. Tagsága Az N-VA támogatói a flamand régió lakosságból kerülnek ki (a vallon régióban nem lehet holland nyelvű pártokra szavazni), ahol a szélsőjobboldali flamand nacionalista Vlaams Belang párt "szalonképes" alternatíváját kínálják. A párt elsősorban pragmatikus, racionális érveléssel próbálja elérni a flamand függetlenséget és kerülik az idegenellenes, szélsőjobboldali demagógiát. Választási eredményei 2003-as belga parlamenti választások Megalakulása után az első választási megmérettetésen az N-VA a szavazatok 3,06%-át kapta országos szinten és összesen 1 képviselői hely jutott neki a szövetségi parlament alsóházában. 2004. februárban választási szövetséget kötöttek a szintén flamand Kereszténydemokrata és Flamand (CD&V) párttal. A 2004-es regionális választásokon a szövetség a szavazatok 26,09%-át kapta, míg az európai parlamenti választásokon 28,15%-os eredményt értek el. Az N-VA ekkor hat képviselői helyet kapott a flamand parlamentben. 2007-es belga parlamenti választások A 2007. június 10-én tartott választásokon az N-VA és a CD&V közösen indultak, és országos szinten a szavazatok 18,51%-át szerezték meg. A két párt összesen 30 képviselői helyet szerzett meg a 150 fős alsóházban és 9 helyet a 40 fős szenátusban (felsőház). 2009-es belga regionális és európai parlamenti választások A 2009. június 11-én megtartott választásokon az N-VA ismét önállóan indult és a szavazatok 13,06%-át szerezte meg. A váratlanul erős szereplés révén a CD&V-vel szövetségben ismét bekerült a flamand régió vezetésébe: Geert Bourgeois és Philippe Muyters a regionális kormány miniszterei lettek, míg Jan Peumans a flamand parlament elnöke lett. 2010-es belga parlamenti választások A 2010-es belga országos választásokon a párt nagy győzelmet aratott, Flandriában a szavazatok 27,8%-át (országos szinten 17,40%-át) szerezték meg és ezzel 27 helyet kapott a szövetségi parlamentben. A párt így Flandria és Belgium legnagyobb politikai pártjává vált és feltehetően Bart De Wever vezetésével alakíthat kormányt II. Albert belga király hivatalos felkérése után. Választási eredményei 2003-as belga parlamenti választások Megalakulása után az első választási megmérettetésen az N-VA a szavazatok 3,06%-át kapta országos szinten és összesen 1 képviselői hely jutott neki a szövetségi parlament alsóházában. 2004. februárban választási szövetséget kötöttek a szintén flamand Kereszténydemokrata és Flamand (CD&V) párttal. A 2004-es regionális választásokon a szövetség a szavazatok 26,09%-át kapta, míg az európai parlamenti választásokon 28,15%-os eredményt értek el. Az N-VA ekkor hat képviselői helyet kapott a flamand parlamentben. 2007-es belga parlamenti választások A 2007. június 10-én tartott választásokon az N-VA és a CD&V közösen indultak, és országos szinten a szavazatok 18,51%-át szerezték meg. A két párt összesen 30 képviselői helyet szerzett meg a 150 fős alsóházban és 9 helyet a 40 fős szenátusban (felsőház). 2009-es belga regionális és európai parlamenti választások A 2009. június 11-én megtartott választásokon az N-VA ismét önállóan indult és a szavazatok 13,06%-át szerezte meg. A váratlanul erős szereplés révén a CD&V-vel szövetségben ismét bekerült a flamand régió vezetésébe: Geert Bourgeois és Philippe Muyters a regionális kormány miniszterei lettek, míg Jan Peumans a flamand parlament elnöke lett. 2010-es belga parlamenti választások A 2010-es belga országos választásokon a párt nagy győzelmet aratott, Flandriában a szavazatok 27,8%-át (országos szinten 17,40%-át) szerezték meg és ezzel 27 helyet kapott a szövetségi parlamentben. A párt így Flandria és Belgium legnagyobb politikai pártjává vált és feltehetően Bart De Wever vezetésével alakíthat kormányt II. Albert belga király hivatalos felkérése után. Létraparadoxon A létraparadoxon egy gondolatkísérlet a speciális relativitáselmélet témakörében. A létraparadoxon esetében egy létrát kell behelyezni egy garázsba, mely rövidebb, mint a létra. A létra nagy sebességgel vízszintesen mozog, és ezért hosszkontrakción megy keresztül, melynek eredményeként befér egy jóval kisebb garázsba. Másrészt annak a megfigyelőnek a szemszögéből, aki a létrával mozog együtt, a garázs az az objektum, ami mozog, és a garázs hossza rövidül meg, ezért nem képes a létrát befogadni. Ez egy nyilvánvaló paradoxon. A relativitáselméletben az egyidejűség relatív, és így a létra mindkét esetben befér a garázsba. A paradoxon A probléma ott kezdődik, hogy van egy létra és a szóban forgó garázs, mely túl rövid egy létrának. A relativitáselmélet hosszkontrakció-tétele következtében a létra alkalmas lesz arra, hogy beférjen a garázsba, ha az eléggé nagy sebességgel mozog befelé. Mind a létrának, mind a garázsnak megvan a saját inerciarendszere (vonatkoztatási rendszere). A garázs vonatkoztatási rendszeréből tekintve, a létra relatív sebességgel mozog, és így a létra hosszkontrakciót szenved. Mivel szimmetrikus a rendszer, fordítva is igaz: a létra vonatkoztatási rendszeréből tekintve a garázs mozog relatív sebességgel, és így a garázs szenved hosszkontrakciót, így aztán a garázs kisebb lesz, és a létra nem fog beférni. A relatív egyidejűség A nyilvánvaló paradoxonra a megoldás abban a tényben keresendő, hogy amit az egyik megfigyelő egyidejűnek tekint, az nem felel meg annak, amit a másik megfigyelő tekint egyidejűnek (relatív egyidejűség). Világosabban áttekinthető a probléma, ha a garázs két kapuval rendelkezik, ahol az egyik lengő kapu befogadja a bejövő létrát, majd a hátsó kapu kinyílik, melyen a létra kijuthat. A garázs perspektívájából a megrövidült létra elég rövid ahhoz, hogy teljesen beférjen a garázsba. Amikor a létra bent van teljesen a garázsban, a bemeneti és a hátsó kapu is zárva van egyidejűleg. Mivel a létra még mindig mozog egy jelentős sebességgel, a bemeneti és a hátsó kapu egy időben újra kinyílik, és kiengedi a létrát. A létra perspektívájából a hátsó (jobb oldali) kapu záródik be és nyílik ki, aztán miután a garázs elhalad a létra mellett, a bemeneti kapu (bal oldali) záródik be és nyílik ki. Ezt a helyzetet a Minkowski-diagram mutatja. A diagram a garázs nyugalmi inerciarendszerében van. A függőleges világoskékre satírozott sáv mutatja a garázs téridejét. A világosvörös sáv a létra téridejét mutatja. Az x és t a garázs tér- és időtengelye, míg a x′ és t′ a létra tér- és időtengelyei. A létra sebességgel mozog a pozitív x irányban, ezért (a létra szemszögéből a sebessége x' irányban hasonló. Mivel a fény sebessége igen közeli az egy láb/ns (nanoszekundum) értékhez, ezt az egységet használjuk a továbbiakban, azaz: . A garázs elég kisméretű, G=10 láb hosszú, míg a létra hossza L=12 láb. A garázs inerciarendszerében a létra eleje időpontban éri el a garázs hátsó kapuját (ha -t választjuk referenciapontnak). Ez látható az A eseménynél a diagramban. A garázs x tengelyével párhuzamos összes vonal egyidejű a garázsban lévő megfigyelő számára, így a sötétkék „AB” vonal az, amit a garázsban lévő megfigyelő lát a létra „A” eseménye idején. A létra a garázsban van. A létrán ülő megfigyelő azonban a sötétpiros „AC” vonalat látja. A létra vége kint van a garázsból. Megoldás A megoldás az egyidejűség relativitásában rejlik. A paradoxont tekintve, amikor a létra belép a garázsba és bent van, akkor vagy folytatja az útját kifelé, vagy megáll. Amikor a létra teljesen megáll, akkor a garázs inerciarendszerébe gyorsul be. A garázs inerciarendszeréből, a létra minden része egyidejűleg teljesen megáll, és így minden résznek egyidejűleg kell gyorsulnia. A létra inerciarendszeréből nézve a garázs mozog, és ahhoz, hogy megálljon, a létrának kell gyorsulnia a garázs inerciarendszerébe. A létra minden része nem tud egyidejűleg gyorsulni, az egyidejűség relativitása miatt. Az történik, hogy a létra minden egyes része szekvenciálisan gyorsul, az elejétől a végéig, egészen addig, amíg a létra vége fel nem gyorsul, és a garázsba nem ér; ennek eredményeként a létra inerciarendszeréből nézve az első részek szekvenciális rövidülést szenvednek, egészen addig, amíg a teljes létra bent nem lesz a garázsban. A Minkowski diagram 2. azt az esetet mutatja, amikor a létra egész hosszában megáll, a garázs inerciarendszerében egyidejűleg. Amikor ez megtörténik, a garázs rendszere a létrát mint AB-t látja, de a létra rendszere a létrát mint AC látja. Amikor a létra hátsó része belép a garázs D pontján, még nem érzi az elejének a gyorsuló hatását. Ebben az időpontban annak, aki nyugalomban van a létra hátsó részét tekintve, a létra eleje az E ponton lesz, és ezért a létrát DE–ként látja. A létra rendszerében ez a hossz nem egyenlő a CA-val, ami a létra maradék hossza a lassulás előtt. Boga Alajos Boga Alajos (Csíkkozmás, 1886. február 18. – Máramarossziget, 1954. szeptember 14.) magyar kanonok. Élete Teológiát a bécsi egyetemen tanult, mint a Pázmáneum növendéke. 1910. július 14-én szentelték pappá Bécsben, 1914-ben Kolozsváron szerzett filozófiából doktori fokozatot. Az első világháború alatt tábori lelkész, majd a kézdivásárhelyi gimnázium tanára és igazgatója volt. 1931-ben kinevezik az Erdélyi Római Katolikus Státus referensévé. 1945-től Márton Áron püspök általános helynöke, a püspök letartóztatását követően a főpásztor titkos megbízásából ő irányította az egyházmegyét. A papoknak határozottan megtiltotta az államilag kezdeményezett papi békemozgalomba való bekapcsolódást, ezért 1950. május 10-én letartóztatták. A văcărești-i, majd a máramarosszigeti börtönbe hurcolták, ahol mindvégig ítélet nélkül tartották fogva. A börtönben is komoly lelkiéletet élt, tartotta a lelket paptársaiban. 1954. szeptember 14-én, a Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepén hunyt el. Ismeretlen sírban, valószínűleg a Tisza-parti csárdai vagy szegények temetőjében nyugszik. Siflis Géza Siflis Géza, Geza Šifliš, Szabadkai (Ókeresztúr, 1907. február 25. – Baja, 1948. október 29.) jugoszláv válogatott magyar labdarúgó, kapus. Pályafutása Klubcsapatban 1927 és 1928 között a szabadkai SAND Subotica csapatában védett. Innen szerződött a Ferencvároshoz. A Fradiban 14 alkalommal szerepelt, ebből 4 négy volt bajnoki mérkőzés. Tagja volt az 1928–29-es és 1929–30-as ezüstérmes csapatnak. 1930-tól az Újpest FC együttesében szerepelt. A válogatottban 1927 és 1928 között öt alkalommal szerepelt a jugoszláv válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság 2.: 1928–29, 1929–30 Borsné Fejér Gizella Borsné Fejér Gizella, írói nevei: B. Fejér, Bors (Kolozsvár, 1923. február 12. – Kolozsvár, 1990. szeptember 22.) magyar közgazdász és műfordító. Életútja Középiskolai és egyetemi tanulmányait szülővárosában végezte, közgazdász. Előbb az Állami Könyvkiadónál (1949-52), majd szövetkezeti tisztviselőként dolgozott, 1959-től 1980-ig az Utunknál volt belső munkatárs. Angol, francia, német írók novelláit fordította magyarra, fordításában jelent meg Friedrich Dürrenmatt Görög férfi görög nőt keres (1969), Paul Schuster Öt liter cujka (1969), Erwin Wittstock Látomás (1973), Robert Flinker Tisztítótűz (1976) c. munkája. 1954-es Formula–1 brit nagydíj A brit nagydíj volt az 1954-es Formula–1 világbajnokság ötödik futama, amelyet 1954. július 17-én rendeztek meg a brit Silverstone Circuiten, Silverstone-ban. Futam A negyedik versenyt az angliai Silverstone-ban rendezték, ahol 1951-ben González meghozta a Ferrari első futamgyőzelmét. Bár Fangio rajtolhatott az élről, végül még a dobogóról is lecsúszott, csupán a negyedik helyen ért célba. A második helyről rajtoló González megismételte három évvel korábbi sikerét, ezzel második, és egyben utolsó futamgyőzelmét aratta a Forma 1-ben. Mögötte a harmadik helyről rajtoló Hawthorn ért célba, így a Ferrari kettős győzelmet ünnepelhetett. a dobogó legalsó fokára a szintén argentin Onofre Marimón állhatott, a Maseratival, az utolsó pontszerző helyen pedig a ferrari francia pilótája Maurice Trintignant futott be. A leggyorsabb kör tekintetében történelmi esemény következett be a tizedmásodperc pontos időmérésnek köszönhetően. Ascari, Behra, Fangio, González, Hawthorn, Marimón és Moss mind 1:50-es kört futottak, így a leggyorsabb körért járó egy pontot megosztották közöttük, mindegyikük 1/7 pontot kapott. Statisztikák Vezető helyen: José Froilán González: 90 (1-90) González 2. győzelme, Fangio 13. pole-pozíciója. Ferrari 18. győzelme. Heten futottak 1.50,0-es leggyorsabb kört, ezért az egy pontot 7x0,14 arányban a következő versenyzők kapták: Alberto Ascari , Jean Behra , Juan Manuel Fangio , José Froilán González , Mike Hawthorn , Onofre Marimón és Stirling Moss . Megosztott autók: #6-os autó: Prince Bira (42 kör), majd Ron Flockhart (2 kör) #32-es autó: Luigi Villoresi (30 kör), majd Alberto Ascari (10 kör) Ez volt Horace Gould és a Vanwall csapat első, valamint Alan Brown , Reg Parnell és Peter Whitehead utolsó Formula–1 -es versenye. Vauda Canavese Vico Canavese Olaszország Piemont régiójának, Torino megyének egy községe. Földrajza A vele szomszédos települések: Busano, Rocca Canavese, Barbania, San Carlo Canavese, Front és San Francesco al Campo. Meduliak Meduliak, ókori néptörzs, Aquitaniában éltek az óceán partján, feltehetőleg a mai Medoc táján. Idősebb Plinius tesz említést róluk azzal a megjegyzéssel, hogy régóta híresek osztrigáikról. Roland Schimmelpfennig Roland Schimmelpfennig (Göttingen, 1967. szeptember 19. –) német drámaíró és dramaturg. Drámái a legtöbbet játszott darabok közé tartoznak ma Németországban. Életpályája Roland Schimmelpfennig 1967-ben született Göttingenben. 1987-ben Isztambulban dolgozott független újságíróként. 1990-ben kezdte meg tanulmányait a müncheni Otto-Falckenberg Schule szinházrendező szakán. 1992-től a Münchner Kammerspiele rendezőasszisztense, 1995-től művészeti vezető munkatársa. 1996-tól szabadfoglalkozású íróként dolgozik. 1998–1999-ben íróként és fordítóként működött az Egyesült Államokban. Az 1999–2000-es évadban a berlini Schaubühne am Lehniner Platz dramaturgja, háziszerzője, a 2001–2002-es évadban pedig a hamburgi Deutsches Schauspielhaus háziszerzője. 2001-től rendezést és dramaturgiát tanít a Berlin-Weissensee-i Művészeti Főiskolán. Jelenleg szabadfoglalkozású író. Az arab éjszaka című darabját 2001-ben, Stuttgartban mutatták be először, ezt követően Európa számos városában került színre. Díjai 1997: Else Lasker-Schüler-díj ( Fisch um Fisch ) 1998: Schiller-emlékdíj 2002: Nestroy-díj ( Push up 1–3 ) 2004: Az Év hangjátéka-díj ( Für eine bessere Welt ) 2009: Nestroy-díj ( Besuch bei dem Vater ) ( Látogatás apánál ) 2010: Else Lasker-Schüler-díj 2010: Mülheimi drámaíró-díj ( Der goldene Drache ) ( Az aranysárkány ) Művei Színdarabok Die ewige Maria , ősbemutató: 1996. január 27. , Theater Oberhausen Keine Arbeit für die junge Frau im Frühlingskleid , ősbemutató: 4. április 1996, Münchner Kammerspiele Die Zwiefachen , ősbemutató: 1997. június 6. , Münchner Kammerspiele Aus den Städten in die Wälder, aus den Wäldern in die Städte , ősbemutató: 1998. április 25. , Staatstheater Mainz Fisch um Fisch , ősbemutató: 1999. május 8. , Staatstheater Mainz Vor langer Zeit im Mai , ősbemutató: 2000. március 13. , Schaubühne am Lehniner Platz, Berlin MEZ , ősbemutató: 2000. május 5. , Schaubühne am Lehniner Platz, Berlin Die arabische Nacht , ősbemutató: 2001. február 3. , Staatstheater Stuttgart Push Up 1-3 , ősbemutató 2001 10. november , Schaubühne am Lehniner Platz, Berlin Alice im Wunderland , Premiere 2003. május 31., Schauspielhaus Hannover, 2006 „Schule des Theaters“ in Wien Die Frau von früher , Auftragsarbeit für das Burgtheater, ősbemutató: 2004 szeptember 12. , Wiener Akademietheater Angebot und Nachfrage , ősbemutató: 2005. november 4., Schauspielhaus Bochum Auf der Greifswalder Straße , ősbemutató: 2006. január 27., Deutsches Theater Berlin Körperzeit , nach dem Roman The Body Artist von Don DeLillo , ősbemutató: 2007. április 11. , Theater am Neumarkt Zürich Ende und Anfang Wiener Akademietheater Besuch bei dem Vater , Stadtstheater Nürnberg Das Reich der Tiere , ősbemutató: 2007. szeptember 1., Deutsches Theater Berlin Vorher/Nachher , Thalia Theater Halle Start Up , A German Theater Abroad (GTA) megbízásából, ősbemutató: 2007. október 12. New York City, 2007. október 14. Nationaltheater Mannheim Calypso , ősbemutató: 2008. február 28., Schauspielhaus Hamburg Hier und Jetzt , 2008. április 25., Schauspielhaus Zürich Idomeneus , ősbemutató: 2008. június 15., Bayerisches Staatsschauspiel Der Goldene Drache , ősbemutató: 2009. szeptember 5., Wiener Akademietheater Der Elfte Gesang , ősbemutató: 2010. február 27., Schauspielhaus Bochum Das Weiße Album a The Beatles nyomán, ősbemutató: 2010. február 6., Schauspiel Frankfurt Peggy Pickit sieht das Gesicht Gottes , ősbemutató: 2010. november 19., Deutsches Theater, Berlin Vier Himmelsrichtungen , ősbemutató: 2011. július 30., Salzburger Landestheater Das fliegende Kind , ősbemutató: 2012. február 4., Burgtheater Bécs, Akademietheater Hangjátékok Die Aufzeichnung (1998) Die Taxiterroristin (1999) Krieg der Wellen (2000) Die arabische Nacht (2001) Vorher/Nachher (2001) Angebot und Nachfrage (2003) Für eine bessere Welt (2004) Krim-Krieg in Wiesbaden (2008) Auf der Greifswalder Straße (2010) Der goldene Drache (2012) Operalibrettó Das Gesicht im Spiegel , Jörg Widmann zenéjére, ősbemutató: 2003. július 17., Bayerische Staatsoper Magyarországi bemutatók Push Up 1-3 , Kecskeméti Katona József Színház , 2002. március 27., rendezte: Bodolay Géza Push Up 1-3 , Színház- és Filmművészeti Főiskola (Ódry Színpad), 2003. május 16., rendezte: Csáki Csilla Push Up 1-3 , Budapesti Kamaraszínház, 2003. november 29., rendezte: Németh Ákos Az arab éjszaka Örkény Színház, 2004. április 23., rendezte: Bagossy László Előtte-utána , Katona József Színház, 2006. január 13., rendezte: Schilling Árpád Nő a múltból , Örkény Színház, 2006. március 4., rendezte: Ascher Tamás Berlin, Greifswalder Strasse , Kecskeméti Katona József Színház, 2006. március 17., rendezte: Bodolay Géza Látogatás apánál , Kecskeméti Katona József Színház, 2008. március 20., rendezte: Hollós Gábor Az állatok birodalma , Kecskeméti Katona József Színház, 2008. július 8., rendezte: Bodolay Géza Aliz! , Gárdonyi Géza Színház, 2008. október 17., rendezte: Dömötör András Az aranysárkány , Katona József Színház, 2010. október 30., rendezte: Gothár Péter Az irigy kutya karácsonya Az irigy kutya karácsonya a Frakk, a macskák réme című rajzfilmsorozat negyedik évadjának hatodik része. Alkotók Rendezte: Cseh András Írta: Bálint Ágnes Zenéjét szerezte: Pethő Zsolt Operatőr és animátor: Radvány Zsuzsa Hangmérnök: Bársony Péter Vágó: Czipauer János Grafikai terv és forgatókönyvíró: Várnai György Háttér: Szálas Gabriella Rajzolták: Czeglédi Mária , Menyhárt Katalin, Somos Zsuzsa Munkatársak: Völler Ágnes, Zsebényi Béla Színes technika: György Erzsébet Gyártásvezető: Mezei Borbála Készítette a Magyar Televízió megbízásából a Pannónia Filmstúdió Szereplők Frakk: Szabó Gyula Lukrécia: Schubert Éva Szerénke: Váradi Hédi Károly bácsi: Suka Sándor Irma néni: Pártos Erzsi Idős hölgy: Vay Ilus Kivert kutyák: Botár Endre , Koroknay Géza , Pusztaszeri Kornél Saulgau járás Saulgau járás egy járás Baden-Württembergben. 1973. január 1-jén megszűnt a járás. Népesség A járás népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: (197192) 2003 VK A (197192) 2003 VK a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Sárneczky Krisztián fedezte fel 2003. november 5-én. 18. BAFTA-gála A 18. BAFTA-gálát 1965-ben tartották, melynek keretében a Brit film- és televíziós akadémia az 1964. év legjobb filmjeit és alkotóit díjazta. Díjazottak és jelöltek (a díjazottak félkövérrel vannak jelölve) Legjobb film Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni Becket The Pumpkin Eater A vonat Legjobb brit film Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni Becket A királyért és a hazáért The Pumpkin Eater Legjobb elsőfilmes Julie Andrews - Mary Poppins Elizabeth Ashley - Kalandorok Beatles - Egy nehéz nap éjszakája Lynn Redgrave - Girl with Green Eyes Legjobb brit főszereplő Richard Attenborough - Guns at Batasi/Séance on a Wet Afternoon Tom Courtenay - A királyért és a hazáért Peter O'Toole - Becket Peter Sellers - Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni/A rózsaszín párduc Legjobb brit női főszereplő Audrey Hepburn - Amerikai fogócska Edith Evans - The Chalk Garden Deborah Kerr - The Chalk Garden Rita Tushingham - Girl with Green Eyes Legjobb küldöldi férfi főszereplő Marcello Mastroianni - Tegnap, ma, holnap Cary Grant - Amerikai fogócska Sterling Hayden - Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni Sidney Poitier - Nézzétek a mező liliomait Legjobb küldöldi női főszereplő Anne Bancroft - The Pumpkin Eater Ava Gardner - Az iguána éjszakája Shirley MacLaine - Irma, te édes/Melyik úton járjak? Kim Stanley - Séance on a Wet Afternoon Legjobb brit forgatókönyv The Pumpkin Eater - Harold Pinter Becket - Edward Anhalt Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni - Stanley Kubrick , Peter George, Terry Southern Séance on a Wet Afternoon - Bryan Forbes Legjobb brit operatőri munka - színesfilm Becket The Chalk Garden Nothing But the Best A hetedik nap A sárga Rolls-Royce Legjobb brit operatőri munka - fekete-fehér film The Pumpkin Eater Guns at Batasi A királyért és a hazáért Séance on a Wet Afternoon Legjobb brit jelmez - színesfilm Becket A vikingek kincse Gyilkosság a hajón A sárga Rolls-Royce Legjobb brit jelmez - fekete-fehér film The Pumpkin Eater Örök szolgaság Psyche 59 Legjobb brit díszlet - színesfilm Becket The Chalk Garden Goldfinger Zulu Legjobb brit díszlet - fekete-fehér film Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni Guns at Batasi A királyért és a hazáért The Pumpkin Eater Legjobb animációs film The Insects Legjobb rövidfilm Kenojuak Mekong Muloorina 23 Skidoo Legjobb speciális film Driving Techniques - Passenger Trains And Gladly Wouls He Learn The Circarc Gear Germany - A Regional Geography Robert Flaherty-díj a legjobb dokumentumfilmnek Nobody Waved Goodbye The Human Dutch The Life Of Billy Walker Portrait Of Queenie Egyesült Nemzetek-díj az ENSZ Alapkományának egy vagy több elvét bemutató filmnek Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni A Distant Trumpet Nézzétek a mező lilliomait 23 Skidoo Dubniczai István Dubniczai István (Dubniczky István) (Dubnic, 1675. február 21. – Trencséntepla, 1725. december 26.) nyitra-egyházmegyei katolikus pap. Élete A bécsi Pázmány-intézetben végezte tanulmányait; azután Óbisztricskán, Drietomán, végre Trencsénteplán volt plébános. Az evangélikusoktól és a Rákóczyaktól sokat szenvedett. Művei Controversia in Eucharistia. Tyrnaviae, 1716. Manna absconditum. U. ott, 1718. Congruum colloquium. U. ott, 1719. Eductus coluber tortuosus. U. ott, 1729. (Szlovák szövegű hitvitázó munka.) Metamorphosis fidei orthodoxae de bono in malum et vicissim: in comitatu Trenchiniensi, ac vel maxime in priv. oppido Solna ab a. 1600… ex manuscriptis St. Dubniczaj. eccl. Teplensis olim parochi… per Danielem Kilian capit. Agrien. canonicum . Cassoviae, 1737. (Az előszóban van megirva életrajza. 2. kiadás. U. ott, 1774. A zsolnai gymnasium történetéhez becses kútfő.) Női röplabdatorna az 1980. évi nyári olimpiai játékokon Az 1980. évi nyári olimpiai játékokon a női röplabdatornát július 21. és 29. között rendezték. A tornán 8 nemzet csapata vett részt. A magyar női röplabda-válogatott negyedik helyezést ért el. Lebonyolítás A 8 résztvevőt 2 darab 4 csapatos csoportba sorsolták. Körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportból az első két helyezett jutott tovább az elődöntőbe, ahonnan egyenes kieséses rendszerben folytatódott a torna. A csoportok harmadik és negyedik helyezettjei az 5–8. helyért mérkőzhettek. Appius Claudius Crassus Appius Claudius Crassus (? – Kr. e. 451 után, Marcus Terentius Varro szerint Appius Claudius Crassinus Inregillensis Sabinus volt a neve) római politikus, a patrícius Claudiusok nemzetségének tagja, a nemzetséget alapító Appius Claudius Sabinus Regillensis unokája volt. Egyes források alapján úgy tűnik, azonos apjával, a Kr. e. 471-ben consulságot viselt Appius Claudius Sabinusszal, akiről viszont az ókori szerzők úgy tudják, öngyilkosságot követett el, miután a néptribunusok perbe fogták. Crassust Kr. e. 451-ben választották consullá, és még abban az évben a törvények lejegyzésével megbízott decemvirek egyike lett. Kr. e. 450-ben újraválasztották a testületben, ahol rendkívüli befolyása volt, azonban a plebejusokkal szembeni zsarnokoskodásai miatt perbe fogták, és még a per előtt öngyilkos lett (Livius szerint) vagy börtönben ölték meg (Dionüsziosz szerint). Két fia ismert, Appius és Publius. Előbbi Kr. e. 424-ben consuli hatalmú katonai tribunus volt, utóbbiról semmit sem tudni. Utódai a Kr. e. 4. század folyamán is előkelő pozíciókat töltöttek be, de nem sokat tudni róluk; a nemzetség következő jelentős tagja Crassus ükunokája, Appius Claudius Caecus volt. Leszármazottai a Kr. u. 1. századig a Római Köztársaság legbefolyásosabb és legelőkelőbb tagjai voltak, Tiberius, Caligula és Claudius császárok egyaránt leszármazottai közé tartoztak. X. Lajos bajor herceg X. Lajos bajor herceg németül Ludwig X, Herzog von Bayern (Grünwald, 1495. szeptember 18. – Landshut, 1545. április 22.) Bajorország hercege 1516 és 1545 között. IV. Albert bajor herceg és Ausztriai Kunigunda, III. Frigyes német-római császár lányának gyermeke. Egyik testvére IV. Vilmos szintén viselt hercegi címet. Eredetileg egyházi pályára szánták. 1516-ban Landshutot és Straubingot irányította testvérével. Szimpatizált a reformációval és részt vett a Münzer Tamás vezette német parasztháborúban, a lázadók elleni harcban. Tervet szőtt a cseh trón megszerzésére is II. Lajos halála után, de ezt a Habsburgok kapták meg. 1522-ben Bécsben elnökölt azon az ülésen, ahol a német, cseh és osztrák rendek a magyarok törökelleni háborújának támogatását helyezte kilátásba. Tevékenyen támogatta a reneszánsz művészeteket. Landshutban a mantovai Palazzo del Te mintájára alakította ki rezidenciáját 1537 és 1542 között. Mivel nem volt fiúgyermeke, örököse testvére lett. Vajáni hőerőmű A Vajáni hőerőmű (szlovákul: Elektrareň Vojany) széntüzelésű hőerőmű Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában, Vaján falutól 800 méterre keletre található a Laborc folyó jobb partján. Ez a legnagyobb hőerőmű Szlovákiában. Az erőművet 34%-ban a Szlovák Villamos Művek tulajdonolja. Történelem és műszaki adatok Az erőmű építését 1961-ben kezdték meg. Az első erőművi részleget (EVO I) 1966-ban adták át, és helyezték üzembe. Az EVO I szénnel üzemel, melynek számára kiépítették az Ukrajnából exportált szén szállítására a szélesnyomtávú vasútvonalat (1521 mm). A vonal egy részét a Kassa és Ukrajna között használják vasércszállításra. A második erőművi részleg (EVO II) építése 1973 és 1974 között zajlott. Fűtőanyagaként fűtőolajat használtak. Ezt 1985-ben modernizálták, földgázfűtésűvé alakították át. A részleg gazdasági okok miatt 1998-óta nem üzemel. A részleghez tartozó igen magas kémény magasságát (építése után 330 méter magas volt) 1995-ben 130 méteresre csökkentették. 2009-es tűzeset 2009. április 14-én kedden este nem sokkal kilenc óra után tűz ütött ki az erőmű ötös számú blokkjában. A tüzet az üzemi és a Nagykaposról, illetve Nagymihályból érkező tűzoltóknak éjfélre sikerült eloltaniuk. A környéken élők kedden este arra lettek figyelmesek, hogy a hőerőműbe szirénázó tűzoltóautók érkeznek, lángokat ugyan nem láttak, de azt megfigyelték, hogy az üzem egyik részéről órákig sűrű füst gomolygott. Jelentősége és jövője Az erőmű a szlovák villamos hálózatnak is fontos a maga 1320 MW-os teljesítményével. Ráadásul az üzem Kelet-Szlovákia legnagyobb munkáltatója, bezárása valóságos katasztrófát jelentene a már így is magas munkanélküliséggel küzdő keleti régióban. Az erőmű dolgozói aláírásgyűjtéssel tiltakoztak a bezárás ellen. A 2016-os szlovákiai parlamenti választások során a parlamentbe bejutó Híd Bugár Béla vezetésével tárgyal az erőmű bezárásának megakadályozása érdekében. A tárgyalások eddig nem jutottak végeredményre, az erőmű 2017 végéig biztosan folytatja az elektromos áram termelését. A tárgyalások eredménytelensége rámutatott arra, hogy a szlovák kormánynak mennyire nem fontos a keleti régiók fejlesztése. Az erőmű új biomassza projektet indított, amelynek értelmében az EVO I 5. és 6.számú blokkjában biomasszával fűtenek, a cél a szén-dioxid kibocsátás csökkentése. A hőerőmű jelentőségét a Szlovák Villamosenergia-átviteli Hálózat (SEPS) tanulmánya is megerősítette, amely a villamos energia ezen forrásának leállításával kapcsolatos a Szlovák Köztársaság villamosenergia-átviteli hálózatára gyakorolt hatásait volt hivatott felmérni. A tanulmány rámutatott arra, hogy a hőerőmű fontos szerepet játszik a hálózat zavartalan, megbízható működésében, miközben a kelet-szlovákiai régió fontos stabilizációs eleme lenne a rendszernek egy a hálózatban bekövetkezett black-out jellegű áramkiesést követő helyreállítás során. Gyökérszobrászat A gyökérszobor-készítés a szobrászat egyik ága melynek gyökér az alapanyaga. Nehézsége az alapanyag kiválasztásában és művészi kidolgozásában rejlik. A gyökérpipa készítése nagy hagyományokra tekint vissza. Magyar képviselői Benedek János ácsmester , naiv művész Csörgő Gyula (Kaposkelecsény, Szlovákia 1954 . február 18. ) közgazdász. Fazakas Sándor ( Zilah ) 1993 óta él Magyarországon . Már régóta foglalkozott hobbiszinten szobrászkodással, de komolyabban csak itt kezdett el gyökérszobrokat készíteni. Különféle anyagokkal dolgozott már: agyaggal, többféle fával, de legközelebb a gyökerekhez került; ezekből dolgozik legszívesebben. Incze László erdélyi gyökérszobrász Nagy B. Viktor ( Sepsiszentgyörgy ) tagja a Gyárfás Jenő Amatőr Képzőművészek Szövetségének, naiv festő. Meghatározása Fazakas Sándor a gyökérszobrászatot a következő képen fogalmazta meg: Majláth-menedékház Majlát-menedékház (szlovákul Majláthova chata) a Poprádi-tó partján áll 1500 m magasságban. Egész évben nyitva tart. A szálló a hegyi mentő szolgálat állomása. Fontos turistabázis a tátrai főútvonalon (Magistrale). 2011 márciusának elején ismét megnyílt, immár negyedik alkalommal a menedékház, a korábbi büfé helyén. Története A mai épület egykori elődje, az első menedékházat 1879-ben a Magyarországi Kárpát-egyesület (MKE) készíttette, s építtetőjéről (az MKE Liptói Osztályának I. alelnökéről, Majláth Béláról, Liptó vármegye alispánjáról nevezték el) Majláth-menedékháznak nevezték el. Egy évvel később 1880. július 18-án teljesen leégett. Állítólag gyógynövénygyűjtők gyújtották fel, mivel azt hitték, a turistákról, hogy valamiféle konkurenciát jelentenek a számukra. A Majláth-menedékház 1880. évi elvesztését néhány hét múlva egy fakunyhóval pótolták, amely eleinte a Hincó- és Békás-völgy elágazása fölött volt, majd 1885-ben a Békás-tavak katlanába (1680 m) helyezték át, ahol a patak partján állt, míg 1895-ben össze nem dőlt. 1881-ben egy azonos méretű kőházzal helyettesítették, ahol Záborszky Pál, volt kalauz lett a gondok, aki élelmet is felszolgált a turisták részére. 1890-ben ez az épület is a tűz martalékává vált és vele együtt a vendégek névsorával teleírt falak, ajtók és ablakok is, melyek a turistaforgalom tanúi voltak. A ház kétszeres elvesztése kedvét szegte az MKE-nek a pótlásra, így harmadik házat 1892-ben építette a terület tulajdonosa Máriássy Ferenc. Az épület három helyiségből állt, kőből és fából épült. Később a terület új tulajdonosa Hohenlohe herceg teljesen kitiltotta a területről a turistákat és a menedékházat is, elbontatta. Hohenlohe herceg a Poprád-tavi menház elbontásával nagy felháborodást váltott ki, és kénytelen volt felépíteni egy földszintes faépületet, mely több átépítésen és bővítésen esett át, míg végül 25 helyiségében 150 férőhely lett később turistaszállóval bővítették. A második világháború után Jozef Morávka (Morávek kapitány, 1911–1945) csorbatói pénzügyőrparancsnok, elesett partizán nevét viselte. Az épület 1961-ig működött mikor összedőlt a nagy mennyiségű hó súlya alatt. A helyén épült munkás szálló (mely a Poprád-tavi Hegyi Szálló építőinek épült) 1964-ben leégett. 2006-ban kezdődött el a Majláth-menedékház újjáépítésének tervezése. 2011. év március elején ismét megnyílt, immár negyedik alkalommal a menedékház, a korábbi büfé helyén. Megközelítése A tátrai villamosvasút „Poprádi-tó” megállójától: a kék jelzésen, 1 ó 15 p. A Csorba-tótól: a piros jelzésen, 1 ó 15 p. Túravidéke A Menguszfalvi-völgy és az Omladék-völgy, a Békás-tavi-katlan és a Hincó-tavi-katlan és az azokat koszorúzó hegyvonulatok. Jelzett turistautak: A Hincó-tavakhoz: a kék jelzésen, 1 ó 30 p. A Hunfalvy-hágóra : a kék és a piros jelzésen, , 2 ó 45 p. A Tengerszem-csúcsra : a kék és a piros jelzésen, , 3 ó 30 p. Az Osztervára : a piros jelzésen, 1 ó. Az Oszterváról a Batizfalvi-tóhoz : a piros jelzésen. 1 ó 15 p. A Szimbolikus temetőhöz: a sárga jelzésen, 15 p. 1954-es jégkorong-világbajnokság Az 1954-es jégkorong-világbajnokság a 21. világbajnokság volt, amelyet a Nemzetközi Jégkorongszövetség szervezett. Stockholmban, Svédországban rendezték február 26. és március 7. között. A címvédő a kanadai válogatott volt. A tornát a szovjet csapat nyerte, története során első alkalommal. 1954-ben nem volt B csoportos világbajnokság, több csapat nem vett részt (többek között Ausztria, az Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia). 1955-ben azonban a résztvevők száma miatt ismét volt B csoportos vb. Csoportkör A nyolc csapat egy csoportot alkotott, amelyben körmérközéseket játszottak egymással. A csoport végeredménye volt a vb végeredménye. 7308 Hattori A 7308 Hattori (ideiglenes jelöléssel 1995 BQ4) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Yoshisada Shimizu és Urata Takesi fedezte fel 1995. január 31-én. Felsőbarcikai református templom A felsőbarcikai református templom Kazincbarcikán a Bocskai István téren található. Története Középkori eredet A jelenlegi templom helyén álló kápolna a 12. században épülhetett, feltehetően kör alapú volt. A 16. században a reformátusok használták. Az 1600-as évekre romos állapotba került, de az 1700-as évek első felében újjáépült, ekkor egy fatornyot is építettek mellé. 19. század Barcika község 1882. július 10-én leégett, megsemmisült a templom és a templom előtti fa harangláb is. A következő évben – bár torony nélkül –, de újraépítették. 1891-ben épült meg a keleti homlokzat előtti 23 méter magas új torony. 20. század 1929-ben felújították. 1944–45-ben a II. világháború alatt a templom nagy károkat szenvedett, a torony is találatot kapott. 1949-ben állították helyre. 1972-ben új bádogtető került a toronyra. 1974-ben külső-belső tatarozás történt. 1975-ben elkészült a harang villamosítása. A 80-as években a templomot ismét felújították. 1990-ben az városi önkormányzat támogatásával a templom tetőzete megújult, a toronysisakot lefestették. 1991-ben belső felújításra került sor. 1996-ban megújult a templom környezete, mely 2000-ben a Bocskai tér nevet kapta. 21. század 2001-ben megújult a harangok villamos vezérlése. 2003-ban elkészült a templom teljes belső padfűtése. 2004-ben faragott emléktáblát helyezett el a gyülekezet a cinteremben, a gyülekezet lelkipásztorainak névsorával. 2007-ben a teljes külső és belső felújítást végeztek. 2009 júliusában a toronysisak megújult, réz színű festést kapott. A templom bemutatása A mai templom egyszerű, úgynevezett népi barokk stílusban épült, többszöri átépítés után nyerte el mai formáját. 1931-ben állították az I. világháborús emlékművet a templom elé. A 6 méter X 14 méteres belső térben (a karzattal együtt) kb. 150 ülőhely található. A templombelsőnek sík, egyszínűre festett kazettás jellegű famennyezete van. A templomtoronyban két harang lakik. A 168 kg-os (70 cm) felirata: A 102 kg-os (58 cm) felirata: Haraszt (település) Haraszt (szlovákul: Chrasť nad Hornádom) község Szlovákiában a Kassai kerület Iglói járásában. Fekvése Iglótól 10 km-re keletre a Hernád jobb partján fekszik. Története Birtokként 1280-ban „Horost” néven említik először. Magát a települést 1344-ben említik írott forrásban, de egyes történészek szerint temploma már a 9. században is állt. Mivel a település a Szlovák Érchegység közvetlen közelében fekszik, valószínűnek tűnik, hogy a középkorban lakói főként bányászok voltak. A 14–15. században a közeli bányákban dolgoztak. A 15. századtól birtokosai a Máriássy és Márkus családok a bányászatot a hegység további területeire terjesztették ki. A bányászat annak 1848-ban történt megszüntetéséig folyt. 1605-ben négy háza volt. 1700-ban a az egyházi vizitáció 139 lelket számlált a faluban, ebből 48 katolikus és 90 kálvinista volt. 1787-ben 53 házában 422 lakos élt. 1801-ben 351 lakosának többsége már katolikus szlovák volt. 1828-ban 56 háza és 410 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és kosárfonással foglalkoztak. Vályi András szerint „HARASZT. Hroszt, Hrasce. Tót falu Szepes Várm. földes Ura Márjási Uraság, lakosai katolikusok, határja néhol soványas, de más egyéb javai vagynak.” Fényes Elek szerint „Haraszt, Hrost, tót falu, Szepes vmegyében, Hernád mellett, Iglóhoz keletre 1 1/2 mfdnyire: 410 kath. lak. paroch. templommal. F. u. a Marjássy nemzetség. Ut. p. Lőcse.” A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Iglói járásához tartozott. Népessége 1910-ben 276, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 727 lakosából 692 szlovák és 31 cigány volt. 2011-ben 840 lakosából 790 szlovák volt. Nevezetességei Szentháromság temploma 1302 -ben épült késő román stílusban. 1646 -ban, 1694 -ben, majd 1749 és 1755 között megújították. Berendezése 18. századi . A haraszti templom érdekessége, hogy a templom tornyát négy karéjos rotunda szerkezet veszi körül. Ilyen jellegű templom még egy ismert a Kárpát-medencében: Guraszáda Erdélyben. A templom ezért szerepel a középkori Magyarország rotundáit bemutató irodalomban is. National Gallery (London) A brit Nemzeti Képtárat (National Gallery) 1824-ben nyitották meg a köznek, gyűjteménye rohamosan gyarapodott, ma már több mint 2300 képet számlál. Klasszicista stílusú palotáját 1836–1838 között építették fel London szívében, a Trafalgar tér északi oldalán. Képeinek értéke vetekszik a párizsi Louvre, a madridi Museo del Prado és a szentpétervári Ermitázs gyűjteményével, bár ez utóbbiak mind királyi, illetve cári gyűjteményekből alakultak. A képanyagot a Tate Galériákkal és a National Portrait Galleryvel megosztva gyűjti, a National Gallery gyűjtőköre időben a 13. századtól 1900-ig tart. Az alapítás Az angol Nemzeti Képtárnak, a National Gallerynek a megalapítását az angol parlamentben John Wilkes radikális képviselő szorgalmazta 1777-ben. Az ő barátja volt a korszak neves festője, Joshua Reynolds. Reynolds ekkor már 1768 óta a Királyi Művészeti Akadémia elnöke volt. Wilkes és Reynolds úgy gondolta, hogy a sok magángyűjtemény és magánképtár mellett legyen a köznek is egy képtára. A parlament habozott elfogadni Wilkes javaslatát, emiatt az 1745-ben elhunyt Robert Walpole miniszterelnök értékes gyűjteményét sem vásárolták meg. Helyettük Nagy Katalin orosz cárnő vette meg, s így Walpole gyűjteménye ma az Ermitázsban látható. Majdnem ötven év telt el, míg egy gazdag, jó ízléssel megáldott műgyűjtő és mecénás, Sir George Howland Beaumont, Bt (1753/7. november 6. – 1827. február 7.) 1823-ban felajánlotta saját gyűjteményét a Nemzeti Képtár megalapítása céljából, azzal a feltétellel, hogy megfelelő körülmények között állítják ki és gondoskodnak az állagmegőrzéséről. Ekkor már hajlottak a honatyák arra, hogy létrehozzák a Nemzeti Képtárat, sőt egy gazdag kereskedő, John Julius Angerstein (1735–1823. január) híres gyűjteményének megvásárlására megszavazott a parlament 57 ezer fontot. Amíg a parlamentben szervezték a honatyák hajlandóságát a vételár megszavazására, addig Thomas Lawrence festő, Julius Angerstein korábbi pártfogoltja nyílt levélben kérte a családot, hogy ne adják el a gyűjteményt külföldre. 1824 májusában már be is mutatták a nemzeti gyűjteményt a volt Angerstein-házban, a Pall Mallen, ez a ház lett aztán egy évtizeden át a Nemzeti Képtár otthona. Az épület A William Wilkins tervezte épület John Nash építész tette az első javaslatot a Trafalgar Square-en megépítendő múzeumépületre, amely elképzelései szerint a King's Mews helyén épült volna fel, míg a tér közepén a Royal Academy Parthenónhoz hasonló épülete állt volna. 1832-ben írták ki a pályázatot a Mews helyén megépítendő múzeumépület tervére, amelyre Nash társával, C. R. Cockerell építésszel közösen készítette el pályázatát. Nash hanyatló népszerűsége azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy megnyerje a pályázatot, és végül az a William Wilkins (1778–1839) kapta a megbízást az új épület felépítésére, aki az épület helyszínének kiválasztásában is részt vett, és az utolsó pillanatban adta be pályázatát. Wilkins eredeti elképzelései alapján szerette volna létrehozni a „Művészetek Templomát, amely a történelmi példák bemutatásán keresztül segíti a kortárs művészet fejlődését”, de a végeredmény – az építkezést sújtó fösvénység és a tervezés során szükséges kompromisszumok miatt – szinte minden szempontból kudarcot vallott. A kiválasztott helyszín adottságai miatt – az épület mögött egy dologház és egy laktanya volt – a múzeum csak egy terem mély lehetett. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy biztosítani kellett a múzeumon keresztül az átjárást ezekhez az épületekhez, ezért készültek el a homlokzat nyugati és keleti részén található oszlopcsarnokok. Az itt található oszlopok egy része a lerombolt Carlton-házból került ide, hogy újra felhasználják. Ezek az oszlopok azonban túlságosan rövidek voltak, és nem tették lehetővé, hogy a múzeum elfoglalja a tér északi oldalán azt az uralkodó pozíciót, amit az építész eredetileg megtervezett. A múzeum homlokzatát díszítő szobrok eredetileg a Nash által tervezett és pénzügyi gondok miatt félbehagyott Marble Arch számára készültek. Egy XX. századi kritikus szerint a tető kialakítása, ahol egy kupola és két kisebb torony található, „a kandallópárkányon található órát és a vázákat idézi fel, csak azoknál haszontalanabb”. Az épületen belül a National Gallerynek juttatott tér is elégtelennek bizonyult, hiszen a keleti szárnyat 1868-ig a Royal Academy foglalta el, mielőtt jelenlegi helyére, a Burlington-házba költözött. Az épületet már befejezése előtt is nyilvános kritikák érték, mivel a tervek egyik változatát 1833-ban kiszivárogtatták a Literary Gazette című folyóiratnak. Két évvel az épület befejezése előtt A. W. N. Pugin, a neogótikus stílus képviselője Contrasts (1836) című értekezésében a klasszicista stílus degenerációjának példájaként hozta fel Wilkins terveit. Még az uralkodó, IV. Vilmos is lesújtó véleménnyel volt az épületről és csak úgy emlegette, hogy a „randa kis luk” („nasty little pokey hole”). Elkészülte után azonban az utókor véleménye sokkal kedvezőbb az épülettel kapcsolatban, amelyet jól példáz a jelenlegi trónörökös, Károly walesi herceg, aki 1984-es beszédében „szeretett és elegáns barátunk”-ként említette az épületet. (Lásd alább.) Változtatások és hozzáépítések: Pennethorne, Barry és Taylor Az épület első jelentős átalakítására 1861-ben került sor, amikor elkészült a Sir James Pennethorne által tervezett hosszúkás galéria. A Wilkins által tervezett termekhez képest gazdagon díszített galéria tovább zsúfolta az épület belsejét, hiszen az eredeti bejárati csarnok helyére épült. Nem meglepő módon több javaslat is napvilágot látott a National Gallery teljes átalakítására (ahogyan azt Sir Charles Barry javasolta 1853-ban), vagy átköltöztetésére Kensingtonba, ahol a levegő minősége is jobb volt. 1867-ben id. Barry fia, Edward Middleton Barry azt javasolta, hogy a Wilkins által tervezett épületet rombolják le és helyére egy klasszikus, négykupolás épületet emeljenek. A terv azonban bukásra volt ítélve, a kritikusok azzal vádolták ifj. Barryt, hogy a „Szent Pál-katedrálist próbálja utánozni”. A múzeum mögött lévő dologház lerombolásával azonban Barrynek lehetősége nyílt arra, hogy megtervezze a Képtár első jelentős kiterjesztését: az új épületszárny 1872 és 1876 között épült. A neoreneszánsz stílusú épületrész alaprajza görög keresztre emlékeztet, amelynek középpontjában nyolcszög alaprajzú terem található. Az impozáns új szárny némileg ellensúlyozta Wilkins eredeti épületének építészeti középszerűségét, de a múzeum dolgozói nem tartották az új galériák monumentális kialakítását a múzeum funkciójához méltónak. A termek belső díszítése sem vette figyelembe az itt kiállítandó festményeket, például a XV–XVI. századi itáliai festészet termének tetejét XIX. századi brit festők nevével díszítették. A hiányosságok ellenére a „Barry-termek” kialakítása nagy hatást gyakorolt a Képtár további bővítéseire is, ennek eredményeként az épület megőrizte szimmetrikus jellegét. A Pennethorne tervezte galériát a múzeum következő, Sir John Taylor által megtervezett, északi irányú terjeszkedésének előkészítéseként lerombolták. Az újonnan épült üvegkupolás bejárati csarnok tetejét John Dibblee Crace díszítette, aki korábban már a Barry-termek díszítésén is dolgozott. A csarnok déli falára tervezett freskó sosem készült el, helyét ma Frederic Leighton egyik festménye foglalja el, amelyet az 1990-es években a Royal Collectionből kapott kölcsön a múzeum. 1928 és 1952 között készült el a bejárati csarnok padlóját díszítő mozaik, Boris Anrep műve. Anrep szoros kapcsolatban állt a Bloomsbury Group néven ismert művészeti közösséggel (amelynek legismertebb tagjai Virginia Woolf, John Maynard Keynes, E. M. Forster) és alkotását nagy mértékben befolyásolta a csoport ellenérzése a viktoriánus kor értékei és kifejezésmódja iránt. Anrep szatírának, a középületek díszítésére vonatkozó XIX. századi hagyományok kritikájának szánta művét, saját elképzelései szerint átformálva a viktoriánus korra jellemző nagyképűséget és morális felsőbbrendűséget. A hagyományos hét keresztény erényt saját modern erényeivel (mint például a „humor” és a „nyitottság”) helyettesítette és az élet élvezetes oldalát is ábrázolta (többek között a karácsonyi pudingot). A múlt kiemelkedő alakjainak ábrázolása helyett kortársait helyezte az előtérbe: a központi mozaik múzsái között megtalálható Virginia Woolf és Greta Garbo portréja, míg a modern erények allegorikus alakjaihoz Winston Churchill, Bertrand Russell és T. S. Eliot portréját használta fel. Nyugati és északi bővítések A Barry tervezte szimmetrikus szerkezetű részek tükrözésével az épületet fokozatosan tovább bővítették nyugati irányba. A burkolóanyagok megválasztásánál (sötét márvány és pala) is ügyeltek a régebbi termekkel való egységre. A szimmetriát először az 1975-ben megnyitott északi szárny törte meg. A „mérsékelt” lelkesedéssel fogadott változtatásokat aztán 1990-ben további átalakításokkal igyekeztek a korábbi részekkel összhangba hozni. Ez az 1985-ben a Barry-termek restaurálásával kezdődő, a fő szint rekonstrukcióját megcélzó nagyobb program keretében történt. A Sainsbury-szárny és a későbbi bővítések A legfontosabb bővítés az utóbbi években a Robert Venturi és Denise Scott Brown posztmodern építészek tervei alapján 1991-ben elkészült Sainsbury-szárny volt, ez a reneszánsz festészetnek ad otthont. Megépülését késleltette, hogy Károly walesi herceg 1984-ben a „szörnyű pörsenés egy nagyon szeretett és elegáns barát arcán” kifejezéssel illette az Ahrends, Burton és Koralek építészek első, modernista bővítési javaslatát. A Sainsbury-szárny nem olyan gazdagon díszített, mint a XIX. századi és az ezeket imitáló termek. Szándékosan visszafogottabb, intim keretet ad a benne otthont kapott, általában kisebb méretű képeknek. A John Soane tervezte Dulwich Picture Gallery világosan felismerhető inspirációja mellett a firenzei reneszánsz építész, Filippo Brunelleschi stílusára utaló részleteket is felfedezhetünk rajta. Az északi galériák Barry központi tengelyét hosszabbítják meg, végigláthatunk a Galéria teljes hosszában. Ha a fő épületből a Sainsbury-szárny felé tekintünk, akkor a látvány hatását még a mind kisebb oszloppárok hamis perspektívája is fokozza. Venturi posztmodernsége a Pall Mallt, a vatikáni Scala Regiát, a viktoriánus kori épületeket és a régi egyiptomi templomok stíluselemeit idéző részletekben is megnyilvánul. Miután a Trafalgar Square környékének egy részét sétálóutcává alakították, a Gallery megkezdte a földszinti, üres irodahelyiségek átalakítását kiállítótermekké. A terv szerint a múzeumot környező, használaton kívüli udvarokat és a szomszédos National Portrait Gallerytől 2000-ben megszerzett telket is felhasználják. Az első ütem során a keleti szárny, amelyet Jeremy Dixon és Edward Jones terveztek, 2004-ben készült el. Itt egy új, földszinti bejáratot is kialakítottak, amely a Trafalgar Square felől nyílik és Sir Paul Getty nevét viseli. A projekt keretén belül a főbejáratot is felújították és 2005 szeptemberében adták át a múzeum látogatóinak. A jövőbeni tervek között szerepel egy lehetséges nyugati szárny kialakítása, amely nagyjából szimmetrikus lenne a már elkészült keleti szárnnyal és szintén egy földszinti bejáraton keresztül lenne megközelíthető. Emellett tervezik a National Portrait Gallerytól megszerzett, az épület keleti csücskében található termek megnyitását is, amelyet egy nyilvános lépcsőház tenne lehetővé. A munkálatok megkezdésének még nincs hivatalos dátuma. Világháborús károk és a helyreállítás Az első világháború idején, 1917-ben Londonból elszállították a műtárgyakat a háborús károk megelőzése végett. A második világháború idején még sokkal óvatosabbak voltak, már a hadüzenet előtt, 1939. szeptember 3-án útnak indították a múzeum állományát Nyugat-Anglia és Wales felé. E megelőző intézkedés hasznosnak bizonyult, mert a háború alatt kilenc bombatalálat érte az épületet. A II. világháború után a helyreállítással együtt modernizálták is a múzeum működtetését, ekkor vezették be a légkondicionálást. Az előkert szobrai A National Gallery előkertjében található II. Jakab angol király szobra, amit magáról a királyról mintázott Griling Gibbons szobrászművész. Az előkert másik végében George Washington szobra áll, a francia Jean-Antoine Houdon alkotásának másolata (az eredeti az USA-ban van Virginia állam fővárosában, Richmondban). A gyűjtemény Együttműködés a Tate Galleryvel A gyűjtemény rohamos gyarapodása arra késztette a honatyákat, hogy külön hozzanak létre egy múzeumot a modern festészeti alkotások számára, amelyek már nem fértek be a National Gallerybe. Nem tudták elhelyezni a nagy angol tájképfestő, William Turner képeit és még számos felajánlott magángyűjteményt. Az újabb képek számára megszervezték már a XIX. század végén a modern festészeti alkotások zarándokhelyét, a Tate Képtárat (Tate Gallery). Kialakult az a gyakorlat, hogy a National Gallery a kezdetektől (XIII. század) gyűjti a képanyagot a XX. századig, a modern kor anyagát pedig a Tate Gallery gyűjti. A két múzeum gyakran, sokszor huzamosabb ideig is közös igazgatás alatt működött, amely nyilván a képek cseréjét is magával vonta, ezért a szakirodalomban néha ellentmondásosan jelennek meg a képek lelőhelyei, például Seurat Fürdőzés Asnières-ben c. képének lelőhelye egyik könyvben a National Gallery, másik könyvben a Tate Gallery. A múzeumok szervezése is változik, ezt is folyamatosan figyelembe kell venni. A 2000-ig egyetlen Tate Gallery helyett napjainkban már négy modern művészeti múzeum működik Angliában, ebből kettő Londonban (Tate Britain, Tate Modern, Tate St. Ives és Tate Liverpool). A gyűjteményszervezés A Nemzeti Képtár alapjait Beaumont és Angerstein gyűjteménye jelentette. Két XVI. századi itáliai festményt tartalmazott az Argenstein-gyűjtemény, Sebastiano del Piombo Lázár feltámasztása című alkotását és Tiziano Vénusz és Adonisz című festményét. Számos jeles kép vált most közkinccsé, köztük Rubenstől A szabin nők elrablása, Rembrandttól A házasságtörő nő Krisztus előtt, és A pásztorok imádása. A Beaumont-gyűjteményből is előkerült több Rubens-kép, a Zsidó kereskedő, a Levétel a keresztről és Rubens kevés tájképének egyike, A steeni kastély, illetve Canaletto egyik legszebb velencei képe, például A kőfaragó udvara. 1825-ben államköltségen megvették Coreggio Ruháskosaras Madonna című képét, 1826-ban Tiziano Bacchus és Ariadné című alkotását. Nem csoda, hogy a gyors gyarapodás miatt még az új palota felépítéséig a Pall Mall egy nagyobb házába kellett költöztetni a Képtárat. Egyre több jeles műgyűjtő adományozta képeit a National Gallerynek, s a parlament is sokat költött képbeszerzésre, sokszor a legjobb műkereskedők vásároltak az éppen aktuális kínálati piacon. A gyűjtőkör már kezdettől fogva nemcsak az angol alkotások megvásárlását célozta meg, látókörébe vonta majdnem a teljes európai területet. Viktória királynő férje, Albert herceg tisztelte a klasszikus és a kortárs művészetet, és sokat tett azért, hogy a National Gallery jelentőségét megismertesse a közvéleménnyel. 1842-ben vásárolták meg Jan van Eyck Arnolfini házaspár című művét. A XIII. századtól 1900-ig tanulmányozhatjuk a National Galleryben az európai festészeti irányzatok és iskolák jellegzetes műveit. Gondosan válogatott és átfogó az angol nemzeti anyag, nagyon gazdag az itáliai képek gyűjteménye, számottevő remekmű képviseli a németalföldi festészetet, jelentős a francia festők munkásságának bemutatása, arányait tekintve kisebb a spanyol és a német anyag, de ami van, az nagyon értékes. A XIX. századi műalkotások szerzői közt találjuk Jean Auguste Dominique Ingres, Édouard Manet, Pierre-Auguste Renoir, Georges Seurat és Paul Cézanne festőket és még sorolhatnánk. A gyűjtemény nevezetes alkotásai A National Gallery nyugati szárnya II. sz. termének angol nevezetessége a fenti kettős táblakép. Eredetileg a Wilton-kastélyban volt elhelyezve, innen a neve. A bal oldali táblaképen II. Richárd angol király térdel, mögötte két királyi őse, Edmund angol király, Hitvalló Eduárd és Keresztelő Szent János bemutatja őt a Madonnának. A jobb oldali tábláról kegyesen tekint át a Szűzanya, s átadja Anglia zászlaját II. Richárdnak, karján a király felé mozdul a gyermek Jézus, mögöttük angyali sereg tarka szárnyakkal. Lehet, hogy a király halála után, 1399-ben festették, de az is lehet, hogy még a király rendelte meg. Angol vagy francia művész festette, az első írásos feljegyzés róla a XVII. század elejéről származik, ekkor I. Károly angol király leltárába íratta. Az I. Károly gyűjteményéből származó kép a XVIII. század eleje óta Earl of Pembroke tulajdonában, a Wilton-házban volt. 1929-ben egy magánszemély támogatásával került a galériába. (A táblaképek tölgyfára vannak festve, a táblák mérete egyenként 46 × 29 cm.) A középkor végi udvari művészet gyöngyszemei e festett táblák csillogó színeikkel, lágy vonalvezetésükkel és a részletek finom kidolgozásával. Magyar képek a múzeumban Élő múzeumi szervezetről van szó, cserélődnek olykor a képek, és a jeles új szerzeményeket feltétlenül közszemlére kell tenni. Sok ilyen volt és van a múzeum történetében (például Tiziano Actaeon halála vagy Diego Velázquez Szeplőtelen fogantatás című alkotása). Azon alkotásokat, amelyek nem férnek már el a falakon, pincében raktározzák, ahol két hatalmas teremben függenek a képek, meg lehet azokat tekinteni, mintegy „lapozva”. köztük találhatunk Brocky Károly-képeket. Brocky 1838–1844 közt és 1846-tól 1855-ben bekövetkezett haláláig élt Londonban, megfestette Miss Liddel portréját. Miss Liddel a királynő egyik udvarhölgye volt, portréja annyira megtetszett az udvarban, hogy ezek után Viktória királynő és férje, Albert herceg is modellt ült Brocky Károlynak. Brocky az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseinek, Mészáros Lázár 1848-as hadügyminiszternek és Kmetty György tábornoknak az arcképét is megfestette. A képek restaurálásával kapcsolatos kritikák A National Gallery ellen megfogalmazott, egyik leggyakrabban visszatérő kritika – az épület vélt vagy valós hiányosságai mellett – a múzeum restaurálási gyakorlata. A múzeum kritikusai szerint a képek restaurálása során túlságosan nagy teret engedtek maguknak, és nem hallgattak az építő jellegű kritikákra. A képek első, nagyszabású megtisztítása 1844-ben kezdődött, miután Sir Charles Lock Eastlake (1793–1865) lett a múzeum vezetője. Eastlake, aki maga is festő, illetve a festészetben használt anyagok ismerője volt, John Seguiert, a múzeum restaurátorát kérte fel, aki már korábban is dolgozott a képekkel: akkor forró lenolajban feloldott gyantával vonta be a képeket, hogy az öregedést, illetve a színek fakulását megelőzze. Ennek következtében 1844-re a múzeum szinte minden festménye aranyos, barnás árnyalatot szerzett, a felhordott védőrétegnek köszönhetően. A tisztogatási műveleteket a nyári szünet 3 hete alatt végezték. Eastlake-et a brit sajtó hevesen támadta, miután az első három megtisztított festményt – egy-egy Rubens-, Cuyp- és Velázquez-képet – 1846-ban bemutatták a nagyközönségnek. A képtár egyik leghangosabb és legkitartóbb kritikusa John Morris-Moore volt, aki 1849-ben "Verax" álnéven egy sor levelet írt a The Times című napilapba, amelyben hevesen támadta a képtár által elvégzett restaurálási munkákat. Morris-Moore például ezt írta Rubens „Béke és Háború” című képéről: "Legnagyobb meglepetésemre és megdöbbenésemre az általunk birtokolt legcsodálatosabb Rubenst teljesen megnyúzva találtam. Nem találok semmilyen megfelelőbb kifejezést arra a szégyenletes eljárásra, ahogyan ezt a képet az utolsó szünet során kezelték. A „Béke és Háború” korábban oly gazdag és harmonikus színei most kiáltóan durvák és egymástól elütők. A gyönyörű bevonatokat az intézményre jellemző gondatlansággal levakarták a méltányosság bármilyen figyelembe vétele nélkül, és most a képen a háttérben ábrázolt tárgyak a legdurvább módon keverik magukat az előtérben lévők közé." A múzeum kuratóriumának tagjaihoz írt levelében Eastlake így válaszolt a kritikákra: „Az a Rubens pedig hosszú ideg volt eltemetve a megsárgult és elkoszosodott védőrétegek alatt. Úgy találtuk, hogy ezt a réteget tökéletes biztonságban el lehet távolítani, mivel a festmény felszíne a mester más műveire jellemző módon igencsak kemény.” A levelek nyomán kirobbant botrány nyomán parlamenti vizsgálóbizottság alakult a múzeum tevékenységének felülvizsgálatára. Az 1853-ban kiadott, több mint 1000 oldalas jelentés a kor vezető művészeinek, restaurátorainak, műkritikusainak és műkereskedőinek véleményén alapult (maga Morris-Moore is nyilatkozott a bizottságnak). A jelentés összegezte az egymásnak időnként homlokegyenest ellentmondó véleményeket, elítélte a múzeumi védőréteg alkalmazását (amely a képek fakulását okozta), és néhány formális javaslatot tett a múzeum restaurációs tevékenységére vonatkozóan. Ennek köszönhetően Eastlake, aki 1847-ben a botrány következtében lemondott pozíciójáról, 1855-ben mint a National Gallery igazgatója térhetett vissza. 1861-ben egy hasonló vita robbant ki Münchenben, az Alte Pinakothek képeinek megtisztításával kapcsolatban. A vizsgálóbizottság egyik tagja, Dr. Max von Pettenkofer kifejlesztett egy módszert, amivel a festmények töredezett, egyenetlen felülete ismét visszanyerte korábbi állapotát, és a bevonat sárgás-barnás színe sem tűnt el. Ezt az eljárást a kontinensen szinte mindenhol átvették, és 1864-ben a National Gallery is sikerrel kezelte 16 festményét ezzel a módszerrel. Eastlake elismerte, hogy az eljárás biztonságos, de nem volt meggyőződve hatékonyságáról. 1936-ban ismét egy meglehetősen hangos botrány robbant ki Diego Velazquez egy teljes alakos, IV. Fülöp spanyol királyt ábrázoló portréjának helyreállításával kapcsolatban. Néhány nappal a festmény leleplezése után a The Star és a London Mercury című folyóiratok dicsérőleg szóltak a helyreállításról. A Daily Telegraph műkritikusa azonban éles hangon elítélte a helyreállítást, amely az író szerint tönkretette a képet: „Nekem úgy tűnik, mintha tegnap festették volna, az Akadémia éves kiállítására készülve. A kosszal együtt, amelyet egy sokkal egyszerűbb eljárás is eltávolíthatott volna, a festmény patinája is eltűnt. Egyes helyeken a vászon is áttűnik a vékony festékréteg alól. Valószínű, hogy Velazquez a festéket a lakkréteggel keverte helyenként, és utóbbi eltávolítása a festmény felső rétegét helyreállíthatatlanul tönkretette.” Körülbelül ugyanebben az időben a British Museumot is kritikák érték a Parthenon-szobrok helyreállításával kapcsolatban. A botrány a Telegraph oldalain több hónapig folytatódott, de a hozzászóló művészek többsége pozitívan ítélte meg a festmény állapotát. Ennek ellenére további cikkek jelentek meg 1937-ben a The Listener és az Apollo, februárban a The Connoisseur folyóiratokban, majd ezután amerikai művészeti folyóiratokban is. A restaurálással kapcsolatos következő nagy botrány közvetlenül a második világháború után robbant ki. A háború alatt a múzeum főrestaurátora, Helmut Ruhemann tisztította meg a Manod Quarryban elrejtett képeket. Amikor a megtisztított képek 1946-ban visszakerültek eredeti helyükre, az egy évszázaddal korábbihoz hasonló botrány tört ki. A kritikusok leginkább a 19. században felvitt védőrétegek eltávolítását kifogásolták, mivel az idők során a fedőréteg elszíneződött, elöregedett; a kritikusok szerint fennállt a veszélye, hogy Ruhemann a festők által felvitt utólagos, harmonizáló ecsetvonásokat is eltávolította a fedőréteggel együtt. A kritikusok egyik leghangosabb képviselője Ernst Gombrich, a Warburg Institute professzora volt, aki a múzeum restaurátoraival való levelezése során „bántó lekezelésről” panaszkodott. Egy 1947-es jelentés szerint a festményekben nem esett kár a restaurálás eredményeként, de a restauráló szakmai körökben egyesek továbbra is elégedetlenek azzal, hogy a múzeum hozzáállása nem, vagy alig változott Ruhemann óta. A National Gallery ellen irányuló kritikák összetevője, hogy a múzeum kurátorai időnként tévesen állapítják meg a festmények alkotóját. Kenneth Clark 1939-ben számos, a velencei iskolához tartozó, ismeretlen festő által festett képet Giorgione-nak tulajdonított, aki elsősorban festményei ritkasága miatt nagy népszerűségnek örvendett. A döntés nagyon népszerűtlen volt, még a múzeum dolgozóinak körében is, akik kizárták Clarkot a könyvtárból. A legutóbbi vita egy 17. századi festmény, a Sámson és Delila körül robbant ki, amelyet a múzeumban Rubensnek tulajdonítottak. A képet 1980-ban vásárolta a múzeum és a kritikusok szerint a National Gallery vezetősége nem meri beismerni, hogy a képet talán nem Rubens festette, mivel a vásárlásban részt vevők közül többen még mindig a múzeum munkatársai. Brett Tucker Brett Tucker teljes neve: Brett Alan Tucker (Melbourne, Ausztrália, 1972. május 21.) ausztrál színész. Magyarországon a McLeod lányai című sorozatból ismerhetjük, ő játszotta Dave Brewer-t. Élete A melbourne-i National Theatre Drama School-on végzett. 1994-ben debütált egy western-filmben. Kisebb ausztrál szerepek után amerikai sorozatokban, filmekben szerepelt (Kirekesztve, A nagy mentőakció). Felkérték egy sikeres amerikai sorozat (Days of Our Lives/Életünk napjai) szereplőjének, de nem vállalta a 3 év kötöttséget. 2003-2006-ig a McLeod lányai című sorozatban játszotta Dave Brewert, az állatorvost. 2007 óta az ausztrál "Szomszédokban"(Neighbours) szerepel. Érdekesség, hogy két dalt adott ki. Budrio Budrio település Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Bologna megyében. Lakosainak száma 16 167 fő (2004). Budrio Baricella, Castenaso, Granarolo dell’Emilia, Medicina, Minerbio, Molinella és Ozzano dell’Emilia községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Foszuszok Fosusok, néptörzs az ókori Germaniában. Szinte semmit sem tudunk róluk, egyetlen korabeli említésük Tacitus: „Germania” című munkájában található. Fiumara Fiumara egy község (comune) Olaszország Calabria régiójában, Reggio Calabria megyében. Fekvése A megye nyugati részén fekszik. Határai: Calanna, Campo Calabro, Reggio Calabria, San Roberto, Scilla és Villa San Giovanni Története Valószínűleg a 9. században alapították a szaracén portyázások elől menekülő tengerparti lakosok. A 19. században, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust, Villa San Giovanni része lett. A 19. század közepén vált önálló községgé. 1927 és 1948 között ismét Villa San Giovanni része volt. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói San Pietro Apostolo-templom Madonna dell’Immacolata-templom Croce degli Angeli-templom San Francesco d’Assisi-templom Madonna del Carmine-templom Madonna dell’Immacolata-templom Szavazási paradoxon A szavazási paradoxon (vagy Condorcet-paradoxon vagy választási paradoxon) Nicolas de Condorcet által a 18. században megfigyelt szituáció, melyben a kollektív választási preferenciák ciklikusak (tehát nem tranzitívak), még ha az egyéni választási preferenciák nem is azok. Ez egy paradoxon, hiszen ez azt jelenti, hogy a többség akaratai egymásnak ellentmondanak. Példaként vegyünk három jelöltet: A-t, B-t és C-t, valamint három szavazót az alábbi preferenciákkal: (Itt például a „ ” azt jelöli, hogy A szimpatikusabb jelölt B-nél.) Ha ebből a helyzetből C kerül ki győztesen, akkor azt mondhatnánk, B-nek kellett volna nyernie, hiszen ketten is B-t preferálják C-hez képest, míg a fordítottja csak egy szavazóra igaz. Ugyanezen érvelés alapján A B-hez képest preferált, C pedig A-hoz képest, ami azt jelenti, hogy egyik jelöltet sem tekinthetjük egyértelműen győztesnek. (Lásd az alábbi táblázatot) Ha ugyanezen preferenciák mellett tartanának egy szavazást, ahol a legtöbb (első) szavazatot kapó jelölt nyerne, akkor sem lenne győztes, hiszen mindenkire egy szavazat esne. Azonban a Condorcet-paradoxon azt szemlélteti, hogy a választó, aki csökkenteni tudja a választási alternatíváit, tulajdonképpen irányíthatja a választást. Például ha az első két szavazó ragaszkodik az első választásához (A-hoz, illetve B-hez), viszont a 3. szavazó kész lemondani arról, hogy C-re szavazzon, akkor A és B közül választhat és ezáltal ő határozhatja meg a nyertes személyét. Amikor a Condorcet-módszerrel határozzák meg egy választás győztesét, a Condorcet-paradoxon fellépése azt jelenti, hogy a választásnak nincs Condorcet-győztese. A Condorcet-módszernek több variánsa létezik attól függően, hogy hogyan oldják fel az ilyen cirkuláris paradox helyzeteket a győztes meghatározására. Azonban a példaként választott szituációban nem lehetne győztest hirdetni, hiszen mindegyik jelölt ugyanabban a szimmetrikus helyzetben van. A szavazatok számának növekedésével a paradoxon előfordulásának valószínűsége csökken (ahogy az X-elős választások során is kialakulhat holtverseny: melynek valószínűsége szintén csökken több szavazat esetén). What’s Wrong with Secretary Kim A What's Wrong with Secretary Kim (hangul: ���� � ���, latin betűkkel: Kimbiseoga wae geureolkka) egy 2018-ban bemutatott dél-koreai televíziós sorozat, melyet a tvN csatorna vetített Pak Szodzsun (Park Seo-joon) és Pak Minjong (Park Min-young) főszereplésével. Szereplők Pak Szodzsun (Park Seo-joon) (���): I Jongdzsun (���, Lee Young-joon) Pak Minjong (Park Min-young) (���): Kim Miszo (���, Kim Mi-so) Neutrínó-kísérlet A neutrínó kísérletet, másik nevén Cowan és Reines neutrínó kísérletét 1956-ban Clyde L. Cowan és Frederick Reines amerikai fizikusok hajtották végre. Ez a kísérlet bizonyította közvetlenül a neutrínók – ezeknek az elektromosan semleges, nagyon kis tömegű, nagyon gyengén kölcsönható részecskéknek a – létezését. Előtörténete Az 1910-20-as években a béta-bomlás elektronspektrumának tanulmányozásával nyilvánvaló vált, hogy a bomlás során az elektron mellett egy harmadik, nagyon kis tömegű, elektromosan semleges részecske is megjelenik, mely az akkori technikákkal nem volt észlelhető. Az elektronok energiájának spektruma folytonos volt, ami az energiamegmaradás törvényét figyelembe véve azt jelenti, hogy a béta-bomlás nem két, hanem három részecskés folyamat. Előbbi esetben az energia spektruma nem folytonos lenne, hanem egy adott energiaértéknél jelentkező csúcsból állna. Ezek (és más okok) alapján jutott el Wolfgang Pauli 1930-ban a neutrínó feltételezéséhez. Lehetőség a kimutatásra A béta-bomlásban az előrejelzett részecske, az elektron antineutrínó ( ) – képes kölcsönhatni egy protonnal neutront és pozitront (az elektron antirészecskéjét) hozva létre. A pozitron hamarosan találkozik egy elektronnal, és mindkettő megsemmisül (ezt a folyamatot nevezzük annihilációnak). A keletkező két gamma-sugár detektálható. A neutron megfelelő magban történő elnyelése révén detektálható, ez a folyamat is gamma-sugárzás kibocsátásával jár. A két egyidejű esemény – pozitron annihiláció és neutronbefogás – az antineutrínó kölcsönhatásának egyedi lenyomata. A legtöbb, vízmolekulában kötött hidrogén atommagja egyetlen protonból áll. Ezek a protonok szolgálnak célpontul a reaktorból származó antineutrínók számára. Nehezebb, több protonból és neutronból álló magok esetén a kölcsönhatás mechanizmusa bonyolultabb, és nem mindig írható le jól úgy, ha a magot alkotó protonokat szabad részecskéknek tekintjük. A kísérlet felépítése Cowan és Reines a kísérletben atomreaktort használtak, ahogy a Los Alamos-i fizikai részleg vezetőke, J.M.B. Kellogg javasolta, mivel ennek neutrínó fluxusa Sablon:Val neutrínó/(másodperc · cm2; jóval nagyobb, mint amely más radioaktív forrásokból elérhető. A neutrínók az előzőekben ismertetett módon kölcsönhatásba léptek a tartályban lévő víz protonjaival, neutronokat és pozitronokat keltve. Az egyes pozitronok két gamma-sugarat keltenek, amikor elektronokkal annihilálnak. A gamma-sugarak a víztartályba helyezett szcintillátorral észlelhetők. A szcintillátorban gamma-sugárzás hatására felvillanások jönnek létre, amelyet fotoelektron-sokszorozóval detektálhatunk. Ez a kísérlet nem volt teljesen meggyőző, ezért egy másik ellenőrzést is beépítettek. A neutronokat a tartályba helyezett kadmium-kloriddal mutatták ki. A kadmium nagyon hatékony neutronelnyelő, és gamma-sugarakat bocsát ki neutronok elnyelésekor. Az elrendezés olyan volt, hogy a kadmiumból kilépő gamma-sugarak 5 mikroszekundummal a pozitronból keletkezők után jelentek meg, ha a pozitron valóban neutrínóból származott. Az eredmények A kísérlet előkészületeit Hanfordban végezték el, később a kísérletet Savannah Riverben folyatták, a dél-karolinai Aiken közelében, ahol a kozmikus sugárzás ellen jobb védelmet tudtak biztosítani. Ez a sugárzásvédett terület 11 méterre volt a reaktortól és 12 méter mélyen a föld alatt. Két tartályt használtak összesen 200 liter vízzel, melyben 40 kg oldott CdCl2 volt. A víztartály három szcintillátor között helyezkedett el szendvicsszerűen. Mindegyik szcintillátorban 110 darab 5 inch-es (127 mm-es) fotoelektron-sokszorozót tartalmazott. Több hónapos adatgyűjtés után nagyjából óránkénti három neutrínót voltak képesek detektálni. Hogy teljesen biztosak legyenek, hogy neutrínókat észleltek, leállították a reaktort, hogy megnézzék, eltérő eseményszámot kapnak-e. A hatáskeresztmetszetre a számított előrejelzésük nagyjából 6·10−44 cm2 volt, a mérésből 6,3·10−44 cm2 értéket kaptak. Eredményeiket a Science folyóirat 1956. július 20-i számában tették közzé. Clyde Cowan 1974-ben meghalt, Frederick Reines 1995-ben fizikai Nobel-díjat kapott a neutrínófizika területén végzett munkásságáért. Tudományos Könyvkiadó Tudományos Könyvkiadó – Az 1948-ban létrehozott Állami Könyvkiadóból 1951-ben Tudományos és Tankönyvkiadó néven kivált, majd még abban az évben önállósult romániai szakkönyvkiadó, 1990-ben szűnt meg. Magyar részleg Magyar részlegének központja szintén Bukarestben volt, de végig működött Kolozsváron (és időnként Temesváron is) magyar szerkesztősége vagy szerkesztője. A magyar osztály vezetője az induláskor Robotos Pál volt, az osztály munkáját azonban zömmel a kolozsvári szerkesztőség végezte, ahol Salamon László főszerkesztő és Kiss Jenő főszerkesztő-helyettes mellett Bajor Andor, majd Hajós József, Szeghő Dénes, Szopos Sándor, Balázs Edit, Bocskói Viktor, Fodor (Fischer) Ernő, Pollák Ödön mint belső szerkesztők, Császár Károly mint korrektor, Tóth Samu mint a műszaki osztály vezetője dolgoztak. Magyar nyelvű kiadványai Az első években a Tudományos Könyvkiadó magyarul legnagyobb számban a mezőgazdaság és az állattenyésztés, valamint az orvostudomány és egészségügy tárgykörébe eső kiadványokat jelentetett meg: 1951-ben a 6 műből 4, 1952-ben az 56 műből 38, 1953-ban a 35 műből 20 sorolható ide. A kiadványok jelentős része a gazdasági rendszer átalakításával kapcsolatos tájékoztató brosúra volt (ide sorolható a fenti két csoportba tartozó kiadványok egy része és szinte teljes egészében a közgazdasági és politikai témakörbe tartozó kötetek), de volt ezeknek az éveknek a termésében néhány önálló és a szakmai igényeknek is megfelelő mű: a Gyümölcstermesztés 400 oldalas kézikönyve (Veress István és munkatársai, 1953), Kósa Barna, Kovács Béla, Lazányi Endre, Mózes Pál, Nyárády Antal, Palocsay Rudolf, Tukacs Imre, illetve Haranghy László és Klein Dezső szakkönyvei, valamint a filozófiai irodalmat képviselő néhány mű, a sorozatindító Korai görög materialisták (Bodor András és Szabó György fordításában, 1952) és Hajós József gondozásában Kiss Mihály válogatott filozófiai írásai (1953). Mellettük Palkó Attila kötete érdemel említést (Győz a villamosság. 1953). A politikai irodalmat Robotos Imre tanulmánykötete képviseli. 1953-ban kivált belőle magyar szerkesztőséggel a Mezőgazdasági és Erdészeti Állami Kiadó, 1954-ben a Román Akadémia Könyvkiadója, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, a Technikai Könyvkiadó; az orvosi szakirodalom körébe eső műveket vállalta az Editura Medicală, ami az össz-címszám zuhanásszerű csökkenését is megmagyarázza: 1954-ben már csak 9 mű, 1955-ben 9 mű viseli az emblémáját. Az 1957–58-as évek kiugróan magas címszáma (40, ill. 25 mű) után az 1959-es évben megint csak 5 művet jelentetnek meg, hogy az 1960-as években átlagban évi 12 kötetnél stabilizálódjék a Tudományos Könyvkiadó magyar könyvtermése. Az 1970-es években – az egész romániai könyvkiadást érintő átszervezésben – a Tudományos Könyvkiadó új nevet (Tudományos és Enciklopédia Könyvkiadó) kapott. Ebben az időszakban néhány alacsony eredményű (1973-ban és 1977-ben 2–2 cím) és egy kiemelkedő (1974-ben 10 cím) év után az 1980-as évekre egyetlen főre csökken a Tudományos Könyvkiadó magyar részlege, s a Kolozsváron dolgozó Sztranyiczki Mihálynak nem csak az évi 3–4 kiadvány szerkesztését, hanem az erdélyi nyomdák felé a kiadó itt készülő román kiadványaival kapcsolatos napi teendőket is végeznie kell. Ennek ismeretében értékelhető, hogy ez idő alatt jelenik meg új kiadásban Kelemen Béla román–magyar középszótára, Váczy Kálmán ötnyelvű botanikai szótára (1980) és Szász Lőrinc Román–magyar frazeológiai szótára, Vöő István Román–magyar közmondásszótára (mindkettő 1984-ben), Benedek Zoltán, Csűrös István, Csűrös László, Fodor Ferenc, Kiss Zoltán, Kóródi Gál János, László József, Szabó István, Vasas Samu, Veress Éva természettudományi, Herecz Gábor, Orbán László, Selinger Sándor és Schwartz Róbert műszaki tudományi munkája, Szilágyi István egészségügyi ismeretterjesztő kötete, Máté Gábor Lukács György filozófiáját elemző könyve, Fodor Katalin lélektani tárgykörű kötete. 1990-ben aztán – egy orvostudományi és egy biológiai tárgyú kötettel (szerzőik Szilágyi István, ill. Csűrös László) – megszűnik a magyar nyelvű állami tudományos könyvkiadás, sőt maga a Tudományos Könyvkiadó is. x87 Az x87 az x86-os architektúrájú processzorokhoz kapcsolódó – külső vagy belső – matematikai társprocesszorok ill. feldolgozóegységek utasításkészletének és az ahhoz kapcsolódó architekturális elemek leírásának jelölésére szolgáló rövidítés. Az „x87” rövidítés az Intel 8087-es koprocesszor jelöléséből ered – az Intel ennek utódjait is rendre 87-re végződő számokkal jelölte. A matematikai társprocesszorok célja elsősorban a lebegőpontos számítások hardveres gyorsítása (a lebegőpontos egység fixpontos és egész adatokkal is dolgozhat), ezáltal az x87-es utasításkészlet a társprocesszor által támogatott adatformátumokon végezhető műveleteket tartalmazza. A 8087-es és társai kezdetben különálló egységek voltak, amelyek nem voltak képesek önálló működésre és programok futtatására, csak egy megfelelő x86-os architektúrájú processzorhoz kapcsolva működhettek, az x87 tehát eleinte egy utasításkészlet-kiterjesztést jelentett. Később, az i486-os processzorok és az x86-os utasításkészlet 32 bites kiterjesztésének megjelenésével a lebegőpontos egységet beépítették a processzorba, így ettől fogva az x87 az x86-os utasításkészlet egy jól elkülöníthető részét, ill. részhalmazát jelenti. A 8087-es matematikai processzor kifejlesztésének célja egy olyan, a már meglévő Intel 8231 és Intel 8232 lebegőpontos egységeknél (és a konkurens AMD megegyező termékeinél) nagyobb tudású processzor létrehozása volt, amely szorosabban kapcsolódik az x86-os architektúrához és az Intel által 1977-ben kezdeményezett IEEE 754 szabványhoz. Az 1980-ban elkészült 8087-es processzor volt az IEEE 754 szabvány első, bár nem teljes, fizikai megvalósítása. Az új architektúra megőrizte az elődök (8231, 8232) egyes elemeit, pl. a regiszterek veremstruktúrába való szervezését és egyes adatformátumokat, azonban számos új utasítást kapott és 80 bitre kiterjesztett (ezáltal megnövelt pontosságú) belső adatformátumot tartalmaz. Leírás Az x87 regiszterei egy nem szigorúan vett veremstruktúrát alkotnak, amelyben a regisztereket ST(0)-tól ST(7)-ig számozzák. A regiszterek elsősorban a push (behelyezés a verembe) és pop (kivétel a veremből) műveletekkel kapnak értéket, de operandusként közvetlenül is elérhetők, a verem tetejétől számított indexeléssel (ez valamennyire hasonlít pl. a veremkeret kitöltésére a folytonosan címezhető memóriában). A verem tartalma a push, pop műveletekkel változtatható, de azt a számítások is megváltoztatják. A monadikus utasítások, mint pl. a FSQRT, FPTAN és továbbiak, beleértett módon az ST(0) regiszter tartalmán végzik el a műveletet, míg a diadikus műveletek – FADD, FMUL, FCOM és mások – az ST(0) és ST(1) regiszterekkel végzik el a műveletet. A nem szigorú veremmodell megengedi, hogy a diadikus műveletek az alapértelmezett két regiszteren kívül a második operandus (ami alapértelmezésben az ST(1)) szerepében memóriaoperandust vagy explicit módon meghatározott veremregisztert (ST(x)) használjanak, ilyenkor az ST(0) a megszokott akkumulátor-regiszterhez hasonlóan működik, tehát ez szolgáltatja a művelet első operandusát és az eredmény is ebbe kerül. Ez a címzési szerepkör utasításonként meg is fordítható, amikor az eredmény az ST(x) regiszterbe kerül és az ST(0) értéke változatlan marad. Ezen felül az FXCH ST(x) utasítással az ST(0) tartalma felcserélhető egy másik ST(x) veremregiszter tartalmával. Az x87 verem ezáltal hét szabadon hozzáférhető regiszter és egy kijelölt akkumulátor (vagy megfordítva: hét kijelölt akkumulátor) használatát teszi lehetővé. Ez nagyon jól kihasználható a szuperskalár x86 processzorokban (mint pl. az 1993-as és későbbi Pentium processzorok), amelyekben ezeket az (D9C8..D9CFh kódú) FXCH ST(x) cserélőutasításokat egészen nulla órajel alatt végrehajthatóvá optimalizálták, az FPU utasításokkal párhuzamosan végrehajtható egészértékű adatutak felhasználásával. Annak ellenére, hogy ez a rendszer az emberi gépi kódú programozók számára természetes és kényelmesen használható, a fordítóprogram-íróknak nehézséget okozott az x87 utasításokat hatékonyan ütemező automatikus kódgenerátorok készítése. Egy ilyen veremalapú interfész képes lehet minimalizálni az átmeneti értékek tárolására fordított tár- v. regiszterhasználatot a függvényhívásokban, szemben a regiszteralapú interfészekkel, annak ellenére, hogy az eredeti tervezési meggondolások erősen korlátozták ezt a lehetőséget az elkészült eszközben. Az x87 architektúra az egyszeres pontosságú bináris lebegőpontos, a dupla pontosságú bináris lebegőpontos és a 80 bites kiterjesztett pontosságú (v. kiterjesztett duplapontos) bináris lebegőpontos adatábrázolási formátumokat és az azokon végzett műveleteket támogatja, az IEEE 754-1985 szabvány szerint. Alapértelmezésben az x87-es processzorok a 80 bit széles kiterjesztett-duplapontos adatformátumot használják belső adatformátumként, ami lehetővé teszi a pontosság fenntartását a sorozatos számításokban – ez egyike volt az IEEE 754 tervezési irányelveinek. A műveletek egy meghatározott sorozata ezért kissé eltérő eredményekre vezethet a szigorúan egyszeres vagy duplapontos adatformátumokkal dolgozó IEEE 754-szabványú matematikai processzorokban. Ez néha problémákat is okozhat bizonyos nem teljesen numerikus számításoknál, amelyekben feltételezik a dupla pontosságot a helyes működés érdekében: hogy ezeket a problémákat elkerüljék, az x87-es processzorok egy speciális konfigurációs regiszter segítségével beállíthatók úgy, hogy minden elvégzett művelet után automatikusan egyszeres vagy dupla pontosságúra kerekítsék az eredményt. Az SSE2 bevezetése után az x87-es utasítások jelentősége csökkent, de továbbra is fontos maradt, mint a kerekítési hibákra érzékeny és a 80 bites adatformátum 64 bites mantisszáját (szignifikandusát) kihasználó számításokat hatékonyan végző skaláris számítóegység. Teljesítmény Az alábbi táblázatban tipikus x87-es FPU-utasítások órajelei láthatók, csak a regiszter-regiszter címzésű utasítás-változatokhoz. Az A~B jelölés minimum-maximum értéket jelöl és átfogja a különböző átmeneti futószalag-állapotokat és a használható adatábrázolási pontosságot (32, 64 vagy 80 bit), és változhat a választott numerikus eset függvényében is (pl. beállított bitek száma, nulla, stb.). Az L→H jelölés a legkisebb (L) és legnagyobb (H) alkalmazott órajelet jelenti. * Effektív nulla órajelű végrehajtási idő lehetséges, a szuperskalár végrehajtás következményeként. § Az eredeti x87-es processzor az 5 MHz órajelű 8087 volt. (Hasonló órajelű, 8087 nélküli) 8086-os processzoron szoftveresen megvalósított lebegőpontos rutinokkal összehasonlítva a szorzók sokkal nagyobbak lehetnek, kb. tízszeresek (pl. egy szabályos lebegőpontos összeadás assembly nyelven meghaladhatja az 1000 órajelciklust). (n.a.: nincs adat) Gyártók Az Intel 8087 vagy későbbi modellekkel kompatibilis lebegőpontos egységeket terveztek és/vagy gyártottak még a következő cégek (a felsorolás nem teljes): AMD (287, 387, 486DX, 5x86, K5, K6, K7, K8), Chips and Technologies (Super MATH koprocesszorok), Cyrix (FasMath, Cx87SLC, Cx87DLC, stb., 6x86, Cyrix MII), Fujitsu (a korai Pentium Mobile stb.), Harris Semiconductor (80387 és 486DX processzorokat is gyártott), IBM (különféle 387 és 486 kialakítások), IDT (a WinChip, C3, C7, Nano, stb.), IIT (a 2C87, 3C87 modellek), LC Technology (a Green MATH koprocesszorok), National Semiconductor (a Geode GX1, Geode GXm, stb.), NexGen (az Nx587), Rise Technology (az mP6), ST Microelectronics (486DX, 5x86, stb. gyártó), Texas Instruments (486DX processzorok stb. gyártó), Transmeta (a TM5600 és TM5800), ULSI (a Math·Co koprocesszorok), VIA (a C3, C7 és Nano, stb.), és az Xtend (a 83S87SX-25 és más koprocesszorok gyártója). Architekturális nemzedékek 8087 A 8087-es volt az első „matematikai koprocesszor” ill. társprocesszor, amelyet az Intel 16 bites processzorai mellett való működésre terveztek (egyik elődje, az Intel 8231 8 bites processzorokkal működött együtt); tehát a 8087-es az Intel 8088 vagy 8086 processzorokkal működött együtt. 80187 A 80187 (80C187) az Intel 80186 CPU-hoz kapcsolható matematikai társprocesszor. A 80188-as processzorral nem képes együttműködni, mivel annak adatbusza 8 bites; a 80188-as csak a 8087-es koprocesszort használhatja. A 80187 nem a 80186-os és 80188-as processzorokkal egyidőben jelent meg, hanem a 80287-es és 80387-es megjelenése után készült. Bár a főprocesszor felé kialakított interfész-felülete megegyezett a 8087-esével, magja egy 80387-es volt és ezáltal teljesen megfelel az IEEE 754 szabványnak, és végrehajtja a 80387-es extra utasításait is. 80287 A 80287 (i287) az Intel 80286 sorozat processzoraihoz illeszkedő matematikai társprocesszor. Az Intel-gyártmányú modellek órajelének felső határa 6-tól 12 MHz-ig terjedt. Később elkészült az i80287XL, amely 387-es mikroarchitektúrával rendelkezett, és az i80287XLT, amely egy különleges, laptopokba szánt modell; és még néhány egyéb változat. A 80287XL jelű modell valójában egy 80387SX, a 287-es lábkiosztásának megfelelő kiszerelésben. Ez egy belső 3/2 arányú szorzót tartalmaz, hogy azokban az alaplapokban, amelyek a koprocesszort a főprocesszor órajelének 2/3-ára csökkentett sebességen hajtják, a koprocesszor a CPU-val azonos sebességen működjön. További 387-eshhez hasonló teljesítményű 287-es modellek pl. a CHMOS III technológiával gyártott Intel 80C287, és az AMD 80EC287, amely az AMD CMOS folyamatával készült és teljesen statikus kapukat tartalmaz. A 80287 és 80287XL a 80386-os processzorral működik együtt; ez volt a 80386-oshoz illeszthető teljes koprocesszor-választék egészen a 80387-es megjelenéséig 1987-ben. Szintén ezek kapcsolódhattak a Cyrix Cx486SLC processzorhoz. A 80387-es nagyobb teljesítménye és utasításkészlete miatt népszerűbb lett ezeknél. 80387 A 80387 (másként 387 vagy i387) volt az első Intel koprocesszor, amely teljesen megfelelt az IEEE 754 szabványnak. 1987-ben bocsátották ki, két évvel a 386-os processzor megjelenése után. Az i387-es csip sebessége jóval felülmúlta a 8087/80287 koprocesszorok sebességét, és javított trigonometriai funkciókkal bővült (a 287-esnél az értelmezési tartomány korlátozott, −45-től +45 fokig terjed). A koprocesszor nélküli 386-os rendszerben a processzor lassú szoftveres rutinok segítségével végzi a lebegőpontos számításokat, amelyeket a futási időben egy szoftverkivétel-kezelőn keresztül hív meg. Egy 386-os a hozzá kapcsolt matematikai koprocesszorral ettől eltérő módon működik: a koprocesszor végzi a lebegőpontos műveleteket a hardverében, és az eredményeket visszaadja a főprocesszornak, mindezt sokkal gyorsabban, mint az emulációs szoftver könyvtári függvényeinek hívása. Az i387 csak a szabványos i386-os csippel kompatibilis, amelyben a processzor rendszersíne 32 bites. A későbbi csökkentett árú i386SX típust egy keskenyebb 16 bites adatsínnel szerelték, így nem volt képes együttműködni az i387-essel, a 32 bites sín miatt. Az i386SX saját különbejáratú koprocesszorát igényelte, ez volt a 80387SX, amely az SX keskenyebb 16 bites adatsínjéhez volt illesztve. 80487 Az i487SX modell marketingje szerint az Intel i486SX processzorokkal szerelt gépek lebegőpontos egysége volt; valójában azonban ez egy teljesen kiépített i486DX egység, tehát tartalmazza a processzorba épített integrált FPU-t. Amikor egy i486SX típusú rendszerbe helyezik, az i487-es letiltja a fő processzor működését és átveszi az összes CPU-műveletet. Bár az Intel tett bizonyos lépéseket, amelyek megkövetelték egy i486SX processzor jelenlétét az i487SX szabályos működéséhez, mégis elismerte, hogy egyes rendszerek működhetnek i486SX egység nélkül is. Az Intel azonban arra figyelmeztet, hogy az ilyen konfigurációk helyes működése nem garantált. 80587 Az Nx587 volt az utolsó, CPU-tól külön egységként gyártott FPU az x86 sorozatú processzorokhoz, amely ebben az esetben a NexGen Nx586 jelű processzora volt. Hadena filograna A Hadena filograna a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a bagolylepkefélék (Noctuidae) családjához tartozó faj. Elterjedése Közép-és Dél-Európában, Kis-Ázsiában elterjedt, a száraz lejtőkön, sziklás völgyekben gyakori. Az északi előfordulása kiterjed Dél-Svédországra, a déli Ukrajnára és Oroszország déli részére; az Altájban a ssp. conspargata, míg Észak-Afrikában , a ssp. rungsi alfaja él. Németországban veszélyeztetett faj. Megjelenése lepke: szárnyfesztávolsága: 30–35 mm. Az első szárnyak ezüst szürkék vagy szürkés-zöldek, sárga és sötét barna pontokkal díszítettek. A hátsó szárnyak szürkés-barna színűek, a nőstényeké valamivel sötétebbek. hernyó: vöröses szürke színű, fényes fekete pöttyel. Életmódja nemzedék: egy nemzedéke van egy évben, május-június hónapokban rajzik. A báb telel át. hernyók tápnövényei: kónya habszegfű ( Silene nutans ), habszegfű ( Silene vulgaris ) és más Silene fajok. Bakenranef Bakenranef (uralkodói nevén Uahkaré, görögösen Bokkhórisz; ? – Kr. e. 720) egyiptomi fáraó Kr. e. 725-től haláláig. Tefnaht fiaként született. Megkísérelte az ország zilált belső állapotát rendezni, az antik történetírás, mint nagy törvényhozót tartotta számon. A két nagyhatalom által közvetlenül fenyegetett Egyiptom helyzete azonban annyira súlyos volt, hogy kísérlete nem vezetett eredményre. Sikerült lázadást szítania Palesztinában II. Sarrukín asszír király ellen, a vállalkozás azonban vereséggel végződött, és adófizetésre kényszerült az asszírok javára. Az ő idejére teszi Tacitus római történetíró a zsidók kivonulását Egyiptomból: Uralkodásának az etióp Sabaka király hódítása vetett véget Kr. e. 715 körül. Propamidin A propamidin (INN: propamidine) kisebb bakteriális vagy gombás eredetű szemfertőzések (kötőhártya- vagy szemhéjgyulladás) elleni szemcsepp vagy -kenőcs. Szakorvos felírhatja Acanthamoeba keratitis ellen is. Naponta általában négyszer kell használni. Kevés mellékhatása van. Helyi érzékenységet okozhat. Hatásmód Bakteriostatikum. Elsősorban Gram-pozitív baktériumok ellen (pl. Pyogenic cocci), de több Gram-negatív ellen is hatásos. Gyakran alkalmazható rezisztens baktériumok ellen, melyekre más szerek nem hatnak. Blastomycosis és Trypanosoma brucei ellen is alkalmazzák. Készítmények Brolene Eye Drops Golden Eye Drops Magyarországon nincs forgalomban propamidin-tartalmú készítmény San Marino az 1976. évi nyári olimpiai játékokon San Marino a kanadai Montréalban megrendezett 1976. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 10 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Nagy Attila Kristóf Nagy Attila Kristóf (Budapest, 1963. február 18. – Budapest, 1998. május 29.) magyar író, költő, szerkesztő. Életútja 1987-ben szerzett magyar-történelem szakos diplomát az ELTE-n. 1989-ig Eötvös-ösztöndíjasként Komjáthy Jenő munkásságának kutatásával foglalkozott. 1988-1991 között a Pannon Könyvkiadó irodalmi vezetője volt. 1991-től szabadfoglalkozású író volt, illetve a Casus Kortárs Művészeti Kollégium irodalomtanára. 1993-tól a TV4 Prospera című irodalmi műsorának szerkesztő-műsorvezetője volt. Tragikus motorbalesetben halt meg. Művei Hadikommunikáció (versek, 1986) Persona non grata (elbeszélés, 1989) Totálbrutál (szociográfia, 1990) Valaki beszél. Könyv akárkiről és senkiről (próza, 1992) Szellemi bonctan. Komjáthy Jenő költészetének motívumtörténete (monográfia, 1993) Fragmenta (próza, vers, 1996) Fecseg a mély (interjúk, 1997) A fájdalom felszíne (válogatott írások, 2002) Vádirat a teremtés ellen (2004) Filmjei A senki szigete (1997) Móricz Zsigmond nyomában - A rejtőzködő nyomor (1998) Díjai IRAT-nívódíj (1990) Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1993) Nyúlfarkfű A nyúlfarkfű (Sesleria) a perjevirágúak (Poales) rendjébe tartozó perjeformák (Pooideae) egyik, Magyarországon is elterjedt nemzetsége több mint száz fajjal. Származása, elterjedése Több fajának elterjedési területe is meglehetősen kicsi; egy-egy tájegységre korlátozódik. Ezek a fajok gyakorta vikariánsak. Néhány példa: budai nyúlfarkfű (Sesleria sadleriana) a Pilisben és a Budai-hegységben endemikus ; magyar nyúlfarkfű (Sesleria hungarica) a Bükk-vidéken erdélyi nyúlfarkfű (Sesleria heufleriana) a Kárpát-medence keleti részén tarka nyúlfarkfű (Sesleria albicans vagy (Sesleria varia) a Kőszegi-hegységben , Csereháton , Bükk-vidéken . Életmódja Jellemzően a sziklás hegyvidékek növénye; többnyire sziklagyepekben nő. A törpe nyúlfarkfű (Sesleria disticha) a havasi tetőkön gyepalkotó. A lápi nyúlfarkfű (Sesleria caerulea, Sesleria uliginosa) — amint erre magyar neve is utal — a meszes lápréteken társulásalkotó; Magyarországon főképp a Dunántúlon. Miksi Miksi (szlovákul: Mikušovce) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Losonci járásban. Fekvése Losonctól 4 km-re délre, az Ipoly jobb partján fekszik. Története 1370-ben említik először. Vályi András szerint "MIKSI. Miklusovce. Magyar falu Nográd Várm. földes Ura G. Forgách Uraság, lakosai többfélék, fekszik Losonczhoz nem meszsze, és annak filiája, határja néhol soványas." Fényes Elek szerint "Miksi magyar falu, Nógrád vmegyében, Losonczhoz 1/2 mfd., az Ipoly kies völgyében, ut. post. Gács. Határa tagositott, s 908 hold, mellyből urbéri beltelek 32, szántó 528, rét 72, legelő 484, templom földe 6, urasági rét 80, templom rétje 6 hold. Földe homokkal vegyes agyag, legjobban termi a buzát, zabot, kukoriczát, dohányt. Rétjei kétszer kaszálhatók, s igen jó takarmányt adnak. Szép szarvasmarhát növel. Lakja 300 kath., egy kis tornyocskáu fióktemplommal. Vize az Ipoly és a losonczi patak, melly egy malmot forgat. A vilkei uradalomhoz tartozik." A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott. Népessége 1910-ben 386, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 2001-ben 270 lakosából 191 szlovák és 72 magyar. 2011-ben 279 lakosából 216 szlovák és 57 magyar. Nevezetességei A község temploma 1896-ban épült. Marco Ricci (festő, 1676–1730) Marco Ricci (Belluno, Olaszország, 1676. június 5. – Velence, 1730. január 21.) olasz festő. Élete Marco Ricci 1676. június 5-én született az olaszországi Bellunóban, művész családban. Először nagybátyjánál, Sebastiano Riccinél tanult. Miután egy verekedés során gyilkosságba keveredett, Marco Dalmáciába menekült, ahol négy évet töltött egy tájképfestőnél tanoncként, majd 1705-ben Milánóban Alessandro Magnasco tanítványa lett. Később Firenzébe és Rómába ment, ahol egy ideig a festészet perspektivikus nézeteivel foglalkozott, majd útban Angliába megállt, hogy tanulmányozza a holland tájképfestészetet, ezután közel két évet töltött Londonban, ahol operák és magánlakások díszleteit készítette. 1716-ban Velencében folytatta a színpadi munkákat, Sebastiano műveihez festett háttértájakat. Körülbelül 1720-ban kis tájképeket festett temperával bőrre. Függetlenül attól, hogy kicsi vagy nagy, Capriccio vagy ősi romok, Marco egyesítette az egyszerűséget és a realizmust, a holland és flamand művészetet, a barokk színpadi fantáziákat, a kulcsfontosságú velencei tájművészetet. Ő volt az egyik első etchers a tizennyolcadik századi Velencében. Marco Riccire mint új velencei tájstílus kezdeményezőjére lehet tekinteni, amivel azonnal nemzetközi sikereket aratott. Tanítványai között volt Domenico és Giuseppe Valeriano is. 1730. január 21-én, 53 évesen Velencében érte a halál. Davide Belotti Davide Belotti (Bollate, 1972. május 24. –) olasz labdarúgóhátvéd. Forrás Davide Belotti adatlapja a transfermarkt.de oldalon (németül) Stazione di Lunghezza Stazione di Lunghezza vasútállomás Olaszországban, Róma településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Róma–Sulmona–Pescara-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Salone Stazione di Bagni di Tivoli Ponte di Nona railway station Karbamátok A karbamátok szerves vegyületek, a karbaminsav (NH2COOH) származékai. A karbamátcsoport, a karbamát-észterek (például az etil-karbamát) és a karbaminsavak szerkezetileg összefüggő funkciós csoportok, és kémiailag is gyakran átalakulnak egymásba. A karbamát-észtereket uretánoknak is nevezik. Előállításuk A karbaminsavakat aminokból nyerik: A karbaminsav körülbelül ugyanolyan erős sav, mint az ecetsav[forrás?], belőle egy proton leadásával karbamát anion, a karbaminsav konjugált bázisa keletkezik: A kloroformamidok hidrolízise során is karbamátok keletkeznek: Karbamátok keletkezhetnek Curtius-lebontás során is, ha a létrejött izocianátok alkohollal reagálnak: Előfordulásuk és felhasználásuk A cikkben többnyire a szerves karbamátokkal foglalkozunk, de megjegyzendő, hogy az egyik szervetlen sót, az ammónium-karbamátot nagy mennyiségben állítják elő köztitermékként a karbamid ammóniából és szén-dioxidból történő gyártása során. Karbamátok a biokémiában A dezoxihemoglobin α- és β-láncaiban levő valin aminosav maradékának N-terminális aminocsoportjai karbamátok formájában találhatók. Ezek segítik a fehérje stabilizálását a dezoxihemoglobinná alakulás során és növelik a fehérjéhez kötött maradék oxigénmolekulák felszabadulásának valószínűségét. Ezen karbamátcsoportoknak a hemoglobin O2 iránti affinitására kifejtett hatását Bohr-effektusnak nevezik. Az ureázok és foszfotriészterázok lizin aminosav maradékának ε-aminocsoportjai is karbamát alakjában fordulnak elő. Az aminoimidazolból származó karbamát az inozin bioszintézisének köztiterméke. A karbamoil-foszfát inkább karboxifoszfátból, semmint CO2-ből keletkezik. CO2 megkötése ribulóz-1,5-biszfoszfát-karboxilázzal Talán a legfontosabb karbamát a növények CO2-megkötésében részt vevő vegyület, mivel ez a folyamat a globális felmelegedés szempontjából is érdekes. A ribulóz-1,5-biszfoszfát-karboxiláz/oxigenáz enzim a reduktív pentózfoszfát-ciklus (Calvin-ciklus) első lépéseként egy molekula szén-dioxidot köt meg karbamát formájában. Az enzim aktív centrumában egy Mg2+ ion kötődik glutamát és aszpartát aminosav maradékához és egy lizin-karbamáthoz. A karbamát akkor keletkezik, amikor az ionhoz közeli töltés nélküli lizin oldallánc reagál a levegőből származó szén-dioxid molekulával (és nem a szubsztrát szén-dioxid molekulával). Ennek révén a lizin oldallánc töltötté válik, és így képessé válik a Mg2+ ion megkötésére. Karbamát vegyületek Karbamát inszekticidek Az úgynevezett karbamát inszekticidekben karbamát észter funkciós csoport található. Ebbe a vegyületcsoportba tartozik az aldikarb, a karbofurán (Furadan), a karbaril (Sevin), az etienokarb, a fenobukarb, az oxamil és a metomil. Ezek az inszekticidek a rovarokat az acetilkolin-észteráz reverzibilis inaktiválásával pusztítják el. A szerves foszfátvegyületek is ezt az enzimet gátolják, hatásuk azonban irreverzibilis, és így súlyosabb kolinerg mérgezést okozhatnak. A fenoxikarb ugyan tartalmaz karbamátcsoportot, de hatása inkább juvenilis hormonhatásán alapul, semmint az acetilkolin-észteráz gátlásán. Az ikaridin nevű rovarűzőszer szubsztituált karbamát. Poliuretánok A poliuretánok szerkezetében több karbamátcsoport is található. A „poliuretán” névben az „uretán” ezekre a karbamát csoportokra utal, a poliuretán nem tartalmaz és a gyártása során sem használnak etil-karbamátot (hétköznapi nevén „uretánt”). A poliuretán polimerek változatos tulajdonságokkal rendelkeznek, kereskedelmileg mint habok, elasztomerek és szilárd anyagok kaphatók. A poliuretánokat jellemzően diizocianátok, például toluol-diizocianát és diolok reakciójával állítják elő, a karbamát csoportok az alkoholok és izocianátok reakciójában keletkeznek: Konzerválószerek és kozmetikumok A jódpropinil-butilkarbamát fa- és festékkonzerválószer, de kozmetikumokban is használják. Gyógyszerek Az uretánt vagy etil-karbamátot az Egyesült Államokban korábban kereskedelmi léptékben gyártották, mint rákellenes és egyéb betegségek kezelésére használt gyógyszert, de kiderült, hogy többnyire nem hatásos, hanem mérgező. Esetenként állatgyógyászati szerként alkalmazzák. Néhány karbamátot alkalmaznak a humán farmakoterápiában, például a neosztigmin és rivasztigmin kolinészteráz-gátlókat, melyek kémiai szerkezete a fizosztigmin, egy természetes alkaloid vázán alapul. További példák a meprobamát és származékai, például kariszoprodol, felbamát és tibamát, melyek az 1960-as években, a benzodiazepinek elterjedése előtt széles körben használt szorongásoldó és izomlazító gyógyszerek voltak, és egyes esetekben még ma is alkalmazzák őket. A darunavirban – a proteáz-inhibitorok közé tartozó HIV-ellenes gyógyszer – is található karbamát funkciós csoport. Kénanalógok Az (1) jelű ROC(=O)NR2 karbamátban két oxigénatom található, melyek bármelyike vagy mindkettő kicserélhető kénatomra. A karbamátok azon megfelelőit, melyekben csak egy oxigént helyettesít kénatom, tiokarbamátoknak nevezzük (2 és 3). A mindkét helyen kénatommal helyettesített származékok (4) az RSC(=S)NR2 általános képletű ditiokarbamátok. A tiokarbamátoknak két különböző típusú szerkezeti izomerje létezik: O -tiokarbamátok ( 2 ), ROC(=S)NR 2 , melyekben a karbonilcsoportot (C=O) tiokarbonilcsoport (C=S) helyettesíti S -tiokarbamátok ( 3 ), RSC(=O)NR 2 , melyekben az R–O– csoport helyett R–S– csoport található Az O-tiokarbamátok izomerizációs reakcióban, például a Newman–Kwart-átrendeződés során átalakulhatnak S-tiokarbamáttá. Rolf Hochhuth Rolf Hochhuth német drámaíró, esszéista. Könyvkereskedőnek tanult, ezután kiadói lektorként dolgozott. Kisepikai munkák után írta meg A helytartó című dokumentarista drámáját, ami azonnal világhírűvé és világrangúvá tette. A katonák (1967) című műve a német városok értelmetlen elpusztítását kritizálja, amit Winston Churchill számlájára ír. A Gerillák (1970) az USA-ban játszódik, főszereplője egy szenátor, aki valójában érvényesíti a törvény demokratikus elveit. További művei Berliner Antigoné (1966, elbeszélések) Die Hebamme – A bábaasszony (1971) Tod eines Jägers – Egy vadász halála (1975) A helytartó Hochhuth A Helytartó (Der Stellvertreter) című drámáját 1963. február 20.-án mutatta be a Nyugat-Berlini Theater am Kurfürstendamm Erwin Piscator rendezésében. A mű ősbemutatója színházi előadások esetében ritka éles skandalumot okozott, tüntetéseket és rágalomhadjáratot váltott ki, a vallás elleni uszításnak tekintették sokan. Pedig Hochhuthot éppen őszinte vallásos meggyőződése késztette arra, hogy darabjával felrázza a világ lelkiismeretét. A drámában feldolgozott tényanyagot hiteles iratok igazolják. Történelmi tény a konkordátum, amelyet a katolikus egyház 1933-ban kötött a fasiszta Németországgal, és amelyet XII. Piusz pápa, „a helytartó” nem volt hajlandó felbontani. Hochhuth darabja bebizonyítja, hogy XII. Piusz tudott a tömeges zsidóirtásról és valódi lehetősége lett volna arra, hogy határozott fellépésével közbelépjen. Hocchuth szerint tehát a pápa személyes felelőssége vitathatatlan. A Helytartó nagy színpadi sikert aratott világszerte minden színpadon, ahol bemutatták, mert mind az íróilag hitelesen megformált valóságos, mind a kitalált alakok magas hőfokú hatásos szituációkban jelennek meg, mint például Kurt Gerstein SS-Obersturmführer (aki valóságos történelmi figura volt). Gerstein csak azért lett SS-tiszt, hogy élete mindennapos kockáztatásával is segíteni próbálja az üldözötteket. Ricardo Fontana , a Gersteinnel szövetkező fiatal pap: kitalált figura. Fontana bejut a pápához, de hiába érvel. A római zsidók egy transzportjával önként Auschwitzba megy és a gázkamrában végzi. Krisztus felkent helytartója helyett ez az egyszerű kispap válik Krisztus igazi helytartójává. A mű teljes előadása mintegy nyolc óra lenne, ezért rövidített változatait játsszák, így például franciául Jorge Semprún átdolgozását. Costa-Gavras filmet készített a darabból Ámen címmel, 2002-ben. Magyarul A helytartó ; ford. Kalász Márton; Európa, Bp., 1966 ( Európa zsebkönyvek ) Egy szerelem Németországban. Regény ; ford. Jávor Ottó; Európa, Bp., 1985 ( Modern könyvtár ) Rick Grimes (televíziós sorozat) Rick Grimes az amerikai készítésű The Walking Dead című horror képregény, valamint az abból készült The Walking Dead televíziós sorozat egyik főszereplője. A karakter megalkotója Robert Kirkman, rajzolója Tony Moore. A sorozatban Andrew Lincoln alakítja. A képregénynek és a sorozatnak is az első részében jelenik meg. Érdekességek Rick elvesztette volna a karját a sorozatban is, de elvetették az ötletet azzal az indokkal, hogy: " túl sok CGI-t érdemelne, és nem lenne izgalmasak az akciódús jelenetek. " Nagy Boldizsár (jogász) Nagy Boldizsár (Budapest, 1953. október 22. –) nemzetközi jogász. Pályafutása 1977-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett jogászi képesítést. 1977 és 2017 között tanított az ELTE-n. 1985-ben a Johns Hopkins Egyetem nemzetközi tanulmányok szakán szerzett diplomát. 1992 óta a Közép-európai Egyetemen is tanít, jelenleg docens. 1993 és 1997 között ügyvédként képviselte a Magyar Köztársaságot a hágai Nemzetközi Bíróságon a Szlovákiával a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyében folytatott perben. 2007 decemberében őt jelölte Sólyom László köztársasági elnök a jövő nemzedékek ombudsmanjának, ám az Országgyűlés nem választotta meg. 2012-ben megvédte PhD dolgozatát, amelyet a Gondolat Könyvkiadó még abban az évben kiadott „A magyar menekültjog és menekültügy a rendszerváltozástól az Európai Unióba lépésig” címmel. Díjai 2006: A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje 2001: az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága Menedék díja Saint-Seurin-de-Palenne Saint-Seurin-de-Palenne település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 166 fő (2015). Saint-Seurin-de-Palenne Bougneau, Montils, Pérignac és Saint-Léger községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Seebach (Bas-Rhin) Seebach település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 1686 fő (2015). Seebach Aschbach, Hunspach, Ingolsheim, Riedseltz, Schleithal, Siegen, Trimbach és Wissembourg községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Domain-driven design Fogalomtér-vezérelt tervezés (DDD – Domain Driven Design) A fogalomtér-vezérelt tervezés (angol rövidítése: DDD) a szoftverfejlesztési folyamat során keletkező összetett követelmények kezelésére szolgáló módszer. A módszer lényege az implementáció folyamatának összekapcsolása a fejlődő fogalomtérrel (azonosított üzleti fogalmak). A DDD elve a következő: • a projekt elsődleges feladata az üzleti fogalmak és a köztük fennálló logikai kapcsolatok azonosítása; • a tervezés alapja az azonosított üzleti fogalomtér; • a műszaki és üzleti szakértők közötti hatékony együttműködés megteremtése, hogy a folyamat során feltárt problémák iteratív módon finomításra kerüljenek a fogalomtérben A modell koncepciói a következők: Környezet Az alapfogalmak jelentésének meghatározása szavakra, illetve állításokra lebontva; Fogalomtér Az azonosított fogalmak tere, azon belül a fogalmak egymásra való hatása, és azok együttes tevékenysége. A szoftver fogalomtere az a felhasználási terület, amelyben a felhasználó használja a programot. Modell Absztrakciók olyan rendszere, amely leírja a fogalomtér kiválasztott elemeit és felhasználható a fogalomtérhez kapcsolódó problémák megoldására; Mindenütt jelenlévő nyelv A fogalomtérben azonosított fogalmak a fejlesztőcsapat tagjai által használt közös nyelvet képezik, a kialakított nyelv összekapcsolja a fejlesztőcsapat összes tevékenységét az általuk fejlesztett szoftverrel. Nagy Béla (festő) Nagy Béla (Cegléd, 1923. október 23. – Bakonykoppány, 2009. december 18.) magyar festőművész. Életútja 1923-ban született Cegléden, 1942 és 1950 között végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, tanulmányai közben katona és hadifogoly volt. Mesterei Kontuly Béla, Kmetty János, Bernáth Aurél, és Bortnyik Sándor voltak. Tanárai munkáiról alkotott véleményét a kitűnő alakrajzi jegyek és a két ízben adományozott Nemes Marcell-díj tanúsítja. Az indulás szép reményeit az életben nem tudta megvalósítani. A főiskola elvégzése után tanári állást vállalt Hatvanban, de az iskola néhány év múlva megszűnt, így a gyöngyösi gimnáziumba került. Az ottani évkönyv rendszeres illusztrálásán kívül portrékat festett az iskola hajdani nagy növendékeiről, valamint iskolai és városi díszleteket készített. A városban képzőművészeti szakkört vezetett, majd a Népművelési Intézet tokaji művésztelepén kezdte el újból a rendszeresebb festési munkát. 1966-ban a Megyei tanács VB megbízásából a Heves megye nagy szülöttei sorozatból három rézkarcot készített. 1968-tól Kazincbarcikán élt, festeni csak a nyári művésztelepeken volt lehetősége. 1977-ben Lengyelországban, 1985-ben Szlovákiában volt nemzetközi művésztelepen. Rendszeresen részt vett Heves megyei és borsodi kiállításokon, észak-magyarországi területi tárlatokon. Szerepeltek képei a Balatoni Nyári Tárlaton, az Országos Aquarell Kiállításon, valamint bulgáriai, lengyelországi, szlovákiai kiállításokon. Mindezek mellett önálló kiállítása volt Tokajban, Kazincbarcikán, Miskolcon, Visegrádon, Veszprémben, Gyöngyösön, valamint Pápán is. Alkotásait vásárolták Heves- és Borsod megyében, de vannak képei Bulgáriában, a Kelet-szlovákiai Múzeumban, Kassán, őrzi műveit a Herman Ottó Múzeum Miskolcon, a Vak Bottyán Múzeum Gyöngyösön. Tanári munkája, mely heti 48-62 órát vett igénybe, nagyon megnehezítette művészeti fejlődését. 2000-től folyamatosabban tudott dolgozni, minél több figurális képet szeretett volna alkotni. Úgy érezte ezekkel az alkotásaival többet tud kifejezni magáról és az életről. Veszprém megye képzőművészeti színvonalának emelése, hírnevének gyarapítása, kiemelkedő festőművészeti munkássága elismeréseként adta át a művésznek a Pro Comitatu rangos elismerést Talabér Márta, a megyei közgyűlés alelnöke, Bakonykoppányban, 2009. szeptember 8-án. Nyugdíjazása után 1981-ben vásárolt egy kis bakonyi községben, Bakonykoppányban egy falusi házat. Azt rendbe téve ideális környezetben szeretett volna dolgozni, de közben sokat betegeskedett. 2009 decemberében hunyt el. Díjak, elismerések Pro Comitatu-díj (2009) Emlékkiállítás Legutóbb a gyöngyösi Fő Tér Galériában volt a művész festményeiből kiállítás, mely 2010 május 4. és június 1. között volt megtekinthető. A kiállítást a művész egykori tanítványa Goda Gertrúd művészettörténész nyitotta meg. Legújabb kiállítását 2013-án Sárváron nyitotta meg Dabóczi Dénes művészettörténész. Isode Limited Az Isode Limited egy szoftvercég Nagy-Britanniában, amely az LDAP és X.500 protokollra épülő címtár-szolgáltatás, valamint SMTP, IMAP, POP3, XMPP és X.400 alapú üzenetküldő szoftverek fejlesztésével és értékesítésével foglalkozik. Történelem Az Isode-ot 1992-ben alapították, eredetileg non-profit szervezetként, ISODE Consortium néven, amely Internet és X.400 alapú üzenetküldő, valamint LDAP és X.500 alapú címtár-szerverek fejlesztésével foglalkozott. 1996-ban alakult üzleti vállalkozássá Isode Limited néven. 1999-ben egyesült az Execmail-lel Messaging Direct néven, amelyet 2001-ben a Transaction Systems Architects (későbbi nevén ACI Worldwide) vásárolt fel. Az Isode 2002. november 1-jén alakult meg újra önálló cégként. Személyzet A cég jelenleg 25 embert foglalkoztat, vezérigazgatója Steve Kille, aki 1992-ben megalapította az Isode Consortium-ot. Steve Kille, Tim Howes és Wengyik Yeong voltak az eredeti LDAP protokoll kidolgozói 1993 körül. Termékek Az Isode-nak 4 fő termékvonala van: Címtár szerverek. SMTP , IMAP , POP3 protokoll alapú üzenetküldő szerverek. XMPP protokoll alapú azonnali üzenetküldés. Címtár és üzenetküldési API -k. Címtár szerverek M-Vault (LDAP és X.500 kompatibilis címtár szerver). Üzenetküldő szerverek M-Switch SMTP ( SMTP protokoll alapú e-mail szoftver). M-Switch X.400 (X.400 protokoll alapú e-mail szoftver). M-Box ( IMAP és POP3 protokoll alapú e-mail-szerver). M-Store (X.400 protokoll alapú üzenet tárolás). Azonnali üzenetküldés M-Link ( XMPP alapú azonnali üzenetküldő szerver). API-k Az Isode 3 API-t szolgáltat: Címtár kliens API az alkalmazások számára a címtár eléréséhez, autentikáció végrehajtásához és konfigurációs információk lekéréséhez. X.400 kliens API , X.400 protokollt használó kliens alkalmazások számára. X.400 gateway API , X.400 alapú üzenetküldési szolgáltatások integrálására. Isode és az IETF Az Isode a kezdetektől együttműködött az IETF-fel, az alkalmazottai számos RFC (LDAP, X.500, IMAP) kidolgozásában részt vettek a cég segítségével. Větřní Větřní település Csehországban, a Český Krumlov-i járásban. Větřní Malšín, Kájov, Rožmitál na Šumavě, Český Krumlov, Bohdalovice és Přídolí, Czech Republic településekkel határos. Lakosainak száma 3940 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Rugat Rugat település Spanyolországban, Valencia tartományban. Rugat Aielo de Rugat községgel határos. Lakosainak száma 158 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Férfi egyéni időfutam kerékpározás a 2005. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2005. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon az kerékpáros versenyszámokat Lignano Sabbiadoróban rendezték. A férfi egyéni kerékpáros időfutam versenyre július 5.-én került sor. A futam távja 7,4 kilométer hosszú volt. Sère-Lanso Sère-Lanso település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 51 fő (2015). Sère-Lanso Les Angles, Arrodets-ez-Angles, Artigues, Cheust és Juncalas községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Bueno de Paiva Bueno de Paiva (Andradas, 1861. szeptember 17. – Rio de Janeiro, 1928. augusztus 4.) brazil politikus és rendőrbíró. 1910. november 10. és 1912. november 15. között alelnök volt Epitácio Pessoa kormányában. Bogdán József Bogdán József (Zenta, 1956. január 12. –) magyar nemzetiségű vajdasági katolikus pap, torontáltordai plébános, szentszéki bíró, történészeti ügyvezető. Irodalommal is foglalkozik, tizenegy verseskötete, egy verses irodalmi-dokumentum kötete és két szociográfiai munkája jelent meg. Élete Mostoha gyermekkora volt, miután édesanyja négyéves korában meghalt testvéreivel nevelőszülőkhöz került, akik 1970-ben elküldték őket. Anyai és apai ágról is cigány származású. Az általános iskolát Magyarkanizsán és Nagybecskereken végezte, majd a szabadkai Szent Pál Gimnáziumban érettségizett. 1983-ban szerzett teológiai és filozófiai diplomát a horvátországi Diakováron, abban az évben szentelték pappá is. Azóta a Nagybecskerekei Egyházmegye tagja. Ezüstmiséjét 2008. június 29-én a Szent György templomban tartotta Törökkanizsán. 2010-től torontáltordai plébános. 2006-ban XVI. Benedek pápa a pápai kápolna lelkészeinek sorába iktatta. Ugyanebben az évben Gyulai Endre szeged-csanádi püspök a Szeged-Csanádi Székeskáptalan tiszteletbeli kanonoki címét adományozta neki. Írói munkássága 1999-től tagja a Magyar Írószövetségnek. Tizenegy verseskötete és két szociográfiai munkája jelent meg. A Kosztolányi család közelében címmel verses irodalmi-dokumentum kötete került kiadásra 2004-ben, majd másodszor 2012-ben. 2000-ben Szenteleky Kornél irodalmi díjjal, 2012-ben Herceg János Irodalmi Díjjal tüntették ki. 2013-ban pedig elnyerte a Magyar Művészetért Alapítvány Ex Libris díját. Verseskötetei Ablakok, 1989 Billegések, 1992 Szívzörejek, 1994 Szeder indája, 1998 Isten ékszerei, 2000 Fohász a déli végeken, 2006 Remegés, 2006 Latice, trn ( Szirmok és tövisek ); horvátra ford. Draginja Ramadanski; Biblioteka "Branislav Nušić", Novi Kneževac [Törökkanizsa], 2009 Szirmok és tövisek, 2010 Bíborbogár. Válogatott gyermekversek ; Forum, Újvidék, 2011 Másnap. Válogatott versek ; Forum, Újvidék, 2011 Zilált papi imák. Válogatott versek ; Unicus Műhely, Bp., 2013 A szavak néha kövek. Fehértemplomi képeslapok. Versek ; Forum, Újvidék, 2016 Egyéb könyvei A Kosztolányi család közelében, 2004, 2012 Díjai Szenteleky Kornél-díj Magyar Művészetért Alapítvány Ex Libris díja, 2013-ban Bärenstein (Erzgebirge) Bärenstein település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Lakosainak száma 2433 fő (2014. január 2.). Bärenstein Vejprty községgel határos. Népesség A település népességének változása: Olof Palme-ház A 2010-es években Olof Palme-ház néven ismert épület (1146, Olof Palme sétány 1.) a Városliget egyik legrégibb építménye. Története Eredetileg Műcsarnoknak épült az 1885-ös Országos Általános Kiállításra. A tervezésére és felépítésére kiírt pályázatot 1884-ben az addig főleg vasútállomások tervezőjeként ismert Pfaff Ferenc nyerte, és neoreneszánsz stílusával a kiállítás egyik legszebb épülete lett. Főbejárata eredetileg az északkeleti (a jelenlegi Hungária körút felé néző) oldalán nyílt. Hamar kiderült, hogy az épület Műcsarnoknak nem alkalmas — egyrészt, mert nem elég nagy, másrészt mert a fontosabb útvonalaktól messze áll. Ezért Budapest Főváros Tanácsa úgy döntött, hogy inkább Fővárosi Múzeum, azaz helytörténeti gyűjtemény és kiállítás legyen, amelynek „célja összegyűjteni és úgy a nagyközönségnek, mint a szakférfiaknak hozzáférhetővé tenni Budapestre vonatkozó minden emléket eredetiben és másolatban, amelyek a város múltjára, fejlődésére …. napvilágot vetnek, nem zárván ki a jelen állapotokat tárgyakat sem, melyek a jövő szempontjából érdekesek lehetnek”. Az épület ehhez sem volt elég nagy. A kiállító termek annyira zsúfoltak voltak, hogy inkább emlékeztettek raktárra, mint múzeumra. Ezért 1936-ban ezt a kiállítást is bezárták. A második világháború alatt az épületben hadikórház működött. Ezt majd a bombázások súlyosan megrongálták, a beltéri gipsz- és stukkódíszítek megsemmisültek. A háborús károk kijavítása közben az épületet többször átalakították, a termeket összekötő boltíves nyílásokat átépítették. A funkciók gyakori változása többszöri átépítéssel járt, ami meglehetősen ártott a ház külsejének, így például a kerámiadíszeket ereszcsatornákkal csúfították, illetve takarták el. 1954-ben a frissen alakult Művészeti Alap kapta meg, és szobrászok műhelye, illetve a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat székhelye lett. 1990-1993 között, amíg a Műcsarnokot felújították, az átmenetileg visszaköltözött az épületbe. Ezután a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének székhelye lett. 1958–1961 között Bardon Alfréd tervei alapján teljesen átalakították. A részben alápincézett részt lesüllyesztették és kiegészítették, boltozatát nagy teherbírású vasbeton síkfödémmel váltották fel. A tetőt elbontották és megemelték, hogy osztószinteket alakíthassanak ki új födémekkel. Hogy az átalakítás kívülről kevésbé lásson, a párkányokat részben felemelték. A főfalak elbontásával a belső térosztás gyakorlatilag eltűnt; a háromosztatú teret nagy, felülvilágított szobrászműhely és két szintnyi irodaszárny váltotta fel. Az épület bejáratát a mai Olof Palme sétány felőli oldalra helyezték át, a régi bejárat helyén rámpát és gazdasági bejáratot alakítottak ki. Helyes hasznosítását továbbra is keresték, de ez nem volt egyszerű feladat: túl szép és túl jó helyen van ahhoz, hogy egyszerű raktár, műhely vagy iroda legyen, de túl kicsi és nehezen megközelíthető ahhoz, hogy turistalátványossággá alakítsák. 2017 őszén bejelentették, hogy az ún. Liget projekt részeként Millennium Háza néven a századfordulós aranykort jelenítik meg benne. A sajtóközlemény szerint fő látványossága egy több mint 100 négyzetméteres, több ezer házat ábrázoló városmakett lesz, amit vetített képek és AR (kiterjesztett valóság) egészít ki. Lesz még benne kávéház pódiumszínpaddal és egy kis konferenciaterem. Az átépítést 2017 decemberében kezdték el. A rekonstrukció célja az eredeti épületkontúr (tetősík, párkányszint) visszaállítása és a homlokzat helyreállítása mellett az eredeti belső térrendszer visszaállítása. A megmaradt eredeti elemeket (külső falak, a homlokzat téglaburkolata, Zsolnay-kerámiák) megtartják, helyreállítják, illetve pótolják. Külseje Az eredeti épület földszintes háromhajós csarnok volt kiemelkedő középrésszel, végigmenő, felülvilágított keresztcsarnokkal és sarokrizalitos zárótömbökkel. Külső homlokzata nyerstéglából készült. A középhomlokzat indadíszítésében Raffaello, Michelangelo és Leonardo da Vinci arcképe volt látható, a sarkokon kagyló oromzatú díszkutakat helyeztek el. A kiemelkedő középrészhez két alacsonyabb szárny csatlakozott. A múzeumot a kor építészeti szokásaitól eltérően egyedi megrendelésre készített, színes Zsolnay kerámiákkal díszítették. Belső kialakítása Az 1250 m²-es épületben eredetileg két felülről világított nagyterem, hat oldalról világított mellékterem és négy oldalterem volt. Az eredeti fotókon látható, a falakat díszítő festések az átépítések áldozatául estek, de lehet hogy a központi előcsarnok díszítőfestését sikerül rekonstruálni. Kuba az 1964. évi nyári olimpiai játékokon Kuba a japán Tokióban megrendezett 1964. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 6 sportágban 27 sportoló képviselte, akik összesen 1 érmet szereztek. Atlétika * - két másik versenyzővel azonos időt ért el ** - négy másik versenyzővel azonos időt ért el Torna * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el Temze-gát A Temze-gát (angolul Thames Barrier) egy árvíz elleni létesítmény az angliai Temze folyón. A gát 1974 és 1984 között épült Woolwich Reach-nél. Használatára először 1983-ban került sor. A Temze-gát a világ második legnagyobb mozgatható gátja. (A legnagyobb a holland Maeslantkering.) A gát London belvárosától nem messze, a folyón lefelé található. Megakadályozza London elárasztását abban az esetben, ha egy kivételesen magas hullám érkezik a tenger felől. A gátat csak a hullám idejére szükséges bezárni. Amint a hullámok elcsendesednek a kapukat le lehet ereszteni, kiengedve a gát mögött felgyülemlett víztömeget. Jellemzői A Temze-gát a folyó egy 523 méter széles szakaszán épült. A gát 9 kapuja és két további pillére négy 61 méter és két 10 méter széles hajózható, valamint négy nem hajózható ágra osztja a Temzét. A nyílások között keresztben elhelyezkedő kapuk alakja íves. Ezeket elforgatva zárják el a folyón a víz útját. Karbantartás alkalmával a kapuk teljesen kiemelhetők a vízből. A kapuk acélból készültek, belsejük üreges. Ha leeresztik őket, megtelnek vízzel, felemelkedéskor pedig levegővel. A középső négy kapu a legnagyobb. Súlyuk 3500 tonna, hosszuk 67 méter és magasságuk körülbelül 11 méter. 1990 előtt a gátat évente átlagosan egy-két alkalommal zárták. Azonban 1990 óta ez a szám évente négy alkalomra nőtt. 2003-ban 14 egymást követő hullámot fogott fel a gát. 2007. november 9-én egy északi tengeri vihar következtében két alkalommal is le kellett zárni a kapukat. Alberto Frison Alberto Frison (Mirano, 1988. január 22. –) olasz labdarúgó, a Catania kapusa. Forrás Alberto Frison adatlapja a transfermarkt.co.uk oldalon (angolul) Marco Zoro Marco André Zoro Kpolo (Abidjan, 1983. december 27. –) elefántcsontparti válogatott labdarúgó. Tancoigné Tancoigné település Franciaországban, Maine-et-Loire megyében. Lakosainak száma 336 fő (2015). Tancoigné La Fosse-de-Tigné, Nueil-sur-Layon, Saint-Georges-sur-Layon és Trémont községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Angélique, az angyali márkinő Az Angélique, az angyali márkinő (Angélique, marquise des anges) egy 1964-es francia film. Első kalandja során Angelicát akarata ellenére feleségül adják egy finom lelkű, de csúnya márkihoz. Angelica eleinte megtagadja a márkival való együttlétet, de később mégis megosztja ágyát a nemes lelkű férfival, aki rövidesen konfliktusba kerül mind az egyházzal, mind a királlyal, és végül máglyahalálra ítélik. Angelica ezután visszatalál ifjúkori szerelmeséhez. Szereplők Michèle Mercier : Angélique Sancé de Monteloup Robert Hossein : Jeoffrey de Peyrac Jean Rochefort : François Desgrez Giuliano Gemma : Nicolas Merlot alias Calembredaine Jacques Toja : XIV. Lajos Claude Giraud : Philippe de Plessis-Bellières Jacques Castelot : Toulouse érseke Charles Regnier: Conan Bécher Bernard Woringer : Bernard d'Andijos Robert Porte : a király testvére Madeleine Lebeau : la Grande Mademoiselle Philippe Lemaire : De Vardes François Maîstre: Condé herceg Geneviève Fontanel : Carmencita Jean Topart : M° Bourié Etchika Choureau: Hortense de Sancé Jacques Mignot : Raymond testvére Yves Barsacq: M° Fallot Bernard Lajarrige: Sancé báró Jean Ozenne: Plessis-Bellières márki Alexandre Rignault: Guillaume Lützen Renate Ewert : Margot Pierre Hatet : Germontaz lovag Robert Hoffman : Lorraine lovag Roberto : Barcarole Denise Provence: Barbe Jacques Hilling: M° Molines André Rouyer: Clément Tonnelle Black Salem : Kouassiba Claude Vernier : bíróság elnöke Rosalba Neri: Polák Henri Cogan: Faseggű Serge Marquand: Jactance Monique Mélinand: Plessis-Bellières márkiné Pierre Bolo : esküdt Geymond Vital : Kirschner papa Sylvie Coste : Carmencita barátnője Albert Dagnant : fugitif Suisse Michaël Munzer : Beau Garçon Paula Dehelly: Angélique nevelőnője Karlo kutyája: Sorbonne Claire Athana : Mária-Terézia Spanyolországból Georges Guéret : vásári kikiáltó Dominique Diamant : ouvrier témoin Gaston Meunier : kurtizán Catherine Clarence : egy fiatal lány Plessis-Bellières-ből Ellen Bahl Noëlle Noblecourt Clotilde Vanesco Nicole Charrier Britt Semand Antonio Corevi Jean-Louis Jemma Jacques Thébault : Giuliano Gemma hangja Rosy Varte: Rosalba Neri hangja Michèle Montel : Renate Ewert hangja Mohammed Tayeb Al Alawi Mohammed Tayeb Al Alawi (1989. október 13. –) bahreini válogatott labdarúgó, az Al-Najma csatára. Észagíla Az Észagíla, Észagílá vagy Észangila (���� vagy ���� sumer: „a fej felemelésének háza”, é-saĝ-íla/á, É (e2) = templom, SAĜ = fej, ila2 (il2-la vagy il2-la2) = magas[ság]) az ókori mezopotámiai Babilonban Marduk főisten szentélykörzete volt. vagy Az újévi ünnepségek A babiloni újév kezdetén tartották az ún. akítu-ünnepet, aminek állami jelentősége is volt. Az új király ekkor lépett a trónra, ekkor kezdődött uralkodásának első éve. Ezt az aktust minden évben meg is kellett ismételnie, különben interregnum volt. Ezt még a Babilont elfoglaló asszír királyok is betartották, ha ők nem tudtak Babilonba menni, akkor mást ültettek a babiloni trónra maguk helyett. Részei egy nagyobb udvar (kb. 40×70 m²) egy kisebb udvar (kb. 24×40 m² Abzu – egy kis tó, ami Enkit , Marduk apját képviselte a Marduk-szentély egy várószoba a belső szentély Marduk és felesége, Szarpánítum szobrával Étemenanki – Marduk zikkuratja Építéstörténete II. Nabú-kudurri-uszur jelentősen kibővítette a komplexumot. Hérodotosz szerint Xerxész i. e. 482-ben, amikor lerohanta Babilont, megszentségtelenítette az Észagilát. III. Alexandrosz elrendelte az újjáépítését. Babilont végül a Szeleukida Birodalom idején hagyták el lakói. Csád az 1964. évi nyári olimpiai játékokon Csád a japán Tokióban megrendezett 1964. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 2 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Csád első alkalommal vett részt az olimpiai játékokon. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el Szcientológia Egyház Budapest A Szcientológia Egyház Budapest a Magyarországi Szcientológia Egyház legnagyobb egyházközössége Budapesten, a XIII. kerület Váci út 169. szám alatt, a Szobor utca sarkán. Leírás A 6000 m2-es épület az egykori Váci úti a Vizafogó vasútvonallal is kiszolgált ipari, a rendszerváltás nyomán barna, mára már megújult övezetében helyezkedik el. Maga az egyház épülete is gyár volt egykoron, többek közt itt működött Patai Imre VATEA Rádiótechnikai és Villamossági Rt.-je is, amire a homlokzaton 2009. november 29-én felavatott emléktábla is emlékeztet. A gyárbezárás után Metrotech irodaházzá alakították az épületet, ami 2001-re készült el.. Az addig mindig bérleményben (a Nagykörúton , majd a Paulay Ede utcában) működő közösség megvásárolta az épületet. A vásárlás, az egyház céljára történő átalakítás és a helyiségek berendezése összesen mintegy 2,5 milliárd forintba került, amit hazai és külföldi egyháztagok adományai fedeztek. Az elkészült és berendezett épületet 2016. július 23-án David Miscavige, a vallás vezetője avatta fel a mintegy 3500 egyháztag előtt. Az eseményen meghívottként részt vett és felszólalt Komáromi István nyugalmazott rendőr dandártábornok, Nemere István író, Szondi Ildikó helyi képviselőnő Szegedről és Debreceni Ágnes tanárnő Dunaújvárosból. Komikum A komikum nevetséges hatásra épülő, elsősorban a komédiában jelentkező esztétikai minőség. Arisztotelész meghatározása szerint nevetséges valamely „hiba vagy rútság, amely fájdalmat nem okoz”. A komikumban rejlő belső ellentmondás lényege, hogy a komikus figura másnak - általában jobbnak, nemesebbnek - akar látszani, mint amilyen valójában, de a mű során ez a törekvés lelepleződik és nevetségessé válik. A komédia válfajai közé tartozik a szatíra, humoreszk és a groteszk, ezen kívül megkülönböztetünk helyzet- és jellemkomikumot. Az előbbiben a szituáció, az utóbbiban - általában valamilyen szenvedéllyé vagy rögeszmévé fajuló tulajdonsága miatt - maga a jellem a komikum forrása." Arany János: „Halandó létünk cukrozott epéje.” Idézet Fábián László, Osztroluczky Sarolta: Magyar nyelv és irodalom - Érettségi tudástár c. könyvéből Beregszeg Beregszeg (szlovákul: Šulekovo) Galgóc városrésze, egykor önálló község Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Galgóci járásában. Fekvése Galgóctól 2 km-re nyugatra, a Vág jobb partján fekszik. Története 1549-ben a Borsy család birtoka. Borsi Gergely Várpalotán szolgált, de felvette az iszlám vallást és átállt a törökök oldalára, majd Mehemeth néven váci várkapitány lett. 1576-ban Borsi Gergely itteni birtokait – több más településen lévővel együtt – a király hűtlenség címén elkobozta és azt erdődi Pálffy Tamás várpalotai várkapitánynak adományozta. Vályi András szerint: "BEREGSZEG. Tót falu Nyitra Vármegyében, lakosai katolikusok, fekszik Dudvághoz nem meszsze, földes Ura Gróf Erdödy Uraság. Határjában szőlö hegye nintsen; de mivel e’ fogyatkozást más külömbféle javai hasznos káposztássa, zöldsége, és ezeknek könnyű eladása meg előzi, fával is mind tűzre, mind épűletre bővelkedik, ’s elegendő legelővel is, földgyei jók, réttyei kövérek, őrlések könnyű, piatzozások is közel Galgótzon, első Osztálybéli." Fényes Elek szerint: "Beregszeg, tót falu, Nyitra vgyében, Ujvároska mellett, ut. post. Galgócz, gr. Erdődy Józsefnő birtoka." Nyitra vármegye monográfiája szerint: "Beregszeg, nagyobb tót község, Galgóczczal szemben, a Vág jobb partján, 1542 lakossal. Vallásuk r. kath. Posta-, táviró- és vasúti állomása Lipótvár. A XIII. században "Szeg" (Zeegh) név alatt, mint Vörös Ábrahám birtoka szerepel. 1364-ben "Berenkszeg" név alatt találjuk följegyezve. Kath. temploma e század elején épült. A községet 1813-ban és 1893-ban a Vág áradásai majdnem teljesen elpusztították; 1848-ban pedig tűz hamvasztotta el. A faluban két gazdasági szeszgyár van. Földesura az Erdődy-család volt, mely itt jelenleg is birtokos." 1920 előtt Nyitra vármegye Galgóci járásához tartozott. 1948-óta Viliam Šulek (1825–1848) ötvösnek, a magyar szabadságharcosok által 1848-ban kivégzett szlovák felkelőnek a nevét viseli. Népessége 1900-ban 1730 lakosából 1640 szlovák, 53 magyar, 23 német és 14 egyéb nemzetiségű volt. 1910-ben 1581, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 1983-as férfi vízilabda-Európa-bajnokság Az 1983-as férfi vízilabda-Európa-bajnokságot Rómában, Olaszországban rendezték 1983. augusztus 20. és augusztus 27. között nyolc válogatott részvételével. A tornát a Szovjetunió nyerte. A magyar válogatott ezüstérmes lett. Lebonyolítás A nyolc csapat egyetlen csoportot alkotott, amelyben körmérkőzéseket játszottak. A csoport végeredménye lett az Európa-bajnokság végeredménye. Fixpontos számábrázolás A fixpontos ábrázolási módoknál a törtpont (tizedesvessző, tizedespont, kettedespont stb.) helye rögzített. Többségében egész számok tárolására használják, így a törtpont az ábrázolt szám végén van. Az egy bájton tárolt bináris számírásnak könnyen belátható korlátjai vannak. A számítógépen a fixpontos számokat általában két bájton, vagy négy bájton ábrázolják, azaz egy szám hossza 16 vagy 32 bit. De a negatív számok ábrázolásáról is gondoskodnunk kell. Erre több lehetőség is kínálkozik. Ábrázolás A számok ábrázolásának két fontos jellemzője van a felhasználás szempontjából: az ábrázolandó számok nagysága az ábrázolás pontossága A két jellemző az alkalmazott regisztermérettől és bináris pont helyétől függ. Ha a bináris pontot balra toljuk el, akkor a számok ábrázolási tartománya csökken az ábrázolás pontossága nő ha bináris pont a regiszter bal szélén van, akkor a szám fixpontos tört. Ha pedig a bináris pont jobbra mozdul, akkor a számok ábrázolási tartománya nő az ábrázolás pontossága csökken ha a bináris pont a regiszter jobb szélén van, akkor a szám fixpontos egész. Előjelbit alkalmazása A szám első bitje felhasználható előjelbitnek. Ennek az értéke azt jelzi, hogy a szám pozitív vagy negatív (a legelterjedtebb értelmezés szerint ha ez a bit 0, akkor a szám pozitív, ha 1, akkor negatív). Kettes komplementerképzés módszere Fontos szempont, hogy a műveletvégzés minél egyszerűbb legyen, ezért olyan formát célszerűbb választani, ahol a kivonás összeadással helyettesíthető. Ugyanis a szorzás összeadások sorozatára, az osztás pedig kivonások sorozatára vezethető vissza. Ha a kivonást sikerül összeadásra visszavezetni, akkor tulajdonképpen a gépnek csak az összeadás műveletét kell ismernie. A kivonást a túlcsordulási jelenség kihasználásával vezethetjük vissza a számítógépek műveletvégzésénél az összeadásra. A kivonni kívánt szám kettes komplementerét ha hozzáadjuk a kisebbítendőhöz, akkor a túlcsordulás miatt helyes különbséghez jutunk. A kettes komplemens az egyes komplemensnél eggyel nagyobb szám, ahol az egyes komplemens egyszerűen a szám bitenkénti negáltja (amennyiben bináris számról van szó). Egy ábrázolt szám legmagasabb helyi értékű bitje pontosan akkor 1, ha a szám negatív volt (bár nem tárolunk előjelet, ez mégis olyan egyszerűen megállapítható, mint az előjeles ábrázolásnál). A negatív számot úgy kapjuk vissza, hogy a kettes komplemens képzését visszafelé hajtjuk végre, avagy ismét a kettes komplemensét képezzük. Előnye, hogy a kivonást nem kell implementálni, ez egyszerűen negatív szám hozzáadását jelenti. A kettes komplemens előállítása közben túlcsordulás léphet fel, de ekkor a túlcsordult bittel nem foglalkozunk. A kettes komplemens képzése a következő lépésekből áll: A szám minden egyesének helyére nullát, minden nullájának helyére egyest írunk, így megkapjuk a szám egyes komplementerét. A kapott egyes komplemenshez hozzáadunk egyet. Így megkapjuk a szám kettes komplemensét. Túlcsordulás (OVERFLOW) fogalma: Ha a műveleti eredmény nem fér el a változónak fenntartott tárterületen, túlcsordulásról beszélünk. Feszített előjeles ábrázolás Szokás eltolásos vagy alapértékes ábrázolásként is emlegetni. A negatív számokat is úgy tároljuk, mintha pozitívak lennének. Ezt úgy érjük el, hogy minden ábrázolni kívánt számhoz hozzáadunk egy előre rögzített c konstans értéket. A legkisebb ábrázolható szám −c lehet. Az összeadást elvégezve, így mindenképp nem negatív számot kapunk, melynek ábrázolása már ismertetésre került. Előnye, hogy lebegőpontos számításoknál, ha a kitevőt így tároltuk el, az egyes számjegyek valódi helyi értékei könnyen kiszámíthatók. Az előjel megállapításához azonban vissza kell alakítani a számot. Koszmosz–85 A Koszmosz–85 (oroszul: Космос 85) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Zenyit–4 felderítő műhold. Küldetés Meghatározott űrkutatási és katonai programot hajtott végre, adatgyűjtést folytatva a Föld sugárzási övezeteinek vizsgálatához. Programja a Koszmosz–30-al megegyező. Az emberes űrkutatási program végrehajtását segítette. Jellemzői Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett, ellenőrzése alatt gyártott műhold. 1965. szeptember 9-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Voszhod (11A57) rakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89,5 perces, 64.9 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 204 kilométer, az apogeuma 297 kilométer volt. Hasznos tömege 4730 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor, szolgálati ideje maximum 10 nap. Fototechnikai (fényképezőgép, televíziós kamera) berendezései nagy pontosságú, (3000 milliméterek (3-5 méter) közötti felbontású képeket készítettek. 1965. szeptember 17-én 10 napos volt a szolgálati idő után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre. Nádai Anikó Nádai Anikó (VV Anikó, ÉNB Anikó) (Mohács, 1989. január 11. –) magyar valóságshow-szereplő, műsorvezető és alkalmi színésznő. Élete és pályafutása Mohácson született, majd Baján és Kecelen is élt. Szülei másfél-kétéves korában elváltak, édesanyja nevelte fel. Hatodik osztályos korától bentlakásos iskolába járt. Kiskőrösön érettségizett, majd a bajai tanítóképző főiskola magyar szakára járt. Nagy nélkülözésben éltek, ezért jelentkezett kitörési lehetőségként a Való Világba. A műsor ismertté és népszerűvé tette, ezt követően több műsorvezetői feladatot is kapott az RTL Klubtól. Első képernyős szereplés: A Királynő Először 2008-ban jelentkezett a Királynő című műsorba, de nem jutott a döntőbe. 2009-ben a Miss Earth Hungary résztvevőjeként A Királynő 2009 címen futó showműsorban tűnt fel először az RTL Klub képernyőjén. Ismertség, népszerűség: Való Világ A Való Világ 4. évadában 2010-ben VV Anikó néven tűnt fel. A játék során végig párbaj nélkül menetelt, majd az utolsó párbajon, 2011 májusában, 154 nap után minimális különbséggel maradt alul, így a 4. helyen végzett. 2011-ben a Való Világ 5 háttérműsorának, a BeleValóVilágnak volt a műsorvezetője. Ugyanebben az évben a Szerelem a legfölsőbb szinteken – Alekosz menyasszonyt keres című valóságshow AlekosznakValó címmel futó háttérműsorának műsorvezetője. Éjjel-nappal Budapest és család 2013–2015 között az Éjjel-nappal Budapest című televíziós műsorban szerepelt. Itteni munkája közben 2013-ban ismerkedett meg a televíziós producer Kovács Dániellel, akitől 2015. augusztusában született gyermekük, Patrik. Terhessége miatt kilépett az Éjjel-nappal Budapest produkcióból és a Hungary’s Got Talent tehetségkutatóban kapott munkát. Műsorvezetések: Farm, Való Világ 8 2016-ban az RTL Klub Farm című műsorának műsorvezetője lett. Ugyanebben az évben a Való Világ 8. évadának műsorvezetője volt. 2017 elején szakított párjával. „Az RTL Klub továbbra is foglalkoztatni kívánja, határozott és pontos terveik vannak vele már a közeljövőben” – nyilatkozta 2017. márciusban Herman Péter az RTL Magyarország drámai és szórakoztató műsorokért felelős igazgatója. Saját műsor: Anikó #show 2017. július 3-tól az RTL Gold csatornán indul saját talkshow műsora az Anikó #show, amely heti öt alkalommal kerül képernyőre. Dubuque megye Dubuque megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Iowa államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Dubuque. Lakosainak száma 95 697 fő (2013. július 1.). Dubuque megye Delaware, Jackson, Jones, Clayton, Grant és Jo Daviess megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Angórakecske Az angórakecske (törökül: Ankara keçisi) kis-ázsiai kecskefajta, eredetileg Törökországból, Ankara környékéról származik. Leírása Színe: fekete, fehér, piros, barna Súlya: 40-55 kg Szarvaltság: Gyakran suta (nincs szarva ) Megjegyzés Az első angórakecskéket V. Károly német-római császár, spanyol uralkodó idejében, 1554 körül hozták be Európába. Az angórakecske rendkívül hosszú gyapja az ún. moher (angolszász nyelvterületen Mohair). Rendkívül érzékeny kecskefajta, ezért nem volt sikeres az európai háziasítása. Fokozottan ki van téve a külső parazitáknak sűrű gyapja miatt. Nem túlzottan szapora fajta. A táplálása nem egyszerű feladat, helytelen táplálás esetén a gyapja könnyen lerövidül. Az angórakecskéket hosszú ideig csak fehér gyapjukért tenyésztették, ám 1998-tól a Színes Angórakecske Tenyésztő Szervezet támogatja a színes gyapjas angórakecskék tenyésztését. Jelenleg fehér, fekete, piros (színük a korral kifakul) valamint barna színben tenyésztik őket. A legnagyobb moher-feldolgozók az USA, Törökország, valamint a Dél-afrikai Köztársaság. Metro (televízióadó) A Metro egy lengyel televízióadó, mely 2016. december 2-án indult. Tulajdonosa az Agora SA volt, majd nem sokkal a csatorna indulása után a Discovery Communications megvette a részvények 49%-át. A Discovery 2017 augusztusában bejelentette, hogy a csatorna részvényeinek maradék 51%-át is meg kívánja vásárolni 19 millió PLN összegű áron. A csatornán főleg mozifilmek, életmód- és dokumentumfilmek láthatóak. Stirling vára A Stirling városában található Stirling vára az egyik legnagyobb és - úgy építészetileg, mint történelmileg - legfontosabb vár Skóciában. Az erődítmény a Castle Hill (Várdomb) tetején áll, amely egy vulkanikus eredetű szikla és az úgynevezett Stirling Sill (stirlingi szill) nevű geológiai alakzat egyik alkotója. Három oldalról kiváló védelmet nyújtó meredek sziklák határolják. Mivel a Forth folyó átkelőjénél épült, a kezdeti időkben stratégiailag fontos szerepe volt. A várat a Historic Scotland szervezet működteti. Történelem A vár fő épületei a 15. és a 16. században keletkeztek. Néhány maradvány a 14. századból származik, míg a város felőli külső falak a 18. századra datálódnak. A 13. században I. Eduárd angol király skóciai hadjárata során Stirling várát is megostromolta. Egyes történészek szerint ekkor használták először a Warwolf (hadi farkas) nevű, valaha épített legnagyobb kőhajító gépezetet. A vár még jó néhány ostromot átélt a skót függetlenségi háborúktól 1746-ig, mikoris „Bonnie Prince Charlie”, Stuart Károly Eduárd jakobita csapatai sikertelenül próbálkoztak a bevételével. Több skót királyt és királynőt koronáztak meg a vár falai között, köztük 1543-ban I. vagy Stuart Máriát is. 1800-tól 1964-ig a vár a brit haderő tulajdonában volt és laktanyaként működött. Ennek érdekében több változtatást is kiviteleztek. A nagyterem (Great Hall) körletként funkcionált, a királyi kápolna (Chapel Royal) előadóterem és étkezde volt, a régi királyi épület (King's Old Building) lett a gyengélkedő, míg a királyi palotában (Royal Palace) rendezték be a tiszti kantint.Az eredeti állapot visszaállítását célzó munkálatok jelenleg is zajlanak. Néhány új épületet is felhúztak a katonai időkben, többek között a börtönt és a lőporraktárt, 1810-ben. A vár továbbra is az Argyll and Sutherland Highlanders székhelyeként működik, azonban katonaság már nem állomásozik benne. A laktanyaként eltöltött évekre egy múzeum emlékeztet a várban. 2002 januárjától dolgozik a West Dean College faliszőnyeg stúdiója a The Hunt of the Unicorn (Vadászat az egyszarvúra) című faliszőnyeg-sorozat másolatának elkészítésén. A szőnyegeket a stirlingi vár királynői fogadótermében (Queen's Presence Chamber) fogják kiállítani, annak a projektnek keretében, melynek célja, hogy a várat a 16. századi állapotnak megfelelően rendezzék be. IV. Jakab uralkodását tanulmányozó történészek úgy vélik, hogy a királyi gyűjteménynek része volt egy hasonló faliszőnyeg-sorozat. A másolatokat készítő csoport megtekintette az eredeti darabokat New Yorkban, a Metropolitan Museum of Artban és tanulmányozta a középkori szövési technikát, az alkalmazott színeket és anyagokat. A projektet 2014-re kell befejezni. A szőnyegszövők egyszerre dolgoznak West Deanben és Stirling várában. A vár A külső védművektől a várba vezető utat biztosító főkaput IV. Jakab építtette. A kapu eredetileg a szikla teljes szélességében elnyúló elülső főfal része volt. Ennek mindkét végén szögletes őrtornyok álltak, középen pedig, a bejárat mellett, négy kúpos tetejű, kerek torony volt. A fentiekből napjainkban a déli őrtorony (hercegi toronynak is nevezik), a hozzá csatlakozó várfal-szakasz, a bejárat, a kerek, belső tornyok maradványai, a külső tornyok nyomai, valamint az északi őrtorony látható. A kaputól balra, a felső udvar déli részén található a palota blokkja. Építését IV. Jakab kezdte el, de valójában V. Jakabhoz köthető. Egyaránt megtalálhatók benne a reneszánsz és a késő gótika építészetének jellegzetességei, nagyon szép kőfaragásokkal díszítve. Az egyik leglenyűgözőbb skót épületnek tartják. A királyi fogadóterem (King’s Presence Chamber) mennyezetét eredetileg a The Stirling Heads-nek (stirlingi fejek) nevezett híres, kerek portrék díszítették, de ezeket 1777-ben leszedték. Közülük többet a várban őriznek, néhány a stirlingi Smith Institute-ba került, megint mások pedig Edinburgh-ban, a Skót Nemzeti Múzeumban (National Museum of Scotland) találhatók. Vannak arra vonatkozó tervek, hogy a mennyezetet lehetőség szerint az eredetit megközelítő állapotba állítsák vissza. A belső udvar keleti oldalán áll a IV. Jakab által épített Great Hall (nagyterem), amelyet 1999-ben állítottak helyre, sok évtizedes laktanyaként történő használat után. 38 méter hosszú és 11 méter széles. Teljes egészében restaurált nyitott fa tetőszerkezete (hammerbeam roof) van és két kiugró ablakfülke szegélyezi a déli oldalon lévő pódiumot. A keleti oldalán lévő kis épület az úgynevezett Mint (pénzverde), amit skót nyelven Cunzie Hoose-ként, angolul „Coining House”-ként is ismernek. A felső udvar északi oldalán található királyi kápolna (Chapel Royal) építője William Schaw, építtetője pedig VI. Jakab volt, aki fia, Henry herceg keresztelőhelyének szánta. A kápolna helyén valószínűsíthetően korábban is egy középkori királyi kápolna állt. Jelenlegi használat A vár felvonulási tere gyakran szolgál szabadtéri hangversenyek helyszínéül. A vár és környezete több koncert-DVD-n is látható. A téren tartják a város szilveszteri rendezvényeit is. A Clydesdale Bank által kibocsátott 20 fontos bankjegy hátoldalán a vár látható. A pénz első oldalára a lóháton ülő Robert the Bruce képét nyomtatták. Caius Octavius Caius Octavius (elhunyt Kr. e. 59-ben) Augustus, az első római császár apja volt. Régi, gazdag lovagrendi családból származott, melynek első sarjaként bejutott a senatusba. Nagyapja nem túl magas rangú tiszt volt a III. pun háborúban, apja pedig egy vidéki városban volt magistratus. A praetorságig jutó Caius részt vett a Spartacus-féle rabszolgafelkelés leverésében, majd Macedonia provincia helytartója lett. Ilyen minőségben jó szervező- és irányítókészségről tett tanúbizonyságot: Suetonius szerint „bátran és igazságosan” kormányzott, és legyőzött egy trák törzset. Cicero diplomáciai tevékenységét becsülte nagyra. Octavius Rómában hunyt el, miközben éppen consullá választásáért harcolt. Első feleségétől, Anchariától született Octavia Maior, a másodiktól, Atia Balba Caesoniától pedig Octavia Minor és a később Augustus nevet felvevő Caius Octavianus. Juanín García Juan García Lorenzana, ismertebb nevén Juanín García (León, 1977. augusztus 28. –) spanyol kézilabdázó, jelenleg az FC Barcelona játékosa. A 2008-as olimpián bronzérmes spanyol férfi válogatott tagja volt. Korábban a BM Ademar León csapatában szerepelt. Ezzel a két csapattal több jelentős sikert elért, többszörös bajnok, kupagyőztes, és a KEK-et is többször sikerült elhódítania aktuális csapatával. A válogatottal egyszeres világbajnok (2005). Domašov u Šternberka Domašov u Šternberka település Csehországban, a Olomouci járásban. Domašov u Šternberka Dolany, Bělkovice-Lašťany, Hraničné Petrovice, Šternberk, Lipina és Jívová településekkel határos. Lakosainak száma 332 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Juarros de Riomoros Juarros de Riomoros település Spanyolországban, Segovia tartományban. Juarros de Riomoros Marazoleja, Anaya, Martín Miguel, Abades, Lastras del Pozo és Marugán községekkel határos. Lakosainak száma 55 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Class 66 A Class 66 az amerikai EMD gyár nagy teljesítményű, Co'Co' tengelyelrendezésű dízel-villamos mozdonya. Üzemeltetők A mozdonyt több országban több vasúttársaság is használja: Nagy-Britannia , (EWS, Freightliner, FirstGBRf, Direct Rail Services) Svédország , (CargoNet, TÅGAB) Norvégia , (CargoNet) Belgium (DLC (Dillen & Le Jeune Cargo), Trainsport) Luxembourg Németország - Railion Dánia Hollandia , (ERS Railways, Rail4Chem Benelux, ACTS, Railion , DLC és HGK) Lengyelország (Freightliner PL) Románia Franciaország (temporary certificate until 2007–03) Davor Šuker Davor Šuker (Eszék, 1968. január 1. –) horvát válogatott labdarúgó. A Horvát labdarúgó-szövetség elnöke 2012 júliusa óta. Az 1998-as labdarúgó-világbajnokság gólkirálya volt, jugoszláv és horvát színekben összesen 71 mérkőzésen 46 gólt szerzett. Ifjúsági világbajnok. A FIFA 100 tagja. Pályafutása Šuker pályafutását szülővárosában, Eszéken kezdte 1984-ben. 1989-ben igazolt a Dinamo Zagreb csapatához. Itt mutatkozott be az akkori Jugoszlávia élvonalbeli bajnokságában, majd 1990-ben a válogatottban is Románia ellen. Az 1991-ben kitört délszláv háború előtt 2 mérkőzésen játszott az egységes jugoszláv válogatottban, és 1 gólt szerzett. 1991-ben Spanyolországba igazolt, az Sevilla FC-hez. 1992-től, Horvátország függetlenségétől Šuker a horvát válogatottban játszott, így részt vett az 1996-os angliai Európa-bajnokságon is, ahol 3 gólt lőtt. 1996-ban igazolt a Real Madrid csapatához. Itt 1997-ben spanyol bajnok lett, egy évre rá pedig Bajnokok Ligája-győztes. Szintén 1998-ban a franciaországi világbajnokságon 6 góllal a torna gólkirálya lett. A válogatott minden idők legjobb eredményét érte el: bronzérmet szerzett. 1999-ben az Arsenalhoz szerződött, majd pályafutása végén a West Ham United és az 1860 München játékosa lett. A horvát válogatottban összesen 69 mérkőzésen 45 gólt szerzett. Jelenleg a Davor Šuker Labdarúgó Akadémiát vezeti Zágrábban. Sikerei, díjai Spanyol bajnok (1): 1996–97 Spanyol szuperkupa (1): 1997 Bajnokok Ligája győztes (1): 1997–98 Világkupa győztes (1): 1998 UEFA-kupa döntős (1): 1999–2000 U20-as világbajnok (1): 1987 U21-es Európa-bajnoki ezüstérmes (1): 1990 Világbajnoki bronzérmes (1): 1998 A jugoszláv bajnokság gólkirálya (1): 1988–89 (18 gól) Az U21-es Európa-bajnokság aranycipőse (1): 1990 (4 gól) Az U21-es Európa-bajnokság legjobb játékosa (1): 1990 Az Európa-bajnokság All-star csapatának a tagja (1): 1996 A világbajnokság gólkirálya (1): 1998 (6 gól) A világbajnokság ezüstlabdása (1): 1998 Az világbajnokság All-star csapatának a tagja (1): 1998 Az Aranylabda második helyezettje (1): 1998 Az év horvát labdarúgója (6): 1992, 1994, 1995, 1996, 1997, 1998 A World Soccer Magazine – 100 legnagyszerűbb játékos a 20. században tagja (1999) A FIFA 100 tagja (2004) Nádas György Nádas György (Budapest, 1962. április 30. –) Erzsébet-díjas és Karinthy-gyűrűs magyar színész, humorista. Apja Nádas Gábor zeneszerző, zongorista. Életpályája Tanulmányait a Kodály Zoltán Ének Zenei Általános Iskolában, az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban és a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte. Első nyilvános fellépése a Rádió kabarészínházában volt 1965 szilveszterén, ahol édesapja dalát adta elő három és fél évesen: "Ilyen az élet Dédikém" címmel. Az ország közönsége akkor ismerhette meg, amikor 1982-ben a második Humorfesztiválon Markos Györggyel átütő erejű párost hoztak létre. Óriási sikert arattak, az általuk képviselt szókimondó, időnként nyers, mégis finoman kidolgozott humorral megnyerték a humorfesztivált. A Mikroszkóp Színpad még abban az évben szerződtette mindkettőjüket. Ettől kezdve a Rádiókabaré minden műsorában felléptek. A páros később Boncz Gézával egészült ki. Rádiós és televíziós fellépéseikkel milliós rajongótábort szereztek. Ahogy Hofi Géza nélkül, úgy Markos-Nádas-Boncz nélkül is elképzelhetetlen volt egy szilveszteri műsor. Nádas aktívan zenélt is. Előbb a Woods, majd az Aladdin és a Skodalámpa nevű formációban basszusgitározott. Az 1992-ben szakított Markos Györggyel és a Mikroszkóp Színpaddal, ettől kezdve főleg Boncz Gézával vállalt fellépéseket. Rendszeresen játszott sikeres színházi előadásokban is többek között a Turay Ida Színházban. 2011-től újra a Mikroszkóp Színpad tagja lett. Verebes István igazgató távozása után fél évig az Új Mikroszkóp Színpad művészeti vezetőjeként dolgozott. 2012. január elsejétől távozott a színházból. Ugyanebben az évben az általa rendezett „Markos-Nádas 30!" című jubileumi gálaesten a budapesti RAM Colosseumban néhány alkalommal ismét együtt dolgozott Markos Györggyel. 2014-ben emlékestet rendezett néhai barátja, Boncz Géza hetvenedik születése évfordulóján, Szegeden. 2014 őszétől a Turay Ida Színház felkérésére itt mutatja be saját egész estés kabaréját is Szép volt fiúk! címmel. 2015 januárjától a „Szép volt fiúk!" az NL Management szervezésében országos turnéra indult. 2016 szeptemberétől a Klasszik Rádió 92.1 "Intermezzo" című műsorának szerkesztő-műsorvezetője. Kitüntetései Karinthy-gyűrű (1991) Erzsébet-díj (1991) Művei Könyvek Nádas György–Boncz Géza: Fogjuk a hasunkat. Jókedvű szakácskönyv ; Gyöngyös–Debrecen, W. Stoker–Lícium-art, 2000 Panaszkönyv 2003 ; PolgArt, Bp., 2004 Hugyosjózsi szülei, avagy A Markos-Nádas-sztori ; Kossuth, Bp., 2012 Lemezek Magunk részéről... /LP/ A Katonadolog /LP/ Csak 18 éven felülieknek! MC/ Pu(n)ccs /MC/ Czinege a bokorban/MC/ Ami a csövön kifér /MC/ Szájról… Szájba… /MC/ az 1995 – Még jó, hogy bele nem léptünk! /MC/ Az olimpia éve /MC/ '96 – Ez az utolsó /MC/ BaBoNa /CD/ Best of Nádasgyuri /CD/ Nádasok /CD/ (zenés album Nádas Gábor szerzeményeiből) Markos-Nádas 30 /DVD/ Szép volt fiúk! /DVD/ Az őrület határán /DVD/ Szeretni kell... /CD/ (In memoriam Nádas Gábor) Színházi szerepek 1982-től 1992-ig a Mikroszkóp Színpad összes előadása A Mikroszkóp Színpadtól való távozása után: KI a normális, avagy a marha férj /Karinthy/ (1999) Karinthy Színház NádasborsH - 1-6. Tv sorozat az MTV-n (2002) Szeretni bolondulásig /Laci/ (2005) Arany Tíz Teátrum Az okos mama /Kaiser Ede/ (2004) Turay Ida Színház Tizenkét dühös ember /Elnök/ (2005) Újpest Színház A meztelen lány /Laci/ (2004) Turay Ida Színház Kakukkfészek /Chesvick/ (2005) Turay Ida Színház A New York-i páparablás /Samuel Leibovits/ (2006) Karinthy Színház Balfék, jobbra át! (2010) Kabaré 24 Társasjáték (2011) Kabaré 24 Nicsak, kibeszél?! (2011) Kabaré 24 Az őrület határán (2011) Új Mikroszkóp Színpad Magunk kértük... (2012) Thália Színház-Mikroszkóp Színpad – rendező Bors őrmester... /Maxwell Edison/ (2012) Rock Színház Szép volt fiúk! (2014) Turay Ida Színház Macskafogó musical /Lusta Dick/ (2015) Esztrád Színház Tévéműsorok Nem vagyunk angyalok (1967) Plusz egy fő (1968) Telepohár (1981) Filmek Hóhatár (tévéfilm, 1985) Jóban Rosszban – Galambos György Oltári csajok (2017–2018) Major Pál (lelkész, 1711–1758) Major Pál (Körmöcbánya, 1711. február 22. – Csetnek, 1758. október 18.) ágostai evangélikus lelkész. Életútja Major János lelkész és Wozár Rozina fia. Tanult szülőhelyén, azután Köviben (Gömör megye), ahol atyja akkor lelkész volt; ennek halála után Osgyánba ment, ahol Farkas György rektor és Oertel János Gottfried lelkész pártfogásukba vették és segítették. Innét Besztercebányára, majd Körmöcbányára, Eperjesre, végül Csetnekre távozott. 1734. február 18-án a wittenbergi egyetemre iratkozott be, ahol az Ágoston-kolostorban levő könyvtárnál alkalmazták. 1737-ben visszatért hazájába és 1738-ban a rozsnyói ágostai evangélikus egyház megválasztotta lelkészének és június 5. Csetneken Antoni Sámuel szuperintendens beiktatta. 1741-től Besztercebányán volt lelkész, 1755-ben Csetnekre ment, ahol 1758. október 18-án meghalt. Történelmi ismereteit felhasználva, több codexet és kéziratot tanulmányozott és ezekből a hazai egyházi s polgári történelemre való jegyzeteket írt, melyeket Schmal András is felhasznált Brevis de vita superintendentium evangelicorum in Hungaria commentatio c. munkájában (Fabó, Monumenta I. Pest, 1861.) Klein egy kéziratban maradt beszédjét említi: De omnium primo eoque universali praecone repurgati evangelii in Hungaria, melyet Major 1748-ban az egyházi gyűlésen tartott. Kéziratai a Magyar Nemzeti Múzeumban: Magyar könyvház, id est Bibliothecae universalis librorum hungarica lingua editorum, quam adornare cepit 1748, ívrét 25 lap; Concionale 1749. 12rét 208 lap; Orationes occasionales, ívrét. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái VIII. (Löbl–Minnich). Budapest: Hornyánszky. 1902. Borsosberény megállóhely Borsosberény megállóhely egy Nógrád megyei vasútállomás, Borsosberény községben, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Vác–Balassagyarmat-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Diósjenő vasútállomás Nagyoroszi vasútállomás Komjáthy Aladár Komjáthy Aladár (Újpest, 1894. május 24. – Budapest, 1963. november 30.) magyar költő, író, tudománytörténész, műfordító. Életpályája Egyetemi tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészettudományi karán végezte, mint Fejér Lipót tanítványa. Matematikából szerzett doktori oklevelet. 1919 márciusában a tudományegyetemen, májusában az egyetemi könyvtárban nyert beosztást. 1921 végétől 1944 októberéig a miniszterelnökség sajtóosztályán teljesített szolgálatot. Ezután az MTA főtitkári hivatalában, 1946-tól 1957 februárjáig, nyugdíjba vonulásáig az MTA könyvtárában működött: újjászervezte a könyvtár szerzeményezési osztályát. Irodalmi munkásságát mint az újpesti gimnázium diákja tanárának, Babits Mihálynak irányítása alatt kezdte. Babits legkedvesebb tanítványa volt, költőként nem egy versével köszöntötte mesterét. 1940-ben Baumgarten-díjat kapott. Tagja volt a Petőfi és a Kisfaludy Társaságnak. Első kötete (1925) a formai gyakorlat iskolája: bravúros rímek, bonyolult strófaszerkezetek. Az 1930-as évek folyamán a "valóság szószólója" lesz: versei szociális tartalommal telítődnek. Élete utolsó két évtizedében főleg természettudományi problémák foglalkoztatták. Lefordította Zola (1920) és Claude Farrére (1921) egy-egy regényét, valamint Rutherford Az atomkutatás módszerei és eredményei c. munkáját (1945). Művei A végtelen felé. Versek ; Pallas, Bp., 1925 Szavak lánca. Versek ; Singer-Wolfner, Bp., 1938 Furcsa lány. Elbeszélések ; Singer-Wolfner, Bp., 1942 Csodák és kínok. Versek ; Singer-Wolfner, Bp., 1943 Túl az atomon. Atom- és magfizika kezdőknek ; Cserépvalvi, Bp., 1946 ( Kék könyvek ) Három fizikus. Newton – Rutherford – L. de Broglie. Bevezető tanulmánnyal a mai fizikáról ; Egyetemi Ny., Bp., 1947 ( Az Egyetemi Nyomda természettudományi sorozata ) A tudás fája. Természetmagyarázat az ókortól napjainkig ; Egyetemi Ny., Bp., 1947 III. János moldvai fejedelem III. János, más néven Kegyetlen vagy Örmény János, Ivonia (románul: Ioan Vodă cel Cumplit), (1521 k. – 1574. június 13./14.) moldvai fejedelem 1572 februárja és 1574 júniusa között. A szultán IV. Bogdán helyébe a lengyel eredetű, de Konstantinápolyban mohamedánná lett kalandor Ivoniát ültette 1572-ben. 1574-ben – főleg kozákokból álló – csapata élén megkísérelte a török befolyást lerázni magáról. Foksány közelében megveri a törököket, néhány napra Bukarestet is megszállja, de két hónappal később csatát veszít, országát megszállják a tatár hordák, őt pedig megölik a törökök. Caius Servilius Glaucia Caius Servilius Glaucia (†Kr. e. 100) ókori római politikus, az előkelő Servilia gens tagja volt. A Kr. e. 2. század legvégén Lucius Appuleius Saturninusszal együtt ő volt a néppárt vezetője. Kr. e. 103-ban néptribunusként hozatott törvényével visszajuttatta a tartományi zsarolási ügyeket a lovagrendnek, Kr. e. 100-ban pedig Caius Mariusszal szövetkezve elérte a praetori rangot, míg utóbbi hatodszorra is consul, Saturninus pedig másodjára is néptribunus lehetett. Az év politikai szempontból rendkívül feszülten telt, a tribunus és a praetor javaslatai ellen a senatus Quintus Servilius Caepio és Quintus Caecilius Metellus Numidicus vezette optimata frakciója ellenségesen lépett fel. (Metellus már korábban, Kr. e. 102-ben megpróbálta kizárni Saturninust és Glauciát a senatusból, mire 100-ban Marius segítségével csapdahelyzetbe kényszerítették, és őt zárták ki a testületből.) Az év végén Saturninust ismét tribunusszá választották, Glaucia pedig a kötelezően előírt kétéves intervallumot be nem tartva indult a consulválasztáson. Hívei meggyilkolták ellenfelét, Caius Memmius néptribunust, mire a senatus rendkívüli állapotot hirdetett, és Mariust bízta meg a rend helyreállításával. A consul nem mert szembeszállni a testülettel, de hívei ellen sem akart fellépni. Ingadozását kihasználva a senatorok fegyvert ragadtak ellenük, mire a Capitoliumra menekültek. Itt a vízhiány miatt kénytelenek voltak megadni magukat, és kivégezték őket, noha Glaucia haláláról nem rendelkezett a senatus. Cicero szerint, aki egyébként szónoki tehetsége és szellemessége ellenére is a legrosszabb demagógok között tartja számon Glauciát, Marius saját hatáskörben végeztette ki. Aurelio asztúriai király Aurelio (? – 774) Asztúria Kantábriai-házból származó királya, 768-tól 774-ig uralkodott. A nagyapja, Péter, Kantábria hercege, akiről a dinasztia az elnevezését kapta. Aurelio apja, Fruela , avagy Fruela Perez herceg (? – 765), I. (Katolikus) Alfonz (693–757) asztúriai király testvére, szintén Kantábria hercege volt. Amikor 768-ban I. Alfonz fiát és utódját, I. (Kegyetlen) Fruelát meggyilkolták, a király olyan ellenszenves volt a nemesség körében, hogy nem I. Fruela fiát, a későbbi II. (Tiszta, Szemérmes) Alfonzt (759–842), hanem Aureliót választották királlyá. Aurelio uralkodása alatt az ország békéjét a belső viszályok és a mórok által támogatott rabszolgafelkelések megtörték. Aurelio az elődjével, I. Fruelával ellentétben, békésen hunyt el. Leszármazójáról nincs tudomásunk. (Van olyan forrásmunka, amely szerint 774-ben az utódja, Silo (? – 783) elűzte volna a trónról, és ezután halt meg.) Friends (Stella Getz-dal) A Friends című dal a norvég Stella Getz énekesnő debütáló kislemeze a Forbidden Dreams című albumról. A kislemez 1993-ban jelent meg, és a norvég slágerlista 32. helyéig jutott valamint számos slágerlistára is felkerült. Tracklista CD Maxi Dánia Friends (7") Friends (12") Friends (Late Nite Mix) Friends (U.S. Remix) 12" Maxi bakelit Németország Friends (12" Club Mix) Friends (12" House Club Version) Buffó Rigó Sándor Buffó Rigó Sándor (Tata, 1949. április 18. – Budapest, 2014. április 27.) cigányprímás, a 100 Tagú Cigányzenekar vezetője. 1949. április 18-án született Tatán. Nyolcéves korában, 1957-ben kezdte zenei tanulmányait apja irányításával. Kezdetben apja, majd később id. Járóka Sándor zenekarában játszott. 1967-ben és 1968-ban többször szerepelt a Magyar Rádió Népi Zenekarában. 1970. április 15-től önálló prímás lett, gyakran lépett fel Budapesten és külföldön egyaránt. 1992-től lett a 100 Tagú Cigányzenekar prímása, majd 1994-től főtitkára. 1997-től az együttes művészeti vezetője, majd 2005. december 12-től az elnöke lett. Rövid, súlyos betegség következtében 2014. április 27-én elhunyt. Elismerései Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszt (1995) Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2000) Davézieux Davézieux település Franciaországban, Ardèche megyében. Lakosainak száma 3107 fő (2015). Davézieux Annonay, Boulieu-lès-Annonay, Peaugres, Saint-Clair, Saint-Cyr és Vernosc-lès-Annonay községekkel határos. Népesség A település népességének változása: XIV. Benedek (ellenpápa) XIV. Benedek (1370 körül – 1437?) néven lépett fel a katolikus egyház történetének harminchetedik ellenpápája. A Franciaország déli városában, Rodez-ben megalakított udvara a nagy nyugati egyházszakadás legutolsó felvonása volt. A történészek előtt a korabeli tudósítások hiányossága miatt csak részleteiben tűnik elő Benedek története, amely lehetséges, hogy nem is egy ember uralkodói neveként szolgált. Eredetileg Bernard Garnier néven látta meg a napvilágot, valahol Franciaország déli részén. Életéről és pályafutásáról valójában mindössze ennyi maradt fenn a történelem írott emlékezetében. A források mindössze az ellenpápai méltóság megszerzését írják le alaposan. Ezek egészen XIII. Benedek pontifikátusához nyúlnak vissza, aki 1394-ben még Európa egyik fele által elismert egyházfőként foglalhatta el az avignoni pápai trónt. Az idők múlása azonban a francia uralkodó által támogatott Benedeknek nem kedvezett. A párizsi egyetem egyre nagyobb nyomást helyezett a király vállára, hogy vonja meg támogatását Benedektől, és segítse elő egy egyetemes zsinat összehívását, ahol mindhárom egyházfő letétele után újra egységbe kovácsolják a nyugati egyházat. Benedek ezért hamarosan magára maradt, és mindössze négy bíboros kísérte el szülőföldjére, az aragóniai Peñíscolába. Közben a konstanzi zsinat 1417-ben megfosztotta a trónjához makacsul ragaszkodó Benedeket méltóságától. Az ellenpápa azonban élete végéig megtartotta címét, és hirdette legitimitását. 1423-as halálakor mindössze három bíboros volt Aragóniában, akik V. Alfonz, aragón király nyomására azonnal konklávéra ültek össze, és megválasztották VIII. Kelement Benedek utódjául. A negyedik kardinális Jean Carrier volt, aki Franciaországból igyekezett a választásra, de amikor odaért, kiderült, hogy a bíborosok már választottak. A sértett Carrier bíboros visszavonult Franciaországba, és korábbi birtokára, Rodez városába zárkózott. Itt kinevezte a város őrkanonokját, Bernard Garnier-t egyházfőnek. Bernard felvette a XIV. Benedek nevet, de ezen kívül semmi sem utalt arra, hogy egy valódi egyházfő lakik a kisvárosban. A történet ettől kezdve egyre elmosódottabban jelenik meg a krónikákban. Benedek uralmát még V. Alfonz sem ismerte el, tehát mindösszesen néhány egyházi méltóság és egy bíboros támogatását élvezte az ellenpápa ellenpápája. A forrásokból az rajzolódik ki, hogy amikor VIII. Kelemen elismerte a római pápa, V. Márton hivatalát 1429-ben, XIV. Benedek létezése csak akkor vált nyilvánossá. Feltehetőleg 1430-ban Bernard Garnier meghalt, de az avignoni vonalat Carrier bíboros mindenképpen tovább akarta vinni, így feltehetőleg ő is felvette a XIV. Benedek nevet, és tovább uralkodott fantompápasága fölött. Végül a senki által el nem ismert egyházfő 1437-ben meghalt vagy mások szerint lemondott trónjáról. Csák (nemzetségős) Csák a Csák nemzetség névadó őse, akinek az I. István magyar király idején birtokolt földjei lettek a nemzetség nemzetségi birtokai. A Csák nemzetség nemzetségi birtokai a Vértes környékén feküdtek, amelyeket Fejér vármegye előzményének tekinthetünk. Gornja Poljana Gornja Poljana falu Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Varasdfürdőhöz tartozik. Fekvése Varasdtól 16 km-re délkeletre, községközpontjától 6 km-re keletre, a Bednja-patak bal partján fekszik. Története 1857-ben 221, 1910-ben 414 lakosa volt. 1920-ig Varasd vármegye Novi Marofi járásához tartozott, majd a Szerb-Horvát Királyság része lett. 2001-ben a falunak 81 háza és 287 lakosa volt. Carrascal del Obispo Carrascal del Obispo település Spanyolországban, Salamanca tartományban. Lakosainak száma 223 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Gilberto Simoni Gilberto Simoni (Palù di Giovo, 1971. augusztus 25. –) olasz profi kerékpáros. Kétszer nyerte meg a Giro d'Italiát, jelenleg a Lampre Farnese Vini kerékpárcsapat versenyzője. 9610 Vischer A 9610 Vischer (ideiglenes jelöléssel 1992 RQ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Freimut Börngen és L. D. Schmadel fedezte fel 1992. szeptember 2-án. Bécsi Filharmonikusok A Bécsi Filharmonikusok (németül Wiener Philharmoniker, angolul Vienna Philharmonic) Ausztria legismertebb zenekara. Története Elődjét, a Künstlervereint (magyarul: művészek egyesülete) 1833-ban alapította Franz Lachner karmester. Ezt a zenekart a bécsi állami operaház zenészei alkották. Négy koncertet tartott, mindegyiken elhangzott egy Beethoven-szimfónia is. A Bécsi Filharmonikusok együttes 1842-ben alakult meg. A zenekart a „Zum Amor” fogadóban rendszeresen megszálló vendégek alapították: Otto Nikolai karmester, Nikolaus Lenau költő, August Schmidt szerkesztő, Alfred Becker kritikus, illetve Karlz Holz és Count Laurecin hegedűsök. Otto Nikolai 1847-ben elhagyta Bécset, így a zenekar a feloszlás határára került. Az 1848-as bécsi forradalom is szerepet játszott ebben. 1847 és 1854 között Karl Eckert karmester vezényelte a Filharmonikusokat. Számtalan dirigens szerepelt a zenekarban annak hosszú története alatt. 1939 óta újévi koncerteket is tartanak, amelyeket Magyarországon is sugároz a tévé. Hazánkban is felléptek már, több alkalommal is. Borsy Zoltán Borsy Zoltán (Debrecen, 1926. november 7. – Debrecen, 1997. február 14.) - geográfus Életrajza 1926. december 7-én született Debrecenben. Borsy Zoltán és Szabó Margit gyermekeként. Egy Hajnalka nevű testvére született. Elemi és középiskoláit Debrecenben végezte és itt a debreceni református gimnáziumban is érettségizett 1945-ben. 1950-ben történelem–földrajz szakos tanári oklevelet szerzett a Debreceni Tudományegyetemen, majd a KLTE TTK-n doktorált 1958-ban. 1961-től a földrajztudományok kandidátusa, 1975-től doktora. Munkássága 1950–1953 között a Debreceni Tudományegyetem, illetve a KLTE TTK Földrajzi Intézet Természeti Földrajzi Tanszék tanársegéde, egyúttal 1953–1963 között adjunktusa, 1963–tól 1976-ig egyetemi docense, egyetemi tanára 1976. július 1-től–1996. április 30-ig) és a Tanszék vezetője 1973–1991 között. 1955–1959 között az MTA–TMB önálló aspiránsa. Természetföldrajzzal, geomorfológiával foglalkozott Az MTA által támogatott nyírségi, bodrogközi, szatmári síksági kutatások résztvevője, a pollenanalitikai kutatások egyik elindítója volt. Különösen jelentősek a szélerózió és a homokmozgás terén végzett terepi és laboratóriumi modellkísérletei, nemzetközi jelentőségűek az Alföld felszínének kialakulására és felszínfejlődésére vonatkozó vizsgálati eredményei. Fontos eredményeket ért el az üledékképződés és a felszínformálódás jellegzetes ritmusainak, az éghajlat-változások jellegének és morfológiai következményeinek új, és időben is pontosított kimutatása az Alföld negyedidőszaki fejlődéstörténetében, valamint a Bodrogköz felszínfejlődésének új szellemű bemutatása egyfelől a nagyszámú fúrásadat segítségével alkotott geomorfológiai kép, másfelől a 14 C-adatokkal szinkronizált pollenanalízis segítségével. 1965-től az MTA Földrajzi Bizottsága tagja 1962-től a Magyar Földrajzi Társaság választmányi tagja 1977-től 1981-ig a Nemzetközi Földrajzi Unió magyar nemzeti bizottságának elnöke 1977-től 1995-ig az Acta Geographica Debrecina szerkesztője. 1972-ben Szocialista Földrajzért emlékérmet, 1985-ben Lóczy Lajos-emlékérmet, 1986-ban Bessenyei György-emlékérmet, 1993-ban Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettet kapott. Főbb művei Csillagászati földrajz. Egyetemi jegyzet (Debrecen, 1952; Kiss Árpáddal, Nagy Józsefnével átdolgozott kiadás A Nyírség természeti földrajza. Kand. értekezés is. (Földrajzi monográfiák. 5. Bp., 1961) A Nyírség geomorfológiai kutatásának gyakorlati vonatkozású eredményei. (Földrajzi Közlemények, 1964) Görgetettségi vizsgálatok a magyarországi futóhomokokon. (Földrajzi Értesítő, 1964) Geomorfológiai megfigyelések a Nagykunságban. (Földrajzi Közlemények, 1968) A nagyhegyesi kráter. (Acta Geographica Debrecina, 1968) A tiszai Alföld. Szerk. Pécsi Mártonnal. (Bp., 1969) Az alluviális medencesíkságok morfológiai fejlődéstörténete Magyarországon. Molnár B.-vel, Somogyi Sándorral. (Földrajzi Közlöny, 1969) Szabolcs-Szatmár megye természeti földrajza. (Szabolcs-Szatmári Szemle, 1971) A szélerózió vizsgálata a Nyírségben. (Szabolcs-Szatmári Szemle, 1972) A szélerózió vizsgálata a magyarországi futóhomok- területeken. (Földrajzi Közlemények, 1972) A változó világ. Földrajzi olvasókönyv. Többekkel. (Budapest, 1972) A homokfodrok. (Földrajzi Értesítő, 1973) A futóhomok mozgásának törvényszerűségei és védekezés a szélerózió ellen. Doktori értek. (Debrecen, 1974) Attritional Studies on Blownsand Grains. (Acta Geographica Debrecina, 1974) Periodic Changes in Blownsand Migration in Hungary. (Birmingham, 1976) A magyarországi futóhomok-területek felszínfejlődése. (Debrecen, 1978) Csillagászati földrajz. Egy. tankönyv. Szabó Józseffel. (Bp., 1980; 2. kiad. 1986; 3. kiad. 1987; 4. A futóhomok mozgásának periódusai az Alföld északkeleti részén. Többekkel. (Debrecen, 1982) A komádi alapfúrás negyedidőszaki homokrétegeinek elektronmikroszkópikus vizsgálata. Félszerfalvi Jánossal, Lóli Józseffel. (Alföldi tanulmányok. 7. köt. Békéscsaba, 1983) Tiszafüred természeti viszonyai. Szabó Józseffel. (Tiszafüred-Szolnok, 1985) Újabb adatok a Tapolcai-medence kialakulásához. Többekkel. (Debrecen, 1986) Bodrogköz: ember, táj, mezőgazdaság. Szerk. Fehér Alajos. Írta. Többekkel. (Miskolc, 1988) Magyarország természeti földrajza. (Budapest, 1988) Az Alföld hordalékkúpjainak fejlődéstörténete. (Nyíregyháza, 1987) A Bodrogköz kialakulása és vízhálózatának változásai. Félegyházi Enikővel, Csongor Évával. (Alföldi Tanulmányok, 1989) Általános természetföldrajz. Fejezetek az általános természetrajz köréből. Szerk. Többekkel. (Bp., 1992; 2. kiad. 1994; 3. kiad. 1995; 4. kiad. 1998; 5. kiad. 2002; 6. kiad. 2004; 7. kiad. 2007). Normann pajzs Névváltozatok: de: Normannenschild Rövidítések A normann pajzs nagyméretű, hosszúkás, domború pajzs, mely az emberi testet fülmagasságtól a térdig elfedte. A preheraldikus korból származik, de ez volt az első pajzs, melyet ritkán már a heraldikában is használtak a címerábrák megjelenítésére. Az alja háromszög alakú csúcsban végződik, a teteje le van kerekítve. A mérete fokozatosan kisebb lett és kialakult belőle a háromszögű pajzs. Már a 11. században előfordul. A híres Bayeux-i faliszőnyegen fémveretes normann pajzsok láthatók az 1060-ban Anglia elfoglalására induló normandiai harcosok kezében. Ezen veretekből alakulhattak ki az olyan címerábrák, mint a csalánlevél (de: Nesselblatt), a liliomos jogar (de: Lilienhaspel) és valószínűleg egyes lóherelevél-típusok (de: Kleeblätter) is. A normann pajzs egy ritka példánya az ún. seedorfi lovaspajzs (de: Reiterschild von Seedorf), mely ma a zürichi tartományi múzeumban látható. A pajzs felső részét a 13. században az akkori divathoz idomítotva eltávolították. A csehországi Znojmo román kori rotundájának 1134-re datált királyfreskóin nyolc fejedelemábrázolás látható normann pajzsokkal s ezek közül néhányat hátulról ábrázoltak. Innen tudjuk, hogy a pajzs hátoldalán harántos bőrszalagok voltak, mellyel a pajzsot kézbe lehetett fogni. Magyarországon is előfordul. A bizánci kódexekben a kalandozó magyarokat gyakran normann pajzzsal ábrázolják. Normann pajzs van a 12. századi aquamanile (vízöntő edény rituális kézmosáshoz a templomban) lovasának kezében. Ugyancsak normann pajzsok láthatók a 11. századi bizánci uralkodó dinasztia tagjait ábrázoló hercegi korona, diadém szelvényein, mely egyes vélemények szerint I. András koronája volt. Ezek Kónsztantinosz Monomakhosz császárt, feleségét, Zóé császárnőt és az ő nővérét Theodórát ábrázolják az 1042-1050 közti időből. A diadémot 1860-ban szántották ki Nyitraivánkán. Ma a Magyar Nemzeti Múzeumban látható. Normann pajzshoz hasonló nagyméretű pajzs látható egy Zsigmond királyról (1387–1437) készült metszeten is. Szojuz TMA–03M Szojuz TMA–03M a Szojuz–TMA–M orosz háromszemélyes szállító/mentőűrhajó űrrepülése 2011-ben és 2012-ben. A 66. emberes repülés a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), a 111 Szojuz űrhajó (1967-óta). Küldetés Hosszú távú cserelegénységet szállított a ISS fedélzetére. A tudományos és kísérleti feladatokon túl az űrhajók cseréje volt szükségszerű. Jellemzői 2011. december 21-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz–FG juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Több pályamódosítást követően december 23-án a Nemzetközi Űrállomást (ISS) automatikus vezérléssel megközelítette, majd sikeresen dokkolt. Az orbitális egység pályája 88,9 perces, 51,65 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 199 kilométer, az apogeuma 267 kilométer volt. Az időszakos karbantartó munkálatok mellett elvégezték az előírt kutatási, kísérleti és tudományos feladatokat. A legénység több mikrogravitációs kísérletet, emberi-, biológia- és a biotechnológia, fizikai és anyagtudományi, technológiai kutatást, valamint a Földdel és a világűrrel kapcsolatos kutatást végeztek. Fogadták a teherűrhajókat (M–13M, M–14M), kirámolták a szállítmányokat, illetve bepakolták a keletkezett hulladékot. 2012. július 1-jén Zsezkazgan városától hagyományos visszatéréssel, a tervezett leszállási körzettől mintegy 146 kilométerre ért Földet. A 6 fékező rakéta hatására a leszálló sebesség 6-7 méter/másodpercről, lassul 1,5 méter másodpercre. Összesen 192 napot, 18 órát és 58 percet töltött a világűrben. 3007 alkalommal kerülte meg a Földet. Személyzet Felszállásnál Oleg Dmitrijevics Kononyenko parancsnok, Oroszország André Kuipers fedélzeti mérnök, Hollandia Donald Roy Pettit fedélzeti mérnök, Egyesült Államok Leszálláskor Oleg Dimitrijevics Kononyenko parancsnok, Oroszország André Kuipers fedélzeti mérnök, Hollandia Donald Roy Pettit fedélzeti mérnök, Egyesült Államok Tartalék személyzet Jurij Ivanovics Malencsenko parancsnok, Oroszország Sunita Lyn Williams fedélzeti mérnök, Egyesült Államok Akihiko Hoshide fedélzeti mérnök, Japán Hard A Hard egy szám a barbadosi előadó, Rihanna negyedik stúdióalbumáról, a Rated R-ről. Young Jeezy, az amerikai rapper is közreműködik a dal munkálataiban. Ez a második kislemez az Egyesült Államokban és a negyedik az Egyesült Királyságban. 2009. november 10-én az előbbi ország rádióállomásain debütált. 2010. augusztusában jelent meg az Egyesült Királyságban kislemezként. Terius "The-Dream" Nash, Rihanna, és Jeezy írta a dalszöveget, a produceri munkálatokat The-Dream és Christopher "Tricky" Stewart végezte. A szám pozitív visszajelzésekkel büszkélkedhet, melyek a szám hiphop hangulatáról és Rihanna hangjáról szóltak elsősorban. Kanadában és az Egyesült Államokban a toplisták felsőbb helyezéseit is elérte a szám, annak ellenére, hogy csak amerikai rádiókban játszották, a kislemez külföldi sikerei miatt ott is gyorsan felkerült a listákra, és platina "rangot" is elérte. A dalhoz tartozó videoklip egy sivatagban játszódik, Rihanna és Jeezy is szerepel benne. A kritikusok változó véleményt alkottak a videóról, leginkább agresszió és háború ábrázolása miatt. Rihanna több élő eseményen előadta a szerzeményt. Több remixváltozat készült, többek között Lil Kim és Trey Songz közreműködésével. Háttér Egy interjúban, Mikkel S. Eriksen (producer) megerősítette, hogy a Rated R című korong második kislemeze a Wait Your Turn, később mégis kiderült, hogy a Hard lesz. Egy MTV-nek adott interjú során Rihanna ezt nyilatkozta: "Amikor először hallottam a dalt, Párizsban voltam, Dream és Tricky lejátszották a számot. Mutattak még pár felvételt, de ez megragadt bennem. Micsoda gőg volt benne, ami abból van ami eddig vagyok...ami az egyik ok amiért akartam. Vidám volt. Kérkedő. (...) Young Jeezy volt a tökéletes személy, ami a dal témáját illeti. A dal hangulata miatt. Az ő részét egyszerűen imádom, sokat adott a számhoz." A Rap-Up-nak nyilatkozva, mielőtt a dal neve és részletei ismertek voltak, Tricky Stewart ezt mondta: "Nem beszélhetek arról, ami történt, de ez igazán jó nekem. Egy nagyon, nagyon nagy felvételt készítettünk, de nem mondhatom el a címét, vagy bármi mást ezzel kapcsolatban, mivel ez hatalmas titok. Ebből mindenképp kislemez lesz. De nem az első, vagy a második. Biztos vagyok benne." Stewart szerint ez egy indulatos dal. Amikor az énekesnő Umbrella című slágerével hasonlították össze, ezt felelte: "Nem, ez más. Egy szupersztár lépést tesz egy teljesen más irányba." Fogadtatása Monica Herrerra ezt mondta a dalról: "Rihanna hatásosan felveszi a hiphop állapotot, és még beszervezte a rapper Young Jeezy-t is, aki megadja a dalhoz szükséges löketet (...)." A New Musical Express szerint "habár Jay-Z nem vett részt a munkálatokban, hatása kézzelfogható." Volt, aki a számot szolidnak és fülbemászónak nevezte. Jeezy része sokak szerint karakteresen erős volt a felvételben. Videoklip 2009 decemberében forgatták a videoklipet, Melina vezényletével, a felvétel pedig az MTV-n debütált december 17-én. A videó premierje előtt Rihanna ezt nyilatkozta: "(...) Az egész egy katonás ötletre épült. Vannak tankjaink, seregeink, helikoptereink, robbanások… Őrület." A felvételen Rihanna látható, némelyik jelenetben Jeezy is felbukkan, sivatagi és katonai témára épült az egész kisfilm. Élő előadások A Hard-ot 2009. november 8-án adta elő először, a Jay-Z's concert at UCLA Pauley Pavilion nevű rendezvényen. 2009. november 16-án a Nokia koncerten a Rated R című album promotálása céljából szintén előadta a szerzeményt. Közösen a Saturday Night Live-on december 5-én énekelték el. 2010. február 4-én a Super Bowl Fan Jam on VH1 nevezetű rendezvényen Timbaland és Justin Bieber oldalán lépett fel. 2010. március 27-én, Rihanna egyveleget adott elő, melynek még a Rude Boy és Don't Stop the Music is része volt a 2010 Nickelodeon Kids' Choice Awards-on. Meerssen vasútállomás Meerssen vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Meerssen településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Aachen–Maastricht-vasútvonal Heuvellandlijn Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Maastricht Noord vasútállomás (délnyugat) Houthem-Sint Gerlach vasútállomás (délkelet) Vroenhof railway station (délkelet) Rothem railway station (délnyugat) San Martín megye (Santa Fe) San Martín egy megye Argentína középpontjától északkeletre, Santa Fe tartományban. Székhelye Sastre. Népesség A megye népessége a közelmúltban a következőképpen változott: Partita A partita eredetileg egyszerűen a hangszeres műveket jelentette a 16. és a 17. században, de Johann Kuhnau és más, főleg késő barokk német zeneszerzők (mint például Johann Sebastian Bach) zenedarabok gyűjteményének megnevezésére használta, tulajdonképpen a szvit szinonimáját létrehozva. (20389) 1998 KA55 A (20389) 1998 KA55 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. május 23-án. Latham (Ausztráliai fővárosi terület) Latham a főváros, Canberra egyik elővárosa Belconnen kerületben. A város John Lathamról kapta nevét, aki az Ausztrál Legfelsőbb Bíróság elnöke volt 1935-től 1952-ig. Latham város utcáit ausztrál bírákról nevezték el. Charnwood, Flynn, Florey, Higgins, Holt és Macgregor a környező külvárosok. A város közvetlenül Ginninderra Drive-val határos északról, Florey Drive-val nyugatról, Southern Cross Drive-val délről és keletről Kingsford Smith Drive-val. Lathamban van általános iskola. A város rendelkezik vasútállomással. A Ginninderra-patak folyik keresztül a területen, ahol több park is található, mint például az Umbagong, kerületi park. A település utcái megtekinthetők a Google Street View (Utcakép) szolgáltatással. Az 1970-es évek óta a városban bevásárlóközpont működött, ahol többek közt hentes, kínai étterem, újságos, fodrász, gyógyszertár és ruházati üzletek működtek egészen a kilencvenes évekig, amikor is egy tűzvészben megsemmisült a bevásárlóközpont jó része. Földrajza A Deakin vulkán működésének nyomait lehet megfigyelni a területen, ahol a szilur időszakból származó szürkészöld riodácit tufa és kvarcandezit található. A területen áthaladó Deakin-vető választja ketté a Deakin vulkán és a Hawkins vulkán vidékét. Amillis Amillis település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 814 fő (2015). Amillis Vaudoy-en-Brie, Beautheil, Chailly-en-Brie, Chevru, Dagny, Jouy-le-Châtel és Marolles-en-Brie községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Galinagues Galinagues település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 28 fő (2015). Galinagues Belfort-sur-Rebenty, Espezel, Mazuby és Rodome községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Metsuo Metsuo angliai elektronikus zenekar, amit Stephen French és Paul Stoney alapított 2008 nyarán. Biográfia Az együttes a 2008 októberében megjelenő Max Payne videojáték történetét feldolgozó Max Payne című film zenéjének megírására alakult. Diszkográfia Első kislemezük Poland Mirrors címmel 2008 októberében jelenik meg. Ezen többek közt a Max Payne című filmhez írtakból is megtalálható lesz majd három dal. 2819 Ensor A 2819 Ensor (ideiglenes jelöléssel 1933 UR) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eugene Joseph Delporte fedezte fel 1933. október 20-án. Neuvy (Allier) Neuvy település Franciaországban, Allier megyében. Lakosainak száma 1596 fő (2015). Neuvy Avermes, Bressolles, Coulandon, Marigny, Montilly és Moulins községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Milan Aleksić Milan Aleksić (Belgrád, 1986. május 13. –) (szerb cirill átírással: Милан Алексић) olimpiai bajnok (2016), olimpiai bronzérmes (2012), világ- (2015) és Európa-bajnok (2012, 2014, 2016, 2018) szerb vízilabdázó, jelenleg a Szolnoki Dózsa-KÖZGÉP játékosa. 2017-ben bajnokok ligáját nyert. Sikerei, díjai LEN-szuperkupa Áfonya (keresztnév) Az Áfonya magyar eredetű női név, jelentése: áfonya. Gyakorisága Az újszülötteknek adott nevek körében az 1990-es évekbeni előfordulásáról nincs adat. A 2000-es és a 2010-es években sem szerepelt a 100 leggyakrabban adott női név között. A teljes népességre vonatkozóan az Áfonya sem a 2000-es, sem a 2010-es években nem szerepelt a 100 leggyakrabban viselt női név között. Névnapok Február 23. , augusztus 3. (Mirtill névnapkor, melynek jelentése:áfonya), vagy a különleges nevek napjain: január 15. , április 15. , július 15. , illetve október 15. Híres Áfonyák Nagy Judit Áfonya (1985. ?): költő , kritikus . Neuzelle Neuzelle település Németországban, azon belül Brandenburgban. Népesség A település népességének változása: Női tömegrajtos gyorskorcsolya a 2018. évi téli olimpiai játékokon A 2018. évi téli olimpiai játékokon a gyorskorcsolya női tömegrajtos versenyszámát február 24-én rendezték. Az aranyérmet a japán Nana Takagi nyerte. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Eseménynaptár Az időpontok helyi idő szerint (UTC+9), zárójelben magyar idő szerint (UTC+1) olvashatóak. Eredmények Mindkét elődöntőben 12 versenyző vett részt. A verseny 16 körből állt. A 4., 8. és a 12. kör után az első három helyen beérkező versenyző 5, 3, valamint 1 pontot kapott. A 16. kör után első három helyen beérkező versenyző 60, 40, valamint 20 pontot kapott. A versenyzőket a szerzett pontok, majd a végső időeredmények alapján rangsorolták. Az első nyolc versenyző jutott a döntőbe. A döntőt ugyanilyen formátumban rendezték, 16 versenyzővel. Séf tévedése A Séf tévedése (Chef Goes Nanners) a South Park című rajzfilmsorozat 56. része (a 4. évad 8. epizódja). Elsőként 2000. július 5-én sugározták az Egyesült Államokban. Cselekmény A polgármesteri irodában vita alakul ki a South Park-i zászló miatt; Séf bácsi szerint rasszista és meg kell változtatni, Jimbo viszont a hagyományokra hivatkozik és meg akarja azt tartani. Séf bácsi felháborodását az okozza, hogy zászlón néhány fehér alak látható, akik felakasztanak egy fekete alakot. Az iskolában a gyerekeknek is a zászlóról kell vitatkozniuk. Stan, Kyle és Kenny felkeresi Jimbót, aki a történelemről mesél nekik. Eközben a bevásárlóközpont előtt támogatókat gyűjtő Séfet Wendy, Bebe, Clyde és Butters látogatja meg. Végül Stan és Kyle áll a zászlót megtartani akarók, illetve Wendy és Cartman a zászló megváltoztatásáért küzdők élére. Stan és Kyle Séf bácsitól kér segítséget (aki időközben áttért az iszlám hitre, és felvette az „Abdul Mohammed Jabar Rauf Kareem Ali” nevet), de amikor az meghallja, hogy a fiúk támogatják a régi zászló megmaradását, durván elutasítja őket. A dolgok még inkább összezavarodnak, amikor a Ku Klux Klan tagjai is megjelennek és a jelenlegi zászlót támogatják. Emiatt a zászlót megtartani akarók kellemetlenül érzik magukat, mert nem akarnak a Klánnal egy oldalon állni. Jimbo és Ned ezért álruhában beoson az egyik gyűlésükre, és azt tanácsolja a Klán tagjainak, hogy támogassák a zászló megváltoztatását – ezáltal mindenki az ellenkező oldalra, a zászló megmaradása mellé fog állni. Elérik a céljukat, de Séf meglátja őket, amint a jellegzetes fehér csuklyát viselik és dühösen elhajt, mielőtt Jimbóék magyarázatot adhatnának neki. A polgármester asszony úgy dönt, hogy zászlóügyben a gyerekekre bízza a döntést – ezáltal elkerülve a felelősségvállalást. Wendy időközben kínosan érzi magát, mert beleszeret Cartmanbe. Bebe azt javasolja neki, hogy csókolja meg Cartmant, ezáltal megszüntetheti a munkakapcsolat miatti vonzalmat. A vita napján Wendy zavartan áll ki a pódiumra, de miután megcsókolja Cartmant, minden rendbejön. Wendy beszéde alatt barátja, Stan végig megdöbbent arcot vág, miközben Cartman a távolból gúnyolja. Előadásukból kiderül, hogy a régi zászlót támogató fiúk nem öt különböző bőrszínű embert láttak a zászlón, hanem csupán magát a gyilkosságot, ezért nem tartották azt rasszistának. Ezen minden jelenlévő meghatódik, Séf és Jimbo pedig egymással kibékülve úgy dönt, kompromisszumot köt egymással; az új zászlón öt különböző bőrszínű alak látható, akik egymás kezét fogják. Wendy végül elmondja Cartmannek, hogy már semmit sem érez iránta; Cartman ezzel egyetért és zavartan nevetgél. De miután Wendy elmegy, sóhajt egy nagyot és szomorúan elsétál. Kenny halála Kenny felrobban, miután megeszi Gerald savlekötő tablettáit, és iszik egy pohár vizet. A szobában lévők ezután nevetnek és tapsviharban törnek ki. Utalások Az epizód cselekménye emlékeztet a Mississippi állam zászlója körül kirobbant vitákra. A lángoló buddhista szerzetes célzás egy 1963 -as esetre, melyben egy vietnami szerzetes, Thích Qu�ng Đ�c a kormány ellen tiltakozott önmaga felgyújtásával. Érdekességek Mr. Garrison azt állítja, ő nem rasszista (csupán kesztyűbábja, Kalap úr az). Azonban az Itt jönnek a szomszédok című részben a Klán módszereivel igyekszik elűzni a gazdagokat South Parkból. Több epizódból pedig kiderül, hogy minden karácsonykor arra kéri a polgármestert, szabaduljanak meg a mexikóiaktól . Ez az egyetlen epizód, melyben Wendy a jellegzetes sapkája nélkül látható. Amikor Jimbo köszön a Séfnek ("Háá, szava Séf. Nagy vita lesz holnap?!"), utána a háttérben a fánál van egy feketén színezett UFO látható. Imrikfalvi-víztározó Az Imrikfalvi-víztározó (másként Palcmanhutai-tó, szlovákul Palcmanská Maša) a Káposztafalvi-karszt déli lábánál található fontos turisztikai centrum és vízügyi létesítmény. 1953-ban hozták létre a Gölnic folyó felduzzasztásával Imrikfalva (Dedinky) mellett. Vízerőmű A tó egy szivattyús-tározós vízerőmű része. A vizét egy föld alatti csatornán keresztül, 300 méteres eséssel vezetik át Dobsina előtt a Dobšinský kopec hegy alatt egy kisebb tározóba, onnan a Dobsina patakba, majd a Sajóba – miközben egy 2×12 MW-os vízerőművet hajt. A vizet vissza is lehet szivattyúzni, amikor áramtúltermelés van, a csúcsidőszakokban pedig leeresztik azt. Turizmus Imrikfalva hajdan bányászfalu volt, ma üdülőtelep. A tó partján szabadstrandok várják a fürdőzőket. Lehetőség van a horgászatra is. Innen indul a 70 km hosszú, piros jelzésű gölnici fő kerékpárút (Hnilecká cyklomagistrála), ami a Gölnic völgyében egészen Margitfalváig, az Óruzsini-víztározóig kanyarog. Kirándulás tehető a Holló-sziklára (Havrania skala), a Zejmár-szurdokon (Zejmarská roklina) keresztül vagy libegővel festői szépségű táj felett haladva juthatunk fel a Geravy-fennsíkra (planina Geravy). Az egyszerre 270 személy szállítására alkalmas libegő pályája mintegy 2 km hosszú és 221 m szintkülönbséget hidal át. Ma Szlovákiában csak itt üzemel ilyen típusú együléses libegő. Bognár István (labdarúgó) Bognár István (Liège, 1991. május 5.) magyar labdarúgó, jelenleg az NB 1-ben szereplő MTK Budapest középpályása. Apja, Bognár György, volt válogatott futballista. Pályafutása Az 1991-ben született Bognár István – az ötvenszeres válogatott Bognár György fia – Liège-ben született, azonban a futball alapjait itthon sajátította el. Az NB I-ben az Újpest FC színeiben mutatkozott be, igaz a fővárosiaknál nagyrészt a második csapatban kapott szerepet, stabil élvonalbeli játékossá a Mezőkövesdi évek alatt vált. A 2013-14-es bajnokságban 24 mérkőzésen 2 gólt és 7 gólpasszt jegyzett. A Magyar Kupában 3 mérkőzésen lépett pályára, gólt nem szerzett, viszont a Ligakupában 6 találkozón 4-szer volt eredményes. Ez a teljesítmény is kevés volt ahhoz, hogy a matyóföldiek bennmaradjanak, viszont Bognárra felfigyelt, majd szerződtette a Diósgyőri VTK. 2017 januárjában a Ferencvárosi TC igazolta le. A budapesti zöld-fehér klubbal kupagyőztes lett, de sok játéklehetőséget nem kapott Thomas Doll vezetőedzőtől, fél év alatt nyolc bajnokin és öt kupatalálkozón lépett pályára, ezért 2017 decemberében visszatért egykori klubjához, a Mezőkövesdhez, ahova fél évre írt alá. A 2017-2018-as szezon második felében 14 bajnoki találkozón egyszer volt eredményes, valamint két gólpasszt adott, ezzel bennmaradáshoz segítette a Mezőkövesdet. Június 12-én bejelentették, hogy lejáró szerződését nem hosszabbítja meg és távozik a klubtól, majd másnap két évre szóló szerződést írt alá az MTK Budapest csapatához. Válogatott Bernd Storck szövetségi kapitánytól meghívót kapott a 2016. szeptember 6.-ai Feröer elleni mérkőzésre készülő válogatott keretébe. Sikerei, díjai Magyar kupa -győztes: 2017 Tortorella Tortorella község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében. Fekvése A megye délkeleti részén fekszik. Határai: Casaletto Spartano, Morigerati, Rivello, Santa Marina, Sapri, Torraca és Vibonati. Története Első említése a 10. századból származik. A következő századokban nemesi birtok volt. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Palazzo marchesale Ágai Adolf Ágai Adolf (Rosenzweig Adolf, Jankovác, 1836. március 31. – Budapest, 1916. szeptember 22.) jeles humorista és lapszerkesztő, tanult orvos, a Kisfaludy Társaság tagja, 12 évesen a márciusi ifjak egyike. Életpályája Apja vallásos lengyel zsidó családból származott, az üldözések elől menekült Magyarországra, 13 éves korában éjjel vándorolva és nappal az erdőkben meghúzódva jött át Lengyelországból Magyarországra. Orvos lett, s írt egy magyar nyelvű művet a tetszhalálról, amely Klauzál Gábor támogatásával jelent meg. Ezenkívül magyar remekírókat fordított héberre: a Szózat és néhány Petőfi-vers is tőle jelent meg egy mainzi héber szaklapban. 1864-ben halt meg Nagy-Abonyban . Ágai apai nagyapját és annak bátyját, mivel Poniatowski hívei voltak, Szibériába hurcolták, és ott vesztek el. Ágai 4 éves koráig Orahovicán, Eszék mellett nevelkedett és csak horvátul beszélt, majd az apja Pécelre költözött, és itt ő is megtanult magyarul. Itt és később Nagyabonyban végezte az elemi tantárgyakon kívül az első két gimnáziumi osztályt, a harmadikat Kanya Pál és Tavassy Lajos keze alatt a pesti ág. hitv. evangélikus gimnáziumban, majd a pesti piaristáknál tanult, végül a nyolcadik gimnáziumi osztályt Nagykőrösön végezte el. Orvosi tanulmányokat folytatott Bécsben, majd beutazta egész Európát, Ázsia és Afrika egy részét, eközben elsajátította a nyugati nyelveket. 1848. március 15-én hihetetlenül fiatalon, ő lett a legfiatalabb márciusi ifjú, 12 évesen tüntetett a forradalmi tömegben. Vasvárit követte a Nemzeti Múzeumhoz, aztán a tömeggel együtt indult át Budára, hogy fegyvert szerezzen, de nem volt nála egy pengő a hídpénzre, ezért nem tudott átmenni Pestről Budára. Így aztán hazament és édesanyja ebédjét falatozva befejezte a forradalmat. Ágai később többször is megírja emlékeit erről a napról. Írói pályáját 1854-ben Antoinette című eredeti beszélyével kezdte meg a Hölgyfutárban. Ezután bécsi leveleket írt szintén a Hölgyfutárba (1854–57) és a Vasárnapi Ujságba (1857–81). Ezenkívül írt több beszélyt (elbeszélést) és rajzot, részint a saját neve alatt, részint álnéven. Dolgozott több német lapba (Wanderer, Humorist, Donau, Gartenlaube, Fliegende Blätter). Humoros tárcaleveleivel először a Honban lépett fel 1865-ben Porzó álnév alatt, majd a Pesti Naplóban, a Vasárnapi Ujságban a Magyarország és a Nagyvilágban folytatta, az utóbbinak csaknem egy évtizedig (1870–79) szerkesztetője is volt. Az említett lapokon kívül 1857-től kezdve minden nevezetesebb szépirodalmi napi és élclapban jelentek meg közleményei. Fordított német és francia regényeket is. Ő indította meg a Borsszem Jankó című élclapot. 1871-től szerkesztette a Kis Lap című gyermeklapot Forgó bácsi néven; szerkesztette még Bródy Zsigmonddal a Látcső című napilapot és a Regélő füzetes regénykiadási vállalatot. Munkásságának, melyért a Kisfaludy Társaság 1877-ben a tagjává választotta, legfőbb tere volt a tárca-, élclap- és gyermekirodalom, ahol friss szelleme és kedélye, kifogyhatatlan leleménye és humora a legváltozatosabban érvényesülhetett. Porzó tárcaleveleivel egyaránt kivívta a közönség és a kritika elismerését (összegyűjtve megjelent Budapesten, 1876-ban, 2 kötet). Tárcái tartalom tekintetében rendkívül sokfélék: társadalmi rajzok, családi jelenetek, úti élmények, napi érdekű események és saját élményei; de nem a tárgy teszi őket vonzókká, mert néha alig is van tárgyuk, hanem a stíl és modor az, amivel hatnak. Előadásmódja fordulatokban gazdag, élces, a szójátékokat pazarul szórja. Ágai mint élclapíró ügyesen, elmeéllel tudta ostorozni, nevetségessé tenni a politikai és társadalmi félszegségeket, a Borsszem Jankó alakjaival, melyeket nagyrészt maga teremtett, csakhogy a gúnynak és az iróniának itt is, mint tárcáiban, ritkán van mélyebb háttere, termékenyítő erkölcsi magva; a szatírai jellemzés könnyen tért enged nála a torzító hajlamnak és alakjai hamar a groteszkbe mennek át. Kedveltek humorisztikus naptárai is, 1867-től kezdve, melyek többnyire a Borsszem Jankó alakjainak cége alatt jelentek meg. Népszerű gyűjteménye a Diák ismeretek tára is. A gyermekirodalom köréből könyvei: Gyermekhumor ( Budapest , 1874 ) Forgó bácsi gyermekszinháza ( 1882 ) Forgó bácsi képes könyve ( 1877 ) Az én kis világom ( 1887 ) Régebben mint fordító is működött, regényeket fordítva Gerstäcker Fr., Apraxin Julia, Sand George, de la Tour, Kock Pál és Montépin után. Munkái Az arkanzási lókötők . Gerstäcker Fr. után ford. 4 kötet. Pest, 1860 (Zilahy Károlylyal.) Jelenetek a magyar életből . De la Tour után ford. 3 kötet. U. ott, 1861 Ilona . Regény a magyar életből. Nixarpa Eiluj (Apraxin Julie) után ford. 2 kötet. U. ott, 1861 Egy szegény leány története . Sand Georges után ford. 2 kötet. U. ott, 1861 Víg czimborák . Kock Pál után ford. 4 kötet. U. ott, 1863 Egy őrült szerelmei . Montépin Xavér után ford. 2 kötet, U. ott, 1864 Spitzig Iczig naptára 1867-re (4 kiadásban) és 1868-ra. U. ott, 1866-67 Borsszem Jankó albuma ; szerk. Csicseri Bors, rajz Jankó János, Klics Károly; Deutsch, Pest, 1868 Borsszem Jankó naptára 1870-re. Szerk. Csicseri Bors. U. ott, 1869. Mokány Berczi naptára 1876-ra. Szerk. Csicseri Bors. Budapest, 1875 (4 kiadást ért.) Porzó tárczalevelei. Rajzok a társaséletből, a család köréből, úti vázlatok stb. 2 kötet. U. ott, 1876. (Ism. Bud. Szemle XIX.) Püf neki! Mokány Berczi válogatott gorombaságai. Naptári részszel 1877-re. U. ott, 1877 Gyermek humor . Rajzok és jellemző vonások a gyermekvilágból. U. ott, 1877 Abrincs! 150 jordány vicz Seiffensteiner Salamontul. Szerk. Mikány Berczi 1879-re. U. ott, 1878 Gyöpre magyar! Válogatott java kortes-adomák és dalok, összehányta Duhaj Marczi, kiadta Mokány Berczi. U. ott, 1879 Csihaj! Mulatságos és vérengző antisemita-naptár 1881-re. Tojáss Dánielnek diktálta Mokány Berczi. U. ott, 1880 Drukk! Mokány Berczi humorisztikus naptára 1882-re. U. ott. 1881 Forgó bácsi gyermekszinháza. Tizenhat vígjáték, színmű és apró jelenetek gyermek előadások alkalmára. U. ott, 1882. Czu tumm! hexti antiszemida nopdár 1883-ra. Szerk. Kraxelhuber Tóbiás. U. ott, 1882 Diák ismeretek tára , terjeszti Bukovay Absentius. U. ott, 1883 Mihaszna András naptára 1884-re. U. ott, 1883. Poszkiszli naptár 1885-re. Rátanát Mihaszna András. Irták a Borsszem Jankó irástudói heten. U. ott, 1884 Az 1886-ra szóló Dsentri-naptár . Megcselekedték a Borsszem Jankó irástudói, eleibe csördít Mokány Berczi. U. ott, 1885 Virtus-naptár az 1887-iki deczifittyes esztendőre. Irták a «Borsszem Jankó» legényei, placzra lökte Mokány Berczi. U. ott, 1886 Forgó bácsi képes könyve . Versek és mesék. U. ott, 1887 Forgó bácsiː Az én kis világom . Versek és mesék. U. ott, 1887 Tilos naptár az 1888-iki szerelmetes esztendőre. Irták a «Borsszem Jankó» legényei. U. ott, 1887 Muszáj naptár 1889-re. Sanyaró Vendelnek tollába diktálta Mokány Berczi. U. ott, 1888 Sanyaró Vendel válogatott nyögései ; Singer és Wolfner, Bp., 1888 Fáin! Összeállította. U. ott. 1889 «Hoch!» Hexti nabdár. 1890-iki proczessziós esztendőre. Egyberugdalta s placzra eresztette nömös bugaczi és dombszögi Mokány Berczi. U. ott, 1889 Por és hamu. Barátim s jó embereim emlékezete ; Athenaeum Ny., Bp., 1892 Igaz történetek. Húsz elbeszélés ; Lampel, Bp., 1893 Az arany hegy, és a kolibri madár és egyéb apró elbeszélések ; Athenaeum, Bp., 1893 ( Forgó bácsi könyvtára ) Czirmos czicza naplójából és egyéb elbeszélések ; Athenaeum, Bp., 1894 Vízen és szárazon. Útirajzok, 1-2. ; Athenaeum, Bp., 1895 Mokány Berciː Az én viselt dógaim ; Athenaeum, Bp., 1896 Porzóː A Violka Vera s egyéb elbeszélések ; Lamepl, Bp., 1897 ( Magyar könyvtár ) Csicseri Bors és Társaː Egy görbe nap. Énekes bohózat ; zene Barna Izsó; Athenaeum, Bp., 1902 A kis olvasó. Szózat a szülékhez. Gyermeklevelek gyűjteménye ; kiad. Forgó Bácsi; Athenaeum, Bp., 1903 Forgó Bácsiː Az arany hegy és a kolibri madár és egyéb apró elbeszélések ; Athenaeum, Bp., 1906 Új hantok. A Por és hamu második sorozata ; Athenaeum, Bp., 1906 ( Jeles elbeszélők kincsestára ) Porzóː Utazás Pestről – Budapestre 1843-1907. Rajzok és emlékek a magyar főváros utolsó 65 esztendejéből ; ill. Bér Dezső et al.; Pallas, Bp., 1908 Csicseri Borsː Ha'sszólljék! Dombszögi és bugaczi Mokány Berczi viselt dolgai..., 1-2. ; ill. Jankó János, Garay Ákos; Kner Ny., Gyoma, 1910 Forgó bácsiː Rontó Pál viselt dolgai vízen és szárazon ; Athenaeum, Bp., 1912 Álnevei és jegyei Porzó (először a Honban, aztán Pompéry Magyarországában), Náday Ezüstös (Kecskeméthy Bécsi Hiradójában), Dr. Tőkés, K. T., Kappan Tóbiás, Forgó János (Vasárnapi Ujságban és Magyarország és a Nagyvilágban), Csicseri Bors, Spitzig Iczig, Lengenádfalvay Kotlik Zirzabella (Bolond Miskában), Tallérosy Zebulon név alatt hét levelet írt az Üstökösbe, Hirviszi Bibicz Misi (Szépirodalmi Közlönyben), használt még Forgó bácsi, Nemo, Ali álneveket, M. B. és ▽ Χ jegyeket; az elsőt a Vasárnapi Ujságban, az utóbbiak alatt írt tárcákat Pákh Magyar Sajtójába. Ágai Kis András Ágai Kis András (Budapest, 1969. június 7. –) magyar újságíró, sportriporter, kommunikációs szakember, számos sportkönyv társszerzője és szerkesztője. 15 éve a Sport TV műsorvezetője, 2012 óta sportszövetségi, illetve klub kommunikációs igazgatóként dolgozik. Életpálya Budapesten született, édesanyja Ágai Ágnes (1932–) költő, édesapja Kis Tamás (1927–1997) újságíró. 20 évesen, 1989 júniusában kezdte el sportújságírói pályáját, a szakmai alapokat először a Képes Sport című lapnál sajátította el, majd a Kurír és a Népszabadság szerkesztőségében dolgozott (1990–1992). Ebben az időszakban került közelebbi kapcsolatba a kézilabdával is, mely épp akkoriban kezdett sikersportág lenni Magyarországon. A kézilabda ezután hosszú évekig meghatározta szakmai útját. 1992 tavaszán került a Magyar Rádió Sportosztályára (Petőfi, Kossuth), és a barcelonai olimpián már külső munkatársként dolgozott (1992–1994), ahol olyan ikonoktól tanult, mint Szepesi György, Novotny Zoltán, Vass István Zoltán, Molnár Dániel. Később együtt készítették a legendás Körkapcsolást, ami akkoriban a szakma csúcsát jelentette. 1994-ben az új csatornaként indult Duna Televíziónál kezdett dolgozni, ahol részt vett a csatorna sportszerkesztőségének felépítésében, a sportműsorok beindításában szerkesztőként, valamint műsorvezetőként és kommentátorként is kipróbálhatta magát (1994–1999). Öt mozgalmas év után újabb lehetőséget kapott: a Magyar Televízió Telesport című műsorában a Sydney-i olimpiáról közvetíthetett élőben a helyszínről; a Magyarország-Dánia női kézilabda olimpiai döntő közvetítése karrierének jelentős állomása lett. Közvetlenül az olimpiai után igazolt át az akkor induló Sport TV-hez, ahol 2000 ősze óta dolgozik. Itt kommentátorként rangos futball- és kézilabda mérkőzéseket is közvetített (Bajnokok Ligája, NB I), illetve a nézők által is igen kedvelt Heti Helyzet című műsort vezeti jelenleg is. 2012 tavaszán lett a Magyar Kézilabda Szövetség kommunikációs igazgatója, 2015 júliusától 2017 januárjáig pedig ugyanezt a pozíciót töltötte be az Újpest FC-nél. A 2017-es budapesti FINA világbajnokságon a magyar vízilabda-válogatott sajtófőnökeként dolgozott. 2017. október 1-je óta a Magyar Vízilabda Szövetség sajtófőnöke. Angolul és oroszul beszél. Sportszervezőként 2001-ben Csapó Gáborral közösen megalapították a Dudi Sulit, amely egy olyan sportegyesület volt, ahol a gyerekek három sportágat is űzhettek egyszerre: fociztak, kézi- és vízilabdáztak. Az egyesület nagy sikerrel, több évig működött az Elektromos sporttelepen. Ennek utódja lett a Sportpalánta Központ SE, amellyel egy országjáró rendezvénysorozatot szervezett, JÁTSZÓTÉR néven. Ennek keretében minden hónapban más-más városban (többnyire megyeszékhelyeken) szervezett ingyenes programokat fogyatékos és ép gyerekeknek, a programok mellé pedig neves sportolókat is sikerült megnyernie. A JÁTSZÓTÉR két évadot élt. Kezdeményezésére 2004-től hét éven át minden év végén megrendezték a Kézilabda Gálát, melynek főszervezője volt, és amely óriási sikert aratott a közönség és a szakma körében egyaránt. 2008-ban megalapította a kezi.hu szakportált, amely 5 év alatt a legolvasottabb kézilabdás internetes oldallá vált, és 2013-ban beolvadt a Magyar Kézilabda Szövetség honlapjába. Eközben hozta létre a Prexton Kft, amely többek között sportrendezvények szervezésével is foglalkozott, működtette a kezi.hu és a kezilabdagala.hu honlapokat, és amelynek köszönhetően számos nívós sportkönyv kerülhetett a polcokra elsősorban kézilabdázás és futball témában. Magánélet Két fia van, Ágai Zsombor és Ágai Zénó. Hobbi A sport a magánéletében is fontos szerepet játszik, rendszeresen squash-ol és vitorlázik, a filmek nagy rajongója. Könyvek szerzőként és szerkesztőként Ezüstös aranykor - Fejezetek a magyar kézilabdázás történetéből 1995-2005–társszerző, társszerkesztő Liszkay Gáborral (Prexton Kiadó, 2005) FOCI VB 2006 - A 2006-os labdarúgó világbajnokság albuma – társszerző, társszerkesztő Liszkay Gáborral (Prexton Kiadó, 2006) Anita arcai - Portrékönyv Görbicz Anitáról – társszerző, társszerkesztő Liszkay Gáborral (Prexton Kiadó, 2007) Ezüstös aranykor - Fejezetek a magyar kézilabdázás történetéből 1995-2008 – társszerző, társszerkesztő Liszkay Gáborral (bővített kiadás, Prexton Kiadó, 2008) Hongshanosaurus A Hongshanosaurus (nevének jelentése 'vörös-hegyi gyík', a kínai � (hóng) 'vörös' és (�) (shān) 'hegy', valamint az ógörög σαῦρος / szaürosz szavak összetételéből)) a psittacosaurida ceratopsia dinoszauruszok egyik neme, amely a kora kréta korban élt Kelet-Ázsia területén. Bár a leírt leletanyaga csak két koponyából áll, a közeli rokonaival való összehasonlítás alapján kis, két lábon járó, az alsó és felső állcsontja végén csontos csőrrel rendelkező növényevő volt. Fosszíliája a Yixian-formációból (Jihszien-formáció), a kínai Liaoning tartományból származó, kivételesen jó állapotban megőrződött maradványok egyike. Felfedezés és fajok A nem neve az ősi hongshan kultúrára utal, amely ugyanazon az északkelet-kínai területen létezett, amelyen a Hongshanosaurus megkövült koponyáját is megtalálták. Egyetlen ismert faja, a típusfaj (H. houi), a pekingi Gerinces Őslénytani és Ősantropológiai Intézet professzorára, Hou Lianhaira (Hou Lien-haj) a típuspéldányt is magában foglaló gyűjtemény kurátorára utal. A nemet és a fajt három kínai őslénykutató, You Hailu (Ju Haj-lu), Xu Xing (Hszü Hszing) és Wang Xiaolin (Vang Hsziao-lin) nevezte el 2003-ban. A Hongshanosaurus holotípus példánya egy fiatal egyed koponyája, amely a jobb oldal egy részét és a felső állcsont hegyét leszámítva teljesen megőrződött. E koponya hossza valamivel kisebb, mint 5 centiméter. Később egy jóval nagyobb felnőtt példány koponyájáról is leírás készült, ami majdnem elérte a 20 centiméteres hosszúságot. A lelet nagyon hasonlít a közeli rokon, a Psittacosaurus koponyájára, de a kettő a számos különbség folytán megkülönböztethető egymástól. A Hongshanosaurus koponyája alacsonyabb volt bármely Psittacosaurus fajénál, a szemnyílása pedig ellipszis alakú volt, nem kerek. Ezek a koponyák Kínából, a kitűnő állapotban megőrződött, egyebek mellett tollas dinoszaurusz fosszíliáiról ismert Liaoning tartománybeli Yixian-formációból származnak. A formáció kora vitatott, de az újabb keletű radiometrikus kormeghatározás szerint a kora kréta korban, valószínűleg a barremi korszakban (130–125 millió évvel ezelőtt) jött létre. A Psittacosaurus több példánya is a formációból került elő, köztük egy olyan is, amely a farkán hosszú, feltehetően a párzás során figyelemfelkeltésre szolgáló sörtéket viselt. Mivel a Hongshanosaurus csak a koponyája alapján ismert, nem tudni, hogy szintén rendelkezett-e ilyen sörtékkel. Osztályozás A Hongshanosaurust a leírásakor a Psittacosauridae családon belül helyezték el, a filogenetikus elemzésekbe viszont azóta egyszer sem vonták be. A családba jelenleg csak egyetlen további nem van besorolva, maga a Psittacosaurus, amelyhez több mint egy tucat faj tartozik. A psittacosauridák rendkívül bazális ceratopsiák. A psittacosauridáknál fejlettebb ceratopsiákat a Neoceratopsia csoport tartalmazza. Források és jegyzetek Ez a szócikk részben vagy egészben a Hongshanosaurus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. You, H., Xu X. & Wang X. (2003). „A new genus of Psittacosauridae (Dinosauria: Ornithopoda) and the origin and early evolution of marginocephalian dinosaurs”. Acta Geologica Sinica (English edition) 77 (1), 15–20. o. You, H., Xu X. (2005). „An adult specimen of Hongshanosaurus houi (Dinosauria: Psittacosauridae) from the Lower Cretaceous of Western Liaoning Province, China”. Acta Geologica Sinica (English edition) 79 (2), 168–173. o. You, H., Dodson, P..szerk.: Weishampel, D.B., Dodson, P., & Osmolska, H.: Basal Ceratopsia, The Dinosauria, 2nd Edition, Berkeley: University of California Press, 478–493. o. (2004) Friol Friol település Spanyolországban, Lugo tartományban. Friol Lugo, Guntín, Palas de Rei, Toques, Sobrado, Galicia, Guitiriz, Begonte és Outeiro de Rei községekkel határos. Lakosainak száma 3842 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 74-es főút (Magyarország) A 74-es főútvonal a 7-est és a 8-as főutat köti össze. Kezdőpontjától, Nagykanizsától végpontjáig, Vasvárig 75,145 km-t tesz meg. Nagykanizsánál az M7-es autópálya felett halad el, Bak közelében a 75-ös főutat körforgalommal keresztezi, majd Zalaegerszeg mellett a 76-os főúttal közös nyomvonalon haladva elkerülő útként funkcionál. Kilométereit Nagykanizsától számolják és Vasváron van a 75-ös kilométer. Története 2010. augusztus 19-én helyezték forgalomba a 74-es főút új, négy és fél kilométeres, Palint elkerülő szakaszát. A közel kétmilliárd forintos beruházás nyolcvanöt százalékát az EU finanszírozta, a maradék tizenöt százalék hazai forrás volt. Az út az M7-es autópálya Nagykanizsa-Észak csomópontjától indul, és a Principális-csatorna hídjánál csatlakozik a 74. számú főúthoz, közvetlenül a Nagykanizsa-Zalaegerszeg vasútvonal mellett haladva, észak-déli irányban. A kivitelezés két évet vett igénybe. Települései Nagykanizsa Magyarszentmiklós Bocska Zalaszentbalázs Hahót Zalaegerszeg Egervár Győrvár Vasvár Forgalomba helyezték a 74. számú főút Palint elkerülő szakaszát Szecesszió A szecesszió kivonulást, elkülönülést jelent, utalva arra, hogy 1897-ben Bécsben negyvenkilenc művész kivonult a városi művészeti központból, hogy új művészetet teremtsen. A századforduló jellegzetes képző- és iparművészeti, valamint irodalmi irányzata stílusként nehezen értelmezhető, historizmus- és eklektikaellenes mozgalom, ami minden országban másként nyilvánult meg. Sokáig a 19. század összekuszálódott végének vagy a 20. század tisztázatlan kezdetének tekintették. Önálló értékeire az 1970-es évektől figyeltek föl. Felmerült többek között az az értelmezési lehetőség, hogy a szecesszió az avantgárd legkorábbi fázisa. Az irányzatról kialakult negatív vélemények máig nehezítik az értékelést, a helyzetet pedig tovább bonyolítja, hogy 20. században és napjainkban is a szecesszió fokozatosan, majd egyre tömegesebben a kereskedelmi képzőművészet és a giccs forrásává vált. A szecesszió kialakulása A szecesszió fogalma először még nem a művészetben, hanem a 19. századi amerikai történelemben lett ismert, ezzel a jelzővel illették ugyanis az Amerikai Konföderációs Államok kiválását, valamint az ezzel kapcsolatos eszméket és az azokat hirdető személyeket. Az amerikai polgárháború után megszűnő Konföderációval a kifejezés is kissé feledésbe merült, míg harminc évvel később az európai művészvilág révén újra ismerté nem vált, szinte el is feledtetve korábbi szerepét. A szecesszió sokkal inkább egy művészeti irányzat, egy világkép, mint egységes stílus. A szó maga latin eredetű (sēcēdō, sēcēdere: kivonulni). Kivonulást, elszakadást jelent mindattól, amit a korabeli akadémikus művészet képviselt, és a hazugnak tartott historizmustól (neoreneszánsz, neobarokk, neogótikus stb. stílusok). Első felbukkanása a művészetben John Ruskin (1819-1900) angol író nevével függ össze, aki számtalan könyvet, írást hagyott hátra az irodalomról, a festészetről, az építészetről, a szobrászatról és esztétikáról. Könyveiben felvetett ötletei először az Arts and Crafts (magyar nyelven: Művészetek és kézművesség) mozgalmában realizálódtak és váltak populárissá a művészek körében. Írásai alapján alakultak ki a szecessziós stílus fő motívumai, illetve a természethez fordulás újra felfedezése is. Főbb jellemzői: nagymértékű stilizálás, a növényi vagy geometrikus mintákra építő hullámzó ornamentika, hangsúlyos, élénk színek alkalmazása, „organikus” jellegű formálás. A szecessziós épületeken kevés a derékszög, a tervezők sokkal inkább kedvelték a lágy, gömbölyded formákat. Egyéb elnevezései A szecessziós stílust Európa különböző területein más és más névvel illették. Míg az Osztrák–Magyar Monarchiában a Sezession szót alkalmazták (egy bécsi kiállítási épület neve volt ez, ahol az akadémizmussal szembehelyezkedő művészek állították ki műveiket), addig Franciaországban az art nouveau („új művészet”), Nagy-Britanniában pedig a modern style („modern stílus”) volt az elfogadott elnevezés (ma az angoloknál is az art nouveau kifejezés használatos). Németországban a Jugendstil (a müncheni „Jugend”, azaz „Fiatalság” című folyóirat után) és a Wellenstil („hullámstílus”), Spanyolországban a Modernismo, Olaszországban a stile floreale („virágos stílus”) és a stile Liberty, az Amerikai Egyesült Államokban pedig a Tiffany style elnevezés terjedt el. Építészet Az építészetben és az iparművészetben egyaránt a tartalom és a forma közeledését hozta a szecesszió. Mind a használati tárgyak, mind az épületek tervezése során a funkcióból indultak ki, és ennek megfelelően alakították a formát. Ausztria szecessziós építészete Ausztriában (akkor Osztrák–Magyar Monarchia) a Bécsi Iskola mesterei jutottak vezető szerephez: Otto Wagner (1841-1918): a bécsi szecesszió vezető építészmestere, kiemelkedő épületei Bécsben a Majolikahaus, az Ankerhaus és a Wiener Stadtbahn 30 megállóhelye, köztük a Karlsplatz Pavilonjai. Joseph Hoffmann (1870-1956): a Stocklet Palota és a Kapfenbergi Színház elkészítője. Adolf Loos : a bécsi Steinerhaus építője. J. M. Olbrich: "Sezession" épülete Katalán modernisme Európában elsősorban Antoni Gaudí (1852-1926) katalán építész nevét szokták említeni, mint a szecesszió egyik legérdekesebb, legeredetibb egyéniségét. Gaudí zseniális épületei ma is csodálatra késztetik az embereket: évente százezrek zarándokolnak el, hogy műveit megtekintsék. Legfontosabb épületei: a Sagrada Família, a Güell park, a Casa Milà és a Casa Batlló (Barcelona). A katalán modernizmus további meghatározó egyéniségei Josep Puig i Cadafalch és Lluís Domènech i Montaner voltak. Angol szecessziós építészet Angol építészek: Charles Rennie Mackintosh (1868-1928): a Glasgow-i Művészeti Iskola megépítője Henry Hobson Richardson Arthur Makmurdo (1851-1942) Richard Norman Show Belgium szecessziós építészete Belga építészek: Victor Horta (1861-1947): legnevesebb alkotásai Brüsszelben a Maison Solvay, a Palais d'Aubecq és a Tassel–ház, a Horta Múzeum stb. Henry van de Velde (1863-1957): univerzális alkotó, iparművész, építész és festőművész, leghíresebb épületei: Bloemenwerf (Uccle – Hollandia) és Haus Leuring (Sveningen – Hollandia) Paul Hankar (1861-1901) szecessziós épületein sok iparművészeti technikát alkalmazott (Hankar házak) Francia szecessziós építészet Francia építészek: Hector Guimard (1867-1942) – a párizsi Metró alkotója Émile André (1871-1933) – a Nancy Iskola képviselője Német szecessziós építészet Német építészek: Joseph Maria Olbrich (1867-1908): a bécsi szecessziós csoport egyik alapító tagja, a Darmstadti Művészkolónia létrehozója August Endell (1871-1925): a Müncheni Iskola képviselője, jelentős alkotása az Elvira Haus (München) Magyar szecessziós építészet Magyarországon a szecessziót elsősorban Lechner Ödön (1845-1914) nevével kapcsolják össze. Ő a legismertebb, legnagyobb hatású szecessziós építészünk, egyúttal a stílus magyar irányzatának kezdeményezője. Néhány jelentősebb épülete: Iparművészeti Múzeum , Budapest IX., Üllői út Földtani Intézet , Budapest XIV., Stefánia út Postatakarékpénztár , Budapest V., Hold utca (ma a Magyar Államkincstár épülete) Városháza , Kecskemét Törley-mauzóleum (Budapest) Kék templom , Pozsony Magyar Szecesszió Háza (állandó kiállítás és kávéház korabeli bútorokkal, Budapest V. Honvéd u. 3). Lechner Ödön hatása óriási volt, gyakorlatilag egyidejűleg számolta fel az eklektikus törekvéseket és tette népszerűvé a szecessziót, mint nemzeti stílust. Követői egész Magyarországon akadtak. A Lechner-iskola a Felvidéktől a Bácskáig és Erdélyig számos nagyszerű középületet hagyott maga után. Ekkor épült például szecessziós stílusban a kiskunfélegyházi, a szabadkai és a marosvásárhelyi városháza. Az úri középosztály körében divatossá vált a szecesszió, ennek hatására a mezővárosokban élő tehetősebb polgárság igyekezte utánozni őket. Temesváron, Marosvásárhelyen, Kiskunfélegyházán, Kecskeméten, Tiszakécskén, Kiskunhalason számos szecessziós lakóházat találunk. További neves magyar, szecessziós stílusban alkotó építészek: Baumhorn Lipót Mintegy 22 zsinagógát tervezett mór-arab-mediterrán elemekkel vegyített szecessziós stílusban, közülük egyik legszebb a szegedi zsinagóga . Jakab Dezső és Komor Marcell Közigazgatási Palota és Kultúrpalota , Marosvásárhely Szabadkai városháza Dévai színház Iparosotthon , Kecskemét Kós Károly Kós-ház , Miskolc Kőrössy Albert Kálmán A budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium épülete Tündérpalota , Budapest, Könyves Kálmán körút 40. Lajta Béla Vakok Intézete, Budapest, Mexikói út 60. Magyar Ede Reök-palota ( Szeged ) Márkus Géza Cifrapalota , Kecskemét Medgyaszay István Veszprémi Petőfi Színház Mende Valér Luther-palota , Kecskemét Református Újkollégium , Kecskemét Morbitzer Nándor és Vas József Kiskunfélegyházi városháza Quittner Zsigmond Gresham-palota , Budapest Raichle J. Ferenc Gróf-palota, Szeged (műemlék) Székely László Hungária fürdő, mai nevén Neptun fürdő - más néven „Székely Ház”, Temesvár Zrumeczky Dezső A Fővárosi Állat- és Növénykert számos épülete Kós Károllyal együtt Festészet, grafika Neves festők, grafikusok, illusztrátorok (válogatás) Alfons Mucha (1860-1939), cseh festőművész Gustav Klimt (1862-1918), osztrák festő, a Vereinigung bildender Künstler Österreichs Sezession nevű egyesület alapítója Jan Toorop , holland festő Katalán festők: Ramón Casas i Carbó (1866-1932), Santiago Rusinol i Prats (1861-1931), Isidre Nonell Aubrey Beardsley (1872-1898), angol grafikus, illusztrátor, a szecessziós grafika legnagyobb hatású mestere Henri de Toulouse-Lautrec : francia posztimpresszionista festő, grafikai munkásságával a szecesszió előfutára További francia festők: (a francia art nouveau a posztimpresszionizmus körébe tartozók) Georges Seurat , Émile Bernard , Georges de Feure, Félix Vallotton , Victor Prouvé Stanisław Wyspiański (1869-1907) lengyel festő (egyben drámaíró és költő is) Jozef Mehoffer (1869-1946) lengyel festő Magyar festők, grafikusok (válogatás) Rippl-Rónai József (1861-1927) – második festői korszakában a legjelentősebb képviselője a stílusirányzatnak Vaszary János (1867-1937) szintén posztimpresszionista, de egy korszakában ő is híve az irányzatnak Kernstok Károly korai művei és ablaküveg-terveivel kapcsolódik Körösfői-Kriesch Aladár (1863-1920) – a gödöllői iskola képviselője Nagy Sándor (1869-1951) – a gödöllői iskola képviselője Faragó Géza festő, plakáttervező Róth Miksa üvegfestő Gulácsy Lajos (1882-1932) festményei is rokoníthatók a szecesszióval, bár nem tartozott egy iskolához vagy irányzathoz sem. Horti Pál ( 1865 - 1907 ) alkotásai az iparművészet minden ágát (bútor, kerámia- és zománcművészet) képviselik. Iparművészet A kerámiadíszítésre, az üvegfestésre, a csipkekészítésre, az ötvösművészetre, kisplasztikákra és az épületek belső dekorációjának kivitelezésére (bútorok) számtalan példa akad a korból. Neves iparművészek Az Amerikai Egyesült Államokban Louis Comfort Tiffany (1848-1933) Angliában William Morris (1834–1896) James Abbott McNeill Whistler (1834-1903) dekoratőr Franciaországban Auguste Daum (1854–1909) üveg – és kerámiamunkák Émile Gallé (1846–1904) üveg és kerámiamunkák Albert Louis Dammouse – kerámiamunkák Louis Majorelle (1859–1928) – bútorok készítése L. Falise – ötvösművész Henri Vever – ékszerész René Lalique – üvegművész Magyarországon Toroczkai Wigand Ede az építészet mellett az iparművészetnek is kiváló mestere volt, híres nemes anyagokkal díszített (ezüstberakás, rózsa- és cédrusmarketéria) ebédlőszekrénye 1903-ból. Kozma Lajos építész iparművészként is jeles alkotó, nevezetes a Rózsavölgyi Zeneműbolt berendezéséhez készített karosszéke, amelynek háttámlájára stilizált növényi díszítményeket faragott, amely egyben a magyar népi művészethez is kötődik. Zsolnay Vilmos kerámiáiról híres A Herendi Porcelánmanufaktúra a porcelán edényekről és kisplasztikákról nevezetes A Szontagh testvérekhez fűződik a csetneki csipke Szépirodalom A szépirodalmi szecesszióban elsőrendű szerep jut az esztétikumnak, az események és cselekmények részletekbe menő ábrázolásával szemben. Az irodalmi műveket nagyvonalú, laza szerkesztés, bővített mondatok, jelzőhalmozás, allegóriák, hangulati túlfűtöttség, finomság, a távol-keleti és ó-európai kultúrák motívumai jellemzik. Az irodalmi szecesszió stíluseszményének gyökerei az 1883-ban Brüsszelben Les Vingts (A Huszak) néven alakult csoportosuláshoz köthető. Franciaországban a Revue Blanche, Németországban a Jugend, a Simplicissimus és a Pan Insel, Ausztriában pedig a Ver Sacrum című lapokhoz kötődő irodalmi kör járult hozzá az irodalmi szecesszió kibontakozásához. Legjelentősebb képviselői közé tartozott a belga Maurice Maeterlinck és Émile Verhaeren, az angol Algernon Charles Swinburne, az ír Oscar Wilde, a francia Paul Claudel, az osztrák Arthur Schnitzler, Hugo von Hofmannsthal és Rainer Maria Rilke. A magyar irodalomban elsősorban Bródy Sándor, Szomory Dezső és Krúdy Gyula prózájában, illetve Ady Endre, Babits Mihály és Juhász Gyula lírájában mutatkoznak meg a szecesszió stílusjegyei. Bródyt, Krúdyt, Szomoryt egy tágabb körbe, az impresszionizmushoz sorolja Szerb Antal, majd Adynál, Babitsnál, Juhász Gyulánál kifejti azt is, hogy nem egyetlen stílusirány letéteményesei. Bécsi óriáskerék A bécsi óriáskerék (németül Wiener Riesenrad) a bécsi Práter vidámpark bejáratánál található óriáskerék, az osztrák főváros egyik népszerű turista-látványossága és Leopoldstadt (a bécsi II. kerület) szimbóluma. Története A Riesenrad az egyik legrégebbi óriáskerék, melyet 1897-ben állítottak fel Ferenc József uralkodásának (1848–1916) ötvenedik évfordulójára, és még azóta is működik. Építője, Walter Basset több nagyvárosban is épített már hasonló kereket, mint például Chicago, London vagy Párizs. A kerék 64,75 méter magas, átmérője 61 méter. 1916-ban már az engedélyt is kiadták az óriáskerék lebontására, azonban pénzhiány miatt arra nem került sor. 1944-ben a kerék leégett. Eredetileg harminc gondolája volt, azonban a második világháború idején sok közülük megsérült, és renoválása során már csak tizenötöt helyeztek vissza. 1947 óta működik ismét. 1997-ben és 1999-ben teljesen átfestették, 2002-ben újabb gondolák kerültek vissza a kerékre, és arany és ezüst színű éjjeli díszkivilágítást is kapott. Filmeken A kerék számos filmben szerepelt, mint pl. A harmadik ember, az 1987-es James Bond-film, a Halálos rémületben, vagy az 1995-ös Mielőtt felkel a Nap. Aaliyah-diszkográfia Aaliyah amerikai R&B-énekesnő diszkográfiája. Albumok és a róluk megjelent kislemezek Age Ain’t Nothing but a Number (1994) Back & Forth (1994) At Your Best (You Are Love) (1994) Age Ain’t Nothing but a Number (1994) Down with the Clique (1995) No One Knows How to Love Me Quite Like You Do (1995) The Thing I Like (1995) One in a Million (1996) If Your Girl Only Knew (1996) Got to Give It Up (1996) One in a Million (1996) 4 Page Letter (1997) Hot Like Fire (1997) The One I Gave My Heart To (1997) Aaliyah (2001) We Need a Resolution (2001) More Than a Woman (2001) I Refuse (2001) Rock the Boat (2001) I Care 4 U (2002) I Care 4 U (2002) Miss You (2002) Don’t Know What to Tell Ya (2003) Come Over (2003) Ultimate Aaliyah (2005) Are You Feelin’ Me? (2005) Vendégszereplések és más kislemezek I Need You Tonight (Junior Mafia feat. Aaliyah) (1995) Are You Ready (a Sunset Park filmzenéje) (1996) Journey to the Past (az Anastasia filmzenéje) (1998) Up Jumps da’ Boogie (Timbaland & Magoo feat. M. Elliott & Aaliyah) (1997) Are You That Somebody? (a Dr. Dolittle filmzenéje) (1998) You Won’t See Me Tonight (Nas feat. Aaliyah) (1999) I Don’t Wanna (a Romeo Must Die filmzenéje) (2000) Try Again (a Romeo Must Die filmzenéje) (2000) Come Back in One Piece (a Romeo Must Die filmzenéje) (2000) Where Could He Be? (hivatalosan nem jelent meg) Forrás Discogs.com Aaliyah Aaliyah Dana Haughton (New York, 1979. január 16. – Bahama-szigetek, 2001. augusztus 25.) többszörös Grammy-díjra jelölt amerikai énekesnő, producer, táncosnő, színésznő és modell volt. Több sikerdallal vált híressé az 1990-es évek közepétől, többek között R. Kelly, Missy Elliott és Timbaland szerzeményeivel is. Rövid karrierje ellenére sok millió lemezt adott el világszerte. Két filmben is szerepelt. Sikerei csúcsán, 22 évesen halt meg, amikor épp egy klipforgatásról jövet repülőgépe nem sokkal a felszállás után lezuhant. Élete Aaliyah Dana Haughton New York Brooklyn negyedében született Michael és Diane Haughton második gyermekeként. Különleges neve arab eredetű. Második keresztnevét, a Danát nagyanyjától kapta. Aaliyah katolikus volt, a bátyjával, Rashaddal és anyjával élt, aki szintén énekesnő volt és támogatta lánya karrierjét. 1989-ben a Star Search nevű televíziós tehetségkutató műsorban lépett fel először, ahol édesanyja egyik kedvenc dalát énekelte el. Bár nem győzött, a megmérettetés kitűnő lehetőség volt tehetsége felismerésére és tudásának kamatoztatására. Szerepelt a Family Matters nevű showműsorban is. Tizenegy évesen már Gladys Knight R&B-énekessel lépett fel a nevadai Las Vegasban, pár évvel később pedig beiratkozott a Detroit High Schoolba. Aaliyah szerepelt a Nickelodeon több műsorában is. 1994-ben jelent meg első lemeze, az Age Ain’t Nothing but a Number, melynek producere és legtöbb dalának szerzője R. Kelly R&B-énekes volt. A lemezről a legnagyobb sikert a Back & Forth című dal aratta. Nem sokkal ezután pletykák kezdtek keringeni arról, hogy a tizenöt éves énekesnő – magát idősebbnek hazudva – feleségül ment a huszonhat éves producerhez. A VIBE magazin az állítólagos házassági anyakönyvi kivonatot is leközölte. Aaliyah és családja cáfolták a hírt. Második albuma, a One in a Million készítésében R. Kelly már nem játszott szerepet. Aaliyah két, akkoriban még a karrierje kezdetén álló zenésszel, Timbalanddel és Missy Elliott-tal kezdett dolgozni az albumon, mely 1996-ban jelent meg és nagy sikert aratott. 1997-ben elénekelte az Anastasia című Fox Studios-rajzfilm egyik betétdalát (Journey to the Past). A dalt Oscar-díjra jelölték, 1998-ban az átadón Aaliyah el is énekelte. Még ebben az évben szintén óriási sikert aratott a Dr. Dolittle című film betétdalával (Are You That Somebody?) is. Első jelentős filmszerepét 2000-ben kapta az Öld meg Rómeót! című filmben, Jet Li mellett. A film Shakespeare Rómeó és Júliájának modern átdolgozása. A filmzenealbum, melyen több dalt Timbaland szerzett, óriási bevételt hozott. A lemezen hallható számok közül a leghíresebb az Are You Feelin’ Me?, az I Don’t Wanna, a Come Back in One Piece és a Try Again lett. A fiatal énekesnő történelmet írt, mikor a Try Again már a kislemez megjelenése előtt, a rádiós játszások alapján első helyezést ért el a Billboard Hot 100 slágerlistán. 2000-ben a #41 lett a Maxim magazin a világ 100 legszexisebb nője listán. 2001-ben Ausztráliába ment, hogy leforgassák a Kárhozottak királynője című filmet, melyben ő volt a főszereplő. Ugyanebben az évben megjelent harmadik albuma, Aaliyah címmel. Az albumot a kritikusok eddigi legérettebb alkotásának tartották, egy kritika szerint olyan, mint „a Control, a The Velvet Rope és a Jagged Little Pill egyben”, olyan művészekhez hasonlítva ezzel Aaliyah-t, mint Janet Jackson és Alanis Morissette. Az album Aaliyah halála után több országban is vezette a slágerlistát. Halála és temetése 2001. augusztus 25-én, az USA keleti államainak ideje (EST) szerint 18:50-kor, a Rock the Boat című szám klipforgatásának befejezése után Aaliyah és a stábtagok beszálltak az ikermotoros Cessna 402B típusú kisrepülőgépbe a Bahama-szigeteken (Marsh Harbour, Abaco sziget). A floridai Miamiban, Opa-locka repülőtéren szerettek volna leszállni, 300 km-re nyugatra. A repülőgép rendben felemelkedett, azonban körülbelül 70 m magasságban irányíthatatlanná vált és pár másodperccel később a földbe csapódott. A zuhanást senki sem élte túl, a balesetben az énekesnőn kívül még heten haltak meg, köztük a felvételt készítő Virgin Records igazgatója is. Szintén a gépen utazott Aaliyah egyik testőre, aki az Amor a la mexicana banda változatának videoklipjében is feltűnt. Egyes információk szerint a kedvezőtlen időjárási viszonyok okozták a katasztrófát. A gép nem kaphatott volna felszállási engedélyt, a pilóta saját felelősségére szállt fel. A halottkém vizsgálata szerint Aaliyah súlyos koponyasérüléseibe és a zuhanáskor keletkezett tűzben elszenvedett súlyos égési sérüléseibe halt bele, a becsapódás után szinte azonnal. Aaliyah búcsúztatását 2001. augusztus 31-én tartották a New York-i Manhattanben található Loyolai Szent Ignác Római Katolikus Templomban, holtteste a Ferncliff Temető Rosewood Mauzóleumában nyugszik, New York Hartsdale negyedében. Diszkográfia Age Ain’t Nothing but a Number (1994) One in a Million (1996) Aaliyah (2001) I Care 4 U (válogatás, 2002) Ultimate Aaliyah (válogatás, 2005) Bakonytamási Bakonytamási község Veszprém megyében, a Pápai járásban. Kategóriájában eddig ötször nyerte el "A tiszta, virágos Veszprém megyéért" Közterület Szépítési Verseny első díját (2007, 2009, 2010, 2013, 2014), 2014-ben a Virágos Magyarország Környezetszépítő Verseny elnöki különdíját kapta. 2006-os megalakulása óta a Pannontáj-Sokoró Natúrpark része. Fekvése Bakonytamási a 832-es számú főúton (Pápa–Veszprémvarsány) közelíthető meg. Közúton Pápateszérrel és Giccel, közigazgatási területén az előzőek mellett még Nagydémmel szomszédos. A járási székhely, Pápa 24, a megyeszékhelyek közül Győr 35, míg a közigazgatásilag illetékes Veszprém 55 km-re található. (A közelben több járási székhely is van: Zirc 33, a Győr-Moson-Sopron megyei – világörökségi helyszínnel rendelkező – Pannonhalma 21, Tét 25, a Komárom-Esztergom megyei Kisbér 27 km.) Domborzat Bakonytamási határát a Bakonyaljára jellemző – délkelet-északnyugati irányú, 150–200 méter magas – homokos, helyenként kavicsos, hosszan elhúzódó dombok alkotják. A falu tengerszint feletti magassága 163 méter. Nevét a földrajzi szakirodalom a Kisalföld délkelet-keleti határvonalának egyik sarokpontjaként említi, de a kistáji besorolás szerint a Pápai-Bakonyaljához tartozik. A településről dél-délkeletre tekintve az Öreg-Bakony legmagasabb pontjai, a Kék- és Kőris-hegy (csúcsán polgári légiforgalmi radar), észak-északnyugatra pedig a Pannonhalmi-dombság Szemere és Csanak nevű vonulatai láthatók. Vízrajz Területének legjelentősebb vízfolyása a Marcal-folyó vízgyűjtő területéhez tartozó, itt kelet-nyugati irányba tartó Sokorói-Bakony-ér (Sokoróalji-Bakony-ér). (Helyben és néhány környékbeli településen Bornátnak hívják.) Ebbe szállítja vizét a település határában eredő, illetve azon átfolyó mintegy tucatnyi, délkelet-északnyugati irányú kisebb vízfolyás. Közülük kettő, a Gyűrűs-ér és a Sós-rét-ér szeli át a település belterületét. Művelési ágak A határ nagy része szántóföldként hasznosul. Az erdő kevés, újkori ültetésű, főleg akácos és nyárfás. A vízfolyások völgyeiben rétek vannak. Egyetlen szőlőhegye a Vörösi-szőlőhegy, a település délnyugati határában található. A szőlőművelés erősen visszaszorulóban van. A fénykorban főként direkt termő fajták voltak jellemzők. Közigazgatási terület A település közigazgatási területe a 20. században többször növekedett, ám mérete még így is meglehetősen kicsi, mindössze 2049 hektár. Jelenlegi kiterjedését a század második felében érte el, miután Gictől először 1931-ben Hathalompusztát, majd 1962-ben az azóta elnéptelenedett Gerencsérpusztát csatolták át hozzá. Közlekedés Bakonytamási közigazgatási területén a 832-es főút mellett a 83121-es számú Hathalompuszta–Nagydém–Lovászpatona alsóbbrendű összekötő út is keresztülhalad. A település közösségi közlekedése napjainkban kizárólag az autóbusz-közlekedésre szorítkozik. Közvetlenül Pápára, Győrbe, Zircre és Veszprémbe indulnak járatok. Pápára (~45 perc) és Győrbe (~62 p.) munkanapokon 5–6 autóbuszpár, Zircre (~50 p.) és Veszprémbe (~88 p.) két autóbuszpár indul. Hathalompusztáról – Pápa mellett – napi egy, távolsági járattal elérhető Tatabánya, (~100 p.) Esztergom (~200 p.) és Szombathely (~170 p.). (A járatokat az Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ üzemelteti, egyetlen kivétellel. Ezt a Középnyugat-magyarországi Közlekedési Központ működteti.) Bakonytamási 1902-től 2007. március 4-i megszüntetéséig megállóhellyel rendelkezett a MÁV 13-as menetrendi mezőjében szereplő Tatabánya–Pápa vasúti szárnyvonalon. A megálló Tatabányától 67, Pápától 27 km-re feküdt. Napi 6 személyvonat járatpár közlekedett, a menetidő Tatabányáról ~120 p., Pápáról ~42 p. volt. (Hathalompuszta utazóközönségét az ugyancsak ezen a vonalon található Gic-Hathalom vasútállomás szolgálta ki.) Népesség Bakonytamási története folyamán mentesült a Bakony vidékére oly jellemző német és ritkább szlovák betelepítésektől. Lakói az évszázadok folyamán mindvégig magyarok voltak, akik között már röviddel a reformáció megjelenése után meggyökeresedett az evangélikus hit. A római katolikus népesség csak a 20. században indult nagyobb növekedésnek. Ennek magját a pannonhalmi apátság század elejéig működtetett helyi majorjának (részben német nemzetiségű) dolgozói képezték. A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás idején a lakosok 98%-a magyarnak, 0,9% németnek, 6,4% cigánynak mondta magát (1,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 53,3%, református 1,6%, evangélikus 27,7%, felekezeten kívüli 6,3% (10,5% nem nyilatkozott). Története A falu területén őskori és ókori leletek is találhatók, első írásos említése 1262-ből való. Nevének eredete: Tamásé, sokáig jobbágyfaluként tartották számon. A mohácsi vész után kiürült a falu, majd csak az 1600-as években települt be újra. Ekkoriban alakult ki címere, a helység szekérkereket ábrázoló pecsétnyomója, melynek felirata: „Thamasi falv pecseti 1695”. 1902. október 1-jén Bakonytamásit nagyközséggé nyilvánították, még ebben az évben nyitották meg a rajta átvezető Tatabánya–Pápa-vasútvonalat is. 1910-ben 986 lakosából 983 magyar volt. Ebből 287 római katolikus, 651 evangélikus, 35 izraelita volt. A 20. század elején Veszprém vármegye Pápai járásához tartozott. Az 1970-es években a községi közös tanács központja Pápateszér lett, majd a rendszerváltáskor nyerte vissza ismét önállóságát. Gerencsérpuszta Bakonytamási határában feküdt egykor Gerencsérpuszta is, melyet 1015–1031 között még I. István király adományozott a veszprémvölgyi görög apácáknak, s az adományozott falvak közt mint fazekasközséget tüntettek fel. Ily módon hozzá kötődik a fazekasság első írásos említése a Kárpát-medencében. Gerencsérpuszta az 1970-es években néptelenedett el. Első említésének évfordulójára 2009. október 17-én Bakonytamásiban emlékművet, az egykori Gerencsérpuszta helyén pedig emlékkeresztet és információs táblát is avattak. Az ünnepi megemlékezésre eljöttek a még élő egykori gerencséri lakosok is. Hathalompuszta Szintén Bakonytamási közigazgatási területén található a ma is lakott Hathalompuszta, amely nevét a határában látható késő bronzkori temetkezési halmokról nyerte. Első írásos említése 1258-ból való. A 19. század utolsó éveiben többször ellátogatott ide Jókai Mór, aki a birtokos feleségének nagybátyja volt. Erre emlékezve az anyatelepülés önkormányzata 2015. augusztus 29-én Jókai-emlékhelyet avatott. Híres emberek Berki Csaba (Pápa, 1969. április 14. – ) fekvenyomó Európa-bajnok Bakonytamásiban töltötte fiatalkorát. Hámory Imre (Bakonytamási, 1909. június. 9. – Budapest, 1967. november 12.) operaénekes. Ördög A. Róbert (Tököl, 1982. – ) író, költő. Porzsolt Benő (Bakonytamási, 1853. augusztus 9. – Budapest, 1918. július 20.) minisztériumi számtanácsos, sportszakíró, A Pallas Nagy Lexikona szócikkírója. Redl Antal (Bakonytamási, 1814. – Pápa, 1849. január 15.) az 1848/49-es szabadságharc első, magyar földön kivégzett vértanúja. Somogyi Gyula (Bakonytamási, 1928. március 23. – Budapest, 1999. szeptember 8.) közgazdász, a Gazdaságkutató Intézet igazgatója. Tatay Sámuel (Répcelak, 1823. október 11. – Bakonytamási, 1893. február 3.) a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye esperese. Tatay Sándor (Bakonytamási, 1910. május 6. – Budapest, 1991. december 2.) író. Bakonytamásiban végezte elemi/általános iskolai tanulmányait Kovács Ferenc (Győr, 1938. december 14. – ) bányamérnök, akadémikus, a Miskolci Egyetem nyugalmazott rektora, valamint György Gyula (Budapest, 1919. június 1. – Budapest, 1974. november 8.) miniszterhelyettes, varsói diplomata is. Testvértelepülések Nagybégány , Kárpátalja , Beregszászi járás (2006 óta; 480 km) Nagymad , Felvidék , Dunaszerdahelyi járás (2017 óta; 72 km) A testvértelepülések mellett Bakonytamási kapcsolatot létesített a Kárpát-medence hasonló nevű településeivel, és 2003. június 21-én megrendezte a "Tamási nevű települések I. találkozójá"-t, amelyen Balogtamási, Drávatamási, Kistamási, Gúttamási, Paptamási, Rábatamási és Tamási város küldöttsége képviseltette magát. Oktatás, művelődés Óvoda 2013. július 1. óta a Sokorópátkai Egységes Óvoda-Bölcsőde Általános Művelődési Központ tagja. Egyetlen csoportja a Vadvirág nevet viseli. Általános iskola Bakonytamásiban 2007. június 15-én megszűnt az általános iskolai oktatás. A tanulók azóta Pápateszér, Veszprémvarsány vagy Sokorópátka iskoláit látogatják. Községi könyvtár A községi könyvtár (Könyvtári, Információs és Közösségi Hely) az egykori általános iskola (Széchenyi u. 13.) emeletén, heti két alkalommal, két órában tart nyitva. Állománya meghaladja a 4000 kötetet. Az ellátás jelentősen javult és kiszélesedett azáltal, hogy 2009. december 1-én csatlakozott a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár mozgókönyvtári szolgáltatásához. Infrastruktúra A település infrastruktúrája a szennyvízcsatorna-hálózat kivételével teljesnek mondható. A villamoshálózat 1931-ben (jelenlegi szolgáltató: E.ON Észak-dunántúli Áramhálózati Zrt.), a vezetékes ivóvízhálózat 1990-ben (Pápai Víz- és Csatornamű Zrt.), a telefonhálózat 1996-ban (Invitel Távközlési Zrt.), a földgázhálózat 1998-ban (E.ON Közép-dunántúli Gázhálózati Zrt.) került kiépítésre. A hulladékszállítást a GYŐR-SZOL Zrt. végzi. Humilladero Humilladero település Spanyolországban, Málaga tartományban. Humilladero La Roda de Andalucía, Alameda, Mollina, Antequera és Fuente de Piedra községekkel határos. Lakosainak száma 3292 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Bakos Ferenc Bakos Ferenc (Budapest, 1922. január 17. – 1996. szeptember 1.) nyelvész, egyetemi docens, a nyelvtudományok nagydoktora. Kutatási területe: Általános nyelvészet (jelentéstan). Lexikográfia. Magyar-román nyelvi kapcsolatok. Francia nyelvtörténet. Életpályája 1945 és 1950 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen, 1947–1948-ban a bukaresti egyetemen tanult, 1950-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett. Nyelvtudományi kandidátusi disszertációját 1960-ban védte meg, 1961-ben egyetemi docensi kinevezést kapott a Szegedi Tudományegyetemen, ahol 1957–1967. január 31-ig oktatott francia nyelvészetet a Koltay-Kastner Jenő professzor által vezetett Román Filológiai Intézetben. 1950 és 1954 között az MTA Nyelvtudományi Intézetének segédmunkatársa volt, 1967-ben ide tért vissza a szegedi egyetemről tudományos főmunkatársnak, a címzetes docensi címet megtartotta, majd 1975-ben nagydoktori fokozatot ért el. Tanulmányúton rövidebb ideig Franciaországban (1960) járt, s több alkalommal Romániában. Legismertebb műve az Idegen szavak és kifejezések kéziszótára, amely számos bővített kiadást ért meg. Művei Idegen szavak és kifejezések kéziszótára ( 1958 -tól több kiadás) Román–magyar szótár ( 1961 -től több kiadás) Magyar–román szótár ( 1964 ) La lexicographie hongroise d'aujourd'hui. Cahiers de lexicologie 9. Paris - Besançon , ( 1966 ). A magyar szókészlet román elemeinek története ( 1982 ) Magyar Larousse : Enciklopédikus szótár I. (A–Gy). Főszerk. Bakos Ferenc, Szávai János. Budapest: Akadémiai. 1991. ISBN 963-05-5857-2 Magyar–román kisszótár ( Borza Luciával ) ( 1994 ) Román–magyar kisszótár (Dorogman Györggyel) ( 1995 ). Tudományos tisztségek MTA Szótári Munkabizottság (titkár, 1967–) Román-Germán Nyelvészeti Munkabizottság (tag. 1970–) Nyelvtudományi Bizottság (tag, 1970–) Társasági tagság Magyar Nyelvtudományi Társaság (1951–1996) Société de Linguistique de Paris (1960–1996) Díjai (válogatás) 1960-tól a nyelvtudomány kandidátusa és 1975-től doktora. 1982-ben megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát. 1985-ben Akadémiai Díjjal jutalmazták. Fiú 500 méteres gyorskorcsolya a 2016. évi téli ifjúsági olimpiai játékokon A 2016. évi téli ifjúsági olimpiai játékokon a gyorskorcsolya fiú 500 méteres gyorskorcsolya versenyszámát február 13-án rendezték Hamarban. A versenyen 1998. január 1. és 1999. december 31. között született versenyzők vehettek részt. A győztes a kína, Li Jan-zse lett. Eredmények A versenyzők két futamot teljesítettek, a két futam időeredményeinek összege határozta meg a végső sorrendet. Megjegyzések: I: belső pálya O: külső pálya Saint-Sylvestre (Haute-Savoie) Saint-Sylvestre település Franciaországban, Haute-Savoie megyében. Lakosainak száma 597 fő (2015). Saint-Sylvestre Alby-sur-Chéran, Boussy, Chapeiry, Marcellaz-Albanais és Marigny-Saint-Marcel községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Plavšinac Plavšinac falu Horvátországban Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Novigrad Podravskihoz tartozik. Fekvése Kaproncától 12 km-re délkeletre, községközpontjától 3 km-re északnyugatra a Bilogora-hegység lejtőin fekszik. Története A falu eredeti neve "Planka" volt. Az 1615-ös egyházlátogatás egy Szent László tiszteletére szentelt templomot említ ezen a vidéken, mely a feltételezések szerint a mai Plavšinac vagy Vlaislav falu területén állott. A középkori falut a török pusztította el, lakói elmenekültek. Helyükre a 17. században főként pravoszláv szerb lakosság telepedett itt le. A falunak 1857-ben 202, 1910-ben 332 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Kaproncai járásához tartozott. 2001-ben a 125 lakosa volt. A faluban alapiskola működik. Nevezetességei A Negyednapos Szent Lázár tiszteletére szentelt pravoszláv temploma. Anime News Network Az Anime News Network (ANN) anime hírportál, amely animék, mangák, J-pop és egyéb otakuval kapcsolatos kultúrákról számol be Észak-Amerikából, Ausztráliából és Japánból. A weboldalon tesztek és egyéb szerkesztőségi cikkek, fórumok szerepelnek, ahol az olvasók megvitathatják az aktuális kérdéseket és eseményeket, ezenkívül egy enciklopédiát tartalmaz, amelyben nagyszámú anime és manga található a japán és angol szereplőgárdájával, a témadalaival, a cselekményével és a felhasználók értékeléseivel együtt. 1998 júliusában alapította Justin Sevakis, a weboldal azt állítja, hogy a vezető angol nyelvű forrása az interneten az animékkel és mangákkal kapcsolatos híreknek. Az oldal működteti a Protoculture Addicts magazint. A weboldalnak két külön verziója van az amerikaiak és az ausztrálok számára. Története Az Anime News Network-öt Justin Sevakis alapította 1998 júliusában. 2000 májusában a jelenlegi főszerkesztő, Christopher Macdonald csatlakozott a weboldal szerkesztői közé, leváltva a korábbi főszerkesztőt, Isaac Alexander-t. 2002 júliusában az Anime News Network beindította az enciklopédiáját, az animék és mangák kollaboratív adatbázisát amiben az ezekben közreműködő személyek és vállalatok neve is fel van tüntetve. 2004 őszétől az ANN szerkesztői hivatalosan részt vesznek a Protoculture Addicts anime magazin szerkesztésében; a magazin az ANN szerkesztői ellenőrzése alatt kezdett megjelenni 2005 januárjától. 2004. szeptember 7-én a Sci Fi Channel online hírlevele, a Sci Fi Weekly a hét weboldalának nevezte az oldalt. 2007 januárjában az oldal elindított egy különálló verziót az ausztrálok számára. 2008 februárjában az Active Anime az Anime News Network-öt a második helyre sorolta a 2007 Top 25 anime weboldal listájában. 2008. július 4-én az ANN beindította a videó platformját amiben anime előzeteseket és a saját műsorukat, az ANNtv-t sugározzák. Koszta Márk Koszta Márk (Miskolc, 1996. szeptember 26. –) magyar labdarúgó, a Mezőkövesd Zsóry középpályása. Pályafutása Klubcsapatban Koszta Márk Miskolcon született, majd Kazincbarcikán nevelkedett, innen került a Honvéd utánpótlás csapatához. Tizennyolc évesen mutatkozott be a kispesti klub felnőtt csapatában. A 2015–16-os szezont kölcsönben a másodosztályú Kisvárda csapatánál töltötte, ahol 27 bajnoki találkozón kilenc gólt szerzett. Egy év múlva visszatért a Honvédhoz, és az olasz Marco Rossi számított a játékára,a végül bajnoki címet szerző csapatban. Legjobb teljesítményét az idényben a bajnokság utolsó előtti fordulójában nyújtottam, amikor a Debreceni VSC ellen 5–2-re megnyert bajnokin mesterhármast ért el. A szezon során 31 mérkőzésen hatszor talált az ellenfelek kapujába. A következő idényt megelőzően a Mezőkövesd Zsóry szerződtette. November 25-én az ő góljával győzte le új csapata Honvédot. 2018. március 3-án góllal járult hozz, hogy a Mezőkövesd története során először legyőzze otthonában az Újpestet. A válogatottban Többszörös korosztályos válogatott, 2017 augusztusában az U21-es válogatottba is meghívót kapott. Statsiztika 2017. november 9-én frissítve. Sikerei, díjai Budapest Honvéd NB I bajnok (1): 2016–17 Jegyzetek Halló, itt Törökország! (magyar nyelven). utanpotlassport.hu, 2018. február 2. Honvéd: egy külföldi csatár még érkezik a kispestiekhez (magyar nyelven). Nemzeti Sport, 2015. szeptember 3. Videók: Eppel is tudja már; Koszta meg be…– ünneplő kispestiek (magyar nyelven). Nemzeti Sport, 2017. május 21. Koszta Márk: Nem voltam kibékülve a helyzetemmel (magyar nyelven). Nemzeti Sport, 2017. május 22. Mezőkövesd: szerződtették a Honvéd támadóját – hivatalos (magyar nyelven). Nemzeti Sport. (Hozzáférés: 2017. július 18.) NB I: Örülök, hogy a gólommal nyertünk Kispesten – Koszta (magyar nyelven). Nemzeti Sport. (Hozzáférés: 2017. november 26.) Kétszer vezetett az Újpest, történelmi Mezőkövesd-siker a vége (magyar nyelven). Nemzeti Sport. (Hozzáférés: 2018. március 3.) KOSZTA MÁRK ÉS SZALAI ATTILA MEGHÍVÓT KAPOTT AZ U21-ES VÁLOGATOTTBA (magyar nyelven). mezokovesdzsory.hu. (Hozzáférés: 2017. augusztus 21.) Eltanácsolták az NB II-ből, bajnok lett az NB I-ben – hihetetlen kispesti történetek (magyar nyelven). Nemzeti Sport, 2017. június 7. (Hozzáférés: 2017. június 7.) Forrás Koszta Márk (magyar nyelven). mlsz.hu Koszta Márk (magyar nyelven). hlsz.hu Koszta Márk (angol nyelven). worldfootball.net Újezd (Domažlice járás) Újezd település Csehországban, a Domažlicei járásban. Újezd Domažlice, Babylon, Trhanov, Pec, Luženičky, Chodov és Draženov településekkel határos. Lakosainak száma 416 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Friss István Friss István (Nagyvárad, 1903. május 31. – Budapest, 1978. október 11.) állami díjas közgazdász, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az 1956-os forradalom alatt a Szovjetunióba menekült. 1956. november 5-én Ungvárról érkezett vissza Szolnokra. Életútja Felsőfokú tanulmányait 1924-ben fejezte be a berlini kereskedelmi főiskolán. 1922-ben a Kommunisták Magyarországi Pártja tagja lett. 1925-ben tiltott politikai tevékenység miatt négyévi börtönbüntetést kapott. 1928-ban az illegális Kommunista szerkesztője lett, később a kommunista párt ideiglenes titkárságának tagjai közé választották. 1935–1936 folyamán a Szovjetunióban, 1936-tól 1939-ig Prágában élt. A német megszállás után Lengyelországba, onnan Svédországba menekült. 1941-ben Moszkvába került, ahol egy darabig nem jutott se munkához, se lakáshoz. 1945-ben az úgynevezett moszkovita csoport tagjaként tért haza. 1945-től 1954-ig a kommunista párt Állampolitikai, majd Államgazdasági, végül Terv-, Pénzügyi és Kereskedelmi Osztályát, 1956 és 1961 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Államgazdasági Osztályát vezette. 1948-ban a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, 1956-ban az MSZMP Központi Bizottsága tagja lett. 1949 és 1967 között országgyűlési képviselőként is működött. 1954-ben kinevezték az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatójává. 1974-től haláláig az intézmény tudományos tanácsadója volt. 1953 májusában az MTA levelező, 1960-ban rendes, 1973-ban elnökségi tagjává választották. 1965 és 1970 között a Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya titkári, 1970-től 1973-ig elnöki posztját töltötte be. 1965-ben a Magyar Közgazdasági Tanács alelnöke lett. Munkássága A gazdaságpolitika egyik irányítójaként jelentős szerepet játszott egyfelől az 1945–1946-os hiperinfláció leküzdésében, a stabil forint megteremtésében. Felelös volt a gazdaság tönkretételében, a szovjet gazdasági modellnek és a hidegháborús hisztériának megfelelö erőltetett iparosításban és az ún. ötéves tervekkel kapcsolatos döntések meghozatalában. Ebben az időszakban született cikkeit és tanulmányait A jövőt építjük című 1951-es kötetében gyűjtötte össze. Az 1956-os forradalom után részt vett a gazdaságirányítás túlközpontosításának enyhítésében, az új agrárpolitika kialakításában, az 1960-as években az új gazdasági mechanizmus kidolgozásában. Kutatómunkájában a gazdaságpolitika tudományos megalapozására törekedett. Nézeteit Gazdasági törvények, tervezés, irányítás című 1968-as kötetében és a Gazdaságpolitikánk tapasztalatai és tanulságai. 1957–1960 című, általa szerkesztett 1976-os könyvben összegezte. Úgy vélte, a szocialista gazdaságot egységes termelési rend, de sokféle érdek jellemzi. Véleménye szerint egyetlen népgazdasági terv sem teljesíthető tételesen; a végrehajtásnak folyamatos viták közepette kell történnie, hogy többféle gazdaságfejlesztési koncepció közül lehessen kiválasztani az általános társadalmi érdekeknek leginkább megfelelőt. A gazdaságpolitikát tudomány, politika és népgazdasági tervezés hatékony együttműködésének eredményeként képzelte el. Hibás elképzelései, káros tevékenysége miatt a számára kreált Közgazdaságtudományi Intézet élére számüzték. Díjai, kitüntetései 1947-ben megkapta a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát, 1949-ben a Kossuth-érdemrend második osztályát, 1950-ben a Magyar Népköztársasági Érdemrend harmadik fokozatát, 1951-ben a Magyar Munka Érdemrend arany fokozatát, 1953-ban és 1973-ban a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét. 1963-ban Munka Érdemrenddel, 1967-ben Szocialista Hazáért érdemrenddel, 1970-ben Felszabadulási Jubileumi Emlékéremmel tüntették ki. 1970-ben az Állami Díj első fokozatát kapta „a közgazdaság-tudomány területén a felszabadulás óta kifejtett elméleti és tudományos szervező munkásságáért”. 1977-ben Akadémiai Aranyéremben részesült. 1978-ban megkapta a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendjét. Emlékezete Nyers Rezső „a magyar progresszió jeles képviselőjének” nevezte, akinek életműve „jelentős hozzájárulás a magyar haladásért és a szocialista Magyarországért folyó társadalmi küzdelmekhez.” 1984-ben Friss István emlékezete címmel emlékkönyv jelent meg tiszteletére a Közgazdaságtudományi Intézet kiadásában. 1984 és 1991 között Budapest XI. kerületében utca viselte nevét. (Ezt a rendszerváltás után átnevezték Késmárki utcára.) Főbb művei A magyar demokrácia gazdasági stabilizációja (H. n., 1946) A jövőt építjük (Budapest, 1951) A Kommunisták Magyarországi Pártjának harca 1929 októberétől 1939 augusztusáig (Budapest, 1955) Népgazdaságunk fejlesztésének üteméről (Budapest, 1955) A személyes érdekeltség kérdése a szocializmus építésében (Budapest, 1956) Népgazdaságunk vezetésének néhány gyakorlati és elméleti kérdéséről (Budapest, 1957) A Magyar Dolgozók Pártja gazdaságpolitikája (Budapest, 1961) Gazdasági törvények, tervezés, irányítás (Budapest, 1968) Kistolmács Kistolmács (horvátul Tulmač) község Zala megyében, a Letenyei járásban, a Zalai-dombságban, az Egerszeg–Letenyei-dombság területén. Fekvése Nagykanizsától nyugatra, Letenyétől 7 km-re északra a Béci-patak mellett terül el a falu. Minden oldalról gyönyörű erdők határolják. Története A községről az 1200-as évekből maradt fenn dokumentum, 1235-től ismeretes, mint Tolmach. 1235-ben a település a Bánffy családé. 1524-ben a helység telkeinek több mint a fele elhagyatott volt. 1664-ben Tolmács magyar falu lett. 1703-ban kettő család, majd 1778-ban már 286 család lakja a települést. A 17. századból fennmaradt néhány műemlékvédelmi jellegű ház, kápolna, szobrok, emlékhelyek és keresztek. A község 1848 előtt úrbéres jelleget öltött, az Esterházyak uralták a település környéki erdőrengeteget. A település neve 1908-tól lett Kistolmács, amely ekkor már a letenyei járáshoz tartozott. A községben 1912-ben épült a Római Katolikus Elemi Népiskola. A tanítás 1916-ban kezdődött meg egy tanítóval. Ekkor a község lakosságának lélekszáma 392 fő volt, de az 1949-es népszámláláskor elérte a 497 főt is. A lakosság a század elejétől földműveléssel, állattenyésztéssel, szőlő-, gyümölcstelepítéssel és termesztéssel foglalkozott. Uradalmi summás munkával, téli időben ölfavágással keresték a kenyerüket a családok, akik szegényesen éltek. 1940-es évek elején a lakosság egy része, a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. (MAORT) bázakerettyei üzemnél helyezkedett el, ahol akkor már jó kereseti lehetőség volt és ebben az időben már Zalában több olajmezőt is feltártak. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, az I. és II. világháborúban összesen 18 személy vesztette életét. A hősök emlékére 1992-ben a faluban emlékművet avattak. Kistolmács Községben 1938-ban épült fel a Kisboldogasszony Kápolna amely a 19. század elején előbb a bánokszentgyörgyi plébániához, majd később a borsfai, bázakerettyei, végül a letenyei plébániához tartozott. A község határában az 1980-as évek közepén olaj és szénhidrogén-kutatás következtében egy geológiai robbantás által nagy intenzitású forrásvíz tört a felszínre, melynek hozama eléri a 260 liter/perc mennyiséget. E lehetőséget kihasználva a Zalaerdő ZRt. tervezése alapján, a letenyei Nagyközségi Tanáccsal és a gazdasági egységekkel együtt, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság koordinálásával megépült a 11 hektáros jóléti víztározó, melyet 1989. május 28-án adtak át településünknek üzemeltetésre. 1993-ban megépült a község egészséges ivóvíz-rendszere, 1994-ben kiépült a kábel-tv hálózat, először mindössze 11 csatornával, majd 2005-ben a tv-csatornák száma növekedett. 1995-ben 34 igénylővel kiépült a település telefon hálózata, jelenleg több, minz 40 lakás rendelkezik vezetékes telefon hálózattal. 1995-96-os évben elkészült kettő gépkocsiparkoló, melyek 120 személyautó befogadására alkalmasak. 1998-ban kialakításra került a strand mellett lévő épületben a vizes blokk, az illemelyiségek, valamint a zuhanyzók. Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium itt tartja az évenként sorra kerülő nomád táborát. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 72%, cigány 25,67%, német 2,25%. A lakosok 86,8%-a római katolikusnak vallotta magát (12,6% nem nyilatkozott). Nevezetességei Csömödéri Állami Erdei Vasút Kistolmácsi tó, szabadstranddal, horgászási lehetőséggel Újezd (Znojmo járás) Újezd település Csehországban, a Znojmói járásban. Újezd Biskupice-Pulkov, Běhařovice, Tavíkovice, Slatina, Litovany és Přešovice településekkel határos. Lakosainak száma 78 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Kihnu Kihnu Észtországhoz tartozó sziget a Balti-tengeren, a Rigai-öbölbem. Területe 16,4 km², ezzel Észtország hetedik legnagyobb szigete. Közigazgatásilag Pärnu megyéhez tartozik. Több környező kis szigettel együtt egy közigazgatási egységet képeznek Kihnu község keretei között. Állandó lakossága 2007-es állapot szerint 604 fő volt. A szigeten található, Kihnu községhez tartozó települések Lemsi, Linaküla, Rootsiküla és Sääre. A sziget Pärnuból és Manilaidból kompon, Pärnuból repülőgépen érhető el. Télen a befagyott Balti-tenger a jégen személygépkocsival is megközelíthető. Története A sziget első említése 1386-ból való, akkor Kyne néven hivatkoztak rá. Észak-Korea világörökségi helyszínei Észak-Korea területéről eddig két helyszín került fel a világörökségi listára, valamint öt további helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre. Gare de Quesnoy-sur-Deûle Gare de Quesnoy-sur-Deûle vasútállomás Franciaországban, Quesnoy-sur-Deûle településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: La Madeleine-Comines-France-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Wambrechies Gare de Deûlémont Ághy Sándor Ághy Sándor (Kecskemét, 1856. szeptember 27. – Budapest, 1942. január 31.) színész, ruhatárnok, ügyelő. Életútja Színipályára lépett 1874-ben, Völgyi Györgynél. Hosszú ideig működött Kolozsvárott, majd 41 évi színészkedés után 1915. június 1-jén búcsút mondott a világot jelentő deszkáknak. Főleg kisebb szerepekben tűnt fel színművekben és operettekben. Felesége Zách Veron (Váradolaszi, 1874. jan. 11.–Bp., 1966. márc. 24.) színésznő, aki 1893. október 3-án lépett először színpadra, Leszkay Andrásnál, s férjével együtt szerepelt. Lánya Ághy Erzsi színésznő. Fontosabb szerepei Samusin (Strauss: Bőregér) Dr. Müller (Sardou: Fedora) Működési adatai 1873: Szuper Károly; 1874: Völgyi György, Krecsányi Ignác; 1875: Lászy Vilmos; 1876: Csóka Sándor, Krecsányi Ignác; 1880: Bényei István; 1881: Polgár Gyula; 1883–85: Jakab Lajos; 1885: Tóth Béla; 1886: Mosonyi Károly; 1887–89: Aradi Gerő; 1889–91: Somogyi Károly; 1891: Kolozsvár; 1892: Makó Lajos; 1893–96: Leszkay András; 1896–1915: Megyeri Dezső, Follinus Aurél és Janovics Jenő. Imán Dzsamáli Imán Dzsamáli '(perzsául: ����� ����� ���������, nyugati átírásban Iman Jamali; 1991. október 21. –) válogatott iráni kézilabdázó, a Telekom Veszprém KC játékosa. Pályafutása Több mint 20 alkalommal szerepelt már az iráni felnőttválogatottban, a 2011-ben megrendezett junior világbajnokság második legeredményesebb játékosa volt, kilenc meccsen összesen 80 gólt ért el. 2012-ben igazolta le az MKB Veszprém KC. A tehetséges játékos meghatározó szerepet nem tudott kivívni magának a csapatban, ezért két szezont kölcsönben BL-induló csapatoknál töltött. Előbb 2015-ben a svéd bajnok IFK Kristianstadnál játszott, amellyel svéd bajnok lett, a Bajnokok ligájában pedig csapata legeredményesebb játékosaként 74 gólt szerzett. 2016-ban a fehérorosz bajnok HC Meskov Breszthez került kölcsönbe, amellyel megnyerte a fehérorosz bajnokságot. Abban a szezonban a SEHA-ligában az elődöntőt a veszprémi csapat ellen játszották. Dzsamáli a mérkőzésen 7 gólt szerzett, csapata végül döntetlenre végzett, a büntetőpárbajt pedig elbukták, végül bronzérmesek lettek. 2017 őszétől visszatér a Telekom Veszprém KC-hoz. Szégyen (regény, Rushdie) A Szégyen Salman Rushdie harmadik regénye, amelyet 1983-ban Booker-díjra jelöltek. Egyik célja, hogy bemutassa a pakisztáni Zulfikar Ali Bhutto és Mohammad Ziaul Hakk tábornok életét és kapcsolatát. A regény fő témája a szégyenből született erőszak: egyes alakjai a „szégyent” vagy a „szégyentelenséget” testesítik meg, mint Szufija Zinobia és Omar Hajjám. Stílusát tekintve a regény Rushdie többi művéhez hasonlóan a mágikus realizmus hagyományait követi. A könyvben ábrázolt Q. városa egy képzeletbeli város, amely bármely országban lehetne: „Én úgy látom, hogy nem csupán Pakisztánról írok” (34. oldal). A Szégyen témája az örökség, eredetiség, igazság és természetesen a szégyen és szégyentelenség, illetőleg ezek hatása az egyénre, a főszereplő Omar Hajjámra. Soize Soize település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 98 fő (2015). Soize Chéry-lès-Rozoy, Montcornet, Montloué, Noircourt, Rozoy-sur-Serre, Sainte-Geneviève és Vincy-Reuil-et-Magny községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Vysočany (Znojmo járás) Vysočany település Csehországban, a Znojmói járásban. Vysočany Dešov, Korolupy, Bítov, Oslnovice, Zblovice és Kostníky településekkel határos. Lakosainak száma 92 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Csedzsu-sziget Csedzsu-sziget (hangul: ��� [Csedzsudo], angolos írásmóddal Jeju) Dél-Korea legnagyobb szigete az ország déli részén, a Kelet-kínai-tengerben, a Koreai-félszigettől kb. 80 km-re délre, Japántól kb. 180 km-re nyugatra. Földrajz A Koreai-félsziget déli part menti szigeteitől kb. 60 km-re dél-délnyugatra található nagyjából ellipszis alakú vulkanikus eredetű sziget. Hossza kelet-nyugati irányban 73 km, szélessége kb. 31 km, területe 1848 km². Itt található az ország legmagasabb pontja, az 1950 m magas Halla-hegy. Mivel lényegében a sziget maga a tengerből kiemelkedett vulkán, így néhány óra alatt körbejárható. Csedzsu, Dél-Korea legnagyobb szigete és legkisebb tartománya is egyben. A sziget egyik tipikus jellegzetessége a mindenhol megtalálható és könnyen megmunkálható, szivacsos vulkáni kőzet, ami a szigetvilág klímáját is befolyásolja. A sziget jelentős geológiai és környezeti értéke felbecsülhetetlen. Az „istenek szigetének” is nevezik. Vulkáni formációi, lélegzetelállító vízesése, türkizkék tengervize és finom homokos tengerpartjai igazi turistaparadicsommá varázsolják. A sziget zöldelő, füves dombos és lankás részei lovaglásra és sétákra is alkalmasak. A szigeten a hosszú partok és a zöld erdők váltogatják egymást. Rengeteg üdülő található itt, de van itt híres botanikus kert és számos rendezett park is. A sziget belsejében vulkanikus barlangok találhatóak. Viszonylag elszigetelve, a sziget természetvilága jól megőrizte eredeti állapotát. Egyéb települései A sziget fővárosa Csedzsu városa, ami a sziget északi részén található. Rajta kívül még említésre méltó: a déli partoknál fekvő viszonylag nagyobb város: Seogwipo . a Manjangmul Lava üregrendszere és a Gimyoung labirintus mellett fekvő Gimyeong , Seongsan – keleti kisfalu az Udo sziget és a Seongsan Ilchubong vulkáni kúp közelében, Gangjeong – nyugati fekvésű, tengerparti falu, és az északnyugati fekvésű Hallim kistelepülés. Gazdaság A sziget fő gazdasági bevétele a turisztikából, mezőgazdaságból (pl.: mandarintermesztés, tea) és a halászatból származik. Habár az 1980-as és az 1990-es években tipikus nászutas célpont volt a dél-koreaiak számára, az utóbbi években ez az ágazat gyengült. Az üdülő központok többsége Dzsung-mun város környékén helyezkedik el, de a többi településen is találhatóak szállodák. Vulkáni formációi, lélegzetelállító vízesése, türkizkék tengervize és finom homokos tengerpartjai igazi turistaparadicsommá varázsolják. Ünnepségei, fesztiváljai és hagyományápoló szokásai a turisták számára is elérhetőek. Látnivalók Természeti kincsek, világörökség 1. Halla-hegy: Csedzsu-szigetét a biológiai sokféleség jellemzi. A félsziget a szubtrópusi égövbe tartozik, és kifejezetten csapadékos vidék. A szubtrópusi növényfajok sokasága mellett a sziget magas csúcsa otthont ad megannyi alpesi növényfajnak is. Az alacsonyabb magasságokban a számos őshonos és veszélyeztetett növény- és állatfaj a jellemző. Kétségtelen, a Halla-hegy egy ökológiai kincs, mintegy 1800 növény-, 1200 állat- és 3300 rovarfajjal, mely méltán büszkén emelkedik ki a sziget középső részén. A Halla-hegy Korea legmagasabb hegye. Ez egy kialudt tűzhányó, mely 1950 méter magas. Egy kráter ül a hegy tetején, melyben egy tó (a Baeknok-tó) foglal helyet. Megannyi lankás található körülötte, melyek vulkanikus tevékenység következtében alakultak ki. Sok vízesés és különböző sziklaalakzatok is találhatóak itt. A hegyet körülvevő mintegy 360 úgynevezett parazitavulkán (illetve csúcs) alkotta táj 1970 óta védett terület és egyben értékes kutatási hely is. Több jól járható ösvény és túra útvonal teszi bejárhatóvá a területet. 2. Seongsan Ilchulbong vulkáni kúp az egyike a 360 parazitavulkánnak, amely mintegy 100.000 évvel ezelőtti kitörés eredményeként jött létre, s magából a tengerből emelkedik ki 182 méter magasra. Csedzsu szigetének keleti részénél található. Egy hatalmas kráter van a tetején, mely 600 méter átmérőjű és 90 méter magas. 99 éles szikla veszi körül a krátert mintegy koronát alkotva körötte. Míg a délkeleti és az északi oldala sziklás, az északnyugati zöldelő füves domb, amely a Seosang településhez kapcsolódik. A szigetet tufa gyűrű veszi körül, de a szárazfölddel az összeköttetést a lerakódott homok és kavics alap hozta létre. A Seongsan Ilchulbong kúp vagy más néven a „Napkelte Csúcs” a sziget legkeletebbre lévő pontja. Innen kapta nevét is. 600 lépcső vezet a tetejére és mintegy 25 perces út. A vulkáni kráter tetejéről szép időben lenyűgöző látvány tárul szemünk elé - innen az egész szigetet belátni. Tavasszal a csúcs körül pompázó sárga repcevirágok nyújtanak felejthetetlen élményt szemet gyönyörködtető látványukkal. 3. A láva barlang rendszert (Geomuomerum) színes tetejével és padlójával a világ legnagyszerűbb lávaüregrendszereként tartják számon. Öt láva barlang alkotja: a Bengdwigul, a Manjanggul, a Gimnyeonggul, a Yongcheondonggul és a Dangcheomuldonggul. Ezek 100.000 – 300.000 évvel ezelőtt alakultak ki vulkáni tevékenység következtében. A láva barlangok az UNESCO világörökség részét képezik. Manjanggul a legnagyobb barlang közülük (7416 méter hosszú) és a legismertebb barlangok egyike a világon, míg a Bendwigul-i pedig a legösszetettebb formációjú, struktúrájú labirintus rendszere. Csedzsu déli partjainál található a Yongcheondonggul és a kicsi, de látványos mészkőképződményekkel rendelkező Dangcheomuldonggul. Yongcheondoggul barlangját a mészkő szerkezetek és a geológiai körülmények teszik egyedülállóvá, páratlan szépségűvé. A természet munkái Mintegy 7 km-re keletre Csedzsu városától található az Iho Beach, strand és partszakasz, ahol kétféle homok, a sötétszürke és a sárga nem mindennapi látványt kelt ragyogó strukturális vízi hatása által. Ha már a strandokról van szó, említsük még meg a nyugati parton fekvő Hyeopjae strandot is fehér homokos partjával, sekély vízével és a finoman lejtős partszakaszával. Csedzsu várostól 14 km keletre a Hamdeok Strand és partszakasz található. Híres tiszta, sekély vizéről, fehér – homokos tengerpartjáról. Talán éjjel még szebb: a halászhajók csillogó fényeinek visszatükröződése nyújt pazar látványt s teszi még színpompásabbá a tájat. A Seogwipo-i Pyoseon Strand és partszakasz az egyike a leglátogatottabb turisztikai helyeknek a szigeten a gyönyörű tengeri táj, s a hely adta számos tengeri sportlehetőségnek köszönve. Apálykor sekély vizű, dagálykor pedig színpompába öltözött strandja (a Pyoseon Beach) feledhetetlen élményről gondoskodik. Semmivel sem felérő, megismételhetetlen élmény innen szemlélni a felkelő vagy lenyugvó nap első illetve utolsó sugarait. A Jungmun Strand és partszakasz is Seogwipo városa mellett található. Különféle színű homokszemcséiről ismert. Fekete, fehér és szürke váltogatja egymást. Ez a tágas strand (560 m hosszú és 50 m széles) a lankás dombok és a dűnék lábánál található. Számos látnivaló (beleértve a Yeomiji Botanikus Kertet is) van a közelben egy „kőhajításnyira” a tengertől. Seogwipotól településtől nem messze láva oszlopok csúcsosodnak ki a tájból, közben pedig látszólag beleolvadnak a tengerbe. Kétfelől közelíthetők és mászhatók meg. Egyfelől, 10-15 perces könnyű sétával, míg az ellenkező irányból meg kell mászni a meredek oszlopokat. Cserében lélegzetelállító kilátásban lesz részük az erre vállalkozóknak. A sziget kihagyhatatlan látványossága a háromlépcsős vízesés, a Jeongbang és az "Isten tava" tó (Cheonjiyeon), amelybe elsőként 22 méter magasból zuhog alá a vízfolyam. Onnan 30 méter magasból második, majd harmadik vízesésként újra alázúdul az áradat. Az emberi kéz nyoma: parkok és múzeumok Parkok, kertek, botanikus kertek Dzsung-mun város környékén található Ázsia egyik legnagyobb botanikus kertje Yeomiji is 2000 ritka növény- és 1700 virágfajtával (kaktuszok, trópusi gyümölcsök, virágok, tavirózsák…), melyeket fedett teremben 1120 négyzetméteren csodálhatunk meg. Itt található meg a Hallim Park is, amely egy 27.000 m2-en elterülő botanikus kert, mely 16 részből: trópusi kertből, bonsai kertből, a Washington pálmafák kertjéből, lombhullató növények… kertjéből áll. A park területén található ezenkívül még két barlang is. 2012 júliusában megnyitotta kapuit az "Aqua Planet (Aquarium)" – vízi paradicsom is. Az oda látogatókat kisebb és nagyobb színpompás halak ezrei várják, s gyönyörködtetik el. Kintről, e helyről nagyon jó kilátás nyílik a "Napkelte Csúcsra". További látnivaló a Sanbang hegy melletti Szoborpark, ahol kellemes séta keretében több mint 160 szobor csodálható meg. A parkhoz tartozik egy megfigyelő torony is. A „Szerelem földje” park, a felnőttek számára tartogat látnivalókat, ahol több mint 140 bizarr és sokkoló szobor szemlélhető meg. Múzeumok, kiállítások Csedszu-szigetén több múzeum is található: a Népművészeti és Természetrajzi Múzeum; a Nemzeti Múzeum, mely 150.0000 m2-en mutatja meg a sziget kulturális javait, stílusirányzatait, a Filmművészeti Múzeum, a Zöldtea Múzeum Kihagyhatatlan élményt nyújt a Játékmaci Múzeum is, ahol nagyon sok egyedi és különleges darab várja a látogatókat Nem messze tőle egy csodálatos, egzotikus és bizarr tárgyak hatalmas gyűjteményét kiállító múzeum, a Riply -féle „Hiszed vagy nem hiszed” Múzeum található. A sziget belsőbb, nyugati részén található az egyike a kettő „Üveg kastélynak”, ahol az üveg szobrok/szobrocskák megtekintése mellett a látogatóknak saját alkotást is módjukban áll létrehozni. A Seonwipo városban található Autó Múzeumban igazi autócsodák csodálhatók meg. Itt, a szigeten található a Csedzsu hagyományos kultúráját és történelmét bemutató Oktatási Múzeum a Függetlenségi Múzeum, ahol makett asztalon jelenik meg a 20-dik századi koreai függetlenségi háború minden mozzanata az „április 3” békepark, mely az 1948-1954-es véres eseményeiben elhunytaknak állít emléket az Afrikai Művészeti Múzeumnak a lenyűgöző Dzsennai nagymecset kicsinyített mása ad otthont. A kiállítás Ázsia legnagyobb afrikai gyűjteményével büszkélkedhet az„Apró világ” park, ahol a világ 30 országának építészeti remekművét csodálhatjuk meg kicsinyített másaik által (a Pizzai ferde torony, Tadzs Mahal...), a „Miniatűr téma” park, amely a sziget egy másik pontján tárja a világot kicsiben az érdeklődő szemek elé A szigeten említésre méltó még az élő, s a koreai régmúltat megidéző, népi jelleget megőrző Seongeup hegyi falvacska is, ahol megismerhetők a koreai nép mítoszai, szokásai, kultúrája, hiedelemvilága, az emberek viszonya és érzései a természetet és a történelmet illetően. (Forrás: koreai kulturális központ-portál, Forrás: english.visitkorea.or.kr-portál) Kultúra Hagyományok, rituálék A hagyományok közül említésre méltó a Csedzsu-ra specifikus Chilmeoridang Yeongdeunggut. Ez egy, a második holdhónapban tartott rituálé, melyben a szigetlakók nyugodt vizekért, bőséges termésért és jó fogásért imádkoznak. Ehhez hasonló rituálét Korea más részein is találunk. A falu sámánjai a Szelek istennőjéhez és a Sárkánykirályhoz fohászkodnak. A rituálé első részében az isteneket invitálják és jó fogásért imádkoznak, majd az ősök szellemeinek szórakoztatásaként háromfelvonásos darabot adnak elő. A két héttel később tartott búcsúszertartáson ételt és italt ajánlanak fel, amivel a Sárkánykirályt fogadják, jövendőt mondanak, és a falu idősebb férfiai szalmából készült hajót eresztenek vízre. A szertartást a sámánok mellett a női merülőhalászok és a hajótulajdonosok támogatják, akik előkészítik és felajánlják az ételáldozatot. Rituális és kulturális fesztivál jellege mellett a Csedzsun élő emberek tenger iránti tiszteletét fejezi ki ez a szertartás. Fesztiválok A Saebyeol térségben megtartott Jeongwol Daeboreum Tűz Fesztivált minden télen a Daeboreum ünnepek alatt tartanak meg az év első holdhónapja 15. napján, amely általában februárra esik. Ilyenkor hagyományosan a legelőket tűzbe borítják legfőképpen a káros rovaroktól való megtisztításuk céljából. Amióta a sziget Dél-Korea legdélebbi régiója, legelsőként az országban itt csodálható meg a cseresznyevirágzás . Ennek ünnepére Csedzsu város belvárosában és a Nemzeti Egyetem körül minden év tavaszán megtartják a „Cseresznyevirág Fesztivált”. Február hónaptól április végéig a repcevirág teljes virágzásáig a táj káprázatos öltözéket ölt. Ennek ünnepére szervezik meg a Repce Virág Fesztivált, melyhez számos különböző előadás, népi kézműves kiállítás társul. Egyúttal a tavasz megjöttét is köszöntik. A csedzsui Mandarin és Narancs Fesztivál egyike az őszi ünnepségeknek, melyek a betakarítási idejük után késő októberben szerveznek meg. Ekkor minden a szigetet jellemző gyümölcsökről szól. Az ünnepség keretein belül megtartják a Miss Mandarin – Narancs elnevezésű szépségversenyt is. Számos tarka és változatos program és esemény kíséri az ünnepet. A szeptember végi Seogwipo-i Chilshimni Fesztivál: A Seogwipoi körzetben megrendezett fesztiváli programban hagyományos népi szokásokat, legendákat elevenítenek meg, dolgoznak fel. A fesztivál ideje alatt sokféle hagyományos ételt készítenek. Kubáni Tanácsköztársaság A Kubáni Tanácsköztársaság (1918. április 13. – május 30.) az Orosz Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság egyik tagállama volt. Fővárosa és legnagyobb városa Jekatyerinodar volt. 1918. május 30-án összevonták a Fekete-tengeri Tanácsköztársasággal, ezzel létrehozták a Kubáni-fekete-tengeri Tanácsköztársaságot. Egyszerű mondatok a román nyelvben Ez a szócikk a román nyelv mondattanának az egyszerű mondattal foglalkozó részére szorítkozik. A mondatok osztályozását, a mondatrészek fontosabb jellegzetességeit (milyen szófajok fejezhetik ki, hogyan illeszkednek be a szószerkezetükbe vagy/és a mondatba stb.), a mondatrészek közötti viszonyokat és a mondatbeli szórendet tárgyalja a hagyományos grammatika szemlélete szerint, egyrészt a magyar nyelv, másrészt a többi újlatin nyelv mondattanához viszonyítva. A román egyszerű mondat szerkezete nem különbözik lényegesen a többi újlatin nyelvekben található szerkezettől. Nyelvtipológiai szempontból a román SVO-nyelv, akárcsak a többi újlatin nyelv, tehát az egyszerű bővített mondatban a szórend, ha egyik mondatrész sincs nyomatékossá téve, alany + állítmány + tárgy/határozó. Az egyszerű mondat típusai Függetlenül a más egyszerű mondatokkal való viszonyuktól és az összetett mondatbeli funkciójuktól, az egyszerű mondatokat több szempontból lehet osztályozni. A közlés szándéka szerint Eszerint a kritérium szerint kétféle egyszerű mondat van: kijelentő (propoziție enunțiativă) és kérdő (propoziție interogativă). Érzelmi szempontból Ebből a szempontból aszerint osztályozzák a mondatokat, hogy milyen a beszélő hozzáállása aziránt, amit kifejez, valamint hogy milyen hanglejtéssel nyilvánítja ezt ki. Ebből a szempontból ugyancsak kétféle mondat van: érzelmi (vagy felkiáltó) (propoziție afectivă vagy exclamativă) és nem érzelmi (nem felkiáltó) (propoziție neafectivă vagy neexclamativă). Kifejezett tartalma és modalitása szerint A modalitás arra vonatkozik, hogyan tekinti a beszélő a cselekvést. Ez főleg az állítmány igemódjával fejeződik ki. (Az igemódokra vonatkozóan lásd Igeragozás és igehasználat a román nyelvben.) Eszerint a szempont szerint a következő mondattípusokat tartják számon: A valós kijelentő mondat (propoziția enunțiativă reală) valósnak bemutatott cselekvést vagy állapotot fejez ki, és állítmánya jellegzetesen kijelentő módú : Sunt fericit ’Boldog vagyok’. Az óhajtó kijelentő mondat (propoziția enunțiativă optativă) kívánságot fejez ki, és igemódja legtöbbször a feltételes/óhajtó mód (modul condițional-optativ) ( Aș bea o bere ’Meginnék egy sört’), de lehet a kötőmód is, például jókívánságokban: Să trăiești la mulți ani! ’Sokáig élj!’ A potenciális kijelentő mondat (propoziția enunțiativă potențială) egy cselekvés vagy állapot megvalósulásának lehetőségét fejezi ki a jelenben vagy a jövőben, a múltban pedig egy meg nem valósult cselekvést vagy állapotot fejez ki. Igemódja a feltételes/óhajtó mód ( N-aș face așa ceva ’Nem tennék ilyet’), vagy a kijelentő mód folyamatos múlt idő: Mai bine rămâneam acolo ’Inkább ottmaradtam volna’. A kételkedő kijelentő mondat (propoziția enunțiativă dubitativă) kételyt, határozatlanságot, bizonytalanságot vagy gyanakvást fejez ki. Igemódja a feltételező mód (modul prezumtiv) ( O fi sosit deja ’Talán már megérkezett’) vagy a kötőmód: Să fi venit pe la ora 10 ’Talán úgy tíz óra felé jött’. A felszólító kijelentő mondat (propoziția enunțiativă imperativă) parancsot, késztetést, tanácsot, kérést vagy ajánlást fejez ki. Leggyakoribb igemódja a felszólító mód ( Pleacă de aici! ’Menj innen!’) vagy a kötőmód (Să pleci de aici!) , ritkábban a kijelentő mód jövő idő ( Ai să pleci de aici! ’El fogsz innen menni!’), a főnévi igenév ( A se agita înainte de întrebuințare ’Használat előtt felrázandó’) vagy a szupinum : De evitat drumurile de țară ’A szekérutakat elkerülni’. A valós kérdő mondat (propoziția interogativă reală) valósnak tekintett cselekvésre vagy állapotra vonatkozik, a kijelentő mód használatával: Când pleci? ’Mikor utazol el?’ Az óhajtó kérdő mondat (propoziția interogativă optativă) óhajra vonatkozik, a feltételes/óhajtó móddal: Ai veni cu mine? ’Velem jönnél-e?’ A potenciális kérdő mondat (propoziția interogativă potențială) lehetőségre vonatkozik, a feltételes/óhajtó móddal ( Ți-ai fi închipuit așa ceva? ’Elképzeltél volna ilyesmit?’) vagy a kötőmóddal: Cu ce să călătoresc? ’Mivel utazzak?’ A kételkedő kérdő mondat (propoziția interogativă dubitativă) kételyt, határozatlanságot, bizonytalanságot vagy gyanakvást fejez ki, a feltételező móddal ( O fi găsit casa? ’Vajon megtalálta a házat?’) vagy a kötőmóddal: Ce defect să aibă? ’Mi hibája lehet?’ Pozitív vagy negatív alakja szerint Minden mondat a fenti kategóriákhoz tartozók közül lehet pozitív alakú vagy negatív alakú. A pozitív alakú mondat (propoziția pozitivă) Ez a mondattípus úgy határozható meg a legegyszerűbben, hogy állítmányához nem kötődik tagadószó. A fenti példák mind pozitív alakú mondatok. Attól, hogy a mondat más része tagadott, a mondat még pozitív alakú: Nu el a spart geamul ’Nem ő törte be az ablakot’. Sajátos elemei a pozitív alakú mondatoknak az igenlő szavak. Ezek olyan párbeszédbeli mondatokban fordulnak elő, amelyek megerősítenek, igazolnak, jóváhagynak, beleegyezést vagy melléállást fejeznek ki. Igenlő több határozószó és határozószó értékű szókapcsolat: da ’igen’, ba da ’de igen’, așa ’úgy’, desigur ’persze’, exact ’pontosan’, fără îndoială ’kétségtelenül’, firește ’természetesen’, într-adevăr ’valóban’ stb. Az ilyen mondatok lehetnek szerkezetileg tagoltak és teljesek (– A sunat Paul? – Da, a sunat ’– Telefonált Paul? – Igen, telefonált’) vagy tagolatlanok: – Rămâi cu mine? – Da ’– Velem maradsz? – Igen’ (lásd lentebb ezeket a mondattípusokat). A negatív alakú mondat (propoziția negativă) Ez az a mondat, amelynek állítmánya tagadott. A tagadást a tagadó határozószókkal (lásd Határozószók), a tagadó névmásokkal és a tagadó melléknevekkel (lásd Tagadó névmások/melléknevek) valósítják meg. Elégséges tagadószónak nevezik azt, amely önmagában fejezi ki a tagadást. Ilyen elsősorban a nu tagadó határozószó: Nu cred ’Nem hiszem’; Încă nu am mâncat ’Még nem ettem’. Ennek fonetikai változata n- , melyet a magánhangzóval kezdődő szavak előtt használnak a gyorsabb beszédben: Încă n-am mâncat . A szerkezetileg teljes mondatban mellék-tagadószót is lehet használni, de csak ha ugyanabban a mondatban van elégséges tagadószó is: Nu invit pe nimeni ’Nem hívok meg senkit’. Mellék tagadószó kettő is lehet egy mondatban: Nu invit pe nimeni niciodată ’Soha senkit nem hívok meg’. Egyes általában mellék tagadószók elégségesekké válnak szerkezetileg hiányos mondatban: – Pe cine inviți? – Pe nimeni ’– Kit hívsz meg? – Senkit’. Szerkezete szerint Szerkezete szerint a mondat lehet tagolatlan vagy tagolt. Tagolatlan mondat Ezt a mondattípust Mioara Avram „elemezhetetlen”-nek (propoziție neanalizabilă) nevezi. Az ilyen mondatban nem ismerhetőek fel az alkotóelemek mondattani funkciói. Leggyakrabban párbeszédben fordulnak elő, és többnyire érzelmiek (felkiáltóak), például azok, amelyek egy indulatszóból állnak (– Ah!). Nem érzelmiek az igenlő szóból vagy tagadószóból álló tagolatlan mondatok: – Da ’– Igen’, – Nu ’– Nem’, – Ba da ’– De igen’. Tagolt mondat A tagolt mondatok elemezhetőek (analizabile), hiszen felépítésükben tisztán látszanak a mondatrészek funkciói. Két szempontból osztályozzák őket: egyrészt tőmondat és bővített mondat, másrészt szerkezetileg teljes mondat és hiányos mondat. A tőmondatnak megvan legalább az egyik fő mondatrésze. Ilyen csak az állítmányból álló mondat, amikor az ige meteorológiai jelenséget fejez ki: Plouă ’Esik az eső’, Ninge ’Havazik’ stb. A legtöbb tőmondatnak alanya is van: Vine autobuzul ’Jön a busz’. Bár a névszói állítmány két részből áll, ha a mondatnak ezen kívül csak alanya van, ugyancsak tőmondatról van szó: Spectacolul a fost frumos ’Az előadás szép volt’. A bővített mondat más mondatrészeket is tartalmaz az alanyon és az állítmányon kívül. A teljes mondat a közléshez szükséges összes mondatrészt tartalmazza: Ion pleacă mâine ’Ion elutazik holnap’. A hiányos mondat nem tartalmaz minden szükséges mondatrészt, de könnyen ki lehet egészíteni a kontextus révén. Főleg párbeszédben fordul elő. A fenti példából kiindulva, egy olyan kérdésre, mint – Cine pleacă? ’– Ki utazik el?’ elég azt válaszolni, hogy – Ion . Nem tartozik a hiányos mondatok közé az olyan mondat, amely állítmánya magába foglalja az alanyt személy rag alakjában: – Ce face Ion? – Pleacă ’– Mit csinál Ion? – Elutazik’. Mondatrészek A román nyelv mondattanát a román hagyományos nyelvészet magyarra átültetett terminológiájával írjuk le. A magyar nyelv grammatikáiban nem használt szakszavak a következők: Fő mondatrészek Az alany (subiectul) Akárcsak a magyar nyelvben, a románban is az alanyt ki lehet fejezni az állítmány személyragjával (Muncește ’Dolgozik’), főnévvel (Tata muncește ’Apám dolgozik’), különféle névmássokkal (El muncește ’Ő dolgozik’, Acela muncește ’Az dolgozik’), számnévvel (Al doilea muncește ’A második dolgozik’), főnévi igenévvel (A munci e obligatoriu ’Dolgozni kötelező’) Ezek mellett, a románban szupinumban álló ige (E ușor de spus ’Könnyű mondani’) és, ritkábban, határozói igenév is (Se aude trăsnind ’Villámcsapás hallatszik’) adhatja az alanyt. Amikor névszó fejezi ki az alanyt, ez majdnem mindig alanyesetben áll, de vannak kivételek is: olyan vonatkozó névmás esetében, amely a főmondatban igebővítményként az ige által megkövetelt esetben áll, de a jelző mellékmondatban alany: Dau cartea cui ( részes eset ) vrea s-o citească ’Annak adom a könyvet, aki el akarja olvasni’; mennyiséget kifejező elöljárós szerkezetekben: Au venit peste o sută ( tárgyeset ) ’Száznál többen jöttek el’; egyes egymásmellé rendelt alanyok esetében: Ne-am dus acolo ea și cu mine (tárgyeset) ’Ő és én mentünk oda’. Mint a magyar nyelvben, az alany helye a mondatban általában attól függ, hogy milyen hangsúlyt kap: Petre a sosit jelentheti azt, hogy ’Petre megjött’ (másokkal ellentétben) vagy ’Petre jött meg’ (és nem más), miközben A sosit Petre azt, hogy ’Megjött Petre’ (egyik tag sem lévén kihangsúlyozva, vagy az állítmány kihangsúlyozásával). Az állítmány (predicatul) Az igei állítmány (predicatul verbal) Ezt a típusú állítmányt általában valamelyik igemódban álló ige adja, de olykor a felszólító módban álló ige helyett használt főnévi igenév is: A se scutura înainte de întrebuințare ’Használat előtt felrázandó’. Cselekvést kifejező indulatszó is lehet állítmány: Haide odată! ’Gyere már!’, Na și ție! ’Nesze neked is!’ Az állítmány mindig egyezik az alannyal, nemcsak személyben, hanem számban is, olyan esetekben is, amikor a magyar nyelvben nincs számbeli egyezés: Au venit doi oameni ’Két ember jött el’. Ha az alanyt olyan egyes számú főnév adja, amely mennyiséget fejez ki (jumătate ’fél’, majoritate ’többség’, mulțime ’sokaság’, parte ’rész’), az állítmányt egyes számba is, többes számba is lehet tenni, azaz egyezhet a tulajdonképpeni alannyal (egyes számban), illetve az alany kifejezett vagy nem kifejezett jelzőjével (többes számban): O parte (din oameni) rămâne/rămân aici ’Az emberek egy része ittmarad’. A szenvedő ige által kifejezett állítmány nemben is egyezik az alannyal, a benne foglalt melléknévi igenév révén: Hotărârea a fost luată cu majoritate de voturi ’A határozatot szavazattöbbséggel fogadták el’. A névszói állítmány (predicatul nominal) Ennek első tagja a kapcsoló ige (a kopula). Ez a leggyakrabban az a fi létige, de lehet más, ennek jelentéséhez közeli ige is: a deveni ’válik, lesz’, a însemna ’jelent’ stb. A kopula általában valamelyik igemódban áll, és az alanyhoz kapcsolja az állítmány névszói részét, de lehet igenév is, és ekkor különböző funkciójú szószerkezeteket alkot: alany: A fi harnic este o calitate ’Szorgalmasnak lenni erény’; jelző: Ai obligația de a fi pregătit la orice ’Kötelezettséged mindenre készen lenni’; elöljárószós közvetett tárgy (complement indirect prepozițional) : apt de a fi recrutat ’besorozásra alkalmas’. A névszói állítmány második tagja lehet főnév (El a devenit inginer ’Ő mérnök lett’), névmás (Câinele este al nostru ’A kutya a miénk’), melléknév (Sunt trist ’Szomorú vagyok’), számnév (Ești al treilea ’A harmadik vagy’). Azonban nemcsak névszó töltheti be ezt a funkciót, hanem főnévi igenév (Obligația ta este a învăța ’Kötelességed tanulni’) vagy szupinumban álló ige (Ea este de admirat ’Ő csodálni való’) is. A névszói állítmány névszói része a legtöbbször alanyesetű, de nem mindig: Lănțișorul e de argint (tárgyeset) ’A nyaklánc ezüstből van’, Sunt împotriva propunerii (birtokos eset) ’A javaslat ellen vagyok’. A névszói állítmány ugyanúgy egyezik az alannyal, mint az igei állítmány. Nemben akkor van egyezés, ha a névszói rész melléknév: Fata e veselă ’A lány vidám’. Bővítmények Az állítmány-kiegészítő (elementul predicativ suplimentar) Az állítmány-kiegészítő egyrészt az állítmánynak van alárendelve, másrészt egy másik, az állítmánnyal viszonyban álló mondatrésznek. Olyan jellegzetességet, vagy az állítmányéval általában egyidejű cselekvést fejez ki, amely a másik mondatrészre utal: az alanyra: A ieșit furioasă ’Mérgesen ment ki’, Ea se numește Ana ’Annának hívják’; a tárgyra: Am văzut-o plângând ’Sírni láttam’. Ennek a mondatrésznek az ismérve az, hogy azt a szerkezetet, amelynek része, általában szét lehet bontani két mondatra, anélkül, hogy jelentésváltozás lépne fel. Példa: A ieșit furioasă ’Mérgesen ment ki’ = A ieșit și era furioasă ’Kiment, és mérges volt’. Az állítmány-kiegészítőt kifejezheti főnév, melléknév, határozói igenév stb. A főnév lehet alanyesetű (Ea se numește Ana) vagy tárgyesetű: N-o lua ca o insultă! ’Ne vedd sértésnek!’ A melléknévvel kifejezett állítmány-kiegészítő nemben és számban egyezik azzal a főnévvel, amelyre utal: Zăpada a făcut imposibilă circulația ’A hó lehetetlenné tette a közlekedést’. A jelző (atributul) Attól függően, hogy milyen szófajhoz tartozó szó fejezi ki, a román mondattan melléknévi, főnévi, névmási, igei és határozói jelzőt tart számon. A melléknévi jelzőt (atribut adjectival) kifejezheti tulajdonképpeni melléknév (tablou urât ’csúnya kép’), névmási determináns (mașina ta ’a kocsid’, trenul ăsta ’ez a vonat’), más melléknév értékű szó, például számnév: trei oameni ’három ember’. A főnévi jelző (atribut substantival) főleg birtokos esetben vagy tárgyesetben áll: birtokos esetben: tárgyesetben – főleg elöljárószóval: ceas cu cuc ’kakukkos óra’. Alanyesetben általában az értelmező jelző áll, akkor is, ha a jelzett főnév más esetű: I-am dat telefon lui Radu, fratele meu ’Telefonáltam Radu-nak, a fivéremnek’. A névmási jelző (atribut pronominal) általában azonos szerkezetekben fordul elő, mint a főnévi: grija ei ’az ő gondja’, scaunul aceluia ’annak a széke’, părerea despre ea ’a vélemény róla’. Az igei jelző (atribut verbal) többnyire elöljárószós főnévi igenévvel (obligația de a rezista ’az ellenállás kötelezettsége’) vagy szupinum módban álló igével (aparat de ras ’borotvakészülék’) fejezhető ki. A határozószói jelző (atribut adverbial) főleg elöljárószós: casa de aici ’az itteni ház’. A melléknévi jelző nemben, esetben és számban egyezik a jelzett főnévvel: bărbat frumos, ’szép férfi’, bărbați frumoși ’szép férfiak’, al femeii frumoase ’a szép nőé’. A jelző helye Legtöbbször a jelző a jelzett főnév mögött áll. Az igei és a határozószói jelző helye mindig a főnév mögött van (lásd a fenti példákat). Egyetlen jelzőfélét tesznek mindig a főnév elé, a melléknév értékű tőszámnevet: trei oameni ’három ember’. A tulajdonképpeni melléknévi jelzők között a legtöbb olyan, amelyet csak a főnév mögé lehet tenni: plantă acvatică ’vízi növény’, mașină agricolă ’mezőgazdasági gép’, roșie moale ’puha paradicsom’ stb. Egyes tulajdonképpeni melléknévi jelzőket lehet érzelmi okokból a főnév elé helyezni: Am avut o mare surpriză! ’Nagy meglepetésben volt részem!’ Ha egy főnévnek több jelzője van, egy részüket a jelzett főnév elé kell tenni. Az elegantul ei palton negru ’az elegáns fekete kabátja’ szószerkezetben, a palton főnévnek három jelzője van, melyek közül kettő, egy melléknévi is, a főnév előtt áll. Egyes melléknevek helye a jelentésük árnyalatától függ. Az alapjelentésétől eltávolodó jelentéssel a melléknév a főnév elé kerül: Két jelzőtípus helye változhat kiemelés, érzelmi árnyalat vagy jelentésváltozás nélkül. Ilyenkor még egy grammatikai változás lép fel, mégpedig a határozott névelő használata a főnévhez illesztve, ha a jelző előtt áll. Ez utóbbi lehet: A közvetlen tárgy (complementul direct) Ez a mondatrész mindig ige bővítménye. Kifejezhető tárgyesetű főnévvel (Văd trenul ’Látom a vonatot’), névmással (Îl văd ’Látom’) vagy számnévvel (Văd două ’Kettőt látok’), ritkábban főnévi igenévvel (Pot urca ’Fel tudok menni’), határozói igenévvel (Am auzit vorbindu-se despre asta ’Hallottam beszélni erről’) vagy szupinum módban álló igével (N-am terminat de citit cartea ’Nem fejeztem be a könyv olvasását’). A főnévvel vagy névmással kifejezett tárgyat olykor a pe elöljárószóval kell használni, máskor a pe-t el kell hagyni. Például: Pe -vel használandó az olyan tulajdonnév, amelyet személyre vagy állatra használnak: Am văzut-o pe Maria ’Láttam Máriát’, Îl fluier pe Lăbuș ’Füttyentek Lăbuș-nak, hogy jöjjön’. Nem használandó pe -vel a névelővel ellátott élettelent jelölő köznév vagy tulajdonnév: Citesc ziarul ’Olvasom az újságot’, Au trecut Mureșul ’Átkeltek a Maroson’. A román nyelvben gyakori egyazon tárgy kétszeres kifejezése: egyrészt főnévvel, mutató névmással, birtokos névmással, kérdő névmással vagy határozatlan névmással, másrészt a ráutaló hangsúlytalan személyes névmással. Ez utóbbi visszautal a tulajdonképpeni tárgyra, ha ez az állítmány előtt áll, vagy előreutal rá, amikor az állítmány mögött áll. Kötelező visszautalni a tárgyra a következő esetekben: A visszautalás kerülendő a legtöbb pe nélkül használt határozatlan tárgy esetében: Mere n-am mâncat ’Almát nem ettem’. A visszautalás lehetséges, de nem kötelező: Az előreutalás kötelező, amikor a tárgy az ige mögött van, és pe -vel ellátott személyes, birtokos vagy mutató (a semleges értékűn kívül) névmás fejezi ki: Mă așteaptă pe mine ’Engem vár’, O aleg pe asta ’Ezt (nn.) választom’, L-am luat pe al tău ’A tiédet vettem el’. Az előreutalás kerülendő a pe nélküli tárgy esetében: Citesc cartea ’Olvasom a könyvet’, Citesc o carte ’Könyvet olvasok’, Citesc cărți interesante ’Érdekes könyveket olvasok’. Bár pe elöljárós, az oricine ’akárki’, altcineva ’valaki más’, cineva ’valaki’, nimeni ’senki’ névmások által kifejezett tárgyra sincs előreutalás: Primesc pe oricine ’Akárkit fogadok’ Nu primesc pe nimeni ’Nem fogadok senkit’. A közvetett tárgy (complementul indirect) A közvetlen tárggyal ellentétben, ez a mondatrész nemcsak ige bővítménye lehet, hanem melléknévé is (Situația e defavorabilă opoziției ’A helyzet hátrányos az ellenzék számára’), és határozószóé is: Locuiește aproape de mine ’Közel lakik hozzám’. Kifejezhető: Ennek a mondatrésznek több típusa van: A részes esetű, elöljárószó nélküli közvetett tárgy a magyar részeshatározónak felel meg. Ennél is fennáll a kétszeres kifejezés kérdése. Itt a vissza- és az előreutalás a személyes névmás részes esetű hangsúlytalan alakjával történik. A következő esetek fordulnak elő: A részes esetet vonzó elöljárószóval kifejezett közvetett tárgy . Három ilyen azonos jelentésű elöljárószó van, amelyeket főnévvel vagy névmással használnak: Am reușit datorită / grație / mulțumită mamei ’Édesanyámnak köszönhetően sikerült (nekem)’. A birtokos esetű közvetett tárgy főleg két azonos jelentésű elöljárószóval fordul elő: S-au revoltat contra / împotriva dictaturii ’A diktatúra ellen lázadtak fel’. A tárgyesetű közvetett tárgy at bizonyos elöljárószókkal használják: Nu râde de mine! ’Ne nevess rajtam!’, Lucrez pentru Paul ’Paul-nak dolgozom’. A szenvedő ige kiegészítője (complementul de agent) Ez a mondatrész a szenvedő ige cselekvőjét fejezi ki. Csak tárgyesetben állhat, a de vagy, a pallérozott nyelvi regiszterben, a de către elöljárószóval. A következő szófajok rendelhetik alá: Csak tárgyesetű főnévvel vagy főnevet helyettesíteni képes névszóval fejezhető ki: Körülményhatározók (complemente circumstanțiale) A helyhatározó (complementul circumstanțial de loc) Ezt a határozót ige (Du-te acolo! ’Menj oda!’) vagy melléknév (om harnic la locul de muncă ’munkahelyén szorgalmas ember’) rendelheti alá. Kifejezheti: elöljárószó nélkül – helyhatározó szó: Rămâi aici! ’Maradj itt!’; helyet kifejező elöljárószóval: Az névszóval kifejezett helyhatározó legtöbbször tárgyesetben áll, ritkábban birtokos esetben (deasupra mării ’a tenger felett’, în jurul lui ’körülötte’). Az időhatározó (complementul circumstanțial de timp) Alárendelői: ige: Plec mâine ’Elutazom holnap’; melléknév: stea vizibilă ziua ’nappal látható csillag’. Kifejezői: időhatározó szó: Uneori e trist ’Olykor szomorú’; elöljárószós főnév vagy ennek helyettesítője: Iau prânzul la amiază ’Délben ebédelek’, Am venit înaintea ta ’Előtted jöttem’, Am lucrat două săptămâni; în a treia mi-am dat demisia ’Két hetet dolgoztam; a harmadikon felmondtam’; elöljárószó nélküli főnév: Săptămâna trecută am fost la țară ’A múlt héten falun voltam’; főnévi igenév (a până ’-ig’ és az înainte de ’előtt’ elöljárókkal): A ieșit înainte de a termina lucrarea ’Kiment, mielőtt befejezte volna a dolgozatot’. Az okhatározó (complementul circumstanțial de cauză) Alárendelői: ige: Din greșeală am spus altceva ’Tévedésből mást mondtam’; melléknév: nebun de fericire ’bolond a boldogságtól’. Kifejezői: főnév: névmás: De asta n-o să te îmbolnăvești ’Ettől nem fogsz megbetegedni’; de elöljárós határozószó: De prost ce citește nu se înțelege nimic ’Olyan rosszul olvas, hogy semmit sem lehet érteni’; birtokos determináns: din cauza mea ’miattam’; határozószó értékű szókapcsolat: De aceea îți spun ’Azért mondom’; határozói igenév: Venind la timp, am găsit loc ’Mivel időben jöttem, találtam helyet’; határozói igeneves mondatszerű szerkezet: Plecând ultimul autobuz, m-am întors acasă pe jos ’Mivel elment az utolsó busz, gyalog mentem haza’. A célhatározó (complementul circumstanțial de scop) Alárendelője ige: Am ridicat mâna pentru a cere cuvântul ’Felemeltem a kezem, hogy szót kérjek’. Kifejezői: elöljárószós főnév vagy névmás, tárgyesetben: Am venit pentru angajare ’Munkába való felvételre jöttem’, Pentru asta am venit ’Ezért jöttem’; elöljárószó értékű szókapcsolattal ( în/cu scopul , în vederea ’céljából’) ellátott főnév, birtokos esetben: cu scopul/în vederea rezolvării problemei ’a kérdés megoldása céljából’; pentru elöljárós vagy cu scopul de elöljárószó értékű szókapcsolatos főnévi igenév: A venit pentru a vorbi cu șeful ’Azért jött, hogy a főnökkel beszéljen’, Ne-am adunat cu scopul de a discuta despre situația creată ’A létrejött helyzet megbeszélése céljából jöttünk össze’; határozószó értékű szókapcsolat: De aceea am venit ’Azért jöttem’. A módhatározó (complementul circumstanțial de mod) Alárendelői: ige: Vorbește prost ’Rosszul beszél’; melléknév: E foarte inteligent ’(Ő) nagyon okos’; határozószó: Am plecat prea târziu ’Túl későn indultam el’. A módhatározónak több fajtája van: A tulajdonképpeni módhatározó Kifejezhető: módhatározó szóval: Lucrează bine ’Jól dolgozik’; elöljárószós (leggyakrabban cu ’-val/-vel’, fără ’nélkül’, în ’-ban/-ben’) főnévvel: Se uită cu admirație la tine ’Csodálattal néz rád’, Lucrează în liniște ’Csendben dolgozik’; elöljárószós (általában fără ) főnévi igenévvel: Scrie fără a se uita la tastatură ’Úgy ír, hogy nem nézi a billentyűzetet’; határozói igenévvel: A intrat spărgând ușa ’Úgy jött be, hogy betörte az ajtót’. A mértékhatározó Ez a módhatározó méretet, súlyt, ürméretet, hőmérsékletet, árt fejez ki, számnévvel jelzett mértékegységet jelölő főnévvel vagy főnévvel jelzett számnévvel, általában a de, cu, (până) la elöljárószókkal: lat de trei metri ’három méter széles’, Febra i-a urcat la 40 de grade ’Láza 40 fokra emelkedett’, Productivitatea muncii a crescut cu 3% ’A munka termelékenysége 3%-kal nőtt’. A hasonlító módhatározó Ez a határozó úgy fejezi ki cselekvés vagy tulajdonság jellegét, hogy azt egy összehasonlítási alaphoz viszonyítja. Azonos mértéket kifejező szerkezetben ennek a módhatározónak az alárendelője lehet: ige: Am plătit ca și voi ’Fizettem/Fizettünk, akárcsak ti’; melléknév: E la fel de surprins ca mine ’Ugyanannyira meglepett, mint én’; határozószó: Lucrează tot așa de bine ca tatăl său ’Ugyanolyan jól dolgozik, mint az apja’. Amikor nem azonos (nagyobb vagy kisebb) mértéket fejez ki, alárendelője lehet: melléknév: E mai înalt decât tatăl său ’Magasabb, mint az apja’, Munca sa e mai puțin utilă decât a ta ’A munkája kevésbé hasznos, mint a tiéd’; határozószó: Petrică crește mai repede decât fratele său ’Petrică gyorsabban nő, mint a testvére’, Vorbesc mai puțin bine franceza decât engleza ’Franciául kevésbé jól beszélek, mint angolul’. A melléknév vagy a határozószó lehet viszonylagos felsőfokban is: membrul cel mai bătrân din familie ’a család legöregebb tagja’ (a tulajdonság legnagyobb mértéke), El scrie cel mai puțin corect dintre toți studenții ’Ő ír a legkevésbé helyesen az összes diák közül’ (a mód legkisebb mértéke). Az azonos mértéket kifejező hasonlító módhatározó lehet főnév, névmás, számnév, melléknév vagy főnévi igenév. Előtte a ca (și) vagy a cât (și) ’mint’ hasonlító határozószó állhat, az alárendelő szó előtt pedig a tot așa/atât de, la fel de, deopotrivă de (mindegyik jelentése ’ugyanolyan’) határozószó értékű szókapcsolatok állhatnak. A nem azonos mértéket kifejező hasonlító módhatározó lehet főnév, ennek helyettesítője, melléknév vagy főnévi igenév, melyet a decât vagy a ca ’mint’ hasonlító határozószó előz meg. A viszonylagos felsőfok szerkezetében a módhatározó csak főnév (többnyire többes számú) vagy ennek helyettesítője lehet, a dintre ’közül’ elöljárószóval. Az eszközhatározó (complementul circumstanțial instrumental) Alárendelője általában ige: Lucrez cu un fierăstrău ’Fűrésszel dolgozom’. Kifejezői (elöljáróval): főnév: Transmit mesajul prin Paul ’Paul-on keresztül közvetítem az üzenetet’; névmás: Circul cu orice ’Akármivel közlekedem’; számnév: Nu lucrez numai cu un clește, ci cu doi ’Nemcsak egy fogóval dolgozom, hanem kettővel’; birtokos determináns: cu ajutorul tău ’segítségeddel’. Az eszközhatározó többnyire tárgyesetű szó, a cu ’-val/-vel’ vagy a prin ’keresztül’ elöljárószóval. Előfordul a la is, egyes hangszerek nevével (cântă la pian ’zongorán játszik’), és a din is, más hangszerek nevével: cântă din fluier ’furulyázik’. Az eszközhatározó lehet birtokos esetű szó is, a cu ajutorul ’segítségével’ vagy a prin intermediul ’keresztül’ elöljárószó értékű szókapcsolattal: Să nu ne transmitem mesaje prin intermediul presei ’Ne üzengessünk egymásnak a sajtón keresztül’. A társhatározó (complementul circumstanțial sociativ) A leggyakrabban igét egészít ki, a társulás pedig a következő mondatrészekkel lehetséges: az alannyal: Alina pleacă cu tine ’Alina veled megy’; a közvetlen tárggyal: L-am chemat pe șeful de birou cu secretara sa ’Behívattam az osztály főnökét a titkárnőjével együtt’; a szenvedő szerkezetű ige cselekvőjével: Proiectul a fost făcut de arhitectul șef împreună cu subordonații săi ’A tervet a főépítész készítette, alárendeltjeivel együtt’. Mellérendelés a mondatrészek között Az egymásmellé rendelt mondatrészek lehetnek azonosak vagy különbözőek. Ez utóbbi eset a kevésbé gyakori: Trebuie să hotărâm aici și acum ’Itt és most kell döntenünk’ (helyhatározó és időhatározó). A mondatrészeket kötőszóval, ritkábban elöljárószóval, határozószóval vagy közvetlenül (írásban vessző jelzi) rendelik egymás mellé. Ez utóbbi módszert főleg akkor alkalmazzák, ha kettőnél több mondatrészről van szó. Különböző mondatrészek között nem, de azonosak között előfordul a mellérendelés összes fajtája. Kapcsoló mellérendelés (coordonare copulativă) Ezzel a mellérendelés-típussal a mondatrészek társítottakként jelennek meg, a következő nyelvi eszközök segítségével: kötőszókkal: Maria și Paul s-au căsătorit ’Maria és Paul összeházasodtak’; Nu lucrez nici azi, nici mâine ’Nem dolgozom se ma, se holnap’ (kéthelyű kötőszó); kötőszó értékű szókapcsolatokkal: a cu ’-val/-vel’ elöljárószóval: Să intre domnul cu doamna ’Jöjjön be az úr és a hölgy’; elöljárószó értékű szókapcsolatokkal: Tu și cu mine trebuie să facem asta ’Neked és nekem kell megcsinálnunk’; Du-te tu împreună cu Cristina ’Menj oda te, Cristinával együtt’; határozószóval: Am cumpărat cartea, plus CD-ul ’Megvettem a könyvet, és a CD-t is’; közvetlenül: Mă interesează filmul, teatrul și muzica ’A mozi, a színház és a zene érdekel’. Választó mellérendelés Ennek a mellérendelésnek kétféle, nem könnyen megkülönböztethető típusa van: A kizáró választó mellérendelés (coordonarea disjunctivă) eszközei: egyhelyű kötőszó ( Am făcut bine sau rău? ’Jól tettem vagy rosszul?’); kéthelyű kötőszó ( Merg ori cu trenul, ori cu mașina ’Vagy vonattal, vagy kocsival megyek’; Iau fie primul, fie al doilea tren ’Vagy az első, vagy a második vonatra szállok fel’). A megengedő választó mellérendelés (coordonarea alternativă) váltakozó vagy egymást követő fogalmakat köt össze. Eszközei között megvannak a kizáró választó mellérendelés eszközei ( Merg în concediu în iulie sau în august ’Júliusban vagy augusztusban megyek szabadságra’), de néhány kéthelyű határozószó jellemző erre a mellérendelés-típusra: Câinele doarme ba înăuntru, ba afară ’A kutya olykor bent, máskor kint alszik’; Vorbește când așa, când așa ’Mikor így, mikor úgy beszél’. Ellentétes mellérendelés (coordonare adversativă) Ez a mellérendelés csak két tag között lehetséges, de ezek több, egymásközt másként mellérendelt mondatrészből is állhatnak: Bărbatul era tânăr și înalt, dar bolnav și slab ’A férfi fiatal volt és magas, de beteg és gyenge’. Eszközei: kötőszók: Nu beau ceai, ci cafea ’Nem iszom teát, hanem kávét’; Romanul e scurt, dar interesant ’A regény rövid, de érdekes’; Filmul este vechi, însă actual ’A film régi, viszont mára szóló’; az atât …, cât kéthelyű határozószó: Nu atât prostia, cât necinstea lui mă revoltă ’Nem annyira a butasága, mint a becstelensége háborít fel’. Következtető (vagy magyarázó) mellérendelés (coordonare conclusivă) Ez a mellérendelés is csak két tag között lehetséges, amelyeknek többféle mondattani funkciójúk lehet. A következő kötőszókkal valósulhat meg: Guvernul a negociat cu angajații și cu angajatorii, deci cu toți cei interesați ’A kormány a munkavállalókkal és a munkaadókkal, tehát minden érdekelttel tárgyalt’; A vorbit cu pasiune, așadar convingător ’Szenvedélyesen, azaz meggyőzően beszélt’; A predat lucrarea astăzi, prin urmare prea târziu ’Csak ma, következésképpen túl későn adta be a dolgozatot’. Szórend az egyszerű mondatban A román nyelvben az egyszerű mondat tagjainak a sorrendje viszonylag szabad, azaz nem teljesen kötött (mint azokban a nyelvekben, amelyekben az állítmány vagy a jelző csak egy bizonyos helyen lehet a vele egy szószerkezetben levő szavakhoz viszonyítva), de nem is teljesen szabad. A jelzős szószerkezeten belüli szórenddel kapcsolatban lásd A jelző helye. A kiemelt mondatrész nélküli mondatban A kijelentő mondatban az alany általában az állítmány előtt áll (Mama a venit ’A mama megjött’), de az eldöntendő kérdő mondatban és a felkiáltó mondatban többnyire az állítmány áll az alany előtt : A venit mama? ’Megjött a mama?’, A venit mama! ’Megjött a mama!’ A kiegészítendő kérdő mondatban az állítmány mindig az alany előtt van : Când vine mama? ’Mikor jön a mama?’, A cui e cartea ? ’Kié a könyv?’ A főnévvel kifejezett közvetlen tárgy az ige mögött áll, ha ez valamelyik igemódban van (Am văzut copilul ’Láttam a gyereket’, Am văzut fetița ’Láttam a kislányt’), de a hangsúlytalan névmással kifejezett az ige előtt [L-am văzut ’Láttam (őt)’ (hímnem)], kivéve ha az ige összetett múlt időben van, a névmás pedig 3. személy egyes szám nőnemű: Am văzut-o ’Láttam (őt)’ (nőnem). A határozói igenév közvetlen tárgya mindig az alaptagja mögött áll: văzând copilul ’a gyereket látva’, văzând fetița ’a kislányt látva’, văzându-l ’őt (hn.) látva’, văzând-o ’őt (nn.) látva’. Kiemelt mondatrészekkel Mondatrész kiemelése általában úgy történik, hogy előbbre helyezik a kiemelés nélküli mondatban szokásos helyéhez képest, és a beszédben nyomatékosabban hangsúlyozzák. A kiemelés elsősorban azt fejezi ki, hogy a beszélő fontosságot tulajdonít a kiemelt mondatrésznek. Példák: állítmány: Au devenit ruginii câmpiile ’Rozsdaszínűek lettek a mezők’; közvetlen tárgy: Lupul păru-și schimbă, iar năravul ba (szó szerint ’A farkas kicseréli a szőrét, de a rossz szokását nem’); közvetett tárgy: Solului nu i se taie capul ’Követnek nem vágják le a fejét’; időhatározó: După furtună vine și vreme bună (szó szerint ’Vihar után jön még jó idő is’). A kiemelés emocionális jellegű is lehet: Ți-a făcut bine ’Jót tett neked’ (kiemelés nélkül) vs. Bine ți-a făcut! ’Jól megkaptad (tőle)!’ (káröröm kifejezése). 7445 Trajanus A 7445 Trajanus (ideiglenes jelöléssel 4116 P-L) egy marsközeli kisbolygó. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én. Beret Beret község Borsod-Abaúj-Zemplén megye Encsi járásában. Fekvése Miskolctól 35 kilométerre északkeletre található. Története Beret (Gagyberet) nevét 1271-ben említették először az oklevelek, Bered formában. A Vasonca-patak két partján egykor két Beret nevű falu volt. V. István király az örökös nélkül elhalt Antal és Latomas földjét Cheteu fia Sándornak és Iváncs fia Péternek adta, és határát is leiratta. A határleírás szerint ez a föld a folyó keleti oldalán feküdt. A pataktól nyugatra fekvő rész a tornai várispánság birtoka volt, az itt lévő 5 ekényi földön, melyhez erdők és berkek is tartoztak, valaha a Gagy nevű várnép lakott. 1274-ben a várnépek földjét IV. László király Baktai Tódor fia Péternek adta, aki e kapott földet cserébe adta Petrews fia Salamonnak a pataktól keletre levő Beretért, s még 60 márkát is adott rá, mivel ez a rész értékesebb volt. 1323-ban az idevaló Lukácsot királyi emberként említették Sárosban. A település a XX. század elején Abaúj-Torna vármegye Szikszói járásához tartozott. Népcsoportok A település lakosságának 57%-át cigány, a 43%-át magyar származású emberek alkotják. Népesség A település népességének változása: Neves személyek Itt született 1857-ben Szalay László főispán, kultuszminiszteri államtitkár, országgyűlési képviselő. Környező települések Baktakék 4 km-re, Detek kb. 3 km-re. A legközelebbi város Encs kb. 15 km-re. Bilha Bilha (héberül �������� Bilhá, jelentése nem tisztázott) a bibliai Jákob második feleségének, Ráhelnek a szolgálója, később Jákób mellékfelesége vagy ágyasa, aki Dánt és Naftalit szülte neki. A Biblia szerint Életéről Mózes első könyvében mindössze annyi áll, hogy eredetileg a szíriai Lábán szolgálója volt, akit a Jákóbbal való házasságkötésekor odaadott a lányának. Amikor József születése után Ráchel nem tudott ismét teherbe esni és a feleségek közt versengés alakult ki, Ráchel - csak úgy mint Ábrahám felesége Sára - szolgálóját Bilhát a férjének adta, hogy helyette szüljön neki gyerekeket (bó é`lehá, ve-téléd al-birkáj, ve-ibbáne - menj be hozzá, és szülni fog az én térdeimen és felépülök), ezzel egyúttal feleségül is adta Jákóbhoz (vattitten-ló...le-issá - és adta neki... feleségéül). Mindkét fiút Ráchel nevezte el. Ráhel halála után Rúben, Jákób és Lea elsőszülött fia vele hált, ami miatt elesett az elsőszülöttség jogától. Jákob Egyiptomba való lemenetelekor Bilha fiaiként számolják az unokáit is. A zsidó hagyományban A Holt-tengeri tekercsek közé tartozó Naftali testamentuma szerint Bilha és Zilpa (Lea szolgálója) testvérek voltak, apjuk egy bizonyos Ahijjót (nővérek) volt, akit Lábán fogott el, majd szabadított fel, majd ő adott neki egy Hanna nevű feleséget is. Rási szerint, míg Ráchel élt, Jákob az ágyát az ő sátrában tartotta és onnan látogatta többi feleségeit. Ráchel halálával az ágyát áthelyezte Bilha sátrába, ezzel mintegy jelképesen fenntartva a közelséget elhunyt feleségéhez, Rúben azonban úgy érezte, ez sérti anyját, hisz Lea volt az első feleség, ezért az ágyat áthelyezte az anyjáéba. Rási magyarázata szerint ez az áthelyezés indokolta az elsőszülöttség elvesztését és nem egy konkrét házasságtörés. A hagyomány szerint a Matriarchák sírjában temették el Tibériásban. Családi helyzete Legelső említésekor Lábán szolgálója (sifchá), majd Ráchelé lesz, aki egy másik szót is használ rá (ammá), ami egy ennél személyesebb státusz. További státusza a szövegből nehezen megállapítható - Jákóbhoz adva feleségként (issá), a Rúbennel való esetkor ágyasként (píleges) említtetik, majd az Ézsauval való kibékülés történetében ismét szolgálóként (sifchá) szerepel. Toró Tibor Toró Tibor (Énlaka, 1931. július 16. – Temesvár, 2010. október 17.) romániai magyar fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. A részecskék közötti alapvető kölcsönhatások geometriai leképezésével, a mértéktérelmélet különböző kérdéseivel foglalkozott. Magyar nyelven elsőként foglalta össze monografikusan a neutrínók kvantumdinamikai sajátosságait. Jelentős tudománytörténeti eredményei közé tartozik Bolyai János életművének és tudományos eredményeinek elhelyezése az egyetemes fizikatörténet kontextusában. Toró T. Tibor (1957) romániai magyar fizikus, politikus apja. Életútja A székelyudvarhelyi református kollégiumot végezte el, majd 1950 és 1953 között a Temesvári Egyetem matematika–fizika szakának hallgatója volt. Diplomája és tanári oklevele átvételét követően a tanintézetben kapott állást és a matematika–fizikai, 1962 után a Temesvári Nyugati Tudományegyetem fizikai karán végzett oktatómunkát tanársegédként, adjunktusként, majd docensként. 1993 és 1998 között az egyetem elméleti fizikai intézetének tanszékvezető professzora volt. Ezzel párhuzamosan, 1992 és 2007 között vendégtanárként, azt követően haláláig címzetes egyetemi tanárként oktatott a szegedi József Attila Tudományegyetem (2000 után Szegedi Tudományegyetem) fizikai tanszékén is. Pályája során több más magyarországi egyetemen és kutatóintézetben is megfordult vendégelőadóként (debreceni, miskolci, soproni és győri egyetemek, MTA Atommagkutató Intézete, MTA Debreceni Akadémiai Bizottság, stb.). Munkássága Fő kutatási területe az elméleti részecskefizika volt, ezen belül behatóan foglalkozott az elemi részecskék között fellépő alapvető kölcsönhatások egyesített elméletével és geometrizálásával, azaz a fizikai tér geometriai megalapozásával. A gravitáció mértékelméletét vizsgálva tanulmányozta a Yang–Mills-típusú (nem abeli) mértékterek nem lokális általánosítási lehetőségeit, a spinorerőterek és a gravitáció nem lokális kölcsönhatásait. A többek között Bernhard Riemann, Élie Cartan, Hermann Weyl, Paul Finsler és Radu Murgescu munkásságához köthető nemeuklideszi, posztriemanni terekben vizsgálta a spinorerőterek elméletét, valamint Utijama Rjóju és Tom Kibble nyomán ezek összefüggéseit a gravitáció mértékelméletével. Az általa elért tudományos eredmények egy részét az 1960-as években a Nobel-díjas fizikus, Louis de Broglie mutatta be a nemzetközi tudományosságnak a Francia Akadémia értesítője, a Comptes rendus de l’Académie des sciences lapjain. Ugyancsak behatóan tanulmányozta az elemi részecskék, különösen a neutrínók asztrofizikai és kozmológiai vonatkozásait, nevéhez fűződik az első magyar nyelvű neutrínómonográfia megírása. Előszeretettel foglalkozott tudományfilozófiával és tudománytörténettel, különösen a fizikatudomány és a fizikai Nobel-díj 20. századi múltjával. Kiemelkedő jelentőségűek Bolyai János életművével kapcsolatos kutatásai. Vizsgálta és tovább árnyalta a nagy erdélyi tudós munkásságának helyét és szerepét a magyar és az egyetemes fizikatörténetben. Rámutatott, hogy – noha Bolyai tanulmánya kéziratban maradt – Albert Einsteint jóval megelőzve felvetette a fizika geometrizálásának alaptézisét, ezzel a geometriai dinamika előfutárának tekinthető (akadémiai székfoglalóját is e témakörben tartotta meg 1993-ban Bolyai János és az alapvető fizikai kölcsönhatások geometrizálása címmel). Bolyai további érdemeként fogalmazta meg, hogy megvetette az atomelmélet kidolgozásában nagy jelentőségű, korszerű korrespondenciaelv alapjait, továbbá demonstrálta, hogy a nemeuklideszi térelméletben kidolgozott Bolyai-paraméter és más univerzális konstansok segítségével hogyan osztályozhatóak a fizika nagy elméletei. Torónak nagy szerepe volt Bolyai János emlékének ápolásában is, nevéhez fűződik a temesvári Bolyai-emlékmű (1993) és a temesvári egyetemen felállított Bolyai-szobor (1998, Vetró Artúr) felállításának megszervezése, továbbá előadásokkal, szervezőmunkával tevékeny részese volt a 2002-es bicentenáriumi Bolyai-emlékévnek. Többek között 2000-től az ő szorgalmazására osztják ki újra a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János nemzetközi matematikai díját. Mindezek mellett sajtó alá rendezte és utószóval látta el Bay Zoltán A holdvisszhangtól az új méterig című tanulmánykötetét (1985), valamint egy román nyelvű természettudományos antológiát. Nyitott, újszerű szemléletű tudós és pedagógus volt, a temesvári egyetem tanáraként nagy hangsúlyt helyezett a 20. századi nagy fizikai elméletek – relativitáselmélet, kvantummechanika, szubatomikus fizika stb. –, valamint az újonnan született interdiszciplináris kutatások – szubnukleáris asztrofizika, kozmológia, antianyag-fizika stb. – széles körű megismertetésére, s a világon az elsők között tette egyetemi kurzusok tárgyává a földön kívüli értelem kutatásának kérdéskörét. Pályája során hazai és külföldi folyóiratokban mintegy százötven szaktanulmánya jelent meg a magyaron és a románon kívül angol, francia, német, szerb és horvát nyelven. Hazájában rendszeresen publikált a Revue Roumaine de Physique, a Studii și Cercetări de Fizică, a Revue Roumaine de Mathématiques Pures et Appliquées, a Studii și Cercetări de Matematică, a Studii și Cercetări de Geofizică, a Progrese în Știință, az Anuarul Observatorului Astronomic al Academiei RSR, a Revistă de Fizică și Chimie, a Revista Învățământului Superior, a Noesis című szaklapokban, valamint a temesvári és a jászvásári egyetemek szakfolyóirataiban (Analele Universității Timișoara – Seria Matematică-Fizică și Seria Fizică-Chimie, Analele Științifice ale Universității Iași – Fizică). Gyakran publikált a magyar nyelvű A Hét, Korunk, Korunk Évkönyvek, Utunk, valamint a magyarországi Magyar Tudomány, Természet Világa, Élet és Tudomány folyóiratokban. Társasági tagságai és elismerései Hazájában tagja volt a Román Akadémia Tudománytörténeti és Tudományfilozófiai Bizottságának, 1990 után a bizottság temesvári fiókjának alelnöki tisztét töltötte be, és állandó előadóként, gyakorta szervezőként közreműködött a bizottsági rendezvények előkészítésében és lebonyolításában. 1991-től vett részt a Román Akadémia csillagászati bizottságának munkájában, 1993-tól 1996-ig töltötte be a Román Gravitációs Társaság alelnöki tisztét. 1993-tól elnökségi tagja volt a berni Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem elnökségének. Állandó fizikus előadója, 1994 után tiszteletbeli elnöke volt a Bolyai Akadémiának, 1997 után a Magyarok Világszövetségének választmányi ügyvivője, 2000-től a Sapientia Alapítvány kuratóriumának tagja volt. Anyaországi elismertségét jelzi, hogy 1991-ben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteletbeli, 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották. Mindezek mellett tagja volt több nemzetközi szaktudományos társaságnak, így az Európai Fizikai Társaságnak (EPS), a Nemzetközi Általános Relativitáselméleti és Gravitációs Társaságnak (ISGRG), 1991 után pedig a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) földön kívüli életformákkal foglalkozó 51-es szakbizottságának. Főbb művei On a four-component spinorial ecuation for neutrino in the presence of gravitation in the case of nonlocal spin connection. Bologna: (kiadó nélkül). 1964. Sur une extension non-local du formalism de Utiyama. Paris: (kiadó nélkül). 1966. Sur le Champ de Yang-Mills. Paris: (kiadó nélkül). 1966. Neutrinul și rolul lui în fizică, astronomie și cosmologie. [A neutrínó és fizikai, asztronómiai és kozmológiai szerepe]. Buchurești: (kiadó nélkül). 1969. Sur la transformation jauge de Utiyama. Paris: (kiadó nélkül). 1970. Fizică modernă și filosofie. [A modern fizika és a filozófia]. Timișoara: (kiadó nélkül). 1973. A semmiből egy új világot teremtettem. Temesvár: Facla. 1974. ( Neumann Máriával és Salló Ervinnel ) A neutrínó. Budapest: Gondolat. 1976. Kvantumfizika, művészet, filozófia: Tudományos esszék, tanulmányok. Bukarest: Kriterion. 1982. Kozmikus társkeresés. Vál. Toró Tibor. Bukarest: Kriterion. 1983. Bolyai János és az alapvető fizikai erők geometrizálása. Szeged: (kiadó nélkül). 1996. Vyt-lès-Belvoir Vyt-lès-Belvoir település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 187 fő (2015). Vyt-lès-Belvoir Hyémondans, Anteuil, Belvoir, Dambelin, Valonne, Vellerot-lès-Belvoir és Vernois-lès-Belvoir községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Sénéchal Sénéchal (középkori latinsággal senescalcus, a latin senes és az ó-német scalc összetételéből), szó szerint legidősebb szolga, átvitt értelemben udvarmester vagy udvarnagy. A sénéchali cím Franciaországban valószínűleg a majordomus (maire du palais) címet pótolta, amely I. Lothár király ideje óta örökössé vált az Anjou grófok családjában. Története Maga a sénéchal cím a Frank Birodalomban alakult ki, a Karoling korban, az udvari feladatok differenciálódása nyomán. A cím birtokosa eredetileg az utazó királyi udvartartás élelemellátásáért volt felelős, azonban ez a fő étekfógói tisztség később országos hatáskört kapott, hatásköre számos egyéb feladatkörrel kibővült. A korai feudális francia államban a sénéchal az udvartartás vezetőjéből általános királyi helyettessé fejlődött, ő felelt a királyi hadak vezetéséért, valamint bíráskodási feladatkört nyert. II. Fülöp Ágost király 1191-ben eltörölte az örökletes sénéchali méltóságot. Ezt követően az újonnan meghódított területek (például Anjou, Maine, Poitou, Saintogne, Touraine) élére sénéchalokat nevezett ki legfőbb törvényszéki bírákként. Forrás Sénéchal. A Pallas nagy lexikona, 1893 PlayStation Vita-játékok listája (M–Z) Ez a szócikk a kereskedelmi forgalomban, flashkártyán vagy a PlayStation Store-ról letölthető formában kapható PlayStation Vita-játékokat sorolja fel ábécé sorrendben, M-től Z-ig. Ugyan a PlayStation Vita képes lejátszani néhány PlayStation Portable-, PlayStation-, PlayStation minit, PC Engine- (kizárólag a japán PSN-ről, letölthető formában) és PlayStation Mobile-játékot, valamint PlayStation 4- és bizonyos PlayStation 3-játékok is játszhatóak rajta a Remote Play és a PlayStation Now szolgáltatásokon keresztül, azonban ez a lista kizárólag a külön Vitára fejlesztett játékokat sorolja fel. A 2011. december 17-én (Japán), 2012. február 15/22-én (Észak-Amerika és Európa) megjelent játékok az adott terület nyitócímei közé tartoznak. A dobozos, flashkártyán megjelent játékok régiómentesek, így bármilyen Vitán játszhatóak, viszont a digitálisan forgalmazott játékok és a letölthető tartalmak a felhasználó PSN-fiókjának régiójához vannak kötve, azonban a fiók régiója nincs hardveresen korlátozva, így a konzolon bármilyen régiójú PSN-fiók aktiválható. Ez a lista a játékok észak-amerikai, európai, illetve japán megjelenési dátumát sorolja fel, valamint, hogy a játék el e érhető fizikai formában. 2016. január 21-ig összesen 1 257 játék került fel erre (M–Z) és a lista fennmaradó (A–L) részére. A PlayStation TV-n mind a dobozos, mind a digitális PlayStation Vita-jázékok játszhatóak, azonban különböző okok miatt (például a mozgásérzékelő vagy kemra hiánya) nem minden játék kompatibilis vele (a tapipad emulálható a PS TV-n). Ez a lista külön oszlopban részletezi, hogy a játék kompatibilis e a mikrokonzollal. Vaporware (M–Z) A következő játékokat ugyan hivatalosan is bejelentették, azonban fejlesztésküket később határozatlan időre leállították. Hexakloro-platina(IV)-sav A hexakloro-platina(IV)-sav vagy hidrogén-hexakloro-platinát egy komplex vegyület, ami a platina királyvízben való oldásakor képződik. Általában hexahidrát (H2PtCl6 · 6H2O) alakjában található. A vegyület kristályai sötétsárga színűek. Vízben, alkoholban és éterben jól oldódik. Higroszkópos vegyület. Az irídiumtartalmú kristályai vörösbarna színűek. Kémiai tulajdonságai A hexakloro-platina(IV)-sav egy erős kétbázisú sav, vizes oldatban H+-ionokra és [PtCl6]2- komplex ionokra disszociál. Ha hevítik, előbb sósavat és vizet veszít, majd platinává alakul. Már alacsony hőmérsékleten is redukálódik hidrogén hatására. Kolloid platina válik ki, ha szén-monoxidot vezetnek az oldatába. Fekete csapadék válik le az oldatából foszfor-, arzén- és antimon-hidrogén hatására. A legtöbb fém redukálja, ekkor platina válik ki az oldatból. Kén-hidrogén hatására barna színű platina-szulfid (PtS2) csapadék válik le. Előállítása Platina királyvízben való oldásával állítják elő. A keletkezett oldatot előbb besűrítik, majd kikristályosítják a vegyületet. Az oldáskor lejátszódó reakció egyenlete: Felhasználása Felhasználják elektrolitikus platinázásra. Vegyszerként alkalmazzák az analitikai kémiában, mert a kálium-, rubídium-, cézium- és ammóniumsója vízben rosszul oldódik. A citromsárga színű ammóniumsóját, az ammónium-hexakloro-platinát(IV)-et platinaszivacs előállítására használják. Hevítés hatására elbomlik, ekkor szivacsos fémplatina keletkezik, amit katalizátornak használnak és szűrőként alkalmazzák a súly szerinti mikroanalízisnél. Törpeíbisz A törpeíbisz (Bostrychia bocagei) a madarak (Aves) osztályának a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül az íbiszfélék (Threskiornithidae) családjába és az íbiszformák (Threskiornithinae) alcsaládjába tartozó faj. Rendszertani eltérés Besorolása vitatott, egyes rendszerezők szerint az olajfényű íbisz (Bostrychia olivacea) alfaja Bostrychia olivacea bocagei néven. Előfordulása Csak São Tomé és Príncipe szigetén honos. Kihalás előtt áll, kb. 50 példány élhet a sziget déli részén. Megjelenése Szárnyfesztávolsága 250 centiméter. Phylloscopus olivaceus A Phylloscopus olivaceus a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a füzikefélék (Phylloscopidae) családjába és a Phylloscopus nembe tartozó faj. 11-13 centiméter hosszú. A Fülöp-szigetek középső és déli részének nedves erdős területein él. Apró ízeltlábúakkal táplálkozik. Áprilistól augusztusig költ. Jeff Dunham Jeffrey "Jeff" Dunham (Dallas, Texas, 1962. április 18. –) amerikai hasbeszélő és humorista. 1998-ban megnyerte a legviccesebb stand-up humorista kategóriában az American Comedy Awardot. A Baylor Universityn végzett, utána rengeteg fellépése volt, beleértve a 2003-as Comedy Centralbeli szereplését is. Szokásos bábjai között megtaláljuk Peanutot (magyarul Mogyiként emlegetik), a veterán katonát és megfáradt öregembert megformáló Waltert, Jose Jalapeñot, aki egy paprika fejű mexikói pálcára tűzve, valamint ott van még Achmed, a halott terroista és Melvin, a nem mindennapi szuperhős. Első DVD-je Vita önmagammal (Arguing with myself) címmel 2006 áprilisában jelent meg. Ezen az előadáson Melvint és Achmedet két másik báb váltotta, Sweet Daddy Dee és Bubba J. 2007-ben jelent meg Az őrület szikrája (Spark of Insanity), melyet a washingtoni Warner Theaterben vettek fel. A bábok Walter , a mindig morgó, karbatett kezű nyugdíjas, volt vietnami veterán elnökjelölt; Peanut (magyarul gyakran Mogyi ként emlegetik), egy hiperaktív , lila bőrű „woozle” (a Micimackóban szereplő kitalált lény, a magyar fordításban menyét [aki elhozta a menyét]); Achmed the Dead Terrorist , a halott terrorista, egy öngyilkos merénylő, aki még nem is döbbent rá, hogy halott; fia Achmed Junior , aki egyszer elkísérte apját a Dolgozz a Szüleiddel Nap -ra; José Jalapeño on a Stick , egy beszélő jalapeño egy pálcikán sombreróval a fején; Bubba J , a sörivő és NASCAR rajongó meglehetősen sztereotip „bunkó” („redneck”); Melvin the Superhero Guy , egy szuperhős srác röntgenlátással; Sweet Daddy Dee , mint „strici” aposztrofálja magát - a „pimp”-et mint játékost a menedzsment szakmában ( Player In the Management Profession ) értelmezve, Dunham mint „új menedzserét” mutatja be a Vita önmagammal című előadásában. Filmjei Arguing with Myself (Vita önmagammal) (2006) Spark of Insanity (Az őrület szikrája) (2007) Don't Come Home for Christmas (Nem jön haza karácsonyra) (2008) Very Special Christmas Special (Nagyon különleges karácsonyi különlegesség) (2008) Controlled Chaos (Kontrollált káosz) (2011) Minding the Monsters (A szörnyek gondozása) (2012) Számos más megjelenés mellett házigazdája volt a Comedy Central Presents 2003. július 18-as adásának (7. évad 22. rész), miután közreműködött Joey Kolánál mint író az előző részben. Többször vendégszerepelt televíziós sorozatokban, és feltűnt az Egetverő haderő (Delta Farce) című filmben. Magánélete Dunham első feleségét Paige Brownt a Comedy Cornerben ismerte meg a floridai West Palm Beachen. 1992-ben kezdtek randevúzni, majd 1994-ben összeházasodtak. Dunham örökbefogadta Brown akkor egy és fél éves lányát, Bree-t. Lányaik, Ashlyn és Kenna 1995-ben ill. 1997-ben születtek. Dunham előadások miatti hosszú távollétei megterhelték házasságukat, ezért Dunham 2008 novemberében válókeresetet adott be, majd különváltak. Önéletrajza Önéletrajzi kötete All By My Selves: Walter, Peanut, Achmed, and Me címmel jelent meg 2010 novemberében a New York-i Dutton kiadónál. Forrás Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2015. október 16.) Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 13.) Jon Mooallem: Comedy for Dummies . The New York Times, 2009. október 9. (angolul) Jeff Dunham: All By My Selves: Walter, Peanut, Achmed, and Me. New York: Dutton, 2012. ISBN 0-525-95141-5 JeffDunham.com – a hivatalos oldala (angolul) Jeff Dunham az Internet Movie Database oldalon (angolul) (angolul) Zevenaar Zevenaar város és egyben a hasonnevű alapvető közigazgatási egység, község központja Hollandiában, Gelderland tartományban. Fekvése Hollandia keleti részén, a német határ közelében. Zevenaar településen a következő városrészek találhatók: Angerlo, Babberich, Giesbeek, Lathum, Ooy, Old Zevenaar, és Zevenaar, amelyben 2007 januárjára összesen 31 840 lakos élt. Története A mai Zevenaar helyén már i. e. 700-ban állt egy kis kolónia. 1049-ben III. Henrik császár nagy mennyiségű földet adományozott 5 hadúrnak, kiknek vezetője II. Bartholomeus volt. Ők alapították a várat, hogy megvédje a telepeseket. 1487-ben kapott Sevenaar városi jogokat. Sevenaar fontos stratégiai pont volt Gelderland és Németország határán. Sevenaer a városi jogokkal egyidőben monopóliumot szerzett a kenyér és a sör értékesítésre is a környező városokban. Zevenaarnak 1793-ban 900 lakosa volt. A 19. században a lakosságot a szegénység, rossz termés, betegségek és az éhezés is sújtotta. Alig volt a lehetőség a kereskedelemre és a munkára. 1856-ban, Zevenaart is sikerült összekapcsolni az európai vasútrendszerrel. 1920-ban, a városba egy cigarettagyár, a Turmac költözött, amely sok ember foglalkoztatását tette lehetővé. A második világháború alatt okozott károkat is kezdték újjáépíteni, és a régi városmag köré új lakóövezetek épültek. 2000 körül még csak körülbelül 10 000 ember élt Zevenaarban, de 2005-re ez a szám több mint kétszeresére emelkedett, ekkorra a városnak már 22 500 lakosa volt. Háztartások száma Zevenaar háztartásainak száma az elmúlt években az alábbi módon változott: Nevezetességek Szent Andrásról elnevezett római katolikus temploma - a 15. század második felében épült Holland Református Egyház Nagyboldogasszonyról elnevezett 15. századból való temploma Szent Mártonról elnevezett római katolikus templom Szélmalmok Hivatkozások Zevenaar műemlékei , Testvérvárosok Mátészalka Magyarország Kúp A matematikában a kúp (idegen szóval kónusz) gúlaszerű térbeli test. A kúp alapja kör vagy ellipszis, palástját a csúcsot az alap határpontjaival összekötő egyenes szakaszok, az alkotók uniója alkotja. Megkülönböztethetünk egyenes és ferde kúpokat aszerint, hogy a csúcs merőleges vetülete az alapra egybeesik-e az alap középpontjával. Kúp alatt leggyakrabban az egyenes, kör alapú kúpokat értik. A kúpot az alapjával párhuzamos síkkal elmetszve csonka kúpot kapunk. Képletek Térfogat Jelölje a kúp alapjának a területét, s legyen a magassága. Ekkor a térfogat az alábbiak szerint számítható: Speciálisan, ha a kúp kör alapú, akkor -rel jelölve a kör sugarát, így részletezhető a formula: A másik esetben, ha az alap elliptikus, akkor pedig az ellipszis sugarait és szimbólumokkal jelölve a következőképpen: Felszín A kúp felszíne az alap és a palást területének összege. Az egyenes, köralapú kúp esetében erre adható egyszerű képlet: ahol a kúp egy alkotójának hossza, képlete: Beírható gömb sugara Az egyenes körkúpba írható gömb ρ sugarának képlete: ahol A jelöli a kúp felszínét, V pedig a térfogatát. Egyenletek A magasságú és fél nyílásszögű kúp, aminek forgástengelye a tengely, csúcsa az origó, így paraméterezhető: ahol rendre a , , és intervallumokba esik. Ugyanez a test implicit az egyenlőtlenségekkel adható meg, ahol Általánosabban a vektorral párhuzamos forgástengelyű origó csúcsú körkúp, aminek fél nyílásszöge az vektoregyenlettel adható meg, ahol ahol , és skalárszorzat. Az egyenes körkúp mint forgástest Az egyenes körkúp forgástestként is generálható egy AB szakaszt elforgatva annak pontosan egy végpontján áthaladó egyenes körül. Ebben az esetben az AB szakaszt nevezik a kúp alkotójának is. Ekkor fennáll az alábbi egyenlőség: Lineáris algebra A lineáris algebrában egy ponthalmaz kúp, ha zárt a nem negatív számmal való szorzásra. Egy kúp végesen generált, ha minden pontja előáll véges sok vektor lineáris kombinációjaként. Egy kúp metszetkúp, ha előáll véges sok féltér metszeteként. Ebből azonnal következik, hogy metszetkúp mindig konvex. Megmutatható, hogy metszetkúp mindig generált kúp, továbbá ha egy végesen generált kúp konvex, akkor metszetkúp. A térfogat- és felszínképletek bizonyítása Térfogat Az elemi geometriában gyakran a Cavalieri-elvet használják: veszünk egy ugyanakkora alapterületű és magasságú gúlát. Az alappal párhuzamosan szeletelve a két testet középpontos hasonlósággal adódik, hogy az ugyanolyan magasságú szeletek területe egyenlő. Ezért a két test térfogata egyenlő. A T alapterületű és h magasságú gúla térfogata Ez alapján a kúp térfogata A kúp alapterülete növekvő oldalszámú sokszögekkel is közelíthető. Egy másik bizonyítás az integrálszámítást hívja segítségül. A derékszögű koordináta-rendszerben a kúp csúcsát az origóba, és az alapkör középpontját a (h,0) pontba teszi. Ezután a kúpot, mint végtelen sok lapos, dx magasságú hengerből összetett forgástestet tekinti. A párhuzamos szelők tételével: Egy infinitezimális henger sugara: Egy infinitezimális henger térfogata: A forgáskúp térfogata megegyezik ezeknek a hengereknek a térfogatösszegével. Ezt határozott integrállal számítja ki, ahol a határok 0 és h: Így jut az ismert képlethez. A kúppalást felszíne Az egyenes körkúp palástja görbült, de kiteríthető körcikké. Ennek sugara megegyezik a kúp alkotójának hosszával (a). A körcikk α középponti szöge arányegyenlettel számítható: a középponti szög úgy aránylik a teljesszöghöz, mint az alapkör 2πr kerülete az a sugarú kör teljes kerületéhez: ahol a kúp alkotója és a körcikk sugara. A kúppalást felszíne eszerint a körcikk területképletéből adódóan 14-es busz (Budapest) A budapesti 14-es jelzésű autóbusz a Kosztolányi Dezső tér és a Baross Gábor-telep, Ispiláng utca között közlekedett. A vonalat a VT-Transman üzemeltette. Története 14-es jelzéssel számtalan útvonalon közlekedett már autóbusz, először 1928. október 15-étől a Döbrentei tér és a Fiumei út között. A járat útvonalát többször módosították, a háború miatt sokszor szünetelt a közlekedés, míg 1944-ben Budapest ostroma miatt megszűnt. 1948-ban a Baross tér és Sashalom között indult újra, de ez nem volt hosszú életű járat, 1957. május 23-án a Móricz Zsigmond körtér és a Baross Gábor-telep, XVI. utca között indították el a 14-es buszt a 3B jelzésű busz helyett. Útvonalát nem sokkal később a Kosztolányi Dezső térig rövidítették. Elágazójárata is közlekedett 14Y jelzéssel a Kosztolányi Dezső tér és a Lőtéri bekötőút között. A 14Y járat 1977. január 1-jén a 114-es jelzést kapta. 1978. október 30-án a déli végállomás az Ispiláng utcához került át. 1984-ben a 114-es busz megszűnt, majd 1986-ban újraindították a Kosztolányi Dezső tér és a Baross Gábor-telep között, a Minta utca helyett a Rózsakert utcán keresztül. A 14-es buszt 2008. szeptember 6-án 214-esre számozták át, útvonala változatlan maradt. Ugyanekkor új járatot indítottak 213-as jelzéssel a Török utcáig. Járművek 2001-től a VT-Transman MAN SL 223-as buszai jártak a vonalon, előtte Ikarus 263-asok jártak a vonalon. Megszűnése előtt Volvo-Alfa Localo buszok is közlekedtek. Lemoa Lemoa város Spanyolországban, Bizkaia tartományban. Lemoa Bedia, Galdakao, Zornotza, Dima és Igorre községekkel határos. Lakosainak száma 3534 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Moháry Gyula Moháry Gyula, Morbiczer, (Pest, 1827. november 16. – Kóka, 1911. augusztus 24.) római katolikus plébános. Élete A gimnáziumot szülőhelyén, a bölcseleti és jogi tanfolyamot a pesti egyetemen végezte. 1848. június 29-én az első magyar minisztériumba fogalmazónak nevezték ki. Azután mint nemzetőr a szabadságharc több csatájában részt vett és honvéd-huszár századosi rangot nyert. Orosz fogságban és haditörvényszék előtt is volt. Bujdosásai közben a benedekfalvi Luby-családnál talált menhelyet; azután Borsod vármegyei fogalmazó lett Miskolcon, majd a pesti főispánságnál fogalmazó, 1853. december 10-n pedig a helytartósági elnökségnél. 1855. január 12-én az Esztergom vármegyei főnökséghez nevezték ki. 1856. február 4-én magasabb rangfokozattal Fehér megyébe, 1858. február 16-án Heves vármegyébe helyeztetett át. Scitovszky hercegprímás 1860-ban az Esztergom megyei növendékpapok közé vette fel és az esztergomi papnevelőben 18 hónapot töltött. 1863. július 27-én pappá szenteltetett. Káplán volt Tardoskedden, ugyanitt adminisztrátor is; 1868. szeptember 1-jén nagybárkányi, 1878. október 10-én varbói, 1888. október 16-án perbetei plébános lett. Morbiczer családi nevét 1868-ban változtatta Moháryra. Fölfedezte a Zsigmond korabeli történelmi nevezetességű mátraverebélyi gót templom alapítványi okiratait; ezen templom régiségeinek saját rajzaival ellátott leírása a vonatkozó okmányokkal együtt az esztergomi érseki levéltárban van. Vegyes tartalmú cikkeket írt a Kassa és Vidékébe (1876. Branyiszkó), a bécsi Wandererbe, a Magyar Államba, a Magyar Koronába, a Nógrádi Lapokba sat. Munkái Esketési szózat. Tartotta… Budapesten 1882. jan. 28. a N. B. Asszonyról czímzett pest-belvárosi plébánia-templomban. Esztergom, 1882. Esketési beszéd. Tartotta… 1882. decz. 30. tek. dombóvári Lexa Zeno és szécsénykovácsi Bogyay Erzsi kisaszony menyegzőjén. Esztergom, 1883. Esketési beszéd, Tartotta… 1885. jan. 20. Mornberger F. cs. kir. tart. tűzmester és Drunder Ilona k. a. menyegzőjén. B.-Gyarmat, 1885. Főm. és Főt. Vaszary Kolos esztergomi érsek Magyarország herczegprimása üdvözletére. A perbetei képviselő-testület elhatározásából Bpest, 1892. Gillian Rolton Gillian Rolton (Adelaide, 1956. május 3. – Adelaide, 2017. november 18.) olimpiai bajnok ausztrál lovas. Az 1992-es barcelonai olimpián lovastusa csapatversenyben David Greennel, Andrew Hoy-jal és Matthew Ryannel olimpiai bajnok lett. Négy év múlva az atlantai olimpián Wendy Schaefferrel, Andrew Hoy-jal és Phillip Duttonnal megvédték olimpiai bajnoki címüket. Gillian Rolton mindkét alkalommal Peppermint Grove nevű lovával versenyzett. Sikerei, díjai Olimpiai játékok – lovastusa csapat aranyérmes: 1992, Barcelona , 1996, Atlanta Fritz Christen Fritz Christen (1921. június 29. – 1995. szeptember 23.) német Waffen-SS katona a második világháború idején. A keleti fronton az SS Totenkpof hadosztálynál harcolt, és az egyik összecsapás után megkapta a Lovagkeresztet, így ő lett az első közkatona, aki átvehette ezt a kitüntetést. Élete 1940-ben jelentkezett önkéntesnek a Waffen-SS-be, és a Totenkopf hadosztályhoz került, páncéltörő tüzérként. Az 1941-es Barbarossa hadműveletben vetették be. Szeptember 24-én Lusno orosz falunál ásták be magukat, a szovjetek ellentámadását várva. A támadás még aznap megindult, és a falunál volt a legnagyobb erősségű. Az összecsapásban páncéltörőágyújának többi kezelője meghalt, ő azonban folytatta a harcot. Az elkövetkezendő három napon egyedül tartott ki ágyúja mellett, utánpótlás és készletek nélkül. Végül a Totenkopf ellentámadása mentette fel pozícióját. Mivel 13 ellenséges tankot lőtt ki, és 100 gyalogost ölt meg, egységének parancsnoka, Theodor Eicke kitüntette a Vaskereszttel, és Lovagkeresztre terjesztette fel, amelyet személyesen Adolf Hitlertől vehetett át. Christen az első és legfiatalabb közkatona volt, és hadosztályából is az első, aki megkapta ezt a kitüntetést. Ezután megkülönböztetéssel szolgált tovább a háború végéig. 1945 tavaszán egységének maradékával együtt amerikai hadifogságba esett Csehszlovákiában. Mivel a nyugati szövetségesek bűnszervezetként kezelték a Waffen-SS tagjait, így átadták őket a Vörös Hadseregnek, ahol a Totenkopf tagjaiként igen kemény elbánásban részesültek, az orosz földön elkövetett háborús bűnök miatt. Habár sok SS katona meghalt a szovjet hadifogságban, Christen és egységének sok tagja túlélte azt, és 1955-ben visszatérhetett Németországba, majd 1995-ben halt meg. Fouronnes Fouronnes település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 166 fő (2015). Fouronnes Charentenay, Courson-les-Carrières, Fontenay-sous-Fouronnes és Mailly-le-Château községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Férfi gyeplabdatorna a 2016. évi nyári olimpiai játékokon A 2016. évi nyári olimpiai játékokon a férfi gyeplabdatornát augusztus 6. és 18. között rendezték. A tornán 12 nemzet csapata vett részt. A címvédő az előző két olimpián aranyérmes német válogatott volt, akik ezúttal bronzérmet nyertek. Lebonyolítás A 12 csapatot két hatcsapatos csoportra bontották, a csoportmérkőzések során körmérkőzéses rendszerben dől el a csoporton belüli sorrend. A csoportokból az első négy csapat jut be a negyeddöntőbe, innen egyenes kieséses rendszerben zajlik a torna. Felsőmarikó Felsőmarikó (szlovákul Horná Mariková) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Vágbesztercei járásban. 2011-ben 660 lakosából 610 szlovák volt. Fekvése Vágbesztercétől 17 km-re északra, a Marikó patak partján fekszik. Korábban Alsómarikóval együtt alkotta Marikó községet. Története Területe ősidők óta lakott, a puhói kultúra maradványait találták itt meg. "Kathlehatha – Dvelehoty" nevű birtokként 1321-ben említik először. 1438-ban Marikowa Lehota néven szerepel oklevélben. A 18. század elejétől a vágbesztercei váruradalom része volt. A mai település a 18. század végén keltkezett Alsómarikó határában. Első írásos említése 1828-ban "Hornyo Hlboke" alakban történt. Ebben az évben 309 házában 2598 lakos élt. 1851-ben "Hornyo Hlboke", 1890-ben "Hornyó-Hlboke" alakban tűnik fel. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, gyümölcstermesztéssel, famegmunkálással foglalkoztak. 1851-ben 2696 volt a lakosai száma. A nők 20. század elejéig vászon és posztószövéssel, hímzéssel és ezek árusításával foglalkoztak. Vályi András szerint "Alsó, felső Hlboke, Hluboka. Tót faluk Trentsén Várm. földes Uraik több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszenek Szenitznek vagy Szénásfalunak szomszédságában, Predmirhez sem meszsze, legelőjök, fájok van, földgyeik nehezen miveltetnek, híres gyapjokból szép hasznok van." Fényes Elek szerint "Hlboke (Hornyo), hegyek közt elszórt nagy tót falu, Trencsén vmegyében, 2674 kath., 22 zsidó lak., kath. paroch. templommal. F. u. többen. Ut. p. Trencsén." 1910-ben Marikónak 4456, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Vágbesztercei járásához tartozott. Ma két település: Alsó- és Felsőmarikó, melyekhez számos kis telep tartozik. 1945 után sok lakosa vándorolt el dél-szlovákaiai és a cseh határmenti területekre. Mai hivatalos nevét 1954-ben kapta, amikor hivatalosan is kivált Alsómarikóból. 2001-ben 824 lakosából 816 szlovák volt. Nevezetességei Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1830-ban épült klasszicista stílusban. Regney Regney település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 84 fő (2015). Regney Bettegney-Saint-Brice, Bouxières-aux-Bois, Derbamont, Frizon, Madegney és Saint-Vallier községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Sport szelet A Sport szelet étcsokoládé-bevonatú, rumos ízesítésű csokoládészelet. Története 1953. augusztus 20-án, a Népstadion megnyitására készült az első Sport szelet, amelyet a Csemege Édesipari Vállalat[forrás?] gyártott 25 grammos kiszerelésben, az első időkben még kézműves technikával. Kétrétegű, impregnált alufólia csomagolását kívül zöld színű papír borította, egy diszkoszvető figurájával, amit Szécsényi Józsefről, a sportág jeles művelőjéről mintáztak. Nem felel meg a valóságnak, hogy a csomagoláson a zöld szín az FTC-re utalna. A terméket ugyanis eredetileg MHK Sport szelet néven hozták forgalomba - a diszkoszvető alakja mögött a háttérben az MHK, az akkori idők sport-tömegmozgalmának rövidítése állt. Az 1956-os forradalom után a gyártás MHSZ Sport szelet néven folytatódott a Budapesti Csokoládégyárnál. A rendszerváltás után 1993-ban a privatizáció során a Kraft Jacobs Suchard cég vásárolta meg a volt állami vállalatot. A Normál Sport szelet 31 grammos lett, míg a hagyományos terméket 'kicsi Sport szeletnek' nevezték. Megjelent a 42 grammos Sport szelet XL is. A csomagolás ábrája is megváltozott, lekerült róla a sportoló alakja. Az 1990-es évek végétől már XXL méretben (51 gramm), karamelles, mogyorós ízben, 2002-től tejcsokoládés majd fehércsokoládés változatban, sőt 2005-től jégkrémként is kapható volt. Készítése Tejszín fondant felhasználásával gyártották, vagyis tejzsiradékokkal tették lágyabbá az eredetileg ropogós, kemény alapfondantot. A csokoládémassza kakaópor helyett magasabb kakaóvaj-tartalmú kakaópogácsából (pörkölt, hántolt kakaóbab-belső) készült. A Mondelez Hungária Kft. termékeként 2013-ban a termék gyártója, a Mondelez Hungária Kft. arról tájékoztatta a sajtót, hogy évente kb. 46 millió darabot adnak el belőle, Magyarországon közel 1800 tonnányit fogyasztanak. A kétezres években reklámklip-sorozattal hirdették a televízióban, melyben egy rasztás jamaikai (Victor Romero Evans) „segít” egy másik, a kocsijának támaszkodó megfáradt embernek. A reklámklipeket eredetileg a svéd/norvég Japp szelet számára készítették, csak az utolsó képkockákat cserélték le. Latorcai János Latorcai János (Békés, 1944. május 9. –) gépészmérnök, politikus, országgyűlési képviselő, az Országgyűlés alelnöke. Életpályája 1962-ben érettségizett Mezőtúron, majd az esztergomi Felsőfokú Vegyipari Gépészeti Technikumban tanult, ahol 1965-ben vegyipari technikusi képesítést szerzett. Ezután a Nehézipari Műszaki Egyetemen tanult, ahol 1971-ben gépészmérnöki diplomát szerzett. 1976-ban doktorált. Műszaki pályafutása 1965-ben a Textilipari Kutatóintézet tudományos munkatársa lett, majd 1971-ben az Élelmiszeripari Főiskolán tanársegédi állást kapott. 1975-től a Munkaügyi Minisztérium tudományos munkatársa, majd osztályvezető-helyettese volt. 1976-tól 1992-ig a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa volt. 1989-től a FÉG szolgáltató leányvállalatánál dolgozott főmérnökként, majd a FÉG gyártásfejlesztési főmérnöke, később vezérigazgató-helyettese, majd annak vezérigazgatója. 1991-től az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium ipargazdasági, majd 1992-től iparpolitikai főosztályának vezetője volt. 1991-től tagja a Rába Rt. vállalati tanácsának, majd egy ideig igazgatósági elnöke volt a cégnek. Közéleti pályafutása 1993-ban lépett be a KDNP-be. 1993 februárjában Szabó Iván utódjaként ipari és kereskedelmi miniszterré nevezték ki Antall József akkori miniszterelnök kormányába. Posztját Boross Péter miniszterelnöksége alatt is megtartotta. Az 1994-es országgyűlési választáson pártja országos listájáról szerzett mandátumot. Az ez évi önkormányzati választáson a polgári oldal főpolgármester-jelöltje. A gazdasági bizottság alelnökeként tevékenykedett. 1994-ben a KDNP alelnökévé választották, majd 1995-ben a párt országos választmányának elnökévé választották. 1997-ben több párttársával együtt megalapítója az MKDSZ-nek, ami miatt kizárják pártjából és frakciójából, valamint az akkori Házszabály rendelkezése miatt elvesztette bizottsági tagságát is. Rövid független képviselői tevékenység után csatlakozott a Fidesz-frakcióhoz, annak egyik helyettes vezetője lett. Új frakciója javaslatára újra a gazdasági bizottság alelnöke lett. Az 1998-as országgyűlési választáson a Fidesz jelöltjeként az Esztergom központú választókerületben szerzett egyéni mandátumot. Az őszi önkormányzati választáson újra a polgári pártok főpolgármester-jelölje, de ezúttal is alulmarad Demszky Gáborral szemben. A Fidesz-frakció helyettes vezetője és a gazdasági bizottság elnöke volt. 1998 és 2002 között kétszer próbálta elérni, hogy Esztergom megkapja a megyei jogú város rangot. A 2002-es országgyűlési választáson a Fidesz és az MDF Komárom-Esztergom megyei területi listájáról szerzett mandátumot. A gazdasági bizottság alelnöke volt. 2002-ben az újjáalakult KDNP alelnökévé választották, 2003 óta az országos választmány elnöke. 2006-ban a Fidesz és a KDNP közös országos listájáról szerzett mandátumot, 2010-ben pedig a Békés megyei területi listáról. 2010-ben az Országgyűlés egyik alelnökévé választották. Több civil egyesület tagja. Családja Nős, felesége közgazdász és ikonfestő. Két felnőtt gyermek édesapja, nagyobbik fia a II. kerületi képviselő-testület tagja. Források és jegyzetek Latorcai János (1944, Békés) - Fidesz Férfi gyeplabdatorna az 1988. évi nyári olimpiai játékokon Az 1988. évi nyári olimpiai játékokon a férfi gyeplabdatornát szeptember 18. és október 1. között rendezték. A tornán 12 válogatott szerepelt. Lebonyolítás A 12 résztvevőt 2 darab 6 csapatos csoportba sorsolták. Körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportból az első két helyezett jutott tovább az elődöntőbe, ahonnan egyenes kieséses rendszerben folytatódott a torna. A csoportok harmadik és negyedik helyezettjei az 5–8. helyért, az ötödik és hatodikok pedig a 9–12. helyért játszhattak. Sportcsarnok A sportcsarnok olyan fedett sportépítmény, amelyet alkalmanként a sporttól különböző, főleg kulturális célra használnak. A sportaréna vagy egyszerűen aréna a 2010-es években népszerűvé vált szinonimája a sportcsarnoknak. (Jellemző, hogy az egykori Budapest Sportcsarnok helyén az 1999-es tűzeset után felépült sportlétesítmény neve előbb Budapest Sportaréna, majd 2004-től Papp László Budapest Sportaréna lett. Nevezetes sportcsarnokok magyar nyelvterületen Békés, Városi Sportcsarnok Békéscsaba, Városi Sportcsarnok Budapest Sportcsarnok , 1999-ben leégett Debrecen, Oláh Gábor utcai Sportcsarnok Dorog Városi Sportcsarnok Gyöngyös, Dr. Fejes András Sport- és Rendezvénycsarnok , korábban Városi Sportcsarnok Győr, Magvassy Mihály Sportcsarnok Kaposvár , Városi Sportcsarnok és Kaposvár Aréna Kecskemét, Messzi István Sportcsarnok Kolozsvár, Városi Sportcsarnok Makó, Erdei János Sportcsarnok , 2000-től 2009-ig Városi Sportcsarnok Mezőkövesd, Városi Sportcsarnok Miskolc, Sportcsarnok , hivatalos nevén Generali Aréna Nagykáta Városi Sportcsarnok Salgótarján, Városi Sportcsarnok Pápa, Városi Sportcsarnok Pécs, Lauber Dezső Sportcsarnok Tatabánya , Földi Imre Sportcsarnok Szeged, Újszegedi Sportcsarnok Zalaegerszeg, Városi Sportcsarnok Nevezetes sportcsarnokok más országokban Barcelona, Estació del Nord Sportcsarnok Padányi Viktor Dr. Padányi Viktor (Vatta, Borsod vármegye, 1906. január 26. – Melbourne/Moorabbin, 1963. december 3.) történész, nyelvész, író. Életpályája Középiskolai tanulmányait Egerben és Budapesten végezte. A szegedi és a budapesti tanárképző főiskola elvégzése után a Szegedi Tudományegyetemen történelemből, filozófiából és magyar irodalomból doktorált. Magyarországon oktatáspolitikai kérdésekkel foglalkozott. Tanított Tarnamérán, Törökszentmiklóson és Kiskunfélegyházán, majd Szegeden az egyetemen. Kiválóan zongorázott, hegedült és festett. Szülei és felesége, Csősz Emilia szintén tanárok voltak. Házasságából három fia született. Magyarországról 1945-ben távozott. 6 évig a bajorországi Oberammergauban, majd 1951-től az ausztráliai Melbourne-ben élt, ahol mint könyvelő, műszaki rajzoló és tanár működött. Tanulmányai, könyvei főleg a magyar őstörténetre vonatkoznak de írt tankönyvet, regényeket, novellákat, verseket és színdarabokat is. Művei Összeomlás 1918-19. Az iglói géppuskások regénye. Szeged, 1942. Ablak. Padányi-Tarjék: Egyetemes és magyar történet. Szeged, 1943. Szegedi Újn. A vörös vihar Bp. 1943. Stádium. Széchenyi kultúrája. Szeged, 1943 A nagy tragédia 1952, Vérbulcsú 1954, Tér és Történelem 1955, Rákóczi 1961, Sumir Magyar nyelv lélekazonossága 1962, Dentu-Magyaria 1963, Egyetlen menekvés 1967. Orville H. Browning Orville H. Browning (Cynthiana, 1806. február 10. – Quincy, 1881. augusztus 10.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Illinois, 1861–1863). Port Harcourt Port Harcourt város Nigéria déli részén, a Niger folyó deltájának keleti részén, a Rivers szövetségi állam székhelye. A városnak 2007-ben mintegy 2 667 000 fő, az agglomerációnak 3 761 000 fő lakosa volt. Történelem A várost 1912-ben alapította Észak Nigéria Protektorátus és Dél Nigéria Protektorátus kormányzója, Frederick Lugard, hogy az 1909-ben Enuguban talált szenet a kikötőn keresztül elszállíthassa. A várost az alapító 1913-ban nevezte el az angol gyarmatügyi miniszter Lewis Vernon Harcourt tiszteletére – és annak beleegyezésével – Port Harcourtnak. Később a városba beolvadtak a környező falvak is, így például Oroworukwo, Mkpogua, vagy Rumuomasi. Az első világháború idején a britek a kikötő felhasználásával indítottak támadást Kamerun német gyarmat ellen. Miután Oloibiriben 1956-ban nyersolajat tártak fel, Port Harcourt-ból indult az első nigériai kőolajszállítmány 1958-ban. A kikötőváros a nigériai olajipar központjává vált és ennek hatására jelentős fejlődésnek indult, a Niger folyó deltavidékének egyik legfontosabb ipari, kereskedelmi központjává fejlődött. Amikor 1967-ben a „Biafrai Köztársaság” elszakadásával polgárháború tört ki Nigériában, a város – ami a szeparatista területen feküdt – hadszíntérré vált. A központi kormány csapatai 1968 május 19-én foglalták vissza a lázadóktól. Gazdaság Lagos után az ország második legnagyobb kikötője. A mély vizű kikötő építését 1912-ben kezdték el; 1916 óta vasútvonal köti össze Enugu városával. Kiviteli cikkei közé tartozik az Enuguból érkező szén, a pálmaolaj, a földimogyoró. A város ipari központ, ahol kőolajat finomítanak, alumíniumlemezt, üveget, gumiabroncsot, festéket gyártanak. Számos multinacionális cég székhelye. Romanid nyelv A romanid a mesterséges nyelvek egyike, kidolgozója Magyar Zoltán. Első nyelvtana 1956 májusában készült el; a szerző több tudományos társaságnak, szakembernek elküldte javaslattételre, átdolgozásra. Az új változat 1957 decemberében jelent meg A Romanid nyelv rövid nyelvtana címmel. A romanid homogén, zonális, interlatinid naturalista nyelvtervezet. Az első kiadás előszavában a szerző a „legfejlettebb és legkorszerűbb műnyelvnek” nevezi. Véleménye szerint „egyszerű nyelvtani szerkezete és nemzetközi szókincse miatt igen könnyű megtanulni; a román és angolszász népek százmilliói pedig előtanulmány nélkül, első olvasásra megértik”. Magyar Zoltán szándéka szerint a romanid nemzetközi közvetítő nyelvnek készült. A tervezet azonban nem lett népszerű, a nyelvnek beszélői gyakorlatilag nincsenek. Rövid nyelvtan A latin ábécé 25 betűjét használja fel. Az egyes hangokat 37 írásjel jelöli. A hangsúly vagy a szó végi hangtól vagy a szavak mondatbeli szerepétől függ, de jelöletlen. A helyesírás – bár egyszerűsített – szintén az újlatin mintákat követi. A főnév hím- és nőnemű lehet, a megfelelő névelők: el/un, la/una; les. Az elvont főnevek névelője: lo (lo bel ‘a szép’, lo bon ‘a jó’). A főnév végződése szerint a többes szám jele általában -s vagy -es, de lehet -tes vagy -os is. A ragozás analitikus, 4 eset van (nominativus, accusativus, genitivus, dativus). A melléknév minden esetben változatlan, fokozása analitikus. Tőszámnevek tízig: zero, un, dos, tres, quatre, quinque, sex, septe, octe, nove, dece. A személyes névmások: egyes szám 1. személy yo; 2. tu; 3. il, ella, id; többes szám 1. személy nos; 2. vos; 3. iles, ellas. Igefajták: cselekvő, szenvedő, visszaható, műveltető. Igemódok: kijelentő, felszólító, feltételes és parancsoló. A kijelentő módban 4 idő van: jelen, múlt, jövő és befejezett jövő. Nincs kötőmód és időegyeztetés. Mint a mesterséges nyelvek többségében, a mondattan kevéssé vagy egyáltalán nem kidolgozott; a szintaxist többnyire a minta(példa-)szövegekből kell levezetni. A romanid szókincse a latin, az újlatin és a görög szavak összetevéséből alakult ki elemző-levezető módszerrel (ld. interlingua). A szókincs gyarapításának módjai: átvétel a forrásnyelvekből és szóalkotás. A képzőrendszer nem túl gazdag. Észak- és Közép-amerikai, Karibi Labdarúgó-szövetségek Konföderációja Az Észak- és Közép-amerikai, Karibi Labdarúgó-szövetségek Konföderációja (angolul Confederation of North, Central American and Caribbean Association Football (CONCACAF)) az amerikai kontinens Észak-Amerikát, Közép-Amerikát és a Karib-térséget magába foglaló nemzetközi labdarúgó-szövetsége. Három dél-amerikai terület, Guyana és Suriname független országok, valamint egy francia département, Francia Guyana, szintén itt rendelkeznek tagsággal. A CONCACAF-ot jelenlegi formájában 1961-ben alapították, öt másik kontinentális szövetség mellett ez a szervezet is csatlakozott a FIFA-hoz. Legfontosabb feladatai közé tartozik a nemzeti válogatottak és klubcsapatok részére versenyek, bajnokságok szervezése, valamint a labdarúgó-világbajnokságok selejtezőtornáinak megszervezése és lebonyolítása. Tagországok Karibi Labdarúgó-unió (CFU) 1: Észak-amerikai 2: Dél-amerikai Eltérések a földrész országai és a CONCACAF tagországai között Az Amerikai Egyesült Államok társult állama, Puerto Rico , valamint függő területe, az Amerikai Virgin-szigetek önálló szövetséggel rendelkeznek. Az Egyesült Királyság függő területei, Anguilla , Bermuda , a Brit Virgin-szigetek , a Kajmán-szigetek , Montserrat , valamint a Turks- és Caicos-szigetek önálló szövetséggel rendelkeznek. A Holland Királyság tengerentúli területei, Aruba , Bonaire, Curaçao és Sint Maarten önálló szövetséggel rendelkeznek. Franciaország tengerentúli megyéi, Guadeloupe , Martinique és a dél-amerikai Francia Guyana , valamint tengerentúli területe, Saint-Martin önálló szövetséggel rendelkeznek. A dél-amerikai Guyana , Francia Guyana és Suriname a CONCACAF tagjai. CONCACAF által szervezett labdarúgótornák Országok közötti CONCACAF-aranykupa (CONCACAF Gold Cup) U20-as CONCACAF-bajnokság (CONCACAF Under-20 Championship) U17-es CONCACAF-bajnokság (CONCACAF Under-17 Championship) CONCACAF-olimpiai selejtezőtorna (CONCACAF Men Pre-Olympic Tournament) Női CONCACAF-aranykupa ( CONCACAF Women's Gold Cup ) U20-as női CONCACAF-bajnokság ( CONCACAF Women's Under-20 Championship ) U17-es női CONCACAF-bajnokság ( CONCACAF Women's Under-17 Championship ) Női CONCACAF-olimpiai selejtezőtorna ( CONCACAF Women's Pre-Olympic Tournament ) Regionális Copa Centroamericana (Copa Centroamericana de UNCAF) : Nemzetközi labdarúgótorna közép-amerikai labdarúgó-válogatottak számára, a legjobb 5 vehet részt a CONCACAF-aranykupán . Karibi kupa (Caribbean Cup) : Nemzetközi labdarúgótorna a karibi labdarúgó-válogatottak számára, a legjobb 4 vehet részt a CONCACAF-aranykupán . Futsal CONCACAF-futsalbajnokság (CONCACAF Futsal Championship) CONCACAF-futsalklubbajnokság (CONCACAF Futsal Club Championship) Strandlabdarúgás CONCACAF-strandlabdarúgó-bajnokság (CONCACAF Beach Soccer Championship) Megszűnt tornák CCCF-bajnokság (CCFC Championship) ( 1941 – 1961 ) NAFC-bajnokság (NAFC Championship) ( 1947 , 1949 , 1990 , 1991 ) CONCACAF-bajnokság (CONCACAF Championship) ( 1963 – 1989 ) CFU-bajnokság (CFU Championship) ( 1978 – 1988 ) Klubcsapatok kupái CONCACAF-bajnokok ligája ( CONCACAF Champions' Cup ) Regionális Karibi klubcsapatok kupája (CFU Club Championship) Megszűnt Kupagyőztesek CONCACAF-kupája (CONCACAF Cup Winners Cup) : Nemzeti kupagyőzteseknek rendezett kupa 1991 – 1998 -ig. Karibi Professzionális Labdarúgóliga (Caribbean Professional Football League) ( 1992 – 1995 ) CONCACAF-óriások kupája (CONCACAF Giants Cup) ( 2001 ) Copa Interamericana : Az amerikai kontinens szuperkupája volt. ( 1968 – 1998 ) Bajnokcsapatok CONCACAF-kupája (CONCACAF Champions' Cup) : A CONCACAF-régió legjobb klubcsapatainak rendezett kupája volt 1962 és 2008 között. Észak-amerikai szuperliga (North American SuperLiga) ( 2007 – 2010 ) UNCAF-klubcsapatok kupája (Copa Interclubes UNCAF) : Közép-amerikai klubcsapatok kupája ( 1971 – 2007 ) Meghívásos alapon Copa Libertadores Copa Sudamericana ( 2004 – 2008 ) Recopa Sudamericana Részvételek a labdarúgó-világbajnokságokon A földrészről eddig tizenegy válogatottnak sikerült kivívnia a világbajnoki részvételt, a legtöbbször Mexikónak, 2018-ig 16 alkalommal. A legjobb eredményt az Egyesült Államok érte el 1930-ban, amikor az elődöntőig jutott (bronzmérkőzést akkor még nem játszottak). Legjobb helyezések Egyesült Államok 1× (1930) Mexikó 2× (1970, 1986) Kuba 1× (1938) Costa Rica 1× (2014) Honduras 3× (1982, 2010, 2014) Salvador 2× (1970, 1982) Haiti 1× (1974) Kanada 1× (1986) Jamaica 1× (1998) Trinidad és Tobago 1× (2006) Panama 1× (2018) Részvétel a konföderációs kupán A félkövérrel jelölt válogatott megnyerte a tornát. 1992 : Egyesült Államok 1995 : Mexikó 1997 : Mexikó 1999 : Egyesült Államok, Mexikó 2001 : Kanada, Mexikó 2003 : Egyesült Államok 2005 : Mexikó 2009 : Egyesült Államok 2013 : Mexikó 2017 : Mexikó Összes részvétel (a lehetséges 10-ből) Mexikó Egyesült Államok Kanada Legjobb helyezés Mexikó 1× (1999) Egyesült Államok 1× (2009) Kanada 1× (2001) Részvétel az olimpiai labdarúgótornán 1896 – nem volt labdarúgótorna 1900 – nem indultak labdarúgócsapatok a térségből 1904 – Egyesült Államok (két csapattal), Kanada 1908 – nem indultak labdarúgócsapatok a térségből 1912 – nem indultak labdarúgócsapatok a térségből 1920 – nem indultak labdarúgócsapatok a térségből 1924 – Egyesült Államok 1928 – Egyesült Államok, Mexikó 1932 – nem volt labdarúgótorna 1936 – Egyesült Államok 1948 – Egyesült Államok, Mexikó 1952 – Egyesült Államok, Holland-Antillák 1956 – Egyesült Államok 1960 – nem indultak labdarúgócsapatok a térségből 1964 – Mexikó 1968 – Guatemala, Mexikó, Salvador 1972 – Egyesült Államok, Mexikó 1976 – Guatemala, Kanada, Kuba, Mexikó 1980 – Costa Rica, Kuba 1984 – Costa Rica, Egyesült Államok, Kanada 1988 – Egyesült Államok, Guatemala 1992 – Egyesült Államok, Mexikó 1996 – Egyesült Államok, Mexikó 2000 – Egyesült Államok, Honduras 2004 – Costa Rica, Mexikó 2008 – Egyesült Államok, Honduras 2012 – Honduras, Mexikó 2016 – Honduras, Mexikó Nádiantilop-formák A nádiantilop-formák (Reduncinae) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe és a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába tartozó alcsalád. Egyes rendszertani munkák ide sorolják a Pelea nemet is. Rendszerezés Az alcsaládba az alábbi 2 nem és 8 faj tartozik: Redunca – 3 faj nagy nádiantilop (Redunca arundinum) hegyi nádiantilop (Redunca fulvorufula) közönséges nádiantilop (Redunca redunca) Kobus – 5 faj gyűrűsfarkú víziantilop (Kobus ellipsiprymnus) közönséges mocsáriantilop (Kobus kob) zambézi mocsáriantilop (Kobus leche) nagyszarvú mocsáriantilop (Kobus megaceros) Puku mocsáriantilop (Kobus vardonii) Forrás ITIS szerinti rendszer besorolása Latorvár (Sály) Latorvár mára elpusztult vár a Bükk-vidék központi hegyeinek déli oldalán, Sály közelében. Elhelyezkedése A Sálytól 4 km-re északnyugatra fekvő Latorpuszta (Latorút) fölötti hegy ormán, Latorvár-tetőn, ahol három egymás közvetlen közelébe épült erősség található. Az első egy vaskori földvár, a második egy honfoglalás-kori földvár (Örsúr vára), a harmadik pedig egy Árpád-kori kővár (Latorvár). Ez nem a hegy tetején, hanem annak déli, meredeken kiugró padkáján található. Nevének eredete Egy fenn maradtlegenda szerint egy Latur nevű rablólovag vára állt itt egykor, aki a völgyön átutazókat rabolta ki. Várát később lerombolták. Talán őróla kaphatta a település is a Lator nevet. Története Latorvár építését kerámialeletek alapján az Árpád-korra, a 12. század végére vagy a 13. század elejére teszik. A várról a fennmaradt oklevelek nem tudósítanak. A várat valószínűleg a kácsi lakótoronnyal egy időben, az Örsúr nemzetség 14. századi elszegényedésével hagyták el, mivel átépítésére nem volt megfelelő anyagi fedezet. A várat a huszadik század elejétől 15. századi, huszita eredetű erősségnek tartották, ezt a nézetet azonban az újabb leletek cáfolták. Feltárása Latorvárat Holl István és Parádi Nándor ásatásai tárták fel. A torony alapjait, valamint körülötte Árpád-kori kerámiatöredékeket találtak itt (pl. halványvöröses színű palacknyak- és palackváll-töredék). 1979-ben Parádi Nándor és Gádor Judit járta be a területet, újabb cseréptöredékeket találva. Leírása A várat egy 28x14 méteres ovális alakú, 7 méter széles árok határolja, mely mára jelentősen feltöltődött, mélysége mindössze 1-1,5 méter. A kis alapterületű lakótorony alapjánál 2,5 méter vastag falai 4-4,5 méteres magasságig maradtak fenn. A torony falainak íves hajlásából kör vagy félkör alakú alaprajzra lehet következtetni. Kéky Lajos Nánási Kéky Lajos (néha Kéki Lajos névváltozatban; Hajdúnánás, 1879. december 21. – Budapest, 1946. október 29.) irodalom- és színháztörténész, esztéta, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1924), majd rendes (1941) tagja. A pozitivista irodalomtörténeti kutatások kései nemzedékének jeles tagja volt, nevéhez fűződik egy sor 19. századi magyar irodalmi életmű kritikai kiadásának előkészítése. Életútja Magyar–latin szakos tanári, illetve bölcsészdoktori oklevelét 1905-ben szerezte meg a Budapesti Tudományegyetemen. Utolsó tanévében, 1904–1905-ben ösztöndíjasként oktatott a Budapesti Tanárképző Intézet Gyakorló Főgimnáziumában, 1905-től pedig az egyetem esztétikai intézetében, Beöthy Zsolt mellett gyakornokoskodott, illetve a III. kerületi állami főgimnázium helyettes tanára lett. 1906-tól 1915-ig a VIII. kerületi állami főgimnáziumban tanított tovább. 1915-ben magántanári képesítést szerzett a budapesti egyetemen a 19. századi magyar irodalomtörténet tárgyköréből, s 1930-tól haláláig címzetes nyilvános rendkívüli tanárként oktatott az intézményben. Ezzel párhuzamosan, 1917 és 1941 között az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (1919-től Színművészeti Főiskola) tanáraként irodalom- és színháztörténetet adott elő. Munkássága Pozitivista szemléletű irodalomtörténeti kutatásai elsősorban a 19. századi magyar irodalomra, főként a nemzeti romantika korának költészetére irányultak. Behatóan foglalkozott Arany János és Petőfi Sándor epikus költészetével, bevezetővel és jegyzetekkel ellátott kritikai kiadásokban jelentette meg Gvadányi József, Kisfaludy Károly, Tompa Mihály és Jókai Mór műveit, Baksay Sándor irodalmi munkáit és Berczik Árpád színműveit. Áttekintéseket írt a magyar esztétikai irodalom nagyjainak (Beöthy Zsolt, Jánosi Béla, Négyesy László) életművéről is. Jelentős színháztörténeti és ‑elméleti munkássága, valamint nevéhez fűződik a Kisfaludy Társaság történetének első száz évét feldolgozó monográfia is. 1940 és 1943 között az Irodalomtörténeti Közlemények szerkesztője volt. Társasági tagságai és elismerései Tudományos eredményei elismeréseként 1924-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1941-ben rendes tagjává választották, 1940 és 1946 között az irodalomtörténeti bizottság előadója volt. 1917-től a Kisfaludy Társaság munkájában is részt vett, 1920-tól 1930-ig másodtitkári, 1930 után titkári minőségben. Az eddigiek mellett tagja volt a Petőfi Társaságnak, valamint jegyzője a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak. Először 1908-ban, majd 1915-ben újra átvehette az MTA pénzjutalommal járó Lévay Henrik-díját, 1932-ben pedig a Kisfaludy Társaság Greguss-emlékérmének díjazottja volt. Főbb művei Szász Károly „Salamon”-ja. Budapest, 1905 Arany János elbeszélő költészete. Budapest, 1911 Tompa Mihály. Budapest, 1912 A magyar verses eleszélő költészet a XIX. sz. második felében. Budapest, 1912 Petőfi János vitézének hatása Arany Toldijára. Budapest, 1913 Jókai Mór: Egy nagy élet apró emlékei ; bev., jegyz. Kéki Lajos; Budapest, 1914 A világirodalom klasszikusai tartalmi ismertetésben ; összeáll. Kéki Lajos; Szentgotthárd, 1916 ( 2. kiadás: 1921 ) Baksay Sándor. Budapest, 1917 Online Tanulmányok Arany János epikájáról. Budapest, 1917 Petőfi, Élet- és jellemrajz. Budapest, 1922 Beöthy Zsolt. Budapest, 1925 Gárdonyi Géza. Budapest, 1926 Vajda János. Budapest, 1927 A magyar irodalom története. Budapest, 1929 Jánosi Béla emlékezete. Budapest, 1935 A Kisfaludy Társaság története 1836–1936. Budapest, 1936 Négyesy László emlékezete. Budapest, 1937 A Nemzeti Színház első művésznemzedéke. Budapest, 1937 A költői jellemrajz XIX. századi irodalmunkban. in: Budapesti Szemle 1944 (1942-ben elhangzott, második akadémiai székfoglalója) Egységes Európai Okmány Az Egységes Európai Okmány (Single European Act) az 1957-es Római Szerződés első fontos átdolgozását jelentette. Az Okmány az Európai Közösség számára célként állapította meg az egységes piac bevezetését 1992. december 31-ig, valamint törvénybe iktatta az Európai Politikai Együttműködést, a Közös Kül-és Biztonságpolitika előfutárát. Az Egységes Európai Okmányt kilenc tagállam 1986. február 17-én, Luxemburgban írta alá, majd őket követte Dánia, Olaszország és Görögország 1986. február 28-án Hágában. Az Okmány 1987. július 1-jén lépett hatályba, a Delors-bizottság működése idején. Háttere Az egyezmény létrejötte szempontjából fontos tényező volt, hogy az Európai Közösség tagjai tényleges szabad kereskedelmet szerettek volna megvalósítani, ami a tagállamok közötti jogharmonizációt és a politikai ellentmondások feloldását is szükségessé tette. Az okmány aláírását számos lépés előzte meg, ilyen volt például Az Európai Unióról szóló szerződés tervezete, melyet az Európai Parlament 1984. február 14-én fogadott el. 1984.júniusában a parlamenti szerződéstervezetből kiindulva egy, az állam- és kormányfők személyes képviselőiből álló és Dooge ír szenátor által vezetett ad hoc bizottság megvizsgálta az intézményi kérdéseket. A Dooge-bizottság jelentése felkérte az Európai Tanácsot, hogy hívjon össze kormányközi konferenciát az Európai Unióról szóló szerződéssel kapcsolatos tárgyalások lefolytatásához. 1985-ben A Bizottság Jacques Delors elnök kezdeményezésére fehér könyvet tett közzé, amely körülbelül 280 uniós jogszabály elfogadásának segítségével tette egységesebbé a felaprózott közös piacot, és amely – az intézményi megújulással együtt – az Egységes Európai Okmány gerincét képezte. A Bizottság ütemtervet terjesztett elő, és 1992. december 31-ét jelölte meg végső határidőként. Az 1985. június 28–29-i milánói Európai Tanács végül összehívta a kormányközi konferenciát, amely a luxemburgi elnökség idején 1985. szeptember 9-én nyílt meg, és 1986. február 28-án, Hágában fejeződött be. Céljai Az Okmány legfontosabb célja, hogy az egységes belső piac kialakítása által dinamikusabbá tegye az integrációs folyamatot. A déli bővítés, vagyis Spanyolország és Portugália küszöbön álló csatlakozása is az uniós intézmények megreformálását sürgette. Az egységes belső piac ezen kívül a döntéshozatali eljárás felgyorsítását is szükségessé tette, ám ez a meglévő szerződések alapján nehezen volt elérhető, különösen a Tanácson belül követett döntéshozatali folyamat miatt, amely a jogszabályok harmonizációja tekintetében egyhangú döntéseket követelt. A gyorsabb döntéshozatal érdekében számos területen kellett módosításokat bevezetni: a Tanács döntéshozatali eljárásában, a Bizottság és a Parlament jogköreiben valamint a Közösség hatáskörei kiterjesztésében is. Intézményi és politikai változások Az Egységes Európai Okmány kibővítette a minősített többségi szavazást a Tanácsban annak érdekében, hogy az egyes tagállamok nehezebben tudják megvétózni a jogszabályjavaslatokat. Létrehozta az Európai Tanácsot, amely hivatalos keretet adott az állam- és kormányfők konferenciáinak és csúcstalálkozóinak, ugyanakkor döntéshozatali jogkörrel nem rendelkezett. Megnövelte továbbá a Parlament befolyását azáltal, hogy bevezette a hozzájárulási és az együttműködési eljárást: a hozzájárulási eljárás értelmében a Parlament vétójogot kapott néhány fontos kérdésben, mivel a Tanácsnak meg kellett szereznie a Parlament egyetértését ahhoz, hogy az adott kérdésben döntést hozzon, az együttdöntési eljárással pedig egy kétolvasatos eljárás került bevezetésre, melynek során, ha a Parlament első körben elutasít egy javaslatot, azt követően a Tanács már csak egyhangúlag hozhat döntést. A Parlament jogköreinek kibővítése hozzájárult ahhoz, hogy az eljárás gyorsabb és hatékonyabb legyen, de sok esetben továbbra is a Tanácsé maradt a végső döntés joga. Az Okmány az uniós szakpolitikák fejlődésére is hatást gyakorolt, főként a szociálpolitika, a regionális politika, a környezetvédelmi politika, valamint a kutatás és fejlesztés területein történt előrelépést, ami nagymértékben hozzájárult a kohézió megerősítéséhez a közösségen belül. Eredmények A négy alapszabadság (áruk, szolgáltatások, tőke és személyek szabad áramlása) szempontjából fontos eredményeket sikerült megvalósítani az Okmány által: a határellenőrzések megszűnése mellett összehangolásra kerültek mindazok az előírások, melyek az áruforgalomra, kereskedelemre, valamint a fogyasztó- és környezetvédelemre vonatkoztak. A munkavállalók szabad mozgása érdekében teljessé tették a diplomák és iskolai végzettségek kölcsönös elismerését. Egységesítették a társasági cégbejegyzéseket, és az adórendszerek közelítésével próbálták meg csökkenteni a fennálló akadályokat. Latorvár (település) Latorvár (románul: Lotrioara) falu Romániában, Szeben megyében, a Vöröstoronyi-szorosban. Története Lator várát (A Pallas nagy lexikona szerint Lotárvár, románul: Cetatea Lotrioara vagy Cetatea Lotrului, németül: Lauterburg) először 1407-ben említették Latorwar alakban, majd 1419-ben mint Lotherwaar és Loteruaar. Az erdélyi vajdákhoz tartozó határvár volt az Olt jobb partján álló hegyen, a mai Lazaret mellett. Egykor hozzá tartozott a szoros vámja. Luxemburgi Zsigmond várnagyának megtiltotta, hogy vámot szedjen az erdélyi szászoktól. 1453-ban romokban állt, ezért V. László az addig Fehér vármegyéhez tartozó erősséget a Királyföldhöz csatolta azzal a föltétellel, hogy a szászok kijavítják és gondozzák. Mátyás a vám bevételét 1468-ban és 1473-ban Nagyszebennek adta az átjáró kiszélesítése és karbantartása fejében. A várat a hegy déli oldalában az 1900-as években megnyitott kőbánya az 1930-as évekre eltüntette. A várhegy északi, Erdély felőli oldala még áll, bár a kőbánya (amfibolit) ma is működik. A 20. század elején a Lotrioara-patakon a nagyszebeni Messing és Lessel cég úsztatta le az általa kitermelt fát. 1956-ban vált ki Bojcából. 2002-ben négy román nemzetiségű lakosa volt, közülük három ortodox, egy baptista vallású. Nevezetességei Északkeletre, az Olt jobb partján, a folyó és az E81-es út között, a szorosban áll az ún. Törttorony ( románul : Turnul Spart vagy Turnul Stricat, németül : Halberturm ), az egykori Fekete-torony. A torony romja 17 méter magas, három szintes, vastag falába lőréseket vágtak. Valószínűleg 1501 és 1509 között építették. A szorost elzáró védőfal tartozott hozzá. A 17. század végén pusztulhatott el. Épülő vízerőmű az Olton. I. Hermann türingiai tartománygróf I. (Kemény) Hermann (1155 körül – 1217. április 25.) türingiai tartománygróf 1190-től haláláig. Élete Hermann II. Lajos tartománygróf másodszülött fiaként látott napvilágot. 1180-ban megtámadta a birodalmi átokkal sújtott Oroszlán Henriket, de vereséget szenvedett Weissensee mellett vereséget szenvedett és fogságba került. A fogságból egy év múlva szabadult ki. A fivérének, a gyermektelen III. Lajosnak 1190-es halála után örökölte Türingiát. Első tette volt, hogy az Unstrut mellett fekvő Neuenburgból Wartburgba helyezte át a tartománygrófság székhelyét. Uralkodása alatt mint a művészet és költészet pártolója volt ismeretes, és ő maga is versenyzett a minnesängerekkel. Az úgynevezett Wartburgi verseny a hagyomány szerint Hermann elnöklése alatt zajlott. Első házasságából származó Jutta nevű leánya Dietrich meisseni őrgróf felesége lett. Második nejétől, bajor Zsófiától, több gyermeke született: Kegyes Lajos, magyar Szent Erzsébet férje; Raspe Henrik, Lajos utódja; és még két leánya. Hermann 27 évnyi uralkodás után hunyt el Gothában 1217-ben. Utóda elsőszülött fia, Kegyes Lajos lett IV. Lajos néven. Jegyzetek Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.) Forrás Bokor József (szerk.). Hermann (6), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Székely Gyula (villamosmérnök) Székely Gyula (Brassó, 1946. május 26.) erdélyi magyar villamosmérnök, egyetemi tanár. Életútja Középiskolai tanulmányait szülővárosában, az Unirea Líceumban végezte 1963-ban, majd ugyanott a Politechnikai Intézetben, az elektronika szakon szerzett villamosmérnöki diplomát 1968-ban. Ugyanitt doktorált 1978-ban. 1969-től a főiskola villamossági karán tanársegéd (1968–1976), majd adjunktus (1976–1990), előadótanár (docens, 1990–1993). 1993-tól professzor ugyanott, a Transilvania Egyetemnek nevezett intézményben. 2009-től a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karán egyetemi tanár, 2010–2013 között dékán, 2013-tól az egyetem rektorhelyettese. Munkássága Kutatási területei: a teljesítményelektronika, az adatgyűjtő és mérőműszerek. Kutatási eredményei közé tartozik a középfrekvenciás és nagy teljesítményű tranzisztoros generátorok romániai sorozatgyártásának előkészítése. Első egyetemi tankönyve 1970-ben jelent meg, azóta munkatársaival vagy önállóan nyolc főiskolai tankönyvet írt. Szakcikkeit, tanulmányait román nyelven az Electronică, Electrotehnică şi Automatică, Industria Lemnului című szaklapokban, Craiován, Galacon, Temesváron megjelenő egyetemi szakkiadványokban közölte; magyarul többnyire szakmai népszerűsítő cikkekkel a Brassói Lapokban és az Ifjúmunkásban jelentkezett. Önállóan vagy társszerzőkkel kiadott munkái egyetemi jegyzetként, majd nyomtatásban is megjelentek. Ezek: Villamos és mágneses méréstechnika (Brassó 1970; ua. második, bővített kiadásban 1975); Villamos konverterek (uo. 1975); Elektronikus elemek és áramkörök, méréstechnika (uo. 1978; ua. nyomtatásban 1980); Méréstechnika és automatikus ellenőrzés (uo. 1981); Villamos és elektrotechnikai méréstechnika. Mérőeszközök (uo. 1981); Villamos és elektrotechnikai mérések. I–II. (Bukarest, 1982, 1989); Nemvillamos mennyiségek villamos mérése (uo. 1984); Mérések és adatgyűjtés (uo. 1994); Adatgyűjtő és jelfeldolgozó rendszerek (Kolozsvár, 1997); Vegyes jelű integrált áramkörök (uo. 1998); Calculatoare. Arhitectură şi organizare (társszerző Mihai Romanca, Brassó 2004). Kijevszkaja (metróállomás, Filjovszkaja vonal) A moszkvai metró 4-es számú, világoskék színnel jelzett, Filjovszkaja nevű vonalának Kijevszkaja állomása a közeli Kijevi pályaudvarról kapta nevét. A Dorogomilovo kerületben, a főváros Nyugati közigazgatási körzetében helyezkedik el. Az állomáson átszállási lehetőség van a a Kolcevaja vonal Kijevszkaja állomására, valamint a a Arbatszko-Pokrovszkaja vonal Kijevszkaja állomására Szomszédos állomásai a Filjovszkaja vonalon (elágazással) a Sztugyencseszkaja, a Visztavocsnaja és a Szmolenszkaja. A kéreg alatti, 8,7 méter mélyen fekvő állomást 1937. március 20-án nyitották meg az innen a Szmolenszkaja metróállomásig terjedő új szakasz átadásának keretében. Ez lett a moszkvai metró 14. állomása. Az állomást 2014-16 között teljes restaurációnak vetették alá, helyreállították az eredeti állapotot, a nyolcvan év alatt megkopott berendezést, díszítményeket. Emmaus Nikopolisz Emmausz (Nikopolisz, Nicopolisz) egykori palesztin faluja, amely a Kr. u. III. századtól a VII. századig városi rangra jutott, Jeruzsálemtől nyugatra kb. 30 km-re fekszik a júdeai hegyek és az Ayalon völgy találkozásánál. Emmausz közelében van az az útelágazás, ahol a Jaffából Jeruzsálembe vezető útszakasz északi (Beit Horonon átmenő) és déli (Kiryat Yearimon átmenő) részre válik. A mai Emmausz megszentelt helye a Latrun kereszteződésnél fekszik Jeruzsálem és Tel-Aviv között, 20 percnyi autóút a nemzetközi Ben Gurion reptértől, kapui nyitva állnak a látogatók, zarándokok előtt. Emmausz földrajzi elhelyezkedése és elnevezése Emmausz földrajzi elhelyezkedéséről már római kori térképekről értesülhetünk. A Peutinger-tábla Emmauszt 19 mérföldre helyezi Jeruzsálemtől nyugatra, míg a Ptolemaioszi térkép ezt a távolságot 20 mérföldnek jegyzi. Utóbbi adatot erősítik az ókori tanúságtevők is, ősi kéziratok és fordítások Lukács evangéliumából (pl. Sinai Kódex), amely Emmausz és Jeruzsálem távolságát 160 stádiumnak mondja, de utalást találunk ugyanerre Szent Jeromos 108. levelében, Kaiszareiai Euszebiosz (Onomasticon) és a bordeauxi anonym zarándok feljegyzéseiben is. Emmausz földrajzi elhelyezkedése a Jeruzsálem Talmud, Sheviit 9.2 traktátusában is jegyzett: „Bet Horontól a tengerig egy terület. De talán e terület régiók nélküli? Rabbi Jochanan mondása »Mégiscsak Hegy, Sikság és Völgy. Bet Horontól Emmauszig Hegyes, Emmausztól Lyddáig síkság, és Lyddától a tengerig Völgy. Akkor talán négy egységre oszlik? Egymásba futnak.« Emmausz elnevezése valószínűleg héber 'hammat' vagy 'hamta' szótőből származik 'melegvizű forrás' jelentéssel. Emmauszt ezen a néven említi a Midrás Zuta az Énekek Éneke 6,8-ról és Midrás Rabba a Lamentációk 1,45-ről. Valószínűleg ezt a nevet görögösítették a Kr. e. II. században. De ősi zsidó irodalom is jegyzi, mint Ammaus, Ammaum Emmaus, Emmaum, Maus, Amus stb. Άμμαούμ, Άμμαούς, Έμμαούμ, Έμμαούς,�����, �����,����� �����, ����, ����, �����…. Helységtörténet Emmausz stratégiai helyzete fontos adminisztratív, katonai és gazdasági szerepet adott a helységnek a történelem bizonyos szakaszain. Emmausz első említését az I. Makkab 3-4. fejezetben találjuk: Júdás Makkabeus küzdelme a görögökkel (Kr. e II. század). A hasmoneanus időben, Emmausz az Ayalon völgy domináns helysége lett és adminisztratív központtá vált Toparchikus Központ ranggal (J. Flaviusz: A zsidó háború 3.3.5.). Flavius több ízben is említi Emmausz nevét, pl. A zsidó háborúban 2,4,3;2,204;3,3,5;4,8,1;5,1,6; majd A zsidók történeteben 14,11,2;14,15,7;17,10,7-9. Említi Emmausz Kr. e. 4 rómaiak általi elpusztítását is. Emmausz egy kis faluvá lett, ahogy a következő Lukács-evangéliumi szakasz említi: „Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek,amely Jeruzsálemtől (szaz)hatvan stádium távolságra volt, s beszélgettek egymással mindarról ami történt. Miközben beszélgettek és tanakodtak,egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék. ... Mikor odaértek a faluhoz ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: »Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap! Bement hát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte és odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől.« (Lk 24:13-16,28-31) A Bar Kohba-felkelés leverése után, a Kr. u. II. század első felében rómaiak és szamaritánusok telepedtek Emmauszba. A Kr. u. III. század korai éveiben a római származású tudós és író Julius Africanus élt és munkálkodott Emmauszban. Bizánci történészek (Kaiszareiai Euszebiosz, Szent Jeromos, Sidei Fülöp és mások)szerint Julius Africanus vezette azt a helység lakosaiból álló delegációt, amelyik Elagabalus római császártól város/polisz státuszt és új nevet, Nikopoliszt szerzett Emmausz számára. A város Nikopolisz néven lett ismert a késő rómaitól a bizánci perióduson át. Amint Kaiszareiai Euszebiosz írja: „Emmausz, ahonnan Kleofás származott, amint azt Lukács evangelista említi, ma a híres Nikopolisz városa Palesztinában.” (Onomasticon 90:15-17, a szöveg Kr. u. 290-325-ben íródott, G. S. P. Freeman-Grenville-fordítás, Jeruzsálem 2003.) A bizánci éra alatt Emmausz püspök székhelyű város is lett. A Feltámadt Krisztus megjelenési helyén tekintélyes méretű templomot emeltek zarándokhely gyanánt, ennek romjai láthatók jelenleg. A muszlim hódítók érkeztekor Emmausz a szemita nevét kapta vissza arabul, Amwas, Imwas, de mint regionális központ elveszett. A keresztesek idején a keresztény jelenlét megújult és a bizánci templomot helyreállították. Ezzel egyidőben azonban a Feltámadt Krisztus megjelenését még három másik helyen is megünnepelték: Ha-Motsanál (kb.4 mérföld/6km Jeruzsálemtől nyugatra) Quebebenél (kb 7 mérföld/12 km Jeruzsálmől északnyugatra) és Abu-Ghoshnál (kb 7 mérföld/12 km Jeruzsalemtől nyugatra). A XIX.sz-ban az arab falvacska Amwas ismét, mint a biblikus Emmausz és a római-bizánci Nikopolisz megfelelője elismerést kapta olyan tudósoktól mint Edward Robinson (1838-1852), M.V. Guerin (1868), Clermont Ganneau (1864) és J.B.Guillemot. Ezen felül a betlehemi Kármel egy később szentté avatott apácája: a Keresztrefeszített Jézusról nevezett Mariam Bauardi 1878-ban egy a Feltámadt Krisztusról való látomásában Jézus megerősítette Amwas helyszínét az evangelium Emmauszaként. A látomás gyümölcseként a Kármeliták megvették a muszlim tulajdonú területet, ásatásokat folytattak és Emmausz- Nikopolisz zarándokhellyé válhatott ismét. Amwas arab falucskája az 1967 Hatnapos Háborúban teljesen megsemmisült. Archeológiai ásatások Emmausz archeológiai ásatásai a XIX. század végén kezdődtek, és mai napig tartanak: Clermont-Ganneau (1864), J. B. Guillemot (1883–1887), a dominikánus atyák, L. H. Vincent és F. M. Ábel (1924–1930), Y. Hirschfeld (1975), M. Gichon (1978), M. Louhivuori, M. Piccirillo OFM, V. Michel, K. H. Fleckenstein ( 1994-től). A szomszédos Kanada Park-Ayalon területén végzett munkálatok során hasmoneánus idők romjaira bukkantak: Emmausz város erődítményének romjai, majd egy Kr. u. III. századi római fürdőház romjai kerültek felszínre. Továbbá zsidó temetkezési barlangok a Kr. u. I. századból, római–bizánci vízvezető installációk, olajsajtolók és ismét sírok. Emmausz zarándokhely megszentelt területén is újabb ásatási eredmények születtek: zsidó temetkezési helyek, barlangok a Kr. u. I. századból, olajsajtolók, sírok és különféle használati tárgyak a római–bizánci időkből (pénzérmék, olajmécsesek, edények, ékszerek), a bizánci templom keleti (hátsó) harmadapszisú fala teljesen befejezetten áll, egy ezen kívül elhelyezkedő keresztelőmedence, polikróm mozaikrész és a keresztes idők újjáépített templomfala – melyet a központi bizánci apszishoz emeltek (Kr. u. XII. sz.) – szintén befejezett ásatás. Az Emmausz ásatási területen különféle héber, szamariai, görög és latin vésettfeliratú kövek bukkantak fel. A LK 24-13-ban megnevezett Emmausz, Emmausz-Nikopolissszal való azonosításra hozott érvek A Lukács evangélium ősi kéziratainak többsége a Jeruzsálem és Emmausz közti távolságot 6o stadiumra (kb.7 mérföld/12 km) datálja. Bár vannak kéziratok,amelyek a távolságot 16o stadiumnyira emlitik (19 mérföld/3okm). Ide tartoznak az uncialis kéziratok � (Sinai Kódex),Θ,N,K,π,O79 és a kurziv (miniatür) kéziratok 265, 1o79, 16o4, 1219, 1223 csakúgy az ősi latinfordítások is, a Vetus Latina néhány kézirata (pl. a Kodex Sangermanensis), a Vulgata jó minőségű kéziratai (köztük a legöregebb a Kodex Fuldenzis), az arámi (palesztinai evangeliumok könyve) grúz és örmény fordítások is. A 6o stadiumos (7 mérföldes) verziót adoptálta a Lukács evangelium XVI.sz óta létrejött nyomtatott példánya is. A fő érv a 16o stadiumos verzio ellen az,hogy lehetetlen egy nap alatt a távolságot oda-vissza megtenni. Az ősi szöveg értelmezésénél amelyet Lectio difficiliornak, Lectio Veriornak mondanak egy sajátos szabály érvényesül. Ha két verziót vetünk össze, a komplikáltabbnak tünőt kell eredetinek venni, mivel a Biblia ősi másolói hajlamosak voltak az eredetit egyszerüsíteni, és nem fordítva. Érdemes megjegyezni,hogy valóban megtehető a Jeruzsalem és Emmausz-Nikopolisz közötti út gyalogosan egy nap alatt: tapasztalat bizonyitja! Ősrégi zsidó források (I.Makkabeus könyve, Josephus Flavius, Talmud, Midrás) egyetlenegy Emmauszt említenek a Jeruzsalem körzetben: az Ayalon völgyi Emmauszt. Például Josephus Flavius a Zsidó háború írásában azt írja, hogy Vespasianus az V.Macedon legióját Emmausba helyezte. Ezt azok az archeologusok is megerősítették akik ezen Legio katonáinak sírköveit restaurálták az Emmausz-Nikopolisz regioban. Igy tehát bizonyosak lehetünk, hogy az Emmausz nevű falu valóban létezett az első évszázad Ayalon völgyében, és abban is,hogy Josephus Flavius erre a falura gondolt amikor Emmauszt emlitette. (P. M. Séjourné, "Nouvelles de Jérusalem", RB 1897, p. 131; E. Michon, "Inscription d’Amwas", RB 1898, p.p. 269-271; J. H. Landau, «Two Inscribed Tombstones», "Atiqot", vol. XI, Jerusalem, 1976.) (Ha-Motsa faluja 3o stadiumra /kb.4 km Jeruzsalemtől,Josephus Flavius Zsidó háborújának egy középkori görög kéziratúban szerepel Ammaus név alatt:valószínűség szerint másolási tévedés.) Az egyházatyák ősi keresztény tradiciója, akárcsak a Szentföld zarándokai a római-bizánci időkből egybehangzóan Nikopoliszt ismerték fel Emmauszban,ahogy a Lukacs evangelium emliti. (Órigenész -feltehetően, Kaiszareiai Euszebiosz "Onomasticon", szent Jeromos 1o8.levele,PL XXII,8333 és más szövegek, Jeruzsálemi Hészükhiosz "Kérdések" PG XCIII,1444, Hitvalló Szent Theophanész "Kronografia" PG CVIII,16o, Szozomenosz " Egyháztörténet" PG LXVII,18o, Theodosius "Szentfödi helyzet" 139,. stb) 1878-ban - a közel száz évvel később szentté avatott- betlehemi karmelita apáca Mariam Bauardi látomásában Jézus Amwast nevezte meg Emmausz valós helyszínének. Ennek alapján a kármeliták megvásárolták a szent helyet a muszlimoktól. Emmausz-Nikopolisz megőrizte ősi nevét Emmauszként (Amwas) az idők folyamán. A keresztény tradició amely úgy tiszteli Emmausz helyét, mint ahol a Feltámadt Krisztus megjelent, szintén túlélte az elmúlt századokat. Újhegy-busz (Budapest) A budapesti Újhegy-busz Kőbánya, városközpont és Újhegyi út, Sportliget között közlekedett. A vonalat a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemeltette. Története A járat 2000. június 24-én indult Kőbánya, városközpont és az Újhegyi út, Sportliget között. Csak hétvégi napokon közlekedett, pótolva a csak munkanapokon, a Harmat utcai lakótelepig (Lavotta utca) közlekedő 185-ös buszt. 2008. augusztus 20-án megszűnt, helyette a 185-ös buszt meghosszabbították az Újhegyi út, Sportligetig. Megállóhelyei Az átszállási kapcsolatok között a munkanapokon a Lavotta utcáig közlekedő 185-ös busz nincsen feltüntetve. Lemps (Drôme) Lemps település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 47 fő (2015). Lemps Rosans, Bellecombe-Tarendol, Montferrand-la-Fare, Saint-Sauveur-Gouvernet és Verclause községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Physical Review A A Physical Review A (röviden PRA) egy 1970-es alapítású lektorált fizikai szakfolyóirat, mely a Physical Review szakfolyóirat-család tagja. Kiadója az Amerikai Fizikai Társaság, mely a folyóiratot havonta adja közre. Tartalma A folyóiratban atomfizikával, molekulafizikával és optikával, ezen területek kvantummechanikai leírásával kapcsolatos cikkeket közölnek. Fő témái között szerepelnek például: atom- és molekulafizikai elméletek, anyagok szerkezetének és dinamikájának leírása, az anyagban történő kölcsönhatások, például az alkotó részecskék között, illetve a felületen makromolekulák és nanorészecskék (például fullerének), külső erőterek hatása az anyagok szerkezetére anyaghullámok, klasszikus és kvantumoptika. Olympia-Einkaufszentrum Az Olympia-Einkaufszentrum egy bevásárlóközpont Németországban, Münchenben. Az épület az 1972. évi nyári olimpiai játékok helyszínének közelében épült, melyről a nevét is kapta. Az 56 000 m² területű központ kezelője az ECE Projektmanagement. Németország első nagy bevásárlóközpontja volt és jelenleg is Bajorország legnagyobb ilyen létesítménye. Naponta több mint 33 ezer látogatója van. Megközelíthetősége A bevásárlóközpont közelében található az Olympia-Einkaufszentrum metrómegálló, melyet a Müncheni metró U1-es és U3-as vonalai is érint. A városi autóbuszjáratok közül az 50-es, 60-as, 143-as, 163-as és a 175-ös érinti. Mellette 2400 férőhelyes autóparkoló isigénybe vehető. Ámokfutás 2016. július 22-én (pénteken) egy ámokfutó lövöldözni kezdett az Olympia-Einkaufszentrumban. A lövöldözésnek tíz halálos áldozata volt, beleértve a támadót is, aki öngyilkos lett. A lövöldözés halálos áldozatai között egy 2001-ben született magyar állampolgárságú személy is volt. Nádler István Nádler István (Visegrád, 1938. november 29. –) Kossuth-díjas magyar festő. Az 1960-as években indult magyar neoavantgárd képzőművészeti mozgalom egyik elindítója és jeles képviselője, az Iparterv kiállításainak résztvevője és Bak Imrével, Fajó Jánossal a Budapesti Műhely alapítója. Életpályája Már gyermekkorában megszállottan festette a villámokat. 1954 és 1958 közt végezte el a Képzőművészeti Gimnáziumot, felsőfokú festészeti és grafikai tanulmányokat 1958-1963 között folytatott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, mestere Hincz Gyula volt. Tiszteletbeli mesterei voltak: Édouard Manet, Kazimir Malevics, Mondrian, Giacometti és Egry József. A Zuglói Körhöz kapcsolódott, majd 1964-ben a Károlyi Mihály Alapítvány meghívására Franciaországba utazott tanulmányútra, az alapítvány Vence művésztelepén festett, majd 1966-ban Párizsba látogatott. 1968-ban az IPARTERV, egy belvárosi tervezőintézet székházának dísztermében állított ki tíz másik neoavantgárd művésszel együtt, ebben a kiállító képzőművész csoportban a geometrikus új absztrakció vonalát képviselte ekkor Nádler Bak Imrével együtt. 1972-ben a Folkwang Múzeum ösztöndíjával Essenben, az NSZK-ban festett. 1976-ban a finnországi Kuopio, 1977-ben a csehországi Moravany művésztelepen alkotott. Az 1970-es években Bak Imre, Fajó János, Nádler István együttműködéséből létrejött a Műhely, amelyet később Budapesti Műhelynek, vagy egyszerűen Pesti Műhelynek neveztek. Hozzájuk csatlakozott Mengyán András, Keserü Ilona és más festők. E műhely tevékenysége elhalt az 1980-as évek végén, de szellemének termékenyítő hatása bármikor visszatér(het), hiszen a népszerűsítő múzeumi éjszakák, a rendszeres és időközi tárlatok eredményei mutatják, hogy ma is szükséges a közönséghez közelebb vinni a kortárs művészeti törekvéseket, mert van rá igény. Az 1990-es évek közepén újra Nyugat-Európába látogatott, Rómába, Firenzébe és Lisszabonba. Budapesten és a Balaton közeli Feketebácson alkot. Művészete Művészetét a klasszikusok tanulmányozása mellett az absztrakt festészet, Kazimir Szeverinovics Malevics szuprematizmusa, a konstruktivizmus, a szürrealizmus, az informel, a harde-edge beható tanulmányozása, s a feketebácsi természeti környezet mind a mai napig jótékonyan befolyásolja. Inspirálják a magyar népművészet motívumai, az európai klasszikus zene (Claude Debussy), s a tradicionális távol-keleti zenék (japán tradicionális dobzene, tibeti szertartások muzsikája). Metaforikus kifejező ereje és motívumai segítették abban, hogy strukturális geometrikus absztrakcióiba egyedi módon beleépítse a gesztusfestészetet. Grafikákat és szobrokat is készít. Néhány festménye és róla készült művészi fotók láthatók Nagy Miklós műgyűjtő és fotóművész honlapján. Művei (válogatás) 1963 Niké (Kolozsváry gyűjtemény) 1970 Mimózafa (A művész tulajdonában) 1974 Plasztikus átló : triptichon (Fővárosi Képtár) 1982 Debussy: A tenger (Kolozsváry gyűjtemény) 1985 Hommage à Malevics c. sorozat (magántulajdonban) 1988 Földi (olaj, vászon, 160 x 120 cm) 1989 Időtlen I-II. (olaj, vászon, 200 x 140 cm) 1991 Hommage à Greco c. sorozat 1991 Szabadság zászlaja 1992 - 93 Római képek c. sorozat 1993 Firenze ciklus 1994 Hommage à Bartók (olaj, vászon, 160 x 120 cm) 1994 - 95 Háromszögek c. sorozat 1995 - 96 Feketebács/Kiscell I-VI. 1997 Úton I-IV. 1997 Cím nélkül 2001 Egy (A művész tulajdonában) 2003 Zug (olaj, vászon) 2003 Hommage á Ligeti György 80. (24 képből álló sorozat) 2006 Hommage á Mulasics László 2006 Esterházy Péter portréja I-III . (III. olaj, vászon, 100 x 70 cm) Egyéni kiállításai (válogatott) 1964 Petri-Galla Pál lakása, Budapest ( Csiky Tiborral ) 1966 Művelődési Ház, Szentendre ( Deim Pállal , Kósa Sipos Lászlóval) 1968 G. Müller, Stuttgart , NSZK (Bak Imrével) 1970 Fényes Adolf Terem, Budapest ( Jovánovics Györggyel ) 1975 IPARTERV, Budapest 1977 Városi Galéria, Hajdúszoboszló 1978 Józsefvárosi Galéria ; KLTE , Debrecen (Csiky Tiborral) 1979 Jósa András Múzeum , Nyíregyháza ; Ifjúsági Ház, Székesfehérvár 1981 Óbudai Pincegaléria; Csók Képtár, Székesfehérvár ; Színháztéri Galéria, Pécs ; Művelődési Ház, Paks ; Fészek Klub , Budapest 1982 Holbein H., Augsburg 1983 Salamon torony, Visegrád 1985 Gyűjteményes kiállítás, Műcsarnok , Budapest 1986 G. Steinek, Bécs ; G. Eremitage, Berlin; G. Kutscha, Salzburg ; Hincz G., Vác ; XLII. Velencei B. (Bak Imrével, Birkás Ákossal , Kelemen Károllyal) 1987 G. Salambo, Párizs ; Fészek Galéria, Budapest; Francia Intézet, Budapest; G. C., Klagenfurt 1989 G. Heinz Wenk, Dortmund ; G. am Kleinen Markt, Mannheim (Borbás Klárával); Duna Menti Múzeum, Komárom (Bak Imrével); Dům umění města Brna, Csehszlovákia (Bak Imrével) 1990 G. Umeni, Karlovy Vary, Csehország (Bak Imrével); Neue G. am Landesm. Joanneum, Graz 1991 Stadt Gallery, Wels, Anglia 1992 Fészek Galéria , Budapest; Pandora Galéria, Badacsonytomaj 1993 Ernst Múzeum , Budapest; Róma ; Kunstverein Göppingen, Stuttgart, Németország 1994 G. Villa Rolandseck, Rolandseck, Németország 1995 Goethe Intézet, Budapest; Villa Romana, Firenze 1996 Óbudai Társaskör Galéria 1997 XO Galéria, Budapest; Fészek Galéria, Budapest; Galerie Waszkowiak, Berlin 1998 Műgyűjtők Galéria, Budapest 1999 Parun, Észtország ; Aboa Vetus és Ars Nova M., Turku , Finnország 2001 Műcsarnok, Budapest 2004 EUROART , Várfok Galéria, Budapest; Hommage a Ligeti György 80, Dorottya Galéria, Budapest 2006 Új képek és Esterházy Péter portréja : akadémiai székfoglaló kiállítás (Megnyitja Eszterházy Péter), Várfok Galéria, Budapest 2005 Portál Galéria, Budapest; Galéria IX., Budapest, Ráday utca; Társalgó Galéria, Budapest 2006 Francia Intézet , Budapest (Esterházy Péter portréjának bemutatása a Várfok Galéria gyűjteményéből.) 2007 Fészek Galéria , Budapest 2008 Függőleges Ludwig Múzeum , Budapest; Új művek Keller Galéria, Párizs ; Nádler István retrospektív kiállítása , Virág Judit Kortárs Galéria, Budapest Csoportos kiállításai (válogatott) 1966 Ady Endre Művelődési Ház, Budapest; Új törekvések , Ferihegy 1967 Dunakanyar I. , Vác 1968 Kunstmarkt, Köln; Iparterv I. , IPARTERV aulája, , Budapest 1969 Konkretisták , Karlovy Vary; Kassák emlékére , Csók Képtár, Székesfehérvár; Kortársaink , Fészek Klub , Budapest; Iparterv II., IPARTERV aulája, Budapest 1970 6 ungarische Künstler , Oldenburg, NSZK ; Mozgás ’70 , Janus Pannonius Múzeum Modern Képtár, Pécs; 3. Nemzetközi Biennálé , Krakkó; R-kiállítás , BME , Budapest 1971 Hat magyar művész , G. Griechenbeisl, Bécs ; Magyar művészek , G. Wildeshausen, Wildeshausen, NSZK; Új művek , Műcsarnok, Budapest; Kísérleti kiállítás , Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1972 Patronat Premi International Dibuix Joan Miro, Barcelona ; Spanyolország Hat magyar művész , G. 15, Graz , Ausztria; Magyar avantgárd ’72 , Kunstverein Vechta, Vechta, NSZK 1973 Jürgen Weichardt-gyűjtemény , Kunsthalle, Wilhelmshaven, NSZK; Hat magyar konstruktivista , Forum Kunst, Rottweil, NSZK; Kopernikusz-emlékkiállítás , BME , Budapest 1974 XX. századi magyar grafika , Savaria Múzeum, Szombathely 1975 Magyar konstruktivisták , Városi Múzeum, Bonn , NSZK; Magyar avantgárd , G. R., Nürnberg 1976 Budapesti Műhely , Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba; Magyar avantgárd , Galerie von Bartha , Bázel ; Nemzetközi Grafikai Biennálé , Friedrichstadt, NSZK; Magyar konstruktivista tendenciák , Színháztéri Galéria, Pécs 1978 Szobrászat ’78 , Műcsarnok, Budapest; Magyar konstruktivista művészet 1920-77, Utrecht 1979 VI. Országos Kisplasztikai Biennálé , Pécs; Kortárs magyar művészet , Csók Képtár, Székesfehérvár 1980 Iparterv 1968-80 , IPARTERV, Budapest; Magyar konstruktivizmus , Heiene-Onstadt Kunstcenter, Alborg, Dánia ; Tendenciák 1970-80. I. , Új magyar művészet 1970-ben , Óbuda Galéria, Budapest; Tendenciák 1970-80. III. Geometrikus és strukturális törekvések a 70-es évek művészetében , Óbuda Galéria, Budapest 1981 VII. Országos Kisplasztikai Biennálé , Pécs; Festészet, Budapesti Történeti Múzeum; Magyar művészet 1905–1980 , Kunsthall, Göteborg ; Új szenzibilitás , Fészek Klub, Budapest; Magyar konstruktivista művészet , Galerija Suvremene Umjenosti, Zágráb 1982 Rajz/Drawing , Pécsi Galéria, Pécs; Irányzatok a mai magyar festészetben , M. Cantini, Marseille , Franciaország; Nemzetközi Festészeti Fesztivál , Cagnes-sur-Mer, Franciaország 1983 Szocialista Országok Festészeti Biennáléja , Szczecin , Lengyelország ; Táj/Landscape , Pécsi Galéria 1984 Frissen festve , Ernst Múzeum , Budapest 1985 40 alkotóév , Műcsarnok, Budapest; Magyar festők három nemzedéke , Neue G. am Landesm. Joanneum, Graz, Ausztria; Magyar festők három nemzedéke , Műcsarnok, Budapest; Új szenzibilitás III. , Budapest 1986 Eklektika ’85 , Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; Kisplasztikai Triennálé, Fellbach, NSZK 1987 Régi és új avantgárd : 1967–1975. A 20. század magyar művészete , Csók Képtár, Székesfehérvár ; Új szenzibilitás IV. , Pécsi Galéria, Pécsi Kisgaléria; Új szenzibilitás : magyar festészet a 80-as években , G. der Stadt Villa Merkel; Esslingen; Dortmund , NSZK; Mágikus művek , Budapest, Lajos u. 1988 Magyar festészet a XX. században , National G., Berlin, NDK 1989 Művészet ma Magyarországon , Neue G. Sammlung Ludwig, Achen, NSZK; Kortárs magyar művészet , Walker Hill Art Center, Szöul ; Az avantgárd vége : 1975-80. A XX. század magyar művészete , Csók Képtár, Székesfehérvár 1990 13 magyar művész , Zacheta G., Varsó ; A 80-as évek művészete , Neue G. am Landesm. Joanneum, Graz, Ausztria ; Budapesti műtermek , Magyar Nemzeti Galéria , Budapest 1991 Művészet Európa/Magyarország , Kunsthalle, Bréma ; A szabadság emléke , Georges Pompidou Központ, Párizs ; Kortárs művészet : Válogatás a Ludwig Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből , Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; 1960-as évek : új törekvések a magyar képzőművészetben , Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; Modern magyar művészet , Szöuli Művészeti Központ, Szöul 1992 Hungarica, az 1980-as évek művészete , Modern Művészeti M., Bolzano, Olaszország; Redukcionizmus, Absztrakció Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon : 1950–1980 , M. Moderner Kunst, Bécs 1993 Hungarica, az 1980-as évek művészete , M. di Roma, Róma; Mi "keletfranciák". Magyar művészet 1981-89. A huszadik század magyar művészete , Csók Képtár, Székesfehérvár; Magyarország akkor és most , IMF Cultural Center, Washington ; Magyar Ház, New York, USA; Fővárosi Képtár 1994 1980-as évek/Képzőművészet , Ernst Múzeum, Budapest; Európa-Európa, Kunst und Austellungshalle der BDR, Bonn 1995 Új szerzemények , Fővárosi Képtár; Keleti inspirációk, Sándor Palota , Budapest; 1996 Művek és magatartás : 1990–1996. A huszadik század magyar művészete. Csók Képtár, Székesfehérvár 1997 A Merits-gyűjtemény, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár; Olaj/Vászon , Műcsarnok, Budapest 1999 - 2000 Nézőpontok/Pozíciók : Művészet Közép-Európában M. Moderner Kunst, Bécs ; Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum , Budapest 2003 Gutmann Galéria, Budapest 2004 Tektonika : Bak Imre, Monori Sebestyén, Nádler István kiállítása, Várfok Galéria, Budapest 2005 Bak Imre, Mulasics László, Nádler István, Szirtes János kiállítása, Francia Intézet , Budapest 2012 Régi Művésztelepi Galéria, Szentendre; Ámos Imre és a XX. század - kortárs összművészeti kiállítás 2013 Dunaszerdahely, Kortárs Magyar Galéria; Pécs, Fő téri Galéria; Berlin, Collegium Hungaricum Berlin; Budapest, Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga - Ámos Imre és a XX. század - kortárs összművészeti kiállítás 2014 Budapest, Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga - Imák Auschwitz után; Varsói Zsidó Történeti Intézet, Wroclaw zsinagóga - "Hol van a te testvére?" - Ámos Imre és a XX. század - kortárs összművészeti kiállítás Társasági tagság Zuglói Kör Iparterv Budapesti Műhely Széchenyi Művészeti Akadémia ( 2006 -tól) Díjai (válogatott) 1986 Munkácsy Mihály-díj 1997 Érdemes művész 2001 Kossuth-díj 2013 Prima Primissima díj Vác vasútállomás Vác vasútállomás egy Pest megyei vasútállomás, Vác településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Budapest–Szob-vasútvonal Budapest–Vácrátót–Vác-vasútvonal Vác–Balassagyarmat-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Vác-Alsóváros megállóhely (Nyugati pályaudvar) Verőce megállóhely (Szob vasútállomás) Kisvác megállóhely (Balassagyarmat vasútállomás) Története Magyarország első vasútvonala Pest és Vác között épült 1846-ban, melyet nem sokkal később továbbépítettek Szob felé. Diósjenő felé 1909-ben adták át a pályát, mely csatlakozott a már meglévő Drégelypalánk–Balassagyarmat szakaszhoz. Megközelítés tömegközlekedéssel Helyi és helyközi busz: 300 , 314 , 328 , 329 , 330 , 331 , 332 , 333 , 334 , 335 , 337 , 338 , 339 , 341 , 342 , 343 , 345 , 347 , 348 , 350 , 351 , 361 , 362 , 363 , 364 , 365 , 371 , 455 Távolsági busz: 1010 , 1013 Vonat: S70 G70 Z70 S71 G71 S750 EC , EN Tullio Grassi Tullio Grassi (1910. február 5. – 1985. november 8.) svájci labdarúgócsatár, edző. 2017-es antwerpeni terrortámadás Az antwerpeni terrortámadás 2017. március 23-án történt a belgiumi Antwerpen egyik sétálóutcájában, a belvárosban. Az akcióban senki nem sérült meg. Terrorcselekmény A francia rendszámú autót egy terepszínű ruhát viselő férfi vezette. Megpróbált gyalogosokat elütni, de nem sikerült. Az autót a hatóságok rövid üldözés után megállították. A járműben fegyvereket találtak. Az elkövetőt, egy 1977-es, tunéziai születésű francia állampolgárt előállították. A merénylet egy nappal a londoni Westminster hídnál elkövetett hasonló akció után történt. Március 24-én a belga hatóságok terrorista gyilkossági kísérlet és a fegyvertartásra vonatkozó szabályok megsértése miatt vádat emeltek a francia állampolgárral szemben. A Le Soir azt írta, hogy az elkövető nem szerepelt a szélsőségesek adatbázisában. Korábban csak kisebb bűncselekményeket követett el, ittas vezetésért és kábítószerrel való visszaélésért ítélték el. Swissminiatur A Swissminiatur egy 1959-ben megnyitott szabadtéri makettpark Ticino kanton Melide városában, mely svájci tájak és épületek kicsinyített mását mutatja be. Fekvése és jellemzői A makettpark 14 000 m²-es területén márciustól novemberig több mint 120 különböző makettet csodálhat meg a közönség. Ezek között megtalálhatóak Svájc 1:25 léptékű, a legapróbb részletekig kidolgozott templomai, várai, emlékművei és egyéb érdekes építményei is. Emellett közel 3,5 kilométeren keresztül 18 vonat, fogaskerekű vasút és drótkötélpályás felvonó is közlekedik a parkban, a vasútmodellezők eldorádójává varázsolva azt. A kialakított vizes területeken a svájci tavakon és folyókon közlekedő hajók és kompok valósághű másai úsznak. A maketteket 15 000 virág és 1500 apró fa veszi körül. A gyermekeknek létesített játszótér mellett egy önkiszolgáló étterem és egy ajándékbolt is várja az érdeklődőket, és mindez egy kisvasúttal is körbeutazható. 2003-ban, Ticino (németül: Tessin) kanton Államszövetséghez való csatlakozásának 200. évfordulójára a milánói dóm is a kiállítás részévé vált. Ennek hátterében az áll, hogy Ticino korábban a milánói hercegek uralma alatt volt, és célja, hogy ennek a történelmi kapcsolatnak emléket állítson. A Swissminiatur könnyen megközelíthető, ugyanis a park a Gotthardbahn (Gotthard vasút) vonalán, illetve az A2-es autópálya vonalán és Luganótól 5 kilométerre délre, a melidei gátnál található. I. Hotepheresz I. Hotepheresz (�tp-�r=s) ókori egyiptomi királyné a IV. dinasztia idején; Sznofru fáraó egyik felesége, Hufu fáraó anyja. Egyik címéből („Az isten leánya”) úgy tűnik, egy fáraó lánya volt, valószínűleg Sznofru elődjéé, Hunié; az is lehetséges, hogy ő és Sznofru testvérek voltak. Szarkofágját és temetkezési kellékeit, köztük gyönyörű berendezési tárgyait (lásd: Hotepheresz bútorai) 1925-ben fedezték fel a gízai nagy piramis melletti kis piramisok közelében, a G700X jelű veremsírban. Bár a szarkofágot lepecsételve találták, és a kanópuszedények is érintetlenek voltak, a múmia hiányzott a sírból. Ennek okai nem ismertek. Mark Lehner szerint a királynét eredetileg máshol temették el, de azt a sírt az ókorban kirabolták és a múmia elpusztult; akik a megmaradt tárgyakat átköltöztették a veremsírba, lepecsételték a szarkofágot, hogy a múmia hiánya ne tűnjön fel a családtagoknak. Zahi Hawass szerint Hotepheresz eredeti sírja a GIa jelű piramis – a Hufu piramisától keletre lévő három kis piramis közül a legészakibb –, bár erről az is felmerült, hogy Hufu egyik feleségének, I. Merititesznek épült. Hotepheresz sírjában találták a legrégebbi ismert kanópuszedényeket, így lehetséges, hogy ő volt az első, akinek belsőségeit a mumifikálás során eltávolították, hogy tartósítsák. Berendezési tárgyai, melyek ma a kairói Egyiptomi Múzeumban tekinthetőek meg, másolatai pedig a bostoni Szépművészeti Múzeumban, bepillantást engednek az óbirodalmi uralkodói réteg életébe. Címei: A király anyja (mwt-n�swt), Felső- és Alsó-Egyiptom királyának anyja (mwt n�swt-b�t) Hórusz segítője (�t-�rw), Az isten vér szerinti lánya (z.t-n�r n.t �t=f). Nem visel fontos királynéi címeket, mint például az „aki látja Hóruszt és Széthet”; ez alapján elképzelhető, hogy csak mellékfeleség lett, aki férje halála után, a következő uralkodó anyjaként tett szert jelentőségre. Forrás Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3 , p.57 Dodson–Hilton, op.cit., p.51 Grajetzki, Wolfram. Ancient Egyptian Queens: A Hieroglyphic Dictionary. London: Golden House Publications (2005). ISBN 0-9547218-9-6 , p.9 75. Oscar-gála A 75. Oscar-gálát eredetileg különösen vidám hangulatúra tervezték, a 75. évforduló miatt. Az ünnepi hangulatot azonban elrontotta az USA vezette invázió Irak ellen, ami majdnem egybeesett a ceremóniával. Ennek eredményeként a show elemekből kicsit visszavettek, és néhány nyertes, (köztük Adrien Brody és Michael Moore) megragadta a lehetőséget hogy kifejezzék a tiltakozásukat az invázióval szemben. A dokumentumfilmes Errol Morris, aki a legjobb dokumentumfilm díját is elnyerte a 76. Oscar-gálán, készített egy rövidfilmet amit a gálán levetítettek. A filmben kb. 100 ember beszélget mozifilmekről, köztük Laura Bush, Mihail Gorbacsov, Iggy Pop, Lou Reed, Kenneth Arrow, az 1972-es közgazdasági Nobel-díj nyertese, valamint Morris Hamilton nevű fia. A gála nézettsége nagyon alacsony volt, második helyre szorult az American Idol (a Megasztárhoz hasonló amerikai műsor) mögött. A csók Halle Berry bejelentette a legjobb férfi főszereplő győztesét, Adrien Brodyt. Ő kiment a színpadra és mindenkit meglepett azzal, különösen Halle Berry-t, hogy szenvedélyesen megcsókolta a színésznőt. Mikor befejezték a csókolózást, Adrien hátat fordított Halle Berrynek, és ezt mondta: „fogadjunk, nem is tudták, hogy ez volt az ajándékok között”. A csókot később több alkalommal parodizálták. Újra megtörtént Adrien Brody és Queen Latifah között a 2003 MTV Movie Awards „Legjobb csók” díjának átadásakor. Ráadásul, a 76. Oscar-gálán Brody látványosan szájfrissítőt használt mielőtt a legjobb női főszereplő díját átadta volna Charlize Theronnak. Díjak és jelölések Színészek Legjobb férfi főszereplő Adrien Brody – A zongorista {"Wladyslaw Szpilman"} Nicolas Cage – Adaptáció {"Charlie Kaufman & Donald Kaufman"} Michael Caine – A csendes amerikai {"Thomas Fowler"} Daniel Day-Lewis – New York bandái {"Bill 'The Butcher' Cutting"} Jack Nicholson – Schmidt története {"Warren Schmidt"} Legjobb férfi mellékszereplő Chris Cooper – Adaptáció {"John Laroche"} Ed Harris – Az órák {"Richard Brown"} Paul Newman – A kárhozat útja {"John Rooney"} John C. Reilly – Chicago {"Amos Hart"} Christopher Walken – Kapj el, ha tudsz {"Frank Abagnale"} Legjobb női főszereplő Salma Hayek – Frida {" Frida Kahlo "} Nicole Kidman – Az órák {"Virginia Woolf"} Diane Lane – A hűtlen {"Connie Sumner"} Julianne Moore – Távol a mennyországtól {"Cathy Whitaker"} Renée Zellweger – Chicago {"Roxie Hart"} Legjobb női mellékszereplő Kathy Bates – Schmidt története {"Roberta Hertzel"} Julianne Moore – Az órák {"Laura Brown"} Queen Latifah – Chicago {"Matron Mama Morton"} Meryl Streep – Adaptáció {"Susan Orlean"} Catherine Zeta-Jones – Chicago {"Velma Kelly"} Filmek Legjobb film Chicago – Martin Richards, producer A gyűrűk ura: A két torony – Barrie M. Osborne, Fran Walsh és Peter Jackson , producerek New York bandái – Alberto Grimaldi és Harvey Weinstein , producerek Az órák – Scott Rudin és Robert Fox, producerek A zongorista – Roman Polański , Robert Benmussa and Alain Sarde, producerek Legjobb idegennyelvű film Amaro atya bűnei – Mexikó Hontalanul Afrikában – Németország Hős – Kína A múlt nélküli ember – Finnország Zus és Zo – Dánia Legjobb animációs rövidfilm The Cathedral – Tomek Baginski The ChubbChubbs! – Eric Armstrong Das Rad – Chris Stenner, Heidi Wittlinger Mike új kocsija – Pete Docter, Roger Gould Mt. Head – Koji Yamamura Legjobb rövidfilm Fait D'Hiver – Dirk Beliën, Anja Daelemans I'll Wait for the Next One… (J'Attendrai Le Suivant…) – Philippe Orreindy, Thomas Gaudin Inja (Dog) – Steven Pasvolsky, Joe Weatherstone Johnny Flynton – Lexi Alexander, Alexander Buono This Charming Man (Der Er En Yndig Mand) – Martin Strange-Hansen, Mie Andreasen Legjobb animációs film Chihiro Szellemországban – Hayao Miyazaki Jégkorszak – Chris Wedge A kincses bolygó – Ron Clements Lilo és Stitch – A csillagkutya – Chris Sanders Szilaj, a vad völgy paripája – Jeffrey Katzenberg Legjobb dokumentumfilm Daughter from Danang – Gail Dolgin, Vicente Franco Kóla, puska, sültkrumpli – Michael Moore, Michael Donovan Prisoner of Paradise – Malcolm Clarke, Stuart Sender Spellbound – Jeffrey Blitz, Sean Welch Vándormadarak – Jacques Perrin Legjobb rövid dokumentumfilm The Collector of Bedford Street – Alice Elliott Mighty Times: The Legacy of Rosa Parks – Robert Hudson, Bobby Houston Twin Towers – Bill Guttentag, Robert David Port Why Can't We Be a Family Again? – Roger Weisberg, Murray Nossel Alkotók Legjobb rendező Beszélj hozzá! – Pedro Almodóvar Chicago – Rob Marshall New York bandái – Martin Scorsese Az órák – Stephen Daldry A zongorista – Roman Polański Legjobb adaptált forgatókönyv Adaptáció – Charlie Kaufman és Donald Kaufman Chicago – Bill Condon Egy fiúról – Peter Hedges és Chris Weitz & Paul Weitz Az órák – David Hare A zongorista – Ronald Harwood Legjobb eredeti forgatókönyv Anyádat is – Carlos Cuarón és Alfonso Cuarón Bazi nagy görög lagzi – Nia Vardalos Beszélj hozzá! – Pedro Almodóvar New York bandái – Jay Cocks és Steve Zaillian és Kenneth Lonergan; történet: Jay Cocks Távol a mennyországtól – Todd Haynes Legjobb látványtervezés Chicago – művészeti rendező: John Myhre; díszlettervező: Gordon Sim Frida – művészeti rendező: Felipe Fernández del Paso; díszlettervező: Hania Robledo A gyűrűk ura: A két torony – művészeti rendező: Grant Major; díszlettervező: Dan Hennah and Alan Lee A kárhozat útja – művészeti rendező: Dennis Gassner; díszlettervező: Nancy Haigh New York bandái – művészeti rendező: Dante Ferretti; díszlettervező: Francesca Lo Schiavo Operatőr Chicago – Dion Beebe A kárhozat útja – Conrad L. Hall New York bandái – Michael Ballhaus Távol a mennyországtól – Edward Lachman A zongorista – Pawel Edelman Jelmeztervező Chicago – Colleen Atwood Frida – Julie Weiss New York bandái – Sandy Powell Az órák – Ann Roth A zongorista – Anna Sheppard Legjobb vágás Chicago – Martin Walsh A gyűrűk ura: A két torony – Michael Horton New York bandái – Thelma Schoonmaker Az órák – Peter Boyle A zongorista – Hervé de Luze Legjobb smink Frida – John Jackson, Beatrice De Alba Az időgép – John M. Elliott Jr., Barbara Lorenz Legjobb eredeti zene Frida – Elliot Goldenthal Kapj el, ha tudsz – John Williams A kárhozat útja – Thomas Newman Az órák – Philip Glass Távol a mennyországtól – Elmer Bernstein Legjobb eredeti dal 8 mérföld ("Lose Yourself") – zene Eminem, Jeff Bass és Luis Resto; dalszöveg Eminem Chicago ("I Move On") – zene John Kander; dalszöveg Fred Ebb Frida ("Burn It Blue") – zene Elliot Goldenthal; dalszöveg Julie Taymor New York bandái ("The Hands That Built America") – U2 A Thornberry család ("Father and Daughter") – Paul Simon Legjobb hang Chicago – Michael Minkler, Dominick Tavella, David Lee A gyűrűk ura: A két torony – Christopher Boyes, Michael Semanick, Michael Hedges, Hammond Peek A kárhozat útja – Scott Millan, Bob Beemer, John Patrick Pritchett New York bandái – Tom Fleischman, Eugene Gearty, Ivan Sharrock Pókember – Kevin O'Connell, Greg P. Russell, Ed Novick Legjobb hangvágás A gyűrűk ura: A két torony – Ethan Van der Ryn, Michael Hopkins A kárhozat útja – Scott A. Hecker Különvélemény – Richard Hymns, Gary Rydstrom Vizuális effektek A gyűrűk ura: A két torony – Jim Rygiel, Joe Letteri, Randall William Cook, Alex Funke Pókember – John Dykstra, Scott Stokdyk, Anthony LaMolinara, John Frazier Star Wars II. rész: A klónok támadása – Rob Coleman, Pablo Helman, John Knoll, Ben Snow Életműdíj A veterán színész és gyakori Oscar-jelölt Peter O'Toole kapta meg az életműdíjat olyan filmfőszerepeiért, mint például az Arábiai Lawrence. Különdíjak Ez volt az egyetlen olyan év a díjátadás történetében amikor nem mutattak bejátszást minden Oscarra jelölt színésztől. Ehelyett, az elmúlt 75 évben díjazott legjobb férfi vagy női szereplőktől és mellékszereplőktől mutattak bejátszásokat. Az Oscar-díj 75 évének ünnepléseként az Akadémia nagyszámú Oscar-díjas színészt és színésznőt hívott meg a ceremóniára, de ebben az évben kevesebben voltak, mint a 70. Oscar-gálán. In Memoriam Susan Sarandon vezette föl az elmúlt évben elhunytakról készült montázst. A következő személyek szerepeltek benne: Lew Wasserman, Richard Sylbert látványtervező, Eddie Bracken, George Sidney rendező, Katy Jurado, Jack Brodsky producer, Dudley Moore, John Frankenheimer rendező, Rod Steiger, Norman Panama író, Horst Buchholz, J. Lee Thompson rendező, Leo McKern, Milton Berle, Ward Kimball animátor, Richard Crenna, Charles Guggenheim dokumentarista, Rosemary Clooney, Daniel Taradash író, Signe Hasso, Walter Scharf zeneszerző, Kim Hunter, Adolph Green dalszövegíró, Alberto Sordi, Conrad Hall operatőr, George Roy Hill rendező, Richard Harris (színművész), James Coburn és Billy Wilder rendező. Berezóc Berezóc, (szlovákul: Brezovec, ukránul: Berezovec) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Szinnai járásában. 2011-ben 49 lakosából 25 szlovák és 15 ruszin volt. Fekvése Szinnától 30 km-re délkeletre az ukrán határ mellett fekszik. Története Vályi András szerint "BREZOVETZ. Tót falu Zemplén Vármegyében, birtokosa a’ tudományi kintstár, egy völgyben fekszik, Nasztászí hegy alatt a’ Szinai járásban. Határja soványas mert hegyes, réttyei jó szénát teremnek, legelőjök elég van, erdőjök hasonlóképen, piatzok Ungváron, harmadik Osztálybéli." Fényes Elek szerint "Brezovecz, orosz falu, Zemplén vmegyében, Szinna fiókja: 119 g. kath., 8 zsidó lak., 151 hold szántófölddel. " 1910-ben 167, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. 1920 előtt Zemplén vármegye Szinnai járásához tartozott. 2001-ben 63 lakosából 45 szlovák, 8 ruszin, 4 ukrán volt. 140-es busz (Budapest) A budapesti 140-es jelzésű autóbusz a Széll Kálmán tér és a Törökbálint, bevásárlóközpont között közlekedik. A vonalat 2014. június 7-étől a Volánbusz üzemelteti. Története A vonal eredetileg Budakeszi, Táncsics Mihály utca és a Budaörsi lakótelep között közlekedett. Ezt a vonalat végül 1995-ben átvette a Volánbusz. A vonal 2001. május 1-jén indult újra a Törökbálinti bevásárlóközpont és a Budaörsi lakótelep között. Érintette a budaörsi végállomásán az Auchant és az IKEA áruházat, a törökbálinti végállomásán pedig az ottani Auchan (korábbi Cora) áruházat is. Az M4-es metróvonal átadása után a Budaörsi lakótelep helyett hosszabb vonalon, a Széll Kálmán térig közlekedik. Két betétjárata van, a 140A a Budaörsi lakótelep és a Széll Kálmán tér, a 140B a Budaörsi lakótelep és a Törökbálint, bevásárlóközpont között közlekedik. 2015. augusztus 31-étől betér a törökbálinti Dióskerthez is. 142-es jelzéssel betétjárata indult, amely nem tér be és csak a Határ utcáig közlekedik. 2017. április 13-ától 23-áig nem értintette a Dióskertet, helyette 140D jelzésű pótlóbusz járt a Dióskert és a Nyár utca között. Megállóhelyei Az átszállás kapcsolatok között a 140A, 140B és 142-es jelzésű betétjáratok nincsenek feltüntetve, a 140A Széll Kálmán tér és Budaörsi lakótelep, a 140B Budaörsi lakótelep és Törökbálint, bevásárlóközpont között, a 142-es Széll Kálmán tér és Törökbálint, Határ utca között közlekedik. A 142-es nem tér be a Dióskerthez. Labdarúgás az 1988. évi nyári olimpiai játékokon Az 1988. évi nyári olimpiai játékokon a labdarúgótornát szeptember 17. és október 1. között rendezték. A tornán 16 nemzet csapata vett részt. Éremtáblázat (Az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Lebonyolítás A 16 csapatot 4 darab 4 csapatos csoportba sorsolták. A csoportokban körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportokból az első két helyezett jutott tovább a negyeddöntőbe, ahonnan egyenes kieséses rendszerben folytatódott a torna. Végeredmény Az első négy helyezett utáni sorrend nem tekinthető hivatalosnak, mivel ezekért a helyekért nem játszottak mérkőzéseket. Ezért e helyezések meghatározása a következők szerint történt: több szerzett pont (a 11-esekkel eldöntött találkozók a hosszabbítást követő eredménnyel, döntetlenként vannak feltüntetve) jobb gólkülönbség több szerzett gól Vinnie Moore Vinnie Moore amerikai gitáros, aki 1986 óta tartó karrierje során nemcsak szólóban bizonyíthatta tehetségét, hanem olyan rockbandák társaságában is, mint Alice Cooper vagy az UFO. Pályafutás Vinnie Moore karrierje 12 éves korában kezdődött, amikor egy klubkoncert alkalmával felfigyelt rá Mike Varney a Shrapnel kiadó főnöke. Mike és kiadója akkoriban az instrumentális gitárlemezekre specializálta magát, így Vinnie Moore is szólóban kezdte pályáját. 1985-ben zenét írt egy Pepsi reklámhoz, majd feljátszotta az amerikai power metal banda a Vicious Rumors Soldiers of the Night albumát. 1986-ban rögzítette Mind's Eye című debütáló albumát. A lemezen hallható billentyűs témákat Tony MacAlpine játszotta fel. A korong jelentős sikereket ért el, Vinnie pedig a 80-as évek shredder generációjának egyik legkiemelkedőbb alakjává vált. A Time Odyssey (1988) és a Meltdown (1991) lemezekkel tovább öregbítette hírnevét, majd ugyanez évben Alice Cooper oldalán bukkant fel. A Hey Stoopid lemezen szerepelt Steve Vai, Joe Satriani és Slash társaságában. A 90-es években csupán az Out of Nowhere (1996) és a The Maze (1999) albumok jelentek meg a neve alatt. 2004-ben szerepelt Jordan Rudess Rhythm of Time albumán, majd a brit UFO tagja lett. Az UFO val eddig egy koncertlemezt (Showtime) és négy nagylemezt adott ki ( You Are Here - 2004, The Monkey Puzzle - 2004, The Visitor - 2009, Seven Deadly - 2012 ). Közben 2001-ben szólólemezt adott ki Defyng Gravity címmel, amit 2009-ben követett a To The Core album. Stílus Vinnie Moore neve a 80-as években a neoklasszikus gitározással forrt egybe, de stílusában ugyanúgy megtalálható a klasszikus hard rock mint a jazz. Utóbbira a 2009-ben megjelent To The Core album a bizonyíték. Szólói nagy műgonddal felépített, dallamos momentumok, melyek távol állnak az öncélúságtól. Dean gitárokat használ, amikbe Vinnie Moore "ShredHead" hangszedőket rak. 2008-ban részt vett a NAMM kiállításokon is, jelenleg az Engl erősítők endorsere. Diszkográfia Szóló albumok: Mind's Eye (1986) Time Odyssey (1988) Meltdown (1991) Out of Nowhere (1996) The Maze (1999) Live! (2000) (koncertlemez) Defying Gravity (2001) Vinnie Moore Collection: The Shrapnel Years (2006) (válogatás) To The Core (2009) Aerial Visions (2015) Egyéb: 1985 - Vicious Rumors - Soldiers of the Night 1989 - Guitar's Practicing Musicians- Free 1991 - Alice Cooper - Hey Stoopid 1994 - Various Artists - Deep Purple Tribute: Smoke On The Water 1998 - Sega - "Burning Rangers" (részt vett a játék zenéjének megírásában) 2004 - UFO - You Are Here 2004 - Jordan Rudess - Rhythm of Time 2005 - Various Artists - Subdivisions: A Tribute to the Music of Rush 2005 - UFO - "Showtime " - Dupla DVD+CD 2006 - UFO - The Monkey Puzzle 2009 - UFO - The Visitor 2012 - UFO - Seven Deadly Forrás http://www.vinniemoore.com Olympiapark (München) Az Olympiapark egy városi park Németországban, Münchenben, az 1972. évi nyári olimpiai játékok helyszínén. Jelenleg a Olympiapark München GmbH üzemelteti, mely teljes egészében München város tulajdonában áll. Az egykori olimpiai helyszín létesítményei ma is állnak és jelenleg is rendezvények, koncertek, sportesemények helyszínei. Rendezvények Olympic Hall Six-Day-Run (1972 óta) Munich Indoors (1998 óta) Supercross-Cup (199 óta9) Holiday on Ice (1975 óta) Night of the Proms (1995 óta) International Exhibition (1972 óta) Watchtower-Congress of the Jehovah's Witnesses (1973 óta) Olimpiai uszoda Swim Hall 24 órás úszás (since 2000 óta) Müncheni triatlon (2003 óta, mindig május végén) 1970 január 17-én nyitott. Szabadtéri színház Nyári zenés színház (1972 óta) Pünkösdi színház (2001 óta) Egyebek Spartan Race Sprint Tollwood Festival (nyári zenés fesztivál) Summerfest in Olympiapark WSIT A WSIT (Web Services Interoperability Technology - Webszolgáltatások közti Együttműködési Technológia) egy nyílt forráskódú fejlesztés, melyet a Sun Microsystems kezdett, amivel meg kívánta alapozni a webszolgáltatások következő generációját. Ez a technológia együttműködést biztosít a Java webszolgáltatások és a Microsoft Windows Communication Foundation (WCF) megoldásai között. A Java programozási nyelv bizonyos APIjaiból áll, melyek lehetővé tesznek bizonyos haladó WS-* szolgáltatások használatát, melyek hasonlóan használhatóak, mint a WCF a .NET keretrendszerben. Az különböző termékek közti kompatibilitás úgy valósulhat meg, hogy bizonyos webszolgáltatásokat implementálni kell, mint pl.: JAX-WS, ami a Java webszolgáltatások és a WCF között biztosít együttműködést. A WSIT a nyílt forráskódokra vonatkozó CDDL licenc szerint terjeszthető és jelenleg a Metro projekt keretin belül fejlesztik. A WSIT az alap SOAP protokoll kiegészítésinek sorozata és olyan elemeket tartalmaz, mint a JAX-WS és a JAX-B. Ez nem egy új protokoll, akár csak a DCOM. WS-I implementáció A WSIT implementálja a WS-I specifikációt, ami tartalmazza: Meta adatok WS-MetadataExchange WS-Transfer WS-Policy Biztonság WS-Security WS-SecureConversation WS-Trust WS-SecurityPolicy Üzenet kezelés WS-ReliableMessaging WS-RMPolicy Tranzakciók WS-Coordination WS-Atomic Transaction De Friese Meren De Friese Meren község Hollandiában, Frízföld tartományban. Lakosainak száma 51 590 fő (2017. április 30.). A község nevének jelentése magyarul A fríz tavak. A községháza Joure településen áll. Történelme A község, azaz önkormányzatú közigazgatási alapegység 2014. január 1-jén jött létre Gaasterlân-Sleat, Lemsterland, Skarsterlân községek, valamint Boornsterhem község egy részének egyesítésével. Lakóinak száma ekkor körülbelül 51 200 volt. Nagyobb települései Sloten városka és Balk, Joure és Lemmer falvak. A község elnevezése Az egyesülésről szóló törvény értelmében a község neve De Friese Meren, azaz hollandul lett meghatározva. A községek tanácsának azonban mindig jogában áll a község elnevezését megváltoztatni. A 2013. november 13-án a helyhatósági választásokkal párhuzamosan a területen népszavazást is rendeztek az elnevezésről. Ennek során 42,4% a De Friese Meren változat mellett szavazott, 41,6% ennek fríz nyelvű változatát (De Fryske Marren) részesítette előnyben, valamint 2,9% a 'Marrelân' („Tóföld”) illetve 1,8% a 'Sudergoa', ugyancsak fríz nyelvű neveket szerette volna. A községi önkormányzat létrehozása során, 2013 novemberében, a Fríz Nemzeti Párt (Fryske Nasjonale Partij, FNP) és a CDA holland kereszténydemokrata párt közötti koalíciós tárgyalásokon megállapodás született arról, hogy a község hivatalos neve mégis a fríz változat, azaz De Fryske Marren lesz, mivel a fríz párt ehhez mindenképpen ragaszkodott, arra hivatkozva, hogy a választók többsége fríz nevet szeretett volna. A községi tanács ennek megfelelően 2014. április 23-án 19 szavazattal 12 ellenében úgy döntött, hogy a község hivatalos neve 2015. július 1-től De Fryske Marren lesz. Földrajza De Friese Meren Súdwest-Fryslân községgel határos. Települések Az új község területén 51 hivatalos település van, közöttük egy történelmi város, Sloten. Vízrajz A község területén 51 önálló névvel felszíni állóvíz, valamint ugyancsak 50 körüli csatorna és más folyóvíz található. Ezek nevének a fríz változata a hivatalos, kivéve az IJsselmeert, amely számos község területén fekszik és országos jelentősége van. Látnivalók A területen százas nagyságrendben találhatók országos jelentőségű műemlékek. Ludwigsburgi járás Ludwigsburg járás egy járás Baden-Württembergben. Ludwigsburgi járás Stuttgart, Heilbronn, Rems-Murr, Enz és Böblingen járásokkal határos. Lakosainak száma 534 074 fő (2015. december 31.). Népesség A járás népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Közlekedés Közúti közlekedés A járást érinti az A81-es autópálya (Heilbronn–Stuttgart–Singen) . Pagani (község) Pagani község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében. Fekvése A megye északnyugati részén fekszik. Határai: Nocera Inferiore, San Marzano sul Sarno, San Valentino Torio, Sant’Egidio del Monte Albino, Tramonti és Corbara. Története Nevének eredetét illetően többféle hipotézis létezik. Az egyik szerint a város neve a latin pagus (jelentése falu) ered, más vélemények szerint az itt megtelepülő szaracénok, pogányok (olasz nyelven pagani) után kapta a nevét. Létezik egy harmadik feltételezés is, amely szerint a település nevét a középkorban itt élő Pagani nemesi család után kapta, akik 987-ben megalapították a templomos lovagok rendjét. A települést valószínűleg észak-afrikai és görög telepesek alapították Taurania név alatt. Titus Livius megemlíti Tauraniát, mint Campania felix egyik stratégiai jelentőségű települését. A Vezúv 79-es kitörése a település lakóit menekülésre késztette. A település az 5. században, a longobárdok érkezésével népesült be ismét. Ekkor építették fel a település várát is. A középkor során báróság központja volt. A következő századokban nemesi birtok volt. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Palazzo Criscuolo Palazzo Pagano Palazzo Tortora degli Scipioni Sant’Alfonso-bazilika Santa Maria della Purità-templom Santissima Addolorata-templom Santissimo Corpo di Cristo Madonna del Carmine-szentély Sportlövészet a 2014. évi nyári ifjúsági olimpiai játékokon A 2014. évi nyári ifjúsági olimpiai játékokon a sportlövészet versenyeinek a Fangshan Sports Training Base adott otthont augusztus 17. és 22. között. A fiúknál és a lányoknál 2–2, valamint két vegyes versenyszámban avattak ifjúsági olimpiai bajnokot. Naptár Az időpontok helyi idő szerint (UTC+8) értendők. Éremtáblázat (A táblázatokban Magyarország és a rendező ország eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vastagítással kiemelve.) Komperzió A komperzió más személyek boldogsága és öröme felett érzett boldogság és öröm érzelmi állapota, a szeretet mély és önzetlen megnyilvánulási módja. A kifejezést általában a poliamoria közösségekben megnyilvánuló többszerelmű viszonyok leírásánál használják, amikor egy személyben pozitív érzéseket vált ki az, hogy az általa szeretett személynek rajta kívül más szerelemi kapcsolata is van. Bár a komperzió és a féltékenység ellentétesek, a két érzés egyidejűleg is létezhet, mint két különböző módú válaszreakció arra, hogy az adott partner valaki máshoz is közel került. A többszerelmű közösségben létező komperzió jelenségének koncepcióját a San Franciscó-i Kerista közösség alkotta meg, amely kapcsolati ideáljaik megnevezésére létrehozta a polifidelitás kifejezést is. A polifidelitás általában zárt jellegű csoportházasságok tagjai közötti hűség jellemzésére használt fogalom. Jakob Guttmann Jakob Guttmann (Beuthen, 1845. április 22. – Breslau, 1919. szeptember 29.) német-zsidó rabbi és vallásfilozófus. Julius Guttmann édesapja. Művei Die Religionsphilosophie des Abraham ibn Daud aus Toledo, Göttingen 1879 Die Religionsphilosophie des Saadja, Göttingen 1882 Jacob Guttmann: Die Philosophie des Salomon ibn Gabirol, Göttingen : Vandenhoeck & Ruprecht 1889, Repr. Hildesheim : Olms 1979 Das Verhältnis des Thomas von Aquino zum Judentum und zur jüdischen Literatur, Göttingen 1891 Über Dogmenbildung im Judenthum. Vortrag. Hrsg. vom Verein für jüdische Geschichte und Literatur zu Breslau. Breslau, Wilh. Jacobsohn & Co., 1894 Die Scholastik des 13. Jahrhunderts in ihren Beziehungen zum Judentum und zur jüdischen Literatur, Breslau 1902 Die religionsphilosophischen Lehren des Isaak Abravanel, Breslau : Marcus 1916 Fest- u. Sabbatpredigten, hrsg. v. Julius Guttmann, Frankfurt am Main : J. Kauffmann 1926 Magyarul Jacob Guttmann–Isaac Husik–Scheiber Sándor: Maimonidész – zsidó filozófia. Zsidó és skolasztikus filozófusok a középkorban ; Logos, Bp., 1995 ( B'nai B'rith könyvek ) Zsidó és keresztény filozófusok a középkorban. Maimonidész elődei és hatástörténete ; ford. Schmelowszky Ágoston, Tatár György; Logos, Bp., 2016 ( Historia diaspora ) Cartelègue Cartelègue település Franciaországban, Gironde megyében. Lakosainak száma 1275 fő (2015). Cartelègue Étauliers, Campugnan, Eyrans, Mazion, Reignac és Saint-Paul községekkel határos. Népesség A település népességének változása: DVTK Jegesmedvék A DVTK Jegesmedvék egy miskolci székhelyű magyar jégkorongcsapat, a szlovák Extraligában szerepel. 1997-től a Miskolc Városi Sportiskolával együttműködve minden korosztályban indítanak csapatot az utánpótlás bajnokságban. 2007-ben létrejött a sportegyesület női szakosztálya. Története Miskolci Kinizsi (1978–1990) A miskolci jégkorong története 1978-ban kezdődött, amikor városi összefogással elkészült az első műjégpálya a Népkertben. Ugyanebben az évben alakult meg a Miskolci Kinizsi Sportegyesület jégkorongszakosztálya. A Magyar Jégkorong Szövetség örömmel fogadta a szakosztály létrejöttét, és a csapatot az újonnan alakult országos bajnokság második vonalába sorolta be. 1985-ben indult először a csapat az első osztályban. Az 1986/87-es szezonban a Magyar Jégkorong Szövetség engedélyezte hét külföldi játékos leigazolását, akik közül mérkőzésenként egyszerre öten játszhattak. A hazai játékosokkal együtt olyan gárdát alkottak, amely sikeresen vette fel a harcot a fővárosi nagy csapatokkal is. A népkerti pálya lelátója a mérkőzésekre rendszerint megtelt. Ezekre az évekre vezethető vissza a tervszerű utánpótlás-nevelés beindítása. A financiális problémákkal küszködő egyesület csapata az 1989/90-es szezont még végigjátszotta, de 1990-ben megszűnt a Miskolci Kinizsi Sportegyesület jégkorongszakosztálya. Miskolci Hoki Club (1990–1994) 1990-ben alakult meg a Miskolci Hoki Club, és a csapat szép sikereket ért el. A Magyar Jégkorong Szövetség döntése alapján a Magyar Kupa döntőjét 1993. január 30-án Miskolc rendezte. A résztvevők a Jászberényi Lehel HC és a Miskolci HC együttesei voltak. A vendégcsapat 6–3 arányban győzedelmeskedett. Az MHC elnöksége 1994 tavaszán az egyesületet megszüntette. Miskolci Jegesmedvék (1994-től 2015-ig) 1994. március 16-án kelt alapító okirattal és a B.-A.-Z. megyei Bíróság 1994. április 8-ai jogerős végzésével alakult meg a dr. Puskás Gábor elnök vezette Miskolci Jegesmedve Jégkorong Sportegyesület. Kezdetben Puskás Gábornak és társainak szinte megoldhatatlan feladatot jelentett a versenyeztetés az új klub katasztrofális anyagi helyzete miatt. Támogatók nem lévén, önkormányzati szerepvállalás nélkül, az első szezont komoly nehézségek árán sikerült befejezni. A dolgozók társadalmi munkában végezték feladataikat. Sem az elnök, sem az elnökség tagjai, de az edző és a technikai vezető sem kapott munkájáért anyagi ellenszolgáltatást. Az elnök és társai célul tűzték ki, hogy a tervszerű utánpótlás nevelés alapján 5–10 év távlatában első osztályú felnőtt csapata legyen az egyesületnek és a városnak. 1996-ra került olyan helyzetbe az egyesület, hogy a magyar bajnokság második vonalában a felnőtt csapat elindulhatott. 1996/97-ben az OB II. harmadik helyét, 1997/98-ban a másodosztályú bajnokság harmadik helyét, majd a következő szezonban ismét bronzérmet szerzett a csapat. Az 1997/98-as szezonra eljutottak oda, hogy minden korosztályban tudtak csapatot indítani a magyar bajnokságban. Ez rajtuk kívül csak a Ferencvárosnak és az Alba Volánnak sikerült. Az 1999/2000-es felnőtt bajnoki évben a csapat elnyerte „A bajnokság legsportszerűbb csapata” kitüntető címet és a vele járó díszes serleget. A 2001-ben megrendezett Magyar Kupán bronzérmet szereztek a „Macik”. A 2002–2003-as bajnokságban a tabella negyedik helyét sikerült megszerezniük. Az ezt követő évek során a csapatnak nem sikerült az ötödiknél jobb helyezést elérnie. Nem sikerült magasabb helyre kerülniük a 2008–2009-es szezonban sem, amikor ugyancsak az ötödik helyen végeztek, ám az előző szezonokhoz képest nagy előrelépést jelentett, hogy a Macik mérkőzéseire egyre több szurkoló látogatott ki. A 2009-ben megrendezett Magyar Kupa négyes döntőjében a harmadik helyet sikerült kiharcolniuk. Az egyesület a 2011/2012-es MOL Liga kiírásában története legnagyobb sikerét aratva bejutott a rájátszás döntőjébe, ahol alul maradtak a Dab Docler Dunaújvárossal szemben, 4–0-s összesített eredménnyel a második helyen zártak. A Jegesmedvék a 2014/2015-ös szezonban érték el legnagyobb sikerüket, három aranyat nyertek. Amilyen versenysorozatban elindultak, azt meg is nyerték: első helyen végeztek a bajnokságban, a MOL Ligában, és megnyerték a Magyar Kupát is. DVTK Jegesmedvék (2015– ) A 2015/2016-os szezontól az egyesület már új néven kezdte meg szereplését: DVTK Jegesmedvék lett az új név, köszönhető annak a megegyezésnek, ami alapján új tulajdonosi háttér állt a klub mögé. A 2015. július 23-án aláírt szerződés értelmében a tulajdonosi kör a Miskolci Jegesmedve Jégkorong Egyesületen (51%) kívül 24,5–24,5 százalékos üzletrésszel rendelkezik még a DVTK NB I-es labdarúgócsapatának többségi tulajdonosa, a Borsodport Invest Kft. és a miskolci önkormányzat vagyonkezelő cége, a Miskolc Holding Zrt.. A DVTK a MOL Liga következő két kiírásában egyaránt bajnoki címet szerzett. 2018-ban a csapat elnyerte a Miskolc városa által adományozott „Az év sportolója” díjat. A 2018-2019-es szezontól a szlovák Extraligában szerepel. Női szakosztály 2007-ben alakult meg a Miskolci Jegesmedve JSE női szakosztálya Miskolci Démonok néven. A csapat vezetőedzője Mayer Péter és Kiss Zoltán. A 2008/2009-es szezonban indultak először a női jégkorongbajnokságban. Jégcsarnok A Miskolci Jégcsarnok építése 2006-ban fejeződött be. A minősített nemzetközi versenyek megrendezésére alkalmas fedett jégcsarnok 1800 m² jégfelülete mozgatható padlózat segítségével lefedhető, a multifunkcionális csarnok így egyéb sport- és tömegrendezvények lebonyolítására is alkalmas. A tíz szektorra osztott lelátón 1304 ülőhely van, továbbá a VIP páholy 30 férőhellyel, és további 500 állóhely is rendelkezésre áll. A jégcsarnok teljes kiszolgáló háttérrel rendelkezik (öltözők, technikai helyiségek stb.), és korszerű műszaki berendezésekkel szerelték fel. A mennyezetre függesztett világítási rendszer segítségével egyenletes, 1200–1400 lux értékű megvilágítás érhető el, ami alkalmas tv közvetítések lebonyolítására. Vezetőedzők Wintersteiner Ottó, 2004/2005 Nagy András, 2005/2006 Jan Faith, 2006. július 25. – 2008. augusztus 26. Mayer Péter , 2008. augusztus 26. – 2010. július 7. Bob Dever, 2010. július 7. – 2011 Kjell Greg Lindqvist, 2011 – 2012 Tim Kehler, 2012 – 2013 Travis Young, 2013. augusztus – 2013. október 2. Mayer Péter , 2013. október 2. – 2013 október 19. (megbízott edző) Bob Dever, 2013. október – 2014. március Majoross Gergely , 2014. március – 2015. június Mayer Péter , 2015. június 18. – 2016. január 2. Jason Morgan, 2016. január 2. – 2016. május 28. Doug Bradley, 2016. június 5. – 2017 Mikael Tisell, 2017. június 8. – 2018 Glen Hanlon, 2018 június 18. – Barlanghy Adorján Vince Barlanghy Adorján Vince (Nagyvárad, 1841. március 20. – Kassa, 1882. november 28.) premontrei rendi kanonok és főgimnáziumi tanár. Élete A premontrei rendbe lépett, és áldozópappá szentelték; 1874–1875-ben a nagyváradi jogakadémián magántanárként a művelődéstörténetet adta elő, egyúttal a főgimnáziumnak rendes tanára volt. Utóbb a jászóvári prépost titkárává, majd jószágkormányzóvá és a premontrei kanonok-rend főszámvevőjévé neveztetett ki. A Religióban (1861) megjelent értekezésén kívül, írt számos politikai, társadalmi, régészeti és közművelődési cikket írt a Nagyvárad című napilapba, részben saját nevén, részben névtelenül. Itt közölte meteorológiai megfigyeléseit is. 1875. július 1-jén ő alapította Nagyváradon a Természettudományi Szemlét, melyet az év végéig szerkesztett. Rövid ideig ő volt a Bihar megyei és Nagyváradi Régészeti és Történelmi Egylet egyik titkára; ezt a funkcióját elsősorban kivételes gyorsírói képességének köszönhette. Forrás Lakatos-Balla Attila: A Bihar megyei és Nagyváradi Régészeti és Történelmi Egylet jegyzőkönyvei . In Tanulmányok Nagyvárad újkori történetéből. Szerk. Emődi András. Nagyvárad: Partium. 2009. Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891. Phù Cát repülőtér A Phù Cát repülőtér (vietnámiul: Sân bay Phù Cát) repülőtér Vietnám Bình Đ�nh tartományában, Quy Nhơn közelében, a várostól északnyugatra. A polgári repülés mellett a Vietnámi Légierő is használja. Történelem A repülőteret 1966-ban, a vietnámi háború alatt építette az amerikai légierő. A háború alatt a dél-vietnámi és az amerikai légierő fontos bázisa volt. 1975 után a Vietnámi Légierő bázisa lett, majd regionális polgári repülőtérré fejlődött. Grúzia a 2000. évi nyári olimpiai játékokon Grúzia az ausztráliai Sydneyben megrendezett 2000. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 10 sportágban 36 sportoló képviselte, akik összesen 6 érmet szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Ökölvívás RSC - a játékvezető megállította a mérkőzést Sportlövészet * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el *** - három másik versenyzővel azonos eredményt ért el Súlyemelés * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Torna * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el Karel Doorman-osztály A Karel Doorman osztályba nyolc darab többcélú fregatt tartozik, amelyeket a Holland Királyi Haditengerészet számára építettek. Az osztály másik elnevezése, a többcélú angol megfelelőjéből („Multi-purpose”) M-osztály. Fegyverzet Az osztályba tartozó fregattok fegyverzetüknek köszönhetően többféle cél ellen bevethetők, így használhatók tengeralattjáró-vadász, légvédelmi vagy éppen hajó elleni küzdelemben is. A fegyverzetüket is ennek megfelelően tervezték meg. Az elsődleges fegyverzetet 2×4 RGM-84 Harpoon hajó elleni rakéta adja, a rakéták hatótávolsága 120 km. Emellett a hajók fegyverzetébe tartozik egy 76 mm-es Oto Melara ágyú, amely egyaránt használható vízfelszíni és légi célok leküzdésére. A hajók légvédelmét elsősorban a Sea Sparrow függőleges indítású rakéták adják, amelyek félaktív radarirányítással közelítik meg a légi célpontokat, hatótávolságuk 14 km. A hajókon 16 db Sea Sparrow található. A Goalkeeper hajóvédelmi rendszer a hajók rövid hatótávolságú légvédelmét biztosítja. A fegyver 30 mm-es lövedékeket tüzel, tűzgyorsasága eléri a 4000 lövés/perc, hatótávolsága 200 métertől 3 km-ig terjed. A tengeralattjárók elleni harchoz a hajókat Westland Lynx helikopterekkel szerelték fel, amelyek 2 db Mark-46 torpedót szállítanak, valamint szonárral és infravörös keresővel (forward looking infrared, FLIR) vannak felszerelve. Emellett minden hajón két torpedóvető cső található, amelyek szintén Mk. 46 torpedókat tüzelnek. Az osztály hajói Minden hajót a Koninklijke Maatschappij De Schelde hajógyár épített. Hajók értékesítése Belgium, Chile és Portugália részére 2004-ben a Tjerk Hiddes és a Abraham van der Hulst hajókat eladták Chilének, ahol azokat Almirante Riveros (FF18) és Blanco Encalada (FF15) néven állították szolgálatba. Az Blanco Encalada 2005. december 16-án állt szolgálatba, az Almirante Riveros 2007 áprilisában. 2005. július 20-án a belga kormány úgy döntött, hogy az osztály megmaradt hat hajója közül kettőt megvásárol, hogy a Belga Haditengerészetnél szolgálatban álló két Wielingen-osztályú fregattot (Wielingen és Westdiep) lecserélje. A két leváltott fregattot Bulgáriának értékesítették. 2005. december 21-én kötötték meg a szerződést a Karel Doorman és a Willem van der Zaan értékesítéséről, amelyeket Belgium Leopold I (F930) és Louise-Marie (F931) néven állított szolgálatban 2007-2008 folyamán. 2006 májusában a portugál honvédelmi miniszter, Luís Amado is érdeklődést mutatott két Karel Doorman-osztályú fregatt megvásárlására, amelyekkel a portugál haditengerészet által akkor üzemeltetett João Belo-osztályú fregattokat kívánták felváltani. A holland hajók mellett az Egyesült Államok által felajánlott két Oliver Hazard Perry-osztályú fregatt ellenében döntöttek. A két hajó átvétele 2006 májusában kezdődött meg. A végleges szerződést 2006. november 1-jén írta alá Nuno Severiano Teixeira portugál honvédelmi miniszter a Van Nes és a Van Galen megvásárlásáról. A Van Nes Bartolomeu Dias néven fog szolgálatba állni előreláthatólag 2008. december 1-jén, míg a Van Galen várhatóan Francisco de Almeida néven 2009. november 1-jén áll majd szolgálatba. Nádorfa Nádorfa (szlovénül: Neradnovci, vendül Maranovci) falu Szlovéniában, a Muravidéken, Péterhegy községhez tartozik. Fekvése Muraszombattól 25 km-re északra, a magyar határhoz közel, a Vendvidéki-dombság a Goričko területén a Kis-Kerka mellett fekszik. A település dombvidéki jellegű. A legutóbbi adatok szerint 149 lakója van. Története Első írásos említése "Neradnolch" alakban 1387-ből származik. Ekkor adja Zsigmond király a dobrai uradalmat Felsőlendvai Széchy Miklós nádornak. Előbb a dobrai vár, majd a felsőlendvai uradalom részét képezte. A Széchy család fiágának kihalása után 1685-ban Felsőlendva új birtokosa Nádasdy Ferenc, Széchy Katalin férje lett. Ezután az uradalommal együtt egészen a 19. század második feléig a Nádasdyaké. A 19. század második feléig "Neradnóc" illetve "Merádnocz" néven szerepelt a térképeken, amely közeli összefüggésben a község szlovén nevével, míg a "Nádorfa" magyarosított alak. Vályi András szerint " NEPRADNÓCZ. Elegyes falu Vas Várm. földes Ura G. Nádasdy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik F. Petrócznak szomszédságában, és 677annak filiája, határjában szőleje, és mind a’ két féle fája van; de földgye sovány. " Fényes Elek szerint " Neradnócz, vindus falu, Vas vmegyében, a lendvai uradalomban: 20 kath., 125 evang. lak." Vas vármegye monográfiája szerint " Nádorfa, 47 házzal és 261 vend lakossal. Vallásuk r. kath. és ág. ev. Postája Tót-Keresztur, távírója Csákány. A község házai szétszórtan feküsznek. Lakosai, mint napszámosok, távoli vidékeket járnak be." 1910-ben 322, túlnyomórészt szlovén lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Vas vármegye Muraszombati járásához tartozott, majd a Vendvidéki Köztársaság, utána a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (1929-től Jugoszlávia) vette birtokba. 1919-ben a Vendvidéki Köztársaság központi vezetése által kézben tartott területnek itt volt Bűdfalva mellett a legészakibb pontja. 1941-45 között újból magyar, után ismét jugoszláv fennhatóság alá került. Nevezetességei A Kis-Kerka partján áll a Lenarčič-malom, mely 1870-ben épült. Először vizimalomként működött, majd 1897-ben gőzgéppel szerelték fel és egészen 1976-ig üzemelt. A malmot 2000-ben teljesen felújították, mellette játszóteret építettek és kerékpárutat építettek hozzá. Ma a környék egyik kedvelt kirándulóhelye. Külső hivatkozások Nádorfa Péterhegy község hivatalos oldalán A Szlovén Statisztikai Hivatal honlapja Szlovénia kulturális emlékei Slovenia info – Neradnovci Forrás Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 437. o. ISBN 963-9257-09-5 Laub Antal Id. Laub Antal (Dorog, 1852. augusztus 8. – Dorog, 1924. március 20.) mezőgazdász, bortermelő. Munkássága Népiskolai végzettségű mezőgazdász. Nevét a bányatársasággal aláírt szerződés tette ismertté. Mint a dorogi községi tanács tagja járt el a település lakosainak érdekében. A bányászat eredményeképpen Dorogon a talajvíz lesüllyedt, a kutak elapadtak. A társaság kifizette a csödbe jutottak föld- és házadóját, továbbá a vezetékes vizet is bevezették. A lakosság még a szénhozamból is részesült. Az egész Európában páratlan szerződés 1944-ig érvényben volt. Forrás Solymár Judit - Kovács Lajos: Dorogi lexikon (ISBN 963-00-4973-2) Dorog, 2008. Lencsilány A Lencsilány Lakatos István képregénye, amely 2010-ben jelent meg a Nyitott Könyvműhely kiadásában. A kötet három kép-novellát tartalmaz, képi világán többek közt Tim Burton hatása érezhető. Kapcsolódó művek Lakatos István: Lencsilány és a Kisgömböc (Műút 2013/038.) Gornji Tomaš Gornji Tomaš falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Belovár községhez tartozik. Fekvése Belovár központjától légvonalban 7, közúton 10 km-re keletre Tomaš és Mala Ciglena között a Tomašica-patak völgye feletti magaslaton fekszik. Története A település 17. századtól népesült be, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A mai Gorniji Tomaš 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Thomas” falu részként még annak szőlőhegyeként szerepel. A térkép egy kápolnát is ábrázol itt, amely ma már nem látható. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Gornji Tomaš lakosságát csak 1953 óta számlálják önállóan. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 77%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 94 lakosa volt. Northwest 6th & Davis Street és Northwest 5th & Couch Street megállóhelyek Northwest 6th & Davis Street és Northwest 5th & Couch Street megállóhelyek a Metropolitan Area Express zöld, sárga és narancssárga vonalainak, valamint a TriMet autóbuszainak megállói az Oregon állambeli Portland óvárosában/kínai negyedében, a Portland Transit Mall közelében. Az ötödik és hatodik sugárutakon elterülő megállók szélső peronosak, a vonatokra a járdáról lehet felszállni; előbbinél az északi-, utóbbinál pedig a déli irányú járatok állnak meg. A sárga vonal szerelvényei eredetileg mindkét peronnál megálltak, de 2015 szeptemberétől a déli irányban a narancssárga vonatok járnak. A megállók a megnyitástól az ingyenes utazást biztosító Fareless Square (amelyet 2010 januárjában Free Rail Zone-ra kereszteltek át) részét képezték, de a zónarendszert 2012-ben felszámolták. Autóbuszok 291 – Orange Night Bus (Union Station◄►SE Park Ave) 100 méteres síkfutás a nyári olimpiai játékokon A férfi mezőnyben valamennyi alkalommal szerepelt a 100 méteres síkfutás a nyári olimpiai játékokon. A nőknél 1928 óta szerepel a műsoron. Az atlétikát a sportok királynőjének szokták nevezni. Ha ez igaz, akkor ez a versenyszám a királynő koronájának csúcsdísze. Ez a legnépszerűbb szám bármilyen atlétikai rendezvényen. A férfiaknál 1968. június 20. óta vannak olyan sprinterek, akik tíz másodpercen belül képesek lefutni ezt a távot, ez több mint 36 km/h-s átlagsebességet jelent. A nők még nem érték el ezt a határt. Minden idők eddigi leggyorsabb női vágtázója 10,49 másodperces eredményt ért el, ami 34,3 km/h-s átlagsebességet jelent. Ez a versenyszám amerikai hegemóniát hozott. Ez a nemzet több aranyérmet szerzett, mint a többi nemzet együttvéve, ráadásul az összes megszerezhető érmek (arany, ezüst és bronz) több mint egyharmadát is megnyerték. Magyarország nem túl sikeres ebben a versenyszámban. Eleddig egyetlen bronzérmet sikerült nyernie, azt is több mint száz esztendeje, 1896-ban Szokolyi Alajos révén. Összesített éremtáblázat Ebben a versenyszámban eddig huszonöt nemzet versenyzői szereztek érmet, ebből tizennégynek sikerült aranyat nyernie. Messze a legeredményesebb nemzet az Egyesült Államok. A megszerezhető negyvennyolc aranyéremből huszonötöt, a megszerezhető száznegyvennyolc éremből pedig ötvenöthetet vittek haza. A második helyen Jamaica áll hat arannyal és összesen huszonegy éremmel. A bronzérmes ebben az összevetésben Nagy-Britannia három arany-, négy ezüst- és három bronzérmével. Magyarország eltérő háttérszínnel, valamint az egyes oszlopok legmagasabb értékei vastagítással kiemelve. Férfi 100 méteres síkfutás Ezt a versenyszámot az eddigi összes olimpián megrendezték. Az I. olimpia kivételével – ahol két bronzérmes volt – mindig egy-egy arany-, ezüst- és bronzérmet osztottak ki. Magyarország eddig egyetlen bronzérmet nyert, éppen az 1896-os olimpián. Időeredmények Az első olimpiai rekordot ebben a versenyszámban Tom Burke amerikai futó érte el 1896-ban. 11,8 másodperces eredményét azonban nem a döntőben, hanem a selejtezőben futotta. A jelenlegi olimpiai csúcsot a jamaicai Usain Bolt tartja 9,63 másodperces eredménnyel, melyet a londoni olimpián, 2012. augusztus 5-én ért el. Ez volt sorrendben a tizenharmadik olimpiai csúcsdöntés, illetve csúcsbeállítás (az 1932-es Los Angeles-i olimpia döntőjében az akkori mérési módszernek „köszönhetően” az aranyérmes amerikai Eddie Tolan és honfitársa, az ezüstérmes Ralph Metcalfe ugyanazt az eredményt érte el, ezért mindkettejük eredménye olimpiai rekordnak tekintendő). A tizenhárom olimpiai rekord ötször világcsúcs is volt egyben. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség az 1912-es olimpia óta jegyzi hivatalosan az eredményeket, azaz ez a verseny adta az első világcsúcsot is, mely akkor 10,6 másodperc lett, melyet az amerikai Donald Lippincott futott. Balszerencséjére ezt az eredményt a selejtezőfutamban érte el, a döntőben nem sikerült megismételnie ezt az eredményét, így a bronzéremmel kellett beérnie. 1972-ben a szövetség kötelezővé tette az úgynevezett „teljesen automatikus időmérést”, mely lehetővé tette az időeredmények századmásodperc pontosságú mérését, amit azonban már az 1968-as olimpián is használtak. Ezek alapján a mexikóvárosi olimpián az amerikai Jim Hines által elért 9,95 másodperc lett a hivatalos világcsúcs. Húsz évvel később sikerült ismét olimpián a világcsúcsjavítás, Szöulban az amerikai Carl Lewis 9,92 másodpercre javította azt. A kanadai Donovan Bailey az atlantai olimpián elért 9,84 másodperces olimpiai csúcsát döntötte meg a jamaicai Usain Bolt 2008-ban, ami akkor világcsúcs is volt. Ezt az időeredményt négy évvel később tovább javította 9,63 másodpercre, ami a jelenlegi olimpiai rekord. Éremtáblázat Ebben a versenyszámban eddig tizenkilenc olimpiai nemzet versenyzői szereztek érmet, ebből nyolcnak sikerült aranyat nyernie. Messze a legeredményesebb nemzet az Egyesült Államok. A megszerezhető huszonnyolc aranyéremből tizenhatot, a megszerezhető nyolcvanöt éremből pedig harminckilencet vittek haza. A második helyen Jamaica áll három arannyal és összesen nyolc éremmel. A bronzérmes ebben az összevetésben Nagy-Britannia három arany-, két ezüst- és három bronzérmével. Magyarország hatos holtversenyben a tizennegyedik helyen áll a rangsorban. Magyarország eltérő háttérszínnel, az egyes oszlopok legmagasabb értékei vastagítással kiemelve. A versenyszám legeredményesebb férfi futói A versenyszámban máig összesen hetvenkét futó tudott érmet szerezni. Közülük tízen kettő és hatvanketten egy érmet nyertek. Bajnoki címét eddig csak Carl Lewis és Usain Bolt tudta megvédeni. Érmesek Az időeredmények megadása másodpercben történik. Női 100 méteres síkfutás Ezt a versenyszámot 1928 óta az összes olimpián megrendezték. A XXIX. olimpia kivételével – ahol két ezüstérmes volt, és nem volt bronzérmes – mindig egy-egy arany-, ezüst- és bronzérmet osztottak ki, de Marion Jones a 2000. évi játékokon szerzett aranyérmét doppingvétség miatt a NOB utólag visszavonta, egyúttal az akkori harmadik és negyedik helyezetteket egy-egy helyezéssel előrébb léptette, ezáltal erről az olimpiáról is két ezüstérmes van a versenyszámban. Magyarország ezidáig még egyetlen érmet sem nyert. Időeredmények Az első olimpiai rekordot ebben a versenyszámban a kanadai Ethel Smith és honfitársnője, Fanny Rosenfeld futotta 1928. július 29-én (mindketten a selejtezőfutamok során) érték el ezt, az eredmény 12,6 másodperc volt. Ezen az olimpián még kétszer dőlt meg az olimpiai csúcs (az elődöntőkben ketten is megjavították ugyanazzal az idővel: 12,4 másodperc), majd az olimpia után az amerikai Betty Robinson tartotta aztán a rekordot a döntőbeli 12,2 másodperces eredményével. A jelenlegi olimpiai csúcsot az amerikai Florence Griffith-Joyner tartja 10,62 másodperccel, amit Szöulban futott. Ez volt sorrendben a tizenhetedik rekordjavítás, illetve beállítás (a már említett 1928-as olimpián kétszer volt csúcsbeállítás, azokon kívül pedig még egyszer, az 1948-as londoni olimpián a holland Fanny Blankers-Koen állította be a lengyel Stanisława Walasiewicz 11,9 másodperces eredményét, amit a lengyel hölgy az 1932-es Los Angeles-i olimpián futott). A tizenhét olimpiai rekord háromszor világcsúcs is volt egyben. Az első, olimpián elért világcsúcs az amerikai Wyomia Tyus nevéhez fűződik. Ő az 1968-as mexikóvárosi olimpián 11,08 másodperc alatt futotta le a 100 méteres távot. Négy év múlva Münchenben a keletnémet Renate Stechernek sikerült világcsúcsot futnia olimpián, időeredménye 11,07 másodperc volt. Jelenleg az utolsó világrekord, amit olimpián értek el, Montréalban született. A nyugatnémet Annegret Richter időeredménye 11,01 másodperc volt akkor. A jelenlegi világcsúcs meglehetősen régi, több mint húsz éve, 1988. július 16-án futotta Florence Griffith-Joyner Indianapolisban. Éremtáblázat Ebben a versenyszámban eddig tizennyolc olimpiai nemzet versenyzői szereztek érmet, ebből kilencnek sikerült aranyat nyernie. Messze a legeredményesebb nemzet az Egyesült Államok. A megszerezhető húsz aranyéremből kilencet, a megszerezhető hatvanhárom éremből pedig tizennyolcat vittek haza. A második helyen Jamaica áll három arannyal és összesen tizenhárom éremmel. A harmadik ebben az összevetésben Ausztrália két arany-, egy ezüst- és három bronzérmével. Az egyes oszlopok legmagasabb értékei vastagítással kiemelve. A versenyszám legeredményesebb női futói A versenyszámban máig összesen ötvenkét futó tudott érmet szerezni. Közülük Merlene Ottey három, nyolcan kettő és negyvenegyen egy érmet nyertek. Bajnoki címét eddig csak Wyomia Tyus, Gail Devers és Shelly-Ann Fraser-Pryce tudta megvédeni. Run (Bangtan Boys-kislemez) Az Run a dél-koreai Bangtan Boys együttes hatodik japán kislemeze a Youth albumról, melyet 2016. március 15-én jelentetett meg a BigHit Entertainment. Az album dalai eredetileg koreai nyelven jelentek meg a The Most Beautiful Moment in Life Pt. 2 című lemezükön. Videoklip A Run japán videoklipje 2016. március 11-én jelent meg a Bangtan Boys hivatalos japán YouTube csatornáján. Ez a videoklip az I NEED U koreai és japán videoklipjeinek és a Prologue-nak a folytatása, és a Run koreai videoklipjének a kiegészítője. Mint a Run koreai klipjében, itt is megjelennek az üvegszilánkok a földön, egy vízzel teli üvegtartály, a tollpihék és a falgraffitik, ezekkel részben visszautalva az I NEED U-ra. A graffitik között olvasható angolul egy idézet J. D. Salinger Zabhegyező című könyvéből: "...while the mark of mature man is that he wants to live humbly for one." Számlista Általános kiadás (CD) Run (japán verzió) Butterfly (japán verzió) Good Day Limitált kiadás (CD+DVD) CD Run (japán verzió) Butterfly (japán verzió) DVD Jacket Photoshoot Making video Loppi HMV Limitált kiadás (CD+GOODS) CD Run (japán verzió) Butterfly (japán verzió) GOODS CD Jacket asztali naptár a tagok fotóival De Moivre-képlet A De Moivre-képlet, amely Abraham de Moivre francia matematikusról kapta a nevét, azt mondja ki, hogy minden x komplex szám (sajátos esetben minden valós szám) és minden n egész szám esetén fennáll a egyenlőség. A képlet azért fontos, mert összeköti a komplex számokat a trigonometrikus függvényekkel. Kifejtve a bal oldali kifejezést és összehasonlítva a valós és imaginárius részeket, levezethető cos(nx) illetve sin(nx) cos(x) és sin(x) függvényében. Ezen kívül, a képlet segítségével meg lehet határozni az n-edrendű egységgyököket, vagyis azokat a z komplex számokat, amelyekre zn = 1. Bizonyítás Három esetet veszünk. Ha n > 0, teljes indukciót használunk. Ha n = 1, az eredményt nyilvánvalóan igaz. Tételezzük fel tehát, hogy az eredmény igaz egy tetszőleges k egész szám esetén. Vagyis azt feltételezzük, hogy Akkor n = k + 1 esetén: Vagyis bebizonyítottuk azt, hogy amennyiben a képlet igaz k -ra, akkor igaz n = k + 1 -re is. A teljes indukció elve alapján következik, hogy az eredmény igaz lesz minden n≥1 pozitív egész szám esetében. Ha n = 0 a képlet igaz, mivel , és . Ha n < 0, vegyük azt az m pozitív egész számot, amelyre n = ‒m. Akkor Vagyis a tétel igaz minden egész szám n-re. Alkalmazás A képlet segítségével meghatározhatók egy komplex szám -edik gyökei. Ha egy komplex szám, melynek trigonometrikus alakja akkor akkor az darab különböző gyök értékét úgy kapjuk, hogy sorra behelyettesítjük -t egész értékekkel és között. Lórifélék A lórifélék (Loriidae) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe tartozó család. Tizenkét nem és ötvennégy faj tartozik hozzá. Több rendszerben a papagájfélék családjához (Psittacidae) sorolják alcsaládként. Előfordulásuk Celebesz szigetétől Új-Guineán keresztül Ausztráliáig fordulnak elő. Elterjedésük legdélebbi pontja Tasmania, legészakabbra Mindanao szigetén a Fülöp-szigeteken élnek. A valódi papagájoknál messzebbre benyomulnak a Csendes-óceán területére, egészen a Marquises-szigetekig és a Pitcairn-szigetekig. A családnak különösen sok képviselője él Új-Guinea szigetén; a családba sorolt nemek közül csak a Phygis és a Vini nembe tartozó fajok nem élnek Új-Guineán. Megjelenésük Kistermetű vagy középnagy papagájok. Tollruhájuk feltűnően színes, ragyogó. Túlnyomórészt zöld, piros és a kék színű a tollazatuk. Jellegzetességük nyelvük ecsetre emlékeztető vége. Életmódjuk Ecsetvégű nyelvük segítségével szerzik be nektárból és virágporból álló táplálékukat. Ezek mellett esznek még gyümölcsöt, magvakat és rügyeket. Szaporodásuk Faüregekbe készítik fészküket. Rendszerezés Chalcopsitta ( Bonaparte , 1850 ) – 4 faj barna lóri (Chalcopsitta duivenbodei) fekete lóri vagy gyászlóri (Chalcopsitta atra) kardinálislóri (Chalcopsitta cardinalis) csillámló lóri (Chalcopsitta sintillata) Eos (Wagler, 1832 ) – 6 faj vörös lóri (Eos bornea) kékfülű lóri (Eos cyanogenia) kékálarcos lóri (Eos semilarvata) csuklyás lóri (Eos squamata) gyémántlóri (Eos histrio) csíkos lóri (Eos reticulata) Pseudeos (Peters, 1935 ) – 1 faj fehérfarcsíkú lóri (Pseudeos fuscata) Trichoglossus – 8 faj pikkelyes lóri (Trichoglossus chlorolepidotus) sárgafejű lóri (Trichoglossus euteles) sárga-zöld lóri vagy Meyer-lóri (Trichoglossus flavoviridis) szivárványlóri vagy sokszínű lóri (Trichoglossus haematodus) vöröshasú lóri (Trichoglossus rubritorquis) , egyes rendszerekben (Trichoglossus haematodus) rubritorquis) alfaj meggyszínű lóri (Trichoglossus rubiginosus) apo-hegyi asszonylóri vagy Johnston asszonylórija (Trichoglossus johnstoniae) ékes lóri (Trichoglossus ornatus) Psitteuteles ( Bonaparte , 1854 ) – 3 faj tarka lóri (Psitteuteles versicolor) vagy (Trichoglossus versicolor) íriszlóri (Psitteuteles iris) vagy (Trichoglossus iri)s Goldie-lóri (Psitteuteles goldiei) vagy (Trichoglossus goldiei) Lorius (Boddaert, 1783 ) – 6 faj fehérnyakú lóri (Lorius albidinuchus) vagy (Lorius albidinucha) Stresemann lórija vagy új-britanniai lóri (Lorius amabilis) vagy (Lorius hypoinochrous) zöldfarkú lóri (Lorius chlorocercus) sárgaköpenyes lóri (Lorius garrulus) vöröstarkójú hölgylóri (Lorius lory) feketefejű lóri (Lorius domicella) vagy (Lorius domicellus) Phigys ( Gray , 1870 ) – 1 faj remetelóri (Phigys solitarius) Vini (Lesson, 1833 ) – 5 faj kéksapkás lóri vagy kékfejű lóri (Vini australis) rubinlóri (Vini kuhlii) henders-szigeti lóri (Vini stepheni) zafírlóri (Vini peruviana) smaragdlóri (Vini ultramarina) Glossopsitta ( Bonaparte , 1854 ) – 3 faj mósuszlóri vagy pézsmalóri (Glossopsitta concinna) kis mósuszlóri vagy kis pézsmalóri (Glossopsitta pusilla) kékvállú lóri (Glossopsitta porphyrocephala) Charmosyna (Wagler, 1832 ) – 14 faj aranycsíkos lóri (Charmosyna pulchella) vagy (Glossopsitta pulchella) burulóri (Charmosyna toxopei vagy (Glossopsitta toxopei) pálmalóri (Charmosyna palmarum vagy (Glossopsitta palmarum) diadémlóri vagy kaledóniai lóri (Charmosyna diadema) vagy (Glossopsitta diadema) – kihalt csíkozott lóri (Charmosyna multistriata) vagy (Glossopsitta multistriata) Josephina-lóri (Charmosyna josefinae) vagy (Glossopsitta josefinae) királyilóri vagy margarétalóri (Charmosyna margarethae) vagy (Glossopsitta margarethae) pápualóri vagy nyársfarkú lóri (Charmosyna papou) pirostorkú lóri (Charmosyna amabilis) vagy (Glossopsitta amabilis) pirosszárnyú lilafülű lóri (Charmosyna rubronotata) vagy (Glossopsitta rubronotata) szép lóri (Charmosyna placentis) vagy (Glossopsitta placentis) vöröstorkú lóri (Charmosyna rubrigularis) vagy (Glossopsitta rubrigularis) zöld karmazsinlóri (Charmosyna meeki) vagy (Glossopsitta meeki) Wilhelmina-lóri (Charmosyna wilhelminae) vagy (Glossopsitta wilhelminae) Oreopsittacus (Salvadori, 1877 ) – 1 faj arfaki hegyi lóri (Oreopsittacus arfaki) Neopsittacus (Salvadori, 1875 ) – 2 faj Musschenbroek gualórija (Neopsittacus musschenbroekii) Hartert-féle gualóri (Neopsittacus pullicauda) Forrás Papageien.org Viczay Jób Loósi és hédervári báró, majd gróf Viczay Jób Keresztély (Hédervár, 1701. március 15. – Hédervár, 1734. december 30.) magyar főúr, Viczay Ádám báró (1657-1708) és Perényi Erzsébet bárónő (1664-1722) fia, Héderváry Katalin unokája. Élete Szülei legkisebb fiaként született Héderváron. Hatéves korában apja meghalt. József testvére még apjuk életében, Antal bátyja pedig 1708 után elhunyt, és így mint egyedüli örökös, megörökölte a nagylózsi és hédervári uradalmakat. 1714-1720 közt Bécsben Eleonóra özvegy császár és királyné udvarában nevelkedett. 1722-ben elhunyt az édesanyja. 1723. május 14-én grófi címet nyert III.Károly királytól. 1734. december 30-án elhunyt vízkórban. Családja Felesége báró Ebergényi Eszter volt. Gyermekei: Anna Mária (1724-1796) gróf Széchenyi Ignác felesége. Borbála (1726-1731) Mihály Ferenc (1727-1781) örököse, trakostyáni gróf Draskovich Terézia férje. László József (1729 február-1729 szeptember) Jozefa Nepomuk Johanna Mónika (1732 december 23.-1792 december 1.) báró Perényi József (1731-1786) felesége. Eszter (1734 július 16.-1794 október 30.) szlavniczai és bajnai gróf Sándor Antal (1734-1788) felesége. 1773-ban örökölte a rárói uradalmat, és férjével a rárói kastélyban éltek. Tenisz a 2008. évi nyári olimpiai játékokon A 2008. évi nyári olimpiai játékokon a tenisz mérkőzéseit augusztus 10. és 17. között rendezték Pekingben. A mérkőzéseket kemény borítású pályán játszották. Négy versenyszámban avattak bajnokot: férfi egyes és páros, valamint női egyes és páros versenyszámban. A mérkőzéseket egyenes kieséses rendszerben bonyolították le, az elődöntő két vesztese bronzmeccset vívott egymással. A mérkőzések két nyert játszmáig tartottak, kivéve a férfi egyes és a férfi páros döntőjét, ahol három nyert játszmáig játszottak. Éremtáblázat (A rendező ország csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értékei vastagítással kiemelve.) Kvalifikáció Résztvevők személyét alapvetően a 2008. június 9-i ATP és WTA ranglista határozta meg, néhány megszorítással. Minden NOB tagország maximum 6 férfi és 6 női teniszezőt nevezhetett, amelyből legfeljebb 4-en indulhattak az egyéni, 2-en pedig a páros versenyszámokban. Két magyar induló volt, Szávay Ágnes egyéniben és Arn Grétával együtt párosban indult. Portaje Portaje település Spanyolországban, Cáceres tartományban. Portaje Acehúche községgel határos. Lakosainak száma 380 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: III. Rómanosz bizánci császár III. Rómanosz, eredetileg Rómanosz Argürosz (ógörögül: Ρωμανός Γ΄ Αργυρός, latinul: Romanus III Argyrus, 968 – Konstantinápoly, 1034. április 11.) a Bizánci Birodalom császára (uralkodott 1028. november 15-től haláláig), VIII. Kónsztantinosz veje, Zóé császárnő első férje volt. Uralkodása alatt nyíltan a nagybirtokosoknak kedvezett, végzetesen meggyengítve a birodalom katonai és pénzügyi alapjait. Uralkodása Az előkelő Argürosz-családból származó, művelt és vonzó külsejű Rómanosz Konstantinápoly tekintélyes eparkhosza volt, amikor 1028. november 12-én a haldokló VIII. Kónsztantinosz összeházasította leányával, a trónörökös Zóéval. Felesége révén trónra lépve igyekezett bizonyítani, nagy császári elődeinek nyomdokain haladni, ezért fényes építkezésekbe kezdett, filozófiai vitákat tartott, sőt katonai babérokra is tört. 1030-ban személyesen vezette hadát Aleppó ellen, hogy megtorolja a muszlimok betöréseit, de Aazáznál meglepték és súlyos vereséget mértek rá az arab erők. A hadvezetéshez nem értő császár ezután bölcsen átengedte a parancsnokságot hadvezérének, Geórgiosz Maniakésznek, aki 1032-ben szép sikert aratva elfoglalta Edesszát, némileg kiköszörülve a bizánciak hírnevén esett csorbát. Törvénykezésben az évszázados kisbirtok- és parasztvédő törvénykezés ellenére megerősödött nagybirtokosok érdekeit szolgálta. Eltörölte mindazokat a törvényeket, amelyek a császárság pénzügyi és katonai alapjául szolgáló parasztkatonai birtokokat védelmezték a nagy birtoktestekbe történő beolvadástól. Ezzel hivatalosan is győzedelmeskedett a nagybirtok terjeszkedése, amely fokozatosan felszámolta a Hérakleiosz 7. századi reformjaival kialakított rendszert. A bevételeket az is károsította, hogy a tehetősek érdekeit figyelembe véve Rómanosz eltörölte az allélengüont és az epibolét, miáltal a kincstár komoly bevételektől esett el. Utódlása Zóé és Rómanosz házassága nem volt boldog, mert a császár rövidesen elhidegült idősödő feleségétől, akinek még a költőpénzét is megnyirbálta. Gyermekük sem született. Zóé ezért szeretőt tartott egy paphlagoniai parasztfiú személyében, akit eunuch fivére, az intrikus Jóannész Orphanotrophosz mutatott be neki. Rómanosz 1034-ben a fürdőben halt meg, talán mérgezés végzett vele; Zóé még aznap eljegyezte magát szeretőjével, aki IV. Mikhaél néven elfoglalhatta a bizánci trónt. Vece Vece (románul Veța) falu Romániában Maros megyében. Közigazgatásilag Nyárádszeredához tartozik. Fekvése A falu Marosvásárhelytől 15 km-re keletre, Marosszék középső részén helyezkedik el, a Nyárádmenti-dombvidéken. Története Első írásos említése 1567-ből származik. Az 1660-as tatár betöréskor elpusztult, később románokkal telepítették újra. 1910-ben 236 lakosa volt, ebből 230 román és 6 magyar. Forrás Léstyán Ferenc : Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 Egyéni síugrás nagysáncon az 1984. évi téli olimpiai játékokon Az 1984. évi téli olimpiai játékokon a síugrás nagysánc versenyszámát február 18-án rendezték az Igman-hegyvidéken. Az aranyérmet a finn Matti Nykänen nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Eredmények A verseny két sorozatból állt. A két ugrás pontszámainak összege határozta meg a végső sorrendet. A távolságok eredményei méterben értendők. Stazione di Mogliano Veneto Stazione di Mogliano Veneto vasútállomás Olaszországban, Veneto régióban, Mogliano Veneto településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Velence–Udine-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Preganziol Stazione di Venezia Mestre Ospedale Kotajk tartomány Kotajk (örményül:������) Örményország középső részén fekvő tartomány (marz), székhelye Hrazdan. Északról Lori, északkeletről Tavus, keletről Gegarkounik, délről Ararat, délkeletről a főváros Jereván és Aragacotn határolja. Népszerű üdülőhelyek találhatóak a tartományban köztük Garni, Geghard valamint a téli sportközpont Caghkadzor. Települései Kotajk tartományban 67 község (hamajnkner) található, melyből 7 város. Városok Hrazdan 52 900 fő Abovjan 46 000 fő Csarentszavan 17 752 fő Jeghvard 11 627 fő Nor Hacsn 10 300 fő Bjureghavan 7573 fő Caghkadzor 1800 fő (21200) 1994 PU10 A (21200) 1994 PU10 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1994. augusztus 10-én. Prouzel Prouzel település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 520 fő (2015). Prouzel Bacouel-sur-Selle, Fossemanant, Namps-Maisnil, Nampty, Neuville-lès-Lœuilly és Plachy-Buyon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Méliusz Rádió A Méliusz Rádió 2004. október 31-én az ORTT-vel kötött megállapodás értelmében kezdte meg adását. Előzmények A rádió beindítását hároméves előkészítő munka előzte meg. Fő szempont volt, hogy a kommunikációs szakon tanulóknak gyakorlati képzést biztosítson. Másik fontos szempont volt, hogy a rádió összhangban legyen az alapító, és fenntartó Főiskola értékrendjével, valamint Debrecen múltjával és hagyományaival. Műsorszerkesztés A műsorok szerkesztését a Főiskola tanulói végzik. A rádiós szakirányt választó hallgatók napi tizenhat órás adásidőben, reggel hattól este tíz óráig vannak beosztva. Munkájukat felelős szerkesztők segítik, a főszerkesztő Csorba Péter irányításával. A tanulók, így (egy rövid alapozó képzés után) élesben ismerkedhetnek meg a műsorkészítéssel. A stúdió A stúdió és az előkészítő helyiségek együttes mérete 300 m². Itt minden megtalálható, ami a műsor készítéséhez szükséges. Így szinkronizált számítógépes munkahelyek, stúdiók, vezérlők, szerver stb. Adatai Sugárzó frekvencia: FM 88 MHz Hivatalos adások kezdete: 2004. október 31. Adóteljesítmény: 2 W Antenna kimenő teljesítménye: 2 W Polarizáció: vertikális Műsorszolgáltatási jogosultság: ORTT 84/2009. Austrelaps Az Austrelaps a hüllők (Reptilia) osztályába a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe és a mérgessiklófélék (Elapidae) családjába tartozó nem. A nembe tartozó fajok Ausztrália területén honosak. Rendszerezés A nembe az alábbi fajok tartoznak: törpe bronzkígyó (Austrelaps labialis) felföldi bronzkígyó (Austrelaps ramsayi) síkvidéki bronzkígyó (Austrelaps superbus) Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolása Marczali László Marczali László (Budapest, 1948. május 8. –) magyar operatőr, rendező, párbajtőr bajnok Élete Marczali László Budapesten született 1948. május 8-án Marczali László és Árvay Rozália gyermekeként. 1962-1966 között a Toldy Ferenc Gimnázium diákja volt. 1966-1968 között fényképész szakmunkás iskolát végzett. 1974-1979 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1963-1983 között aktív sportoló volt. Párbajtőr magyar bajnok . Veteránként is komoly eredményeket ér el. 1966-1991 között a Magyar Televíziónál segédoperatőr, kameraman, operatőr volt. 1983-1997 között a Szféra Kft. munkatársa volt. 1987-1990 között a Telehír szerkesztőbizottsági elnökeként működött. 1991-1998 között a Magyar Televízió külsős rendezőjeként valamint operatőreként dolgozott. 1997 óta a Magyar Országgyűlési Hivatala Tévéstúdió Telekommunikációs Főosztályának vezető főtanácsosa. Magánélete 1985-ben Bay Éva bemondóval kötött házasságot. Két fiuk született; Marczali Tamás (1979) és Marczali László (1985). Filmjei Zenés Tv színház (1974) Az erőd (1979) (színész) Ítélet előtt (1979-1980) Messziről jött ember (1979) A persely, avagy egy görbe nap Budapesten (1979) Márton (1979) Három dobás, hat forint (1980) Tüzet viszek (1980) Bolgár színházi képeslap (1980) Telepohár (1981) A kör négyszögesítése (1981) Látogatóba Illés Endrénél (1981) Istenek és szerelmesek (1981) Kezdők (1983) Batthyányi Lajos vértanúsága (1986) Pázmány Péter (1986) Isten akaratából (1987) Váljunk el! (1988) Iphigeneia Auliszban (1989) Szonatina egy páváért (1990) Fesztiváldíjas munkája Telepohár – kabaré, szerk.: Farkasházy Tivadar, rend.: Verebes István, a Veszprémi TV Fesztivál - szórakoztató kategória fődíja (1981) Montromant Montromant település Franciaországban, Rhône megyében. Lakosainak száma 451 fő (2015). Montromant Courzieu, Saint-Genis-l'Argentière, Saint-Martin-en-Haut, Yzeron és Duerne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pagny-la-Ville Pagny-la-Ville település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 406 fő (2015). Pagny-la-Ville Bonnencontre, Chamblanc, Esbarres, Labruyère, Lechâtelet és Pagny-le-Château községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Stazione di Molina-Castelvecchio Subequo Stazione di Molina-Castelvecchio Subequo vasútállomás Olaszországban, Molina Aterno településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Terni–Sulmona-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Raiano Stazione di Acciano Wiedensahl Wiedensahl település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 996 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Lendvai Andor Lendvai Andor (írásváltozata Lendvay Andor, pályája elején Leopold Andor) (Vác, 1901. május 20. — Budapest, 1964. május 13.) operaénekes (bariton). Lendvai György karmester édesapja. Élete Édesapja, Leopold Sándor (1869–?) házasságáig a Népszínház művésze volt, akkor felesége ösztönzésére visszaköltözött szülővárosába, Vácra és tánciskolát nyitott. Fiát, a későbbi Lendvai Andort tiltotta a színi pályától, de ő a gimnáziumot félbehagyva, elszökött otthonról és vándorszíntársulatok mindeneseként járta az országot. Már némi gyakorlattal tanult Rákosi Szidi iskolájában, amit 1919-ben fejezett be, ekkor a Zeneakadémiára került, ahol Sik József növendéke volt 1923-ig. Szegeden debütált operaénekesként, innen visszakerült a fővárosba, majd Bécsbe ment. Fritz Wolffnál továbbképezte magát, egy időre a Volksoper szólistája lett. Szerepelt a Staatsoperben is. Ezt követően különféle fellépésekre – többek közt kabaréban is – kényszerült Ausztriában és Csehországban. Milánóban L. Vescónál, 1928-tól Münchenben Fritz Feinhalsnál tanult, asszisztense is lett tanárának. 1930-ban szerződtette a bajor főváros operaháza. 1933-ig maradt a társulat egyik vezető énekese. A náci hatalomátvétel után rögtön elbocsájtották zsidó származása miatt, noha „felekezeten kívülinek” vallotta magát. Budapestre jött vissza, csatlakozott egy Magyar Szivárvány nevű társulathoz, amivel olaszországi turnén járt. 1934-ben szerződtette a budapesti Operaház. A következő évben, a fellépésekkel párhuzamosan tanítani kezdett a Fodor Zeneiskolában. 1939-ben a második zsidótörvény miatt bocsájtotta el sok társával az Opera. 1945-ig csak az OMIKE Művészakció keretében léphetett fel. Kényszerű pihenője idején, 1942-ben megírta emlékiratait. A felszabadulás után visszakapta operai tagságát. 1949-től tanított is a Zeneakadémián. Legismertebb növendékei Gyimesi Kálmán, Ilosfalvy Róbert, Jablonkay Éva, Karikó Teréz, Kövecses Béla. 1961-ben nyugdíjazták az Operaházból, de még a következő évben is fellépett. A tanítást haláláig folytatta. Hangjának leginkább a karakter- és hősbariton szerepek feleltek meg. A fiatalon szerzett színészi tapasztalatokat jól tudta kamatoztatni operai pályáján. Szerepei Beethoven: Fidelio — Don Pizarro Berté: Három a kislány — Schober báró Dunajevszkij: Szabad szél — Gall Cézár Farkas Ferenc: Csínom Palkó — Koháry gróf Gounod: Faust — Mefisztó Kadosa Pál: A huszti kaland — Tallósy Ádám Kodály: Háry János — Generális Krucifix Leoncavallo: Bajazzók — Tonio Mejtusz: Az Ifjú Gárda — Fasiszta ezredes Offenbach: Hoffmann meséi — Lindorf; Coppelius; Dapertutto; Mirakel; Schlemihl Polgár Tibor: A kérők — Perföldy Tóbiás Jakab Puccini: Tosca — Scarpia báró; Cesare Angelotti Puccini: Bohémélet — Schaunard; Alcindor Puccini: Pillangókisasszony — Sharpless Puccini: Turandot — Ping Rossini: A sevillai borbély — Figaro Johann Strauss d. S.: A cigánybáró — Gróf Carnero Eugen Suchoň: Örvény — Csendőrparancsnok Verdi: Rigoletto — címszerep Verdi: La Traviata — Georges Germond Verdi: Álarcosbál — René Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok — Konrad Nachtigall Wagner: A Nibelung gyűrűje — Alberich Wagner: Parsifal — Klingsor Könyve Két felvonás között . Budapest, [1942]. Baross Könyvkiadóvállalat Díjai, elismerései 1961 — érdemes művész Emperador, Valencia Emperador település Spanyolországban, Valencia tartományban. Emperador, Valencia Museros községgel határos. Lakosainak száma 707 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Kotingafélék A kotingafélék (Cotingidae) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó család. Előfordulásuk Mexikó déli részétől Argentína északi szegélyéig honosak. Megjelenésük Nagyságuk a varjú és a királyka közt ingadozik; egyes tagjai a legpompásabb, mások a legegyszerűbb színezetű madarak. Életmódjuk Valamennyi gyümölcsevő, de több faj rovarokkal, puhatestűekkel, gyíkokkal pótolja a növényi táplálékot. Előrehajló bóbitája szinte teljesen elrejti kicsi, erős csőrét, amely szerény mérete ellenére alkalmas arra, hogy felcsipegesse a kisebb bogyókat és gyümölcsöket. Rendszertani besorolásuk A családba az alábbi alcsaládok és nemek tartoznak: Pipreolinae Ampelioides – 1 faj Pipreola – 11 faj Rupicolinae Rupicola – 2 faj Phoenicircus – 2 faj Snowornis – 2 faj Carpornis – 2 faj Phytotominae Zaratornis – 1 faj Phytotoma – 3 faj Phibalura – 1 faj Ampelion – 2 faj Doliornis – 2 faj Cotinginae Haematoderus – 1 faj Querula – 1 faj Pyroderus – 1 faj Cephalopterus – 3 faj Lipaugus – 7 faj Procnias – 4 faj Cotinga – 7 faj Porphyrolaema – 1 faj Gymnoderus – 1 faj Conioptilon – 1 faj Carpodectes – 3 faj Xipholena – 3 faj Vitatott nemek Perissocephalus – 1 faj Calyptura – 1 faj Tijuca – 2 faj Kilburn Kilburn London egy olyan városrésze, mely három kerület, nevezetesen Brent, Camden és Westminster között oszlik meg. Utóbbiba a területnek csak egy kis része tartozik. A terület legfontosabb közlekedési útvonala az A5 út részét képező Kilburn High Road, mely kijelöli Brent és Camden közös határát is. Az utat még régen a rómaiak építették, s ma a Watling Street része. Kilburn városa történetét a 12. századig tudja visszavezetni. A Kilburn Brook partján lévő kolostort ekkor építették. Ma ez a terület London egyik forgalmas körzete, melyet sokan kapcsolnak össze ír lakosságával. Azonban később ez a terület is multikulturálissá vált. Története A Kilburn High Road egy kelta eredetű régi útvonal. A kezdetekben Canterburyt kötötte össze St Albans-szel. A római Birodalom idején az utat kikövezték, A római útnak ezt a részét az Antonine Itinerary utcagyűjteményben a Londontól Dover partjaiig futó Iter III: "Item a Londinio ad portum Dubris"-ként jegyezték fel. Az angolszász időkben az út Watling Street néven vált ismertté. Kilburn a Hempsteadból a Hyde Parkon át a Temzébe érkező Cuneburna, Kelebourne vagy más korban Cyebourne folyó mentén nőtte ki magát. Egyesek szerint a folyó neve Királyi Folyót vagy Marhafolyót jelent. A Bourne az angolszász nyelvben egy folyó jelentésű szó. Ma ennek a folyónak Westbourne a neve. Az 1850-es években elkezdték a föld alatti elvezetését, és ez most egyike London számos föld alatti folyójának. Kilburn nevét először 1134-ben Cuneburna alakban jegyezték le, ami akkor egy olyan kolostor neve volt, amit egy Godwyn nevű remete börtönének a helyén építettek. Godwyn remetelakját I. Henrik uralkodása idején építette a Kilburn folyó segítségével. A Kilburn remeterendház ágostoni hitvallású kanonokok közössége volt. 1134-ben ott alapították meg, ahol a Watling Street áthaladt a Kilburn folyó felett. Ez a mai Kilburn High Road és Belsize Road kereszteződésében van. Az, hogy a rendház a Watling Street egyik kereszteződésében fekszik, kedvelt pihenőhellyé tette a St Albansban vagy Willesdenben lévő szentélyek felé tartó zarándokok körében. A rendházat VIII. Henrik feloszlatta, s ma semmi nem emlékeztet a helyére. A rendház területén egy kúria és egy hosztium (egy vendégház) állt, s ez lehetett a Red Lion pub eredeti helye, amit az elképzelések szerint 1444-ben alapítottak. A vele szemben lévő Bell Inn-t 1600 körül, a kúria helyén nyitották meg. A gyógyvizek kutatásának 18. századi hóbortja idején, 1714-ben a Bell Inn közelében felfedeztek egy vastartalmú vízben bővelkedő kutat. Mivel a közeli Hampsteadben lévő kúttal versenyeztek, az itteni kutat támogatva kerteket és egy nagyszobát alakítottak ki. Az akkoriban megjelenő újságokban ezt a vizet enyhébb gyomorbántalmak kezelésére ajánlották.: A 19. században a kutak kiürültek, de a Kilburn Wells ezután is kedvelt teázó hely maradt. A Bellt először elbontották, majd 1863-ban felépítették a most is otthont nyújtó épületet. A régebben Watling Street, ma Edgware Road/Kilburn High Road néven ismertté vált utcákat ma fogadók és lakóházak szegélyezik. Azonban a gyógyvíz 1714-es felfedezése és a kertek valamint a szoba kialakítása ellenére Kilburn St. John’s Wood részén egészen 1819-ig nem volt jelentős építmény. Népessége Kilburn több etnikai csoportnak ad otthont. Köztük vannak indiaiak, bangladesiek, pakisztániak, szomáliaiak és lengyelek is. Mivel a terület szét van osztva több kerület között, a statisztikákat Kilburnben több terület adataiból kell összeállítani. A kilburni területről sokaknak az ír és fekete lakosság, valamint az ő kultúrájuk jut eszébe. A lakosság 13%-a született az Ír-szigeten, de ennél nagyobb az ír származásúak aránya. Londonnak ezen a területén a legnagyobb az arányuk. Jelenlétük az ír közösségi munkában, az ír pubokban és a helyi Gall Sportszövetségben nyilvánul meg. A pubokban gyakran vetítenek különféle gall sporteseményeket. Az újságárusoknál számos ír újság elérhető. Ezen a területen is minden évben megtartják Szent Patrik napját. Kapcsolatai miatt Kilburnt "Kis Írföldnek", vagy az írországi Kildare megye nevéből képzett szójátékkal "Kilburn megyének" nevezik. Helyszínek Kilburn High Road A Kilburn High Road Kilburn főutcája. Részben annak a római Iter III-nak a vonalát követi, melyet később az angolszászok Watling Streetnek neveztek el. Eredete még régebbre, a kelta időkig nyúlik vissza, mikor az akkori Verlamionból Durovernum Cantiacorumba, a mai St Albansból Canterburybe vezető utat építették. A nagyrészt északról délre futó út Camden és Brent mai határa. Ez az Edgware Road Shoot Up Hill és Maida Vale közötti része. A Kilburn High Roadon négy vasútállomás van: az északi végén a Kilburn metróállomás (Jubilee Line) majd kicsit délebbre ezt követi a Brondesbury állomás (London Overground). Innét körülbelül 1.25-rel még délebbre van a Kilburn High Road állomás (szintén a London Overground üzemeltetésében a Watford DC Line vonalán). Itt van még a Bakerloo line-hoz tartozó Kilburn Park metróállomás is, a főút mellett, a High Road állomáshoz nagyon közel. A Kilburn Grange Park zöld területe a Kilburn High Road keleti részén van. Gaumont State Mozi A Kilburn High Road egyik emlékezetes helyszíne a II* kategóriába sorolt Gaumont State Mozi épülete. Terveit George Coles készítette, a megnyitására 1937-ben került sor. 4.004 ülőhelyével korának legnagyobb európai előadóterme volt. A hivatalos megnyitón olyan előadók jelentek meg, mint Gracie Fields, Larry Adler vagy George Formby Azóta itt olyan előadók léptek már fel, mint a The Beatles, a The Rolling Stones, a The Who, a The Faces, a Jethro Tull és a Deep Purple. A színházat olasz reneszánsz art déco stílusban építették, burkolásához krémkerámia csempét használta. A 43 méter magas, az 1930-as évek New Yorkjának felhőkarcolóira emlékeztető tornyot már kilométerekről látni lehet. Oldalára nagy vörös neonizzókkal ki van írva a "STATE". Belsejét korának moziihoz hasonló Pazar stílus jellemzi. Itt van Britannia legnagyobb, még ma is teljesen működőképes wurlitzerje. Az utóbbi 20 évben az épületet a Mecca Bingo bingóteremként hasznosítja. Azonban mostanra már ez is bezárt, s most az épület a környékével együtt eladó. Helyi lakosok egy "Mentsük meg a Kilburn State-et!" nevű csoportot hoztak létre, mely az ellenszenves ingatlanfejlesztők ellen, az épület kulturális centrummá alakítása mellett kiálló szervezet. Az épület most a Ruach Ministries, egy John Anthony Francis püspök és Penny francis lelkipásztor vezetésével működő, gyorsan növekvő evangélikus gyülekezet tulajdona. Az épületet pontosan 70 évvel a Gaumant State megnyitását követően, 2007- december 20-án vásárolták meg. A Tricycle Színház A Tricycle Színház egy nagyon híres művészeti központ a High Roadon, ahol galéria, mozi és színház is kapott helyet. A 2000-es évek közepén azzal várt híressé, hogy politikailag jelentős bírósági tárgyalásokat és a kubai Guantánamo-öbölben lévő fiatalkorúk börtönében megtörtént eseményeket vittek itt színpadra. Egyéb épületek A kilnburni égbolt képét délre a neogótikus stílusban épült Szent Ágoston templomának tornyai határozzák meg. Ezeket 1880-ban John Loughborough Pearson tervei alapján készítették. A templom belseje díszes, viktoriánus stílusú, az oltár mögött faragott kövekkel van kirakva a díszítőfelület, ablaka katedrálüveg. A templomot méretei miatt néha "Észak-London székesegyházának" is nevezik. Közlekedés Legközelebbi metróállomások Kilburn metróállomás (Jubilee line) Kilburn Park metróállomás (Bakerloo line) Queen's Park állomás (Bakerloo line) Legközelebbi vasútállomások Brondesbury vasútállomás (London Overground) Kilburn High Road vasútállomás (London Overground) Buszjáratok Kilburnben számos járat közlekedik, ezek általában használják a High Roadot is. A legtöbb járat a déli Cricklewoodból indul, és Közép- valamint Nyugat-London különböző hellyein biztosítja a buszközlekedést. Sport Kilburn is a Kilburn Gaels Hurling Club otthona. Kilburn szintén itt van a Kilburn Cosmos RFC, a kevés belső-londoni rögbicsapat egyikének a központja. Híres lakosok Zadie Smith David Mitchell Robert Webb Gavin Rossdale Kate Moss OMSI/Southeast Water megállóhely OMSI/Southeast Water megállóhely a Metropolitan Area Express narancssárga vonalának, valamint a TriMet autóbuszainak megállója az Oregon állambeli Portlandben, az Ipartörténeti Múzeum közelében. A megállóhoz közeli látnivalók a Tilikum Crossing híd és a vasúttörténeti központ. Autóbuszok 9 – Powell Blvd (Union Station◄►Gresham Central Transit Center) 17 – Holgate/Broadway (Concordia University◄►134th Drive) Tannenbergi csata (1914) A tannenbergi csata az első világháború keleti frontján zajlott le az Orosz Birodalom és a Német Birodalom között. A csatában négy orosz hadtest teljesen megsemmisült, a 2. hadsereg szétszóródott, az 1. hadsereg pedig visszavonulásra kényszerült az oroszok kétszeres létszámfölénye ellenére. Előzmények Az 1914-es német stratégia szerint a birodalom hét hadsereget küld a nyugati frontra, hogy mihamarabb térdre kényszerítse Franciaországot (Schlieffen-terv), míg a lassabban mozgósító Oroszország ellen a keleti határon csak a 8. hadsereget hagyták. Kelet-Poroszország védelme azonban sokkal kritikusabbá vált azáltal, hogy az orosz mozgósítás gyorsabban ment végbe, mint ahogy arra a németek számítottak. Augusztus 20-án a gumbinneni csata döntetlenül végződött, a német parancsnok, Max von Prittwitz pedig attól félt, hogy a nagyobb orosz erők bekerítik, ezért vissza akart vonulni a Visztula nyugati oldalára. A német főparancsnokság erre leváltotta, helyére a reaktivált Paul von Hindenburgot tette meg parancsnoknak, vezérkari főnökének pedig Erich Ludendorffot, a belgiumi hadjárat egyik hősét nevezte ki. Amikor Hindenburg és Ludendorff megérkeztek keletre, folytatták a Hoffmann ezredes által kezdeményezett terv végrehajtását. Hoffmann előzetes elképzelése (melyet Prittwitz még leváltása előtt jóváhagyott) az volt, hogy az 1. hadtestet átdobja Szamszonov ellen, miközben az 1. tartalék- és a 17. hadtest folytatja a visszavonulást nyugat felé. Ezután Ludendorff, látva, hogy Rennenkampf még Gumbinnen mellett tartózkodik, nagy kockázatot vállalva átirányította a másik két hadtestet is a Szamszonovval szembeni frontra. A terv kockázatos volt, de a németeknek jó információik voltak az orosz seregek mozgásáról és összhangjuk hiányáról (Szamszonov és Rennenkampf közismerten utálták egymást), ugyanis a két hadsereg nyílt rádióvonalon keresztül kommunikált. A rádióüzenetekből kiderült, hogy az oroszok nem számítanak támadásra. A német győzelem kulcsa mégis az lett, hogy az első hadsereg túl messze volt a másodiktól; a Rennenkampf parancsnoksága alá tartozó orosz csapatok nem értek oda időben, hogy felmentsék társaikat. A csata A 2. hadsereg bekerítése Hindenburg, Ludendorff és Hoffmann a Mazuri-tavaktól nyugatra akarták csalni Szamszonov 2. hadseregét, hogy egy német hadtest megkerülhesse és bekerítse a csapdába sétáló oroszokat. A terv végrehajtását az tette lehetővé, hogy Rennenkampf - akivel szemben csak maroknyi lovasság járőrözött - tétlen maradt. Szamszonov augusztus 26-áig nyugat felé vonult előre, mit sem sejtve az őt fenyegető veszélyről, amikor a bekerítő 1. hadtest Hermann von François vezetése alatt a hátukba került. A német főerők délnyugat felől támadtak, míg a fejlett német vasúthálózat előnyeit kihasználó Ludendorff néhány kisegítő erőt átdobott Szamszonovtól északra is, teljessé téve a bekerítést. Az oroszok egy szempillantás alatt abban a helyzetben találták magukat, hogy az eddig visszavonuló németek minden irányból ágyúzzák és támadják őket. A zavar, melyet a fenti jelentésrészlet is bemutat, súlyos veszteségeket eredményezett. Augusztus 28-ára Szamszonov XIII. és XV. hadteste súlyos összecsapásba került a németekkel. A mocsarak és a tavak gátolták Szamszonovot erői átcsoportosításában, így a két elöl lévő hadtest felmorzsolódott. Az 1. hadsereg visszavonulása Bár Rennenkampf néhány egységét a német támadás szintén érintette, a parancsnoknak fogalma sem volt társa szorongatott helyzetéről. Előrenyomulását gátolták a Königsberg körül épített védművek, ráadásul azt hitte, a német hadsereg, ami valójában a 2. orosz hadsereget támadta, ellene vonult fel és őt készül megtámadni. Igazából csak egy német lovashadosztály állt előtte, de abban igaza volt, hogy a közvetlen közelében komoly német erőket mozgatnak körülötte. Rennenkampf emiatt kelet felé vonta vissza erőit, Szamszonovot támogatás nélkül hagyva. Végeredmény Szeptember 2-ig az oroszok közel 50 000 halottat és sebesültet, valamint 90 000 hadifoglyot veszítettek. A németeknek 60 vasúti szerelvényre volt szükségük, hogy elszállítsák az oroszoktól zsákmányolt lovakat és felszereléseket, míg ők "alig" 10 000 halottat és sebesültet veszítettek. Szamszonov augusztus 30-án öngyilkos lett. Következmények Hoffmann azt javasolta, hogy a nagyarányú győzelmet nevezzék el a közeli Tannenbergnél 1410-ben lezajlott csata után, ahol lengyel és litván harcosok lemészárolták a német lovagokat. A diadal hozzásegítette a központi hatalmakat a háború első hónapjainak túléléséhez, ellensúlyozva a marne-i vereséget. Ugyanakkor csökkentette az Osztrák–Magyar Monarchiára nehezedő nyomást is, amely a kaotikus mozgósítás és háborús tervezés következtében korai vereségeket szenvedett. A 2. hadsereg megsemmisülése lehetővé tette a németek számára, hogy a Mazuri tavaknál nem sokkal később ismét lesújtsanak. A 8. hadsereg Rennenkampf 1. hadseregét is legyőzte. Vida (település) Vida (szerbül Банатско Вишњићево / Banatsko Višnjićevo) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben, Bégaszentgyörgy községi részében. Fekvése Nagybecskerektől keletre, Katalinfalva, Szárcsa és Istvánfölde közt fekvő település. 976 Évszázadok: 9. század – 10. század – 11. század Évtizedek: 920-as évek – 930-as évek – 940-es évek – 950-es évek – 960-as évek – 970-es évek – 980-as évek – 990-es évek – 1000-es évek – 1010-es évek – 1020-as évek Évek: 971 – 972 – 973 – 974 – 975 – 976 – 977 – 978 – 979 – 980 – 981 Események Határozott dátumú események január 10. – II. (Bolgárölő) Baszileiosz a bizánci trónra lép. augusztus 12. – I. Pietro Orseolót velencei dózsénak választják. Határozatlan dátumú események A bolgárok elűzik a bizánciakat az Al-Duna partjáról. Erdély második gyulája, Zombor Géza nagyfejedelemhez adja leányát, Saroltot , és elismeri annak fennhatóságát. Trónra lép II. (Bolgárverő) Baszileiosz bizánci császár. Rukn ad-Daula dzsibáli emír halálát követően kettéosztja a birodalmát fiai között: Muajjid örökli Hamadánt , Fahr pedig Rajjt. (Mivel ez utóbbi nem ismeri el bátyjuk, a fárszi Adud ad-Daula főségét, háború tör ki hármójuk között.) A Babenberg-család kezébe kerül a kelet-bajor őrgrófság, Ostmark . Születések február 5. – Szandzsó, japán császár († 1017 ) Bizonytalan dátum III. Muhammad, córdobai kalifa († 1025 ) Grünbaum Ernő Grünbaum Ernő (Nagyvárad, 1908. március 29. – Mauthausen, 1945. április 3.) romániai magyar festőművész, Nagyvárad hűséges festőkrónikása. Chagnon Chagnon település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 492 fő (2015). Chagnon Valfleury, Cellieu, Genilac és Saint-Romain-en-Jarez községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 756 Évszázadok: 7. század – 8. század – 9. század Évtizedek: 700-as évek – 710-es évek – 720-as évek – 730-as évek – 740-es évek – 750-es évek – 760-as évek – 770-es évek – 780-as évek – 790-es évek – 800-as évek Évek: 751 – 752 – 753 – 754 – 755 – 756 – 757 – 758 – 759 – 760 – 761 Események Kis Pippin Itáliába vonul, legyőzi Aistulf longobárd királyt . A pápának adományozza a bizánciak volt Ravennai Exarchátusát . Ezzel kialakul a Pápai Állam Rómán kívüli magja. Abd ar-Rahmán, az Omajjád-dinasztia egyetlen életben maradt tagja megalapítja a Damaszkuszi Kalifátustól független Córdobai Kalifátust . Elkezdődik az iszlám világbirodalom lassú szétforgácsolódása. Ankara–Konya nagysebességű vasútvonal Az Ankara–Konya nagysebességű vasútvonal egy normál nyomtávú, 306 km hosszú, kétvágányú, 25 kV 50 Hz-cel villamosított nagysebességű vasútvonal Törökországban Ankara és Konya között. A vasút 2011 augusztus 24-én nyílt meg. A vonatok maximális sebessége 250 km/h. 2011 augusztus 23-án a török miniszterelnök, a Török Államvasutak elnöke ünnepélyesen megnyitotta Ankarát Konyaval összekötő nagysebességű vonalat. Az új vasútvonal kezdetben 4 pár vonatot üzemeltet, és az első időkben az eljutási idő 1 óra 30 perc, de az alépítmény megnyugvása után ez az idő 15 percel fog rövidülni. A 212 km hosszú vonal a már üzemelő Ankara–Eskisehir nagysebességű vasútvonalból Polatinál ágazik el, és akkor délre fordul Konya felé. Az építkezés négy év és nyolc hónapot vett igénybe, 2010 decemberében fejezték be, majd közel nyolc hónap állt rendelkezésre a tesztelésére. A projekt 596 millió amerikai dollárba került. Az új nagysebességű vonal szűk kapacitásokat szüntet meg a török vasúti hálózaton. A vonal megnyitásánál a vasút elnöke kijelentette további új, nagysebességű vonal építését tervezik Ankarától keletre Sivasig, amely a terveik szerint 2015-ben állhat üzembe. Gare de Rountzenheim Gare de Rountzenheim vasútállomás Franciaországban, Rountzenheim településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Strasbourg-Lauterbourg-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Rœschwoog Gare de Sessenheim Evetovics-Balla Hajnalka Evetovics-Balla Hajnalka (Pásztó, 1983. november 9. –) magyar amatőr hosszútávfutó és ultramaratonista, újságíró. Élete 18 éves kora óta fut és egyre nagyobb távokat teljesít. Blogjában rendszeresen beszámol élményeiről és eredményeiről. 2008-ban futotta az első 21 097,5 méteres félmaratonját. 2010-ben sikeresen célba ért az első 42 195 méter hosszú maraton távján. 2011-ben Sárváron az első 24 órás ultramaraton verseny következett 1030,73 m-es körön. Férje és sporttársa mindig ott van vele a versenyeken, segíti, támogatja, megérti elszántságát és a futószenvedélyének okát, lehetővé teszi, hogy eddzen, versenyezzen és hogy megvalósíthassa az álmaimat. Eredményei A 2014-es OptiVita Ultrafutó Kupa sorozat női összetett versenyében a győztes Máténé Varju Edit mögött a második helyet szerezte meg. 2015-ben Sárváron , a 24 órás ultrafutó Magyar Bajnokságon 3. helyen végzett a Sárvári Kinizsi SE szineiben, a nők mezőnyében, teljesítménye 187,89 km volt. Az Ultrabalatonon kétszer ért célba, 2014-ben 30:10:59-es idővel a 10., 2015-ben 30:50:01-gyel a 9. lett a női mezőnyben. Evetovics-Balla Hajnalka sportpályafutásának egyik legnagyobb teljesítménye a Spartathlonnnak, az egyik legklasszikusabb ultramaraton verseny távjának teljesítése volt, amelynek eredete az ógörög legendákig nyúlik vissza, amikor Hérodotosz írása szerint a Pheidippidész nevű futár Athénból Spártába futott és másfél nap alatt teljesítette a távot. Az ő híres futását ismétlik meg az ultramaratonista versenyzők az 1983-as első verseny óta, a 246 kilométer komoly kihívást jelent a modern embernek. A szintidő 36 óra. Sokan kiesnek útközben, az eddigi rajtolók 50-60 százaléka ért csak be a spártai célba. Egy másik legenda szerint a győztes Marathóni csatából i. e. 490-ben az erkhiabeli Therszipposz vitte meg a hírt, s amikor megérkezett állítólag azt mondta „Üdvözöllek titeket! Örvendezzünk!”, majd meghalt. 2017-ben részt vett a 246 kilométeres 35. Spartathlon futóversenyen és 33:55:54 idővel célba ért a görögországi Spártában . Cartoon Network Afrika A Cartoon Network Afrika (angolul: Cartoon Network Africa) a Cartoon Network rajzfilmadó korábban Európában is, mára főleg Afrikában elérhető, angol nyelvű adásváltozata. 1993. szeptember 17-én kezdett sugározni Európa országaiban, köztük Magyarországon is. Azóta sok ország adása vált ki a CN Európából. A csatorna szétosztódása a mai napig tart. Görögországban és Cipruson a műsort görög feliratokkal adják. Az adásidején a TCM-mel osztozik. Története A csatorna afrikai változata 1993. szeptember 17-én sugárzott először. Ekkor még egész Európában, Afrikában és a Közel-Keleten ezt a változatot lehetett fogni. Korábban este 8 után, majd később már este 10 után a TNT-t lehetett fogni, szintén angolul. (Ezt 1999-ben a TCM váltotta fel.) 1995. március 4-én kivált Spanyolország adása. 1996. július 31-én az olasz adás, 1997. szeptember 1-jén a francia adás is kivált. A csatorna 1998. szeptember 1-jén tovább osztódott, ekkor vált ki a kelet-közép-európai régió, vagyis Magyarország, Románia és Lengyelország. Ezt követően 1999. október 15-én az angol-ír, 2000. január 1-jén a skandináv változat is önálló lett. 2004-től a Cartoon Network anyacége, a Turner Broadcasting System európai csatornáin a műsorokat digitalizálja és ily módon leváltották a hagyományos videokazettás rendszert. 2006. december 5-én Németország, 2008. január 28-án Törökország is kivált. 2009-ben újabb két változat született: a holland január 12-én és az orosz-délkelet-európai október 10-én. 2010. október 10-én 10 óra 10 perckor létrejött az arab változat is. 2013. október 1-jén kivált a portugál változat. Gare de Royat - Chamalières Gare de Royat - Chamalières vasútállomás Franciaországban, Chamalières településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: d'Eygurande - Merlines–Clermont-Ferrand-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Durtol - Nohanent Gare de Clermont-La Rotonde Istenszülő elszenderedése fatemplom (Mérág) A mérági Istenszülő elszenderedése fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Bihar megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a BH-II-m-B-01175 sorszámon szerepel. I. Jarimlím I. Jarimlím (ja-ri-im-li-im, Jarīm-Līm, Jarimlim, Yarimlim, Yarím-Lim) a Halap-központú Jamhad királya volt i. e. 1770 – 1765 (középső kronológia, rövid kronológia szerint 1716 – 1701) között. Fia a korábbi uralkodónak (Szumuepuh) és apja a következőnek (I. Hammurapi). Uralkodását az alábbi kortársak datálják a mári levéltár alapján: Hammurapi babiloni király, Ibal-pi-Él (Esnunna), Szín-gámil (Diniktum), Jasúb-jahad (Dér), Aplahanda (Karkemis), I. Rím-Szín (Larsza) és Amut-pi-Él (Katna). Jamhad Szumuepuh halála idején nehéz helyzetben volt. Több szomszédos hatalom is a területét szerette volna, mivel fontos katonai és kereskedelmi stratégiai pozíciót foglalt el a később Fönícia néven ismert térségben. Potenciális ellenfelei voltak Mári, Karkamis, Ursu és Hasszum, továbbra is hadilábon állt az ősellenséggel, Katna városával. Mindezekhez hozzájárultak a kor arányaihoz képest távoli terület, Asszíria erős katonai jelenléte, a hódító király, I. Samsi-Adad keleti és déli törekvései. Jarimlím idejében részéről szerencsés változások történtek, így a máribeli Zimrí-Lim trónra kerülése, aki feleségül vette Jarimlím Sibtu nevű leányát, valamint Hammurapi babiloni király, aki lekötötte Asszíriát és közvetlenül is szövetséget kötött Jamhaddal. Valószínűleg ez indokolja, hogy fiát is ezen Hammurapiról nevezte el. A mári levéltár, hettita töredékek (KUB 31.5 és CTH#14, azaz Hattuszilisz végrendelete), valamint az alalahi (AIT *21, *22) írásos források tudósítanak arról, hogy az új hatalmi viszonyok mellett Karkemis két egymás utáni királya, Aplahanda és Jataranni is tiszteletét tette Halap városában. A Jamhad–Katna ellentét simításában, az Amut-pi-ellel folytatott tárgyalásokban Mári játszott nagy szerepet. Jarimlím Ugarittal is jó viszonyban volt, ami a kereskedelem újbóli fellendülését hozta. Jamhad így újra a térség legerősebb államává vált. Mári egyik tisztviselője (Ituraszdu) írta urának, Zimrí-Limnek: „Egyetlen király sem elég erős egymaga. Hammurapi, Babilón ura után 10-15 király vonul fel, ugyanennyi Rím-Szín, Larsza ura után, ugyanennyi Ibál-pí-Él, Esnunna ura után, ugyanennyi Amut-pí-Él, Qatna ura után, Jarim-Lim, Jamhad ura után viszont 20 király vonul fel.” (Komoróczy Géza fordítása.) Zimri-Lim később, amikor Samsi-Adad lerombolta Márit, Jamhadba menekült, és kapott menedéket. Samsi-Adad halála után Jaszmah-Adad ellen Jarimlím vonult fel, és foglalta vissza Zimrí-Lim számára Márit. Jarimlím nevéhez fűződik a nagyhatalmi Jamhad kialakítása, amelyet a későbbi hettita dokumentumok is „nagy királyságnak” neveztek. Halála után fia, I. Hammurapi követte a trónon. Istenszülő elszenderedése fatemplom (Nagyilonda) A nagyilondai Istenszülő elszenderedése fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Szilágy megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az SJ-II-m-A-05066 sorszámon szerepel. Sífutás az 1948. évi téli olimpiai játékokon Az 1948. évi téli olimpiai játékokon a sífutás versenyszámait St. Moritzban rendezték meg. Január 31-én a 18 kilométeres, február 3-án a 4 × 10 kilométeres váltót, majd február 6-án az 50 kilométeres versenyszámban avattak olimpiai bajnokot. Részt vevő nemzetek A versenyeken 15 nemzet 106 sportolója vett részt. Ausztria (AUT) (8) Bulgária (BUL) (2) Csehszlovákia (TCH) (9) Egyesült Államok (USA) (5) Finnország (FIN) (13) Franciaország (FRA) (7) Jugoszlávia (YUG) (6) Kanada (CAN) (2) Lengyelország (POL) (5) Liechtenstein (LIE) (5) Magyarország (HUN) (2) Norvégia (NOR) (12) Olaszország (ITA) (9) Svájc (SUI) (10) Svédország (SWE) (11) Éremtáblázat (Az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Rombuszhalfélék A rombuszhalfélék (Bothidae) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába és a lepényhalalakúak (Pleuronectiformes) rendjébe tartozó család. Rendszerezés A családba az alábbi nemek tartoznak: Arnoglossus Asterorhombus Bothus Chascanopsetta Crossorhombus Engyophrys Engyprosopon Grammatobothus Japonolaeops Kamoharaia Laeops Lophonectes Monolene Neolaeops Parabothus Perissias Psettina Taeniopsetta Tosarhombus Trichopsetta Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolás Erzsébet körút Az Erzsébet körút a budapesti belső kerületeken áthaladó Nagykörút VII. kerületi, erzsébetvárosi szakasza, amely a Blaha Lujza tértől a Király utcáig húzódik 764 méter hosszan. Erzsébetváros fő közlekedési útvonala, egyben kiskereskedelmi zónája a két oldalán sorakozó üzletek, vendéglátó-ipari egységek révén. Az Erzsébet körutat merőlegesen átszelő fontosabb utcák a Blaha Lujza tér felől haladva: Dohány utca, Wesselényi utca, Dob utca, Király utca. Az 1880-as években alakították ki, ekkor épültek a körutat szegélyező első házak is. Az 1890-es évekre már teljesen beépült, legnagyobb részében eklektikus stílusú épületekkel. Ettől az időtől az Erzsébet körút a főváros kulturális életének egyik jelentős színhelyévé vált, egészen a II. világháborúig. Napjainkban forgalmas közlekedési útvonalként a legjelentősebb, de üzleteinek és kávéházainak köszönhetően sétaútként is népszerű. Története A rohamosan gyarapodó Pest városában az 1860-as években sürgető igény mutatkozott a már meglévő sugárutak (Váci út, Kerepesi út, Üllői út) mellett egy ezeket és a külső kerületeket összekötő körút kiépítésére. Miután pénzügyi megfontolásokból elvetették Reitter Ferenc tervét a mai Nagykörút helyén kiépítendő hajózható csatornáról, a Duna egykor itt húzódó ágának helyén jelölték ki a nyomvonalat. Az országgyűlés 1871. évi XLII. törvénycikkében elfogadta a Fővárosi Közmunkák Tanácsa által kidolgozott végleges rendezési tervet. Az Erzsébet magyar királyné iránti hódolat egyik első megnyilvánulása az volt 1879-ben, hogy a VII. kerület polgári körének javaslatára Terézváros egy külön kerületté szerveződött részét és a körút hozzá kapcsolódó elemét Erzsébetről nevezzék el. Ez a királyné magyarországi népszerűségének növekedésével volt összefüggésben. E törekvés összekapcsolódhatott továbbá az uralkodó pár ezüstlakodalmának megünneplésével, illetve a kerületben emelendő Szent Erzsébetnek szentelt templom tervével is. A királyné csak hosszas gondolkodás után, 1882-ben járult hozzá a javaslathoz, melyet a fővárosi közgyűlés is jóváhagyott januári ülésén, a városrész azonban már január 20-ától viselte nevét. 1872-ben kezdődött meg a Nagykörút (ekkor még Külső körút), ezen belül a későbbi Erzsébet körút kialakítása. Ez utóbbi nyomvonala már meglévő, de rendezetlen utcákon (Király utca, Dob utca, Fűzfa [ma Dohány] utca) vágott keresztül, s számos földszintes épület lebontásával járt. 1884-ben adták át a mai Rákóczi út és Dohány utca közötti, valamint a Király utca körüli rövid szakaszokat, a fennmaradó rész pedig 1888-ra készült el. A házépíttetőknek felajánlott adómentesség ellenére, az országos pénzügyi válság miatt az út kiépítését nem követte azonnal a lakóházak, bérházak és paloták felépítése. A leendő Erzsébet körúton az első, legfeljebb négyemeletes eklektikus épületek az 1880-as évek elején jelentek meg a fent említett, elsőként elkészült szakaszokon (EMKE-ház, a Diescher-féle ház a mai 58. szám alatt stb.) Teljes kiépülését követően rohamosan fejlődött a Nagykörút ezen szakasza: az 1890-es évek első felére teljes egészében beépült az út két oldala, szinte kizárólag eklektikus épületekkel. Ekkor már állt az Erzsébet körút arculatát ma is meghatározó New York-palota, és vagy tucatnyi, Quittner Zsigmond tervezte lakóház. Az Erzsébet körút kiépülésével beindult a kulturális és a kereskedelmi élet is. A századfordulón egymást érték az üzletek, a már a korban is legendás kávéházak (New York, EMKE, Angol, Berger, Continental), szórakozóhelyek (Royal Orfeum) és szállodák (Meteor és Royal). Azonban nemcsak az éjszakai élet fő helyszíne volt az Erzsébet körút, de a kulturális életé is: 1896-ban a frissen megnyitott Royal szállóban látott először mozgófilmet a magyar nagyközönség, aztán az 1900-as évektől rendre nyitottak meg a „mozgók”, azaz filmszínházak: Pest első mozija, a Projectograph, utána a Royal, Carmen, Híradó és Olympia mozik. Emellett a New York kávéházban szerkesztették a Nyugatot, a Bergerben pedig Az Estet. A Király utca felőli részen emelkedett Pest egyik legnépszerűbb fürdőháza, a Körúti fürdő. A második világháború után az Erzsébet körúton zajló élet lecsendesült, eltűntek a legendás kávéházak, a Royal Orfeum revüszínpadát átvette a Madách Színház társulata, a valahai Projectographból Odeon, a Royalból Mátra, a Carmenből Bástya, a Híradóból Horizont, az Olympiából pedig előbb Zrínyi, majd a rendszerváltás után Hunnia mozi lett. Napjainkra ezek egy része is eltűnt, mindössze két filmszínház működik az Erzsébet körúton: a Hunnia mozi és a Mátra helyén álló Örökmozgó Filmmúzeum. Ma az Erzsébet körút elsősorban tömegközlekedési főútvonal (4-es és 6-os villamos), és az átmenő autóforgalom okán túlzsúfolt útszakasz, ennek ellenére a két oldalán sorakozó üzletportáloknak, a 2000-es években megnyitott kávéházaknak és cukrászdáknak, illetve a járda szélére ültetett fasornak köszönhetően mégis kedvelt sétaútvonal. Az Erzsébet körút mint a Külső körút része 1896-ban kapta jelenlegi nevét. 1950 és 1990 között a Nagykörút Teréz körúti szakaszával együtt a hivatalos neve Lenin körút volt. Nevezetes épületek Erzsébet krt. 2. – EMKE-ház Erzsébet krt. 4. – lakóház Erzsébet krt. 6. – volt lakóház, ma a VII. kerületi önkormányzat épülete Erzsébet krt. 7. – lakóház Erzsébet krt. 8. – lakóház Erzsébet krt. 9–11. – New York-palota Erzsébet krt. 10–12. – saroklakóház Erzsébet krt. 13. – lakóház Erzsébet krt. 15. – lakóház Erzsébet krt. 17. – lakóház Erzsébet krt. 19. – lakóház Erzsébet krt. 21. – lakóház Erzsébet krt. 23–25. – lakóház Erzsébet krt. 26. – lakóház Erzsébet krt. 27. – lakóház Erzsébet krt. 28. – lakóház Erzsébet krt. 30. – lakóház Erzsébet krt. 31. – Madách Színház Erzsébet krt. 35. – Fröhlich-ház Erzsébet krt. 37. – lakóház Erzsébet krt. 38. – lakóház Erzsébet krt. 39. – lakóház Erzsébet krt. 40–42. – lakóház Erzsébet krt. 41. – lakóház Erzsébet krt. 43–49. – szálloda Erzsébet krt. 44–46. – lakóház Erzsébet krt. 48. – lakóház Erzsébet krt. 50. – lakóház Erzsébet krt. 51. – lakóház A 49. szám alatt működő Royal szálloda 56-ban kigyulladt. A ház lakóinak közreműködésével azonban a tüzet sikerült megfékezni. Erzsébet krt. 53. – lakóház Erzsébet krt. 54. – lakóház Erzsébet krt. 56. – lakóház Erzsébet krt. 58. – lakóház Cseh képregények A cseh képregény fejlődése a 20. század közepéig számos hasonlóságot mutat a magyarral, ám azt követően jelentősek az eltérések. Bár Csehszlovákiában sem nézte jó szemmel a képregényt a kommunista rendszer, néhány sorozat mégis fenn tudott maradni, és nem alakult ki a magyarországihoz hasonlóan virágzó hagyománya az irodalmi művek adaptációjának. A bársonyos forradalom utáni újraindulás már a külföldi import-sorozatokkal történő vetélkedés jegyében történt, és a mai cseh képregény helyzete nem sokban különbözik a magyartól, noha máshol keresi a kitörési pontokat. A II. világháború előtt Mint más közép-európai országokban, Csehországban is a vicclapokban és az újságok humoros mellékleteiben találhatók a modern képregény előfutárai. Az 1920-as években Josef Lada, a híres Švejk-illusztrátor készített képes történeteket, elsősorban gyerekeknek. Ezekben még versbe szedett aláírások kísérték a képeket, de később már alkalmazta a szóbuborékokat is. 1933-ban, a Lidové noviny gyerekrovatában jelent meg Ondřej Sekora (1899-1967) máig népszerű karaktere, a Walt Disney-ihlette „Ferda Mravanec”, vagyis Ferda, a hangya (a karakter később mesekönyvekben és egy rajzfilmsorozatban is megjelent). 1938-ban indult a „Rychlé šípy”, vagyis Gyors nyilak sorozat, Jaroslav Foglar író (1907-1999) és Jan Fisher rajzoló (1907-1960) alkotása. Ez a realista rajzú képregény egy fiúcsapat kalandjait mutatta be. A német megszállást követően ez a két népszerű sorozat is szünetelni kényszerült, az összes többivel egyetemben. Sekorát, aki korábban német- és szovjetellenes karikatúrák egész sorát is jegyezte, kizárták az újságíró-szövetségből és munkatáborba deportálták. A kommunista Csehszlovákiában Noha az ország felszabadítása után újra megjelentek a képregények, a kommunista rezsim 1948-tól lényegében ismét betiltotta a képregényeket. A Rychlé šípy megint leállt, és Ferda, a hangya is csak azon az áron folytatódhatott, hogy szerepet vállalt az ötéves tervben, és harcolt ellensége, az amerikai krumplibogár ellen. Az 1950-es évek végétől azonban egyre több gyerekképregény jelent meg, elsősorban az úttörők életét ábrázolva. A hatvanas években kezdtek beszivárogni a nyugati képregények, és megihlették a fiatalabb alkotókat. Az 1935-ben született Kája Saudek volt az első, aki felnőttebb stílusban készített képregényeket, noha ezek közül többet is kénytelen volt félbehagyni, mert nem volt módja közölni őket. Elkezdett egy erotikus képregényt is, amelynek a hősnője, Muriel, erősen emlékeztetett Jean-Claude Forest Barbarellájára. Már 250 oldalnál tartott, amikor 1968-ban a Varsói Szerződés csapatai megszállták Csehszlovákiát, és a rendszer keményebb kézzel bánt a kultúrával. Így ennek a képregénynek akkoriban csak egy fekete-fehér előzetese jelenhetett meg egy hetilapban. Saudek azonban nem adta fel, és egy történelmi témájú képregénnyel próbálkozott, a Robin Hood-szerű Lips Tullian figurájával. Ám ezt is betiltották, így kénytelen volt elvállalni a Zeman őrnagy tv-sorozat képregényváltozatának az elkészítését. Végül azonban ez sem jelenhetett meg, és Saudek hosszú időre eltűnt a hivatalos sajtóból. A cseh barlangkutató intézet segítette ki, amikor ártalmatlanul semmitmondó címlapok alatt kiadta néhány albumát. Ezek közül a legismertebb az Ondrej Neff forgatókönyve alapján készített "Arnal a dva dračí zuby" (Arnal és a két sárkányfog), amely magyarul is megjelent a Vampi magazinban. 1967-től újra kiadták a Rychlé šípy klasszikus történeteit, és Foglar új epizódokat is írt, amelyeket most már Marko Cermak rajzolt, és a gerincet alkották az első cseh ifjúsági képregénymagazinnak – ám ezt 1968 után leállították. Nagyobb sikerrel jár a "Čtyřlístek" (Négylevelű lóhere), az 1944-ben született Jaroslav Němeček alkotása. Ez a magazin olyan ártalmatlan történeteket tartalmazott, hogy a cenzúra nem tudta miért betiltani – csak ennyit ért el, hogy a lap rendszertelenül jelent meg, és nehéz volt beszerezni a kommunista időszakban. Ezzel párhuzamosan kialakult egy underground mozgalom, alkalmi kiadványokkal, néhány ifjúsági lap pedig közölt sci-fi képregényeket. A bársonyos forradalom után 1989-ben megszűntek a sajtót sújtó korlátozások, és azonnal százezres példányszámban jelentek meg képregények Csehszlovákiában, köztük Saudek korábbi munkái is. Gombamód szaporodtak a képregényújságok, amelyekben fiatal alkotók mutatkozhattak be, és ezzel párhuzamosan végre tömegesen ismerhették meg a cseh olvasók az amerikai comics-sorozatokat is. Ám pár éven a cseh piac túl kicsinek bizonyult, és kiderült az is, hogy a nagyközönség számára a képregény még mindig egy gyerekes dolognak számít. Saudek elfordult a képregénytől, és erotikus magazinoknak készített illusztrációkat. Példáját követve az alkotók nagy része más területeken igyekezett kamatoztatni rajztehetségét. A hazai készítésű lapok közül egyedül a Čtyřlístek tudta megtartani pozícióit az import-képregényekkel szemben. 1996-ban jelent meg a '"Crew" (Vér) című képregényantológia, amely már az új helyzethez alkalmazkodva, jóval alacsonyabb példányszámban, kifejezetten a rajongókat szólította meg. Elsősorban klasszikus amerikai képregényeket közöl, de előfordulnak benne cseh szerzők is. Pár évvel később indult az "Aargh" és a "Pot" fanzin, amelyek viszont már kifejezetten a hazai termést igyekeznek bemutatni. 2003-ban indult az utóbbi időszak legsikeresebb és legbiztatóbb képregényes vállalkozása, az "Alois Nebel". Jaroslav Rudiš író és Jaromír 99 rajzoló közös műve egy vasúti alkalmazott életét meséli el fekete-fehér képregény formájában. A három kötetes munka igen népszerű lett, 12 ezer példányt adtak el belőle Csehországban. A képregény három szinten működik: bemutatja Közép-Európa történelmét az I. világháború óta, elmeséli az elmegyógyintézetben ápolt Alois Nebel személyes történetét és egy összetett, krimiszerű sztorit is tartalmaz, amelynek a főszereplője egy lengyel gyilkos. A képregény anyagából kiállítás is készült, amelyet számos európai városban is bemutattak. Források Tomas Prokupek: Czech comics (Stripburek, 2001) (angolul) Jan Veliger: Comics publishing in the Czech Republic: from Garfield to the avant garde (angolul) Matej Novak: Comics culture (The Prague Post, 2003. május 8.) (angolul) Cseh képregényalkotók adatlapjai Ondrej Sekora (angolul) Kaja Saudek (angolul) Jaroslav Nemecek (angolul) Tenmu japán császár Tenmu császár (���� Hepburn-átírás : Tenmu tennō, c. 631 – 686 október 1.) Japán negyvenedik uralkodója volt a hagyományos öröklési rend szerint. Tenmu uralkodása 673-tól egészen a haláláig, 686-ig tartott. Élete Tenmu Dzsomei császár és Kógjoku császárnő legfiatalabb fiúgyermeke, valamint Tendzsi császár legfiatalabb fiútestvére volt. Óama herceg (�����: Ōama no ōji) néven született. Dzsitó japán császárnő által örökölte a trónt, aki egyben a felesége és az unokahúga is volt. Legidősebb testvére, Tendzsi császár uralkodása alatt, Tenmut arra kényszerítették, hogy vegye feleségül Tendzsi számos lányát, mert Tendzsi úgy gondolta, hogy ezek a frigyek majd megerősítik a fivérek közti politikai köteléket. Feleségül vette Unonoszarara hercegnőt – ma ismert nevén Dzsitó japán császárnő –, valamint Óta hercegnőt is. Tenmunek befolyásos udvaroncok lányai közül is voltak házastársai. Tenmunek sok gyermeke volt, beleértve a koronaherceget, Kuszakabe herceget – Unonoszarara hercegnő gyermekét –, illetve Tócsi hercegnőt. Ócu és Óku hercegnő is az ő gyermekei voltak – Óta hercegnőtől, aki szintén bátyja, Tendzsi gyermeke volt. Valamint Toneri herceg, aki a Nihonsoki szerkesztője volt és Dzsunnin japán császár apja. Kuszakabénnak köszönhetően Tenmunek két császár és két császárnő is volt a leszármazottai között. A családfájában Kóken hercegnő volt a legutolsó ezek közül a császári uralkodók közül. Tenmu életének főbb eseményei Tenmu Japán első egyeduralkodója, aki akkor kapta meg a Tennó címet (Japán uralkodója címet), amikor még élt, nem pedig halála után az őt követő generációktól. A Nihonsoki az egyetlen életéről szóló dokumentum, amit a fia, Toneri herceg szerkesztett. Ez az okirat a felesége és a gyermekei uralkodása alatt íródott, ezért a hitelessége és elfogulatlansága kétségbe vonható. Érintőlegesen említik a Kodzsiki előszavában, ahol a megbízottjai üdvözölték. Tenmu apja fiatal korában meghalt és főleg Szaimei császárnő irányítása alatt nőtt fel. Nem gondolták, hogy trónra fog jutni, mert az uralkodó császárné legidősebb fiaként Tendzsi volt a koronaherceg. A Tendzsi korszak alatt Tenmu volt a koronaherceg, mert abban az időben Tendzsi egyik fiúgyermeke sem született olyan anyjától, aki elég magas rangú lett volna ahhoz, hogy szükséges politikai támogatást nyújtson az uralkodónak. Tendzsi gyanakodott, hogy Tenmu talán meg akarja majd szerezni a trónt, így szükségesnek érezte pozícióját előnyös politikai házasságokon keresztül megerősíteni. Tendzsi aktívan fejlesztette a katonai létesítményeket, amiket a Taika reformok alatt alapítottak. Tendzsinek idős korában született egy gyermeke, Ótomo herceg, egy alacsony rangú házastársától. Mivel Ótomonak anyai ágról gyenge politikai támogatása volt, ezért az adott idő általános bölcsessége úgy tartotta, hogy nem jó, ha ő örökli a trónt, de Tendzsi mégis megszállottja volt ennek az ötletnek. 617-ben Tenmu veszélyben érezte magát és önként visszavonult a koronaherceg hivatalából, hogy szerzetesnek álljon. A Josino hegyekbe költözött, Jamato tartományba (mai Josino, Nara), hivatalosan a visszavonulás miatt. Magával vitte a fiait, valamint egyik feleségét is, Unonoszarara hercegnőt, Tendzsi lányát. Azonban a többi hitvesét a fővárosban, Omikjóban hagyta, Ómi tartományban (mai Ócu). 672-ben Tendzsi meghalt és Ótomo herceg trónra lépett Kóbun császár néven. Tenmu összegyűjtött egy sereget és Josinoból keletre masírozott, hogy megtámadja a fővárost, Omikjót. Keresztülhaladt Josino, Iga és Mino tartományokon, hogy megfenyegesse Omikjót a szomszédos tartományban. Tenmu serege és a fiatal Kóbun császár serege Mino északnyugati részén csaptak össze (mai Szekigahara, Gifu). Tenmu serege győzött és Kóbun öngyilkos lett. Ezt az összecsapás Dzsinsin háborúként ismert. Ahogy arra számítani lehetett, Tenmu császár nem volt inaktívabb a korábbi császárnál, Tendzsinél, a Taika katonai intézmények fejlesztésében. Tenmu uralkodása sok változást hozott: központosított hadügyi minisztériumot alapítottak; a főváros melletti belső ország védelme megerősödött; a főváros közelében erődök és várak épültek, valamint Honsú nyugati részein és Kjúsún is; a katonaságot felülvizsgálták, és minden vidéki vezetőnek megparancsolta, hogy gyűjtsék össze a fegyvereket és tanulják meg a taktikát. 673-ban Tenmu visszaköltöztette a fővárost Jamatoba, majd Aszukának nevezte el az új fővárost. Tenmut Aszukában trónra emelték. Uralkodásának eseményei tartalmazzák: 674 (Tenmu 2): Tane tartomány nagyköveteit a japán udvarban fogadták. 680 (Tenmu 8): Jakusi-dzsi a Hakuhó korszakban alakult meg. Tenmu a fő város megalapításától kezdve egészen a haláláig, 686-ig uralkodott. A felesége, Dzsito császárnő követte a trónón, mint Japán 41. uralkodója, amíg a fiuk a 42. császár nem lett az országban. Sírjanak valódi helye ismert. Egy emlékoltárt emeltek a tiszteletére (miszaszagi) Nara tartományban. A Császári Háztartási Képviselet Tenmu mauzóleumának jelölte ki ezt a területet. Hivatalosan Hinokuma no Óucsi no miszaszaginak lett elnevezve. Buddhizmus 675-ben Tenmu császár betiltotta a hús fogyasztását (ló, marha, kutya, majom, madár) április 1-jétől szeptember 30-adikáig, a buddhista behatás miatt. Politika A Nihonsokiban Tenmut egy hatalmas újítóként ábrázolják, de a leírás parttalansága kétséges, ugyanis a mű a leszármazottai felügyelete alatt íródott. Azonban tisztán látszik, hogy Tenmu megerősítette a császári hatalmat és a fiát kinevezte a kormányzata legmagasabb hivatalába, ezzel csökkentve az erős klánok hagyományos befolyását, mint például az Ótomo és Szoga klánokét. Megújította a kabane rendszert néhány változtatással, köztük néhány nemesi cím eltörlésével. Az Omit és a Muradzsit, a legmagasabb kabanékat az elmúlt időszakban, értékileg csökkentették az új hierarchiában, ami nyolc kabanét foglalt magába. Minden klán új kabanét kapott attól függően, hogy mennyire álltak közel a császári vérvonalhoz, illetve mennyire voltak hűségesek Tenmuhoz. Tenmu megkísérelte megtartani a hatalmi egyensúlyt a fiai között. Egyszer elutazott Josinoba a fiaival és ott megeskette őket, hogy működjenek együtt és ne háborúzzanak egymás ellen. Haszontalannak bizonyult ez az eskü, ugyanis az egyik fiát, Ócu herceget, Tenmu halála után árulásért kivégezték. Tenmu sikeres külpolitikát folytatott a koreai Silla királysággal, ami 676-ban átvette az uralmat az egész Koreai-félszigeten. Korea Silla alatti egyesülése után Tenmu úgy döntött, hogy megszünteti a diplomáciai kapcsolatokat a kínai Tang-dinasztiával annak érdekében, hogy megtartsa a jó viszonyt Sillával. Tenmu vallási struktúrákat használt, hogy növelje a császári hatalmat. Az uralkodása alatt nagy hangsúlyt fektetett a császári udvar és az Iszei nagyszentély (Amateraszu istennőnek, a császárok ősének, felszentelve) közötti kötelékre azzal, hogy elküldte a lányát, Óku hercegnőt, hogy ő legyen a újonnan épített szentély szaiója – papnője –, illetve számos fesztivál az állami költségvetésből lett finanszírozva. A buddhizmusnak is kedvezett, és számos hatalmas templomot és kolostort építtetett. Azt mondják, hogy Tenmu azt kérte, hogy minden háztartás építsen egy oltárt egy emelvénnyel, ahova elhelyezhettek egy Buddha képet és egy szútrát, így a család tudott otthon imádkozni. Ezzel feltalálták a bucudant. Másrészről, minden buddhista pap, szerzetes és apáca állami fennhatóság alá került, és az állam engedélye nélkül senki sem válhatott szerzetessé. Ez az intézkedés igyekezett megelőzni a kultuszokat, illetve meggátolni a földműveseket abban, hogy pappá váljanak. Kugjó Kugjó (��) egy közös kifejezés a legnagyobb hatalommal bíró emberek egy kis csoportjára, akik kapcsolódtak a japán császári palotához a Meidzsi-kor előtt. Általában ez az elit csoport egyszerre csak három-négy emberből állt. Ezek az emberek olyan udvaroncok voltak, akik örökölték a pozíciójukat, illetve a tapasztalatuk és a hátterük hozta el nekik karrierjük csúcsát. Tenmu uralkodása alatt a Daizsó-kan felső rétege magában foglalta az alábbi tisztségeket: Szadaidzsin, Szoga no Akae no Omi Udaidzsin, Nakatomi no Kane no Muradzsi Naidaidzsin Tenmu uralkodásának korszaka Tenmu uralkodásának éveit csak egyetlen japán korszaknévvel vagy nengóval jelölték meg, ami az utalkodó utolsó hónapjaiban lépett a köztudatba. A Sucsó Tenmu halálával ért véget. Sucsó (686) Nengó nélküli időszak Tenmu uralkodásának korai éveit a tudósok nem kötötték egyik korszakhoz vagy nengóhoz sem. A Taika kori újítással, miszerint a különböző történelmi periódusokat elnevezték – nengó –, ezekben az években felhagytak, de ezt 686-ban ismét használatba helyezték. Tenmu halála után a nengó használata mégis ismét alább hagyott egészen addig, amíg Monmu császár 701-ben újra megerősítette a császári hatalmat a Taihó kezdetének kihirdetésével. Ebben a szövegkörnyezetben, Brown és Isida Gukansó fordítása magyarázatul szolgál Dzsitó császárnő uralkodási éveiéről, ami felkavarja az egyszerű igazságtudatot a Taihó előtti korban: Feleségek és gyermekek Unonoszarara hercegnő (������) (Dzsitó japán császárnő) (645–703) Kuszakabe herceg (����) (662–689), Monmu császár és Gensó császárnő apja Óta hercegnő (����) (644–667), Tendzsi császár lánya Óku hercegnő (����) (661–701), Szaió az Isze szentélyben (673–686) Ócu herceg (����) (663–686) Óe hercegnő (����) (?–699), Tendzsi császár lánya Naga herceg (���) (?–715) Juge herceg (����) (?–699) Nítabe hercegnő (�����) (?–699), Tendzsi császár lánya Toneri herceg (����) (676–735), Dzsunnin japán császár apja Fudzsivara no Hikami-no-iracume (�����) (?–682), Fudzsivara no Kamatari lánya Tadzsima hercegnő (����) (?–708), feleségül ment Takecsi herceghez Szoga no Ónu-no-iracume (�����) (?–724), Szoga no Akae lánya Hozumi herceg (����) (?–715) Ki hercegnő (���) (? –?) Takata hercegnő (����) (674–728), Szaió az Isze szentélyben (706–707), később hozzáment Mutobe herceghez Fudzsivara no Ioe-no-iracume (������), Fudzsivara no Kamatari lánya Nítabe herceg (�����) (?–735) Nukata no Ókimi (���) Tócsi hercegnő (����) (653?–678), Kóbun császár felesége Munakata no Amako-no-iracume (�����), Munakata-no-Kimi Tokuzen lánya Takecsi herceg (����) (654–696) Sisihito no Kadzsihime-no-iracume (�����), Sisihito-no-Omi Ómaro lánya Oszakabe herceg (����/����) (?–705) Hacuszebe hercegnő (�����) (?–741), feleségül ment Kavasima herceghez (Tendzsi császár fia) Taki hercegnő (����/����) (?–751), Szaió az Isze szentályben, később feleségül ment Siki herceghez (Tendzsi császár fia) Siki herceg (����) (? –?) Kapcsolódó cikkek Japán uralkodóinak listája Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben az Emperor Tenmu című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Feljegyzések Imperial Household Agency (Kunaichō): ���� (40); retrieved 2013-8-22. Ponsonby-Fane, Richard. (1959). The Imperial House of Japan, p. 53. Titsingh, Isaac. (1834). Annales des empereurs du japon, pp. 55–58, p. 55, a Google Könyvekben; Brown, Delmer M. (1979). Gukanshō, pp. 268–269. "Tennó" Critannica.com-on; visszanyert 2013-8-28. Aszakava Kan'icsi. (1903). Japán korai szervezeti élete, p. 313. de Gruyter, Walter. Ancestors. Paris: Mouton Publishers (1976). ISBN 90-279-7859-X Brown, pp. 268–269; Varley, H. Paul. (1980). Jinnō Shōtōki, p. 44; a distinct act of senso is unrecognized prior to Emperor Tenji; and all sovereigns except Jitō, Yōzei, Go-Toba, and Fushimi have senso and sokui in the same year until the reign of Emperor Go-Murakami. Titsingh, pp. 55–58; Varley, p. 44. Asakawa, pp. 313–314. Beillevaire, Patrick. (2000). Ryūkyū Studies to 1854: Western Encounter, Vol. 1, p. 272, p. 272, a Google Könyvekben; excerpt, "Im dritten Jahre der Regierung des Mikado Ten mu (674) kamen auch Gesandte von Tane no kuni au den japanischen Hof. Jakusima und das heutige Tanegasima waren die nördlichsten der mehrgenannten Südseeinseln...."; compare NengoCalc Temmu 2 (����) Hakuhou jidai ����, JAANUS (Japanese Architecture and Art Net Users System); retrieved January 24, 2011; see also Nussbaum, "Yakushi-ji" at p. 1035., p. 1035, a Google Könyvekben; compare NengoCalc Tenmu 8 (����) Kofun of Emperor Tenmu and Jito | MustLoveJapan (en nyelven). www.mustlovejapan.com Ponsonby-Fane, p. 420. Hisao Nagayama. ��������� ������, 1976. ISBN 4309473105 p. 66. ����������(�)������������������������������������� Totman, Conrad. A History of Japan (en nyelven). John Wiley & Sons (2014. szeptember 11.). ISBN 9781119022350 Brown, p. 269. Titsingh, p. 55-58. Brown, p. 270. Referenciák Lásd: https://en.wikipedia.org/wiki/Emperor_Tenmu references Japán császárok Japán császárok családfája Bohanek Miklós Bohanek Miklós (Budapest, 1951. január 18. – Budapest, 2013. augusztus 19.) fotós, a Szabad Föld hetilap fotóriportere. Apja, id. Bohanek Miklós szintén fotós, a Képes Újság fotóriportere, anyja Székács Gizella könyvelő volt. Érettségi után egy családi ismerőssel történt véletlen találkozás sarkallta arra, hogy fotós legyen. A Magyar Újságíró Szövetség (MÚOSZ) újságíró iskoláját elvégezve, először a Honvédelmi Minisztérium lapjához, a Lobogóhoz került, majd 1972-ben a Szabad Földhöz, ahol haláláig, több mint négy évtizeden keresztül fotókon dokumentálta a magyar vidéki életet. Az összes magyar településen megfordult. Számos sajtófotódíj nyertese. Számtalan könyv- és fotóillusztráció szerzője. Lósy József Lósy József (Trencsén, 1874. május 26. – Budapest, 1917. augusztus 22.) zoológus, entomológus, pedagógus. Élete Öccse Lósy Béla újságíró. A trencséni gimnáziumba, majd a Budapesti Egyetemre járt, ahol középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1896-1899 között az egyetem zoológiai intézetének asszisztense volt. 1899-1904 között az Rovartani Állomáson dolgozott. 1904-1917 között tanárként dolgozott Budapesten, ahol 1913-ban a német fiúiskola igazgatója lett. Országos kormánybiztos volt rovarvész sújtotta területeken. A méhek parazitáival (Braula coecca), ill. a foglyok ökológiájával foglalkozott. 1909. évi nyitrai fényképei a Néprajzi Múzeum fényképtárában találhatóak. Művei 1902 A méhtetű és méh együttélése. Kísérletügyi Közlemények V, 1—42. 1902 Pozitív adatok a fogoly (Perdix perdix L.) életmódjához. Aquila X, 221—249. 1902 A méh és méhtetű együttélése I—II. Rovartani Lapok IX, 153—156, 175—180. 1903 Egy fürkészdarázs életéből I—II. Rovartani Lapok X, 25—28, 53—55. 1904 Növényevő Carabidák. Rovartani Lapok XI, 75—76. 1904 Az erdei cserebogár elterjedése hazánkban. Rovartani Lapok XI, 75—76. 1906 Brehm: Az állatok világa IV. Rovarok. Budapest. (fordítás) 1907 A nagy és a kis viaszmoly. Rovartani Lapok XIV, 102-109. 1908 A mételyférgek fejlődése . Állattani Közlemények 7(2): 83-94. 1909 Darwin származástana és az entomologia. Rovartani Lapok XVI, 17—19. 1910 Dr. Uhryk Nándor. Rovartani lapok XVII/10, 145-147. 1911 Elvi szempontok a madárvédelem és a rovarirtás megítélésében — Prinzipielle Standpunkte zur Beurteilung des Vogelschutzes und der Insektenvertilgung. Aquila XVIII, 194—210. Szerb férfi vízilabda-bajnokság (első osztály) A szerb férfi vízilabda-bajnokság (szerbül: Ватерполо Првенcтвo Cрбије, latin átírásban: Vaterpolo Prvensztvo Szrbije) a Szerb Vízilabda-szövetség által szervezett vízilabda-versenysorozat, mely 2006 óta évente kerül megrendezésre. Ezt megelőzően a jugoszláv és a Szerbia és Montenegró-i bajnokságban szerepeltek a szerb csapatok. A bajnokságban tizenkét csapat vesz részt. Jelenlegi címvédő a Partizan Beograd. Marót Sándor Marót Sándor (1916-ig Rosenberg; Arad, 1884. július 4. – Auschwitz, 1944. június) zsidó származású romániai magyar író, szerkesztő. Élete és munkássága Tanulmányait szülővárosában és Budapesten végezte. Hírlapírói tevékenységét 1904-ben még eredeti családi nevén az Arad és Vidéke című napilapnál kezdte. 1906-tól a debreceni Független Újság segédszerkesztőjeként dolgozott. Visszatérve Aradra Aradi Tükör címmel lapot szerkesztett Sulik Kálmánnal. Ezzel egy időben a Kölcsey Egyesületben is tevékenykedett. 1919-től Nagyváradon a Szabadság szerkesztője volt, a lap és a Nagyvárad egyesülése után utóbbi napilap felelős szerkesztőjeként tevékenykedett. Művelődési tevékenységét értékelve a Szigligeti Társaság társelnökévé választotta. Szerepet vállalt a helybeli Újságíró Egyesület és a Romániai Kisebbségi Újságírók Országos Szövetsége vezetésében is. Örök tűz című darabját Aradon, Egérfogó című szatirikus színművét pedig Nagyváradon és Kolozsváron sikerrel mutatták be. A formabontó epika egyik művelője volt. Koporsóban című novellája a Magyar Szóban jelent meg 1919-ben, újraközölte A Magyar Szó, Tavasz 1919-1920 Antológiában (1971) Kovács János. Főbb munkái Nincs halál (elbeszélések, színdarab, Nagyvárad, 1924) A befelé néző ember (Nagyvárad, 1927) Világ ablaka (esszék, Nagyvárad, 1938) Napfény és felleg egy város felett (aradi emlékek, Nagyvárad, 1940) Szivárvány (hely- és évjelzés nélkül) Saint-Germain-du-Puch Saint-Germain-du-Puch település Franciaországban, Gironde megyében. Lakosainak száma 2149 fő (2015). Saint-Germain-du-Puch Vayres, Croignon, Camarsac, Arveyres, Baron, Beychac-et-Caillau, Nérigean és Sallebœuf községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Amonherkhopsef Az Amonherkhopsef (vagy Amonhirkhopsef; �mn-�r-�pš=f) ókori egyiptomi férfinév, jelentése: Ámon az ő erős karjával van. Híres viselői: Amonherkhopsef herceg, trónörökös, II. Ramszesz legidősebb fia ( XIX. dinasztia ); Amonherkhopsef herceg, trónörökös, III. Ramszesz legidősebb fia ( XX. dinasztia ); Amonherkhopsef herceg, III. Ramszesz fia, később VI. Ramszesz néven fáraó (XX. dinasztia); Amonherkhopsef herceg, VI. Ramszesz fia (XX. dinasztia); a KV13 -as sírba temették el. Forrás Aidan Dodson & Dyan Hilton: The Complete Royal Families of Ancient Egypt . Thames & Hudson, 2004, ISBN 0-500-05128-3, pp. 170, 192. Barna Anci Barna Anci, Braun Anna (Szentjobb, 1902. január 17. – Budapest, 1987. május 10.) színésznő. Életútja Nagyváradon tanult Hetényi Elemér színiiskolájában, majd 1923–24-ben a nagyváradi színházban játszott. 1924–25-ben Szendrey Mihálynál, 1925–27-ben Fekete Mihálynál lépett színpadra, majd 1928-tól 1931-ig Debrecenben, 1931–32-ben Szegeden, 1932-től 1934-ig Miskolcon működött. 1934-ben a Komédia Orfeumhoz szerződött, 1945-től a Vidám Varieté, majd a Kamara Varieté tagja volt. 1951–52-ben az Állami Faluszínháznál jászott, 1957 és 1966 között a Vidám Színpadon lépett fel. Férje Misoga László színész volt. Fontosabb szerepei Daisy (Gilbert: Marinka, a táncosnő) Lia Lotti (Lestyán S.–Vaszary J.: Potyautas) Elmira (Molière: Tartuffe) Hatóné (Urbán E.: Tűzkeresztség) Filmszerepei Pepita kabát (1940) – Sötéthné, színésznő Tóparti látomás (1940) – egykori szanatóriumi beteg Vissza az úton (1940) – Ria szobalánya A szerelem nem szégyen (1940) – Házy Margit barátnője Balkezes angyal (1940-41) – Magda, virágbolti eladónő A kegyelmes úr rokona (1941) – Dr. Czigán József vezérigazgató tirtkárnője Provodovice Provodovice település Csehországban, Přerovi járásban. Provodovice Kelč, Osíčko, Komárno, Horní Újezd, Všechovice és Rouské településekkel határos. Lakosainak száma 142 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Xbox Live Az Xbox Live egy online többjátékos szolgáltatás, melyet 2002. november 15-én indított a Microsoft. 2005 novemberében megjelent Xbox™ 360-ra, 2013-ban pedig továbbfejlesztve Xbox™ One konzolra. 2007-ben meghosszabbodott a támogatása Windows™ rendszeren Games for Windows ™ néven. Információk Fejlesztő: Microsoft Indítás ideje: 2002. november 15 Platformok: Xbox (2010. április 15-én megszűnt), Xbox 360, Xbox One, Android, iOS, Windows XP, 7 (Games for Windows), Windows 8, 8.1, 10 (Windows Store/Xbox alkalmazás) Inazuma Eleven (manga) Az Inazuma Eleven (��������; Inazuma Irebun) japán mangasorozat, amelyet Jabuno Tenja írt és rajzolt. A sorozatot a Shogakukan adta ki a CoroCoro Comicban a 2008 júniusi szám óta. A sorozat 2010-ben megnyerte a Kodansha manga-díjat a gyermekmanga kategóriában. A manga alapján animefeldolgozás is készült, mely a TV Tokyo műsorán szerepelt 2008. október 5. és 2011. április 27. között. Történet A történet a Raimon Középiskola futballklubjáról szól. Az elején csak 7-en (plusz a menedzserük) vannak. Első meccsükön az Országos Akadémia, az ország legerősebb foci csapata, ellen játszanak, és ezen a meccsen múlik a klub jövője. A suli menedzserének a lánya, Nelly Raimon azt mondja, ha elfogadják a játékot, de vesztenek vagy nincs elég játékosuk akkor a klubot feloszlatják. Mark Evans, a csapatkapitány, nagy toborzásba kezd. Az egész sulit körbejárja egy nagy táblával a kezében. Végül Nathan Swift, Maxwell 'Max' Carson, Jim Wraith és William 'Willy' Glass csatlakozik, és így már elég emberük van. Az Akadémia porig alázza őket. Mark elszántsága a pályára késztette Axelt és lő egy gólt, ami a meccs állását tekintve semmit sem számít, mert 20–0-ra állt nyerésre az Akadémia. Viszont visszavonultak a meccstől, vagyis feladták, így a Raimon nyert és a foci klub is megmarad. Ezzel kezdetét veszi a középiskola futballjának egy új időszaka... A Raimon-t azontúl sokan hívták ki. Mikor megverték az Okkult Középiskolát beneveztek a Futball Frontvonalra. Sok akadályt leküzdöttek (hála David Evans jegyzeteinek) mire újra megküzdhettek az Akadémiával. Hosszú idő múlva legyőzték az Akadémiát, és Ray Darkot bezárták a börtönbe. Bekerülnek az Országos döntőbe, ám Ray Darkot szabadon engedik, és megalkotja az istenek vizét, mely drasztikusan átalakítja az ember sejtjeit. De a Raimon megküzd velük... Szereplők Raimon Játékosok Mark Evans (�� �; Endó Mamoru; Hepburn: Mamoru Endō) Kor: (valószínűleg) 13 éves Pozíció: Kapus, Söprögető (2. évad), Kapitány. Mezszám: 1/15 Első megjelenés: 1. rész Leírás: Marknak rögeszméje a foci, a barátai néha fociőrültnek vagy focibolondnak hívják, bár őt ez egyáltalán nem zavarja, sőt még büszke is rá. Igaz egy kicsit naiv, de emellett optimista és elszánt. Minden álma az, hogy megnyerje a Futball Frontvonalat (Football Frontier), amit meg is valósít. Nagyapja híres focista volt 40 éve, de balesetben látszólag meghalt. Mark szinte mindent a nagyapja futballjegyzeteiből olvasott és annak köszönhetően kezdett el focizni, és ezekből a jegyzetekből tanulták meg a legtöbb technikát. Pl: az Inazuma Lecsapás , az Inazuma 1 . Igaz, egy kicsit kacifántosan írta őket, és iszonyatosan ocsmányul, amit csak Mark tud elolvasni. Az 1. részben láthattuk, hogy kisiskolásokkal gyakorol, mert sosem engedik őket játszani a pályán, akkor sem, ha üres. Rokonai: Harry Evans (apja), Sharon Evans (anyja), David Evans (nagyapja) Szinkronhangja: Takeucsi Dzsunko (japán), Maria Darling (angol), Ungvári Gergely (magyar) Speciális technikái: Isteni kéz, Tűzgolyó ököl, Lángoló ököl, Démon kéz, Inazuma 1, Inazuma 1 lecsapás, Inazuma törés, Hármas Pegazus, Hármas főnix, Megatonnás fejelés, Isteni kéz V (Go), Halál Zóna 2, Igazság Ökle, Ijigen kéz, Düh kalapács Axel Blaze (��� ��; Góendzsi Súja; Hepburn: Shūya Gōenji) Kor: (valószínűleg) 14 éves Pozíció: 'Ászcsatár' Mezszám: 10 Leírás: Axel az Ász Csatár . Az előző sulijával, a Kirkwooddal (ejtsd: Körkvúd , eredetileg: Old Kidokawa Seishuu), bejutott a Futball Frontvonal döntőjébe, de a meccsre siető kishúga balesetet szenvedett. Axel azon nyomban a kórházba sietett, és a többiek, legalább is a Murdock (ejtsd: Mördok , eredetileg: Mukata) testvérek ezt úgy fogták fel, hogy Axel megfutamodott a harctól. Említenem sem kell, hogy kikaptak. A kórházban Axel megígéri a kómába esett húgának, hogy soha többet nem focizik, miszerint, ha nem focizott volna, akkor Yuuka sem sérült volna meg. Először a folyópart melletti utcán láthattuk, mikor észreveszi, hogy pár punk srác bántja Markot és a kisiskolásokat, és a kis. Később átiratkozik a Raimon Középiskolába. Rokonai: Yuuka Blaze (húga). Szinkronhangja: Nodzsima Hirofumi (japán), ??? (angol), Czető Roland (magyar) Speciális technikái: Tűz tornádó, Sárkány tornádó, Inazuma lecsapás, Inazuma 1, Inazuma 1 lecsapás, Tűz kakas, Inazuma törés, Császárpingvin 2, Iker lövés F, Robbanékony tűzvihar, Tigris vihar, Robbanékony csavar Nathan Swift (�� ���; Kazemaru Icsiróta; Hepburn: Ichirōta Kazemaru) Kor: (valószínűleg) 14 éves Pozíció: Védő Mezszám: 2 Első megjelenés: 1. rész Leírás: Ő a leggyorsabb. Nathan eredetileg az atlétika klubba tartozik, és csak segíteni van a csapatban, amíg az össze nem áll rendesen. Eleinte ez volt a terve, de nagyon meg szerette a focit és nem tudta csak úgy abba hagyni. Még új a suliban. Rokonai: Szinkronhangja: Nisigaki Juka (japán), ??? (angol), Czető Ádám (magyar) Speciális technikái: Tűz kakas, Szélisten tánca, Sötét főnix, Hármas Rohan, Klón védelem Jack Wallside (�� ���; Kabejama Heigoró; Hepburn: Heigorō Kabeyama) Kor: (valószínűleg) 14 éves Pozíció: Védő Mezszám: 3 Első megjelenés: 1. rész Leírás: Rokonai: Szinkronhangja: Tano Megumi (japán), ??? (angol), Gacsal Ádám (magyar) Speciális technikái: Inazuma lecsapás, Inazuma 1 lecsapás, A fal, A hegy Jim Wraith (�� �; Kageno Dzsin; Hepburn: Jin Kageno) Kor: (valószínűleg) 15 éves Pozíció: Védő Mezszám: 4 Leírás: Rokonai: Szinkronhangja: Nakamura Juicsi (japán), ??? (angol), Endrédi Máté (magyar) Speciális technikái: Pörgés bilincs Todd Ironside (����; Kurimacu Teppei; Hepburn: Teppei Kurimatsu) Kor: (valószínűleg) 14 éves Pozíció: Védő Mezszám: 5 Leírás: Rokonai: Szinkronhangja: Hino Miho (japán), ??? (angol), Dene Tamás (magyar) Steve Grim (�� ��; Handa Sinicsi; Hepburn: Shinichi Handa) Kor: (valószínűleg) 14 éves Pozíció: Középpályás Mezszám: 6 Leírás: Rokonai: Szinkronhangja: Simino Hiro (japán), ??? (angol), Glósz András (magyar) Speciális technikái: Forgó rúgás, V Forradalom Tim „Timmy” Saunders (����; Sórindzsi „Sórin” Ajumu; Hepburn: Ayumu „Shourin” Shōrinji) Kor: (valószínűleg) 14 éves Pozíció: Középpályás Mezszám: 7 Leírás: Rokonai: Szinkronhangja: Dzsó Maszako (japán), ??? (angol), Morvay Bence (magyar) Speciális technikái: Forgószél pörgetés, Kung Fu fej Sam Kincaid (����; Sisido Szakicsi; Hepburn: Sakichi Shishido) Kor: (valószínűleg) 14 éves Pozíció: Középpályás Mezszám: 8 Leírás: Rokonai: Szinkronhangja: Nara Tóru (japán), ??? (angol), Penke Bence (magyar) Speciális technikái: Gránát bomba Maxwell „Max” Carson (�� ��; Macuno „Max” Kúszuke; Hepburn: Kūsuke „Max” Matsuno) Kor: (valószínűleg) 14 éves Pozíció: Támadó Mezszám: 9 Leírás: Rokonai: Szinkronhangja: Kodaira Júki (japán), ??? (angol), Berkes Bence (magyar) Kevin Dragonfly (�� ��; Szomeoka Rjúgo; Hepburn: Ryūgo Someoka) Kor: (valószínűleg) 14 éves Pozíció: 'Ászcsatár' Mezszám: 11 Leírás: Rokonai: Szinkronhangja: Kasze Jaszujuki (japán), ??? (angol), Előd Botond (magyar) Speciális technikái: Sárkány üvöltés, Sárkány tornádó William „Willy” Glass (�� ��; Megane Kakeru; Hepburn: Kakeru Megane) Kor: (valószínűleg) 14 éves Pozíció: Csatár Mezszám: 10/12 Leírás: Rokonai: Szinkronhangja: Kató Nanae (japán), ??? (angol), Baráth István (magyar) Speciális technikái: Törő bomba Bobby Shearer (�� ��; Domon Aszuka; Hepburn: Asuka Domon) Kor: (valószínűleg) 15 éves Pozíció: Védő Mezszám: 13 Leírás: Rokonai: Szinkronhangja: Konno Dzsun (japán), ??? (angol), Timon Barnabás (magyar) Speciális technikái: Killer becsúszás, Hármas Pegazus, Hármas főnix Jude Sharp (�� ��; Kidó Júto; Hepburn: Yūto Kidō) Kor: (valószínűleg) 14 éves Pozíció: Középpályás Mezszám: 14 Leírás: Rokonai: Celia Hills Szinkronhangja: Joshino Hirojuki (japán), ??? (angol), Joó Gábor (magyar) Speciális technikái: Császárpingvin 2, Iker lövés, Inazuma törés, Iker lövés F Eric Eagle (��� ��; Icsinosze Kazuja; Hepburn: Kazuya Ichinose) Kor: (valószínűleg) 14 éves Pozíció: Középpályás Mezszám: 16 Leírás: Rokonai: Szinkronhangja: Kadzsi Júki (japán) (japán) Speciális technikái: Orsó rúgás, Hármas Pegazus, Hármas főnix, Császárpingvin 2, Iker lövés Byron Love (���� ��; Afuro Terumi "Aphrodi"; Hepburn: Äfüro Terumi) Kor: (valószínűleg) 14 éves Pozíció: Csatár Mezszám: 10/11 Leírás: Sulija a Zeus akik a Football Frontvonal (Football Frointer) döntőjében játszottak a Raimon ellen és vereséget szenvedtek. Majd később (2. évad) csatlakozott a Raimonhoz az űrlények elleni csatákban. Ebben az időszakban derült ki, hogy Sakura "Love" a húga. Rokonai: Sakura "Love" (húga) Speciális technikái: Isteni Tudás, Isteni Mindent Tudás, Égi idő, Iker Angyal Sakura "Love" (������; Sakura Terumi; Hepburn: Sakurä Terumi) Kor: (valószínűleg) 13 éves Pozíció: 'Ászcsatár'/Kapus Mezszám: 12 Leírás: Új diákként jött a Raimonba. Pár napon át figyelte ahogy a focicsapat edzett majd rá szánta magát, hogy csatlakozzon. Rokonai: Byron Love (bátya) Speciális technikái: Ciklon, Tájfun Tornádó, Dupla Tornádó, Iker Angyal Edzők Seymour Hillman (�� ��; Hibiki Szeigó; Hepburn: Seigō Hibiki) Kor: (valószínűleg) 55-58 éves Leírás: Rokonai: Szinkronhangja: (japán) Frank Wintersea (�� �; Szuguru Fudzsukai; Hepburn: Fuyukai Suguru) Kor: (valószínűleg) 30 éves Leírás: Rokonai: Szinkronhangja: ??? (japán), ??? (angol), Vári Attila (magyar) Menedzserek Silvia Woods (�� �; Aki Kino; Hepburn: Kino Aki) Kor: (valószínűleg) 14 éves Leírás: Rokonai: Szinkronhangja: Orikasza Fumiko (japán), ??? (angol), Talmács Márta (magyar) Celia Hills (�� ��; Otonasi Haruna; Hepburn: Haruna Otonashi) Kor: (valószínűleg) 14 éves Leírás: Rokonai: Jude Sharp (bátya). Szinkronhangja: Szaszaki Hinako (japán), ??? (angol), Laudon Andrea (magyar) Nelly Raimon (�� ��; Raimon Nacumi; Hepburn: Natsumi Raimon) Kor: (valószínűleg) 14 éves Leírás: Rokonai: Sonny Raimon (apja) Szinkronhangja: Kobajasi Szanae (japán), ??? (angol), Bogdányi Titanilla (magyar) További szereplők Sharon Evans Kor: (valószínűleg) 30-35 éves. Leírás: Rokonai: Szinkronhangja: (japán) Harry Evans Kor: (valószínűleg) 30-35 éves Leírás: Ő Mark apukája. Kedves, jó indulatú ember. Idézem: „Te is tudod, hogy nem sokat tudok a fociról, de azt tudom, hogy a gyerekek imádják a sportokat” Rokonai: Sharon Evans (felesége), Mark Evans (fia), David Evans (apósa). Szinkronhangja: ??? (japán), ??? (angol), Maday Gábor (magyar) David Evans (Endou Daisuke, �� �� Kor: (valószínűleg) 75-80 éves Leírás: Ő Márk nagyapja, és az Inazuma Eleven egykori edzője. Fiatal korában kapitánya volt a Raimon csapatának is. Ő írta azokat a jegyzeteket, amiből később Markék tanulták a technikákat. Rokonai: Sharon Evans (lánya), Harry Evans (veje), Mark Evans (unokája). Szinkronhangja: Josino Hirojuki (fiatal), Fudzsimoto Juzuru (japán), ??? (angol), ??? (magyar) Magyar változat (anime) A magyar változatot a Turner Broadcasting System megbízásából a BTI Stúdió készítette. Magyar szöveg: Igarasiné Szabó Adrienn Vágó: Zöld Zsófia Hangmérnök: Blényesi Márk Gyártásvezető: Tóth Ágnes Szinkronrendező: Sipos Pál Galswintha Galswintha (Gailswintha) (540 – 568) Athanagild nyugati gót király leánya, I. Chilperich frank király második felesége, akit politikai célokból, testvére, I. Sigebert frank király példáját követve vett el 567-ben. Galswintha az ariánus hitről áttért a katolikusra. Amikor férje nem volt hajlandó elűzni szeretőjét, Fredegundát, vissza akart térni hazájába, ám mielőtt visszautazhatott volna, egy reggel megfojtva találták meg ágyában. Chilperich bizonyára tudott a gyilkosságról. Evezés az 1900. évi nyári olimpiai játékokon Az 1900. évi nyári olimpiai játékokon az evezésben öt versenyszámban osztottak érmeket. Éremtáblázat (A rendező ország csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Dietil-amin A dietil-amin szekunder amin, molekulaszerkezete CH3CH2NHCH2CH3. Gyúlékony, erősen bázikus folyadék. Vízzel és etanollal elegyedik. Folyékony halmazállapotban a szennyezések miatt sötétbarna színű, de ledesztillálva színtelen. Illékony, rendkívül kellemetlen szagú anyag. A dietil-amint – az etil-aminnal és trietil-aminnal együtt – etanolból és ammóniából állítják elő, egy másik eljárás szerint acetaldehid 110-160°C-on, nikkel katalizátor jelenlétében végzett amináló hidrogénezésével gyártják. Korróziógátlóként, valamint a gumi-, műgyanta-, festék- és gyógyszergyártásban alkalmazzák. Marú anyag, a bőrrel érintkezve irritációt és égési sérülést okozhat. Runica (Lipkovo) Runica (macedónul: Руница, albánul Runica) település Macedóniában, a Északkeleti körzetben, Lipkovo községben. Népesség 2002-ben 69 lakosa volt, akik mindannyian albánok. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Romelu Lukaku Romelu Menama Lukaku (Antwerpen, 1993. május 13. –) belga válogatott labdarúgó, jelenleg az angol bajnokságban szereplő Manchester United FC csatára. Pályafutása Fiatal évei Lukaku 5 évesen csatlakozott a helyi Rupel Boom csapatához. Négy évet töltött el a Rupel Boomnál. Lukakut a Lierse SK fedezte fel és innen került a belga csapat ifjúsági akadémiájára. 2004–2006 között, 121 gólt szerzett 68 mérkőzésen. Miután Lierse SK kiesett a belga első osztályból, az RSC Anderlecht több fiatal játékos vásárolt meg, köztük volt Lukaku is. Három évig játszott az ifik közt az Anderlechtben ekkor 131 gólt szerzett 93 meccsen. Anderlecht Lukaku, amint betöltötte a 16. életévét, májusban aláírta első profi szerződését az Anderlechttel 2012-ig. 11 nappal később, 2009. május 24-én debütált a belga rájátszásban a Standard Liège elleni vesztes mérkőzésen a 69. percben váltotta Víctor Bernárdezt. Chelsea 2011. augusztus 6-án megállapodás született az Anderlecht és a Chelsea között. Lukakunak alá kell írnia a szerződést és orvosi vizsgálaton kell részt vennie. Augusztus 18-án hivatalosan is a Chelsea játékosa lett. A 18-as mezszámot kapta meg. Manchester United 2017. július 10-én ötéves szerződést írt alá a Manchester United csapatával, 75 millió eurót fizettek érte. A válogatottban Tagja volt a belga U21-es csapatnak és gólt szerzett debütálásakor Szlovénia ellen. 2010. február 24-én nevezték először a belga válogatottba a horvátok elleni barátságos meccsre. 2010 november 17-én megszerezte első és második gólját a válogatottban az oroszok elleni barátságos mérkőzésen. Magánélete Szülei kongói származásúak. Édesapja Roger Lukaku. Öccse, Jordan az SS Lazio csapatában szerepel. Lukaku elismerte, hogy Didier Drogba posztereivel van teli a hálószobájában a fal, nagy rajongója az angol Chelsea-nek. 2011 augusztusában pedig teljesült álma és az angol Chelsea FC-be igazolt Statisztika 2018. április 18-án lett frissítve. Sikerei, díjai Klub RSC Anderlecht: Belga bajnok : 2009–10 Chelsea FC: Angol kupa : 2011–12 Bajnokok ligája : 2011–2012 Egyéni Belga bajnokság gólkirálya: 2009–10 Európa-liga gólkirálya: 2014–15 Solea heinii A Solea heinii a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a lepényhalalakúak (Pleuronectiformes) rendjébe és a nyelvhalfélék (Soleidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A Solea heinii elterjedési területe az Indiai-óceán. Életmódja Ez a halfaj trópusi állat, amely a tengerfenéken él. A partmenti részeket kedveli. Forrás http://www.fishbase.org/summary/Solea-heinii.html - Fishbase Chainaz-les-Frasses Chainaz-les-Frasses település Franciaországban, Haute-Savoie megyében. Lakosainak száma 673 fő (2015). Chainaz-les-Frasses Saint-Girod, Saint-Ours, Cusy, Héry-sur-Alby és Saint-Félix községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Duke Nukem 3D A Duke Nukem 3D egy first-person shooter videojáték, melyet a 3D Realms fejlesztett és a GT Interactive Software jelentett meg MS-DOS-ra 1996. január 29-én. A játék a 3D Realms által megjelentett Duke Nukem és Duke Nukem II platformjátékok folytatása. Plutonium Pak címmel egy kiegészítőcsomag is megjelent hozzá 1996 novemberében. A Duke Nukem 3D középpontjában a címben szereplő macsó, Duke Nukem (szinkronhangja Jon St. John) kalandja áll, aki a Föld földönkívüliek általi megszállását próbálja meg visszaverni. A Duke Nukem 3D a Wolfenstein 3D-vel és a Doommal közösen nagyban hozzájárult a first-person shooterek népszerűvé tételében. Nagy sikerek közepette jelent meg; a tesztelők dicsérték a környezete interaktivitását, a pályatervezést, a játékmenetet és az egyedi merész humorát. A játék időtállósága és a modern videojátékokra tett hatása miatt minden idők egyik legfontosabb videojátékaként tekintenek rá. A játék erőszakos természete, erotikus elemei és nőkről alkotott képe botrányokhoz vezetett. A játék közvetlen folytatása tizenöt év fejlesztés után Duke Nukem Forever címmel jelent meg 2011-ben. Játékmenet A Duke Nukem 3D játékmenete a többi first-person shooterhez hasonlóan magában foglalja a pályák a főszereplő nézőpontjából való bejárását, lelőve az ellenségeket az út során. A Duke Nukem 3D környezete nagyban rombolható és interaktív; a legtöbb tárgy elpusztítható a játékos által. A pályák viszonylag nemlineáris módon lettek megtervezve, így például a játékosok előnyére lehetnek a légcsatornák, a hátsó ajtók vagy a csatornák, melyekkel megkerülhetőek az ellenségek vagy rejtett tárgyakat lehet találni. A pályák olyan tárgyakkal vannak megtöltve, melyekkel a játékos interakcióba léphet, melyek így vagy a játékos javára válnak valamilyen formában (a villanykapcsolók felkapcsolásával könnyebb látni, míg a szökőkutak vagy a törött tűzcsapok némi életponthoz juttathatják a játékost) vagy egyszerűen mellékcselekményeket biztosítanak (sztriptíz táncosoknak való borravaló osztással Duke egy megjegyzést tesz és a táncos provokatívan többet mutat magából). A fegyverek között ott van a „Mighty Foot” (egyszerű rúgás), egy pisztoly, egy sörétes puska, egy revolverágyú (designjában hasonló a szovjet TKB–059-hez), egy rakéta-meghajtású gránátvető, csőbombák, fagyasztó és zsugorító sugarak, lézeres aknák és a gyorstüzelésű „Devastator” rakétavető. Egy „Expander” nevű, kizárólag a játék Atomic kiadásában megtalálható ráadás fegyver is van. Egyéb tárgyak is felvehetőek a játék során. A hordozható orvosi készlet lehetőséget biztosít a játékosnak, hogy kedve szerint gyógyítsa Duke-ot. A szteroidok felgyorsítják Duke mozgását, valamint azonnal megfordítják a zsugorító fegyver hatását. Az éjjellátószemüveggel a játékos láthatja a sötétben megbújó ellenségeket. A „HoloDuke” készülék Duke hologramját vetíti ki összezavarva ezzel az ellenfeleket. A védőbakancsok lehetőséget biztosítanak, hogy Duke veszélyesen meleg vagy mérgező területeken hatoljon át. Ahol az előrehaladáshoz több úszásra lenne szükség, ott egy búvárfelszereléssel (egy aqua-lung) Duke hosszabb utakat tehet meg. Duke jetpackjének köszönhetően vertikálisan síkban is mozoghat a játékos. A játékban számos szörnytípus van, köztük földönkívüliek, egyéb mutáns emberek (az LAPD „disznó zsarukká” változott, utalva ezzel a rendőrtisztekre tett angol „pig” kifejezésre, míg a egyenruhájuk címerén a „LARD” (disznózsír) szócska van). Ahogy az az akkori first-person shooterekben megszokott volt Duke Nukem nagyszámú kisebb ellenséggel, és sokkal kisebb számú főgonosszal (általában a fejezetek végén fut össze). Duke-hoz hasonlóan ezek az ellenfelek széles körű fegyver- és felszerelésarzenálhoz férnek hozzá. Többjátékos mód A Duke Nukem 3D-ben van többjátékos mód. Megjelenésekor a internetalapú videojátékok még csak kialakulóban voltak. A Duke Nukem 3D nem támogatja a TCP/IP kliens/szerver modellt, helyette az IPX LAN-ra (modem vagy soros kábel) alapozza a hálózati játékot. A Duke Nukem 3D játékosok gyakran modemtől modemig csatároztak a Kali IPX hálózati eszközön vagy a Total Entertainment Network (TEN) fizetős online szolgáltatáson keresztül. A Kali segítségével a játékosok egy chatszobához csatlakozhattak, ahol mérkőzéseket indíthattak vagy csatlakozhattak a már meglévőkhöz. A játékot a DWANGO is támogatta. A Duke Nukem 3D pályáit gyakran használták csatatérként ezen összeütközések során és a felhasználók saját pályákat is készíthettek a játék pályaszerkesztőjével. A játékban kooperatív játékmód is szerepel, amellyel a játékosok együtt teljesíthették a játék történetalapú egyjátékos módját. A Duke Nukem 3D: Atomic Editionben egy új játékmód, a Duke-Tag is bemutatásra került, ami egy capture the flag-stílusú mód. A Duke Nukem 3D át lett portolva a modern Microsoft Windows-variánsokra, így a Windows XP vagy a Windows 7-re is. Erre azért nyílt lehetőség, mivel a játék forráskódját nyilvánosan közzétették. Számos nem hivatalos portot is készítettek, köztük az EDuke32-t, a JFDuke3D-t, az hDuke-ot vagy az xDuke-ot. Mind a négy port a játék eredeti képi világát nyújtja, de az EDuke32 támogatja az OpenGL renderelést is, így többek között a rajongók által készített modern grafikai csomagot is a High Resolution Pack képében. Az hDuke és az xDuke még mindig játszható online a többjátékos „DukeMatch” formátumban az ingyenesen elérhető Duke Matcher vagy YANG indítófájlokkal. Az EDuke32 többjátékos módja fejlesztői pokolban ragadt, miután megpróbálták újraírni annak hálózati funkcionalitását a kilens–szerver modellt használva. Cselekmény Helyszín A Duke Nukem 3D a Földön játszódik „valamikor a korai 21. században”. A Duke Nukem 3D pályái a játékost külső és belső helyszínekre is elkalauzolja renderelt utcai jelenetek, katonai bázisok, sivatagok, egy elárasztott város, űrállomások, holdbázisok és egy japán étterem képében. A játékban számos humoros utalás van a popkultúrára, köztük Duke sorai, melyeket olyan filmekből kölcsönöz, mint az Aliens, a Piszkos Harry, a Gonosz halott 2, az Acéllövedék, a Cápa, a Ponyvaregény vagy az Elpusztíthatatlanok. A játékos számos híres szereplő hulláját megfigyelheti a játék során, így Luke Skywalkerét, Indiana Jonesét, Snake Plisskenét, Doom főszereplőjét vagy a bezúzott T–800-ast. A játék első epizódjában a játékos egy a börtöncella falában, egy poszter mögé elrejtett alagúton keresztül halad tovább, hasonlóan A remény rabjai című filmben látottakhoz. A második epizód alatt a játékos megpillanthatja a monolitot (a 2001: Űrodüsszeiából) a Holdon. Az egyik fürdőszobában a 867-5309 szám van a falra firkálva utalva ezzel Tommy Tutone hasonló című számára. Történet Csak kevés történetszál van a játékban; egy rövid szöveges előzetes a játék főmenüjének „Help” opciójában, illetve az epizódok befejezését követően megjelenő néhány átvezető jelenet képében. A játék közvetlenül ott folytatja a cselekményeket, ahol a Duke Nukem II letette azt; Duke éppen a Földre tér vissza az űrsiklójában. Ahogy Duke aláereszkedik Los Angeles városába a vakáció reményében a hajóját ismeretlen ellenségek lelövik. Miközben segélykérő jelzést küld Duke rájön, hogy a földönkívüliek megtámadták Los Angelest és az LAPD-t mutánsokkal változtatták. Elképzelési romokban, Duke megnyomja a „kilövés” gombot és megesküszik, hogy bármit megtesz, hogy megállítsa a földönkívüli inváziót. Az első, L.A. Meltdown című epizódban Duke a disztópikus Los Angelesen küzdi keresztül magát. Egy sztrptízbárban elfogják a disznó rendőrök, azonban sikerül megszöknie a földönkívüliek által irányított börtönből és nyomára akad a Szent András-törésvonali megszállásért felelős földönkívüli siklónak. Duke rájön, hogy a földönkívüliek nőket rabolnak el, majd felrobbantja a hajót. Ebben az epizódban a pályák egy moziban, egy vöröslámpás negyedben, egy börtönben és egy nukleáris hulladék-lerakó létesítményben játszódnak. A második, Lunar Apocalypse című epizódban Duke az űrbe utazik, ahol a földönkívüliek által elfoglalt űrállomásokon számos elrabolt nőre bukkan különféle inkubátorba zárva. Duke elér a földönkívüli anyahajóhoz a Holdon és megöli a földönkívüli nagyurat. Ahogy Duke a hajó számítógépét vizsgálja rájön, hogy a nők elrablása mindössze csak egy trükk volt, hogy ezzel eltereljék a figyelmét és az idegenek már megkezdték a Föld támadását. A harmadik, Shrapnel City című epizódban Duke ismét a hatalmas idegen ellenállással veszi fel a harcot Los Angelesben, majd megöli a földönkívüli fenyegetés vezetőjét a ciklois császárt. A játék Duke ígéretével ér véget, amely szerint egy kis „R&R [pihenés]” után „…további akcióra is kész!”, amint egy nő visszahívja az ágyba. Ebben az epizódban a pályák egy szusibárban, egy bankban, egy elárasztott városrészben, egy romos Los Angeles-i negyedben, egy filmforgatáson, egy metróban, egy tűzoltóállomásnál és egy hotelben játszódnak. A fő ellenséggel egy stadionban kell megküzdeni, ahol pomponlányok szurkolnak Duke-nak a pálya szélén. Az Atomic Edition továbbviszi a történetet. A negyedik, The Birth című epizódban kiderül, hogy az idegenek azért rabolták el a nőket, hogy megszüljék az földönkívüli királynőt, ami egy olyan élőlény, ami gyorsan halálos idegen védelmező drónokat képes ívni. Duke-ot ismét visszaküldik Los Angelesbe, hogy visszaverje a földönkívüli hordákat, köztük a védelmező drónokat. Végül Duke megtalálja a földönkívüli királynő fészkét, majd megöli azt, ezzel meghiúsítva az idegenek terveit. Ebben az epizódban a pályák egy gyorsétteremben (Duke Burger), egy bevásárlóközpontban, egy „Babe Land” nevű Disneyland-paródiában, egy rendőrőrsön, az Exxon Valdezen és az 51-es körzetben játszódnak. Fejlesztés A Duke Nukem 3D-t egy nagyjából 300 000$-os keretből fejlesztették. A fejlesztőcsapat nyolc főből állt a fejlesztési ciklus jelentős része alatt, 12 vagy 13 főre növekedve annak vége felé. Scott Miller a 3D Realms alapítójának visszaemlékezései szerint a „Duke 3D-vel, ellentétben az összes shooterrel, amely korábban megjelent, azt akartuk, hogy valamiféle valós helyszíneken játszódjon, így például egy moziban vagy tudod, egy sztriptízbárban, könyvesboltokban…” A LameDuke a Duke Nukem 3D egy korai bétaváltozata, amit a 3D Realms a hivatalos verzió megjelenése után egy évvel jelentett meg egyfajta „bónuszként”. „Úgy ahogy” jelent meg, semmiféle támogatás nélkül. A LameDuke-ban négy epizód van: a Mrr Caliber, a Mission Cockroach, a Suck Hole és a Hard Landing. Néhány fegyvert eltávolítottak vagy módosítottak az eredeti verziókhoz képest. Lee Jackson főcímdala, a Grabbag számos spin-offot és remixet szült az évek során a rajongóktól és a hivatásos zenészektől is, köztük egy hivatalosan jóváhagyott stúdióváltozatot a népszerű Megadeth thrash metal együttestől. 2005 augusztusában Chris Kline felvette a dal egy újabb változatát. A 3D Realms a weboldaluk címoldalán szerepeltette a dalt és leszerződtek Kline-nal, hogy a Duke Nukem 3D Xbox Live Arcade-kiadásnak népszerűsítésére használhassák a dalt. Megjelenés PC-verziók Full Version : a játék teljes verziója, először 1996 májusában jelent meg hivatalosan és az eredeti három epizódot tartalmazza. Plutonium Pak/Atomic Edition : Az Duke Nukem 3D Atomic -kiadása 1996 novemberében jelent meg különálló játékként, mely az eredeti három epizód mellett egy tizenegypályás negyediket is tartalmaz, ezzel 41-re emelve a pályák számát az eredeti Duke Nukem 3D 30 pályájával szemben. A Plutonium Pak kiegészítőcsomagként jelent meg, mely az eredeti Duke Nukem 3D -t (v1.3d) frissítette az Atomic Edition re (v1.4, később v1.5-re foltozták). Két új ellenféltípust (disznó-rendőr harckocsi, védelmező drón), egy új végső főellenséget (földönkívüli királynő) és egy új fegyvert (Expander) mutatott be, illetve módosították a játék kódját, hogy könnyebb legyen annak moddolása, illetve a játékosok immár a gép által irányított botok ellen is indíthattak többjátékos megmérettetéseket. Ez a játék egyetlen hivatalos kiegészítője, melyet a 3D Realms fejlesztett. Megaton Edition : 2013. március 20-án jelent meg a Steamen keresztül. A Megaton Edition tartalmazza a Duke Nukem 3D: Atomic Edition t, a Duke It Out In D.C. , a Duke Caribbean: Life’s a Beach és a Duke: Nuclear Winter kiegészítőket OpenGL renderelés mellett, illetve a Duke Nukem 3D: Atomic Edition eredeti MS-DOS-os verzióját is. Támogatja a SteamPlay Windows, Mac OS X és Linux platformokon és Jonathon Fowler JFDuke3D forrásportján alapul. Az internetes többjátékos módot 2014 januárjában adták hozzá a játékhoz. Az East Meets West című csomag tartalmazza a Duke Nukem 3D: Atomic Edition és a Shadow Warrior teljes verzióit. A Duke Nukem: Kill-A-Ton Collection című csomag tartalmazza a Duke Nukem , a Duke Nukem II , a Duke Nukem 3D (teljes és az Atomic -verzió) játékokat, illetve a Duke It Out In D.C. , a Duke Xtreme , a Duke! ZONE II kiegészítőket és számos segédprogramot. A Duke Nukem 3D korai csomagjai tartalmazzák a Duke Nukem és a Duke Nukem II teljes verziót. A Duke: The Apocalypse című csomag tartalmazza a Duke Xtreme és a Duke! ZONE II kiegészítőket és egy t-inget. A Duke: The Apocalypse 2 című csomag tartalmazza a Duke! ZONE és a Duke It Out In D.C. kiegészítőket, egy stratégiai útmutatót és egy t-inget. Kiegészítőcsomagok Duke It Out In D.C. : a játék hivatalosan jóváhagyott kiegészítője, melyet a Sunstorm Interactive fejlesztett és a WizardWorks Software jelentett meg 1997 márciusában. Bill Clinton amerikai elnököt elrabolták az idegen erők és Duke-nak meg kell mentenie. Ebben a kiegészítőben a pályák valós helyszíneken, így például a Fehér Házon , az FBI székhelyén, a Smithsonian-múzeumon vagy a Washington-emlékművön , illetve még számos Washington, D.C.-i helyszínen alapulnak. A kiegészítő a Duke Nukem: Kill-A-Ton Collection című hivatalos csomagban is megtalálható a 3D Realmsal kötött üzleti szerződésük keretében. Charlie Wiederhold készítette el a kiegészítő pályáit. Duke Caribbean: Life’s a Beach : a játék hivatalosan jóváhagyott kiegészítője, melyet a Sunstorm Interactive fejlesztett és a WizardWorks Software jelentett meg 1997 decemberében. Duke egy trópusi szigeten pihen, amikor rájön, hogy a földönkívüliek is a saját „vakációjukon” vannak. Ez a kiegészítő napos karibi téma köré épül, pályái tengerpartokon és szállodákban játszódnak. Charlie Wiederhold számos pályát készített ehhez a kiegészítőhöz is. Wiederholdot később felvette a 3D Realms, hogy dolgozzon a játék Duke Nukem Forever című folytatásán. Duke: Nuclear Winter : a játék hivatalosan jóváhagyott kiegészítője, melyet a Simply Silly Software fejlesztett és a WizardWorks Software jelentett meg 1997 decemberében. A Mikulást elme-vezérelik az idegenek, hogy bajt okozzon a Földön. A kiegészítő számos pályája az Északi-sark környékén játszódik. Duke Xtreme : egy a Sunstorm Interactive által fejlesztett kiegészítő, mely 50 pályát és számos segédprogramot tartalmaz. Duke! Zone : egy a WizardWorks Software által megjelentett kiegészítő, mely több, mint 500 rajongók által készített pályát tartalmaz. Duke! Zone II : az Duke! Zone folytatása, melyet a WizardWorks Software jelentett meg és három a Simply Silly Software által készített epizódot tartalmaz, illetve a Duke! Zone több, mint 500 pályáját. Duke Assault : a játék hivatalosan jóváhagyott kiegészítője, mely több, mint 1500 pályát tartalmaz a Duke Nukem 3D -hez. A csomagot a WizardWorks Software jelentette meg és a Duke Nuken 3D modding közösség készítette. Duke Nukem’s Penthouse Paradise : a Duke Nukem 3D hivatalosan jóváhagyott kiegészítője, mely kizárólag a GT Interactive Software-től és a Penthouse magazintól lehetett megvásárolni. A kiegészítő a Duke Nukem 3D és az Atomic Edition cselekményei között játszódik, amikor az idegenek félbeszakítják Duke nyaralását és néhány Penthouse -fényképsorozatot. Duke-nak végig kell magát küzdeni egy hotelen, klubokon és végül a Penthouse . Konzolos verziók és kiegészítőcsomagok A Duke Nukem 3D-t számos konzolra átportolták az évek során és ezen portok mindegyike valamiféle új tartalommal is rendelkezett. Duke Nukem 3D (Game.com): 1997-ben jelent meg, kizárólag az Egyesült Államokban. Ellentétben az összes többi verzióval Duke Nukem nem tud fordulni, csak előre- és hátrafelé menni, illetve balra és jobbra oldalazni. A Game.com monokróm kijelzője miatt szintén az egyetlen változat, amely nem színes. Ez a verzió csak 4 pályát tartalmaz az eredeti három epizód mindegyikéből, összesen 12 pályát, melyek mindegyikét módosítottak, hogy alkalmazkodjanak Duke Nukem forgásképtelenségéhez. Duke Nukem 3D ( Sega Saturn ): a Lobotomy Software portolta és a Sega jelentette meg. A játék a Lobotomy SlaveDriver motorját használja. Ez a verzió a Sega NetLinket használja az internetes játékhoz, és beépített támogatása van a Saturn analóg kontrolleréhez. Egy rejtett többjátékos minijátékot, a Death Tank Zwei t, illetve egy ekluzív Urea 51 nevezetű bónusz pályát is tartalmazz. Ez volt az utolsó játék, melyet a Sega amerikai részlege a Deep Water címkével látott el, melyet a felnőtt tartalmakat felvonultató játékokhoz, mint a Duke Nukem 3D -hez vagy az Eternal Champions: Challenge from the Dark Side -hoz készítettek. Duke Nukem: Total Meltdown (Európában egyszerűen Duke Nukem ) a játék PlayStation -verziója, mely tartalmazza mindhárom eredeti epizódot, illetve egy új, Plug ’n’ Pray címűt is, melyben további hat pálya és egy rejtett pálya van, utóbbi a PC-verzióban is megtalálható. Az új epizód számos új ellenségtípust (köztük három új disznó rendőr-típus) és egy új végső főellenséget, a robot CyberKeeft is bemutatott. Ebben a változatban újrakevert zene van, néhány át lett hangszerelve a PC-verzióból míg néhány teljesen új. Duke Nukem 64 : a játék cenzúrázott Nintendo 64 -portja, melyben osztott képernyős 4-játékos mód is van. A játék alatt hallható zenéket teljesen eltávolították, számos tárgyat átneveztek, hogy elkerüljék a drog vagy szexuális utalásokat, és számos pálya módosítva lett, hogy a Plutonium Pak ból is tartalmazzanak pályarészeket (így például a Duke Burger gyorsétterem szerepel a második pályán, míg az eredeti PC-változatban nem). A pályák egymást követően sem mint különálló „epizódokra” bontva játszódnak. A további módosítások között szerepel a végső főellenség teljes háromdimenziós modellje és több új fegyver is. A Plutonium Pak ban szereplő „földönkívüli szörny” ellenség is megjelenik néhány alkalommal a játék sima pályáin, míg a PC-verzióban egyáltalán nem is szerepelt. Duke Nukem 3D ( Sega Mega Drive ): 1998-ban jelenetette meg a Tectoy. A játék képi világát drasztikusan egyszerűsítették, így közelebb áll Wolfenstein 3D és a többi hasonló korai shooterhez, illetve kizárólag a Lunar Apocalypse -t, az eredeti játék második epizódját tartalmazza a háromból, és azt is erősen módosították, hogy jobban megfeleljen a játék motorjához. Ez a verzió kizárólag Dél-Amerikában jelent meg. Duke Nukem 3D ( Xbox Live ): 2008. szeptember 24-én jelent meg. Ebben a változatba lehetőség van „visszatekerni” a játékot a halálkor bármely korábbi pontra, videókat lehet lementeni a játékból, illetve interneten kooperatívan és a megszokott „Dukematch” módban is lehet játszani. A zene egy kisebb minőségbeli javítást kapott a modern MIDI eszközöknek hála. Duke Nukem 3D ( iPhone / iPod Touch ): tartalmazza az eredeti három epizódot és az összes főbb hangeffektet, viszont a háttérzenét nem. Nincs benne többjátékos mód és a framrate dramitikus zuhanásba kezdhet, ha egyszerre több ellenfél jelenik meg a képernyőn. Az ablakokon nem lehet kikandikálni a kinti területekre. [forrás?] Duke Nukem 3D (Nokia N900): 2009. szeptember 29-én jelent meg. Megaton Edition ( PlayStation 3 , PlayStation Vita ): a Steamen megjelent windowsos, Maces és linuxos Megaton Edition portja. Az Abstraction Games és a Devolver Digital jelentette meg. Forrásportok A Doom forráskódjának 1997-beli nyilvánosságra hozatala után a játékok azt akrták, hogy a 3D Realms hasonló módon tegye közzé a játék forráskódját. A legutolsó jelentősebb játék, amely a Duke Nukem 3D forráskódját használta a TNT Team 1999-ben megjelent WWII GI című videojátéka volt. Programozója, Matthew Saettler engedélyt kapott a 3D Realmstől, hogy kibővítse a WWII GI-nál is használt játékmenetbéli javításokat a Duke Nukem 3D-be. Az EDuke a Duke Nukem 3D félhivatalos ága volt, amely a Duke Nukem 3D javításaként jelent meg 2000. július 28-án v2.0 verziószám alatt az Atomic Edition felhasználóinak, és egy demó modot is tartalmaz, melyet számos bétatesztelő készített. Az EDuke elsősorban a CON programozási nyelv olyan módú javítására összpontosított, amely lehetőséget biztosított a játék olyan mértékű módosítására, amelyre eredetileg nem lett volna lehetőség. Ugyan további kiadások is tervbe voltak véve, azonban soha nem lépett ki a bétából és végül megjelenését törölték a programozó időkorlátai miatt. A Duke Nukem 3D forráskódjának megjelenése után körülbelül egy hónappal Matt Saettler, a Blood projektmenedzsere GNU General Public License alatt közzétette az EDuke v2.0 és az EDuke v2.1 forráskódját is, utóbbi a következő EDuke-kiadás tesztverziója volt. A Duke Nukem 3D v1.5 indítófájljának forráskódját, ami a Build motort használja, 2003. április 1-jén GNU GPL licenc alatt szabad szoftverként tették közzé.[forrás?] A játék tartalma továbbra is egyedi licenc alá esett. A játékot a rajongók hamar átportolták számos modern operációs rendszerre. Az első Duke Nukem 3D-portot az icculus.org csapata készítette el. Ez egy platformfüggetlen projekt, melynek hála a játék AmigaOS, AmigaOS 4, AROS, BeOS, FreeBSD, Linux, Mac OS X, MorphOS, Solaris és Windows operációs rendszereken is játszhatóvá vált. Az icculus.org kódbázis később számos port alapját képezte. Egy másik népszerű korai projekt volt Jonathon Fowler JFDuke3D-je, mely 2003 decemberében jelent meg és a Build eredeti alkotójától, Ken Silverman programozótól is kapott támogatást. Fowler Silvermannel közösen jelentette meg a JFDuke3D új verzióját, mely a Polymostot, a Build egy OpenGL-támogatott rendererét használja, mely lehetőséget biztosít a hardveres gyorsításra és a háromdimenziós modellek 32-bit színű nagyfelbontású textúrázására. A JFDuke3D-t vette alapul egy másik projekt, az Xbox konzolon futó xDuke is. Silverman azóta jelentős mértékben segített Fowlernek az egyéb, a motorhoz kapcsolódó munkákban, köztük a hálózati kód frissítésében és a motor számos aspektusának karbantartásában, de mivel a projektről évek óta nem érkezik frissítés ezért valószínűleg magára hagyták azt. Ugyan néhány rövid életű DOS-alapú EDuke projekt jelent csak meg, azonban az EDuke32 – a Duke3D feljavított változatának, mely mind Fowler Microsoft Windows JFDuke3D kódját, mind Saettler EDuke kódját használta – megjelenéséig nem kapotak közösségi támogatását az EDuke szkriptkiterjesztései. Számos javítás mellett, 2008 végétől 2009 elejéig adták hozzá a hozzá az EDuke32-höz a fejlett shader model 3.0-alapú grafika támogatását. 2008 júniusában, a DOSBox csapatának jelentős közreműködésének hála az EDuke32 lett az első Duke Nukem 3D-port, melyet lefordítottak és így natívan is fut a 64 bites Linux rendszerek bármiféle 32 bites kompatibilitási környezet nélkül. 2009. április 1-jén bejelentették, hogy Polymer név alatt (hogy megkülönböztessék Ken Silverman Polymostjától) egy OpenGL Shader Model 3.0 rendereret fejlesztettek az EDuke32-höz. Ez lehetőséget biztosít sokkal modernebb effektek, mint például a dinamikus megvilágítás vagy a normal mapping technológiák használatára. Ugyan a Polymer teljesen működőképes, azonban az technikailag nem teljes és optimalizálatlan, és még fejlesztés alatt áll. A magasfelbontású csomag (High Resolution Pack) 2011-ben megjelent ötödik kiadásától a Polymer renderer kötelező. Az EDuke32 egy másik jelentősebb fejlesztésére 2011-ben került sor, a true room over room (TROR) technológia képében, aminek hála a pályarészeket másik pályarészekre lehet helyezni, amik így egyszerre láthatóak. Gyakorlatban ez lehetőséget ad a valódi háromdimenziós pályatervezésre, amire korábban nem volt lehetőség, bár a motor továbbra is kétdimenziós. 2012. december 1-jén megjelent a Chocolate Doom mintájára a Chocolate Duke3D-port, melynek elsőszámú célja a kód megtörése volt, hogy azt a fejlesztők könnyen olvashassák és tanuljanak abból. Fogadtatás A Duke Nukem 3D kereskedelmi siker volt, körülbelül 3,5 millió példány kelt el belőle. A tesztelők nagy hangsúlyt fektettek a játék szexuális tartalmaira. Ezt a részt megosztóan fogadták: Tim Soete a GameSpot weboldaltól úgy érezte, hogy a játék ezen elemei „morálisan megkérdőjelezhetőek”, míg a Game Revolution cikkírója megjegyezte, hogy ez „nem komoly módon lett kivitelezve”, így „nem is sértődött meg rajta személyesen”. 1996-ban a Next Generation minden idők a 35. legjobb játékának kiáltotta ki a játékot, megjegyezve azt, hogy „sokunknak ez az a játék, aminek a Quake-nek kellett volna lennie.” 1996-ban a Computer Gaming World minden idők 37. legjobb játékának nevezte a Duke Nukem 3D-t, míg a PC Gamer magazin olvasói minden idők 13. legjobb játékának választották azt. A PC Game szerkesztői 2001-ben minden idők 12., míg 2005-ben a 15. legjobb játékának választották, kiemelve a játék humorát és a popkultúrára tett utalásait. A GamePro minden idők legfontosabb videojátékai közé sorolta be a Duke Nukem 3D-t. 2009-ben Cam Shea az IGN-től a 9. helyre sorolta be a tíz legjobb Xbox Live Arcade-játékának listáján, hozzáfűzve, hogy még mindig olyan szórakoztató [az Xbox Live Arcade-verzió], mint az eredeti kiadás kiadás és dicsérte a visszatekerés lehetőségét. Botrányok A játékot néhány kritikus a pornográfia és a gyilkos promóciójának vádjával illette a játékot. A Media Watch a következő megjegyzést tette a játékról: A játékban azonban semmiféle pontozási vagy díjazási rendszer sincs, sem a nők legyilkolásárt sem semmi másért. Helyette a játék további ellenségeket jelenít meg, ha a játékos megöl egy nőt. Sem fegyver, sem tárgyak vagy különleges eszközzel nem jutalmazza a játék a bármiféle, nőkkel szembeni erőszakot, bár a sztriptíztáncosok megölése dolláresőt eredményez. Ezen bankókat nem lehet összegyűjteni és semmiféle játékmenetbeli vagy pontszámbeli bónusszal nem járnak. Egyetlen kivétel van ez alól: a Fusion Station elnevezésű pályán egy bizonyos nő megölését egy sörétes puskával és egy újabb ellenség megjelenésével díjazza a játék. A kritikákra válaszolva a játék bizonyos országokban cenzúrázva jelent meg a teljes kitiltás elkerülését. Ausztráliában a játékot nem voltak hajlandó korhatár besorolással ellátni. A 3D Realms újracsomagolta a játékot a gyerekzár funkciót véglegesen bekapcsolva, bár a 3D Realms weboldalán elérhető volt egy javítás, mellyel a játékosok kikapcsolhatták a zárat és visszaállíthatták a játékot eredeti cenzúrázatlan változatára.[forrás?] Az OFLC ezek után megpróbálta visszahívatni a játékot az üzletek polcairól, azonban ráeszméltek, hogy erről értesítette őket a játék forgalmazója, így a besorolást nem lehet visszavonni; hat hónappal később a játékot újra besorolták és MA15+ korhatárral cenzúrázatlanul újra kiadták. Németországban a BPjM a „fiatal személyekre káros hatású média” listájára tette a játékot, így megakadályozva annak nyilvános forgalmazását.[forrás?] 1999-ben a Duke Nukem 3D-t a Doommal és számos egyéb first-person shooterrel betiltották Brazíliában miután egy mozi körüli ámokfutást állítólag a játék első pályája ihletett. A kritikusok, a törvényhozók és a kiadók aggályai ellenére Scott Miller később elmondta, hogy a 3D Realms csak nagyon kevés negatív visszajelzést kapott a játék megbotránkoztatható elemeivel kapcsolatban az aktuális játékosoktól vagy azok szüleitől. Rámutatott, hogy a Duke Nukem 3D megfelelően „M” [kizárólag felnőtteknek] besorolást kapott és nincs benne valódi meztelenség, és ez véleménye szerint elegendő volt ahhoz, hogy a nagyközönség számára ez elég volt, hogy a játékot ne tekintsék bántónak. Saint-Germain-en-Brionnais Saint-Germain-en-Brionnais település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 194 fő (2015). Saint-Germain-en-Brionnais Saint-Julien-de-Civry, Amanzé, Dyo, Prizy és Saint-Symphorien-des-Bois községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Valdesotos Valdesotos község Spanyolországban, Guadalajara tartományban. Valdesotos Tamajón, Retiendas, Puebla de Valles, Tortuero és Campillo de Ranas községekkel határos. Lakosainak száma 26 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Makkéf A makkéf (������� măqqêf, maqqeph, maqqéf, makkeph; gerenda, csatlakoztató, összekötő) a héber szavakat felül összekötő vízszintes vonás: �, az olvasási segédjelek egyike (√��� nqf, hif. csatlakoztat, összeköt). A bibliai héberben maximum négy szó összekötésére van példa: ���������� kol-ádám minden ember ��������������� et-kol-`észev és minden növényt (1Móz 12:9) ������������������� et-kol-aser-ló mindazt, ami neki van (hímnem) (1Móz 25:5) Használata A makkéf hangsúlyozási és/vagy értelmi okokból kötheti össze a szavakat, de jelentésmódosító szerepe nincs. Az így kötött szavak többnyire értelmi egységet alkotnak, fordítva azonban ez nem érvényes: az egyértelműen (akár értelmileg, akár logikailag, akár ragozásilag) összetartozó szavakat sem kötelező makkéffel kötni. Legfontosabb szerepe, hogy a makkéffel összekötött szavak egy hangsúlyozási egységnek számítanak, ahol az egyetlen hangsúlyt az utolsó szó viseli (ennek ellenére a Bibliában a makkéffel kötött többszótagú szavak mindegyike kap neginának nevezett hangsúlyjelet). Ebből következően, a szerkezet elöl álló szavai, amennyiben van nekik, mindig a rövidült, úgynevezett konstruált alakjukban szerepelnek (ez az igékre is érvényes, pl. ����������� hithalléch, de ����������� hithallech-, mindkettő járt). Bizonyos egyszótagú prepozíciók és kötőszavak szinte kivétel nélkül (lényegében kötelező jelleggel) makkéffel kapcsolódnak a rájuk következő szóhoz: ���� el- hoz-, hez-, höz-, ���� ad- -ig, amíg, ���� al- val-, vel, rajta, ellene, ���� val-, vel-; ���� al- ne!, ���� im- ha, ���� min- ból-, tól-, ról-, ����� pen- nehogy. ' A makkéfnek ezt a kötelező használatát a Bibliában kiválthatják kötő neginák (5Móz 27:9, 2S 20:23, Jer 25:30, 29:25, Préd 9:4). Bizonyos egyszótagú simulószavakat is kötni kell a megelőző szóhoz, de ezek hangsúlytalanok maradnak: ���� ná kérő partikula: ��������������� hósí`á-nná szabadíts meg-kérlek Egyszótagú szavakat szokás kötni a megelőző többszótagoshoz, ezek, mivel nem simulószók, megtartják hangsúlyukat (helyesebben: viselik az egész szerkezet hangsúlyát): ���������������� hithallech-`Nóah járt Noé (1Móz 6:9; a Nóah (Nōă�) -ban álló patah nem rendes a , hanem ejtéskönnyítő patah furtivum , ezért számít egyszótagosnak) ����������� vajehí-chén és úgy lett (1Móz 1:7) Talán legfontosabb használati területe a birtokviszonyban lévő szavak kötése (ez azonban el is maradhat, nem kötelező, illetve a makkéf elhelyezésére a neginák is hatással vannak, így azt "kiiktathatják" - így tehát ugyanaz a szerkezet állhat kötve és külön is). ��������������� ansé-há|ír a|város férfiai (< ��������� anásím férfiak ) ��������������� tórat-Adonáj Jhvh törvénye ( ������� tórá törvény ) ������������� cidkat-há|ám a|nép-igazsága ( ������� cedáká ) Abancourt (Nord) Abancourt település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 459 fő (2015). Abancourt Hem-Lenglet, Sancourt, Bantigny, Blécourt, Fressies és Épinoy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Muros (járás) Muros egy comarca (járás) Spanyolország Galicia autonóm közösségében, A Coruña tartományban. Székhelye Muros, A Coruña. Népessége 2005-ös adatok szerint 15 335 fő volt. Települések A székhely neve félkövérrel szerepel. Carnota Muros Marek-betegség A Marek-betegség (tudományos nevén neuroencephalomyelitis enzootica gallinarum vagy neurolimphomatosis gallinarum) a házityúk, ritkábban a pulyka és a fácán vírusos eredetű idegrendszeri, gyakorta daganatos megbetegedése. A herpeszvírusok csoportjába tartozó vírust főként felnőtt állatok, esetleg naposcsibék terjesztik, s tolltüszőikről levált hámsejtek, nyál, orrváladék vagy bélsár útján fertőzik meg a fiatal állatokat. A vírus az emésztőrendszeren vagy a légutakon jut be a megfertőzött állat szervezetébe, s a vírus virulenciájától és patogenitásától függ, hogy a kórlefolyás idegrendszeri bántalmak vagy daganatos megbetegedések kialakulásához vezet. Az idült idegrendszeri Marek-betegség szindrómái a farok-, szárny- vagy lábbénulás, s gyakran elhúzódó járványként jelentkezik, akár a növendék- vagy felnőttpopulációt is érintve. A heveny lefolyású daganatos Marek-betegség az állat rendkívül fiatal, hat-nyolc hetes korában jelentkezik, és a megfertőzött állatok 30-50%-ának elhullásához vezet. A Marek-betegség nem gyógyítható, így különösen jelentős a megelőzés, amelynek legbiztosabb formája a vírusrezisztens fajták kitenyésztése, esetleg a védőoltással való védekezés. Marek József magyar állatorvos ismerte fel és írta le a betegség kórélettani hátterét 1907-ben. Eleinte világszerte Marek-féle tyúkbénulás vagy csirkebénulás néven emlegették, napjainkban egyszerűen Marek-betegség néven ismerik a világ állatorvosai. Lengdorf Lengdorf település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 2706 fő (2016. december 31.). Lengdorf Isen községgel határos. Lengede Lengede település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 13 070 fő (2016. december 31.). Lengede Ilsede és Vechelde községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Valdetórtola Valdetórtola község Spanyolországban, Cuenca tartományban. Lakosainak száma 140 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Gino Paoli Gino Paoli (Monfalcone, 1934. szeptember 23. –) olasz énekes, dalszövegíró. Élete Monfalconébenben született, de családja már korán Genovába költözött. Ismert a "La gatta" című dalával lett, 1961-ben. 1987 és 1992 között parlamenti képviselő volt. Stefania Sandrelli színésznővel házasodott össze. Albumok Gino Paoli ( 1961 ) Le cose dell'amore ( 1962 ) Basta chiudere gli occhi ( 1964 ) Gino Paoli allo Studio A ( 1965 ) Le canzoni per "Emmeti" ( 1966 ) Gino Paoli and The Casuals ( 1967 ) Le due facce dell'amore ( 1971 ) Rileggendo vecchie lettere d'amore ( 1971 ) Amare per vivere ( 1972 ) I semafori rossi non sono Dio ( 1974 ) Ciao, salutime un po' Zena ( 1975 ) Le canzoni di Gino Paoli' (1976, collection) Il mio mestiere ( 1977 ) La ragazza senza nome ( 1978 ) Il gioco della vita ( 1979 ) Ha tutte le carte in regola ( 1980 ) Averti addosso ( 1984 ) La luna e il Sig. Hyde ( 1984 ) Insieme ( 1985 ) Cosa farò da grande ( 1986 ) Sempre ( 1988 ) L'ufficio delle cose perdute ( 1988 ) Gino Paoli '89 dal vivo ( 1990 , live) Matto come un gatto ( 1991 ) Senza contorno solo… per un'ora ( 1992 ) King Kong ( 1994 ) Amori dispari ( 1995 ) Appropriazione indebita ( 1996 ) Pomodori ( 1998 ) Per una storia ( 2000 ) Se ( 2002 ) Una lunga storia ( 2004 ) Ti ricordi? No non mi ricordo ( 2004 ) Gino Paoli & Arsen Dedic u Lisinskom ( 2005 ) SB/DV 14 sorozat Az SB 14 I,, az SB 14a és az SB 14b a Déli Vasút szerkocsis gőzmozdonyai voltak. A 14 I eredetileg az SStB, a 14a Graz-Köflacher Bahn, a 14b a KFJOB vasúttársaságoké volt. A mozdonyokat különböző mozdonygyárak gyártották és még építési formájuk is eltért. SB 14 I sorozat (SStB) Az Osztrák Déli Államvasút 1857-ben beszerzett a StEG Mozdonygyártól 6 db 2B jellegű gyorsvonati mozdonyt a RAUHENSTEIN, BADEN, LIECHTENSTEIN, HIETZING, HETZENDORF és BELVEDERE nevűeket. A Déli Vasút megalapítása után a 270-275 pályaszámokat kapták és a 8 sorozatba kerültek. A BELVEDERE ás a HETZENDORF 1863 után Olaszországba került, a RAUHENSTEIN-ot 1864–ben megvásárolta a Hardy cég. A megmaradt három mozdony 1864-ben a 14 sorozatba lett beosztva, majd 1865-ben selejtezték őket. SB 14a sorozat (GKB) A mozdonyokat 1858-ban a Günther Bécsújhelyi Mozdonygyára építette. Ezek a mozdonyok előbb a KFJOB, majd később a Déli Vasút dunántúli és ausztriai vonalépítéseinél anyagvonatokat továbbítottak, a DV mozdonyállagában 1865-ig nem szerepeltek, eredeti megjelölésük nem ismert. Besorolásukkor 1878–ban a DV (SB) felülszámozta a GKB két bányamozdonyát, a LANKOWITZ-ot és a ROSENTHAL-t, és az új 14a sorozat megjelölést, és az addigra selejtezett régi 8 sor. mozdonyok felszabadult psz. csoportját kapták. A vonalépítések befejezése után állomási tartalékként alkalmazták őket, kisebb korszerűsítésekkel. A DV a 14a sorozatba osztotta és a 270-271 pályaszámokat adta nekik. 1924-ben a BBÖ átszámozta őket 14.270 és 14.271-re. A 14.271-et nemsokára selejtezték. A 14.270 tolatószolgálatot látott el és 98.7901 pályaszámon került DRB állományba 1938-ban. 1952-ben selejtezték. SB 14b sorozat (KFJOB) A KFJOB 1858 beszerzett hat B tengelyelrendezésű szertartályos mozdonyt anyagvonati mozdonynak. Ezeknek sem nevük, sem pályaszámuk nem volt, 1867-ben, amikor a Déli Vasúthoz kerültek, az látta el pályaszámokkal. A 14 sorozatba osztották őket és a 270-275 pályaszámokat kapták a második számozási rendszerben. Miután a 271 és 273 kiestek, 1878-ban újraszámozták őket 270-273-re. A mozdonyokat átépítették, egyben átsorolták a 14b sorozatba és helyiérdekű vonalakon szolgáltak. 1884 és 1888 között selejtezték őket. Billboard Top Latin Albums A Top Latin Albums (jelentése angolul: ’Legjobb latin albumok’) az amerikai Billboard zenei magazin hetente frissülő albumlistája, amely a legjelentősebb spanyol nyelvű nagylemezek eladási statisztikáján alapszik az Egyesült Államok zenei piacán. Az adatokat a Nielsen SoundScan rendszer alapján állítják össze az USA-beli zenei terjesztői piacon részt vevő kereskedők több mint 90%-ának figyelembevételével. A minta nemcsak a zeneboltok és a bevásárlóközpontok zenerészlegének eladási adatait tartalmazza, hanem közvetlenül a fogyasztóhoz történő eljuttatást, valamint az internetes rendeléseket is, beleértve a díj ellenében történő elektronikus letöltéseket. Korlátozott mértékben figyelembe veszik az ellenőrizhető forrásokból származó koncerthelyeken történő eladásokat is. E lista bevezetése előtt minden latin zenei album Latin Pop Albums listán szerepelt, amely 1985. június 29-én indult, és máig műküdik a Regional Mexican Albums listával együtt. A Latin Pop Albums lista azonban csak a popzene, míg Regional Mexican Albums a különböző mexikói népzenei műfajok – duranguense, norteño, banda, ranchera stb. – lemezeit szerepelteti. Az első listavezető a kubai énekesnő, Gloria Estefan Mi tierra című albuma volt 1993. július 10-én, amely máig tartja a rekordot azzal, hogy összesítve 58 hétig szerepelt a lista élén. A legtöbb listavezető album rekordját a mexikói énekes-dalszerző Marco Antonio Solís tudhatja magáénak, akinek 9 albuma szerepelt az első helyen; őt követi a Los Temerarios együttes nyolccal. A női sztárok közül a texasi Selena a rekorder, akinek 6 albuma szerepelt a lista élén. Csehi Gyula Csehi Gyula (Szatmár, 1910. november 26. – Kolozsvár, 1976. június 21.) erdélyi magyar irodalomesztéta, kritikus. Életpályája Középiskoláit Nagyváradon, Szatmáron és Kolozsvárt járta, 1928-ban Szatmáron érettségizett. 1930-ig a párizsi Sorbonne (Faculté des Lettres, École Pratique des Hautes Études), 1931-ben a bécsi egyetem, 1933-34-ben a kolozsvári Regele Ferdinand I. Egyetem hallgatója volt; itt szerezte francia-német szakos tanári képesítését (1934). Nagyváradon kapott gimnáziumi tanári állást. Míg őt 1943-44-ben munkaszolgálatra hívták be, otthonról (Nagyváradról) deportált családja a fasizmus áldozatává vált. A háború végeztével 1946-ig újra elfoglalta tanári székét Nagyváradon. Amióta még Párizsban belépett a francia Kommunista Diákszövetségbe, tevékeny résztvevője lett a munkásmozgalomnak; már a második világháború előtt illegális pártmunkát végzett, mint politikai fogoly a börtönt is megjárta. 1945-47-ben a nagyváradi és a szatmári megyei pártbizottság aktivistája, román és magyar nyelvű pártlapok (Új Élet, Viața Nouă, Lupta Poporului) szerkesztője. 1947-től 1952-ig Kolozsvárt a Bolyai Tudományegyetemen adott elő filozófiát s tanulmányi igazgató, 1952-54-ben a nagyenyedi kollégiumban tanított orosz nyelvet, majd ismét a Bolyai, ill. az egyetemek egyesítése után a Babeș-Bolyai Egyetem magyar irodalomtudományi tanszékén az esztétika és irodalomelmélet professzora. Irodalmi munkásságát kritikusként és közíróként kezdte. A Jövő, majd a Korunk munkatársa az 1930-as években. Szaktudását is elsősorban az időszerűség szolgálatába állította; Börnét, „az első német emigráns”-t, a porosz szellemet bíráló Heinét idézi, a faj-mítoszok értelemellenes korában a Korunkban a francia felvilágosodás, elsősorban Diderot példájával érvel a haladó gondolat mellett; terjedelmes előszóval Diderot-válogatást jelentetett meg (Természet és társadalom, Budapest 1943). A második világháború után fontos szerepet vállalt a romániai magyar kulturális élet feltámasztásában. Mint nagyváradi lapszerkesztőnek eleinte a magyar nyelvű marxista közművelődés állt publicisztikai munkássága előterében, majd visszatért irodalomtörténeti forrásaihoz: Üzenet a XX. századnak címmel gyűjteményt állított össze Heine harcos írásaiból. A kötet 1952-ben a Haladó Hagyományaink c. sorozatban bevezető tanulmányával jelent meg, a prózai részeket maga fordította. Az 1940-es évek végének mennyiségileg gazdag – és a korszak dogmatizmusától nem mentes – irodalomkritikai termése a későbbi években fokozatosan elapadt; későbbi tanulmányaiban két évtizedes kritikusi érdeklődésének elvi-elméleti tanulságait szűrte le. Fejér Miklóssal és Jócsák Jánossal szerkesztett Irodalomtörténeti alapfogalmak c. tankönyve (1958) hosszú időre meghatározta az erdélyi irodalmi nevelést. Elméleti munkái a szocialista realizmusnak mint áramlatnak a keletkezésével, meghatározható sajátságaival foglalkoztak (a Munkásosztály és irodalom c. kötetben, 1963); elemzés- és tárgyalásmódjának higgadt történeti szempontjai mind a dogmatikus, mind pedig a realizmus "parttalanság"-át valló elméletek cáfolatához adalékot nyújtottak. Élete utolsó évtizedében a regényszociológiát művelte, Lucien Goldmann kultúrszociológiai feldolgozásához hasonló kiindulópontokkal, bár Adalék a regény szociológiájához c. tanulmánya (Utunk 1967/20) szerint Goldmann strukturalista-genetikus érveléseinek nem egy tételével bírálóan állt szemben. Az irodalom-szociológia iránti érdeklődéséből indult ki kezdeményezése Stéphane Sarkany kanadai komparatista könyvének magyarra fordítására, amelynek befejezésében azonban meggátolta hirtelen halála. A kötet az ő és Hürkecz István fordításában Az irodalomelmélet mint társadalomtudomány címmel jelent meg (Korunk Könyvek 1979). Az európai regényirodalomnak nem műfaji sajátságaival foglalkozik elsősorban, hanem a regényirodalom és más korabeli tudatformák összefüggéseivel: epika és történetírás párhuzamaival és kölcsönhatásaival Klio és Kalliopé, vagy a történelem és az irodalom határairól c. könyvében (1965, románul 1978), a regény eseményanyagának és jellemeinek valóságos modelljeivel, a regénystruktúrába belépő valóságanyag mennyiségével és felhasználásmódjával pedig a Modern Kalliopé, vagy regény és valóság c. munkájában (1969). Elemzései közül különösen a dokumentumregény műfajára vonatkozó következtetései értékesek. Irodalompublicisztikája e korszakban tudományos kutatómunkájának "mellékterméke"; a modern irodalomtudomány újabb törekvéseit ismertette és népszerűsítette. Bevezető tanulmányaival jelenik meg az Irodalomkritikai antológia négy kötete a Tanulók Könyvtárában (Dávid Gyula válogatásában és jegyzeteivel, 1968-72), az RMI-sorozatban ő gondozta Nagy Dániel, Salamon László, Simon Magda, Szabédi László, Szilágyi András műveinek kiadásait; kezdeményezője és szerkesztője volt Mikó Imrével a Kriterion kiadásában megjelenő Téka-sorozatnak, ebben jelent meg Heine-fordításaiból (Vallomások, 1974) és Lunacsarszkij-fordításaiból (Művészet és forradalom, 1975) egy-egy kötet, majd halála után C. Dobrogeanu-Gherea A kritikáról c. munkájának fordítása (Dobrogeanu-Ghereáról szóló tanulmányával és Gáll Ernő előszavával, 1978). Négy évtizednyi publicisztikai munkásságát, irodalomtörténeti kutatásait, esztétikai elemző munkáját tükrözi az RMI-sorozatban Felvilágosodástól felvilágosodásig c. kötete (Baróti Pál előszavával, 1972); a szocialista irodalom értelmezésének elvi kérdéseivel foglalkozó írásaiból s íróportrékból kerekedett ki A baloldali forrásvidék (Kolozsvár, 1973) c. tanulmánygyűjteménye. Posztumusz könyvében, A kritika jelentése és utóélete (1977), azokat a Marx- és Engels-megnyilatkozásokat elemezte, amelyekre a dogmatikus realizmuselmélet épült. Tárgyilagos filológiai megközelítéssel tisztázta valóságos, korhoz és időszerűséghez kötött jelentésüket, cáfolva minden abszolutizáló értelmezés-kísérletet. Albán-Riviéra Az Albán-Riviéra (albán Riviera Shqiptare, gyakran egyszerűen Bregdeti vagy Bregu, a. m. ’tengerpart, part’) földrajzi értelemben Délnyugat-Albánia jón-tengeri partvidékének mintegy 40 kilométer hosszú, keskeny szakasza, a Llogarai- és a Shënvasili-hágó között húzódó, megközelítőleg 90 négyzetkilométeres kistája, amelyet az Akrokerauni-hegység meredek láncai szegélyeznek. Idegenforgalmi kontextusban gyakran az ettől délre, illetve északra elterülő tengerparti üdülőövezeteket – Saranda, Vlora, sőt Durrës környékét – is az Albán-Riviérához sorolják. Természeti szépségei és strandjai okán a nyugat-balkáni ország egyik kedvelt turisztikai célpontja. Földrajza A Vlorai-öböl nyugati partján futó Karaburun-hegység, illetve a keleti oldalán induló Akrokerauni-hegység egymásba ékelődő láncolatát a 2045 méter magas Çika-hegynél (a. m. ’Leányka-hegy’) az Albán-Riviéra északi végpontja, az 1027 méteres tengerszint feletti magasságú Llogarai-hágó töri meg. A Llogarai-hágó északnyugati előterében a Karaburun-hegység meredeken leszakadó oldalai alkotják a tengerpartot. A Çika-hegynél az Akrokerauni-hegység csapása délkeleti irányba vált, és némileg eltávolodik a tengertől. Az Albán-Riviéra keskeny, 2-5 kilométer széles partvidékét a vele párhuzamosan futó hegylánc lankás, dombsági hegylába alkotja, amelyet helyenként kisebb síksági foltok tarkítanak. A hegység Himara és Borsh között ismét a tengerparton fut. Ezen a szakaszon az Albán-Riviéra egyébként tagolatlan partvidékét öblök és félszigetek csipkézik (pl. Porto Palermo). A Riviéra 40 kilométer hosszú partvidéke Lukovától délre ér véget, ahol az addig fokozatosan alacsonyodó, ott ismét a tengerbe szakadó Akrokerauni-hegységet a Shënvasili-hágó töri át, egyúttal köti össze a Riviérát a szomszédos kistájjal, a besüllyedt Delvinai-medencével. A partvidéket szegélyező magasabb hegycsúcsok, északról dél felé haladva a következők: Çika-hegy (2045 m), Mesimer-hegy (1827 m), Zogu-hegy (1403 m), Gargul-hegy (1084 m), Lavan-hegy (604 m). Az ország legmagasabb átlaghőmérsékletű területei közé tartozik, amelyhez hozzájárul az is, hogy a Riviérát szegélyező hegyláncok elzárják az északról és keletről érkező hidegebb légtömegek útját. A napsütéses órák száma csak Saranda környékén magasabb; a januári átlaghőmérséklet 9, a júliusi 26 Celsius-fok. Folyóvizekben szegény, de forrásokban bővelkedő terület. Az Akrokerauni-hegységre hulló csapadékot szurdokszerű völgyületek (pl. Száraz-patak [albán Përroi i Thatë], Gjipe-szurdok, Kudhësi-árok [Përroi i Kudhësit]) vezetik le a tenger irányába. A terület uralkodó növényzete az örökzöld mediterrán flóra, főképp cserjések formájában. Az Albán-Riviérán fut végig a Vlorát Sarandával összekötő, jó minőségű, aszfaltozott, helyenként erősen szerpentinező SH8-as jelű főút. A két várossal buszjáratok kötik össze az Albán-Riviéra településeit. Története Az Albán-Riviéra területe az i. e. 6. század, a khaóniai görögök gyarmatosítása óta folyamatosan lakott terület volt, s az i. e. 2. században került római fennhatóság alá. I. e. 48-ban itt, Palaesténél (ma Palasa) szállt partra katonái élén Iulius Caesar, hogy összecsapjon az északabbra állomásozó Pompeius seregével. A bizánci uralom idején, a 9. században egyházmegye lett, melynek püspöki székhelyévé Himarát tették meg. 1258-ban az Epiruszi Despotátus, majd a 15. század elejétől a Velencei Köztársaság birtoka volt. A 16. század elején vált török hódoltsági területté. A törökök 1530-ban feldúlták Himarát, de az elkövetkező években a területen élő himarióta görögök viszonylagos függetlenséget élveztek (nem fizettek adót, fiaikat nem sorozták be az oszmán seregbe stb.). Az epiruszi régió önkényura, Ali Tepeleni pasa a 19. század elején behatolt ugyan a területre, s hatezer himariótát lemészároltatott, de tartósan nem tudta megvetni a lábát a területen. A himarióták kiváltságait csak az 1908-ban az ifjútörök mozgalommal hatalomra került konstantinápolyi kormány törölte el. Albánia függetlenné válása (1912) után a délalbán területekre aspiráló Görögország csapatai vonultak be a területre, amely az általuk kikiáltott, 1914-től 1916-ig fennállt Észak-epiruszi Autonóm Köztársaság része lett. 1916 októberétől olasz megszállás alatt állt a régió, s csapataikat csak jóval az első világháború után, 1921 júniusában vonták vissza a területről. A második világháborút követően, az 1950-es években Porto Palermónál szovjet tengeralattjáró-bázist létesítettek, a közeli várból pedig albán katonai bázist alakítottak ki. Ennek következményeként az egyébként is elszigetelt országon belül az Albán-Riviéra középső szakasza különösen védett zóna volt, amelyet csak 1996-ban nyitottak meg az egyszerű állampolgárok és turisták számára. A védett zónán kívül eső területeken az 1960-as évektől citrus- és olajfaligeteket művelő kolhozok működtek, illetve volt néhány munkás- és tiszti üdülő a tengerparton. Az 1980-as évek adatai szerint az Albán-Riviérán és Saranda vidékén évente mintegy 3600 – jóformán kizárólag belföldi – nyaraló fordult meg. Az 1991-es rendszerváltást követően a nagyarányú elvándorlás mellett a legnagyobb változást az építőipar konjunktúrája hozta meg, amelynek köszönhetően az ezredfordulóra az Albán-Riviéra lakosainak fő bevételi forrása a turizmus lett. Népessége Az Albán-Riviéra közigazgatásilag Vlora megyében található, a Himara községhez tartozó Himara és Lukova alközségek területén. A két alközség együttes lakossága a 2011-es népszámlálás alapján 5738 fő. Legjelentősebb települése, regionális központja, egyúttal egyetlen városi jogállású települése Himara. További fontosabb települései északról déli irányba haladva: Palasa, Dhërmi, Vuno, Qeparo, Borsh, Piqeras és Lukova. A táj északi részén évszázadokon át ortodox felekezetű görögök (himarióták) alkották a többséget, míg a déli falvakat többségükben muszlim (Borsh) vagy görögkeleti (Piqeras, Lukova) albánok lakták. A görögök főbb települései Himara mellett Palasa (Παλάσα / Palásza), Dhërmi (Δρυμάδες / Drimádesz) és Qeparo (Κηπαρό / Képaró) voltak, de számottevő számban éltek Vuno (Βουνός / Vunósz) és Piqeras (Πικέρνη / Pikerné) falvakban is. A kommunizmus évtizedeinek albánosítási törekvései, valamint az 1991-es rendszerváltást követő nagyarányú, Görögországba irányuló kivándorlás következményeként számuk erősen megcsappant. Nevezetességei Az Albán-Riviéra északi végpontjánál, a Llogarai-hágó környékén 1010 hektáron terül el a Llogarai Nemzeti Park fenyveserdőkkel és kőrisesekkel borított védett hegységi területe. Az épített örökség védett értékeit elsősorban a helyben lakó görögség templomai alkotják, többek között a himarai Szent Mihály-, Szent Szotir- és Szent Szpiridon-templom, a nagy értékű freskókkal díszített dhërmii Szűz Mária-templom. Az elhagyott lakóházaival szellemváros benyomását keltő himarai vár mellett a táj két legjelentősebb erődítése a 18. századi borshi vár, valamint az Ali Tepeleni pasa által a 19. század elején építtetett Porto Palermó-i vár. Népi építészeti szempontból említésre érdemesek Qeparo i Sipërm (’Felső-Qeparo’) lakóházai. Az Albán-Riviéra elsősorban strandjai miatt népszerű. Többségében kavicsos, gyorsan mélyülő ritkábban homokos strandjai északról dél felé haladva a következők: Tensfeld Tensfeld település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Plectrohyla lacertosa A Plectrohyla lacertosa a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Mexikó endemikus faja. Természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi nedves hegyvidéki erdők, folyók.. A fajt élőhelyének elvesztése fenyegeti. Springstille Springstille település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: 1985-ös Le Mans-i 24 órás verseny Az 53. Le Mans-i 24 órás versenyt 1985. június 15. és június 16. között rendezték meg. Megjegyzések Pole pozíció - #2 Rothmans Porsche - 3:14.80 Leggyorsabb kör - #1 Rothmans Porsche - 3:25.10 Táv - 5088.507 km Átlagsebesség - 212.021 km/h Murray Garbutt Murray Garbutt (Hanna, Alberta, 1971. június 21. –) kanadai profi jégkorongozó. Pályafutása Komolyabb junior karrierjét a WHL-es Medicine Hat Tigersben kezdte 1987–1988-ban. Ebben a csapatban 1991-ig játszott majd átigazolt a szintén WHL-es Spokane Chiefsbe. Ebben a csapatban a szezon végén megnyerte a Memorial-kupát. Az 1989-es NHL-drafton a Minnesota North Stars választotta ki a harmadik kör 60. helyén. Az National Hockey League-ben sosem játszott. Felnőtt karrierjét az IHL-es Kansas City Bladesben kezdte 1991–1992-ben. Egy év szünet után 1993–1994-ben az ECHL-es Huntington Blizzardban játszott majd átkerült a szintén ECHL-es Nashville Knightsba. Szezon végén visszavonult. Díjai Ed Chynoweth-kupa: 1988, 1991 Memorial-kupa : 1988, 1991 EB/Streymur Az EB/Streymur egy feröeri labdarúgóklub. A Feröeri labdarúgó-bajnokság első osztályában játszik. Történelem A csapat 1993-ban jött létre, az 1913. február 23-án alapított Eiðis Bóltfelag és az 1976-ban alapított Streymur egyesülésével. Azelőtt mindkét csapat a másod-harmadosztályban játszott, de az egyesülés után egyből feljutottak az első osztályba, majd rögtön ki is estek. Ezután új pálya épült Eiðiben, és fiatal tehetségekkel erősítették meg a csapatot. Az 1999/2000-es szezonban sikerült újra feljutniuk az első osztályba, ahol azóta bajnokaspiránssá léptek elő. Keret 2011-es állapot. Eredmények Feröeri bajnok (1): Feröeri kupagyőztes (3): Európai kupaszereplés Megjegyzés: Az eredmények minden esetben a csapat szemszögéből értendőek, a dőlttel írt mérkőzéseket pályaválasztóként játszotta. Saint-Germain-lès-Buxy Saint-Germain-lès-Buxy település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 276 fő (2015). Saint-Germain-lès-Buxy La Charmée, Buxy, Granges, Jully-lès-Buxy és Saint-Ambreuil községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Montsoué Montsoué település Franciaországban, Landes megyében. Lakosainak száma 575 fő (2015). Montsoué Eyres-Moncube, Fargues, Montgaillard, Saint-Sever, Sarraziet és Vielle-Tursan községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tunnel Creek Nemzeti Park A Tunnel Creek Nemzeti Park Nyugat-Ausztráliában található, Perthtől 1845 kilométernyire északkeletre, Broome városától 390 kilométernyire keletre fekszik. A nemzeti park egyik fő látványossága a Tunnel Creek, amely egy barlangon halad keresztül a nemzeti park területén. Számos őslakosok által készített sziklarajz található a parkban található barlang falain. A barlang volt az őslakos harcos, Jandamarra rejtekhelye, akit 1897-ben a barlang bejáratánál végeztek ki. Földrajza A park a Napier-hegyhát területén található. Területe 91 hektár. A hegyhát mészkőből áll, amely korábban a devoni földtörténeti korban zátonyt alkotott, mintegy 350 millió évvel ezelőtt. A Tunnel Creek barlangja mintegy 750 méter hosszúságú és egyike a legrégebbi barlangrendszereknek Nyugat-Ausztráliában. A zátony körülbelül 250 millió évvel ezelőtt emelkedett ki a tengerből és az első barlangok mintegy 20 millió évvel ezelőtt keletkeztek. A barlang legnagyobb belmagassága 12 méter, míg a legszélesebb pontján eléri a 15 méteres szélességet. Régebben a barlangot a "Denevérek barlangja" (The Cave of the Bats) névvel illették, mivel nagyjából ötféle denevérfaj talált itt otthonra. A barlang nagy édesvízzel teli medencéiben édesvízi krokodilok élnek. . San Potito Ultra San Potito Ultra község (comune) Olaszország Campania régiójában, Avellino megyében. Fekvése A megye központi részén fekszik. Határai: Atripalda, Candida, Manocalzati, Parolise, Salza Irpina és Sorbo Serpico. Története A települést valószínűleg a longobárd időkben alapították (7-8. század). Előbb Beneventóhoz tartozott, majd Candida része lett a 17. századig. Ezt követően különböző nemesi családok birtokolták. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Palazzo Amatucci Palazzo Maffei Sant’Antonio Abate-templom Madonna del Soccorso-templom Artúr király (film) Az Artúr király (King Arthur) Antoine Fuqua 2004-ben bemutatott történelmi filmje. A forgatókönyvet David Franzoni írta. Artúr király a Golden Globe-díjas Clive Owen alakítja. Artúr hat hű lovagját Ioan Gruffudd, Mads Mikkelsen, Joel Edgerton, Hugh Dancy, meg Ray Winstone és Ray Stevenson játsszák. Ginevra királynét és Cerdicket, a szászok vezetőjét A Karib-tenger kalózai-trilógiából ismert Keira Knightley és Stellan Skarsgård alakítják. A film a Touchstone Pictures megbízásából készült, a magyar szinkront a Mafilm készítette 2004-ben. Daczi Zsolt Daczi Zsolt (Kiskunhalas, 1969. június 12. – Tahitótfalu, 2007. augusztus 6.) magyar gitáros, a Bikini, az Omen, a Tirana Rockers és a Carpathia Project együttesek egykori tagja. Zenei pályafutása 19 évesen, az érettségi után lett a Bikini gitárosa. 1989-től a zenekar 1992-es feloszlásáig, majd az 1997-es újjáalakulástól egészen 2004-ig volt a Bikini tagja. Dalszerzőként az együttes 16 dalát jegyzi, közülük a legismertebb a Temesvári vasárnap c. instrumentális száma. A Bikini '92-es feloszlása után alapította meg Tirana Rockers nevű zenekarát Gubás Tibor énekessel, valamint Omen és Sámán (későbbi Kalapács)-tagokkal. Daczi Zsolt 1995-ben oktató videót készített Gitáriskola címmel, amit a Sony Music adott ki. 1999-ben hozta létre a kísérletező hangvételű Carpathia Projectet a volt Sámán-gitáros Ángyán Tamással. 2002-ben csatlakozott az Omen együtteshez, amelynek haláláig tagja volt. Halála előtt több számot is írt Deák Bill Gyula számára, melyek közül három megjelent a 60 csapás c. lemezén, egy pedig A király meséi c. albumán 2009-ben. Halála Zsoltnál (akárcsak testvérénél, Barbaránál) vírus által okozott[forrás?] és gyorsan kifejlődött epevezetékrákot diagnosztizáltak, mely megtámadta egyéb szerveit, ez vezetett 2007-ben a halálához. Felszerelése Gitárok: Kramer Sustainer és Baretta gitárok Gibson Les Paul Classic Gibson SG Fender Stratocaster 1978 Martin akusztikus gitár Technika: Marshall 30th Anniversary amp erősítő Marshall 1960 vintage láda Díjak Az Artisjus Zenei Alapítvány díja 2005 Wigwam Arany Nyíl Gála 2005 – Életműdíj Incisura semilunaris ulnae Az incisura semilunaris ulnae egy nagy mélyedés a singcsonton (ulna). Az olecranon és a processus coronoideus ulnae alakítja ki és a trochlea humeriba illeszkedik. Ez a mélyedés konkáv fentről és egy laterlais valamint egy medialis részre oszlik egy sima kiemelkedés miatt. A medialis rész nagyobb és konkáv, a lateralis konvex fentről és konkáv alulról. Csehország a 2000. évi nyári olimpiai játékokon Csehország az ausztráliai Sydneyben megrendezett 2000. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 20 sportágban 119 sportoló képviselte, akik összesen 8 érmet szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - öt másik versenyzővel azonos eredményt ért el Sportlövészet * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el *** - három másik versenyzővel azonos eredményt ért el **** - négy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Súlyemelés * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Torna * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el Chalcides A Chalcides a hüllők (Reptilia) osztályába a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe a gyíkok (Sauria) alrendjébe és a vakondgyíkfélék (Scincidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 25 faj tartozik: Chalcides armitagei Spanyol ércesgyík (Chalcides bedriagai) Közönséges ércesgyík (Chalcides chalcides) Chalcides colosii Chalcides ebneri Chalcides guentheri Chalcides lanzai Chalcides levitoni Chalcides manueli Chalcides mauritanicus Chalcides minutus Chalcides mionecton Chalcides montanus Foltos ércesgyík (Chalcides ocellatus) vagy (Gongylus occelatus) Chalcides parallelus Chalcides pentadactylus Chalcides polylepis Chalcides pseudostriatus Chalcides pulchellus Chalcides ragazzii Chalcides sexlineatus Fuerteventurai ércesgyík (Chalcides simonyi) Chalcides striatus Chalcides thierryi Chalcides viridanus Forrás Biolib szerinti rendszerbesorolása Piave A Piave (németül Ploden, latinul Plavis) egy Észak-Olaszországban lévő folyó, amelyet az olaszok „a haza szent folyójának” is neveznek. Az Alpokban ered, déli irányba haladva mintegy 220 km hosszan húzódik végig Veneto régión, végül Velence közelében az Adriai-tengerbe ömlik. Az ország azon folyói közül, amelyek tengerbe ömlenek, a Piave az ötödik leghosszabb. A Piave az olasz nyelvben hagyományosan nőnemű név („la Piave”), de a 20. század második felében, többek között a La leggenda del Piave című híres dal hatására „elhímneműsödött”. Földrajza A Belluno megyében, a Karni-Alpok keleti részén emelkedő, 2683 méter magas Peralba hegy déli oldalán ered 2037 méteres magasságban, a Val Sesis völgyben, a helyi nyelven Plodnnak is nevezett Sappada mellett. „Hivatalos” forrásától, ahol egy katonasisakkal díszített kőemlékművet is felállítottak, néhány száz méterre található egy másik forrás is, amelynek vize a Val Visdende völgy irányába folyik, és amelyet Comelico lakói annak ellenére tartanak az „igazi Piavének”, hogy Arrigo Lorenzi földrajztudós 1936-ban megerősítette, hogy a valódi forrás a sappadai. A két forrásból eredő ág hamarosan egyesül. A folyó felső szakasza hegyvidéki. Itt víztározók létesültek: 830 méter magasan a Tudaio, 683 méteren a Cadore, 420 méteren pedig a Soverzene. A hegységet elhagyva Treviso és Velence megyékben már sík területen folyik, ahol kanyargóssá válik. Itt Valdobbiadene, Nervesa della Battaglia, Ponte della Priula, San Donà di Piave, Musile di Piave, Eraclea és Jesolo városokat érinti. A Velencétől 35 km-re északkeletre található torkolat közelében csatornákon keresztül vízi összeköttetésben áll a velencei lagúnával. Jelenlegi torkolatát és a hozzá vezető medret a velenceiek ásták ki a 16. században, hogy megakadályozzák a lagúna hordalékkal való feltöltődését. Az eredeti torkolat a városhoz közelebb, Jesolo és Cavallino között helyezkedik el, a folyó két ága San Donà di Piavénél válik el egymástól. A Piave egész Európa egyik „legmesterségesebb” folyója, ez pedig ökológiai szempontból kedvezőtlen. A rajta felépített számos víztározó, erőmű, valamint a víz folyását szabályozó és irányító egyéb műtárgyak miatt a lefolyó víz mennyiségének szinte semmi köze a természetes csapadékmennyiséghez. Amikor az alsó folyás mentén található földek öntözéséhez nagyobb mennyiség szükséges (nyáron például 100 m³/s), mint amennyi a vízhozam lenne, a felsőbb szakaszon kiépített tározókból engedik le a vizet. Történelmi jelentősége 1917-ben a caporettói áttörés eredményeképpen az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai a Piavéig nyomultak előre, felőrölve ezáltal az olasz hadsereget. 1917. december 2-ától állóháború alakult ki a Piave mentén. Az olasz fronton három piavei csatáról beszélhetünk: - az I. piavei csatának (1917 november 12. - december 2. között) a caporettói áttörés továbbfolytatása volt a célja; - a II. piavei csata során (1918. június 15 - 22. között) az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai vonultak előre olasz területekre; - míg a III. piavei csata során (1918. október 24. - november 4. között) az olasz csapatok átkeltek a folyón és támadást indítottak a Monarchia ellen, ami a november 4.-én életbe lépő padovai fegyverszünettel ért véget. A három csata során több százezren haltak meg, vagy sebesültek meg a folyó mentén. Mellékvizei Jobb oldali mellékvizek: Ansiei Ardo Boite Caorame Cordevole di Visdente Desedan Gresal Maè Mauric rio del Molino Padola Salmenga See Sonna Tegorzo Veses Bal oldali mellékvizek: Ardo di Mel Cicogna Forada Frison Grande Limana Piova Rai Rimonta Storto Terche Vaiont rio di Val Gallina Valmontina John Galsworthy John Galsworthy OM (Kingston upon Thames, 1867. augusztus 14. – London, 1933. január 31.) angol író és drámaíró, irodalmi Nobel-díjas. Híres művei A Forsyte Saga (The Forsyte Saga, 1906–1921) és folytatásai, a Modern komédia (A Modern Comedy) és az End of the Chapter. Babits Mihály összefoglaló jellemzése szerint „Alig képzelhető író, Galsworthynál egyformább, megbízhatóbb, meglepetéseket kizáróbb nívójú. Nemes tónus, de középszerű érdekesség jellemezte számomra minden művét; a közönség viszont ugyanezeket a műveket magas szépségű, és mégis könnyű, jó olvasmányoknak találta.” Élete Galsworthy gazdag nagypolgári családba született, szülei John és Blanche Bailey voltak. Nagy kiterjedésű családi birtokuk ma három iskolának ad otthont (Marymount International, Rokeby Preparatory School és Holy Cross). Harrow-ban és Oxfordban tanult, ügyvédnek készült. A jogi pálya azonban nem érdekelte, ehelyett külföldre utazott, hogy a család hajózási üzletével kapcsolatos ügyeket intézze. Utazása során megismerkedett Joseph Conraddal, aki akkor tengerészként dolgozott, és a két jövendő regényíró szoros barátságot kötött. 1895-ben viszonyt kezdett Ada Nemesis Pearsonnal, aki egyik unokatestvérének a felesége volt. Az asszony válása után, 1905. szeptember 23-án összeházasodtak és együtt maradtak Galsworthy 1933-ban bekövetkezett haláláig. A házasság előtt titokban együtt éltek egy Wingstone nevű tanyán. 1908-ban Galsworthy hosszú lejáratú bérleti szerződést kötött az épület egy részére és ez lett a második otthonuk, 1923-ig. Első megjelent művét, a From the Four Winds című novelláskötetet 1897-ben adták ki. Ez és még több következő műve John Sinjohn írói álnéven jelent meg, és csak 1904-ben a The Island Phariseestől kezdve publikált saját nevén, valószínűleg apja halála miatt. Első színdarabja, a The Silver Box (1906) sikert aratott, ezt követte ugyanabban az évben a The Man of Property (A vagyon ura), a Forsyte trilógia első része. Noha egyaránt írt színdarabokat és regényeket, saját korában főleg drámaíróként szerzett hírnevet. A korszak más íróihoz, például George Bernard Shaw-hoz hasonlóan, darabjai társadalmi kérdésekkel foglalkoztak. Két legismertebb műve a Strife (1909) és a The Skin Game (1920). Manapság sokkal inkább regényei, és különösen A Forsyte Saga révén ismerik. Ezek a regények a felső középosztály életét ábrázolják. Ezekben kritizálja az angol középosztály erkölcseit, drámáiban azonban „bizonyos impasszibilitást igyekszik megőrizni”. Noha rokonszenvvel tekint alakjaira, rávilágít elszigetelt, sznob és birtokvágyó életmódjukra. Galsworthyt tekintik a VII. Edward kora egyik első írójának. Visszatérő motívum műveiben a házasságában boldogtalan asszony témája. Irene Forsyte alakjához Ada Pearson volt a minta, noha az asszony előző házassága nem volt olyan szerencsétlen, mint Irene-é. A művei kevésbé meggyőzőek, amikor a szélesebb brit társadalom változó képét próbálja megragadni. Írásaiban kiállt a börtönök reformja, a nők jogai, az állatok jóléte kérdésében, de ezek csekély hatást gyakoroltak megírásuk korszaka után. Az első világháború alatt egy franciaországi kórházban dolgozott. 1921-ben őt választották a Nemzetközi PEN Club első elnökének, 1929-ben az Order of Merittel tüntették ki és 1932-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. A díj átadási ünnepségén betegsége miatt nem vett részt és hat héttel később meg is halt. Életének utolsó hét évében a West Sussex-i Buryban élt. Végakaratának megfeleően elhamvasztották és hamvait egy repülőgépről szétszórták a South Downs felett, de ettől eltekintve van egy síremléke a highgate-i új temetőben. Halála után regényeinek népszerűsége gyorsan elenyészett, de a The Forsyte Saga 1967-es tévésorozat-feldolgozása ismét sikerré vált. Magyarul Egy udvarház ; ford. Tóth Wanda; Nyugat, Bp., 1914 A gazdag férfiú ; ford. Balla Mihály; Pantheon, Bp., 1923 Testvériség ; ford. Bartos Zoltán, Népszava, Bp., 1924 A sötét virág ; ford. Házsongárdy Gábor; Franklin, Bp., 1925 ( Külföldi regényírók ) A szigeti képmutatók ; ford. Kiss Dezső; Franklin, Bp., 1927 ( Külföldi regényírók ) A Forsyte Saga, 1-3. ; ford. Kiss Dezső; Franklin, Bp., 1927 ( Külföldi regényírók ) 1. A vagyon ura 2. Vénasszonyok nyara / Bíró előtt 3. Ébredés / Ez a ház kiadó A fehér majom ; ford. Kiss Dezső; Franklin, Bp., 1928 ( Külföldi regényírók ) A túlsó parton ; ford. Bálint György; Franklin, Bp., 1929 ( Külföldi regényírók ) Hattyúdal ; ford. Házsongárdy Gábor; Franklin, Bp., 1929 ( Külföldi regényírók ) Az ezüst kanál és két intermezzo ; ford. Kiss Dezső, Házsongárdy Gábor; Franklin, Bp., 1929 ( Külföldi regényírók ) Túl mindenen ; ford. Házsongárdy Gábor; Franklin, Bp., 1930 ( Külföldi regényírók ) A szent ember, 1-2. ; ford. Házsongárdy Gábor Franklin, Bp., 1930 ( Külföldi regényírók ) A Forsyte Saga, 4. A fehér majom ; ford. Kiss Dezső; Franklin, Bp., 1933 ( John Galsworthy művei ) A Forsyte Saga, 5. Az ezüst kanál és két intermezzo ; ford. Kiss Dezső, Házsongárdy Gábor; Franklin, Bp., 1933 ( John Galsworthy művei ) A Forsyte Saga, 6. Hattyúdal ; ford. Házsongárdy Gábor; Franklin, Bp., 1933 ( John Galsworthy művei ) A Forsyte Saga, 7. A Forsyte börzén ; ford. Balassa József; Franklin, Bp., 1933 ( John Galsworthy művei ) A várakozó ; ford. Bálint György; Franklin, Bp., 1934 ( Külföldi regényírók ) A virágzó vadon ; ford. Bálint György; Franklin, Bp., 1935 ( Külföldi regényírók ) Én vagyok a gyilkos ; ford. Gál Zsuzsa; Szikra Ny., Bp., 1947 k. ( Forintos regény ) A Forsyte-saga, 1-2. ; ford. Kiss Dezső, Házsongárdy Gábor; Franklin, Bp., 1947 Modern komédia, 1-2. ; ford. Szabó Magda, Szobotka Tibor, utószó Szobotka Tibor; Európa, Bp., 1960 Tűz és víz. Dráma ; ford. Kőműves Imre, utószó Szobotka Tibor; Európa, Bp., 1960 ( Világirodalmi kiskönyvtár ) A Forsyte-Saga, 1-2. ; ford. Szabó Magda, Szobotka Tibor, utószó Szobotka Tibor; Európa, Bp., 1960 Meghalni a szerelemért / Egy devoni férfi ; ford. Béresi Csilla; Lazi, Szeged, 2009 Művei nyomán készült filmek A The Forsyte Saga alapján több film is készült: That Forsyte Woman (1949), rendező Compton Bennett, Soames szerepében Errol Flynn . 26 részes BBC tv-sorozat (1967), rendezte James Cellan Jones, David Giles, a fő szerepekben Eric Porter (Soames Forsythe), Nyree Dawn Porter (Irene Forsythe), Kenneth More, Susan Hampshire (Fleur Forsythe) és Joseph O'Conor. 13 részes Granada tv-sorozat (2002), rendezte Christopher Menaul, a fő szerepekben Gina McKee, Damian Lewis , Rupert Graves, Corin Redgrave. A The Skin Game-ből 1931-ben Alfred Hitchcock rendezett filmet VC France, Helen Haye, Jill Esmond, Edmund Gwenn, John Longden szereplésével, Az Escape-ből két film készült, 1930-ban és 1948-ban. Az utóbbit Joseph L. Mankiewicz rendezte, a főbb szerepeket Rex Harrison, Peggy Cummins és William Hartnell játszották. Az One More River (az Over the River filmváltozata) 1934-ben készület James Whale rendezésében. A The First and the Last, egy rövid darab, 21 Days címen került filmre, Vivien Leigh és Laurence Olivier alakításaival. Videoklip A videoklip (a video- előtag és az angol clip „kivágás, lecsípés, csipet” szavakból) videón történő terjesztésre és televíziós sugárzásra készített rövidfilm, egy zeneszám vizuális megjelenítési formája. Számos változata ismeretes a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig, különféle vizuális és elektronikus effektusok, valamint a helyszínek változatossága folytán. A videoklipek készülhetnek természetes helyszíneken, illetve filmstúdióban is. A modern videoklipek már számítógépes technikával készülnek, így az elektronikus és vizuális effektusok sokféleségével találkozhatunk. A videoklipek ma a zeneszámok és ezáltal a hanglemezek marketing–promóciós céljait szolgálják. Általánosságban egy zenei album 3–5 dalához készítenek videoklipet. Történetük a 20. század első negyedére nyúlik vissza, amikor először merült fel annak az ötlete, hogy dalhoz filmet készítsenek. Mai formájában az 1980-as években vált népszerűvé, amiben nagy szerepe volt az MTV zenei csatornának. 1985-ös férfi kosárlabda-Európa-bajnokság Az 1985-ös férfi kosárlabda-Európa-bajnokságot Nyugat-Németországban rendezték 1985. június 5. és június 15. között. Az Eb-n 12 csapat vett részt. A tornát a szovjet csapat nyerte. Lebonyolítás A 12 csapatot két darab, 6 csapatos csoportba sorsolták. A csoportokban körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportokból az első négy helyezett jutott a negyeddöntőbe, az ötödik és hatodik helyezettek a 9–12. helyért játszhattak. A negyeddöntőtől egyenes kieséses rendszerben folytatódott a torna. Mokré Lazce Mokré Lazce település Csehországban, a Opavai járásban. Mokré Lazce Háj ve Slezsku, Opava, Kravaře, Hrabyně, Štítina, Pustá Polom, Budišovice és Nové Sedlice településekkel határos. Lakosainak száma 1143 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Tunézia az 1968. évi nyári olimpiai játékokon Tunézia a mexikói Mexikóvárosban megrendezett 1968. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 7 sportoló képviselte, akik összesen 2 érmet szereztek. Montusclat Montusclat település Franciaországban, Haute-Loire megyében. Lakosainak száma 143 fő (2015). Montusclat Champclause, Saint-Front és Saint-Julien-Chapteuil községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Laura Mancinelli Laura Mancinelli OMRI (ˈlaura mant�iˈn�lli; Udine, 1933. december 18. – Torino, 2016. július 7.) olasz író, germanista középkorkutató író volt. Ezen kívül egyetemi óraadó, fordító és esszéista is volt. Esszéit a középkor témaköre köré szőtt történetek tették ki. Ezen kívül történelmi regényeket írt. Életrajza Laura Mancinelli 1933 Olaszországban, Udinében született, majd Roveretóban lakott négy évet, mielőtt családjával 1937 Torinóba költözött. Egyetemi diplomáját 1956-ban a Torinói Egyetemen szerezte meg német irodalom témakörben. Diplomájának témája a modern német irodalom volt. Doktori fokozatának megszerzése után tovább tanult a témakörben, és 1969 megírta a Niebelung-éneket. Problémák és értékek című esszéjét. Az 1970-es években német nyelvi és irodalmi órákat adott a Sassari Egyetemen, majd Ladislao Mittner közösen Velencében. 1976 Mancinellit kinevezték a Velencei Ca’ Foscari Egyetem német nyelvtörténeti tanszék vezetőjének. Kollégája és barátja, Claudio Magris tanácsára 1972 elkezdte olaszra fordítani az eredeti alapján a Niebelung-éneket, amit 1978 Gottfried von Strassburg Trisztánja (német Tristan), 1989 pedig Hartmann von Aue Gregorius (német Gregorius) és Szegény Heinrich (német Der arme Heinrich) művei követtek. Miután 1981 a német filológiai intézet vezetőjeként visszatért Torinóba, Laura Mancinelli elkezdett szépirodalmi műveket írni. Első művének az I dodici abati di Challant címet adta. Ezzel a könyvvel el is nyerte a Mondello-díjat. Ezt a történelmi témájú művet az író 1968 kezdte el írni. Ezt követte 1986 az Il fantasma di Mozart, majd 1989 az Il miracolo di santa Odilia. Komáromi Református Kollégium Koordináták: é. sz. 47° 45′ 38″, k. h. 18° 07′ 51″47.760588888889, 18.130852777778 A Komáromi Református Kollégium nagy múltra visszatekintő kollégium, melynek épülete a Jókai utcában található, tágas udvar közepén. A kollégiumot 1851-es megszűnése után 1994-ben alapították újjá Calvin János Teológiai Akadémia néven, majd 2004-ben beolvadt az akkor létrehozott Selye János Egyetembe, mint Teológiai Kar. A református főiskola a 17. század elején jött létre a triviális református iskola továbbfejlesztésével. Ekkoriban Komárom lakóinak többsége református vallású volt. A nyolcosztályos internátussal egybekötött kollégium a komáromi gyülekezet másodlelkészének, Pécseli Király Imrének köszönhetően 1607-ben kezdte meg működését. Bár az ellenreformáció 1672-ben megszüntette a kollégiumot, a felsőbb oktatás titokban tovább folyt a református népiskola keretében. A Türelmi rendelet révén a református egyház ismét legálisan működhetett Komáromban is. 1793-ban kérvényezték a város reformátusai a királynál iskola építésének engedélyezését, amit a következő évben meg is kaptak. A Szombathy- és Mórocz-féle nemesi telkek megvásárlása után 1795-ben megkezdődött a kollégium építése. Egyemeletes, kis bádogtornyú épülete 1796. december 28-án készült el. Berendezését a gazdag komáromi református családok vállalták. Homlokzatán vörösmárvány emléktáblát helyeztek el. A kollégium kiváló tanárai révén hamarosan rendkívül népszerű lett. Itt tanult Jókai Mór is, aki később a Felvidék Mekkájaként emlékezett a kollégiumra. Az 1848/49-es szabadságharc idején az épületet hadikórházként hasznosították. 1851-ben megfosztották nyilvánossági jogától is. Bár megkísérelték magángimnáziumként fenntartani, 1852-ben megszűnt a tanítás. Ezután a református népiskola használta az épületet, az üres tantermeket tanítói lakásnak alakították át. Később a községi elemi iskola fiúosztályait helyezték ide. 1887-1897 között az emeleti nagyteremben tárolták a megyei és városi történeti és régészeti egylet gyűjteményét. 1896-1910 között a polgári fiúiskola használta az épületet, később lelkészlakás, hitelintézet, különféle egyletek használták. 1935-1945 között Református Tanítóképző Intézet működött itt. Az 1950-es években a Komáromi Állami Gazdaság igazgatóságának adott otthont, majd később újra lelkészlakás lett. 1994-ben alapították meg (az 1990-ben létesült Teológiai Intézet továbbfejlesztéseként) a Calvin János Teológiai Akadémiát, mely 2004-ig működött itt, ekkortól a Selye János Egyetem Teológiai Karaként folytatja működését. A kollégium falán helyezték el Jókai Mór és Csokonai Vitéz Mihály emléktábláját. A bejárat felett ma is megvan az 1796-ból származó emléktábla a következő felirattal: MUSIS POSITUM SUMPT. ECCL. REF. COMAROM MDCCXCVI Híres diákok és tanítók Beke Ödön (1883–1964) nyelvész, finnugrista, az MTA tagja Hatvani István (1718-1786) – 1737 -ben egy évig tanított itt a debreceni főiskola későbbi híres professzora. Jókai Mór (1825-1904) – Komárom híres író-szülötte 1837 - 1840 között volt az intézmény diákja. Katona Mihály (1764-1822) – a híres földrajztudós volt a kollégium első rektora 1796-1803 között. Vály Ferenc (1810-1882) – a neves tudós, Jókai későbbi sógora a kollégium igazgatója volt 1839-1847 között. Forrás Mácza Mihály : Komárom – Történelmi séták a városban, Madách, 41.-42. p. Szolgálati Érdemérem A Szolgálati Érdemérem a Magyar Népköztársaság egyik állami kitüntetése volt. A kitüntetést 1964. október 12-én alapította a Magyar Népköztársaság Belügyminisztere a Fegyveres Testületek részére. Leírása Az érdemrendeket a belügyminiszter javaslatára a Minisztertanács előterjesztése útján a Népköztársaság Elnöki Tanácsa adományozza. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a Belügyminisztérium hivatásos állományú tagjainak a szolgálatban ténylegesen eltöltött éveik elismeréséül a SZOLGÁLATI ÉRDEMÉREM kitüntetést alapította. A kitüntetés 1945. január 1. napja utáni BM, HM, valamint a BV hivatásos állományában ténylegesen eltöltött 10, 15, 20, 25 évi eredményes szolgálat elismeréséül adományozható. A szolgálatban történt megszakítás esetén a figyelembe vehető. Részlet az alapító okiratból. Létezett ejtőernyős, illetve repült órák után járó változat is. Amphidontidae Az Amphidontidae az emlősök (Mammalia) osztályának és a fosszilis Eutriconodonta rendjének egyik családja. Tudnivalók Az Amphidontidae családbeli emlősök a kora kréta korszakban éltek. Korábban e család nemei az Amphilestidae nevű családba tartoztak. Rendszerezés A családba az alábbi 9 emlősnem tartozik: Acinacodus Lopatin, Maschenko & Averianov, 2010 Amphidon Simpson, 1925 - típusnem Aploconodon Simpson, 1925 Comodon Kretzoi & Kretzoi, 2000 Gobiotheriodon (Trofimov, 1980) Trofimov, 1997 Hakusanodon Rourier, Isaji & Manabe, 2007 Juchilestes Gao et al., 2010 Manchurodon Yabe & Shikama, 1938 Nakunodon Yadagiri, 1985 Ruppertshofen (Ostalbkreis) Ruppertshofen település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 1814 fő (2014). Reilhac (Cantal) Reilhac település Franciaországban, Cantal megyében. Lakosainak száma 1093 fő (2015). Reilhac Crandelles, Jussac, Naucelles és Saint-Simon községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Karim Bellarabi Karim Bellarabi (Berlin, 1990. április 8. –) német labdarúgó, jelenleg a német első osztályban szereplő Bayer Leverkusen és a német válogatott középpályása. Klub karrierje Ifjúsági csapatok Bellarabi 1990. április 8-án Berlinben született német anya és marokkói apa gyermekeként. Születése után a család Brémába költözött, ahol Karim szerény körülmények között cseperedett fel. Gyerekkora óta focizik, első csapata a brémai FC Huchting volt. A fiatal tehetség nyolcéves korában a patináns Werder Bremenhez került. Hat évvel később a szintén brémai FC Oberneuland-hoz szerződött, ahol is 2007 őszén - 17 évesen - bemutatkozhatott a német negyedosztályban. 2008 nyarán a szebb napokat is látott nagy múltú Eintracht Braunschweig igazolta le. Eintracht Braunschweig A 18 éves Karim az alsó-szászországi egyesület U19-es csapatához került, akikkel az A-Junioren Bundesligában szerepelt. Remek teljesítménye hamar utat nyitott neki az ötödosztályban játszó második számú (U23-as) csapathoz. Fél évvel később, 2009 tavaszán bemutatkozhatott a harmadosztályban tengődő első számú csapatnál. A 2009-10-es idényben csupán csak kétszer jutott szóhoz a felnőttek között, ám második számú csapattal megnyerték saját csoportjukat és feljutottak a negyedosztályba. A következő szezont már a felnőttcsapat alapembereként kezdte. Első 3. Liga-gólját augusztusban, a Wehen Wiesbaden ellen szerezte. Ezt az idény során még 7 gól és 15 gólpassz követte, mellyel a hatodik lett a 3. Liga kanadai táblázatán. Nem mellesleg a Braunschweig a harmadosztály bajnokaként zárta a szezont. Bayer Leverkusen A még csak 21 éves, villámgyors és kreatív szélsőt a Bundesliga egyik élcsapata, a Bayer Leverkusen szerződtette le 2011 nyarán. Új csapatában az idény 6. fordulójában debütált egy Köln elleni vereség során. A Robin Dutt irányította csapatban azonban rendkívül ritkán jutott szerephez, legtöbbször a padon ülte végig a mérkőzéseket. A Bajnokok ligájában 2012 februárjában mutatkozott be, nem kisebb ellenfél, mint a Barcelona ellen. A katalánok elleni nyolcaddöntő visszavágóján gólt is szerzett - igaz, a Leverkusen így 7:1 arányban kapott ki. 2012 márciusában a Bayern München ellen megszerezte első Bundesliga-gólját. A 2012-13-as idényt remekül kezdte, a Hyypiä-Lewandowski edzőpáros rendre játéklehetőséget biztosított neki, ám novemberben olyan súlyos lábsérülést szenvedett, hogy ki kellett hagynia a szezon hátralevő részét. Eintracht Braunschweig 2013 nyarán a Leverkusen kölcsönadta a nemrég felgyógyult Bellarabit korábbi klubjának, a hatalmas meglepetésre a Bundesligába feljutó Braunschweignek. Régi-új csapatában rendre a kezdő 11-ben kapott helyet, a Wolfsburg és Schalke ellen gólt is szerzett. Gyors, kreatív játékával felfelé lógott ki az idény végén kieső együttesből. Bayer Leverkusen 2014 nyarán visszatért a Leverkusenhez, ahol a gyors, lendületes támadásokat kedvelő új edző, Roger Schmidt bizalmat szavazott neki. Augusztus 19-én, a København elleni BL-selejtezőn rögtön gólt is szerzett, majd 4 nap múlva, a bajnokság nyitófordulójában meglőtte a Bundesliga történetének (aktuálisan) leggyorsabb gólját. 9 másodperc után talált be a Borussia Dortmund kapujába. Az első két fordulóban gólt és gólpasszt jegyzett, dinamikus, robbanékony és technikás játékával kibérelte magának jobbszélső pozícióját a kezdőcsapatban. Novemberben duplázni tudott a nagy rivális Köln ellen. A Bayerrel a német kupa negyeddöntőjéig, és a Bajnokok ligája nyolcaddöntőjéig jutott, ezalatt több gólpasszt jegyzett. A Bundesliga idényt végül 12 találattal zárta, mellyel a csapat házi gólkirálya lett, emellett 9 asszisztot is kiosztott. A rangos Kicker sportújság osztályzata alapján Bellarabi lett az idény 4. legjobb játékosa, és Arjen Robben után a 2. legjobb támadója. A 2015-16-os idényt gyengébben kezdte, a megoldásai kevésbé jöttek össze, illetve eleinte nehezen találta az összhangot az újonc sztárcsatár Chicharitoval. Az Európa-ligában a legjobb 32 között viszont szinte egymaga nyerte meg a Sporting elleni párharcot, amikor a két mérkőzésen 3 gólt is szerzett. Tavasszal lendült bele igazán a játékba, március közepe és a szezon vége között 8 mérkőzésen 3 gólt szerzett és 8 gólpasszt adott. Válogatottság Bellarabi több meccset játszott a német U20-as és U21-es válogatottban. Származása révén a marokkói labdarúgó szövetség élénken érdeklődött iránta. A 2014/15-ös idény elején mutatott remek játékának köszönhetően 2014 októberében a német válogatott kapitánya, Joachim Löw behívta őt a Lengyelország és Írország elleni Eb-selejtező mérkőzésekre. A válogatottban 2014. október 11-én, Lengyelország ellen debütált és meglepetésre rögtön a kezdőcsapatban kapott helyet. Első találatát 2015 júniusában, Gibraltár ellen szerezte. Tagja volt a 2016-os Európa-bajnokságra készülő német válogatottnak, de a végső keretszűkítés után kiesett az utazó keretből. Díjak Csapat Oberliga Niedersachsen-Ost bajnoki cím (Eintracht Braunschweig II, 2009-10) 3. Liga bajnoki cím (Eintracht Braunschweig, 2010-11) Haikouichthys ercaicunensis A Haikouichthys ercaicunensis egy kora kambriumi gerinchúros élőlény. A legősibb ismert koponyások egyike, mely nagyjából 530 millió évvel ezelőtt élt. A faj holotípusát a kínai Maotianshan-palában (Yunnan tartomány, Chengjiang megye) fedezték fel. A holotípus fosszíliájának hossza 25 mm. Teste feji és törzsi részre tagolódik. A fejen legalább hat, de akár kilenc kopoltyúnyílás is lehetett. A gerinchúrnak csak egy rövid szakasza ismerhető fel az egyetlen ismert példányban. Törzsének dorzális részén jól kivehető az úszósugarakkal ellátott hátúszó. A test ventrális részén megfigyelhető tizenhárom körkörös képlet, amik talán ivarmirigyek vagy nyálkatermelő szervek lehettek, de erre vonatkozóan semmi nem állítható biztosan. Felsőtaróc Felsőtaróc, (szlovákul: Vyšný Tvarožec, ukránul: Visnyij Tvarozsec) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Bártfai járásában. 2011-ben 117 lakosából 57 ruszin és 55 szlovák volt. Fekvése Bártfától 18 km-re északnyugatra a lengyel határ mellett fekszik. Története 1414-ben említik először. A 15. századtól a német jog alapján ruszin lakosság települt le a községben. Vályi András szerint "Alsó, Felső Tvaroscza. Két tót falu Sáros Várm. földes Urok Gr. Áspermont Uraság, lakosaik többfélék, fekszenek egymáshoz közel, savanyú vizek is van, földgyeik soványak, piatzok Bártfán van." Fényes Elek szerint "Alsó- és Felső Tvarosztsza, 2 orosz falu, Sáros vmegyében, Gáboltóhoz keletre egy órányira: 35 kath., 740 gör. kath., 10 zsidó lak. Alsó-Tvarosztszán gör. kath. plébánia van. Határok hegyes, erdős; savanyuviz mind a két határban találtatik. F. u. gr. Erdődy. Ut. p. Bártfa." 1910-ben 206, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Sáros vármegye Bártfai járásához tartozott. 2001-ben 136 lakosából 61 ruszin és 60 szlovák volt. Unipan Helga Unipan Helga (Temesvár, 1938. április 15. –) erdélyi magyar grafikusművész. Életútja Középiskoláit Temesváron végezte, majd a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán grafika szakon szerzett egyetemi diplomát. Volt rajztanár Tordán, kirakatrendező Kolozsváron, 1975-től a Képzőművész Szövetség tagjaként önálló grafikus; 1976–84 között a Képzőművészeti Alap Kolozs megyei fiókjának elnöke. 1962–74 között, majd 1990-től jelennek meg grafikái a Napsugár c. gyermeklapban és melléklapjában, a Szivárványban, ugyancsak 1962-ben az első könyv (George Bacovia Lila alkonyat c. verskötete) az általa tervezett borítóval. 1969-től rendszeresen tervezett könyvborítókat a Tankönyvkiadó, a Dacia Könyvkiadó, a Kriterion Könyvkiadó, a Ion Creangă könyvkiadók számára; 1992-től a Polis Könyvkiadó könyvtervezőjeként több mint 120 könyvet tervezett, többek között a Remekírók Diákkönyvtára, a Prospero Könyvei, a Kettős Tükör és a Politeia sorozatokat. Sajátos humorú grafikasorozata 1974-ben A Hétben jelent meg. Grafikáit közölte még a Neuer Weg, Karpaten Rundschau, Volk und Kultur, Igazság, Utunk, Jóbarát, Korunk, Dolgozó Nő. Az általa illusztrált gyermekkönyvek közül jelentősebbek: Majtényi Erik: Fehér madár (Kolozsvár, 1967) és Nagy egér, kis egér (Kolozsvár, 1975); Róna Éva: Hogyan viselkedjünk? (Kolozsvár, 1976); Bajor Andor: Egy bátor egér viszontagságai (Kolozsvár, 1982); Fodor Sándor: Fülöpke beszámolói (Kolozsvár, 1984); Franz Hodjak: Fridolin schüpft aus dem Ei (Kolozsvár, é. n.) és Der Hund Joho (Kolozsvár, 1984); Kovács András Ferenc: Manótánc (Kolozsvár, 1994) és Miénk a világ (Kolozsvár, 2000). Országos grafikai kiállításokon 1972-től, nemzetközi kiállításokon (Szkopje, Gabrovo, Hannover, Bázel, Bern, Tolentino, Angoulême, Vencelli, Montréal, New York, Prága, Isztambul, Pozsony) 1974-től szerepelnek munkái. Díjak, elismerések (válogatás) Az év legszebb könyve-díj a II. osztályos német olvasókönyvben megjelent illusztrációiért (1970); II. díj a szkopjei X. Nemzetközi Karikatúrakiállításon (1978); A Puls folyóirat különdíja a gabrovói IV. Kisplasztika és Karikatúra Biennálén (1979). Wiesenau Wiesenau település Németországban, azon belül Brandenburgban. Népesség A település népességének változása: Liechtenstein az 1968. évi nyári olimpiai játékokon Liechtenstein a mexikói Mexikóvárosban megrendezett 1968. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 2 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Az élő múmia Az élő múmia egy 1993-as amerikai horrorfilm. A történet Edgar Allan Poe művén alapszik, főszereplője pedig Tony Curtis. Történet Lord Maxton ásatásokat végeztet Egyiptomban, ahol végül rábukkannak Zottnak, a bosszúállás istenének szentelt sírkamrára. Zott kincsei mellett a kamra rejti Aziru főpap múmiáját is, akit háromezer éve élve mumifikáltak, mert tiltott viszonyt folytatott Kiával, egy Zottnak szentelt szűzzel. A kamra feltörésével azonban életre keltik Aziru múmiáját, aki bosszút akar állni a sírt megzavaró régészeken. Aziru hamar emberformát ölt és Dr. Mohassidként elvegyül az emberek között. A bosszún kívül feladata még Kia újjászületett szellemének megtalálása, amit egy Kairóba érkezett ifjú özvegy nő személyében talál meg... Szereplők Tony Curtis - Aziru / Dr. Mohassid Leslie Hardy - Sandra / Kia Greg Wrangler - Dr. Carey Williams Jack Cohen - Lord Maxton Mohammed Bakri - Alexatos Moshe Ivgy - Ali Mosko Alkalai - Kroll Visszhang Ez a közvéleményesen rossz minőségű és érezhetően „spórolós” költségvetésű film volt Tony Curtis egyik utolsó filmje, amit egyedül az ő szereplése tudott némileg megmenteni a teljes érdektelenségtől. A vontatott cselekmény, a nevetséges díszletek és a tehetségtelen, élettelen színészi játék miatt fúlt az eredetileg horrornak szánt film unalmas jellegtelenségbe. A teljes feledést talán amiatt kerülte el, mert Curtis szereplésével ez a film is példája lett annak, ahogy idősödő sztárokat pályájuk alkonyán méltatlan filmekben szerepeltetnek a jobb reklámért. 1438 Évszázadok: 14. század – 15. század – 16. század Évtizedek: 1380-as évek – 1390-es évek – 1400-as évek – 1410-es évek – 1420-as évek – 1430-as évek – 1440-es évek – 1450-es évek – 1460-as évek – 1470-es évek – 1480-as évek Évek: 1433 – 1434 – 1435 – 1436 – 1437 – 1438 – 1439 – 1440 – 1441 – 1442 – 1443 Események Határozott dátumú események január 1. – Pálóci György esztergomi érsek Székesfehérvárott Magyarország királyává koronázza Habsburg Albertet . Ezután pedig Albert feleségét – Zsigmond király és Cillei Borbála leányát – Luxemburgi Erzsébetet Rozgonyi Simon veszprémi püspök Magyarország királynéjává koronázza. január 8. – Az erdélyi nemesi sereg visszafoglalja Kolozsvárt a paraszthadaktól. március 18. – Habsburg Albert II. Albert néven német király lesz. július 7. – A francia Pragmatica Sanctio kiadása. (VII. Károly francia király rendelete, amely a francia egyház és a pápa kapcsolatát szabályozza.) Határozatlan dátumú események nyáron – A török Erdélyre tör, megostromolja Medgyest és Szebent , Brassó külvárosait felgyújtja, 70 000 rabot hurcol ki az országból. az év folyamán – XIII. Eriket megfosztják svéd királyi címétől, helyette Karl Knutsson Bonde mint régens kormányoz. 1958-as sakkolimpia A 13. sakkolimpia 1958. szeptember 30. és október 23. között a Német Szövetségi Köztársaságban, Münchenben került megrendezésre. Az eseményt a város alapításának 800. évfordulójának ünnepségeivel kötötték össze. A rendezvényen a sakkolimpiák történetében első alkalommal vettek részt afrikai országok csapatai is. A verseny helyszíne a Deutsches Museum volt. A résztvevők Az eseményen 36 ország vett részt, 207 versenyzővel, mindkét szám rekordot jelentett a hivatalos sakkolimpiák addigi történetében. A mezőny erősségét a megjelent 25 nemzetközi nagymester és 42 nemzetközi mester jelezte. A szovjet csapat „bombaerős” összeállításban, a világ élvonalát jelentő hat nemzetközi nagymesterrel állt ki. Az éltáblán a világbajnok Mihail Botvinnik, aki ebben az évben szerezte vissza a világbajnoki címét a most második táblán játszó Vaszilij Szmiszlovtól. A harmadik táblán Paul Keres, a negyediken David Bronstejn, mindketten voltak már másodikok Botvinnik mögött a világbajnoki címért vívott küzdelmek során. A szovjetek tartalékjátékosa két későbbi világbajnok, Mihail Tal és Tigran Petroszjan volt. Nem véletlenül voltak ők a verseny favoritjai, és a várakozásnak megfelelve nagy előnnyel nyerték a versenyt. A szovjetek mögött a dobogóra esélyesek között tartották számon a jugoszláv, a magyar, az argentin és az amerikai válogatottat. Sajnos a magyar csapat az elődöntő utolsó előtti fordulójában Kolumbiától elszenvedett váratlan és megmagyarázhatatlan 3–1-es veresége miatt csak a 4. helyet szerezte meg a csoportjában, így a sakkolimpiák történetében első – és egyetlen – alkalommal nem jutott az „A” döntőbe. A „B” döntőt viszont megnyerte. Az amerikai csapat esélyeit csökkentette, hogy az olimpia előtt nem sokkal véget ért zónaközi verseny fáradalmai miatt két éljátékosuk, a fiatal csodagyerek, ekkor még csak 15 éves, de már kétszeres amerikai bajnok Bobby Fischer és a magyar származású, egy évvel korábban Amerikába emigrált Benkő Pál nem vállalta a versenyen való részvételt. A csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket. A verseny lefolyása A 36 csapatot 4 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első három helyezett jutott az „A” döntőbe, a 4–6. helyezett a „B” döntő, a többiek a „C” döntő mezőnyét alkották. A verseny mind az elődöntőben, mind a döntőben körmérkőzéses formában került megrendezésre. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni. A versenyt a címvédő szovjet csapat ezúttal is meggyőző fölénnyel nyerte Jugoszlávia előtt, és az argentin válogatott szerezte meg a bronzérmet. Magyarország „B” döntőbeli 1. helyezése hivatalosan a 13. helyet jelentette. Játékosaink közül Forintos Győző teljesítményét kell kiemelni, aki a 2. tartalékok között, holtversenyben Petroszjannal, egyéni aranyérmet szerzett. Az egyéni legjobb pontszerzők Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel az elődöntőben és a döntőben elért összesített eredményeik alapján. Mihail Tal az egész olimpia legjobb eredményéért különdíjban is részesült. A magyarok közül Forintos Győző a második tartalékok között Tigran Petroszjannal holtversenyben egyéni aranyérmet szerzett. 1985-ös női röplabda-Európa-bajnokság Az 1985-ös női röplabda-Európa-bajnokságnak – amely a 14. női röplabda-Eb volt – Hollandia adott otthont 1985. szeptember 29. és október 6. között. A mérkőzéseket 5 városban rendezték. A tornán 12 csapat vett részt. Az Eb-t a Szovjetunió nyerte. Lebonyolítás A 12 csapatot 3 darab, 4 csapatos csoportba sorsolták. A csoportokban körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportokból az első két helyezett jutott a hatos döntőbe, ahová a csapatok az egymás elleni eredményeiket magukkal vitték. A hatos döntőben újabb körmérkőzéseket játszottak a csapatok, a csoport végeredménye lett egyben a torna végeredménye is. Végeredmény Magyarország és a hazai csapat eltérő háttérszínnel kiemelve. Vira (Pyrénées-Orientales) Vira település Franciaországban, Pyrénées-Orientales megyében. Lakosainak száma 28 fő (2015). Vira Gincla, Montfort-sur-Boulzane, Fenouillet, Fosse, Le Vivier és Rabouillet községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Solkan-híd A Solkan-híd (szlovén nyelven: Solkanski most, olaszul: Ponte di Salcano) 219,7 méter hosszú ívhíd (a vasúti terminológiában viaduktnak hívják) Nyugat-Szlovéniában, az Isonzó folyó fölött, Nova Gorica közelében. Központi ívének szélessége 85 méter. A Solkan-híd a világ leghosszabb kőhídja és a világ leghosszabb vasúti kőhídja. A híd annak ellenére is tartja rekordját, hogy a későbbiek során már vasbeton szerkezetű hidakat építettek. A híd eredetileg a Velencei szecesszió idején épült 1900 és 1905 között és 1906-ban adták át. Leírása és története A hidat Rudolf Jaussner építész és Leopold Örley mérnök tervezték, eredetileg 80 méter széles központi ívvel. A hidat a velencei Brüder Redlich und Berger építővállalat építette 1904 és 1905 közt. 1904 tavaszán az építők felismerték, hogy túl laza a talaj az építkezés adott pontján, ezért a híd ívét 85 méteresre bővítették. A híd 4533 betontömbből épült. 1906. július 19-én nyílt meg a vasútvonal Jesenice és Gorizia között, amikor is az itt áthaladó első vonaton ült Ferenc Ferdinánd. 1916 augusztusában osztrák katonák felrobbantották (930 kg ekrazit segítségével) a hidat, mikor visszavonultak Solkanból, hogy megelőzzék azt, hogy a támadó csapatok használhassák a hidat. A háborút követően az olaszok egy fémszerkezetet építettek a híd helyére, majd egy új kőhidat kezdtek el építeni 1925 áprilisában, amely 1927-re lett kész. Az új kőhíd nagy mértékben hasonlított az eredeti kőhídra, ugyanakkor az eredeti öt alpillér helyett csupán négy alpillért tartalmazott. A második világháború alatt a híd csak minimális károkat szenvedett a bombázások során. 1944. augusztus 10-én a bombázás nem találta el a hidat, míg 1945. március 15-én bombatalálat érte a hidat, ám a robbanóeszköz nem robbant fel. Bohuslav Novotný Bohuslav Novotný (Poděbrady-Polabec, 1921. október 3. – Pozsony, 1996. október 31.) cseh régészprofesszor. Élete Legionárius családból származott. Poděbradyban járta az általános iskolát, majd a nymburki reálgimnáziumba került. 1939-ben érettségizett majd Prágába nyert felvételt, az egyetemeket azonban ekkor bezáratták. Kolínban a Kereskedelmi Akadémiára került, ahol 1941-ben másodjára is leérettségizett. Hivatali munkája és háborús részvétele után a Károly Egyetemen klasszika archeológiát hallgatott. 1945-től 1952-ig a prágai fővárosi múzeum munkatársa lett, ahol 1947-ben újranyitotta a régészeti kiállítást, majd Szlovákiára települt. 1952-1957 között a nyitrai Régészeti Intézet munkatársa. Sárón létrehozta az Alsó-Garam kutatóállomást és nagyobb ásatást vezetett ott 1953-1956 között. 1953-tól a Comenius Egyetemen oktatott. 1955-ben habilitált (docens) és 1965-től professzor. A Károly Egyetemen régészeti szemináriumot vezetett. 1992-ben Pozsony helyett a Nagyszombati Egyetemen kezdett el oktatni. A Musaica főszerkesztője volt. 1959-1968 között a szlovák régészeti kutatásokhoz bibliográfiákat állított össze. Ásatásokat végzett többek között Bubenečen, Prága-Ungelten, Šárkán. Elsősorban a neolitikum időszakával foglalkozott. Művei 1955 Hrob velmože z počátku doby římské v Praze-Bubenči. Památky archeologické 1976 Šarovce. Bratislava. 1986 Encyklopédia archeológie (főszerk.) 1995 Slovom a mečom 2017–2018-as UEFA-bajnokok ligája (egyenes kieséses szakasz) A 2017–2018-as UEFA-bajnokok ligája egyenes kieséses szakasza 2018. február 13-án kezdődött, és május 26-án ért véget. Az egyenes kieséses szakaszban az a tizenhat csapat vett részt, amelyek a csoportkör során a saját csoportjuk első két helyének valamelyikén végeztek. Lebonyolítás A döntő kivételével mindegyik mérkőzés oda-visszavágós rendszerben zajlott. A két találkozó végén az összesítésben jobbnak bizonyuló csapatok jutottak tovább a következő körbe. Ha az összesítésnél az eredmény döntetlen volt, akkor az idegenben több gólt szerző csapat jutott tovább. Amennyiben az idegenben lőtt gólok száma is azonos volt, akkor 30 perces hosszabbítást rendeztek a visszavágó rendes játékidejének lejárta után. Ha a 2x15 perces hosszabbításban gólt/gólokat szerzett mindkét együttes, és az összesített állás egyenlő volt, akkor a vendég csapat jutott tovább idegenben szerzett góllal/gólokkal. Gólnélküli hosszabbítás esetén büntetőpárbajra került sor. A döntőt egy mérkőzés keretében rendezték meg. A nyolcaddöntők sorsolásakor figyelembe vették, hogy minden párosításnál egy csoportgyőztes és egy másik csoport csoportmásodika mérkőzzön egymással. Az egyetlen korlátozás a sorsoláskor, hogy a nyolcaddöntőkben azonos nemzetű együttesek, illetve az azonos csoportból továbbjutó csapatok nem szerepelhettek egymás ellen. A negyeddöntőktől kezdődően ez a korlátozás nem volt érvényben. A döntőt egy mérkőzés keretében rendezték meg. Nyolcaddöntők Párosítások A nyolcaddöntők sorsolását 2017. december 11-én tartották. Az első mérkőzéseket 2018. február 13. és 21. között, a visszavágókat március 6. és 14. között játsszák. Negyeddöntők A negyeddöntők sorsolását 2018. március 16-án tartották. Az első mérkőzéseket 2018. április 3-án és 4-én, a visszavágókat április 10-én és 11-én játszották. Elődöntők Az elődöntők sorsolását 2018. április 13-án tartották. Az első mérkőzéseket 2018. április 24-én és 25-én, a visszavágókat május 1-jén és 2-án játszották. Barna medve A barna medve (Ursus arctos) a medvefélék (Ursidae) családjának legelterjedtebb faja, a ragadozók rendjének egyik legnagyobb termetű szárazföldi faja. Elterjedése, élőhelye Az eurázsiai kontinens mintegy felén, továbbá Alaszkában, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada nyugati részén is megtalálhatjuk. Mexikó területéről és az Atlasz-hegység vidékéről (ahol két különálló alfaja élt) mára kihalt. Különböző alfajai rendkívül változatos élőhelyekhez alkalmazkodtak a félsivatagoktól a magashegységeken át a tundráig; az alfajok testfelépítése, mérete és viselkedése egyaránt jelentősen különbözik. A törzsváltozat a mérsékelt égöv magasabban fekvő, egybefüggő erdőségeit kedveli. Európában korábban általánosan elterjedt volt, de napjainkra néhány magasabb hegységbe szorult vissza. Jelentős számban él az erdélyi Kárpátokban, de stabil állományai élnek Szlovéniában, Szlovákiában – például az Alacsony- és Magas-Tátrában, a Fátrában, valamint a Szlovák Paradicsomban és Skandiáviában is. Magyarország mai területéről az 1850–1860-as években kipusztult. Az ezt követő másfél évszázadban csak egy-egy esetben fordult elő (1938 Mátraszele–Bárna; 1983 Zebegény), majd az 1990-es évek közepétől – a szlovákiai állomány gyarapodásával párhuzamosan – már történtek szórványos észlelések a Börzsönyben, az Ipoly mentén és a Bükk-vidéken is. Legkésőbb 2014 elejétől pedig újra állandóvá vált a jelenléte Salgótarján környékén (Litke–Etesi-dombság, Karancs, Medves-fennsík, Felső-Tarnai-dombság); a következő télen már bizonyítottan át is telelt egy példány. A medve a felvidéki erdőségekből az Ipoly-völgyön keresztül juthat el a megtelepedésre alkalmas hazai élőhelyekre (Börzsöny, Mátra, Bükk-vidék). 2015-ben az Aggteleki-karszton is felbukkant egy példány. 2018-ban több egymást követő medve-észleles is bejárta a magyar médiát, jellemzően a Bükki Nemzeti Park területéről illetve Pest megyéből. Szakemberek szerint akár négy-öt medve is kóborolhat Észak-Magyarországon, amelyek valószínűleg termeszetes életvitelük revén, a Tátra térsegeből kerültek az országhatáron belülre. Megjelenése, életmódja Teste 1–2,8 méter hosszú, tömege ennek megfelelően 80–680 kilogramm. A barna medve tipikus mindenevő; megeszik gyakorlatilag mindent, legyen az fű, gomba, gyökér, erdei gyümölcs, rovar, kisemlős vagy szarvas méretű zsákmány. Nyáron elsősorban növényeket, terméseket és hagymákat fogyaszt. Táplálék után kutatva előszeretettel ássa ki az üreglakó állatokat, mint például az egereket, mormotákat. Étrendjében kiemelt helyen szerepelnek az ízeltlábúak, így például a molyok lárvái, a mézet pedig közmondásosan kedveli. Ezek a fehérje- és zsírforrások különösen ősszel, a téli nyugalmi időszak előtt fontosak, amikor tartalékokat halmoz fel a testén zsír formájában a kemény hónapokra. A dögöt sem veti meg. Egyes alfajai eltérő mértékben vadásznak nagyobb állatokra – a grizzly például nemcsak a jávorszarvast, de alkalmanként még a fekete medvét is elejti. Más barna medvék csak ritkán vadásznak, és főként növényeket (terméseket, fűféléket) esznek. Elsősorban az észak-amerikai medvék ismertek arról, hogy súlyos vámot szednek a vándorló lazacokból. Egy-egy kedvező folyószakaszon több medve is összegyűlik, hogy a vízben állva kapkodják ki az árral birkózó halakat. Több esetben megfigyelték a barna medvék kannibalizmusát: főleg az idősebb hímek hajlamosak arra, hogy felfalják a fiatalokat. Természetes ellensége gyakorlatilag nincs, de a szibériai tigrissel kölcsönösen felfalják a másik faj fiatalabb példányait. Az ilyen eset elég ritka. A barna medve bármelyik napszakban lehet aktív, de rendszerint reggel és este táplálkozik, a nap többi részét pedig fedezékében tölti. Ehhez többnyire egy mélyedést ás magának, és belefekszik. Több száz kilométert is bekóborol egy év alatt, mindig az adott évszakban legtöbb táplálékot kínáló területeket keresve. A barna medvékre nem jellemző a territoriális viselkedés; az egyedek útvonalai gyakran átfedik egymást. Alapvetően magányos állat, de a bő táplálékforrásoknál (mint a fentebb említett lazachalászatnál vagy a gazdagabb áfonyásokban) többen is összegyűlhetnek. Ilyenkor több korosztályból álló családi csoportok alakulnak ki, és ezekben viszont már megfigyelhetők az egyedi erőn alapuló dominancia-viszonyok. A legerősebb hímek a legmagasabb rangúak, bár a bocsaikat védő nőstények a legagresszívabbak. A téli nyugalmi időszak a tél elején kezdődik, és a helyi viszonyoknak megfelelő ideig tart (a melegebb vidékeken el is maradhat). A nyugalomra vonuló medve leginkább nagy kövek, vagy óriásfák gyökerei közé odút ás, majd száraz növényekből bealmol magának. Nem ritkán több, egymást követő évben ugyanazt az odút használja. A nyugalmi időszakban nem hibernálódik, és gyakran felébred, ezért ez nem is igazi téli álom, mint egyes rágcsálóknál, hüllőknél és kétéltűeknél. Télen testsúlyuk jelentősen (akár a negyedével is) csökken, ezért tavasszal igyekeznek mielőbb regenerálódni. Szaporodás A nőstény medvék a 10–30 napig tartó párzási időszakban (ivarzás, ösztrusz) több hímmel is párosodhatnak. A hímek megküzdenek egymással a párosodás jogáért, és a nyertes 1–3 hétig igyekszik is védeni a megszerzett nőstényt. Leginkább május és június között párzanak, viszont a megtermékenyített petesejt beágyazódása rendszerint 5 hónapot – vagyis a téli nyugalmi időszak kezdetéig – késik; a vemhesség ezután 6–8 hétig tart, vagyis a gyámoltalan, csupasz és vak kölykök (rendszerint 2-3) télen születnek meg. A kezdetben mindössze 340–680 grammos bocsok gyorsan fejlődnek: 3 hónapos korukra már 15 kg-osak, és a 6. hónapban elérik a 25 kg-ot. 18–30 hónapos korukig szopnak, de 5 hónapos koruk után már nem csak anyatejen élnek. A fiatalok legalább a második tavaszig anyjukkal maradnak, de a legtöbbször 3–4 évig együtt élnek. A hím medvék nem vesznek részt az utódok gondozásában, sőt, kifejezetten veszélyeztetik azokat. Nem csoda, hogy az anyamedve rendkívül agresszíven lép fel minden vélt és valós támadóval szemben (ilyenkor különösen veszélyes lehet az emberre is). A nőstény csak akkor lesz újra fogamzóképes, ha a kölykei elhagyják vagy idő előtt elpusztulnak; ez magyarázza a hímek gyilkos szándékait. A fiatalok 4–6 évesen válnak ivaréretté, de 10–11 éves korukig még nőnek. A természetben körülbelül 25 évet élnek, állatkertben azonban az 50 éves kort is megérhetik. A medvehús Bár kevésbé ismert, de a medve húsa évezredek óta kedvelt csemege, noha fogyasztása sosem volt jelentős olyan vadonélő állatokkal ellentétben, mint a szarvas. A középkorban volt kifejezetten kulináris a medvehús fogyasztása, leginkább a medvecsülöké. Az eszkimó népcsoportok is fogyasztják az elejtett jegesmedvék húsát, de ez az egyetlen hús, amit sohasem nyersen esznek, mindig megfőzik. A jegesmedve máját sosem fogyasztják el, mert óriási az A-vitamin tartalma, így mérgező hatású, károsíthatja a vesét és a májat. A medvehúst alaposan meg kell főzni avagy sütni, mivel egy trichinella nevű parazita fordulhat elő benne, amely halálos kimenetelű féregfertőzést okozhat emberi szervezetben. A trichinella előfordulása az észak-amerikai medvék húsában a legnagyobb. A medvehús íze változó, függ az élőhelytől és a medve táplálkozásának mikéntjétől. A legjobb minőségű a kétéves, vagy annál fiatalabb medvék húsa. Különösen azoknak a medvéknek ízletes a húsuk, amik nagy mennyiségű halat fogyasztanak el. Alfajai Európai barna medve (Ursus arctos arctos) ; Európa , a Kaukázus vidéke és Nyugat- Szibéria Szíriai barna medve (Ursus arctos syriacus) ; a Közel-Kelet Atlasz-medve (Ursus arctos crowtheri) ; Észak-Afrika , kihalt Himalájai barna medve (Ursus arctos isabellinus) ; Nepál és Észak-India Tibeti barna medve vagy kék medve (Ursus arctos pruinosus) ; Tibet és Nyugat-Kína Hokkaidói barna medve (Ursus arctos yesoensis) ; Hokkaido, Japán Kelet-szibériai barna medve (Ursus arctos collaris) ; Szibéria keleti része a Jenyiszej folyótól az Altaj hegységig Usszuri barna medve (Ursus arctos lasiotus) ; Szibéria északkeleti része (Usszuriföld), Szahalin sziget, a déli Kuril-szigetek és Kína északkeleti része Kamcsatkai barna medve (Ursus arctos beringianus) ; a Kamcsatka-félsziget és a közeli Paramushir-sziget Kodiak-medve (Ursus arctos middendorffi) ; a Kodiak- Afognak- és Shuyak-szigetek ( Alaszka ) Grizzly medve (Ursus arctos horribilis) ; Észak-Amerika Mexikói grizzly (Ursus arctos nelsoni) ; Mexikó , feltehetően kihalt Kaliforniai grizzly (Ursus arctos californicus) ; Kalifornia , kihalt Ursus arctos alascensis Ursus arctos dalli Ursus arctos gyas Ursus arctos marsicanus Jak–25 A Jak–25 (NATO-kódja: Flashlight–A / Mandrake) a szovjet Jakovlev-tervezőirodában kifejlesztett nyílazott szárnyú, sugárhajtású elfogó vadászrepülőgép és felderítő repülőgép. A Jak–25 típusjelet 1947-ben egy együléses sugárhajtású vadászgép prototípusának jelölésére is használták. Azt a gépet nem fejlesztették tovább, mert a MiG–15 gyártása mellett döntöttek. Tervezése és fejlesztése A Szovjetunió északi és keleti területeinek védelméhez szükség volt nagy hatótávolságú elfogó vadászrepülőgépre. Egy kétüléses, két sugárhajtóműves vadászgépre és felderítő változatára 1951. augusztus 6-án írt ki Sztálin specifikációt. A repülőgéphez az új Mikulin AM–5 gázturbinás sugárhajtóművet szánták. Az első prototípus, a Jak–120 1952. június 19-én szállt fel. A hajtóműveket a szárnyak alatti gondolákba építették be, orrkerekes és törzs alatti főfutóval látták el, a szárnyvégeken egy-egy segédfutókerékkel. A törzsben a kétfőnyi személyzet egymás mögött, tandem elrendezésben helyezkedett el. A tekintélyes mennyiségű üzemanyag tárolására szolgáló tartályok lehetővé tették, hogy a gép utántöltés nélkül 2560 km-t repüljön. A gép orrában volt a radar nagyméretű antennája. Fegyverzete két 37 mm-es NL–37L gépágyú volt, egyenként 50 darabos lőszerjavadalmazással. Néhány komoly probléma ellenére a gépet 1953-ra gyártásra készítették elő és az első sorozat 1954-ben el is készült. Az első sorozat példányai, melyeket a következő évben szállítottak le, még nem érték el tervezett bevethetőségüket az új Szokol radar hiányosságai miatt, ezért ezekbe az RP–1D Izmrud radar egy módosított változatát építették be. Amikor azután a Szokol (RP-6) 1955-ben elkészült, a velük felszerelt gépek jelölése Jak-25M lett. A Jak–25M-en egy sor más változtatást is végrehajtottak: a gépágyú visszalökés-csillapítót kapott, új AM-5A hajtóműveket szereltek be (azonos tolóerővel) és kissé megnövelték az üzemanyag kapacitást. 1955-ben több Jak–25M-et átalakítottak levegő-levegő rakéták próbájához. A Jak–25 egyik változata, a Jak–25RV nagy magassági felderítő repülőgép (NATO kódneve Mandrake) 1959-ben készült el. Ez a gép teljesen új tervezésű, 23,4 m fesztávú egyenes szárnyat kapott (majdnem kétszer olyan széles volt, mint a Jak–25M vadászgép szárnya). Fényképezőgéppel és érzékelőkkel egészítették ki a törzs berendezéseit. Néhány példányba egy gépágyút is építettek. A szárny kis felületi terhelése ellenére a Mandrake magassági teljesítménye gyenge maradt, mivel a sugárhajtóművel nagy magasságban problémák voltak, erős vibráció lépett fel és a primitív felszerelés miatt a személyzet munkája igen megerőltető volt. A szovjet légierő mégis 1974-ig használatban tartotta a Jak-25RV felderítőt. Néhány példány (jelölésük Jak–25RRV), melyeket radioaktív szennyezések észlelésére speciális érzékelőkkel szereltek fel, az 1970-es évek végéig szolgálatban maradt. 1971-ben ki akartak fejleszteni belőle egy magassági vadászgépet (Jak-25PA), de ez a törekvés sikertelen maradt. A Jak-26 bombázó változatnak épült, de csak kilenc példány készült el belőle. 1961-ben a Mandrake személyzet nélküli könnyített változatából gyártottak egy sorozatot céltárgy céljából. A Jak–25RV-I szintén céltárgy volt, azonban ezt pilóta vezette és fegyverzet használata nélküli vadászgép gyakorlatokhoz használták. A Jak–25RV-II céltárgy távvezérléssel volt irányítható. A szaratovi gyárban 483 gép készült, ebből 406 db Jak–25M változat volt és 10 db Jak–25R felderítő gép. Ezen kívül még 155 db Jak–25RV magassági felderítőt gyártottak le. Műszaki adatok (Jak-25) Személyzet: 2 fő Hossz: 15,67 m Fesztáv: 10,94 m Magasság: 4,4 m Szárnyfelület: 28,94 m² Üres tömeg: 5675 kg Teljes tömeg: 8675 kg Legnagyobb felszálló tömeg: 9450 kg Sugárhajtómű: 2 db Mikulin AM-5 (RD-5A) Tolóerő: 23 kN Legnagyobb sebesség: 1090 km/h Hatótáv külső üzemanyag tankkal: 2700 km Legnagyobb magasság: 15 200 m Emelkedési sebesség: 30 m/s Felületi terhelés: 327 kg/m² Tolóerő/súly: 0,53 Fegyverzet: 2x37 mm Nugyelman NL-37 gépágyú (50 lőszer/gépágyú) Strand (London) A Strand London, azon belül Westminster egyik utcája. Jelenleg a Trafalgar tértől indul és kelet felé halad, míg a Temple Barnál el nem éri a Fleet Streetet. Régen ebben az irányban a Temple Bar jelentette a City határát. A közbeszédben gyakran használják rá a The Strand megnevezést, bár a hivatalos megnevezés csak Strand. Címzésben is a „366, Strand” és nem a „366, The Stand” a helyes. [forrás?] A Monopoly játék tábláján az utca neve Strand, kártyáin viszont The Strand. Két metróállomás van az utcában: az egyik a Charing Cross, a másik a jelenleg használaton kívüli Aldwych. Története során mindkettőt hívták már Strandnek. Az utóbbit megnyitásától, 1908-tól 1915-ig, az elsőt pedig 1915 és 1973 között, amikor is átépítési munkák miatt ideiglenesen bezárták. Ezt 1976-os újranyitása óta hívják Charing Crossnak. A Strand név az óangol 'part, folyópart' jelentésű szóból ered. Míg meg nem építették a Temze védőgátját, az utca közvetlenül a folyóparton futott. Strand és Aldwych már a szász időktől fogva lakott terület, és épphogy kívül esett a római kori város falain. A középkor folyamán ez a terület biztosította a keleti kereskedelmi és a nyugati politikai központ közötti közlekedést. Ez volt az eredeti összekötő utca a City és a Westminster között, melyek a középkorban még külön települések voltak. Ezen az utcán kívül a 16.-tól a 17. századig a Temze is nagyon fontos összekötő kapocs volt. Ma az út a Trafalgar térnél kezdődik és a kerület határáig tart, ahol a Fleet Street és a Temple Bar indul ki belőle. Színházak A Strand volt a viktoriánus korban a város színházi és éjszakai életének középpontja. Azonban az East Strand átalakítása, valamint az Aldwych valamint a Kingsway utak megépítése az 1890-es években és XX. század elején az Opera Comique, a viktoriánus Globe, a Royal Strand Theatre és a közeli Olympic Theatre eltűnéséhez vezetett. Ezeken kívül eltünt az utcából a Gaiety Theatre (bezárt 1939-ben, az épületet lebontották 1957-ben), Terry's Theatre (1910-ben mozivá alakították, 1923-ban lebontották), a Tivoli (1914-ben bezárt, később lebontották; 1923-ban megnyílt a helyén a Tivoli Cinema, amit 1957-ben bezártak és az épületet lebontották, hogy helyet adjon Peter Robinson üzletének) és a Sans Souci Theatre (ez a Strand egyik nagyon korai színháza volt, 1791–1796 körül már létezett). A megmaradt színházak közé tartozik az Adelphi Theatre, a Savoy Theatre és a Vaudeville Theatre. Ezekhez közel van a Wellington Streeten álló Lyceum Theatre. Fontos épületek Arundel House Australia House Adelphi Theatre Bush House Charing Cross vasútállomás King’s College London , amelynek központi campusa (Strand Campus néven) az utcán kívül található, a Somerset House közelében Northumberland House, Kb 1866-ban lebontották Royal Courts of Justice Savoy Palace, 1381-ben lebontották Shell Mex House Simpson's-in-the-Strand Somerset House St Clement Danes templom St Mary-le-Strand templom Strand Palace Hotel A Savoy Hotel és Színház nagyon közel van a Strandhez. A Bush House-ban a BBC World Service részlege. Habár a postai címük szerint itt vannak, a bejárat a másik oldalon, az Aldwych és a Kingsway felé található. Irodalmi körök A viktoriánus korban a Strand az avantgard írók és gondolkodók gyülekezőhelye volt. Közéjük tartozott például Thomas Carlyle, Charles Dickens, William Thackeray, John Stuart Mill, Herbert Spencer, és a tudós Thomas Henry Huxley. A Strand 1842-ben volt a radikális könyvkiadó és orvos John Chapman (1821–1894) otthona, aki nem csak kortársainak sok művét adta ki, hanem 42 évig a Westminster Review főszerkesztője is volt. Templomok Két templom áll itt, az egyik a St Clement Danes templom, a másik a St Mary-le-Strand templom. Az elsőnek a helyén valószínűleg már a 9. században is templom állt, de a ma itt állót Christopher Wren tervei alapján építették a 17. században. A másikat James Gibbs tervezte, építésével 1717-re végeztek. Ezzel helyettesítették az Edward Seymour (Sommerset protektora) által leromboltatott templomot, aminek az építőanyagából a Sommerset House-t építették fel. Flavia Basilina Flavia Basilina (meghalt 332/333, Konstantinápoly) a görög származású Flavius Iulius Iulianus leánya, Flavius Iulius Constantius második felesége. Házasságkötésük ideje ismeretlen, 324 és 330 között történt, mivel Constantius első felesége, Galla 324-ben még biztosan életben volt, 330-ban viszont már Basilina volt a felesége. 331. április 7-én született egyetlen gyermeke, Flavius Claudius Iulianus, a későbbi császár. Valószínűleg a bithyniai, de közelebbről ismeretlen helyen fekvő Basilinopolisban született, amely Iulianus uralkodása alatt kapta városi rangját és nevét. Görög családból származik, ez biztos, de egyes források szerint apja nem Iulius Iulianus, hanem egy Caeionius Iulianus Camenius nevű ember volt. Ez utóbbiról azonban nem sokat tudni. Basilina művelt nő volt, egy eunuch, Mardonius tanította, aki később fiának és mostohafiának (Flavius Constantius Gallus) is nevelője lett. Az ő nővére volt Procopius anyja. Ariánus keresztény volt, rokona nikomédiai Euszebiosz püspöknek. Wagner István (újságíró) Wagner István (írói álnevei: Szalontai István, Ştefan Rotaru; Nagyszalonta, 1941. november 18.) erdélyi magyar újságíró, művészeti író. Életútja A középiskolát 1959-ben szülővárosában végezte, a BBTE-n szerzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diplomát (1964). 1966-ig Nagyszalontán az Eminescu–Petőfi Művelődési Ház irányítója, 1969-ig ugyanott az Arany János Emlékmúzeum igazgatója. 1970-ben rövid ideig a temesvári Szabad Szó művelődési rovatának, 1970–74 között a Művészeti Alap temesvári galériájának munkatársa, kortárs képzőművészeti tárlatok rendezője, katalógusaik szerkesztője. 1974-ben áttelepedett Magyarországra, 1976-ig Budapesten a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténész munkatársa, 1976-tól 1989-ig ugyanott a Magyar Hírlap művelődési rovatának műkritikusa, a burgenlandi Pannonia c. lap munkatársa. 1990-ben a Magyar Hírlap Könyvek Kiadó művészeti vezetője, 1990–94 között Berlinben a Magyar Kulturális Intézet igazgatóhelyettese; ebben a minőségében több egyéni és csoportos kortárs magyar tárlat (többek között a Párizsban élő magyar festők, grafikusok és szobrászok bemutatkozó tárlata) megszervezésében vett részt. 1994-től szabadfoglalkozású újságíró Budapesten, a bolognai L’Informatore Europeo c. folyóirat szerkesztőségi tagja, a közép-európai régió tudósítója, külön figyelemmel a magyarországi és külföldi műkereskedelem témakörére. Munkássága Első írása az Igazságban jelent meg 1964-ben. Cikkeit, tanulmányait, amelyekben főként a kortárs képzőművészettel és műkereskedelemmel foglalkozott, 1974 előtt az Előre, Művelődés, Munkásélet, Új Élet, a nagyváradi Fáklya, Crişana, a temesvári Drapelul Roşu, Banatske Novine, 1974 után a Népszava, Magyar Nemzet, Új Magyarország, Élet és Irodalom, Film Színház Muzsika, Nők Lapja, Képes Hét, Új Tükör, Pesti Műsor, Budapest, Heti Magyarország, Várnegyed, Kápé, Neue Zeitung, Látóhatár, Magyar Hírek, Barátság, Művészet, Táncművészet, Zene–Tánc, Magyar Iparművészet, a hatnyelvű Magyar Panoráma, a Hungarian Quarterly, az eisenstadti Pannonia közölte. Fő érdeklődési területe a kortárs magyar és külföldi képzőművészet és táncművészet. Az 1980-as évek közepétől behatóan tanulmányozta a magyar művészélet egykori müncheni kapcsolatait, nyomon követte a Párizsban élő magyar alkotók munkásságát, francia fogadtatását. Német nyelvű művészet- és művelődéstörténeti tanulmányai a budapesti Deutscher Kalenderben jelentek meg (1985, 1986, 1987, 1997). Értékes információkat összesít a Pariser Ungarn (Berlin, 1993) c. kötete. A Magyar táncművészet (1990–1995) (Budapest, 1996) c. tanulmánykötet vezető tanulmányának szerzője. Wagner Sándorról írott képzőművészeti monográfiájának kéziratát (1988, magyar és német nyelven) a Magyar Nemzeti Galéria archívuma őrzi letétként. Fordításában jelent meg Lucia Demetrius Érzelmi próbatétel c. egyfelvonásosa (Bukarest, 1970). Haillicourt Haillicourt település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 5003 fő (2015). Haillicourt Hesdigneul-lès-Béthune, Ruitz, Bruay-la-Buissière, Houchin és Houdain községekkel határos. Népesség A település népességének változása: István szörényi püspök István (15. század) bencés rendi szerzetes, kapornaki apát. 1447. június 2-ától szörényi püspök. Utóda 1453(?) Péter. Calimera Calimera község (comune) Olaszország Puglia régiójában, Lecce megyében. Fekvése A Salentói-félszigeten fekszik. Leccétől délkeletre. Története A település neve valószínűleg a görög Καλημέρα-ból (Kalimera) származik, aminek jelentése jó napot. Eredetéről kevés adat létezik, feltételezik, hogy a 8-9. században bizánci telepesek alapították, de egyes kutatók a település ősét Magna Graecia idejére teszik. Népessége A lakosság számának alakulása: Főbb látnivalói San Brizio-templom – a kéthajós, barokk kialakítású templom a 17. században épült. Vicolo de li Sette Dolori , Vicolo de la Concezione és Vicolo del Carmine – a középkori városképet hűen megőrző utcák, amit több családnak otthont adó udvarterek szegélyeznek. Immacolata-templom – 1636-ban épült. Madonna di Constantinopoli-templom – a 17. században épült. Különlegessége egy bizánci stílusban épült freskó. Dolmenek – a település határában álló megalitikus építmények. Giorgio Capitani Giorgio Capitani (Párizs, Franciaország, 1927. december 29. – Viterbo, 2017. március 25.) olasz filmrendező, forgatókönyvíró. Filmjei Mozifilmek Zürzavar a Park Hotelban (Che notte ragazzi!) (1966) Az éjszaka rablásra való (La notte è fatta per... rubare) (1968) Hármas fogat (La pupa del gangster) (1975) Akiket forró szenvedély hevít (Bruciati da cocente passione) (1976) Én is, te is, tigris (Io tigro, tu tigri, egli tigra) (1978, második és harmadik rövidfilm) Languszta reggelire (Aragosta a colazione) (1979) Forróvérű kísértet (Bollenti spiriti) (1981) Tv-filmek A színész, a színésznő és a gyerek (Un figlio a metà) (1992) A színész, a színésznő és a gyerek egy év múlva (Un figlio a metà un anno dopo) (1994) Boldog karácsonyt, papa! (Natale con papà) (1995) Lelkem fénysugara (La memoria e il perdono) (2001) Ínyenc történet (Mai storie d'amore in cucina) (2004) Casciai Szent Rita (Rita da Cascia) (2004) A tábornok halála (Il generale Dalla Chiesa) (2007) Micsoda csaj! (Dove la trovi una come me?) (2011) Tv-sorozatok Rocca parancsnok (Il maresciallo Rocca) (1996–2005, 18 epizód) Két zsaru egy pár (Ho sposato uno sbirro) (2008–2010, 9 epizód) Abaújszina Abaújszina (szlovákul Seňa) község Szlovákiában, a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában. Fekvése Abaújszina a Hernád völgyében, Kassától 17 kilométerre délre fekszik, körülbelül 3 km-re a magyar határtól található. A Kassa–Hidasnémeti vasútvonal mellett fekszik. Története Arra, hogy Szina már a korai időkben is lakott volt, bizonyítékul szolgál egy ott talált körülbelül 400 000 éves kőeszköz. Ennek alapján úgy feltételezik, hogy Szina a legrégebben lakott település egész mai Szlovákia területén. A kutatások bebizonyították, hogy a késő bronzkorban is település állott a mai helyén. Emellett találtak késő bronzkori leleteket is. A hely az időszámításunk előtti 5.-6. századig lakott volt. A településen megfordultak az avarok is. Az Árpád-házi királyok idején Szina királyi birtok volt és az abaújvári várhoz tartozott. IV. Béla király idegen hospeseket hozatott Szinára, akiknek Bocsárd és Kenyhec határában lévő földeket adományozott, illetve olyan kiváltságokat és jogokat, amellyel Kassa lakói rendelkeztek. Ezek a jogok fizetési és bírósági jogok voltak főleg, emellett engedélyezte, hogy piacokat létesítsenek (szabadkereskedelmi jog). A legfontosabb adomány azonban a városi rangra emelés volt. Az erről szóló okmány 1249. április 13-án keletkezett. Béla király 1255-ben hozzácsatolta Cana (Chou) földjeit. A város 1317-ben saját önkormányzattal rendelkezett. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék Zina alakban említi, amikor a plébános, Jan 20 garas tizedet fizetett. 1390-ben előbb zálogjogon, 1402-ben pedig adományként a Perényi család (Perényi Miklós) nyeri el a települést Zsigmond királytól. Az 1427-es összeírás 91 portát talált Szinán. (1553-ban az összeírás már csak 35 portát talált.) Perényi Péter 1423-as halálával a város a Rozgonyi család birtokába kerül. 1469-ben zálogjogon a Buzlai családé lett. Mint országút mentén elterülő település fontos vámszedőhely és harmincadszedőhely volt. Rozgonyi Istvánnak nem született fia, ezért leányának, Katalinnak kezével Báthory Andrásra, majd 1525-ben fiaikra: Istvánra és Györgyre szállt a település birtokjoga. A mohácsi vészt követő harcokban igen nagy terhet rónak a lakosságra, ebből kifolyólag a város is sokat szenvedett. 1528-ban itt ütköztek meg I. (Szapolyai) János és Johann von Katzianer seregei (Szinai csata), de János csapatai döntő vereséget szenvedtek és a királynak Lengyelországba kellett menekülnie. 1566-ban Schwendy Lázár felsőmagyarországi kapitány táborozik Szinán, hogy innen induljon a török elleni harcokba. 1652. szeptember 20-án a török megtámadta Szinát és leégette azt. Az 1600-as években forgalmas hely, ahol vendégfogadó is működik 1640-ben. A megye rendjei hol Szinán, hol pedig Göncön tartották a közgyűléseiket. A 17. század második felében veszítette el jelentőségét: lakóinak nagy részét és városi jellegét. A kuruc-labanc háborúk, valamint az 1711-ben tomboló pestis járvány csaknem teljesen megsemmisítette az egykor virágzó várost. 1715-ben csupán 14 jobbágy és 5 zsellér háztartása szerepel az összeírásban. Lakosságát a 18. század végén római katolikus tótokkal és görögkatolikus vallású ruténokkal egészítették ki. 1782-ben helyreállították a római katolikus plébániát, melynek első kegyura Benyovszkyné Ocskay Erzsébet (Vágbori, 1842. július 27. – Görcsöny, 1931. október 25.) lett. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Magyar falu Abaúj Várm. földes Urai Sós, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Kenyhetzhez nem meszsze, mellynek filiája; határja jól termő, vagyonnyai külömbfélék, piatzok Kassán nem meszsze.” Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szinna, (Senya) magyar-tót-orosz falu, Abauj vmegyében, Kassához délre 4 1/2 mfldnyire, a pesti országutban, 762 r., 240 g. kath., 27 evang., 397 ref., 159 zsidó lak. Ref. anyaszentegyház. Synagóga. Sok korcsma; síkon fekvő szántóföldei bő termékenységüek. F. u. Patay, Marjássy, Soós, Óvári, Bernáth, Dézsy s m.” A 19. században népessége alig nőtt. 1908-ban hatalmas tűz söpört végig a falun, 4000 koronás kárt okozva. Borovszky monográfiasorozatának Abaúj-Torna vármegyét tárgyaló része szerint: „Szina 200 házzal biró 1333 magyar és tót lakosu község, körjegyzőséggel és postaállomással. Távirója Hidas-Németi. E községnek a vármegye történetében nem egyszer volt szerepe. Közgyülést is tartottak itt. Katholikus templomának alapja nagyon régi. Plébániájának visszaállítása után 1782-ben első pátronusa Benyovszky szül. Ocskay Erzsébet volt. A községben jól berendezett szeszgyár működik. Teleky László nagybirtokosnak csinos kastélya van itt.” A trianoni diktátumig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott. A trianoni szerződés értelmében Csehszlovákiához csatolták, majd az első bécsi döntés 1938-ban újra magyar területnek nyilvánította. A német megszállás alól román csapatok szabadították fel 1944 decemberében. A német csapatok ezután is a térségben maradtak, csak 1945. január 19-én, Kassa felszabadítása után távoztak. Egybeépült a tőle délre fekvő Kenyheccel. 1964 és 1986 között összevonták Kenyheccel és Migléccel, Hraničná pri Hornáde néven alkottak közös települést. 1986–1992 között Migléc része; azóta már önálló település. Népesség 1880-ban 1413 lakosából 875 magyar és 404 szlovák anyanyelvű volt. 1890-ben 1333-an lakták, ebből 997 magyar és 228 szlovák anyanyelvű. 1900-ban 1546 lakosából 1152 magyar és 322 szlovák anyanyelvű. 1910-ben 1528-an lakták, közülük 1400 magyar, 104 pedig szlovák anyanyelvű. 1921-ben 1580 lakosából 1104 magyar és 327 csehszlovák. 1930-ban 1519 lakosából 463 magyar és 821 csehszlovák volt. 1941-ben 1669-en lakták, ebből 1584 magyar és 54 szlovák. 1991-ben 2370 lakosából 481 magyar (20%) és 1866 szlovák. 2001-ben 2084 lakosából 1819 fő szlovák és 228 magyar volt. 2011-ben 2091 lakosából 1703 fő szlovák és 252 magyar. Névváltozatok 1249 – Scena, Schena 1251, 1255, 1261, 1267, 1290 – Scynna 1295, 1317 – Zyna 1335 – Syna 1332-1337 – Scyna 1338 – Zyna 1348 – Scina 1351 – Scyna 1390, 1427 – Syna 1430 – Zyna 1773 – Magyar: Szina; Szlovák: Senya 1808 – Magyar: Szina; Szlovák: Seňa Nevezetességei Református templom Római katolikus templom Papírmalmát 1830-ban említik Zsinagógája is volt, ami a vasútállomásra vezető út mentén helyezkedett el, a zsidófürdő közelében; temetőjük a falutól nem messze található Szeszfőzde, amit 1869-ben említenek, illetve a Lang család által 1896-ban alapított Kastélyát a Telekiek építtették klasszicista stílusban Híres abaújszinaiak Abaújszinán született Potta Géza prímás ( 1933 . február 25. - 2007 ), a Népművészet Mestere díj kitüntetettje Itt született Jaszlinszky András rozsnyói kanonok, jezsuita természettudós, egyetemi tanár 1715 . szeptember 1 -jén († 1783 ) Komárov (Zlín járás) Komárov település Csehországban, a Zlíni járásban. Komárov Pohořelice, Topolná, Březolupy, Karlovice, Napajedla, Lhota és Šarovy településekkel határos. Lakosainak száma 329 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: (27698) 1981 EN47 A (27698) 1981 EN47 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 2-án. Corvino San Quirico Corvino San Quirico település Olaszországban, Lombardia régióban, Pavia megyében. Lakosainak száma 1020 fő (2017. január 1.). Corvino San Quirico Calvignano, Casatisma, Casteggio, Oliva Gessi, Torricella Verzate és Robecco Pavese községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Strange Frontier A Strange Frontier Roger Taylor második szólóalbuma, amely 1984-ben jelent meg. A Strange Frontier Bruce Springsteen brit verziójaként tűnt fel. Roger dalain lehet hallani a Springsteenes hangzást, emellett Roger még egy olyan dalt is felrakott erre az albumra, amit Bruce írt. Az album dalai Strange Frontier (Taylor) 4:16 Beautiful Dreams (Taylor) 4:23 Man on Fire (Taylor) 4:05 Racing In The Streets ( Bruce Springsteen ) 4:28 Masters of War ( Bob Dylan ) 3:51 Killing Time (Taylor) 4:58 Abandonfire (Taylor/Richards) 4:12 Young Love (Taylor) 3:22 It's An Illusion (Taylor/Parfitt) 4:03 I Cry For You (Taylor/Richards) 4:16 Felsőtúr Felsőtúr (szlovákul Horné Turovce, németül Oberthur) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. Fekvése Ipolyságtól 6 km-re északra, a Korpona patak partján fekszik. Története 1156-ban "Tur" néven említik először, amikor dézsmáját Márton esztergomi érsek az esztergomi káptalannak engedte át. Később, 1332-ben a pápai tizedjegyzékben szerepel, amely István nevű papját is említi. 1417-ben "Naghthwr", 1517-ben "Iwanczthwrya" néven említik. A 15. században főbb birtokosai a Vajda és Jánoki családok voltak. Később többek közt a Beniczkyek, a Horváthok, a Pongráczok és a Nedeczkyek birtoka. Közülük kétségkívül a Pongrácz család a legjelentősebb, amely a 19. század elején lett birtokos a településen és több neves személyiséget is adott az országnak. Vályi András szerint "Kis Túr, Felső Túr, Közép Túr. Három Magyar falu Hont Várm. földes Uraik külömbfélék, lakosaik katolikusok, és másfélék is, földgyeik meglehetősek, legelőjök elég van, szőlőhegyeik középszerű borokat teremnek." A községet nem kerülték el a katasztrófák sem. 1831-ben, 1866-ban és 1873-ban kolerajárvány sújtotta, 1858-ban pedig a templom égett le, helyette újat kellett építeni. 1853-ban 9 nemesi kúria és 43 porta állt a községben. Fényes Elek szerint "Tur, (Felső vagy Nagy), magyar falu, Honth vmegyében, 472 kath., 9 evang. lak. Kat. paroch. templom." A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország részévé vált. Népessége 1880-ban 474 lakosából 417 magyar és 30 szlovák anyanyelvű. 1890-ben 492 lakosából 479 magyar és 8 szlovák anyanyelvű volt. 1900-ban 558 lakosából 515 magyar és 34 szlovák anyanyelvű. 1910-ben 621 lakosából 611 magyar és 10 szlovák anyanyelvű. 1921-ben 583 lakosából 519 magyar és 51 csehszlovák. 1930-ban 638 lakosából 479 magyar és 146 csehszlovák volt. 1941-ben 682 lakosából 638 magyar és 44 szlovák. 1991-ben 660 lakosából 480 magyar és 179 szlovák volt. 2001-ben 621 lakosából 422 magyar és 193 szlovák volt. 2011-ben 605 lakosából 379 magyar és 211 szlovák. Nevezetességei Szent Jakab apostol tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1865 -ben épült neoklasszicista stílusban, az 1858 -ban leégett 17. századi templom helyén. Kertjében több 18. és 19. századi sírkő látható. A Laky-kúria 1800 körül épült klasszicista stílusban . A Móser-kúria a 19. század első felében, neoklasszicista stílusban készült. A községben még egy 17. századi barokk és egy 19. század végi klasszicista kúria is áll. A Pongrácz-sírbolt a 19. század elején épült, a család több neves személyisége nyugszik benne. Nepomuki Szent János szobra a Korponába ömlő kis patak partján áll, 1800 körül készült. A Középtúr felé eső falurészen 19. századi kápolna áll, benne Pieta-szoborral. Szent Flórián szobra 1790 körül készült későbarokk stílusban. Híres emberek Pongrácz Lajos ( 1815 - 1899 ) császári és királyi kamarás, Hont vármegye alispánja. Pongrácz Anna ( 1817 - 1891 ) írónő, a Kisfaludy Társaság alapító tagja. Pongrácz István ( 1821 - 1900 ) császári és királyi kamarás, az 1848–49-es szabadságharcban táborkari főnök. A szabadságharc bukása után halálra ítélék, de ezt aradi várfogságra változtatták. Pongrácz Sándor ( 1824 - 1890 ) császári és királyi altábornagy, több csata hőse. Pongrácz László ( 1824 - 1890 ) honvéd dandárparancsnok, cs. és kir. altábornagy. Zubovics Fedor (1848. okt. 29. - ?) huszárkapitány, a híres lovas, a szárazföldi torpedó feltalálója. Pongrácz Elemér ( 1862 - 1944 ) író, az ipolysági Honti Múzeum első igazgatója. Liechtenstein az 1998. évi téli olimpiai játékokon Liechtenstein a japán Naganóban megrendezett 1998. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 8 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Sífutás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Strange Sensation A Strange Sensation Robert Plant háttérzenekara, amit kilenc év alatt alakítottak ki Plant szólóalbumainak felvételei alatt. 1993-ban a Fate of Nations után Plant és Jimmy Page újra összeálltak, és megalapították a Page and Plant formációt. Az első albumuk a No Quarter: Jimmy Page and Robert Plant Unledded volt, a zenészek feltárták a Led Zeppelin dalok világzenei újraértelmezéseit egy marokkói string („húrszalag”) zenekar és egy egyiptomi zenekar segítségével, velük pótolták a hagyományos rock and roll felállást. A duó következő albuma a Walking into Clarksdale és az azt követő turné hagyományosabb rock vállalkozás volt. Plant az észak afrikai zenére fordította a figyelmét, különösen a Tuareg Rock és a Mali Zenei Fesztiválra. 2002-ben Plant visszatért a Dreamland című albummal, a blues és rock zenei album az eredeti Strange Sensation felálással valósult meg, de Plant szóló lemezeként jelentették meg. A következő album a 2003-ban megjelent Sixty Six to Timbuktu című válogatáslemez volt, az összeállítás tartalmazta Plant korai szóló felvételeit is, például egy a CBS Recordsnál tizenhat évesen felvett számot, egészen a legújabb felvételekig, például a Win My Train Fare Home (If I’m Lucky) című dalig, amit a Mali Zenei Fesztiválon adott elő Justin Adamszel. Az első teljes hosszúságú Strange Sensation albumot 2005. április 25-én bocsátották ki: a Strange ReArranger a világi és Western zenei hatások egy keveréke, vallásra és végzetre való misztikus, rézsútos és némileg cinikus utalásokkal. Az album tartalmaz néhány finom politikai nyilatkozatot is. 2006-ban jelent meg a csoport DVD-je, amin Robert Plant és Led Zeppelin dalokat adnak elő, ez a Soundstage: Robert Plant and the Strange Sensation. Felállás Justin Adams - basszusgitár, bendir, steel gitár, mandolin, tehardant; tagja a Wayward Sheiks zenekarnak Jah Wobblével és Tuareg Tinariwennel John Baggott - billentyűs hangszerek és szintetizátor; jazz és trip hop művész, a Portishead tagja Clive Deamer - bendir és dobok; a jazz-hatású előadó, aki szerepel trip hop albumokon is, valamint szintén a Portishead tagja Billy Fuller - basszusgitáros; a Fuzz Against Junk tagja volt, jelenleg a The New Acoustics tagja Robert Plant - ének, gitár Skin Tyson - basszusgitár, steel gitár, akusztikus gitár, elektromos gitár Korábbi tagok Charlie Jones - Page és Plant basszusgitárosa Porl Thompson - Page and Plant sokoldalú zenésze, a The Cure tagja Michael Lee - Page and Plant dobosa Francesco Baracca Francesco Baracca (Olaszország, Lugo di Romagna, 1888. május 9. – Olaszország, Montello-hegy környéke, 1918. június 19.) olasz pilóta, az első világháború alatt - 34 igazolt légi győzelemmel - az Olasz Királyság legeredményesebb vadászpilótája. Életpályája Ifjúkora Baracca gazdag nemesi családba született 1888-ban. Iskoláit szülőhelyén végezte, majd 1907-ben belépett a Modenai Katonai Akadémiára. Katonai szolgálata Tanulmányainak elvégzése után egy évvel már tiszt volt a Királyi Piemonte Lovasságnál. 1912-ben Baracca néhány társával együtt lehetőséget kapott arra, hogy elsajátítsa a repülést. Ennek értelmében a tiszteket a franciaországi Reims városába vitték, ahol valamennyien sikeres pilótavizsgát tettek. Ezek után Baracca hazatért. Az 1915-ös olasz hadba lépés következtében Francesco Baracca katonai szolgálatra jelentkezett. Mivel rendelkezett pilótaigazolvánnyal, rögtön az 1. vadászrepülő osztag (Squadriglia 1) pilótájává nevezték ki. A katonai vezetés és vetélytársai már akkor felfigyeltek, rá amikor 1916. április 7-én megszerezte első légi győzelmét, amely egyben az Olasz Királyság első légi győzelme volt. A harmadik légi győzelmének megszerzése után a 70. vadászrepülő osztaghoz küldték. 1916. november 25-én megszerezte ötödik légi győzelmét, így ő lett az Olasz Királyság első ászpilótája. A 70. osztagban még további 3 légi győzelmet aratott, ezt követően a 91. osztaghoz vezényelték Guido Tacchini parancsnoksága alá. Itt igazi vetélkedés kezdődött Pier Piccio és Baracca között, ugyanis magasan ők voltak a század legeredményesebb pilótái. Mindketten sorra szerezték újabb és újabb győzelmeiket azonban a versenyt végül Baracca nyerte. Míg ő 26-ot szerzett a században, addig Piccio 23-at. Francesco Baracca egyike azon kevés olasz repülőnek, akik lőttek le ellenséges ászpilótát. Baraccának kettő is sikerült ugyanis 11. légi győzelmének megszerzésekor Busa Gyula őrmestert (5 légi győzelem), míg 25. győzelmének megszerzésekor Szepessy-Sokoll Rudolf (5 légi győzelem) hadnagyot lőtte le. Mindketten magyarok voltak. Francesco Baracca halálának történetet máig homály fedi. 1918. június 19-én szállt fel, azonban gépét az ellenséges légvédelmi tűz eltalálta, így lezuhant. Holttestét néhány nappal később találták meg kiégett SPAD VII-es repülőgépe közelében. Kezében egy pisztolyt szorongatott, homlokán pedig egy golyó által ütött lyuk volt látható. Fennáll a lehetősége annak, hogy Baracca öngyilkosságot követett el annak érdekében, hogy ne kerülhessen ellenséges fogságba. Azonban az is lehetséges, hogy távolabbról egy egyszerű kézi fegyverrel lelőtték. [forrás?] Jelképe Baracca repülőgépén a családi címerből kiinduló jelet használt, amely egy elágaskodó lovat ábrázol. Baracca halála után - állítólag - az édesanyja felajánlotta a jel használatát Enzo Ferrarinak. Lásd még Első világháború Olaszország Jegyzetek https://www.youtube.com/watch?NR=1&feature=endscreen&v=za33IFqdbWE Francesco Baracca életrajza, légi győzelmei Forrás Életrajza, légi győzelmei. The Aerodrome.com. (Hozzáférés: 2012. augusztus 18.) Gambia a 2004. évi nyári olimpiai játékokon Gambia a görögországi Athénban megrendezett 2004. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 2 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika Férfi Női Syndicat National de l’Édition Phonographique A Syndicat national de l'édition phonographique (SNEP) egy francia szervezet, melynek célja a francia lemezgyártás védelme. 1922-ben jött létre, 48 társcéggel rendelkezik. A SNEP feladata, hogy begyűjtsék és elosszák a sugárzások és előadások jogdíjait, hogy megakadályozzák tagjaik körében a szerzői jogvédelemmel kapcsolatos szabálytalanságokat (illegális zeneletöltés), az ezüst-, arany-, platina- és gyémántlemezes felvételek és videók minősítése, illetve négy hivatalos heti lista szerkesztése. Hivatalos listái 2002 szeptembere óta a hivatalos francia lemezlisták: Top 100 kislemezlista Top 150 albumlista (újdonság, teljes áron árusított) Top 40 válogatásalbum-lista (újdonság, teljes áron árusított) Top 40 album és válogatásalbum lista (engedményes áron árusított) Megjegyzések "Újdonság" az az album, mely kevesebb mint két éve jelent meg. "Teljes áron árusított" az az album, melynél az album eladási katalógusára minimum 10 euró. "Engedményes áron árusított" az az album, melyet kedvezményes áron értékesítettek. Balasovi járás A Balasovi járás (oroszul: Балашовский муниципальный район) Oroszország egyik járása a Szaratovi területen. Székhelye Balasov. Népesség 1989-ben 33 835 lakosa volt. 2002-ben 34 599 lakosa volt. 2010-ben 113 352 lakosa volt, melyből 104 646 orosz, 1 551 ukrán, 610 örmény, 541 azeri, 492 tatár, 224 cigány, 217 fehérorosz, 216 csuvas, 110 tadzsik, 102 német, 96 kazah, 91 lezg, 84 grúz, 79 üzbég, 76 mordvin, 72 moldáv, 69 dargin, 60 csecsen, 59 mari, 51 baskír stb. Szegedért Alapítvány A Szegedért Alapítvány Szeged város egyik legjelentősebb mecénás alapítványa, mely évről évre a tudomány, a művészet és a közélet kiválóságait díjazza. Megalakulása A gondolat, hogy Szeged gazdálkodó szervei a város szellemi élete iránt érzett felelősségüktől áthatva hozzanak létre egy nonprofit szervezetet, Debreczeni Páltól, a DOMET Ecsetgyár akkori igazgatójától származik. Az alapító okiratot 1989. július 4-én írták alá az alapító vállalatok és intézmények. Alapító tagjai DOMET Ecsetgyár Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat Szegedi Szalámigyár és Húskombinát Finn–Magyar Barátság MgTsz. Magyar Kábelművek Szegedi Kábelgyára Szegedi Konzervgyár VIDIA Kereskedőház Részvénytársaság Szeged Megyei Városi Tanács Az alapítvány célja Idézet az alapító okiratból: "Az alapítók ... a jelen okirattal alapítványt rendelnek a város javára, azon indíttatástól vezérelve, hogy múlhatatlan emléket állítsanak a város nagyjainak, mindazoknak, akik munkásságukkal, kiemelkedő tetteikkel szolgálták a város dicsőbb létét, valamint abból a célból, hogy az alapítvány révén lehetőséget nyújtsanak azon tehetségek részére, akiknek ígéretes jövője alapot ad a várost szolgáló, jövőbe mutató elképzelések kibontakoztatására és megvalósítására." Szervezeti felépítése Elnöksége A Szegedért Alapítvány elnöksége 17 főből áll: az alapítókat 3 fő képviseli a kuratóriumok elnökei (3 fő) az alapítvány titkára (Dr. Bódi György) az alapítvány eszméje iránt elkötelezett cégek és magánszemélyek (10 fő) Kuratóriumok A kuratóriumok hét tagúak. Tudományos Kuratórium (elnöke dr. Dékány Imre ) Művészeti Kuratórium (elnöke Kerek Ferenc) Társadalmi és Állampolgári Kuratórium (elnöke Gellérfy László) Az alapítvány által adott díjak és támogatások Az alapítványi díjak ünnepélyes átadására minden évben március 12-éhez, a szegedi nagy árvíz kitörésének, a város újjászületésének évfordulójához legközelebb eső szombaton, a Szegedi Nemzeti Színházban kerül sor. Díjak Fődíj Kuratóriumi díjak Pályázat útján elnyerhető támogatások ösztöndíj tartós finanszírozás céljellegű támogatás adományozás tanulmányutak finanszírozása Díjazottak Fődíjasok Szőkefalvi-Nagy Béla matematikus (1990) Gregor József operaénekes (1991) Ilia Mihály irodalomtörténész (1992) Varga Mátyás díszlettervező (1993) Straub F. Brunó biokémikus (1994) Péter László irodalomtörténész (1995) Trogmayer Ottó régész (1996) Tóth Béla író (1997) Venetianer Pál biokémikus (1998) Füzesi Kristóf gyermeksebész (1999) Bihari Vilmos Pick egykori vezérigazgatója (2000) Varró Vince gasztroenterológus (2001) Bodosi Mihály idegsebész (2002) Lékó Péter sakknagymester (2003) Molnár József mikrobiológus, rákkutató (2004) Czúcz Ottó jogász (2005) Bogáts Gábor szívsebész (2006) Csörgő Sándor matematikus (2007) Katona Márta gyermekgyógyász (2008) Simai Mihály költő (2009) Vajda Júlia operaénekes (2010) Bánki Horváth Béla senior úszó világbajnok (2011) Csirik János programtervező matematikus (2012) Csernay László orvosprofesszor (2013) Fekete Gizi színművésznő (2014) Szalay István matematikus (2015) Kondorosi Éva biokémikus, akadémikus (2016) Pál Tamás karmester (2017) Békési Imre nyelvész, egyetemi tanár (2018) Tudományos Kuratórium Szőkefalvi-Nagy Béla-díja Barabás Zoltán növénynemesítő (1990) Grasselly Gyula geokémikus (1991) Alföldi Lajos genetikus (1992) Simon Miklós bőrgyógyász (1993) Tandori Károly matematikus (1994) Telegdy Gyula kutatóorvos (1995) Kristó Gyula történész (1996) Ferenczy Lajos mikrobiológus (1997) Bor Zsolt fizikus (1998) Németh András urológus (1999) Mészáros Rezső geográfus (2000) Csetri Lajos irodalomtörténész (2001) Csákány Béla matematikus (2002) Dudits Dénes növénygenetikus (2003) Csillik Bertalan anatómus (2004) Gábor Miklós farmakológus (2005) H. Tóth Imre nyelvész (2006) Vécsei László neurológus (2007) Fülöp Ferenc vegyész (2008) Dobozy Attila bőrgyógyász (2009) Szabó Gábor lézerfizikus (2010) Vigh László biokémikus (2011) Bernáth Árpád germanista (2012) Penke Botond biokémikus, gyógyszerkutató (2013) Jancsó Gábor orvosi élettani kutató (2014) Ormos Pál biofizikus (2015) Balázs Mihály irodalomtörténész (2016) Krisztin Tibor matematikus (2017) Frank József növénynemesítő (2018) Művészeti Kuratórium Gregor József-díja T. Nagy Irén művésztanár (1990) Szecsődi Ferenc hegedűművész (1991) Kass János grafikusművész (1992) Mentes József színművész (1993) Nagy Albert néptáncművész (1994) Baka István költő (1995) Karikó Teréz operaénekes (1996) Berdál Valéria operaénekes (1997) Király Levente színművész (1998) Juronics Tamás balettművész (1999) Novák András festőművész (2000) Pataki Ferenc festőművész (2001) Novák István építész (2002) Polner Zoltán költő, újságíró, néprajzkutató (2003) Meszlényi László zenetanár (2004) Tóth Sándor szobrászművész (2005) Darvasi László író (2006) Gyüdi Sándor igazgató karnagy (2007) Gyimesi Kálmán operaénekes (2008) Aranyi Sándor festőművész (2009) Olasz Sándor irodalomtörténész, a Tiszatáj főszerkesztője (2010) Sin Katalin gordonkaművész (2011) Tóth Pál animációsfilm-rendező (2012) Fritz Mihály szobrász, éremművész (2013) Kosztándi István hegedűművész (2014) Natalia Gorbunova hárfaművész (2015) Dusha Béla fotóművész (2016) Popovics Lőrinc szobrászművész (2017) Sejben Lajos képzőművész (2018) Társadalmi-Állampolgári Kuratórium Debreczeni Pál-díja Farkasinszky Terézia pszichiáter (1990) Gyulay Endre nyugalmazott megyés püspök (1991) Darvas Tamás építész (1992) Nikolényi Gábor tanár (1993) Liebmann Béla fotóművész (1994) Szőke Péter rendőrkapitány (1995) Molnár Amália gyermekorvos (1996) Keszthelyi Béla főgyógyszerész (1997) Ónody Sarolta pszichiáter (1998) Csizmazia György ornitológus (1999) Kovács László szülész-nőgyógyász (2000) Rátkai Sándor papucsosmester (2001) Csernus Sándor kultúrdiplomata, egyetemi docens (2002) Orbán Hedvig népművelő (2003) Vágás István vízépítő mérnök, hidrológus (2004) Vörös László irodalomtörténész (2005) Gősi Gábor állatorvos, a Szegedi Vadaspark igazgatója (2006) Molnár Gyula , a Molnár Dixieland vezetője, ornitológus (2007) Erdélyi Ágnes tanár (2008) Kothencz János , az ÁGOTA Alapítvány alapítója és elnöke (2009) Szirtesi Zoltán háziorvos, roma érdekvédő (2010) Kása Ferenc mesteredző (2011) Sófi József, a Sófi József a Szegedi Tehetségekért Alapítvány létrehozója (2012) Lednitzky András, a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke (2013) Muszka Dániel , a szegedi Informatikai Történeti Múzeum megalapítója (2014) Tanács István újságíró (2015) Tajti Gabriella, a Szegedi Tudományegyetem Kulturális Irodájának vezetője (2016) Bátyai Edina kulturális menedzser (2017) Farkas András civil aktivista (2018) Fődíja, kuratóriumi díjai A fődíj Lapis András szobrászművész kisplasztikája. Bronzból készült, kalapos, estélyi ruhás hölgyfigura, a ruha aljából Szeged város jellegzetes épületei emelkednek ki. A hölgy félig felemelt karjain szalagot tart, a szalagba kerül bevésésre a díjazott neve. A díjjal járó pénzjutalomról az elnökség saját hatáskörében dönt. A kuratóriumi díj Lapis András szobrászművész alkotása. 60 mm átmérőjű, kör alakú ezüst plakett, egyik oldalán a fődíj hölgy figurája, másik oldalán Szeged város címere és a felirat: Szegedért Alapítvány Kuratóriumi Díja. A díjjal járó pénzjutalom összegében az elnökség saját hatáskörében dönt. Forrás A Tisza ezüstszalagján (szerkesztette: Tandi Lajos) Szeged, 1999. A fődíját ábrázoló köztéri szobor Hazánkban, de a világon is ritka, hogy egy civil szervezet díja köztéri szoborként is megjelenik. A Szeged múzsája című egész alakos nő szobra Lapis András szobrászművész alkotása. A szobor 2,5 méter magas, közel egy tonnás bronz alkotás a hozzá kapcsolódó szökőkúttal együtt a város közkedvelt találkozóhelye lett. A Glattfelder Gyula téren avatták fel 2006. március 12-én, a Szegedi Nagyárvíz évfordulóján. Tournan (Gers) Tournan település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 190 fő (2015). Tournan Sabaillan, Villefranche, Boissède, Molas, Cadeillan és Simorre községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Squadriglia 260 260ª Squadriglia Aeroplani da Caccia (röviden: 260ª, teljes nevén magyarul: 260. Vadászrepülő Osztag) egy híres első világháborús vadászrepülő század volt, amelyet 1917-ben szerveztek össze Veneziában. Az osztag nem tartozik a legeredményesebb olasz repülőszázadokhoz, de ettől függetlenül számos légi győzelmet szerzett. Története Megalakulása A század 1917 novemberében alakult meg Veneziában. Néhány Macchi M.5-öst és Macchi M.7-est rendeltek hozzá. Ászpilóták Az osztagban három híres ászpilóta szolgált, összesen 16 légi győzelmet szereztek a századnak. Orazio Pierozzi (6 légi győzelem az osztagnál, összesen 7) Umberto Calvello (5 légi győzelem az osztagnál, összesen 5) Federico Martinengo (5 légi győzelem az osztagnál, összesen 5) Repülőgépek Olasz gyártmányú: Macchi M.5 Olasz gyártmányú: Macchi M.7 Lásd még Első világháború Olaszország történelme Forrás Néhány információ az osztagról (angol nyelven). The Aerodrome.com. (Hozzáférés: 2011. december 29.) Genlis Genlis település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 5342 fő (2015). Genlis Izier, Tart-le-Bas, Varanges, Beire-le-Fort, Cessey-sur-Tille, Labergement-Foigney, Longeault, Magny-sur-Tille és Pluvault községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Solo (Brian Harvey-album) A Solo című stúdióalbum az East 17 énekesének Brian Harveynek az első szólóalbuma, mely 2001. november 27-én jelent meg Japánban. Az albumról két kislemezt jelentettek meg. A Loving You (Ole Ole Ole) című dalban Wyclef Jean is közreműködött. A Japán változatban 2 bónuszdal kapott helyett, a Loving You (Ole Ole Ole) című dal Ignorats Mixe, valamint a Laid Up című dal. Megjelenések CD Edel – 0134672ERE Alone With You Loving You (Ole Ole Ole) Senorita Always Be Here Better Than That Hit Them With It What If She Cheats? Love On Line The Way You Do That (I Like The Way) Straight Up (No Bends) Sexy Solo I'm Here For You Kittitas megye Kittitas megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Washington államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Ellensburg. Lakosainak száma 41 765 fő (2013. július 1.). Kittitas megye Chelan, Douglas, Grant, Yakima, Pierce és King megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: 427-es főút (Magyarország) A 427-es főút Berettyóújfalu déli elkerülője, a 47-es és 42-es főutakat köti össze a város külterületén. A főút hossza 2,717 km. Fekvése A főút Berettyóújfaluhoz tartozó Berettyószentmárton városrészben, egy körforgalomból indul, és külterületen csatlakozik a 42-es főúthoz. Története 2013. július 1-től a HU-GO elektronikus útdíjrendszer bevezetésével együtt 12 mellékútból, így a korábbi 4214-es mellékútból is főút lett, ami a 427-es számot kapta. INS Vikramaditya Az INS Vikramaditya az Indiai Haditengerészet módosított Kijev osztályú repülőgép-hordozója, melyet India 2004-ben vásárolt Oroszországtól, ahol 1996-ig Admiral Gorskov néven állt szolgálatban. Az Orosz Haditengerészettől az aktív szolgálatból 1996-ban kivont hajót Oroszország az indiai igényeknek megfelelően átépíti és modernizálja. A hajóval 2012 nyarától tengeri próbákat végeztek, de a kazánoknál jelentkezett műszaki problémák miatt a hajót javítani kellett. A hajót modernizáló Szevmas hajógyár 2013 negyedik negyedévében tervezi átadni a hajót Indiának, ahol a tervek szerint decemberben áll szolgálatba. Története Az Indiában Vikramaditia névre keresztelt hajón az Indiai Haditengerészet a MiG–29 hajófedélzeti változatából, a MiG–29K-ból 12 együléses és 4 kétüléses (MiG–29KUB változatot) tervez üzemeltetni. A repülőgépek mellé India hat darab Ka–27 és Ka–31 típusú helikoptert is vásárol. Az orosz gépek mellett a Sea Harrier üzemeltetését is tervezik. Az átépítés során a hajó orrából eltávolították a fegyverzetet, helyére a repülőgépek rövid felszállását biztosító, 14,3° emelkedésű „síugró sáncot” építettek. 2012. június 8-án „mindkét fél hibájából masszív idő és költségtúllépések árán” kihajózott a Szevmas kikötőjéből. Július 28-án megtörtént az első le- és felszállás a hajó fedélzetén, melyet egy MiG–29KUB hajtott végre. Szeptemberben azonban a hajó meghibásodott a tengeren, nyolc kazánjából hét üzemképtelenné vált, valószínűleg azért, mert India az azbeszt szigetelés helyett más anyaghoz ragaszkodott. 2013. július 3-án a hibák kijavítása után a hajó újra kifutott egy egy hónapos próbaútra a Fehér-tengerre. A tesztek során elsősorban a hajó kazánjait és fő gépeit fogják vizsgálni különféle üzemmódokban. Ezt követően, augusztus 3. és szeptember 30. között a Barents-tengeren merevszárnyú repülőgépek és helikopterek részvételével repülési próbákat hajtanak végre a hajó fedélzetén. A hajót a Szevmas 2013. november 15-én adja át Indiának. Felépítése Az India számára történő átépítés során a fedélzetről eltávolították a fegyverzetet és felszállófedélzetet alakítottak ki, síugró sánccal, valamint a felépítményt is átalakították. Fegyverzete India idáig legalább 20 db MiG–29K/KUB-ot vehetett át, az első, 16 db-os sorozat után egy 2010-ből származó 29 darabos utánrendelés teljesítése van folyamatban. Vágterbete Vágterbete (1899-ig Trebete, szlovákul Trebatice) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Pöstyéni járásban. Fekvése Pöstyéntől 5 km-re nyugatra fekszik. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a késő kőkorszakban éltek emberek. A bronzkorban a La Tène-kultúra települése, majd a 2. és 3. században germán település állt itt. A mai falu első írásos említése a zoborhegyi apátság birtokainak 1113-ban kelt határleírásában történt "Trebeta" néven. 1298-ban "Trebata", 1773-tól "Trebaticze", "Trebete" alakban szerepel a korabeli forrásokban. A hagyomány szerint a Vágon közlekedő tutajosok alapították és nevét az első tutajos családról kapta. Beckó várának uradalmához tartozott, majd a nyitrai püspökségé volt. Egyházilag egy 1258-as feljegyzés szerint a krakoványi plébániához tartozott. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1753-ban nagy káposzta termesztőként említik őket. 1828-ban 96 házában 679 lakos élt. 1831-ben, 1849-ben, 1855-ben és 1866-ban kolerajárvány sújtotta, melyeknek összesen 63 lakos esett áldozatul. 1851-ben a falu templomot épített, melyet Szent István király tiszteletére szenteltek fel. Plébániát azonban nem alapítottak, a templom Krakovány filiája lett. A 18. század második felében zsidó lakosság is települt a községbe, akik kis számú közösséget alkottak. Vályi András szerint " TREBETE. Trebatitza. Tót falu Nyitra Várm. földes Ura a’ Nyitrai Püspökség, lakosai katolikusok, fekszik Krakovánhoz közel, mellynek filiája; földgye, réttye jó, Dudvág vize néha megönti földgyét; piatza Verbón, és Újhelyben." Fényes Elek szerint " Trebete, tót falu, Nyitra vmegyében, Krakován fil., 691 kath., 9 zsidó lak. F. u. a nyitrai püspök. Ut. p. Galgócz." Nyitra vármegye monográfiája szerint "Trebete, tót község Sztrázsa mellett, ettől délre, 835 r. kath. lakossal. Postája és távirója Verbó, vasúti állomása Pöstyén. Kath. temploma 1852-ben épült. E község már 1258-ban ismeretes volt. Vincze nyitrai püspök Péter zobori apáthoz intézett egyik levelében már említést tesz róla. Kegyura a nyitrai püspök. A lakosok a községben szegények házát tartanak fenn." A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Vágújhelyi járásához tartozott. Népessége 1910-ben 1074, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 1234 lakosából 1226 szlovák volt. 2011-ben 1260 lakosából 1196 szlovák. Nevezetességei Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1851-ben épült klasszicista stílusban . A Mária-oszlop 1855 -ben készült. A temetőben áll a Szent István király kápolna, mely 1756 -ban épült barokk-klasszicista stílusban. Bosszú (televíziós sorozat, 2011) A Bosszú (Revenge) egy amerikai televíziós dráma sorozat, Alexandre Dumas Monte Cristo grófja c. regénye által inspirálva, Madeleine Stowe és Emily VanCamp főszereplésével. A sorozat 2011. szeptember 21-én debütált az ABC-n, jelenleg szerda esténként látható este 10/9 órai kezdettel (ET/CST). Áttekintés Emily Thorne - aki valójában Amanda Clarke - hamis névvel visszaköltözik Long Islandre, hogy bosszút álljon azokon a személyeken, akik tönkretették családját, és apja, David Clarke (James Tupper) halálát okozták. Amikor Amanda még kislány volt, az apját koholt vádak alapján elítélték terrorizmusért és hazaárulásért. Később a börtönben halt meg, soha többé nem találkozhatott lányával. Amanda körül felfordult a világ, és javítóintézetben kötött ki. Amikor betöltötte a 18. születésnapját, Amanda megkapta az apja után járó örökségét, aki így - apja sikeres befektetéseinek köszönhetően - egyszeriben milliomossá vált. A lány ezek után felvette az Emily Thorne nevet, és elhatározta, hogy bosszút áll minden sérelemért, amit a családjának okoztak. Epizódok Bővebben: A Bosszú epizódjainak listája Szereplők Vendég- és mellékszereplők Alex Carter .... Michael Davis Alicia Coppola .... Melissa Robins Alyvia Alyn Lind .... Amanda Clarke (5 évesen) Amber Valletta .... Lydia Davis Amy Landecker .... Dr. Michelle Banks Amy Parrish .... Kate Reynolds Angel Murphy - Rendőr Anthony Reynolds - SWAT-tag Ashley Driver .... Tracey Ashton Holmes .... Tyler Barrol Brandon Bell .... Steve Gordon Brian Goodman .... Carl Porter Brianne Howey ... Eve Candice Kita .... Rosemary Cabot Camille Robinson .... Tiffany Carly Thomas Smith .... Everly Cassius Willis .... Rob Gunther CCH Pounder .... Warden Sharon Stiles Cecilia Specht Christina Chang .... Karrie Thurgood Ciara Hanna Courtney B. Vance .... Benjamin Brooks David Monahan .... Dr. Alexander Barrol Derek Ray .... Lee Diane Mizota Dig Wayne Dilshad Vadsaria .... Padma Lahari Ed Corbin .... Bull Elena Evangelo .... Valerie Emily Alyn Lind .... Amanda Clarke (gyerek) Erin Underwood Gary Kraus .... Teddy Gena Show Gina Gallego Greg Perrow .... Malcolm Hiroyuki Sanada .... Satoshi Takeda Jamal Duff .... Ed James McCaffrey .... Ryan Huntley James Morrison .... Gordon Murphy Jason Alexander - Orvos Jennifer Jason Leigh .... Kara Clarke John Billingsley .... Roger Halsted John Roderick Davidson - FBI-ügynök Judy Echavez - Riporter Kati Sharp .... Kim Kim Swennen .... Erin Leon Pridgen Leslie Stevens .... Miriam Lindsey Garrett .... Melissa Logan Bartholomew Marcus Giamatti Margarita Levieva .... Emily Thorne / 'Amanda Clarke' Margot Farlry - Rendőr Matthew Glave .... Bill Harmon Max Martini .... Frank Maya Hazen .... Hikari Mel Fair - Riporter Merrin Dungey .... Barbara Snow Michael Gambino Michael Reilly Burke .... McGowen ügynök Michael Nardelli .... Trey Chandler Morgan Hewitt .... Sofie Arnault Nicholas Stargel .... Jack (gyerek) Nicole Pulliam .... Diane Kingsly Nina Fehren .... Cameron Lang R. Keith Harris .... Doug Reid Rachel Katherine DiPillo .... Jamie Cardaci Raymond Shepard - Börtönőr Robbie Amell .... Adam Connor Roger Bart .... Leo 'Mason' Treadwell Salina Lee - Pincérnő Sybil Temtchine .... West nyomozó Sylvia Brindis Tara Platt .... Becca Tess Harper .... Carole Miller Thomas Daniel Todd Grinnell .... Dr. Jeffrey Thomas Tracy Rooney - Ápolónő Turner Dixon .... Patrick Wendy Crewson .... Helen Crowley William Devane .... Edward Grayson Yancey Arias .... Tom Kingsly Hunyadi László (opera) A Hunyadi László Erkel Ferenc háromfelvonásos operája. Szövegkönyvét Egressy Béni írta Tóth Lőrinc Két László című drámája alapján. Ősbemutatójára 1844. január 27-én került sor a pesti Nemzeti Színházban. Az opera keletkezéstörténete és utóélete A reformkorból a forradalom felé haladó években különösen nagy népszerűségnek örvendtek a Hunyadiakkal kapcsolatos témák. Ezt népszínművek, festmények, költemények sora bizonyítja. Erkel a Bátori Mária sikerén felbuzdulva hamar újabb operatémát kezdett keresni. Magának a darab keletkezésének körülményei nem teljesen tisztázottak. Erkel első életrajzírója, Ábrányi Kornél szerint a mű létrejötte egy véletlen találkozás eredménye volt, és Erkel erőszakkal vette el Egressytől az eredetileg Bartay Endrének szánt librettót. A bemutató 1844. január 27-én zajlott le, és minden addiginál nagyobb sikert aratott. Ehhez kétségkívül hozzájárult a közhangulat is: az opera történelmi cselekménye egy Habsburg származású magyar királyról festett meglehetősen gyászos képet: V. László a darabban döntésképtelen, a hatalomra törő arisztokrata oligarchák bábja. Hasonló volt a helyzet az 1840-es években uralkodó V. Ferdinánddal kapcsolatban is, legalábbis a kortársak így érezték. Persze az opera szépségei, a verbunkoszenét alapul vevő zenei alapszövet, az európai színvonalú magyar nemzeti opera létrejötte is lelkesítette a közönséget. Az ősbemutatóról minden jelentősebb lap beszámolt. Vahot Imre és társai azt kifogásolták, hogy a szerző a magyar történelem szereplőit énekelteti a színpadon, ami szerintük komolytalanságot kölcsönöz a műnek. Petrichevich Horváth Lázár (1807–1851) részletes elemző tanulmányt írt a darabról a Honderűben. A művet még a 19. században színre vitték Bécsben, Zágrábban és Bukarestben is, sajnos a párizsi bemutató végül meghiúsult. A premiert követő előadások után Erkel tovább alakította operáját. A mű nyitányát csak a következő évben készítette el, és az első ízben az 1845. október 2-ai előadáson hangzott el. Két évvel később a korszak egyik leghíresebb magyar énekesnőjének, Hollósy Kornéliának ajánlva készült el Gara Mária harmadik felvonásbeli cabalettája. 1850. július 18-án a neves francia énekesnő, Anne de la Grange alakította Szilágyi Erzsébet szerepét. Az ő vendégszereplése alkalmából illesztette a partitúrába Erkel a második felvonás úgy nevezett La Grange-áriáját. Szintén erre az előadásra készült el az eredetileg csárdás megjelölésű, palotás. 1859-ben Stréger Ferenc tenorista alakította a címszerepet, az ő tiszteletére Erkel kiegészítette Hunyadi László első felvonásbeli áriáját. 1878-ban sort kerített a nyitány zenei anyagának a tömörítésére. Szinte rögtön a darab ősbemutatója után a szerző kihúzta Gara és Hunyadi László, a harmadik felvonás elején énekelt kettősét. Mindezen kiegészítések után jelent meg az opera zongorakivonata 1896-ban, Kern Aurél szerkesztésében. Radnai Miklós (1892–1935) operaigazgatósága idején (1925–1935) több tanulmányban is foglalkozott a darabbal. Úgy látta, hogy a 20. században a közönség azért kezdett elfordulni a műtől, mert az több kirívó dramaturgiai hibát tartalmazott, emellett a szöveg is már nagyon régiesnek hatott. Radnai ezért elhatározta az egész Erkel életmű modernizálását, de ő és társai végül csak két operát szabtak át jelentősen: a Bánk bánt és a Hunyadi Lászlót. A Hunyadi László átdolgozására az 1935-ös felújítás alkalmával került sor. A zenét Radnai, a dramaturgiai és a szcenikai megoldásokat Oláh Gusztáv és Nádasdy Kálmán dolgozta át. Céljuk elsősorban a mű tömörítése, a színhelyek összevonása, valamint a történések hangsúlyait erősítő dramaturgiai módosítások voltak. Az operát ezután egészen a műsorrendről történő ideiglenes levételéig e verzió alapján játszották. Ezt a változatot rögzítette a Komor Vilmos vezényelte hanglemez is, amelynek létrejöttében olyan kiváló énekesek működtek közre, mint Simándy József (Hunyadi László) vagy Déry Gabriella (Szilágyi Erzsébet), Orosz Júlia (Gara Mária), Szabó Miklós (V. László). A zenei megvalósítás magas színvonala miatt sajnálatos, hogy ez a verzió csak részleteiben került kiadásra CD-n. 1984-ben elkészítették a teljes opera újrafelvételét, Kovács János vezénylésével, Gulyás Dénessel, Sass Sylviával, Kalmár Magdával, Molnár Andrással és Gáti Istvánnal a főbb szerepekben. A felvétel zenei anyagát Németh Amadé gondozta, aki elővette az 1896-os zongorakivonatot, és ez alapján rekonstruálta az eredeti operát. Összesen tizenhét, az átdolgozók által kihagyott számot állított vissza, valamint nélkülözte Radnai és Komor Vilmos betéteit. Az operaház az 1989-es felújítás alkalmával már ezt a változatot tűzte műsorra, igaz, nem az eredeti szöveggel. Az új szöveget Fodor Ákos alakította ki. Ez a változat került bemutatásra a 2003–2004-es évadban lezajlott, Szinetár Miklós rendezte felújítás alkalmával is. Az Erkel Színház bezárása óta a Magyar Állami Operaház 2012-ben újra bemutatta a darabot, de annak nem az eredeti, hanem az átdolgozott változatát. Ily módon megint visszatértünk a Radnai–Nádasdy–Oláh verzióhoz, eltávolodva az autentikusabbnak tekinthető, 1989-es felújítástól. Ráadásul ez esetben se a plakátokon, se a műsorfüzetben nem jelzik, hogy nem az eredeti, hanem az átdolgozott kiadást játsszák (pedig a két verzió között lényeges különbségek vannak, amelyek fölött nem szabadna átsiklani). Az opera egyetlen, minden tekintetben autentikusnak tekinthető modern bemutatójára Debrecenben került sor 2010-ben, az Erkel-emlékév keretein belül. Debrecenben sem a szövegen, sem a zenén nem változtattak, húzásokkal se nagyon éltek. Az előadás alapjául a kritikai kiadás szolgált. A bemutató sikeres volt, de csak egy évadig volt színpadon a produkció. Az Operaház 2012. augusztus végén és szeptember első napjaiban elkészítette az opera 1860-as végső, Erkel által fokozatosan kialakított formájának hangfelvételét, amit CD-kiadványként forgalmaznak. Így ha a színpadon nem is, de CD-n minden operakedvelő megismerkedhet az opera eredeti formájával. Szereplők Énekkar: nemes urak és hölgyek, magyar és idegen katonák, nép Történik : 1456–1457-ben, Nándorfehérváron, Temesváron és Budán Az opera színhelyei: 1. felv. 1. kép: a nándorfehérvári vár előtt, 2. kép: terem a várban; Második felv.: a Hunyadiak temesvári rezidenciájának egy terme; Harmadik felv. 1. kép: a királyi palota egyik terme; 2. kép: a várkert; 3. kép: a várbörtön; 4. kép: a budavári Szent-György tér Játékidő: 153 perc Cselekmény Első felvonás 1. kép: Hunyadi László és hívei a király és kísérete fogadására várakoznak. A katonák morgolódnak, nem bíznak az idegen királyban, azt akarják, hogy László ne engedje be a várba V. Lászlót és zsoldosait. Ezt vezérüknek is elmondják, de Hunyadi bízik királyában. Közben jelentik, hogy elfogtak egy kémet, aki Brankovics György szerb despotához igyekezett. Egy levél volt nála, amiben Cillei a fejedelemnek ígéri a két Hunyadi fiú fejét. A kórus bosszúénekre zendít rá, amit a király érkezését jelző trombitaszólók szakítanak félbe. Miután bevonult V. László és díszes kísérete, Cillei máris árulással vádolja meg a Hunyadiakat. László azonban tanúságot tesz királya iránti hűségéről, amikor átnyújtja neki vára kulcsait. A király elhárítja a gesztust azzal, hogy a kulcsok a várkapitánynál vannak a legjobb kezekben. A vendégsereg és a vendéglátók elvonulnak. Ezután érkeznek meg a király német zsoldosai, akiket a várvédők nem engednek be, hiszen ők is meg tudják védeni a királyt. 2. kép: Amikor V. László megtudja mi történt, megriad. Cilleinek ezután már nem nehéz behálóznia és rávennie, hogy adja át neki a hatalmat jelképező gyűrűt. Ezután László lép színre, aki szerelméről álmodozik, édes álomképeit Rozgonyi zavarja meg azzal, hogy Cillei be akarta vonni az ellene tervezett összeesküvésbe. László azonnal értesíti híveit, akik elrejtőznek a teremben. Ezután jelenik meg Cillei, aki jelenti a király vacsorameghívását. A várkapitány feltárja előtte, hogy tudomása van az összeesküvésről, ezért Cillei tőrt ránt és rátámad. A zajra berohannak Hunyadi hívei és lemészárolják a kormányzót. A király is felébredt és a helyszínre sietett. Megrémül Cillei véres holttestétől, és szorult helyzetében megbocsátást hirdet. A Hunyadiak hívei ünnepelnek. Második felvonás Szilágyi Erzsébet temesvári rezidenciáján várja a király érkezését. Kétségek gyötrik afelől, hogy V. László valóban megbocsátott híveinek, ezért idősebb fia véres haláláról vizionál. Az izgatottság hevében elveszti erejét és elájul. Udvarhölgyei térítik magához. Nem sokkal ezután jelentik a király érkezését. Erzsébet térdre veti magát előtte és kegyelmet könyörög fiának. V. László Hunyadi János hőstetteire hivatkozva megbocsát. Közben észreveszi Gara Máriát, és mindjobban felkelti az érdeklődését annak szépsége. Gara Miklós figyelmét nem kerüli el a király vonzalma, és máris cselszövést eszel ki a Hunyadiak ellen: lánya kezét nem Lászlónak, hanem a királynak fogja adni, így kívánja megerősíteni hatalmi pozícióit. Ezután a király a Hunyadi fiúkat kéreti. Erzsébetet ismét balsejtelmek gyötrik, csak akkor nyugszik meg, amikor Mátyás meghozza a hírt, hogy a király nyilvánosan is megbocsátott nekik. Ezután V. László esküt tesz a vár nép előtt, hogy nem áll bosszút Cillei haláláért, Mátyást és Lászlót pedig fiaivá fogadja. Harmadik felvonás Első kép: A magányos király Gara Mária után sóvárog. Megjelenik Gara, aki a királynak ígéri lánya kezét, ha az hozzájárul Hunyadi László kivégzéséhez, akit felségárulással vádol. A király eleinte ellenkezik, de végül beleegyezik. Második kép: Mária és László lakodalma. Az ifjú menyasszony olaszos cabalettát énekel boldogságáról, a vendégsereg palotást jár. A vidám mulatság hamar félbe szakad: Gara beront fegyvereseivel és letartóztatja a vőlegényt. Harmadik kép: A börtönben László szabadsága és kedvese után vágyakozik. Hirtelen kinyílik a cella ajtaja és Mária lép be rajta, aki megvesztegette az őröket. Rá akarja venni szerelmét, hogy szökjenek el együtt, de László bízik királya esküjében, és nem akar szökni. Közben Gara érkezik, aki dühösen látja, hogy valakit beengedtek a rabhoz. Mikor megtudja, hogy az a valaki saját lánya, megtagadja Máriát. A kétségbeesett lány könyörögve fordul apjához, aki hajthatatlan. Végül megérkezik a kivégzésre kísérő menet. Negyedik kép: A vesztőhelyen hatalmas vihar tombol, Erzsébet az éghez könyörög, hogy Isten mentse meg gyermekét. De minden hiába, most valóra válnak véres víziói. Hunyadit felvezetik a vérpadra, a bakó háromszor is lecsap, de a hős sértetlen marad. A szokásjog szerint, ha a harmadik csapás sem halálos, akkor az elítéltet kegyelem illeti, de Gara parancsára a hóhér negyedszer is lesújt. Ekkor már mindennek vége, Hunyadi László feje a porba hullik. Megjegyzés: az opera eredetileg négyfelvonásos volt, de az utolsó két felvonás annyira rövidre sikeredett, hogy Radnaiék, majd a rekonstruálás során Németh Amadé is eggyé vonta össze. Németh Amadé verziójában az eredeti zenei anyag így sem szenvedett csorbát. Ennek köszönhető, hogy ma mindenki háromfelvonásosnak ismeri az operát. Az opera szövegkönyve A librettó Egressy Béni munkája, aki Tóth Lőrinc (1814–1903) drámaíró, az MTA pályázatán 100 arany díjat nyert Két László című drámája nyomán dolgozott. Egressy a megszokott munkamódszerrel élt: elhagyott egy sereg szereplőt, több jelenetet összevont és persze a prózai szöveget versbe öntötte. Az így létrejött librettó már a címével is központba állította Hunyadi László figuráját, de ugyanakkor a történet V. László tragédiája is: az esküszegő, szorongó király érzelmei is részletesen tárulnak fel a darabban. Tóth terjedelmes politikai okfejtéseit, cikornyás, oda nem illő sallangjait Egressy elhagyta, olyan mértékben átalakítva a Két László című drámát, hogy szerzője nem ismert rá saját darabjára. A politikai dráma csak az első felvonásban van előtérben, a II. felvonás a hangulat és a zenei egységesség sérülése nélkül átvált a szereplők személyes drámájával. Ettől kezdve a fő cselekményszálat Hunyadi László és Gara Mária szerelme jelenti. A szerelmi szálat Tóth Bonfini után szőtte drámájába. Az opera cselekménye ezen átalakításoknak köszönhetően végig a címszereplő körül forog. Ez a szerkezet a francia történelmi nagyopera mintájára utal (Auber: A portici néma, Meyerbeer: A hugenották, Rossini:Tell Vilmos). Egressy dramaturgiai megoldásai, ha nem is hibátlanok, de nem annyira fogyatékosok, hogy mindenképpen át kelljen őket alakítani. Viszont a szöveggel kapcsolatban már fenntartásai lehetnek a mai opera közönségnek. Egressy írói stílusa annyira kezdetleges volt, hogy az még saját korának másodrangú színdarabjainak szintjét sem ütötte meg. Ezért, bár a zenét és az eredeti dramaturgiát napjainkra rekonstruálták, de Radnaiék szövegét megtartották, esetenként kibővítették. Az opera zenéje A nyitány negyedórába sűríti a mű cselekményét, megidézi annak legfontosabb dallamait. Szabolcsi Bence a Hunyadi László nyitányát az első magyar szimfonikus költeménynek nevezte, mert Erkel az opera jelentős zenei motívumait és fordulatait úgy sorakoztatta fel benne, hogy a történés szinte percről percre nyomon követhető és megérthető. A zenekari bevezető egy kurucos témájú trombitaszignállal indít, amely később Allegro tempóba gyorsul, és az egyik fő téma lesz. A trombitaszóló után következnek a harmadik felvonásbeli Börtön tercett motívumai alapján komponált variációk, majd egy derűs motívum a Hunyadiak örömét jelképezi. Ezután egy szintén kurucos klarinétszóló következik, ami átvezet az Allegróhoz, melynek fő témája a már említett bevezető lesz tizenhatos verbunkos menetekkel. Ezután fafúvós akkordok és a vonósok pizzicatojátéka vezet el a Börtön tercett motívumaiból kialakított melléktémához. A nyitány zárótémája a „Meghalt a cselszövő” dobpergéssel megszakított dallama. Ezután egy szabálytalan szonátaforma bontakozik ki: a feldolgozási részben újabb motívumok tűnnek fel a Vérpad-kép viharzenéjét idézve, ezután következik a Hunyadiak fuvolával kísért örömmotívuma, majd egy fuvolakadencia vezet vissza a „Meghalt a cselszövő” témájához. A visszatérés a Bosszúkórus dallamaival ér véget. Erkel a hangnemek merész váltogatásával és hangszerelés hatásossága révén szinte az operától különálló, önálló zenedarabot hozott létre a nyitány komponálásakor az opera dallamaiból, amely hamar kedvelt koncertdarabbá vált. Az opera komponálása idején Erkel Cherubini, Auber, Bellini, Rossini és Donizetti operáit vezényelte a Nemzeti Színházban. Az ő stílusukban vélte megtalálni a műfaj legeredetibb megtestesülését, így ezeket a darabokat tekintette mintaképének. A korszak magyar zenéjének pedig a verbunkost és a népies műdalt tartotta. Ezeknek az eltérő, más-más gyökerekből táplálkozó stílusoknak az összeolvasztására törekedett már a Bátori Máriában, de még inkább a Hunyadi Lászlóban. Első operájában még sokkal több volt az idegen elem, a Hunyadi Lászlóban már lényegesen kevesebb, de a magyar és külföldi dallamok ötvözése ebben a darabban még kezdetlegesnek hat. Lehetséges, hogy Erkel túlságosan is tisztelte a korabeli olasz és francia mesterek stílusát, ezért követte olykor hangról hangra technikájukat az egyes zárt számok felépítésekor: az áriák lassú-gyors beosztásúak, Gara Mária cabalettája, Mátyás kavatinája, valamint a Hunyadi László románca és az együttesek terc-szext menete megannyi elem, ami a Bellini–Donizetti operák formavilágát idézi. A Hunyadi esetében még erősebb volt a hiteles után költés, mint az újat alkotás igénye, Erkel lényegében a magyaros dallamokat szorította az olasz opera kereteibe. Egyesek egyébként ezért nem tartják Erkelt eredeti és igazán nagy zeneszerzőnek. De német zeneszerzők (például Flotow) vagy a lengyel (Moniuzsko), a cseh (Smetana) stb. mesterek esetében is előfordult, hogy saját nemzetük zenei jellegzetességeit az olasz és/vagy a francia, esetleg a német hagyományokkal ötvözték. A francia hagyományokat követte a szerző, amikor a két László szólamát tenor, illetve Mátyás szólamát szoprán hangfekvésben írta meg. Lehet, hogy Erkel nem alkotott minden tekintetben eredetit a Hunyadi Lászlóval, de sikerült neki az olasz, a francia és a magyaros elemeket úgy ötvözni, hogy az eredmény nem zavaros összevisszaság, hanem egységes egész benyomását keltő zenei alapszövet lett. A stílusok sokfélesége egyáltalán nem zavaró, a zenei egész összetartozását pedig az emlékeztető motívumok erősítik. Erkel több visszatérő motívummal is dolgozott. A darabban több nagyszabású tömegjelenet található, amelyeket az áriák és az együttesek ellensúlyoznak. Az érzelmek sok rétűségéről nem igazán beszélhetünk, mert a cselekmény menetét nem mindig kíséri drámai kifejezőerejű muzsika. Esetenként a zene nem vág egybe a mondanivalóval sem (de ez egyébként a korabeli olasz operák esetében is megfigyelhető, olykor még Verdi darabjaiban is). Ennek legkirívóbb példája talán a címszereplő és Gara Mária búcsúkettőse: a vérpadra induló hős és szerelme egy indulószerű, eleven hangvételű kettőssel búcsúzik el egymástól. De Szilágyi Erzsébet második felvonásbeli bravúráriái is elsősorban az énektechnika megcsillogtatására adnak alkalmat, nem állnak a drámai kifejezés szolgálatában. Ugyanakkor drámai szempontból is van több jól sikerült részlete a darabnak. Ilyen Hunyadi László börtönáriája, a címszereplő hattyúdala, valamint a gyászinduló, amelynek hangjaira a főhős a vesztőhelyre lép. Végül, de nem utolsósorban, drámailag igen hatásos az első felvonás fináléjában felcsendülő „Meghalt a cselszövő” is. A nyitány pedig mesterien foglalja össze a mű drámai erejét adó dallamokat. A dráma szempontjából fontos helyeken többnyire a verbunkos elem uralkodik a zenében, az idegen elemek elsősorban a király és embereinek a jellemzésére szolgálnak, ezzel mintegy zeneileg is szembeállítva a két csoportot. Ez a fajta megoldás egyébként nem ismeretlen a korabeli francia és olasz operák esetében sem. Híres áriák, kórusművek Van végre néhány nyugodt pillanat – László áriája (első felvonás) Meghalt a cselszövő – az első felvonás fináléja Szép reménysugár – Erzsébet áriája (ún. La Grange-ária, második felvonás) Mily boldogság, hogy mellettem vagy – László és Mária kettőse (második felvonás) Ah, szememben mámor s öröm ragyog – Mária áriája (harmadik felvonás) Palotás – balettjelenet (harmadik felvonás) Áldjon meg Isten, hős bajnokom - Mária és László búcsúkettőse (harmadik felvonás) Hangfelvételek A Radnai Miklós-Oláh Gusztáv-Nádasdy Kálmán-féle átdolgozott verzió: V. László – Szabó Miklós, Cillei Ulrik – Faragó András, Szilágyi Erzsébet – Déry Gabriella, Hunyadi László – Simándy József, Mátyás – Szőnyi Olga, Gara Miklós – Jámbor László, Gara Mária – Orosz Júlia, Szilágyi Mihály – Bódi József, Egy tiszt – Petri Miklós. Közreműködik a Magyar Rádió énekkara, a Filharmóniai Társaság zenekara, vezényel Komor Vilmos. A felvétel helye és ideje: Budapest, 1960. Monopole 035, 2011, 2 CD, Mono Megjegyzés: 2000-ben a Hungaroton jelentetett meg egy, a Bánk bán egy korai felvételének részleteit is tartalmazó CD-t, amelyen nyolc szám hallható a Hunyadi fenti felvételéből is. A zenei anyag eléggé meg lett csonkítva, a szövegkönyvet újraírták, a jelenetezését megváltoztatták. A Németh Amadé által, az 1896-ban kiadott zongorakivonat alapján rekonstruál verzió: V. László – Molnár András, Cillei Ulrik – Gáti István, Szilágy Erzsébet – Sass Sylvia, Hunyadi László – Gulyás Dénes, Mátyás – Dénes Zsuzsanna, Gara Miklós – Sólyom-Nagy Sándor, Gara Mária – Kalmár Magda, Szilágy Mihály – Gregor József, Rozgonyi – Mersei Miklós, Hadnagy – Fülöp Attila, Egy nemes – Fülöp Attila. Közreműködik a Magyar Állami Operaház ének- és zenekara, Vezényel: Kovács János. A felvétel helye és ideje: Olasz Intézet, Budapest, 1984. A felvételt először hanglemezen adták ki 1984-ben, majd 1995-ben CD-n is megjelentette a Hungaroton HCD 12581-83, 3 CD, DDD, Stereo Megjegyzés: A szöveget ezen a felvételen is átírták, ahogy a jelenetezést sem mindenhol állították vissza az eredeti formájába, akárcsak a hangszerelést és az egyes szólamok ritmusát is. Részletesebben lásd alább. Az opera eredeti, 1862-re Erkel által kialakított formájának CD-kiadása V. László – Pataky P. Dániel, Cillei Ulrik – Cser Krisztián, Szilágyi Erzsébet – Fodor Beatrix, Hunyadi László – Fekete Attila, Hunyadi Mátyás – Balga Gabriella, Gara Miklós – Bretz Gábor, Gara Mária – Miklósa Erika, Rozgonyi – Káldi Kiss András. Közreműködik a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara és a Magyar Állami Operaház együttese, a Honvéd Férfikar és a Budapesti Stúdió Kórus, Vezényel: Héja Domonkos. A felvétel helye és ideje: Erkel Színház 2012. augusztus 27 - szeptember 2., OperaTrezor 002, 2 CD. DDD. Stereo. Megjegyzés: Ez a felvétel rögzíti egyedül az operát abban a formában, amelyet Erkel Ferenc alakított ki. Az 1984-es felvétel az 1896-os zongorakivonat alapján rekonstruálta az opera eredeti alakját. Ezen kiadás Erkel halála után jelent meg, és az Erkel-fiúk úgy igyekeztek javítani a prozódián, hogy elsősorban a recitativókban kiigazították a ritmikát, megváltoztatták a hangértékeket. Tehát ez a kiadás nem tekinthető minden tekintetben autentikusnak. Ezenkívül a második felvonás esetében az 1984-es kiadás nem állította helyre az eredeti jelenetezést, ahogy az esküvői jelenetben sem, és a négyfelvonásos formát sem rekonstruálták. Ezenkívül hangszerelésbeli eltérések vannak a két CD között (például a második felvonás végén a 2012-es CD-n nem hallunk orgonát ), illetve Egressy eredetileg Szilágyi Mihályt pár mondat erejéig sem szerepetette az operában, ahogy a második felvonás elején is a kórus után nem Mátyás rövid szólója szerepelt eredetileg az operában, hanem az egyik udvarhölgy rövid szólója. Az 1984-es kiadás ezenkívül kisebb húzásokat is tartalmaz (például kihúzták Erzsébet első áriájának zárórészét), míg a 2012-es CD nem. De ezen a felvételen sem szerepel a harmadik felvonás nyitó jelenete (Hunyadi és Gara kettőse), igaz ezt maga Erkel húzta ki később az operából. A szövegen sem eszközölt semmilyen változtatást sem. Jules Bastien-Lepage Jules Bastien-Lepage (Damvillers, 1848. november 1. – Párizs, 1884. december 10.) francia táj- és arcképfestő Életpályája Verdun közelében született. Cabanel tanítványa volt. Részben Manet, részben a barbizoni iskola és Courbet hatására plein air világítású realista festményeket alkotott. Témáit főleg a paraszti életből merítette. Naturalisztikus látásmódja pályájának vége felé az impresszionizmus irányába változott. Pedagógiai munkássága is jelentős. Hatása Művészete főleg a müncheni Hollósy-körre volt hatással (Thorma János, Réti István, Ferenczy Károly, Csók István, Iványi-Grünwald Béla). Művei Halottak napja (La Toussaint) ( Szépművészeti Múzeum , Budapest ) A kis londoni cipőtisztító fiú ( 1882 ) (Musée des arts décoratifs, Párizs ) Le Petit Colporteur endormi ( 1882 ) Olaj, vászon, 103 x 109,3 cm (Musée des Beaux-Arts, Tournai ) Pas Mèche ( 1882 ) Olaj, vászon, 132 x 89,5 cm (National Gallery of Scotland, Edinburgh ) Falusi szerelem ( L’Amour au village ) Olaj, vászon, 181 x 199 cm ( Puskin Múzeum , Moszkva ) Paysage au Charbonnier L’hiver, vers ( 1884 ) Olaj, vászon, 59 x 77,5 cm (Musée municipal, Vernon ) Lever de Lune à Alger ( 1884 ) Olaj, vászon, (Musée des Beaux-Arts, Nancy ) Venise le soir ( 1880 ) Olaj, vászon, (Musée Magnin, Dijon ) Marchande de fleurs à Londres ( 1882 ) Akvarell , 39,5 x 21,5 cm (Musée Bastien-Lepage, Montmédy ) Le Père Jacques ( 1882 ) Olaj, vászon, 199 x 181 cm (Milwaukee Art Center, Milwaukee ) Pauvre Fauvette ( 1881 ) Olaj, vászon, 162,5 x 125,7 cm (The Art Gallery and Museum, Glasgow ) La Faneuse au repos ( 1881 ) Olaj, vászon, 80,5 x 59 cm (Najonalgalleriet, Oslo ) Saison d’octobre, récolte des pommes de terre ( 1879 ) Olaj, vászon, 181 x 199 cm (National Gallery of Victoria, ( Melbourne ) Les Foins ( 1878 ) Olaj, vászon, ( Musée d’Orsay , Párizs) Dummy Az 1994-es Dummy a Portishead bristoli trip hop zenekar debütáló nagylemeze. Az albumért 1995-ben megkapták a Mercury Prize díjat. Gyakran tulajdonítják neki a trip hop popularizálását, több, az 1990-es évek legjobb albumait felvonultató lista tagja. Bár a tengerentúlon csekély sikereket ért el, a brit albumlistán a 2. helyig jutott, a három kislemez közül kettő érte el a 13. helyet. 1997-ben kapta meg az arany minősítést. Eddig kétmillió példányban kelt el Európában. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Az album dalai Némely kanadai kiadáson szerepel még egy bónuszdal, Sour Sour Times címmel. Kabanszki járás A Kabanszki járás (oroszul Кабанский муниципальный район, burját nyelven Хабаансха (Кабанскын) аймаг) Oroszország egyik járása a Burját Köztársaságban, székhelye Kabanszk falu. Népesség 2002-ben 65 624 lakosa volt, melynek 90,9%-a orosz, 5,4%-a burját. 2010-ben 59 883 lakosa volt, melyből 54 679 orosz, 3 066 burját, 268 tatár, 261 ukrán, 178 azeri, 111 örmény, 101 tuva, 88 fehérorosz, 59 német, 37 üzbég, 36 mongol, 32 baskír, 28 mordvin, 23 csuvas stb. Moldova az Eurovíziós Dalfesztiválokon Moldova eddig tizennégy alkalommal vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon. A moldáv műsorsugárzó a Teleradio-Moldova, amely 1993-ban lett tagja az Európai Műsorsugárzók Uniójának, és 2005-ben csatlakozott a versenyhez. Története Évről évre Moldova 2005-ben vett részt először az Eurovíziós Dalversenyen. Debütálásukkor érték el eddigi legjobb eredményüket, amikor az elődöntőben elért második hely után a döntőben a hatodik helyen zártak. A jó eredménynek köszönhetően 2006-ban automatikusan döntősök voltak, ott azonban nem sikerült megismételniük a sikert. 2007-ben a TRM pénzügyi okok miatt bejelentette visszalépését, de végül a közvélemény nyomására mégis részt vett. Ekkor ismét sikerült az első tízben végezniük, viszont a 2008-as szabálymódosítás értelmében ez már nem jelentett automatikus helyet a döntőben, és 2008-ban első alkalommal nem jutottak a döntőbe. A következő öt évben már sikerrel vették az elődöntőt, de a döntőben nem sikerült az első tízbe kerülniük. 2014-ben újra kiestek, ráadásul utolsók lettek az első elődöntőben. 2015-ben sem jutottak tovább, bár az első elődöntő 11. helyén végeztek. 2016-ban sem sikerült továbbjutniuk. 2017-ben azonban visszatért a SunStroke Project, akik 2010-ben is képviselték Moldovát, és sikerült elérniük az ország eddigi legjobb eredményét: harmadikok lettek. Nyelvhasználat A nyelvhasználatot korlátozó szabály 1999-ig volt érvényben, vagyis Moldova 2005-ös debütálásakor már szabadon megválaszthatták az indulók, hogy milyen nyelvű dallal neveznek. Eddigi tizennégy dalukból tizenegy angol nyelvű volt, kettő angol és román kevert nyelvű, egy pedig teljes egészében román nyelvű volt. A két kevert nyelvű dal közül a 2005-ös főleg angol –, míg a 2009-es főleg román nyelvű részeket tartalmazott. Nemzeti döntő Moldovában nem alakult ki hagyományos, minden évben megrendezett nemzeti válogató. Egy kivétellel mindig egy nemzeti döntő keretében választották ki indulójukat, ezek lebonyolítása azonban eltérő volt. A nemzeti döntőkön a résztvevők száma az évek során változó volt. A végeredményt egy zsűri, illetve a nézők közösen alakították ki, de a kettő aránya szintén eltérő volt az egyes években. 2006-ban két nemzeti döntőt is rendeztek, mivel az első hármas holtversennyel zárult. A második nemzeti döntőn azonban mindössze az egyik előadó vett részt az eredeti mezőnyből. 2007 volt az egyetlen év amikor nemzeti döntő nélkül, a moldáv tévé kérte fel a feladatra Natalia Barbut. Szavazás (2005-2015) Moldova a következő országoknak adta a legtöbb pontot: Moldova még sosem adott pontot a következő országoknak: Albánia, Csehország, Hollandia, Írország, Macedónia, Montenegró, Svájc, Szlovénia. Moldova a következő országoktól kapta a legtöbb pontot: Moldova még sosem kapott pontot a következő országoktól: Albánia, Monaco. Forrás: Megjegyzés: A táblázat csak a döntőbeli pontokat mutatja, és nem tartalmazza a 2004 óta megrendezett elődöntőkben adott, illetve kapott pontokat. Szavazás (2016-2017) Moldova a következő országoknak adta a legtöbb pontot: Moldova a következő országoktól kapta a legtöbb pontot: Megjegyzés: A táblázat csak a 2016-ban bevezetett szavazási rendszerben kiosztott döntőbeli pontokat mutatja, és nem tartalmazza a 2004 óta megrendezett elődöntőkben adott, illetve kapott pontokat. Jalsó Jalsó (szlovákul Jalšové) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Galgóci járásban. Fekvése Galgóctól 9 km-re északra, a Vág folyótól keletre fekszik. Története 1352-ben említik először. Vályi András szerint: "JALSÓCZ. Tót falu Nyitra Várm. földes Ura G. Erdődy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Szokalóczhoz nem meszsze, és annak filiája, földgye középszerű, fája tűzre elég van, fabéli kézi munkájok után van keresettyek, ’s a’ kő bányában is." Nyitra vármegye monográfiája szerint: "Jalsó, tót község, a Vág balpartján, mely a Polach-nova nevű hegy oldalán áll. Lakosainak száma 313, vallásuk r. kath. Posta-, táviró- és vasúti állomása Galgócz. E falu a XIII. és XIV. században a galgóczi várhoz tartozott és ez idő alatt három néven is említtetik, u. m. "Ülső" (Wlseu), "Jelső" (Jelsew) és "Jalswa". Kath. temploma a XV. században épült. Kegyura gr. Erdődy Ferencz, kinek itt nagy kiterjedésü birtokai vannak. Ugyane család volt a község földesura is." A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Galgóci járásához tartozott. Népessége 1910-ben 412, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 481 lakosából 478 szlovák volt. 2011-ben 495 lakosából 478 szlovák. Valence-d’Albigeois Valence-d’Albigeois település Franciaországban, Tarn megyében. Lakosainak száma 1317 fő (2015). Valence-d’Albigeois Andouque, Faussergues, Padiès, Saint-Cirgue, Saint-Julien-Gaulène és Saint-Michel-Labadié községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Beintza-Labaien Beintza-Labaien település Spanyolországban, Navarra autonóm közösségben. Beintza-Labaien Goizueta, Zubieta, Ituren, Urrotz, Ultzama, Basaburua, Saldías és Eratsun községekkel határos. Lakosainak száma 232 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Luigi Di Biagio Luigi Di Biagio (Róma, 1971. június 3. –) olasz válogatott labdarúgó. Posztját tekintve védekező középpályásként szerepelt.2013-tól az Olaszország U21-es válogatott kapitánya.. 2018. február 5-én ideiglenesen az olasz felnőtt válogatott élére is kinevezték. Klubcsapatokban Di Biagio Rómában született és itt is kezdett futballozni a Lazio csapatában. Ezt követően megfordult a Monza (1989-92), a Foggia (1992-95) együtteseinél, majd 1995-ben a másik nagy római klub az AS Roma szolgálataiba állt. A farkasoknál négy szezont töltött és ezután nem csak klubot, de várost is váltott. Az Internazionalehoz szerződött, ahol ugyancsak mint a Romanal 4 évig játszott. A következő csapata a Brescia volt 2003-tól egészen 2006-ig. Az Ascoli gárdájához 2006 novemberében igazolt, de csak januárban lett a klub tényleges játékosa, miután a nyáron adminisztrációs okok miatt nem tudott csatlakozni az újonchoz. Éppen ezért a november és decemberi közötti időszakban a Polisportivo La Storta nevezetű római székhelyű amatőr klubban szerepelt. 2007 januárjában játszott első mérkőzést az Ascoli színeiben a Cagliari ellen, azonban az itt eltöltött időszak nem tartott sokáig ugyanis a szezon végén visszavonult. A válogatottban Az Olasz labdarúgó-válogatottban 1998 és 2002 között szerepelt, így részt vett két világbajnokságon (1998, 2002) és egy Európa-bajnokságon (2000). Az 1998-as franciaországi világbajnokság negyeddöntőiben a házigazda Franciaországgal találkoztak és a mérkőzés rendes játékidejében illetve a hosszabbításban sem született gól, így következtek a büntetők. Itt azonban a saját büntetőjét kihagyta és csapata ezzel elbukta a tizenegyespárbajt. A nemzeti csapatban összesen 31 alkalommal léphetett pályára és 2 gólt szerzett. Ezek közül az egyiket a 2000-es Európa-bajnokságon Svédország (2–1) ellen megnyert csoportmérkőzésen. Díjak Internazionale Serie A : Második hely (2002-03) Coppa Italia : Második hely (2000) Supercoppa Italiana : Második hely (2000) Olaszország Európa-bajnokság : Második hely ( 2000 ) Férfi könnyűsúlyú kormányos nélküli négyes evezés a 2012. évi nyári olimpiai játékokon A 2012. évi nyári olimpiai játékokon az evezés férfi könnyűsúlyú kormányos nélküli négyes versenyszámát július 28. és augusztus 2. között rendezték Eton Dorney-ben. A versenyt a dél-afrikai hajó nyerte a brit és a dán egység előtt. Versenynaptár Az időpontok helyi idő szerint, zárójelben magyar idő szerint olvashatóak. Eredmények Az idők másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő: QS : Elődöntőbe jutás helyezés alapján QA : Az A-döntőbe jutás helyezés alapján QB : A B-döntőbe jutás helyezés alapján Előfutamok Három előfutamot rendeztek, öt, valamint négy-négy résztvevővel. Az első három helyezett bejutott az elődöntőbe, a többiek a reményfutamba kerültek. Reményfutam Egy reményfutamot rendeztek, négy résztvevővel. Az első három helyezett bejutott a döntőbe, a negyedik helyezett kiesett. Elődöntő Két elődöntőt rendeztek, hat-hat részvevővel. Az első három helyezett bejutott az a A-döntőbe, a többiek a B-döntőbe kerültek. Döntők B-döntő A B-döntőt hat résztvevővel rendezték, az előfutamok 4–6. helyezettjeivel. A-döntő Az A-döntőt hat egységgel rendezték, az elődöntők 1–3. helyezettjeivel. 2018-as Formula–1 kanadai nagydíj A kanadai nagydíj volt a 2018-as Formula–1 világbajnokság hetedik futama, amelyet 2018. június 8. és június 10. között rendeztek meg a Circuit Gilles Villeneuve versenypályán, Montréalban. Szabadedzések Első szabadedzés A kanadai nagydíj első szabadedzését június 8-án, pénteken délelőtt tartották. Második szabadedzés A kanadai nagydíj második szabadedzését június 8-án, pénteken délután tartották. Harmadik szabadedzés A kanadai nagydíj harmadik szabadedzését június 9-én, szombaton délelőtt tartották. Időmérő edzés A kanadai nagydíj időmérő edzését június 9-én, szombaton futották. Megjegyzés: ↑ 1: — Pierre Gasly autójában az időmérő edzés után erőforrást cseréltek, ezért 10 rajthelyes büntetést kapott. ↑ 2: — Romain Grosjean motorhiba miatt nem tudott mért kört megtenni az időmérő edzésen, de megkapta a rajtengedélyt a futamra. Futam A kanadai nagydíj futama június 10-én, vasárnap rajtolt. A futam végén érdekes incidens történt: a futam leintésére meghívott kanadai szupermodell, Winnie Harlow(wd) egy sportbíró téves jelzése miatt egy körrel hamarabb, a 70. kör megkezdése előtt kezdte el lengetni a kockás zászlót, így bár a mezőny végül teljesítette a 70 körös teljes versenytávot, a sportszabályzat 43.2-es cikkelye alapján a 68. kör végi állást vették figyelembe, mint hivatalos végeredményt. Ez annyi változást jelentett (az időkülönbségeken és a megfutott körök számán túl), hogy habár Daniel Ricciardo a 69. és a 70. körben is megfutotta a verseny leggyorsabb körét, egyik sem számított bele a hivatalos eredménybe, így a leggyorsabb kör csapattársáé, Max Verstappené lett, aki a 65. körben futotta meg azt. Ezen felül Sergio Pérez utolsó körös előzése is érvénytelen lett Kevin Magnussennel szemben, így a dán maradt a 13., a mexikói pedig a 14. helyen. A világbajnokság állása a verseny után (A teljes táblázat) Statisztikák Vezető helyen: Sebastian Vettel : 68 kör (1-68) Sebastian Vettel 54. pole-pozíciója és 50. futamgyőzelme. Max Verstappen 4. versenyben futott leggyorsabb köre. A Ferrari 233. futamgyőzelme. Sebastian Vettel 103., Valtteri Bottas 26., Max Verstappen 13. dobogós helyezése. Fernando Alonso 300. nagydíjhétvégéje. Pajzsosfarkú kígyófélék A pajzsosfarkú kígyófélék (Uropeltidae) a hüllők (Reptilia) osztályába, a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe és a kígyók (Serpentes) alrendjébe tartozó család. 8 nem és 47 faj tartozik a családba. Karcsú és mindenütt egyforma vastag testű kígyók, fejük sem különül el a törzsüktől; farkuk rövid és tompán végződik, végét egy nagy pajzs vagy bordás pikkelyek borítják. Mindkét állkapcsuk fogakat visel, amelyek azonban kicsinyek és számuk sem nagy. Az állkapocscsontok erősek, de kevéssé tágíthatók. Az ínycsontok sohasem viselnek fogakat. A fejet nagy pajzsok, a törzset zsindelyszerű, sima pikkelyek borítják. A szemeik kicsinyek vagy nagyon kicsinyek, pupillájuk kerek. A pajzsosfarkúak ásó életmódot folytatnak. Rendszerezés A családba az alábbi nemek és fajok tartoznak Brachyophidium ( Wall , 1921) – 1 faj Brachyophidium rhodogaster Melanophidium (Günther, 1864) – 3 faj Melanophidium bilineatum Melanophidium punctatum Melanophidium wynaudense Platyplectrurus (Günther, 1868) – 2 faj Platyplectrurus madurensis Platyplectrurus trilineatus Plectrurus (Duméril, 1851) – 4 faj Plectrurus aureus Plectrurus canaricus Plectrurus guentheri Plectrurus perrotetii Pseudotyphlops (Schlegel, 1839) – 1 faj Nagy pajzsosfarkú kígyó (Pseudotyphlops philippinus) Rhinophis (Hemprich, 1820) – 12 faj Blyth-pajzsosfarkúkígyó (Rhinophis blythii) Rhinophis dorsimaculatus Rhinophis drummondhayi Rhinophis fergusonianus Rhinophis homolepis Rhinophis oxyrynchus Rhinophis philippinus Rhinophis porrectus Rhinophis punctatus Rhinophis sanguineus Rhinophis travancoricus Rhinophis tricolorata Teretrurus (Beddome, 1886) – 1 faj Teretrurus sanguineus Uropeltis (Cuvier, 1829) – 23 faj Uropeltis arcticeps Uropeltis beddomii Uropeltis broughami ceyloni pajzsosfarkúkígyó (Uropeltis ceylanica) Uropeltis dindigalensis Uropeltis ellioti Uropeltis liura Uropeltis macrolepis Uropeltis macrorhyncha Uropeltis maculata Uropeltis melanogaster Uropeltis myhendrae Uropeltis nitida Uropeltis ocellata Uropeltis petersi Uropeltis phillipsi Uropeltis phipsonii Uropeltis pulneyensis Uropeltis rubrolineata Uropeltis rubromaculata Uropeltis ruhunae Uropeltis smithi Uropeltis woodmasoni Briec Briec település Franciaországban, Finistère megyében. Lakosainak száma 5625 fő (2015). Briec Cast, Edern, Ergué-Gabéric, Gouézec, Landrévarzec, Landudal, Langolen, Lothey és Quimper községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Solsonès Solsonès (spanyolul Solsonés) járás (comarca) Katalóniában, Lleida tartományban. Solsonès Anoia, Segarra, Noguera, Alt Urgell, Berguedà és Bages comarcákkal határos. Települések A települések utáni szám a népességet mutatja. Az adatok 2001 szerintiek. Castellar de la Ribera - 153 Clariana de Cardener - 151 La Coma i la Pedra - 239 Guixers - 154 Lladurs - 220 Llobera - 218 La Molsosa - 134 Navès - 278 Odèn - 277 Olius - 566 Pinell de Solsonès - 224 Pinós - 308 Riner - 279 Sant Llorenç de Morunys - 921 Solsona - 7 344 Ehrenfriedersdorf Ehrenfriedersdorf település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Lakosainak száma 4762 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Kabaty (metróállomás) A Kabaty egy metróállomás Varsóban a varsói M1-es metró vonalán. Szomszédos állomás A metróállomáshoz az alábbi állomás van a legközelebb: Natolin (Młociny, M1-es metróvonal) Portugál labdarúgó-bajnokság (másodosztály) A Liga de Honra, más néven esetleg Liga Vitalis a portugál labdarúgás második legmagasabb osztálya. A bajnokságot 1990-ben alapították, jelenleg 16 csapat alkotja. A jelenlegi címvédő az SC Olhanense. Jelenlegi résztvevők Sport Clube Beira-Mar Grupo Desportivo Estoril-Praia Associação Desportiva do Carregado Grupo Desportivo de Chaves Clube Desportivo das Aves Centro Desportivo de Fátima Clube Desportivo Feirense Sport Clube Freamunde Gil Vicente Futebol Clube União Desportiva Oliveirense Futebol Clube de Penafiel Portimonense Sporting Clube Clube Desportivo Santa Clara Sporting Clube da Covilhã Clube Desportivo Trofense Varzim Sport Clube Almudévar Almudévar település Spanyolországban, Huesca tartományban. Almudévar Chimillas, Gurrea de Gállego, Lupiñén-Ortilla, La Sotonera, Tardienta, Vicién, Alcalá de Gurrea, Huesca, Sangarrén és Leciñena községekkel határos. Lakosainak száma 2444 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Felsőzellő Felsőzellő (1899-ig Nagy-Zellő, szlovákul: Veľké Zlievce, németül: Gross-Zellowitz) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban. Fekvése Nagykürtöstől 12 km-re keletre fekszik. Története 1245-ben "Zelev" néven említik először. A 13. század második felében vált ketté a falu. Felsőzellő 1304-ben "Felzele", 1457-ben "Nagzelev" alakban szerepel a forrásokban. 1652. június 3-án a községben tartották Nógrád vármegye közgyűlését. A nógrádi váruradalom része volt, később az esztergomi érsekségé. A 16. században említik a falu szőlőskertjét. A század második felében elpusztította a török, ezután a töröknek fizetett adót. 1828-ban 104 házában 793 lakos élt, akik mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Egykor szeszfőzdéje is működött, mely 1937-ben megszűnt. Vályi András szerint "ZELLŐ. Kis, és Nagy Zellő. Két tót faluk Nógrád Várm. földes Uraik az Esztergomi Érsekség, és Báró Prónay Uraság, lakosaik katolikusok, és evangelikusok, Kis Zellő a’ Nagynak filiája; határbéli földgyeik középszerűek." Fényes Elek szerint "Nagy-Zellő, Nógrád vm. egy hegy oldalán, s alján fekvő magyar f. 795 kath., 3 evang. lak. Szép tornyos kath. anyatemplom. Földje jó, és elég; rétje kevés; szőlője sok; és igen tartós állandó bort terem. F. u. az esztergomi érsek. Ut. p. Szakál." A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Szécsényi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része. Népessége 1880-ban 772 lakosából 729 magyar és 13 szlovák anyanyelvű volt. 1890-ben 741 lakosából 709 magyar és 24 szlovák anyanyelvű volt. 1900-ban 706 lakosából 634 magyar és 26 szlovák anyanyelvű volt. 1910-ben 804 lakosa mind magyar anyanyelvű volt. 1921-ben 767 lakosából 714 magyar és 39 csehszlovák volt. 1930-ban 936 lakosából 578 magyar és 308 csehszlovák volt. 1941-ben 851 lakosából 697 magyar és 154 szlovák volt. 1991-ben 487 lakosából 169 magyar és 297 szlovák volt. 2001-ben 502 lakosából 355 szlovák és 121 magyar. 2011-ben 493 lakosából 419 szlovák és 52 magyar. Neves személyek Itt temették el Balassa Ferenc koronaőr, bánt. Nevezetességei Szent Miklós tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1750 -ben épült barokk stílusban . Kápolnája 18. századi klasszicista stílusú . Gazdasága A szocializmus évtizedeiben jelentős munkáltatónak számító bussai termelőszövetkezet megszűnése jelentősen hozzájárult az állástalanok számának emelkedéséhez. Források és jegyzetek Buday Péter 2017: A nagyzellői Szent Miklós-templom története. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Giovanni Battista Breda Giovanni Battista Breda (Melegnano, 1931. július 21. – Milánó, 1992. július 13.) olimpiai ezüstérmes olasz párbajtőrvívó. Jules Massenet Jules (Émile Frédéric) Massenet (Montaud, 1842. május 12. – Párizs, 1912. augusztus 13.) francia zeneszerző. Leginkább operáiról híres, melyek nagyon ismertek voltak a 19. század végén és a 20. század elején, de később feledésbe merültek. És csak az 1980-as évek óta kerülnek elő ismét. Kivételt képeznek ez alól a Manon és a Werther, amelyek száz éve folyamatosan műsoron vannak. Élete Massenet Montaudban született, egy félreeső falucskában, mely napjainkban Saint-Étienne város része. Tizenegy éves korában a családjával Párizsba költöztek, hogy a párizsi Consevatoire tanulója lehessen. 1862-ben megnyerte a Római-díjat, és három évet Rómában is töltött. Az első operája – egyfelvonásos darab – bemutatására 1867-ben került sor az Opéra Comique-ben, de Csajkovszkij és Gounod elismerését a drámai Mária Magdolna című oratóriumával vívta ki. A francia-porosz háborúban katonaként szolgált, így ez idő alatt nem komponált, de a háború 1871-es befejezése után visszatért eredeti hivatásához. 1878-tól a párizsi zenekonzervatórium zeneszerzés professzora volt, tanítványai között találjuk Gustave Charpentier-t, Reynaldo Hahnt és Charles Koechlint. A legnagyobb sikert az 1884-ben komponált Manon, az 1892-es Werther és az 1894-ben megírt Thaïs hozta meg számára. Későbbi említésre méltó operája még a Don Quichotte, amelyet Monte-Carlóban, 1910-ben adtak elő a legendás orosz basszista, Fjodor Saljapin címszereplésével. Massenet Wagner leitmotiv technikáját használta, egy kis gall könnyedséggel megtoldva, amelynek eredménye a néhány kritikus által édeskésnek tartott stílus. A száraz és szigorú Vincent d’Indy például így nyilatkozott róla:"un érotisme discret et quasi-réligieux", míg az újságíró Léon Daudet ki nem állhatta Massenet viselkedését, ami szerinte olyan, mint "a lantmadár lángoló érzékisége vagy a tollait szétnyitó páva". Mindazonáltal Massenet életében a világ egyik legsikeresebb és legnépszerűbb zeneszerzője volt, és legremekebb zenéi mai napig tartó vitalitást és bájt tartalmaznak. Tökéletes muzsikus, man-of-the-theatre és teljesen egyedi, kreatív művész, akinek a zenéje senkiével össze nem téveszthető. Operái mellett komponált szvitkoncerteket, balettzenéket, oratóriumokat és kantátákat, valamint hozzávetőlegesen kétszáz dalt is. Néhány művének énekhang nélküli változata széles körű népszerűségnek örvend és gyakran játsszák, ilyen például a Méditation réligieuse a Thaïs című operából, amely zenekarral kísért hegedűszóló, de ilyen az Aragonaise a Le Cid operájából és az Élégie zongoraszóló. Az utóbbi két művet zongoratanulók is gyakran játsszák. Művei Operák Les deux boursiers (elveszett) - 1859 Esmerelda (elveszett) - 1865 Noureddin (elveszett) - 1865 Valéria (elveszett) - 1865 La grand'tante (A nagynéni) - 1867 La coupe du roi de Thulé (elveszett) - 1867 Le Florentin (elveszett) - 1868 Manfred (befejezetlen) - 1869 Méduse (befejezetlen) - 1870 Don César de Bazan - 1872 L'adorable bel'-Boul' (elveszett) - 1874 Les templiers (elveszett) - 1875 Bérangère et Anatole (a szerző visszavonta) - 1876 Le roi de Lahore (Lahore királya) - 1877 Robert de France (elveszett) - 1880 Hérodiade - 1881 Les Girondins (elveszett) - 1881 Montalte (elveszett) - 1883 Manon - 1884 Le Cid (Cid) - 1885 Esclarmonde - 1889 A mágus - 1891 Werther - 1892 Thaïs - 1894 Le portrait de Manon (Manon portréja) - 1894 La Navarraise (A navarrai lány) – 1894 Sappho - 1897 Cendrillon (Hamupipőke) – 1899 Grisélidis - 1901 Le jongleur de Notre-Dame (Miasszonyunk bohóca) - 1902 Chérubin - 1905 Ariane - 1906 Thérèse - 1907 Bacchus - 1909 Don Quichotte (Don Quijote) - 1910 Róma - 1912 PanurgePanurge - 1913 Kleopátra - 1914 Amadis - 1922 Oratóriumok és kantáták David Rizzio - 1863 Marie-Magdeleine - 1873 Ève - 1875 Narcisse - 1877 La Vierge - 1880 Biblis - 1886 La Terre Promise - 1900 Balettek Le Carillon - 1892 Cigale - 1904 Espada - 1908 L'histoire de Manon - 1974 Zenekari művek Première suite d'orchestre - 1867 Scènes hongroises - 1870 Scènes pittoresques - 1874 Scènes dramatiques - 1875 Scènes napolitaines - 1876 Scènes de féerie - 1881 Scènes alsaciennes - 1882 Fantaisie pour violoncelle et orchestre - 1897 Concerto pour piano et orchestre - 1903 Dalgyűjtemények Poëme d'Avril (Armand Silvestre) - 1868 Poëme pastoral (Florian és Armand Silvestre)- 1872 Chansons des bois d'Amaranthe (M. Legrand) - 1901 Dalok À Colombine (Serenade d’Arlequin) (Louis Gallet) À la Trépassée (Armand Silvestre) À la Zuecca (Louis Charles Alfred de Musset) À Mignonne (Gustave Chouquet) Adieu (Complainte) (Armand Silvestre) Adieux (Gilbert) Anniversaire (Armand Silvestre) Aubade (Gabriel Prévost) Automne (Paul Collin) Berceuse (Gustave Chouquet) Bonne nuit! (Camille Distel) Ce que disent les cloches (Jean de la Vingtrie) C'est l'amour (Vicomte Victor Marie Hugo) Chant Provençal (Michel Carré) Crépuscule (Armand Silvestre) Dans l'air plein de fils de soie (Armand Silvestre) Declaration (Gustave Chouquet) Élégie (Louis Gallet) Epitaphe (Armand Silvestre) Être aimé (Jules Massenet after Vicomte Victor Marie Hugo) Guitare (Vicomte Victor Marie Hugo) La mort de la cigale (Maurice Fauré) La Veillée du Petit Jésus (André (Theuriet) La vie d'une rose, op. 12 no. 3 (Jules Ruelle) L'air du soir emportati (Armand Silvestre) L'âme des oiseau (Elena Vacarescu) Le portrait d'une enfant, op. 12 no. 4 (Pierre de Ronsard) Le Sais-Tu? (Stéphan Bordèse) Le Sentier Perdu (Paul de Choudens) Le verger (Camille Distel) Les alcyons (Joseph Antoine Autran) Les bois de pins (Camille Distel) Les enfants Les Femmes de Magdala (Louis Gallet) Les mains (Noel Bazan) Les Oiselets (Jacques Normand) L'esclave, op. 12 no. 1 (Théophile Gautier) Lève-toi (Armand Silvestre) Loin de Moi ta Lèvre Qui Ment (Jean Aicard) Madrigal (Armand Silvestre) Musette (Jean Pierre Claris de Florian) Narcisse à la Fontaine (Paul Collin) Néére (Michel Carré) Nouvelle chanson sur un vieil air (Vicomte Victor Marie Hugo) Nuit d'Espagne (Louis Gallet) Ouvre tes yeux bleus (Paul Robiquet) Pensée d'automne (Armand Silvestre) Pour qu'à l'espérance (Armand Silvestre) Prélude (Armand Silvestre) Première Danse (Jacques Clary Jean Normand) Puisqu’elle a Pris ma Vie (Paul Robiquet) Que l'heure est donc brève (Armand Silvestre) Rêvons, c'est l'heure (Paul Verlaine) Riez-vous (Armand Silvestre) Rondel de la Belle au bois (Julien Gruaz) Roses d’Octobre (Paul Collin) Sérénade (Molière) Sérénade aux mariés, op. 12 no. 2 (Jules Ruelle) Sérénade de Zanetto (François Coppée) Sérénade du passant (François Coppée) Si tu veux, Mignonne (Abbé Claude Georges Boyer) Soir de rêve (Antonin Lugnier) Soleil couchant (Vicomte Victor Marie Hugo) Sonnet (Georges Pradel) Sonnet matinal (Armand Silvestre) Sonnet Payen (Armand Silvestre) Souhait (Jacques Normand) Sous les branches (Armand Silvestre) Souvenez-vous, Vierge Marie! (Georges Boyer) Souvenir de Venise (Louis Charles Alfred de Musset) Stances (Gilbert) Sur la source (Armand Silvestre) Un adieu (Armand Silvestre) Un souffle de parfums (Armand Silvestre) Voici que les grans lys (Armand Silvestre) Voix suprême (Antoinette Lafaix-Gontié) Vous aimerez demain (Armand Silvestre) Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Jules Massenet című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Chambers megye (Texas) Chambers megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Texas államban található. Megyeszékhelye Anahuac, legnagyobb városa Mont Belvieu. Lakosainak száma 36 812 fő (2013. július 1.). Chambers megye Liberty, Jefferson, Galveston és Harris megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Amszterdam-szigeti réce Az amszterdam-szigeti réce (Anas marecula) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Kizárólag az Amszterdam-szigetről ismert, mely a francia déli területek része. A fajnak csak csontjai ismertek. Valószínűleg több száz éve kihalt már. Barrow 1793-ban számolt be egy kicsi, rigóméretű barna röpképtelen récefajról, melyet a Saint Paul-szigeten látott. Ez a sziget fekszik a legközelebb az Amszterdam-szigethez. Feltehetően ugyanarról a fajról van szó. Valószínűleg a szigeteket felkereső bálnavadászok végeztek a madárral, mely nemigen tudott elmenekülni előlük és mivel a szigeten nem éltek emlősök, nem is alakult ki benne menekülési viselkedés. Egyéb nem ismeretes a madárról. Az otthonát jelentő szigethez vagy szigetekhez élő legközelebbi faj a Kerguelen-szigeteki nyílfarkúréce (Anas eatoni), így valószínű, hogy az Amszterdam-szigeti réce is ehhez a fajhoz hasonlított a legjobban. Az újabb rendszer szerint viszont inkább a fütyülőrécékkel állt rokonságban. A madárból csupán néhány csontot találtak és ez alapján írták le 1996-ban. Egyetlen példányát sem őrzik sehol és Barrow-on kívül egy tudós sem találkozott a faj élő egyedével soha. Még azt sem tudjuk mikor halt ki végleg. Így ez a madár az egyik legrejtélyesebb tagja a récefélék családjának. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 31.) Só és cukor A Só és cukor a Republic stúdióalbuma 2000-ből. Dalainak egyike a Nem volt még soha így, amelyet a koncerteken eredetileg a szerzője, Tóth Zoltán énekelt, de a stúdiófelvétel már Bódi László énekével készült, onnantól kezdve így játszották élőben is. Tóth Zoltán azonban rögzített egy szerzői változatot is, amit a Republic régi weboldalán lehetett meghallgatni (ma már nem érhető el). Ellentétes utat járt be az album egy másik dala, az Ég veled most: a stúdiófelvételen Bódi László énekelte, később (2010-ben) azonban Tóth Zoltán énekével játszották a koncerteken. Az Ausztrália–Esmeralda című dal a tiszai ciánszennyezésnek állít emléket (a romániai Aurul cég az ausztrál Esmeralda leányvállalata volt). Dalok Éhes és fázik ( Bódi László ) Odaütnél ha tudnál ( Boros Csaba –Bódi László) Ahová megyek (Boros Csaba–Bódi László) Jöjj velem újra testvérem ( Tóth Zoltán ) A szíved egy banánért (Bódi László) Só és cukor (Boros Csaba–Bódi László) Nem volt még soha így (Tóth Zoltán) Csak valami más (Bódi László) Ausztrália–Esmeralda (Patai Tamás–Bódi László) Mindig előre (Bódi László) Aranysárga fényével (Tóth Zoltán) Andante (Tóth Zoltán) Túl sok a király (Bódi László) Ég Veled most (Tóth Zoltán) Közreműködött Tóth Zoltán - Fender Telecaster gitár, A90 Roland Master keyboard, vokál Patai Tamás - Fender Stratocaster gitár, akusztikus gitár, vokál Nagy László Attila - Premier dobok, ütőhangszerek Boros Csaba - Rickenbacker 4001 basszusgitár, Hammond orgona, vokál Bódi László „Cipő” - ének, Fender zongora Szabó András – hegedű Budapest Juventutis Zenekar, művészeti vezető: Presztolánszky András – szimfonikusok Cser György, Habarits „Éljen” Béla – vokál Gulyás Ferenc – tekerőlant Novák Mária – ének dr. Banos György „Süsü” – spanyol szövegmondás Videoklip Ahová megyek Toplistás szereplése Az album 11 hetet töltött a Mahasz Top 40-es eladási listáján, legjobb helyezése 13. volt. Díjak, jelölések Arany Zsiráf 2001 – Az év hazai rock albuma – jelölés Forrás A Só és cukor a Republic weboldalán 5879 Almeria Az 5879 Almeria (ideiglenes jelöléssel 1992 CH1) egy földközeli kisbolygó. K. Birkle, U. Hopp fedezte fel 1992. február 8-án. Margaret Rhea Seddon Margaret Rhea Seddon dr. (Murfreesboro, Tennessee, 1947. november 8. –) amerikai sebészorvos, űrhajósnő. Robert Lee Gibson űrhajós felesége. Életpálya 1970-ben az University of California Berkeley keretében orvosi diplomát szerzett. 1978. január 16-tól a Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben. Kiképzett űrhajósként tagja volt az STS–6 támogató (tanácsadó, problémamegoldó) csapatának. Három űrszolgálata alatt összesen 30 napot, 2 órát és 21 percet (722 óra) töltött a világűrben. Űrhajós pályafutását 1998. február 23-án fejezte be. Tisztiorvosként szolgált Vanderbilt Medical Group Nashvilleben. Űrrepülések STS–51–D , 1985. április 12–19., a Discovery űrrepülőgép 2. repülésének küldetésspecialistája. Kettő műholdat állítottak pályairányba. Összesen 6 napot, 23 órát, 55 percet és 23 másodpercet (168 óra) töltött a világűrben. 4 650 658 kilométert ( 2 889 785 mérföldet) repült, 110 alkalommal kerülte meg a Földet . STS–40 , 1991. június 5–14., a Columbia űrrepülőgép 11. repülésének küldetésspecialistája. A mikrogravitációs laboratórium segítségével a legénység biológiai és orvosi kísérleteket hajtott végre többek között 30 rágcsálón és több ezer kis medúzán . Egy űrszolgálata alatt összesen 9 napot, 2 órát és 14 percet (218 óra) töltött a világűrben. 6 083 223 kilométert ( 3 779 940 mérföldet) repült, 146 kerülte meg a Földet. STS–58 , 1993. október 18. – november 1., a Columbia űrrepülőgép 15. repülésének küldetésspecialistája. A mikrogravitációs laboratórium segítségével a legénység biológiai és orvosi kísérleteket hajtott végre. Több technikai és egyéb, meghatározott kutatási, kísérleti programot végeztek. Szolgálatukkal az egyik legsikeresebb missziót hajtották végre. Egy űrszolgálata alatt összesen 14 napot, 00 órát és 12 percet (336 óra) töltött a világűrben. 9 400 000 kilométert ( 5 800 000 mérföldet) repült, 225 kerülte meg a Földet. Állami vagyon Az állami vagyon a Magyar Állam tulajdonában álló vagyont jelenti Magyarországon. Az állami vagyon feletti tulajdonosi joggyakorlás módját és szervezetét, valamint e vagyon kezelését alapvetően az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény szabályozza. E törvény alkalmazásában állami vagyonnak minősül a) az állami tulajdonban lévő ingó dolog, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erő, b) az állami tulajdonban lévő termőföldekből álló, külön törvényben szabályozott Nemzeti Földalap, c) az állami tulajdonban lévő - a b) pont hatálya alá nem tartozó - ingatlan, d) az állami tulajdonban lévő értékpapír, e) az államot megillető társasági részesedés és más vagyoni értékű jog. Külön törvény rendelkezik az alábbiakról a) az államadósság és az állami követelések kezelésével összefüggő szabályokról, b) az állami tulajdonú lakások értékesítéséről, bérletéről, c) a koncesszióról (az állami monopóliumok hasznosításáról), d) a Magyar Nemzeti Bank, az Államadósság Kezelő Központ Zrt. és a Magyar Távirati Iroda Rt. feletti tulajdonosi joggyakorlásról és e társaságok működéséről. A 2007. évi CVI. törvény viszonya a nemzetközi szerződésekhez A 2007. évi CVI. törvénynek az állami vagyon megszerzésére, elidegenítésére vagy az állami vagyonnal való más rendelkező cselekményre vonatkozó szabályait nem kell alkalmazni, ha a felsoroltakra a Magyar Állam által kötött nemzetközi szerződés eltérően rendelkezik. Saint-Gravé Saint-Gravé település Franciaországban, Morbihan megyében. Lakosainak száma 756 fő (2015). Saint-Gravé Saint-Martin-sur-Oust, Peillac, Malansac, Pluherlin és Saint-Congard községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Román csík A román csík (Sabanejewia romanica) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a csíkfélék (Cobitidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A román csík a Duna romániai mellékfolyóinak felső és alsó szakaszain él. Megjelenése A hal teste nyújtott, henger alakú. Szájnyílása szűk, alsó állású; felső állkapcsán 6 nagyon rövid bajuszszál (4 elöl, 2 a szájszöglet felett, ezek éppen a szem elülső széle alá érnek); elülső orrnyílása rövid, csőszerű. Szemének hátulsó fele alatt erőteljes kétágú tüske van, az ágak csaknem egyforma hosszúak. Faroknyelén felül és alul gyengén fejlett zsírgerinc található. Hátúszója 9, farok alatti úszója 6-7 sugarú; hátúszója a hasúszók töve előtt kezdődik; farokúszója 14 sugarú. Garatfogai egysorosak, rendszerint 6-6. Háta és oldalai világosak, a sárgástól a barnásig változnak; hasoldala fehér. Szemei előtt nincs sötét „kantárháromszög”. A hátúszó előtt 3-5, mögötte 4-7 rombusz alakú, sötét folt van. Az oldalvonal mentén húzódó egysornyi sötét foltot rendszerint vékony, fekete hosszanti csík köti össze; felette világos hosszanti sáv és sötét márványozás látható. Valamennyi úszóján sötét pontsorok vannak. A hím testhossza legfeljebb 10,5 centiméter, a nőstényé 12 centiméter. Életmódja A román csík homokos vagy kavicsos talajú sebes vizek lakója. Az erős áramláshoz alkalmazkodott fenékhal, a nappalt a kövek között vagy a homokba rejtőzve tölti. Tápláléka főként férgek. Szaporodása Április és július között ívik, ikráit az áramló sekély vízben, kavicsok és növények közé rakja le. Logonna-Daoulas Logonna-Daoulas település Franciaországban, Finistère megyében. Lakosainak száma 2116 fő (2015). Logonna-Daoulas Plougastel-Daoulas, Daoulas, Hôpital-Camfrout és Irvillac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Makó-Landori erdők A Makó-Landori Erdő, a Körös–Maros Nemzeti Park területét képezi, annak hét törzsterületének egyike, melyet 421 hektáros területével 1990-ben nyilvánított védett területté a 6/1990. (III.31.) KVM rendelet. Ezen terület őrzi a Maros hullámterében lévő hajdani keményfás ligeterdők flóráját és faunáját, mely eltér mind a középső-, mind a déli tiszai árterek erdőtársulásaitól. Az erdők területe továbbá fontos kapu, kilométereken át jelent élőhelyi kapcsolatot az erdélyi és a bánáti fajok között. Védetté nyilvánításának oka, továbbá, hogy szaporodó-, táplálkozó-, vonuló- és pihenőhelyet biztosítsanak a puszták, az ártéri erdők és a köztük lévő gyepek állatvilágának, valamint, hogy megőrizzék ökológiai folyosói szerepét, melyet a Kopáncsi-puszta és a Maros-völgy életében tölt be. Illetve számos madárfaj vonulásában tölt be jelentős szerepet, ilyen a gatyás ölyv vagy az őrgébics. Az erdőt tölgy-szil-kőrisliget alkotja, állatvilágát, pedig főleg ízeltlábúak és puhatestűek alkotják, de állománya gazdag halakban és énekesmadarakban is, található holló, kabasólyom, vörös vércse, vízityúk, karvaly, kuvik, szalakóta, búbos banka, gyurgyalag, kis- és nagyfakopáncs, fekete harkály, ökörszem, fakusz, őszapó, és a függőcinege populáció is említésre méltó. A Maros ártér A Makó-Landori erdők területe az 1990-es védetté nyilvánítás után, az 1999-es bővítések keretében a Maros menti erdők és gyepek részeként a Körös–Maros Nemzeti Park részévé vált. A folyó hullámtere a Magyarországra érkező szakaszától a Tiszába ömléséig terjed, Szeged-Tápéig. Ezt az utat meredek falak, homokzátonyok jellemzik, növényvilági tekintetben füzek, fekete és fehér nyárfák. Természetvédelmi értelemben legnagyobb értékei a hosszan elnyúló fűz- és nyárligeterdők és a közéjük beékelődő keményfás ligeterdők, mint a Makó-Landori erdők, valamint a folyón zajló migráció, amellyel árvizek által sodort élőlények érkeznek a területre. Állatvilág Halak homoki küllő (Gobio kessleri) selymes durbincs (Gymnocephalus schraetzer) magyar bucó (Zingel zingel) német bucó (Zingel streber) sujtásos küsz (Alburnoides bipunctatus) kurta baing (Leucaspius delineatus) kőfúró csík (Sabanejewia aurata) Hüllők kecskebéka (Rana esculenta) mocsári béka (Rana arvalis) barna varangy (Bufo bufo) barna ásóbéka (Pelobates fuscus) vízisikló (Natrix natrix) mocsári teknős (Emys orbicularis) Billy Zane Billy Zane (született: William George Zane Jr., 1966. február 24.) amerikai színész, producer. Élete Billy Zane Chicagóban született Illinois államban. Görög származású, a család a nevét "Zanikopolousról" rövidítette Zane-re. Nővére Lisa Zane szintén színész. Szülei orvosok, de ő már korán a színművészet irányába érdeklődött. Svájcban elvégezte a TASIS-t, egy neves színitanodát, később járt a Harand Camp Of Theater Arts nevű iskolába, Chicagóban. Karrier Első filmszerepét a Vissza a jövőbe című trilógia első részében kapta (1985), később visszatért a második részben (1989), szintén mellékszereplőként. Első jelentős szerepét a Sam Neill és Nicole Kidman nevével fémjelzett 1989-es Halálos nyugalom című thrillerben kapta. Eljátszotta John Justice Wheeler szerepét a híres Twin Peaks című sorozatban 1990-ben. 1996-ban a Fantom-ban játssza a címszerepet. Majd egy évre rá, James Cameron 11 Oscar-díjas alkotásában, a Titanicban játssza Caledon Hockley-t, aki a két főhős szerelme közé áll. Az 1999-es Kleopátra című filmben, Marcus Antonius szerepét öltheti fel, társai Leonor Varela és Timothy Dalton. Hangját kölcsönzi a Pocahontas című rajzfilm második részébe. A Farkasok völgye: Irak című török filmben kitűnően alakít negatív figurát. Játszott többek között Az egyetlen túlélő (2000), A hitetlen (2001), A gyémánt románca (2001), a Befejezetlen kézirat (2003), a Döglött hal (2004), a Karib tenger foglyai (Three) és a BloodRayne című filmekben is. Magánélete 1989-ben összeházasodott, Lisa Collins színésznővel, 1995-ben elváltak. Jegyességben volt Leonor Varela-val, miután megismerte a Kleopátra forgatásán. Ezután Kelly Brook angol szupermodell vőlegénye volt 2008 augusztusáig, jelenleg Jasmina Hdaghával él együtt, kislányuk, Eva Katerina 2011. február 20-án született. Filmjei Vissza a jövőbe (1985) Rémecskék (1986) Igazak társasága (1986) The Case of the Hillside Stranglers (1989) Vissza a jövőbe II (1989) Halálos nyugalom (1989) Furcsa fickók a fedélzeten (1989) Twin Peaks (1990) Memphis Belle (1990) Libidó a szerelemhez (1991) A végzet asszonya (1991) Orlando (1992) Tűzerő (1993) Tabuk nélkül - Egy férfi és két nő (1993) Lopakodók (1993) Hazug igazság (1993) A banda (1993) Kódneve: Deliah (1994) Csak veled (1994) A báránysültek hallgatnak (1994) Demon Knight (1995) Reflections on a Crime (1995) Ördöglakat (1995) Mesék a kriptából - Démonlovas (1995) Veszélyes övezet (1996) Hullámzó kedélyek (1996) Fantom (1996) This World, Then the Fireworks (1997) Titanic (film, 1997) Susan terve (1998) Pocahontas 2. - Vár egy új világ (1998) Korán keltem aznap, amikor meghaltam (1998) Kleopátra (1999) A két part között (1999) Az egyetlen túlélő (2000) Hendrix (2000) A hitetlen (2001) CQ (2001) A legyőzhetetlen (2001) A gyémánt románca (2001) Zoolander (2001) Biztosítási csalás (2002) Mint a szélvész (2002) Befejezetlen kézirat (2003) Vészjelek (2003) Vlad (2003) Döglött hal (2004) Kormányzóválasztás (2004) A tét az életed (2004) Bloodrayne - Az igazság árnyékában (2005) Az utolsó bevetés (2005) A Karib-tenger foglyai (Hármas) (2006) Farkasok völgye: Irak (2006) Emlékek (2006) Hableány a horgon (2007) Alient Agent (2007) Perfect Hideout (2008) Szeress és táncolj (2009) Sniper Reloaded (2011) S.O.S. Love - Az egymillió dolláros megbízás (2011) A megalázott bosszúja (2013) Wheel of Time: "Winter Dragon" (pilot epizód) (2015) Zoolander 2 (2016) Érdekességek Szerepelt a Bűbájos boszorkák című sorozatban, 3 rész erejéig Drake Demont alakította. Itt megcsillogtatta énektudását is, nővére, Lisa Zane, és Andrew T. Tuckermann által írt, "Everything's Kind of Good" című számot adta elő. Megnyerte a B-Movie Film Festival díját a Korán keltem aznap, amikor meghaltam című filmért, a Blockbuster Entertainment díját a Titanicért , szintén ezen filmért jelölték az MTV Movie Awardsra , és a szereplőgárda tagjaként a Screen Actors Guild Awardsra. Jelenczki István Jelenczki István (Budapest, 1956. január 19. –) képzőművész, filmrendező, fotográfus. Életpályája 1970–1974 között a Kossuth Lajos Gépipari Szakközépiskola gyártástechnológus szakán tanult. 1974–1977 között a KGM Tervező Intézet műszaki szerkesztője volt. 1975 óta kiállító művész. 1984 óta az Iparművészeti Főiskola szakoktatója. 1990–1993 között az ELTE Kulturális Antropológia Tanszékének meghívott óraadója volt. 2012-től a Magyar Művészeti Akadémia levelező, 2013 óta rendes tagja. Kiállításai Egyéni 1976, 1978-1979, 1981-1982, 1985, 1989, 1995 Budapest 1996 Gödöllő Csoportos 1981, 1983, 1988 Budapest 1982, 1988 Esztergom Filmjei Valamit elvesztettünk (1976) Fehér és fekete (1977) TÉR-KÉP I.-II. (1977) Megmaradás (1978-1981) KÓR (1979-1981) Emlékezés az emberre (1989-1990) A hatalom cinizmusa I.-II. (1992-2010) Haláljog I.-II. (1993) Elvesztünk (1993) Otthon meghalni (1993-1995) Úton a halállal I.-II. (1994-1997) Megbocsáthatatlanul szeretem a földet… (1995-1996) Kass János üzenete (1995-2010) A Hold túlsó oldalán I.-II. (1998-2000) Hagyaték (2001) Eszmélet után I.-IV. - Elégia József Attiláról (2001-2004) „Népek Krisztusa, Magyarország” 1956 (2004-2007) „Mindent a Hazáért” (2005) Csendre csend, csendre hang (2005) Pilinszky János : Gyerekek és katonák (2006-2007) Ima Magyarországért (2006-2009) Palócok vigyázó Nagykeresztje (2006) „Tisztítótűz tetején álltunk” - Tóth Ilona drámája (2008) „Holt próféta a hegyen” (2008) Égi élő igazság (2008) Háború a nemzet ellen I.-IV. (2009) Por és Istenpor vagyunk (2011) Az igazság soha nem késő I-III. (2013) – a Zétényi–Takács-féle igazságtételi törvényjavaslatról „Áldom a Teremtőt” I-II. – Portréfilm László Gyuláról (2015) „Nem jöttünk mi sehonnan sem” A gondolkodó Varga Csaba (2015) – portréfilm Varga Csabáról Öröktűz I-II. „Egy lángot adok, ápold, add tovább” – Portréfilm Reményik Sándorról (2018) Fotói És mégis mozog I.-IV. (1975) Lent is fent, fent is lent (1975) A kínhoz (1995) Csillagidő (1995) Archae (1995) Könyvei Mauzóleum - "A halállal való foglalkozás" (1987) Tabernákulum 1975-1995 (1995) Viszonylatok 1991-1996 (1997) Csillagidő (1999) Életünk ikercsillaga a Halál (2003) "A semmi ágán" (2004) A Hold túlsó oldalán (2004) Ima Magyarországért ( Papp Lajossal , 2006) Díjai Soros alapítvány díja (1989) Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj (1990) A filmszemle különdíja (1994) Gundel művészeti díj (2006) Magyar Filmszemle Országos Diákzsűri fődíja dokumentumfilm kategóriában (2011) Szilajcsikó közönségdíj (2011) Magyar Örökség díj (2013) Szkíta Aranyszarvas díj (2014) 2018-as Le Mans-i 24 órás verseny A 2018-as volt a Le Mans-i 24 órás autóverseny 86. kiírása. A verseny június 16-án 15 órakor rajtolt, és 17-én fejeződött be 24 órányi versenyzést követően. A 86. Le Mans-i 24 órás verseny 2018-2019-es hosszútávú-világbajnokság első fordulója volt. A pole-pozícióból a 8-as Toyota indulhatott Sébastien Buemivel, Nakadzsima Kazukival, illetve Fernando Alonsoval. A futamot szintén ők nyerték a 7-es Toyota előtt, amit Mike Conway, Kobajasi Kamui, José María López vezetett. Az LMP2-es kategóriát a 38-as Signatech Alpine Matmut nyerte meg Nicolas Lapierre-rel, Pierre Thiriet-vel és André Negrão-val. Időmérő A különböző kategóriák közötti Pole-pozíció félkövér betűkkel van jelölve. Megjegyzések A 33-as számú DC Racing Ligier és a 48-as IDEC Oreca leggyorsabb köreit törölték, mert nem lassitottak le 80 km/h-ra a lassú zónában. A 28-as TDS Oreca, 44-es Eurasia Ligier és a 6-os TRSM Ginetta-Mechachrome több körét köztük a leggyorsabbat is törölték, mivel nem érték el a mérlegelésen a minimumsúlyt. Végeredmény Megjegyzések A 67-es Ford 11 kör és 1:23.499 perces büntetést kapott a verseny után, mert Tony Kanaan nem teljesítette a kötelezően előírt hat órás vezetési időt. A 69-es Ford 2 kör és 1:42.968 perces büntetést kapott a verseny után, mert Scott Dixon nem teljesítette a kötelezően előírt hat órás vezetési időt. Az 5-ös Ginetta 6 kör és 2:45.613 perces büntetést kapott a verseny után, mert Léo Roussel nem teljesítette a kötelezően előírt hat órás vezetési időt. A 44-es Eurasia Ligier nem ért célba, mivel nem fejezte be az utolsó kört. A 26-os G-Drive és a 28 TDS Oreca kizárásra került, mivel nem a szabályoknak megfelelő tankolóberendezést használt. A kizárás előtt a 28-as TDS Oreca 1 kör és 1:18.188 perces időbüntetést kapott, mert François Perrodo túllépte a 6 órás időtartam alatt maximum levezethető időtartamot. Domonkos László (labdarúgó) Domonkos László (Budapest, 1887. október 10. – 1956. szeptember 27.) válogatott labdarúgó, kapus. Élete 1887. október 10-én született Budapesten, és már tizenévesen elismert labdarúgó lett. Sportpályafutását a Budapesti TC-ben kezdte, 19 évesen lett válogatott, és alig múlt húsz esztendős, amikor az év labdarúgója címet is elnyerte. Az első világháborúban súlyos lábsérülést szenvedett és rokkant lett. Ismeretlen időpontban Pilisszentivánra költözött, 1888-as születésű feleségével kötött házassága gyermektelen maradt. 1954-ben megözvegyült, majd 1956. szeptember 27-én ő maga is elhunyt; halála után a község akkori – 1975 óta nem használt, de sírkertként azóta is változatlan állapotban megőrzött – temetőjében helyezték nyugovóra (síremlékén 1886-os születési évszám szerepel). Sírhelyének méltó felújításáról 2017 júliusában hozott határozatot (lakossági kezdeményezésre) a helyi képviselő-testület. Pályafutása Klubcsapatban A BTC-ben kezdett védeni. 1904-ben már egy alkalommal szerepelt a bajnok MTK-ban. 1906-ban a válogatottban is bemutatkozott. Az 1907–08-as idényben a kék-fehérek első számú kapusként lett bajnok és az év labdarúgójának is megválasztották. Ezt követően sorozatban 4 bajnoki ezüstérmet szerzett a csapattal. 1914-ben átlépett a Ferencvároshoz és 2 bajnoki, 1 nemzetközi mérkőzésen pályára is lépett. A válogatottban 1906 és 1912 között 21 alkalommal védett a válogatottban. Tagja volt az 1912-es stockholmi olimpián részt vevő csapatnak. Sikerei, díjai Olimpiai játékok 5.: 1912, Stockholm Magyar bajnokság bajnok : 1904.1907–08 ezüstérmes : 1913–14 bronzérmes : 1905, 1906–07, 1909–10, 1910–11, 1911–12, 1912–13 Magyar kupa győztes : 1910, 1911, 1912 Rimons Rimons település Franciaországban, Gironde megyében. Lakosainak száma 194 fő (2015). Rimons Cazaugitat, Neuffons, Mesterrieux, Castelmoron-d’Albret, Caumont, Coutures, Landerrouet-sur-Ségur, Saint-Ferme és Saint-Martin-du-Puy községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 775 Évszázadok: 7. század – 8. század – 9. század Évtizedek: 720-as évek – 730-as évek – 740-es évek – 750-es évek – 760-as évek – 770-es évek – 780-as évek – 790-es évek – 800-as évek – 810-es évek – 820-as évek Évek: 770 – 771 – 772 – 773 – 774 – 775 – 776 – 777 – 778 – 779 – 780 Események IV. León trónra lépése Bizáncban Solti Liviusz Solti Liviusz (Tatrang, 1927. április 1. – Bukarest, 1996. február 1.) brassó megyei katonai műszaki író. Életútja, munkássága A brassói Római Katolikus Gimnáziumban érettségizett 1946-ban, a Bolyai Tudományegyetem Matematika Karán szerzett diplomát 1950-ben. Tanított a székelyudvarhelyi tanítóképzőben (1950–51), majd 1952-től főhadnagyi rangban a híradástechnika tanára volt a Pitești-i tankostiszti iskolában. A bukaresti Műszaki Katonai Akadémián tanult tovább és diplomázott híradástechnikából (1959). Itt kezdte egyetemi oktatói pályafutását: 1959-ben tanársegéd a távközlési tanszéken, 1960-tól az Antennák és rádióhullámok terjedése c. kurzus előadója és egyetemi tanár az elektrotechnikai tanszéken 1984-ig, nyugdíjazásáig. Közben az Elektrotechnikai Kar dékánhelyettese (1975–77 között). Posztgraduális szakképzésen vett részt a bukaresti Katonai Akadémián (1979). Kutatási területéhez a katonai híradástechnikai berendezések antennái, a rádióhullámok terjedése, ezen területek számítógépes alkalmazása és irányítása tartozott. Első tanulmányát a Korunk közölte 1960-ban, Rádióhullámok a híradástechnikában címmel. Szakdolgozatai katonai kiadványokban jelentek meg, tudománynépszerűsítő cikkeket is közölt az Előre, Korunk, Buletinul Academiei Militare, Apărarea Patriei, Electronica, Ştiinţa şi Tehnica hasábjain. Több találmányát szabadalmaztatta. Kötetei Antene. I–III. (Bukarest, 1963–67); Antene şi propagarea undelor radio: lucrări de laborator (Bukarest, 1965); *Propagarea undelor de radio (Bukarest, 1968); Antene şi propagarea undelor radio. Elemente de proiectare şi culegere de probleme (társszerző D. Raicu, Bukarest, 1969); Calculul componentelor spectrale. Elemente de proiectare (Bukarest, 1975); *Catalog de programe. I. (társszerző E. Mănescu, uo. 1969), II. Asigurarea materială… (több társszerzővel, Bukarest, 1985); Antene şi propagarea undelor radio (Bukarest, 1983); Antene (társszerzővel, Bukarest, 1986). 1868 a tudományban Az 1868. év a tudományban és a technikában. Biológia január 30. – Londonban megjelenik Charles Darwin The Variation of Animals and Plants under Domestication (Az állatok és növények megváltozása a háziasítás állapotában) című könyve, melynek egyik fejezete tartalmazza az öröklődési elmélet (pangenesis) leírását is. Kémia Norman Lockyer a Nap színképében felfedezi a D3 vonalat ( Fraunhofer-féle vonalak ), lényegében az addig ismeretlen héliumot Régészet március – Louis Lartet francia őslénykutató elsőként tárja fel a cro-magnoni ember csontvázát Születések március 18. – Marek József , a 20. század első felének iskolateremtő magyar állatorvosa († 1952) március 22. – Robert Millikan fizikai Nobel-díjas amerikai kísérleti fizikus († 1953) május 21. – Bugarszky István magyar vegyész, a fizikai kémia egyik magyarországi úttörője († 1941) június 6. – Robert Falcon Scott , a Déli-sark brit kutatója († 1912) június 14. – Karl Landsteiner osztrák biológus és orvos († 1943 a tudományban) június 29. – George Ellery Hale amerikai csillagász († 1938) július 4. – Henrietta Swan Leavitt amerikai amatőr csillagász († 1921) szeptember 16. – Albert William Herre amerikai ichthiológus és lichenológus († 1962) november 8. – Felix Hausdorff német matematikus, a topológia egyik megalapozója († 1942) december 9. – Fritz Haber Nobel-díjas német kémikus († 1934) Megváltó Krisztus-székesegyház A Megváltó Krisztus-székesegyház (oroszul Кафедральный Соборный храм Христа Спасителя (во имя Рождества Христова)) a világ legmagasabb ortodox temploma (103 m). Moszkvában található, a Moszkva folyó mellett, pár utcányira a Kremltől. Az első székesegyház Miután Napóleon katonái elhagyták Moszkvát 1812. december 25-én, I. Sándor orosz cár nyilvános fogadalmat tett, hogy katedrálist épít a Megváltó Krisztusnak szentelve. Ezzel fejezve ki „hálánkat az isteni gondviselésnek, mely megmentette Oroszországot attól a balsorstól, mely beárnyékolta őt”. Az első befejezett építészeti tervet 1817-ben hagyta jóvá I. Sándor. Ez egy késő gót, neoklasszikus vázlat volt, tele szabadkőműves jelképekkel. Az építészeti munkákat Moszkva legmagasabb pontján, a Veréb-hegyen kezdték el, de az építkezési terület megbízhatatlannak bizonyult. Időközben I. Sándor örökébe fivére, I. Miklós lépett. Az új cár mélységes ortodox hazafi volt, és nem kedvelte a nyugati eredetű neoklasszicista stílust és a szabadkőműves szimbólumokat. Megbízta kedvenc építészét, Konsztantyin Thont, hogy készítsen egy új tervet, modellként a konstantinápolyi Hagia Szophia székesegyházat felhasználva. Thon neobizánci tervét 1832-ben hagyta jóvá I. Miklós cár. 1837-ben az új építési területet is személyesen a cár választotta ki. Az építkezés megkezdéséhez egy kolostort és egy templomot át kellett telepíteni, így az alapkő letételére egészen 1839-ig nem került sor. A katedrálist éveken keresztül építették, és 1860-ig nem is emelkedett ki az állványzat mögül. Az épület belsejének díszítésén Oroszország legjobb festői, (Ivan Kramszkoj, Vaszilij Szurikov, Vaszilij Verescsagin) még 20 éven át dolgoztak. A katedrálist 1883-ban, III. Sándor orosz cár koronázásának napján szentelték fel. A felszentelést megelőző évben itt mutatták be Csajkovszkij 1812 nyitányát. A templom belső szentélye kétszintes karzattal volt körülvéve. Ennek falai pompás márvánnyal, gránittal és drágakövekkel voltak kirakva. A galéria földszintjén állítottak emléket az orosz seregek Napóleon felett aratott győzelmének. A falon több mint ezer négyzetméter felületet elfoglaló carrarai fehér márvány emléktáblát helyeztek el. Ezen felsorolták az 1812-es Honvédő háború parancsnokait, ezredeit és csatáit (a kitüntetésekkel és veszteségekkel együtt). A galéria második emeletét a templom kórusa foglalta el. Az első templom lerombolása A forradalmat, de még inkább Lenin halálát követően a szovjetek ezt a kiemelkedő területet választották ki a szocializmus emlékművének, a Szovjetek Palotájának a számára. Hatalmas épületet terveztek, ez az épület egy óriási, áldásra emelt kézzel álló Lenin szobor talapzatául szolgált volna. 1931. december 5-én Sztálin miniszterelnökének, Kaganovicsnak az utasítására a Megváltó Krisztus székesegyházat felrobbantották. Egy robbantás nem volt elegendő, hogy lerombolják a templomot, és több mint egy évig tartott a romeltakarítás. Az eredeti márvány domborműveket megőrizték és a Donszkoj monostorban(wd) állították ki. A falakat borító márvány lapokkal a Kropotkinszkaja és az Ohotnij rjad metróállomások falát burkolták be, a templom padjai pedig a Novokuznyeckaja metróállomásra kerültek. Hosszú időkön keresztül ezek voltak egyedüli emlékeztetői a valaha épült legnagyobb ortodox templomnak. A Szovjetek Palotájának építése az alapok kiásásakor a közeli Moszkva folyóból szivárgó víz miatt félbeszakadt. Időközben kitört a második világháború. A kiásott és elárasztott alapgödör érintetlenül volt, míg Nyikita Hruscsov idején át nem alakították Moszkva valaha volt legnagyobb szabadtéri uszodájává. Az újjáépítés A szovjet rendszer bukásával, 1990 februárjában az orosz ortodox egyház engedélyt kapott a Megváltó Krisztus székesegyházának újjáépítésére. Az ideiglenes alapkövet már az 1990-es év végén lerakták. Alekszej Gyenyiszov restaurátor kötelességének érezte, hogy az eredetivel pontosan egyező másolatot tervezzen, még ha ez józan felfogással giccsnek is minősül. Az újjáépítési alapítványt 1992-ben hozták létre, és 1994-re már jelentős összeget fizettek be a moszkvaiak. Mire az építkezés lendületbe jött, Gyenyiszovot leváltotta Zurab Csereteli, aki számos vitatott újítást vezetett be. Például: az eredeti márvány domborműveket modern, bronzból készültekre cserélte, amelyekhez hasonlót csak keveset találunk az orosz templomépítészetben, ha egyáltalán találunk. 1996-ban az alsó templomot Jézus megdicsőülésének szentelték. Az elkészült Megváltó Krisztus katedrálist Jézus megdicsőülésének napján, 2000. augusztus 19-én szentelték fel. Az új templom alatt egy hatalmas díszterem van az egyház számára, ahol 2000-ben szentté avatták az utolsó orosz cárt és családját. Itt ravatalozták fel a szovjet éra utáni Oroszországi Föderáció első elnökét, Borisz Jelcint, aki szívbénulásban halt meg 2007. április 23-án. Méricourt (Yvelines) Méricourt település Franciaországban, Yvelines megyében. Lakosainak száma 417 fő (2015). Méricourt Freneuse, Guernes, Mousseaux-sur-Seine, Rolleboise és Saint-Martin-la-Garenne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kim Dzsunszu Kim Dzsunszu, művésznevén XIA vagy Xia(h) Junsu (Kjonggi, 1986. december 15. –) dél-koreai énekes, musicalszínész és dalszerző. Az S.M. Entertainment fedezte fel egy meghallgatáson, 2003-ban debütált a TVXQ együttesben, akikkel együtt négy koreai és négy japán nagylemezt, valamint számos kislemezt adott ki. 2010-ben Kim Dzsedzsunggal és Pak Jucshonnal kivált az együttesből és saját zenekart alapított JYJ néven, majd 2012-ben szólólemezt adott ki Tarantallegra címmel. Az első koreai szóló idolénekes, aki világ körüli turnét tartott. Második albuma, az Incredible 2013. július 15-én jelent meg, harmadik nagylemeze pedig Flower címmel 2015. március 3-án. Rendkívül népszerű musicalénekes, a magyar származású Sylvester Levay két musicaljének, a Mozart!-nak és az Elisabethnek a főszerepében volt látható, valamint egy koreai-amerikai koprodukcióban, a Tears of Heaven-ben. Művésznevét az Asia (���, Ázsia) szóból alkotta meg a szókezdő /a/ levágásával. Többször is megszavazták a legjobb hangú K-pop-idolnak, az egyik 2011-es felmérésben énektanárok helyezték az első helyre. Kambodzsában egy falu viseli a nevét. Élete és pályafutása Gyermekkora 1986. december 15-én született, a személyi irataiban azonban 1987. január 1. szerepel, mert akkor regisztrálták a szülei a hatóságoknál. Édesanyja Miss Korea-résztvevő volt, Dzsunszunak egy bátyja van, Dzsunho, akivel kétpetéjű ikrek. Dzsunho JUNO (ZUNO) művésznéven szintén énekes. Édesapjának pizzériája van, illetve szállodája Csedzsu szigetén. Gyerekkorában egy SRD nevű táncformációban szerepelt a későbbi Super Junior együttes egyik tagjával, Eunhyukkal, aki az általános iskola óta a legjobb barátja. 2000-ben szerződtette le az S.M. Entertainment, miután jelentkezett a Starlight Casting System elnevezésű válogatóra. Tinikorában sokáig mutált a hangja, három évig problémái voltak a magas hangok képzésével, ami miatt kérdésessé vált az énekesi karrierje. 2002-ben a kiadó két másik gyakornokkal (Sungmin és Eunhyuk a Super Juniorból) együtt trióként akarta Kimet felléptetni, azonban végül a TVXQ-ba válogatták be, így a trió nem debütálhatott. Művésznevét az Asia (���, Ázsia) szóból alkotta meg a szókezdő /a/ levágásával. 2003–2009: TVXQ Kim 2003-ban a TVXQ együttes tagjaként debütált, első albumuk, a Tri-Angle 2004 nyolcadik legsikeresebb lemeze volt több mint 242 000 eladott példánnyal. Kim Dzsunszu az együttessel négy koreai és négy japán nagylemezt, valamint számos kislemezt adott ki. Társaival szerepelt az SBS csatorna Banjun Theatre című hétrészes sorozatában, valamint az együttes saját, négyrészes tévésorozatában, a Vacation-ben. Az együttes nem csak Koreában, de külföldön is rendkívül népszerű volt, Japánban az első külföldi fiúegyüttes lett, akiknek sikerült az Oricon slágerlistáján első helyet szerezniük, és ők lettek az első külföldi előadó, akinek nyolc kislemeze vezette a japán slágerlistákat. 2006-ban Kim közreműködött Csang Li-jin Timeless című dalában. 2007-ben a Samsung Anycall projektjének keretein belül az AnyBand nevű formáció tagja lett BoA, Tablo és Csin Bora (���) zongorista mellett. Kim Dzsunszu több dalt is írt a TVXQ számára, a Ne kjote szumszül szu ittdamjon (� �� �� � ���) az együttes harmadik lemezén jelent meg, illetve két szólódalát, a My Page-et és a Rainy Nightot is maga komponálta. 2008-ban a TVXQ Mirotic című albumára Noul… Paraboda (��… ����) címmel írt dalt. 2009-ben Xiahtic című szólódala az együttes Break Out! című japán kislemezén jelent meg. 2010-ben két csapattársával, Kim Dzsedzsunggal és Pak Jucshonnal közösen pert indított az S.M. Entertainment ellen a méltánytalannak tartott szerződésük miatt. A bíróság a javukra ítélt, aminek hatására a méltányos kereskedelemért felelős bizottság mintaszerződések kiadását javasolta a szerződések szabályozása érdekében. A per következtében a TVXQ duóként folytatta tovább, a kivált tagok pedig saját együttest alapítottak. 2010–2011: JYJ és szólótevékenység Kim 2010 januárjában musicalénekesként debütált a magyar származású Sylvester Levay Mozart! című musicaljének koreai feldolgozásában. Szereplése nagy sikert aratott, rövid idő alatt minden jegy elkelt a fellépéseire. A musicalszínészi felkészülés részeként operaéneklési technikákat tanult. A TVXQ-ból való kilépés után Kim Dzsunszu, Kim Dzsedzsung és Pak Jucshon létrehozták a JYJ együttest. A megalakulásukat áprilisban jelentették be Japánban. Miután az S.M. Entertainmenttel való pereskedés miatt a JYJ fellépéseit Japánban lemondták, az Avex bejelentette, hogy Dzsunszu szólólemezt készít. Május 26-án jelent meg szólóalbuma Xiah címmel. Kanasimi no Jukue (�������; Hepburn: Kanashimi no Yukue) című dala a 5nen Atono Love Letter (���������) című japán televíziós sorozat betétdala lett. Intoxication című saját szerzeménye R&B-alapokra épül, az alkotási folyamat során Kim számára a dal táncolhatósága volt a legfontosabb aspektus, ehhez igazította a ritmust, a refrén dallama készült el először, majd erre táncolva és énekelve dolgozta ki a dal többi részét. A lemez második helyen debütált az Oricon napi listáján 118 510 eladott példánnyal. 2010 szeptemberében a JYJ megjelentette The... című lemezét, ami első helyen debütált az Oricon slágerlistáján. Októberben Dzsunszu négy közös koncertet tartott Sylvester Levayval Kim Junsu Musical Concert, Levay with Friends címmel Szöulban, amelyen Uwe Kröger német musicalszínész is részt vett. Levay dalt is írt Kim számára Miss You So címmel. A koncerten először adta elő Intoxication című dalának koreai nyelvű változatát. Ugyancsak októberben a JYJ angol nyelvű nagylemezzel jelentkezett The Beginning címmel, amin Kanye West is közreműködött. A felvételek idején Kim még nem beszélt folyékonyan angolul. 2011 januárjában együttesével koreai nyelvű középlemezt adott ki Their Rooms címmel, amelyre két dalt írt Mission és Nakjop (��, „Lehullott levelek”) címmel. 2011 februárjában Kim Frank Wildhorn koreai-angol nyelvű Tears of Heaven című musicaljében kapott főszerepet, amelyben egy koreai katonát alakított, aki a vietnámi háború során beleszeret egy vietnámi énekesnőbe. Az előadásra öt perc alatt mind a 15 000 jegy elkelt. Kim gázsiját nem határozták meg, a profit függvényében kapott részesedést. Áprilisban Kim a JYJ-vel turnézott Ázsiában és Észak-Amerikában. A turnét később Európára és Dél-Amerikára is kiterjesztették. Az 5. Musical Awardson Popular Star-díjjal jutalmazták musicalénekesi tevékenységéért. Augusztusban You Are So Beautiful címmel a Scent of a Woman című sorozat betétdalát énekelte, a sorozatban cameoszerepet is vállalt. Szeptemberben a JYJ újabb koreai nyelvű albumot adott ki In Heaven címmel, 350 000 darabot adtak el belőle, és a lemez a Kaon slágerlistáját is vezette. A címadó dal videoklipjében Dzsunszu Szong Dzsihjo színésznővel szerepelt együtt. 2012: Elisabeth és szólóalbum 2012-ben Kim Dzsunszu Levay Elisabeth című musicaljének koreai változatában játszott főszerepet. A 20 előadást összesen 34 000 fő látta, a jegyeket percek alatt eladták. A szerep kedvéért az énekes diétázott, hogy vékonyabb legyen, mivel a „nemtelen lény” megformálásához túlságosan „kerekdednek” érezte a testalkatát. Lévay Kim Dzsunszu teljesítményéről ekképpen nyilatkozott: „Mint tudják, Tod karaktere teljesen eltér Mozartétól. Ahogy figyeltem a próbák alatt, mély benyomást tett rám az, ahogyan [Dzsunszu] a játékával elmerült ebben az új szerepben. Megváltoztattam a hazautazásom időpontját is, hogy láthassam az első fellépését.” 2012 májusában Tarantallegra címmel szólóalbumot adott ki, az album több mint 130 000 példányban fogyott el, ami szólóalbumok tekintetében egyedülálló volt Dél-Koreában. Az album készítésekor az énekes teljes imidzsváltásra törekedett, a lemez koncepciójára nagy hatással volt Kim Elisabeth-beli szerepe, a Halál, akinek misztikus megjelenése és fantáziavilága inspirálta a Tarantallegrát: „[a célom az volt, hogy] se férfi, se női alakot ne testesítsek meg, inkább egy afféle nemtelen lényt.” Ezért a smink nőiesebb lett, a hajstílus is a nőiesség felé mozdult el.” A címadó dalhoz készült videoklipre ötmillió vont (kb. egymillió forintot) költött az ügynöksége. Az album dalainak írásakor Kimet elsődlegesen a vizuális koncepció befolyásolta, ellentétben korábbi dalszerzési gyakorlatával, a Xiahtic és az Intoxication esetében például a tánc inspirálta az alkotási folyamatot. Mivel úgy vélte, az emberek általában a balladákból ismerik a hangját, arra törekedett, hogy az első kislemez inkább egy gyors, táncolható dal legyen, hogy egy másik oldalát is megmutathassa a közönségnek. A merészebb koncepciót az is befolyásolta, hogy az S.M. Entertainmenttel akkor még zajló per következtében sem Kim, sem az együttese nem léphetett fel a koreai televíziókban, ezért az énekes úgy döntött, nincs oka konzervatívabb videoklipet illetve koreográfiát készítenie. Az album címadó dala Koreán kívül Németországban, Kínában és Chilében is felkerült a slágerlistákra. Júliusban menedzsmentje bejelentette az énekes szólóturnéjának észak- és dél-amerikai állomásait. Kim lett az első koreai szóló idolénekes, aki világ körüli turnét tartott, Ázsián és Amerikán kívül Európában is fellépett. Augusztusban Uncommitted címmel angol nyelvű kislemezt jelentetett meg, a dalt a Sony Music producere, Bruce Vanderveer írta. A dal videoklipje több mint hárommillió megtekintéssel vezette a kínai YinYueTai listáját. 2012-ben két sorozat, a Rooftop Prince és a Nice Guy betétdalát is énekelte. December 29–31. között az énekes Xia 2012 Ballad and Musical Concert with Orchestra címmel egyedülálló élő, szimfonikus zenekarral kísért koncertet tartott, ő az első koreai idol, aki ilyen jellegű koncertet adott. A 150 perces koncertet alkalmaként 7000 fő látta. Az énekes részleteket adott elő a Mozart!, a Tears of Heaven és az Elisabeth című musicalekből, valamint filmbetétdalokat énekelt, illetve újrahangszerelt formában a Tarantallegra című dal is szerepelt a repertoárban szimfonikus kísérettel. 2013–2014: a JYJ visszatérése és második szólóalbum 2013 januárjában a kínai BTV csatorna a legnépszerűbb külföldi előadónak választotta Kimet Justin Bieber és Madonna előtt. Február 25-én együttesével fellépett Pak Kunhje elnöknő beiktatási ünnepségén, 70 000 néző előtt. Ugyanekkor bejelentették, hogy az együttes négy év után először újra felléphet Japánban a Tokyo Dome-ban, miután az Avex Group elvesztette ellenük a pert. Az április 2–4. között tartott koncertre mind a 150 000 jegy elfogyott, és 118 moziban is vetítették Japán-szerte. A koncerten Kim az Uncommitted című angol nyelvű dalát is előadta, ezt követően a hónapokkal korábban megjelent kislemez első helyre került az Amazon.com.jp K-pop-listáján. Május 16-án jelent meg Pabo kaszum (�� ��, „Bolond szív”) című dala, mely a KBS csatorna Heaven's Order című sorozatának betétdala. Júniusban a C-JeS Entertainment bejelentette, hogy júliusban az énekes kiadja második szólóalbumát, az Incredible-t. Július elsején jelent meg az első videoklip, 11 AM címmel, melyet a Kjonggi tartományhoz tartozó Tebu-szigeten forgattak, kora reggeli órákban, mindössze egy óra alatt. Xiah Junsu vágatlanul, a helyszínen élőben énekelte el a dalt, összesen három alkalommal, speciális, ruha alá rejtett mikrofonok és fülhallgató segítségével. A dal felét az énekes a cappella énekli.. Az album címadó dalához az énekes az Egyesült Államokban forgatott videoklipet. A dalt az Uncommitted szerzője, Bruce Vanderveer írta. 2013 decemberében Kim a December című musical főszerepét játszotta, 2014 májusában pedig megkapta a Dracula című musical címszerepét. 2014 júliusában együttesével kiadta a Just Us című nagylemezt. 2015–2017: Szólólemezek és újabb musicalek Kim 2015. március 3-án jelentette meg Flower című harmadik nagylemezét, melyen közreműködik többek között Tablo, Dok2 és Naul, a Brown Eyed Soulból. 2015 nyarán Death Note című japán manga alapján színpadra vitt musicalben kapott szerepet. 2015. október 19-én jelent meg Yesterday című középlemeze öt új dallal és három régebbi dal akusztikus változatával. 2016-ban Psy Psyder című albumán a Dream című dalban működött közre. 2016 májusában jelent meg negyedik szólólemeze, a Xignature, melyen közreműködött többek között The Quiett, Automatic, Crucial Star és Paloalto. Ebben az évben két musicalben is játszott, ismét Drakulát alakította, majd a Dorian Gray főszerepét kapta meg. 2017 év elején Kim újra L-t alakította a Death Note musicalváltozatában, mielőtt február 9-én bevonult katonának. Jótékonyság 2008 óta Kim Dzsunszu és rajongótábora nagy összegű adományokkal segítik az ADRA Korea Repair and Improvement elnevezésű jótékonysági projektjét, amely Ázsia szegény régióiban épít lakóházakat és iskolákat. 2009-ben a TVXQ rajongótábora, a Cassiopeia Kim születésnapjának alkalmából olyan összegű adományt juttatott el egy harminc házból álló kambodzsai falunak, hogy hálából a falut Xiah Junsu-falu névre keresztelték a helyiek annak ellenére, hogy nem ismerték az énekest. 2011-ben a kambodzsai Puszat tartomány egyik falujában iskolát építettek Kim adományaiból, az iskola a nevét viseli. Dzsunszu Dél-Korea sztárokból álló labdarúgó-csapatának, az FC MEN-nek a kapitánya, a csapat számos jótékonysági célú mérkőzésen játszott. Az énekes születésnapját a rajongók (��, Sjaphva, „Xia-követők”) minden év decemberében jótékonysági kiállítással és programokkal ünneplik, 2012-ben 24 országban tartottak úgynevezett XIADAY-t, azaz Xia-napot. Magánélete Phadzsuban lakik, Kjonggi tartományban, egy 288 m²-es, 1,7 milliárd von (kb. 334 millió forint) értékű házban. Szabadidejében sportolni szeret, főképpen a labdarúgást, az asztaliteniszt és a baseballt kedveli. Gyermekkorában focista akart lenni. Több macskája és egy kutyája van, egyedül él. 2016-ban ügynöksége megerősítette a hírt, hogy Kim az Exid együttes énekesnőjével, Hanival randevúzik. 2017. február 9-én Kim megkezdte kötelező sorkatonai szolgálatát rendőrként és 2018. november 8-án fog leszerelni. Diszkográfia Tarantallegra (2012) Incredible (2013) Flower (2015) Xignature (2016) Musical December 2013 With Kim Junsu (2013) Yesterday (2015) Turnék és szólókoncertek 2012. május 19. – november 30.: XIA 1st World Tour Concert turné , 13 állomás, több mint 42 000 néző 2012. december 29–31.: XIA Ballad & Musical Concert with Orchestra , Szöul (Seoul COEX Hall D), összesen 21 000 fő 2013. július 20 – augusztus 11.: XIA 2nd Asia Tour Concert INCREDIBLE , 4 állomás, 6 koncert 2014. május 13–15.: 2014 XIA the Best Ballad Spring Tour Concert in Japan, Tokió , 33 000 néző 2015 március: XIA 3rd Asia Tour Concert - Flower 2015 december: XIA 4th Asia Tour Concert - Yesterday 2016 március: XIA The Best Ballad Spring Tour Concert in Japan vol.2 Kim Dzsuszong (labdarúgó) Kim Dzsuszong (hangul: ���, latin betűkkel: Kim Ju-seong; népszerű átírással: Kim Joo-sung; Jangjang (Yangyang), 1966. január 17. –) dél-koreai válogatott labdarúgó. Casaletto di Sopra Casaletto di Sopra település Olaszországban, Lombardia régióban, Cremona megyében. Lakosainak száma 557 fő (2017. január 1.). Casaletto di Sopra Barbata, Camisano, Fontanella, Offanengo, Ricengo, Romanengo, Soncino és Ticengo községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Teratornis merriami A Teratornis merriami a madarak (Aves) osztályának újvilági keselyűalakúak (Cathartiformes) rendjébe, ezen belül a Teratornithidae családjába tartozó fosszilis faj. Tudnivalók A Teratornithidae madárcsaládból talán a Teratornis merriami a legismertebb faj. A kaliforniai La Brea kátránytóban több, mint száz példánya került elő. A madár, körülbelül 75 centiméter magas és 350-380 centiméter szárnyfesztávolságú volt. Testtömege, körülbelül 15 kilogramm lehetett. Ezekkel a méretekkel egyharmaddal nagyobb volt, mint a ma is élő kondorok. A pleisztocén végén, körülbelül 10 ezer éve halhatott ki; valószínűleg az embernek a kontinensen való megjelenése és a megafauna kipusztulása vezetett a kihalásához. A csőréről és lábairól ítélve, ez a madár a mai újvilági keselyűféléktől (Cathartidae) eltérően, nemcsak dögevésből élt, hanem vadászott is magának. Escamilla Escamilla település Spanyolországban, Guadalajara tartományban. Escamilla Peralveche, Salmerón, Salmeroncillos, Millana és Pareja községekkel határos. Lakosainak száma 58 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: 5891 Gehrig Az 5891 Gehrig (ideiglenes jelöléssel 1981 SM) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Antonín Mrkos fedezte fel 1981. szeptember 22-én. Rimóc-Sipeki-patak A Rimóc-Sipeki-patak a Cserhátban ered, Nógrádsipek településtől délkeletre, Nógrád megyében, mintegy 380 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak forrásától kezdve északnyugati, majd északkeleti irányban halad, majd Rimócnál éri el a Hollókői-patakot. Északnyugati partvidéki és fennsíki indiánok Az északnyugati partvidéki és fennsíki indiánok az Alaszkai-öböltől a Cascade-hegységig, keleten a Sziklás-hegységig elterülő térséget benépesítő törzsek gyűjtőneve. Területük és környezetük Az északnyugati part mentén a nyugati hegyek a tengerbe futnak. Ahol nincsenek oltalmat adó, part menti szigetek, ott a Csendes-óceán hullámverése sűrű erdővel borított hegyoldalakat ostromol, és a dagály a meredek folyóvölgyeken mérföldekre benyomul a szárazföld hűvös erdei közé. A parti síkságok mentén húzódó szigetek közt meleg óceáni áramlatok hullámzanak, melyek homokos és simára csiszolt sziklás tengerpartok által szegélyezett, buja, mérsékelt övi esőerdőket alakítanak ki. A parti hegységek és fjordok mögött hatalmas, száraz fennsík terül el, ahol az örökzöld erdőket dimbes-dombos, fűvel, zsályacserjével borított és elszórtan tölgyfákkal tarkított pusztaságok törik meg. A környező hegyek gleccsereinek olvadó vize táplálja az elszórt tavakat, valamint a Columbia és a Fraser-folyók nagy vízrendszereit. A törzsek listája bella coolák vagy bellakulák cimsiánok csinukok flethedek haidák klamatok kutenék kvakiutlok liluitok makák modokok nez percék nútkák okanágenek parti szelisek saszvepok szenpojlok szpokének tlingitek Életmódjuk E változatos táj népeiben közös volt, hogy életük a lazacra épült. Tavasszal a kifejlett halak a tengertől messze felúsztak a folyókon, hogy ikráikat a sekély, murvás szakaszokon lerakják. A lazac vándorlása éppúgy megjósolható, akár az évszakok, így a földművelés egyedüli formája a dohánytermesztés volt a termékeny folyódeltákban és néhol a partvidéken. Egyéb táplálékforrásaik A parton még lazac nélkül is bőven volt élelem: pisztráng, tőkehal, laposhal, hering, viaszlazac és egyéb halféleségek. Az egyik kishal, az oolichan (Thaleichthys pacificus), annyi olajat tartalmazott, hogy kiszárítva, kanóccal ellátva gyertyaként lehetett vele világítani. Rengeteg volt a tengeri emlős is. A nútkák és a makák bálnára vadásztak, és valamennyi nép elejtette a fókát, a delfint, az oroszlánfókát és a tengeri vidrát. A kagyló, a tengeri sün és az osztriga oly bőségben fordult elő, hogy az ősi falvak helyét több méter vastagságú kagylóhéjhalmok jelzik. A környező erdők tele voltak keményítőtartalmú gyökerekkel, bogyókkal éppúgy, mint szarvassal, hóddal, medvével, nyesttel és egyéb apróvaddal. A magasabb tájak vadászai jávorszarvasra, havasi kecskékre, vapitira és grizzly medvére vadászhattak. Kultúrájuk Ez a hatalmas természeti bőség olyan kultúrát táplált, amely kifinomultságában vetekedett bármely másikkal Észak-Amerikában. Nyersanyaga a puha, de tartós vörös cédrus más néven óriás tuja (Thuja plicata) volt. Az északi házak gyámfáit egymáshoz illeszkedő cédrusdeszkák borították, hatalmas szelemenje pedig nyeregtetőt tartott. A házakat gyakran faragták és festették. A térség déli felének házai nagyobbak voltak, de fészertetővel borították, és alig vagy egyáltalán nem díszítették őket. Jó néhány rokon család lakott az ablaktalan belső térben úgy, hogy a középső nagy közösségi tér körül mindegyik család egy-egy polcszerű helyet foglalt el. Az északi művészek káprázatosan bonyolult, sajátos címerpajzsokat véstek és festettek oszlopaikra, házaik oromzatára, csónakjaikra, sőt még háztartási eszközeikre is. Az úgynevezett „totemoszlopok” különösen a tlingitek, a haidák és a cimsiánok közt voltak a teremtő erők legerőteljesebb művészi megnyilvánulásai. Ez a művészi energia sok, északnyugati part menti társadalomban osztálytudattal rendelkező társadalommal járt együtt. A térség azon részeiben, ahol az emberek a nemesség, a köznép és a szolgák osztályaiba tagozódtak, a társadalmi helyzet anyagi kifejeződése alapvető fontosságúnak számított. Az egyének, családok és nemzetségek állatősök és egyéb mitologikus alakok képmásait birtokolták és állították közszemlére. Bizonyos nevekre, címekre, dalokra, táncokra és mítoszokra éppúgy jogot formáltak, mint a vadászterületekre és a kagylómezőkre. Ott, ahol a társadalom kevésbé volt tagolt, mint például a szelisek és a csinukok között, a státusszimbólum is kevesebb volt, és a művészek főként vallásos tárgyakra szorítkoztak munkáikban. A szárazföld belsejében, a Columbia és a Fraser folyók vízgyűjtője mentén élő népek vadászok és gyűjtögetők voltak, akik életüket halra, szarvasra, havasi kecskére, nyúlra, egyéb apróvadra, valamint a puszták és erdők nyújtotta növényekre alapozták. A körülöttük lévő kultúráktól azonban nem szigetelődtek el teljesen. Embereket és állatokat ábrázoló kőfaragványok bizonysága szerint a partvidéki kultúra a kereskedőkenukon vélhetően már ősidőktől fogva eljutott hozzájuk. Később egyes csoportok, így a nez percék is, rájöttek, hogy a ló tökéletesen idomul a fennsík füves pusztáihoz, és így a síksági életmódra tértek át. A cédrusfa A Csendes-óceán partja menti szigeteket és hegyoldalakat borító sűrű, buja esőerdőket egykor a vörös cédrusfák, más néven óriás tuják uralták. Az egyenes és vastag duglászfenyőtől (Pseudotsuga) és a göcsörtös vadszamócafától eltérően a kifejlett vörös cédrus bozontos óriás volt, melynek vastag, bordázott és barázdált törzse magasra emelkedett ki a sűrű aljnövényzetből. A fa lehántolt kérge értékes rostforrásul szolgált, melyből sokféle tárgyat: kosarat, kötelet, szőnyeget, köpenyt és egyéb ruhadarabokat is szőttek. Maga a cédrusfa puha és könnyen megmunkálható, ugyanakkor igen rugalmas, és ellenáll a nedves éghajlatnak és a sós tengeri levegőnek. A finoman vésett totemoszlopok tovább megmaradtak, mint a falvak, melyekben álltak. A hatalmas cédrustörzseket olykor kiásták, gőzöléssel és feszítéssel középütt megszélesítették, majd kivájták, így készítettek belőle áramvonalas tengerjáró kenukat. A haidáké olykor a 21 méteres hosszúságot is elérte. A fafaragók a fatömböket dramatikus maszkokká és finoman formált ünnepi edényekké alakították át, vagy fatáblákon keltették életre az északnyugati partvidék festészetének burjánzó és bonyolult formakincsét. A cédrus erezete olyan egyenes, hogy a fa könnyedén felhasítható hosszú, vékony deszkákra és zsindelyre, mely az északnyugati part jellegzetes, nagy közösségi házainak ideális építőanyaga volt. A fa puhaságát és egyenességét „hajlított” dobozok készítésére is kihasználták úgy, hogy a cédrusdeszkát gőzöléssel hajlították alakra. Forrás Larry J. Zimmerman: ÉSZAK-AMERIKAI INDIÁNOK, Magyar Könyvklub, Budapest, 2003, ISBN 963-547-932-8 Callulops A Callulops a kétéltűek (Amphibia) osztályába, valamint a békák (Anura) rendjébe és a szűkszájúbékafélék (Microhylidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 16 faj tartozik: Callulops boettgeri Callulops comptus Callulops doriae Callulops dubius Callulops eurydactylus Callulops fuscus Callulops glandulosus Callulops humicola Callulops kopsteini Callulops marmoratus Callulops personatus Callulops robustus Callulops sagittatus Callulops slateri Callulops stictogaster Callulops wilhelmanus Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolása Barnasávos bambuszcápa A barnasávos bambuszcápa (Chiloscyllium punctatum) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályába, a cápák és ráják (Elasmobranchii) alosztályába, valamint a rablócápa-alakúak (Orectolobiformes) rendjébe és a Hemiscylliidae családjába tartozó faj. Előfordulása A faj az Indiai- és Csendes-óceán lakója, Indiától egészen Ausztráliáig mindenütt megtalálható. Általában korallszírtek közelségét kedveli. Megjelenése Átlagos testhossza 82–105 centiméter, maximális mérete 121 centiméter, nőstény általában nagyobb, mint a hím. Szürke alapon fekete csíkos, de több féle mintázat is létezik. Állkapcsában 244 apró tompa fog található amelyek simák és karcmentesek. Életmódja Csigákkal, kagylókkal, rákokkal, és sok más puhatestű állattal táplálkozik. Kutatása igen nehéz mivel főként éjszaka aktív. A sekély vizeket kedveli, ezért nem megy 90 méternél mélyebbre. Legtöbb idejét az aljzaton tölti, ha veszélyben érzi magát befúrja magát a homokba. Látása nem valami jó, inkább a szaglására hagyatkozik. Ártalmatlan, akár még simogatni is lehet! Az 1995-ös években 421 barnasávos bambuszcápát fogtak ki. Húsa értékes és finom. Agya a legkisebb a halak között. Egyedszáma nem éri el 2000 példányt Szaporodása Párzás előtt egymást harapdálják. Az újszülöttek kis apró tojásokból az úgynevezett cápatojásból kelnek ki. Egy család akár 40 főből is állhat. Ebből maximum 17 hím a többi mind nőstény. Érdekessége A Barnasávos bambuszcápa sok asztrológiai mesében szerepel. Neaufles-Saint-Martin Neaufles-Saint-Martin település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 1228 fő (2015). Neaufles-Saint-Martin Bernouville, Bézu-Saint-Éloi, Dangu, Gisors és Courcelles-lès-Gisors községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Karl-Heinz Rummenigge Karl-Heinz Rummenigge (Lippstadt, 1955. szeptember 25. –) német labdarúgó, edző, 2002 óta az FC Bayern München elnöke. Beceneve: Kalle. Klubcsapatokban A Bayern Münchenben Pályafutását a Borussia Lippstadtban kezdte. Amikor Karl-Heinz Rummenigge 1974-ben, 18 éves korában, a Bayern München csapatához szerződött, a csapat már sorozatban háromszor nyert bajnoki címet. Rumeniggének sikerült beilleszkednie. Rendkívül gólerős csatár volt. Átlagosan minden második meccsén eredményes volt (310 mérkőzésen 162 gól). Egyedül Gerd Müller volt nála eredményesebb. A Bayernnel töltött évei számos egyéni elismerést szerzett háromszor (1980, 1981, 1984) volt gólkirály a bajnokságban, Az év német labdarúgója (1980), Aranylabda (1980, 1981) Klubcsapatával nyert Bajnokcsapatok Európa kupáját (1975, 1976), Interkontinentális kupát (1976), német kupát (1982, 1984) és bajnoki címet (1980, 1981). Az Internazionale-nál 1984-ben a Bayern Münchentől a milánói Internazionale csapatához szerződött, akkoriban rekordnak számító 6 millió eurónak megfelelő összegért. A Servette-nél Játékospályafutása végén, 1987 és 1989 között Genfben játszott a Servette FC csapatánál. 1991-ben visszatért a Bayernhez, miután a klub kicsit se sikeresnek nevezhető szezont produkált. Kalle visszaterelte a csapatot a sikerek útjára Hoeness-szel és Beckenbauerrel. Tudása nemcsak a pályán vált a Bayern hasznára. A német válogatottban A válogatottal 1980-ban Európa-bajnoki címet nyert. Sportvezetőként Ő a G-14 csoport elnökhelyettese. Franz Beckenbauer utódjaként 2002 óta az FC Bayern München vezetője. Viechtach Viechtach település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 8012 fő (1987. május 25.). Viechtach Prackenbach, Kollnburg, Geiersthal, Drachselsried, Arnbruck és Bad Kötzting községekkel határos. Keleti kabasólyom A keleti kabasólyom (Falco severus) a madarak osztályának sólyomalakúak (Falconiformes) rendjéhez, azon belül a sólyomfélék (Falconidae) családjához tartozó faj. Előfordulása Bhután, Kambodzsa, Kína, India, Indonézia, Laosz, Mianmar, Nepál, Pápua Új-Guinea, a Fülöp-szigetek, a Salamon-szigetek, Thaiföld és Vietnám területén honos. Alfajai Falco severus papuanus Falco severus severus Megjelenése Testhossza 27-30 centiméter. Gare de Saint-Louis-les Aygalades Gare de Saint-Louis-les Aygalades vasútállomás Franciaországban, Marseille településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Marseille-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Marseille-Saint-Charles Gare de Séon-Saint-Henri Picpus (metróállomás) A Picpus egy metróállomás Franciaországban, Párizsban a párizsi metró 6-os metróvonalán. Tulajdonosa és üzemeltetője a RATP. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 6-os metróvonal Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Bel-Air (Charles de Gaulle - Étoile) Nation (Nation) 991 McDonalda A 991 McDonalda (ideiglenes jelöléssel 1922 NB) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Otto Struve fedezte fel 1922. október 24-én. Gottfried Wilhelm Leibniz Gottfried Wilhelm Leibniz (Lipcse, 1646. július 1. – Hannover, 1716. november 14.) német polihisztor: jogász, diplomata, történész, matematikus, fizikus és filozófus. Nagy Frigyes azt mondta róla: „önmagában egy akadémia”. 17. század végén és a 18. század elején alkotott, egyike volt a német felvilágosodás alapítóinak. Newtontól függetlenül létrehozta a matematikai analízist. Megfogalmazta a kettes számrendszert. Hozzájárult a formális logika megteremtéséhez, az univerzális, tudományos kalkulus bevezetésével. Descartes-hoz hasonlóan az általános megismerési módszert kereste. Élete 1646. július 1-jén született Lipcsében. Apja ügyvéd, egyetemi tanár (erkölcstanprofesszor) volt a lipcsei egyetemen, és így fiába már korán beleoltotta a tudomány szeretetét. A fiatal Leibniz iskolai tanulmányai mellett magánszorgalomból megtanulta a latin nyelvet, úgyhogy már 12 éves korában egész folyékonyan tudta olvasni az ókori latin klasszikusokat. Ekkortájt kezdett el a görög nyelvvel is foglalkozni, majd a logika tanulmányozásába merült és már iskolás korában megszületett agyában az a nagy gondolat, hogy a tudomány számára egy olyan általános nyelvet kellene megállapítani, amely az egész tudós világ előtt érthető legyen. Már ilyen zsenge korában belátta, hogy ezen eszme megvalósításának első feltétele az volna, hogy az összes létező fogalmat bizonyos meghatározott, egymástól szigorúan elkülönített osztályokba kell osztani és így a „Globus intelectualis”-on őket elhelyezni. A logika tanulmányozása után főképp skolasztikával foglalkozott. 15 éves korában ment a lipcsei egyetemre, ahol az olasz filozófusokat, majd pedig az újabb kor filozófusait, Descartes-ot és Bacont tanulmányozta. Miután tanulmányait befejezte, a jogi doktori címért folyamodott, azonban a lipcsei egyetem ezt fiatal korára való tekintettel megtagadta tőle. Erre az altdorfi egyetemhez fordult, ahol 1666. november 5-én tartott fényes disputációja után a jogi doktori címet elnyerte. Tudományos jártassága és ügyessége oly nagy hatással volt, hogy az altdorfi egyetemen tanári állásra kapott meghívást, amit azonban nem fogadott el. Ezután Nürnbergbe ment, ahol a Rózsakeresztesek rendjébe állt be, sőt ott titkárrá is lett. Nürnbergi tartózkodása alatt főeseménynek tekintendő Johann Christian von Boyneburggal, a mainzi választófejedelemség miniszterével kötött ismeretsége, ami nemsokára barátsággá fejlődött. Ez nagy befolyással volt életére; ugyanis alkalmat adott neki a nagyvilág viszonyaiba való betekintésre és arra, hogy a politikai pályán is működjék. Boyneburg ajánlásával mutatkozott be Mainzban, ahol az akkor uralkodó nagyherceg Johann Phillipp von Schönborn bíboros mindjárt szolgálatába fogadta (1670). 1672-ben diplomáciai küldetés keretében ment Párizsba és ott hazájának nagy szolgálatokat tett. Párizsi tartózkodása által lett Leibniz francia író és ezzel a világirodalom tagja. Ezen tartózkodása még azért is fontos volt reá nézve, mert itt sok tudóssal, többek között Huygensszel ismerkedett meg, aki neki matematikai tanulmányaiban nagy segítője volt. Az e korban tett fölfedezései közül legnevezetesebb a számológépe, amely a Pascal-félét fölülmúlja, mert vele nemcsak összeadni és kivonni, hanem szorozni és osztani is lehet. E fölfedezésének köszönhette, hogy 1673-ban a londoni akadémia tagjai közé választotta. De az erre következő évek legnagyobb felfedezése mégis csak a differenciálszámítás, amit 1676-ban talált föl. Isaac Newton 11 évvel előbb geometriai úton találta föl a fluxió számítását, és így Newtoné a feltalálás elsőbbsége; de az is igaz, hogy Leibniz nagyobb eredménnyel is foglalkozott e tárggyal, úgyhogy a jelenleg használt módszer a Leibniz-féle. A két tudós azonban a prioritásért elkeseredett küzdelmet kezdett, ami egész Leibniz haláláig folyt, amikor a kérdést pártatlan tudósok, mint Leonhard Euler stb. döntötték el. Leibniz ebben a harcban nem úgy viselkedett, amint tőle várnák, sőt elkeseredésében Newtont egyszer plagizálónak mondta. 1676-ban visszatért a Német-római Birodalomba és János Frigyes braunschweig-lüneburgi és hannoveri herceg mellett volt könyvtáros és tanácsadó. 1691-től kezdve a wolfenbütteli könyvtár is az ő felügyelete alá került. Nemsokára hercegi udvari tanácsos, később igazságügyi tanácsos lett. 1687-től 1690-ig nagy utazásokat tett: beutazta Németországot és Itáliát. Ebben az időben történeti munkákat adott ki, amelyek főképpen a Welf-házzal foglalkoznak. Ernő Ágost hannoveri választófejedelem herceg 1698-as halál után örököse, Georg Ludwig mellett folytatta munkáját, aki később Nagy-Britannia (Egyesült) Királyságának uralkodója lett, I. György néven. Ezt az állását Leibniz élete végig megtartotta. Az ő tervei szerint alapították az első német akadémiát Berlinben, 1700-ban, ahol őt július 12-én elnökké nevezték ki. Nagy Péter orosz cárral ez idő tájban találkozott, és vele később szintén szorosabb összeköttetésbe lépett. Leibniz volt az, aki először sürgette egy orosz akadémia fölállítását. Utolsó éveit szomorúság és nagy csalódások keserítették meg; egyrészt, mert ekkor már betegsége majdnem elviselhetetlenné vált, másrészt, mert összes pártfogója lassanként elhalván, a későbbi nemzedék az elkényeztetett tudóssal nem úgy bánt, mint ahogy ahhoz korábban hozzászokott. 1716. november 14-én halt meg Hannoverben. Halálakor már olyannyira kiesett az amúgy a közelben tartózkodó I. György kegyeiből, hogy sem az uralkodó, sem az udvari méltóságok nem jelentek meg a temetésén, csak a személyi titkára volt jelen. Hiába volt a Royal Society és a Berlini Tudományos Akadémia örökös tagja, egyik intézmény sem tartotta méltónak arra, hogy megemlékezzen róla. Sírja több mint fél évszázadig maradt jelöletlen. Csupán Fontenelle emlékezett meg róla az 1700-ban őt külföldi tagjául választó Párizsi Francia Akadémia előtt. Kortársai sokra becsülték, és tisztelték a munkásságát. Érdeklődési köre több területet is átfedett, mint a filozófia, politika, teológia, diplomácia, filológia, fizika, matematika. Munkássága Matematika Leibniz, Newtontól függetlenül, felfedezte a differenciál- és integrálszámítást. A mai jelölések többnyire Leibniztől származnak (1686). A ma használatos matematikai jelek közül tőle származik az egyenlő (=), a szorzás (·), a hasonlóság ( ), az egybevágóság ( ), a differenciálhányados (dy/dx), az integrál (∫) jele. Ő használta először a „függvény”, a „koordináta”, a „calculus differentialis” (differenciálszámítás), a „calculus integralis” (integrálszámítás) elnevezéseket. A kettes számrendszer pontos leírását is ő adta meg először, Explication de l'Arithmétique Binaire című könyvében. Fizika Szerinte értelmetlen abszolút térről és abszolút időről beszélni, mint ahogy azt Newton gondolta. Leibniz szerint a tér nem más, mint két egyidejűleg létező tárgy közötti távolság. Az idő pedig két esemény közti távolság. Hasonló módon, értelmetlenség abszolút időről beszélni, mert az idő fogalma az „események egymást követő rendjét” fejezi ki. Az idő fogalma relációs fogalom: az események közti viszonyokra vonatkozik. Filozófia Leibniz korát filozófiai szempontból a racionalisták és az empiristák szembenállása jellemezte, s mindkét irányzat arra a kérdésre igyekezett választ adni, hogy az emberi megismerés az érzékelésből vagy a ratióból, a gondolkodásból származik. Filozófiai feladatának azt tartotta, hogy „a forma és az anyag filozófiáját összebékítsük, egyesítve és megtartva azt, ami ebből és abból igaz.” Irénista felfogásából fakadóan, ennek keretében dolgozta ki monász-elméletét: Metafizika Szerinte a valóság nemcsak kiterjedés és – John Locke nyomán – áthatolhatatlanság, hanem erő és tevékenység is: „nincs test mozgás nélkül, sem szubsztancia erőkifejtés nélkül” – vallja. A szubsztancia „tevékenységre képes létező” (etre capable d'action). Lehet összetett vagy egyszerű, de az összetettek nem lehetnek egyszerűek nélkül, hiszen azok aggregátuma (tömörülése). Az egyszerű szubsztanciák a monaszok. A gondolatbeli matematikai és a kiterjedt fizikai pontoktól eltérően a monaszok oszthatatlan, egyszerű, nem anyagi „erőegységek” (forces primitives), metafizikai pontok (points metaphysiques). A monászok a természet igazi atomjai, a dolgok elemei, örök, állandó létezők, természetes úton nem pusztíthatók el. Továbbá a monászok alaktalanok, mégis állandó belső változásban vannak. A monászokban végbemenő állandó belső változás a percepció. Minden monász az univerzumot a saját nézőpontjából ábrázolja, ezért a monászok különböznek egymástól: nincs a természetben két egyforma monász. S bár ismerik egymás állapotát, nincsenek ennek a tudatában. A monászok testetlen automaták. Minden monász egy kis univerzum („nincs ablaka” a másikra); a mindenség élő tükre, tevékeny és szabad, a tökéletességre tör. Mivel a monászok „gondolkodó metafizikai pontok”, minden monász elgondolja, vagyis fogalmilag reprezentálja a teljes univerzumot. A kiterjedt anyag a monasz tevékenységének eredménye. Mindegyik kapcsolatban áll a többivel. Üres tér nincs: a monászok mindent betöltenek. „A természetben soha nincs ugrás” – vallja. A legalacsonyabb rendű és a magasrendű monaszok között az átmeneti fokozatok végtelen sorát találjuk – hasonlóan az infinitezimális számításhoz. Az élőlényekben a központi monasz (lélek) köré csoportosulnak az alacsonyabb rendűek (test). A test és a lélek változásai azért felelnek meg egymásnak, mivel Isten – mint két órát – szinkronizálja őket. A világegyetem összhangjának távolabbi oka is Isten. Ismeretelmélet Jóllehet, Leibniz elfogadja a tapasztalati ismeret jogát, mégis valamennyi ismeretet velünk születettnek tart. Az ismeretek nem készen, hanem lehetőség szerint vannak a lélekben. A tapasztalat. érzékelés azért nem felesleges, mert ismeretcsíráink csak a tapasztalás útján fejlődhetnek ki. Éppen ezért kiigazításra szorul Locke axiómája: semmi sincs a lélekben, ami ne az érzékekből származnék, kivéve magát a lelket. „A lélek magában foglalja a létet, a szubstanciát, az egyet, az ugyanazt, az okot, az észrevételt, az okoskodást és egy csomó más fogalmat, amelyeket az érzékek nem nyújthatnának.” Ha ismereteinket nem is szerezzük a tárgyi világból, azok tárgyi érvénye mégis kétségtelen, mivel a gondolkodás és a lét között a megfelelést az Isten által eleve elrendezett összhang biztosítja. Leibniz az igazságok két fajtáját különbözteti meg: tényigazságok (esetlegesek, és ellentétük lehetséges) észigazságok (szükségszerűek, és ellentétük lehetetlen) Ha egy igazság szükségszerű, akkor felbonthatjuk addig, amíg eljutunk az alapigazságig. Így vezetik a matematikusok tételeiket vissza definíciókra, axiómákra. A dolgok végső oka Isten kell, hogy legyen. Isten az elégséges alapja minden dolognak. Istennek nincsenek korlátai, ahol tökéletesség van – mondja Leibniz –, ott nincsenek korlátok. Egyedül Istennek van meg az a kiváltsága, hogy léteznie kell. Cselekedeteink háromnegyed részében empirikusak vagyunk: például mindennap feltételezzük, hogy másnap is felkel a Nap. Csak a csillagász feltételez a Nap felkeltére annak okából. Leibniz szerint a karteziánusok abban tévedtek, hogy nem vették figyelembe a percepciókat, amiknek nem vagyunk tudatában: a lélek nem különül el a testtől, és nem is halhatatlan. A gondolkodás két elven alapul: az ellentmondás és az elégséges alap elve. Monadológia Antropológia Leibniz szerint a lélek azon monászok összessége, amelyeknek percepciói határozottabbak, és valamilyen emlékezet társul hozzájuk. A szubsztancia minden jelen állapota valamilyen előző állapotnak a következménye, ezért amikor alszunk, akkor is vannak percepcióink, csak nem vagyunk ennek tudatában. Énünkhöz a reflexió útján jutunk el. Logika Leibniz meggyőződése volt, hogy a gondolkozásnak is megvannak az alapszámokhoz hasonló alapfogalmai (alphabetum cogitationum humanarum), melyekhez az összetett fogalmak felbontásával juthatunk. A fogalmak matematikai jegyekkel (character) való jelzésével a matematikához hasonló kombinatív műveletekre lennénk képesek, melyek – pontos fogalmi analízis esetén – feltétlen bizonyosságot nyújtó képletekhez vezetnének. Az egyes tudományok sajátos tárgyának megfelelő jelrendszer (characteristica universalis) kiépítésével biztosítható lenne az egyetemes tudomány (scientia universalis), amely a világnyelv problémáját is megoldaná. Teodicea Turay Alfréd szerint „A teodicea (gör. theosz: isten; dikaiószisz: igazolás) kifejezést először Leibniz használta a filozófiai istentan jelölésére. A teodicea egyrészt Isten létének filozófiai igazolását jelenti, másrészt pedig Isten „igazolását” a világban tapasztalható rosszal szemben." Leibniz elsőként veti fel az elégséges alap elvét, mely azt mondja ki, hogy „semmi sem jön létre elégséges ok nélkül." Ehhez szükségképpen kapcsolódik a kérdés: akkor „miért van inkább valami, mint semmi"? Az elégséges alap elve a gondolkodás lehetőségi feltételét fogalmazza meg, a semmire vonatkozó kijelentésben pedig a gondolkodás tapasztalata csapódik le: a világ dolgai esetlegesek. A kontingens létezők léte magában foglalja a nemlét lehetőségét, nemcsak a letét. A Világegyetem elégséges oka éppen ezért nem található meg a véges létezők egymásra következésében. Ha az Univerzum elegendő oka csak olyan lehet, amelynek nincs szüksége rajta kívül semmi másra, akkor ez az ok nem található meg a világ összefüggéseiben, hanem csak az azt megokoló, szükségképpeni, léte okát magában hordó szubsztanciában; és ezt a végső okot nevezzük Istennek – mondja Leibniz. ezzel azonban nem Istenről, hanem a világról állít valamit, továbbá beleütközik a tudományos takarékosság elvébe: Isten a szükségszerű szubsztancia más elnevezése. Isten végtelen sok világot teremthetett volna, de ő ezek közül csak a legjobbat teremtette meg, jósága miatt. E világban pedig teljes harmónia van (praestabilita harmonia), amit Isten előre elrendezett. Turay Alfréd kiemeli, hogy „Isten a lehetséges világok közül az együtt-lehetőség törvényét (lex compossibilitatis) figyelembe véve a legjobbat teremtette. Ez a törvény azt mondja ki, hogy nem valamennyi lehetséges kombináció valósulhat meg együtt (például, ha Isten szabad lényt akart, nem zárhatta ki a bűn és a nyomában járó szenvedés lehetőségét). - A világban lévő rossz nem cáfolja Isten létét." „Leibniz a hagyományos természetes teológia helyett megalkotja a teodiceát, mely Isten létét kívánja bizonyítani a világ nyomorúságával szemben. A rossz, a disszonancia a harmónia feltétele. Voltaire szerint azonban ez nem optimizmus, hanem megalkuvás a nyomorúsággal. Leibniz igazságának magva a nyomorúságban, a rosszban és a tökéletlenben rejlő hajtóerő a jobb, a tökéletesebb, a teljesebb felé" - vallja Nyíri Tamás. Művei Műveit németül, franciául vagy latinul írta. Dissertatio de Arte Combinatoria , 1666 De Casibus Perplexis , 1667 Nova methodus docendae discendaeque iurisprudentiae , 1667 Hypothesis Physica Nova , 1671 Nova Methodus pro Maximis et Minimis, itemque Tangentibus , 1684 Essais de Théodicée sur la Bonté de Dieu, la Liberté de l´Homme et l'Original du Mal , 1710 Lehrsätze über die Monadologie , 1720 Neuen Abhandlungen über den menschlichen Verstand , posztumusz 1765 Magyarul Értekezések ; ford. Bauer Simon, Vida Sándor, bev., jegyz. Vida Sándor; Franklin, Bp., 1907 ( Filozófiai írók tára ) Újabb vizsgálódások az emberi értelemről ; ford., jegyz. Rácz Lajos; Akadémia, Bp., 1930 ( Az Akadémia filozófiai könyvtára ) Gottfried Wilhelm Leibniz válogatott filozófiai írásai ; vál. Márkus György, utószó Horváth Miklós, jegyz. Fehér Márta, Keszthelyi András, ford. Endreffy Zoltán, Nyíri Tamás; Európa, Bp., 1986 A Leibniz-Clarke levelezés ; ford. Bálint Péter; L'Harmattan–SZTE Filozófia Tanszék, Bp.–Szeged, 2005 ( Rezonőr ) Újabb értekezések az emberi értelemről ; ford. Boros Gábor et al.; L'Harmattan–SZTE Filozófia Tanszék, Bp.–Szeged, 2005 ( Rezonőr ) Pakhóraszi katedrális A pakhóraszi katedrális 1962-től a leghíresebb núbiai keresztény templom, Nobadia fővárosának és püspöki székhelyének, Pakhórasz városnak főtemploma. Az építményt és környezetét 1961 és 1964 között egy lengyel régészeti expedíció tárta fel Kazimierz Michałowski vezetésével, az UNESCO núbiai mentőakciója alkalmával, amely a Nasszer-tó feltöltődése előtti leletmentésre indult meg. A település feltárása előtt a középkori afrikai keresztény királyságokról viszonylag kevés ismeret állt rendelkezésre, a vallási életről és a nagyobb építkezésekről gyakorlatilag semmi. A katedrális feltárása a második ásatási szezonban történt, és kiemelkedő művészi értékű falfestményei révén azonnal világhírre tett szert. A festményeket kivétel nélkül levették a falakról és ma Varsóban és Kartúmban láthatók. Maga az épület ma a Nasszer-tó vize alatt van. A katedrális három szakaszban épült, első szakasza egy egyszerű templom a 7. század húszas éveiből, Aetiosz (vagy Detiusz) püspöksége idején. Három hajós, szentéllyel ellátott építmény volt, amelynek mennyezetét kőoszlopok tartották. Mérete eredetileg 24,5×14,5 méter, amelyet a második szakaszban, Merkuriosz király uralkodásának tizenegyedik évében (707) 24,5×24 méterre növeltek. A falak alsó részeit fáraókori faragott kövekből rakták, de nem tudni, hogy lebontottak-e emiatt korabeli épületeket, vagy egyszerűen felhasználták a kora ókorban felhalmozott, de sosem használt építőanyagot. A feljebb lévő falrészeket agyagtéglából rakták és gránitoszlopok tartották a födémet. Oldalsó kápolnák épültek hozzá, ezenkívül kereszthajót is kapott. Ez az épület hasonlít a szintén keresztény déli szomszéd királyság, Makuria fővárosában, Ó-Dongolában talált templomhoz, amely szintén gazdagon festett falú. Az utolsó átépítés a 10. század utolsó negyedében, Aaron püspök és II. Georgiosz király idején (valamikor 974 és 999 között) történt. A gránitoszlopokat téglára cserélték és a fatetőt kupolára építették át. Új freskókat is készítettek. Az átépítés talán időben hosszú volt, mivel még 1058-ra datálható változás is van. Az utolsó ismert pakhóraszi püspök Tamer, akinek halála után (1181) vagy a püspöki székhely költözött el, vagy már ekkor jelentős arab befolyás érvényesült Pakhóraszban, mindenesetre nincs folytatás. A 14. században egészen biztosan a Kaszr Ibrim központú püspökség része volt. A püspök már itt lakott, a templom részben beomlott. A templom egyes képeit többször is átfestették. Néhány helyiségben négy vakolatréteg különíthető el. A nagyobb átalakítások során ajtókat falaztak be vagy nyitottak és hozzá is építettek. Különleges módon néhány helyen az új falakat egyszerűen a régi mellé építették, így lehetőség nyílt az újabb keletű falak lebontásával a legkorábbi freskók tanulmányozására is. A katedrális legfontosabb jelentősége, hogy a világ legnagyobb érintetlen kora bizánci festménygyűjteménye került elő innen. A freskókat képzett bizánci mesterek festették, és a 640-es egyiptomi hódítást közvetlenül megelőző néhány évtizedre vonatkozóan bizonyítja, hogy Nobadia szoros kapcsolatban volt Bizánccal. A görög nyelvű feliratok szintén erre mutatnak, és a görög nyelv még nagyon sokáig meghatározó liturgikus nyelv maradt, miközben lassan oldódott fel a helyi beszélt nyelvben. A festmények különös, máshol nem tapasztalható egyedi jellemzője, hogy az élő emberek képmásai mindig sötét alapszínűek, a szenteké pedig világosak. Az egyik legépebb és legnagyobb freskónak a „Karácsony” címet adták feltárói, ahol Mária istenanyaként fekszik egy kanapén, köntöse fekete, fehér csíkokkal. A jászolban fekvő gyermeknek felnőttes arcvonásai vannak. A Háromkirályok lovon közelednek, a jászol körül afrikai ökör és szamár legelészik. Körben angyalok röpködnek, messzebbre a nép is látható. A fontosabb freskók tematikája: Madonna a nobadiai herceggel, Szent Péter megáldja Petrosz püspököt, Marianosz püspök arcképe, számos Madonna a Gyermekkel, Madonna megáldja II. Georgiosz királyt, szentek (például Szent Onufrisz), királyok. Onufrisz megjelenése érdekesség, hiszen ennek a szentnek tisztelete ezen a vidéken egyenes folytatása az óegyiptomi Ozirisz kultuszának, ahogyan Mária is azonosítható Izisszel, a Gyermek pedig Hórral (Hórnak külön neve a „Gyermek Hór”, azaz Hórpehered, és ábrázolásai nagyon hasonlítanak a gyermekét tartó Madonna képekhez). Pakhórasz püspökeinek listája a főhajóban, az oltár melletti falon volt olvasható. Az első tizenhat név – Aetiosztól Andreaszig – egy kéz írása, amiből az következik, hogy a felirat 902-ben vagy 903-ban, de még Andreasz halála előtt készült. A 923-ig regnáló Kolluthiosz nevét már később írták le. (29384) 1996 HO23 A (29384) 1996 HO23 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1996. április 20-án. Eichinger Band Az Eichinger Band jazzformáció Eichinger Tibor első együttese, melyet 1994-ben alapított. Később a formáció részben átalakult és egy lemez kiadása után, 2000-től Eichinger Quartet néven zenél. Egyetlen kiadott lemezük: Üzenet a kertből Tagok Bacsó Kristóf – szaxofon Czibere József – ütőhangszerek Eichinger Tibor – gitár Gavallér Csaba – dob Nagy Péter – bőgő Schreck Ferenc – pozan Vajdovich Árpád – basszusgitár , bőgő Zimmerius minimus A Zimmerius minimus a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj. Rendszerezés Besorolása vitatott, egyes szervezetek szerint a Zimmerius chrysops alfaja Zimmerius chrysops minimus néven. Előfordulása Kolumbia és Venezuela területén honos. Bosznia-Hercegovina Köztársaságának Hadserege Bosznia-Hercegovina Köztársaságának Hadserege (szerbhorvátul: Armija Republike Bosne i Hercegovine, ARBiH) Bosznia-Hercegovina Köztársaságának hivatalos fegyveres ereje volt a boszniai háború ideje alatt. A háború és az 1995-ös Daytoni békeszerződés aláírása után az ARBiH-ot a Bosznia-Hercegovina Föderációjának Hadseregébe olvasztották. Története Bosznia-Hercegovina Köztársaságának Hadserege a boszniai háború korai időszkában, 1992. április 15-én alakult meg. Az ABiH hivatalos létrejötte előtt számos irreguláris és civil védelmi csoport létezett. A Patriotska Liga (Hazafias Liga) és a Bosznia-Hercegovina Köztársaságának Területvédelmi Ereje (TOBiH) a hivatásos hadsereget, még az irregulárisokat a Zelene Beretke (Zöld Sapkások) és a Crni Labudovi (Fekete Hattyúk) alkották. A hadsereget szegényes körülmények között szervezték meg és fegyveres utánpótlás korlátozásától szenvedett. Tankokban és egyéb nehézfegyverzetben szenvedtt hiányt. A hadsereg főparancsnoka Sefer Halilović volt. 1992 1992 közepére, Bosznia területének 70% a JNA (Jugoszláv Néphadsereg), majd a VRS (Boszniai Szerb Köztársaság Hadserege) irányítása alá került. Szarajevó ostrom alatt állt, az ARBiH pedig könnyűfegyverzettel védte a várost. A védőket körbezárták, az utánpótlás nehézkes, szinte lehetetlen volt. 1993 1993-ban a szerbek elleni frontvonalakon nem történtek nagyobb változások. E helyett, ezt az évet a közép-boszniai horvát-muzulmán konfliktus kezdete jelölte meg. A HVO (Horvát Védelmi Tanács) kezdetben Boszniát védte a szerbekkel szemben, majd az ARBiH ellen fordult. Széles körben elfogadott nézet az, hogy ez a Karađorđevo-i egyezmény miatt történt, melyet Slobodan Milošević és Franjo Tuđman elnökök kötöttek meg, hogy Boszniát felosszák Szerbia és Horvátország között. Harmatsúlyú ökölvívás a 2008. évi nyári olimpiai játékokon A 2008. évi nyári olimpiai játékokon az ökölvívás harmatsúlyú versenyszámát augusztus 12. és 24. között rendezték. Mérkőzések A rövidítések jelentése a következő: 1872 a vasúti közlekedésben Ez a szócikk a 1872-ben történt vasúti eseményeket mutatja be. Bois-l’Évêque Bois-l’Évêque település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 526 fő (2015). Bois-l’Évêque Bois-d’Ennebourg, Martainville-Épreville, Préaux, Saint-Jacques-sur-Darnétal és Servaville-Salmonville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Veinticinco de Mayo megye (San Juan) Veinticinco de Mayo (spanyol nevének jelentése: május huszonötödike) egy megye Argentína nyugati részén, San Juan tartományban. Székhelye Santa Rosa. Népesség A megye népessége a közelmúltban a következőképpen változott: Pleșcuța Pleșcuța falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Közigazgatásilag Alsóvidra községhez tartozik. Fekvése Aranyosponor közelében fekvő település. Története Pleşcuţa egyike az Erdélyi-középhegység Alsóvidrához tartozó apró, hegyoldalakon elszórtan húzódó, mócok lakta falvainak, mely korábban Aranyosponor része volt. 1956 körül vált külön településsé 138 lakossal. 1966-ban 140, 1977-ben 157, 1992-ben 137, a 2002-es népszámláláaskor 102 román lakosa volt. Pers (Cantal) Pers település Franciaországban, Cantal megyében. Lakosainak száma 283 fő (2015). Pers Glénat, Lacapelle-Viescamp, Omps, Roumégoux, Saint-Gérons, Saint-Mamet-la-Salvetat, La Ségalassière, Le Rouget és Le Rouget-Pers községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gotthun Gotthun település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Népesség A település népességének változása: Győry Vilmos Győry Vilmos (Győr, 1838. január 7. – Budapest, 1885. április 14.) magyar evangélikus lelkész, teológus, író, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja. Győry Loránd miniszter és Győry Ilona tanítónő, író, műfordító édesapja. Életútja Felpéczi Győrgy Endre ágostai evangélikus leányiskolai tanító és Wurmb Katalin egyetlen gyermeke. Elemi iskoláit Győrben járta, 1846-ban pedig szüleivel együtt Pestre ment és hat osztályt az evangélikus gimnáziumban végzett. Időközben szülei igen sanyarú helyzetbe jutva, fiukat többé nem akarták taníttatni és a Geibel-féle könyvkereskedésbe könyvárus-segédnek szánták. De volt tanára Argay János közbenjárására, nagy áldozatok árán, tovább taníttaták, s így került a pesti kegyesrendiek gimnáziumába, ahol a VII. és VIII. osztályt (az evangélikusoknál ez nem lévén), elvégezve, 1854-ben az érettségi vizsgát kitűnő eredménnyel tette le. Horváth Cyrill piarista tanár néhány tehetséges tanítványát, köztük Dalmadyt, Szokoly Viktort és Győryt, az irodalomba is bevezette és irodalmi munkásságra buzdította. Az egyetemre lépett és 1855 első félévében a jogot hallgatta; de csakhamar szakított a természetével ellenkező jogi pályával, házi nevelőséget vállalt és 1855 második felétől 1856 végéig Vanyarcon élt, Dessewffy Ottó házánál. Ekkor Pestre visszatérve, az ez alatt itt megnyílt egyesült protestáns teológiai intézetbe lépett, ahol Török, Székács, Ballagi és mások voltak tanárai. Tanulmányai mellett magántanítással is kellett foglalkoznia, hogy magát fenntarthassa és szüleit is segíthesse, s emellett ráért még nyelveket tanulni, irodalmi dolgozatokra, önképzésre minden irányban, még a zenében és festészetben is. A német, francia, olasz nyelvekkel már korábban megismerkedett, most az angolba és spanyolba kezdett bele. A négy évi teológiai kurzust bevégezvén, 1860 decemberében Konkoly Thege Miklóssal és Tihanyi Ferenccel mentorképp külföldre utazott; egy évet töltött a berlini egyetemen, meglátogatta Németország nevezetesebb városait és Párizsba is átrándult. 1861 augusztusában Székács József meghívására visszatért Pestre; szeptember 2-án avatták fel segédlelkésznek és Székács József mellett működött. 1862. szeptember 8-án Magyarországnak talán legnépesebb a evangélikus hitközsége, Orosháza, megválasztotta lelkészének. 1863. szeptember 8-án nőül vette Székács József szuperintendens leányát, Etelkát. Mindig szoros érintkezésben maradt az irodalmi és tudományos központ köreivel. 1868-ban a Kisfaludy Társaság rendes és 1872. május 24-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta; végül 1876 novemberében a budapesti ágostai evangélikus magyar egyházának lelkésze lett, amely tisztséget haláláig viselte. A bányaterület egyházi főjegyzője és a budapesti iparosképző protestáns egylet elnöke volt. Nagy kedvvel és könnyen tanulta az idegen nyelveket, a latin, görög és héber nyelven és az említetteken kívül, megtanult még svédül is, sőt a szanszkrit nyelvet is tanulmányai körébe vonta. E mellett olajfestéssel foglalkozott és a fuvolát is mesterien kezelte. Kitűnő verselése, hangzatos és gondos prózája sokkal alkalmasabbá tették őt a műfordításra, mint az eredeti alkotásra. Mint műfordító csakhamar magára vonta a figyelmet és lassanként legjelesebb műfordítóink közé emelkedett. Mintaszerű pap és egyházának jeles szónoka volt, valódi lelki atyja, bizalmas barátja híveinek. Örömben kedélyes jó barát, vidám társaságban szikrázó elméjű, kedves mulattató és a hol a gyász beköszöntött, a szelíd vigasztalás apostola. Barátai ragaszkodtak hozzá és családja körében boldogságot talált. De nagy elfoglaltsága, szakadatlan munkássága ártott egészségének. Gödöllői nyaralójában keresett üdülést, majd 1884-ben Marienbadba és Ausseebe ment, de megfogyott erejét nem nyerhette vissza. Szeptember 2-án visszatért Gödöllőre. Szívbajához később vízkórság járult és félévi szenvedés után meghalt 1885. április 14-én Budapesten. A templomban koporsója felett lelkésztársai Bachát Dániel és Doleschall Sándor tartottak gyászbeszédet; a Kisfaludy Társaságban 1888-ban Berczik Árpád, a Magyar Tudományos Akadémiában pedig az 1894. február 24-ei összes ülésen Szász Károly mondottak fölötte emlékbeszédet. Síremlékét 1886. október 13-án avatták fel a Kerepesi úti temetőben. Munkássága Nagy elismertséget szerzett magának mint hitszónok, emellett jelentősek voltak teológiai értekezései is. Átdolgozta a Károli Gáspár-féle Biblia-fordítás újszövetségi részét. A magyar ifjúsági irodalom egyik megteremtőjeként tartják számon. Fiatalkori költészete a szerelem, a családi boldogság és a vallásos hit témáiból válogat, balladái Arany János hatását mutatják. Eredeti prózai és lírai műveinél jelentősebb műfordítói tevékenysége, angolból (William Shakespeare), franciából (Molière), svédből (Esaias Tegnér) egyaránt fordított, de legjelentősebbek az általa magyarra ültetett spanyol irodalmi alkotások (Moreto, Cervantes, Calderón, Alarcón). 1872-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1868-tól a Kisfaludy Társaság tagja volt, 1878-ban a Petőfi Társaság rendes tagjává választották. Művei Fejlő rózsák (1855) Balassa János . Történeti elbeszélés az ifjuság számára (1858) A feledhetlen, kedves tanítvány felett Kollmann Gyula koporsójánál (1862) Emlékkönyv a confirmatióhoz készülő protestáns hajadonok számára (1866) Gyászbeszéd, melyet néhai Haviár Dániel elhunyta alkalmából tartott (1868) A legújabb Robinson (1869) Egy igaz polgár élete (elbeszélés, 1869) Mesekönyv az ifjuság számára. Szinezett képekkel. (1873) Egy apostol az ujabb korban. Elbeszélés a grönlandi missió történetéből (1873) Emléke az 1874. máj. 12. Pesten, a bányai evangélikus egyházkerület közgyűlése alkalmával végbement felügyelői beiktatás ünnepélyének (1874) Koszorú a magyar versköltészet utóbbi századának virágaiból (1875) Beköszöntő beszéd. Tartotta 1876. decz. 10. a budapesti ág. hitv. evang. magyar gyülekezet lelkészévé történt beiktatása alkalmával (1876) Kis világ szép képekben. Díszes képeskönyv rövid versecskékkel (1878) Nagy papok életrajza (1878) Nótás Kata (színmű, 1879) Ünnepi ajándék. 382 képpel (1881) Az öregbéres (eredeti népszinmű 3 felvonásban, 1881) Kedves órák. Képes könyv (1882) Spanyol Szinműtár 1870-1871. (1883) Bimbócskáknak rózsaszálak. Képeskönyv (1883) Hogyan lehet könnyen meggazdagodni (elbeszélés, 1883) Népdalok, gyűjteményekből válogatva (1883) Népmesék (1883) ABC jó gyermekek számára. A betűkhöz alktalmazott versecskékkel (1884) Dr. Luther Márton Kis kátéja. Ágost. hitv. evang. népiskolák számára. Magyarázó jegyzetekkel ellátta (1884) Reggeltől estig. Képeskönyv (1885) Győry Vilmos egyházi beszédei (1886) Győry Vilmos költeményei (1886) Győry Vilmos elbeszélései (I–IV. 1886, 1888, 1909) Műfordításai A Frithiof-monda. Tegnér Ezsaiás után (1870) Shakespeare minden munkái (1872 és 1878) Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha (1873-1876) Don Quijote de la Mancha. Cervantes után a spanyol eredetiből készült fordítása után az ifjuság számára átdolgozta (1875) Krisztus és az írás. Saphir Adolf után angolból fordította (1879) Molière vigjátékai (1881) Svéd költőkből (1882) Regék a görög és római őskorból. Grimm A. L. után átdolgozták (1888) Szombathely autóbuszvonal-hálózata Szombathelyen az autóbuszhálózatot a ÉNYKK Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ üzemelteti, régebben a Vasi Volán üzemeltette. "Törzsvonalak": 1: BOGÁT - Gyöngyöshermán - Vasútállomás - HERÉNY 1A: VASÚTÁLLOMÁS - BOGÁT 1C: VASÚTÁLLOMÁS - HERÉNY 1U: VASÚTÁLLOMÁS - BOGÁT 2A: VASÚTÁLLOMÁS - Szűrcsapó utca - Brenner Tóbiás T. körút - VASÚTÁLLOMÁS 2C: VASÚTÁLLOMÁS - Brenner Tóbiás T. körűt. - Szűrcsapó utca - VASÚTÁLLOMÁS 30Y: OLADI VÁROSRÉSZ - KÁMON 3A: VASÚTÁLLOMÁS - OLADI VÁROSRÉSZ 5: Vasútállomás - OLAD 6: ÚJPERINT - ÉNyKK Zrt. - Vasútállomás - MINERVA LAKÓPARK 7: Vasútállomás - ÚJTEMETŐ 8: AUTÓBUSZ-ÁLLOMÁS - Vasútállomás -ZANAT 9: DERKOVITS VÁROSRÉSZ - Joskar-Ola városrész "Hivatásforgalmú vonalak": 4H: OLADI VÁRORÉSZ - Derkovits városrész - FUTÓMŰGYÁR 5H: OLAD - Oladi városrész - IPARTELEP 6H: VASI VOLÁN ZRT. - IPARTELEP 7H: ARANY JÁNOS UTCA - RUMI ÚT 142. 8H ÉNyKK Zrt. - iQor Kft. 9H: DERKOVITS VÁROSRÉSZ - Autóbusz-állomás - Vasútállomás - IPARTELEP 10H: AUTÓBUSZ-ÁLLOMÁS - Bébictelep - iQor Kft. "Időszakos vonalak": 21: VASÚTÁLLOMÁS - SPORT TÉR 22: VASÚTÁLLOMÁS - KILÁTÓ ÚT 23: AUTÓBUSZ-ÁLLOMÁS - PETŐFI TELEP 25: VASÚTÁLLOMÁS - ARANYPATAK LAKÓPARK 26: VASÚTÁLLOMÁS - PARKERDŐ 27: VASÚTáLLOMÁS - PARKERDŐ LAKÓPARK 29A: VASÚTÁLLOMÁS - Váci M. u. - Brenner T. körút - VASÚTÁLLOMÁS 29C: VASÚTÁLLOMÁS - Joskar-Ola vr. - Brenner T. körút - Szűrcsapó utca - VASÚTÁLLOMÁS 35: MINERVA LAKÓPARK - OLADI VÁROSRÉSZ - Olad Csépa vasútállomás Csépa vasútállomás egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei vasútállomás, Csépa településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Kiskunfélegyháza–Kunszentmárton-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Tiszasas megállóhely Szelevény megállóhely Szeheperenré Szeheperenré az ókori egyiptomi XIV. dinasztia egyik uralkodója. Kim Ryholt és Darrell Baker szerint a dinasztia huszonkettedik, Jürgen von Beckerath szerint tizenhetedik királya. Két hónapig uralkodott az i. e. 17. század első felében, a Nílus-delta keleti és talán nyugati része fölött, székhelye Avarisz volt. Említései és helye a kronológiában Szeheperenré – Neheszi, Nebszenré és Merdzsefaré mellett – egyike annak a mindössze négy, teljes bizonyossággal ehhez a dinasztiához sorolt uralkodónak, akinek neve korabeli leleten is fennmaradt: egy ismeretlen lelőhelyű szkarabeuszon, amelyet Arthur Surridge Hunt adományozott az Ashmolean Museumnak (katalógusszám: AN1935.100a). Helye a kronológiában a torinói királylistának köszönhetően viszonylag biztos; ezem a 9. oszlop 16. sorában (Gardiner olvasata szerint a 8. oszlop 16. sorában) szerepel. Ryholt olvasata szerint két hónapig és 1–5 napig uralkodott. A korábban elfogadott Gardiner-féle olvasat két évre tette uralkodása hosszát, de Ryholt bebizonyította, hogy a papirusz évet nem említ. Szeheperenré elődje a hiányosan fennmaradt nevű […]ré, utódja Dzsedheruré volt. Ryholt és Baker szerint Szeheperenré a kánaáni eredetű dinasztia 22. uralkodója volt. A XIV. dinasztia elejének Ryholt által összeállított kronológiáját azonban többen vitatják; Manfred Bietak és Jürgen von Beckerath szerint a dinasztia nem sokkal Neheszi uralkodása előtt, i. e. 1710 körül kezdődött, nem 1800 körül, ahogy Ryholt feltételezi. Ebben az esetben Szeheperenré dinasztiája 17. uralkodója. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Sekheperenre című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. K.S.B. Ryholt: The Political Situation in Egypt during the Second Intermediate Period, c.1800–1550 BC, Carsten Niebuhr Institute Publications, vol. 20. Copenhagen: Museum Tusculanum Press, 1997 Darrell D. Baker: The Encyclopedia of the Pharaohs: Volume I - Predynastic to the Twentieth Dynasty 3300–1069 BC, Stacey International, ISBN 978-1-905299-37-9, 2008, p. 374 Jürgen von Beckerath: Handbuch der ägyptischen Königsnamen, Münchner ägyptologische Studien, Heft 49, Mainz: P. von Zabern, 1999, ISBN 3-8053-2591-6, online p. 110-111 Alan Gardiner, editor. Royal Canon of Turin. Griffith Institute, 1959. (Reprint 1988. ISBN 0-900416-48-3) Jürgen von Beckerath: Untersuchungen zur politischen Geschichte der Zweiten Zwischenzeit in Ägypten, Glückstadt, 1964 Jürgen von Beckerath: Chronologie des pharaonischen Ägyptens, Münchner Ägyptologische Studien 46, Mainz am Rhein, 1997 Faust-díj A Faust-díj (hivatalos német nevén Deutscher Theaterpreis Der Faust vagy DER FAUST) Németország legrangosabb, pénzjutalommal nem járó, „szakmabelieknek szakmabeliektől”, évente kiosztott színházművészeti díja, amelyet a Német Színházi Szövetség alapított 2006-ban. Az elismerést olyan művészek kaphatják, akik munkája irányadó a „német színház” számára, olyan a teljesítmények, amik felhívják a figyelmet a színház-művészetre, illetve annak művészi karizmával és tisztelettel adóznak. A díjról A díjat a Német Színházi Szövetség(wd) (Deutschen Bühnenverein) és kooperációs partnerei, a Tartományok Kulturális Alapítványa(wd) (Kulturstiftung der Länder) a Német Előadó-művészeti Akadémia(wd) (Deutschen Akademie der Darstellenden Künste) és egy, évente változó tartományi önkormányzat közösen szervezik. A díjazottak névsorát díjkiosztó ünnepség kereteiben hirdetik ki az az évi tartományban. A minden év őszén, több kategóriában odaítélt trófeát az osztrák díszlettervező, Erich Wonder(wd) készítette. Menete A Faust-díjat minden évben nyolc kategóriában ítélik oda az előző évi produkciókból kiválasztott jelölteknek, továbbá a zsűri által egy életműdíj kerül átadásra, amin felül a Német Színházi Szövetség elnöke egy további, „különleges teljesítményért” járó különdíjat is adományozhat. Az elismerés odaítélésének alapját a német színházak ajánlatai adják, amik azonban saját előadásaikat nem jelölhetik. Már az első évben Németország-szerte 100 feletti színjátszóhely több, mint 500 felterjesztést küldött be a díjra. Ezekből szakújságírók és a Német Színházi Szövetség művészeti kérdésekkel foglalkozó bizottsága (tagjai intendánsok, balett-igazgatók, rendezők, dramaturgok és kultúrpolitikusok) tesznek javaslatot kategóriánként három-három jelöltre. Ezek összesítéséből, ami már nyilvánosan is megjelenik, a Német Előadó-művészeti Akadémia tagjai írásban választják ki az az évi díjazottakat. A díjakat minden évben ünnepélyes keretek között a Faust-gálán adják át, évente más németországi tartományban. Kategóriák Prózai színdarab rendezés Prózai színdarab színésznő/színész Zenés színdarab rendezés Zenés színházi énekes színésznő/színész Koreográfia Táncos színésznő/színész Gyermek-, ifjúsági színdarab rendezés Díszlet / jelmez Életműdíj , a zsűri díja Különdíj, az elnök díja Története, érdekességek Első alkalommal az esseni Aalto Színházban(wd) került átadásra, ahol a Faust-életműdíjat Tábori György drámaíró-rendező kapta. 2013-ban a zenés színházi rendezői kategóriában a magyar Szemerédy Alexandra és Parditka Magdolna rendezőpárost is jelölték a Coburgi Tartományi Színházban bemutatott Pillangókisasszony színpadra állításáért. Egy évvel később pedig Bodó Viktor Übü király-interpretációjáért kerül a legjobb rendezés kategóriában a jelöltek sorába. Ez volt Bodó első munkája a Heidelbergi Színházban, amelyben társulata, a Szputnyik Hajózási Társaság magyar színészei és a német társulat tagjai együtt játszottak. 2017-ben első alkalommal került olyan magyar produkció a jelöltek közé, ami – a koprodukciós helyszíneken kívül – német közreműködő nélkül készült. Mundruczó Kornél rendező saját színháza, a Proton Színház Látszatélet című előadásával, a német premiernek helyszínt adó egyik koprodukciós partnerével, az Oberhauseni Színházzal(wd) került a díjra esélyes három produkció közé. Fráter Katalin Fráter Katalin névvariáns: Fráter Kata (Székesfehérvár, 1958. július 3. – 2000.) magyar színésznő. Életpálya Székesfehérváron született, 1958. július 3-án. A Színművészeti Főiskolán Marton Endre osztályában színésznőként diplomázott 1982-ben. Pályáját a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte. 1988-tól a egri Gárdonyi Géza Színház, 1990-től a Nemzeti Színház tagja volt. 1992-től a szekszárdi Deutsche Bühne Ungarn színésznője volt. 1998-tól ismét Egerben játszott. Vendégművészként szerepelt a debreceni Csokonai Színházban is. A magánéletben Bregyán Péter színművész volt a házastársa. Közös gyermekük Bálint 1991-ben született. 2000-ben hunyt el. Fontosabb színházi szerepei Heltai Jenő : A néma levente... Beatrix; Carlotta Madách Imre : Az ember tragédiája... Helene; Hippia; kéjnő Örkény István : Tóték... Ágika Carlo Goldoni : Két úr szolgája... Clarice Carlo Goldoni : Mirandolina... Dejanira Per Olov Enquist : Ének Phaedráért... Aricia Maurice Maeterlinck : A kék madár... Tyltyl William Shakespeare : Ahogy tetszik... Rosalinda Anton Pavlovics Csehov : Cseresznyéskert... Ánya Sarkadi Imre : Oszlopos Simeon... Zsuzsi Jean Anouilh : Euridike... Euridike Alekszandr Mihajlovics Galin: Csillagok a hajnali égbolton... Anna Georg Büchner : Danton halála... Lucille John Kander - Fred Ebb: Chicago... Velma Kelly Vörösmarty Mihály : Csongor és Tünde... Ledér Henrik Ibsen : Peer Gynt...Ingrid Hans Klein: Batzlibutzli, az erdei manó... Seppl Frank Wedekind : Lulu... Geschwitz grófnő Kármán József - Szabó Magda : Fanni hagyományai... Izsápy felesége Harold Pinter : Hazatérés... Ruth Valentyin Petrovics Katajev : A kör négyszögesítése... Tánya Ödön von Horváth : Mesél a bécsi erdő... Valéria George Bernard Shaw : Szent Johanna... hercegnő George Bernard Shaw : Pygmalion... Liza Hubay Miklós : Ők tudják mi a szerelem... Charlotte Brasch: Asszonyok, háborúk, vígjáték... Souffleuse E. T. A. Hoffmann - Papp Zoltán: Mese a kemény dióról... szakácsnő, udvarnagy Friedrich Dürrenmatt : A nagy Romulus... Julia Füst Milán : A zongora... Módi Johanna Filmek, tv Budapesti mesék (1977) Mephisto (1981) Családi kör (sorozat) (1981) Tegnapelőtt (1982) Liszt Ferenc (sorozat) A világcsavargó című rész (1982) Egymilliárd évvel a világ vége előtt (1983) Kabír Kabír (hindi: ����, pandzsábi: ����, urdu: ����), (Váránaszi, 1440 – Maghar, 1518) a középkor végi, indiai misztikus költő, a hindu és a muszlim vallás nagy mestere. Mind a hinduk, mind pedig a muszlimok saját szentjüknek tekintik, és a szikhek is a legszentebb guruk között tartják számon. India legfontosabb tanítói közé tartozik. A megvilágosodását követően a vallásfölöttiséget hirdette. Életéről ellentmondásos adatok maradtak az utókorra. Eksztatikus, szabadsággal átitatott versei a világirodalom remekei közé tartoznak. Műveiben a szádhukat és a szerzeteseket a lemondás helyett örvendezésre és az élet örömeinek megélésére buzdította. Versei nem hedonizmusra biztattak, hanem a jelenlét tiszta megélésére és az életnek való megnyílásra. A vágyak rabszolgasága helyett a vágyain és a szenvedélyein uralkodó és azokkal bátran szembenéző ember diadalát hirdette. A világ vallásainak lényegi egységét hirdette, valamint azt, hogy a léleknek még az ember élete folyamán szükséges egyesülnie a Teremtőjével. Tanításának lényegét a következő bölcs mondásban foglalta össze: A nyugati misztikushoz, Keresztes Szent Jánoshoz és a szúfi Rúmihoz hasonlóan költészetének legfőbb tárgya és visszatérő motívuma: Isten és a vele való egyesülés. Költészetének szépsége abban rejlik, hogy a mindennapi élet eseményeit énekli meg emelkedett stílusban. Újra és újra felbukkan műveiben a „Naam” fogalma, amely a keresztény Logosz vagy Ige szavakhoz hasonlóan a Világot fenntartó őserőt is jelenti. Szókimondó, szabad gondolkodása miatt sok üldöztetésben volt része, még Benáreszből ki is tiltották. Bár életében csak kevesen ismerték föl nagyságát, halála után rendkívüli hatással volt mind India költészetére és szépirodalmára, mind pedig vallási kultúrájára. Filozófiája a hindu és a muszlim vallási tanok szintézise. A hindu filozófiából átvette a reinkarnáció tanát és a karma törvényét, az iszlámból pedig az egyistenhitet emelte át vallási rendszerébe és a kasztrendszer valamint a bálványimádás elutasítását hirdette. Már életében is egyszerre voltak hindu és muszlim tanítványai, ezért Kabír szerepe abból a szempontból is kiemelkedő, hogy személye által lehetőség nyílott két nagy világvallás egymáshoz való közeledésére. Halála után tanítványai között veszekedés tört ki a temetés rituáléjával kapcsolatban. A hagyomány szerint a mester a nézeteltérés miatt visszatért a halálból, és kiadta a megfelelő utasítást: „Földi maradványom egy részét temessétek el muzulmán szertartás szerint, a másik felét hamvasszátok el hindu módon!” – majd eltűnt. Amikor a tanítványok felemelték a szemfedőt, csak szépséges virágokat találtak alatta. Ezek felét a muszlim tanítványok engedelmesen eltemették Magharban (Uttar Prades), a másik felét a hinduk bocsájtották útjára Benáreszben. Az utóbbi helyen „Kabír Kheora” néven templom is épült. Mindkét város fontos zarándokhellyé vált. A Kovács Kati (album) Kovács Kati tizekilencedik albuma. 1992-ben jelenet meg válogatásalbum az 1967 és 1976 között megjelent kislemezekből. Dalok Mit remélsz (Fontana–Greco–Pez–Migliacci–Vándor Kálmán ISWC : T-005.001.072-4 Egy hamvasarcú kisgyerek (Morgan–Vándor Kálmán) ISWC: T-003.020.360-1 Mammy blue (Geraud–Trimm–Tardos Péter) Szívkirály (Savio–Bigazzi–Vándor Kálmán) Jaj, nem vigyáztam! (Koncz Tibor–S.Nagy István) Menjünk világgá (Koncz Tibor–Sztevanovity Dusán) Hull a hó a kéklő hegyeken (Aldobólyi Nagy György–Tóth Bálint) ISWC: T-007.031.112-4 Arcok a sötétben (Koncz Tibor–S.Nagy István) Átmentem a szivárvány alatt (Tolcsvay Béla–Sáfár Zsolt) Egy nyáron át… (Legrand–Bergman–Bradányi Iván) Ninna Nanna (Albertelli–Riccardi–Vándor Kálmán) A pesti férfi (Koncz Tibor–Szenes Iván) Találkozás egy régi szerelemmel (Gábor S.Pál–Szenes Iván) T-007.004.406-2 Rózsák a sötétben (Pace–Panzeri–Vándor Kálmán) ISWC T-005.008.803-3 Bolond az én szívem (Savio–Armando Ambrosino–Vándor Kálmán) ISWC: T-005.669.672-0 Egy nagy szerelem (Giuseppe Faiella = Peppino di Capri–Gianni Wright–Vándor Kálmán) ISWC: T-005.005.029-7 A régi ház körül (Aldobólyi Nagy György–Szenes Iván) ISWC: T-007.001.346-5 Bolond pár (Koncz Tibor–Sztevanovity Dusán) Én igazán szerettelek ( Bágya András –Szenes Iván) ISWC: T-007.002.470-2 Nézlek, amíg alszol ( Victor Máté –Huszár Erika) Klip A Mit remélsz? c. dalból videoklip készült. Forrás http://www.kovacskati.hu/Album/Records/Record14/record14.html Sancy-les-Cheminots Sancy-les-Cheminots település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 101 fő (2015). Sancy-les-Cheminots Aizy-Jouy, Allemant, Celles-sur-Aisne, Nanteuil-la-Fosse és Vaudesson községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: (29576) 1998 FF52 A (29576) 1998 FF52 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. március 20-án. Gammelby Gammelby település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Domsure Domsure település Franciaországban, Ain megyében. Lakosainak száma 480 fő (2015). Domsure Beaupont, Coligny, Pirajoux, Chazelles, Saint-Amour, Condal és Les Trois Châteaux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Brigitte Mohnhaupt Brigitte Margret Ida Mohnhaupt (Rheinberg, 1949. június 24. –) német terrorista, 1971-től 1982-ig a RAF terrorszervezet aktív tagja volt, 2007-ben szabadlábra helyezték. Életpálya Mohnhaupt egy újságkiadó alkalmazottjának lányaként született 1949-ben, az Észak-Rajna-vesztfáliai Rheinberg városában, szülei válása után 1960-ban anyjához került. 1967-ben Bruchsalban érettségizett és az azt követő évben a müncheni Lajos–Miksa Egyetem filozófia szakán folytatta tanulmányait. 1968-ban házasságot kötött Rolf Heisslerrel. Münchenben töltött éve során csatlakozott egy helyi közösségi szervezethez, ahol megismerkedett az 1960-as évek diákmozgalmainak néhány jelentős alakjával mint Rainer Langhans, Fritz Teufel és Uschi Obermaier. 1969-ben részt vett egy illegális tüntetésen a müncheni Amerikai Kulturális Háznál (Amerikahaus), amellyel a vietnámi háború ellen tiltakoztak. Meghatározó tagja az SPK-nak (németül Sozialistisches Patientenkollektiv, Szocialista Pácienskollektíva), Mohnhaupt társával Irmgard Möllerrel együtt 1971-ben csatlakozott a Vörös Hadsereg Frakcióhoz, ahol a szervezésben, logisztikában és a fegyverek beszerzésében segédkezett. Brigitte Margret Ida Mohnhaupt, német városi gerilla, a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) úgynevezett második generációjának vezető személyisége volt. 1982-ben a bíróság 9 emberölésben való részvételért találták bűnösnek, köztük Hanns-Martin Schleyer, a Gyáriparosok Szövetsége akkori elnökének, volt SS-tiszt elrablásában és kivégzésében, valamint a Siegfried Buback főállamügyész és a Jürgen Ponto bankelnök elleni halálos merényletekben. A bíróság ötszörös életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte, amiből legkevesebb 24 évet kellett letöltenie. Mohnhaupt 2007. március 25-én reggel, 24 év után hagyta el az aichachi börtönt. Unokatestvérem, Skeeter Az Unokatestvérem, Skeeter (ejtsd: szkíter, eredeti cím: Cousin Skeeter) egy amerikai vígjátéksorozat (sitcom). A sorozat egy Bobby nevű fiúról szól, aki egy eléggé átlagos életet él, amíg be nem lépett életébe unokatestvére, Skeeter, egy igazi mindenes (ő egyébként egy bábu). DJ, titkos ügynök, rapper, ami csak jöhet. Skeeter úgy viselkedik, mintha Bobby testőre lenne. Ezért a fiú gyakran azt kívánja, bár ne találkozott volna unokatestvérével. A sorozat 3 évadot élt meg 52 epizóddal, népszerű is lett ez időszak alatt. Magyar bemutató ismeretlen, itthon 2006-ig ment a sorozat. Amerikában és hazánkban is a Nickelodeon adta le. Gare de Saint-Médard-d’Eyrans Gare de Saint-Médard-d'Eyrans vasútállomás Franciaországban, Saint-Médard-d’Eyrans településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Bordeaux–Sète-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Cadaujac (Gare de Bordeaux-Saint-Jean, Bordeaux–Sète-vasútvonal) Gare de Beautiran (Gare de Sète, Bordeaux–Sète-vasútvonal) Julian Knowle Julian Knowle (1974. április 29. –) osztrák hivatásos teniszező. Elsősorban páros tornákon ér el eredményeket. Eddigi karrierje során tizennyolc ATP-tornát nyert meg. A 2007-es US Openen párosban diadalmoskodott a svéd Simon Aspelinnel az oldalán. A páros világranglistán a legjobb helyezése a hatodik volt, amelyet 2008 januárjában ért el. Részt vett a 2008-as pekingi olimpiai játékokon, ahol párosban a második körben esett ki Jürgen Melzer partnereként, miután kikaptak az első helyen kiemelt amerikai Bob Bryan–Mike Bryan-duótól. Karl Brandt Karl Brandt (1904. január 8. – 1948. június 2.) német orvos, náci háborús bűnös. Egyike volt azoknak a náci orvosoknak, akik Hitler T4-tervében (németül: Aktion T4; eutanázia-program) aktívan részt vettek. Életrajz Karl Brandt vidéken nőtt fel. Orvos akart lenni, ezért orvosi egyetemre iratkozott be, amit sikeresen el is végzett 1928-ban. 1932-ben csatlakozott az SA-hoz (Rohamosztag), majd 1933-ban az SS-hez (Védőosztag). 1934-ben Hitler egyik személyi orvosává fogadta. Aktion T4 Hitler még a háború kitörése előtt meg akarta valósítani egyik fő tervét, aminek a célja a német nemzet genetikai állományának megtisztítása volt: csakis a legerősebb, legfejlettebb hajtásokat hagyja meg az ősi fa törzsén, azokat pedig, amelyek nem felelnek meg a nemzetiszocialista fajpolitika igényeinek, kíméletlenül lenyesi. Ezt Hitler a T4-es tervként emlegette (németül: Aktion T4). A tervezésben és végrehajtásban Brandt is aktívan részt vett. Hitler - aki rendkívül irtózott a veleszületett fogyatékosságoktól - eltökélte, hogy mind az utolsó szálig elpusztítja a "fajilag tisztátalan" és az "életre méltatlan" elemeket, ily módon téve egységessé a "német faji közösséget". A náci orvosok teljes szaktudásukkal támogatták a gyilkos műveletet. Brandt kezdeményezte valamennyi fogyatékos gyermek és felnőtt, kiváltképpen a zsidó és részben zsidó származású fogyatékos intézmények elhelyezését, a szülőket és az orvosokat pedig adatszolgáltatásra kötelezte. Ezen túlmenően támogatta a koncentrációs táborokban zajló emberkísérletek, főleg a malária elleni kutatásokat kísérte kitüntetett figyelemmel. Összeesküvés Brandt hatalma csúcspontjára ért, amikor 1943. szeptember 5-én Hitler a német orvosi kutatások legmagasabb rangú vezetőjévé nevezte ki. Theo Morell - Hitler egyik személyi orvosa - intrikái folytán kegyvesztett lett. 1945. április 26-án elfogták, de Heinrich Himmler és Albert Speer segítségével életben maradt. A szabadságot nem sokáig élvezhette, mert a szövetséges csapatok a háborút követően letartóztatták. Halála Brandtot háborús bűnökért és az emberiség elleni bűntett vádjával a nürnbergi orvosper során kötél általi halálra ítélték. Az ítéletet 1948. június 2-án végrehajtották. A kivégzés előtt a következőket mondta: "Szilárdan hiszem, hogy az amerikai katonai bíróság imént felolvasott ítélete egy politikai bosszúhadjárat formális megnyilvánulása." Endogámia Az endogámia az a gyakorlat (szokás vagy kényszerítő erejű elvárás), amely előírja, hogy a párválasztás az adott csoporton belül történjék. Az endogám csoport lehet társadalmi (azonos rangúak vagy azonos társadalmi réteghez, esetleg etnikumhoz vagy vallási felekezethez tartozók), gazdasági (hasonló vagyoni helyzetűek) vagy lokális (falun belülről). Maga a szó görög eredetű. Bár a legtöbb ember a saját társadalmi csoportján belül választ párt, vannak olyan csoportok, melyeknél az endogámia nagyon erősen kötődik erkölcsükhöz, hagyományaikhoz vagy vallásos hitükhöz. Az endogámia erősíti a csoport egységét, tagjainak kötődését egymáshoz. Gyakori olyan népcsoportok közt, melyek tagjai egy idegen országba kerülve próbálják megőrizni kulturális identitásukat, mert erősíti a szolidaritást és nagyobb irányítást enged a csoport erőforrásai felett. Segít a kisebbségeknek hosszú időn át fennmaradni más kultúrában. India kasztrendszere nagyrészt endogám csoportokon alapszik. Más, szigorúan endogám vallási csoportok az iraki jezidek (akik az iszlám többség közt számítanak kisebbségnek), az iráni örmények, a hagyománykövető (főként ortodox, háredi és haszidita zsidók, valamint Indiában a nem hindu párszik. Az endogámiával ellentétes irányú gyakorlat az exogámia. Saint-Hilaire-de-la-Côte Saint-Hilaire-de-la-Côte település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 1431 fő (2015). Saint-Hilaire-de-la-Côte Brézins, La Frette, Gillonnay, Longechenal, Mottier és Saint-Étienne-de-Saint-Geoirs községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Jamaica zászlaja Jamaica zászlaja három színből tevődik össze, úgy, hogy a sárga színű andráskereszt 4 részre metszi el a zászlót, két fekete és két zöld negyedre. A zöld a remény és a mezőgazdaság színe, a fekete a legyőzött és még legyőzendő nehézségeket szimbolizálja, a sárga szín pedig a természeti erőforrásokat és a gyönyörű napsütést. A zászlót 1962. augusztus 6-án vonták fel. Államok vezetőinek listája 1044-ben 1039 – 1040 – 1041 – 1042 – 1043 – 1044 – 1045 – 1046 – 1047 – 1048 – 1049 – Államok vezetői évek szerint Európa Amalfi – I. Waimar herceg ( 1039 – 1052 ), anyjával (Amalfi Máriával) Anglia – III. Hitvalló Edward király ( 1042 – 1066 ) Barcelona – I. Öreg Berengár Rajmund Barcelona grófja ( 1035 – 1076 ) Beneventói Hercegség – III. Pandulf herceg ( 1012 – 1033 társuralkodó, 1033 – 1050 uralkodó) Bretagne – II. Conan herceg ( 1040 – 1066 ) Bizánci Birodalom – Zoé császárnő ( 1028 – 1050 ) Bulgária – 1041 és 1072 között a birodalom ismét bizánci uralom alatt állt; III. Péter cár ( 1072 ) Capuai Hercegség – Waimar herceg ( 1038 – 1047 ) Csehország – I. Břetiszláv cseh fejedelem ( 1034 – 1055 ) Dánia – I. Jóságos Magnus király ( 1042 – 1047 ) Franciaország – I. Henrik francia király ( 1031 – 1060 ) Anjou – II. Martel Geoffrey gróf ( 1040 – 1060 ) Aquitánia – VI. Vilmos herceg , "a Sas" ( 1039 – 1058 ) Blois – III. Theobald gróf ( 1037 – 1089 ) Champagne – II. István gróf ( 1037 – 1048 ) Flandria – V. Lille-i Balduin gróf ( 1036 – 1067 ) Gascogne – II. Bernát Tumapaler herceg ( 1039 – 1052 , lemondott) Maine – IV. Hugó gróf ( 1036 – 1051 ) Normandia – I. Vilmos herceg ( 1035 – 1087 ) Reims – Guy érsek ( 1033 – 1055 ) Toulouse – Pons gróf ( 1037 – 1061 ) Grúzia Bagratida Dinasztia – IV. Bagrat, király ( 1027 – 1072 ) Horvátország – I. István horvát király ( 1030 – 1058 ) Írország – Donnchad mac Briain nagykirály ( 1024 – 1064 ) Kijevi Rusz – I. Bölcs Jaroszlav nagyherceg ( 1019 – 1054 ) León és Galiciai Királyság – Nagy Ferdinánd León királya és Galicia királya ( 1037 – 1065 ) Portugália – III. Mendo gróf ( 1028 – 1050 ) Lengyelország – I. Megújító Kázmér lengyel fejedelem ( 1035 – 1058 ) Magyarország – Aba Sámuel magyar király ( 1041 – 1044 ); Orseolo Péter magyar király ( 1044 – 1046 ) Nápolyi Hercegség – V. Sergius herceg ( 1042 – 1082 ) Navarra – V. García király ( 1035 – 1054 ) Német-római Birodalom – III. Henrik német-római császár ( 1039 – 1056 ) Német Királyság Ausztria – Adalbert őrgróf ( 1018 – 1055 ) Bajorország – VII. Henrik herceg ( 1042 – 1047 ) Karinthia – IV. Henrik herceg ( 1039 – 1047 Alsó-Lotaringia – I. Gothelo herceg ( 1023 – 1044 ); II. Gothelo herceg ( 1044 – 1046 ) Meissen – II. Ekkehard őrgróf ( 1031 – 1046 ) Szászország – II. Bernát herceg ( 1011 – 1059 ) Svábföld – I. Henrik herceg ( 1038 – 1045 ) Felső-Lotaringia – I. Gothelo herceg ( 1033 – 1044 ); III. Szakállas Godfrey herceg ( 1044 – 1046 ) Itáliai Királyság Aquileia – Poppo pátriárka ( 1019 – 1045 ) Milánó – Ariberto da Intimiano milánói érsek ( 1018 – 1045 ) Spoletói Hercegség – 1043 és 1056 közt Toszkána része Norvégia – I. Jóságos Magnus király ( 1035 – 1047 ) Pápai állam – IX. Benedek pápa ( 1032 – 1044 , majd 1045 , majd 1047 – 1048 ) Salernói Hercegség – IV. Waimar herceg ( 1027 – 1052 ) Gaeta – IV. Waimar herceg ( 1040 – 1045 ); Ranulf Drengot 1041 ; Asclettin 1045 ) Skócia – Macbeth skót király ( 1040 – 1057 ) Svédország – III. Anund király ( 1022 – 1050 ) Velence – Domenico Contarini dózse ( 1043 – 1071 ) Wales Gwynedd – Gruffydd ap Llywelyn király ( 1039 - 1063 ) Powys – Gruffydd ap Llywelyn király ( 1039 - 1063 ) Deheubarth – Hywel ab Edwin király ( 1033 - 1044 ) Afrika Algéria ( Hammádida-dinasztia – al-Kaid ibn Hammad ( 1028 – 1045 ) Egyiptom és Levante – Al-Musztanszir, Fátimida kalifa ( 1036 – 1094 ) Ifríkija (a Fátimidák hűbérese) – Saraf ad-Davla al-Muizz ibn Badisz Zíríd emír ( 1015 – 1062 , 1048 -ban kikiáltotta a függetlenséget) Etiópia – Jemrehana Kresztosz császár ( 1039 ?- 1079 ?) Mukurra – III. Georgiosz király ( 1030 ?- 1080 ) Ázsia Abbászida Kalifátus – Al-Kaim bagdadi kalifa ( 1031 – 1075 ) Ani (Örményország) – II. Gagik Ani királyainak listája ( 1042 – 1045 ) Asszám , Pála-dinasztia, Kamarúpa – Dharmapála király ( 1035 – 1060 ) Bizánci Birodalom – Zoé császárnő ( 1028 – 1050 ) Csalukja (Nyugati Csalukja) – I. Szomeszvara király ( 1068 – 1076 ) Csola – I. Radzsendra Csola király ( 1012 – 1044 ); Radzsadhiradzsa Csola király ( 1044 – 1054 ) Ghazni – Sihab ud-Davlah Mavdud ( 1041 – 1050 ) Gudzsarát , Szolanki-dinasztia – I. Bhimdev király ( 1021 – 1063 ) Japán – Uralkodó – Go-Suzaku császár ( 1036 – 1045 ) Tényleges úr – 1020 -tól 1087 -ig a Fujiwara régensdinasztia hatalma szünetelt Khmer Birodalom – I. Szurjavarman király ( 1001 – 1050 ) Kína , Északi Szong Dinasztia – Renzong császár ( 1022 – 1063 ) Kína , Kitán Birodalom – Csingzong ( 1031 – 1055 ) Korea ( Korjo ) – Csongdzsong király ( 1034 – 1046 ) Malwa – Bhodzs (vagy Bhodzsa) király ( 1010 – 1060 ) Manipur – Kainou Irengba király ( 983 – 1073 ) Pála Birodalom – III. Vigraha Pála király ( 1043 – 1070 ) Transzoxánia – Mohamed Arszlán Kara-khanida uralkodó ( 1042 – 1052 ) Gottlob Frege Friedrich Ludwig Gottlob Frege (Wismar, Mecklenburg-Schwerin, 1848. november 8. – Bad Kleinen, 1925. július 26.) német matematikus, logikatudós, filozófus, a modern matematikai logika és analitikus filozófia megalapítója, művelője. Fregét tartják Arisztotelész óta az egyik legjelentősebb, logikával is foglalkozó tudósnak, illetve a legjelentősebb matematikafilozófusnak. Modernizálta, általánosította és matematizálta a logikának addig inkább a filozófia részének tekintett elméletét, a tradicionális kijelentéslogikáról lényegében áttérve a formális predikátumlogikára. Matematika- és nyelvfilozófiai kutatásai is úttörőek. Fő kutatási területe a természetes számok elméletének matematikai megalapozása volt. Bár életében kevéssé volt ismert és elismert, de az általa felvetett kérdések kutatása a matematikában és a filozófiában is iskolateremtő erővé vált. Nagy hatással volt olyan tudósokra, mint Bertrand Russell, Ludwig Wittgenstein vagy Rudolf Carnap; kérdéses, de nem lehetetlen hatása néhány más személyre, mint például Jean Piaget-re, illetve Edmund Husserlre. Élete (1848–1925) Gyermekkora (1848–1869) Friedrich Ludwig Gottlob Frege, általában emlegetett nevén Gottlob Frege 1848-ban született német nyelvterületen, Wismar városában, Mecklenburg-Schwerin nagyhercegségben (ma: Mecklenburg–Elő-Pomeránia tartomány Németországban), lutheránus-evangélikus családban. Édesapja, Karl Alexander Frege a helyi felső magán-leányiskola igazgatója és tanára volt, 1866-ban bekövetkezett korai haláláig. Ezután az iskolát Gottlob Frege édesanyja, Auguste Wilhelmine Sophie Frege (szül. A. W. S. Bialloblotzky) vezette tovább. Édesanyja családja minden bizonnyal Lengyelország területéről származott. Már gyermekkorában találkozhatott olyan gondolatokkal, eszmékkel, melyek későbbi tudományos pályafutása során vezérelték. Édesapja például tankönyvet írt a német nyelv oktatásához 9-13 éves gyermekek számára, amelynek legelső része épp a nyelvek szerkezetével és logikájával foglalkozik. Frege helyben, Wismarban végezte el a gimnáziumot, 1869 húsvétján érettségizett. Ebben az időszakban későbbi pályafutása szempontjából tanára, Leo Sachse (tanár és költő, Jéna városában pedig egy utca névadója) töltötte be a legfontosabb szerepet, bátorítva, hogy tanulmányait a Jénai Egyetemen folytassa. Egyetemi tanulóévek: Jéna, Göttingen (1869–1874) Frege 1869 tavaszán már az Észak-Német Államszövetség állampolgáraként iratkozhatott be a jénai egyetemre. Itteni tanulmányainak 4 szemesztere alatt mintegy 20 előadást hallgatott végig, mindenekelőtt matematikát és fizikát. Tanulmányi előmenetele kitűnő volt. Legfontosabb tanára Ernst Abbe (fizikus és matematikus, feltaláló). Abbe A gravitáció elmélete, Galvanizmus(?) és elektrodinamika, A komplex változók függvényeinek elmélete, Fizikai gyakorlatok, Válogatott fejezetek a mechanikából, és A szilárd testek mechanikája témaköreiben tartott Fregének előadásokat. Abbe mind tanárként, mind a tanítást abbahagyva, a Zeiss Optikai Művek igazgatójaként tevékenykedő barátként, nagy hatással volt Fregére, Frege abszolválása után szorosabb munkakapcsolatba kerültek. További egyetemi tanárai Karl Snell (tanított tárgyai: Az infinitezimálszámítás felhasználása a geometriában, A tér analitikai geometriája, Analitikai mechanika, Optika, A mechanika fizikai alapjai), azonkívül Hermann Schäffer (Analitikai geometria, Kísérleti fizika, Algebrai analízis, A távíróról és más elektromos gépekről), valamint egy tekintélyes filozófus, Kuno Fischer (A kanti vagy a kritikai filozófia története). 1871-ben Göttingenben, a német nyelvterület matematika szempontjából vezető egyetemén folytatta tanulmányait. Itt Alfred Clebsch (Analitikus geometria), Ernst Schering (Függvényelmélet), Wilhelm Weber (Fizikai tanulmányok, Kísérleti fizika), Eduard Riecke (Az elektromosság elmélete) és (Werner Stelzner szavaival) „az eredeti filozófus”, Rudolf Hermann Lotze (Vallásfilozófia) előadásait hallgatta. Ugyan Frege és Lotze álláspontja sok tekintetben megegyeznek, Frege gondolatai közt több olyan található, ami Lotze hatására utalhat (például mindketten erős ellenérzéseket tápláltak a kor egyik befolyásos filozófiai irányzatával, a pszichologizmussal szemben), sok filozófiatörténeti vita tárgya volt, hogy ezekkel a gondolatokkal már göttingeni tanulmányi ideje alatt és közvetlenül Lotzén keresztül szembesült volna; ez egyáltalán nem biztos. 1873-ban doktorált Ernst Scheringnél, disszertációjának címe „Über eine geometrische Darstellung der imagiäre Gebilde in der Ebene” („A képzetes alakzatok síkbeli, geometriai ábrázolásáról”), melyben a geometria néhány olyan alapproblémáját kívánta megoldani, mint például a projektív geometria végtelen távoli (képzetes) pontjainak matematikai értelmezése (ld. még: Frege geometriafilozófiája). A korai Frege (1874–1884) 1874-ben visszatért Jénába, és Ernst Haeckel dékánsága alatt sikerült habilitálnia, azaz magántanári (Privatdozent) képesítést szereznie az egyetem filozófiai karán, „Rechnungsmethoden, die sich auf einer Erweiterung des Größenbegriffes gründen” azaz „Számítási eljárások, melyek a Nagyság fogalmának általánosításán alapulnak” c. habilitációs dolgozatával (habilitationsschrift), mely alapvetően a komplex függvények elméletére épült. Ebben sok szakmai segítséget nyújtott Ernst Abbe is. Frege 1879-től kezdve rendes egyetemi tanár volt Jéna egyetemén, ahol élete java részében meg is maradt. Frege korai munkái leginkább geometriai, illetve a komplex analízis felé való irányultságot mutatnak. Keveset tudunk arról, hogyan is fordult érdeklődése a logika és a matematika alapjai felé (egyáltalán fordulat volt-e ez, vagy már régebb óta foglalkozott ezzel). A matematika és a számok megalapozásával kapcsolatos problémákkal az analízissel foglalkozva is találkozhatott, és tesz is ezzel kapcsolatos utalásokat erre (például Az aritmetika alapjai 1. paragrafusában). Motivációit azonban nem ismerjük részletesen. Geometriai indíttatások is szerepet játszhattak mindebben. Tudjuk, hogy Frege rendszeres levelezést folytatott Moritz Pasch-sal, aki az euklideszi geometria axiómarendszerének kutatója volt (és mellesleg a Pasch-axióma névadója); a levelek visszatérő motívuma az egyöntetű egyetértés abban, hogy a matematika alapjainak kutatása feltétlenül szükséges. Tény, hogy Frege érdeklődése viszonylag korán a matematika filozófiai alapjai felé fordult, és a természetes számok matematikai megalapozhatóságával kapcsolatos kutatásokba kezdett. Ennek során némi megdöbbenéssel kellett tudomásul vennie, hogy a kor matematikája szándékában alig-alig, eszközeiben egyáltalán nem áll a fenti célnak megfelelő szinten. Ezért először is ezt a problémát kellett orvosolnia, s ezt véghez is vitte – annak dacára, hogy kezdetben saját bevallása szerint is némileg idegenkedett azoktól a módszerektől és eredményektől, melyeket alkalmazni és elfogadni volt kénytelen. E munka eredményezi egy újfajta logikai elmélet megszületését, amit Frege később Fogalomírás címen adott ki. Kutatásai során arra a meggyőződésre, filozófiai álláspontra jutott, hogy az aritmetika a logika tudományának része. Az embernek a természetes számok megismerésének alapjául szolgáló képessége nem elsősorban a tapasztalás, nem is a geometriai térszemlélet, hanem az az általános nyelv- és gondolkodásanalizáló képesség, amit logikának szokás nevezni. A matematika és/vagy az aritmetika ilyesfajta filozófiai felfogását logicizmusnak, logicistának szokás nevezni. 1879-ben (édesanyja halála után egy évvel) jelentette meg Abbe tanácsára (ld. az „Abbe és Frege” c. részt) élete három fő műve közül az elsőt, a Fogalomírást. A Fogalomírás kinyomtatása után Frege a matematika területének rendkívüli (extraordinarius) meghívott professzora lett 1879-től. Az érett Frege (1884–1906) 1884: Öt évvel a Fogalomírás megjelenése, és néhány, fogalomírását tovább boncolgató, illetve védő cikke után, megjelent második fő műve, Az aritmetika alapjai (Die Grundlagen der Arithmetik) c. könyv. Frege valószínűleg levonta előző műve hűvös fogadtatásának tanulságait, és megfogadta Carl Stumpf azon tanácsát, hogy a kérdéses témába vágó gondolatait és indokait fejtse ki részletesen is a nagyközönség számára érthetőbb, köznyelven írott formában, mivelhogy „ez mindkét munka fogadtatására nézve kedvezőbb lenne”. E törekvését, ha kortársai nagyobb elismerését nem is nyerte meg, mindenesetre siker koronázta: az Aritmetika alapjai poroszos precízséggel felépített, részletes és alapos, ugyanakkor tömör és világos nyelvezettel megfogalmazott mű. E munkájában Frege alapvetően három tudományos feladatba vágott bele: A természetes számok megalapozásával kapcsolatosan kimutatta a matematikában, filozófiában és egyéb tudományokban addig és akkoriban elterjedt számfelfogások (definíciók vagy definíciókísérletek) filozófiai és matematikai tarthatatlanságát, irrelevanciáját; Vázolta a természetes számok egy lehetséges, matematikai logikára alapuló megalapozását és ezzel valószínűsítette egy ilyen felépítés lehetőségét. Vázlatosan kitért a bővebb számkörök (valós, komplex) megalapozásának problematikájára is; Ezzel pedig (amennyiben az előbbi megalapozási út helyesnek bizonyul) bizonyította volna azt a filozófiai tézisét, hogy az aritmetika a logika része. 1887-ben feleségül vette Margarete Lieseberget (1856–1904). Két gyermekük született, akik sajnos nagyon fiatalon meghaltak. Mivel házasságuk végül is gyermektelen maradt, örökbe fogadták Paul Otto Alfred Fregét (eredeti nevén P. O. A. Fuchs). Sajnos Frege magánéletéről és egyáltalán személyiségéről, visszahúzódó, csöndes és töprengő természete miatt is, keveset tudunk. 1893-ban megjelentette egyik legfőbb művét, az Aritmetika alaptörvényeit (Die Grundgesetze der Arithmetik), amely mérföldkő lett Frege tudományos munkásságában. E könyvében végre sikerült a természetes számok teljesen formalizált és logicista szellemű, bár mint utóbb Russell kiderítette, sajnos ellentmondást tartalmazó (inkonzisztens) megalapozását adnia. Ebben az időszakban publikálta nyelvfilozófiai tárgyú cikkei többségét is. A kései Frege (1906–1925) 1918-ban (más források szerint 1917-ben) nyugdíjba vonult. 1906 és 1918 között gyakorlatilag semmit sem publikált (néhány elkeseredett vitairatot kivéve, melyekben matematikus kollégáit, mint a jénai Johannes Karl Thomaet bírálta, utóbbit például egy analízistankönyve miatt formalizmussal vádolt meg). Alkotói válságához, a Russell-antinómia napvilágra kerülése mellett, hozzájárultak életének személyes tragédiái is, például 1904-ben felesége, Margarete elvesztése, és saját egészségi állapotának komoly romlása is. Mikor Bertrand Russell meghívta, hogy az 1912-ben Cambridge-ben tartandó matematikai kongresszuson (V. Nemzetközi Matematikai Kongresszus) tartson előadást (ez volt az a késői elismerés, amiről a bevezetőben szóltunk), Frege nemet mondott. Elutasító válasza szintén elkeseredettségét, reményvesztettségét mutatja. 1918-tól kezdve azonban ismét csak fontos cikkeket publikált, „Logikai vizsgálódások” („Logische Untersuchungen”) cím alatt, melyek a gondolkodás természetével foglalkoznak, és Frege tervei szerint a matematikai logika részletes, filozófiai és matematikai alaposságú (és láthatóan nagyon tudatosan, didaktikusan rendezett) kifejtését szándékozták adni. Négy részt sikerült részben vagy teljesen megírnia, és három részt kiadnia („A gondolat”, „A tagadás”, „Összetett gondolatok”), a negyedik rész sajnálatos halála miatt már félbemaradt. Ezen publikációi frissességükben, lendületükben korai műveire emlékeztetnek, és arra utalnak, hogy depressziós korszaka, ami annyi ideig szorongatta, legalább átmenetileg véget ért. 1923 táján arra a következtetésre jutott, hogy az élete java részét meghatározó elgondolás (a logicizmus), mely szerint az aritmetikát teljes mértékben a logikára kell alapozni, téves volt. A geometriát kezdte a matematikát megalapozó lehetséges tudománynak látni (visszatérve Kant általa eddig megkérdőjelezett nézeteihez), s bár elkezdte ezt az elképzelését kidolgozni, halála miatt ezt nem tudta már részletezni. Mindenesetre ezekből az elképzelésekből semmit sem publikált. Annak ellenére, hogy sok időt töltött Jénában, és a századfordulóig Ernst Abbe szűk társasági körébe tartozott, mint egyik életrajzírója, Werner Stelzner írja: Bad Kleinenben halt bele gyomorpanaszaiba 1925. július 26-án. Máig szülővárosában, Wismarban nyugszik, ahol eltemették. Érdekesség, hogy kifejezett ellenszenvvel viseltetett az egyre erősödő német szocializmus iránt, és meggyőződéses monarchistaként a demokráciát sem becsülte sokra (ekkoriban Németországban már tartottak országgyűlési választásokat). Naplója szerint (melyet többek között angolul is kiadtak) bigott reformátusként és német nacionalistaként ellenérzései voltak mind a zsidók, mind a katolikusok, s nem utolsósorban a franciák iránt. Fontosabb dátumok Született 1848 . november 8-án , Wismarban ( Mecklenburg - Schwerin ); 1869 – a Jénai Egyetem hallgatója; 1871 – a Göttingeni Egyetemre megy; 1873 – Ph. D., a matematika ( geometria ) doktora, a Göttingeni Egyetemen; 1874 – habilitáció a Jénai Egyetemen, magántanár (Privatdozent); 1879 – Professor Extraordinarius a Jénai Egyetemen; 1896 – 1917 , ordenlicher Honorarprofessor a Jénai Egyetemen; 1917 ( 1918 ?) – nyugdíjba vonul; Meghalt 1925 . július 26-án , Bad Kleinenben (ma Mecklenburg–Elő-Pomeránia része). Szerepéről, jelentőségéről bővebben Szerepe a szaktudományok fejlődésében 1879-ben kiadott, forradalminak méltán nevezhető Fogalomírás (Begriffsschrift) c. tanulmánya új szemléletet hozott és új korszakot jelentett a logika tudományában, amely a késő ókor óta, mintegy ezer éve alig-alig fejlődött. Az említett műben Frege lefektetett egy logikai jelölés- és axiómarendszert, amely nem elsősorban külsőségeiben, hanem szemléletében, problémafelvetésében és tartalmában máig meghatározza a matematikai logika fejlődését, annak ellenére, hogy Frege hatása sok tekintetben utólagos volt: csak jóval halála után ismerték fel igazán eredményeit, miután közülük többet újra felfedeztek. Ám eredményei nemcsak a matematikai logika, hanem az egész matematika lassú, de radikális átalakulását hozták – mi több, a formális logika a 20. század elején nemcsak a matematika, hanem a tudományfilozófia egyik „alapköve” is lett, hatást gyakorolva az egész tudományos közgondolkodásra. Frege mind formájában, mind tartalmában továbbfejlesztette, megújította, de egyben össze is foglalta, általánosította az addigi logikai elméleteket, Arisztotelész szillogisztikus logikáját és a Boole-Schröder-algebrát, a kondicionális („következményesség”), negáció („tagadás”) és egyéb logikai műveletek újfajta értelmezésével és a kvantoroknak megfelelő logikai jelek bevezetésével. Szaknyelven szólva sikerült az ítéletlogikáról az általánosabb és kifejezőbb predikátumlogikára áttérnie. E műben a matematikai bizonyítás pontos jellemzését, definícióját adva először mutat rá a bizonyításelmélet megteremtésének szükségességére, és rakja le ennek alapjait. Ez utóbbi elméletet majd David Hilbert fejleszti tovább. Mindezt azért, hogy sikerüljön a természetes számok elméletét matematikailag és logikailag megalapozni, és ezzel bizonyítani, hogy az aritmetika a logika része. Két munkájában (Az aritmetika alapjai (1884) ill. Az aritmetika alaptörvényei) ez utóbbi felfogását, az ún. logicizmust igyekezett minden filozófus és általában minden érdeklődő számára példaértékűen precíz és alapos, ugyanakkor világos érveléssel alátámasztani. Ez utóbbi szempontból az Aritmetika alapjai pártalan mű. Több művében a nyelvi jelek és a valóságleírás viszonyával foglalkozik, különös tekintettel a matematikai elméletekben használt egyenlőségi relációk (=) filozófiai és matematikai értelmére, ezzel pedig egyik megalapozója lesz (Charles Sanders Peirce mellett) a szemiotika tudományának, ami manapság elsőrendű fontosságú az informatikában. Egyik fő eredménye a jel „háromdimenziós” voltának (jeltestre, jelöletre és jelentésre bonthatóságának) felfedezése. Több más fontos szemantikai, metalogikai és filozófiai fogalom bevezetése, megkülönböztetése és tudományos vizsgálata is a nevéhez fűződik. Például a logikában és a nyelv filozófiájában sikerrel alkalmazta az analízisből kölcsönvett, de annak pontatlanságaitól és ellentmondásaitól jelentős mértékben megtisztított függvényfogalmat. Frege életében csak kevés tudományos figyelmet és még kevesebb elismerést kapott, még matematikus kollégáitól is, általában elszigeteltségben dolgozott. Egyedül talán Bertrand Russell, a matematikai logika másik óriása értette meg igazán, de az ő elismerése későn jött. Előzőleg Russell ellentmondást fedezett fel Frege logicizmust megalapozó művében, az Aritmetika alaptörvényeiben, a híres-hírhedt Russell-antinómiát, és erről 1902-ben levélben értesítette Fregét. Ezzel lényegében akaratlanul szétzúzta Frege munkásságának értelmét, mivel megingatta a hitet abban, hogy az aritmetika a logika része lenne. Ezt a megrázkódtatást Frege valójában sohasem tudta kiheverni. Élete vége felé visszatért eredeti érdeklődési területéhez, a geometriához (lásd még itt), és megpróbálta a matematikát geometriai mintára megalapozni. E törekvésében 1925-ben bekövetkezett halála akadályozta meg (de a nemeuklideszi geometriák felfedezése és elfogadása miatt valószínűleg a fregei geometrizmus is hűvös fogadtatásra talált volna). Frege tragédiája, hogy bár logikai, filozófiai és nyelvtudományi munkásságával beírta nevét a halhatatlanok sorába, pont azt a fő célt, az aritmetika tisztán logikai megalapozását, ami életének és tudományos munkásságának értelmévé vált, aminek felfedezéseit köszönhette, nem sikerült elérnie, sőt még látta életében semmivé foszlani. Ez azonban sajnos nem egyedi példa a matematika történetében. Jelenleg a matematikusok és a filozófusok egy jelentős része úgy gondolja, hogy a logicizmus célkitűzése nem is elérhető (pedig maga Russell is tett a szó szoros értelmében – terjedelmét tekintve is – óriási művében, a Principia Mathematicában Frege „megmentésére” bizonyos próbálkozásokat), más részük pedig a neologicizmus híveként Frege logicista programjának kijavításában hisz és ezen dolgozik. Az ezzel kapcsolatos vita (melynek alapkérdését röviden úgy is átfogalmazhatjuk, hogy „Mi a matematika?”), igazából nincs hát és valószínűleg soha nem is lesz lezárva. De Frege hatása nem korlátozódik a matematikára, sem a filozófiára. Először is, neve hivatkozásként irodalomelméleti, szövegelméleti, nyelvészeti cikkekben is elő-előbukkan. Frege az egyik előfutára a formális nyelvek tanulmányozásával foglalkozó kutatóknak, minthogy maga olyan formális nyelvet alkotott, és ennek során lefektetett olyan alapelveket, amik etalonul szolgálnak az összes többi ilyen nyelv tanulmányozásához. Így Frege logikai és szemantikai munkásságából történeti és logikai kapcsolatok, kiágazások vezetnek egyrészt a természetes nyelvek elméletébe, a nyelvészetbe, másrészt a formális és mesterséges nyelvek elméletébe, a szemantikába (amit ma a számítógéptudomány részeként szokás, de legalábbis igencsak lehetséges tanítani, elővezetni), ezáltal pedig az informatikába, korunk egyik legbefolyásosabb tudományába. Ezenkívül nem nehéz találni fontos pszichológiai vonatkozásokat sem, ti. érdekes kérdés, hogy az emberi gondolkodás hogyan modellezhető formális nyelven kommunikáló-„gondolkodó„ automaták működésével. Ez pedig már egy olyan területre vezet, a kognitív tudomány területére, amelytől a mesterséges intelligencia, MI kutatása révén ugyanolyan „forradalmi” változások várhatóak, mint amekkora hatást a számítógépek megjelenése okozott. Vajon egy mesterséges intelligencia definiálni tudja-e az egyes természetes számokat, illetve ezek összességét? Mennyiben mondhatjuk, hogy ez a „természetes számokról való gondolkodás” is lesz egyben? Meg tudja-e majd mondani és indokolni, hogy Julius Caesar, Galliának ez az ismert meghódítója természetes szám-e avagy nem? Ezek a jövő kérdései… Jelentősége tágabb összefüggésben: kortársak, társadalom, utóhatások Frege mellett más kutatók is jelentős hatással voltak a modern logikára, elsősorban George Boole. A Frege-kutatás igazság szerint eléggé elhanyagolta Boole és társai (Schröder, Sheffer, Peirce stb.) szerepének értékelését a logika megújításában és matematizálásában. Boole több angol életrajzírója például szóról szóra ugyanazt mondja Booleról, mint Ruzsa Imre Fregéről, hogy a matematikai logika megteremtője volt. Az a kérdés, hogy „akkor mégis ki volt a matematikai logika igazi felfedezője és megújítója”, természetes módon vetődhet fel ilyenkor sokakban; noha ebben a formában nem biztosan szerencsés felvetni, hiszen mindkét állítás igaz is lehet. Mindenesetre e két kutató eszméinek összehasonlító értékelése máig nem történt meg, legalábbis a nagyobb nyilvánosság számára elérhető módon – nem valami minőségi értékelést értve ezen, hanem kettejük gondolatainak eltérő és egyező eszmetörténeti alapjainak, motivációinak, a gondolatok közösségének és különbözőségének, nem utolsósorban közvetett vagy közvetlen egymásra való hatásuknak feltárását. Van azonban néhány alapvető, lényegesnek látszó különbség, melyet feltétlenül meg kell említenünk. Boole és társai a logikát elsősorban mint a logikai sokaságok, osztályok algebrai elméletét kezelték, s úgy tűnik, talán túlságosan is matematizálták a logikát ahhoz, hogy ez más tudományokban is megkerülhetetlen jelentőségre tehessen szert; vagy pedig, mint Peirce, később kutatásaikat más, a matematikától idegenebb területeken folytatták (ld. pragmatizmus). Frege két felfedezését tartjuk történetileg igazán kiemelkedőnek és – bár több okból sem igazán szerencsések az ilyen értékelések – közvetlen elődei osztályelméleti jellegű, algebrai ihletettségű logikájánál, vagy inkább logikai ihletettségű algebrájánál jelentősebbnek: predikátumlogikája jóval alkalmazhatóbbnak és általánosabbnak bizonyult a logikában, mint kortársai és közvetlen elődei sokszor nagyon rokon jellegű felfedezései; és ezáltal a matematika egésze számára nyújtott valamit (míg például Boole osztálylogikája egy specifikusan algebrai elmélet); Frege munkássága a logikát a még alig-alig megtalált algebrai alapokról egy újfajta szemlélethez, a formális nyelvek és a levezetéselmélet paradigmájához „tolta át”. Például a predikátumlogika nyelve is egy formális nyelv. Az ilyen jellegű elméleteknek pedig igen bonyolult történeti vonatkozásai vannak. A huszadik század eleji racionalista és technicista (már-már ultraracionalista) „új felvilágosodás” (a futurista művészettel , a pozitivista filozófiával és minden egyéb ilyen velejárójával együtt) korában, ahogy az ilyen korokban általában, felértékelődött a matematika szerepe; és mint a tudományok egyfajta mintaképét istenítették. A matematika alapjainak ez időszakban tartó válsága, ami Frege, Cantor és Russell munkássága nyomán bontakozott ki, nagyon fontossá tette a matematikai alapkutatásokat; hiszen a társadalomnak és a háborúra készülő eliteknek természettudományokra, azoknak pedig biztos matematikai alapokra van szükségük. A harmincas évekre újabb és újabb matematikus- és filozófusgenerációk nőnek fel, akik, legyenek akár elméleti, akár gyakorlati szakemberek, a fent vázolt „korszellemből” adódóan (hiszen a természettudományok és a matematika jelentősége továbbra sem csökken, sőt; és továbbra is adottak a múlt századból örökölt legnehezebb problémák) szinte kivétel nélkül érdeklődnek a matematika alapjai és a logika iránt. A harmincas években az a „szerencse” éri ezt a nemzedéket, hogy részt vehet minden addigi idők legeslegtudományosabb eszközökkel vívott háborújában, a második világháborúban ; és egészen véletlenül sok helyen találkoznak ekkor egymással az alapkutatás és az alkalmazott ágak. A fizikában például az addig jobbára csak az orvostudományban felhasznált atomelmélet óriási jelentőségre tesz szert, amikor a németek rájönnek, hogy minden hadigondjukat megoldaná egy csodafegyver, az atombomba bevetése; és hogy nem egészen irreális eshetőség egy ilyen elkészítése; a szövetségesek pedig gyanítani kezdik, hogy a német rejtjelkódok feltörésére a leghatékonyabb eszköz egy óriási sebességgel műveleteket végző automatikus számítógép lenne; és ennek elkészítésére a szabályszerű gondolkodás törvényeit kutató, logikával foglalkozó matematikusoknak van a legnagyobb esélyük, akik amúgy csak mindenféle, a társadalom számára haszontalan, rejtvényújságokba való asszociatív kalkulussal meg önreprodukáló alakzatokkal játszadoznának). Elkezdődik az informatika forradalma; és napjainkban ez az, ami újra aktualitást ad Fregének; hisz a mai számítógépek, mint elődeik, formális nyelveken „beszélnek” és „gondolkodnak”. Időközben a pozitivizmus hanyatlani kezdett, és Fregét a nyolcvanas évekre (amíg el nem terjedtek az első programozható személyi számítógépek) szinte újra elfeledték. Ez elsősorban azoknak köszönhető, akiket mindig is filozófiai ellenfeleinek tartott (noha sok tekintetben közéjük tartozott), a formalistáknak és eredményeiknek, mely matematikai-filozófiai irányzatnak sikerült végül a matematika alapjainak válságát egy hatásosnak bizonyult módszerrel, a matematika axiómarendszerekként való felépítésével megoldaniuk. Mint később kiderült, ez az irányzat viszont a matematikapedagógiában okozott válságot, sok szakember úgy tartja, a matematikát a formalisták tanulhatatlanná és életidegenné tették; néhányan (például a nagy Gödel vagy Paul Benacerraf) pedig úgy tartják, a matematikai alapok válságának formalista megoldásai sem tekinthetőek véglegesnek. Noha mindkét nézet vitatható, ennek ellenére napjainkban – hogy, hogy nem, különféle okok miatt, ld. matematikafilozófia – nemigen szokás vitatni különösen az elsőt (Gödellel és Benacerraffal nem szokás egyetérteni, de a didaktikai szakemberekkel igen); de bárkivel is értsünk egyet, e vita kiújulása mindenképp azt jelenti, hogy Frege ebből a szempontból is újra aktualitást nyert. Abbe és Frege Abbe és Frege barátságával részletesen foglalkozott Werner Stelzner, Frege egyik életrajzírója. Ahogyan Frege naplójában egy 1924. március 10-én keletkezett bejegyzésből tudjuk, Ernst Abbe nagy hatással volt mind személyére, mind tudományos pályafutására. Abbe segítségei Fregének Mint kezdő egyetemi tanár, Abbe nem volt igazán elismert, és előadásai sem voltak túl látogatottak, azonban Frege a „kemény maghoz” tartozott: nem kezdett a félév elején vagy közepén kimaradozni. Esetleg rá is illik az a szakvélemény, amit ő fogalmazott meg Fregéről, 1879. január 10-i, Frege rendkívüli (extraordinarius) tanári kinevezését támogató fölterjesztésében: Másrészt viszont Abbe komolyan odafigyelt tehetségesnek tartott hallgatóira, és Fregét is erősen és hatásosan támogatta, egyetemi tanulmányai befejezése után is. Nemcsak ösztönözte, hogy „hagyja faképnél” és menjen Göttingenbe, a matematikai képzés mintaegyetemére doktorálni, ahogyan annak idején Abbe is oda ment doktorálni két év jénai tanulás után tanára, Karl Snell tanácsára, aki ugyanúgy segítette Abbét, mint Abbe Fregét, sőt Snell még a lányát is hozzáadta Abbehez; hanem tevékenyen részt vett a hallgatókból és tanárokból összetevődő jénai matematikai társaság munkájában, és segített Frege habilitációjában. Mikor Frege 1874-ben jénai egyetemi tanár lett, átvette nagyra becsült tanára matematikai előadásait, hozzásegítve ezzel Abbét, hogy a Karl Zeiss Optikai Műveknél betöltött szerepe miatt megnövekedett tudományos és adminisztratív kötelességeit elláthassa. Érdekesség, hogy Frege állása kezdetben, az első öt évben (extraordinary = ausserordentlicher professori kinevezéséig) fizetés nélküli volt, ebben a nehéz időszakban anyagilag édesanyja támogatta. Láthatjuk tehát, hogy a tudományos érdemek fizetsége már azokban az időkben sem elsősorban pénzben fejeződött ki. Ebben a szorult helyzetben is Abbe lett végül a segítségére. Meghívta rendkívüli egyetemi professzornak, és az ilyenkor szokásosan megírt szakvéleményében nagyrabecsülését fejezte ki Frege és egyetemi matematikatanári munkássága iránt. A meghívás feltétele volt az akkori szabályok szerint egy tudományos monográfia publikálása is. Abbe tanácsolta Fregének, hogy adja ki eddigi logikai kutatásainak eredményeit. A kiadott mű, a már sokszor emlegetett Fogalomírás, 1879-ben meg is jelent. Fogadtatása a szélesebb tudományos közönség körében óriási csalódást jelentett azonban Frege számára, mert nem keltett nagy érdeklődést, annál inkább rosszallást; pedig a benne foglaltak matematikailag végül is helyesek voltak, ilyen szempontból nem lehetett hát benne kivetnivalót találni. A mű hátrányos fogadtatásához többek között annak egyik lényege, a Frege által bevezetett újszerű szimbólumrendszer és az akkor szokásosnál szigorúbban bizonyító matematikai stílus is hozzájárult. Megírása és megjelenése mégis hozzásegítette Fregét a rendkívüli egyetemi tanári kinevezéshez, és ezzel, a biztosabb jövőkép megteremtésén keresztül, a nyugodt alkotó- és kutatómunkához. Sok vesződséggel járt, míg ezt az eredményt sikerült elérni. Tudunk például arról, hogy, ma divatos kifejezéssel élve, Abbe „lobbizott” Frege díjazásának emeléséért az egyetem kurátoránál, aki még a weimari államminisztériumnak is írt a Begriffsschrift ügyében, és először 1886-ban sikerült is eredményt elérni, a weimari nagyhercegi államminisztérium ugyanis évente 6000 márkát hagyott jóvá a Zeiss-művek és a jénai egyetem támogatására, ebből Frege átlag évi 1300 márkát kapott, amit Abbe az egyetem forrásaiból 2000-re emelt (Abbe ilyetén erőfeszítéseiről egyébként Frege általában nem szerzett tudomást). Valószínűleg ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Frege egy évvel később feleségül vehette Margarete Liseberget. „Melléktermék” Látszólag annak ellenére történt ez, hogy Abbe egyszer lekicsinylően nyilatkozott a Fogalomírásról, „melléktermék”nek nevezte Frege munkásságában. Ez azonban valószínűleg egy félreértés, és Abbe egészen mást akart mondani ezzel, mint ami első hallásra érthető lenne rajta, ti. hogy előkészítése ez a későbbi, igazán fontos és érett tudományos műveknek; és az egész matematika megalapozásának. Ez utóbbi értelemben véve Abbénak igaza is volt (ld. Farkas János László írását: „Az Igazlét”). Abbe rendkívül szimpatikus viselkedését a tudománytörténet azzal magyarázza, hogy ő maga is nagyon szegény családból származott, tanulmányait csak apja munkaadóinak segítségével tudta befejezni, így ezen okulva mindig nagy gondot fordított nehéz helyzetben lévő tanítványainak és kollégáinak megsegítésére. A jénai egyetemmel közösen ezért hívta életre 1889-ben a Karl Zeiss Alapítványt. Abbe élete végéig szigorúan ügyelt arra, hogy szerepéről megsegítettjei semmit se tudhassanak. Frege és a geometria Frege geometriai nézeteinek és munkásságának feldolgozása, kritikája és az aritmetikafilozófiával való összevetése a napjainkban az analitikus filozófia már-már önálló ágává váló Frege-kutatásnak, ez utóbbi más ágaihoz képest, még mindig meglehetősen elhanyagolt területe. A geometriáról Frege – amennyire ez megállapítható, egész életében – homlokegyenest ellenkező véleményt vallott, mint az aritmetikáról (ld. például a Grundlagen témába vágó szakaszait). Ezt a tudománytörténet elsősorban Frege korai munkáiból, és az Aritmetika alapjaiban található ezzel kapcsolatos néhány megjegyzésből szűrte le, melyeket a következőképp foglalhatunk össze: A). Alapvető különbség van a geometria és az aritmetika matematikai-filozófiai helyzete és problematikája közt , ugyanis: B). Az aritmetika nem szemlélet alapú tudomány (a geometria igen, ld. C).-t), míg az aritmetika logikára épül). A fregei logicizmus összeomlása után azonban Frege az A).-B). téziseket nagymértékben elvetette, és 180 0 -os fordulatot vett a geometria irányába – jobb híján, hiszen semmi más matematikai terület nem maradt, ami megfelelőnek látszott volna az aritmetika megalapozása számára; bár a logikát továbbra is fontosnak, csak nem egyedül fontosnak tartotta az aritmetikában. C). A geometria nem logikai, hanem intuitív tudomány . Létezik valamiféle térszemlélet (Kant kifejezésével), amely evidenssé teszi számunkra az euklideszi axiómákat és következményeiket. E tézisről jobbára doktori disszertációjában ír. Az intuíciónak igen speciális értelmezést ad továbbá, ugyanis az intuíció fogalmába beleérti az euklideszi axiómák kizárólagos érvényességének belátását: D). Euklidész axiómái szintetikus a priori ítéletek, és az euklideszi geometria a teret leíró tudomány. Az alapvető geometriai fogalmak szemlélete és értelmezése elválaszthatatlan a párhuzamossági axióma ismeretétől. E). Az euklideszi geometria az egyetlen lehetséges út a geometria felépítésére – Tóth Imre tudományfilozófus szavai szerint (Természet Világa, CXXIV. évf. 2003/1. ksz. 63.-69. o., 65. o.) Frege „nyomdafestéket nem tűrő cikkekben” támadta az újonnan felfedezett, nemeuklideszi geometriákat. Nem lehetséges egyszerre, hogy az euklideszi és a nemeuklideszi geometria is igaz legyen, hiszen tagadásai egymásnak. Ha viszont az euklideszi geometria az egyedül lehetséges, akkor a nemeuklideszi geometriák nyilván csakis tévedésként értelmezhetőek. Disszertációjában amellett érvel, hogy az olyan nemeuklideszi, „képzetes” alakzatok esetében, mint például a „végtelen távoli pontok” a projektív geometriában, puszta félreértésről van szó: ezek a „helytelenkedő” objektumok nemcsak kezelhetőek úgy, mint az intuíciónak engedelmeskedő „normálisabb” fogalmak, hanem abszolúte megfoghatóvá tehetőek. Példának a gömb síkra való leképezését hozza fel, amit a térképészetben sztereografikus vetítésként ismernek (egy síkot és egy gömb(héj) valamely pontját kiválasztva (mely pont a gömbnek ne a síkhoz legközelebbi, de ne is attól legtávolabbi pontja legyen), e gömb(héj) összes többi pontja centrálisan az adott síkra vetíthető, a gömb néhány pontja kivételével, melyek a térben egy, a gömbhéjra eső kört alkotnak – e kör a gömb és a centrumon átmenő, a képsíkkal párhuzamos sík metszeteként adódik). A vetítés segítségével a „végtelen távoli pontok” mint speciális euklideszi térben lévő objektumok kezelhetőekés, és az egész projektív geometria „euklideszivé válik”. Frege nemeuklideszi geometriát elutasító nézetei utóbb tévedésnek bizonyultak; mentségére legyen mondva, az ő idejében kevés kivétellel szinte mindenki más is elutasította és képtelennek tartotta az ilyen rendszereket, és csak a geometria legnagyobb szakértői – még Gauss és Bolyai János is csak évekig tartó munkával – jutottak egyáltalán a párhuzamossági posztulátum eldönthetetlen voltának felismeréséhez. Sőt, amint ez a disszertációjából is kiviláglik, Frege, egész matematikai munkásságával – szándéka ellenére – segített is az ilyen rendszereknek precíz matematikai értelmezést is adni. Bővebb és pontosabb leírás a Fregével és a geometriával is lapcsolatos témákról a Frege geometriafilozófiája szócikkben olvasható. Magyarul Logika, szemantika, matematika. Válogatott tanulmányok ; ford. Máté András, szerk., jegyz., bev., tan. Ruzsa Imre; Gondolat, Bp., 1980 Az aritmetika alapjai ; ford. Máté András; Áron, Bp., 1999 Logikai vizsgálódások. Válogatott tanulmányok ; ford. Máté András, Bimbó Katalin, jegyz., bev. Ruzsa Imre; Osiris, Bp., 2000 ( Osiris könyvtár. Tertium non datur ) Megjegyzések Vö. i. m. 7. o: „Ma már a Begriffsschrift megjelenésének évét tekintik - és teljes joggal - a modern logika (matematikai vagy szimbolikus logika) születési évének, a könyv szerzőjét pedig - ugyancsak indokoltan - korunk Arisztotelészének.” A jénai orvosi és természettudományi társaság ülésén Szó szerinti fordításban Az értelemről és a jelentésről Több művének összegyűjtött, posztumusz kiadása. Binetto Binetto község (comune) Olaszország Puglia régiójában, Bari megyében. Fekvése A Murgia vidékén fekszik, Baritól délnyugatra. Története Régészeti kutatások valószínűsítik, hogy a vidék már az i.e. 5 századtól lakott volt. A római uralom idején egy Vinetum nevű település állt itt. A kora középkorban elpusztult, majd a 11. században népesült be ismét, ekkor épültek meg védművei is. Különböző nemesi családok birtokolták, majd a feudalizmus felszámolásával a Nápolyi Királyságban, a 19. század elején lett önálló község. 1927-ben összevonták Grumo Appulával, önállóságát 1946-ban nyerte vissza. Népessége A lakosság számának alakulása: Főbb látnivalói Santa Maria Assunta-templom (a 11. században épült román stílusban ) (29582) 1998 FR58 A (29582) 1998 FR58 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. március 20-án. Choisey Choisey település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 1062 fő (2015). Choisey Crissey, Damparis, Dole, Foucherans és Gevry községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Győzelem-rend A Győzelem-rend (oroszul: Орден «Победа») a Szovjetunió legmagasabb katonai kitüntetése volt, és az egyik legritkább kitüntetés a világon. Magas rendfokozatú katonai vezetők, tábornokok és marsallok közül is csak azok kaphatták meg, akik a harci cselekményekben tevékenységükkel olyan változásokat tudtak előidézni, melyek előnyhöz juttatták a Vörös Hadsereget, és ezáltal jelentős mértékben hozzájárultak a szovjet győzelem kivívásához. Adományozásának története során 17 embernek ítélték oda: tizenkét szovjet és öt külföldi katonai vezetőnek. Az elismerésről Az elismerési formát Nyikolaj Nyejolov ezredes javasolta, aki a hátország parancsnokságán szolgált 1943-ban. Az ezredes eredeti elképzelése szerinti elnevezés „A haza iránti hűség rend” volt, de már az év októberében készülő tervezetben ez megváltozott és Győzelem-rend néven szerepelt. Hasonlóan más kitüntetésekhez a Győzelem-rendet is adományozták egy személynek akár több esetben is. Így lehetséges, hogy beleértve Leonyid Iljics Brezsnyevet is tizenheten kaphatták meg az összesen hússzor odaítélt elismerést. Azt a nagy megtiszteltetést, hogy valaki kétszer kaphassa meg Joszif Visszarionovics Sztálin generalisszimus, Georgij Konsztantyinovics Zsukov marsall és Alekszandr Mihajlovics Vaszilevszkij marsall érdemelte ki. Szovjet kitüntetettei A rendet hivatalosan 1943. november 8-án alapították és az első elismerések odaítélése 1944. április 10-én történt meg. Az akkori kitüntetettek a Vörös Hadsereg főparancsnokai Vaszilevszkij, Zsukov és Sztálin voltak. Mindhárman Ukrajna „felszabadításában” történő közreműködésük eredményeképpen kapták meg. Az elismerést a továbbiakban a szövetséges erők katonai vezetői kapták meg. Minden kitüntetést a második világháború alatt adtak át egy kivételével, Leonyid Iljics Brezsnyev 1978-ban kapta meg. Az ő kitüntetését később 1989-ben halála után 7 évvel visszavonták, azzal az indokkal, hogy mégsem felelt meg a magas a rend adományozásának feltételéül támasztott követelményeknek. A legtöbb kitüntetést 1945-ben adták át. Rokosszovszkij marsall és Konyev marsall március 30-án kapta meg a sikeres lengyelországi hadműveleteik és az egységeiknek az Oderán történő átkelésének elismeréseképpen. Április 26-án Malinovszkij marsall és Tolbuhin marsall Magyarország és Ausztria „felszabadításáért”. Május 31-én Govorov marsallal egészült ki veselőinek névsora, aki Észtország „felszabadításáért” részesült e magas elismerésben. Ugyanezen a napon másodszor is megkapták Zsukov és Vasziljevszkij marsallok Berlin és Kalinyingrád bevételéért. Június 4-én Tyimosenko marsall Sztálin háború előtti honvédelmi minisztere, valamint a szovjet elismertek közül egyedüli tábornokként Alekszej Innokentyjevics Antonov kapta meg. 1945. június 26-án Sztálinnak ismételten odaadományozták a második Győzelem-rendjét. Szeptember 8-án Mereckov marsallnak Távol-Keleten a japán Kwantung Hadsereg felett aratott győzelméért ítélték oda. Nemzetközi elismertek A Győzelem-rendet a Hitler ellenes koalicióban történő részvételükért nemzetközi katonai vezetők is megkapták. A kitüntetettek között volt a Jugoszláv Népi Felszabadító Hadsereg parancsnoka Josip Broz Tito, a lengyel marsall Michał Rola-Żymierski, az amerikai tábornok és későbbi elnök Dwight D. Eisenhower, a brit marsall Bernard Montgomery és I. Mihály román király. Leírása A Győzelem-rend a legnagyobb, a legértékesebb és egyben egyik legszebb kitüntetése a Szovjetuniónak. Ellentétben a többi szovjet renddel nem volt rajta feltüntetve a sorszám, egyedül az adományozó lapon található meg. Az ötszög alakú vöröscsillagot formázó kitüntetés átmérőjének hossza 72 mm. platinából készült és a vöröscsillag sugarain 174 darab 16 karátos (3,2 gr) gyémántszemmel ékesítették. Az ötszög sugaraiban 5 darab háromszögletű szintetikus rubinkő található. A csillag közepében égszinkék háttérrel egy ezüst medália látható a Szpasszkaja (Megváltó) torony, a Kreml fala és a Lenin-mauzóleum látképével, melyet körülölel arany babér és tölgy levelekkel díszített koszorúív. A babér és tölgyágat összeköti egy vörös zászló "Победа" (Győzelem) felirattal. Az égbolt kékjében magaslik a tetején, mintegy megkoronázva a medáliát az CCCP felirat. A megalkotójának neve ismeretlen maradt, de az tudott, hogy Sztálin személyesen választotta ki 1943. október 20-án és minden darabját egyedileg készítették el az ékszerész műhelyben. Szalagsáv A szalagsáv különböző szovjet érdemek kombinációjából jött létre. A hosszúsága 44 mm és a gyakorló ruházaton viselték. Az alábbi érdemrendek szalagsáv színei találhatóak benne kezdve a jobb oldalról és haladva a közepe felé: Kitüntetettek listája Az alábbi táblázat tartalmazza a kitüntetések adományozásával kapcsolatos időpontokat: A kitüntetett halála estén a kitüntetést vissza kellett adni az államnak. A visszaszolgáltatott kitüntetéseket Moszkvában a Kreml gyűjteményeként kezelik. Kivétel természetesen itt is van, hiszen David Eisenhower kitüntetését Washingtonban őrzik a Nemzeti Levéltár épületében és Bernard Montgomery kitüntetése Londonban az Imperial War Museum-ban található meg. Érdekesség David Eisenhower kíváncsi volt az értékére, ezért megnézette amerikai ékszerésszel, és egy beszélgetés során azt mondta Bernhard of Lippe-Biesterfeld hercegnek, aki szintén szeretett volna ilyen elismerésben részesülni, hogy ékkövei hamisítványok. A Győzelem-rend, mint szocialista építészeti motívum is megjelent. Több épület díszítésében szerepet kapott a rendről készült festmény vagy homlokzati elem. Solymossy Sámuel Solymossy Sámuel (Sály, 1817. szeptember 14. – Miskolc, 1882. szeptember 30.) lelkész, irodalomtanár. Élete Solymossy Sámuel 1817. szeptember 14-én született Sályban. Édesapja lelkész volt, aki nagy hangsúlyt helyezett fia tanulására, így korán beíratta a miskolci református főgimnáziumba. Tanulmányai végeztével az úgynevezett inferior syntaxis (2. gimnáziumi osztály) köztanítója lett. Miskolci gimnáziumi tanulmányai után Sárospatakra ment, ahol elvégezte a teológiai tanfolyamot, majd 1842-ben segédlelkész lett Miskolcon. Lelkészi hivatala mellett tanított is, az alsó szónoklati osztály helyettes tanára lett. 1845-ben Osváth Lajos halála után, annak helyére mint főállású tanárt választották meg, 37 éven át becsülettel és odaadással tanított, egészen 66 éves koráig, 1882. szeptember 30-án bekövetkezett haláláig. Széles körben nagy megbecsülésben volt része, barátai közé tartozott Kazinczy Gábor, Tompa Mihály és Lévay József is. Halála után a Budapesti Tudományegyetem Borsodi köre emlékére megalapította a „Solymossy-díj”-at, amelyet a miskolci főgimnázium önképzőkörének egy-egy tanulója nyerhetett el pályázat útján. Brignancourt Brignancourt egy község Franciaországban. Lakosainak száma 198 fő (2015). Földrajza Brignancourt Chars, Marines, Moussy és Santeuil községekkel határos. Szeizmográf A szeizmográf a földrengések erősségének mérésére használt készülék. Először a kínaiak használták/ találták fel, majd a 19. század második felében, John Milne találta fel újra. A szeizmográfok olyan elven működnek, hogy egy a kerethez lazán rögzített tehetetlen test és a földdel együtt mozgó keret relatív elmozdulását mérik. A jeleket felerősítik és papírra vagy számítógépre rögzítik. Loing A Loing folyó Franciaország területén, a Szajna bal oldali mellékfolyója. Nevének eredete Neve a gall llwyn vagy loen szóból ered, jelentése állat, barom. Földrajzi adatok A folyó Sainte-Colombe-sur-Loing-nél, Yonne megyében ered 320 méterrel a tengerszint felett, és Moret-sur-Loing-nél, Seine-et-Marne megyében torkollik a Szajnába. Hossza 142 km, átlagos vízhozama 19 m³ másodpercenként. Mellékfolyói az Vernisson, Puiseaux, Solin, Cléry és az Ouanne. Briare és Rogny-les-Sept-Écluses között csatorna köti össze a Loire folyóval. Megyék és városok a folyó mentén Yonne : Saint-Fargeau Loiret : Châtillon-Coligny , Montargis Seine-et-Marne : Nemours , Moret-sur-Loing Jamaicai labdarúgó-bajnokság (első osztály) A National Premier League a jamaicai labdarúgó-bajnokságok legfelsőbb osztályának elnevezése. 1973-ban alapították, és 12 csapat részvételével zajlik. Az alapszakaszban összesen háromszor találkoznak egymással a csapatok és így jön össze a 33 mérkőzés. Ezután ketté válik a mezőny, az első hat a felsőházban, az utolsó hat pedig az alsóházban folytatja. Mindkét csoportban már csak egy alkalommal találkoznak a csapatok. A felsőház első helyén végző együttes szerzi meg a bajnoki címet, míg az alsóház utolsó 2 a rájátszásban folytatja, ahol a négy másodosztályú bajnokkal találkozik. A bajnok a CONCACAF-bajnokok ligájában és a CFU-bajnokságban indulhat. A 2012–13-as bajnokság résztvevői Arnett Gardens FC Boys' Town FC Cavalier FC Harbour View FC Highgate United Humble Lions FC Portmore United FC (címvédő) Montego Bay United FC Savannah SC Sporting Central Academy Tivoli Gardens FC Waterhouse FC Az eddigi bajnokok Source: RSSSF Cossus Cornelius Lentulus Gaetulicus Cossus Cornelius Lentulus Gaetulicus (Kr. e. 1. század vége – Kr. u. 25) római politikus, az előkelő patrícius Cornelia gens tagja volt. Apja valószínűleg Kr. e. 14 egyik consulja, Cnaeus Cornelius Lentulus Augur volt, aki Tiberius idején követett el öngyilkosságot. Neve különleges, ugyanis a Cossus nevet alapvetően a Corneliusok nemzetségének egy régi, köztársasági időkből ismert ága viselte családnévként. A politikust egyébiránt Cnaeus névvel is szokták említeni. Kr. e. 1-ben volt consul Lucius Calpurnius Pisóval, Kr. u. 6-ban pedig Augustus Afrika területére menesztette, hogy megvédje II. Juba mauretaniai királyságát a támadó gaetulusoktól. Sikert aratott, ezért elnyerte a Gaetulicus agnoment és az ornamenta triumphalia viselésének jogát. 14-ben, Tiberius trónra kerülése idején annak fiával, Drusus Caesarral együtt Pannoniába ment, hogy lecsillapítsa a fellázadt legiókat. A katonák nagy gyűlölettel viseltettek Lentulus iránt, mivel tartottak tőle, hogy korára és hadvezéri tapasztalataira való tekintettel kegyetlen szigorral fog fellépni. Gaetulicus ezért aztán alig tudott megmenekülni a zsoldosok elől. 16-ban Libo, 22-ben pedig Silanus vitája kapcsán szólalt fel. 24-ben felségsértéssel (laesa maiestas) vádolták meg, de Tiberius személyesen semmisítette meg a vádat. Igen magas kort ért meg, 25-ben bekövetkezett halálakor a Római Birodalom egyik legtekintélyesebb embere volt. Fia, Cnaeus Cornelius Lentulus Gaetulicus szintén consul lett, illetve történetírói és költői babérokra is tört. Forrás Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology . Szerk.: William Smith . Boston , C. Little & J. Brown, 1867 . Elérhető a Michigani Egyetem Könyvtárának honlapján: I. kötet (A–D) ; II. kötet (E–N) ; III. kötet (O–Z) . Frédi, Béni és a pankrátorok: Leszámolás a kőkorban A Frédi, Béni és a pankrátorok: Leszámolás a kőkorban (eredeti cím: The Flintstones & WWE: Stone Age SmackDown!) egész estés amerikai 2D-s számítógépes animációs film, amely eredetileg DVD-n jelent meg 2015-ben. A forgatókönyvet Jed Elinoff és Scott Thomas írta, rendezője és producere Spike Brandt és Tony Cervone, a zenéjét Austin Wintory szerezte. A Warner Bros. Animation és a WWE Studios második közös alkotása a Scooby-Doo! Rejtély a bajnokságon után. Amerikában 2015. március 10-én adta ki DVD-n a Warner Home Video és a WWE Home Video, Magyarországon pedig 2016. március 12-én mutatták be az HBO-n. Cselekmény Amikor Frédi elveszíti a család nyaralásra félretett pénzét, egy igencsak őrült tervet eszel ki, hogyan szerezhetné azt vissza. Az elképesztő ötlet lényege, hogy a felkonferálása mellett a barátja, Béni egy látványos pankrációs mérkőzés keretében szembeszáll a cirkuszi látványosság legnagyobb egyéniségeivel, John Kőcenával, Rey Mysterioval és a Sírásóval. Cholenice Cholenice település Csehországban, a Jičíni járásban. Cholenice Budčeves, Běchary, Kopidlno és Vršce településekkel határos. Lakosainak száma 224 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 431 (szám) A 431 (római számmal: CDXXXI) egy természetes szám, prímszám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 431-es a kettes számrendszerben 110101111, a nyolcas számrendszerben 657, a tizenhatos számrendszerben 1AF alakban írható fel. A 431 páratlan szám, prímszám. Pillai-prím. Jó prím. Normálalakban a 4,31 · 102 szorzattal írható fel. Másodfajú Leyland-prím, tehát felírható alakban. A 431 négyzete 185 761, köbe 80 062 991, négyzetgyöke 20,76054, köbgyöke 7,55369, reciproka 0,0023202. A 431 egység sugarú kör kerülete 2708,05287 egység, területe 583 585,39292 területegység; a 431 egység sugarú gömb térfogata 335 367 072,5 térfogategység. A 431 helyen az Euler-függvény helyettesítési értéke 430, a Möbius-függvényé −1. (A123206 sorozat az OEIS-ben) Berkut (űrruha) A Berkut (oroszul: Беркут, magyar jelentése: szirti sas) az 1960-as évek közepén kifejlesztett és használt szovjet űrruha (szkafander), amely űrséta végrehajtására is alkalmas volt. Története Az NPP Zvezda vállalat fejlesztette ki és készítette 1964–1965-ben. A Vosztok-repüléseknél használt SZK–1 típusú űrruha továbbfejlesztett változata. Az űrruha az ún. puha típusú űrruhák közé tartozik, melyek nem rendelkeznek belső merevítéssel. Az űrruha rendeltetése egyrészt az űrhajó személyzetének védelme volt az orbitális modul kihermetizálódás esetén, másrészt alkalmas volt űrséta végrehajtására is. Az életfenntartó rendszert az oxigéntartállyal az űrruhán egy merev hátizsákban helyezték el. A fejlesztés során kutatásokat végeztek az optimális nyomás meghatározására. A szkafanderben lévő gáznyomás nem lehetett túl alacsony, hogy elkerüljék a dekompressziós betegséget, másrészt túl magas sem, mert az erősen felfújt űrruha akadályozta a mozgást. A kísérletek során az űrruha optimális nyomását 400 hPa-ban határozták meg. A szkafanderben azonban ennél a nyomásnál is csak korlátozottan lehetett mozgásokat végezni. Az űrruhát a Voszhod–2 űrrepülés során használták és ebben hajtotta végre Alekszej Leonov a világ első űrsétáját 1965. március 18-án. Az űrruha műszaki hiányosságai és nehéz használhatósága miatt további űrrepüléseknél nem használták. Utódjaként fejlesztette ki a Zvezda a Jasztreb űrruhát, amely a korai Szojuz-repülések során használt űrruha volt. Jellemzői Az űrruha háromrétegű, egy erős hordozórétegből és két légzáró rétegből áll. Az űrruha elülső részén egy nyomásmérőt, egy biztonsági és egy szabályozószelepet helyeztek el. Az űrruha sisakja alumíniumötvözetből készült, mely zárszerkezettel kapcsolódik az űrruhához. A sisak mérete lehetővé tette, hogy az űrhajós a fejét szabadon mozgassa benne. A sisak védőüvege szerves üvegből készült. A védőüveg elé lehajtható fényszűrőt helyeztek. Az autonóm életfenntartó rendszer berendezéseit egy merev hátizsákba építették be. Ebben az oxigéntartály és az oxigénadagoló berendezés kapott helyet, amely tiszta oxigénnel látta el az űrruhát. A lélegeztető berendezés nyitott rendszerű, az elhasznált oxigén távozott az űrruhából. A hátizsák gyorszárakkal rögzíthető pántokkal csatlakozott a szkafanderhez. Műszaki adatai Tömeg: 20 kg Hátizsák (életfenntartó rendszer) tömege: 21,5 kg Normál üzemi nyomás: 400 hPa Minimális üzemi nyomás: 270 hPa Üzemidő: Űrhajón kívül: 45 perc Kabin kihermetizálódása esetén: 4 óra Pakkoruotsi A pakkoruotsi (finn „kényszer-svéd”) a svéd nyelv pejoratív elnevezése Finnországban. A svéd nyelv kötelezően tanulandó második nyelv a finn iskolások számára, általános iskolában a hetediktől a kilencedig osztályig, valamint azon túl a középiskolában is kötelező. Ugyanígy a finn is kötelező a finnországi svédek számára. A finn alkotmány alapján mind a finn, mind a svéd hivatalos nemzeti nyelv Finnországban. A kormánynak, valamint a kétnyelvű önkormányzatoknak biztosítani kell az anyanyelv-használathoz való jogot, legyen az finn vagy svéd. Mindkét nyelv hivatalos elnevezése második hazai nyelv. Ennek ellenére a svédre gyakran hivatkoznak a pakkoruotsi terminussal, és ennek mintájára svéd részről ritkábban lehet hallanai a pakkosuomi kifejezést is. Gandamaki csata A gandamaki csata az első angol–afgán háború egyik legnagyobb csatája volt. A csatában az afgán lázadók Akbar Hán vezetésével az angol megszállókkal álltak szemben. Az angolokat az idős és határozatlan William Elphinstone vezette. A szemben álló erők Afgán lázadók Az angolok 1838-ban elfoglalták Afganisztánt. Az elüldözött uralkodó Duszt Muhammad több, az angolok elleni ellenállást is szervezett de végül megadta magát. Apja elfogása után fia, Akbar Hán került az afgánok élére. Ő nyílt felkelést indított az angol megszállók ellen. A csatában részt vevő afgán felkelők létszáma 30 000 körüli lehetett. Jól fel voltak fegyverkezve, hosszú csövű, elöltöltős puskáik voltak, amely kiváló volt a hirtelen, meglepetésszerű, rejtekhelyről való támadáshoz. A Brit Birodalom Afganisztán elhelyezkedése miatt kulcs fontosságú volt a britek számára. Ugyanis a Brit Birodalom és az Orosz Birodalom közti terület fontos volt, hogy szemmel tarthassák az orosz hadmozdulatokat és esetleg megelőzzék az oroszok esetleges terjeszkedési szándékát. Bár elfoglalták Afganisztánt, a britek elleni felkelés váratlan és erős volt. Kabultól nem messze lévő angol tábor is tarthatatlanná vált és a William Elphinstone tábornok vezette angol had 4500 katona és a hozzájuk csatlakozott 12 000 angol menekült állt az afgánok ellenében. A csata előzményei 1838-ban a brit erők támadást indítottak Afganisztán ellen és miután bevették Gházni erődítményét, az afgán haderő nagy része megadta magát. Az angolok elüldözték Duszt Muhammad afgán emírt, helyére a báb Sáh Sudzsát tették. Az afgánok sokáig csak néhány keserves, szervezetlen lázadást indítottak a megszállók ellen. Ez azonban megváltozott és 1841-ben már szervezet, jól felszerelt afgán lázadással találták szembe magukat az angolok. Kabul környékén 4500brit katona állomásozott és mellettük 12 000 kisegítő, civil tábori személyzet települt. Vezetőjűk a beteges, öreg és határozatlan William Elphinstone volt, akit korábban tiltakozása ellenére hívták vissza a nyugállományából. Mikor a lázadók már Kabult fenyegették, a britek helyzete tarthatatlanná vált és saját biztonságuk érdekében vissza kellett vonulniuk. A csata Mielőtt visszavonultak volna az angolok tárgyalásokba kezdtek a felkelőkkel, akikkel sikerült megegyezniük a szabad elvonulásban, Akbar Hán nagyvonalúan még kísérőket is ígért (akik sosem érkezetek meg). A brit menetoszlop 1842. január 6-án hagyta el Kabult és indult el Jalabadba. Már az első napon több afgán felkelő rátámadt a visszavonuló angolok közül lemaradtakra, majd nem sokkal később lemészárolták a teljes utóvédet is. Két nap alatt mindössze tizenhat kilométert haladt az angol menet, de eközben több száz áldozatot szedtek az afgán felkelők által lesből leadott lövések. Ezután a helyzet csak tovább romlott, hiszen a keskeny 8 kilométer hosszú Khurd Kabul-hágóban az afgánok elsöprő támadást indítottak az angol menetoszlop ellen és több mint 3000 embert megöltek. Az ötödik nap végére alig 450 katona és 3000 civil maradt életben, de többükkel később az éhség és a fagy végzett. Csata következményei A 16 500 emberből csak 1 érte el Jalabadot, ő volt William Brydon orvos, az egyetlen túlélő a Bengáli Hadseregből a foglyokat nem számítva. A csata hatalmas győzelem volt az afgánok számára, de később újabb brit csapatok törtek be az országba és súlyos károkat okoztak Afganisztánban. A háború az afgánok győzelmével zárult ugyan, de a terület megmaradt a két nagyhatalom, az Orosz és a Brit Birodalom közötti hatalmi verseny érdekszférájaként. Kovács Csaba (jégkorongozó, 1984) Kovács Csaba (Budapest, 1984. március 18. –) visszavonult válogatott jégkorongozó. Az osztrák élvonalban játszott első idényében a kanadai táblázaton 14 pontot ért el (7 gól és 7 gólpassz), míg a másodikban már 35 pontot gyűjtött (19 gól és 16 gólpassz). Ezzel az eredménnyel csapata negyedik legeredményesebb játékosa volt; ha csak a lőtt gólok számát nézzük, akkor a második, holtversenyben Ocskay Gáborral. tízszeres magyar bajnok és kétszeres Inter-liga győztes. Apja – id. Kovács Csaba – szintén válogatott jégkorongozó volt. Válogatott 2004 óta vett részt világbajnokságokon a válogatottal. Divízió I-es VB-n nyert bronz-, ezüst- és aranyérmet is; ez utóbbit 2008-ban, így 2009-ben játszhatott a svájci rendezésű A csoportos világbajnokságon. Díjai, elismerései Junior Prima díj (2008) 103-as busz (Budapest) A budapesti 103-as jelzésű autóbusz Kelenföld vasútállomás és a Hengermalom út között közlekedik, funkcióját tekintve az 1-es villamos pótlóbusza. A két járat között újabb jegy érvényesítése nélkül át lehet szállni. A viszonylatot a VT-Arriva üzemelteti. Története 2015. március 21-én a 103-as busz útvonala lerövidült az 1-es villamos új dél-budai szakaszának átadása miatt, csak Kelenföld vasútállomás és Hengermalom út között közlekedik szóló kocsikkal, a villamos pótlóbuszaként. 2016. augusztus 27–28-án az 1-es villamos Népliget és Etele út / Fehérvári út közötti szakaszán végzett karbantartási munkálatok miatt a 103-as busz ismét a Népligetig közlekedett, de mivel villamospótló járat szerepét töltötte be, ezért nem a Budafoki úton, hanem a Szerémi úton át közlekedett, és nem érintette a Hengermalom úti végállomását. 2017. november 12-étől az Etele út Bártfai utca és Fehérvári út közötti szakaszának egyirányúsítása miatt Kelenföld vasútállomás felé terelve, a Fehérvári út–Andor utca–Than Károly utca–Gyergyótölgyes utca útvonalon közlekedik. Útvonala a Hengermalom út felé változatlan. 2018. május 26-ától a Fehérvári utat nem érinti, helyette a Szerémi úton közlekedik. 2018. július 22-étől augusztus 31-éig 103V jelzéssel a Népligetig meghosszabbítva közlekedett az 1-es villamos egyik pótlóbuszaként. 2018. augusztus 5-étől újra a Fehérvári úton közlekedik. Hushegyi Gábor Hushegyi Gábor (Pozsony, 1959. november 14. –) Németh Lajos-díjas (2011) szlovákiai magyar művészettörténész, művészeti író, esztéta, egyetemi tanár. Életpályája Szülei: Hushegyi Lajos és Peller Margit. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett. 1980-1985 között a pozsonyi Komensky Egyetem Bölcsészettudományi Karának filozófia-esztétika szakos hallgatója volt. 1986-1987 között a pozsonyi Új Szó szerkesztőségében volt gyakornok. 1987-1990 között a Népművelési Intézet esztétikai nevelés szakcsoportjának szakelőadója volt. 1990-1994 között a nyitrai Pedagógiai Főiskola rajz tanszékén volt adjunktus. 1994 óta a Komensky Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom tanszékén adjunktus. 1994-2000 között a Kalligram Alapítvány kuratóriumának elnöke volt. 1995-1998 között a Szlovák Rádió magyar adásainak művészeti kritikusa volt. 1998 óta a Műértő pozsonyi tudósítója. 1998-1999 között a Műcsarnok kurátora volt. 2004–2005 között a nyitrai Konstatin Filozófus Egyetem Közép-Európai Tanulmányok Kara Nemzeti és Nemzetiségi Kultúrák Intézetének tudományos munkatársa volt. 2005 óta A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának kurátora, gyűjteménykezelője. 2007 óta a pozsonyi Képzőművészeti Egyetem óraadó tanára. Magánélete 1990-ben házasságot kötött Rudas Dórával. Egy fiuk született; Ádám (1990). Művei Hagyományteremtés szemléletváltással? Gondolatok a kassai magyar képzőművészek csoportos tárlata kapcsán (1995) Németh Ilona (1996, 2001) Új galéria Somorján. Károlyi Zsuzsanna és Somorjai Kiss Tibor kiállítása (1996) Stúdió erté 1987-1997. A Stúdió erté helye, szerepe és jelentősége a csehszlovákiai művészetben (1997) Brogyányi Kálmán művészetkritikai és művészetelméleti tevékenysége a művészettörténet és hazai magyar irodalomtörténet tükrében (1997) Németh (2007) Ilona Németh (tanulmány, 2008) Transart Communication. Performance & Multimedia Art. Studio erté 20. (angol–magyar–szlovák, Sőrés Zsolttal, 2008) Halász-Hradil Elemér. A Halász család budapesti magángyűjteményéből. Kiállítás. SZNM–SZMK, Brämer-Kúria, Pozsony, 2008. május 14–június 22. Duna Menti Múzeum, Komárom, 2008. június 27–augusztus 30. ; fel. szerk. Hushegyi Gábor; Hagyományok és Értékek Polgári Társulás és a Szlovák Nemzeti Múzeum–Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, Pozsony, 2008 Németh [Németh Ilonáról]; szlovákra ford. Antal Nagy Anna; Kalligram, Pozsony, 2008 Magyarok a sztálinista Csehszlovákiában 1948-1963. Tanulmányok ; összeáll. Hushegyi Gábor; Hagyományok és Értékek Polgári Társulás, Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, Pozsony, 2011 Sokszínű városaink. Szlovákiai írók vallomásai városuk többnemzetiségű múltjáról ; összeáll. Karádi Éva, Hushegyi Gábor, bev. Szigeti László, szerk. Nádori Attila; Kossuth, Bp., 2016 Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Similicaudipteryx A Similicaudipteryx (nevének jelentése 'a Caudipteryxhez hasonló' avagy 'a „faroktollhoz” hasonló') a caudipterida theropoda dinoszauruszok egyik neme. Fosszilis maradványait a kora kréta korban (az apti korszakban), mintegy 124–120 millió évvel ezelőtt keletkezett Csiufotang (Jiufotang)- és Jihszien (Yixian)ban, Északkelet-Kínában fedezték fel. A nemhez egyetlen leírt faj, a Similicaudipteryx yixianensis tartozik, melyet a kínai őslénykutatók, Ho (He), Vang Hsziao-lin (Wang Xiao-lin) és Csou Csong-ho (Zhou Zhong-he) neveztek el 2008-ban. A név az állat közeli rokonságába tartozó Caudipteryxszel való hasonlóságra, és a fosszília Jihszien (Yixian)-padokon belüli lelőhelyére utal. Anatómia A Similicaudipteryx három példány alapján ismert, melyek kora a fiataltól a felnőttig terjed. A Similicaudipteryx rokonához, a Caudipteryxhez hasonlóan kisméretű oviraptorosaurus volt. A Caudipteryxre emlékeztető módon rövid pofával és lefelé hajló állkapoccsal rendelkezett. Aránylag rövid karjai és hosszú lábai voltak. A Similicaudipteryx a tőr formájú pygostyle (a madarak farka végén levő, tollak kapcsolódási pontjaként szolgáló csont) és a hátcsigolyái több egyedi tulajdonsága révén is eltért rokonaitól. Az egyetlen másik pygostylével rendelkező oviraptorosaurus a Nomingia, bár ez a tulajdonság, amely úgy tűnik kétszer is kifejlődött, a fejlettebb madarak között jobban elterjedt. Tollak Az első Similicaudipteryx példánynál nem találhatók tollenyomatok, de Ho (He) és kollégái szerint a modern madaraknál a hosszú faroktollak kapcsolódási pontjául szolgáló pygostyle tövénél valószínűleg tollak voltak. 2010-ben két új, tollenyomatokkal együtt megőrződött példányról készült leírás. Ezek a példányok (melyek egyaránt fiatalok, bár az egyikük közelebb áll a felnőtt korhoz) megmutatták, hogy a tollak hasonlóak voltak a rokonságukba tartozó, a kezén és farkán hosszú, szimmetrikus zászlós tollakkal, a teste többi részén pedig pehelytollakkal rendelkező Caudipteryxéhez. Ősbiológia A Jihszien (Yixian)-formációból származó, tollenyomatokkal együtt megőrződött két fiatal Similicaudipteryxről leírást készítő Hszü (Xu) és kollégái számára úgy tűnt, hogy a tollak természete a kor előrehaladtával változott. A fiatalabb példánynak a faroktollakhoz viszonyítva aránylag rövid elsődleges tollai (kézhez kapcsolódó tollai) voltak. Az idősebb példány esetében az elsődleges tollak és a faroktollak hossza megegyezett, emellett pedig megjelentek a másodlagos tollak is (melyek az alkarhoz kapcsolódtak). Az elsődleges tollak lassabban fejlődhettek, mint a faroktollak, csak a nemi érettség elérésével értek el hasonló hosszúságot, a másodlagos tollak pedig csak ekkor kezdtek megjelenni. Ez arra utal, hogy a szárnytollakat fiatalabb korban kevésbé használták, csak a felnőtté válással fejlődtek ki teljesen. Emellett úgy tűnik, hogy a fiatalabb példány zászlós tollainak rostjai a toll hegyét leszámítva hiányoznak, a szár nagyrészt csupasz. Hszü (Xu) és kollégái a két példány tollainak határozott különbségét elsősorban az életkorral hozták összefüggésbe. Úgy vélték, hogy a Similicaudipteryx utódai a mai madárfiókákhoz hasonlóan pelyhesek voltak. A kor előre haladtával a pehely a kézen és a farkon zászlós kontúrtollakra cserélődött, melyek szalagszerűek és kezdetlegesek voltak, ahogy a Confuciusornis, az Epidexipteryx és az egyes enantiornithes madarak tollai. Ezek a tollak az egyed idősebbé válásával a vedlés során elveszhettek, és lecserélődhettek modernebb, rostos tollakra. A tollak fejlődésének szakértője, Richard Prum azonban a Nature című folyóiratnak 2010 novemberében írt levelében vitatta a fenti értelmezést. Prum megjegyezte, hogy a fiatal példányok tollainak nyilvánvalóan szalagszerű struktúrája megfelel a kontúrtollak vedlés közbeni állapotának. A modern madaraknál az új zászlós tollak a toll tüszőből, egy szaruval borított szilárd csővel, „tűtollként” bezárt állapotból emelkednek ki. A csőből először rendszerint a toll hegye tűnik elő, egy olyan struktúrát eredményezve, ami a Similicaudipteryx fosszíliáján látható. Később, mikor a toll már teljesen kifejlődött, a burok többi része is lehullott. Prum Hszühöz (Xuhoz) és csapatához hasonlóan azt is megjegyezte, hogy a Similicaudipteryx tollainak struktúrája alapvetően eltér a többi prehisztorikus madár szalagszerű faroktollaitól. Azoknál a fajoknál a szalagrész egy lapos és széles szárból alakult ki, melynél a tollrostok a szár hegyéhez kapcsolódnak. A Similicaudipteryx esetében azonban a „szalagszerű” rész ugyanolyan széles, mint a zászlós hegy. Ez megfelel annak, ami a tollaknál a vedlési folyamat során látható. Prum arra a következtetésre jutott, hogy a példány nem azt mutatja be, hogyan változtak a tollak a kor előre haladtával, hanem elsőként szolgál fosszilis bizonyítékkal a tollak vedlésére vonatkozóan. Prum emellett kijelentette, hogy a modern madaraknál a faroktollak vedlése egymás után történik, nem egyszerre, mint ahogy a Similicauipteryxnél látható. Azonban a modern madaraknál az egymásutániság abból adódik, hogy a madárnak meg kell tartania a röpképességét a vedlés során. A repülés megjelenése előtti, a Similicaudipteryxhez hasonló fejlődési vonalaknál ez a probléma nem állt fenn, így a kezdetleges tollas theropodák szárny- és a faroktollainak vedlése egyszerre is történhetett. Horn Ede Horn Ede (szül. Einhorn Ignác, Vágújhely, 1825. szeptember 25. – Budapest, 1875. november 2.) magyar közgazdász, statisztikus, liberális politikus. Horn Antal testvérbátyja. Életpályája Rabbinak készült. Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten a bölcsészeti karon tanult. 1848-ban ő szerkesztette a Der ungarische Israelit című hetilapot, majd 1849-ben Bak Ignác Vilmossal együtt a Die Theisz című politikai lapot, amelynek csak négy száma jelent meg. Izraelita tábori lelkészként részt vett a szabadságharcban, ami miatt kénytelen volt külföldre menekülni. 1850-1851-ben többnyire Lipcsében, később Brüsszelben, majd állandó jelleggel Párizsban telepedett le, ahol nemsokára, mint kiváló közgazdász gazdasági társaságok tagja, újságok gazdasági rovatainak vezetőjeként működött. Tagja volt a Société d'économie politique-nak és a Journal des Débats nemzetgazdasági részének szerkesztője. Különösen a napóleoni rezsim pénzügyi intézkedései ellen erős támadást intézett; a munkások érdekében is többször erélyesen felszólalt. Széles körű publicisztikai működést fejtett ki, különösen az emigrációban, a közgazdaság és statisztika terén, de politikai kérdésekben is nyilatkozott. 1860-ban Giuseppe Garibaldi légiójának tagja, majd a Szuezi-csatorna Bizottság másodtitkára volt. Bár már 1867-ben felajánlották neki a Pester Lloyd szerkesztői posztját, ez meghiúsult. Csak 1869-ben tért vissza Magyarországra és a Neuer Freier Lloyd szerkesztője lett. Hazatérése után a Tisza Kálmán által vezérelt ellenzékhez csatlakozott. 1870-ben Pozsonyban megválasztották képviselőnek. Közreműködött a Pest-Budai Munkásképző Egylet megalakításában, megkísérelte azt polgári vezetés alá vonni. 1875-ben kereskedelmi államtitkár lett, azonban hamarosan elhunyt. Nevezetesebb munkái Zur Judenfrage in Ungarn ( Ofen , 1847); A reformált zsidóság elvei ( Buda , 1848); Népfelség ( Pest , 1849); Zur ungarisch – österreichischen Zentralisationsfrage ( Lipcse , 1850); Spinoza's Staatslehre ( Dessau , 1851); Ludwig Kossuth (III. Leipzig , 1851); Franz Rákóczy II (Leipzig, 1854); Statistisches Gemälde des Königreichs Belgien ( Brüsszel , 1853); Bevölkerungswissenschaftliche Studien aus Belgien (Lipcse, 1854); Brüssel nach seiner Vergangenheit u. Gegenwart (ugyanott, 1855); Das Kreditwesen in Frankreich (u. o. 1856); John Law (u. o. 1858); La Hongrie et l'Autriche de 1848-59 ( Párizs , 1859); Annuaire international du crédit public 1859-61; Liberté et nationalité (u. o. 1860); La Hongrie en face de l'Autriche (u. o. 1860); Les finances de l'Autriche (u. o. 1860); La Hongrie et la crise européenne (u. o. 1860); La crise cotonniere et les textiles indigenes (u. o. 1863); Du progres économique en Égypte (Alexandria, 1864); La liberté des banques (Páris 1866, német és magyar fordításban is); L'économie politique avant les physiocrates ( Párizs , 1867, a Francia Akadémia által elismert pályamű); Caisses syndicales (Párizs, 1867); Le bilan de l'empire (u. o. 1868); Frankreichs Finanzlage (Bécs 1868); Salut au troisieme milliard (Páris 1868); Les finances de l'hôtel de ville (u. o. 1869); Bankszabadság különös tekintettel a magyar bank mozgalomra (Pest, 1870); Államháztartásunk rendezéséről (Budapest 1874). La grande nation 1870–1871, avec préface de Jules Simon ( posztumusz , Párizs 1871). Ezen önállóan megjelent munkákon kívül számos cikke és értekezése jelent meg hazai és külföldi politikai és szaklapokban. Emlékezete Korábban az ő nevét viselte a mai Weiner Leó utca Budapest VI. kerületében. Waldbauer–Kerpely-vonósnégyes A Waldbauer–Kerpely-vonósnégyes a 20. század elejének legnagyobb hatású magyar kvartettje a kortárs művek propagálásával. Ők mutatták be – többek között – Bartók Béla Magyarországon keletkezett első négy, Kodály Zoltán mindkét vonósnégyesét. Tagjai a Zeneakadémia frissen végzett növendékei (később tanárai): I. hegedű: Waldbauer Imre II. hegedű: Temesváry János brácsa: Molnár Antal Kornstein Egon (1912–23) gordonka: krassai Kerpely Jenő lovag. A kvartett két alappillére Waldbauer Imre és Kerpely Jenő volt. A vonósnégyes fennállásának 25 éves évfordulóján (1935 március 19) is azokon a helyeken ültek, ahol kezdetben. Temesváry János a kvartett első 14 évében második hegedűn játszott, majd amikor Kornstein Egon 1923-ban kivált, akkor átvette a brácsás szerepét. Másodhegedűn Temesváry után Keszler Jenő, majd Melles Béla, azt követően pedig Országh Tivadar játszott. Másodhegedűsként a korán elhunyt Hannover György is játszott. Kornstein Egon 1912-1923 között volt az együttes tagja. Története Az első koncertre Kerpely Jenő angliai hazatérése után került sor. Az alkalmi társulás Bartók és Kodály műveinek előadására alakult, és adott koncertet. Első koncertjük 1910. március 17-én volt a Royal Szálló dísztermében, amikor Kodály szerzői estjén I. vonósnégyesének ősbemutatóját tartották. Második fellépésük két nappal később ugyanitt Bartók I. kvartettjének premierjével volt. "Végre egy koncert" - írta a korabeli Budapesti Hírlap zenekritikájában - "melyhez a magyar zenehistóriásnak is köze van. A műveket bemutató Waldbauer-vonósnégyes társaság megérdemelt tapsot kapott. Tűzzel, lélekkel játszottak..." "Waldbauer, Kerpely, Molnár és Temesváry. Négy név, melyhez sok eseményes koncert fog még fűződni" - Kuncz Aladár a Nyugatban. A kvartett olyan sikerrel szerepelt, hogy az alkalmi társulás állandóvá változott, és 1910-től fogva járták a hazai és külhoni koncerttermeket, mindenütt elismerést szerezve a magyar komolyzenének. Indulásuk első évében már koncert meghívást kaptak Hágába majd Berlinbe. Az első szezon végén találkoztak Rachmaninovval, és Debussy-vel. A Vigadóban ma (1910. december 2.) hangverseny volt, melynek műsorát Claude Debussy műveiből válogatták össze. Eljött hozzánk a franciák hírneves zeneszerzője, aki dalainak zongorakíséretét játszotta. Vonósnégyesét Waldbauerék mutatták be. Debussy kijelentése szerint jobban játszották, mint Ysayer-kvartett. Debussy azért jött el Párizsból, hogy az embereket megtanítsa művei interpretálására. Valóban ezeknél a műveknél az interpretálásnak döntő jelentősége van. A legfinomabb hangulatból is karikatúra válik, ha rosszul játsszák. Debussy mindjárt az első próbán azonban korrigálás helyett megölelte őket... Debussy elragadtatással beszélt a kvartettről és meghívta őket Párizsba, amely meghívásnak a következő esztendőben eleget is tettek. Megismerkedtek a francia kamarazenei élettel. Debussy, Ravel, Franck műveinek előadása mellett, a modern magyar kamarazeneművek is repertoárjukon szerepelt, Bartók, Kodály, Dohnányi, Weiner munkásságát népszerűsítve. Művészetük híre gyorsan terjedt. Romain Rolland indítványára a Sorbonne is meghívta őket. A következő években sokszor megfordultak Hollandia számos városának koncerttermeiben, Svájc, Németország, Olaszország, Spanyolország városaiban játszottak, mindenütt nagy elismerést és tiszteletet kivívva. Itthon lassan és hosszú idő elteltével értek el méltó általános elismeréseket. Járták a vidéki városok előadótermeit, koncerttermeit, és vitték el a komoly-zenélés örömét a legtávolabbi vidékekre is, a rádiózás, lemezkultúrának előretörése előtti időszakban. 1914-ben a háború kitörése előtt még a londoni rádió kamarazenei ünnepén szerepeltek. Számtalan külföldi kortárs darabot játszottak először Budapesten (pl. még 1910-ben Debussyét, a későbbi években Reger vonósnégyesét, Erich Wolfgang Korngold, Albert Roussel, Darius Milhaud, Schönberg különböző kamaradarabjait. Ezek mellett a klasszikus–romantikus repertoárban is nagyszerűt produkáltak. Az első világháború idején megtorpant a sikersorozat, aminek legfőbb oka, hogy a vonósnégyes valamennyi tagja katonai szolgálatot teljesített. Waldbauer Imre a háború kitörésétől 1916 elejéig a fronton szolgált, Kerpely Jenő is, több mint másfél évig. Molnár Antal helyére lépő Kornstein Egon brácsás pedig több, mint két esztendeig szolgált a hadseregben. Leszerelésüket követően, a háború utolsó évében Berlinben léptek fel a város által rendezett "Zeitgenössische Kammermusik" hangversenysorozat egyik meghívott előadójaként 1918-ban. 1921-ben és 1925-ben a Salzburgi zenei játékokon koncerteztek, míg a hazai Beethoven-, Schubert-, és Haydn centenáriumi ünnepségek főszereplői is ők voltak ekkoriban. Az 1927-ben Londonban Beethoven halálának centenáriumára rendezett ünnepségsorozatban a bécsi mester valamennyi kvartettjét megszólaltatták. (Külföldön általában a Magyar vonósnégyes-társaság nevet használták.) Huszonöt éves fennállásuk idején összegezték addigi teljesítményeiket: - közel 600 nyilvános hangversenyt adtak, amelyből 210 esetben szerepelt magyar kompozíció a repertoárban. Bartók zenei művei 174 alkalommal, Kodály 210, Dohnányi 74, Weiner kamara művei pedig 72 alkalommal került előadásukban a közönség elé. További 12 kortárs magyar szerző, összesen 20 műve szerepelt előadásaikon, az első huszonöt évben. Végleg 1946-ban köszöntek el a közönségtől, s a búcsúkoncerten egyebek között a londoni premiert követően bemutatták idehaza Bartók 6. vonósnégyesét, majd az együttes feloszlott. Waldbauer Imre 1946-ban hagyta el Magyarországot, és az Egyesült Államokba költözött, ahol a State University of Iowa professzora lett. 1948-ban Kerpely Jenő is emigrált, és ő is az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. A sors iróniája, hogy az akkori üzleti szemlélet, a jól eladható slágerek felvételei mellett tette le a voksát, míg a kevés bevétellel kecsegtető komolyzenei felvételek sorában a leghíresebb magyar kvartettről szinte alig készült hazai hangfelvétel. A vonósnégyes művészi nagyságának emlékét jobbára csak a kortársak visszaemlékezései, egykori kritikák, valamint a hangversenykrónikák őrzik. Aragónia uralkodóinak listája Aragónia uralkodóinak listáját tartalmazza az alábbi táblázat. Aragónia ma Spanyolország egy tartománya, de a kora középkorban nagy befolyása volt az Ibériai-félszigeten. Királyainak hatalma egyes időszakokban kiterjedt Katalóniára, Valenciára, Mallorcára, Szicíliára, Szardíniára és egyes dél-franciaországi területekre, köztük Montpellier városára is. Két cowboy New Yorkban A Két cowboy New Yorkban (eredeti címén: The Cowboy Way) egy 1994-es amerikai akció vígjáték Woody Harrelson és Kiefer Sutherland főszereplésével. Történet Nacho Salazar (Joaquín Martínez) lánya emberkereskedők fogságába kerül. Amikor Nacho megpróbálja kiszabadítani a lányt, az elrablók megölik a férfit. Az elhunyt barátai Pepper (Woody Harrelson) és Sonny (Kiefer Sutherland) a két vidéki új-cowboy New Yorkba lovagolnak, hogy vadnyugati módon megtorolják a történteket. Szereplők Woody Harrelson - Pepper Lewis Kiefer Sutherland - Sonny Gilstrap Dylan McDermott - John Stark Ernie Hudson - Sam "Veszett kutya" Shaw Cara Buono - Teresa Salazar Luis Guzmán - Chango Joaquín Martínez - Nancho Salazar Balatonfüredi Yacht Club A Balatonfüredi Yacht Club vagy röviden BYC Magyarország első és a hazai sportéletet mai napig meghatározó vitorlás egyesülete. Az 1867-es alapítása óta több olimpikont és Kékszalag-nyertes sportolót nevelt ki utánpótlásprogramja és a Magyar Vitorlás Szövetség egyesületi ranglistáján a legsikeresebb klubok egyike. Története A Balaton-Füredi Yacht Egyletet magyar főurak alapították 1867. március 16-án. Ez hazánk első vitorlásklubja és a 4. legrégibb, ma is létező sportegyesülete. Első elnöke gróf Batthyány Ödön volt, aki Angliában vitorlázott és versenyeket is nyert. A hazai vitorlássport szárnybontogatását segítette, hogy 1881-ben egy angol hajóépítő, Richard Young a klubház tőszomszédságában felhúzott műhelyében elkezdte építeni az első vitorlás hajókat. Ez lett a balatonfüredi hajógyár alapja. 1884. szeptember 14-én az egylet újjáalakult Stefánia Yacht Egylet néven, herceg Esterházy Mihály commodorságával. Ekkor épült Hauszmann Alajos tervei alapján a történelmi klubház, a jelenlegi helyéhez képest pár méterre a sólya túloldalán. 1912. június 24-én az egylet nevet változtatott Magyar Yacht Clubra, de a következő évben megint nevet cseréltek, és belügyminiszteri engedéllyel és királyi jóváhagyással a Királyi Magyar Yacht Club (KMYC) nevet vették fel. A KMYC versenyzői vettek részt először ötkarikás játékokon vitorlázásban, az 1928-as amszterdami olimpián. A második világháborút követően 1948-ban a Belügyminisztérium minden társadalmi szervezetet feloszlatott, így történt ez a KMYC esetében is. A klubház és az ingatlan kezelői jogát a Balatoni Hajózási Munkás Sport Egyesületnek adta át. Ennek a klubnak az alapítója és szervezője Németh István volt, aki az 1948-ban megalakult Országos Társadalmi Vitorlás Szövetség elnöke is lett. 1951-ben az egyesület neve Balatonfüredi Vasas SC lett. A balatonfüredi klub és versenyzői nagyon sokat tettek ezekben az időkben a magyar vitorlássportért. Ebben segítséget jelentett a füredi hajógyár is, mely több hajóosztály hazai gyártásával tette lehetővé a sportág fejlődését. A 1955-ös Kékszalagon a Nemere II. 75-ös cirkálóval Németh István és legénysége 59 évig fennálló időrekordot ért el. Ezt a rekordot csak 2014-ben sikerült megdönteni. Tolnay László 1960-ban finn dingi osztályban részt vett a római olimpián. 1962-ben a Tolnay–Simon páros a II. világháború utáni első magyar tengeri győzelmet hozta el Warnemündéből csillaghajó osztályban. 1968-ban Tolnay és ifj. Farkas László csillaghajóban indultak a mexikói olimpián. A 80-as évektől kezdődött az utánpótlás képzése szervezett formában, sportiskolai keretek között. 1985-ben a Ganz Danubius Hajó-és Darugyár név-változtatásával az egyesület neve is megváltozott Ganz Hajó Balatonfüredi SE-re. A rendszerváltás évében, 1990. április 22-én az egyesület közgyűlése új alapszabályt és új nevet szavazott meg, megalakult a Balatonfüredi Sport Club, mely hat szakosztályt foglalt magában. Az egyesület elnökének egy vitorlázót, Simon Károlyt választották meg. Az 1996-os sporttörvénynek köszönhetően a sportingatlanok egy meghatározott részét a kezelők tulajdonába adták. A vitorlázók az önállósodás gondolatát vetették fel, és hosszú előkészítő tárgyalások után a vízi túrázókkal együtt kiváltak a BSC-ből, és megalapították a Balatonfüredi Yacht Club közhasznú szervezetet. Elnöke Lettner Adorján lett. Kultúra és Tudomány Palotája A Kultúra és Tudomány Palotája (lengyelül: Pałac Kultury i Nauki, vagy rövidítve PKiN) Varsó, egyben Lengyelország legmagasabb épülete. Mintájául a moszkvai Hét nővér, az amerikai felhőkarcoló építések technológiáját felhasználó, a szocialista-realista építészet stílusában felépült épületek szolgáltak. Az egykori Szovjetunió területén kívül ez az egyetlen épület, mely ilyen formában jött létre, 230,68 méteres magasságával pedig a második legmagasabbnak számít közülük a Moszkvai Állami Egyetem főépülete után. Története Az épület építése 1952-ben kezdődött, és 1955-ben fejeződött be. A torony a Szovjetunió ajándéka volt Lengyelország részére, a szovjet tervek alapján történő építésében mintegy 3500 szovjet munkás vett részt. Közülük 16-an a kivitelezés alatt halálos balesetet szenvedtek. A torony stílusában kísértetiesen emlékeztet a moszkvai Hét nővérre, az ötvenes években épült moszkvai felhőkarcolókra, melyek legismertebbje a Lomonoszov Egyetem központi épülete. Az épület egyediségét kihangsúlyozandó, a torony szovjet főépítésze, Lev Vlagyimirovics Rudnyev lengyelországi utazásai alatt tapasztalt lengyel építészeti karaktereket is beleszőtte a tervekbe. Ennek jele például a krakkói és zamośći reneszánsz házakról átvett díszítőelemek ismétlődése a torony monumentális falain. Egyes források szerint a Sztálin ajándékának szánt épület helyett metró is épülhetett volna a lengyel fővárosban, a politikai nyomás azonban végül a torony megépítése mellett döntött. Az épületet eredetileg az ajándékozó Sztálin nevét viselte (Pałac Kultury i Nauki imienia Józefa Stalina), a sztálinizmus végével azonban a szovjet vezető neve kikerült az épület nevéből, mint ahogy az őt ábrázoló szobrot is lecserélték. Az épület megnyitása után nem sokkal az épület adott helyt a ötödik Világifjúsági és diáktalálkozónak, melyen 111 ország mintegy 30 000 küldötte vett részt, azonnal nemzetközi ismertséget biztosítva az épületnek. Az épület később számos további művészeti előadásnak adott helyt, gyakran ismert nemzetközi előadóknak. Itt koncertezett a Rolling Stones 1967-ben, mely az első alkalom volt, hogy jelentős nyugati rock együttes a vasfüggönyön túl lépett fel. Napjainkban Az épület ma is Varsó egyik legjellegzetesebb, legismertebb épülete, melynek megítélése azonban mindig ellentmondásos volt. Számos lengyel utálta az épületet, mert a szovjet megszállás jelképének tartották, és jó páran közülük azt gondolják, ez a mai napig kitart. Mások politikai megítéléstől függetlenül úgy gondolták, az épület nincs harmóniában sem a régi Varsóval, sem a háború után újjáépült várossal, a torony nem illeszkedik megfelelően a városképbe. A városlakók ennek ellenére az épületre beceneveket aggatták, mint a Pekinget jelentő, az épület hivatalos rövidített PKiN mozaikszóból származó Pekin, vagy a bábot jelentő Pajac, amely hangzásban közel áll a Pałachoz. Az elmúlt években azonban a Kultúrpalota közvetlen környezetében számos más, a szocialista realista torony magasságával harmonizáló felhőkarcoló épült fel. Az új felhőkarcolók – a Kultúrpalotával együtt – egy új városközpontot, egy új, modern Varsót alakítottak ki a tornyot egykor övező kietlen betonplaccok, autóparkolók helyén. Az épület tornyára 2000-ben 4, egyenként 6,3 méter átmérőjű órát szereltek fel, melyek beépítésükkor a világ legmagasabban elhelyezkedő toronyóráinak számítottak. 2002 óta ezt a címet a tokiói NTT DoCoMo Yoyogi Building órái viselik. Az épület a turisták számára is nyitva áll, a 114 méter magasan fekvő kilátóteraszára expresszliftek szállítják fel az érdeklődőket, ahonnan körpanorámában élvezhetik a lengyel főváros látványát. Egy régi varsói vicc szerint a város látképe innen a legszebb, mivel ez az egyetlen pont, ahonnan a torony nem látható (a viccet eredetileg Guy de Maupassant mondta az Eiffel-toronyról). A torony 43 szintjén található, 123 000 m² összalapterületű 3288 helyisége ma elsősorban kiállítási és iroda funkciókat lát el, kiegészülve könyvesboltokkal, múzeumokkal, mozikkal, és egy 3000 fő befogadóképességű konferenciateremmel. Az épület tetején található antennák számos tv és rádiócsatorna adását továbbítják. Sander Sagosen Sander Sagosen (Trondheim, 1995. szeptember 14. –) norvég válogatott kézilabdázó, a frabcia Paris Saint-Germain Handball játékosa. Pályafutása Klubcsapatban Az 1,92 méter magas és 82 kilogrammos, jobbkezes irányító pályafutása a Charlottenlund SK csapatánál kezdődött Trondheimben. A 2012-2013-as szezon előtt igazolt a Kolstad IL-hez, ahol 21 mérkőzésen 133 gólt szerzett és a bajnokság harmadik legeredményesebbjeként zárta az idényt. Ezt követően az első osztályú Haslum HK szerződtette, itt 22 bajnokin 102 alkalommal talált az ellenfelek hálójába. A 2014-2015-ös szezont megelőzően légiósnak állt és csatlakozott a dán Aalborg Håndbold csapatához. 2017-ben dán bajnoki címet ünnepelhetett, majd mindössze húsz évesen leigazolta Európa egyik legerősebb klubja, a francia Paris Saint-Germain Handball. A válogatottban A norvég válogatottban 2013-ban mutatkozott be. Első mérkőzésén hat gólt lőtt a horvátoknak. Bekerült a 2014-es Európa-bajnokságra készülő keretbe is, majd tagja volt a 2016-os Európa-bajnokságon és a 2017-es világbajnokságon szereplő csapatnak is. Utóbbi tornán ezüstérmet szerzett és beválasztották a torna All-Star csapatába is. Magánélete Párja az Issy-Paris Hand és a norvég válogatott játékosa, Hanna Bredal Oftedal. Sikerei, díjai Klubcsapattal Dán bajnok : 2017 Francia bajnok : 2018 A válogatottal világbajnoki ezüstérmes: 2017 Egyéni elismerései A világbajnokság All-Star csapatának tagja: 2017 Az Európa-bajnokság All-Star csapatának tagja: 2016 , 2018 A dán bajnokság gólkirálya: 2017 A 2014-2015-ös szezon legjobb fiatal játékosa a Handball-Planet.com internetes szavazásán. A 2015-2016-os szezon legjobb fiatal játékosa a Handball-Planet.com internetes szavazásán. A 2016-2017-es szezon legjobb fiatal játékosa a Handball-Planet.com internetes szavazásán. Brillac Brillac település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 676 fő (2015). Brillac Abzac, Esse, Lessac, Lesterps, Oradour-Fanais, Bussière-Boffy, Gajoubert és Confolens községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Tkalci Tkalci falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Krapina községhez tartozik. Fekvése Krapina központjától 1 km-re délnyugatra, a város határában, az A2-es autópálya mellett fekszik. Története A falu kápolnájának legrégibb részét a szentélyt a kutatások szerint a 15. század végén, vagy a 16. század elején építették, eredetileg gótikus stílusban. A többi részét a 16. század második felében építették hozzá. A kápolnát 1639-ben említik először. Nem sokkal később új boltozatot kapott. Az egyházi vizitáció 1677-ben feljegyzi, hogy a kápolna falazott, átriummal rendelkezik, két kis kapuja és fából ácsolt kórusa van. A bejárat felett emelkedik a harangtorony, benne egy haranggal. 1746-ban a harangtornyot magasították, majd 1756-ban alsó részéhez sekrestyét építettek. 1768-ban a fa mennyezetet újították meg. Az 1775-ös földrengésben valószínűleg súlyosan megsérült, mert újjá kellett építeni. Az épületet, mely ekkor nyerte el jelenlegi formáját 1786-ban szentelték újra. A falunak 1857-ben 242, 1910-ben 285 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Krapinai járásához tartozott. 2001-ben a falunak 406 lakosa volt. Nevezetességei A Háromkirályok tiszteletére szentelt kápolnája középkori eredetű, ma elhagyatott, romos állapotú. Toronysisakja teljesen hiányzik. Külső hivatkozások Krapina város hivatalos oldala Forrás Zorislav Horvat: Kapela Sv. Tri Kralja u Tkalcima nad Krapinom Zagreb, 1984. Pat Onstad Patrick Stewart Onstad (Vancouver, 1968. január 13. –) kanadai válogatott labdarúgó, edző. Kim Szongszu (politikus) Kim Szongszu (���; egyéb átírásváltozatok: Gim Szong szu, Kim Szong szu, Kim Seongsu) (Kocshang, 1891. október 11. – 1955. február 18.) dél-koreai politikus, 1951–1952 között az ország alelnöke. Simkó Katalin Simkó Katalin (Miskolc, 1983. szeptember 9. –) magyar színésznő. Élete 1983-ban született Miskolcon. 2002-ben a helyi Zrínyi Ilona Gimnáziumban érettségizett. 2002-2006 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt. 2006-2007 között a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. Később játszott a Maladype Színházban (2007-2009), a Forte Társulatban (2009-2011) és egy évadon át a Miskolci Nemzeti Színházban (2013-2014) is. 2011-2013 között illetve 2014-től szabadúszóként dolgozik. Díjak 2007 – Színikritikusok díja, a legígéretesebb pályakezdő (A vadkacsa – Katona József Színház) Porzótáj A porzótáj (androeceum, ógörög eredetű szó az androsz = „férfi, ember” és az oikosz = „ház, lakás” szavak összetételéből; magyarosra átírva: andrőceum; a virágképletbeli jele: A) a virág hím jellegű tája, a porzólevelek (stamen) alkotják. A virág sok más részéhez hasonlóan lomblevél eredetű, de erősen differenciálódtak, azonban előfordul, hogy a porzólevelek alakulnak vissza zöld fotoszintetizáló levéllé, ez az atavisztikus mutáció (berki szellőrózsa). Evolúciós elődje, illetve megfelelője a harasztoknál a mikrosporofillum. Porzó részei A porzó rendszerint porzószálból, csatlóból és a portokokból áll, melyek további kisebb egységekre bonthatók. Porzószál (filamentum) A porzó alsó, általában hosszú, vékony, fonalas része, mely a portokot tartja. Egyes esetekben elágazhat (pl.: ricinus), esetleg szalag alakúvá is szélesedhet (pl.: vöröshagyma). Egyes esetekben a porzószálak össze is nőhetnek, ilyen esetekben „falkákról” beszélhetünk. Abból kiindulva, hogy a porzók hány kötegben nőttek össze beszélhetünk egy-, két-, vagy többfalkás porzótájról. Egyfalkás növény az iglice és csillagfürt, kétfalkás a pillangósvirágú növények többsége, többfalkás növények például az orbáncfű, citrom és a tökfélék. Egy virágon belül a porzószálak általában egyforma hosszúságúak, azonban előfordul, hogy egyes porzók kiemelkednek a többi közül, ezen esetekben két-, illetve négyfőporzós virágokat különböztetünk meg. Egyes növényeknél úgy tűnik, mintha a porzószálak a virágtakarókon ülnének, ilyenkor a porzószál alsó része ránőtt a forrtszirmú pártára vagy a lepelre (érdeslevelűek, fagyöngy). A porzószál ránőhet a termőre is, ez a kosborfélékre és farkasalmafélékre jellemző. A porzószál nélküli porzót, „ülő porzónak” nevezzük. Szöveti felépítése Felületét lazán összefüggő epidermisz határolja, alatta parenchima van. Közepén néhány szállítóelem alkotta edénynyaláb fut végig a csatlóig, ahol vakon végződik, a portok szöveteivel nincs összeköttetésben. Csatló (connectivum) A porzószál csúcsa, mely a két portokfelet kapcsolja össze. Portok (anthera) A porzók felső, hosszúkás, többnyire sárgás színezetű része. Általában két darab kétüregű portokfélre (techa) oszlik, az üregek a virágporzsákok, vagy pollenzsákok (loculamentum), egymástól a válaszfal (septum) választja el őket. A virágporszemek a pollenzsákokban képződnek, a megfelelő fejlettségi szint elértét követően szinte egyszerre. A megfelelő fejlettséget elérve a válaszfalak elkeskenyedő részükön felszakadnak, a kiszáradás hatására a keletkező feszültség következtében felnyílhat és kifordulhat, így a virágpor kiszóródik, vagy a virágot látogató rovar testére kenődik. A portokok össze is nőhetnek (pl. egyes tökfélék). Abban az esetben, ha csak a portokok nőnek össze és a porzószálak szabadok maradnak, portokcsőről (synandrium) beszélhetünk. Az ilyen virágot csőporzós virágnak (synanthera) nevezzük. A porzók egyes esetekben meddővé válhatnak, elcsökevényesedhetnek, az ilyen porzók a sztaminódiumok. Ezek különféle megjelenésűek lehetnek, sokféle funkciót elláthatnak, átalakulhatnak pl. nektáriumokká vagy viráglevelekké is. Szöveti felépítése A portok falát kívülről vékony falú papillás epidermisz, az epitécium fedi, mely alatt rostos réteg, az endotécium található. Ennek különleges sejtfal vastagodású sejtjei segítik a portok felnyílását. A rostos réteg alatt egyes fajoknál egy köztes réteg is megfigyelhető. Legbelső réteg a tapétum, mely béleli a portokot. Sejtplazmában gazdag, sokmagvú sejtjei táplálják a pollenanyasejteket és fejlődő pollenszemeket, eközben gyakran felszívódnak. Virágpor (pollen) Alakja, mérete, külső vastagodás fajra jellemző, így fontos határozóbélyeg. Többnyire kerekded, elliptikus vagy szögletes alakú, átlagos átmérője 20-100 µm. A szélbeporzású növények pollenszemei könnyedén elválnak egymástól, néhány rovarmegporzású faj (pl. csarab, gyékényfélék) négyesével keletkezett virágporszemei együtt maradnak, így pollentetrádokat alkotnak, amikből egyes esetekben csak kettő marad, diáddá redukálódik. Más növényeknél több pollenszem összetapadva képezi a virágportömeget, vagy pollenhalmazt (massa pollinis). Ennek egy speciális formája a bunkó alakúvá összeállt és tapadókorongokkal ellátott virágportömeg, a pollinárium (pl. kosborfélék). Szélsőséges esetben egy pollenzsák összes virágporszeme összeolvadhat, ilyenkor polliniumról beszélünk. Érzékeny embereknél allergiás reakciókat válthat ki a virágpor, ezt nevezik szénanáthának. A pollenszemek fehérjéi a légzőszervek nyálkahártyáját ingerlik, ettől tüsszögés, köhögés, szemvörösség és viszketés alakulhat ki. 9991 Anežka A 9991 Anezka (ideiglenes jelöléssel 1997 TY7) egy kisbolygó a Naprendszerben. Z. Moravec fedezte fel 1997. október 5-én. Csík Gusztáv Csík Gusztáv (külföldön: Gusztav Csik) (Eger, 1943. február 6. –) eMeRTon- és Liszt Ferenc-díjas dzsesszzongorista. Élete Csík gyermekkorában zongorázni tanult – bár otthon nem volt hangszerük, egy barátjánál ketten gyakoroltak együtt az 1950-es években. Tíz évesen egy alkalommal már az egri Park Hotelben – Kovács Kati pályakezdésének helyszínén – játszott zenekarral, 16 évesen pedig nyári diákmunkaként ugyanott rendszeresen fellépett. A hatvanas évek első felében Oscar Peterson, Ella Fitzgerald, Charlie Parker zenéjével ismerkedett, s ekkoriban lett elkötelezettje a dzsessznek és a bebop stílusnak. Előbb az egri Dobó István Gimnáziumban tanult, majd 1962-ben végezte el a miskolci konzervatóriumot (a másutt közölt zeneakadémiai végzettség téves), előbb Miskolcon Szirmai Kálmánnal és együttesével játszott, majd Kertész Kornél segítségével került a Dália Jazz Klubba 1963-ban, és a klub révén lett ismert olyannyira, hogy külföldön – először szocialista Csehszlovákiában – is zenélhetett (Ákos Stefi Szextett). Pege Aladár hívta együttesébe, s vele jutott el 1964-ben először Nyugat-Európába is a frankfurti dzsesszfesztiválra. 1964-ben ismét Németországban játszott Pegével, Lakatos Ablakos Dezső szaxofonossal és Kőszegi Imre dobossal, egy hamburgi bárban pedig megismerkedett Herb Gellerrel. Az ő révén került sor az első rádiófelvételére is a hamburgi rádióban. 1973-ban már tanított az Országos Szórakoztatózenei Központban, mellette számos zenésszel játszott együtt. Állandó formációja a Fogarasi Jánossal és Jávory Vilmossal közösen alkotott Csík Gusztáv Trio lett. 1977-től évekig játszott Tony Scott klarinétossal, s szintén 1977-ben jelent meg első nagylemeze, a Csík Gusztáv Quartet formációval. 1980-ban felhagyott a tanítással, találkozott James B. Woode-dal, Duke Ellington bőgősével, és számos ismert amerikai dzsesszzenésszel játszhatott együtt. Az évtized elején újabb lemeze jelent meg, valamint Svájcban több élőfelvétel is készült. Gyakran hívták a Magyar Rádió Hétvégi Jazz Koncertek műsorába, emellett triójával és más zenészekkel országszerte koncerteket adott. Több ismert külföldi zenészt tudott Magyarországra hozni az 1990-es években: Bobby Durham, Reggie Johnson, Alvin Queen, Wayne Dockery és Douglas Sides is Csík meghívására látogatott ide. 30 éven keresztül, 2010-ig játszott színvonalas svájci szállodákban (Jungfrau, Interlaken, Gstaad, Zürich) ismert dzsesszzenészekkel, 2003-tól az Amerikai Egyesült Államok dzsesszéletébe is bekapcsolódott: zenei igazgatója volt több amerikai projektnek, miközben olyan énekeseknek lehetett a kísérőzenésze, mint Linda Hopkins, Peggi Blu (wd), Joan Faulkner (wd). 1964-ben nősült, lánya 1965-ben született. Díjai Az év szólistája 1970, 1992 Szabó Gábor-díj 2005 Louis Armstrong emlékdíj Liszt Ferenc-díj 2016 Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozat Diszkográfia 1964: Modern jazz IV-V. - Anthology 64 ( Qualiton LPX 7279-80) közreműködő 1970: Csík-Buri-Kőszegi Trio felvétel 1977: Jazz Jamboree 77 Vol. 1 - a Csík Gusztáv Quartet első nagylemez: Berkes Balázs, bőgős, Fogarasi János zongora, Jávory Vilmos dob, 2 eredeti dal: Doll Serenade, Rhythmic Changes (Polskie Nagrania Muza SX 1550) 1981-82 3 nagylemez felvétel Eddie "Lockjaw" Davis szaxofonossal, Isla Echinger bőgőssel, Oliver Jackson dobossal, Executive producer: Arnold Burri, Widder Bar Zürich 1981 vendégszereplő Niels Henning Pedersen mellett ( Oscar Peterson bőgőse volt éveken keresztül) a Székesfehérvári Jazz Fesztiválon 1982 Csík Gusztáv Trio, Jimmy Woode bőgőssel, Ed Thigpen dobossal, Executive producer: Annetta Zehnder TV & Rádio Zürich – Csík Gusztáv Trió Joel Reiff bőgőssel és Vurt Treier dobossal 1991 november 30., december 1.: Saxo Drum CD felvétel Csík Gusztáv zongora, Jimmy Woode bőgő, Peter Schmidlin dob, producer: Victor Burghardt 1992 december - 1993 január: Power Play Stúdió Joe Huss dob, Csík Gusztáv, zongora, James B. Woode bőgő, Sandy Patton ének, executive producer: Joe Huss 1993 CD felvétel a Palace Hotelnek (Svájc, Gstaad), Csík Gusztáv zongora, Jimmy Woode bőgő, Alvin Queen dob, Annetta Zehnder ének 1998 Csík Gusztáv Trió – My point of view Reggie Johnson bőgő, Alvin Queen dob, mely 2 eredeti dalt is tartalmaz: Isabella , és a We are Here , Executive producer: Bob Lalemant 1999 Budapest Rádió felvétel Fazioli, Csík Gusztáv, és számos híres magyar zongorista 2000: CD felvétel a Hotel Victoria részére (Jungfrau, Svájc) Csík Gusztáv Trió Reggie Johnson bőgő, Lakatos Géza dob, Annetta Zehnder ének 2000: Kovács Andor, Kovács Gyula: Jazz history 3. - Gitár-dob párbaj ( Hungaroton HCD 71010), közreműködő 2001: Love songs from the heart Duo CD lemez felvétele, Csík Gusztáv zongora, Joan Faulkner ének, 2 eredeti dallal: Enjoying every moment with you, The Time is Now 2001: Kőrössy János , Lakatos Ablakos Dezső: Éjfél már ( Hungaroton HCD 71044), közreműködő 2004 Lamantin Fesztivál Szombathely – Csík Gusztáv Trió, Jimmy Wood bőgő, Bobby Durham dob 2006 The Journey called life – Csík Gusztáv Trió, Reggie Johnson bőgő, Bobby Durham dob, Joan Faulkner ének – 3 eredeti dallal: Most wanted ladies of the blues (which was recorded first on 3 Ladies of blues CD in 2002) Move on down the line , The journey called life , Producerek: Csík Gusztáv és Joan Faulkner 2008 I remember Christmas time Csík Gusztáv, zongora, Joan Faulkner ének, 3 eredeti dallal: I remember christmas time, The Orphans christmas prayer , és a Sing and rejoice , Producerek: Csík Gusztáv és Joan Faulkner Kim Thehun (taekwondózó) Kim Thehun (hangul: ���, latin betűkkel: Kim Tae-hun; 1994. augusztus 15. –) dél-koreai taekwondózó. Pályafutása A 2013-as taekwondo-világbajnokságon aranyérmet szerzett légsúlyban, majd a 2015-ös világbajnokságon megvédte a címét. A 2014-es ázsiai játékokat is megnyerte súlycsoportjában. A 2016-os nyári olimpián nem sikerült bajnoki címet szereznie, bronzérmet nyert. Konfuciusz Intézet A Konfuciusz Intézetek olyan non-profit intézmények, melyek a kínai nyelv és kultúra megismertetésével foglalkoznak a világ különböző országaiban. Létrehozásukat és működésüket a Kínai Népköztársaság támogatja. Célja A Konfuciusz Intézetek (����, pinjin: Kongci Hszüejüan (Kǒngzǐ Xuéyuàn)) hálózatát a Kínai Népköztársaság hozza létre a befogadó országokkal közösen. Az intézmények közvetlen célja a kínai nyelv és kultúra népszerűsítése és terjesztése a világban, a kínai nyelvoktatás támogatása, a kulturális kapcsolatok fejlesztése. Hosszú távon a Konfuciusz Intézetek létrehozása és támogatása az egyik eleme azon kínai politikának, melynek célja Kína integrálása a világba, Kína és a külvilág kapcsolatainak fejlesztése, az 5000 éves kínai kultúra globális megismertetése, egy Kínát szerető és ismerő réteg kialakítása, s ezáltal a Kínát és a világot összefűző kulturális és gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzése. A Konfuciusz Intézetek mintaképeként olyan nemzetközi hálózatok szolgálnak, mint a Goethe Intézet, a British Council, a Francia Intézet és más hasonló intézmények. Az intézetek névadója a Kr. e. 6–5. században élt kínai bölcs, Konfuciusz, akinek tanai a mai napig nagyban meghatározzák a kelet-ázsiai gondolkodás sok területét. Szervezeti felépítése A Konfuciusz Intézetek központja Pekingben működik, felettes szerve a kínai oktatási minisztérium alá tartozó Országos Kínai Nyelvoktatási Tanács (Guojia Duiwai Hanyu Jiaoxue Lingdao Xiaozu Bangongshi, elterjedt rövidítéssel: Hanban). Az Intézetek egy-egy külföldi felsőoktatási intézmény vagy egyéb oktatási-kulturális intézet, illetve egy hasonló kínai partnerintézmény együttműködésével jönnek létre, s ehhez az együttműködéshez kell elnyerniük a Hanban jóváhagyását és támogatását. A Konfuciusz Intézetek csak rövid múltra tekintenek vissza: az első kísérleti intézmény megnyitásáról 2004 júniusában írtak alá szándéknyilatkozatot az üzbegisztáni Taskentben, majd az első hivatalos Konfuciusz Intézetet 2004. november 21-én avatták fel Szöulban. A kínai kormány az Intézetek hálózatának kiépítését központi kérdésként kezeli, így 2004 óta – jelentős kínai anyagi és politikai támogatással – sorra jönnek létre világszerte a Konfuciusz Intézetek. 2013-ban 327 Konfuciusz Intézet működött a világ 93 országában, és már 100 millió ember tanulta a kínait, mint idegen nyelvet szerte a világban. 2020-ra 1000 Intézet alapítását tűzték ki célul. Intézetek Magyarországon Az első intézetet 2006-ban hozták létre Budapesten, az ELTE-n. 2013-ban elnyerték az év Konfuciusz Intézete címet. A második intézetet 2012-ben alapították a Szegedi Tudományegyetemen. Intézetek a világban Amerikai Egyesült Államok Chicago Public Schools China Institute Michigan State University Palm Beach County School District, Boca Raton, Florida San Francisco State University University of Hawaii University of Iowa University of Kansas University of Maryland University of Massachusetts University of Oklahoma University of Texas Ausztrália University of Western Australia Fülöp-szigetek Ateneo de Manila University Japán Aichi University Hokuriku University Obirin University Ritsumeikan University Ritsumeikan Asia Pacific University Sapporo University Kanada British Columbia Institute of Technology Mexikó Huaxia Chinese Culture College Nagy-Britannia London School of Economics Németország Free University of Berlin Friedrich-Alexander-University of Erlangen-Nurenberg Svédország Stockholm University Szingapúr Nanyang Technological University Új-Zéland University of Auckland Stazione di Ozieri-Fraigas Stazione di Ozieri-Fraigas vasútállomás Olaszországban, Szardínia régióban, Ozieri településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Cagliari–Golfo Aranci Marittima-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Madonna di Castro Stazione di Ozieri-Chilivani Jamanaka Sinja Jamanaka Sinja (japánul �� ��, Hepburn-átírással Yamanaka Shin'ya; szül. 1962. szeptember 4.) japán orvos és kutató biológus. A Center for iPS Cell Research and Application igazgatója, a Kiotói Egyetem Institute for Frontier Medical Sciences vezetője, valamint a International Society for Stem Cell Research (ISSCR) elnöke. 2012-ben John Gurdonnal közösen elnyerte a fiziológiai és orvosi Nobel-díjat, mert felfedezte, hogy a sejtek differenciálódása visszafordítható és azok újból pluripotenssé tehetők. Tanulmányai és munkahelyei Jamanaka Sinja 1962. szeptember 4-én született az Oszaka prefektúrában fekvő Higasiószaka városában. Szüleinek családi üzeme varrógépalkatrészeket gyártott. A középiskolát a Tennódzsi gimnáziumban végezte. Orvosi diplomáját a Kóbei Egyetemen szerezte 1987-ben; PhD fokozatát az Oszakai Városi Egyetemen 1993-ban kapta meg. Diákévei alatt rendszeresen sportolt (dzsúdóban kétdanos fekete öves mester, ezen kívül rögbizett is, manapság pedig maratoni futó) és sokszor megsérült, legalább tíz alkalommal csonttörést is szenvedett. Jamanaka ezért orvosi diplomája megszerzése után az ortopéd sebészet felé orientálódott. A sikerek azonban elkerülték, első műtétje, amelynek során barátjáról vett le egy jóindulatú daganatot, a szokásos tíz perc helyett több mint egy óráig tartott. Bizonytalansága, ügyetlensége miatt nevetségessé vált a többi orvos szemében. 1993 és 1996 között ösztöndíjjal a San Francisco-i Gladstone Institute of Cardiovascular Disease-nél dolgozott, ahol őssejtkutatással foglalkozott. Miután visszatért Japánba, az Oszakai Városi Egyetem adjunktusa lett, de állítása szerint többet foglalkozott az egérketrecek takarításával, mint tényleges kutatással. 1999-ben megpályázott egy adjunktusi állást a Nara Institute of Science and Technology-nál, ahol visszatérhetett az őssejtkutatáshoz. 2003-ban professzorrá léptették elő. 2004 és 2010 között Institute for Frontier Medical Sciences professzora volt. Jamanaka jelenleg a Kiotói Egyetemen a Center for iPS Cell Research and Application vezetője. 2006-ban felkeltette a nemzetközi tudományos élet és a sajtó figyelmét azzal, hogy sikerült a differenciálódott testi sejteket génbevitellel újból pluripotenssé tennie és ezzel elkerülhetővé vált az őssejtkutatásban az embrionális sejtek használata és a magzatok elpusztítása. . Eredményei az őssejtkutatásban Előzmények Korábban úgy gondolták, hogy a differenciálódott sejtek (vagyis amelyek valamilyen szöveti sejtté, izom-, máj-, kötőszöveti sejtté fejlődtek) végleg abban az állapotukban maradnak, és hogy a differenciálódás egyirányú, megfordíthatatlan folyamat. Valódi őssejtek, amelyek többféle sejttípussá képesek fejlődni, csak az embriókban találhatók, illetve korlátozott fajtájúak a felnőtt szervezetben is megmaradnak a bőrben, bélben, csontvelőben, ahol a sejtek nagymértékű pótlására van szükség. 1962-ben John B. Gurdonnak sikerült békák bélbolyhaiból vett, differenciált epitéliumsejt sejtmagját egy sejtmagirtott békapetébe átvinnie, és a petéből egészséges ebihal fejlődött ki. Ezzel megingatta a korábbi nézeteket, bebizonyította, hogy legalábbis a sejtmagban a differenciálódás során végbemenő epigenetikus (nem DNS-szintű, de a génkifejeződést szabályozó) változások visszafordíthatóak és minden sejtben megmarad a pluripotencia lehetősége. A teljes sejtre vonatkozóan azonban ekkor még nem sikerült megtalálni a megfelelő körülményeket. Jamanaka Sinja kutatása Jamanaka úgy vélte, hogy az embrionális őssejtek állapotát a gének bekapcsolását szabályozó transzkripciós faktorok tartják fent, ezért kiválasztott 24, az őssejtekben aktív transzkripciós faktort és génjüket géntechnológiai módszerrel differenciálódott, szomatikus sejtekbe vitte be. Első lépésként mind a 24 faktor génjét retrovirális vektorral kötőszöveti fibroblaszt sejtekbe vitte be, aminek eredményeképpen néhány sejtkolónia valóban az őssejtekhez hasonlóan kezdett el viselkedni. Ezután megpróbálta leszűkíteni a jelöltek számát és hosszas munkával végül megállapította, hogy négy faktor (Myc, Oct3/4, Sox2 és Klf4) elegendő ahhoz, hogy az egér kifejlődött fibroblasztjait pluripotens őssejtekké alakítsa. Ezeket a sejteket indukált pluripotens őssejteknek (angol rövidítéssel iPS) nevezte el. 2007-ben humán iPS sejteket is sikerült előállítania. Felfedezésének terápiás alkalmazását korlátozta, hogy a fibroblasztok csak nagyon kis gyakorisággal revertáltak vissza őssejtté, valamint, hogy a mesterségesen bevitt transzkripciós faktorok tumorkeltőek voltak. A hátrányok ellenére Jamanaka felfedezése alapvető jelentőségű volt, és teljesen új kutatási területeket nyitott meg. Későbbi eredmények, távlatok Jamanaka eredeti, Nobel-díjjal jutalmazott munkája után a módszereket továbbfejlesztették és jelentős új eredmények születtek. A retrovirális vektorok helyett más módon viszik be a sejtekbe a transzkripciós faktorok génjeit (vagy magukat a faktorokat, esetleg mRNS-üket), ezzel csökkenteni lehet a tumorok kialakulásának esélyét. Más típusú szövetek (pl. idegszövet) esetében is meghatározták az átalakításhoz szükséges transzkripciós faktorokat. Jelentős munka folyik azon, hogy az iPS sejteket sérült szervek pótlására, terápiás módon lehessen felhasználni. Elismerései Jamanaka Sinja 2007-ben már szerepelt a Time magazin Év Embere válogatásában, 2008-ban pedig a 100 döntős közé jutott. 2010-ben eredményeiért megkapta Kiotó-díjat (egyfajta japán Nobel-díjat). Ugyanebben az évben az Egyesült Államok egyik legrégebbi és legnagyobb presztízsű oktatókórháza, a Mount Sinai Hospital díszdoktorává avatta; ősszel pedig megkapta a Balzan-díjat. 2011 júniusában Takahasi Kazutosival közösen elnyerte a McEwen Innovációs díjat. 2012 júniusában Linus Torvaldssal közösen megkapta a Millennium Technology-díjat. 2012 októberében John Gurdonnal együtt neki ítélték a fiziológiai és orvosi Nobel-díjat ’’annak felfedezéséért, hogy az érett sejtek újból pluripotenssé programozhatóak’’. 2013-ban megkapta az élettani Breakthrough-díjat Omlenice Omlenice település Csehországban, a Český Krumlov-i járásban. Omlenice Bujanov, Rožmitál na Šumavě, Střítež és Kaplice településekkel határos. Lakosainak száma 566 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Pertevniyal szultána Pertevniyal szultána, oszmán szultána. II. Mahmud oszmán szultán asszonya, Abdul-Aziz oszmán szultán édesanyja. Élete Egy cserkész származású lány, a Kaukázus-ban született Hasna néven 1812-ben. Húga Hosiar Kadin volt, aki az egyiptomi Ibrahim pasa felesége lett. A háremben a Pertevniyal nevet kapta, 18 évesen 1830-ban megszülte az egyetlen fiát, a későbbi Abdul-Aziz oszmán szultánt. 1861-ben meghalt I. Abdul-Medzsid oszmán szultán, és Abdülaziz került a trónra, Pertevniyal pedig Válide szultána lett. 1867-ben hivatalos látogatást tett Franciaországban, Egyesült Királyságban és a Porosz Királyságban. A Francia császár vissza küldte a feleségét Eugénia francia császárnét, hogy ő is tegyen látogatást az oszmánoknál. 1883.február 3-án halt meg. II. Mahmud oszmán szultán Gyűrűs ózon A gyűrűs ózon az ózon egy elméletben létező módosulata. A normál ózontól eltérően, ami V alakú, a gyűrűs ózon alakja olyan, mint egy egyenlő oldalú háromszögé. Tulajdonságai ismeretlenek, csak elméleti jóslatok vannak e téren. Például energiatartalma nagyobb mint a normál ózoné. Kis mennyiségű gyűrűs ózon van magnézium-oxid kristályok felületén, ha azok levegőben vannak. Még nem állították elő nagyobb mennyiségben, de már megpróbálták lézerrel. Vannak találgatások arra vonatkozóan, hogy amennyiben a gyűrűs ózon előállítható nagyobb mennyiségben, és kellő stabilitást mutat[forrás?], akkor folyékony oxigénhez keverve nagyobb fajlagos tolóerejű rakéta-üzemanyagot lehetne vele előállítani. Wilhelm Focke Wilhelm Focke (Bréma, 1878. július 3. – Bréma, 1974. december 15.) német festő, fényképész, pilóta, költő és labdarúgó. Az FC Bayern München egyik alapító labdarúgója. Élete Wilhelm Focke Brémában született 1878-ban. Az édesapja, Johann Focke nyomdokaiba lépett és művésszé vált. Később a Focke-Museum értékeit gyarapította. Labdarúgó karrierjét a Bremer Sportclub-ban kezdte. Később Münchenbe költözött, és az MTV 1879 München játékosa lett. Az 1900-ban alapult FC Bayern München egyik alapító labdarúgója, második csapatkapitánya volt. Később visszatért Brémába, és aktív maradt a sport terén. 1974-ben hunyt el Brémában. Barons Court (metróállomás) A Barons Court a londoni metró egyik állomása a 2-es zónában, a District line és a Piccadilly line érinti. Története A vonalat 1874. szeptember 9-én adták át a District Railway részeként, ám állomás először csak 1905. október 9-étől létezett itt. 1906. december 15-étől a mai Piccadilly line vonatai is érintik. Poschiavo Poschiavo (németül: Puschlav, romansul: Puschlav) község Svájc délkeleti részén, Graubünden kantonban. A szomszédos Brusio községgel együtt alkotja Valposchiavo völgységet és Bernina kerületet. Földrajz A Bernina-hágótól mintegy 15 km-re délre fekszik. Területe magában foglalja a Valposchiavo felső részét: a völgyet északról lezáró vízválasztótól (melyet többek között a Bernina-csoport és a Livignói-hágó alkot) a Poschiavói-tó déli végéig terjed. Itt található legmélyebb pontja (962 m), míg a legmagasabb a Piz Palü (3901 m). Az állandó települések a völgyben vezető út közelében fekszenek, és három csoportra (squadri) osztják őket: Squadra del Borgo: maga a fő település ( borgo , a szűk értelemben vett Poschiavo), valamint Cologna falu; Squadra di Aino északon: San Carlo falu, valamint Somaino, Angeli Custodi, Percosta és Permunt falucskák; Squadra di Basso délen, melynek részei: Sant'Antonio , vele Campiglione , Li Curt és La Rasiga , Prada , vele Annunziata , Le Prese , vele Cantone , Pagnoncini és Miralago egy része. Ezeken kívül a község területén számos idényjellegű szállás, esztena található. A kanton negyedik legnagyobb területű községe. 1997-ben területének 19,8%-a állt mezőgazdasági hasznosítás alatt, 32,1%-ot erdő borított, 1,8%-ot tett ki a települési terület, 46,2% pedig nem hasznosított területnek számított. Szomszédos községei Pontresina és Brusio, valamint az olaszországi Sondrio megyéhez tartozó Livigno, Valdidentro, Grosio, Grosotto, Chiuro és Lanzada. Közlekedés A Bernina-vasútnak több állomása és megállóhelye is van a község területén (Miralago, Le Prese, Li Curt, Poschiavo, Privilasco, Cadera, Cavaglia, Alp Grüm, Ospizio Bernina), Poschiavo állomásnál pedig járműtelep és műhely is működik. An Cshol An Cshol (hangul: ��, (álnév), handzsa: �� (?), latin betűkkel: Ahn Chol) (született: 1971 vagy 1972-ben) a Koreai Munkapárt uralma ellen küzdő észak-koreai aktivista, újságíró, hajdani foglár. Az ország helyzetét bemutató rejtett kamerás felvételeiről ismert. An Cshol (Ahn Chol) az árva gyerekek siralmas helyzetét próbálta bemutatni (minimum 200 000 árvát fenyeget éhhalál). Miután megszökött Észak-Koreából, visszatért, és egy feketepiacot filmezett le, ahol a gyerekek súlyos élelemhiányban szenvedtek, míg a katonák az Egyesült Államok és más országok adományát pénzért vásárolták. Ahelyett, hogy a segélyeket a lakosságnak osztanák szét, csak a módosabbak (katonák és pártbürokraták) kaphatnak segélyt. A segélyt haszonszerzés reményében a feketepiacon árulják. Míg az átlagjövedelem 80 won, a feketepiacon a legolcsóbb élelmiszercikk 60 wonba kerül. An (Ahn) titkos felvételeinek egy részét az angol Channel 4 mutatta be (Children of the secret state címmel), éppen akkor, amikor Tony Blair diplomáciai kapcsolatot próbált létesíteni a szocialista állammal. Ugyanezzel próbálkozott a német kancellár is. Az egyik német tv-adó újra és újra ismételte a felvételeket, mialatt a német kancellár Dél-Koreában tartózkodott. Bár Kim Dzsongil (Kim Jong-il) elrendelte An Cshol (Ahn Chol) meggyilkolását, ő mégis visszatért, méghozzá éppen ugyanarra a helyre, mint két évvel azelőtt. Ezt azzal magyarázta, hogy egyrészt a helyzet esetleges javulását így lehetne észlelni, másrészt szerinte a titkosrendőrség nem gondolhatta, hogy ugyanarra a helyre fog visszatérni. An (Ahn) a legutóbbi értesülések szerint Kínában bujkált, bár mivel az utóbbi időben nem adott hírt magáról, nem tudni, életben van-e még egyáltalán. Tevékenysége elismeréseképpen megkapta a 2001-es Rory Peck-díjat, amit így indokoltak: „…ez hatalmas bátorság, és a jelenetek a gyerekekről teljesen igaziak és megdöbbentőek.” Úri Úri község Pest megyében, a Nagykátai járásban. Fekvése Budapesttől mintegy 40 km-re délkeletre fekszik, a Gödöllői-dombság nyúlványainak végénél. Megközelíthető: Budapest Keleti pályaudvarról a Budapest–Újszász–Szolnok-vasútvonalon Sülysápig, onnan Volánbusz busszal (Budapesttől kb. 50 perc); közúton Budapest határától a 31-es főúton (kb. 25 perc). Felszíne Felszíne dombos, a Gödöllői-dombság kistájához a Monor–Irsai dombsághoz tartozik. Dombjai északnyugat-délkeleti irányúak. A Tápió völgyéből kiemelkedve a Mende és Sülysáp közötti határrészből 13 dombsor húzódik a község felé. A dombok széles hátán a csapadékvíz és a szél eróziós tevékenysége erősen meglátszik. Legmagasabb pontja a község határán a Messzelátón van, 228 méter. A templom küszöbének magassága 174 méter, a tengerszint felett. Ez megfelel a község átlagos magasságának is. A felszín délkelet felé lejt és a Nádasvölgyön 131 méter, a Nagyréten 130 méter. A község központja, főépületei és sok lakóháza a falun átfolyó patak két oldalán lévő szűk völgyben helyezkedik el. Ez a völgy a szoros felett, a pusztaszentistváni határtól indul el, és délkeleti irányban húzódik Tápióság és Káva határa között Pánd, illetve Tápióbicske felé. Ebben a völgyben helyezkedett el valamikor az ősfalu is. Sok épület és lakóház közvetlenül ehhez a völgyhöz kapcsolódó dombokra, domboldalakra épült. Története A települést 1252-ben említik először oklevélben, Wri néven. A 14. században a Csetneky család birtokolta. A török uralom alatt is lakott maradt. A 18. században a Koháry család birtoka lett, később a Tahy, a Szapáry, majd a Révay család tulajdonába került. Úrit a honfoglaló nemzetségek alapították. Eredet szerinti magyar falu. Nevét minden bizonnyal az alapító "Uri" nemzetségtől nyerte. A feltevés szerint falualapító ősei az Árpád-törzshöz tartozhattak. Az "Úri" szó kiválót, fejedelmet jelentett ez időben. Nyilván a fejedelmi nevet a többi nemzetségtől való megkülönböztetésül vették fel, ezzel kifejezni és hangsúlyozni kívánták egyéb nemzetségekkel szemben a fejedelmi törzshöz való tartozásukat. Ugyanezen feltevés szerint az Úri nemzetség – mint honfoglaló – nemes nemzetség volt, de később elszegényedhetett, birtokait nagyrészt elveszítette, majd török idők után nemességét igazolni nem tudta és így a jobbágyok közé süllyedt. Hajdani kiemelkedő szerepét alá látszik támasztani az a tény, hogy az 1770-es Urbárium szerint öt Úri nevű jobbágycsalád élt a faluban, akik közül kettő egész, három pedig féltelkes jobbágy volt. A jobb anyagi helyzetűek közé tartoztak. A 19. század elején még éltek a községben Úri családnevűek, de később kihaltak. Más felfogás szerint a falu a palócság legdélibb nyúlványát alkotja. A két nézet egymással ellenkező. Egy tény azonban bizonyos, hogy a község I. István kora előtti, honfoglaláskori magyar település. IV. Béla király egyik oklevele említi Úrit, mint a pankotai és pannonhalmi apátság, valamint a Györk nemzetség birtokát. 1324-ben Huri néven szerepel a falu az oklevelekben. 1347-ben Nagy Lajos király anyja a falut Tamás Kónya sárosi főispán feleségének ajándékozta. A község birtokosai ezt követően sűrűn változtak: 1386 – Csetneki család 1436 – a Zsegrai, Pócsi család 1488 – a Bethleniek 1516 – a falu birtoklásáért pereskedett Sóvári Sós Péter, valamint Szabolcsi István és Sewli Ethele Pál özvegye 1523 – Móre László 1527 – Martonosi Pesthyeny Gergely 1583 – Kende Péter a földbirtokosok A török világ alatt ún. "Tímár hűbér" volt a falu. Rengeteget szenvedett ez idő alatt a falu népe. A török pusztítással nem ért véget a nép szenvedése, mert német zsoldossereg tovább pusztított. II. Rákóczi Ferenc többször megfordult környékünkön. 1770-től Gróf Koháry János volt a földesúr. 1848 előtt báró Tahy József és Tahy Antal voltak a helység földesurai. A Tahy család több tagja a templom kriptájában van eltemetve. (A templom kriptáját a mai napig nem tárták fel.) A Tahy család – teljes nevükön, Tahvári Tarkeői Tahy – már az Árpád-korban szereplő ősnemes család volt. Nemesi címerükben kiterjesztett szárnyú, jobbjában egyenes kardot tartó fekete sast látható. Kossuth szabadságot hirdető zászlaja alá a faluból 1848-ban 73 önkéntes nemzetőr állt be. A jelentkező nemzetőrök száma több volt mint a környező helységek nemzetőreinek száma. A szabadságharc csatái közül legközelebbről a dicsőséges tavaszi hadjárat isaszegi ütközete érintette a falut. Az ütközet 1849. április 6-án volt. Az ezt megelőző éjszakát a faluban töltötte Klapka György tábornok serege. Az első és második világháború komoly véráldozatába került a falunak. (Az első világháborúban 60 édesapa és testvér lelte halálát a faluból.) – 1945 áprilisában a Gyömrő környéki gyilkosságok történései érintették a települést is. 2007-ben a Monori kistérségből a Nagykátaiba került át. Közélete Polgármesterei Haraszti Imre (független) Nevezetességei Plébániatemploma már 1673-ban fennállott. Ma a környék talán legszebb és legnagyobb római katolikus temploma. Védőszentje, Szent Imre szobra áll az oltár közepén. A településen több szobor is látható, így a templomkertben álló I. és II. világháborús emlékmű, az iskola melletti Nepomuki Szent János szobor, valamint a község védőszentjének, Szent Imrének szobra. ETR 470 Az ETR 470 sorozat egy olasz nagysebességű billenőszekrényes villamos motorvonat. 1993-ban készített 9 egységet a Fiat Ferroviaria. Ezek a vonatok a Pendolino ETR 460 egy frissített verziója, amit átalakítottak nemzetközi forgalomra. Egyaránt képesek üzemelni Olaszországban, ahol a feszültség 3000 V egyenáram, és Svájcban, Németországban a 15000 volt-os váltakozó áramú vonalakon. Jelenleg Olaszország és Svájc között közlekednek. A Cisalpino üzemeltette a szerelvényeket 2009. december 13-ig, majd azután SBB és a Trenitalia függetlenül egymástól megkezdte üzemeltetési feladatait. A Cisalpino eredeti kilenc db ETR 470 járműállományából öt db a Trenitaliahoz, míg négy az SBB-hez került. Don Cheadle Donald Frank "Don" Cheadle (1964. november 29.) Golden Globe-díjas amerikai színész, filmproducer. Élete Cheale a Missouri állambeli, Kansas Cityben született 1964. november 29-én. Apja Donald Cheadle (klinikai pszichológus), anyja pedig Betty (bank igazgató és pszichológiai tanár), akiknek három gyerekük született, Don, Cindy és Colin. Cheadle 1982-ben diplomázott a Denveri East High Schoolban. Ezután beiratkozott a California Institute of the Arts-ba. Karrierje Cheadle debütálása a 3 Days című rövidfilmben volt, de ismeretséget igazán az 1987-es Hamburger Hillel szerzett. 1992-ben megkapta a The Golden Palace című sorozat egyik főszerepét, de a sorozat nem ért nagy sikereket, így csak egy évad készült el belőle. 1995 után több sikerfilmben is szerepelt: Leszámolás Denverben (olyan sztárokkal játszhatott együtt, mint Andy Garcia, Christopher Lloyd, Steve Buscemi, Treat Williams, Christopher Walken), Kék ördög (melyért több kritikusi elismerést kapott), Boogie Nights vagy a Tűzhányó. 1998-ban eljátszotta ifjabb Sammy Davist a Rat Pack - Sztárok egy csapatban című tévéfilmben, melyért megkapta a Golden Globe-díjat. Innentől kezdve jöttek a jobbnál jobb szerepek: A Mars-mentőakció, Segítség, apa lettem, Traffic, Kardhal, Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi. Cheadle pályája csúcsára 2004-re ért: A Richard Nixon-merényletben Sean Penn-nel játszhatott együtt, az Ütközésekért kétszer is jelölték a BAFTA-díjra, a Hotel Ruanda című filmben nyújtott alakításáért Oscar-díjra és Golden Globe-díjra jelölték és az Ocean's folytatásában, a Ocean’s Twelve – Eggyel nő a tétben is szerepelt. Főszereplő volt az Üres városban, a Mondd, testvérben és Az árulóban, valamint szerepet kapott A Vaember 2-ben, melyben Terrence Howard karakterét vette át, mivel ő nem vállalta. A Guardistában Brendan Gleeson oldalán játszik, mint a prűd FBI-ügynök társa, majd főszerepet vállalt a House of Lies című sorozatban. 2012-ben a Kényszerleszállás (eredeti címén: Flight), 2013-ban pedig a Vasember 3. című filmekben volt látható. Dunamocs Dunamocs (szlovákul Moča, röviden Mocs) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban. Fekvése Párkánytól 25 km-re nyugatra, Komáromtól 25 km-re keletre, a Duna bal partján fekszik, Süttővel szemben. Közigazgatási területe 17,87 km², mely 108-122 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. A falun keresztülhalad a 63-as főút Komárom-Párkány közötti szakasza, melyről itt ágazik le az 588-as út, mely Búcs (6 km) érintésével Köbölkút (13 km) felé teremt összeköttetést. Karvával a Duna partján haladó régi országút (ma a Duna-menti nemzetközi kerékpárút része) is összeköti Dunamocsot. Nyugatról Dunaradvány, északnyugatról Madar, északkeletről Búcs és Bátorkeszi, keletről Karva; délnyugatról Neszmély, délkeletről pedig Süttő községekkel határos. Déli határát (mely egyben az államhatár is) a Duna alkotja, Dunaradványtól a Radványi-kanális választja el. Nyugati határa egyben a történelmi Komárom és Esztergom vármegye határát is alkotta. Dunamoccsal szemben, már Süttő területén található a Mocsi-sziget. A falutól északra fekvő Mocsipuszta (más térképen Pusztaszentjánosi vagy Szent János-puszta) lakatlan településrész, egykori érsekségi majorság. Helynevek a község területén: Tekér-völgy, Sós, Malomrév, Ásvány, Búcsi útra dűlő, Dunára dűlő, Ördöngös-völgy, Mocsolya. Élővilága Dunamocson az egyik buszmegállónál van gólyafészek alátét, azonban hosszú ideje nem költenek gólyák a faluban. Története 1156-ban említik először Machala (Asszonytelek) név alatt. 1208-ban már Moch néven szerepelt, ekkor már állt régi temploma is. 1550 körül lakói protestánsok lettek, a község ma is református többségű. Egy része a 16. század közepétől az esztergomi érsekség és a Báthoryak birtoka volt. 1550-ben Bajcsy János érsekújvári lovashadnagy telepítette újjá a falut, de 1594 után a tizenöt éves háború harcai során újra elnéptelenedett és a keresztény seregek felvonulási területe lett. 1683-ban elűzték ugyan a törököket a környékről, de a harcok során ismét elnéptelenedett a falu; csak 1696-ban szerepel ismét a lakott falvak jegyzékében (ekkor 40 jobbágycsalád élt itt). Az 1701-es egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint mintegy 300 lakosa és 9 vízimalma volt Dunamocsnak. Mocs és környéke sokat szenvedett a Rákóczi-szabadságharc során is, a mocsi jobbágyok, molnárok és révészek egyaránt a kurucok oldalára álltak és részt vettek a karvai sáncok építésében. A labancok (akiknek bázisa a Mocsi-szigeten volt) bosszúból felgyújtották a mocsi vízimalmokat. Kucklander labanc parancsnok elűzette a falu lakosait 1709-ben és csak 1712-ben telepedhettek vissza. A kuruc háborúk befejezése után a császári parancsnokság katonai magtárakat építtetett a Duna-parton. Bél Mátyás Esztergom vármegye leírása című munkájában így ír Dunamocsról: MOCS-nak, mely szinte a mocsár szót rejti, talán a szlávok adták a nevét, nem is alaptalanul, mivel hozzá tartozik a Duna partja; ugyanezen parton Madar irányában Komárom megyei falvakig nyúlik ki határa, ahol is a vármegye végződik; saját kis tartományában határos vele Bátorkeszi, Bucs és Karva, ezen utóbbi a Dunának ugyanazon partján, és ezen folyóban más-fél sziget is még Mocshoz tartozik, mégpedig azok, amelyek vele szemben vannak, és néhány gyümölcsös van rajtuk. A szárazföld többi része nyitott és egészen sík, és még csak bozótot sem találni rajta. Különben a talaja mindenütt porhanyós, helyenként az agyagtól fehér, vetés előtt trágyázni kell a búzának alkalmatlan földet. Láttunk itt két földvárat, az egyik kisebb, kör alakú, emberi kéz emelte halom, és Madar irányában távolabb sánc veszi körül; a másik, a nagyobbik, a Duna partján van, melyet a Rákóczi-féle felkelésre szövetkező magyarok a nyergesújfalusi tábor védelmére emeltek. Itt van azonban az a falu is, amely mellett az elmúlt évben a hajótörést szenvedett nyomorult embereket kimentették, melyről másutt már szóltunk. A hajó ugyanis, miután a kormánya felmondta a szolgálatot, a mocsai hajómalmokra sodródott, és úgy nekiütközött a malomkerekeknek és a hajó-malomnak, hogy azt is csaknem összetörte, maga pedig darabokra hullott. Közben sokan, akik a hajó fedélzetén tartózkodtak, a folyóba hullottak, közülük többen, akik el tudták érni a hajómalmot, ebből az életveszedelemből kimenekültek: a többi hajótöröttet pedig, akik maradtak, a mocsaiak, kik hajóikkal segítségükre siettek, csoportokban fogták ki és mentették csónakjaikba. Az összetört hajó hátsó felét a falu alatt húzták partra, és több mint húsz vízbefúltat hantoltak el külön-külön gödrökbe. Mindnyájan reformátusok. Ugyancsak a bátorkeszi plébánosnak vannak alárendelve. A faluban 1646-ban már volt református iskola, melyet két ízben is elvettek a felekezettől. 1705-től 1752-ig ismét a reformátusoké, véglegesen 1783-ban kapják meg. 1778-ban a Duna-parton Nepomuki Szent János-szobrot állítottak egy 1735-ben történt tömeges hajószerencsétlenség emlékére. Az 1763-as és 1783-as földrengések súlyos károkat okoztak Mocson is. 1764-től vezették az anyakönyveket, 1783-tól pedig a reformátusoknak újra lett prédikátoruk. Az 1767-es összeírás két szőlőhegyről tesz említést: a Szarvas-hegyről (ismertebb nevén Mocsolya), mely Bátorkeszi és Madar határán fekszik, valamint a Dunára néző Ásvány-hegyről. A szőlők lábánál települések alakultak ki, a Duna-parti szőlősoron a kintlakás csak a 19. század végén szűnt meg. Vályi András szerint "MOCS. Tót (sic!) falu Esztergom Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik a’ Duna mellett, szőleji középszerűek, el adásra módgyok a’ Dunán, és Komáromban, földgye középszerű, határja többnyire homokos, valamint legelője is; réttyeinek egy részét az áradások meg öntik." 1797-ben Szilágyi János prédikátornál vendégeskedett Csokonai Vitéz Mihály. Mocson híres molnárcéh működött, melynek 1805-ös céhrendelete szerint a malmok a malmosgazdák tulajdonában voltak, akik bérmunkában molnármestereket alkalmaztak. A 13 mocsi malomnak 51 malmosgazda volt a tulajdonosa. A malomrév (a hajómalmok "sorállása") Dunaradvány és Mocs határánál volt. 1840-ben 1197-en lakták. A lakosság földműveléssel, szőlőtermesztéssel, halászattal és fuvarozással foglalkozott. A falu eredetileg két részből állt, a Duna partjánál fekvő Ómocsból és a folyótól távolabb épült Újmocsból (a két falurész később teljesen egybeépült). 1838-ban a dunai árvíz Mocsot is sújtotta. Fényes Elek szerint "Mocs, magyar falu, Esztergom, vagy az uj rendezés szerint Komárom vmegyében, a Duna bal partján, rónaságon. Ut. p. Neszmély 1/2 mérföld. Lakja: 200 kath., 1200 reform. lakos, kath. és ref. anyatemplomokkal. Sok duna-malommal, magtárral. Földjei fekete homokosak s elég termékenyek. A lakosok birnak, 721 hold második, 437 hold harmadik osztálybeli szántóföldet, 113 h. rétet, 510 kapa szőlőt. F. u. az esztergomi érsek." 1848-ban az Esztergom vármegyei nemzetőrség egésze Mocson táborozott Kovács Pál és Besze János vezetésével. Az 1853-as, 1876-os, 1897-es és 1899-es árvizek után kiépült az árvízvédelmi gátrendszer. A 19. század végére már gőzhajóállomás is működött Dunamocson. 1891-ben a Duna túlpartján megépült az Almásfüzitő-Esztergom vasútvonal, melynek egyik állomása (ma a Süttő-Felső nevet viseli) Dunamocs vasúti megállóhelye volt. A faluban aránylag sok kézműves és ipari foglalkozású élt. Dolgoztak mocsi kádárok a füzitői olajfinomítóban, kőfaragók Piszke és Süttő kőbányáiban és szakmunkások a komáromi dohánygyárban. A nagyközségben hitelszövetkezet és postahivatal működött, rendszeres hajójárat kötötte össze Komárommal és Esztergommal. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott. Az első világháborúban 54 dunamocsi katona (48 református, 6 katolikus) vesztette életét. Miután a községet Csehszlovákiához csatolták, sokat romlott a gazdasági helyzet. Korábban a Duna jobb partjának ipartelepei adtak munkát sok mocsinak, akik az átkelőforgalom megszűnésével munka nélkül maradtak. Sokan kényszerültek ebben az időszakban elvándorolni a faluból. Ebben az időszakban vált intenzívebbé a faluban a szőlőtermesztés. Az új államhatalom az 1920-as években az egykori Boncz-kúria helyén egy nagy határőrkaszárnyát építtetett a Duna gátjánál (az épület ma is áll). A 20. század közepéig a községnek 18 vízimalma működött. 1938-ban Dunamocs visszakerült Magyarországhoz, 1939-ben mintegy 100 lengyel menekült érkezett a faluba. A második világháború során 45 besorozott dunamocsi fiatal vesztette életét, és a koncentrációs táborba hurcolt 44 zsidó és kommunista lakos közül 38-an pusztultak el. A faluban lezajlott harci cselekményekben 19 falubeli vesztette életét és az elhurcolt leventék közül ketten nem tértek haza. A falu súlyos károkat szenvedett 1945 első hónapjaiban, amikor a front több alkalommal is áthaladt rajta. Ekkor pusztult el többek között az érseki kúria, a temetői nagykereszt, a református templom tornya és Nepomuki Szent János szobra is. A legsúlyosabb harcok a református temető környékén zajlottak, számos sírkövön még ma is láthatóak a becsapódási nyomok. A lakosság a harcok idején a pincékben keresett menedéket. A háború előtt zsinagóga és zsidó temető is volt a községben (a falu Dunaradvány felé eső végén, a későbbi hétvégi házas beépítésű területen). 1945-ben a magyar iskolát megszüntették a községben, a diákok közül sokan szöktek át Magyarországra tanulni. 1947. január 31-én kezdődött a lakosság deportálása csehországi kényszermunkára, 69 személy került Žatec és Postoloprty vidékére. A Magyarországra történő deportálás 1948. október 28-án kezdődött, Fertőrákosra nyolc, Rajkára 9 családot telepítettek. 1949 márciusában megalakult a helyi Csemadok, 1950-ben újjáindult a magyar nyelvű oktatás, 1952-ben pedig megkezdte működését az Egységes Földműves Szövetkezet. Ekkoriban szűntek meg az utolsó vízimalmok a faluban. 1960-ban újjászentelték a református templomot. 1964-ben felépült a vendéglő és az iskola új épülete. 1960-ban, a Párkányi járás megszüntetésekor Dunamocsot a Komáromi járáshoz csatolták. Az 1965-ös dunai árvíz súlyos károkat okozott a faluban, mintegy 100 ház pusztult el. A Duna június 14-én törte át a gátat és június 17-én érte el a legmagasabb vízállást (801 cm). A lakosságot kitelepítették, a gyerekeket Znojmo, Turzófalva és Vágapátfalva fogadta be erre az időre. Az árvíz során 105 ház teljesen elpusztult, 107 pedig kisebb-nagyobb mértékben megrongálódott. Az árvíz elmúltával megkezdődött a helyreállítás, a csatornázás, valamint a vízvezetékhálózat kiépítése. A község nyugati részén üdülőtelep alakult ki, megindult a szövetkezeti házépítés, az utcák portalanítása, valamint felépült a szolgáltatások háza és egy üzletház. 1976-ban a dunamocsi szövetkezethez csatolták a dunaradványi és virti szövetkezetet is. A központi szövetkezet 1989 után feloszlott. Népesség 1900-ban Dunamocs nagyközségnek 1917 lakosa volt, közülük 1566 református, 304 katolikus és 47 izraelita vallású. 1921-ben 1836 lakosából 1809 (98,5%) magyar, 15 (0,8%) pedig szlovák nemzetiségű. 2001-ben 1194 lakosából 1098 (92%) magyar, 64 (5,4%) pedig szlovák nemzetiségű volt. Ugyanekkor 801 református, 338 római katolikus, 3 evangélikus és 2 görögkatolikus vallású lakta a községet. 2011-ben 1151 lakosából 1057 magyar, 68 szlovák, 4 cigány, 2 cseh, 1-1 ukrán, morva és egyéb, továbbá 17 ismeretlen nemzetiségű. Önkormányzat A községi önkormányzat élén a polgármester (2002 óta Asbóth Sándor, 1990-2002 között Banai Tóth Pál) áll. Dunamocs zászlaját és címerét 2001. március 18-án szentelték fel. A címer felső részén a malomkerék az egykori vízimalmokra utal, alul a búzakalász a mezőgazdaságra, a szőlőfürt pedig a szőlőtermesztést és borászatot jelképezi. A címer eredeti változata háromosztatú volt, a felső mező kék, az alsók zöld és piros színűek voltak. Ezt a címerváltozatot a szlovák belügyminisztérium Heraldikai Bizottsága módosította a jelenlegi kétosztatú változatra és kiegészítette a Dunát jelképező hullámvonalakkal. Dunamocs 1999 óta a Hídverő Társulás tagja. Oktatás, kultúra A községben teljes szervezettségű magyar tannyelvű alapiskola működik (1965 óta). A magyar nyelvű óvoda 1948-ban létesült, 1981 óta a jelenlegi épületben működik. 2013-tól az óvoda átköltöztetve az alapiskola földszínti tantermébe és a régi óvoda helyett bérlakást működtet az önkörmányzat. Számos társadalmi szervezet is működik Dunamocson (Csemadok alapszervezet, tűzoltószervezet, Vadvirág énekcsoport, halász-, vadász- és galambászegylet). A református egyházi énekkart Bíró Camilló kántortanító alapította 1936-ban. A népművészeti csoport (énekesek és citerások) 1972 óta működik. A Nehéz Ferenc emlékbizottság 2003 óta megrendezi a dunamocsi születésű író emléknapját. A Szent István-napi falunapot szintén 2003 óta rendezik. Gazdaság A falu környéki földek 1945-ig a prímási uradalomhoz tartoztak, dunamocsi intézőséggel. A második világháború után Duna flotta néven mezőgazdasági szövetkezet lett és 1976 után Karva, Dunaradvány, valamint Virt területén gazdálkodott mintegy 3500 hektáron. 2007-ben privatizálták. A faluban nagy hagyományai vannak a gyümölcs- és zöldségtermesztésnek, valamint a szőlészetnek és borászatnak. Nevezetességei A református templom klasszicista stílusban épült 1856 - 1860 között. Korábban a reformátusoknak imaháza és harangtornya volt a faluban. A templom tornya 1945 -ben elpusztult, 1956 -ra állították helyre. Egyike Szlovákia legnagyobb református templomainak. A templomban két emléktábla is található, az 1860-ban elhelyezett vörösmészkő tábla a templom építésének állít emléket, a másikon pedig az első világháborúban elesett mocsi reformátusok névsorát olvashatjuk. A templom előtt két védett hársfa áll. A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1764 -ben épült barokk stílusban. A templom falán látható vörösmészkő emléktábla Vaszary Kolos hercegprímás általi 1898 -as átépítésének állít emléket. A templom előtti kis temetőben több, a 19. század elejéről származó halálfejes síremlék található, valamint a Nepomuki Szent János-szobor egykori talpköve is itt kapott helyet. A temetőben található Rigler Gusztáv szüleinek síremléke is. A templom mellett áll az egykori katolikus iskola épülete és a Trubinyi János-emlékkereszt. Az egykori jegyzőlakásból kialakított falumúzeum ot 2003 . október 6 -án avatták fel. A helytörténeti gyűjtemény részeként a néprajzi, viseleti emlékek mellett iskolamúzeum is helyet kapott az épületben. Az épület homlokzatán 2004 -ben helyezték el az aradi vértanúk emléktábláját, de itt kapott helyett az egykori községháza falát díszítő régi tábla is, Esztergom vármegye címerével. A kiállításon látható egy régi tűzoltókocsi is. Az egykori érseki kúria 1945 -ben pusztult el. Mindössze néhány méter hosszú falszakasz maradt fenn a Duna partján. Nehéz Ferenc mellszobrát (Mag Gyula alkotása) 2008 . november 22 -én avatták fel a katolikus templom kertjében. Király József püspök mellszobrát (Mag Gyula szobrászművész alkotását) 2006 -ban avatták fel. A millenniumi emlékkereszt a katolikus templom kertjében áll. Felirata: " Isten dicsőségére és Magyar Ország ezeréves fenállása emlékére, 1896 ." A második világháború áldozatainak emlékműve ( 1993 ) és a millecentenáriumi emlékkopjafa ( 1996 ) a református templom előtt áll. Nepomuki Szent János 18. századi szobrának másolatát , Mag Gyula alkotását 2009 . május 16 -án avatták fel a Süttői sétányon. A községháza (melynek épületében egyben egészségügyi központ is működik) falán található a falu írásos említésének 800. évfordulójára 2008 -ban elhelyezett emléktábla, valamint az 1965 -ös árvíz 40. évfordulójakor felavatott emléktábla, melyen vonal jelzi a legmagasabb vízállást (801 cm) az árvíz alatt. A községháza mellett áll a szabadtéri színpad, előtte pedig egy régi malomkövet és a falu címeres emlékművét helyezték el. A Dunamocs és Süttő testvériségét jelképező, a két község címerével díszített emlékkaput 2003 -ban avatták fel a 9. Hídverő Napok keretében. A készítő a két oszlopot összekötő ívvel a Duna két partjának összetartozását kívánta szimbolizálni. A református temetőben (ma ez a köztemető is egyben) a síremlékek közül kiemelkedik Bajcsy Lajos (1833-1901) lelkész és egyházmegyei főjegyző emlékoszlopa. A temető hátsó falánál hagyományos 19. századi vörösmészkő síremlékek sora áll. A Duna-parton áll Nehéz Ferenc szülőháza , az egykori katolikus paplak , valamint egy Makovecz Imre által tervezett lakóépület is. A tervek szerint 2009 májusában állítják fel újra a Duna-parton az 1945 -ben elpusztult 18. századi Nepomuki Szent János-szobor másolatát. Az alapiskola falán található emléktáblát 2000 -ben helyezték el a magyar nyelvű oktatás visszaállításának 50. évfordulója emlékére. Az egykori érseki birtok gazdasági emlékei: a régi hengermalom épülete és az 1920-as években épült transzformátorépület . Az egykori katolikus temető ben áll annak az 1813 . május 20 -án Bekeő István által emeltetett vörösmészkő keresztnek az alapzata, mely 1945-ben pusztult el. Ma fa feszület áll a temetőben. Az egykori református iskola udvarában védett hársfa található. Híres emberek Itt élt 1764-1794 között Király József , későbbi pécsi püspök. Mint a falu plébánosa, ő alapította újra a katolikus egyházat Dunamocson. Szülei és egyik testvére a helyi temetőben nyugszanak. Itt született 1868 . november 4-én Rigler Gusztáv orvos, egyetemi tanár, a magyar közegészségtan nagy alakja. Számos dolgozata jelent meg e tárgykörből, melyek közül nevezetesebbek: Az egészségtani vizsgálatok módszerei; Közegészségtan és a fertőző betegségek; Közegészségtan és a járványtan rövid tankönyve. Rédly Gyula (1865-1938) aranykalászos okleveles mezőgazdász. 1894-1915 között a Dunamocsi Prímási Uradalom intézője, majd 1927 -ig bérlője. 1894. április 14-i esküvőjük után felesége, Mezey Jusztina is Dunamocsra költözött. Nyolc gyermekük született. Rédly Gyula tekintélyes, szigorú, de szociálisan érzékeny ember volt, beosztottjai nemcsak tisztelték, de szerették is. Az ismerősök a Duna felől kőfallal védett kúriát, mint édenkertet emlegették. A kúriából mára csak egy omladozó kőfal maradt. Itt született Rédly Gyula ötödik gyermekeként 1902 . december 1-jén Rédly Pál gyémántdiplomás gépészmérnök, számos tankönyv szerzője. Itt született 1912 . október 16-án Nehéz Ferenc (+1978) szlovákiai magyar újságíró, a Komáromi Lapok egykori főszerkesztője, később az amerikai emigráns irodalom képviselője. Több könyve jelent meg a század eleji dunamocsi életről. Itt járt iskolába Bartal Károly Tamás jászóvári főapát. A falu történetét Böszörményi János írta meg Dunamocs évszázadai ( 1990 ) című művében. Testvértelepülések Süttő Kocs Som (keresztnév) A Som a som növény nevéből származó régi magyar személynév. Rokon nevek Soma : a nyelvújítás korában alkotott név szintén a som szóból, a Kornél magyarítására, abból a feltevésből kiindulva, hogy a Kornél egy ’somfa’ jelentésű szó származéka. A Soma nevet később a Samu és a Sámuel helyettesítésére is használták. Gyakorisága Az 1990-es években a Som szórványos név, a Soma a 80-as évektől kezdve egyre népszerűbb, de még ritka név volt, a 2000-es években a Som nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között, a Soma a 70-86. helyen áll. Névnapok Som, Soma július 3. szeptember 16. Híres Somok, Somák Orlai Petrich Soma festő Zámbori Soma színész Hajnóczy Soma (bűvész) Binovce Binovce (cirill betűkkel Биновце) egy falu Szerbiában, a Pcsinyai körzetben, a Surdulicai községben. Népesség 1948-ban 598 lakosa volt. 1953-ban 627 lakosa volt. 1961-ben 673 lakosa volt. 1971-ben 690 lakosa volt. 1981-ben 646 lakosa volt. 1991-ben 603 lakosa volt 2002-ben 553 lakosa volt, akik közül 274 szerb (49,54%), 267 cigány (48,28%), 1 macedón, 1 ismeretlen. Válság (gazdaság) A válság (krízis) a termelésnek, a forgalomnak és a fogyasztásnak zavaraiból keletkező gazdasági baj, mely mindig értékek megsemmisítését vonja maga után. A munkamegosztás rendszere mellett minden gazdálkodó egyénnek számítania kell mások gazdasági tevékenységére; ha e számítások nem válnak be, a gazdasági életben zavarok keletkeznek, s ha ezen zavarokat általánosan érzik, válságnak mondják a bajt. A gazdasági élet különböző tevékenységeinek egymással helyes arányban kell lenniük, nevezetesen a termelésnek a fogyasztás mértékéhez és irányához kell alkalmazkodnia, a forgalomnak pedig a termelés és fogyasztás szolgálatában kell állnia. Ha a gazdasági tevékenységek valamelyike nagyobb arányú működést fejt ki, mint amekkorára a többi ágnak szüksége van, vagy megfordítva nem képes a többiek szükségleteinek megfelelni, akkor ez az aránytalanság valamelyik gazdasági körben vagyoni veszteségeket okoz, s ez a válság. Okaik szerint megkülönböztetik: a termelési, a hitel-, a pénz-, a forgalmi és az üzérkedési válságokat. Elterjedésüket tekintve vannak helyi, országos és világválságok. A termelési válságok vagy mezőgazdasági, vagy ipari eredetűek, s okaikat a túltermelésben keresik. A hitelválságok a bizalom megrendüléséből származnak, amikor ti. a hitelszükséglet nem talál kielégítést s így az adósok nem tudván kötelezettségeiknek megfelelni, sorra csődbe kerülnek; miután árukészleteikre s vagyonukra nem kínálkozik vevő: általános áresés következik belőle. A forgalmi válság lehet kereskedelmi, vagy közlekedési természetű; a kereskedelmi válság úgy keletkezik, hogy a kereskedők a fogyasztók vásárlási képességeit túlbecsülve, olyan nagy készleteket halmoztak fel raktáraikban, hogy azokat még elviselhető veszteséggel sem képesek akkorra eladni, mikorra tartozásaik esedékessé válnak; így aztán a kereskedelmi válság maga után vonja a hitelválságot is. A közlekedési válság a közlekedési eszközök felesleges szaporítása által keletkezik, de előállhat még úgy is, hogy a közlekedés irányának megváltozása folytán, vagy pedig technikai tökéletesítések miatt a régi közlekedési eszközök és vállalatok tétlenül kénytelenek vesztegelni. A pénzválság a pénz anyagának értékhullámzásából, vagy az érmek megrontásából, vagy a pénz szerfölötti bőségéből és hiányából állhat elő. Az üzérkedési válság végül a hitelközvetítők túlságos vérmes spekulációja által keletkezik, s legtöbbnyire börzei értékek és alapítási vállalkozások körül fejlődik ki, ezért néha tőzsdeválságnak is nevezik. A válság kérdését különösen a 19. század eleje óta vizsgálja szorgosan a tudomány, s ma már úgy előjeleit, valamint lefolyását, következményeit és orvosszereit eléggé pontosan ismerik, csakhogy a gyakorlati életben még sem lehet mindig ez orvosszereket alkalmazni. A válságok közeledését jelzik a nagy és merész üzérkedés, a gazdagodási vágy általános jelentkezése, a fényűzésnek és a játékszenvedélynek terjedése, az élelmiszerek, fényűzési cikkek és telkek árának, a munkabéreknek és a kamatlábaknak emelkedése, a tőzsdei árfolyamok esése. Maga a válság rövid lefolyású baj, s csak addig tart, amíg a felborult gazdasági egyensúly helyreállhat; néha egy-egy váratlan politikai vagy gazdasági hír hatása alatt keletkezik egy-egy tőzsdei válság, amely pár óra alatt véget ér, az ilyen válságot pániknak, ijedelemnek nevezik. A válság orvosszerei között vannak olyanok, amelyekkel meg lehet azokat akadályozni, s olyanok, amelyekkel azok lefolyását lehet gyorsítani és káros hatásukat csökkenteni. A preventív intézkedések közé tartoznak a helyes gazdasági és társadalmi politika, a kamaráknak és konzulátusoknak pontos felvilágosító szolgálatai, szóval gazdasági élet szervezése. A válság lefolyását enyhítik az okok elhárításával, így a hitelválság esetén nyújtott bő és olcsó hitel, termelési válság esetén nagy fogyasztó piacok feltárása, szállítási kedvezmények nyújtása stb. majdnem egészen elhárítják a válság káros hatásait. A válság tulajdonképpen úgy tekintendő, mint a rendetlen gazdasági állapot javulása, amely nagy és óriási veszteségekkel jár ugyan, de végeredménye mégis az, hogy a piac lázas helyzetét a normális egészségi állapotba vezeti vissza. Óvatosabb és kevesebb nyereséggel megelégedő népeknél a válságok ritkábbak és enyhébb lefolyásúak, mint az olyan népeknél, amelyek nagyobb nyeremények reményében kockázatosabb vállalatokba bocsátkoznak. Maladé Maladé (románul Mălădia) falu Romániában, Szilágy megyében. Fekvése Szilágysomlyótól északkeletre, Krasznahídvég és Kárásztelek közt fekvő település. Története Maladé nevét 1448-ban említették először az oklevelek Malade néven. Ekkor Báthory Lászlót iktatták be az itteni birtokba. 1473-ban Pwzthamalade, 1553-ban Puszta-Malad, 1795-ben Maladéj néven írták. A Kraszna vármegyéhez tartozó Maladé 1553-ban Somlyóhoz, 1795-ben a tasnádi uradalomhoz tartozott. 1473-ban özvegy Zsombori Tamásné Báthory Hedvig Pusztamalade birtokrészt rokonainak, illetve unokáinak adta át. 1476-ban Mátyás király Bélteki Drágffy Bertalannak adományozta. 1493-ban meghagyták, hogy helyezzék vissza Malade praediumba Báthori Miklóst, Domokost, Jánost és Zsigmondot. 1549-ben Báthory András, Kristóf, és István, valamint Valkai Miklósné, Kisvárdai Mihályné és Sarmasági András osztoztak meg a birtokon. 1681-ben Báthory Zsófia fejedelemasszony maladéi részbirtokát lefoglalták az itt levő ingatlanokkal együtt - bizonyos tartozás fejben - Magyar-Véggyantai Boros László számára, később a Rákóczi-család birtoka lett. A 18. század elejéről fennmarad összeírásban neve nem szerepelt, tehát ekkor már lakatlanul állhatott. 1806-ban báró Bánffy, gróf Toldalagi és báró Huszár családok voltak Maladé birtokosai. 1847-ben 407 lakost számoltak össze Maladén, ebből 396 görögkatolikus, 5 izraelita volt. 1890-ben 449 lakosából 26 magyar, 1 német, 391 román, 24 horvát és 7 egyéb nyelvű volt, melyből 33 görögkatolikus, 391 református, 18 izraelita volt. A házak száma ekkor 95 volt a településen. 1910-es összeíráskor 577 lakosa volt, ebből 36 magyar, 523 román, melyből 540 görögkatolikus, 23 izraelita volt. A 20. század elején Maladé Szilágy vármegye Szilágysomlyói járásához tartozott. Nevezetességek Görögkatolikus templom. Anyakönyvet 1823 -tól vezetnek. Champagne-Ardenne Champagne-Ardenne Franciaország egyik régiója. Csemernye Csemernye (1899-ig:Varannó-Csemernye, szlovákul Čemerné) Varannó város része Szlovákiában, az Eperjesi kerület Varannói járásában. Fekvése Varannó központjától 1 km-re délnyugatra, a Tapoly jobb partján fekszik. Története V. István király 1270-ben kelt adománylevele szerint Csemernye területe a csicsvai uradalommal szomszédos lipóci királyi birtokhoz tartozott. A települést magát 1282-ben egy birtokmegosztás alkalmával "Chemerna" alakban említik először. 1410-ben Luxemburgi Zsigmond Csemernyét és a szomszédos falvakat a csicsvai uradalomhoz csatolta. Templomának első említése 1335-ből a pápai tizedjegyzékből származik, ekkor említik Miklós nevű papját is. A templom Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletére volt szentelve. A falu 1523-ig a csicsvai uradalommal együtt a Rozgonyi család birtoka volt. 1523-ban kihalt a Rozgonyi család, így 1524-től új birtokosai lettek a falunak a Báthoryak. Báthory György felvette a protestáns hitet, így a 16. században a katolikus plébánia is evangélikus lelkészség lett. 1600-ban említik a falu iskoláját is. Az 1670-es években a templomot visszakapták a katolikusok és újraalapították a plébániát is. Az 1749-es összeírás szerint a falunak 292 lakosa volt. Újabb katolikus templomát 1817-ben építették és Szent Anna tiszteletére szentelték. Ebben az évben a községben 567 római katolikus, 500 görögkatolikus, 8 evangélikus, 2 református és 90 zsidó élt. A görögkatolikus templomot 1814-ben építették. Vályi András szerint " CSEMERNYE. Tót falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Gróf Barkóczy Uraság, fekszik Toplán vize mellett, Homonnával által ellenben, lakosai katolikusok, határja ha szorgalmatosan miveltetik jó termékenységű, vagyonnyai középszerűek, második Osztálybéli." Fényes Elek szerint " Varanó-Csemernye, tót falu, Zemplén vgyében,, a Tapoly völgyében, ut. p. Eperjes. Határa 2189 hold, mellyből belsőség 156 h., szántó 1382 h., rét 651 hold, s ebből 14 4/8 telek és 48 zsellér utáni urbériséget kivéve, a többi majorság. Földje lassan emelkedett parton homokos, a gabona minden nemeit megtermi; különösen sok és hires káposzta termesztetik; rétjeit a Tapoly árja rendesen elönti. Ezelőtt a lakosok szép csikókat is neveltek. Lakja 610 r. kath, 430 görög kath., 20 evang., 100 zsidó. A falu végén a Vehéczi patak a Tapolyba szakad, mellyen vámhid áll. Van itt kőből épült g. kath. anyatemplom, r. kath. kápolna, derék épületjei gr. Barkóczy János, gr. Forgács, Vladár Tamás, Matyasovszky Boldizsár földesuraknak, 3 szeszgyár, 3 állásos vendégfogadó, 1 bőrgyár, 1 vizimalom. – E helységhez tartozik Lomnyicza puszta, mellyben 9 h. belsőség, 1137 hold szántó, 327 hold rét, 41 hold nyires erdő. E puszta földje fekete homok, s olly termékeny, hogy Zemplén felső részében e határhoz egyik sem hasonlitható. Birják szinte az emlitett uraságok, és még igényt tartanak hozzá Sós Pál örökösei." Zemplén vármegye monográfiája szerint "Csemernye, tót kisközség a Tapoly-völgyben. Van 219 háza és 1469, nagyobbára gör.-kath. vallású lakosa. Azelőtt Varannó-Csemernye volt a neve. Postája, távírója és vasúti állomása Varannón van. Első birtokosául 1402-ben Rozgonyi Lászlót ismerjük, de egy évvel később az Eödönffiek is szerepelnek. 1487-ben a Rozgonyiak Lapispataki Miklós alispánnak adják zálogba. Az 1598-iki összeírás Putton Mátyást és Báthory Istvánt említi birtokosaiul. Ez időben a csicsvai vár tartozéka volt. 1658-ban gróf Draskovich Miklós és neje, Drugeth Borbála részüket Károly Ádámnak és nejének, Thököly Máriának zálogosítják el. Azután mindvégig a homonnai uradalomhoz tartozik és a Barkóczyak lesznek az urai, de egy része a gróf Forgách, Máriássy, Vladár, Soós, Schramb, Rozgonyi, Malonyay, Hazuga és Vitéz családok birtoka. Most csak gróf Hadik-Barkóczy Endrének van itt nagyobb birtoka és gőzmalma. A faluban két templom van. A róm. kath. templom 1830 körül, a gör. kath. pedig 1814-ben épült. Ide tartoznak Polovina- és Ortási majorok és Lomnicza-puszta, mely utóbbi hajdan község volt és a Rákóczy-féle mozgalmak alatt pusztult el. Szintén a csicsvai vár tartozéka volt és annak sorsában osztozott. 1663-ban a községben a pestis dühöngött. Csemernyén van a körjegyzőség székhelye is, Diószeghy János főszolgabíró csinos lakásával és parkjával." 1920-ig Zemplén vármegye Varannói járásához tartozott. 1970. július 1-én csatolták Varannóhoz. Népessége 1910-ben 1478,többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. Nevezetességei Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1817-ben épült. Görögkatolikus templomát 1814-ben építették. Új katolikus temploma 1934 és 1937 között épült. Dikénessav A dikénessav szabad állapotban nem ismert sav. Sói a diszulfitok, melyek hidrogén-szulfitok koncentrált oldataiból nyerhetők dehidratációval: Savanyítás hatására ismét hidrogén-szulfitok keletkeznek: Haroué Haroué település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 494 fő (2015). Haroué Affracourt, Crantenoy, Gerbécourt-et-Haplemont, Ormes-et-Ville és Vaudeville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Massimo Mutarelli Massimo Mutarelli (Como, 1978. január 13.) olasz labdarúgó, jelenleg a Bologna játékosa. Mutarelli pályafutását az Atalantában kezdte és 1996 áprilisában mutatkozott be a Serie A-ban egy Lazio elleni mérkőzésen, melyen 3-1-es vereséget szenvedtek. A Bergamóban eltöltött 4 teljes szezon után 1998 januárjában eladták a Genoának, ahol összesen 138-szor szerepelt. 2002-ben ismét klubot váltott. Ekkor a szicíliai Palermo gárdáját választotta. Két évet játszott a Serie B-ben. Majd a 2004-2005-ös szezonban már a Serie A-ban szerepeltek. Az első szezon után felkeltette az érdeklődést a Lazionál, és ezután a fővárosi gárdához került. A Lazionál eltöltött első szezon jól sikerült számára. A Roma elleni városi derbin góllal járult hozzá a 3-0-s eredményhez. A 2007-08-as bajnokságban sérülések hátráltatták, így nem tudott teljes értékű munkát végezni a szezon vége felé. Bemutatkozott a Bajnokok Ligájában is, de balszerencséjére kiállították a Werder Bremen ellen. Mutarelli 2009 januárjában a Bolognába igazolt. 2Y busz (Szekszárd) A szekszárdi 2Y buszjárat az Autóbusz-állomás és Palánk, vegyesbolt között közlekedik. Az alapjárathoz viszonyított eltérés a jobbparásztai betérése. Forrás A Dél-dunántúli Közlekedési Központ hivatalos oldala Menetrend St. Andrea Szőlőbirtok A 2002-ben alapított St. Andrea Szőlőbirtok Magyarország északkeleti részén, a Bükk-hegység lábánál húzódó Egri borvidéken gazdálkodik. A birtok központja Egerszalókon található. Fekvése A St. Andrea Szőlőbirtok az Egri borvidéken összesen négy településen, kilenc dűlőben, 53 hektáron gazdálkodik. Éghajlati adottságai alapján a borvidék inkább hűvösebb, amit az itt termelt borok karaktere is mutat: jellemzőek az összetett savak, a gazdag aromák, a nem túlzó tanninok és az elegancia. A borvidék termőtalaja igen változatos. Meghatározó a vulkáni eredetű riolittufa altalaj, amit elsősorban igen kötött, mély, gazdag agyagtartalmú barna talaj borít. Egyes termőhelyeken megjelenik a mész, a pala, a zeolit, a márga és a homokkő is. A borász Dr. Lőrincz György 1991-ben szerzett diplomát a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen, 1998-ban ugyanott doktorált, 2011–2014 között a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola hallgatója volt. 1985–1992 között OB-I osztályú vízilabdázó, 1994-ig az Egri Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet borásza, 1995–2002 között az Egervin technológiai vezetője, ezt követően a St. Andrea Szőlőbirtok vezetője, borásza, társtulajdonosa, a Pannon Bormíves Céh tagja. 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki, 2008-ban a Borászok borásza, 2009-ben az Év Bortermelője címmel ismerték el, 2013-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztjét. 2014-ben a St. Andrea Szőlőbirtok munkatársa lett a szőlész-borász szakmérnök végzettségű ifj. Lőrincz György, aki elsősorban a szőlőben segíti a pincészet munkáját. Borkészítési filozófia A szőlőbirtok ültetvényeinek nagy része saját telepítés. Jelenleg 17 szőlőfajtával foglalkoznak, körülbelül 70-30% a kék- és a fehérszőlők aránya. A telepítések során Eger jellemző szőlőfajtáit ültetik, a legfontosabbak az olaszrizling, a hárslevelű és a furmint, a kékszőlők közül pedig a kékfrankos. Hitvallása szerint a pincészet elsősorban a termőhely adottságait és Eger bortermelő hagyományait kívánja megmutatni; ezért főként a borházasításokra, a Bikavérre és az Egri Csillagra fókuszál. Ezeket az Egri borvidék klasszifikációjának megfelelően három minőségi szinten készítik: classicus, superior és grand superior kategóriákban. Boraik természetes módon, hagyományos eljárással készülnek. Dűlők és szőlőfajták Egerszalók északi részén található, talaja vulkáni riolittufa, melyet mély, kötött, agyagban gazdag talaj fed. A 2,9 hektáron elterülő, dél-délkeleti kitettségű dűlő legmagasabb pontja kb 230 méter. Szőlőfajták: kadarka, kékfrankos, merlot. Tőkeszám: 6200 tő/hektár. Egerszalók központi részén elhelyezkedő birtok, talaja vulkáni riolittufa, melyet mély, kötött, agyagban gazdag talaj borít. A tető déli és délnyugati fekvésű, területe: 5,1 hektár. Szőlőfajták: pinot blanc, chardonnay, rajnai rizling, viognier, pinot noir, menoir, merlot, kékfrankos, syrah, cabernet franc. Tőkeszám: 6200 tő/hektár. A Ferenc-hegy Egerszalók egyik jelképes dűlője, mely 3 hektáron, kb. 240 méteres tengerszintfeletti magasságon helyezkedik el, kitettsége kelet-délkeleti. Talaja vulkáni riolittufa, melyet tápanyagban szegény, vékonyabb termőréteg fed. Szőlőfajták: pinot noir, chardonnay, kékfrankos. Tőkeszám: 6200 tő/hektár. A dűlőt borító talaj hasonló a Ferenc-hegyéhez, vékony termőrétegű, agyagos és szikár. A 0,3 hektáron elterülő fennsík enyhén észak felé fordul, tengerszintfeletti magassága kb. 220 méter. Szőlőfajták: chardonnay. Tőkeszám: kb. 10 000 tő/hektár. Egerszólát területén egy 13 millió éves riolittufa-ömlés található, melyben a középső miocénban lerakódott kavics és szárazföldi agyagréteg rétegződés is megfigyelhető. A tufás altalajt vékony, agyagos termőréteg fedi. A dél és délkeleti fekvésű dűlő legmagasabb pontja kb. 220 méter, területe 5,3 hektár. Szőlőfajták: hárslevelű, furmint, leányka, olaszrizling, szürkebarát, viognier, sauvignon blanc. Tőkeszám: kb. 6200 tő/hektár. Eger térségében található, keleti fekvésű dűlő, területe 0,8 hektár. Oligocén mélytengeri képződményekre, kiscelli agyagra és egri agyagmárgára rétegződik az enyhén savanyú, meszes, palás, tufás, humuszban szegény és ásványban gazdag talaj. Szőlőfajták: pinot noir, furmint. Tőkeszám 6-8000 tő/hektár. A Nagy-Eged hegy az Egri borvidék emblematikus termőhelye. Az Eger térségében emelkedő hegy alapkőzete - a borvidéken egyedülálló módon -, nem riolittufa, hanem szürke triászkori mészkő. Erre mészmárga alapú sárgásfehér üledék, a nummulitesz mész rakódott le, mely ma a Nagy-Eged-hegy legjellemzőbb altalaját adja, fedőtalaja sekély rendzina talaj. A 6,5 hektáron elhelyezkedő dűlő egyedi mikroklímával rendelkezik. A szinte merőlegesen beérkező napsugarakat a sziklás mészkőtalaj visszaveri, több fokkal melegebb hőmérsékletet hozva létre a talaj felszíne felett. Korai tavasz jellemzi. A meredek, déli lejtők és a sekély talaj miatt a csapadék viszonylag hamar leérkezik, így a hegyoldal száraznak mondható. Szőlőfajták: kékfrankos, kadarka, csóka, pinot noir, syrah, merlot, chardonnay, furmint. Tőkeszám 6200-10 000 tő/hektár. A Nagy-Eged-hegy alsó részén, a hegy „szoknyáján” terül el az 5 hektáros birtok. Különleges, mészköves kőzetét gazdagabb humusztartalmú feltalaj borítja. Szőlőfajták: kékfrankos, merlot, cabernet franc, hárslevelű, sauvignon blanc. Tőkeszám: 4000 tő/hektár. A Demjén község területéhez tartozó 17 hektáros birtok rendkívüli változatos felszínű termőhely, közepén egy katlannal. A jellemzően tufás altalajon vékony, agyagos termőréteg található. A déli kitettségű dűlő legmagasabb pontja a 220 méteren elterülő Messzelátó-tető. Szőlőfajták: kékfrankos, kadarka, merlot, pinot noir, cabernet franc, turán, hárslevelű, leányka, pinot blanc, sauvignon blanc. Tőkeszám 5000 tő/hektár Díjak, elismerések Magyarország legnépszerűbb borászata (Borbarát Magazin 2006) Prestige Award 2011 (Az év legnagyobb presztízsű magyar borászata, Prestige Reserve Club) Az Év legkedveltebb borászata, 2011 (Debreceni Borozó Magazin) Az Év legkedveltebb borászata, 2013 (Debreceni Borozó Magazin) Az Évtized TOP 10 borászata között (Borigo Magazin 2014) Az Év legjobb borászata, 2014 (Debreceni Borozó Magazin) Az Év pincészete, 2014 (Borigo Magazin) Dr. Lőrincz Györgyöt 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki, 2008-ban a Borászok borásza, 2009-ben az Év Bortermelője címmel ismerték el, 2013-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztjét. John Milnor John Willard Milnor (Orange(wd), 1931. február 20. –) amerikai matematikus, aki a munkásságával hozzájárult a differenciáltopológiához(wd), a K-elmélethez(wd) és a dinamikai rendszerhez. A Stony Brook Egyetem(wd) professzora, azon öt matematikus egyike, aki elnyerte a Fields-érmet, a Wolf-díjat és az Abel-díjat (Michael Francis Atiyah, Pierre Deligne(wd), Jean-Pierre Serre(wd) és John G. Thompson a másik négy matematikus). 2 Cool 4 Skool A 2 Cool 4 Skool a BTS dél-koreai fiúegyüttes debütáló kislemeze, amely 2013. június 12-én jelent meg a Big Hit Entertainment kiadásában. Az album kilenc dalt tartalmaz és két rejtett számot. Videoklip a No More Dreamhez készült, koreaiul és japánul, valamint a We Are Bulletproof Pt.2-hoz. Háttér és kiadás 2013. május 21-én a Big Hit Entertainment az együttes weboldalán visszaszámlálást indított, majd május 26-án megjelent az első előzetes a YouTube-on. A tagok képeit és a koncepciós fotókat a Facebook-on tették közzé. Június 6-án a kiadó Twitter-en megosztotta az album számainak a listáját és a No More Dream előzetesét. 2013. június 12-én az együttes sajtótájékoztatót tartott, valamint előadta a No More Dream és a We Are Bulletproof Pt.2 című dalokat a sajtó jelenlétében. Hivatalosan 2013. június 13-án, az Mnet M [M! Countdown színpadán debütáltak. EU-FIRE Kft. Az EU-FIRE Kft. az ingatlanfejlesztések mellett a geotermikus energiaforrások fejlesztésének szakértőjeként stabil és eredményes magyar tulajdonú társaság, amely meghatározó szereplő a magyar környezetbarát ingatlanfejlesztések és beruházások piacán. Egyik legfontosabb mozgatóereje az innováció. A cég története Az EU-FIRE Kft-t 2001-ben alapították tulajdonosai. 2007-ig több jelentős ingatlanfejlesztési projektben vett részt, amelyekben tervezési és fővállalkozói feladatokat végzett. Jelenlegi nevét 2007-ben kapta, azóta is EU-FIRE Ingatlanfejlesztő és Tanácsadó Kft-ként (Finance, Investment & Renewable Energy) működik. Az EU-FIRE Kft. 2006-ban külön divíziót alapított, amely kifejezetten a geotermikus projekt technológiák szakmai kérdéseivel, a geotermikus projektek műszaki, jogi és pénzügyi megvalósíthatóságával foglalkozik. Ezenkívül az érintett hatóságokkal, szakértőkkel, önkormányzatokkal, befektetőkkel és más finanszírozókkal való kommunikációért felelős. Célkitűzése, hogy a geotermikus energia által kínált lehetőségeket kihasználva környezetbarát energiaforrás felhasználását biztosítsa Magyarországon. A geotermikus projektek finanszírozása érdekében kapcsolatban áll hazai és nemzetközi bankokkal, befektetőkkel, kockázati alapokkal. Ugyancsak jelentős tapasztalatokkal rendelkezik a projektekre nyújtható állami és európai uniós pályázatok előkészítésében és sikeres felhasználásában, melyet a beruházásaikhoz eddig elnyert több milliárd forintos pályázati forrás igazol. A környezetbarát energiaforrások fontosságát és kiemelkedő szerepét felismerve a társaság szakértő csapata a magyarországi geotermikus energiakutatások és felmérések aktív szereplője, élenjáró képviselője. Bízik abban, hogy eredményei elősegítik a magyarországi geotermikus energiaforrások használatának mielőbbi elterjedését. Célkitűzések A magyar és nemzetközi gazdaság szereplőjeként az EU-FIRE Kft. célja olyan tevékenységekben való részvétel, amelyek társadalmi, nemzetgazdasági és globális szerepvállalásról tanúskodnak. Küldetése, hogy elérhető geotermikus energiát biztosítson egy-egy város vagy közösség számára és ezzel lehetővé tegye számukra, hogy olcsóbban jussanak hozzá az energiához. Mindez hozzájárulhat az energiafüggőség mérsékléséhez, a megújuló energia pedig csökkenti a társadalom ökológiai lábnyomát és ezzel óvja bolygónk jövőjét. Clohars-Fouesnant Clohars-Fouesnant település Franciaországban, Finistère megyében. Lakosainak száma 2043 fő (2015). Clohars-Fouesnant Pleuven, Bénodet és Gouesnac’h községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gourbesville Gourbesville település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 171 fő (2015). Gourbesville Amfreville, Étienville, Fresville, Le Ham és Orglandes községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Chondrostoma fahirae A Chondrostoma fahirae a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj. Rendszertani eltérés Ezt a halat, korábban a Pseudophoxinus nembe sorolták, Pseudophoxinus fahirae név alatt. Előfordulása A Chondrostoma fahirae csak Dél-Törökország területén található meg; a Tefenni melletti Kirkpinar nevű forrás endemikus hala. Megjelenése A hal átlagos testhossza 5 centiméter, azonban 14 centiméteresre is megnőhet. Életmódja Apró rajhal. Tápláléka valószínűleg apró rákok, rovarlárvák és repülő rovarok. 1986–1987-es magyar női vízilabda-bajnokság Az 1986–1987-es magyar női vízilabda-bajnokság a negyedik magyar női vízilabda-bajnokság volt. A bajnokságban öt csapat indult el, a csapatok két kört játszottak. Tabella * M: Mérkőzés Gy: Győzelem D: Döntetlen V: Vereség G+: Dobott gól G-: Kapott gól P: Pont (29729) 1999 BY1 A (29729) 1999 BY1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. január 18-án. Ompolygalac Ompolygalac románul: Galați, falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Fekvése Zalatnától délkeletre, az Ompoly jobb partján fekvő település. Története Ompolygalac, Galac nevét 1505-ben említette először oklevél Galac néven. 1507-ben Túrcsáni András deák két puszta jobbágytelekből álló Galaz-i birtokrészét 25 Ft-ért eladta Szakácsi Tokos István fogarasi várnagynak. 1522-ben Csúcsi Tomori István (e) Galacz- egészbirtokát 1500 Ft-ért eladta Sárvári Miklósnak, Munkács és Fogaras várnagyának. 1526-ban Galacz Kövesdi Tomori Miklós (e) fogarasi várnagy egészbirtoka volt. További névváltozatai: 1534-ben Galacz, 1733-ban és 1760–2 között Galatz. 1808-ban Galacz, 1913-ban Ompolygalac. A trianoni békeszerződés előtt Alsó-Fehér vármegye Magyarigeni járásához tartozott. 1910-ben 744 lakosából 30 magyar, 714 román volt. Ebből 15 római katolikus, 12 református, 713 görögkeleti ortodox volt. Béost Béost település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 220 fő (2015). Béost Eaux-Bonnes, Laruns, Louvie-Soubiron, Arbéost és Arrens-Marsous községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gare de Saint-Étienne-Carnot Gare de Saint-Étienne-Carnot vasútállomás Franciaországban, Saint-Étienne településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Saint-Georges-d'Aurac-Saint-Étienne-Châteaucreux-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Saint-Étienne-Châteaucreux Gare de Saint-Étienne-Le Clapier Sósújfalu Sósújfalu, (szlovákul: Ruská Nová Ves) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában. 2011-ben 1110 lakosából 1054 szlovák volt. Fekvése Eperjestől 8 km-re délkeletre fekszik. Története A település a 13. században keletkezett, Sóvár filiája, a Soós család birtoka volt. 1402-ben "Wyfalu" alakban említik először. 1423-ban "Alsowyfalu, Felswvyfalu" néven szerepel, tehát ekkor már két részől állt. 1427-ben 16 portát számláltak a faluban, ezzel a közepes nagyságú falvak közé számított. 1438-ban 12 egész portája volt, emellett 8 ház üresen állt. 1548-ban 4, 1567-ben 4 és fél, 1588-ban 4 és háromnegyed portáig adózott. 1600-ban 11 lakott háza volt. 1688-ban vámszedőhely volt. Az évszázadok során több birtokosa volt, a Soós, a Galambos, a Lónyai, a Kapy, a Sztankay és a Dessewffy családok. 1787-ben 55 házába 397 lakosa élt. 1828-ban 89 háza és 669 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, erdei munkákkal, faárukészítéssel foglalkoztak. Később főként a közeli Eperjes üzemeiben dolgoztak. Vályi András szerint "Sós Újfalu. Sáros Várm. fekszik Sovárhoz közel, mellynek filiája." Fényes Elek szerint " Ujfalu (Sós), Sáros vmegyében, orosz falu, 43 r. kath., 605 gör. kath., 8 zsidó lak. Gör. kath. paroch. templom. Nagy erdő. F. u. a kamara s m. Ut. p. Eperjes." 1910-ben 505, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 1920 előtt Sáros vármegye Eperjesi járásához tartozott. 2001-ben 916 lakosából 893 szlovák volt. Nevezetességei A falutól keletre levő erdős csúcson látszanak Sebes várának csekély maradványai. A vár a 14. században épült, 1550 -ben az eperjesiek ostrommal elfoglalták és felégették, azóta rom. Görögkatolikus temploma 1790 -ben épült, 1880-ban és 1927-ben megújították. Ikonosztáza 1881 -ben készült. Posszam A posszam (hangul: ��, latin betűkkel: bossam) egyfajta sszam (ssam) a koreai gasztronómiában. Főtt vagy sült setéshúst tekernek friss növénylevélbe, különféle ízesítéssel. Dél-Koreában nagyon népszerű étel, szívesen fogyasztják andzsu (anju)ként, azaz alkoholos italok kísérő ételeként. Eredete A posszam (bossam) eredete szorosan kapcsolódik a kimcshi (kimchi)éhez. A kimdzsang (kimjang) időszakban, amikor télire nagy mennyiségű kimcshi (kimchi)t készítettek a parasztok, a nemesurak sertéshúst ajándékoztak a készítőknek, hogy jobb kedvvel végezzék a feladatot, mivel a kimcshi (kimchi)készítés fáradságos és hosszadalmas munka volt, és a nemesek helyett is a szolgáik végezték. A sertéshúst megfőzték, felszeletelték és friss kimcshi (kimchi)vel fogyasztották. Elkészítése A sertéshús főzőlevébe gyömbért és vöröshagymát tesznek, a kellemetlen szagok elűzése végett. A megfőtt húst vékonyra szeletelik, harapásnyi méretűre, majd szeudzsot (saeujeot)ba (fermentált garnélaszósz) mártják. Salátalevélre, kínai bazsalikom levelére vagy egyéb zöld levélre kevés friss kimcshi (kimchi)t helyeznek, erre kerül a hús, majd valamilyen szósz (például sszamdzsang (ssamjang) vagy kocshudzsang (gochujang)). Kerülhet rá fokhagyma vagy akár nyers osztriga is. Az így feltekert vagy összehajtogatott sszam (ssam)ot egy harapással fogyasztják el. Az éttermekben a posszam (bossam) mellé gyakran szolgálnak fel kamdzsathang (gamjatang)ot, azaz burgonyalevest. A posszam (bossam) készülhet sült húsból is. Bojan Lazić Bojan Lazić (cirill betűkkel: Бojaн Лaзић; Kruševac, 1974. május 13. –) szerb labdarúgó. Sikerei, díjai FC Sopron : Magyar labdarúgókupa győztes: 2004-05 Bullpup A bullpup felépítésű fegyverek esetében a tár (és jellemzően a zárszerkezet is) a mellső pisztolymarkolat és az elsütőbillentyű mögött, a tusában helyezkedik el. Így a fegyver működéshez szükséges részei töltik ki a korábban csak fa vagy műanyag tusa belsejét. Egyesek szerint a hátrakerült súlypont a kényelmes, tűzkész helyzetben tartást segíti, ugyanakkor nem tart ellent a például sorozatlövéskor fellépő nagy felcsavaró erőnek. A bullpup rendszernek több fontos előnye is van. Legnagyobb előnye, hogy a fegyver összességében sokkal rövidebb, miközben megtartja hosszú csövét. Története A bullpup-koncepció a második világháború végeztével teljesedett ki. Az első a brit Enfield 7 mm EM2 kísérleti fegyver volt. Ez a gázelvételes működésű gépkarabély a maga korában merően újszerűen, a pisztolymarkolat mögé tette a tárat. A csatapróbák során az EM2 pontosnak és megbízhatónak bizonyult, azonban politikai támogatás hiányában, illetve az amerikaiak által a NATO-ra erőszakolt puskalőszer miatt nem jutott túl a prototípusfázison. A bullpup elrendezés ezután az 1970-es évekig háttérben maradt, míg Ausztria, Franciaország és az Egyesült Királyság bemutatta az ilyen jellegű, de új formatervezésű fegyverét. A francia FA MAS 5,56x45 mm, késleltetett tömegzáras gépkarabélyt általánosan az 1980-as évek elején rendszeresítették. A futurisztikus osztrák Steyr AUG ugyanilyen kaliberű volt, integrált optikai irányzékkal és műanyag tokkal. Az AUG aratta még a legnagyobb nemzetközi sikert, hiszen hazáján kívül Ausztrália, Új-Zéland és Írország is rendszeresítette (csekély katonai erejük dacára). Bullpup-felépítésű fegyvert használó országok Ausztrália Rendszeresített fegyver: Steyr AUG ( Austeyr 88 ) 1989 óta. Ausztria Azerbajdzsán Különleges erők: IMI Tavor TAR-21 2008 óta. Belgium Rendszeresített fegyver: FN F2000 2004 óta, FN P90 1991 óta. Egyesült Királyság Rendszeresített fegyver: SA80 1985 óta. Franciaország Rendszeresített fegyver: FAMAS 1978 óta. Guatemala Különleges erők: IMI Tavor TAR–21 Horvátország Rendszeresített fegyver: HS Produkt VHS gépkarabély 2009 óta. India Különleges erők: IMI Tavor TAR-21 2002 óta. Írország Rendszeresített fegyver: Steyr AUG 1988 óta. Izrael Rendszeresített fegyver: IMI Tavor TAR–21 2009 óta. Kína Rendszeresített fegyver: QBZ-95 1997 óta. Omán Rendszeresített fegyver: Steyr AUG. Oroszország Különleges erők: OC–14 Groza , A–91 , Dragunov SZVU az 1990-es évek óta. Örményország Rendszeresített fegyver: K—3 1996 óta. Pakisztán Különleges erők: FN F2000. Szingapúr Rendszeresített fegyver: SAR—21 1999 óta. Szlovénia Rendszeresített fegyver: FN F2000 2007 óta. Új-Zéland Rendszeresített fegyver: Steyr AUG 1988 óta. Az SA80 kudarca A legnagyobb kudarc, ami a bullpup-koncepciót érte, a brit SA80 volt, melyet a 7,62x51 mm L1A1 öntöltő puskák leváltására rendszeresítettek 1985-ben. Az eredetileg gyengébb, 4,85 mm kísérleti lőszerre tervezett fegyvert politikai nyomásra alakították át a nagyobb terhelést jelentő 5,56x45 mm-esre, ami a fegyver súlyos problémáit okozta. A teljesen megbízhatatlan SA80-nál gond volt a tárakkal, az elsütő- és biztosítószerkezettel, a hüvelykivetéssel, ráadásul az alulméretezett tok is rendszeresen szétrepedt. Az utóbbi évtizedben számos alkalommal próbálták módosítani, javítani, de ez még a legendás Heckler und Kochnak sem sikerült. A brit katonák a mai napig használhatatlan fegyverrel kénytelenek harcba indulni. De ha tehetik, másképp döntenek: a SAS egységei amerikai M16-osokat használnak az SA80 helyett. Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a Bullpup című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Forrás Chris McNab: A fegyverek nagykönyve, Budapest, 2005, Totem Plusz Könyvkiadó Kft., ISBN 963 590 238 7, 309. oldal. Toa A Toa a Bionicle univerzum legismertebb jóságos csoportja, olyan hősök, kiknek feladata a matorán népesség megvédése a gonosz erők ellen. Nevük is erre utal, mely durván lefordítva hőst jelent. Hőstetteiket a nyilvánosság előtt végrehajtva nyerik el védenceik bizalmát, szeretetét. Sőt, maga a „Toa” szó is hőst jelent matorán nyelven. A Toák elemi erőkkel rendelkeznek, amely azt jelenti, hogy mindegyikük képes egy bizonyos elem (tűz, víz, jég, föld, kő, levegő és fény) fölött uralkodni. Ezeket az energiákat szerszámokon és fegyvereken keresztül vezetik a külvilágba vagy ellenség felé, de képesek kezükön át is kifejteni őket. Emellett minden Toa visel egy Nagy Kanohi Maszkot is, amelyek különféle erőkkel ruházzák fel a viselőjüket. A Toák tiszteletére emelhetnek Suvákat (szentélyeket), ahol összegyűjtött maszkjaikat tartják. A Toa, ha a Suvája hatótávolságon belül van, képes az arcán lévő maszkot egy, a Suván lévőre cserélni. Ilyenkor a két Kanohi maszk elhalványodik, és teleportációval helyet cserél. Ám maszkjaikat nem muszáj egy szentély biztonságába helyezni, ugyanis képesek egyszerre több maszkot is arcukon hordani és ezeket is akaratuk szerint tudják váltogatni. Egyben ők a Bionicle termékcsalád legfőbb, kihagyhatatlan elemei. Főbb jellemzők A Toák rendszerint magas lények, átlagos magasságuk 1,6 bio (körülbelül 2,11 méter). Mindegyikük hord Kanohi Maszkot, s fel vannak szerelve Toa szerszámokkal és fegyverekkel, melyeken keresztül elemi erőiket vezetik. Testüket védelmező páncélzat védi. Minden Víz Toa nőnemű, amely a személyiségét illeti – tudniillik, a hím és nő Bionicle lények közt nincs fizikai különbség, legfeljebb a fizikai erejük vagy színük más. Ők a Nagy Szellem, Mata Nui akaratának nyilvános végrehajtói. Egy időben a Bionicle univerzumban harmincezer Toa élt, ám mára a számuk drasztikusan lecsökkent, s csak ötvenhatan vannak. Nemrég szintén ötvenhatan voltak, de miután Matoro, a Jég Toa Mahrija föláldozta magát, hogy megmentse Mata Nuit, a Nagy Szellemet, létszámuk ötvenöt főre csökkent. Hozzáadva ehhez a számhoz a Hang Toáját, Krakua Toát, újból ötvenhatot kapunk. A Toák matoránokból jönnek létre, de csak akkor, ha az a sorsuk, s ezáltal Toa energiát hordoznak magukban. Ezt az energiát több módon lehet működésbe hozni. A Toává válásnak eddig megismert módjai: Toa Kövek által: egy Toa különleges tárgyakba, Toa Kövekbe helyezi erejének egy részét, hogy ezek a megfelelő pillanatban a kijelölt matoránokba legyenek sugározva. Így tett Lhikan Toa is, hogy életre hívja a hat Metru Toát. Toa Köveket használt Takua is Mata Nui szigetén, hogy a parthoz hívja a Mata Toák elromlott Toa tartályait. Maszk által: néhány maszkban elegendő energia van, hogy egy matoránt Toává változtasson. Az Avohkii Kanohi, azaz a Fény Maszkja is ezt tette Takuávál, hogy Takanuva Toává alakítsa őt a Vörös Csillag által: mindössze egy olyan esetről tudni, ahol a rejtélyes Vörös Csillag energiái által lett matoránból Toa. Jaller csapatát a Vörös Csillagból kisugárzó villámok változtatták Inika Toává, s nevüket is így kapták („Inika” – „csillagenergia”) Az egyetlen ismert kivételt a Mata Toák képezik, mivel ők eleve Toákként jöttek a világra. Ha egy Toa beteljesíti sorsát, választania kell, hogy Toa marad, vagy erejét egy jó cél érdekében feláldozva gyöngébb Turagává válik. Egy lényeges szabályt minden Toának szem előtt kell tartani: tilos ölni. Mégis, már több eset is történt, amikor egyes Toák így cselekedtek. Tahu is ezt tette, amikor egy egész erdőt perzselt föl láng fölötti erejével, amiért lusta vagy makacs volt ahhoz, hogy felmásszon az egyik fán lévő maszkért. A legjelentősebb ölési cselekedet azonban a női Tuyet Toához kötődik. Ő egy áruló volt a Toák közt, s társai félrevezetése és saját maga érdekében ölt meg több matoránt is. Toa csapatok és változatok Mata Toa – szokás őket eredeti Toának nevezni, mivel ők voltak az első játékként és képregényben megjelenő hősök. Ők voltak Tahu, a Tűz Toája; Gali, a Víz Toája; Kopaka, a Jég Toája; Pohatu, a Kő Toája; Lewa, a Levegő Toája; és Onua, a Föld Toája. A rajongók közt elterjedt még a „Toa Olda” elnevezés is, de ezt egyre ritkábban használják, miután bevezették a „Toa Mata” hivatalos elnevezést. Nuva Toa – a Mata Toák továbbfejlesztett változatai, erősebb maszkokkal, és nagyobb hatalommal elemi erejük felett. A valaha volt legerősebb Toák, de nem a legtapasztaltabbak. Artakhától úl páncélzatot kapnak, az úgynevezett „alkalmazkodó vértet”, amely a környezethez képes igazodni. Maszkjaik is áttervezést kapnak, de csakis alakjuk lesz más, képességük nem. Takanuva, a Fény és Árnyék Toája – Noha jóban van a Nuva Toával (még matorán korában, Takuaként segített nekik), nem tagja a csapatuknak. Annak ellenére, hogy páncélzata hasonló a Nuva Toák jelenlegi páncélzatához, ő maga nem Nuva Toa, hanem „sima” Toa. Néha a Mata Toák közé sorolják, bár ennek a besorolásnak nincs sok alapja. Ő az első és eddig egyetlen Fény Toa, ám újonc Toaként meglehetősen tapasztalatlan, még gyakorolgatja erőit. Nemrégiben egy árnyékpióca támadt rá, amely a fényt kezdte kiszipolyozni testéből. Szerencsére sikerült eltávolítani róla a lényt, mielőtt az minden fényt kiszívhatott volna, de Takanuva fénye így is megcsappant. Immár félig árnyék erejűvé vált, aminek eredményeképp jobb kezéből fény helyett árnyékot képes kibocsátani. A két ellentétes oldal okozhat személyiségbeli zavargásokat. Takanuva jelenleg egy zsebdimenzóban van, ahová Brutaka sérült Olmak Kanohi maszkjának használatával került. Metru Toa – Metru Nui Toa csapata. Tagjai: Vakama, a Tűz Toája; Nokama, a Víz Toája; Matau, a Levegő Toája; Whenua, a Föld Toája; Onewa, a Kő Toája; és Nuju, a Jég Toája. Mára átváltoztak Turagává. Toa Hordika – a hat Metru Toa Visorak méregtől mutálódott, félig bestiává változott alakja. Maszkerőkkel nem rendelkeztek, elemi erejüket Rhotuka pörgők révén fejtették ki. A Keetongu nevű intelligens Rahi változtatta őket vissza Metru Toákká. Voltaképp minden Visorak méregtől mutált Toát szokás Toa Hordikának nevezni. A kifejezés jelentése „Toa félszörny”. Hagah Toa – ők eredetileg a Makuta Testvériségének dolgoztak, mint testőrök. Ám kénytelenek voltak szembeszegülni a csoporttal, amikor az gonosszá vált. Roodaka átváltoztatta őket Rahagákká, kicsi, állatszerű lényekké. Nemrégiben azonban, mikor patthelyzetbe került, visszaváltoztatta őket eredeti alakjukba. Tagok: Norik, a Tűz Toája; Iruini, a Levegő Toája; Gaaki, a Víz Toája; Kualus, a Jég Toája; Bomonga, a Föld Toája; és Pouks, a Kő Toája. Inika Toa – hat matoránból jöttek létre, a titokzatos Vörös Csillag erejétől. Mindegyikük rendelkezett különös képességekkel: elemi erejük kifejtésekor villámok is távoztak belőlük, és ha levették organikus maszkjaikat, fejük vakító fénnyel izzott. Ők voltak: Jaller, a Tűz Toája (korábban Ta-Koro Testőrségének parancsnoka); Hahli, a Víz Toája (korábban Kohlii bajnok és Krónikás); Matoro, a Jég Toája (korábban Nuju Turaga tolmácsa); Hewkii, a Kő Toája (korábban Kohlii bajnok); Kongu, a Levegő Toája (korábban Le-Koro Gukko Madár Haderejének vezére); és Nuparu, a Föld Toája (korábban feltaláló és gépész). Mahri Toa – a hat Inika Toa átalakult alakja, akiket az Élet Maszkja változtatott át, amelynek következtében új maszkokra és fegyverekre tettek szert, és vízlélegzőkké váltak. Egyikük, Matoro, a Jég Toája, óriási hőstettet követett el, amikor az Élet Maszkját arcára helyezve, átalakult energiává, és életet adott az elhunyt Nagy Szellemnek, Mata Nuinak. Még mielőtt ez megtörtént volna, a maszk erejével a többi öt Mahri Toát Metru Nuiba teleportálta, az eredeti városukba, ahol újra levegőlélegzőkké váltak. Ezt követően Matoro előtt lepergett élete, matorán és Toa korszaka, és végül megszűnt létezni. Bár életét vesztette, és ezúttal nincs, mi vissza tudná hozni, a Nagy Szellem feltámasztásával az egész univerzumot megmentette. Mangai Toa (Lhikan Toa csapata) – különböző földekről összetoborzott Toa csoport, Metru Nui védelmezői voltak. Nagy részüket a Metru Nui Makutája felbérelte Sötét Vadászok ölték meg. Tizenegy tagból állt a csapatuk, mára egy tag újraéledt, egy tag életben van, kilencen pedig meghaltak. Tagok: Lhikan Toa, a Tűz Toája; Nidhiki, a Levegő Toája (áruló lett, majd felvették a Sötét Vadászok közé; Teridax Makuta megölte); Tuyet Toa, a Víz Toája (áruló lett, egy mellék dimenzióba száműzték, a hasonmását a Verembe száműzték, s a Nagy Kataklizma során ott lelte vesztét); négy Jég Toa; Naho, aki egy másik Víz Toa (az Eliminátor kódnevű Sötét Vadász ölte meg); egy Föld Toa, aki Kakama Kanohit viselt; egy Kő Toa; és egy Növényzet Toa. Dume Toa csapata – nem sokat tudni róluk, az egyedüli ismert tag Dume, aki régóta Turaga, és Metru Nui egyik vezetője Vakama Turaga csapatával együtt. Tűz Toa volt. Krakua – a Hang Toája. Ezer évvel ezelőtt Vakama Toa látta őt egy látomásában. Azt mondta, hogy a jövőben él, és hat új hősről beszélt neki, s mint az később kiderült, ők az Inika Toák. Krakua most már egy létező személy. Krakua modelljét a Brickmaster Toa Building Contest nyertese alkotta meg. Lesovikk Toa csapata: a legelső Toa csapat. Az ismert tagok Lesovikk, a Levegő Toája, és Nikila, az Elektromosság Toája (ez utóbbi nőnemű), aki a Lehetőségek Maszkját viselte. A többi tag fajtája: Tűz Toa, Gravitáció Toa, Hang Toa, Vas Toa, Kő Toa (ők mind hímneműek). Lesovikk az egyetlen életben maradt csapattag, társait egy Zyglak-horda ölte meg. Egyéb Toák: az első Toa, Helryx, aki egy Víz Toa volt, és még mindig él. Varian Toa, akit az Árnyékos sztázistartályban tart; egy Gravitáció Toa, akit Lariska ölt meg; egy Plazma Toa, akit Zaktan ölt meg (pontosabban csak kevés maradványát találták meg); Hang Toa, akit a Pirakák öltek meg; ismeretlen Toa, akit Rohamozó ölt meg; ismeretlen Toa, aki azt a földet felügyelte, ahol a Zamor gömböket megalkották; Jovan, egy korábbi Mágnesesség Toa, később Voya Nui Turagája, s ma már nem él; Jovan egy csapattársa, aki használta az Élet Maszkját; Jovan többi csapattagja; a Növények Toája, akit a Fagytelus szörnyek öltek meg annál az erődnél, ahol az ifjú Lhikan szolgált; egy buzogányt hordozó Toa és egy esthajnalcsillagot hordozó Toa, akik ugyanott estek el; a Lhika Toa vezette, több mint háromszáz Toából álló hadsereg, akik a Sötét Vadászok elleni háborúban harcoltak; Barbár egykori csapata, akik súlyosan megsérültek miatta; Forgó egykori csapata, őket okolja Forgó az átalakulásáért; egy ismeretlen Toa csapat, aki a Méreg nevű Sötét Vadász ellen küzdött. Átalakult Toák: ismeretlen Föld Toa és Tűz Toa, akiknek egyesüléséből jött létre a Prototípus nevű Sötét Vadász; Barbár, aki egy Sötét Vadászként szolgáló Toa Hordika; Forgó, korábban a Levegő Toája, ma Sötét Vadász. Különös eset az Ignika Toa. Az Élet Maszkja, az Ignika Kanohi egy saját, Toa alakú testet alkotott magának, mivel kíváncsi volt a Toa életre. Viszont ő mégsem tekinthető valódi Toának. Noha a nevében benne van a „Toa” szó, és kinézetre is Toának látszik, mindent összevéve csupán egy testtel rendelkező maszknak mondható. Ha a maszkot leveszik a testéről, akkor a test megsemmisül. Toa Császárság A Bionicle univerzumból számos úgynevezett zsebdimenzió ágazik el. Ezekben az események gyakorta másként történnek, mint a fő univerzumban. Az eddig megismert egyetlen zsebdimenzióban, amellyel a Dark Mirror ("Sötét tükör") című web-sorozatban ismerkedtünk meg, a Toák valóságos diktatúrát hoztak létre. Ez a világ akkor kezdett elkülönülni a fő univerzumtól, amikor a hatalomra törő Tuyet Toa Nidhiki segítségével megölte Lhikan Toát. A Nui kőben összegyűlt hatalom jóvoltából Tuyet a Toák vezérévé vált, és mind a Makuta Testvériségét, mind pedig a Sötét Vadászok szervezetét elnyomták, valamint végeztek a Ninrah szellemekkel, azzal a céllal, nehogy olyan fegyvert készítsenek, ami véget vet Tuyet uralmának. A Toa Császárság tagjai könyörtelenül ráerőszakolják másokra a rendet, ami miatt sokan rettegnek tőlük. Ebben a zsebdimenzióban furcsa mód a gonosz Makuták és Sötét Vadászok váltak az igazság harcosaivá. De nehogy azt higgyük, hogy jóságosok, épp ellenkezőleg: mindössze fel akarják magukat szabadítani a Toa elnyomása alól. A Toák sem mondhatók gonosznak, ők csak a dolgukat végzik, csakhogy épp erkölcsök, tisztelet, igazságosság és kegyelem nélkül. Tekintélyt parancsoló megjelenésük inkább rettegést okoz már másokban. Ebben a mellékuniverzumban a Mata Toák eredeti formájukban aktívak, és Metru Nuiban tevékenykednek. Az Onu-Metru-béli Archívumban kiállítási tárgyak helyett fegyvereket és harcászati trófeákat tárolnak, valamint ide zárták be Metru Nui egykori igazságos uralkodóját, Dume Turagát is. Azonban nem minden Toa erkölcstelen. Lesovikk és Pohatu vezetésével egy ellenállás alakult, ahova Takanuva is belépett. Az ellenállás tagjai: Nuju, Akhmou, három Sötét Vadász: Őrködő, Sötétség és Eredeti, Krakua, a Hang Toája és Kodan, az első Krónikás. A tagok nagy része meghalt a Kolosszeumnál vívott csatában. Megjegyzések, források BIONICLE #1: Six Heores, One Destiny – képregény A magyarul megjelent könyvekben a megkülönböztető utónevet szokás a Toa szó elé rakni, ehhez a szabályhoz ragaszkodva a továbbiakban is így lesznek leírva a nevek, kivéve ha a logika másként diktálja. BIONICLE Ignition 11: Death of a Hero képregény Némi kavarodást okozott, amikor Greg Farshtey, a történet írója, egyszer azt írta le, hogy egy értelmes savas felhő végzett velük, majd kijelentette, hogy meggondolta magát. Később azonban kijavította hibáját: a savas felhő csupán Lesovikk egy téves látomásában jött elő, és a zyglakok a valódi tettesek. 2003-as futsal-Európa-bajnokság A 2003-as futsal-Európa-bajnokságot Olaszországban rendezték 2003. február 17. és február 24. között. Az Európa-bajnokságot a házigazda Olaszország nyerte, miután a döntőben legyőzte Ukrajna csapatát. Részt vevő csapatok Belgium Csehország Olaszország (házigazda) Oroszország Portugália Spanyolország (címvédő) Szlovénia Ukrajna Virághűség A virághűség azt jelenti, hogy a beporzó rovar egészen addig főként egyetlen növényfaj virágait látogatja, amíg elég táplálékot talál bennük. Sok rovar nem hűséges, hanem különféle virágokról gyűjt. Egyes rovarok, például a poszméhek inkább a színhez hűek, tehát ugyanolyan színű virágokat keresnek, bár köztük is vannak olyan fajok, amelyek jobban ragaszkodnak a fajhoz. A háziméh virághű; csak néha gyűjt másféle virágról. A helyhez is hű, tehát ugyanoda jár vissza, és ha áttér egy másik virágra, akkor azt is a közelben keresi. A háziméhnek ezt a viselkedését már Arisztotelész is leírta, és Charles Darwin is tanulmányozta. Kísérleti körülmények között gyengébb virághűséget mutatnak, mint egyébként. Ha egy virágfaj kevés nektárt vagy virágport ad, a méhek nem lesznek hűségesek hozzá mindaddig, amíg valamelyik elegendő mennyiségben nem terem. Ha pedig egy másik faj nagyobb tömegben ad nektárt, vagy édesebb nektárt ad, akkor a méhek átszoknak rá. Ezt virágcserének nevezik. Az átszokás folyamata tanulást is igényel, mert egy másik fajról másként kell nektárt gyűjteni. A különböző rovarok virághűségét indexszel mérik. Ennek neve Constancy Index (CI), és képlete: CI=(c−e)/((c+e)−(2ce)) ahol c az egyedre vonatkozik, és azt méri, hogy mekkora arányban részesíti előnyben a kedvenc növényt; e pedig a rovarfaj átlagos CI-je. A virághűség előnyös a rovarporozta növények szempontjából, mert így nagyobb annak az esélye, hogy ugyanannak a fajnak a virágpora kerül a bibére, így arányaiban több virág termékenyül meg. A gazdasági növények ritkábban kereszteződnek vad rokonaikkal vagy más fajtákkal, így a magok nagyobb részéből hasonló tulajdonságú növény kel ki. Hátránya, hogy a háziméh néha túl későn tér át más fajra, így például a cseresznye jól be lesz porozva, de a szilva vagy a barack (őszibarack, kajszibarack, nektarin) nem. Ezen a problémán segít a méhek irányítása. Ennek természetesen megvannak a maga korlátai. Nem lehet olyan virágra irányítani, amiről a méhek a virág szerkezete miatt nem gyűjthetnek, és ha más, bővebb vagy édesebb nektárú virágok is nyílni kezdenek, akkor a méhek azokra szoknak át. Az irányító anyag lehet friss virág vagy szörp. A szörp használatának feltétele, hogy íze legalább hasonlítson a virág nektáréra. A szörpben 1 kg cukrot 1 l vízben oldanak el, majd a hideg szörpbe beáztatják a virágokat 2-6 órára. Beadás előtt a szörpöt leszűrik. Ha friss virágokat használnak, akkor nem kell áztatni. A méhek a szörphöz a virágokon át juthatnak. A virágok kihurcolását olyan ráccsal akadályozzák meg, amin a méhek átférnek, de a virágok nem. A szörpöt bent is, kint is lehet etetni. A kinti etetés hatásosabb, de könnyen rablást okozhat. Előnye, hogy gyengébb illatú virágokra is jó. A röpnyílásnál is lehet etetni. Ide egy csatornát tesznek, amin egy dróthálót borítanak virágokkal. A méhek vagy egyenesen kimennek, vagy átmennek a csatornán az élelemhez. Hatásossága a benti és a kinti etetés közötti. Az egyszeri etetés nem elég, napokig vagy hetekig is etetni kell. Etetni reggel és este is lehet. A méhek megszokják az etetés idejét, és mindig ugyanakkor keresik az élelmet. A helyszínt néhány napig még felkeresik az etetés abbamaradása után is. A csalogatás azon alapszik, hogy a méh hűsége nem merev, hanem szükség esetén más virágra tér át, például amikor azon a napon a kedvenc virága már nem mézel. A rosszul látogatott növényfajjal bevetendő táblát 40 m széles csíkokra osztják, amelyek között 1,5 m-es csíkokat hagynak, és azt facéliával, pohánkával vagy mustárral vetik be. A méhek először ezeket kezdik látogatni, és később áttérnek a nagyobb tömegben vetett növényre is. John O’Keefe John O’Keefe (született New York, 1939. november 18.) amerikai-brit agykutató, neurofiziológus. Az agy helyzetérzékelő sejtjeinek felfedezéséért 2014-ben May-Britt és Edvard Moserrel közösen orvostudományi Nobel-díjban részesült. Pályája John O’Keefe 1939. november 18-án született New Yorkban ír bevándorló szülők gyermekeként. A City College of New York-on kapott BSc diplomát, majd doktori fokozatot szerzett a montréali McGill Egyetemen. 1967-ben posztdoktori kutatói ösztöndíjjal a University College London-ban kezdett el dolgozni és a későbbiekben is ott maradt. 1987-ben professzorrá nevezték ki. Amerikai állampolgársága mellé megkapta az Egyesült Királyság polgárságát is. Munkássága O’Keefe még doktoranduszként kidolgozott egy technikát, amivel mérni tudta a szabadon mozgó patkányok agyában az egyes idegsejtek aktivitását. 1971-ben felfedezte, hogy a labirintusban mozgó állat hippokampuszában az egyes helyeken mindig ugyanazok a piramissejtek aktivizálódnak. Ezeket a sejteket helysejteknek (place cells) nevezte el. Kiderült, hogy az állatok hippokampuszában felépül környezetük kognitív térképe. Megjósolta, hogy létezniük kell olyan sejteknek, melyek az irányt és távolságot kódolják be, és más kutatók később igazolták elmélete helyességét. Elkészítette a kognitív térkép számítógépes modelljét, amellyel a hippokampusz aktivitását akarja előre megjósolni. Elismerései John O’Keefe May-Britt és Edvard Moser norvég házaspárral megosztva 2014-ben elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat „az agy helyzetmeghatározó sejtjeinek felfedezéséért”. Ezt megelőzően elnyerte a Feldberg Alapítvány díját (2001), a Grawemeyer-díjat (2006), a Brit Idegtudományi Társulat díját (2008), az Európai Idegtudományi Társaságok Szövetségének díját (2008), a Gruber Idegtudományi Díjat (2008), a Louisa Gross Horwitz-díjat (2013) és a Norvég Tudományos Akadémia Kavli-díját (2014). Tagja az Egyesült Királyság Orvostudományi Akadémiájának és a Royal Societynek. Morand Morand település Franciaországban, Indre-et-Loire megyében. Lakosainak száma 358 fő (2015). Morand Autrèche, Auzouer-en-Touraine, Dame-Marie-les-Bois, Saint-Cyr-du-Gault, Saint-Nicolas-des-Motets és Saunay községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Osredek Desinićki Osredek Desinićki falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Desinićhez tartozik. Fekvése Krapinától 17 km-re nyugatra, községközpontjától 1 km-re északra a horvát Zagorje északnyugati részén fekszik. Története A településnek 1857-ben 150, 1910-ben 193 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Pregradai járásához tartozott. A településnek 2001-ben 51 lakosa volt. Francia tízfrankos érme (1964) Az 1964-es ezüst tízfrankos érmét 5 évvel az új frank bevezetése után, 1965. január 9-én hozták forgalomba . Tíz éven keresztül töltötte be a legmagasabb címletű francia érme szerepét, az ezüst világpiaci árának emelkedésével azonban elvesztette forgalmi jelentőségét és 1974-ben kupronikkel-alumínium tízfrankos váltotta fel. Az érme Dupré-tízfrankos néven is ismert, az érmekép eredeti tervezője után. 1980. február 20-án vonták ki a forgalomból . Leírás Az érme 37 mm átmérőjű és 25 g súlyú, vastagsága 2,5 mm, pereme sima, különféle szimbólumokkal. Anyaga 900‰-es finomságú ezüst. Az érmeképet Augustin Dupré tervezte 1795-ben. Ez az ún. Dupré-típus, melynek érmeképével korábban három ötfrankos érmét (1795-1802, 1848-1849, 1870-1877) is kibocsátottak (ezeknek súlya megegyezett az 1964-es tízfrankoséval). Előlapján Herkules látható, jobb oldalán a Köztársaságot, bal oldalán pedig az Igazságot jelképező nőalakokkal. Felettük a Francia Köztársaság jelmondata (Liberté, égalité, fraternité – Szabadság, egyenlőség, testvériség) olvasható, legalul pedig a tervező neve. Hátlapján a Republique Française (Francia Köztársaság) felirat olvasható, melyet egy ötágú csillag követ; középen az értékjelzés és az évszám található tölgy- és babérlevelekből font koszorúban. Alul a verdejegy és a tervező monogramja található. Vert mennyiség 1964 és 1973 között összesen 39 122 400 darabot vertek az érméből. Az 1964-es évjárat rendkívül ritka (a 3500 essai feliratú próbavereten kívül mindössze 131 db készült), az 1969-es, valamint az 1971-1973-as évjáratok viszonylag ritkának számítanak. Bár az érme elméletileg 1980-ig forgalomban maradt, nagy részét a lakosság tezaurálta, így ritkán fordult elő a forgalomban. Legnagyobb példányszámú évjárata az 1967-es, ebben az évben készült olyan változat is, melyen az hátlap feliratán REPUBLIQUE helyett RÉPUBLIQUE szerepel. Csendes-óceáni csoport (NBA) A Csendes-óceáni csoport az NBA-ben a Nyugati főcsoportban lévő csoport az Északnyugati és a Délnyugati csoport mellett. Mind az öt csapat már benne volt a csoportban, mielőtt a Blazers és a Sonics az Északnyugati csoportba ment. A jelenlegi csoportfelosztások a 2004–05-ös szezon óta érvényesek. Csapatok Jelenlegi csapatok Golden State Warriors (korábban San Fransisco Warriors , 1970–) Los Angeles Clippers (korábban San Diego Clippers , 1978–) Los Angeles Lakers (1970–) Phoenix Suns (1972–) Sacramento Kings (1988–) Korábbi csapatok San Diego/Houston Rockets (1970–1972) Portland Trail Blazers (1970–2004) Seattle SuperSonics (1970–2004) Csendes-óceáni csoport-győzelmek 23: Los Angeles Lakers 6: Phoenix Suns 5: Seattle SuperSonics 4: Portland Trail Blazers 2: Golden State Warriors 2: Sacramento Kings 1: Los Angeles Clippers Ladbergen Ladbergen település Németországban, azon belül Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. Lakosainak száma 6694 fő (2015. december 31.). Ladbergen Greven (Mecklenburg), Saerbeck, Tecklenburg, Lengerich, Lienen és Ostbevern községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lavalette (Aude) Lavalette település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 1506 fő (2015). Lavalette Alairac, Carcassonne, Caux-et-Sauzens és Roullens községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Aschenhausen Aschenhausen település Németországban, azon belül Türingiában. Aschenhausen Kaltensundheim, Rhönblick, Oberkatz és Kaltennordheim községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Husztót Husztót község Baranya megyében, a Pécsi járásban, Pécstől északnyugatra, Okorvölgy és Kishajmás között. A zsáktelepülés két irányból közelíthető meg. Egyrészt a Pécs-Abaliget útvonal folytatásaként, valamint a Szentlőrinc-Oroszló közötti útról személygépkocsival és autóbusszal. Története Az eddig ismert források először 1542-ben említik a község nevét. A középkorban a györgényi kolostor, később a Pécsi Káptalan, majd a pécsi pálosok tulajdona volt a falu. A török hódoltság alatt valószínűleg lakott volt a falu, de a felszabadító háborúk során elnéptelenedett. A 18. század elején is lakatlan volt, csak 1729-ben kezdték benépesíteni a környék magyar falvaiban élők. A község lakossága 1930-ban 297 fő, 1960-ban 200 fő, 1995-ben 115 fő volt, mely azóta is csökken. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 65,2%-a magyarnak, 3% németnek mondta magát (30,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 59,1%, református 7,6%, görögkatolikus 3%, felekezeten kívüli 15,2% (15,2% nem nyilatkozott). Legendája Husztót elnevezésének mondája szerint egy ízben itt járt Mátyás király és kocsija elsüllyedt a sárban. A segédkezők közül az egyik embernek azt mondta, hogy húzd, a másiknak, meg azt, hogy tódd. Ezért lett a falu neve Husztót. Nevezetességei Római katolikus temploma – 1868 -ban épült, Szent Teréz tiszteletére szentelték fel. Alonso de Ojeda Alonso de Ojeda (1466? – 1515?) spanyol konkvisztádor, lovag, felfedező. Először Kolumbusz második útján utazott Amerikába, ahol 1494 márciusában megbízták Hispaniola szigetének feltérképezésével. 1499-ben egy négy hajóból álló raj parancsnokaként indult útnak; navigátora Amerigo Vespucci, főkormányosa Juan de la Cosa volt. Májusban hajóztak ki, és az Orinoco deltájában érték el Dél-Amerika partját. Tovább utazva bejárták a mai Venezuela partvidékét és a Maracaibo-tó nagy részét, felfedeztek sok szigetet, egyebek közt: Arubát , Bonaire -t, Curaçaót . Guyana partjainál Vespucci elvált Ojedától, és dél felé hajózott tovább. 1500 nyarán tértek haza. 1508-ban ismét útnak indult Diego Nicuesa társaságában azzal a feladattal, hogy Dél-Amerikában alapítsanak gyarmatokat. Egyik tisztje Francisco Pizarro volt. Ojedának Új-Andalúzia jutott, társának küldetése pedig Arany-Kasztília létrehozása volt. Ojedának pénzügyi gondjai támadtak, ezért embercsempészettel akarta törleszteni adósságait, de ez nem sikerült neki, végül Nicueza segített rajta. 1510-ben alapította meg az első jelentős spanyol támaszpontot, amit szent Sebestyénről nevezett el; helyén ma a kolumbiai Turbo városa áll. Ojeda tervei nem váltak be: sok embere éhen halt, másokat az őslakók öltek meg. Fokozódó anyagi gondjai miatt felszállt egy arra járó hajóra, és visszatért Hispaniolára, hogy segítséget hozzon. A telep helyőrségét a karibi indiánvadászatokon megedződött Pizarróra bízta. Hispaniolán Ojedának nem sikerült támogatókat találnia, ezért nyomorúságos körülmények között tengődött, míg végül 1515 körül meghalt. Szergej Jevgenyjevics Trescsov Szergej Jevgenyjevics Trescsov (oroszul: Сергей Евгеньевич Трещёв; Krasznij Kusztar, 1958. augusztus 18. –) orosz mérnök, űrhajós. Életpálya 1976-ban kezdte el tanulmányait a Moszkvai Energetikai Intézetben (MEI), ahol 1982-ben mérnök-tanára diplomát szerzett villamosenergetikai szakterületen. 1982-1984 között tiszti rendfokozattal (hadnagy) sorkatona az ukrajnai Ovrucsban egy repülőezrednél. 1984-1986 között az RSZK Enyergija vállaltnál művezető mérnökként dolgozott. Feladatai közé tartozott az űrhajósok tevékenységének elemzése és tervezése az űrállomás fedélzetén, fedélzeti tevékenység műszaki képzése. Szoros kapcsolatban volt a Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központtal. Támogatta, személyesen részt vett az űrállomás karbantartási módozatainak, vészhelyzeti műveleteinek gyakorlásánál. 1992. március 3-tól a Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központban részesült űrhajóskiképzésben. 1998-1999 között a Nemzetközi Űrállomás rendszerismeretéből kapott felkészítést. Egy űrszolgálata alatt összesen 184 napot, 22 órát, 15 percet és 36 másodpercet (4438 óra) töltött a világűrben. Egy űrsétája (kutatás, szerelés) összesen 5 óra 21 percet töltött az űrállomáson kívül. Űrhajós pályafutását 2006. november 30-án fejezte be, az RSC Energia tanácsadója. Űrrepülések STS–111, az Endeavour űrrepülőgép 18. repülésének küldetésfelelőse/ISS fedélzeti mérnöke. A Canadarm2 sínrendszerét szállította a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), biztosítva az űrállomás külső felületén a manipulátor elmozgását. Az STS–113 fedélzetén tért vissza kiinduló bázisára. Egy űrszolgálata alatt összesen 184 napot, 22 órát és 15 percet (4438 óra) töltött a világűrben. Tartalék személyzet Szojuz TM–27 fedélzeti mérnök STS–105 küldetésfelelős/ISS fedélzeti mérnök Kitüntetések Megkapta az Arany Csillag kitüntetést. Ragkettőzés A ragkettőzés az a jelenség, amikor egy toldalék (szigorúan véve nem csak rag lehet) kétszer jelenik meg egy szó végén, jellemzően két különböző alakban. Ennek oka lehet analógia, ha egy ige egy adott nyelv adott állapotában rendhagyónak számít, hogy szabályosan beilleszkedjen a többi ige sorába, de abból is eredhet, hogy a rag egy bizonyos formáját már kevésbé ismeri fel a beszélők egy csoportja – akár azért, mert eltér a leggyakoribb alakjától, esetleg olyan rövid, hogy attól tartanak, elsikkad, vagy éppen mert egy korábbi nyelvállapotot tükröz, illetve idegen eredetű is lehet, amely csak egy átadó nyelvben működött ragként, az átvevő nyelvben már nem lehet ekként azonosítani. Ez néha szubsztandardnak számít, és a sztenderd megőrzi a szabályos alakot, többnyire viszont ilyen formában rögzül a nyelv minden regiszterében. Példák: magyar : aztat, őtet, valamint kekszek (cake ’sütemény’ + s + ek), médiák (medi[um] ’közeg’ + a + k), operák (op[us] ’mű’ + era + k): az átadó nyelvben már eleve többes számúak olasz : essere ’lenni’ (a latinban csak esse volt a főnévi igenév , amelyben a ‑se hordozta az igenév hasonult képzőjét, s a többi alak analógiája miatt került mellé az olaszban a ‑re ) angol : children ’gyerekek’ (eredetileg child + er + en, vö. német Kinder ), a többes szám kétszer van jelölve ógörög : etheléiszi ’hogy ő akarjon’ (ethel + éi + szi), az ő kétszer van jelölve Zlata Ohnevics Inna Leonidivna Bordyuh (ukránul: Інна Леонідівна Бордюг), művésznevén Zlata Ognevich (ukránul: Злата Огнєвіч; Murmanszk, 1986. január 12.) ukrán énekesnő. Először 2010-ben próbált meg kijutni az Eurovíziós Dalfesztiválra Tiny Island című dalával, mellyel az ötödik helyet szerezte meg az ukrán döntőben. 2011-ben pedig csak egy hajszál választotta el attól, hogy ő képviselje hazáját a Dalfesztiválon, ugyanis The Kukushka (Kakukk) című dalával a második helyen végzett a hazai döntőben. Azonban 2013-ban sikerrel járt: maximális pontszámmal megnyerte az ukrán dalversenyt, így ő képviselhette Ukrajnát a 2013-as Eurovíziós Dalfesztiválon, a svédországi Malmöben. A döntőben végül a harmadik helyezést érte el. Életpálya A kezdetek Zlata Ognevich 1986. január 12-én született Oroszország legészaknyugatibb területén, Murmanszk kikötővárosában. Szudákban nőtt fel, amely egy Ukrajnában fekvő Krím-félszigeten található történelmi kisváros. Édesapját 1991-ben ugyanis Szudákba helyezték, aki katonai sebész volt egy szovjet tengeralattjárón. Ekkor Ognevich élete jelentősen megváltozott. Ezt megelőzően több városban is éltek. Édesanyja nyelvész, orosz nyelv-, és irodalomtanár. Az énekesnő életében csak később jelentkezett az éneklés, mint hivatás. Miután két iskolát is befejezett, 18 évesen Kijevbe utazott, ahol megkezdődött a zenei karrierje. Az R.M.Glier Kijevi Zeneművészeti Főiskola intézményében finomította a vokális képességeit, majd a Kijevi Zenei Intézetben (Kyiv Institute Of Music) folytatta tanulmányait – abban az időben a jazz tanszéken tanult. Szólistaként az Ukrán Fegyveres Erők dal- és táncegyüttesében szerzett tapasztalatot. 2009 végén próbált először szerencsét, hogy kijuthasson az Eurovíziós Dalfesztiválra, ám az akkori dala (Tiny Island) harminc ponttal az ötödik helyen végzett a 2010. március 20-ai ukrán döntőben. Egy év múlva újra próbálkozott: 2010 végén adta elő először a The Kukushka (КУКУШКА) című dalát, ami a második helyezést érte el a 2011. február 26-ai, hazai döntőben. E szerzeményt ukrán nyelven adta elő az énekesnő. Kis idő elteltével a közönség panaszaira reagálva egy újabb döntőt hirdetett meg az ukrán közszolgálati televízió az előző verseny dobogósaival, ugyanis csalással vádolták a nyertest, Mika Newtont. Azonban Ognevich és a harmadik helyezett, Jamala ekkor már visszalépett a részvételtől. Az alkotáshoz készült videoklip december elején látott napvilágot. Ugyanebben az évben, az FC Shakhtar 75. évfordulóján, a Donbass Arénában az énekesnő nyithatta meg a koncertet, ahol előadta az ukrán himnuszt. 2011 szeptemberében ő képviselte Ukrajnát a Krím Zenei Fesztiválon, a fiatal előadók első nemzetközi versenyén az Adagio című Lara Fabian alkotással, melyet olasz nyelven adott elő. Ekkor az énekesnő az első helyezést érte el, majd egy különdíjat vett át a sajtótól. 2011 júniusában az argentin Nagykövetség külföldi diplomatái tüntették ki, mint „Ukrajna legjobb hangját”, és egy különdíjat jutalmaztak neki. 2012. február 18-án vendégfellépő volt a One Day című alkotásával az Eurovíziós Dalfesztivál előtti ukrán döntőben. Tavasszal egy ukrán díjátadó ünnepségen adta elő Andrea Bocelli híres szerzeményét, a Time To Say Goodbye-t Alexander Krivoshapkoval karöltve, akit az ukrán X Factorban ismerhettek meg az emberek. Ősszel ismét a Krím Zenei Fesztiválon lépett fel az открывает (Opens) című dallal, mint az első Krím Zenei Fesztivál nyertese (2011). Ognevich és csapata hónapokon át dolgozott ezen az alkotáson, főleg a dal felvételén. 2012. december 23-án sikert aratott a Gravity című dallal, ugyanis a maximális pontszámot szerezte meg az ukrán döntőben, így az énekesnő képviselhette Ukrajnát a 2013-as Eurovíziós Dalfesztiválon, a svédországi Malmőben. A dal szerzője Mikhail Nekrasov, aki Ruslana (a 2004-es Eurovízió nyertese) győztesdalának szerzője. 2013-tól napjainkig Eurovíziós Dalfesztivál (2013) 2013 áprilisában a versenyzők koncertet adtak a versenydalaikkal. Elmondása szerint nem szokott a győzelemre gondolni, mint ahogyan az Eurovízió előtt sem foglalkozott ezzel. "A legkülönlegesebb az maga a dal (Gravity). Azt az eszmét szeretnénk hozni, hogy az élet törékeny, és sok dolog arra késztet minket, hogy érezzük a felelősségek súlyát. (...) Az előadást nem szeretnénk leleplezni. Egy precíz munkafolyamat alatt áll, és a csapat minden erőfeszítésével azon van, hogy érdekessé tegye" – mondta a Dalfesztivál előtt. Ognevich sikereihez nagyban hozzájárul az együttműködése a zeneszerző és producer Mikhail Nekrasovval, és csapatával. "Számomra a verseny összekapcsolódik az óriási munkával. Továbbá, több száz embert szögez a képernyők elé. Az Eurovízió egy ünnep, ahol új sztárok és dalok jelennek meg. (...) Ez az, amiért az Eurovíziós Dalfesztiválnak ilyen élénk történelme van odaadó rajongókkal" – fogalmazta meg gondolatait az Eurovízióról. A Dalfesztiválon is jó helyen végzett az énekesnő: a május 14-ei elődöntőn harmadikként, 140 ponttal jutott tovább. A május 18-ai döntőn 214 ponttal (hazánk 7 ponttal gazdagította az énekesnőt) szintén a harmadik helyezést érte el. 20 ponttal előzte meg a második helyezett, az azeri Farid Mammadov. A döntő után számos jó kritikát kapott, melyekben leginkább az énekhangját bírálták pozitívan, és azon a véleményen voltak, hogy az énekesnő akár meg is nyerhette volna a dalversenyt. Május 29-én Koszovóba látogatott, ahol az ENSZ békefenntartó csapatai fennállásuk 65. évfordulóját ünnepelték. Ukrajna volt az az ország, amely javasolta, hogy ünnepeljék meg ezt a napot. Szeptember 21-én Max Bursak és Nick Blackwell bokszmérkőzése előtt Ognevich énekelte el az ukrán himnuszt. November 30-án pedig az énekesnő volt a Junior Eurovíziós Dalfesztivál házigazdája Timur Miroshnychenko oldalán, ahol fel is lépett. 2014. május 10-én, az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjében, a versenydalok elhangzása után Ognevich közölte a pontszámokat hazájából, miszerint melyik országnak hány pontot szánt Ukrajna. Május 20-án egy új ukrán nyelvű dalt osztott meg közösségi oldalán, amely a My Melody (Моя Мелодія) címet viseli. A szerzeményhez egy dalszöveges videó társul. November 20-án debütált az Ice & Fire című alkotás, mely egy duett Eldar "Ell" Gasimov, azeri énekessel, aki a 2011-es Eurovíziós Dalfesztivál nyertese volt Nikki oldalán. Diszkográfia Dalok КРУЖЕВА ( Lace ) – 2015 Ice & Fire (duett Eldar "Ell" Gasimovval) – 2014 Моя Мелодія ( My Melody ) – 2014 Gravity – 2013 открывает ( Opens ) – 2012 One Day (2012) ДАЛЕКО ( Far Away ) – 2011 My Bunny (2011) Japan – 2011 КУКУШКА ( The Kukushka ) – 2010 Kiss – 2010 АНГЕЛЫ ( Angels ) – 2010 ОСТРОВ ЛЮБВИ ( Tiny Island ) – 2010 Prystrast ( Passion ) – 2010 Kada Júlia Kada Júlia (Budapest, 1939. december 24.) József Attila-díjas (2009) műfordító, kritikus, szerkesztő. Életpályája 1959–1964 között az ELTE BTK magyar-angol szakos hallgatója volt. 1964–1966 között a Magyar Televízió irodalmi és drámai osztályának szerkesztője volt. 1966–1976 között a PEN Club titkára volt. 1967–1969 között a The New Hungarian Quartely munkatársa volt. 1973–ban az Élet és Irodalomnál dolgozott. 1973–1998 között a Nagyvilág rovatvezetője volt. Peter Brook, Joyce Carol Oates, John Steinbeck, Mary McCarthy, Muriel Spark, Ambrose Bierce, Lafcadio Heam és Doris Lessing műveinek fordítója. Művei A líra ma (antológia, 1968) Huszonöt fontos angol regény (szerkesztette, 1996) Műfordításai Henry Slesar: A szürke flanellköpeny (bűnügyi regény, 1977) Nadine Gordimer : Kései polgárvilág (regény, 1978) Fred Hoyle : Stonehenge-től a modern kozmológiáig (tanulmány, 1978) Penelope Fitzgerald: A könyvesbolt (kisregények, 1982) Erich Segal : Szerelmi történet (regény, 1982) Penelope Fitzgerald: Emberi hangok (regény, 1983) Jacquie Durrell: Állatok az ágyamban (regény, 1985) Penelope Fitzgerald: Freddie iskolája (regény, 1987) Erich Segal : Oliver története (regény, 1989) T. Marlow: Schiele (képes album, 1992) Kazuo Ishiguro : A főkomornyik szabadsága (regény, 1992) Agatha Christie : Miért nem szóltak Evansnak? (bűnügyi regény, 1994, 2006, 2012) Erich Segal : Az évfolyam ( Kiss Zsuzsával , regény, 1994, 2009) William Golding : Papíremberek (regény, 1994) Agatha Christie : A Hét Számlap rejtélye (bűnügyi regény, 1995, 2006, 2012) Stan Smith : Az akvarellfestés iskolája (1996) Agatha Christie : Gyilkosság a csendes házban (bűnügyi regény, 1996, 2006) Steve Jones : A vérünkben van, amiről a gének mesélnek (regény, 1998) Velence - Művészeti kalauz (2006) Erich Segal : Szerelmi történet - Oliver szerelme (2006) Kazuo Ishiguro : Ne engedj el... (2006, 2011) Annie Proulx: Közel s távol - Wyomingi történetek (2006) Sarah Mlynowski: Melltartó és seprűnyél (2007) Sarah Mlynowski: Vágyak és varangyok (2008) Janelle McCulloch: Párizsban az élet (2009) Terry Deary: Vérvörös és színarany (2010) Kazuo Ishiguro : Napok romjai (2010) Sarah Mlynowski: Hálózsák és hókuszpókusz (2010) Sarah Mlynowski: Buli és bájital (2011) Alaszka (2011) Louise Nicholson: London (2012) A tűz és a könnyek asszonya (2012) Díjai Szocialista Kultúráért (1982) József Attila-díj (2009) Jegyzetek MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Szépírók Társasága Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Cascia Cascia település Olaszországban, Umbria régióban, Perugia megyében. Lakosainak száma 3222 fő (2015. november 1.). Cascia Cerreto di Spoleto, Cittareale, Leonessa, Monteleone di Spoleto, Norcia és Poggiodomo községekkel határos. Itt élt Casciai Szent Rita. Népesség A település népességének változása: Terminal combiné de Champigneulles Terminal combiné de Champigneulles vasútállomás Franciaországban, Nancy településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Perui kaszálómadár A perui kaszálómadár (Phytotoma raimondii) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a kotingafélék (Cotingidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Wladyslaw Taczanowski lengyel zoológus írta le 1883-ban. Előfordulása Peru tengerparti részén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, cserjések és szavannák, valamint sivatagok. Nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 18,5 centiméter, testtömege 36–44 gramm. Életmódja Rügyekkel, hajtásokkal és levelekkel, valamint gyümölcsökkel táplálkozik. Hivatkozások A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. november 26.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. november 26.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. november 26.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. november 26.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. november 26.) Waldstetten (Ostalbkreis) Waldstetten település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 7071 fő (2014). Testvérvárosai Katymár Zlatar Zlatar város és község Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Belec, Borkovec, Cetinovec, Donja Batina, Donja Selnica, Ervenik Zlatarski, Gornja Batina, Gornja Selnica, Juranšćina, Ladislavec, Martinšćina, Petruševec, Ratkovec, Repno, Šćrbinec, Vižanovec, Završje Belečko és Znož települések tartoznak hozzá. Fekvése Zágrábtól 32 km-re északkeletre a horvát Zagorje területén fekszik. Története Zlatart a 13. század végén "Zlatharia" néven királyi birtokként említik először. Maga a település a Szentháromság tiszteletére szentelt kápolnájával 1451-ben Cillei Frigyes gróf adománylevelében szerepel először "Zlatharya" alakban. A középkorban az osterci Szent Márton plébániához tartozott, melyet 1789-ben a lobori plébániához csatoltak. Borkovec birtokosa Fodróczy György 1464-ben Mátyás királytól zlatarra vásártartási jogot kapott. 1659-ben Keglivich Péter kérésére I. Lipót király Szent Lőrinc és Szent Bertalan ünnepére évi két országos vásár tartására adott engedélyt a zlatari Szűz Mária kápolna mellett. A korábban említett Szentháromság kápolna sorsa nem ismert. A 15. századi Szűz Mária kápolna helyett a 17. század elején a hívek új kápolnát építettek, melyet Domitrovics Péter zágrábi püspök szentelt fel a Nagyboldogasszony tiszteletére. Az egyhajós épület szentélyében a Mária mennybemenetele oltár állt, a két mellékoltárt Szent András és Szent János apostoloknak szentelték. A kápolnának szószéke, kórusa, orgonája és harangtornya is volt benne két haranggal. Kedvező elhelyezkedésének köszönhetően a török veszély elmúltával Zlatar fejlődése is megindult. 1699-ben Martinšćinából a plébánia székhelyét Zlatarba tették át. A régi kápolna helyén, lényegében annak bővítésével felépült az új Nagyboldogasszony plébániatemplom, melyet 1762-ben szenteltek fel. A 19. században fellendült a kulturális élet is. 1842-ben létrehozták első iskoláját, első tanítója Ladislav Kutnjak volt. 1866-ban az alispáni intézmény megszűnésével a város 11 év után elveszítette a megyén belüli korábbi rangját és mindössze járási székhely és községközpont maradt. 1873-ban Zlatarban megalakult az első olvasókör, melynek hetven tagja volt. 1877-ben létrehozták az önkéntes tűzoltóegyletet, 1883-ban pedig a vadásztársaságot. 1906-ban a templom közelében Mihinić plébános kezdeményezésére új lány nevelde és kolostor létesült. 1907-ben bevezették a telefont, kerékpáros klub, énekkar és tamburazenekar alakult. Még ebben az évben két helyi hetilap is megjelent a “Hrvatska Hrvatom” és a “Zlatarski tjednik “, melyeket Viktor Suliboj itteni nyomdájában állítottak elő. A településnek 1857-ben 1276, 1910-ben 2535 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Zlatari járásának székhelye volt. 1922-ben megalapították az Oštrc labdarúgó egyesületet. A második világháború alatt a partizánok kétszer támadták Zlatart. Először 1943 októberében, majd 1944 januárjában, végül 1945. május 9-én vonultak be a városba. 1955-ben Zlatar járási székhely lett, Zlatar község pedig 1962-ben alakult meg újra. 2001-ben a községnek összesen 6506, a városnak magának 2889 lakosa volt. Nevezetességei A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemplom elődje az azonos titulusú kápolna még a 17. század elején épült. Ennek meghosszabbításával és szélesítésével épült meg a későbbi plébániatemplom. Először az új szentélyt, a sekrestyét és a Szent Kereszt kápolnát építették fel. A legnagyobb építkezések Juraj Bišćan és Matija Antun Lončarić plébánosok idején 1758 és 1768 között zajlottak, ekkor nyerte el a templom a mai latin kereszt alaprajzú alakját. A főhajó 22 méter hosszú és 9 méter széles, a szentély 10 méter hosszú és 8 méter széles, a mellékhajók 9 méter hosszúak és 7 méter szélesek lettek. A főhajó magassága 15 méter, a harangtorony 37,60 méter magas. Az új barokk plébániatemplomot 1762 . augusztus 22 -én szentelte fel Stjepan Putz zágrábi püspök. A templom átépítése 1887 és 1889 között történt Herman Bolle tervei szerint neogótikus stílusban. Ekkor épültek a Szent József, a Szent Borbála, a Szent Balázs és Nepomuki Szent János oltárok, a Szent Kereszt oltár helyett pedig Jézus Szíve oltár épült. A sekrestyét az északi oldalra a torony mellé tették át. Az új orgona 1889-ben készült Hefferer zágrábi műhelyében, a régi barokk orgonát Lovrečannak adták. A templomot 1902 -ben teljesen kifestették. Második megújítása Ivan Mihelčić plébános idején a 20. század első felében történt. 1913-ban elkészült az új keresztút. 1934 -ben Josip Andres újra teljesen kifestette a belsejét. A plébánia alapításának 300. évfordulójára elkészült a templom megújított főoltára, melyet 1999. október 31-én szenteltek fel. J. Holzinger alkotása. Kincsei közül a legértékesebbek két kehely 1761-ből és 1762-ből, valamint az 1796-ban készült szentségtartó. Az emeletes késő barokk plébánia 1698 -ban épült. A Keglevich család emeletes kúriája a 18. század végén épült. Szent Cirill és Metód tiszteletére szentelt kápolnája 1883 -ban épült. Zlatarban művészeti galéria működik, ahol minden második évben megrendezik a horvát képzőművészek találkozóját. Selymes Tibor Selymes Tibor (Balánbánya, 1970. május 14. –) magyar nemzetiségű román válogatott labdarúgó, edző. Pályafutása Klubcsapatban Brassóban kezdte profi labdarúgó pályafutását, de hamar felfigyeltek rá Dinamo Bukarestnél. Később Belgiumba igazolt, ahol több csapatban is megfordult. 1996 és 2000 között az RSC Anderlecht és Standard Liége meghatározó játékosa volt. Majd Magyarországra szerződött, ahol előbb a Haladásban, később pedig Debrecenben szerepelt. Pályafutását Cipruson fejezte be az AEL Limassol színeiben. A válogatottban Selymes tagja volt a "román aranycsapat"-nak 1994-ben az Egyesült Államokban rendezett világbajnokságon. Edzőként Az edzősködést az FC Sopron csapatánál kezdte, de a klub megszűnt, ezért Románia felé vette az irányt, és jelenleg is a Astra Ploiesti csapatát edzi. Simon Friedrich Frenzel Simon Friedrich Frenzel, Szinnyeinél Frenzelius Simon Frigyes (Cottbus, 1636 – ?) német evangélikus teológus és filozófus. Művei Theologia naturali existentiam spiritus infiniti ... Moderatore Summo Fortunante De Spectris Maiestas Osmannica Dissertatio de insectis Novisolii, in Hungaria cum nive delapsis. Vitebergae 1676. Ex theologia naturali essentiam Dei Ex physica disputationem publicam de chamaeleonte Disquisitionem naturalem de unicornu ... Disputatio politica de regis Judaeorum iuribus Disputatio meteorologica posterior De Fulmine Disputatio Meteorologica De Fulmine. Unčín Unčín település Csehországban, a Žďár nad Sázavou-i járásban. Unčín Strachujov, Dalečín és Jimramov településekkel határos. Lakosainak száma 189 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Rekviem (Sanctuary – Génrejtek) A Rekviem (Requiem) a Sanctuary – Génrejtek című kanadai sci-fi-fantasy televíziós sorozat első évadjának kilencedik epizódja. Ismertető Dr. Helen Magnus és Dr. Will Zimmerman a Bermuda-háromszög felé tartanak a Nautilus nevű tengeralattjárón, hogy utánajárjanak egy segélyhívásának, melyről „Sally”, a Menedékben élő sellő számolt be nekik. A vészjel szerint fajtársai veszélyben vannak. Will a hosszú utat kihasználja, hogy többet tudjon meg Helen múltjáról, és azokról a történelmi személyiségekről kérdezi őt, akikkel élete során találkozott. Mire tengeralattjárójuk a sellő által jelzett koordinátákat eléri, a „vízinépnek” csak maradványait találják. A nyomok alapján Dr. Magnus a nép szinte totális kipusztulására gyanakszik. Nem sokkal visszafordulásuk után Helen furcsán kezdi érezni magát. Tünetei miatt megállítja a tengeralattjáró emelkedését, majd egészen az eredeti mélységig irányítja vissza. Miután Helen jobban lesz, vérvizsgálatot végez magán, hogy kizárhassa a fertőzéseket, egyéb betegségeket. Kis idő múlva újra szédülni kezd, vérzik az orra, és egyre agresszívabbá válik. 1600 láb mélységben a tünetek ismét elmúlnak, és Dr. Magnus tovább vizsgálja önmagát. Agyában egy mikroszkopikus méretű parazitára bukkan, mely ijesztően gyorsan szaporodik. Ezzel a sellők pusztulásának okára is fény derül. Az ismeretlen parazita az agyuk limbikus rendszerét támadta meg, melyben a félelem, érzelem, düh központja is megtalálható. A parazita negatívan befolyásolta viselkedésüket, a lények egyszerűen széttépték egymást. Magnus antibiotikumok keverékével próbálkozik, amikor újabb roham éri, és agresszívan kényszeríti Willt, hogy ismét lejjebb süllyedjenek a Nautilusszal. A parazitára a nyugtatók sem hatnak, a felemelkedés pedig Helen agyában helyrehozhatatlan károkat okozna. A tengeralattjáró már eléri a kritikus 2400 lábas mélységet, Will pedig felkészül, hogy akár fegyvert használjon, ha Helenen eluralkodna a parazita által okozott agresszivitás. A tengeralattjárón meghibásodások sorozata kezdődik, egyre folytatódik a süllyedés, már a víz is betör a helyiségekbe, egy helyen tűz üt ki, ennek ellenére Helen arca időnként úgy tűnik, élvezi a helyzetet. Nem sokkal később leüti Willt, és mire magához tér, Dr. Magnus már nem önmaga. Will képtelen őt lelőni, amikor lehetősége adódna. Utolsó lehetőségként Helent az egyik helyiségbe zárja, ahonnan az oxigént kiereszti, és a halálos mennyiségű szén-dioxid végez vele. Willnek ezután nem sok ideje marad cselekedni, újra kell éleszteni Helent, akinek testéből közben eltávozik a parazita és a fiú felé tart. Folyékony nitrogén segítségével megfagyasztja a parazitát, majd kétségbeesetten próbálja feléleszteni Magnust. Néhány kísérlet után sikerrel jár végül, és a Nautilus hazatérhet. Fogadtatás Az Airlock Alpha szerint az epizód pozitívuma, hogy sok háttér-információhoz juthattunk, és hogy a rész végre nem sötétben játszódott, mint eddig sok jelenetnél tapasztalhattuk. Negatívumként közölte azonban azt, hogy a történet nem kívánt volna egy teljes epizódot, és a végkifejlet is előre látható volt. Curt Wagner a Chicago Now munkatársa szerint a sorozat egyre izgalmasabb, egyre jobban megírt és jobban előadott. Tapping és Dunne is nagyszerű az epizódban, melyet azért készítettek, hogy a nézők is érezhessék, milyen érzés egy tengeralattjáróban csapdába esni. A PopSyndicate.comon azt olvashatjuk, ez a rész nem a nagy költségvetés, vagy a szörnyek miatt volt jó, illetve hogy az előző epizódokhoz képest kevesebb esemény történt, ám mégis nagyszerű volt. Érdekességek Az AXN Sci-Fi csatorna által leadott magyar szinkronos verzióban egy téves fordítás miatt a következő hangzik el, amikor Will régi történelmi személyekről kérdezi Helent, akiket személyesen ismert: - Jules Verne? - Egyértelmű, ez a tengeralattjáróm neve. Azonban az epizód egy jelenetében egy külső felvételen látható, hogy a tengeralattjáró neve Nautilus, illetve egy későbbi párbeszéd során is már Nautilusként említík a járművet. Geoffrey Holmes Geoffrey Holmes (Kanada, Ontario, Toronto, 1894. február 19. – Egyesült Királyság, Surrey, Woking, 1964. május 7.) kanadai-brit olimpiai bronzérmes jégkorongozó. Mint abban az időben szinte minden brit jégkorong-válogatott játékos, ő is kanadai születésű volt. Katonai iskolában tanult, mikor kitört az első világháború és azonnal beállt a brit seregbe. A háború után befejezte tanulmányait. Az 1924. évi téli olimpiai játékokon a részt vett a jégkorongtornán. Ő volt a csapatkapitány. Egy gólt ütött a belga jégkorong-válogatottnak. A tornán bronzérmesek lettek. A háború alatt megszállott keresztény lett és mindent hátrahagyva misszionárius lett Kelet-Afrikában. Vályi Péter Vályi Péter (Szombathely, 1919. december 25. – Miskolc, 1973. szeptember 18.) magyar politikus, vegyészmérnök, vállalatvezető, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, majd pénzügyminiszter és a Minisztertanács elnökhelyettese. Élete Édesapja fakereskedő, később könyvelő volt. Vályi Péter 1942-ben a József Nádor Egyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát. Pályája elején a Spolio Gyógyszerüzemben, majd a Fried és a Simontornyai Bőrgyárban dolgozott laboratóriumi vezetőként. 1944 végén munkaszolgálatra kellett bevonulnia. 1945-ben letartóztatták azzal a váddal, hogy kommunista propagandát folytatott. Szüleit ekkor a nyilasok internálták. 1945 áprilisában belépett a kommunista pártba, majd részt vett a simontornyai helyi pártszervezet létrehozatalában. 1947-ben a Vigodni Bőrgyárat vezette. 1948-ban az Országos Tervhivatalban dolgozott előadóként, később a vegyesipari osztály vezetőjének is kinevezték. 1948-1952 között a közgazdasági egyetemen oktatott előbb adjunktusként, utána docensként. 1953-ban néhány hónapig a Chinoin vezérigazgatója, majd 1954-ben a Nehézipari Minisztérium szervesvegyipari igazgatóságának vezetője. 1955–61-ben az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, 1967-ig első elnökhelyettese. Mindezek után pénzügyminiszterré léptették elő, és a Központi Bizottság gazdaságpolitikai bizottságának tagjaként is tevékenykedett. 1971-ben nevezték ki a Minisztertanács elnökhelyettesének. Vályi reformista politikus volt, ezért nagy népszerűségnek örvendett a magyar nép körében. Egyike volt a ritka kádereknek, akik már akkor kitűnően használták a médiát. Politikai stílusában testet öltött mindaz, amit a reformokról gondoltak az akkori emberek. Jelentős gazdaságszervező munkát fejtett ki a gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolatban is, mint a munkálatok egyik fontos vezetője. Képviselte hazánkat a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában (KGST), illetve elfoglalta az elnök szerepét a magyar–szovjet, magyar–román és a magyar–lengyel kormányközi gazdasági együttműködési bizottság magyar tagozatában. Előállt azzal a javaslattal mely szorgalmazta hogy a KGST központja ne Moszkvában, hanem Varsóban legyen, illetve kiment az Egyesült Államokba tárgyalni nyugati politikusokkal. Hazaérve megírta jelentését melyben a magyar–amerikai kapcsolatok bővítését javasolta. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusán a Központi Bizottság tagjává választották. Munkásságát még életében több kitüntetéssel ismerték el, köztük a Népköztársasági Érdemérem arany fokozatával, kétszer a Munka Érdemrenddel, majd a Munka Érdemrend arany fokozatával. Mindezek mellett több magas külföldi kitüntetést is megkapott. Ma iskola viseli nevét Tamásiban. Halála Vályi Péter és felesége 1973 szeptemberében érkezett Miskolcra. Vályi látogatásának legfőbb célja – a hiedelmekkel ellentétben – nem a diósgyőri Lenin Kohászati Művek (LKM) megtekintése volt. A szeptember 17-én megtartott Észak-magyarországi Idegenforgalmi Intézőbizottság ülésén kívánt részt venni. A Minisztertanács elnökhelyettese a látogatását vadászattal kezdte, és még aznap szorgalmazta dr. Énekes Sándor, az LKM vezérigazgatója, hogy tekintsék meg másnap az LKM martinacélmű részét is. Énekesnek tudnia kellett, hogy az a gyár egyik legveszélyesebb része, de valószínűleg az motiválta, hogy ha a miniszterelnök-helyettes saját szemével látja az elavult gépeket, és közbenjár, a gyár nagyobb eséllyel juthat hozzá új gépezetekhez. 15-én kb. déli 11:40-ig minden úgy zajlott, ahogy el volt tervezve. Vályi Énekestől tájékoztatást kapott a diósgyőri kohászat helyzetéről, majd elindultak a gyárlátogatásra. Szemtanúk szerint a megérkező delegációban a személyek nagy része, köztük Vályi is ittas volt. Vályi megérkezésekor vetette fel ismét Énekes Sándor azt az ötletét, hogy meg kéne tekintenie a martinacélmű részleget is, ebbe Vályi beleegyezett. Ez eltérést jelentett az eredeti útvonaltól. A delegáció 11:40 tájékán érkezett meg martinhoz. Az ottani dolgozók még csak nem is tudtak a látogatásról, így a munka folyt tovább. A delegáció tagjai egy pódiumról tekintették meg a munkálatokat. Vályi Péter a pódium szélétől kb. 10-15 cm-re állt. Ekkor a munkálatok során rutinműveletnek számító kifúvatás következett, amely során a salakanyagot és egyéb szennyeződéseket távolították el. Ez a folyamat hatalmas szikraesőt hozott létre, mely a kívülállók számára váratlan hanghatással is járt. (Ekkor kezd homályossá válni a történet.) Valószínűleg Vályi Péter megijedhetett a szikrafelhőtől, megszédült, és hirtelen kikapva a kezét a zsebéből Énekes Sándorba kapaszkodott, de már késő volt. Vályi magával rántotta Énekest, és a kb. 700 Celsius-fokos kokillák közé zuhantak. Ezeknek a másodperceknek történései azért homályosak, mert rengeteg változat jött létre a tragikus balesettel kapcsolatban. Egyes történetek szerint Énekes Vályi után kapott, és úgy esett le, egy másik szerint Énekes Vályi után ugrott, hogy kimentse, vagy pont Énekes esett neki Vályinak, aki emiatt zuhant le. Létrejöttek a kevésbé valószínű összeesküvés-elméletek is. Tény az, hogy az emberi mulasztás és felelőtlenség vezetett a tragédiához, hiszen míg Énekest egyből ki tudták menteni, addig Vályi beszorult és összeégett. Néhány nap múlva a kórházban halt meg. Vályi Péter halála az egész országot megrázta. Dr. Énekes Sándort a felépülése után perbe fogták, és leváltották a LKM vezérigazgatói székéből. Club Celaya A Club Celaya (korábban Atlético Celaya) a mexikói másodosztályú labdarúgó-bajnokságban szereplő csapat, otthona a Guanajuato államban található Celaya város. Története Az 1954. februárjában alapított klub ebben az évben a másodosztályú bajnokságban kezdte meg szereplését. Mindjárt második idényükben, az 1955–1956-osban az aranyéremért vívhattak csatát a Monterrey ellen, de a döntőt elbukták. Két év múlva azonban sikerült a feljutás az első osztályba. Azonban nem sokáig maradtak meg a legmagasabb szinten: néhány évnyi gyenge szereplés után 1961-ben visszacsúsztak a második vonalba, az 1970-es évek elején pedig a klub teljesen meg is szűnt. Az újjászületés 1994-ben érkezett el, ekkor Atlético Celaya néven jött létre az együttes, és azonnal meg is nyerték a másodosztályt. Az előre nem látott feljutás azonban pénzügyi gondokat okozott: végül a szurkolók segítségével összegyűlt annyi pénz, amennyi megszüntette a gondokat és amennyiből még a stadiont is fel tudták újítani. Hamarosan szerződtedték a Real Madridtól Emilio Butragueñót, aki hamar a szurkolók kedvencévé vált, és akinek nagyban köszönhető volt, hogy 1996-ban a bajnoki döntőig menetelt az együttes. Igaz, ott a Necaxától vereséget szenvedtek, de az ezüstértem így is történetük eddigi legnagyobb eredményét jelenti. A 2001–2002-es idényre új tulajdonos érkezett a csapathoz, aki azonban megszüntette azt, pontosabban átköltöztette őket Morelos államba, így innentől kezdve Colibríes de Morelos néven folytatták szereplésüket. 2003-ban viszont a Reboceros de La Piedad költözött át Celayába, így a városba visszatért a professzionális labdarúgás, de csak 2004-ig. Legközelebb 2007-ben alakult újjá a csapat, ekkor a Gallos Blancos de Querétaro fiókcsapataként, de amikor hamarosan a Querétaro kiesett az első osztályból, a fiókcsapatot is eladták. Végül 2008-ban született újjá a Celaya FC, a harmadosztályban kezdve meg szereplését. 2010-ben megnyerték a harmadosztály fél éves bajnokságát, majd 2011-ben a nagydöntőt is a feljutásért, így azóta ismét a másodosztályban szerepelnek. Bajnoki eredményei A csapat első osztályú szereplése során az alábbi eredményeket érte el: A csapat becenevei A Celayát a címerükben szereplő arany színű bika után gyakran Torosnak, azaz bikáknak nevezik, míg a városra utalva a Cajeteros, azaz cajetakészítők vagy cajetaárusok becenevet kapták, ugyanis a cajeta nevű édesség Celaya városából származik. Péch Géza Péch Géza (Született: Eckhardt Géza, Budapest, 1930. május 7. – Budapest, 1958. április 22.) 1956-os forradalmár, a forradalom utáni megtorlás mártírja. Élete Kisgyermek korában árván maradt, ekkor féltestvére, Péch Zoltán fogadta örökbe, akinek fel is vette a nevét. Az érettségi után az állatorvosi egyetemre jelentkezett, de nem vették fel, ezért alkalmi munkákból kereste kenyerét. 1951-ben a honvédségnél lett sofőr. Ebben az évben egyetemre iratkozott be, és három év múlva gépészmérnöki oklevelet szerzett. Megházasodott, született egy fia, de a feleségével elváltak, a válási peren pedig a bíróság az anyának ítélte a gyermeket. Emiatt öngyilkosságot kísérelt meg, ami azonban nem sikerült. A bíróság ítélete ellenére magához vette gyermekét. 1956. október 24-én egy barátja hatására beállt önkéntes sebesültszállítónak. Előbb a Markó utcai, majd elutasítása után a Péterffy utcai kórháznál jelentkezett szolgálatra. Tisztségét November 6-áig látta el, amikor a karját meglőtték, így ő is ápolásra szorult. Két nap múlva szovjet katonák letartóztatták, majd november 14-én szabadon engedték. Ekkor értesült róla, hogy volt felesége a fiával együtt kiszökött az országból. Emiatt csatlakozott egy szervezkedéshez, ami révén szándékozott gyermeke nyomára bukkanni. 1957. január 13-án kijutott Ausztriába, ahol felvette a kapcsolatot az emigrációval és megtudta, hogy fia Angliában van. Vállalta, hogy visszatér Magyarországra és sebesülteket juttat ki Ausztriába, ha cserében a csoport segítségével kijuthat Angliába. Hazatért, de a magyar hatóságok tudomást szereztek működéséről, letartóztatták, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, amelyet a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa halálbüntetésre módosított. 1958. április 22-én felakasztották. Forrás Életrajza, 1956.mti.hu Lokodi András Lokodi András, idősb (Kolozsvár, 1938. január 2. –) magyar szakíró. Ifjabb Lokodi András apja. Életútja Szülővárosában érettségizett (1956), a nagyváradi Villamosművek (1956-58), majd a Babeș-Bolyai Egyetem elektromechanikusa. Első írását a Jóbarát közölte (1968). Műszaki ismertetései a Dolgozó Nő és az Igazság hasábjain jelentek meg; a barkácsolás alkotó szórakozását népszerűsítette. Kötete: Csináld magad! Kis barkácskönyv. A Kaleidoszkóp c. romániai magyar nyelvű könyvsorozatban jelent meg Bukarestben 1978-ban. Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula . Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0 Rioms Rioms település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 26 fő (2015). Rioms Montguers, Mévouillon, Montauban-sur-l’Ouvèze, La Rochette-du-Buis és Saint-Auban-sur-l’Ouvèze községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: MasterCard Lola A MasterCard Lola egy megszűnt Formula–1-es csapat. Mindössze egy versenyen vett részt az 1997-es szezonban (a szezonnyitó ausztrál nagydíjon), ám arra sem tudta kvalifikálni magát. A következő nagydíjon már nem állt rajthoz a főszponzor visszalépése miatt. A sikertelen próbálkozás ellenére a csapat szerepelt a világbajnokság hivatalos nevezési listáján. A csapat története Azokat az éveket követően, hogy gyártóként kasztnival látott el több csapatot is (főként a Larrousse csapatát), Eric Broadley szándékozott megalapítani egy csapatot, amely kizárólag a Lola tulajdonjoga alatt versenyezne. A prototípus kasztnit első ízben 1995-ben tesztelte Allan McNish, majd 1996 végén Broadley bejelentette a csapat közeljövőbeni Formula–1-es indulását. Az alakulat 1998-ra tervezte a bemutatkozását, ám debütálására egy évvel korábban, 1997-ben került sor. Broadley azt mondta, hogy mindez a szponzor nyomása miatt következett be. A T97/30 nevű kasztni leginkább az IndyCar technológián alapult, mivel nem tesztelték sem szélcsatornában, sem versenypályán. A Lola motor A V10-es motort megtervezése Al Melling feladata volt, a tervezéskor kifejezetten tekintetbe véve a hátsó rész áramvonalasra formálását. Sajnálatos módon a motor nem készült el időre, így a Lola arra kényszerült, hogy a Ford erőforrásait használja. A versenyzők Vincenzo Sospirit és Ricardo Rossetet szerződtették versenyzőnek, ám mindketten a project áldozataivá váltak. Az autó az 1997-es ausztrál nagydíjra készült el. Az 1997-es szabályok értelmében a versenyzőknek csak akkor engedték meg, hogy elindulhassanak a versenyen, ha a pole-pozíciós idő 107%-án belül futották meg a leggyorsabb körüket. Azonban a 11 illetve 13 mp hátránnyal rendelkező Sospiri és Rosset távolról sem teljesítette ezt a feltételt, míg a másik újonc, a Stewart Grand Prix megfutotta a kívánt időt. Az autókat röviddel az ausztrál nagydíj után tesztelték Silverstoneban, azonban ismét több mint 10 mp-cel lassabbak voltak az élen állóknál. A megszűnés 1997. március 26-án a brazil nagydíj előtt a Lola bejelentette, hogy visszalép a brazil versenytől pénzügyi és technikai problémák miatt. Az alkalmazottak, akik már elutaztak Interlagosba, vissztértek a csapat huntingdoni főhadiszállására. Röviddel ezt követően a Lola visszalépett a teljes világbajnoki sorozattól. A rövid Formula–1-es konstruktőri fennállása alatt a Lola 6 millió angol font adósságot halmozott fel, néhány héttel később csődeljárás indult ellene, majd Martin Birrane ír vállalkozó felvásárolta a céget. 2009. május 15-én hivatalosan bejelentették, hogy a 2010-es szezonra a Lola visszatér a Formula–1-be, ám június 17-én nyilvánosságra hozták, hogy felhagynak ezzel a törekvésükkel. Formula–1-es eredményei (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Ruttkay Albert Alsó- és felsőruttkai Ruttkay Albert (névváltozatok: Ruttkay Albert Béla, Ruttkay Béla; 1842 — Houston, Texas, 1888. november 12.) Kossuth Lajos unokaöccse. Az amerikai polgárháború őrnagya az unionisták oldalán, polgári foglalkozása vállalkozó. Életútja Apja, alsó- és felsőruttkai Ruttkay-Nedeczky József (1815-1871), abonyi postamester, anyja, kossuthi és udvardi Kossuth Lujza (1815-1902), Kossuth Lajos testvére. Apai nagyszülei Ruttkay József és Zipszer Karolina voltak. Nagybátyja, alsó- és felsőruttkai Ruttkay Károly (1816-1848) 1848-as honvédfőhadnagy volt. Ruttkayné korán özvegy maradt három fiával, s a család a szabadságharcban való közvetlen érintettsége miatt fiaival kivándorolt Amerikába. Ruttkayné legidősebb fia, Ruttkay Károly végigharcolta a magyar szabadságharcot, s a szabadságharc bukása után hamarosan életét vesztette betegségben. Ruttkay Albertnek az amerikai polgárháborúba való belépése a 3. Néger Nehéztüzérségnél kezdődött. Asbóth Sándor tábornok alatt szolgált Gaál Sándorral, Mészáros Imrével és Rombauer Rolanddal. Ephraim W. Woodman ezredes mellett ő volt az első floridai lovasezred őrnagya. 1864 szeptemberében Asbóth Sándorral és unokafivérével, Zsulavszky Lászlóval részt vett a Choctawhatchee öböl melletti harcokban, s ott sok foglyot ejtettek. A. B. Sparling alezredes abban a jelentésben, amelyet a Pine Barren Bridge expedícióról küldött J. Bailey brigadéros tábornokhoz 1864 november 18-án Barrancas-ból dicsérettel emlékezett meg Ruttkay Albert őrnagy katonai kvalitásairól. Edward Richard Sprigg Canby (1817-1878) dandártábornok 1865 április 24-én Nathaniel P. Banks (1816-1894) dandártábornok, az Army of the Gulf parancsnokának vezérkarába osztotta be Ruttkay Albertet. Az Army of the Gulf uniós hadsereg az Öböl államokban harcolt (Louisiana és Alabama). Ruttkay 1865 május 31-én szerelt le. A polgárháború után Ruttkay Albert a gyapotüzlet terén működött Texasban, megalapította a Ruttkay and Co. céget. A texasi Houstonban érte a halál 1888 november 12-én. Anyja ekkor éppen Turinban vezette bátyja, Kossuth Lajos háztartását. Ruttkay régi bajtársai, Rózsafy Mátyás, Menyhárt G. János tettek közzé gyászjelentést a New York-i Nemzetőr-ben. E gyászjelentés szövegéből derül ki, hogy Ruttkayné Kossuth Lujza háromból az egyetlen még élő fiát is elvesztette. A gyászjelentést a „Hungarian and American Veterans of 1848 and 1861” nevű egylet elnöke, Semsey Károly, titkára Ludwigh Elek és Ruttkay bajtársai, Mócs József, Mayer A. D., Rózsafy Mátyás, Herzog Fülöp, Dr. Kelemen Attila, Menyhárt G. János, Molnár Adolf, Lázár Jakab, György József, stb. írták alá. Ruttkay özvegye, Laura 1899-ben kérvényezte özvegyi polgárháborús nyugdíját. Emlékezete Megörökítették nevét a washingtoni Afroamerikai Polgárháborús Emlékmű talapzatán. Az 1997-re elkészült szobrot 1998 . július 18-án leplezték le. Konjunktív normálforma A konjunktív normálforma, röviden KNF a matematikai logika egy területén, a nulladrendű logikán belül definiálható fogalom, egy logikai műveletet leíró olyan ítéletlogikai formulát jelent, mely a művelet változóinak vagy negáltjainak diszjunkcióinak konjunkciója: A konjunktív normálformák tehát olyan nulladrendű logikai formulák, melyekben csak változók és az operátorok fordulnak elő (és egyéb megkötések is érvényesek). A pontos matematikai definíciót lásd lentebb. Tehát, ha a logikai művelet az , , , változókon van értelmezve, akkor egy konjunktív normálformája lehet például: Fontosabb elnevezések Tekintsük megint az alábbi, KNF alakú formulát: a változókat a (normál)forma atom jainak nevezzük, a fenti példában atomok ; a változókat vagy negáltjaikat közös néven a (normál)forma literál jainak nevezzük; a fenti példában literálok ; a negálatlan literálokat pozitív nak, míg a negáltakat negatív nak is szokás nevezni. a literálok diszjunkcióit pedig klóz oknak ( clause, ang. "mellékmondat"). Szokás ezeket elemi diszjunkció knak is nevezni; a fenti példa klózai: és . E formuláknak különféle alkalmazásai vannak például a számításelméletben, az automatikus tételbizonyítások elméletében (rezolúciós kalkulus, logikai programozás) Rekurzív definíció Legyen adott egy L nulladrendű nyelv. Ennek azon F formulái konjunktív normálalakúak, melyek az alábbi három szintaktikai alosztályba tartoznak: vagy atomi formulák vagy ilyenek negáltjai (összességében, literálok). vagy alakúak, ahol K,L literálok; összességében elemi diszjunkciók (az atomi formulákat is ide számítjuk), alakúak, ahol K,L elemi diszjunkciók, melyeket az F klózainak nevezünk. Példák és ellenpéldák Néhány logikai művelet, konjunktív normálformában: A következő formulák viszont nem konjunktív normálformulák: Viszont a fenti formulákkal (műveletekkel) ekvivalensek az alábbi, konjunktív normálforma alakú formulák: Műveletek és formulák előállítása KNF alakban Tetszőleges ítéletlogikai műveletet és formulát elő lehet állítani KNF alakban. Néha többféleképp is, azaz az előállítás nem egyértelmű. Szintaktikus módszerek Egy nem-, és-, vagy-, implikáció- és ekvivalencia-jeleket tartalmazó nulladrendű formula mindig átalakítható KNF alakba, mégpedig szintaktikusan, azaz csak átalakítási szabályok segítségével; anélkül, hogy a formulát ki kellene értékelnünk. A következő szabályokat lehet, érdemes alkalmazni egy formula KNF alakba hozásakor: ; ; (De Morgan-szabály I.); (De Morgan-szabály II.); (disztributivitási törv.); (kettős tagadás); (idempotencia). A KNF egyszerűsítésre sokszor még használhatóak az ún. adszorbciós szabályok: ; . Szemantikus módszerek. A KKNF Ha adott egy többváltozós logikai művelet, például értéktáblázattal, akkor ennek ismeretében megkonstruálható egy KNF, ami az illető műveletet leírja. Ez azt is jelenti, hogy az rendszer funkcionálisan teljes. Egy konjunktív normálforma értéktáblázatát elkészítve, a formula adott sorban (interpretációban) pontosan akkor lesz igaz, ha abban az interpretációban minden elemi diszjunkció igaz, tehát pontosan akkor hamis, ha abban az interpretációban valamelyik elemi diszjunkció hamis. Márpedig egy elemi diszjunkció pontosan akkor hamis, ha minden literálja hamis abban az interpretációban, azaz negálatlan atomjai hamisak, a negáltak pedig igazak. Adott interpretációt tekintve, ha tehát az atomokat összediszjunkciózzuk úgy, hogy a diszjunkcióban negálatlanul szerepeljenek a h igazságértéket kapott atomok, és negáltan az igaz igazságértéket kapott atomok; akkor a diszjunkció értéke hamis lesz. Ezáltal pedig a diszjunkciók konjunkciója is hamis lesz ebben az interpretációban. Ennek megfelelően a következőképp konstruálhatunk KNF-t tetszőleges művelethez: a művelet értéktáblázata minden olyan sorához (interpretációjához), melyben az f művelet a h (hamis) logikai értéket veszi fel, konstruálunk egy literálokból álló, elemi diszjunkciót, mégpedig úgy, hogy ha az Xk változónak abban a sorban i értéket adtunk, akkor ez a változó a diszjunkcióba mint negált atom kerül be, ha pedig h (hamis) értéket, akkor negálatlanul kerül be. Tehát minden olyan sorhoz/interpretációhoz, melyre f(X1, … , Xn) = h , ily módon létrehozunk egy elemi diszjunkciót, mely pontosan ebben az interpretációban hamis. Majd képezzük ezek konjunkcióját: ez pontosan akkor hamis, ha minden elemi diszjunkciója hamis, azok meg pontosan akkor hamisak, ha f(X1, … , Xn) hamis. Így egy KNF alakú formulát kapunk, és a fentiek alapján ez valóban "ekvivalens" az eredeti logikai függvénnyel. Az ezen algoritmus eredményeképp kapott KNF-t a logikai művelet/formula kitüntetett konjunktív normálformájának (KKNF) is nevezik. Formálisan „polinommal” adhatjuk meg az f KKNF alakját: Tehát a konjunkcióképzés az összes olyan interpretációra (kiértékelésre) terjed ki, mely hamissá teszi f-et; továbbá gI-vel jelöltük a g függvény adott I kiértékelésbeli logikai értékét (például ha g=f vagy ha g=Xi), és -1-gyel való „szorzásként” a negálást. Megjegyzés: e módszerrel nem lehet az azonosan igaz logikai függvényekhez KNF-t rendelni. És valóban, ezeknek nincs is, illetve esetleg azt szoktuk mondani, hogy KNF alakjuk az "üres konjunkció", amit 1-gyel (i-vel) is szokás jelölni. Példa KKNF konstruálása E módszereket a következő, kétváltozós függvény példáján illusztráljuk: Vagyis az függvényhez/formulához szemantikusan konstruált normálforma a következő lesz: Szintaktikus konstrukció Szintaktikusan egy sokkal egyszerűbb, egyetlen elemi diszjunkcióból álló KNF-et tudunk konstruálni: érvényes ugyanis (a fentebb megadott 2. szintaktikai szabályt és a 3.-at, a De Morgan-törvényt használtuk). A KKNF egyszerűsítése A szemantikus módszerrel kapott KKNF-ből a következőképp, a (*) formula alábbi átalakításaival, egyszerűsítésével is eljuthatunk szintaktikus úton a fent leírt sokkal egyszerűbb KNF-hoz; a KKNF utolsó két klózának konjunkciójából álló részformuláját alakítgatjuk: Tekintetbe véve még az első klózt is; (E hosszadalmas eljárás egy lentebbi szakaszt kíván illusztrálni). A KNF nem egyértelmű Mindebből látható, hogy a KNF tényleg nem egyértelmű, sok esetben egyszerűsíthető a fent megadott ill. további szintaktikus szabályok (az ítéletlogika törvényei) segítségével. Problémák és alkalmazások A KNF-előállító eljárások sok algoritmikus, számításelméleti problémát vetnek fel. Egyszerűsítő eljárások Láttuk, hogy a KNF nem egyértelműen létezik egy adott Boole-függvényhez vagy formulához. Felmerül a kérdés, hogy definiálható-e és található-e mindegyikükhöz egy-egy valamilyen értelemben „legegyszerűbb” KNF? Például a fent leírt szemantikus eljárással kapott KNF-k gyakorta exponenciális sok tagból állnak. Ezért a múlt században (az 1950-es évektől) az elektronikus számítógépek és az áramkörelmélet megjelenése után komoly kutatási terület volt a matematikai logikán belül a normálformák egyszerűsítése. Rengeteg egyszerűsítő eljárást fedeztek fel, a leggyakrabban idézett a Quine-McCluskey-algoritmus (ezt igazából diszjunktív normálformákra dolgozták ki). Kielégíthetőség Nevezetesek az alábbi egyszerűen megfogalmazható számításelméleti problémák: Kielégíthetőségi probléma ( SAT -probléma): Adott F formula KNF alakjáról állapítsuk meg, hogy kielégíthető-e, azaz változóinak adható-e olyan igazságérték (interpretáció), melyben F igaz lesz? Jelenleg nem tudjuk, erre a feladatra adható-e egy polinomidőben befejeződő determinisztikus megoldási algoritmus (azaz fogalmunk sincs arról, hogy SAT ∈ P igaz-e); noha azt tudjuk, hogy a probléma (exponenciális időben) megoldható, azaz SAT ∈ NP . Azt is tudjuk, hogy nemdeterminisztikus eljárással e probléma megoldható polinomidőben. A probléma egy könnyített alesete, a HORNSAT -probléma (melyben megköveteljük, hogy a KNF minden klóza legfeljebb egy pozitív literált tartalmazzon) viszont P -ben van, adható rá determinisztikus polinomidejű megoldóeljárás. A k-Kielégíthetőségi problémasereg ( k-SAT ): Adott F formula KNF alakjáról, melynek minden klóza pontosan k(∈ℕ + ) literálból áll; állapítsuk meg, hogy kielégíthető-e, azaz változóinak adható-e olyan igazságérték (interpretáció), melyben F igaz lesz? Ezen problémák többsége NP-teljes, így nem oldható meg polinomidőben; a 2-SAT ∈ P viszont igen. Alkalmazások A konjunktív normálformák elmélete az egyik matematikai alapja a manapság a mesterségesintelligencia-kutatás által vizsgált automatikus tételbizonyító módszerek legdivatosabbjának, a rezolúciónak, mely Prolog néven a logikai programozás legfontosabb vagy legismertebb megvalósítása napjainkban. Upali Thera Upali Thera (thai: ������) vagy Buddhadhamma Upali thai théraváda szerzetes, a sziámi nikája buddhista szerzetesrend alapítója Srí Lankán. Az thai erdei hagyományban nevelkedett Upali Thera Thaiföldön nagy tiszteletet vívott ki a király (Borommakot király) részéről. Upali Thera erdei kolostorának neve, Dhammarama. Először 1735-ben látogatott el Srí Lanka szigetére, majd 1753-ban jutott el Kandy városába, ahol magas rangú szerzetesi beavatást adott (upaszampadá, amely eltér a srámanera papnövendékek felvételi szertartásától) egy csoport szingaléz szerzetes számára. Az upaszampadá hagyománya már évszázadokkal azelőtt megszűnt Srí Lankában. Upali Thera úgy vélte, hogy a Kandy-ban lévő buddhista szangha korrupciótól szenvedett, amit ő igyekezett meggyógyítani. Ennek érdekében alapított új egyházi rendet. Upali Thera erőfeszítéseinek köszönhetően kelt életre az ún. „fog körmenet” Kandy-ban, ahol egy ünnepi felvonulás közepette egy olyan fogereklyét visznek körbe, amelyről úgy tartják, hogy a történelmi Buddha foga volt. Az eredeti körmenet még hindu istenekre fókuszált, főleg azokra, amelyek a mahájána buddhizmusban is megtalálhatók. Upali Thera szerint ez nem volt szerencsés egy buddhista nemzet számára, és diplomáciai kapcsolatait felhasználva elérte, hogy Srí Lanka királya, Kittiszirirádzsaszíha kijelentse, hogy onnantól kezdve az istenek és az emberek is Buddhát kövessék. A létrehozott új hagyományban az upaszampadá a vészák napjától a júniusi upószatha napjáig tart. Upali Thera Srí Lankán halt meg az orrában kialakult gyógyíthatatlan betegség következtében. Emlékezete A sziámi nikája alapításának 260. évfordulójának alkalmából a thai kormány 10 millió thai báttal járult hozzá az Upali Maha Thera múzeum építéséhez és a Dhammaram templom felújítási munkálataihoz. Srí Lanka kormánya egy fából készült 180 centiméter magas Upali Thera szobrot ajándékozott az új intézmény számára. Maria Lankowitz Maria Lankowitz osztrák mezőváros Stájerország Voitsbergi járásában. 2017 januárjában 2923 lakosa volt. Elhelyezkedése Maria Lankowitz a tartomány középső részén fekszik a Nyugat-Stájerország régióban a (Lavanttali-Alpokat és Stájer-Előalpokat elválasztó) Stubalpe hegységben. Maga Maria Lankowitz település közvetlenül az önkormányzat területének keleti határán, Köflachhal összeépülve található. Legmagasabb pontja az 1706 méteres Wölkerkogel. Az önkormányzat 6 falut és egyéb települést fog össze: Hochgößnitz (164 lakos), Kemetberg (234), Kirchberg (222), Maria Lankowitz (1764), Niedergößnitz (270), Salla (269). A környező települések: északkeletre Kainach bei Voitsberg, keletre Köflach, délre Edelschrott, délnyugatra Hirschegg-Pack, nyugatra Weißkirchen in Steiermark és Lobmingtal, északnyugatra Sankt Margarethen bei Knittelfeld. Története Az i. sz. 1-4. századból származó régészeti leletek tanúsága szerint a mai ferences kolostor környékén állt egy kis római kori település. Ugyanazon a dombon találhatóak a 10. században az Eppenstein-család által emelt Primaresburg várának maradványai. A Lankowitz név a "vízparti réten fekvő falu" jelentésű szláv lankovica szóból származik. A Szűz Mária-zarándokhelyről először 1415-ben tesznek említést az írott források. 1455-ben Georg Gradner lovag III. Frigyes császár engedélyével ferences kolostort és kegytemplomot alapított a helyszínen, valamint várat építtetett. Ezeket az épületeket az idők során többször építették, de még mindig központi szerepet játszanak Maria Lankowitz településszerkezetében. A várban (illetve később kastélyban) dolgozott a 19. század közepétől fogva a graz-karlaui börtön adminisztratív személyzete. Maria Lankowitz a 20. században a Piberstein környékén nyitott barnaszénbányáknak köszönhetően bányavárossá vált. A század végére a bányákat bezárták és a város a turizmusból igyekszik megélni. A 2015-ös stájerországi közigazgatási reform során Gößnitz és Salla községeket egyesítették Maria Lankowitz-cal. Lakosság A Maria Lankowitz-i önkormányzat területén 2017 januárjában 2923 fő élt. A lakosság 1951 óta (akkor 4915 fő) folyamatosan csökken. 2015-ben a helybeliek 95,9%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,3% a régi (2004 előtti), 1,9% az új EU-tagállamokból érkezett. 0,3% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 0,6% egyéb országok polgára. Látnivalók a Mária látogatása-kegytemplom egyike Nyugat-Stájerország legfontosabb búcsújáró zarándokhelyeinek. Eredetileg a 15. század közepén épült a ferences kolostorhoz kapcsolódva. Mai külsejét 1678-81 között nyerte el Jakob Schmerlaib tervei alapján. 1712 kapott egy oldalkápolnát. Főoltárának szobrai 1767-ből valók. Freskóit az olasz Felix Batazutti festette. a ferences kolostor mai formájában 1656-1665 között készült el. a Szt. Antal-kápolna 1660-ban, főoltára 1770-ben készült. a lankowitzi kastély 1440 körül épült Georg Gradner lovag számára. Már 1460-ban Andreas Greisseneggerhez került, majd több tulajdonosváltás után 1855-ben a grazi börtön kapta meg. Klingenstein várának romjai Kirchberg gótikus Keresztelő Szt. János-temploma Salla gótikus Szt. Péter és Pál-plébániatemploma Testvértelepülések Jübar ( Németország ) Simon István (helytörténész) Simon István (Lugos, 1911. november 23. – Lugos, 2006. április 6.) erdélyi magyar helytörténész. Életútja A lugosi Coriolan Brediceanu Líceumban érettségizett, majd beiratkozott a bukaresti műegyetem elektrotechnikai karára. Tagja volt a bukaresti magyar főiskolások Koós Ferenc Körének. A második világháború idején munkaszolgálatos katona volt. 1944-ben beiratkozott a nagyenyedi református teológiára, majd Kolozsvárt folytatta tanulmányait, közben a református, majd az unitárius kollégiumban, illetve a Méhes utcai általános iskolában tanított. Az 1950-es évek első felében a petrozsényi magyar tannyelvű középiskola tanára, majd a lugosi pionírházban oktató, 1955-től 1974-ig a lugosi Magyar Tannyelvű Vegyes Líceumban, annak megszűnte után pedig a Coriolan Brediceanu Líceumban matematikát és fizikát tanított. Közben távhallgatóként 1961-ben tanári oklevelet szerzett a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, a Matematika–Fizika Karon. Nyugdíjazását követően 1977-ig az igazfalvi általános iskolában tanított. Helytörténészként szülővárosa építészetének, tanintézeteinek, zenei és sportéletének múltja foglalkoztatta: adatokat, dokumentumokat, fényképeket és tárgyi emlékeket gyűjtött. Írásait a Temesvári Új Szó, ill. Heti Új Szó, a Lugosi Híradó és a Szekszárdi Vasárnap közölte. Helytörténeti sorozatot indított a lugosi Europa Nova tv-csatornán. Tagja volt a lugosi József Attila Irodalmi Körnek (1990 után Szombati-Szabó István) Irodalmi Körnek.) Gare de Sarliève - Cournon Gare de Sarliève - Cournon vasútállomás Franciaországban, Cournon-d'Auvergne településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Saint-Germain-des-Fossés-Nîmes-Courbessac-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Clermont-La Pardieu (Gare de Saint-Germain-des-Fossés, Saint-Germain-des-Fossés-Nîmes-Courbessac-vasútvonal) Gare du Cendre - Orcet (Gare de Nîmes, Saint-Germain-des-Fossés-Nîmes-Courbessac-vasútvonal) Annihilator Az Annihilator egy kanadai metalegyüttes, amelyet Jeff Waters gitáros alapított az 1980-as évek közepén. A thrash metal népszerűségének csúcsán, 1989-ben kaptak lemezszerződést a Roadrunner kiadótól, és bemutatkozó albumukkal rögtön nagy sikert arattak a stílus rajongóinak körében. A zenekarvezető Jeff Waters mellett kezdettől fogva folyamatosan cserélődik a tagság; hírhedten sok zenész fordult meg az együttesben. A legtöbb albumon a dobot és az éneket leszámítva mindent Waters játszott fel, de 1994 és 1998 között még az énekes is ő volt. 2003-tól bő tíz éven át Dave Padden énekes/gitáros számított az egyetlen állandó tagnak Waters mellett a csapatban, de 2014-es távozása óta újra Waters lett a frontember. Az Annihilator 1989 óta folyamatosan ad ki lemezeket. Az első két album – az Alice in Hell és a Never, Neverland – a Bay Area-i thrash metalból merített, és Waters jellegzetesen technikás gitárjátékának köszönhetően vált klasszikussá a maga műfajában. Az 1993-as Set the World on Fire-tól kezdve dallamosodni kezdett az Annihilator zenéje. Az együttes népszerűsége Európában és Japánban mindvégig töretlen maradt, az Egyesült Államokban és Kanadában viszont a grunge és az alternatív metal 1990-es évek eleji térnyerése után majd' húsz évig egyáltalán nem koncerteztek. Történet Korai évek (1984–1988) Az Annihilatort 1984-ben Ottawában alapította az AC/DC és thrash metal fanatikus Jeff Waters gitáros John Bates énekes-szövegíróval közösen. A zenekart első daluk után nevezték el, amit egy helyi stúdióban rögzített az akkor még csak kéttagú együttes. A felvételen minden hangszeren Waters játszik. 1985-re alakult az első teljes felállás. Elsőként Dave Scott basszusgitáros csatlakozott a zenekarhoz, majd Paul Malek dobos. Elkészült az első Annihilator-demó, a Welcome to Your Death, hat dallal, melyek közül a Back to the Crypt kivételével mindegyik szám felkerült később az első nagylemezükre, illetve az I Am in Command a második albumra. Quebecben, a Val D’Or klubban adták első koncertjeiket, ahol a tíz saját daluk mellett feldolgozásokat is játszottak. 1986-ra csak Waters és a dobos Malek maradtak, miután Bates és Scott is távozott a zenekarból. Waters és Malek kettesben vették fel a következő anyagot. A Phantasmagoria című négyszámos demón Waters death metal stílusban hörgött a dalokban. A demó hihetetlen gyorsan elterjedt, és hatalmas népszerűségre tett szert az akkori kazettacserélgetős korszakban. Több fanzine és heavy metal magazin demós listájának az élére került. 1987 nyarán Waters úgy döntött, hogy Kanada másik felébe, Vancouverbe teszi át a székhelyét. Pár hónappal később itt találkozott Ray Hartmann dobossal. Az egymásra hangolódás után 1988-ban stúdióba vonultak, hogy felvegyenek egy teljes nagylemeznyi anyagot. Hónapokon keresztül dolgoztak, mivel komoly pénzforrások híján csak az üres órákban juthattak be a New Westminster-i Fiasco stúdióba. A munka közben rengeteg énekest kipróbáltak, végül a D.O.A. nevű kanadai punkegyüttes egykori basszusgitárosára(!), Randy Rampage-re esett a választás. A hidrogénszőke punkrocker Rampage érdes hangja jól illeszkedett az Annihilator Metallica- és Exodus-ihlette speed-thrash metal dalaihoz. Az elkészült lemezanyagra Monte Conner, a Roadrunner kiadó tehetségkutatója csapott le, aki már a Phantasmagoria demó óta kapcsolatban volt Jeff Watersszel. A Roadrunner Records három albumra szóló lemezszerződést írt alá az együttessel. Első lépésként egy kétszámos promókazettát küldtek ki a magazinoknak a Crystal Ann és Alison Hell dalokkal, amely a kedvező kritikáknak köszönhetően megalapozta az album sikerét. Roadrunner-korszak (1989–1993) Az 1980-as évek végén a thrash metal stílus a népszerűsége csúcsán volt. Milliós példányszámokban keltek el a legismertebb thrash metal együttesek (Metallica, Slayer, Megadeth, Anthrax) lemezei, és egy olyan technikás, de mégis fogós dalokkal teli album, mint az 1989 szeptemberében megjelent első Annihilator-album, az Alice in Hell, nem jelentett nagy üzleti kockázatot a Roadrunner Recordsnak. A lemezre többségében a már 3-4 éve érlelt, legjobb számok kerültek fel. A lemez megjelenésére igazi együttessé kellett formálni az Annihilatort. A basszusgitáros Wayne Darley lett (a lemezen ő csak háttérvokálozik). A másodgitárost nagyon nehezen találták meg; volt, aki csak egy fotó erejéig lett a zenekar „tagja”. A lemez címadó dalához készült videoklipben Antony Greenham szerepelt, de őt hamarosan Dave Scott Davis váltotta, és az Onslaughttal közös Európa-turnéra már vele indult el a zenekar. Európa után az Egyesült Államok és Kanada következett a Testament előzenekaraként. Az album közben a kiadó által eredetileg várt 15-20 ezres példányszámot többszörösen túlteljesítve fogyott a boltokban. A Testament-turné közben Waters meghívást kapott a Megadeth-be, de ő a saját zenekarával akart foglalkozni, és végül Marty Friedman került be a Rust in Peace felvételeire készülő Megadethbe. 1990 februárjában már újra stúdióban volt az Annihilator, egy új énekessel. A távozó Randy Rampage helyére Coburn Pharr (ex-Omen) érkezett. Pharr előrelépést jelentett az Annihilator számára, hiszen nem csak keményen, de dallamosan is tudott énekelni. A szeptember közepén megjelent és Never, Neverland címet kapott második album producere Glen Robinson volt. A Never, Neverland albumot hatalmas várakozás előzte meg a rajongók részéről. Európában és Japánban már önállóan turnézhatott az Annihilator, majd 1991 tavaszán a Judas Priest előzenekaraként a Painkiller-turnén, az akkor még az Annihilatorral egy szinten lévő Pantera társaságában játszottak Észak-Amerika nagyvárosaiban. De míg a turné után a Pantera fejlődése töretlenül folytatódott, addig az alkohol és drogproblémákkal küszködő Annihilatort alig tudták egyben tartani. Waters például egyik napról a másikra próbált meg leszokni az alkoholról, de a szervezete nem bírta a hirtelen elvonást, és a gitáros szívrohammal kórházba került. Miután Waters jobban lett új dalokon kezdett dolgozni, de újabb tagcserék következtek. Egy fiatal amerikai, Neil Goldberg lett az új gitáros, majd kiszállt az énekes, Coburn Pharr is. A lemezfelvételnek még Ray Hartmann dobossal kezdtek neki, de hamarosan ő is kilépett. Goldberg bostoni barátja, Mike Mangini érkezett a helyére. A lemezen Hartmann és Mangini mellett még egy dobos szerepel – Rick Fedyk az első Annihilator-balladában, a Phoenix Risingban üt. A lemezfelvétel a bemutatkozó albumhoz hasonlóan a Fiasco stúdióban zajlott, ezúttal Max Norman producer irányításával. Az énekesi posztra végül egy fiatal kanadait, Aaron Randallt találták meg. A Set the World on Fire című harmadik Annihilator-album viszonylag hosszú csend után, 1993-ban jelent meg. A minden korábbinál dallamosabb anyag Japánban lett óriási siker, Európában és Amerikában viszont rendesen megosztotta a rajongókat, akik az első két lemez thrash metalos vonalának követését várták. Ennek ellenére az európai turné, és különösen a hollandiai Dynamo-fesztiválon adott koncert nagy siker volt. A turné végeztével Mike Mangini kilépett, hogy az Extreme-ben folytassa, majd a gitáros Neil Goldberg is távozott. Négy év után, az amerikai koncertek végeztével a basszusgitáros Wayne Darley szintén elhagyta a zenekart, így a japán turnéra egy teljesen új felállásban indult el az Annihilator. A turnédobos Randy Black lett, basszusgitárosnak Dave Scott Davies (a korábbi gitáros) ugrott be, a gitározást Jeff Waters egyedül oldotta meg, az énekes pedig továbbra is Aaron Randall maradt (igaz, csak a turné befejezéséig). A három lemezre szóló – és a Set the World on Fire albummal lejáró – szerződést a Roadrunner nem újította meg a zenekarral. Az 1990-es évek elején már az alternatív metal volt a trend a súlyosabb gitárzenék világában, és bármennyire is sokat puhult az Annihilator zenéje, a kiadó nem látott fantáziát új albumokban. 1994-ben Bag of Tricks címen a Roadrunner kiadott egy ritkaságokkal, kiadatlan dalokkal és demófelvételekkel telepakolt gyűjteményest lemezt, majd két évvel később az In Command koncertalbumon két korábbi (egy 1989-es és egy 1990-es) koncert felvételét. 1998-ban majd 2003-ban is kiadták a klasszikus első két lemezt, remasterelt, feljavított hangzással, bónusz dalokkal. 2004-ben pedig a Roadrunner-korszakot összefoglaló The Best of Annihilator válogatás jelent meg. Egyszemélyes együttes (1994–1998) 1994-re az alapító Jeff Waters maradt az Annihilator egyetlen tagja. Miután vett egy házat, Paul Blake hangmérnök segítségével saját házistúdió építésébe kezdett. Közel tíz év szünet után újra összejött az eredeti Annihilator énekes John Batesszel. A készülő új dalok demóit Bates stúdiójában rögzítették, és Waters énekelte fel őket. Dobosnak Randy Blacket kérte fel Waters, és ketten rögzítették a King of the Kill albumot. A lemezt ősszel a Music For Nations adta ki, amely három lemezre ajánlott szerződést Watersnek. A turnén ismét Dave Scott Davis basszusgitározott, a dobos pedig Cam Dixon volt. Az 1996-ban megjelent Refresh the Demon volt az első Annihilator-album, amely Jeff Waters saját stúdiójában, a Watersoundban készült. A King of the Kill lemezhez hasonlóan itt is a Waters-Black duó rögzítette az albumot, illetve négy dalban Davis is szólógitározik. Mindössze egy európai turnét csináltak a lemez promótálására, egy beugrós ritmusszekcióval. A Music For Nations szerződést az 1997-es Remains című albummal teljesítette Jeff Waters. A kritikusok egyöntetű véleménye szerint ez a lemez az Annihilator pályájának mélypontja. Az anyagot Waters egymaga készítette teljes egészében, egy dobgép segítségével. Súlyos, thrashes, de techno és elektro-hangmintákkal terhelt nagylemez született, amire nyilván hatással volt Waters magánéleti válsága is (válás, költözés, egyedül nevelte a kisfiát, és újra inni kezdett). Újrakezdések (1999–2003) 1999-ben az Alice in Hell albummal megismert felállásban alakult újjá az Annihilator: Randy Rampage ének, Jeff Waters gitár, Dave Scott Davis gitár, Ray Hartmann dobok. Egyedül Wayne Darley nem fogadta el a felkérést, helyette Russel Bergquist basszusgitárost vették be. A zenekart újra szerződtette a Roadrunner kiadó, és a Jeff Waters lakásában rögzített Criteria for a Black Widow lemezen természetesen visszatértek a klasszikus első albumot jellemző speed-thrash metal stílushoz. A régi időkhöz hasonlóan a dalszövegek nagy részében újra társszerző volt John Bates. A lemezt jól fogadta a közönség. Néhány bemelegítő angliai koncert után 2000-ben az Overkill együttessel indult közös Európa-turnéra az Annihilator. A turné közben drogproblémái miatt megváltak Rampage-től, és Waters énekelt a maradék koncerteken. Már a turné közben, Rampage kirúgásakor ajánlkozott az énekesi posztra Joe Comeau, aki akkor éppen az Overkill gitárosa volt, de korábban a kanadai Liege Lordban énekelt. A turné után Waters meghallgatta Comeau-t, aki végül megkapta az állást. A 2001 januárjában megjelent Carnival Diablos című lemezre így csak az énekes személye változott a két évvel korábbi anyaghoz képest. Az új albumot a Sanctuary Records kötelékébe tartozó Metal-Is adta ki. A lemez zeneileg sokféle stílusban kalandozik, és Comeau mindegyikben jól teljesít. A Nevermore-ral közös európai turné során első alkalommal lépett fel Magyarországon az Annihilator. A következő lemez előtt újabb tagcseréken esett át a zenekar. Ray Hartmann helyére egy másik korábbi tag, Randy Black tért vissza. Az egészségügyi problémák miatt távozó Dave Scott Davis pótlására pedig a Nevermore turnégitárosa, Curran Murphy érkezett. Ebben a felállásban rögzítették a 2002-ben kiadott Waking the Fury albumot. Black dobolásának köszönhetően a német AFM gondozásában megjelent lemez durvább lett, mint elődje. Európában újra főzenekarként turnéztak, de az amerikai kontinensre 1993 óta még mindig nem szerveztek fellépést. Az európai turné különböző állomásain rögzített hanganyagból állították össze a Double Live Annihilation című dupla koncertalbumot, amely 2003 márciusában jelent meg. Joe Comeau júniusban kilépett az együttesből, a helyére a fiatal Dave Padden került, aki az európai metalfesztiválokon debütált az Annihilator frontemberelént. Októberben Randy Black dobos a Primal Fearbe igazolt, majd 2004 januárjában Russel Bergquist basszusgitáros is kiszállt. Waters és Padden (2004–napjainkig) 2004-ben ismét új időszámítás kezdődött az Annihilator történetében. Ettől kezdve Jeff Waters és Dave Padden tekinthető állandó tagnak az együttesben. Stúdióban és koncerteken továbbra is egymást váltották a kisegítő dobosok és basszusgitárosok. A Waters-Padden duó első közös munkája a 2004-es All for You album, amely az előző két nagylemezhez viszonyítva egy modernizált, a 21. századra igazított formában mutatta az Annihilatort. A zene a brutális metal és a lírai hangvétel szélsőségei között mozog, amire Dave Padden énektémái is ráerősítenek. A június végén megjelent album felvezetéseként áprilisban az AFM kiadott egy The One című, multimédiás EP-t Európában. Már ennek az EP-nek a borítóját is a magyar Havancsák Gyula (művésznevén Hjules) készítette, aki aztán éveken keresztül rajzolta az Annihilator-kiadványok borítóit. Az All for You-n Mike Mangini dobol, aki anno 1993-ban a Set the World on Fire album idején volt a csapat tagja. Mangini most csak a lemezfelvételt vállalta, a turnéra egyik tanítványát, Rob Falzano-t ajánlotta maga helyett. A zenekar felkérést kapott, hogy a Rob Halfordot újra a soraiban tudó Judas Priest előzenekara legyenek az európai reunionturné egyes állomásain (Budapesten például nem). Rob Falzano dobos mellé a kanadai Sandor de Bretan szállt be basszusgitározni a ritmusszekcióba, a másodgitáros pedig továbbra is Curran Murphy maradt, aki egyetlen gitárszóló erejéig az albumon is megmutathatta magát. 2005 őszén jelent meg a következő Annihilator stúdióalbum, a tizenegyedik. A Schizo Deluxe címet kapott lemezen egyértelműen egy súlyosabb irányba mozdult el a zene. Itt nyoma sincs olyan balladáknak, mint az előző lemez The One című lírája. A stúdióban Tony Chappelle dobos csatlakozott a Waters-Padden kettőshöz. Amíg Európában folyamatosan jelen volt az együttes, addig az Egyesült Államokban 1993 óta nem koncerteztek, ami a Schizo Deluxe eladási adatain is erősen meglátszott. Az első héten mindössze 340 darab kelt el a lemezből az USA-ban. 2006 februárjában megjelent az Annihilator első hivatalos DVD-je, a Ten Years in Hell, amely a zenekar történetét meséli el a kezdetektől egészen 1999-ig. Ezzel egyidőben egy 23 állomásra tervezett Európa-turnét jelentettek be, továbbá hogy a turnéra visszatér a csapatba Russel Bergquist basszusgitáros, aki 1999 és 2003 között volt az Annihilator tagja. A nyárra tervezett fellépéseket azonban a következő album elhúzódó munkálatai miatt le kellett mondaniuk, csupán a spanyol Metalway fesztiválra repültek át júliusban. Időközben a zenekar Európában az AFM-től a már a dvd-t is gondozó SPV kiadóhoz szerződött. A szimplán csak Metal címre keresztelt következő Annihilator-albumot így az SPV adta ki 2007 áprilisában. A lemez különlegessége, hogy minden dalában szerepel egy-egy vendéggitáros valamelyik neves metalegyüttesből, mint például Jeff Loomis (Nevermore), Mike Amott (Arch Enemy), Anders Björler (The Haunted, At The Gates), Jesper Strömblad (In Flames), Alexi Laiho (Children Of Bodom), vagy Willie Adler (Lamb of God). A lemezen újra Mike Mangini dobolt. A lemez megjelenését egy masszív európai turné követte a Trivium vendégeként. A koncerteken négyesben álltak színpadra. Waters mellett Dave Padden is gitárt akasztott a nyakába. A basszusgitáros a turnétárs Sanctity-ből Brian Daemon, a dobos pedig a német Alex Landenburg - lásd még (Luca Turilli´s Rhapsody, Mekong Delta, 21 OCTAYNE) - volt. A több mint 40 állomásos turnét júniusban a Sweden Rock fesztivállal zárták, ahol főzenekarként léptek fel. Szeptemberben a Thrash Domination 07 elnevezésű fesztiválon játszottak Tokióban, majd októberben az Iced Earth európai turnéjának voltak a vendégei. Itt már Ryan Ahoff dobossal és Dave Sheldon basszusgitárossal álltak színpadra. 2008-ban ugyanebben a felállásban koncerteztek tovább. A július 11-i cseh Masters of Rock fesztiválon, 30.000 fős közönség előtt tartott fellépésükről felvétel készült, ami 2009 őszén jelent meg Live at Masters of Rock címmel CD-n és DVD-n. 2009 májusában az Annihilator kiadója, a német SPV csődvédelmet kért gazdasági világválság okozta pénzügyi nehézségei miatt. Jeff Waters megállapodott az SPV-vel, hogy a koncertvideó kiadásával a szerződést teljesítettnek veszik. 2010 elején a brit Earache lemezkiadóval kötött új szerződést az Annihilator. Május közepén meg is jelent a tizenharmadik nagylemez, amely egyszerűen a zenekar nevét kapta címéül. A dalokat az előző turnékon jól teljesítő Ryan Ahoff dobolta fel, köztük a Van Halen 1980-as Romeo Delight dalának feldolgozását. Az új stúdióalbummal egyidőben az Earache kiadó egy ingyenesen letölthető válogatásalbumot (Total Annihilation) is elérhetővé tett. A 2010-es nyári fesztiválfellépésekre és az őszi, két hónapos önálló lemezbemutató turnéra Alberto Campuzano, a kanadai Warmachine basszusgitárosa csatlakozott az együtteshez, illetve Carlos Cantatore dobos. Az Earache időközben újra kiadta az Annihilator 1994 és 2002 között megjelent hat stúdióalbumát CD-n és bakeliten. Diszkográfia Stúdióalbumok Alice in Hell (1989) Never, Neverland (1990) Set the World on Fire (1993) King of the Kill (1994) Refresh the Demon (1996) Remains (1997) Criteria for a Black Widow (1999) Carnival Diablos (2001) Waking the Fury (2002) All for You (2004) Schizo Deluxe (2005) Metal (2007) Annihilator (2010) Feast (2013) Suicide Society (2015) For the Demented (2017) Válogatásalbumok Bag of Tricks (1994) – kiadatlan dalok gyűjteménye The Best of Annihilator (2004) Total Annihilation (2010) – ingyenesen letölthető válogatás Koncertalbumok In Command (1996) – koncertválogatás Double Live Annihilation (2003) – koncerválogatás Live at Masters of Rock (2009) DVD videók Ten Years in Hell (2006) – dokumentumfilm Live at Masters of Rock (2009) – koncertvideó Boxset Triple Threat (2017) – Live at the Bang Your Head!!! Festival (CD/DVD) + Unplugged: The Watersound Studios Sessions (CD) Kislemezek Stonewall (maxi single, 1991) Set the World On Fire (single, 1993) Phoenix Rising (single, 1993) The One (EP, 2004) Tagok Jelenlegi felállás Jeff Waters – gitár, háttérvokál (1984-napjainkig), ének (1986, 1994-1997, 2015-napjainkig) Aaron Homma – ritmusgitár (2015-napjainkig) Rich Hinks – basszusgitár (2015-napjainkig) Fabio Alessandrini – dobok (2016-napjainkig) Korábbi tagok John Bates (1984-1985) Randy Rampage (1989, 1999-2000) Coburn Pharr (1990-1992) Aaron Randall (1992-1993) Joe Comeau (2000-2003) Dave Padden – ének (2003-2014) Anthony Greenham (1989) Dave Scott Davis (1989-1991, 1996, 1999-2001) Neil Goldberg (1991-1993) Curran Murphy (2002-2005) Dave Padden (2007-2014) Dave Scott (1985) Wayne Darley (1989-1993) Russel Bergquist (1999-2003) Alberto Campuzano (2010–2014) Oscar Rangel (2014–2015) Paul Malek (1985-1986) Ray Hartmann (1987-1992, 1999-2001) Mike Mangini (1993, 2004, 2007) Randy Black (1994-1996, 2002-2003) Ryan Ahoff (2007-2010) Mike Harshaw (2012–2016) Randy Black – dobos ( Set the World on Fire japán turné) Dave Scott Davis – basszusgitár ( Set the World on Fire japán turné, King of the Kill turné) Cam Dixon – gitár ( King of the Kill turné) Lou Bujdoso – basszusgitár ( Refresh the Demon turné) Dave Machander – dobos ( Refresh the Demon turné) Rob Falzano – dobos ( All for You turné) Sandor de Bretan – basszusgitár ( All for You turné) Brian Daemon (Sanctity) – basszusgitár ( Metal turné a Trivium vendégeként) Alex Landenburg – dobos ( Metal turné a Trivium vendégeként) Dave Sheldon – basszusgitár ( Metal turné az Iced Earth vendégeként) Cotes, Valencia Cotes település Spanyolországban, Valencia tartományban. Cotes, Valencia Alcàntera de Xúquer, Antella, Càrcer, Sellent, Sumacàrcer, Anna és Chella, Valencia községekkel határos. Lakosainak száma 336 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: kkStB 19.0 A kkStB 19.0 egy belsőégésű motoros-motorkocsi volt a kkStB-nél. A kkStB üzemeltette a HÉV-et Wessely-től (ma) Veseli nad Luznici) Neuhaus (ma Jindřichův Hradec) a mai Csehország területén. Ez volt az első belsőégésű motoros motorkocsi az Osztrák-Magyar Monarchiában. A kéttengelyes jármű a majdani közúti villamosra hasonlított Es wurde 1902 von Az Austro-Daimler Bécsújhelyen (motor) és a Ringhoffer Prága-Smichov (wkocsifelépítmény) készítette 1902-ben Z 1 számon. 1904 és 1907 között a pályaszáma BCM 14000, 1907-től pedig 19.001 volt. A motorkocsi beválhatott volna jobban is. Így a kívánt kezdet nagyon lassú volt. 1912-ben a járművet egy szokásos típusú személyvagonná építették át. Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a kkStB 19.0 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Weblinks Weblink über den kkStB 19.0 Gueberschwihr Gueberschwihr település Franciaországban, Haut-Rhin megyében. Lakosainak száma 838 fő (2015). Gueberschwihr Pfaffenheim, Hattstatt, Soultzbach-les-Bains, Griesbach-au-Val, Eschbach-au-Val, Wasserbourg és Soultzmatt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Étouvy Étouvy település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 293 fő (2015). Étouvy Campagnolles, Coulonces, La Graverie és Sainte-Marie-Laumont községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Agytörzs Az agytörzs az idegrendszernek viszonylag kisméretű, de működésileg életfontosságú része. Életfontosságú jelentősége egyrészt abból következik, hogy viszonylag kis területen sok agyidegi mag helyezkedik el, amelyek az agytörzsön végighúzódó hálózatos állomány formatio reticularis neuronjainak közvetítésével fontos reflexközpontokat képeznek, és ezeknek kisebb sérülése is életveszélyes lehet. Fontosabb reflexek: a köhögési, a tüsszentési, a szájpadi, a garati, a szopási, a nyelési, a hányási, a nyálelválasztási, a szemhéjzárási reflexek. Sajátos agytörzsi reflexív a rágóizmok saját reflexe. Az előbbieken kívül az agytörzs hangolja össze a testtartás beállításáért felelős összetettebb reflexmechanizmusokat a vestibularis [VIII.] idegmagvakhoz kapcsolódó rendszer segítségével. Másrészt az agytörzs hálózatos állományában van két létfontosságú központi terület: a vérkeringést szabályozó vazomotor, és a légzést vezérlő légzőközpontok rendszere. Az agytörzs részei Az agytörzset a nyúltvelő (medulla oblongata), a híd (pons) és a középagy (mesencephalon) alkotja. Jelen leírás alapján háromdimenziós képet alkothatunk önmagunknak az agytörzs külső és belső szerkezetéről, valamint megismerhetjük életfontos működéseit. A hátsó koponyagödörben helyezkedik el. Alakilag kocsányszerű képződmény, a vékony gerincvelőt a nagy kiterjedésű előaggyal köti össze. Az agytörzs kiterjedt funkciói három fő csoportba sorolhatók: (a) átjáróként szolgál azon felszálló és leszálló pályák számára, amelyek a gerincvelőt összekötik az előagy különböző részeiben lévő magasabb idegi központokkal; (b) olyan fontos reflexek központjait tartalmazza, amelyek összefüggenek (a légzés, a vérkeringés és a tudatállapot szabályozásában; és (c) a [III.] -[VI.] agyidegek fontos magjai helyezkednek el benne. A nyúltvelő makroszkópiája (medulla oblongata) A nyúltvelő összeköti a fölötte elhelyezkedő hidat az alatta lévő gerincvelővel. A nyúltvelő kúpos alakú, felfelé haladva erősen megvastagodik. A gerincvelő központi csatornája (canalis centralisa) felfelé folytatódik a nyúltvelő alsó felében; annak felső felében kitágulva átmegy a negyedik agykamra üregébe. A nyúltvelő elülső felszínének középvonalában megtalálható az a bemetszés, amely lefelé a gerincvelő elülső-középső hasadékába (fissura mediana anterior) folytatódik. A (fissura mediana) mindkét oldalán egy-egy kidomborodás van, ezeknek a neve pyramis. A pyramisokat idegrostok kötegei, az akaratlagos mozgatópálya, a (tractus corticospinalis) rostjai alkotják, amelyek összekötik az agykéreg mozgató mezőit a gerincvelő elülsőszarvi nagy mozgató sejtjeivel. A pyramisok lefelé elkeskenyednek, alsó végüknél a corticospinalis rostok átkereszteződnek, ez a pyramis kereszteződés (decussatio pyramidum). A pyramisoktól posterolateralisan találhatók az olivák (oliva = olajbogyó), amelyek olyan ovális kiemelkedések, amelyeket az alattuk elhelyezkedő magok (idegsejtcsoportok) (nuclei olivares inferiores) domborítanak ki. A pyramis és az oliva közötti barázdában lépnek elő a (nervus hypoglossus) [XII.] eredő gyökérszálai. Az olivák mögött vannak a alsó kisagykarok (pedunculi cerebellares inferiores), amelyek a nyúltvelőt a kisaggyal kötik össze. Az oliva és az alsó kisagykarok között barázdában lépnek ki a (nervus glossopharyngeus) [IX.] és a (nervus vagus) [X.] gyökerei, valamint a (nervus accessorius) [XI.] vagusból eredő gyökere. A nyúltvelő felső felének hátsó felszíne képezi a negyedik agykamra aljzatának alsó részét. A nyúltvelő alsó felének hátsó felszíne a gerincvelő hátsó felszínébe folytatódik, és megtalálható rajta a hátsó középső barázda. A nyúltvelő belső szerkezete Mint a gerincvelő, a nyúltvelő is szürkeállományból és fehérállományból áll, azonban keresztmetszeteit vizsgálva nyilvánvaló, hogy a gerincvelőhöz képest ezek az állományok rendkívüli mértékben átrendeződtek, sőt elrendeződésük a nyúltvelő különböző szintjein is eltérőek. A nyúltvelő fehérállományán áthaladnak a gerincvelőt a felsőbb központokkal összekötő fel- és leszálló pályarendszerek. A felszállók közül itt kapcsolódik át a hátsó kötegi érző pályarendszer a másodrendű neuronokra. A másodrendű neuronok sejttesteinek csoportja kis kiemelkedést okoz a nyúltvelő hátsó felszínén. Az innen kiinduló rostok alkotják a hurokpályát (lemniscus), amelynek kétoldali rostkötegei itt kereszteződnek. A leszálló piramispálya kereszteződése a nyúltvelő és gerincvelő határán van az elülső felszínen. A kisagy és az oliva neuronjainak pályarendszerei szintén áthaladnak a nyúltvelőn. Itt futnak a halló- és egyensúlyérző rendszer cochlearis és vestibularis magjainak pályái. A gerincvelő szürke állományának hátsó oszlopában lévő Rolando-állomány (substantia gelatinosa) folytatódik a háromosztatú agyideg (nervus trigeminus) [V.] gerincvelőbe leszálló magjába (nucleus tractus spinalis nervi trigemini). A nyúltvelőben lévő agyidegmagok: (nuclei vestibularis lateralis et nuclei cochleares) [VIII.], (nucleus spinalis nervi trigemini) [V.], (nucleus nervi accessorii) [XI.], (nucleus nervi hypoglossi) [XII.]. Sajátos szerkezetű, de igen fontos működésű a formatio reticularis (hálózatos állomány), amelyet idegrostoknak és idegsejtek kis csoportjainak laza hálózata alkot, mélyen az olajkamag (nucleus olivaris) mögött helyezkedik el. A nyúltvelőben a formatio reticularisnak csak kis részlete található meg, további részei a hídban és a középagyban helyezkednek el összefüggő rendszert képezve. A híd makroszkópiája (pons) A híd a kisagy előtt helyezkedik el és a nyúltvelőt a középaggyal köti össze. Nevét elülnézeti alakjáról kapta, amely egy a jobb és bal oldali kisagyféltekéket összekötő régimódi kőhídra emlékeztet. Az elülső felszíne haránt irányban domború, és rajta sok, az egyik oldalról a másikra futó rost (fibrae pontis transversae) látható, amelyek összetérve a középső kisagykarokat (pedunculus cerebellaris medius) alkotják. A középvonalban egy sekély barázda, a (sulcus basilaris) található, amelybe az alapi artéria (arteria basilaris) fekszik bele. Mindkét oldalon a híd elülső-oldalsó felszínén lép elő a (nervus trigeminus) [V.] Az ideg egy kisebb, medialis (motoros), és egy nagyobb lateralis (érző) részből áll. A híd és a nyúltvelő közötti barázdában lépnek elő, a medialis oldalról lateralis oldal felé haladó sorrendben, a (nervus abducens) [VI.], a (facialis) [VII.] és a (statoacusticus; vestibulocochlearis) [VIII.] agyidegek. A híd hátsó felszínét a kisagy takarja. A negyedik agykamra aljzatának a rombuszároknak (fossa rhomboidea) felső részét alkotja; ez a rész háromszög alakú. A hátsó felszínt oldalról a felső kisagykarok (pedunculi cerebellares superiores) határolják, és a középsíki árok (sulcus medianus posterior) két szimmetrikus félre osztja. A középsíki árok (sulcus medianus posterior) két oldalán egy hosszúkás kiemelkedés, a belső oldali kiemelkedés (eminentia medialis) húzódik, melyet oldalról egy sekély barázda határol. A híd belső szerkezete A jobb leírhatóság érdekében a hídban általában megkülönböztetünk egy hátsó részt (tegmentum), és egy elülső (pars basalis) részt, amelyet az előbbi résztől a hallópálya rendszeréhez tartozó rostköteg (corpus trapezoideum) harántul futó rostjai választanak el. A hídon áthaladó hosszú pályák az idegrendszer alsóbb és fölsőbb szintjeinek összeköttetésére szolgálnak. A híd saját pályái közül a következők emelhetők ki: A belső hosszanti köteg (fasciculus longitudinalis medialis) a negyedik agykamra aljzata (fossa rhomboidea) alatt van a középsík mindkét oldalán. Ez a fő pálya, amelyik összeköttetést teremt az egyensúlyi és hallóideg [VIII.] magjai, valamint a külső szemizmokat beidegző agyidegek (nervus oculomotorius) [III.], (trochlearis) [IV.], (abducens) [VI.] magjai között. A trapéztestet (corpus trapezoideum) olyan rostok alkotják, amelyek a (cochlearis) magokból és a (corpus trapezoideum) magjaiból származnak. A híd elülső része (pars basilaris) pontis a hídi magok (nuclei pontis) nevű, kisebb sejtcsoportokat tartalmazza. Az agykéregből leszálló rostok végződnek rajtuk. A hídi magok neuronjainak axonjai adják a híd haránt rostkötegeit (fibrae transverseae), amelyek átkereszteződnek a középsíkon és a középső kisagykaron át a kisagyba jutnak, ahol a kisagyféltekében oszlanak szét. Ez az agykérget a kisagykéreggel összekötő fő útvonal. A felső kisagykar (pedunculus cerebellaris superior) a gerincvelőben felszálló egyik kisagyi pálya (tractus spinocerebellaris anterior) kisagyhoz vezető összeköttetése. A hídban található agyidegmagvak: (nucleus nervi facialis) [VII.], (nucleus nervi abducentis) [VI.], (nucleus vestibularis medialis) [VIII.], (nuclei cochleares posterior et anterior) [VIII.], (nucleus et tractus spinalis nervi trigemini) [V.] (fájdalomérző mag), (nucleus motorius nervi trigemini) [V.] (a rágóizmokat beidegző mag), (nucleus principalis sensorius nervi trigemini)[V.] (általános érző mag). A középagy makroszkópiája (mesencephalon) A középagy kb. 2 cm hosszú, a hidat és a kisagyat az előaggyal köti össze. Hossztengelye előredől (60 fokra), a kisagysátor (tentorium cerebelli) csúcsíves nyílásán (incisura tentorii) keresztül száll föl. A középagyban végighúzódik egy szűk nyílás az (aqueductus cerebri) (Sylvius-féle csatorna). A hátulsó felszínén emelkedik ki a négy ikertest (colliculus; corpora quadrigemina). Az ikertestek (colliculi) gömbölyded dudorok, amelyeket a közöttük lévő hosszanti és haránt barázdák választanak el felső és alsó párra. A felső ikertestek a látási reflexek központjai, az alsó ikertestek pedig alsóbb hallási központok. Az alsó ikertestek alsó széleinél lépnek elő az igen vékony sodoridegek (nervi trochleares) [IV.], majd előre haladva belépnek a szivacsos vénás öböl (sinus cavernosus) oldalsó falába. A középagy oldalán húzódnak elülső-oldalsó irányba a felső és az alsó ikerkarok. Előbbiek a felső ikertestektől az oldalsó térdes testhez, és a látóköteghez (tractus opticus) vezetnek, az alsó ikerkarok az alsó ikertesteket a mediális térdes testtel kötik össze. A középagy elülső részén középen, egy mély árok, a (fossa interpeduncularis) van, amelyet a kétoldali agykocsány (pedunculus cerebri -> tegmentum mesencephali + crus cerebri) határol. Az árok aljzatát sok kis ér fúrja át ezért "substantia perforata posteriornak" is nevezik. A közös szemmozgató ideg (nervus oculomotorius) [III.] az agykocsány medialis oldalán lép elő, majd a szivacsos vénás öböl (sinus cavernosus) oldalfalában halad előre. A középagy belső szerkezete A sodorideg magja (nucleus nervi trochlearis)[IV.] a központi szürke állományban van közvetlenül a mediális hosszanti köteg mögött, a középsíkhoz közel. A magból eredő rostok a központi szürkeállományt oldalról és hátulról megkerülik, majd a közvetlenül az alsó ikertest alatt lépnek ki. A sodorideg rostjai teljes egészében átkereszteződnek a felső velővitorla állományában. A háromosztatú agyideg középagyi – a rágóizmok saját reflexeit közvetítő magja - (nucleus mesencephalicus nervi trigemini) [V.] a Sylvius csatornától (aqueductus cerebri) oldalra található. A felső kisagykocsányok kereszteződése a tegmentum középső részét foglalja el, az aqueductus cerebri előtt. A hálózatos állomány a kereszteződéstől oldalt helyezkedik el. A sötéten festetett állomány (substantia nigra) (színét a sejtjeiben található festékanyag szemcsék adják) egy nagy motoros mag, amely a (tegmentum) és az agykocsány között található végig a középagyban; szerepet játszik az izmok nyugalmi feszességének, az izomtónusnak a beállításában, kapcsolatban áll az agykéreggel, a gerincvelővel és a törzsdúcokkal. Az agykocsány (crus cerebri) fontos leszálló pályákat tartalmaz, a tegmentumtól a substantia nigra választja el. Ezek a leszálló pályák összekötik az agykérget a gerincvelő szürkeállománya elülső oszlopának sejtjeivel, az agyidegek magjaival, a híddal és a kisaggyal. A felső ikertest (colliculus superior), egy nagy szürke mag, ami a megfelelő felszíni kiemelkedés alatt található, szerepet játszik a látási reflexekben. A fényreflex afferens pályarendszerere az oculomotorius paraszimpatikus magjában (Edinger-Westphal-féle mag) végződik. Az innen eredő efferens rostok a közös szemmozgató ideghez (nervus oculomotorius) [III.] csatlakoznak. A közös szemmozgató ideg magja (nucleus nervi oculomotorii) a központi szürkeállományban helyezkedik el a középsíkhoz közel, közvetlenül a medialis hosszanti köteg mögött. A közös szemmozgató ideg magjából eredő rostok a vörös mag (nucleus ruber) állományán keresztül előrehaladnak, és az agykocsány (crus cerebri) mediális oldalán lépnek ki. A-vitamin Az A-vitamin hat azonos biológiai hatású vegyület, úgynevezett vitamer (retinol, retinal, alfa-karotin, béta-karotin, gamma-karotin, béta-kriptoxantin) összefoglaló neve. A zsírban oldódó vitaminok közé tartozik. ATC-kódja V04CB01. Hatása Ilyen értelemben az A-vitaminnak, illetve a retinoidoknak számos folyamatban, így a retina (szemideghártya) fényérzékenységét biztosító rodopszin (a retina működéséhez nélkülözhetetlen fényérzékeny anyag, látóbíbor) felépítésében, a csontnövekedésben, a reprodukcióban, az embrionális fejlődésben, a hámszövet és az epithelialis szövetek épségének a fenntartásában, az ektoderma normális fejlődéséhez és működéséhez (bőr, nyálkahártya, mirigyhám), és számos más sejt differenciálódásának irányításában van lényeges szerepük. Antioxidáns, gyökfogó tulajdonságú. A-vitamin hiány Az A-vitamin tartós hiánya hemeralopia, xerophtalmia, keratokonjunctivitis, keratomalacia és hyperkeratotikus vagy atrophiás bőr- és nyálkahártya-elváltozásokhoz vezethet. Az A-vitamin szükségletet a vegyes táplálkozás fedezi. A szükséglet növekedésével kell számolni a zsíremésztés, felszívódás zavarai, vagy számos idegen anyag, gyógyszer fogyasztása esetén. A túlzott A-vitamin bevitel súlyos toxikus tüneteket okoz. Az A-vitamin hiánya a korai szakaszában farkasvakságot okoz, amikor szürkületben, vagy gyenge világítás esetén látászavar következik be. Jellemző még az A-vitamin hiányra a hámszövet-, könnymirigy-elsorvadása, a verejték- és faggyúmirigyek megbetegedése, a bőr kiszáradása, a szőrzet és a hajszálak törékenysége, kihullása, a nyálkahártya szárazsága; gyulladásra és fertőzésre való fokozott hajlam. Gyermekeknél a csontosodási folyamat sérülése következtében növekedési zavar is bekövetkezhet. Legfőbb A-vitamin források a belsőségek, a tojássárgája, a tengeri halak, a tej és tejtermékek. Provitaminokban (karotinok) a zöldségek és a gyümölcsök gazdagok. A retinol a bélfalban, ill. a májban képződik karotináz hatására provitaminjából, a béta-karotinból. Retinol A retinol egy primer alkohol, amely a csontnövekedéshez, a retina működéséhez, az embrionális fejlődéshez, a reprodukciós folyamatokhoz, valamint a hám normális szerkezetének fenntartásához nélkülözhetetlen zsírban oldódó vitamin. A membránpermeabilitást is befolyásolja. Mind az alkohol (retinol), mind az aldehid (retinál), mind pedig a sav (retinolsav, tretinoin) változatai az élettani folyamatokban fontos szerepet játszik. A táplálékkal bevitt retinol gyakorlatilag teljesen felszívódik. A provitaminok vitaminná történő átalakítása során a béta-karotin kb. egyhatoda, az egyéb karotinoknak csupán az egytizede alakul át retinollá. A gyomor-bél traktusból azonnal felszívódik. A retinol felszívódása zsír-emésztési vagy -felszívódási zavarokban, illetve májfunkciós zavar esetén elégtelen. Tárolása főként a májban, palmitát észter formájában történik és glükuronsav konjugátumként választódik ki a vesében és a májban. Hatása A retinolt a célsejtek felveszik és a citoplazmatikus receptorokhoz való kapcsolódást követően a sejtmagba szállítják, ahol magközeli receptorokhoz kötődés után a fehérjeszintézist befolyásolja. Továbbá befolyásolja a poszttranszlációs reakciókat, elsősorban a mannóz és a galaktóz szintézisében részt vevő glikoproteinek és glikolipidek átírását. Lényegében három hatásterület különül el: szomatikus funkciók (növekedés, differenciálódás, epithelialis struktúrák és csontszövet); szaporodás (spermatogenesis, oogenesis, placentafejlődés, foetalis és embrionális szövetek); látási folyamatok (itt a 11-cisz-retinal mint a rodopszin prosztetikus csoportja hat). Az A-vitamin élettani hatásainak jelentős részét retinsav geometriai izomer metabolitokon keresztül fejti ki, melyek speciális receptorokhoz kötődnek. Jelenleg 2 retinsav-receptorcsoportról tudunk: az RAR izotípusokról (alfa-, béta- és gamma-változat), valamint az RXR izotípusokról (szintén alfa-, béta- és gamma-változat). E receptoroknak számos izoformájuk ismert, e sejtmagbeli receptorok ligandumfüggő transzkripciós faktorok, melyek a retinsavval alkotott komplexük formájában az ún. retinsav reszponzív elemekhez (RARE = retinoic acid responsive elements) kapcsolódnak. A retinsav receptor-RARE kapcsolódás aktiválja a célgén expresszióját. Kimutatták, hogy az RXR és a RAR izoformok heterodimereket alkotnak, melyek alapvetően szükségesek a különféle RARE-khez való kötődéshez. Az RXR izoformák a RAR-on kívül heterodimert képezhetnek a pajzsmirigy-hormonreceptorral, ill. a D3 vitaminreceptorral is. A retinsav receptorok ezen felül többféle koaktivátorral és/vagy korepresszorral is összekapcsolódhatnak. Mivel a retinoidok és a karotinoidok fontos szerepet töltenek be a szükséglet kielégítésében, bevezették a retinolekvivalens fogalmát. A retinol-ekvivalens a hasonló kémiai szerkezetű, azonos biológiai hatású vegyületek közös neve. A legfontosabb A-vitamin hatású vegyületek: a retinol, retinal, és provitaminok: alfa-, béta- és gamma-karotin, egyéb karotinoidok. Biológiailag a legaktívabb a béta-karotin. A felnőtt ember napi szükséglete kb. 1,5 mg (más források szerint csupán 900 µg), terhesség és a szoptatás ideje alatt 2,0-2,5 mg. Túladagolás esetén hipervitaminózis: sárgás bőrszín, hajhullás, bőrgyulladás stb. léphet fel. A-vitamint a máj, vese, tojássárgája, tengeri halak, sötétzöld leveles zöldségek tartalmaznak, A-provitaminokat: a répában, parajban, kajszibarackban, kelkáposztában, sárgadinnyében, sütőtökben, paradicsomban, pirospaprikában találunk. Az A-vitamin (retinol formában) jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben: sajtos, túrós sütemények: 5-50 µg vaj, margarinféleségek: 250-650 µg húsok, húsipari termékek: 0,3-70 µg májak, májkészítmények: 1500-1600 µg szív, vese és készítmények: 5-500 µg halak: 10-60 μg tej: 30-100 μg tojás: 350-600 μg Az A-provitamin (karotin formában) jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben: gabonafélék, hüvelyesek és őrleményeik, kenyerek, péksütemények: 0-1,5 mg száraztésztákban: 0-0,04 mg sajtos, túrós sütemények: 0 mg zöldség, gyümölcs: 0,1–12 mg (felső érték a sárgarépa) vaj, margarinféleségek: 0,2-0,5 mg húsok, húsipari termékek: nem jellemző halak: 0,5–2 mg tej: 0,005-0,1 mg tojás: 0,5-1,2 mg Ragyiscsevói járás A Ragyiscsevói járás (oroszul Радищевский район) Oroszország egyik járása az Uljanovszki területen. Székhelye Ragyiscsevo. Népesség 2002-ben lakosságának 79,4%-a orosz, 8,7%-a tatár, 5,5%-a mordvin, 1,4%-a csuvas. 2010-ben 14 284 lakosa volt, melynek 78,5%-a orosz, 10,6%-a tatár, 3,6%-a mordvin, 1,2%-a csuvas. Minasi füziketirannusz A minasi füziketirannusz (Phylloscartes roquettei) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Brazíliában, Minas Gerais kis területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki nedves erdők, szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki nedves cserjések. Megjelenése Testhossza 11,5 centiméter. Kadić Ottokár-emléklap A Kadić Ottokár-emléklap a karsztok és barlangok tudományos kutatásában elért kimagasló teljesítményért csoportoknak adható díj. 1962 óta ítéli oda a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat közgyűlése a társulat érembizottságának javaslata alapján. Története 1962. január 21-én a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat közgyűlése a vezetőség és a választmány előterjesztésére határozatot hozott kitüntető emlékérmek és emléklapok alapításáról. Kadić Ottokár-emléklappal kitüntetettek 1962. Építési és Közlekedési Műszaki Egyetem Ásvány-Földtani Tanszék Barlangkutató Csoportja 1963. Dobó István Gimnázium Barlangkutató Csoportja 1976. Alba Regia Barlangkutató Csoport 1977. VMTE Baradla Barlangkutató Csoport 1978. FTSK Barlangkutató Szakosztály Szabó József Csoport 1980. FTSK Delfin Könnyűbúvár Szakosztály 1980. VMTE Baradla Barlangkutató Csoport 1981. Mecseki Karsztkutató Csoport 1982. Cholnoky Jenő Barlangkutató Csoport 1983. Vértes László Barlangkutató Csoport 1984. Bekey Imre Gábor Barlangkutató Csoport 1986. Acheron Barlangkutató Szakosztály 1987. Marcel Loubens Barlangkutató Csoport 1990. ATOMKI Report szerzői 1991. Nemkarsztos barlangok munkabizottság 1998. Élettani és Klimatológiai Munkacsoport 2004. Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület 2013. barlangklimatológiai és -terápiai munkacsoport Geoglifa A geoglifa hatalmas, a föld felszínén kialakított ábra, melyet eredetileg ősi kultúrák hagytak ránk, de ugyanúgy ismertek jelenkori geoglifák is. A geoglifák, vagy más néven talajrajzok, ill. földvésetek gigantikus grafikák, melyeket a felszíni réteg átmozgatásával, vagy a talaj lemélyítésével, akár kővel való borításával hoznak létre. A két réteg közötti árnyalateltérés teszi lehetővé, hogy a grafikai felületként használt földterületeken kialakított ábrák jól láthatók. A földvésetek között megkülönböztetnek negatív és pozitív geoglifákat. A negatív geoglifák a felszín lemélyítésével születnek meg, a pozitív geoglifák a felszín kavicsok, kövek, - a modern geoglifák esetében akár beton -, esetleg más anyagok felületi megmunkálásával. A geoglifák a legkülönbözőbb formákat jeleníthetnek meg, egyszerű geometrikus formákat, háromszögeket, spirálokat, trapezoidokat, biomorf alakzatokat – növényeket, állatokat vagy embereket -, vagy akár ismeretlen lényeket is. Ősi kultúrák Számos hipotézis ellenére sem ismert a geoglifák alkotói számára azok milyen kulturális jelentőséggel bírtak. Az ábrák csak levegőből értelmezhetők, azaz olyan nézőpontból, amely valószínűleg nem állt a készítők rendelkezésére. A figurák korával és eredetével kapcsolatban is nagyon sok a bizonytalanság, magyarázatukra legendák és néha irracionális elméletek is születtek az évszázadok folyamán. Az ábrák, gyakran ábrarendszerek mérete és elhelyezkedése rendkívül változatos, léteznek elkülönülve kialakított földvésetek, leggyakrabban azonban nem szeparálva jelennek meg, hanem kiterjedt rendszereket alkotva. A legismertebb geoglifák a Peruban levő Nazca-vonalak, itt a geoglifák egy része egyszerű geometriai ábra, más részük biomorf alakzat. Nazca városától alig 50 kilométerre fekvő Palpa régió mintegy 150 négyzetkilométeres területén számos különös földvésetet találtak, amelyek kialakításához esetenként egész hegycsúcsokat kellett legyalulniuk a készítőknek. A Palpa-vonakkal kapcsolatos érdekes jelenség - igaz nem egyedülálló - hogy az alkotók grafikai felületként használták a területeket. Ha szükséges volt, letöröltek régebbi részeket, hogy új alakzatokat véssenek rájuk. Az 1920-as években repülők fedeztek fel nagy kiterjedésű geoglifamezőt, mely Közel-Keleten Jordánia, Szaúd-Arábia és Szíria területén helyezkedik el, ahol légifelvételek segítségével nagyszámú kőrajzot sikerült azonosítani. A jelenlegi kutatási eredmények szerint elsődlegesen nem művészi alkotásokként születtek, hanem temetkezési helyek lehettek, gyászszertartások helyszínei, az átvonuló állatoktól védett területekként kialakítva. Az 1970-es évektől az Amazonas menti őserdők kivágása után Brazíliában is számos, addig rejve maradt geoglifa tűnt elő, melyeket a prekolumbiai civilizáció nyomainak tekintenek. Az európai kontinensen is tudott számos geoglifa. A brit szigetek bővelkednek az úgynevezett dombrajzokban, melyek közül néhány feltételezhetően nagyon régi, keltákhoz köthető, mások alig egy-két évszázadosak. Ezek az elkülönült angliai rajzolatok rendszeres karbantartást igényeltek. Több helyen a hagyományos letakarítás helyi ünnepség keretében zajlott. Angliában több állatforma és emberalakú ábra közül a dél-angliai Cerne Abbas-i óriás, az ősi Britannia talán egyik leginkább zavarba ejtő emléke, de ismert még a Westburyi Fehér ló, az Uffingtoni Fehér ló, vagy a Wilmingtoni Hosszú ember is. Modern geoglifa A 20. századra megjelentek a modern geoglifák is, az 1960-as évek végén megszülető irányzat a - magyarul tájművészetnek fordított - land art kompozíciók. A földfelületen vagy akár vízfelületen kialakított land art alkotások ugyanakkor gyakran kérész életűek. A modern talajrajzok rendeltetését tekintve a kultikus elemek háttérbe szorultak, helyüket a felülnézeti táj esztétikai átformálása vette át. Témájuk hihetetlen változatosságot mutat, vallási képek, absztrakt, geometrikus játékok, titokzatos ábrák vagy akár gigantikus reklámok is lehetnek. A reklámszerű geoglifára tipikus példa Chilében, Arica település közelében a Coca Cola logója, melyet a sivatagos területen 1986-ban a termék 100. születésnapi évfordulója alkalmából 70 000 üres üvegpalackból raktak ki. A felirat körülbelül 40 x 120 méteres területet foglal el, méreténél fogva jól kivehető, amortizálása észlelhető a részletes műholdfelvételeken is. Négylevelű mételyfű A négylevelű mételyfű vagy herelevelű mételyfű (Marsilea quadrifolia) a mételyfűfélék családjába tartozó, Eurázsiában és Észak-Amerikában elterjedt, négylevelű lóherére emlékeztető vízi páfrányfaj. Megjelenése A négylevelű mételyfű 10–20 cm (mélyebb vízben akár 50 cm) magas, évelő vízinövény. Vékony, elágazó, cipőfűzőre emlékeztető rizómája van, ebből nőnek ki vékony, hosszú nyeleken csupasz levelei, amelyek négyesével helyezkednek el és négylevelű lóherére emlékeztetnek. A 3–4 cm átmérőjű levelek a víz felszínén vagy abból kiemelkedve találhatóak. A harasztok között egyedülálló módon levelei éjszakára összezárulnak. A spóratermő barna, bab alakú, 3–6 mm-es sporokarpiumok a levelek hónaljában őszre fejlődnek ki. Spórái szeptember-októberben érnek. Elterjedése és termőhelye Közép- és Dél-Európában (főleg a Loire, a Pó és a Duna mentén), Kelet-Ázsiában (Kína, Japán, Banglades, Laosz, Kambodzsa) és Észak-Amerikában fordul elő; utóbbi helyre 1860 körül hurcolták be. Magyarországon az Alföldön (Dunamenti-síkság, Tiszántúl, Észak-Alföld) található meg. Korábban gyakori volt, a folyószabályozások után ritkult meg. Legnagyobb állománya az Észak-Alföld egy holtágánál él. Sekély álló- vagy folyóvizekben, mocsarakban, iszaptársulásokban, rizskultúrákban él. A meszes talajt kedveli. Más, agresszívabb vízinövények kiszoríthatják, új termőhelyre nehezen jut át. Magyarországon védett, eszmei értéke 10 000 Ft. Jelentősége Azokon a területeken, ahol nagyobb mennyiségben terem éhínségek idején megették, keményítőtartalmú spóráit összetörve lisztbe keverték. Leveleinek nedve vizelethajtó és lázcsillapító hatású és kígyómarást és tályogokat is kezeltek vele. Kerti tavakban vagy akváriumokban dísznövényként termesztik. Tarcal (település) Tarcal község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Tokaji járásban. Nevének eredete Czuczor Gergely és Fogarasi János a település nevének eredetét Turzol, kun fejedelemig, illetve a mongol Turcsighol (kémlelő stb.) kifejezésre vezeti vissza. A Névtelen Jegyző megszólítás e helyen is Anonymusra vonatkozik. Fekvése Az Alföld és a Zempléni-hegység találkozásánál, a legjobb minőségű hegyaljai szőlőtáblák övezte Tarcal a vulkáni és üledékes kőzetekből álló Nagy Kopasz-hegy déli lejtőinek tövében fekszik a Szerencs–Nyíregyháza-vasútvonalon. Története Tarcal története összefonódott Tokajjal. Az államalapítás óta kisebb megszakításokkal Tarcal királyi birtok volt. 1096-ban Kálmán király tarcali birtokán tartott zsinaton a futárszolgálatra vonatkozó törvényt hoz. 1110-ben országgyűlést tartanak Tarcalon. 1398-ban Zsigmond király utasítja a leleszi konventet, hogy Debrői Miklós fia István mester királyi kincstartót iktassa be Tarcal birtokába. A 14. század végétől Tarcal a tokaji királyi uradalomhoz tartozott. 1440-ben Tarcal Hunyadi János birtokába került, majd halála után ismét királyi birtok lett. 1551-ben Tarcal elnyerte a mezőváros címet. 1561-ben zsinatot rendeznek Tarcalon, melyen Kopácsi István protestáns reformátor elnököl. 1560-as években a mezővárost a török elpusztítja. 1593-ban egy törökellenes hadakozás megszervezésével foglalkozó tanácskozásra Tarcalra hívja össze Christoph Teuffenbach felső-magyarországi kapitány az érintetteket. 1596-ban II. Rudolf oltalomlevelet ad Tarcalnak. 1599-ben II. Rudolf elzálogosítja Tarcal mezővárosát a hadviselésre adott 80 ezer Ft kölcsönért. Az összeg nagyságát – azaz Tarcal értékét – abból is megítélhetjük, hogy 1587-ben Munkács uradalmának zálogösszege 73 ezer Ft volt. 1603-ban II. Rudolf elzálogosítja a mezővárost Rákóczi Zsigmondnak. 1606-ban a Rákóczi-családtól Bocskai István visszaváltja a birtokot. Basta csapatai szinte teljesen megsemmisítik a mezővárost. 1620-ban a Thurzó család tarcali szőlőjében aszúszemeket (feketeszőlő) szüreteltek. 1622-től a tarcali földesúri jog Bethlen Gábor erdélyi fejedelemé. 1631-ben Bethlen Gábor özvegye, Brandenburgi Katalin eladja Tarcalt Csáky Istvánnak. 1638-ban Csáki István Tarcal részére szabadalomlevelet kap III. Ferdinándtól, amely megengedte a település körülsáncolását. 1647-től Tarcalt a királyi kamara kezelte. 1662-ben feldúlták és kifosztották a tatárok. 1674-ben a mezőváros szabad prédája a tokaji vár körül hadakozó labancoknak és a szerencsi várat birtokoló kuruc fegyverforgatóknak. 1676-ban Thököly István[forrás?] egyik századosa kifosztja és felgyújtja Tarcalt. 1678-ban az egri törökök Kara Hasszán aga vezetésével ismételten felgyújtják. 1679-ben a koleralázadásban részt vett tarcaliakat karóba húzták. 1701-ben egy tarcali szőlőgazdaságról írják: „szemenszedett aszú szőlőt szedettünk közel egy hordóval”. 1707-ben II. Rákóczi Ferenc jár Tarcalon. 1748-ban Grassalkovich Antal elkészíti előterjesztését Mária Terézia részére, melyben a tarcali kincstári szőlőkkel is foglalkozik. Javaslatára két korszerű szőlőtelepet létesítenek a Szarvas dűlőben és a Henye hegy déli lejtőjén. 1760 körül sváb iparosok telepednek le a mezővárosban. Az 1827-es összeírás szerint 217 izraelita él Tarcalon, többségük kereskedéssel foglalkozik. 1849-ben Tarcalnál visszaverik Schlick osztrák tábornok támadását. 1858-ban megérkezik a vasút Tarcalra. 1880-ban filoxéra pusztít. 1894-ben a tarcali vincellériskola igazgatója Kasinczky Viktor személyes példával és tudományos munkásságával segítette a filoxérától sújtott Hegyalja újbóli betelepítését. A királyi udvartartás birtokában lévő tarcali Szarvas és Terézia szőlők ekkor kerültek korszerű módszerekkel betelepítésre. 1945 januárjában Szerednyei János, a helyi plébános, önként csatlakozott egy tarcaliak csoportjához, akiket összegyűjtöttek, hogy a málenkij robot keretében a Szovjetunióba vigyenek. Szerednyei ott halt meg egy bányabalesetben 1948-ban. 1951-ben megalakult az egykori királyi uradalom szőleit is magában foglaló Kertészeti és Szőlészeti Kutató Intézet kísérleti telepe. Ez a kutatóintézet dolgozta ki azokat a metszési módokat, amelyek különböző időjárási viszonyok mellett is jól alkalmazhatóak. Rendszeresen metszési bemutatókat tartottak az egyéni termelők részére. Az 1950-es években megalakult a nagyüzemi gazdálkodást folytató Tarcali Állami Gazdaság. A gazdaság vezetője Leskó István igazgató és Bakonyi József Kossuth-díjas főkertész volt. A Tarcali Állami Gazdaság rendezte be az első szőlőöntöző telepet. A Disznókőn telepített 300 holdas táblájához elzárták a Dorgó-patak zsombékos völgykatlanát egy kétszáz méteres gáttal. A mesterséges tóból 15 km hosszú gravitációs csővezetékkel öntözték a szőlőtáblákat. 2015. március 25-én az Ó-temető feletti dombon felállítottak egy 8,5 méteres Jézus-szobrot, amelyet Petró Attila vállalkozó ajándékozott a falunak. A szobrot Szabó Sándor, szerencsi szobrász készítette. 2016. november 18. a Fő utca és a Klapka utca kereszteződésnél avatták fel Tarcal Vezér szobrát. A szobron, amely Makoldi Sándor műve, látható a Vinnai dűlőben talált honfoglalás kori lelet szinte valamennyi eleme. Népcsoportok A település lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát. Népesség A település népességének változása: Nevezetességei Degenfeld-kastély Andrássy-kúria Andrássy László háza Római katolikus templom Római katolikus kápolna Szent Teréz-kápolna Tarcali zsinagóga Református templom Jézus szobor Tarcal Vezér szobor Nevezetes emberek 1608-ban itt vállalt iskolamesterséget a heidelbergi egyetemről hazatért Miskolci Csulyak István, aki „ebben a kis bortermelő mezővárosban görög nyelvet is tanított”. Itt született 1768 -ban és élt Kovách János magyar–török szótáríró. Itt élt 1695 körül Babócsay Izsák Tarcal mezőváros jegyzője, aki megírta Tarcal viszontagságairól szóló munkáját. Itt született 1768 -ban Fodor István ev. ref. lelkész. Itt volt káplán 1791-94 között Kassai József plébános, tankönyvek írója. Itt működött Kosinszki Viktor szőlészeti és borászati szakíró, a vincellériskola igazgatója. Itt élt az elbukott 1849-es szabadságharc után Pálffy János az 1848-as országgyűlés képviselőházi alelnöke. Itt élt Pap Tolnai István Heidelbergben tanult ev. ref. lelkész, 1623 után a sárospataki kollégium igazgatója. Itt tevékenykedett 1655–1657 között Papp Mihály ev. ref. prédikátor. Itt működött 1585–1599 között Siderius János ev. ref. esperes, akinek kisded gyermekeknek írt katekizmusát 1597 és 1722 között tizenöt alkalommal kiadták. Itt született 1788 -ban Waltherr László Imre az MTA levelező tagja. Itt született 1768 -ban Fodor István református lelkész. Ide telepítették ki 1951-ben P. Ábrahám Dezső egykori miniszterelnököt. Itt született 1954 -ben Báthori Tibor kertészmérnök, borász, az 1992-es év bortermelője . Tarcal az irodalomban Tarcal, Oszú név alatt, megjelenik Nyíri János Madárország c. regenyében. Simon Kornél Simon Kornél (Kazincbarcika, 1976. szeptember 1. –) magyar színész. Életpályája 1995-ben végzett a szentesi Horváth Mihály Gimnázium dráma tagozatán. 1996–2000-ig Szegedi Mini Színház tagja volt, ahol mese, és vásári komédiákban szerepelt. 2000–2003-ig a Pesti Magyar Színiakadémia tagja volt. 2003-ban kapta első szerepét a Vidám Színpadon - mint tanuló. 2003–ban a Centrál Színház (a volt Vidám Színpad) szerződéses tagja lett. 2011-ben bejelentették, hogy Gryllus Dorka gyermeket vár tőle. 2011-ben Arany Medál-díjat kapott az év hazai színésze kategóriában. 2017-ben A nagy duettben Janicsák Vecával az 1. helyen végeztek. Munkássága Színpadi szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 47 színészi szerep és 8 rendezés.. Shakespeare : Ahogy tetszik - Orlando (bemutató: 2003. december 6. Centrál Színház) Jimmy Roberts - Joe Dipietro: ÁJLÁVJU... de jó vagy, légy más! (bemutató: 2008. április 11. Centrál Színház) Baráthy György: Algebra (bemutató: 2002. november 22. Artéria Színházi Társaság) Jonathan Wood - Fred Farelli: Démonológia - A Vámpír, (Eugene Apadopulosz) (bemutató: 2007. május 13. Centrál Színház) László Miklós: Illatszertár - Asztalos úr (bemutató : 2013. január 10. Centrál Színház) Egy fillér (Pesti Magyar Színház / Akadémia) Az ember tragédiája (bemutató: Centrál Színház) E. Rogers - Agatha Christie: ...és már senki sem! (Tíz kicsi néger!) - E. G. Armstrong (bemutató: Centrál Színház) Eisemann-Somogyi-Zágon: Fekete Péter - Hajnal Lucien (bemutató: 2009. 11. 20. Centrál Színház) Pozsgai Zsolt: Férfi kell! - Callimaco (bemutató: Klebelsberg Kultúrkúria) Beaumarchais: Figaro házassága - Chérubin (bemutató: 2004. július 24. Centrál Színház) Márai Sándor : Füveskönyv (bemutató: Petőfi Irodalmi Múzeum) Karinthy Ferenc : Gellérthegyi álmok - Fiú (bemutató: 2005. november 4. Aranytíz Kft.) Molnár Ferenc : A hattyú - Gróf Lützen (bemutató: 1999. február 12. Magyar Színház) Kávéházi mesék - Mi, széplelkű gazdag szegények (bemutató: Magyar Színház) Patrick Marber: Közelebb (Closer) - Dan (bemutató: 2006. október 14. Centrál Színház) Neil Simon - Burt Bacharach: Legénylakás - Chuck Baxter (bemutató: 2005. december 31. Centrál Színház) Shakespeare : A makrancos hölgy - Lucentio (bemutató: 2004. április 30. Centrál Színház) Nicoletta Machiavelli: Mandragóra - Callimaco (bemutató: Aranytíz Kft.) Alfonso Paso: Mennyből a hulla - Lorenzo (bemutató: 2002. szeptember 22. Centrál Színház) Robert Lopez - Jeff Marx: A mi utcánk - Avenue Q - Brian (bemutató: 2009. február 20. Centrál Színház) Bob Grant - Anthony Marriott: Nász-frász - Clifford (bemutató: 2003. március 14. Centrál Színház) Henrik Ibsen : Nóra - Helmer (bemutató: 2003. november 14. Artéria Színházi Társaság) Vaszary - Fényes - Szenes - Vaszary: Az ördög nem alszik - Péter (bemutató: 2002. október 12. Centrál Színház) Protokoll - Férfi (bemutató: 2003. augusztus 22. Artéria Színházi Társaság) Rinocéroszok (Pesti Magyar Színház / Akadémia) Woody Allen : Semmi pánik - Axel Magee (bemutató: 2007. október 12. Centrál Színház) Shakespeare : Sok hűhó semmiért - Pap, Faszén szomszéd (bemutató: 2003. október 23. Centrál Színház) , Don Pedro herceg (bemutató: 2015. december 5. Centrál Színház) Joe Orton: Szajré - Hal (bemutató: 2005. március 2. Centrál Színház) Baráthy György: Szemfényvesztés - Hans Werther (bemutató: 2006. december 31. Centrál Színház) Shakespeare : Téli rege - (Közreműködő) (bemutató: 2001. december 7. Magyar Színház) Shakespeare : Tévedések vígjátéka - Szirakúzai Antipholus (bemutató: 2004. március 19. Centrál Színház) Shakespeare : A velencei kalmár - Antonio (bemutató: 2008. október 17. Centrál Színház) Shakespeare : Vízkereszt, vagy amit akartok - Első darabont (bemutató: 2002. december 20. Magyar Színház) Shakespeare : Vízkereszt, vagy amit akartok - Sebastian, Viola ikertestvére (bemutató: 2005. október 21. Centrál Színház) Molnár Ferenc : Vörös malom - Alfonz, bábu (bemutató: 2007. augusztus 7. Körúti Színház) Brian Clark: Mégis, kinek az élete? - Philip Hill, ügyvéd (bemutató: 2009. december 18. Centrál Színház) Leonyid Zorin: Varsói melódia - (bemutató: 2010. február 5. Pinceszínház) Joe Masteroff: Cabaret - Cliff Bradshaw (bemutató: 2010. december 30. Centrál Színház) Neil Simon : Pletykafészek - Ken Gorman (bemutató: 2011. február 18. Centrál Színház) Galambos Attila - Szente Vajk -Bolba Tamás: Csoportterápia - Ervin Iván (bemutató: 2011. június 9. Madách Színház) Peter Shaffer: Black Comedy - Harold Gorringe (bemutató: 2012. március 8. Centrál Színház) László Miklós: Illatszertár - Asztalos úr (bemutató: 2012. december 30. Centrál Színház) Gyárfás Miklós : Tanulmány a nőkről - Balogh Sándor (bemutató: 2014. április 19. Madách Színház) P. G. Wodehouse , David Goodale, Robert Doodale: Agyeldobás - Jeeves (bemutató: 2015. április 18. Madách Színház) Ken Ludwig: Primadonnák - Leo Clark (bemutató: 2015. október 3. Győri Nemzeti Színház) Nyáry Krisztián : Így szerettek ők - (bemutató: 2016. július 20. Szabad Tér Színház) Vadnay László : Meseautó - Péterffy Tamás, autószalon tulajdonos (bemutató: 2016. november 18. Madách Színház) Lew Wallace-Patrick Barlow: Ben Hur - Omar (bemutató: 2017. február 11. Madách Színház) Jordi Galceran : A Grönholm-módszer - Ferran (bemutató: 2017. április 8. Centrál Színház) Rendezései Alan Ayckbourn: A Hang-villa titka (bemutató: 2010. október 10. Centrál Színház) Tallér Edina : Érinthetetlenek (bemutató: 2012. június 28. Margitszigeti Szabadtéri Színpad) Galambos Attila - Szente Vajk -Bolba Tamás: Csoportterápia (bemutató: 2014. február 15. Győri Nemzeti Színház) Petőfi Sándor : A helység kalapácsa (bemutató: 2015. március 14. Győri Nemzeti Színház) Ken Ludwig: Primadonnák (bemutató: 2015. október 3. Győri Nemzeti Színház) Egressy Zoltán : 4x100 (bemutató: 2016. február 13. Győri Nemzeti Színház) Peter Shaffer: Black Comedy (bemutató: 2016. október 22. Jászai Mari Színház) Woody Allen : Semmi pánik! (bemutató: 2016. október 1. Győri Nemzeti Színház) Filmjei / TV filmjei A Tanár (2018) - televíziós sorozat...Dr.Nyelves Krisztián Víkend (2015) .... László Megdönteni Hajnal Tímeát (2014) Hacktion (2013) - televíziós sorozat Társas játék (2012) - televíziós sorozat Nyugat mesék: Ugat a Nyugat .... Kosztolányi - TV film Csavargó (2008) Eszter hagyatéka (2008) .... Béla A Nyomozó (2008) .... Cleric A Nap utcai fiúk (2007) Szabadság, szerelem (2006) .... Abonyi Gyula (Báró) De kik azok a Lumnitzer nővérek? (2006) .... pincér, a Három Gyertyában „Szeret, nem szeret” .... (1 epizód, 2004) Magyar vándor (2004) Az ördög nem alszik (2003) .... Péter, az unokaöcs - TV film „ Tea ” .... Péter Reményi (33 epizód, 2002-2003) - TV film Odeon Filmmagazin - műsorvezető Anime szinkronszerepek Rajzfilm szinkronszerepek John Ross Ewing III John Ross "Johnny" Ewing III a Dallas című sorozat egyik szereplője. A karakter a történetben Jockey és Samantha fia. Johhny 1979. április 6-án született. Az apja, valamint a nagyapja után nevezték el, így ő lett a III. John Ross Ewing. Omri Katz jól játszotta a szerepét 1983-tól egészen a sorozat végééig, 1991-ig. Majd később 1996-ban a Dallas: Jockey visszatér című filmben is ő alakította Johnny-t. 2011-ben fiatal Josh Henderson nevű színészt kérték fel, hogy a Dallas folytatásában ő játssza a felnőtt Johnny-t. Josh elfogadta a szerepet, így jelenleg ő alakítja Jockey fiának a szerepét. Prím (hangköz) A prím (latin prima = 'első') a zenében a diatonikus hangsor első fokát jelenti, illetve azt a hangközt, amely az alaphangot önmagától elválasztja, a nulla-hangközt. A prím frekvenciája azonos az alaphanggal, ez 0 cent hangköznek felel meg. A prím az oktáv fordított, inverz hangköze, tehát az a hangköz, amely azt oktávra egészíti ki. A prím dallamintervallumként hangismétlés, egyidejű intervallumként egybehangzás, unisono. A legkonszonánsabb hangköz. Példa Beethoven 5. szimfóniája híres nyitótémájának első két hangköze prím, hangismétlés. Lásd még Kottaírás Hang Felhangsor Forrás Brockhaus Riemann zenei lexikon I–III. Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1983–1985. ISBN 963-330-540-3 kkStB 210 sorozat A kkStB 210 sorozatú mozdonyok utódjával, a 310 sorozattal együtt a neves osztrák gőzmozdonyszerkesztő, Karl Gölsdorf legjellegzetesebb, legötletesebb alkotásai voltak és a legszebb osztrák gyorsvonati gőzmozdonyok közé tartoztak. Létrejötte A személyszállító vonatok tömege a 20. század első évtizedében Európa-szerte ugrásszerűen megnövekedett. Ennek oka az utazások számának megnövekedésén túl az új, nagyobb utazási komfortot biztosító, de nagyobb holttömegű négytengelyes, kétforgóvázas gyorsvonati kocsik és a vonatokba sorozott étkezőkocsi megjelenése volt. Ezért a korábban szinte egyeduralkodó 2'B tengelyelrendezésű mozdonyokat 2'B1' tengelyelrendezésű mozdonyok váltották fel. Azonban az igényeket ezek a típusok is csak néhány évig elégítették ki, ezért rövidesen a továbbra is öttengelyes, de nagyobb tapadási tömegű 2'C-mozdonyok építését kellett megkezdeni. A legnehezebb vonatok továbbításához azonban még nagyobb teljesítményű kazánra, emiatt a mozdonyok tengelyszámának újabb növelésére volt szükség: ezek lettek a 2'C1' tengelyelrendezésű, amerikai elnevezéssel Pacific-mozdonyok, melyek egyesítették a két előd előnyeit: a 2'C-mozdonyok három kapcsolt kerékpárját és a 2'B1'-mozdonyok hátsó futókerékpárja által lehetővé tett széles és mély tűzszekrényt és kedvező futástulajdonságokat. Ausztriában hasonló forgalom-élénkülés zajlott le. A mozdonyok fejlődése azonban a cs. kir. osztrák Államvasutaknál (kkStB) mégis némileg eltérő utat járt be. A császári és királyi hadvezetés ugyanis ragaszkodott a mozdonyoknál a 14,5 tonnás tengelyterhelés fenntartásához, míg Európa más részein (így hazánkban is) 16,0 tonna, vagy még ennél is nagyobb tengelyterhelés bevezetését kezdték meg. Ez volt az oka annak is, hogy kkStB 2'B1' tengelyterhelésű 108 sorozata leváltására Gölsdorf az 1'C1' tengelyelrendezésű 110 sorozatot tervezte meg és állíttatta szolgálatba. Az 1900-as évek második felében a vonatok terhelésének növekedése a kkStB-nél is megkívánta a nagyobb teljesítményű mozdonyok forgalomba állítását. A követelmény 400 tonnás gyorsvonatok sík pályán 100–110 km/h, 10‰-es emelkedőn pedig 60 km/h sebességgel való továbbítása volt. Ehhez a vontatási feladathoz 1800 lóerő teljesítményű kazánra volt szükség, amelyet öttengelyes (2'C vagy 1'C1' elrendezésű) futóművön már nem lehetett 14,5 tonna tengelyterhelés betartásával elhelyezni. A kézenfekvő megoldás egy 2'C1' tengelyelrendezésű mozdony beszerzése volt. Karl Gölsdorf azonban számításokkal megállapította, hogy a 2'C1'-elrendezéssel az említett legnagyobb tengelyterhelést csak igen nehezen lehetne betartani: elsősorban az alacsony fűtőértékű osztrák szenek megkövetelte nagy rostélyfelületű, nehéz állókazánt alátámasztó hátsó futókerékpár túlterhelésétől tartott. Ezért a szerkocsis mozdonyoknál azelőtt és utána másutt sehol nem alkalmazott 1'C2' tengelyelrendezést választotta. Ezzel a „fordított Pacific”-elrendezéssel lehetővé vált az elvárásoknak megfelelő hatalmas állókazán beépítése, melyet így két, forgóvázba foglalt futótengely támasztott alá. A mozdony elülső jó megvezetésére az első futótengelyt az első kapcsolt tengellyel együtt úgynevezett Krauss–Helmholtz rendszerű forgóvázban fogta össze. A tartós 100 km/h sebesség követelménye miatt hatalmas, 2140 mm futókör-átmérőjű kapcsolt kerékpárokat választotta. A típus első példánya 1908-ban készült el a Floridsdorfi Mozdonygyárban és – annak jelzéseként, hogy a 110 sorozat továbbfejlesztése – a 210.01 sorozat- és pályaszámot kapta. A mozdony hatalmas méreteivel és szokatlan elrendezésével általános feltűnést keltett. Az elismerés jeleként az addig nem alkalmazott tengelyelrendezést Ausztria akkori tengerének nevére utalva Adriaticnak nevezték el. A mozdonyok a Monarchiában ekkor kötelező módon hadijelet is kaptak, mely ennél a 110 sorozatéval azonos, volt. Szerkezete A 210 sorozatú mozdonyok tehát belső keretes, 1'C2' tengelyelrendezésű, azaz kapcsolt kerékpárral; előttük egy, az első kapcsolt kerékpárral együtt egy Krauss–Helmholtz-rendszerű forgóvázba foglalt futókerékpárral, illetve a kapcsolt kerekek mögött két, forgóvázba foglalt futókerékpárral készült négyhengeres kompaund, szerkocsis gőzmozdonyok voltak. Kazán A mozdony kazánja nagyon hasonlított a 280 sorozatú mozdonyok kazánjára; lényegesebb eltérést a tűzcsövek, így a hosszkazán hossza jelentett. A porosz-, más néven Becker-rendszerű állókazán külső szélessége középen 1,823 méteres, hossza pedig 3 méter volt. Az állókazán hátfala a tömegcsökkentés miatt a függőlegestől kissé eltérő szögben előre hajlott, a tüzelőajtó Marek-rendszerű volt. Az állókazánban elhelyezett tűzszekrény hossza megközelítette a 2,7 métert, míg szélessége fölül 1,67 m, alul pedig kissé kiszélesedett, így a rostélyszélesség 1,89 méter volt. A két részből álló rostély felülete így tekintélyes, 4,62 m² volt. A hosszkazán három övből állt: az első, 18 mm-es lemezekből készült kazánöv – melybe a gőzszárító került – külső átmérője 1,66 méter, a 21,5 mm-es lemezekből készült hátulsóé 1,8 méter volt, a középső pedig kúposan kötötte össze őket. Az első öv tengelye (középvonala) a sínkorona fölött 2,87 m, a hátulsóé 3 méter magasan helyezkedett el. A kazánt a szokásos módon a füstszekrény alatt, a füstszekrénytartónál rögzítették a kerethez, így hátrafelé dilatálhatott. Az osztrák mozdonyoknál szokásos módon a harmadik kazánövön, a harmadik kapcsolt tengely vonalában helyezték el a gőzdómot. A gőzdóm fedelére 2 db 4″-os Coale-rendszerű közvetlen rugóterhelésű biztonsági szelepet szereltek. A gőzdómból cső vezetett az állókazán hátfalán kialakított szerelvényfejhez és a lövettyűkhöz is. A harmadik kazánöv két oldalsó falára egy-egy Gölsdorf-rendszerű vízelválasztót is felszereltek. A kazánba 291 darab 48/53 mm átmérőjű, 5,75 méter hosszú folytvas tűzcsövet építettek. A tűzcsövek azonban nem teljes hosszukban voltak gőztermelő csövek, hanem azokat egy harmadik, az elülső mögött 1,45 méterre lévő csőfal két részre osztotta. A hátulsó csőfalközben a tűzcsöveket a szokásos módon víz borította, az elöli térbe azonban a gőzdómban összegyűlt telített gőz került, melynek hőmérsékletét a tűzcsövekben áramló füstgáz kb. 30–40 °C-kal megemelte, nedvességtartalmát csökkentette. Ez volt az úgynevezett Gölsdorf–Clench-rendszerű gőzszárító. Ezt az elülső teret egy (a hosszkazán-hasfalig le nem érő) függőleges válaszfal két részre osztotta, melyek között alul a gőz szabadon áramolhatott. A gőzszárító tetején két nagyméretű, fedelekkel elzárt búvónyílást alakítottak ki, az elsőt a gőzszabályozó szereléséhez, a hátsót a tűzcsövek vizsgálatához, javításához. A gőzszárító kiömlőterében helyezték el a függőleges tolattyútükörrel készült kettős síktolattyús gőzszabályzót, melynek szabályozó rudazatát a kazánon kívül, a hosszkazán jobb oldalán vezették el. A füstszekrényben helyezték el az amerikai rendszerű szikrafogót. A füstszekrényajtó az osztrák mozdonyokra jellemző kétszárnyú kivitelben készült. A kazánt 2 db, a mozdonysátorban függőlegesen elhelyezett Friedmann-rendszerű RST. osztályú szívó, ún. „restarting” frissgőz-lövettyű táplálta vízzel, melyek közül a bal oldalinak 9, a jobb oldalinak 11 mm-es furata volt. Gépezet A 210 sorozatú mozdonyok gépezete, elődjük hasonlóan a megkívánt vonóerő és nagy sebesség miatt, valamint a kiegyenlítettebb futás érdekében négyhengeres kompaund kivitelben készült. A két nagynyomású hengert a keretlemezeken belül, míg a kisnyomásúakat a kereten kívülre szerelték, melyek a Borries-rendszernek megfelelően valamennyien a második kapcsolt kerékpárt hajtották. Az elődtől eltérően azonban két külső henger vízszintesen, belsők pedig (az első kapcsolt tengely miatt) a vízszinteshez képest 1:8,5-es szögben, ferdén helyezkedtek el. A dugattyúrudak tömszelencéi Huhn-rendszerű ólmos tömítéssel készültek. A keresztfejek egyvezetékesek voltak. A hajtó- és csatlórudak I-alakú keresztmetszettel készültek. A gőzelosztást széles, rugalmas, önfeszítő gyűrűs hengeres tolattyúk végezték, azonban a 210 sorozatnál az azonos oldali hengerek tolattyúit egy közös házba, egyazon tengelybe építették (azaz a két tolattyú nem egymás mellett, hanem egymás mögött helyezkedett el. Így mindkét oldalra csak egy-egy tolattyúrúd volt szükséges. Az azonos oldali hengerek és az őket vezérlő tolattyú egyetlen öntvény volt. A jobb és bal oldali öntvényt csavarok fogták össze és egyúttal a füstszekrénynél a kazán alátámasztására is szolgáltak. A tolattyúszekrény elülső részén helyezkedett el a 340 mm átmérőjű belső beömlésű nagynyomású tolattyú, melyből a kiömlő gőz a receiverként is funkcionáló tolattyútestbe áramlott, ahonnan a hátul elhelyezett, 338 mm-es külső beömlésű kisnyomású tolattyúba jutott. Ezt a meglehetősen bonyolult rendszert Gölsdorf az egyszerűbb külső vezérmű és az elérhető összességében kisebb tömeg miatt választotta. A tolattyútestekre biztonsági szeleppel kombinált ún. Ricour-szelepet szereltek. A hengerek legnagyobb töltése mindkét irányban 90% volt. A tolattyúrudakat ellenforgattyús Heusinger–Walschaert-rendszerű vezérművek mozgatták. Az ellenforgattyú előremenetben a forgattyút közel 90°-kal megelőzi, más szóval a forgattyúhoz képest előresietőként ékelték föl. Ennek megfelelően előremenetben a lengőívkő a lengőív (kulissza) alsó részén helyezkedett el. A kormányvonórúd előremenetnél előre mozdult. A kormányvonórudat kormánycsavarral szabályozták. Keret, futómű, mozdonysátor Mivel a 210-eseket tartósan nagy sebességgel közlekedő vonatok továbbítására szánták, ezért hatalmas, 2140 mm futókör-átmérőjű, nikkelacél anyagú kapcsolt- és 1034 mm átmérőjű futókerékpárokkal készültek. A nikkelacélból készített könyökös hajtótengelyt elődjétől eltérően a witkowitzi vasmű szabadalma alapján három külön részből állították össze. A kerékpárok tengelyeit a hajtótengely kivételével a tengelyvonalban teljesen átfúrták. A könyökös hajtótengelynél tengelycsapok és forgattyúscsapokra került furat. A hajtott tengelyágy-vezetékeket és a csapágyakat egyedi, olajjal átitatott kenőgyapot-, a futótengelyekét kenőpárnás kenéssel látták el. A belső elrendezésű keret állókazánig szegecselt lemezkeretként alakították ki: két, egymástól 1,19 m távolságban lévő 28 mm vastag Martin-folytvaslemez hossztartóból állt, melyeket elöl a mellgerenda kötött össze, közöttük belső hengeröntvény és még további, a kapcsolt tengelyek között elhelyezett, függőleges folytvaslemez-kereszttartók (ún. keretkötők) merevítettek ki. A keret hátsó része a minél nagyobb állókazán elhelyezésére a kisebb szerkezeti magasságot lehetővé tevő gerendakeretként alakítottá ki. A gerendák magassága 225, vastagsága 105 mm, egymástól való távolságuk 950 mm volt. Az elülső futókerékpárt és az első kapcsolt kerékpárt tehát egy Krauss–Helmholtz-rendszerű forgóvázba fogták össze, melynek a két tengely között fix forgócsapja volt. A forgócsap a futótengely és a kapcsolt tengely között, az utóbbihoz 55-rel közelebb helyezkedett el. A forgóváz a futótengely számára 1380 mm-es ívsugáron 28–28 mm-es oldalirányú elmozdulást, a kapcsolt tengely számára pedig 22–22 mm-es oldalirányú elmozdulást tett lehetővé. Mindössze a hajtótengelyt és a hátsó futótengelyt építették mereven a keretbe, így a mozdony merev tengelytávja 5710 mm-es vezetett hossz mellett mindössze 2220 mm volt. A hajtókerekek nyomkarimáját 9 mm-rel vékonyabbra esztergálták. Az állókazánt alátámasztó, 30 mm vastag lemez hossztartójú szegecselt forgóváz szerkezete eltért a hagyományostól: a forgócsapját a forgóváz elé, a forgóváz első tengelyének vonala előtt 1010 mm-rel helyezték el, így voltaképpen egy vontatott forgóvázszerkezetet nyertek. A forgóváz elfordulását 52–52 mm-re korlátozták, ezen kívül a forgóváz első tengelye a forgóvázkerethez képest még 16–16 mm-rel elmozdulhatott. Az utolsó tengely oldalirányú kitérését a forgóvázkeret 46,5–46,5 mm-re korlátozta. A kerékpárok hordrugóit a fölött helyezték el. A hátsó két kapcsolt kerékpár rugóit himbák kötötték össze. A mozdonysátor jellegzetes, elegáns Gölsdorf-stílusban készült és rajta elöl egy-egy szögletes forgóablakot alakítottak ki, mely fölé védőernyőt szereltek, míg oldalra tolóablakok kerültek. A hatalmas állókazán és a rövidke mozdonysátor igen masszív megjelenést kölcsönzött a mozdonynak. Segédberendezések A mozdonyra két 21″-os Hardy-rendszerű 1902. évi XXI K 320 típusú légűrfékhengert szereltek. A féktuskók a mozdony hajtott kerékpárjait hátulról fékezték, míg a futókerékpárok fékezetlenek voltak. A fékrudazat nyomáskiegyenlítő szerkezetű volt. A féktuskónyomás a tapadási súly 50 %-a volt. A sebességet egy 12 másodperces Haushälter-rendszerű sebességmérő mérte. A gőzben lévő alkatrészek kenéséről két nyolcnyílású Friedmann-rendszerű KD jelű dugattyús melegalkatrész-kenőszivattyú gondoskodott. Kedvezőtlen tapadási viszonyok esetén Gresham–Rihosek-rendszerű, gőzzel működtethető homokoló juttatott homokot a kapcsolt kerékpárok elé. A mozdonyokat hagyományos bajor rendszerű nagynyomású gőzfűtési berendezéssel látták el, Foster-rendszerű nyomáscsökkentő szeleppel kiegészítve. Szerkocsi A 210 sorozatú mozdonyok első példányához elődjéhez hasonlóan a kkStB egyik szabványos háromtengelyes szerkocsitípusát, az 56 sorozatú szerkocsit kapcsolták, mely aránytalanul kicsinek tűnt a hatalmas mozdony mögött. A külső keretes szerkocsi hossztartóit elöl a kapocsszekrény, hátul a vonószekrény kötötte össze. A tengelyek távolsága eltérő, az 1. –2. tengely között 1,7 m, a 2. –3. tengely között 1,5 méteres volt. A tengelyek rugózását laprugók biztosították, melyeket egymással nem kötöttek összes. A szögletes víztartály tetejének két oldalán Gölsdorf-rendszerű töltővályút alakítottak ki, ezek között, a tartályba előre benyúlva helyezkedett el a felülről nyitott szénférő. A szerkocsi minden kerékpárját egy oldalról, hátulról fékezték; a teljes féktuskóerő a félig rakott szerkocsi súlyának 69 %-a volt. Sorozatgyártás A mozdony a próbamenetek során sík pályán 406 tonnás szerelvény továbbításakor 100–110 km/h legnagyobb sebességet ért. A sorozatgyártás 1910-ben kezdődött és ebben az évben a kkStB között összesen 10 db 210 sorozatú mozdonyt vásárolt. Ezek közül: a 210.02–06 pályaszámúakat a Floridsdorfi Mozdonygyár , míg a 210.07–11 pályaszámúakat a prágai Első Cseh-Morva Gépgyár (BMMF) szállította. A mozdonyok minimális eltérésekkel megegyeztek a prototípussal, mindössze a kisméretű szerkocsit cserélték le az eredetileg a 108 sorozathoz kifejlesztett 86 sorozatú négytengelyes, kétforgóvázas szerkocsira. 1911-től a mozdony túlhevítős változatát, a 310 sorozatot szállították. További pályafutásuk A mozdonyokat alábbiak szerint osztották szét a fűtőházak között: 6 db Wien I (West), 5 db Lemberg . A bécsi mozdonyok a Bécs és Prága között forgalom lebonyolításában vettek részt, de 415 km-es Bécs-Krakkó vonal vonatait is továbbították – Mährisch Ostrauban (Ostrava) végrehajtott személyzetváltással, de mozdonyváltás nélkül.A 210 sorozat kitűnő síkpálya-gyorsvonati mozdonynak bizonyult. A nagy emelkedésű vonalakra azonban három kapcsolt kerékpárja és az elég nagy ellenállású kettős tolattyús gépezet miatt kevésbé volt alkalmas. Ennek köszönhető, hogy a 310 sorozat elterjedésével a mozdonyok egy kivételével elkerültek Bécsből: két példányt Prágába állomásítottak, míg lembergi állomány 8 db-ra bővült. Az első világháború nyomán két példány orosz területre került, míg a többi kilenc a kkStB járműállományának felosztásával a PKP-hez került, amely Pn11-1–9 sorozatjellel és pályaszámokkal vette állagba. A mozdonyok egy részét túlhevítőssé alakították és a típust a Pn12 sorozattal közösen a galíciai fővonalak vonatait továbbították.Lengyelország német és szovjet megszállása után három példány a DRB-hez került, mely 16 051–053 pályaszámokkal vette azokat állagba és Lwówból kiindulva az úgynevezett Ostbahnon közlekedtek. A Szovjetunióhoz került példányok közül négyet találtak meg az előrenyomuló német csapatok, melyeket üzembe helyezve szintén az Ostbahnra irányítottak. Közülük három példány kijelölt pályaszáma 16 054–066 volt, azonban az átszámozást már nem hajtották végre.Néhány példányt később Bécsbe dirigáltak és e példányokat Ausztriában érte a háború vége, míg két példány Németország szovjet megszállási övezetében, egy mozdony pedig Csehszlovákia területén maradt. E példányok közül öt mozdony 1947–1948-ban visszakerült Lengyelországba. E mozdonyokat Pn11-1–5 sorozatjellel és pályaszámokkal vette a PKP állagba, azonban pályaszámuk nem az eredeti számozást követte. A mozdonyokat 1950. folyamán kiselejtezték. Egy további példányt a DR 1955-ben adott vissza, de ennek állagba vételére már nem került sor. Flip (együttes) A FLiP négytagú japán rockegyüttes volt, amely 2005 októberében alakult Nahában. A zenekar a 2016. március 5-i Wonderland című koncertje után feloszlott. Az együttes története Az együttest 2005. október 6-án alapították az Okinava prefektúrai Nahában. Az akkoriban másodéves középiskolás Tonaki Szacsiko (ének és gitár) egy a Naha főutcáján, a Kokuszai-dórin lévő McDonald’s gyorsétteremben felkérte osztálytársát, Nagadó Júkót (gitár), hogy alapítsanak egy „menő lányegyüttest” (�����������; Hepburn: kakkoii onnanoko bando). Nem sokkal később Mijagi Szajaka (basszusgitár) és Tamaki Jumi (dobok) felsőéves osztálytársak csatlakoztak az együtteshez. Nahában kezdtek koncerteket adni, majd a Mongol800 együttest is gondozó High Wave független lemezkiadó felfigyelt rájuk. Bemutatkozó középlemezük 2008. június 5-én jelent meg Haha kara umareta hinekure no uta címmel, amelyet 2009. május 20-án követett a második, a Kansó csúdoku. Egyik sem került fel a japán Oricon eladási listására. 2009 márciusában a South by Southwest által rendezett Japan Nite US Tour 2009 turné keretén belül az Egyesült Államok nyolc nagyvárosában adtak koncertet. 2010-ben a DefStar leszerződtette őket, első nagykiadós kiadványuk, a 2010. február 3-án megjelent Dear Girls középlemez az Oricon 140. helyéig jutott. A kiadvány producere a korábban a Chatmonchy és a 9mm Parabellum Bullet együttesekkel dolgozó Isivatari Dzsundzsi volt. 2010-ben még egy „mini-albumot”, a Mulu Mole-t jelentettek meg, ami a 268. helyen mutatkozott be a japán eladási listán. 2011. február 23-án megjelent első kislemezük, a Karto Niago, ami a 32. helyen mutatkozott be az Oriconon 3367 eladott példánnyal. A kiadvány címadó dala a Jorinuki Gintama-szan című animesorozat negyedik nyitódalaként is hallható volt. 2011-ben még két lemezük jelent meg, az első, a Micsi Evolution stúdióalbum május 25-én, míg a második, a Hosii mono va kislemez december 7-én. Előbbi az 59., utóbbi a 106. helyezést érte el a szigetország eladási listáján. 2012. február 8-án Wonderland címmel megjelent a harmadik kislemezük, amely címadó dalát a Gin Tama animesorozat egyik nyitódalaként, valamint a Jogjog egyik reklámjának betétdalaként is felcsendült. A lemez a 27. helyen mutatkozott be az Oriconon, hasonlóan a 2012. május 16-án megjelent XX Emotion című középlemezükhöz. A zenekar a 2016. március 5-i Wonderland című koncertje után feloszlott. Diszkográfia Stúdióalbumok Micsi Evolution (2011. május 25., DefStar) XX Emotion (2012. május 16., DefStar) Love Toxicity (2013. június 26., DefStar) Középlemezek Haha kara umareta hinekure no uta (2008. június 25., High Wave) Kansó csúdoku (2009. május 20., High Wave) Dear Girls (2010. február 3., DefStar) Mulu Mole (2010. szeptember 15., DefStar) Birth (2015. május 6., EMI) Kislemezek Karto Niago (2011. február 23., DefStar) Hosii mono va (2011. december 17., DefStar) Wonderland (2012. február 8., DefStar) Girl (2014. október 1., EMI) Engelbrecht Zoltán Engelbrecht Zoltán, (Esztergom, 1953 –) labdarúgó, csatár. Pályafutása 1972 és 1976 között volt a Ferencváros játékosa. Egyszeres magyar bajnok és kétszeres magyar kupagyőztes a csapattal. A Fradiban 27 mérkőzésen szerepelt (22 bajnoki, 4 nemzetközi, 1 hazai díjmérkőzés) és 3 gólt szerzett (1 bajnoki, 2 egyéb). Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1975–76 2.: 1972–73, 1973–74 3.: 1974–75 Magyar kupa győztes: 1974, 1976 Érdekesség Az 1977. június elsején lejátszott NB I-es bajnoki mérkőzésen testvérével, Engelbrecht Józseffel ellenfélként küzdöttek meg Dunaújvárosban, a Dunaújvárosi Kohász - Dorog 2-0-s találkozón. Néhány évvel később Dorogon csapattársak lettek. Prímfelbontás A számelméletben a prímfelbontás (törzstényezős felbontás, esetleg prímfaktorizáció) az a folyamat, amikor egy összetett számot prím osztóira (törzstényezőire) bontjuk (faktorizáljuk). A törzstényezők szorzata az eredeti egész számmal egyenlő. Az eljárás eredménye prímek (prímhatványok) szorzata. Ezt a formulát az eredeti szám kanonikus alakjának nevezzük. A számelmélet alaptétele szerint minden pozitív egész szám egyértelműen, azaz egy és csak egyféleképpen bontható fel prímszámok szorzatára. Nagy számok esetében nem ismerünk minden esetben hatékony algoritmust a prímtényezőkre bontásra; nemrégiben egy az RSA-eljárás által kiírt pályázaton mintegy másfél évet, és kb. fél évszázadnyi gépidőt vett igénybe egy 200 jegyű szám felbontása [forrás?]. A prímtényezőkre bontás feltételezett bonyolultságát számos kriptográfiai algoritmus használja ki. A matematika és az informatika számos területe foglalkozik a problémával, köztük az elliptikus görbék, algebrai számelmélet és a kvantumszámítógépek területei. Adott hosszúságú számok közül vannak könnyebben és nehezebben faktorizálhatók. Jelenlegi tudásunk szerint a legnehezebb esetek közé tartoznak a két, véletlenül választott, közel azonos nagyságú prímszám szorzataként előálló számok. Ez a szócikk egy példát mutat olyan algoritmusra, ami jól működik olyan számokon, ahol a prímtényezők kicsik. Egy egyszerű faktorizáló eljárás Leírás Az alábbiakban leírunk egy rekurzív eljárást számok prímtényezős felbontására: Adott egy n szám ha n prím, készen vagyunk, megvan a prímtényezős felbontás. ha n összetett, osszuk el n -t az első prímmel. Ha az osztás maradék nélküli, kezdjük újra az algoritmust az értékkel, s adjuk hozzá -et az n prímtényezős listájához . Ha az osztás maradékos volt, akkor osszuk n -t a következő prímmel, és így tovább, amíg az aktuális érték 1 nem lesz, maradék nélkül. Ekkor megállunk. Megjegyezzük, hogy elég csupán azokkal a prímmekkel osztani n-t melyekre igaz, hogy . Példa így a végére a következőt kapjuk 9438 = 2 × 3 × 11 × 11 × 13. Programkód Alábbiakban pedig láthatunk egy C programnyelven írt algoritmust 2 és 18 446 744 073 709 551 615 közötti számok faktorizációjára ( ): Időhiány A fent vázolt algoritmus jól működik kis n-re, de kivitelezhetetlenné válik ahogy az n egyre nagyobb szám lesz. Például egy 18 jegyű (másképp 60 bites) szám esetén, minden 1 000 000 000-nál kisebb prímet tesztelni kell, ami még egy számítógépnek is nehéz feladat. Két jeggyel növelve a számot, a faktorizáció számításigénye a 10-szeresére növekszik. Épp ez, a nagy (több száz jegyű) számok faktorizációjának (időbeli) problémája adja az alapját a modern kriptográfiának. És ez ösztönzi a kutatást olyan gyors eljárás után, mely polinom időn belül képes faktorizálni. A dolog jellegéből fakadóan, ha meg is születik (született?) egy hatékony algoritmus, az – Babbage eredményeihez hasonlóan – sokáig katonai titoknak fog számítani, mert hatalmas stratégiai jelentősége van. Aberin Aberin település Spanyolországban, Navarra autonóm közösségben. Aberin Ayegui, Dicastillo, Morentin, Oteiza, Villatuerta és Estella-Lizarra községekkel határos. Lakosainak száma 358 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Indokínai muntyákszarvas Az indokínai muntyákszarvas (Muntiacus rooseveltorum) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és a szarvasformák (Cervinae) alcsaládjába tartozó faj. Felfedezése és rendszertani besorolása Ezt az állatot 1928-1929 között végbement Kelley-Rooseveltek ázsiai expedíció (Kelley-Roosevelts Asiatic Expedition) alkalmával fedezték fel. Ebben az expedícióban részt vett Theodore Roosevelt, az USA 26. elnökének két nagyobbik fia is, az ifjú Theodore Roosevelt és Kermit Roosevelt. A kitömött állatot 1929-ben, a chicagói Field Természetrajzi Múzeumban (Field Museum of Natural History) mutatták be. Az indokínai muntyákszarvas kisebb termetű, mint az indiai muntyákszarvas (Muntiacus muntjak). A DNS-vizsgálatok azt mutatják, hogy különbözik más muntyákszarvastól, azaz önálló faj. Bár egyes kutatók a Fea-muntyákszarvas (Muntiacus feae) vagy az indiai muntyákszarvas alfajának tekintik. Az 1929-es típuspéldányon kívül más egyed nem került elő. Állítólag 1961-1972 között a Berlini Állatkertben tartottak egy ilyen állatot, mely Észak-Vietnamból származott. Ez az állat azonban meglehet, hogy az indiai muntyákszarvas Muntiacus muntjak annamensis nevű alfaja volt. A Laosz és Vietnám határán levő hegységben, az úgynevezett Truong Son nevű faluban, állítólag ilyen muntyákszarvas koponyák találhatók. Újabban a vietnami Xuan Lien Nature Reserve-ben kitett kamerák két indokínai muntyákszarvasnak tűnő egyedet fényképeztek le. Előfordulása Az indokínai muntyákszarvas előfordulási területe Délkelet-Ázsia. Cambligneul Cambligneul település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 341 fő (2015). Cambligneul Estrée-Cauchy, Agnières, Villers-Châtel, Camblain-l’Abbé és Caucourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ashland (Kansas) Ashland város az USA Kansas államában. Lakosainak száma 867 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Malause Malause település Franciaországban, Tarn-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 1138 fő (2015). Malause Boudou, Goudourville, Merles, Pommevic, Saint-Nicolas-de-la-Grave, Saint-Vincent-Lespinasse és Valence községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: A Love Supreme Az A Love Supreme egy 1964-es jazz album John Coltrane kvartettjétől. Coltrane legjobb munkái között tartják számon. Az album zeneileg egyesíti a Coltrane korai karrierjére jellemző hard bop érzékenységét a később felvett free jazz-zel. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. A Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma listáján a 47. lett. Az album dalai A dalokat John Coltrane írta. Part 1: Acknowledgement – 7:47 Part 2: Resolution – 7:22 Part 3: Pursuance – 10:45 Part 4: Psalm – 7:08 Fazekas Árpád (fogorvos) Dr. Fazekas Árpád (Budapest, 1942. augusztus 28.) magyar fogorvos, a fog- és szájbetegségek, konzerváló fogászat és fogpótlástan szakorvosa. Hosszú ideig volt a Konzerváló Fogászati Klinika igazgatója, egy időben a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karának dékánhelyettese is volt. Élete Fazekas Árpád 1968-ban szerzett fogorvosi diplomát a Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Karán. Pályáját kutatóként kezdte Stockholmban, a Karolinska Egyetem Gyógyszertani Intézetében, majd dolgozott a lexingtoni University of Kentucky keretében működő fogászati intézet kutató laboratóriumában, valamint több németországi egyetemen, köztük Heidelbergben és Berlinben is. Kandidátusi fokozatát 1979-ben, PhD minősítését 1985 szerezte meg, kandidátusi dolgozata A fogak és a nyelv vérkeringése címet viselte. 1991-ben a Magyar Tudományos Akadémia doktora is lett, értekezését a Vasoactiv peptidek szerepe a szájképletek lokális keringésének szabályozásában címmel nyújtotta be. Érdekesség, hogy e fokozatot a Fogorvostudományi Kar végzettjei közül elsőként érte el, és csaknem egy évtizeden át egyedüliként birtokolta. 1992-ben nevezték ki a Konzerváló Fogászati Klinika egyetemi tanárává, ahol 1994 és 2007 között intézeti igazgató volt. Számos kutatási pályázat vezető kutatója volt ebben az időszakban, szerkesztésével készült el a Megtartó fogászat és endodoncia című egyetemi tankönyv, amely a tárgy hivatalos tankönyve lett, de több más oktatási anyag és szakkönyv társszerzője is. 1998-ban Széchenyi Professzori Ösztöndíjat kapott, 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetését vehette át. 2012-ben Pro Universitate elismerésben részesült, 2013-ban pedig megkapta az Árkövy Emlékérmet is, amely a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karának legmagasabb kitüntetése. Garamantészek A garamantészek vagy garamantok ókori berber törzs voltak. Belső-Líbia déli területén éltek a mai Tibboszban, Szudán és Bornu egy részében egészen Dárfúrig. Részint földművelésből és állattenyésztésből (pl. marhatenyésztés), részint kereskedelemből éltek. Kifinomult földalatti öntözőrendszert építettek. Fővárosuk Garama, a mai Jarmah helyén állt. Háborúikban négylovas hadi szekeret alkalmaztak. A görögök – Hérodotosz – az i. e. 5. században tudtak a létezésükről, bár már az i. e. 9. században azon a területen éltek. A rómaiak Lucius Cornelius Balbus hadjárata (Kr. e. 19) és Tacfarinas felkelése kapcsán kerültek érintkezésbe velük. Livius, Tacitus és Sztrabón is említi őket. Államuk helyi nagyhatalom volt az 5. századig. Régészeti bizonyítékok szerint városaikban fórum, piac és szórakozóhelyek is voltak. Sokan úgy gondolják, hogy a líbiai sziklarajzok tőlük származnak. Ellenőrizték a szaharai karavánutakat; a só, a rabszolgák és az arany Egyiptomból és a szub-Szaharai Afrikából ide áramlott. A birodalom a fejlett vízgazdálkodásnak köszönhette fennmaradását, amit a garamantok a föld alatti vízkészletek csatornázásával oldottak meg. Földfelszíni vízkészleteik nem voltak. A régészek nagy számú föld alatti csatornát tártak fel, ezek neve: foggara. A föld alatti vízkészletek túlzott használata miatt a víz elfogyott és a birodalom az 5. században összeomlott. Sokan úgy gondolják, hogy a garamantok, vagy garamantészek utódait a mai tuaregekben kell keresni. Mivel a garamantok szekereket használtak, a tuaregek területén fellelhető sziklarajzokon is vannak ilyen szekerek. Ennek viszont egyetlen szépséghibája van, mégpedig az, hogy a garamantok földjén látható rajzokon négylovasak a szekerek, ezzel szemben a tuaregeknél csak kétlovas szekerek láthatóak. A Luton Town FC menedzsereinek listája Ebben a listában a Luton Town FC vezetőedzői, vagy Angliában használt elnevezéssel menedzserei szerepelnek. A klubot 1885-ben alapították, ám az első mai értelemben vett edzőjét csak negyven évvel később nevezte ki, addig egy néhányfős bizottság választotta ki a játékosokat az egyes mérkőzésekre. A klub első menedzsere George Thompson volt, aki nyolc hónapig töltötte be ezt a pozíciót. Dally Duncan idején, aki 1947-ben lett kinevezve, került fel a Luton először az első osztályba. Egészen az 1959-es kupadöntőig a klub alkalmazásában nem állt vezetőedző, a vezetőség irányította azt, ennek ellenére sikerült kupadöntőbe jutnia. David Pleat 1978-ban került a csapathoz. Vele a Luton először megnyerte a másodosztályt, majd az 1986-87-es szezonban hetedik lett, immár az első osztályban. A sikerek később is folytatódtak, a klub egy évvel később megnyerte a ligakupát, amelynek döntőjébe egyébként a következő szezonban is sikerült eljutnia, ám ekkor már vereséget szenvedett. Ezt követően a Luton az 1991-92-es szezon végén esett ki az első osztályból. 2001-re egészen a negyedosztályig esett vissza, ez 1968 óta először fordult elő. A kiesés után Joe Kienaar vette át a csapat irányítását, ám az ő munkájának végét egy 2003-as tulajdonosváltás jelentette, ugyanis az új tulajdonosok már nem tartottak igényt szolgálataira. Mike Newell-lel a kispadon a csapat 2005-ben még meg tudta nyerni a harmadosztályt. A 2008-09-es szezon végén a Luton a negyedosztályból is kiesett, miután folyamatos anyagi problémák miatt gyakorlatilag évente egy osztályt visszaesett, és ebben a szezonban is harminc pontot vontak le tőle pénzügyi problémák miatt. A kiesés ellenére a szezon során sikerült megnyerni a Football League Trophyt. A menedzserek Minden hivatalos mérkőzés számolva, kivéve az 1939-40-es, törölt szezont, és az az alatt játszott esetleges mérkőzéseket. A hol lehet tudni, a megbízott edzők is szerepelnek a listában. A statisztikák 2010. október 21-i állapotnak felelnek meg. Szerhij Mikolajovics Docenko Szerhij Mikolajovics Docenko (ukránul: Сергій Миколайович Доценко, oroszul: Сергей Николаевич Доценко [Szergej Nyikolajevics Docenko]; Szimferopol, 1979. július 27. –) ukrán ökölvívó. 2000-ben ezüstérmet szerzett Sydneyben az olimpián, ahol a döntőben az orosz Oleg Szaitovtól szenvedett 24:16 arányú pontozásos vereséget. A következő évben megkezdett profi karrierje mindössze egy évig tartott, ezalatt három mérkőzést vívott, amiket meg is nyert. Aldo Aureggi Aldo Aureggi (Róma, 1931. október 6. –) olimpiai ezüstérmes olasz tőrvívó. Pierre Bouguer Pierre Bouguer (Croisic, ma Loire-Atlantique megye, 1698. február 16. – Párizs, 1758. augusztus 15.) francia matematikus és fizikus. Életpályája Vannes-ban a jezsuiták kollégiumában tanult, 1735-ben Louis Godin, Charles Marie de La Condamine és Joseph de Jussieu társaságában Peruba küldték, ahol hét évig a Föld egy délköre hosszúságának felmérésben vett részt. Legnevezetesebb felfedezései és észlelései a fémeknek hő okozta kitágulására, a fénytörésre és annak a látóhatár közelében történő változására, a fény intenzitására és ama törvényre vonatkoznak, amely azt mondja, hogy a levegő sűrüsége a légréteg magasságával váltakozik. Essai optique sur la gradation de la lumiere (Párizs, 1729, bővebben kiadta Lacaille, 1760) című művével megalapította a fotometriát, amelyet 1760-ban Lambert emelt tudományos színvonalra. 1748-ban ő találta fel a héliométert. Életrajzát tartalmazza a Mémoires parisiennes 1758. évi kötete. Művei Théorie de la figure de la Terre (Párizs, 1749), Traité du navire, de sa construction et de ses mouvements (u. o. 1746); Entretiens sur la cause de l'inclination des orbites des planetes (u. o. 1748); Nouveau traité de navigation et de pilotage (u. o. 1753, új kiadás Lacaille-től 1761 és Lalande-tól 1792); Essai optique sur la gradation de la lumiere (Párizs, 1729, bővebben kiadta Lacaille, 1760) Nick Hornby Nick Hornby (Redhill, Egyesült Királyság, 1957. április 17. –) angol regényíró és kritikus. Maidenheadben nőtt fel, itt is végezte a gimnáziumot, majd a Jesus College-ba járt egyetemre Cambridge-ben. Legismertebb regényei a Pop, csajok satöbbi, Egy fiúról és a futball memoár Fociláz. Művei többnyire a zenéről, a sportokról, az emberi kapcsolatokról és természetről, valamint a fiatalságról szólnak. Pályája Hornby első kiadott munkája az 1992-es Fociláz volt, mely egy önéletrajzi ihletésű könyv az író az Arsenallal kapcsolatos fanatikus szurkolói élményeiről. Ezért a művéért Hornby még ebben megkapta az Év legjobb sportkönyvének járó díjat Nagy Britanniában. A könyvből később filmet is forgattak az Egyesült Királyságban, majd a filmnek újrafeldolgozása készült az USA-ban, amelyben Jimmy Fallon rajong hasonló lelkesedéssel a Boston Red Sox-ért. A könyv sikerén felbuzdulva, Hornby cikkeket kezdett írni, melyeket a Sunday Times, Time Out és a Times Literary Supplement közölt az irodalmi rovatában, ezt követően zenei kritikákat írt a The New Yorkernek. Második könyve, egyben első regénye a Pop, csajok satöbbi 1995-ben jelent meg. A regény egy zenemániás lemezboltos fiúról és tönkre ment kapcsolatairól szól. A műből szintén készült film, amelyet 2000-ben mutattak be a mozik, a főszerepet John Cusack játszotta, és a film mindenhol hatalmas kasszasiker lett. 2006-ban egy Broadway musical is készült a történetből, amelyet a mai napig telt házas előadásokkal játszanak. Harmadik regényét az Egy fiúrólt 1998-ban adták ki. Két "fiú" - Marcus, a csonka családban nevelkedő, apaképet kereső kamasz és a 30-as évei közepén járó éretlen, énközpontú Will Freeman kapcsolatának alakulásáról szól a történet. Filmváltozatát 2002-ben mutatták be a főszerepekben Hugh Granttal és Nicholas Houlttal. 1999-ben Hornby átvehette az E. M. Forster díjat az Amerikai Művészeti és Írói Akadémián. Hogy legyünk jók? című regénye 2001-ben jelent meg. A női főszereplőnő felfedezi korunk megújult erkölcseit, megromlott morálját, a házasságot és a szülőség nehézségeit. Ez a műve elnyerte WH Smith Award irodalmi díját 2002-ben. A pénz egy részét következő könyvének kiadására költötte. A Beszélgetés az angyallal bevételét jótékony célokra fordította, és egy autista gyerekekkel foglalkozó alapítványnak ajánlotta fel, ezzel a rendellenességgel született Hornby kisfia is. A könyv, amelynek szerkesztője volt, 12 novellát tartalmaz barátai írásaiból, míg ő maga egy novellával járult hozzá "CiciKrisztus" címmel. 2003-ban Hornby összegyűjtötte néhány régebbi zene kritikáját és felállította személyes toplistáját a legnagyszerűbb dalokból a bennük lévő érzelmi rezonancia alapján 31 dal címen. Még 2003-ban Hornby elnyerte a London díjat is, az irodalmi elismerést az írótársak ítélték neki oda. Számtalan esszét írt a modern kultúráról, de kiváltképp a zenéről. Rovatot is vezetett a The Believer magazinban "Stuff I've Been Reading" címmel, itt főleg saját könyvélményeiről írt 2008 szeptemberéig. Cikkeiből több válogatást is kiadott, úgy mint a The Polysyllabic Spree (2004), Housekeeping vs. The Dirt (2006), és a Shakespeare Wrote for Money (2008). Magyarországon a 2008-ban jelent meg az író tollából egy válogatás a Vájtfülűek brancsa címen. Hornby Hosszú út lefelé című regénye 2005-ben jelent meg, és jelölve volt a Whitbread Novel díjra. Szerkesztett továbbá két sport antológiát: My favourite year és The Picador Book of Sports Writing címmel. 2007. október 16-án jelent meg Hornby Betoncsók című regénye. Ez az első könyve, amelyik elnyerte a Legjobb tinédzsereknek való könyvnek járó díjat. A főszereplő egy 15 éves gördeszkás, Sam, akinek élete gyökeresen megváltozik, miután a barátnője terhes lesz. Hornby legújabb regénye nem sokkal a világpremier után, 2009 őszén jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában, A Meztelen Juliet címmel. Témájában és hangulatában első regényéhez, a Pop, csajok satöbbihez hasonlítható. Egy 80-as évekbeli rock sztárról szól, aki kénytelen feladni elszigeteltségét, mikor újra kiadják legnépszerűbb albumát és kapcsolatba kerül legszenvedélyesebb rajongóival. Idézetek Mi van akkor, ha a humorérzék olyasmi, mint a haj, és egy csomó férfi elveszti, ahogy öregszik? (Hogy legyünk jók? M. Nagy Miklós fordítása) Irodalmi művei Szépirodalmi regények (1995) Pop, csajok satöbbi (High Fidelity) (1998) Egy fiúról (About a Boy) (2001) Hogy legyünk jók? (How to Be Good) (2005) Hosszú út lefelé (A Long Way Down) (2007) Betoncsók (Slam) (2009) A Meztelen Juliet (Juliet, Naked) Nem szépirodalmi kötetek (1992) Fociláz (Fever Pitch) (2003) 31 dal (31 Songs) (2004) The Polysyllabic Spree (2006) Housekeeping vs. the Dirt (2007) Vájtfülűek brancsa (The Complete Polysyllabic Spree) (2008) Shakespeare Wrote for Money Szerkesztett antológiák (1993) My Favourite Year: A Collection of Football Writing (1996) The Picador Book of Sportswriting (2000) Beszélgetés az angyallal (Speaking with the Angel) (2005) Otherwise Pandemonium Magyarul Fociláz ; ford., utószó M. Nagy Miklós; Európa, Bp., 1995 Pop, csajok, satöbbi ; ford. M. Nagy Miklós; Európa, Bp., 1998 Egy fiúról ; ford. M. Nagy Miklós; Európa, Bp., 1999 Hogy legyünk jók? ; ford. M. Nagy Miklós; Európa, Bp., 2002 Beszélgetés az angyallal ; összeáll., bev. Nick Hornby, ford. Barkóczi András et al.; Európa, Bp., 2002 31 dal ; ford. M. Nagy Miklós; Európa, Bp., 2003 Hosszú út lefelé ; ford. M. Nagy Miklós; Európa, Bp., 2006 Vájtfülűek brancsa. Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója ; ford. Siklós Márta; Európa, Bp., 2008 Betoncsók ; ford. M. Nagy Miklós; Európa, Bp., 2008 A Meztelen Juliet ; ford. M. Nagy Miklós; Európa, Bp., 2009 Vicces lány ; ford. Pék Zoltán; Európa, Bp., 2015 Cicikrisztus ; ford. M. Nagy Miklós; Európa, Bp., 2018 Megfilmesített művei (1997) Egy férfi, egy nő és egy focicsapat – rendezte David Evans; forgatókönyvíró Nick Hornby (2000) Pop, csajok satöbbi – rendezte Stephen Frears (2002) Egy fiúról – rendezte Chris és Paul Weitz (2005) Szívem csücskei – rendezte Bob és Peter Farrelly (2009) An Education – rendezte Lone Scherfig, forgatókönyvíró Nick Hornby - magyarországi premier előtt Lignières (Aube) Lignières település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 225 fő (2015). Lignières Bernon, Chessy-les-Prés, Coussegrey, Marolles-sous-Lignières, Cheney, Molosmes és Tronchoy községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Termésmolyformák A termésmolyformák (Stathmopodinae) a valódi lepkék (Glossata) alrendjében a sarlós ajkú molyszerűek (Gelechioidea) öregcsaládjába tartozó díszmolyfélék (Oecophoridae) családjának egyik alcsaládja. Egyes rendszertanászok termésmolyfélék (Stathmopodidae) néven önálló rovarcsaládnak tekintik őket. Magyarországon egy fajuk él: égertermésmoly ( Stathmopoda pedella L. , 1761) — Magyarországon többfelé előfordul (Fazekas, 2001; Pastorális, 2011). Marian Keyes Marian Keyes (Limerick, 1963. szeptember 10. –) az egyik legnépszerűbb kortárs ír regényíró. A görögdinnye és a Lucy Sullivan férjhez megy című könyvek hozták meg neki a világsikert. Kezdetek Limerick-ben született, és Monkstown-ban nevelkedett. A Dublin University-n szerzett jogi diplomat, miután adminisztratív munkába kezdett. 1986-ban Londonba költözött. Ekkoriban alkoholproblémái voltak, és depresszióba süllyedt, amelyek egy öngyilkossági kísérlethez vezettek, amely után Dublinban rehabilitálták. Már alkoholizmusa alatt elkezdett novellákat írni, amelyet a rehabilitáció után is folytatott Londonban a Poolbeg Pressnél. A kiadó bátorította, hogy írjon regényt. Ekkor kezdett el dolgozni “A görögdinnyén” . Keyes ma Dún Laoghaireben él férjével. 1995 óta 12 regényt adott ki, és három egyéb művet. Művei Regények Görögdinnye (regény) (Watermelon ),1995 Lucy Sullivan férjhez megy (Lucy Sullivan is Getting Married ),1996 Rachel's Holiday (1998) Utolsó esély szalon (Last Chance Saloon), 1999 Szusi kezdőknek (Sushi for Beginners ), 2000 No Dress Rehearsal (2000) Angyalok (Angels ), 2002 The Other Side of the Story (2004) Nothing Bad ever Happens in Tiffany's (2005) Van valaki odaát? (Anybody Out There?) ,2006 Egy sármos férfi (This Charming man), 2008 A legfényesebb csillag (The brightest star in the sky), 2009 The Mystery of Mercy Close (2012 szeptember- várhatóan) Nem szépirodalmi kötetek Under the Duvet (2001) Further under the Duvet (2005) Cracks In My Foundation megjelent a Damage Control - Women on the Therapists, Beauticians, and Trainers Who Navigate Their Bodies című kötetben, szerkesztője Emma Forrest (2007) Saved by Cake (2012) Mercy Close (due for release autumn 2012) Adaptációk Televízió Lucy Sullivan férjhez megy (film) (1999/2000) Görögdinnye (film) (16 April 2003) Au Secours J'ai Trente Ans (2004). Indonéz sertésborz A indonéz sertésborz (Mydaus javanensis) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a bűzösborzfélék (Mephitidae) családjába tartozó faj. Elterjedése Szumátra, Borneó és Jáva szigetein fordul elő. Borneó politikai megosztottsága miatt három állam Indonézia, Malajzia és Brunei területén is honos. Megjelenése Az indonéz sertésborz hasonlít a borzformák alcsaládjának fajaira. Testhossza 37–51 cm. Testtömege 1.40-3.60 kg. Életmódja Éjjel aktív. Tápláléka férgek, rovarok, lárvák, madártojások, dögök és növények. Szaporodása A nőstény a kotorékában hozza világra 2-3 kölykét. Fazekaszsaluzsány Fazekaszsaluzsány (szlovákul Hrnčiarske Zalužany) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Poltári járásában. Fekvése Rimaszombattól 11 km-re nyugat-északnyugatra, Poltártól 9 km-re délkeletre fekszik, a Szuha-patak (Suchá) völgyében, a Poltár-Rimaszombat vasútvonal mentén. Északról (és külterülete nyugatról) Cserepes, keletről Susány, délről Osgyán községekkel határos. Nevének eredete Neve a szláv zalužane (= erdő mögött) kifejezésből származik. Története 1362-ben "Zalusan" néven említik először, de valószínűleg már a 12. században keletkezett. Régen Kishont vármegyéhez tartozott. Földesurai a Jánoky és Jákffy családok voltak. Mint magyar neve is utal rá, nevezetes fazekasfalu volt, lakói hajdan főleg tűzálló tégla és cserép készítésével foglalkoztak. A 18. században zsindelygyártó üzem is működött a községben. 1828-ban 80 házában 605 lakos élt. Lakosai – a szlovák többség ellenére – 1848-ban önként a magyar szabadságharc mellé álltak. Vályi András szerint: "Fazekas Zalusány. Tót falu Kis Hont Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Szuha patakja mellett, Nagy Szuhajnak filiája; határos Pongyelokkal, és Osgyánnal is; földgye 3 nyomásbéli, mindenféle gabonát megterem, réttye jó, erdeje nints, lakosai jó fazekasok, és téglavetők." Fényes Elek szerint: "Zaluzsány (Fazekas-), Gömör-Kis-Honth vm. magyar falu, Nógrád vmegye szélén: 590 kath., 73 evang. lak., kik tótul is egyformán beszélnek. Sok fazekas. A rahói urak birják. Ut. p. Rimaszombat." Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: "Fazekaszsaluzsány, Nógrád vármegye határához közel fekvő tót kisközség, 149 házzal és 960 róm. kath. vallású lakossal. Földesurai a Fejes, Szerdahelyi, Tihanyi, Jakab, Putnoky Prónay és Nyáry családok voltak. A község lakosai a tűzálló tégla- és cserépgyártást űzik. A legnagyobb ily cserépgyár a Süttő Istváné, a kinek itt gőzmalma is van. A faluban savanyúvízforrás van, melyet azonban csak a falubeliek használnak. A kath. templom, a réginek a helyén, 1882-ben épült. Ezenkívül kápolna is van a községben, melyet 1825-ben építettek. A község postája Osgyán, távírója és vasúti állomása Rimaszombat. Ide tartoznak Babarik, Alsó- és Felsőbaksa puszták is." A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott. A háború után mezőgazdasági jellegű település maradt jelentős fazekasiparral. Népessége 1910-ben 864-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel. 1921-ben 825 lakosa volt, ebből 808 szlovák nemzetiségű, illetve 804 római katolikus vallású. 2011-ben 874 lakosából 810 szlovák. Nevezetességei A falu gazdag népi kultúrájáról és hagyományairól nevezetes. Római katolikus temploma 1882 -ben épült. Római katolikus kápolnája 1825 -ben készült klasszicista stílusban . A falunak kellemes vízű termálfürdője van. Vámoshíd Vámoshíd románul: Podu Oltului, falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében. Fekvése Szászhermány közelében fekvő település. Története Vámoshíd, Vámhídpuszta, Podu Oltului a ma Kovászna megyéhez tartozó Aldobolytól (Dobolii de Jos, com. Ilieni) vált külön. 1910-ben 151 lakosából 120 román, 31 magyar, 1941-ben 344 lakosából 329 román, 12 magyar volt. 1956-ban 500 lakosa volt, 1966-ban 619 lakosából 563 román, 52 magyar, 4 német, 1977-ben 639 lakosából 587 román, 49 magyar, 3 német, 199-ben 531 lakosábol 514 román, 15 magyar, 1 német, a 2002-es népszámláláskor pedig 554 lakosából 530 román, 12 magyar, 1 német és 11 cigány volt. 10433 Ponsen A 10433 Ponsen (ideiglenes jelöléssel 4716 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én. Férfi súlylökés a 2015. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2015. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon az atlétikai versenyszámokat Tbilisziben rendezték. A férfi súlylökés döntőjét július 31.-én rendezték. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: Hellin-szabály A Hellin-szabály a többszörös ikerszülések számára vonatkozó szabály. A szabályra Dionys Hellin (1867–1935) lengyel orvos figyelt fel. E szerint, ha minden n szülésre jut egy ikerterhesség, akkor minden n2 szülésre jut egy hármas, és minden n3 szülésre jut egy négyes szülés. Hellin szerint a korabeli Európában n=85 volt. Indonézia a 2011-es úszó-világbajnokságon Indonézia a 2011-es úszó-világbajnokságon 25 sportolóval vett részt. Szinkronúszás Sheila Nur Annisa Flocourt Flocourt település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 120 fő (2015). Flocourt Béchy, Rémilly, Saint-Epvre, Thimonville és Tragny községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Julius Röntgen Julius Engelbert Röntgen (1855. május 9., Lipcse, Német Szövetség – 1932. szeptember 13., Utrecht, Hollandia) német-holland romantikus zeneszerző, zongorista, karmester, művei a konzervatív romantikus irányzathoz tartoznak. Röntgen az Amszterdami Konzervatórium egyik alapítója, majd 1913 és 1924 között igazgatója volt. Élete Julius Röntgen Lipcsében született, egy német-holland zenészcsalád sarjaként. Az édesapja, a holland származású Engelbert Röntgen, a Lipcsei Gewandhaus Zenekarának koncertmestere, édesanyja, Pauline Klengel, zongorista volt, a híres csellista Julius Klengel nagynénje. Édesapja másodunokatestvére volt a Nobel-díjas fizikus Wilhelm Conrad Röntgen. Röntgent csodagyereknek tekintették, kilencéves korától már komponált, melyekkel Düsseldorfban, Hamburgban és Lipcsében is fellépett. Sem ő, sem nővérei nem jártak iskolába, szüleitől és nagyszüleitől tanult zenélni, más tantárgyakat magánoktatóktól. Első zongoratanára Carl Reinecke volt, a Gewandhaus zenekarának igazgatója, korai kompozícióit pedig Reinecke mellett Robert Schumann, Liszt Ferenc és Johannes Brahms is befolyásolta. 1870-ben, 15 éves korában Julius Röntgen Weimarban meglátogatta Liszt Ferencet, aki miután hallotta zongorázni meghívta saját házába. Lipcsében szülei a Heinrich von Herzogenberg körüli zenei kör tagjai voltak, rajta keresztül ismerte meg Brahmsot. Később Röntgen Münchenbe költözött, ahol Franz Lachnernek, Franz Schubert barátjának, a tanítványa lett. 18 éves korában hivatásos zongorista lett. Egy dél-németországi koncertturné során megismerkedett Julius Stockhausen énekessel és találkozott egy svéd zenehallgatóval, Amanda Maierrel (1853–1894), akit 1880-ban feleségül vett. Két gyermekük született, Julius (1881–1951), aki hegedűművész lett és Engelbert (1886–1958), aki csellista. 1877-ben Röntgennek el kellett döntenie, hogy Bécsbe vagy Amszterdamba megy. Amszterdamot választotta és zongoratanár lett az ottani zeneiskolában. Az arisztokrata politikus, Alexander de Savornin Lohman, az Amszterdami Egyetem jogprofesszora a város kulturális életének fontos alakja, Röntgen apjának barátja volt, aki megígérte neki, hogy a fiatal Juliust a szárnyai alá veszi. Röntgen 1877-es levele szerint az iskola "gyerekekkel és amatőrökkel teli hely"; mivel az iskolát nem támogatta közpénzből az állam vagy a város, ezért nagyobb hangsúlyt fektet a fizető diákjainak számára, mintsem minőségére. 1878 és 1885 között Brahms gyakori látogató volt Amszterdamban. 1887-ben Röntgen előadta Brahms második zongoraversenyét, amelyet maga a zeneszerző vezényelt. Röntgen fontos szerepet játszott az amszterdami klasszikus zenei intézmények létrehozásában. 1884-ben Daniël de Langéval, Frans Coenennel és Johannes Messchaerttel közösen megalapították az Amszterdami Konzervatóriumot, melynek később 1913 és 1924 között igazgatója volt. 1884-ben Röntgen részt vett a Concertgebouw alapításában is. Pályázott a Concertgebouw Zenekara igazgatói posztjára, nagy csalódás érte azonban, ugyanis a választás a német Hans von Bülowra esett, mivel a bizottság kétségbe vonta Röntgen karmesteri képességeit. Mindazonáltal Bülow nem tudta elfogadni a kinevezést, és végül a pozíció a hegedűs Willem Kesé lett. Röntgen egyre nagyobb energiával fordult a kamarazene és a konzervatóriumi munkája felé, melynek 1913-ban elvállalta igazgatója posztját. Híres zongorakísérő lett, Carl Flesch hegedűművész, Johannes Messchaert énekes és Pablo Casals csellóművész partnereként. Messchaerttel évente legalább egyszer Bécsbe utazott, ahol mindig találkozott régi barátjával Brahms-szal. A nyári időszakokban Röntgen és családja gyakran Dániába utazott. Egy ilyen látogatás során találkozott Bodil de Neergaardtal, akivel szoros barátságot kötött. Dániával való szoros kapcsolata miatt Röntgen gyermekei folyékonyan megtanultak dánul. Néhány évig Röntgen és két legidősebb fia együtt játszottak zongoratrióként. A felesége, Amanda 1894-es halála után Röntgen feleségül vette a tehetséges zongoratanárt, Abrahamine des Amorie van der Hoevent (1870–1940). A második házasságból öt gyermeke született, közülük többen is profi zenészekké váltak. Második házasságából született gyermekei: Johannes (1898–1969) zongorista, Amanda (1899–1904), Edvard Frants (1902–1969) csellista, Frants Edvard (1904–1980) építész, Joachim (1906–1989) hegedűművész, a Röntgen vonósnégyes alapítója. Két fia is, Röntgen két barátja, Frants Beyer és Edvard Grieg után kapta a nevét. Az első világháború után, 1919-ben Röntgen honosított holland állampolgár lett. Az egyik fia német fogságba esett a háború alatt, míg egy másik fia kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol katonaként szolgált az amerikai hadseregben. Ennek eredményeképpen Röntgen sok éven át nem látogathatott Németországba. Az 1920-as években Röntgen az atonális zenével is kísérletezett, 1930-ban írta például bitonális szimfóniáját. Néha zongorakísérőként tevékenykedett, Dirk van der Ven által készített népzenei némafilmnél az amszterdami Tuschinski moziban Julius Röntgen saját művei és imrpovizációi szolgáltak kísérőzeneként, ezek alapja Jaap Kunst népzenekutató gyűjteménye volt. 1924-ben Röntgen az Amszterdami Konzervatórium igazgatói posztjáról nyugdíjba vonult. Bilthovenbe, egy kis községbe költözött Utrecht közelében. Itt építész fia, Frants Edvard Röntgen által tervezett Gaudeamus-házban élt, ahol egy szokatlan kerek zenetermet úgy alakítottak ki, hogy a padlója nem érintette a talajt, hanem a mennyezetről volt függesztve. Az utolsó nyolc év alatt - 1924 és 1932 között - is termékeny Röntgen mintegy 200 kompozíciót írt, több szimfóniát, emellett kamarazenéket és dalokat. A Gaudeamus-ház számos fontos zeneszerző és zenész találkozóhelyévé vált. A ház látogatója volt többek között Pablo Casals és Percy Grainger is. Ebben az időben Röntgen zenei elemzéseket is készített, érdeklődött Paul Hindemith, Igor Stravinsky, Arnold Schönberg és Willem Pijper munkássága iránt. A Gaudeamus-házban tartott zenei kurzusok megelőlegezték a későbbi Gaudeamus Társaság tevékenységét. 1930-ban Röntgen tiszteletbeli doktori címet kapott az Edinburgh-i Egyetemen, ahol barátja, Donald Francis Tovey professzor volt. A látogatás során Tovey egy új Röntgen szimfóniát és Röntgen két legutóbbi zongoraversenyét mutatotta be a Reid Zenekarral, a versenyműveknél a szólista maga Röntgen volt. Két évvel Röntgen halála után Tovey úgy emlékezett rá, mint „az abszolút zene egyik legnagyobb mestere, akit valaha ismertem”. A második világháború után a Gaudeamus-ház lett a Gaudeamus Társaság székhelye, amelynek célja a kortárs holland zene népszerűsítése. Röntgen 1932. szeptember 14-én, Utrechtben, egy kórházában hunyt el. Legutolsó műve, a 3. G-dúr zongoraötös (zongorára és vonósnégyesre), mely a Sentendo nuova forza alcímet kapta, július 5-ei keltezésű. Munkássága Julius Röntgen 2 operát, 25 szimfóniát, számos versenyművet (közte 7 zongoraversenyt, 3 hegedűversenyt, egy hármasversenyt), valamint számos kamarazenei művet, zongoradarabot és dalt komponált. Ezen kívül befejezte Grieg befejezetlen 2. vonósnégyesét is. Röntgen újraértelmezte a tradicionális holland dallamokat, amelyeket himnusz dallamokként használt fel. Az egyik ilyen himnusz dallam címe: "Babilonban". Ez megtalálható 325-ös himnusz szám alatt az Egyesített Metodista Himnuszok (The United Methodist Hymnal) kötetben. Ugyanez a himnusz dallam megtalálható 502, 508 és 649 himnusz szám alatt a Kegyelem Ünneplése (Celebrating Grace) című himuszos könyvben. a "ünneplő kegyelem" himnusz (C) 2010 ünnepli Grace, Inc., Macon, GA. Tanítványai közül kiemelkedik Erna Spoorenberg szoprán énekesnő, akit a konzervatóriumban hegedülni tanított. Zenekari művek 1. szimfónia G-dúr (1872) 2. szimfónia f-moll (1874/75) 3. szimfónia c-moll (1910) 4. szimfónia Symphonietta humoristica (1922) 5. szimfónia Der Schnitter Tod (1926) 6. szimfónia Rijck God, wie sal ic claghen (1928) 7. szimfónia f-moll Edinburgh (1930) 8. szimfónia cisz moll (1930) 9. szimfónia Bitonale (1930) 10. szimfónia D-dúr Walzer (1930) 11. szimfónia g-moll (1930) 12. szimfónia C-dúr, In Babylone (1930) 13. szimfónia a-moll Alle eendjes zwemmen in het water (1930) 14. szimfónia D-dúr Winterthur (1930) 15. szimfónia fisz-moll (1931) 16. szimfónia Shakespeare's Tempest (1931) 17. szimfónia Aus Goethe's Wilhelm Meister (1931) 18. szimfónia A-dúr (1931) 19. szimfónia B.A.C.H. témára (1931) 20. szimfónia c-moll Mit Schlusschor über Goethe's Pröoemion (1931) 21. szimfónia a-moll (1931) 22. szimfónia Fisz-dúr (1931) 23. szimfónia c-moll (1932) 24. szimfónia E-dúr (1932) Versenyművek 1. zongoraverseny g-moll (1873) 2. zongoraverseny D-dúr, op. 18. (1879) 3. zongoraverseny d-moll (1887) 4. zongoraverseny F-dúr (1906) 5. zongoraverseny E-dúr (1929) 6. zongoraverseny e-moll (1929) 7. zongoraverseny C-dúr (1930) d-moll szvit hegedűre és vonószenekarra (1892) 1. hegedűverseny a-moll (1902) Ballade hegedűre és zenekarra (1918) 2. hegedűverseny D-dúr (1926) 3. hegedűverseny fisz-moll (1931, Arányi Jellynek dedikálta) 1. csellóverseny e-moll (1894) 2. csellóverseny g-moll (1909, Pablo Casalsnak dedikálta) Shule Aroon és Bean Mhic A'Mhaoir , csellóra és zenekarra (1912) 3. csellóverseny fisz-moll (1928) Hármasverseny Kamarazene Az ifjúkorról ( Aus der Jugendzeit ) op. 4. d-moll ballada ( Ballade in D minor ) op. 6. 1. csellószonáta op. 3. 2. csellószonáta op. 41. 3. csellószonáta 4. csellószonáta 5. csellószonáta op. 56. Impromptu 2. zongoranégyes op. 100. 1. zongoraszonáta op. 2. 2. zongoraszonáta op. 10. Zongoratrió, op. 23. Zongoratrió, op. 50. Prométeusz ( Prometheus ), op. 99. Fantázia ( Phantasie ), op. 24. Szvit zongorára, op. 7. 3 szvit és szonáta szóló hegedűre, op. 68. Trió fuvolára, oboára és fagottra, op. 86. Hegedűszonáta op.1 Média Julius Röntgen 6., e-moll zongoraverseny (1930) a YouTube-on Julius Röntgen 9., Bitonális szimfónia (1930) a YouTube-on Julius Röntgen 21., a-moll szimfónia (1931) a YouTube-on Megjegyzések The United Methodist Hymnal. Nashville, Tennessee: The United Methodist Publishing House (1989) Celebrating Grace Hymnal. Macon, Georgia: Celebrating Grace Inc. (2010) Autouillet Autouillet település Franciaországban, Yvelines megyében. Lakosainak száma 469 fő (2015). Autouillet Thoiry, Auteuil, Boissy-sans-Avoir, Garancières, Marcq és Villiers-le-Mahieu községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Araneus Az Araneus a pókszabásúak (Arachnida) osztályának pókok (Araneae) rendjébe, ezen belül a főpókok (Araneomorphae) alrendjébe és a keresztespókfélék (Araneidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 645 faj tartozik: Forrás Wikifajok Ondarroa Ondarroa város Spanyolországban, Bizkaia tartományban. Ondarroa Berriatua községgel határos. Lakosainak száma 8477 fő (2017. január 1.). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Brit Beludzsisztán Brit Beludzsisztán (Beludzsisztáni tartományi főkormányzóság) (Urdu: �������� ,��� ����� ����) Brit India, majd később Pakisztán egyik tartománya volt, amely a mai Beludzsisztán északi részén helyezkedett el. Történelem A tartomány eredetileg az 1876–1891 közti időszakban alakult ki három szerződés következtében, amelyeket Robert Groves Sandeman és Kudadad Kalati kán kötöttek egymással. Sandeman lett a brit igazgatás alá került területek politikai ügynöke, amelyek stratégiailag fontosak voltak, mert Brit India és Afganisztán közé ékelődtek. Kvettában egy katonai bázist hoztak létre, amely rendkívül fontos szerepet játszott a második, illetve harmadik afgán háborúban. A tartomány Pakisztán része lett 1947-ben és továbbra is a főbiztos irányította. Csak 1955-ben szűnt meg, mikor megalakult Nyugat-Pakisztán aminek része lett. Nyugat-Pakisztán 1970-ben megszűnt. Kán Abdul Vali kán a politikai hatalmat a pastuknak akarta adni. A korábbi Brit Beludzsisztán a Beludzsisztáni államszövetséggel, Gvadar városával megalakították a nagyobb kiterjedésű Beludzsisztánt kormányzóval, miniszterelnökkel és tartományi közgyűléssel az élen. Demográfia A tartomány lakossága egyenletesen oszlott meg a beludzs törzsek közt délen és nyugaton, illetve a pastu törzsek közt északon. Kormányzat A tartomány főbiztosát a Szövetségi kormány nevezte ki. Bár nem volt választott törvényhozás a főbiztos megbeszélhette ügyeit a sahi dzsirgával, ami egy törzsi vezetőkből álló gyülekezet volt. A tartomány három területi egységre oszlott – a lakott területekre, a politikai ügynökségekre, valamint a törzsi területekre. A lakott területek főként Kvetta és Dzsafarabad környéke voltak. Az ügynökségek közé tartoztak a Zob ügynökség, Kvettától északra és a Csagai ügynökség, nyugatra, amit egy vékony földsáv kötött össze a tartomány többi részével. A törzsi területek a következők voltak - Bugti és Marri törzsi ügynökségek, amelyek később Tartományilag irányított Törzsi Területek lettek az új Beludzsisztáni tartományban. Champions A Champions egy, a Marvel Comics által kiadott rövid életű képregénysorozat volt, mely 1975 és 1978 között jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban. A sorozatban megjelenő Los Angeles Bajnokai nevű szuperhőscsapat volt a Marvel első olyan csapata, mely az Egyesült Államok nyugati partján tevékenykedett. A megjelenés története Első sorozat A sorozat első írója, Tony Isabella eredeti elképzelése szerint a csapatnak csupán két tagja lett volna; a korábban az X-Men sorait erősítő Angyal és Jégember. A szerkesztője, Len Wein azonban legalább öt tagot szeretett volna a csapatban tudni, ezért Isabella további szereplőket vont be. Ezek között volt az orosz kémnő, a Fekete Özvegy, a görög félisten, Herkules, valamint a természetfölötti erővel rendelkező bosszúálló, a Szellemlovas. A csapathoz később más hősök is csatlakoztak, így a 7. számban megjelenő Sötét Csillag, Fekete Góliát és Körbubi. A sorozat nem nyertel el igazán az olvasók érdeklődését, ezért a 17. számmal (1978. január) befejeződött. Második sorozat A Marvel 2006-os, a szuperhős-társadalmat megosztó Civil War kiadványát követő „Kezdeményezés” keretei között tervek születtek egy második Chamipons sorozat indítására is teljesen megújult csapatfelállással. A cím és a borítórajz meg is jelent a Marvel weboldalán a 2007 júliusában megjelenő kiadványok között, de röviddel ezután a kiadvány címét jogi okok miatt The Order-ra módosították. Az új sorozat írója Matt Fraction, rajzolója Barry Kitson. A Marvel már 2006 folyamán beleütközött ebbe a problémába, mikor az első sorozatot ismét megjelentette két gyűjteménykötet formájában. Ekkor a Marvel jogi osztálya hivatalos értesítést kapott a nevet jogilag birtokló Heroes Publishingtól, hogy jogsértést követett el. Cselekmény A Los Angeles Bajnokai csapatát egy Los Angeles városában felfordulást okozó esemény hozta össze. Pluto, az Alvilág ura a Földön bujkáló Venus istennőt akarta elfogni, mikor küldöttei összecsaptak a Bajnokok leendő tagjaival. Bobby Drake és Warren Worthington, vagyis Jégember és Angyal éppen új iskolájukkal, a Kaliforniai Egyetemmel barátkoztak mikor egy csapat hárpia támadt rájuk. Natalia Romanova, a Fekete Özvegy a Fenegyerekkel való szakítása után költözött a városba és éppen munkahelyet keresett amikor amazónokkal került összetűzésbe. Herkules az egyetemen készült előadást tartani, Johnny Blaze, a Szellemlovas pedig éppen arra motorozott. Miután sikerült legyőzniük Plutot, a csapat úgy döntött, hogy továbbra is együtt marad. A sorozat alkotói A sorozat első rendszeres írója Tony Isabella volt akit a 8. számtól (1976. december) Bill Mantlo váltott fel. Chris Claremont egyetlen szám (#4 – 1976. április) erejéig csatlakozott a sorozat íróihoz. A sorozat megjelenése alatt több rajzoló is dolgozott rajta, így Don Heck (#1-2, 5), George Tuska (#3-4, 6-7, 17) , Bob Hall (#8-10, 16) és John Byrne (#11-15). Megjelenés gyűjteménykötetben Champions Classic vol. 1. (TPB) – The Champions #1-11 – ISBN 0-7851-2097-1 Champions Classic vol. 2. (TPB) – The Champions #12-17, Peter Parker: The Spectacular Spider-Man – ISBN 0-7851-2098-X Horní Ředice Horní Ředice település Csehországban, a Pardubicei járásban. Horní Ředice Holice, Chvojenec, Dolní Roveň, Dolní Ředice és Vysoké Chvojno településekkel határos. Lakosainak száma 1027 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 2012-es Daytona 500 A 2012-es Daytona 500 volt az 54. Daytona 500 valamint a 2012-es Sprint Cup Series első futama, melyet Február 28-án rendeztek meg a 2,5 mérföld hosszúságú Daytona International Speedwayen a Floridai Daytona Beachen, melyet eredetileg február 26-án rendeztek volna meg de az eső miatt először hétfőre majd keddre kellett halasztani a versenyt. Yamato (társulat) A YAMATO - Japán dobosai taiko dobosok csapata, amely az egykori Yamato tartománybeli Yamato-no kuni-ban alakult 1993-ban. Azóta a csoport mintegy 2000 előadását több mint 2 millió ember látta a világ 54 országában. Az előadások A Yamato előadásainak középpontjában a Wadaiko dobpergés áll. Ezek a dobok állatbőrből, és olyan ősi fákból készülnek, melyek kora elérheti a 400 évet is. Ütemük a szívveréshez, hangzásuk a magányos futó szívének hangjához hasonlít. A Yamato arra tesz kísérletet, hogy a mindenkit egyszerre átható életenergiát testesítse meg a hangok szintjén. Amikor a Wadaiko megszólal, felszabadul az az érzés, amit a japánok csak Tamashy néven emlegetnek: nem látható, nem tapintható, mégis mindenki tudja, és érzi a jelenlétét. Az ősrégi távoli világban élt hangok újjáélednek, a hallgatók-nézők szíve pedig mintha egyszerre kezdene dobbanni. A kezdetek Masa Ogawa, a társulat alapítója így emlékszik a kezdetekre: „az egész egy Nara melletti kis fesztivállal kezdődött, ahol mint egy négy fős kis rögtönzött csapat, egy általam komponált kisebb művet adtunk elő. Nem volt sem nevünk, sem múltunk, csak azért jártunk össze, mert szerettünk előadni, és mert éreztük, hogy megvan az összhang közöttünk. Ezen a fesztiválon az előadás igencsak jól sikerült, mert a végén egy újságíró odajött hozzánk, és feltette a kérdést, hogy milyen név alatt is mutathatna be bennünket. Ösztönösen rávágtam: Yamato! Ez a név egyszerre szikraként pattant ki a fejemből, s bár akkor ez a japán fülnek közhelyesen úgy hangzott, mint egy átlagos útszéli japán kávézó neve, mégis egyre inkább hozzánk nőtt az évek alatt: eggyé váltunk a névvel, sőt, fogalommá tettük azt." A csapat eleinte azt gondolta, egy-két rögtönzött előadás erejéig jönnek majd össze. A különböző helyekről érkező meghívások azonban egyre csak szaporodtak, így egyre több energiát követelt - és adott a produkció. Most már világ körüli turnékra utaznak. A tagok száma pedig időközben négyről tizenkettőre nőtt. A dobosok élete A csoport tagjai minden reggel 10 km-es futással kezdik a napot, majd súlyzós edzéssel telik a délelőtt legnagyobb része. Délután csoportosan gyakorolják a dobpergetést, majd este mindenki visszavonul, hogy egyénileg tökéletesítse a tudását. Tulajdonképpen - az alvást, evést, tisztálkodást leszámítva - állandóan gyakorolnak. Kunersdorfi csata „A mai napon, délelőtt 11 órakor megtámadtam az ellenséget. (…) Csapataim csodákat műveltek, de megszámlálhatatlanul nagy veszteségek árán. Embereimen erőt vett a zavar. Három alkalommal gyűjtöttem össze őket újra. A legvégén engem is a hadifogság réme fenyegetett, így vissza kellett vonulnom. Kabátom több helyütt lyukas a golyóktól, két lovat lőttek ki alólam. Óriási balszerencse, hogy még életben vagyok. (…) Vereségünk nagyon is egyértelmű: Irányításom alatt 3000 ember van egy 48000 főt számláló hadseregből. Mikor e jelentést írom mindenki menekül, nem vagyok többé csapataim vezére. A Berlinben lévők biztonsága vigyázandó. …Kegyetlen kudarc ez, melyet nem fogok túlélni. A vereség következményei még a vereségnél, magánál is rosszabbak. Nem áll rendelkezésemre több erőforrás, és - őszintén bevallom - úgy hiszem, minden elveszett. Hazám végzetét nem fogom túlélni. Isten veletek örökre!” II. Frigyes király levele Berlinbe a csata után. A kunersdorfi csata a hétéves háború egyik legnagyobb ütközete volt, melyben az osztrák-orosz sereg súlyos vereséget mért a II. Frigyes vezette porosz erőkre. Ez a csata volt Frigyes pályafutásának legsúlyosabb kudarca, főleg azért, mert az ő hibájából változott a győzelemre álló csata katasztrófává. Előzmények Frigyes 1757-ben sikerrel verte vissza az ellene irányuló támadásokat, magánál tartotta a kezdeményezést és támadó hadjáratokat is vezetett a mai Csehország területére, azonban a keletről támadó orosz hadsereg azzal fenyegetett, hogy elfoglalja a porosz fővárost, Berlint, így Frigyes 1758 végére védekezésre kényszerült. A zorndorfi csatában még visszaszorította az orosz csapatokat, de Hochkirchnél vereséget szenvedett az osztrák erőktől. Frigyes a következő évben már nem tudta teljesen megakadályozni a szövetségesek egyesülését, egy osztrák kontingens Ernst von Laudon vezetésével a Pjotr Szaltikov parancsnokolta orosz csapatokkal együtt indult meg Berlin felé. Frigyes összeszedte minden nélkülözhető emberét és eléjük állt, remélve, hogy kicsikar egy gyors és fontos győzelmet, majd ismét az osztrákok ellen fordulhat, mint ahogy azt 1757-ben már megtette. A csata A csata a poroszok szárnytámadásával kezdődött, és sikerrel járt. Ha Frigyes ekkor megáll és megelégszik az ellenség visszavonulásával (ahogy azt öccse javasolta neki), a csata porosz győzelemmel zárult volna. A király azonban ezúttal túlbecsülte seregeinek erejét és alábecsülte az oroszokat, akik pedig már Zorndorfnál bebizonyították, hogy szívósan állják a rohamokat. Ez történt most is, mindkét fél súlyos veszteségeket szenvedett, a csata pedig döntetlenre állt, ekkor avatkozott bele a harcba az eddig tartalékolt osztrák lovasság is, visszaverve a poroszokat. Frigyes azonban rendezetten vonult vissza, tüzérségével továbbra is nyomás alatt tartva a szövetségeseket. A csata befejező szakaszaként a porosz lovasság indult rohamra, az orosz centrum és tüzérség ellen. Ez katasztrófába torkollott, a lovasság teljes rendezetlenségben vonult vissza, súlyos veszteségeket szenvedve. Ekkor a szövetséges lovasság, horvát könnyűlovasság, osztrák vértesek, orosz lovasság indult támadásra és szétszórta a porosz sereg martalékait, ami fejvesztetten menekülni kezdett. Maga Frigyes is alig kerülte el a fogságba esést. Egymaga állt ki egy dombra szemben az ellenséggel, azzal a céllal, hogy vagy feltartja az üldözőket egyedül, vagy meghal. Meg is halt volna, ha egy 200 fős csapat nem vágtat oda időben és nem vágja ki a királyt ellenségei gyűrűjéből. Következmények A szövetségesek halottakban és sebesültekben 15 000 főt vesztettek, míg a poroszok közel 20 000 embert és 172 ágyút, valamint 25 000 katona szóródott szét a környező területeken. Berlinbe a királlyal alig 3000 ember tért haza. A vereség hatására Frigyes elvesztette a reményt a háború megnyerésére, azonban a menekültek tömeges visszatérése, mely ismét 30 000 főre növelte serege létszámát, valamint néhány kisebb győzelem a franciák ellen meggyőzte őt a háború folytatásáról. A közvetlen katonai következmények azonban így is súlyosak voltak. Az orosz–osztrák haderő elfoglalta Poroszország nagy részét, Frigyes királyságát csak Erzsébet cárnő halála menthette meg 1762-ben. Esoteric Warfare Az Esoteric Warfare a norvég black metal együttes Mayhem ötödik nagylemeze, amit a Season of Mist adott ki 2014. június 6-án Európában és június 10-én Észak-Amerikában. Ez az első olyan Mayhem-album, amelyen Teloch gitározik - elődje, Blasphemer 2008 óta nem tagja a zenekarnak. Az album számos különböző formátumban elérhető: 1000 példányszámban készült gyűjtői darab, kazetta, digipak változat és hét különböző színű vinil nagylemez, amelyeket csak hét kiválasztott országban lehet kapni. Háttér Az albumot először a basszusgitáros, Necrobutcher említette meg egy interjúban, 2012-ben. Azt mondta a Total Rock Radiónak, hogy „valami olyasmit tervezünk csinálni, amivel kicsit saját magunkat is seggbe rúgjuk”. 2013. augusztus 2-án Hellhammer dobos kiírta a Facebook oldalára, hogy az album dobrészét jelenleg veszik fel. A tagok bejelentették 2013 novemberében, hogy az új album keverési munkálatai elkezdődtek a norvégiai Gjerstadban, a Mølla stúdióban. 2014. február 18-tól meghallgatható az első dal az albumról, a Psywar. A kislemez 2014. április 25-én jelent meg. A második interneten meghallgatható dal, a VI.Sec. április elején került ki a zenekar SoundCloud oldalára. Számlista Az összes szám szerzője Mayhem. A gyűjtői darab bónuszai "Into the Lifeless" A japán kiadás bónuszai "From Beyond the Event Horizon" – 4:32 Közreműködők Mayhem Csihar Attila – ének Necrobutcher – basszusgitár Hellhammer – dob Teloch – gitár További közreműködők Zbigniew M. Bielak – albumborító Eladási eredmények Az Esoteric Warfare eladási száma 1900 felett van az Egyesült Államokban. Bunta Magda Bunta Magda (Nagyvárad, 1931. szeptember 21. – Kolozsvár, 1995. november 3.) magyar történész és muzeológus. Bunta Péter felesége. Életútja Középiskolát szülővárosában végzett, a Bolyai Tudományegyetemen történelem szakos tanári képesítést szerzett (1955). Az Erdélyi Történeti Múzeum osztályvezetője Kolozsvárt. Az erdélyi habánokról (1970), a XVI-XVII. századi kolozsvári ötvösökről és ötvösművészekről (1976, 1977), a Kolozsvárt őrzött habán krónikáról (1978) és az erdélyi habán kézművesek gazdasági szerepéről (1979) írt tanulmánya az Acta Musei Napocensis köteteiben, egy küküllővári leletről írt beszámolója az Ars Hungarica (Budapest, 1977/2) hasábjain jelent meg. Munkái: Batiz : monografia manufacturii de faiana fina. P. Gyulaival román nyelven (Bibliotheca Musei Napocensis II., Kolozsvár, 1971). Kötetei magyar nyelven Az erdélyi habán kerámia / Bunta Magda. Bukarest : Kriterion, 1973. (Ser. Művészeti kismonográfiák ) Az erdélyi üvegművesség a századfordulóig / Bunta Magda, Katona Imre. Bukarest : Kriterion, 1983. Kolozsvári ötvösök a XVI-XVIII. században / Bunta Magdolna. Budapest : Magyar Nemzeti Múzeum, 2001. ISBN 963-9046-65-5 Tarentumi Arisztonikosz Tarentumi Arisztonikosz (?) görög író Neve alatt több, leginkább történeti tárgyú töredék is fennmaradt, ezek egyike Tarentumi származásúnak mondja. Egyes kutatók véleménye szerint fiktív névről van szó, tehát a ránk maradt szövegrészletek egy ismeretlen szerző munkái, sőt az sem kizárt, hogy kora középkori hamisítványok. 150E busz (Budapest) A budapesti 150E jelzésű autóbusz Újbuda-központ és Őrmezői lakótelep, Menyecske utca között közlekedett. A járműveket a Kelenföldi autóbuszgarázs állította ki. A járat gyors eljutást biztosított Őrmezőről a Kosztolányi Dezső tér, valamint a 4-es villamos újbudai végállomásához. A járat szombaton és munkaszüneti napon nem közlekedett. Története 2008. szeptember 8-án a 41-es busz jelzését 150E-re változtatták, és a Kosztolányi Dezső téri végállomását áthelyezték Újbuda-központhoz. Az M4-es metróvonal átadásával 2014. március 28-án megszűnt, helyette a 150-es, 258-as és 258A buszokkal lehetett megközelíteni Őrmezőt. Megállóhelyei Az M4-es metró elindulásának másnapján történtek meg a megállóhely átnevezések (pl. Újbuda-központ → Újbuda-központ M); az adatok a 2014. március 28-ai állapotot tükrözik! Lukács Attila Lukács Attila (Salgótarján, 1968. július 6. – 2012. január 18.) alpin vállalkozó, barlangkutató, hegymászó. A Bányagépgyártó Vállalatnál gépszerelő 1990-től, a Salgótarjáni Hegymászó klub sportmunkatársa 1992-től. Több hegymászó és alpintechnikai Bt. vezetője 2005-től. A Sziklaorom Hegymászó és Barlangász Klub vezető helyettese 1997-2005 között, az Extrém Sport Klub vezetője szintén 1997-2005 között. Cikkei, egyéb írásai jelentek meg a Nógrád Megyei Hírlapban és a Hegymászóban. A hegymászó Hegymászásai közül kiemelkedőek: Matterhorn, Furggrat (Olasz-Svájci gerinc) első magyar megmászás (1988). Dolomitok, Drei Zinne (Grose Zinne), Dülfer-rés, V+, A1, első magyar megmászás (1992). Campanile Basso normál út variáns, V+, A0, első magyar megmászás (1996). Sappada 350 méteres jégfal (IV) on sight. Szász Svájc-Höllenhund (Talweg Villa), Falkenstein (Reginawand VIIIa), Bergfreund (Lachen und Weinen, IXa unterst.). S még több száz (II-VIII-as) út 1983-2002 között. A mátrai Csóka- és Bárány-kő mászóiskolák első teljes körű kiépítése (standok, nittek, új utak) 1985–1995. Szerkesztette és kiadta a Mátra-Csókakő első mászókalauzt (1992). Humoros hegymászó filmeket forgatott 1987 és 2002 között. A barlangkutató Barlangász eredményei közül említhető a mátrai Csörgő-lyukban az Elveszett-ág megtalálása. A Keszthelyi-fennsíkon található Csodabogyós-barlangban a Colosseum-ág felfedezésében is részt vett. Malbolge A Malbolge egy ún. ezoterikus programozási nyelv. Ben Olmstead alkotta meg 1998-ban; nevét Dante Poklának nyolcadik köre (Malebolge) után kapta. Olmstead szándéka az volt, hogy az addigi két egyeduralkodó „érthetetlen” nyelvet (INTERCAL, Brainfuck) letaszítsa trónjáról, ugyanis azokat túl könnyen tanulhatónak találta. A Malbolgét úgy tervezték, hogy kivételesen bonyolult és érthetetlen legyen. Története Az első programot (amely a Hello World! volt) a nyelv elkészülése után két évvel genetikus algoritmussal generálták. Ugyanebben az évben Anthony Youhas a weboldalán önmagát a Malbolge mesterének nevezte, és három programot tett közzé, amelyek egyszerű mondatokat írnak a képernyőre (Youhas soha nem publikálta, hogyan sikerült megírnia a programokat). A nyelv a korlátozott memória miatt nem Turing-teljes, de történtek próbálkozások a Turing-teljessé tétel érdekében. Hello World! Az első Hello World! program kódja: Futási környezete Memória A Malbolge egy egyszerű ternáris processzoron fut, amelyet egy virtuális gép, a Malbolge-interpreter reprezentál. A program kódja és adatai egyazon memóriaszegmensben helyezkednek el. A virtuális gépnek 59 049 (310) memóriacellája van, mindegyik cellában egy tízjegyű ternáris szám tárolható, így az egy rekeszben tárolható szám maximum 59 048 (minden szám előjel nélküli). Regiszterek Három regiszter van: a, c, d, amelyek megfelelnek a más programozási nyelvekben lévő változóknak. Alaphelyzetben mindhárom értéke nulla. A c regiszter helyzete speciális, a következő utasításra mutat. A d regiszterben egy memóriacímet tárolhatunk el, ekkor [d] a címen lévő értéket adja vissza (a [c] szintén). A programok futtatása Az interpreter karakterenként olvassa be a forrásfájlt. Az egyes karakterek ASCII-értékéből levon 33-at, hozzáadja a c által mutatott indexet, és maradékosan elosztja 94-gyel. Az így kapott értéket indexként használva kiválaszt egy karaktert az alábbi táblázatból: Ha a mutatott érték nem utasítás, akkor a program futása hibával megszakad, egyébként eltárolódik a memóriába. A whitespace karaktereket az interpreter nem veszi figyelembe. Minden egyes memóriacellába egy ASCII-karakter kerül. A felhasználatlan memória az ún. Crazy operation segítségével kap értéket, az előző két memóriacímen tárolt értékből képezve:[mem_act] = crzop([mem_act−1], [mem_act−2]) Legyen például a két előző érték 0120011201 és 0011120120, ekkor az eredmény: 1120021201. Utasítások Az interpreter először ellenőrzi, hogy a soron következő memóriacímen grafikus ASCII-karakter (33–126) van-e. Ha igen, kivon belőle 33-at, hozzáadja c -t, és maradékosan elosztja 94-gyel. Az eredményt indexként használva kiválasztja a megfelelő értéket a fenti táblázatból. Ezután ismét megvizsgálja, hogy utasítás-e, ha nem, akkor üres utasításként értelmezi, egyébként végrehajtja a megfelelő parancsot: Miután végrehajtotta az utasítást, a c által mutatott értékből kivon 33-at, az eredményt indexként használva kiválasztja a megfelelő elemet az alábbi táblázatból, és eltárolja a c memóriacímén. Ha volt érvényes utasítás, ha nem, az interpreter megnöveli c és d értékét eggyel (ha valamelyik értéke 59 048, akkor nulla lesz). Példaprogram Az alábbi program kiírja a standard outputra a standard inputot: Megjegyzés A programnyelv jelenleg használt specifikációja eltér az eredetitől. Itó Dzsunja Itó Dzsunja (Kanagava, 1993. március 9. –) japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán válogatottban 3 mérkőzést játszott. Schafstedt Schafstedt település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Kézdimárkosfalva Kézdimárkosfalva (románul Mărcușa, németül Markesdorf) falu Romániában Kovászna megyében. Közigazgatásilag Szentkatolnához tartozik. Fekvése Kézdivásárhelytől 11 km-re délnyugatra, a Csernátoni-patak partja közelében fekszik. 1889-ben Mátisfalvát csatolták hozzá. Nevének eredete Szent Márkról, templomának védőszentjéről kapta a nevét. Története 1332-ben Marci néven említik először. Református temploma 1875-ben épült a régi helyébe Szent Márk tiszteletére. 1910-ben 827 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig vármegye járásához tartozott. 1992-ben 624 lakosából 604 magyar, 19 cigány és 1 román volt. 1333-ban a neve Marci-villa alakban fordult elő. 1744-ben Háromszék itt tartotta közgyűlését. Lakosságának nagyobb része református, kisebb része római katolikus vallású. Híres személyek Itt született 1810 -ben Barabás Miklós festőművész, márványszobra a falu közepén fekvő parkban áll, Itt született 1825 -ben Bodola Lajos 48-as tüzér, vasúti mérnök, diplomata, gazdasági szakíró, valamint az ő fia, Bodola Lajos , az MTA tagja, a geodézia egyetemi tanára apja. Julos Julos település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 364 fő (2015). Julos Averan, Adé, Barry, Bourréac, Lézignan, Lourdes, Orincles és Paréac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Raimondo Montecuccoli Gróf Raimondo Montecuccoli (Modena, 1609. február 21. – Linz, 1680. október 16.) olasz származású német-római császári hadvezér, hadtudós. Neve Magyarországon az 1664-es szentgotthárdi csatával összefüggésben a legismertebb. Katonai pályája 1625-ben lépett osztrák katonai szolgálatba. Harcolt a harmincéves háborúban. Nagybátyja Ernesto Montecuccoli szintén hadvezér volt. Az 1655–60-as a svéd-lengyel háború idején, 1658-ban parancsnoka volt annak a császári hadseregnek, amely a lengyelekkel és a brandenburgiakkal szövetségben kiverte a svédeket Dániából és Pomerániából. A katonai ranglétrán gyorsan emelkedett: 1658-ban a császári sereg tábornagya, majd 1660-ban Győr kormányzója lett, egyben annak a seregnek a fővezére, amellyel a következő évben Kemény János erdélyi fejedelmet – bár nagyon kelletlenül – segítette a török ellen. Nagy óvatossága és a hadtudomány szigorú szabályai szerint való eljárása miatt kevés sikert aratott. E szabályokat egyébként muszáj volt betartania, tekintettel seregének állapotára. Így csak Kolozsvárt szerezte vissza. A magyarországi közvélemény nagyon felháborodott emiatt, erre Montecuccoli 1662-ben egy röpiratban védelmezte magát. A kudarcért a magyar hadvezéreket okolta. Írására Zrínyi Miklós válaszolt: saját röpiratában megcáfolta Montecuccolinak a magyarokat szidalmazó állításait. A korábbi véleményekkel ellentétben Montecuccoli nem nevezhető tehetségtelen hadvezérnek. A bécsi udvartól mindig szigorú utasításokat kapott, amelyekkel nem akart szembeszállni. Seregének ellátása állandóan rossz volt, ennek nem ő, hanem a legfelsőbb hadvezetés és az osztrák kormányzatban oly gyakori korrupció és helytelen államigazgatás volt a felelős. Emiatt nem kínálkozott igazi alkalom, ahol igazi hadvezéri képességeit bemutathatta volna, mint ahogy korábban a nyugati fronton tette. Törökellenes hadjáratai 1663-ban, amikor a török ismét betört az országba, Montecuccoli Bécs védelmére szorítkozott az amúgy is elégtelen létszámú és rosszul ellátott seregével. A segítség hiányában Zrínyi magára maradt és nem volt képes megakadályozni Érsekújvár török kézre jutását. Montecuccoli elhibázottnak tartotta azt is, hogy Zrínyi az 1664 januárjában megindított téli háborúban Pécs elfoglalása után felgyújtotta az eszéki török hidat. Úgyszintén ellenezte Kanizsa ostromát, amelynél Zrínyit a mellé adott két vezér, Strozzi és Hohenlohe, gátolta a maga tervének keresztülvitelében. Ő ugyanis Esztergomot akarta visszafoglalni, mert Érsekújvár elvesztése után a török már rést ütött az északi védvonalon. Persze az ő tervei nem valószínű, hogy pont jók lettek volna, s nem láthatta, hogy az eszéki híd csakis a török stratégia hasznát szolgálja. Azonkívül halálosan gyűlölték egymást Zrínyivel, de a köztük levő személyes ellentétek csak kis esetekben járultak hozzá ellentétes döntéseinek meghozatalakor. Kanizsa kudarcba fulladt ostroma után (mely megint csak a hiányos ellátásnak és az Udvari Haditanács tétovaságának volt köszönhető) át kellett csoportosítani északról délre a csapatokat, amelyhez megint nem volt megfelelő utánpótlás. A zűrzavar és a nehézségek alapos fejtörést okoztak a generálisnak. A török a Mura és Dráva összefolyásánál épült Zrínyiújvárhoz közeledett, Montecuccoli egyre azt ajánlotta Zrínyinek, adják át a várat, mert úgysem lehet azt védelmezni a dél-dunántúli sereg elégtelen létszáma és az északról jövő erősítés valószínűsíthető késése miatt. Bár Bécs meghagyta neki, de valójában nem azzal a céllal vonult a Muraközbe, hogy nem fog semmit tenni a várért. Seregében szörnyű éhezés volt, a katonák gyengélkedtek, nem tudtak volna emellett harcolni. Maga a káosz és az élelmezés helyrehozása rengeteg időt vett el és Zrínyi erőfeszítései is hiábavalónak bizonyultak, aminek az lett az eredménye, hogy a vár 1664. június végén a törököké lett. Montecuccoli hasztalanul próbálta megértetni Zrínyivel, hogy ezt a csatát elvesztették: Zrínyi, aki Montecuccolit tette felelőssé vára elestéért, elkeseredetten Bécsbe ment segítségért - hiába. Montecuccoli is nagy bajban volt, most hogy kiváló vezértársa nem volt már mellette, annak ellenére, hogy könyörgött hozzá, ezzel akarván maradásra bírni. Több kilométert hátrált az osztrák határig, amikor 1664. augusztus 1-jén a szentgotthárdi csatában győzelmet aratott a törökök felett és ezzel Bécset is megmentette, de a győzelmet hozó végső nagy támadás ötlete nem tőle származott, hanem az egyik német generálistól. Régebbi állításokkal ellentétben nem ő kötötte meg a vasvári békét, az udvar nem őt hatalmazta fel erre. A szentgotthárdi csata után még közel két hónapig hadműveleteket folytatott a Dunántúlon és további lehetőségei kiaknázását a vasvári béke (1664. augusztus 10.) meggátolta. Ebben az udvar elismerte a törökök addigi hódításait. Utolsó évei A vasvári békét követően Montecuccoli már nem játszott szerepet a magyar történelemben. Előbb III. Ferdinánd megbízásából diplomáciai szolgálatot látott el, majd kizárólag a hadtudományoknak szentelte figyelmét. Korának elismert hadtudományi írója volt. A hadsereg kiegészítését reformálta azzal, hogy csökkentette a szúrófegyveres pikások létszámát és a tűzfegyvereseket növelte, akiket igyekezett új, pontos tüzelésű és jobb muskétákkal ellátni. Ő vezette be seregében a könnyű kanócos muskétát. Síremléke Linzben a Kapucinus-templomban található. Emlékezete Carrarai márványból faragott életnagyságú szobrát felállították a Hadvezérek csarnokában, a bécsi Hadtörténeti Múzeumban. A klón (2001) A klón egy 2001-es brazil tévéfilmsorozat. Történet A sorozatnak két fő történeti vonala van. Az első történet A marokkói ősökkel rendelkező Luca és Jade 20 éves korukban találkoznak Marokkóban, ahol egymásba szeretnek. Jade-t szigorú erkölcsi szabályok szerint nevelték, így kettőjüknek el kell válniuk, a lánynak pedig férjhez kell mennie egy arab férfihez, akinek még egy asszonya van és velük kell mennie Rio de Janeiróba. 20 év múlva újra találkoznak és elhagyják házastársukat, hogy együtt lehessenek. A második történet Ez a történet Luca titokban készült klónjának történetét kíséri figyelemmel, akinek a neve Leandro. Dr. Albieri, Lucas családjának egyik barátja, mesterségesen megtermékenyíti Deusát, aki 9 hónap múlva megszüli Leandrót. Leandro teljesen más környezetben nő fel, mint Luca, így teljesen más személyiség lett belőle. Luca nem is sejti, hogy a világban létezik róla egy klón. A két történet akkor fonódik össze, amikor Luca, Leandro és Jade találkoznak. Jade szerelmes lesz Leandróba, aki a 20 évvel ezelőtt megismert Lucára emlékezteti. Szereplők Mellékszereplők az első részben Walderez de Barros - Sálua Eloísa Mafalda - Sálua szomszédja Paulo Betti - Armando Nuno Leal Maia - Jorge Luís Mário Lago - Dr. Molina Beatriz Segall - Miss Penélope Brown Tânia Alves - Norma Cássia Linhares - Elba Karina Bacchi - Muna João Carlos Barroso - Severino (Edvaldo barátja) Samara Felippo - Diogo / Lucas barátnője Pedro Cravo - Diogo / Lucas (gyerekként) Victor Coluga - Diogo / Lucas / Léo (gyerek) Mellékszereplők a második részben Silvia Pfeiffer - Cinira Fábio Junqueira - Chuvas Alessandro Safina - (önmaga) Sérgio Mamberti - Dr. Vilela Joana Fomm - Dr. Cecília Tácito Rocha - bíró Jonas Bloch - ügyvéd a Tavinho és Karla ügyben Roberto Pirillo - ügyvéd a Tavinho és Karla ügyben Carla Regina - Dora (Xande barátnője) Luiz Nicolau - drog díler Gustavo Moraes - Clarice fiatal barátja Clemente Viscaíno - Mel orvosa Tadeu Di Prieto - Mel orvosa Mellékszereplők az utolsó részben Tony Ramos - Maysa új barátja Humberto Martins - Aurélio Danielle Winits - Shirley (Escobar új barátnője) Henrique Pagnocellis - José Victor (Alicinha új főnöke) Cynthia Falabella - Monique (Lobato lánya) Caio Junqueira - Pedrinho (Lobato fia) Pelé (Édson Arantes do Nascimento) - önmaga Michael Bolton - önmaga (Nefertitiben énekel) Jens Seipenbusch Jens Seipenbusch (Wuppertal, 1968. augusztus 6. –) német fizikus, politikus, a Német Kalózpárt (PIRATEN) elnöke volt kétszer is. Fizikát tanult a Münsteri Egyetem. Liguria Liguria (olasz kiejtés: [liˈ�uːrja]) Észak-Olaszország közigazgatási egysége, régiója (regione). Olaszul: Regione di Liguria. Határai délről a Ligur-tenger, nyugatról Franciaország, északnyugaton Piemont, északkeleten Emilia–Romagna, keleten Toszkána. Négy megyéje van, közigazgatási székhelye: Genova. A régió neve egy antik népcsoportnak, a liguroknak köszönhető, akik az i. e. I. évezredben éltek itt. Liguria területe 5421 km², ezzel Olaszország legkisebb kiterjedésű régiói közé tartozik, csupán Valle d’Aosta és Molise kisebb. Népsűrűsége: 294 fő/km², ami másfélszerese az országos átlagnak (198 fő/km²). Földrajz Fekvése Természetes határai meglehetősen zárttá teszik, délről a Ligur-tenger, északról a Tengeri-Alpok és az Appenninek hegyei magsodnak felette. Tájegységei A terület a Ligur-tenger partjának irányába tekint, hosszan elnyúló vidéket képez a Genovai-öböl (Golfo di Genova) felé. Közigazgatási–politikai határait nyugatról Franciaország, míg keletről Toszkána képezi. Síkságai szinte nincsenek: csupán két kisebb folyó menti sík vidéke létezik, a Centa és Entella mellett. Genovától nyugatra a Riviera di Ponente vagy ismertebb nevén a Riviera dei Fiori partja nyúlik el szűk, homokos strandokkal, míg tőle keletre a Riviera di Levante nevű partszakasz helyezkedik el. A kettő együtt alkotja az ún. Liguri Riviérát (Riviera ligure), ahol kis öblök és sziklák sora váltja egymást. Liguria területének kétharmad része hegyvidék, míg egyharmad része dombos táj. Az alpesi vonulatok a régió északi tájain magasodnak. Az olasz-francia határon az Alpok belső kristályos övezetei haladnak végig. A Tengeri-Alpok (Alpi Marittime) vonulatai 2.200 m magasságig nyúlnak a Saccarello hegyével (monte Saccarello). Savona felett a Cadibona-hágó (Colle di Cadibona) 435 m-es legmagasabb pontjával választóvonalat jelent az Alpok és a Liguri-Appenninek (Appennino ligure) között. Az 1799 m–es Maggiorasca hegye (monte Maggiorasca) az Appenninekben Emilia–Romagna határa. Számos magasan fekvő völgyét a téli hónapokban is hó takarja. A Giovi-hágó különös fontosságú hely, mivel természetes átjárót biztosít a Genova és Milánó között húzódó útvonal számára, illetve összeköti Genovát a Pó-alföld jelentősebb településeivel. Liguria legmagasabb csúcsai: Monte Saccarello (2201 m), Monte Pietravecchia (2038 m), Monte Grai (2014 m), Monte Toraggio (1973 m), Monte Maggiorasca (1804 m), Monte Aiona (1692 m), Monte Nero (1671 m), Monte Ceppo (1627 m). Vízrajza Folyói: A terület észak-déli szűkös kiterjedése miatt (mivel egyetlen pontja sincs 30 km-nél távolabb a tengertől), saját folyókat nem tud felmutatni. Liguria esetében csupán kisebb patakokról lehet beszélni, melyek csak a tavaszi és őszi időszakban szállítanak vizet, nyáron pedig kiszáradt medreket láthatunk helyükön. Ilyenek például a Polcevera patak és az Entella patak, stb. Liguriában a Pó folyó több fontos mellékfolyójának és azok mellékfolyóinak forrása található, ilyenek a Bormida, a Trebbia (115 km) és a Scrivia (90 km). A Roia (59 km) folyó szintén itt ered, majd Franciaország felé indul útjára. Tavai: Brunetói-tó (Lago del Brugneto), a legnagyobb tó - Torriglia Giacopianei-tó (Lago di Giacopiane) - Borzonasca Agoraie tavai (Laghi delle Agoraie) - Val d'Aveto Val Noci-i tó (Lago di Val Noci) - Genova megye Gorzentei-tó (Lago del Gorzente) - Genova megye Badana-tó (Lago Badana) - Piemont határán Tenardai-tó (Lago di Tenarda) - Imperia megye, Pigna Osigliai-tó (Lago di Osiglia) Történelem A régiót az i. e. 6. században a ligurok népesítették be, akiket később északabbra űztek a föníciaiak, a görögök illetve a karthágóiak. Az i. e. 2. században Róma leigázta Liguriát. A középkorban Piemont és Lombardia területéhez tartozott, partvidéke területei pedig a Genovai Köztársaság része volt. 1797-ben Napóleon létrehozta a Ligur Köztársaságot, amelyet 1805-ben az Itáliai Királysághoz csatolt. 1815-ben, mint a Genovai Hercegség, a Szárd Királyság részévé vált, majd 1861-ben az Olasz Királyságba olvasztották. Mai határait a második világháború után jelölték ki. Közigazgatás Liguriát közigazgatásilag négy megye (provincia) alkotja: Savona (megye) (Provincia di Savona) , közigazgatási székhelye Savona Imperia (megye) (Provincia di Imperia) , közigazgatási székhelye Imperia Genova (megye) (Provincia di Genova) , közigazgatási székhelye Genova La Spezia (megye) (Provincia di La Spezia) , közigazgatási székhelye La Spezia Gazdaság Kereskedelem Idegenforgalom Üdülőturizmus Miután a franciák a 19. század második felében ismertté tették a Francia Riviérát, az olaszok pár évtizedet késlekedve ennek folytatásaként próbálkoztak meg a Genovától nyugatra eső partszakasz megismertetésével. A Genovától keletre elhelyezkedő festői partvidék azonban még sokáig ismeretlen szűzföldet jelentett a turisták számára, hiszen ezt a környéket az Appenninek meredeken a tengerbe zuhanó nyúlványai tették szinte megközelíthetetlenné. Liguria tengerparti üdülőhelyei homokos partokkal és impozáns természeti illetve kulturális látnivalók sorával vonzzák ma már a vendégek sokaságát. Nyugatról keleti irányba haladva a parton a következő népszerű települések húzódnak: Sanremo : az olasz Riviéra eleganciájáról és fesztiváljairól nevezetessé vált, legfelkapottabb és egyik legdrágább üdülőhelye. Albenga : a nyugati part ősi kisvárosa kempingjeivel vívta ki a népszerűséget a látogatók között. Finale Ligure : ugyancsak kempingek sorával várja a vendégeket, különösen a kisgyermekes családok kedvelt üdülőhelye. Camogli : egykori halászfalucskából vált szállodákkal és villákkal teli nyaralóhellyé, ám kis öblével megőrizte jellegzetes halászkarakterét. Portofino : a keleti Riviéra legszebbnek tartott települése dús növényzettel, macchiabozótossal, színpompás halászházikókkal, régi várakkal. Santa Margherita Ligure : jellegzetes nemzetközi üdülőváros a Tigullio-öbölben sziklás parttal és dús vegetációval, előkelő vendéglők sokaságával, nyüzsgő turistaforgataggal. Rapallo : szintén a Tigullio-öböl nyüzsgő turistaparadicsoma, de érdemes felkeresni ősi várkastélyát és a környéken fekvő zarándokhelyet is. Chiavari : gyönyörű stranddal és régi palotákkal kedveskedik az itt pihenő vendégseregnek. Sestri Levante : meredek hegyfalú település vadregényes parttal, kempingekkel. La Spezia : csodálatos virágdíszes pálmasétánnyal és kertes villák övezetével a dombok irányába kapaszkodva hívogatja a pihenni vágyó utast. Portovenere : sokszínű település hagyományos halászkikötővel. Érdemes felkeresni a közelben fekvő La Palmaria-sziget (Isola di Palmaria) híres Kék barlangját (Grotta Azzurra). Lerici : pálmasétányos tengerpart, eldugott öböl, festői kis sziklaszirtek fogadják a vendégeket a Riviéra legdélebbi pontján. A partvidék településeinek felosztása : A keleti part, vagy Riviera di Levante , települései: Genova , Bogliasco , Sori , Recco , Camogli , Portofino , Santa Margherita Ligure , Rapallo , Zoagli , Chiavari , Lavagna , Sestri Levante , Moneglia , Deiva Marina , Bonassola , Levanto , Monterosso, Vernazza , Riomaggiore , Portovenere , La Spezia , Lerici , Sarzana . Külön kiemelt vidékei, figyelemreméltó tájegységei: a Golfo di Paradiso : Nervi, Bogliasco , Sori , Recco , Camogli . a Cinque Terre (La Spezia megye): Riomaggiore , Corniglia , Vernazza , Monterosso, Manarola . a Golfo di Tigullio : Cavi di Lavagna, Chiavari , Lavagna , Moneglia , Portofino , Rapallo , Riva Trigoso, Santa Margherita Ligure , San Stefano D‘Aveto, Sestri Levante , Zoagli . A nyugati part, vagy Riviera di Ponente , illetve Virágok riviérája (Riviera dei Fiori) települései: Dolceacqua , Apricale , Triora , Cervo , Finale Ligure , Alassio , Andora , Sanremo . Kulturális turizmus Népszerű turistaútvonalak: Sanremo – Taggia – Triora – Colle di Langan – Pigna – Ventimiglia – Sanremo Imperia – Colle di Nava – Garessio – Erli – Toriano – Albenga – Imperia Finale Ligure – Colle del Melongo – Altare – Pontinvrea – Albisola – Savona – Noli – Finale Ligure Genova – Voltri – Campo Ligure – Rossiglione – Urbe – Sassello – Varazze – Genova Genova Nervi – Camogli – Monte di Portofino – Portofino – Santa Margherita Ligure – Rapallo – Zoagli Monegli – Sestri Levante – Lavagna – Chiavari – Cogorno – Borzonasca – Rezzoaglio – Santo Stefano d’Aveto Lévanto – Cinque Terre – Portovenere Lerici – Bocca di Magra – Ameglia – Luni – Sarzana – Lerici Gasztronómia Genovai mártás (pesto genovese) Molnár Ignác (labdarúgó) Molnár Ignác (Budapest, 1901. október 27. – Bécs, 1986. március 9.) magyar labdarúgó, edző. IV. Nikomédész bithüniai király IV. Nikomédész Philopatór (ógörögül: Νικομήδης Δ' Φιλοπάτωρ), (? – Kr. e. 74) az utolsó bithüniai király Kr. e. 94-től haláláig. III. Nikomédész fiaként született, és édesapja halála után lépett a trónra. 20 éves uralkodása alatt a rómaiaktól függő fejedelemként kormányozta országát. Halálakor a rómaiakra tette meg Bithünia örökösévé, így ő volt Bithünia utolsó királya. Forrás Bokor József (szerk.). Nicomedes, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2015. október 8. Birdy Jasmine Van den Bogaerde (Lymington, Hampshire, 1996. május 15.) - ismertebb nevén Birdy - angol származású zeneszerző, énekesnő. A 2008-as Open Mic UK tehetségkutató verseny győzteseként lett ismert, amelyen saját dalával, a 'So Be Free'-vel lépett fel. Élete 1996. május 15-én született Lymingtonban, Angliában. Anyja zongoraművész, így Birdy már ötévesen zongorázott, hétévesen pedig már elkezdte saját dalait is írni. Egy kis állami iskolában, a Priestlandsban tanult vizuális művészetek szakon. Nagybátyja, Sir Dirk Bogarde színész volt. Birdy skót, angol és flamand gyökerekkel rendelkezik. A 'Birdy' ("madárka") becenév kisbaba korában ragadt rá; szülei nevezték el így, mivel etetéskor mindig olyan szélesre nyitotta a száját, mint egy kismadár. A név azóta is rajta maradt, csak az osztálytársai hívják Jasmine-nak Open Mic UK 2008-ban, 12 éves korában, Birdy megnyerte az Egyesült Királyság Open Mic UK tehetségkutató versenyét. Ő lett a győztes a 18 év alatti kategóriában, és ő vitte el a fődíjat is, 10 000 versenyzőt utasítva így maga mögé. Saját dalával a So Be Free-vel nevezett be a versenyre. Ezután lemezszerződést ajánlottak neki, amit rögtön el is fogadott. Érdekességek Birdy sokáig fogszabályzót viselt - gyakorta különféle színes gumikat is tetetett rá - , melyet néhány klipjében fel is lehet fedezni, pl: People Help the People és a 1901 című klipben. Szerológia A szerológia, a vérszérum (vérsavó), és más testnedvek tudományos vizsgálata. A gyakorlatban a kifejezés általában a szérumban lévő antitestek diagnosztikai azonosítására utal. Az ilyen antitestek jellemzően egy fertőzésre történő válaszként (adott mikroorganizmussal szemben), idegen fehérjékkel szemben (pl.: nem megfelelő vér átömlesztése esetén), illetve saját fehérjékkel szemben (autoimmun betegség) alakulnak ki. Szerológiai vizsgálatok Szerológiai vizsgálatot diagnosztikai céllal végeznek, olyan esetben, amikor gyanítható fertőzéses megbetegedés; ezen kívül reumás megbetegedés esetén, illetve sok más esetben. A szerológiai vizsgálat segítségével meghatározható az egyén vércsoportja, valamint diagnosztizálhatók bizonyos immunrendszeri deficienciák amelyek az antitestek hiányával hozhatóak összefüggésbe, mint például az X-kromoszómához kötött agammaglobulinaemia. Utóbbi esetekben az antitestek tesztje konstans negatív. Létezik néhány szerológiai technika, amelyek használata a vizsgált antitesttől függ: ELISA, agglutináció, csapadék, komplement-kötés (Complement-fixation), illetve fluoreszkáló antitestes vizsgálat. Egyes szerológiai vizsgálatok nem korlátozódnak a szérumra; elvégezhetők más testnedveken is, például ondón és nyálon, mert (nagyjából) hasonló tulajdonságokkal bírnak. Szerológiai vizsgálatokat a kriminalisztikában is alkalmaznak. Szerológiai felmérések Szerológiai felméréseket az epidemiológusok gyakran alkalmazzák egy adott betegség elterjedtségének megállapítására. Az ilyen felmérések néha más szexuális vizsgálatkor vett minták véletlenszerű és anonim felhasználásával történnek. Mariann A Mariann női név származhat a Mária névnek az eredetihez közelálló Mariam vagy a középkori angol és francia Marion változatából, de eredhet a latin Mariana névből is. Később több nyelvben a Mária és az Anna nevek összetételeként értelmezték. Rokon nevek Marianna Gyakorisága Az 1970-es és 80-as években gyakori volt, de az 1990-es években már csak ritka név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok április 27. április 30. Remete Szent János temploma A Remete Szent János temploma egykor egy kolostor része, ma múzeum. Az épület dísztelen kocka alakú épületelemek kompakt sorozata ezeket 5 pirosra festett kupola koronázza. A 19. században helyreállított épület nagyrészt dísztelen többszörös bolthajtások által meghatározott belsőtérben látható. Kőfaragásai kiemelik az épület megkülönböztetett, szimbolikus jelentőségét. A templomhoz tartozik egy kicsi, páros oszlopokkal körbefogott kerengő. Története A templomépülete több különböző korban épült részből áll. A jelenlegi templom helyén a 6. században már állt egy Szent Hermesznek (San Ermete) ajánlott templom. A 10 században arab stílusban épült a S. Giovanni degli Eremiti kolostor elődje. Ez egy négyszögletesen körbe falazott udvarból állt északi oldalán egy oszlopsorral amihez keleten egy 6 x 18 méteres terem csatlakozott. A terem közepét 5 négyzetes oszlop osztotta két hajóra. Mind a 12 így keletkezett keresztfejet keresztboltozat zár le. A templomot II. Roger röviddel királlyá szentelését követően 1130-ban rendelte el, latin kolostor részeként. Az templomot 1143 szentelték fel Az udvar északi fala alkotta a templom déli falát. A kerengőbe építették be az eredeti arab termet a többi részből alakították ki a sekrestyét. 1464-ben a San Giovanni degli Eremiti a San Martino delle Scale bencés kolostor részévé vált. A kolostort 1524-ben a Monreali bencések tulajdonába adták ezt követő századokban a templom a kolostor része volt. Építészete A templom épülete az arab-norman építészet jellegzetes alkotása. Messziről magára vonja a szemlélődök figyelmét a templomot koronázó öt vörös színű kupola. Az ilyen kupolák a fátimida kultúrára voltak jellemzők. Az antalkereszt alaprajzú templom nyugat-keleti irányú széles főhajóját két nagyobb, hengeres dobon elhelyezkedő kupola koronázza. A kereszthajó, aminek a szélessége a főhajó szélességének a felét sem éri el, a főhajóhoz annak keleti végében csatlakozik. A változó magasságú kereszthajón három kisebb kupola látható. A kereszthajó magossága a főhajótól délre elhelyezkedő részen azonos a főhajó magosságával. Itt látható az első kisebb kupola. A két hajó találkozásánál a kereszthajó magosabb mint a főhajó. Ezt a részt is egy kisebb kupola díszíti. Ennek a résznek a keleti falából türemkedik ki a templom főhajójához csatlakozó apszis. A kereszthajó északi szárnyára épült a templom harangtornya. A harangtorony legfelső szintjét hármas vakárkádba zárt csúcsíves ablak díszíti és egy kisebb kupola fedi. Az épület keleti homlokzatának a fala zárja magába a kereszthajótól délre megmaradt egykori arab termet. Ezen a falon csak lőrésszerű nyílásokat látunk. Megmaradt az eredeti arab építmény déli fala is, a nyugati fal teljesen megsemmisült. KkStB 494 sorozat A kkStB 494 sorozat egy szertartályosgőzmozdony-sorozat volt az osztrák cs. kir. Államvasutaknál (k.k. österreichische Staatdbahnen, kkStb), amelyek eredetileg a Mühlkreisbahn-tól származtak. A Mühlkreisbahn 1888-ban vásárolta ezt az öt db mozdonyt a Krauss linzi mozdonygyárától. A mozdonyokon - az osztrák mozdonyoktól szokatlan módon - harang volt. A Mühlkreisbahn a UHRFAHR, AIGEN, LINZ, NEUFELDEN és ROHRBACH neveket adta nekik. A kkStB 1900-ban vette üzemeltetésébe a vasutat és mozdonyállományát 94.61-65 pályaszámokkal látta el. A pályaszámokat 1905-től 494 sorozat 61-65-re változtatta. Az első világháború után az öt mozdony az Osztrák Szövetségi Vasutakhoz (BBÖ) került ahol 1932-ig selejtezték őket. A 494.62-t már 1930-ban eladták a Hohenaui Cukorgyárnak és ma a Mühlkreisbahn Múzeumában van kiállítva. Chris Armas Chris Armas (Brentwood, 1972. augusztus 27. –) amerikai középpályás. Az MLS indulásakor a Los Angeles Galaxy csapatához került, majd a következő évben már a Chicago Fire-t erősítette. Egészen visszavonulásáig itt játszott. Pályafutása az amerikai válogatottban 1998-ban kezdődött, Ausztrália ellen mutatkozhatott be november 6-án. Sérülései miatt kimaradt az 1998-as, majd a 2002-es vb-keretből is. A válogatottban egyébként a FIFA külön engedélyével léphetett csak pályára, mivel 1993-ban szerepelt a Puerto Rico-i nemzeti csapatban, ám csupán barátságos mérkőzéseken. MLS karrierjének sikerességét jelzi, hogy ötször választották be a bajnokság csapatába (1998, 1999, 2000, 2001, 2003). Ladányi Gedeon (gyorskorcsolyázó) Ladányi Gedeon, Lindner Gedeon (Budapest, 1914. január 5. – Budapest, 1990. augusztus 28.) gyorskorcsolyázó, kerékpáros, szakíró, olimpikon. Felesége Ladányiné Saáry Éva (Eva Lindner) főiskolai világbajnok műkorcsolyázó. Élete A Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen tette le jogi abszolutóriumát. A Testnevelési Főiskolán szerezte gyorskorcsolya-szakedzői oklevelét 1963-ban. 1932-től 1948-ig volt a Budapesti Korcsolyázó Egyletben (BKE) gyorskorcsolyázó, illetve 1932-től 1945-ig a MAC-ban kerékpáros. 1946-tól 1970-ig a Munkás Testedző Egylet (MTE), utána a Budapesti Vörös Meteor gyorskorcsolya-szakosztály edzőjeként dolgozott, majd 1970-től 1978-ig Bécsben volt edző. Gyorskorcsolyázóként részt vett 1948-ban a St. Moritz-i téli olimpián. Kétszeres főiskolai világbajnok, főiskolai vb 4. helyezett, főiskolai vb 5. helyezett, főiskolai vb 6. helyezett. Háromszoros összetett magyar bajnok. 1938-tól 1949-ig volt magyar válogatott. Kerékpárosként magyar bajnok (kétüléses verseny, 1939). 1947-ben egyszer a magyar pályakerékpáros, kétszer a magyar országúti kerékpáros válogatottnak volt tagja. Fontosabb munkái Kerékpár I. rész A kerékpár története (TF jegyz., Bp., 1952); Gyorskorcsolyázás (Bp., 1954). Túlépítés A túlépítés esetén a tulajdonos földjének határain túl építkezik, így az épület egy része saját telkén vagy az alatt, másik része pedig átnyúlik a szomszédos telekre vagy az alá. Ez vonatkozik minden más építményre is, például a garázs, járda, kerítés stb., azonban élő sövényre, drótkerítésre és egyéb könnyűszerkezetes építményekre nem, ezek eltávolítása követelhető. Túlépítő a föld tulajdonosán kívül lehet még az építő is, a sérelmet elszenvedő pedig lehet az adott föld haszonbérlője is. Jogkövetkezmények A jogkövetkezmények szempontjából fontos a túlépítő jóhiszeműségének kérdése is; jóhiszemű akkor, ha nem tudta és rosszhiszemű akkor, ha tudta vagy kellő körültekintés mellett tudnia kellett volna, hogy földjének határain túl építkezik. Jóhiszemű túlépítés esetén a szomszéd választása szerint követelheti, hogy a beépített rész használatáért és az okozott értékcsökkenését kártalanítást fizessen; ha a föld megosztható, akkor a beépített részt vásárolja meg; valamint az egész földet vásárolja meg. Ez utóbbi csak akkor követelhető, ha a föld fennmaradó része használhatatlanná válik vagy a földdel kapcsolatos valamely jog vagy foglalkozás gyakorlása lehetetlenné vagy számottevően költségesebbé válna. Rosszhiszemű túlépítő esetén a jóhiszeműtől követelhetőkön túl még választhatja, hogy a túlépítő földjét és az épületet adja el neki vagy az épületet bontsa le. Ez utóbbi esetén vizsgálni kell, hogy az okszerű gazdálkodásnak nem mond-e ellent. A bontás költségei a túlépítőt terhelik, a beépített anyagokat elviheti. A választás joga minden esetben a szomszédot illeti meg. Negatív ellenállás Negatív ellenállás vagy negatív differenciális ellenállás alatt olyan áramtartományt értünk, amiben a nagyobb áramhoz kisebb feszültség tartozik. Ohm törvényéből adódóan az elektromos ellenállás a feszültség és az áram hányadosa , ugyanakkor a differenciális ellenállás a képlet alapján értelmezhető, ezért negatív értékű is lehet. Az energiamegmaradás elve kizárja abszolút negatív ellenállás létezését, ezért az ilyen eszközök csak külső energia felvételével működnek. Negatív ellenállású jelenségek, alkatrészek plazma (plazma csatorna), ívkisülés, fénycső , alagútdióda , IMPATT dióda, UJT, Gunn-dióda , DIAC. Abkarovits Endre (nyelvész) Abkarovits Endre (Eger, 1946. január 24.) újságíró és nyugalmazott tanár. 36 évig volt az egri főiskola angol tanszékének tanára, egy ideig vezetője. Docensként vonult nyugdíjba 2008-ban. Főleg angol nyelvészetet, művészettörténetet és kultúrtörténetet tanított. 1998 óta foglalkozik újságírással is, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének tagja. Leggyakoribb témái a magyar népi kultúra, a határon túli magyarok kulturális és történelmi emlékei, a magyarországi és erdélyi táncházmozgalom. Számos hazai és külföldi lapban publikált. Életmű interjúi és ismeretterjesztő írásai önálló és gyűjteményes kötetekben is megjelentek. Írásait többnyire saját fotóival illusztrálja. Életpálya Abkarovits Endre 1946-ban született Egerben. Pedagógus családból származik. Egyik nagyapja, dr. Horn József (1893–1987) a háború előtt neves közgazdász volt, számos közgazdasági és alkotmánytani (tan)könyv szerzője. Tanügyi főtanácsos, a Thököly úti Felsőkereskedelmi Iskola, majd a Felsőkereskedelmi Tanárképző Gyakorló Középiskolájának igazgatója. Másik nagyapja, Abkarovits Jenő (1876-1959), mezőkövesdi igazgató-tanító, akiről a kilencvenes években helyi pedagógus kitüntetést és teret neveztek el. Apja, id. Abkarovits Endre (1910-1989) irodalmár, tanítóképző intézeti, gimnáziumi, majd főiskolai tanár, aki a magyar irodalom tanszékről docensként ment nyugdíjba. Mindhárman foglalkoztak újságírással is. Anyja, Horn Mária (1923-2016) tanítónő képzettségű volt. Felesége, Abkarovits Endréné, szül. Tóth Mária szintén nyugdíjas pedagógus, két lányuk van. Egerben végezte általános és középiskolai tanulmányait, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett angol-német szakos diplomát 1969-ben. Az egyetem után 3 évig tanított az egri Dobó István Gimnáziumban. 1972-től nyugdíjazásáig az egri főiskola angol tanszékén tanított. Kezdetben főleg angol leíró nyelvészetet oktatott és ebből is doktorált 1985-ben. Doktori értekezésének címe Az érzelmek kifejezésének nyelvi eszközei az angolban. A kilencvenes évek közepén Birminghamben számítógépes nyelvészeti kutatásokba kezdett és ebből publikált több évig. Tanszékvezetése idején angol művészettörténet és angol kultúrtörténet tárgyakat vezetett be, s nyugdíjazásáig főleg ezeket tanította. A kilencvenes évek második felében a tanszék tudományos publikációinak köteteit (Eger Journal of English Studies) szerkesztette. Számos hazai és külföldi szakmai konferencián vett részt, ahol előadásokat tartott, melyek nyomtatásban is megjelentek. Amikor 1998-ban leadta a tanszékvezetést, a tanítás és kutatás mellett újságírásba kezdett. Eleinte a főiskola lapjában (Líceumi Paletta) és a megye kulturális folyóiratában (Új Hevesi Napló) publikált, utóbbinak szerkesztő bizottsági tagja is lett. Egymás után készültek interjúi a táncházmozgalom legnevesebb személyiségeivel, melyek előbb a folkMAGazin-ban, majd Táncházi portrék címmel önálló kötetben jelentek meg a Hagyományok Háza gondozásában. Több, népi kultúrával kapcsolatos írása jelent meg a Székelyföld folyóiratban is. Az első táncházi prímással, Halmos Bélával külön interjúkötetet készített. Többoldalas interjúinak és ismeretterjesztő írásainak száma 2018-ra meghaladja a háromszázat. A népzenével, néptánccal kapcsolatos írásainak publikációs jegyzéke és legtöbb írásának teljes szövege megtalálható a Hagyományok Háza honlapján. 2002 óta a Hollandiában negyedévente megjelenő, kétnyelvű Most Magyarul! folyóirat állandó szerzője. A lapban folyamatosan mutatja be a történelmi Magyarország régióit, városait, műemlékeit, s a 21. századi Magyarország kulturális életének főbb eseményeit, szereplőit. Írásait többnyire saját fényképfelvételei illusztrálják. A Hollandiában megjelent cikkek címe a folyóirat honlapján látható. Eger város helytörténetével is foglalkozott. Ilyen írásai elsősorban az Egri Magazinban jelentek meg. Részletesebben vizsgálta az első magyar tanításnyelvű tanítóképző, az Egri Érseki Római Katolikus Tanítóképző történetét. Művei Fontosabb külföldi szakmai publikációi The -ing form complements of English verbs in standard reference books (ITL - Review of Applied Linguistics, 85-86. szám, 143-162. old., Leuven , Belgium, 1989.) Introducing students of English to English arts . ( Medacta ‘95 , pp 23-28, Nyitra (Szlovákia), 1995.) Using the Results of Computer-Assisted Linguistic Research in Training Teachers of English (Medacta ‘97, 149-153. old., Nyitra , Szlovákia, 1997.) Attempts at Introducing Cultural Studies for Students of English (Alternatives ’98, 23-25. old., Prága , Cseh Köztársaság, 1998.) Experimenting with the course ‘A Cultural History of Britain’ in a Hungarian college of education’ (Romanian Journal of English Studies, 166-175. old., Temesvár , Románia, 2005.) The formation of the hierarchy of the Medieval Church in England and Hungary (The International Conference „European Integration – Between Tradition and Modernity”, 284-294. old., Marosvásárhely , Románia, 2005.; CD-ROM, ISBN 973-7794-36-2) Irish folk music revival from a Central European perspective (Romanian Journal of English Studies 2006/3, 7-16. old., Temesvár, Románia, 2006.) Fontosabb hazai szakmai publikációi The use of the -ing form as object (complement) in the light of some recently published reference books (Studies in English and American Culture, 165-174. old., Eger, 1989.) Az angol kultúra különböző területeinek tanítása a felsőoktatásban IV. Országos Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia (Folia practico-linguistica, XXIV. évf., 599-604. old., Budapest, 1994.) Új irányzatok a szótárírásban Angliában (Acta Academiae Agriensis - Nova Series Tom XXII., 73-81. old., Eger, 1994.) The use of verbals after finites in the light of the Collins COBUILD corpus (Second Biennal Conference of HUSSE, 239-242. old., Szeged, 1995.) Teaching the Englishness of English Gothic cathedral architecture (Eger Journal of English Studies (ed. by Endre Abkarovits), Volume II, 43-66. old., Eger, 1998.) The Revival of Traditional Music and Dance in Ireland and Hungary (Eger Journal of English Studies V, 145-171. old., Eger, 2005.) The formation of Roman Catholic (arch)dioceses in Medieval England and Hungary (Eger Journal of English Studies VI, 47-66. old., Eger, 2006.) Főiskolai jegyzet Spoken English III (társszerző: Pallaghy Piroska) Tankönyvkiadó, Budapest, 1989. (javított kiadás: 1993) Tudományos publikációk köteteinek szerkesztése Az Eger Journal of English Studies alapító szerkesztője (1996-1998) Volume I, 1996 (megjelenés: 1998. január) Volume II, 1998 (megjelenés: 1999. június) Önálló könyvei Táncházi portrék . Hagyományok Háza, Budapest, 2003. (183 oldal) Meg kell a búzának érni… Halmos Bélával beszélget Abkarovits Endre. Kairosz Kiadó, Magyarnak lenni. 2012. május (112 oldal) Angol nyelvű könyv szerkesztése (másokkal) A Guide to Hungarian Culture . Napkút Kiadó, Budapest, 2017. Könyvfordításai angolra Benedek András: The Rusyns - Gens fidelissima. Matthias Corvinus Publishing , Kanada, 2001. (Szőke Lajossal) Váradi Péter Pál – Lőwey Lilla: Erdély – Siebenbürgen – Transylvania . PéterPál Kiadó, Veszprém, 2002. (2., bővített kiadás: 2003) Hungarian Heritage . Európai Folklór Intézet, Budapest, 2004. (A kötet több tanulmányának fordítása.) Váradi Péter Pál – Lőwey Lilla: Kalotaszeg . PéterPál Kiadó, Veszprém, 2004. Gyűjteményes kötetekben megjelent publikációi Népzene, néptánc, táncházmozgalom az ezredforduló előtt. (In: Távol Betlehem, Az egri Kálnoky László Társaság antológiája, Eger, 2000, 143-161. o.) 35 éve a népzene szolgálatában – Beszélgetés Halmos Bélával. (In: Csodaszarvas 2005, Molnár Kiadó, Budapest, 2005, 120-152. o.) A prímás, aki két országban is a szakma csúcsára jutott – Beszélgetés Papp István Gázsával. (Csodaszarvas 2005, Molnár Kiadó, Budapest, 2005, 153-162. o.) Kallós Zoltán 80 éves. (Csodaszarvas 2006, Molnár Kiadó, 197-228 o., Budapest, 2006, rövidített változat: Fidelio, 2006. június-július, 34-35. o.) Muzsikás: a népzene és Bartók – Beszélgetés Sipos Mihállyal és Hamar Dániellel. (Csodaszarvas 2006, Molnár Kiadó, 229-260. o.) A táncháztól a népzenekutatásig – Beszélgetés Jánosi Andrással. (Csodaszarvas III, Molnár Kiadó, 2009, 251-264. o.) Hagyományok és változások Korondon – Beszélgetés Páll Antalnéval. (Csodaszarvas III, 2009, Molnár Kiadó, 221-236. o.) Színpadi néptánc, táncház, hagyományőrzés - Beszélgetés Stoller Antal koreográfussal. (Csodaszarvas IV, Molnár Kiadó, Budapest, 2012, 165-182. o.) Negyvenéves a magyarországi táncházmozgalom. (Csodaszarvas IV, Molnár Kiadó, 2012, 183-220. o. + képtáblák). Az első magyar tanításnyelvű tanítóképző (Eger, 1828-1959). (Egri séták nem csak egrieknek, IV. kötet, Egri Lokálpatrióta Egylet, Eger, 2013., 21-32. o., bővített változat: Új Pedagógiai Szemle, 2016. 1-2., 82-91. o.) További fontosabb írásai A smaragd sziget példája – Dublini benyomások. (Új Hevesi Napló, 2000. július, 43-47. o.; folkMAGazin, 2001/2, 41-43. o.) A Ghymes együttes saját útját járja. (Új Hevesi Napló, 2001. május, 77-81. o.; Táncháztól a remixig címmel: folkMAGazin, 2001/2, 15-17. o., Táncházi portrék, 2003. 41-47. o.) Kolozsvári beszélgetés Kallós Zoltánnal. (Új Hevesi Napló, 2001. november, 98-103. o.; Beteljesülő álom címmel: folkMAGazin, 2001 – Tél, 7-10. o.; Székelyföld, Csíkszereda, 2002. január, 35-43. o.) A Hargita együttes missziója – Beszélgetés András Mihály igazgatóval. (Székelyföld, Csíkszereda, 2002. december, 97-116. o.; Nyelvünk és Kultúránk, 2003/2, 74-88. o.; Csíkszereda város évkönyve, 2003, 58-79. o.) Húsz év Méta – Beszélgetés Salamon Beátával (folkMAGazin, 2003 – Tavasz, 25-27. o.) Felvidék - Gótikus csodák Kelet-Szlovákiában – Gotische pracht in Oost-Slowakije . Most Magyarul!, Hollandia, 25. szám, 2003/6, 6-9. o. Hungarian Heritage – Angol nyelven a magyar népi kultúráról ( Most magyarul, Hollandia, 2004/2, 24. o., magyar és holland nyelven; folkMAGazin , 2004/2, 47. o.) Előbb-utóbb fel kell ébredjünk! – Beszélgetés Lőrincz Lajossal, az Állami Székely Népi Együttes egykori igazgatójával. (Nyelvünk és Kultúránk, 2004/3, 88-99. o.; Székelyföld, Csíkszereda, 2004. augusztus, 61-74. o.; folkMAGazin, 2004/3, 44-48. o.) Túl a nyolcvanon még teli tervekkel – Beszélgetés Fodor Sándor ‚Neti’-vel. (folkMAGazin , 2003 – Ősz, 44-45. o., In memoriam Fodor Sándor ’Neti’ címmel, Most Magyarul!, 29. szám, 2004. december – 2005. január, 16-21. o., magyar és holland nyelven) Középkori felvidéki bányavárosok. (Most magyarul!, Hollandia, 29. szám, 2004. december, 6-10. o., magyar és holland nyelven) Átadni a zene szeretetét – Beszélgetés Árendás Péterrel (folkMAGazin , 2005/1, 35-39. o.) A bukovínai székelyek kálváriája – De lijdensweg van de Bukovina-Szeklers . (Most Magyarul!, 33. szám, Hollandia, 2005-6 tél, 12-18. o., magyar és holland nyelven) Nem lehet gyökerek nélkül élni – Beszélgetés Herczku Ágnessel. (folkMAGazin, 2005/6, 36-39. o.) Amerikai emberünk – Beszélgetés Magyar Kálmánnal (folkMAGazin, 2006/2, 46-47. o.) Örömzene – Beszélgetés Pál István „Szalonnával”. (folkMAGazin, 2007/1, 34-38. o.) „Bújdosik a kicsi madár…” – Beszélgetés Kóka Rozália bukovinai székely népművésszel. (Székelyföld, 2006/6, 111-126. o. , Nyelvünk és Kultúránk , 2005/3-4, 101-112. o.) Ökrös Csaba: Három évtizede zenekarok élén . (folkMAGazin, 2006/5, 32-34. o.) Ópusztaszer. Most magyarul!, 43. szám, 2008. július, 12-13. o. (magyar és holland nyelven) A rockzenétől a számítógépes népzene-kutatásig – Beszélgetés Pávai Istvánnal. (Székelyföld, 2008. június, 94-121. o.) Székelykapuk. (Most magyarul, 47. szám, 2009. augusztus, 16-19. o., magyar és holland nyelven) Két műfaj határán – Beszélgetés Szabó Attilával. (Egri Magazin, 2010. június, 18. o.) Bereg: egy kettészelt megye az Európai Unió határán – Bereg: Een verdeelde provincie op de grens van de Europese Unie. Most magyarul! , 50. szám , 2010. május, 4-9. o. (magyar és holland nyelven) Székelykapuk varázsában – Beszélgetés Kovács Piroskával. (Székelyföld, 2010. július, 103-121. o.) Az egri vár eleste és visszafoglalása – Interjú Berecz Mátyással. (Egri Magazin, 2010. december, 10-11. o.) Zoboralja . (Most magyarul! , 53. szám, 2011. március, 4-9. o., magyar és holland nyelven, plusz címlapfotó) Várvidék - Burgenland. (Most magyarul!, 55. szám, 2011. július, 4-11. o., magyar és holland nyelven) Zoboralja . Most magyarul!, 53-54. szám, 2011. március, 4-9. o. (magyar és holland nyelven) Makovecz Imre (1935-2011) (Most Magyarul!, 2012. január, 4-9. o.; magyar és holland nyelven) Józsa Judit keramikus – Judit Józsa, keramiekkunstenares. (Most magyarul! , 60. szám, 2012. szeptember, 4-7. o., magyar és holland nyelven) A Magas-Tátra körül. - Rondom de Hoge Tatra . Most magyarul!, 59. szám, 2012. július, 4-11. o. (magyar és holland nyelven) Pozsony – az egykori magyar, jelenlegi szlovák főváros. (Most Magyarul!, 2013. január, 24-29. o.; magyar és holland nyelven) Kassa: Európa egyik kulturális fővárosa 2013-ban . (Most magyarul! , 63. szám, 2013. július, 4-9. o., magyar és holland nyelven) Torockó . Most magyarul!, 64. szám, 2013. október, 9-13. o. (magyar és holland nyelven) Elment az első táncházi prímás – Halmos Béla (1946-2013). – Béla Halmos. De eerste danshuisprímás is niet meer. Most magyarul!, 65. szám, 2013-4. tél, 16-17. o. (magyar és holland nyelven) Sárospatak. (Most Magyarul!, 2014. szeptember, 14-18. o.) Sáros megye – népek, kultúrák, vallások találkozása . (Most Magyarul!, 2014. április, 66. szám, 4-11. o., magyar és holland nyelven) Tanítóképzős diákélet az ötvenes évek elején . (Alumni, Eger, 2014. október, 6-10. o.) Középkori egyházi művészeti emlékek a mai Magyarországon - Middeleeuwse kerken in dedendaags Hongarije. (Most Magyarul! ,69. szám, 2015. január, 8-15. o.; magyar és holland nyelven) Budapest gyógyfürdői - Badderen in Budapest. (Most Magyarul!, 71. szám., 4-9. o. 2015. nyár, magyar és holland nyelven) Nyírbátor. Most Magyarul!, 2015. ősz, 72. szám, 4-9. o. (magyar és holland nyelven) Hosszú búcsú Halmos Bélától - Szomjas György filmje. folkMAGazin, 2015. 1. szám, 4. o. Eger - a történelem tükrében - Eger in de spiegel van de geschiedenis. (Most Magyarul!, 74. szám, 4-9. o., 2016, magyar és holland nyelven) Kisszebentől Nagyszebenig – A magyarországi németek története. Duitstaligen in Hongarije . (Most Magyarul!, 76. szám, 2016. október, 4-10. o.; magyar és holland nyelven) A magyar királyság fővárosai – Koninklijke hoofdsteden in Hongarija. (Most Magyarul!, 77. szám, 2017. január, 4-10. o., magyar és holland nyelven) Trianon öröksége. De Erfenis van Trianon. (Most Magyarul!, 78. szám, 4-7. o. 2017, magyar és holland nyelven) Mezőség. (Most Magyarul! 81. szám, 2018. február, 4-12. o., magyar és holland nyelven) In memoriam Kallós Zoltán . Most Magyarul! 82. szám, 2018. május, 20. o. (magyar és holland nyelven) Lechner Ödön – Szecesszió/Jugendstil/Art Nouveau in Hongarije. (Most Magyarul! 82. szám, 2018. május, 4-10. o.; magyar és holland nyelven) Díjai Pedagógus szolgálati emlékérem (Eszterházy Károly Főiskola Bölcsészettudományi Kar, 2007) Kemmern Kemmern település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 2595 fő (2015. december 31.). Risor ruber A Risor ruber a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Gobiinae alcsaládjába tartozó faj. Nemének egyetlen faja. Előfordulása A Risor ruber az Atlanti-óceán nyugati felén található meg. Előfordulási területe Floridától kezdve, a Bahama-szigeteken keresztül, egészen Brazília északkeleti részéig húzódik. Megjelenése Ez a hal legfeljebb 2,5 centiméter hosszú. Hátúszóján 7 tüske van. Életmódja Trópusi, tengeri halfaj, amely a korallzátonyokon él. A Spheciospongia szivacsnembe tartozó fajokon tartózkodik. Fuencaliente de la Palma Fuencaliente de la Palma település Spanyolországban, Santa Cruz de Tenerife tartományban. Fuencaliente de la Palma Los Llanos de Aridane, El Paso és Villa de Mazo községekkel határos. Lakosainak száma 1695 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Stazione di Poggio Mirteto Stazione di Poggio Mirteto vasútállomás Olaszországban, Poggio Mirteto településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Firenze–Róma-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Fara Sabina-Montelibretti Stazione di Gavignano Sabino Thevet-Saint-Julien Thevet-Saint-Julien település Franciaországban, Indre megyében. Lakosainak száma 402 fő (2015). Thevet-Saint-Julien La Berthenoux, Lacs, Lourouer-Saint-Laurent, Montlevicq, Saint-Christophe-en-Boucherie, Verneuil-sur-Igneraie és Vicq-Exemplet községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szabolcsi Miklós Szabolcsi Miklós (Budapest, 1921. március 3. – Budapest, 2000. szeptember 2.) állami díjas magyar irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fő kutatási területe József Attila életműve, a magyar és az európai avantgárd. 1981 és 1988 között az Országos Pedagógiai Intézet főigazgatója volt. Életpályája 1939-ben érettségizett, majd felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-francia szakára, ahol 1943-ban szerzett diplomát. 1945-től középiskolai tanárként dolgozott 1953-ig. Közben két évig (1948–50) a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa volt. Ezt követően 1953 és 1956 között a Csillag című folyóirat főszerkesztő-helyettese volt. 1956-ban az MTA Irodalomtörténeti Intézetébe került tudományos főmunkatársi, később osztályvezetői beosztásban. Közben 1959 és 1961 között az Élet és Irodalom felelős szerkesztőjeként is dolgozott. 1967-ben az intézet ügyvezető igazgatójává nevezték ki (az intézetet 1968-tól Irodalomtudományi Intézetnek hívják). Tisztét 1980-ig töltötte be. 1981-ben átvette az Országos Pedagógiai Intézet vezetését, amelyet 1988-ig irányított. Kutatóintézeti munkáin kívül 1962 és 1964 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem egyetemi tanára, 1965 és 66 között a párizsi Sorbonne vendégtanáraként működött. 1964-től 94-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen oktatott, ahol 1988 és 1994 között a 20. századi magyar irodalom tanszék egyetemi tanára, majd 1995-ig tudományos tanácsadó. 1998-ban professor emeritusszá avatták. 1960-ban védte meg az irodalomtudomány kandidátusi, 1963-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Irodalomtudományi Bizottságának lett tagja. 1965-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1976-ban pedig rendes tagjává választották. 1970 és 1973 között az akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának elnökhelyettese, majd 1985-ig elnöke volt. Ezt követően 1995-ig a Tudományos Minősítő Bizottság, annak megszűnése után 1998-ig pedig a Doktori Tanács tagja volt. Akadémiai tisztségein túl 1981 és 1984 között a Modern Nyelvek és Irodalmak Nemzetközi Szövetségének elnöki tisztét töltötte be, ezt követően tiszteletbeli elnökké választották. Családja Édesapja Szabolcsi Lajos író, költő, újságíró; nagybátyja Szabolcsi Bence zenetudós volt. 1948-ban vette el Margules Hedvig művészettörténészt, aki 1969-ben kandidátusi fokozatot szerzett. Fia Szabolcsi János tanár, sakknagymester, szakíró. Díjai, elismerései Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1949) Akadémiai Jutalom (1958) József Attila-díj (1959, 1964) Állami Díj (1980) – A József Attila-életmű kutatásában elért eredményeiért, a huszadik századi magyar irodalommal foglalkozó tanulmányaiért. Akadémiai Pálmák (wd) tiszti fokozata (Franciaország, 1987) Demény Pál-emlékérem (2005) József Attila-emlékplakett (társasági, 2005) Főbb publikációi Az irodalmi stílusvizsgálat XX. századi módszerei ; Egyetemi Ny., Bp., 1943 Cserkészek francia nyelvkönyve ; összeáll. Schrank Endre, Szabolcsi Miklós; Magyar Cserkészfiúk Szövetsége, Bp., 1947 ( Jamboree füzetek ) József Attila (1952) A valóságábrázolás és pártosság kérdései ; Magyar Újságírók Országos Szövetsége, Bp., 1955 ( Újságírók szakmai előadásai és vitái ) Irodalom és felelősség. Tíz év irodalmi kritikáiból ; szerk. Szabolcsi Miklós; Művelt Nép, Bp., 1955 Költészet és korszerűség (1959) Kis magyar irodalomtörténet ( Klaniczay Tiborral és Szauder Józseffel , 1961) Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése (1963) Elődök és kortársak (1964) Jel és kiáltás. Az avantgárd és a neoavantgárd kérdéseihez (1971) A clown mint a művész önarcképe (1974) Érik a fény. József Attila élete és pályája (1923–1927) (1977) A neoavantgárd (1983) Világirodalom a 20. században. Főbb áramlatok (1987) "A hetedik te magad légy!". Újabb József Attila versértelmezések. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának XX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén készült dolgozatok ; szerk. Szabolcsi Miklós; ELTE BTK XX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék, Bp., 1991 "Kemény a menny". József Attila élete és pályája 1927–1930 (1992) Kész a leltár. József Attila élete és pályája 1930–1937 (1998) Füst Milán-dialógusok ; szerk. Kovács Kristóf András, Szabolcsi Miklós; Anonymus, Bp., 2000 ( Belépő ) József Attila élete és pályája I–II. (együttes kiadás, 2005) József Attila Párizsban / Attila József à Paris ; szerk. Szabolcsi Miklós, franciára ford. Günther L. Schreiber ford.; Fekete Sas, Bp., 2005 A clown, mint a művész önarcképe ; 2. megújított kiad.; Argumentum, Bp., 2011 Camerata Picena Camerata Picena település Olaszországban, Marche régióban, Ancona megyében. Lakosainak száma 2574 fő (2017. január 1.). Camerata Picena Agugliano, Ancona, Chiaravalle, Falconara Marittima és Jesi községekkel határos. Népesség A település népességének változása: It’s Me, Jamala (kislemez) Az It's Me, Jamala Jamala énekesnő 2010-ben kiadott kislemeze, mely a „For Every Heart” című albuma népszerűsítése érdekében jelent meg. Résztvevők Jamala - ének, zene , vokál Tatiana Skubashevska - szöveg Yevgeny Filatov - gyártó Eugene Filatov - producer Érdekességek A dalban megjelenő „Gaga” és „Amy” Lady Gaga-ra illetve Amy Winehouse-ra utal. British Racing Motors A British Racing Motors (röviden BRM) egy brit Formula–1-es csapat volt, amely – kisebb-nagyobb megszakításokkal – 1951 és 1977 között szerepelt a sportágban, és 1962-ben megszerezte mind az egyéni (Graham Hill), mind pedig a konstruktőri világbajnoki címet. A csapat története A kezdetek A BRM vállalatot 1947-ben alapította a brit autóversenyző Raymond Mays és Peter Berthon, azzal a céllal, hogy az olasz és a francia márkákhoz hasonlóan különböző brit vállalatok egyszer egy motorsportprojektbe egyesüljenek. Kereken 100 cég vett részt a megvalósításban, így a Rolls Royce szállította a kompresszorokat az első modellhez, az 1.5 literes, V16-os motorral felszerelt P15-höz. 1951-1957 A csapat 1950-ben debütált egy világbajnokság keretein kívül megrendezett versenyen, Silverstone-ban, de Raymond Sommer már a rajtnál kiesett. Reg Parnell ősszel majdnem megnyert egy nehéz versenyt Goodwoodban, a csapat azonban újból visszavonult továbbfejleszteni az autót. A BRM első világbajnoki versenyén, az 1951-es Formula–1 brit nagydíjon Reg Parnell ötkörös hátrányban az ötödik helyen végzett. Az 1952-es és 1953-as szezonokban Formula–2-es szabályok voltak érvényben, ezért a BRM felhagyott egy ilyen autó fejlesztésével, és csak néhány világbajnokságon kívüli versenyen vett részt. 1955-ben az új P25-tel tértek vissza. 1956-ban és 1957-ben Mike Hawthorn, Tony Brooks és Ron Flockhart voltak a csapat pilótái, akik rajthoz állak néhány versenyen, de pontot nem szereztek. 1958-1961 Hosszú idő után 1958-ban született meg az első siker: Harry Shell és Jean Behra a holland nagydíjon a második, illetve a harmadik helyen végzett, illetve év végén a negyedik helyet szerezték meg a konstruktőri bajnokságban. Az 1959-es holland nagydíjon Jo Bonnier megszerezte a brit csapat első győzelmét. 1960-ban érkezett a BRM-hez a csapat legeredményesebb versenyzője, Graham Hill, de a sok műszaki hiba miatt nem sok siker jutott neki. 1961-ben a csapatfőnök Alfred Owen eredményeket követelt és a csapat megszűnésével fenyegetőzött. 1962 Az 1962-es évadban csatlakozott a csapathoz Richie Ginther, és Hillel valamint a P57-tel sikerült elérnie a BRM történetének legnagyobb sikerét, megnyerni a csapatvilágbajnoki címet. Négy győzelemmel (Hollandia, Németország, Olaszország és Dél-Afrika) Hill egyéni világbajnok is lett. 1963-1965 1963-tól a BRM motorokat is szállított több csapatnak, és a Hill-Ginther páros, később pedig a Hill-Jackie Stewart kettős jó eredményeinek köszönhetően háromszor egymás után másodikak lettek a konstruktőri bajnokságban (1963, 1964, 1965), csakúgy mint Hill az egyéni pontversenyben. 1966-1969 1966-ban új motorszabályok léptek érvénybe, és az új fejlesztésű H16-os motorral ellátott P83-assal nem sikerült sok jó eredményt elérni, kivéve egy győzelmet Hill kedvenc pályáján, Monacóban. 1967-ben Graham Hill elhagyta a csapatot, akinek a helyére Mike Spencer érkezett, és Stewart két dobogós helyezést szerzett Belgiumban és Franciaországban. Az év végén Stewart a Matrához szerződött, helyét Pedro Rodríguez vette át. A legtöbb futamon párja Richard Attwood volt, de egy-egy versenyen Spence, illetve Bobby Unser is versenyezhetett. Az Attwood-Rodríguez páros két második és két harmadik valamint további két pontszerző helyen ért célba, amely az ötödik helyet jelentette a csapatnak a konstruktőrök között. Az 1969-es évad az előzőnél is rosszabbul alakult. John Surtees és Jackie Oliver egy harmadik, illetve két további pontszerző helyet jegyzett. 1970-1974 Owen Alfred 1970-ben átadta a csapat vezetését testvérének, Jean Stanleynek. Ekkor érkezett Tony Southgate fejlesztési vezetőnek, illetve Pedro Rodríguez négy év után először a belga nagydíjon versenyt nyert a BRM-nek. 1971-ben Jo Siffert és Peter Gethin szintén egy-egy győzelmet aratott, ám Siffert az év végén, egy nem világbajnoki futamon, Brands Hatchben halálos balesetet szenvedett. Ő volt az egyetlen pilóta, aki egy BRM volánjánál halt meg. 1972-ben érkezett a csapathoz Jean-Pierre Beltoise, akinek sikerült Monacóban nyernie. Ez volt az utolsó BRM-futamgyőzelem a Formula–1-ben. 1973-ban Beltoise és Clay Regazzoni mellett a fiatal Niki Lauda is a csapatnál versenyzett egy évig, akire Enzo Ferrari azonnal felfigyelt, és a későbbiekben két világbajnoki címet szerzett az olasz csapatnak. 1974-ben a dél-afrikai második helyezésnek köszönhetően a BRM a hetedik helyen végzett a pontversenyben. 1975-1977 Alfred Owen 1974-ben bekövetkezett halála után a csapat mindig nagy anyagi gondokkal küszködött, és a BRM csődbe ment. Stanley-BRM néven 1975-ben Mike Wilds és Bob Evans ismét szerepelt a sorozatban, de nem szereztek pontot. Egy év kihagyás után, 1977-ben még indultak néhány versenyen, majd végleg befejezték Formula–1-es pályafutásukat. Match play A match play a golf egyik játékformája, amely a stroke play 1759-es megjelenéséig egyedüliként létezett. Két játékos, ill. két kétfős csapat játszhatja. Mindkét fél a lehető legkevesebb ütésszám („score“) elérésére törekszik, a lyuk megnyerése egy pontot ér. Ha felek azonos score-t érnek el, akkor mindketten fél pontot kapnak. A meccset az a fél nyeri, aki az adott fordulóban legtöbb lyukat nyerte meg. Egy forduló általában 18 lyukat jelent, de 2006 óta léteznek 9 lyukas fordulók is. A match play ritkább esetben állhat több fordulóból is. Ha a játék az utolsó lyuk után is döntetlenre áll („all square“), akkor az ún. extra lyukak döntenek a győzelemről. A játék addig folytatódik, amíg az egyik fél meg nem nyeri valamelyik lyukat. Ez jellemzi a kiütéses rendszerű versenyeket is, ahol a játékosok igyekeznek bejutni a következő fordulóba. Ha a felek csapatokat alkotnak és csak egy-egy játékos jut tovább, akkor az eredmény döntetlen. Abban az esetben, ha az egyik játékos labdája az adott fordulóban elérhetetlenné válik, a szabály értelmében a játék befejeződik. Amennyiben egy játékos előnye három pontra növekszik, két lyukkal a forduló vége előtt, akkor a végeredmény „3 és 2“ (= 3 lyuk előny és 2 még hátra van). 18 lyuk esetén a lehetséges legnagyobb különbség „10 és 8“, a legkisebb (extra lyukak nélkül) pedig „1 és 0“. A match play netto értékelésénél a rosszabb játékos, az adott lyuk eléréséhez megállapított ütésszámhoz plusz ütéseket kap. Ha például egy játékos hendikepje 18, akkor a pálya minden szakaszán egy plusz ütés áll a rendelkezésére, szemben azzal, akinek a hendikepje 0. Ebben az esetben a jobb játékosnak két ütéssel kevesebbel kell elérnie a lyukat, hogy az adott szakaszon nyerni tudjon. A hendikepütések száma nem haladhatja meg a megjátszható lyukak számát. A match play sajátossága, hogy a játékos megadhatja az ellenfél ütését az adott lyukra vagy akár az összes szakaszra vonatkozóan. Ebben az esetben az ellenfél következő ütése a lyukba való betalálásnak számít. Erre általában akkor kerül sor, ha az ellenfélnek már nincs esélye nyerni, azonban taktikai lépésként is használható, az ellenfél önbizalmának növelésére. A megadás nem utasítható el és nem is vonható vissza. A játékformának létezik egy three ball nevű változata, amelyben hárman játszhatnak egymás ellen. Ebben az esetben mindhárom játékos két külön mérkőzést játszik. Lentillac-Saint-Blaise Lentillac-Saint-Blaise település Franciaországban, Lot megyében. Lakosainak száma 155 fő (2015). Lentillac-Saint-Blaise Capdenac, Cuzac, Felzins, Lunan és Saint-Félix községekkel határos. Népesség A település népességének változása: KkStB 73 sorozat A kkStB 73 sorozat egy tehervonati szerkocsisgőzmozdony-sorozat volt a cs. kir. osztrák Államvasutaknál (k.k. österreichische Staatsbahnen, kkStB). Története A kkStB ezeket a négycsatlós mozdonyokat 1885 és 1909 között szerezte be. Az első mozdonyokat (73.01-04) az Arlbergbahn-nak szerezte be, a 73.23-28-at a Galizische Transversalbahn-nak. A kkStB 73 sorozatú mozdonyokat minden osztrák mozdonygyár gyártotta. Összességében 452 db készült, melyeket a kkStB a 73.001-454 pályaszámcsoportba osztott be. A 73.300 pályaszámot nem adták ki. A 73 sorozat a maga idejében nagyon nagy teljesítményű volt és meghatározó volt az osztrák teherszállításban az elkövetkező 25 évben. Képes volt sík pályán 1650 t elegytömeget 30 km/ó sebességgel, 10 ‰-es emelkedőn 580 t-át , 25 ‰-es emelkedőn pedig 250 t-át 15 km/ó sebességgel továbbítani. Teljesítménye 700 LE volt. A 73-asokat főként Galíciában, Bukovinában, Csehországban és Morvaországban, Bécsben, Salzburgban, Tirol-ban és Vorarlberg-ben használták.. Miután a nagyobb teljesítményű mozdonyok (170, 270, 180, 80) már kiszorították őket a teherszállításból, a továbbiakban a tolatószolgálatban használták. Az első világháború után a 73-asok a következőképpen osztottak meg a monarchia utódállamai között: 233 db a Lengyel Államvasutakhoz került PKP Tp15 sorozatként, 119 db a Csehszlovák Államvasutakhoz CSD 414,0 sorozatként , 25 db az Olasz Államvasutakhoz FS 424 sorozatként , 17 db a Román Államvasutakhoz (CFR), 4 db a Jugoszláv Államvasutakhoz JDŽ 133 sorozatként. A BBÖ-nél 44 maradt, a többi elveszett a háborúban. A ČSD a 414.0 sorozat utolsó mozdonyát 1969 elején selejtezte és a Prágai Országos Műszaki Múzeumnak adta. Az Anschluss után a Német Birodalmi Vasút (Deutsche Reischbahn, DRB) a 44 db BBÖ mozdonyt az 55.5701-5744 pályaszámcsoportba sorolt be. Ezekhez jött még a második világháború folyamán a 73-asokból a ČSD-től (55.5745−5819), a PKP-től (55.5832−5864 és az 55.5866–5897) valamint a JDŽ-től (55.5865) a DRB állományába mozdony. A II. világháború után az Osztrák Szövetségi Vasutak-nek még 38 db mozdony maradt, melyeket a továbbiakban az ÖBB 55 sorozatba osztottak be. Az utolsót közülük 1964-ben selejtezték és az Osztrák Vasútmúzeumnak adták át. A mozdony ma a Strasshofi Vasútmúzeumban található. A Cseh Köztársaságban a sorozat utolsó meglévő példányát 2009-ben főjavították és azóta a Cseh Erdei Turistavasúton (Touristikbahn im Böhmerwald) nosztalgiaüzemű mozdony. Ternay (Vienne) Ternay település Franciaországban, Vienne megyében. Lakosainak száma 181 fő (2015). Ternay Berrie, Saint-Martin-de-Mâcon, Tourtenay, Curçay-sur-Dive és Les Trois-Moutiers községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Maldív rúfia A rúfia (maldív nyelven: ������ ������) a Maldív-szigetek hivatalos pénzneme. Bankjegyek 2015-ös sorozat 2015 decemberében új bankjegysorozatot bocsátottak ki, mind polimer alapanyagúak. Emlékbankjegyek A függetlenség 50. évfordulójára 50 rúfiás polimer alapú bankjegyet bocsátottak ki. Dee Dee Bridgewater Dee Dee Bridgewater (eredeti nevén: Denise Eileen Garrett) (Memphis, Tennessee, 1950. május 27.) amerikai dzsesszénekesnő. Karrierje Ella Fitzgerald dalait már óvodás korában ismerte. Tízéves korában már fellépett Michiganben. Tizenkilenc évesen már a Szovjetunióban koncertezett az Illinois-i Egyetem big bandjével. A hetvenes évek elején több musicalben énekelt a Broadwayn, például ő volt az első fekete bőrű Sally Bowles a Kabaréban. Egyik legnagyobb sikere a The Wiz című darab főszerepe volt, amelyért elnyerte a Tony-díjat. A nyolcvanas években áttelepült Párizsba. A Franciaországban eltöltött idő gyógyulást, fejlődést hozott számomra, nőként és művészként egyaránt, és azt, hogy felfedezhettem a világ többi részét – mondta erről az időszakról az énekesnő. A döntés karrierje szempontjából is jónak bizonyult: saját formációt alapított, bejárta a neves dzsesszfesztiválokat, sorra készítette az albumokat. Három gyereke született: Tulani Bridgewater, China Moses, Gabriel Durand – három egymást követő férjtől. Többször koncertezett Magyarországon is. Fellépett a 12. VeszprémFesten 2015. nyarán (Dee Dee Bridgewater, Irvin Mayfield, Jr. with the New Orleans Jazz Orchestra) Diszkográfia Afro blue – 1974 Dee Dee Bridgewater – 1976 Just Family – 1977 Bad for Me – 1979 Live in Paris – 1986 In Montreux – 1993 – első saját koncert felvétel Keeping Tradition – 1993 Love and Peace – 1995 Duke Ellington – Prelude to a Kiss – 1996 Dear Ella – 1997; két Grammy-díj Koncertalbum – Live at Yoshi's 2000 This is New – 2002, Verve Records J'ai Deux Amours (francia szerelmes dalok) – 2005, DDB Records The Red Earth – Malian Journey , ( Bamakóban , mali zenészek közreműködésével). – 2008 Eleanora Fagan (1915-1959): To Billie with Love from Dee Dee Bridgewater – 2010 Midnight Sun – 2011 Dee Dee's Feathers – 2015 Memphis... Yes, I'm Ready – 2017 Díjai Grammy-díj 1998 Best Jazz Vocal Performance (Dear Ella) 1998 Best Instrumental Arrangement Accompanying Vocal(s) (Dear Ella) 2005 Jazz Vocal Album (J'ai Deux Amours) 2010 Jazz Vocal Album (Eleanora Fagan, To Billie with Love from Dee Dee Bridgewater) Tony-díj Társadalmi szerepvállalása Jótékonysági munkát is végez, az ENSZ tiszteletbeli nagyköveteként járja a világot, így kampányolva az éhezők megsegítése érdekében. Forrás nol Ahmadábád Ahmadábád (gudzsaráti: ������� Amdāvād, hindi: ��������) az indiai Gudzsarát állam legnagyobb városa és 5,1 milliós lakosságával a hetedik legnagyobb városi agglomeráció Indiában. A Szábarmati folyó partján fekszik, az Ahmadábádi kerület adminisztratív központja és 1960-tól 1970-ig (amikor az Gandhinágárba költözött) Gudzsarát állam fővárosa volt. A várost néha Karnávati néven említik, ami egy azonos helyen fekvő régi város neve. A gudzsaráti népnyelvben csak Amdávádnak nevezik. A várost 1411-ben mint a Gudzsaráti Szultanátus fővárosát alapították, névadója Ahmad Sah szultán volt. A brit uralom idején katonai helyőrség állomásozott itt, a várost kiterjesztették és infrastruktúráját modernizálták. Bár a britek beolvasztották a Bombayi Elnökségbe, Ahmadábád továbbra is a gudzsaráti régió legfontosabb városa maradt. A városban virágzó textilipar alakult ki, erről kapta a „keleti Manchester” becenevet. A város az indiai függetlenségi mozgalom élvonalában harcolt a 20. század első felében. Sok polgári engedetlenségi kampány központja volt, amelyek a munkások jogaiért, a polgárjogokért és a politikai függetlenségért szálltak síkra. Gudzsarát állam 1960-as megalapítása után Ahmadábád előtérbe került, mint az állam politikai és kereskedelmi központja. A városban (ami nemrég még földútjairól és bungalóiról volt híres) jelentős építőipari fellendülés és a lakosság számának növekedése tapasztalható. Ahmadábád, a feltörekvő oktatási, információs technológiai (IT) és tudományos központ továbbra is úgy Nyugat-India nagy részének, mint Gudzsarát államnak kulturális és kereskedelmi központja. 2000 óta a városkép teljesen átalakult az újonnan épített felhőkarcolóknak és bevásárlóközpontoknak és multiplex moziknak köszönhetően. A fejlődést azonban hátráltatják a természeti katasztrófák, a politikai instabilitás és a lakosság körében tapasztalható erőszakhullámok. Ezequiel Montero Román Ezequiel Montero Román (Madrid, 1893. február 22. –20. század) spanyol nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása sportvezető. Pályafutása Játékvezetésből 1922-ben Madridban vizsgázott. A Spanyol labdarúgó-szövetség (RFEF) minősítésével országosan, 1929-től a Primera División bírójaként foglalkoztatta. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. A nemzeti játékvezetéstől 1945-ben visszavonult. Primera División mérkőzéseinek száma: 22 (1929–1942). A Portugál labdarúgó-szövetség (FPF) felkérésére az első Portugál labdarúgó-bajnokság kieséses versenyén bíróként tevékenykedett. 1926–1927 között 4 mérkőzésen (3 győzelem, 1 vereség) a Spanyol olimpiai labdarúgó-válogatott egyik vezetője. Visszajárók A Visszajárók (amely a francia cím fordítása Les Revenants, kiejtve /le��v(�)'n�̃/ lérövnan) című sorozat egy televízióban sugárzott, francia dráma- és thrillersorozat. A szériát Fabrice Gobert alkotta. A sorozatot Franciaországban a Canal+, Belgiumban a BeTV és Svédországban az SVT sugározza. Magyarországon a Viasat3 tévécsatorna kezdte vetíteni 2013-ban. Az első évad 8 részből áll. Ez a 2004-es They Came Back című film adaptációja. A 2. évadot 2014-ben fogják először vetíteni. Történet A sorozat egy kis hegyi városban játszódik, ahol több éve meghalt emberek kelnek újra életre, fizikai értelemben is: Camille, egy tinédzser leány, aki 2008-ban egy autóbusz-baleset egyik áldozata lett; Simon, egy 2002-ben öngyilkosságot elkövetett fiatalember; Victor, egy kisgyermek, akit betörők öltek meg 1977-ben; Serge, egy sorozatgyilkos, akit a bátyja ölt meg 2005-ben. A sorozat arról szól, hogy ezek az emberek valamint közeli hozzátartozóik hogyan tudnak megbirkózni azokkal a nehézségekkel, amit a feltámadás okoz. Közben a városban furcsa dolgok történnek: áramkimaradások, csökkenő vízszint a duzzasztóban, sebhelyek megjelenése mind élőkön, mind holtakon… Epizódok Camille Simon Victor Julie Serge és Toni Lucy Adèle A sereg Sommauthe Sommauthe település Franciaországban, Ardennes megyében. Lakosainak száma 115 fő (2015). Sommauthe Beaumont-en-Argonne, Saint-Pierremont és Vaux-en-Dieulet községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Hajtány A hajtány (drezina, egyes tájegységeken nyiknyik) kézi erővel működtetett vasúti jármű. Elterjedt a motoros hajtány is, mely általában valamely belsőégésű motorral működik. A motoros hajtányt vágánygépkocsinak is nevezik. Hasonló célra használatos rokona a sínkerékpár. Rövidített idézetek „Hajtány (draisin): A vasutak nyilt vonalának megvizsgálásakor a pályafentartó közegek vagy a beteget látogató pályaorvosok hajtányokon utazzák be szolgálati szakaszukat. A hajtány négykerekű járómű, melyet a középen álló négy munkás (…) emeltyüknek előre-hátra tolásával hajt. Az utasok részére a hajtány elején és hátsó részén háttámmal ellátott ülések vannak.” (Pallas-idézet) A szerkezet működése egyszerű, csak azt jegyezzük meg, hogy az elérhető sebesség a pálya emelkedési viszonyaitól függ, vízszintes vonalon a hajtányok 15-20 km sebességgel is hajthatók. Ilyen hajtányt ma a vasúttörténeti parkban láthatunk. Néhány évtizeddel később a „szabályzat” már tömörebben fogalmaz: „A hajtány illetve kiskocsi lehet géperejű, vagy nem gépi erővel hajtott jármű. Emberi erővel a vágányból 3 perc alatt eltávolítható.” Hajtányok Magyarországon Magyarországon kezdetben a háromkerekű hajtányok terjedtek el. Ezek az egyszerű szerkezetek egy kerékpárhoz hasonlítanak; evező mozdulatokkal, kézzel-lábbal hajthatók. Az eldőlést egy támasztókerék akadályozza meg, rudazatának módosításával bármilyen nyomtávolságú pályán használhatók. Tömegük 50 kg körüli, így egy ember is a pályára tudja helyezni. Motoros hajtányok nagyobb számban csak az ötvenes évektől terjedtek el vasútjainkon. Ekkor több üzem is ráállt a gyártásukra. Hasonló tervek alapján készültek normál és keskeny nyomközű változatban is. A szélvédővel is ellátott PVG-n (pályamesteri könnyű vágánygépkocsi) nyomtávolságtól függően 3-5 személy utazhat, szükség esetén pár talpfával, szerszámokkal együtt is. Hajtásukat az egykori Pannónia motorkerékpárból származó 250 cm³-es T5-ös blokk végzi. A hajtányokba kerülő motorblokkokat hátrameneti fokozattal is ellátták. A motor lánc közvetítésével hajtja az első tengelyt; a megállásról szalagfékek gondoskodnak. A hajtány súlypontjában lévő kiemelő szerkezettel lehet a járművet megfordítani. A csaknem féltonnás jármű megengedett sebessége 30 km óránként, de ennek akár a duplájára is képes; szinte minden idősebb pályamesternek van valami ezzel kapcsolatos „élménye”. Hajtányok ma Manapság ezek a járművek is lassan eltűnnek vasútjainkról, sorsuk legtöbbször a lángvágó, csak néhány példányt sikerül vasútbarátoknak megmenteni. De Kisterenye vasútállomáson például kettő is ki van állítva. Az elmúlt tíz évben magyarországi amatőrök több házi építésű, elsősorban keskeny nyomközű hajtányt készítettek. Ezekkel a járművekkel a kisvasutak egyes rendezvényein lehet találkozni. Hajtányok külföldön és itthon Főleg német nyelvterületen elterjedt a megszüntetett vagy kisforgalmú vasútvonalakon a kézi- (lábhajtású) hajtányok bérelhetősége. Magyarországhoz legközelebb a burgenlandi Felsőpulya (Oberpullendorf) és Haracsony (Horitschon) közötti szakaszon lehet hajtányokat bérelni. Magyarországon Pest megyében, a királyréti kisvasút végállomásán (Királyrét) próbálható ki, milyen egy igazi kisvasúti hajtány. Ezer Székely Leány Napja Az Ezer Székely Leány Napja a székely népviselet, néptánc és népzene évente megszervezett hagyományőrző találkozója, amelyre rendszerint július első szombatján kerül sor Csíkszeredában. Az évről évre megrendezett találkozó lehetőséget teremt a székely népviselet és népművészet értékeinek bemutatására, megőrzésére, népszerűsítésére. Az 1931-es első rendezvény után néhány évig még sikerült megszervezni a találkozókat, majd 1990-ben elevenítették fel újra, megőrizve eredeti hagyományápoló szerepét. Az esemény seregszemlével kezdődik, Csíkszereda főterén felvonulnak a székely falvak népviseletbe öltözött leányai és legényei, népi játékok bemutatásával, körtánccal szórakoztatják az összesereglett közönséget. Csíkszeredából együtt vonulnak ki a csíksomlyói nyeregbe Csík különböző vidékeiről és a Székelyföld távolabbi tájairól sajátos népviseletükben érkező, néptáncukat, népzenéjüket és népdalaikat magukkal hozó hagyományőrző csoportok. A szentmisét követi a népviselet a népdal és a néptánc több órás ünnepe, a hagyományos népviseletbe öltözött csoportok bemutatkozása a nyeregben épült Hármashalom-Oltár színpadon. Története A két világháború között Az 1920-as évek végén kezdtek kibontakozni Csíkszeredában a székely népviselet, néptáncok, hagyományok, szokások felelevenítését, népszerűsítését célzó mozgalmak. “A népi művészet és háziipar felelevenítése, illetve megörökítése annyira a levegőben volt már, hogy minden értelmiségi - aki tehette – munkakörében e területen tevékenykedett.“ - jellemezte ezt az időszakot az 1929 őszén rajztanárként Csíkszeredába került Vámszer Géza. Felismerte a székely népi hagyományok identitásőrző szerepét Domokos Pál Péter is, a későbbi néprajztudós, aki ugyancsak ebben az időszakban tért haza Budapestről, és 1926-őszétől a csíkszeredai tanítóképző tanára lett. A mindennapi életben is székely harisnyát és csizmát öltött, szőttes bálok szervezését is kezdeményezte, ahová a lányok, asszonyok népviseletbe öltözve, szőttes rokolyában mehettek Egy 1990-ben készült interjúban így emlékezett vissza: “Ezt akartam: az új világba a régi életet vinni és úgy élni, hogy minta lehessen. Azért öltöztem harisnyába és csizmába. A tanártársaim nem lelkesedtek érte, a szemükbe a kultúra a nadrág volt.” A fiatal értelmiségiek hagyományápoló törekvései támogatásra találtak a Szociális Testvérek Társasága (szürke nővérek) és a Katolikus Nőszövetség munkájában. Az általuk kezdeményezett Kaláka mozgalom - az erdélyi falusi asszonyok és leányok mozgalma - egyik szép megvalósítása volt az Ezer Székely Leány Napja. 1931. június 7-én került sor az első Ezer Székely Leány Napra, hosszú hónapokig tartó előkészület után. A Csíki Néplap május 22-i számában megjelent cikk szerint, az eredetileg május 31-re tervezett találkozót egy héttel elhalasztották a választások miatt. A találkozó jelmondata - Hitében erős, erkölcsében tiszta, és önazonosságában szilárd ifjúságot akarunk - tükrözte a szervezőknek azt a törekvését, hogy a népi hagyományok felelevenítésével a közösségi identitást erősítsék. A rendezvényen - minden várakozást felülmúlva - negyvenkét helységből 1600 leány vett részt. A szervezők közt említésre méltó P.Takács Gábor csíksomlyói házfőnök, Stettner Andrea szociális nővér, és a kolozsvári Katolikus Nőszövetséget képviselő Zakariás Flóra nővér neve. “A magyar népviseleti akció Erdélyben június hó 7-én fordulóponthoz érkezett. Hosszú, fáradságos és sokszor csaknem meddőnek látszó előkészítő munkálatok után, a Missziós nővérek Csíksomlyón és Csíkszeredában sikerült népviseleti ünnepélyt rendeztek.A csíksomlyói "Ezer székely leányok napja" a magyar nemzeti viselet feltámadásának ünnepe volt! A szokásos úrnapi körmenet messze kimagaslott az egyházi események sorából azáltal, hogy azon a székely leányok, a missziós nővérek - elsősorban Stettner Andrea testvér – buzdítására, falujuk népi viseletébe öltözve jelentek meg, virágos kertté varázsolva a poros utcákat is. A gyönyörűséges körmenetben 42 falu leányai vonultak fel, nemcsak Csíkból, hanem a távolabbi megyékben fekvő székely falvakból is.” 1932. május 29-én második alkalommal is megrendezték az ünnepséget. A szervezők közt a kolozsvári Nőszövetség mellett a korabeli sajtó beszámolói Dr. Nagy Béniné nevét említik. A szentmisén P. Lukács Mansvét, az erdélyszerte ismert ferencrendi hitszónok mondott ünnepi beszédet. A mise és szentáldozás után az egyes falvak lányai kijelölt sorrendben mutatták be sajátos népi táncaikat, énekeiket, a csoportokat Domokos Pál Péter ismertette. Csíksomlyóról közösen vonultak be Csíkszeredába és részt vettek az úrnapi körmenetben. 1935-ig sikerült megszervezni a találkozót, amely egyre nagyobb hírnevet szerzett, a következő évben a hatóság betiltotta, mint nem kizárólag vallásos jellegű eseményt. Ötévi szünet után 1940-ben szervezték meg újra. Az újjáélesztett hagyomány - 1990 után A kommunista diktatúra éveiben betiltották a rendezvényt, amelyet már a rendszerváltás évében, 1990-ben újjáélesztettek. A rendezvény és mozgalom újra a tradíció-ápolás szerepét és feladatkörét vállalta. Ekkor a hagyomány szerint ugyancsak a Szociális Testvérek köszöntötték a Csíksomlyóra érkezőket, bár a szervezést már nem tudták vállalni. A nevükben Walter Ilona e szavakkal köszöntötte a részt vevőket: “Jöjjünk ide évről-évre az Ezer Székely Leány Napjára, közös szent-misén részt venni, magunkba fogadni az élő Istent, hogy belsőleg is megérlelődjünk a ránk bízandó életek befogadására és felnevelésére! Jöjjünk ide őseink lelkéből meggazdagodni, sajátos kincseinkből megajándékozni másokat és gyarapodni a többiekéből! Jöjjünk ide, hogy dalban, táncban, vidám játékban átéljük a közösség megtartó erejét! " A rendezvény sajátossága, hogy minden évben más-más tájegység mutatja be táncait és hagyományait, majd a különböző néptánc csoportok szórakoztatják a nagyszámú nézőközönséget. Fokozatosan bővült a résztvevők köre, nem csak a szűkebb régióból, hanem egész Székelyföldről és Moldvából is érkeznek tánccsoportok és népdalénekesek, így az utóbbi években már külföldi résztvevőknek is tapsolhatott a közönség. 2000-ben a találkozó megszervezését az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány vállalta. Július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján, a csíksomlyói nyeregben Boros Károly plébános az alapítvány nevében köszöntötte az egybegyűlteket a szentmise előtt. A szervezők ebben az évben hagyományápolást ösztönző, közönségcsalogató fogásnak szánták egy kis fajcsikó kisorsolását. A szórakozást lovaglóverseny nyitotta meg, a Csíki-medence legjobb lovasainak részvételével, melynek győztese egy gyönyörű csikót vihetett haza. Nagy sikere volt a lovasíjász-bemutatónak is. Ezután kezdődött a néptánccsoportok bemutatkozása. Az évről évre változatosabb, színesebb találkozó hagyományos eseményévé vált a lovasverseny, és a lovasíjász bemutatók. A 2001-ben alakult csíksomlyói Székely Íjász Szövetség tagjai rendszeresen bemutatkoztak az Ezer Székely Leány Napján, elkápráztatva a közönséget az ősi magyar harcművészet felelevenítésével. 2003-tól 2007-ig az Ezer Székely Leány Napján rockoperák bemutatóira is sor került az ünnepség zárómozzanataként a csíksomlyói nyeregben a Hármashalom-Oltár színpadon, vagy a Csíki Játékszínben. 2004-ben a csíki és székelyföldi hagyományőrző csoportok mellett magyarországi és burgenlandi műkedvelő együttesek is felléptek a seregszemlén. 2006-ban a rendezvény hetvenötödik évfordulóján a szervező Ezer Székely Leány Napja Alapítvány nagyobb hangsúlyt fektetett a hagyományos programokra. A hetvenötödik seregszemlén csíkszépvízi, csíkrákosi, gyimesi, csíksomlyói, baróti, csíkszentkirályi, székelykeresztúri, remetei, nyárádszeredai, csíkszeredai hagyományőrző tánccsoportokat, a Sapientia – EMTE tánccsoportját, illetve a hajdúszoboszlóiakat láthatta a közönség. 2008-ban Csíkszereda Megyei Jogú Város Önkormányzata vette át a szervezést, az előző évektől eltérően elmaradt a rendezvényt záró rockopera. A szervezők arra törekedtek, hogy ez a nap kizárólag a népi értékeké legyen. Míg korábban inkább a színpadi fellépések álltak a figyelem középpontjában, ezúttal kevesebb együttes lépett fel, a kiemelkedő teljesítményű ifjúsági tánccsoportok mellett a néptánc ismert adatközlőit hívták meg. A színpadi szereplések szüneteiben pedig közös táncházat is szerveztek. A találkozó programjáért a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes felelt. 18 Wheels of Steel: Haulin’ Az 18 Wheels of Steel: Haulin' egy kamion-szimulációs játék, a 18 WoS sorozat ötödik kiadása, mely 2006 végén jelent meg. A játék története Az 18 Wheels of Steel játékcsoporton belül az Across America után jelent meg. A játékot, elődjeikhez hasonlóan az SCS Software cég készítette a ValuSoft (THQ) segítségével, és a THQ jelentette meg. Eltérések a többi játékhoz képest A Convoy -jal ellentétben itt áruszállítás közben is lehet menteni. A realisztika változott. Az Across America -ban ismert több kamion vásárlási lehetőség mellé beépítettek egy Contract rendszert. Ezzel mi magunk karolhatunk fel sofőröket, és dolgoztathatjuk őket az általunk már ismert cégeknél. A kamionok vezetőállásai, műszerei sokkal kidolgozottabbak, és utóbbiak pontos adatokat mutatnak nekünk. A kormányzás megváltozott, most már sokkal többet kell tekerni egy kanyarodásnál. Ha áthajtunk a piroson, a körözésünk maximumra megy fel, ellentétben a régebbi 18 WoS részekkel. Lásd alább Folytatás A játékot a 2007. december 10-én megjelent Pedal to the Metal-lal való egyesítéseként az American Long Haul követte. Sok újdonságot nem hozott, csupán a grafikai motort érte nagyobb változás, két új kamion társaságában. A játékmenet A játék során - hűen a többi 18 WoS szériához - kamionvezető szerepét lehet eljátszani. A játék kezdetén kiválasztható az egyszeres fuvar vagy kampány mód. Egyszeres fuvarnál ki kell választani az induló várost, a célvárost és a rakományt. Kampánynál a nehézségi szintet és a kiinduló várost, melynek a garázsából lehet indulni. Kampány mód Kampányban rendes vezetőként dolgozva új kamionok, garázsok, üres konténerek vásárolhatóak. Egy bizony presztízs elérése után más sofőrök is felkarolhatóak, és cégként foglalkoztathatóak. Lásd lejjebb A játék A játékban 30 kamion és 26 üres konténer közül választhatunk. A kamionokhoz számtalan tuning eszköz tartozik, választhatunk motor, sebességváltó, fék és gumi eszközök közül. A festések lehetősége is számottevő. Létezik 24 cég is, melyektől vállalhatunk fuvart, és azt egy másik céghez elszállíthatjuk. Indulás Kezdésként egy Frisk Coronado kamionnal indulunk. Ezzel végezhetjük a fuvarokat, de vehetünk újabb kamionokat is. Alapból a fővárosunk garázsa elől indulhatunk el. Érdemes a játék elején olyan fuvart találnunk, mely nem megy a világ végére, és elég sok pénzt hoz. A jó kezdés a kulcsa a sikernek. Árufelvétel A térképen, vagy a céglistában kiválaszthatjuk a céget, majd elmehetünk hozzá. Ha a cég telephelyére érkezünk, egy ezüst színű, fentről-lefelé mozgó nyíl helyére kell állnunk. Ott lenyomni a HASZNÁL billentyűt, majd kiválasztod a csomagot. Ha kiválasztottad, megjelenik a célvárosok és célcégek listája, és az érte fizetett érték. Ha eldöntötted mit akarsz fuvarozni, kattints az ACCEPT JOB gombra. Ezután a térképen megjelenik kis piros körrel a csomagod jele, azt követve felszedheted. Az áru melletti üvegpohár jelzés törékenységet jelent. Az ilyen áruk egy apró fékezéstől is sérülhetnek. Ha a célváros mellett egy zsák szimbólumot látunk, az túlsúlyt jelent. Ilyenkor a súlymegállapító állomásokon túlsúly büntetést kell fizetnünk, mely a legtöbb rakománynál 12 000 dollár. Rakomány-csatolás Itt a játékosnak a különböző nézetek használatával kell a rakomány felé pozicionálnia, majd hátramenettel közelítenie hozzá. Ha elég közel került hozzá, megjelenik a figyelmeztetés, és (alapesetben a T gombbal) felvehetjük a csomagot. Fuvarozás Ezután érdemes megkeresni a térképen, a laptop használatával a célvárost. Keressük ki a legrövidebb és leggazdaságosabb útvonalat. Ezután a jármű vezetésévél eljutunk a célvárosba. Áruleadás / Kirakodás Ez a nehéz rész a dolognak. Ha megvan a térképen a kis piros kör (ami most a céljelet jelenti), oda kell menni. Ez a környezetünkben egy piros csíkos keret jelzi. Használjuk újra a különböző nézeteket, az előre-hátra mozgást és tolassunk be a piros helyre. Ha megjelenik a figyelmeztetés, a T billentyű lenyomásával leadhatjuk a rakományt. Ezután megjelenik az információ, megmondják mennyit adtak érte, és ha sérült a rakomány, ebből mennyi büntetés jár. Ha leadtuk a csomagot, kezdődik az egész elölről. Újra keresni kell céget, majd fuvarozni. A fuvarozással ismertséget szerez a játékos a cégnél, amelyet később, az ő általa megismert sofőrök beosztásához szükséges. A játék realisztikája A játék kidolgozottsága nagyot ugrott a Pedal to the Metal-hoz képest. A hegyekben többször esik az eső, Dél-Kanadában havazik. A rendőrségi „körözéssel” kapcsolatban is újítottak. Ha ütközik a vezető gyorsan hajt akadályozza a forgalmat kivilágítás nélkül vezet este vagy nekimegy a rendőrautónak kihagyja a súlyozót akkor büntetést kell fizetnie. A körözési szint egy idő után esik, de ha magas körözéssel elhaladunk egy rendőrautó mellett, az a nyomunkba siet és megbüntet. Balesetek A játék baleseti realisztikája, igaz hogy nőtt, de így is szegény. Ha letolunk az útról egy autót, és az fejre áll; eltelik 1-2 perc és már újra megy is. Azonban ha két scriptelt (beépített) autó ütközik, kicsit nagyobbak a bajok. Ez sajnos máig egy bughoz vezet, erről olvashatunk alább. Bugok A játékban eddig két bugot figyelhettünk meg: Amikor két NPC autó ütközik, akkor egymás felett repkednek, ugrálnak. Valószínűleg a kód hibájából beleakadnak egy pixelbe és ezért történik. Ez ellen nem lehet védekezni. Azon cégek telephelyén ahol nem beton aljzat van, és a Szállítmány felvétele/leadása előtti fékezéskor a jármű „leeshet” a pálya alá. Mesterségesen is előidézhető egy bug, ha autópályán a Tempomat (Cruise Control) használata közben sorozatosan váltjuk a balra és jobbra indexet. A pálya A játék alapesetben egy USA pályán játszódik, melybe beletartozik Dél-Kanada (Calgary-Winnipeg vonal). A pályán különböző használható objektumok találhatóak, melyek éppen könnyítik vagy nehezítik a munkánk. Egyéb pályák Az alappályán kívül létezik egy fejlesztés alatti Német és Magyarország pálya. A pályaobjektumok A garázs egy olyan hely, hol a megvásárolt járműveket és trélereket tárolhatjuk. Itt ki is tudjuk pihenni magunkat. A parkoló hasonló hely a garázshoz, csak itt a kamionunk saját hálófülkéjében alszunk. Itt tudunk tankolni. Álljunk a forgó olajcsepp jelre, állítsuk le a motort, majd a HASZNÁL billentyűvel tankoljunk meg. Oldalt követhetjük a betankolt gallonok számát, és az árát. Hasonló hely a garázshoz. Egy kis ellenérték fejében kipihenhetjük magunkat és bérelhetünk sofőröket. A kamionárusnál sokat futott, használt járműveket vásárolhatunk. Innen a járművek a fővárosi garázsunkba kerülnek. A szerviznél megjavíthatjuk a vezetőfülke és motorjármű elhasználódott alkatrészeit. Vehetünk bele tuning eszközöket, újrafesthetjük. A súlymérőnél megmérik a rakomány súlyát és ellenőrzik, hogy az út elbírja-e. Ha igen, továbbmehetünk, ha nem, akkor 12 000 dollár büntetést kell fizetnünk. A nehéz árura legtöbbször a cég a rakomány kiválasztásakor emlékeztet. Az USA-Kanada határon van egy vámellenőrzés. Ez csak a valóság beépítése és a játékos fékezése. Különösebb haszna nincs. Az út sarkán áll, általában nappal. Ha magas körözéssel elhaladunk mellette, utánunk jön és megbüntet. Amennyiben gyors a kamionunk, és ügyesen vezetünk, lerázhatjuk, megúszva ezzel a büntetést. A HUD A két irányjelző között található a benzintank töltöttségi szintje. A légnyomás, vízhőmérséklet és benzintank alatt az AIR PSI, WATER TEMP, FUEL feliratok pirosra váltanak, ha a határértéket meghaladják. (Nyomásnál és benzinnél túl alacsony, hőmérséklet esetén ha túl magas). Nézetek A játékban 5 féle nézet található. A vezetőfülke Viszonylag elég igényesen kidolgozott, a műszerek jól látszanak, és a fülkéből vezetéshez is jól mutatják az értékeket, némely része aktív is a játéknak megfelelően látható, a motorfék, és a kézifék „karok/gombok” mozgása is, a pedáloké nem. Az is hiba, hogy a fülke éppen hogy belátható, a háló rész egyáltalán nem látszik. A „laptop” használata A vezetés közben az N gomb lenyomásával a játékos előhozhatja a laptopot. Itt a következő információk közül lehet választani: Egyszeri fuvarozásnál csak a térkép és a vészhívás elérhető. Billentyűparancsok Itt az eredeti beállítások szerepelnek. A megváltoztatást a Beállítások alatt meg lehet tenni. A játék angol billentyűzeten fut, a billentyűparancsok arra vonatkoznak. Magyar billentyűzet esetén a [, ] és stb. jelek más helyen vannak. A játék bolti helyzete A játék Magyarországon nem kapható, nem is lesz valószínűleg. Az Egyesült Államokban az ára 37–40 dollár között mozog. (Ez forintban 6 000–7 500 forintnak felel meg.) Rendszerkövetelmények Windows® 98/ME/XP Pentium® 4 1.4 GHz 256 MB RAM DirectX® 9.0c 64 MB 3D videokártya DirectX 9.0-es hangkártya 540 MB szabad hely a merevlemezen Egér és billentyűzet vagy Joystick és kormány&pedál 2028 Évszázadok: 20. század – 21. század – 22. század Évtizedek: 1970-es évek – 1980-as évek – 1990-es évek – 2000-es évek – 2010-es évek – 2020-as évek – 2030-as évek – 2040-es évek – 2050-es évek – 2060-as évek – 2070-es évek Évek: 2023 – 2024 – 2025 – 2026 – 2027 – 2028 – 2029 – 2030 – 2031 – 2032 – 2033 Várható események Határozott dátumú események január 26. – Gyűrűs napfogyatkozás Észak-Amerika keleti része, Közép - és Dél-Amerika , Nyugat-Európa és Északnyugat- Afrika felett. július 22. – Teljes napfogyatkozás Délkelet-Ázsia , Ausztrália és Új-Zéland felett. november 4. – Elnökválasztás az Amerikai Egyesült Államokban . Az év témái 2028 a sportban A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 2017-es limai közgyűlésének döntése értelmében Los Angeles ad otthont a nyári ötkarikás játékoknak . Veliki Komor Veliki Komor falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Mače községhez tartozik. Fekvése Krapinátóltól 12 km-re délkeletre, községközpontjától 3 km-re északnyugatra a horvát Zagorje területén fekszik. Története Itt feküdt a középkorban a "Kumur" nevű birtok, a mai Veliki Komor, melyet IV. Béla király 1267-ben a Bedekovics családnak adományozott. 1430-ban a család az adományozó oklevéllel bizonyítja tulajdonjogát a birtokra. A falunak 1857-ben 499, 1910-ben 801 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Zlatari járásához tartozott. 2001-ben 453 lakosa volt. Nevezetességei Szent Benedek tiszteletére szentelt kápolnája. Jun Jun egy község Spanyolországban, Granada tartományban. Jun Alfacar, Granada, Pulianas és Víznar községekkel határos. Lakosainak száma 3681 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: După Deal (Nagylupsa község) După Deal falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Fekvése Muska közelében fekvő település. Története După Deal korábban Muska része volt. 1956 körül vált külön 189 lakossal. 1966-ban 172, 1977-ben 165, 1992-ben 92, 2002-ben 62 román lakosa volt. Chris Cooper Chris Cooper (Kansas City, Missouri, 1951. július 9. –) Oscar-díjas amerikai színész. A korai évek Cooper a Missouri állambeli Kansas City városában született. Édesanyja Mary Ann a családi otthon háztartását vezette, míg édesapja Charles Cooper, miután leszerelt az amerikai légierőtől, egy szarvasmarhafarmot működtetett. Cooper szülőhelyén kezdte meg tanulmányait, majd a University of Missouri egyetemre került, ahol mezőgazdasági és dráma szakon végzett. Az egyetem elvégzése után Cooper New Yorkba költözött, hogy megkezdje színészi karrierjét. Pályafutása Első filmszerepét (amely egyben főszerep is volt) John Sayles rendező, Azok a véres napok című filmjében kapta 1987-ben és később a rendező további munkáiban is gyakran tűnt fel. Ezek után több televíziós munka következett, majd 1991-ben a Robert De Niro főszereplésével készült Feketelistán című filmdrámában bukkant fel egy kisebb szerepben. De Niro-val a későbbiekben még két filmben kerül össze. 1995-ben a Wesley Snipes neve által fémjelzett Pénzvonat-ban látható, majd 1996-ban egyik legemlékezetesebb alakítását a Lone Star - Ahol a legendák születnek című film kisvárosi seriffjeként nyújtotta. A karaktert a már említett rendező, John Sayles kifejezetten Cooper számára írta. Szintén ebben az évben látható volt Joel Schumacher sztárok sorát felvonultató krimijében, a Ha ölni kell mozijában is. 1998-ban szintén egy De Niro szereplésével készült alkotásban, a Szép remények-ben tűnik fel, és még ebben az esztendőben szerepet vállal Robert Redford, A suttogó című filmdrámájában is. Cooper idővel olyan filmekkel a háta mögött, mint az Amerikai szépség (1999), mely 2000-ben elnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat, vagy a Mel Gibson főszereplésével készült A hazafi (2000) a legjobb karakterszínészek közé küzdötte fel magát és népszerűségét csak növelte a 2002-ben elnyert Oscar-díj. Az Adaptáció című, Nicolas Cage és Meryl Streep nevével fémjelzett film mellékszerepéért a színész egy sor neves kitüntetést tudhat magáénak. 2004-ben a Kormányzóválasztás című filmben egy olyan szenátort alakított, akit az akkori amerikai elnök George W. Bush-ról mintáztak. A sikernek köszönhetően a színész olyan filmekkel gyarapíthatta filmográfiáját, mint a Vágta (2003), Capote (2005), Sziriána (2005) vagy a Bőrnyakúak (2005). Magánélete Cooper otthona a Massachusetts állambeli Kingston városában található. Felesége Marianne Leone Cooper, akit 1983-ban vett feleségül. Neje 1987-ben egy fiúval (Jesse Lanier Cooper) ajándékozta meg. 2005-ben azonban a színész életét szörnyű tragédia árnyékolta be, hiszen gyermeke agyvérzés következtében elhunyt. Emlékére egy alapítványt hoztak létre. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Chris Cooper című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Konsztandínosz Joszifídisz Konsztandínosz Joszifídisz (görögül: Κωνσταντίνος Iωσηφίδης; Szaloniki, 1952. január 14. –) görög válogatott labdarúgó. Pályafutása Klubcsapatban Egész pályafutását a PAÓK csapatában töltötte. 1971 és 1985 között 397 mérkőzésen lépett pályára és 16 gólt szerzett. A görög bajnokságot 1976-ban és 1985-ben, a görög kupát 1972-ben és 1974-ben nyerte meg csapatával. A válogatottban 1974 és 1982 között 51 alkalommal szerepelt a görög válogatottban és 2 gólt szerzett. Részt vett az 1980-as Európa-bajnokságon. Sikerei Görög bajnok (2): 1975–76, 1984–85 Görög kupa (2): 1971–72, 1973–74 Barta Sylvia Barta Sylvia (Ózd, 1970. január 26. –) műsorvezető. Élete Ózdon született, majd három év múlva szüleivel Százhalombattára költözött. Budapesten járt gimnáziumba. Gyermekkorában, példaképe, Kudlik Júlia hatására híradós-bemondó szeretett volna lenni. Már húszéves korában megízlelte a televíziózás világát. Karrierjét a százhalombattai televíziónál kezdte, később a budapesti Nap TV-nél szerkesztő-riporterként dolgozott. Számára az áttörést a kereskedelmi csatornák indulása jelentette. Ő lett a TV2 első női időjárás-jelentője. 1999-ben szerepelt a TV2 Osztálytalálkozó című műsorában, a vetélytársa Bochkor Gábor volt. Vezette a Találkozások című magazinműsort, ahol kreativitását is kibontakoztathatta. Ez idő alatt beszédtechnikai órákra járt és meteorológusokhoz járt tanulni. Férjhez ment Kolossváry Ádámhoz, majd 2004-ben elveszített első kisbabáját, ezért szakított a csatornával és a televíziózással is. Két lány, Zsófia (2004) és Dorka (2007) édesanyja. Az RTL Klub őt bízta meg a Száz leggazdagabb magyar című ismeretterjesztő műsor vezetésével. Mára artritisze miatt teljesen feladta a televíziós munkát, jelenleg a debreceni Arthritis Alapítvány „nagyköveteként” fejt ki felvilágosító tevékenységet. Kemping A kemping sátrak vagy lakókocsik befogadására alkalmas elkerített terület. Lehet kereskedelmi szálláshely vagy vadkemping. A kemping, mint kereskedelmi szálláshely: az a külön területen kizárólag szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából létesített szálláshelytípus, amelyben szállás céljából a vendégek és járműveik számára elkülönült területet (a továbbiakban: területegység), illetve üdülőházat (a továbbiakban együtt: lakóegység) és egyéb kiszolgáló létesítményeket (például tisztálkodási, mosási, főzési, egészségügyi célokat szolgáló vizesblokk, portaszolgálat stb.) biztosítanak, és amely legalább kilenc lakóegységgel rendelkezik. Rendeltetése Főleg nyári időszakban a természetet kedvelő és szállodai vagy panziós ellátást nem igénylő, sátorral rendelkező autósok, vagy lakókocsival utazók számára nyújt elszállásolási lehetőséget. Kempingeket legfőképpen olyan helyeken létesítenek, ahol sátrak, faházak, lakókocsik felállítására hely kínálkozik. A terület jellemzője mindenütt a megfelelő közművesítettség. Jellemzői A kemping mint kereskedelmi szálláshely Magyarországon általánosan megfelel a következő jellemzőknek (a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló 239/2009. (X.20.) Korm. rendelet alapján): A terület bekerített és pormentes, a csapadékvíz elvezetése megoldott, gépjárművel való közlekedésre alkalmas belső utak és az egész területen közvilágítás van. Legalább segélyhívó telefon áll a vendégek rendelkezésére. Egy területegység nagysága átlagosan legalább 40 négyzetméter. Nemenként elkülönített hideg-meleg vizes zuhanyzó és mosdó (mosdókagylónként polccal, tükörrel és elektromos csatlakozóval), valamint vízöblítéses WC (kefével és -tartóval, WC-papírtartóval és papírral) és kézmosási lehetőség áll rendelkezésre. A vendégek részére fedett helyiségben főző-, mosó- és mosogatóhely biztosított A kempingben hulladék(szemét-)gyűjtők találhatók, melyek rendszeres ürítése/kezelése megoldott. A tisztálkodási, mosási, főzési és egészségügyi célokat szolgáló vizesblokk követelményei minden 250 fő (egy területegységre átlagosan 2,5 fővel számolva) után (ha a kemping területén üdülőházban is nyújtanak szálláshelyszolgáltatást,az üdülőházban elszállásolható vendégszámot az alábbi követelmények meghatározása során a számításnál figyelmen kívül kell hagyni azon tételek vonatkozásában, amelyek az üdülőházban rendelkezésre állnak): Mosdó 4 db, ebből: meleg vizes 2 db; Zuhanyfülke 4 db, ebből: meleg vizes 2 db; WC csésze 7 db, piszoár 1 db; Mosogató 1 db, ebből: meleg vizes 1 db; Mosómedence 1 db, ebből: meleg vizes 1 db; Főzőhely 1 db; Kémiai WC kiöntő 1 db Egész éves üzemelés esetén a fűtési időszakban a tisztálkodási, főzési, mosogatási és mosási szolgáltatások fűtött helyiségben biztosítottak. A kempingben 24 órás recepció/portaszolgálat működik. A közös helyiségek és a kemping közterületeinek naponkénti takarítása biztosított. Magyarországon az első kemping 1959-ben nyitotta meg kapuit, ma a férőhelyek száma 120 000 körül mozog. 2016-ban 514.011 vendég 1.786.819 vendégéjszakát töltött el a hazai kempingekben. A kempingek minősítése A kempingek minősítése önkéntes alapon történik. A „kemping csillaggal” nemzeti tanúsító védjegy a turizmusért felelős tárca által létrehozott és működtetett tanúsító védjegy, amelynek alapvető célja, hogy garanciát nyújtson a szálláshelyszolgáltatás-nyújtás minőségének a szakmai elvárásoknak megfelelő színvonalára. A védjegy tanúsítja, hogy a szolgáltatások minősítése előre meghatározott, a Magyar Kempingek Szakmai Szövetsége által kidolgozott és a turizmusért felelős tárca által jóváhagyott szakmai szempontrendszer alapján történik. A kempingek minősítése során az alábbi fokozatok érhetők el: egycsillagos kemping, kétcsillagos kemping, háromcsillagos kemping, négycsillagos kemping, ötcsillagos kemping. Legális „vadkempingek” Vannak olyan országok, ahol a turisták bármely, arra alkalmas helyen, a törvényes előírások betartásával, bármiféle díj fizetése nélkül sátrat verhetnek. Ezek közé tartozik pl. Magyarország és Svédország. A 2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról 91. § alapján az erdőben - annak rendeltetésétől függetlenül - üdülés, sportolás és kirándulás céljából gyalogosan, emberi erővel hajtott kerékpárral, lóval, valamint az erdészeti feltáró hálózat részein sport vagy turisztikai célú, lóval vontatott járművel bárki saját felelősségére ott tartózkodhat, amit az erdőgazdálkodó tűrni köteles kivéve, ha azt más jogszabály korlátozza vagy az arra jogosult a látogatás korlátozását az e törvényben foglaltak alapján elrendelte. A nemzeti parkokban és természetvédelmi területeken sátorozni jellemzően a kijelölt területeken szabad illetve a nemzeti park igazgatóság külön engedélyével. A törvény 93. § alapján az erdőgazdálkodó hozzájárulásával szabad az erdőben huszonnégy órát meghaladóan üdülési, illetőleg sportolási célból tartózkodni, táborozni, továbbá sátrat felverni. Thiago Alcântara Thiago Alcántara do Nascimento (San Pietro Vernotico, 1991. április 11. –) olasz születésű spanyol labdarúgó, aki az FC Bayern München játékosa. Pályafutása Fiatal évei Thiago, San Pietro Vernotico született, Olaszországban és Spanyolországban nőtt fel. Édesapja az brazil Mazinho. Flamengonál kezdte a labdarúgás alapjait elsajátítani, 5 éves korában költözött Spanyolországba az apjával, és a helyi Ureca csapatánál szerepelt. 10 évesen visszatért a Flamengo csapatához. 2005-ben ismét visszatért Spanyolországba , az FC Barcelona akadémiájára került. Barcelona 2009. május 17-én 18 évesen debütált az első csapatban, amikor Eiður Guðjohnsen cseréjeként pályára lépett a 63. percben a RCD Mallorca ellen. 2010. február 20-án Yaya Touré cseréjeként pályára lépett a 76. percben, ekkor megszerezte az első gólját az első csapatban a Racing Santander elleni győztes (4-0) mérkőzésen, a Camp Nou-ban. Második góljátt a UD Almería ellen szerezte 2011. április 9-én. Ő szerezte a harmadik cél ellen, a Real Sociedad a kezdet. Véget vetett a 2010-11 szezonban a 17 játék, három gólt és három segíti alatt övét. 2011. június 29-én meghosszabbították a szerződését 2015. június 30-ig, a kivásárlási ára 90 millió €. Több játéklehetőség reményében 2013. július 14-én a Bayern München csapatához igazol 20 millió € ellenében. Bayern München 2013. július 14-én a Bayern München-be igazolt 20 millió €-ért, 4 évre kötelezte el magát a klub mellett. Válogatott Részt vett a 2008-as U17-es labdarúgó-Európa-bajnokságon a spaonyol U17-es csapattal , végül megnyerték. Ő is tagja volt a U19-es válogatottnak a 2010-es U19-es labdarúgó-Európa-bajnokságon, ahol a döntőben kaptak ki a Francia válogatottól. A 2011-es U21-es labdarúgó-Európa-bajnokságot megnyerű keretnek is tagja volt, a döntőben 40 méteres szabadrúgás gólt lőtt Svájcnak. 2011. augusztus 10-én debütált a felnőtt válogatottban az Olasz válogatott elleni barátságos mérkőzésen, a mérkőzést 2-1-re elvesztették. Család Apja az egykori brazil futballista, Mazinho. Édesanyja Valéria Alcantara röplabda játékos. Öccse, Rafinha jelenleg az Inter játékosa. Sikerei, díjai Barcelona La Liga: 3 Spanyol labdarúgó-szuperkupa: 2 UEFA-bajnokok ligája: 1 Spanyolország U17-es Európa-bajnokság: 1 U21-es Európa-bajnokság: 1 Bézac Bézac település Franciaországban, Ariège megyében. Lakosainak száma 351 fő (2015). Bézac Bonnac, Escosse, Pamiers és Saint-Amans községekkel határos. Népesség A település népességének változása: IV. Theuderich frank király IV. Theuderich (713 – 737. márciusa/áprilisa) frank király 721-től haláláig. III. Dagobert fiaként született. Nagy Károly nagyapjának, Martell Károlynak befolyása alatt álló bábkirály volt, így a korabeli krónikások egyáltalán nem foglalkoztak személyével. Úgyszólván egészen észrevétlenül hanyatlott ősei sírjába. Halálát egyetlen krónikás sem jegyezte föl, s Martell Károly a trónt bátran betöltetlenül hagyhatta, nem törődött azzal senki. 1988-as labdarúgó-Európa-bajnokság (selejtező – 3. csoport) Az 1988-as labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőjének 3. csoportjának mérkőzéseit tartalmazó lapja. A csoportban Franciaország, Izland, az NDK, Norvégia és a Szovjetunió szerepelt. A csapatok körmérkőzéses, oda-visszavágós rendszerben játszottak egymással. A csoportelső Szovjetunió kijutott az 1988-as labdarúgó-Európa-bajnokságra. Mérkőzések Az időpontok helyi idő szerint értendők. Fenyőkút Fenyőkút (népiesen Fenyőkútja, románul: Fântâna Brazilor) Korond községhez tartozó falu Erdélyben, Hargita megyében. Fekvése Fenyőkút Korondtól 6 km-re fekvő szétszórt házcsoportokból és esztenákból alakult szórványtelepülés. A Melegpatakfő (1005 m ) és a Datka (963 m) között fekvő szórványfalut Korondról a piac érintésével, az Észak-vize mentén közelíthetjük meg, egyes részeit pedig a 13A műútról a Köves-, Égettvész- és Nagy-Lapos-patak mentén vezető ösvényeken. Története Régen Korond 12. tízeseként tartották nyilván. 1898-ban törzskönyvezték. A korondi lakosság legelőként használta a "hegyen" lévő területeket. Orbán Balázs a korondi fennsíkot szépnek találta, az irtványokon a legelésző nyájakat és a regényes fekvésű pajtákat emelte ki. A hagyomány szerint az első "fészekrakók" a múlt század első felében telepedtek fel Korondról, s égetéssel, favágással irtották az erdőt, bővítették a művelhető földeket és legelőket. 1903-ban 31 ház jelzi az alakuló bokortanyát. A trianoni békeszerződés előtt Udvarhely vármegye Parajdi járásához tartozott. Lakossága 1910-ben 243-an, 1992-ben 401-en (mind magyarok) laktak Fenyőkúton. A lakosság fő foglalkozása ma is a havasi állattenyésztés. 1992-ben 401 lakójából 401 magyar volt. A falu lakóinak túlnyomó többsége római katolikus vallású, de szép számban élnek itt unitáriusok is. Nevezetességek A település kultúrháza a Fenyőkúti Kultúrotthon. A faluban található egy kis fatemplom, aminek védőszentje Szent Bertalan apostol, ez a helybélieknek búcsújáró helye is egyben. A búcsú alkalmából falunapokat is szerveznek. A település iskolájának építése 1912-ben fejeződött be. Itt található a fenyőkúti tőzegláp. Ezermagtömeg Az ezermagtömeg egy növényfaj ezer – a minta átlagának megfelelő, ép – magja szárazanyag-tartalmának tömege grammban kifejezve (általában a raktározásra kerülő magvak nedvességtartalma a 14%-ot nem haladja meg). Mértékegysége tehát: g/1000 db. Az ezermagtömeg fajra, fajtára jellemző mennyiség, de jelentős variációk lehetnek az időjárás és egyéb környezeti tényezők függvényében. A növénytermesztésben gyakran tapasztalható, hogy a nagyobb magvak nagyobb teljesítményű egyedeket eredményeznek. Az ezermagtömeg ismerete igen fontos a vetőmagszükséglet számításában. Megállapításához granométert használnak. A granométer működése: kb. 40 × 60 cm-es táblán sorba rendezve 100 piros kör helyezkedik el, ezekbe húzzák bele a magokat, így számuk könnyen megállapítható. A manuális megoldás mellett szívófejes vagy fotoelektromos magszámlálót is használnak. Néhány növény ezermagtömege: 1963-as magyar vívóbajnokság Az 1963-as magyar vívóbajnokság az ötvennyolcadik magyar bajnokság volt. A férfi tőrbajnokságot június 8-án rendezték meg, a párbajtőrbajnokságot június 12-én, a kardbajnokságot június 13-án, a női tőrbajnokságot pedig június 9-én, mindet Budapesten, a Nemzeti Sportcsarnokban. Helmut Pechlaner Dr. Helmut Pechlaner (Innsbruck, 1946. augusztus 17.) osztrák állatorvos, a WWF Ausztria elnöke, a Bécsi Állatorvosi Egyetem tiszteletbeli professzora, a Schönbrunni állatkert egykori igazgatója. Pályafutása Helmut Pechlaner jogász legifjabb gyermeke, Sigurd Pechlaner sebész és Roland Pechlaner limnológus testvére. Szülővárosában Innsbruckban érettségizett, 1972-ben a Bécsi Állatorvosi Egyetemen doktorált, ezt követően 1972 és 1979 között az innsbrucki Alpenzoo igazgatóhelyettesi tisztségét, majd 1991-ig ugyanezen állatkert gazdasági igazgatói tisztségét töltötte be. A Schönbrunni Állatkert igazgatói tisztségét 1992. január 1-jén vette át, s látta el 2007. január 1-jei nyugállományba vonulásáig. Azóta is szakterületének tevékeny művelőjeként a WWF Ausztria elnöke, a Bécsi Állatorvosi Egyetem tanácsának tagja, a Fertői-táj nemzeti park (németül Nationalpark Neusiedlersee-Seewinkel) vezetőségi tagja. Elismerései Tirol tartomány érdemkeresztjét (németül Verdienstkreuz des Landes Tirol) 1994-ben vette át. A Bécsi Állatorvosi Egyetem 2003-ban tiszteletbeli professzori címmel jutalmazta munkásságát. Televíziós munkássága Az ORF közkedvelt ifjúsági tudományos ismeretterjesztő televíziós sorozatának, a Miniversum moderátoraként népszerűsítette szakágazatát egészen 2008-ig. Ezen tevékenységét 2002-ben Arany Romy-díjjal (Goldene Romy) jutalmazták. Nevéhez fűződik még az ORF által 1990 és 1994 között sugárzott Treffpunkt Natur ismeretterjesztő sorozat is. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Helmut Pechlaner című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Duran-hágó A Duran-hágó (olaszul: Passo Duran vagy Duràn) egy kisebb forgalmú, 1605 méter magas alpesi hegyi hágó az olaszországi Dolomitok déli részén, Veneto régióban, Belluno megyében, La Valle Agordina és Zoldo Alto községek közigazgatási határán. A hágó útja (SS347) összeköti az északon fekvő Zoldo-völgyet a déli Cordevole-völggyel és Agordo városával. A hágót a északnyugaton a Civetta és Moiazza hegycsoportja, délkeleten a Mezzodi–Pramper–Tamer hegycsoport (a Déli Zoldo-völgyi Dolomitok csoportja) fogja közre. Fekvése A Duran-hágó a Dolomitok délkeleti részén, a Bellunói-Dolomitok csoportjához tartozó Zoldo-völgyi Dolomitok (Dolomiti di Zoldo) más néven Agordinói Dolimitok (Dolomiti Agordine) területén fekszik. Elválasztja egymástól a Zoldói Dolomitok északi alcsoportját (Dolomiti Settentrionali di Zoldo) a déli alcsoporttól (Dolomiti Meridionali di Zoldo). Maga a hágótető egy széles medencében fekszik, amelyet nyugaton a Civetta–Moiazza csoport, keleten a San Sebastiano-hegylánc határol. A hágó völgye a délnyugatra eső Agordino vidéket (azaz a Cordevole folyó völgyének felső-középső szakaszát, melynek nyelvi-kulturális központja Agordo városa) összeköti az északkeletre eső Zoldo-völggyel. A Duran-hágó völgyének délnyugati kijáratánál, az agordinói oldalon La Valle Agordina község fekszik. Északkeleten a hágóról levezető lejtő a nyugat-keleti irányú Goima-völgybe vezet, ebben a Duran-patak folyik. A Goima-völgy a Forno di Zoldo községhez tartozó Dont településrésznél érkezik a Zoldo-völgybe, a Duran-patak itt a Maè patakba torkollik. La Valle Agordina és Forno di Zoldo községek határvonala a hágón át húzódik. A Duran-hágó vízválasztó is. Délnyugaton a Cordevole folyó vízgyűjtője fekszik. A hágó északkeleti völgyében, a Goima-völgyben, az északnyugat felől ide torkolló Moiazza-patak és a Goima-völgyben eredő Duran-patak a Zoldo-völgyben folyó Maè patakot táplálják. Mind a Cordevole, mind a Maè később a Piave folyóba torkollik, a Dolomitoktól keletre. Közlekedése A hágón át vezető SS347 sz. főút végig szilárd, aszfaltozott burkolatú, de helyenként keskeny, szűk, élesen kanyargós nyomvonalú. Ez az út délnyugaton Fiera di Primieró-nál indul, a Cismon-völgyből, áthalad a Cereda és az Aurine-hágókon, majd Agordótól jön tovább, fel a Duran-hágóra. Az út felső szakaszain erős emelkedőket kell leküzdeni, mindkét oldalon. Az átlagos meredekség 8%, a legnagyobb meredekség eléri a 15%-ot. Az út hossza Agordo városától a hágón át Dont helységig 22 km. A hágótetőről tiszta időben fenséges kilátás nyílik észak felé, az innen kb. 10 km-re, a Zoldo-völgy fölé emelkedő Monte Pelmo tömbjére (3168 m). Az SS347-es út Forno di Zoldótól keletre tovább folytatódik északkeletnek, a Cibiana-hágón át a Cadore-vidék felé. A Duran-hágóban két turistaház működik (Rifugio Tomé, Rifugio San Sebastiano). Turizmus, sport A hágón többször átvezették a Giro d’Italia kerékpáros versenyek útvonalát. Bár a Duran-hágó nem tartozik a legmagasabban fekvő hágótetők közé, mindkét oldalról nagy meredekségű szerpentinutak vezetnek fel hozzá, ezért a legnehezebb szakaszok közé sorolják. A hágón átvezet a Granfondo Sportful extrém hosszútávú hegyi kerékpárverseny útvonala is. Átmegy a hágón az 1.sz. Dolomiti magashegyi túraút, amely nyugatról, a Moiazza hegycsoportban fekvő Carestiato-menedékháztól érkezik, és délnek halad tovább a Zoldo-völgyi Dolomitok déli hegyei, a Monte Tàmer (2547 m), majd a Bellunói Nemzeti Parkban fekvő Monte Talvena (2542 m) és Monte Schiara (2563 m) csúcsain át Belluno városa felé. Ebben a hegycsoportban (a Dolomitok északi és központi csoportjaihoz képest) kisebb a turistaforgalom, nem találkozunk „nagyüzemi turistagyárakkal”. Az 1. sz. Dolomiti magasútba a hágóban más túrautak is betorkollanak. Délről, a Pramperet-menedékháztól jövő Anello Zoldano túraút, északról, Alleghe felől, a Civettán át (vasalt mászóútként) lejövő Tivan-ösvény (Sentiero Tivan) csatlakozik be. A hágótól több irányban gyalogos túrákra lehet indulni. Nyugat felé a Moiazza lábánál fekvő Malga Duran alpesi fennsík kínálkozik túracélként, itt van a Carestiato-menedékház (Rifugio Bruto Carestiato). Hegyjáróknak ajánlható a keleti irányban emelkedő, 2420 m magas Cima San Sebastiano megmászása. 1975-ben az olasz hadsereg hegyivadászai (Alpini) a hágóban egy kis kápolnát építettek (chiesetta alpina). Minden év augusztusának második vasárnapján itt tartják meg az Alpinik ünnepét (La Festa dei Alpìn). Lafitole Lafitole település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 481 fő (2015). Lafitole Sauveterre, Gensac, Maubourguet, Monfaucon és Vic-en-Bigorre községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Rites of Spring A Rites of Spring egy rövid életű post-hardcore/emo zenekar volt Washingtonból. Az Embrace-szel és a Beefeater-rel együtt a nyolcvanas évek egyik legjelentősebb hatású együttese volt az emo műfajban, tiszavirág életű pályafutásuk ellenére, hiszen 1984-ben alakultak meg, és 1986-ban már fel is oszlottak. Tagok Guy Picciotto - gitár, éneklés Eddie Janey - gitár Mike Fellows - basszusgitár Brandon Carney - dobok Diszkográfia Rites of Spring (1985, stúdióalbum) All Through Life (1987, EP, posztumusz kiadás) End on End (1991, válogatáslemez, posztumusz kiadás) Six Song Demo (2012, posztumusz kiadás) Kinizsi Bank A Kinizsi Bank Zrt., vagy röviden Kinizsi Bank egy magyarországi regionális, veszprémi székhelyű kereskedelmi bank. 2007-ben alakult a Kinizsi Takarékszövetkezet kereskedelmi bankká formálásával. Története A bank jogelődjét 1958. július 6-án, Nagyvázsonyban alapították Kinizsi Takarékszövetkezet néven. A takarékszövetkezet 1990-ig kizárólag a nevéhez hűen Nagyvázsonyt és vidéke számára nyújtott pénzügyi szolgáltatásokat. 1990-ben nyitották meg első fiókjukat Veszprémben, 1991-ben pedig Budapesten. A cég 2007. augusztus elsején alakult át általános kereskedelmi bankká, amivel a rendszerváltás utáni első, nem budapesti székhelyű bank lett. Tulajdonosa ekkor összesen 202 magánszemély volt, 16 fiókjukból 14 Veszprém megyében, kettő pedig Budapesten működött. Mérlegfőösszegük ekkor 27 milliárd forint volt. A bank a 2008-ban kirobbant gazdasági világválság ellenére is fejlődni tudott, 2012 végén ugyanezen mutatójuk már 36,73 milliárd forint volt. A Gazdasági Versenyhivatal 2008-ban a bank reklámját a fogyasztók számára részben megtévesztőnek ítélte, amiért a céget megrótta, de pénzbüntetést nem adott. Cseppfoltos trupiál A cseppfoltos trupiál (Icterus pectoralis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Johann Georg Wagler német ornitológus írta le 1829-ben, a Psarocolius nembe Psarocolius pectoralis néven. Alfajai Icterus pectoralis carolynae Dickerman, 1981 Icterus pectoralis espinachi Ridgway, 1882 Icterus pectoralis guttulatus Lafresnaye, 1844 Icterus pectoralis pectoralis (Wagler, 1829) Előfordulása Az Amerikai Egyesült Államok déli részén, Mexikó, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua és Salvador területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, száraz erdők és cserjések, valamint ültetvények és városi környezet. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 21 centiméter, az átlagos testtömege a hímnek 52,6 gramm, a tojóé 44,9 gramm. Életmódja Ízeltlábúakkal táplálkozik, de gyümölcsöt és nektárt is fogyaszt. Hivatkozások A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. április 21.) Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. április 21.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. április 21.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. április 21.) Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2018. április 21.) Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. április 21.) (angolul) Helmut Rahn Helmut Rahn (Der Boss – A főnök) (Essen, 1929. augusztus 16. – Essen, 2003. augusztus 13.) világbajnok német labdarúgó. Pályafutása Helmut Rahn az SV Altenessen 1912 labdarúgócsapatánál kezdte a karrierjét, 1938 és 1946 között játszott ebben a klubban. Ezután a körzeti bajnokságba, az SC Oelde csapatához igazolt, ahol 52 gólt szerzett, végül egy szezon erejéig a Sportfreunden Katernberg csapatnál is megfordult. Legnagyobb klubcsapatban elért sikereit a Rot-Weiss-Essenben aratta, ahol 1951 és 1959 között játszott. Itt lett 1953-ban német kupagyőztes, majd 1955-ben német bajnok. 1952-ben egy argentin gárda, a Racing Club Avellaneda csábította, de végül nem váltott klubot 1959-ig, amikor is az 1. FC Kölnhöz igazolt. Itt egy szezon erejéig játszott, majd egy holland csapathoz, az SC Enschede-hez távozott. Az 1963-ban induló Bundesligában, a Meidericher SV-nál (az MSV Duisburg elődje) játszott. Ebben a csapatban kellett befejeznie pályafutását térdsérülése miatt. Igazi hírnevét azonban a válogatottbeli szereplésének köszönheti. Az 1954-es világbajnok német csapat vezéregyénisége volt. A döntőt a magyar együttessel vívták. A magyarok 2 gyors góllal a mérkőzés elején 2-0-s előnyre tettek szert, majd a németek feljöttek, és Helmut Rahn góljával egyenlítettek, majd Rahn a mérkőzés vége előtt nem sokkal megszerezte győztes találatot. Pályafutása befejezése után a nyilvánosságtól visszavonultan élt, alkoholproblémával küszködve. A 74. születésnapja előtt három nappal, Essenben érte a halál. A futballpályán kivételes irányítói képességeinek köszönhetően kapta a Der Boss becenevet. A Helmut Rahn emlékmű 2004. július 12-én ünnepélyes keretek között az esseni Georg-Melches Stadion előtt mintegy 5500-an gyűltek össze, hogy tisztelegjenek emlékének a róla készült életnagyságú bronzszobor avatásán. Sikerei, díjai 1953 német-kupa győztes 1954 Világbajnok 1955 német bajnok 1964 német bajnoki második helyezett Cnemophilus A Cnemophilus a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a paradicsommadár-félék (Paradiasaeidae) családjába tartozó nem. Régebben a paradicsommadár-félék (Paradisaeidae) családjába sorolták az ide tartozó fajokat. Rendszerezésük A nembe az alábbi 2 faj tartozik: redős paradicsommadár (Cnemophilus macgregorii) Loria-paradicsommadár (Cnemophilus loriae) Chris Fedak Chris Fedak a Chuck egyik vezető producere, illetve számos epizódot írtak közösen Josh Schwartz-cal. A Chuck Fedak első tévés alkotása. Schwartz azt mondja, hogy a Chuck ötlete eredetileg Fedaktól származik: Hajógyári híd A Hajógyári híd (ritkán rövidítve: H-híd) az Óbudai-sziget második átkelője a Duna mellékágán Budapest III. kerületében. A K-hídhoz képest nagyobb kapacitású közúti összeköttetést biztosít. Története A sziget és az óbudai part között sokáig csak révátkelés volt, majd később készült egy talphíd. Az 1800-as évek közepén egyre inkább szükség volt egy állandó kapcsolatra Óbuda központja és az Óbudai Hajógyár között. 1858-ban megépült az első állandó híd. Érdekessége hogy az egyetlen fa tolóhíd volt Magyarországon. Magasabb hajók áthaladásakor a középső nyílását el lehetett tolni a hossztengelye mentén. Ezt követte 1884-ben egy vasból készült emelőhíd, amelynél a középső nyílást eltolás helyett megemelte egy csörlőszerkezet. Az 1930-as években már nem használták, mert magas vízálláskor a hajók már nem mentek be az ágba. Az emelőhíd felújítása helyett 1968-ban készült el a mai is látható befüggesztett vasbeton híd. Nyaranta a Sziget Fesztivál lebonyolításában fontos szerepe van, mivel a hídon keresztül szállítják a rendezvényhez szükséges eszközöket és felszereléseket, valamint a lakóautós látogatók is itt hajthatnak be. Kunovac Kupirovački Kunovac Kupirovački falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Gračachoz tartozik. Fekvése Zárától légvonalban 75, közúton 97 km-re, községközpontjától légvonalban 22, közúton 33 km-re északkeletre, Lika déli részén, a bosnyák határ mellett fekszik. Története A török kiűzése (1685) után pravoszlávokkal betelepített likai falvak közé tartozik. A településnek 1890-ben 865, 1910-ben 406 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. Lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói elmenekültek. A településnek 2011-ben 37 lakosa volt. Nevezetességei Tursko groblje (Török temető) középkori régészeti lelőhely. Turócnádasér Turócnádasér (1899-ig Nedozor, szlovákul Nedozor) Kisraksa településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Stubnyafürdői járásban. 2001-ben Kisraksa 207 lakosából 203 szlovák volt. Fekvése Stubnyafürdőtől 2 km-re északkeletre fekszik. Története 1264-ben Nedozer néven említik először. 1277-ben Numsyr, illetve Nousyr, 1281-ben Notser, 1351-ben Nadaser, 1363-ban Nedozer és Nedoser, 1368-ban Sentmichal vel a.n. Nodoser alakban említik az oklevelek. előbb Albert fia János tulajdona, majd a Thuróczi, a Nyári és a Jeszenszky családok a birtokosai. A 19. században a Zatureczky, a Pongrácz és Beniczky családok birtoka. 1715-ben 10 háztartás volt a faluban. 1785-ben 20 házában 142, 1828-ban 24 házában 177 lakos élt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Fényes Elek geográfiai szótárában "Nedozér, tót falu, Thurócz vmegyében, a beszterczebányai országutban: 32 kath., 14 evang. lak. F. u. b. Révay. Ut. p. Rudnó." 1910-ben 146, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Turóc vármegye Stubnyafürdői járásához tartozott. Csepreghy Jenő Csepreghy Jenő (John Shepridge) (Budapest, 1912. január 29. – Maribell, 1978. május 6.) filmrendező. Testvére, Csepreghy Béla (1907-1952) szintén filmrendező volt. Életpályája Érettségi után a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatója volt. 1934-ben a filmgyár rendezőasszisztense, majd vágója, később művészeti ügyvezető lett. 1937-től rendezett. 1939-ben testvérével létrehozta a Csepreghy Filmforgalmi és Kereskedelmi Rt.-t. 1940-ben Portugáliába költözött, majd az USA-ban telepedett le. Filmjei Családi pótlék (1937) Édes a bosszú (1937) Uz Bence (1938) Szegény gazdagok (1938) Magyar feltámadás (1939) Zúgnak a szirénák (1939) Pénz beszél (1940) Othello, a velencei mór tragédiája (1952) Forrás Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes . Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X Alpicat Alpicat település Spanyolországban, Lleida tartományban. Alpicat Lleida és Torrefarrera községekkel határos. Lakosainak száma 6285 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: KkStB 98 sorozat A kkStB 194 sorozat egy szertartályosgőzmozdony-sorozat volt az osztrák császári és Királyi Osztrák Államvasutaknál (k.k. österreichischeStaatsbahnen, kkStB), amely mozdonyok eredetileg a Kolomeai HÉV –számára lettek beszerezve. A kkStB 1886-ban rendelte meg ezt a négy kis háromcsatlós szertartályos mozdonyt a Kolomeai HÉV vonalaira, melyet üzemeltetett. A mozdonyok nagyon kicsik voltak feltűnően nagy kazánnyomással. A pályaszámaik 98.01-04 voltak. A pálya az első világháború végén megsemmisült. Malevolent Creation A Malevolent Creation egy buffaloi death metal zenekar, mely 1988-ban alakult. A stílus második hullámával kerültek színre, ennek megfelelően a zenéjük is floridai vonalas, technikás és brutális death metal. Több mint 20 éves pályájuk alatt eleddig 10 nagylemezt adtak ki. A sok tagcsere ellenére (Rob Barrett is itt gitározott, míg 2005-ben át nem ment a Cannibal Corpse-ba) a zenekar a stílus nagy becsben tartott, veterán zenekara. Diszkográfia Stúdiólemezek: The Ten Commandments , ( Roadrunner Records , 1991) Retribution (Roadrunner Records, 1992) Stillborn (Roadrunner Records, 1993) Eternal (Pavement Music, 1995) In Cold Blood (Pavement Music, 1997) The Fine Art of Murder (Pavement Music, 1998) Envenomed (Arctic Music, 2000) The Will to Kill (Arctic Music, 2002) Warkult ( Nuclear Blast , 2004) Doomsday X (Nuclear Blast, 2007) Koncertlemezek: Conquering South America (Arctic Music), 2004) Live at the Whiskey (Arctic Music, 2008) Válogatáslemezek: Joe Black (Pavement Music, 1996) Manifestation – Compilation (Pavement Music, 2000) The Best of Malevolent Creation (Roadrunner, 2003) Retrospective (Crash Music, 2005) Essentials (Crash Music, 2009) DVD-k: Lost Commandments (Massacre Records, 2008) Bartay Ede Bartay Ede (Pest, 1825. október 6. – Budapest, 1901. augusztus 31.) zeneszerző és zongorapedagógus, Bartay Endre fia. Élete 1848–1849-ben minisztériumi tisztviselő, a szabadságharc leverése után bujdosni kényszerült, majd mint zongoratanító működött. 1863-ban megalapította a Magyarhonban Élő Zenészeket Segélyző Egyletet. 1874-ben az Országos Magyar Daláregyesület alelnöke, majd 1880–1891 között elnöke. 1875-ben a Nemzeti Zenede igazgatója lett. Művei között néhány zenekari mű is van, több zongoradarabot írt, amelyek a kor divatja szerint szalon- és táncdarabok (csárdások). 30 eredeti magyar zenedarab című gyűjteményes kiadványa (1860) a 19. század eleji neves magyar zeneszerzők műveit tartalmazza. Togny-aux-Bœufs Togny-aux-Bœufs település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 137 fő (2015). Togny-aux-Bœufs Vésigneul-sur-Marne, Coupetz, Faux-Vésigneul, Mairy-sur-Marne, Pogny és Vitry-la-Ville községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Potočiště Potočiště (németül Dürnbach) Odrava község településrésze Csehországban a Karlovy Vary-i kerület Chebi járásában. Odravatól 3,5 km-re nyugatra fekszik 2,47 km² területen. 20 lakóháza és 37 állandó lakosa van. Bolboceratidae A Bolboceratidae a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. Raisz Mbohi Adi Raisz Cobos Adrien Mbohi (arabul: ���� ���� ������) (Párizs, 1986. április 25. –) algériai labdarúgó, jelenleg az észak-amerikai első osztályban szereplő Philadelphia Union kapusa. Pályafutása Válogatott 2002. novemberében mutatkozott be a Francia U17-es labdarúgó-válogatottban az Angol U17-es labdarúgó-válogatott elleni barátságos mérkőzésen. 2003-ban a Portugál U17-es labdarúgó-válogatott és a Cseh U17-es labdarúgó-válogatott elleni felkészülési mérkőzésre készülő keretbe is behívott kapott. 2004. júniusában behívott kapott a Francia U18-as labdarúgó-válogatottba, amely Salernóban vett részt egy tornán. Behívott kapott az Algériai U17-es labdarúgó-válogatottban, de az Olympique de Marseille nem engedte el. 2010. május 4-én Rabah Saadane bejelentette azt a 25 főt, akik részt vesznek a Svájcban megtartandó felkészülésben, amelyen Raisz Mbohi neve is ott volt, május 13. és május 27. között ő is az Algériai labdarúgó-válogatott tagja volt. 2010. május 28-án debütált az Algériai labdarúgó-válogatottban az Ír labdarúgó-válogatott elleni felkészülési mérkőzésen, amelyen csereként lépett pályára. Második alkalommal a 2010-es labdarúgó-világbajnokság csoportkörében az Angol labdarúgó-válogatott ellen 0-0-s döntetlen hozó mérkőzésen szerepelt. Az Amerikai labdarúgó-válogatott ellen 1-0-ra elvesztett világbajnoki mérkőzésen is pályára lépett. 2010. augusztus 11-én a Gaboni labdarúgó-válogatott elleni felkészülési mérkőzés volt a negyedik válogatott mérkőzése, amelyet 2-1-re elvesztettek. A 2012-es Afrikai nemzetek kupáján és a 2014-es labdarúgó-világbajnokság-selejtezőjén is részt vett a válogatottal. A 2014-es labdarúgó-világbajnokságon kezdő kapusa volt a válogatottjának és történelme során első alkalommal jutott tovább a csoportkörből, majd nyolcaddöntőben a Német labdarúgó-válogatott ellen hosszabbításban kaptak ki 2-1-re, amelyen a mérkőzés legjobbjának választották meg. Család Mbohi Franciaországban, Párizsban született egy kongói apától és egy algériai anyától, akik elváltak egymástól. A muzulmán vallást követi. Pécs–Villány–Magyarbóly-vasútvonal A Baranya déli részén fekvő Pécs–Villány–Magyarbóly-vasútvonal a MÁV 65-ös számú, egyvágányú, nem villamosított vasútvonala. Történet Pécs–Villány A Pécs környéki bányászatban érdekelt Duna-Gőzhajózási Társaság kezdeményezésére épített vasútvonal fő feladata a kitermelt szén szállításának megkönnyítése a dunai kikötőkbe. Az eredeti terv szerint a vonalat az állam építi meg, és a Mohács-Pécs Vasúttársaság kezeli, tartja üzemben. Az állam által megkezdett építés első 6 km hosszú, a bányáktól (ma Pécsbánya) Üszög vasútállomásig tartó szakasza 1854-ben készült el. A lassan haladó munkák miatt társaság az építést átvette az államtól. Az időközben felmerült nyomvonalviták, a kedvezőtlen időjárás és a munkaerőhiány miatt az Üszög és Mohács közötti 56 km hosszú szakaszt csak 1857. május 2-án adták át a forgalomnak. A vonalon eleinte kizárólag szenet szállítottak, később, 1859. április 24-én indult meg a személy- és egyéb áruforgalom. A változatos, domb- és síkvidéki terepen fekvő vasút építésénél jelentős földmunkát végeztek, a felépítményt 36,9 kg/fm tömegű, „F” jelű vassínekből építették. A társaság később két szárnyvonalat is épített, egy 7,6 km hosszú vonalat Üszög és Szabolcs (ma Mecsekszabolcs) között, valamint egy 5,7 km hosszú vonalat az üszögi tárnákhoz. A szárnyvonalakat 1873. augusztus 16-án nyitották meg. Villány–Magyarbóly A vonal az Alföld–Fiumei Vasúttársaság Nagyváradtól Szegeden és Szabadkán át Eszékig épülő vasútvonalának szárnyvonalaként létesült Villány és Eszék között. A vasúttársaság a szárnyvonalat 1870. december 20-án nyitotta meg. Villányban a vasúttársaság vasútvonala csatlakozott a Mohács-Pécsi Vasúttársaság vonalához. A síkvidéki vasút viszonylag kevés íves vonalszakasszal épült. A legjelentősebb műtárgy a Dráva híd volt, amelyet elsőként fából készítettek. A faszerkezetű híd 1882. szeptember 23-án szakadt le az áthaladó vonat alatt, a balesetet a cölöpök alámosása okozta. Az új vasszerkezetű híd építését a vasúttársaság már jóval a baleset előtt elkezdte, azonban csak 1883-ban fejezte be. A szárnyvonal felépítménye megegyezett a vasúttársaság fővonalán alkalmazott felépítménnyel. A pályába tölgy- és bükkfa aljakra 32,5 kg/fm tömegű, „B” jelű vassíneket fektettek. Jelenleg Bzmot motorvonatok közlekednek a vonalon. Magyar Scifitörténeti Társaság Magyar Scifitörténeti Társaság (MASFITT) Történet Az ELTE BTK-n belül működő, dr. S. Sárdi Margit által vezetett SF-szakszemináriumból nőtt ki a Magyar Scifitörténeti Társaság. Célja a magyar nyelven írt sci-fi történetének kutatása tudományos eszközökkel, tanulmányok, kiadványok publikálása a témakörben, részvétel a szakmai rendezvényeken, fórumokon. A MASFITT nem tesz különbséget „ponyva” és „magas” irodalom között, hanem a sci-fi-t mint témát vizsgálja. Részletes kódlistát közölnek a honlapjukon a SF általuk felállított témaköreiről, segítve az egyes művek besorolását. Folyamatosan dolgoznak bibliográfiákon, íróportrékon és a rendszerváltozás előtti magyar sci-fi-t feldolgozó lexikon címszavain. A MASFITT tekinthető a hazai SF élet egyetlen hivatalosan is tudományos fórumának, s sokat tett azért, hogy lebontsa a SF-t körülvevő irodalmi gettó falait. Szervezet A MASFITT elnöke S. Sárdi Margit, az ELTE Magyar Irodalomtörténeti Intézetének docense, tiszteletbeli elnöke pedig Bogáti Péter, aki életművével mindenképp rászolgált erre a tisztségre. Alapító tagjai Balogh Dániel; Csordás Attila; Csuti Emese; Csuti Melinda; Földvári József; Hargitai Henrik; Joó Attila; Kánai András; Képes Gábor; Kolozsvári Zsófia; Kozsák Rudolf Árpád; Lieber Ildikó; Nagy András Ödön; Németh Attila; Pogány Dalma; Rinyu Zsolt; Riskó Zsófia; Schulz Judit; Simon Péter; Sipos Balázs; Sipos Lilla; Somogyi Eszter; Szabó Gábor; Szarka Emese; Várhegyi Júlia; Winter Katalin Közreműködéseik Tevékenyen részt vettek a MetaGalaktika 11 - A magyar SF krónikája kiadvány létrehozásában Hivatkozások http://galaktikabolt.hu/termek/metagalaktika_11_-_a_magyar_sf_kronikaja.html Cselédlépcső-regényből Balzac-irodalom? Forrás egalaktika wiki honlapjuk Hortaleza (metróállomás) Hortaleza metróállomás Spanyolország fővárosában, Madridban a madridi metró 4-es vonalán. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 4-es metróvonal Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Manoteras (Pinar de Chamartín) Parque de Santa María (Argüelles) 2012-es Kreml Kupa A 2012-es Kreml Kupa tenisztornát Oroszország fővárosában, Moszkvában rendezték meg 2012. október 15. és 21. között. A férfiak számára 2012-ben ATP World Tour 250 Series, a nők számára Premier kategóriába tartozott a verseny, amelynek a huszonharmadik kiadására került sor. A mérkőzéseket kemény pályákon játszották. Győztesek A férfiak egyéni viadalát a második kiemelt Andreas Seppi nyerte meg, miután a 2 óra 13 perces döntőben 3–6, 7–6(3), 6–3-ra legyőzte a brazil Thomaz Belluccit. A torna 23 éves története során se olasz, se brazil játékos nem jutott be korábban a fináléba. Seppinek ez volt a harmadik egyéni ATP-sikere, 2012-ben a második győzelmét aratta a májusi belgrádi viadal mellett. 2002 óta először fordult elő a férfiak mezőnyében, hogy egy olasz játékos két tornát nyerjen meg ugyanabban a szezonban, akkor Davide Sanguinetti diadalmaskodott Milánóban és Delray Beachben. Sikerének köszönhetően Seppi a világranglista 22. helyére ugrott, elérve pályafutása legjobb helyezését. A nőknél Caroline Wozniacki diadalmaskodott, aki a negyeddöntőben elbúcsúztatta a címvédő Dominika Cibulkovát is. A döntőben 6–2, 4–6, 7–5-re győzte le az első kiemelt Samantha Stosurt, megszerezve ezzel karrierje huszadik egyéni WTA-címét. A néhány héttel korábban megnyert, International kategóriájú szöuli viadal után a második versenyét fejezte be veretlenül a szezon során, Premier tornán pedig tizennégy hónap elteltével, a 2011 augusztusában megtartott New Haven-i versenyt követően aratott ismét sikert. A férfiaknál párosban az előző évben is győztes František Čermák, valamint Michal Mertiňák diadalmaskodott, a 76 percig tartó döntőben 7–5, 6–3-ra legyőzve az olasz Simone Bolelli–Daniele Bracciali-kettőst. A cseh és a szlovák játékosnak ez volt a hetedik közösen megszerzett címe. Čermák a negyvenkilencedik döntőjében vett részt, ebből huszonkilencet nyert meg, míg Mertiňák a huszonkettedik fináléjából a tizenharmadikat fejezte be győzelemmel. A nőknél a Jekatyerina Makarova–Jelena Vesznyina-kettős szerezte meg a győzelmet, a döntőben 6–3, 1–6, [10–8] arányban felülmúlva a szintén orosz Marija Kirilenko–Nagyja Petrova-duót. Makarova és Vesznyina a pár héttel korábban megnyert pekingi tornát követően második közös WTA-győzelmüket aratták. Összességében előbbi játékos a harmadik, utóbbi a nyolcadik sikerét érte el párosban. Döntők Férfi egyes Andreas Seppi – Thomaz Bellucci 3–6, 7–6(3), 6–3 Női egyes Caroline Wozniacki – Samantha Stosur 6–2, 4–6, 7–5 Férfi páros František Čermák / Michal Mertiňák – Simone Bolelli / Daniele Bracciali 7–5, 6–3 Női páros Jekatyerina Makarova / Jelena Vesznyina – Marija Kirilenko / Nagyja Petrova 6–3, 1–6, [10–8] Pénzdíjazás A torna összdíjazása a férfiaknál 742 150 amerikai dollár volt, az egyéni bajnok 121 520, a győztes páros együttesen 36 950 dollárt kapott. A nőknél 740 000 dollár volt az összdíjazás, az egyéni győztes 122 000, a győztes páros együttesen 38 300 dollárban részesült. Alpl-hágó Az Alpl-hágó (németül: Alplpaß, régi térképeken: Alplsteigsattel) Ausztria egyik magashegyi hágója, a St. Kathrein am Hauenstein és Krieglach (ún. Marktgemeinde) között. A hágó egyúttal közigazgatási körzethatár is Weiz és Mürzzuschlag között. Az Alpl településrész egyes részei közigazgatási tekintetben Krieglach-hoz, másik része St. Kathrein am Hauenstein településhez tartozik. Az Alpl-hágón az ún. Weizer Straße (B72) halad át, a hágó tengerszint feletti magassága: 1099 méter. Általános körülmények Az Alpl-hágó (Alplpass) (1081 m. tszf.) Stájerországban, a Fischbachi Alpokban található. A Hochlantsch (1720 m) és a Stuhleck (1782 m) hegyek közti terület legalacsonyabban fekvő vonulat. Egyúttal a Mürz és a Feistritz folyók vízgyűjtőterüketeinek vízválasztója is. A hágóút és hágó St. Kathrein am Hauenstein és Krieglach (Marktgemeinde) településeket kapcsolja össze. A hágó Weiz- és Bruck-Mürzzuschlag kerületei (Bezirke) közigazgatási területhatára is. A hágón az úgynevezett Weizer Strasse (B 72. sz.) halad át, bár tulajdonképpen a hágóút nem pontosan a hágón, hanem az északabbra, mintegy 400 méternyire, a nagyjából hasonló magasságú Alper Schanz (1100 m) nevű mellékhágón halad. A hágóút egyébként a krieglachi Alpl településhez tartozik. A hágóút a személy- és tehergépkocsik közlekedése számára meglehetősen nehéz. Alpler Schanz A hágó tulajdonképpen egy régi védelmi létesítmény, melyet - általános vélemény szerint - 1704-ben alakítottak ki. Régi elnevezése, a Kuruzzenschanzen (azaz „kuruc-sánc”) is arra utal, hogy a 18. század kezdetén Alsó-Ausztriában és Magyarországon kitört felkelés – a Rákóczi-szabadságharc – háborúskodásai elleni védelemül szolgált. Ekkor ugyanis fennállt a veszélye annak, hogy a kurucok a Mürz folyó egész völgyet megszállhatják, és innen egész Felső-Stájerországot zaklassák. Ez végül ugyan nem következett be, ennek ellenére az Alpl-hágó létesítményeit még hosszú időn át fenntartották, a Fischbachi Alpok vidékének védelmére. A létesítmény tulajdonképpen egy árokkal körülhatárolt földsánc. Több szakasza még ma is fellelhető. Nem bizonyítható az a másik feltételezés, hogy a földvár létesítését nem is a kurucok, hanem a törökök támadásainak kivédésére hozták létre. Térségi-, regionális helyzetkép Ausztriában többször előfordul, hogy egyes többé-kevésbé félreeső völgyek, vagy útszakaszok különleges, érdeklődésre számító lehetőséget rejtenek. Tulajdonképpen a Feistritz folyó észak felé egyre szűkülő völgyében haladó déli hágóút (B 72) is ilyen jelentőséggel bír. A Gleisdorftól Weiz-ig a Rába- (Raab), majd tovább, a Feistritz völgyében Feistritz településig haladó B 72 sz. út tulajdonképpen a Graztól északra található Ost-Steirisches Hügelland természeti-táji területet fűzi fel az országos közlekedési hálózatra, s nemcsak közúton, hanem nagy része vasúton is bejárható (a hírneves Feurige Elias, azaz Illés próféta tüzes szekerén). Gleisdorf : (a Rabnitz-Rába összefolyása, már a római korból útkereszteződések, kolostortemplom, Freiberg-vár, Kleinberg, Hohenberg) Weiz : jelentős iparváros (már a rómaiak idején is fontos útkereszteződés, Weizbach-forrás, Weizklamm-szurdok, román-kori Szent Tamás templomát a török korban védőfallal látták el, Rattmansdorf várkastély, közelben a weizbergi templom freskói, Sturmberg kolostorromok, Gutenbergi vár, Raabklamm-szurdok, cseppkőbarlangok). Anger : (strandfürdő, kirándulóhelyek: Frondsbergi vár(kastély,) Birkfeld : (Kogelhof, Teufelstein, Plankogel, Maria Heilbrunn templom és csodaforrás, Gashaidsattel szurdokszerű hágó) Ratten : a kisvasút végállomása, (Fischbachi kirándulás a Peter Rosegger által megénekelt Waldheimat-ba, Rosegger-emlékház, elágazás a Feistritz-hágó (1278 m.), illetve a Pfaffen-hágó (1372 m.) (Stuhleckstraße 14-18%) felé Vándorló vízfolyások Az Alpl térségére jellemző, hogy egyes közeli patakok idővel eliszapolódnak, eltömődnek és megváltoztatják folyásmedrüket, majd egy idő múlva visszatérnek újra. Melanocetus eustalus A Melanocetus eustalus a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a horgászhalalakúak (Lophiiformes) rendjébe és a Melanocetidae családjába tartozó faj. Előfordulása A Melanocetus eustalus a Csendes-óceán középső részének a keleti felén található meg, Mexikó közelében. Életmódja Ez a horgászhal mélytengeri halfaj, amely 1675 méteres mélységig lehatol. Az emberre nézve ártalmatlan. (4329) 1982 SX2 A (4329) 1982 SX2 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Laurence G. Taff fedezte fel 1982. szeptember 22-én. Georg Philipp Telemann Georg Philipp Telemann (Magdeburg, 1681. március 14. – Hamburg, 1767. június 25.) német barokk zeneszerző. Élete Kifejezett zenei oktatásban nem részesült ugyan, de részben önképzéssel, részben tanári támogatással (minden iskolájában volt olyan tanár, aki segítette zenei képzését) tízéves korára billentyűs hangszereken, hegedűn, furulyán és citerán már jól játszott, sőt 12 éves korában már megírta első operáját is (Sigismundus). Apja 1685-ben meghalt, anyja pedig nem nézte jó szemmel a fiú zenei érdeklődését, „tanult embert” akart nevelni a gyerekből. Tanulmányait szülővárosában kezdte, ám az Altstädtische Schule iskolaigazgatója zeneteoretikus volt. Így Telemann teljes mértékig eleget tett az anyai kívánságnak, ugyanakkor zeneszerzői tudását is tudta fejleszteni. A hildesheimi gimnáziumban (Gymnasium Andreanum) folytatta „polgári” tanulmányait, de itt megint volt egy tanár, aki biztatta zenei törekvéseiben, sőt még zenét is kért tőle az iskolai ünnepségekhez és színielőadásokhoz, vallásos eseményekhez. 1701-ben jogi tanulmányokba kezdett Lipcsében, de zenét is írt. Egyik zsoltárfeldolgozását bemutatták a lipcsei Tamás-templomban (Thomaskirche), aminek a sikere nyomán felkérték arra, hogy minden második vasárnapra írjon a templom számára egy kantátát. Ebben az évben azért utazott Halléba, hogy találkozhasson Händellel, akivel annak haláláig tartó jó barátságot ápolt. 1702-ben megalakította a 40 tagú Collegium Musicum diák-zeneegyesületet, amellyel rendszeresen hangversenyezett. Még ebben az évben a Lipcsei Operaház zenei igazgatója lett, és operáival is hírnevet szerzett. Emiatt féltékeny lett rá Johann Kuhnau, a Tamás-templom kántora, aki még fel is jelentette azzal, hogy elviszi előle a jobb művészeket. 1704-től az egyetem templomának (Neue Kirche) orgonistája lett. 1705-ben Sorauba (ma Żary, Lengyelország) ment, ahol II. Promnitzi Erdmann grófnál volt karmester. Itt Jean-Baptiste Lully stílusában írt zenéket vártak el tőle. 1708-tól 1712-ig Eisenachban tartózkodott, ahol hangversenymester, majd udvari karmester (ezt a címét élete végéig viselte), és kantátákat valamint instrumentális zenéket írt. Több mint négy év után Hamburgba költözött, ahol egyházi karmester lett. Megnősült, felesége egy városi hivatalnok lánya volt, akivel tíz gyermeket neveltek az évek során. 1721-ben az akkor már nagy tekintélyű Telemannt kinevezték a hamburgi Johanneum gimnázium kántorává, majd hamburgi városi zeneigazgatónak. Ezt a (jól fizető) tisztséget egészen a haláláig betöltötte. Rövid idő alatt fellendítette a város zenei életét, hangverseny- és operasorozatot rendezett, ahol saját művein kívül más szerzők darabjait is bemutatta. Ebben az időszakban szerezte Tafelmusik gyűjteményét, amely három sorozatból áll. 1722-ben, amikor az öreg Kuhnau, a Thomaskantor és városi zeneigazgató meghalt Lipcsében, utódjának Telemannt szemelték ki. A posztot azonban udvariasan ugyan, de visszautasította, így a lipcsiek kénytelenek voltak „beérni” Johann Sebastian Bachhal, akivel egyébként Telemann baráti viszonyban állt, és még 1714-ben egyik fiának, Carl Philipp Emanuelnek a keresztapja is lett. Élete vége felé csökkent aktivitása, bár Händel ösztönzésére még írt néhány oratóriumot, köztük a leghíresebb a Der Tag des Gerichts (Az ítélet napja). 1737-ben francia barátai meghívására Párizsban töltött nyolc hónapot, ez idő alatt számos hangversenyt adott. Élete során három önéletrajzot is írt (1718-ban, 1729-ben és 1740-ben). Halála után a helyét keresztfia, Carl Philipp Emanuel Bach vette át. Jelentősége Telemann korának legnépszerűbb zeneszerzője volt, de halála után a neve gyorsan feledésbe merült. „Pedig – ha nagysága nem is mérhető Bachéhoz vagy Händeléhez – kiváló ízlésű, sokoldalú zeneszerző volt, aki csaknem minden műfajban jelentőset alkotott.” Igen termékeny komponista volt: mintegy háromezer művet alkotott, életműve a zenei műfajok szinte minden területét felöleli (zenekari darabok, operák, oratoriukus művek, kantáták, misék, versenyművek, passiók stb.). Műveinek száma meghaladja Bach és Händel műveinek számát együttvéve. „Ez a hihetetlen produktivitás azonban előkelő, könnyed és derűs szellemmel párosul, amely sohasem keresi a túlméretezett arányokat; … s jóformán minden formában és nyelvben otthon tud lenni.” Telemann kellemes, nagyvilági életet élő, udvarias ember volt, kollégái szinte mindegyikével baráti viszonyt ápolt. A német és nemzetközi Telemann-kutatás központja Magdeburgban van. Itt tartják a Telemann-napokat is. Művei Telemann műveinek jegyzékét a Telemann Werke Verzeichnis (TWV) tartalmazza, de egyes kutatók szerint ez közel sem teljes. Műveinek alábbi listája ezért vázlatos és inkább összefoglaló jellegű. 12 kantátaévjárat, 44 passió, számos alkalmi kompozíció, 35 oratórium (Seliges Erwägen, Auferstehung, Tag des Gerichts, Der Tod Jesu, Ino); 40 opera; több száz ouverture (francia szvit), hegedűszonáták (1715–18); triók, hegedű-zongora- (fuvola-zongora-) szvitek (Die kleine Kammermusik, 1716); triók (Esercizi musici); fuvolaszonáták, kantáták (Harmonischer Gottesdienst, 1725), vallásos énekek, dalok, szonatinák zongorára (hegedűvel), Scherzi melodici (triók, 1734); táncok; Der getreue Musikmeister, 1728 (dalok és hangszeres darabok gyűjteménye), kamaraszvitek, Sing- Spiel- und Generalbassübungen, 1734, ódák, zongorafantáziák, Musique de table, 1733 (szvitek, triók, koncertek), zongoraversenyek, kvartettek, orgonafúgák stb. Hallgassuk meg! D-dúr Concert Suite, TWV 55:D6 1. Overture 2. La Trompette 3. Sarabande 4. Rondeau 5. Bourrée 6. Courante 7. Gigue Átíratok, műveinek utóélete Sokféle módon nyúltak hozzá Georg Phillip Telemann műveihez. A Hoppál Mihály Band - tisztelegve a zeneszerző halálának 250. évfordulója alkalmából - készített egy mai képzelt tafelmusic darabot, mintha Telemann Budapest zeneigazgatója lenne a XXI. században és azt kapná feladatul, hogy egy magyar népdal szövegére írjon egy dalt modern popzenei eszközökkel. A dalban eredeti Telemann fuvola szonáta részletek is felhangzanak. Simontornya vasútállomás Simontornya vasútállomás egy Tolna megyei vasútállomás, Simontornya városában, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Pusztaszabolcs–Pécs-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Sáregres megállóhely Tolnanémedi vasútállomás 3060 Delcano A 3060 Delcano (ideiglenes jelöléssel 1982 RD1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Paul Wild fedezte fel 1982. szeptember 12-én. I. e. 123 Évszázadok: i. e. 3. század – i. e. 2. század – i. e. 1. század Évtizedek: i. e. 170-es évek – i. e. 160-as évek – i. e. 150-es évek – i. e. 140-es évek – i. e. 130-as évek – i. e. 120-as évek – i. e. 110-es évek – i. e. 100-as évek – i. e. 90-es évek – i. e. 80-as évek – i. e. 70-es évek Évek: i. e. 128 – i. e. 127 – i. e. 126 – i. e. 125 – i. e. 124 – i. e. 123 – i. e. 122 – i. e. 121 – i. e. 120 – i. e. 119 – i. e. 118 Események Római consulok : Quintus Caecilius Metellus Balearicus és Titus Quinctius Flaminius Metellus megkezdi a Baleár-szigetek meghódítását, Palma és Pollentia megalapítása A lex Sempronia de provinciis consularibus elfogadása A lex Acilia elfogadása (a zsarolások ellen, másik lehetséges dátum: i. e. 122 ) C. Sempronius Gracchus néptribunus , Kr. e. 122-ig, a leges Semproniae elfogadása. Terraformálás A terraformálás bolygók és holdak földszerűvé alakítását, lakhatóvá tételét jelenti. A hőmérséklet, az atmoszféra és egyéb természeti tényezők mellett az élővilág olyan megváltoztatása, amely az ember számára is elfogadható körülményeket teremt. A terraformálás ötlete jelen van a sci-fi irodalomban és a modern tudományban egyaránt. Ezt az elnevezést valószínűleg Jack Williamson találta ki egy sci-fi történetében („Collision Orbit”), melyet 1942-ben publikáltak. A Földdel kapcsolatos tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy egy bolygó környezete kellő óvatossággal bizonyos mértékig átalakítható. Azonban arról, hogy hogyan lehet megalkotni egy Földhöz hasonlatos bioszférát egy másik égitesten, egyelőre még csak elképzelések vannak. Története Carl Sagan csillagász írt egy tanulmányt a Vénusz terraformálásáról, mely 1961-ben megjelent a Science tudományos folyóiratban, The Planet Venus címmel, melyben moszatokkal csökkentené a szén-dioxidot, és a felszíni hőmérsékletet, amíg elviselhető szintre nem ér. 3 milliárd évvel ezelőtt a földi légkör is főleg széndioxidból állt, majd a megjelenő kék és zöld moszatok, valamint a víz párolgása változtatta a maihoz hasonlatossá. Későbbi felfedezések részletesebb adatokat szolgáltattak a Vénusz légköréről. Kiderült, hogy túl sűrű az atmoszférája (kb. 90-szerese a Földének), a hőmérséklet pedig akár az 500 °C fokot is elérheti. Emellett a vulkáni aktivitás miatt jelentős a kéndioxid tartalom, mely kénsav formájában felhőket alkot. Ha mégis tudnának szaporodni a moszatok ebben a barátságtalan és száraz környezetben, az általuk megkötött szén a felszíni folyamatok és a magas hőmérséklet miatt pusztulásuk után hamarosan visszakerülne a légkörbe. Sagan ezután felvázolt még egy elképzelést, melyben már a Marssal foglalkozik. Ez 1973-ban jelenik meg az Icarus című újságban, Planetary Engineering on Mars címmel. Három évvel később a NASA-nak küldött egy hivatalos tanulmányt, melyben összefoglalta a Mars lakhatóvá tételének lehetőségeit. 1976-ban Joel Levine kutató konferenciát szervez e témában. 1979-ben James Oberg író és NASA-mérnök megszervezi a First Terraforming Colloquium-ot. Ezt a különleges ülést Houstonban tartották, a „Hold és Bolygótudomány” konferencia keretein belül, ahol megvitatták a témát, majd ezt publikálta 1981-ben megjelenő könyvében, a New Earths-ben. Magát a terraformálás terminust Christopher McKay bolygókutató használta először a Journal of the British Interplanetary Society számára írt cikkében és csak ezután vált használatossá tudományos körökben. 1984-ben James Lovelock és Michael Allaby kiadta The Greening of Mars című könyvét, melyben felvetették a Mars légkörének CFC gázokkal történő felmelegítésének ötletét. Lovelock könyvének hatására Robert Haynes biofizikus és génkutató a háttérben munkálkodva támogatta a terraformálást. Ő vezette be a geopoiesis fogalmát a köztudatba. Ez a légkör átalakításának első lépése, ekkor még nem a belélegezhető légkör kialakítása a cél, hanem csak egyes fizikai jellemzők megváltoztatása (mint például a légnyomás növelése), vagy a sugárzás elleni védelem. 1985-ben Martyn J. Fogg megjelentetett néhány cikket a terraformálásról. Szerkesztőként közreműködött 1991-ben a Journal of the British Interplanetary Society-ben megjelenő cikkekben, majd 1995-ben kiadta az Engineering Planetary Environments című könyvét. E mellett fenntartott egy a témával kapcsolatos weboldalt. Fogg használta a terraformálás különböző aspektusaihoz kapcsolódó következő megnevezéseket: Bolygómérnök: feladata egy bolygó tulajdonságainak globális szintű befolyásolása. Geomérnök: a bolygómérnök földre specializálódott társa. Csak bizonyos globális paraméterek megváltoztatásával foglalkozik, mint például az üvegházhatás , légköri összetétel. Terraformálás: Lényegében a bolygómérnöki tevékenység folyamata. A végső cél egy olyan bioszféra megteremtése más égitesten, amely összetettségében és funkcióiban a Földével egyenértékű és tökéletesen alkalmas az emberi élet számára. Asztromérnök: kidolgozza a megfelelő lépéseket, tevékenységi körébe a „konvencionális” bolygómérnökségnél magasabb szintű feladatok is beletartozhatnak. Emellett definiálta a bolygókat az emberi életre való alkalmasságuk fokozatai alapján: Lakható bolygó (Habitable Planet, HP): Olyan világ, melynek környezete hasonlít annyira a Földéhez, hogy az ember számára is komfortos és szabad életteret biztosít. Biokompatibilis bolygó (Biocompatible Planet, BP): Olyan bolygó, mely birtokában van azon fizikai paramétereknek, melyek szükségesek a felszíni élet kivirágzásához. Ha kezdetben élettelen is, számottevő terraformálás nélkül is lakható bioszférát teremthetünk rajta. Könnyen terraformálható bolygó (Easily Terraformable Planet (ETP): Olyan bolygó, melyen létezik egyszerűbb, bolygómérnöki eszközökkel megteremtett élet, lehetséges lakhelynek is, és korlátolt készletekkel láthat el egy csillaghajót, vagy egy előzetes robotküldetést. Fogg úgy gondolta, hogy a Marson fiatal korában lehetséges volt az élet kialakulása, de jelenlegi helyzetében nem sorolható be a fenti három kategóriába, már csak aránylag magas szintű terraformálással lehet eredményt elérni. A Mars Társaság Robert Zubrin irányításával kidolgozta egy visszatérő Marsutazás tervét, melyet Mars Direct-nek neveznek. Ez lenne hivatott a tartós emberi jelenlét fenntartására a Marson és irányítaná a végleges terraformálás érdekében tett erőfeszítéseket. Társadalmi hatások E tudomány már nem kevés filozófiai vitát szült, vajon biológiai és ökológiai szempontból etikus-e ebbéli igyekezetünk. Talán a legfontosabb érvük a terraformálás mellett szólóknak maga a tény, hogy ilyen ökológiai rendszer fenn tud tartani megfelelő életteret emberek számára. Zubrin érveléseiben gyakran von párhuzamot a Mars és az Újvilág között. A terraformálás oldalán állók hisznek benne, hogy az ember morális kötelessége más világokat is lakhatóvá tenni a földi élet számára, mint ahogy az élet is folyamatosan változtatta a környezetet a Földön. A földi energiaforrások végesek, és amíg csak ezen a bolygón van emberi élet, addig sebezhető, hisz statisztikai adatok alapján nem zárható ki akár egy aszteroidával való ütközés sem, még hosszabb távon pedig a Nap életciklusa is veszélyt jelent a földi, de a naprendszerbeli életre egyaránt. Viszont csak teljesen élettelen bolygó jöhet számításba, egyrészt a lehetséges biológiai veszélyek miatt, másrészt nem követhetünk el olyan morális hibát, hogy beavatkozzunk más élő rendszerekbe. Persze minden érvvel szemben ellenérveket is felsorakoztatnak. Néhány óvatosabb gondolkodó szerint a terraformálás etikátlan beavatkozás a természetbe, és figyelve az emberiség eddigi bánásmódját a Földdel, más bolygóknak talán jobb lenne emberi beavatkozás nélkül. A túlnépesedésre sem jelentene megoldást, hiszen semmi sem garantálja, hogy ne folytatódna tovább. Ezek a lakhelyek támogatni tudják az űr további benépesítését, viszont a Földhöz alkalmazkodott emberi szervezetben nagy valószínűséggel változásokat fog előidézni az eltérő gravitáció és levegő-összetétel, hiszen már a mostani rövidebb űrutazások is jelentős hatást gyakorolnak az emberi szervezetre. A legnagyobb problémát az anyagi források jelentik. A számítások alapján anyagi hasznot nem hozna, legalábbis belátható időn belül semmiképp. Az ilyen nagyszabású tervek kezdeti költsége riasztóan magas, és a vállalkozás infrastruktúráját a semmiből kell felépíteni. Ez a technológia még nem fejlett, és jelen helyzetben csak hosszas finanszírozással valósítható meg. John Hickman leszögezte, hogy jelenleg szinte semmilyen terv nincs a terraformálás gazdasági stratégiáival kapcsolatban, így a várakozások nagyfokú optimizmusnak tűnnek. Paraterraformálás A paraterraformálás során egy egész bolygó helyett csak kisebb, körülzárt területeken teremtenénk megfelelő életkörülményeket. Első lépésben a bolygó leginkább kihasználható helyein építenénk épületeket, vagy átlátszó tetejű kupolavárosokat megfelelő nyomású, belélegezhető atmoszférával. Ez lényegesen egyszerűbb megoldás - eltekintve az építkezéstől -, és a befektetések is hamarabb megtérülnének, a hagyományosan vett terraformálással szemben. A végcél itt is egy önműködő ökológiai rendszer kialakítása, ami már a kezdetektől lakható lenne. Az emberes Mars-expedíciók munkakörülményeinek javítására felmerült, hogy a Mars körüli pályán keringő, óriási tükrökkel a felszín egy darabját kellemes, 20 °C körüli hőmérsékletre melegítik fel, a többlet fény többek között a napelemes áramtermelést is segítené. A Földön már az 1960-as évek óta folynak ezzel kapcsolatban kísérletek, az egyik legismertebb a Jack Corliss irányításával Arizonában létrejött Bioszféra 2 projekt. Corliss 1977-ben felfedezte az első, napfénytől teljesen elzárt mélytengeri élővilágot a Földön. Kutatásai ezután a földi élet keletkezésének megértésére irányultak, amelyhez a pénzt a NASA Földön kívüli élet lehetőségeit vizsgáló programja adta. Ugyanebből a forrásból jött létre a Bioszféra 2 projekt is. Mars Számos tanulmány és vizsgálat készült a bolygó felmelegítésének és atmoszférájának megváltoztatása lehetőségeiről. A Mars távolabb van a Naptól, mint a Föld, ezért ott kevesebb a fény (a földinek csupán 43%-a), az átlagos középhőmérséklet mínusz 60 Celsius körül van. Nincs szabad víz, még a szén-dioxid is csak megfagyott állapotban (szárazjég formájában) található a felszínén. De Naprendszerünk összes többi bolygója közül jelenlegi ismereteink alapján mégis ez a bolygó tűnik a legalkalmasabbnak. Néhány csoport tudományosan megalapozott, többlépcsős terveket dolgozott ki, melyek sok hasonlóságot mutatnak. Első lépésben megnövelnék a hőmérsékletet, miáltal folyékonnyá válhatna a most befagyott víz, és felszabadulhatna a talajban megkötött széndioxid, amely tovább növelné az üvegházhatást. Ennek érdekében több tudós is tükröket állítana Mars körüli pályára, mellyel több napfényt juttatnának a felszínre. Ez meleggel és az eszközök működtetéséhez szükséges napenergiával látná el az expedíciókat. Egy teljes bolygó átformálásához azonban hatalmas erőforrások szükségesek. Rigel Woida, a tucsoni Arizona Állami Egyetem mérnökhallgatója az amerikai űrügynökség „Fejlett koncepciók Intézet”-ének támogatásával azt a lehetőséget kezdte el vizsgálni, hogy a felszínnek csak kis területeit melegítené tükrökkel. A tükör által fókuszált napfény egy körülbelül 1 kilométer széles foltot borítana fénybe, 20 Celsius-fokra emelve ezen a területen a hőmérsékletet. Az emberi expedíció számára külön előny lenne, hogy ilyen hőmérsékletben a mostaninál könnyebb, nagyobb mozgásteret adó űrruhában egyszerűbbé válna a napi teendők elvégzése. A meleg csökkenti a lakómodulok súlyát, és kivitelezésének költségeit, megolvasztja a felszíni vízjeget, ami nélkülözhetetlen az emberi jelenléthez és a visszaúthoz szükséges rakéta-üzemanyag előállításához. Ilyen terület lehetne nem messze a bolygó északi sarkvidékénél felfedezett hatalmas fagyott tó. A ballonokat olyan anyagokkal kellene bevonni, melyek csak a látható és infravörös fényt tükrözik vissza, mivel a Mars vékony atmoszférája nem képes kiszűrni a káros sugarakat. Más tervek szerint üvegházhatást okozó gázok nagy mennyiségben történő termelését végző üzemeket kell építeni. Ilyen gázok például a metán, a dinitrogén-oxid, és bizonyos CFC vegyületek. McKay és Zubrin merészebb elképzelése, hogy aszteroidák befogásával és Mars felé irányításával is emelnék a hőmérsékletet, egyrészt kihasználva a becsapódáskor fellépő hőenergiát, másrészt többnyire a kisbolygókon is találhatóak fagyott állapotban üvegházhatást okozó gázok. A vastagodó légkör pedig segítene a felszínt érő ultraibolya sugárzás visszaverésében is. A víz nagy része elpárologna ugyan, de a mélyebb területeken összegyűlő mennyiség alkalmas lenne növények betelepítésére. A második lépés a légkör oxigénnel való feltöltése. Először egyszerű felépítésű algákat, zuzmókat, baktériumokat telepítenének be, utána fejlettebb növények következnének. A NASA kutatói mexikói egyetemek segítségével a Pico de Orizaba vulkán oldalában, 4200 méteres magasságban szimulálják a marsi körülményeket földi fák számára, és próbálják elérni, hogy azok nagy magasságban, ritka levegőben és alacsony nyomás mellett is nőjenek és fotoszintetizáljanak. A fenyők fotoszintézise nagyságrendekkel több oxigént termel, mint az első körben betelepített élőlények, azonban az erdők ültetését csak akkor lehet elkezdeni, ha sikerül a felszínt érő ultraibolya sugárzás mértékét leszorítani. Ehhez számítások szerint nagyjából ötven évre lesz szükség. Chris McKay szerint bő száz év alatt erdők boríthatják be a vörös bolygót, amely ekkorra már az emberi életre is alkalmas lehet. A folyamatot viszont lassítja, hogy az elpusztult növényekből ismét kiszabadul a szén. A növényi élethez nitrogén is kell, ezt azonban mesterségesen is bevihetik majd a légkörbe az akkor élő emberek. A marsi növényvilág megtervezéséhez ma még túl keveset tudunk a bolygó talajtartalmáról és más körülményekről. A Phoenix küldetés eddigi vizsgálatai bizakodásra adnak okot, úgy néz ki, tartalmazza a szükséges tápanyagokat az enyhén lúgos marsi talaj az alacsonyabb rendű növényi élet számára. Viszont találtak perklorátot is, mely igen erős oxidáló hatása miatt képes elpusztítani a szerves molekulákat. Ennek esetleges hatásait még vizsgálják. Meglehet, hogy annyi egyéb anyagra lesz szükség, hogy a bolygó átformálása eltarthat 100, de akár 100 ezer évig is. Ettől függetlenül az emberi és állati élet a Marson már az első időszakot követően lehetséges lesz. Mindez csak akkor valósulhat meg, ha nem találnak életet a Marson, ez ugyanis a projekt azonnali leállítását jelentené. „Ha valamiféle életet találunk, nincsen jogunk elpusztítani azt, hogy földi kolóniák számára lakhatóvá tegyük a bolygót” – fogalmazott a Reuters-nak McKay. Van azonban még egy súlyos probléma, a Marsnak nincs mágneses tere, ami védelmet nyújtana a kozmikus sugárzás ellen. A kozmikus sugárzás és az alacsony gravitáció előre nem látható mutációkat és betegségeket okozhatnak a földi életformák számára. De komoly szakértők szerint csak rengeteg fúziós erőműre, és az ezekről táplált gigantikus elektromágnesekre lenne szükség, hogy pár száz év alatt kialakuljon egy földihez hasonló mágneses védelem az űrből érkező sugárzás ellen. Mars Direct Robert Zubrin és David Baker közösen mutatta be 1990-ben a Mars Direct-et, mely javarészt már létező tervek összevonásával készült. A terv egyik kulcsszava az ISRU - „in situ resource utilization” - azaz helyi erőforrás-használat. Nem kell nagy tömegű űrhajókat építeni Föld körüli pályán, mint a NASA korábban tervezte, csak az odaúthoz és a Marsnál végrehajtott fékezéshez szükséges üzemanyag. A visszaútra ezt a Marson állítanák elő. Csak hidrogént kell vinni a Földről, oxigén és szén az előállítandó metánhoz a Mars légköréből kerülne kivonásra Sabatier-reakcióval majd elektrolízissel, mely eljárást a Marsra már 1978-ban javasolták. A Marsra utazáshoz alapvetően kétféle pálya képzelhető el: Konjunkciós pálya: Alacsony energiaigényű, Hohmann-pályát követ, az oda- és visszaút 6 hónapos, és kb. másfél évet kell a Marson tartózkodni, hogy a Mars és a Föld megfelelő helyzetben legyen a visszainduláshoz. Oppozíciós pálya: az út 7-8 hónapos, és 30-90 nap után vissza kell indulni, hazafelé a Vénusznál gravitációs hintamanőverrel . A Mars Society terve 6-6 hónapos oda- és visszautat, és másfél földi évnyi marsi tartózkodást javasol. Zubrin űrhajója két, egymáshoz erősített forgó részből állna, így az űrhajósok az utazás alatt is marsi gravitáció alatt lennének, tehát nem kellene a súlytalanság káros hatásaival számolni. A NASA terveiben végig 0g-s út szerepel. Az utazás több lépcsőben („split mission”) zajlana. Elsőként egy automata rendszer érkezne a bolygóra, mely egy földi év alatt legyártaná a szükséges üzemanyagot és később visszatérő egységként (ERV - Earth Return Vehicle) szolgálna. Csak miután minden készen áll a Marson a visszatérésre, akkor indulna emberi személyzet a lakóegység-űrhajóval (HAB, „habitat”), mely a feltöltött automatikus egység mellett szállna le. Az űrhajósok utazás közben ugyanabban az egységben, lakótérben lesznek, mint a felszínen, és ehhez lesz hasonló a visszatérő egység is. A legénység a Mars felszínén az élet nyomait keresné és közben nekikezdene az első emberi telep építésének. Amikor kb. 600 nap (sol) Marson tartózkodás után az első, 4 fős legénység átszállna az ERV-be és visszaindulna a Földre, addigra már a Marsra érkezett a következő legénység visszatérő egysége. Így a marsi jelenlét folyamatos lenne. A Mars Direct költségvetése 55 milliárd USD. 2000-ben a Zubrin által alapított Mars Society felépítette a Mars Direct tervnek megfelelő lakóegységet, melyben az oda- és visszaúton ill. a Marson tartózkodnának a leendő űrhajósok. A lakóegység első példányát egy észak-kanadai lakatlan szigeten, Devonon helyezték el (FMARS), melyet 2002-ben Utah államban követett a második, sivatagi Mars-analóg állomás (MDRS). E két állomás azóta is működik. A NASA tervei A NASA Zubrin tervét csendesen beépítette saját új marsutazás-tervébe, az 1993-as Design Reference Mission (DRM) 1.0-ba. A NASA tervében három hajó indulna az első indítási évben. A visszatérő egység (ERV) nem szállna le, hanem Mars körüli pályán maradna. A Marsra szállna egy üres lakóegység (HAB) és egy e mellé érkező teherhajó (Cargo), benne az üzemanyag-termelő (ISRU) modul és a felszállásra szolgáló Mars Ascent Vehicle (MAV). Két földi év múlva - a következő indítási évben - indulna az első 6 fős csapat, és mellette a következő legénység ERV-je és HAB-je, mely tartalékként is szolgálna. Az energiát atomreaktorok adnák. A legénység itt is másfél földi évnyi időt töltene a Marson, a felszínen termelt üzemanyaggal a MAV juttatná el őket Mars körüli pályára, ahonnan a HAB-hez hasonló felépítésű ERV-vel térnének haza. A program ára: 55 milliárd USD. A tervben 2007-es indítási dátum szerepelt. 1997-ben készült el a NASA frissítése (Design Reference Mission 3.0). Ebben csak két hajó indulna, 4 fős legénységgel, így a küldetés kisebb tömegű, tehát olcsóbb lehet. 2001-ben a NASA összeállította az 520-560 sol-os marsfelszíni élet és kutatómunka terveit, Mars Surface Reference Mission néven. Az MDRS és FMARS állomások célja, hogy ne csak elméleti alapon készüljön el a marsfelszíni kutatómunka leírása, hanem azt élőben, a gyakorlatban teszteljék geológusok, biológusok, mérnökök. Ez a munka folyik 2002 óta ezeken az állomásokon. A Mars Desert Research Station Utah államban található. A bázis a tervnek megfelelően épült fel. Ebben az egységben utaznának a Marsra a NASA által 2035-re tervezett emberes utazás űrhajósai, és egy ugyanilyenben élnének a Marson kb. 500 sol-on (marsi napon) keresztül. A bázisról rover-ekkel indulhatnának felderíteni a környezetüket. A bázis mellett üvegház és csillagászati obszervatórium is található. A bázis célja, hogy előzetes teszteket végezzen a lakóegységben és a szkafanderes terepmunkát vizsgálják. Az MDRS 2002 óta üzemel. Az első teljesen magyar legénység 2008-ban teljesített szolgálatot a bázison. Vénusz A legfontosabb feladatok a vénuszi légkör sűrűségének, és hőmérsékletének csökkentése, valamint csökkenteni kell a 243 napos tengelyforgási idejét, hogy rövidebb nap-éj ciklust hozzunk létre. Ezek mellett megoldást kell találni a bolygót érő kozmikus sugárzásokra is. Terraformálás az űrből A Vénusz és a Nap közötti Lagrange-pontban elhelyezett óriási napernyőkkel lehetne felfogni a napsugárzást és a napszelet a bolygó elől. Ezt a megoldást a Földdel kapcsolatban is felvetették. Mérete miatt csak az űrben lehet megépíteni, és hatalmas problémát okoz a stabilizálása is a Nap felől érkező nyomás miatt. Ennek ellensúlyozására tükrökkel világítanák meg az ernyő hátoldalát. A tervek közt szerepel egy bolygó körüli mesterséges gyűrű létrehozása is. Légkör és felszín Carl Sagan The planet Venus című írásában többek közt genetikailag átalakított baktériumokat telepítene a bolygóra. Habár az elképzelés még mindig jelen van tudományos vitákban is, későbbi felfedezések rámutattak arra, hogy nem ez a legjobb megoldás. A széndioxidot felhasználó organizmusoknak szükségük van hidrogénre, melyet a Földön a vízből vesznek fel, viszont a Vénuszon lényegében folyékony víz nincs, hidrogén pedig csak nyomokban található, melynek java részét valószínűleg a mágneses mező gyengesége miatt vesztette el. Harminc évvel később, Pale Blue Dot című könyvében Sagan beismerte, hogy eredeti elképzelése az azóta megismert adatok alapján nem kivitelezhető. Javaslatok születtek a Vénusz felső légköreiben fényvisszaverő ballonok telepítéséről is. Ezek mennyiségével és méretével is szabályozható a felszínre jutó napsugárzás mértéke. Geoffrey A. Landis NASA mérnök és sci-fi-író felvázolt egy elképzelést, miszerint a légkörből kinyert szénből előállított nanocsövecskékből felépített lebegő városokkal egyszerre oldható meg a légkör CO2 tartalmának csökkentése, valamint kellő mennyiségben pajzsként is szolgálhatnának a napsugárzással szemben. Nagy mennyiségű hidrogén behozásával még nagyobb mértékben befolyásolhatják a környezetet. A Vénusz hidrogénnel való bombázása elképzelhető néhány külső Naprendszerbeli forrásból. Később, mikor már a légkör a napsugárzás nagyobb hányadát engedi át, a bolygó felszínén elhelyezett világos színű, vagy fényvisszaverő anyagok is segíthetnék a bolygó albedójának növelését. Egyébként geomérnökök már a Földön is számításba vették ezt az eljárást, a rohamosan olvadó sarki jégsapkák ezen hatásának csökkenésének ellensúlyozására. 15239 Stenhammar A 15239 Stenhammar (ideiglenes jelöléssel 1989 CR2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1989. február 4-én. Szortavala Szortavala (cirill betűkkel Сортава́ла) város Oroszországban, Karéliában. A város a Ladoga-tó északi partján fekszik, 287 km-re Petrozavodszktól, Karélia fővárosától. Vasútállomással és repülőtérrel is rendelkezik. Januárban az átlaghőmérséklet -9, júliusban +16 fok. A városban tüdőszanatórium is található. Története A mai város környéke már a 12. században lakott volt, de csak 1783-ban kapott városi rangot. 1918-ban kapta jelenlegi nevét, korábban Szerdobolynak (Сердоболь) nevezték. Népesség A 19. század végén még főleg finnek lakták. 2002-ben 21 131 lakosa volt, akik főleg oroszok , fehéroroszok , karjalaiak és finnek . 2010-ben 19 235 lakosa volt, melynek 88%-a orosz, 4,4%-a fehérorosz, 2,3%-a karjalai, 2,3%-a ukrán. Plískov Plískov település Csehországban, Rokycany-i járásban. Plískov Lhota pod Radčem, Zbiroh, Sirá és Drahoňův Újezd településekkel határos. Lakosainak száma 123 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Kovács Mihály (plébános) Kovács Mihály (Jászkisér, 1867. szeptember 29. - Jászberény, 1962. február 1.) római katolikus plébános. Életútja Szegény szülők gyermeke. Hat gimnáziumi osztályt Jászberényben végzett, a többi kettőt pedig Egerben, ahol 1884-ben a papnevelőintézetbe lépett. 1890. június 27-én áldozópappá szentelték és ettől fogva segédlelkész volt Sátán, Jászfényszarun, ahol művészien restaurálta a plébániatemplom oltárképét. Ezután Verpeléten, majd és Kunszentmártonban volt segédlelkész, 1897-től Jászszentandráson plébános, itt templomot építtett. 1909-től Jászfelsőszentgyörgy plébánosa volt. 1920-tól helyettes esperes, 1922 és 1935 között kerületi esperesként működött. 1928-ban tiszteletbeli kanonok lett. Előszeretettel foglalkozott a festőművészettel és tanulmányozza a festészet történetét. Ő teremtette meg a harangokról szóló szakirodalmat. 95 éves korában hunyt el mint az egri főegyházmegye nesztora és Magyarország legidősebb katolikus papja. Cikkei az Egri egyházmegyei Közlönyben (1890. Mária a festészetben, hét cikk, A festői szép, 1891. A művészetek hivatása); a rövid életű Jászsági Hiradóban is jelent meg egy cikke, Ferdeségek cím alatt, melyben a női divatot különböző szempontból bírálgatja (1890.). Műve A harang. Eger, 1919. El Arenal (Ávila) El Arenal község Spanyolország Ávila tartományában, Kasztília és León autonóm közösségben. Tengerszint feletti magassága 888 méter, lakossága 1022 fő. Története A település pontos alapítási ideje nem ismert, de annyi bizonyos, hogy a 14. században VI. Alfonz spanyol király La Montería című könyvében már említést tett róla. A 16. század végén 154 fő lakta, akik földműveléssel, állattenyésztéssel és erdőgazdálkodással foglalkoztak. El Arenal 1732-ben V. Fülöp spanyol királytól megkapta a villa rangot, ettől kezdve lakossága gyorsan növekedni kezdett. 1769-ben már 843-an, a következő század közepén már ezerrel többen, 1945-ben pedig 2340-en lakták. 1833-ban, amikor Spanyolországot tartományokba szervezték, El Arenal Ávila tartományba került, azon belül is az Arenas de San Pedro törvényszéki partido részét képezte. 1950-től erős kivándorlás kezdődött a településről. Ebben az időszakban hozták rendbe az El Arenalt Arenas de San Pedróval összekötő utat, ez pedig megszüntette a település elzártságát. Az 1980-as évektől sok elvándorló visszatért, így a lakosság ismét növekedésnek indult. 1986-ban alakult meg a P. A. C. A. termelőszövetkezet, hogy segítse a helyi termények, főként a cseresznye és a gesztenye kereskedelmét. Látnivalók Templomok, kápolnák A Nagyboldogasszony-templom a 15–16. században épült, főoltárának képét valószínűleg Alonso González Berruguete szobrászművész egyik tanítványa készíthette. Emellett három remetekápolna is található El Arenalban: a főtéri Virgen de los Remedios- és a település bejáratánál elhelyezkedő Virgen de las Angustias-kápolna egyaránt 18. századi, a Santísimo Cristo de la Expiración-kápolna a 20. században épült. Egyéb A település területén nyolc, forrásvizet tartalmazó kőkút lelhető fel. Testvértelepülések Sabres, Franciaország Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Gradec (Valandovo) Gradec (macedónul: Градец) település Macedóniában, a Délkeleti körzetben, a Valandovói járásban. Népesség A lakosságát az 1960-as években költöztették ki a Vardarra tervezett gát miatt, ami sosem épült meg. 2002-ben lakatlan település, korábban macedónok lakták. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Nicolae Labiș Nicolae Labiş (Poiana Mărului, Suceava megye, 1935. december 2. – Bukarest, 1956. december 22.) román költő. A fiatalon elhunyt költő a hatvanas évek költőnemzedékének egyik legtehetségesebb tagja volt. Már gyermekkorában meséket és verseket írt. Középiskoláit Folticsénben és Jászvásáron végezte. Első versei 1950-ben a Zori noi (Szucsáva), illetve 1951-ben a Viaţa Românească lapokban jelentek meg. A bukaresti egyetem bölcsészkarára iratkozott be, de rövidesen ott is hagyta. A Lupta cu inerţia (Harc a tehetetlenséggel) című kötetét rendezte sajtó alá, amikor tisztázatlan körülmények között, villamosbalesetben elhunyt. Egyes kortársak és szemtanúk szerint a baleset valójában politikai gyilkosság volt. A Moartea căprioarei (Az őz halála) című verse, amely megtörtént esetet dolgoz fel, több nemzedéken keresztül híressé tette. Eugen Simion kritikus „egy generáció buzogánya” névvel illette, mivel a megjelenése előrejelezte a hatvanas évek nagy költőnemzedékét, amit Nichita Stănescu neve fémjelzett. Verseit Kányádi Sándor fordította magyarra. Ius primae noctis A ius primae noctis (latin kifejezés) avagy az első éjszaka joga a feudális földesúr joga, hogy birtokának jobbágy sorban lévő szüzeitől maga vegye el a szüzességüket. Nincs bizonyíték arra, hogy a gyakorlatban is létezett volna. Ezzel kapcsolatos az úgynevezett droit du seigneur (d�wa dy s��œ�; „a földesúr joga”) fogalma, mely ugyan eredetileg számos más jogot is magába foglalt (adóztatás, vadászat stb.), mára azonban főleg az első éjszaka joga kapcsán említik. Története A középkori „első éjszaka jogának” létezése népszerű vitatéma volt a 19. században. Bár ma már a történészi szakvélemények elsöprő többsége szerint semmiféle autentikus bizonysága nincs efféle szokás létezésének a középkorban, a vita változatlanul folyik a közkeletű szóbeszéd eredete, értelme és fejlődésének útja felől, nem is beszélve a hiedelem szimbolikus jelentőségéről. A késő középkor Európájában általánosan elterjedt nézet volt, hogy valamiféle ius primae noctis egy igen ősi privilégiuma a földesúrnak, és nevezetesen abban állna e jog, hogy a parasztok frissen oltár elé vezetett asszonyával annak nászéjszakáján előbb az úrnak áll hatalmában megosztani az ágyát, még a férj előtt. Ennek a hiedelemnek sok más között alapja lehet az alávetettség extrém, szimbolikus jelentőségű eltúlzása, illetve a látványos státuszkülönbségek lassú eltűnésének korában az osztályok közötti közlekedés rangkülönbséget hangsúlyozni kívánó merev, az alávetettek számára megalázó formái. E népszerű hiedelem eredetét nem könnyű kinyomozni. Egy 16. századi forrásunk, Hector Boece skót történész említést tesz egy állítólagos skót király, III. Evenus törvényéről, amely szerint: „A birtok uráé minden szűzlány szüzessége, aki a birtokán lakik.” A legenda szerint Skóciai Szent Margit, III. Malcolm, kegyességéről híres felesége sürgetésére váltották ki ezt a jus primae noctist a „menyasszonyadóval”, melynek neve merchet. A történet szépséghibája, hogy III. Evenus nevű királyuk nincs a skótoknak, és Boece előadása számos egyéb nyilvánvalóan fiktív részletet tartalmaz még. A 13. és 14. századi irodalomban, valamint a 15. és 16. századi szokásjogot rögzítő forrásokban ugyancsak találkozhatunk a fogalommal, a jus primae noctis a jelek szerint valamiféle házassági adóra utal, amit (korábban) nem szabad jogállásúaknak kellett fizetniük, ha házasságot kötöttek. Jó okkal feltételezhejtük, hogy ez az intézmény a kora középkorra nyúlik vissza, gyökereit a nem szabadok jogállását szabályozó rendelkezések és a gael házasodási szokások közt kell keresni. Más, hasonló elemekkel bíró hagyományok Egyes kutatók tartják magukat a vélekedéshez, mely szerint a jus primae noctis mégiscsak létezett a középkori Európában, és hogy talán olyasféle hagyomány lehetett, mint az ókori Mezopotámiából és a 13. századi Tibetből ismert deflorációs rítusok (Evans 1979:30). A mezopotámiai irodalomban az első éjszaka joga mint a rangban előkelőbb férfi előjoga, melynek értelmében az ifjú ara szüzességét maga veheti el, igen régi toposz, olyan régi említésekkel bír, mint a Gilgames-eposz (Kr. e. 2000 körülről). Bár a mezopotámiai történetek és a középkori Európa ius primae noctisszal kapcsolatos legendái igencsak eltérő kulturális hagyományban gyökereznek, abban megegyeznek, hogy a fenti jog a rangban előkelőbbeket illeti. Hérodotosz beszámol arról, hogy a Kr. e. 5. századi Babilonban a szüzek kimondottan kötelezve voltak arra, hogy Istár templomában kéjhölgyi szolgálatokat lássanak el, és így férjhezmenetelük előtt veszítsék el a szüzességüket, idegentől (Hérodotosz I.199). Marco Polo írja az Il Milionéban a 13. századi Tibetről: „Errefelé a népek nem szívesen vesznek el szűzlányt feleségül, sőt kimondottan ragaszkodnak hozzá, hogy legyen előzetesen számottevő tapasztalata az arának az ellenkező nemmel” (Evans 1979:30). A ius primae noctis létezésének pártján álló kutatók szerint ez a tibeti analógia és más kultúrák hasonló szokásai arra engednek következtetni, hogy az európai jelenség és a Gilgames-eposzban említett gyakorlat nem a zsarnoki felsőbbség akaratának érvényesítése női alattvalói felett, hanem afféle „rituális defloráció”, mellyel a „közösség mintegy megtámogatja az egyént [értsd: az ifjú férjet]”, azaz leveszi a válláról a szüzesség elvevésének terhét (Evans 1979:30). Kulturális referenciák Az olaszországi Ivrea karneváli hagyományai között szerepet játszik egy bizonyos Mugnaia („a molnár lánya”) figurája, állítólag annak emlékeként, hogy az egyszeri molnárleány volt olyan bátor, és az első éjszaka „jogát” érvényesíteni óhajtó herceg nyakát elvágta, majd felkelést robbantott ki. Claude Jordan a Voyages historiques de l'Europe című művében (IV.140–141), mely először 1694-ben jelent meg, Boece-hez hasonlóan ismerteti a szokást, de a változást a 10. századi I. Malcolmnak tulajdonítja. Voltaire írt 1762-ben egy komédiát Le droit du seigneur avagy L'écueil du sage cím alatt (ISBN 2-911825-04-7), de csak 1779-ben, a halála után adták elő. Aphra Behn novellája: Oroonoko (1688). Lorenzaccio (1834) – Alfred de Musset . Figaro házassága (1778) – Beaumarchais . Woman, Church and State (1893) – Matilda Joslyn Gage. Hadúr című film (The War Lord) , Charlton Heston szereplésével. A jövő hírnöke című filmben Kevin Costner főszereplésével, Bethlehem tábornok ( Will Patton ) egy kis városban élni szeretne az első éjszaka jogával. A Ghymes zenekar Szikraszemű című albumán Dózsa György életét dolgozták fel. A Szemet szemért! című dalban említik az első éjszaka jogát. Zombi tábor A Zombi tábor (eredeti cím: Bunks) 2013-ban bemutatott kanadai film, amelyet Takács Tibor rendezett. A forgatókönyvet Tim Burns, Tom McGillis és Jennifer Pertsch írták. A játékfilm producerei Jennifer Pertsch és Tom McGillis. A főszerepekben Dylan Schmid, Atticus Mitchell, Emilia McCarthy, Aidan Shipley és Markian Tarasiuk Leigh láthatóak. A zenéjét James Chapple, Graeme Cornies, David Brian Kelly és Brian L. Pickett szerezték. A tévéfilm gyártója a Fresh TV, a Disney XD, az Inferno Pictures Inc. és a FremantleMedia, forgalmazója a Buena Vista International. Műfaja kalandfilm. Kanadában 2013. október 27-én a Disney XD-n, Magyarországon 2014. november 8-án a Disney Channelön mutatták be a televízióban. Abonyi Ármin Abonyi Ármin, 1903-ig Adler (Nyitra, 1887. – ?) tanító. Élete 1901 és 1905 között végezte a lévai tanítóképzőt. 1907 és 1914 között vidéken, majd 1914 és 1919 között a székesfővárosban működött, a Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a Dohány utcai elemi iskola tanítója volt, a proletárdiktatúra bukása után perbe fogták. Cikkei a Néptanítók Lapjában (1915), a Népnevelők Lapjában (1917) és a Népművelésben (1918), a kommün idején az Új Korszakban jelentek meg. Műve A fogalmazás tanításának vezérkönyve. Budapest, 1919. (Dénes Sándorral és Vikár Kálmánnal. Ism. Nevelés 36. évf. 3-4. sz.) Ybl Ervin Ybl Ervin (Budapest, 1890. január 14. – Budapest, 1965. augusztus 11.) magyar művészettörténész, a művészettörténeti tudományok kandidátusa (1960). Ybl Miklós távoli rokona volt. Életpályája Jogi és filozófiai doktorátust szerzett. 1919-ben felvették az Eötvös szabadkőműves páholyba. Évekig a Budapesti Hírlap képzőművészeti rovatát vezette, majd a vallás- és közoktatásügyi minisztériumának osztályfőnöke volt. 1931-ben a budapesti tudományegyetemen az olasz szobrászat történetéből magántanári képesítést nyert. 1941. július 1-től címzetes ny. rk. tanár volt. Hagyatékát a székesfehérvári István király Múzeum örökölte, ahol kéziratos emlékiratait is őrzik. Főbb művei Donatello (Bp., 1927; Bruxelles, 1930); Toscana szobrászata a quattrocentoban (I – II., Bp., 1930); Zala György (Magyar Művészet, 1937), Lotz Károly élete és művészete (Bp., 1938); Mesterek és mesterművek (Bp., 1938); Ybl Miklós (Bp., 1956); Csontváry Tivadar (Bp., 1958. angolul is); A Magyar Nemzeti Galéria palotája (Bp., 1960); A francia és angol renaissance és barokk művészet (I – II., Bp., 1960). Az operaház. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1962 Robbia, Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1962. Tusa (Olaszország) Tusa település Olaszországban, Szicília régióban, Messina megyében. Lakosainak száma 2860 fő (2017. január 1.). Tusa Motta d’Affermo, Pettineo és San Mauro Castelverde községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Tusa vasútállomás Tusa vasútállomás egy vasútállomás Olaszországban, Szicília régióban, Messina megyében, Tusa településen. Forgalma alapján az olasz vasútállomás-kategóriák közül az ezüst kategóriába tartozik. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Palermo–Messina-vasútvonal Francisco Balbi di Correggio Francisco Balbi di Correggio (Correggio, 1505. március 16. – 1589. december 12.) olasz katona, történetíró, aki részt vett a török támadók visszaverésében Máltán 1565-ben. Az ott átélteket könyvben örökítette meg, amely fontos forrása az akkori események kutatóinak. Francisco Balbi muskétásként szolgált Málta török ostroma alatt a spanyol különítményben. Életétől csak annyit lehet tudni, amennyit a Málta ostroma című könyvben leírt. Kötete 1567-ben Spanyolországban jelent meg először. Egy évvel később egy felülvizsgált és kiegészített kiadványt jelentetett meg. Balbi könyvére támaszkodott Giacomo Bosio, a Szent János-rend hivatalos krónikása is, akinek az ostromról szóló műve 1588-ban jelent meg. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Francisco Balbi di Correggio című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Szépirodalmi Könyvkiadó A Szépirodalmi Könyvkiadó a 20. század második felének egyik legnagyobb magyarországi könyvkiadója volt. Legfőképpen szépirodalmi jellegű kiadók jogutódjaként működött. Az egyik legismertebb könyvsorozat, ami megjelent a kiadónál, az Olcsó Könyvtár volt. 1950. október 1-jén alapították, a kiadó létszáma nagyjából 70 főből állt. A kiadó székháza a budapesti Lenin körúton volt. Felügyeleti szervük a Kiadói Főigazgatóság. Megalakulásakor főszerkesztője, 1957 és 1986 között pedig igazgatója Illés Endre volt. Az igazgatói tisztet többek között Tornócz Márton is betöltötte. A szerkesztőség tagjai voltak az évek folyamán többek között: Örkény István, Csanádi Imre, Kálnoky László, Vajda Miklós. A kiadót 1998-ban felszámolták. Szerkesztőségi csoportjai Mai magyar irodalmi csoport I. Mai magyar irodalmi csoport II. Klasszikus magyar irodalmi csoport I-II. Tömegkiadványok csoportja ( Olcsó Könyvtár ) Kiadói gyűjtőkörei Kiadói gyűjtőkörébe tartoztak a következők: Kifejezetten szépirodalmi alkotásokat még élő és klasszikus magyar íróktól egyedi kiadványokban, könyvsorozatokban, antológiákban valamint életmű sorozatokban. Tanulmányokat, kifejezetten kritikai műveket, valamint irodalomtudományi értekezéseket. Egyik legnagyobb sorozata az Olcsó Könyvtár (19541989 között jelentek meg a kötetek), amelyben élő és klasszikus külföldi szerzők műveit jelentették meg, természetesen a magyar irodalmi alkotások mellett. Szomszédos szocialista országok magyar kiadóival közös kiadványokat is megjelentettek. Terranova di Pollino Terranova di Pollino község (comune) Olaszország Basilicata régiójában, Potenza megyében. Fekvése Potenzától 154 km-re fekszik, így ez a megyeszékhelyétől legtávolabbra eső olasz község. Alessandria del Carretto, Castrovillari, Cerchiara di Calabria és San Lorenzo Bellizzi calabriai, továbbá Chiaromonte, Francavilla in Sinni, San Costantino Albanese, San Paolo Albanese és San Severino Lucano községekkel határos. Lakott részei a tengerszint feletti 800 és 1000 méter között fekszenek a Calvario-hegy lejtőin. Története A települést a 16. században alapították Noja (mai Noepoli) részeként. A 19. század elején, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust, önálló község lett. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Madonna della Pietà-templom (16. század) San Francesco da Paola-templom Sant’Antonio-templom Santa Maria delle Grazie-templom A Maldív-szigetek városai Forrás Ministry of Planning & National Development, Republic of Maldives 1525 az irodalomban Az 1525. év az irodalomban. Új művek Pietro Bembo itáliai kardinális, költő, irodalomtudós munkája: Prose della volgar lingua (Értekezés a népnyelvről). Születések 1525 – Friedrich Dedekind német költő († 1598 ) 1525 körül – Louise Labé francia költőnő, a lyoni költői iskola tagja, „a francia reneszánsz Saphója” († 1566 ) Ferber Katalin Ferber Katalin (Budapest, 1952–) magyar közgazdász, gazdaságtörténész. Szakterülete az összehasonlító gazdaságtan, gazdaságtörténet Japán és Közép-Európa vonatkozásában. Pályafutása 1978-ban végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (MKKE). Ezután 9 évig a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Történettudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa volt. 1987–88-ban a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen tanított gazdaságtörténetet. 1988-ban szerzett PhD-t gazdaságtörténetből. 1988–89-ben a kanadai Wilfrid Laurier Egyetem vendégprofesszora. 1989–91-ben az MKKE-en összehasonlító gazdaságtant oktatott. Ezután gazdasági és pénzügyi újságíróként dolgozott (1990–1991: HVG, 1991–1992: Világgazdaság). 1992–1993 között az Állami Számvevőszék (ÁSZ) közgazdásza. 1993 óta él Japánban. 1993–1995 között a tokiói Hoszei Egyetemen, majd 1995–2000 között a Tokiói Egyetemen vendégprofesszor, 2000–2002 között a Sizuokai Művészeti és Kulturális Egyetem (SUAC) docense. 2002–2012 között a tokiói Vaszeda Egyetem School of International Liberal Studies (SILS) docense. Művei Ferber Katalin–Rejtő Gábor: Reform (év)fordulón ; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1988 Bara Zoltán – Szabó Katalin (szerk.): Összehasonlító gazdaságtan (BKKE, 1989, 1992) A Budapesti Giro és Pénztáregylet Rt. 1893–1948 (Giro Elszámolásforg. Rt., 1990) A parancsuralmi rendszer ; Aula, Bp., 1991 Az önvédelem gazdasága (BKKE, 1995) A siker ára. Japán ; László és Társa, Bp., 1998 Professionalism as Power: Tajiri Inajiro and the Modernization of Meiji Finance. In: Janet Hunter – Cornelia Storz (eds.): Institutional and Technological Change in Japan's Economy: Past and Present (Routledge Curzon, 2005� A felkelő nap árnyéka. Kozák Gyula beszélget Ferber Katalinnal ; Balassi, Bp., 2005 ISBN 9789635067510 Japán . Mindenki szellemi kalauza (Jószöveg Műhely, 2009) ISBN 9789637052903 Érdemeink beismerése mellett . A rendszerváltás kívülről és belülről (Jószöveg Műhely, 2010) ISBN 9786155009075 A másság szigetein (Oriold és Társai Kft., 2012) ISBN 9789639771727 A siker ára. Tanulmányok a (másik) Japánról ; Syllabux, Bp., 2014 Az elárult Japán. Út Fukusimáig ; Pesti Kalligram, Bp., 2015 Családja Japán férjével Tokióban élt, 2011-ben alkotói szabadságát töltötte Európában férjével, mikor értesült a Fukusimai atomerőmű katasztrófájáról, ezért nem tértek vissza Japánba, Németországban élnek. Hyam’s Mineral Water Works A Hyam's Mineral Water Works (magyarul: Hyam ásványvíz palackozója) a walesi Monmouth egyik műemlék épülete. Egykoron ásványvíz palackozóként üzemelt, napjainkban lakóépület. Egyike a monmouthi örökség tanösvény huszonnégy állomásának. Története A palackozót 1866-ban alapította Thomas E. Hyam, Monmouth egyik meghatározó üzletembere, aki kukorica- és fakereskedéssel foglalkozott. Tulajdonában volt egy fűrészmalom és egy üzlet is a városban. 1875-76-ban a város polgármestere volt. A családja a városban több jelentős épület tulajdonosa volt (Parade House, Cornwall House, stb.). 1870-ben, Henry Somerset, Beaufort 8. hercege tőle rendelte italát és ennek kiváló minőségét több ízben is kiemelte. A víz mellett limonádé és gyömbérsör palackozását is végezték az üzemben. 1901-ben influenza-elleni „tonikot” is gyártottak. 1911-ben az üzemet Charles Ballinger vette át, átkeresztelve „Ballinger’s Mineral Water Works”-ra. Az üzem az 1960-as években zárt be. Helyére az Ebley Ltd. autógumi-szaküzlet költözött, majd ennek kiköltözése után „Hyam Court” néven lakóépületté alakították át. Pottiaceae A Pottiaceae család a Pottiales lombosmoha rend névadója. Jellemző Ennek a lombosmoha családnak a tagjai jellemzően akrokarpok, gyakran tömött párnákat alkotnak, termetük változatos. A levelek alakja változatos, de a levélér mindig jelen van. Az ér gyakran hegyben végződik vagy szőrszál alakjában lép ki. Szinte majdnem az összes faj levélsejtjei a csúcs felőli részen kerekdedek, gömbölyűek, papillásak, míg a levél alap közelében átlátszóak, simák, téglalap alakúak. A toknyél (seta) legtöbbször megnyúlt és sima. A tok gyakran megnyúlt hengeres, ritkábban a levelek közzé süllyedt, cleistocarp (spóratok fedője hiányzik, a tok hasadással nyílik fel). Ha tokfedővel nyílik fel, a perisztómiumfogak száma 16, melyeknek alakja változatos, az alapmembrán lehet kicsi vagy nagy. Előfordulás Sok Pottiaceae faj a világos, napsütötte élőhelyeket kedveli. Vannak erősen szárazság és sótűrő fajaik, gyakran mészkedvelők is. Rendszertan A Pottiaceae családba 5 alcsalád és 83 nemzetség tartozik körülbelül 1425 fajjal: Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a Pottiaceae című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Jegyzetek Wolfgang Frey, Eberhard Fischer, Michael Stech: Bryophytes and seedless Vascular Plants. Forrás Jan-Peter Frahm, Wolfgang Frey, J. Döring: Moosflora . 4., neu bearbeitete und erweiterte Auflage (UTB für Wissenschaft, Band 1250). Ulmer, Stuttgart 2004, ISBN 3-8001-2772-5 (Ulmer) & ISBN 3-8252-1250-5 (UTB) Floridában történt légi közlekedési balesetek listája A Floridában történt légi közlekedési balesetek listája mind a halálos áldozattal járó, mind pedig a kisebb balesetek, meghibásodások miatt történt, gyakran csak az adott légiforgalmi járművet érintő baleseteket is tartalmazza évenkénti bontásban. Az állam partjai közelében történt baleseteket szintén ezen cikk sorolja fel. Floridában történt légi közlekedési balesetek 1958 1958. február 25., Atlanti-óceán , Mayport közelében. William Thomas Barry Troy, a kanadai haditengerészet hadnagya, F2H3-Banshee típusú vadászgépével az aznapi sűrű ködben eltűnt repülőgépével. Kibontatlan állapotban fennmaradt ejtőernyőjének maradványait Jacksonville közelében Zack Johnson rendőr járőrözés közben találta meg 2017-ben. A maradványokat az Irma hurrikán hozta felszínre. 1997 1997. augusztus 7., Miami nemzetközi repülőtér. A Fine Air légitársaság 101-es járata, egy McDonnell Douglas DC-8-61(F) típusú repülőgép, lajstromjele N27UA felett elvesztették a pilóták az irányítást és a gép lezuhant. A gépen utazó 1 utas és 3 fős személyzet közül mindenki életét vesztette, és a gép további főnek kioltotta az életét a földön tartózkodók közül. 2017 2017. június 24., Fort Myers . Egy Piper PA-28-as típusú repülőgép egy elhagyott épületbe csapódott röviddel a szomszédos Page Field repülőteréről történt felszállását követően. A balesetben egy személy életét vesztette, valamint egy másik személy súlyos sérüléseket szenvedett. 2018 2018. március 14. Key West közelében. A tengerbe zuhant az Amerikai haditengerészet F/A-18 Super Hornet típusú repülőgépe. A pilóta és a fegyverrendszerért felelős tiszt katapultált, de mindketten életüket vesztették. 2018. augusztus 31. Eglin légibázis közelében. Lezuhant egy Beechcraft BE-60 típusú kis repülőgép. Henry Nowakowski, pilóta és családjának három további tagja életét vesztette a balesetben. Nehézsúlyú amatőr ökölvívók listája Nehézsúlyú (91 kg alatti) amatőr ökölvívók listája Alekszandr Alekszejev ( Oroszország ) amatőr világbajnok 2005 Elchin Alizade Michael Bennett ( Amerikai Egyesült Államok ) amatőr világbajnok 1999 Jackson Chanet ( Franciaország ) Rahim Csahkijev (Oroszország) George Foreman (Amerikai Egyesült Államok) olimpiai bajnok Giacobbe Fragomeni ( Olaszország ) Joe Frazier (Amerikai Egyesült Államok) olimpiai bajnok Garai Emil ( Magyarország ) Andrew Golota ( Lengyelország ) David Haye ( Egyesült Királyság ) Hart Péter (Magyarország) Yoan Pablo Hernández ( Kuba ) Szultan Ibragimov (Oroszország) Alekszandr Jagubkin ( Szovjetunió ) amatőr világbajnok 1982 Georgi Kandelaki ( Grúzia ) Luan Krasniqi ( Németország ) Steffen Kretschmann (Németország) Lévai István (Magyarország) John M'bumba Ray Mercer (Amerikai Egyesült Államok) Denisz Pojacika ( Ukrajna ) Alexander Povernov (Németország) Roman Romancsuk (Oroszország) Clemente Russo (Olaszország) világbajnok 2007 Szvilen Ruszinov ( Bulgária ) Sinan Samil Sam ( Törökország ) Félix Savón (Kuba) háromszoros olimpiai bajnok Axel Schulz ( Német Demokratikus Köztársaság ) Odlanier Solís ( Kuba ) olimpiai bajnok Teófilo Stevenson (Kuba) háromszoros olimpiai bajnok Henry Tillman (Amerikai Egyesült Államok) David Tua ( Új-Zéland ) Vjacseszlav Uzelkov (Ukrajna) Arnold Vanderlyde ( Hollandia ) Viktor Zujev ( Fehéroroszország ) Ostrov (Příbram járás) Ostrov település Csehországban, a Příbrami járásban. Ostrov Milín, Tochovice, Lazsko és Vrančice településekkel határos. Lakosainak száma 129 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Himalayacetus A Himalayacetus az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Cetacea) rendjébe, ezen belül az Archaeoceti alrendjébe és az Ambulocetidae családjába tartozó kihalt nem. Tudnivalók A Himalayacetus az ősi Tethys-óceán partján élt, az eocén korban. Ekkor az Indiai-lemez még nem ütközött össze Ázsiával, és nem alakult ki a Himalája. A Himalayacetusnak valószínűleg megvolt mind a négy végtagja, és a szárazföldre is kijött. A mai krokodilok módszerével vadászhatott. A part mentén figyelte, ha arra közeledik egy zsákmányállat, aztán rávetette magát, behúzva prédáját a vízbe, ahol az állat megfulladt. Rendszerezés A nembe az alábbi faj tartozott: Himalayacetus subathuensis Lelőhelyek A Himalayacetus maradványait a Himalájában találták meg; innen származik a neve. Fuentesoto Fuentesoto település Spanyolországban, Segovia tartományban. Lakosainak száma 113 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Studio Deen A Studio Deen Co., Ltd. (������������; Kabusikigaisa Szutadzsio Dín; Hepburn: Kabushikigaisha Sutajio Dīn; néha Studio DEEN alakban stilizálva) az egyik legrégebbi működő japán animegyártó vállalat. 1975-ben, három évvel a Sunrise 1972-es létrejötte után a Sunrise munkatársai döntöttek a Studio Deen megalapításáról. Ez lehetővé tette a két cég szoros együttműködését, a Sunrise a Studio Deen támogatását élvezi az animegyártásban. Az egyik legtermékenyebb animestúdió, emiatt gyakran kényszerül költségvetési megszorításokra. Munkái Uruszei Jacura (TV) (a sorozat második felét a Kitty Films számára) (1983-1986) Tensi no tamago (film) (1985) Maison Ikkoku (TV) (a Kitty Films számára) (1986-1988) The Samurai (OVA) (1987) Twilight Q (OVA) (1987) Patlabor (OVA és film) (1988-1989) Ranma ½ (a teljes sorozatot készítette a Kitty Films számára) (1989-1992) Domain of Murder (OVA) (1992) Kidó Szensi Victory Gundam (TV) (koprodukcióban) (1993-1994) DNA² (TV és OVA) (1994-1995) Taiho Sicsauzo (1994-2008) Zenki (TV) (1995) Ógon Júsa Goldran (TV) (1995-1996) Violinist of Hameln (TV) (1996-1997) Eat-Man (TV) (1997) Ehrgeiz (TV) (1997) Haunted Junction (TV) (1997) Ruróni Kensin (TV and OVA) (1997-1998) Eat-Man `98 (TV) (1998) Momoiro Sisters (TV) (1998) Shadow Skill - Eigi (TV) (1998) Urajaszu Tekkin Kazoku (TV) (1998) Weiß Kreuz (TV) (1998-2003) Eden’s Bowy (TV) (1999) Icumo Kokoro ni Taijó o! (TV) (1999) Let’s Dance With Papa (TV) (1999) Hosin Engi (TV) (1999) Mon Colle Knights (TV) (2000) Weiß Kreuz (OVA) (2000) Gravitation (TV) (2000-2001) Fruits Basket (TV) (Co-Production) (2001) Kokoro Tosokan (TV) és Kokoro Toshokan - Communication Clips (különkiadás) (2001) Read or Die (OVA) (2001) Star Ocean EX (TV) (2001) Groove Adventure Rave (TV) (2001-2002) Beyblade (Movie) (2002) Samurai Deeper Kjo (TV) (2002) Bomberman Jetters (TV) (2002-2003) Full Moon o Szagasite (TV) és Cute Cute Adventure (különkiadás) (2002-2003) GetBackers (TV) (2002-2003) The Mythical Detective Loki Ragnarok (TV) (2003) Mouse (TV) (2003) Jami to bósi to hon no tabibito (TV) (2003) King of Bandit Jing (TV) és King of Bandit Jing in Seventh Heaven (OVA) (2003-2004) Kita e (TV) (2004) Maria-szama ga miteru (TV) (2004) Maria-szama ga miteru ~Haru~ (TV) (2004) Jumeria (TV) (2004) Get Ride! Amdriver (TV) (2004-2005) Tactics (TV) (2004-2005) Zipang (TV) (2004-2005) Kjo kara maó! (TV) (2004-2009) Amaenaide jo!! (TV) (2005-2006) Ginga Denszecu Weed (TV) (2005-2006) Pokoli lány (TV) (2005-2006) Ueki no hószoku (TV) (2005-2006) Bincsó-tan (TV) (2006) Fate/stay night (TV) (2006) Higurasi no naku koro ni (TV) (2006) Princess Princess (TV) (2006) Simoun (TV) (2006) Dzsigoku sódzso futakomori (TV) (2006-2007) Maria-szama ni va naiso (különkiadás) (2006-2007) Sónen Onmjódzsi (TV) (2006-2007) Higurasi no naku koro ni Kai (TV) (2007) Shining Tears X Wind (TV) (2007) Code-E (TV) (2007-2008) Sion no ó (TV) (2007-2008) Amacuki (TV) (2008) Hatenkó Júgi (TV) (2008) Dzsundzsó Romantica (TV) (2008) Vampire Knight (TV) (2008) Dzsigoku sódzso micuganae (TV) (2008-2009) 07 Ghost (TV) (2009) Higurasi no naku koro ni Rei (OVA) (2009) Szeitokai no icsizon (TV) (2009) Umineko no naku koro ni (TV) (2009) Hetalia: Tengelyhatalmak (webes közvetítés) (2009-2011) Fate/stay night: Unlimited Blade Works (film) (2010) Giant Killing (TV) (2010) Hakuóki (TV) (2010) Nurarihjon no mago (TV) (2010) Dragon Crisis! (TV) (2011) Kore va zombie deszu ka? (TV) (2011) Szekaiicsi hacukoi (TV) (2011) Higurasi no naku koro ni Kira (OVA) (2011) Hiiro no kakera (TV) (2012) Szankarea (TV) (2012) Hakkenden: Tóhó hakken ibun (TV) (2013) Rozen Maiden (TV) (2013) Pupa (TV) (2014) Szakura Trick (TV) (2014) Egyéb közreműködések Batman: Gotham lovagja : Közbeeső animációs munkák Blood+ (TV) : Közbeeső animációs munkák City Hunter: Bay City Wars (OVA) : Animálás befejezési munkái Cowboy Bebop The Movie : Közbeeső animációs munkák Dirty Pair Flash 1 (OVA) : Közreműködés Eureka Seven (TV) : Közbeeső animációs munkák Immortal Grand Prix (TV 2) : Közbeeső animációs munkák Jin-Roh (film) : Közbeeső animációs munkák Mahó Cukai Tai! (OVA) : Végső simítások Masin Eijuden Vataru (TV) : Animálás befejezési munkái Kidó Szensi Gundam: Char ellentámadása (movie) : Közbeeső animációs munkák Modzsako (TV) : Animációs közreműködés Neon Genesis Evangelion (TV) : Másodlagos animációs munkák Noein - Mó Hitori no Kimi e (TV) : Közbeeső animálás Onegai Teacher! Official Fanbook (Resource Book manga) : Együttműködés Ranma ½: Big Trouble in Nekonron, China (film) : Animációs közreműködés Ranma ½: Nihao My Concubine (film) : Animációs közreműködés Read or Die – Betűk bűvöletében : Közbeeső animálás Szószei no aquarion (TV) : Közbeeső animációs munkák Chihiro Szellemországban (film) : Kisegítő animációs munkák Street Fighter II V (TV) : Közbeeső animációs munkák Tekken: The Motion Picture : Rajzolás, készítés Tencsi Mujo Movie 1: Tencsi in Love : Közbeeső animációs munkák Toradora! (TV) : Közbeeső animációs munkák Uruszei Jacura: Lum The Forever (film) : Közreműködés Muzsikus cigányok parkja A Muzsikus cigányok parkja Budapest VIII. kerületében található. 2013. októberében avatták fel. Azelőtt névtelen közterület volt a Baross utca és Szigony utca kereszteződésénél. Eredetileg nyolc híres cigány származású muzsikus domborművét helyezték el a kis téren négy darab, 240 cm magas, 50 cm élhosszúságú, egyenlő szárú háromszög alapú mészkőoszlopon, 2017-ig ez tizenkét főre bővült: Járóka Sándor (1922-1984), ifj. Járóka Sándor (1953-2007), Bobe Gáspár Ernő (1924-1993), Berki László (1941-1997), Pertis Jenő (1903-1971), Lakatos Sándor (1924-1994), Kozák Gábor József (1910-1978), Cziffra György (1921-1994), id. Kathy-Horváth Lajos (1924-1980), Berki Béla (1948-2013), Boros Lajos (1925-2014) és Buffó Rigó Sándor (1949-2014) portréját. Mivel négy háromszögletű oszlop egy-egy oldalán két muzsikus portréja helyezhető el, ezért összesen 4×3×2=24 portré elhelyezésére van lehetőség. Florin Ioan Pelecaci Florin Ioan Pelecaci (Nagybánya, 1980. január 6. –) román labdarúgó, jelenleg egyik csapatnak sem tagja, a Diósgyőri VTK-ból 2009. június 3-án közös egyeztetés alapján eltávozott. Anyanyelvén, a románon kívül, olaszul és angolul beszél. 2008 novemberében egy kisfia született. Életpályája Diósgyőr A román labdarúgó 2008 januárjától volt a keret tagja. A meccseken eddig ritkán szerepelt, mivel a balszerencsés sérülések nem kerülték el a játékost. Eddig a Diósgyőr színeiben egy gólt szerzett 2008.augusztus 22-én a Vasas ellen, amit félpályáról rúgott az ellenfél kapujába. 2009 nyarán bontották fel szerződését. Korábbi klubjai Maramures Baia Mare Gloria Bistrita Srem FC Unirea National Bucuresti NB1-es pályafutása Játszott meccsek: 22 Gólok: 1 A két Szent Ewald A két Szent Ewald (németül: heiligen Brüder Ewaldi), (meghaltak 692-ben) szentként tisztelt kora középkori ír vértanúk. A két Ewald, hajuk színe után „fekete Ewald” és „fehér Ewald” ír szerzetesek voltak, aki hitterjesztés céljából utaztak Germániába. A pogány szászok földjén vértanúságot szenvedtek. Ünnepnapjukat október 3-án üli az egyház. Forrás Szentek élete az év minden napjára , szerk. Schütz Antal , Szent István Társulat, Budapest (I. köt. 1932. II. köt. 1933, III. köt. 1933, IV. köt. 1933); új kiadás egy kötetbe szerkesztveː Pantheon, 1995, ISBN 963 225 039 7, 650. o. Dino Medjedovic Dino Medjedovic (Szarajevó, Jugoszlávia, 1989. június 13. –) osztrák labdarúgó, a német VfL Wolfsburg II középpályása. Rendelkezik boszniai állampolgársággal is. Forrás Dino Medjedovic adatlapja a transfermarkt.de oldalon (németül) I. e. 150 Évszázadok: i. e. 3. század – i. e. 2. század – i. e. 1. század Évtizedek: i. e. 200-as évek – i. e. 190-es évek – i. e. 180-as évek – i. e. 170-es évek – i. e. 160-as évek – i. e. 150-es évek – i. e. 140-es évek – i. e. 130-as évek – i. e. 120-as évek – i. e. 110-es évek – i. e. 100-as évek Évek: i. e. 155 – i. e. 154 – i. e. 153 – i. e. 152 – i. e. 151 – i. e. 150 – i. e. 149 – i. e. 148 – i. e. 147 – i. e. 146 – i. e. 145 Események Római consulok : T. Quinctius Flamininus és M'. Acilius Balbus Karthágó vereséget szenved Maszinisszától, Róma elhatározza, hogy beavatkozik a háborúba Karthágóval szemben. Ostružno (Csehország) Ostružno település Csehországban, a Jičíni járásban. Ostružno Podhradí, Ohaveč, Březina, Dolní Lochov, Střevač, Ohařice, Bukvice és Holín településekkel határos. Lakosainak száma 97 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Schenklengsfeld Schenklengsfeld település Németországban, Hessen tartományban. Ezüst gibbon Az ezüst gibbon (Hylobates moloch) a gibbonfélék családjához tartozó Hylobates nemhez tartozó faj. Elterjedése Az ezüst gibbon kizárólag Jáva őserdeiben él. Megjelenése A szőrzet kékes-szürke színű, sötét szürke vagy fekete sapkás. A kifejlett egyedek elérhetik a 8 kg-ot. Életmódja Nappali, fán élő állat. Gyümölcsökkel, levelekkel és virágokkal táplálkozik. Stazione di Povo-Mesiano Stazione di Povo-Mesiano vasútállomás Olaszországban, Trentino-Alto Adige régióban, Trento településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Trento–Velence-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Pergine Stazione di Villazzano Birmingham (Alabama) Birmingham város az Amerikai Egyesült Államok Alabama államában. Jefferson megye székhelye, az állam legnépesebb városa. Lakossága 212 237 fő. Székesfehérvár testvérvárosa. Birmingham 1871-ben jött létre, az Amerikai polgárháború utáni időszakban. Ebben az időszakban egy mezőgazdasági város volt. Az 1960-as évek végére Birmingham a déli területek ipari központjává vált. Birmingham a nevét az Egyesült Királyság korábbi ipari központjáról, Birminghamről kapta. A déli területek két legfontosabb városa Birmingham és Atlanta volt az 1860-as évektől kezdődően. A város gazdasága változatos volt a huszadik század második felében. Bár a feldolgozóipar fenntartja erős jelenlétét Birminghamben, más vállalkozások és iparágak, mint a banki, távközlési, közlekedési, elektromos erőátvitel, orvosi ellátási, főiskolai oktatási, és a biztosítási szolgáltatások is emelkedtek a városban. 2004 Évszázadok: 20. század – 21. század – 22. század Évtizedek: 1950-es évek – 1960-as évek – 1970-es évek – 1980-as évek – 1990-es évek – 2000-es évek – 2010-es évek – 2020-as évek – 2030-as évek – 2040-es évek – 2050-es évek Évek: 1999 – 2000 – 2001 – 2002 – 2003 – 2004 – 2005 – 2006 – 2007 – 2008 – 2009 A technológia nemzetközi éve A rizs nemzetközi éve ( ENSZ ) Az oktatás és sport nemzetközi éve A rabszolga-kereskedelemről és annak eltörléséről való megemlékezés nemzetközi éve ( UNESCO ) Események Január január 1. Írország átveszi az Európa Tanács elnökségi posztját Olaszországtól . Jaap de Hoop Scheffer ( Hollandia ) a NATO főtitkára. január 2. – Számos British Airways repülőjáratot törölnek biztonsági okokból. január 3. – A NASA MER-A (Spirit) szondája landol a Marson . január 20. – Németországban átadják a Weser-alagutat . Február február 3. – A KDE 3.2 és a KDevelop 3. kiadása. Március március 7. – Parlamenti választások Görögországban , ahol a Kosztasz Karamanlisz vezette Új Demokrácia (ND) fölényes győzelmet arat. március 10. – Görögországban Kosztasz Karamanlisz alakít kormányt. március 11. – Az Al-Káida iszlám terrorszervezet 191 halálos áldozatot követelő robbantásos merényletsorozata Madridban , a helyiérdekű vasúti hálózat vonatain. március 29. – A NATO bővülése 7 új tagállammal: Bulgária , Észtország , Lettország , Litvánia , Románia , Szlovákia , Szlovénia . Május május 1. – Az Európai Unió bővülése 10 tagállammal: Magyarország , Lengyelország , Litvánia , Lettország , Észtország , Csehország , Szlovákia , Szlovénia , Málta és Ciprus . május 2. – Leszek Miller lengyel kormányfő lemondása; ideiglenes kormányfő Marek Belka . Június június 9. – Váratlan és pusztító erejű vihar söpör végig Budapesten és az ország egyes részein. Egy 29 éves fiatalember életét veszti egy rázuhanó konténer miatt. június 17. – Megjelenik az első „ bluetooth ”-on keresztül terjedő mobiltelefonra írt vírus. Július július 1. Hollandia átveszi az Európa Tanács elnökségi posztját Írországtól . A Cassini–Huygens űrszonda sikeresen pályára áll a Szaturnusz körül, majd megkezdi a gyűrűs bolygó és 31 ismert holdja négy évig tartó tanulmányozását. Horst Köhler Németország köztársasági elnöke (elődje Johannes Rau ). július 19. – Csehországban Stanislav Gross alakít kormányt. Augusztus augusztus 5. – A törökbálinti petárdaraktár-robbanás . augusztus 13 – 29. – A 2004. évi nyári olimpiai játékok Athénban . augusztus 22. – Ellopják Edvard Munch 'Sikoly' című művét ( 1893 ) az oslói Munch Múzeumból. augusztus 28. – Az ötödik Budapest Parádé . Szeptember szeptember 1. – Megkezdődik a beszláni tragédia . (Terroristák megszállták a beszláni iskolát évnyitó napján, a túszaikat a tornaterembe terelték. A beszláni iskola elfoglalása, majd a túszok kiszabadítása több mint 330 halálos áldozatot követelt, többségük gyerek volt.) szeptember 29. Medgyessy Péter lemondása után Gyurcsány Ferenc lesz a miniszterelnök . Bihácstól mintegy 15 km.-re, a Magyar Honvédség 5 tonnás tehergépkocsija egy kanyarban kisodródik az útról; a teherautót vezető magyar katona meghal, társa megsérül. A balesetet a gépjármű vezető figyelmetlensége idézi elő. Október október 3. – II. János Pál pápa boldoggá avatja I. Károly utolsó osztrák császárt, egyben IV. Károly utolsó magyar királyt , akinek emléknapjául október 21-et jelöli ki. október 15. – Lengyelország új kormányfője Marek Belka addigi ideiglenes kormányfő. október 28. – Teljes holdfogyatkozás , amely Magyarországon is látható. október 29. – A Ringier Kiadó Kft. bejelenti, hogy megszűnik a Magyar Hírlap nevű napilap. November november 1. – José Manuel Barroso lesz az Európai Bizottság elnöke. november 2. – George W. Bush elnök ismételt megválasztása az Amerikai Egyesült Államokban . november 3. – A Magyar Honvédség állományából leszerel az utolsó sorkatona, ezzel megszűnik a sorkatonai szolgálat Magyarországon. november 11. – Jasszer Arafat halála után Mahmúd Abbász lesz a Palesztin Felszabadítási Szervezet ( PFSZ ) elnöke. november 9. – Kiadják a Mozilla Firefox 1.0-s változatát. november 15. – Colin Powell lemondása, utódja Condoleezza Rice . november 18. – Az Európai Bizottság elnöki székét Romano Proditól José Manuel Barroso veszi át. november 21. – Viktor Janukovics nyerte az ukrajnai elnökválasztást a hivatalos eredmények szerint; a csalást emlegető ellenzék utcára vitte narancssárgába öltözött híveit. november 22. – Hivatalba lép az Európai Bizottság , más néven az Első Barroso-bizottság . november 26. – A kínai Honan tartományban lévő Zsucsung gimnáziumának kollégiumában nyolc középiskolást halálra késel és négyet megsebesít egy férfi. november 28. – A megismétel ukrajnai választáson Viktor Juscsenko diadalmaskodott. December december 2. Lettországban Aigars Kalvītis veszi át a kormány irányítását. Boszniában a NATO SFOR egységei ünnepélyesen átadják a békefenntartási feladatokat az EUFOR erőknek. december 5. – Eredménytelen népszavazás Magyarországon a kettős állampolgárságról és az egészségügy privatizációjáról . december 9. – Befejeződik a József Attila Tanulmányi és Információs Központ , a Szegedi Tudományegyetem könyvtárának építése. december 12. – Traian Băsescu nyeri az elnökválasztás második fordulóját Romániában . december 26. – A „Karácsonyi szökőár” ( cunami vagy tsunami) Ázsia délkeleti részén, több mint 200 000 halott és eltűnt (köztük turisták a világ 10–15 országából), felbecsülhetetlen anyagi kár. A pusztítás központja a szumátrai Aceh tartomány, az érintett országok: India , Banglades , Srí Lanka , Mianmar , Thaiföld , Malajzia , Indonézia , Szomália és Tanzánia . Az év témái 2004 az irodalomban Lois Lowry : Hírvivő 2004 a zenében Aerosmith : Honkin' on Bobo Agnetha Fältskog : My Colouring Book Anastacia : Anastacia ATB : No Silence Avril Lavigne : Under My Skin Brandy : Afrodisiac Bonnie Tyler : Simply Believe Cseh Tamás – Bereményi Géza : A véletlen szavai Cseh Tamás , Másik János , Bereményi Géza : Az igazi levél nővéremnek Eichinger Tibor –Stefan Varga: West and East George Michael : Patience Gigi D’Agostino : L'Amour Toujours II. Girls Aloud : What Will the Neighbours Say? Green Day : American Idiot Janet Jackson : Damita Jo Jay Chou : Csi li hsziang (Common Jasmine Orange) Jem : Finally Woken Kanye West : The College Dropout Nevergreen : Ősnemzés , majd bejelentették az ideiglenes szünetelést. Ez 2007 -ig tartott Novák János –Cseh Tamás: Ady (megzenésített versei) Papa Roach : Getting Away with Murder Pearl Jam : Live at Benaroya Hall és Rearviewmirror: Greatest Hits 1991-2003 Queen : Queen on Fire – Live at the Bowl Rammstein : Reise, Reise Scooter : Mind the Gap Shakira : Live & Off the Record Sweetbox : After the Lights Tankcsapda : A Legjobb Mérgek (Best Of 1989-2004) Thalía : Greatest Hits (EMI); Grandes éxitos (Fonovisa/Univision) Westlife : Allow Us to Be Frank Slipknot : Vol.3:The Sublimital Verses Nightwish : Once , Nemo , Wish I Had An Angel , Kuolema Tekee Tait elijan 2004 a sportban augusztus 13. – augusztus 29. XXVIII. Nyári olimpiai játékok Athén , Görögország , 201 ország részvételével. Michael Schumacher megszerzi hetedik Forma–1 -es világbajnoki címét a Ferrari csapattal. A Ferencváros nyeri az NB1 -et. Ez a klub 28. bajnoki címe. 2004 a televízióban május 12. és május 15. – Eurovíziós Dalfesztivál 2004. Halálozások 2004-ben Január 25. – Karai János magyar gépészmérnök, egyetemi tanár (*1928) Július 1. – Marlon Brando , kétszeres Oscar-díjas amerikai filmszínész (*1924) Július 28. – Francis Crick , angol biológus és biofizikus (*1916) November 28. – Bubik István , Jászai Mari-díj -as magyar színművész (*1958) 307 Nike A 307 Nike a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Auguste Charlois fedezte fel 1891. március 5-én. Magyar Tolkien Társaság A Magyar Tolkien Társaságot kulturális egyesületként 2002. június 16-án, Szegeden alapították a J. R. R. Tolkien angol író és filológus munkásságát tisztelő, műveit szerető és e művek szellemiségét magukénak érző magyar magánszemélyek. A Társaság alapszabálya szerint tagjai magukénak vallják a Tolkien professzor által teremtett mitológiában megnyilvánuló örök emberi értékeket – barátságot, szolidaritást, önzetlenséget, közösségért érzett felelősséget, az alkotó munka örömét, a művészetek és az érintetlen természet szépségének tiszteletét. A társaság célja J.R.R. Tolkien műveinek, az általa alkotott mitológiának magyarországi megismertetése, népszerűsítése, terjesztése; az ezen szövegekkel tudományos és nem tudományos formában való kritikai, elemző foglalkozás szervezése, koordinálása; azok tudományos és nem tudományos köztudatba való bevitele; J.R.R. Tolkien műveihez és mitológiájához kapcsolódó irodalmi, nyelvészeti, képzőművészeti, és színpadi alkotások, adaptációk létrejöttének elősegítése, lehetőségek teremtése az alkotások szélesebb körű bemutatására; a természet szépségének és értékeinek megismerését, megőrzését, megmentését szolgáló tevékenységek támogatása; a Tolkien-művek értékeit a gyakorlatban is képviselni vágyó közösségek, közösségi tevékenységek létrehozásának és működésének segítése. A társaság igyekszik a fenti célokért dolgozó egyéni tagok és csoportok kapcsolattartását segíteni, és a közös tevékenységet biztosító rendezvényeket, programokat szervezni. Kapcsolatot tartanak fenn a hasonló jellegű szervezetekkel, az irodalmi örökséget kezelő magánszemélyekkel, ezenkívül oktatási, ismeretterjesztő céllal előadásokat, szemináriumokat, vitaesteket, felolvasásokat, ismeretterjesztő, kreatív és oktatási táborokat, valamint kötetlen összejöveteleket szerveznek, amelyek eredményeit nyilvánosságra hozzák. A munka koordinálására elsősorban az internetet veszik igénybe. A Magyar Tolkien Társaság tevékenységét Magyarország egész területén végzi. A társaság tagjai, szakértői részt vesznek a különböző Tolkien-művek (általa vagy róla írt kiadványok) magyarra fordításában lektorként illetve fordítóként. Részt vettek A Gyűrűk Ura filmtrilógia második és harmadik részének szinkron munkálataiban is. A tagság A Társaság dinamikusan növekvő tagsággal rendelkezik, a 30 fős alapító ülés után 2002 végén 60, 2005-ben pedig kb. 100 regisztrált és tagdíjat fizető tagja volt, és ezt támogatta egy körülbelül 150 fős, tagsági viszonnyal nem rendelkező szimpatizánsi kör. A rendezvényeiket a legszélesebb közönség számára szervezik – a nagyobb budapesti helyszínű rendezvényeken az egész ország területéről több ezer fő szokott részt venni. Társaság tagjai és szimpatizánsai önkéntes munkával, díjazás nélkül végzik az egyesületi munkát és a programok, rendezvények szervezését és lebonyolítását. 2008-ra kb. 3000-re volt tehető a fórumos tagok és 150-200 főre az aktív tagok listája. Fontosabb rendezvények Az elmúlt években a társaság tevékenyen vett részt különböző kulturális rendezvényen, valamint közösségi, kreatív és tudományos programokat szervezett. A Magyar Tolkien Társaság főbb rendezvényei és programjai az eddigiekben: 2003 . január 3. „Egy rég várt ünnepély” címmel egész napos országos hatáskörű rendezvény szerveztek, ami tudományos előadásokat, művészeti és irodalmi pályázatokat, színpadi produkciókat, vitákat, filmvetítéseket ölelt fel. Az MTT első nagyobb rendezvénye, amelyet más nemzetközi Tolkien Társaságokkal összehangoltan szervezett, mintegy 4000 résztvevő számára. 2003-tól kezdődően minden évben megrendezik az MTT Farsangi Bált, egy tréfás és komoly bemutatókkal tarkított közösségépítő rendezvényt, ahol a Társaságban működő egyéneknek és különböző alkotóköröknek lehetőség nyílt produkcióik bemutatására. 2003-ban indult az általános iskolásoknak szóló Nolda Program. Az iskolákban, gyermekkönyvtárakban tartott előadások célja Tolkien műveinek megismerése mellett, az olvasás megszerettetése a gyerekekkel. 2003. július 21. és 27. között tartották az első Tolkien Közösségi és Kreatív Tábort, amit azóta is évente megtartanak. Az első alkalommal a Vas megyei kis hegyi faluban, Velemben szervezett tábor programjában szerepeltek tudományos és ismeretterjesztő előadások Tolkien műveiről és mitológiájáról, önismereti és közösségfejlesztési programok, kreatív és művészeti foglalkozások, képzési programok. A 105 résztvevő közösségi és kreatív tevékenysége egy a tolkieni mitológiára épülő keretjáték (harmadkor – Ost-in-Edhain) köré szerveződött. 2003 óta működik a Tolkien Klub. Kézműves foglalkozások, ismeretterjesztő előadások, vitakultúrát fejlesztő programok, vetélkedők, fiatal pszichológusok által vezetett Beszélgetősarok először az Almássy téri Szabadidőközpontban , majd 2004-től a Zöld Macska Diákpincében, később az Eötvös Kollégiumban került megrendezésre. 2004 . január 3. Tolkien Születésnap: Egész napos, országos rendezvény, hasonló a 2003-ashoz, de több és gazdagabb programmal. Ez volt a Társaság eddigi legnagyobb rendezvénye, amelyet 110 MTT tag illetve önkéntes szervezett és bonyolított le, az ország minden részéből érkezett mintegy 3500 résztvevő számára. Itt mutatkozott be először a Magyar Tolkien Társaság kórusa, és színjátszóköre. 2005 . november 26-án a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárral közös „Tolkien Nap” címmel egész napos rendezvényt szerveztek, A Gyűrűk Ura első megjelenése 50. évfordulójának emlékére. A rendezvény része volt A Gyűrűk Ura teljes szövegének maratoni nyilvános felolvasása, mely egy héttel ez esemény előtt kezdődött, és a Tolkien Nap végén fejeződött be. A Nagy Könyv programhoz kapcsolódó „Tolkien Olvasókör”-t alapítottak. A társaság félévente megjelenteti saját újságját, a Lassi Laurië -t, melyben a hírek mellett tudományos írások, irodalmi művek, képzőművészeti alkotások és interjúk kapnak helyet. A kiadványt az ország különböző részein élő tagok automatikusan megkapják, emellett a különböző budapesti és vidéki rendezvényeken árusítják is. 2003-ban a Szegedi Tudományegyetem , 2004-ben a Pécsi Tudományegyetem , egy évvel később pedig ismét az SZTE adott otthont az országos Tolkien Tudományos Konferenciának. 2006 -ban indult a Tolkien Levelező Verseny (vagy rövidítve TLV), amely általános- és középiskolás tanulókkal igyekszik megismertetni Tolkien műveit. A versenyre azóta minden évben sor került. 2008 . január 5-én Hősök és Mítoszok címmel az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban egész napos rendezvényt szerveztek. Az egész nap és a programok J. R. R. Tolkien 2007-ben kiadott jegyzeteiből összeállított Húrin gyermekei ( The Children of Húrin ) köré csoportosult. Az est díszvendége Gálvölgyi Judit (A szilmarilok fordítója) volt, aki az elnökkel, Füzessy Tamással egy előadás keretében ismertette a művet, majd az est fénypontjaként immár hatodik alkalommal köszöntötték az író, filológus és mítoszteremtőt 116. születésnapja alkalmából. 2009 . január 3-án immár hetedik alkalommal került megrendezésre az „egy rég vár ünnepély”. A nap mottója az Elveszett mesék könyvéből is ismert rész a Tűnt játék kicsiny háza volt, így a műsor is e szerint alakult. A nap keretében 15 órakor a Hősök terén flashmob, majd 19 órától az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban színpadi est keretében emlékezett meg a társaság és a közönség az író 117. születésnapjáról. A műsoron változatos produkciók kerültek repertoárra, úgy mint táncok, dalok, versek, színdarabok. A műsor zárásaként az összejött népes közönség, és hagyomány szerint koccintott a Professzorra és felülmúlhatatlan fantáziavilágára. 2009. február 20-án megrendezésre került a Budakalászi Faluházban a Magyar Tolkien Társaság Farsangi Bálja. Az est témája a Föld őselemei (tűz-víz; föld-levegő) volt. A műsor keretében különböző zenés és táncos produkciókat láthatott a közönség a téma jegyében. A Társaság díjainak átadása után hajnalig tartó zenés mulatság vette kezdetét, amely kifulladásig tartott. 2009. március 27-29 között rendezték meg Várgesztesen a Társaság hivatalos Tavaszi Találkozóját. 2009. július 9-19 között új helyszínen, Szanticskán került sor a hetedik MTT-táborra. A tábor koncepciója fő vonalakban nem változott, egy keretjáték köré épülő kreatív, közösségépítő, készségfejlesztő és ismeretterjesztő programok adták a lényegét. A keretjáték az ötödik beleriandi háború, a Nirnaeth Arnoediad idején játszódott, és hátteréül is ez az esemény szolgált. Több mint 120 fős tábor az utólagos értékelések szerint a legjobb MTT-s táborok egyike volt. 2009. szeptember 4-6 között Pusztamaróton Tolkien Live szerepjátékra került sor, hasonló sikerrel. 2009. október 22-25 között Zebegény ad otthont a Kreatív Őszi Művészeti Találkozónak (KÖMT), amelyre – idén már másodszor – külföldi Tolkien társaságok tagjait is meghívták. Nemzetközi kapcsolatok A Magyar Tolkien Társaság kapcsolatot ápol a más országokban működő társszervezetekkel. Legaktívabban a Slovensko Tolkienovo Društvo Gil-Galad (Szlovénia), az Österreichische Tolkiengesellschaft (ÖTG, Ausztria) és a Deutsche Tolkiengesellschaft (DTG, Németország) társszervezetekkel működnek együtt, és folyamatosan keresik más társaságokkal is a kapcsolatot. Az együttműködés során a Tolkien műveiből megismerhető értékek közös felfedezése, azok ápolása, a közös, régiókon átnyúló kulturális tevékenységek kapják a legnagyobb hangsúlyt. 2009-ben az MTT képviselteti magát az oxfordi Oxonmoot rendezvényen, amely a Tolkien-kedvelők legnagyobb eseménye, és részt vesz a különféle országok Tolkien társaságainak tapasztalatcseréjére létrehozott nemzetközi levelezőlista életében is. Simple Service Discovery Protocol A Simple Service Discovery Protocol (SSDP) egy számítógépes hálózati protokoll, egy lejárt IETF Internet draft, amit a Microsoft és a Hewlett-Packard készített. Az SSDP az alap protokollja az Univerzális Plug and Play (UPnP) keresőszolgáltatásának. Ez a protokoll lehetőséget nyújt arra, hogy a hálózati kliensek minimális konfigurálás mellett vagy akár konfigurálás nélkül is felderíthessék a kívánt hálózati szolgáltatásokat. Az SSDP két fő funkciója: Options (Lehetőségek): megállapítja a kívánt hálózati szolgáltatás jelenlétét a hálózaton. Announce (Bejelentés): a hálózati szolgáltatások használják, hogy közzétegyék a jelenlétüket. Az SSDP UDP unicast és multicast csomagokat használ a szolgáltatások bejelentésére. A multicast cím IPv4-es környezetben: 239.255.255.250. Az SSDP IPv6-os környezetben a hatókör függvényében a következő multicast címeket használja: Az SSDP alapértelmezetten az 1900-as porton kommunikál. Abraham Harkavy Abraham Jakovlevics Harkavy (1835. október 17. – 1919. március 15.) oroszországi zsidó történész, orientalista. A litvániai Novgorodnokban született. Iskoláit a vilnai zsidó szemináriumban és a szentpétervári egyetemen végezte el, majd az orosz kormány megbízásából a sémi népek történetének tanulmányozásával kezdett foglalkozni. A 19. század végén a szentpétervári császári nyilvános könyvtár könyvtárosa volt. Művei orosz nyelven jelentek meg, címük magyarra fordítva a következő: A zsidók nyelve Oroszországban (1866); Történelmi földrajzi jegyzetek orosz és zsidó forrásokból (1866-89); Arab irók befolyása az oroszokra és szlávokra (1870-1870); A Sém. Kham és Jáfet nevek eredete (1872) (németül) Catalog der samaritinischen Handschriften in St. Petersburg Altjüdische Denkmäler aus der Krim (1876); (németül) Mittheilungen über die Chazaren; Sur le mythe de zervan, Titan at Iapethoste chez les Arméniens (1880); (franciául) Additions a l'hitoire des juifs Forrás Bokor József (szerk.). Harkavy, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2016. szeptember 28. SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Álmatlanul Ismertető Tancredi doktornő a sérülés alapján látja, hogy Michael nem baleset során vesztette el lábujjait, azonban Abruzzit Bellick fedezi, Michael pedig nem akarja neki elmondani az igazságot. Kiderül, Abruzzi egyik fantomcégének van egy top-fly charter reptere a börtön közelében, ezért kell őt is bevenni a szökésbe, mert így a szökés után az épületen kívül egy repülő fogja őket várni, amivel tovább menekülhetnek. A tervhez szükséges még Michael cellatársa, Sucre. Egy mobiltelefont rejtenek el a szeme láttára a börtönmunka alatt. A teszten nem bukik el, nem árulja el a telefon hollétét, pedig ezért Bellick megvonja tőle a házasbeszélő használati jogát. A házasbeszélőt egyébként is csak házaspárok használhatják, Sucre és Maricruz viszont még nem házasok. Amikor megmutatják neki, hogy a telefon szappanból van, azt mondja, hogy őt hagyják ki a szökésből. Emiatt áthelyezését kéri egy másik cellába. Zsebes szerez egy spéci kést, amellyel Michaelt szeretné eltenni láb alól, akit váratlanul berángat egy elhagyatott helyiségbe, ahol már Abruzzi és néhány társa várja. Mielőtt azonban elképzelését végrehajthatná, Abruzzi közbelép és a csapata elveri Zsebest. Abruzzi ezzel akarja demonstrálni Michael számára, hogy immár megváltozott a viszony kettejük között. Fibonacci tartózkodási helyét továbbra sem kapja meg, viszont megállapodás születik a szökésben való részvételről. Veronica ismét találkozik Leticiával, akitől megtudja, hogy Lincolnnak a Crabbel szemben fennálló adósságát kormányzati emberek fizették ki, de nem tudja kik. A visszatekintésben látható, hogy Kellermanék voltak azok. A titkosügynök meg is látogatja Veronicát, és felajánlja segítségét az ügyben. Ezután azonban észrevétlenül elrabolják Leticiát, és egy erdőbe viszik kivégezni, hogy ne tudjon tanúskodni. Veroncia vőlegénye rosszul viseli, hogy Veronica ennyit foglalkozik Lincoln ügyével, a férfi felbontja az eljegyzést. Michael új cellatársat kap Zakkant személyében, akit egyenesen a pszichiátriáról hoztak. Lincolnnal egyetért abban, hogy nem lehet bevonni a szökésbe, így Michael kénytelen lesz éjszakánként dolgozni a cellában. Kiderül azonban, hogy Zakkant egy betegsége miatt sohasem alszik… Kovács Tamás (jogász) Dr. Kovács Tamás (Nagykónyi, 1940. december 13. –) nyugalmazott legfőbb ügyész, legfőbb ügyészségi főtanácsos, címzetes főiskolai docens, igazgatói szakmai főtanácsadó. Életpálya 1963-ban a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi diplomát cum laude minősítéssel. 1963–1965 között a Kalocsai Városi Tanácsnál dolgozott, 1965-ben került a hadsereg hivatásos állományába, ekkor a Szegedi Katonai Ügyészségen volt mint fogalmazó. 1968-ban nevezték ki katonai ügyésszé a Szegedi Katonai Ügyészségnél. 1973-ban Dél-Vietnamban a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság Magyar Tagozatának tagja. 1983-ban a Katonai Főügyészségen főügyészségi ügyész. 1986-ban a Budapesti Katonai Ügyészség vezetője lett. 1988-ban ezredesi rangot kapott. 1989-ben a Katonai Főügyészségen főosztályvezető ügyész tisztséget érdemelt ki. 1990-ben lett a legfőbb ügyész helyettese, ekkor katonai főügyész és vezérőrnagy. Kovács Tamás katonai főügyészként széles körű nemzetközi kapcsolatokat épített ki, és először az úgynevezett visegrádi országok, majd az USA és a többi NATO-tagország és néhány tengerentúli ország katonai igazságszolgáltatásáról szerzett tapasztalatokat. 1994-ben altábornagy rangba került. 1998-ban a köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntette ki. Az aktív ügyészek közül elsőként nyerte el 2001-ben az Ügyészek Országos Egyesülete által alapított Finkey-díjat. 2006-tól legfőbb ügyész, 2010. december 13-tól nyugállományú legfőbb ügyész. 2012. szeptember 1-től az Országos Kriminológiai Intézetnél igazgatói szakmai főtanácsadó és legfőbb ügyészségi főtanácsos. Családja Nős, 3 gyermeke és 11 unokája van. Kitüntetések (számos katonai kitüntetés mellett) 1973: Szolgálati Érdemrend (Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság) 1973: Ügyészség Kiváló Dolgozója (Magyar Köztársaság Ügyészsége) 1988: Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje 2001: Finkey Ferenc Díj (Ügyészek Országos Egyesülete) 2001: Kozma Sándor Díj (Magyar Köztársaság Ügyészsége) 2002: Lengyel Köztársaság Nemzetvédelmi Minisztérium Emlékérme 2002: Brazil Szövetségi Köztársaság Katonai Főállamügyészsége Érdemrendjének Nagykeresztje 2003: Hunyadi János Díj (Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere) 2005: USA Elnöki Érdemrend – ’The Legion of Merit’ 2006: Deák Ferenc Emlékérem (a legmagasabb jogi méltóságokból álló bizottság által adományozott igazságügyi elismerés) 2010: Szalay László Emlékérem (Magyar Jogászegylet) 2010: „Pro Facultate” Érdemérem (Pécsi Tudományegyetem) 2014: „A jog szolgálatában” Kitüntető Cím (Magyar Ügyvédi Kamara Elnöksége) Egyéb elismerések 1990: az USA Szárazföldi Haderő Fellebbezési Bírósága tiszteletbeli tagja 1990: az USA Katonai Fellebbviteli Bírósága tiszteletbeli tagja 1995: Ohio Állam Nemzeti Gárdája tiszteletbeli ezredese 1997: az USA Szárazföldi Haderő Katonai Jogi Szolgálatának (JAG) – első külföldi – tiszteletbeli tagja Társadalmi tisztségek Magyar Jogászegylet volt alelnöke (2002–2010) Magyar Katonai Jogi és Hadijogi Társaság tiszteletbeli elnöke Nemzetközi Katonai Jogi és Hadijogi Társaság Igazgatótanács tagja Állami Jogi Szakvizsgabizottság tagja a volt Rendőrtiszti Főiskola Társadalmi Tanács tagja (címzetes főiskolai docens) Oktatói tevékenység Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar meghívott előadója (katonai büntetőjog) Videók https://www.youtube.com/watch?v=-51ixTxD3Xw Napkelte - 2008. január 12. - Dr. Kovács Tamás https://www.youtube.com/watch?v=nxa5uR0rebQ Kossuth Rádió 180 perc c. műsor - Dr. Kovács Tamás https://www.youtube.com/watch?v=vq0xnhjnXMw Arcképek - Kalocsa TV - Dr.Kovács Tamás https://www.youtube.com/watch?v=vcJ26QErgp8 Dr. Kovács Tamás díszpolgáravatása Nagykónyiban Interjú http://www.complex.hu/magazin/complexmagazin_2007_4_10003_413.pdf "Nem elég hitelesnek lenni, annak is kell látszani” - interjú Forrás http://www.okri.hu/content/view/270 https://index.hu/belfold/legfbb9937/ Aranyarcú majna Az aranyarcú majna (Mino dumontii) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a seregélyfélék (Sturnidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj elterjedési területének központja Új-Guinea szigete. A szigetnek mind az indonéz, mind a pápua új-guineai felén előfordul. Él továbbá a Bismarck-szigeteken és a Salamon-szigeteken is. Magas páratartalmú esőerdők lombkoronaszintjén él, de előfordul mangroveerdőkben is. Megjelenése Testhossza 29-30 centiméter. Első pillantásra nagyon emlékeztet a beóra (Gracula religiosa), de viszonylag könnyű attól megkülönböztetni. Hiányoznak róla a beóra jellemző bőrlebenyek a fejen. Jellemző bélyege viszont az aranysárga, csupasz szemgyűrű a szeme körül melyről nevét is kapta. Tollazata fémfényű fekete. Hasa aljának hátsó része narancssárga, farkának alsó tollai fehérek. Csőre narancssárga és lábai is ilyen színűek. Mint a seregélyeknél általában itt sem lehet az ivarokat egymástól megkülönböztetni. Életmódja Mint ez a rokon fajoknál is általános, az aranyarcú majna is társas madár. Párosával vagy még inkább kisebb csoportokban él. Elsősorban gyümölcsevő, de kisebb állatokat (például ízeltlábúakat vagy gyíkokat) is elkap. A talajszinten, a bokrokon és a magas fák tetején egyformán kutat táplálék után. Szaporodása A szabadban folyó fészkelési szokásairól keveset tudni. Fogságban évente többször is költhet és úgy tűnik nincs kifejezett szaporodási időszaka. Faodvakba építi fészkét levelekből, fakéregből vagy fűből. Monogám faj, mindkét szülő aktív szerepet vállal a fiókák felnevelésében, de a kotlás java része a tojó feladata. A tojó 2-4 tojást rak, melyek 14 nap után kelnek ki. A fiókák 21-23 nap múlva már elhagyják a fészket. A fiatalok egy hónapos korukban repülnek ki, amelyet hamarosan a szülők újabb tojásrakása követ. Viság Viság (románul Vișagu) falu Romániában Kolozs megyében. Lakossága 1850-ben 360 román lakosa volt. 1910-ben az 1286 főre duzzadt településen 11 magyar élt (6 fő zsidó származású), de ezt követően már nem találunk magyarokat. 1992-ben 481 román lakost számoltak a településen. 1850-ben a 360 fő görögkatolikus élt a faluban. 1910-ben már az 1251 görögkatolikus mellett 24 ortodox, 5 református és 6 izraelita hívőt számoltak. 1992-ben 479 ortodox és 2 görögkatolikus lélek élt a faluban. Története Fatemploma hozzávetőleg 1880-ból származik. 1900-ban Székelyjó egy részt hozzácsatolták. A falu a trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Bánffyhunyadi járásához tartozott. Forrás Varga E. Árpád Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850-1992) The Christian Heritage Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.) Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro 10663 Schwarzwald A 10663 Schwarzwald (ideiglenes jelöléssel 4283 T-2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1973. szeptember 29-én. Somogyi Erzsi Somogyi Erzsi, becenevén Bogyó (Kolozsvár, 1904. szeptember 10. – Budapest, Erzsébetváros, 1973. július 10.) kétszeres Kossuth-díjas magyar színésznő. Élete Somogyi János és Csernye Júlia leánya. Kezdetben orvosnak készült, majd rövid időt töltött a Színiakadémián. A Renaissance Színházban tűnt fel 1924-ben, 1924-től 1927-ig, 1928-tól 1951-ig, ill. 1954–1973 között a Nemzeti Színház művésznője volt. 1927–28-ban a Vígszínházban szerepelt, 1945 előtt magánszínházakban is fellépett. 1924-ben és 1929-ben az Andrássy úti, 1927-ben, 1929-ben és 1934-ben a Fővárosi Operett, 1928-ban az Új, 1932-ben a Kamara, 1940-ben a Városi, 1946–1948 között a Magyar Színháznál játszott. 1950–51-ben a Vidám Színpad, 1952–53-ban A Magyar Néphadsereg Színháza foglalkoztatta. 1956-ban a Blaha Lujza és a József Attila Színházban, 1969–70-ben az Irodalmi Színpadon, 1970–71-ben a Pesti Színházban is szerepelt. Férje volt Örley István író, majd Szedő Imre részvénytársasági elnök, akivel 1929. június 28-án Budapesten, a Terézvárosban kötött házasságot, s 1931-ben elváltak. Utolsó férje Gádor Béla (1906–1961) humorista, a Ludas Matyi felelős szerkesztője, majd főszerkesztője. Nővére Somogyi Emma színésznő (sz. 1896. május 22.) Főbb szerepei Marika ( Móricz Zsigmond : Búzakalász) Marianne ( Molière : Tartuffe) Puck ( Shakespeare : Szentivánéji álom ) Rozika (Móricz Zsigmond: Úri muri) Hedvig ( Ibsen : A vadkacsa) Ilma ( Vörösmarty Mihály : Csongor és Tünde ) Kaoyi hercegnő ( Kállay Miklós : A roninok kincse) Szidónia ( Csiky Gergely : Buborékok) Anya ( García Lorca : Vérnász) Linda ( Miller : Az ügynök halála) Mary Tyrone ( O’Neill : Hosszú út az éjszakába) Volumnia (Shakespeare– Brecht : Coriolanus). Filmjei Játékfilmek Az ördög mátkája (1926) Csókolj meg, édes! (1932) Nem élhetek muzsikaszó nélkül (1935) A falu rossza (1937) Rozmaring (1938) Szabóné (1949) A harag napja (1953) Életjel (1954) Különös ismertetőjel (1955) Budapesti tavasz (1955) Dollárpapa (1956) A császár parancsára (1957) Égi madár (1957) Akiket a pacsirta elkísér (1959) Szerelem csütörtök (1959) Fapados szerelem (1960) Megöltek egy lányt (1961) A férfi egészen más (1966) Baleset (1967) Tévéfilmek Rózsa Sándor (1970-tévésorozat) Énekes madár Portré Játék a Nemzetért (2002) Kitüntetései Farkas–Ratkó-díj (1925) Kossuth-díj (1953, 1959) Érdemes művész (1955) Kiváló művész (1962) Esserts-Blay Esserts-Blay település Franciaországban, Savoie megyében. Lakosainak száma 806 fő (2015). Esserts-Blay Albertville, La Bâthie, Grignon, Monthion, Saint-Paul-sur-Isère és Tours-en-Savoie községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Leon Schlesinger Leon Schlesinger (Philadelphia, Pennsylvania, 1884. május 20. - Los Angeles, Kalifornia, 1949. december 25.) amerikai filmproducer, ő alapította a Leon Schlesinger Productions-t, ami később a Warner Brothers rajzfilmstúdió lett az animációs aranykor idején. Fiatalkora Schlesinger Philadelphiában született. Miután a helyi moziban dolgozott, mint jegyszedő, daloskönyv-ügynök, színész és manager, megalapította a Pacific Title and Art vállalatot 1919-ben, ami főleg úgynevezett title cardokat (a némafilmekben ezek az állóképek jelentek meg a dialóg szövegeivel, és később is ilyenekkel oldották meg a stáblistát) készített némafilmek számára. Ahogy a hangosfilm elterjed 1929-1930 körül, Schlesinger előre akart törni az új piacon. Egyes filmtörténészek szerint pénzügyileg segítette a Warner Brothers első hangosfilmjét, a Jazzénekest. Ezután szerződött a stúdióval, hogy elindítsa az új Looney Tunes (Bolondos dallamok) sorozatot, s így felvette Hugh Harman és Rudolf Ising animátorokat, akik magukkal hozták Bosko nevű karakterüket. Üzletemberként Schlesinger ravasz üzletember volt jó érzékkel a tehetségek iránt. Miután Harman és Ising elhagyták a Warner-t Bosko-val együtt 1934-ben, Schlesinger felépítette saját részlegét a Warner Bros. Sunset Boulevard-on található díszletvárosában. Megnyerte magának a konkurens stúdiók legjobb animátorait, s még olyanokat is, akik Harmannal és Isinggal voltak (Bob Clampett). Egyikük volt Friz Freleng akit Schlesinger felkért, hogy gondozza a Looney Tunes és Merrie Melodies sorozatokat. Freleng tehetsége hamar kiderült, s ezért Schlesinger felvette Frederick "Tex" Avery-t, Chuck Jones-t és Frank Tashlint. Később a céghez került Carl Stalling zeneszerző és Mel Blanc színész, s a csapat megalkotott olyan legendás karaktereket, mint Cucu Malac, Dodó Kacsa vagy Tapsi Hapsi. Schlesinger szadkezet adott az animációs csapatnak, így ők kreativitásuk teljes szabadságát élvezhették. Schlesinger 1935-ben eladta a Pacific Title & Artot, hogy csak a stúdióra koncentrálhasson. Üzleti hozzáállása és személyisége Schlesinger dörzsöltsége nem volt túlhangsúlyozott. Animátorai egy düledező épületben dolgoztak (Avery csapata ezt "Termite Terrace"-nak becézte), és Schlesinger rövid ideig be is záratta a stúdiót 1941 közepén, mikor a dolgozók fizetésemelést kértek. Az Oscar-díjat bojkottálta, mert szerinte előnyben részesítették a Walt Disney és az MGM-rajzfilmeket, néhány Looney Tunes rajzfilmet pedig sógora, Ray Katz neve alatt készített, hogy ezzel kedvezményesebb adózáshoz jusson. Schlesinger selypítve beszélt. Állítólag Mel Blanc szinkronszínész Dodó Kacsa és Szilveszter selypítős és pösze hangját Schlesingerről mintázta. Mel Blanc önéletrajzában, a That's Not All Folks!-ban tagadja mindezt, és így ír: "szerintem az alsó állkapcsa gátolta a beszédben, főleg az sz hangoknál. A szánalmast ő úgy mondta: fánalmas." Dodó pöszesége gyakran hallható a filmekben, főleg a koraiakban. A Daffy Duck and Egghead-ben Dodó egyáltalán nem selypít, kivéve az egyik jelenetben, ahol Dodó a "The Merry Go Round Broke Down"-t énekli, de ott is csak egyszer. A vele (Schlesingerrel, nem Dodóval) dolgozó animátorok önteltnek és beképzeltnek ismerték aki túl sok kölnit locsol magára és piperkőcnek öltözik. Megjelenése a filmekben Leon Schlesinger önmagát alakítja az 1940-es Freleng-filmben, a You Ought to Be in Pictures-ben, ami egy animációs/élőszereplős hibrid. Mel Blanc Cucun és Dodón kívül az összes hús-vér figurát is újraszinkronizálta, kivéve Schlesingert. Egyéb Warner rajzfilmessel együtt Schlesinger is szerepel (karikaturizált változatban) a Hollywood Steps Out, a Russian Rhapsody és a Nutty News című filmekben. Az 1996-os Space Jamben Tapsi Hapsi és barátai egy Schlesingerről elnevezett edzőteremben készülnek fel a kosárlabdameccsre. Utolsó évei Schlesinger 1944-ben eladta a stúdiót a Warner Brothersnek. Továbbra is üzletelt a rajzfilmfigurákkal és a Warner filmszínházi szolgáltatásainak részlegét vezette egészen haláláig, ami egy vírusos fertőzés miatt következett be 1949 karácsonyán. Schlesinger finanszírozott több b-westernt is a harmincas években. Miután a Warner megvette stúdióját, Schlesingert Eddie Selzer váltotta a székben. Schlesinger kedvelte a lóversenyt, s ő vezette a Western Harness Racing Associationt. Egy 1950. január 10-én keltezett United Press távirat szerint megtalálták az utódját. Schlesingert a Beth Olam mauzóleumban temették el a Hollywood Forever temetőben a kaliforniai Hollywoodban. Tülau Tülau település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 1468 fő (2016. december 31.). Belinda Carlisle Belinda Jo Carlisle (Hollywood, Los Angeles, 1958. augusztus 17. –) amerikai énekesnő és dalszerző. Ismertségre a The Go-Go’s lányegyüttes frontembereként tett szert, 1985-ben pedig sikeres szólókarrierbe kezdett, amelynek eredményeként nyolc stúdióalbuma, kilenc válogatásalbuma és 41 kislemeze jelent meg, köztük olyan, nemzetközileg is ismert dalok, mint a "Heaven Is a Place on Earth", a "Circle in the Sand" vagy a "La Luna". Fiatalkora 1958. augusztus 17-én született Hollywoodban, Harold Carlisle benzinkutas és Joanne Thompson háziasszony lányaként. Nevét anyja kedvenc filmje, a Johnny Belinda után kapta. Összesen heten voltak testvérek (három fiú és négy lány), akik közül ő volt a legidősebb. Karrierje 1977-ben a The Germs punkegyüttesben kezdett énekelni (Dottie Danger néven), majd 1978-ban megalakult a The Go-Go’s lányegyüttes, amelynek frontembere lett. Ezzel az együttessel négy stúdióalbumot, három válogatásalbumot és 11 kislemezt adtak ki, összesen pedig több mint 7 millió albumot adtak el. 1985-ben kezdett szólókarrierbe, miután az együttes feloszlott. 1986-ban megjelent első stúdióalbuma Belinda néven. Szólóelőadóként is sikeresnek bizonyult, 1999-ig 36 kislemeze és nyolc stúdióalbuma jelent meg összesen, több dala pedig világsiker lett, a Heaven Is a Place on Earth például az amerikai, brit, ír, svájci és svéd zenei listán is első tudott lenni, Kanadában pedig arany minősítést kapott. Kisebb megszakításokat leszámítva a mai napig aktívan zenél. Magánélete 1986-ban hozzáment Morgan Mason filmproducerhez és politikai aktivistához, akitől egy fia született, James (1992). A házaspár 2017-ben Bangkokba költözött. Diszkográfia Stúdióalbumok Belinda (1986) Heaven on Earth (1987) Runaway Horses (1989) Live Your Life Be Free (1991) Real (1993) A Woman and a Man (1996) Voila (2007) Wilder Shores (2017) Válogatásalbumok The Best of Belinda / Her Greatest Hits (1992) The Greatest (1998) Original Gold (1999) A Place on Earth: The Greatest Hits (1999) The Collection (2002) Essential (2003) ICON – The Best of Belinda Carlisle (2013) The Collection (2014) The Anthology (2014) Kislemezek Mad About You (1986) I Feel the Magic (1986) Band of Gold közr. Freda Payne (1986) Shot in the Dark (1986) Dancing in the City (1987) Heaven Is a Place on Earth (1987) I Get Weak (1988) Circle in the Sand (1988) I Feel Free (1988) World Without You (1988) Love Never Dies (1988) Leave a Light On (1989) La Luna (1989) Summer Rain (1990) Runaway Horses (1990) Vision of You (1990) (We Want) The Same Thing (1990) Live Your Life Be Free (1991) Do You Feel Like I Feel? (1991) Half the World (1992) Little Black Book (1992) Big Scary Animal (1993) Lay Down Your Arms (1993) In Too Deep (1996) Always Breaking My Heart (1996) Love in the Key of C (1996) California (1997) I Won't Say (I'm in Love) (1997) All God’s Children (1999) Sun (2013) Goodbye Just Go (2014) Have You Ever Seen the Rain (2015) Silver Bells (2015) Vendégelőadóként What Does It Take (1989, közr. Then Jerico) Spirit of the Forest (1989, közr. Artists United for Nature) Blue Period (1990, közr. The Smithereens) Promóciós kislemezek Since You've Gone (1986) I Plead Insanity (1992) Remember September (1997) A Prayer for Everyone (1999) I Still Love Him (2007) Szabó Csaba (levéltáros) Szabó Csaba (Nova, 1967. július 7. –) főlevéltáros, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója. Életútja 1991-ben szerezte meg magyar-történelem szakos általános iskolai tanári diplomáját. Ezt követően 1992-től Németországban tanult történelmet, gazdaság- és társadalomtörténetet, művészettörténetet az Eichstätti Katolikus Egyetemen, ahol 1997-ben mesterdiplomát kapott, 2000-ben pedig PhD fokozatot nyert. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem levéltár szakán 2005-ben szerzett oklevelet, majd ugyanitt habilitált 2010-ben történettudományi területen. 2003-tól dolgozott először a Magyar Országos Levéltárban, előbb főosztályvezetőként, majd 2004-től főigazgató-helyettesként tevékenykedett. 2010 és 2015 között a Balassi Intézet – Collegium Hungaricum Bécs tudományos igazgatóhelyettesi, és egyben a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója. 2015-től ismét a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában dolgozott főosztályvezetőként, majd általános főigazgató-helyettesként. 2017 áprilisában kinevezték a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatójává. Művei Szabó, Csaba : Die katholische Kirche Ungarns und der Staat in den Jahren 1945–1965. Munchen, 2003. Szabó Csaba, Hanák Gábor : A Nagy Imre miniszterelnök és társai ellen indított per írott, képi és hangzó forrásainak digitalizálása. Budapest, 2008. A rendszerváltás évei, 1987-1990. Kiállítás a Magyar Országos Levéltárban. Megtekinthető 2009. június 11-től ; szerk. Majtényi György, Mikó Zsuzsanna, Szabó Csaba; MOL, Bp., 2009 József Kardinal Mindszenty in Wien (1971–1975). (Hrsg. Csaba Szabó). Wien, 2012. Österreich und Ungarn im 20. Jahrhundert. (Hrsg. Csaba Szabó). Wien, 2014. Forradalom! 24 megtalált történet , szerk., bev., jegyz. Majtényi György, Mikó Zsuzsanna, Szabó Csaba; Magyar Nemzeti Levéltár–MNL, Bp., 2016 A kísértet (film) A kísértet (eredeti cím: Mesteren) 2017-ben bemutatott dán film, amelyet Charlotte Sieling rendezett. A forgatókönyvet Charlotte Sieling írta. A főszerepekben Jakob Oftebro, Ane Dahl Torp, Søren Pilmark, Thomas Hwan, Marie Lydie Melono Nokouda, Jessica Dinnage, Evrim Benli, Simon Bennebjerg, Sus Wilkins és Søren Malling láthatóak. A zeneszerzője Nicholas Sillitoe. A tévéfilm gyártója a Lars Bredo Rahbek. Műfaja filmdráma. Dániában 2017. március 2-án mutatták be a moziban. Muzy Muzy település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 830 fő (2015). Muzy Louye, Mesnil-sur-l’Estrée és Vert-en-Drouais községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ivan Cankar Ivan Cankar (Oberlaibach, 1876. május 10. – Ljubljana, 1918. december 11.) szlovén író, költő, drámaíró, a szlovén irodalom világirodalmi jelentőségű nagysága. Életpályája Ivan Cankar a szlovén prózai és drámai nyelv radikális megújítója. A szubjektivizmust helyezte művei középpontjába. Sok műfajban alkotott, gazdag életművet hagyott hátra, de főképp rövid prózai műfajokat kedvelte. 1893-ban adta közre első verses, valamint prózai munkáját. Első alkotói korszakában leginkább verseket írt melynek termése például az Erotika (1899) című kötet. Mindinkább a próza fele fordult átadván a líra terepét kortársainak (Dragotin Kette, Oton Župančič). Míg kezdetben lírájában a romantikus hagyományokból merített, prózájában a realista és naturalistából. Ezektől elfordulva a Vinjete (1899) kötete már új irányt mutat. Második korszakában (bécsi évek, 1900–1909) gyakran személyes ihletésű műveket ír, a társadalmi egyenlőtlenség bemutatását tartja szem előtt: Szegénysoron (Na klancu, 1902), Mária szeretetháza (Hiša Marije pomočnice, 1904). A népi tematika (Mihaszna Marko és Mátyás király, Potepuh Marko in kralj Matjaž, 1905), az értelmiségi népboldogító idealizmus (Egy idealista élete, Martin Kačur, 1906) és az igazságkeresés (Jernej szolgalegény igazsága, Hlapec Jernej in njegova pravica, 1907) foglalkoztatja. Korszakát lezáró, modern mesének felfogható műve a Kurent (1909). Harmadik korszakában (1909–1918) ismét visszatér a karcolatokhoz. A befelé fordulás, az impresszionizmus és szimbolizmus jellemzik: Életem (Moje življenje, 1914), Álomképek (Podobe iz sanj, 1917). Műveit magyarra Pável Ágoston fordította. Magyarul megjelent művei Jernej szolgalegény és az ő igazsága / Mihaszna Marko és Mátyás király ; ford. Pável Ágoston; Nyugat, Bp., 1937 A szegénysoron ; ford. Ivan Cancar, Pável Ágoston; Egyetemi Ny., Bp., 1941 ( Délszláv írók ) Hét krajcár ; Móricz Zsigmond elbeszéléséből átdolg. Asztalos István / Jernej, a szolga ; Ivan Cankar regényéből átdolg. F. Delak, ford. Rubin Péter; Józsa, Kolozsvár, 1947 ( Műkedvelők színpada ) Valentin Katajevː Hajrá! / Iván Cankárː Jernej szolgalegény ; Bratsztvo-Jedinsztvo, Noviszád, 1949 ( Színpadunk ) Szolgák. Dráma ; ford. B. Szabó György; Híd–Bratsztvo-Jedinsztvo, Noviszád, 1949 ( Színpadunk ) Elbeszélések ; ford. Hornyik János; Testvériség-Egység, Noviszád, 1950 Jernej szolgalegény igazsága / A szegénysoron. Két regény ; ford. Pável Ágoston, bev. Csuka Zoltán; Új Magyar Kiadó, Bp., 1955 ( A világirodalom klasszikusai ) Jernej szolgalegény és az ő igazsága. Regény ; Bratstvo-Jedinstvo, Noviszád, 1958 Egy csésze fekete. Válogatott elbeszélések, novellák és karcolatok ; ford. Cvetko Elvira; Pomurska založba, Murska Sobota, 1963 Sötétben ; összeáll. Ciril Zlobec, ford. horvátból Bodrits István; Fórum, Novi Sad, 1964 Jernej szolgalegény igazsága / Hlapec Jernej in njegova pravica ; ford. Avgust Pavel; Európa–Pomurska Zalozhba, Bp.–Murska Sobota, 1976 Mária szeretetháza ; ford. Csuka Zoltán, Tóth Ferenc; Pomurska založba, Murska Sobota, 1979 ( Sozvočje ) Egy idealista élete. Válogatott elbeszélések ; ford. Gállos Orsolya, Gyetvai Mária, Tóth Ferenc; Pomurska založba, Murska Sobota, 1980 ( Sozvočje ) Mihaszna Marko és Mátyás király / Potepuh Marko in kralj Matjaž ; ford. Pável Ágoston, bev. Jozhe Filo; Európa–Pomurska Zalozhba, Bp.–Murska Sobota, 1987 Zuhatag. Négy szlovén költő. Dragotin Kette, Ivan Cankar, Josip Murn, Oton Župančič ; vál. Jozhe Hradil, Kajetan Kovič, összeáll., utószó Kajetan Kovič, ford. Weöres Sándor; Európa–Drzhavna zalozhba Slovenije, Bp.–Ljubljana, 1981 Nicolas N’Koulou Nicolas Alexis Julioz N’Koulou N’Doubena (Yaoundé, 1990. március 27. –) kameruni válogatott labdarúgó, jelenleg a Lyon játékosa, kölcsönben a Torinónál szerepel. Posztját tekintve hátvéd. Sikerei, díjai Kamerun Afrikai nemzetek kupája : 2017 Novi fosili Novi fosili egy horvát együttes, mely Zágrábban alakult, 1969-ben. Története Első sikereiket az 1970-es évek végén érték el, mikoris Rajko Dujmić csatlakozott a bandához. Első nagy slágerük volt a Diridonda, melyet a Da te ne volim, Plava Košulja, Za dobra stara vremena és még sok másik követett. 1983-ban a zenekar hölgy tagja lecserélődött: Đurđica Barlović helyére az akkor 21 éves Sanja Doležal került. A főbb énekesek Rajko Dujmić és Vladimir Kočiš-Zec voltak. Részt vettek az 1987-es Eurovíziós Dalversenyen a Ja sam za ples című számukkal, mellyel negyedik helyezést értek el. Jugoszlávia feloszlása után az együttes is szétvált, aztán egy-két év múlva újra összeálltak, majd 2001-ben végleg feloszlottak. Sanja Doležal jelenleg a horvát RTL-en műsorvezető. Tagok Vladimir Kočiš Slobodan Momčilović (1985-ig) Marinko Colnago Rajko Dujmić Đurđica Miličević (asszonynevén Đurđica Barlović, 1983-ban kilépett az együttesből) Sanja Doležal (1983-tól lett az együttes énekesnője) Albumaik Novi fosili (1974) Da te ne volim (1978) Nedovršene priče (1980) Budi uvijek blizu (1981) Hitovi sa singl ploča (válogatás, 1981) Za djecu i odrasle (1982) Poslije svega (1983) Volim te od 9 do 2 i drugi veliki hitovi (válogatás, 1983) Tvoje i moje godine (1985) Za dobra stara vremena (1986) Dijete sreće (1987) Poziv na ples (válogatás, 1987) Nebeske kočije (1988) Obriši suze, generacijo (1989) Djeca ljubavi (1990) Bijele suze padaju na grad (1997) Ljubav koja nema kraj (1998) Liliomfi (vígjáték) A Liliomfi a magyar irodalom kiemelkedő műve, Szigligeti Ede 1849-ben született legismertebb vígjátéka. A nagyváradi születésű szerző elmondások szerint mindössze két délután alatt írta meg a 3 felvonásos komédiát. Az önéletrajzi ihletésű darab ősbemutatója, 1849. december 21-én volt. Történet A megözvegyült Szilvai professzornak az a terve, hogy a gyámsága alá tartozó unokaöccséhez feleségül adja titokban nevelt gyámleányát, Mariskát. A fiú közben a professzor tudta nélkül Liliomfi néven vándorszínésznek áll, és meghódítja Mariska szívét. A professzor ellenzi a házasságot, éppen attól a férfitől félti a lányt, akihez egyébként feleségül szeretné adni. Liliomfi pedig azt hiszi, hogy a nagybátyja hitvesének akarja Mariskát. A hű barát és színésztárs, Szellemfi segít Szilvai megtévesztésében, Liliomfinak adva ki magát. Egy másik - társadalmi különbségek miatti - reménytelennek látszó szerelem (Gyuri, a pincér és Erzsi, a gazdag Kányai fogadós uram lánya) története összefonódik Liliomfi és Mariska sorsával. Első felvonás A nemrégiben megözvegyült Szilvai Tódor professzor felkeresi Kolozsvárott gyámleánya nevelőnőjét. Közli Camilla kisasszonnyal, hogy Mariskát, a fogadott lányát - akit már nyolc éve nem látott - magával viszi Nagyváradra, hogy férjhez adja az unokaöccséhez, Szilvai Gyulához. A férfi elmeséli Emerenciával eltöltött (15 évig tartó) házasságának történetét. A nőt elszerette barátjától, akinek az első felesége meghalt, s újra akart házasodni, hogy mostohaanyát szerezzen kicsiny leánygyermekének. Emerencia azonban Szilvai Tódort választotta. A professzor a barátja halálos ágyán megígérte, hogy annak leányára, Mariskára gondot visel. Azonban a felesége nem engedte meg, hogy árvát hozzon a házukba, ezért Szilvai felkérte Camilla kisasszonyt, hogy nevelje fel gyámleányát. Eközben a szomszéd szobában Szellemfi két levelet olvas fel Liliomfinak. Az egyikben Gyuri, egri pincér értesíti a színészpárt arról, hogy a 17 forint 19 krajcáros adósságukért maga utazik el Kolozsvárra, hogy behajtsa rajtuk. A másikat, amelyiket Szilvai Tódor írt a 23 éves unokaöccsének, Szilvai Gyulának, Pestről küldték utánuk. Ebben a jó nagybácsi értesíti a rokonát, hogy kifizeti a fiú adósságait, de meg kell komolyodnia, haza kell térnie, és házasságra kell lépnie az öregúr kiszemeltjével. Liliomfi már előre fél, arra gondol, hogy egy vénkisasszonyt kell elvennie feleségül. Mivel Mariska elutazik Váradra, Camilla elvállalja helyette Bragadini Katalin szerepét egy színházi előadáson. A nevelőnő is szerelmes Liliomfiba, azt tervezi, hogy hozzá megy feleségül. De Liliomfi Mariskát szereti, s a szerelmesek hamarosan megvallják egymás előtt az érzéseiket. Szilvai Tódor nem örül, hogy egy színész udvarol a nevelt lányának, felelősségre vonja Camillát. Ezután felkeresi Liliomfit, aki messziről meglátván megijed a nagybácsijától, s Szellemfit kéri fel, hogy adja ki magát Liliomfinak. Szellemfi láttán csodálkozik a professzor, hogyan szerethetett bele egy ilyen köpcös termetbe, borvirágos orrba, rút ábrázatba Mariska. Ötven pengővel megvesztegeti a Liliomfi képébe bújt Szellemfit, hogy hagyjon békét a továbbiakban Mariskának a színész. Szellemfi erre ígéretet tesz, de további összeget is kicsal a tanártól. Újabb 10 pengőért kötelezvényt is aláír arról, hogy már nős ember, és egy tízesért személyesen is beszél a lánnyal. Mariska veszi a lapot, rájön, hogy mire megy itt a játék, titokban összekacsint Liliomfival, s egy titokzatos, cuppanós csókkal zárul a felvonás. Második felvonás Telegden Kányai Zsigmond fogadójában többen is udvarolni próbálnak Erzsikének, a fogadós leányának, de a férfiak hoppon maradnak. Erzsike ugyanis - titokban - Gyurit, a nemrég óta itt dolgozó pincért szereti. Erzsikét férjhez akarja adni az apja, aki haragra gerjed, amikor megtudja az árulkodó szomszédasszonytól, hogy korábban Gyuri és Erzsi a kertben csókolóztak. Kányai kérdőre vonja a két szerelmest, s közli velük, hogy Erzsikének a gazdag pesti fogadós fiát szánta férjéül. Schwartzék fogadójában 200 vendégszoba van, s az ifjú Adolf a bécsi Domayernél tanulta a vendéglátós szakmát. Erzsi Gyurit szereti, a fiú meg akarja szöktetni, de a lány nem áll kötélnek. Liliomfi és Szellemfi legatyásodva érkeznek meg Kányai fogadójába, Gyula a minap elkártyázta az 50 pengőjüket. Viszont nagyon éhesek, úgyhogy 5 adag rostélyost rendelnek. Liliomfi grófnak adja ki magát, és udvarolni kezd Erzsikének, de Gyurit meglátva megijed, mert neki tartozik 17 Ft 19 krajcárral. A pincér is felismeri az adósát, s számon kéri a „grófon” a tartozást. Liliomfi egy idő után bevallja, hogy valójában ki is ő, s elmondja, hogy nem sikerült utolérnie a szerelmét, a pénzét is elvesztette, ezért jelenleg Miskolcra készül, hogy az ottani vendégszereplésből helyre jöjjön anyagilag. Előtte azonban Gyuri segítségére siet, s az ifjú Schwartznak adja ki magát. Nagyképűen, sértően bánik Erzsikével - többek között - libának nevezi, a fogadósba is - persze nem véletlenül - beleköt a pernahajder. Kányai uram személyesen még nem találkozott az ifjabbik Schwartzcal, először megértően, békülékenyen beszél az illetővel, de aztán - a töméntelen szemtelenséget már nem lenyelve - indulatosan, felháborodva. A Liliomfi által megformált „Fekete” uraság imád kártyázni és mulatozni, Bécsben és Pesten szeretőket tart, egyértelművé teszi, hogy csak a lány hozományára hajt. Közben megérkezik az igazi Schwartz Adolf is, aki udvarias, kellemes figura, de Kányai uramnak egy napra elég egy vőlegényjelölt is: kidobatja a szerencsétlen flótást. A korábbi gróf, a jelenlegi kellner ( = Liliomfi), Szellemfi és Gyuri összefogva határozottan állítják a félszeg, a magyar nyelvet törve beszélő fiatalemberről, hogy Adolf nem más, mint a híres, nőcsábász vándorszínész: Liliomfi. Az utolsó (12.) jelenetben új vendégek érkeznek a fogadóba. Szilvai professzor és nevelt lánya tartanak Nagyváradra, egy picit megpihennek itt, hívatják is a pincért, hogy vendégszobát kérjenek. Liliomfi átveszi Gyuri szerepét, s villámgyorsan pincérnek adja ki magát, ő siet - álruhában, elmaszkírozva - a jövevények elé. Harmadik felvonás Liliomfi Georgesnek nevezve magát - parókában, selypítve - felszolgálja az ételeket az új vendégeknek. Közben Szilvait bosszantva szószátyárkodik, célozgat arra, hogy a kedvesét - akit nem véletlenül szintén Mariskának nevez - mennyire szereti. Az általa elnevezett Lilomfi-mártással elveti a sulykot, de megússza a lelepleződést. Szilvai délutáni - szokásos - alvására készül, Erzsit hívatja, hogy a fogadóslány vigyázzon addig Mariskára. A két lány beszélgetni kezd, kiderül, hogy a fogadóban csak egy pincér van: Gyuri, aki bár nemesi származású, Erzsi kedvéért állt be ide dolgozni. Mariska félreérti a helyzetet, féltékeny lesz, hűtlen csapodárnak véli Liliomfit. Liliomfi később hiába magyarázkodik, a haragvó menyecskét nem sikerül megbékítenie, sőt az ébredező Szilvai is ráismer a hangjára. A professzor cselt vetve bezárja egy mellékszobába a teátristává lett Szilvai Gyulát. A fogadóssal is közli a nagybácsi, hogy Kányai uram pincére egy régi nemesei család ivadéka. Zsigmond gazda is gyanakodott Gyurira, hogy valami nincs rendben a fickóval. A fogadós érdeklődik a professzortól az úrfi jövedelme felől, s igen elégedett a hallott összeggel (4-5000 pengő), így már szívesen adná hozzá a lányát. Meg is keresi a mellékszobában éppen - a fején szőke parókával - takarító pincért, aki közben Liliomfit egy másik kulccsal kiengedte ideiglenes "börtönéből". Kányai uram - miután meggyőződött Kiss György keresztleveléből a fiú nemesi származása felől - maga küldi a fiatalokat a lelkészhez, hogy házasodjanak össze, ő az áldását adja rájuk. Az öreg Schwartz is megérkezik Telegdre, s szóvá teszi Kányaiék durva, sértő bánásmódját a fiával, Adolffal szemben. A zokszóáradatra a fogadós is szemrehányásokkal felel, kifogásolja a pesti fiú viselkedését. Liliomfi ifjabb Schwartzként - csak növeli a két öreg közti nézeteltérést, az igazi Adolfot újra ki akarják dobni, hiszen őt vélik Liliomfinak. A pernahajder Gyula még azt is elhiteti Kányaival, hogy egy egész kompánia vándorszínész jött ide, hogy a pincért Erzsikéhez segítsék, sőt Liliomfi Szilvai professzort nevezi meg fő-fő teátristának. Erzsike és Gyuri összeházasodtak, Mariska megkönnyebbül, amikor karba font kézzel meglátja az ifjú házasokat andalogni: Liliomfi mégis csak őt szereti. Szilvai Tódor a mű végén megtudja, hogy Liliomfi nem más, mint az ő unokaöccse: Szilvai Gyula. A professzor - hiszen eredetileg is ezt szerette volna - áldását adja Mariska és szerelme frigyére. Az utolsó jelenet legvégén még Kányai uram is megbékél a helyzettel. A Liliomfi a 19. századi drámairodalmunk egyik legtöbbet játszott, színpadról, filmről egyaránt népszerű alkotása. A könnyed hangvételű játék középpontjában szerelmi bonyodalmak állnak, a fiatalok boldogságát azonban legfeljebb késleltetni tudják az események, megakadályozni nem. Szereplők Szilvai Gyula, alias Liliomfi, Szilvai Tódor unokaöccse, színész Szilvai Tódor, oktató Bárkai Mariska, árva leány, Szilvai gyámleánya Camilla kisasszony, Mariska nevelőnője Szellemfi, Liliomfi barátja, színész Kányai, fogadós Erzsi, fogadós leánya Gyuri, pincér Schwartz, pesti fogadós Schwartz Adolf, a pesti fogadós fia Kányai szomszédasszonya, fiával Uracs Szolgáló Kányainál Nép, táncosok Két perzekútor Helyszínek Kolozsvár Telegd , Kányai uram fogadója Filmváltozatok Liliomfi (1915) Janovics Jenő filmje Liliomfi (1954) Makk Károly filmje Álom, álom, rémes álom Az Álom, álom, rémes álom az Odaát című televíziós sorozat harmadik évadjának tizedik epizódja. Cselekmény Míg Sam a pohár fenekére néz, a fivérek hírt kapnak, hogy Bobby barátjuk kórházba került, ugyanis rejtélyes módon kómába esett. Dean és Sam azonnal Pennsylvaniába utaznak, ahol Bobby orvosa közli a fiúkkal, nem tudják, mitől történhetett ez és hogyan lehet gyógyítani. A testvérek valami rosszat sejtenek a háttérben, így körülnéznek Bobby motelszobájában, ahol a holmijai között kutatva megtudják, hogy férfi egy professzor halálának ügyében nyomozott, aki korábban alváshiányos embereken kísérletezett, ám végül ő maga is kómába esett és meghalt. Dean ügynöknek kiadva magát, átnézi a professzor irodáját is, majd találkozik az elhunyt férfi egyik kísérleti alanyával, Jeremy-vel is, aki megkínálja sörrel és elmeséli neki, hogy egykor ő sem tudott aludni, de a prof módszerei segítettek rajt. Sam arra gyanakodik, hogy valaki egy bizonyos afrikai álomgyökeret használ, hogy bejusson az emberek álomvilágába és csapdába ejtse őket, így Deannel úgy döntenek, ennek segítségével ők is "meglátogatják" Bobby álmait, hogy így beszélni tudjanak vele. A fiúk felveszik a kapcsolatot Belával, aki ingyen megszerzi nekik a gyökeret, megjegyezve, hogy Bobby miatt teszi, aki évekkel ezelőtt megmentette az életét Flagstaffben. Dean és Sam teába teszik a gyökeret Bobby egy hajtincsével együtt, majd miután megitták azt, barátjuk különösen tiszta házában ébrednek, átlépve ezzel az álomvilág határait. Mialatt körülnéznek, Samet az épületen kívül egy baseball-ütővel leüti az álomtanulmányból már korábban megismert Jeremy, Dean pedig találkozik Bobby-val, akit egy elmebetegnek tűnő nő üldöz egy késsel. A férfi elmondja, hogy az a nő a felesége, és azért üldözi, mert egykor megölte őt, mivel egy démon megszállta. Dean meggyőzi Bobby-t, hogy ez az egész csak egy álom, és hogy vegye irányítása alá, majd miután ez megtörtént mindannyian felébrednek. Sam elmeséli, hogy Jeremy mit tett odabenn, Bobby pedig közli vele, hogy Jeremy-t kiskorában az apja baseball-ütővel püffölte, ami miatt a fiú egészen mostanáig nem tudott aludni, őt pedig úgy volt képes csapdába csalni, hogy sörrel kínálta meg, a nyál pedig felért egy hajszállal. Deannek eszébe jut, hogy Jeremy őt is megkínálta sörrel, amit persze ő nem utasított vissza... A két fivér két napig le sem hunyja a szemét, nehogy Jeremy Deant is kómába ejtse, ám hiába keresik rosszakarójukat, nem találják. Végül Dean kénytelen elaludni, ám Sam is "utánamegy" az álomgyökér segítségével. Sam itt elkezdi üldözni a fák között botorkáló Jeremy-t, magára maradt bátyja pedig egy piknik közepette találkozik régi szerelmével, Lisával, majd egy sötét motelszobában találja magát. A fiú itt rábukkan saját rémálomszerű képére, aki provokálni kezdi apjával, öccsével és démoni alkujával, mire Dean nekiesik, majd egy shotgunnal lelövi. Ez idő alatt Samet ismét elfogja Jeremy, a fiúnak azonban sikerül megidézni annak legrettegettebb rémálmát; saját apját, aki ezután nekiesik fiának, a két fivér pedig az Impalában felébred. A történtek után a fiúk elbeszélgetnek Bobby-val, aki megemlíti, hogy a lány állítása ellenére ő soha nem mentette meg Bela életét, csupán üzleteltek néha. Dean ezt különösnek találja, végül összeáll benn a kép; belenéz a széfbe és bosszúsan tapasztalja: a Colt eltűnt... Winchesterék megfogadják, hogy bármi áron, de visszaszerzik legféltettebb fegyverüket a tolvajtól, indulásuk előtt azonban még Sam megígéri testvérének, megtalálja a módját, hogy megmentse őt a Pokoltól... Természetfeletti lények Afrikai álomgyökér Az afrikai álomgyökér az afrikai törzsek egyik gyógyítási eszköze, melyet az ottani sámánok azért használnak, hogy be lehessen jutni egyes emberek álomvilágába, gyógyítani azok álomtalanságát. Időpontok és helyszínek 2008. eleje - Pittsburgh, Pennsylvania Giuseppe Sabadini Giuseppe Sabadini (Sagrado, 1949. március 26. –) válogatott olasz labdarúgó, hátvéd, edző. Pályafutása Klubcsapatban A Sampdoria korosztályos csapatában kezdte a labdarúgást, ahol 1965-ben mutatkozott be az első csapatban. 1971-ben szerződött az AC Milanhoz, ahol hét idénye át szerepelt. Itt három olasz kupa-győzelmet (1972, 1973, 1977) és egy KEK győzelmet (1972–73) ért el a csapattal. 1978 és 1983 között a Catanzaro, 1983–84-ben a Catania, 1984 és 1986 között az Ascoli labdarúgója volt. 1986-ban fejezte be az aktív labdarúgást. A válogatottban 1973-74-ben négy alkalommal szerepelt az olasz válogatottban. Tagja volt az 1974-es világbajnokságon részt vevő csapatnak, de pályára nem lépett. Edzőként 1986 és 2005 között különböző olasz csapatoknál edzősködött. 1988–89-ben a Catanzaro segédedzője, majd 1996–97-ben a vezetőedzője volt. Dolgozott többek között a Venezia, az Alessandria, a Messina és a Taranto együtteseinél. Sikerei, díjai Olasz kupa (Coppa Italia) győztes: 1972 , 1973 , 1977 Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) győztes: 1972–73 Mi vajon a szíved vágya? A Mi vajon a szíved vágya? (What More Do I Need?) a Született feleségek (Desperate Housewives) című amerikai filmsorozat kilencvennegyedik epizódja. Az Amerikai Egyesült Államokban először az ABC (American Broadcasting Company) adó vetítette 2008. november 9-én. Az epizód cselekménye Vágy. Egy érzés, amelynek célja, hogy rossz útra vezessen. Olyan holmik megvásárlására csábít, amire nem telik. Olyan édességek megkóstolására ingerel, amiket csak a szemünk kíván. És olyan szerelmi viszonyokba hajszol, amikre nyilvánvalóan nem vagyunk elég érettek. Lynette és Tom tudomására jut az a kellemetlen tény, hogy Porter fiuk a nálánál kétszer idősebb Anne Schilling hálójába került. Eközben Gabrielle arra gyanakszik, hogy Carlos legbőkezűbb vendégét, Virginiat valószínűleg hátsó szándékok vezérlik. Bree egy gyenge pillanata nagy szégyent hozhat rá, s Katherine nem olyan apró titkára is fény derül. Susan pedig végre megérti a Jacksont fűtő érzéseket. Mindeközben Mrs. McCluskey és a húga, Roberta, meglehetősen riasztó információk birtokába jutnak. Ugyanis kinyomozzák, hogy Dave minden bizonnyal börtönben ült, és kapcsolatban áll valakivel, aki a Lila Akác közben lakik vagy lakott. Mellékszereplők Lily Tomlin - Roberta Kathryn Joosten - Karen McCluskey Gale Harold - Jackson Braddock Stephen Spinella - Dr. Samuel Heller Drew Tyler Bell - Charlie Gail O'Grady - Anne Schilling Frances Conroy - Virginia Hildebrand Madison De La Garza - Juanita Solis Daniella Baltodano - Celia Solis Annie LaRussa - Eleanor Garrett Jeff Sumner - Brandon Mary Alice epizódzáró monológja A narrátor, Mary Alice monológja az epizód végén így hangzik (a magyar változat alapján): "Vágy. Egy érzés, amelynek célja, hogy rossz útra vezessen. A szeretetre éhezőket ostoba döntésekbe hajszolja. A családra vágyókat arra sarkalja, hogy dühből cselekedjenek. A régóta magányosokat vakmerő, meggondolatlan tettekre indítja. És amikor szívünk vágyának kergetése rögeszmévé válik, csak abban bízhatunk, hogy egy értünk aggódó barát utánunk nyúl és észre térít." Schiefling am Wörthersee Schiefling am Wörthersee (szlovénül Škofiče) osztrák mezőváros Karintia Klagenfurtvidéki járásában. 2016 januárjában 2612 lakosa volt. Elhelyezkedése Schiefling am Wörthersee Karintia déli részén, a Wörthi-tótól délre fekszik a Sattnitz-hegységben. Az önkormányzatnak nevet adó település nem a tóparton fekszik és mintegy 15 km-re nyugatra található a tartományi főváros Klagenfurttól. A Wörthi-tó után legjelentősebb állóvize a Trattnigteich. Az önkormányzat 14 falut és egyéb településrészt fog össze: Aich (111 lakos), Albersdorf (151), Auen (298), Farrendorf (202), Goritschach (117), Ottosch (15), Penken (207), Raunach (26), Roach (143), Roda (88), Sankt Kathrein (98), Schiefling (862), Techelweg (127), Zauchen (171). A környező települések: északra Techelsberg am Wörther See, északkeletre Maria Wörth, keletre Keutschach am See, délre Ludmannsdorf, nyugatra Velden am Wörther See. Története A Sankt Kathrein melletti Kathreinkogel hegyén a régészek i. e. 7 évezredbeli mezolitikumi vadász-gyűjtögetők, illetve az i. e. 3. évezredből való újkőkori földművesek nyomaira bukkantak. A késő bronzkorban a hallstatti kultúra is megtelepedett itt. Az i. sz. 2-5. század között egy római erőd állt a Kathreinkogel tetején, amelyet a 4. század végén keresztény templommá alakítottak át. Az erőd alatti temetőben 53 sírt találtak. Albersdorf (mint "Albenesdorf") először 1150 körül jelenik meg az írott forrásokban. Schiefling ("Schüflich") III. Ulrik karintiai herceg által 1256-ban kiadott egyik adománylevélben szerepel először, amikor hét telket átadtak a Graz melletti Reun kolostorának. A falu Mihály arkangyalnak szentelt templomát 1700 körül építették. 1814-1899 között a közeli Turia-erdőben barnaszenet bányásztak. A közégi önkormányzat 1850-ben jött létre Schiefling, Maria Wörth, Kathrein és Techelweg katasztrális községek részvételével. Neve 1900-ban Schiefling am See-re változott. 1903-ban Maria Wörth önállóvá vált. 2006-ban az önkormányzat megkapta a mezővárosi státuszt, 2010-ben pedig nevét Schiefling am Wörthersee-re változtatták. Alban Berg bécsi zeneszerző idejének egy részét a Wörthi-tó partján, Auenben vett házában töltötte. Itt dolgozott hegedűversenyén és Lulu c. operáján. A korábban főleg mezőgazdaságból élő település elsődleges gazdasági ágazatává mára a turizmus vált. Lakossága A Schiefling am Wörthersee-i önkormányzat területén 2016 januárjában 2612 fő élt, ami jelentős növekedést jelent a 2001-es 2267 lakoshoz képest. Akkor a helybeliek 93,1%-a volt osztrák, 3,6% német, 1,2% horvát állampolgár. A szlovén kisebbség aránya 5,8% volt. 84,2% római katolikusnak, 3,6% evangélikusnak, 8,4% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Látnivalók a barokk stílusú Szt. Mihály-plébániatemplom a Szt. Katalin templom a Kathreinkogelen az albersdorfi Szt. Ulrik-templom Testvértelepülések Romans d’Isonzo , Olaszország Chantepie Chantepie település Franciaországban, Ille-et-Vilaine megyében. Lakosainak száma 10 445 fő (2015). Chantepie Rennes, Domloup, Noyal-Châtillon-sur-Seiche, Vern-sur-Seiche és Cesson-Sévigné községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Roppentzwiller Roppentzwiller település Franciaországban, Haut-Rhin megyében. Lakosainak száma 696 fő (2015). Roppentzwiller Steinsoultz, Muespach, Durmenach, Vieux-Ferrette és Waldighofen községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Váralja Szövetség A Váralja Szövetség egy magyarországi fiatalok kezdeményezésére alakult civil szerveződés volt, amely önmeghatározása szerint a magyarság sorskérdéseivel foglalkozott, tagsága a tradicionális értékekben gondolkodó polgárokból - és különösen fiatalokból - állt. A történelmi Magyarország teljes területén tevékenykedett. Elsősorban műemlékvédelmi kezdeményezéseiről, földvédő országjárásáról és kulturális programjairól vált ismertté. Tagjai 2014-ben feloszlatták. Története A Váralja Szövetség első rendezvényét 2008. május 17-én tartotta meg Tatán a magyar ifjúság védelme céljából. Egyesületté a Bikás-dombon még ebben az évben megtartott gyűlésén alakult. Magyarázatuk szerint „a Váralját annak idején azok a gondos, értékteremtő emberek lakták, akik a várat őrizték.” A Váralja Szövetség ennek szellemében - önmagát a váralja népének meghatározva - kívánja őrizni a magyarság fő bástyáit, „a kultúrát, az ifjúságot, a keresztény nemzetet és a szolidaritást, továbbá ezek rokon intézményeit.” A Váralja Szövetség első jelentősebb rendezvénye az 1956-os forradalom biatorbágyi eseményeinek emlékére tartott megemlékezés volt, amelyen közel százan vettek részt. A szervezet nemzeti ünnepeinken és emléknapjainkon rendszeresen megemlékezéseket szervez. 2010-es kulturális estjükön, amely meghívott előadói Kubik Anna, Makovecz Imre és Koltay Gábor voltak, több mint 400-an vettek részt. A Váralja Szövetség rendezvényein fellépett már többek között Dr. Ángyán József, Bogár László, Dr. Csath Magdolna, Hossó Andrea, Jókai Anna, Császár Angela, Iancu Laura, Kondor Katalin és Melocco Miklós. Több internetes petíciót is útjára indítottak a műemlékvédelem mellett, a szlovák nyelvtörvény ellen, illetve a magyar föld védelmében. Utóbbit közel 40 ezren írták alá. A Váralja Szövetség 2010. szeptember 4-én tüntetett az IMF Magyarországgal folytatott politikája ellen. A fiatalok által kiadott Nemzeti Önrendelkezés Nyilatkozatához több mint 10 ezren csatlakoztak. A Váralja Szövetség kezdeményezte 2011-ben a városligeti Regnum Marianum-templom újjáépítését is Csete György építésszel közösen. 2014. február 12-én a szervezet közgyűlése egyhangúlag kimondta a Váralja Szövetség feloszlását. Bécsi utca A Váralja Szövetség eddigi egyik legjelentősebb kezdeményezése volt, amikor 2010 őszén fellépett a Budapest V. kerületi Bécsi utcába tervezett Zeppelin projekt ellen. A tervezett üvegpalota-magasház a szövetség véleménye szerint elfogadhatatlan a történelmi Belvárosban. A tervezett műemlékrombolások ellen több tüntetést is szerveztek, a legnagyobb megmozduláson 2010. november 7-én Melocco Miklós is felszólalt. Földvédelem 2012-ben a Váralja Szövetség az Élőlánc Magyarországérttel közösen tüntetett a budapesti Kossuth téren Dr. Ángyán József és programja mellett. Később, 2013-ban közös országjárásra indultak Ángyán Józseffel és Bencsik Jánossal egy kisgazda szellemiségű földtörvény elérése érdekében. A fórumsorozatot szinte mindenütt telt házas érdeklődés kísérte. A városligeti Regnum Marianum-templom 2011. februárjában több fórumon került ismét napirendre a Regnum Marianum-templom felépítése. A visszaépítés ügyét a Váralja Szövetség karolta fel egy aláírásgyűjtés indításával. A petícióhoz tízezernél is többen csatlakoztak. A kezdeményezés kapcsán a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága az alábbi közleményt adta ki: A templomépítés az érintett egyház legbelsőbb ügye, nem civil kezdeményezés. A gyalázatosan lerombolt Regnum Marianum-templom helyett az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye a '90-es években a Zoborhegy téren nagy templomot és plébániát épített Regnum Marianum néven. Az efféle Budapest más részére vonatkozóan terjesztett javaslatok – különös tekintettel arra a tényre, hogy nem a katolikus közösség, hanem civil kezdeményezés részéről indulnak ki – nem feltétlenül szolgálják a magyarság ügyét. Ha a kormánynak szándékában áll ennek a lelkipásztori használat szempontjából nem nélkülözhetetlen, de tiszteletre méltó nemzeti jelképnek a megépítése és nem emlékműben, hanem templomban gondolkodik, úgy érdeklődéssel várjuk javaslatát. Az egyház álláspontjára a Váralja Szövetség így reagált: "A Váralja Szövetség, noha az MKPK közleménye a kezdeményezés további sikerét jelentősen hátráltatja, kitart korábbi álláspontja és véleménye mellett, amely szerint a Regnum Marianum-templom visszaépítését az egyházi vezetés támogatásával képzeljük el." Infrastruktúra Az infrastruktúra fogalmát több gazdasági ágazatban – esetenként némileg eltérő jelentéstartalommal – értelmezik. Így beszélhetünk például a gazdaság fejlődéséhez szükséges energia-, közlekedés-, telekommunikációs infrastruktúráról, illetve környezetvédelmi, oktatási, mezőgazdasági stb. infrastruktúráról, vagy éppen humáninfrastruktúráról. A közlekedés, hírközlés területén infrastruktúrának nevezünk minden olyan berendezést és az általuk létrehozott minden olyan hálózatot, amely a szállításhoz és hírközléshez szükséges. Ide tartoznak tehát a szárazföldi (közúti, vasúti) szállítási, belvízi szállítási (folyók, csatornák), tengeri szállítási (kikötők, hajóutak), légi közlekedési (repülőterek, légifolyosók) hálózatok. Továbbá infrastruktúrát alkotnak a vízelosztási, energiaelosztási (villanyáram, olaj, gáz) és távközlési (telefon, rádió, televízió, telematika stb.) hálózatok, beleértve a műholdrendszereket. Az infrastruktúra fogalmát tágabban értelmezve beszélhetünk például társadalmi, oktatási, stb. infrastruktúráról. Utóbbi esetén az oktatás feltételeit biztosító eszközállományt és az oktatási intézmények hálózatát érthetjük alatta. A humáninfrastruktúrához tartozhat például az oktatási, a szociális és az egészségügyi intézmények hálózata. Avaricum Avaricum (kelta neve Avaricon) Oppidum volt az ókori Galliában, a mai Bourges város közelében (Közép-Franciaország). A bituriges nevű gall nép legnagyobb és legjobban megerősített, termékeny földek övezte városa volt. A város kialakulásának kedvezett az is, hogy közvetlen környezetében folyó és mocsár volt, ami jól védhetővé tette a helyet, hiszen csak egyetlen, viszonylag keskeny földsávon lehetett megközelíteni. Az erődítményt bevehetetlennek tartották. Kr. e. 52-ben mégsem tudott ellenállni a rómaiak fejlett ostromtechnikájának. Sokhetes ostrommű-építkezés és a Vercingetorix vezette gallok elleni harc után Julius Caesar csapatai, egy hirtelen vihartól is segítve, bevették a várost és nyolcszáz kivételével mind a 40 ezer lakóját és védőjét lemészárolták. A sikeres harc után Julius Caesar Gergovia ostromára indult, ahol nem várt rá siker, de később mégis leverte Vercingetorix felkelését. A648-as autópálya (Németország) Az A648-as autópálya (németül: Bundesautobahn 648) egy autópálya Németországban. Hossza 5 km. Szabó Erzsébet (atléta) Szabó Erzsébet (Gyula, 1963. szeptember 27. –) magyar atléta. Országos bajnoki címek Fedettpálya 400 m 1985. Szabó Erzsébet, SZEOL 53,48 1987. Szabó Erzsébet, SZEOL 53,64 1988. Szabó Erzsébet, Szeged 52,57 1989. Szabó Erzsébet, Szeged 52,51 800 m 1989. Szabó Erzsébet, Szeged 2:03,37 1990. Szabó Erzsébet, Szeged 2:04,39 1991. Szabó Erzsébet, Szeged 2:04,93 4 × 200 m 1982. Szegedi EOL (Szopori Erika, Kósa Erika, Petróczi Ágnes, Szabó Erzsébet) 1:40,51 Szabadtéri 400 m 1987. Szabó Erzsébet, SZEOL 52,61 1988. Szabó Erzsébet, Szeged SC 52,3 800 m 1987. Szabó Erzsébet, SZEOL AK 2:04,25 1989. Szabó Erzsébet, Szeged SC 2:03,67 1990. Szabó Erzsébet, Szeged SC 2:03,97 1991. Szabó Erzsébet, Szeged SC 2:05,02 4 × 200 m 1984. Szegedi EOL AK (Petróczi Ágnes, Rostás Erika, Palócz Ibolya, Szabó Erzsébet) 1:39,68 1985. Szegedi EOL AK (Petróczi Ágnes, Rostás Erika, Szopori Erika, Szabó Erzsébet) 1:41,97 4 × 400 m 1981. Szegedi EOL AK (Petróczi Ágnes, Szabó Erzsébet, Kósa Erika, Szopori Erika) 3:44,89 1984. Szegedi EOL AK (Petróczi Ágnes, Szopori Erika, Papp Éva, Szabó Erzsébet) 3:41,88 1985. Szegedi EOL AK (Szabó Erzsébet, Szopori Erika, Dujmonné Rostás Erika, Papp Éva) 3:41,92 4 × 100 m 1984. SZEOL AK (Szabó Erzsébet, Szopori Erika, Petróczi Ágnes, Palócz Ibolya) 46,09 (egykori országos csúcs) Egyéni csúcsok Szabadtéren 100 m 12,14 200 m 24,36 400 m 52,30 800 m 2:01,40 Fedettpályán 400 m 52,47 800 m 2:03,0 (egykori országos csúcs) Világversenyek Universiade 400 m VIII. hely 1987 53,00 Eb 4 × 400 m VII. hely 1990 3:30.41 vb 4 × 400 m XIII. hely 1987 3:31,56 Fedettpályás vb 400 m VII. hely 1989 (36-szoros felnőtt magyar válogatottság) 2004–2005-ös magyar női labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 2004–2005-ös magyar nemzeti női labdarúgó-bajnokság első osztálya hat csapat részvételével 2004. augusztusában rajtolt. A címvédő a Viktória FC volt. A bajnokságot az MTK Hungária FC nyerte. A bajnokság csapatai A 2004–2005-ös magyar nemzeti labdarúgó-bajnokság első osztályát hat csapat részvételével rendezték meg, melyből három fővárosi, három vidéki egyesület volt. Végeredmény Utolsó frissítés: 2005. június 30. Forrás: Futballévkönyv 2005, Aréna 2000 Kiadó, Budapest, 2005, 166. o., ISSN 1585-2172 A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. győzelmek száma, 3. egymás elleni eredmények összpontszáma, 4. egymás elleni eredmények gólkülönbsége, 5. egymás elleni eredmények szerzett góljainak száma 6. gólkülönbség, 7. szerzett gólok száma. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Források és jegyzetek Futballévkönyv 2005, Aréna 2000 Kiadó, Budapest, 2005, 166. o., ISSN 1585-2172 Stancsics Erzsébet Stancsics Erzsébet (Székesfehérvár, 1944–) magyar író, költő Élete 1944-ben született Székesfehérvárott, a Táncsics család leszármazottja. Zenekonzervatóriumot végzett karvezető tanszakon, majd Egészségügyi Főiskolát. Eddig 6 verses- és 3 prózai kötete jelent meg, több, mint 80 antológiában vett részt.Alapító tagja volt Budapesten a Cserhát Művész Körnek[forrás?]. Irodalmi újságok rendszeresen közlik írásait, tudósításait, színház,- és könyvkritikáit, például a Kláris, Koszorú, Rímkovácsok, Pécsi Új Hang, a Pápai és Balatoni Kristály, Szirt, Hírhozó, stb. Gyakran szerepel a tv művészeti-irodalmi műsoraiban. Vezetőségi tagja a Krúdy Gyula Irodalmi Körnek, és a Rímkovácsoknak, tagja a Tűzedzők Társaságának, Művészetbarátok Egyesületének, a Berzsenyi Társaságnak, és az Írók Szakszervezetének. Az „Egy mindért, mind egyért” művészformációval rendszeresen járja az országot, kiállítások és irodalmi estek megnyitóján vesz részt. Kitüntetései Krúdy Gyula emlékérem 2003 Tűzedzők Művészeti Nívódíj 2003 Kláris Nívódíj I. fokozat 2004 AKIOSZ nemzetközi prózaíró verseny I. díj Pécsi Új Hang Elismerő Oklevél. A „Who is WHo” svájci enciklopédiában megjelent életrajza és irodalmi munkássága. A Budapest TV-ben a „Nap embere” megtisztelő címet kapta. 2005-ben a „Bodnár István” Művészeti, Irodalmi és Tudományos Alkotói oklevéllel tüntették ki. 2007-ben átvehette Táncsics Mihály posztumusz a Magyar kultúra Lovagja kitüntető címet. Munkássága szerepel a Magyar Irodalom Évkönyvében, valamint a tokaji Kislexikonban. 2005-ös tanévben a csepeli Jedlik Ányos középiskolában verse érettségi tétel volt. Jelenleg a Táncsics Galéria irodalmi vezetője, valamint a Fúzió rádió heti adásait vezeti. Megjelent kötetei A múzsa homlokát (versek társsz.) 1991 Versek (versek társsz.) 1995 Magunk nyelvén (versek társsz.) 1996 Szavaim – színeim (versek) 1998 Hidegkúti történetek (próza) 2000 Hidegkút ege alatt (próza) 2002 Létünk: itt élünk! (versek társsz.) 2004 Fortélyok nélkül (versek) 2005 Csöndes merészen (próza) 2006 Szem-látomás ; Biró, Bp., 2008 1848/49-es forradalmunk és 1849. október 6-i mártírjaink szerepe a feudalista korszak leváltásában. Domokos Imre 2009. október 8-i előadása a Budapesti Történeti Múzeum BTM-TKME Klubjában a dicsőséges tavaszi hadjárat és 1849. október 6. 160. évfordulójára Simon M. Veronika festőművész évfordulós tárlatához kapcsolódva és Stancsics Erzsébet író megemlékezése ; Páros Print, Bp., 2009 Hatodik érzék-kel(l) ; Biró, Bp., 2016 Forrás Fehérvári Hírek Cserhát Művész Kör archívuma Uros (Oros) pannonhalmi apát Uros (Oros) apát 1207-1243 között kormányozta a pannonhalmi kolostort. Élete Előzőleg tihanyi apát volt. Ott az ő kezdeményezésére készült a nagy tihanyi összeíró oklevél 1211-ben. Roppant erős, tevékeny egyéniség volt, kolostora érdekeit, az anyagiakat is szellemieket egyaránt szívén viselte. Fölismerve az írásbeliség jelentőségét, minden jog- és birtokügyletet oklevélbe foglaltatott. A szétszórt birtokokat igyekezett jól jövedelmező birtoktestté formálni. Hatszor járt Rómában, ill. a pápai udvarban, részt vett a Negyedik lateráni zsinaton, kétszer volt Montecassinón, melynek főapátjával imaszövetséget kötött a jogközösség mellett. Elkísérte II. András királyt a Szentföldre a kereszteshadakkal, 1217-ben. Újjáépíttette és 1224-ben felszenteltette a mai pannonhalmi késő román templomot. Sokat pereskedett birtokügyekben is: a somogyi tizedekért, a Salaföld (Deáki, Csallóköz) birtokáért; rendezte jobbágyai jogait és kötelességeit; (Albeus-féle összeírás); összeíratta egy könyvbe (Liber Ruber) a királyi és pápai okleveleket. 1242-ben a tatárok ellen a gyilokfolyosóról sikeresen védelmezte Pannonhalmát. Hemaris A Hemaris a rovarok (Insecta) osztályának lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a szenderfélék (Sphingidae) családjába tartozó, holarktikus elterjedésű nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 23 faj tartozik: Hemaris affinis Bremer, 1861 Hemaris aksana (Le Cerf, 1923) Hemaris alaiana (Rothschild & Jordan, 1903) Hemaris beresowskii Alpheraky, 1897 Hemaris croatica (Esper, 1800) Hemaris dentata (Staudinger, 1887) Hemaris diffinis (Boisduval, 1836) Hemaris ducalis (Staudinger, 1887) dongószender (Hemaris fuciformis) (Linnaeus, 1758) Hemaris galunae Eitschberger, Müller & Kravchenko, 2005 Hemaris gracilis (Grote & Robinson, 1865) Hemaris molli Eitschberger, Müller & Kravchenko, 2005 Hemaris ottonis (Rothschild & Jordan, 1903) Hemaris radians (Walker, 1856) Hemaris rubra Hampson, [1893] Hemaris saldaitisi Eitschberger, Danner & Surholt, 1998 Hemaris saundersii (Walker, 1856) Hemaris staudingeri Leech, 1890 Hemaris syra (Daniel, 1939) Hemaris thetis Boisduval, 1855 Hemaris thysbe (Fabricius, 1775) pöszörszender (Hemaris tityus) (Linnaeus, 1758) Hemaris venata (Felder, 1861) Pszeudoperipterosz A pszeudoperipterosz ókori görög templomtípus. A peripterosztól abban különbözik, hogy nem valódi, hanem a cellafallal egybeépült „ál”-oszlopsor veszi körül; valódi oszlopai legfeljebb csak a homlokzati részen vannak. Nagyon ritka típus, Vitruvius felsorolásában nem szerepel. Ilyen az agrigentumi Zeusz-templom, a római Fortuna Virilis, a nîmes-i Maison Carrée. Sülfeld Sülfeld település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Rivergard Larp A Rivergard Larp egy saját, kidolgozott világgal rendelkező hadijáték/élő szerepjáték. Az általában évente megrendezett játék helyszíne Komárom, egy alkalommal Tatabányán rendezték meg. Tudnivalók A játék típusa: Hadijáték, Élő szerepjáték A játék helye: Komárom A játék hossza: 1 nap Szervezők: Rivergard Hadijáték Baráti Kör Első játék ideje: 2008. október 11. Második játék ideje: 2009. március 14. Harmadik játék ideje: 2010. március 20. Negyedik játék ideje: 2011. augusztus 13-14. Ötödik játék ideje: 2012. augusztus 11-12. Átlagos játékosszám: 10-20 fő LARP besorolás: CADEC+ Rivergard Hadijáték Baráti Kör A Rivergard Hadijáték Baráti Kör egy 2007 őszén Komáromban alakult csapat. Fő profilja a fantázia alapú élőszerepjáték. E mellett az ország különböző pontjain megrendezett hadijátékokon és élőszerepjátékokon is gyakran részt vesz. Tagjai fontosnak tartják a különböző kulturális- és sportrendezvényeken való részvételt és ezek népszerűsítését. A kör szervezi a Rivergard Hadijáték és a Rivergard Larp nevű hadijátékos/élő szerepjátékos rendezvénysorozatot. Bíró Béla (művészettörténész) Bíró Béla (Makó, 1899. december 11. - Irvine, USA, 1982. október 6.) művészettörténész, rajztanár, portréfestő. Életpályája Szülei: Bíró Albert és Renye Rozália voltak. Ikertestvérét Rozáliának hívták, aki 1900. február 8-án hunyt el. 1920–1925 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1930-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem, művészettörténeti szakán doktorált. 1930–1931 között római ösztöndíjas. 1941–1944 között Kolozsváron élt, a művészettörténet egyetemi magántanára volt. Erdélyben 1941-ben jelentek meg első művészettörténeti írásai és kritikái. 1942-től az Erdélyi Helikon műkritikusa. Cikkei – még a kortárs művészekről is – történeti-művészettörténelmi beállításúak. Régi erdélyi művészek című cikksorozatában 1944-ig, a folyóirat megszűntéig portrévázlatokat közölt Sikó Miklósról, Kis-Solymosi Simó Ferencről, Bikfalvi Koréh Zsigmondról, Bergman Ferenc Antalról, Szathmáry Pap Károlyról, Nagy Sámuelről. A biedermeier kor erdélyi művészetét és alkotóinak életpályáját kutatta, e témáról írt tanulmánya (Erdélyi biedermeier művészet, Erdélyi Helikon 1944/8) jelentős. Ugyancsak az Erdélyi Helikonban megjelent tanulmányai közül jelentősek A kolozsvári Normál Rajzoda és A bonchidai kastély képei c. munkái, továbbá a Barabás Miklós Céh és a kolozsvári Műcsarnok kiállításairól írt elemző kritikái. Előszavával jelent meg: Barabás Miklós önéletrajza (Kolozsvár, 1944). A szerkesztésében kiadott A magyar művészettörténeti irodalom bibliográfiája (Budapest, 1955) nélkülözhetetlen könyvészeti kézikönyv. 1956-ig a Szépművészeti Múzeum kutatója volt. Politikai föllépése miatt az 1956-os forradalom bukása után emigrációba kényszerült. Fölváltva Bécsben és az USA-ban élt; egy kaliforniai egyetemen tanított. Szakterülete a XIX–XX. század magyar művészete. A kortárs képzőművészettel foglalkozó publikációi jelentek meg a Californiai Magyarság című lapban. A Californiai Magyarságban megjelent írásaiban az emigrációból is követte a kortárs erdélyi művészet jelenségeit; beszámolt erdélyi képzőművészeti monográfiák megjelenéséről. Tankönyvei Műalkotások könyve. A középiskolák III-VIII. osztálya számára 1-3. Iskolai segédkönyvek gyűjteménye 7-9., Budapest, 1933 - 1934 Művészeti alkotások a gimnáziumi és leánygimnázium III-IV. osztálya számára 1. A Szent István Társulat iskolai segédkönyvei, Budapest, 1939, 7. kiadás: 1947 Galla Endrével: A rajz könyve. A fiú- és leányközépiskola, valamint a polgári iskola I-IV. osztálya számára. A Szent István Társulat gimnáziumi tankönyvei, Budapest, 1940, 7. kiadás: 1945 Művészeti alkotások. A gimnáziumi és leánygimnázium VII. osztálya számára 2., Budapest, 1941, 7. kiadás: 1949 A magyar művészet alkotásai. A gimnázium és a leánygimnázium VIII. osztálya számára. A Szent István Társulat gimnáziumi tankönyvei, Budapest, 1942, 6. kiadás: 1948 . Könyvei Kovács Mihály 1818 - 1892 Budapest , 1930 A művészettörténet kézikönyve Budapest , 1939 Sikó Miklós élete és művészete 1818 - 1900 Kolozsvár , 1944 A magyar reformkor művészete ( 1800 - 1848 ), Művészettörténeti kiskönyvtár 11. Budapest , 1951 A magyar művészet története 1800 -tól napjainkig, (kézirat) Budapest , 1953 Handbook of art history Dubuque, 1963, 2. kiadás: Los Angeles, 1964, 3. kiadás: New York , 1965 Sajtó alá rendezés Márkosfalvi Barabás Miklós önéletrajza, Bevezetés és jegyzetekkel ellátta Bíró Béla, az erdélyi Szépmíves Céh könyvei Kolozsvár , 1944 MINDSZENTY J.: Esztergom, a prímások ezeréves városa, St. Gallen ( Bécs , 1973 ) MINDSZENTY J.: Esztergom, a prímások városa, Dokumentációs sorozat - Mindszenty Alapítvány 1. Budapest , 1997 . Főbb írásai A Kolozsvári Normál-Rajzoda, Erdélyi Helikon, 16. 1943 Koréh Zsigmond, Bergmann Ferenc Antal, Erdélyi Helikon, 1943, 433-437. Sikó Miklós = Erdélyi csillagok (szerkesztette: KOVÁCS L.) Budapest , 1943 A bonchidai kastély képei, Erdélyi Helikon, 16. 1943 Szathmáry Pap Károly, Erdélyi Helikon, 16. 1943 Nagy Sámuel kolozsvári rézmetsző Erdélyi Helikon, 17. 1944 Huit tableaux de François Simó au Musée des Beaux-Arts, Simó Ferenc nyolc képe a Szépművészeti Múzeumban, Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts, 2. 1948 Le portrait de David Rosenthal par lui męme, Rosenthal Dávid önarcképe, Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts, 3. 1949 Egy Avenarius-festmény, A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1951 , 1952 Waldmüller beadványa a magyar országgyűléshez 1847 -ben, A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1951 , 1952 Levél Madarász Viktor képeiről, Kossuth Lajos levele Madarász Viktorhoz, Szabad Művészet, 6. 1952 A reformkor művészetének társadalmi háttere, Művészettörténeti Értesítő, 1952 , 78-86. Magyar művészek Olaszországban a 19. század első felében, A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1953 , 1954 Une lettre inconnue de Charles Markó écrite en 1854 a Edmond Zichy, Markó Károly ismeretlen levele Zichy Edmundhoz 1854-ben, Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts, 5. 1954 Székely Bertalan , a művésznevelő, Szabad Művészet, 9. 1955 . Lotz Károly 1833 - 1904 . (kat., Emlékkiállítás, Budapest, Szépművészeti Múzeum, 1954 . július A magyar művészettörténeti irodalom bibliográfiája (szerkesztette ~), Budapest , 1955 Bíró Béla-TELEPY K.: A felszabadulás utáni tíz év művészettörténeti irodalma 1945 - 1954 , Művészettörténeti Értesítő, 1955 , 99-122. K–5 Az K–5 (NATO-kódja: AA–1 Alkali) a Szovjetunióban az 1950-es évek elején kifejlesztett vezetősugaras irányítású légiharc-rakéta. RSZ–1U típusjellel is ismert, a fejlesztés időszakában pedig "SM-gyártmány" jelzést használták. A nyilvánosság előtt az 1961. július 9-i tusinói légiparádén volt látható. Története Az első változat A rakéta fejlesztése 1951-ben, a hidegháború kezdeti időszakában indult, amikor a fő fenyegetést még a stratégiai bombázók jelentették. A légvédelmi rakéták tervezésére létrehozott, a Szovjetunió Minisztertanácsa 3. Főcsoportfőnöksége mellett működő KB–1 tervezőirodát bízták meg a rendszer tervezéssel, de számos más tervezőiroda is részt vett e munkában. (A KB–1 vezetője 1953-ig Szergo Berija, majd azt követően Alekszandr Alekszandrovics Raszpletyin volt.) Magát a rakétát a KB–1 32. sz. részlegében tervezték Dmitrij Ljudvigovics Tomasevics irányításával. A munka úttörő jellegű volt és komoly kihívás elé állította a tervezőket, mert a rakétát a vadászrepülőgépeken történő alkalmazás miatt kis méretben kellett elkészíteni. Fejlesztése párhuzamosan folyt az Izumrud repülőgép-fedélzeti radarberendezés fejlesztésével, amelyet az NII–17 tervezőirodában Viktor Tyihomirov vezetésével 1952-re készítettek el a MiG–15 és MiG–17 repülőgépek számára. Az akkori kor technikai színvonala még nem tette lehetővé önirányító berendezés használatát, ezért kényszerűségből a kevésbé hatékony vezetősugaras irányítást alkalmazták a K–5-höz. A rakéta további, a Szovjetunióban új technológiát megtestesítő rendszert is tartalmazott, így a K–5-t felszerelték háromcsatornás robotpilótával és rádiós közelségi gyújtóval. Mire a K–5 1952-re elkészült, már készen álltak a MiG–17 első példányai, így a rakéta alkalmazását a MiG-15–ön elvetették, és néhány MiG–17-et alakítottak át a rakétarendszer hordozására. 1953-ban kezdődtek el a rakétával a kísérleti lövészetek. Kisméretű célok ellen alacsony hatékonyságúnak bizonyult. Az első sikeres alkalmazása csak 1955 tavaszán történt meg. A rakétarendszert hivatalosan 1956-ban telepítették a MiG–17P–FU-n. A rendszer típusjelzése SZ–1–U volt, míg maga a rakéta az RSZ–1U jelzést kapta. Az RSZ rövidítés a rakétalövedékre (РС – реактивный снаряд ), az U pedig az irányíthatóságra (У – управляемый) utalt. A sorozatgyártást a Moszkva közelében található Kalinyingrádban (1996-tól: Koroljov) a 455. sz. üzem végezte. A rakéta másik gyári típusjelzése, a K–5 (К – Калининград) innen ered. 1956-ban folytak a rakétával a csapatpróbák, amelyhez a Gorkiji Repülőgépgyárban még 1956-ra elkészült MiG–17P–FU szolgált hordozóeszközül. K–5M 1954-ben a rakéta próbáival párhuzamosan már elkezdődött a továbbfejlesztése, és az akkor a fejlesztés végső stádiumában lévő MiG–19 fegyverzetébe történő integrálásának előkészítése. A MiG–19-en történő alkalmazás érdekében 15 km-re kellett növelni az alkalmazás magasságát, és megnövelték az alapváltozat 2–3 km-es hatótávolságát. Az új változat 1955-re főbb vonásaiban már kialakult, és a rakéta a K–5M, illetve RSZ–2U típusjelzést kapta, míg maga a rendszer az SZ–2–U jelzést. Az első indításra MiG–19 fedélzetéről már 1956 tavaszán sor került. A MiG–19 az első tesztekhez használt Izumrud–2 radar helyett új rádiólokátort kapott, az RP–2U típust. A MiG–19-en pedig meg kellett oldani a hajtóművek levegőben történő újraindítását, mert a repülőgépről indított rakéta égéstermékei a hajtóműbe kerülve gyakran annak leállását okozták. A K–5M-t hivatalosan 1957 novemberében rendszeresítették, a csapatoknál pedig 1958-ban jelent meg. K–5MSZ A K–5 és K–5M rakéta már elavultnak számított. A fejlesztés alatt lévő új vadászrepülőgépek (MiG–21 és Szu–9) és az időközben elkészült új fedélzeti rádiólokátorok (például Almaz–3) hatására modernizálni kellett a rakétát. A K–5MSZ, vagy RSZ–2USZ típusjelzésű rakéták sorozatgyártása 1959-ben kezdődött el, és teljesen leváltották vele a korábban rendszeresített K–5M rakétákat. A K–5MSZ az 1959-1963 között mintegy ezer példányban készült Szu–9 alapvető légiharc-rakétafegyvere lett, de a MiG–21PF fegyverzetébe is integrálták. A K–5 rakétacsaládból ezt a változatot gyártották a legnagyobb mennyiségben. A kalinyingrádi üzem mellett a 485. sz. kijevi, az 575. sz. izsevszki, a 635. sz. kovrovi, és a 43. sz. moszkvai üzemekben is folyt. A rakéta rendszeresítésekor azonban már javában folytak a jóval hatékonyabbnak ígérkező, infravörös önirányítású R–3SZ (K–13) rakéta tesztjei, így a K–5 érdemi fejlesztése tovább nem folytatódott. Szerkezeti kialakítása Kormányfelületei kacsa-elrendezésűek. Az első változatnak háromszögletű stabilizátora volt, a későbbi, sorozatgyártású változatoknak nagyobb felületű, trapéz formájú szárnya volt. A rakéta orr-részében található a rádiós közelségi gyújtó, amely a cél 10 m-es körzetében hozta működésbe a harci részt. Amennyiben a rakéta nem találta el a célt, egy megadott idő után a gyújtó automatikusan működésbe hozta a rakéta önmegsemmisítő rendszerét. A gyújtó mögött helyezték el a repesz-romboló harci részt. Ezt követi a kormánymű, amelyben egy-egy pneumatikus munkahenger mozgatja páronként a kormányfelületeket. A pneumatikus munkahengerek mozgatására sűrített levegő szolgált. A kormánymű része a háromcsatornás robotpilóta is. A rakétatörzs középső részében helyezkedik el a szilárd hajtóanyagú rakétahajtómű. Tekintettel arra, hogy a törzs végében helyezkedett el az antenna és az irányítóberendezés, a hajtómű két fúvócsövét a stabilizáló szárnyak között, a törzs oldalán helyezték el. A rakéta végében helyezkedett el az irányítóberendezés elektronikus blokkja, valamint a vezetősugarakat vevő egyik antenna. További négy antenna található a stabilizátorszárnyak végében. Működése A rakéta vezetősugaras irányítású. A rakétát hordozó repülőgép rádiólokátorával előbb felderíti a célt, majd a radarberendezést tűzvezető üzemmódba kapcsolva, a sugárnyalábot folyamatosan a célon kellett tartani. A rakéta a sugárnyalábban haladva jutott el a célig. Tűzvezető üzemmódban a radar négy vékony, különböző amplitúdójú tűnyalábot bocsát ki, amelyek részben átfedik egymást. A rakéta akkor halad a helyes irányon, ha mind a négy tűnyaláb jelét veszi. Amennyiben letér erről a pályáról, az irányítóberendezés érzékeli, hogy mely tűnyalábok jelei hiányoznak, és ennek megfelelően olyan kormányparancsokat dolgoz ki, hogy a rakéta visszatérjen a tűnyalábok közös zónájába. A rakéta célra vezetéséhez a lokátor sugárnyalábját a repülőgép pilótájának folyamatosan a célon kellett tartania, amely a gyakorlatban azt jelentette, hogy a rádiólokátor indikátorának egy adott jelzésén kellett tartani a cél jelét. Ezt az irányítási módot csak lassan manőverező célok (például bombázók) ellen lehetett hatékonyan alkalmazni, az intenzív manővereket igénylő légi harc során ez az eljárás nem hatékony. A K–55 Lásd még: K–55 A nehézkes vezetősugaras irányítási mód felváltására már 1960-ban folytak kísérletek a R–3SZ infravörös fejének alkalmazására a K–5-ön. A K–55 rakétát R–55 típusjelzéssel azonban csak 1969 januárjában rendszeresítették a Szu–9 fegyverzetében. Habár a szerkezeti kialakítása a K–5-é, lényegében egy attól teljesen eltérő légiharc-rakéta. A vezetősugaras irányítás helyett infravörös önirányításúvá alakították át a K–5-öt. A vezetősugaras irányítás törzsvégi antennájára és az elektronikus blokk helyére a légiharc-rakétáknál szokatlan módon egy második repesz-romboló harci részt építettek be. Harci alkalmazása A K–5 rakéta alapvetően nagyméretű bombázó repülőgépek megsemmisítésére, a hidegháborús harcászati elveknek megfelelően készült fegyver. Manőverező légiharcban nem volt hatékony. A rakétarendszert számos helyi konfliktusban alkalmazták ugyan a Közel-Keleten és Vietnámban is, de az ezekre az összecsapásokra jellemző légiharcokban nem volt sikeres és használható fegyver. Magyarországi alkalmazása A K–5 rakétákat a Magyar Néphadseregben a MiG–19PM, MiG–21PF és MiG–21MF vadászrepülőgépek fegyverzetében alkalmazták. Noviny pod Ralskem Noviny pod Ralskem település Csehországban, Česká Lípa-i járásban. Noviny pod Ralskem Ralsko, Stráž pod Ralskem, Mimoň, Brniště és Pertoltice pod Ralskem településekkel határos. Lakosainak száma 295 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Szeveroonyezsszk Szeveroonyezsszk (oroszul: Североонежск) városi jellegű település Oroszország Arhangelszki területén, a Pleszecki járásban. Lakossága: 5289 fő (a 2010. évi népszámláláskor). Elhelyezkedése Az Arhangelszki terület nyugati részén, Pleszeck járási székhelytől 36 km-re, az Onyega folyó bal partján helyezkedik el. A legközelebbi város a Pleszeck űrrepülőteret kiszolgáló Mirnij (55 km). Története A település körzetében található Oroszország egyik legnagyobb bauxitlelőhelye (Iksza). Kiaknázását az 1970-es évek közepén kezdték meg, a kitermelést külszíni fejtéssel végzik. A bauxitbánya közelében évi több mint egymillió tonna kapacitású timföldgyár épült volna, és mindehhez egy nagy várost terveztek felépíteni. Így született a település, melynek első épülete 1973-ban készült el, ám a nagy tervekből semmi nem valósult. A terv azzal számolt, hogy a város lélekszáma 1985-ben eléri az ötvenezer, 2000-ben pedig a százezer főt. A tervezett Szeverorosszijszk nagyváros helyett felépült Szeveroonyezsszk (neve a „szever” – 'észak' – és a folyónév összetételéből származik). Lakóinak száma 2010-ben alig haladta meg az 5000 főt. Rivers állam Rivers Nigéria 36 államának egyike. Fővárosa Port Harcourt. Az államot számos etnikai csoport lakja. Fekvése Az állam az Atlanti-óceán partján, a Niger deltavidékén fekszik, nevét a területét átszelő számos folyóról kapta. Délről az óceán, keletről Akwa Ibom állam, északról Ibo, Abia és Anambra államok, nyugatról pedig Bayelsa és Delta államok határolják. Története A britek már Nigéria 1960-as függetlenségét megelőzően is számos egyezményt kötöttek a területen élő törzsekkel, de az egységes Rivers államot csak hét évvel a függetlenség kikiáltása után, 1967 május 27-én jött létre az ország korábbi Keleti Régiójának részekre osztásakor. Néhány nappal később az új állam a Nigériától elszakadni próbáló Biafrai Köztársaság része, és ennek folytán a kibontakozó nigériai polgárháború egyik színtere lett. A háború 1970 januárjában a nigériai csapatok győzelmével, és a szakadár állam felszámolásával ért véget, így Rivers állam területe ismét a nigériai kormány ellenőrzése alá került. 1996-ban Rivers állam nyugati területeinek leválasztásával létrehozták Bayelsa államot, ami így Nigériai egyik legfiatalabb tagállama lett. Népessége Az államot a 2006-os nigériai népszámlálás adatai szerint körülbelül 5 185 400-an lakták. Egyes becslések szerint az állam népessége 2011-ben 6 144 673 fő lehetett. A legnagyobb etnikai csoportok az ijaw, az ikwere, az etche, az ogoni és az egbema. A leggyakrabban beszélt nyelvek az ijaw és az ikwere. Közigazgatási beosztása Az állam 23 helyi közigazgatási egységre („Local Government Area” - LGA) oszlik. Élővilág Belsőbb területein trópusi esőerdő, az óceán felé eső részeken, a Niger deltavidékén pedig mangrovemocsár található. Gazdaság Rivers ipari szempontból az ország egyik legmeghatározóbb állama, ami a területén található olajnak köszönhető. Területén két repülőtér, két tengeri kikötő és több egyetem található. A Maszk A Maszk (eredeti cím: The Mask) 1994-ben bemutatott egész estés amerikai film, amely a Dark Horse Comics kiadó azonos című képregénye alapján készült. A film főszereplője Jim Carrey, aki a címszereplő Maszk szerepében tűnik fel; egy fékeveszettet, szarkasztikus trükkmesterként, aki egy varázserejű csodamaszk viselésével képes bármire, meghaladva a realitás minden határát. A film további főszereplői Peter Riegert és Peter Greene, valamint Cameron Diaz, akinek ez volt első filmes szerepe, amely beindította a karrierjét. Carrey-t alakításáért Golden Globe-díjra jelölték, a film pedig a "legjobb vizuális effektusok" kategóriában kapott Oscar-jelölést. A film sikerei fellendítette a Maszk képregény eladását is, amelyből világszerte több példányszám kelt el. A filmnek továbbá folytatása, illetve egy animációs feldolgozása is készült. Cselekmény Edge City-ben egy építkezés alkalmával az egyik búvár egy kopott ládára bukkan, de mielőtt kinyitná, rázuhan egy vascső. A kinyíló ládából egy zöldesbarnás fadarab bukkan elő ami a felszínre emelkedik. Edge City egy átlagos nagyváros, tele múzeumokkal, bárokkal. Otthona a Coco Bongo klubnak, az ott dolgozó Dorian nevű bűnözőnek, és egy esetlen bankárnak, Stanley Ipkiss-nek, aki a film főhőse. Stanley pofátlan főnöke, és az albérlete mellett lakó öregasszony, Mrs. Peenman zsarnoksága alatt él. Mindenki félresöpri, de egy nap betér a bankba a Coco Bongo egyik énekesnője, Tina Carlyle, akinek egy kicsit tetszik a kétbalkezes, humoros figura. Stanley barátjával, Charleival aznap este a klubba mennek, de a biztonsági őr Stanley-t nem engedi be barátjával és kidobja. Ráadásul a kocsija is szervizben van és egy ősrégi roncs kölcsön autót kapott, ami a hídnál lerobban, majd szétesik... Ipkiss lenéz, és egy fehér alakot lát meg a vízen úszni. Beleveti magát a vízbe, hogy segítsen, de mikor odaér, rájön, hogy egy bója volt hínárral és pár papírdarabbal. Az egyik papírdarab alatt azonban egy régi koszos zöld famaszkot talál, amit középen egy függőlegesen futó fém darab díszít. Az álarcot forgatva abban furcsa mód színes fények tükröződnek. Stan már rászánja magát, hogy felveszi, amikor egy rendőr meglátja és megnézi, nem esett-e baja. Hazaérve a házmester, Mrs. Peenman ismét ordítozik vele, amiért összevizezte a szőnyeget. Ipkiss a lakásában lehuppan az ágyára, ahol Milo, hűséges és okos kutyája fogadja. Egy rajzfilmet néz, amit el kell kapcsolnia mert Peenman a szomszéd szobából őrjöng. Egy bemutatóra kapcsol, ahol egy professzor könyve témáját fejti ki: A könyve (Az álarc amit viselünk) rávilágít, hogy az ember kialakít egy személyiséget, egy formát, ami társadalmilag elfogadhatóbb, és ebben az úgymond "álarcban" lépünk ki az utcára. Stanley előveszi a zöld fa maszkot és a tükörben bohóckodni kezd, utánozva az író kifejezéseit. Felteszi, de az álarc hozzátapad a bőréhez, és ismét jellegzetes fény tükröződik meg a belsejében. Stanley mégis visszateszi, ami lassan az egész fejét körülöleli, majd eldeformálódik, alkalmazkodik Stan fejéhez. Zöld, villanó fény tör elő, majd villámlás és az emberből alakuló örvény után egy zöld fejű, vigyorgó férfi áll Stanley helyén, aki elkiáltja magát: Smokin! (a fordításban: Eldurranok!). Stan egy félénk, visszahúzódó, gyenge ember, aki gyerekesen vonzódik a rajzfilmekhez. Az így kialakult lény egy másik tudat, ami Stan-ével egyszerre próbál működni, egy testben, ami azt eredményezi, hogy az erősebb tudat, a maszk akkor és oda megy, amikor és ahova akar. Előtör belőle az a Stanley, aki mindig lenni akart: Nem gyenge kisember, hanem erős, magabiztos, ellenállhatatlan nőcsábász. Az átalakulás következtében azonban a rajzfilmek hatása is megmutatkozik: A Maszk mozgása, beszédstílusa, és tettei hasonlítanak a Warner Bros. rajzfilmekben szereplő figurákéhoz, mint pl.: egy szabadszellemű ébresztőóra kergetése kalapáccsal, szemei néha lerepülnek a fejéről, és képes lufi figurából gépfegyvert varázsolni... Ezután elintéz egy kemény rablóbandát, és rájön hogy rajzfilmes viselkedése mellett képes elferdíteni a valóságot, fizikailag lehetetlen dolgokat csinálni. Elhatározza, hogy szuperhős lesz, megmenti a jót, legyőzi a rosszat. Azonban a zöld fejfedő csak egész egyszerűen annyit tesz, hogy mulat a klubokban, a frászt hozza Mrs. Peenman-re, és megleckézteti a lusta szerelőket, akik a kért olajcsere helyett szétszedték a Hondáját. Reggel Stan az ágyában ébred, és azt hiszi, az egész csak egy álom volt. Viszont egy rendőr, Kellaway hadnagy kopogtat az ajtaján. Azt állítja, hogy tegnap este egy csavargó beszökött és hogy vadászpuskával lőtte a szomszédja. Stanley úgy tesz, mintha észre se vette volna és elindul munkába, de előbb kidobja a maszkot az ablakon, ami bumeránghoz hasonlóan visszarepül a kanapéra. Aznap Charlie elbeszélget vele, arról, hogy Stan-nek egy rendes barátnő kell. Ekkor lép be a bankba Peggy Brandt, egy újságíró, aki érdeklődik a tegnap esti incidensről, amikor két szerelő hátsófelébe állítottak két kipufogócsövet. Stan kicsit idegesen elnavigál a témáról, (lévén, hogy ő a bűnös) inkább megemlíti, hogy megjelentették egyszer a levelét az újságban. Ezután Peggy megadja a telefonszámát, majd elmegy. Stan megtudja, hogy Tina aznap este fellép a Coco Bongo-ban. Pénzszűkében van, és egy félénk emberkét csak kidobnának, tehát úgy dönt, természetfeletti segítség kell: Felhúzza a maszkot, aki a problémát megoldva előbb bankot robbant, majd megindul a klubba, ahol a lopott összeget szétszórva besétál. Stan és a furcsa Maszk kombinációja beleavatkozik az ünnepségbe és rajzfilmfigura stílusban táncol egyet Tinával. Dorian és emberei megtudják, hogy ő az, aki kirabolta a bankot – amit Dorian szintén ki akart rabolni – és tüzet nyitnak rá, de ő erre őrült megoldásokkal elmenekül. A rendőrség már csak Dorian-t és embereit találja a klubban, így őket gyanúsítják, habár Kellaway hadnagy talál egy pizsama darabot, ami a lövöldözés közbe levált a Maszkról, így visszaváltozott Stanley "lehetetlen" pizsamájává. Ismét Stanley-nél kopogtat, de ő azt mondja hogy a pizsamáját... ellopták. Kellaway persze megfigyelés alá helyezi őt kicsit tökkelütött asszisztensével. Aznap a bankban betér Tina, és leül Stan-hez beszélgetni. Stan csak hallgatja, ahogy a lány a Maszkkal való táncáról áradozik, és úgy dönt, összehoz egy találkozót a Maszkkal. Dr. Neumann-hoz, a "Maszk, amit viselünk" című könyv írójához fordul segítségért, aki azt állítja, hogy ez a maszk valószínűleg egy viking istenséget, minden bizonnyal Lokit, a csínyek és csalások istenségét ábrázolják, aki képes alakot váltani, és elferdíteni a valóságot, és akit Odin száműzött az istenek birodalmából. Stanley azt állítja, hogy ha nem is a maszkba száműzte, valahogy Loki erejét kölcsönzi a viselőnek. Dr. Neumann ezen elcsodálkozik, és Stan-t elmebetegnek gondolja, aki megpróbálja bizonyítani, de férfi furcsa hanghatásain, huhogásán, és ugrálásán kívül nem történik semmi rendhagyó; Loki éjszakai istenség, így a maszk valószínűleg csak éjszaka működik. Tina este a parkban van Stanley-vel, de később a Maszk tör elő helyette. Ekkor Kellaway, és társa felbukkantak és le akarják tartóztatni a Maszkot. Megbilincselik és megmotozzák. Átkutatják a zsebet, amiből előkerül pisztráng, ébresztőóra, gumicsirke, sípolós játék, egy páncélököl, és végül egy kép Kellaway feleségéről, Margaretről. A rendőrök figyelmetlenségét kihasználva összebilincseli őket, és megszökik. A park bejáratánál egy kisebb sereg várja, felfegyverkezve, de a Maszk újabb trükkjeként, mindenki táncolni kezd a "Cuban Pete" nevű dalra. Ezalatt ő elmenekül, és egy sikátorban lehúzza a maszkot, visszaváltozva Stanley-vé, aki egyre inkább képes irányítani kifordult önmagát. Megjelenik Peggy, aki megszökteti őt a rendőrök elől a kocsijával. Az ekkorra megüresedett nyomdában leülnek és Stan elmeséli, mi mindenre képes a Maszkkal. Peggy-t azonban lefizette Dorian, hogy megtalálja a Maszkot. Miután a bűnöző kezébe kerül varázserejű holmi, az sérthetetlen zöld szörnnyé változtatja őt, és elindul a Coco Bongo ünnepségére, hogy bosszút álljon egykori főnökén, valamint hogy ellopja az ott összegyűjtött jótékonysági adományt, Stan-t pedig a rendőrség kezére adja. Milo azonban követi gazdáját, és kiszabadítja őt a börtönből, ellopva a kulcsokat az őrtől. Stan elfogja Kellaway-t és megbilincseli, hogy kivigye őt, mint a foglyát. Így Milo, Kellaway, és Stanley a Coco Bongo-hoz mennek, Stan pedig bemegy egyedül, hogy felvegye a harcot. Eközben Dorian kikötözte Tinát egy műfához, és beindított egy robbanóanyagot, hogy végezzen vele. Stan-t elkapják Dorian verőemberei, de Tina leveteti vele a maszkot, mondván hogy az utolsó kívánsága egy csók az igazi Dorian-től. Tina kirúgja a kezéből az álarcot, ami Milo szájában landol. Stanley-hez siet vele, de Dorian és emberei tüzet nyitnak, a maszk pedig a bárpult mögé repül. Stan utánaveti magát, miközben Charlie kimenekíti a túszokat. A bárpultot darabokra lövik, ahonnan a már jól ismert zöld fejű figura ugrik elő. Nevet és elkiáltja magát, hogy nem találták, el, majd megiszik egy pohár üdítőt, ami golyónyomokon távozik a testéből. Előkap két revolvert, rakétakilövővel, gránátvetővel, amivel elijeszti Dorian embereit, majd pedig lenyeli a bombát, amihez Tinát kötözték. Kiszabadítja a lányt, majd egy odafestett karral lehúzza a mesterséges tó vizét, amibe elsüllyed Dorian is. A Maszk – ami immár teljesen Stan irányítása alatt működik – ezután visszaváltozik a jó öreg Stanley-vé, aki igazi hőssé válik az egész város szemében. A film végén Stanley és Tina elmennek a hídhoz, ahol Stan Loki csodatévő álarcát találta, és a vízbe dobja a maszkot, mert rájön, ahhoz hogy jobb ember legyen, nincs szüksége természetfeletti képességekre. Charlie azonban utána ugrik, Milo-val együtt, aki szintén magának akarja a maszkot. Stanley és Tina a hídon végre megcsókolják egymást, s ekkor Stan elkiáltja magát: Eldurranok! Szereplők Karakterek Stanley Ipkiss : A film főhőse. Egy kedves, ám visszahúzódó fiatalember, aki, ha a Maszkot viseli, egy vad, fékezhetetlen mókamesterré válik. Carrey elmondása szerint, nagyrészt az édesapjáról mintázta Stanley karakterét, a "szelíd, de vidám emberről". Tina Carlyle : A Coco Bongo énekesnője, Dorian barátnője, de őt később Stanley-hez kötik gyöngéd romantikus szállak. Ez volt Cameron Diaz első nagy filmes szerepe, ami megalapozta későbbi hírnevét. Mielőtt leszerződött a filmhez, Anna Nicole Smith és Vanessa L. Williams neve is felmerült a szerepre. Dorian Tyrell : A Coco Bongo hatalom és pénzéhes alkalmazottja, aki a város feletti uralomra tör, és ehhez a Maszk természetfeletti képességeit akarja felhasználni. Mitch Kellaway hadnagy : A roppant szigorú, kissé talán cinikus rendőrdetektív, aki a Maszk után nyomoz. Charlie Schumaker : Stanley legjobb barátja, és kollégája a bankban. Niko : A Coco Bongo tulajdonosa, Dorian főnöke. Peggy Brandt : Újságíró, akinek látszólag tetszik Stanley, ám a pénzt sokkal jobban szereti. Doyle nyomozó : Kellaway hadnagy kissé ügyetlen társa. Freeze : Profi bankrabló, akit Dorian bérel fel a városi bank kifosztására. Eddy : Dorian verőembere. Dr. Arthur Neuman : Az álarc amit viselünk című könyv szerzője, akihez Stanley fordul tanácsért a Maszk ügyében. Milo : Stanley hűséges, és roppantul okos terrierje , aki igyekszik mindenben kisgazdája segítségére lenni. Milo szerepét egy Max nevű kiskutya játszotta, akit Jeremy Roberts állatidomár képezett ki. A Maszk emlékezetes lépései A Maszk, filmben alakított legemlékezetesebb percei: Fogadtatás Jim Carrey jobb filmjei között említik. A történetnek bár van folytatása, „A Maszk fia” néven, de az nem lett olyan ismert, mint ez, valószínűleg azért, mert Jim Carrey nem vállalt benne szerepet. A film hatalmas sikert ért el, jegyeladási és kritikai szempontból egyaránt, világszerte több mint 350 millió dollár bevételt hozott. A Maszk azok közé az 1994-ben bemutatott filmek közé tartozik (az Ace Ventura: Állati nyomozó és a Dumb és Dumber – Dilibogyók mellett), melyek megalapozták Jim Carrey későbbi karrierjét. A Maszk által kiáltott: „Valaki állítson meg!” felszólítást jelölték a 100 év... 100 filmes idézet listára, de nem került fel. Folytatás Nem sokkal a bemutató után bejelentették, hogy Jim Carrey hamarosan visszatér egy folytatással, de a terv végül nem valósult meg. 2005-ben került a mozikba A Maszk 2. – A Maszk fia, azonban ebben Jim Carrey már nem szerepel és a film megbukott. Érdekesség Mikor Jim Carrey a Maszk alakjában van, egy műfogsort visel. Eredetileg a szájmozgást animációval oldották volna meg, de Jim megtanult a műfogsorral beszélni, így feleslegessé vált az utómunka. Standard de Liège A Royal Standard de Liège egy labdarúgócsapat Liège-ben, Belgium negyedik legeredményesebb labdarúgóklubja. A belga labdarúgó-bajnokságban játszik. Edzője 2008–2010 között Bölöni László volt, csapata az ő időszaka alatt kétszer lett a belga bajnok (2008–ban és 2009-ben). Története A klubot 1898-ban alapították Standard FC néven a Saint-Servais egyetem diákjai Liège városában. Nevét a Standard AC Paris együtteséről kapta, amely abban az időben a leghíresebb és a legeredményesebb csapat volt Párizsban (1894-ben, 1895-ben, 1897-ben, 1898-ban és 1901-ben francia bajnok volt). A Standard elnevezés mellett felmerült az Excelsior, Sporting, Daring és a Skill névváltozat is, de végül maradtak az előbbinél. Összesen 10 bajnoki címet, 8 Belga Kupa-győzelmet és 3 Belga Szuperkupa-győzelmet szereztek. Sikerlista Belga első osztály Aranyérmes : 10 alkalommal (1957-58, 1960–61, 1962–63, 1968–69, 1969–70, 1970–71, 1981–82, 1982–83, 2007–08, 2008–09) Belga kupa Győztes : 8 alkalommal (1953-54, 1965-66, 1966-67, 1980-81, 1992–93, 2010–11, 2015–16, 2017–18 Belga ligakupa Győztes : 1 alkalommal (1974-75) Belga szuperkupa Győztes : 4 alkalommal (1981, 1983, 2008, 2009) BEK Elődöntős: 1 alkalommal (1962) KEK Döntős: 1 alkalommal (1982) Elődöntős: 1 alkalommal (1967) UEFA Intertotó-kupa Döntős: 1 alkalommal (1996) Tokiói Nemzeti Múzeum A Tokiói Nemzeti Múzeum (�������; Tókjó Kokuricu Hakubucukan; Hepburn: Tōkyō Kokuritsu Hakubutsukan), vagy TNM, 1872-es alapításával a legrégebbi japán nemzeti múzeum, a legnagyobb művészeti múzeum Japánban, és a világ legnagyobb művészeti múzeumainak egyike. A múzeum egy átfogó műtárgy-gyűjteményt és ázsiai, főképp japán régészeti tárgyakat rendszerez és tárol. A múzeumban több mint 110 000 tárgy található, melyek közül 87 japán nemzeti kincs, és 610 fontos japán kulturális tulajdon (2005 júliusában). A múzeum a gyüjteményéhez kapcsolóan kutatásokat is vezet, és oktatási céllal is rendez eseményeket. A múzeum az Ueno Parkban található, Taitóban, Tokióban. A létesítmény a Japán Galériából (��; Honkan; Hepburn: Honkan), a Ázsiai Galériából (���; Tójókan; Hepburn: Tōyōkan), a Hjókeikanból (���; Hepburn: Hyōkeikan), a Heiszeikanból (���; Hepburn: Heiseikan), a Hórjúdzsi Kincseinek Galériájából (������; Hórjúdzsi Hómocukan; Hepburn: Hōryū-ji Hōmotsukan), a Kuroda Emlékcsarnokból (�����; Kuroda kinenkan; Hepburn: Kuroda kinenkan), valamint a Kutatási és Információs Központból (���; Sirjókan; Hepburn: Shiryōkan), és más épületekből áll. A múzeum területén egy kert, éttermek és boltok, valamint szabadtéri kiállítások is találhatók. Ez utóbbihoz tartozik a Kuromon (��; Hepburn: Kuromon, ’fekete kapu’) is, amely egy Edo-kori kastély fennmaradt kapuja. A múzeum gyűjteménye az ősi japán művészetre és a selyemút menti ázsiai művészetre koncentrál. Valamint jelentős a gréko-buddhista művészeti gyűjteménye is. Története A múzeum létrejöttének ideje 1872, ugyanis ekkor tartotta az Oktatási Minisztérium az első kiállítást a Taiszeiden csarnokban. Ez jelöli Japán első múzeumának felavatását. Nem sokkal a nyitás után a múzeumot Ucsijamasita-csóba (jelenleg Ucsiszaivai-csó) költöztették, majd 1882-ben az Ueno Parkba költözött, ahol ma is áll. Alapítása óta a múzeum sok viszontagságot élt át, például az 1923-as nagy kantói földrengést, illetve a második világháború alatt 1945-ben ideiglenes zárvatartást. A több mint 120 éves történelme során a múzeum sok fejlődésen és változáson ment keresztül a szervezeti reformoknak és az adminisztratív változásoknak köszönhetően. A múzeum számos névváltoztatáson esett át, 1886-ban Császári Múzeumnak, 1900-ban Tokiói Császári Háztartási Múzeumnak nevezték, jelenlegi nevét 1947-ben kapta. Kiállítási épületek Honkan (Japán Galéria) Az eredeti főépületet (Honkan) Josiah Conder brit építész tervezte. 1923-ban a nagy kantói földrengésben súlyos károkat szenvedett. Az eredeti épület nyugatiasabb stílusával szemben az épület ma az úgynevezett császári korona stílus (����; Teikanjósiki; Hepburn: Teikanyōshiki) elemeit viseli magán, amely Dzsin Vatanabének köszönhető. Az építkezés 1932-ben kezdődött, és 1938-ban adták át. 2001-ben Japán egyik fontos kulturális tulajdonának nevezték ki. A Japán Galéria a japán művészetről ad át általános, átfogó képet, két emelet 24 kiállítási termén keresztül. A legrégebbi kiállítási tárgy i. e. 10 000-ből, míg a legújabb a kései 19. századból származik. A tárgyak típusukat tekintve sokfélék: kerámiák, szobrok, kardok, használati tárgyak, ruhák, stb. A második szinten korok szerint rendezve találjuk a tárgyakat, míg az elsőn típus szerint. 1. terem (2. szint): A japán művészet hajnala: Dzsómon- , Jajoi- és Kofun-kor ; A buddhizmus felemelkedése: Aszuka- és Nara-kor 2. terem (2. szint): Nemzeti kincsek galériája 3. terem (2. szint): Buddhista művészet a Heian-kortól a Muromacsi-korig ; Udvari művészet a Heian-kortól a Muromacsi-korig; Zen és tusfestészet a Kamakura-kortól a Muromacsi-korig 4. terem (2. szint): A teaceremónia művészete 5-6. terem (2. szint): A katonai elit viselete a Heian-kortól az Edo-korig 7. terem (2. szint): Paraván- és tolóajtófestmények az Edo-korból 8. terem (2. szint): A mindennapi élet művészete és a festészet fejlődése az Azucsi–Momojama-kortól az Edo-korig 9. terem (2. szint): Nó és kabuki 10. terem (2. szint): Ukijo-e és divat az Edo-korban 11. terem (1. szint): Japán szobrászat 12. terem (1. szint): Lakktárgyak 13. terem (1. szint): Fémművesség, japán kardok, kerámiák 14. terem (1. szint): Tematikus kiállítás 15. terem (1. szint): Történelmi feljegyzések 16. terem (1. szint): Ainuk és Rjúkjú 17. terem (1. szint): Megőrzés és restauráció 18. terem (1. szint): Modern művészet Tójókan (Ázsiai Galéria) Ezt az épületet Josiró Tanigucsi tervezte és 1968-ban adták át. Ez egy háromemeletes épület, ami ötemeletesnek tűnik, és így is számozzák, mivel az emeletek és félemeletek felváltva bal és jobb oldalon helyezkednek el a főlépcső két oldalán. Az épület első szintjén található egy étterem és egy szuvenírbolt is. Az Ázsiai Galéria tizenhárom kiállítási teremből áll, amelyek hat régióhoz tartoznak. Ázsia művészetét és régészetét mutatja be, beleértve Kínát, Koreát, Délkelet-Ázsiát, Indiát, a Közel-Keletet és Egyiptomot. 1. terem (1. szint): Kínai buddhista szobrok 2. terem (2. szint): Oasis2 oktatási terület: információs terem 3. terem (2. szint): Indiai és gandhárai szobrok; A nyugati régiók művészete; Nyugat-ázsiai és egyiptomi műtárgyak 4. terem (3. szint): A kínai kultúra megérkezése 5. terem (3. szint): Kínai bronz temetkezési tárgyak 6. terem (3. szint): Oasis2 oktatási terület: jóslás Ázsiában 7. terem (4. szint): Kínai kődomborművek 8. terem (4. szint): Kínai festészet, kalligráfia és literátusok 9. terem (5. szint): Kínai lakktárgyak; A Csing-dinasztia dekoratív művészete 10. terem (5. szint): Koreai csiszolt kőeszközök és fémeszközök; A koreai királyok felemelkedése és bukása; Koreai kerámiák; Korea buddhista művészete; A Csoszon -dinasztia művészete 11. terem (-1. szint): Khmer szobrászat 12. terem (-1. szint): Aranyozott bronz szobrok Délkelet-Ázsiából; India és Délkelet-Ázsia régészete; Délkelet-ázsiai kerámiák 13. terem (-1. szint): Ázsiai textilek; Indiai miniatűr festmények; Ázsia etnikai kultúrái Hjókeikan A Hjókeikant az akkori Meiji koronaherceg (Taisó császár) házasságának emlékére emelték 1909-ben. Ez az épület fontos kulturális tulajdon, mivel a kései Meidzsi-kor nyugati építészeti stílusának kiváló példája. Csak rendezvények és időszakos kiállítások idején látogatható. Heiszeikan A Heiszeikan főként az időszakos kiállítások helyszíne, de itt kapott helyet a japán régészeti galéria is. Ez a galéria az első szinten található, és régészeti tárgyakon keresztül mutatja be a japán történelmet az ősidőktől a premodern korig. A második szinten találhatók az időszakos kiállítások. A Heiszeikan 1999-ben nyílt, a koronaherceg házasságának emlékére. Az épületben található még egy előadóterem és egy társalgó. Hórjúdzsi Hómocukan (A Hórjúdzsi Kincseinek Galériája) A Hórjúdzsi kincsei, amelyeket eredetileg a Hórjúdzsi adományozott a császári családnak 1878-ban, hat kiállítási teremben tekinthetők meg. Az épületet Josió Tanigucsi tervezte, és a legújabb konzerválási technológiákkal van felszerelve. 1999-ben teljes felújításon esett át. Többek között a ránk maradt gigaku maszkok nagy része is itt található meg. Kuroda Emlékcsarnok A Kuroda Emlékcsarnokot 1928-ban építették Okada Sinicsiró tervei alapján, Kuroda Szeiki művei tekinthetők meg benne. 1930-tól kezdve az épület adott otthont a Művészetkutatási Központnak, mely később a Kulturális Tulajdonok Tokiói Kutatóintézetévé vált. Miután az intézet 2000-ben elköltözött, egy évvel később a Kuroda Emlékcsarnok új galériával nyitott újra. A Kulturális Emlékek Nemzeti Intézetének 2007-es újraszervezésével az emlékcsarnokot a Tokiói Nemzeti Múzeumba költöztették. A galéria egy újabb felújítást követően 2015 januárjában nyitott meg. A gyűjtemény 126 olajfestményt, 170 rajzot, vázlatfüzetet és levelet foglal magában, amelyek mind Kurodához köthetők. Kutatási és Információs Központ A Kutatási és Információs Központot 1984-ben alapították főleg tudományos célokkal. Számos dokumentummal foglalkoznak itt, amelyek régészethez, szépművészethez, alkalmazott művészethez, Ázsia és Közel-Kelet történelméhez kapcsolódnak, különös tekintettel Japán örökségére. A látogatók könyveket, folyóiratokat, fényképeket tekinthetnek meg. Az anyagok nagy része japán nyelvű. I. e. 193 Évszázadok: i. e. 3. század – i. e. 2. század – i. e. 1. század Évtizedek: i. e. 240-es évek – i. e. 230-as évek – i. e. 220-as évek – i. e. 210-es évek – i. e. 200-as évek – i. e. 190-es évek – i. e. 180-as évek – i. e. 170-es évek – i. e. 160-as évek – i. e. 150-es évek – i. e. 140-es évek Évek: i. e. 198 – i. e. 197 – i. e. 196 – i. e. 195 – i. e. 194 – i. e. 193 – i. e. 192 – i. e. 191 – i. e. 190 – i. e. 189 – i. e. 188 Események Római consulok : L. Cornelius Merula és A. Minucius Thermus a lex Sempronia de pecunia credita törvény éve Maszinissza támadásai karthágói területek ellen Copia (Thurii) latin colonia megalapítása Bruttiumban az emporium (kereskedelmi kikötő) megépítése Rómában Viktor Igorevics Modzolevszkij Viktor Igorevics Modzolevszkij (oroszul: Виктор Игоревич Модзолевский) (Aktyubinszk, 1943. április 13. – Borscsevoje, 2011. november 20.) szovjet színekben világbajnok, olimpiai ezüstérmes orosz párbajtőrvívó. Lagunas de Chacahua Nemzeti Park A Lagunas de Chacahua Nemzeti Park (jelentése: chacahuai tavak) Mexikó egyik nemzeti parkja. 1937-ben hozták létre nemzeti parkként, 2008 óta pedig a ramsari egyezmény is védelme alá vette. Kedvelt turisztikai célpont. Fekvése A 14 896,07 hektár területű nemzeti park Mexikó déli, Oaxaca állam délnyugati partvidékén terül el Villa de Tututepec de Melchor Ocampo község területén, és több tavat (Chacahua, Tianguisto vagy Salinas, Pastoría) is magába foglal. Élővilág A nemzeti parknak igen gazdag élővilága van. A terület közel ötödét mangroveerdők teszik ki, de ezeken kívül is többféle növénytársulás fordul elő. A madárfajok közül 136-ot figyeltek meg, valamint 23 hüllőt, négy kétéltűt és 20-féle emlőst. Ezen fajok közül 26 Mezoamerikában endémikus, 9 Mexikóban, egy pedig Oaxaca államban. Tizenkét faj ritka, fenyegetett vagy a kipusztulás szélén áll, közülük 3 van a legnagyobb veszélyben. A legjellegzetesebb növények az Attalea guacuyule nevű pálmaféle, a mexikói szabalpálma, a Bravaisia integerrima nevű medvekörömforma, a Tabebuia chrysantha nevű szivarfaféle, a vörös mangrove, a Laguncularia racemosa nevű mirtuszvirágú, az Avicennia germinans nevű medvekörömféle, a Conocarpus erectus nevű mirtuszvirágú, a Guatteria anomala nevű annónaféle és a Guaiacum coulteri nevű királydinnye-virágú. Tipikus állatfajok az északi hangyász, a fehérorrú koati, az ocelot, a hosszúfarkú macska, a mexikói kúszósül, a jaguarundi, a hosszúfarkú vidra, a barnafejű motmot, a halászsas, a barna gödény, a hegyesorrú krokodil, a púpos krokodil, a nyugat-mexikói tüskésfarkú leguán, a mexikói viperagyík és a közönséges óriáskígyó. A partokon többféle teknősfaj is fészkel: a kérgesteknős, a közönséges cserepesteknős, az olajzöld fattyúteknős és az álcserepesteknős. A nemzeti park endémikus fajai a kéksapkás amazon, az Anolis subocularis nevű leguánalakú, a Cassiculus melanicterus nevű csirögeféle, a Conophis vittatus nevű siklóféle, a Manolepis putnami nevű siklóféle, a Coluber mentovarius nevű siklóféle, a Megasorex gigas nevű cickányféle, a kék gezerigó, az Ortalis poliocephala nevű hokkóféle, a mexikói pinty, a mexikói földiteknős, a Salvadora lemniscata nevű siklóféle, a Sceloporus melanorhinus nevű békagyíkféle, a Scincella gemmingeri nevű vakondgyíkféle, a mexikói vattafarkúnyúl, a tarkaképű ökörszem, a Trogon citreolus nevű trogonféle, a vöröskabátos rigó és az Urosaurus bicarinatus nevű békagyíkféle. Kirchenpingarten Kirchenpingarten település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1244 fő (2015. december 31.). Sturno Sturno község (comune) Olaszország Campania régiójában, Avellino megyében. Fekvése A megye keleti részén fekszik. Határai: Carife, Castel Baronia, Flumeri, Frigento és Rocca San Felice. Története Első említése, mint önálló település, 1694-ből származik, addig Frigento része volt. A következő századokban nemesi birtok volt. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Az 1980-as földrengés súlyos károkat okozott épületeiben. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Palazzo Baronale (egykori bárói palota) San Domenico-templom San Michele-templom Madonna della Neve-kápolna Kovácsevics Róbert Kovácsevics Róbert (Sellye, 1979. március 19. –) magyar labdarúgó. Hátvéd poszton játszik. Pályafutása A PMFC-ben kezdte felnőtt pályafutását, itt debütált az élvonalban 1997. május 17-én a DVSC ellen 3–1-re elvesztett mérkőzésen. A következő évben csapata kiesett a legmagasabb osztályból, ahova a 2000-es év tavaszán került vissza, miután megvásárolta a Gázszer FC indulási jogát. A csapat újra kiesett, Kovácsevics pedig a szintén másodosztályú Marcali VSE csapatához igazolt. Itt két évet töltött, majd 2002-ben szintén osztályon belül váltott csapatot, a Kaposvári Rákóczi FC játékosa lett. A második itt töltött évében a csapatnak 16 év után sikerült újra feljutnia az NB I-be. A következő szezonokban a kaposvári védelem egyik alapemberévé vált, rendre 20 mérkőzés körül szerepelt idényenként, amikor egészséges volt. 2009. május 30-án megszerezte első NB I-es gólját a Budapest Honvéd ellen 3–1-re megnyert mérkőzésen. Több súlyos sérülés is hátráltatta karrierjét, 2007 nyarán atroszkópos beavatkozással is kezelték a folyton bevizesedő térdét, ami miatt az idény első felében nem léphetett pályára. A több műtét utáni leghosszabb kényszerű szünete a 2009–2010-es szezonban volt, októberben játszotta a szezon utolsó mérkőzését. A 2010-11-es őszi szezon után a védő kérésére családi okok miatt közös megegyezéssel szerződést bontott a Kaposvárral. Sikerei, díjai NB II bronzérmes: 2004 Tersztyánszky Dezső nádasi Tersztyánszky Dezső (Pusztaberki, Nógrád vármegye, 1843. február 2. – Fényeslitke, 1913. április), kisvárdai katolikus kerületi alesperes, fényeslitkei plébános. Élete Az ősrégi nemesi származású nádasi Tersztyánszky család sarja. Édesapja, nádasi Tersztyánszky Zsigmond (1811-1863) 1848-49-es honvédhuszárőrnagy, édesanyja sipeki Balás Izabella volt. Tanulmányai befejeztével 1867-ben pappá szentelték. Segédlelkészként működött, Egerben hitoktató volt, valamint karkáplán és aligazgató a Foglár-féle intézetben. A betegeskedő Gyurka József helyett a jászberényi plébánia ügyeit is vezette, ahonnan Kapócsapáthira ment át lelkésznek. Ezt a tekintélyesebb fényeslitkei javadalommal cserélte föl és egyúttal a kisvárdai kerület esperese is volt. Leveleket írt a Pesti Naplóba (1873. 198. sz.) és az Egerbe (1873. 37. sz.); cikkei az egri Népiskolai Tanügyben és a Népiskolában jelentek meg. Feldolgozta családja történetét. Művei Koncz Ákos, Egri egyházmegyi papok az irodalmi téren. Eger, 1892. Nádasi Tersztyánszky család. I. XX okmánnyal és 6 leszármazási táblával. Nyíregyháza, I. 1901 A Szapolyai-család eredetéről. Turul. 27. évf. Echinocereeae Az Echinocereeae tribus a kaktuszformák (Cactoideae) egyik fő fejlődési ágát képviseli, a csoport legjelentősebb fajai Észak- és Közép-Amerika oszlopos termetű kaktuszai, azonban a csoport (főleg ősibb csoportjai) szép számmal képviseltetik magukat Dél-Amerika flórájában is. A tribuson belül két, egymástól függetlenül epifita életmódra áttért csoport is található. A tribusba zömmel észak- és közép-amerikai elterjedésű fajok tartoznak, míg Dél-Amerikában jelentősen kevesebb, alapi helyzetű genusuk fordul csupán elő, mint a Corryocactus, Pfeiffera, Eulychnia nemzetségek, ami utal arra, hogy kialakulásuk a déli kontinensen ment végbe, de diverzitásuk csak északi terjeszkedésük során nőtt jelentősen. Az alapi csoportba tartozó nemzetségek nem szorosabb rokonai egymásnak, mint a másik két (három) kláddal, kialakulásuk korábban ment végbe, mint a tribus más, jobban diverzifikált csoportjainak szétválása. A kloroplasztisz-szekvenciák rokonsága alapján megállapítható, hogy a dél-amerikai elterjedésű Pfeiffera nemzetség legszorosabb rokonságban a nem epifita életmódú Corryocactus nemzetséggel van. A tribus alapi nemzetségei közé tartozik a Neoraimondia nemzetég is, ahová az Andok néhány hatalmas termetű oszlopkaktusza is tartozik. Az első kládot (egymással szoros rokonságban álló nemzetségek csoportját) főként Közép-Amerika erdeiben előforduló fatermetű vagy kúszó nemzetségek alkotják. Teljesen epifita életmódú a Strophocactus nemzetség, melyet szintén molekuláris adatok alapján választottak le a Selenicereus nemzetségről, és helyeztek ebbe a tribusba. A rendszerezés problémáját ebben az esetbe az adja, hogy a Hylocereeae tribus és az Echinocereeae tribus Acanthocereus és Strophocactus genusa illetve a Peniocereus nemzetség vízraktározó gyökerekkel és dimorf hajtásokkal rendelkező, gumós raktározó gyökerű Pseudacanthocereus-fajcsoportja (melyet néhány taxonómus önállóan kezel, és ebbe a kládba tartozónak vél) sokkal szorosabb rokonságban látszik állni egymással (Arias et al. [2005] J Plant Res 118:317–328), mint az Echinocereeae tribus más oszlopos, észak- és közép-amerikai nemzetségével (ld.: Klád I nemzetségei). Szigorúan véve tehát a Hylocereeae tribus nem tekinthető önállónak, hanem csupán az Echinocereeae csoport epifita életmódra áttért diverz vonalának, mellyel közeli rokonságban áll az epifita életmódra attól függetlenül áttért Strophocactus-, valamint a hemiepifita bokrokat alkotó Acanthocereus-nemzetség. A tribuson belül egységes csoportot alkotnak (Klád II) Közép- és Észak-Amerika nagy termetű oszlopkaktuszai, mint a Pachycereus, Neobuxbaumia és Carnegiea nemzetségek. A szintén Észak-Amerikában elterjedt Echinocereus nemzetség (a tribus névadó genusa) szervesen ebbe a sorozatba tartozik, a tribus messze fajokban leggazdagabb genusát alkotják, a legkülönbözőbb éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodtak, egyes képviselőik egészen az Amerikai Egyesült Államok északi vidékeiig előforduló (pl. Echinocereus viridiflorus) fagytűrő növényekké alakultak. Nemzetségek Alapi nemzetségek: Austrocactus B & R Calymmanthium Ritter Castellanosia Cardenas Corryocactus B & R Eulychnia Philips Neoraimondia B & R Pfeiffera Salm-Dyck Klád I: Acanthocereus (Engelmann ex Berger) B & R Armatocereus Backeberg Dendrocereus B & R Leptocereus (Berger) B & R Pseudoacanthocereus Ritter Strophocactus B & R Klád II: Bergerocactus B & R Carnegiea B & R Cephalocereus Pfeiffer Echinocereus Engelmann Escontria Rose Jasminocereus B & R Myrtillocactus Cons. Neobuxbaumia Backeberg Pachycereus (Berger) B & R Peniocereus (Berger) B & R Polaskia Backeberg Stenocereus (Berger) Riccardo Klád III → Hylocereeae Vallois Vallois település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 150 fő (2015). Vallois Gerbéviller, Magnières, Mattexey, Moyen és Seranville községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Onzonilla Onzonilla település Spanyolországban, León tartományban. Lakosainak száma 1779 fő (2017). Földrajza Onzonilla Chozas de Abajo, Santovenia de la Valdoncina, León, Villaturiel és Vega de Infanzones községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Courcouronnes Courcouronnes település Franciaországban, Essonne megyében. Lakosainak száma 13 344 fő (2015). Courcouronnes Ris-Orangis, Lisses, Bondoufle és Évry községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Le Ban-Saint-Martin Le Ban-Saint-Martin település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 4164 fő (2015). Le Ban-Saint-Martin Woippy, Longeville-lès-Metz, Metz, Plappeville és Scy-Chazelles községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kovácsi-erdőföldek A Kovácsi-erdőföldek egy évtizedekig fátlan – a 2000-es évek óta lassan újraerdősülő – irtásterület, egy hozzávetőlegesen trapéz alakban elhelyezkedő fennsík elnevezése a Budai-hegységben. Bár elnevezése alapján Nagykovácsi részének hihetnénk, valójában az említett településtől 2000 után különvált Remeteszőlős közigazgatási területén terül el, mint a Budai Tájvédelmi Körzet része. Elhelyezkedése A Kovácsi-erdőföldek a Zsíros-hegy–Nagy-Szénás hegytömbjének egyik, átlagosan 400 méter körüli, vagy annál kicsit magasabb kiemelkedésekkel határolt, azoknál alig alacsonyabban fekvő, fennsíkszerű részlete a hegytömb délkeleti részén, nem messze a Budapest–Remeteszőlős–Solymár-hármashatártól, de teljes egészében remeteszőlősi területen. Területe nem sokban tér el egy hozzávetőlegesen 3:1 oldalarányú téglalaptól, amely majdnem szabályosan északnyugat-délkelet irányban nyúlik el a hegység ezen részén; északnyugat-délkeleti irányú hosszúsága hozzávetőleg 1 kilométer, míg délnyugat-északkeleti irányban nem szélesebb 3-400 méternél. Területét észak és északkelet felől a Jegenye-völgy felső szakasza, illetve az abba torkolló kisebb vízmosások határolják; kelet felől a 388 méteres magasságig emelkedó Kálvária-domb határos vele. Az erdőföldek felől délkeleti irányban keskeny völgy ereszkedik le Budaliget felé (ebben halad a kék kereszt turistajelzés), délen pedig a 423 méter magas Remete-hegy erdei szabják meg a terület határait. Délnyugat felől egy 372 méteres, névtelen magaslat, majd attól kicsit északnyugatabbra egy igen meredek, Remeteszőlős belterülete felé leszakadó hegyoldal képezi a Kovácsi-erdőföldek határát ebből az irányból, majd egy 427 méter magas, szintén névtelen, erdős kiemelkedés jelöli ki a terület északnyugati határpontját. Az erdőföldek területe lényegében egy fennsíkot foglal magában, melynek legmagasabb pontja az északnyugati csúcsa közelében található, a legalacsonyabban lévő részei pedig a terület északnyugati határvonala mentén helyezkednek el, ahol az ide hulló csapadékvíz-mennyiség lefut a Felső-Jegenye-völgy horhosaiba. A terület legmagasabban és legalacsonyabban fekvő pontjainak szintkülönbsége is kevesebb, mint 60 méter, hosszanti (északnyugat-délkeleti) irányban pedig valóban majdnem síknak hat. Története A Kovácsi-erdőföldek kialakulásának története pontosan nem ismert. Feltételezhetően irtásterületről van szó, ezt valószínűsíti a neve mellett az is, hogy szinte minden irányból teljesen beerdősült mészkőhegyek határolják, kivéve az északnyugati részt, ahol karsztbokorerdő jellegú növénytakaróval bíró területek csatlakoznak hozzá. A terület már fátlanként, és azonos néven szerepel egy, feltehetőleg az 1930-as évek körül készült térképen is. A 2000-es évek óta az erre kirándulók a folyamatosan nyomon követhetik a terület lassú újraerdősülését: a fennsík egyes részein még ritkás, más részletein azonban a 2010-es évek derekára már igen sűrű, fiatalos erdő alakult ki. Turizmus A Kovácsi-erdőföldeket érinti az Országos Kéktúra 13-as számú szakasza és egy-két más turistajelzés is, amelyek Solymár, Budaliget vagy Remeteszőlős, illetve a Remete-szurdok felől vezetnek ide. Sin Oliver Sin Oliver, született: Sin Olivér Gábor (Budapest, 1985. május 18. –) magyar festő. Díjak, elismerések 2012 Kodály-díj 2013 Art-Feszt különdíj 2013 Borz-díj / ARC 13. 2013 MODESSQE 1., kiemelés, beválogatás a gyűjteménybe Illusztrációk 2013. április, október Guitar Connoisseur (New York, USA) / címlap 2013. szeptember Dicsőfi Endre: Nyitnikék (HU) / borító, belső illusztrációk 2013. október Korunk (Kolozsvár, Románia) / címlap, belső illusztrációk 2014. január- Kybernetika (CZ) Institute of Information Theory and Automation of Academy of Sciences of the Czech Republic / hátsó borító Kiállítások 2009 Budapest (HU), Bakelit Multi Art Center 2010 Budapest (HU), Pszinapszis XIV. 2012 Érd, Városi Galéria (HU), Ez van! Budapest (HU), Syma Centre, Dekorszövetség Verseny II. Budapest (HU), FN5, Millenáris Vác (HU), K.É.K. II (Kortárs Értékek Kiállítása II.), Váci Értéktár Budapest (HU), Bakelit Multi Art Center Budapest (HU), Abszurd Flikk-Flakk, Alle Center Budapest (HU), Bakelit Pályázat 2. Kiállítás, Fogasház Kulturális Befogadótér Budapest (HU), Honoratus Kodály Zoltán, MOM Kulturális Központ 2013 Los Angeles (USA), NAMM Show / Fibenare Szentendre (HU), Budapest Art Expo Friss VI.- Fiatal Képzőművészek Nemzetközi Biennáléja Erzsébetliget (HU), Art Feszt VI. Újpalota (HU), In-Spirál Ház, Zsókavár Galéria Vác (HU), Fény – Napfesztivál, Art Lavina Galéria Budapest (HU), ARC 13. Varsó (PL), Perfectionists / MODESSQE 1st, Skwer 2014 Anaheim (USA), California, NAMM Show with Fibenare Guitars Co. Krakkó (PL), Pracownia pod Baranami (MODESSQE) Budapest (HU), My Brain Is Open, Serpenyős Cambridge (USA), Central Elements Cambridge Science Festival ( MIT ) Debrecen (HU), Művészet és Tudomány, Élettudományi Galéria / Debreceni Egyetem Szeged (HU), My Brain Is Still Open, Magyar Tudományos Akadémia SZAB Galéria Gyűjtemények Oliver Sin munkái megtalálhatóak magán- és közgyűjteményekben. (MODESSQE (Lengyelország), Magyar Tudományos Akadémia SZAB Gyűjtemény). Stuttgart Stuttgart város Németországban, Baden-Württemberg tartomány fővárosa. Lakosainak száma kb. 590 000 fő. Fekvése A Neckar folyó völgyében található. A legközelebi nagyvárosok: Frankfurt am Main (204 km) és München (220 km). Története 1496-ig a Württembergi Grófság székhelye. 1806-tól a württembergi királyság központja volt. 1920-ban, a Kapp-puccs idején, Stuttgart volt átmenetileg a birodalmi kormány székvárosa. A második világháborúban a várost jelentősen lerombolták. 1945. április 22-én foglalták el az amerikai és francia csapatok. Felsőoktatás, kutatás Egyetemi város Főiskolák Max Planck Institut ( iparjogvédelmi kutatóintézet) Polgármesterek 1820–1833: August Willibald Feuerlein (* 1781; † 1850) 1833–1861: Georg Gottlob Gutbrod (* 1791; † 1861) 1862–1872: Heinrich Sick (* 1822; † 1881) 1872–1892: Friedrich Hack (* 1843; † 1911) 1893–1899: Emil Rümelin (* 1846; † 1899) 1899–1911: Heinrich von Gauß (* 1858; † 1921) 1911–1933: Karl Lautenschlager (* 1868; † 1952) 1933–1945: Karl Strölin (* 1890; † 1963) 1945–1974: Arnulf Klett (* 1905; † 1974) 1974–1996: Manfred Rommel (* 1928; † 2013) 1997-2013: Wolfgang Schuster (* 1949) 2013 óta: Fritz Kuhn (* 1955) Nevezetességei Régi kastély Új kastély Solitude kastély Killersbergbahn Stuttgart Hauptbahnhof Gazdaság Untertürkheim városrészben van a Daimler óriáscég központja (járműipar stb.) Zuffenhausen városrészben van a Porsche sportkocsicég központja elektronikai ipar finommechanikai ipar Média Televízió Das Erste ZDF SWR Fernsehen Baden-Württemberg BW Family.tv R.TV Maran Film Magyar vonatkozások Az egyetemen tanult Pecz Samu építész. Egy ideig itt tanított Liezen-Mayer Sándor festőművész. Itt született Varga Ferenc József magyar humorista. A város szülöttei Georg Wilhelm Friedrich Hegel filozófus Wilhelm Hauff Chotek Zsófia Richard von Weizsäcker Varga Ferenc József A Rádiókabaré Karinthy-gyűrűs humoristája Testvértelepülések Franciaország Strasbourg 1962 Egyesült Királyság St Helens 1948 Wales Cardiff 1955 USA St. Louis , 1960 India Mumbai 1968 Tunézia Menzel Bourguiba 1971 Egyiptom Kairó 1979 Lengyelország Łódź , 1988 Csehország Brno 1989 Oroszország Szamara 1992 Paleopsilopterus itaboraiensis A Paleopsilopterus itaboraiensis a madarak (Aves) osztályának a darualakúak (Gruiformes) rendjéhez, ezen belül a kihalt gyilokmadarak (Phorusrhacidae) családjához tartozó faj. Nemének egyetlen faja. Tudnivalók A Paleopsilopterus itaboraiensis a röpképtelen gyilokmadarak, középső paleocén korszaki képviselője. Ezt a fosszilis madarat a brazíliai Itaboraí városnál fedezték fel. A madár körülbelül 60 millió évvel élt ezelőtt. Bartow (Florida) Bartow város az USA Florida államában. Lakosainak száma 17 298 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Pérenchies Pérenchies település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 8307 fő (2015). Pérenchies Verlinghem, Frelinghien, Houplines, Lille, Lompret és Prémesques községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Campello sul Clitunno Campello sul Clitunno település Olaszországban, Umbria régióban, Perugia megyében. Lakosainak száma 2451 fő (2015. november 1.). Campello sul Clitunno Cerreto di Spoleto, Sellano, Spoleto, Trevi és Vallo di Nera községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Matilda I Az A11 Infantry Tank Mk I, vagy más néven Matilda I a brit haderő gylogsági támogató harckocsija volt a két háború között és a második világháború elején. 1934 áprilisában fogalmazta meg az igényt Sir Hugh Elles vezérezredes egy olyan gyalogsági harckocsira, mely jól páncélozott, géppuskával felfegyverzett és olyan gyorsan tud haladni, mint a gyalogság. A tervezést Sir John Carden vezette. Egyes források szerint egy képregény kacsáról nevezték el, más források szerint egy John Carden által kitalált betűszó. A kormányművet, féket és a tengelykapcsolót a Vickers könnyű harckocsiktól örökölte. Hogy a költségeket leszorítsák, egy általános Ford teherautó motort és váltóművét használták. A motort hátul helyezték el 90-al elforgatva, mely a hátsó tengelyeket hajtotta. A szegecselt járműtestet önött toronnyal látták el. A nagyon szűk költségvetés miatt csak két személyesre tervezték. A prototíoust 1936 szeptemberében adták át a hadseregnek. Gare de Vendôme - Villiers-sur-Loir TGV Gare de Vendôme - Villiers-sur-Loir TGV vasútállomás Franciaországban, Vendôme településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: LGV Atlantique Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Saint-Pierre-des-Corps (5575) 1985 RP2 Az (5575) 1985 RP2 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1985. szeptember 4-én. William Golding Sir William Gerald Golding (St Columb Minor, Egyesült Királyság, 1911. szeptember 19. – Perranarworthal, Egyesült Királyság, 1993. június 19.) irodalmi Nobel-díjas brit regényíró, költő. Legismertebb műve A Legyek Ura. Booker-díjjal tüntették ki 1980-ban Beavatás (Rites of Passage) című regényéért, amely A Föld határáig (To the Ends of the Earth) trilógia első kötete. Élete William Golding 1911 szeptemberében született a délnyugat-angliai Cornwall grófság egy kis településén. Apja tanár volt, tankönyvek szerkesztésével foglalatoskodott. Fia számára a mindentudás megtestesülését jelentette. Alec Golding szocialista eszméket vallott, és a tudományos racionalizmus volt rá jellemző. Édesanyja, Mildred, a háztartásról gondoskodott, és egyetértett a női egyenjogúság mérsékelt harcosaival. Apja kívánságának megfelelően 1930-ban Golding beiratkozott az Oxfordi Egyetemre, ahol a Brasenose College diákjaként természettudományt hallgatott, azonban két év elteltével az angol irodalom tanszékre váltott. Első kötetét, melyben verseket jelentetett meg, 1934-ben adta ki a Macmillan kiadó. Ebben oxfordi barátja, Adam Bittleston spiritiszta filozófus segítette. Golding nagy állatvédő aktivista volt. Házassága és családja Pedagógia diplomájának megszerzése után, 1939. szeptember 30-án kötött házasságot Ann Brookfielddel, akitől két gyermeke született: Judy és David. Golding Lailsburyben kezdett tanítani. A haditengerészetnél töltött éveit leszámítva egészen 1961-ig tanított ebben az iskolában. Katonai szolgálata Golding meghatározó élménye a második világháború volt. A Brit Királyi Haditengerészet tagjaként részt vett Németország leghatalmasabb csatahajójának, a Bismarcknak az elsüllyesztésében. A normandiai partraszállásban egy, a partot tűz alá vonó hajó kapitányaként vett részt, valamint egy tengeri akcióban Walcherennél, ahol 24 támadó járműből 23-at süllyesztettek el. A háború végén visszatért a tanításhoz és az íráshoz. A háború évei alatt jól megtanult ógörögül. Halála 1963-tól 1993-ban bekövetkezett haláláig egészen az írásnak szentelte magát. 1985-ben feleségével a cornwalli Perranarworthalba költöztek. Az író itt hunyt el nyolc évvel később, szívelégtelenség következtében. Dél-Wiltshire-ben temették el, Bowerchalke faluban. Egy, az ókori Delphiben játszódó regény vázlatát hagyta hátra, aminek a Dupla nyelv (The Double Tongue) címet adta, ezt posztumusz adták ki. Írói sikere 1953 szeptemberében Golding elküldte egy könyv kéziratát a Faber & Faber kiadónak Londonba. Bár elsőre elutasították, a cég egyik új szerkesztője, Charles Monteith nagyon lelkesen fogadta az írást. Néhány részt kihúzatott belőle, de 1954 szeptemberében A Legyek Ura címmel kiadta. Ezt hamarosan további regények követték, többek között Az örökösök, Ripacs Martin, és a Szabadesés. Az angol tanárembert 1954-ben A Legyek Ura (Lord of the Flies) egy csapásra híressé tette. Ez lehetővé tette Golding számára, hogy 1961-ben kilépjen tanítói állásából, és a következő tanévet rezidens íróként az Egyesült Államokban töltötte a Hollins Főiskolán, a virginiai Roanoke mellett. Miután 1958-ban Salisburyből a közeli Bowerchalke-ba költözött, találkozott földijével és sétatársával, James Lovelock-kal. Együtt vitatták meg Lovelock Gaia-elméletét, miszerint a Föld bolygó élő anyaga egyetlen szervezetként működik. Az elmélet elnevezését Golding javasolta Gaia, a görög mitológia Földistennőjének nevéről. 1970-ben Golding indult a Kenti Egyetem rektori választásán, de veszített Jo Grimonddal szemben, aki a Liberális Párt vezetője volt. Az író 1979-ben elnyerte a James Tait Black Emlékdíjat, 1980-ban a Booker-díjat, és 1983-ban az irodalmi Nobel-díjat. 1988-ban II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte. Művei Regényei embertani kísérletek terepei. Golding gyakran allegorikus fikciója széles körben merít a klasszikus irodalomból, mitológiából, és a keresztény szimbolizmusból. Regényeit nem köti össze egyetlen, jól kivehető szál, és változatos témákat és technikákat használ. Írásai gyakran játszódnak zárt közösségekben: szigeteken, falvakban, monostorokban, vadászcsapatokban, tengeri hajókon vagy egy fáraó udvarában. Első regénye, A Legyek Ura, amelyet többször meg is filmesítettek, illetve színpadra vittek, szimbóluma a barbarizmus és a háború ellen vívott sikertelen küzdelemnek – egy csoport elvadult fiú történetét keresztül mutatja be a civilizáció kettősségét és törékenységét. Egyesek szerint a regény a második világháború allegóriája is. Az örökösök (1955) a történelem előtti időkbe nyúlik vissza: a mai emberiség evolúciós elődei, „az új emberek” (akiket általában a homo sapiens tudományos néven emlegetnek), győzedelmeskednek egy valamivel előrehaladottabb faj (a neandervölgyiek) fölött, amihez nemcsak természetadta felsőbbrendűségük, hanem erőszak és csalás is hozzásegíti őket. A torony (The Spire, 1964) egy olyan torony építését (és kis híján ledőlését) dramatizálja, amelyet egy középkori katedrálisra akartak fölépíteni. A történetbeli templom valószínűleg a salisburyi székesegyházra utal. A katedrális és a torony az esperes legnagyobb spirituális törekvéseinek és világi hívságának hatalmas jelképei. A Ripacs Martin (Pincher Martin, 1954) egy matróz utolsó perceit tárja elénk, akit a hajóját ért támadás az Atlanti-óceánba vet. A regény felépítéséből Yann Martel kanadai regényíró is merített, amint azt Martel későbbi Booker-díjat nyert művén, a Pi élete (The Life of Pi) címűn is megfigyelhetjük. A piramis (The Pyramid, 1967) három különálló történetet kapcsol össze ugyanazzal az elbeszélővel, és mindháromban az 1920-as évekbeli angol kisváros környezetét használja fel mint a történetek helyszínét. A Skorpióisten (The Scorpion God, 1971) három kisregényt tartalmaz, melyek közül az első egy történelem előtti afrikai vadász-gyűjtögető hordában játszódik, a második az ókori egyiptomi udvarban, a harmadik pedig egy római uralkodónál; az utóbbi az 1958-ban íródott A rézpillangó (The Brass Butterfly) című dráma átdolgozása. A Legyek Ura A Legyek Ura című regény egy csapat fiúról szól, akik felnőtt nélkül maradnak egy lakatlan szigeten. A könyv címe az ördög jelentésű héber Belzebub szó szerinti fordítása. A Legyek Ura részben válaszként íródott R. M. Ballantyne 'A korallsziget' (The Coral Island) című művére, amelyben három brit fiú hajótörést szenved a szigeten. Jack, Ralph és Peterkin neve Golding írásában is megjelenik, utóbbi Simon formában. Ballantyne művében a fiúk minden gondon felülkerekedve hősként viselkednek, ahogy az a 'Birodalom' gyermekeitől elvárt. Golding regényében a szerző egy másik lehetséges valóságot ábrázol; azt próbálja elénk tárni, hogyan viselkednének valójában egy lakatlan szigeten partot érő fiúk. Golding Ralph és Jack karakterei két, egymástól nagyon különböző politikai gondolat megjelenítői; míg Ralph a demokráciát képviseli, addig Jack a diktatúrát vagy az anarchiát. A fiúkat a végén egy brit tengerésztiszt menti meg, akinek fogalma nincs, miféle barbár, veszélyes játékot szakított meg a parton való megjelenésével. Azt hiszi, hogy a fiúk háborúsdit játszanak, és ártatlanul megkérdezi: „Ki itt a főnök?” Ralph gyorsabb a válasszal, mint Jack, és ezt mondja: „Én”. Válaszában benne van a remény, hogy a civilizáció még tartja a helyét a barbarizmussal szemben. Ironikus módon a hajó, amivel a tiszt érkezik, felfogható a mentés szimbólumának, de ugyanakkor a háborús gyilkolásnak is: része annak a hadiflottának, amely éppen az ellenséget vette célba. Életfilozófiája, stílusa A modern világ torzulásának okait keresi: legtöbb művében az ember természetében, az eredendő gonoszságban véli megtalálni az okot. Vallásossága pesszimista; nem merül fel a megváltás optimista lehetősége, mégis megható őszinteséggel, mély humanizmussal ábrázolja a hihető külső világot, a szereplők lelki motivációit. Regényeinek szimbolikája, mesterien szerkesztett belső monológjai magával ragadják az olvasót. Főbb művei Versek (1934) A Legyek Ura ( Lord of the Flies , 1954) Az utódok ( The Inheritors , 1955) Ripacs Martin ( Pincher Martin , 1956) A rézpillangó ( The Brass Butterfly , 1958) A vétkes visszanéz ( Free Fall , 1959) A torony ( The Spire , 1964) The Hot Gates (1965) A piramis ( The Pyramid , 1967) The Scorpion God (1971) Látható sötétség ( Darkness Visible , 1979) A Moving Target (1982) Papíremberek ( The Paper Men , 1984) An Egyptian Journal (1985) To the Ends of the Earth Tengeri trilógia: Beavatás ( Rites of Passage , 1980) Szélcsend ( Close Quarters , 1987) Zsarátnok ( Fire Down Below , 1989) Kígyónyelv (The Double Tongue , 2008) Magyarul A legyek ura. Regény ; ford. Déry Tibor; Európa, Bp., 1963 A torony. Regény ; ford. Göncz Árpád; Európa, Bp., 1965 A sárgaréz pillangó. Dráma ; ford. Köröspataki Kiss Sándor; Színháztudományi Intézet, Bp., 1967 ( Világszínház ) Ripacs Martin. Regény ; ford. Göncz Árpád, bev. Báti László; Magvető, Bp., 1968 ( Világkönyvtár ) Az utódok. Regény ; ford. Göncz Árpád; Móra, Bp., 1970 ( Kozmosz könyvek ) Beavatás. Regény ; ford. Göncz Árpád; Árkádia, Bp., 1983 A vétkes visszanéz ; ford. Báti László; Magvető, Bp., 1984 ( Világkönyvtár ) Látható sötétség. Regény ; ford., jegyz., utószó Béresi Csilla; Európa, Bp., 1991 Szélcsend ; ford. Vághy László; Európa, Bp., 1993 Papíremberek ; ford. Kada Júlia; Magvető, Bp., 1994 ( Világkönyvtár ) Zsarátnok ; ford. Vághy László; Európa, Bp., 1996 ( Európa zsebkönyvek ) Kígyónyelv ; ford. Béresi Csilla; Helikon, Bp., 1996 A piramis ; ford. Göncz Árpád; Európa, Bp., 1998 ( Európa zsebkönyvek ) A skorpióisten. Három kisregény / Klonk Klonk / A rendkívüli követ ; ford. Holbok Zoltán, M. Nagy Miklós, N. Kiss Zsuzsa; Európa, Bp., 2009 Díjak Irodalmi Nobel-díj ( 1983 ) William Golding Magyarországon Jeles magyar írók és műfordítók tették közzé magyar nyelven Golding műveit, köztük A legyek ura című világhíres regényt Déry Tibor fordította. Golding számos művét ültette át magyarra Göncz Árpád, például: Az utódok; A torony; A piramis; Beavatás; A vétkes visszanéz Báti László fordítása. Irodalom magyar nyelven (válogatás) Szenczi Miklós - Szobotka Tibor - Katona Anna: Az angol irodalom története. Budapest : Gondolat, 1972 . William Golding lásd 671-672. Rozsnyai Bálint - Trócsányi Miklós: William Golding regényeinek képi valósága. Filológiai Közlöny , 24. évf. 1978/1. sz. 99-100. H. Szász Anna Mária: Golding legújabb regénye. Nagyvilág, 26. évf, 1981/4. sz. 610-611. Göncz Árpád : A legújabb Golding. Nagyvilág, 26. évf, 1981/8. sz. 1142. Vághy László: A Szélcsend , William Golding utolsó előtti regénye. Iskolakultúra, 5. évf. 1995/6-7. sz. 112-113. Bényei Tamás: Az ártatlan ország. Az angol regény 1945 után. 2003. A szükséges csend: William Golding. 395-427. Asszel Al-Hamad Asszel Al-Hamad szaúd-arábiai belsőépítész, festő, vállalkozó, és autóversenyző. Elsősorban versenyzői karrierjéről ismert: ő az első szaúdi nő, aki Formula–1 autót vezetett, és akit beválasztottak a Szaúd-Arábiai Motorsport Szövetségbe. Ez utóbbi minőségében Szaúd-Arábiát képviseli a Nők a Motorsportban Bizottságban (Women In Motorsport Commission, WMC). Karrierje Autóversenyzőként Al-Hamadot már kiskorától érdekelték az autók és a gépészet; érdeklődése később az autóversenyzés felé fordult. Mivel Szaúd-Arábiában a nők nem vezethettek járművet, csak külföldön hódolhatott szenvedélyének. Versenyzői tanfolyamokat végzett, első igazi versenyélményét a Ferrari Fiorano tesztpályáján szerezte, majd Öböl-térségi országokban versenyzett. 2017 decemberében Al-Hamadot a Szaúd-Arábiai Motorsport Szövetség tagjává választották. 2018. június 24-én Szalman szaúdi király engedélyezte, hogy Szaúd-Arábiában nők is szerezhessenek jogosítványt, és vezethessenek autót. Ennek megünneplésére Al-Hamad a Circuit Paul Ricardon, a francia nagydíj helyszínén tett egy kört a Lotus E20-szal, amellyel korábban Kimi Räikkönen is versenyzett és amellyel a 2012-es abu-dzabi nagydíjat is megnyerte. Belsőépítészként Diplomáját 2009-ben szerezte a rijádi Prince Sultan magánegyetemen. 2013-ban a londoni Művészeti Akadémián is végzett belsőépítészi tanfolyamokat. 2009-ben megalapította iDegree Design belsőépítészeti cégét. Több elismerést szerzett különböző festészeti- és rajzversenyeken. 2000-ben első díjat nyert a rijádi Art Painting Competition-ön, 2001-ben pedig a rijádi L'art Pur galéria által rendezett kiállításon. Vitkovics Mihály Vitkovics Mihály (szerbül: Михаило Витковић), (Eger, 1778. augusztus 25. – Pest, 1829. szeptember 9.), magyarországi szerb költő, műfordító. Élete Vitkovics Mihály ősei a hercegovinai Trebinje mellől származnak, akik a török elől Magyarországra menekültek. Apja Vitkovics Péter (Petar Vitković) szerb ortodox espereslelkész, anyja Glisics Mária (Marija Glišić) volt. Egerben töltötte gyermek- és tanulókorát; 1791-től 98-ig ugyanott végezte gimnáziumi tanulmányait, csak a retorika egy évét (1795–96) tanulta Budán). Jogi tanulmányainak első évét Pesten, a másodikat Egerben végezte; azután ismét Pestre ment törvénygyakorlatra, s 1805-ben letette az ügyvédi vizsgát. 1800 körül beleszeretett egy Bernáth Lidi nevű egri leányba, akit – míg ő távol volt –, máshoz erőltettek. Ezt a csalódását még később is fájlalta. Atyja 1803-ban budai plébános lett, s ő szüleinél a tabáni szerb parókián, a rácvárosi templom mellett lakott. Már deák-korában sokat olvasott és írogatott. Pesten megismerkedett Virág Benedekkel, Horvát Istvánnal, Szemere Pállal, Révai Miklóssal. 1807-ben részt vett az országgyűlésen mint ifj. gróf Zichy Ferenc küldöttje. A színészet iránt is melegen érdeklődött, s maga is írt és fordított színműveket. A „Megengesztelés” c. fordítása (francia eredeti után írta Weissenthurn Johanna) 1809. április 26-án színre is került; több fordítását nem adták elő, nyomtatásban se jelent meg. Két darabot szerbre is lefordított; ezeket halála után kiadta a szerb Matica. Két eredeti darabja: „II. Rákóczi Ferencz Rodostóban”, amelyet Mikes Kelemen leveleiből írt, és a „Mars Vénussal Murány alatt” csak Toldy Ferenc följegyzéseiből ismeretesek. Kazinczy Ferenccel 1808-ban ismerkedett meg személyesen. Ő alapította Horvát Istvánnal és Szemerével „Kazinczy pesti triászát”, amely saját szavai szerint célul tűzte ki „Kazinczynak irányát a fővárosban képviselni, a közrehatását támogatni”. Kazinczyval sűrű levelezést folytatott (1808. szeptember 19-től 1824. május 30-ig 52 levelét közli a „Kazinczy Ferencz Levelezése” c. gyűjtemény). Kazinczy 1811-ben hozzá intézte híres episztoláját, mely a „Tövisek és Virágok”-kal együtt megindította a nyelvújítási harcot. 1815-ben Szpomen Milice ('Milica emlékezete') címen lefordította Kármán Fanni hagyományait szerbre, majd 1816-ban saját eredeti műveként adta ki. Vitkovics a főváros legkeresettebb ügyvédjévé lett; Deák Ferenc is nála jurátuskodott. Miután feleségül vette Manoli Popovics Theodorát (Teodora Popović Manoli), Szerb utcai háza az írók állandó gyülekezőhelye lett, ahol a komoly irodalmi vitákat és tanácskozásokat rendesen vidám lakomák fejezték be. Kellemes modoráért, elmésségéért, áldozatkészségéért mindenki szerette. A magyar könyvek kiadása és terjesztése körül fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki. Felekezetének is buzgó támasza volt egész életében. 1828-ban részt vett az Magyar Tudományos Akadémia szervező bizottságának ülésein, de akadémiai tagságát nem érhette meg. Meghalt 1829. szeptember 9-én, Pesten vízibetegségben. Sírja a régi ferencvárosi temetőben volt. Vitkovics Mihályt szoros barátság fűzte Lukijan Mušickihoz a szerémségi Šišatovac monostor archimandritájához, aki maga is szerb klasszicista verseket írt. Művei Költeményei jelentek meg az Erdélyi Múzeumban (1814–15.) és az Athenaeumban (1841. II.); cikkei a Tudományos Gyűjteményben (1817. VIII. Az óhitű magyar nőkről), XII. Hazafiui elmélkedés, 1819. «A rácz nyelvről», Szerbia állapotjának rövid ismertetése, a czenzura által betiltva, 1821. XI. A magyar könyvek terjesztéséről); a Magyar Dámák Kalendáriumában 1815-re Pozsonyban (két darab eredeti mese); a Szépliteraturai Ajándékban (1821); az Aurórában, (1882–32); a Koszorúban (1828); a Hebeben (1825–26); a Felső Magyarországi Minervában (1827. IV.) Halotti vers, mellyet boldog emlékezetű báró Orczi József ő Nagyságának Karátson havának 14. napján 1804. eszt. Gyöngyösön történt halálára hazafiúi tisztelettel írt. Buda. Örömversek azon gyászos hír után, melly a nagyérdemű s főtiszt. Paintner Mihály rátóti prépost úrnak halálát hazudta, mikor a győri kerületben az oskoláknak királyi főigazgatójokká neveztetett. Révai Miklós úrnak vigasztalásul írták három igaz tisztviselőji, Pest, 1805. (Horvát István és Ferentzi Jánossal). Magyar dal, mellyel a prédikátorok rendén levő nagy érdemű Horváth Eusebius urat, midőn Egerből eljötte után a budai főgymnasiumban tanítóvá választatott, hálaadásul megtisztelte volt tanítványa. 1806. Buda. T. T. Senkviczi Kovachich Márton urhoz, midőn megboldogult hitvesének Hajóssy Johannának képét rézre metszette, tiszteletül írta. U. ott, 1806. (Költemény). Ad Hungaros veteri gentis more arma parantes Pestini, 1809. (Latin és magyar költemény). Egy magyar nemes felkelőnek bútsú dala az ő mátkájátul. Május 1-sőjén 1809. U. ott. Vitkovits Mihály meséji és versei. U. ott, 1817. Fő Tiszt. Fejér György prépost úrnak a győri tudománykerület főigazgatójának tiszteletére. Bécs, 1818. (Költemény.) Méltóságos Székhelyi Majláth György ő cs. k. Felségének az ítélőszékekben személyes helytartója sat. halálára. Pest, 1821. T. Pilis Szántói Jurkovits Mátyás úrnak, Temes vármegye tábla birájának Pilis Szántón Julius 12. 1825. lett beiktatására. U. ott. (Költ.). Mélt. Vajai Vay Ábrahám urhoz, midőn Borsod vármegyében április 26. 1825. első alispánná választatott, barátságos tiszteletből. U. ott, 1825. (Költ.). Méltgs Báró Wenckheim urhoz, T. Arad vármegyei főispányi hivatalba junius 27-ikén 1825. lett beiktatásakor hálaadó tiszteletül. U. ott. (Költ.). Vitkovits Mihály művei. Kiadja Szvorényi József. Budapest, 1879. Három kötet (I. Költemények. II. Prózai művei. III. Válogatott levelek. Nemzeti Könyvtár V. VI., VIII.). A kunsági utazás. Saját gyűjteményéből közzétette Széll Farkas. U. ott, 1887. Levele Guzmicshoz Pest, 1824. június 5. (Irodalomtörténeti Közlemények 1900.). Modern kiadás Vitkovics Mihály magyar és szerb írásai Vujicsics D. Sztoján gondozásában. Budapest/Novi Sad, 1978. Vitkovics Mihály válogatott művei. Válogatta és sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Lőkös István. Budapest, 1980. William Guarnere William J. Guarnere törzsőrmester (1923. április 28. – 2014. március 8.) a második világháborúban az amerikai hadsereg 101. légi szállítású hadosztály 506. ejtőernyős gyalogezred 2. zászlóalj E (Easy) századának tiszthelyettese volt. Élete Ifjúkor William Guarnere Dél-Philadelphiában, Pennsylvania államban született 10 gyermek közül a legfiatalabbként. Szülei, Joseph "Joe" és Augusta Guarnere mexikói származásúak voltak. A világgazdasági válság alatt csatlakozott a Polgárok Katonai Kiképzőtáborához. Három nyarat töltött a Polgárok Katonai Kiképzőtáborában, amelyet 4 év alatt lehetett teljesíteni. Azt tervezte, hogy a kiképzés befejezése után az Egyesült Államok hadseregének tisztje lesz, azonban kiképzésének harmadik évében a programot felfüggesztették az Európában küszöbön álló háború miatt. A Pearl Harbor elleni támadást követően, 6 hónappal az érettségi előtt Guarnere otthagyta a dél-philadelphiai középiskolát és a Baldwin Mozdonygyárban vállalt munkát, ahol Sherman tankokat gyártottak a hadseregnek. Az, hogy elhagyta a középiskolát felzaklatta édesanyját, ugyanis egyik gyermeke sem érettségizett le, ezért Guarnere végül éjszakai műszakban kezdett el dolgozni, visszaült az iskolapadba és 1941-ben leérettségizett. A munkája miatt felmentést kaphatott volna a katonai szolgálat alól, ő azonban nem élt ezzel a lehetőséggel. 1942. augusztus 31-én szülővárosában jelentkezett az ejtőernyősökhöz és elkezdte a kiképzést a Georgia állambeli Camp Toccoa-ban. A hadseregben William Guarnere csatlakozott a 101. légi szállítású hadosztály 506. ejtőernyős gyalogezred 2. zászlóalj E (Easy) századához. Az első harci ugrására a normandiai partraszálláskor került sor a szövetséges csapatok oldalán, Franciaországban. Guarnere a "Vad Bill" becenevet a németekkel szembeni vakmerősége miatt kapta. (A másik beceneve "Gonorrhoea" volt, mert hasonlított a vezetéknevéhez.) 31. Oscar-gála Az 31. Oscar-gálát, a Filmakadémia díjátadóját 1959. április 6-án tartották meg. Minden eddiginél parádésabb volt ez az este, a díjátadók között volt: Bette Davis, Anthony Quinn, Tony Curtis, Charlton Heston, Natalie Wood, Sophia Loren, Shirley MacLaine, Peter Ustinov, Doris Day, Gary Cooper, Elizabeth Taylor, Ingrid Bergman és még sok neves filmsztár, a műsort Laurence Olivier vezette és Maurice Chevalier, Cary Grant és Gábor Zsazsa énekel és táncolt. A televízió közvetítés is húsz perccel hosszabbra sikeredet a tervezetnél. A könnyed franciás musical a Gigi tarolt új rekordot beállítva mind a kilenc jelölését díjra váltva. Elizabeth Taylor komoly esélyes volt a Macska a forró bádogtetőn címszerepével, de mivel elcsábította Debbie Reynolds férjét, az akadémia úgy döntött Miss Taylor kitüntetése elmarad. Végre azt is kimondta az akadémia: a kommunistagyanús személyekre vonatkozó szabály a gyakorlatban kivitelezhetetlen, de a Megbilincseltek forgatókönyvírója Ned Young csak álnévén (Nathan E. Douglas) vehette át az Oscar szobrot. Kategóriák és jelöltek nyertesek félkövérrel jelölve Legjobb film Gigi – Metro-Goldwyn-Mayer – Arthur Freed Auntie Mame – Warner Bros. – Jack L. Warner Külön asztalok (Separate Tables) – Hecht-Hill-Lancaster, United Artists – Harold Hecht Macska a forró bádogtetőn (Cat on a Hot Tin Roof) – Metro-Goldwyn-Mayer – Lawrence Weingarten A megbilincseltek (The Defiant Ones) – Kramer, United Artists – Stanley Kramer Legjobb színész David Niven – Külön asztalok Tony Curtis – A megbilincseltek Paul Newman – Macska a forró bádogtetőn Sidney Poitier – A megbilincseltek Spencer Tracy – Az öreg halász és a tenger Legjobb színésznő Susan Hayward – Élni akarok! (I Want to Live!) Deborah Kerr – Separate Tables Shirley MacLaine – Some Came Running Rosalind Russell – Auntie Mame Elizabeth Taylor – Macska a forró bádogtetőn (Cat On A Hot Tin Roof) Legjobb férfi mellékszereplő Burl Ives – Idegen a cowboyok között Theodore Bikel – A megbilincseltek Lee J. Cobb – A Karamazov-testvérek Arthur Kennedy – Némely futó megérkezik Gig Young – A nagy riport Legjobb női mellékszereplő Wendy Hiller – Separate Tables Peggy Cass – Auntie Mame Martha Hyer – Some Came Running Maureen Stapleton – Lonelyhearts Cara Williams – A megbilincseltek Legjobb rendező Vincente Minnelli – Gigi Richard Brooks – Macska a forró bádogtetőn Stanley Kramer – Hajlíthatatlanok Mark Robson – The Inn of the Sixth Happiness Robert Wise – I Want to Live! Legjobb eredeti történet A megbilincseltek – Nathan Douglas , Harold Jacob Smith Az istennő – Paddy Chayefsky Lakóhajó – Melville Shavelson, Jack Rose The Sheepman – James Edward Grant, William Bowers Teacher's Pet – Fay Kanin, Michael Kanin Legjobb adaptált forgatókönyv Gigi – Alan Jay Lerner forgatókönyve Colette regénye alapján Macska a forró bádogtetőn – Richard Brooks, James Poe forgatókönyve Tennessee Williams színműve alapján A ló szája – Alec Guinness forgatókönyve Joyce Cary regénye alapján Élni akarok! - Nelson Gidding, Don M. Mankiewicz forgatókönyve Barbara Graham levelei és Ed Montgomery cikkei alapján Külön asztalok – John Gay, Terence Rattigan forgatókönyve Terence Rattigan színműve alapján Legjobb operatőr Sam Leavitt – The Defiant Ones (ff) Joseph Ruttenberg – Gigi (színes) Látványtervezés és díszlet (Csak egy dijat adtak ki.) William A. Horning (posztumusz), E. Preston Ames, Henry Grace, F. Keogh Gleason – Gigi Malcolm Bert, George James Hopkins – Mame néni Cary Odell, Louis Diage – Boszorkányos szerelem Lyle R. Wheeler, John DeCuir, Walter M. Scott, Paul S. Fox – A Certain Smile Hal Pereira, Henry Bumstead, Samuel M. Comer, Frank McKelvy – Szédülés Legjobb vágás Gigi – Adrienne Fazan Auntie Mame – William Ziegler Cowboy – William A. Lyon, Al Clark The Defiant Ones – Frederic Knudtson I Want to Live! – William Hornbeck Legjobb vizuális effektus Hüvelyk Matyi – Vizuális effektus: Tom Howard Torpedo Run – Vizuális effektus: A. Arnold Gillespie Legjobb idegen nyelvű film My Uncle (Mon Oncle) ( Franciaország ) – Alter, Centauro, Gray, Specta – Louis Dolivet, Fred Orain, Alain Terrouane, Jacques Tati producers, Jacques Tati rendező. Arms and the Man (Helden) ( Németország ) – Bavaria Filmkunst – Peter Golbaum és Harry R. Sokal producerek – Franz Peter Wirth rendező. Vengeance (La Venganza) ( Spanyolország ) – Guion, Suevia, Vides – Juan Antonio Bardem rendező The Road a Year Long (La Strada lunga un anno) ( Jugoszlávia / Olaszország – olasz nyelvű – Croatia Film, Jadran Film – Ivo Vrhovec production manager – Giuseppe De Santis rendező The Usual Unidentified Thieves (a.k.a. Big Deal on Madonna Street ) (I soliti ignoti) ( Olaszország ) – Cinecittr, Lux, Vides – Franco Cristaldi producer – Mario Monicelli rendező Statisztika Egynél több jelöléssel bíró filmek 9 : Megbilincseltek (The Defiant Ones), Gigi 7 : Külön asztalok (Separate Tables) 6 : Auntie Mame, Cat on a Hot Tin Roof, I Want to Live! 5 : Rohanva jöttek (Some Came Running) 3 : A Certain Smile, The Old Man and the Sea, South Pacific, The Young Lions 2 : Bell, Book and Candle, The Big Country, Houseboat, Journey Into Spring, Teacher's Pet, Vertigo, White Wilderness Egynél több díjjal bíró filmek 9 : Gigi 2 : Megbilincseltek (The Defiant Ones), Külön asztalok (Separate Tables) 1965. évi nyári universiade Az 1965. évi nyári universiade – a IV. Nyári Universiade – helyszíne Budapest volt. A versenyeket 1965. augusztus 20-a és augusztus 30-a között bonyolították le, és rajtuk harminckét ország 1729 sportolója vett részt. Sportágak Atlétika Kosárlabda Műugrás Röplabda Tenisz Torna Úszás Vívás Vízilabda Codevigo Codevigo település Olaszországban, Veneto régióban, Padova megyében. Lakosainak száma 6475 fő (2017. január 1.). Codevigo Arzergrande, Campagna Lupia, Chioggia, Piove di Sacco, Pontelongo és Correzzola községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Bernières-sur-Seine Bernières-sur-Seine település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 334 fő (2015). Bernières-sur-Seine Muids és La Roquette községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Yguernen Yguernen vagy Igraine a legendák szerint Artúr király édesanyja volt, akinek első férje, Cornwall hercege háborút folytatott Uter Pendragon királlyal, mert az uralkodó beleszeretett a hercegnébe, akinek akkorra férjétől már volt egy lánya, Lady Morgan. Azonban Merlin, Uter varázslója bűbájt bocsátott Lady Yguernenre, aki azt hitte férjével hált az éjszaka. Pár hónappal később pedig megszületett Artúr, aki, miután kihúzta a kősziklából a varázserővel bíró kardot, az Excaliburt, Anglia királya lett és felépíttette Camelot várát. A monda szerint Morgan és féltestvére, Artúr vérfertőző viszonyából született Mordred, aki egészen felnőttkoráig nem is tudta, kik a valódi szülei, mivel Morgan egyik anyai nagynénje, Morgause nevelte fel a fiút. (Morgan egy ősi, pogány beavatási szertartáson vett részt, melynek lényege az volt, hogy az ifjú leány szüzességét az a fiatal vadász nyeri el a sok versenyző közül, aki elsőként terít le egy vadat az erdőben. A véletlen vagy a sors azonban úgy intézte, hogy a nyertes ifjú pont Morgan féltestvére, Artúr Pendragon volt, ám a fiú és nővére is egész éjszaka álarcot viselt, így nem ismerték fel egymást. A szertartás után Morgan-t Avalon papnőjévé fogadták, ám csakhamar rájött arra, hogy várandós, egy véletlen folytán pedig azt is megtudta, hogy saját testvérétől fog gyermeke születni.) Az asszony állítólag természetfeletti képességekkel is bírt, akárcsak testvérei. Két nővére volt, Morgause és Viviane, utóbbi egy varázslórend főpapnője volt, és igyekezett az új vallással, a kereszténységgel szemben életben tartani az ősi hitet, s állítólag ő tanította a varázslásra unokahúgát, Morgan-t is, aki valószínű, hogy az asszony mellett nőtt fel.(Állítólag Viviane volt Sir Lancelot édesanyja.) A legenda szerint élete utolsó éveiben visszavonultan élt egy eldugott, hegyi kolostorban, apácák között. Leonbergi A németországi Leonberg városából származó nagytestű kutyafajta, melyet azért tenyésztettek ki, hogy a város címerében látható oroszlánhoz hasonlóan a város jelképe legyen. Rövid történeti áttekintés A 19. század harmincas éveinek végén, negyvenes éveinek elején Heinrich Essig német tenyésztő, Leonberg város tanácsosa keresztezett egy fekete-fehér Új-foundlandi szukát egy a „Nagy” Szent Bernát kolostor menedékházából származó Barry nevű kannal. Később ehhez jött még egy Pireneusi hegyikutya. Ez nagyon nagy, túlnyomórészt hosszú, fehér szőrű kutyákat eredményezett. Essig célja egy oroszlánhoz hasonlatos kutya kitenyésztése volt. Az oroszlán Leonberg város címerállata. Az első valóban „Leonbergi”-nek nevezett kutyák 1846-ban születtek. Ezek egyesítették magukban a kiinduló fajták kitűnő tulajdonságait. Már röviddel ezután sok ilyen kutyát adtak el Leonbergből státuszszimbólumként az egész világba. A 19. század végén Baden-Württemberg tartományban a Leonbergi-t kiváltképpen parasztkutyaként tartották. Sokat magasztalták az őrző- és egyéb alapvető tulajdonságait. A két világháborúban és a háború utáni szűkös időkben a tenyészkutyák száma drámaian visszaesett. Ma a leonberger egy kitűnő családi kutya, amely modern életünk minden igényének megfelel. Általános megjelenés A Leonbergi nagyon nagy, erős, izmos, ám mégis elegáns kutya. Harmonikus testfelépítés és öntudatos nyugalom, ám mindazonáltal élénk temperamentum jellemzi. Különösen a kanok hatalmasok és erőteljesek. Nagy mancsai és hatalmas külleme tiszteletet parancsoló. Gondozás: A hosszú szőrzete heti ! kifésülése, fejtől - farokig nem csak a kullancsok (babesia) miatt ajánlott. Arányok Marmagassága a törzshosszúsághoz: 9:10. A mellkasmélység megközelíti a marmagasság felét. Méretei Marmagasság: kan: 72–80 cm, szuka: 65–75 cm. Testtömeg: 45–70. Várható átlag élettartam: 9 év Magatartás és karakter Családi kutyaként a Leonbergi a mai lakó- és életfeltételek között megbízható partner, amelyet nehézségek nélkül mindenhová magunkkal vihetünk, és amely kimondott gyerekszeretetével tünteti ki magát. Se nem gyáva, se nem agresszív. Kísérőkutyaként egy kellemes, hűséges és félelmet nem ismerő kísérő minden életszituációban. A megkívánt jellemszilárdsághoz különösen a következők tartoznak: magabiztosság és korlátlan higgadtság, közepes temperamentum (többek között játékösztön is), engedelmességi készség, jó tanulási- és emlékezőképesség, zaj iránti érzéketlenség. Fej Egészében tekintve mélyebb, mint amilyen széles, és inkább elnyújtott, mint tömzsi. A fej aránya a fejtetőhöz 1:1. A bőr mindenütt feszes, nincsenek homlokráncok. Fejtető Koponya: profilból és elölről nézve kevéssé domború, a törzsnek és a végtagoknak megfelelően erős, de nem nehéz. A hátsó része nem lényegesebben szélesebb, mint a szemeknél. Stop: világosan felismerhető, de csak mérsékletesen, közepesen kidolgozott. Arckoponya Orr: fekete. Fang: inkább hosszú, sosem egyenesen végződő; az orrhát egyenletesen széles, sosem besüllyedő, inkább gyengén domború (kosorrhoz hasonló). Ajkak: feszesek, feketék. Az ajakzug zárt. Állkapocs/fogazat: erőteljes állkapocs, tökéletes, szabályos és teljes ollóharapással, a felső fogsor térköz nélkül zárul az alsóra, a fogak függőlegesen állnak, 42 egészséges, a fogképletnek megfelelő foggal (az M3 hiánya tolerált), fogóharapás megengedhető. Az alsó állkapocsban a szemfogaknál semmi beszűkülés/befűződés. Pofa: csak kevéssé fejlett. Szemek: világosbarnától lehetőleg sötétbarnáig, ovális, sem mélyen fekvő, sem előreugró, egymáshoz se túl közel, se túl messze álló, a szemhéjak feszesek, a kötőszövet nem látható, a szemfehér (a bőrszövet látható része) nem vöröses színű. Fülek: magasan és nem szélesen hátul/nagyon hátul tűzött, lógó, középnagy, feszes, húsos. Nyak Lágy ívben, törés nélkül megy át a marba, inkább hosszúkás, mint tömzsi, a gégénél a bőr nem lóg. Test Mar: kidolgozott, kifejezett, különösen a kanoknál. Hát: feszes, egyenes, széles. Ágyék: széles, erős, jól izmolt. Far: széles, viszonylag hosszú, lágyan lekerekített, folyamatosan átmegy a farktőbe, semmi esetre sem túlépített. Mellkas: széles, mély, legalább könyökmagasságig érő, nem túl hordó alakú, inkább ovális. Alsó oldalvonal: csak enyhén felhúzott. Szín: Zsemleszínű, kis fekete átszövéssel. Farok: nagyon gazdagon szőrözött, állásban egyenesen lóg, mozgásban is csak enyhén felgörbített, és lehetőleg nem a hátvonal meghosszabbításán felül hordott. Ptahmosze A Ptahmosze (pt�-ms, „Ptah gyermeke”) ókori egyiptomi név. Híres viselői: I. Ptahmosze, Ptah főpapja III. Thotmesz alatt II. Ptahmosze, Ptah főpapja IV. Thotmesz alatt Ptahmosze, Menheper fia, Ptah főpapja IV. Thotmesz és/vagy III. Amenhotep alatt Ptahmosze, Thotmesz fia, Ptah főpapja IV. Thotmesz és/vagy III. Amenhotep alatt Ptahmosze , Ámon főpapja és Felső-Egyiptom vezírje III. Amenhotep alatt Ptahmosze, kincstárnok III. Amenhotep alatt Ptahmosze, hivatalnok II. Ramszesz idején, sírjáról ismert (lásd Ptahmosze sírja) Általános sebészet Az általános sebészet ma elsősorban hasi betegségek műtéti kezelését végzi, de ide tartozik a pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, nyelőcső, emlő, és a végtagok egyes betegségeinek (visszér, érszűkület) kezelése is. Korábban a általános sebészetből vált ki az traumatológia, ortopédia, urológia idegsebészet, plasztikai sebészet, gyermeksebészet, mellkassebészet, szívsebészet, érsebészet, transplantációs sebészet, amelyek ma már részben vagy teljesen önálló diszciplinát képviselnek. Az általános sebészet további darabolódása figyelhető meg, a szubspecializálódások által: laparoszkópos, artroszkópos, mikrosebész. A gastrointestinalis sebészeten belül is megfigyelhető szubspecializálódás: hepatobiliaris, colorectalis, proctologiai sebészet. Szakterületek baleseti sebészet hasi sebészet gyermeksebészet idegsebészet fej-nyak sebészet szájsebészet fül-orr-gégészet szemészet mellkassebészet szívsebészet érsebészet urológia szülészet-nőgyógyászat ortopédia kézsebészet plasztikai sebészet Szubspecializációk endokrin sebészet onkológiai sebészet transzplantációs sebészet minimálisan invazív sebészet mikrosebészet proktológia Sebészi szakképzés Magyarországon Az általános sebész képzés 1993 óta az Európai Közösségben egységesen 6 év. Ez Magyarországon a 42/2007. (IX.19.) EüM rendelet 2. sz. melléklet alapján a 72 hónapos szakképzés 70 hónapra rövidült. Rezidens képzés 24 hónap 6 hónap traumatológia 4 hónap intenzív terápia 2 hónap oxyológia Speciális szakképzés 48 hónap 42 hónap általános sebészet (ezen belül 6 hónapra választható társszakma: urológia, szülészet-nőgyógyászat, kézsebészet, idegsebészet, plasztikai sebészet, szívsebészet, endoszkópos sebészet, oxyológia) 3 hónap érsebészet 2 hónap mellkassebészet 1 hónap gyermeksebészet Kötelező tanfolyamok: Transzfúziós tanfolyam Törzsképzési tanfolyam Sürgősségi tantermi gyakorlat Előírt sebészeti műtétek száma 250 műtét önálló végzése kötelező, amiben ambuláns és proktológiai műtét is kell legyen, de legalább 100 az alábbi műtétekből: Tracheostomia 2 (pajzsmirigy műtéttel helyettesíthető) Pajzsmirigy műtét 2 Thoracotomia 2 Emlő műtét 5 Gyomor - duodenum műtét 5 Cholecystectomia hagyományos 5 laparoscopos 15 Gastrointestinalis anastomosis 10 Colon műtét 6 Appendectomia 20 Sérv műtét 20 Verőér varrat 8 Híres magyar sebészek és sebészetben jártas orvosok Balassa János Báron Jónás Bugát Pál Flór Ferenc Herczel Manó Ihász Mihály Kertész József Kovács József Makara György Plenk József Jakab Schächter Miksa Schöpf-Merei Ágost Estación de Haro Estación de Haro vasútállomás Spanyolországban, Haro településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Castejón-Bilbao-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Estación de ferrocarril de Miranda de Ebro Általános és határozott igeragozás A magyar nyelv egyik jellemző sajátossága az általános és a határozott igeragozás, vagyis az alanyközpontú nézőpont megkülönböztetése az igerendszerben a tárgyközpontútól. Az előbbit, ami magára az alanyra helyezi a cselekvés fókuszát, szubjektívnak is nevezzük; a második ezzel szemben a cselekvés tárgyát tartja fontosabbnak, ezért ezt objektív nézőpontnak is hívjuk. Az igerendszerben ez a kettős nézőpont három szinten is megmutatkozik: a cselekvés vonatkoztatási rendszerében, az ige típusában és a ragozásban. A ragozás Minden igének – az intranzitívek kivételével – lehet általános (alanyi), tehát szubjektív, vagy határozott (tárgyas), azaz objektív ragozása. Ha a tárgy egy személyes névmás, akkor a szubjektív kontextus csak az 1. és 2. személyt foglalhatja magába, mert a 3. személy se nem beszélő, se nem hallgató egy közlési folyamatban, ezért mint kívülálló az objektív szövegkapcsolathoz tartozik: hallasz engem, lát téged, fogadnak minket vagy várunk titeket . Ezzel szemben: hallod őt, látják önmagukat, fogadják önt vagy várjuk önöket . Ettől eltekintve, a tárgyas ragozás határozott tárgynál nélkülözhetetlen. Határozott tárgyról akkor beszélünk, amikor az tulajdonnév, vagy a névelője határozott: 1. A gonosz boszorkány elvarázsolta Hófehérkét . 2. Hófehérke megette a mérgezett almát . Az -ik-re végződő kérdő névmásoknak és a mutató névmásoknak szintén a tárgyas ragozás a vonzata: 3. Az almák közül melyiket ette meg Hófehérke ? 4. Ezeket itt nem is látta ? Ezenkívül az igét tárgyas ragozásban kell használni, ha a tárgy mellékmondatként szerepel: 5. A törpék nem tudják, hogy Hófehérke még fel fog ébredni . Ezzel szemben egy határozatlan tárgy a rendes, vagyis alanyi ragozást igényli. A tárgy akkor is határozatlannak számít, ha egy szokásos (nem -ik-re végződő) kérdőszóból vagy határozatlan névmásból áll: I. Hófehérke csak alszik . II. Előtte almát evett . a. Sajnos egy mérgezettet választott . III. Kit siratnak a törpék ? IV. Miért búsulnak ? b. Mert mást nem tehetnek . A vonatkoztatási rendszer Az ikes igék szubjektív vonatkoztatási rendszere csak a magyar nyelvben létezik*. Mint ismeretes, az ide tartozó igéknek a megkülönböztető jele a kijelentő mód egyes szám 3. személyében az -ik rag, például fürdik. Ez a rag (és a ma már alig használt ikes ragozás) pusztán önhivatkozóvá teszi a cselekvést, ami ezáltal egyértelműen csak a kivitelező alanyra vonatkozhat. A rendes, nem ikes igék a tárgyra vonatkoznak, vö. fürdet, vagyis valakit pl. kádban mosdat. Ez a hagyományosnak nevezhető objektív vonatkoztatási rendszer tehát csak annyiban különbözik a szubjektívtől, hogy mindennemű önhivatkozástól mentes. Példának kedvéért hasonlítsuk össze az eltör-t az eltörik-kel: Egy váza vagy eltörik, vagy valaki eltöri. Ha egy ige csakis a szubjektív vonatkoztatási rendszeren belül, vagyis kizárólag mint ikes ige használatos, akkor ennek az oka szintén az önhivatkozás: vad : egy élőlény mint „tárgy”; vadász : az, aki űzi a vadat; vadászik : az a tevékenység, amit egyedül a vadász végezhet. Ez az ige, mint ősi ikes ige, még intranzitív: A vadász vadra vadászik és nem „A vadász *vadat vadászik”. Más ikes ige lehet már tranzitív is: Almát eszem (eszik). Szubjektív és objektív típusú igék Akkor is, ha úgy vesszük, hogy az objektív vonatkoztatási rendszer egészében megfelel az indoeurópai nyelvek igehasználatának, még mindig különbséget kell tennünk maguk a szubjektív és objektív szempontú igék között. Egy objektív ige ugyanis mindig aktív értelmű, attól függetlenül, hogy melyik vonatkoztatási rendszerbe tartozik, mint például repít vagy mosakodik. Az utóbbin látszik az is, hogy az objektív ikes igék értelemszerűen reflexívek, pedig sosincs kifejezett tárgyuk. Ez természetes, hiszen az önhivatkozás miatt a tárgyuk maga az alany, ezért hívjuk az ilyen igéket magyarul visszahatónak. Egyébként is, a rendes objektív igék sem feltétlenül tranzitívek: Mit csinál a lányod? Tanít (mind a két ige objektív). Egy rendes objektív ige a -(t)at toldalék segítségével válhat műveltetővé is: csináltat. Ha ez egy ikes igével történik, akkor abból szenvedő alak lesz: születik. Az objektív vonatkoztatási rendszeren belül egy intranzitív szubjektív igének többé-kevésbé passzív, történést kifejező jelentése van, pontosabban az igeneme ún. mediális, mint például a megmozdul vagy repül igének. Az utóbbi az előbb említett repít-nek a párja, mert ugyebár, amit repítenek, az repül. Természetesen nem minden ilyen szubjektív ige intranzitív: A fiam fizikát tanul. Határozott (tárgyas) ragozás más nyelvekben Ez a jelenség a baszk nyelvben is megtalálható, ahol két esetet ismernek: a Nor a tárgyatlan igék ragozására és a Nork a tárgyas igék ragozására. Konvoj (film, 1978) A Konvoj (Convoy) egy 1978-ban készült amerikai akciófilm, melynek rendezője Sam Peckinpah, főszereplője pedig Kris Kristofferson, Ali MacGraw és Ernest Borgnine. Szereplők Kris Kristofferson – Martin "Gumikacsa" Penwald: Egy korosodó, magánfuvarokat vállaló kamionsofőr, akinek többször meggyűlik a baja a törvénnyel. Ali MacGraw – Melissa: Egy fiatal fotós nő, aki beleszeret Gumikacsába. Ernest Borgnine – Lyle "Dirty (Mocsok)" Wallace: Arizona állam utálatos Sheriffje. Burt Young – Kocaól/Csókmasina: Gumikacsa barátja, aki disznókat szállító kamionjával szeli az utakat. Franklyn Ajaye – Pók Mike: Gumikacsa feketebőrű barátja, aki szintén kamionnal fuvarozik. Madge Sinclair – Feketeözvegy: Egy fekete kamionos nő. Seymour Cassel - Jerry Haskins kormányzó: Új-Mexikó kormányzója. Történet Három kamionos szeli át Arizona államot: a Gumikacsa (Kris Kristofferson), Kocaól (Burt Young) és Pók Mike (Franklyn Ajaye). A három férfit először az utakon kapcsolja le és bírságolja meg gyorshajtásért a csak "Mocsoknak" becézett Lyle Wallace Sheriff (Ernest Borgnine), ám mikor a rend őrzője egy út menti bárban is a társaságba köt, azok leütik, majd a később a helyszínre érkező rendőrökkel is verekedésbe keverednek. A bunyót végül a kamionosok nyerik, akik ezután elhatározzák: elhagyják ezt az államot, nehogy bíróság elé kerüljenek az ügy miatt. Gumikcsához és két társához még néhány kamionsofőr is csatlakozik, akik segítettek nekik a verekedésben, Gumikacsa pedig elvállalja, hogy egy fiatal fotós nőt, Melissát (Ali MacGraw) elfuvaroz egy darabig. A nő és a férfi között időközben szerelem alakul ki. Az utazás kezdetén az egyik sofőr, a Feketeözvegy (Madge Sinclair) kamionja felborul, így kénytelen lesz átszállni egy másik kamionba, ám ennél nagyobb gond is akad: "Mocsok" Lyle és emberei a kamionosok nyomába erednek, ám őket hamar sikerül ártalmatlanná tenni. Gumikacsáéknak sikerül elérnük Új-Mexikó határát, előtte azonban még több száz kamionsofőr csatlakozik hozzájuk, hatalmas konvojt alkotva. A kamionok hosszú sorát ugyan az itteni hatóságok és Lyle is megpróbálja megállítani, azok azonban minden előtt utat törnek maguknak, hatalmas hírnevet szerezve ezzel. Időközben Pók Mike értesül arról, hogy várandós felesége néhány napon belül szülni fog, így búcsút vesz társaitól és hazaindul. Éjszakára a konvojnak Új-Mexikó kormányzója, Jerry Haskins (Seymour Cassel) biztosít menedéket, ahol aludhatnak és fürödhetnek, az ott történő gyűlésen azonban Gumikacsával nem tudnak megegyezésre jutni. Mikor a Kacsa reggel értesül, hogy Mike barátjukat elfogta, brutálisan megverte, majd börtönbe zárta Lyle Texasban, néhány társával elindul, hogy kiszabadítsa. Az akció sikerül, a kamionokkal romba döntik a fogdát, a Sheriffnek azonban megkegyelmeznek és otthagyják. A konvoj immár Mike-kal továbbindul, ám útjukat hamarosan egy hídon felállított kisebb katonai hadsereg várja. Gumikacsa búcsút vesz Melissatól, és leszállítja járgányából, majd egyedül nekiindul, hogy áttörje a barikádot. Csakhogy a Lyle vezette katonák szétlövik kamionját, ami sorőfjével együtt, felrobbanva a folyóba zuhan. A kamionosok és Haskins kormányzó hatalmas temetést rendez Gumikacsa tiszteletére, melyre rengeteg ember gyűlik össze. A megemlékezés közben azonban a konvoj váratlanul elindul, a konvojhoz tartozó, "Utazó Idegenek Egyházát" szállító buszban feltűnik a Gumikacsa, Melissa legnagyobb örömére és a hatóság (főleg Lyle) legnagyobb megrökönyödésére... Érdekességek A filmben a kamionosok sajátos nyelvezetében a rendőröket "medvének" nevezik. Burt Young (Kocaól/Csókmasina) autóján a "Paulie Hauling" (Paulie Fuvarozás) matrica látható, amelyben a "Paulie" utalás Young másik filmszerepére: A Rocky c. filmben ő játszotta Rocky ( Sylvester Stallone ) sógorát, Paulie-t. A filmben több fekete MACK RS700L típusú kamiont is használtak (ez volt Gumikacsa autója), amelyek a motorház jobb oldalán lévő hatalmas légszűrőről különböztethetőek meg: Az egyik típuson az ezüstszínű gyűrűk távol helyezkednek el, míg a másikon egymás alatt vannak. Az egyik fekete MACK feltűnik a konvoj egyik ismeretlen tagjaként is, ekkor csak a vezetőfülke teteje látható, a vontatmánya pedig egy szürke, dobozos félpótkocsi. A pótkamion a börtönjelenet után is látható, amikor kitolat az összetört épületből: a jármű üzemanyagtartálya az alvázon sokkal kisebb, mint az eredeti kamionnak. A filmet C. W. McCall "Convoy" című, 1976-os dala ihlette, de a dal eredeti szövegét átírták, hogy jobban illeszkedjen a történethez. A film hivatalos ajánlójában az eredeti dal hallható. Bakik Amikor a sofőrök elhatározzák, hogy Mexikó felé veszik az útjukat, "Pók" Mike kiszabadítása után, Gumikacsa ismét a konvoj élére áll. Ekkor a filmkockákon a kocsija ép, pedig csúnyán megsérült a börtönbe való betörés után. Később, a hidas jelenet előtt ismét az összetört autó látható. A film zenéi "Convoy" - C.W McCall "Orchestra" - Chip Davis & Mannheim Steamroller "Lucille" - Kenny Rogers "Cowboys Don't Get Lucky All The Time" - Gene Watson "Don't It Make My Brown Eyes Blue" - Crystal Gayle "I Cheated On A Good Woman's Love" - Billy "Crash" Craddock "Okie from Muskogee" - Merle Haggard "Southern Nights" - Glen Campbell "Blanket on the Ground" - Billie Joe Spears "Keep On The Sunny Side" - Doc Watson "Walk Right Back" - Annie Murray Bounty-szigeti kárókatona A bounty-szigeti kárókatona vagy bounty-szigeteki kárókatona (Phalacrocorax ranfurlyi) a madarak (Aves) osztályának a szulaalakúak (Suliformes) rendjébe, ezen belül a kárókatonafélék (Phalacrocoracidae) családjába tartozó faj. A magyar név forrással nem megerősített, lehet, hogy az angol név tükörfordítása (Bounty Island Shag). Előfordulása Új-Zéland területén honos. 2005-ben, 618 példány regisztráltak. Megjelenése Testhossza 71 centiméter. Tollazata fekete-fehér. Életmódja Tápláléka halakból, csigákból, tintahalakból és tarisznyarákokból áll. 1906 az irodalomban Az 1906. év az irodalomban. Megjelent új művek Próza Arthur Conan Doyle : Sir Nigel John Galsworthy Forsyte saga (1906–1921, 1922) című regénysorozatának első könyve: The Man of Property (A vagyon ura) O. Henry novelláskötete: The Four Million Hermann Hesse regénye: Unterm Rad (Kerék alatt) Alois Jirásek cseh író F. L. Věk című történelmi regénysorozatának (1888–1906) ötödik, befejező kötete Selma Lagerlöf svéd írónő gyermekeknek írt regénye: Nils Holgersson csodálatos utazása Svédországon át (Nils Holgerssons underbara resa genom Sverige), első kötet; második kötete a következő évben jelenik meg Jack London regénye: Fehér Agyar (White Fang) Robert Musil : Törless iskolaévei (Die Verwirrungen des Zöglings Törless) Nacume Szószeki japán szerző: Boccsan (A Kölyök), szatirikus regény Kuszamakura (Fűpárna) Orczy Emma : I Will Repay (Megfizetek!) Upton Sinclair : The Jungle (A mocsár), az író első jelentős regénye P. G. Wodehouse regénye: Love Among the Chickens (Csirkék és szerelem) Dráma Paul Claudel : Partage de midi (Délforduló) John Galsworthy első színdarabja: The Silver Box (Az ezüst kazetta) Gerhart Hauptmann drámája: Und Pippa tanzt! (És Pippa táncol!), megjelenés és bemutató Gabriela Zapolska lengyel író, drámaíró színműve: Moralność pani Dulskiej (Dulszka asszony erkölcse), bemutató; 1907-ben jelenik meg nyomtatásban Magyar irodalom Ady Endre harmadik verskötete: Új versek. Ez a könyv mérföldkő a magyar irodalomban, a modern magyar költészet születését jelzi. Nyitó verse: Góg és Magóg fia vagyok én. A kötet ciklusai: Léda-asszony zsoltárai, A magyar Ugaron, A daloló Párizs, Szűz ormok vándora Krúdy Gyula első sikerült ifjúsági regénye: A podolini kísértet Születések március 30. – Gelléri Andor Endre magyar író, novellista († 1945 ) április 13. – Samuel Beckett Nobel-díjas (1969) ír költő, próza- és drámaíró († 1989) június 23. – Wolfgang Koeppen német regényíró, elsősorban trilógiája (Trilogie des Scheiterns) által vált híressé († 1996) július 9. – Bálint György író, kritikus, műfordító, a publicisztika kiemelkedő alakja a két világháború közti magyar irodalomban († 1943 ) október 16. – Dino Buzzati olasz író († 1972) december 18. – Zelk Zoltán magyar költő, prózaíró († 1981) Sentilly Sentilly település Franciaországban, Orne megyében. Lakosainak száma 125 fő (2015). Sentilly Commeaux, Montgaroult, Moulins-sur-Orne, Occagnes és Ri községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Lilásodó szőrgomba A lilásodó szőrgomba (Lactarius repraesentaneus) a galambgombafélék családjába tartozó, Európában és Észak-Amerikában elterjedt, fenyőerdőkben élő, mérgező gombafaj. Megjelenése A lilásodó szőrgomba kalapja 6-15 (ritkán 20) cm átmérőjű, alakja fiatalon kissé domború, tompa púppal ami gyorsan kiterül és közepe bemélyed, némileg tölcséressé válik. Közepétől kifelé egyre erősebben és dúsabban borítják szálak, melyektől a sokáig begöngyölt pereme már feltűnően csapzottan borzas, szöszös, kalapszéle rojtos. Felszíne nyálkás, ragadós, szárazon fénytelen. Színe okkersárga, világossárga vagy élénk aranysárga. Kalapja, lemezei vagy tönkje nyomásra, sérülésre ellilul. Húsa tömör, fakósárga színű, sérülésre ibolyáslila lesz. Szaga enyhén fűszeres, íze (különösen az idősebb gomba esetében) égetően csípős. Sűrűn álló lemezei fakósárgás színűek, sérülésre vizenyős tejnedvet eresztenek és ibolyáslilára színeződnek. Spórapora halvány krémszínű. Spórái 9-11 x 7,5-9 mikrométeresek, széles ovális alakúak, felszínükön lapos szemölcsök találhatók, amelyeket gerincek kötnek össze; utóbbiak nem alkotnak teljes hálózatot. Tönkje 3–8 cm magas és maximum 3 cm vastag. Színe világossárga, gödörkés felszínű; a foltok, gödrök sötétebb sárgák. Nedves időben ragadós és folyadékcseppek borítják. Hasonló fajok Hasonló színű és szőrös kalapú a bojtos tejelőgomba (Lactaria citriolens), de az csak lomberdőben nő, tejnedve sárgul és citromfűszagú. Elterjedése és termőhelye Európában, Észak-Amerikában és Grönlandon honos. Északon vagy hegyvidékeken gyakoribb. Magyarországon nagyon ritka. Nedves, savanyú talajú erdőben, elsősorban lucfenyővel gyökérkapcsoltságban nő. Nyár végétől október végéig terem. Mérgező, fogyasztása emésztőszervi panaszokat okoz. Brognaturo Brognaturo község (comune) Olaszország Calabria régiójában, Vibo Valentia megyében. Fekvése A megye keleti részén fekszik, a Serre calabresi területén. Határai: Badolato, Cardinale, Guardavalle, San Sostene, Santa Caterina dello Ionio, Simbario, Spadola és Stilo. Története A település alapítására vonatkozóan nincsenek pontos adatok. Első írásos említése a 16. századból származik. Korabeli épületeinek nagy része az 1783-as calabriai földrengésben elpusztult. A 19. század elején vált önálló községgé, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Palazzo Tiani - 17. századi nemesi palota Santa Maria della Consolazione-templom - a 18. században épült Ancistrus galani Az Ancistrus galani a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe, ezen belül a tepsifejűharcsa-félék (Loricariidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Az Ancistrus galani Dél-Amerikában fordul elő. A Maracaibo-tóba ömlő Socuy-folyómedencéhez tartozó Los Laureles nevű barlang lakója. Venezuela egyik endemikus hala. Megjelenése Ez a tepsifejűharcsafaj legfeljebb 5,6 centiméter hosszú. A hátúszóján csak egy tüske látható. Barlanglakóként a hal elvesztette a színezetét, szemei pedig visszafejlőstek; bőr fedi őket. A szája szélein csökevényes bajuszszálak vannak. Az algaevő harcsákra jellemző bokros feji nyúlványok, ennél a fajnál hiányzanak. Teste lapított. Farokúszójának az alsó nyúlványa hosszabb, mint a felső. Életmódja A trópusi és hegyvidéki édesvizeket kedveli. Mint a többi algaevő harcsafaj, a víz fenekén él és keresi meg a táplálékát. Felhasználása Az Ancistrus galaninak nincsen halászati értéke. Legfeljebb az akváriumok részére fognak be belőle. Alsó garat-összeszorító izom Az alsó garat-összeszorító izom (latinul musculus constrictor pharyngis inferior) egy izom az ember nyakában. A három garat-összeszorító izom közül a legvastagabb. Eredés, tapadás, elhelyezkedés Két része van az izomnak: Cricopharyngeus-i rész ami a gyűrűporcról (cartilago cricoidea) ered. A garat (pharynx) mögött tapad. A másik a thyropharyngeus-i rész ami a pajzsporc (cartilago thyroidea) ferde lamináris részéről ered. A pharyngeal raphe-én tapad. Funkció A nyelésben segít. Beidegzés, vérellátás A plexus pharyngeus-on keresztül a ramus pharyngeus nervi vagi idegzi be. Az arteria carotis externa látja el vérrel. Halhatatlan szerelem A Halhatatlan szerelem (Forever Young) egy 1992-es amerikai romantikus filmdráma. Steve Miner rendezésében, Mel Gibson, Elijah Wood és Jamie Lee Curtis főszereplésével. William Heinesen Andreas William Heinesen (Tórshavn, 1900. január 15. – Tórshavn, 1991. március 12.) a legismertebb feröeri író. Költészettel, festészettel és zeneszerzéssel is foglalkozott. Pályafutása Mivel írott feröeri nyelvű irodalom akkor még szinte nem is létezett, kizárólag a nagyobb írói szabadságot biztosító dán nyelven írt. Emellett azonban számos könyvet lefordított anyanyelvére. Első verseskötetét 21 éves korában jelentette meg. 1928-1929-ben újságírónak készült Dániában, majd hazatérve apja szállítmányozási cégénél dolgozott. 1934-ben adták ki Blæsende Gry (Szélfútta hajnal) című regényét, amelyet számos további követett. 1964-ben Det gode håb (A jó reménység) című regényéért első feröeriként megkapta Az Északi Tanács Irodalmi Díját. Magyar nyelven is kiadták Elkárhozott muzsikusok (De fortabte spillemænd) című könyvét. Művei (válogatás) Versek Arktiske Elegier og andre Digte (Arctikus elégiák és más versek), Koppenhága, 1921 Panorama med regnbue (Panoráma szivárvánnyal), Koppenhága, 1972 Vinterdrøm. Digte i udvalg 1920-30 (Téli álom. Válogatott versek 1920-30), Koppenhága 1983 Samlede digte (Összes versei), Koppenhága, 1984 Digte (Versek), Koppenhága, 1990 Novellák Fortællinger fra Thorshavn (Tórshavni mesék), Koppenhága, 1973 Laterna magica (Laterna Magica), Koppenhága, 1985 Regények Blæsende Gry (Szélfútta hajnal), Koppenhága, 1934 Noatun (Noatun), Koppenhága, 1938 Den sorte gryde (A fekete katlan), Koppenhága, 1949 De fortabte spillemænd (Elkárhozott muzsikusok), Koppenhága, 1950 Moder Syvstjerne (A Föld királysága), Koppenhága, 1952 Det gode håb (A jó reménység), Koppenhága, 1964 Tårnet ved verdens ende (Torony a világ végén), Koppenhága, 1976 Magyarul Elkárhozott muzsikusok ; ford., utószó Bernáth István; QLT Műfordító Bt., Bp., 1999 ( Polar könyvek ) ISBN 9630370050 Gare de Vic - Mireval Gare de Vic - Mireval vasútállomás Franciaországban, Mireval településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Tarascon–Sète-Ville-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Villeneuve-lès-Maguelone (Gare de Tarascon, Tarascon–Sète-Ville-vasútvonal) Gare de Frontignan (Gare de Sète, Tarascon–Sète-Ville-vasútvonal) Kire Risztevszki Kire Risztevszki (cirill betűkkel: Кире Ристевски; Bitola, 1990. október 22. –) macedón válogatott labdarúgó, posztját tekintve hátvéd. Jelenleg az Újpest FC játékosa. Pályafutása 2016 és 2018 között a Vasas SC játékosa. Az angyalföldi klub színeiben 67 bajnoki mérkőzésen szerepelt. 2018 nyarán az Újpest FC szerződtette. Kováts-Martiny Gábor Pál Kováts-Martiny Gábor Pál (Turopolya, 1782. március 4. – Pozsony, 1845. július 19.) természettudós, fizikus, ágostai evangélikus líceumi tanár. Élete A Nógrád vármegyei Turopolyán született, ahol apja evangélikus lelkész volt, akit azonban már 1783-ban Modorba (Pozsony vármegye) választottak meg lelkésznek és később szuperintendensnek. Kováts-Martiny 11 éves korában a magyar nyelv megtanulása végett Győrbe került, ahol Stelczer és Kis János, a későbbi szuperintendens, voltak tanárai. Két évi itt tartózkodás után visszakerült Modorba, ahol a humaniorákat végezte. 1799-ben a pozsonyi evangélikus líceumba ment, ahol Fábrytól filozófiát, Sabeltól és Bilnitzától matematikát és Stanislaides-től történelmet és teológiát tanult. Ez időben élt Pozsonyban Lumnitzer István híres orvos és füvész, aki a líceum tanuló ifjúságával gyakran tett füvészi kirándulásokat. E kirándulásokban Kováts-Martiny is mindig részt vett és a mester útmutatásai és magyarázatai megkedveltették vele a természettudományokat. 1803-ban Bécsbe ment, ahol kivált a természettudományokat hallgatta két évig. 1805-ben Göttingenben Planktól, Staudliantól és Eichhorntól teológiát, Thibaudtól matematikát, Heyne- és Nitscherlichtől filológiát, Meyertől fizikát, Hardingtól csillagászatot, Blumenbachtól természetrajzot, Herbarttól és Buttertól filozófiát hallgatott és a szünidőkben meglátogatta Németország nevezetesebb városait. 1807-ben visszatért hazájába és a modori gimnáziumhoz választották meg tanárnak és igazgatónak, ahol tíz évig nagy sikerrel működött. 1817-ben a pozsonyi líceumhoz a Fábry István halála után újonnan szervezett mennyiségtan-természetrajzi tanszékre választották meg; a fizikán és matematikán kívül tanított még (latin nyelven) természetrajzot, egyetemes történelmet, héber nyelvet és földrajzot. A tanuló ifjúság rendkívül szerette és figyelemmel hallgatta. Az estvéli órákban olykor a lakása mellett elterülő ótemetőbe rendelte tanítványait, ahol messzelátókon mutatta és magyarázta nekik a csillagokat, máskor ismét mértani gyakorlatokat végzett velük a vidéken és a város többi részeiben; tavasszal és nyáron füvészi kirándulásokra vitte őket. Megvetette alapját a líceumi természettani gyűjteménynek, melyben több általa készített természettani eszközt is használtak. 1823-ban részt vett azon nagyszabású földrajzi hosszúság meghatározási műveletekben, melyekkel Buda és München között a földrajzi hosszúságot megállapították. Ennek során Münchenből indultak ki, majd Bécsen át Budáig több helység hosszúság különbségét összemérték, amivel Magyarország térképi fokhálózatát nagy pontossággal sikerült összekapcsolniuk a nyugat-európai kezdő délkörökkel (Párizs, Ferro). Ebben a méréssorozatban Kováts-Martiny volt a pozsonyi mérések elvégzője, majd saját eszközeivel a város földrajzi szélességét is meghatározta. Később Littrow bécsi csillagász felszólítására Kováts-Martiny Pozsony földrajzi helyzetét határozta meg. Ehhez először a hegyek magasságát határozta meg a légnyomás csökkenéséből barométer segítségével, majd megszerkesztett egy részletes magasság-légnyomás táblázatot, hogy a barometrikus magasságmérést egyszerűsítse. Mivel csillagászati megfigyelésekkel is foglalkozott, saját maga készítette ezen célra tükrös távcsöveit, amelyeknek házilag öntötte homorú fémtükrét saját találmányú ötvözetéből. Elsőként egy három láb (kb. 1 méteres), majd egy öt láb hosszú (1,7 méteres) reflektort készített, a sikeres kísérletek után pedig nekilátott egy tíz láb hosszúságú (3,3 méter) tükrös teleszkóp elkészítéséhez. Ez 1825-ben még eléggé nagyméretű műszernek számított. A líceum múltjára vonatkozó adatok összegyűjtésében is nagy szorgalmat fejtett ki. Kőnyomatú arcképei: rajz. E. Lichtenstern nyom. Pozsonyban 1843., nyom. Rohn és Grund, Pest, 1865. (Pozsony és Környéke c. munkában.) Művei Programma de latitudine et longitudine geographica, nec non de altitudine supra mare internum l. r. urbe Modrensis breviter desserens. Posonii, 1810. (Ism. Annalen. Wien III. 327. l.) Programma, quo omnes scholarum et literarum patronos pro examine aestivo in gymnasio... U. ott, 1881. Tabulae altitudinum barometriae mensurandarum. U. ott, 1819. Compendium matheseos purae in usus auditorum suorum classis philosophicae conscripit... Ugyanott, 1822. Négy tábla rajzzal. (U. ott, 1823., 1832. 2. kiadás 1835., 3. k. 1840. Öt tábla rajzzal, u. ott.) Compendium physicae quod in usus auditorum suorum classis philosophicae conscripsit... U. ott, 1823. Két tábla rajz, melyeket a szerző maga rajzolt és metszett rézbe. (2. kiadás 1832., 3. k. 1834. Három tábla rajz., 4. újra átdolg. kiadás 1842. u. ott.) Oeconomiae ruralis compendium, quod in usus auditorum suorum conscripsit. Ugyanott, 1843. Palesztina címere Palesztina címere egy fekete sas, mellén a zászló színeiből álló pajzzsal. A sas karmai között egy fehér szalagra az állam arab nevét írták fel. A zászló színei az arab egységet képviselik. A címer egyiptomi mintára készült. A címerállat, a sas Szaladin egyiptomi szultán egyik jelképe volt. Tuzson Bence Tuzson Bence (Budapest, 1972. január 31. –), születési név: Tuzson Bence Balázs, magyar politikus, jogász. 2014 óta országgyűlési képviselő, 2015 októberétől a Miniszterelnöki Kabinetiroda kormányzati kommunikációért felelős államtitkára. 2018. május 22-től a Miniszterelnökség közszolgálatért felelős államtitkára. Életpályája 1972-ben született Budapesten. Édesanyja építészmérnök, édesapja gépészmérnök. 1991-ben tett érettségi vizsgát a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Állam- és Jogtudományi Karán (ÁJK) szerzett jogi diplomát. 1997-ben az Amerikai Egyesült Államokban tett tanulmányútja során az államszervezetet, önkormányzati rendszert tanulmányozta, valamint Houston város tiszteletbeli polgára és jószolgálati nagykövete lett.[forrás?] Politikai pályafutása Politikai pályafutását 1989-ben kezdte, a Magyar Demokrata Fórumhoz (MDF) csatlakozva Antall József miniszterelnök ifjúsági tanácsadója lett.[forrás?] 1989–1996 között az MDF I. és XII. kerületi szervezetének tagja, választmányi titkár, elnökségi tag.[forrás?] 1996-tól 1999-ig az Magyar Demokrata Néppárt (MDNP) tagja, I. és XII. kerületi alelnök, a Fidelitas tagja. 1998–2006 között Budapest XII. kerületi önkormányzatának fideszes önkormányzati képviselője. 2013 óta Fidesz választókerületi elnök Pest megye 5. számú választókerületében. 2014 őszétől 2015. októberig a Fidesz frakció szóvivője. 2015. október 21-én Áder János köztársasági elnök a Miniszterelnöki Kabinetiroda kommunikációs államtitkárává nevezte ki. 2018. május 22-én a Miniszterelnökség közszolgálatért felelős államtitkára lett. Családja Családja az 1600-as évekig visszamenőleg tud a felmenőiről. Közülük többen az 1848-as forradalom hősei, akik vagy karddal a harcmezőn, vagy tehetséges ügyvédként, a törvény eszközeivel harcoltak a magyar szabadságért. Bem tábornok oldalán harcolt Tuzson János honvéd alezredes, aki Székelyföld utolsó csatáját vezette a Nyerges-tetőn. Nagyapja Tuzson János botanikus professzor. Házas, négy gyermek édesapja. Laibach (zenekar) A Laibach egy szlovén avantgárd zenei és művészeti csoport. 1980-ban alakultak egy kis szlovén ipari városban, Trbovljében. A Laibach rendkívül kiterjedt zenei munkássága gyakorlatilag behatárolhatatlan, rengeteg zenei stílusban alkotnak (industrial, neoclassical, martial industrial, industrial metal, experimental, synthpop, techno, hard rock). A zenekar neve Szlovénia fővárosa, Ljubljana német elnevezéséből származik. A Laibach tagja a NSK (Neue Slovenische Kunst) nevű művészeti csoportnak. Zenei stílus A Laibach első lemezein (Laibach, Neu Konservatiw, Krst Pod Triglavom) a korai ipari (industrial) zenék hatása hallatszódik, amit különböző komolyzenei hangmintákkal kevertek. Később a zene valamelyest letisztult (Opus Dei, NATO lemezek) és militáns ritmusú, Wagneri ihletésű zenét kezdtek el játszani, amellyel megalkották a későbbi martial industrial műfajt is. Ezen zenén készítettek industrial metal (Jesus Christ Superstars), sőt minimal techno (WAT) stílusú lemezt is. A Laibach zenéjének egyik legjellemzőbb eleme az énekes mély, opera-szerű hangja, amely minden lemezen felcsendül. Vitatott megítélés A zenekart gyakran vádolják fasizmussal, nácizmussal a csoport militáns, egyenruha-szerű megjelenése miatt. A zenekar természetesen nem kapcsolható semmilyen politikai mozgalomhoz, közismert mondásuk: "Ha fasiszták vagyunk, Hitler festőművész volt."[forrás?] Nácik vagytok? - kérdezte a legenda szerint az újságíró a Laibach tagjaitól. Csak amennyire Hitler szobafestő-mázoló volt - válaszolták a legenda szerint a Laibach tagjai az újságírónak.[forrás?] Feldolgozások A Laibach leghíresebb, hírhedtebb felvételei a közismert pop és rockzenei számokból készített feldolgozásai. Ezek nem csupán feldolgozások, a dalok a rideg, militáns zenébe kerülve átértelmeződnek, így a popkultúra kritikáiként is felfoghatjuk őket. Legismertebb feldolgozásaik az osztrák pop-rock zenekar, az Opus Live is Life című slágere alapján készült, amelyet egy monumentális, wagneriánus indulóvá komponáltak, vagy a Let it be című lemezük, amely az azonos című Beatles lemez remixe. Hatásuk a Rammsteinra A Laibach már a megjelenést tekintve és zeneileg is (főleg a Jesus Christ Superstars album) nagy hatással volt a német Rammstein zenekarra. Érdekesség, hogy a Rammstein által használt kereszt is a Laibachtól származik, ami eredetileg egy szlovén nemzeti szimbólum. Egy interjú során megkérdezték a zenekart, hogy nem zavarja őket, hogy a Rammstein "ellopta" az imázsukat, zenéjüket: "Egyáltalán nem, örülünk, hogy zenénknek inspiráló hatása van… a Laibach Rammstein felnőtteknek, a Rammstein Laibach gyerekeknek." A zenekar tagjai Milan Fras - vokálok Ivan Novak - fény- és vetítéstechnika Mina Špiler - vokálok, szintetizátor Janez Gabrič - dob Luka Jamnik - szintetizátor Primož Hladnik - szintetizátor Eva Breznikar - vokálok, dob Nataša Regovec - vokálok, dob Damjan Bizilj - szintetizátor Diszkográfia Kislemezek Life Is Life/Germania (Mute Rec., 1987, London) Sympathy For The Devil/Sympathy For The Devil (two different versions) (Mute Rec., 1988, London) Across The Universe/Maggie Mae (Mute Rec., 1988, London) Boji/Sila/Brat Moj (L.A.Y.L.A.H. (in association with Les Disques Du Crepuscule), 1984, Bruxells) Panorama/Decree (East-West Trading Comp. (Cherry Red), 1984, London) Die Liebe/Groesste Kraft (Cherry Red, 1985) Geburt Einer Nation/Leben Heisst Leben (ins.) (Mute Rec., 1987, London) Life Is Life/Germania/Life (Mute Rec., 1987, London) Sympathy For The Devil 1/Laibach, 300.000 V.K. (Mute Rec., 1988, London) Sympathy For The Devil 2/Germania, 300.000 V.K. (Mute Rec., 1988, London) Sympathy For The Devil/Sympathy For The Devil (picture disc with two versions) (Mute Rec., 1988, London) Across The Universe/Maggie Mae/Get Back (Mute Rec., 1988, London) 3. Oktober/Geburt Einer Nation (live) ((German only 12" single)Mute Rec./Intercord Gmbh, 1990, London/Stuttgart) Wirtschaft Ist Tot/Wirtschaft Ist Tot (Mute Rec., 1992, London) Wirtschaft Ist Tot/Sympathy For The Devil ((remixes, for promotion only) Mute Rec., 1992, London) Final Countdown/Final Countdown (Mute Rec., 1994, London) In The Army Now/War (Mute Rec., 1995, London) God Is God (Mute Rec, 1996, London) Tanz Mit Laibach (Mute Rec., 2004, London) Das Spiel Ist Aus (Mute Rec., 2004, London) Anglia (Mute Rec., 2006, London) Bakelitlemezen Laibach (Ropot, 1985, Ljubljana) Rekapitulacija 1980-1984 ((double LP box set with booklet and poster) Walter Ulbricht Schallfolien, 1985, Hamburg) Neu Konservatiw (live) (Semi Legal, 1985, Hamburg) Nova Akropola (Cherry Red, 1985 (1987), London) The Occupied Europe Tour 83-85 (live) (Side Effects Rec., 1986 (1990), London) Opus Dei (Mute Rec., 1987, London) Slovenska Akropola (Ropot, 1987, Ljubljana) Krst Pod Triglavom - Baptism/Klangniederschrift Einer Taufe ((2x LP box)Walter Ulbricht Schallfolien, 1987, Hamburg (Sub Rosa, 1988, Bruxells)) Let It Be (Mute Rec., 1988, London) Macbeth (Mute Rec., 1990, London) Sympathy For The Devil (Mute Rec., 1990, London) Kapital (Mute Rec., 1992, London) NATO (Mute Lec., 1994, London) Jesus Christ Superstars (Mute Rec., 1996, London) WAT (Mute Rec., 2003, London) CD lemezen Opus Dei (Mute Rec., 1987, London) Rekapitulacija 1980-1984 ((double CD box set with booklet and poster)Walter Ulbricht Schallfolien, 1987, Hamburg) Let It Be (Mute Rec., 1988, London) Nova Akropola (Cherry Red, 1988, London) Macbeth (Mute Rec., 1990, London) Sympathy For The Devil (Mute Rec., 1990, London) Kapital (Mute Rec., 1992, London) Ljubljana - Zagreb - Beograd (The Grey Area/Mute Rec., 1993, London) NATO (Mute Rec., 1994, London) Slovenska Akropola (Ropot, 1995, Ljubljana) Laibach (Ropot, 1995, Ljubljana) Occupied Europe Nato Tour 1994-95 (The Grey Area/Mute Rec., 1996, London) Jesus Christ Superstars (Mute Rec., 1996, London) M.B. December 21, 1984 (The Grey Area/Mute Rec., 1997, London) Rekapitulacija 1980-1984 ((redesigned and remastered)NSK Recordings, 2002, Ljubljana) Neu Konservatiw (live) ((digitally remastered CD release with booklet)Cold Spring, 2003, Northants) Laibach (NSK Recordings, 1999, Ljubljana) The John Peel Sessions (Strange Fruit, 2002, London) WAT (Mute Rec., 2003, London) Anthems ((double CD release with booklet) Mute Rec., 2004, London) Volk (Mute Rec., 2006, London) Volk Tour London CC Club (Live Here Now, 2007). Laibachkunstderfuge (MP3 - Mute Rec., 5. 5. 2008, London/CD - Dallas Rec., 2008, Ljubljana - CD-version only available in Slovenia) Mellékprojektek 300.000 V.K. Germania Kraftbach 600.000 V.K, Sturm und Klang Transzkaukázusi Demokratikus Szövetségi Köztársaság A Transzkaukázusi Demokratikus Szövetségi Köztársaság, vagy röviden Transzkaukázia egy rövidéletű államszervezet volt a Kaukázus déli részén, mely a mai Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán, Hegyi-Karabah, Abházia, Dél-Oszétia és kis részben Törökország és Oroszország területén volt található. Története A Februári Forradalom nyomán 1917-ben az orosz Ideiglenes Kormány felállította a Speciális Transzkaukázusi Bizottságot, amely felügyelte az ekkorra erősen szeparatista területet. Novemberben ez a kormány, élén Nyikolaj Cskeidze mensevikbarát grúz politikussal felállította az első független Transzkaukáziai Kormányt Tbilisziben. A kormány 1918. február 10-én kezdte meg az ország függetlenségének felállítását, melyet huszonnegyedikén kiáltott ki. Március 3-án aláírták a breszt-litovszki békét, mellyel az ország területi veszteséget szenvedett: Batumit, Karsot és Ardahant, valamint ezek régióját Törökország kaparintotta meg. Ezt Transzkaukázia március 14-én ismerte el a trabzoni békekonferencián. Április 14-én Akaki Cskenkeli aláírta a breszt-litovszki békét, azzal a céllal, hogy az országot megszilárdítsák, valamint hogy nemzetközi elismertségre tegyenek szert. Ez azonban nem járt sikerrel. Tbilisziben háborút kiáltottak ki, és kezdeti sikerek után Batumi visszafoglalása mellett Erzerumot is elvesztették. Habár újabb béketárgyalások kezdődtek, a törökök kérései vállalhatatlanok voltak: Tbiliszit, Gjumrit és Ecsmiadzint követelték. Nem született egyezség, így a harcok folytatódtak. Május 26-án Grúzia kikiáltotta függetlenségét. Két napra rá hasonlóan cselekedett Örményország és Azerbajdzsán is, ezzel az ország megszűnt létezni. A vereség és az ország felbomlása betudható volt az ország szervezetlen hadseregének, valamint a fellángoló irredentizmus miatti felelőtlen török elleni támadásnak. A különböző népek a májusi eseményekig közösen képzelték el jövőjüket, és semmilyen komolyabb ellentét nem volt köztük, ami különösen a mai örmény-azeri kapcsolatok fényében figyelemreméltó. Kínai kalligráfia A kínai kalligráfiát (su-fa (shufa) �� / ��), vagyis az „írás szabályát” ugyanolyan elismert és nagy megbecsülésnek örvendő hagyományos művészeti formának tekintik Kínában, mint például a festészetet, a költészet, a zenét stb. A kínai kalligráfia nem képzelhető el az írás nélkül, hiszen az írásjegyek, szövegek művészi megformálásával az írást szervesen felhasználó alkotófolyamat, illetve az ennek eredményeképpen létrejövő műalkotás. A kalligráfiára is érvényesek az írás, az írásjegyek megformálásának, kialakításának alapvető szabályai, de igazán művészi szinten a kalligráfia esztétikáját éppen ezektől a szabályoktól való, ám egyéni rendszerben értelmezhető eltérések adják. A kínai kalligráfia nagy előszeretettel alkalmazza az aszimmetrikus egyensúlyt, akár egy-egy írásjegy megrajzolásánál, akár az egész kompozícióban. A kínai kalligráfia leggyakrabban alkalmazott művészként jelenik meg, amikor is az írástudók körében vagy a hivatalos életben használt iratok díszesebb kivitelezése a cél. A kalligráfia megjelenhet mind a mai napig az okmányokon, hivatalos iratokon, díszfeliratokon, magán- és közintézményeken, cégérek, hirdetések és reklámok szövegében. A régi időkben a kalligráfia gyakori eszköze volt a kőbe vésett emlékfeliratoknak is. A kínai írás fejlődése A kínai írás legelső emlékeit még éles, hegyes tárggyal csontba vagy kőbe karcolták. Ezeknek a korai írásjegyeknek a formáját is inkább ez határozta meg, így jellegzetesen több hullámos, görbe vonal alkotta őket, a vonalak vastagsága pedig mindenhol azonos. Az ecset őse feltehetően rostokra bontott végű bambusz- vagy faágak lehettek. Az írásjegyek ecsettel való leírására csak az i. e. 1. évezred elejétől vannak dokumentált bizonyítékok. A kezdetek A kínai égetéses-repesztéses csontjóslás legkorábbi emlékeire az i. e. 4. évezredből származnak régészeti bizonyítékok, amelyek azonban még nem tartalmaznak feliratokat. A Sang-Jin (Shang-Yin)-kori leletek már egy viszonylag fejlett írásrendszert tartalmaznak, ezért feltételezhető, hogy az írásnak addigra már több száz éves előzményekkel kellett rendelkeznie. A jóslócsont-írás archaikus és képírás-jellegű. A csontok írása még merev és egyszerű. Ismeretes, hogy ebben a korban ecsettel is írtak kerámiára, csontokra, jádéra és más kőtárgyakra, sőt arra is van bizonyíték, hogy bambuszból vagy fából készült lapokra is, bár ezek anyaguk miatt nem maradhattak fenn. Erre éppen a jóslócsont-írás adja a bizonyítékot, mert ebben előfordulnak az ecsettel írást (� jü (yu)), valamint a bambuszcsíkokból összeállított „könyvet” (� cö (ce)) ábrázoló írásjegyek is. Az írásjegyeket, mint a kínai írásban általában, függőleges sorokba rendezték, amelyek jobbról balra követték egymást. Az adott csontfelület lehetőségei szerint a középső oszlopban elkezdett szöveget néha mindkét oldalon felváltva folytatták, de csak felülről lefelé. A kínai írás stílusai Pecsétírás Pecsétírásnak nevezik a kínai írás legkorábbi emlékeit képviselő jóslócsontokon látható jóslócsont-írás későbbi változatát, amely már a Shang (Sang)-korból származó rituális bronzedények vésett feliratain is megjelenik. Jellemzően a Csou (Zhou)-dinasztia korában használt úgy nevezett nagy pecsétírás valamennyi változata, illetve az i. e. 3. század végén, a Csin (Qin)-dinasztia idején végrehajtott az írásmódok egységesítése célzó központi írásreform során megalkotott úgy nevezett kis pecsétírás összefoglaló neve. Kis pecsétírás A kis pecsétírás elvitathatatlan érdeme, hogy egy átgondolt, összefogott rendszert alkotott a kínai írásjegy szabványosított formai megjelenítésére. A hátránya azonban, hogy ez még mindig magánban hordozta a karcolással, véséssel kialakított formajegyeket, és ezért nehézkes volt az ecsettel történő írása. A kis pecsétírást a Csin (Qin)-dinasztia bukását követően a Han-korban az ecsetírásra kidolgozott úgy nevezett „kancellár írás” váltotta fel, és ezzel véget ért a pecsétírások kora. A kancellár írás A kancellár írás megjelenését az ecsetírás széles körű elterjedése tette lehetővé. Régészetei leletek bizonyítják, hogy a kancellár írás, ecsetíráshoz kialakított korai formája már a Hadakozó fejedelemségek korában is létezett. Az i. e. 5-4. századtól kezdve, valamint a Csin (Qin)-dinasztia idején a pecsétírások feltehetően csak a hivatalos, méltató vagy díszes szövegek rögzítésére használhatták, míg a mindennapos gyakorlatban a kancellár írással írtak. A kancellár írás a Han-korban vált hivatalos írásstílussá. Az ekkor bevezetett hivatalnoki vizsgarendszer (amely intézmény 1905-ig fennmaradt) keretei között lebonyolított írásbeli vizsgák alkalmával a jelöltek kancellár írással megfogalmazott dolgozatban kellett számot adni tudásukról. A kancellár írás jellegzetes szögletességét a későbbi formák is megőrizték. A kis változtatással megalkotott „szabályos” vagy „standard” stílus, az úgy nevezett kaj-su (kaishu) megjelenéséig, és annak 7. századi bevezetéséig Kína hivatalos írásstílusának számított. Jelentőségét azonban kínai és japán kalligráfiában mindmáig megőrizte. Szabályos írás A kaj-su (kaishu) valamikor az i. sz. 1-2. században formálódott ki, első említése a 2. századból származik, de egészen az 5. századig, az Északi és Déli dinasztiák koráig nem vált domináns írásstílussá. Végleges, ma ismert formáját a Tang-dinasztia idején nyerte el a korszak neves és kiváló kalligráfusainak alkotásai révén. A kaj-su (kaishu) alapvetően megőrizte a kancellár írás sajátos arányait és formajegyeit, épp csak valamivel keskenyebb és magasabb alakot öltött. Népszerűségét annak köszönhette, hogy az írásba ritmus került, így nem véletlen, hogy a kínai írásmódok evolúciója során épp a kaj-su (kaishu)ból fog kialakulni a félkurzív írás. Félkurzív írás A félkurzív írás a Keleti Han-dinasztia idején alakult ki, a hivatalos kancellár írás és a szabályos kaj-su (kaishu)]] gyors, lendületes kézírásos változataként. A félkurzív írás megőrizte a kancellár írás és a szabályos kaj-su (kaishu) szögletes, négyzetbe szerkesztett struktúráját, de már kihasználja az ecsetvonások hajlékonyságát, amely lehetővé tette a gyors kézírássá. Előszeretettel egyszerűsít, gyakorta él a grafikai elemek összevonásával - afféle állandósult ligatúrákat alkalmazva, de épp csak annyira, hogy az ne menjen az olvashatóság rovására. Kurzív írás Már a Han-korban kialakult az akkor hivatalosnak számító kancellár írás könnyedebb, kevésbé szabályos kézírásos változata. A szabályos kaj-su (kaishu) megjelenését követően a kurzív írás is szabadabbá vált, formajegyeiben erőteljesebben elszakadt a félkurzív írástól. A kurzív írásnak már név szerint ismert mesterei is voltak, akiket máig a legjelentősebb kínai kalligráfusok között tartanak számon. Ilyen volt például Vang Hszi-cse (Wang Xizhi) ��� (303–361) vagy Vang Hszien-cse (Wang Xianzhi) ��� (344–386). A írás művészetté formálódásával a kurzív írás jelentős formai átalakuláson ment keresztül. A Tang-dinasztia idején már általánosan használt kalligráfiai stílusnak számított, s olykor az „őrült elnagyolt” (tu-cao (ducao) ��) stílusként hivatkoztak rá. A kurzív írás a kínai írásnak már olyan gyors vonalvezetésű, elnagyolt változata, amely a korábban kialakított szabályok közül első ránézésre szinte semmit nem tart be. Valójában a kurzív írásnak is megvannak a maga a sajátos szabályai. Jellegzetessége, hogy igen gyakran több írásjegyet is összekapcsol, az egyes írásjegyek egymáshoz viszonyított arányait, nagyságát pedig eltúlozza - kihangsúlyozza vagy épp elsorvasztja azokat. Nyilvánvaló, hogy nem általános használatra készült, hanem az egyéni stílus megjelenítésének kiváló és művészi eszköze. Nem csak olvasása kíván magas fokú szakmai tapasztalatot, hanem írásának igazi mestere is kevés akad. A 'ló' jelentésű ma � / � írásjegy megjelenítése a különböző írásstílusokban: Eszközök és anyagok A kínai írástudók az íráshoz szükséges eszközeiket hagyományosan négy kincsnek (sze pao (si bao) �� / ��) nevezik. Ebbe a csoportba az ecset, a tus, a dörzskő és a papír tartozik. Ecset Az ecset (maobi (maobi) ��/��) feltalálását a kínai hagyomány az első kínai császár egyik tábornokának, bizonyos Meng Tien (Meng Tian)nek �� (? – i. e. 209) tulajdonítja, bár régészeti leletekkel bizonyítható, hogy jóval korábban is létezett az ecset vagy ecsethez hasonló eszköz. A kínai ecset egy bambuszcsőbe közvetlenül vagy csontgyűrűvel rögzített szőrpamat. A felhasznált szőr lehetett nyúl-, menyét- vagy farkasszőr is. Jellegzetessége, hogy az európai festőecseteknél puhább, és megnedvesítve tűhegyesre áll össze a hegye. Ez teszi lehetővé, hogy a hajszálvékony vonás egyetlen mozdulattal vaskossá szélesedjen. Az ecsethasználat így tudja oldani a pecsétírás merevségét és lágyítani annak szögletes, geometrikus formáit. Továbbá ennek köszönhetően jöhettek létre a különböző kalligráfiai irányzatok is, melyeknek korai változatai már az i. e. 2–1. században kialakultak. Tus A kínai ecsetírás legfontosabb színe a fekete, festéke pedig a tus (mo �). A legkorábbi időkben tus helyett különféle ásványi és növényi festékeket használtak. A kínai tus eredete, akárcsak az ecseté, homályba vész. A kínai tust többnyire fenyőfakoromból vagy olajlámpás kormából készítik, melyhez enyvet és esetenként illatosítószereket adagolnak. Az így kapott masszát faformákban különféle alakú rudacskákká, táblácskákká préselik, melynek felületét dombornyomással vagy írással díszíthetik. A művészi kidolgozás miatt a tusrudak gyűjtésének szokása is elterjedt kedvteléssé vált. A szilárd tust vízzel lehet feloldani, de sajátossága az, hogy a víz csak egyszer oldja, így a leírt szöveget sem mosással, sem törléssel nem lehet javítani. A kínai hagyományos könyvnyomtatás során is tusféle festéket használtak. Dörzskő A szilárd tus feloldására szolgál a tusdörzsölő-kő, vagy dörzskő (jen (yan) � / �) amely kerek vagy téglalap alakú, finom szemcséjű kőből készült lap, felületén homorú mélyedéssel. A mélyedésbe töltött vízbe mártották a tusrudat, és addig dörzsölték azt a kövön, amíg el nem készült az ideális oldat, amelybe aztán az ecsetet mártották. Papír Sok egyéb más anyag mellett a papír (cse (zhi) � / �) számít a kínai írás legfőbb hordozójának. Leginkább növényekből vagy esetenként más anyagokból, különféle eljárásokkal felszabadított cellulózszálakból készült lap. A papírkészítéséhez számos növényt felhasználhatnak, melyek közül a hosszú és nagyon vékony, fehér színű cellulózt adókat részesítik előnyben. Nálunk általánosan csak „rizspapír” néven emlegetik a távol-keleti papírokat. Ha nem is nagy mennyiségben, de a kínai papír alapanyagához csakugyan felhasználják a rizsszalmát. A jobb minőségű papírokat részben bambuszrostból, részben egyes fák háncsrostjaiból nyerik. Az egyik ilyen növény például a papíreperfa (Broussonetia papyrifera; ku (gu) �). A leghíresebb kínai papír a hszüan-cse (xuanzhi) �� / ��, vagyis hszüan (xuan)-papír, melyet hagyományosan az Anhuj (Anhui) tartománybeli Hszüancseng (Xuancheng)ben �� állítanak elő. Ez a kínai merítéses technikával előállított egyik legfinomabb papír. Nagyon vékony rostokból áll, egyenletes szálelosztású. Bár elkészítésének pontos részletei nem titkosak, de nem hozzák nyilvánosságra. Alapanyaga a szárnyas ostorfának nevezett fa (Pteroceltis tatarinowii), a szilfafélék (Ulmaceae) családjának tagja. Pecsét Szigorúan véve a pecsétnyomó (jin (yin) �) nem tartozik a négy kincs csoportjába, mégis elengedhetetlen kelléke a kínai kalligráfiának és festészetnek. Kínában szokás volt, hogy a képre vagy kalligráfiára, amely a gyűjtő tulajdonába került, az a saját pecsétjét vagy a gyűjteményének a pecsétjét rányomta. Ha ezután a mű új tulajdonoshoz került, megint és megint újabb pecsétek kerültek rá. A sok pecsétlenyomat végül szinte minden szabad helyet befedett a papíron. A pecsét felirataihoz szinte kizárólag a pecsétírás stílusában használják a kínai írásjegyeket, és ezt tekintik autentikusnak. A kínai pecsét alapanyagai leggyakrabban különböző kövek, néha nemesfém, esetleg elefántcsont. Alakja általában szögletes tömb, amit vagy külön díszítés nélkül, vagy díszes szoborrá alakítva használnak. A kövek alapanyaga leggyakrabban valamilyen puha, könnyen véshető ásvány, ilyen a szerpentinit, vagy ennél ritkábban a jáde, aminek az ára is sokkal magasabb. A kínai pecsétnyomat színe mindig vörös, méghozzá cinóbervörös, ami a pecsét hagyományos festékének az összetételéből adódik. Az első és legfontosabb összetevő maga a finom porrá őrölt cinóber, ami egy higanytartalmú ásvány. A nagyon finomra őrölt cinóberből és valamilyen tartós növényi olajból, leggyakrabban ricinusolajból sűrű krémszerű masszát kevernek, ez a tulajdonképpeni festék. Ehhez még néha porrá tört taplót adnak, hogy az egész keverék jól tapadjon, majd apró porcelántálkába töltik, amely ezután pecsétpárnaként funkcionál. Technikája A kínai kalligráfia elképzelhetetlen a kínai írás alapvető szabályainak tökéletes ismerete nélkül. Mesteri szinten bármilyen artisztikus legyen is egy-egy kalligráfus mester írásképe, valamennyi alkotásnak az alapja az írásjegyek alapvető felépítésének, szerkesztésének szabályrendszere. Az írásjegy megszerkesztése során, már az írástanulás legelején elsajátított vonásirányok és vonássorrend szent és sérthetetlen szabályai a kalligráfiának is. Nem véletlen, hogy a kalligráfia kínai elnevezésében nem a 'művészet' (ji-su (yishu) �� / ��) szó szerepel, hanem a 'szabály', 'törvény' jelentésű fa �. A szabály-, a mintakövetés, a tradíciókhoz történő alázatos alkalmazkodás a kínai kalligráfia alfája és omegája. Esztétikája A kínai kalligráfiában létrehozott íráskép - a vonalrajzhoz hasonlóan - azáltal válik esztétikai jelenséggé, hogy végső soron magának az emberi mozgásnak a lenyomata. A műalkotás összbenyomását a kompozíció, az egész szerkezet felépítése, egyensúlya, harmóniája, arányai és egysége adja. A kalligráfiának művészi szintű művelése során született alkotásaiban megjelennek az egyéni jellegzetességek is. Amíg a szabályos írásban, a tradíciókhoz való alkalmazkodás, az utánzás a követelmény, addig a művészi kalligráfia igazi értékét épp a szabályoktól való apró eltérések, a deviációk adják, már amennyiben azok rendszert alkotnak, és csakugyan az egyéniség arculatát rajzolják meg. Megjegyzések További hasznos angol nyelvű oldal a kínai pecsétekről: Art Virtue Kínai kel A kínai kel (Brassica rapa subsp. rapa) a Brassica rapa fajcsoport (Brassica rapa) alfaja, a Brassica nemzetségébe tartozó növény. Származása, élőhelye A Kelet-Ázsia mediterrán vidékeiről származó növényt Kínában és Japánban már a 3. században termesztették. Európába a 19. században került át, de az 1950-es évekig alig ismerték. Az utóbbi néhány évtizedben Nyugat-Európában és az USA-ban nagyon népszerűvé vált: Ausztriában és Svájcban az egyik legfontosabb zöldségnövény. Megjelenése, tulajdonságai Nagy zöldtömeget termő, egyéves növény. Fajtáit a fej alakja, a levél színe, tömörsége alapján minősítik. Vastag, viszonylag rövid (40–50 cm-es) karógyökeréből kevés oldalgyökér ágazik el a talaj felső, 10–30 cm-ében, ezért érzékenyen reagál a kiszáradásra. Főgyökere erősen rögzíti. Nagyon alacsony: úgy tűnik, mintha egyáltalán nem lenne szára. A tőrózsás alakok feje többé-kevésbé zárt. Közeli rokona, a Brassica chinensis Jusl. kevésbé borul be, viszont értékes főzelék-alapanyag a rendkívül vastag, mángoldhoz hasonló levélnyele. A rendkívül rövid száron, torzsán ülő levelek közül a csúcs tájékán levők nem fejlődnek ki teljesen, hanem a bimbós kelhez hasonlóan rügyek maradnak. Egyik típusán a levelek hosszú, hengeres, a másikon zömök, kerekded fejjé állnak össze. A levelek széle a sima vagy hasadt, felületük általában kissé ragacsos, gyengén szőrös. Gyér, de viszonylag hosszú szőrei főleg a levélerek környékén nőnek. A levelek főere nagyon vastag (4–6 cm), és belőle a fonákon erősen kidudorodó mellékerek ágaznak ki. A levél lehet keskeny, hosszú, hosszúkás tojásdad vagy széles lapát formájú. Magszára akár 1 m magas is lehet. A virágszáron kevés levél ül, főleg az elágazásoknál. A virágszárak felső harmada közepesen elágazik; a fürtvirágzat laza. Egyes virágokban a szabadon álló zöld csésze- és okkersárga sziromlevelek egymással átellenben állnak. A virágokban sok a nektár, és ezt nagyon szeretik a méhek, tahát jó mézelő növény is. A négy hosszabb és a két rövidebb porzószál szabadon áll; a két termőlevélből összenőtt magház felső állású. Kúpos, vékony csőrű becőtermése hegyes szöget zár be a magszárral. A csúcs felé két kopáccsal nyíló becőkben apró, 1–1,5 mm-es gömbölyű magok nőnek. A virág folyamatosan nyílik, és közben a túlérett termésekből pereg a mag. Termesztése Helyre vetve és palántáról is szaporítható. Mivel a gyomokat hamar elnyomja, csak közvetlenül az ültetés (vetés) után kell gyomlálni vagy kapálni. A hidegtűrő zöldségfélék közé tartozik: kifejlett állapotban 3–5 °C-os fagyokat is elvisel. A nagy meleget is jól viseli. Vízigényes; száraz időben öntözni kell. Friss fogyasztásra akkor szedik, amikor már a fejek csúcsa is kemény. Tipikusan rövid nappalos növény. A nálunk előforduló fajták a hosszú nappalok hatására általában fejképződés nélkül magszárba szöknek, ami ellen árnyékolásukkal védekezhetünk. Ázsiában vannak kifejezetten nyári termesztésre alkalmas fajták is. Erősen nitrogén- és a káliumigényes. Rövid, 60–80 napos tenyészideje alatt sok tápanyagot von ki a talajból. A legtöbb talajban megterem, de a mészhiányra és a nagy sótartalomra is nagyon érzékeny. A talaj pH-ját célszerű 6,5–7,5 között tartani, mivel a káposztagolyva könnyen megtámadja. Kártevői A legtöbb gondot a levéltetvek és a meztelen csigák okozzák. Tápértéke, felhasználása Háromszor annyi fehérjét tartalmaz, mint a fejes káposzta. Sok C-vitamin, ásványi só és karotin is van benne. Fehérjéje könnyen emészthető. Íze a fejes káposztáéra emlékeztet, de gyengébb, kevésbé karakteres. Felhasználhatjuk salátának, főzeléknek, de vastag húsos levélerezetét spárga módjára is elkészíthetjük. Eötvös Loránd Báró vásárosnaményi Eötvös Loránd Ágoston (külföldön gyakran: Roland Eötvös) (Buda, 1848. július 27. – Budapest, 1919. április 8.) magyar fizikus, politikus, akadémikus, egyetemi tanár, hegymászó. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1889-től 1905-ig, Magyarország kultuszminisztere 1894–1895-ben, a Matematikai és Fizikai Társulat alapító elnöke. Egyik legismertebb alkotása a nevét viselő torziós inga. Életrajz Eötvös Loránd Ágoston 1848-ban született Budán, a Svábhegyen, majd a krisztinavárosi római katolikus plébánián keresztelték meg. Édesapja báró Eötvös József író, politikus, vallás- és közoktatásügyi miniszter, édesanyja Rosty Ágnes (1825–1913) volt. Anyai nagyapja Rosty Albert (1779–1847) Békés vármegye alispánja, és nagyanyja ehrenbergi Eckstein Anna Franciska (1801–1843) volt. A Rosty családnak ez az ága révén, ősi Zala- és Vas vármegyei tehetős és befolyásos köznemesi családoknak a sarja volt, köztük a zalalövői Csapody, az osztopáni Perneszy, a csébi Pogány és az alsólendvai Bánffy családok találhatók. Eötvös Loránd keresztszülei nagynénje, barkóci Rosty Ilona és férje Trefort Ágoston voltak. Középiskoláit 1857-től a pesti piaristáknál, illetve magántanulóként végezte. Miután 1865-ben érettségizett, a pályaválasztás keresztútja elé került. Nevelésére Eötvös József Vécsey Tamást, a római jog neves művelőjét, később nemzetközi hírnévvel rendelkező professzorát kérte fel. Apja ösztönzésére beiratkozott ugyan a jogi fakultásra, de Petzval Ottónál matematikát is hallgatott, majd Krenner József vezetése mellett az ásvány- és kőzettannal ismerkedett, Than Károly laboratóriumában pedig kémiai oktatásban részesült. A természettudományok bűvkörében érdeklődése mindinkább polarizálódott, és lassan érlelődni kezdett lelkében a gondolat, hogy a párhuzamosan folytatott kétirányú képzés nem célravezető, végül is választania kellett a jogi, és a hajlamainak, érdeklődési körének jobban megfelelő természettudományi tanulmányok között. A végső döntésre csak a második év után, 1867-ben került sor, amikor a kiegyezés után apja újból elvállalta az 1848-as első felelős magyar kormányban már betöltött vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárcát. Ekkor Loránd beiratkozott a heidelbergi egyetemre, ahol akkoriban a természettudományok három világhírűvé vált tudósa, Kirchhoff, Helmholtz és Bunsen egy időben tanított. Eötvös Kirchhoff mind kísérleti, mind elméleti előadásait buzgón látogatta, Helmholtznál a hangtan és fénytan fiziológiai aspektusait tanulmányozta, Bunsen laboratóriumában pedig kémiai analíziseket végzett. 1870-ben summa cum laude, azaz színjeles eredménnyel doktorált. Erről apjának a következőket írta: „…E fokozatot nemigen osztogatják. Ebben a félévben kívülem még csak egy jelöltnek adatott, s kultuszminiszteri örömöd telhetik abban, hogy az is magyar volt… neve König Gyula, győri születésű matematikus.” Hazatérve, az egyetem laboratóriumában kísérletekbe kezdett, melyek a doktori fokozat megszerzésére végzett kutatások folytatásai voltak. Ezeket az eredményeket nyújtotta be 1871 márciusában magántanári képesítése iránti kérelmében a budapesti bölcsészeti karhoz. A kérelmet a Petzval Ottó, Jedlik Ányos és Than Károly professzorokból álló bizottság pozitívan értékelte és megkapta a magántanári kinevezést. A következő évben már rendes tanárnak, 1878-ban pedig, Jedlik Ányos nyugalomba vonulása után, a kísérleti fizikai tanszék vezetőjének nevezték ki, és megbízást kapott az elméleti és kísérleti fizikai tanszék összevonásával létrehozott Fizikai Intézet igazgatói teendőinek ellátására. 1873-ban, 25 évesen megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1883-ban pedig rendes tagjává. 1889 és 1905 között ő volt az Akadémia elnöke. Heidelbergből való hazatérése után elkezdődött közéleti szereplése is. Bekapcsolódott a Természettudományi Társulat munkájába. 1891-ben többedmagával megalapította a Mathematikai és Physikai Társulatot és Mathematikai és Physikai Lapok címen folyóiratot indít el. 1894. június 10. és 1895. január 15. között vallás- és közoktatási miniszter volt. 1905-ben lemondott akadémiai elnöki posztjáról, de tudományos tevékenységét az egyetemen a haláláig folytatta. Házassága és gyermekei 1875. július 28-án vette feleségül Marienbadon a szombathelyi születésű polgári származású Horvát Gizellát (1853–1919), Horvát Boldizsárnak, az Andrássy-kormány igazságügyi miniszterének, és Schenk Klárának (1824–1872) a lányát. Három leánygyermekük született, közülük kettő érte meg a felnőttkort. Egyikőjük sem ment férjhez. báró vásárosnaményi Eötvös Jolán ( 1877 – 1879 ) báró vásárosnaményi Eötvös Rolanda ( 1878 – 1952 ) báró vásárosnaményi Eötvös Ilona ( 1880 – 1945 ) Tudományos eredmények Eötvös-törvény (kapillaritás) Az 1870-es évek elejétől két évtizeden át a kapillaritás jelenségével foglalkozott. A felületi feszültség mérésére új módszert dolgozott ki, az Eötvös-féle reflexiós módszert. Elméleti úton felismerte a folyadékok különböző hőmérsékleten mért felületi feszültsége és molekulasúlya közötti összefüggést, ami az Eötvös-féle törvényként lett ismeretes. Eötvös-inga (torziós inga) A gravitáció felé az 1880-as években fordult az érdeklődése. A gravitációs tér térbeli változásának mérésére megszerkesztette világhírűvé vált torziós ingáját. Eötvös gravitációs méréseiben kétféle alakú torziós ingát használt: Az első alak: a torziós szálon függő vízszintes rúd mindkét végére platinasúly van erősítve, így a rúd végein elhelyezkedő tömegek egyenlő magasságban helyezkednek el (görbületi variométer). A görbületi variométer a Coulomb-mérleg pontosabbá és stabillá tett változata, amivel a nehézségi erő potenciáljának deriváltjait lehet meghatározni. Ebből levezethető a potenciál szintfelület görbülete. A második alak: a vízszintes rúd egyik végére ugyancsak platinasúly van erősítve, másik végén vékony szálra erősített platinahenger lóg alá, így a rúd végein levő tömegek különböző magasságban vannak, amivel a horizontális gradienseket is meg lehet határozni (horizontális variométer). A horizontális variométer – Eötvös fő műve – a tulajdonképpeni Eötvös-inga. Horizontális variométer, az első Eötvös-inga, 1891 májusában készült el. A műszer elve igen egyszerű, ha ugyanis a két tömegre ható vonzóerő nem teljesen egyenlő, egymástól nagyságban vagy irányban eltér, akkor a rúd a vízszintes síkban elfordul, és a felfüggesztő platina szál megcsavarodik. A megcsavart szál rugalmassága a rudat eredeti helyzetébe igyekszik visszafordítani. A rúd tehát ott fog megállni, ahol az egymással szemben működő kitérítő erő és rugalmas visszatérítő erő forgatónyomatéka egymással egyenlő. Műszeréről Eötvös maga a következőket mondja: Eötvös műszerei, a görbületi variométer és a horizontális variométer, 1890-ben a Magyar Optikai Művek elődjében, Süss Nándor finommechanikai műhelyében készültek. Az 1900-as párizsi világkiállításon bemutatott és díjat nyert egyszerű nehézségi variométer 1898-ban készült. Eötvös felismerte, hogy torziós ingája alkalmas a nehézségi gyorsulás helyi változásainak a mérésére is. Ezeket a változásokat a földfelszín alatti rétegek sűrűségváltozása okozza. A változások pontos mérése tehát alkalmas a föld belsejében elhelyezkedő ásványi anyagok felkutatására. Az első méréseket az egyetem laboratóriumában, majd a Gellért-hegy tövében és a Ság hegy peremén (1891), valamint szentlőrinci házának udvarában végezte. Munkatársaival méréseket folytattak a Fruska Gorán, a Titeli-fennsíkon, Újvidék, Verbász, Palánka, Szabadka, Versec, Zombor, Arad környékén, és még sok más helyen Erdélyben. A Balaton jegén is többször végeztek méréseket a Balaton bizottság vezetője, Lóczy Lajos támogatásával. A sima Balaton-felszín nagyon alkalmas volt a mérések szempontjából, mert nem kellett figyelembe venni a terepfelszín egyenetlenségeiből adódó terrén hatást. Ezeket számos további terepi mérés követte, amelyekkel az inga földtani kutatásban való hasznosíthatóságát vizsgálták. Végül a földmérők 1912-ben Hamburgban rendezett XVII. konferenciáján Eötvös elérkezettnek látta az időt, hogy a gyakorlati alkalmazás elveit megfogalmazza. Az első sikeres olajkutatási célú gyakorlati méréseket Egbell környékén, a Morvamezőn 1915-ben végezték – ezzel vette kezdetét a nyersanyagkutató geofizika, amelynek két évtizeden át uralkodó műszere Eötvös Loránd torziós ingája volt. Amerika leggazdagabb kőolajforrásait Eötvös-ingával tárták fel. Számos külföldi szakember járt Magyarországon Angliából, Hollandiából, Olaszországból, Honoluluból, Texasból, Németországból, Indiából, Venezuelából, Kanadából, hogy megismerkedjen az Eötvös-ingával folytatott mérési módszerrel. Magyar szakemberek végeztek méréseket Indiában, Perzsiában, Franciaországban, Olaszországban, Mexikóban. Magyarországon 65 Eötvös-ingát készítettek és adtak el külföldi megrendelésre. Mivel Eötvös nem szabadalmaztatta az ingát, így külföldön is több száz példányt gyártottak belőle és mindezek a magyar tudomány dicsőségét hirdetik szerte a világon. A terepi mérések meggyorsítása érdekében Eötvös következő műszerébe két, egymáshoz képest 180°-kal elfordított lengőt épített be. Ezzel az 1902-ben készült műszerrel végezte a tehetetlen és súlyos tömeg arányosságának kimutatását célzó híressé vált kísérleteit. A súlyos és tehetetlen tömeg ekvivalenciája A fizikában a tömeget kétféle módon definiálhatjuk, mint tehetetlen és mint gravitáló (súlyos) tömeget. Az, hogy a testnek tömege van, abban nyilvánul meg, hogy mozgási állapotának, sebességének megváltoztatására erő kell, mely arányos a test tömegével: az fejezi ki a tömeg tehetetlenségét. De hogy a testnek tömege van, az abban is megnyilvánul, hogy más testre gravitációs vonzást gyakorol. Newton törvénye szerint ez a vonzóerő arányos a tehetetlen tömeggel és független a test anyagi minőségétől. Ezt a jelenséget röviden a tehetetlen és súlyos tömeg arányosságának nevezik. Newton óta a tehetetlen és súlyos tömeg arányosságának-azonosságának kérdése, ill. mérése számos tudóst foglalkoztatott, és a XX. század elején még mindig fontos filozófiai kérdés volt. 1906-ban a Göttingeni Egyetem pályadíjat tűzött ki a tehetetlen és súlyos tömeg azonosságának kísérleti igazolására. A 21. század elejéről visszatekintve az erre vonatkozó mérések területén a legnagyobb „áttörést” az Eötvös-ingával végzett mérések hozták. Az 1880-as évek végén Eötvös mérései alapján már kijelenthető volt, hogy a kétféle tömeg 20 milliomod pontosságon belül azonos, és független az anyagi minőségtől. Eötvös 1890-es publikációjához képest ma már epizódnak, a hibahatár egy nagyságrenddel való csökkentésének tekinthető, hogy a göttingeni pályázatot Eötvös Loránd és munkatársai (Pekár Dezső és Fekete Jenő) nyerték el 1909-ben. (Azóta – lényegében azonos eszközökkel – ezt a mérési pontosságot „mindössze” 2 nagyságrenddel sikerült tovább javítani.) A Göttingeni Egyetem Bencke-díjának odaítélése – de elsősorban az 1890-es első publikáció – tehát bizonyítja Eötvös eredményeinek eredetiségét és elsőségét a tehetetlen és súlyos tömeg azonosságának kísérleti igazolásában, mely mindmáig a magyar kísérleti fizika csúcsteljesítménye. A pályamű publikálására az inga ipari alkalmazásával összefüggő számos sürgető ok, majd Eötvös halála miatt csak 1922-ben került sor. Ismeretes, hogy a tehetetlen és a súlyos tömeg ekvivalenciája Albert Einstein (1907 és 1916 között publikált) általános relativitáselméletének egyik kiindulópontja. Einstein sokáig nem tudott Eötvös mérési eredményeiről, és az ekvivalencia elvét „ösztönösen” mondta ki 1907-ben. Eötvös kísérleteire Wilhelm Wien hívta fel Einstein figyelmét 1912-ben. Így érthető, hogy az intuícióját valójában igazoló (1890-es!) Eötvös-féle kísérleti eredményekre az első – komoly méltatásnak is tekinthető – hivatkozása csak egy 1913-as, Marcel Grossmannal írt cikkének bevezetőjében található. Eötvös-effektus Az Eötvös-effektus lényege, hogy a föld felszínén kelet és nyugat felé mozgó vonatkoztatási rendszerekben (pl. járműveken, hajón) látszólag eltérő gravitációs térerő mérhető. Mivel a Föld nyugatról kelet felé forog, egy, a Föld felszínén kelet felé mozgó testre nagyobb centrifugális erő hat, mint egy nyugat felé haladóra. Következésképpen egy kelet felé mozgó test súlya csökken, a nyugat felé mozgóé pedig növekszik. Miniszterként 1894 júniusában kinevezik vallás- és közoktatásügyi miniszternek. Minisztersége alatt, amely mindössze hét hónapig tartott, négyszáz új népiskolát hozott létre, és mindvégig szívén viselte a tanítók sorsát, ami abban nyilvánult meg, hogy nagymértékben emelte a tanítók jutalmazására szánt összeget. A nemzetiségi kérdésről a következőképpen nyilatkozott: „Ezt nem lehet rendeletekkel megoldani, ehhez tapintat, megértés, a más fájdalmába való beleérzés szükséges.” Ez a beszéd igen jó hatással volt a nemzetiségekre. A tanárképzés megjavítása végett megalapította a párizsi École Normale Supérieure mintájára 1895-ben a Báró Eötvös József Collegiumot, melyben a szegény sorsú, tehetséges fiatalok ingyenes elhelyezést kaptak. A kollégiumban a tanárjelöltek kiváló szaktanárok vezetésével magas színvonalú tudományos képzésben részesültek. A kollégiumból fél évszázados fennállása alatt olyan nemzetközi téren is elismert egyének kerültek ki, mint Kodály Zoltán, Szekfű Gyula, Zemplén Géza, Szegő Gábor, Bay Zoltán és Kosáry Domokos, hogy csak néhányat említsünk. Elismerései 1913-ban a Magyar Tudományos Akadémia a Nobel-bizottság elé terjeszti munkásságát (a Nobel-bizottság választása azonban Heike Kamerlingh Onnes holland fizikusra, a szupravezetés felfedezőjére esett) A berlini Porosz Királyi Tudományos Akadémia kültagjává választja A krakkói Jagelló Egyetem díszdoktorává avatja Az oslói Norvég Királyi Friedrick Egyetem díszdoktorává avatja Megkapja a Francia Köztársaság Becsületrendje kitüntetést (Legion d'Honneur) Megkapta a szerb király Szent Száva érdemrendet A magyar Ferenc József -rendet A Pro Litteris et Artis osztrák-magyar érdemrendet is 1920-ban az ő nevét vette fel a Geofizikai Intézet Az ő nevét viseli a Geofizikai Intézet 1957-ben alapított Eötvös Loránd emlékérme 1950-ben róla nevezték el a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemet A Mathematikai és Physikai Társulat kettéválása után a fizikai részleg mint Eötvös Loránd Fizikai Társulat működik Az ő nevének jegyében rendezik meg a középiskolások fizikai tanulóversenyét. Krenner József egy Macedóniában talált tallium -, arzén - és kéntartalmú ásványt Eötvös Loránd tiszteletére loránditnak nevezett el A Tanácsköztársaság saját halottjának tekintette, és a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravataloztatta fel Párizsban a Szellemi Együttműködés Nemzetközi Szövetsége, mely Marie Curie -vel és Albert Einsteinnel az élén alakult meg, szintén megemlékezett az elhunyt Eötvös Lorándról és Einstein ezekkel a szavakkal jelentette be a hírt: " A fizika egyik fejedelme halt meg! ". Születésének századik évfordulóján a londoni Science Museumban Eötvös-emlékkiállítást rendeztek "Hungary's Greatest Man of Science" címmel A Nemzetközi Csillagászati Unió 1970-ben a Hold túlsó oldalán feltérképezett alakzatok és kráterek között nyolcat neves magyar tudósokról nevezett el, az egyiket Eötvös Lorándról. A hegymászó sportéletben betöltött szerepének emlékét őrzi a róla elnevezett dobogó-kői báró Eötvös Loránd menedékház , amely elsőként nyílt meg az országban. Eötvös hegymászó pályafutását Bucsek Henrik dolgozta fel. Nevét a 12301 Eotvos rendszámú kisbolygó őrzi, amelyet E. W. Elst csillagász fedezett fel 1991. szeptember 4-én. Ísis Valverde Ísis Valverde (Aiuruoca, 1987. február 17. –) brazil színész és televíziós színész. Ő játszotta a Ti Ti Ti című szappanopera címszerepét, főleg televíziós filmekben szerepel. Pterodaustro A Pterodaustro a hüllők (Reptilia vagy Sauropsida) osztályának a pteroszauruszok (Pterosauria) rendjébe, ezen belül a Pterodactyloidea alrendjébe és a Ctenochasmatidae családjába tartozó nem. Tudnivalók A Pterodaustro egy kréta kori pteroszauruszfaj, amely Dél-Amerika területén élt, 105 millió évvel ezelőtt. A Pterodaustro szárnyfesztávolsága 2,5 méter volt. Szájában 1000 hosszú és keskeny kefeszerű fog ült, amelyeket szűrőnek használt, úgy táplálkozva, mint a mai flamingók. A sok kefeszerű fogával fogta meg a kis rákokat, a planktont, az algákat és más apró, vízi élőlényt. Az állat kétféleképpen vadászhatott: sekély vízben állt és végig kutatta a vizet az állatok után, vagy a vízfelszín fölött repült, kikapva a „szűrő” elé került állatokat. Miután a zsákmány a szájába került, a Pterodaustro a felső állcsontján (maxilla) található gömbölyű fogaival morzsolta szét. Mint a flamingóknak, a Pterodaustronak is lehetett rózsaszínű árnyalata, tápláléka miatt. Ezért gyakran „flamingó pteroszaurusznak” nevezik. Felfedezése Az állatot José Bonaparte fedezte fel, 1970-ben, a Lagarcito Formationban. A lelőhely a patagóniai San Luis tartományban, Argentínában található. Pterodaustro-maradványokat Chilében is találtak. Rendszerezés A nembe az alábbi fajok tartoznak: Pterodaustro guinazui ( típusfaj ) Pterodaustro sp. Jegyzetek Mark P. Witton (2013), Pterosaurs: Natural History, Evolution, Anatomy Forrás Answers.com Oszlop (Ausztria) Oszlop (németül Oslip, horvátul Uzlop) község Ausztriában, Burgenland tartományban, a Kismartoni járásban. Fekvése Kismartontól 11 km-re keletre fekszik. Alsó- és Felsőoszlopból egyesítették. Nevének eredete Neve a szláv zaslop (= zúgó mögötti hely, itt vízimalom zúgójára vonatkozhatott) szóból származik. Története A kőkorszaktól a római korig folyamatosan lakott település. Árvízvédelmi munkálatok közben a kotrógép egy az i. e. 5800 és 5500 között lakott település alapjaira bukkant. A falutól északra az Eszterházy család szőlőskertjében található vadaspark területén az i. e. 6. évezredben élt vonaldíszes kultúra népének tárgyai kerültek elő. A leletek alapján a település egészen a népvándorlás koráig, a 6. századig lakott volt. a településmaradványok közelében megtalálták a hozzá tartozó temető maradványait is. A római korban itt vezetett át a nevezetes borostyánkő út. A Burgenlandi Tartományi Múzeumban látható egy itt talált római mérfölkő. Az oszlopi kőbánya is használatban volt már a római időkben. Területén egykori vaslelőhely is volt. A mai települést 1300-ban "Zazlup" néven említik először. Az okiratból kitűnik, hogy ekkor két Oszlop ("duo Zazlup") létezett, tehát a falu Alsó- és Felsőoszlopból állt. Felsőoszlop a mai malom, a minoriták egykori malma környékén, a régi vár közelében, a Ruszti dombvonulat lejtőjén állt. Alsóoszlop a plébániatemplom környékén állt egyházi tulajdonú falu volt. A két települést később a falu mai főutcája összekötötte. Oszlop régi temploma 1310-ben már állt, a mai templom legrégibb része pedig 1313-ban épült. Oszlopnak egykor vára is volt, amely a zaszlopi Trockman családé, 1377-ben Szentgyörgyi Tamásé, 1393-tól a Kanizsaiaké, valószínűleg 1430 körül rombolták le, 1486-ban már romokban állt, helye nem ismert. Egy 1515-ös úrbéri jegyzék szerint a település egy része a kismartoni uradalomhoz tartozott. 1529-ben és 1532-ben a falut török elpusztította, utána horvátokkal telepítették be, bár a korabeli források szerint már 1527-ben a török elől menekülő horvátok érkeztek ide. 1569-ben, amikor a betelepülés befejeződött az itt élő 67 családból 61 horvát volt. 1605-ben a császárhoz hű települést Bocskai hajdúi dúlták fel, felgyújtották és kirabolták. A 17. századtól a falu az Esterházy család birtoka volt. 1683-ban utolsó bécsi hadjárata során a török újra elpusztította, lakói részben megölte, részben elhurcolta. Újabb szenvedést okozott Oszlopnak a kuruc hadak 1705 és 1709 közötti dúlása. 1713-ban súlyos pestisjárvány sújtotta, mely számos áldozatot követelt. A 19. század közepétől az ország más részeihez hasonlóan itt is gazdasági fellendülés következett. Vályi András szerint " OSZLOP. Horvát falu Sopron Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Sopronhoz 2 mértföldnyire, határja terem leg inkább búzát, rozsot, árpát, zabot, pohánkát, jó szőlő hegye van, fája nints." Fényes Elek szerint " Oszlop, horvát falu, Sopron vmegyében, a Vulka mellett, közel a Fertőhöz, 980 kath. lak., s paroch. templommal. Földei rónán feküsznek és termékenyek. F. u. h. Eszterházy." 1910-ben 1288, többségben horvát lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Kismartoni járásához tartozott. 1921-ben a trianoni és saint germaini békeszerződések értelmében Ausztria része lett. Mindkét világháború számos halálos áldozatot követelt az itt lakóktól. 1945-ben sokat szenvedett a heves harcoktól is. A német tüzérség fehéregyházi és sérci állásaiból intenzíven lőtte az oszlop térségében előretörő szovjet csapatokat. Ennek következtében számos ház megrongálódott. Sok szenvedést hoztak a megszálló szovjet erők gátlástalan túlkapásai is, ez az állapot 1946-ig tartott. A háború után megindult a házak újjáépítése, az utcák kiépítése, a csatornázás. Iskola és ravatalozó épült. 1984-ben a Ruszti-dombvonulat aljában árvízvédelmi munkák kezdődtek, ugyanebben az évben felépült a kultúrház is. Később új épületet kapott a községi hivatal és a tűzoltóság is. 2001-ben 1323 lakosa volt, ebből 545 német, 19 magyar, 733 horvát, 5 szlovák, 4 cseh, 17 egyéb nemzetiségű. Nevezetességei A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma 14. századi eredetű, a 17. században átalakították, ekkor épült a tornya is. Belső díszítése 1892 -ből való. A templom előtti Madonna-oszlop 1688 -ban készült. Molunat (Konavle) Molunat falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Konavle községhez tartozik. Fekvése A Dubrovnik városától légvonalban 35, közúton 42 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 22, közúton 27 km-re délkeletre, az azonos nevű félszigeten fekszik. Főbb település részei Donji és Gornji Molunat. Története Molunat neve a görög „molosz” főnévből származik, mely kikötőt jelent. A település határában található halomsírok tanúsága szerint területe már ősidők óta lakott. Első ismert lakói az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből rakott halomsírokba temetkeztek. A rómaiak az i. e. 2. században győzték le az illíreket és Epidaurum központtal e területet is a birodalomhoz csatolták. A római korból származnak a határában található villagazdaság, ciszterna és egyéb épületek maradványai. A római hatalmat a népvándorlás vihara rengette meg. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb az északnyugatra fekvő Župára, majd Raguzába menekült. Területe a 9. és 11. század között Travunja része volt, mely Dél-Dalmácián kívül magában foglalta a mai Hercegovina keleti részét és Montenegró kis részét is. Travunja sokáig a szerb, a zétai és bosnyák uralkodók függőségébe tartozó terület volt. A Raguzai Köztársaság Konavle keleti részével együtt 1419-ben vásárolta meg bosnyák urától Sandalj Hranićtól. A mai Molunatot a 15. században alapították a járványok által fertőzött lakosság elkülönítésére és itt kötöttek ki a fertőzött területekről érkező hajók is. A középkorban tehát elsősorban karanténként szolgált. A raguzai hatóságok ennek érdekében 1468 és 1471 között falakkal vették körül, melyek veszély esetén egyúttal védelmül is szolgáltak. A raguzai területek peremén elhelyezkedő település ugyanis gyakran volt kitéve a kalózok támadásainak. A helyi nép körében ma is él a történet a négy kislányról akiket a falu melletti tóban végzett ruhamosás közben raboltak el a kalózok. Közülük háromról sohasem érkezett hír, de a negyedik előkerült és gazdagon támogatta a családját. A falak elkészülte után az általuk közrefogott területet felparcellázták és telkekre osztották fel, hogy ott az ott élők házakat építhessenek. Az 1806-ban a Konavléra rátörő orosz és montenegrói sereg a település házait is kifosztotta, közülük sokat fel is gyújtottak. A Veliki Molunat-öbölben 1958-ban hajóroncsokat találtak fegyverekkel és más egyéb tárgyakkal. Ma a dubrovniki Pomorski múzeumban őrzik őket. A roncsok valószínűleg egy orosz hajónak a maradványai, mely a francia flotta elöli visszavonulás közben süllyedt el még 1803-ban. A köztársaság bukása után 1808-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1890-ben 38, 1910-ben 52 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg, valamint szerb és montenegrói szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság nagy része a jól védhető Dubrovnikba menekült és csak 1992 októberének végén térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. A településnek 2011-ben 212 lakosa volt. Lakói főként turizmussal, halászattal és mezőgazdasággal foglalkoztak. Népesség (1857 és 1880 között, valamint 1921-ben és 1931-ben lakosságát Đurinićihez számították.) Nevezetességei A Keresztelő Szent János templomot 1889 -ben építették. 2000-ben átépítették és bővítették. Mirinei Szent Miklós templom a Mali Molunat-öböl felett. Római épületmaradványok a Veliki Molunat-öböl közelében Római villa rustica és ciszterna maradványai Gornji Molunaton Bronz ágyú Donji Molunaton Víz alatti régészeti lelőhely a Veliki Molunat-öbölben. A Molunat előtt 1 km-re fekvő kis Molunat-sziget a búvárok kedvelt merülőhelye. Ókori halomsírok M270 MLRS Az M270 MLRS (feloldva Multiple Launch Rocket System, magyarul „rakéta-sorozatvető rendszer”) rakétatüzérségi eszköz, melyet az amerikai hadsereg számára fejlesztettek ki, ahol az első egységek 1983. március végén álltak szolgálatba. A rendszert széleskörűen alkalmazzák és Európa szerte gyártották a NATO tagállamok: összesen 1300 darabot 23 év alatt, több mint 700 000 rakétával együtt. A rendszert bevetették az öbölháborúban, ahol a gyakorlatban jól használható és hatásos eszköznek bizonyult. A MLRS gyártása 2003-ban fejeződött be, az utolsó tételt Egyiptom hadseregének szállították le. Célja és rendeltetése, ahogy a többi nehéz-sorozatvető esetében is (pl. BM–30 Szmercs), a nagy hatású tűzcsapásmérés és a nagy kiterjedésű aknamezők gyors telepítése az ellenség harcászati mélységében. Részletes leírás Rendszerbe állítás: 1983 ( US Army , az első teljes zászlóalj – 27. tábori tüzérezred 4. zászlóalja, 4th Bn, 27th FA – 1985 telén kezdte a kiképzést), Első harci bevetés: 1991., Öbölháború , Legénység: 3 fő, Tömeg (harci): 24 756 kg Hossz: 7,06 m Szélesség: 2,9 m Magasság: 2,59 m Magasság (teljesen felemelt vetőcső-konténerrel): m Sebesség (úton): 64 km/h Hatótávolság: 480 km Újratöltés: 8 perc Meghajtás: Turbo-feltöltéses V8 Cummins VTA903 dízel-motor Átlagos egység-költség: 2 300 000 USA $ MLRS rakéták és lövedékek Az M270 rakétavető rendszer képes az összes MFOM (MLRS Family of Munition, azaz „MLRS lövedékcsalád”) indítására, melyeket a különböző gyártóországok fejlesztettek ki: Amerikai Egyesült Államok M26 – DPICM-rakéta ( Dual-Purpose Improved Conventional Munition , azaz „kettős célú javított hagyományos töltény” ) 644 darab M77 típusú résztöltettel, 23 km-os hatótávolsággal. M26A1 – Megnövelt hatótávolságú rakéta (Extended Range Rocket, ERR) , 45 km-es hatótávolsággal és M85 résztöltetekkel. M26A2 – M26A1 M77 résztöltetekkel. M27 – Gyakorló változat, tehetetlenségi (ballisztikus) rávezetéssel. M28 – Gyakorló változat. M26 három ballaszt és három füstképző konténerrel a résztöltetek helyén. M28A1 – Csökkentett hatótávolságú gyakorló rakéta (Reduced Range Practice Rocket, RRPR) töltetlen orr-résszel. Hatótávolság 9 km-re csökkentve. XM29 – Rakéta irányított rávezetésű és páncélromboló (Sense and Destroy Armor, SADARM) résztöltettel. Nem rendszeresített. M30 – Irányított MRLS (GMRLS). Precíziós rávezetésű rakéta, 60–100 km-es hatótávolsággal, 404 darab M85 résztöltettel. Elő-sorozatgyártásban. XM31 – Az M30 rakéta nagy rombolóerejű töltettel. XM135 – Bináris vegyi harcanyaggal szerelt ( VX ). Nem rendszeresített. MGM–140A – Harcászati támadó rakétarendszer (Army Tactical Missile System, ATACMS) . Irányított lövedék, különböző robbanófejekkel. Egyesült Királyság, Franciaország, Németország AT2 – SCATMIN rakéta ( Scatterable Mine , azaz aknaszóró ) 28 harckocsiaknával és 38 km-es hatótávolsággal. Rakéták részletes leírása Űrméret: 227 mm (8.94 in) Hossz: 3,94 m (12.93 ft) Meghajtás: Folyékony rakéta-hajtóanyag M26 Tömeg: 306 kg Hatótávolság: 32 km (20 mérföld) Robbanófej: 644 M77 DPICM töltet M26A1/A2 Tömeg: 296 kg Hatótávolság: 45 km (28 mérföld) Robbanófej: M26A1 – 518 db M85 DPICM-résztöltet M26A2 – 518 db M77 DPICM-résztöltet M30/XM31 Hatótávolság: over 45 km (28 mérföld) Rávezetés: GPS/INS Robbanófej: M30 – 404 db M85 DPICM-résztöltet XM31 – 90 kg HE AT2 SCATMIN Tömeg: 254.46 kg Hatótávolság: 39 km PARS SAGE-227 F Tömeg: 300 kg/160 kg Hatótávolság: 70 km Alkalmazók Bahrein hadereje Dánia hadserege Finnország hadereje Franciaország hadereje Egyiptom hadereje Németország hadereje Görögország hadereje Izrael hadereje Olaszország hadereje Japán Önvédelmi Haderő Norvégia hadereje Szaúd-Arábia hadereje Dél-Korea hadereje Törökország hadereje Brit haderő Az Amerikai Egyesült Államok hadereje 4558 Janesick A 4558 Janesick (ideiglenes jelöléssel 1988 NF) egy marsközeli kisbolygó. Alain Maury, Jean Mueller fedezte fel 1988. július 12-én. Grallaria varia A Grallaria varia a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászpittafélék (Grallariidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Argentína, Brazília, Francia Guyana, Guyana, Paraguay, Peru, Suriname és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi erdők. Állandó, nem vonuló faj. Alfajai Grallaria varia cinereiceps Hellmayr, 1903 Grallaria varia distincta Todd, 1927 Grallaria varia imperator Lafresnaye, 1842 Grallaria varia intercedens Berlepsch & Leverkuhn, 1890 Grallaria varia varia (Boddaert, 1783) Megjelenése Átlagos 18–20,5 centiméter, a hím testtömege 90–121 gramm, a tojó 122-126 gramm. Hivatkozások A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2015. július 31.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2015. július 31.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. BirdLife International. (Hozzáférés: 2012. október 21.) Handbook of the Birds of the World. (Hozzáférés: 2015. július 31.) Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2015. július 31.) (angolul) Castelbottaccio Castelbottaccio község (comune) Olaszország Molise régiójában, Campobasso megyében. Fekvése A megye központi részén fekszik. Határai: Civitacampomarano, Lucito, Lupara és Morrone del Sannio. Története Egyes vélemények szerint az Itália partjai mentén portyázó szaracénok alapították valamikor a 9-11. században. A normannok uralkodása idején a Molisei Grófság része lett. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Palazzo Baronale dei Cardone Santa Maria delle Grazie-templom Santa Giusta-templom San Rocco-templom San Oto-kápolna Stazione di Rocca di Fondi Stazione di Rocca di Fondi vasútállomás Olaszországban, Antrodoco településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Terni–Sulmona-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Rocca di Corno Stazione di Antrodoco Centro Palgok állomás Palgok (Balgok) állomás a szöuli metróhoz kapcsolódó idzsongbu (iijeongbu)i U vonal állomása. Aventics Az Aventics a pneumatikai komponensek és rendszerek, valamint az egyedi alkalmazások egyik piacvezető gyártója. AVENTICS csoport A pneumatikai szakemberek az ipari automatizálás területére kínálnak termékeket és szolgáltatásokat, középpontba helyezve a haszongépjárművek, valamint az élelmiszeripari és vasúti járművek, az orvostudomány, az energetikai és a hajózási technológia területét. Az elektronika integrációjának, a korszerű anyagok felhasználásának és az olyan tendenciákra való összpontosításnak köszönhetően, mint a gépbiztonság és az Ipar 4.0, az AVENTICS a felhasználóbarát, intelligens megoldások úttörőjének számít. Az AVENTICS több mint 150 éves pneumatikai tapasztalattal rendelkezik. A németországi (Laatzen), a franciaországi (Bonneville), a magyarországi (Eger), az egyesült államokbeli (Lexington) és a kínai (Csangcsou) gyártási telephelyek mellett az AVENTICS több mint 90 országban van jelen. Az AVENTICS csoport többféle tanúsítással is rendelkezik, mint pl. ISO 9001 és ISO/TS 16949 szerinti minőségbiztosítás, ISO 50001 szerinti energiagazdálkodási és ISO 14001 szerinti környezetközpontú irányítási tanúsítvány. AVENTICS Hungary Kft. Története Az AVENTICS Hungary Kft. egri üzeme 2017-ben ünnepelte a pneumatika gyártás indulásának 50. évfordulóját: 1967-ben kötötte meg jogelődje, az egri Finomszerelvénygyár a svéd Mecman céggel, azt a nemzetközi szerződést, amely hosszú távon megalapozta iparág jelenlétét Magyarországon, azon belül Egerben. Ezt követően számos tulajdonosváltáson ment át a cég: Finomszerelvénygyár Eger (1967–1990) Mecman Eger Kft. – Rexroth Mecman Kft. - Mannesman Rexroth Kft. (1990–2000) Bosch Rexroth Pneumatika Kft. (2001–2004) Aventics Hungary Kft. (2014–) A gyárról Az AVENTICS egri üzeme a cégcsoport legnagyobb gyáraként, több mint 20 ezer féle terméket kínál partnereinek. Pneumatikus, tehát sűrített levegővel működtetett hengerek és szelepek készülnek a gyárban, sokféle méretben és kivitelben. A termékek főként ipari gépépítő vállalkozások vásárolják, bonyolult gyártó- és szerelősorokba építik be számos iparágban, mint az autóipar, nyomdatechnika, csomagolástechnika, élelmiszeripar, hajózási rendszerek és vezérlések, szállítási rendszerek, fémmegmunkálás és textilipar. A gyár járműipari jelenléte is egyre erősödik; a vasút és a hajózás mellett a haszongépjármű ipar számára is szállít pneumatikus egységeket, többek között a Volvónak, MAN-nak, Renaultnak, Scania, Daimlernek és az IVECO-nak is. A termékek megbízhatóan működnek folyamatos igénybevétel, és akár extrém körülmények között is – így egészen különleges helyzetekben is alkalmazzák őket. Egerben fejlesztették ki például azt a speciális, víz alatt működő pneumatika hengert, amit az Athéni Olimpai Játékokon a kajakok indításánál alkalmaztak. A budapesti Nemzeti Színház mozgó színpadának pneumatikus rendszerei is a gyár termékei, de szállított már komponenseket a Csalagúthoz és a McLaren F1-es csapatának is. Emerson és Aventics 2018. július 17-én az Emerson bejelentette, hogy befejezte az Aventics felvásárlását, amely a gép- és gyárautomatizálási alkalmazásoknál használt intelligens pneumatika technológia egyik piacvezető gyártója. Az akvizíciónak köszönhetően az Emerson jelentős mértékben kiterjeszti hatókörét a 13 milliárd dolláros, bővülő fluidtechnikai piacon, és megszilárdítja az Emerson automatizálási technológiájának jelnlétét Európában. Az Aventics kiválóan kiegészíti az Emerson kompetenciáját és megoldásait a kulcsfontosságú egyedi és hibrid automtizálási piacon, így hozva létre az egyik legszleskörűbb fluidtechnikai és pneumatikai eszközportfóliót, amely magába foglalja az érzékelők és felügyeleti rendszerek kompetenciáját, annak érdekében, hogy növelje a rendelkezésre állási időt és a hatékonyságot, emelje a biztonságtechnológiai szintet és optimalizálja az energia felhasználást. Kapcsolódó programok Nemzetközi Aventics Pneumobil Verseny Szoros kapcsolat (műszaki) felsőoktatási intézményekkel Gjallarhorn Gjallarhorn (Böhömkürt, harsány kürt), Heimdall kürtje a skandináv mitológiában. Heimdall a Bifröszt hídnál örködik és veszély esetén belefúj a kürtjébe. Amikor utoljára megfújja, az a Ragnarök kezdetét jelzi. Ezen utolsó kürtmegfújást így említik az Eddában, A völva jövendölésé-ben: Tandori Dezső fordítása a kürtöt Visszhang Kürtnek nevezi. Nelson Luís Kerchner Nelson Luís Kerchner (São Paulo, 1962. december 31. –) brazil válogatott labdarúgó. A brazil válogatott tagjaként részt vett az 1987-es Copa Americán. Kendzsucu A kendzsucu (�� „kardtechnikák”) a japán kardvívás régi művészete. Közvetlenül a modern kendó ősének tekinthető. Fő különbség az edzés módszerében, eszközeiben és céljában található. A kendzsucu magában foglalja a tényleges, élet-halál jellegű vívást, és az erre való felkészülést is. A kendzsucut, pontosabban annak kötött formagyakorlatait, általában fakardokkal, ritkában éles acélkarddal, vagy bambusz sinai-val gyakorolták. A kendzsucu célja a tényleges, gyakorlatban használható vívótudás, és az azon keresztüli szellemi fejlődés elérése. Bár az előbbi szükségszerűsége, és a modern korban való használhatósága megkérdőjelezhető, a kendzsucutól azonban mégis elválaszthatatlan. Történet Japánban a harcászat és a harci technikák oktatásának kezdetét a X. századra teszik a kutatók. A kardvívás – japánul kendzsucu – szervezett oktatása is ekkor jelent meg először. Elsősorban a katonák kasztjának tagjai kezdtek el foglalkozni vele, hiszen a leghatásosabb támadások és védekezések ismerete életük megmentését jelentette egy csatamezőn lezajlott összecsapásban. Ekkoriban még nem beszélhetünk kendzsucu-iskolákról és stílusokról, az összes, harctéri művészetet nagy közös edzőközpontokban gyakorolták, a földesurak birtokain. Ezt a képzpési módot, illetve az ekkor formálódó szamuráj szellemiséget (a későbbi Busidót) nevezték Kjuba no micsinek, azaz az "Íj és Ló útjának". Később, ahogy kialakult a harctéri fegyverhasználat mellett a hétköznapi, "civil" fegyverviselés szokásjoga, kialakultak a speciálisan vívással foglalkozó iskolák is. A gyakorlásokat a legjobb kardvívók vezették, akik saját „titkos” stílusukat, vagy iskoláikat egy arra jellemző névvel illették. Ezek vagy az illető harcos nevét, egy családhoz tartozását, egy régebbi stílus nevének továbbvitelét, vagy vallási kötődést mutattak. A japán kardvívás négy, úgynevezett tradicionális alapokon álló iskolára épült: Tensin Sóden Sintó-rjú Kendzsucu Csúdzsó-rjú Kendzsucu Kage-rjú Kendzsucu Nen-rjú Kendzsucu A kardművészeteket általában két nagy területre osztják: az egyik a Szen-ha Kendzsucu, a karddal való alapvető kiképzésen alapszik, a másik pedig a Rju-ha Kendzsucu, ami a harcvezetés és a katonai stratégia magas magas szintű elsajátítását foglalja magában. A kard egyre többször a japán harcos szimbólumaként jelent meg, és elkezdődött a harcág mestereinek kitanítása, akik túl a harci formákon, ellenfelek ellen is kiálltak. A kendzsucu-iskolákat az eltérő állások és tartások (kamae) különböztették meg egymástól, miközben a rjú mesterei egyre több technikát és taktikát találtak föl. Oktatása A kendzsucu gyakorlása során kezdetben vagy igazi kardot (kent), vagy pedig fából készült gyakorlókardot (bokutót) alkalmaztak. A Maniva Nen rjú és a Sinkage rjú edzésein fukuro sinait alkalmaztak, a sérülések elkerülése érdekében. A Dzsikisin Kage-rju Kendzsucu az első rjúk egyike volt, amiben 1711 körül a sinaival való gyakorlást mint kötelező tréningmódszert vezették be. Egyik mestere, Jamada Heizaemon először kezdett kísérletezni egy védőöltözettel (bógu), ami a fejet és az alkart fedte. Követői összekötötték ezt a védőfelszerelést a sinai-geikóval, a Dzsikisin Kage-rjúban. Ez az edzésmód jelenti a mai kendó alapját. A kendzsucuban kiemelt szerepe van a formagyakorlatoknak. Ezek nem csupán betanult, "üres" formák, hanem olyan gyakorlatok, mondhatni "mozgó tankönyvek", melyek magukban hordozzák az adott stílus tudásanyagát. A formagyakorlatok, japánul katák, olyan összetett mozdulatsorok, melyek változatos harci helyzeteket imitálva avatják be a gyakorlót a stílus technikáiba és szellemiségébe. A legtöbb kendzsucu iskolában különböző katák szolgálnak az alapok, vagy is a kihon betanítására (állások, lépés, támadások és védések, távolság érzékelés), illetve külön, magasabb szintű gyakorlatok a tényleges harci technikák elsajátítására, amik egyszerűen nem működnek a kihon-katák pontos ismerete nélkül. A régi időkben, vagy is még a kendó kialakulása előtt, az iskolák mindössze néhány formagyakorlattal rendelkeztek, az edzések ezek vég nélküli ismétléséből álltak. Ahogy a tanítvány haladt előre, a folytonos és állandó ismétlést meg-meg szakították küzdelmek, általában a mesterrel, vagy valamely magasabb szintű tanítvánnyal, melyekből a mester leszűrte tanítványa felkészültségét. Idővel, amikor a stílus katáit a tanítvány teljesen és tökéletesen elsajátította, akkor a mester egy vizsgával (melyben fontos szerepe volt a küzdelemnek is) próbára tette a tanítványt, majd kiállított számára egy szintjének és tudásának megfelelő diplomát. Ahogy azonban kialakult a kendóban is jól ismert védőfelszerelés, a kendzsucu oktatása is némiképp átalakult. A 19. századra a katák gyakorlása jól elkülönült a szabad küzdelemtől, s előbbi már csak a kezdőbb szintű tanítványok feladata volt, míg a szabad küzdelmet csak a magasabb, haladó szintű tanítványok űzték. Ez az alábbi módon nézhetett ki: a kezdő gyakorolók tanulták a klasszikus katákat, a haladóbbak már bóguban gyakorolták ugyan ezeket, amikor is teljes erővel kellett végrehajtaniuk a technikákat. Ennek legmagasabb szintje volt az, amikor a szemben álló tanítványok már a tanult technikákat egyre kötetlenebbül alkalmazhatták. Ez azt jelenti, hogy meghatározott támadásra kellett valamilyen szabadon választható, de korábban tanult megoldással válaszolniuk. A tanítványság legmagasabb szintje az volt, amikor már mind a támadások, mind a védekezések és ellentámadások is teljesen szabadon választottak és végrehajtottak voltak, vagy is elérkeztünk a tényleges szabad küzdelemhez. Modern oktatás A kendó 19. századi kialakulása és a modernizálódó Japánban való egyre gyorsabb térnyerése (a modern idők kihívásaival karöltve), fokozatosan háttérbe szorították a kendzsucut. Az Edo-kor végének mint egy 5-700 kendzsucu iskolája az 1940-es évekre 20-30 darabra csökkent. A háborús vereség, és a harci művészetek (átmeneti) betiltása tovább gyengítette ezt a fajta művészetet, s mára csupán néhány ősi iskola maradt fenn. Ennek a tendenciának megfelelően alakult a kendzsucu oktatási irányvonala is az egyes iskolákban. A cél az iskolák túlélése lett, a küzdelmek teljesen háttérbe szorultak. A legtöbb kendzsucu iskolában szinte csak is a formagyakorlatokat (mint az adott iskolák "lényegét", "magját") gyakorolták, a szabad küzdelmet, hogy az ne veszélyeztesse az eredeti tanítások fennmaradását, teljesen kivették a tananyagból. Ugyanakkor elkezdtek egyes formagyakorlatok az adott stílusokon kívül is terjedni, sok karate, aikido vagy kendó edzésen látni kendzsucu iskolák egy-egy gyakorlatát. Ez az "irány" egészen a mai napig tart, bár egyes mesterek már elkezdték felismerni ennek hibáit is. Mivel a gyakorlatok csupán felkészítettek a tényleges küzdelemre, annak nem-gyakorlása pont a formák egyik fontos elemét vette ki, s alakította át a gyakorlatokat üres "bábbá". Ezek után, néhány éve kezdték el egyes iskolákban újra bevezetni a boguban való gyakorlást, méghozzá a 19. századi metódus szerint. Ezzel újra "tartalommal", "élettel" telt meg a kendzsucu. Emellett a kendzsucuban is áttértek a kjú és dan fokozatok szerinti rendszerre, mellyel valamelyest egységesítették az iskolákat, s az egyes iskolák mesterei és gyakorlói számára felmérhetővé váltak egymás képességei - szemben a korábbi rendszerrel, ahol minden iskola magának állapította meg a fokozatait. Kendzsucu-stílusok hazánkban Katori Sinto-rju (tradicionális) Dzsikisin Kage-rju Kendzsucu (tradicionális) Hjoho niten icsi rju (tradicionális) Sicsi no Hosi Kendzsucu rju (modern) Forrás kenjutsu.hu (a szerkesztők engedélyével) Bolgár női labdarúgó-válogatott A bolgár női labdarúgó-válogatott képviseli Bulgáriát a nemzetközi női labdarúgó eseményeken. A csapatot a Bolgár labdarúgó-szövetség szervezi és irányítja. A bolgár női-válogatott szövetségi kapitánya Emil Atanaszov. A bolgár női nemzeti csapat még egyszer sem kvalifikálta magát világbajnokságra, Európa-bajnokságra illetve az olimpiai játékokra. Dušan Mitana Dušan Mitana (Morvamogyoród, 1946. december 9. –) szlovák író, forgatókönyvíró és dramaturg. Életrajz Munkáscsaládban született, iskoláit Morvamogyoródon és Vágújhelyen végezte, utóbbi helyen 1964-ben érettségizett. Munkásként kezdett dolgozni, de nemsokára (1965) a pozsonyi Comenius egyetemre került, a filozófiai karon újságírást hallgatott. 1967-ben e tanulmányait megszakította, a Mladá tvorba szerkesztőségébe került. 1967 és 1972 közt újból hallgató, de ekkor film- és televíziós dramaturgiát tanult a pozsonyi VŠMU-n (Zeneakadémia). 1973-tól 1974-ig a Romboid című folyóiratnál volt szerkesztő, 1975-től az irodalmi alkotásnak szentelte magát. Pozsonyban él. Munkássága Első irodalmi alkotásait a Mladá tvorba (Ifjú alkotás), majd hamarosan a Slovenské pohľady (Szlovák nézetek) és a Romboid című folyóiratok közölték. Könyvvel – egy elbeszélés-gyűjteménnyel – csak 1970-ben debütált. Műveiben az élethelyzetek groteszkségét ábrázolja, egyben az emberi létet mint abszurditást, az életet mint véletlenek és titkok sorozatát. Könnyedén összefonódik nála a racionális a fantasztikussal, a normális a patologikussal, a megszokott a bizarral, ezáltal a mindennapi történésekből is lebilincselő olvasmány lesz, nem egyszer váratlan fordulatokkal és befejeződésekkel. Művei Próza 1970 – Psie dni (Rémes idők) , elbeszélés-gyűjtemény 1972 – Patagónia , novella 1976 – Nočné správy (Éjszakai hírek) , novelláskötet 1984 – Koniec hry (A játék vége) 1987 – Na prahu (A küszöbön) 1991 – Hľadanie strateného autora (Az elveszett szerző keresése) 1993 – Slovenský poker (Szlovák póker) 1996 – Prievan (Huzat) 1998 – Pocity pouličného našinca (Egy hazai járókelő érzései) 1999 – Návrat Krista (Krisztus visszatérése) 2000 – Môj rodný cintorín (Szülő temetőm) , pamäti (emlékek) 2001 – Krst ohňom (Tűzkeresztség) 2001 – Psie dni (Rémes idők) 2005 – Zjavenie (Jelenés) , az Anasoft litera pályázat döntőjébe jutott. Magyarul 1986 – A játék vége, Madách Könyv- és Lapkiadó 2016 - Jelenés, Gondolat Kiadó, ford.: Jakabffy Imre Költészet 1991 – Krutohory 1996 – Maranatha Forgatókönyvek 1973 – Škola lásky (A szerelem iskolája) , televíziós játék 1974 – Dynamit (Dinamit) , televíziós játék 1976 – Plukovník Chabert (Chabert ezredes) , televíziós játék 1979 – A pobežím až na kraj sveta (És elfutok a világ végéig is) , Mária Ďuríčková Majka Tárajka című könyve alapján készített film forgatókönyve Monográfiák Zdenka Ďuranová: Lieber tot als elendig. Das Suizid-Motiv in der slowakischen Gegenwartsliteratur am Beispiel der Kurzprosa Dušan Mitanas. Inkább holtan, mint nyomorultul (Az öngyilkosság-motívum a kortárs szlovák irodalomban Dušan Mitana kisprózája példáján), Marburg: Tectum 2010, ISBN 978-3-8288-2285-6 Péter, a kőszikla A Péter, a kőszikla (eredeti címe: San Pietro) egy 2005-ben bemutatott olasz – kétrészes televíziós – történelmi film Giulio Base rendezésében. Történet Szent Péternek, Jézus tanítványának fordulatokban bővelkedő életét mutatja be a film. A különleges történet Jézus halálától kezdődően mutatja be Péter apostol életét, a kereszténység történelmének legizgalmasabb időszakát: az első keresztények küzdelmeit, a keresztényüldözéseket és a krisztusi tanítások elterjedését. A film elején Péter teljesen megsemmisülve áll Krisztus keresztje alatt. Nem érti, hogyan történhetett ez, nem érzi magában az erőt, hogy teljesítse a Krisztus által rábízott feladatot és összefogja, vezesse a tanítványokat és követőiket. Ráadásul mardossa a bűntudat is, amiért háromszor megtagadta mesterét. Három nappal később érkezik a hír a csodás feltámadásról, és még aznap találkozik is Jézussal, a koldussal. Ez megerősíti hitében és kötelességében: teljesítenie kell a Mester által rá rótt feladatot. A történet Rómában zárul, ahol Péter az üldöztetések és Néró császár vérengzései közepette szervezi és összefogja az első keresztény közösségeket. Fléville Fléville település Franciaországban, Ardennes megyében. Lakosainak száma 100 fő (2015). Fléville Chatel-Chéhéry, Cornay, Exermont, Saint-Juvin és Sommerance községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bernádtelep Bernádtelep (románul Bârnadu) település Romániában, Neamț megyében. Fekvése Neamț megye nyugati részén, Karácsonkőtől 47 km-re nyugatra, a Békás-patak völgyében fekvő település. Története 1956-ig Gyergyószentmiklós része volt, ebben az évben függetlenné vált. Jelenleg Almásmező község része. Lakossága 2002-ben 126 lakosa volt, mind románok. Forrás Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, 1850 - 2002 Pouy-de-Touges Pouy-de-Touges település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 398 fő (2015). Pouy-de-Touges Lautignac, Le Fousseret, Castelnau-Picampeau, Casties-Labrande, Gratens, Labastide-Clermont, Montastruc-Savès és Saint-Araille községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pouy-sur-Vannes Pouy-sur-Vannes település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 146 fő (2015). Pouy-sur-Vannes Bercenay-le-Hayer, Marcilly-le-Hayer, Planty és Courgenay községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dekkán-fennsík A Dekkán (marathi �����) hatalmas fennsík Indiában, amely elfoglalja az ország középső és déli részének jó részét. Nyolc indiai szövetségi államra terjed ki. Óriási háromszögét három hegylánc fogja közre: északon a Szatpura-hegység (illetve a vele északabbra párhuzamosan futó Vindhja-hegység), nyugaton az indiai szubkontinens partvonalával párhuzamosan futó Nyugati-Ghatok, a keleti partok mentén a Keleti-Ghatok. Az utóbbi kettő a szubkontinens csúcsában csaknem találkozik. A Vindhja választja el a Dekkánt India sűrűn lakott északi folyóvölgyeitől. Mahárástra és Karnataka indiai szövetségi államok jórészt a Dekkán területén helyezkednek el, ahogy Ándhra Prades egy része is. A Dekkán kiemelkedése északon 100 méter körüli, délen már eléri az 1000 métert is. Geológiai értelemben a Föld egyik legstabilabb területe. A Dekkán név a prakrit dakkhin szó anglicizált változata. A szankszrit ������, dak�i�a szóból ered, amelynek jelentése „dél” (mint égtáj). Földrajza A Dekkán-fennsík az Indus-Gangesz-alföldtől délre fekszik. A nyugati határát képező magas Nyugati-Ghatok hegység megakadályozza, hogy a monszun szállította nedvesség eljusson a szubkontinens belsejébe, ezért a Dekkán kevés csapadékot kap. A fennsík keleti része alacsonyabb. Itt is viszonylag szárazak az erdőségek, de azért visszatartanak elegendő nedvességet ahhoz, hogy patakok, ezekből pedig jelentős folyók alakuljanak ki, amelyek kelet felé tartanak és a Bengáli-öbölbe ürítik vizüket. A Tungabhadra, Kisna és Bhíma folyók egyaránt kelet felé tartanak, a fennsík középső területeinek vizeit összegyűjtve. A Dekkán legdélibb részének vizeit a Kaverifolyó gyűjti össze, amely a Nyugati-Ghatok karnatakai hegyei közt ered, dél felé fordulva a Hogenakkal-vízesésnél áttör a Nilgiri-hegységen Tamilnádu államba, és Sivanaszamudra szigetvárosánál létrehozza a Szivaszamudram-vízesést, India második és a világ 16. legnagyobb vízesését. A Dekkán két folyója, amelyek nem a Bengáli-öbölbe, hanem az Arab-tengerbe ömlenek, a Narmada és a Tapi. A Himalája vízgyűjtőjébe tartozó folyókat egész évben táplálja az olvadó hó és jég, a Dekkán folyói azonban a csapadéktól függenek és ezért nyáron ki is száradhatnak. A fennsík éghajlata egészen északon szubtrópusi, délebbre többnyire trópusi, esős és száraz évszakokkal. Az esős, vagy monszunidőszak júniustól októberig tart. A március és június közti időszak időnként nagyon száraz és a hőmérséklet ilyenkor rendszeresen meghaladja a 40 °C-ot. Nelson Vivas Nelson Davíd Vivas (Granadero Baigorria, 1969. október 18. –) korábbi argentin válogatott labdarúgó. Az argentin válogatott tagjaként részt vett az 1995-ös, az 1999-es Copa Américán, az 1998-as világbajnokságon és az 1995-ös konföderációs kupán. Ballér István Ballér István egyes forrásokban Balliér István (szlovénül Števan Baler) (Geröncserócz, 1760. augusztus 28. – Porrog, 1835. április 2.) magyarországi szlovén evangélikus lelkész, író, tanító, Somogy esperese. A Tótságban született a mai Gerőházán, Magyarszombatfa közelében. Elemi iskoláit az Őrségben végezte, utána Nemescsón, a szlovén evangélikusok egyik központjában tanult. Miután az elemi iskolát elvégezte, a soproni evangélikus líceumban kezdett el tanulni, ahol aztán fel is szentelték. Kántortanítóként a Vas megyei Kissomlyón munkálkodott. 1784-ben a mai Porrogszentkirályon kezdett el lelkészkedni és tanítani. A községben somogyi szlovén kisebbség élt, amelynek anyanyelvén misézett a templomban illetve tanított. Vendül keletkeztek egyházi énekei, illetve iskolai anyagot szerkesztett. Bár egy rendelet betiltotta a vend használatát, ő azonban nem tett eleget ennek. Emiatt fel is jelentették, de haláláig őrizte a vendet Porrogon. 1805-ben esperessé választották, és a somogyi iskolák tanfelügyelőjévé nevezték ki, amit haláláig betöltött. Halálával a porrogi szlovén kisebbség asszimilációja már megállíthatatlanná vált. Sírja a község temetőjében, az evangélikus lelkészek számára fenntartott helyen fellelhető. Deklan Wynne Deklan Terrence Wynne (Johannesburg, 1995. március 20. –) dél-afrikai születésű új-zélandi válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Whitecaps FC 2 játékosa. Bekerült a 2015-ös U20-as labdarúgó-világbajnokságon és a 2017-es konföderációs kupán részt vevő keretbe. Antef Az Antef (jnj.(j)tj=f), más átírással Intef, Initef, Anitef ókori egyiptomi név, jelentése: „aki magával hozza apját”. A XI. és XVII. dinasztia thébai uralkodóinál gyakori. Uralkodók Antef kormányzó, az egyiptomi XI. dinasztia őse I. Antef , az előbbi unokája II. Antef , az előbbi öccse III. Antef , az előbbi fia IV. Antef V. Antef (Szehemré-Wepmaat) VI. Antef (Nubheperré) VII. Antef (Szehemré-Heruhermaat) Mások Antef (tábornok) , XI. dinasztia Seppiana Seppiana település Olaszországban. Seppiana Calasca-Castiglione, Montescheno, Pallanzeno, Viganella, Villadossola és Piedimulera községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Castelfranco di Sotto Castelfranco di Sotto település Olaszországban, Toszkána régióban, Pisa megyében. Lakosainak száma 13 350 fő (2017. január 1.). Castelfranco di Sotto Altopascio, Bientina, Fucecchio, Montopoli in Val d'Arno, San Miniato, Santa Croce sull'Arno és Santa Maria a Monte községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Toldy László (történész) Toldy László (Pest, 1846. augusztus 17. – Budapest, 1919. március 24.) történész, jogi és bölcseleti doktor, a székesfőváros főlevéltárnoka, Toldy Ferenc egyetemi tanár fia és Toldy István testvéröccse. Élete Iskoláit Pesten, Nagyváradon és Győrött végezte. Az esztergomi érseki megye papnövendékei közé lépett és Bécsbe a Pazmaneumba küldetett, hogy az egyetemen végezze a hittudományi tanfolyamot; ezt 1868-ban befejezvén, az első hittudományi szigorlatot le is tette. 1869. október 1-jén kinevezték a bécsi Theresianum tanulmányi felügyelőjévé s a magyar történelem és földrajz tanárává; ugyanez év október 15-én Simor János pappá szentelte. 1872-ben a nevelői pályára lépett, melyet 1874-ben a lelkészivel cserélt fel, míg végre 1880-ban kilépett a papság kebeléből. 1882-ben a budapesti kereskedelmi akadémia tanára lett, mely állásról 1886 februárjában Budapest főlevéltárnokává választották meg. Az 1885-ös országos kiállítás külföldi bizottságába jegyzőnek választották. 1891-től az MKE Budapesti osztály választmányi tagja, 1895-től az MTE központi választmány póttagja volt. Cikkei közül nevezetesebbek a Képes Családi Lapokban (1879. A föld súlya), a Tört. Tárban (1881. XVII. századbeli szakácskönyv), a Budapesti Hirlapban (1882. 24., 25. sz. Kerbeny Károly életrajza, 1884. 211. sz. Lewin Jakab, 1885. 357. sz. Kőrösi Csoma Sándor), az Ország-Világban (1885. Proth Mario), az irodalomtörténeti Közleményekben (1899. Könyvészeti adatok Szabó Károly RMK. I. kötetéhez: Evangeliumoc és Epistolac. Csepreg, 1631.)., a Vasárnapi Ujságban (1904. 48. sz. Klauzal Gábor születési háza), a M. Hirlapban (1907. 169. sz. Könyvészeti furcsaságok) sat. Munkái Mi legfontosabb szülők, nevelők, az ifjúsági felügyelők; különösen pedig lelkészekre nézve? Írta Jais Egyed. A hatodik német kiadás után magyarítá, szerző életrajzával és jegyzetekkel ellátta. Esztergom, Bécs, 1868. Albach Sz. J., Áhítat órái. Elmélkedések Isten, erény és az örökkévalóság felett. Ford. Pest, 1871. Földrajz leányiskolák számára és öntanulásra. Schatter Gyula után az ötödik német kiadás szerint átdolgozta. 3 színes térképpel. U. ott, 1872. (Nélkülözhetetlen ismeretek könyve I.). Világtörténelem. Hitregetan. Leányiskolák számára és öntanulásra. Schatter Gyula után az 5. német kiadás szerint átdolgozta. U. ott, 1872. Szövegábrákkal. (Nélkülözhetetlen ismeretek könyve II.). Számtan. Magyar nyelvtan. A magyar irodalomtörténet vázlata. A műtörténelem vázlata. Leányiskolák számára és öntanulásra. Schatter után. A hazai viszonyokra alkalmazottan. Bpest, 1874. (Nélkülözhetetlen ismeretek könyve III.). Magyar szent Erzsébet élete. U. ott, 1875. A természet könyve. Közérdekű olvasmányok a természettudományok köréből. Bernstein A. német műve után ford. U. ott, 1875-76. (I. kötet 1. 2. füzet, IV. k 16. 17. füz. A többi részét mások fordították). Árpád és a magyarok letelepedése. U. ott, 1876. (Történeti Könyvtár 18.). Szent László király élete. U. ott, 1876. (Történeti Könyvtár 24.). A régi magyarok míveltségének története. U. ott, 1877. (Tört. Könyvtár 30.). Nagy Lajos király uralkodása. U. ott, 1877. (Tört. Könyvtár 38.). Föld és népei. Föld- és népismei kézikönyv. Hellwald Frigyes és egyéb írók nyomán kidolgozta. Előszóval bevezette Hunfalvy János. I., II. kötet. U. ott, 1879-80. Szövegrajzokkal. (I. Amerika. II. Afrika, Ázsia, Ausztrália, a III. kötetet György Aladár fordította). Adalékok Virág Benedek irodalmi munkálkodásához. A szerző életrajzával és arczk. U. ott, 1880. Szluha László emlékezete és a Zrinyi-Könyvtár. U. ott, 1880. Képek Görögország fénykorából. U. ott, 1881. (Tört. Könyvtár 71.). Magyarország míveltségi állapota az Anjou-királyok korában. U. ott, 1882. (Tört. Könyvtár 74.). A jelenkori Francziaország alakulása. Írta Taine Hippolit Adolf. Ford. I-III. kötet. U. ott, 1881-82., 1884. (a IV és V. kötet Csiky Gergely fordította). Mongolia földje. U. ott, 1881. Grandet Eugenia. Irta Balsac Honoré. Ford. U. ott, 1883. (Olcsó Könyvtár 165.). Molière vígjátékai XII. kötet. A rászedett féltékeny, vigj. 1 felv.. U. ott, 1883. Séta a világ körül. Irta báró Hübner Sándor. Ford. U. ott, 1884. Két kötet 13 képpel. (A magyar nemzet családi Könyvtára 40-47.). Kereskedelmi földrajz. Kereskedelmi tanodák és felsőbb ipariskolák számára. U. ott, 1884-86. Két kötet. Arany Biblia. A szentírás feltüntetve a legnagyobb művészek képeiben. U. ott, 1884. Két részben és 50 füzetben 100 képpel. (A katholikus kiadást sajtó alá rendezte Toldy L. és Talabér János). A budapesti Erzsébet-leányárvaház története 1861-től 1886-ig. U. ott, 1889. Budapest régibb és ujabb czimerei. Czimertani és történeti értekezés. Irta és a Tört. Társulat 1896. jan. 2. vál. ülésében felolvasta. U. ott, 1896. (Különny. az Ország-Világból). Szerkesztette a Katholikus Hitszónok című havi folyóiratot 1878 júliustól 1879 júniusig; 1884-85. magyar Ifjúság Lapja c. folyóiratot szerkesztett; 1884-ben az ő szerkesztésében indult meg a Közérdek c. hetilap, mely főkép a főváros közügyeivel foglalkozván, 1885-ben A Főváros címét vette fel; 1886 március végéig ő szerkesztette. Mint Budapest főváros levéltárnoka több hasznos kiadványt szerkesztette; 1888-tól szerkesztette a Törvényhatósági Naptárt is. Mint a kámfor A Mint a kámfor (Out of Sight) egy 1998-ban bemutatott amerikai krimi, akcióvígjáték, George Clooney és Jennifer Lopez főszereplésével. A filmet két kategóriában is Oscar-díj-ra jelölték, a legjobb vágás és a legjobb forgatókönyv kategóriában. Történet Jack Foley (George Clooney) kb. 200 bankot rabolt ki fegyver nélkül. Háromszor kapták el, amikor nem volt szerencséje menekülés közben, utoljára az autója nem indult el időben. Jacknek három évtizedet kellene töltenie börtönben. Minden nap szökésről, az utolsó nagy balhéról és új életéről álmodozik. A szökés pillanatában egy nyomozónő, Karen Sisco (Jennifer Lopez) kerül Jack és társa, Buddy (Ving Rhames) útjába, akit túszként magukkal visznek egy darabig. Karen Sisco becsületes nyomozócsaládból való, és minden alkalmat megragad, hogy meghiúsítsa fogvatartói terveit. A csomagtartóba zárva Jackkel együtt semleges dolgokról beszélgetnek, például kedvenc filmjeikről. Jack szeretné, ha a nő úgy tenne, mintha más körülmények között találkoztak volna. Az első menet döntetlent hoz, de már késő: Jack rabul ejtette Karen szívét. Amikor másik kocsiba akarnak átszállni, Karen Sisco és Jack harmadik társa, Glenn váratlanul elhajtanak. Miamiben Karen elfogja az egyik szökött fegyencet, ezért beveszik az FBI akciócsoportjába, akik a szökött rabokat üldözik. Karennek egy hotel előcsarnokában kell várakoznia egy rádióval. Amikor Jack és Buddy felbukkannak a liftben, Jack integet Karennek, aki képtelen riasztani a többieket a rádión, így Jack és Buddy elmenekülnek. Detroitban Jack megkeresi Karent, és egy szenvedélyes éjszakát töltenek együtt egy szállodai szobában. Karen azonban reggel világossá teszi Jack számára, hogy ők a törvény ellentétes oldalán állnak. Jack és társai már a börtönben tudomást szereztek róla, hogy az egyik elítélt igen gazdag, aki az otthonában 5 millió dollár értékű nyers gyémántot tárol tartalékként. Elhatározzák, hogy kirabolják, de egy másik korábbi elítélt, "Szimat" szintén el akarja rabolni a gyémántokat. Kelletlenül, de társulnak vele. "Szimat" és két társa dilettáns módon a fegyvereikkel lőni kezdenek a megtalált széfre, de az természetesen sértetlen marad. Végül a házban lévő titkárnő elárulja a széf kódját, de abban csak három parókát találnak (a tulajdonos ugyanis kopasz). Jack eközben megtalálja a földszinten az addig rejtőzködő tulajdonost, továbbá az akváriumot, amiben a halak mellett a gyémántok is vannak (a laikus számára kavicsoknak látszanak). Buddy kiemeli a gyémántokat, és Jack erőteljes javaslatára távozik a helyszínről. "Szimat" fehérbőrű, nagydarab társa előbb kifosztja a hűtőszekrényt, majd "Szimat" utasítására Jack nyomába ered. Azonban a lépcsőn elbotlik és fejbe lövi saját magát. Jack az emeleten megtalálja "Szimat" másik társát, aki megpróbálja ágyba vinni a titkárnőt. Amikor Jack odaér, a titkárnő egy takarót dob a támadójára, eközben Jack több lövéssel megöli. Jack valószínűleg sejtette, hogy Karen követni fogja őket. Karen behatol a házba, miután Buddy elhagyta a helyszínt, és felszólítja "Szimat"-ot, hogy adja meg magát. Minthogy ennek nem tesz eleget, tűzharcban lelövi "Szimat"-ot. Jack és Karen szembenéznek egymással. Mivel Jacknél is fegyver van, amit nem hajlandó letenni, Karen kénytelen lábon lőni, majd megbilincseli a fémkorláthoz. Jacket és egy "Hidzsra" becenevű elítéltet átszállítják Miamibe. A kocsiban Karen a kísérő. "Hidzsra" onnan kapta muzulmán nevét, hogy eddig kilenc alkalommal szökött meg különböző börtönökből. Szereplők George Clooney – Jack Foley Jennifer Lopez – Karen Sisco Ving Rhames – Buddy Bragg Steve Zahn – Glenn Michaels Don Cheadle – Maurice Miller, "Szimat" Albert Brooks – Richard Ripley Dennis Farina – Marshall Sisco, Karen apja Luis Guzmán – Chino Isaiah Washington – Kenneth Keith Loneker – "Fehér srác" Bob Catherine Keener – Adele Michael Keaton – Ray Niccolette, FBI-ügynök Samuel L. Jackson - "Hidzsra" ( kameo -szerep az utolsó jelenetben, a stáblistában nincs feltüntetve) Fontosabb díjak és jelölések Oscar-díj (1999) jelölés: legjobb vágás jelölés: Anne V. Coates jelölés: legjobb forgatókönyv jelölés: Scott Frank Christian Rosenkreutz Christian Rosenkreutz (1378–1484) a hagyomány szerint a „rózsakeresztesek” vallás alapítója. Életének története Christian Rosenkreutz német nemesi családból származott. Szülei elszegényedésük után a gyermeket ötéves korában kolostorba adták. Az ifjú gyorsan fejlődött, megtanulta a latin és a görög nyelvet. Idő múltával a kolostor egyik barátja rábeszélte, hogy kísérje el őt a szent sírhoz. Elindultak, de barátja Cipruson meghal. Rosenkreutz ekkor egyedül folytatta az utat Damaszkusz felé. Útközben megbetegedett, de meggyógyult, gyógyulását Isten különös kegyének tulajdonította. Az öreg damaszkuszi arabok eldicsekedtek előtte titokzatos tudományukkal. Miután megtanult arabul, elsajátította ezeket a tudományokat. Húszéves korában elhagyta Arábiát és Egyiptomba ment. Itt nem sokáig maradt. Behajózta az egész Földközi-tengert, végül Fezben telepedett le. Fezben kabbalával, mágiával, fizikával, alkímiával és gyógyászattal foglalkozott. Két év múlva elhagyta az arab várost és Spanyolországba, majd hazájába, Németországba tért vissza. Itt a tudománynak élt, főleg a fémek transzmutálásával (átalakításával), valamint gyógyítással foglalkozott. Látta az emberek vallástalanságát, és elhatározta, hogy megváltoztatja őket. Társakat keresett, régi kolostorából három testvért vett magához, akikkel hűséget, engedelmességet és hallgatást fogadtatott. A testvérek azután papírra vetették mindazt, amit Rosenkreutz mondott. Ez a négy ember alkotta az első rózsakeresztes társaságot. Később még páran csatlakoztak hozzájuk, innentől nyolcan voltak. A testvérek megismerkedtek minden titkos tudománnyal és világgá mentek. Végezték munkájukat, úgy, ahogy kötelezték magukat, CHRISTIAN ROSENKREUTZ miután titkát átruházta társaira barlangba vonult és remeteként élt, 106 éves korában meghalt. Ebben a sziklasírban feküdt érintetlenül 120 évig. 1604-ben felfedezték sírját. S mikor a barlangban széttekintettek, az oltáron réztáblát találtak, amelyen ez volt olvasható: A. C. R. C. Hoc universi compendium vivus mihi sepulchrum feci [Élőként készítettem magamnak ezt a sírt a világmindenség hasznára]. A barlang fala tele volt titokzatos felírásokkal, az oltár pedig nagymennyiségű kézirattal, amely jórészt az aranycsinálásról szólt. Elvonultságában is élénk szellemi életet élt, ezt bámulatos, érthetetlen feliratok, rajzok tekercsek halmaza tanúsítja. A recepteket nem tudta senki megfejteni, csak azt vélik tudni róla, hogy megtalálta a Bölcsek kövének titkát. Ezzel az anyaggal nemcsak aranyat lehet csinálni, de segítségével minden betegség elillan az emberből, és az élet is meghosszabbodik. Szerb Antal szerint Christian Rosenkreutz sohasem létezett.[forrás?] A rá vonatkozó legrégibb adat két könyv, melyek a németországi Casselben jelentek meg 1614-ben: a Fama Fraternitatis R.C. (vagyis híradás a rózsakeresztes társaságról) és a Confessio Fraternitatis R.C. (a rózsakeresztesek vallomása), majd később egy harmadik könyv, a Chimische Hochzeit Christiani Rosencreutz (Christian Rosenkreutz kémiai menyegzője). Ezeknek a könyveknek az állítása szerint a rózsakeresztes társaságot Christian Rosenkreutz, aki 1388-ban Németországban született, alapította. Rosenkreutz elzarándokolt a Szentföldre, mondják a könyvek, zarándokútján eljutott az arab bölcsek titkos városába, Damcarba és ott beavatták a természet titkaiba. Mindhárom könyvnek Johann Valentin Andreae, evangélikus lelkész és misztikus költő a szerzője. Andreae öregkorában felfedte szerzőségét és önéletrajzában azt állította, hogy az említett műveket játékból és kíváncsiságból írta, illetve a Kémiai menyegzőt paródiának szánta, de semmi sem igaz belőlük. Idézetek „35 éves korában visszatért Európába, magában hordozva a »világ minden bölcsességét«. Maga mellé vette 12 tanítványát, és ezzel kezdődött a rózsakeresztesek igazi munkálkodása. Göllner Mária úgy írja, hogy Christian Rosenkreutz csodálatos kisugárzásából alakult ki a rózsakeresztesek világszemlélete.” Castelgrande Castelgrande község (comune) Olaszország Basilicata régiójában, Potenza megyében. Fekvése A megye északnyugati részén fekszik. Határai: Muro Lucano, Pescopagano, Rapone, Laviano és San Fele. Története A települést valószínűleg a Dél-Itáliában portyázó gótok alapították Castrum Grandinis néven. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói San Vito-templom Santa Maria di Costantinopoli-szentély Santa Maria Assunta-templom csillagvizsgáló Stankovići Stankovići falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Orebićhez tartozik. Fekvése Makarskától légvonalban 36 km-re délre, Dubrovnik városától légvonalban 82, közúton 110 km-re északnyugatra, községközpontjától 1 km-re északkeletre, a Pelješac-félsziget nyugati részén fekszik. Története A Stankovići területén élő első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredben jelennek meg. A magaslatokon épített erődített településeken éltek. Településeik maradványai megtalálhatók a Pelješac-félsziget több pontján, így Stankovići határában is, ahol Čelinjak várromja igazolja jelenlétüket. Az illírek halottaikat kőből rakott halomsírokba temették, melyek általában szintén magaslatokon épültek. Három ilyen halomsír található Stankovići határában is. Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A római légionáriusok a félsziget több pontján letelepedtek magukkal hozva kultúrájukat, életmódjukat, szokásaikat. A település a középkorban is mindvégig lakott volt, 14. századtól a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott. 1806-ban a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 353, 1910-ben 247 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 2011-ben a településnek 252 lakosa volt, akik az orebići plébániához tartoztak. Nevezetességei A falu központjában áll Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt 18. századi temploma. Stankovićitől keletre Vlaštica mellett található a középkori Szent György temetőkápolna, körülötte a temetővel. Gazdaság A település lakóinak fő bevételi forrása a turizmus. Fehér Ferenc (labdarúgó) Fehér Ferenc (Budapest, 1902. szeptember 25. – Aosta, 1963. szeptember 18.) válogatott labdarúgó, kapus, edző. Pályafutása Klubcsapatban 1922 és 1925 között a MAC labdarúgója volt. 1925 és 1927 között az olasz harmadosztályban védett, a Novara FA csapatában. 1928–29-ben ismét Magyarországon játszott és lett bajnok az Hungária csapatával. 1929 és 1931 között a III. kerületi TVE együttesében védett. A válogatottban 1922 és 1930 között kilenc alkalommal védett a magyar válogatottban. Edzőként 1958–59-ben az AC Novara edzőjeként tevékenykedett. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1928–29 4.: 1929–30 Zorán-koncert – Budapest Sportaréna 2003 (DVD) A Zorán-koncert – Budapest Sportaréna 2003 Zorán DVD-n megjelent koncertfelvétele. A koncertre 2003. április 25-én került sor a Budapest Sportarénában, és a hanganyaga CD-n is megjelent azonos címmel. Dalok Nyitány Nekem nem elég 34. dal Addig jó nekem Apám hitte Valahol mélyen a szívemben Volt egy tánc A szerelemnek múlnia kell Úgy volt Kell ott fenn egy ország De nincs béke (Sed non est pax) Mondd, hogy mindig így lesz majd Hadd legyen Szláv népdal Amikor elmentél tőlem Majd egyszer… Mi kéne még? Valaki mondja meg Boldog idő Egészen egyszerű dal Közreműködők Magyar Rádiózenekar: vezényel Vásáry Tamás főzeneigazgató, közreműködik Presser Gábor . Készült a Vásáry Tamás vezető karnagy és főzeneigazgató által vezényelt Magyar Rádiózenekar, valamint Presser Gábor közreműködésével. A dalokat szimfonikus zenekarra hangszerelte: Presser Gábor, Malek Miklós, Wolf Péter, Holló Aurél. A zenekar Horváth Kornél: ütőhangszerek Sipeki Zoltán: gitárok Lattmann Béla: basszusgitár Orosz Zoltán: harmonika Kovács Péter: billentyűs hangszerek Gyenge Lajos: dobok Nádasi Veronika: vokál Óvári Éva: vokál Kabelács Rita: vokál Monori Gabi: vokál DVD-extrák Filmek az előkészületekről Három videoklip Választható kameraszögek Fotógaléria James Woods James Howard Woods (USA, Utah, Vernal, 1947. április 18. –) Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színész. Pályafutása James Woods 1947. április 18-án született Utahban. Mégsem ott nőtt fel, hanem Warwickban, Rhode Islanden, ahol 1965-ben elvégezte a Pilgrim High School-t. Később a Massachusetts Institute of Technology-ra járt a massachusettsi Cambridge-ben. Kimaradt az iskolából, hogy felépítse színészkarrierjét. A sovány felépítésű, furcsa módon jóképű színész-producer élénk szemekkel, kreol arcbőrével és egy néha megbízhatatlan vigyorgásával nyűgözte le, több mint három évtizeden keresztül a közönséget. Az MIT-n megszerezte a diplomát politológiából, ezután elment New Yorkba hogy megjelenjen a színpadon. Miközben fellépett egy maroknyi New York City színházi csapattal, Woods megkapta élete első filmszerepét A látogatók (1972) című filmbe. Ezután olyan szerepekkel folyatta, mint az Ilyenek voltunk (1973) és a The Choirboys (1977). Szerepet kapott Joseph Wambaugh regénye filmátdolgozásában a Hagymaföld (1979) című filmben, amiben Woods egy hidegvérű zsarugyilkost alakított, melyben olyan meggyőző volt, hogy megkapta élete első Golden Globe-jelölését. Woods, gyorsan kapott is egy másik Joseph Wambaugh filmet a The Black Marble-t (1980), amely már nem lett akkora siker számára. Koszos és instabil kábeltévé tulajdonos volt David Cronenberg, Videodrome (1983) filmjében. Egy gengsztert (Max Bercovicz) alakított Sergio Leone, Volt egyszer egy Amerika (1984) című mozijában. míg nem 1986-ra a csúcsra jutott, mikor Richard Boyle újságírót hozta a mozivászonra Oliver Stone megrázó filmjében a Salvador-ban (1986). Alakításáért Oscar-díjra jelölték a legjobb férfi főszereplő kategóriában, ráadásul, még ugyanebben az évben szerepelt James Garner-rel Az ígéret (1986) című TV-filmben (Golden Globe-díjat kapott érte). Az 1990-es évek kezdetében pozitív kritikát kapott Roy Marcus Cohnként megformálásáért az Egy elhibázott élet című tévéfilmben (1992). Woods „nyálkás” csalóként volt látható, Sharon Stone-nal, Robert De Niro-val és Joe Pesci-vel a Casinoban (1995), majd ismét egy óriási alakítást tett le az asztalra, mint H. R. Haldeman a Nixonban (1995). 1996-ban sorozatgyilkost (Carl Panzramot) játszott, a Killer – Egy sorozatgyilkos naplójából-ban (1996), majd egy polgárjogi merénylő volt (Byron De La Beckwith) a Kísért a múltban (1996) (Megkapta második Oscar-díj jelölését). Woods olyan animációs filmekben volt szinkronhang, mint a Herkules(1997), Final Fantasy – A harc szelleme (1999) (tévé), és a Stuart Little 2. (2002). Woods a kritikusan dicsért Öngyilkos szüzekben (1999), volt látható, aztán a vígjáték-rémületben a Horrorra akadva 2.-ben (2001). Legutóbb a Shark – Törvényszéki ragadozó (2006) című sorozat főszereplője volt, mint Sebastian Stark, védőügyvéd. A sorozatból két széria készült. Legújabb tv-filmje a Too Big to Fail, melyben olyan nagy sztárok lesznek láthatóak, mint Paul Giamatti, William Hurt, Tony Shalhoub, Bill Pullman a rendezője pedig az Oscar-díjas Curtis Hanson. Alakítása egy újabb Emmy-díj jelölés. Magánélete Az első feleségével 1980-ban házasodott össze Kathryn Morrison volt, a házasság 3 évig, míg a második feleségével Sarah Owen-nel 1989-től csak egy évig tartott. Jelentősebb díjak és jelölések Oscar-díj jelölés: legjobb férfi mellékszereplő , Kísért a múlt , 1997 jelölés: legjobb férfi főszereplő , Salvador , 1987 Golden Globe-díj díj: Legjobb férfi főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm), Az ígéret, 1987 jelölés: Legjobb férfi főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) , Tiltott képek , 2001 jelölés: Legjobb férfi főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) , The Summer of Ben Tyler , 1997 jelölés: legjobb férfi mellékszereplő , Kísért a múlt , 1997 jelölés: Legjobb férfi főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) , Megbélyegezve: a McMartin-per , 1996 jelölés: Legjobb férfi főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) , Egy elhibázott élet , 1993 jelölés: Legjobb férfi főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) , A nevem Bill W. , 1990 jelölés: Legjobb férfi főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) , Szerelemben és háborúban , 1988 jelölés: legjobb férfi főszereplő (filmdráma) , Hagymaföld , 1980 Emmy-díj díj : legjobb férfi főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) , A nevem Bill W. , 1989 díj : legjobb férfi főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) , Az ígéret , 1987 jelölés: legjobb férfi főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) , Too Big to Fail , 2011 jelölés: legjobb meghívott színész (dráma tévésorozat), Vészhelyzet , 2006 jelölés: legjobb férfi főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) , New York lángokban - A Rudy Giuliani-sztori , 2003 jelölés: legjobb férfi főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) , Megbélyegezve: a McMartin-per , 1995 jelölés: legjobb férfi főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) , Egy elhibázott élet , 1993 jelölés: Legjobb férfi főszereplő (nemzetközi program), Crimes of Passion , 1989 Hollywood Walk of Fame (1998) 61 (szám) A 61 (hatvanegy) a 60 és 62 között található természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 61-es a kettes számrendszerben 111101, a nyolcas számrendszerben 75, a tizenhatos számrendszerben 3D alakban írható fel. A 61 páratlan szám, prímszám, kanonikus alakja 611, normálalakban a 6,1 · 101 szorzattal írható fel. Két osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1 és 61. Az 59-cel ikerprímpárt alkot. A 9. Mersenne-prímkitevő. (261 − 1 = 2 305 843 009 213 693 951). Pillai-prím. Első típusú köbös prím. Középpontos négyzetszám. Középpontos hatszögszám. Középpontos tízszögszám. A fortunátus számok listájában háromszor szerepel, mivel a 10., 12. és 17. primoriálishoz 61-et adva prímszámot kapunk (méghozzá 6 469 693 291, 7 420 738 134 871 és 1 922 760 350 154 212 639 131). A 61 hat szám valódiosztó-összegeként áll elő, ezek a 371, 611, 731, 779, 851 és 899. A tudományban A periódusos rendszer 61. eleme a prométium . Rakonca Rakonca (szlovákul: Rykynčice) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Korponai járásban. Alsó- és Felsőrakonca egyesítésével jött létre. Fekvése Korponától 20 km-re délnyugatra, a Korpona patak partján található. Története Nevének jelentése: rakonca = szekér tartozék. A mai község helyén eredetileg két falu volt: Alsó- és Felsőrakonca. Alsórakoncát 1279-ben említik először, ekkor részben királyi birtok, részben a Szent István keresztesek birtoka. 1281-ben a Rakonczay családé, ekkor "Rakanza" néven említik. A 16. századtól a bozóki premontrei prépostságé. 1715-ben a falunak malma, szőlészete és 81 háztartása volt. A 18. századtól a Koháry-Coburg családé. 1828-ban 107 házában 644 lakos élt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Felsőrakonca 1422-ben "Felsewrakancha" néven bukkan fel először. 1497-ben "Felseu Rakoncza" alakban szerepel. Rákóczi István, később a Palásthy család, majd a 18. század végén a Koháryak és Coburgok birtoka. 1715-ben 22 adózó háztartása volt. 1828-ban 58 házában 350 lakos élt. Vályi András szerint „Alsó, és Felső Rakoncza, Rakinczicze. Két tót falu Hont Vármegyében. Alsónak földes Urai több Uraságok; Felsőnek pedig Nedeczky Úr; Felső Rakoncza az Alsónak filiája, lakosai katolikusok, és evangélikusok, fekszenek egymástól nem meszsze, határjaik középszerűek, szőlőhegyeik tágasak, fájok sem igen van, legelőjök szoros, piatzok Korponán, második osztálybéliek.” Fényes Elek szerint „Alsó-Rakoncza, Rekinicze, tót falu, Honth vmegyében, a Korpona mellett: 519 kath., 4 evang. lak. Kath. paroch. templom. Vendégfogadó. Vizimalom. Bortermesztés. F. u. a bozóki uradalom. Ut. p. Selmecz.” "Felső-Rakoncza, tót falu, Honth vmegyében, 22 kath., 338 ev. lak. Evang. templom. F. u. h. Coburg." A trianoni békeszerződésig mindkét település Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. A két településrészt 1964-ben egyesítették. Népessége 1910-ben Alsórakoncának 578, Felsőrakoncának 289, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 369 lakosából 366 szlovák volt. 2011-ben 313 lakosából 296 szlovák. Nevezetességei Alsórakonca római katolikus temploma 1788 -ban épült, 1821 -ben megújították. Evangélikus temploma 1794 -ben épült a korábbi, 1732 -ben épített fatemplom helyett. Alsórakoncai arborétum (Felatya). Híres emberek Felsőrakoncán született 1814 -ben Karol Raphanides zeneszerző és 1822 -ben Ján Rotarides költő. Itt élt és alkotott Bohuslav Tablic költő és történész. Felsőrakoncán volt evangélikus lelkész Matuska József táblabíró, a selyemhernyó tenyésztés országos hírű szakértője, szakíró. Felsőrakoncán született 1858 -ban Krupec István evangélikus egyházi író. Novoselci (Sunja) Novoselci falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Sunjához tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 22, közúton 29 km-re délkeletre, községközpontjától 2 km-re délkeletre, a Sunja-mező északi szélén, a Sunja-folyó bal partján fekszik. Története A térség török alóli felszabadítása után keletkezett, miután a 17. század végétől birtokosai a Keglevichek a felső-szávamenti birtokaikról hozott jobbágyaikkal betelepítették be. A falu 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Novo Szelczy” néven szerepel. A településnek 1857-ben 161, 1910-ben 235 lakosa volt. Zágráb vármegye Kostajnicai járásához tartozott. A délszláv háború előtt vegyes szerb és horvát lakossága volt szerb többséggel, de a lakosság legnagyobb része jugoszlávnak vallotta magát. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háború idején a település a Sunja városa körüli horvát védelmi vonalhoz közel esett, emiatt súlyos károkat szenvedett, de horvát kézen maradt. A településnek 2011-ben 120 lakosa volt. B. Szabó József B. Szabó József (Nagyvárad, 1870. június 13. – Budapest, 1917. január 28.) színész, énekes. Életútja Apja Szabó József, a debreceni színház művezetője volt. Felsőkereskedelmit végzett és jogot tanult Budapesten, de a szülői házból magával hozott művésztehetsége a színpadra szólította. 1895. október 3-án kezdte a pályát, előbb a Népszínháznál működött, majd elkerült Aradra, Fiuméba, Triesztbe, Krecsányi Ignác társulatával és mindenütt elismerés járt nyomában. Játszott még Szabadkán, Szegeden, majd 1904-ben a Magyar Színházhoz került, mikor ez a színház Zoltán Jenő és Leszkay András igazgatása alatt még operett-színház volt. Ráthonyi Ákos mellett nem igen érvényesülhetett, mint baritonista, de mikor Ráthonyi a Király Színházhoz szerződött, néhány évre felragyogott a csillaga, ahol énekes bonviváni szerepkörben sok élvezetet szerzett kellemes, meleg hangjával, elegáns, biztos játékával. Az Országos Színészegyesületnek éveken át tanácsosa volt. 1911. június 1-én nyugdíjba ment. Később a székesfővárosnál vállalt állást s szorgalmas, pontos és megbízható munkásságával itt is élvezte feljebbvalói elismerését. Első felesége Karácsonyi Mariska, színésznő, született 1875-ben, meghalt 1903. november 16-án, Aradon. Házasságuk Déván volt, 1898. szeptember 27-én. Második neje Jeszenszky Jolán, akivel 1904. július 30-án lépett frigyre, Újvidéken. Fontosabb szerepei Baranyai, huszárőrnagy (Máder: Huszárvér) Fox-Terrier Tamás (Sztojanovics J.: A portugál) Absolon (Goldfaden: Szulamit) A fáraó (Diet: Putifárné) A hajdúk hadnagya (címszerep) Rajah (Lotty ezredesei) Plinchard (Lili) Valentin (Faust) Telramund (Lohengrin) Jankó (Drótostót) Fairfax (Gésák) Rosillon (Vig özvegy) Működési adatai 1896–97: Tiszai Dezső; 1897–98: Deák Péter; 1898–99: Munkács, Déva, Nagybecskerek; 1899–1902: Krecsányi Ignác; 1903–04: Kolozsvár; 1904–07: Leszkay András; 1907–1909: Dr. Farkas Ferenc; 1909: Szendrei Mihály. (5977) 1992 TH1 Az (5977) 1992 TH1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Holt, H. E. fedezte fel 1992. október 1-jén. Bourdeaux Bourdeaux település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 626 fő (2015). Bourdeaux Bézaudun-sur-Bîne, Bouvières, Comps, Crupies, Mornans, Orcinas, Le Poët-Célard, Saint-Nazaire-le-Désert, Les Tonils és Truinas községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nagycseb Nagycseb (1899-ig Kis- és Nagy-Csebb, szlovákul: Žbince) község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában. Fekvése Nagymihálytól 10 km-re délre, a Laborc és az Ondava között fekszik. Története 1221-ben „Cheb” alakban említik először, de a régészeti leletek tanúsága szerint valószínűleg már a 9. század óta folyamatosan lakott. Temploma már a 14. század előtt állt, 1323-ban említik először oklevélben, védőszentje Szent Margit volt. Ekkor a pápai tizedjegyzék megemlíti Pál nevű papját is. Erődített udvarházát 1457-ben említik. A Csebi és a Baksa család emelte felcsebi birtokán a 15. század közepén Giskra huszitái ellen, nyoma nem maradt. A 16. század közepén két település, Kis- és Nagycseb jelenik meg ezen a területen. 1600-ban 14 adózó háztartás, templom, plébánia, iskola és nemesi kúria volt a faluban, mely a közepes nagyságú települések közé számított. A 17. században a templom a reformátusok használatában volt és csak az ellenreformáció hatására került vissza a katolikus egyházhoz a 18. században. Az idők során súlyos károkat szenvedett templomból mára csak egy falrész maradt. A 18. század elejére a lakosság száma lényegesen lecsökkent. 1715-ben kettő, 1720-ban 9 háza volt. 1788-ban Eszterházy Károly kápolnát építtetett a településen. A 18. század végén Vályi András így ír róluk: „Kis Cséb, Male Czbinye, Nagy Cséb, Velke Czbinye. Két egy más mellett lévő tót faluk Zemplén Vármegyében, földes Urai Gróf Barkóczy, és Keresztes Uraságok, határja mind a’ kettőnek termékeny, ’s jó gyümöltsös kertyei vagynak, nagy Csében pedig az Uraságnak szép kastéllya van. Termő földgyei középszerűek, vagyonnyai külömbfélék, mind a’ kettő, első Osztálybéli.” Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a falu(k)ról: „Kis-Cseb, orosz falu, Zemplén vgyében, N.-Cseb fiókja: 40 r., 86 g. kath., 3 zsidó lak. F. u. gróf Barkóczy. Nagy-Cseb, tót-orosz falu, Zemplén vármegyében, Butkához 1/2 mfdnyire: 251 r., 234 g. kath., 12 ref., 9 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Kastély, 590 hold szántóföld. F. u. gr. Barkóczy.” Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Nagycsebb, tót kisközség. Van 122 háza és 783, nagyobbára róm. kath. vallású lakosa. Postája Füzesér, távírója és vasúti állomása Bánócz. Azelőtt két község volt, s hajdan Fel-Csebbnek és Egyházas-Csebbnek is nevezték. 1422-ben Kamonyai Mátyást iktatják némely részeibe, de 1424-ben már Cseby Istvánt találjuk itt s ettől kezdve egész a XVI. század végéig a Csebyek a birtokosai. 1480-ban Rákóczy Gáspárnak és Menyhértnek, 1559-ben Beyczy Ambrusnak, 1561-ben az Atyay családnak, 1570-ben Szobonya Lászlónak és Zalathnoky Mátyásnak, az Alpáry családnak és Bey Jánosnak s 1579-ben a Nyomárkay családnak is van a két községben részök. Az 1598-iki összeírás a két Csebben Nyárády Albertet, Hegyi Györgyöt, Szobonya Miklóst, Somogyi Boldizsárt, Vékey Ambrust, Istvánt és Mihályt, Kamonyay Mihály özvegyét, Böley Ferenczet, Kutassy Istvánt és Roskoványi Jánost említi birtokosokként, azután a Barkóczy és Szirmay báróké lett, majd a Gulácsy s a gróf Andrássy családé. Most gróf Andrássy Dénesnek van itt nagyobb birtoka és régi kastélya, melyet még a Barkóczyak építtettek. E községtől vette előnevét a Szobonya család. Régi temploma már 1454-ben említve van; mostani róm. kath. templomának építési ideje ismeretlen. Ide tartozik Strázs-puszta, mely némelyek szerint a XV. századbeli Őr vagy Újőr község nevét őrzi eltótosított alakban. Csebb tájékán fekhetett hajdan Vendégi, mely 1476-ban a Sztritheyek birtoka volt. 1749-ben még Gosztonyi Andrást iktatják birtokába, azután pusztaként Vendegócz néven szerepel, de csakhamar nyoma vész.” 1920-ig Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott. Népessége 1910-ben 831, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 943 lakosából 835 szlovák és 63 cigány volt. 2011-ben 982 lakosából 945 szlovák. Nevezetességei Szent Anna tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1843 -ban épült késő klasszicista stílusban . Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt kápolnája 1804 -ben készült. Sajkásgyörgye Sajkásgyörgye (szerbül Ђурђево / Đurđevo, ruszinul Дюрдьов) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Zsablya községben. Fekvése Újvidéktől 25 km-re északkeletre, Zsablya déli szomszédjában fekszik. Története A települést már 1350-ben említette oklevél, Almásszentgyörgy néven, mint a Futaki család birtokát. Később Gyürken, majd a török összeírásokkor 1570-ben Gyorgyevácz, a 19. században pedig Gyurgyevó néven írták. 1513-ban a Zsablya mellett lévő Boldogasszonyfalvával együtt Gyürken helységet említették, amiből következtethetően a Gyürken név a mai települést fedi. 1570-ben, a török idők alatt Gyorgyevácz néven, a titeli nahijében, négy adózó házzal volt említve, de valószínű, hogy már a török idők alatt elpusztult és így az 1700-as évek végéig mint puszta volt csak említve. 1799-ben gróf Széchen temerini uradalmából egy vármegyei okirat szerint 178 szerb család naszádosnak vagy sajkásnak jelentkezett határőrnek és 1800-ban telepedtek le Gyurgyevo pusztára. Az új telephez Gyurgyevón kívül Biélabara, Ujpaska, Klisza, Vecskerek puszták tartoztak, amelyeken 6923 hold földet kaptak. Az új telep neve Gyurgyevo lett, és egy 1808-as decemberi rendeletre Gyurgyevóból és Nádalyból állították fel a hatodik sajkás-századot. A sajkás-kerület 1873-ban oszlott fel, és Bács-Bodrog vármegyéhez csatolták. A 19. század közepétől ruszin telepesek érkeztek a faluba, akik a település életében máig fontos szerepet töltenek be. 1910-ben 4838 lakosából 236 magyar, 1476 ruszin, 3072 szerb volt. Ebből 208 római katolikus, 1481 görögkatolikus, 3057 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Bács-Bodrog vármegye Zsablyai járásához tartozott. Nevezetességek Görögkeleti temploma - 1805 -ben épült Görögkatolikus temploma - 1880 -ban épült Mihály arkangyal tiszteletére Asterophrys Az Asterophrys a kétéltűek (Amphibia) osztályába, valamint a békák (Anura) rendjébe és a szűkszájúbékafélék (Microhylidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: Asterophrys leucopus Asterophrys turpicola Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolása Laize-la-Ville Laize-la-Ville település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 760 fő (2015). Laize-la-Ville Boulon, Clinchamps-sur-Orne, Fontenay-le-Marmion, Fresney-le-Puceux és May-sur-Orne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gare de Bolbec - Nointot Gare de Bolbec - Nointot vasútállomás Franciaországban, Bolbec településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Le Havre-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Bréauté - Beuzeville Gare de Foucart - Alvimare Sztaro Szelo (Makedonszki Brod) Sztaro Szelo (macedónul: Старо Село) település Macedóniában, a Délnyugati körzet Makedonszki Brod-i járásában. Népesség 2002-ben lakatlan település. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Belles-Forêts Belles-Forêts település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 246 fő (2015). Belles-Forêts Desseling, Fribourg, Guermange, Haut-Clocher, Loudrefing, Mittersheim, Rorbach-lès-Dieuze és Saint-Jean-de-Bassel községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Alekszandr Venyiaminovics Abusahmetov Alekszandr Venyiaminovics Abusahmetov (oroszul: Александр Вениаминович Абушахметов) (Biskek, 1954. július 21. – Moszkva, 1996. június 10.) szovjet színekben világbajnok, olimpiai bronzérmes orosz párbajtőrvívó. 1966–1967-es bajnokcsapatok Európa-kupája A bajnokcsapatok Európa-kupája 12. szezonja. A kupát a skót Celtic FC csapata nyerte. Az Internazionale elleni döntőt a portugál Estádio Nacional-ban (Lisszabon) játszották 1967. május 25-én. A főtáblára jutó csapatok száma ebben a szezonban bővült az addigi 16-ról 32-re. Eredmények 1. forduló 1 A Liverpool egy harmadik mérkőzésen 2–0-ra legyőzte a Petrolul Ploieşti csapatát, így továbbjutott a következő körbe. 2 A Górnik Zabrze egy harmadik mérkőzésen 3–1-re legyőzte a Vorwärts Berlin csapatát, így továbbjutott a következő körbe. A 17 Nëntori Tirana nem állt ki a mérkőzésre így a norvég Vålerenga léphetett tovább a következő körbe. 2. forduló (Nyolcaddöntő) 1A Vojvodina egy harmadik mérkőzésen 3–2-re legyőzte a Atlético Madrid csapatát, így továbbjutott a következő körbe. Elődöntő 1 Az Internazionale egy harmadik mérkőzésen 1–0-ra legyőzte a CSZKA Szófia csapatát, így bejutott a döntőbe. I. e. 282 Évszázadok: i. e. 4. század – i. e. 3. század – i. e. 2. század Évtizedek: i. e. 330-as évek – i. e. 320-as évek – i. e. 310-es évek – i. e. 300-as évek – i. e. 290-es évek – i. e. 280-as évek – i. e. 270-es évek – i. e. 260-as évek – i. e. 250-es évek – i. e. 240-es évek – i. e. 230-as évek Évek: i. e. 287 – i. e. 286 – i. e. 285 – i. e. 284 – i. e. 283 – i. e. 282 – i. e. 281 – i. e. 280 – i. e. 279 – i. e. 278 – i. e. 277 Események Római consulok : C. Fabricius Luscinus és Q. Aemilius Papus tíz római hadihajó köt ki Thurioi kikötőjéban, de a tarentumiak elűzik őket az akragasi Phintiasz lerombolja Gelát Populoniai csata – A rómaiak megtörték az etruszkok ellenállását Megalapítják Pergamon városállamát Kis-Ázsiában (ekkor még szeleukida fennhatóság alatt) Kopcsik Lajos Kopcsik Lajos (Sajószentpéter, 1941. augusztus 23. –) cukrász Oscar-díjas és Venesz-díjas, Guinness-rekorder, cukrász világ- és olimpiai bajnok cukrászmester, a Kopcsik Marcipánia névadója és vezető művésze, Eger (1999) és Sajószentpéter (2007) díszpolgára. Élete Az általános iskola után Smida Pál mestercukrász tanítványa lett. Mivel mestere iparengedélyét bevonták, 1956-ban kénytelen volt átjelentkezni a Borsodi Vendéglátó Vállalathoz, ahol Csányi László lett a mestere. Tanulmányait 1959-ben, kitüntetéssel végezte. A vállalat kazincbarcikai cukrászüzemében állt munkába, és 1962-ben üzemvezető-helyettes, majd 1964-ben üzemvezető lett. Közben 1963-ban letette a mestervizsgát. A vendéglátóipari szakérettségit 1977-ben kapta meg. 1988-ban családi okok miatt Egerbe költözött. A megyeszékhelyen a Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalat cukrászüzemét vezette, majd önállósulva előbb a Marcipán cukrászda, később a Kopcsik cukrászda vezetője lett. Eközben mindvégig támogatta, segítette a fiatal cukrászok képzését, nevelését. Díjai, elismerései 1960 óta vesz részt a jelentősebb megyei és országos cukrászversenyeken, amelyek mindegyikén első díjat szerzett. 1970-ben Budapesten tartották a Szakácsegyesületek Világszövetségének 14. kongresszusát. A kongresszus tiszteletére rendezett Országos Szakács- és Cukrászművészeti Kiállításon Kopcsik Lajos munkáiért az első díj mellé megkapta a világszövetség ezüst serlegét, majd még abban az évben a mestercukrász kitüntetést. 1974-ben aranyérmet kapott a bécsi WIKA (cukrász-szakács) versenyen. 1977-ben a Salon Culinaire Mondial bázeli világkiállátásáról ugyancsak aranyéremmel tért haza, a munkáiról készült fényképek pedig bekerültek a svájci cukrász Aranykönyvbe. 1977-ben és 1982-ben is aranyérmet kapott Prágában, a Gastro Prag nemzetközi szakmai versenyen. 1986-ban Luxemburgban az EXPO Gast világbajnokságon egyéniben és csapatban is aranyérmet nyert; ő lett a cukrászat nem hivatalos világbajnoka. 1987-ben megkapta a Szolgálat a Magyar Gasztronómiáér kitüntetést. 1988-ban a frankfurti szakácsolimpián kapott a magyar csapat tagjaként aranyérmet és cukrász Oscar-díjat. Elsőként ő vehette át a Magyar Cukrászok és Szakácsok Szövetségének 1989-ben alapított és Venesz Józsefről elnevezett díját. 1996-ban a berlini szakácsolimpián tíz munkájával indult, és mind a tízzel aranyérmet nyert — ilyesmi korábban egyszer sem fordult elő az olimpiák történetében. 1997-ben Karlsruhéból négy aranyérmet hozott haza. Ez év augusztus 20-án megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, 1998. augusztus 20-án pedig a Heves megyéért díjat. 1998-ban Luxemburgban a gasztronómiai világbajnokságon hat arany, három ezüst- és három bronzérmet nyert el. 2001-ben bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe: három és fél négyzetméteres, cukorból készült faliképével (ez Egerben , az Offi-házban látható) és a berlini olimpián szerzett tíz aranyérmével. 2002-ben megkapta a Pro Turismo díjat. 2005-ben: Egerben megnyílt műveinek önálló kiállítása, a Kopcsik Marcipánia ; megkapta a Német Szakácsszövetség arany életműdíj át; az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend tagja lett. 2006-ban: Eger csillaga emlékplakett; Kazincbarcika csillaga (márványtábla a város főterén); Heves Megyei Prima díj. 2007-ben: az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend nagykeresztje, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje Portréfilmek: 2000, Magyar Televízió , Millenniumi Mesék sorozat; 2002. Könyv: a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestületének kiadványa: A cukrász (2006). Munkái a világ számos köz-, illetve magángyűjteményében megtalálhatók. Henfil Henfil (teljes nevén Henrique de Souza Filho; Ribeirão das Neves, 1944. február 5. – Rio de Janeiro, 1988. január 4.) brazil író és humorista. Testvére a Betinho néven ismert Herbert de Souza volt. Hemofíliában szenvedett, egy vérátömlesztés során AIDS-fertőzött vért kapott, ami a halálát eredményezte. Stanley Rous Sir Stanley Rous (Watford, 1895. április 24. – 1986. július 18.) angol nemzetközi labdarúgó-játékvezető, a játékvezetők atyja. Eredeti polgári foglalkozása: testnevelő tanár, a Watford Boys Grammar Iskolánál - ironikusan felelős volt azért, hogy az iskolánál átváltoztassa a fő sportját labdarúgást rugbyre. A FIFA örökös tiszteletbeli elnöke. Pályafutása Labdarúgóként Egy London környéki, watfordi falusi amatőrcsapatban futballozott. Később a Lowestoft csapatának kapusa volt, ám tudása alapján nem lehetett ünnepelt sztár. Nemzeti játékvezetés A játékvezetői vizsgát 1927-ben megszerezve viharos gyorsasággal lépkedett felfelé a ranglétrán, egészen az I. ligás játékvezetői minősítésig. Játékvezetői tevékenységére a pazar intelligencia, határozott megjelenés és fellépés, korrekt ítéletek, tévedhetetlenségét sugárzó arc volt jellemző. A mérkőzések alatt a legcsekélyebb szabálytalanságot is szigorúan megtorolta. Diktatórikus vezetés, örök reformeri törekvés jellemezte. Egyéb fontos megbízások miatt 1934-ben befejezte az aktív nemzeti játékvezetést. Mottója [forrás?] : Az a labdarúgó, aki fair a pályán, a legteljesebb védelemre számíthat, ennek ellenkezője ne sok jóra számítson . Nemzeti kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 1. FA Kupa Már fiatalon, 1926-ban megbízták, hogy partjelzőként működjön közre, a Bolton Wanderers FC–Manchester City FC (1:0) döntő mérkőzésen. Nemzetközi játékvezetés Az Angol labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1927-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Egyéb fontos megbízások miatt 1934-ben befejezte az aktív nemzetközi játékvezetést. Az angol nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 38. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. Válogatott mérkőzéseinek száma: 36. Világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Olaszországba a II., az 1934-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Sportvezetői pályafutása Azért hagyta abba a játékvezetést, mert 1934-ben az FA főtitkárának jelölték - mindössze 39 évesen -, ezt a pozícióját 1961-ig töltötte be. Ugyanennek az évnek egyik sportpolitikai sikere, hogy Anglia visszatért a FIFA-ba. Nagyon jó barátságba volt a labdarúgó és FIFA alapító tag Dr. Ivo Schrickerrel (1877-1962), akinek sokat köszönhet, hogy a FIFA alkalmazásába került. Az angol szövetség képviseletében 1935 és 1986 között az International Board tagja volt. Az ő kezdeményezésére rajzoltak körívet (a büntetőponttól méretik a félkörív) a tizenhatos vonalára. A második világháború után visszavezette Angliát a FIFA tagjai közé. Vezetői megtiszteltetés sorából kiemelkedik, hogy 1961 és 1974 között a FIFA elnökének választották. Elnöki munkájának főbb eredményei: megszervezte az ifjúsági futballisták nemzetközi seregszemléjét, kezdeményezője volt az európai szövetség (UEFA) megalakításának, életre hívta a Vásárvárosok Kupáját, nem kis sportdiplomáciai siker, hogy 1966-ban Anglia rendezhette a világbajnokságot. Írói munkássága Mint reformer újra és újra írta, értelmezte a szabálykönyvet. Nemzetközi sportvezetőként bevezette a sárga és a piros lapok alkalmazását. Szakembereivel kidolgozta a játékvezető és a partjelző együttműködésének szabályait. Sikerei, díjai II. Erzsébet brit királynő lovagi címet adományozott részére. Az 1980-as években róla nevezték el a rövid életű Rous-kupát, mint ahogy a Rous Standet is a Watford FC stadionjában, a Vicarage Road-on. Magyar vonatkozások Látogatások Magyarországon 1968. szeptember 10-én Budapesten járt, mint a FIFA elnöke, a Vásárvárosok Kupa lelke, a Ferencváros–Leeds United (0:0) második döntő mérkőzésen. Budapesten fogadta az Országos Testnevelési és Sporthivatal valamint az MLSZ elnöke. A mérkőzés végén átadta a kupát a Leeds csapatkapitányának. 1969-ben Magyarországra látogatott a Vásárvárosok Kupa (VVK) döntő mérkőzésre, valamint a VVK kihelyezett ülésére. A fővárosi tanács végrehajtó bizottsága fogadáson látta vendégül a FIFA és a VVK vezetőségét. A vendégek nevében Rous válaszolt a köszöntő szavakra. 1976-ban Magyarországon rendeztek nemzetközi ifjúsági labdarúgó tornát. Az MTK-pályán a Magyarország–NSZK (0:0) és Tatabányán a Magyarország–Anglia (4:2) mérkőzéseket személyesen tekintette meg. A FIFA vezetőjeként az ő javaslatára szervezték meg az ifjúsági tornákat. Matt Heafy Matthew Kiichi "Matt" Heafy (Iwakuni, Japán, 1986. január 26. –) az énekese és a gitárosa a Trivium metalcore zenekarnak. Miután egy floridai főiskolás bulin az együttes tagjai rávették, hogy énekelje el a The Offspringtől a "Self Esteem" című dalt, úgy döntött, hogy csatlakozik a Triviumhoz. Történet Nem sokkal azután csatlakozott a Triviumhoz, hogy az előző énekes kilépett a bandából. Belépése után komoly felelősségtudattal vette át az énekesi posztot, és komolyan részt vesz a dalok írásában is. Ő írta a banda Ember To Inferno, és az Ascendancy lemezének a dalszövegeinek a nagy részét. A The Crusade album megírásánál minden tag ugyanolyan mértékben vett rész a munkában. Fiatal kora ellenére Matt hihetetlen sikereket ért el. A Triviumnak egyre több követője van Észak-Amerikában és az Egyesült Királyságban, jelenleg pedig ugyanezt szeretnék elérni Európa többi részén is. Matt kedvenc zenekarai a következők: Queen Iron Maiden Metallica Megadeth X Japan Loudness Gackt A Guitar World magazinban egy interjúban a Megadeth: Rust in Peace albumát nevezte meg kedvenceként. Sikereit természetesen nem könnyen érte el. 12 éves korától minden nap több órán át gyakorol és tanul gitározni, beleértve napjainkat is. 11 éves korában kezdett el a zenével foglalkozni, de nem látott benne inspirációt, egészen amíg meg nem ismerte a The Ramonest. A Triviumba 12 évesen csatlakozott. Matt édesapja, Brian Heafy egy Justin Arcangel nevű zenekar menedzsereként dolgozik. Matt édesanyja, Yoshiko Heafy japán. A Metal Hammer Golden God Awards 2006-on Matt megnyerte a Golden God Award-ot. Roadrunner United 2005-ben a Roadrunner Records 25 éves fennállásának alkalmából létrehozott a kiadó legjobb zenészeiből összeálló zenekart, amely a The All-Star Sessions címmel felvett egy albumot. A lemez négy fő producere között Matt Heafy is jelen volt. Felszerelés Epiphone Matt Kiichi Heafy LP Custom 7 (2013-ban kiadott limitált példányszámú Epiphone custom shop signature gitár) Epiphone Matt Kiichi Heafy LP Custom 6 (2013-ban kiadott limitált példányszámú Epiphone custom shop signature gitár) Gibson Explorer 7 húros Gibson Les Paul Custom (ebony) A hangszedőket kicserélte EMG 81-re a hídnál és EMG 89-re a nyaknál Gibson Les Paul Supreme (Alpine White) A hangszedőket kicserélte EMG 81-re a hídnál és EMG 89-re a nyaknál Dean Guitars Rust Razorback Dean Guitars Dime-O-Flame Dean Guitars Custom White Razorback Dean Guitars Exotica Acoustic Mindegyik Dean gitárjában Jazz Pickup van a nyaknál és Dimebucker a hídnál Marshall JCM2000 DSL 50 Fej Marshall JCM900BV Láda BOSS NS-2 Noise Gate Maxon OD Pedal Korg Hangoló Digitech FX Dunlop Jazz III Pengető InTune Guitar Pengető 1.0 mm GrippX (Blue) DR Húrok, Dimebag Signature 9-50 Palkó Sándor (ornitológus) Palkó Sándor (Zomba-Szentgálpuszta, 1959. augusztus 4. – Zalaegerszeg, 2002. július 31.) ornitológus, madárvonulás-kutató, a Kis-Balaton valamint Zala megye természetvédelmi szakembere. Életrajz A Tolna megyei Zombához tartozó Szentgálpusztán született 1959. augusztus 4-én, bukovinai székely származású, a második világháború után betelepített szülők egyedüli gyermekeként. Szülei gazdálkodók voltak. Szekszárd-Palánkon, a Csapó Dániel Mezőgazdasági szakközépiskolában kezdte tanulmányait, itt került kapcsolatba a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel, és itt jegyezte el magát örökre a madarászattal, majd kicsit később a természetvédelemmel is. Már tizennégy éves korától a madárgyűrűző-táborok rendszeres látogatója volt, előbb tett sikeres gyűrűzővizsgát, előbb szerzett madárgyűrűzési engedélyt, mint jogosítványt. Rövidesen az egyesület Tolna megyei helyi csoportjának titkára lett, ebben a pozíciójában jelentősen fellendítette a madárvédelem ügyét nemcsak Szekszárdon, de a környékén is.[forrás?] Előadásokat, vetítéseket, terepi madármegfigyeléseket, gyűrűzőtáborokat, madárvédelmi akciókat szervezett. 1980-ban a Zalai Helyi Csoport megalakulásakor Lentiben töltötte katonaidejét, ekkortól kezdett részt venni az ottani táborokban, akkor már gyakorlott gyűrűzés-vezetőként. 1983-tól pedig már mint a zalai helyi csoport főállású szervező titkára, végezte munkáját. Még ebben az évben át is költözött Zala megyébe, Gellénházára, majd miután megnősült, Zalabérre költözött át. 1988-ban született Csaba nevű fia, aki már fiatalon szintén madárgyűrűző lett, majd halászati szakirányban tanult tovább. Házassága nem bizonyult tartósnak. 1992-ben – már egyedül – Zalaegerszegre, a Közép-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság zalaegerszegi kirendeltségéhez került természetvédelmi felügyelőnek. A később megalakult Balaton-felvidéki Nemzeti Park igazgatóságának Zala megyei felügyelőjeként munkálkodott, dolgozott haláláig. Kedves területei a Kis-Balaton, a Zala-völgy alsó részei, a Mura- és a Kerka-mente voltak. A régi irodalmi adatokat ellenőrizve felkereste az elfeledett termőhelyeket, és közben újabb adatokkal gazdagította a florisztika tudományát is. Egyedülálló adatbázist gyűjtött össze a védett növény- és állatfajokról, az addig a természetvédelemben „fehér foltnak” számító Zalában, megalapozva ezzel a távlati védetté nyilvánításokat. Mindenütt fotózott, dokumentált, előadásainak anyagát is saját felvételeivel illusztrálta. Nagyon sok iskolában tartott előadást, természetvédelmi, biológiai versenyekre készített fel diákokat. 1984-től kezdte szervezni az egész évben működő Fenékpusztai Madárvonulás-kutató Állomást, mely azóta az ország egyik legjelentősebb vonuláskutató bázisává, neki második otthonává lett. A madárfaunánkban több, Magyarországon korábban ismeretlen madárfaj (pl. Bonelli-füzike, fenyősármány, berki poszáta) első hazai adata is az ő nevéhez fűződik. Munkásságát 2001-ben Pro Natura díjjal ismerték el. Ekkor már súlyos beteg volt. 2002. július 31-én hunyt el. Emlékezete 2009 óta az ő nevét viseli Gyenesdiáson az iskola nyugati oldalánál létesített sétány. 2012 . április 20. óta az ő nevét viseli a gyenesdiási iskola kertjében létesített madárbarát tanpark is. A fiatalon elhunyt természetvédő szakmailag ugyanis több szállal kötődött a településhez, ő hívta életre - eredetileg a gyenesdiási óvoda számára, még az 1990-es évek végén - azt a Zöld Hetek elnevezésű programsorozatot is, amelynek keretében az ő emlékét őrizni hivatott tanpark is megvalósult. 2015 . október 21 -én szobrot is avattak az emlékére, úgyszintén Gyenesdiáson; a bronz anyagú mellszobor Túri Török Tibor alkotása. Vilagarcía de Arousa Vilagarcía de Arousa település Spanyolországban, Pontevedra tartományban. Vilagarcía de Arousa Vilanova de Arousa, Caldas de Reis és Catoira községekkel határos. Lakosainak száma 37 479 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Hippach Hippach település Ausztriában, Tirolban a Schwazi járásban található. Területe 39,37 km², lakosainak száma 1 416 fő, népsűrűsége pedig 36 fő/km² (2014. január 1-jén). A település 608 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Piffonds Piffonds település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 652 fő (2015). Piffonds Saint-Martin-d’Ordon, Saint-Loup-d’Ordon, Courtenay, Bussy-le-Repos, Chaumot, Savigny-sur-Clairis és Vernoy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Magyar jégkorong-bajnokcsapatok Magyarországon 1937 óta rendeznek magyar jégkorongbajnokságot, melyet a Magyar Jégkorongszövetség felügyel. Az első osztályú bajnokság győztes csapata a magyar jégkorong bajnoka cím birtokosa lesz. Legtöbb indulással és bajnoki címmel a Ferencváros csapata rendelkezik, amely a legelső kiírást kivéve minden szezonban elindult, és huszonöt alkalommal nyerte meg. Magyar női bajnokságot az 1993–94-es szezontól rendeznek, és két alkalom kivételével a Marilyn csapat nyerte meg mindegyiket. Az első osztályú magyar férfibajnokság elnevezései: 1996–97-ig: OB I. 1997–98 és 1998–99 között: Extra Liga 1999–00 és 2002–03 között OB I. 2003–04 és 2006–07 között: Borsodi Liga 2007–08-tól: OB I. Forrás A Magyar Jégkorongszövetség oldala George Lamptey George Lamptey (Teshie, 1929–2011) ghánai nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása hivatásos katona, örnagy. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Ellenőreinek, sportvezetőinek javaslatára lett az I. Liga játékvezetője. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 1975-ben vonult vissza. Nemzetközi játékvezetés A Ghánai labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1963-tól tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1975-ben búcsúzott. Világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Mexikóba a IX., az 1970-es labdarúgó-világbajnokságra, valamint Németországba a X., az 1974-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Selejtező mérkőzéseket a CAF zónában vezetett. Afrikai nemzetek kupája Szudán a 7., az 1970-es afrikai nemzetek kupája, Kamerun a 8., az 1972-es afrikai nemzetek kupája és Egyiptom a 9., az 1974-es afrikai nemzetek kupája labdarúgó tornát rendezte, ahol a CAF JB játékvezetőként foglalkoztatta. Olimpia Mexikó rendezte a XIX., nagy magasságú 1968. évi nyári olimpiai játékok olimpiai labdarúgó torna döntő mérkőzéseinek, ahol a FIFA JB bíróként alkalmazta. A FIFA JB elvárásának megfelelően, ha nem vezetett, akkor valamelyik működő társának segített partbíróként. A torna egyik legkiemelkedőbben foglalkoztatott sportembere. Három csoportmérkőzésen, az egyenes kiesés egyik találkozóján és az elődöntő egyik összecsapásán volt segítője a játékvezetőnek. A torna legszerencsésebb játékvezetője, aki a marokkói El Azhari lemondása következtében került, a tartalékok közül meghívásra. Sportvezetőként Aktív pályafutását befejezve a Afrikai Labdarúgó-szövetség (CAF) JB elnökségének tagja, nemzetközi oktató és ellenőr. 1975-től 1977-ig a Ghánai Labdarúgó-szövetség elnöke. Szakmai sikerek 1973-ban a nemzetközi játékvezetés hírnevének erősítése, hazájában 10 éve a legmagasabb Ligában (osztályban) folyamatosan tevékenykedő, eredményes pályafutása elismeréseként a FIFA Kitüntetett FIFA játékvezető címet és oklevelet adományozott részére. 1967-es Copa América Az 1967-es Dél-amerikai Válogatottak Bajnoksága a 29. dél-amerikai kontinenstorna volt. Az eseményt Uruguayban rendezték és a házigazda csapat meg is nyerte. A torna történetében először vett részt Venezuela. Résztvevők Brazília és Peru visszalépett. Eredmények A nyolc résztvevőből négy válogatottnak selejtezőt kellett játszania. Az így továbbjutott két csapat mellett további négy csapat játszott a hatos döntőben, körmérkőzéses formában. A hatos döntőben a csoport élén végzett csapat nyerte meg a kontinenstornát. Végeredmény A hazai csapat eltérő háttérszínnel kiemelve. Ptychohyla macrotympanum Az Ptychohyla macrotympanum a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Guatemalában és valószínűleg Mexikóban él. Természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, folyók, lepusztult erdők. A fajt élőhelyének elvesztése fenyegeti. Gare de Viry-Noureuil Gare de Viry-Noureuil vasútállomás Franciaországban, Viry-Noureuil településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Creil–Jeumont-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Tergnier Santa Colomba de las Monjas Santa Colomba de las Monjas község Spanyolországban, Zamora tartományban. Santa Colomba de las Monjas Villaveza del Agua, Arcos de la Polvorosa, Benavente, Villanueva de Azoague és Barcial del Barco községekkel határos. Lakosainak száma 270 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Csőszcincérformák A csőszcincérformák (Prioninae) a rovarok (Insecta) osztályában a cincérfélék (Cerambycidae) családjának egy alcsaládja. Mintegy 1000 fajuk ismert, a Kárpát-medencében 4 fajuk él. Általában egységes kinézetű, nagy termetű, sötét barna vagy fekete színezetű fajok tartoznak ide, köztük találhatóak a legnagyobb cincérek is. Elterjedésük Magyarországon négy nembe tartozó 4 faj előfordulása bizonyított. Ivančići Pokupski Ivančići Pokupski falu Horvátországban, a Károylváros megyében. Közigazgatásilag Károlyvároshoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 15 km-re északkeletre a Kulpa bal partján fekszik. Története A településnek 1857-ben 50, 1910-ben 40 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zágráb vármegye Károlyvárosi járásához tartozott. 2011-ben 12-en lakták. PowerPC 600 A PowerPC az Apple–IBM–Motorola cégek által megalkotott 32 és 64 bites RISC utasításkészletű mikroprocesszor-specifikáció, amely 1991-ben indult útjára, ekkor még csak tervek formájában. Első konkrét megvalósításai a PowerPC 600 családba tartozó PowerPC processzorok. Ezek tervezése az IBM és Motorola által, az AIM szövetség keretén belül közösen alapított és támogatott Somerset létesítményben történt a Texas állambeli Austin városában. A Somerset kutatólaboratóriumot 1992-ben nyitották meg, célja a PowerPC processzorok megalkotása, majd általános célú PowerPC processzorok tervezése volt, személyi számítógépekben való felhasználás céljaira. Ennek első, 1993-ban megvalósult eredménye volt a PowerPC 601 processzor, amelyet rövidesen a második generációs processzorok követtek, a PowerPC 603, PowerPC 604 és a 64 bites PowerPC 620. Az alapcsalád PowerPC 601 A PowerPC 601 az első mikroprocesszor-generáció, amely támogatja az alap 32 bites PowerPC utasításkészletet. A tervezési munka 1991 közepén indult be komolyabban és az első prototípus-csipek 1992 októberében készültek el. Az első 601-es processzorok 1993 októberében egy IBM RS/6000 munkaállomásban jelentek meg (a sokkal erősebb IBM POWER2 processzorvonal mellett) és az első Apple Power Macintosh gépekben 1994. március 14-én. A 601 volt a POWER/PowerPC architektúra az első fejlett egycsipes megvalósítása. Tervezése egy igen feszített ütemterv szerint történt, mivel igyekeztek minél gyorsabban megalapozni a PowerPC piaci szegmensét és összekovácsolni az AIM szövetséget. A rendkívül agresszív ütemterv betartásának érdekében számos kulcsfontosságú technológiát és projektmenedzsment-stratégiát vetettek be a tervezés során, miközben alapvetően új funkciókat vezettek be az architektúrában, például jelentős teljesítménynövelést, új utasításokat és ami ennél is fontosabb, a POWER/PowerPC architektúra első szimmetrikus többprocesszoros működésű (SMP) implementációját. A 601 fejlesztőcsapata az IBM RISC Single Chip (RSC) processzorból indult ki, felhasználta annak alapfelépítését és egyéb részeit, de mindehhez hozzá kellett adniuk az IBM POWER utasításkészlet-architektúrából hiányzó nagyszámú PowerPC utasítás támogatását. Az RSC design szinte minden részét módosították, az alkotó szerkezeti elemeket meg kellett változtatniuk vagy teljesen újratervezni, mivel az egyesített bemeneti/kimeneti sín-struktúra és az SMP/memória-koherencia támogatás teljesen eltérő megoldásokat követelt. Az alapvető RSC struktúrára támaszkodó újabb PowerPC változtatások csökkentették az alaprajz, elrendezés és az időzítés finomhangolásának bizonytalanságait. A 601-es nem csak jelentős új funkciókat valósít meg, mint például az SMP, hanem hídként is szolgál a POWER és az eljövendő PowerPC processzorok között, hogy segítse az az IBM-et és a szoftverfejlesztőket a PowerPC-re való átmenetben. A cél, a PowerPC minél korábbi piaci bevezetése, fokozta a fejlesztés iramát: az első 601-es prototípus mindössze 12 hónap alatt készült el (a tervezés kezdetétől a tape-out fázisig). A 60x sín A rövid határidők miatt a 601-esben a már létező 88110 sín architektúrát használták fel. A specifikációba bekerült a 88000-es sín, mivel a 88k gépek (Data General, Apple) már a piacon voltak és a Motorola és Apple azzal érvelt, hogy ha a POWER/PowerPC processzorok sínkompatibilisek lesznek a 88k architektúrával, akkor az azokat használó gépek gyorsabban kerülhetnek piacra, mivel a cégeknek ehhez nem kell áttervezniük az alaplapokat. Ez így névlegesen az AIM szövetség és a vásárlók javát szolgálta. A Motorola vezetése nem csak a 88110-es sín-architektúra specifikációit nyújtotta át, hanem még egy csapatnyi, a 88110-es sínt jól ismerő tervezőt is, hogy ezzel is elősegítsék a 60x sín logikai implementációját és ellenőrzését. Az Apple rendszerek tervezőcsapata számára ismerős volt a Motorola 88110 bemeneti/kimeneti sínfelépítés (az Apple által forgalmazott 88k-alapú gépekből), ez a bemeneti/kimeneti sínmegvalósítás jól meghatározott és dokumentált, és a 601-es tervezőcsapat ezzel a síntechnológiával is csökkenthette a tervezési időt. A sínt átnevezték, a 601-es tervezethez igazodva, ez lett a 60x sín. A Motorola tervezői (és néhány Apple tervező is) csatlakoztak a több mint 120 IBM tervezőhöz a projektben. The Bus Interface for 32-Bit Microprocessors – IBM.com A 88110 sínrendszerének felhasználása a 60x sín alapjaként gyorsította a tervezést és egyéb előnyei is voltak. Segítette az Apple Power Macintosh csapatát a támogató ASIC-ek tervezésében, mivel kevesebb ilyen áramkört kellett újratervezniük. A processzor tervezői számára csökkentette a sínrendszer és az új sín-interfészek tervezésére és dokumentálására fordított időt, amellett sikeresen elkerülték a vezetés által feltételezett „Sínek Háborúját”, amennyiben a tervekben nem sikerült volna elfogadni a 88110-es sínt vagy az előző RSC síneket. Meg kell jegyezni azonban, hogy bár ez a döntés az Apple és az AIM szövetség hasznára vált, hátrányos volt viszont az első IBM RS/6000 rendszer tervezőcsapatának számára, mivel nekik már megvoltak a kész ASIC támogató áramköreik az RSC teljesen eltérő sínfelépítése körül. A 60x sín a későbbiekben meglehetősen hosszú életű alap interfésszé vált, a 601, 603, 604, G3, G4 és Motorola/Freescale PowerQUICC processzorok változataiban került felhasználásra. Felépítés A processzort az alkalmazások széles körében történő felhasználásra tervezték. Támogatja a külső másodlagos gyorsítótár használatát és a szimmetrikus többprocesszoros működést. Négy funkcionális egysége van: egy fixpontos egység (FXU, vagy Integer Unit, IU), egy lebegőpontos egység (FPU), egy elágazásfeldolgozó egység (BPU) és egy sorrendvezérlő egység. A processzor tartalmaz még egy memóriakezelő egységet is. A processzor egy szuperskalár eszköz, amely egyszerre több utasítást képes előkészíteni és feldolgozni párhuzamosan. Ez úgy éri el, hogy az utasításokat a 3 független végrehajtóegység felé (IU, FPU, BPU) továbbítja. A 3 fő végrehajtóegység 3 saját futószalaggal rendelkezik, amelyeknek első fokozata közös – ez maga az utasítás-előkészítő egység, amely szoros kapcsolatban van az elágazásfeldolgozó egységgel. Az elágazásfeldolgozó futószalag 2, az egész típusú/integer utasítás-futószalag 4, a memória-futószalag 5 (a betöltő/tároló utasítások számára), a lebegőpontos futószalag 6 fokozat hosszú. Elsőként az IBM rendszerekben bocsátották ki, 1993 őszén. Az IBM PPC601, a Motorola MPC601 néven forgalmazta. 50-től 80 MHz-ig terjedő sebességen működik. 0,6 µm-es CMOS folyamattal, négy alumínium-rétegű fémezéssel készült. A lapka felülete 121 mm², amelyen 2,8 millió tranzisztort tartalmaz. A 601-nek egy 32 KiB egyesített L1 gyorsítótára van, ez a kapacitás nagynak számított abban az időben a csipre integrált gyorsítótárak között. A 601-es nagy teljesítményű processzornak számított a szegmensében, főleg a nagy gyorsítótárnak köszönhetően, felülmúlva a konkurens Intel Pentium (Intel P5) processzort. A PowerPC 601-et az Apple első Power Macintosh számítógépeiben használták, valamint az IBM és a Groupe Bull különféle RS/6000 munkaállomásaiban és SMP szervereiben. A 601 és 601+ mikroprocesszorok egyedüli gyártója az IBM volt, a processzort a vermonti Burlington és New York-i East Fishkill városokban levő üzemeiben gyártották. A 601 az IBM CMOS-4s folyamatával, a 601+ az IBM CMOS-5x folyamatával készült. Egy nagyon kis számú 601 és 601+ processzort átcímkéztek: Motorola logókkal és alkatrész-számokkal látták el őket és így terjesztették azokat a Motorolán keresztül. Ezt az akciót mostanára már nehéz nyomon követni, a megjelent sokféle „Motorola MPC601” kép miatt, de nevezetes a Motorola marketing-eredménye, mikor 1994-ben a Time magazin címlapjára került 601-es szintén Motorola jelzéseket viselt. PowerPC 601v 1994-ben bemutatták a 601 egy frissített változatát, a PowerPC 601v vagy PowerPC 601+ processzorokat, amelyek 90-től 120 MHz-ig terjedő órajeleken működnek. Ezeket egy újabb 0,5 µm-es négy fémrétegű CMOS folyamattal gyártották, ami egy 74 mm² méretű lapkát eredményezett. A 601+ kialakítás a gyártási folyamat CMOS-4s-ről CMOS-5x-re történő átalakítás eredménye volt, egy az IBM-en belüli tervezőcsapat munkája. Hogy elkerüljék a piacrakerülési időt növelő késedelmeket, amelyek a kialakításbeli változtatások következményeiként lépnek fel a tervezőeszközökben és a gyártástechnológiában elkerülhetetlen további változtatások miatt, a cég úgy döntött, hogy mind a 601(v), mind a 601+ processzorokat az IBM EDA eszközeivel tervezik, IBM rendszereken, és kizárólag IBM létesítményekben gyártják. Allen, M.; Becker, M. (February 1993). "Multiprocessing Aspects of the PowerPC 601 Microprocessor". Proceedings of Compcon . pp. 117 – 126. Becker, Michael K. et al. (September 1993). "The PowerPC 601 Microprocessor". IEEE Micro . pp. 54 – 68. Moore, C.R. (February 1993). "The PowerPC 601 Microprocessor". Proceedings of Compcon . pp. 109 – 116. PowerPC 601 Whitepaper (angolul) Az Ars Technica cikke (angolul) PowerPC 603 A PowerPC 603 volt az első, a teljes 32 bites PowerPC Architektúra specifikációt implementáló (azt maradéktalanul megvalósító) processzor. Alacsony költségű alsó kategóriás/belépő szintű processzornak szánták, hordozható és beágyazott rendszerekben történő felhasználásra. Fő jellemzője a többfokozatú beépített teljesítmény- és energiafelhasználás-szabályozó rendszer (doze – szendergés, nap – szundikálás és sleep – alvó üzemmód), amely a hordozható eszközökben történő felhasználást segíti és képes az energiafelhasználás drámai csökkentésére, így a processzor mindössze 2 mW-ot fogyaszt alvó üzemmódban. A 603-nak négyfokozatú futószalagja és öt végrehajtóegység van: fixpontos egység, lebegőpontos egység, elágazásjósló egység, betöltő-tároló egység és egy rendszer registry egység. Két külön 8 KiB-os L1 gyorsítótárat alkalmaz az utasítások és adatok számára, egy 32/64 bites 60x memóriasínnel rendelkezik, amely max. 75 MHz-en működhet. A síncsatlakozó lehetővé teszi, hogy a sín frekvenciája a processzor órajel-frekvenciájával megegyező, vagy annak fele, harmada vagy negyede legyen. A 603 magot egyprocesszoros rendszerekhez tervezték, nem rendelkezik többprocesszoros működéshez (SMP) szükséges hardvertámogatással. A PowerPC 603 1,6 millió tranzisztorból áll, az IBM és a Motorola gyártotta egy 0,5 µm-es négy fémrétegű CMOS folyamattal. A lapka területe 85 mm², fogyasztása 3 W 80 MHz-en. A 603 architektúra a közvetlen elődje a PowerPC 750 architektúrának, amelyet az Apple a PowerPC „G3” néven forgalmazott. Alsó kategóriás és hordozható Macintosh modellekben használták, de széles körben használták még különböző beágyazott készülékekben is. A processzornak viszonylag rossz híre volt az Apple gépek körében, mivel a 68k emulációs szoftver nem fért bele a viszonylag kicsi gyorsítótárakba, ezzel korlátozta az elérhető teljesítményt a régebbi szoftverekben. Ez a gyenge teljesítmény elfogadhatatlanná tette laptop CPU-ként való felhasználását is, így nem is készült ilyen gép, és ez késleltette az Apple PowerBook 5300 és PowerBook Duo 2300 bevezetését. IBM white paper a PowerPC 603-ról (angolul) PowerPC 603e és 603ev A 603-as teljesítményproblémáit volt hivatott javítani a PowerPC 603e. Az L1 gyorsítótár méretét megnövelték és a processzor továbbfejlesztett 16 KiB méretű négyutas csoportasszociatív adat- és utasítás-gyorsítótárakat kapott. A processzorok órajelfrekvenciáját szintén megduplázták, a maximum elérhette a 200 MHz-et. A gyártási eljárás későbbi 0,35 µm-re való kicsinyítése lehetővé tette egészen a 300 MHz-ig terjedő órajelek használatát. Ezt az alkatrészt nevezték helyenként PowerPC 603ev-nek. A 603e és 603ev processzorok egyaránt 2,6 millió tranzisztorral rendelkeznek, lapkafelületük rendre 98 mm² és 78 mm². A 603ev maximális fogyasztása 300 MHz-en 6 W. A PowerPC 603e volt az első általános asztali processzor, ami elérte a 300 MHz-es órajelet, a Power Macintosh 6500-ban. A 603e-t gyorsítókártyákban is használták, a Phase5 cégnek az Amiga számítógépvonalhoz készült kártyáiban, 160-tól 240 MHz-ig terjedő sebességű CPU-kkal. A PowerPC 603e típust még ma is az IBM és a Freescale, és más cégek, például az Atmel és a Honeywell, ami a sugárzástűrő RHPPC változatot is gyártja. A PowerPC 603e volt a Be Inc. BeBox gépének szíve. A BeBox egy figyelemre méltó gép, mivel az egy multiprocesszoros rendszer, ami nem éppen az, mint amire a 603-ast tervezték. Az IBM szintén használta a PowerPC 603e processzorokat a ThinkPad 800 sorozat laptop számítógépeiben. 603e processzorok működtetik mind a 66 műholdat az Iridium telefonhálózat műhold-flottájában. A műholdak mindegyike hét, körülbelül 200 MHz-en futó Motorola/Freescale PowerPC 603e processzort tartalmaz. A Freescale 603e oldala (angolul) Az IBM 603e oldala (angolul) G2 A PowerPC 603e magot a Freescale átnevezte G2-re és ez szolgált alapul a beágyazott PowerQUICC II processzoroknak és ezeket továbbra is fejlesztik. A Freescale PowerQUICC II egylapkás rendszerek (SoC) processzorai az MPC82xx jelölést hordozzák, különféle konfigurációkban készülnek, amelyek közül egyesek elérik a 450 MHz-et is. e300 A Freescale továbbfejlesztette a 603e magot, a továbbfejlesztett változat az e300 jelölést kapta és a PowerQUICC II Pro beágyazott processzorokban jelenik meg. Ezekhez nagyobb, 32/32 KiB L1 gyorsítótárakat és más teljesítményjavító megoldásokat adtak hozzá. A Freescale PowerQUICC II Pro egylapkás rendszerek (SoC) processzorai MPC83xx jelölést hordoznak és különféle konfigurációkban max. 667 MHz sebességű változatokban jelennek meg. e300 magot alkalmaznak a kis EFIKA számítógép MPC5200B SoC processzorában is. PowerPC 604 A PowerPC 604 1994 decemberében volt bemutatva, a 603-as mellett. Első, 0,5 mikronos változata 1995. május 1-én jelent meg a piacon a Power Mac 9500/120 gépben. Második kiadása, a 0,35 mikronos változat, 1996. július 19-én jelent meg a PowerTower Pro 200 modellben. Munkaállomásokba és belépőszintű szerverekbe építhető nagy teljesítményű processzornak tervezték, ami szerver-processzorként hardveresen támogatja a szimmetrikus többprocesszoros működést. A 604-est széles körben használták az Apple nagy teljesítményű rendszereiben, ugyancsak a Macintosh klónokban, az IBM belépő szintű RS/6000-es szervereiben és munkaállomásaiban, az Amiga gyorsítókártyákban, és beágyazott CPU-ként telekommunikációs alkalmazásokban. A 604 egy szuperskalár processzor; képes egyidejűleg négy utasítás kibocsátására. A 604-nek egy hat fokozatú futószalagja van és hat, párhuzamos működésű végrehajtóegysége, így minden ciklusban hat utasítás befejezésére képes. Az egész típusú ALU két egyszerű és egy komplex fixpontos egységre van osztva, ezek mellett egy külön lebegőpontos egység alkotja a skalár aritmetikai-logikai egységek csoportját, továbbá egy betöltő-tároló egység kezeli a memória-hozzáfordulásokat. A sorrenden kívüli végrehajtást az elágazásfeldolgozási egység, a nyolc elemű utasítássor, az ehhez kapcsolódó utasításdekódoló és szétosztó egység, valamint a végrehajtó egységek előtti várakoztatóállomások támogatják, az egységeken belüli futószalagokkal együtt. A processzornak két külön csipre épített 16 KiB-os adat- és utasítás L1 gyorsítótára van. A külső interfész egy 32- vagy 64 bites 60x sín, amely max. 50 MHz-es órajelfrekvencián működik. A PowerPC 604 3,6 millió tranzisztort tartalmaz; az IBM és Motorola gyártotta kezdetben 0,5 µm-es CMOS folyamattal, négy rétegű fémezéssel. A lapka mérete 12,4 mm × 15,8 mm (196 mm²), fogyasztása 14-17 W 133 MHz-en. 100 és 180 MHz közötti sebességeken működik. PowerPC on Apple: An Architectural History, Part I/PowerPC 604 (angolul) Gwennap, Linley (18 April 1994). "PPC 604 Powers Past Pentium". Microprocessor Report , Volume 8, Number 5. Song, Peter S.; Denman, Marvin; Chang, Joe (October 1994). "A PowerPC 604 RISC Microprocessor". IEEE Micro . PowerPC 604e A PowerPC 604e-t 1996 júliusában mutatták be. A 604e csak kevés változtatást kapott magában a mag felépítésében, de a beépített L1 gyorsítótár méretét megkettőzték, így a processzor 32 KiB utasítás- és 32 KiB adat-gyorsítótárral rendelkezik. Egy újabb funkcionális egységet is kapott, a feltételregiszter-egységet (CRU). A korábbi felépítéseknél a feltételregisztereket az egységek vegyesen, elosztva kezelték, így az újfajta feltételregiszter-kezelés erőforrásokat szabadít fel az egységekben. Emiatt az elágazáskezelő egységet is kibővítették, kapacitását megnövelték, új visszaírópuffereket kapott, egyebek mellett. Ezek a változtatások a processzorban összességében kb. 25%-os teljesítménynövekedést okoztak, elődjéhez képest. A mag 5,1 millió tranzisztort tartalmaz, az IBM és Motorola gyártotta 0,35 µm-es CMOS folyamattal, öt rétegű fémezéssel. A lapka mérete 148 mm² a Motorola, vagy 96 mm² az IBM gyártmányokban, fogyasztása 16-18 W 233 MHz-en. 166 és 233 MHz közötti sebességeken működik, max. 66 MHz-es memóriasínt támogat. Az IBM PowerPC 604e oldala (angolul) A Freescale PowerPC 604e oldala (angolul) PowerPC 604ev „Mach 5” A PowerPC 604ev, 604r avagy „Mach 5” kódnevű típust 1997 augusztusában mutatták be. Ez a származék alapvetően nem volt más, mint egy újabb gyártási eljárással készült 604e típus; az IBM és Motorola gyártotta egy újabb, 0,25 µm-es CMOS folyamattal, öt rétegű fémezéssel. Ez a processzor magasabb sebességeken működhet és energiafelhasználása alacsonyabb. A lapka mérete 47 mm² a 0,25 µm-es CMOS folyamat mellett, fogyasztása 6 W 250 MHz-en. 250 és 400 MHz közötti sebességeken működhet (300, 320, 332, 350, 360, 375 MHz-es órajelű modelljei ismertek), és max. 100 MHz-es sebességű memóriasínt támogat. Az Apple 1998-ban beszüntette a 604ev gyártását, és inkább a PowerPC 750 processzort kezdte fejleszteni és alkalmazni, míg az IBM tovább használta a típust kis teljesítményű RS/6000 számítógépeiben, sok éven át. PowerPC 620 A PowerPC 620 volt a 64 bites PowerPC architektúra első teljes implementációja. A PowerPC csipek második generációjához tartozik, a 603 és 604 csipek mellett, de a nagy teljesítményű szerverek és műszaki munkaállomások piacát célozta meg. A megvalósítás nagy teljesítményű mikroarchitektúrán alapul, fejlett szuperskalár jellemzőkkel, és kihasználja az utasításszintű párhuzamosságot. A 64 bites architektúra támogatja mind a 32 bites, mind a 64 bites alkalmazásokat, és felülről kompatibilis a PowerPC 601, PowerPC 603 és PowerPC 604 mikroprocesszorokkal. Ez a processzor papíron hatékonynak tűnt, és a kibocsátását a társaival együtt várták, ám ezzel egészen 1997-ig késett. Megjelenésekor a teljesítménye gyengébb volt a vártnál, azt a jelentősen olcsóbb 604e is felülmúlta. A 620-ast ezért nem gyártották nagy példányszámban és csak kevés eszközben használták fel. A PowerPC 620 egyedüli felhasználója végül a Groupe Bull volt, amely Escala Unix gépeiben alkalmazta, de azt sem szállították nagy számban. Az IBM, amely eleinte munkaállomásokban és szerverekben kívánta felhasználni ezt a processzort, úgy döntött, hogy megvárja a még erősebb RS64 és POWER3 64 bites processzorokat helyette. A 620-ast a Motorola gyártotta, 0,5 µm-es folyamattal. 6,9 millió tranzisztort tartalmaz, lapkafelülete 311 mm², 120 és 150 MHz közötti órajelfrekvencián működik, fogyasztása 30 W 133 MHz-en. Egy későbbi modell is megjelent, amelyet 0,35 µm-es folyamattal gyártottak, ami lehetővé téve, hogy az elérje 200 MHz-es órajelet. A 620 a 604-re hasonlít. Szintén ötfokozatú futószalagot használ, ugyanúgy rendelkezik a szimmetrikus többprocesszoros működés támogatásával és ugyanannyi végrehajtó egységet tartalmaz, ezek: egy betöltő-tároló egység, egy elágazáskezelő egység, egy FPU, és három integer/fixpontos egység. Nagyobb 32 KiB utasítás- és adat-gyorsítótáraival, max. 128 MiB-os második szintű gyorsítótár támogatással, hatékonyabb elágazáskezelő és betöltő-tároló egységeivel – ezeknek több puffere van – a 620 valójában nagyon hatékony processzor. Az elágazástörténet-tábla szintén nagyobb és több utasítást küldhet ki, ami mellett a processzor a 604-nél hatékonyabban kezeli a sorrenden kívüli végrehajtást. A lebegőpontos egységét szintén továbbfejlesztették a 604.-hez képest: gyorsabb lehívási ciklussal működik és számos fontos utasítás (mint pl. a négyzetgyökvonás – sqrt) hardveres támogatást kapott, ami a gyorsabb és szélesebb adatsínekkel kombinálva sokkal hatékonyabb FPU-t alkot, mint a 604-esé. A 6XX és GX sínek Az eszközbe egy új sínrendszert építettek be, a gyorsabb és szélesebb, 128 bites 6XX sínt (a gyorsaság éppen a sínszélesség növelésének következménye volt: nagyobb átmérőn több adat folyhat át). Ez a sín az eljövendő multiprocesszoros rendszerek számára kialakított, nagyobb kapacitású technika volt, amelyben a processzorok, gyorsítótárak, a memória és a bemeneti/kimeneti csatornák kezelését egy központi rendszervezérlő csip végzi. A csip természetesen támogatja mind a 32 bites, mind a 64 bites PowerPC processzorokat, a 32 bitesnél szélesebb (nagyobb) memóriacímeket és a NUMA környezeteket. Ezt a sínkialakítást az IBM a többi, gyártás előtti fázisban lévő processzorában is azonnal bevezette, így a POWER3, RS64, a 601-es, valamint a 604-alapú RS/6000 rendszerekben is (ez utóbbiban egy áthidalócsip segítségével). Ez a síntípus szolgált alapul a később a POWER4-ben felbukkanó GX sín-nek, valamint utódainak, a POWER5 és POWER6 processzorokban megjelent GX+ és GX++ sínrendszereknek. A GX sín még az IBM legújabb nagyszámítógépeiben is megjelenik, például a z10 és z196 System z gépekben is. A BYTE magazin cikke (angolul) Unix a Bull cégnél (a PowerPC 620 felhasználása) (franciául) A kiterjesztett processzorcsalád PowerPC 602 A PowerPC 602 a PowerPC 603 egy egyszerűsített verziója, amelyet speciálisan játékkonzolok számára gyártott a Motorola és az IBM. 1995 júniusában jelent meg. Ebben a processzorban kisebb L1 gyorsítótárak (4 KiB utasítás és 4 KiB adat), egy egyszeres pontosságú lebegőpontos egység és egy csökkentett kapacitású elágazásjósló egység található. 50-től 80 MHz-ig terjedő sebességű változatait kínálták, fogyasztása 1,2 W 66 MHz-en. 1 millió tranzisztorból áll, lapkájának mérete 50 mm². 0,5 µm-es CMOS folyamattal gyártották, négy rétegű fémezéssel. A 3DO által fejlesztett M2 játékkonzol két 66 MHz-es PowerPC 602 magot tartalmazott, de ez a konzol végül nem került piacra. A CPUShack cikke (angolul) PowerPC 603q 1996. október 21-én, a Quantum Effect Devices (QED) gyártókapacitás nélküli félvezetőgyártó cég a Microprocessor Forum-on (San José, Kalifornia) bejelentette „PowerPC 603q” elnevezésű, a PowerPC 603-mal kompatibilis processzorát. Ennek, neve ellenére, egyetlen közös vonása sem volt semmilyen más 603-assal. Ez egy teljesen új, alapjaitól kezdve kifejlesztett megvalósítása a 32 bites PowerPC architektúrának. A processzorral a nagy teljesítményű beágyazott piacot célozták, a fejlesztése több mint két évig tartott. Mivel beágyazott eszközökbe szánták, ezért kicsi volt, egyszerű, energiatakarékos, ám igen erős: egyenrangú a drágább 603e-vel, miközben fogyasztása alacsonyabb. A processzorban egy sorrendi, ötfokozatú futószalag egy egyetlen fixpontos egység, egy duplapontosságú lebegőpontos egység (FPU) és külön 16 KiB utasítás- és 8 KiB adat-gyorsítótár található. A fixpontos egység volt egy vadonatúj kialakítás volt, az FPU-t az R4600 processzorból származtatták, időmegtakarítás okából – a QED egy sorozat MIPS típusú processzort tervezett, így ezt házon belül megoldotta. Lapkamérete 69 mm², 0,5 µm-es gyártási eljárással készült, fogyasztása mindössze 1,2 W 120 MHz-en. A 603q-t a Motorola számára tervezték, de a cég visszalépett a szerződéstől, még mielőtt a 603q szériagyártásba került volna. Ennek eredményeképpen a 603q processzort törölték, mivel a QED nem folytathatta a processzor értékesítését, nem lévén saját PowerPC licence. QED Announces PowerPC™ Microprocessor Technology Development In Addition To Existing MIPS Microprocessors (angol nyelven). QED Press Releases. Quantum Effect Design, Inc., 1996. október 21. [1997. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. – sajtóközlemény Turley, Jim (1996. november 18.). "QED’s PowerPC 603q Heads for Low Cost". Microprocessor Report , pp. 22 – 23. (angolul) PowerPC 613 A „PowerPC 613” a Motorola állítólagos elnevezése a harmadik generációs PowerPC-re. A feltételezések szerint később átnevezték PowerPC 750-re, az Exponential Technology x704 processzorának megjelenésére adott reakcióként. Az x704 körülbelül 1997-ben jelent meg, akkoriban kiugróan magas, 400-tól 533 MHz-ig terjedő órajellel, és teljesítménye jelentős mértékben meghaladta a PowerPC 604-ét. A 613-as létezését megerősítő forrás alig található, és az is lehet, hogy ez tiszta spekuláció, vagy a jelölés egy egészen más processzort takart. PowerPC 614 A PowerPC 613-hoz hasonlóan a „PowerPC 614” is a Motorola egy harmadik generációs PowerPC processzorának feltételezett jelölése volt, és később hasonló okokból az alkatrész jelölését „PowerPC 7400”-ra változtatták. A Motorola ezzel elindította a PowerPC negyedik generációját, annak ellenére, hogy a „G3” és a „G4” architektúrák között igen kicsi a különbség. A 614 létét megerősítő forrást is nehezen lehetne találni, és lehet, hogy ez is csak spekuláció vagy egy teljesen más processzorra való hivatkozás. PowerPC 615 A „PowerPC 615” egy kevéssé ismert PowerPC processzor, az IBM jelentette be 1994-ben. Fő jellemzője az, hogy egy egy x86 magot is tartalmaz a lapkán, ezáltal képes natív módon végrehajtani mind a PowerPC, mind az x86 processzor utasításait. Egy PowerPC 615-ön futó operációs rendszer képes lenne tetszőleges 32 vagy 64 bites PowerPC utasításokból, vagy 32 bites x86 álló kódot futtatni, vagy akár egyszerre a három típus keverékét is. Az utasítások keverése természetesen egy kontextusváltással jár a CPU-ban, ami egy kis többletterhelést okoz. A processzort egyedül a Minix és az OS/2 operációs rendszer egy speciálisan erre a célra kifejlesztett változata támogatta. Lapkamérete 330 mm², az IBM gyártotta egy 0,35 µm-es folyamattal. A csip lábkompatibilis az Intel Pentium processzorokkal és sebességben is azokhoz hasonló. A processzornak csak prototípus-mintapéldányai készültek el és a programot végül leállították, abból kiindulva, hogy a Microsoft valószínűleg nem támogatta volna ezt a processzort. A PowerPC 615-öt fejlesztő mérnökök később átigazoltak a Transmeta Corporationhoz, ahol tovább dolgoztak a Crusoe processzor kifejlesztésén. A The Register cikke (angolul) A BYTE magazin cikke (angolul) PowerPC 625 A „PowerPC 625” a 64 bites PowerPC processzorok Apache sorozatának korai elnevezése volt, amelyet az IBM tervezett az „Amazon” PowerPC-AS utasításkészlet alapján. Ezt később „RS64”-re nevezték át. A „PowerPC 625” jelölést nem használták az elkészült processzorokra. PowerPC 630 A „PowerPC 630” egy nagy teljesítményű 64 bites PowerPC processzorvonal korai elnevezése volt. Az IBM ezt a vonalat arra tervezte, hogy ebben egyesítse a POWER és a PowerPC utasításkészleteket. Ezt szintén átnevezték, ez lett a „POWER3” család, valószínűleg az Apple által használt, a fogyasztói piacot célzó „PowerPC” processzoroktól való megkülönböztetés céljából. PowerPC 641 A „PowerPC 641”, avagy kódnevén Habanero, egy megszüntetett PowerPC projekt volt, amelyet az IBM az 1994-96-os időszakban futtatott. A források szerint a projekt a 604-esen alapuló harmadik generációs PowerPC fejlesztésére irányult. A projektet leállították, de a fejlesztés sok szabadalmat hozott a cég portfoliójába. 15617 Fallowfield A 15617 Fallowfield (ideiglenes jelöléssel 2000 HK10) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 2000. április 27-én. A lengyelországi Magyar korona A lengyel királyok kincstárában évszázadokon át őriztek egy „Magyar koronának” (Korona węgierska) nevezett királyi fejéket. Ez az uralkodói ékszer a hagyomány szerint a Szent Korona mintájára készült, miután Izabella rákényszerült annak átadására Habsburg Ferdinándnak. Története Izabella 1551-ben Magyarország, pontosabban Erdély elhagyására kényszerült, és az addig a birtokában lévő Szent Koronát át kellett adnia Ferdinánd megbízottainak. Egy korabeli lengyel krónika szerint Izabella letörte a koronán lévő keresztet, hogy megőrizze azt a fia, Szapolyai János utóda számára. Ugyancsak a lengyel hagyomány szerint ekkoriban készíttette azt a teljes koronát is, ami formájában a Szent Koronát idézte. Ezt a koronát 1571-ben II. Zsigmond Ágost lengyel király, Izabella testvére örökölte. A lengyel király azt családi tulajdonaként kezelte, és a tykocini királyi kastélyban őriztette. 1572-ben, a Jagelló-ház kihalásakor a koronát Zsigmond Ágost temetési szertartásán használták, majd nővére, Jagelló Anna lengyel királyné örökölte azt. A korabeli lengyel ellenzék a prímás vezetésével megakadályozta, hogy Jagelló Anna és férje, Báthory István (erdélyi fejedelem) hozzájusson a Wawelben őrzött lengyel koronázási ékszerekhez, köztük Bátor Boleszláv koronájához. A lengyel királlyá választott Báthory ekkor a Magyar koronát használhatta lengyel királlyá koronázásához. 1576-ban a korona bekerült a lengyel állami kincstárba, és ott őrizték egészen 1795 októberéig. Ekkor, Krakkó elfoglalása után, a porosz hadsereg elrabolta és a Hohenzollern-ház berlini kincstárába szállította. 1809 után a lengyel koronázási ékszerek nagy többségével együtt megsemmisítették: szétszerelték, beolvasztották, illetve a drágaköveket eladták. A Magyar korona abroncsát felül pántok zárták le. Ezek összekapcsolódásánál egy kereszt állott. A koronát zománclapok, filigránmunka és függők díszítették. A koronán négy nagyobb zafír és rubin helyezkedett el. A 18. században a koronát festményen örökítette meg Marcello Bacciarelli olasz festő, azt képzeletében Nagy Lajos fejére helyezve. A kép a varsói királyi palota márványtermében látható. 1967-es Formula–1 kanadai nagydíj Az 1967-es Formula–1 világbajnokság nyolcadik futama a kanadai nagydíj volt. Futam Pedro Rodríguez Formula–2-es balesetében lábtörést szenvedett, ezért Kanadában Richard Attwood, Olaszországban és az USA-ban Jacky Ickx volt Rindt csapattársa a Cooper-Maseratinál. Az első kanadai nagydíjnak a Mosport Park adott otthont, az első két helyről Clark és Hill indult, a verseny elején esett az eső. Clark a 4. körig vezette a versenyt, amikor Hulme megelőzte, míg Brabham Hill előzésével a 3. helyre jött fel. Bruce McLaren az 5. helyen haladt, amikor megcsúszott, de ezután visszaküzdötte magát az élre. A 13. körben Brabham, a 22.-ben Clark elé került. Az eső elálltával mindketten visszavették helyezéseiket, majd Clark az 58. körben megelőzte Hulme-ot. Az eső ezek után ismét eleredt, de Jim Clark vezető helyezése megmaradt a 68. körig, amikor a skót motorhiba miatt kiesett. Brabham ugyanekkor előzte meg Hulme-ot az élre állva. A Brabham-Repco kettős győzelmet aratott Gurney, Hill, Spence és Amon előtt. Statisztikák Vezető helyen: Jim Clark: 13 (1-3 / 58-67) Denny Hulme: 54 (4-57) Jack Brabham: 23 (68-90) Jack Brabham 13. győzelme, Jim Clark 30. (R) pole-pozíciója, 26. (R) leggyorsabb köre. Brabham 10. győzelme. Ángeles Mastretta Ángeles Mastretta (Puebla, 1949. október 9. –) mexikói költő és író. Kommunikáció tudományból doktorált a mexikóvárosi egyetemen (UNAM) és 1985-ig több rádió, televízió és újság szerkesztőjeként is dolgozott. Házas, két gyermek anyja és Mexikóvárosban él házastársával, a szintén író és politikai elemző Héctor Aguilar Camínnal. Első publikációja az 1975-ben megjelent verseskötet a La pájara pinta (Színes madár) címmel. Azt azóta több regény is követte, a Szakítsd ki az életem című regényéért a tekintélyes Premio Mazatlán irodalmi díjjal tüntették ki, a Mal de Amores regényéért pedig első nőként megkapta a Rómulo-Gallegos-díjat. Művei La pájara pinta (1975) Arráncame la vida (1985) Mujeres de ojos grandes (1990) Puerto libre (1993) Mal de amores (1996) El mundo iluminado (1998) Ninguna eternidad como la mía (1999) El cielo de los leones (2003) Maridos (2007) Mort (A Halál kisinasa) Sir Terry Pratchett Mort című regényét 1987-ben írta, amely a Korongvilág sorozatának negyedik darabja. A cím egy szójátékot rejt, amely egyszerre fedi a két főszereplő nevét: a Halált (latin) és a Mortimer nevű parasztfiú becenevét. Ez az első olyan regénye Pratchettnek, amelyik a Halált helyezi középpontba, aki eddig csupán mellékszereplőként bukkant fel az előző háromban. Tartalmi áttekintés Kamaszfiúként Mort olyan személyiséggel és fizikai adottságokkal van megáldva, ami származása ellenére alkalmatlanná teszi őt a földműves életre. Apja, Lezek, túl lelkesnek tartja őt, és olyannak, aki túl sokat töri a fejét. Így elhatározza, hogy elviszi fiát a legközelebbi munkaszerződtető vásárba, ahol majd remélhetőleg elviszi inasnak egy iparos, vagy bárki, aki leveszi az általa okozott terhet a válláról. Lassanként minden fiút elszegődtetnek Mort körül a munkáspiacon - még azt a sántát is, akin egy hajléktalan figyelme akadt meg - , de ő makacsul kitart éjfélig. Ekkor jelenik meg a végzete hófehér lovon, fekete csuhában. A titokzatos idegen azt állítja, hogy inast keres a munkájához, és erre Mortot választotta ki. Mortnak ekkor kezdődik el hihetetlen tanulóideje a Halál szolgálatában, akivel megtanulja, hogyan kísérjen át lelkeket a másvilágra. A bonyodalom akkor kezdődik el, amikor Mort felrúgja a legfontosabb szabályt: sosem szabad beavatkozni a végzet sodrába. Mindenkinek megvan a maga ideje egyszerű vagy míves homokórájában, s mikor annak felső hasából az utolsó szem homok is lepereg, az illetőnek távoznia kell az élők sorából. Mort első önálló munkanapján az utolsó esetnél képtelen elvégezni a feladatát: korábban lát egy királylányt, akibe első látásra beleszeret, s most egy orgyilkos végezne vele. Mortot legyőzik az érzései, s az orgyilkosnak vágja el élete fonalát. A valóságban azonban meg kellett volna halnia a lánynak, s ezt a tényt az sem változtatja meg, hogy tulajdonképpen még él és virul. A makacs kis trónörökös azonban a helyi varázsló, Meccetüzes segítségével birodalmában közhírré téteti, hogy létezik, ezáltal hozva létre egy alternatív, párhuzamos valóságot a királyságon kívüli világ mellett. Közben a királylány okozta valóság gyorsan zsugorodik, és Mort ép esze és munkája kockáztatásával mindent megtesz azért, hogy legyőzze a történelmet, vagyis életben tartsa szerelmét. Ebben segítségére siet egy különös leányzó, Yzabell, aki Mort legnagyobb megdöbbenésére a Halál fogadott lánya. Miközben a krízist igyekszik megoldani, Mort tudtán kívül elkezdi felvenni a Halál jellegzetes tulajdonságait: az aranyló tűzzel égő szemet, a falakon átmenés képességét, a mélyen döngő, furcsa hangszínt, s ráadásul időtlen bölcsességeket hangoztat. Mindeközben fény derül arra, miért vett fel a Halál kisinast maga mellé. Egyre több időt tölt el a Korongvilágon az emberek közt azt keresve, mi az életünk célja, mit nevezünk boldogságnak, és egyáltalán: mit jelent érezni valamit. A horgászaton, a szerencsejátékon és az alapos berúgáson túl egyszerű konyhai munkára adja a fejét, amelyben végre örömét leli, és először szólal meg átlagos, emberi hangon. Úgy tűnik, felborul az egyensúly, és elkezdődik a folyamat, amely során megkérdőjeleződik, ki is tulajdonképpen a Halál: Mort vagy ő. A bonyolult szálakat végül egy izgalmas párbaj görgeti fel, amely során eldől, hogy Mort az életével fog-e fizetni hibájáért, s vajon a királylány megmenekül-e. Ivart meghatározó haploid-diploid rendszer Az ivart meghatározó haploid-diploid rendszer a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe tartozó ízeltlábúaknál, mint például a méheknél, darazsaknál és hangyáknál, valamint a bogarak (Coleoptera) közül az igazi szúk (Scolytinae) alcsaládjában fordul elő. Itt a megtermékenyítetlen petékből haploid egyedek fejlődnek, ezek a hímek (herék). A diploid egyedek általában nőstények, vagy steril hímek. Így, ha a méhkirálynőt megtermékenyíti egy here, nőstény utódainak génállománya 75%-ban egyezik meg, nem 50%-ban, mint az XY és ZW rendszereknél. Ezt a tényt fontosnak tekintik az euszociális (államalkotó) rovarok kifejlődésénél, mivel növeli a rokonszelekció (kin selection) fontosságát. Több modellt is felállítottak a rendszer magyarázatára. A széleskörűen elfogadott modell az ún. „kiegészítő allél modell” (complementary allele model). A modell szerint az egy bizonyos allélre nézve heterozigóta egyedek nőstényekké fejlődnek, a homozigóta és hemizigóta (kettő helyett egy allél-példányt tartalmazó) egyedek pedig hímekké. Más szóval, a megtermékenyített petékből diploid génkészletű utódok fejlődnek, amik nőstények lesznek, a megtermékenyítetlen petékből pedig haploid és hím utódok fejlődnek. A diploid hímek terméketlenek, mivel spermájuk nem ment át meiózison, így utódaik triploid génkészletűek lennének. Párzás után a termékeny hártásszárnyú nőstény a spermát egy belső spermatartó zsákban (spermatheca) tárolja. A tárolt sperma kibocsátását szabályozni képes: ha kibocsát belőle, amikor egy pete áthalad a petevezetéken, a pete megtermékenyül. A háziméhek ivarának meghatározása A háziméh (Apis mellifera) esetében a herék teljes egészében a méhkirálynőből (az anyjukból) származnak. A királynőnek 32 kromoszómája van, a heréknek 16. A herék genetikailag azonos spermát termelnek. A hímek nem járulnak hozzá a hímek örökítő anyagához, így a heréknek nincsen apjuk és nem lehetnek hím utódai sem. A nőstény (dolgozó) méhek örökítő anyaga felerészt az anyától, felerészt az apától származik. Így, ha a méhkirálynő párzik valamelyik herével, bármelyik két nőstény utód génjei átlagosan 3/4-részt egyeznek meg. Nőstény utód esetében a diploid királynő genomja rekombinálódik, de a haploid apai genom „egy az egyben” tovább adódik. Bár a dolgozók képesek megtermékenyítetlen petéket lerakni, amikből herék fejlődhetnek, a haploid-diploid rendszer inkább az indirekt szelekció útján előnyös az egyed számára: a dolgozók a méhkirálynő nőstény utódainak közelebbi rokonai (testvérei) mint a dolgozók hím utódainak (unokatestvérei). Így a királynő utódainak túlélése ugyanazoknak a géneknek a terjedését segíti elő, mint amikkel a dolgozó is rendelkezik. Tehát a nővérek közötti segítő viselkedés növeli az altruista egyed inkluzív fitneszét. A hímek, melyek nem annyira közel rokonok egymáshoz, csak átlagosan 25%-ban egyeznek meg az alléljeik nőtestvéreikével. Ebből is adódhat, hogy a hímek nem mutatnak együttműködő interakciókat bármelyik nemű testvéreikkel. Mivel a dolgozó méhek rövid életűek, és állandóan cserélődnek, a rokonszelekció stratégiája valószínűleg elengedhetetlen a raj működésének fenntartása szempontjából. Azonban, mivel a királynők tucatnyi hímmel is pározhatnak, a dolgozók nem feltételenül mind édes testvérek. A sperma párzás utáni tárolása, és későbbi felhasználása miatt az egy „költésbe” tartozók közelebbi rokonságban lehetnek egymással, mint a később kikelt méhekkel. A megegyező gének aránya a haploid-diploid rendszer viszonylatában Fehér M. István Fehér M. István (Budapest, 1950. április 24.) Széchenyi-díjas magyar filozófus, filozófia- és eszmetörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a német idealizmus, a 20. századi fenomenológia, filozófiai hermeneutika, neomarxizmus, illetve Martin Heidegger filozófiája. 1990 és 1995 között a Magyar Filozófiai Társaság főtitkára. Életpályája 1969-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar angol-olasz szakán, ahol 1974-ben szerzett középiskolai tanári diplomát. Ezenfelül 1974-ben kezdte el a filozófia szakot ugyanitt. Diplomáját 1977-ben szerezte. Filozófiai végzettségének megszerzését követően az egyetem filozófiatörténeti tanszékén kapott tanársegédi állást. 1979-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját. 1981-ben lett adjunktus, 1987-ben egyetemi docens. 1990-ben a tanszék vezetésével bízták meg, majd 1992-ben átvette egyetemi tanári kinevezését. A tanszéket 1997-ig vezette. 1992-től az egyetem hermeneutikai doktori programjának vezetője és kidolgozója volt. Budapesti állásán kívül 1992 és 1997 között a Miskolci Egyetemen dolgozott egyetemi tanárként, kezdetben a filozófiai tanszéken, majd 1993-tól az újonnan alakult filozófiatörténeti tanszék vezetőjeként. 1993 és 1994 között az egyetem filozófia szakának vezetője volt. Az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem 2002-es megalakításakor az eszmetörténet professzora lett. Ezen felül 1991-ben a szegedi József Attila Tudományegyetemen, 1995 és 1997 között a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem vendégprofesszora volt. 1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. Magyarországi munkája mellett különböző ösztöndíjakkal kutatott külföldön (Olaszország, 1983–84; NSZK, 1987–88; USA, 1992–93). 1999-ben a berlini Humboldt Egyetem vendégprofesszora volt. 1985-ben védte meg a filozófiai tudományok kandidátusi, 1990-ben akadémiai doktori értekezését. Mindkettő Martin Heidegger és filozófiájának történetét taglalja, akadémiai doktori értekezésénél társopponensként a Heidegger-tanítvány Walter Biemel is segédkezett. Az MTA Filozófiai Tudományos Bizottságának, illetve a Tudományetikai Bizottságnak lett tagja. 2004 és 2007 között a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének doktori képviselője volt, majd 2007-ben megválasztották az akadémia levelező, 2013-ban rendes tagjává. Akadémiai tevékenységén túl 1987 és 1995 között a Magyar Filozófiai Társaság elnökségi tagja, 1990 és 1995 között főtitkára volt. Az Országos Ideiglenes Akkreditációs Bizottság filozófiai szabizottságának társelnökeként is tevékenykedett. 2004-ben a Magyar Daseinanalitikai Egyesület tiszteletbeli elnökévé választották. Nemzetközi szinten 1986-tól a Nemzetközi Schelling Társaság, 1994-től a Nemzetközi Hermeneutikai és Tudományos Társaság vezetőségi tanácsának tagja. Számos folyóirat munkájába is bekapcsolódott: 1982 és 1995 között a Magyar Filozófiai Szemle szerkesztője volt, 1989-ben a Heidegger-Studien és a L’uomo un segno, 1991-ben a Mesotes és az Itinerari filosofici, 2003-ban pedig a Heidegger-Jahrbuch szerkesztőbizottságába is bekerült. 2000-ben a L’Harmattan A filozófia útjai című sorozatának szerkesztője volt. 2013-ban a Heidegger-kutatás és a filozófiai hermeneutika terén elért - határainkon túl is számon tartott - eredményeiért, több évtizedes hazai és nemzetközi tudományos, tudományszervezői és oktatói tevékenységéért, szakterületének fejlődéséhez való tevőleges hozzájárulásáért Széchenyi-díjas lett. Főbb publikációi Jean-Paul Sartre (1980) Martin Heidegger (1984) Az élet értelméről. Racionalizmus és irracionalizmus között (1991) Martin Heidegger: Egy XX. századi gondolkodó életútja (1992) Heidegger és a szkepticizmus (1998) Zeit und Freiheit: Schelling, Schopenhauer, Kierkegaard, Heidegger (szerk., 1999) Hermeneutikai tanulmányok I. (2001) József Attila esztétikai írásai és Gadamer hermeneutikája (2003) Kunst, Hermeneutik, Philosophie: Das Denken Hans-Georg Gadamers im Zusammenhang des 20. Jahrhunderts (szerk., 2003) Schelling – Humboldt: Idealismus und Universität. Mit Ausblicken auf Heidegger und die Hermeneutik (2007) Schelling und die Humboldt’sche Universitätsidee – im Kontext des Idealismus (2008) Religion, Theology and Philosophy on the Way to Being and Time: Heidegger, Dilthey and Early Christianity (2010) "Szót érteni egymással". Hermeneutika, tudományok, dialógus ; szerk. Fehér M. István; L'Harmattan–MTA-ELTE Hermeneutika Kutatócsoport, Bp., 2013 ( A filozófia útjai ) Vitában egymással. Filozófusok disputái, kontroverziái ; szerk. Fehér M. István; L'Harmattan–MTA ELTE Hermeneutika Kutatócsoport, Bp., 2015 ( A filozófia útjai ) Géfin Gyula Géfin Gyula (Celldömölk, 1889. január 26. – Szombathely, 1973. november 10.) teológiai tanár, egyháztörténész, igazgató. Életpályája Elemi iskoláit a Kiscellen, a római katolikus iskolában végezte, majd 1898-1906 között a Premontrei gimnáziumban folytatta. Érettségi után beiratkozott a szombathelyi teológiai főiskolára, ahonnan egy év múlva 1907-ben István Vilmos püspök az innsbrucki egyetemre küldte. 1912-ben, pappá szentelése után Királyfalván lett káplán, majd hittantanár a zalaegerszegi főgimnáziumban. 1914 novemberében kitüntetéssel doktorált az innsbrucki egyetemen. 1917-től Mikes János püspök kinevezte a szeminárium dogmatika tanárának, utóbb rektorának, ahol 1925-ig filozófiát tanított és egyúttal ellátta a püspöki levéltárosi és szertartói hivatalt is. A Püspöki Könyvtár, a papnevelő intézeti könyvtár, a Herzán-könyvtár igazgatója. 84 évesen, Szombathelyen érte a halál. Munkássága Számos tanulmányt tett közzé. Szerkesztette a szombathelyi egyházmegye történetét (I-III., melynek I. kötetét ő írta); a Szombathely múltjával foglalkozó Acta Savariensia című sorozatot (I-V., 1943–48). A Vasvármegyei Múzeum évkönyvében számos cikke jelent meg az egyházmegye művészeti értékeiről. Rendezte és kutatta a Püspöki Levéltárat. 1931-1932-ben egyháztörténeti kutatásokra állami ösztöndíjat kapott. Levéltári kutatómunkájának eredményeként 1935-ben megjelent könyve, a szombathelyi egyházmegye papságának történelmi névtára. Tudományos és irodalmi munkásságának elismeréseként a Pázmány Péter Tudományegyetem hittudományi kara 1935-ben a Doctor Collegiatus címmel tüntette ki. Nagy szerepe volt a szombathelyi Faludi Ferenc Irodalmi Társaság létrehozásában. 1938-1943 között Járdányi Paulovics Istvánnal közösen feltárták a Romkertet és publikálták az ott talált római és középkori leleteket. Tevékenységére a tudós világ is felfigyelt: 1941. december 9-én levelező tagjává választotta a Berlini Akadémia Régészeti Társulata is. 1943-ban a Püspökvár Sala Terrenajában létrehozta az Egyházművészeti Múzeumot, megindította az Acta Savariensiát, megírta A Szombathelyi Székesegyház című munkáját. Iamblikhosz Iamblikhosz (ógörögül: Ἰάμβλιχος, arámi nyelven ya-mlku, „Ő egy király”, latinul: Iamblic(h)us Chalcidensis), (Khalkhisz, Szíria, Coelosyria, 250 körül – 330 körül) szíriai, valószínűleg arameus származású, görögül író filozófus. Főleg Apameiában élt és tanított, az újplatonizmus dualista irányzatát hozta létre. Az ókori hagyomány az újplatonista türoszi Porphüriosz (Porphyrius) tanítványának mondja. A platóni és püthagoreus tanokat összeelegyítő, misztikus rajongó volt, aki az isteneknek, a démonoknak és a lelkeknek az anyagi világ felé felé sülyedését és e sülyedésből a jóslás és a varázslás rejtélyes szertartásai útján való fölemelkedését és az istenséggel való egyesülését hirdetve, maga is titokzatos csodás hírnevet szerzett magának. Csodatetteiről életrajzírója, Eunapiosz ír. Az egyik legfontosabb műve a De Mysteriis, amit a misztériumokról írt. Iamblikhosz ebben azt állítja, hogy az olyan „barbár szent népek”, mint amilyenek az egyiptomiak és az asszírok voltak, még őrizték a régi tudást, még „ismerik az istenek eredeti neveit”, amit a hellének már elfelejtettek. Ennek pedig az az oka, hogy a keletiek hagyományőrzők, ellenben a hellének folyton újítanak. Ez a „csodás és titokzatos Kelet” toposza. Keleten még tudják a választ a legfontosabb kérdésekre, még őrzik az ősi titkot, amit Iamblikhosz kora a gyors fejlődésben és az új vallások, mint a kereszténység megjelenésével elfelejtett. Másik fontos műve a püthagoreusok iskolájáról írt könyve (Pythagorica), bár ez leginkább kompiláció korábbi iratokból. Püthagorasz több művének is fő témája, mivel őt csodatévőnek ábrázolta és egyfajta Jézus-ellenképnek szánta. „Az istenekről” (Peri theón) című művét egyik leghíresebb követője Flavius Iulianus római császár felhasználta a „Héliosz király” című írásában. Iulianus a keresztény hit elhagyása után 351-ben Nikomédiába, Pergamonba, majd Epheszoszba utazott, ahol a neoplatonizmus és Iamblikhosz hívévé vált és Aedesius neoplatonista filozófus tanítványa lett. 4602 Heudier A 4602 Heudier (ideiglenes jelöléssel 1986 UD3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. CERGA fedezte fel 1986. október 28-án. Hyèvre-Paroisse Hyèvre-Paroisse település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 186 fő (2015). Hyèvre-Paroisse L’Hôpital-Saint-Lieffroy, Roche-lès-Clerval, Voillans, Branne, Baume-les-Dames, Hyèvre-Magny és Clerval községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Publicus Intézet A Publicus Intézet magyarországi, budapesti székhelyű piac- és véleménykutatással foglalkozó cég. Története 2006-ban jött létre, és azóta aktív. 2015 májusában elindította havi rendszerességű ún. omnibusz kutatását, amit telefonon (CATI) és általában 1000 fő megkérdezésével végez. Azóta, a Vasárnapi Hírek megbízásából, havi rendszerességgel pártok támogatottságát vizsgáló, és más közéleti kérdésekben is publikál kutatási jelentéseket. Módszertan Lakossági, országos reprezentatív kutatásokat elsősorban telefonon, de online és személyes lekérdezés módszerével is végez. A kvantitatív kutatási eszközök mellett kvalitatív módszerekkel is kutat, többek között fókuszcsoportokat és interjúkat is készítenek munkatársai. Eredmények A cég a 2015-ös tapolcai időközi választás t megelőzően publikált adataiból a hvg.hu szavazatszám-becslést készített, amely alapján " elmondható, hogy a Publicus mérése nagyon közel járt a valósághoz ". A választáson összesen 30 021 fő adta le voksát; a kutatás alapján készített becslés a nyertes Jobbik esetén mindössze 62 szavazattal, a Fidesz esetén 281 szavazattal, az MSZP esetén pedig 1800 szavazattal tért el a ténylegesen leadott voksoktól. A 2016-os " kvótanépszavazás " során a Publicus Intézet összesen négy kutatást publikált. Az utolsó, amely a szavazás előtt 8-4 nappal készült, hibahatáron belül mérte az összes fontos eredményt, a részvételt , valamint az igen ek, a nem ek, és az érvénytelen ül leadott szavazatok arányát is. Ezzel mérte, hogy a népszavazás várhatóan érvénytelen lesz, és minden korábbi népszavazáshoz képest ekkor lesz a legmagasabb az érvénytelenül leadott voksok aránya. Összességében a legpontosabb mérés volt. Vezető Pulai András, a cég ügyvezetője, stratégiai igazgatója. Európa-tanulmányokat és nemzetközi kapcsolatokat tanult Magyarországon, Ausztriában és Londonban. Korábban több – hazai és külföldi – kutató és kormányzati intézményben dolgozott mint vezető kutató, elemző. A napi.hu felkérésére részt vett a 2017 legbefolyásosabb magyarok lista összeállításában. Dipperz Dipperz település Németországban, Hessen tartományban. Népesség A település népességének változása: Sztehlo Gábor Sztehlo Gábor (született Szenczy Gábor Győző Jenő Béla) (Budapest, 1909. szeptember 25. – Interlaken, Svájc, 1974. május 28.) magyar evangélikus lelkész. Kétezer ember megmentője, a Gaudiopolis - Örömváros megálmodója, létrehozója. Élete Dr. Szenczy Aladár Tamás László jogász, táblabíró, evangélikus és Haggenmacher Márta Mária Jozefa református vallású fiaként született Budapesten, az Orlay utca 10. szám alatt, megegyezésük szerint édesapja vallását követte. A soproni evangélikus gimnáziumban érettségizett, majd miután 1931-ben ugyanott elvégezte az evangélikus teológiát, Finnországban volt ösztöndíjas. 1932-ben szentelték lelkésszé, 1933–1935 között a új-hatvani gyülekezetben szolgált, egy év alatt templomot épített, presbiterével, Legány Ödönnel karöltve. 1935–1942 között Nagytarcsán volt lelkész. A finn minta alapján 1937-ben megkezdte a népfőiskola szervezését, amelyet aztán 1938-ban alapítottak meg. 1938-ban családi nevét Sztehlóra változtatta. 1944 márciusától kezdve Raffay Sándor püspök megbízásából elkezdte a zsidó gyermekek szervezett mentését. 1944. október 5-én nyitották meg az első otthont Sztehlo Gábor nagybátyja, Haggenmacher Ottó által felajánlott I. kerület, Bérc utca 16. alatti villájában. 1944 karácsonyáig 32 otthonban szervezte meg a gyermekek elhelyezését és ellátását a svájci Vöröskereszt támogatásával Neÿ Ákos vasútigazgató családi villájában. Ezért a tevékenységéért kapta meg 1972-ben a Világ Igaza címet. Az ezerhatszáz megmentett gyerek egyike Oláh György, későbbi Nobel-díjas tudós volt. A gyerekek mellett az otthonok 400 dolgozója is menedéket, oltalmat talált. A gyermekek mentésében a Fébé Anyaház diakonisszái is segítettek. Zulauf Henrik, az anyaház vezető lelkésze, valamint dr. Farkas Mária főnökasszony a Nemzetközi Vöröskereszttől menedéket, védelmet kért maga és az anyaház, illetve intézményei számára. A védelmet megkapták, és „cserébe” a gyermekmentő vöröskeresztes otthonok vezetésére – amint ez az Isten kezében c. könyvéből is ismert – Sztehlo Gábor segítséget kapott a diakonissza testvérek személyében. Taschner Erzsébet diakonisszától tudjuk, hogy az 1944/1945-ös időben a Csaba utcában, a Magdolna utcában és a Fasori Gimnázium épületében dolgoztak a testvérek. E három otthonban dolgozó diakonisszák tehát közvetlenül részt vettek a gyermekek mentésében, gondozásában. A Magdolna utcában Nagy Matild, Tóth Adél, Bátky Júlia, Taschner Ilona és Sikuta Margit testvérek szolgáltak, a Fasori Gimnázium épületében Simon Mária főtestvér, Kovács Erzsébet, Csapó Margit és Taschner Erzsébet testvérek dolgoztak. 1945 tavaszán a Weiss Manfréd által felajánlott területen megszervezte a Pax gyermekotthont. A gyermekotthon 1950-es államosítása után segédlelkész volt a budavári, kelenföldi, majd a kőbányai gyülekezetben. 1956-ban családja Svájcba költözött, de ő nem ment velük, mert folytatni kívánta munkáját. Az evangélikus egyház keretén belül szeretetotthonokat szervezett. 1961-ben svájci látogatása közben infarktust kapott, így orvosi javaslatra Svájcban maradt és ott folytatta lelkészi tevékenységét. Útlevele lejárt, még látogatóként sem térhetett vissza Magyarországra. A szigorú korlátozást a svájci állampolgárság elnyerése oldhatta volna fel. Áhította a tízéves várakozás leteltét, hogy hazatérhessen végre szeretett hazájába. Két hónap választotta el álma megvalósulásától. Hazatért hamvai a Farkasréti temetőben nyugszanak. Szabadkőműves pályafutása 1946-ban újjáalakult a Régi Hívek páholy, ennek lett a tagja Sztehlo Gábor. Hamarosan, 1949-ben megválasztották a második felügyelő helyettesévé. 1949. június 9-én előadást tartott a páholyban „Az evangélium és a szociális haladás eszméi” címmel. A Pax gyermekotthon vezetésével kapcsolatos elfoglaltságai miatt gyakran hiányzott a páholymunkákról, de ezeket az eseteket előre bejelentette és eljuttatta adományait az özvegyperselybe. Páholya 1950-ben megválasztotta a második felügyelői tisztségre, de még abban az évben betiltották a szabadkőművességet, így a páholy munkája abbamaradt. 1962 után Svájcban újra bekapcsolódott a szabadkőművességbe, az interlakeni szabadkőműves kört látogatta. Esetenként Luzernban, Thunban és St. Gallenban vett részt szabadkőműves páholymunkán. Gaudiopolis – Örömváros 1945 szeptemberében – öt hónappal a Magyar Köztársaság kikiáltása előtt – a közel nyolcszáz menekült gyermek megalapította a „Gyermekköztársaságot”. A gyerekek ünnepségeket szerveztek, könyvtárt, énekkart alapítottak. Az „örömpolgárok” szakmát tanulhattak, nem volt kötelező a munka, de szívesen dolgoztak a közösségért. A gyerekköztársaságnak alkotmánya volt, és önálló törvénykönyvet is alkottak. A fizetőeszköz a „Gapo dollár”, az állami vicclap neve a „Gapo-Matyi” volt. Gaudiopolist sem a magyar állam, sem az egyház nem támogatta. Segítséget csak a Nemzetközi Vöröskereszttől kaptak, azóta is rejtély, hogyan sikerült 1950-ig életben tartani az intézményt, amikor is a Rákosi rendszer bezáratta. Ezután sem maradt tétlen: oldalkocsis motorkerékpárjával a kitelepítetteket segítette. Emlékezete Ő ihlette a Valahol Európában című film történetét és a főszereplő alakját. A Sztehlo Gábor által mentettek és neveltek 1990 -ben nevét viselő alapítványt hoztak létre. Emlékét tábla örökíti meg a hatvani és a budavári evangélikus templom falán valamint Nagytarcsán két helyszínen is. Nagytarcsán és Budán a XII. kerületben utcát neveztek el róla. Salgótarjánban vendégház viseli a nevét. 2009-et a Magyarországi Evangélikus Egyház Sztehlo Gábor évnek nyilvánította. A Budakeszi út 48. alatt működő Vasvári Pál Gyermekotthon – a centenárium alkalmából – felvette Sztehlo Gábor nevét. Ugyanezen időponttól a Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógia Karának E/2-es előadóterme lett nevére átkeresztelve. Az esemény napján emlékülést is tartottak. Hatvanban emlékülést tartottak és kiállítást rendeztek. 2009. szeptember 25-én, születésének 100. évfordulóján avatták fel szobrát a budapesti Deák Ferenc téren . A prédikációt Keveházi László , a Gaudiopolis miniszterelnöke tartotta . A Batthyány tér és a Lánchíd között a budai oldalon ez a szakasz 2010. június 3-án a Sztehlo Gábor rakpart nevet kapta. 2011. május 4-én alapította meg a Magyarországi Evangélikus Egyház a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnáziumot Pestszentlőrincen . Tudósítások a szoboravatásról Evangélikus Hírszolgálat Evangélikus Egyház weblapja MNO Online Népszabadság Szobrot - Vörös Ákos alkotását - avattak Nagytarcsán. A szoborállítás képei Műve Isten kezében (Sztehlo Gábor naplója alapján sajtó alá rendezte Bozóky Éva , 1986) A Naprendszer égitestjeinek listája Ez a szócikk felsorolja a Naprendszer fontosabb égitestjeit. Bolygók Föld típusú bolygók (kőzetbolygók) Merkúr Vénusz Föld Mars Óriásbolygók Jupiter Szaturnusz Uránusz Neptunusz Törpebolygók Ceres (törpebolygó) Pluto Eris (törpebolygó) Makemake Haumea Kisbolygók 2 Pallas 3 Juno 4 Vesta 5 Astraea 6 Hebe 7 Iris 8 Flora 21 Lutetia 44 Nysa 216 Kleopatra 243 Ida 253 Mathilde 433 Eros 434 Hungaria 908 Buda 951 Gaspra 1444 Pannonia 1452 Hunnia 2060 Chiron 2867 Šteins 3019 Kulin 3103 Eger 4483 Petőfi 19367 Pink Floyd 19521 Chaos 20000 Varuna 22824 von Neumann 25143 Itokawa 28196 Szeged 50000 Quaoar 82071 Debrecen 90377 Sedna 99942 Apophis 107052 Aquincum 157141 Sopron 2007 WD5 2008 TC3 V774104 Üstökösök Halley-üstökös Borelly-üstökös Holmes-üstökös Shoemaker–Levy 9 Encke-üstökös Holdak Föld Hold Mars Phobosz Deimosz Jupiter Métisz Adraszteia Amalthea Thébé Ió Európé Ganümédész Kallisztó Léda Himalia Elara Carme Szaturnusz Pán Atlasz Prométheusz Pandora Mimas Enkeládusz Tethys Dione Rhea Titán Hyperion Iapetus Phoebe Uránusz Cordelia Titánia Oberon Ariel Umbriel Miranda Neptunusz Najád Thalassza Despina Galatea Larissza Próteusz Triton Nereida Halimédesz Törpebolygók holdjai Charon Nix Hydra Kerberos Styx Hi'iaka Namaka Düsznomia Kisbolygók holdjai Dactyl Kakukkfélék A kakukkfélék (Cuculidae) a madarak osztályának kakukkalakúak (Cuculiformes) rendjébe tartozó család. A Sibley–Ahlquist-féle madárrendszertan szétbontja a családot és valamennyi alcsaládját különálló családként kezeli. Előfordulásuk Az egész világ mérsékelt övi és trópusi régióiban elterjedtek, de az óvilág trópusain élnek a legnagyobb számban. Sík vidéken éppen úgy megtalálhatóak, mint az erdőségekben, egyesek a talajon, mások bokrokban vagy magas fákon keresik a táplálékukat. Megjelenésük A kakukk fajok hossza 16-90 centiméter közötti. Általában szürke vagy barna színűek, de néhány fajt vöröses vagy fehér foltok díszítenek, sőt a rézkakukkok tolla fémesen zöld csillogású, bizonyos trópusi fajok tollazata pedig a háton és a szárnyakon kékesen irizál. Néhány hosszú szárnyú, költöző kakukk kivételével rövid szárnyuk van. A farkuk hosszú, egyenes, és az egyes tollak vége általában fehér. A lábuk lehet viszonylag rövid vagy nagyon hosszú (földön élőknél), a külső ujjuk hátrafelé áll. Csőrük erős és kissé lefelé hajló. A nemek hasonlóak. Életmódjuk Többnyire rovarevő madarak. Rovarokkal, csigákkal, apróbb gerincesekkel, hernyókkal táplálkoznak - néhány gyümölcsevő kivételével. Szaporodásuk Egyes fajok költésparaziták, mások maguk nevelik fészeklakó fiókáikat. Rendszerezés A család az alábbi 6 alcsalád, 34 nem és 145 faj tartozik: Valódi kakukkformák A valódi kakukkformák (Cuculinae) alcsaládjába 12 nem 48 faja tartozik: Clamator – 4 faj Pachycoccyx – 1 faj Cuculus – 17 faj Cercococcyx – 3 faj Cacomantis – 8 faj Chrysococcyx – 15 faj Rhamphomantis – 1 faj Caliechthrus – 1 faj Surniculus – 2 faj Microdynamis – 1 faj Eudynamys – 4 faj Scythrops – 1 faj Selyemkakukkformák A selyemkakukkformák (Phaenicophaeinae) alcsaládjába 10 nem 26 faja tartozik: Ceuthmochares – 1 faj Phaenicophaeus – 1 faj Rhopodytes – 4 faj Taccocua – 1 faj Rhinortha – 1 faj Zanclostomus – 3 faj Dasylophus – 1 faj Lepidogrammus – 1 faj Carpococcyx – 3 faj Coua – 10 faj Esőkakukkformák Az esőkakukkformák (Coccyzinae) alcsaládjába 4 nem és 19 faj tartozik: Coccyzus – 9 faj Hyetornis – 2 faj Saurothera – 4 faj Piaya – 3 faj Földikakukkformák A földikakukkformák (Neomorphinae) alcsaládjába 5 nem és 11 faj tartozik: Tapera – 1 faj Morococcyx – 1 faj Dromococcyx – 2 faj Geococcyx – 2 faj Neomorphus – 5 faj Bozótkakukkformák A bozótkakukkformák (Centropodinae) alcsaládjába 1 nem és 28 faj tartozik: Centropus – 28 faj Aniformák Az aniformák (Crotophaginae) alcsaládjába 2 nem és 4 faj tartozik: Crotophaga – 3 faj Guira – 1 faj Aranyosponor Aranyosponor (románul Ponorel) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Közigazgatásilag Alsóvidra községhez tartozik. Fekvése A Kis-Aranyos patak völgyében, Abrudbányától északkeletre, Aranyosvágás, Topánfalva és Alsóvidra közt fekvő település. Története Aranyosponor egyike az Erdélyi-középhegység Alsóvidrához tartozó mócok lakta, hegyoldalakon és völgyekben elszórtan húzódó falvainak. A falu nevét 1770-ben Ponor néven említette először oklevél. 1808-ban Ponor, 1854-ben Ponor (Kisponor), Ponorel, 1913-ban Aranyosponor néven írták. 1910-ben 1872 lakosából 1833 román, 39 cigány volt. Ebből 167 görögkatolikus, 1705 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Torda-Aranyos vármegye Topánfalvi járásához tartozott. 1956-ban számos falu vált ki belőle. Niederzier Niederzier település Németországban, azon belül Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. Niederzier Düren községgel határos. Népesség A település népességének változása: Frank György Frank György (Nagyvárad, 1742. augusztus 24. – Győr, 1822. november 30.) bölcseleti és teológiai doktor, győri kanonok és főesperes, egyetemi tanár, egyháztörténész. Élete Mint esztergomi főegyházmegyei növendékpap a teológiát 1765-1766-ban Bécsben hallgatta; 1769-ben szentelték pappá. 1774. október 6-án az egyháztörténelem tanára lett; tanított Nagyszombatban, Budán és Pozsonyban 1787-ig; azután a pozsonyi egyetemes papnevelő igazgatója volt 1790-ig, egyszersmind mérkuti apát. Ebben az évben nevezték ki győri kanonokká, majd székesegyházi főesperessé és püspöki helynökké. Munkái Seculum secundum antiquissimi seminarii Sancti Stephani regis et apostoli Hungariae a. s. 1766. celebratum. Dum sacra ejus familia divo suo tutori annu solennia festis honoribus persolveret. Tyrnaviae. Introductio in Historiam Ecclesiasticam Novi Testamenti tribus dissertationibus comprehensa de Chronlogiae Technicae Elementis, de Geographia Politico-Ecclesiasticae Principiis, ac de Fontibus Historiae Ecclesiasticae, rectoque horum usu, et scriptoribus recentioris aevi. Budae, 1783. Humfredi Ditton Veritas religionis christianae ex resurrectione Jesu Christi demonstrativa methodo comprobata. Cum Appendice de immaterialitate animarum, et nonnullis aliis momentosis Religionis naturalis placitis. Opus eximium ex Gabr. Vilh. Goetteni versione Germanica in latinum sermonem translatum. Posonii, 1811. Kéziratban: De tolerantia. De aevi nostri Gnosticis. Synopsis Historiae Ecclesiasticae. Zrenj Zrenj (olaszul: Stridone/Sdregna) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Oprtaljhoz tartozik. Fekvése Az Isztria középnyugati részén, Pazintól 19 km-re északnyugatra, községközpontjától 5 km-re északkeletre a Mirna-folyó és a Bračana-patak feletti sziklás fennsíkon fekszik. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területe már a történelem előtti időben is lakott volt, de az ókorból nincs erre vonatkozó adat. Arra a helyi hagyományra vonatkozóan, hogy Zrenj azonos lenne a római kori Stridonnal Szent Jeromos szülőhelyével semmilyen hiteles adat nem áll rendelkezésre. (Szent Jeromos szülőhelyének általában a muraközi Stridóvárat tartják.) A 11. századtól a 14. századig a kosteli (Pietrapelosa) uradalom része volt. 1440-től a Gravisi család birtoka volt. A háborúktól és járványoktól megfogyatkozott lakosság pótlására a 16. században Dalmáciából a török terjeszkedés elől menekülő horvátokkal telepítették be. A falunak 1857-ben 810, 1910-ben 516 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után Jugoszlávia része lett. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része, majd 1993-ban Oprtalj község része lett. 2011-ben a falunak 76 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal és kisállattartással foglalkoznak. Nevezetességei Szent György tiszteletére szentelt plébániatemploma 1582 -ben épült romantikus stílusban. Az 1835-ös restauráláskor egy glagolita feliratra bukkantak. A templomban található a Gravisi család 1658 -ból származó sírköve. 36 méter magas különálló, órás harangtornyát 1881-ben építették. Szent Jeromos tiszteletére szentelt temploma 1910-ben épült a korábbi, 1580-ban épített templom maradványain. Fehér Sándor (hegedűművész) Fehér Sándor (Budapest, 1973. március 31. – Giglio szigeténél, 2012. január 13.) hegedűművész. Élete Fehér Sándor hegedűművész zenész családban nőtt fel. 5 éves korától hegedült, zenei általánosba és zeneiskolába járt hegedű, zongora és szolfézs órákra. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán – mai nevén Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem – hegedűművészként, tanárként szerzett oklevelet. Eközben mesterkurzust végzett Bécsben, Keszthelyen. Koncerttermekben, vendéglátásban és már helyszíneken és fellépett, dolgozott többek között Monacóban, Németországban és az USA-ban is. Halála 2011 őszén oktatói meghívást kapott az Amerikai Egyesült Államokba, e közben még a Costa Concordia hajón dolgozott. Már zenéltek, miközben a hajó ütközött. Ekkor az elsötétült hajón áramszünetre hivatkozva mindenkit a kabinjába küldtek. A hajó elhagyására utasító riasztást csak egy óra múlva adták ki. Egy utas által készített videofelvételen az látható, ahogy Fehér Sándor a személyzet sárga mentőmellényében áll a vörös mentőmellényt viselő utasok mellett. Amikor kiderült, hogy nincs elég gyerekeknek való mentőmellény, elindult, hogy keressen néhányat. Később segített is a kicsiknek felhúzni a mellényeket, nyugtatta őket. Ezután pontosan nem ismert okokból visszatért a hajótestbe, ahol a szakértők feltételezése szerint egy - áramszünet miatt leállt - lift ajtaja a víz nyomására kinyílt, majd a liftaknába tóduló víz magával sodorta az embereket, köztük Fehér Sándort. Elismerések 2013. január 10-én Fehér Sándor hegedűművész posztumusz megkapta a Magyar Civil Becsületrend díját. T. Rex A Tyrannosaurus Rex, későbbi nevén T. Rex egy angol rockegyüttes, mely 1967-es megalakulásától a pszichedelikus, majd a glam rock stílus egyik legnépszerűbb együttese volt. A változó összeállítású zenekar egyetlen állandó tagja, egyben vezetője és meghatározó személyisége Marc Bolan énekes-gitáros, aki a hetvenes évek első nagy tinibálványa volt Nagy-Britanniában. Marc Bolan korai halála után a személyére alapozott együttes hamarosan feloszlott. A T. Rex albumaiból több mint 58 millió példány kelt el világszerte. Története Tyrannosaurus Rex: folk és flower-power (1967 – 1970) Marc Bolan 1967-ben Steve Peregrine Tookkal karöltve megpróbált összetoborozni egy öttagú zenekart, de a kölcsönző cég visszavette a felszerelésüket. Ezután Bolan és Took 1968-ban megalakította a kétszemélyes, akusztikus folk rockot játszó Tyrannosaurus Rex együttest. A tündérekkel, koboldokkal és a "virághatalom" (flower-power, a hippi korszak fő ideológiája, jelentése átvitt értelemben a fegyverek és háborúk helyett a béke és szeretet hatalma) mitológiájával telezsúfolt Tyrannosaurus Rex albumok kissé talán mesterkéltek, de megragadják a szeretet és béke filozófiájának lényegét. A duó élvezte a nagy tekintélyű BBC-s disc-jockey és műsorvezető, John Peel támogatását. A duóban Marc Bolan mögött fokozatosan háttérbe szoruló Steve Peregrine Took 1970-ben kiszállt, helyére Mickey Finn került, akivel Bolan egy reformétteremben találkozott össze. A stílusváltás jegyében a következő, Beard Of Stars című albumon Marc Bolan az akusztikus gitárt elektromos gitárra cserélte. T. Rex: glam rock (1970 – 1977) Még abban az évben, az együttes nevét T. Rexre rövidítették. A T.Rex az elkövetkező két évben szinte példa nélküli sikersorozatot ért el. A lágy, de gyors ritmusú Ride A White Swan meglepetésre 2. helyezésig jutott fel a brit sikerlistán, továbbá 16 hétig szerepelt a Top 30-ban, amire alig volt példa az angol rockzene történetében. Bill Legend dobossal és Steve Currie basszusgitárossal kiegészülve, kimondottan a tini poprajongóknak készült a Hot Love című kislemez, amely 1971 elején hat hétig listaelső lett. Még ebben az évben a Get It On volt második No.1 daluk. A Get It On című szám Bang A Gong címmel az együttes legnagyobb amerikai sikerévé vált. Annak ellenére, hogy a Jeepster című szám a brit listán 2. helyezett lett, a Fly Record Bolannal való egyeztetés nélkül kihúzta a dalt az új Electric Warrior albumról. A művész ezután dühében szakított a céggel, és az EMI-hoz pártolt. Az ezután következő többi sláger (Telegram Sam, Metal Guru, Children Of The Revolution, Solid Gold Easy Action, 20th Century Boy, The Groover) szintén Top 10 siker lett. 1972 a brit sikerek nagy éve lett. A T. Rex ezoterikus folk rock együttesből végleg átvedlett rockos popcsapattá. Bolan a Beatles, majd a Monkees után a kistinik bálványa lett, egyfajta guru, aki a felnőtteknek szóló rock világában a műfaj új csodáit testesítette meg a 10-16 évesek számára. Ő volt az első, aki a pop kultúrán belül generációs szakadékot nyitott: amikor az idősebb testvérek Led Zeppelin vagy Deep Purple lemezt vásároltak, a kisebb testvérek egy-egy T. Rex kislemezért ostromolták az üzleteket. Bolan egyedül jelentette számukra azt, amit a Beatles, a Rolling Stones és a többi beatzenekar a hatvanas években közösen fejezett ki: a különállást, a lázadást, az idősebb generációk világával való szembefordulást. A sajtó is az új generáció "prófétájaként" írt róla, akinek személyes varázsa "rextasy" néven a beatle-mániára emlékeztető tömeghisztériát váltott ki. A jelenség az ex-Beatles tagot Ringo Starrt is megfogta, aki 1972-ben Born To Boogie címmel filmet forgatott az együttes két koncertjéről. A Wembley Empire Poolban rendezett koncertekről a T. Rex zenéjét egyébként "zig-zag boogie"-nak tituláló kritika is azt írta, hogy a legnagyobb popzenei esemény volt a hatvanas évek óta, egy hihetelen koncert, amely megváltoztatta a brit rock arculatát. A T. Rex legnagyobb sikereit 1971-73 között aratta, amikor Bolan – David Bowie-t leszámítva – a legnépszerűbb popsztár volt Nagy-Britanniában. A gyors sikerek után azonban hamar megfakult a ragyogás, a mindig újra vágyó, marketing által befolyásolt fiatal közönség 1972 után egyre inkább a glitter és glam rock új sztárjaira, például a Slade-re és Gary Glitter-re volt vevő. A hetvenes évek közepétől azután a glam rock rövid uralmát lassan a punk és a diszkó váltotta fel. A T. Rex zenéje az évtized második felére már divatjamúlt terméknek számított Angliában. Bolan 1975 márciusában szakított Mickey Finnel, és a T. Rex megszűnt létezni. 1976 elején Bolan és Jones egy új T. Rexet alakított Herbie Flowers, Miller Anderson és Tony Newman stúdiózenészek, valamint Dino Dines billentyűs közreműködésével, majd a visszatérés reményében a The Damned támogatásával 1977 tavaszán turnéra indultak. 1976-ban megjelent Futuristic Dragon című albumuk csak az ötvenedik helyezést érte el, de a következő évben megjelent Dandy in the Underworld a 26. helyezésig jutott, ami az előző évek után akár egy új karrier felé is vezethetett. Marc Bolan 1977 szeptember 16-án, egy autóbalesetben bekövetkezett halála azonban mindennek véget vetett. Mickey Finn's T. Rex (1997 – napjainkig) Bolan halála ugyan a T. Rex végét jelentette, de húsz évvel később Mickey Finn és a kései T. Rex dobosa Paul Fenton 1997-ben megalakították a Mickey Finn's T. Rex névre keresztelt együttest, amelyben több korábbi T. Rex zenész is közreműködött, többek között az énekes Rob Benson és a gitáros Jack Green. Finn 2003-as halála után a tagok együtt maradtak és Finn emlékének is adózva tovább viszik a zenekart. Diszkográfia Stúdióalbumok Tyrannosaurus Rex albumok T. Rex albumok Kislemezek Tyrannosaurus Rex kislemezek T. Rex kislemezek Doom 3 A Doom 3 egy sci-fi környezetű, túlélőhorror-szerű, FPS stílusú videojáték, amelyet az id Software fejlesztett és az Activision adott ki PC-re 2004. augusztus 3-án. A Doom 3 a Doom-sorozat harmadik része és egyben az előző két rész feldolgozása, modern grafikával és egy díjnyertes, id Tech 4-ra keresztelt motorral, amelyet már számos más játékhoz is felhasználtak. Később a játékot átírták Linuxra, Mac OS X-re és Xboxra is, a többjátékos módban pedig a Splash Damage nevű cég segédkezett. Az id Software-nek teljes sikert hozott a játék: több mint 3,5 millió eladott példányt tudhat magának, ezáltal ez a legtöbbet eladott játék a cég történetében. A kritikusok dicsérték a játék grafikáját, miközben a rajongók úgy vélték, hogy nem sok köze van ennek a résznek a klasszikus Doomhoz, mivel abban az volt az elsődleges célja a játékosnak, hogy minél több ellenséget megöljön. A harmadik részt egy kiegészítő lemez követte, Doom 3: Resurrection of Evil címen, majd a sorozat részein alapuló Doom film is megjelent. 2008. februárjában Matthew J. Costello megjelentette a Doom 3-ról szóló regénysorozatának első részét. A videojáték-sorozat negyedik részét, a Doom 4-et 2008. május 7-én jelentette be az id, és 2016 tavaszán jelenik meg[forrás?]. Játékmenet Single-player A Doom 3 egy történetorientált, belső nézetes FPS stílusú videojáték. Ahogyan a korábbi Doom-részeknél, ennél is az a játékos célja, hogy az adott pálya egyik végéből a másikba jusson, miközben számtalan ellenséggel kerül szembe, akiket likvidálnia kell, ha életben akar maradni. A Doom 3-ban jóval nagyobb szerepet játszik a történet, mivel a játékos gyakran találkozik NPC-kkel, akik vagy kulcsfontosságú információval vagy tárgyakkal bírnak. Összesen tíz fegyver áll a játékos rendelkezésére, ahhoz hogy túlélje a harcokat. A fegyverek között megtalálható például a puska, az új fegyvernek számító kézigránát, az FN P90 nevű géppisztoly, a plazmafegyver, valamint a tradicionális láncfűrész és a BFG 9000 is, amelyek már az előző részekben is szerepeltek. Számtalan fajtájú szörny látható a játékban, amelyek különböző módon taktikáznak, viszont csak két típusba sorolhatóak: a zombik és a démonok csoportjába. A zombik élőhalott emberek, akiket megszállt a démoni erő, s vagy puszta kézzel vagy különböző kézifegyverekkel támadnak. A démonok viszont a pokolból jöttek, akik vagy a karmaikkal vagy a tüskéikkel támadnak, vagy valamilyen plazmaszerű lövedéket varázsolnak a játékosra. A démonok nem hagyják hátra holttestüket, vagyis hulláik egy idő után eltűnnek. A pályák teljesen lineárisak és különböző horrorelemekkel keverednek, amelyek közül a leggyakoribb a sötétség használata. A tervezők nem csak azért használtak horrorelemeket, hogy a játékost megfélemlítsék és rettegésben tartsák, hanem hogy a fenyegető környezetben még kevésbé szeressen különböző ocsmány ellenségekkel találkozni. Mivel a pályák a sötétségbe burkolóznak, ezért választania kell a játékosnak: vagy az elemlámpát használja, hogy lásson valamit, vagy a fegyvert, hogy ha jön egy ellenség, lelőhesse, de a kettőt egyszerre nem lehet használni, vagyis a játékmenet azt kívánja meg a játékostól, hogy inkább megfontolt és körültekintő legyen, nehogy idő előtt meghaljon. Ezenkívül elszórva lehet látni különböző szétroncsolt testrészeket, vért és belsőségeket, s a fényekkel is gyakran játszanak a készítők, hogy még nagyobb félelmet keltsenek a játékosban. A nyomasztó atmoszférához hozzátartoznak még a rövid rádióadások is, melyekben gyakran hallhatóak démoni hangokkal és sikolyokkal tarkított támadások vagy mészárlások. A bázis egész területén lehet hallani különböző félelmetes neszeket, törött csövek sípolásait, lábdobogásokat és gépek által kiadott hangokat. A Doom 3 elején a játékos megkapja saját PDA-ját, amellyel e-maileket olvashat el, hangfelvételeket és videofelvételeket nézhet, illetve hallgathat meg. Ezeket az anyagokat a bázis különböző részein találhatja meg és töltheti le a játékos a saját eszközére és ha eléggé szemfüles, akkor az e-mailekben elolvashatja vagy a hangfelvételekben meghallhatja a lezárt kabinok biztonsági kódjait. Multiplayer A Doom 3 hangsúlya az egyjátékos módon van, de a készítők többjátékos módot is beépítettek a játékba, amely összesen négy játékost engedélyez játszani négy különböző módban, habár a rajongók készítettek hozzá egy olyan módosítást, amelynek segítségével nyolc vagy akár tizenhat játékos is játszhat egyszerre. A négy játékmód deathmatch orientált: Az első deathmatch-mód során a játékosok a pályákon rohangálnak és a fegyvereket gyűjtögetik, s közben egymást próbálják megölni, majd a játék végén az nyer, aki a legtöbbször lőtte le a másikat. A második, úgynevezett csapatmód szinte ugyanezt a szisztémát követi, azzal kiegészülve, hogy ebben már csapatok versengenek az első helyért. A harmadik, úgynevezett „Last man standing” (magyarul „Az utolsó ember” ) módban csak meghatározott alkalommal éledhet újjá a játékos és az nyer, aki a játék végén utoljára élve marad a pályán. Az utolsó, s egyben a negyedik mód a „Tournament” (magyarul „Mérkőzés” ), amikor is csak két játékos játszik egymás ellen, a többiek meg csak figyelik az eseményeket. Ha egyikük meghal, akkor az életben maradt játékos bent marad az arénában, vagyis a pályán, és a következő játékossal kell megküzdenie. Ez addig folytatódik, amíg le nem győzik a győztest. Ha ez megtörténik, akkor ő is megfigyelő lesz és addig vár, amíg be nem kerül az arénába. Az Xbox-os verzióban még egy móddal bővült a játék, mégpedig a kooperatív móddal, amelyben két játékos egyszerre játszhatja végig az egyszemélyes játékot. Történet és szereplők A játék történetét és a párbeszédeket Matthew J. Costello írta. A történet úgy szól, hogy 2145-ben a Union Aerospace Corporation (UAC) vállalat akkorára nőtt, hogy építtetett egy kutatóbázist a Marsra. Ezen a bázison a UAC-nek lehetősége van a tudomány számos területén kutatásokat és kísérletek folytatnia, s így például teleportációval, biológiai kutatásokkal, űrkutatással és fejlett katonai fegyverekkel is foglalkozhatnak. A UAC létesítmény pozíciója miatt különböző kísérletek hajthat végre a Marson a törvényes és erkölcsi határokon kívül. A játék során a játékos észreveheti, hogy az ottani alkalmazottak rendezetlen életkörülmények között élnek és a különféle incidensek miatt (például furcsa hangok, megmagyarázhatatlan jelenségek) néhányan paranoiásak és elmebetegek lettek, amivel nagy bajt okoztak a létesítménynek. Az alkalmazottak között az a szóbeszéd is elterjedt, hogy feloszlatják a UAC Delta Laboratóriumát. Ám egy véletlen kísérlet folytán portált nyitnak a pokolba, ahonnan gonosz démonok lepik el a bázist. A főhősnek, akinek csakúgy, mint az előző részekben, itt sincs neve, végig kell küzdenie magát az egész bázison, hogy megállítsa a démonokat még mielőtt azok ellepnék a Földet is. A játék végén a főellenség sikeres megölésével véget ér az invázió. Összesen öt szereplő van a játékban, abból az egyik a játék főhőse, vagyis maga a játékos. A játékos egy névtelen tengerészgyalogost alakít (a játék során soha nem szólal meg, csak úgy, mint az előző részekben sem), akinek a rajongók a Doomguy nevet adták. A főhős parancsnoka Thomas Kelly főtörzsőrmester (szinkronhangja Neil Ross), aki a játék első felében parancsokat és tanácsokat osztogat neki rádión keresztül. A játék ellenséges szereplője Doctor Malcolm Betruger (szinkronhangja Philip L. Clarke), a UAC Delta Laboratóriumainak vezető kutatója, aki szövetkezik a pokol erőivel, hogy leigázhassa az emberiséget. A további két szereplő Elliott Swann (szinkronhangja Charles Dennis) és Jack Campbell (szinkronhangja Andy Chanley). Swann a UAC igazgatótanácsának egyik tagja, akit azért küldték a bázisra, hogy megnézze, mit tevékenykedik Betruger, és hogy utánajárjon a bázison történt incidenseknek. Testőre, Campbell pedig állandóan ott van mellette egy BFG 9000-essel a kezében. Swann és Campbell mindig egy lépéssel a játékos előtt vannak, de egészen a játék végéig nem tudnak vele kapcsolatba lépni. Ellenfelek A Doom 3 több új ellenfelet is tartogatott a játékosok számára, amely eddigi egyik Doom részben sem szerepelt. Ezek az ellenfelek a Pokol szülöttei. Lássuk milyen ellenfelek vannak a Doom 3 és kiegészítő csomagja: a Doom 3: Resurrection of Evil játékokban. Élőhalottak Ezek gyenge (ám vannak, amelyek igen erősek), lassú ellenfelek, pontosabban a UAC volt dolgozói, akiket a démoni lelkek megátkoztak. Ajánlatos a fejüket lőni, de ne pazaroljuk rá az erős fegyvereket, akár elemlámpával is üthetjük őket, hiszen két ütés így, és lőszer sem fogy. Karbantartó Zombik - A Union Aerospace Corporation volt dolgozói, akik a tárgyakat javították, ám megtudhatjuk, hogy ezek az emberek kimerültek és túlhajszoltak, betegek. Valószínűleg ez is közre játszhatott a baleset kitörése miatt. Van olyan, amelynek az állkapcsa hiányzik, van amelyiknél kulcs van, van amelyiknél elemlámpa, és van amelyik egy kopasz zombi. Tudós és Orvos Zombik - A vállalat volt orvosai és kutatói, akik a bázison ijesztgetnek, ha nem számítasz rájuk. Van olyan, amelynek hiányzik a feje, de van olyan is, akinek nincs arca. Katona Zombik - Ezek egy pólót és katonai nadrágot viselnek. Kétféle van: egy kopasz és egy arc nélküli. Öltönyös Zombik - Szintén dolgozók voltak, ám ők inkább informatikusok és technikusok. Itt van olyan, akinek nincs feje, de van, amelyiknek van, és csak a szája véres. Kövér Zombik - Igen meglepő, de vannak túlsúlyos dolgozók is a vállalatnál, ám őket nem láthatjuk embereként! Itt van olyan, amin semmi különös, ám van, amelyiknek a belei látszanak, illetve kulcs van náluk. Morgue Zombi - Egyetlenegy van ebből a játékban, mégpedig Mars Város orvosi kamrájában. Ő volt az, akiről Marc Caeson PDA-jában beszélt. Egyedül egy boxer alsó van rajta. Biztonsági Őrség - A zombik fegyveres alakulatai. Van pisztolyos, sörétes, géppisztolyos, illetve pajzsos is belőle. Lángoló Zombik - Ezek az égő gyufák kevesen vannak, de igen erősek. Láncfűrészes Zombik - A kommandós zombik egy változata. Sokkal több életpontja van, mint bármely más zombinak. Láncfűrészével pedig erőteljes csapásokat mér ránk. Kommandós Zombik - Dr. Malcolm Betruger elátkozott katonái, akik a Marson lévő tengerészgyalogosokból alakultak át. Elég szívósak, főleg, amelyiknél golyószóró van. A csápos fajta is elég veszélyes, ám a guggolás segíthet. Élőhalott - Ezek a Pokolban megtalálható zombik, amelyekre lassúság és öntudatlanság jellemző. Sabaoth - Sokan nem tudják, hogy ki is ez a rejtélyes Sabaoth. A Delta Komplexumban, agol találkozunk Swann tanácsnokkal, aki elmondja, hogy Sarge elment, Campbell pedig utána. Egy valaki van, akit ezen a néven hívnak: Kelly főtörzsőrmester. Ezek szerint Kelly behódolt a sötétségnek, ám mielőtt teljesítette volna a célját, bármi is az, a szörnyek elkapták, és a testét egy gépbe helyezték. Fegyvere egy BFG 9000. Démonok Imp (2004) - Az Imp a legtöbbször előforduló szörny a játékban. Erős karmai segítségével képes a falakon és a plafonokon mászni. Karjai és lábai megnyúltak. Képes egy tűzszerű plazmagolyót dobálni, amely elég erős sebzést produkál. Megtudhatjuk, hogy belső hőmérséklete igen magas, amelyből kiderül, hogy melegvérű lény. Pinky Demon (2004) - Egy ocsmány kibernetikus lény, amely félig hús, félig kiborg. Szeme nincs, így csak a szaglására hagyatkozhat. Erőteljes állkapcsával képes könnyen széttépni ellenfelét. Viszonylag gyors, úgyhogy erősebb fegyverek ajánlottak a gyors leterítéséhez. Maggot - A Maggot az első új szörny, amivel találkozunk a játékban. Egy négy lábon járó, kétfejű, hosszú nyelvű démon. Jelenleg a régi Doom-ban csak az Ultimate Super Doom 3 módban található meg. Viszonylag gyors ellenfél, ám elég gyenge. Wraith - A Wraith egy szintén új ellenfél, amelynek kezei megnyúltak és inkább csontos nyúlványok, amelyek szétütnek mindent. Képes teleportálni, ám, amikor nem látjuk akkor is leszedhető, tehát ez inkább egy láthatatlan módja a szörnynek. Cherub - A Cherub egy szintén új szörny, amely egy félig csecsemő. félig lárva, éles karmokkal és szárnyakkal. Elég erősek, ha többen vannak, de könnyen elintézhetők. Revenant (2004) - A Revenant egy élőhalott démon, amely a követőrakétái miatt elég erős ellenfél. A rakétákat plazmafegyverrel könnyen szét lehet lőni. Hell Knight (2004) - A Pokollovag az egyik legnagyobb ellenfél a játékban a főszörnyeken kívül. Erőteljes plazmagolyót dobálnak ,amely plazmavetővel szétlőhető. Erőteljes sebzése miatt ajánlatos a legerősebb fegyverekkel megtámadni. Mancubus (2004) - A legnagyobb ellenfél a játékban. Méretén kívül a sebzése is hatalmas. Kezére szerelt erőteljes lángvetőkkel folyamatos támadásokat indíthat ellenünk. Lost Soul (2004) - Talán egy olyan szörny, amely lényegesen nem változott a játék során. Össze-vissza szállásaival nem könnyű leszedni őket, de pisztoly is elég ellenük. Cacodemon (2004) - Ezek a lebegő ellenfelek tűz alapú élőlények, amelyek szétlőhető tűzgolyókat lő ki. A leghatásosabb egy sörétes ellene. Trite - Apró kis pókok, amelyek simán képesek percek alatt leteríteni egy fegyvertelen embert. Ne tévesszen meg a cuki nézésük, mert ezek nem cuki ellenfelek. Tick - A Trite típusú ellenfelek alfaja, amelyekkel csak a Delta Komplexumban találkozunk. Ezek viszont nem fröccsennek szét, hanem elporladnak, mint a többi szörny. Archvile (2004) - A Doom 2- es Archvile felélesztette ellenfeleit, viszont ez már idéz nekünk szörnyeket. Főként Imp, Wraith, Kommandós Zombi, Hellknight a fő idézettje. Erőteljes lánghullámokkal képes ránk támadni, amely egy kifinomult és erőteljes támadás, ami akár egyszerre is képes megölni. A kiegészítő lemez ellenfelei A kiegészítő lemezben több új ellenfél és főellenfél is megjelent. Forgotten One - Az elfeledett lelkek, hasonlóan, mint az elveszett lelkek repülő, tűz alapú élőlények, ám simán egy pisztolylövéssel leteríthetők. Vulgar - A Vulgar egy Imp-féle szörny, amely zöld plazmagolyókat dobál, illetve a teleportáló pad színe is más. A többi szörny padja vörös, narancs, de az övé világoskék és zöld keveréke. Hazmat Zombi - A Hazmat Zombi egy új fajta élőhalott a játékban. A fertőzött területeken járkál. Sárga hazmatruha van rajta. Könnyen megölhető. Bruiser - A második legnagyobb ellenfél a játékban. Igen erős, ugyanis a Mancubus (2004) nevezetű szörnyhöz hasonlóan erőteljes tűzgolyókat lövell ki, amelyek erős sebzést produkálnak. A Doom 3 és a Doom 3 : RoE főellenfelei A főellenfelek száma ezekben sokkal több, mint az eddigi Doom-sorozatokban. Vagary - A pókok királynője. Képes telekinézissel mozgatni bizonyos tüskés labdákat. Az első találkozásnál erős ellenfélnek bizonyul. Összesen 3 darab van belőle a játékban. Sabaoth - A Sabaoth egy élőhalott, aki a volt főtörzsőrmester, Thomas Kelly őrmester, reinkarnációja. A Pokol Őre - A Lélekkockát őrző ellenfél a Pokol végén. Szeme nincs, ezért Pokoli Követőket vagy ismertebb nevükön Seeker-eket használ a követésre. Ha ők meghalnak, akkor egy kék portál jelenik meg a feje felett, amit a legerősebb fegyverrel ajánlatos lőni a gyors munkához. Cyberdemon (2004) - A Cyberdemon egy visszatérő főellenfél a játékban. Viszont őt csak a Lélekkockával lehet megölni. Összesen ötször kell a Lélekkockával megsebezni, hogy meghaljon. Helltime Hunter - Az első vadász, akivel a kiegészítő csomagban szembetalálkozunk. Viszonylag gyenge, de képes az időben utazni és tűzlabdákkal dobálni. Berserk Hunter - A második vadász, ám őt csak akkor lehet könnyen megölni, ha a hasa környékén lévő világító területet célozzuk be. Invulnerability Hunter - A harmadik vadász, aki sérthetetlen, és csak akkor lehet megölni, ha az őt halhatatlanná tevő hűtőrudakat elpusztítjuk. Maledict - Egy repülő ősdémon, akinek a szájában Malcolm Betruger feje található. A legvégső főellenség a játék kiegészítő csomagjában! Ellenfelek, amelyekhez egy módban juthatunk hozzá Behelyezhetünk bizonyos ellenfeleket, amelyeket egy kiegészítő módban jutunk hozzá. A link: http://www.moddb.com/mods/ruiner/addons/demon-expansion-pack-for-doom-3 Pain Elemental - Sokak örömére elérhető így a Pain Elemental, aki Lost Soul fog ránk okádani, ám a megszokottól eltérőeket. Dead Soul - Ezek azok a lelkek, akiket a Pain Elemental idéz ránk. Baron Of Hell - A Baron Of Hell is elérhető mostantól így a játékban. Impling - Az Impling egy zöld kétszemű Imp-féleség, amely hasonlóan az Imphez plazmagolyókat dobál. Implord - Az Impling szürke változata. Nightmare Imp - A Doom 64-ben népszerűvé vált Imp a Doom 3-ba is megjelenik. Teljesen átlátszó, kékes, mint egy világító alga. Fejlesztés 2000 júniusában John Carmack, az id Software vezető programozója közzétett egy belső vállalati tervet, amelyben bejelentette, hogy új technológiával feldolgozza régi Doom játékukat. A tervben az állt, hogy az új rész feldolgozása lesz a régi Doomnak, viszont ezt Kevin Cloud és Adrian Carmack – az id másik két tulajdonosa – ellenezte, azzal az indokkal, hogy az id mindig ugyanazt a képletet alkalmazza a játékainál és ez is ugyanolyan lenne, mint az előző részek. Azonban a Return to Castle Wolfenstein – ami ugyancsak feldolgozás – pozitív kritikát kapott, úgyhogy a legtöbb alkalmazott egyetértett azzal, hogy a feldolgozás jó ötlet. A következő ultimátummal álltak a két tulajdonos elé: vagy megengedik, hogy dolgozhassanak az új részen, vagy kirúgják a két tulajdonost a cégtől. Miután mindkét félnek kedvező megállapodást kötöttek (habár Paul Steed grafikust elbocsátották), elkezdődhetett a Doom 3 fejlesztése. Így hát 2000 végén kezdte el fejleszteni az id Software a játékot, miután befejezték a Quake III: Team Arenát. A harmadik rész elkészítésében részt vett többek között Kevin Cloud, Tim Willits és Todd Hollenshead is, akik már a korábbi Doom-részeken is dolgoztak. Először Tokióban, a Macworld Conference & Expón, majd 2002-ben az E3-on mutatták be a közönségnek a játékot, ahol egy 15 perces játékmenetdemót adtak le. Erről a magyar PC Guru újság is beszámolt két oldalon keresztül, amely mellett azt is leírták, hogy az id nem fog foglalkozni semmilyen más konzollal, csakis a PC-vel, és hogy várhatóan 2003 karácsonyára fog kijönni a játék, mivel nagyon sok időt felemészt a részletes pályatervezés. Összesen öt díjat nyert abban az évben az E3-on. A Doom 3 fejlesztésének elején Trent Reznort, a Nine Inch Nails együttes frontemberét és egyben a sorozat egyik rajongóját bízták meg a hangeffektek és a zenék elkészítésével. Azonban az idő, a pénz és a rossz menedzsment miatt Trent Reznor hangeffektjei és zenéi nem kerültek be a játékba. A főcímdalt az együttes dobosa, Chris Vrenna írta és vette fel. A 2003-as E3-on újabb videót mutattak be, s miután az id Software oldalán feltüntették a Doom 3-at, mint közelgő játékukat, bejelentették, hogy a játék mégsem lesz kész 2003 karácsonyára, ahogyan eredetileg tervezték. John Carmack szerint elszámolták magukat, mivel a játék fejlesztése több időt vett igénybe, mint amennyit ők gondoltak. 2004. július 14-én a játék aranylemezre került, másnap pedig megerősítették a Mac OS X-es verziót. Végül a PC-s verzió az Amerikai Egyesült Államokban 2004. augusztus 3-án jelent meg, világszerte pedig augusztus 13-án. Mivel úgy vélték, hogy nagy lesz a kereslet a játék iránt, ezért már a megjelenés napjának éjszakáján a boltokba került. A linuxos változatot 2004. október 4-én adták ki, a Mac OS X-eset pedig 2005. március 14-én. Az utóbbihoz 2006. február 20-án jelent meg a patch, amely már támogatta az x86-os architektúrát a universal binary segítségével. A módosított Xbox-verziót 2005. április 3-án adták ki. Egy héttel a játék kiadása előtt ismertté vált, hogy az id Software és a Creative Labs közötti szerződést, amely szerint az id a Doom 3-ban használhatja az EAX technológiát, jelentősen befolyásolta egy, a Creative által birtokolt szabadalom. Ez egy, az árnyékok renderelésével kapcsolatos, „Carmack's Reverse”-nek nevezett technikáról szól, amelyet John Carmack és a Creative programozói is kifejlesztettek egymástól függetlenül. Az id Software-t jogi felelősség terhelte volna, ha ezt a kész játékban felhasználják, így ennek elkerülésére a két cég megegyezett, hogy az id licenceli a Creative audiotechnológiáját, cserébe az utóbbi lemond a pereskedésről a kérdéses szabadalommal kapcsolatban. A kiszivárogtatott alfa 2002. október 31-én a Zelaron weboldalának játékfórumán a letöltések között a Doom 3 alfa verziója jelent meg, amit az akkori E3-on mutattak be. Sem az id Software-től, sem az Activisiontől nem származhatott a program, mivel közös nyilatkozatuk alapján a programot nem terjesztették. Tehát egy lopott verzió került fel a weboldalra, melynek le- vagy feltöltése illegális volt és a játékról készült képernyőképeket sem mutathatta be egyetlenegy weboldal és újság sem. A weboldalról szinte azonnal letörölték az alfa verziót, ennek ellenére tovább terjedt az interneten. John Carmack nemtetszését fejezte ki az üggyel kapcsolatban, mivel szerinte a játék még korántsem hozta azt a színvonalat, amit ők el szerettek volna érni. Ennek ellenére már maga a demó is jól nézett ki a maga korában, három pálya, egy bevezető videó és egy kezdetleges többjátékos mód is szerepelt benne. A játékosok találgatásokban kezdtek, hogy honnan kerülhetett ki a program, ráadásul Carmack szűkszavú nyilatkozata nem volt pozitív hatással a találgatókra, mely szerint „bizonyos” cégekkel újragondolják eddigi kapcsolataikat. Egy IRC-beszélgetés alapján - aminek egyik résztvevője Christian Antkrow volt, az id egyik programozója - egyesek az ATI Technologiest, vagy annak egyik alkalmazottját tették felelőssé. Viszont a videokártya-gyártónak kiváló reklámlehetőség lehetett volna egy ilyen program, amivel az akkori új Radeon R300 videokártyáját mutathatta volna be, így nekik egyáltalán nem lehetett érdekük, hogy az id-vel megszakadjon a jó kapcsolatuk. Már csak azért sem, mert Carmack mindkét vezető gyártóval (az NVidiával és az ATI-val) folyamatosan konzultál, hogy játékaik kihasználhassák a legújabb generációs kártyák potenciális képességeit. Technológia John Carmack szerint a Doom 3 technológiája, vagyis az id Tech 4 nevű motorja három fontos újítást tartalmaz: Egységesített megvilágítási rendszer Összetett animációk és scriptek, ami valós idejű, dinamikus per-pixel világítást és shadow volume-ot eredményeznek Grafikus felhasználói felület , amely még interaktívabbá teszi a játékot. A motor legfőbb tulajdonsága az egységesített megvilágítási rendszer: ahelyett, hogy minden egyes fényforrást először kiszámolna az adott pálya betöltésénél, majd azt elmentené a pálya adataihoz, a legtöbb fényforrást valós időben számolja ki a motor. Ez azt eredményezi, hogy olyan nem statikus tárgyakra is, mint például szörnyekre és gépekre, árnyékot tud kirajzolni, amely korábban a statikus fényforrással lehetetlen volt. A technológia hiányossága, hogy képtelen soft shadowst és global illuminationt lerenderelni. A motor további fontos újításai a normal mapping használata, a textúrák visszatükröződése, a valósághű fizika és a térhatású, több csatornás hangok alkalmazása. Az xboxos verzió támogatja a 480p szélességű képernyőfelbontást és a Dolby Digital 5.1-es hangzást. Annak érdekében, hogy a készítők növeljék a játék interaktivitását, rengeteg nagy felbontású animációt készítettek el a játékban található számítógépekhez. Ahelyett, hogy egyszerű „egygombos” számítógépeket helyeztek volna el a pályákon, inkább kezelhető gépeket tettek a szintekre: ha a játékos odalép az egyik számítógéphez vagy konzolhoz, a célkereszt átvált egérkurzorrá, s máris irányítani tudja az adott eszközt, csak úgy, mint a valóságban. Ezzel a technikával nemcsak azt érték el a készítők, hogy egy számítógépről csakis egyféle feladatot tud elvégezni a játékos, hanem akár többet is: ki- és bekapcsolhatja az ajtókat és a kabinokat, gépeket aktiválhat, illetve fényforrásokat kapcsolhat ki-be. A Doom 3 kézikönyve szerint Patrick Duffy – aki a játék kezelőfelületét készítette – több mint 500 000 sort kódolt le és 25 000-nél is több képet készített a kezelhető eszközökhöz, számítógépekhez és konzolokhoz. Kiegészítő lemez 2005. április 3-án az Activision kiadott egy kiegészítő lemezt a játékhoz Microsoft Windowsra Doom 3: Resurrection of Evil címen. A kiegészítővel az id Software bízta meg a Nerve Software-t, akik már korábban is dolgoztak az id-nek, mégpedig a Return to Castle Wolfenstein-en és a klasszikus Doom xboxos változatán. Linuxra 2005. május 24-én adták ki a játékot, amit az xboxos változat követett október 5-én. A kiegészítő lemez tizenkét új singleplayer pályát, három új fegyvert és jó néhány új ellenséget tartalmaz. A játék története két évvel a Doom 3 történései után játszódnak, a három új fegyver közül az egyik egy dupla csövű vadászpuska (amely már a Doom II-ben is szerepelt), a másik pedig egy gravitációs fegyver. A multiplayer részt is megváltoztatták: most már nemcsak négy, hanem nyolc játékos is játszhat egyszerre, ráadásul egy új játékmód is bekerült, mégpedig a capture the flag. A Resurrection of Evil-nek nem volt akkora pozitív fogadtatása, mint a Doom 3-nak, de nem is tartották olyan rossznak a szakma kritikusai. Fogadtatás Az id Software-nek teljes sikert hozott a játék 2007 elején: több mint 3,5 millió eladott példányt tudhat magának, ezáltal ez a legtöbb példányban eladott játék a cég történetében. A játék id Tech 4 nevű motorját még két másik játékhoz is licencelték: a Human Head Studios által készített Preyhez és az Enemy Territory: Quake Wars című játékhoz, amit a Splash Damage készített el. A Doom 3 kedvező fogadtatásban részesült, a PC-s verzió 87 és 88%-ot ért el a Metacritic és a GameRankings értékelése szerint. A GameSpot még ennél is jobban dicsérte, különösen a játék környezetét: A PC Gamer UK pedig egyszerűen tökéletesnek ítélte a játék grafikáját és az NPC-ket. Az IGN egyik szerkesztője, Dan Adams szerint a játék „az atmoszférája nélkül csak egy 1990-es évekbeli egyszerű lövöldözős játék lenne”. Továbbá számos kritikus meglepően jónak vélte, hogy még alacsony grafikai beállításon is jól néz ki a játék. Jó néhányan megdicsérték a játék helyszíneire és berendezéseire fordított figyelmet; Greg Kavasin, a GameSpot szerkesztője ezt írta: Az IGN szerint „szinte kézzel tapintható a UAC bázis”. Az Eurogamer különösen kiemelte, hogy a játék bevezető képsorai a Valve Software műfajteremtő Half-Life játékához hasonlítanak. Sok kritikus azt állítja, hogy ez a rész is a shoot 'em up videojáték-kategóriába tartozik, csak úgy, mint az előző részek, ami megosztotta a véleményeket: sokan dicsérték, jó néhányan pedig negatívan vélekedtek róla. Néhányan azt is kritizálták, hogy a játékban egy idő után feltűnnek ismétlődő játékelemek. Az ellenségek mesterséges intelligenciája sem volt túl meggyőző: a GameSpot szerint „a szörnyek ugyanazt az útvonalat járják be és ugyanazt csinálják, amit a régebbi Doom-részekben.” A GameSpy úgy vélte, hogy ravasz módon teleportálódnak az ellenségek a játékos mellé: amikor a játékos felvesz néhány lőszert, egyből jönnek a zombik valamelyik sötét lyukból. Számos ismertető azt is írja, hogy nem volt túl sikeres a történet továbbhaladása, ráadásul még ebben a részben is névtelen marad a tengerészgyalogos. Végül a Doom 3 multiplayer része is elég hiányos, mivel nem igazán tartalmaz új megoldásokat, kevés játékos játszhat egyszerre, ráadásul kevés játékmódban, ahhoz képest, hogy az id-nak a kifejezetten multiplayer-re kiépített Quake III Arena játéka mennyire sikeres volt. Az xboxos verzió is hasonlóan jó fogadtatásban részesült, mint a PC-s: a Metacritic 88%-ot adott rá, a GameRankings pedig 87,7-et. Viszont szinte ugyanazok a hiányosságok és dicséretek jellemzik ezt a verziót is, habár pozitív véleménnyel voltak a letisztult és felhasználóbarát irányításról és a csak és kizárólag az Xbox verzióba épített kooperatív módról, amit így véleményezett az IGN: „legalább nem egyedül kell végigjátszani”. Néhány kritika a játék motorját is érte, mivel játék közbeni lassulásra panaszkodtak. Magyar sajtó Magyarországon először a GameStar című újság 2002. decemberi számában lehetett olvasni egy hosszabb terjedelmű, négy oldalas exkluzív cikket a játékról. A cikkben néhány információt írnak le a játék fejlesztéséről, arról, hogy körülbelül milyen lesz és hogyan fog kinézni, továbbá a kiszivárogtatott alfa állapotú demóról is beszámolnak néhány frissen megjelent képpel egyetemben. 2003 szeptemberében egy újabb cikk jelent meg, szintén a GameStar oldalain, ezúttal a játék mutliplayer részéről, amely nem igazán tartalmazott túl sok információt, és bizakodva írtak a végül rosszul kiépített többjátékos módról. Három hónappal rá, decemberben a megjelenés előtti utolsó cikket is megjelentették, amelyben egy béta verziót tesztelt le a szerkesztőség hét oldalon keresztül, pozitív eredménnyel. Végül a játék megjelenésekor, 2004. augusztusában megjelent egy teljes ismertető a játék PC-s verziójáról, ugyancsak hét oldalon keresztül, 94%-os értékeléssel. Az ismertető mellé még egy Doom 3-as képbeszámolót és egy eszmefuttatást is írtak az FPS-ek világáról, továbbá kódokat és tippeket a játékhoz. A következő pozitív és negatív kritikákat kapta a harmadik rész: A szerkesztő pedig így vélekedett róla: A Gamer PC Játékmagazin is írt egy beszámolót a PC-s változatról, melyben megkapta „A hónap játéka” címet. A beszámoló 14 oldalon keresztül teszteli és írja le a játékot, összesen 3 szerkesztő értékelésével: az első 90%-ot, a második 86%-ot, a harmadik pedig 89%-ot adott a játéknak. Folytatások A Doom 3-at a Doom-sorozat visszatérőjének jellemezték. Nyolc hónappal a Doom 3 kiadása után megjelent hozzá az első és egyetlen kiegészítő csomag, a Resurrection of Evil, amit a Nerve Software készített el az id megbízásával. A kiegészítő részben tovább vitték a játék történetét és továbbfejlesztették a multiplayer részt is. Ezt követte a Doom film, ami az Amerikai Egyesült Államokban 2005. október 21-én, Angliában pedig 2005. december 2-án jelent meg. A filmet Andrzej Bartkowiak rendezte, olyan szereplőkkel, mint például Karl Urban, Rosamund Pike és Dwayne Johnson. Annak ellenére, hogy az első nyitó hétvégén több mint 15,3 millió dollár hasznot hozott, a másodikon pedig 4,2 milliót, nem aratott nagy sikert, és gyenge fogadtatásban részesült. 2008 elején Matthew J. Costello – aki a Doom 3 és a Resurrection of Evil történetéért is felelt – megjelentette a Doom 3-ról szóló regénysorozatának első részét Worlds on Fire címmel, amit 2008. február 26-án adtak ki. A második könyv, a Maelstrom 2009. március 31-én jelent meg. A videojáték-sorozat következő részét, a Doom 4-et 2008. május 7-én jelentette be az id Software, amely viszont már nem fogja követni a harmadik rész történetét. 2009. június 10-én az id Software és az Escalation Studios bejelentette a Doom 3 iPhone-ra való fejlesztését Doom Resurrection néven, amit június 29-én ki is adtak. Lajosvölgy Lajosvölgy (románul: Huta-Certeze) falu Romániában, Szatmár megyében. Fekvése Az Avasi-medence keleti részén, az Avas-hegység lábainál, a Huta-hágó délnyugati végén, Avasfelsőfalutól 6 km-re északkeletre, a Valea Rea folyó partján fekszik. Henndorf am Wallersee Henndorf am Wallersee település Ausztriában, Salzburg tartományban a Salzburg-Umgebungban található. Területe 23,51 km², lakosainak száma 4 883 fő, népsűrűsége pedig 208 fő/km² (2016. január 1-jén). A település 551 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A település részei: Berg (209 fő, 2001-ben) Enzing (58) Fenning (190) Hankham (86) Hatting (16) Henndorf am Wallersee (3.742) Hof (152) Oelling (127) Wankham (67) Testről és lélekről A Testről és lélekről Arany Medve-díjas 2017-es magyar filmdráma, amelyet Enyedi Ildikó rendezett. Történet A két főszereplő találkozik egy vágóhídi munkahelyen. Endre, a vágóhíd visszafogott természetű, lebénult bal kezű gazdasági igazgatója és Mária, a nagyon szigorú, autisztikus viselkedésű új minőségellenőr, aki még tanulja az érzelmek elfogadását és az emberi érintést, aki bár motivált az emberi kapcsolatokra, de a kollégái számára különös stílusa miatt elszigetelődik. Mint később kiderül, Endrének és Máriának minden éjjel ugyanaz a közös álma van egy szép, hóval borított erdőben ismerkedő szarvaspárként. Erre azonban csak akkor jönnek rá, amikor egy munkahelyi lopás miatt (a vágóhíd irodájából valaki búgatóport csempészett ki, hogy megtréfálja egy 50 éves érettségi találkozó résztvevőit), elmesélik az álmaikat a lopási ügyet vizsgáló pszichológusnőnek. A mentálhigiénés vizsgálatot végző pszichológusnő azt gondolja, hogy csak gúnyt űznek belőle. Endrének és Máriának nem könnyű megtalálni egymásban, az álmukban szarvasként már megélt szerelmet. Díjak és jelölések Az alkotás elnyerte a 2017-es Berlini Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, az Arany Medvét, emellett a FIPRESCI-díjat és az ökumenikus zsűri díját is megkapta. A Filmalap Filmszakmai Döntőbizottsága Magyarország nevében jelölte a filmet a 2017-es Oscar-díjra a legjobb idegen nyelvű film kategóriában. 2018. január 23-án bejelentették, hogy a film bekerült az öt legjobb jelölt közé. 2017 novemberében Herbai Máté, a film operatőre a bydgoszczi Camerimage nemzetközi filmoperatőr fesztivál fődíját nyerte el. 2018. szeptemberében Enyedi Ildikó a II. Hét Domb Filmfesztivál fődíját vehette át. Szereplők Morcsányi Géza – Endre Borbély Alexandra – Mária Schneider Zoltán – Jenő Nagy Ervin – Sanyi Tenki Réka – Klára Békés Itala – Zsóka Mácsai Pál – Nyomozó Jordán Tamás – Mária orvosa Bata Éva – Köves Jutka Járó Zsuzsa – Zsuzsa Nyakó Júlia – Rózsi Zrinyi Gál Vince – Béla Filmkritikák Popcorn Project - Testről és lélekről kritika Yoshiki-diszkográfia Yoshiki japán zenész 2017 áprilisával bezárólag három szólólemezt jelentetett meg, valamint számos művész számára írt dalt. Egyéb Remedy (Abandoned Pools, 2002, cameo a videoklipben) To Be the Best ( Tenacious D , 2012, cameo a videoklipben) Luppé-Violles Luppé-Violles település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 163 fő (2015). Luppé-Violles Arblade-le-Bas, Le Houga, Lanne-Soubiran, Lelin-Lapujolle, Magnan és Vergoignan községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lajta bal parti csatorna A Lajta bal parti csatorna (németül: Oberer Leithalus) a Mosoni-síkon, a Kisalföldön ered, Ausztriában. A csatorna forrásától kezdve keleti irányban halad, majd Mosonmagyaróvárnál eléri a Lajtát. Poxdorf (Oberfranken) Poxdorf település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1282 fő (1987. május 25.). Ivica Francišković Ivica Francišković (Szabadka, 1978. szeptember 28. –) szerb labdarúgó, jelenleg az FK Grbalj játékosa. Sikerei, díjai ZTE : Magyar bajnoki bronzérmes : 2006 Áporka megállóhely Áporka megállóhely egy Pest megyei vasútállomás volt, Kiskunlacháza településen, melyet a MÁV üzemeltetett. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintették: Budapest–Kunszentmiklós-Tass–Kelebia-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Délegyháza vasútállomás Kiskunlacháza vasútállomás Paul Bourget Paul Charles Joseph Bourget (Amiens, 1852. szeptember 2. – Párizs, 1935. december 25.) francia író, kritikus Az irodalomtörténészek Bourget-t mint a modern pszichológiai regény úttörőjét tartják számon. Irodalmi kritikáira rányomja bélyegét világlátása, félt a liberalizmustól, a társadalmi rend alapját pedig a monarchia és vallás eszményében vélte követendőnek. Regényeiben a 19. század bírája lett, viszont nemcsak a rosszat, hanem a jót is láttatja. Társadalmi kérdésekkel foglalkozó regényei a családról, a nevelésről, a generációk egymást követő hegemóniájáról szólnak. A regényíró Bourget azonban elsősorban kritikus és szociológus, élete főműve az Essais de psychologie contemporaine, kritika-gyűjtemény. „Az embernek úgy kell élnie, amint gondolkodik, máskülönben előbb vagy utóbb úgy fog gondolkodni, amint él.” – írta Paul Bourget, ami akár saját írói, kritikusi munkájára is vonatkozhat. Élete Az apja matematikus volt, a matematika professzora Clermont-Ferrand-ban. Tanulmányait a Lycée Louis-le-Grand és az École des Hautes Etudes iskolákban végezte. 1872-ben kiadta az első verskötetgyűjteményét Au bord de la mer címen, melyet újabbak követtek (pl. Poésies – 1885, Les Aveux) Ezek a versek Shelley és Rossetti hatását tükrözték. 1883-ban újságíró lett, ekkor jelent első írása Nouvelle Revue-ben, címe: Essais de psychologie contemporaine A Revue des Deux mondes, a Nouvelle Revue s egyéb folyóiratok munkatársaként jelentek meg kritikusi írásai (kötetben gyűjtve jelent meg Essais és Nouveaux essais de psychologie contemporaine (1883, 1885), Études et portaits (1888); Sociologie et littérature (1906) címeken) Ezek az írások Stendhal és Hippolyte Taine hatását tükrözték. Közben regényeket is írt, inkább lélektani regényeket, a szerelem témakörében, (Irréparable (1884); Cruelle énigme (1885); Un crime d'amour (1886); André Cornélis és Mensonges (1887); Cœur de femme (1890); Cosmopolis (1892); La terre promise (1892); Un scrupule (1893)). Legfontosabb, a maga korában nagy vitát kiváltott regénye, A tanítvány (Le disciple, 1889), a pozitivizmus mélyreható kritikája. Későbbi könyveiben társadalmi kérdéseket feszegetett (L'Étape (1902) és L'Émigré (1907)), főleg konzervatív szemüvegen keresztül. 1884-ben hosszú időt töltött Angliában, 1894-ben a Francia Akadémia tagja lett. Regényei és újságírói tevékenysége mellett színdarabokat is írt 1908-ban az André Curyvel írta az Un divorce című darabot, míg a másikat egyedül jegyezte: a L'Émigré c. regényéből La Barricade címmel. 1911-ben Le Tribun címmel írt színdarabot, melyet Párizsban mutattak be. Novelláskötetei: Pastels (1889), Nouveaux pastels (1891), Drames de famille (1900), Monique (1902), L'eau profonde (1903), Un saint (1905), Les détours du cœur (1909). Finom megfigyelésekkel gazdag útleírásai: Outre-mer (1895) és Sensations d'Italie (1892). Műveinek gyűjteményes kiadása 1900. indult meg Magyar nyelven is megjelentek kötetei Tóth Béla, Zolnai Béla, Hevesi Sándor, Szenessi Emil, Cholnoky Viktor a legjelentősebb fordítói. Művei magyar fordításban Ne ölj! 1-2. kötet. Ford.: Fái J. Béla. Bp., Pallas, 1887. 179, 132 p. ( Pallas Könyvtár ) Asszonyi szív. 1-2. kötet. Ford.: Tóth Béla. Bp., Athenaeum, 1893. 163, 184 p. ( Az Athenaeum Olvasótára ) Hazugságok. 1-3. kötet. Ford.: Tóth Béla. Bp., Athenaeum, 1893-94. 121, 137, 146 p. ( Az Athenaeum Olvasótára ) Bűnös szerelem [és három novella: Szaida, Aline, A szerelem kora]. 1-2. kötet. Ford.: Tóth Béla. Bp., Athenaeum, 1896. 148, 131 p. ( Az Athenaeum Olvasótára / Jeles Elbeszélők Kincsestára ) Végzetes idyll. 1-3. kötet. Ford.: Cserhalmi H. Irén. Bp., Athenaeum, 1896. 184, 176, 180 p. ( Az Athenaeum Olvasótára ) A kék herczegnő. 1-2. kötet. Ford.: Szomory E. Bp., Athenaeum ( Az Athenaeum Olvasótára ) Három elbeszélés [Az igazi atya - Az ellenségünk - Saida]. Ford.: Hevesi Sándor. Bp., Lampel, é. n. 69 p. ( Magyar Könyvtár 33. ) A különcz. Ford.: Stella A. 1901 A különcz. Franczia regény ; ford. Stella [Nyíry Lajos]; Europa, Bp., 1901 ( A Képes Családi Lapok könyvtára ) A köpönyeg. Magyar Géniusz , 1903. május 24 - szeptember 27. Velenczei éjszakák és egyéb elbeszélések [Velenczei éjszakák - Candale grófnő - Senorita Rosario]. Bp. - Bécs, Freund Frigyes kiadása, 1904. 90 p. ( Modern Írók Könyvtára X. ) Ne ölj! Regény ; Magyar Hírlap, Bp., 1905 Elcserélt szívek. Regény ; ford. Cholnoky Viktor; Élet, Bp., 1905 A vetélytársnők. (A L'eau profonde c. regény csonkított szövegű fordítása.) Ford.: n. n. Bp., Magyar Kereskedelmi Közlöny Hírlap- és Könyvkiadó Vállalata, 1907. 158 p. Válás. Ford.: Győri Károly. Bp., Szent István Társulat, 1908. 359 p. Egy karácsonyéj a rémuralom alatt. Ford.: dr. Rada István. Veszprém, Egyházmegyei Könyvnyomda, 1911 A hazugság. Ford.: Benedek Marcell. Bp., Lampel, é. n. 83 p. ( Magyar Könyvtár 827-828. ) Szemközt a halállal. Ford.: Trugly Margit. Bp., Magyar Kultúra, 1918. 160 p. A tanítvány. Ford.: Zolnai Béla. Bp., Révai, 1919. 266 p. ( Klasszikus Regénytár Új Sorozat ) Pia. Úti emlék. Ford.: Farkasdfalvi Hajdú Béla. Bp., Pallas, 1921. 74 p. Nagyvilági dráma. Ford.: Kállay Miklós. Bp., Pantheon, 1922. 256 p. A vetélytársnők. Regény ; Tolnai, Bp., 1923 ( Tolnai regénytára ) Paul Bourget–Gérard D'Houville–Henri Duvernois– Pierre Benoit : A négyek regénye ; ford. Kállay Miklós, Kosztolányi Dezső, Lányi Viktor, Szélné Bálint Aranka; Genius, Bp., 1923 ( A regényírás művészei ) Állomásról állomásra (L'étape). Ford.: Mátrai Rudolf. Bp., Szent István Társulat, 1925. 309 p. ( A Nemzeti Újság Aranykönyvtára ) Merengő szív nem tudja hova visz útja (Coeur pensif ne sait ou il va). Ford.: Kendeffy Katinka. Bp., Szent István Társulat, 1925. 180 p. A parkettáncos. Ford.: Rényi Artúr. Bp., Athenaeum, é. n. 153 p. ( Korunk Mesterei ) A lelkiismeret. Ford.: Dánielné Lengyel Laura. Bp., Athenaeum, 1930. 334 p. ( Athenaeum Könyvtár ) Örök ellenség ; Napsugár, Bp., 1943 ( Napsugár könyvek ) Robecq Robecq település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 1359 fő (2015). Robecq Saint-Venant, Busnes, Calonne-sur-la-Lys, Gonnehem, Mont-Bernanchon és Saint-Floris községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: FASat–A FASat–A (Fuerza Aérea Satélite) az első chilei teszt földmegfigyelő műhold. Jellemzői Célja, hogy tudományos és technológiai tapasztalatokat szolgáltasson, elősegítve a további fejlesztéseket. További feladata elősegíteni a gazdasági (földtani szerkezet), katasztrófavédelmi, mezőgazdasági (belvíz, hóállapot, jég) és halászati tevékenységet. Küldetés Építette az Surrey Satellite Technology Ltd. (SST) (angol, üzemeltette a Fuerza Aerea de Chile (FACh). Társműholdja a Szics–1 (ukrán), az űreszközök egyben maradtak, mert az őket elválasztó pirotechnika nem működött. Megnevezései: FASat–Alfa; COSPAR: 1995-046A; SATCAT kódja: 23657. 1995. augusztus 31-én a Pleszeck űrrepülőtérről, az LC32–2 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Ciklon–3801 hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális pályája 97,64 perces, 82,3° hajlásszögű, a geocentrikus pálya perigeuma 659 kilométer, az apogeuma 683 kilométer volt. Forgásstabilitása segítségével a Föld gravitációs irányára állították. A stabilitást egy 12 milliméter átmérőjű, 4 kilogrammos rúd segítette. Tömege 50 kilogramm, alakja négyszögletes hasáb, méretei 70 x 36 x 36 centiméter. Az űreszköz felületét napelemek borították, éjszakai (földárnyék) energia ellátását újratölthető kémiai akkumulátorok biztosították. A pályára állást követően a mikroműhold használhatatlanná vált. Műszerei kamera, a Chile feletti ózonréteg ellenőrzésére, négy fotodióda végezte az ózonréteg sugárzásának mérését, a két kamera (egy WAC széles- és egy NAC keskeny látószögű kamera) felvételeit a telemetriai rendszerén keresztül elektronikusan tömörített állapotban továbbította (DTE) volna a földi vevőállomásokra, GPS (Global Positioning System) helymeghatározó segítségével követték pályáját, oktatási segítség biztosítása a távoli intézmények részére, Szívópalack A szívópalack, más néven Büchner-palack, szűrőpalack, Kitasato-palack egy laboratóriumi üvegedény, amely oldalsó vákuumcsatlakozóval van ellátva. Maga az edény vastag falú üvegből készült, hogy ellenálljon a vákuum hatására benne ébredő feszültségeknek. Az oldalsó csatlakozóhoz általában gumicsövön keresztül kapcsoljuk a vákuumforrást (vákuumszivattyú vagy aspirátor). Általában a vákuumforrást vákuumcsapdán keresztül kapcsoljuk a szívópalackhoz. A szívópalack vastag üvegből készült fala ellenáll a vákuum hatásának. Elsősorban vákuumszűrésnél használják Büchner-tölcsérrel együtt, melyet egy gumikónusz segítségével rögzítenek a szívópalack tetejéhez. A szívópalackot a mozgás elkerülése végett mindig állványhoz kell rögzíteni. Szűrésre elsősorban akkor használjuk, ha a szűrendő szilárd anyag az értékesebb számunkra és gyors szűrést szeretnénk végezni. A Büchner-tölcsérre mindig szűrőpapírt helyezünk a szűréskor. A szűrésnél a folyadék mindig a szívópalackba gyűlik, a szilárd anyag pedig a szűrőpapíron marad. A szívópalackot használják vákuumcsapdaként is. A vákuumcsapda egy olyan eszköz, amellyel megakadályozzuk, hogy a vákuumforrásba visszaszívódás történjen. Ez történhet a szívópalack megtöltődésekor, de esetleg meleg szűrlet vákuum alá helyezésekor is (vákuum esetén kisebb a forráspont és a folyadék a vákuumban elkezdhet forrni). Ezen esetek elkerülése érdekében a vákuummal való munka esetén mindig vákuumcsapdát építünk be. Sokan tévesen úgy hiszik, hogy nevét Eduard Buchner Nobel-díjas kémikus után kapta, valójában Ernst Büchner ipari kémikus után, valamint Shibasaburo Kitasato kémikus után kapta. Pika A pika (angolul: pike, németül: Pike, Spiess, ill. Spieß, franciául és portugálul: pique, hollandul: piek, svéd és norvég nyelven pik) a hosszú lándzsák típusai közé tartozó szálfegyver. Használóit pikásoknak nevezték. A név feltehetőleg latin eredetű és a „döfni” ill. „szúrni” (pungo) szavakkal van összefüggésben. Története A pika késő középkori-kora újkori alkalmazása az ókori makedón falanxharcászat újjáéledése, amelynek első jelentős példája a morgarteni csata során bevetett svájci négyszögek voltak. Tőlük elsőként a svájci zsoldosok hegemóniáját megtörő német landsknechtek vették át a taktikát, majd a 16. században fokozatosan minden hadsereg szerves részévé vált a pikás katonaság, hogy aztán a szurony megjelenésével a 18. század elején kiszoruljon a lőfegyverek mellől. Alkalmazása Egy pikás blokk ereje - akárcsak az ókóri elődje, a falanx esetében - a zárt hadrendben rejlett. A 3-5m hosszú fegyverek lehetővé tették, hogy a katonák akár az ötödik sorból is előreszegezhessék a fegyverüket. Gyalogság elleni harc esetén a pikákat fejmagasságban tartva támadott, az első sor pedig az ellenfél hasának szegezhette fegyverét. Azok a katonák, amelyek nem értek az első sor elé a fegyverükkel, a pikát a társaik feje fölé tartva várták, hogy beléphessenek a harcba. Lovasság ellen a pikások statikus módon védekeztek: a pikát jobb lábbal megtámasztva, ballal előrelépve, a pika hegyét a ló szügyének szegezve várták a támadást. A pikás katona A pikás katona jellemzően páncélt viselt, habár a korábbi lovagi védőfegyverzetnél lényegesen könnyebbet. Sisak, mell- és hátvért, valamint combvértek voltak azok az elemek, amelyeket az egykorú elméleti tanok szükségesnek tartottak. Ezt alkalmanként rákozott vállvértek egészítették ki. Habár a pikásokra - a korban megszokott módon - maga Wallhausen is duplazsoldosként hivatkozik, ugyanakkor hangot ad azon véleményének, miszerint nem szabadna valóban kétszeres zsoldot kapniuk, hiszen a muskétásnak több és nehezebb a dolga a fegyvere kezelésével. 1967 a jogalkotásban 1967-ben az alábbi jogszabályokat alkották meg: Magyarország Törvények (7) 1967. évi I. törvény a Magyar Népköztársaság 1967. évi költségvetéséről 1967. évi II. törvény a Munka Törvénykönyvéről 1967. évi III. törvény a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről 1967. évi IV. törvény a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről 1967. évi V. törvény a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között Budapesten 1967. május 18-án aláírt Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segélynyújtási Szerződés törvénybe iktatásáról 1967. évi VI. törvény a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió között Budapesten 1967. szeptember 7-én aláírt Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés törvénybe iktatásáról 1967. évi VII. törvény a Magyar Népköztársaság 1968. évi költségvetéséről Törvényerejű rendeletek (42) Forrás : Törvényerejű rendeletek teljes listája (1949 - 1989) 1967. évi 1. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és a Tunéziai Köztársaság között Budapesten 1966. május 25-én aláírt kulturális és tudományos együttműködésről szóló egyezmény kihirdetéséről 1967. évi 2. törvényerejű rendelet a tartási, az életjáradéki és az öröklési szerződésre vonatkozó szabályok kiegészítéséről 1967. évi 3. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Német Demokratikus Köztársaság Kormánya között a nemzetközi gépjárműforgalom tárgyában Budapesten, 1966. évi augusztus hó 1. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről 1967. évi 4. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és a Francia Köztársaság között Budapesten 1966. július 28-án aláírt műszaki-tudományos együttműködésről szóló egyezmény kihirdetéséről 1967. évi 5. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és a Francia Köztársaság között Budapesten 1966. július 28-án aláírt kulturális együttműködésről szóló egyezmény kihirdetéséről 1967. évi 6. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság között a polgári, családjogi és bűnügyi jogsegély tárgyában Szófiában, az 1966. évi május hó 16. napján aláírt szerződés kihirdetéséről 1967. évi 7. törvényerejű rendelet az ipari tulajdon oltalmára létesült uniós egyezmények Lisszabonban az 1958. évi október 31. napján és Nizzában az 1957. évi június 15. napján felülvizsgált, illetve létrehozott szövegének kihirdetéséről 1967. évi 8. törvényerejű rendelet minisztériumi átszervezésekről 1967. évi 9. törvényerejű rendelet az Országos Termelőszövetkezeti Tanácsról szóló törvényerejű rendelet hatályon kívül helyezéséről 1967. évi 10. törvényerejű rendelet a népi ellenőrzésről szóló 1960. évi 9. törvényerejű rendelettel módosított 1957. évi VII. törvény módosításáról 1967. évi 11. törvényerejű rendelet az Állami Egyházügyi Hivatal felállításáról szóló 1959. évi 25. törvényerejű rendelet egyes rendelkezéseinek módosításáról 1967. évi 12. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Francia Köztársaság Kormánya között a nemzetközi közúti fuvarozás tárgyában Budapesten, 1966. évi október hó 8. napján aláírt Megállapodás kihirdetéséről 1967. évi 13. törvényerejű rendelet a Magyar Néphadsereg tiszti iskoláinak katonai főiskolává nyilvánításáról 1967. évi 14. törvényerejű rendelet a Budapesti Műszaki Egyetem, valamint az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyesítéséről 1967. évi 15. törvényerejű rendelet A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Tanzániai Egyesült Köztársaság Kormánya között Budapesten 1965. szeptember 8-án aláírt „Kereskedelmi Megállapodás”, valamint Dar Es Salaamban 1966. február 15-én aláírt „Műszaki és Tudományos Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Megállapodás” kihirdetéséről 1967. évi 16. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Kormánya között a légi járatok tárgyában Budapesten, 1966. évi április hó 27. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről 1967. évi 17. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Kormánya között a nemzetközi gépjárműközlekedés tárgyában Budapesten, 1966. évi március hó 19. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről 1967. évi 18. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Belga Királyság Kormánya között a kereskedelmi járművekkel végzett közúti személy- és árufuvarozás tárgyában Brüsszelben, 1967. évi március hó 20. napján aláírt Megállapodás kihirdetéséről 1967. évi 19. törvényerejű rendelet a tudományos minősítésről és a tudományos fokozatokról szóló 1963. évi 19. törvényerejű rendelet egyes rendelkezéseinek módosításáról 1967. évi 20. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság 1966. évi költségvetésének végrehajtásáról 1967. évi 21. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között az útlevél- és vámkezelésről Bécsben 1965. április 9-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről 1967. évi 22. törvényerejű rendelet a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kiváltságairól és mentességeiről Bécsben, 1959. július 1-jén létrejött Egyezmény kihirdetéséről 1967. évi 23. törvényerejű rendelet az Egyesült Nemzetek szakosított intézményeinek kiváltságairól és mentességeiről New Yorkban 1947. november 21-én kelt Egyezmény kihirdetéséről 1967. évi 24. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között a kölcsönös polgári jogsegélyforgalomról és az okiratokról Bécsben, az 1965. évi április hónap 9. napján aláírt szerződés kihirdetéséről 1967. évi 25. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között a hagyatéki ügyek szabályozásáról Bécsben, az 1965. évi április hó 9. napján aláírt szerződés kihirdetéséről 1967. évi 26. törvényerejű rendelet az Egyetemes Postaegyesület 1964. évi július hó 10. napján Bécsben aláírt Alapokmányának kihirdetéséről 1967. évi 27. törvényerejű rendelet a gazdasági és pénzügyi ellenőrzés rendjének szabályozásáról 1967. évi 28. törvényerejű rendelet a lakosság községfejlesztési hozzájárulása rendszeréről 1967. évi 29. törvényerejű rendelet az időleges munkakötelezettségről 1967. évi 30. törvényerejű rendelet a nemzetközi ágazati gazdasági együttműködési szervezetek jogállásáról és kiváltságairól Varsóban 1966. szeptember 9-én elfogadott egyezmény kihirdetéséről 1967. évi 31. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között Berlinben 1967. július 7-én aláírt kulturális és tudományos együttműködési egyezmény kihirdetéséről 1967. évi 32. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Kormánya közötti idegenforgalmi együttműködés tárgyában Belgrádban 1966. évi május hó 11. napján aláírt egyezmény kihirdetéséről 1967. évi 33. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és a Francia Köztársaság között Budapesten 1966. július 28-án aláírt konzuli egyezmény kihirdetéséről 1967. évi 34. törvényerejű rendelet a mezőgazdasági lakosság jövedelemadójára vonatkozó szabályok megállapításáról 1967. évi 35. törvényerejű rendelet az új (időközi) választásokról, valamint az országgyűlési képviselők és a tanácstagok jogi helyzetének rendezéséről igazgatási területváltozás esetén 1967. évi 36. törvényerejű rendelet a Magyar Nemzeti Bankról 1967. évi 37. törvényerejű rendelet a Magyar Nemzeti Bank részvényeinek kicseréléséről 1967. évi 38. törvényerejű rendelet a kisiparosok ipargyakorlásáról szóló 1964. évi 22. törvényerejű rendelettel módosított 1958. évi 9. törvényerejű rendelet módosításáról 1967. évi 39. törvényerejű rendelet a polgári jog egyes szabályainak módosításáról 1967. évi 41. törvényerejű rendelet a „ Szerződés az államok tevékenységét szabályozó elvekről a világűr kutatása és felhasználása terén, beleértve a Holdat és más égitesteket ” című, Moszkvában, Londonban és Washingtonban 1967. január 27-én aláírt szerződés kihirdetéséről 1967. évi 42. törvényerejű rendelet az állatok levágásáról, valamint az állatok és húskészítmények forgalmáról Hipólito Yrigoyen partido Hipólito Yrigoyen egy partido (körzet) Argentínában a Buenos Aires tartományban. A fővárosa Henderson. Forrás Hivatalos honlap www.gba.gov.ar 463 Évszázadok: 4. század – 5. század – 6. század Évtizedek: 410-es évek – 420-as évek – 430-as évek – 440-es évek – 450-es évek – 460-as évek – 470-es évek – 480-as évek – 490-es évek – 500-as évek – 510-es évek Évek: 458 – 459 – 460 – 461 – 462 – 463 – 464 – 465 – 466 – 467 – 468 Szigeti Gyula Szigeti Gyula, 1898-ig Spitzer, (Aszód, 1879. február 8. – Újpest, 1929. július 18.) magyar klasszika-filológus, reálgimnáziumi tanár, szótáríró. Szigeti György (1905–1978) fizikus, akadémikus apja. Életpályája Spitzer Lipót és Lichtenstein Mari gyermekeként született Aszódon, vallása izraelita. Eötvös-kollégistaként 1896-tól 1900-ig a Budapesti Tudományegyetem hallgatója volt, majd Münchenben tanult tovább. 1901-ben szerezte meg görög–latin szakos tanári oklevelét, de már 1900-tól a fővárosban volt gimnáziumi tanár. 1901–1902-ben a königsbergi egyetemen képezte tovább magát, majd 1902-től a szentesi, 1908-tól az újpesti főgimnázium tanára volt. Ezzel egyidejűleg a budapesti izraelita leánygimnáziumban is tanított. 1904. április 10-én Budapesten, a VI. kerületben házasságot kötött Huth Ilonával, Huth Jakab és Bloch Fáni lányával. A tanácsköztársaság idején, 1919-ben az újpesti főgimnázium direktóriumának tagja volt, ezért később fegyelmi büntetésben részesült. Sírja a Kozma utcai izraelita temetőben található (U/1 parcella, 6. sor, 3. sírhely). Tanári pályafutása mellett ógörög és latin lexikográfiával foglalkozott, közleményei az Egyetemes Philologiai Közlönyben jelentek meg. Ókori régészeti tárgyú írása is ismert. Főbb művei Görög–magyar szótár. Budapest: Hornyánszky. 1921. ( Fodor Gyulával ) Latin–magyar szótár. Budapest: k. n. 1925. Robert Alda Robert Alda (New York, 1914. február 26. – Los Angeles, 1986. május 3.) amerikai olasz színész. Kétszer házasodott, mindkét házasságából egy-egy gyermeke született: Alan, illetve Antony. Érdekesség, hogy mindketten szintén színészek lettek. Életpályája Szülei: Antonio D'Abruzzo és Frances voltak. 1930-ban a New York-i Stuyvesant High School-ban végzett. Vaudeville énekesként és táncosként kezdett, majd megnyert egy tehetségkutató versenyt, és burleszkre váltott. Nagyon sikeres volt a Broadway-on a Guys and Dolls-ban (1950), amiért Tony-díjat kapott, és a What Makes Sammy Run?-ban (1964). 1953-ban ő volt a házigazdája a rövid életű DuMont TV játékshow-jának, a What's Your Bid?-nek. 1986. május 3-án halt meg, 72 éves korában, stroke-ban. Magánélete Első felesége, és Alan Alda (1936-) édesanyja, Joan Browne szépségverseny-győztes volt. 1932–1946 között éltek együtt. 1955-ben házasságot kötött az olasz színésznővel, Flora Marino-val (1922–2008). Egy fiuk született; Antony Alda (1956–2009) színész. Filmjei Kék rapszódia (1945) Lux Video Theatre (1952-1953) Robert Montgomery Presents (1953-1957) A világ legszebb asszonya (1955) Látszatélet (1959) Egy katona meg egy fél (1960) Ironside (1967-1969) Here's Lucy (1970-1971) Mission: Impossible (1970) Julia (1970) M.A.S.H. (1975-1980) Police Story (1975-1978) Kojak (1975) Boldogító igen…vagy nem? (1976) Won Ton Ton, Hollywood megmentője (1976) Tiltott szerelem (1976) Quincy M.E. (1977-1983) The Incredible Hulk (1978-1979) Hazárd megye lordjai (1980) Ármány és szenvedély (1981) Szerelemhajó (1981) Jegyzetek Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 12.) data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.) SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Internet Broadway Database. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.) American National Biography. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Discogs. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 22.) Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.) Forrás Életrajza Ez a szócikk részben vagy egészben a Robert Alda című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Acanthostracion guineensis Az Acanthostracion guineensis a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a gömbhalalakúak (Tetraodontiformes) rendjéhez és a bőröndhalfélék (Ostraciidae) családjához tartozó faj. Előfordulása Az Acanthostracion guineensis az Atlanti-óceán keleti részén található meg, Afrika partjainál. Megjelenése Ez a halfaj legfeljebb 18 centiméter hosszú. Életmódja Az Acanthostracion guineensis, mélytengeri halfaj, amely 200 méteres mélységbe is lemerül. Forrás http://www.fishbase.org/summary/Acanthostracion-guineensis.html - Fishbase Monaco az 1998. évi téli olimpiai játékokon Monaco a japán Naganóban megrendezett 1998. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 4 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Bob * - egy másik csapattal azonos eredményt ért el Kozmice (Benešov járás) Kozmice település Csehországban, a Benešovi járásban. Kozmice Vranov, Čakov, Ostředek, Petroupim és Teplýšovice településekkel határos. Lakosainak száma 317 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Stazione di San Biagio di Callalta Stazione di San Biagio di Callalta vasútállomás Olaszországban, Veneto régióban, San Biagio di Callalta településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Treviso-Portogruaro-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Olmi-Spercenigo Stazione di Fagarè Anderny Anderny település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 256 fő (2015). Anderny Audun-le-Roman, Mont-Bonvillers, Mairy-Mainville, Malavillers, Sancy és Tucquegnieux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: (6344) 1993 VM A (6344) 1993 VM a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ueda & Kaneda fedezte fel 1993. november 1-én. Halmahera-tenger A Halmahera-tenger egy 95 000 km2 területű tenger a Csendes-óceánban. Nyugaton a Halmahera-sziget, északon a Csendes-óceán, keleten Waigeo szigete, délen pedig a Seram-tenger határolja. Legmélyebb pontja a 2039 méter mély Halmahera-árok. Partjain mindössze egy ország, Indonézia fekszik. Meloisey Meloisey település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 338 fő (2015). Meloisey Montceau-et-Écharnant, Saint-Romain, Volnay, Mavilly-Mandelot és Nantoux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Földtörténet Ha a modern ember történelmét akarod látni, nézd meg a Világtörténelem szócikket. A Föld története hozzávetőlegesen 4,567 milliárd évre (4 567 000 000 év) nyúlik vissza, a protoplanetáris ködből kialakuló Földtől napjainkig. Ez a szócikk egy terjedelmes áttekintést ad, összefoglalva a főbb tudományos elméleteket. Hogy el tudjunk igazodni az időskálán, egy 24 órás órát fogunk használni, amit beosztunk a Föld életkorára, kezdve 4,567 milliárd évvel ezelőttől egészen napjainkig. Minden másodperce ennek az órának kb. 53 000 évet jelent. A "Nagy Bumm" és az univerzum keletkezése kb. 13,8 milliárd évvel ezelőttre tehető, ez egyenértékű majdnem 3 nappal – tehát két teljes nappal azelőtt történt, hogy a mi beosztott óránk elkezdett ketyegni. A Föld története A Föld keletkezése A Világegyetem valószínűleg körülbelül 13,8 milliárd éve keletkezett. A Naprendszer (Hoyle elmélete szerint) mintegy 4,6 milliárd éve alakult ki; a Föld születését is ez időre teszik. Kb. 4,6 milliárd évesek a Hold legidősebb kőzetei és a legidősebb, a Földre hullott meteoritok. A legidősebb földi kőzetek kora körülbelül 4 milliárd év. A Föld keletkezése után anyagai sűrűségüknek megfelelően gömbhéjakba rendeződtek. A Föld magjában föltehetőleg a viszonylag sűrű vas és nikkel halmozódott fel, kívül pedig a rendkívül ritka, gázokból álló légkört találjuk. Archaikum 4000 – 2600 millió évvel ezelőtt. Éghajlat: A felszíni hőmérséklet csökkent. A földfelszín alakulása: A földkéreg, az ősóceán és az őslégkör kialakulása. A hőmérséklet csökkenésével megszilárdult a földfelszín. Amikor a hőmérséklet 100 °C alá süllyedt, a vízgőz lecsapódásával kialakult az ősóceán. Az őslégkör ún. redukáló légkör volt: oxigént nem tartalmazott, fő összetevői: ammónia, metán, vízgőz, szén-dioxid. Az első, még felismerhető hegységképződési időszak (Katarchai). Az élet fejlődése: Kémiai evolúció: Az őslégkörben a szervetlen anyagokból ultraibolya sugárzás és elektromos kisülések (pl: villámlás) hatására szerves molekulák jöttek létre (pl: cukrok, aminosavak), melyek aztán bemosódtak az ősóceánba; Biológiai evolúció – Az ősóceánban a szerves molekulákból élő rendszerek jöttek létre kb. 3,5 milliárd éve. Az ősi fotoszintetizáló kékbaktériumok a vízben oldott CO 2 felvételével meszet választottak ki, ezekből épültek fel a sztromatolitok (gömbhéjas szerkezetű kőzetgumók). A legrégibb sztromatolitok Ausztráliából, az Apex Tűzkőből kerültek elő (3,5 milliárd évesek). Proterozoikum 2600-542 millió évvel ezelőtt. A hadaikumot, az archaikumot és a proterozoikumot együtt prekambriumnak (azaz kambrium előtti kornak) nevezzük. Éghajlat: Általában meleg, de legalább négy jégkorszak nyomai fedezhetők fel: 2300, 1200, 900 és 700 millió évvel ezelőtt. Földfelszín alakulása: Több hegységképződés is lezajlott, az ekkor keletkezett őshegységek lepusztult maradványaiból jöttek létre a kontinensek magját képező ősmasszívumok (pajzsok). Az előidő végére négy őskontinens alakult ki: 1. Észak-amerikai tábla (Laurencia) – Kanadai pajzs és Grönland, közöttük a Japetus-óceán 2. Kelet-európai tábla (Fennoszarmácia) – Balti pajzs és Ukrán pajzs, közöttük az Uráli-óceán 3. Szibériai tábla – Angara pajzs 4. Gondwana – az ősi Dél-Amerika , Afrika , Arábia , India , Ausztrália és Antarktisz . Az élővilág fejlődése: Eukarióták megjelenése az óceánokban kb. 2,2-2,0 milliárd évvel ezelőtt (endoszimbionta elmélet). A mitokondrium kb. 2 mrd., az ostor kb. 1,5 mrd., a plasztisz kb. 1 mrd. éve jelent meg. Nem sokkal később a többsejtűek is megjelentek. A proterozoikum leggazdagabb élővilágmaradványa az Ediacara-fauna. Kora feltehetőleg 680-543 millió év, bár egyes képviselőik szivacsokkal (Porifera) együtt is előfordulnak. A bióta rendszertani helye bizonytalan, egyes feltevések szerint főként csalánozók , gyűrűsférgek és ízeltlábúak ősei alkotják. Fanerozoikum Paleozoikum 542-251 millió évvel ezelőtt. Tagolása: 6 időszak: kambrium, ordovícium, szilur, devon, karbon, perm. Éghajlat: Az élővilág hatására gyorsan nő a légköri oxigén mennyisége és kialakul az ózonréteg. Az éghajlat változatos, az északi félgömbön meleg, viszonylag kiegyenlített, a déli félgömbön két jégkorszak is elkülöníthető (az ordoviciumi 450, a permokarbon pedig 250 millió évvel ezelőtt). A karbonban a Variszcidák mentén a trópusi éghajlat kedvezett a kőszénképződésnek. A földfelszín alakulása: A paleozoikumban két jelentős hegységképződés zajlott. 1. Kaledóniai-hegységképződés (ordovicium – szilur – devon időszakban, kb. 500-350 millió éve) Laurencia és Fennoszarmácia ütközése során egységes kontinenssé forrt össze: Euramerika vagy Old Red kontinens. Az ütközés vonalában húzódott a Kaledóniai-hegységrendszer, amelynek tagjai a kaledonidák. Maradványaik ma Skandinávia nyugati részén, Skóciában , Észak-Írországban , Kelet- Grönlandon és az Appalache-hegység északi részén figyelhetők meg. 2. Variszkuszi- (Herziniai) hegységképződés (karbon – perm időszakban, kb. 400-230 millió éve) A variszkuszi hegységképződés során két ütközés zajlott le, közel egyidőben: a. Euramerika és Angara ütközésével kialakult Laurázsia . b. Laurázsia és Gondwana ütközésével pedig kialakult az egyéges szuperkontinens, a Pangea , körülötte az egyéges óceán, a Panthalassa, Pangea "öblében" pedig a Tethys. Az ütközések során alakult ki a Variszkuszi-hegységrendszer , amelynek tagjai a Variszcidák. Maradványaik: az Appalache déli része, Dél- Anglia és Franciaország hegységei, a Német-középhegység, a Cseh-medence peremhegységei, a Lengyel-középhegység, a Rodope és az Ural. (A variszkuszi hegységképződés kimutatható még Ausztráliában : Nagy-Vízválasztó-hegység , Észak-Afrikában és Közép-Ázsiában is.) Az élővilág fejlődése: kambrium: a gerinctelen állatoknál megjelent a szilárd váz, a kambrium végére kialakultak a moszattörzsek és a gerinctelen állatok törzsei. Jellegzetes fosszíliák ebből az időszakból a trilobiták (háromkaréjú ősrákok). ordovícium: a zátonyképző korallok elterjedése; szilur: megjelentek az első szárazföldi növények; devon: a szárazföld meghódítása a növények (ősharasztok) és az állatok ( ízeltlábúak ) által. Megjelentek a halak . karbon: az északi félgömbön mocsárerdők főleg fatermetű harasztokból (maradványaikból keletkezett a földi kőszénkészlet jelentős része). A kétéltűek elterjedése. perm : a nyitvatermők és a hüllők elterjedése. A paleozoikum végén az állatvilág kb. 50%-a kihalt ( perm–triász kihalási esemény ). Mezozoikum 251-65,5 millió évvel ezelőtt. Tagolása: 3 időszak: triász, jura, kréta. Éghajlat: Meleg, jégkorszak nem volt. A földfelszín alakulása: A triász elején még egységes Pangea elkezd feldarabolódni, a szétválás a jura és a kréta időszakban a legintenzívebb. A folyamat során megkezdődik a ma ismert kontinensek elkülönülése. triász: nyugodt időszak, tengeri üledékképződés; jura: a Pacifikus-hegységrendszer kialakulásának kezdete (a Csendes-óceáni – Pacifikus – lemez ütközése Amerikával és Ázsiával); kréta: az Eurázsiai-hegységrendszer kialakulásának kezdete (Eurázsia ütközése Afrikával, a köztük húzódó Tethys-óceán bezáródása és üledékének felgyűrődése). A Pacifikus- és Eurázsiai-hegységrendszer kialakulásának folyamata máig tart. Az élővilág fejlődése: növények: a nyitvatermők (fenyők) virágkora (jura időszak), a zárvatermők megjelenése és elterjedésének kezdete (kréta időszak); állatok: a gerinctelenek közül jellemzőek az egysejtű foraminiferák ("likacsoshéjúak"), a puhatestűek (csigák, kagylók, ammonitesek), ízeltlábúak (rákok, rovarok). A gerincesek közül a kétéltűek virágkora a triászban, a hüllőké pedig a jura és kréta időszakban volt. A madarak (Archeopterix=ősmadár) a jura időszakban, az emlősök a triász és jura időszak határán jelentek meg. A középidő végén az állatvilág jelentős része kihalt ( kréta-paleogén kihalási esemény ). Kainozoikum 65,5 millió évvel ezelőttől máig. a) Tercier (harmadidőszak) 65,5-2,5 millió évvel ezelőtt: A tercier elnevezés ma hivatalosan nem szerepel a geokronológiában, sem a kronosztratigráfiában, de informálisan használják. Helyette paleogénre (paleocén, eocén, oligocén) és neogénre (miocén, pliocén) osztjuk a korábbi terciert. Éghajlat: Lehűlés és felmelegedés váltakozása. A földfelszín alakulása: A lemezmozgások folytatódtak, a tercier végére a kontinensek nagyjából mai helyükre kerültek. A mezozoos hegységképződések folytatódtak, ekkor volt a Pacifikus- és Eurázsiai-hegységrendszer kialakulásának fő időszaka. A Pacifikus-hegységrendszer tagjai: Kamcsatka, Kuril-szigetek, Japán hegységei, Kordillerák, Andok. Az Eurázsiai hegységrendszer tagjai: Atlasz, Pireneusok, Alpok, Appenninek, Kárpátok, Dinári-hegység, Balkán-hegység, Pontus (Észak-anatóliai-hegység), Toros, Kaukázus, Elburz, Zagrosz, Himalája. Az élővilág fejlődése: zárvatermők elterjedése; emlősök elterjedése (adaptív radiációja). b) Kvarter (negyedidőszak) 2,5 millió évvel ezelőttől máig Tagolása: 2 kor: pleisztocén, holocén Éghajlat: A pleisztocén korban eljegesedés az északi félgömbön. Okai elsősorban Földön kívüli, csillagászati eredetűek: például a Föld pályájának módosulása – az ekliptika és a Föld forgástengelye által bezárt szög változása. A sarkvidéki jégtakaró dél felé húzódott, legnagyobb kiterjedése 47 millió km², átlagos vastagsága 2000-3000 méter. A jégtakaró Európában a London – Köln – Krakkó – Kijev vonalig (Alpok – Kárpátok vonaláig), Észak-Amerikában pedig kb. az északi szélesség 40°-áig húzódott. A pleisztocén korban több hidegebb (glaciális=jégkorszak) és enyhébb (interglaciális=jégkorszakköz) időszak különböztethető meg. Az Alpokban 6 eljegesedést (glaciálist) mutattak ki: Biber, Duna, Günz, Mindel, Riss, Würm. Észak-Amerikában 4 eljegesedést (glaciálist) mutattak ki: Nebraska, Kansas, Illinois, Wisconsin. (Közöttük interglaciálisok voltak.) A jégtakaróval határos, de jéggel nem borított térségek éghajlatát, felszínformáló erőit és élővilágát a jégtakaró erősen befolyásolta, ezek a jégkörnyéki=periglaciális területek (például Magyarország). A jégkorszak idején csökkent a tengerek vízszintje, mert a víz jelentős része fagyott állapotban volt. A legutóbbi glaciális kb. 10 ezer éve ért véget, azóta a jégtakaró visszahúzódott a mai helyére. A holocén korban általános felmelegedés tapasztalható (interglaciálisnak tekinthető). A földfelszín alakulása: A pleisztocénben a legfontosabb felszínformáló erő a jégtakaró és a gleccserek pusztító és építő munkája. A periglaciális területeken lösz képződött. A holocén legfontosabb felszínformáló erői a folyóvizek. Az élővilág fejlődése: A glaciálisok során a melegkedvelő élőlények jelentős része kipusztult vagy dél felé vándorolt, a többi alkalmazkodott a hidegebb éghajlathoz (például mamut , gyapjas orrszarvú , barlangi medve ). Az ember evolúciója: Neander-völgyi ember – jégkorszaki ember (pleisztocénben). Paul Day Paul Day egy angol énekes, aki eredetileg a brit Iron Maiden heavy metal együttes énekese volt 1975-től 1976-ig. Mivel a színpadi teljesítménye nem volt elég energikus és karizmatikus hamar kirúgták a zenekarból. Ezt követően a More együttes tagja lett, mely szintén a New Wave of British Heavy Metal vonulathoz tartozott. A zenekar élén fellépett a Donningtoni Monsters of Rock Festival-on 1981-ben. Pályafutása azonban itt sem tartott sokáig, így 1983/84-ben a Wildfire zenekar tagja lett. 1986-ban a Sweet glam rock együtteshez csatlakozott, mellyel egy élő albumot is rögzített a londoni Marquee klubban. 1986 óta Ausztráliában él, valamint egy hard rock zenekar énekese. Enyedszentkirályi református templom Az enyedszentkirályi református templom műemlék Romániában, Fehér megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az AB-II-a-B-00319 sorszámon szerepel. Zsadányi meteorit A Zsadány egy 1875-ben Magyarországon hullott meteorit nemzetközi neve. A hullás története A Zsadány meteorit 1875. március 31-én délután fél 4 tájban hullott le a Temes Vármegyei Zsadány község határában. Krenner József, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem ásványtan és geológia professzora és a Magyar Nemzeti Múzeum Ásványtárának a kurátora személyesen szállt ki a hullás körülményeinek kivizsgálására, a Magyar Királyi Természettudományi Társaság megbízásával. A neves kutató a Magyar Tudományos Akadémia tagja is volt és számos ásvány fölfedezése fűződik a nevéhez: pl. a semseyit, a kornelit, a szomolnokit, az andorit, a lorandit, a warthait, a fizelyt és a schafarzikit. Az ő nevét is megörökíti a krennerit ásvány, amely egy arany-tellur-szulfid neve. Jelentését a Természettudományi Közlönyben tette közzé. Temes vármegye alispánjának a jelentése április 14-én érkezett meg hozzá és két nap múlva ő már Zsadányba érkezett. Zsadány a Temesvár-Arad vonalon fekszik, Merczifalva közelében. A meteoritok a falu határában hullottak. A szemtanúk elmondták, hogy először mennydörgést hallottak, (Szécsányban és Orczyfalván is, de a távolabbi Vingán már nem) de fényjelenséget nem észleltek. Összességében 9 meteorit hullását észlelték. Ezekből 6 került a Természettudományi Társaság gyűjteményébe s 3 más személyekhez került. A példányok nem túl nagyok, diónyi nagyságúak, kerekdedek ill. táblásak voltak. Anyaguk szürke, fekete héjbevonattal. Alakra a knyahinyai meteoritra hasonlítanak, írta Krenner. Fontos részlete a jelentésnek annak leírása, hogy a szemtanúk 4 meteoritot is hidegnek éreztek, amikor kézbe vették őket. Ezt a szemtanúk három csoportja is megerősítette, akik különböző hullási helyszíneken észlelték ezt. A meteorit típusa Az ásványain végzett kémiai összetétel (Mg/Fe arány) alapján a zsadányi kondritos meteorit a H5 típusba sorolható be. (6382) 1988 EL A (6382) 1988 EL egy kisbolygó a Naprendszerben. Jeff T. Alu fedezte fel 1988. március 14-én. 1968-as Formula–1 spanyol nagydíj Az 1968-as Formula–1 világbajnokság második futama a spanyol nagydíj volt. Futam 14 év után ismét megrendezték a spanyol nagydíjat, a Madridtól nem messze található Jaramában. Chris Amon szerezte meg pole-t Pedro Rodríguez BRM-je és Hulme McLarenje előtt. Hill autóján először jelent meg a sportágtól idegen reklám, a Gold Leaf cigarettamárka színeire a Lotust piros-arany-fehér színekre festették a korábbi zöld-sárgáról. Az angol a 6. helyről indult. A rajt után Rodríguez vette át a vezetést Beltoise, Amon és Hulme előtt. A 12. körben Beltoise a Matrával az élre állt, de motorja hamar füstölni kezdett, a 16. körben kiesett. A vezetés Amoné lett, aki eközben megelőzte Rodríguezt. A mexikói a 28. körig követte Amont, amikor elvesztette uralmát autója felett és balesete miatt kiesett. Amon az 58. körben az üzemanyagpumpa miatt kiesett, így Hill vette át a vezetést, majd győzött Denny Hulme és Brian Redman előtt. Statisztikák Vezető helyen: Pedro Rodriguez: 11 (1-11) Jean-Pierre Beltoise: 4 (12-15) Chris Amon: 42 (16-57) Graham Hill: 33 (58-90) Graham Hill 11. győzelme, Chris Amon 1. pole-pozíciója, Jean-Pierre Beltoise 1. leggyorsabb köre. Lotus 31. győzelme. Anders Eggert Anders Eggert (Aarhus, 1982. május 14. –) dán válogatott kézilabdázó, posztját tekintve: balszélső. Jelenleg a dán Skjern Håndbold játékosa. Pályafutása Pályafutása során megfordult több dán csapatban is. Játékosa volt többek között a Braband, a Voel/Silkeborg KFUM és a GOG Svendborg TGI együtteseinek. 2006-ban Németországba szerződött a Flensburg gárdájához. Itt két szezont töltött és ezután hazatért Dániába a Skjern Håndboldhoz egy évre kölcsönbe, majd ismét a Flensburg játékosa lett és 2017-ig a klub alkalmazásában állt. A 2010–2011-es német bajnokság gólkirálya lett 248 találattal. A flensburgi csapattal 2012-ben megnyerte a Kupagyőztesek Európa-kupáját, 2014-ben pedig a Bajnokok Ligáját. A dán válogatottban 2003. június 6-án egy Magyarország elleni mérkőzésen mutatkozhatott be. A 2011-es világbajnokságon ezüst, a 2012-es Európa-bajnokság pedig aranyérmet szerzett a nemzeti csapat tagjaként. Részt vett a 2012-es londoni olimpián. A 2013-as világbajnokságon tagja volt az ezüstérmes dán válogatottnak, illetve 55 góljával ő lett a torna gólkirálya. Sikerei Válogatottban Világbajnokság : 2. hely: 2011 , 2013 Európa-bajnokság : 1. hely: 2012 Klubcsapatban Dán bajnokság : 1. hely: 2004 Dán-kupa: 1. hely: 2003, 2005 Bundesliga : 2. hely: 2008 Német kupa: 1. hely: 2015 Bajnokok Ligája : 1. hely: 2014 2. hely: 2007 Kupagyőztesek Európa-kupája : 1. hely: 2012 Világbajnokság gólkirálya: 2013 Német bajnokság gólkirálya: 2011 Ă Az ă (latin small/capital letter a with breve) a román, a vietnámi, és az 1972 előtti maláj ábécé második betűje. A betű feletti ékezet (˘) román neve căciulă. Az Ă/ă-t használják tudományos művekben a bolgár Ъ/ъ betűk átírására is. Az egykori román cirill ábécében a Ъ ъ volt a megfelelője. A Dnyeszter Menti Köztársaságban ma is használt moldáv ábécében Э э a megfelelője. A román nyelvben A románban az ă egy középső nyelvállású schwa hang ([�]) leírására szolgál, mely sok más nyelvvel (pl. angol, katalán, francia stb.) ellentétben hangsúlyos is lehet, hasonlóan a bolgárhoz és az afrikaanshoz: măr [m�r] ’alma’, văd [v�d] ’látom’, cărțile [ˈk�rt͡sile] ’a könyvek’, odăi [oˈd�j] ’szobák’. A vietnámi nyelvben Az ă a vietnámi nyelvben a rövid [a] hangot jelöli. Mivel a vietnámi tonális nyelv, ezért megkaphatja az 5 vietnámi ábécében használt tónusjelet is, ilyenkor a következő betűformák jönnek létre: � � – � � – � � – � � – � � A maláj nyelvben Az 1972 előtti maláj ábécében az ă a szó végi [�] hangot jelölte. A helyesírási reform során ezt a betűt megszüntették, ma egyszerű a-t írnak helyette: 1972 előtt: mată – 1972 után: mata [ˈmat�] ’szem’. Kiejtésjelölésben Egyes angol szakkiadványokban, pl. az American Heritage Dictionary of the English Language-ben az angol nyílt [æ] jelölésére használják az ă betűt. Lásd még Ӑ (Cirill), cirill ă, vizuálisan megkülönböztethetetlenek Breve Forrás Omniglot - A világ írásrendszerei és nyelvei (angolul) Román (angolul) Vietnámi (angolul) Mario Adorf Mario Adorf (Zürich, 1930. szeptember 8.) német színész. Életpályája Alice Adorf német röntgenasszisztensnő és dr. Matteo Menniti nős, olasz sebészorvos törvénytelen gyermekeként, a svájci Zürichben született. Anyja szüleinél, Eifelben, a Borromeo Szent Károly által alapított katolikus rend iskoláit kijárva érettségizett. Szülővárosába visszatérve ott, és Mainzban germanisztikát tanult, versenyszerűen bokszolt, majd pedig a színi pályát választotta. Színi tanulmányait Münchenben végezte el, az Otto Falkenberg Akadémián, s itt lépett először színpadra. 1954-ben kezdődött filmes pályafutása, előbb kisebb szerepekkel. Első filmfőszerepét az Éjszaka, amikor jön az ördög című fekete-fehér filmben játszotta, igen meggyőzően. Később indiánfilmekben, maffiafilmekben szerepelt, majd az olasz Matteotti-ügyben Mussolinit alakította. Magánélete 1962-ben házasságot kötött Lisa Verhoven (1931) német színésznővel. Egy gyermekük született; Stella. 1964-ben elváltak. 1985 óta Monique Faye a párja. Díjai Ernst Lubitsch-díj (1974) Die Reise nach Wien Bambi-díj (1978, 2006, 2016 ) Arany Kamera díj (1992, 1994, 2012) Adolf Grimme-díj (1994) Der große Bellheim Jegyzetek PREISTRÄGER UND LAUDATOREN (német nyelven). bambi.de. (Hozzáférés: 2016. december 19.) Forrás Ábel Péter: Új Filmlexikon 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 17. old. 625 Xenia A 625 Xenia egy a Naprendszer kisbolygói közül, amit August Kopff fedezett fel 1907. február 11-én. Acarigua Acarigua város Északnyugat-Venezuelában, Portuguesa szövetségi állam északi részén. Népessége 1990-ben 116 500 fő volt. A város elődjét 1620-ban alapította Francisco de la Hoz Berrío kormányzó. A mára a szomszédos Araure városával egybeépült Acarigua a 20. század elejéig az állam székhelye volt, napjainkban a Llanos síkság északi részének kereskedelmi és gazdasági központja. Repülőtere a város központjától mindössze 4 km-re nyugatra található. A város szülöttei Luís Herrera Campíns, Venezuela egykori elnöke BCN Drone Center A BCN Drone Center egy drónok fejlesztésére, tesztelésére, bemutatására kialakított központ, mely alkalmas kurzusok lebonyolítására a témával kapcsolatban. A világ tíz drón teszthelyének egyike, mely elkülönített légtérrel rendelkezik. A központ Spanyolországban, Katalónia tartományban, Moià közelében található, kocsival körülbelül egy órányira Barcelonától. A környékre jellemző mediterrán éghajlat lehetővé teszi a drónok tesztelését évszaktól függetlenül, több mint 300 nap egy évben. Kezdetek 2012-ben CATUAV számára láthatóvá vált, hogy az UAV szektor gyors növekedésbe fog kezdeni, szükségessé téve, hogy a kormány új rendelkezéseket hozzon drónok használatával kapcsolatban. Ennek következményeként kell egy hely, mely az összes biztonsági feltételnek megfelel ls lehetővé teszi az UAV platformok legális fejlesztését, tesztelését, bemutatását és használatát. CATUAV megkereste a legmegfelelőbb területet a BCN Drone Center kialakításához: lakatlan területen, de ugyanakkor közel Barcelonához, ahol nem túl erős a szél, nem jellemző a köd és nincsenek domborzati akadályok. Így került a Moiá és Collsuspina közötti területre a választás. Ezt követően, a CATUAV képviselői találkoztak a Spanyol Polgári Légiközlekedési Hatóságokkal Madridban. Számos megbeszélés után megadták az engedélyt az első drónok számára elkülönített légtérhez Spanyolországban melyből a világon összesen tíz van. Végül egy bioklimatikus, önfenntartó épületet építettek az ingatlanra, mely azóta a BCN Drone Center székhelyéül szolgál. Felszereltség Drón reptér A központ 14 hektárt foglal magába, melyből 4 hektár tartozik a reptérhez. A terület orientációja lehetővé teszi a drónok működtetését az időjárási viszonyokhoz alkalmazkodva, felszállásnál és leszállásnál figyelembe véve az uralkodó szélirányt. A terület fő jellemzői: Lakatlan terület, mely lehetővé teszi a drónok használatát, de csak egy órányira a Barcelona nemzetközi repülőtértől Magasan fekvő, sík terület A kifutópálya 350 m hosszú és 20 m széles Akadálytól mentes minden irányban Jó légköri viszonyok egész évben Légtér A BCN Drone Center saját elkülönített légtérrel rendelkezik, melyet a közelmúltban hagytak jóvá a spanyol légi hatóságok. A terület neve TSA-31 CTC-MOIA, melynek nagysága 2500 hektár, 1250 m tengerszint feletti maximum magassággal. A légtér négy sarkának koordinátai: 414845N 0020840E; 414940N 0021200E; 414610N 0021230E; 414600N 0021000E. Ez az egyik az összesen 10 drónok számára elkülönített légtér közül a világon. Épület A bioklimatikus épületet, mely otthont ad a központnak, forradalmi koncepció alapján tervezték és építették két fő célt szem előtt tartva: az energiahatékonyság maximalizálását és a tájkép megváltoztatásának minimalizálását. Az épületet úgy tervezték, hogy egy termikus burok vegye körül, mely egész évben kellemes hőmérsékletet biztosít. Ennek érdekében az épületet a felszín alá építették, így kihasználva a föld termikus inerciáját. Ezen kívül a földbe süllyesztésnek köszönhetően az épület nem jelent akadályt a drónok működtetésekor. Az áramot az épület tetején elhelyezett napkollektorok biztosítják, míg a fűtés biomasszából és a föld hőjéből származik. Az esővizet tartályban gyűjtik és speciális csővezetéken keresztül jut az épületbe miután megtisztították. Az épület ilyen módon teljesen önellátó. Az épület és a repülőtér az alábbi létesítményeket tartalmazza: 140.000 m 2 terület távérzékelési pontok telepítésére Több mint 50 geodéziai pont Iroda Műhely Mechanikus és elektronikus labor Hangár Repülésirányító központ Kamera kalibrációs felületek Konferenciaterem Szakkönyvtár CATUAV drón tanácsadó iroda Raktár Szolgáltatások Tanfolyamok A BCN Drone Center magába foglalja az irodát, műhelyt, drón repteret és légteret, melyek alkalmas környezetet biztosítanak a szakmai képzéshez, lehetővé téve az elméleti és gyakorlati képzés együttes lebonyolítását. Az egy hetes tanfolyam alatt mind elméleti mind gyakorlati foglalkozásokra sor kerül, melyekhez a kurzus alatt drónokkal készített felvételeket használják. Az előadásokat szakképzett, tapasztalt professzorok és különböző cégek szakemberei tartják. UAV távérzékelési alkalmazások Az egyhetes képzés alatt drónok photogrammetriai és távérzékelési felhasználási módjai kerülnek bemutatásra. Az elmélet gyakorlati képzéssel párosul UAV felvételek felhasználásával és esettanulmányok elemzésével. A különböző alkalmazások a témában jártas szakemberek által kerülnek bevezetésre. A kurzus alatt gyakorlati repüléseket hajtanak végre annak érdekében, hogy a résztvevők láthassák valóságban, amit elméletben megtanultak. A kurzus célja, hogy világos áttekintést nyújtson egy UAV küldetés megtervezéséről, az UAV rendszer kiválasztásától kezdve a felvételek feldolgozásáig, figyelembe véve a különböző küldetések jellemzőit. A képzés segít elsajátítani az ismereteket a megfelelő UAV rendszer kiválasztásához a különböző alkalmazásokhoz, a helyes működtetéshez és hogy mely távérzékelési technikák használhatóak a felvételek elemzéséhez. Merevszárnyú drón használat és design A tanfolyam a merevszárnyú drónok tervezését és működtetését tanítja meg: repülés, irányítás, alapvető tervezési tényezők, melyeket figyelembe kell venni. A legfontosabb aerodinamikai és mérnöki alapelveket is bemutatja, melyek kapcsolódnak a merevszárnyú drónok működtetéséhez és tervezéséhez, valamint hogy ezek hogyan befolyásolják a rendszer teljesítményét, viselkedését, karbantartását. A gyakorlati képzés magában foglalja a drónok irányítását mind kézi, illetve automata módon. Repülési tesztek SkyDragon Technológia A SkyDragon egy szegmentált, héliummal feltöltött léghajó, mely képes különböző meghajtási rendszerekat használni. Alkalmazható egy előre kijelölt terület adatforgalmának biztosítására. Például nagyon hasznos lehet egy természeti katasztrófa esetén, amikor az infrastruktúra ideiglenesen használhatatlanná válik. A cél az, hogy a léghajó 20 km-es magasságban tudjon működni. A rendszert 2016 júniusában a BCN Drone Centerben tesztelték. MapKITE A mapKITE koncepció a GeoNumerics találmánya. Ez egy kettős légi-földi rendszer, melynek előnye az egyidejű geoadat felvétel a felszínről és a levegőből. A rendszer első teszteléséhez és bemutatásához a BCN Drone Center biztosította a helyszínt 2016 júniusában. A teszteléshez a 2500 hektáros elkülönített légtérben egy 2 km hosszú földutat használtak, ahol mintegy tíz alkalommal sikeresen végrehajtották a műveletet. A vizsgálati helyszínen készült több földi ellenőrzési pontok mért végig a folyosón ellátott fekete-fehér markerek a minőség-ellenőrzése. A helyszínen több fekete-fehér ellenőrző pontot helyeztek el a pontosság ellenőrzése érdekében. Subang Jaya Subang Jaya (ejtsd: Szubang Dzsaja) Malajzia egyik legnagyobb városa Kuala Lumpur közelében, annak központjától mintegy 20 km-re délnyugatra. Lakossága 708 ezer fő volt 2010-ben. A település komolyabb fejlesztése 1974-ben kezdődött, hogy Nagy-Kuala Lumpur egyre növekvő lakásigényeit kielégítse. Korábban olajpálma- és gumiültetvények voltak a helyén. A 2000-es évekre az egyik legnépesebb várossá vált Malajziában. Kuala Lumpurral ma autópálya, gyorsforgalmi út és elővárosi vonatok kötik össze. Szigetköz A Szigetköz a Győri-medence Duna (Öreg-Duna, Nagy Duna) és a Mosoni-Duna által határolt kistája. Magyarország legnagyobb szigete, melynek területe: 375 km2. Hossza 52,5 km, szélessége átlagosan 6–8 km. A lejtési viszonyok alapján két részre: a Felső- és Alsó-Szigetközre osztható fel. Tengerszint feletti magassága 110 m-től 125 m-ig változik. Keletkezése A Szigetköz kialakulása a földtörténeti múltban 2,5-3 millió évvel ezelőtt a harmadkor (tercier) és a negyedkor (quartier) határán kezdődött. Ekkor ömlött le a Pannon-tenger elhagyatott medencéjébe az Ős-Duna roppant vízmennyisége. A síkságon szétterülő víz nem tudta hordalékát tovább görgetni és nagy részét lerakva szigeteket, zátonyokat épített. Közöttük sok ágra szétválva folyt tovább. Évezredekkel ezelőtt ezen a területen beltenger vize hullámzott. A geológiai körülmények folytán a víz (a Duna) megtalálta mai útját, illetve folytatódott a sík terület feltöltődése. A folyó nagy esésű része a hegyvidékről (Alpokból) itt a síkságra (Pannónia) került. A folyás lelassult, s ezzel a hordalékmozgató képessége is lecsökkent. Lerakta hegyvidékről görgetett kavicsot, amely több száz méter vastaggá vált. Ezen a hordalékkúpon szanaszét ágazó mederrendszer vonalai alakultak ki. A XIX. századi folyamszabályozás után ennek a csodálatos világnak egy része megmaradt. Ma is fészkelő helye a költöző madaraknak, rejtekhelye az állatoknak, mint például a szarvas. A Szigetköz vízjárta vidéke limesként védte Pannóniát a római birodalom északi határaként. A népvándorlás hullámai is a terület peremvidékét érték, nem merészkedtek be az ingoványos mocsarak közé. A Szigetköz első állandó lakói a magyarok voltak. Lakossága ma is magyar, bár található itt besenyő, kun, török, itt-ott szláv családnév is. A folyam elképzelhetetlen ereje félelmetes pusztítást, de egyben építést is végzett az idők folyamán. Ez a területátalakítás a települések beépítési módját is befolyásolta. Így a kialakuló magaslatokon települtek le az emberek. A házak a hordalékdombok tetejére épültek, míg a kertek a dombok alja felé lejtettek. A történelem folyamán nagy árvízes évek a következők voltak: 1242, 1426, 1760, 1809, 1845, 1850, 1862, 1883, 1954, 2008 és az eddigi utolsó 2013-ban. Az utolsó szigetközi árvizet a még élő idősebb nemzedék nem felejti el. Ekkor az ár Ásványrárónál a Nagy Duna árvízi gátját a víz átszakította és a Szigetköz nagyobb része víz alá került. A Győr-Révfalut védő körtöltés is átszakadt és elöntötte Révfalut. Azóta megerősítették a gátakat. Állami támogatással, társadalmi összefogással eltüntették a pusztító árvíz nyomait. A Szigetköz újjáépült. A települések keletkezésének is van történelme. A szolgalegények tavasszal kihajtották a szigetekre a gazdák teheneit, s egyik szigetről a másikra úsztatva, kint legeltették a csordát késő őszig. Sokszor télen is kint voltak a rideg tartású állatokkal. A pásztornép magának való volt. A család többi része (asszonyok, gyerekek) a magasabb szigeteken lakott. Ladikon mentek ki a pásztorhoz, aki a természeti elemek elleni védekezésül paticskunyhót épített magának. Ha gazdalányt vettek el (ez többször megesett), akkor valamelyik szigeten építettek maguknak házat. Ebből később tanyaszerű település fejlődött ki. Az 1920-ban meghúzott országhatár a Nagy-Duna lett, és a csallóközi községek Szigetközbe eső határrészeit elszakította azoktól. Emiatt 1921-ben ezen a Magyarországon maradt területen három új község alakult: Vajka és Süly határából Cikolasziget, Keszölcés határából Sérfenyősziget, Doborgaz határából pedig Doborgazsziget. Doborgazszigetet 1937-ben Sérfenyőszigethez csatolták, amely 1969-ben egyesült Cikolaszigettel Dunasziget néven. A Szigetköz flórája és faunája A Szigetköz közel 400 km2-es területe kiemelkedő jelentőségű nedves élőhely, amelyen az egyedülálló geomorfológiai, klimatikus, talajtani és nem utolsósorban vízháztartási adottságok következtében különösen változatos élőhelyek alakultak ki, lehetőséget teremtve gazdag és sokszínű élővilág megtelepedéséhez. Ezen az ország területének alig 0,4%-át kitevő területen például megtalálható a teljes hazai edényes flóra 47%-a, a hazai halfajok 80%-a. A Szigetköz otthont ad számos különösen ritka növény- és állatfajnak, amelyek hazánkban máshol nem fordulnak elő. Fauna A Szigetköz a Duna halbölcsője volt a Bős (Gabcikovó) vízlépcső megépítéséig és a víz eltereléséig. 65 halfaj fordult itt elő, ez a hazai fajok 80%-a. Megtalálható itt, az eredetileg tiszta hegyi patakokban élő sebes pisztráng (Salmo trutta fario), éppúgy, mint a mocsarak, lápok védett fajai: a réti csík (Misgurnus fossilis), vagy a lápi póc (Umbra krameri). Még néhány a védettek közül: magyar bucó (Aspro singel), botos kölönte (Cottus gobio) selymes durbincs (Gymnocephalus schraetzer). A kétéltűek csaknem valamennyi faja megtalálható a Szigetközben. Közülük gyakori a kecskebéka (Rana esculenta), a vöröshasú unka (Bombina bombina), és a mocsári béka (Rana arvalis). A hüllők kisebb számban élnek a vízjárta területeken, de jellegzetes fajuk, a vízisikló (Natrix natrix) itt is gyakori. A védett lepkék közül a mocsarakra jellemzők: a mocsári bíbormoly (Ostrinia palustralis), a zanót- és vérfű boglárka (Macolinea nausithous, M. teleius), a fűz-nyár-ligeterdőkre jellemzők a kis színjátszólepke (Apatura ilia), c-betűs aranybagolylepke (Lamprotes c-aureum), kéköves bagolylepke (Catocala fraxini), a keményfa-ligeterdőkre a magyar tölgymakkmoly (Pammene querceti), a szilfa púposszövő (Dicranura ulmi), sőt a teljesen száraz területek képviselői is megtalálhatók: díszes medvelepke (Arctia festiva), fehérsávos földibagoly (Euxoa hastifera). A madárfajok száma 230-ra tehető, közülük a Duna ágrendszerében járva először a gémfélék tűnnek fel. A nagyobb telepeken szürke gémek (Ardea cinerea) és bakcsók (Nycticorax nycticorax) költenek. A fokozottan védett fajok közül jellegzetesebb fészkelők a nagy kócsag (Egretta alba), barna kánya (Milvus migrans), hamvas rétihéja (Circus pigargus), fekete gólya (Ciconia nigra) és cigányréce (Aythya nyroca). A rétisas (Haliaetus albicilla) és a halászsas (Pandion haliaetus) is rendszeres vendég a területen. A védett emlősállatok közül jellegzetesek a nyuszt (Martes martes), a vidra (Lutra lutra) és az északi pocok (Microtus oeconomus). 1991-óta természetes úton megtelepedett a száz éve kihalt hód (Castor fiber) is, Magyarországon először. Azóta úgy elszaporodtak, hogy a bővizűbb ágrendszerekben sokfelé megtalálhatók. Flóra Láperdők A Szigetközben megtalálható mindháromféle láperdő. A szukcesszió első társulása a dárdás nádtippanos fűzláp (Calamagrostio-Salicetum cinereae), amit a feltöltődő részeken mocsári páfrányos égerláp (Thelypteridi-Alnetum) vált fel. A teljesen feltöltött szakaszon a mocsári sásos égerláp (Carici acutiformis-Alnetum) jelenik meg. Innen a szukcesszió a keményfaligetek felé vezet: a mocsári sásos égerlápból kialakul az égerfaliget (Paridi quadrifoliac-Alnetum), amit a további szárazodással szil–kőris–tölgy ligeterdő (Scillo vindobonensis-Ulmetum) vált fel. Pl:Hédervár - "Vadaskert", Máriakálnok-Arak - "Malomszer", Mosonmagyaróvár - "Parti-erdő" Mocsárrétek A botanikailag legértékesebb mocsárrét (Alopecuretum pratense) a Felső-Szigetközben már csak egy helyen található meg, az Alsó-Szigetközben, elsősorban Lipót községtől délre, a Duna árvédelmi töltése mentén azonban még jelentős területeket borít gyep – ezek nagyobb része sajnos, nem védett. A szárazabb években egyre újabb és újabb területeket törnek fel. A gyepeken sok védett növény- és állatfaj él, mint például: keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium) , mocsári kosbor (Orchis palustris) , mocsári nőszőfű (Epipactis palustris) , szibériai nőszirom (Iris sibirica) , kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) . Ligeterdők A Szigetközi TK-ben megtalálható mindhárom ligeterdő társulás: bokorfüzes (Salicetum triandrae, Salicetum purpureae) , puhafaliget (Salicetum albae-fragilis) , keményfaliget (Fraxino pannonicae-Ulmetum) . Sajnos, a keményfa ligeterdő (Querco-Ulmetum) jelenlegi tudományos nevét adó Fraxinus angustifolia ssp. pannonicának alig néhány példánya él a területen; helyette magas kőris (Fraxinus excelsior) nő. Természetes, illetve természetközeli erdőtársulás még a gyertyános-kocsányos tölgyes (Querco robori-Carpinetum) és az égeres láperdő (Thelyptheridi-Alnetum). A bokorfüzesekben és a fűz-nyár ligeterdőkben kiválóan termeszthető a gyorsan növő nemes nyár, aminek állománya országosan is drasztikusan csökken. Az egykoron az ország ötödét borító tölgy–kőris–szil ligeterdők mára annak 1%-ára szorultak vissza. Szinte teljesen eltűntek a gyertyános–kocsányos tölgyesek, és országszerte nagyon ritkák az égerlápok is. Talajai A Szigetköz talajai elég homogének, leginkább öntéstalajokat találhatunk itt, zonális talaj nem alakult ki a területén. A talajfejlődésre két tényező volt hatással: a terület sztyepp klímája és a holocén alapkőzet. A réti típusú csernozjom talaj az újholocén során települt meg a medrekben és ártéri üledékekben. A szigetközi talajtípusok szerinti talajjegyzéke: Burolo Burolo (piemonti nyelven Burel vagy Bureul) egy észak-olasz község (comune) a Piemont régióban. 11-es busz (Szeged) A szegedi 11-es jelzésű autóbusz Tarján, Víztorony tér és a Személy pályaudvar között közlekedett. A járatot a DAKK Zrt. üzemeltette. Története A 11-es járat a Tarján, Víztorony tér és Szeged pu. között közlekedett. 2012. április 10-étől a járat útvonalát lerövidítették, Tarján, Víztorony térről csak a Bartók térig járt. A lakosok tiltakozása miatt 2012. november 1-jétől az útvonalát visszaállították. 2015. augusztus 23-án szűnt meg a járat. Szerepét a 77-es és 77A buszok vették át, miután módosították korábbi útvonalukat. A 11A jelzésű betétjárat 1997-ben és 1999-ben a Tarján, Víztorony tér – Mars tér között közlekedett, csak iskolai előadási napokon, csúcsidőben. Az M11-es járat 1973 óta létezett.[forrás?] A Tarján, Víztorony tér – Csillag tér – Szilléri sgt. – Nagykörút – Kossuth Lajos sgt. – Budapesti út – Gumigyár útvonalon közlekedett 1985-ben. Az „M” betű elhagyása és a 11-es szám foglaltsága miatt a járat jelzése 11Y-ra változott 1996-ban.[forrás?] A 11Y járat 2009. szeptember 25-én járt utoljára, spórolás címszó alatt szüntették meg, mivel a 90H vonalát megváltoztatták a SZILK felé, de csak napi két indulást hagytak meg. A 11Y legutolsó menetrendje szerint Tarján, Víztorony térről 4.50-kor, 5.15-kor, 6.05-kor, 13.20-kor, 15.00-kor, 16.05-kor és 21.20-kor, míg a Gumigyártól 5.10-kor, 5.35-kor, 6.30-kor, 14.30-kor, 15.30-kor, 16.30-kor és 22.25-kor indult. A Gumigyár felé a járatok betértek a Mars térre és a Cora áruházhoz, míg visszafelé a Cora áruházhoz és a Mars térre nem, kivétel a 22.25-kor indult járat volt, ami betért a Mars térre. A menetidő a Gumigyár felé 24 perc, Tarján felé 20 perc volt. Járművek A vonalon általában szóló autóbuszok közlekedtek, ezek többsége alacsony padlós Mercedes-Benz Conecto és Volvo 7700 típusú volt. Ezek mellett – főleg csúcsidőben – előfordultak még Ikarus 260 és 260G típusú járművek. Michael Lewis (író) Michael Lewis (New Orleans, 1960. október 15.) amerikai pénzügyi újságíró, író, több sikerkönyv szerzője. Brókerként kezdte pályafutását a Salomon Brothers befektetési banknál, majd távozását követően megírta első bestsellerré vált könyvét, az önéletrajzi elemeket tartalmazó Brókerpókert (Liar’s Poker, 1989), melyben a bennfentesek szemével mutatja be a befektetési bankok világát. Lewis 2014-ig 15 könyvet írt, a gazdasági, üzleti témájú írásaiban valós szereplők szemszögéből, olykor ironikus hangnemben mutatja be napjaink gazdasági válságának hátterét. Három könyve magyarul is megjelent (Brókerpóker, A nagy dobás, Összeomlás). A tőzsde és a gazdaság mellett kedvelt témája a baseball: Moneyball: The Art of Winning an Unfair Game című könyve alapján készült a Pénzcsináló (2011) című film, melynek főszereplője Brad Pitt. A nagy dobásból (The Big Short) is film készült 2015-ben - a jogokat Brad Pitt filmprodukciós cége és a Paramount vásárolta meg -, főszereplői Brad Pitt, Christian Bale és Ryan Gosling, a filmet öt Oscar-díjra jelölték (legjobb film, legjobb rendezés, legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb férfi mellékszereplő Christian Bale, legjobb vágás). 2011 őszén jelentették be, hogy a Warner Bros. számára a Liar's Poker (Brókerpóker) c. könyve forgatókönyvén dolgozik. Lewis pénzügyi újságíróként is aktív, jelenleg többek között a Vanity Fair magazin szerkesztője, szerzője, a Bloomberg view szerzője. Pályafutása kezdete Lewis New Orleans-ban született, apja vállalati jogász, anyja közösségi aktista. A Princeton Egyetemen szerzett BA fokozatot művészettörténetből 1982-ben és az Ivy Club tagja volt. New Yorkban Daniel Wildenstein műkereskedőnél dolgozott, majd a London School of Economics-on szerzett közgazdasági (MSc) diplomát 1985-ben. A Salomon Brothers New York-i képzési programjában vett részt, majd a befektetési bank londoni irodájában kezdett dolgozni kötvénykereskedőként. Néhány év után (kiábrándulva és anyagilag megerősödve) távozott, megírta a Wall Street és befektetési bankok világát leleplező sikerkönyvét, a Brókerpókert, s pénzügyi újságíró, szakíró és regényíró lett. Dolgozott a The New York Times-nak, a Bloomberg-nek, gyakori szerzője a The New Republic -nak, vendégelőadója a Berkeley Egyetemnek. 2009-ben csatlakozott a Vanity Fair-hez, melynek szerkesztője. Könyvei Lewis 1989 és 2014 között 15 könyvet írt, ezek közül több magyarul is megjelent. Pénzügyi, gazdasági témájú toplistás könyvei között a Brókerpóker (Liar's Poker) volt az első, mely több mint húsz éve a sikerlisták szereplője, egyfajta bevezető a Wall Street kultúrájába. A nagy dobás (The Big Short) a hitelpiaci válságot, s az azt előzetesen felismerő, abból profitáló szereplők történetét tárja az olvasók elé, míg Lewis legújabb könyve az Összeomlás (Boomerang: Travels in the New Third World) az európai gazdasági válság hátterét elemzi, több országban (Izland, Görögország, Írország, Németország) készített interjúk és helyszíni tapasztalatok alapján. Népszerűek a baseball világában játszódó munkái is: a The Blind Side: Evolution of a Game alapján készült A szív bajnokai című film Sandra Bullock főszereplésével. A Moneyball: The Art of Winning an Unfair Game az alapja a Pénzcsináló (2011) című filmnek, melynek főszerepét, az Oakland A csapat menedzserét Brad Pitt alakítja. A filmet több kategóriában Oscar-díjra és Golden Globe díjra is jelölték. Magyarul megjelent könyvei: Michael Lewis:. Összeomlás – Adósságválság, tőzsdék, devizapiacok. Alinea Kiadó (2011). ISBN 978-963-9659-81-0 (Eredeti kiadás: Boomerang: Travels in the New Third World. New York: W.W. Norton & Co. (2011). ISBN 0-393-08181-7. ) Michael Lewis:. A nagy dobás – A Wall Street tartja a tétet. Alinea Kiadó (2010). ISBN 978-963-9659-57-5 (Eredeti kiadás: The Big Short: Inside the Doomsday Machine. New York: W.W. Norton & Co. (2010). ISBN 0-393-07223-1. Michael Lewis:. Brókerpóker – A leleplezett Wall Street. Alinea Kiadó (2005). ISBN 963 86651 7 3 (Eredeti kiadás: Liar's Poker: Rising through the Wreckage on Wall Street. New York: W.W. Norton (1989). ISBN 0-393-02750-3. ) További könyvei: Michael Lewis.. Flash Boys: A Wall Street Revolt. New York: W.W. Norton & Co. (2014). ISBN 978-0-393-24466-3 Michael Lewis.. Home Game: An Accidental Guide to Fatherhood. New York: W.W. Norton & Co. (2009). ISBN 0-393-06901-X Michael Lewis.. Panic: The Story of Modern Financial Insanity. New York: W.W. Norton & Co. (2008). ISBN 0-393-06514-6 Michael Lewis (ed.). The Real Price of Everything: Rediscovering the Six Classics of Economics. New York: Sterling (2008). ISBN 1-402-74790-X Michael Lewis.. The Blind Side: Evolution of a Game. New York: W.W. Norton (2006). ISBN 0-393-06123-X Michael Lewis.. Coach: Lessons on the Game of Life. New York: W.W. Norton (2005). ISBN 0-393-06091-8 Michael Lewis.. Moneyball: The Art of Winning an Unfair Game. New York: W.W. Norton (2003). ISBN 0-393-05765-8 Michael Lewis.. Next: The Future Just Happened. New York: W.W. Norton (2001). ISBN 0-393-02037-1 Michael Lewis.. The New New Thing: A Silicon Valley story. New York: W.W. Norton (2000). ISBN 0-393-04813-6 Michael Lewis.. Trail Fever. New York: A.A. Knopf (1997). ISBN 0-679-44660-5 Michael Lewis.. The Money Culture. New York: W.W. Norton (1991). ISBN 0-393-03037-7 Michael Lewis.. Pacific Rift. Knoxville, Tenn.: Whittle Direct Books (1991). ISBN 0-962-47456-8 Idézetek „Csaknem pontosan emlékszem, hogy éreztem magam és mit láttam a Salomon Brothersnél eltöltött első napomon. Reggel hétre kellett volna mennem, de korán keltem, hogy előtte még tegyek egy kört a Wall Streeten. - Gondterhelt, öltönyös férfiak serege zúdult elő a Lexington Avenue-i metrómegállóból, és szétrajzott a töredezett járdákon. Gazdag ember létükre nem látszottak túlzottan boldognak. Komolynak tűntek, legalábbis ahhoz képest, amilyennek én éreztem magam. Úgy éreztem, mintha nem is dolgozni indulnék, hanem felmarkolni valami lottónyereményt." Kritikák, vélemények A Brókerpókerről: „Michael Lewis könyve egyszerre tanulságos és roppant szórakoztató. Rengeteg anekdotával ad betekintést a brókerek kissé misztikus világába, egyben feldolgozza a nyolcvanas évek amerikai befektetési banki aranykorának történetét is. (…) A könyvből számos híres, illetve hírhedt személyt ismerünk meg vagy hallhatunk róla anekdotákat: szerepel többek között John Meriwether, a Salomon híres kötvénykereskedője, Michael Milken, a bóvlikötvények királya, Jon Gutfreund, a Salomon elnöke és Lew Ranieri, a jelzálogkötvény-osztály vezetője.” Vennans Vennans település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 258 fő (2015). Vennans Le Puy, Pouligney-Lusans, Roulans és Saint-Hilaire községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Treasure Az 1984-es Treasure a Cocteau Twins harmadik nagylemeze. Erre az albumra alakult ki az együttes elsődleges felállása: Elizabeth Fraiser énekesnő, Robin Guthrie gitáros és Simon Raymonde basszusgitáros. Az Ivo dalt Ivo Watts-Russell-ről, a 4AD lemezkiadó alapítójáról nevezeték el. Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Kleinbundenbach Kleinbundenbach település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Bitskey család A (tápió)bicskei Bitskey család egy ősrégi Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei nemesi család, amely Tápióbicskén volt birtokos. A család története A középkor A hagyomány szerint az tápióbicskei mocsárvilágban eltévedt IV. Béla magyar királyt, bicskei Bitskey András és fegyverhordozói igazították útba Buda felé. Erre utal a család címerében a Budát mutató csillag szimbóluma. A névadó Bykche-nemzetséget azon Árpád-kori, 1-2 falus kisbirtokos nemesek közé kell számítani, amelyeknek a birtoklása I. István magyar király idejében bizonyítottnak, vagy legalább is valószínűnek látszik. Bykchét személynévként először egy 1275. évi birtokosztozkodással kapcsolatban Tápióbicskén találjuk, amely megöröklödött egy 1281. évben átírt oklevélben. Ez szerint a Bykche-nemzetség ősi szálláshelye a Tápió patak mellett lehetett, de a nemzetségnek Fejér megyében is volt szállásföldje. A honfoglaló nemzetségének volt egy nyári és egy téli szálláshelye, s a Tápió melletti zsombékos, téli szállást jól kiegészítette a Fejér megyei erdőségtől körülvett Bicske a maga tölgy erdei nyári legelőjével. Ekkor (1275-ben), Bitskey Ányás és Bitskey Paska édestestvérek éltek; tőlük származik a család két ága amely, a középkorban élt. Ányás dédunokája, Bitskey János (fl. 1275-1281) fia, Bitskey János (fl. 1341) fia, Bitskey István (fl. 1370-†1389), Pest vármegyei szolgabíró volt. Ennek az Istvának a fia, Bitskey Jakab (fl. 1390-1447) szintén Pest vm.-i szolgabíró volt. Ányásnak egy másik dédunokája, Bitskey István szolgabírónak az édestestvére, Bitskey Péter, akinek Erzsébet nevű feleségétől, született fia, Bitskey Zsigmond (fl. 1447-1449). Bitskey Zsigmondnak három fia született: Bitskey Gál (fl. 1492-1500), Bitskey Sebestyén (fl. 1492-1500) és Bitskey Boldizsár (fl. 1492-1500). A 14. század közepétől a Bitskeyek egy birtokrészét a Pest megyei legnagyobb birtokossá vált főúri Rozgonyi család elfoglalta és birtokolta, de több évvel később, a Bicskey családnak sikerült visszaszerezniük az ősi jussukat. A 13. században még tekintélyes birtokokkal rendelkező Pest megyei nemzetségek a 14. századra vagy részben kihaltak, vagy részben visszaszorultak a feltörekvő új családokkal szemben. A Bicskey család, annak ellenére, hogy erős birtokmegtartó és szerző küzdelmű vágású volt, sosem sikerült a főúri rendbe kerülni. A család egyes tagjai, Bicskei Gergely kivételével, aki 1298 és 1303 között esztergomi érsek volt, szokásos megyei köznemesi pályát futottak be: 1364-ben „Bykcse-i” Vörös Mihály a megye ispánjának tekinthető alnádor, 1341-ben Bitskey János fia, János megyei esküdt volt. A fennmaradt adatok szerint szolgabíróként tevékenykedett a „Bykcse-i”-ek közül 1426-ban és 1437-ben Bitskey Jakab, 1465-ben Roland és 1472-ben Zolard. Zalay Andrásnak, aki a korábban említett tápióbicskei Bitskey Boldizsárnak a leányát, Erzsébetet vette feleségül, azután birtoka után a Bicskey nevet vette fel; II. Lajos magyar király Bicskey Andrásnak Perényi Imre nádor 1516-ban kelt oklevelét megerősítvén, újra nemességet és címert adományozott 1520. július 13.-án (A címerkép vadászjelenetet ábrázol, előtérben a királlyal, fején koronával, fehér lovon ülve.) Ez a Bitskey András azonban családjával együtt hamarosan kihal. Bitskey Gál (fl. 1492-1500) feleségétől, rádai Sajtos Zsófia asszonytól született két fia, Bitskey Boldizsár (fl. 1512) és Péter (fl. 1512) akik tovább vitték a családot. 1546-ban pedig Bicskey Boldizsárnak ugyancsak Boldizsár nevű fia ismert, aki 1559-ben már nem él. Az új kor A Bitskey család az egyetlen földesúri família a Tápió-vidéken, amely az Árpád-kortól az 1848-as jobbágyfelszabadításig fennmaradt és birtokait megőrizte. A török idők során a Bitskey család tagjai átölelték a reformációt és áttértek a kálvinizmusra; a tápióbicskei református egyház az 1626-1629. években már fennállt. Bitskey Boldizsár fia, Bicskey Gáspár (fl.1638-1650), 1646-ban királyi emberként szerepelt. Özvegye, Bicskey Gáspárné Betes Katalin, 1657 és 1670 között még életben van és szerepel a családi pereskedésekben. Bitskey Gáspár fivére, ifjabb Bitskey András (fl. 1661–†1672), 1661-ben Kőrös mezőváros jegyzője, 1669 és 1672 között Pest-Pilis-Solt vármegyei esküdt volt, 1665-ben 32 évesnek mondják. 1672. április 26.-án még élt és tevékenykedett esküdtként, azonban 1672. június 17.-én már Bitskey András legidősebb fia, Bitskey Ferenc (fl. 1672-1696) vállalta a két öccsének, Bitskey Andrásnak (fl. 1672-1710) és Bitskey Istvánnak (fl. 1672-1710) a gyámságát és prokurátorságát. Bitskey Ferenc, István és András testvérekeken kívül volt egy lánya is ifjabb Bitskey Andrásnak, Bitskey Judit (fl. 1696-1737) asszony. Bitskey Judit első férje, nemes Kováts Benedek, majd halála után, a második ura, nemes Kováts András lett. Juditnak első férjétől születtek fiai, nemes Kováts Péter és Mihály, a második urától, pedig származott nemes Kováts András és nemes Bárdy Gergelyné nemes Kováts Judit asszony. Bitskey István nőtlen és magtalanul hunyt el, Bitskey Ferencnek, pedig született egy István és egy Erzsébet nevezetű gyermeke. A török idők alatt elnéptelenedett tápióbicskei települést a 18. században a Bichkey, Beleznay és Bárdy családok birtokolták. A török kiűzés után pedig több helyi nemesi birtokos család áttért a kálvinizmusról a katolicizmusra; ezek közül az utóbbi Bitskey András (fl. 1672-1710) gyermekei is: idősebb Bitskey József, idősebb Bitskey Ferenc, valamint idősebb Bitskey István is. 1732. december 26.-án idősebb Bitskey József (1694-1739), 1733. június 17.-én idősebb bicskei Bitskey István (1703–1773), tápióbicskei birtokos, és 1733. december 29.-én, idősebb Bitskey Ferenc tért át a kálvinizmusról. Idősebb Bitskey István első felesége, földeáki Návay Anna, földeáki Návay Pál és Borsos Erzsébet lánya, aki 1735-ben hozta világra egyetlenegy tőle származó fiát, Bicskey Mihályt. Bitskey István második feleségétől, nemes Csebi Katalin (1720–1797) úrnőtől 10 gyermeke született. A házaspár helyzete szokatlan volt, mivel amikor Csebi Katalin hozta világra az első gyermekét, az asszony már 27 éves volt, amikor az utolsó fia született pedig már 52 éves, és idősebb Bitskey István 69 éves volt. Gyermekei már a római katolikus felekezet szerint keresztelték meg; köztük, bicskei Bitskey Sebestyén (1764-1826), királyi kapitány, bicskei Bitskey Gábor (1756-†?), és bicskei Bitskey Abigail (1758-1846), aki a valkházi születésű nemes Takáts Ádám (1758-1812), tápióbicskei birtokosnak a házastársa volt. Bitskey Abigail és nemes Takáts Ádám 1785. május 5.-én Tápióbicskén kötöttek házasságot. Takáts Ádám leszármazottja volt Takács alias Deák György úrnak, aki 1694. szeptember 10.-én szerzett nemesi armális címereslevelet I. Lipót magyar királytól. Bitskey István és Csebi Katalin fia, Bitskey Gábor (1756-†?), 1789. február 3.-án Albertirsán feleségül vette nemes Várday Anna Klára (1768-†?) kisasszonyt, nemes Várday János lányát. Házasságukból 7 gyermek született, és közülük található: bicskei Bitskey Viktor (1790-1860); Bitskey Abigail (1792-1846), nemes Molnár Antal tápióbicskei iskola igazgatónak a házastársa; Bitskey Zsuzsanna (1794-†?), aki bicskei Bitskey József neje; Bitskey Sabina (1798-†?), aki bicskei Bitskey Mihály felesége; Bitskey Klaudiusz (1800-1836) (avagy magyarosan Bitskey Kolozs) volt. Bitskey Klaudiusz és Bitskey Mária leánya Bitskey Mária, aki 1849. január 9.-én férjhez ment nemes Markus Dániel úrhoz. 1813-ban, Takáts Ádámné Bitskey Abigail asszony perbe fogta fivéreit, Bitskey Sándort és Bitskey Sebestyént; végül 1813. január 8.-án végül megállapodásra jutottak és a tápióbicskei birtokon osztoszkodtak. Özvegy nemes Takáts Ádámné Bitskey Abigail végül 1846 december 8.-án hunyt el Csépán, ahova korábban költözött egyik leányához, tarcsányi és szemerédi Tarcsányi Józsefné nemes Takáts Terézia (1797-1863) úrnőhöz. A 18. században szintén élt egy másik ága a családnak; Bitskey Boldizsár fia, Bicskey András (1661-1672), Pest vármegyei esküdt fia, Bitskey Ferencnek született egy Bitskey István fia, aki feleségül vette Baranyay Ilona kisasszonyt. Bitskey István és Baranyay Ilona asszony házasságából több gyermek származott, köztük: Bitskey Sámuel (1721-?), Bitskey József, Bitskey Ferenc, Bitskey Mária, nemes Molnár Pálné, és ifjabb Bitskey István (1717-1792), szintén tápióbicskei birtokos, aki 1738. január 12.-én vette el Tápiószelén gyürki Gyürky Borbálát (1722-1792), a római katolikus szertartás szerint. Ifjabb Bitskey István és Gyürky Borbála frigyéből származott Bitskey Judit (1739-?), nagyjeszeni Jeszenszky Józsefné, és Bitskey Mihály (1741-?), birtokos. Bitskey Mihály elvette nemes Hiemmer Erzsébet kisasszonyt; házasságukból több leszármazottja született, aki virágzott a modern korban. A modern kor A római katolikus Bitskey József (c.1764-†?), közbirtokos, 1792. január 28.-án Tápióbicskén, feleségül vette az agostai vallású Leütner Borbálát (1775-?); a násznagyok nemes Takáts Ádám és bicskei Bitskey Antal voltak. Bitskey József és Leütner Borbála frigyéből született ifjabb bicskei Bitskey József (1799-?), birtokos, akinek a keresztszülei, nemes Takáts Ádám és felesége, bicskei Bitskey Abigail voltak. Bitskey József és Leütner Borbála gyermeke, Bitskey István (1810-†?), aki 1831. február 2.-án Tápióbicskén feleségül vette tornóczi Szalay Julianna (1815-†?) kisasszonyt, akinek a szülei tornóczi Szalay József (1782-1852), örkényi uradalmi ispán a gróf Grassalkovich családnál, tápióbicskei birtokos, és nemes Takáts Abigail (1795-1849) voltak; ennek a nemes Takáts Abigailnak a szülei pedig az korábban említett nemes Takáts Ádám és bicskei Bitskey Abigail voltak. Bitskey József és Leütner Borbála lánya, Bitskey Rebeka (1793-†?), 1830. február 4.-én Tápióbicskén házasságba lépett nemes Lovas Péterrel. 1822. november 17.-én Tápióbicskén ifjabb bicskei Bitskey József (1799-?), feleségül vette a nála 2 évvel idősebb nemes Ivanits Johanna kisasszonyt. 1856-ban, özvegy bicskei Bicskey Józsefné Ivanics Johanna szerepelt mint tápióbicskei birtokos. Bitskey József, tápióbicskei birtokos, és nemes Ivanits Johanna fia, Bitskey Gáspár (1824-1867), tápióbicskei közbirtokos, aki 1824. január 4.-én született Tápióbicskén. A tápióbicskeiek közül a legnagyobb katonai karriert az 1848-as szabadságharc alatt, bicskei Bicskey Gáspár futotta be: 1846-ban hadfi a Don Miguel gyalogezredben, az ezred gránátos-osztályával 1848 szeptemberétől Jellasics ellen harcolt, majd októberben a csapat csatlakozik a honvédsereghez, 1848 őszén őrmester, 1849 elején hadnagy, áprilisban főhadnagy a feldunai, illetve a VII. hadtestben a világosi fegyverletételig. 1849 októberében büntetésül besorozták a 25. gyalogezredhez, ahonnan 1852. augusztus 21.-én leszerelték. Bitskey Gáspár felesége, a vácszentmiklósi plébánián megkeresztelt nemes Vida Rozália Franciska (1834-?) asszony, akinek az atyja nemes Vida Mihály jegyző, és anyja Moczar Franciska volt; Bitskey Gáspár és Vida Rozália frigyéből született fia Gáspár. Bitskey József és Ivanits Johannának egy másik fia, bicskei Bitskey Kálmán (1829-1889), tápióbicskei birtokos, uradalmi tiszttartó, Pest megye bizottsági tagja. Bitskey Kálmán felesége, csépánfalvi Marschalkó Terézia (1829-1902) úrnő volt, aki két gyermekkel, ifjabb Bitskey Kálmán, és Bitskey Mária, áldotta meg őt. Bitskey Mihály és nemes Hiemmer Erzsébet fia, Bitskey András (1780-?), birtokos, és Végh Katalin 1806. február 9.-én Tápióbicskén kötött házasságából származott Bitskey István (1812-?), birtokos. 1841. augusztus 5.-én Tápióbicskén, Bitskey István feleségül vette a távoli rokonát, bicskei Bitskey Terézia (1815-?) kisasszonyt, Bitskey Miklós és Czagany Terézia lányát. Bitskey István és Bitskey Terézia egyik fia, idősebb bicskei Bitskey Illés (1851-1943), Pest-PilisSolt-Kiskun vármegye szolgabírája, és törvényhatósági bizottságának a tagja, főjegyző, földbirtokos volt. Bitskey Illés neje, Lang Erzsébet (1860-1936) volt, aki több gyerekkel áldotta meg őt, amelyek közül csak négy érte el a felnőttkort. Bitskey István és Bitskey Erzsébet fia, Bitskey László (1799–†?), 1821. május 6.-án Tápióbicskén, feleségül vette Bitskey Lidia (1798–†?) kisasszonyt, Bitskey József és Leütner Borbála lányát. Bitskey László és Bitskey Lidia fia, Bitskey Sebestyén (1825–†?), 1850 december 25.-én kötött házasságot Bitskey Mária kisasszonnyal, aki Bitskey Alajos és Lieszkoszky Mária leánya volt. Bitskey Sebestyén és Bitskey Mária fia, Bitskey Sándor (1860–1899), huszár főhadnagy, Valkó község jegyzője volt. Bitskey Péter és Lieszkovsky Anna fia, Bitskey Imre (1829–1879), Fót községének a jegyzője volt. A család kiemelkedő tagjai Bitskey István (fl. 1370–†1389), Pest vármegyei szolgabíró. Bicskey Gáspár (fl.1638–1650), királyi ember. Bitskey András (fl. 1661–†1672), között Pest-Pilis-Solt vármegyei esküdt. Bitskey Sebestyén ( 1764 - 1826 ), királyi kapitány. Bitskey Gáspár ( 1824 – 1867 ), tápióbicskei közbirtokos, 1848-as főhadnagy. Bitskey Imre ( 1829 – 1879 ), Fót községének a jegyzője Bitskey Illés ( 1851 – 1943 ), Pest-PilisSolt-Kiskun vármegye szolgabírája, és törvényhatósági bizottságának a tagja, főjegyző, földbirtokos. Bitskey Sándor ( 1860 – 1899 ), huszár főhadnagy, Valkó község jegyzője. Bitskey Pál ( 1873 – 1943 ), dohánynagyágus, köz. képv. test. tag, a nagykátai római katolikus egyháztanács tagja, a Nemzetvédelmi Kereszt és több hadikitöntetés tulajdonosa. Bitskey Imre ( 1829 – 1879 ), Fót községének a jegyzője. Coussa Coussa település Franciaországban, Ariège megyében. Lakosainak száma 243 fő (2015). Coussa Arvigna, Les Pujols, Saint-Félix-de-Rieutord, Ségura, Varilhes és Verniolle községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Furci vasútállomás Furci vasútállomás egy vasútállomás Olaszországban, Szicília régióban, Messina megyében, Furci Siculo településen. Forgalma alapján az olasz vasútállomás-kategóriák közül a bronz kategóriába tartozik. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Messina-Siracusa-vasútvonal Coussan Coussan település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 116 fő (2015). Coussan Marquerie, Gonez, Goudon, Hourc, Laslades és Souyeaux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Edda Művek, Miskolc (könyv) Riskó Géza 1982-1983 között készített Miskolcon különféle interjúkat a város híres lakóival, illetve az Edda Művek akkori tagjaival, hogy mindebből egy riportkönyv kerekedhessen ki. Sajnos azonban különféle adminisztrációs hibák miatt a könyv már csak a bakancsos Edda feloszlása után, 1984-ben jelenhetett meg, ofszetnyomásos papíron. Rövid ismertetés A könyv előszavát Vitányi Iván írta. Rögtön ezután felvezetésként néhány számszerű adat következik Miskolcról, majd a zenekar tagjainak bemutatása egy életszerű helyzetben: koncert előtt. Ezután Riskó Géza megpróbálja feltárni azokat a körülményeket, amelyek az Edda létrejöttét és hangzásvilágát inspirálták. Ebben a témában megkérdezte Felvinczy Attila népművelőt (az Edda későbbi menedzserét), Paczolay Péter építészt, Koltay Gábor filmrendezőt, Igó Éva színésznőt, Hernádi Gyula írót, Kovács Bertalan egyetemi testnevelés-tanárt, valamint Salamon Józsefet, a DVTK egykori aranycsapatának tagját. A következő részben már konkrétan az Edda létrejöttével foglalkozik a könyv. Megszólaltat néhány embert, aki illetékes: Beély Katalint, az Edda első basszusgitárosát; az elhunyt Halász József feleségét; Hazag Mihályt, a kazincbarcikai művelődési ház akkori igazgatóját, aki befogadta a fiúkat akkor, amikor Miskolcon mindenhonnét kidobták őket; valamint Ződi Imrét, a megyei tanács csoportvezetőjét. Ezek után bepillantást nyerhetünk a profi módon megszerveződő bakancsos Edda indulásába, a rögös kezdetektől az átütő sikerig (1983-ig, a harmadik lemezig). Ezután interjúk következnek a tagokkal, a következő sorrendben: Pataky Attila (Attis), Slamovits István (Slamó), Zselencz László (Zsöci), Barta Alfonz (Talfi), Csapó György (Buksi), Fortuna László (Tüsi). Ezután egy merőben tágabb téma következik: az 1981-es dorogi rockfesztiválról szóló beszámoló, melyen maga az Edda is képviseltette magát. A következő blokkban a rajongók szívhez szóló leveleiből olvashatunk egy válogatást, majd a Szabad Földben az Eddáról megjelent cikket olvashatjuk el. A könyv végén, mintegy függelékként, található az Edda-dosszié. Ebben különféle dokumentumok másolatai találhatóak: dalszövegek, a diszkográfia, egy gyászjelentés Halász József halálhírével, valamint néhány Eddával kapcsolatos hivatalos levél és szerződés. A könyv legvégén pedig egy fekete-fehér képmelléklet található, köztük ritkaságszámba menő promóciós felvételekkel, miskolci életképekkel, valamint koncertképekkel. Ferenczy Árpád Ferenczy Árpád (Győr, 1877. január 15. – Ceylon, cc1930) Jogi író, jogakadémiai tanár, buddhista szerzetes. Élete 1901-ig jogi tanulmányokat folytatott, később könyvtáros az Országgyűlési Könyvtárban. 1902-től Sárospatakon jogot tanított. 1903-tól egyetemi magántanár Kolozsvárott, majd 1909-től Budapesten is. Hazai jogi irodalmi működése során elsősorban a nemzetközi jogról írt. Közjogi munkásságában a polgári demokrácia híve, egyes angol jogintézményeket tanulmányozott. Az I. világháború alatt haditudósító a nyugati hadszíntéren, utána Indiába, majd Ceylon szigetére utazott. Áttért a buddhista hitre, majd szerzetesként egyházjoggal is foglalkozott. Főbb művei Közélet A nemzetközi választott bíróságok múltja, jelenje és jövője (Bp., 1902) A politika rendszere. Alkotmány- és közigazgatástan (Bp., 1905) A semlegesség elmélete (Bp., 1907) Honosság, illetőség és lakóhely a nemzetközi magánjogban (Bp., 1908) A nemzetközi magánjog kézikönyve (Bp., 1911) Az angol parlamenti szólásjog és jegyelem történeti fejlődése és jelen állapota. 1547–1914 (Bp., 1914) Keleti filozófia A Nirvána felé A bölcsesség iskolája (Légrády, 1918) Bráma éjszakája I-II. (Légrády, 1918) Egyéb írások Timotheus Thümmel und seine Ameisen (Berlin, 1923) The Ants of Timothy Thummel (London, 1924) Kunala an Indian fantasy (London, 1925) Revue philosophique Revue d'éconimie politique Archives d'anthropologie criminelle – Descamps: Essai sur l'Organisation de l'arbitrage international Castellterçol Castellterçol település Spanyolországban, Barcelona tartományban. Lakosainak száma 2374 fő (2017). Földrajza Castellterçol Castellcir, Moià, Sant Quirze Safaja, Gallifa, Granera és Monistrol de Calders községekkel határos. Testvértelepülések Faedis Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Hirosimai virágfesztivál A hirosimai virágfesztivál (���������������) virágfesztivál, melyet 1977 óta éves rendszerességgel rendeznek meg Hirosimában. Áttekintés A virágfesztivál eredete a Hirosima Toyo Carp baseballcsapat 1975-ös Central League-győzelme után kerekedett fesztiválra vezethető vissza. A hirosimai virágfesztivált 1977 óta minden évben az aranyhét második szakasza, azaz május 3-a és 5-e között rendezik meg. A fesztivál ideje alatt számos színpad, bolt, egy kisebb állatkert és egyéb szórakoztató látványosságot állítanak fel a hirosimai Béke körúton, illetve a Béke emlékpark területén. A fesztivál során számos koncertet, táncos előadást, divatbemutatót, beszélgetőműsort, illetve hagyományos és kortárs előadást is tartanak. A helyi lakosok a parádén és a joszakoin is részt vehetnek. Virágénekes 2005-ig egy kijelölt „virágénekes” énekelte a fesztivál témazenéjét, azonban 2006 óta „különleges” és egyéb vendégeket hívnak meg. Ralivilágbajnok versenyzők listája Lásd még Magyar ralibajnokok listája Vitālijs Astafjevs Vitālijs Astafjevs (Riga, 1971. április 3.) lett válogatott labdarúgó, jelenleg a Skonto Rīga segédedzője. Pályafutása Pályafutását a Skonto csapatában kezdte 1992-ben, mely csapatban több alkalommal is megfordult. Éveken keresztül jászott külföldön, így megfordult az Austria Wien és a Bristol Rovers az Admira Wacker és a Rubin Kazany együtteseiben. Ezután visszatért Lettországba a Skontohoz. Karrierje vége felé még eltöltött egy kis időszakot a JFK Olimps, a Ventspils és újból a Skonto tagjaként. A lett labdarúgó-válogatottban 1992-ben debütált, amikor újraalakult a válogatott. Nem kis érdemei voltak abban, hogy a lettek nagy meglepetésre kijutottak a 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokságra. A nemzeti csapatban 167 alkalommal szerepelt és 16 gólt szerzett. Ő az európai rekorder a válogatottságok számát tekintve. Utolsó válogatottbeli mérkőzésére 2010. november 17-én került sor egy Kína elleni barátságos mérkőzésen. Díjai, sikerei 1993, 1995, 2008 1992, 1993, 1994, 1995, 1997, 1998, 1999, 2010 1992, 1995, 1997, 1998 1995 1995, 1996, 2007 Bertalan Károly Bertalan Károly (Veszprém, 1914. november 13. – Budapest, 1978. augusztus 27.) magyar geológus, barlangkutató. Életrajza A Budapesti Tudományegyetemen tanári oklevelet szerzett, majd Bakonybél és környéke óharmadkori képződményeinek vizsgálatából doktorált (1938). A Székesfővárosi Ipariskolában tanított, emellett a Nemzeti Múzeumban és a fővárosnál geológus szakértőként tevékenykedett. A II. világháborúban hadifogságba került; hazatérve ismét az Ipariskolában dolgozott, majd a Magyar Általános Szénbányáknál 1948 és 1949 nyarán bányaföldtani munkát végzett. 1949-ben megvált tanári állásától, és ettől kezdve kizárólag földtani kutatást folytatott. 1950-től haláláig a Földtani Intézetben dolgozott. Munkássága A Bakony barlangjainak kutatásával indult szakmai pályafutása. Mint a Magyar Állami Földtani Intézet geológusa, szintén a Bakony földtanát, elsősorban bauxitlelőhelyeit vizsgálta. A veszprémi Tekeres-völgyi-sziklaüreg feltárásakor fedezte fel az örvös lemming legdélibb előfordulását 1956-ban. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tiszteleti tagjául választotta 1978-ban, amelynek 1958-as megalakulásában fontos szerepe volt. 1959-től szerkesztette a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tudományos évkönyvét, a Karszt- és Barlangkutatást. 1961-ben megszervezte és vezette a Földtani Térképtárat. A magyar barlangkutatás történetében Kadić Ottokár munkásságának volt folytatója. Ő állította össze hazánk barlangjainak nyilvántartását és bibliográfiáját. Ez a hazai barlangtani bibliográfia (Bibliographia spelaeologica hungarica) 1931-1945 közötti időszakának nyomtatásban is megjelent feldolgozása, amit Schőnviszky Lászlóval közösen állított össze volt fő műve. Hirtelen bekövetkezett halála miatt az 1945-től 1955-ig terjedő időszak bibliográfiája befejezetlenül, kéziratként maradt fenn (Magyar Állami Földtani Intézet). A Budapesti Egyetemi és a Magyar Turista Egyesületben megszervezte a barlangkutatást. Az előbbinek egy ideig vezetője is volt. A BETE kutatási naplóját éveken át írta. Az ő érdeme hogy e dokumentációs kéziratos anyag rengeteg, különben veszendő kutatási eredményt, adatot rögzített és mentett meg. Tagja volt a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatnak és egyben irányítója a Társulatban folyó dokumentációs munkának. Mint a dokumentációs munkák vezetője, nemcsak kidolgozta a szpeleográfiai terepjelentések űrlapját és elvárta, hogy a kutatók és kutatócsoportok beküldjék eredményeiket, de ajtaja mindig nyitva állt a fiatal amatőrök számára is, akiket szívesen ellátott jó tanáccsal, és hatalmas dokumentációs anyagából mindig mindenkinek készséggel szolgáltatott adatokat, felbecsülhetetlen szolgálatot nyújtva a kutatómunkák számára. Herman Ottó-éremmel tüntették ki munkásságáért. Írásai (Az) 573. sz. gyakorlat megoldása. Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok, 1931 . január 15. (7. évf. 5. sz.) 143–144. old. ( Szokolszky István társszerzőjeként): A Bakony barlangjai. Turisták Lapja, 1935 . április (47. évf. 4. sz.) 131–134. old. A Bakony-hegység barlangjai. Turisták Lapja, 1938 . március–április. (50. évf. 3. sz.) 153–155. old. és 4. sz. 207–208. old. Bibliogr.: 208. old. (50 irodalmi adat) ( Különlenyomatként is megjelent, bővített és javított formában ). Barlangkutatás Szilice környékén. Beszámoló a BETE Barlangkutató Szakosztályának 1942. évi nyári kutató útjáról. Turisták Lapja, 1942 . november. (11. sz.) 201–206. old., december. (12. sz.) 234–235. old. és 1943 . február. (2. sz.) 26–33. old. Bibliogr.: 235. és 33. old. (56 plusz 3 irodalmi adat). (Összesített különlenyomatként is megjelent 1943-ban a BETE kiadásában.) Dr. Kessler Hubert: Az északbihari forrásbarlangok... (Ismertetés). Turisták Lapja, 1943 . február. (55. évf. 2. sz.) 39–40. old. (B. K. szignóval) A Mátyáshegyi-barlang... (új felmérése). Turisták Lapja, 1943 . március. (55. évf. 3. sz.) 58. old. (B. K. szignóval). A Ferenchegyi-barlangot... (a BETE átadta az MBT-nek). Turisták Lapja, 1943 . március. (55. évf. 3. sz.) 58. old. (B. K. szignóval). A Hosszúerdőhegy... (eltömött barlangjának kibontása). Turisták Lapja, 1943 . március. (55. évf. 3. sz.) 58. old. (B. K. szignóval). Barlangkutató Szakosztályunk... (húsvéti terepszemléje a Gömör-tornai karszton.) Turisták Lapja, 1943 . szeptember. (55. évf. 9. sz.) 175. old. (B. K. szignóval). A Szilicei fennsíkon... (végzett nyári barlangkutatások.) Turisták Lapja, 1943 . szeptember. (55. évf. 9. sz.) 175. old. Hazánk legmélyebb zsombolya... (a Kiskőháti zsomboly.) Turisták Lapja, 1943 . október. (55. évf. 10. sz.) 194. old. (Rovatanyag külön szignó nélkül) A Solymári-barlang... (preglaciális jávorbika lelete.) Turisták Lapja, 1943 . október. (55. évf. 10. sz.) 194. old. (Rovatanyag külön szignó nélkül) A Gálosházi cseppkövesbarlang... (dr. Xántus János cikkének ismertetése.) Turisták Lapja, 1943 . október. (55. évf. 10. sz.) 194. old. (Rovatanyag külön szignó nélkül, a lap alján az egész rovat teljes névvel aláírva). A Bakonyi-barlangok... (kiegészítő jegyzéke). Turisták Lapja, 1943 . október. (55. évf. 10. sz.) 194. old. december. (12. sz.) 235. old. (Összesített, egylapos különlenyomatként is megjelent.) A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület... (Pelsőcardó, Szádvárborsa és Kecső környéki barlangkutatásai.) Turista Értesítő, 1943 . 8.(18.) évf. 10. sz. október. 144. old. Az 1942. év folyamán a Szilicei karsztfennsíkon végzett barlangkutatások eredményei. (Előadása. Az MBT 1943. jan. 28-án tartott szakülésén elhangzott előadás jegyzőkönyvi kivonata.) Barlangvilág , 1943 . június. (13. köt.) 1–2. füz. 25–26. old. A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület Barlangkutató Szakosztálya... (1943. jan. 15-én osztálygyűlést tartott. Jegyzőkönyvi kivonat.) Barlangvilág , 1943 . december. (13. köt. 3–4. füz.) 59. old. A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület Barlangkutató Szakosztálya... (1943. márc. 5-én tartott bizottsági ülésének jegyzőkönyvi kivonata.) Barlangvilág , 1943 . december. (13. köt. 3–4. füz.) 60. old. A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület Barlangkutató Szakosztálya... (1943. máj. 19-én tartott bizottsági ülésének jegyzőkönyvi kivonata.) Barlangvilág , 1943 . december. (13. köt. 3–4. füz.) 62. old. A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület Barlangkutató Szakosztálya... (1943. szept. 17-én tartott bizottsági ülésének jegyzőkönyvi kivonata.) Barlangvilág , 1943 . december. (13. köt. 3–4. füz.) 63. old. A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület Barlangkutató Szakosztálya... (1943. okt. 15-én tartott bizottsági ülésénak jegyzőkönyvi kivonata.) Barlangvilág , 1943 . december. (13. köt. 3–4. füz.) 63–64. old. A Magyar Barlangkutató Társulat Ferenchegyi Bizottsága... (1943. okt. 20-án tartott első ülésének jegyzőkönyvi kivonata.) Barlangvilág , 1943 . december. (13. köt. 3–4. füz.) 64. old. A Barlangkutató Szakosztály jelentése. A BETE beszámolója az 1942. jubileumi évről. 17–19. old. 1943 . (Kéziratként sokszorosítva) A jósvafői új sportszálló... (felavatása). Turisták Lapja, 1944 . június. (56. évf. 6. sz.) 120. old. (B. K. szignóval) A Budai hegyek barlangjai... (Négy eddig ismeretlen üreg leírása, további négy megemlítése). Turisták Lapja, 1944 . szeptember. (56. évf. 9. sz.) 160. old. A cseppkövek foszforeszkálása... Turisták Lapja, 1944 . június. (56. évf. 6. sz.) 120. old. (a Turisták Lapjában nem volt folytatása) A BETE barlangkutató szakosztálya... (nyári expedíciója keretében a Szilicei fennsík É-i részén kutatott.) Turisták Lapja, 1944 . szeptember. (56. évf. 9. sz.) 160. old. Ősállatok csontmaradványai kerültek elő egy veszprémi barlangból. (Tekeresvölgyi kőfülke.) (Újsághír névaláírás nélkül.) Veszprémi Népszava, 1946 . augusztus 24. (1. évf. 1. sz.) Veszprém. 3. old. Bakonybél környékének eocén képződményei. Földtani Közlöny , 1944/45. évf. (73–74. köt.) 47–55. old. Bp. 1947 . (angol nyelvű kivonattal) A kétszázmillió éves Budapest. Budapest, 1947 . augusztus. (3. évf. 8. sz.) 295–297. old. Illusztrált. Hozzászólás... (Jaskó Sándor: A Mátyáshegyi-barlang című előadásához.) Magyar Állami Földtani Intézet évi jelentése. B) Beszámoló a vitaülésekről. 1948 . (10. köt.) 1–5. füz. 151–152. old. Bányaföldtani felvétel az Északi Bakonyban. A Magyar Állami Földtani Intézet évi jelentése az 1948. évről. Bp. 1952 . 61–62. old. Jelentés az Északi-Bakonyban 1949-ben végzett bányaföldtani felvételről. A Magyar Állami Földtani Intézet évi jelentése az 1949. évről. Bp. 1952 . 33–34. old. Kiegészítés a bakonyi barlangok ismeretéhez. Földrajzi Értesítő, 1955 . (4. évf.) 55–61. old. A barlangkutatás. (Barlangkutatásunk szervezeti fejlődése.) Természetjárás, 1955 . december. (1. évf. 9. sz.) 7. old. (B. K. szignóval) Notize speleologiche dall' Ungheria. Rassegna Speleologica Italiana. Anno 8. Fascicolo 1. 50–51. old. Como, 1956 . A Központi Bizottságban képviselt barlangkutató csoportok és képviselőjük címe. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , Bp. 1956 . január–február. 5. old. (névaláírás nélkül) Karszt- és barlang-dokumentáció. (állandó rovat, 1. közleménye.) I. Bibliográfia. az 1955. év magyar karszt- és barlangkutatási irodalma. (51 tétel) II. Kataszterezés. (Felveendő adatok, összesítés az 1955. év eleji állapot szerint.) Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , Bp. 1956 . január–február. 8–16. old. (Holly Ferenc és Radó Denise társszerzőjeként): Az 1955-ben elhangzott karszt- és barlangkutatással kapcsolatos előadások jegyzéke. (46 tétel) Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , Bp. 1956 . január–február. 17–20. old. Felfedezték a jósvafői Tohonyaforrás patakos barlangját. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , Bp. 1956 . január–február. 25. old. (B. K. szignóval) Karszt- és barlang-dokumentáció II. (módszertani bevezetés.) Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , Bp. 1956 . március–június. 17–20. old. Többnapos karsztkonferencia Moszkvában. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , 1956 . március–június. 26–28. old. (B. K. szignóval, Venkovits István adatai alapján.) A barlangkutatás helyzete Lengyelországban. (fordítás németből) Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , 1956 . július–december. 15–17. old. Maucha László: A Vass Imre-barlang feltárása és kutatása a speleológia új módszereivel. (Ismertetés.) Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , Bp. 1956 . július–december. 23–24. old. (B. K. szignóval) A Domica felfedezésének 30. évfordulója. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , Bp. 1956 . július–december. 26. old. (B. K. szignóval) Nové jaskynné objavy v Madarsku. Geograficky Casopis. Rocnik 9. Cislo 1. 57–58. old. Bratislava, 1957 . Bauxitkutatás Fenyőfő, Csesznek, és Dudar környékén. A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve, 1957 . (46. köt.) 3. füz. 455–466. old. Illusztrált. Dr. Kadić Ottokár tudományos és népszerű dolgozatai. (Bibliográfia.) Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , Bp. 1957 . január–június. 4–25. old. (244 tétel) Karszt- és barlang-dokumentáció III. I. Bibliográfia. Pótlások az 1955. év magyar karszt- és barlangkutatási irodalmához. (39 tétel) II. Kataszterezés. (A kataszteri számozás módszertana a tájegységek felsorolásával.) Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , Bp. 1957 . január–június. 37–44. old. Szemelvények dr. Gaál István irodalmi munkásságából. (Bibliográfia, 27 tétel.) Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , Bp. 1957 . július–december. 1–3. old. (Csekő Árpád társszerzőjeként) Jelentés a lengyelországi nemzetközi barlangkutató táborozásról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , 1957 . július–december. 7–11. old. Karszt- és barlang-dokumentáció IV. (Bevezetés és függelék a Soproni-hegység barlangkataszteréhez.) Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , 1957 . július–december. 27, 30–31. old. Karszt- és barlang-dokumentáció V. (Magyarország nem karsztos eredetű barlangjai.) Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , 1958 . (1959) január–június. 12–21. old. Bibliogr.: körülbelül 106 tétel. Karszt- és barlangkutatással kapcsolatos előadások 1957-ben. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , 1958 . (1959) január–június. 25–27. old. (24 tétel, 25 cím) Kiegészítés az 1956-ban elhangzott karszt- és barlangkutatással kapcsolatos előadások jegyzékéhez. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , 1958 . (1959) január–június. 24–25. old. (12 tétel, 17 cím) Pótlások az 1955. év magyar karszt- és barlangkutatási irodalmához. (11 tétel) Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , 1958 . (1959) január–június. 23–24. old. Karszt- és barlangkutatási dokumentáció VI. I. Bibliográfia. Szemelvények az 1945–1959. közötti időszak barlangtani irodalmából. II. Kataszterezés. Néhány adat a bakonyi barlangok ismeretéhez. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , 1959 . szeptember. 33–39. old. Karszt- és barlangkutatási dokumentáció VII. I. Bibliográfia. Kiegészítések az 1955. év magyar karszt- és barlangkutatási irodalmához. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , 1959 . november. 34–37. old. (38 tétel) Karszt- és barlangkutatási dokumentáció VIII. I. Bibliográfia. A balatonfüredi Lóczy-barlang felfedezésének időpontja (1882). II. Kataszterezés. (felhívás) Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , 1959 . december. 48–49. old. Tájékoztatónk régebbi számainak áttekintése. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , 1960 . április. 182–188. old. Hozzászólás barlangtérképeink pontossági kategorizálásához. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , 1960 . december. 551–553. old. (Kretzoi Miklós társszerzőjeként): A tekeresvölgyi barlangok Veszprém mellett és az örvös lemming legdélibb előfordulása. Karszt- és Barlangkutatás , 1960 (2. évf.) 83–93. old. Illusztrált. (1962) A III. Nemzetközi Szpeleológiai Kongresszus (Wien–Obertraun–Salzburg. 1961. szept. 15–28.) Karszt- és Barlangkutató , 1961 . 2. félév. 87–90. old. Illusztrált. (1962) A magyar barlangkutatás időszakos kiadványai 1945. előtt. Karszt- és Barlangkutató , 1961 , 1. félév. 48–49. old. (Kretzoi Miklós társszerzőjeként): Karst- und Höhlensedimente in der ungarischen Geochronologie. (Auszug.) Akten des Dritten Internationalen Kongresses für Speläologie. Band A. 68. old. Wien, 1961 ., Die Höhle, 12 Jg. 100. old. Wien, 1961. A magyar barlangkutatás története. A bakony barlangjai. In: Jakucs László – Kessler Hubert : A barlangok világa. Bp. Sport, 1962 . 143–149. és 234–247. old. (Schőnviszky László társszerzőjeként): Bibliographia Spelaeologica Hungarica 1931–1935. Karszt- és Barlangkutatás , 1962 . (4. évf.) 87–131. old. (1965) Bibliogr.: 839 tétel. (Vértes László és Kretzoi Miklós társszerzőjeként): Jungpleistozäne Funde aus einer Felsnische bei Görömböly-Tapolca. (Bibliográfiai rész.) Karszt- és Barlangkutatás , 1962 . (4. évf.) 81–85. old. (1965) Bibliogr.: 29 tétel. Jelentés a Dokumentációs Szakbizottság 1962. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , 1963 . 3. füz. 53–54. old. Szpeleográfiai terepfelvétel megindítása. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , 1963 . 1–2. füz. 20–21. old. Szpeleográfiai terepjelentés. (Űrlapminta.) Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , 1963 . 1–2. füz. 22–25. old. Magyarázat a szpeleográfiai terepjelentés kiállításához. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , 1963 . 1–2. füz. 26–29. old. A dudari "Sűrűhegyi" Ördöglik kutatástörténete. Karszt és Barlang , 1963 . 1. félév. 26–31. old. (1964) Bibliogr.: 34 tétel. A bakonybéli Somhegy barlangjainak kutatástörténete. Karszt és Barlang , 1963 . 2. félév. 75–78. old. (1964) Bibliogr.: 25 tétel. A magyar karszt- és barlang-dokumentáció problémái. A Magyar Állami Földtani Intézet évi jelentése az 1962. évről. 555–562. old. Bp. 1964 . Bibliogr.: 50 tétel. Dr. Darnay (Dornyay) Béla karszt- és barlangtani vonatkozású irodalmi munkássága. (Összeállította.) Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , 1965 . 3–4. füz. 43–44. old. (Mit Miklós Kretzoi) Die Bedeutung der ungarischen Karst- Höhlensedimente für die Geochronologie. Dritter Internationaler Kongress für Speläologie.. Band IV. Wien, 1965 . 63–68. old. Bibliogr.: 65. old. ( Schőnviszky László társszerzőjeként): Bibliographia Spelaeologica Hungarica 1936–1940. Karszt- és Barlangkutatás , 1963–1967 . (5. évf.) 139–182. old. (1968) (851 tétel) A kataszterügyi szakbizottság 1966. évi jelentése. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , 1967 . 38–39. old. (1969) Hozzászólás a zsombolygenetikához. Karszt és Barlang , 1970 . 1. félév. 13. old. Bp. (1972) ( Schőnviszky László társszerzőjeként): Bibliographia Spelaeologica Hungarica 1941-1945. Karszt- és Barlangkutatás , 1968–1971 . (6. évf.) 131–176. old. (732 tétel) Bp. (1971) A Dokumentációs szakbizottság 1972. évi jelentése. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató , 1972 . 1. füz. 4–5. old. Jelentősebb barlangok (a székesfehérvári 1:200 000-es földtani térképlap területén). In: Rónai András – Szentes Ferenc: Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához. L–34–VII. Székesfehérvár, MÁFI kiadás. Bp. 1972 . 12–13. old. A veszprémi térképlap területén levő jelentősebb barlangok (táblázata). In: Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához. L–33–XII. VESZPRÉM. Szerk.: Deák Margit. MÁFI, Bp. 1972 . 15–24. old. ( Schőnviszky László társszerzőjeként): Bibliographia Spelaeologica Hungarica. Addenda et Corrigenda. 1691-1943. Karszt- és Barlangkutatás , 1972 . (7. évf.) 167–181. old. Bp. (1973) (115 tétel) ( Schőnviszky László társszerzőjeként): Bibliographia Spelaeologica Hungarica. Register. 1931-1945. Karszt- és Barlangkutatás , 1973-1974 . (8. köt.) 147–260. old. Bp. 1976. Barlangmérés. In: Bendefy László szerk.: Magyar geodéziai irodalom 1961–1970. Bp. 1974 . 355–359. old. (59 tétel) ( Kordos László társszerzőjeként): Jelentés a Dokumentációs Szakosztály 1975. évi munkájáról. MKBT Beszámoló , 1975 második félév. 72–74. old. Bp. 1975 . ( Kordos László és Neppel Ferenc társszerzőjeként): Vélemény. „Rónaki László: Javaslat a bibliográfia lyukkártyás adattárolására”. MKBT Beszámoló , 1975 második félév. 225. old. Bp. 1975 . ( Kordos László társszerzőjeként): Jelentés a Dokumentációs Szakosztály 1976. évi munkájáról. MKBT Beszámoló , 1976. 30–32. old. Bp. 1976 . Date record on the history of Hungarian speleological research. Karszt és Barlang . Special Issue. 1977 . 61–64. old. A magyar barlangkutatás története évszámokban. Karszt és Barlang , 1977 . 1–2. félév. 43–46. old. Emlékezete Az Alba Regia-barlangban róla nevezték el a Bertalan-ágat. Avoyelles megye Avoyelles megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Louisiana államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Marksville. Lakosainak száma 41 299 fő (2013. július 1.). Avoyelles megye La Salle, Catahoula, Concordia, West Feliciana, Pointe Coupee, Saint Landry, Evangeline és Rapides megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Usingen Usingen település Németországban, Hessen tartományban. Népesség A település népességének változása: Jonathan Woodgate Jonathan Simon Woodgate (Middlesbrough, 1980. január 22. –) angol válogatott labdarúgó. Pályafutásasorán játszott a Leeds United-ben, a Newcastle United-ben, a Middlesbrough-ban, és a spanyol Real Madridban is. Pályafutása Leeds United Woodgate pályafutását a helyi Middlesbrough-nál kezdte, majd a Leeds United-hez igazolt 16 évesen. Hozzásegítette a csapatot az FA Youth Cup győzelemhez 1997-ben, a következő év novemberében pedig bemutatkozott a felnőtt csapatban is. 2000 januárjában csapattársával, Lee Bowyer-rel együtt egy ázsiai tanuló ellen elkövetett súlyos testi sértéssel vádolták meg. 2001 áprilisában mentették fel őket a vád alól, majd 2001 októberében újratárgyalták az ügyet. Newcastle United Woodgate 2003 januárjában igazolt a Newcastle United-hez 9 millió fontért. Hatásos játékával gyorsan a szurkolók kedvencévé vált, azonban a szezont egy komoly sérülés miatt korán abba kellett hagynia. A csapattal 2004-ben játszott az UEFA-kupa elődöntőjében az Olympique de Marseille ellen, ahol a védősor erős tagjaként játszott, és a Newcastle nem kapott gólt. Real Madrid 2004 augusztusán, 13,4 millió fontért lett a spanyol Real Madrid játékosa. Első szezonjában egy mérkőzésen sem lépett pályára. Bemutatkozó mérkőzése nem sikerült a legjobban: 2005. szeptember 22-én debütált az Athletic Bilbao ellen egy bajnoki mérkőzésen, azonban öngólt szerzett, és kiállították. Első gólját egy 4–1-re elvesztett Bajnokok Ligája mérkőzésen szerezte a Rosenborg ellen 2005. október 19-én. Ez volt az első európai szereplése a klub mezében. A 2006-os évben megszilárdította helyét a kezdőcsapatban, azonban a sérülések megakadályozták a rendszeres játékban. 2006 augusztusában bejelentette, hogy visszatér Angliába. Middlesbrough 2006. augusztus 30-án egyéves kölcsönszerződést írt alá szülővárosa csapatánál, a Middlesbrough-nál. Az Arsenal ellen debütált az Emirates stadionban 2006. szeptember 9-én. Második mérkőzésén a csapatkapitányi karszalagot viselhette, mivel a kapitány, George Boateng eltiltás miatt nem játszhatott. A nyári átigazolási időszakban 7 millió fontért leigazolta a csapat. Woodgate 4 éves szerződést írt alá, ami 2011-ig lett volna érvényes. Tottenham Hotspur Woodgate 2008. január 28-án igazolt a Tottenham Hotspur-be 7 millió fontért. A 39-es számú mezt kapta. 2008. január 30-án debütált az Everton ellen. Első Tottenham gólját az angol Ligakupa döntőjében szerezte 2008. február 24-én a Chelsea ellen a Wembley stadionban a 30 perces hosszabbításban. Csapata az ő góljával nyerte meg a trófeát (az elsőt 1999 óta), Woodgate pedig elnyerte a Meccs játékosa díjat. Első bajnoki gólját 2008. március 19-én szerezte szintén a Chelsea ellen a White Hart Lane-en egy 4–4-re végződő mérkőzésen. 2008. szeptember 15-én a Spurs kapitánya volt az Aston Villa ellen. A válogatottban A Leeds-nél eltöltött évei alatt 5 mérkőzést játszott az angol válogatottban. 1999-ben debütált még Kevin Keegan irányítása alatt. Hatodik válogatott mérkőzését három évvel az ötödik után, 2007. február 7-én játszotta Spanyolország ellen egy barátságos mérkőzésen. Sikerei, díjai Angol Ligakupa - 2008 Lonlay-l’Abbaye Lonlay-l’Abbaye település Franciaországban, Orne megyében. Lakosainak száma 1142 fő (2015). Lonlay-l’Abbaye Ger, Saint-Georges-de-Rouelley, La Haute-Chapelle, Rouellé és Saint-Bômer-les-Forges községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dirol Dirol település Franciaországban, Nièvre megyében. Lakosainak száma 118 fő (2015). Dirol Flez-Cuzy, Monceaux-le-Comte, Vignol, Saint-Didier, Lys, Challement, Germenay, Marigny-sur-Yonne és Ruages községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Óceáni árok Az óceáni árok vagy mélytengeri árok hosszú, keskeny mélyedés az óceáni aljzatban, amely azon a hajlatvonalon alakul ki, ahol az öreg, kihűlt óceáni lemez a kisebb sűrűségű kontinentális lemez alá bukik (szubdukció). Globális átlagban mintegy egytized négyzetméternyi óceáni litoszféra bukik alá másodpercenként. Ahol az óceáni lemezek ezzel szemben távolodnak egymástól, ott óceáni hátság keletkezik. Ennek egyik fajtája is lehet hasadék, de ezek kevésbé mélyek, mint az óceáni árkok. Az óceáni árkok az óceáni aljzatok legmélyebb részei, tipikusan 3-4 kilométerre nyúlnak az aljzat alá. Általában párhuzamosan futnak egy felszíni vulkanikus ívvel (szigetek, vagy hegyek), mintegy 200 kilométeres távolságban. A legnagyobb ismert óceánmélységet - 10 911 métert a Fülöp-szigetek közelében, a csendes-óceáni Mariana-árok déli végénél mérték (Challenger-szakadék). Uslar Uslar település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 14 345 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Oszétia Oszétia (oszétül Ирыстон [Iriszton], oroszul Осетия [Oszetyija], grúzul ����� [Oszeti]) etnonyelvi régió a Nagy-Kaukázus két oldalán, amelyet zömmel oszétok, az oszét nyelvet beszélő iráni nép népesít be. A régiónak a Kaukázus fő vonulataitól délre eső része Dél-Oszétia, a Grúziához tartozó köztársaság, amely ténylegesen független, de csak Oroszország ismerte el. A régió északi része az Oroszországi Föderációhoz tartozó Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság. 2121 Sevastopol A 2121 Sevastopol (ideiglenes jelöléssel 1971 ME) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Tamara Mihajlovna Szmirnova fedezte fel 1971. június 27-én. Az ukrajnai Szavasztopol városról kapta a nevét. ČSD EM 475.1 A ČSD EM 475.1, ČSD/ČD 451 egy csehszlovák villamos motorvonat-sorozat. A sorozatgyártás 1964 és 1968 között történt. Összesen 51 db készült a motorvonatból. Beceneve Békapofa. Elchin Alizade Elchin Alizade (1986. január 2.) azeri amatőr ökölvívó. Eredményei 2005 -ben mindössze 19 évesen ezüstérmes a világbajnokságon nehézsúlyban. A döntőben a súlycsoport legjobbjától, az orosz Alekszandr Alekszejevtől kapott ki. 2006 -ban bronzérmes az Európa-bajnokságon nehézsúlyban. A negyeddöntőben az első menetben kiütötte a jónevű fehérorosz Viktor Zujevet , majd az elődöntőben az ukrán Denisz Pojacikától kapott ki. 2007 -ben nem szerzett érmet a világbajnokságon. Bár a nyolcaddöntőben ezúttal jobbnak bizonyult és visszavágott Pojacikának, de a negyeddöntőben vereséget szenvedett a későbbi döntős orosz Rahim Csahkijevtől . Szignál (együttes) A Szignál (bolgárul: Сигнал, angol nevük: Signal) egy bolgár rockzenekar, mely 1978-ban alakult Szófiában. Tagok Jordan Karadzsov (Йордан Караджов) - ének, basszusgitár Vladimir Zaharijev (Владимир Захариев) - dob Alekszandr Marinovszki (Александър Мариновски) - gitár Georgi Janakijev (Георги Янакиев) - basszusgitár Korábbi tagok George Kokalanov (Георги Кокаланов) - dob (1978 - 1979) Rumen Spasov (Румен Спасов) - basszusgitár (1978 - 1990) Hriszto Lambrev (Христо Ламбрев) - zongora (1978 - 2002) Simeon Peshev (Симеон Пешев) - billentyűs hangszerek (2002-2005) Emil Lambrev (Емил Ламбрев) - billentyűs hangszerek (1986-1989) Jan Hendrik van Borssum Buisman Jan Hendrik van Borssum Buisman (Haarlem, 1919. március 19. – Haarlem, 2012. február 23.) holland festő. Életútja Apja, Hendrik van Borssum Buisman szintén neves festő volt. A haarlemi Fundatiehuisban született, abban az időszakban, amikor apja a Teylers Múzeum kurátora volt. A második világháborúban a Zwitserse weg titkos ügynöke volt, s elismerésként megkapta az Oranje-Nassau-rend lovagkeresztjét (Ridder in de Orde van Oranje-Nassau) valamint az Ellenállás emlékkeresztjét (Verzetsherdenkingkruis) és a francia ellenállóknak adományozott Croix du combattant volontaire de la Résistance nagykeresztet. Öccsét, Garreltet a Vilmos-renddel tüntették ki háborús tevékenysége elismeréseként. A háború után (1945 és 1946 között) Lippe–biesterfeldi Bernát holland herceg, I. Julianna királynő férjének szolgálatában állt. Ezt követően visszaköltözött Haarlembe, ahol a helyi festő egyesület, a Kunst zij ons doel tagja lett. 1952-ben a Teylers Múzeum ügyintézője lett, akárcsak apja volt egykoron. 1972-ben a művészeti gyűjtemény alkurátorává nevezték ki. Nyugdíjba vonulásáig a Fundatiehuisban élt, majd a szomszédos házba költözött át. Műhelyét a régi csillagászati laboratóriumban rendezte be. ME busz (Miskolc) A miskolci ME jelzésű autóbusz egy gyorsjárat, ami a Tiszai pályaudvar és az Egyetemváros kapcsolatát biztosítja. A járatot az Miskolc Városi Közlekedési Zrt. üzemelteti. A járat szorgalmi időszakban egész héten közlekedik. Járművek A vonalon gyakorlatilag bármilyen jármű előfordulhat, a régi MAN buszoktól (SL 223 szóló, SG 263 csuklós) kezdve a CNG szóló és csuklós járművekig. Forrás Az MVK Zrt. hivatalos oldala Vivadixiesubmarinetransmissionplot A Vivadixiesubmarinetransmissionplot a Sparklehorse együttes első, 1995-ben megjelent albuma. A dalok szerzője Mark Linkous, a felvételben pedig közreműködtek az egyesült államokbeli Cracker együttes tagjai. Története Az album története az 1980-as évek végére nyúlik vissza, amikor Mark Linkous akkori együttesével, a Dancing Hoods-szal Los Angeles-ből Richmond-ba költözött, hogy levetkőzze drogfüggőségét. „Torkig voltam a zenével. Annyira csúnya volt (Los Angeles-ben). Ez volt a glam rock csúcsa. A Poison és hasonló együttesek állítólag fontosak voltak.” Ahogy megérkezett, Linkous összeállt testvérével, Matt-tel és néhány helyi zenésszel. Elmondása szerint teljesen magával ragadta a zene, és elég motivációt érzett magában ahhoz, hogy „újra feltalálja” magát. A Rolling Stone-nak elmondta: „Ez az időszak arról szólt, hogy elhagyjak sok mindent, a nulláról kezdjem újra, és újra tanuljak dalokat írni – megtanuljak művészetet csinálni.” Elmondása szerint az albumra nagy hatással voltak Tom Waits Swordfishtrombones, Rain Dogs és Bone Machine albumai. Richmondi gyakorlóhelyén – a Mosque nevű zenei klubban – találkozott David Loweryvel, a Camper Van Beethoven zenekar korábbi frontemberével. Lowery nem sokkal Linkous előtt költözött a városba, és éppen új bandáját – a Crackert – és saját stúdióját készült megalapítani, ahol a Vivadixiesubmarinetransmissionplot később felvételre került. Linkous elmondta, hogy az album címe egy álmából ered: az álomban az amerikai polgárháború idején egy hajdani együttes játszik Robert E. Lee tengeralattjáróján. Felvétel Az első felvételek akkor történtek, mikor Lowery Linkous-nál hagyott egy nyolcsávos felvevőt. Az albumon több olyan szám is van, melyet Linkous már korábban megírt (Someday I Will Treat You Good), de olyanok is, melyeket mindössze néhány órával felvételük előtt írt (Cow, Weird Sisters). A Spirit Ditch-ben gitárszóló helyett Linkous édesanyjának egy üzenete hallható. A dalszöveget az Andalúziai kutya című film ihlette. Linkous állítása szerint „nem tudta mit csinál”, ennek ellenére tudatosan használta fel régi dalait, és egyéb hangokat, pl. egy hibás gitárerősítőjét. Néhány dalnál dobgépet használt – kis humorként feltüntette „AI Esis-t” (Esis MI) a zenekar tagjai között; az Alesis egy dobgépeket gyártó cég. Számlista Az összes dal szerzője Mark Linkous. Mario Martínez (labdarúgó) Mario Roberto Martínez Hernández (San Pedro Sula, 1989. július 30. –) hondurasi válogatott labdarúgó, jelenleg a Real España játékosa. Posztját tekintve középpályás. Sikerei, díjai Hondurasi bajnok (1): 2006–07 Belga bajnok (1): 2009–10 Glen Vella Glen Vella (Valletta, 1983. május 14. –) máltai énekes. Glen tizenhárom évesen kezdte el az énekesi karrierjét. A Victoria Zenei Főiskolán szerzett énektanári végzettséget. Rengeteg helyi és nemzetközi zenei fesztiválon vett már részt, amelyeken több díjat nyert, például már háromszor nyerte el a FIDOF díjat és zsűri díjat kapott a Romániában megrendezett Golden Stag Nemzetközi Fesztiválon 2009-ben. Torontóban a kanadai máltai közösségnek énekelt, de fellépett már alexandriai és várnai fesztiválokon is. Szerepelt fehérorosz, belga és holland rádióműsorokban. Glen Vella jelenleg több népszerű máltai műsorban énekel, sorozatok és rádió műsorok főcímzenéiben hallhatjuk hangját. Korábban már többször is próbálkozott kijutni az Eurovíziós Dalversenyre, 2005 óta összesen ötször; 2009-ben a Q együttessel harmadik lett, viszont rá egy évre Thea Garrett mögött második lett a "Just A Little More Love" című dalával. De nem ez az egyetlen kapcsolata a versennyel , hiszen 2010-ben ő készíthette fel a Junior Eurovíziós Dalversenyre induló Nicolét Minszkbe. 2011. február 12-én megnyerte Málta nemzeti döntőjét, így a 2011-es Eurovíziós Dalversenyen Düsseldorfban ő képviselte a kis szigetországot, ahol angolul a "One Life" című dalt énekelte. Pár ponttal lemaradva a döntőbe jutástól, a tizenegyedik helyet szerezte meg az első elődöntőben. Ralph D. Sawyer Ralph D. Sawyer (?–) amerikai történész, sinológus, a klasszikus kínai hadtudomány szakértője. Pályája Ralph D. Sawyer a MIT-en tanult filozófiát, tudománytörténetet és elektrotechnikát. Posztgraduális képzés keretei között történelmet és kínai nyelvet tanult a Harvard Egyetemen, majd a tajpeji Stanford Centerben. A klasszikus kínai nyelvet magántanulmányai során sajátította el. Több mint 25 éven át tanácsadóként dolgozott a Távol-Kelet több országában, leginkább Koreában és Tajvanon. 1994 óta publikálja a klasszikus kínai hadtudományhoz kapcsolódó könyveit, amelyeket alapos filológiai szakértelem jellemez. Művei a Westview Press gondozásában jelennek meg. Főbb művei Sun Tzu: The Art of War (1994) Sun Pin: Military Methods (1995) ISBN 0813388880 Ling Ch'i Ching: A Classic Chinese Oracle (1995) ISBN 1570620830 The Complete Art Of War: Sun Tzu/Sun Pin (1996) ISBN 978-0813330853 The Six Secret Teachings on the Way of Strategy (1997) ISBN 978-1570622472 One Hundred Unorthodox Strategies: Battle And Tactics Of Chinese Warfare (szerzőtárs: Chi Liu; 1998) ISBN 978-0813328614 The Tao of Peace (szerzőtárs: Wang Chen; 2000) ISBN 978-1570625114 The Tao Of War (szerzőtárs: Wang Chen; 2002) ISBN 978-0813340814 The Tao Of Spycraft: Intelligence Theory And Practice In Traditional China (2004) ISBN 978-0813342405 Fire And Water: The Art Of Incendiary And Aquatic Warfare In China (2004) ISBN 978-0813340654 The Essential Art of War (2005) ISBN 0465072046 The Tao of Deception: Unorthodox Warfare in Historic and Modern China (2007) ISBN 978-0465072057 The Seven Military Classics Of Ancient China (2007) ISBN 978-0465003044 The Essence Of War: Leadership And Strategy From The Chinese Military Classics (2009) Ancient Chinese Warfare (2011) ISBN 978-0465021451 Strategies for the Human Realm: Crux of the T'ai-pai Yin-ching (2012) ISBN 1479132381 Oppelni János Oppelni János, Opulyai, Kropidló, Kropildó, Karapoló (? - 1421.) pannonhalmi apát. Élete Sziléziai hercegi családból származó főpap. Apja Bolkó oppelni herceg, anyja Eufamia vratiszlavi hercegnő, nagybátyja Oppelni László, magyar nádor volt. 1379-től szepesi prépost, melynek jövedelméből itáliai tanulmányait végezte. 1382 poznańi, 1384-től kujáviai püspök. VI. Orbán pápa 1389-ben gnieznoi érsekévé nevezte ki, amit formálisan 1394-ig töltött be. Ekkor uralkodói nyomásra a megüresedett poznańi püspökség élére helyezte vissza a pápa, de a lengyel polgárháborús helyzet miatt nem tudta elfoglalni székhelyét, maga is fogságba esett, ahonnan csak korábbi hivatalairól való lemondása árán szabadult. Kárpótlásul a jóval kisebb jelentőségű cammini püspökséget kapta meg, amit 1398 decemberében elcserélt Kulm (Chłemnó) püspökével. Zsigmond király híveként 1402-ben újra megkapta a kujáviai püspökséget, majd 1403. január 8-tól szekszárdi apát lett, végül 1407-től pannonhalmi apátság kommendátora is. Utóbbi minőségében több pert folytatott apátsága javainak védelmében, ennek érdekében 1409-ben az uralkodóval átíratta a pannonhalmi kiváltságlevelet is. Életét az apátságtól távol élete, és 1421. március 3-án bekövetkezett halála után Oppeln domonkos templomában helyezték végső nyugalomra. Your Face Sounds Familiar A Your Face Sounds Familiar egy az Endemol és az Antena 3, spanyol TV-csatorna által forgalmazott zenés showműsor. A formátum lényege, hogy a szereplők egy énekessé átalakulva adják elő annak dalát. A műsor először Spanyolországban mutatkozott be Tu cara me suena címmel 2011. szeptember 28-án. Your Face Sounds Familiar a világ körül A formátum 2011-es debütálása óta több mint, 30 verziót tűztek képernyőre. Gyerek verzió 1101 Clematis Az 1101 Clematis (ideiglenes jelöléssel 1928 SJ) egy kisbolygó a Naprendszerben. Karl Wilhelm Reinmuth fedezte fel 1928. szeptember 22-én, Heidelbergben. Nevét az iszalag (Clematis) növénynemzetségről kapta. A Nyíregyháza Spartacus FC 2008–2009-es szezonja A Nyíregyháza Spartacus FC 2008–2009-es szezonja szócikk a Nyíregyháza Spartacus FC első számú férfi labdarúgócsapatának egy idényéről szól. Mérkőzések Soproni Liga 2008–09 A bajnokság végeredménye Utolsó frissítés: 2013. február 19. Forrás: MLSZ adatbank A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. győzelmek száma, 3. egymás elleni eredmények összpontszáma, 4. egymás elleni eredmények gólkülönbsége, 5. egymás elleni eredmények szerzett góljainak száma 6. gólkülönbség, 7. szerzett gólok száma. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Az eredmények összesítése Az alábbi táblázatban összesítve szerepelnek a Nyíregyháza Spartacus FC 2008/09-es bajnokságban elért eredményei. Helyezések fordulónként Helyszín: O = Otthon; I = Idegenben. Eredmény: GY = Győzelem; D = Döntetlen; V = Vereség. Cucujus A Cucujus a rovarok (Insecta) osztályába, ezen belül a bogarak (Coleoptera) rendjébe, a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe, a lapbogárszerűek (Cucujoidea) öregcsaládjába, a lapbogárfélék (Cucujidae) családjába tartozó nem. Megjelenésük, felépítésük Az imágók testhossza 10–30 mm. Testük fénytelen, feltűnően lapos, hát- és hasoldaluk szinte teljesen sík. Színük élénk cinóbervörös, néha vörös és fekete, illetve a legnagyobb faj esetében (Cucujus mniszechi) azúrkék. Hasoldaluk fekete, néha egyes részeik felül is feketék. Csápjuk aránylag rövid, csápízeik rövidek, szinte gömbölydedek. A nem valamennyire fajára jellemző, és a család többi nemétől elkülönítő bélyeg az erősen megduzzadt, hátrafelé és kifelé nyúló halánték. Rágójuk viszonylag nagy, előreálló (prognath). A lárvák erősen megnyúltak, nagyon laposak, sárga színűek, a bíborbogárfélék (Pyrochroidae) lárváira hasonlítanak, és azokéhoz hasonló élőhelyen találhatók. Utolsó 2 potrohszelvényük azonban nagyjából egyenlő hosszú (a bíborbogarak esetében az utolsó potrohszelvény jóval, gyakran kétszer hosszabb az utolsó előttinél). A skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), a Cucujus haematodes és a Cucujus tulliae a lapbogárszerűek öregcsaládjának legnagyobb termetű európai fajai. Méretben utánuk a katicabogárfélék (Coccinellidae) egyes fajai következnek. Az európai Cucujus-fajok lárvái és imágói Bonacci és munkatársai (2012) dolgozatából könnyen azonosíthatók. Életmódjuk, élőhelyük Lárvájuk elhalt fák nedves, laza, de még nem elváló kérge alatt 1–2 évig fejlődik. A bábozódás általában nyár végén történik, majd ősszel a bábból kikel az imágó, amely azonban azonnal telelni vonul, szintén kéreg alá, de a fák szárazabb részeire. A rövid életű imágók tavasszal éjszaka a fák kérgén mászkálva keresik párjukat, illetve néha alkonyatkor repülnek is. A lárvák gombás korhadékot és elhalt kambiumot fogyasztanak, de élő és eleven rovarlárvákat is elkapnak, sőt kannibalizmusukat is megfigyelték. Egyes fajok lárváit sikerült friss marhahússal táplálni, sőt ezen a táplálékon ki is nevelni. Az imágók valószínűleg ragadozók; megfigyelték, hogy a skarlátbogár más rovarokat fogyaszt, és fogságban lisztbogárlárvákkal sikerült életben tartani. Elterjedésük A 12 Cucujus-faj az északi félgömbön honos, északon Skandináviáig és Kanadáig, délen Mianmarig és Thaiföldig. Észak-Amerikában 1, Európában 3, Magyarországon 1 fajuk, a skarlátbogár fordul elő. Fajokban a palearktikus Távol-Kelet a leggazdagabb. Skarlátbogár , Cucujus cinnaberinus ( Scopoli , 1763): Ausztria , Bosznia-Hercegovina , Bulgária , Csehország , Észtország , Fehéroroszország , Finnország , Horvátország , Lengyelország , Lettország , Litvánia , Magyarország , Moldova , Németország , Norvégia , Olaszország , Oroszország európai része, Románia , Spanyolország , Svédország , Szerbia , Szlovákia , Szlovénia , Ukrajna . Cucujus clavipes (Fabricius, 1781) Cucujus clavipes clavipes (Fabricius, 1781): Amerikai Egyesült Államok keleti része ( Connecticut , Illinois , Indiana , Iowa , Kentucky , Massachusetts , Michigan , New Hampshire , New Jersey , New York , Észak-Karolina , Ohio , Pennsylvania , Tennessee , Nyugat-Virginia ), Kanada ( Ontario ). Cucujus clavipes puniceus Mannerheim, 1843: Amerikai Egyesült Államok nyugati része ( Colorado , Kalifornia , Washington , Idaho , Montana , Alaszka , Oregon , Új-Mexikó , Arizona ), Kanada ( Brit Columbia ). Cucujus elongatus Lee & Pütz, 2008: Kína ( Szecsuan ). Cucujus haematodes Erichson, 1845 Cucujus haematodes haematodes Erichson, 1845: Bosznia-Hercegovina , Csehország , Horvátország , Észtország , Fehéroroszország , Finnország , Kína ( Hejlungcsiang , Szecsuan , Jünnan ), Lengyelország , Litvánia , Németország , Görögország , Olaszország , Oroszország európai része és távol-keleti része, Szlovákia , Ukrajna . Cucujus haematodes caucasicus Motschulsky, 1845: Örményország , Grúzia , Oroszország ( Adigeföld , Krasznodari határterület , Sztavropoli határterület ). Cucujus haematodes opacus Lewis, 1888: Japán , Tajvan . Cucujus mniszechi Grouvelle, 1874: Kína ( Szecsuan , Jünnan ), India ( Asszám , Nyugat-Bengál ), Japán , Laosz , Nepál , Tajvan , Thaiföld . Cucujus bicolor Smith, 1851: India ( Himácsal Prades , Dzsammu és Kasmír ), Mianmar , Nepál . Cucujus grouvellei Reitter, 1877: India ( Nyugat-Bengál ). Cucujus coccinatus Lewis, 1881: Japán , Oroszország (Kunasir). Cucujus kempi Grouvelle, 1913: India ( Arunácsal Prades , Uttarakhand ). Cucujus chinensis Lee & Satô, 2007: Kína ( Hupej ). Cucujus nigripennis Lee & Satô, 2007: Tajvan . Cucujus tulliae Bonacci, Mazzei, Horák & Brandmayr, 2012: Olaszország . Árjabhata Árjabhata (szanszkritul: ������, kiejtése, IAST: Āryabha�a) vagy I. Árjabhata (i. sz. 476–550) az első nagy matematikus-csillagász volt az indiai matematika és az indiai csillagászat klasszikus korszakában (kb. i. sz. 5–13. század). Legfontosabb műve az Árjabhatíja, amely i. sz. 499-ben, a szerző 23 éves korában keletkezett. Másik, kevésbé hangsúlyos műve az Árjasziddhánta. Életrajz Név Bár a tudóst gyakran tévesen "Árjabhatta" néven említik (az indiai nevekben gyakori "bhatta" végződés miatt), a neve helyesen Árjabhata: minden asztronómiai szöveg így hivatkozik nevére, beleértve Brahmagupta több mint száz ilyen hivatkozását. A név ezen formáját az is alátámasztja, hogy a téves "Árjabhatta" név nehezen illeszthető bármilyen versmértékre. Születési idő és hely A szerző fő művében, az Árjabhatíjában kifejti, hogy az alkotás a Kali-juga 3630. évében keletkezett, amikor maga a szerző 23 éves volt. Ez a jugának megfelelően i. sz. 499 évszámmal vág össze, amiből így a szerző születési évére i. sz. 476 következtethető ki. Árjabhata születési helye bizonytalan, de valószínűleg egy, az ókori szövegekből Asmaka (vagy páli nyelven asszaka) néven ismert indiai területhez kötődik, ami valószínűleg a jelenlegi Mahárástra vagy Dakka területét jelenti. Tanulmányok Egészen biztos, hogy valamikor Kuszumapura városába ment magasabb szintű tanulmányok céljából. Mind a hindu és buddhista tradíciók – ahogyan I. Bhāszkara is i. sz. 629-ben – Kuszumapurát az akkori Pátaliputra városával azonosítja, ami a mai modern Patna környékére tehető. Az egyik forrás szerint Árjabhata az ottani csillagvizsgáló intézet vezetője (kulapati) volt, amikor Pátaliputra városának Nálandá Egyeteme rendelkezett egy csillagvizsgálóval, így igen valószínű, hogy Árjabhata egyben az egyetem vezetője is lehetett. Úgy tartják, hogy a nagy matematikus építette a mai Bihár megyében található Taregana faluban, a Nap-templomhoz tartozó obszervatóriumot. Egyéb feltevések Egyes régészeti leletek azt az elméletet támasztják alá, hogy Árjabhata akár az ősi Tamilakam régió (a mai Kerala állam) központjából, Thiruvanchikkulam (a modern Kodungallur) városából származhat. Például az egyik hipotézis szerint Asmaka (amely a szanszkritban "követ" jelent) azt a Tamilakam régiót takarhatta, amely ma Ko�u��allūr régiójaként ismert egy korábbi Ko�um-Kal-l-ūr ("kemény kövek városa") kifejezés alapján, bár ókori feljegyzések azt mutatják, hogy a város neve valójában Ko�um-kol-ūr volt ("a szigorú kormányzás városa"). Az Árjabhatíja számos kommentárja a mai Kerala területéről származik, amely erősíti a feltevést, mi szerint Kerala, azaz Tamilakam volt a szerző életének és tevékenységének fő tere, de számos egyéb kommentár létezik ezen régión kívüli, egyéb indiai tájakról is. Árjabhata számos helyen hivatkozik a "Lanká" névre, amely a Dél-India melletti Srí Lanka szigetre utalhatna, de az ő "Lankája" egy absztrakció kifejezése: ez egy, a mai Uddzsajiní városával megegyező hosszúsági pontú, az egyenlítőn található helyre vonatkozik. Munkássága Árjabhata számos matematikai és asztronómiai témával foglalkozó mű szerzője, melyek legtöbbje elveszett. Fő műve, az Árjabhatíja, egy a napjainkban is fennmaradt matematikai és asztronómiai gyűjtemény, melyre az indiai matematikai irodalom széleskörűen hivatkozik. A mű matematikai fejezete foglalkozik az aritmetika, algebra, síkgeometria és térgeometria különböző összefüggéseivel. Az Árjabhatíja szabályokat mutat be a lánctörtek, másodfokú egyenletek, különféle sorozatok világából, és ismerteti a szerző saját szinusz táblázatát. Az Árjasziddhánta már sokkal inkább asztronómiai vonatkozású mű, melyet Árjabhata kortársától, Varáhamihirától és későbbi matematikusoktól illetve kommentárokból ismerhetünk, köztük a híres Brahmagupta és I. Bhászkara műveit. Az Árjasziddhánta láthatóan a korábbi Szúrjasziddhánta alapjaira épül és számos asztronómiai eszköz leírását tartalmazza: a gnómont (sankujantra), az "árnyék eszközt" (chájájantra), különféle szögmérő eszközöket (dhanurjantra, csakrajantra), egy henger alakú botot (jastijantra), egy esernyő alakú eszközt (csattrajantra) és legalább kétféle, íj- és henger alakú vízórát. Egy harmadik alkotás is létezett, aminek jelenleg csak arab fordítása ismert, az Al ntf vagy Al-nanf. A mű leszögezi, hogy az Árjabhata egyik fordítása, de az eredeti mű szankszrit címe ismeretlen. A fordítás valószínűleg a 9. századból származik, amiről a perzsa tudós és indiai történetíró, Al-Bírúní is említést tett. Árjabhatíja Árjabhata munkásságáról közvetlen adatok egyedül az Árjabhatíja alapján állnak rendelkezésre. Az "Árjabhatíja" elnevezés későbbi kommentátoroktól ered, a szerző valószínűleg nem adott volna ilyen nevet saját művének. I. Bhászkara "Asmakatantra" néven illeti, vagyis "Értékezés Asmakából". Továbbá egyes forrásokban Árjasataasta névvel (magyarul: Árjabhata 108-a) hivatkoznak rá abból adódóan, hogy a szöveg éppen 108 verset tartalmaz. Az indiai tudományos irodalomra jellemző szútra forma tömör jellege itt is megfigyelhető: minden egyes sor egy komplex szabály memorizálását célozza meg, ebből adódóan egy-egy vers gyakran csak a műhöz írt későbbi kommentátorok részletes magyarázatával érthető meg. A szöveg 13 bevezető és 108 különböző témájú verset foglal magában, melyek 4 fő fejezet (páda) részeként kerülnek kifejtésre: Gítikapáda (13 vers): nagy időegységek kifejtése ( kalpa , mantavantara , juga ), melyek kozmológiája eltér az olyan korábbi szövegekétől, mint pl. Lagadha Vedángadzsjótisa c. műve (kb. i. e. 1. sz.). Egy másik vers bemutat egy szinusz-táblázatot ( dzsjá ). Ganitapáda (33 vers): területmérő eljárások ( ksétravjávahára ), számtani és mértani sorozatok , a gnómon és árnyék eszközök ( sanku , csájá ), másodfokú egyenletek , többismeretlenes egyenletrendszerek, diofantoszi egyenletek . Kálakriyápáda (25 vers): különböző időegységek, egy módszer a bolygók helyzetének meghatározására adott napon, 7 napos hét definiálása a hét napjaival. Gólapáda (50 vers) Az Árjabhatíja versei számos innovációt prezentálnak a matematika és az asztronómia területén, így a mű évszázadokon keresztül komoly hatással bírt az említett tudományokra. A különleges tömör szöveg mondandóját részletesen megvilágítja I. Bhászkara az Árjabhatíjabhásja vagy röviden Bhásja (magyarul: kommentár) című kb. i. sz. 600 körüli munkájával és Nilkantha Szómajadzsi 1456-ban írt Árjabhatíjabhásja c. kommentárjával. Nem Árjabhata volt az első, aki meghatározta a Föld sugarát, de az ókori görögök mellett ő határozta meg először a Föld térfogatát. Árjabhatíja című művében megadja a Naprendszer bolygóinak keringési idejét és távolságukat a Naptól, megelőzve ezzel a kopernikuszi elméletet. Árjabhata hitt abban, hogy a Föld forog, a csillagok pedig álló helyzetben vannak. Matematika A helyi értékes rendszer, nulla A helyi értékes rendszer - amely Indiában az i. sz. 5. században már biztosan használatban volt - szemmel láthatóan jelen van ebben a műben is. Bár a nullára nem használt különálló jelet, a francia matematikus Georges Ifrah úgy tartja, hogy a zéró ismerete implicit helyi értékként jelen van Árjabahata helyi értékes rendszerében Árjabhata nem használta a bráhmi számjegyeketet. Saját számábrázolásában a szanszkrit hagyományt követve a szanszkrit ABC betűit használta a számjegyek jelölésére, mennyiségek kifejezésére, ahogy például az általa megalkotott szinusz táblázat elemeit egy könnyen megjegyezhető formában közli. A π közelítése Árjabhata kidolgozott egy közelítést a pí ( ) értékére és valószínűleg arra a következtetésre jutott, hogy a irracionális. A mű második fejezetében (Ga�itapāda,10) így ír erről: Ebből következik, hogy a kör kerületének és átmérőjének aránya állandó: ((4 + 100) × 8 + 62 000) / 20 000 = 62 832 / 20 000 = 3,1416, ami 4 helyi értéken pontos megközelítés. Egyes nézetek szerint a szerző azért alkalmazza az āsanna kifejezést a közelítésre, hogy kiemelje: ez nemcsak egy közelítést jelent, hanem az érték megmérhetetlenségét (irracionális jellegét). Ha ez tényleg tudatosan így történt, valóban éleslátásra vall, mivel a irracionalitását Európában csak 1761-ben bizonyította be Johann Heinrich Lambert. Árjabhatát követően ez az eredmény a mű arabra fordításával Al-Kvárizmi algebrával foglalkozó könyvében (i. sz. 820 körül) is említésre kerül. Trigonometria A (Ga�itapāda,6) részben a szerző így definiálja a háromszög területét: tribhujasya phalaśarira� samadalako�ī bhujārdhasa�varga� Egy háromszög területe egy oldal felének és [hozzá tartozó] magasságának szorzata. Árjabhata tárgyalja a szinusz koncepcióját is (ardha-jyā), amely a szó szoros értelmében "fél-húrt" jelent. Idővel az egyszerűség kedvéért csak a jyā formulát használták. Ez később az arab fordításokban már csak mint jiba jelenik meg. A szerző saját szinusz-táblázatában az értékekhez kapcsolódó inkrementumok definiálására alfabetikus kódot alkalmaz. Ez alapján például a sin(30) értéke 1719/3438, ami megegyezik a 0,5 értékkel. Cservenák Vilmos Cservenák Vilmos (Topolya, 1975. február 20. –) magyar színművész. Életpályája 1975-ben született a vajdasági Topolyán. 1994-1998 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1997-1998 között a veszprémi Petőfi Színház, 1998-1999 között a Nemzeti Színház, 1999-2001 között a kecskeméti Katona József Színház, 2001-2004 között ismét a veszprémi Petőfi Színház, 2004-2006 között a debreceni Csokonai Színház tagja volt. 2007-től a Kalocsai Színházban játszott. 2009-2016 között a Miskolci Nemzeti Színház színésze volt. 2016-tól a Turay Ida Színházban szerepel. Fontosabb színházi szerepei Kálmán Imre - Martos Ferenc - Bródy Miksa: Zsuzsi Kisasszony (Titkár) - 2017/2018 Neil Simon - Marvin Hamlisch - Carole Bayer Sager: Édeskettes Hármasban (Vernon Gersch) - 2015/2016 Edward Albee: Mindent A Kertbe! (Gábor) - 2015/2016 Békeffi István - Egri-Halász Imre - Eisemann Mihály: Egy Csók És Más Semmi (Robicsek) - 2015/2016 Friedrich Dürrenmatt: A Nagy Romulus (Mares, Hadügyminiszter) - 2015/2016 Deres Péter - Máthé Zsolt - Nagy Nándor: Robin Hood (Guy Of Gisbourne) - 2014/2015 László Miklós: Illatszertár (Detektív) - 2014/2015 Lehár Ferenc: A Víg Özvegy (Prisics, Katonai Attasé) - 2014/2015 William Shakespeare: Iv. Henrik (Bardolph) - 2014/2015 Georges Feydeau: Kézről Kézre (Lapige, Kőműves) - 2013/2014 Frederick Loewe - Alan Jay Lenrner: My Fair Lady (Jammie) - 2013/2014 Bródy Sándor: A Tanítónő (Prímás) - 2013/2014 Presser Gábor - Sztevanovity Dusán - Horváth Péter: A Padlás (Meglökő) - 2012/2013 Háy János: A Gézagyerek (Főnök Laci, Főnök A Kőfejtőben) - 2012/2013 Móricz Zsigmond: Úri Muri (Mérnök) - 2012/2013 Spiró György: Elsötétítés (Barát) - 2011/2012 Arthur Miller: Az Ügynök Halála (Howard Wagner) - 2011/2012 Bereményi Géza: Az Arany Ára (Dr. Ridovics) - 2011/2012 Richard Alfieri: Hat Hét, Hat Tánc (Michael) - 2010/2011 Martin Mcdonagh: Piszkavas (Leenane Szépe) (Pato Dooley, Pato Öccse) - 2009/2010 Szophoklész: Antigoné-Tükör (Szereplő) - 2006/2007 Bertolt Brecht - Paul Dessau: Kurázsi Mama És Gyermekei (Eilif, Kurázsi Mama Idősebb Fia) - 2004/2005 Peter Shaffer: Equus (Fiatal Lovas) - 2004/2005 Miklós Tibor - Várkonyi Mátyás: Sztárcsinálók (Claudius, Pál) - 2003/2004 Németh László: Galilei (Niccolini) - 2003/2004 Giulio Scarnacci - Renzo Tarabusi: Kaviár És Lencse (Roberto, Leonida Fia ) - 2003/2004 Dosztojevszkij: Fehér Éjszakák ( Az Álmodozó ) - 2003/2004 Vajda Katalin: Anconai Szerelmesek (Lucrezio, Egyetemi Hallgató ) - 2002/2003 Kiss Csaba: Hazatérés Dániába (Rosenkrantz ) - 2002/2003 Szophoklész: Oidipusz Király (Hírmondó Thébában , Kar) - 2001/2002 James Rado - Gerome Ragni - Mcdermot: Hair (Paul) - 2000/2001 Katona József: Bánk Bán (Simon Bán, Melinda Bátyja) - 2000/2001 Film és televíziós szerepei Bulvár (2011) Londoni randevú (2013) Hajnali láz (2015) X Company (2016) Válaszcsapás (2017) Oltári csajok (2017) Árjabhata (műhold) Az Árjabhata atmoszférakutató műhold, India első űreszköze. Árjabhata indiai csillagászról nevezték el. Küldetése A saját fejlesztésű technológia és a földi állomások (követés, adatvétel és -feldolgozás) működésének tesztelése. Az indiai űrkutatás technikai hátterének létrehozása. Jellemzői Tervezte, építette és üzemeltette az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO). Megnevezései: Aryabhata–1; Aryabhata; ISS; Ariabata (Ариабата); Aryabhata (��������); COSPAR: 1975-033A; Kódszáma: 7752. 1975. április 19-én a Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtérről, az LC–107/2 jelű indítóállványról egy Koszmosz–3M (GRAU-kódja: 11K65M) hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára. A 96,3 perces, 57,5° inklinációjú, elliptikus pálya perigeuma 563 kilométer, apogeuma 619 kilométer volt. Formája 26 lapú test, átmérője 1,4, magassága 1,16 méter, tömege 360 kilogramm. Az űreszköz felületét napelemek borították (46 W), éjszakai (földárnyék) energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították. Műszerei mikrogravitációs környezetben csillagászati, napenergiai, ionoszféra és napelem méréseket végeztek. Tervezett élettartama két év volt. Technikai okok miatt a 4. napon befejezte aktív szolgálatát. 1975. június 30-án részleges helyreállítás történt, adatszolgáltatása újra megkezdődött. 1992. február 11-én 6142 nap (16,82 év) után belépett a légkörbe és megsemmisült. Marion megye (Florida) Marion megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Florida államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Ocala. Lakosainak száma 337 362 fő (2013. július 1.). Marion megye Putnam, Citrus, Volusia, Lake, Sumter, Levy és Alachua megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Youri Mulder Youri Mulder (Brüsszel, 1969. március 23. –) holland válogatott labdarúgó, edző. A holland válogatott tagjaként részt vett az 1996-os Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Német kupa (2): 2000–01 , 2001–02 UEFA-kupa (1): 1996–97 Sziklabánya Sziklabánya (1899-ig Chropó, szlovákul Chropov) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Szakolcai járásban. Fekvése Szakolcától 12 km-re délkeletre fekszik. Története 1262-ben "Rupow" alakban említik először, amikor a galgóci uradalomhoz tartozott. 1394-től a berencsi váruradalom része, így az Amadé, a Nyáry, a Zichy és a Majthényi család birtokolta. 1715-ben 22 jobbágy és 35 zsellérháza volt a településnek. 1787-ben 110 házában 621 lakos élt. 1828-ban 102 házát 715-en lakták. Lakói földműveléssel, szőlőtermesztéssel, kosárfonással foglalkoztak. A 19. század végére a lakosság száma a kivándorlás következtében jelentősen csökkent. A 20. század elején lakói főként a helyi fűrésztelepen, téglagyárban és kőbányában dolgoztak. Ekkor a több munkalehetőség hatására a lakosság száma stabilizálódott. Nyitra vármegye monográfiája szerint "Chropó, völgykatlanban fekvő tót község. Lakosainak száma 539, vallásuk r. kath. E község már IV. Béla alatt megvolt és akkoriban Cumtha Serefel volt a földesura. 1394-ben „Kropow” név alatt, mint a berencsi vár tartozéka szerepel. Templomát 1768-ban gróf Nyáry József és Teréz építtették. Kegyurai Vagyon István és Kuffner Károly. Földesurai a Nyáryak, Amadék és Jeszenákok voltak." A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Szakolcai járásához tartozott. Az 1970-es és '80-as években újra sokan elköltöztek a faluból. Népessége 1910-ben 580, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 366 lakosából 365 szlovák volt. 2011-ben 374 lakosából 359 szlovák. Nevezetességei Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1786 -ban épült barokk-klasszicista stílusban. 1940 -ben renoválták. Határában, a lopassói út mellett a 19. század elején épített klasszicista kápolna áll kis Pieta-szoborral. A falu magyar nevét kőbányájáról kapta, kőfaragóiról is híres. SZU–122 A SZU–122 (cirill betűkkel: СУ–122 –самоходная установка, magyar átírásban: szamohodnaja usztanovka) szovjet gyártmányú önjáró tüzérségi löveg, melyet a Vörös Hadsereg használt a második világháború idején, a keleti fronton. A járművet a T–34 harckocsi alvázára épített, a módosított M–30 típusú tarackot magába foglaló felépítménnyel alakították ki. A 122-es szám a tarack űrméretére utal. A SZU–122 sorozatot 1942 decemberében kezdték el gyártani az Uráli Nehézgépgyárban (Uralmas), és 27 járművet készítettek el egy hónap alatt, habár az eredeti terv szerint több mint 100 darabot kellett volna havonta. A gyártás 1944 nyaráig folytatódott, és addig összesen 1120 darab SZU–122 készült el. Később ebből fejlesztették ki a SZU–122M-et valamint a SZU–122–3-at. Tervezés A németek nagy sikerrel alkalmazták a StuG III rohamlövegeket a harcban, mindemellett gyártásuk is egyszerű volt. A Vörös Hadsereg nem rendelkezett hasonló járművekkel ezért a Tüzér Főcsoportfőnökség (GAU) két gyárat bízott meg 1942 áprilisában, hogy tervezzenek egy rohamlöveget, amit 122 mm-es löveggel látnak el. Két prototípus készült el, az egyik az Uralmas gyár U-35, a másik az 592 sz. gyár SZG-122(A) tervezete. Az U-35 a T-34-es alvázára épült, ami strapabíró és egyszerűen előállítható volt. A löveget a törzs elején helyezték el, a 45 mm-es döntött homlokpáncélzatú felépítményben. A megnövelt hely miatt a legénység 5 főből állt. Azért, hogy a gyártás gyors legyen megtartották a T-34 motorját és sebességváltóját is. A két prototípus lövege különbözött. Míg az U-35 az M-122 tarack átalakított verzióját kapta, addig az SzG-122(A)-t egy zsákmányolt StuG III átalakított lövegével szerelték fel. 1942 júliusában az SZG-122-t fogadták el ám kiderült, hogy hajlamos a meghibásodásra és megfelelő mennyiségű pótalkatrész sem állt rendelkezésre. Miután visszavonták a projektet újból tesztek alá vetették a prototípusokat és 1942 decemberében már az U-35 nyert. A GKO azonnal rendelt a típusból és átkeresztelték SZU-122-re. 1942 végére 25 db készült el az Uralmas gyárában. A SZU-122 kezdetben csak tüzérségi gránátot kapott, amivel nem sokra ment a harckocsik ellen mivel a lőszer nagy súlya miatt a torkolati sebessége elégtelen volt. Kísérleteket végeztek a BP-460A páncéltörő robbanólövedékkel, de a tesztek nem hoztak eredményt. Ezért 1943 májusától már kumulatív páncéltörő lőszerrel is ellátták a típust, amivel már hatékonyan tudta leküzdeni az ellenséges páncélosokat. Másodlagos fegyverzettel nem látták el, mivel a típust elsősorban önálló tüzérségi osztályokban kívánták bevetni. Mivel a T-34 alvázát kapta meg így a kitűnő felfüggesztésnek köszönhetően könnyen mozgott nehéz terepen is, ami nagyban növelte a harci értékét, ám mivel feladata a gyalogság támogatása volt, ezt nem mindig használhatták ki. Erőforrása a V-2-34 dízelmotor volt, ami nagy nyomaték leadására volt képes, így könnyen tudta mozgatni a páncélost akár meredek emelkedőkön is. 1944 nyaráig összesen 1120 db SZU-122-es hagyta el a gyártószalagot. Szolgálatban A típus legfőbb feladata a gyalogság támogatása volt, hogy segítse a katonáknak leküzdeni a megerősített pontokat. 1942 december végén már harcba is küldték az új típus első példányait a Leningrád közelében folyó csatákba. Ezeket a páncélosokat SZU-76-kal együtt vetették be, de nem értek el velük átütő sikereket, de bebizonyosodott, hogy a Tigrisen kívül a legtöbb német páncélost ki tudja lőni viszonylag biztonságos távolságból. 1943 júliusában a kurszki csata után a szovjetek támadást indítottak Harkov irányába. A támadás fedőneve Rumjancev volt. A németek sorozatos ellentámadásokat indítottak a szovjet harckocsizóerők keleti szárnya valamint az arcvonal középső szakasza ellen. Az 1. harckocsihadsereg és a 27. hadsereg ellen intézett támadások élén a Grossdeutschland páncélgránátos-hadosztály haladt. Nyikolaj Vatutyin tábornok, hogy biztosítsa a frontot szinte minden tartalékát bevetette. Augusztus 21-én a Grossdeutchland páncélgránátos-hadosztály Tigrisei szembekerültek a 3. gárdaharckocsihadtest SZU-122-es önjáró lövegeivel. Az egyik Tigris tornya hat találatot is kapott, de nem törték át a páncélzatot. Viszont kisebb darabok letörtek a páncélzatból és a hegesztés mentén szétnyílt a páncélzat és a löveg megsérült. Legnagyobb ellensége az SZU-122-nek azonban a gyalogság volt mivel nem rendelkezett géppuskával. Sok odaveszett a tapadó aknák miatt. Mindenesetre az SZU-85 és az SZU-100 megérkezéséig nagy hasznát vették a szovjetek. A személyzet mindenesetre kedvelte ezt a páncélost mivel mozgékony és jól védett volt és a tűzereje is hatékonynak számított. Exportálták Afrikába valamint Ázsiába is. Típusváltozatok SZU-122M – 1943 márciusában az Uralmas korszerűsíteni akarta az SZU-122-t. Az új típusnak SZU-122M-ET lett a neve és egy korszerűbb 122 mm-es U-11 tarackkal látták el. Az U-122 ugyanazt a lőszert használta mint az M–30 , de jóval nagyobb sebességre gyorsította fel a lövedéket így hatásosabbnak bizonyult és kezelése is egyszerűbb volt. Ezen előnyök ellenére mégse került szolgálatba az M verzió mivel gyártása költséges volt. SZU-122-3 – Az SZU-122M kudarca után az Uralmas egy másik típus fejlesztésébe kezdett. Az új típus hasonlított a későbbi SZU–85 típusra lövege viszont a 122 mm-es D–6 volt. A D–6 ugyanazt a lőszert használta, mint az M–30 tarack, de még az M modellbe beépített U-11-nél is jobban teljesített. A típus nem került gyártásra, mert a hadsereg a SZU–85 tervét fogadta el. Zsennyei Műhely Zsennyei Műhely Társaság Alapítás ideje: 1978; székhely: Budapest. A magyar hivatásos tervezőművészek (designerek) közössége, amelynek hazai és nemzetközi rendezvényeit korábban a Művelődési Minisztérium és az OMFB Ipari Forma Tervezési és Ergonómiai Irodája támogatta. Az 1990-es években létrehozták a Zsennyei Műhely alapítványt. 1996 óta felvették a MKITSZ tagságot. IV. Nemzetközi Design Workshop-jukat és 30. évfordulós Zsennyei Műhely Konferenciájukat 2008. szeptemberében tartották a zsennyei Bezerédj kastélyban. Rendezvényeikből 1998 • Professzionális Zsennyei Műhely, DZSEM Klub • DZSEM (Diák Zsennyei Műhely), Tölgyfa Galéria , Budapest 2007 • Traktér 3 design workshop, Olaszliszka 2008 • IV. Nemzetközi Design Workshop, Zsennye Tagjai Cserny József alapító tag Lelkes Péter alapító tag Lissák György George Younce George Younce (Patterson, Észak-Karolina, 1930. február 22. – 2005. április 11.) amerikai énekes, a southern gospel keresztény zenei stílus egyik legnevesebb képviselője. Életrajza Szülei Tom és Nellie Younce, testvérei Ruby, Ray, Tommy és Brudge. 1946-ban ismerkedett meg a gospel zenével, a Blue Ridge Quartet együttesen keresztül. Tizenhat évesen énekelt először első kvartettjében, amely a "Spiritualaires" nevet viselte. Később más együttesekkel lépett fel, úgymint a "Homeland Harmony Quartet", a "The Weatherfords" és a "Blue Ridge Quartet". 1964 októberében, az Ohio államban, Stow városában alapította meg a Cathedral Quartet nevű együttest, amely a gospel műfajának egyik leghíresebb csapata lett. Rengeteg albumot adtak ki, szólólemezei is megjelentek. Csatlakozott a Bill Gaither fémjelezte Gaither Homecoming csapathoz is, ahol a műfaj képviselői gyűltek össze időnként közös zenélésre. Miután barátja és éneketársa Glen Payne 1999 októberében elhunyt, 1999 decemberében az imár legendássá vált Cathedral Quertet felbomlott. Ezek után sógorával Ernie Haas-al és Bill Gaither-el énekelt együtt, ám egészsége igen megromlott. 2005. április 11-én hunyt el. Együttesei Spiritulaires ( 1945 ) The Watchmen ( 1954 ) Homeland Harmony Quartet ( 1955 ) The Weatherfords ( 1956 ) The Blue Ridge Quartet ( 1957 ) The Cathedral Quartet ( 1964 ) Old Friends Quartet ( 2000 ) Kitüntetések Favorite Bass – Singing News Fan Awards (14 alkalommal) SGN Scoops Diamond Lifetime Achievement Award ( 2004 ) Dove Award's Group of the Year Nomination ( 2000 ) Favorite Male Singer – Singing News Fan Awards ( 1999 ) Southern Gospel Music Hall of Fame Inductee ( 1998 ) Gospel Music Hall of Fame Inductee ( 1998 ) Gospel Music's Living Legend ( 1988 ) Marvin Norcross Award ( 1987 ) Dove Award's Male Group of the Year ( 1977 ) Grammy Awards: Többszörös jelölt Fellépések Gaither Homecoming Tour & Videos Praise Gathering Family Fest National Quartet Convention Dove Awards National Southern Baptist Convention Christian Booksellers Association National Radio Broadcasters Billy Graham Crusades Dr. Charles Stanley's In Touch Program NBC's The Today Show Prime Time Country The Statler Brothers Show Radio City Music Hall Carnegie Hall Brooklyn Tabernacle Grand Old Opry Crook & Chase stb. Kusszara Kusszara (Kuššara, ������ URUku-uš-ša-ra(-aš)) ókori anatóliai város, egy fejedelemség központja, a hettita királyi dinasztia (hagyomány szerinti) származási helye. Óasszír kor Az óasszír korban Kusszara egy önkormányzattal nem rendelkező kereskedelmi lerakatnak, wabartumnak adott otthont, amely Kárum Kanis Ib rétegével egy időben (i. e. 19. század vége – 18. század eleje) élte fénykorát. Feltehetőleg erre az időre tehető a hettita történeti hagyományban kitüntetett szerepet élvező fejedelmek: Pithanasz és fia, Anittasz uralkodása. A szövegek tanulsága szerint Pithanasz mint fejedelem (rubā’um) (szó szerint nagyherceg) gyakorolta a hatalmat, míg fia (mint trónörökös) a rabi simmiltim („lépcsőnagy”) tisztséget viselte. Hasonlóképpen Anittasz (nagy)fejedelemsége (rubā’um rabium) alatt fia (?), Peruvasz (Perva-Kammalijasz) viselte a rabi simmiltim tisztséget, miközben Anittasz felvette a rubā’um GAL, azaz „nagy nagyherceg” (nagyfejedelem, később nagykirály) címet. A hettita fővárosból, Hattuszaszból (ma Boğazkale) előkerült egy szöveg, az Anittasz proklamációja (CTH#1), amely Pithanasz és Anittasz cselekedeteit beszéli el: leginkább a rivális fejedelemségek (így Nesza, Calpa, Hattuszasz, Szalativara és Puruszhanda) legyőzését. Anittasz székhelyét áthelyezte Neszába – az ásatások Kültepe területén valóban napvilágra hoztak egy tőrt (vagy inkább lándzsahegyet), amely az ő nevét viselő feliratot tartalmaz: É.GAL A-ni-ta ru-bā-im, azaz „Anittasz király palotája” (szó szerint: Anittasz nagyherceg nagy háza). A kusszarai dinasztia etnikai hovatartozása (hatti? hettita? hurri?, esetleg asszír?) nem tisztázott. Kusszara a későbbi hagyományban A legelső hettita királyok egyike, I. Hattuszilisz több feliratában, illetve az uzurpátor III. Hattuszilisz legtöbb szövegében (utóbbi főként legitimációs céllal) „kussarai ember”-nek (LU2 URUKu-uš-ša-ra) vagy „Kusszara fiának” (DUMU URUKu-uš-ša-ra) nevezik magukat. III. Hattuszilisz, visszatekintve a nagy elődre, Kusszara királyának (LUGAL URUKu-uš-šar) is nevezi I. Hattusziliszt. Ennek alapján feltételezhető (de nem bizonyítható), hogy I. Hattuszilisz uralkodásának elején még Kusszarában volt a királyi székhely, amit később (Anittasz átkát figyelmen kívül hagyva) áthelyezett Hattuszaszba. Megfontolandó, hogy I. Hattuszilisz szövegei csaknem kivétel nélkül III. Hattuszilisz-korabeli másolatokban maradtak fenn, ezért nem kizárható a késői (tendenciózus) torzítás. I. Hattuszilisz „végrendeletének” (CTH#6) egy helyén (KUB 1.16, kolofón) azt az információt kapjuk, hogy a király Kusszarában betegedett meg. Ez a szöveghely a város utolsó „intakt” említése – ezt követően egyetlen hettita szöveg sem beszél Kusszaráról mint létező, működő városról. Kusszara lokalizálása A rendelkezésre álló adatok nem elegendőek Kusszara pontos lokalizálására. Mindazonáltal valószínűsíthető, hogy Hattuszasztól nem túlságosan messze, a hettiták által „Felső Országnak”, mātum elītumnak nevezett Hattum területén feküdt. A korábban felmerült Kusszara = Alişar azonosítás nem bizonyítható. Egy másik elképzelés szerint Acem Höyük (ma Yeşilova) hatalmas telljével azonos, bár ezt a településen talált írásos dokumentumok már megcáfolták, és az Puruszhandával azonosítható. Kóla, puska, sültkrumpli A Kóla, puska, sültkrumpli (eredeti cím: Bowling for Columbine) 2003-ban bemutatott amerikai– kanadai–német dokumentumfilm, melyet Michael Moore készített. Magyarországon 2003. június 26-án mutatták be a mozikban. A film a Columbine Középiskolában történt vérengzésről, és az amerikai fegyvertartási jogokról szól. A film eredeti címe a bowlingozásra utal, melyet az ottani diákok egy iskolaórában feszültséglevezetésként játszottak. Szereplők Michael Moore George W. Bush Marilyn Manson Dick Clark Richard Herlan Charlton Heston Matt Stone Történet 1999. április 20-án az Egyesült Államok minden eddiginél nagyobb bombázási akciót indított Koszovó ellen. Ezen a napon a Columbine Középiskolában 17-18 éves diákok társaikra és tanáraikra lőttek, majd végeztek magukkal. Az eset után Moore felkereste a hatóságokat, a fegyvergyártókat és a Columbine iskolai mészárlás sérültjeit és túlélőit, és filmet forgatott velük. A fegyverviselés és az agresszió kapcsolatát vizsgálta az Egyesült Államokban. Fontosabb díjak és jelölések Oscar-díj (2003) díj: Michael Moore, Michael Donovan (legjobb dokumentumfilm) César-díj (2003) díj: Michael Moore (legjobb külföldi film) Bodil-díj (2003) díj: Michael Moore (legjobb amerikai film) Cannes-i fesztivál (2002) díj: Michael Moore (55-ik évfordulós díj) jelölés: Michael Moore ( Arany Pálma ) San Sebastián Nemzetközi Filmfesztivál (2002) díj: Michael Moore (Közönségdíj) Kinema Junpo-díj (2004) díj: Michael Moore (legjobb idegen nyelvű film) DVD-kiadás A film Magyarországon 2003. december 1-jén jelent meg. Az egylemezes változaton több extra található, többek közt egy interjú Michael Moore-ral. Hirzer Ferenc Hirzer Ferenc, Híres (Budapest, 1902. november 21. – Trento, 1957. április 28.) magyar válogatott labdarúgó, csatár. Magyarországon ismeretes volt még Híres Ferencként is. Pályafutása Klubcsapatban Hirzer 1913-ban mutatkozott be játékosként a budapesti Törekvés SC-ben, amit vasútmunkások alapítottak. 1920-as évek elejére a klub stabil tagjává vált a magyar bajnokságnak. Egy évtized játék után maga mögött hagyta Budapestet és az amatőr futballt. Csehszlovákiába igazolt a zsidók által alapított és pénzelt Makkabi Brünnbe ahol 1920 és 1925 között több mint negyven (!) magyarországi labdarúgó fordult meg. Bár Hirzer nem volt zsidó mindazonáltal, leszerződtette a Makkabi. Mindössze egy szezont töltött itt és tovább állt a német Union 03 Altona-hoz, Hamburgba. 1925-26 szezonban ismét klubot és országot váltott. Olaszország, Torino és nem más csapat, mint a Juventus kereste meg őt. Károly Jenő volt ekkortájt az olasz sztárklub menedzsere. A klubnak volt már egy szintén magyar és szintén egykori Törekvés játékosa, Viola József. Hirzer első mérkőzésén Parma FC ellen mesterhármassal mutatkozott be. Egyéni rekordja is nagyban hozzájárult a Juventus bajnoki címéhez (1925–26), 35 gól 26 mérkőzés alatt. A rákövetkező szezonban csak a dobogó harmadik fokára tudott fellépni csapatával Torino és a Bologna mögött. 43 mérkőzés 50 gól után hazatért Magyarországra, mivel 1926-ban itt is véget vetettek az amatörizmusnak. A hazai csapata az MTK lett. 1928 - 29-ben Hirzer játékosként még magyar bajnok lett, de játékos pályafutása végeztével visszatért Olaszországba és haláláig ott edzősködött. A válogatottban 1922. június 15-én mutatkozott be még Törekvés SC játékosként a nemzeti csapatban egy Svájc elleni döntetlen alkalmával. 1924-ben részt vett a nyári olimpiai játékokon, két gólig jutott a sorozatban. Összességében 14 gól 33 mérkőzésen a mérlege. Sikerei, díjai 1925–1926 Olasz bajnok ( Juventus ) 1928–1929 Magyar bajnok ( Hungária ) 1931-1932 Magyar Kupa győztes ( Hungária ) 1925-1926 Olasz Gólkirály ( Juventus ) Van-tavi szörny A Van-tavi szörny (törökül: Van Gölü Canavarı) egy állítólagos tavi szörny, melyet 1995-től kezdve többször is láttak a Van-tóban, Kelet-Törökországban. Több mint 1000 ember állítja azt, hogy látta már a szörnyet, mely állítólag 50 méter hosszú. A szemtanúk beszámolói szerint a szörny hasonlít a Plesiosaurusra és az Ichthyosaurusra, melyek még a kréta időszakban kihaltak. A török kormány hivatalos tudományos kutatócsoportot is küldött a helyszínre, hogy a lény nyomát keressék, de a kutatás sikertelen maradt. 1997-ben Unal Kozaknak, aki a Van városi egyetemen tanít, sikerült filmre vennie a tavi szörnyet. Élményeiről könyvet is írt. Van városában egy 4 méter magas szobrot emeltek a tavi szörnynek, amely ma is látható a városban. A szkeptikusok szerint az egész tavi szörny történet kitaláció, és csak azt szolgálja, hogy a régió turisztikai vonzerejét egy kicsit megnövelje. Wardow Wardow település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Wardow Dummerstorf községgel határos. Népesség A település népességének változása: Boust Boust település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 1205 fő (2015). Boust Breistroff-la-Grande, Cattenom, Hettange-Grande és Roussy-le-Village községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Starbreeze Studios A Starbreeze Studios egy stockholmi székhelyű svéd videojáték-fejlesztő cég, melyet a Triton democsapat egykori tagjai alapítottak. A cég története A céget 1998-ban alapították O3 Games néven. 2000-ben az O3 Games egyesült a kisebb Starbreeze Studioszal, amely akkori székhelye Härnösandban volt. 2002 novemberében az anyacéget átnevezték Starbreeze AB-re, amelynek a Starbreeze Studios AB a teljes tulajdonú leányvállalata lett. A Starbreeze 2000 óta fenn van az Aktietorget svéd értéktőzsdén, a cég részvényeit nyilvánosan forgalmazzák. 2012-ben a Starbreeze körülbelül 93 személyt foglalkoztatott. A Starbreeze Studios alapítói között a Triton democsapat több egykori tagja, köztük Magnus Högdahl is ott volt, aki 2009 júliusáig a cég technológiai vezetője volt. Högdahl Fredrik Ljungdahllal, Jens Matthiesszel, Jim Kjellinnel, Kjell Emanuelssonnal, Michael Wynne-nel és Jerk Gustafssonnal 2009-ben megalapította a MachineGames fejlesztőstúdiót, amit később felvásárolt a ZeniMax Media. 2012 júniusában a Starbreeze Studios felvásárolta a Payday: The Heist fejlesztőjét, az Overkill Software-t. A felvásárlás után a két cég egyesítette székhelyét Stockholm Johanneshov városrészében. Az egyesítés anyagi sikerekkel járt, a cég első 15 éve alatt 94 millió svéd korona veszteség halmozott fel, viszont a 2013-as év utolsó hat hónapjában 90,3 millió korona profitra tettek szert. A félév összes, 130,4 milliós bevételből 121,1 milliót a Payday 2, 7,7 milliót a Payday: The Heist és 1,6 milliót a Brothers: A Tale of Two Sons tett ki. Videojátékaik O3 Games néven 2000 – The Outforce (Microsoft Windows) Starbreeze Studios néven 2002 – Enclave (Microsoft Windows, Xbox) 2003 – Knights of the Temple: Infernal Crusade (Nintendo GameCube, Microsoft Windows, Xbox, PlayStation 2) 2004 – The Chronicles of Riddick: Escape from Butcher Bay (Xbox, Microsoft Windows) 2007 – The Darkness (Xbox 360, PlayStation 3) 2009 – The Chronicles of Riddick: Assault on Dark Athena (Microsoft Windows, PlayStation 3, Xbox 360) 2012 – Syndicate (Microsoft Windows, PlayStation 3, Xbox 360) 2013 – Payday 2 (Microsoft Windows, PlayStation 3, Xbox 360) (az Overkill Software játéka, azonban a Starbreeze alkalmazottai is közreműködtek a fejlesztésében) 2013 – Brothers: A Tale of Two Sons (Microsoft Windows, PlayStation 3, Xbox 360) TBA – Storm (TBC) (a Starbreeze és az Overkill Software közös fejlesztése) Histoplasmosis A histoplasmosis vagy hisztoplazmózis egy gombás betegség, melyet a Histoplasma capsulatum kórokozó gombafaj okoz. Tünetei változóak lehetnek, de a gomba általában a tüdőt támadja meg. Esetenként más szervek is megbetegedhetnek, ekkor disszeminált histoplasmosisnak nevezik és megfelelő kezelés hiányában halálos lehet. Kórokozó A H. capsulatum a világ minden táján megtalálható. A H. capsulatum a talajban található és olyan anyagokban, melyek denevér- vagy madárürülékkel szennyezettek. A gomba megtalálható a háziszárnyasok ürülékében, barlangokban, ahol denevérek laknak stb. A gomba termális dimorf: a külvilágban barna micéliumot alkot, míg testhőmérsékleten (37 °C) élesztőgombává alakul. Az inoculumot főként mikrokonídiumok alkotják, melyek a tüdő alveolusaiba belélegezve sarjadzógomba-sejtekké csíráznak. Kezelés A histoplasmosis súlyos eseteit és a krónikus disszeminált betegséget minden esetben gombaellenes gyógyszerekkel kell kezelni. A kezelés általában amphotericin B-vel és itrakonazollal történik. Enyhébb betegség esetén itraconazole magában is elég lehet. A tünetmentes betegséget általában nem kezelik. Covaleda Covaleda település Spanyolországban, Soria tartományban. Covaleda Vinuesa, Salduero, Molinos de Duero, Soria, Duruelo de la Sierra és Viniegra de Abajo községekkel határos. Lakosainak száma 1749 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Ralung kolostor A Ralung kolostor (wylie: ra lung dgon), a tibeti buddhizmus drukpa vonal hagyományos székhelye a Karo-hágótól délre, Tibet nyugati részén, az Cang régióban. A kolsotort 1180-ban alapította Csangpa Gyare, az 1. gyalvang drukpa, Lingdzse Repa egyik tanítványa, aki a drukpa vonal alapítója volt. A drukpa iskola ma is jelentősnek számít és sok hívet számlál Tibet déli, északi és keleti részén, valamint Bhutánban, ahol valójában az ország neve a 17. század óta hivatalosan Dru Ü, azaz a drukpa vonal országa. Egy magyarázat szerint a kolostor a nevét onnan kapta, hogy a körülötte lévő hegyek olyanok, mintha a lótusz szirmai szívet formáznának. Egy másik magyarázat szerint a ra, kecske és a lung jóslat szavakból tevődik össze, tehát a kolostor nevének jelentése kecske jóslat, ugyanis állítólag egy kecske jósolta meg, hogy hol építik majd meg a kolostort. Fekvése A kolostor a mai Tibeti Autonóm Terület Gyance megyéjében néhány kilométerre a Nakarce és Lungmar településeket összekötő úttól, a bhutáni Gasza körzettől közvetlenül északra. Korábban kereskedelmi útvonal futott a Himalája magas Jakla-hágóján keresztül, amelyen keresztül délre is eljuthatott a Ralung hatása. A kolostort 6-7 ezer méter magas gleccserek veszik körül és a kezdetektől fogva a helyszínt hagyományosan szerencsésnek tartják. Története Bhután alapítója, az 1. gyabdrung rinpocse, Ngavang Namgyal, a Ralung kolostor 18. apátja volt. Miután 1616-ban elszökött Tibetből, egyesítette a bhutáni háborús törzseket, akikkel sikeresen felvették a harcot Tibet ellen, megerősödött a nemzeti öntudat és végül megalapították azt a kettős kormányzási rendszert, amely a mai napig fennmaradt ugyan, ám a formája megváltozott, és ma úgy nevezik, hogy Bhután királyi kormánya. A penden drukpa vonal Cangpa Gyare (gtsang pa rgya ras ye shes rdo rje, 1161-1211) Dharma Szengge Sanggyé Wönré (dhar ma seng ge sangs rgyas dbon ras) Csönnu Szengge (gzhon nu seng ge, 1200-1266) Nyima Szengge (nyi ma seng ge, 1251-1287) Pökjapa Szengge Rincsen (spos skya pa seng ge rin chen) (1258- 1313) Szengge Gyelpo (seng ge rgyal po, 1289-1326) Dzsamjang Künga Szengge ('jam dbyangs kun dga' seng ge, 1289-1326) Lodrö Szengge (blo gros seng ge, 1345-1390) - Serap Szengge (shes rab seng ge, 1371-1392) Jese Rincsen (ye shes rin chen) Namkha Pelzang (nam mkha' dpal bzang, 1398-1425) Serap Zangpo (shes rab bzang po) (1400-1425) Künga Pendzsor (kun dga' dpal 'byor, 1428–1476) – 2. drukcsen Ngavang Csögyel (ngag dbang chos rgyal, 1465-1540) Ngak gi Vangcsuk Drakpa Gyelcen (ngag gi dbang phyug grags pa rgyal mtshan, 1517-1554) Mipam Csögyel (mi pham chos rgyal, 1543-1604) Mipam Tenpe Nyima (mi pham bstan pa'i nyi ma, 1567-1619) Ngavang Namgyal (zhabs drung ngag dbang rnam rgyal, 1594-1651)